Milyen megpróbáltatásokat tudtok ma elviselni? Meritek-e azt mondani, hogy van alapotok, képesek vagytok-e szilárdan megállni, amikor kísértésekkel szembesültök? Például olyan kísértésekkel, amikor a Sátán kerget és üldöz, vagy a státusz és a presztízs, a házasság vagy a gazdagság kísértéseivel, képesek vagytok-e legyőzni ezeket a kísértéseket? (Többé-kevésbé le tudjuk győzni ezek némelyikét.) Hány fokozata van a kísértéseknek? Melyik fokozaton vagytok képesek győzni? Lehet, hogy például nem félsz, amikor azt hallod, hogy valakit letartóztattak az Istenbe vetett hite miatt, és lehet, hogy nem félsz, amikor látod, hogy másokat letartóztatnak és megkínoznak – de amikor téged tartóztatnak le, amikor te találod magad ebben a helyzetben, akkor vajon képes vagy szilárdan megállni? Ez egy nagy kísértés, nem igaz? Tegyük fel például, hogy ismersz valakit, akinek elég jó az emberi mivolta, aki szenvedélyesen hisz Istenben, aki feladta a családját és a karrierjét, hogy végrehajtsa a kötelességét, és sok nehézséget szenvedett el. Hirtelen eljön a nap, amikor letartóztatják és börtönre ítélik az Istenbe vetett hitéért, és hallod, hogy ezt követően halálra verték. Ez vajon kísértés a számodra? Hogyan reagálnál, ha ez veled történne? Hogyan élnéd meg ezt? Keresnéd-e az igazságot? Hogyan keresnéd az igazságot? Egy ilyen kísértés során hogyan tennéd magadat olyanná, aki szilárdan megáll, hogyan értenéd meg Isten szándékát, és hogyan nyernéd el ebből az igazságot? Gondoltál-e már ilyen dolgokra? Könnyű-e leküzdeni az ilyen kísértéseket? Ezek talán rendkívüli dolgok? Hogyan kell megtapasztalni az olyan dolgokat, amelyek rendkívüliek, és ellentmondanak az emberi elképzeléseknek és képzelődéseknek? Ha nincs kiút, hajlamos vagy-e panaszkodni? Képes vagy-e keresni az igazságot Isten szavaiban, és meglátni a problémák lényegét? Képes vagy-e az igazságot felhasználva meghatározni a gyakorlás helyes alapelveit? Nem ez kell-e meglegyen azokban, akik az igazságra törekednek? Hogyan ismerheted meg Isten munkáját? Hogyan kell megtapasztalnod azt úgy, hogy megszerezd Isten ítéletének, megtisztításának, szabadításának és tökéletesítésének a gyümölcseit? Milyen igazságokat kellene megérteni ahhoz, hogy az emberek számtalan elképzelését és Istennel szembeni sérelmét megoldjuk? Melyek azok a leghasznosabb igazságok, amelyekkel fel kell szerelkeznetek, azok az igazságok, amelyek lehetővé teszik, hogy szilárdan megálljatok a különböző próbatételek közepette? Mekkora most az érettségetek? Milyen fokú kísértéseket vagytok képesek legyőzni? Van róla fogalmatok? Ha nincs, akkor ez vitatható. Az imént azt mondtátok, hogy „többé-kevésbé le tudjátok győzni némelyiket”. Ezek zavaros szavak. Tisztában kell lennetek azzal, hogy milyen érettséggel rendelkeztek, milyen igazságokkal vagytok már felszerelkezve, milyen kísértéseket vagytok képesek legyőzni, milyen próbatételeket vagytok képesek elfogadni, és mely próbatételek során milyen igazságokkal, milyen ismeretekkel kell rendelkezned Isten munkájáról, és melyik utat kell választanod, hogy eleget tegyél Istennek – minderről világos elképzelésednek kell lennie. Amikor olyasmivel találkozol, ami nem illik bele az elképzeléseidbe és képzelődéseidbe, hogyan fogod megtapasztalni? Hogyan kell az ilyen dolgokban felszerelkezned az igazsággal – és az igazság mely aspektusaival – ahhoz, hogy zökkenőmentesen áthaladj rajta, és ne csak az elképzeléseidet oldd meg, hanem valódi ismeretet szerezz Istenről – nem erre kellene törekedned? Milyen kísértéseket szoktatok átélni? (Státusz, hírnév, nyereség, pénz, férfiak és nők közötti kapcsolatok.) Alapvetően ezek a gyakoriak. És tekintettel a mai érettségetekre, milyen kísértésekben vagytok képesek visszafogni magatokat és szilárdan megállni? Rendelkeztek-e olyan igazi érettséggel, hogy legyőzzétek ezeket a kísértéseket? Valóban tudjátok-e garantálni, hogy megfelelően fogjátok végrehajtani a kötelességeteket, és nem tesztek semmi olyat, ami sérti az igazságot, vagy ami megszakító és megzavaró, vagy dacos és lázadó, vagy ami ingerli Istent? (Nem.) Mit kell tehát tennetek ahhoz, hogy megfelelően végrehajtsátok a kötelességeteket? Egyrészt meg kell vizsgálnotok magatokat mindenben, hogy lássátok, hogy a cselekedeteitek összhangban vannak-e az igazságalapelvekkel, hogy lássátok, hogy a cselekedeteitek felületesek-e vagy sem, hogy ott vannak-e bennük a lázadás, illetve ellenállás elemei vagy sem. Ha ott vannak, akkor az igazságot kell keresned, hogy megoldd ezeket. Továbbá, ha vannak olyan dolgok, amelyeket nem ismersz, akkor is keresned kell az igazságot, hogy megoldd azokat. Ha megmetszenek, akkor el kell fogadnod és alá kell vetned magad. Amíg az emberek a tényeknek megfelelően beszélnek, addig semmiképpen sem vitatkozhatsz velük, és nem okoskodhatsz velük; csak így ismerheted meg önmagadat, és így térhetsz meg igazán. Az embereknek el kell érniük a dolgok e két aspektusának követelményeit, és valódi belépéssel kell rendelkezniük. Így elérhetik az igazság megértését, beléphetnek a valóságba, és elfogadható színvonalon teljesíthetik a kötelességüket.

