Egy nepáli, falusi családba születtem. Mindkét szülőm földműves volt, és mivel rossz anyagi körülmények között éltek, nekik nem volt lehetőségük tanulni, ezért annál keményebben dolgoztak, hogy engem taníttathassanak. Gyakran mondták nekem: „Szorgalmasnak kell lenned és keményen kell tanulnod.” Tudták, hogy ha nem tanulok jól, a jövőben nem fogok tudni rendes állást találni, és végül ugyanolyan nehéz életem lesz, mint nekik. Amikor láttam, hogy a szüleim milyen keményen dolgoznak, úgy éreztem, nekem még keményebben kell dolgoznom, hogy a jövőben jó állást találjak, sok pénzt keressek, és egy nagy házat építsek a családomnak, lehetővé téve számukra, hogy boldog életet éljenek. Kezdetben egy átlagos állami iskolába jártam. Nem volt jól felszerelve, és a diákok átlaga is gyenge volt. Látva, hogy a barátaim egy angol tannyelvű iskolában tanulnak, én is nagyon szerettem volna odamenni. A szüleim is úgy gondolták, hogy bár az angol tannyelvű iskola tandíja nagyon drága, ha egy jó iskolában tanulhatok, könnyebb lesz a jövőben jó állást találnom. Később, ahogy kívántam, bejutottam egy állami, angol tannyelvű iskolába. Eleinte nem voltak túl jók a jegyeim, ezért megkettőztem az erőfeszítéseimet. Mindennap korán keltem, hogy átnézzem, amit előző nap tanultam, célokat tűztem ki magam elé, tanulási terveket készítettem, és megkérdeztem a tanárokat arról, amit nem értettem. A folyamatos erőfeszítésnek köszönhetően a jegyeim jelentősen javultak.

Az iskolában a tanárok gyakran azt tanították nekünk, hogy csak a tudás megszerzésével lehet jobb és fényesebb jövőnk, és találhatunk olyan állást, amivel kiérdemelhetjük mások tiszteletét. Orvos akartam lenni, hogy tekintélyt és sikert szerezzek, és pénzt keressek, hogy a családom boldog életet élhessen, ezért még keményebben tanultam. Mindennap időben jártam az órákra, és egyet sem hagytam ki. Figyelmesen hallgattam a magyarázatot az órákon, és miután hazaértem, újra és újra átnéztem a jegyzeteimet, és más könyveket és anyagokat is olvastam. Minden napomat a tanulás töltötte ki, így szinte semmi időm sem maradt a barátaimmal lógni. Úgy éreztem, egyetlen percet sem pazarolhatok el. A jegyeim egyre jobbak lettek, sőt, még a barátaimét is felülmúlták. Nagyon boldog voltam, és hittem benne, hogy amíg keményen dolgozom, mindent megkaphatok, amit akarok: orvos lehetek, státuszt és tekintélyt szerezhetek, és nagy vagyonra tehetek szert. Így hát azt terveztem, hogy felvételizek az orvosi egyetemre. A pandémia miatt azonban nem tudtam iskolába járni és úgy készülni a felvételire. Csak otthon, online tudtam készülni. Az online teszteken nem voltak jók az eredményeim, és aggódtam, hogy ha ez így megy tovább, nem fogok tudni jó jegyeket szerezni, és akkor nem kaphatok ösztöndíjat. A családom anyagi helyzete miatt semmiképpen sem tudtuk volna megfizetni az ilyen magas tandíjat. Néhány hónappal később felvételiztem. Bár átmentem, a pontszámom nem volt elég magas ahhoz, hogy ösztöndíjat kapjak. Összetört a szívem, úgy éreztem, hogy egyévi kemény munkám kárba veszett. De nem adtam fel, és elkezdtem készülni a következő évi felvételire. A pandémia újabb kitörése miatt azonban ismét csak otthon, online tudtam készülni. Azt gondoltam, hogy ezúttal, kerül amibe kerül, meg kell szereznem az ösztöndíjat. Így még keményebben dolgoztam, mint az első évben, reggel 6-tól éjjel 12-ig tanultam. Az alváshiánytól néha nehéznek éreztem a fejem, de nem pihentem. Látva azonban, hogy több online teszten is folyamatosan rossz eredményt érek el, fokozatosan szorongani kezdtem, és arra gondoltam: „Ha nem érem el a célomat, mit fognak gondolni rólam a barátaim és a szomszédok? Ha nem lehetek orvos, komor jövő vár rám. Mindig is arról álmodtam, hogy kiemelkedjek, nagy házat építsek, és lehetővé tegyem a családtagjaimnak, hogy boldog életet éljenek, de mindezek az álmok szertefoszlanának.” Ezek a negatív gondolatok egyre nagyobb szorongást okoztak, ami miatt a mentális állapotom fokozatosan romlani kezdett, és végül enyhe depresszióm lett. Amikor rosszul éreztem magam, egész éjjel nem tudtam aludni, és nem volt étvágyam. Néha az egész éjszakát átsírtam. Az alatt a három hónap alatt a depresszió miatt gyötrődtem, de nem tudtam, hogyan szabaduljak ki belőle. Rengeteg motivációs videót néztem a YouTube-on, de az állapotom egyáltalán nem javult.

