A szabadságot és a felszabadulást csak romlott beállítottságának a levetésével nyerheti el az ember

Gyülekezeti vezetőként nem elég az, ha megtanulod problémák megoldására használni az igazságot, meg kell tanulnod felfedezni és nevelni olyan tehetséges embereket, akiket semmiképpen sem szabad irigyelned vagy elnyomnod. Ha így jársz el, az hasznára válik az egyház munkájának. Ha az igazság néhány követőjét fel tudod készíteni arra, hogy együttműködjön veled, és minden munkát jól végezzen, és végül mindannyiótoknak tapasztalatokon alapuló bizonyságtétele lesz, akkor te alkalmas vezető, illetve munkás leszel. Ha mindent az alapelvek szerint tudsz kezelni, akkor elkötelezed magad az odaadás mellett. Némelyek állandóan attól félnek, hogy mások jobbak náluk vagy felettük állnak, hogy mások majd elismerésben részesülnek, míg őket figyelmen kívül hagyják, és ez arra készteti őket, hogy másokat támadjanak vagy kizárjanak. Vajon nem az a helyzet, hogy irigykednek a tehetséges emberekre? Vajon ez nem önző és megvetendő? Miféle beállítottság ez? Ez rosszindulat! Akik csak a saját érdekeikre gondolnak, akik csak saját önző vágyaikat elégítik ki anélkül, hogy másokra gondolnának vagy fontolóra vennék Isten házának az érdekeit, azoknak rossz a beállítottsága, és Isten nem szereti őket. Ha valóban fontolóra tudod venni Isten akaratát, akkor tisztességesen tudsz majd bánni másokkal. Ha javasolsz egy jó embert, és lehetővé teszed számára, hogy képzést kapjon és teljesítsen valamilyen kötelességet, és így egy tehetséges emberrel gazdagítod Isten házát, akkor ezzel vajon nem könnyíted meg a munkádat? Vajon nem tanúsítasz ezzel odaadást a kötelességedben? Ez egy jótett Isten előtt; a vezetőkként szolgálóknak kell, hogy legyen legalább ennyi lelkiismeretük és értelmük. Akik át tudják ültetni az igazságot a gyakorlatba, azok el tudják fogadni azt, hogy Isten alaposan megvizsgálja, amit tesznek. Ha elfogadod Isten alapos vizsgálatát, akkor rendbe lesz téve a szíved. Ha mindig csak azért teszel dolgokat, hogy mások lássák, és mindig mások dicséretét és bámulatát szeretnéd kivívni, és nem fogadod el Isten alapos vizsgálatát, akkor vajon ott van-e még Isten a szívedben? Az ilyen emberek nem tisztelik Istent. Ne mindig saját magadért tegyél dolgokat, és ne fontolgasd állandóan a saját érdekeidet; ne fontolgasd az ember érdekeit, és ne gondolj a saját büszkeségedre, hírnevedre, illetve rangodra. Először Isten házának az érdekeit kell fontolóra venned, elsősorban ezekkel kell törődnöd. Figyelembe kell venned Isten akaratát, és kezdd annak az átgondolásával, hogy volt-e tisztátalanság a kötelességed végzésében, hogy odaadó voltál-e, elvégezted-e a feladataidat, minden tőled telhetőt megtettél-e, és vajon teljes szívvel gondoltál-e a kötelességedre, valamint az egyház munkájára. Fontolóra kell venned ezeket a dolgokat. Ha gyakran gondolsz rájuk és megfejted ezeket, akkor könnyebb lesz jól végezned a kötelességedet. Ha nem vagy valami rátermett, ha felszínes a tapasztalatod, vagy ha nem vagy jártas a szakmádban, akkor előfordulhat a munkádban hiba vagy hiányosság, és lehet, hogy nem érsz el jó eredményeket, de attól még minden tőled telhetőt megtettél. Nem a saját önző vágyaidat, illetve preferenciáidat elégíted ki. Ehelyett folyamatosan az egyház munkájának és Isten háza érdekeinek szenteled a figyelmedet. Lehet, hogy a kötelességedben nem érsz el jó eredményeket, azonban a szíved rendben lesz. Ha pedig mindezek tetejében képes vagy az igazságot keresni a kötelességedben felmerülő problémák megoldásához, akkor megütöd a mércét a kötelességed teljesítésében, és ezzel egyidőben be tudsz majd lépni az igazságvalóságba. Ezt jelenti az, hogy bizonyságtételed van.

