Amikor kicsi voltam, a szüleim mindketten hittek Istenben. Kíváncsiságból én is elolvastam Isten szavainak néhány könyvét, és megtudtam, hogy a mennyet és a földet és minden dolgot Isten teremtett, és hogy Isten irányítja a sorsunkat, az életünket és a halálunkat. 2012-ben a szüleim felhagytak a hittel, de a nagymamám továbbra is hitt, és együtt olvasta velem Isten szavait. 2021 májusában hivatalosan elfogadtam Isten utolsó napokbeli munkáját. Amikor el voltam foglalva a munkával, a szabadidőmet arra fordítottam, hogy összejövetelekre járjak. Apám akkor nem ellenkezett, mert a fodrászszakmában dolgoztam, és havonta nyolc-tízezer jüant kerestem. A rokonaink és barátaink mind azt mondták, hogy jól megy a sorom, és apám nagyon boldog és büszke volt, amikor ezt hallotta. Később az összejövetelek és Isten szavainak olvasása révén megértettem, hogy teremtett lényként végeznem kell a kötelességemet, hogy viszonozzam Isten szeretetét. A munkám miatt azonban nem volt időm végezni a kötelességemet. De aztán arra gondoltam, hogy az elmúlt évben a testvérekkel való összejövetelek mennyire betöltötték a szívemet, és többé nem éreztem azt az ürességet, mint korábban. Így hát teljes időben akartam végezni a kötelességemet. Különösen, amikor Isten szavaira gondoltam: „Mindenféle csapás történik majd, egyik a másik után; minden ország és hely csapásokat fog tapasztalni: járvány, éhínség, árvíz, aszály és földrengések mindenütt. Ezek a csapások nem csupán egy-két helyen történnek, sem nem érnek véget egy-két napon belül; hanem egyre nagyobb területre terjednek ki, és egyre súlyosabbá válnak. Ez alatt az idő alatt mindenféle rovarcsapás tűnik fel, egyik a másik után, és a kannibalizmus jelensége mindenütt felbukkan. Ez az Én ítéletem az országok és népek sokasága felett” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 65. fejezet). Rájöttem, hogy Isten munkája a végéhez közeledik. A csapások egyre súlyosabbá válnak, különösen az elmúlt két évben, és csak úgy menekülhetünk meg és élhetjük túl, ha Isten elé járulunk. Mivel fogy az idő, sürgősen törekednem kell az igazságra, és végeznem kell a kötelességemet. Amikor ezt végiggondoltam, úgy döntöttem, hogy teljes időben végzem a kötelességemet. Abban az időszakban mindennap részt vettem az összejöveteleken és olvastam Isten szavait, és olyan örömöt éreztem a szívemben, amilyet korábban soha. Két hónappal később felmondtam a munkahelyemen. Amikor apám látta, hogy nem dolgozom, egyáltalán nem örült. Azt mondta: „Jó dolog, hogy van hited, de nem mondhatsz fel csak úgy a munkahelyeden. Visszatérhetsz ahhoz, ahogy régen volt, amikor az időd egy részében dolgoztál, máskor pedig összejövetelekre jártál. Ha nem dolgozol, miből fogsz megélni? Ez életed legjobb időszaka arra, hogy karriert építs. Ezt csak a saját érdekedben mondom. Ha nem hallgatsz rám, egy nap meg fogod bánni!” Szörnyen éreztem magam, miután ezt hallottam tőle. Kiskorom óta egész életemben mindenben hallgattam rá. Mennyire összetörne a szíve, ha ezúttal nem hallgatnék rá? De aztán arra gondoltam, milyen üresnek éreztem a szívemet, amikor dolgoztam, és mennyire beteljesedettnek érzem magam most, hogy a kötelességemet végzem. Most már értettem, mire érdemes és értékes törekedni az életben. Ezenkívül Isten munkája a végéhez közeledik, így meg kell ragadnom a korlátozott időt, hogy törekedjek az igazságra. Elnyerni az igazságot és életet – ez a legfontosabb. Erre gondolva azt mondtam apámnak: „A munkahely tele van áskálódással és könyököléssel. Azzal, hogy most a kötelességemet végzem, a helyes életúton járok.” De ő továbbra is megpróbált megakadályozni abban, hogy higgyek Istenben.