Három hónappal később az Urat dicsérő himnuszokat és imádságról szóló videókat találtam a YouTube-on. Miután meghallgattam ezeket a himnuszokat és imákat, a szívem fokozatosan megnyugodott. Elkezdtem minden reggel és este imádkozni. Imádkozás után a fejemben lévő negatív gondolatok egy része fokozatosan eltűnt, és a hangulatom is derűsebb lett. Körülbelül két hónapig mindennap olvastam a Bibliát és himnuszokat hallgattam. Olvastam az Úr Jézus szavait: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű” (Máté 11:28-30). Ezek a szavak nagy vigaszt nyújtottak nekem. Úgy éreztem, az Úr Jézus ott van mellettem, és segít kiszabadulnom a fájdalomból; a szívemre nehezedő nyomás jelentősen enyhült, és hinni kezdtem az Úrban. Három hónap telt el egy szempillantás alatt, és másodszor is felvételiztem. A jegyeim még mindig nem voltak elég jók ahhoz, hogy ösztöndíjat kapjak, de ezúttal nem éreztem akkora fájdalmat, mint korábban. Néhány nappal később megtudtam, hogy egy barátom az IELTS vizsgára készül, és azt tervezi, hogy Ausztráliában tanul tovább. Rájöttem, hogy nem az orvosi pálya az egyetlen lehetőségem, és hogy én is elmehetnék Ausztráliába tanulni, és egy jobb életet teremthetnék. Így hát elkezdtem készülni az IELTS vizsgára.

Miközben a vizsgára készültem, olvastam egy bekezdést a Facebookon: „Attól a pillanattól kezdve, hogy sírva erre a világra jössz, megkezded felelősségeid teljesítését. Isten tervének és elrendelésének kedvéért töltöd be szerepedet, és megkezded életutadat. Bármi legyen is a háttered, és bármilyen út álljon is előtted, végső soron senki sem menekülhet a Menny vezénylései és intézkedései elől, és senki sem képes irányítani a saját sorsát, mert csak Ő, aki mindenek felett szuverén, képes ilyen munkára” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az ember életének forrása). Ezek a szavak annyira igaznak tűntek! Mindenünk Isten kezében van. A sorsunk is Isten szuverenitása és elrendezése alatt áll; nem tudjuk irányítani a saját sorsunkat. A saját tapasztalataimra gondoltam: nem ismertem Isten szuverenitását, és azt hittem, hogy a saját erőfeszítéseimmel meggazdagodhatok, és boldog életet élhetek. De akármilyen keményen próbálkoztam és terveztem, végül kudarcot vallottam, sőt, még depressziós is lettem. Miután elolvastam ezt a szakaszt, megértettem, hogy a családot, ahová születtem, a környezetet, amelyben felnőttem, és azt, hogy milyen lesz a jövőm – mindezt Isten rendezte el, és akármilyen keményen is próbálkoztam, nem tudtam megváltoztatni a sorsomat. Egy idő után egy nővér meghívott egy online összejövetelre. Másnap azonban le kellett tennem az IELTS vizsgát, és egy kicsit aggódtam, hogyan fogok teljesíteni. Ha nem lesz jó a vizsgaeredményem, nem tudom megvalósítani az álmomat, hogy Ausztráliába menjek, és a jövőm komor lesz. Lehet, hogy ez az utolsó esélyem, és ha elbukom, én vallom a legnagyobb kudarcot a barátaim közül, a szüleim és a barátaim pedig biztosan borzasztónak fognak tartani. Éppen ezen gondolkodtam, amikor megláttam, hogy az összejövetel prédikációjának a címe: „Szomorú életet élek – mit tegyek?” Azonnal megragadott. Egy testvér megosztott néhány passzust: „Mivel az emberek nem ismerik Isten vezényléseit és Isten szuverenitását, mindig dacosan és lázadó hozzáállással néznek szembe a sorssal, és mindig le akarják vetni Isten hatalmát és szuverenitását, és azt, amit a sors tartogat számukra, hiába remélve, hogy megváltoztathatják jelenlegi körülményeiket és sorsukat. De ez soha nem sikerülhet nekik, és minden lépésnél kudarcot vallanak. Ez a küzdelem, amely a lelkük mélyén zajlik, fájdalmat okoz nekik, és ez a fájdalom belevésődik a csontjaikba, és egyúttal arra készteti őket, hogy fecséreljék az életüket. Mi az oka ennek a fájdalomnak? Isten szuverenitása miatt van, vagy azért, mert valaki szerencsétlennek született? Nyilvánvalóan egyik sem igaz. Alapvetően az emberek által választott utak okozzák, az emberek életvezetési döntései” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.). „A Sátán a hírnevet és a nyereséget használja arra, hogy kontrollálja az emberek gondolatait, elérve, hogy másra se gondoljanak, mint erre a két dologra, és rávéve őket, hogy a hírnévért és nyereségért