Írta: Scott, Egyesült Államok

2024 októberében azt a kötelességet végeztem, hogy idegen nyelvű tapasztalatitanúságtétel-videókat szerkesztettem. Egyszer, miközben egy videót szerkesztettem, észrevettem, hogy sok felvétel nem kapcsolódik jól egymáshoz. Háromszor annyi ideig tartott a megfelelő felvétel kiválasztása, mint általában, és folyamatosan próbálgatnom kellett a különböző felvételeket, hogy illeszkedjenek a hanghoz. Eleinte volt elég türelmem a gondos szerkesztéshez, de a délelőtt végére még a felével sem végeztem annak, amennyit általában megcsinálok. Kezdtem türelmetlen lenni, és azt gondoltam magamban: „Ebben a videóban elég sok bonyolult felvétel van. Ha mindegyiket ilyen aprólékosan szerkesztem meg, az nagyon fárasztó és időigényes lesz. Ez egyszerűen kimerítő! Talán most egy kicsit leegyszerűsítem a dolgokat. A lényeg, hogy megüsse a mércét. A nézők valószínűleg észre sem veszik majd ezeket az apró problémákat, ha a videó felkerül az internetre. Nem nagy dolog, ha pár átmenet nem olyan zökkenőmentes.” Ennek fényében amikor nehezen összekapcsolható részekhez értem, egyszerűen csak kiválasztottam pár felvételt különösebb gondolkodás nélkül, és összevágtam őket. Bár láttam, hogy az átmenetek nem túl zökkenőmentesek, azzal nyugtattam magam: „Jól van ez így. Csak meg kell ütnie a mércét. Mások valószínűleg nem veszik észre ezeket az apró gondokat.” Meglepetésemre, miután leadtam a kész videót, Brian testvér, aki átnézte, több mint harminc javítandó problémára mutatott rá. Először alig mertem elhinni. Tudtam, hogy felületes voltam a videó szerkesztésekor, de nem gondoltam volna, hogy ennyi probléma lesz. Gondosan átnéztem a hibákat, amikre rámutatott, és rájöttem, hogy minden visszajelzése jogos. Fél napba telt mindent kijavítani. Amikor már épp újra le akartam adni, megint aggódni kezdtem, és arra gondoltam: „Kijavítottam a hibákat Brian testvér javaslatainak megfelelően, de vajon lehetnek még egyéb problémák is? Talán még egyszer át kellene néznem az egészet, hogy biztosra menjek, nem hagytam ki semmit.” De aztán arra gondoltam: „Mindjárt vége a napnak. Ha most teljesen átnézem, nagyon későn fogok végezni, és kevesebb időm marad pihenni. Hagyjuk! Különben is, Brian testvér már ellenőrizte, szóval elégnek kell lennie, ha csak azokat a hibákat javítom ki, amiket ő talált.” Így hát, miután elvégeztem a javasolt változtatásokat, egyből leadtam. Váratlanul ezúttal valaki más, Kirk testvér nézte át, és rámutatott még hét-nyolc javítandó hibára. Az eredményt látva rájöttem, hogy hátráltattam a videó feltöltését. Azt gondoltam magamban: „Ha tegnap rászántam volna még egy kis időt, és teljesen átnéztem volna, valószínűleg észrevettem volna ezeket a problémákat, és a videó ma menetrend szerint kikerülhetett volna. Az, hogy nem lehetett időben feltölteni, mind azért van, mert felületes voltam, és nem vettem komolyan a dolgot.” Erre gondolva némi önvádat éreztem, és azt mondtam magamnak, hogy ezúttal alaposnak kell lennem a javításoknál, és nem lehetek többé felületes. Így hát, miután kijavítottam a hibákat, újra átnéztem az egész videót. Találtam még néhány helyet, ahol az átmenetek nem voltak zökkenőmentesek, és kijavítottam őket. Bár ez némi plusz időbe és erőfeszítésbe került, megnyugodtam. Ezúttal, miután leadtam a videót, zökkenőmentesen feltöltötték a weboldalra.

