Szegény családban nőttem fel, tíz testvérem volt. Már fiatalon sok pénzt akartam keresni, hogy kiemeljem a családomat a szegénységből. Különösen inspiráló volt, amikor a főiskolai éveim alatt egy diáktársam meghívott egy üzleti szemináriumra, ahol az előadók megosztották a tapasztalataikat arról, hogyan emelkedtek fel a szegénységből a gazdagságba. Én is sikeres üzletasszony akartam lenni, és arra vágytam, hogy sok pénzt keressek, saját házam és autóm legyen, és beutazhassam a világot. Így azok, akik ismertek, példaképként tekintenek majd rám, a szegény lányra, aki kitör a szegénységből, és csodálnak. A diploma megszerzése után az Egyesült Arab Emírségekbe mentem, és recepciósként dolgoztam egy cégnél. Mivel alacsony volt a jövedelmem, folyamatosan részmunkaidős állásokat kerestem. Gyakran a nappali munkám mellett éjjel egy mellékvállalkozást is vittem. Különböző befektetésekkel is próbálkoztam, de mindegyik kudarccal végződött, és az életem még nehezebbé vált. Akkoriban eléggé elcsüggedtem, és nem értettem: olyan keményen dolgoztam, hogy pénzt keressek, mégis miért alakulnak mindig így a dolgok? Miért vallok kudarcot folyton, bármilyen keményen is dolgozom vagy fektetek be? Teljesen kimerültnek éreztem magam.

2020 februárjában elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokban végzett munkáját. Volt Isten szavainak egy részlete, amely igazán megérintett. Mindenható Isten azt mondja: „Az emberi faj tagjaiként és odaadó keresztényekként mindannyiunk felelőssége és kötelezettsége az, hogy az elménket és a testünket felajánljuk Isten megbízatásának beteljesítésére, mivel teljes lényünk Istentől jött, és Isten szuverenitásának köszönhetően létezik. Ha az elménket és a testünket nem Isten megbízatásának és az emberiség igaz ügyének szánjuk oda, akkor a lelkünk szégyellni fogja magát azok előtt, akik vértanúhalált haltak Isten megbízatásáért, és még inkább szégyellni fogja magát Isten előtt, aki mindent megadott nekünk” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 2. függelék: Isten szuverenitást gyakorol az egész emberiség sorsa felett). Mindenható Isten szavaiból megértettem, hogy teremtett lényekként teljesítenünk kell egy teremtett lény kötelességét, mivel ez a mi felelősségünk és kötelezettségünk. Ez azért van, mert Isten mindent elrendezett számunkra, beleértve a családunkat, a szüleinket és a környezetet, amelyben felnövünk – mindezt Isten már régen elrendelte, és teremtett lényként viszonoznunk kell az Ő szeretetét. Mélyen megérintettek Isten szavai, és végezni akartam a kötelességemet, hogy viszonozzam Isten szeretetét. De oly kevés igazságot értettem, hogy nem tudtam ellenállni a pénz kísértésének, és a szívem folyamatosan a pénzkeresésre összpontosított.

Később recepciósból HR-asszisztens lettem, és a fizetésem is emelkedett. De nem voltam túl boldog, mert ez a munka nem tehetett gazdaggá, és mások sem csodáltak miatta. Ha így folytatom, mikor tudok majd otthon házat építeni, javítani a családom életén, és elvinni őket utazni? Tehát magasabb fizetésű állást kellett találnom, vagy több mellékes munkát kellett vállalnom. Így több önéletrajzot küldtem szét. Nem sokkal később új munkába kezdtem egy másik cégnél, az értékesítési osztályon adminisztratív asszisztensként. Nagyon boldog voltam, mert a fix fizetés mellett jutalékok is voltak, és amennyiben jól teljesíttem, prémiumot is kaptam. Azt gondoltam: „Végre van esélyem több pénzt keresni, és ha már felépült a házam otthon, az ottani emberek biztosan felnéznek majd rám és csodálnak.” Mivel új munkahely volt, és nem volt tapasztalatom, sok időt kellett tanulással töltenem ahhoz, hogy elérjem a kívánt magas jövedelmet. Hogy több pénzt keressek, gyakran túlóráztam. Abban az időben minden időmet és energiámat a munkára fordítottam. A munkahelyemen gyakran rendszertelenül ettem, sőt néha el is felejtettem enni. Különösen, amikor a menedzseremnek vagy a munkatársaimnak sürgősen szükségük volt rám valamihez, folytatnom kellett a munkát, még akkor is, ha beteg