Némelyek azt mondják: „A legtöbbször, amikor valami történik velem, nem tudom, hogyan keressem az igazságot, és még ha meg is teszem, nem találok választ. Imádkoztam, kerestem és vártam, de eredménytelenül. Nem tudom, mit tegyek. Szeretném megtalálni Isten szavait, hogy megoldjam ezt, de olyan sok van belőlük, hogy nem tudom, hogy Isten szavait olvasva melyik rész lenne alkalmazható, és melyik tudná megoldani ezt a problémát.” Mit kellene tehát tenniük? Van erre egy minimális mérce: amikor valami történik veled, és nem tudod, mit tegyél, a legalapvetőbb dolog, amit tenned kell, az a lelkiismereted követése; ez egy mentőöv, ez egy olyan alapszint, amelyhez mindenekelőtt ragaszkodni kell, és ez egy gyakorlati alapelv is. Mennyire van tehát a lelkiismeretnek parancsoló szerepe minden emberben? Amikor valaki nem érti az igazságot, akkor az, hogy a lelkiismerete mekkora szerepet játszhat, attól függ, hogy milyen az emberi mivolta. Ha ez a személy nem érti az igazságot, és nem a lelkiismerete szerint cselekszik, és nem látod a cselekedeteinek egyetlen olyan aspektusát sem, amely Isten szándékainak figyelembevételéről tanúskodik, és egyáltalán nem látsz benne Istent félő szívet – ha ebből semmit sem látsz, akkor lehet-e az ilyen személyre úgy tekinteni, mint akinek lelkiismerete és emberi mivolta van? (Nem.) Miféle ember ez? Az ilyen személyt pontosan úgy határozzuk meg, mint akinek nincs emberi mivolta. Nem az értelem alapján, sem a lelkiismeret szerint tesz dolgokat, túllépve az emberi magatartás alapvonalát. Egyes emberek sok igazságot nem értenek. Semmiben, amit tesznek, nem értik az alapelveket, és amikor problémákkal találkoznak, nem tudják azokat megfelelően kezelni. Hogyan kellene gyakorolniuk ebben a helyzetben? A legalacsonyabb mérce az, hogy a lelkiismeret szerint cselekedjünk – ez az alapvonal. Hogy kell lelkiismeret szerint cselekedni? Őszinteségből cselekedj, légy méltó Isten kedvességére, arra, hogy Isten adta neked ezt az életet, és arra az Istentől kapott lehetőségre, hogy elérd az üdvösséget. Vajon ez a lelkiismereted hatása? Ha egyszer teljesítetted ezt az egészen minimális normát, akkor oltalmat nyertél, és nem fogsz súlyos hibákat elkövetni. Ezután nem fogsz oly könnyen olyan dolgokat tenni, amelyek lázadnak Isten ellen, vagy kibújni a felelősség alól, és nem leszel olyan hajlamos arra, hogy felületesen cselekedj. Nem leszel annyira hajlamos a saját státuszod, hírneved, nyereséged és jövőd érdekében folytatott cselszövésre sem. Ez a lelkiismeret szerepe. A lelkiismeret és az ész egyaránt a személy emberi mivoltának összetevői kell, hogy legyenek. Ezek a legalapvetőbbek és a legfontosabbak. Miféle ember az, akinek nincs lelkiismerete és nincs meg a józan esze, amit a normális emberi mivolt megkövetel? Általában véve olyan ember, akiből hiányzik az emberi mivolt, egy rendkívül szegényes emberi mivoltú személy. Részletesebben kifejtve, az elveszett emberi mivolt milyen megnyilvánulásait mutatja ez a személy? Próbáld meg elemezni, hogy milyen tulajdonságok találhatók az ilyen emberekben, és milyen konkrét megnyilvánulásokat mutatnak. (Önzők és alantasok.) Az önző és alantas emberek felületesek a cselekedeteikben, és tartózkodnak mindentől, ami nem érdekli őket személyesen. Nem veszik figyelembe Isten házának érdekeit, és nem tanúsítanak figyelmet Isten szándékai iránt. Nem vállalják a kötelességük végrehajtásának vagy az Istenről való tanúságtételnek a terhét, és nincs felelősségérzetük. Mi az, amire gondolnak, amikor valamit tesznek? Az első gondolatuk az, hogy „vajon Isten megtudja-e, ha ezt teszem? Látható lesz-e ez mások számára? Ha a többi ember nem látja, hogy ennyi erőfeszítést és szorgalmas munkát fejtek ki, és ha Isten sem látja, akkor semmi értelme, hogy ennyi erőfeszítést vagy szenvedést áldozzak erre.” Nem rendkívül önző dolog ez? Ez ugyanakkor egy alantas szándék. Amikor így gondolkodnak és cselekszenek, vajon szerepet játszik-e a lelkiismeretük? Vádolva van-e ebben a lelkiismeretük? Nem, a lelkiismeretük semmilyen szerepet nem játszik, és nincs megvádolva. Vannak olyan emberek, akik nem vállalnak semmilyen felelősséget, függetlenül attól, hogy milyen kötelességet teljesítenek. Nem jelentik azonnal a felettesüknek az általuk felfedezett problémákat sem. Amikor azt látják, hogy az emberek megszakítóak és megzavaróak, szemet hunynak. Amikor gonosz embereket látnak, akik gonoszságot követnek el, nem próbálják megállítani őket. Nem védik Isten házának érdekeit, és nem gondolják át, mi a kötelességük és felelősségük. Amikor a kötelességüket teljesítik, az ilyen emberek nem végeznek valódi munkát; az embereknek akarnak megfelelni, mohón vágynak a kényelemre; csak a saját hiúságuk, arcuk, státuszuk és érdekeik érdekében beszélnek és cselekszenek, és csak olyan dolgokra hajlandóak időt és energiát fordítani, amelyek hasznukra válnak. Egy ilyen ember tettei és szándékai mindenki számára világosak. Mindig felbukkannak, amikor lehetőség nyílik arra, hogy megmutassák magukat, vagy valamilyen áldást élvezzenek. Amikor azonban nincs alkalom arra, hogy megmutassák magukat, vagy amint szenvedés következik, eltűnnek a képből, mint a teknősbéka, amely behúzza a fejét. Van-e az ilyen embernek lelkiismerete és józan esze? (Nincs.) Érez-e önvádat az a lelkiismeret és józan ész nélküli személy, aki így viselkedik? Az ilyen emberek nem éreznek önvádat; az ilyen emberek lelkiismerete nem szolgál semmilyen célt. Soha nem éreztek szemrehányást a lelkiismeretükben, így vajon érezhetik-e a Szentlélek szemrehányását vagy fegyelmezését? Nem, nem érezhetik.

A Szentlélek munkája elveken alapul, és vannak előfeltételei. Milyen embereken végzi általában a Szentlélek a munkáját? Milyen előfeltételeknek kell egy személynek megfelelnie ahhoz, hogy részesüljön a Szentlélek munkájában? Azoknak, akik hisznek Istenben, meg kell érteniük, hogy mi a minimum, amivel rendelkezniük kell ahhoz, hogy elnyerjék a Szentlélek munkáját. Rendelkezniük kell legalább lelkiismerettel és becsületes szívvel, a lelkiismeretüknek pedig rendelkeznie kell a becsületesség elemével. A szívednek becsületesnek kell lennie, és el kell fogadnia Isten vizsgálatát. Azok, akik nem merik elfogadni Isten vizsgálatát, nem becsületes emberek, és nem hisznek őszintén Istenben. Az emberek mindig azt mondják, hogy Isten az emberek szíve legmélyét vizsgálja, hogy Ő mindent megfigyel. Az ember a külsőt látja, míg Isten a szívet, de miért nem tudják elfogadni Isten vizsgálatát? Miért nem tudnak Isten szavaira hallgatni és alávetni magukat Neki? A magyarázat az, hogy az emberek csak a betűket és a doktrínákat értik, de nem szeretik az igazságot. Miért van az, hogy egyes emberek soha nem képesek befogadni a Szentlélek munkáját, mindig negatív, levert állapotban vannak, öröm és béke nélkül? Ha alaposan megvizsgálod az állapotukat, általában nincsenek tudatában a lelkiismeretüknek, nincs becsületes szívük, alacsony képességűek, és nem tesznek erőfeszítést az igazság érdekében, így az állapotuk nagyon ritkán normális. Azok, akik szeretik az igazságot, mások. Ők mindig erőfeszítéseket tesznek az igazság érdekében, ahogy megértik az igazság egyes