Később, amikor arra gondoltam, hogy a felületes hozzáállásom hogyan hátráltatta a feltöltést, erős bűntudatot éreztem. A lelki áhítatom során olvastam egy részt Isten szavaiból, ami segített valamennyire megérteni az állapotomat. Mindenható Isten azt mondja: „Ez a romlott beállítottságok egy eleme, hogy ilyen könnyelműen és felelőtlenül kezelik a dolgokat: ez hitványság, amire az emberek gyakran hivatkoznak. Mindazt, amit tesznek, a »nagyjából jó« és az »eléggé megközelíti« szintjéig teszik; ez a »talán«, a »lehet« és az »ötből négy« hozzáállása; felületesen teszik a dolgokat, megelégszenek azzal, ha a minimumot megteszik, és megelégszenek azzal, hogy blöffölve elevickélnek; nem látják értelmét annak, hogy komolyan vegyék a dolgokat vagy aprólékosak legyenek, és még kevésbé látják értelmét annak, hogy keressék az igazságalapelveket. Ez talán nem a romlott beállítottságok egy alkotóeleme? A normális emberi mivolt megnyilvánulása ez? Nem. Helyénvaló ezt arroganciának nevezni, és az is teljesen találó, ha fegyelmezetlenségnek nevezzük – de hogy tökéletesen megragadjuk, az egyetlen szó, ami megfelel, az a »hitvány«. A legtöbb emberben megvan a hitványság, csak más-más mértékben. Mindenben felületesen és hanyagul akarnak eljárni, és minden cselekedetükben van egy kis csalárdság. Ha csak tudnak, átvernek másokat, a könnyebb utat választják, amikor tehetik, és időt spórolnak, amikor csak tudnak. Azt gondolják magukban: »Amíg elkerülöm, hogy felfedjenek, és nem okozok problémát, illetve nem vonnak felelősségre, addig trükkökkel átevickélek ezen. Nem kell nagyon jó munkát végeznem, az túl nagy fáradozás!« Az ilyen emberek nem sajátítanak el semmit, tanulmányaik során nem hajlandóak igyekezni, vagy szenvedni és megfizetni az árat. Csak a felszínét akarják érinteni egy témának, majd azt mondják magukról, hogy jártasak benne, azt hiszik, hogy sikeresen megtanulták, majd erre támaszkodnak, hogy elevickéljenek. Ez vajon nem az emberek egyfajta hozzáállása más emberekhez, eseményekhez és dolgokhoz? Jó hozzáállás ez? Nem. Egyszerűen szólva ez »elevickélés«. Az ilyen hitványság az egész romlott emberiségben megvan. Akiknek az emberi mivoltában megvan a hitványság, azt a nézőpontot és hozzáállást képviselik, hogy mindenben, amit tesznek, abban »elevickélnek«. Vajon képesek-e az ilyen emberek megfelelően tenni a kötelességüket? Nem. Képesek az alapelvek szerint tenni a dolgokat? Ez még valószínűtlenebb” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Nyolcadik tétel: Azt akarják, hogy mások csak nekik vessék alá magukat, ne az igazságnak vagy Istennek (Második rész)). Csak azután értettem ezt meg, miután elolvastam Isten szavait. Amikor az emberek mindig komolytalan és felelőtlen hozzáállással közelítenek a dolgokhoz, és felületes, csalárd eszközökhöz folyamodnak csak azért, hogy megspórolják a fáradságot, az azért van, mert hitványság lakozik bennük. Isten gyűlöli ezt az állandó hozzáállást, hogy csak tessék-lássék módon végzik a kötelességüket. Isten szavai leleplezték a pontos állapotomat. Amikor több időt kellett volna töltenem a felvételek kiválasztásával az éppen szerkesztett videóhoz, túl macerásnak találtam, és csak meg akartam spórolni az erőfeszítést, ezért csak fogtam pár bármilyen felvételt, és összevágtam őket. Még amikor láttam is, hogy az átmenetek nem zökkenőmentesek, akkor sem akartam kijavítani őket. Sőt abban is reménykedtem, hogy megúszhatom a dolgot, ha a testvér, aki átnézi, nem veszi észre. Végül a videóban sok probléma volt, és az ismételt javítások hátráltatták a feltöltést. Akadályoztam és megzavartam a gyülekezet videós munkáját! Valójában egy szerkesztő alapvető kötelessége az, hogy a lehető legmegfelelőbb felvételeket válassza ki, majd bizonyos technikákat alkalmazva zökkenőmentessé tegye a videó menetét. Ez az a hozzáállás és felelősségérzet, amivel egy szerkesztőnek minimum rendelkeznie kell. De én mindig meg akartam spórolni a fáradságot, leegyszerűsítettem a dolgokat és ravaszkodtam, és a hitványságommal közelítettem meg a kötelességemet, megelégedve egy hozzávetőleges vágással, ami csak „nagyjából felelt meg”. Ha hosszú távon így folytatnám, nemcsak hogy kudarcot vallanék szerkesztői kötelességemben, de fel is fednének, és kivetnének a videós munka hátráltatása miatt. A következmények túl súlyosak lennének! Ezt felismerve szörnyen éreztem magam, és mély önvádat éreztem. Ezután imádkoztam Istenhez, készen arra, hogy megváltoztassam a dolgokat, és többé ne a hitványságom alapján kezeljem a kötelességemet.