voltam. Akkoriban evangéliumi munkás voltam, de túlságosan el voltam foglalva a munkával ahhoz, hogy hirdessem az evangéliumot. Még miután hazaértem, akkor is dolgoztam. Amikor a vezető megkért, hogy legyek vendéglátó néhány összejövetelen, többnyire elutasítottam, mert nem volt időm Isten szavain elmélkedni. Ráadásul egész napos munka után már fáradt voltam, és nem volt több energiám vendéglátói feladatot ellátni az összejövetelen, csak pihenni akartam. Abban az időben gyakran volt, hogy nem figyeltem az összejöveteleken, és sokszor munka közben vettem részt az online összejöveteleken. Néha még el is aludtam közben. Mivel csak a pénzkeresésre összpontosítottam, az evangélium hirdetésében elért eredményeim gyengék voltak. Nagy bűntudatot éreztem, és arra gondoltam: „A munkámat még akkor is hajlandó voltam folytatni, ha fáradt vagy beteg voltam, de a kötelességemet felületesen kezeltem és passzívan végeztem.” Bár éreztem némi önvádat, jó voltam abban, hogy megbocsássak magamnak, és azt gondoltam: „Még új vagyok az értékesítésben, de ha jobb leszek benne, több időm lesz a kötelességemre.” Azonban a dolgok nem úgy alakultak, ahogy vártam. Minél jobban megismertem a munkát, annál tovább kellett dolgoznom. Nemhogy nem lett több szabadidőm, hanem még elfoglaltabb lettem. A szívem nyugtalankodni kezdett, mert tudtam, hogy teremtett lényként a kötelességem a kötelezettségem és a felelősségem, és hogy a kötelességemet megfelelően kellene végeznem, hogy viszonozzam Isten szeretetét. Én azonban nem végeztem megfelelően a saját kötelességemet. Ugyanakkor nagyon féltem is, mert mindig világi dolgokra törekedtem – a szívem egyre távolabb sodródott Istentől. Nem éreztem a Szentlélek útmutatását a kötelességemben, és az evangélium hirdetésében sem voltam eredményes. A szívemben Istenhez imádkoztam: „Mindenható Isten, úgy érzem, eltévedtem. Nem érzem sem a Szentlélek munkáját, sem a Te útmutatásodat. Kérlek, segíts nekem!”

Később Isten szavainak egy részletét olvastam. Mindenható Isten azt mondja: „Hát nincsenek-e sokan köztetek, akik ingadoztak már a helyes és a helytelen között? Minden küzdelemben a pozitív és negatív, a fekete és fehér között – család és Isten, gyermekek és Isten, harmónia és szakítás, gazdagság és szegénység, státusz és hétköznapiság, támogatottság és elutasítás, és egyebek között – bizonyára nem arról van szó, hogy ne lennétek tisztában a döntésekkel, amelyeket meghoztatok! A harmonikus és a széthullott család közül az előbbit választottátok, és ezt minden habozás nélkül tettétek; a vagyon és a kötelesség közül ismét az előbbit választottátok, még csak nem is akartatok visszatérni a rossz útról; a luxus és a szegénység közül az előbbit választottátok; amikor gyermekeitek, feleségeitek és férjeitek, illetve Én közöttem választottatok, az előbbieket választottátok; az elképzelések és az igazság közül pedig mégis az előbbit választottátok. Szembesülve mindenféle gonosz tetteitekkel, egyszerűen elvesztettem a belétek vetett hitemet, egyszerűen megdöbbentem. Váratlanul ért, hogy a szívetek ennyire képtelen ellágyulni. A szívem vére, amit sok éven át áldoztam, meglepő módon nem adott Nekem mást a részetekről, mint elhagyatottságot és lemondást, de reményeim irántatok minden egyes nappal nőnek, mert az én napom mindenki előtt teljesen kendőzetlenül feltárul. Ti azonban még mindig sötét és gonosz dolgokra törekedtek, és nem vagytok hajlandóak lazítani szorításotokon. Mi lesz tehát számotokra a végkimenetel? Elgondolkodtatok valaha is ezen alaposan? Ha újra választanotok kellene, akkor mi lenne az álláspontotok? Továbbra is a korábbi? Még mindig csalódást és fájdalmas bánatot okoznátok Nekem? Szívetekben még mindig csak egy csöppnyi melegség lenne? Még mindig nem lennétek tudatában, mit tegyetek, hogy megvigasztaljátok a szívemet? Ebben a pillanatban mit választotok?