részeit, állapotuk javul, és amint megértik az igazság egyes részeit, képesek megoldani néhány valódi problémát, így állapotuk folyamatosan javul és egyre inkább normális lesz. Bármi történjék is velük, ritkán negatívak, és képesek Isten jelenlétében élni. A tapasztalás bármely időszakában legyenek is, mindig van nyereségük és tudásuk, és mindig vannak eredményeik a kötelességük végzésében. Képesek megnyerni az embereket az evangélium terjesztésében, és bármi legyen is a kötelességük, azt elvszerűen végzik. Honnan származnak ezek a nyereségek? Ezek az eredmények abból származnak, hogy gyakran olvassák Isten szavait, megvilágosodást és megvilágosítást nyernek, és megértik az igazságot. Ezek olyan eredmények, amelyeket a Szentlélek munkája által érnek el. A Szentlélek csak akkor tudja elvégezni rajtad a munkáját, ha rendelkezel becsületes szívvel, olyan lelkiismerettel és értelemmel, amilyennel az embereknek rendelkezniük kellene. Mindannyian tisztában vagytok a Szentlélek munkájára vonatkozó szabályokkal? Milyen emberen végzi a Szentlélek az Ő munkáját? A Szentlélek általában azokon végzi munkáját, akik becsületes szívűek. Azokon munkálkodik, akiknek nehézségeik vannak és keresik az igazságot. Isten nem figyel azokra, akiknek nincs emberi mivoltuk, akiknek egyáltalán nincs lelkiismeretük vagy értelmük. Ha valaki becsületes, de a szíve átmenetileg eltávolodik Istentől, nem akarja megpróbálni, hogy jobb legyen, megreked egy negatív állapotban, se nem imádkozik, se nem keresi az igazságot, hogy mindezt megoldja, nem hajlandó együttműködni – ebben az átmeneti sötétség és lealacsonyodás állapotában a Szentlélek nem végzi a munkáját. Mennyivel kevésbé fogja megtenni azt olyasvalakinél, aki alapvetően nincs tudatában az emberi mivoltnak? Biztosan nem fogja megtenni. Mit tesz Isten az ilyen emberrel, akinek sem lelkiismerete, sem értelme nincs, aki egyáltalán nem szereti az igazságot? Rájuk sem hederít. Van bármi remény az ilyen emberek számára? Egyetlen reménysugár van. Az egyetlen kiút számukra az, ha valóban bűnbánatot tartanak, becsületes emberekké válnak, és csak akkor kaphatják meg a Szentlélek munkáját. Hogyan lesz valakiből becsületes ember? Először is meg kell nyitnod a szívedet Isten előtt, és keresned kell a Tőle származó igazságot, és amikor megérted az igazságot, képesnek kell lenned azt a gyakorlatba ültetni, és alávetni magad Isten intézkedéseinek, ami összességében azt jelenti, hogy átadod a szívedet Istennek. Isten csak akkor fogadhat el. Először is fel kell lázadnod a tested ellen, fel kell adnod a saját hiúságodat és büszkeségedet, le kell mondanod a saját érdekeidről, bele kell vetned magad, a tested és az elméd is, a kötelességedbe, engedelmes szívvel kell végezned a kötelességedet, és a szívedben hinned kell, hogy amíg Istennek eleget teszel, addig nem számít, mit szenvedsz el. Ha nehézségekbe ütközöl, és imádkozol Istenhez, keresve az igazságot, figyeld meg, hogyan vezet téged Isten, és hogy van-e békesség és öröm a szívedben, van-e ilyen bizonyítékod vagy sem. Ha részesülni akarsz a Szentlélek munkájában, akkor először is valóban bűnbánatot kell tartanod, át kell adnod magad Istennek, meg kell nyitnod a szívedet az Ő jelenlétében, és le kell mondanod az általad annyira becsben tartott, amilyen a hírnév, a nyereség és a státusz. Ha továbbra is ezekre a dolgokra törekszel, de így is nagy áldásokat követelnél Istentől, akkor vajon el fog ismerni téged? A Szentlélek munkájának előfeltételei vannak. Isten olyan Isten, aki irtózik a gonosztól, és Ő szent Isten. Ha az emberek mindig hírnévre, nyereségre és státuszra törekszenek, és kezdettől fogva mindvégig nem tudnak lemondani ezekről a dolgokról, ha a szívük zárva van Isten előtt, ha nem mernek megnyílni előtte, ha mindig elutasítják az Ő munkáját és vezetését, akkor Ő nem tesz semmit. Istennek nem kell minden emberen elvégeznie a munkáját, nem kényszerít, hogy ezt vagy azt tedd. Isten nem kényszerít téged. Csak a gonosz szellemek kényszerítik az embereket, hogy ezt vagy azt tegyék, sőt, még erőszakkal is megszállják az embert, hogy irányítsák. A Szentlélek munkája különösen gyengéd, olyannyira, hogy amikor Ő mozgat téged, még csak nem is érzed. Úgy gondolod, mintha öntudatlanul megértetted volna és felébredtél volna. Így hatja át a Szentlélek az embereket. Ha tehát valaki a Szentlélek munkájában akar részesülni, akkor valóban meg kell térnie és valóban együtt kell működnie.

Hogyan látsz neki annak, hogy átadd a szívedet Istennek? Amikor különböző dolgok történnek veled, ki kell nyilvánítanod Istennek, hogy nem fogsz magadra hagyatkozni. A szíved átadása Istennek azt jelenti, hogy megengeded Istennek, hogy a házad ura legyen. Ezenkívül le kell mondanod az olyan dolgokról, amelyek akadályoznak az igazság gyakorlásában, például hírnév, státusz, hiúság és büszkeség, továbbá, engedd, hogy Isten vezessen, engedd, hogy a szíved alávesse magát Neki, engedd, hogy Ő uralkodjon a szíved felett, és cselekedj az Ő szavai szerint. Amint képes vagy lemondani azokról a dolgokról, amelyeket a test élvez, és Isten látja, hogy többé nem cipelsz terheket, hanem engedelmes szívvel járulsz Őelé, hajlandó vagy hallgatni a szavaira, és alávetni magad az Ő intézkedéseinek és terveinek, engeded, hogy cselekedjen, engeded, hogy vezessen – amint Isten látja, hogy ilyen őszinte vagy, akkor a Szentlélek végezni fogja a munkáját. Először is, valóban bűnbánatot kell tartanod, a szívedet Isten felé kell fordítanod, törődnöd kell a szándékaival, és erőfeszítéseket kell tenned az igazság érdekében. Nem lehetsz negatív vagy lusta, még kevésbé önfejű. Ha mindig te akarsz irányítani, a saját házad ura lenni, és a saját kedved szerint cselekedni, akkor ez milyen hozzáállás? Milyen állapot ez? Ez lázadás és ellenállás. Azt hiszed, hogy Istennek meg kell mentenie téged, hogy nem lehet meg nélküled? Vajon így van? Miért fordult Isten munkája az utolsó napokban a pogányok felé? Miért nem Izraelben cselekszik? Miért nem a vallásos világban teszi ezt? Mivel ők túlságosan lázadók és ellenállók Istennel szemben, ezért fordult Isten ezzel a munkával a pogányokhoz. Hogyan látja Isten ezt a kérdést? Isten megmenti azokat, akik elfogadják az igazságot. Nem számít, hogy a vallásból térnek-e meg hozzá, vagy nem hívők, akik elfogadják ezt a munkát – Isten kegyes azokhoz, akik elfogadják az igazságot, és megmenti őket. Tisztában vagytok-e mindannyian ezekkel a kérdésekkel? Minden egyes dolog, amit Isten tesz, rendkívül jelentőségteljes, és benne van Isten természete és bölcsessége. Természetesen az embereknek nincs mivel dicsekedniük, amikor megértik Isten vágyait, vagy alávetik magukat az Ő intézkedéseinek. Ne gondold, hogy okos vagy, vagy hogy szereted az igazságot, vagy hogy sokkal erősebb vagy, mint mások. Az, hogy egy dologban okos vagy, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy másikban is okos leszel, ezért gyakran kell imádkoznod és mindenben keresned az igazságot. Meg kell vizsgálnod minden cselekedetedet, hogy lásd, vajon Istent félő szíved van-e vagy sem, ezek összhangban vannak-e az igazsággal vagy sem, és képesek-e eleget tenni Isten szándékainak vagy sem.

