Az újonnan érkezőket öntözöm a gyülekezetben. Egyik este szokás szerint vártam egy házaspárt, Jü Hujt és Hszin Minget, hogy eljöjjenek hozzám egy összejövetelre. Ők épp akkoriban fogadták el Isten utolsó napokbeli munkáját. Majdnem egy óra telt el azóta, hogy meg kellett volna érkezniük, én pedig kezdtem aggódni és nyugtalankodni, és erre gondoltam: „Amióta ez a fiatal pár elfogadta Isten új munkáját, mindig nagyon aktívak voltak minden összejövetelen. Mindig időben érkeztek, és ritkán késtek. Mi van ma este? Már jó késő van, és még mindig semmi jelük. Nem, nem tudok tovább várni! Mennem kell, hogy megnézzem, mi a helyzet!” A szobámba siettem, Isten szavainak könyvét a táskámba tettem, azt a nyakamba akasztottam, és elindultam kifelé. Abban a pillanatban megjöttek, gondterhelt és kétségbeesett tekintettel. Kivették táskájukból Isten szavait tartalmazó könyveiket, és a dohányzóasztalra tették őket. Ezután lehajtott fejjel ültek a kanapén, és egy szót sem szóltak, időnként kinéztek az ablakon, mintha el akarnának menni. Megdöbbentem és elgondolkodtam: „Biztos valami nehézségük volt!” Csendben imádkoztam Istenhez, és kértem, hogy vezessen engem a problémáikról való közösségvállalásban, és azok megoldásában. Miközben teát töltöttem, megkérdeztem: „Hszin Ming! Jü Huj! Minden rendben van otthon? Kialakultak bennetek elképzelések Isten szavainak olvasása nyomán? Nem számít, milyen nehézségekkel találkozunk, amennyiben Isten elé járulunk, és az igazságot keressük, minden probléma megoldható. Nyissuk meg a szívünket, és beszélgessünk, jó?”

Egy idő után Hszin Ming felnézett, és tétován ezt mondta: „Nővér, én tényleg nem értem: Mindenható Isten, akiben hiszünk, ember vagy Isten?” Jü Huj azután így szólt: „Nővér, hogy őszinte legyek veled, tegnapelőtt Hszin Ming és én Mindenható Isten szavait olvastuk otthon, amikor Csang, gyülekezetünk vénje eljött hozzánk. Megkért minket, hogy nézzünk meg egy riportot a telefonján megnyitott weboldalon. A riport arról szólt, hogy a KKP és a vallási vezetők szerint a Mindenható Isten Egyháza egy hétköznapi emberben hisz. A riport sok más dolgot is mondott. Megdöbbentem és nagyon nyugtalan lettem. Nem tudtam enni és aludni, és két éjszakán át egy szemhunyásnyit sem aludtam. A »hétköznapi ember« szavak folyamatosan visszhangzottak a fejemben, és aggódtam, hogy helytelen lenne, ha tényleg egy emberben hinnénk. Ebben az esetben nem vesztegettem el több mint tíz évet az Úr Jézusban való hitre? Hogyan mehetnék be akkor a mennyek országába? De aztán arra gondoltam, hogy azokban az években, amikor hittem Jézusban, gyakran hallottam, hogy lelkészek és vének magyarázzák a Bibliát, de a lelkemet kiszáradtnak és komornak éreztem. Még ahhoz is túl közömbös voltam, hogy eljárjak az összejövetelekre. De mióta elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, úgy érzem, hogy Isten szavainak olvasása táplálja a szívemet, és valóban hasznára válik az életünknek. Hszin Ming és én mostanában békét és örömöt érzünk a szívünkben. De most, azok után, amit Csang, a gyülekezeti vén mondott, nem tudom, mit tegyek. Ki is pontosan Mindenható Isten, akiben hiszünk? Ő Krisztus? Vagy Ő egy hétköznapi ember?”

Sietve közöltem: „Hszin Ming! Jü Huj! Tarthatunk attól, hogy Mindenható Isten, akiben hiszünk, egy ember, de gondolkodjunk el ezen egy pillanatra: vajon nem volt-e az Úr Jézus is egy hétköznapi ember a megjelenését tekintve? Miért tudtunk több mint tíz évig hinni az Úr Jézusban? Péter, János és a szamáriai asszony miért hitték el, hogy ez a hétköznapi ember, az Úr Jézus, a Krisztus? Gondolkodtatok már ezeken a kérdéseken?”

