Most azok, akik teljes szívvel hisznek Istenben, arra összpontosítanak, hogy szorgalmasan megtegyék kötelességeiket, és jól akarják végezni a kötelességeiket. Mivel azonban mindenkinek romlott a beállítottsága, és mindenkinek megvannak a maga nehézségei és hiányosságai, nehezen tudják megfelelően tenni a kötelességüket – ehhez az igazságra kellene törekedniük és azon keményen munkálkodniuk. Amikor nehézségek adódnak, mindenkinek együtt kell imádkoznia és keresnie kell az igazságot, hogy közösen megoldják a problémáikat. Ez minden ember felelőssége és kötelessége. Mindenkinek felelőssége és kötelezettsége, hogy jól tegye a kötelességét. Ez nem egy bizonyos személy felelőssége, hanem mindenki közös felelőssége. Tehát mindenkinek keményen kell együtt dolgoznia, és meg kell tanulnia harmonikusan együttműködni. Mindenkinek fel kell vérteznie magát nemcsak az igazsággal, hanem szakmai tudással is, ki kell használnia saját erősségeit, meg kell tanulnia néhány gyakorlati dolgot, tanulnia kell a másiktól, és egymást segítve javítania kell gyengeségein. Ezáltal egyre jobb és jobb eredményeket ér majd el kötelességei teljesítésében.

Mit gondoltok, miért olyan nehéz a nem hívőknek bármit is tenni, és miért olyan nagyok az akadályaik? Azért, mert az emberek sátáni természetűek; mindannyian romlott beállítottságok szerint élnek, dicsekedni akarnak, azt akarják, hogy az övék legyen az utolsó szó, és képtelenek harmonikusan együttműködni. Így nagyon nehéz számukra bármit is sikeresen véghezvinni. Valaminek a megvalósítása közben félúton viszály miatt szétesnek, és elválnak útjaik. Akiknek jó az emberi mivoltuk, azok egy kicsit messzebb tudnak menni. Akik nincsenek birtokában az igazságnak, azok előbb-utóbb megbotlanak. Ha ezt a pontot világosan látjátok, akkor meg kell tanulnotok elfogadni az igazságot és alávetni magatokat annak, valamint harmonikusan együttműködni másokkal. Miért nem működnek együtt harmonikusan az emberek? (Azért, mert arrogánsak és önelégültek. Mindig azt hiszik, hogy nekik van igazuk, és nem hajlandók elfogadni mások javaslatait.) Az arrogancia és az önelégültség is a romlott beállítottsághoz tartozik. Könnyen megoldható-e ez a probléma? Meg tudja-e valaki oldani? A nem hívők egyáltalán nem képesek megoldani az ilyen jellegű problémákat. Hogy miért? Azért, mert nem fogadják el az igazságot. Sátáni filozófiák, saját akaratuk, trükkök, cselszövések, csalárdság és sátáni beállítottságaik szerint élnek. Nem fogadják el az igazságot, még kevésbé ültetik gyakorlatba azt, nem is igyekeznek megismerni önmagukat, nem lázadnak fel önmaguk ellen, és nem vetik alá magukat az igazságnak. Egyáltalán semmit sem mondanak ezekről a pozitív dolgokról és helyes utakról. Soha nem ismerik el, hogy Isten az igazság, és soha nem fognak hinni Benne, így bármilyen pályát is választanak, és bármit is tesznek, végül mindig kudarcot vallanak, és pusztulást hoznak önmagukra. Isten házában ez másként van. Isten házában Isten az, aki kormányoz; az Ő szavai és az igazság kormányoznak. Isten választott népe minden nap eszi és issza az Ő szavait, és közösséget vállal az igazsággal. Szívük egyre jobban megtelik fénnyel, és hajlandóak az igazság felé törekedni, és elnyerni azt. Miért dolgoznak a testvérek hatékonyabban együtt, mint a nem hívők? Legalábbis van egy alapjuk. Ők mind olyan emberek, akik teljes szívvel hisznek Istenben, és Isten házában együtt gondolkodva és fáradozva teljesítik kötelességeiket. Ráadásul közös a hitük, közösek a céljaik, és a lelkük is összekapcsolódik. Akár északról, akár délről, akár a középső régióból származnak, bár a dialektusuk különbözik, mégis gyorsan megismerik egymást, amint közösséget vállalnak a hittel, valamint tapasztalataikról beszélgetnek, mintha már régóta ismernék egymást. Úgy érzik, mintha ugyanazon család tagjai lennének. Mi több, azok, akik nem kezelik a dolgokat gyakorlatiasan, akik mindig ármánykodnak és becsapnak, akik trükköznek, akik mindig arrogánsak és önelégültek, akik a saját akaratukat követik, és nem fogadják el a legcsekélyebb igazságot sem, nem állhatnak meg szilárdan Isten házában. Ők természetesen ki vannak iktatva és el vannak takarítva, mert Isten házát az igazság irányítja. Mindez látható, és már bebizonyosodott. Nem számít a korod, a nemed, de még a képzettségi szinted sem, ha azt mondod: „Értem a szakterületemet, tehát amit mondok, az helyes. Nem fogok rátok hallgatni!”, akkor milyen véleménye lesz rólad mindenkinek? Dicsérni fogják az ilyen embert? (Nem, nem fogják.) Képes az ilyen ember jól végezni a kötelességét és szilárdan megállni? (Nem, nem képes.) Könnyen kiiktatják őt. Vannak, akik jól tudnak beszélni, és különösen kellemes hallgatni a beszédüket, de semmi gyakorlatiasat nem tesznek. Eleinte az emberek jó érzéseket táplálnak irántuk, de mi lesz