Krisztus lényegének ismerete egyrészt lehetővé teszi számodra, hogy elválaszd a testben élő Krisztust a romlott emberi mivolttól, hogy a testet öltött Istent a gyakorlati Istenként kezeld és engedelmeskedj Neki. Másrészt látnod kell a testet öltött Isten valódi munkáját is, az Ő hiteles kifejezését az igazságnak, és az Ő tényleges életét az emberiség között. Látnod kell, hogyan tisztítja meg és menti meg az emberiséget, hogy Ő nem egy próféta, apostol vagy próféciák adója, vagy jelentéktelen személy, akit Isten küldött, hanem a testet öltött Isten, Krisztus és Isten Maga. Bár ez a test az emberiség tagja, ő egy közönséges ember, aki az isteni lényeggel rendelkezik. Kulcsfontosságú ismerni a testet öltött Isten isteni mivoltának ezt a lényegét, és legalább arra kell képesnek lenned, hogy az általad megfigyelhető tények segítségével bizonyítsd Krisztus isteni lényegét. Ahhoz, hogy megismerd Krisztus isteni lényegét, enned és innod kell Isten szavait, meg kell tapasztalnod az Ő munkáját, és ismerned kell az Ő természetét. A testet öltött Isten lényegének megismerése lehetővé teszi az emberek számára, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy Isten valóban testté lett, és ez a test valóban Isten. Ez az egyetlen módja annak, hogy az emberek igaz hitet létesítsenek Istenben, és elérjék az igaz engedelmességet és az igaz szeretetet, és csak ha ez a hatás el lett érve, akkor bizonyíthatod, hogy megérted Isten lényegét.

Ma az embereknek nincs valódi ismeretük Krisztusról. Olvassák Isten szavait, és elismerik, hogy ez az igazság és a Szentlélek kifejezése, miközben teljesen figyelmen kívül hagyják a hús-vér testet. Nem tudják, mi a hús-vér test eredete, vagy hogy a test és a Lélek hogyan viszonyul egymáshoz. Sokan azt hiszik, hogy a hús-vér test a szavak kifejezése céljából létezik, hogy Ő hozzá van szokva, hogy beszéljen és dolgozzon, és ez az Ő szolgálata. Azt hiszik, hogy a hús-vér test beszél, amikor csak Ő megindul, és a munkájának vége van, amikor befejezi, mintha egy hírnök lenne. Ha valaki ezt hiszi, akkor az, amit elismer és amiben hisz, nem a testet öltött Isten vagy Krisztus, hanem pusztán egy prófétához hasonló valaki. Vannak, akik azt is gondolják: „Krisztus egy személy, és függetlenül attól, hogy mi a lényege az Ő testté válásának, vagy Isten milyen természetét fejezi Ő ki, nem tudja teljes mértékben képviselni Istent a mennyben vagy a világegyetemen és mindenen uralkodó Teremtőt. Ha Ő a testet öltött Isten és a földre szállt mennyei Isten, miért nincsenek természetfeletti csodái? Miért nem pusztítja el a nagy vörös sárkányt, ha megvan a hatalma?” Akik kimondják ezeket a szavakat, szellemileg mind tudatlanok. Nem értik, mi Isten testté válása, nem beszélve arról, hogy Isten testben végzett munkája irányításának mi a hatóköre, kik az Ő üdvösségének tárgyai, mit fejez Ő ki, vagy mit kell tudniuk az embereknek. A testet öltött Isten lényege Isten lényege, és Ő mindent megtehet Isten nevében. Ő Isten Maga, és mindent megtehet, amit csak akar. Azonban Isten testté válása ezúttal a munka utolsó szakasza az Ő irányításának a hatókörében, és semmi köze a mindenek feletti uralkodáshoz vagy a nemzetek feletti uralkodáshoz. Ez egyáltalán nem foglalja magában ezeket a dolgokat. Ezért azt kell tudnod, hogy az emberek mivel találkoznak majd és mit tudnak megérteni a munka e szakaszában, ennek a munkaszakasznak a lényegét, hogy Krisztus mit birtokol és mi Krisztus, valamint az Ő természetének a kifejezését. Amit Krisztus kifejez, az Isten lényege? Az Isten természete? Persze, hogy az. De ez minden? Most megmondom nektek, hogy ez nem minden. Ez csak egy kicsi és korlátozott rész, csak az, amit az emberek szabad szemmel láthatnak, amit megérinthetnek, és amit elméjükkel fel tudnak fogni, miközben Isten testté vált. Ez nem minden, és ez csak az a munka, amelyet Isten tervén belül kell elvégezni.