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Kihez vagy hű?). Amit Isten leleplez, az az akkori állapotom. Sokszor tudjuk, mi a helyes és mi a helytelen, mik a pozitív dolgok és mik a negatívak, mégis ezeket a helytelen és negatív dolgokat választjuk. Mióta elfogadtam Mindenható Isten munkáját, tudtam, hogy teremtett lényként teljesítenem kell a kötelességemet, de egész nap keményen dolgoztam, és rengeteg időt és energiát fordítottam arra, hogy mások csodáljanak és irigyeljenek, hogy több pénzt szerezzek, és jobb anyagi életet élvezhessek. A kötelességemet egyáltalán nem teljes szívvel végeztem. Este, munka után, amikor a kötelességemre kellett volna időt szakítanom, csak azon gondolkodtam, hogyan kereshetnék több pénzt; egyáltalán nem volt kedvem ahhoz, hogy az evangéliumot hirdessem és a kötelességemet végezzem. Azt gondoltam, elég, ha végzem a kötelességem, és egyáltalán nem törődtem azzal, hogy a kötelességem hoz-e bármilyen eredményt. Láttam, hogy egyáltalán nem vettem komolyan a kötelességemet. Hittem Istenben, de nem tudtam igazán követni Őt, továbbra is a világi dolgokat választottam, és egy nem hívő útján jártam. Mivel Isten még mindig ad esélyt arra, hogy a kötelességemet végezzem, meg kell ragadnom és becsülnöm kell ezt, és az időmet és energiámat az igazságra való törekvésre és a kötelességem teljesítésére kell fordítanom. Ez a legértékesebb és legértelmesebb dolog. Ettől kezdve elkezdtem aktívan részt venni az összejöveteleken, és többé nem hagytam, hogy a munkahelyi elfoglaltság a kötelességem útjába álljon. Korábban, miután hazaértem, túlóráztam, még este 11-kor is felvettem munkával kapcsolatos hívásokat, de most már este 8 után nem fogadtam semmilyen munkával kapcsolatos hívást, és nem néztem meg az üzeneteket. Korábban ritkán imádkoztam, és nem tartottam rendszeresen lelki csendességet, de most már korán keltem, hogy Isten szavait olvassam, himnuszokat hallgassak, és tapasztalati tanúságtételekről szóló videókat nézzek. A szabadnapom délelőttjén meghívtam az evangélium lehetséges befogadóit összejövetelekre, délután pedig velük tartottam összejövetelt. Még a munkahelyi szüneteimet is arra használtam, hogy sietve végezzem a kötelességemet. Ezt gyakorolva a szívem békét és örömöt érzett.

Nem sokkal később egy barátom meghívott, hogy csatlakozzam egy befektetéshez, azt ígérve, hogy ha csatlakozom, sok pénzt kereshetek, és nemcsak autót vehetek, hanem házat is építhetek, sőt, más országokba is elutazhatok. Ezek mind az én álmaim voltak! Azt gondoltam magamban: „A befektetés csak annyi, hogy pénzt teszek bele, és minden hónapban lesz profit, tehát nem fogja befolyásolni a kötelességemet.” Így a nővéremmel 500 000 pesót költöttünk a befektetésre. A befektetés utáni első két hónapban kaptunk profitot, de a harmadik hónapban abbahagyták a kifizetést, ezért visszakértük a pénzünket, de ők folyton kifogásokat kerestek, és elutasították. Dühös voltam. Vissza akartam szerezni a tőkét, de bármennyire is próbálkoztam, nem sikerült. Nagyon feldúlt voltam, mivel ezt a pénzt tettem félre, hogy hazaküldjem házépítésre. Nem akartam mást, csak gyorsan megtalálni a módját, hogy visszaszerezzem a befektetésen elvesztett pénzt. Így még keményebben dolgoztam, gyakran túlóráztam. De a fizetésem késett a cég átalakítása miatt. Akkoriban nem sok pénzem maradt, és már a bérleti díj kifizetése vagy az élelemvásárlás is problémát jelentett. Ezek a dolgok lefoglalták a szívemet, és ismét passzívvá és felületessé váltam a kötelességemben. Csak meghívtam az evangélium lehetséges befogadóit az összejövetelekre, de valójában nem értettem meg és nem oldottam meg a problémáikat. Rájöttem, hogy ha így folytatom, az állapotom csak egyre rosszabb lesz, és a végén elveszíthetem a Szentlélek munkáját, és Isten elhagyhat. Ezért Istenhez imádkoztam: „Ó, Istenem, az elmúlt három hónapban a saját munkámat a kötelességem elé helyeztem. A szívemet teljesen lefoglalta a pénzkeresés és a befektetésem visszaszerzése. Ó, Istenem, kérlek, ne hagyj el! Kérlek, világosíts meg, és vezess vissza a Te oldaladra, a helyes útra! El akarom engedni azokat a dolgokat, amelyek megzavarják a szívemet és eltávolítanak Tőled.”