később? Mindenki észreveszi az igazságot velük kapcsolatban, és azt fogja mondani: „Ez az ember a felszínen kellemesen beszél, de semmi gyakorlatiasat nem tesz. Csak egy pillantást vetve rá el lehet mondani, hogy nem szereti az igazságot. A színlelésre összpontosít, és arra, hogy hogyan tálalja önmagát. Soha nem beszélt az igazságról, és soha nem gondolkodott önmagáról. Ugyanolyan, mint a nem hívő, ő álhívő.” Ezt látva az emberek bosszankodni kezdenek miatta, és azt gondolják, hogy a vele való beszélgetés vagy munka nem lenne konstruktív vagy hasznos. Az ilyen ember miatt mások boldogtalannak érzik magukat, úgy érzik, hogy nem szabad a lelkük, és lassan kezdenek eltávolodni tőle. Amikor az illető látja, hogy mások elhagyták, és hogy teljesen elszigetelődött, akkor elkezd önvizsgálatot tartani. Csak akkor döbben rá: „Elfogadhatatlan az, ha valaki nem törekszik az igazságra. Az, hogy kicsinyes trükkökre, képességre és adottságokra, vagy a saját tapasztalataimra, tanulságaimra, világi ügyekre vonatkozó filozófiámra és taktikáimra támaszkodom, egyszerűen nem fog működni Isten házában. El kell fogadnom és követnem kell az igazságot, hogy elkerüljem a kiiktatást!” Ha az ilyen ember valóban megbánást tanúsít és megváltozik, akkor még mindig van egy kevés remény arra, hogy meg lehet menteni őt.

Milyen embert szeretnek a legtöbben Isten házában? (Azokat az embereket szeretik, akik keresik az igazságot, el tudják fogadni azt, és akik rendelkeznek az igazságvalósággal.) Azok, akik rendelkeznek az igazságvalósággal, hogyan mutatják ki azt? (Becsületesebbek.) Becsületes emberi mivolt jellemzi őket. Még mi más? (Istenfélőbbek.) Kívülről nézve istenfélőbb és igazabb életet élnek meg, és másoknak hasznára válik, ha látják őket. Még mi más? (Képesek gyakorolni az igazságot, és elvek szerint cselekszenek.) Ez néhány gyakorlati módja annak, ahogyan ezt kimutatják. Mi mindent foglal magában az elvek szerinti cselekvés? Milyen részletekről van szó? Például, amikor arról van szó, hogyan kell bánni az emberekkel, függetlenül attól, hogy van-e státuszuk vagy sem, vagy, hogy testvérek, vezetők vagy munkások, milyen elveket kell betartani? Kétségtelen, hogy csak az tisztességes és ésszerű, hogy Isten szava és az igazság szerint kell bánni velük. Egyáltalán nem támaszkodhatunk érzésekre vagy személyes preferenciákra, nem kerülhetünk közel az egyikhez, miközben elhatárolódunk a másiktól, nem használhatjuk ki azokat, akik jámborak, miközben kedvükben járunk a lenyűgözőeknek, és nem alakíthatunk ki klikkeket, hogy csoportkonfliktust szítsunk. Továbbá nem támadhatjuk vagy diszkriminálhatjuk azokat, akik követik az igazságot és teljesítik kötelességeiket. Az igazságalapelvek szerint kell bánnunk az emberekkel. Ez az alapelve annak, hogyan bánjunk az emberekkel, és ez az alapelve annak is, hogy hogyan jöjjünk ki másokkal. Azoknak, akik hisznek Istenben, minden emberrel tisztességesen kell bánniuk. Megnyerni az embereket, ha hasznosak, és diszkriminálni azokat, akik nem hasznosak – ez az az alapelv, amely szerint az emberekkel bánni kell? Ez a nem hívők filozófiája a világi dolgokra vonatkozóan, sátáni természet és sátáni logika. Milyen alapelvek szerint bánnak az emberekkel Isten házában? Mindenkivel az igazságalapelvek szerint kell bánnunk, és minden testvérünkkel tisztességesen kell bánnunk. Hogyan bánjunk velük tisztességesen? Ennek Isten szavain kell alapulnia, azon, hogy Isten mely embereket menti meg, és melyeket rekeszt ki, kiket szeret, és kiket gyűlöl; ezek az igazságalapelvek. A testvérekkel szeretetteljes segítéssel, kölcsönös elfogadással és türelemmel kell bánni. A gonosz embereket és az álhívőket azonosítani kell, el kell különíteni, és távol kell maradni tőlük. Csak ha így teszünk, akkor bánunk az alapelvek szerint az emberekkel. Minden testvérnek vannak erősségei és hiányosságai, és mindannyian romlott beállítottságúak, ezért amikor együtt vannak, szeretettel kell kisegíteniük egymást, elfogadónak és türelmesnek kell lenniük, és nem szabad piszkálódniuk vagy túl szigorúnak lenniük. Különösen azokkal a testvérekkel kell nagyon törődni és türelmesen támogatni őket, akik még nem régóta hisznek Istenben, vagy akik fiatalok. Ha romlottságot fednek fel, akkor kommunikálj velük az igazságról, és türelmesen buzdítsd őket. Semmiképpen se ítéld el őket könnyelműen, vagy túlozd el a problémáikat, mert ez kíméletlenség. Ha félsz és elbújsz, amikor tudomást szerzel egy hamis vezetőről vagy antikrisztusról, aki gonosz tetteket követ el, és nem mered leleplezni azt; de amikor rájössz, hogy a testvéreid romlottságot nyilatkoztatnak ki, akkor lecsapsz rájuk, és bolhából elefántot csinálsz, miféle viselkedés ez? Akik ezt teszik, visszataszítóak és kihasználnak másokat. Ez nem tisztességes bánásmód másokkal szemben; hanem személyes preferenciák