Ezután egy kicsit szorgalmasabb lettem a kötelességemben. Egyszer egy szlovák nyelvű videót szerkesztettem, és miután leadtam, a nővér, aki átnézte, rámutatott egy problémára a párbeszéd sorai közötti szünetekkel kapcsolatban. Később felfedeztem egy módszert, ami megoldhatja ezt a problémát, így megpróbáltam alkalmazni a szerkesztésem során. Meglepetésemre, amikor újra leadtam a videót, a nővér azt mondta, hogy jól van megszerkesztve, és zökkenőmentes a menete. Nagyon örültem, hogy ezt hallottam, és úgy tűnt, ez a módszer valóban javíthatja valamennyire a kötelességem eredményeit. Azonban ennek a módszernek a használata kicsit macerás volt; igényelt néhány extra lépést. Ha minden videót így szerkesztenék, az túl sok nyűg lenne, és többet kellene szenvednem. Így hát visszatértem a régi szerkesztési módszeremhez, és nem meglepő módon újra sok probléma jelentkezett. Nagyon is tisztában voltam vele, hogy ha több erőfeszítést tettem volna, és egy kicsit több időt szántam volna rá, ezek a problémák elkerülhetők lettek volna. Erre gondolva mély önvádat éreztem: „Miért nem tudok egyszerűen több erőfeszítést tenni a kötelességembe, és nagyobb árat fizetni? Miért vagyok megint felületes?” Eszembe jutott, hogy Isten leleplezte, hogy azok az emberek, akikből hiányzik az erény, semmilyen kötelességet nem tudnak jól végezni, ezért kikerestem Isten szavainak azt a fejezetét, hogy elolvassam. Mindenható Isten azt mondja: „Milyen embereket ment meg Isten? Mondhatjátok, hogy ők mind olyan emberek, akik rendelkeznek lelkiismerettel és józan ésszel, és el tudják fogadni az igazságot, mert csak azok képesek elfogadni és becsben tartani az igazságot, akik rendelkeznek lelkiismerettel és józan ésszel, és amennyiben megértik az igazságot, a gyakorlatba is át tudják azt ültetni. A lelkiismerettel és józan ésszel nem rendelkező emberek azok, akikből hiányzik az emberi mivolt; egyszerűen fogalmazva: hiányzik belőlük az erény. Milyen természetet jelent az erény hiánya? Az emberi mivolt nélkülözését, méltatlanságot arra, hogy embernek nevezzenek valakit. [...] Akikből hiányzik az erény, azokból hiányzik az emberi mivolt; hogyan is tudnák jól végezni a kötelességeiket? Méltatlanok a kötelességek végzésére, és nem tudnak jól végezni semmilyen kötelességet. Az ilyen emberek méltatlanok arra, hogy embernek nevezzék őket. Ők vadállatok, emberi alakot öltött vadállatok. Csak azok képesek emberi ügyeket intézni, állni a szavukat, csak azok megbízhatóak és minősülnek »tisztességes úriembernek«, akiknek van lelkiismeretük és józan eszük. A »tisztességes úriember« kifejezés nem használatos Isten házában. Helyette Isten háza azt követeli meg az emberektől, hogy becsületesek legyenek – ez az igazság. Csakis a becsületes emberek megbízhatóak, ők rendelkeznek lelkiismerettel és józan ésszel, és ők méltók arra, hogy embernek nevezzék őket. Ha egy ember képes elfogadni az igazságot és az alapelvek szerint cselekedni, miközben a kötelességeit végzi, és eljut odáig, hogy megfelelő színvonalon végezze a kötelességeit, akkor ez az ember becsületes és megbízható. És azok, akik elérhetik Isten üdvösségét, azok becsületes emberek. Az, hogy becsületes és megbízható ember vagy-e, nem a készségeidről vagy a megjelenésedről szól, és még kevésbé a képességedről, a hozzáértésedről vagy az adottságaidról. Mindaddig, amíg elfogadod az igazságot, felelősségteljesen cselekszel, rendelkezel lelkiismerettel és józan ésszel, és alá tudod vetni magad Istennek, addig ez elég. Nem számít, hogy az ember milyen képességekkel rendelkezik, az igazi gond az, ha hiányzik belőle az erény. Az olyan ember, akiben nincs erény, nem ember, hanem vadállat. Akiket kivet magából Isten háza, azokat azért veti ki, mert nincs emberi mivoltuk, és teljesen hiányzik belőlük az erény. Ezért az Istenben hívőknek képesnek kell lenniük az igazság elfogadására és becsületes embereknek kell lenniük, rendelkezniük kell legalább