Hogyan lehet a legvilágosabban megmagyarázni a testet öltött Istent? Leegyszerűsítve azt jelenti, hogy Isten formát vesz fel a földön, ez Isten Lelke hús-vér testbe öltözve, mint egy közönséges ember. Ha Isten Lelke a testben van, létezik-e Ő még máshol? Igen. Isten a világmindenség és minden dolog felett uralkodik, és az egész világegyetemben csak egy Isten uralkodik felette. Ő mindenható, és most testté vált, és leszállt a földre. Nem olyan, mint ahogy az emberek elképzelik Őt, hogy testté válik és csak a földön végez munkát, és máshol nem törődik vele. A múltban megkérdeztem egy nővértől: „Most, hogy Isten testben van a földön, van-e még Isten a mennyben?” Egy percig gondolkodott, és így szólt: „Csak egy Isten van, és most Ő a földön van, tehát nincs Isten a mennyben.” Ez megint helytelen volt. Isten uralkodik a világegyetem és minden dolog felett, és Isten pedig szellem, itt van a földön, de még mindig uralkodik minden dolog felett a mennyben, és végzi a munkáját a földön. Megint megkérdeztem: „Ez azt jelenti, hogy Isten Lelke is elmegy néha?” Egy pillanatig gondolkodott, és így szólt: „Talán el kell mennie, és néha a hús-vér test nem tud semmit. A Lélek elmegy, amikor a test normálisan él, és visszajön, amikor beszélnie kell. Lehet, hogy a Lélek más dolgokat is megtesz alvás közben, de visszajön, amikor a test felébred, és a testen keresztül beszél és munkálkodik. Ha nincs elvégzendő munka, akkor lehet, hogy a test csak normális emberi magatarásokat és cselekvéseket folytat.” Sokan gondolják ezt. Vannak mások, akik aggódnak: „Nem tudom, hogyan osztják el Isten pénzét, odaadhatták volna valaki másnak?” Az emberi elme valóban összetett. Hogyan remélhetik a rossz szándékú emberek, hogy az igazságot követhetik? Röviden, sem Isten lényegének testté válása ismerete, sem az Ő természetének az ismerete nem nagyon könnyű feladat Isten megismerésében. Isten testben végzett munkája során amit megtapasztalhatsz és amivel találkozhatsz, az az, amit tudnod kell, és nem szabad vad feltételezésekbe bocsátkoznod olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyekkel nem kerülhetsz kapcsolatba. Például: „Miután Isten teste eltávozik, milyen formában fog megjelenni Isten és végezni újra a munkáját? Vajon eljön-e még találkozni velünk a földön?” A legtöbb ember manapság figyel ezekre a külső dolgokra, és ezek egyáltalán nem érintik Krisztus lényegét; valójában felesleges megérteni őket. Vannak dolgok, amiket nem szükséges megértened, és meg fogod őket érteni, amikor eljön az idő, hogy szükséged lesz rá. Nem számít, hogy megérted-e ezeket a dolgokat, és a legcsekélyebb hatásuk sincs az embereknek a testet öltött Istenbe vetett hitére, Krisztusba vetett hitére vagy Krisztus követésére. A legcsekélyebb hatásuk sincs az emberek igazságra való törekvésére vagy kötelességük megfelelő teljesítésére sem, és nem növelné bármelyik hitedet, ha ismernéd őket. A próféták jeleket és csodákat mutattak a múltban, és mit nyertek az emberek? Mindezek csak annyit értek el, hogy az emberek elismerjék Isten létezését. Azok a próféták nem Istenek, akárhány csodát tudtak is tenni, mert a próféták nem rendelkeztek Isten lényegével. A testet öltött Isten továbbra is Isten anélkül, hogy csodákat tenne, mert Isten lényege van Benne. Az, hogy nem mutat jeleket és csodákat, nem jelenti azt, hogy nem tud mutatni ilyeneket. Minden, amit az Ő szavai megvalósítanak, még mindenhatóbb, mint a jelek és csodák megmutatása; ez egy még nagyobb csoda. Az Isten lényegének és természetének megismerésére való törekvés annyira fontos, annyira előnyös az életbe való belépésetekhez, és ez az Istenbe vetett hit helyes útja.