szerint cselekszel. Ez egy romlott, sátáni beállítottság, ami vétek! Isten mindent lát, amit az emberek tesznek. Bárhogyan is cselekszel és gondolkodsz a szívedben, Isten átvizsgál! Bármit is teszel, fel kell fognod az alapelveket. Először is meg kell értened az igazságot. Amint megérted az igazságot, könnyű lesz megértened Isten szándékait, és meg fogod ismerni azokat az alapelveket, amelyek szerint Isten megköveteli az emberektől, hogy másokkal bánjanak. Tudni fogod, hogyan bánj az emberekkel, és képes leszel Isten szándékainak megfelelően bánni velük. Ha nem érted meg az igazságot, akkor biztosan nem leszel képes megérteni Isten szándékait, és nem fogsz elvszerűen bánni másokkal. Isten szavai világosan megmutatják vagy utalnak arra, hogyan kell bánni másokkal; az a hozzáállás, ahogyan Isten bánik az emberiséggel, az a hozzáállás, amelyet az embereknek egymás iránti bánásmódjukban tanúsítaniuk kell. Hogyan bánik Isten minden egyes emberrel? Vannak, akiknek csekély az érettségük; vagy fiatalok; vagy csak rövid ideje hisznek Istenben; vagy természetlényegüknél fogva nem rosszak, nem rosszindulatúak, csak egy kicsit tudatlanok vagy hiányos képességűek. Vagy túl sok korlátozásnak vannak kitéve, és még nem értik az igazságot, még nincs belépésük az életbe, így nehezen tartják vissza magukat attól, hogy ostoba dolgokat tegyenek, vagy tudatlan cselekedeteket kövessenek el. De Isten nem az emberek múló ostobaságára összpontosít; Ő csak a szívüket nézi. Ha elhatározzák, hogy törekszenek az igazságra, akkor helyesen tesznek, és ha ez a céljuk, akkor Isten figyeli őket, vár rájuk, időt és esélyt ad nekik, amely lehetővé teszi számukra, hogy belépjenek. Nem arról van szó, hogy Isten leírja őket egyetlen vétkük miatt. Ez olyasmi, amit az emberek gyakran tesznek; Isten soha nem bánik így az emberekkel. Ha Isten nem bánik így az emberekkel, akkor az emberek miért bánnak így másokkal? Nem romlott beállítottságukat mutatja ez? Ez pontosan a romlott beállítottságuk. Meg kell vizsgálnod, hogyan bánik Isten a tudatlan és ostoba emberekkel, hogyan bánik a csekély érettségűekkel, hogyan bánik az emberiség romlott beállítottságának normális kinyilatkoztatásaival, és hogyan bánik azokkal, akik rosszindulatúak. Isten különböző módon bánik a különböző emberekkel, és változatos módon kezeli a különböző emberek sokféle állapotát is. Meg kell értened ezeket az igazságokat. Amint megértetted ezeket az igazságokat, tudni fogod, hogyan tapasztald meg a dolgokat, és hogyan bánj az alapelvek szerint az emberekkel.

Vajon Isten az emberek romlottsági szintje alapján határozza meg, hogy megment-e valakit vagy sem? Vajon a vétkeik nagysága vagy romlottságuk mértéke alapján dönti-e el, hogy megítéli és megfenyíti őket vagy sem? Vajon a külsejük, családi hátterük, képességük szintje, vagy az alapján határozza meg rendeltetési helyüket és sorsukat, hogy mennyit szenvedtek? Isten nem ezekre alapozza döntéseit; még csak rá sem néz ezekre a dolgokra. Tehát meg kell értened, hogy mivel Isten nem ezek alapján méri fel az embereket, neked sem szabad ezek alapján felmérned őket. Tegyük fel, hogy látsz valakit, aki vonzó megjelenésű és jó embernek tűnik, ezért elkezdesz többet beszélgetni vele, foglalkozni vele, közel kerülsz hozzá, és jó barátok lesztek. Aztán mondjuk, látsz valakit, aki nem vonzó, kellemetlen hallgatni, nem tudja, hogyan kerüljön kapcsolatba másokkal, kilóg a sorból, ezért nem méltányolod őt, sőt, néha még bántani is akarod, vagy csúnya szavakat mondani, hogy elnyomd – miféle bánásmód ez az emberekkel szemben? Mindezek a dolgok egy romlott, sátáni természetből fakadnak. Akartok-e ilyen romlott, sátáni természettel élni? Akarjátok-e, hogy romlott, sátáni természetetek korlátozzon és megkötözzön benneteket, és hogy az irányítsa a cselekedeteiteket? (Nem.) Az emberek szubjektív vágyai szerint senki sem akar a Sátán romlott természetében élve tenni bármit is, vagy teljesíteni a kötelességét. Az emberek szubjektív akaratukban a jóra törekednek, és hajlandóak gyakorolni az igazságot, de ha nem értik meg az igazságot, vagy nem törekszenek az igazságra, nem veszik komolyan az igazságot, vagy nem tesznek semmilyen erőfeszítést azzal kapcsolatban, akkor nem lesznek képesek belépni az igazságvalóságba. Ha nem vagy képes belépni, akkor az, amit megélsz, az alapelvek, amelyeket elfogadsz mindenben, amit teszel, és a szavak, amelyeket kimondasz, nem fognak megfelelni az igazságnak, és ezek a dolgok teljesen nélkülözni fogják az igazságot. Ha az igazság valamelyik aspektusát nem érted, akkor abszolút képtelen leszel belépni az igazságvalóságba, ha pedig nem tudsz belépni, akkor nem fogod birtokolni az igazságot. Van-e bármiféle emberi mivolt azokban, akik nem birtokolják az igazságot? (Nincs.) Mindaz, amit az ilyen emberek megélnek, a