Némelyek hisznek Istenben, de nem törekednek az igazságra. Mindig a test szerint élnek, testi élvezetek után sóvárognak, mindig a saját önző vágyaikat elégítve ki. Nem számít, hány éve hisznek Istenben, soha nem fognak belépni az igazságvalóságba. Ez a jele annak, hogy valaki szégyent hozott Istenre. Azt mondod: „Semmit nem tettem, amivel ellenszegültem volna Istennek. Mivel hoztam rá szégyent?” Minden elképzelésed és gondolatod gonosz. A tetteid mögött meghúzódó összes szándék, cél és indíték, valamint a tetteid következményei is mindig a Sátánt elégítik ki, nevetségessé téve téged, és megengedve neki, hogy kifogjon rajtad. Nem tettél olyan bizonyságot, amit tennie kellene annak, aki keresztény. A Sátáné vagy. Mindenben szégyent hozol Isten nevére, és nem rendelkezel valódi bizonyságtétellel. Vajon Isten emlékezni fog a tetteidre? Végső soron milyen következtetést von majd le Isten a tetteidből, a viselkedésedből, valamint az általad elvégzett kötelességekből? Nem kell-e ebből valaminek következnie, valamilyen közlésnek? A Bibliában az Úr Jézus azt mondja: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Máté 7:22-23). Miért mondta ezt az Úr Jézus? Miért váltak gonosztevőkké oly sokan azok közül, akik prédikáltak, démonokat űztek ki, és az Úr nevében sok csodát tettek? Azért, mert nem fogadták el az Úr Jézus által kijelentett igazságokat, nem tartották be a parancsolatait, és nem volt a szívükben szeretet az igazság iránt. Csak be akarták váltani az általuk elvégzett munkát, az általuk elviselt nehézségeket, az általuk az Úrért hozott áldozatokat a mennyek országának az áldásaira. Üzletet próbáltak kötni Istennel, megpróbálták Istent felhasználni és becsapni, ezért az Úr Jézusnak elege volt belőlük, gyűlölte őket, és gonosztevőkként elítélte őket. Ma az emberek elfogadják Isten szavainak az ítéletét és fenyítését, azonban némelyek még mindig hírnévre és rangra törekednek, és mindig ki szeretnének tűnni, mindig vezetők és munkások akarnak lenni, és hírnevet, valamint rangot szerezni. Bár mind azt mondják, hogy hisznek Istenben és Istent követik, lemondanak és áldoznak Istenért, azért végzik a kötelességeiket, hogy tekintélyt, hasznot és rangot nyerjenek, és mindig megvannak a saját mesterkedéseik. Nem engedelmesek, nem odaadóak Isten iránt, ámokfutással képesek gonoszságot tenni anélkül, hogy egyáltalán belegondolnának, így hát gonosztevőkké válnak. Isten gyűlöli ezeket a gonosztevőket, és nem menti meg őket. Mi az a mérce, amely alapján megítéltetik, hogy az ember tette és viselkedése jó vagy gonosz? Az, hogy a gondolataiban, az áradozásában, a tetteiben ott van-e annak bizonysága, hogy az igazságot gyakorlatba ültette, és megéli az igazságvalóságot. Ha nem rendelkezel ezzel a valósággal vagy nem éled meg ezt, akkor kétségtelenül gonosztevő vagy. Hogyan tekint Isten a gonosztevőkre? Isten szemében a gondolataid és a külsőséges cselekedeteid nem tesznek bizonyságot Őróla, és nem alázzák meg, nem győzik le a Sátánt; inkább Őrá hoznak szégyent, és tele vannak az Őreá hozott gyalázat jeleivel. Nem Isten mellett tanúskodsz, nem Istenért áldozod fel magad, nem a feladataidat és az Isten iránti kötelezettségeidet teljesíted, hanem a saját érdekedben cselekszel. Mit jelent a „saját érdekedben”? Lényegében azt jelenti, hogy a Sátán érdekében. Így hát végül Isten azt fogja mondani: „távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” Isten szemében a cselekedeteid nem fognak jótetteknek tűnni, hanem gonosztetteknek fognak számítani. Nem csupán nem nyerik el Isten jóváhagyását, még kárhoztatva is lesznek. Minek az elnyerését reméli valaki az Istenbe vetett ilyen hitből? Vajon a végén nem válik semmivé az ilyen hit?

Mert mindazok számára, akik kötelességet végeznek, függetlenül attól, hogy mennyire mélyrehatóan vagy felületesen értik az igazságot, az igazságvalóságba való belépés gyakorlásának legegyszerűbb módja az, ha mindenben Isten házának az érdekeire gondolnak, és elengedik önző vágyaikat, személyes érdekeiket, indítékaikat, kevélységüket és rangjukat. Isten házának az érdekei kerüljenek az első helyre – ez a legkevesebb, amit megtehet az ember. Ha még ennyit sem tud megtenni az, aki kötelességet végez, akkor hogyan mondhatnánk, hogy elvégzi a kötelességét? Ez nem a kötelességének az elvégzése. Először Isten házának az érdekeire gondolj, legyél tekintettel Isten akaratára, és vedd figyelembe az egyház munkáját. Tedd ezeket a dolgokat az első és legfőbb helyre; csak ezután gondolhatsz a rangod stabilitására, illetve arra, hogy miként tekintenek rád mások. Nem érzitek, hogy ez egy kicsit könnyebbé válik, amikor két lépésre bontjátok és köttök némi kompromisszumot? Ha egy ideig gyakorlod ezt, akkor érezni fogod, hogy nem is olyan nehéz eleget tenni Istennek. Emellett arra is képesnek kell lenned, hogy teljesítsd a feladataidat, elvégezd a kötelezettségeidet és a kötelességed, és félretedd önző vágyaidat, szándékaidat és indítékaidat. Vedd figyelembe