Tudnotok kell, hogy míg Isten testben dolgozik, az emberek ekkor találkozhatnak azzal és láthatják a legtöbbet abból, amit Isten birtokol és ami Isten, az Ő lényegét és a természetét. Ez a legjobb lehetőség Isten megismerésére. Isten cselekedeteinek és természetének az ismerete, amelyről az emberek a múltban beszéltek – ezt nehéz volt elérni, mert nem fértek Hozzá. Amikor Mózes annak idején látta, hogy Jahve megjelent neki, csak néhány dolgot látott, amit Jahve tett. Mennyi gyakorlati tudása volt Istenről? Több volt, mint amit ma tudnak az emberek? Gyakorlatibb volt, mint amit ma ismernek az emberek? Természetesen nem. Isten sok munkáját felfedte Izraelben végzett munkája során. Sokan látták Jahvét jeleket és csodákat tenni, és néhányan még Jahve sziluettjét is látták az Ő háta mögül. Sokan láttak angyalokat is. Mégis hány ember ismerte meg végül Istent? Túl kevés! Gyakorlatilag senki sem volt, aki igazán ismerte Istent. Csak az utolsó napok embereinek lehet sok ismeretük Istenről, amikor megtapasztalják munkáját, miközben testben van, mert Isten szemtől szembe elmondja az embereknek, hogy milyen munkát végez, mi a célja a munkájának, mi az Ő akarata, mi a hozzáállása az emberiséghez, melyek a Sátán által megrontott emberiség állapotai és lényegei, és így tovább. Csak ezeken a kinyilatkoztató szavakon keresztül láthatják az emberek, hogy Isten valóban ilyen gyakorlati és ilyen valóságos, hogy valóban ilyen akarata van az emberiséggel kapcsolatban, és valóban ilyen a természete. A munkái valóban olyan csodálatosak, bölcsessége valóban ilyen mély, és az emberiség iránti irgalma valóban ilyen valóságos. Mindezek a szavak, amelyeket Isten mondott, az Ő munkájáról, szeretetéről és természetéről, valamint tetteiről tanúskodnak. Ezeket a dolgokat első kézből tapasztaljuk meg Isten munkájának megtapasztalásával. Az Isten által kimondott szavak olyan gyakorlatiak és olyan valóságosak. Az emberek megtapasztalják, hogy Isten szeretete és toleranciája az emberiség iránt valóban végtelen. Isten vágya, hogy megmentse az embereket, az Ő munkájában és az Általa mondott szavakban valósul meg, és mindez lehetővé teszi az emberek számára, hogy megízleljék azt a tényleges tapasztalatukban. Ezért Isten lényegének testté válása megismerése csak Isten testben végzett munkájának ideje alatt érhető el, és bármi, amit ezen az időn kívül értesz meg, nem célravezető. Miután Isten befejezi a testben végzett munkáját és elmegy, munkája nem lesz olyan valóságos számodra, mint most, amikor megpróbálod azt megtapasztalni. Ez azért van, mert ma láthatod és megérintheted Isten testben végzett munkáját. Isten folyamatosan munkáját az emberekkel szemtől-szemben is végzi, és ők személyesen is megtapasztalták, hogyan beszél és hogyan munkálkodik Ő. Péter egykori tapasztalata nem