Sátán romlott természete. Nem az a helyzet, hogy amint az emberek elkezdik megtenni a kötelességüket, azonnal az igazságvalóságok birtokába jutnak. A kötelesség teljesítése nem több, mint egy módszer és egy út, amin járnunk kell. Kötelességeik teljesítése során az emberek arra használják az igazságra való törekvést, hogy megtapasztalják Isten munkáját, fokozatosan megértsék és elfogadják az igazságot, majd gyakorolják az igazságot. Ekkor elérik azt az állapotot, amikor levetik romlott beállítottságukat, megszabadulnak a Sátán romlott természetének kötelékeitől és irányításától, és így olyasvalakivé válnak, aki rendelkezik az igazságvalósággal és normális emberi mivolttal. Kötelességed teljesítése és cselekedeteid csak akkor lesznek építő jellegűek az emberek és kielégítőek Isten számára, ha normális emberi mivolttal rendelkezel. És csak akkor lehetnek az emberek elfogadható teremtett lények, ha Isten elismeri őket kötelességük végzéséért. Ezért, ami a kötelességetek végzését illeti, jóllehet az, amit most feláldoztok és odaadással előhoztok, azok a különböző készségek, ismeret és tudás, amit megszereztetek, pontosan a kötelességetek végzésének csatornáján keresztül érthetitek meg az igazságot és tudhatjátok meg, hogy mit jelent a kötelesség végzése, mit jelent Isten elé járulni, mit jelent teljes szívvel feláldozni magatokat Istenért. Ezen a csatornán keresztül tudni fogjátok, hogyan vessétek le romlott beállítottságotokat, és hogyan lázadjatok fel önmagatok ellen, hogyan ne legyetek arrogánsak és önelégültek, valamint hogyan vessétek alá magatokat az igazságnak és Istennek. Csak így érhetitek el az üdvösséget.

Jelenleg kötelességetek teljesítésének legkritikusabb része az, hogy megtanuljátok alávetni magatokat – megtanuljátok alávetni magatokat az igazságnak és azoknak a dolgoknak, amelyek Istentől származnak. Ily módon, amint Istent követitek, képesek lesztek megtanulni a leckéiteket, és fokozatosan képesek lesztek belépni az igazságvalóságba. Mondjátok meg Nekem, jól teljesítheti-e valaki a kötelességét, ha semmi megértése nincs arról, mit jelent gyakorolni az igazságot, alávetni magát az igazságnak, vagy ha nem érti, milyen alapelveket kell betartania ahhoz, hogy teljesítse a kötelességét? Ez bizonyosan nehéz lenne. Mindannyian megérthetitek azt is, hogy amikor Isten házában teljesítitek kötelességeteket, ha nem rendelkeztek az igazságvalóság akár csak egy kis részével is, vagy nem léptek be abba, akkor nagyon nehéz jól teljesíteni a kötelességeteket. Nagyon nehéz elfogadható színvonalon teljesíteni a kötelességeteket, vagy szilárdan helytállni. Nos, mindannyian megtapasztaltátok már, hogy az igazság nélkül milyen nehéz akár egyetlen lépést is tenni előre? (Igen.) Mi által tapasztaltátok meg ezt a legmélyebben? (Az által, hogy gyakran megmetszenek, kudarcot vallunk és elbukunk, mert nem értettük meg az igazságot, és romlott beállítottságra támaszkodtunk kötelességeink teljesítéséhez.) Hány kudarcot éltetek már át mindannyian? (Volt már néhány.) Isten munkájának megtapasztalása során, függetlenül attól, hogy hányszor vallottál kudarcot, buktál el, metszettek meg vagy fedtek fel, ezek nem rossz dolgok. Függetlenül attól, hogy hogyan metszettek meg akár a vezetők, akár a munkások, akár a testvéreid, ezek mind jó dolgok. Ezt nem szabad elfelejtened: nem számít, hogy mennyit szenvedsz, valójában hasznodra válik. Bárki, akinek van tapasztalata, tanúsíthatja ezt. Bármi történjen is, a megmetszés és a felfedés mindig jó dolog. Ez nem kárhoztatás. Ez Isten üdvössége, és a legjobb lehetőség arra, hogy megismerd önmagad. Változást hozhat az élettapasztalatodban. Enélkül nem lesz meg sem a lehetősége, sem a feltétele, sem a kontextusa annak, hogy képes legyél megérteni a saját romlottságod igazságát. Ha valóban megérted az igazságot, és képes vagy feltárni a szíved mélyén rejlő romlott dolgokat, ha világosan meg tudod különböztetni őket, akkor ez jó, ez megoldotta az életbe való belépés egyik fő problémáját, és nagy hasznára válik a beállítottságbeli változásoknak. Az, hogy képes leszel igazán megismerni önmagadat, a legjobb lehetőség számodra, hogy megjavulj, és új emberré válj; ez a legjobb lehetőség számodra, hogy új életet nyerj. Amint igazán megismered önmagadat, képes leszel belátni, hogy amikor az igazság az életeddé válik, az valóban értékes dolog, és szomjazni fogsz az igazságra, gyakorolni fogod az igazságot, és belépsz a valóságba. Ez olyan nagyszerű dolog! Ha meg tudod ragadni ezt a lehetőséget, és komolyan elgondolkodsz önmagadon, és valódi önismeretre teszel szert, akkor, valahányszor kudarcot vallasz vagy elesel, a negativitás és gyengeség közepette is képes leszel újra felállni. Ha egyszer átlépted ezt a küszöböt, akkor képes leszel egy nagy lépést tenni előre, és belépni az igazságvalóságba.