Egy nap apám üzenetet küldött nekem: „Ne okozz nekem csalódást!” Azonnal potyogni kezdtek a könnyeim. Azt gondoltam magamban: „Apám mindezek alatt az évek alatt azt akarta, hogy kiemelkedjek a többiek közül. Nagy árat fizetett a képzésemért. Most, hogy már nem dolgozom, a reményei szertefoszlottak. Biztosan nagy fájdalmat érez! Már felnőttem, de még mindig aggodalomra adok neki okot. Hát nem a gyermeki tisztelet hiánya ez? Gyerekkorom óta apám mindent megvett nekem, amit csak akartam; mindig elkényeztetett. Ha a jövőben nem dolgozom többé, cserbenhagyom őt mindazon erőfeszítés és kiadás után, amit rám fordított. Mit fognak gondolni rólam a rokonaink és a barátaink?” Ebben a negatív állapotban eszembe jutott egy szakasz Isten szavaiból, így megkerestem, hogy elolvassam. Mindenható Isten azt mondja: „Mondd csak, kitől származik mindaz, ami az emberekkel kapcsolatos? Ki viseli a legnagyobb terhet az emberi életért? (Isten.) Egyedül Isten szereti a legjobban az embereket. Vajon az emberek szülei és rokonai valóban szeretik őket? Vajon az a szeretet, amit ők nyújtanak, igazi szeretet? Meg tudja vajon menteni az embereket a Sátán befolyásától? Nem tudja. Az emberek eltompultak és nehéz felfogásúak, képtelenek átlátni ezeket a dolgokat, és mindig azt mondják: »Hogyan szeret engem Isten? Nem érzem. Különben is, anyám és apám szeretnek engem a legjobban. Ők fizetik a tanulmányaimat, és arra biztatnak, hogy gyakorlati ismereteket szerezzek, hogy ha felnövök, legyen belőlem valaki, sikeres legyek, sztár, híresség. A szüleim rengeteg pénzt költenek arra, hogy neveljenek és taníttassanak, és spórolnak az étellel. Milyen hatalmas ez a szeretet! Soha nem tudom meghálálni nekik!« Szerinted ez szeretet? Milyen következményei vannak annak, ha a szüleid sikeressé tesznek téged, hírességgé válsz a világban, jó állásod van, és beilleszkedsz a világba? Folyamatosan arra biztatnak, hogy a sikert hajszold, hogy megbecsülést szerezz a családodnak, és hogy beilleszkedj a világ gonosz irányzataiba, hogy végül a bűn örvényébe kerülj, elkárhozz és elpusztulj, és felfaljon a Sátán. Szeretet ez? Ez nem szeretet, ez árt neked, tönkretesz téged. Egy napon olyan mélyre süllyedsz majd, hogy nem leszel képes megbánni, olyan mélyre, hogy nem leszel képes kiszabadítani önmagad, és a pokolba fogsz alászállni. Csak akkor ébredsz rá: »Ó, a szülői szeretet a hús-vér test szeretete, nem használ az Istenben való hitben vagy az igazság elnyerésében – ez nem igaz szeretet!« Lehet, hogy még nem ébredtetek rá erre. Vannak, akik azt mondják: »Nem érzem, hogy Isten hogyan szeret engem. Még mindig úgy érzem, hogy az anyám szeret engem a legjobban. Ő áll hozzám a legközelebb a világon. Van egy dal, amelynek a címe: ’Anya a legjobb a világon’. Ez a megnevezés megfelel a valóságnak; tökéletesen igaz!« Egy napon, amikor valóban rendelkezel az életbe való belépéssel, és amikor elnyerted az igazságot, azt fogod mondani: »Nem az anyám az, aki a legjobban szeret engem, és nem is az apám. Isten szeret engem a legjobban. Ő a legkedvesebb szerettem, mert Ő életet adott nekem, és Ő mindig vezet engem, gondoskodik rólam, és megment a Sátán befolyásától. Egyedül Isten az, aki képes életet adni az embereknek, aki képes vezetni az embereket, és aki szuverenitással rendelkezik minden dolog felett.