Bár egyes fiatalok hisznek Istenben, nagyon nehéz megszabadulniuk attól a rossz szokásuktól, hogy szeretnek számítógépes játékokat játszani. Milyen dolgokkal szoktak foglalkozni a számítógépes játékok? Nagyon sok erőszakot tartalmaznak. A játék – ez az ördög birodalma. A legtöbben, miután hosszú ideig játszották ezeket a játékokat, már nem tudnak valódi munkát végezni; nem akarnak többé iskolába járni vagy dolgozni, vagy a jövőjükre gondolni, még kevésbé gondolkodnak el az életükön. Milyen dolgokkal van most tele a társadalomban élő fiatalok szíve? Az evés, ivás és szórakozás mellett a szívük tele van játékkal. Minden, amit mondanak és gondolnak, abszurd és embertelen. Már a „mocskos” vagy „gonosz” szavakat sem használhatjuk azoknak a dolgoknak a leírására, amelyekről gondolkodnak; ezek nem olyan dolgok, amelyekkel a normális emberi mivoltú embereknek rendelkezniük kellene, ezek mind abszurd, embertelen dolgok. Ha a normális emberi mivolthoz kapcsolódó dolgokról vagy témákról beszélsz, nem bírják elviselni, hogy halljanak róluk; nem érdekli őket, és nem hajlandóak meghallgatni sem, sőt még ellenszenvet is éreznek irántad. Nem beszélnek közös nyelven vagy közös témákról normális emberekkel. Minden témájuk az evésre, ivásra és szórakozásra vonatkozik. Szívük tele van világi irányzatokkal. Milyen jövőbeli kilátásaik vannak? Van jövőjük? (Nem, ezek az emberekből hulladék lesz.) A „hulladék” nagyon találó szó. Mit jelent ez? Képesek-e részt venni olyan tevékenységekben, amelyekben a normális emberi mivoltúaknak részt kellene venniük? (Nem.) Ezek az emberek nem fektetnek erőfeszítést a tanulmányaikba, és ha keményen megdolgoztatnák őket a munkájukban, vajon hajlandóak lennének rá? (Nem.) Mit gondolnának? Azt gondolnák: „Mi értelme van dolgozni? Olyan fárasztó ez a munka. Mit nyerhetek vele? Semmi mást, csak fáradtságot és fájdalmat. A játék sokkal szórakoztatóbb, pihentetőbb és élvezetesebb! Amikor a számítógép előtt vagyok, és egy virtuális világban élek, mindenem megvan.” Ha rávennéd őket, hogy kilenctől ötig dolgozzanak, időben munkába érjenek és fix munkaidőben dolgozzanak, mit szólnának ehhez? Hajlandóak lennének arra, hogy tartsák ezt a napirendet és ilyen módon meg legyenek kötve? (Nem.) Amikor az emberek állandóan játszanak és a számítógéppel vesztegetik az idejüket, egy idő után eltűnik az akaratuk és dekadenssé válnak. A hitetlenek szívesen követik az irányzatokat, szeretik a divatot, különösen a fiatalok, és a többségük nem törődik a rendes munkájával, és nem követi a helyes utat; a szüleik képtelenek kezelni őket, a tanáraik nem tudnak velük mit kezdeni, és egyetlen ország oktatási rendszere sem tehet semmit ezen irányzat ellen. Az ördög Sátán azért tesz dolgokat, hogy kísértésbe ejtse az embereket, és romlásba vigye őket. A virtuális világban élőket egyáltalán nem érdekli semmi, aminek köze van a normális emberi mivoltúak életéhez; egyszerűen nincs kedvük dolgozni vagy tanulni. Az egyetlen gondjuk a játék, mintha valami csábítaná őket. A tudósok azt állítják, hogy amint a játékokat játszó emberek karakterbe kerülnek egy játékban, agyuk elkezd kiválasztani valamit, ami izgatottá, sőt, némileg téveszméssé is teszi őket, majd játékfüggővé válnak, és folyton a velük való játszáson gondolkodnak. Amikor unatkoznak, vagy éppen valami rendes munka kellős közepén vannak, inkább játszani akarnak, és fokozatosan a játék válik az egész életükké. A játék olyan, mint egyfajta kábítószer szedése: ha valaki függővé válik tőle, nehéz lesz leszokni róla, és nehéz elszakadni tőle – ez tönkreteszi őket. Akár fiatalok, akár idősek, ha egyszer az ember felveszi ezt a rossz szokást, nehezen tud lemondani róla. Vannak gyerekek, akik egész éjjel, éjszakáról éjszakára fennmaradnak és játszanak, a szüleik pedig nem tudják sem irányítani, sem figyelni őket, így a gyerekek halálra játsszák magukat a számítógépen. Hogyan haltak meg? Tudományos bizonyítékok szerint sérült volt az agyuk – halálra játszották magukat. Azt mondanátok, hogy a játék olyan dolog, amit normális embereknek kellene csinálniuk? Ha szükség lenne rá az emberek normális emberi mivoltához – ha ez lenne a helyes út –, akkor miért képtelenek az emberek abbahagyni? Hogy lehet, hogy az ilyen mértékben rabul ejti őket? Ez mindenképpen bizonyít annyit, hogy a játék nem jó út. Egész nap elveszve az interneten, a neten szörfözve ezt-azt keresve, egészségtelen dolgokat nézegetve és játékokat játszva – ha egész nap ilyen dolgokkal játszanak, ez csak arra késztetheti az embereket, hogy értelmetlen dolgokkal lealacsonyítsák magukat, és hogy bántsák az embereket és ártsanak nekik. Ezek egyike sem helyes út. Manapság a tinédzserek, a fiatalok, de még a középkorúak és idősek is mind videojátékokat játszanak. Egyre többen játsszák őket. Bár a legtöbben tisztában vannak vele, hogy ez nem jó dolog, nem tudnak mit tenni. Ez a játék árt a fiatalabb generációknak, és nagyon sok embernek okoz kárt. És hogyan jönnek létre a játékok? Nem a Sátántól származnak? Vannak olyan abszurd típusok, akik azt mondják: „A videojátékok a modern tudományos fejlődés szimbólumai – ezek tudományos eredmények.” És mi a helyzet ezzel a magyarázattal? Undorító! A játék nem jó út, és nem a megfelelő út! Ez a játék nem egyszerűen a társadalmi irányzatok követése, még a hitetlenek is azt mondják, hogy a játék megöli a céltudatosságodat. Ha nem tudsz felhagyni egy ilyen egyszerű dologgal, ha nem tudsz uralkodni magadon ebben a tekintetben, akkor veszélyben vagy. Manapság gyakori, hogy az emberek videojátékoznak és drogoznak, függetlenül attól, hogy fiatalok vagy idősek, és az egész világ ilyen. Nem számít, mióta hiszel Istenben, ha még az olyan dolgokat sem tudod kordában tartani, mint a videojátékozás, akkor egy napon, amikor úgy érzed, hogy Istenben hinni értelmetlen, unalmas és egyhangú, nem fogsz-e elkezdeni drogozni és mindenféle stimulánssal kísérletezni, mint a hitetlenek? Ez hihetetlenül veszélyes! Lehet, hogy hiszel Istenben, de nincs alapod, és nem nyerted el az igazságot, így továbbra is teljes a veszélye annak, hogy elárulod Őt. Nagyon könnyen lehet, hogy elbuksz bármitől, ami megesik veled. Annyi kísértés van ebben a gonosz világban, és a Sátán mindenféle módot bevet, hogy elcsábítsa azokat, akik hisznek Istenben, de nem törekednek az igazságra. Ha nem eszed és nem iszod rendszeresen Isten szavait, és a szíved és elméd gyakran üres, akkor nagyon is veszélyben vagy. A szíved legtöbbször üres? A fiatalok sokszor üresek! Nagyon veszélyes ezt a problémát megoldatlanul hagyni. Mivel hiszel Istenben, többet kell olvasnod az Ő szavait, és amikor képes vagy elfogadni az igazság egy részét, az fordulópont lesz, és képes leszel megmenekülni ebből a veszélyes időszakból, és szilárdan megállni a gyülekezetben.