Hszin Ming pislantott egyet, és így szólt: „Miért hiszünk? Ezen még tényleg nem gondolkodtam. Én csak azt gondoltam, hogy Jézus az Úr, a Krisztus, és hogy hinnünk kell.”

Ezt válaszoltam: „Bár az Úr Jézus Krisztusban hittünk, nem értettük Krisztus lényegét. Ezért ma, amikor Mindenható Istent követjük, nem tudjuk, hogyan lássunk tisztán, ha valaki azt mondja, hogy egy emberben hiszünk. Hogy őszinte legyek, amikor először fogadtam el Mindenható Isten munkáját, hasonló gondolataim voltak, és én is össze voltam zavarodva ebben a kérdésben. Később egy nővér felolvasott néhány részt Mindenható Isten szavaiból, és beszélt az igazságról ebben a témában. Csak ekkor értettem meg, hogy Mindenható Isten, akiben hiszünk, az utolsó napok Krisztusa.” Miközben beszéltem, sietve kinyitottam Isten szavainak könyvét, és ezt mondtam: „Olvassunk el néhány részletet Isten szavaiból, jó?” Mindenható Isten azt mondja: „A megtestesült Istent Krisztusnak hívják, és Krisztus az Isten Lelke által felöltött test. Ez a test nem hasonlít semmilyen emberhez, aki testből való. Ez a különbség azért van, mert Krisztus a Lélek megtestesülése, nem pedig testi. Egyszerre rendelkezik normális emberi és teljes isteni mivoltával. Isteni mivoltának egyetlen ember sincs birtokában. Normális emberi mivolta fenntartja minden normális tevékenységét a testben, míg isteni mivolta Magának Istennek a munkáját végzi” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus lényege a Mennyei Atya akaratának való alávetettség). „A »megtestesülés« Isten megjelenése a testben; Isten a test képében munkálkodik a teremtett emberiség körében. Ezért mivel Ő Isten megtestesülése, előbb testté kell lennie, normális emberi mivolttal rendelkező testté; ez a legalapvetőbb előfeltétel. Valójában Isten megtestesülésének a jelentése az, hogy Isten a testben él és munkálkodik, és Isten éppen az Ő lényegében testté lesz, emberré lesz” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten által lakott test lényege). „Isten szavai olyan igazságokat és misztériumokat tárnak fel, amelyeket az emberiség évezredek óta nem értett meg. Mi a megtestesülés? Mi az, hogy Krisztus? Krisztus a megtestesült Isten, és Isten Lelke, Aki a földre jött, hogy hús-vér emberré váljon, aki testben jelenik meg és munkálkodik. A felszínen a megtestesült Isten nagyon normális, hétköznapi embernek tűnik, de benne lakozik Isten Lelke és az isteni mivolt lényege. Éppen úgy, mint amikor az Úr Jézus megtestesült, hogy elvégezze a munkáját, Ő is hétköznapi emberként jelent meg, és végigment az emberi fejlődés normális folyamatán. Voltak szülei és testvérei, és akkoriban az emberek Őt názáreti Jézusnak nevezték, aki József, az ács fia. Ezek az Úr Jézus normális emberi mivoltának megnyilvánulásai voltak. Kívülről nézve az Úr Jézus csak egy hétköznapi zsidó ember volt, de benne volt az isteni mivolt lényege. Ki tudta fejezni az igazságot, és meg tudta adni a bűnbánat útját az embereknek. El tudta végezni a megváltás munkáját, megbocsátva az emberek bűneit, és ki tudta fejezni Isten szerető és irgalmas természetét. Képes volt jeleket és csodákat tenni, például betegeket gyógyítani, démonokat űzni, halottakat feltámasztani, és ötezer embert megetetni öt kenyérrel és két hallal. Az Úr Jézus szavai és munkája, az Őáltala kifejezett beállítottságok, és az Őáltala mutatott hatalom olyan dolgok, amelyeket senki sem érhetett el, vagy birtokolhatott. Ezek a dolgok az Úr Jézus isteni lényegének kinyilatkoztatásai voltak. Ezért az Úr Jézus volt Krisztus, akit az Emberfiának is neveznek. Az Úr Jézus volt a megtestesült Isten, és ez általánosan elfogadott tény a vallásos világban. Ha egy entitás csak isteni mivolttal rendelkezik, normális emberi mivolt nélkül, akkor ez az entitás a láthatatlan és érinthetetlen Szentlélek lenne, és nem nevezhető Krisztusnak. De ha egy személy csak emberi mivolttal rendelkezne isteni mivolt nélkül, akkor ez a személy nem lenne a megtestesült Isten. Ez az egyén egyszerűen csak egy romlott emberi lény lenne. Ahogyan mi, hétköznapi emberek, mindannyian hús-vér testből vagyunk, és emberi mivoltunk mellett mindannyian romlott természetűek vagyunk. Még Dávid, Dániel, Ézsaiás, és más egykori szentek és próféták is csak emberi mivolttal rendelkeztek. Ők csupán a romlott emberiség tagjai voltak, és nem birtokolták Krisztus isteni mivoltát. Ennélfogva Krisztus isteni lényege egyedülálló, és olyasmi, amit senki más nem birtokol.”