Ezután elolvastam egy részletet Mindenható Isten szavaiból. Mindenható Isten azt mondja: „Az ember sorsát Isten keze irányítja. Te képtelen vagy irányítani magadat: még ha az ember mindig a saját érdekében rohan és szorgoskodik is, továbbra is képtelen irányítani magát. Ha ismerhetnéd a saját kilátásaidat, ha irányíthatnád a saját sorsodat, akkor is teremtett lény lennél? Röviden, függetlenül attól, hogy Isten hogyan munkálkodik, minden munkája az ember érdekében történik. Éppen úgy, mint ahogy Isten azért teremtette az eget, a földet és minden dolgot, hogy az embert szolgálja: Isten az ember számára teremtette a Holdat, a Napot és a csillagokat, az ember számára teremtette az állatokat és növényeket, az ember számára teremtette a tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet, és így tovább – ez mind az ember létezéséért lett teremtve. És így, függetlenül attól, hogy Isten hogyan fenyíti és ítéli meg az embert, mindez az ember üdvösségéért történik. Még ha meg is fosztja az embert testi reményeitől, ez az ember megtisztítása érdekében történik, az ember megtisztítása pedig az ember létezéséért történik. Az ember rendeltetési helye a Teremtő kezében van, tehát hogyan tudná az ember irányítani önmagát?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember normális életének helyreállítása és eljuttatása csodálatos rendeltetési helyére). Isten szavaiból megértettem, hogy egy ember sorsa Isten kezében van, és hogy az emberek nem tudják megváltoztatni a sorsukat. Bármennyire is keményen dolgoznak az emberek, hogy elérjék a céljaikat, vagy bármennyire is vágynak egy kényelmes és szép életre, az, hogy elérik-e vagy sem, nem rajtuk múlik. Pontosan úgy, ahogy az én esetemben is történt – munkahelyet akartam váltani és befektetni, hogy több pénzt keressek, megvalósítsam az álmaimat, és fényes jövőm legyen. De nemcsak hogy nem kerestem több pénzt, hanem a befektetésem kudarcot vallott, és sokat veszítettem, ráadásul rengeteg időt és energiát is pazaroltam. Nem teljesítettem a kötelességemet, és az életem még rosszabb lett. Ebből megértettem, hogy az, hogy egy ember gazdag-e vagy szegény, már régen elrendeltetett, még a születése előtt. Ha Isten úgy rendelte, hogy a gazdagság és a szerencse nem szerepel a sorsomban, akkor bármilyen keményen is dolgozom a pénzkeresésért, a végén csak kudarcot vallok.