Ha hiszel Isten szuverenitásában, akkor hinned kell abban, hogy a mindennapi események, akár jók, akár rosszak, nem véletlenül történnek. Nem arról van szó, hogy valaki szándékosan keményen bánik veled vagy célba vesz téged; ezt az egészet Isten rendezte és vezényelte. Miért vezényli Isten mindezeket? Nem az a célja, hogy leleplezze, hogy ki vagy, vagy hogy felfedjen és kiiktasson téged; nem a felfedésed a végső cél. A cél az, hogy tökéletesítsen és megmentsen téged. Hogyan tökéletesít téged Isten? És hogyan ment meg téged? Azzal kezdi, hogy tudatosítja benned saját romlott beállítottságodat, és megismerteti veled természetlényegedet, hiányosságaidat és azt, aminek híján vagy. Csak ezek megismerése és világos megértése által tudod követni az igazságot, és tudsz fokozatosan megszabadulni romlott beállítottságodtól. Ez egy lehetőség, amit Isten nyújt neked. Ez Isten irgalma. Tudnod kell, hogyan ragadd meg ezt a lehetőséget. Nem szabad szembeszegülnöd Istennel, összetűzésbe kerülnöd Istennel, vagy félreértened Őt. Különösen, amikor szembesülsz azokkal az emberekkel, eseményekkel és dolgokkal, amelyeket Isten rendez körülötted, ne érezd állandóan azt, hogy a dolgok nem úgy vannak, ahogyan szeretnéd, hogy legyenek; ne akarj állandóan menekülni előlük, illetve ne panaszkodj mindig Istenre, és ne értsd félre mindig Istent. Ha folyamatosan ezeket teszed, akkor nem tapasztalod meg Isten munkáját, és ez nagyon megnehezíti számodra, hogy belépj az igazságvalóságba. Bármivel is találkozol, amit nem érthetsz meg teljesen, ha nehézség merül fel, meg kell tanulnod alávetni magadat. Azzal kell kezdened, hogy Isten elé járulsz, és többet imádkozol. Így, mielőtt észrevennéd, változás fog bekövetkezni a belső állapotodban, és képes leszel keresni az igazságot, hogy megoldd a problémát. Ily módon képes leszel megtapasztalni Isten munkáját. Eközben az igazságvalóság kialakul majd benned, te pedig így fogsz fejlődni és így esel át életed állapotának átalakulásán. Amint átmentél ezen a változáson, és rendelkezel ezzel az igazságvalósággal, akkor érettséged is lesz, és az érettséggel együtt jár az élet. Ha valaki mindig romlott sátáni természet szerint él, akkor nem számít, hogy mennyi lelkesedése vagy energiája van, nem tekinthetjük úgy, hogy rendelkezik érettséggel vagy élettel. Isten minden egyes emberben munkálkodik, és nem számít, milyen a módszere, milyen embereket, eseményeket és dolgokat használ fel a szolgálatában, vagy milyen hangvételűek a szavai, egyetlen végső célja van: megmenteni téged. És hogyan ment meg téged? Megváltoztat téged. Akkor hát hogyne szenvednél egy kicsit? Szenvedned kell majd. Ez a szenvedés sok mindent magában foglalhat. Először is, az embereknek szenvedniük kell, amikor elfogadják Isten szavainak ítéletét és fenyítését. Amikor Isten szavai túl szigorúak és egyértelműek, és az emberek félreértik Istent – sőt még elképzeléseik is vannak –, az is fájdalmas lehet. Néha Isten olyan környezetet hoz létre az emberek körül, hogy felfedje romlottságukat, hogy elgondolkodjanak saját magukon, és megismerjék önmagukat, és akkor szintén szenvedni fognak egy kicsit. Időnként az embereknek szenvedniük kell, amikor közvetlenül megmetszik őket és leleplezik őket. Ez olyan, mintha műtéten esnének át – ha nincs szenvedés, nincs eredmény. Ha minden alkalommal, amikor megmetszenek, és minden alkalommal, amikor egy környezet felfed téged, az felébreszti az érzéseidet és egy lökést ad neked, akkor ezen a folyamaton keresztül belépsz az igazságvalóságba, és érettséged lesz. Ha minden alkalommal, amikor ki vagy téve annak, hogy megmetsszenek és annak, hogy egy környezet felfedjen téged, nem érzel semmilyen fájdalmat vagy