Írta: Mu Seng, Kína

Mielőtt megtaláltam az Úr Jézust, sok fájdalmat, próbatételt és kudarcot szenvedtem el. Először is az ikerfiaim koraszülöttként jöttek a világra, és nem élték túl, aztán egymás után több üzleti kudarcot szenvedtem el, és az emberek áskálódtak ellenem, olyannyira, hogy nem tudtam tovább az üzleti életben maradni. De a legnehezebb, amit el kellett viselnem, az a férjem hűtlensége volt. Ezek az egymás után jövő csapások annyira meggyötörtek, hogy majdnem elvesztettem a bátorságomat, hogy tovább éljek. Csak 2001-ben láttam meg a reményt, amikor megtaláltam az Úr Jézust. Miután megtaláltam az Urat, elkezdtem olvasni a Bibliát, és összejövetelekre jártam, mindennap imádkoztam az Úrhoz, rábíztam a terheimet és a fájdalmaimat, és anélkül, hogy észrevettem volna, a fájdalmaim és gondjaim eltűntek, és a szívembe a béke és a könnyedség olyan érzése költözött, amit azelőtt soha nem tapasztaltam. Sokkal boldogabb és nyugodtabb is lettem. Később született még egy fiam, és az élet fokozatosan simábbá vált. Ezek a változások éreztették velem, hogy az Úr Jézus valóban hűséges és csodálatos, nagyon boldog voltam, hogy megtaláltam az Urat, és igazán hálás voltam azért, hogy az Úr Jézus megmentett engem.

2003 májusában elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, és üdvözöltem az Úr visszatérését. Megtudtam, hogy ez az utolsó szakasza Isten emberiséget megmentő munkájának, és hogy ennek célja, hogy feloldja az ember bűnének gyökerét és a romlott beállítottságait, és végül a megmentett embereket Isten országába juttassa. Igazán áldottnak éreztem magam, rendkívül izgatott és boldog voltam, és elhatároztam, hogy szorgalmasan folytatom törekvésemet. Ezután mindennap imádkoztam, és olvastam Mindenható Isten szavait, és kivétel nélkül részt vettem az összejöveteleken, ha esett, ha fújt. Bár a férjem ellenezte a hitemet, nem voltam korlátozva, otthon a vendéglátási kötelességet végeztem, és amikor csak időm engedte, hirdettem az evangéliumot. Úgy gondoltam, hogy ha ilyen lelkesedéssel törekszem, Isten biztosan elismer majd engem, még több kegyelemben és áldásban részesít, és a jövőben békés és biztonságos életet ad nekem.

Később az egyéves fiam folyton lázas lett, néha ez egészen 39 fokig felszökött, és súlyos asztmája volt. Néha hányt, a gyógyszereknek nem volt hatása, és kórházba kellett vonulnia folyamatos, napokig vagy akár egy fél hónapig is tartó infúziós kezelésre is, mielőtt jobban lett volna. A látvány, ahogy a gyermekem mindennap injekciókat kap vagy gyógyszert szed, ahogy a pufók arca egyre soványodik, és elveszti korábbi rózsás színét és ragyogását, összetörte a szívemet és megríkatott, és azt kívántam, bárcsak ezt a betegséget inkább én kaptam volna el, nem ő. Az orvos azt mondta, veleszületett allergiás asztma, és hogy ez a betegség nagyon nyugtalanító, mivel semmilyen speciális kezelési program nem áll rendelkezésre, csak a betegség kordában tartását célzó hagyományos kezelés, de azt mondták, ahogy idősebb lesz, és az immunrendszere megerősödik, az állapota javulhat. Az orvos homályos szavait hallgatva fájdalmat és tehetetlenséget éreztem. Gyakran imádkoztam Istenhez, és kértem, hogy gyógyítsa meg a gyermekem betegségét. De a gyermekem betegsége nem javult, és ilyen elképzeléseket kezdtem kialakítani: „Mindig is buzgó voltam a törekvésemben, mindennap imádkoztam, és olvastam Isten szavait, sohasem hagytam ki az összejöveteleket, és aktívan végeztem a kötelességeimet. Istennek meg kellene áldania engem, nem igaz? Amikor az Úr Jézusban hittem, kegyelmet, áldást, békességet és örömöt kaptam. De most, hogy Mindenható Istenben hiszek, Ő miért nem gyógyítja meg a gyermekem betegségét? Isten mindenható, nem tudná hát egyetlen szavával meggyógyítani a fiam betegségét? Miért nem hallgatja meg Isten az imáimat?” Különösen az egyik rokonom gyermeke jutott eszembe, aki agykárosodást szenvedett a magas láz késedelmes kezelése miatt. A fiam még olyan kicsi volt, és azon gondolkodtam, vajon a gyakori magas láz károsítja-e majd az agyát és befolyásolja-e az intelligenciáját? Már a gondolat is szívfacsaró fájdalommal töltött el. Az ikreim már elhagytak, az orvos pedig azt mondta, hogy nehezen esek teherbe, így ha valami történne a fiammal, hogyan folytatnám? Mindezekre gondolva nem tudtam megállni, hogy ne zokogjak keservesen, és sírtam, ahogy kétségbeesetten imádkoztam Istenhez, kértem Őt, hogy legyen irgalmas, óvja meg a fiamat, és gyógyítsa meg gyorsan. De akármennyit imádkoztam, úgy tűnt, Isten nem hallgat rám. Egy idő után a gyermekem állapota nemcsak hogy nem javult, hanem egyre gyakrabban belázasodott, és amikor lázas lett, nem tudott rendesen lélegezni, nem tudott semmit enni, és evés után hányt. Amikor láttam, hogy a gyermekemnek ennyi szenvedést kell elviselnie ilyen fiatalon, alig bírtam elviselni a szívem fájdalmát, és elkezdtem kételkedni Istenben, gondolván: „Amikor az Úr Jézusban hittem, Ő mindig gyógyulást adott, amikor betegség miatt imádkoztam, de most, hogy már Mindenható Istenben hiszek, miért nem használnak az imáim? Rossz dologban hiszek? Mindenható Isten valóban a visszatért Úr Jézus?” Mivel a gyermekem nagyon gyakran beteg volt, minden figyelmem az ápolására irányult. Nem jártam rendszeresen összejövetelekre, nem tudtam Isten szavainak evésére és ivására összpontosítani, és nem volt mit mondanom az imáimban. A szívem eltávolodott Istentől.