« Csak akkor leszel képes mélyen átérezni ezeket a szavakat, ha megérted az igazságot, és teljesen elnyerted azt” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazság elnyeréséhez az embernek a közeli emberektől, eseményekből és dolgokból kell tanulságokat levonnia). Régebben azt hittem, hogy mindaz az energia és pénz, amit apám a képzésembe fektetett, szeretet volt. De miután elolvastam Isten szavait, megértettem, hogy amit apám irántam érez, az nem igazi szeretet. Az volt a célja, hogy szívvel-lélekkel belevessem magam a karrierépítésbe, hogy több pénzt keressek, és kiemelkedjek a többiek közül, hogy kivívjam a rokonaink és barátaink csodálatát és irigységét, és elismerést szerezzek neki. Arra gondoltam, hogy amikor dolgoztam, csak hetente egyszer tudtam összejövetelre menni, és egyáltalán nem volt időm végezni a kötelességemet. Minden időmet és energiámat a munkára és a pénzkeresésre fordítottam, valamint arra, hogy a barátaimhoz és kollégáimhoz hasonlítgassam magam. A gondolataimat az kötötte le, hogyan keressek pénzt, és hogy még többet keressek, áskálódtam a kollégáim ellen, és becsaptam az ügyfeleket. Az elmémet teljesen elfoglalta a hírnév és nyereség, a szívem pedig egyre üresebbé és fájdalmasabbá vált. Csak Isten szeretete és megmentése által lehettem elég szerencsés ahhoz, hogy elfogadjam Isten utolsó napokbeli munkáját, eljöjjek a gyülekezetbe, és elkezdjem végezni a kötelességemet. Többé nem éltem a világ gonosz irányzataiban, a hírnevet és nyereséget hajszolva. Ha nem végeztem volna a kötelességemet, még mindig a hírnév és nyereség örvényében vergődnék; egyre elvetemültebbé váltam volna, és teljesen elveszítettem volna az esélyt az üdvösségre. Ezt felismerve elhatároztam a szívemben: mindenképpen megfelelően kell végeznem a kötelességemet a gyülekezetben. Eszembe jutottak Isten szavai: „Ha a szüleid emberi mivolta szegényes, ha folyton akadályoznak az Istenbe vetett hitben és a kötelességed végzésében, és ha még gyűlölnek és átkoznak is téged azért, mert hiszel Istenben, mit kellene tenned? Melyik az az igazság, amelyet gyakorolnod kellene? (Az elutasítás.) Ekkor el kell utasítanod őket. Többé egyáltalán nem vagy köteles gyermeki tiszteletet tanúsítani irántuk. Ha hisznek Istenben, akkor ők a családod, a szüleid. Ha nem hisznek Istenben, sőt ellenállnak Istennek, akkor különböző utakon jártok. Ők a Sátánban hisznek, és az ördögkirályt imádják, és a Sátán útját járják; más úton járnak, mint te. Többé már nem vagytok egy család. Ellenfeleiknek és ellenségeiknek tekintik az Istenben hívőket, ezért nincs több kötelezettséged arra, hogy gondjukat viseld, és teljesen le kell válnod róluk” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mi az igazságvalóság?). Miután elolvastam Isten szavait, megértettem, hogy apám és én két különböző úton járunk. Apám keményen dolgozik a pénzért, és a hírnevet és nyereséget hajszolja, hogy mások felnézzenek rá; ő a Sátán útján jár. Ami engem illet, én hiszek Istenben, és végzem a kötelességemet; én az igazságra való törekvés és az üdvösség útján járok. Korábban a testi érzéseim közepette éltem, azt gondolva, hogy megbántom apámat és csalódást okozok neki azzal, hogy felmondtam a munkahelyemen, és folyton cserbenhagyom őt. De ma, miután elolvastam Isten szavait, lett némi tisztánlátásom apámmal kapcsolatban. Ő nem hisz Istenben, sőt engem is megpróbál megakadályozni abban, hogy higgyek. Nem ugyanazon az úton járunk, így többé nem tekinthetek rá egy testi rokon szemszögéből. Amint ezt felismertem, nem korlátoztak többé az érzéseim.