Függetlenül attól, hogy az emberi mivoltotok megfelel-e az elfogadható színvonalnak, vagy a normális lelkiismeret és értelem színvonalának, Isten csak azokkal az emberekkel elégedett, akik az igazságra törekednek. Az igazságra való törekvés és az életbe való belépés soha nem ér véget. Ha valaki csak lelkiismerettel rendelkezik, és a lelkiismerete szerint cselekszik, ez az alapelv nem felel meg az igazság mércéjének. Nekik is meg kell fizetniük az árat, hogy erőfeszítést tegyenek az igazság érdekében, hogy Isten követelményei szerint viselkedjenek, és az Ő követelményei szerint jól végezzék a kötelességüket. Csak így törekedve érhetik el az életbe való belépést, érthetik meg és szerezhetik meg az igazságot, és így tehetnek eleget Isten szándékainak. Vannak emberek, akiknek van némi emberi mivoltuk, akik rendelkeznek némi lelkiismerettel és értelemmel, ezért ezt gondolják: „ha a lelkiismeretemnek megfelelően teszem a kötelességemet, az méltó lesz Istenhez”. Helyes-e ez? Vajon a lelkiismeret mércéje helyettesítheti az igazságot? Alá tudod-e vetni magad Istennek azzal, hogy a lelkiismereted szerint cselekszel? Tudod-e követni Isten akaratát? Gyűlölni tudod-e a Sátán és fel tudsz-e lázadni ellene? Tudod-e igazán szeretni Istent? Meg tudod-e szégyeníteni a Sátánt? Igaz tanúságtételt jelent-e a lelkiismereted szerint való cselekvés? Ezek közül egyik sem megvalósítható. Mi képezi a lelkiismeret mércéjét? A lelkiismeret egy érzés valakinek a szívében, a szív ítélete, ami a normális emberi mivolt preferenciáit képviseli. Gyakran előfordul, hogy a törvény számos cikkelye és az erkölcs fogalma a lelkiismeret érzéseire épül, és így a lelkiismeret érzései könnyen használják a törvény cikkelyeit és az erkölcs fogalmait mérceként. A lelkiismeret érzése tehát messze elmarad az igazság mércéjétől, ráadásul érzelmi korlátoknak van alávetve, vagy szépen hangzó szavakkal becsapják és félrevezetik, ami sok tévedéshez vezet. Ha az emberek nem értik az igazságot, akkor ki vannak téve az ördög megtévesztéseinek, és megengedik a Sátánnak, hogy előnyt szerezzen velük szemben. Tehát a lelkiismeret szerint való cselekvés messze elmarad Isten követelményeitől. Erőfeszítéseket is kell tenned az igazság érdekében. Csak akkor tudod teljesíteni Isten követelményeit, ha megérted az igazságot, és az alapelvek szerint teszed a kötelességedet. Az igazság mércéje messze meghaladja a lelkiismeret mércéjét. Ha csupán a lelkiismereted szerint teszed a kötelességedet, akkor elnyerheted-e Isten jóváhagyását? Nem. Mivel a lelkiismeret nem helyettesítheti az igazságot, még kevésbé Isten követelményeit, nem elégedhetsz meg azzal, hogy a lelkiismereted szerint teszed a kötelességedet. Ezzel nem érdemelheted ki Isten jóváhagyását.

Ahhoz, hogy az igazságra törekedj, mindenben meg kell vizsgálnod magad, hogy meglásd, mely igazságok hiányoznak belőled, amelyek megakadályoznak abban, hogy teljesen alávessed magad Istennek, hogy féljed Őt és kerüld a gonoszt, és hogy hűségesen végezd a kötelességed. Ezután gyorsan fel kell szerelkezned azokkal az igazságokkal, amelyek hiányoznak, hogy ne csak elfogadható színvonalon viselkedj, hanem egyben a kötelességedet is elfogadható színvonalon végezd. Vannak emberek, akik embereknek akarnak tetszeni, akik nem jelentik, vagy nem leplezik le a többieket, amikor látják, hogy rossz dolgokat tesznek. Kötelességtudóak és könnyen befolyásolhatóak. Olyan hamis vezetőknek és antikrisztusoknak engedelmeskednek, akik megzavarják az egyház munkáját, nem bántanak meg senkit, és mindig kompromisszumot kötnek, nem hajlanak sem jobbra, sem balra. A felszínen úgy tűnik, hogy van emberi mivoltuk – nem mennek túl messzire, és van egy kevés lelkiismeretük és értelmük –, de az idő nagy részében csendben maradnak, és nem fejezik ki a gondolataikat. Mit gondolsz az ilyen emberekről? Hát nem simulékonyak és csalárdak? Az emberek éppen ilyen csalárdak. Ha valami történik, nem szólalnak meg, vagy nem fejezik ki könnyen a véleményüket, hanem mindig hallgatnak. Ez nem azt jelenti, hogy értelmesek; éppen ellenkezőleg, ez azt mutatja, hogy elég jól álcázzák magukat, hogy rejtegetnek dolgokat, hogy a ravaszságuk mélyreható. Ha senki más előtt nem nyílsz meg, meg tudsz-e nyílni Isten előtt? És ha nem vagy őszinte még Istennel sem, és nem tudsz megnyílni előtte, akkor át tudod-e adni a szívedet Neki? Biztosan nem. Nem lehetsz szívedben egy Istennel, ha a szívedet távol tartod az Övétől! Képesek vagytok-e megnyílni és elmondani, ami valóban a szívetekben van, amikor másokkal közösségben vagytok? Ha valaki mindig azt mondja, ami valóban a szívében van, ha becsületesen beszél, ha világosan beszél, ha őszinte, és egyáltalán nem felületes a kötelessége végrehajtása közben, és ha képes gyakorolni az igazságot, amit megért, akkor ennek az embernek van reménye arra, hogy elnyerje az igazságot. Ha valaki mindig elfedezi magát, és elrejti a szívét, hogy senki ne lássa tisztán, ha hamis benyomást kelt, hogy megtévesszen másokat, akkor nagy veszélyben van, nagy bajban van, nagyon nehéz lesz számára az igazság elnyerése. Látni lehet valakinek a mindennapi életéből, a szavaiból és a tetteiből, hogy milyenek a kilátásai. Ha mindig csak színlel, mindig megjátssza magát, akkor nem olyan ember, aki elfogadja az igazságot, és előbb-utóbb lelepleződik és kiiktatják. Ti melyik úton jártok? A becsületes ember útját járni soha nem hiba! Egyesek talán azt mondják: „amikor az igazságról beszélsz a testvéreknek, miért mondod el nekik a szíved gondolatait? Nem ostobaság ez?” Vagy: „azzal, hogy leleplezed a gonosz embereket és az álhívőket, vajon nem sérted meg az embereket? Az Istenben hívők nem lehetnek ilyen ostobák!” Mit érzel, miután ezeket a szavakat hallod? Mondd ezt: „Becsületes embernek lenni, igazat mondani és az alapelvekhez ragaszkodni okos dolog, egyáltalán nem ostobaság. Ez az igazság, amelyet azoknak, akik Istenhez jönnek, gyakorolniuk kell. Az Istenben hívőknek mindenben alá kell vetniük magukat Istennek, és eleget kell tenniük Neki. Helyes dolog az igazságról beszélni és megnyitni a szívedet. Amikor az igazságról szólsz, beszélned kell a valódi állapotodról. Ez építő lesz mások számára és hasznos lesz számodra. A gonosz emberek és az álhívők leleplezése Isten választott népének felelőssége. Tudod-e jól végezni a kötelességedet, ha attól félsz, hogy megbántasz másokat? Isten választott népének ragaszkodnia kell az igazság alapelvéhez, le kell lepleznie a gonosz embereket és le kell lepleznie az álhívőket. Becsületes embernek lenni annyit jelent, mint gyakorolni az igazságot és alapelvekhez ragaszkodni. Akik nem gyakorolják az igazságot, azok nem becsületes emberek, ahogy azok sem, akik nem ragaszkodnak alapelvekhez.” Mit gondolsz erről a cáfolatról? Nem számít, hogy mások mit gondolnak, az Istenben hívők nem térhetnek el a becsületes emberi kilétüktől, vagy az igazságra való törekvés útjától. Nem befolyásolhatják vagy korlátozhatják őket hamis vezetők, antikrisztusok vagy álhívők. Mindig Istent kell követniük, hallgatniuk kell az Ő szavaira, és becsületes embernek kell lenniük Isten követelményei szerint. Ez így van rendjén. Hogyan kell gyakorolni, hogy becsületes emberré váljunk? Gyakran kell önreflexiót tartani, hogy lássuk, mely ügyek tárják esetleg még mindig fel a hazug, csaló, csalárd beállítottságunkat. Csak önmagunk, hazug szándékaink és csalárd, romlott beállítottságunk megismerése által lázadhatunk fel a test ellen, és válhatunk fokozatosan becsületes emberekké. Azok az emberek, akik soha nem nyitják meg a szívüket, akik mindig megpróbálnak elrejteni és eltitkolni dolgokat, akik úgy tesznek, mintha tiszteletreméltóak lennének, akik azt akarják, hogy az emberek nagyra tartsák őket, akik nem engedik, hogy mások teljes képet kapjanak róluk, akik azt akarják, hogy az emberek csodálják őket – vajon nem ostobák? Ezek az emberek a legostobábbak! Azért, mert az emberekről előbb-utóbb kiderül az igazság. Milyen úton járnak ilyen magatartással? Ez a farizeusok útja. Vajon a képmutatók veszélyben vannak vagy sem? Ők azok az emberek, akiket Isten a legjobban megvet, tehát szerinted veszélyben vannak vagy sem? Mindazok, akik farizeusok, a pusztulás felé vezető utat járják!