lelkiismerettel és józan ésszel, jól kell tudniuk végezni a kötelességeiket, és képesnek kell lenniük Isten megbízatásának végrehajtására. Csak ezek az emberek érhetik el Isten üdvösségét; ők azok, akik őszintén hisznek Benne, és ők azok, akik őszintén feláldozzák magukat Érte. Ők azok az emberek, akiket Isten megment” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Miután elolvastam Isten szavait, megértettem. Isten azokat menti meg, akiknek van lelkiismeretük és józan eszük, mert csak a lelkiismerettel és józan ésszel rendelkező emberek képesek elfogadni az igazságot, gyakorolni az igazságot, és jól végezni a kötelességüket. Azok, akikből hiányzik az emberi mivolt, a lelkiismeret és az észszerűség, nem tudják elfogadni az igazságot; még ha értik is, nem tudják gyakorlatba ültetni. Isten szemében az ilyenek nem emberek, hanem vadállatok, és Isten csak kiveti őket. Isten leleplező szavai szíven ütöttek. Pontosan olyan ember voltam, amilyet Isten leleplezett, valaki lelkiismeret és józan ész nélkül. Már több mint egy évtizede hittem Istenben, és sokat olvastam a szavaiból a kötelesség odaadó végzéséről és a felületesség elkerüléséről. Mégis most, csak azért, hogy megkíméljem a testemet egy kis szenvedéstől, még mindig leegyszerűsítettem a dolgokat és ravaszkodtam, hátráltatva a munkát. Egyáltalán nem olyan valaki voltam, aki elfogadta az igazságot, és lelkiismerettel és józan ésszel rendelkező ember sem voltam. Tény, hogy amikor nehéz videókkal találkoztam, jól meg tudtam volna szerkeszteni őket, ha egyszerűen több erőfeszítést és időt fektettem volna bele. De nem akartam a nyűgöt. A saját testi kényelmem érdekében csak hanyagul kiválasztottam néhány felvételt, és összevágtam őket. Még amikor láttam is, hogy az átmenetek nem zökkenőmentesek, nem javítottam ki őket, ami ahhoz vezetett, hogy a videót többször visszaküldték javításra, hátráltatva a folyamatot. Világosan tudtam, hogy vannak jobb módszerek a videó problémáinak kezelésére a jobb eredmény elérése érdekében, de mivel féltem a testi szenvedéstől, a legkevesebb erőfeszítést igénylő módszert választottam, ami problémákat okozott a videóval, és az oda-vissza javítgatások hátráltatták a folyamatot. Valójában egy videó jó megszerkesztése nem igényel magas szintű technikai tudást; odafigyeléssel, szorgalommal és egy kicsit több erőfeszítéssel meg lehet csinálni. De én még erre sem voltam képes. Igazán nem volt bennem semmi lelkiismeret! Csak a saját testi kényelmemmel törődtem, a legkevésbé sem voltam tekintettel a gyülekezet munkájára, és egyáltalán nem védtem a gyülekezet érdekeit. Annyira megbízhatatlan voltam, annyira híján az erénynek és az emberi mivoltnak! Ha egy felelősségteljes ember szerkesztette volna ezt a videót, gyorsan fel lehetett volna tölteni, és egy nappal korábban elkezdhette volna betölteni a szerepét az evangélium terjesztésének munkájában. Én voltam az, aki késleltette a videó feltöltését. Akadályoztam és megzavartam a videós munkát; ellenálltam Istennek! Ha nem fordítok a dolgok menetén, végül Isten visszautasít, felfed és kivet. Nem folytathattam így tovább. Isten szavai szerint kellett gyakorolnom, törekednem kellett arra, hogy becsületes ember legyek, eleget kellett tennem a felelősségeimnek, és minden tőlem telhetőt meg kellett tennem, hogy kijavítsak minden általam észlelt problémát. Szívemben imádkoztam is Istenhez: „Ó, Istenem! Felületes és felelőtlen voltam a kötelességemben. Elmulasztottam megtenni azokat a dolgokat, amiket jól meg tudtam volna csinálni, és késleltettem a videó feltöltését. Igazán hiányzik belőlem a lelkiismeret és az észszerűség, és megbízhatatlan vagyok. Ó, Istenem, kész vagyok bűnbánatot tartani. Még ha több időbe és energiába kerül is, ha többet kell szenvednem és ha nagyobb árat kell fizetnem, amennyiben jó eredményeket érhetek el, kész vagyok megtenni. Ha valaha újra felületes lennék, kérlek, fegyelmezz és fenyíts meg engem.”