2022 decemberében el kellett jönnöm otthonról, mert nagyon elfoglalt a kötelességem, és csak hetente egyszer mentem haza. Egyszer, amikor hazamentem, apám szigorúan így szólt hozzám: „Mikor fogsz munkát keresni? Ha nem fogsz dolgozni, akkor nem lakhatsz itt. Menj vissza a szülővárosunkba, vidékre!” Aggódni kezdtem: „Ha nem hallgatok rá, tényleg visszaküld a szülővárosunkba? Akkor is tudnám végezni a kötelességemet?” Ezután mindig úgy osontam el otthonról, hogy végezzem a kötelességemet. Egyszer, amikor épp indulni készültem, hogy végezzem a kötelességemet, apám észrevett. Nyersen azt mondta: „Ha még egyszer elosonsz, vissza se gyere. Ha megteszed, eltöröm a lábad! Nem a levegőbe beszélek. Csak próbáld meg!” Kicsit megijedtem, és arra gondoltam: „Ha elmegyek, aztán visszajövök, tényleg eltöri a lábam? Folytassam a kötelességemet vagy sem?” Nagyon vívódtam, és azon tűnődtem: „De ha nem megyek, mi lesz a kötelességemmel? A gyülekezeti munkában olyan sok a tennivaló, és ha nem megyek vissza időben, az késlelteti a munkát.” Imádkoztam Istenhez és kerestem az Ő szándékát. Aztán eszembe jutottak Isten szavai: „Bármi is történjék veled, legyen az egy próbatétel vagy egy megpróbáltatás, vagy az, hogy megmetszenek, és függetlenül attól, hogy az emberek hogyan bánnak veled, először félre kell tenned ezeket a dolgokat, és buzgó imában Isten elé kell járulnod, keresve az igazságot és kiigazítva az állapotodat. Ezt kell elsőként megoldani. Azt kell mondanod: »Nem számít, milyen nagy ez az ügy, még ha maga az ég leszakad is, nekem jól kell tennem a kötelességemet. Amíg van lélegzetem, nem adom fel a kötelességemet.« Tehát hogyan végezd jól a kötelességedet? Nem lehet csak úgy túlesni rajta, vagy jelen lenni fizikailag, de hagyni, hogy az elméd elkalandozzon – a szívedet és az elmédet a kötelességedre kell összpontosítanod” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az életbe való belépés a kötelességvégzéssel kezdődik). Isten szavai hitet adtak nekem. Bármi is történjen, még ha apám tényleg el is töri a lábam, eleget kellett tennem a felelősségemnek, és nem engedhettem el a kötelességemet. Erre a gondolatra hirtelen erőt éreztem magamban, és elmentem otthonról, hogy végezzem a kötelességemet. Amikor később hazamentem, apám nem ütött meg, de még mindig próbált rábeszélni, hogy menjek el dolgozni. Én azonban nem hagytam, hogy korlátozzon, és folytattam a kötelességem végzését.