Később néhány nővér eljött, hogy segítsen és támogasson engem, és találtak nekem néhány szakaszt Isten szavaiból. Elolvastam Mindenható Isten e szavait: „Kívülről Isten embereken végzett munkájának minden lépése úgy tűnik, mintha emberek közti interakciókról lenne szó, mintha emberi elrendezésből vagy emberek általi zavarásból születne. Pedig a munka minden lépése és minden történés mögött egy-egy fogadás van, amelyet a Sátán tesz Isten előtt, és ezek megkövetelik, hogy az emberek szilárdan álljanak az Isten melletti bizonyságtételükben. Vegyük például Jób próbatételét: a színfalak mögött a Sátán fogadást kötött Istennel, a Jóbbal történtek pedig emberek tettei és emberi zavarások voltak. Isten rajtatok végzett munkájának minden egyes lépése mögött ott van a Sátán fogadása Istennel – a hátterében csata dúl. [...] Minden, amit az emberek tesznek, egy bizonyos mennyiséget igényel a szívük véréből. Tényleges szenvedés nélkül nem felelhetnek meg Istennek; meg sem közelítik azt, hogy megfeleljenek Istennek, csak üres szlogenekkel dobálóznak! Kielégíthetik Istent ezek az üres szlogenek? Amikor Isten és a Sátán a szellemi birodalomban vívják csatájukat, hogyan kellene eleget tenned Istennek, és hogyan kellene szilárdan megállnod a Mellette való bizonyságtételedben? Tudnod kell, hogy mindaz, ami veled történik, egy nagy próbatétel és olyan alkalom, amikor Istennek szüksége van a te bizonyságtételedre” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben). Az egyik nővér így szólt: „Számos csalódást keltő esemény fog történni az életünkben, és mindegyik mögött egy szellemi csata rejlik. Isten oldaláról nézve Isten próbatételek elé állít minket, hogy lássa, van-e hitünk Őbenne, és szilárdan meg tudunk-e állni bizonyságtételünkben; a Sátán oldaláról nézve a Sátán támad és megkísért minket, azzal a céllal, hogy rávegyen minket, hogy kételkedjünk Isten munkájában, majd pedig megtagadjuk és eláruljuk Istent. Pontosan ez történt Jóbbal is. A felszínen úgy tűnt, hogy rablók vették el a tulajdonát, és hogy testét fájdalmas fekélyek borítják, de valójában a Sátán kötött fogadást Istennel, hogy lássa, melyik oldalra áll Jób. Ma Mindenható Isten eljött, hogy kifejezze az igazságot a megmentésünk érdekében, és a Sátán ezt nem tudja elviselni, ezért a Sátán a gyermekeink betegségeit használja fel arra, hogy megtámadjon és megzavarjon minket, megpróbálja elérni, hogy kételkedjünk Istenben, vagy akár megtagadjuk és elhagyjuk Őt. Többet kell imádkoznunk, és jobban kell Istenre támaszkodnunk, hogy átlássuk a Sátán mesterkedéseit.” A nővér közlésének meghallgatása után elgondolkodtam a viselkedésemen, és az általam felfedett dolgokon, és beláttam, hogy nincs igaz hitem, és nem vetem alá magam Istennek, és hogy nem látom tisztán a Sátán mesterkedéseit. Csak a hitemben való lelkesedésemre támaszkodtam, és az elképzeléseim és képzelődéseim alapján úgy gondoltam, hogy az Úr Jézus meggyógyítja a betegeket, kiűzi a démonokat, kegyelmet és áldást ad, és mivel Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus, Ő biztosan tud jeleket mutatni és csodákat tenni, hogy meggyógyítsa a betegeket és kiűzze a démonokat, ezért egyre csak imádkoztam Istenhez, és kértem, hogy gyógyítsa meg a gyermekemet. Azt gondoltam, hogy Isten biztosan figyelembe veszi szenvedélyes törekvésemet, és gyorsan meggyógyítja a gyermekemet. De amikor a valóság teljesen az ellenkezője volt annak, amit gondoltam, és a gyermekem állapota nemhogy nem javult, hanem még rosszabb lett, kételkedni kezdtem Istenben, és elvesztettem a motivációmat, hogy imádkozzak, részt vegyek az összejöveteleken, és végezzem a kötelességeimet. Nagyon sok romlottságot tártam fel anélkül, hogy észrevettem volna. Sőt, még azt is hittem, hogy az elgondolásaim teljesen helyesek, de ráeszméltem, hogy teljesen összezavarodtam az Istenbe vetett hitemben! Felismerve a hiányosságaimat tudatosan többet ettem és ittam Isten szavaiból, és több összejövetelen vettem részt, és imádkoztam is Istenhez, kérve Őt, hogy adjon nekem útmutatást, hogy le tudjam vonni a tanulságokat a gyermekem betegségéből.