Egyre több fiatal csatlakozik Isten házához, és közülük jó néhányan huszonévesek. Életük virágkorát élik, még nem határozták meg életcéljaikat, nincsenek törekvéseik, és még nem értik, mi az élet. És mi nyilvánul meg ezekben az emberekben? Két kifejezésem van számotokra: ifjúkori önhittség és az ítélőképesség hiánya. És miért mondom ezt? Először beszéljük meg, mit jelent a „ifjúkori önhittség”. Meg tudnátok magyarázni, mi az „ifjúkori önhittség”? Milyen beállítottságról van szó? Milyen megnyilvánulásai vannak? (Ez az, amikor az emberek azt hiszik, hogy ami nekik tetszik, az a legjobb, amit ők elképzelnek, az a helyes, és nem hajlandók senkire sem hallgatni.) Egyszóval „arrogáns” ez a fajta beállítottság. Ez a jellemző beállítottsága az ebbe a korosztályba tartozó embereknek. Nem számít, milyen a lakókörnyezetük, a hátterük, vagy milyen generációból származnak, ebben a korosztályban mindenkiben megvan a fiatalság önhittsége. És miért mondom ezt? Nem arról van szó, hogy elfogult vagyok velük szemben, vagy kevésre értékelem őket, inkább arról van szó, hogy az ebbe a korosztályba tartozók egyfajta beállítottságot hordoznak, ez egy rendkívül arrogáns, komolytalan és gőgös beállítottság. Mivel nincs sok világi tapasztalatuk, és oly keveset értenek az életből, abban a pillanatban, amikor találkoznak bizonyos dolgokkal a világban vagy az életben, azt gondolják: „Értem, rájöttem, most már mindent tudok! Megértem, mit mondanak az idősebbek, és lépést tartok azzal, hogy mi népszerű a társadalomban. Nézd meg, milyen gyorsan fejlődnek most a mobiltelefonok, és milyen összetett az összes funkciójuk. Én mindent tudok, nem úgy, mint ti idősebbek, akik semmit sem értenek.” Amikor egy idős ember segítségért fordul hozzájuk valamiben, még azt is mondják: „Amikor az emberek megöregszenek, haszontalanná válnak. Még a számítógépet sem tudják használni, mi értelme van egyáltalán az életüknek?” Mi ez? Ez a fiatalság önhittségének a megnyilvánulása. A fiataloknak jobb az emlékezőtehetségük, gyorsabban fogadják el az új ötleteket, és ha valami újat tanulnak, lenézik az idősebbeket. Ez egy romlott beállítottság. És ez a fajta beállítottság a normális emberi mivolt beállítottsága? A normális emberi mivolt megnyilvánulásának tekinthető? (Nem.) Ezért hívják ifjúkori önhittségnek. Akkor miért nevezik „önhittségnek” és nem „arroganciának”? Mert ez a fiatalokra jellemző beállítottság – megtanulnak egy apróságot, és önelégültek lesznek, nem tudják, hol a helyük a világegyetemben, és a tanultakat tőkeként kezelik. Az emberek mind ilyenek fiatalon, egészen addig, amíg egy kicsit idősebbek nem lesznek, egy kicsit többet meg nem értenek, és nem tapasztalnak meg többet az élet hullámvölgyeiből. Aztán érettebbé és stabilabbá válnak, és inkább alázatosabban viselkednek – nem csinálnak nagy ügyet abból, ha megtanulnak valamit, és nem bosszankodnak azon, ha nem tudnak valamit megtenni. A fiatalok hihetetlenül önhittek: amint megtanulnak valamit, azt meg kell mutatniuk, és önelégültnek érzik magukat. Néha, amikor izgatottá válnak, kezdik úgy érezni, hogy felülmúltak mindenkit, hogy a világ nem elég nagy számukra, és azt kívánják, bárcsak inkább egy másik bolygón élhetnének. Ez önhittség. A ifjúkori önhittséget elsősorban az jellemzi, hogy nem ismerik a helyüket a világegyetemben, és azt, hogy az embereknek mire van szükségük, hogy milyen utat kellene követniük az életben, milyen körülmények között veszélyes élni, és mit kellene tenniük. Úgy van, ahogy az emberek gyakran mondják: „Nincs ítélőképességük, és nem ismerik az életet.” Az ebbe a korosztályba tartozó embereknek ilyen önhittségi beállítottságuk van, ezért ontják ezeket a dolgokat. Vannak fiatalok, akik azt hiszik, hogy mindenki alattuk áll, és ha olyasmit mondasz, ami nem tetszik nekik, egyszerűen figyelmen kívül hagynak téged. A szülőknek nehéz rájönni, mire gondolnak a fiatalok – egy rossz szó és dührohamot kapnak, és sértve távoznak. Nehéz velük kommunikálni. Miért van az, hogy manapság a szülők nehezen tudják irányítani és nevelni gyermekeiket? Nem azért, mert a szülők rosszul képzettek, és nem értik a fiatalok elméjét, hanem a fiatalok gondolkodása lett abnormális. A fiatalok mind szeretik a világi irányzatokat, és ezek rabságban tartják őket; mindannyian a Sátán áldozati prédái, túl gyorsan elfajulnak, és erre nehéz ráébredniük. Ezért nem könnyű szülőnek lenni – néhány szülő még azt is megteszi, hogy gyermekpszichológiát tanul a gyermeke nevelése érdekében. Manapság sok gyerek szenved olyan furcsa betegségektől, mint az autizmus és a depresszió, ami miatt nehéz kezelni őket. Az embereknek nincs útjuk vagy világos magyarázatuk ezekre a problémákra, és az iskolai és társadalmi értelmiségiek olyan kifejezéseket találtak ki, mint a „lázadó mentalitás” vagy a „lázadó fázis”. Miért nem léteztek ezek a kifejezések a korábbi generációkban? A mai tudomány sokat fejlődött, és mindenféle furcsa kifejezés született; ez az emberiség egyre elfajzottabb lesz, és a normális emberi mivolt dolgai egyre fogynak – ezt nem a társadalom gonosz irányzatai idézik elő? (De igen.) És ezért az ok, amiért ti fiatalok itt ülhettek most, azzal az őszinte vággyal, hogy halljatok Engem beszélni, és hallgassatok meg Engem így kommunikálni, nem az, hogy bármelyikőtök is nagyszerű, és hajlandó az igazságra való törekvés útját választani – ez Isten kegyelme miatt van, ez azért van, mert Isten nem adott át titeket a világnak vagy a Sátánnak. Látod azokat a fiatalokat a társadalomban, akik nem hisznek Istenben, akárki próbálja is rávenni őket. Még az sem használna, ha Én beszélnék velük. Ez csak ifjúkori önhittség kérdése? Milyen emberek ezek? Ha nincs lelkiismeretük vagy értelmük, akkor nem mások, mint vadállatok és ördögök! Ha emberi szavakkal beszélsz hozzájuk, képesek lesznek megérteni? Már nem az a probléma, hogy nehéz velük kommunikálni, hanem az, hogy egyáltalán nem hajlandóak meghallgatni. Isten kegyelméből és őrizete által vagytok képesek most elfogadni az Ő munkáját, megérteni az Ő szavait, és érdeklődni az igazság útja iránt! Ezért meg kell becsülnötök ezt a lehetőséget, hogy megtehessétek a kötelességeteket, és arra kell törekednetek, hogy szilárdan megalapozzátok az Istenbe vetett hiteteket ebben az időben. Akkor biztonságban lesztek, és nem fognak könnyen elsodorni titeket ezek a gonosz irányzatok. Amint az embereket elkapják ezek a gonosz irányzatok, azok könnyen elsodorják őket, és amikor újra elsodornak téged, Isten akar majd téged? Nem, nem akar! Már adott neked egy esélyt, és Isten egyáltalán nem akar többé majd téged. Amikor Isten nem akar téged, veszélyben leszel, és bármire képes leszel.