2023 februárjában egy hónapig nem mentem haza, mert annyira elfoglalt a kötelességem, a nagy vörös sárkány pedig súlyosan üldözte és letartóztatta a hívőket. Apám dühösen mondta: „Ezúttal láncra verlek, hogy ne tudj elmenni!” Kiskorom óta apám soha nem beszélt velem így – kipirult arccal, a dühtől dagadó erekkel a nyakán. Megrémültem. Aznap este a húgom sírva mondta nekem: „Nővérem, ne menj el! Apa folyton csak mondja a magáét, amikor nem vagy itt. Anyára és rám nem is gondolsz.” Másnap, amikor indulni készültem, hogy végezzem a kötelességemet, anyám megállított, és azt mondta: „Hallgass apádra, és egyelőre keress munkát! Miért vagy ilyen makacs?” A szívem nagyon elgyengült. Azt gondoltam magamban: „Anya és a húgom korábban sosem ellenezték a hitemet vagy a kötelességemet, de most apa oldalán állnak. Ha továbbra is végzem a kötelességemet, apám minden nap veszekedni fog anyámmal. Mi lesz, ha tönkremegy a kapcsolatuk, és elválnak? Ha nem hallgatok apámra, vajon maradhatok-e még egyáltalán ebben a házban?” Kicsit aggódtam és féltem, és azon gondolkodtam, hogy szerzek munkát, és feladom a kötelességemet. De az elmúlt néhány hónapban, amíg a kötelességemet végeztem, békét és örömöt éreztem a szívemben. Most mindenféle csapások sújtanak le, és Isten munkája a végéhez közeledik. Nem akartam elszalasztani a lehetőséget, hogy elnyerjem Isten üdvösségét. Így imádkoztam Istenhez: „Ó, Istenem, a szívem gyenge és fájdalom tölti el. Félek, hogy ez a család tényleg széthullik, de nem akarom, hogy korlátozzanak. Kérlek, adj nekem hitet, hogy szilárdan megálljak a bizonyságtételemben.” Ezután Isten szavait kerestem, hogy olvassam őket. Isten azt mondja: „Mindent el kell viselned; Értem készen kell állnod arra, hogy lemondj mindenről, és minden erőddel kövess Engem, készen kell állnod arra, hogy minden árat megfizess. Itt az ideje, hogy próbára tegyelek téged: Felajánlod-e Nekem hűségedet? Tudsz-e hűségesen követni Engem az út végéig? Ne félj; az Én támogatásom mellett ki tudná valaha is eltorlaszolni ezt az utat? Emlékezz erre! Emlékezz! Mindenben ott vannak az Én jó szándékaim, és minden az Én átvizsgálásom alatt áll. Tudod-e követni az Én szavamat mindenben, amit mondasz és teszel? Amikor a tűzpróbák rád törnek, letérdelsz-e és felkiáltasz-e? Vagy meglapulsz és képtelen vagy továbblépni?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 10. fejezet). „Az Én bátorságomnak kell benned lennie, és kell, hogy legyenek elveid, amikor olyan rokonokkal kell szembenézned, akik nem hisznek. Az Én kedvemért azonban semmilyen sötét erőnek sem szabad engedned. Bízzál az Én bölcsességemben, hogy a tökéletes úton járj; ne engedd, hogy a Sátán ármánykodásai eredményesek legyenek. Tegyél meg mindent azért, hogy szívedet Elém helyezd, és Én megvigasztallak téged, békességet és örömöt adok neked. Ne törekedj arra, hogy mások előtt egy bizonyos módon viselkedjél; nincs-e nagyobb értéke és súlya annak, hogy Nekem eleget teszel? Ha Nekem eleget teszel, nem fog-e még jobban eltölteni az örök és életre szóló béke és boldogság?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 10. fejezet). Isten szavai hitet adtak nekem. Nem szabad ettől vagy attól félnem; hinnem kell Istenben. Nem adhatom fel a kötelességemet csak azért, mert félek, hogy széthullik a családom. Láttam, hogy túl erősen kötődöm érzelmileg a családomhoz. Nem adtam át teljesen a szívemet Istennek, és nem volt meg bennem az elszántság, hogy mindenről lemondjak, és Őt kövessem. Hogy lett volna bennem bármi hűség Isten iránt? Bármilyen nehéz is volt, Istenre kellett támaszkodnom, és bizonyságot kellett tennem Mellette. Isten szuverén az emberek házassága és sorsa felett; mindenkinek megvan a maga sorsa. Hogy mi történik a szüleim házasságával, és hogy széthullik-e ez a család, az Istenen múlik. Az is Isten kezében van, hogyan alakul a sorsom a jövőben; nem apám mondja ki a végső szót. Ragaszkodnom kell a kötelességemhez, és eleget kell tennem Istennek. Ha hallgatnék apámra, és abbahagynám a kötelességem végzését, nem kellene elszenvednem a családom üldözését, de ez Isten elárulása lenne, és örök fájdalommal járna!