Jü Huj elgondolkodva pislogott. Egy kis gondolkodás után hirtelen megszólalt: „Ha Mindenható Isten nem tárta volna fel ezt a misztériumot, egyikünk sem értette volna meg. Még a vallásos világ lelkészei és vénjei sem értik ezt. Gyakran hirdetik, hogy Krisztus a Király, a Felkent. Dávid például Izrael királya volt, és egyben a felkent is, akkor miért ne lehetne őt Krisztusnak nevezni? Ezek a lelkészek és vének nem tudják ezt világosan megmagyarázni. Most már értem. Dávid csak emberi mivolttal rendelkezett, és nem birtokolta az isteni mivolt lényegét, ezért őt nem lehetett Krisztusnak nevezni. Az Úr Jézus azonban mind normális emberi mivolttal, mind teljes isteni mivolttal rendelkezett, így Őt Krisztusnak lehetett nevezni. Ahogy mi is gyakran énekeljük: »Krisztus, Krisztus, Jézus Krisztus, az egyház alapja...«” Miközben ezt mondta, Jü Huj finoman dobolt kezével a dal ritmusára.

Látva, hogy mindketten elkezdenek beszélni és közösséget vállalni, idegességem lassan lecsillapodott. Elmosolyodtam, és ezt mondtam: „Jól van. Értjük, hogy mi Krisztus. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az Úr Jézust miért hívják Krisztusnak, és az Emberfiának. Nos, emlékeztek, hogy a Biblia több helyen is úgy jövendöli az Úr visszatérését, mint »az Emberfiának eljövetelét«?”

Ők azt válaszolták: „Igen, emlékszünk!” Xin Ming egy lélegzetre előadta, hogy „Lukács 17:24 szerint: »Mert ahogyan a villámlás, amely az égbolt egyik részéből kivillan, míg a másikat megvilágítja, úgy lesz majd az Emberfia is, az Ő napján.«”