Most, hogy megbeszéltük a „fiatalok önhittségét”, beszéljünk az „ítélőképesség hiányáról”. Az „ítélőképesség hiánya” kissé formális kifejezés. Csak rajta, magyarázd el, mit jelent szó szerint. (Ez az, amikor az ember nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, és azt gondolja, hogy amit jónak tart, az mindig jó lesz, és amit rossznak tart, az mindig rossz lesz, és nem számít, hogyan magyarázzák el neki a dolgokat, nem hallgat rá.) (Ez az, amikor valaki nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, és nincs ítélőképessége.) Többé-kevésbé ez a szó szerinti jelentése – nem tud különbséget tenni a jó és a rossz között, és nem tudja, mely dolgok pozitívak és melyek negatívak. Ifjúkori önhittsége miatt nem jut el hozzá semmi abból, amit az emberek mondanak, azt gondolja: „Bármi, amit más mond, az rossz, és amit én mondok, az helyes. Senki ne próbálja megmondani, hogy állnak a dolgok, nem hallgatok rá. Nagyon makacs leszek, és továbbra is makacs maradok, és ragaszkodom az ötleteimhez, még akkor is, ha tévedek.” Ilyen a beállítottságuk – nincs ítélőképességük. A felszínen doktrínát doktrína után el tudnak szavalni, és világosabban és érthetőbben tudnak beszélni róluk, mint bárki más, akkor miért van az, hogy mindig zavarosak lesznek és összekeverednek, amikor eljön a cselekvés ideje? Tudják jól, hogy mi a helyes, de egyszerűen nem hallgatnak oda – úgy tesznek, ahogy akarnak, és úgy cselekszenek, ahogy nekik tetszik. Ez szeszélyesség, és ez abszurd. A világ irányzatait követő emberek elég abszurdak. Imádják a parkourt és a kötélugrást, és szeretnek mindenféle extrém sportban izgalmat találni. Ez nem abszurd? Ti is mind szeretitek a parkourt? (Én szerettem.) És miért tetszett? Nem tudtad, hogy a parkour veszélyes? Nem tudtad, hogy az életedet kockáztatod, amikor parkourozol? Az emberek nem pókok vagy gekkók. Ha felmásznak egy falra, biztosan leesnek. Az embereknek nincs meg ez a képességük, és ez nem olyan dolog, ami normális emberi mivolttal rendelkezőknek megvan. Hogy tetszhetett nektek? Ez azért van, mert ezek a dolgok egyfajta vizuális és érzelmi stimulációt adhatnak az embereknek, ezért akarnak parkourozni. Mi szabályozza ezt a gondolkodást? A „Pókember”-től származik? Vajon nincs-e mélyen az emberben egy mentalitás és egy vágy, hogy megmentse a világot, hogy szuperhős legyen? Rengeteg filmben és tévéműsorban szerepelnek repülő hősök, akik repülnek és háztetőről háztetőre suhannak, az emberek pedig nagyon csodálják őket. Így ültetik el ezeket a dolgokat a fiatalok fejében. És hogyan lehet őket így megmérgezni? Ez az emberek preferenciáival és törekvéseivel függ össze. Minden ember hős akar lenni, szuperember akar lenni, különleges képességekkel akar bírni, ezért imádják a Sátánt. Mondd, a normális emberek szeretik ezeket az abszurd dolgokat? Rendelkeznek a normális emberek ezekkel a különleges képességekkel? Biztosan nem. Mindezeket a dolgokat nem emberek találták ki és képzelték el? Ha ezek a furcsa dolgok valóban léteznének, vajon nem szállnák meg a gonosz szellemek azokat, akiknek ezek megvannak? Volt parkour Ádám és Éva idejében? Van valami a parkourról írva a Bibliában? (Nincs.) A parkour a gonosz, modern társadalom terméke; ez az egyik módja annak, ahogy a Sátán félrevezeti és megrontja az embereket. A Sátán kihasználja a fiatalok hajlamát a bizarrra és izgalmasra, és kitalál, megálmodik és eljátszik néhány történetet. Így vezeti félre ezeket az ítélőképesség nélküli tinédzsereket, és arra készteti őket, hogy a Sátán furcsa és izgalmas különleges képességeit keressék. Nem mérgezi ez meg az embereket? Ezek a dolgok méreggé válnak, amint bejutnak az emberek elméjébe. És ha nem ismered fel ezt a mérget, akkor nem tudsz teljesen lemondani róla, és soha nem fogsz megszabadulni a befolyásától, zavarától és irányításától. Könnyen eltávolítható ez a méreg? (Nem könnyen.) Hogyan lehet ezt a problémát megoldani? Vannak, akik nem akarnak lemondani ezekről a dolgokról. Úgy gondolják, hogy ezek a dolgok jók és nem mérgek, és ha így gondolkodnak, akkor nem tudnak lemondani róluk. Ezért, hogy ne ess a Sátán kísértéseibe, minden tőled telhetőt meg kell tenned azért, hogy távol tartsd magad attól, ami kikezdheti a szívedet, és megmérgezhet, amíg még alacsony az érettséged, mert hiányzik belőled az ítélőképesség, és még mindig buta vagy és tele vagy önhittséggel. Nem szerelkeztél fel elég pozitív dologgal, és egyáltalán nem rendelkezel az igazságvalósággal. A hit szavaival szólva: nincs életed és érettséged. Amid van, az csak egy kis készség, a hajlandóság arra, hogy higgyél Istenben. Azt gondolod, hogy Istenben hinni jó, ez a helyes út, amelyen járni kell, és ez a módja jó embernek lenni, mégis elgondolkozol: „Nem vagyok rossz ember a hitetlenek között, szeretem a parkourt, de semmi rosszat sem tettem, még mindig jó ember vagyok.” Ez összhangban van az igazsággal? Azt gondolod, hogy neked nincs romlott beállítottságod, csak mert nem követtél el semmi rosszat? Gonosz irányzatokon belül élsz, ez elég ahhoz, hogy megmutassa, hogy a szíved tele van gonosz dolgokkal.