Amikor a Szentlélek azon munkálkodik, hogy megvilágosítson téged, hogy megérthess valamit, ez néha nagyon gyorsan történik, míg máskor a Szentlélek egy ideig keresztülvisz egy tapasztalaton, mielőtt fokozatosan lehetővé tenné, hogy felfogd azt. Nem arról van szó, hogy semmi sem követeli meg, hogy megtapasztald, vagy hogy Ő befejezte, miután megengedte, hogy megértsd a doktrína szavait. Milyen alapelvek szerint működik a Szentlélek? A Szentlélek a környezeted rendezésével, valamint emberek, események és dolgok elrendezésével működik, lehetővé téve számodra, hogy ezeken az embereken, eseményeken és dolgokon keresztül érettebbé válj, és ezek, illetve ezek megtapasztalása által fokozatosan megértsd az igazságot. Amikor ad néhány egyszerű szót, hogy inspiráljon vagy megvilágosítson, vagy egy kis világosságot ad, ezzel még nem fejezte be. Inkább megengedi, hogy leckéket tanulj, és hogy fokozatosan növekedj minden dolog, különböző körülmények, különböző emberek, események és dolgok megtapasztalásán keresztül, hogy fokozatosan elérhesd az igazság megértését és a valóságba való belépést. Vagyis a Szentlélek egy nagyon természetes alapelv szerint működik; az emberi fejlődés természetes mintájával teljes összhangban működik, anélkül, hogy bármilyen kényszert alkalmazna. A Szentlélek munkájának alapelve és hatóköre szerint, ha egy ember nem rendelkezik az emberi értelem és lelkiismeret minimálisan szükséges mértékével, akkor vajon elnyerheti-e a Szentlélek munkáját? Elnyerheti-e Isten vezetését és megvilágosítását? Egyáltalán nem. Mit értek ez alatt? Az emberek mindig azt mondják, hogy az igazságra törekszenek, hogy jobban meg kell érteniük az igazságot, de valamit figyelmen kívül hagynak, mégpedig azt, hogy Istennek kell adniuk a szívüket. Azt gondolják: „Nem számít, milyen az emberi mivoltom, van-e lelkiismeretem, átadom-e a szívemet Istennek, egyszerűen csak jobban fogom keresni az igazságot, több prédikációt hallgatok, többet olvasok Isten szavaiból, és gyakran beszélek az igazságról. Aztán ahogy teszem a kötelességemet, több erőfeszítést teszek, többet szenvedek, és minden rendben lesz.” Az ilyen ember azonban nem veszi észre és nem ismeri a legelemibb alapokat. Most már értitek, mi az a szükséges minimum, amivel egy embernek rendelkeznie kell, ha meg akarja érteni és meg akarja szerezni az igazságot? (Lelkiismeret és értelem.) Egyszerűen fogalmazva, a legminimálisabb, hogy az embernek őszinte szívvel kell rendelkeznie. Csak az képes elfogadni az igazságot, alávetni magát Isten terveinek, és Isten követelményeinek megfelelően végez a kötelességét, akinek becsületes szíve van. Ha nincs becsületes szíved, akkor nem tudod teljesíteni Isten követelményeit, és nem tudod jól végezni a teremtett lény kötelességét sem. Ha nincs őszinte szíved, akkor miféle dolog vagy? Ez azt jelenti, hogy nincs emberi mivoltod – ördög vagy. Hogyan nyilvánul meg az, hogy becsületes szíved van? Az embernek minimum jó emberi mivolta kell, hogy legyen. Ha valakinek jó emberi mivolta, igaz szíve, lelkiismerete és értelme van, akkor ezek nem üres vagy homályos dolgok, amelyeket nem lehet látni vagy megérinteni, hanem olyan dolgok, amelyeket bárhol felfedezhetünk a mindennapi életben; ezek mind a valóság dolgai. Tegyük fel, hogy egy ember nagyszerű és tökéletes. Vajon ez olyasmi, amit látni lehet? Nem láthatod, nem érintheted meg, de még csak el sem tudod képzelni, mi az, hogy tökéletes vagy nagyszerű. De ha azt mondod, hogy valaki önző, láthatod-e annak a személynek a cselekedeteit – és megfelel-e a leírásnak? Ha valakiről azt mondják, hogy becsületes, igaz szívű, láthatod-e ezt a viselkedést? Ha valakiről azt mondják, hogy csalárd, elvetemült és aljas, láthatod-e ezeket a dolgokat? Még ha becsukod a szemed, akkor is érzékelni tudod, hogy az illető emberi mivolta normális vagy megvetendő, azon keresztül, amit mond és ahogyan cselekszik. Ezért a „jó vagy rossz emberi mivolt” nem üres frázis. Például az önzés és az aljasság, az elvetemültség és a csalárdság, az arrogancia és az önteltség mind olyan dolgok, amelyeket az életben meg tudsz ragadni, amikor kapcsolatba kerülsz egy emberrel; ezek az emberi mivolt negatív elemei. Így az emberi mivolt pozitív elemei, amelyekkel az embereknek rendelkezniük kellene – amilyen a becsületesség és az igazság szeretete –, érzékelhetők-e a mindennapi életben? Hogy valaki rendelkezik-e a Szentlélek megvilágosodásával; hogy képes-e fogadni Isten vezetését; hogy rendelkezik-e a Szentlélek munkájával – láthatod-e mindezeket? Meg tudod-e különböztetni mindezeket? Milyen feltételekkel kell rendelkeznie valakinek ahhoz, hogy elnyerje a Szentlélek megvilágosodását, megkapja Isten vezetését, és mindenben az igazságalapelvek szerint cselekedjen? Őszinte szíve kell, hogy legyen, szeretnie kell az igazságot, mindenben az igazságot kell keresnie, és képesnek kell lennie az igazságot gyakorolni, ha egyszer megértette azt. Ezeknek a feltételeknek a megléte azt jelenti, hogy rendelkezik a Szentlélek megvilágosításával, képes megérteni Isten szavait, és képes az igazságot könnyen gyakorlatba ültetni. Ha valaki nem becsületes ember, és nem szereti az igazságot a szívében, akkor nehezen fogja elnyerni a Szentlélek munkáját, és még ha beszélsz is neki az igazságról, akkor sem lesz belőle semmi. Honnan állapíthatod meg, hogy valaki becsületes ember-e? Nemcsak azt kell megnézned, hogy hazudik-e és csal-e, hanem a legfontosabb, hogy megnézd, képes-e elfogadni az igazságot és gyakorlatba ültetni. Ez a legfontosabb. Isten