Azután erról beszéltem: „Amikor az »Emberfiáról« van szó, ez azt jelenti, hogy Isten Lelke eljött a földre, és emberré lett, aki normális emberi anyától született, akinek szülei vannak és családja. Külsőleg Ő csak egy hétköznapi ember. Az utolsó napokban Isten ismét megtestesült, mint az Emberfia, aki Mindenható Isten. Külsőleg Mindenható Isten csak egy hétköznapi Emberfia, de Ő Isten Lelkének megtestesítője. Ő Isten Maga. Mindenható Isten minden igazságot kifejezett, hogy megmentse és megtisztítsa az emberiséget, és elvégezte az ítélet és a megtisztítás utolsó napokbeli munkáját, hogy teljesen feloldja az emberek bűnös természetét, hogy megmentse őket a Sátán megrontó hatásától és ártalmától, és végül, hogy bevezesse őket Isten királyságába. A Mindenható Isten által kifejezett igazság, és az általa végzett munka megoldotta az összes zűrzavart és nehézséget, amellyel az Úr hívői a Kegyelem Korában szembesültek, és ezeket az igazságok olyanok, amelyeket senki más nem tudott kifejezni. Az, hogy Ő-e a megtestesült Isten, nem azon alapul, hogy az emberek ezt elismerik-e, még kevésbé a KKP vagy a vallási vezetők alaptalan híresztelésein és megjegyzésein. Ehelyett ezt Isten munkája és az Ő lényege határozza meg. Az igaz út kutatása során, hogy megítéljük, Ő-e a megtestesült Isten, nem nézhetjük csak az Ő külső megjelenését, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül az Ő lényegét. Olvassuk el Isten szavainak egy részletét.” Mindenható Isten azt mondja: „Nem nehéz vizsgálódni ilyen témában, de ehhez mindannyiunknak ismernie kell ezt az egy igazságot: Aki a megtestesült Isten, annak Isten lényegét kell birtokolnia, és aki a megtestesült Isten, annak Isten kifejeződését kell birtokolnia. Mivel Isten testté lesz, létre fogja hozni azt a munkát, amit tenni szándékozik, és mivel Isten testté lesz, ki fogja fejezni azt, ami Ő, és képes lesz az igazságot az emberhez elhozni, életet ajándékozni neki, és utat mutatni neki. Az a test, amely nem rendelkezik Isten lényegével, határozottan nem a megtestesült Isten; ehhez nem fér kétség. Ha az ember meg akarja vizsgálni, hogy az Isten megtestesült teste-e, akkor ezt az Általa kifejezett természettel és az Általa mondott szavakkal kell alátámasztania. Ami azt jelenti, hogy annak megerősítéséhez, hogy ez Isten megtestesült teste-e vagy sem, és hogy ez az igaz út vagy sem, az Ő lényege alapján kell különbséget tenni. Így tehát annak eldöntésében, hogy Isten megtestesült testéről van-e szó, a kulcs az Ő lényegében (a munkájában, a kijelentéseiben, a természetében és sok más aspektusában) rejlik, nem pedig a külső megjelenésben” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó). „Isten szavai nagyon világosak. Hogy megállapítsuk, Ő-e a megtestesült Isten, a legfontosabb dolgok, amelyek alapján ezt felismerhetjük, Isten szavai, munkája, és az általa kifejezett beállítottság. Ezek az egyetlen módjai annak, hogy megismerjük Krisztust. Krisztus hétköznapinak és normálisnak tűnik, de munkájából és szavaiból felismerhetjük, hogy Ő Isten-e vagy sem. Akárcsak az Úr Jézus. Ő egy hétköznapi embernek tűnt, de képes volt véget vetni a Törvény Korának, megnyitni a Kegyelem Korát, és megfeszíttetni magát, hogy megváltsa az emberiséget. Az Úr Jézus hatalommal és erővel beszélt. Egyetlen szavával feltámasztotta Lázárt a halálból, és öt kenyérrel és két hallal etetett meg 5000 embert. Az Úr Jézus szavai és munkája, valamint az általa mutatott hatalom elégséges volt ahhoz, hogy bizonyítsa az Ő identitását és státuszát. Ő nem hétköznapi ember volt, hanem Krisztus! De a főpapok, írástudók és farizeusok abban az időben nem törekedtek arra, hogy tanulmányozzák az Úr Jézus munkáját, hanem a látottak alapján úgy ítélték meg az Úr Jézust, hogy csak egy ember, mondván: »Nem az ács fia ez?« »Ez nem a názáreti Jézus?« »Nem ismerjük-e az Ő szüleit?« Minden alkalmat megragadtak, hogy elítéljék az Úr Jézust. A hívők nem a tisztánlátásra összpontosítottak, és akár a szélben hajladozó nádszál, követték a farizeusokat az Úr Jézus elítélésében. Végül a farizeusok összefogtak a római kormánnyal, hogy keresztre feszítsék Őt. Kr. u. 70-ben Isten átkát és büntetését szenvedték el. Izrael elpusztult, és az izraeliták kétezer évre idegen földekre menekültek. Ez volt a tragikus következménye annak, hogy híreszteléseket gyártottak, és elítélték Jézus Krisztust. Bár az Úr Jézus tele volt szeretettel és irgalommal, Isten igazságossággal és fenséggel is rendelkezik, és az Ő természete nem tűri a sértést. Az Úr Jézus volt a megtestesült Isten, és az Ő munkája és szavai a Szentlélek kifejeződései voltak. A farizeusok felelőtlenül megítélték és elítélték az Úr Jézust, és nem fogadták el Jézus Krisztust mint Szabadítót. Ez azt jelentette, hogy elutasították az igazságot, és elutasították Krisztust, és ez a Szentlélek elleni káromlás volt. A Szentlélek káromlásának bűne sem ebben az életben, sem a túlvilágon nem bocsátható meg! Az Úr Jézus azt mondta: »Minden bűn és káromlás megbocsáttatik majd az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg« (Máté 12:31).”

