2002-ben 15 éves voltam, és egy késő éjjelen anyukám hirtelen azt súgta nekem, hogy jönnek a rendőrök, hogy letartóztassák a hite miatt, és hogy nem maradhatunk otthon, azonnal indulnunk kell. Kapkodva összeszedtünk néhány holmit, majd sietve elhagytuk a házat. Azóta soha nem tértünk haza. Akkoriban anyukám elintézte, hogy egy rokonunk házában maradjak, miközben ő egy másik városban bujkált. Anyukám sokat segített a rokonainknak, amikor még üzletelt, de most, hogy bajba kerültünk, aggódtak, mi történhet, és hogy belekeverednek, ezért nem akartak befogadni, sőt még gúnyos megjegyzéseket is tettek anyukámra, mondván, hogy az Istenbe vetett hite miatt lett hajléktalan, és még a gyerekéről sem tud gondoskodni, és azt akarták, hogy anyukám vigyen el onnan. Annyira dühös voltam amiatt, hogy így félreértették anyukámat. Nyilvánvalóan mindez a rendőrök miatt volt. Nem anyukám hibája volt. Tényleg azonnal el akartam menni onnan. Egy perccel tovább sem akartam maradni. Reméltem, hogy anyukám hamarosan vissza tud jönni értem. Kezdetben, miután anyukám elment, nagyon nehéz volt nekem. Úgy éreztem, nincs kire támaszkodnom, és sokat szenvedtem. Egyszülős családból származom. A szüleim elváltak, amikor még csak hároméves voltam. Anyukám és én összetartottunk, és soha nem voltunk távol egymástól. Valahányszor arra gondoltam, hogy anyukám többé nem tud majd gondoskodni rólam, sírva fakadtam. Amikor szomorúnak és tehetetlennek éreztem magam, imádkoztam Istenhez: „Drága Istenem! Anyukám már nem tud gondoskodni rólam. Kérlek, segíts, hogy erősebb legyek.” Imádkozás után rábukkantam Isten szavainak egy szakaszára: „Ne félj ettől meg attól, a seregek Mindenható Istene biztosan veled lesz; Ő a ti tartalék erőtök, és Ő a ti pajzsotok” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 26. fejezet). „Bátran haladj előre; Én vagyok a te erős kősziklád, ezért hagyatkozz Rám!” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 10. fejezet). Isten szavai világossá tették a dolgokat számomra. Anyukám már nem volt mellettem, de Isten mögöttem állt, és Rá támaszkodhattam. Nem hagyhattam, hogy ez a nehézség legyűrjön, és nem támaszkodhattam többé anyukámra. Meg kellett tanulnom erősnek lenni – bármilyen nehézzé és embert próbálóvá is váltak a dolgok, Istenre kellett támaszkodnom és kitartanom. Később a gyülekezet tudomást szerzett a helyzetemről, és elintézte, hogy Csang Jün nővér házában lakjak. Így Csang Jün nővér családjához költöztem. A háromfős családjuk minden tagja hívő. Nem álltunk vérrokonságban, mégis igazán jól bántak velem. Csang Jün nővér lánya gyakran felolvasta nekem Isten szavait, és beszélgetett velem az igazságról. Bár anyukám nem volt mellettem, nem éreztem magam magányosnak. Nagyon szerettem a testvéreimmel lenni.