háza mindig is iktatott ki embereket, és ezen a ponton már sokan ki lettek iktatva. Ezek nem becsületes emberek voltak, hanem mind csalárd emberek. Hamislelkű dolgokat szerettek, egyáltalán nem szerették az igazságot. Akárhány évig hittek is Istenben, nem tudták megérteni az igazságot, és nem tudtak belépni a valóságba. Még kevésbé voltak képesek az ilyen emberek valódi változásra. Ezért a kiiktatásuk elkerülhetetlen volt. Amikor kapcsolatba kerülsz egy emberrel, mit nézel meg először? Nézd meg a szavait és a tetteit, hogy meglásd, becsületes-e, szereti-e az igazságot, és el tudja-e fogadni az igazságot. Ezek döntő fontosságúak. Alapvetően meg tudod látni egy ember lényegét, amennyiben meg tudod állapítani, hogy becsületes ember-e, képes-e elfogadni és a gyakorlatba ültetni az igazságot. Ha valaki csupa szépen hangzó szavakat mond, de nem tesz semmi valóságosat – amikor pedig eljön az ideje, hogy valami valóságosat tegyen, csak magára gondol, és sosem másokra –, akkor miféle emberi mivolt ez? (Önzés és aljasság. Az ilyennek nincs emberi mivolta.) Könnyű-e elnyerni az igazságot az olyan embernek, akinek nincs emberi mivolta? Nehéz. Amikor szenvedéssel teli időszakkal találkoznak, vagy valamilyen árat kell fizetniük, azt gondolják: „Ti csak menjetek előre, szenvedjetek és fizessétek meg az árat, és miután nagyjából elértétek az eredményt, majd én is jövök.” Miféle emberi mivolt ez? Az ilyen viselkedésformákat összefoglalva úgy hívják, hogy „nincs emberi mivoltuk”. Mindenkinek van romlott beállítottsága, de problémával találkozva egyesek lelkiismerete működésbe lép, és önvádat éreznek, így képesek a lelkiismeretüknek megfelelően cselekedni. Még ha nem is mondják, hogy „az igazságra törekszem, tehát jó embernek kell lennem”, abból indulnak ki, hogy van egy működő lelkiismeretük, és a lelkiismeretükre támaszkodva mondhatják, hogy „méltónak kell lennem Isten kegyelmére és kiválasztására”. Tehát amikor a lelkiismeretük hat, vajon akkor képesek-e gyakorolni az igazságot? Nem feltétlenül, de ha legalább ez a hajlandóság megvan bennük, akkor könnyűvé válik számukra az igazság gyakorlása, ami a leglényegesebb alapja annak, hogy az emberek elnyerjék az igazságot. Egyes emberek, amikor veszéllyel néznek szembe, csak a rejtőzködéssel törődnek. Néhányan másokat védenek, nem törődve önmagukkal. Amikor valami történik velük, egyesek tűrnek, mások pedig harcolnak. Ezek az emberi mivoltban rejlő különbségek. Melyik típusú ember tehát az, aki valószínűleg elnyeri az igazságot? Sok ember tett már szilárd elhatározást Isten előtt, és esküt tett, hogy egész életét átadja Neki, hogy feláldozza magát Őérte, és nem kér cserébe semmit. A rossz emberi mivolttal rendelkezők azonban mindig a haszonért harcolnak, soha nem engednek vagy tűrnek, és soha nem cselekszenek a lelkiismeret szerint. Könnyű-e az ilyeneknek elnyerni az igazságot? Könnyű-e nekik, hogy Isten tökéletessé tegye őket? (Nem.) Milyen típusú ember számára könnyű Isten által tökéletessé válni és elnyerni az igazságot? (Azoknak, akiknek jó az emberi mivoltuk.) Kell, hogy legyen egy mérce a jó emberi mivolt meglétéhez. Ez nem abból áll, hogy a mérséklet útját járjuk, nem ragaszkodunk az alapelvekhez, igyekszünk, hogy senkit ne bántsunk meg, mindenhol mások kegyeit keressük, simulékonyak és nyájasak vagyunk mindenkivel, akivel találkozunk, és igyekszünk, hogy mindenki jót mondjon rólunk. Nem ez a mérce. Akkor mi a mérce? Az, hogy képesek legyünk alávetni magunkat Istennek és az igazságnak. Az, hogy alapelvekkel és felelősségtudattal közelítsünk a kötelességünkhöz, továbbá mindenféle emberhez, eseményhez és dologhoz. Ez mindenki számára világos; a szívében mindenki tisztában van ezzel. Ráadásul Isten átvizsgálja az emberek szívét, és ismeri a helyzetüket, mindannyiukat; nem számít, hogy kik ők, Istent senki sem tudja becsapni. Vannak emberek, akik mindig azzal dicsekednek, hogy jó emberi mivolttal rendelkeznek, hogy soha nem beszélnek rosszat másokról, soha nem sértik mások érdekeit, és azt állítják, hogy soha nem áhítoztak mások tulajdonára. Amikor érdekharc van, még a veszteséget is inkább elszenvedik, minthogy kihasználjanak másokat, és mindenki más azt hiszi, hogy ők jó emberek. Amikor azonban Isten házában a kötelességüket végzik, agyafúrtak és minden hájjal megkentek, és mindig a maguk érdekében mesterkednek. Soha nem gondolnak Isten házának érdekeire, soha nem kezelik sürgősként azt, amit Isten sürgősként kezel, illetve gondolkodnak úgy, ahogyan Isten gondolkodik, és soha nem tudják félretenni a saját érdekeiket azért, hogy végrehajtsák a kötelességüket. Soha nem mondanak le a saját érdekeikről. Még ha látják is, hogy a gonosz emberek gonoszságot követnek el, nem leplezik le őket; egyáltalán nincsenek alapelveik. Miféle emberi mivolt ez? Ez nem jó emberi mivolt. Ne figyeljetek arra, hogy mit mondanak az ilyen emberek; azt kell látnotok, hogy mit élnek meg, mit fednek fel, és milyen a hozzáállásuk, amikor a kötelességeiket végzik, valamint azt, hogy milyen a belső állapotuk, és mit szeretnek. Ha a saját hírnevük és nyereségük iránti szeretetük meghaladja az Isten iránti hűségüket, ha a saját hírnevük és nyereségük iránti szeretetük meghaladja Isten házának érdekeit, vagy ha a saját hírnevük és nyereségük iránti szeretetük meghaladja az Isten iránti törődésüket, akkor vajon rendelkeznek-e emberi mivolttal? Ők nem rendelkeznek emberi mivolttal. Mások látják a viselkedésüket, és Isten is láthatja. Az ilyen emberek számára nagyon nehéz elnyerni az igazságot.