Később még több Isten szavát olvastam, és még tisztábban láttam a problémáimat. Mindenható Isten azt mondja: „Az, hogy »a pénz mozgatja a világot«, a Sátán filozófiája. Ez uralkodik az egész emberiség körében, minden emberi társadalomban; mondhatnánk, hogy ez egy irányzat. Ez azért van, mert minden olyan ember szívébe beleivódott, aki először nem fogadta el ezt a mondást, de aztán hallgatólagosan elfogadta, amikor kapcsolatba került a valós élettel, és azt kezdte érezni, hogy ezek a szavak valójában igazak. Ez vajon nem az a folyamat, amely során a Sátán megrontja az embert? Lehet, hogy az embereknek nem egyforma szintű tapasztalati tudása van ezzel a mondással kapcsolatban, de mindenkinek megvan a maga értelmezési és elfogadási szintje – ami ezt a mondást illeti – a körülötte történt dolgok és a saját személyes tapasztalatai alapján. Nem így van? Függetlenül attól, hogy valakinek mennyi tapasztalata van ezzel a mondással kapcsolatban, milyen negatív hatása lehet valakinek a szívére? Valami feltárul a jelen világban élő emberek emberi beállítottságán keresztül, mindegyikőtöket beleértve. Mi az? A pénz imádata. Vajon nehéz ezt eltávolítani valakinek a szívéből? Nagyon nehéz! Úgy tűnik, hogy a Sátán valóban mélyen megrontotta az embert! A Sátán a pénzt használja arra, hogy az embereket kísértse, és megrontja őket, hogy imádják a pénzt és tiszteljék az anyagi dolgokat. S hogyan nyilvánul meg ez a pénzimádat az emberekben? Úgy érzitek, hogy pénz nélkül nem tudnátok életben maradni ebben a világban, hogy akár egyetlen nap is lehetetlen lenne pénz nélkül? Az emberek státusza azon alapul, hogy mennyi pénzük van, akárcsak a tisztelet, amit kivívnak. A szegények háta szégyenteljesen meggörnyed, míg a gazdagok élvezik a magas státuszukat. Büszkén kihúzzák magukat, hangosan beszélnek és arrogánsan élnek. Milyen hozadéka van ennek a mondásnak és irányzatnak az emberek számára? Nem úgy van, hogy sokan bármilyen áldozatot meghoznak azért, hogy pénzt szerezzenek? Nem veszítik el sokan a méltóságukat és a tisztességüket a még több pénz utáni hajszában? Nem veszítik el sokan a pénz miatt a lehetőséget, hogy teljesítsék kötelességüket és kövessék Istent? Nem az a legnagyobb veszteség az emberek számára, ha elveszítik az esélyt az igazság elnyerésére és az üdvösségre? Nem gonosz a Sátán, hogy ezt a módszert és ezt a mondást használja arra, hogy az embert ilyen mértékben megrontsa? Hát nem egy aljas csel ez?” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló V.). Isten szavaiból megértettem, hogy „a pénz mozgatja a világot” egy sátáni filozófia. Kezdetben nem láttam tisztán ezzel a mondással kapcsolatban, és csak annyit tudtam, hogy pénz nélkül az emberek nem élhetnek jó életet, és nem kaphatják meg, amit akarnak. Most, hogy belegondolok, ez valóban egy olyan módszer, amelyet a Sátán az emberek megrontására használ. A Sátán pénzzel rontja meg és csábítja el az embereket, elhitetve velük, hogy csak akkor fognak tiszteletet kapni, akkor tudnak megállni a lábukon a társadalomban, és akkor néznek fel rájuk, ha van pénzük. E sátáni filozófiák szerint éltem, és a pénzkeresés utáni vágy töltött el. Nem elégedtem meg a havi fix jövedelemmel, ezért befektetésekbe kezdtem. Azt gondoltam, így több pénzt kereshetek és megvalósíthatom az álmaimat – házat építhetek, utazhatok a családommal, és olyan életet élhetek, amire mások felnéznek és csodálnak. A pénz és az anyagi élvezetek hajszolása közben folyamatosan félretettem a kötelességemet, és a szívem egyre távolabb sodródott Istentől. Sötétségben éltem, és nem éreztem a Szentlélek munkáját. Most már tisztán láttam a Sátán cselszövéseit és összeesküvéseit, nevezetesen, hogy a pénz csapdájába akarja ejteni az embereket, elfordítani a szívüket Istentől, és rávenni őket, hogy elárulják Őt, míg végül vele együtt a pokolba vettetnek. Azt is láttam, hogy sok gazdag ember – bár fényűző életet él, és bármit megvehet, amit akar, mint például gyönyörű házakat, drága autókat és így tovább, látszólag gondtalanul élve – valójában nem boldog. Néhányan hosszú ideig alkoholt és kábítószert fogyasztanak, és az ezek okozta súlyos betegségekben halnak meg, és semmilyen vagyon vagy státusz nem mentheti meg az életüket. Mások hosszú éveken át keményen dolgoznak vállalkozásuk felépítésén, de a végén mégis csődbe mennek, és hatalmas adósságokat halmoznak föl. Vannak, akik nem bírják a nyomást, hosszan tartó depresszióba esnek, és végül öngyilkosságot követnek el. Rengeteg ilyen példa van. A Sátán pénzzel és fényűző élettel csábítja el az embereket, aminek következtében egyre üresebb, gonoszabb és romlottabb életet élnek. Miután ezt átláttam, már nem azon gondolkodtam, hogyan szerezzem vissza a befektetésemet, hanem hajlandó lettem alávetni magam Isten szuverenitásának és elrendezéseinek, és a szívemet a kötelességemnek szentelni.