Lelki áhítataim során egy nap elolvastam néhány részletet Isten szavaiból, és nyertem némi megértést Isten munkájáról. Mindenható Isten azt mondja: „Az emberek elképzelései szerint Istennek mindig jeleket és csodákat kell tennie, mindig meg kell gyógyítania a betegeket, ki kell űznie a démonokat, és mindig olyannak kell lennie, mint Jézus. Ezúttal azonban Isten egyáltalán nem így tesz. Ha az utolsó napokban Isten még mindig jeleket és csodákat tenne, még mindig démonokat űzne ki és betegeket gyógyítana – ha pontosan ugyanazt tenné, mint Jézus –, akkor Isten ugyanazt a munkát ismételné meg, és Jézus munkájának nem lenne jelentősége és értéke. Így Isten minden korban a munka egy-egy szakaszát végzi el. Amikor munkájának egy-egy szakasza befejeződik, gonosz szellemek azonnal megpróbálják utánozni azt, és miután a Sátán elkezd Isten sarkában járni, Isten más módszerre vált. Miután Isten befejezte munkájának egy szakaszát, gonosz szellemek megpróbálják utánozni azt. Tisztában kell lennetek ezzel. Miért különbözik ma Isten munkája Jézus munkájától? Miért nem tesz ma Isten jeleket és csodákat, miért nem űzi ki a démonokat, és miért nem gyógyítja meg a betegeket? Ha Jézus munkája ugyanaz lett volna, mint a Törvény Korában végzett munka, akkor képviselhette volna a Kegyelem Korának Istenét? Véghez vihette volna a keresztre feszítés művét? Ha Jézus elment volna a templomba, és megtartotta volna a sabbatot, mint ahogyan a Törvény Korában, és senki sem üldözte volna, hanem mindenki befogadta volna, akkor megfeszíthették volna Őt? Véghez vihette volna a megváltás munkáját? Mi értelme lenne, ha az utolsó napok testet öltött Istene jeleket és csodákat tenne, mint ahogy Jézus tette? Az ember csak akkor szerezhet mélyebb ismeretet Istenről, és csak akkor teljesedhet be Isten irányítási terve, ha Isten az utolsó napokban munkájának egy másik részét végzi, amely irányítási tervének egy részét képviseli” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten jelenleg végzett munkájának ismerete). „Az Isten által ebben a korban végzett munka elsősorban az, hogy az élet szavaival látja el az embert; leleplezi az ember természetlényegét és romlott beállítottságát; továbbá felszámolja a vallásos elképzeléseit, feudális gondolkodását, elavult gondolkodását, valamint a tudását és kultúráját. Ezeket a dolgokat mind meg kell tisztítani azáltal, hogy Isten szavai leleplezik azokat. Az utolsó napokban Isten szavakat használ, nem pedig jeleket és csodákat, hogy tökéletessé tegye az embert. Arra használja a szavait, hogy feltárja, megítélje, megfenyítse és tökéletessé tegye az embert, és így Isten szavaiban meglássa az ember Isten bölcsességét és szeretetreméltóságát, valamint megértse Isten természetét, és Isten szavain keresztül tekintsen Isten cselekedeteire” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten jelenleg végzett munkájának ismerete). „Ma már mindannyiótok számára világosnak kell lennie, hogy az utolsó napokban Isten elsősorban azt a tényt valósítja meg, hogy »az Ige testté lesz«. A földön végzett gyakorlati munkája révén lehetővé teszi az ember számára, hogy megismerje Őt és kapcsolatba lépjen Vele, és lássa gyakorlati tetteit. Lehetővé teszi az ember számára, hogy tisztán lássa, hogy Ő képes jeleket és csodákat tenni, és hogy vannak olyan idők is, amikor nem képes erre; ez a kortól függ. Ebből láthatod, hogy Isten nem képtelen jeleket és csodákat tenni, hanem az elvégzendő munka és a kor szerint változtatja munkamódszerét. A munka jelenlegi szakaszában nem tesz jeleket és csodákat; Jézus korában tett néhány jelet és csodát, mert abban a korban a munkája más volt. Isten ma nem végzi azt a munkát, és egyesek azt hiszik, hogy képtelen jeleket és csodákat tenni, vagy azt gondolják, hogy mivel nem tesz jeleket és csodákat, akkor Ő nem Isten. Hát nem téveszme ez? Isten képes jeleket és csodákat tenni, de egy másik korban munkálkodik, ezért nem végez ilyen munkát. A különböző korokban és munkájának különböző szakaszai szerint Isten különböző tetteket nyilvánít meg. Az ember Istenbe vetett hite nem a jelekbe és a csodákba vetett hit, nem is a csodatettekben való hit, hanem az új korszakban végzett, gyakorlati munkájába vetett hit. Az ember azáltal ismeri meg Istent, ahogyan Isten munkálkodik, és ez a megismerés az emberben az Istenbe vetett hitet, vagyis az Isten munkájába