Isten akaratát, és tedd első helyre Isten házának az érdekeit, az egyház munkáját, valamint az általad elvégzendő kötelességet. Miután ezt egy ideig megtapasztaltad, érezni fogod, hogy ez jó módja annak, ahogyan viselkedj. Nyíltan és becsületesen élsz, nem vagy alantas, hitvány ember. Igazságosan és tisztességesen élsz ahelyett, hogy alávaló, alantas és semmirekellő lennél. Érezni fogod, hogy ez az, ahogy az embernek cselekednie kell, és ezt a képet kell megélnie. Fokozatosan egyre inkább alábbhagy az arra irányuló vágyad, hogy saját érdekeidnek tegyél eleget. Jelen pillanatban – függetlenül attól, hogy milyen régóta hisztek Istenben – az igazságra való törekvést illető leckékbe és az igazságvalóságba történő belépésetek, az ezeknek való kitettségetek és a megtapasztalásuk még sekély, és nincs valós tapasztalatotok vagy érintettségetek ezekkel, vagyis nem produkálhattok igazi bizonyságtételt. Most elmondtam nektek ezt az egyszerű megközelítésmódot: kezdjétek ennek a gyakorlásával, és ha egy darabig már ezt tettétek, a tudtotokon kívül változni fog a bensőtök állapota. Abból az ambivalens állapotból, amelyben nem érdekel olyan rettenetesen, hogy higgyetek Istenben, de nincs ebből rettenetesen elegetek sem, átkerültök egy olyan állapotba, amelyben érzitek, hogy jó az, ha hisztek Istenben és becsületes emberek vagytok, és érdekel az, hogy becsületes emberek legyetek, valamint érzitek, hogy jelentősége van és táplál az, ha ily módon éltek. Megalapozottnak, békésnek fogjátok érezni magatokat, és kellemes érzés tölti el szíveteket. Ilyenné válik az állapototok. Ez az eredménye annak, ha elengeditek a saját szándékaitokat, érdekeiteket és önző vágyaitokat. Ez a kimenetele. Ez részben az emberi együttműködés, részben pedig a Szentlélek munkájának az eredménye. A Szentlélek nem munkálkodik az emberek együttműködése nélkül. Mindenkiben vannak helytelen állapotok, például passzivitás, gyengeség, csüggedés és törékenység; vagy vannak alávaló szándékok; illetve állandóan gondot okoz nekik a kevélységük, az önző vágyaik és az önös érdekeik; avagy azt gondolják, hogy nem valami rátermettek, és passzív állapotokat tapasztalnak meg. Nagyon nehéz lesz elnyerned a Szentlélek munkáját, ha mindig ezekben az állapotokban élsz. Ha nehéz számodra elnyerni a Szentlélek munkáját, akkor kevés aktív összetevő lesz benned, a passzív összetevők pedig előjönnek és zavarni fognak. Az emberek mindig a saját akaratukra hagyatkoznak, hogy elfojtsák ezeket a passzív és negatív állapotokat, azonban nem számít, mennyire fojtják el, nem tudják magukról lerázni ezeket. Ennek fő oka az, hogy az emberek nem képesek tüzetesen észlelni ezeket a passzív és negatív dolgokat, nem látják világosan azok lényegét. Ez nagyon megnehezíti számukra azt, hogy elhagyják a testet és a Sátánt. Ezenkívül az emberek mindig megragadnak ezekben a passzív, melankolikus és elfajzott állapotokban, és nem imádkoznak, illetve nem tekintenek fel Istenre, inkább csak átevickélnek rajtuk. Ennek eredményeképp nem munkálkodik bennük a Szentlélek, képtelenek megérteni az igazságot, semmiben nincs ösvényük, amit tesznek, és semmit nem képesek tisztán látni. Túlságosan sok passzív és negatív dolog van benned, amelyek betöltik a szívedet, ezért gyakran passzív és melankolikus a lelked, egyre távolabb kóborolsz Istentől és egyre inkább legyengülsz. Ha nem tudsz szert tenni a Szentlélek megvilágosodására és munkájára, akkor nem tudsz megszabadulni ezekből az állapotokból, és nem fog megváltozni a passzív állapotod, mert ha a Szentlélek nem munkálkodik benned, nem tudsz ösvényre lelni. E két okból nagyon nehéz számodra levetni a passzív állapotodat és belépni egy normálisba. Bár amikor most a kötelességeteket végzitek, nehézségeket álltok ki, keményen dolgoztok, sok erőfeszítést tesztek, és le tudtok mondani a családotokról és a karrieretekről, és mindent fel tudtok adni, a bennetek lévő passzív állapotok attól még nem alakultak igazán át. Túlságosan sok mindenbe vagytok belegabalyodva – például az elképzeléseitekbe, a képzelgéseitekbe, a tudásotokba, az életre vonatkozó filozófiáitokba, az önző vágyaitokba és a romlott beállítottságaitokba –, amelyek megakadályozzák számotokra az igazság keresését és gyakorlását. Ezek a negatív dolgok töltötték be a szíveteket. Bár fiatalok vagytok, a gondolataitok nagyon bonyodalmasak. Minden egyes szavamat és kifejeződésemet megfigyelitek és tanulmányozzátok, aztán végtelenül túlgondoljátok. Vajon miért? Már jó néhány éve követitek Istent, azonban még nem látok bennetek fejlődést vagy változást. Az emberek szívét teljesen lefoglalják a sátáni dolgok. Ez mindenki számára nyilvánvaló. Ha nem iktatod ki ezeket a dolgokat, ha nem tudod levetni ezeket a passzív állapotokat, akkor nem leszel képes arra, hogy egy gyermek hasonlatosságára alakítsd magad, és életvidám, bájos, ártatlan, egyszerű, igaz és tiszta módon járulj Isten elé. Akkor nehéz lesz elnyerned a Szentlélek munkáját vagy az igazságot.