Ezután megváltoztattam a kötelességemhez való korábbi helytelen hozzáállásomat. Bár plusz időt és energiát fordítottam a videók szerkesztésére, a szerkesztett videók sokkal zökkenőmentesebbnek tűntek, és a feltöltési folyamat is kicsit gyorsabbá vált. Így végezve a kötelességemet, nyugodtabbnak éreztem magam. Egy idő után a felügyelő üzenetet küldött, hogy több testvér is megjegyezte, hogy az általam szerkesztett videók elég zökkenőmentesek, és megkérdezte, van-e valami jó módszerem, amit megoszthatnék mindenkivel. Mélyen megérintett és elgondolkodtatott, amikor ezt hallottam. Csupán követtem, amit Isten mond, több erőfeszítést tettem a kötelességembe, és nagyobb árat fizettem. Nem számítottam rá, hogy a kötelességem eredményei ennyit javulnak. Később megosztottam a tapasztalataimat és a szerkesztési módszert a testvérekkel, és ők mindannyian elég hasznosnak találták.

A lelki áhítatom során olvastam egy részt Isten szavaiból, és némi megértést nyertem arról, milyen következményekkel jár, ha az ember felületes. Mindenható Isten azt mondja: „Ahhoz, hogy jól végezzék a kötelességeiket, nagyon fontos, hogy az emberek megtegyék a részüket; a gondolkodásmódjuk döntő fontosságú; és nagyon fontos, hogy hová összpontosítják a gondolataikat és elképzeléseiket. Isten megvizsgálja és látja, milyen gondolkodásmóddal rendelkeznek az emberek, és mennyire teszik bele a szívüket, miközben végzik a kötelességeiket. Kritikus fontosságú, hogy az ember teljes szívét és erejét beleadja, és döntő fontosságú, hogy megtegye a részét. Az embereknek törekedniük kell arra, hogy ne legyen megbánásuk az elvégzett kötelességekkel és a megtett dolgokkal kapcsolatban, és hogy ne legyenek adósai Istennek. Ez jelenti igazán azt, hogy valaki teljes szívét és erejét adja. Ha soha nem adod teljes szívedet és erődet a kötelességedbe, és következetesen felületes vagy, óriási veszteséget okozva a munkának és messze elmaradva az Isten által megkövetelt eredményektől, akkor csak az történhet, hogy ki leszel rekesztve. És lesz még akkor idő bűntudatot érezni? Nem lesz. Ez örök megbánás lesz, egy folt! Következetesen felületesnek lenni folt, súlyos vétek, nem igaz? (De igen.) Törekedned kell arra, hogy jól teljesíts abban, ami rád hárul, és mindenben, amit tenned kell, teljes szíveddel és erőddel, és hogy ne légy felületes, és ne maradjon benned semmi megbánás. Ily módon az általad végzett kötelességre Isten emlékezni fog. Azok a dolgok, amelyekre Isten emlékszik, jótettek. Akkor minek számítanak azok a dolgok, amelyekre Isten nem emlékszik? (Vétkeknek és gonosz tetteknek számítanak.) Lehet, hogy nem tudod elfogadni, hogy most gonosz tetteknek nevezzük őket, de amikor eljön a nap, amikor ezek a dolgok súlyos következményeket okoznak és negatív hatást váltanak ki, rá fogsz jönni, hogy ezek a vétkek nem puszta viselkedésbeli vétkek, hanem gonosz tettek. Amikor erre a felismerésre jutsz, megbánást fogsz érezni: »Bárcsak tudtam volna akkor, amit most tudok! Ha akkor csak egy kicsit több gondolatot és erőfeszítést tettem volna bele, ezek a következmények elkerülhetők lettek volna.