Most már mindannyian értitek, hogy milyen emberek képesek hozzájutni az igazsághoz? Mindenki hajlandó az igazságra törekedni, mindannyian hisznek Istenben, összegyűlnek és prédikációkat hallgatnak, végzik a kötelességüket, és beszélnek az igazságról, de miért van az, hogy néhány év elteltével egyesek képesek beszélni a tapasztalati bizonyságtételeikről és tanúságot tenni Istenről, míg másoknak egyáltalán nincs tapasztalati bizonyságtételük, és semmilyen kötelességet sem tudnak jól végezni? Mi a különbség? A különbség valójában az emberi mivoltuk közötti megkülönböztetésben van. Egyes embereknek van lelkiismeretük és értelmük, míg másoknak nincs; egyes emberek szeretik az igazságot, míg mások nem. Melyik ember tudja tehát könnyen megszerezni az igazságot? (Azok, akik őszinték Isten iránt, akik becsületesek, akiknek van emberi mivoltuk, és akiknek van lelkiismeretük és értelmük.) Ez nagyon fontos. Most, hogy ezt megértettétek, a következőt kell megfontolnotok: Vajon az igazság megértése és megszerzése összefügg az emberek kinézetével, képességével, iskolázottsági szintjével, születési hátterével, életkorával, családi környezetével, tehetségével vagy az általuk elsajátított szakmai készségekkel? Mondhatnánk, hogy ezek alapvetően nem kapcsolódnak egymáshoz. Vannak emberek, akik gyenge képességűek, de ők maguk nagyon megbízhatóak. Annyi energiát használnak fel, amennyivel rendelkeznek, nem csúsztatnak és nem csalnak, lelkiismeretesek és felelősséget vállalnak a dolgokért. Ha hibáznak, képesek elfogadni az igazságot és az alapelvek szerint gyakorolni; ha nehézségeik vannak, képesek az igazságot keresni. Kötelességük végzésének eredménye egyre jobb, és bár a tehetséges emberek lenézik őket, Isten szereti az ilyen embereket. Amikor Isten kegyelmet ad az embereknek, és lehetővé teszi, hogy megértsék az igazságot, nem nézi a külsejüket, az iskolázottsági szintjüket, a képességük minőségét vagy az ékesszólásukat – Isten mindezeket nem nézi. Vannak, akik azt mondják: „Nehezen forog a nyelvem, de látok olyan embereket, akik olyan ügyesen beszélnek. Nem vagyok magas, és nem tűnök ki nagyon az átlagosból. Nem vagyok művelt, és a képességem sem túl jó. Hát nem azt jelenti ez, hogy el vagyok veszve?” Miféle gondolat ez? Hát nem Isten félreértése ez? Nem azt jelenti-e ez, hogy nem érted Isten szándékait? (De igen.) Vajon akik ilyen szemlélettel rendelkeznek, nem lázadók-e? Ők egyáltalán nem értik Isten szándékait. Azt gondolják, hogy mindazok, akiket Isten megmentett és tökéletessé tett, vagy akiket megvilágosított és vezetett, azok tehetségesek, ők nagyon jól tudnak beszélni, nagyszerű műveltséggel és tudással rendelkeznek, ők mind zsenik, és Isten kedveli őket. Nem rágalom ez Isten ellen? Egyáltalán nem fogják fel Isten gondolkodását! Az emberek mindig azt mondják, hogy Isten igazságos, és hogy megfigyeli az emberek szíve mélyét, de amikor velük történnek dolgok, az emberek félreértik Istent. Most már egy kicsit jobban érted? Mit lát Isten, amikor az emberekre néz? A szívüket látja. Mindazt, amit az emberek mondanak és tesznek, a szívük irányítja. Ha a szíved őszinte, akkor jó emberi mivoltod lesz, képes leszel fokozatosan megérteni az igazságot, képes leszel bizonyos mértékig megfelelni Isten követelményeinek, és képes leszel törődni Isten szándékaival. Ha a szíved túlságosan csalárd, bezárt és hajthatatlan, ha önző vagy, nincs jó emberi mivoltod, és mindig leragadsz az elképzeléseknél, elképzelve, hogyan kellene Istennek cselekednie, ha olyasmivel találkozol, ami nem felel meg az elképzeléseidnek, félreérted Istent, és soha nem fogod fel az Ő szándékait, akkor képes leszel-e elnyerni az igazságot? Nem, nem leszel képes. Végül, amikor nem tudod megszerezni az igazságot, hibáztatni fogod-e magadat, másokat fogsz hibáztatni vagy panaszkodsz Istenre, mondván, hogy Isten nem igazságos? (Magunkat fogjuk hibáztatni.) Így van, magatokat fogjátok hibáztatni. Mit kell tehát tennie az ilyen embernek, hogy megszerezze az igazságot? Keresnie kell az igazságot, gyakorlatba kell ültetnie, és sajátos módon kell viselkednie és gyakorolnia. Ha megérti az igazságot anélkül, hogy gyakorolná, akkor sem tudja megszerezni azt. Amikor megjelenik benned az önzés és a saját hasznodra irányuló cselszövések, és ezt felismered, akkor imádkoznod kell Istenhez, és keresned kell az igazságot, hogy ezzel foglalkozz. Az első dolog, amivel tisztában kell lenned, hogy lényegében az ilyen módon való viselkedés az igazságalapelvek megsértése, ami káros az egyház munkájára, önző és megvetendő viselkedés, nem az, amit lelkiismeretes és értelmes embereknek tenniük kellene. Félre kellene tenned a saját érdekeidet és önzésedet, és az egyház munkájára kellene gondolnod – ez áll összhangban Isten szándékaival. Miután imádkoztál és elgondolkodtál magadon, ha valóban felismered, hogy így cselekedni önző és megvetendő, akkor könnyű lesz félretenni a saját önzésedet. Ha félreteszed az önzésedet és a nyerészkedési terveidet, megalapozottnak fogod érezni magad, békében leszel, örülni fogsz, és érezni fogod, hogy egy lelkiismeretes és értelmes embernek az egyház munkájára kell gondolnia, hogy nem kellene a személyes érdekeire fixálódnia, ami annyira önző, megvetendő és lelkiismeret vagy értelem nélküli lenne. Önzetlenül cselekedni, az egyház munkájára gondolni, és kizárólag Isten megelégedésére cselekedni igazságos és tiszteletreméltó, és értéket ad a létezésednek. Ha így élsz itt a földön, akkor nyílt és őszinte vagy, normális emberi mivoltot és igazi emberképet élsz meg, és nemcsak tiszta a lelkiismereted, hanem méltó vagy mindarra, amit Isten adományozott neked. Minél inkább így élsz, annál megalapozottabbnak fogod érezni magad, annál békésebb és vidámabb leszel, és annál derűsebbnek fogod érezni magad. Így vajon nem léptél-e rá az Istenbe vetett hit helyes útjára?

Az, hogy az emberek romlott beállítottsága, az önzés, az aljasság, a csalárdság és a hazugság feloldható-e, attól függ, hogy képesek-e elfogadni az igazságot. Azok, akik képesek elfogadni az igazságot, mind gyűlölik a romlott beállítottságukat, gyűlölik az önzést és az aljasságot, valamint a csalárdságot és a hazugságokat. Nem hajlandóak engedni, hogy ezek a dolgok beszennyezzék vagy korlátozzák őket. Mindaddig, amíg azok, akik szeretik az igazságot, megismerik saját romlott beállítottságukat, könnyen félre tudják dobni ezt a negatív szemetet. Azok, akik nem szeretik az igazságot, ezeket a negatív dolgokat kincsként kezelik. Túlságosan szeretik a saját hasznukat, nem hajlandók fellázadni a hús-vér test ellen, és túlságosan hajthatatlanok. Ennek eredményeként soha nem képesek megérteni, hogy melyek Isten szándékai, és nem képesek alávetni magukat Neki. Az emberek azért hisznek Istenben olyan zavaros módon hosszú éveken át, mert nem szeretik, illetve nem fogadják el az igazságot. Amikor eljön az idő, hogy bizonyságot tegyenek, a nyelvük meg van kötve, és képtelenek bármit is mondani. Az emberek sok éven át hallgattak prédikációkat az igazságról, és Isten természete mindig ismertté vált előttük, így azoknak, akik az igazságot követik, már meg kellene érteniük azt, de azok, akik nem szeretik az igazságot, nem hajlandók megnyílni Isten előtt. A szívük nem hajlandó feladni a hús-vér test kívánságait, ezért nem merik gyakorolni, hogy egyszerűen megnyíljanak Isten előtt. Csak szabadon akarják élvezni a kegyelmet, amelyet Isten ad az embereknek, de nem akarják gyakorolni az igazságot, hogy Istennek megfeleljenek. Isten azt mondja: „ha szeretnél kegyelmemben részesülni, ha meg akarod szerezni ezeket az igazságokat, egyetlen feltétel van – le kell mondanod a saját hasznodról, és Nekem kell adnod igaz szívedet”. Az emberek még ezt az egy feltételt sem képesek teljesíteni, és mégis követelni akarják Isten kegyelmét, követelni akarják a békét és az örömöt, és meg akarják szerezni az igazságot; de