Jelen pillanatban mindannyiótoknak van néhány jó tulajdonsága – hajlandósága a szenvedésre, illetve hite –, amelyek miatt kedvező benyomást tesztek. Ezek a jó tulajdonságok mindannyiótokat megmentettek. Ha nem lennének ezek a tulajdonságaitok – a nehézségek elszenvedésére való hajlandóságotok, illetve igaz hitetek, hogy feláldozzátok magatokat Istenért –, akkor semmi nem késztetne a kötelességetek elvégzésére, és nem tudtatok volna mindmáig szilárdan kitartani. Némelyek egy ideig végzik a kötelességüket, azonban mivel nem érdekli őket az igazság, és mert nem származik hasznuk belőle, visszatérnek a szekuláris világba, hogy dolgozzanak, pénzt keressenek és megházasodjanak. Úgy gondolják, hogy itt csellengeni, anélkül, hogy bármilyen eredményt látnának, a fiatalságuk, a legjobb éveik, valamint az életük elpocsékolása. Ezek az emberek lelepleződtek, ők nem hívők. Csak azok tudnak kitartani a kötelességükben és szilárdan megállni, akik őszintén feláldozzák magukat Istenért. Jelenleg mindannyian teljes időben végzitek a kötelességeiteket. Nem korlátoz, avagy köt le benneteket család, házasság, illetve a vagyon. Már felülemelkedtetek ezeken a dolgokon. Azonban a fejeteket betöltő elképzelések, képzelgések, tudás, valamint személyes szándékok és vágyak teljesen érintetlenek maradnak. Így hát, amikor olyasvalamiről van szó, ami hírnevet, rangot vagy csillogási lehetőséget foglal magában – amikor például azt halljátok, hogy Isten háza különféle tehetséges egyéneket tervez nevelni –, akkor a várakozástól mindegyikőtöknek felgyorsul a szívverése, mindannyian mindig hírnévre szeretnétek szert tenni és rivaldafénybe lépni. Mind küzdeni akartok a rangért és a hírnévért. Szégyenkeztek emiatt, de ha nem így lenne, akkor rosszul éreznétek magatokat. Irigységet, gyűlöletet és haragot éreztek, amikor látjátok, hogy valaki kitűnik, és méltánytalanságnak vélitek: „Én miért nem tudok kitűnni? Miért mindig másokra esik a rivaldafény? Én miért nem kerülök soha sorra?” És miután neheztelést éreztek, megpróbáljátok elfojtani, de nem tudjátok. Imádkoztok Istenhez, és egy ideig jobban érzitek magatokat, amikor azonban újra ilyen helyzetbe kerültök, még mindig nem tudtok felülkerekedni rajta. Vajon ez nem az éretlenség megnyilvánulása? Amikor az emberek ilyen állapotba kerülnek, vajon nem estek a Sátán csapdájába? A Sátán romlott természetének a béklyói ezek, amelyek megkötözik az embert. Ha az emberek levetik ezeket a romlott beállítottságokat, akkor vajon nem fogják szabadnak és felszabadultnak érezni magukat? Gondoljatok csak bele! Ha el szeretnétek kerülni, hogy belekerüljetek a rangért és a haszonért való versengés ezen állapotába – ha ki szeretnétek szabadulni ezekből a romlott állapotokból, és meg szeretnétek szabadulni a tekintély, a haszon és a státusz gyötrelméből és fogságából –, akkor milyen igazságokat kell megértenetek? Mely igazságvalóságokkal kell rendelkeznetek ahhoz, hogy szabaddá váljatok? Először is látnotok kell, hogy a Sátán az emberek megrontására használja a tekintélyt, a hasznot és a státuszt, hogy csapdába ejtse, bántalmazza, lealacsonyítsa és bűnbe rántsa őket. Továbbá, az emberek csakis az igazság elfogadásával tudnak lemondani a tekintélyről, a haszonról és a státuszról, és csak így tudják félretenni ezeket. Mindenkinek nehéz félretenni ezeket a dolgokat, nem számít, hogy az illető fiatal vagy idős, új vagy régi hívő. Némelyek ugyan befelé fordulók, és úgy tűnik, nem sokat beszélnek, valójában azonban még másoknál is több nehézséget rejtegetnek a szívükben. A tekintélyről, a haszonról és a státuszról való lemondás mindenki számára nehéz; senki nem tud felülkerekedni ezek kísértésén – az emberek belső állapota mind egyforma. A Sátán csupán a tekintélyt és a hasznot felhasználva megrontotta az embert; a hagyományos kultúra több ezer éven át egyszerűen belenevelte ezeket a dolgokat az emberekbe. Ennélfogva az ember romlott természete szereti a tekintélyt, a hasznot és a rangot, és törekszik ezekre, csupán abban van eltérés, hogy ki milyen módon törekszik rájuk és juttatja ezeket kifejezésre. Vannak, akik soha nem beszélnek róla és a szívükbe rejtik, míg mások felfedik a szavaikkal. Vannak, akik minden lelkiismeretfurdalás nélkül készek harcolni ezekért a dolgokért, míg mások nem harcolnak értük, azonban titkon panaszkodnak, elégedetlenkednek és összetörnek dolgokat. Más-más emberekben ugyan másként