« Semmi sem fogja kitörölni ezt az örök foltot a szívedből, és ha tartós bűntudatot hagy benned, az bajt jelent. Tehát a kötelességed jelenlegi végzése során az igazság keresésére és az alapelvek szerinti cselekvésre kell összpontosítanod, törekedve arra, hogy teljes szívedet és erődet beleadd az Istentől kapott megbízatásodba, és mindennek, amit teszel, tiszta lelkiismeretet kell hagynia benned, hogy ne legyen semmi megbánásod, és olyannak kell lennie, amire Isten emlékezik. Minden áron kerüld a felületességet. Ha hirtelen felindulásból hibát követsz el, és az súlyos vétek, ez örök folttá válik. Ha egyszer vannak benned megbánások, nem leszel képes jóvátenni azokat; maradandók lesznek. Világosan kell látnod ezt a két utat. Melyiket kell választanod ahhoz, hogy elnyerd Isten jóváhagyását? A kötelességed teljes szívvel és erővel való végzése, elegendő jótett előkészítése, és törekvés az igazság elnyerésére – csak így kerülheted el, hogy bármi megbánásod legyen. Bármi történjék is, ne tégy gonoszságot, és ne zavard meg mások kötelességteljesítését, ne kövess el semmi olyan tettet, ami megszegi az igazságot és ellenáll Istennek, és ne okozz magadnak élethosszig tartó megbánásokat. Mi a következménye a túl sok vétek elkövetésének? Az, hogy felhalmozod magadnak Isten haragját az Ő jelenlétében! Minél több vétket követsz el, annál inkább felhalmozod Isten haragját – végül meg leszel büntetve” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Mélyen megérintett, miután elolvastam Isten szavait. Újra és újra elgondolkodtam ezeken a szavakon: „Következetesen felületesnek lenni folt, súlyos vétek”, és rájöttem, hogy azzal, hogy mindig felületes vagyok a kötelességemben, nemcsak hogy nem készítek elő semmilyen jótettet, hanem valójában gonosz tetteket halmozok fel. Ha ez egy nap súlyos következményekhez vezetne, teljesen felfednének és kivetnének. Ha az általam szerkesztett videók közvetlenül, ellenőrzés nélkül kerültek volna fel az internetre, a bennük lévő összes probléma súlyos szégyent hozott volna Istenre! Olyan sok öntözést és ellátást élveztem az igazságból Istentől, hogy teljesítenem kell a kötelességemet, és jól kell megszerkesztenem a videókat. Mégis felületes és felelőtlen voltam. Volt bármi különbség köztem és azok között a Törvény Korában, akik sánta és vak marhákat, juhokat és galambokat ajánlottak fel Istennek? Élveztem Isten kegyelmét és áldásait anélkül, hogy gondoltam volna szeretetének viszonzására, és amit felajánlottam, az a legsilányabb áldozat volt. Ez Isten nyílt bolonddá tétele és becsapása volt; ez Isten haragjának folyamatos magamra vonása volt! Ha bűnbánat nélkül folytatnám, legalábbis megfosztanának a kötelességem végzésének lehetőségétől, ha pedig súlyos lenne a helyzet, Isten büntetésével néznék szembe. Eszembe jutott egy Matias nevű személy, aki folyamatosan felületes volt a kötelességében. Mindenben, amit tett, csak arra törekedett, hogy túl legyen rajta, és másoknak folyamatosan javítaniuk kellett a hibáit, és rendbe kellett hozniuk a zűrzavart, amit okozott, és ezzel komolyan akadályozta és megzavarta a gyülekezet munkáját. Miután többször megmetszették, még mindig nem tartott bűnbánatot, és egy helyi gyülekezetbe küldték. Később hallottam, hogy ott sem fordított a dolgok menetén; sőt, abbahagyta a kötelességek végzését, és végül kitakarították a gyülekezetből. Mások kudarcaira gondolva önkéntelenül is félelem fogott el. Azt is megtapasztaltam, hogy Isten igazságos természete nem tűr sértést. Az, hogy még mindig végezhettem kötelességet a gyülekezetben, Isten irgalma volt, és lehetőség számomra a bűnbánatra. Gyorsan keresnem kellett az igazságot, hogy megoldjam a kötelességemben tanúsított felületességem problémáját.