nem akarják odaadni igaz szívüket Istennek, hát miféle emberek ezek? Nem a Sátán fajtájából valók-e? Képesek-e egyszerre mindkettőre? Valójában nem. Akár érted Isten szándékait, akár nem, az Ő természete mindig nyíltan ismertté válik az emberek előtt. Ha valaki soha nem fogadja el az igazságot, vagy ha megérti az igazságot anélkül, hogy azt gyakorlatba ültetné, akkor ez azért van, mert túlságosan hajthatatlan, és nem adta át a szívét Istennek. Így soha nem képes az igazságot elnyerni, és nem képes megismerni Isten természetét sem. Ez nem azért van, mert Isten igazságtalanul bánik az emberekkel. Az emberek gyakran idézik Istent, amint azt mondja: „Isten kegyelmesen bánik azzal, akivel akar”, de nem értik ennek a mondatnak a jelentését. Ellenkezőleg, félreértik Istent. Azt gondolják, hogy a kegyelem Istentől származik, hogy annak adja, akinek akarja, és hogy Ő ahhoz jó, akihez akar. Tényleg így van ez? Vajon ezek nem emberi elképzelések és képzelgések? Isten az emberekkel a lényegük alapján bánik. Amikor az emberek képesek törődni Isten szándékaival és elfogadják az igazságot, akkor Isten megáldja őket. Ha az emberek nem fogadják el az igazságot, és ellenállnak Istennek, akkor az eredmény más. Valójában Isten mindenkivel szemben igazságos, és alapelvek szerint bánik velük, csupán az emberiség egy része túl kemény szívű, ezért Istennek másképp kell bánnia velük. Amit Isten minden egyes emberrel tesz, az más és más, ami megmagyarázza, hogy Ő alapelvek szerint cselekszik. Isten minden emberrel szemben igazságos. Például sok olyan ember van, aki nem jön Isten elé, hogy keresse az igazságot. Ők csak a saját két kezükre akarnak támaszkodni, hogy jó életet és jövőt építsenek maguknak. Saját sorsuk és jövőjük urai akarnak lenni, és azt gondolják, hogy sorsuk irányítása a saját kezükben van. Nem fogadják el Isten szuverenitását vagy terveit, se nem vetik alá magukat Neki, és azt akarják, hogy Isten elégedetté tegye őket. Amikor megbotlanak és kudarcot vallanak, arra panaszkodnak, hogy Isten igazságtalan. Vajon ez ésszerű? Túlságosan tudatlanok és makacsok. De mindig azt hiszik, hogy okosak. Azt gondolják: „Vannak, akik lemondanak a családjukról, és nem akarnak semmit. Minden idejüket a kötelességük végzésére fordítják, igaz szívüket Istennek adják, és mit kapnak érte cserébe? Nem tudják, hogy Isten mit fog tenni a jövőben, de mindent felajánlanak, nem hagyva maguknak kiutat. Ezek az emberek olyan ostobák! Látod, milyen okos vagyok, én ezt az utat követem: az egyik lábam itt, a másik ott. Semmit sem kell feladnom, semmit sem kell elhalasztanom, és a végén én is üdvözülni fogok.” Vajon ez az ember okos, vagy idióta? (Idióta.) Egyértelműen idióta. Ha összehasonlítjuk egymással, az okos emberek és a tudatlan, makacs emberek különböznek egymástól emberi mivoltukban. Az okos embereknek jó az emberi mivoltuk, míg a tudatlan, makacs embereknek rossz emberi mivoltuk van. Az okos emberek elfogadják az igazságot, míg a tudatlan, makacs emberek nem, és a végső eredmény is más lesz számukra.

A kötelessége végzése alapján két fő embertípus létezik. Az egyik az a fajta, aki őszintén feláldozza magát Istenért, míg a másik az a fajta, aki mindig hagy magának kiutat. Mit gondoltok, melyik fajta embert fogja Isten elismerni és megmenteni? (Azokat, akik őszintén feláldozzák magukat Istenért.) Isten meg akarja szerezni azokat az embereket, akik őszintén feláldozzák magukat Őérte. Valójában Istennek nincs sok követelménye az emberekkel szemben. Csak azt követeli meg, hogy az emberek őszintén tegyék a kötelességüket; nem akarja elvenni a személyes hasznodat. Isten lehetőséget adott nektek a képzésre a kötelességetek végzésében, mindenféle tehetség kifejlesztésére, és amit Ő elvár, az az emberek őszintesége. Függetlenül attól, hogy hol végzed a kötelességedet, vagy mi a kötelességed, Isten a lehető legnagyobb teret adta neked, ahol kifejlesztheted a tehetségedet és a képességeidet, és végül Isten azt akarja, hogy mindenféle környezetben és kötelességben elnyerd az igazságot, megértsd az Ő szándékait, és megéld az emberi hasonlatosságot. Ez Isten szándéka. Isten nem akar mindent elvenni tőled, inkább mindent be akar fejezni számodra – mindent meg akar adni neked. Néhány ember mindig szűklátókörű; miközben a szekuláris világban tanultak némi szakmai tudást, azt gondolják, hogy ha végzik a kötelességüket, akkor elhanyagolják az összes szakmai tudásukat. Még ha használaton kívülre is kerülne, az tényleg veszteséget jelentene? Azzal, hogy most megteszed a kötelességedet, elnyered az igazságot és az életet. Összehasonlítva, mi az értékesebb: egy kis haszontalan, elhanyagolt tudás, vagy az igazság és az élet? Nem is beszélve arról, hogy a valóban hasznos dolgokat, amelyeket megtanultál, továbbfejlesztheted és felhasználhatod, miközben a kötelességedet végzed. Nem lesz-e szilárdabb az emlékezeted ezekről a dolgokról, ha felhasználtad őket a kötelességed végzéséhez? Emlékezni olyan dolgokra, amelyeket nem használsz, teher és kényelmetlenség, ezért aligha sajnálatos, ha hagyod, hogy használaton kívülre kerüljenek. Jelenleg a hobbijaitokat és a készségeiteket a kötelességetek végzése közben fejlesztitek. Továbbá, ez idő alatt a kötelességeteket végzitek teremtett lényként, képesek vagytok megérteni az igazságot, és az élet helyes útjára lépni. Micsoda boldog esemény, micsoda szerencse! Akárhogy is nézzük, ez nem veszteség. Amint követitek Istent, eltávolodtok a bűn helyeitől, és eltávolodtok a gonosz emberek csoportjaitól, legalábbis a gondolataitok és szívetek nem fogják továbbra is elszenvedni a Sátán megrontását és tiprását. Egy darab megtisztult földre érkeztetek, jöjjetek Isten színe elé. Hát nem óriási szerencse ez? Az emberek nemzedékről nemzedékre reinkarnálódnak, egészen napjainkig, és vajon hány ilyen esélyük van? Hát nem csak az utolsó napokban született embereknek van ilyen lehetőségük? Milyen nagyszerű dolog ez! Ez nem veszteség, ez a legnagyobb szerencse. Annyira boldognak kellene lenned! Teremtett lényekként, az összes teremtmény között, a földön élő néhány milliárd ember között hány olyan ember van, akinek lehetősége van arra, hogy identitásában, mint teremtett lény, tanúságot tegyen a Teremtő cselekedeteiről, hogy végezze a kötelességét és a feladatát Isten munkái között? Kinek van ilyen lehetősége? Vajon sok ilyen ember van? Túl kevés van! Mi az arány? Egy a tízezerből? Nem, még kevesebben vannak! Különösen ti, akik tudjátok használni a képességeiteket és a tudásotokat, amit tanultatok, hogy végezzétek a kötelességeteket, nem vagytok-e rendkívül áldottak? Nem emberről teszel bizonyságot, és amit teszel, az nem karrier – akit szolgálsz, az a Teremtő. Ez a legszebb és legértékesebb dolog! Nem kellene büszkének éreznetek magatokat? (De igen.) Ahogy teszitek a kötelességeteket, részesültök Isten öntözésében és ellátásában. Ilyen jó környezet és lehetőség mellett, ha nem szereztek semmi érdemlegeset, ha nem nyeritek el az igazságot, akkor nem fogtok-e sajnálkozni életetek hátralévő részében? Ezért meg kell ragadnotok a lehetőséget, hogy végezzétek a kötelességeteket, és ne szalasszátok el; komolyan törekedjetek az igazságra, miközben a kötelességeteket végzitek, és nyerjétek el az igazságot. Ez a legértékesebb dolog, amit tehettek, ez a legértelmesebb élet! Nincs olyan ember vagy embercsoport az összes teremtett lény között, aki áldottabb lenne nálatok. Mi az, amiért a nem hívők élnek? Azért élnek, hogy reinkarnálódjanak, valamint a világ izgalmáért. Ti miért éltek? Azért éltek, hogy a teremtett lény kötelességét végezzétek. Az ilyen élet értéke rendkívül nagy! Ezért nem szabad lenéznetek a kötelességet, amit tesztek, még kevésbé szabad feladnotok ezt a kötelességet. Jól végezni a kötelességeteket és beteljesíteni Isten megbízatását – ez már önmagában is a legértékesebb és legjelentősebb dolog.

2015. június 29.