és tetteibe vetett hitet idézi elő. A munkának ebben a szakaszában Isten elsősorban beszél. Ne várd, hogy jeleket és csodákat fogsz látni; nem fogsz látni egyet sem! Ez azért van, mert nem a Kegyelem Korában születtél. Ha úgy lett volna, láthattál volna jeleket és csodákat, de te az utolsó napokban születtél, így csak Isten gyakorlatiasságát és normalitását láthatod. Ne várd, hogy az utolsó napokban láthatod a természetfeletti Jézust. Te csak a gyakorlati, testet öltött Istent látod, aki semmiben sem különbözik bármelyik normális emberi lénytől. Isten minden korban különböző tetteket mutat meg. Minden korban tetteinek egy részét mutatja meg, és minden kor munkája Isten természetének egy részét és Isten tetteinek egy részét képviseli. A tettek, amelyeket megmutat, aszerint változnak, hogy melyik korban munkálkodik, de mind lehetővé teszik, hogy az ember Istenről való ismerete elmélyüljön, és lehetővé teszik, hogy az embernek igazabb és szilárdabb hite legyen Istenben. Az ember Isten összes tette miatt hisz Istenben, mert Isten oly csodálatos, oly nagy és mindenható, és mert kifürkészhetetlen – ezért hisz az ember Istenben” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten jelenleg végzett munkájának ismerete).

Miután elolvastam Isten szavait, a szívem sokkal derűsebb lett. Amikor Isten az utolsó napok munkáját végzi, nem arról van szó, hogy Ő nem képes jeleket mutatni és csodákat tenni, hanem inkább arról, hogy ebben az utolsó korban Isten már nem így munkálkodik. Isten most azt a munkát végzi, hogy a szavaival tökéletesíti és megtisztítja az embereket. A szavain keresztül leleplezi az olyan dolgokat, mint az emberek sátáni, romlott beállítottságai, az emberek régi gondolatai, és az emberek Istenről alkotott különböző vallási elképzelései, és így lehetővé teszi az emberek számára, hogy levessék sátáni romlott beállítottságaikat. Ha Isten utolsó napokbeli munkája továbbra is betegek gyógyításából, démonok kiűzéséből, jelek mutatásából és csodatételekből állna, lehetővé téve az emberek számára, hogy Istent különösen természetfölöttinek lássák, akkor az emberek romlott beállítottságai, Istennel szembeni lázadásuk és ellenállásuk nem tárulnának fel könnyen, és soha nem ismernénk fel magunkban romlott beállítottságainkat, még kevésbé tisztulnánk meg vagy alakulnánk át. Ahogy az én esetemben is, ha a gyermekem meggyógyult volna a betegségéből, miután imádkoztam, nem lenne semmi elképzelésem Istenről, és nem is kételkednék Őbenne, azt gondolnám, hogy nagy hitem van Istenben, és hogy igazán törekszem. De amikor a gyermekem nem gyógyult meg a betegségéből, félreértések és elképzelések alakultak ki bennem Istenről, panaszkodtam, hogy Isten nem hallgatja meg az imáimat, és még kételkedtem is Istenben. Nem akartam imádkozni és összejövetelekre járni, és a kezdeti lelkesedésem hamar elszállt. A tényekkel szembesülve romlottságom, lázadó mivoltom és Istenről alkotott elképzeléseim teljesen feltárultak. Csak ekkor jöttem rá, hogy a nézőpontom, miszerint annak alapján ítéltem meg, hogy egy munka Istentől való-e, hogy megjelentek-e jelek és történtek-e csodák, illetve hogy meggyógyultak-e betegségek, és ki lettek-e űzve démonok, téves. Isten minden korban elvégzi munkájának egy szakaszát, és egy új kor új munkát igényel. A Kegyelem Korában az Úr Jézus végrehajtotta a megváltás munkáját, meggyógyította a betegeket, kiűzte a démonokat, jeleket mutatott és csodákat tett. Most azonban a Királyság Kora van, a végső kor, és Isten az Ő szavai által hajtja végre az ítélet és az emberek megtisztításának munkáját, így osztályozva minden embert fajtája szerint, majd megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat, és véget vet ennek a régi kornak. Ha Mindenható Isten továbbra is úgy munkálkodna, mint az Úr Jézus, jeleket mutatna és csodákat tenne, betegeket gyógyítana és démonokat űzne ki, nem ismételné meg az Ő munkáját? Hogyan érhetne akkor véget a kor? Ezenfelül a gonosz szellemek is képesek utánozni Isten már elvégzett munkáját, és ha aszerint mérném, hogy az a munka Istentől származik-e, hogy jelek és csodák történnek-e, vagy hogy meggyógyulnak-e az emberek betegségei, akkor a végén a Sátán és a gonosz szellemek munkáját Isten munkájaként kezelném, és ezzel Istent káromolnám! Névleg elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, de nem volt igazi