Mondd, nagy hatással van az emberre a környezete? Te most teljesíted kötelességedet a gyülekezetben, ez az a környezet, amelyben vagy; a testvéreiddel vagy minden nap, és olyan emberek vesznek körül, akik hisznek Istenben, és te is állhatatos vagy az Istenbe vetett hitedben. Ha a hitetlenek közé kerülnél, ha közöttük kellene maradnod, még akkor is a szívedben hordoznád Istent? Ha kapcsolatban lennél velük, vagy közöttük élnél, nem követnél-e irányzatokat, ahogy ők? Vannak, akik azt mondják: „Nincs semmi baj, Isten vigyáz rám és megóv engem, ezért soha nem lépnék arra az útra.” Meg mered tenni ezt a fogadalmat? Amíg szereted ezeket a dolgokat és törekszel rájuk, addig képes vagy szándékosan követni az irányzatokat. Még ha a szíved mélyén tudod is, hogy ez helytelen, akkor is csak lazán azt mondod magadnak: „Bocsáss meg, Istenem, ez helytelen volt tőlem.” Idővel megszűnik a bűntudat vagy bármi más érzése, és azon töprengsz: „Hol van egyáltalán Isten? Miért nem láttam Őt?” Folyamatosan kételkedni fogsz Istenben, és egykori hited apránként eltűnik. Mire a szíved teljesen megtagadja Istent, már nem akarod majd követni Őt, és nem akarsz majd semmit tenni, ami a kötelességeddel kapcsolatos, sőt még azt is megbánod, hogy egyáltalán a kötelesség teljesítését választottad. Miért tudnak az emberek olyan könnyen megváltozni? Valójában nem arról van szó, hogy megváltoztál, hanem arról, hogy eleve soha nem rendelkeztél az igazságvalósággal. Bár látszólag hiszel Istenben, és megteszed a kötelességed, a benned levő világi és sátáni gondolatok, nézetek, az emberekkel való bánásmódok és romlott beállítottság soha nem tisztult ki, és te még mindig tele vagy sátáni dolgokkal. Még mindig ezek szerint élsz, ezért alacsony még az érettséged. Még mindig veszélyes szakaszban vagy; még nem vagy biztonságban. Amíg sátáni beállítottságú vagy, továbbra is ellenállsz Istennek és elárulod Őt. A probléma megoldásához először meg kell értened, hogy melyek a gonosz és a Sátántól való dolgok, hogyan ártalmasak, miért teszi Sátán ezeket a dolgokat, milyen mérgezést szenvednek el az emberek, amikor elfogadják ezeket, és mivé válnak ezek az emberek, valamint azt, hogy mit kér Isten, milyenek legyenek az emberek, milyen dolgok tartoznak a normális emberi mivolthoz, melyek a pozitív dolgok, és melyek a negatív dolgok. Csak akkor lesz utad, ha van ítélőképességed, és képes vagy tisztán látni ezeket a dolgokat. Sőt, a pozitív oldalon, proaktívan kell teljesítened kötelességeidet, miközben őszinteségedet és odaadásodat is felajánlod. Ne légy minden hájjal megkent és ne lazsálj, ne a hitetlenek szemszögéből vagy a Sátán filozófiáival közelítsd meg kötelességedet vagy azt, amit Isten rád bízott. Többet kell enned és innod Isten szavaiból, igyekezned kell megérteni az igazság minden aspektusát, és világosan meg kell értened a kötelességteljesítés jelentőségét, majd a kötelességed megtétele közben gyakorolnod kell az igazság minden aspektusát és be kell lépned az igazság minden aspektusába, és fokozatosan meg kell ismerned Istent, az Ő munkáját és az Ő természetét. Ily módon, anélkül, hogy tudnád, megváltozik a belső állapotod, több pozitív és aktív dolog lesz benned, és kevesebb lesz a negatív és passzív dolog, és erősebb lesz az ítélőképességed, mint korábban. Ha ilyen mértékben nő az érettséged, akkor lesz ítélőképességed mindenféle ember, ügy és dolog tekintetében ezen a világon, és képes leszel rálátni a problémák lényegére. Ha látnál egy hitetlenek által készített filmet, képes lennél érzékelni, hogy milyen mérgektől szenvedhetnek az emberek, miután megnézték, valamint azt, hogy mit akar a Sátán ezekkel az eszközökkel és irányzatokkal elültetni és beültetni az emberekbe, és mit akar erodálni az emberekben. Fokozatosan képes leszel rálátni ezekre a dolgokra. Nem leszel megmérgezve a film megnézése után, és lesz rá ítélőképességed – ekkor lesz igazán érettséged.

Néhány szuperhős és fantázia film megtekintése után néhány fiatalt megfertőz a vágy – azt kívánják, bárcsak olyan rendkívüli képességekkel rendelkeznének, mint a főszereplők. Nem lesznek így megmérgezve? Árthat-e neked ez a méreg, ha nem nézted meg ezeket a filmeket? Nem. Mit értek ezen? Arról van szó, hogy gonosz társadalomban élsz, így amikor alacsony az érettséged és nincs ítélőképességed, akkor a gonosz irányzatokhoz tartozó dolgok uralkodhatnak rajtad, mert először találkoztál velük, és akkor pozitív dologként fogod kezelni őket, normális és megfelelő dolgokként. Ez az egyik módja annak, ahogy a Sátán megmérgezi az embereket. Mondd, a Sátán nem gonosz? A Sátánnak nagyon sok módja van az emberek megrontására! Elmondható, hogy aki látott már ilyen filmeket, annak van ilyen vágya. Volt egy gyerek, aki látott egy fantázia filmet, és ha volt egy kis szabadideje, seprűnyélen rohangált az udvarán. Eleinte nem tudott repülni, bárhogy is próbálkozott, majd egy nap tényleg repülni kezdett. Nem magától repült, egy külső erő késztette repülésre. Miután elkezdett repülni, nem tudta megállni, hogy ne adjon ki ugyanolyan furcsa sikolyt, mint a filmbeli karakter; egyfajta szellem költözött belé. Vajon a seprűnyélen lovaglás a normális emberi élet része? Meg lehet ülni lovat vagy szamarat, miért kell seprűnyélen ülni és repülni? Lehetséges ez? Rögtön észrevehető, hogy ez nem olyasmi, amit normális emberek csinálnak. A seprűnyél nem tud repülni, csak a gonosz szellemek segítségével, tehát ez a Sátán és a gonosz szellemek műve. A Sátán és a gonosz szellemek elképesztő, furcsa és nevetséges dolgokat művelnek, amit a normális emberek nem csinálnak. Van egy kis ítélőképességetek a Sátán által művelt dolgokat illetően? Milyen hozzáállással kell rendelkeznetek ezekkel a dolgokkal kapcsolatban? Nem kellene lemondanotok róluk? Ha van időtök, gondolkodjatok el magatokon, és nézzétek meg, milyen bizarr dolgok maradtak meg az elmétekben. Miért van sok furcsa dolog a fejetekben? Mert a ti generációtokhoz tartozó embereket annyira megmérgezték – mindannyian háztetőről háztetőre akartok suhanni, Pókemberek vagy Batmanek lenni, és felsőbbrendű lényekké válni. Ez nem az, amivel normális emberi mivoltú embereknek rendelkezniük kell vagy amit birtokolniuk kell. Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy olyan dolgokat keress, amelyekre nincs szükségük a normális emberi mivoltúaknak, és ha kitartóan azon dolgozol, hogy megpróbáld megtapasztalni ezeket, akkor magadhoz vonzhatod a gonosz szellemek munkáját. Az emberek bajban vannak, amikor megszállják őket a gonosz szellemek, a Sátán fogságába esnek, és akkor veszélybe kerülnek. Hogyan lehet megoldani ezt a problémát? Az embereknek rendszeresen szólítaniuk kell Istent. Nem szabad kísértésbe esniük, és nem szabad, hogy megtévessze őket a Sátán. Ebben a gonosz korban, ahol démonok és tisztátalan szellemek nyüzsögnek és tombolnak, vajon nem az a helyes út, ha tudsz imádkozni Isten kegyelméért és oltalmáért, hogy mindig veled legyen, és kérheted Őt, hogy vigyázzon rád és oltalmazzon, hogy a szíved ne térjen el Tőle, és képes vagy becsületesen és szíveddel imádni Istent? (Az.) És hajlandók vagytok ezt az utat járni? Hajlandók vagytok mindig Isten gondoskodása és oltalma, valamint az Ő fegyelmezése alatt élni, vagy a saját szabad világotokban akartok élni? Ha Isten fegyelmez titeket, az időnként egy kis fizikai szenvedést okozhat. Hajlandók vagytok ennek alávetni magatokat? (Igen.) Most azt mondjátok, hogy hajlandók vagytok, de lehet, hogy morogni kezdtek, amikor szembesültök ennek valóságával. Nem elég, ha hajlandó vagy szenvedni, rendelkezned kell az akarattal is, hogy az igazságra törekedj. Csak akkor tudsz szilárdan állni, ha megérted az igazságot. Aggasztó, hogy a fiatalok annyira bizonytalanok, hogy nem teljesítik a megfelelő kötelességeiket, nem tartják szem előtt a megfelelő dolgokat, és nem hajlandók olvasni Isten szavait, vagy az igazság felé törekedni – ez veszélyes. Nehéz megmondani, hogy élettel vagy halállal végződik. Vannak ma fiatalok, akik évek óta hallgatnak szentbeszédeket; elkezdtek érdeklődni az igazság iránt, és készek jegyzetelni, amikor szentbeszédeket hallgatnak. Egyfajta éhséget és szomjúságot éreznek az igazság iránt, és képesek megérteni az igazat. Ez azt jelenti, hogy már megvan az alapjuk, és mindaddig, amíg az igazság gyökeret ver a szívükben, sokkal biztosabbak lesznek. Ha továbbra is az igazság felé törekednek, ez garantálja, hogy képesek lesznek megérteni az igazságot, belépni az igazságvalóságba, és elérni az üdvösséget.

Tudjátok, hogy mi a legnagyobb bölcsesség? Jelenlegi érettségetek alapján tudjátok-e, hogy mire kell összpontosítanotok a hitetekben, és mi a legnagyobb bölcsesség abban, hogy hogyan kell követnetek és gyakorolnotok? Vannak, akik kívülről nem tűnnek túl képzettnek, és állandóan hallgatnak és tartózkodóak. Nem beszélnek sokat, de a szívükben olyan nagy bölcsesség van, amilyen másoknak nincs. A legtöbb ember nem látja ezt, és még ha látja is, nem bölcsességként fog rágondolni. Azt fogja gondolni, hogy ez szükségtelen, és nincs értéke. El tudjátok képzelni, mi ez a legnagyobb bölcsességük? (Olyan szívvel rendelkezni, amely mindig csendes Isten előtt, mindig imádkozni Istenhez, és mindig közeledni Őhozzá.) Egy kicsit érintetted a helyes választ. Mi a célja az Istenhez való közeledésnek? (Isten akaratát keresni.) Mi értelme keresni Isten akaratát? Hogy Őrá hagyatkozzunk? (Igen.) A lényeg, hogy Istenre hagyatkozzunk. Ha mindenben Istenre hagyatkozol, Isten meg fog világosítani, vezetni és irányítani fog. Neked nem kell majd vakként tapogatóznod a sötétben, és egyszerűen Isten szavai szerint cselekedhetsz. Ez nem sokkal könnyebb? Nem kell többé bolyonganod, csak tedd azt, amit Isten jelez. Ez egyszerű és gyors, és nem igényli, hogy kerülőutak bejárásával fáraszd ki magad. Isten nagyon világosan mondta ki szavait, így neked nem kell aggódnod, hogy eldöntsd, hogyan kell cselekedned. Ez nem bölcsesség? Érted már? Hadd mondjam el nektek: A legnagyobb bölcsesség az, ha Istenre tekintünk és mindenben Istenre hagyatkozunk. Ezt a hétköznapi emberek nem ismerik fel. Az emberek mindannyian azt hiszik, hogy ha több összejövetelen vesznek részt, több szentbeszédet hallgatnak meg, többet kommunikálnak testvéreikkel, többről mondanak le, többet szenvednek és nagyobb árat fizetnek, akkor elnyerik majd Isten jóváhagyását és üdvösségét. Úgy gondolják, hogy ez a fajta gyakorlás a legnagyobb bölcsesség, de elhanyagolják a legnagyobb ügyet: Istenre tekinteni és Istenre hagyatkozni. Bölcsességnek tekintik a kicsinyes emberi okosságot, és figyelmen kívül hagyják a végső hatást, amelyet cselekedeteiknek el kellene érniük. Ez hiba. Függetlenül attól, hogy az ember mennyi igazságot ért meg, mennyi kötelességet teljesített, mennyit tapasztalt meg e kötelességek teljesítése során, milyen nagy vagy kicsi az érettsége, vagy milyen környezetben van, ami nélkül nem tud meglenni az az, hogy mindenben, amit tesz, Istenre kell tekintenie és Őrá kell hagyatkoznia. Ez a legnagyszerűbb fajta bölcsesség. Miért mondom, hogy ez a legnagyszerűbb bölcsesség? Még ha valaki meg is értett bizonyos igazságokat, elég lesz-e ez, ha nem hagyatkozik Istenre? Vannak, akik sok éve hisznek Istenben, és több próbatételen is átmentek, gyakorlati tapasztalataik vannak, megértenek néhány igazságot, és van valamennyi gyakorlati tudásuk is az igazságról, de nem tudják, hogyan hagyatkozzanak Istenre, és nem értik, hogyan keressék Őt és hagyatkozzanak Őrá. Van az ilyen embereknek bölcsességük? Ők a legostobább emberek, és olyanok, akik okosnak tartják magukat; nem félik Istent és nem kerülik a gonoszt. Vannak, akik azt mondják: „Sok igazságot megértek, és birtokomban van az igazságvalóság. Nem baj, ha a dolgokat elvi alapon tesszük. Hűséges vagyok Istenhez, és tudom, hogyan kerüljek közel Hozzá. Nem elég, ha akkor gyakorlom az igazságot, amikor a dolgok történnek velem? Nincs szükség Istenhez imádkozni vagy Istenhez fordulni.” Az igazság gyakorlása helyes, de sok olyan alkalom és helyzet van, amikor az emberek nem tudják, hogy milyen igazságot és milyen igazságalapelveket érintenek. Ezt mindenki tudja, akinek gyakorlati tapasztalata van. Ha például valamilyen problémával találkozol, esetleg nem tudod, hogy ez a probléma melyik igazságot érinti, vagy hogy e probléma szempontjából releváns igazságot hogyan kell gyakorolni vagy alkalmazni. Mit kell tenned ilyenkor? Bármennyi gyakorlati tapasztalatod is van, képtelen vagy minden helyzetben megérteni az igazságalapelveket. Nem számít, mennyi ideje hiszel Istenben, hány dolgot tapasztaltál meg, és mennyi megmetszést, foglalkozást vagy fegyelmezést tapasztaltál, még