kellemetlenséget, és egyáltalán semmit nem érzel, és ha nem járulsz Isten elé, hogy az Ő szándékait keresd, nem imádkozol, és nem keresed az igazságot, akkor tényleg nagyon eltompultál! Isten nem munkálkodik benned, ha a lelked semmit sem érez, ha nem reagál. Azt fogja mondani: „Ez az ember túlságosan eltompult, és túl mélyen megromlott. Bárhogyan is fegyelmezem, metszem vagy próbálom kordában tartani, mégsem tudom megindítani a szívét, vagy felébreszteni a lelkét. Ez az ember bajban lesz; nem könnyű őt megmenteni.” Ha Isten bizonyos környezeteket, embereket, eseményeket és dolgokat rendez el számodra, ha megmetsz téged, és ha ebből tanulsz, ha megtanultál Isten elé járulni, megtanultad keresni az igazságot, és tudtodon kívül megvilágosodsz és megvilágítást nyersz, és eléred az igazságot, ha változást tapasztaltál ezekben a környezetekben, jutalmakat arattál és fejlődtél, ha kezded kissé felfogni Isten szándékait és abbahagyod a panaszkodást, akkor mindez azt jelenti, hogy szilárdan helytálltál e környezetek megpróbáltatásai közepette, és kiálltad a próbát. Így túljutottál ezen a megpróbáltatáson. Hogyan tekint Isten azokra, akik kiállják a próbát? Isten azt fogja mondani, hogy igaz szívük van, és képesek elviselni ezt a fajta szenvedést, és hogy mélyen legbelül szeretik az igazságot, és el akarják nyerni az igazságot. Ha Isten ily módon értékel téged, akkor nem olyasvalaki vagy, akinek van érettsége? Hát akkor nincs életed? És hogyan lehet elérni ezt az életet? Isten ajándékozza azt? Isten különböző módokon lát el téged, és különböző embereket, eseményeket és tárgyakat használ fel a nevelésedre. Ez olyan, mintha Isten személyesen adna neked ételt és italt, személyesen adna neked különböző élelmiszereket, hogy jóllakj és élvezd azokat; csak így tudsz növekedni és erősödni. Így kell megtapasztalnod és felfognod ezeket a dolgokat; így kell alávetned magadat mindannak, ami Istentől származik. Ez az a fajta gondolkodásmód és hozzáállás, amellyel rendelkezned kell, és meg kell tanulnod keresni az igazságot. Nem szabad állandóan külső okokat keresned vagy másokat hibáztatnod a bajaidért, vagy hibákat keresni az emberekben; világosan meg kell értened Isten szándékait. Kívülről úgy tűnhet, hogy néhány embernek véleménye van rólad vagy előítéletei vannak veled szemben, de neked nem így kellene nézned a dolgokat. Ha ilyen szemszögből nézed a dolgokat, akkor csak kifogásokat fogsz keresni, és nem fogsz tudni elérni semmit. Objektíven kell nézned a dolgokat, és mindent el kell fogadnod Istentől. Amikor így tekintesz a dolgokra, akkor könnyű lesz alávetned magad Isten munkájának, és képes leszel keresni az igazságot, és felfogni Isten szándékait. Amint a nézőpontod és lelkiállapotod helyreigazodik, képes leszel elérni az igazságot. Akkor egyszerűen csak miért nem teszed meg? Miért állsz ellen? Ha abbahagynád az ellenállást, elnyernéd az igazságot. Ha ellenállsz, nem nyersz semmit, és megbántod Isten érzéseit is, és csalódást okozol Neki. Miért lesz Isten csalódott? Mivel nem fogadod el az igazságot, nincs reményed az üdvösségre, és Isten nem képes megnyerni téged, így hogyne lenne csalódott? Amikor nem fogadod el az igazságot, az egyenértékű azzal, hogy eltaszítod magadtól az ételt, amelyet Isten személyesen ajánlott fel neked. Azt mondod, hogy nem vagy éhes, és hogy nincs szükséged rá; Isten újra meg újra megpróbál arra bátorítani, hogy egyél, de te még mindig nem akarsz enni. Inkább éhezel. Azt hiszed, hogy jól vagy lakva, pedig valójában egyáltalán semmid sincs. Az ilyen emberekből annyira hiányzik az értelem, és annyira önelégültek; valóban nem ismerik fel a jó dolgot, amikor látják azt, ők a legszegényebb és legszánalmasabb emberek.