mutatkozik meg, de a természetük teljesen ugyanaz. Mindannyian romlott emberek, akik ellenállnak Istennek. Ha állandóan a tekintélyre, a haszonra és státuszra összpontosítasz, ha túlságosan nagyra értékeled ezeket a dolgokat, ha elfoglalják a szívedet, és ha nem vagy hajlandó feladni ezeket, akkor ezek fognak irányítani és megkötözni. A rabszolgájukká válsz, és végül teljesen romba döntenek. Meg kell tanulnod elengedni és félretenni ezeket a dolgokat, másokat ajánlani és engedni, hogy kitűnjenek. Ne küzdj vagy rohanj azért, hogy kihasználd a kitűnésre és a csillogásra adódó lehetőségeket. Félre kell tudnod tenni ezeket a dolgokat, és a kötelességed teljesítményét sem szabad felmutatnod. Legyél olyasvalaki, aki csendes ismeretlenségben dolgozik, és nem henceg mások előtt, miközben odaadóan végzed a kötelességed. Minél inkább elengeded a büszkeségedet és a státuszodat, és minél inkább elengeded az érdekeidet, annál békésebbnek fogod érezni magad, annál több világosság lesz a szívedben, és annál jobb lesz az állapotod. Minél inkább küzdesz és versengsz, annál sötétebb lesz az állapotod. Ha nem hiszel Nekem, akkor próbáld ki és nézd meg! Ha vissza akarod fordítani ezt a fajta romlott állapotot, hogy ne irányítsanak ezek a dolgok, akkor az igazságot kell keresned, és világosan meg kell értened e dolgok lényegét, majd félre kell tenned ezeket és le kell mondanod róluk. Különben minél inkább küzdesz, annál sötétebbé válik a szíved, annál több irigységet és gyűlöletet fogsz érezni, és csak megerősödik benned a vágy, hogy megszerezd ezeket a dolgokat. Minél erősebben vágysz ezek megszerzésére, annál kevésbé leszel képes megszerezni őket, és amikor ez bekövetkezik, akkor növekedni fog benned a gyűlölet. A gyűlöleted növekedésével egyre sötétebb lesz a bensődben. Minél sötétebb vagy a bensődben, annál rosszabb lesz a kötelességed teljesítése, és minél rosszabb lesz a kötelességed teljesítése, annál kevésbé leszel hasznos Isten háza számára. Ez egy egymásba fonódó ördögi kör. Ha soha nem végzed jól a kötelességed, akkor fokozatosan ki leszel rekesztve.

Ahhoz, hogy a Szentlélek dolgozzon valakiben és átalakítsa a különböző passzív állapotait, az illetőnek aktívan kell együttműködnie és keresnie, időnként szenvednie, megfizetve az árat, lemondva dolgokról, és elhagynia a testet, lépésről lépésre fordulva vissza az úton, amelyen jár. Hosszú időbe telik, amíg ez eredményt hoz, és az illető jó útra tér – az viszont csupán másodpercekbe telik, hogy Isten leleplezzen valakit. Ha nem végzed jól a kötelességed, hanem mindig megpróbálsz kitűnni, és mindig versengsz a státuszért, hogy kiemelkedj és csillogj, ha harcolsz a hírnevedért és az érdekeidért, akkor amíg ebben az állapotban élsz, vajon nem szolgálattevő vagy csupán? Szolgálhatsz, ha szeretnél, azonban lehetséges, hogy lelepleződsz, mielőtt a szolgálatod véget ér. Az emberek lelepleződésekor eljön a kárhoztatásuk és a kirekesztésük napja. Vissza lehet-e fordítani ezt a kimenetelt? Nem könnyű. Lehet, hogy Isten már elhatározta a kimenetelüket, ebben az esetben bajban vannak. Az emberek általában vétkeket követnek el, romlott beállítottságokat mutatnak, és elkövetnek néhány apró hibát, vagy a saját önző vágyaikat elégítik ki, beszéd közben saját érdekeiket dédelgetik és trükköznek, azonban ameddig nem szakítják meg és nem zavarják meg az egyház munkáját, vagy kontárkodnak bele nagyon a dolgokba, vagy nem sértik meg Isten természetét, illetve nem okoznak nyilvánvalóan gonosz következményeket, akkor még mindig lehetőségük lesz a bűnbánatra. Ha azonban valami hatalmas gonoszságot követnek el, vagy nagy katasztrófát idéznek elő, akkor vajon még mindig helyre tudják-e hozni hibájukat? Nagyon veszélyes az, ha valaki, aki hisz Istenben és kötelességet végez, erre a pontra jut. Az életüket együtt élő házaspárhoz hasonlítható ez. Ha van kettejük között némi súrlódás, és alkalmanként mondanak valamit, ami bántja a másikat, attól még továbbra is élhetnek együtt, amennyiben elnézőek egymással. Azonban ha az egyiküknek viszonya van, és a partnere semmiképp nem tudja rávenni magát, hogy visszafogadja őt, illetve ha az illető nem hajlandó visszamenni, akkor vajon ők ketten együtt tudnak maradni? Hiábavaló, hasztalan lenne irányában a még több elnézés. Az ilyen házasság tönkrement, csak elválni tudnak. Ha két ember eljut erre a pontra, még ha ugyanazon fedél alatt élnek is, a