megértésem Istenről, és még mindig abból a szemszögből tekintettem Isten legutóbbi munkájára, hogy jól akartam lakni kenyérrel a Kegyelem Korában. Csak próbáltam a régi úton járni új cipőben! Ezt a fajta hitet Isten nem helyesli. Isten utolsó napokbeli munkájának nem az a célja, hogy jelek és csodák által tökéletesítse az embereket, hanem hogy az Ő szavai által tegye azt. Ez valóban Isten mindenhatósága és bölcsessége! Ha jeleket mutatna és csodákat tenne, az emberek mind hinnének, amikor látnák azokat, és nem lenne ellenállás, de akkor hogyan lehetne felismerni a különbséget a kecskék és a juhok, a konkoly és a búza, az igaz és a hamis hívők, a jó szolgák és a gonosz szolgák között? Hogyan tudná Isten elvégezni az emberek tökéletesítésének, feltárásának és kiiktatásának munkáját? Most Mindenható Isten az igazság kimondása útján munkálkodik, hogy meghódítsa és megmentse az embereket, és Ő nem mutat jeleket és nem tesz csodákat. Ő csak azt nézi, hogy az emberek el tudják-e fogadni az igazságot, és így csak azok menekülhetnek meg, akik valóban hisznek Istenben, és azok, akik az ördög Sátánhoz tartoznak, fel lesznek fedve és ki lesznek iktatva. Úgy látom, hogy minél normálisabb és gyakorlatiasabb Isten munkája, annál több benne az Ő bölcsessége. Isten munkájának ez a módja valóban csodálatos! Ha nem lett volna a tények feltárulása és az Isten szavaiban rejlő leleplezés, soha nem jöttem volna rá, hogy homályosan és elképzelések alapján hiszek Istenben, és azt sem vettem volna észre, hogy még mindig ellenállok Istennek, és lázadok Ellene, és még kevésbé értettem volna meg Isten gyakorlati munkáját. Akkor nagy megkönnyebbülést és felszabadultságot éreztem a szívemben, és már nem reménykedtem kétségbeesetten abban, hogy Isten jeleket mutat és csodákat tesz, hogy megszüntesse gyermekem betegségét.

A gyermekem betegsége révén ráébredtem az istenhitről alkotott nézetem téves voltára. Ezután töprengeni kezdtem: mi az istenhit helyes nézőpontja? Isten szavait olvastam: „Most már értitek, hogy mi az Istenbe vetett hit? Vajon az Istenben való hit azt jelenti, hogy jeleket és csodákat látunk? Azt jelenti, hogy a mennybe megyünk? Istenben hinni egyáltalán nem egyszerű dolog. A hit vallási módjaitól meg kell szabadulni; a betegek gyógyítására és a démonok kiűzésére való törekvés, a jelekre és csodákra való összpontosítás, Isten még több kegyelmére, békéjére és örömére való sóvárgás, a test kilátásaira és kényelmére való törekvés – ezek a hit vallási módjai, és a hit ilyen módjai a hit egy homályos fajtája. Mi a gyakorlati istenhit ma? Isten szavának elfogadása életvalóságodként, Isten megismerése az Ő szavából, és ily módon az Iránta való igaz szeretet elérése. Hogy világos legyen: az Istenben való hit azért van, hogy alá tudd magad vetni Istennek, szeresd Istent, és elvégezd azt a kötelességet, amelyet egy teremtett lénynek el kell végeznie. Ez a célja az Istenben való hitnek. Meg kell ismerned Isten szeretetreméltóságát, hogy mennyire tiszteletre méltó Isten, és hogy a munka, amelyet Isten a teremtett lényeiben végez, az az ő megmentésük és tökéletesítésük – ezek az Istenbe vetett hited legszükségesebb alapjai. Az Istenbe vetett hit elsősorban a testi életről az Istent szerető életre való váltás, és a romlottságban való életről az Isten szavainak életében való élésre való váltás; ez a Sátán hatalma alól való kijövetel és az Isten gondoskodása és oltalma alatti élés; ez azért van, hogy képes légy alávetni magad Istennek a hús-vér test helyett, hogy Isten megnyerhesse a teljes szívedet és tökéletessé tegyen téged, és hogy megszabadulhass a sátáni romlott beállítottságoktól. Az Istenbe vetett hit főként azért van, hogy Isten nagy ereje és dicsősége megnyilvánulhasson benned, hogy követhesd Isten akaratát, hogy Isten terve megvalósulhasson, és hogy képes légy bizonyságot tenni Isten mellett a Sátán előtt. Az Istenbe vetett hitnek nem szabad a jelek és csodák látásának vágya körül forognia, és nem szabad a saját hús-vér tested kedvéért lennie. Ennek az Isten megismerésére való törekvésről, az Istennek való alávetettségre való képességről, és – mint Péter – a Neki való halálig tartó alávetettségről kell szólnia. A fő cél ennek elérése. [...] Ha az Istenbe vetett hited során mindig jeleket és csodákat kívánsz látni, akkor ez az Istenbe vetett hittel kapcsolatos nézőpontod