küszködjenek, a hírnévért és nyereségért szenvedjenek el nehézségeket, a hírnévért és nyereségért tűrjenek el megaláztatást és viseljenek nehéz terheket, a hírnévért és nyereségért áldozzák fel mindenüket, és minden ítéletet vagy döntést a hírnév és nyereség kedvéért hozzanak meg. Ily módon a Sátán láthatatlan béklyókat helyez az emberekre, nekik pedig ezek által megbéklyózva sem képességük, sem bátorságuk nincs, hogy kiszabadítsák magukat. Tudtukon kívül viselik ezeket a béklyókat, ahogy nagy nehézségek árán vánszorognak egyre előre, lépésről lépésre. E hírnév és nyereség kedvéért az emberiség elkóborol Istentől és elárulja Őt, és egyre elvetemültebbé válik. Ily módon egyik generáció a másik után pusztul el a Sátán hírneve és nyeresége közepette” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VI.). Miután a testvér befejezte az olvasást, a következőket osztotta meg: „Évezredek óta a Sátán az ateizmust, a materializmust és az evolucionizmust használja az emberek félrevezetésére és megrontására, aminek következtében tagadják Isten létezését, és tagadják, hogy Isten teremtette a mennyet, a földet és minden dolgot, és ennek eredményeként az emberek eltávolodnak Istentől, és már nem imádják Őt. Nemcsak ez, hanem a Sátán a hírnevet és a nyereséget is felhasználja az emberek megrontására, olyanokat mondva, mint: »Emelkedj a többiek fölé, és öregbítsd őseid hírnevét!«, és »Az ember sorsa a saját kezében van.« Ezeknek az eszméknek és nézeteknek a hatására, amelyeket belénk neveltek, elhisszük, hogy csak a pénz, a hírnév és a nyereség birtokában nyerhetjük el mások tiszteletét, és élhetünk boldog életet. Ezért sokan nap mint nap azért küzdenek és harcolnak, hogy gazdag életet éljenek. Túlóráznak, és végül már fiatalon megbetegszenek. Vannak, akik azért, hogy sikeresek legyenek a karrierjükben, mindenféle trükkhöz és cselhez folyamodnak, kihasználnak és becsapnak másokat, kíméletlenül eltaposva őket, hogy előre jussanak. Még ha sikerrel is járnak, nincs béke a szívükben, és továbbra is szenvedésben élnek. Sokan vannak olyanok is, akik rengeteg erőfeszítést tesznek, de mégsem tudnak kiemelkedni. Ennek eredményeként pesszimistának és reménytelennek érzik magukat, sőt, megcsömörlenek a világtól, és vannak, akik az öngyilkosságot választják, hogy véget vessenek az életüknek. Mindezt az okozza, hogy az embereket a Sátán gyötri.” A testvér közössége mély benyomást tett rám, és eszembe jutottak a megpróbáltatások, amelyeken keresztülmentem. Mivel gyerekkorom óta láttam a szüleimet keményen dolgozni, szorgalmas tanulással orvos akartam lenni, hogy státuszt és tekintélyt szerezzek, ezzel lehetővé téve a családomnak, hogy boldog életet éljen. Ezért rengeteg erőfeszítést tettem. Különösen azután, hogy átkerültem az angol tannyelvű iskolába, még keményebben tanultam. Már nem lógtam a barátaimmal, és még házimunka közben is azon gondolkodtam, mit kell tanulnom. Gyakran tanultam késő éjszakáig is. Hogy jobb legyek, mint az osztálytársaim, napi 12-15 órát tanultam. De végül mégis kudarcot vallottam. Depressziós is lettem, és kénytelen voltam felfüggeszteni az orvosi egyetemre vonatkozó terveimet. Amikor arra gondoltam, hogy messze lemaradtam a barátaim mögött, fájt a szívem, és olyan érzés volt, mintha egy szikla nehezedne a mellkasomra. Úgy éreztem, a jövőm teljesen sötét, és gyakran egész éjjel nem tudtam aludni, azon aggódva, mi lesz velem. Elkezdtem gondolkodni: „Miért lett ilyen nehéz az életem? Végül is miért küzdöttem ilyen keményen? Boldog életre vágytam, akkor miért lesz egyre rosszabb és rosszabb az életem?” De most már megértettem. A szenvedésem gyökere a Sátán általi megrontás volt. Teljesen a pénz, a hírnév és a nyereség rabszolgájává váltam. Isten szavainak leleplezése nélkül nem tudtam volna, hogy a Sátán a pénzt, a hírnevet, a nyereséget és a státuszt használja az emberek megrontására. A státusz, a hírnév és a nyereség a láthatatlan béklyók, amiket a Sátán az emberekre tesz, és nagyon megnehezíti számukra, hogy kiszabaduljanak. Hogy hírnevet és státuszt szerezzek, teljesen átadtam magam a Sátánnak, és végtelen nehézségeket viseltem el. Az, hogy megérthettem ezeket az igazságokat, és felébredhettem – Isten szeretete és üdvössége volt!