2003-ban anyukám egy másik városban hirdette az evangéliumot. Egy nap levelet küldött nekem, amelyben azt írta, hogy szeretne találkozni velem, és azt mondta, hogy várjak rá a megadott helyen és időben. Annyira boldog és izgatott voltam, amikor megkaptam a levelét, hogy több éjszakán át alig tudtam aludni. A találkozó napján pontosan érkeztem a találkozóhelyünkre, de miután több mint egy órát vártam, még mindig nem jelent meg. Néhányszor hívtam a csipogóján, de soha nem válaszolt. Végül déltől este 8-ig vártam rá, de egyáltalán nem jött el. Annyira csalódott voltam, és folyamatosan azt éreztem, hogy valami baj lehet. Másnap a vezetőm megkeresett és elmondta, hogy előző nap letartóztattak 8 testvért, miközben az evangéliumot hirdették, és az egyikük az anyukám volt. Utasított, hogy azonnal semmisítsem meg a csipogót, amit a kapcsolattartásra használtam anyukámmal, nehogy a rendőrség lenyomozzon és megtaláljon. Nagyon aggódtam, amikor meghallottam ezt a hírt. Újra és újra imádkoztam Istenhez, kérve, hogy óvja meg a biztonságát, és segítsen neki szilárdan megállni a bizonyságtételében. Abban az időben, valahányszor anyukámra gondoltam, nem tudtam nem sírni. Gyakran aggódtam azon, hogy vajon a rendőrök megverik-e vagy megkínozzák. Bizonyára sokat szenvedett a börtönben. Mikor engedik szabadon? Annyira túlzásba vittem az aggódást, hogy egy nap hirtelen elájultam. Amikor végre magamhoz tértem, lassan visszasántikáltam a szobámba, a falat használva támaszként, majd lefeküdtem az ágyamba és sírtam, arra gondolva, milyen magányos és tehetetlen vagyok. A legfájdalmasabb pillanatomban eszembe jutott egy sor egy énekből: „Finomításom során a szíved fáj értem. Szavaid ellátnak azzal, amiben hiányt szenvedek; amikor szomorú vagyok, vigaszt nyújtanak” (Kövesd a Bárányt és énekelj új énekeket, Isten szeretete megolvasztotta a szívemet). Világosan felismertem, hogy ez Isten útmutatása. Azonnal rájöttem, hogy nem vagyok egyedül – Isten velem van. A nagy vörös sárkány üldöztetése miatt anyukám nem lehetett velem. Nem tudott gondoskodni rólam és megvigasztalni, Isten azonban nem hagyott magamra. A legfájdalmasabb időszakomban Isten ott volt, hogy velem legyen és megvigasztaljon. Úgy éreztem, olyan közel van: Ő az egyetlen, Akire igazán támaszkodhatom. Azt gondoltam magamban: „Ha Isten így tud vezérelni engem, biztos vagyok benne, hogy anyukámat is át tudja segíteni a nehézségein.” Amikor ezt felismertem, kicsit erőre kaptam, és kevésbé aggódtam és emésztettem magam anyukám helyzete miatt. Később találkozhattam anyukámmal. Négy hónapig volt börtönben, és csak akkor szabadult, amikor az egyik összeköttetését felhasználva elintézte a szabadon bocsátását. Amikor találkoztunk, tele volt aggodalommal irántam, és sok tanácsot adott. Beszélgettünk és bátorítottuk egymást, és megfogadtuk, hogy bármi történjék is velünk, mindig megfelelően követjük majd Istent és jól végezzük a kötelességeinket.

2008 szeptemberében anyukám még mindig egy másik városban hirdette az evangéliumot. Hallottam, hogy egy nővért, akinek fontos kötelessége volt, letartóztattak, és sok testvér, aki kapcsolatba lépett vele, veszélyben volt, és el kellett költözniük. Éppen azon gondolkodtam, ki lehet ez a nővér, amikor a vezetőm jött és elmondta, hogy meg kell semmisítenem a SIM-kártyámat, amit az anyukámmal való kapcsolattartásra használtam. Azonnal rájöttem, hogy anyukámat tartóztatták le. Tudtam, hogy ezúttal azért tartóztatták le, mert Isten szavait tartalmazó könyveket nyomtatott, és brutális veréseknek és kínzásnak lehet kitéve. A következő napokban nagyon aggódtam, és éjszaka nem tudtam aludni. Nem sokkal később megtudtam, hogy több mint húsz testvért tartóztattak le egymás után, és mindannyiukat megkínozták. Amikor ezt hallottam, még jobban aggódtam. Vajon anyukámat éppen most kínozzák? Életben van, vagy meghalt? Anyukám súlyos veszélyben volt, de én csak aggódni és pánikolni tudtam – nem tehettem semmit. Nagyon szörnyen éreztem magam. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy bárcsak anyukám ne vállalt volna ilyen veszélyes kötelességet, talán nem tartóztatták volna le és nem kínozták volna meg. Olyan nehéz és veszélyes Istenben hinni Kínában! Abban az időben nagyon gyenge voltam, mintha elvesztettem volna a lelkemet, és nem volt kedvem semmit sem csinálni. Nem volt energiám és motiválatlan voltam a kötelességemben. Minden nap csak imádkoztam Istenhez, és kértem, hogy óvja meg anyukámat.