Eltelt egy újabb nap. Kora reggel készülődtem, hogy elmenjek végezni a kötelességemet. Meglepetésemre apám már hajnali négykor vagy ötkor felkelt, hogy figyeljen. Valamivel hat után bejött a szobámba, és lejátszott egy videót, amelyben a KKP alaptalan szóbeszédekkel rágalmazza a Mindenható Isten Egyházát. Tudtam, hogy a hírek nem igazak, különösen mivel azután, hogy olyan sokáig végeztem a kötelességemet, megértettem néhány igazságot, így nem befolyásoltak az alaptalan szóbeszédek. Látva, hogy a hozzáállásom nem változott, apám próbált meggyőzni: „Mostanában annyira aggódom és szorongok miattad. A két kezemmel neveltelek fel. Csak a saját érdekedben teszem ezt – ártanék én valaha is neked? Ha most elmégy dolgozni, veszek neked egy új telefont, ami több mint tízezer jüanba kerül. Amikor a húgodnak szünete lesz, adok pénzt, hogy elutazhassatok kettesben Szanjába.” Amikor hallottam, hogy apám ezt mondja, úgy éreztem, ha ezúttal nem hallgatok rá, tényleg cserbenhagyom. De azt is tudtam, hogy az Istenbe vetett hit és a kötelességem végzése a helyes életút, és nem adhatom fel. Őrlődtem. Rájöttem, hogy az állapotom nem megfelelő, ezért magamban Istenhez imádkoztam, kérve Őt, hogy óvja meg a szívemet attól, hogy apám szavai befolyásolják. Apám látta, hogy nem szólok semmit, és visszament a nappaliba.

Ezután olvastam Isten szavait, és rájöttem, hogy az, hogy apám akadályozza az Istenbe vetett hitemet, a Sátán zavarása. Mindenható Isten azt mondja: „Amikor az emberek még nincsenek megmentve, az életüket gyakran megzavarja a Sátán, sőt, még irányítja is azt. Más szóval, a még meg nem mentett emberek a Sátán foglyai, nincs szabadságuk, a Sátán nem mondott le róluk, nem alkalmasak és nem jogosultak arra, hogy imádják Istent, valamint a Sátán szorosan üldözi és kegyetlenül támadja őket. Az ilyen embereknek nincs említésre méltó boldogságuk, nincs említésre méltó joguk a normális létezéshez, és még kevésbé van említésre méltó méltóságuk” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.). „Istennek sok eszköze és útja van arra, hogy megpróbálja az embert, ám ezek mindegyike igényli Isten ellenségének, a Sátánnak az »együttműködését«. Ez azt jelenti, hogy Isten, miután az embernek adta a Sátán elleni csatához szükséges fegyvereket, átadja az embert a Sátánnak, és megengedi, hogy a Sátán »megpróbálja« az ember érettségét. Ha az ember ki tud törni a Sátán csatarendjéből, ha meg tud menekülni és életben marad, amikor a Sátán