Aztán a testvér feltett egy másik kérdést: „Tehát hogyan menekülhetünk ki ebből a szenvedésből?” Majd küldött még néhány passzust: „Függetlenül a képességekben, az intelligenciában és az akaraterőben mutatkozó különbségektől, az emberek mind egyenlők a sors előtt, amely nem tesz különbséget nagyok és kicsik, magasak és alacsonyak, magasztosak és középszerűek között. Azt, hogy ki milyen foglalkozást űz, miből él és mekkora vagyont halmoz fel az életben, nem a szülei, a tehetsége, az erőfeszítései vagy az ambíciói döntik el, hanem a Teremtő határozza meg előre” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.). „Amikor az emberek nem tudnak semmit arról, hogy mi a sors, vagy nem értik Isten szuverenitását, akkor csak makacsul küszködnek és botladoznak a ködben; az az út pedig túl fáradságos és túl sok szívfájdalmat okoz. Tehát amikor az emberek felismerik, hogy Isten szuverén az emberi sors felett, az okosak úgy döntenek, hogy megismerik és elfogadják Isten szuverenitását, és búcsút intenek azoknak a fájdalmas napoknak, amikor »a saját két kezükkel próbáltak jó életet építeni«, ahelyett, hogy tovább küzdenének a sors ellen, és a maguk módján törekednének az úgynevezett életcéljaikra. Amikor valaki Isten nélkül van, amikor nem képes látni Őt, amikor nem képes valóban és világosan megismerni Isten szuverenitását, akkor minden nap értelmetlen, értéktelen és leírhatatlanul fájdalmas. Nem számít, hol van az ember és hogy mi a munkája, a túlélési eszközei és a célok, amelyekre törekszik, nem hoznak mást számára, mint végtelen szívfájdalmat és olyan fájdalmat, amelyen nehéz túljutni, amire nem bír visszatekinteni. Az ember csak akkor tud fokozatosan megszabadulni minden szívfájdalomtól és fájdalomtól, és fokozatosan megszabadulni az emberi élet minden ürességétől, ha elfogadja a Teremtő szuverenitását, aláveti magát az Ő vezényléseinek és elrendezéseinek, és valódi emberi élet elérésére törekszik” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.). „Az ember végső soron csak ember, Isten státuszát és életét pedig egyetlen ember sem pótolhatja. Amire az emberiségnek szüksége van, az nem csupán egy igazságos társadalom, amelyben mindenki jól táplált, egyenlő, és szabad; az emberiségnek Isten üdvösségére van szüksége, valamint arra, hogy Ő ellássa élettel az embert” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 2. függelék: Isten szuverenitást gyakorol az egész emberiség sorsa felett). Miután a testvér felolvasta ezeket a részeket, a következőket osztotta meg: „Isten szuverén az emberiség sorsa felett. Az idők előtt Isten előre elrendelte, hogy milyen családba szülessünk, milyen hivatást folytassunk, és mennyi vagyont birtokoljunk. Teremtett lényként nem szabad a sors ellen küzdenünk, hanem alá kell vetnünk magunkat Isten vezénylésének és elrendezésének, és el kell fogadnunk mindent, amit a Teremtő előkészített számunkra. Csak akkor ismerheti meg a szívünk a békét és az örömöt, és csak akkor élhetünk gondtalanul és könnyedén.” Miután a testvér befejezte a megosztását, arra gondoltam, mennyi kemény munkát és erőfeszítést fektettem abba, hogy elérjem a célomat, és orvos legyek. De ez végül kudarcba fulladt, és nem értettem, miért történt mindez velem. Azért, mert balszerencsésnek születtem, vagy csak nem dolgoztam elég keményen? Most már megértettem, hogy azért szenvedtem annyit, mert nem ismertem Isten szuverenitását. Isten szuverén az emberi sors felett, és olyan dolgok, mint az, hogy milyen családba születek, milyen hivatást folytatok, mennyi vagyont birtoklok az életemben, és hány évesen halok meg, mind előre elrendeltettek Isten által. Ha ki akartam szabadulni a szorongásból és a szenvedésből, el kellett fogadnom Isten szuverenitását, és alá kellett vetnem magam az általa elrendezett helyzeteknek. Mint a közelgő IELTS vizsga esetében, hajlandó voltam elfogadni és alávetni magam, bármi is legyen az eredmény. Az összejövetel után Istenhez