helytelen. Az Istenbe vetett hit főként Isten szavainak életvalóságként való elfogadása. Amikor az emberek gyakorlatba ültetik az Isten szájából származó szavakat, és azok megvalósulnak bennük, Isten célja ezáltal teljesül. Az Istenbe vetett hitben az embernek arra kell törekednie, hogy Isten tökéletesítse őt, hogy képes legyen alávetni magát Istennek, és hogy elérje az Istennek való teljes alávetettséget. Ha képes vagy zokszó nélkül alávetni magad Istennek, tekintettel lenni Isten szándékaira, és elnyerni Péter érettségét, birtokolva Péter stílusát, amiről Isten beszélt, akkor fogsz sikert elérni az Istenbe vetett hitben, és ez azt jelenti majd, hogy Isten megnyert téged” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által teljesül be). Isten szavaiból megértettem az istenhit helyes nézőpontját. Az istenhit nem azért van, hogy kegyelmet és áldásokat nyerjünk, sem pedig a hús-vér test békés és zökkenőmentes életéért. Ez nem igazi istenhit. Isten azt szeretné, hogy az igazságra törekedjünk, az Ő szavai szerint éljünk, amikor a dolgok megtörténnek, és a tényleges megélésünket arra használjuk, hogy bizonyságot tegyünk Isten mellett, és dicsőítsük Istent. Ez az igazi istenhit. Én kizárólag arra a reményre összpontosítottam, hogy a gyermekem meggyógyuljon, mégsem tudtam, mi Isten szándéka, és hogyan kellene szilárdan megállnom bizonyságtételemben Isten mellett. Teljesen elmerültem a romlott beállítottságomban, a saját elképzeléseim alapján ítéltem meg és határoltam be Istent, sőt még kételkedtem is Istenben, és megtagadtam Isten munkáját. Milyen módon volt bennem őszinteség Isten iránt és alávetettség Őneki? Valójában egyáltalán nem volt bizonyságtételem. Amikor a gyermekem beteg volt, Isten a hozzáállásomat is átvizsgálta, hogy lássa, van-e igaz hitem, és valóban alávetem-e magam Neki. Félre kellett tennem a saját elképzeléseimet, és a gyermekem betegségétől függetlenül nem lehettem folyton negatív, gyenge, és nem kóborolhattam el Istentől.

De az elhatározásokat könnyű meghozni. Sokkal nehezebb valóban gyakorolni az igazságot. Egy délután, amikor éppen összejövetelre készültünk, a gyermekem ismét belázasodott, és a szívem mélyén világosan felismertem, hogy a Sátán próbál megkísérteni engem, és megpróbál rávenni, hogy mondjak le az összejövetelről. Isten szavaira gondoltam: „Ha nem tudsz bizonyságot tenni a Sátán előtt, a Sátán ki fog nevetni, úgy fog tekinteni téged, mint valami viccet vagy játékszert, gyakran bolondot csinál majd belőled, és rendetlenségbe taszítja az elmédet” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben). A Sátán tudta, hogy leginkább a gyermekem miatt aggódom, ezért a gyermekem betegségét használta fel arra, hogy megpróbáljon megzavarni, és megakadályozza, hogy összejövetelre menjek. A múltban nem értettem az igazságot, és nem láttam át a Sátán mesterkedésein, és valahányszor összeütközésbe került az összejövetel és a gyermekem betegsége, pánikba estem, és gyorsan elhagytam az összejövetelt, hogy orvoshoz vigyem a gyermekemet, miközben a Sátán irányított engem. Amikor nem volt összejövetelem, a gyermekem nem lett lázas, de ha volt, akkor igen. Minél többet gondolkodtam ezen, annál világosabbá vált, hogy ez teljes egészében a Sátán mesterkedése, és tudtam, hogy nem köthet meg és irányíthat engem többé a Sátán. Szívem mélyén Istenhez imádkoztam: „Istenem, nem akarom, hogy a Sátán többé bolonddá tegyen és gyötörjön. Össze akarok jönni a testvéreimmel. Kérlek, segíts nekem!” Az ima után kicsit megnyugodott a szívem. Megnéztem a fiamat, a láza csak enyhe volt, és jókedvűnek tűnt, ezért anyósomra hagytam, megkértem, adjon neki lázcsillapítót, és elmentem az összejövetelre. Meglepetésemre az összejövetel után hazatérve láttam, hogy a gyermekem boldogan játszik a játékaival. Anyósom azt mondta, hogy a láza gyógyszer nélkül is lement. Annyira boldog és meghatódott voltam, hogy könnyekre fakadtam. Arra gondoltam, hogy korábban a fiam láza soha nem akart megszűnni, és hogy mindig kórházba kellett vinnünk, mert infúzióra volt szüksége, hogy jobban legyen, de ezúttal a láz mindenféle gyógyszer nélkül lement. Alig tudtam ezt elhinni, és a szívemben folyamatosan hálát adtam Istennek és dicsértem Őt. E tapasztalat által azt is megértettem, hogy bár először, amikor a gyermekem beteg volt, Istenhez imádkoztam, Isten nem gyógyította meg a