ha meg is érted az igazságot, vajon ki mered-e mondani, hogy te vagy az igazság? Ki mered-e mondani, hogy te vagy az igazság forrása? Vannak, akik azt mondják: „Én kívülről tudom mindazokat a jól ismert kijelentéseket és részeket A szó megjelenik a testben című könyvben; nem kell Istenre hagyatkoznom, vagy Őrá tekintenem. Ha eljön az ideje, jól megleszek, ha Istennek ezekre a szavaira hagyatkozom.” Az általad megjegyzett szavak statikusak, de a környezetek, amelyekkel találkozol – és az állapotaid is – dinamikusak. Képes vagy szavakat és doktrínákat szónokolni, de semmit sem tudsz kezdeni velük, ha valami történik veled, ami azt bizonyítja, hogy nem érted az igazságot. Nem számít, milyen jól tudod felmondani a doktrínák szavait, ez nem jelenti azt, hogy megérted az igazságot, még kevésbé azt, hogy képes vagy gyakorolni az igazságot. Ezért egy nagyon fontos tanulságot kell itt levonni. És mi ez a tanulság? Arról van szó, hogy az embereknek mindenben Istenre kell tekinteniük, és ez által elérhetik, hogy Istenre tudjanak hagyatkozni. Csak Istenre hagyatkozva lesz nekik követendő útjuk és a Szentlélek munkája. Ellenkező esetben tehetsz valamit helyesen és az igazság megsértése nélkül, de ha nem hagyatkozol Istenre, akkor tetteid csak emberi jócselekedetek, és nem tehetnek eleget Istennek. Mivel az embereknek olyan sekélyes a felfogásuk az igazságról, valószínűleg követik a szabályokat, és makacsul ragaszkodnak a szavakhoz és doktrínákhoz, ugyanazt az igazságot használva, amikor különböző helyzetekkel szembesülnek. Lehetséges, hogy sok ügyet általánosságban az igazságalapelvekkel összhangban végeznek el, de nem látható ebben Isten vezetése, ahogy a Szentlélek munkája sem. Itt egy komoly probléma van, mégpedig az, hogy az emberek sok mindent a tapasztalataiktól és az általuk megértett szabályoktól, illetve bizonyos emberi elképzelésektől függően csinálnak. Nehéz elérni az igaz imát Istenhez, és valóban Istenre tekinteni, és Rá hagyatkozni mindenben, amit tesznek. Még ha valaki meg is érti Isten akaratát, nehéz elérni azt a hatást, hogy Isten vezetésével és az igazságalapelvek szerint cselekedjen. Emiatt azt mondom, hogy a legnagyobb bölcsesség Istenre tekinteni, és minden dologban Rá hagyatkozni.

Hogyan gyakorolhatják az emberek, hogy Istenre tekintsenek, és mindenben Istenre hagyatkozzanak? Vannak, akik azt mondják: „Fiatal vagyok, alacsony az érettségem, és rövid ideje hiszek Istenben. Nem tudom, hogyan gyakoroljam, hogy Istenre tekintsek és Istenre hagyatkozzam, ha valami történik.” Ez probléma? Sok nehézséggel jár az Istenbe vetett hit, és sok megpróbáltatáson, próbatételen és fájdalmon kell keresztülmenned. Mindezek a dolgok megkövetelik, hogy Istenre tekints, és Istenre hagyatkozz, hogy átvészeld a nehéz időket. Ha nem tudod gyakorolni, hogy Istenre tekints és Istenre hagyatkozz, akkor nem fogod tudni átvészelni a nehézségeket, és nem fogod tudni követni Istent. Istenre tekinteni és Istenre hagyatkozni nem egy üres doktrína, és nem is az Istenben való hit mantrája. Valójában ez egy kulcsfontosságú igazság, egy olyan igazság, amellyel rendelkezned kell ahhoz, hogy higgy Istenben és kövesd Őt. Vannak, akik azt mondják: „Istenre tekinteni és Istenre hagyatkozni csak akkor érvényes, ha valami nagy esemény történik. Például csak akkor kell Istenre tekintened és Istenre hagyatkoznod, ha megpróbáltatásokkal, próbatételekkel, letartóztatással és üldöztetéssel nézel szembe, vagy ha nehézségekbe ütközöl a kötelességeid teljesítése során, vagy amikor megmetszenek és foglalkoznak veled. Nem kell Istenre tekinteni és Istenre hagyatkozni a személyes élet triviális ügyeiben, mert Isten nem törődik ezekkel.” Helyes ez az állítás? Ez határozottan nem helyes. Itt egy eltérés van. A főbb dolgokban Istenre kell tekinteni, de vajon alapelvek nélkül tudod-e kezelni az élet triviális dolgait és apró ügyeit? Az olyan kérdésekben, mint az öltözködés és az evés, tudsz alapelvek nélkül cselekedni? Biztosan nem. Mi a helyzet az emberekkel és ügyekkel való kapcsolataidban? Biztosan nem. Még a mindennapi életben és a triviális ügyekben is legalább alapelvekkel kell rendelkezned ahhoz, hogy meg tudj élni egy emberi hasonlatosságot. Az alapelvekkel kapcsolatos problémák az igazsággal kapcsolatos problémák. Meg tudják oldani ezeket az emberek maguktól? Természetesen nem. Tehát Istenre kell tekintened, és Istenre kell hagyatkoznod. Csak akkor lehet megoldani ezeket a triviális problémákat, ha elnyered Isten megvilágosodását és megérted az igazságot. Ha nem tekintetek Istenre, és nem hagyatkoztok Istenre, akkor szerintetek ezek az alapelvekkel kapcsolatos kérdések megoldhatók? Az biztos, hogy nem könnyen. Azt lehet mondani, hogy minden olyan dologban, amit az emberek nem látnak tisztán, és ami megköveteli az emberektől, hogy keressék az igazságot, Istenre kell tekinteniük, és Istenre kell hagyatkozniuk. Nem számít, milyen nagy vagy kicsi, minden olyan probléma, amelyet az igazsággal kell megoldani, megköveteli, hogy Istenre tekintsünk és Istenre hagyatkozzunk. Ez egy szükségszerűség. Még ha az emberek meg is értik az igazságot, és maguktól meg tudnak oldani problémákat, ezek a megértések és megoldások korlátozottak és felületesek. Ha az emberek nem tekintenek Istenre, és nem hagyatkoznak Istenre, a belépésük soha nem lehet nagyon mély. Ha például ma beteg vagy, és ez hatással van a kötelességed teljesítésére, akkor imádkoznod kell ez ügyben, és ezt kell mondanod: „Istenem, nem érzem ma jól magam, nem tudok enni, és ez hatással van a kötelességem teljesítésére. Meg kell vizsgálnom magam. Mi az igazi oka annak, hogy beteg vagyok? Isten fegyelmez, mert nem vagyok hűséges a kötelességemben? Istenem, arra kérlek, hogy világosíts meg és vezess.” Így kell kiáltanod. Ez Istenre tekintés. Amikor azonban Istenre tekintesz, nem szabad egyszerűen a formalitásokat követni és betartani a szabályokat. Ha nem keresed az igazságot a problémák megoldására, akkor késleltetni fogod a dolgokat. Miután imádkoztál Istenhez és Istenre tekintettél, továbbra is úgy kell élned az életed, ahogyan szükséges, anélkül, hogy késlekednél a kötelességed teljesítésével. Ha beteg vagy, fordulj orvoshoz, és ez így van rendjén. Ugyanakkor imádkoznod kell, el kell gondolkodnod magadon, és keresned kell az igazságot a probléma megoldásához. Csak