2024. január 2-án a cégünkhöz új menedzser érkezett, és a munkaterhem megnőtt. Az eredeti munkám mellett a személyi asszisztense is lettem. Ettől még többet kellett dolgoznom, és szinte a nap 24 órájában, a hét minden napján készenlétben álltam a munka miatt. De ezúttal azt mondtam magamnak, hogy bármi is történjen, nem hagyhatom, hogy ez befolyásolja a kötelességemet. Később egy gyülekezeti felügyelő megkérdezte, hogy hajlandó lennék-e arra, hogy képezzenek az evangélium hirdetésére és a bizonyságtételre, és én beleegyeztem. Igazán örültem, és úgy éreztem, ez egy lehetőség, amit Istentől kaptam. Olyan régóta hittem Istenben, de mindig a pénzt hajszoltam, és nem végeztem jól a kötelességemet, ezért ezt az esélyt most igazán meg fogom becsülni. Ettől kezdve több időt szenteltem az evangélium hirdetésének. De a munkám egyre sűrűbb lett, és még este, munka után hazaérve sem tudtam leállni. A menedzserem gyakran hívott vagy írt nekem. Néha, amikor az evangélium egy lehetséges befogadójával vállaltam közösséget, a menedzserem vagy a munkatársaim hívtak, ami megakadályozott abban, hogy elcsendesítsem a szívemet. De nem akartam újra elveszíteni a lehetőséget, hogy a kötelességemet végezzem, ezért Istenhez imádkoztam, hogy adjon útmutatást engem, és adjon erőt, hogy kiszabaduljak a Sátán kötelékeiből. Eszembe jutottak az Úr Jézus szavai: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” (Máté 16:26). Az Úr szavaiból megértettem, hogy még ha nagy vagyonra teszek is szert, és hírnevet és státuszt is szerzek, ha Isten nem oltalmaz, és nem nyertem el az igazságot és az életet, a végén a sorsom akkor is a pusztulás lesz. Ebben a világban sok gazdag embernek bőséges anyagi vagyona van, de amikor lesújtanak a katasztrófák, a pénzük egyáltalán nem fogja tudni megmenteni őket, és ha a sorsuk úgy hozza, akkor is elvesznek. A pénz és a státusz haszontalan a katasztrófákkal szemben. Aztán elolvastam egy részletet Mindenható Isten szavaiból. Mindenható Isten azt mondja: „A legegyszerűbb módja annak, hogy az ember megszabaduljon ettől az állapottól az, hogy búcsút vesz korábbi életmódjától; búcsút mond korábbi életcéljainak; összegzi és boncolgatja korábbi életmódját, életszemléletét, törekvéseit, vágyait és vágyakozásait; majd összeveti ezeket Isten szándékaival és emberrel szemben támasztott követelményeivel, és megnézi, hogy ezek közül bármelyik összeegyeztethető-e Isten szándékaival, hogy bármelyik Isten követelményeivel összhangban van-e, hogy bármelyik nyújtja-e az élet helyes értékeit, elvezet-e minél több igazság megértéséhez, és lehetővé teszi-e, hogy az ember emberi mivoltában és emberi lényhez való hasonlatossággal éljen. Amikor ismételten megvizsgálod és gondosan boncolgatod az emberek által hajszolt különféle életcélokat, és a sokféle életmódjukat, azt fogod látni, hogy ezek közül egyik sem felel meg a Teremtő eredeti szándékának, amellyel az emberiséget teremtette. Ezek mindegyike eltávolítja az embereket a Teremtő szuverenitásától és gondoskodásától; mind olyan csapdák, amelyek az embereket züllötté teszik és a pokolba vezetik. Miután ezt felismered, azt kell tenned, hogy elengeded a régi életszemléletedet, távol maradsz a különböző csapdáktól, hagyod, hogy Isten átvegye az irányítást az életed felett, és megszervezze azt; csak igyekezz alávetni magad Isten vezényléseinek és útmutatásának anélkül, hogy saját magad választanál, és válj olyan emberré, aki imádja Istent” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.). Isten szavaiból megértettem, hogy szakítanom kell a régi életmódommal, és Isten szándékai és követelményei szerint kell élnem. Magamba nézve láttam, hogy bár több éve hittem Istenben, mivel a dolgokról alkotott nézeteim nem változtak meg, mindig sok pénzt akartam keresni, és státuszra és hírnévre törekedtem, hogy mások felnézzenek rám. Mindig el voltam foglalva a munkával, a kötelességemet felületesen és teherérzet nélkül végeztem, aminek következtében elvesztettem a Szentlélek munkáját, és ürességben és sötétségben éltem, sok lehetőséget elszalasztva az igazság gyakorlására és a kötelességem teljesítésére. Az élvezet, amit a pénz, a hírnév és a nyereség hozott, csak átmeneti volt, és nem menthette meg az életemet. Csak az igazságra való törekvéssel vetkőzhetem le romlott beállítottságomat és nyerhetem el az üdvösséget. Ebben az időszakban gyakran imádkoztam, és kértem Istent, hogy adjon útmutatást a helyes döntés meghozatalához.