imádkoztam: „Ó, Istenem, nagyon köszönöm, hogy részt vehettem ezen az összejövetelen. Csak ma jöttem rá, hogy az emberek minden fájdalmát és nehézségét a Sátán okozza. A Sátán a státuszt, a hírnevet és a nyereséget használta fel, hogy félrevezessen és megrontson engem, tudatlanná téve a Te szuverenitásodról. Emiatt a saját kezembe akartam venni a sorsomat, és így sötétségben éltem. Köszönöm, hogy megvilágosítottál, és lehetővé tetted, hogy átlássak a Sátán cselein. Bármi is legyen a holnapi vizsga eredménye, örömmel elfogadom.” Másnap, amikor vizsgáztam, a szívem nagyon nyugodt volt. Miután probléma nélkül befejeztem a vizsgát, hazamentem. Később megtudtam, hogy átmentem a vizsgán, és nagyon boldog voltam. A következő napokban, miközben arra készültem, hogy Ausztráliába menjek, Mindenható Isten Egyházának összejöveteleire is jártam. Ezalatt az idő alatt sokat olvastam Mindenható Isten szavaiból. Megértettem Isten munkájának három szakaszát az emberiség megmentésére, Isten neveinek misztériumát, a megtestesülés misztériumát, a Biblia belső igazságait, Isten utolsó napokban végzett ítélő munkáját és még sok mindent. Szívemből elfogadtam, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus.

Egy idő után elkezdtem hirdetni az evangéliumot a szüleimnek és a testvéreimnek, és mindannyian elfogadták Isten új munkáját. Látva az orosz-ukrán háború kitörését és a mindenhol gyakran előforduló csapásokat, rájöttem, hogy Isten munkája a végéhez közeledik. De sokan még mindig nem fogadták el Isten üdvösségét, és rájöttem, hogy az evangélium hirdetése most hihetetlenül fontos. Ha Ausztráliába mennék, korlátozott időm lenne a kötelességem teljesítésére. De ezt az ausztráliai lehetőséget olyan nehéz volt megszerezni, és ha nem mennék, az összes korábbi erőfeszítésem kárba veszne. Milyen lenne akkor a jövőm? Nem akartam elszalasztani ezt a jó lehetőséget. A családom, a szomszédok és a barátaim mind tudták, hogy Ausztráliába készülök, így ha nem mennék, mit gondolnának rólam? Ennél is fontosabb, hogy több pénzt akartam keresni, és gazdag életet élni, és ha nem megyek tanulni, nem tudom valóra váltani a kívánságomat. Az egyik oldalon a tanulmányaim álltak, a másikon pedig a kötelességem. Nagyon vívódtam, hogy melyik utat válasszam.

Egy nap megnéztem az „Anyai szeretet” című filmet Mindenható Isten Egyházának weboldalán. Volt benne néhány rész Isten szavaiból, ami különösen megérintett. Mindenható Isten azt mondja: „Az emberi tudás nem csupán alapvető tételeket és egyszerű doktrínákat foglal magában, hanem gondolatokat és nézeteket is, valamint emberi abszurditást, előítéleteket és sátáni mérgeket. Van olyan tudás is, amely félre tudja vezetni és meg tudja rontani az embereket – ez a Sátán mérge és daganata, és amint valaki elfogadta ezt a tudást és megérti azt, a Sátán mérge daganattá nő a szívében. Ez a daganat az egész testében elterjed, elkerülhetetlenül halált eredményezve, amennyiben nem gyógyítják meg Isten szavai és az igazság. Vagyis minél több tudást nyernek az emberek, minél többet fognak fel, annál kevésbé valószínű, hogy hisznek Isten létezésében. Tulajdonképpen inkább megtagadják Őt és ellenállnak Neki, mivel a tudás olyan valami, amit látni és érinteni tudnak, és leginkább az életükben lévő dolgokhoz kapcsolódik. Az emberek tanulhatnak és sok tudást szerezhetnek az iskolában, azonban vakok a tudás forrására és annak kapcsolatára a szellemi birodalommal. Az emberek által elsajátított és felfogott tudás nagy része ellenkezik Isten szavainak igazságával, különösen a filozófiai materializmus és az evolúció tartozik az ateizmus eretnekségeihez és téveszméihez. Kétségkívül olyan téveszmék halmaza ez, amelyek ellenállnak Istennek. [...] Mindenesetre ezek az intellektuális dolgok helytelen képet adnak az embereknek és eltérítik őket Istentől. Nem számít, hogy elhiszitek-e ezt vagy sem, vagy hogy ma el tudjátok-e fogadni – el fog jönni a nap, amikor el fogjátok ismerni ennek tényét. Vajon valóban értitek, hogyan vezetheti a tudás az embereket pusztulásba és a pokolba?” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A gyakorlás útja az ember beállítottságának megváltoztatása felé). „Meg tudjátok mondani Nekem, hogy mi a csuda ez a tudás? Vajon nem a Sátán által az emberbe csepegtetett életszabályok és -filozófiák, mint például az, hogy »szeresd a Pártot, szeresd az országot, és szeresd vallásodat« és »a bölcs ember enged a körülményeknek«? Vajon nem az élet »magasztos eszményei« ezek, amelyeket a Sátán az emberbe nevelt, mint amilyenek a nagy emberek ideái, a hős alakok híres vagy bátor szellemének feddhetetlensége, vagy a harcművészeti regények főhőseinek és kardvívóinak lovagiassága és jószívűsége? Ezek az eszmék befolyásolják egyik generációt a másik után, és minden generáció tagjaival elfogadtatják ezeket az eszméket. Folyamatosan küzdenek a »magasztos eszményeket« hajszolva, amelyekért még az életüket is feláldozzák. Ez az az eszköz és megközelítés, amely által a Sátán megrontja az embereket a tudással. Tehát miután a Sátán erre az útra tereli az embereket, vajon képesek alávetni magukat Istennek és Őt imádni? Képesek elfogadni Isten szavait és az igazságra törekedni? Egyáltalán nem, mivel a Sátán tévútra vezette őket” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VI.). Miután elolvastam ezeket a részeket Isten szavaiból, megértettem, hogyan használja a Sátán a tudást az emberek megrontására. Ahogy ebben a filmben is, a főszereplő anyja nem talált jó állást, mert nem volt felsőfokú végzettsége, és a cégénél sem volt lehetősége az előléptetésre. Ezért remélte, hogy a gyermeke bejut egy jó egyetemre, hogy jó állást találhasson, magasabb pozícióba kerülhessen, és hírnevet és nyereséget szerezhessen. A Sátán a tudást használja az emberek megrontására, elhitetve velük, hogy csak tudással és diplomával lehet jó jövőjük, és hogy a tudás azt jelenti, hogy az ember mindent megkaphat. Nem hiszik el, hogy Isten teremtett mindent, és nem hisznek Isten szuverenitásában. Az ilyen gondolatok ellenségesek Istennel szemben. A Sátán a tudást és a tudományt is felhasználja arra, hogy mindenféle sátáni mérget csepegtessen az emberekbe, és minél több tudást szereznek az emberek, annál romlottabbá és arrogánsabbá válnak. Minél tanultabbak az emberek, annál inkább törekszenek a státuszra és a hírnévre, és vágynak a fényűző életre. Harcolnak egymással a hírnévért és a nyereségért, akár minden eszközt bevetve. Ha ezek a vágyak nem teljesülnek, lehangoltak lesznek, és vannak, akik annyira szenvednek, hogy az öngyilkosságot választják. Minél inkább törekszenek az emberek a tudásra, annál távolabb kerülnek Istentől. Én is a Sátán által megmérgezettek között voltam. Gyerekkorom óta a saját erőfeszítéseimmel és a tudás tanulásával akartam megváltoztatni a sorsomat. Ezért nagyon keményen dolgoztam, és sokat szenvedtem. Végül depressziós lettem, és az életem még rosszabbra fordult. Most már megértettem, hogy a Sátán a tudást használta arra, hogy egy visszaút nélküli útra csábítson. Ha ezen az úton haladtam volna tovább, biztosan egyre mélyebben megrontott volna a Sátán, végül vele együtt a pokolba jutottam volna. Az ember sorsa Isten kezében van, én mégis mindig a tudás által akartam megváltoztatni a sorsomat. Hát nem Isten elrendelése ellen mentem? Ha belegondolok, a tudás valóban megváltoztathatná a sorsomat? Valóban szerezhetnék pénzt és hírnevet a tudás által? Ez boldog életet adhatna a szüleimnek és a családomnak? Vannak, akik nagyon műveltek és magas tudományos fokozattal rendelkeznek, de nem találnak ideális állást, vagy nem keresnek sok pénzt. Eközben mások, akik nem tanultak, vagy nincs sok tudásuk, végül nagy vagyonra tesznek szert. Ebből láthatjuk, hogy az ember sorsát már régóta előre elrendelte Isten. Ennek semmi köze ahhoz, hogy mennyi tudásuk van. Ezeken a kérdéseken töprengtem, miközben a filmet néztem.