házasságuk már csak névlegesen létezik. Nem számít, hogy elválnak-e vagy sem. Ha hiszel Istenben, végzed a kötelességed, és eljutsz ugyanerre a pontra – amikor elszalasztod az igazságra való törekvés és a tökéletesedés lehetőségeit, megkeményedik a szíved, és nem tartasz bűnbánatot, nem mész vissza, hanem továbbra is konokul státuszra törekszel, az igazság leghalványabb foszlányát sem fogadva el, bár Isten számos lehetőséget adott neked – akkor előbb vagy utóbb eljön a nap, amikor fel leszel fedve és ki leszel rekesztve. A legvalószínűbb az, hogy valamilyen dolog, helyzet, szó vagy hozzáállás fog teljes mértékben leleplezni. Tehát ha valaki nem kapja meg a Szentlélek munkáját, illetve nem nyeri el az igazságot, ha mindig a saját romlott, sátáni beállítottsága kötözi meg és irányítja, ha mindenféle önző vággyal és szándékkal él, és nem tud felülemelkedni ezeken, akkor az illető nagy veszélyben van. Előbb vagy utóbb megbotlik és lelepleződik. Lehet, hogy még nem botlottál meg, de ez nem jelenti azt, hogy később nem fogsz megbotlani. Lehet, hogy most még végezni tudod a kötelességed, talán még van benned némi hajlandóság, hogy feláldozd magad Istenért és nehézségeket szenvedj el, talán még van benned némi hajlandóság, hogy a tökéletesedésre törekedj, azonban ez nem helyettesíti az igazság megértését, avagy az igazságvalóságba való belépést, és azt sem jelenti, hogy később nem fogsz megbotlani, illetve hogy szilárdan meg tudsz majd állni. Némelyek több éven át hisznek Istenben, azonban cseppet sem értik az igazságot. A személetmódjuk ugyanaz marad, akárcsak a hitetleneké. Egy hamis vezető vagy antikrisztus leleplezése és kirekesztése láttán azt gondolják, hogy „Istenben hinni, Istent követni, Isten előtt élni olyan, mint vékony jégen járni! Olyan, mint a kés élén táncolni!” Mások pedig azt mondják: „Kockázatos vezetőnek és munkásnak lenni, és Istent szolgálni. Ahogy a mondás tartja: »A király közelében lenni éppoly veszélyes, mint tigris mellé feküdni.« Ha valaki rosszat tesz vagy mond, megsérti Isten természetét, kivetik és megbüntetik.” Helyénvalóak ezek a megállapítások? „Vékony jégen járni” vagy „a kés élén táncolni” – mit jelentenek ezek a szavak? Azt jelentik, hogy nagy a veszély, hogy minden pillanatban nagy a veszély, és a legkisebb gondatlanság oda vezet, hogy az ember alól kicsúszik a talaj. „A király közelében lenni éppoly veszélyes, mint tigris mellé feküdni” egy közismert mondás a hitetlenek körében. Azt jelenti, hogy veszélyes közel kerülni egy gonosz királyhoz. Miben téved az, aki Isten szolgálatára vonatkoztatja ezt a mondást? Istenhez, a teremtés Urához hasonlítani egy gonosz királyt – vajon nem istenkáromlás ez? Ez egy komoly probléma. Isten igaz és szent Isten; az, hogy az ember büntetést kapjon azért, mert ellenáll Istennek, vagy mert ellenséges vele szemben, tökéletesen helyénvaló és indokolt. Sátán és az ördögök az igazság foszlányával sem rendelkeznek; szutykosak és gonoszok, ártatlanokat gyilkolnak meg, és jó embereket falnak fel. Hogyan lehetne Istenhez hasonlítani őket? Miért torzítják el az emberek a tényeket és rágalmazzák Istent? Ez hatalmas istenkáromlás! Amikor némelyek, akik gyakran passzívak és nem végzik őszintén a kötelességeiket, metszésben és foglalkozásban részesülnek, akkor azon aggódnak, hogy ki lesznek vetve, és gyakran felmerül bennük: „Az Istenbe vetett hit valóban olyan, mint vékony jégen járni! Amint valami rosszat tesz az ember, foglalkoznak vele. Amint hamis vezetőnek és antikrisztusnak címkézik, leváltják és kivetik. Isten házában nem ritka az, hogy Isten dühös lesz, ha az emberek tettek néhány rossz dolgot, egy szóval kivettetnek. Lehetőséget sem kapnak a bűnbánatra.” Tényleg így állnak a dolgok? Isten háza tényleg nem ad esélyt az embereknek a bűnbánatra? (Ez nem így van.) Ezek a gonosz emberek és antikrisztusok csak azért vettetnek ki, mert sokféle gonoszságot követtek el, aztán megmetszették és foglalkoztak velük, azonban az ismételt figyelmeztetések ellenére sem változtatnak szokásaikon. Mi a gond azzal, ha így gondolkoznak az emberek? Megtévesztő mentségeket találnak maguknak. Nem törekednek az igazságra, és nem is végeznek megfelelő szolgálatot, és mivel félnek attól, hogy kirakják és kivetik őket, keservesen panaszkodnak és terjesztik az elképzeléseiket. Nyilvánvalóan silány az emberi mivoltuk, és gyakran gondatlanok, illetve felületesek, valamint