bekeríti, akkor az ember átment a teszten. Azonban ha az embernek nem sikerül elhagynia a Sátán csatarendjét, és behódol a Sátánnak, akkor nem fog átmenni a próbán. Az ember bármely aspektusát vizsgálja is Isten, vizsgálatának kritériuma az, hogy az ember megáll-e szilárdan a bizonyságtételében, amikor a Sátán megtámadja, továbbá az, hogy elhagyta-e Istent, megadta-e magát és behódolt-e a Sátánnak, amikor a Sátán tőrbe csalta. Elmondhatjuk, hogy az, hogy az embert meg lehet-e menteni vagy sem, attól függ, hogy felül tud-e kerekedni a Sátánon és le tudja-e győzni, és hogy elnyerheti-e a szabadságot vagy sem, az attól függ, hogy képes-e egyedül felemelni azokat a fegyvereket, amelyeket Istentől kapott a Sátán kötelékeinek legyőzéséhez, elérve, hogy a Sátán minden reményét elveszítve békén hagyja őt. Ha a Sátán felhagy a reménnyel és lemond valakiről, az azt jelenti, hogy a Sátán soha többé nem fogja megpróbálni elvenni ezt a személyt Istentől, soha többé nem fogja vádolni és zavarni az illetőt, soha többé nem fogja önkényesen gyötörni és támadni őt; Isten csakis ilyen embert fog igazán megnyerni. Ez a teljes folyamat, amely által Isten megnyeri az embereket” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.). Miután elolvastam Isten szavait, megértettem, hogy még nem léptem ki teljesen a Sátán csatarendjéből. A Sátán még mindig apámat használta arra, hogy folyamatosan zavarjon, rám tukmálva a KKP kitalált szóbeszédeit. Amikor látta, hogy nem hallgatok rá, a családi érzelmekre apellált és szelíd szavakat használt, bevetve minden kemény és puha taktikát, hogy rávegyen Isten elárulására. Ez annyira gyűlöletes volt! Eszembe jutott, amikor Jób szembesült a Sátán kísértéseivel. Minden nyája és csordája, amely elborította a dombokat, odalett, testét fájdalmas fekélyek borították, és a felesége arra buzdította, hogy hagyja el Istent. De Jób azt mondta: „Jahve adta, Jahve vette el, áldott legyen Jahve neve!” (Jób 1:21). „Fogadjuk el a jót Isten keze által, a bajt pedig ne fogadjuk el?” (Jób 2:10). Amikor Jób szembesült a próbatételével, nem hagyta el Istent, és szilárdan megállt az Isten melletti bizonyságtételében. Követnem kellett Jób példáját, le kellett győznöm a Sátánt Isten szavainak fegyverét forgatva az ostrom közepette, és szilárdan meg kellett állnom az Isten melletti bizonyságtételemben. Imádkoztam Istenhez és fogadalmat tettem, kérve Őt, hogy adjon nekem hitet, hogy szilárdan megálljak a bizonyságtételemben.