Ahhoz, hogy belépj az igazságvalóságba, először is azzal kell kezdened, hogy életed minden részletén elgondolkodsz, és elkezdesz tanulni a közelben lévő emberektől, eseményekből és dolgokból. Ha tanulni tudsz abból, ahogyan a körülötted lévő emberek bánnak veled, vagy azokból az ügyekből és körülményekből, amelyekkel nap mint nap szembesülsz, vagyis keresni tudod az igazságot és megtanulod, hogyan cselekedj az alapelvek szerint, akkor képes leszel megérteni az igazságot, az életed növekedni fog, és képes leszel normálisan teljesíteni a kötelességedet. Vannak, akik gyakran vitatkoznak és próbálják megvédeni magukat, amikor megmetszik őket. Mindig a probléma okát hangsúlyozzák és kifogásokat keresnek a kudarcaikra, ami nagyon zavaró. Nincs engedelmes hozzáállásuk, vagy az igazságot kereső hozzáállásuk. Az ilyen emberek alacsony képességűek, és nagyon makacsok is. Nem értik mások szavait, az igazság elérhetetlen számukra, a fejlődésük pedig nagyon lassú. Miért lassú a fejlődésük? Azért, mert nem keresik az igazságot, és bármilyen hiba merül fel, mindig másokban keresik az okot, teljesen másokra hárítva a felelősséget. Világi ügyekre vonatkozó filozófiák szerint élnek, és amíg épek és egészségesek, különösen elégedettek önmagukkal. Egyáltalán nem követik az igazságot, és úgy gondolják, hogy ez egy elég jó módja annak, hogy Istenben higgyenek. Sőt, még olyanok is vannak, akik azt gondolják: „Mindig annyit beszélnek az igazság követéséről és a leckék megtanulásáról, de vajon tényleg olyan sok megtanulni való lecke van? Olyan nehézkes így hinni Istenben!” Amikor látják, hogy mások keresik az igazságot és megtanulják a leckéket, amikor ügyekkel találkoznak, így szólnak: „Hogyan tudtok ti mindenből tanulni? Számomra miért nincs annyi lecke, amit megtanulhatnék? Ti mind ennyire tudatlanok vagytok? Nem csak vakon követitek az előírásokat?” Mit gondoltok erről a véleményről? Ez az álhívők nézőpontja. Elnyerheti-e egy álhívő az igazságot? Az ilyen embernek nagyon nehéz elnyernie az igazságot. Vannak, akik azt mondják: „A nagy dolgokért könyörgök Istenhez, de a kis ügyekkel nem zaklatom Őt. Isten nagyon el van foglalva a világegyetem és minden dolog mindennapi igazgatásával, minden egyes ember igazgatásával. Milyen fárasztó! Nem fogom Istent zaklatni, megoldom ezt az ügyet magam. Amíg Isten elégedett, addig ez elég. Nem akarom Őt nyugtalanítani.” Mit gondoltok erről a véleményről? Ez szintén az álhívők nézőpontja, az emberek fantáziája. Az emberek teremtett lények, még a hangyáknál is alacsonyabb rendűek. Hogyan láthatnák tisztán a Teremtőt? Ki tudja, hány milliárd vagy tízmilliárd éve irányítja Isten a világegyetemet és minden dolgot. Mondta Ő, hogy fáradtnak érzi Magát? Mondta Ő, hogy túlságosan elfoglalt? Nem, nem mondott ilyet. Az emberek soha nem lesznek képesek tisztán látni Isten mindenhatóságát és bölcsességét, és ha a saját elképzeléseik és képzeletük alapján beszélnek, az nagy ostobaság. A Teremtő szerint Isten választott népéből mindenki és minden, ami körülöttük történik, Isten szuverenitásán és elrendezésein belül van. Istenben hívő emberként alá kell vetned magad Isten szuverenitásának és intézkedéseinek, keresned kell az igazságot, és mindenből tanulnod kell. A legfontosabb dolog az igazság elnyerése. Ha figyelembe tudod venni Isten szándékait, akkor Rá kell támaszkodnod, és az igazság felé kell igyekezned; ez kedves Istennek. Amikor elnyerted az igazságot, és az alapelvek szerint tudsz cselekedni, Isten jobban fog örülni, de minél inkább eltávolodsz Istentől, annál szomorúbb lesz. Mi teszi Istent szomorúvá? (Isten úgy rendezte a körülményeket, hogy az emberek megtapasztalhassák az Ő szavait és elnyerhessék az igazságot, de az emberek nem értik Isten szándékát; félreértik Őt, és ez szomorúvá teszi Istent.) Helyes. Isten minden egyes emberért fájdalmas árat fizetett, és minden egyes emberre vonatkozóan megvannak a szándékai. Elvárásai vannak velük szemben, és reményeket fűzött hozzájuk. Fáradságos erőfeszítéseit önként és szívesen adja minden embernek. Az életről és az igazságról való gondoskodását is szívesen adja minden embernek. Ha az emberek képesek megérteni az Ő célját ennek megtételében, akkor Ő elégedett lesz. Bármilyen körülményeket is rendez el Isten számodra, ha képes vagy elfogadni azt Istentől, alávetni magadat Neki, keresni az igazságot és tanulni mindezekből, Isten nem fogja azt gondolni, hogy a fájdalmas árat hiába fizette meg. Nem fogsz kudarcot vallani abban, hogy megfelelj mindannak a gondoskodásnak és erőfeszítésnek, amit Isten befektetett, vagy az Ő veled kapcsolatos elvárásainak. Minden körülményből, amivel szembesülsz, képes leszel tanulságokat levonni és jutalmakat aratni. Így Isten benned végzett munkája eléri a kívánt hatást, és Isten szíve elégedett lesz. Ha képtelen vagy alávetni magad Isten vezénylésének és intézkedéseinek, ha