volt olyan valóságos, mint a tietek ma. Péter követte Jézust, és megtapasztalta azt, ami Istentől gyakorlati és kedves volt még Júdeában végzett munkája során, de érettsége akkoriban kicsi volt, és amit tapasztalt, az felszínes volt. Miután Jézus elment, Péter alaposan visszagondolt, ízlelgette szavait, elmélyítette a megértését, és többet kapott. Jézus munkája során kifejezett valamennyit abból is, amit Isten birtokol és ami Isten, szerető kedvességét, irgalmát, üdvösségét az emberiségért és végtelen türelmét és kegyelmét irántuk. Azok az emberek, akik akkor követték Őt, megtapasztalhattak néhányat ezekből a dolgokból, és azok, akik később jöttek, soha nem tudták olyan mélyen átélni ezeket, mint az akkori emberek. Továbbá, amikor az embereket a Szentlélek megindította, és Istenhez imádkoztak, felfogva az Ő akaratát, amit azokban a napokban tapasztaltak, az homályos és halvány volt. Időnként nehéz volt pontosan felfogni, és senki sem lehetett biztos abban, hogy pontosan érti. Ezért, amikor Pétert végül letartóztatták és bebörtönözték, néhányan még azt is megpróbálták kitalálni, hogyan lehetne őt kiszabadítani. Valójában Jézus szándéka akkoriban az volt, hogy Pétert keresztre feszítsék végső bizonyságtételeként. Útja véget ért, és Isten úgy intézte, hogy ily módon tanúskodjon, hogy jó rendeltetési helye legyen. Péter ezen az úton járt. Amikor Péter útja végére ért, még mindig nem értette Jézus valódi szándékát. Csak akkor értette meg, hogy mire gondol Jézus, amikor Ő elmondta neki. Így tehát, ha meg akarod érteni Isten lényegét, akkor a legelőnyösebb ezt akkor megtenni, amíg Isten testben van. Mélyen láthatsz, érinthetsz, hallhatsz és érezhetsz. Ha megpróbálod megtapasztalni, hogyan működik a Szentlélek, miután Isten testben végzett munkája befejeződött, visszatekintve az nem lesz olyan mély, és az eljövendő megértésed felületes lesz. Abban az időben Ő csak finomítani tudja majd az emberek romlott beállítottságait. Miután finomítva lettek, az emberek képesek egy kicsit többet megérteni az igazságból, és a megszerzett igazságot életük alapjaként használhatják, megváltoztatva a romlott beállítottságukat. De bármennyire is igyekszel szeretni és megismerni Istent, nem fogsz igazán sokat fejlődni. Az emberi fejlődésnek van határa, és messze elmarad a testet öltött Isten munkája megtapasztalásának és Isten megismerésének az előnyeitől. Isten sok igazságot mondott ki testben léte alatt, és sokan látják, de nem értik, és hallják, de nem tudják. Ezek olyan emberek, akik lelkileg tudatlanok és szívtelenek. Az embereknek hiányzik a lelkiismeretük vagy az érzékük, és nem érzik, mennyire szereti és eltűri Isten az embereket. Az emberek annyira tompák, hogy csak akkor nyernek némi megértést és kezdenek el a helyes úton járni, amikor Isten munkája befejeződik.