Később megtaláltam az utat a felületes hozzáállásom megoldására Isten szavaiban. Mindenható Isten azt mondja: „Amikor végrehajtod a kötelességedet, valójában azt teszed, amit tenned kell. Ha Isten színe előtt teszed, ha becsületes hozzáállással, szívből hajtod végre a kötelességedet és veted alá magad Istennek, nem lesz ez a hozzáállás sokkal korrektebb? Tehát hogyan alkalmazhatod ezt a hozzáállást a való életben? »Isten imádatát szívvel és becsületesen« a valóságoddá kell tenned. Amikor felületes akarsz lenni, bármikor, amikor sunnyogni akarsz és lustálkodni, és bármikor, amikor elterelődik a figyelmed vagy szórakozni akarsz, meg kellene fontolnod: »Ha így viselkedem, ez azt jelenti, hogy megbízhatatlan vagyok? Beleadom a szívemet kötelességem végzésébe? Azáltal, hogy ezt teszem, kudarcot vallok abban, hogy odaadó legyek? Megbuktam abban, hogy eleget tegyek a megbízatásnak, amellyel Isten megbízott?« Így kellene elgondolkodnod önmagadon. Ha megtudod, hogy mindig felületes vagy a kötelességedben, hogy nem vagy odaadó, és hogy fájdalmat okoztál Istennek, mit kellene tenned? Azt kellene mondanod: »Akkor éreztem, hogy itt valami baj van, de nem kezeltem problémaként; csak hanyagul elsiklottam felette. Mostanáig nem vettem észre, hogy tényleg felületes voltam, hogy nem tettem eleget a felelősségemnek. Valóban nincs lelkiismeretem és józan eszem!« Megtaláltad a problémát és egy kicsit megismerted magadat – tehát most meg kell változnod! A hozzáállásod a kötelességed végzéséhez rossz volt. Úgy kezelted, mint egy plusz feladatot és csak felületes erőfeszítést tettél, és nem adtad bele a szívedet. Ha újra ilyen felületes vagy, imádkoznod kell Istenhez és hagynod kell, hogy megfegyelmezzen és fenyítsen. Csak akkor tudsz igazán bűnbánatot tartani, ha ilyen elszántsággal rendelkezel a kötelességed végrehajtásában. Csak akkor változtál meg, amikor a lelkiismereted tiszta, és a kötelességed végzéséhez való hozzáállásod megváltozott” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak Isten szavainak gyakori olvasása és az igazságról való elmélkedés révén lehet követendő út). „Mivel az embereknek romlott beállítottságaik vannak, gyakran felületesek a kötelességük végzése során. Ez a legsúlyosabb probléma. Ahhoz, hogy az emberek jól végezzék a kötelességeiket, először meg kell oldaniuk a felületesség problémáját. Amíg felületes gondolkodásmóddal rendelkeznek, nem lesznek képesek jól végezni a kötelességeiket, ami azt jelenti, hogy a felületesség problémájának megoldása a legfontosabb. Tehát hogyan kellene gyakorolniuk? Először is meg kell oldaniuk a gondolkodásmódjuk kérdését – helyesen kell kezelniük a kötelességeiket, komolyan és felelősségteljesen kell tenniük a dolgokat, és kerülniük kell a csalárd, felületes szívet. A kötelességet Istenért végzik, nem pedig emberért; ha az emberek képesek elfogadni Isten vizsgálatát, akkor helyes lesz a gondolkodásmódjuk. Sőt mi több, miután tettek valamit, az embereknek át kell vizsgálniuk azt, és el kell gondolkodniuk rajta. Ha egy kicsit nyugtalannak érzik a szívüket, és gondos átvizsgálás után felfedezik, hogy tényleg van probléma, akkor ki kell javítaniuk azt, és a kijavítás után nyugalmat fognak érezni a szívükben. A belső nyugtalanság azt bizonyítja, hogy probléma van. Ez gondos átvizsgálást igényel, és a kritikus pontokon semmit sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez a felelősségteljes hozzáállás a kötelességvégzés során. Ha valaki képes lelkiismeretes lenni, vállalni a felelősséget, és teljes szívét és erejét adni, a munka jól lesz elvégezve” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Isten szavai fényt gyújtottak a szívemben. Tudtam, hogy meg kell becsülnöm a lehetőséget a kötelesség végzésére, és el kell fogadnom Isten vizsgálatát, miközben végzem azt. Bármikor, amikor felmerült bennem a felületesség, imádkoznom kellett Istenhez, és fel kellett lázadnom önmagam ellen, törekedve a lehető legjobb eredmények elérésére a kötelességemben. Ráadásul erőfeszítést kellett tennem, és mindent komolyan kellett vennem, amit csináltam, és nem volt szabad visszariadnom a nehézségektől, sem a szenvedéstől a jó eredmények elérése érdekében. Ezután Isten szavai szerint gyakoroltam a kötelességemben, és minden videót gondosan szerkesztettem. Amikor nehéz videókkal találkoztam, amelyekhez sok időbe telt a felvételek kiválasztása, és úgy éreztem, túl nagy nyűg, tudatosan imádkoztam Istenhez, hogy lázadjak fel a testem ellen, és mindent megtettem, hogy jó felvételeket találjak, amik összeillenek. Miután befejeztem a szerkesztést, kétszer is átnéztem, kijavítva és finomítva minden problémát, amit találtam. Gyakran összegeztem a kötelességemben felmerülő problémákat is, és ha volt valami, amit nem tudtam kezelni, megkérdeztem a testvért, akivel együttműködtem. Idővel a technikai készségeim javultak kicsit, a testvér, aki átnézte a videóimat, kevesebb hibára mutatott rá, és sok videót egyetlen átnézés után rögtön feltöltöttek. Látva ezeket az eredményeket, nagyon boldognak és nyugodtnak éreztem magam.