Aztán még többet olvastam Isten szavaiból. Mindenható Isten azt mondja: „Amikor az emberek valóban ismerik Istent, megértik az igazságot és elnyerik az igazságot, a világnézetük és az életszemléletük valódi változáson megy át, amit követően valódi változás történik az életfelfogásukban is. Amikor az emberek helyes életcélokkal rendelkeznek, képesek az igazságra törekedni, és az igazságnak megfelelően viselik magukat, amikor teljesen alávetik magukat Istennek és az Ő szavai szerint élnek, amikor szívük mélyén megalapozottnak és megvilágosodottnak érzik magukat, a szívük pedig mentes a sötétségtől, és amikor teljesen szabadon és felszabadultan élhetnek Isten jelenlétében, csak akkor érnek el valódi emberi életet, és csak akkor válnak az igazság és az emberi mivolt birtokosaivá. Ezenkívül minden igazság, amit megértettél és megszereztél, Isten szavaiból és Magától Istentől származik. Csak akkor lesz a legértelmesebb az életed, ha elnyered a Magasságos Isten – a Teremtő – jóváhagyását, és Ő azt mondja, hogy te egy megfelelő színvonalú teremtett lény vagy, és hogy megéled az emberi hasonlatosságot” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerhető meg az ember természete?). „Összpontosítsatok arra, hogy keményen dolgozva törekedjetek az igazságra, és minden problémátokat képesek lesztek megoldani. Ha meg tudjátok oldani a saját problémáitokat, akkor haladni fogtok és növekedni fogtok. Amikor az emberek tapasztalnak, amíg el nem jő a nap, hogy az életszemléletük és a létezésük értelme és alapja teljesen megváltozik, amikor egészen a csontjaikig átalakulnak és valaki mássá válnak, nem hihetetlen ez? Ez hatalmas változás, eget rengető változás. Csak akkor rendelkezel majd egy emberi lény hasonlatosságával, ha érdektelenné vált számodra a hírnév, a gyarapodás, a státusz, a pénz, az élvezet, a hatalom és a világ dicsősége, és könnyen le tudsz mondani ezekről. Akiket Isten végső soron teljessé fog tenni, azok ebbe a csoportba tartoznak: az igazságért élnek, Istenért élnek, és azért élnek, ami igazságos. Ez az igazi emberi lény hasonlatossága” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Korábban azt hittem, hogy csak a tudás megszerzésével és több pénz keresésével lehet jó jövőm, de a valóságban ezek a dolgok mind üresek. A tudás nem változtathatja meg a sorsomat. Még ha szereznék is tudást és keresnék is pénzt, ez nem hozhatna békét a szívembe. Isten szavainak olvasása után rájöttem, hogy a tudás nem változtathatja meg a sorsomat, és hogy csak az igazságra való törekvéssel és Isten szavai szerint élve kaphatja meg az ember Isten jóváhagyását, és lehet jó sorsa. Istenben hinni és az igazságra törekedni az egyetlen módja annak, hogy értékes és értelmes életet éljünk. Ebben a világban sokan versengenek egymással, hogy pénzt keressenek és több anyagi élvezethez jussanak, mindenféle rossz dolgot cselekedve. Ezek az emberek kihasználnak és becsapnak másokat, hogy sikereket érjenek el a karrierjükben, de küzdenek és nyugtalanok belül. Így élni olyan fájdalmas! Csak azáltal, hogy hiszünk Istenben, esszük és isszuk az Ő szavait, elengedjük ezeket a sátáni filozófiákat, és Isten szavai szerint élünk, kerülhetjük el a Sátán kínzását, és élhetünk értelmes életet. Isten szavai megnyitották a szívemet. Rájöttem, hogy az emberek élhetnek gazdagság, hírnév vagy státusz nélkül, de Isten oltalma és útmutatása nélkül nehéz túlélni. Most mindennap eszem és iszom Isten szavait és végzem a kötelességemet, és bár nem tettem szert a világ által nagyra tartott hírnévre vagy státuszra, Isten szavainak olvasása által fokozatosan megélem a normális emberi mivoltot, megismerem a romlottságomat és sátáni természetemet, és gyakorlom azt, hogy mindent az igazság szemszögéből lássak. Ez egy igazán értelmes élet! Ha Ausztráliába mennék tanulni, még ha gazdagságot, hírnevet és sikert is szereznék, nem nyerném el az igazságot és az életet. Akkor nem élném le hiába az életemet? Meg kellett változtatnom az életszemléletemet. Többé nem a világi gazdagságot, státuszt vagy tekintélyt fogom hajszolni, hanem azon leszek, hogy jól végezzem a kötelességemet, és az igazságra törekedjek. Csak így élve van értéke és értelme az életnek.