Mi Krisztus lényege? Az emberek számára Krisztus lényege a szeretet. Azok számára, akik követik Őt, ez egy határtalan szeretet. Ha nem volna szeretete vagy irgalma, akkor az emberek nem tudnák követni Őt még ma is. Vannak, akik azt mondják: „De Isten is igaz.” Való igaz, hogy Isten igaz, de természetét tekintve igazsága főként az emberiség romlott beállítottsága iránti gyűlöletében, a Sátán, az ördög megátkozásában fejeződik ki, és abban, hogy nem engedi senkinek, hogy megsértse természetét. Tartalmaz-e akkor az Ő igazsága szeretetet? Nos, az nem szeretet, hogy Ő megítéli és megtisztítja az emberek romlottságát? Az emberiség megmentése érdekében Isten hatalmas megaláztatást viselt el a legnagyobb türelemmel. Ez nem szeretet? Ezért őszinte leszek veletek: Abban a munkában, amelyet Isten az emberiségért tesz, mialatt testben él, ami a legnyilvánvalóbb és legszembetűnőbb az Ő lényegében, az a szeretet; ez végtelen türelem. Ha nem szeretetről lenne szó, és olyan lenne, mint ahogy ti elképzelitek, ahol Isten lesújt az emberekre, amikor csak tetszik, vagy megbünteti, átkozza, megítéli és megfenyíti azt, akit gyűlöl, az olyan súlyos lenne! Ha megharagudna valakire, az megremegne a félelmében, és nem tudna megállni Előtte... Ez csak az egyik módja annak, ahogy Isten természete kifejeződik. Az Ő célja végső soron még mindig az üdvösség, és az Ő szeretete áthalad minden beállítottságon, amelyet felfed. Gondolj most vissza, mi az, amit Isten a testben végzett munkája során a leginkább felfed? Ez szeretet, ez türelem. Mi a türelem? A türelem az irgalom, mert szeretet van benne. Isten képes irgalmazni az embereknek, mert van Benne szeretet, és mindez azért van, hogy megmentse az embereket. Ez ugyanolyan, mint ahogy az egymást igazán szerető házaspár figyelmen kívül hagyja egymás hiányosságait és hibáit. El tudod viselni, ha feldühítenek, és ez mind a szeretetre alapozódik. Ha gyűlölet lenne, akkor nem lenne ilyen a hozzáállásuk, nem fednék fel ezeket a dolgokat, és nem lenne ilyen hatás. Ha Istennek csak gyűlölete és haragja lenne, vagy csak szeretet nélkül ítélkezett és fenyített volna, akkor nem ez lenne a helyzet, amit most láttok, és mindannyian bajba kerülnétek. Továbbra is képes lenne Isten felajánlani nektek az igazat? Amint az ítélő munka és a fenyítés befejeződött, azok az emberek, akik a legkevésbé sem fogadták el az igazságot, átkozottak lennének. Még ha nem is halnak meg azonnal, beteggé, fogyatékossá, őrülttté, vakká válnak, és a gonosz szellemek és a mocskos démonok eltapossák őket. Nem lennének olyanok, mint most. Tehát ti sokat élveztetek Isten szeretetéből és sokat a türelméből, irgalmából és szerető kedvességéből. De az emberek kevéssé értékelik ezt, azt gondolván, hogy: „Istennek ilyennek kell lennie az emberekkel. Istennek van igazsága és haragja is, és ezekből mi nem tapasztaltunk kevesebbet!” Tényleg tapasztaltad ezeket? Ha megtetted volna, már meghaltál volna. Hol lenne ma az emberiség? Isten gyűlölete, haragja és igazsága mind abból az alapból fejeződik ki, hogy üdvösséget akar hozni ezeknek az embereknek. Ez a természet magában foglalja Isten szeretetét és irgalmát, valamint nagy türelmét is. Ez a gyűlölet azt az érzést hordozza magában, hogy nincs más választás, és magában foglalja az emberiség iránti határtalan aggodalmat és reményt! Isten gyűlölete az emberiség romlottsága, valamint az emberek lázadó mivolta és bűne ellen irányul. Ez egyoldalú és a szeretet alapjára épül. Csak azért van gyűlölet, mert szeretet van. Istennek az emberiség iránti gyűlölete különbözik a Sátán iránti gyűlöletétől, mert Isten az embereket megmenti, de a Sátánt nem. Isten igaz természete mindig is megvolt. A harag, az igazság és az ítélet mindig megvolt; nem csak akkor