Elolvastam még néhány szakaszt Isten szavaiból, és nyertem némi megértést magamról. Mindenható Isten azt mondja: „Nehézségeket kell elszenvedned az igazságért, fel kell áldoznod magad az igazságért, el kell viselned a megaláztatást az igazságért, és még több szenvedésen kell keresztülmenned ahhoz, hogy még többet elnyerj az igazságból. Ezt kellene tenned. Nem szabad eldobnod az igazságot a családi harmónia élvezetének kedvéért, és nem szabad elveszítened egy egész élet méltóságát és integritását az ideiglenes élvezet kedvéért. Mindarra kell törekedned, ami szép és jó, és olyan életútra kell törekedned, amely értelmesebb. Ha ilyen hétköznapi és világi életet élsz, és nincs egyetlen célod sem, amelyre törekednél, akkor vajon nem pazarolod el az életedet? Mit nyerhetsz egy ilyen életből? Le kellene mondanod minden testi élvezetről egyetlen igazság kedvéért, és nem kellene minden igazságot eldobnod egy kis élvezet kedvéért. Az ilyen embereknek nincs integritásuk és méltóságuk; nincs értelme a létezésüknek!” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről). „Követtetek Engem ennyi éven át, mégsem adtatok Nekem soha egy jottányi hűséget sem. Ehelyett az általatok szeretett emberek és az általatok kedvelt dolgok körül forgolódtatok – olyannyira, hogy mindig és mindenhol a szívetekhez közel tartjátok őket, és soha nem hagyjátok el őket. Valahányszor lelkesedést vagy szenvedélyt éreztek bármely dolog iránt, amelyet szerettek, az akkor van, miközben Engem követtek, vagy akár akkor, amikor szavaimat hallgatjátok. Ezért azt mondom, hogy arra használjátok a hűséget, melyet én kérek tőletek, hogy inkább a »kiskedvenceitekhez« vagytok hűek és őket babusgatjátok. Lehet ugyan, hogy feláldoztok értem egy-két dolgot, de ez nem képviseli a ti egészeteket, és nem jelzi azt, hogy Én vagyok az, akihez igazán hűek vagytok” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Pontosan kihez vagy hű?). Miután elolvastam Isten szavait, megértettem, hogy szenvednem kell az igazságért, és nem szabad félredobnom az igazságot csak azért, hogy élvezzem a családi harmóniát. Egész idő alatt, amíg hittem Istenben és végeztem a kötelességemet, óvatosan próbáltam fenntartani ezt a családot, félve attól, hogy megromlik velük a kapcsolatom, és nem mehetek haza. Szembesülve apám ismételt rábeszélésével és fenyegetéseivel, belül nagyon gyengének éreztem magam, és dilemma elé kerültem, habozva, hogy újra elmenjek-e végezni a kötelességemet. Láttam, hogy mindig ehhez a családhoz voltam hűséges, nem Istenhez, és biztosan nem az igazságra való törekvést helyeztem az első helyre. Mivel a családomhoz való érzelmi kötődésem olyan erős volt, többször is beleestem a Sátán kísértéseibe, és majdnem elárultam Istent. Csak ekkor láttam be, hogy a Sátán ráveszi az embereket, hogy családi érzelmek közepette éljenek, átadják magukat a hús-vér testnek, és végül elveszítsék az esélyüket az üdvösségre. Isten szándéka az, hogy teremtett lényekként végezzük a kötelességünket, törekedjünk az igazságra, éljük meg a valódi emberi hasonlatosságot, és nyerjük el az üdvösséget. Ha hallgatnék apámra, és ezúttal elmennék dolgozni, csak hogy megvédjem a testi érdekeimet, talán élvezném a családi harmóniát, de elveszíteném a lehetőséget az igazság elnyerésére. Mi lenne ez, ha nem üresség és fájdalom? A helyes utat kellett választanom. Egy reggel apámnak hirtelen el kellett mennie valami miatt. Megragadtam az alkalmat, hogy elmenjek, és újra végezzem a kötelességemet.

Két hónappal később kaptam egy levelet a gyülekezettől, amelyben az állt, hogy apám feljelentett a rendőrségen, és feljelentette a nagymamámat és a szülővárosunkban élő testvéreket is, ami miatt mindannyiukat letartóztatták. Apám mindenféle módszert bevetett, hogy bőszülten üldözzön és akadályozzon a kötelességem végzésében. Amikor látta, hogy nem hallgatok rá, teljesen ellenem fordult, és értesítette a rendőrséget, még a nagymamámat is feladva. A lényege egy ördögé! Amint tisztán láttam a lényegét, többé nem korlátoztak az érzelmeim. Attól a naptól kezdve soha többé nem mentem haza. Azóta teljes időben végzem a kötelességemet. Hála Istennek, hogy a helyes választás felé vezetett engem!