2024. február 6-án beadtam a felmondásomat a menedzseremnek. Nagyon meglepődött, és megkérdezte, miért mondok fel, sőt azt is mondta, hogy nem egyezik bele. De én határozottan azt mondtam: „Esténként és a szabadnapjaimon fontosabb dolgom van, ezért nem folytathatom tovább ezt a munkát.” Végül nem volt más választása, mint beleegyezni és aláírni. Február 12-én elhagytam a céget. Nagy megkönnyebbülést éreztem a távozás után, mintha egy nehéz teher esett volna le a szívemről. Valódi belső örömöt és boldogságot éreztem. 2024. február 28-án felvettek egy új munkahelyre, ahová jelentkeztem, és a juttatások is tisztességesek voltak, a menedzser pedig hat hónap után fizetésemelést ígért. Ez az állás igazán csábító volt. De arra gondoltam, hogy ez a munka ugyanannyi elfoglaltsággal jár majd, mint az előző, és nem fogom tudni végezni a kötelességemet. Istenhez imádkoztam, hogy adjon útmutatást a helyes választáshoz. Isten szavai jutottak eszembe: „Normális emberekként, és olyan emberekként, akik az Isten iránti szeretetet keresik, az, hogy belépjetek a királyságba és Isten népévé váljatok, az igazi jövőtök és egy olyan élet, amely a legnagyobb értékkel és jelentőséggel bír; senki sem áldottabb, mint ti. Miért mondom ezt? Mert azok, akik nem hisznek Istenben, a testnek és a Sátánnak élnek, de ti ma Istennek éltek, és azért éltek, hogy Isten akaratát kövessétek. Ezért mondom, hogy a ti életetek a legnagyobb jelentőséggel bír. Csak az embereknek ez a csoportja, akiket Isten kiválasztott, képes a legnagyobb jelentőségű életet megélni, senki más a földön nem képes ilyen értékes és jelentőségteljes életet megélni, mint amilyen a tiétek” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait). Isten szavaiból megértettem, hogy az igazságra való törekvés és a kötelesség jól végzése adja az élet valódi értékét és értelmét, és teremtett lényként erre kell törekednem. Csak azok méltók arra, hogy bemenjenek Isten királyságába, akik az igazságra törekednek és elnyerik azt, és ők az igazán áldottak. De azok, akik folyamatosan pénzt, vagyont, hírnevet és nyereséget hajszolnak, a Sátán befolyása alatt élnek, és Isten végül elhagyja őket. Ha a munka kedvéért újra feladnám a kötelességemet, biztosan újra sötétségben és ürességben élnék, és végül tönkretenném az üdvösségre való esélyemet. Így hát visszautasítottam az állást. Így több időm lehetett a kötelességem elvégzésére. Hat hónappal később találtam egy megfelelő állást. A munkaidő nem zavarta a kötelességemet, és nem volt túlóra. Bár a fizetés kicsit alacsonyabb volt, nyugodtnak éreztem magam, mert most már volt időm a kötelességemet végezni. Most a gyülekezetben végzem a kötelességemet, és lehetőségem van hirdetni az evangéliumot és bizonyságot tenni Isten utolsó napokban végzett munkájáról. Ez igazán áldott dolog! Rájöttem, hogy elég, ha csak az alapvető szükségleteinket elégítjük ki, és a kötelességeink teljesítése és az igazságra való törekvés Isten üdvösségének elnyerése érdekében a legfontosabb és legértékesebb dolog. Hála Istennek!