volt meg, amikor az emberiségre irányította azt. Ez volt Isten természete, mielőtt az emberek észrevették volna, és csak azután tudták meg, hogy Isten igazsága ilyen, miután megismerték. Valójában, akár annak van itt az ideje, hogy Isten igaz, fenséges vagy haragos legyen, akár annak, hogy mindenféle munkát végezzen az emberiség üdvösségéért, mindez a szeretet miatt van. Vannak, akik azt mondják: „Akkor mennyi ebből a szeretet?” Nem az a lényeg, hogy mennyi; igazából száz százaléka szeretet. Ha ennél kevesebb lenne, az emberiség nem lenne megmentve. Isten minden szeretetét az emberiségnek szentelte. Miért lett Isten testté? Korábban elhangzott már, hogy Isten minden erőfeszítést megtesz az emberiség megmentésére, és az Ő testté válása magában foglalja az összes szeretetét. Ez csak azt mutatja meg nektek, hogy az emberiség Istennel szembeni engedetlensége végletes. Azért, mert a dolgok már menthetetlenek voltak, Istennek nem volt más választása, mint testté válni, hogy felajánlhassa magát az emberiségnek. Isten minden szeretetét felajánlotta. Ha nem szeretné az emberiséget, nem lett volna testté. Isten mennydörgéssel csaphatott volna le az égből, közvetlenül szabadjára engedve fenségét és haragját, és az emberek a földre estek volna. Nem lett volna szükség arra, hogy Isten vegye a fáradságot, ilyen árat fizessen, vagy ilyen megaláztatást szenvedjen el a testben. Ez egy nyilvánvaló példa. Inkább elszenvedi a fájdalmat, a megaláztatást, az elhagyatottságot és az üldözést, hogy megmentse az emberiséget. Még egy ilyen ellenséges környezetben is eljött, hogy megmentse az emberiséget. Hát nem ez a legnagyobb szeretet? Ha Isten csak igaz lenne és tele lenne határtalan gyűlölettel az emberiség iránt, akkor nem lett volna testté, hogy elvégezze munkáját. Megvárhatta volna, amíg az emberiség a végletekig romlottá válik, aztán megsemmisíthette volna mindannyiukat, és ezzel végezhetett is volna a dologgal. Azért lett testté, hogy megmentse ezeket a rendkívül romlott embereket, mert Isten szereti az emberiséget, és mert a legnagyobb szeretettel viseltetik az emberiség iránt. Miután átestek Isten ítéletén és fenyítésén, és megismerték a természetüket, sokan azt mondják: „Számomra mindennek vége. Engem soha nem lehet megmenteni.” Csak ha elhiszed, hogy nem lehet téged megmenteni, akkor ébredsz a tudatára annak, hogy Isten igazán a legnagyobb türelemmel és szeretettel rendelkezik az emberek iránt! Mit tehetnének az emberek Isten szeretete nélkül? Isten még mindig beszél hozzátok, bár az emberi természet annyira romlottá vált. Amikor feltesztek egy kérdést, siet válaszolni, attól tartva, hogy az emberek esetleg nem értik, vagy eltévelyednek, vagy túlzásokba esnek. Mindezzel együtt még mindig nem értitek, hogy milyen nagy Isten szeretete az emberiség iránt?

Manapság sokan teszik ezt a megjegyzést: „Miért marad a testet öltött Isten még mindig a földön most, amikor munkája befejeződött? Talán van még egy munkaszakasz? Miért nem siet és végzi el a munka következő szakaszát?” Ennek természetesen van értelme. Miután a testet öltött Isten sok szót kimondott, ez milyen hatást ért el az emberekben? Az emberek csak hallottak és emlékeztek anélkül, hogy sokat felfogtak volna, és nincs bennük nyilvánvaló változás. Abban az állapotban, amiben most vagytok, az igazság nagy része homályban marad, és a valóságába való belépés egyszerűen kizárt. Mivel Isten testté lett, és oly sok szót kimondott, mit gondolsz, mi a célja? Mi a végső hatás? Ha Ő most kezdené el a munka következő szakaszát, és magára hagyná ezeket az embereket, a munkát félúton abbahagynák. Isten testben végzett munkáját két teljes szakaszban kell elvégezni, hogy az embereket teljesen megmentse. Csakúgy, mint a Kegyelem