Később történt valami, amiről úgy éreztem, hogy próbatétel elé állít. Már leadtam egy videót, amit szerkesztettem, de váratlanul, két nappal később, egy nővér hirtelen átküldött egy újra felvett hangfájlt. Azt mondta, hogy technikai problémák voltak az előző felvétellel, így a hangminőség nem volt túl jó, és újra felvették. Újra kellett szerkesztenem a videót, hogy illeszkedjen az új hanghoz. Először nem tudtam elfogadni ezt a hírt, arra gondolva: „Na ne, újraszerkeszteni? Ez nem azt jelenti, hogy a korábbi munkám nagy része kárba veszett?” A gondolat, hogy még fél napot kell töltenem javításokkal, elvette a kedvem tőle; túl nagy nyűgnek tűnt. Aztán elmentem megkérdezni a felügyelőt, és ő azt mondta, hogy bár az előző hangfelvétel minősége nem volt túl jó, még az elfogadható tartományon belül volt, így rendben van, ha nem cseréljük ki. Ennek hallatán azt gondoltam magamban: „Ez tökéletes! Így nem kell az újraszerkesztéssel vesződnöm.” Ezután összehasonlítottam az új hangfelvételt, amit a nővér küldött, a régivel, és azt találtam, hogy az új valóban sokkal jobb. Ekkor haboztam: „Kicseréljem a hangot vagy sem? Ha nem teszem, megkímél a vesződségtől, és a videót akkor is normálisan fel lehet tölteni, de a minőség rovására megy. A nővér már újra felvette a hangot, és ha a régi helyére illesztem, jobb lesz a videó eredménye. Nem kellene időt szánnom a hang kicserélésére és a videó újraszerkesztésére?” Éppen ekkor eszembe jutott egy részlet Isten szavaiból: „Törekedned kell arra, hogy jól teljesíts abban, ami rád hárul, és mindenben, amit tenned kell, teljes szíveddel és erőddel, és hogy ne légy felületes, és ne maradjon benned semmi megbánás. Ily módon az általad végzett kötelességre Isten emlékezni fog” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Isten szavai időszerű emlékeztetők voltak számomra. Ha egy kis plusz időt szánok a videó javítására, az lehetővé teszi a jobb eredmény elérését, és ez valami értelmes és értékes. Ráadásul ezeket a tapasztalatitanúságtétel-videókat az örökkévalóságnak őrzik meg. Ha most egy kicsit több időt tudok szánni arra, hogy jobbá tegyem ezt a videót, akkor a tőlem telhető legjobbat kell nyújtanom, hogy a lehető legjobb legyen. Ezt jelenti eleget tenni a felelősségemnek, és hogy ne maradjon bennem megbánás. Erre gondolva azt mondtam a felügyelőnek: „Az újravett hang valóban jobb. A hang cseréje javítja a videó eredményét, így megéri extra időt szánni a szerkesztésére.” A felügyelő egyetértett. Amikor az új hanggal való újraszerkesztés után leadtam a videót, különös megkönnyebbülést és élvezetet éreztem. Bár a hang cseréje és az újraszerkesztés időbe és energiába került, a tapasztalatitanúságtétel-videó eredményének javítása mindezt érdemessé és értelmessé tette.

Visszagondoltam azokra az alkalmakra, amikor felületes voltam a kötelességemben, hogy a pillanatnyi testi kényelemre való sóvárgás miatt, olyan sok videó normál feltöltését késleltettem, és mennyi vétket követtem el. Megbánást éreztem, és adósnak éreztem magam. Mostantól nem lehetek többé felületes abban, ahogy a kötelességemet kezelem; teljes szívemet és minden erőmet ennek kell szentelnem. Később a kötelességemben kezdtem a hozzáállásom megvizsgálására összpontosítani. Néha, amikor nehéz videókkal találkoztam, még mindig megmutatkozott a gondolat, hogy ez túl nagy nyűg, és nem akarok szenvedni. De aztán arra gondoltam, hogy ez a kötelességem, a felelősségem, és az eredményeket kell előtérbe helyeznem, és nem szabad félnem a nyűgtől. Fokozatosan képes voltam fellázadni ezek ellen a gondolatok ellen, és Isten szavai szerint gyakorolni. Hála Istennek!