Egy nap elolvastam egy szakaszt Isten szavaiból: „Amikor Mózes rásújtott a sziklára, és a Jahve által adományozott víz előtört, az az ő hite miatt történt. Amikor Dávid lanton játszott, hogy dicsérjen Engem, Jahvét, és a szíve megtelt örömmel, az az ő hite miatt történt. Amikor Jób elvesztette a hegyeket betöltő jószágait és mérhetetlenül nagy vagyonát, és testét fájdalmas kelések borították, az az ő hite miatt történt. Amikor hallhatta az Én hangomat, Jahve hangját, és láthatta az Én dicsőségemet, Jahve dicsőségét, az az ő hite miatt volt. Az, hogy Péter követni tudta Jézus Krisztust, a hitének volt köszönhető. Az, hogy őt Énértem a keresztre szegezhették, és csodálatos bizonyságot tehetett, szintén az ő hitének köszönhető. Amikor János meglátta az Emberfia dicsőséges ábrázatát, az az ő hitének volt köszönhető. Amikor látta az utolsó napok látomását, az még inkább az ő hitének volt köszönhető. Az ok, amiért az úgynevezett pogány nemzetek sokasága megkapta az Én kinyilatkoztatásomat, és megtudta, hogy testben tértem vissza, hogy elvégezzem munkámat az emberek között, szintén az ő hitük miatt van. Mindazok, akiket kemény szavaim sújtanak, és mégis vigaszt nyernek általuk, és üdvözülnek – ők vajon nem a hitük miatt élik át ezeket? Az emberek oly sokat kaptak a hitük miatt, és ez nem mindig áldás. Talán nem részesülnek abban a boldogságban és örömben, amit Dávid érzett, vagy nem kapnak vizet Jahvétól, ahogy Mózes. Jób például áldást nyert Jahvétól a hite miatt, de katasztrófát is elszenvedett. Akár áldott vagy, akár katasztrófát szenvedsz el, mindkét esemény áldott. Hit nélkül nem lennél képes befogadni a hódításnak eme munkáját, még kevésbé meglátni Jahve cselekedeteit, amelyek ma a szemed előtt zajlanak. Képtelen lennél látni, még kevésbé lennél képes befogadni” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának valódi története (1.)). Azt gondoltam: „Így van. Minden Isten kezében van, akár áldásban részesülünk, akár csapást szenvedünk el. A nehézségek és próbatételek, amelyeken a hitünk során keresztülmegyünk, Isten módja arra, hogy felemeljen és próbára tegyen minket.” Pont úgy, mint Jób esetében – a Sátán fogadást kötött Istennel a szellemi birodalomban, hogy meg tudja kísérteni Jóbot azzal, hogy megfosztja gyermekeitől és jószágaitól, testét pedig kelésekkel és fekélyekkel borítja, hogy megtagadja és elhagyja Istent. Isten arra is használta ezt a megpróbáltatást, hogy próbára tegye Jóbot és tökéletesítse a hitét. Jób nemcsak hogy nem panaszkodott Istenre, hanem még dicsérte is Istent, és azt mondta: „Fogadjuk el a jót Isten keze által, a bajt pedig ne fogadjuk el?” (Jób 2:10). „Jahve adta, Jahve vette el, áldott legyen Jahve neve!” (Jób 1:21). Jób bizonyságot tett Isten mellett, és elnyerte az Ő jóváhagyását, sőt még hallotta is Isten hangját a forgószélben. Ennek eredményeként még igazabb hitet nyert Istenben, és ez még nagyobb áldás Tőle. Arra gondoltam, hogy a felszínen katasztrofálisnak tűnt, hogy anyukámat bántotta a nagy vörös sárkány, de Isten valójában arra használta ezt, hogy próbára tegyen minket és tökéletesítse a hitünket. Ez Isten felemelése volt. Hirtelen rájöttem, hogy a Sátán figyel engem, Isten pedig a szívem legmélyét vizsgálja, hogy lássa, elveszítem-e a hitemet Istenben, megtagadom és elárulom-e Őt azért, mert anyukámat letartóztatták. Amikor erre rájöttem, kész voltam Isten oldalára állni, nem panaszkodni Rá vagy elárulni Őt, és jól végezni a kötelességemet, hogy eleget tegyek Neki. Megértettem, hogy Isten szándéka az volt, hogy a nagy vörös sárkány üldöztetését használja fel arra, hogy tökéletesítsen minket. Így többé nem aggódtam és idegeskedtem annyira anyukám miatt, és hajlandó voltam alávetni magam Isten vezényléseinek és elrendezéseinek.