az ilyen gyakorlás teljesen helyénvaló. Bizonyos dolgok esetében, ha az emberek tudják, hogyan kell őket megfelelően csinálni, akkor tegyék meg. Az embereknek így kell együttműködniük. Azonban az, hogy a kívánt hatást és célt ezekben a kérdésekben maradéktalanul el lehet-e érni, az Istenre tekintésen és Istenre hagyatkozáson múlik. Azokban a problémákban, amelyeket az emberek nem látnak tisztán, és nem tudnak maguktól jól kezelni, annál inkább Istenre kell tekinteniük, és az igazságot kell keresniük, hogy megoldják őket. Az erre való képesség az, amivel a normális emberi mivoltú embereknek rendelkezniük kell. Sok leckét meg kell tanulnunk az Istenre tekintésben. Az Istenre tekintés folyamatában megkaphatod a Szentlélek megvilágosodását, és lesz rá módod, vagy ha Isten szava eljut hozzád, tudni fogod, hogyan működj együtt, vagy talán Isten elrendez néhány helyzetet számodra, hogy tanulságokat vonj le belőlük, amelyekben benne van Isten jó szándéka. Az Istenre tekintés folyamata során látni fogod Isten útmutatását és vezetését, és ezek segíteni fognak neked, hogy sokat tanulj belőlük, és jobban megértsd Istent. Ez az a hatás, amelyet Istenre tekintve érünk el. Ezért az Istenre tekintés olyan lecke, amelyet azoknak, akik Istent követik, gyakran meg kell tanulniuk, és az életük során soha nem fogják befejezni ennek a tapasztalását. Sokan vannak, akik túl kevés tapasztalattal rendelkeznek, és nem látják Isten cselekedeteit, ezért azt gondolják: „Sok apró dolog van, amit magam is meg tudok tenni, és amelyekben nem kell Istenre tekintenem.” Ez helytelen. A kis dolgok némelyike nagy dolgokhoz vezet, és Isten akarata van elrejtve bizonyos apró dolgokban. Sokan figyelmen kívül hagyják az apró dolgokat, és ennek következtében apró ügyek miatt komoly kudarcok érik őket. Azok, akik a szívükben igazán félik Istent, nagy és kis ügyekben is Istenre fognak tekinteni, imádkoznak Istenhez, mindent Istenre bíznak, és majd meglátják, hogyan vezeti és irányítja őket Isten. Ha egyszer ilyen tapasztalatot szerzel, akkor képes leszel mindenben Istenre tekinteni, és minél többet tapasztalod ezt, annál inkább érezni fogod, hogy nagyon praktikus minden dologban Istenre tekinteni. Amikor Istenre tekintesz egy ügyben, lehetséges, hogy Isten nem ad neked egy érzést, világos jelentést, vagy még annál is kevésbé ad világos utasításokat, de Ő megértet veled egy gondolatot, amely pontosan az ügyhöz tartozik, és így Isten más módszerrel vezet téged és mutat neked utat. Ha ezt érzékelni tudod és meg tudod érteni, az a hasznodra válik. Lehet, hogy nem értesz meg semmit ebben a pillanatban, de továbbra is imádkoznod kell, és Istenre kell tekintened. Nincs ezzel semmi baj, és előbb-utóbb meg leszel világosítva. Az ilyen gyakorlat nem szabályok betartását jelenti. Ehelyett ez a szellem szükségleteinek kielégítése, és az embereknek így kell gyakorolniuk. Lehet, hogy nem kapsz megvilágosodást és útmutatást minden alkalommal, amikor Istenhez imádkozol és Istenre tekintesz, de az embereknek így kell gyakorolniuk, és ha meg akarják érteni az igazságot, akkor így szükséges gyakorolniuk. Ez az élet és a szellem normális állapota, és csak így tudnak az emberek normális kapcsolatot fenntartani Istennel, hogy a szívük közel legyen Istenhez. Ezért elmondható, hogy az Istenre tekintés az Istennel való normális interakció az emberek szívében. Függetlenül attól, hogy megkaphatod-e Isten megvilágosodását és útmutatását, Istenhez kell imádkoznod, és minden dologban Istenre kell tekintened. Ez az Isten előtti élet elkerülhetetlen módja is. Amikor az emberek hisznek Istenben és követik Istent, akkor olyan lelkiállapotban kell lenniük, hogy mindig Istenre tekintenek. Ez az a lelkiállapot, amellyel a normális emberi mivoltú embereknek rendelkezniük kell. Néha az Istenre tekintés nem azt jelenti, hogy konkrét szavakkal kérjük Istent, hogy tegyen valamit, vagy konkrét útmutatást vagy oltalmat kérünk Tőle. Inkább arról van szó, hogy amikor az emberek valamilyen problémával találkoznak, akkor tudják őszintén szólítani Őt. Tehát mit csinál ott Isten, amikor az emberek szólítják? Amikor valakinek nagyot dobban a szíve, és ez a gondolata támad: „Istenem, én ezt magam nem tudom megtenni, nem tudom, hogyan csináljam, és gyengének és negatívnak érzem magam…”, amikor ez a gondolat felvetődik benne, akkor Isten nem tud róla? Amikor ez a gondolat felmerül az emberekben, vajon őszinte a szívük? Amikor ilyen módon őszintén szólítják Istent, vajon beleegyezik Isten, hogy segítsen nekik? Annak ellenére, hogy talán egy szót sem szóltak, őszinteséget tanúsítanak, ezért Isten beleegyezik, hogy segítsen nekik. Amikor valaki különösen bonyolult nehézségbe ütközik, amikor nincs kihez fordulnia, és amikor különösen tehetetlennek érzi magát, egyetlen reményét Istenbe helyezi. Milyenek az imái? Milyen a lelkiállapota? Őszinte? Történt-e ekkor valamilyen hamisítás? Csak akkor őszinte a szíved, ha úgy bízol Istenben, mintha Ő lenne az utolsó szalmaszál, amelybe belekapaszkodsz, remélve, hogy Ő segíteni fog neked. Bár lehet, hogy nem mondtál sokat, szíved máris megdobbant. Vagyis őszinte szívedet adod Istennek, és Isten meghallgat. Amikor Isten hallgat, látja a nehézségeidet, és megvilágosít, vezet, és segít téged. Mikor a legőszintébb az ember szíve? Akkor a legőszintébb, amikor az ember Istenre tekint, ha nincs kiút. A legfontosabb dolog, amivel rendelkezni kell az Istenre tekintésben, az az őszinte szív. Olyan állapotban kell lenned, amikor valóban szükséged van Istenre. Ez azt jelenti, hogy az emberek szívének legalább őszintének kell lennie, nem pedig felületesnek; nem szabad, hogy csak a szájukat mozgassák, a szívüket nem. Ha végigcsinálod az Istennel való beszélgetés aktusát, de a szíved nem indul meg, és erre gondolsz: „Már elkészítettem a saját terveimet, és Istenem, csak értesítelek Téged. Végig fogom csinálni őket, függetlenül attól, hogy beleegyezel-e vagy sem. Csak a látszat kedvéért megyek át ezen”, akkor ez bajt jelent. Megtéveszted Istent és játszadozol Vele, és ez egyben az Isten iránti tiszteletlenség kifejezése is. Hogyan bánik majd veled Isten ezek után? Isten figyelmen kívül hagy téged és félretesz, és teljesen meg leszel alázva. Ha nem keresed tevékenyen Istent, és nem teszel erőfeszítéseket az igazságért, akkor ki leszel vetve.