mindig ellenállsz, elutasítod és szembeszállsz Istennel, nem gondolod, hogy Isten nyugtalan lesz? Isten szíve aggódni és nyugtalankodni fog, és azt mondja: „Annyi körülményt rendeztem el neked, hogy megtanuld a leckéket. Hogyan lehetséges, hogy egyik sem hatott rád?” Istent nyomasztja majd a bánat. Isten szomorú, mert eltompult, tudatlan, lassú és makacs vagy, mert nem érted az Ő szándékait és nem fogadod el az igazságot, és mert nem látod azt a sok mindent, amit Ő megtesz, hogy felelősséget vállaljon a te életedért, és nem érted, hogy Ő aggódik és nyugtalankodik az életedért, és még fel is lázadsz Ellene és panaszkodsz Rá. Mondd csak, kitől származik mindaz, ami az emberekkel kapcsolatos? Ki viseli a legnagyobb terhet az emberi életért? (Isten.) Egyedül Isten szereti a legjobban az embereket. Vajon az emberek szülei és rokonai valóban szeretik őket? Vajon az a szeretet, amit ők nyújtanak, igazi szeretet? Meg tudja vajon menteni az embereket a Sátán befolyásától? Nem tudja. Az emberek eltompultak és nehéz felfogásúak, képtelenek átlátni ezeket a dolgokat, és mindig azt mondják: „Hogyan szeret engem Isten? Nem érzem. Különben is, anyám és apám szeretnek engem a legjobban. Ők fizetik a tanulmányaimat, és arra biztatnak, hogy gyakorlati ismereteket szerezzek, hogy ha felnövök, legyen belőlem valaki, sikeres legyek, sztár, híresség. A szüleim rengeteg pénzt költenek arra, hogy neveljenek és taníttassanak, és spórolnak az étellel. Milyen hatalmas ez a szeretet! Soha nem tudom meghálálni nekik!” Szerinted ez szeretet? Milyen következményei vannak annak, ha a szüleid sikeressé tesznek téged, hírességgé válsz a világban, jó állásod van, és beilleszkedsz a világba? Folyamatosan arra biztatnak, hogy a sikert hajszold, hogy megbecsülést szerezz a családodnak, és hogy beilleszkedj a világ gonosz irányzataiba, hogy végül a bűn örvényébe kerülj, elkárhozz és elpusztulj, és felfaljon a Sátán. Szeretet ez? Ez nem szeretet, ez árt neked, tönkretesz téged. Egy napon olyan mélyre süllyedsz majd, hogy nem leszel képes megbánni, olyan mélyre, hogy nem leszel képes kiszabadítani önmagad, és a pokolba fogsz alászállni. Csak akkor ébredsz rá: „Ó, a szülői szeretet a hús-vér test szeretete, nem használ az Istenben való hitben vagy az igazság elnyerésében – ez nem igaz szeretet!” Lehet, hogy még nem ébredtetek rá erre. Vannak, akik azt mondják: „Bármennyire is szeret engem Isten, még mindig nem érzem. Még mindig úgy érzem, hogy az anyám szeret engem a legjobban. Ő áll hozzám a legközelebb a világon. Van egy dal, amelynek a címe: »Anya a legjobb a világon«. Ez a megnevezés megfelel a valóságnak; tökéletesen igaz!” Egy napon, amikor valóban rendelkezel az életbe való belépéssel, és amikor elnyerted az igazságot, azt fogod mondani: „Nem az anyám az, aki a legjobban szeret engem, és nem is az apám. Isten szeret engem a legjobban. Ő a legkedvesebb szerettem, mert Ő életet adott nekem, és Ő mindig vezet engem, gondoskodik rólam, és megment a Sátán befolyásától. Egyedül Isten az, aki képes életet adni az embereknek, aki képes vezetni az embereket, és aki szuverenitással rendelkezik minden dolog felett.” Csak akkor leszel képes mélyen megérteni ezeket a szavakat, ha megérted az igazságot, és teljesen elnyerted azt.

Hol kezdd, ha el akarod nyerni az igazságot? Kezdd a körülötted lévő emberekkel, eseményekkel és dolgokkal, tanuld meg, hogyan vond le a tanulságokat, és hogyan keresd az igazságot. Csak akkor leszel képes elnyerni az igazságot, ha a körülötted lévő emberekben, eseményekben és dolgokban keresed az igazságot és Isten szándékait. Vannak, akik nem figyelnek oda az apró dolgokra, vagy nem méltányolják azokat. Mindig azt gondolják: „Miért nem szembesülök soha semmi nagy dologgal? Miért nem történik velem soha semmi világrengető? Ha valami nagy, világrengető dolog történne, akkor képes lennék valami nagyszerű leckét megtanulni, és elnyernék valami nagyszerű igazságot. Milyen csodálatos is lenne!” Reális gondolkodásmód ez? Ezek túl nagy szavak. Aláveted-e magad Istennek, amikor apró dolgok történnek veled? Megtanultad-e a leckéidet? Ha nagy megpróbáltatás érne, képes lennél-e szilárdan megállni a tanúságtételedben? Ha a nagy vörös sárkány fogságába esnél, képes lennél-e messze hangzó bizonyságot tenni? Azok, akik ezeket a szavakat mondják, nem arrogánsak kissé? Vajon ezzel a keresési módszerrel képes leszel elnyerni az igazságot? (Nem.) Ha nem vagy óvatos járás közben, megbotolhatsz – mégis azt hiszed, készen állsz a repülésre! Meg kell tanulnod keresni az igazságot, és leckéket tanulni az apró dolgokból, amelyekkel szembesülsz. Ha nem tudsz leckéket tanulni az apró dolgokból, akkor a nagy dolgokból sem fogsz tudni tanulni. Ha nem tudod megtanulni a leckéidet, nem fogsz előrehaladni az életben. Az életben csak úgy lehet haladást elérni, ha mindenből levonod a tanulságot.

2015. augusztus 5.