Később megtudtam, hogy anyukámat két év átnevelő munkára ítélték. Megdöbbentem, amikor ezt megtudtam. Két év nagyon hosszú idő! A börtönben szörnyűek az életkörülmények és az étel, és minden nap dolgoznod kell. Hogyan fogja anyukám túlélni azokat a pokoli körülményeket és a brutális bántalmazást? Már elmúlt 50 éves – vajon tényleg bírhatja még a teste ezt a gyötrelmet? Egy nap olvastam egy szakaszt Isten szavaiból: „Attól a pillanattól kezdve, hogy sírva erre a világra jössz, megkezded felelősségeid teljesítését. Isten tervének és elrendelésének kedvéért töltöd be szerepedet, és megkezded életutadat. Bármi legyen is a háttered, és bármilyen út álljon is előtted, végső soron senki sem menekülhet a Menny vezénylései és intézkedései elől, és senki sem képes irányítani a saját sorsát, mert csak Ő, aki mindenek felett szuverén, képes ilyen munkára” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten az ember életének forrása). Isten szavai segítettek megértenem, hogy minden embernek szerepe és küldetése van az életben, és Isten minden ember életútját előre elrendelte már rég. Anyukámnak is megvolt a maga szerepe és a küldetése, amit teljesítenie kellett. Két év börtön hosszú idő volt, de ezen keresztül kellett mennie. Az, hogy a teste hogyan bírja, és mennyi szenvedésen megy keresztül, Istenen múlt. Isten megengedte, hogy anyukámat bántalmazza a nagy vörös sárkány, letartóztassák és börtönbe zárják, és ezzel Isten próbára tette őt és lehetőséget adott neki, hogy bizonyságot tegyen Mellette. Büszkének kellene lennem rá emiatt. Nekem is voltak leckéim, amelyeket meg kellett tanulnom ebből a helyzetből. Nem volt szabad panaszkodnom Istenre, amikor nehézséggel szembesültem, hanem alá kellett vetnem magam és jól kellett végeznem a kötelességemet. Miután megértettem Isten szándékát, imádkoztam Istenhez, az Ő kezébe ajánlva anyukámat és kérve, hogy óvja meg a börtönben, hogy szilárdan megállhasson a bizonyságtételében.