A legtöbb ember, aki hisz Istenben, ebben az állapotban van. Legtöbbször meggondolatlan, öntudatlan állapotban élnek, és ha semmi rendkívüli sem történik, amikor nincsenek nagy nehézségeik, nem tudják, hogyan imádkozzanak Istenhez és hagyatkozzanak Rá; nem keresik az igazságot a rendszeres problémákkal szembesülve, hanem saját tudásuk, doktrínáik és hajlamaik szerint élnek. Tisztában vannak azzal, hogy az a helyes, ha Istenre hagyatkoznak, de legtöbbször önmagukra és az őket körülvevő kedvező feltételekre és környezetekre hagyatkoznak, valamint minden olyan emberre, eseményre és dologra, amely a hasznukra válik. Ehhez értenek a legjobban az emberek. Amiben a legrosszabbak, az az Istenre hagyatkozás és az Őrá tekintés, mert úgy érzik, hogy Istenre tekinteni túl sok gondot okoz, hogy bárhogyan is imádkoznak Istenhez, továbbra sem kapnak megvilágosodást, megvilágítást vagy azonnali választ; ezért úgy gondolják, hogy megkímélik magukat a bajtól, és keresnek valakit, aki megoldja a problémát. Így a leckéiknek ebben az aspektusában teljesítenek az emberek a legrosszabbul, és a belépésük a legfelszínesebb. Ha nem tanulod meg, hogyan tekints és hagyatkozz Istenre, akkor soha nem fogod látni, hogy Isten munkálkodik benned, vezet, vagy megvilágosít. Ha nem látod ezeket a dolgokat, akkor az olyan kérdések, mint „létezik-e Isten, és hogy Ő irányít-e mindent az emberiség életében”, a szíved mélyén inkább kérdőjellel fognak végződni, nem pedig ponttal vagy felkiáltójellel. „Isten irányít mindent az emberiség életében?” „Vajon Isten megfigyeli az emberi szív mélységeit?” Ha te így gondolkozol, akkor bajban vagy. Milyen okból teszed ezeket kérdéssé? Ha nem igazán hagyatkozol vagy tekintesz Istenre, akkor nem leszel képes felérni a Benne való őszinte hithez. Ha nem tudsz felérni az őszinte hithez Benne, akkor számodra örökre ott lesznek ezek a kérdőjelek, elkísérve mindent, amit Isten tesz, és nem lesznek pontok. Amikor nem vagy elfoglalt, tedd fel magadnak a kérdést: „»Hiszem, hogy Isten minden dolgok szuverén uralkodója« – ezt kérdőjel, pont vagy felkiáltójel követi?” Ha ezen elgondolkodsz, egy ideig nem tudod majd pontosan megmondani, hogy melyik állapotban vagy. Miután szereztél némi tapasztalatot, képes leszel tisztán látni a dolgokat, és biztosan kijelentheted: „Isten valóban mindenek szuverén uralkodója!!!” Ezt három felkiáltójel követi, és ez azért lesz, mert valóban ismered Isten uralmát, minden kétség nélkül. Melyik állapotban vagytok ezek közül? A jelenlegi állapotaitokat és érettségeiteket nézve jól látszik, hogy többnyire kérdőjelek vannak, és elég sok van belőlük. Ez azt jelenti, hogy semmit sem értetek az igazságból, és még mindig vannak kétségek a szívetekben. Amikor az embereknek sok kétségük van Istennel kapcsolatban, már a veszély peremén állnak. Bármikor fennáll a lehetőség, hogy elbuknak és elárulják Istent. És miért mondom, hogy az embereknek alacsony az érettségük? Mi alapján határozzák meg az ember érettségének a mértékét? Ezt az határozza meg, hogy mennyi igaz hited van Istenben, és mennyi valódi tudásod van. És mennyi van neked? Megvizsgáltad már ezeket a dolgokat? Sok fiatal van, aki a szülei révén jutott el az Istenben való hithez. Megtanultak a szüleiktől néhány doktrínát az Istenbe vetett hitről, és úgy gondolják, hogy Istenben hinni jó dolog, hogy ez pozitív dolog, de még meg kell igazán érteniük, vagy meg kell tapasztalniuk és ellenőrizniük kell azokat az igazságokat, amelyeket az Istenben hívőknek meg kellene érteniük. Ezért van annyi kérdőjelük és elképzelésük. A legtöbb szó, ami a szájukból jön, nem megerősítés vagy felkiáltás, hanem kérdés. Ennek az az oka, hogy túl sok hiányosságuk van, és nem látják át a dolgokat, és nehéz megmondani, hogy képesek lesznek-e szilárdan megállni. Az normális, hogy a 20-as és 30-as éveitekben sok kérdőjeletek van, de miután egy ideig teljesítettétek a kötelességeteket, hány ilyen kérdőjeltől lesztek képesek megszabadulni? Képesek lesztek-e ezeket a kérdőjeleket felkiáltójelekké változtatni? Ez a ti tapasztalatotoktól függ majd. Fontos ez vagy nem? (Fontos.) Ez nagyon fontos! Mit mondtam az imént, mi a legnagyobb bölcsesség? (Istenre tekinteni, és mindenben Rá hagyatkozni.) Amikor ezt hallják, egyesek azt mondják: „Ez a válasz túl egyszerű és túl közönséges. Ez egy elkoptatott mondás, és manapság már senki sem használja.” Az Istenre tekintés kézenfekvő gyakorlási módnak tűnhet, de ez egy olyan lecke, amelyet Isten minden követőjének tanulmányoznia kell, és bele kell lépnie élete során. Jób vajon Istenre tekintett, amikor a hetvenes éveiben járt? (Igen.) És hogyan tekintett Istenre? Milyen konkrét megnyilvánulásai voltak annak, hogy Istenre tekintett? Amikor a vagyonát és a gyermekeit elvették tőle, hogyan tekintett Istenre? Imádkozott a szívében, és tett néhány dolgot külsőleg, és mit ír erről a Biblia? („Jób ekkor… megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult” (Jób 1:20).) A földre borult és hódolt. Ez az Istenre tekintés egyik megnyilvánulása! Ez hihetetlenül odaadó volt. Ez vajon olyasmi, amit ti meg tudnátok tenni? (Még nem tudjuk megtenni.) Akkor hajlandóak vagytok megtenni? (Igen.) Ha valaki fel tud emelkedni Jób szintjére, félni Istent és kerülni a rosszat, és feddhetetlen emberré válni, akkor tökéletes! De amíg teljesítitek a kötelességeteket, meg kell lenni az akaratotoknak, hogy elviseljétek a nehézségeket. Továbbra is az igazság felé kell törekednetek. Ha egyszer megértitek az igazságot, és az alapelvek szerint kezelitek a dolgokat, akkor teljesítettétek Isten követelményeit. Csak emlékeznetek kell erre.

2015. január 1.