Korában, amikor Jézus eljött, harminchárom és fél év telt el a születésétől a keresztre szegezéséig és mennybemenetléig. Ez nem hosszú idő egy normális emberi élettartam szerint, de nem rövid idő Isten földi idejéhez képest! Harminchárom és fél év elég gyötrelmes! A testben élő Istennek megvolt Isten lényege és természete, és harminchárom és fél évig romlott emberi mivolttal élt, és ez fájdalmas dolog volt. Akár jól bántak vele az emberek, akár nem, vagy volt-e hol lehajtania a fejét, mindezeket leszámítva, még ha teste nem is viselt el sok fizikai szenvedést, az emberekkel való együttélés fájdalmas dolog volt Isten számára, mert nem ugyanolyan fajták! Például, ha az emberek egész nap disznókkal élnének együtt, az egy idő után szörnyen bosszantóvá válna, mert nem egyformák. Milyen közös nyelvet beszélhetne az ember a disznókkal? Hogyan élhetnének együtt szenvedés nélkül? Még egy férj és feleség is undorítónak találja az együttélést, ha nincsenek teljes összhangban egymással. Isten testben töltött harminchárom és fél éve a földön önmagában is rendkívül fájdalmas dolog volt, és senki sem értette meg Őt. Az emberek még azt is gondolják: „A testet öltött Isten azt tehetett és mondhatott, amit akart, és nagyon sok ember követte Őt. Milyen szenvedés érte? Egyszerűen nem volt hova lehajtania a fejét, és a teste elviselt egy kis fájdalmat és szenvedést. Ez nem hangzik túl fájdalmasnak!” Igaz, hogy ezeket a fájdalmakat az emberek elviselik és eltűrik, és ez alól a testet öltött Isten sem kivétel. Ő is el tudta tűrni, és ez nem volt nagy szenvedés számára. A legnagyobb szenvedés, amelyet elviselt, az a végletekig romlott emberiséggel való együttélés volt, elviselte a gúnyt, sértegetést, ítéletet és elítélését mindenféle embertől, valamint azt, hogy démonok üldözték, és a vallási világ elutasította és ellenségesen viselkedett Vele szemben, olyan sebeket ejtve a lélekben, amelyeket senki sem tudott jóvátenni. Ez egy fájdalmas dolog volt. Óriási türelemmel mentette meg a romlott emberiséget, sebei ellenére is szerette az embereket, és ez nagyon fájdalmas munka volt. Az emberiség kegyetlen ellenállása, elítélése és rágalma, hamis vádaskodásai, zaklatása, üldözésük és megölésük miatt Isten teste nagy kockázatot vállalva végezte ezt a munkát. Ki tudná megérteni Őt, amint ezeket a fájdalmakat elszenvedte, és ki tudná megvigasztalni Őt? Az emberi lények csak egy kis lelkesedéssel rendelkeznek, és még mindig panaszkodhatnak, vagy passzívan és közömbösen bánhatnak Vele. Hogyan ne szenvedhetne emiatt? Olyan nagy fájdalmat érzett a szívében. Kárpótolhat-e az anyagi jólét néhány eleme azért a kárért, amit az emberiség okozott Istennek? Szerinted a jó étkezés és öltözködés boldogság? Ez a nézet nevetséges! Az Úr Jézus csak azután vált szabaddá, hogy elvégezte földi munkáját és harminchárom és fél évig élt, keresztre feszítették és feltámadt a halálból, majd negyven napra megjelent az emberek között, befejezve az emberiség között eltöltött fájdalmas éveit. De Isten szíve mindig ugyanazt a fájdalmat érezte, mert törődött az emberek rendeltetési helyével. Ezt a fájdalmat senki nem tudta megérteni vagy elviselni. Az Úr Jézust azért feszítették keresztre, hogy minden ember bűnét hordozza, hogy az emberiségnek legyen alapja az üdvösséghez. Keresztre feszítésével megváltotta az emberiséget a Sátán kezéből és csak akkor vetett véget fájdalmas létezésének ebben a világban, miután befejezte teljes megváltási munkáját. Miután minden munkája befejeződött, egy napot sem késlekedett. Csak azért jelent meg az embereknek, hogy mindenki tudja, hogy Isten valóban elvégezte a megváltás munkáját az emberiség részére és beteljesítette az Ő tervét a testben. Nem ment volna el, ha a munka egy része is hiányos lett