gyermekemet, és ebben Isten bölcsessége volt. Akkoriban a szívem tele volt Istennel kapcsolatos elképzelésekkel, képzelődésekkel és behatárolásokkal, és nem értettem meg Isten utolsó napokbeli munkáját, amely az Ő szavai által hódítja meg és tökéletesíti az embereket, és nem láttam tisztán a Sátán kísértéseit és megzavarásait. Isten ezért hagyta, hogy a Sátán zavarásai és kísértései folyamatosan elérjenek, hogy megtisztítson engem, és így megérthessem az igazságot és megismerhessem Istent. Ebben a folyamatban feltártam az Istenről alkotott elképzeléseimet, félreértéseimet, panaszaimat és kételyeimet, Isten pedig az Ő szavaival megvilágosított és vezetett engem, leleplezve és megítélve az elképzeléseimet és a romlottságomat, lehetővé téve számomra, hogy megértsem Isten utolsó napokbeli munkájának normális és gyakorlati természetét, és hogy felismerjem saját lázadásomat és ellenállásomat, és segített abban is, hogy megtanuljam felismerni a Sátán mesterkedéseit. Végül félre tudtam tenni az elképzeléseimet, fel tudtam lázadni a hús-vér testem ellen, és képes voltam az igazságot gyakorolni. Láttam, hogy az így munkálkodó Isten valóban mindenható és gyakorlatias, és rendkívül bölcs. E tapasztalat által ismertem fel igazán Isten szavainak hatalmát és erejét, és láttam, hogy Isten gyakorlati szavakat és gyakorlati munkát használ, hogy meghódítsa és tökéletesítse az embereket, és hogy megnyerje a szívüket. Az, hogy Isten így munkálkodik az utolsó napokban, sokkal jelentőségteljesebb, mintha jeleket mutatna és csodákat tenne. Erről eszembe jutott Isten szavainak egy részlete: „Az utolsó napok munkájában az ige hatalma nagyobb, mint a jelek és a csodák megnyilvánulásáé, és az ige hatalma felülmúlja a jelek és csodák tekintélyét” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.)). Ezek a szavak annyira valóságosak!

Később még két részletet olvastam Isten szavaiból, és némileg megértettem a romlott beállítottságomat. Mindenható Isten azt mondja: „Nagyon sokan csak azért hisznek Bennem, hogy meggyógyítsam őket. Oly sokan csak azért hisznek Bennem, hogy erőmmel kiűzzem a tisztátalan lelkeket a testükből, és oly sokan csak azért hisznek Bennem, hogy békét és örömöt kapjanak Tőlem. Oly sokan csak azért hisznek Bennem, hogy még több anyagi gazdagságot követeljenek Tőlem. Oly sokan csak azért hisznek Bennem, hogy békében töltsék ezt az életet, és hogy a következő életben épségben és biztonságban legyenek. Nagyon sokan hisznek Bennem azért, hogy elkerüljék a pokol szenvedéseit, és megkapják a menny áldásait. Oly sokan csak az átmeneti kényelemért hisznek Bennem, de nem igyekeznek bármit is nyerni a következő életben. Amikor haragomat adományozom az embereknek, és elragadom minden örömüket és békéjüket, amivel egykor rendelkeztek, kételkedni kezdenek. Amikor a pokol szenvedéseit hozom el az embereknek és visszaveszem a menny áldásait, haragra gerjednek. Amikor az emberek arra kérnek Engem, hogy gyógyítsam meg őket, nem törődöm velük és utálatot érzek irántuk, elszakadnak Tőlem, hogy ehelyett a gonosz orvoslás és a varázslás útját keressék. Amikor megvonom mindazt, amit az emberek igényeltek Tőlem, mind nyomtalanul eltűnnek. Ezért azt mondom, hogy az emberek azért hisznek Bennem, mert a kegyelmem túl bőséges, és túlságosan sok előnyre lehet szert tenni” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mit tudsz a hitről?). „Meg kellene értenetek, miért hisztek Bennem; ha ti csak a »tanítványaim« vagy a »pácienseim« akartok lenni, vagy a mennyei szentjeim egyikévé akartok válni, akkor értelmetlen lesz, hogy Engem követtek. Engem így követni egyszerűen csak energiapazarlás lenne; ha ilyen módon hinnétek Bennem, azzal csak elvesztegetnétek napjaitokat, elpazarolnátok fiatalságotokat, és a végén semmit sem kapnátok. Nem lenne ez hiábavaló mesterkedés? Én már régen eltávoztam a zsidók közül, és nem vagyok többé az emberek orvosa, sem az emberek gyógyszere. Nem vagyok többé az ember igáslova, akit tetszése szerint hajt vagy lemészárol; inkább azért jöttem az emberek közé, hogy megítéljem és megfenyítsem az embereket, hogy az ember megismerhessen Engem. Tudnod kell, hogy egykor Én végeztem a megváltás munkáját; egykor Jézus voltam, de nem maradhattam örökké Jézus, épp ahogyan egykor Jahve voltam, de később Jézus lettem. Én vagyok az emberiség Istene, a Teremtő, de nem maradhatok örökké Jézus vagy Jahve. Én voltam az, amit az ember orvosnak tart, de ez nem azt jelzi, hogy Isten csupán az emberiség orvosa. Ha tehát te a régi nézeteket tartod a Bennem való hitedben, akkor semmit sem fogsz elérni. Nem számít, hogy ma hogyan dicsérsz Engem – »Isten oly nagyon szereti az embert; meggyógyít engem, áldást, békét és örömöt ad nekem. Milyen jó Isten az emberhez; amíg hiszünk Benne, nem kell aggódnunk a pénz miatt...