passzívak és hanyagok a munkájukban. Félnek a leleplezéstől és a kirekesztéstől, így hát mindenért az egyházat, valamint Istent hibáztatják. Vajon mi ennek a természete? Ez ítélkezés Isten felé, az Őrá való panaszkodás, valamint az Őneki való ellenszegülés. Ezek a megjegyzések a legnyilvánvalóbb tévedések és a legképtelenebb állítások. Annak ténye, hogy ezek az emberek mondhatnak ilyen dolgokat, azt bizonyítja, hogy bár évek óta hisznek Istenben, soha, egyáltalán nem törekedtek az igazságra. Csak ez alacsonyítaná le őket arra a szintre, hogy ítélkezzenek Isten felett, ellene szegüljenek, valamint káromolják Őt. Nyilvánvaló, hogy akik gyakran passzívak és nem törekednek az igazságra, azok valóban veszélyben élnek. Hogyan kell tehát gyakorolniuk az Istenben hívőknek annak érdekében, hogy biztonságban legyenek, és megszabaduljanak ezektől a veszélyes körülményektől? A kulcs az igazságra való törekvés ösvényén járni. Ha valaki meg tudja érteni az igazság egy részét, ha alapszinten alá tudja vetni magát Istennek, akkor viszonylag biztonságban lesz. Akik nem törekednek az igazságra, akik egyáltalán nem rendelkeznek az igazságvalósággal, és akik gyakran passzívak, azok mindig ki vannak téve a kirekesztés veszélyének. Akiknek a szívükben elegük van az igazságból, akik mindig úgy érzik, hogy túl nehéz vagy ostoba az igazság gyakorlása, ők azok, akik a leginkább veszélyben vannak. Előbb vagy utóbb lelepleződnek és kivettetnek.

Függetlenül attól, hogy valaki csalárd, vagy viszonylag jámbor és becsületes, az emberek szándékai, vágyai és tisztátalanságai többé-kevésbé ugyanazok. Ha mindannyian vissza tudtok fordulni, levetni ezeket a romlott állapotokat, és legalábbis megfelelően végezni a kötelességeteket, akkor emberi hasonlatosságotok lesz. Ha magatokkal hurcoljátok a személyes szándékaitokat, indítékaitokat és vágyaitokat, miközben a kötelességeteket végzitek, akkor nagyon valószínű, hogy elhajlásokat okoztok és hibákat vétetek, és nagyon nehéz lesz nektek az alapelvek szerint kezelni a dolgokat, avagy jól végezni a kötelességeteket és Isten akaratához igazodni. Ez azért van, mert az emberek túlságosan gondatlanok és felületesek, és túl sok tisztátalanság tölti el őket. Ha jól akarod végezni a kötelességedet, akkor először rendezned kell a személyes szándékaidat és vágyaidat. Akkor lassan megváltozik a belső állapotod, javul a gondolkodásmódod, több lesz benned az aktív összetevő, kevesebb a tisztátalanság, tisztábbá és egyszerűbbé válik a szíved, és csupán jól akarod majd végezni a kötelességedet, hogy eleget tégy Istennek. Ily módon nem fognak könnyen irányítani a sátáni gondolatok és nézetek, illetve az életre vonatkozó filozófiák. Természetes módon szabaddá válsz és felszabadulsz, és minden, amit teszel, könnyű lesz és kellemes. Olyan ez, mint amikor sétál az ember – ha sok terhet visz magával, akkor nagyon fárasztó lesz a séta, akkor egyre lassabban fog járni, mígnem összeesik és ledönti a kimerültség. Ha megszabadul ezektől a terhektől, akkor sokkal könnyebb lesz a járás, akkor felszabadultnak és szabadnak fogja érezni magát. Mindannyian vezessetek naplót, vagy írjatok egy bizonyságtételi esszét arról, hogy a felszabadulás és a szabadság mely vonatkozására tesztek szert. Írjatok arról, hogyan kerestétek az igazságot és tettétek le a terheiteket, amikor dolgok történtek veletek, hogy mely szándékaitokat és motivációitokat hagytátok el, milyen megvilágosodást kaptatok, és milyen kellemes érzéseket tapasztaltatok meg. Írjatok ezekről az állapotokról és átélésekről. Ez tapasztalaton alapuló bizonyság, és nektek is, illetve másoknak is nagy hasznára lesz. Ily módon gyarapodni fog a tapasztalatod, jobban meg fogod érteni az igazságot, és megsokasodnak a szabadságod és a felszabadulásod napjai. Szabad emberré válsz, olyan valakivé, mint Jób. Miért tudta Jób oly könnyen kimondani ezeket a híres szavakat: „Jahve adta, Jahve vette el, áldott legyen Jahve neve!” (Jób 1:21)? Vajon egyik napról a másikra vált ily könnyűvé neki ezek kimondása? Egyáltalán nem. Napok, évek, illetve évtizedek tapasztalatait összegzik ezek a szavak. Ezek évtizedeken át összegyűjtött élettapasztalatok gyümölcsei voltak. Nem egyszerű elnyerni az igazságot és a bizonyság szavait szólni. Csak úgy érhető el eredmény az ember Istenbe vetett hitében, ha az igazságra való törekvés útját járja. Miután lemondasz a tekintélyre, a haszonra és a státuszra