volna. A Kegyelem Korában Jézus gyakran mondta: „Az Én időm még nem jött el.” Az, hogy az Ő ideje még nem jött el, azt jelentette, hogy munkája nem érte el a határidejét. Vagyis Isten munkája a testben nem csak az, hogy megy és járkál egyik helyről a másikra, beszél, megvizsgálja a gyülekezeti életet, és elmondja mindazt, amit el kell mondani, ahogy azt az emberek elképzelik. Miután a testet öltött Isten befejezte munkáját, és mindezeket elmondta, még meg kell várnia a végső eredményeket, és azt, hogy milyen hatást fog elérni az, amit mondott, és meg kell néznie, hogyan fog kinézni az emberiség üdvössége. Nem természetes ez? Felhagyna ezzel a munkával, miután minden fáradságos árát megfizette? Ki kell tartania a végsőkig, és csak ha már vannak eredmények, akkor tudna nyugodtan áttérni a munka következő lépésére. Isten munkája és irányítási terve különösen olyan dolgok, amelyeket csak Ő Maga képes megtenni. Milyenné válik az emberiség és azok, akik Őt követik, mivé válnak végül azok, akiket megmentettek, hány ember felel meg az Ő akaratának, hány ember szereti Őt igazán, hányan ismerik Őt igazán, hányan szentelik magukat Neki, és hány ember imádja Őt igazán … mindezeknek a kérdéseknek kell, hogy legyen eredménye. Nem ez: „Amint Isten munkája a földön befejeződik, érezze jól Magát. Olyan jól szórakozhatna!”, ahogy az emberek elképzelik. Tudd ezt: ez egyáltalán nem szórakoztató, hanem kínzó! Vannak, akik nem értik, és azt gondolják: „Ha Isten elvégezte munkáját a testben, és nem beszél többé, az azt jelenti, hogy a Lelke eltűnt?” Ezzel elkezdenek kételkedni Istenben. Vannak olyanok is, akik azt mondják: „Miután Isten befejezte munkáját a testben, és befejezte a beszédet, feltétlenül várnia kell?” Igen. Isten testben végzett munkájának van egy bizonyos hatóköre. Ez nem úgy van, ahogy az emberek képzelik, hogy a munka befejeztével kész és vége, és a Szentlélek egyszerűen elvégezheti azt. Ez nem így van. Vannak dolgok, amelyeket a hús-vér testnek kell vezetnie és személyesen kezelnie. Senki sem veheti át ezeket a dolgokat, és ez is része annak, hogy miért jelentős Isten munkája a testben. Érted ezt? Korábban azt mondtam néhány embernek dühösen: „Veletek kijönni nyomorúságos dolog.” Vannak, akik azt válaszolták: „Ha nem akarsz velünk lenni, miért vársz itt?” Ez Isten szeretete az emberiség iránt! Vajon kibírta volna eddig Isten szeretet nélkül? Néha dühös lesz és keményen beszél, de nem tesz kevesebbet a munkájában. Egyetlen lépést sem hagy ki. Nem tartózkodik attól, hogy elvégezze azt a munkát, amit el kell végezni, és kimondja azokat a szavakat, amelyeket ki kell mondani. Mindent megtesz és elmond, amit tenni kell és ki kell mondani. Vannak, akik azt mondják: „Miért beszél most Isten kevesebbet, mint a múltban?” Mert a munkának azok a lépései megtörténtek, az utolsó lépésnek pedig várnia kell. Én csak az útmutatás munkáját végzem, és mindennel bajlódnom kell, amivel csak tudok. Miért voltam mindig rossz egészségi állapotban ebben az utolsó szakaszban? Ez is valami jelentős, tudod. Azért, mert el szeretném viselni az emberiség betegségének és fájdalmának egy részét. A testet öltött Isten megtapasztalhat bizonyos betegséget és fájdalmat, de mindezek fokozatosan jelentkeznek. A munkát, amelyet nem kell elvégezni, a test betegségei korlátozzák, és nem lehet elvégezni, és akkor a testnek szenvednie kell egy kicsit, amikor eljön az ideje. Sok korlátozás nélkül, Ő mindig többet szeretne beszélni az emberiséggel, és több segítséget felajánlani nekik, mert az üdvösség munkáját végzi. Amit Isten testben végzett munkája az elejétől a végéig feltárt, az mind Isten szeretete. Munkásságának lényege a szeretet, és felajánl mindent és mindazt, amije van az emberiségért.

1999. tél