Másfél évvel később hallottam, hogy anyukám korábban szabadult a börtönből, ezért azon gondolkodtam, hogyan léphetnék kapcsolatba vele. Hogy elkerüljük, hogy a rendőrség kövessen és megfigyeljen minket, úgy döntöttünk, hogy egy szaunában találkozunk. Aznap egy órával korábban érkeztem. A szívem hevesen vert a várakozástól: annyira izgatott voltam, hogy láthatom anyukámat. A szememet a bejáratra szegeztem, majd az ablakon keresztül láttam egy csontsovány középkorú nőt közeledni. Ahogy belépett, mondta az egyik alkalmazottnak, hogy a lánya bent várja őt. Amikor hallottam beszélni, azt gondoltam: „Ez nem az anyukám hangja?” Egy pillanatba telt, mire rájöttem. Ha nem szólalt volna meg, egyáltalán nem ismertem volna fel. Anyukámnak régen magas, egyenes tartása és kifinomult eleganciája volt, de sokat fogyott, és görnyedtnek tűnt. Egyáltalán nem hasonlított a régi önmagára. Odafutottam hozzá és felkiáltottam: „Anya!” Anyukám felém fordult, és az arca annyira beesett volt, hogy nem ismertem fel. Sárgás volt az arcszíne, vékonynak és nyúzottnak tűnt. A szeme fénytelen volt, mint akit traumatizáltak. Majdnem összeomlottam, amikor így láttam őt. Elképzelni sem tudtam, min mehetett keresztül a börtönben – elviselni sem bírtam a gondolatot. Könnyek szöktek a szemembe. A mellettem ülő anyukám erősen megszorította a kezemet és megkérdezte, hogy voltam az elmúlt években. Azt mondta, hogy amíg börtönben volt, értem aggódott a legjobban, és gyakran imádkozott értem. Félt, hogy nem tudom majd kezelni a traumát és elfordulok Istentől. Amikor hallotta, hogy még mindig hiszek Istenben és végzem a kötelességemet, nagyon boldog volt. Megfájdult a szívem anyukámért, amikor az öltözőben láttam, mennyire lefogyott. Amikor megfordult, láttam, hogy van egy heg a bal kulcscsontján. A heg fekete volt, a csont pedig középen behorpadt, mintha korábban el lett volna törve. Egyszerűen nem bírtam így látni őt. Visszanyeltem a könnyeimet, és megkérdeztem tőle: „Hogy szerezted ezt a heget? Megvertek a rendőrök? Fáj még?” Anyukám félt, hogy aggódni fogok, ezért azt mondta, hogy rendben van, és már begyógyult. Csak évekkel később tudtam meg, hogy anyukámat brutálisan megkínozták, miután akkor letartóztatták, és egy professzionálisan kiképzett tiszt harmincszor ütötte meg a vállát, aminek következtében számos csontja eltört és megrepedt, a válla kificamodott, és több csigolyája elmozdult. Majdnem megölték. Isten oltalmával anyukám csodálatos módon teljesen felépült, és minden csonttörése teljesen begyógyult. Még a börtönorvosok is meglepődtek, milyen gyorsan gyógyult. Nagyon hálás voltam Istennek!

Mivel anyukám csak nemrég szabadult, a rendőrség valószínűleg még mindig megfigyelte. A biztonságom érdekében egy időre el kellett válnunk. Nagyon nehéz volt nekem abban az időben. Nagyon szerettem volna mellette maradni és gondoskodni róla. De a nagy vörös sárkány üldöztetése miatt még a lányaként rám háruló felelősségemet sem tudtam teljesíteni. Mély fájdalmat éreztem a szívemben. Hazafelé menet anyukám törékeny teste és a heg a kulcscsontján újra és újra felvillant a fejemben, mint két kép. Valahányszor felvillant egy kép, újabb gyötrelmet hozott. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogyan kínozhatták és bántalmazhatták azok a tisztek. Annyira felháborodtam. A nagy vörös sárkány olyan ádáz és gonosz! Eszembe jutott egy szakasz Isten szavaiból: „Nem csoda hát, hogy a megtestesült Isten teljesen rejtve marad. Egy ilyen sötét társadalomban, ahol a démonok könyörtelenek és embertelenek, az ördögök királya, aki szemrebbenés nélkül öl embereket, hogyan tűrhetné egy olyan Isten létezését, aki szeretetre méltó, jóságos és szent? Hogyan tapsolhatna és ujjonghatna Isten érkezésén? Ezek a talpnyalók! A jóságért gyűlölettel fizetnek, már régen ellenségként kezdték kezelni Istent, bántalmazzák Istent, rendkívül vadak, szemernyi tisztelet sincs bennük Isten iránt, támadnak és fosztogatnak, minden lelkiismeretüket elvesztették, minden lelkiismerettel szembemennek, az ártatlan emberiséget pedig kábulatba csábítják. Mi az, hogy régi ősapák? Mi az, hogy szeretett vezetők? Mind nyomorultak, akik szembeszállnak Istennel! Az ő beavatkozásuk miatt van a mennybolt alatt minden a sötétség és káosz állapotában! Mi az, hogy vallásszabadság? Mi az, hogy a polgárok törvényes jogai és érdekei? Ezek mind csak trükkök a gonoszság elleplezésére!” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Munka és belépés (8.)). Világosan láttam a nagy vörös sárkány Istennek ellenálló és embereket bántó démoni lényegét. Ezek a tisztek könyörtelenül megkínozták anyukámat, egy védtelen középkorú nőt, csak azért, mert hisz Istenben, nem törődve azzal, hogy él-e vagy meghal. Ez annyira dühössé tett. Isten teremtette az emberiséget, így természetesen hinnünk kellene Istenben és imádnunk Őt, de a nagy vörös sárkány semmitől sem riad vissza, hogy megkínozzon és brutálisan bántalmazzon minket, arra kényszerítve, hogy megtagadjuk és eláruljuk Istent. Annyira aljasok, gonoszak és kegyetlenek! Régen azt hittem, hogy a kormánytisztviselők és a rendőrök mind jó emberek. Csak miután a nagy vörös sárkány üldözött, jöttem rá, hogy a KKP állításai, miszerint az állampolgároknak vannak törvényes jogaik és vallásszabadságuk, nem mások, mint megtévesztő álcák. Eszeveszetten letartóztatják, üldözik, kínozzák és verik a hívőket, és alig várják, hogy mindet megöljék. Nem mások, mint egy falka Istennek ellenálló démon! Szívem mélyéből gyűlöltem mindet, és át akartam adni a szívemet Istennek, odaadással követni Őt, és jól végezni a kötelességemet.

2013-ban anyukámat ismét letartóztatták. Eleinte kicsit aggódtam. Azt gondoltam: „Megint megkínozzák anyukámat? Megint börtönbüntetésre ítélik? Kibír még a teste néhány évet a börtönben?” Épp ahogy ezen gondolkodtam, azonnal rájöttem, hogy Isten engedte meg, hogy anyukámat letartóztassák. Alá kell vetnem magam és keresnem kell Isten szándékát. Eszembe jutottak Isten szavai: „Elfogadtátok-e valaha is az áldásokat, amelyek számotokra készültek? Törekedtetek-e valaha is a nektek tett ígéretekre? Ti a fényem vezetésével biztosan áttöritek majd a sötétség erőinek elnyomását. Ti biztosan nem fogjátok elveszíteni a fény útmutatását a sötétség közepette. Biztosan ti lesztek majd minden dolog urai. Biztosan győztesekké lesztek a Sátán előtt. A nagy vörös sárkány országának bukásakor biztosan a miriádnyi ember között álltok majd, az Én győzelmem bizonyítékaként. Biztosan szilárdan és megingathatatlanul álltok majd Színím földjén. A szenvedéseken keresztül, amelyeket kiálltok, megöröklitek áldásaimat, és biztosan az Én dicsfényemet sugározzátok majd az egész világegyetemben” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 19. fejezet). Isten szavai segítettek felismerni, hogy Isten engedte meg, hogy anyukámat ezúttal letartóztassák. Isten a nagy vörös sárkány üldöztetését használja fel arra, hogy tökéletesítse a hitünket, és lehetővé tegye számunkra, hogy elnyerjük az igazságot és győzedelmes bizonyságot tegyünk Mellette. Eszembe jutott a testvérek beszélgetése is azokról a hívőkről, akiket többször letartóztattak, és végül már nem korlátozta őket a Sátán sötét befolyása. Nem számít, hányszor tartóztatták le őket, szabadulásuk után is hittek Istenben és végezték a kötelességüket, és felszabadultnak és szabadnak érezték magukat. Ez volt Isten megmentése. Miután megértettem Isten szándékát, sokkal nyugodtabbnak éreztem magam. Imádkoztam anyukámért, kérve Istent, hogy óvja meg őt, hogy ne féljen a nagy vörös sárkány sötét befolyásától, és erőteljes bizonyságot tegyen Mellette. Nem tudtam, mennyi ideig kell elszakadnom anyukámtól ezúttal, de békességet éreztem a szívemben. Elengedve az anyukám miatti aggodalmakat, belevetettem magam a kötelességem végzésébe.