Egy nap egy összejövetelen a testvérek felolvastak egy részt Isten szavaiból, ami igazán megérintette a szívemet. Mindenható Isten azt mondja: „Tudatában vagy-e a vállaidra nehezedő súlynak, a megbízatásodnak és a felelősségednek? Hol van a történelmi küldetéstudatod? Hogyan fogsz a következő kor gazdájaként megfelelően szolgálni? Erősen tudatában vagy-e gazda voltodnak? Hogyan kellene megmagyarázni a »mindenek gazdája« jelentését? Valóban minden élőlény és minden fizikai dolog gazdája a világon? Milyen terveid vannak a munka következő szakaszának folytatására? Hány ember vár rád, hogy pásztorold őket? Nehéz-e a feladatod? Ők szegények, szánalomra méltók, vakok és tanácstalanok, és jajgatnak a sötétségben – merre van az út? Mennyire áhítoznak a világosságra, amely mint egy hullócsillag, hirtelen alászáll, és eloszlatja a sötétség erőit, amelyek már oly sok éve elnyomás alatt tartják az embert! Szorongva reménykednek, és éjjel-nappal epekednek ez után – ki ismerheti meg ezt teljesen? Még azon a napon is, amikor a fény tovasuhan, ezek a mélységesen szenvedő emberek tovább raboskodnak egy sötét tömlöcben a szabadulás reménye nélkül – mikor szűnik meg a sírásuk? Rettenetes eme törékeny lelkek szerencsétlensége, akik sohasem pihenhettek meg, és akiket régóta ebben a megkötözött állapotban tartottak a könyörtelen kötelékek és a dermedt történelem. Ki hallotta hát meg a jajveszékelésük hangját? Ki látta a nyomorúságos állapotukat? Eszedbe jutott-e valaha, hogy milyen bánatos és aggódó Isten szíve? Hogyan tudja elviselni az ártatlan emberiség látványát, amit a saját kezével teremtett, miközben az ilyen kínokat szenved el? Elvégre az emberi lények áldozatok, akiket megmérgeztek. És jóllehet az ember a mai napig fennmaradt, ki gondolta volna, hogy az emberiséget már rég megmérgezte a gonosz? Már elfelejtetted, hogy te is az áldozatok egyike vagy? Nem akarsz-e azért küzdeni Isten iránti szeretetedből, hogy megmentsd mindezeket a túlélőket? Nem akarod-e minden erődet annak szentelni, hogy visszafizesd Istennek, Neki, aki úgy szereti az emberiséget, akár a saját testét és vérét? Pontosan hogyan fognád fel, hogy Isten felhasznál téged, hogy rendkívüli életedet megéld? Valóban megvan-e benned az elszántság és a hit ahhoz, hogy egy kegyes, Istent szolgáló ember tartalmas életét éld?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell a jövőbeni küldetésedhez hozzáállnod?). Miután elolvastam ezt a részt Isten szavaiból, szégyelltem magam. Hazámban, Nepálban még mindig sokan vannak, akik nem kapták meg Isten üdvösségét. A Sátán hatalma alatt élnek, rendkívüli szenvedésben, reményt sem látva. Az utolsó napokban Isten testet öltött, hogy megmentse az emberiséget, és Isten azt reméli, hogy az emberek meghallják az Ő hangját, és visszatérnek a Teremtő oldalára, hogy elnyerjék a Teremtő üdvösségét. Isten kegyelme által kihozott a sötétségből a fényre, lehetővé téve, hogy meghalljam az Ő hangját, ezért felelősségem volt, hogy több embernek hirdessem Isten evangéliumát. Ha Ausztráliába mennék tanulni, ott nagy tanulmányi nyomás nehezedne rám, és kérdéses volt, hogy tudnék-e összejövetelekre járni és a kötelességemet végezni. Szalasszam el ezt a lehetőséget az igazság elnyerésére és a megmentésemre csak azért, hogy egy világi jövőt hajszoljak? Ráadásul a nagy katasztrófák már elkezdődtek, és bármikor kitörhetnek világháborúk, mégis sokan nem tudnak Isten új munkájáról. Ha csak a saját jövőm miatt aggódnék, teljesen hiányozna belőlem a lelkiismeret! Erre gondolva elhatároztam, hogy lemondok az ausztráliai tanulás lehetőségéről, és helyette az igazságra törekszem, és rendesen végzem a kötelességemet.

Most már két éve végzem a kötelességemet Isten házában, és a kötelességem során sok olyan igazságot megértettem, amit korábban nem fogtam fel. Mindennap eszem és iszom Isten szavait, végzem a kötelességemet, és nagyon teljes életet élek. Megtapasztaltam, hogy csak úgy lehet értelmes életet élni, ha képesek vagyunk megfelelően végezni a teremtett lényként kapott kötelességünket. Hála legyen Mindenható Istennek!