törekvésről, sokkal könnyebbek lesznek számodra a dolgok. Könnyű lesz számodra rálépni az igazságra való törekvés ösvényére. Amikor a tapasztalatod arra a pontra ér, hogy megérted az igazságot és belépsz a valóságba, akkor elnyerted az igazságot, és szabadságra tettél szert, felszabadultál. Ezen a ponton arra fogsz gondolni, hogy nagyon sokat nyertél Krisztus követéséből és az igazságra való törekvésből. Az igazság elnyeréséhez feladtad a tekintélyre, haszonra és státuszra való törekvést, valamint a családi ügyek bonyodalmait. Követted Istent és eleget tettél a teremtett lény kötelességének, fokozatosan megértetted az igazságot, és sok mindenen átláttál. A Sátán nem fog újra összezavarni vagy megkötözni. Az igazság és az élet elnyerése a legértékesebb dolog; az igazság az, ami a leginkább megérdemli a szeretetedet. Amikor látod, hogy az igazság a legbecsesebb dolog, felismered, hogy a tekintély, a haszon, a státusz, a pénz, a hiúság és a kevélység értéktelenek, és ezek a dolgok kárt tettek benned. Ezért eljutottál odáig, hogy megveted és elutasítod ezeket a dolgokat, és képes vagy feladni őket. Ez rendkívül jelentőségteljes. Mindazonáltal így is vannak, akik nem tudják levetni a hírnév és a státusz korlátait. Egész álló nap törik a fejüket és tekintélyért, haszonért és rangért harcolnak másokkal. A hiúság és a kevélység néhány dolga miatt még felhajtást is csapnak és vitatkoznak. Nem keresik az igazságot és egyáltalán nem gondolnak Isten akaratára. Minden másnál nagyobbra tartják a tekintélyt, a hasznot és a státuszt, és ennek eredményeként éveken át nyüzsgölődnek ezen dolgok kedvéért anélkül, hogy az igazságvalóságnak a legcsekélyebb szeletével is rendelkeznének. Mindegy, milyen kötelességet végeznek, azt rosszul teszik, és eljátsszák az életük legjobb éveit. Ez azoknak a szánalmas állapota, akik nem törekednek az igazságra. Ezek az emberek ily módon gondatlanul átevickélnek az Istenbe vetett hitükben. Eltelik tíz vagy húsz év, és még mindig nem tettek szert az igazságra vagy az életre, és még mindig nem tudnak bizonyságot tenni Isten mellett. Megdöbbennek, amikor bekövetkeznek a csapások, mert nem tudják, melyik napon halnak bele végül valamelyik csapásba, és akkor már túl késő lesz arra, hogy megbánják. Ezért van az, hogy előbb vagy utóbb eljön a megbánás napja azok számára, akik hisznek Istenben, de nem törekednek az igazságra. Jelen pillanatban sokan vannak, akik még mindig vakon törekednek tekintélyre, haszonra és státuszra, és amikor foglalkoznak velük és megmetszik őket, akkor úgy érzik, hogy hatalmas megaláztatást szenvedtek el. Minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy tetszetős mentségekkel álljanak elő és kimagyarázzák magukat a hiúságuk és a büszkeségük megvédése végett. Nem fogadják el az igazságot, amely rendbe tenné saját romlott beállítottságaikat, és még mindig mindennél többre tartják a tekintélyt, a hasznot és a státuszt. Az ilyesfajta emberek oly szánalmas életet élnek! Ők a legostobább és a legtudatlanabb emberek.

Most van a legjobb lehetőség arra, hogy tegyétek a kötelességeteket, hogy megtapasztaljátok, hogyan vessétek le a romlott beállítottságaitokat, hogyan nyerjétek el Isten iránymutatását, hogyan végezzétek odaadóan a kötelességeteket, hogyan tegyetek eleget Isten akaratának, hogyan teljesítsétek a feladataitokat hogyan kerüljétek el azt, hogy gondatlanok és felületesek legyetek a kötelességetekben, és hogyan adjátok oda Istennek a szíveteket, megtapasztalva és megismerve Isten szavait, miközben a kötelességeteket végzitek, és hogy meglássátok Isten tetteit. Micsoda kiváló lehetőség! Egy nap, amikor már megváltoztatok, már nem fogtok kevélységen és rangon marakodni. Bármit is követelnek tőletek, nem fogjátok azt gondolni, hogy nagyon nehéz, és könnyű lesz számotokra megtenni. Könnyű lesz számotokra gyakorlatba ültetni az igazságot, az alapelvek szerint cselekedni, és sok mindent átlátni. Teljes mértékben képesek lesztek a kötelességetek normális elvégzésére, és soha többé nem korlátoz majd benneteket senki, semmilyen esemény vagy dolog. Ez a teljes belépés az igazságvalóságba.

2015. július 16.

Előző: Átadva a szívünket Istennek, elnyerhetjük az igazságot

Következő: Az igazság elnyeréséhez az embernek a közeli emberektől, ügyekből és dolgokból kell tanulnia

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Lépjen kapcsolatba velünk Messengeren