Később anyukám elmondta, hogy amikor a rendőrség utánanézett az aktájának, hogy ellenőrizzék, van-e priusza, csodálatos módon nem találtak semmit. Anyukám azt mondta, hogy az elmúlt két letartóztatása során személyesen megtapasztalta, hogyan vezérelte át Isten a nyomorúságon, és látta Isten csodálatos tetteit. Jobban megértést nyert Isten mindenhatóságáról és szuverenitásáról is, és hite Istenben megerősödött. Amikor a rendőrök megkérdezték tőle, hogyan hirdeti az evangéliumot, anyukám bátran bizonyságot tett előttük Isten munkájáról. Anyukám tapasztalatán keresztül láttam, milyen bölcs Isten. A nagy vörös sárkány üldöztetését arra használta, hogy több bátorságot és bölcsességet adjon nekünk, és növelje az Istenbe vetett hitünket. Tisztánlátást is nyertünk, átláttunk a nagy vörös sárkány démoni lényegén, és szívünk mélyéből gyűlöltük és elutasítottuk azt. A nagy vörös sárkány csak egy báb Isten kezében. Minden lehetséges módszert bevet, hogy megzavarja és kisiklassa Isten munkáját, de erőfeszítései csak Isten választott népének tökéletesítését szolgálják. Ez egy papírtigris! Miután tanúja voltam Isten mindenhatóságának és bölcsességének, még nagyobb hitem volt Isten követésében. Eszembe jutottak Isten szavai: „Amikor hivatalosan megkezdem munkámat, minden ember úgy mozog, ahogyan Én mozgok, úgy, hogy az emberek az egész világegyetemben Velem együtt foglalatoskodnak, az egész világegyetem »örömteli zsongás« állapotában van, és az embereket Én ösztönzöm előre. Következésképpen magát a nagy vörös sárkányt is Én korbácsolom az őrület és zavarodottság állapotába, és az Én munkámat szolgálja, és bár nem akarja, képtelen követni a saját vágyait, így nem marad más választása, mint hogy »alávesse magát az Én vezényléseimnek«. A nagy vörös sárkány minden tervemben az Én ellenpontom, az Én ellenségem, és egyben az Én szolgám is; mint ilyen, soha nem engedtem a vele szemben támasztott »követelményeimből«. Ezért az Én megtestesülésem munkájának végső szakasza az ő házában valósul meg – ez jobban elősegíti, hogy a nagy vörös sárkány megfelelően szolgáljon Nekem, amin keresztül meg fogom hódítani, és beteljesítem a tervemet” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 29. fejezet). A nagy vörös sárkány üldöztetése miatt talán többet szenvedtem, mint más gyerekek, de a fájdalom és a gyenge pillanatok ellenére erősebb lettem. Ezek a tapasztalatok nagyon értékesek voltak számomra. Hozzásegítettek ahhoz a mély meggyőződéshez, hogy csak Isten van mindig ott, hogy segítsen, és Ő nyújt nekem igazi támaszt. Amíg nem veszítjük el az Istenbe vetett hitünket, Ő átvezet minket a nehézségeken és a nyomorúságon, és tanúi lehetünk tetteinek. Hajlandó vagyok Istenre támaszkodni, hogy hittel, rendületlenül kövessem Őt, megfelelően végezzem a kötelességemet, és viszonozzam az Ő szeretetét!