« –, akkor sem tudom megszakítani eredeti munkámat. Ha ma hiszel Bennem, akkor csak az Én dicsőségemet kapod, és jogosult leszel arra, hogy tanúságot tegyél Mellettem, minden más pedig másodlagos lesz. Ezt világosan tudnod kell” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mit tudsz a hitről?). Isten szavain tűnődve megláttam a hitemben rejlő megvetendő szándékokat. Amikor korábban az Úr Jézusban hittem, élveztem az Úr által adott kegyelmet, békességet és örömöt, és ezért azt gondoltam, hogy valóban áldott vagyok az Úrban való hitben. De miután megtaláltam Mindenható Istent, láttam, hogy Isten miként fejezi ki az igazságot, hogy megmentse az embereket, és végül bevigye őket a menny királyságába, és így még aktívabbá váltam a törekvésemben. Mindennap ettem és ittam Isten szavait, és imádkoztam Istenhez, soha nem késtem el az összejövetelekről, hirdettem az evangéliumot, és vendéglátási kötelességet is végeztem. Mindezeket a dolgokat azért tettem, hogy Istennek kedvére legyek, azt gondoltam, hogy ezáltal Isten még jobban megkegyelmez nekem és megáld engem. Beláttam, hogy csak azért hittem Istenben, hogy Őt használjam fel áldások utáni vágyam kielégítésére. Egyáltalán nem érdekelt, hogy Isten milyen munkát végez, és azzal sem törődtem, hogy Isten mit követel az emberektől, hogy az embereknek hogyan kell hinniük Istenben, hogy megfeleljenek az Ő szándékainak, és eleget tegyenek Neki, hogy milyen emberek léphetnek be a királyságba, hogy a hitem módját Isten helyesli-e, vagy hogy mi az istenhit helyes felfogása. Ezekről a dolgokról nem tudtam, és nem is gondoltam rájuk. Csak a lelkesedésemre támaszkodtam, összejövetelekre jártam és hirdettem az evangéliumot, azt gondoltam, hogy ezekkel a dolgokkal eleget teszek Istennek, és elnyerhetem az Ő áldásait. Amikor a gyermekemnek magas láza volt, amely nem akart enyhülni, sehol nem láttam a kegyelmet és az áldást, amiért imádkoztam, de nem kerestem az igazságot, és nem gondolkodtam el magamon. Ehelyett a szívem mélyén kételkedtem Istenben, és megtagadtam az Ő munkáját. Beláttam, hogy túl erős az áldások utáni vágyam. Isten a Teremtő, én pedig teremtett lény vagyok, így egy teremtett lény számára tökéletesen természetes és indokolt, hogy higgyen Istenben és végezze a kötelességét. Nem kellene megpróbálnom alkut kötni Istennel, még kevésbé észszerűtlen követeléseket támasztani Vele szemben. Most értettem meg igazán, hogy a gyermekem betegségében Istennek jó szándékai voltak. Ez lehetővé tette számomra, hogy elgondolkodjak, és megértsem sátáni beállítottságomat és a hitről alkotott téves nézeteimet. Azt is felismertem, hogy amikor azt értékeljük, hogy valami valóban Isten munkája-e, az értékelésünket nem szabad arra alapozni, hogy lettek-e jelek mutatva, és történtek-e csodatételek, hogy meggyógyultak-e betegek és történt-e démonűzés, sem arra, hogy kegyelmet és áldásokat kapunk-e, hanem inkább arra, hogy az igazságot ki lehet-e fejezni rajta keresztül, hogy ez a munka elvezetheti-e az embereket Isten jobb megértéséhez, hogy ez a munka képes-e megtisztítani és átalakítani az emberek sátáni romlott beállítottságát, és hogy ez a munka meg tudja-e menteni és tökéletesíteni tudja-e az embereket. Ha ezeket a hatásokat el tudja érni, akkor az bizonyosan Isten munkája.

A gyermekem betegségén keresztül némileg megértettem Isten munkáját, és helyes nézetekre és helyes hitbeli törekvésre tettem szert. Ez Isten igazi üdvössége számomra, és az Ő nagy szeretete irántam. Ez a szeretet számtalanszor nagyobb, mint az a kegyelem és azok az áldások, amelyeket valaha is kértem. A szívem legmélyéből jövő hálát adtam Istennek! Ezt felismerve szégyenkeztem és bűntudatom volt, amiért csak kegyelmet és áldásokat kerestem a hitemben, és nem az igazságra törekedtem, és hogy valóban ostoba, tudatlan és vak voltam! El kell engednem az áldások elnyerésére irányuló szándékaimat, és a helyes úton kell járnom a hitemben.