Miután meghallgatta ezt, Hszin Ming bosszúsan így szólt: „Azok a farizeusok olyan gyűlöletesek voltak! Fel sem ismerték az Úr Jézus Krisztust, mégis elítélték Őt, és híreszteléseket gyártottak. Hiába olvasták évekig az Ószövetséget.” Jü Huj rápillantott Hszin Mingre, és ezt mondta: „Nem kellene ilyeneket mondanunk. Ha mi akkor születtünk volna, lehet, hogy mi is ugyanúgy elítéltük volna az Úr Jézust, mint ők. Nem tudhatjuk biztosan!”

Átvettem a szót: „Így van. A múlt hibáinak figyelmeztetésül kell szolgálnia a jövő nemzedékek számára! Az utolsó napokban az Úr Jézus hús-vér testben tért vissza, mint az Emberfia, hogy beszéljen és munkálkodjon a földön. Ez az Emberfia maga Mindenható Isten. Mindenható Isten munkájával szembenézve, nem kellene-e óvatosnak és körültekintőnek lennünk, istenfélő szívvel keresnünk és vizsgálódnunk, és nem csupán a látszat alapján ítélkeznünk? Olvassunk el néhány szentírási részt. János 16:12-13 szerint: »Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.« A Jelenések 2:7-ben ez áll: »Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!« »Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon« (János 12:48). Ezekből a szentírási részekből láthatjuk, hogy az Úr Jézus megjövendölte, hogy sok-sok dolgot fog mondani, amikor visszatér, és hogy Ő kifejezi az igazságot, és végrehajtja az ítélet munkáját. Mondjátok hát meg nekem, hogy ezek a próféciák mostanra beteljesedtek-e?” „Igen” – így feleltek mindketten egyhangúlag.

Felvettem Az Ige testet ölt-példányomat, és ezt mondtam: „Ez a könyv, Az Ige testet ölt, a Bárány által megnyitott tekercs. Ez a Szentlélek által a gyülekezetekhez intézett szó. Ezek az igazságok Isten szavai, amelyek az emberi életet biztosítják, és ezek jelentik az igazság örök útját. Mindenható Isten szavainak olvasása által, látjuk, hogy Mindenható Isten nemcsak Isten hatezer éves irányítási tervének misztériumát tárja fel, amelynek célja az emberiség megmentése, hanem feltárja a megtestesülés misztériumát is, a Biblia és Isten közötti kapcsolatot, és az emberek minden fajtájának sorsát és rendeltetési helyét. Isten szintén megítéli és leleplezi az emberiség Istennel szembeni ellenállásának bűnös természetét, és az igazságot arról, hogy az emberiséget megrontotta a Sátán, valamint különböző romlott beállítottságairól. Megmutatja az embereknek a bűntől való menekülés útját is, és ugyanakkor Isten feltárja az emberiség előtt igazságos, fenséges és haragvó természetét, amely sérthetetlen. Mindenható Isten szavai és munkája maradéktalanul teljesíti a Biblia próféciáit. Gondolkodjunk el ezen még egy kicsit: ha Mindenható Isten csak egy hétköznapi ember lenne, hogyan tudna Ő belső információkat feltárni Isten munkájáról a Törvény Korában és a Kegyelem Korában? Hogyan tudná Ő felfedni Isten irányító munkájának misztériumát, hogy megmentse az emberiséget? Hogyan tudná Ő kifejezni Isten igazságos természetét, mindenhatóságát és bölcsességét? Ha Mindenható Isten csak egy hétköznapi ember lenne, hogyan tudná Ő megnyitni a Királyság Korát, és lezárni a Kegyelem Korát, hogy azokat, akiknek bűnei megbocsátást nyertek, és akik követték az Úr Jézust, egy új korba vigye, és hogy megkezdje az ítélő munkát Isten házából kiindulva? Melyik nagy ember vagy híres személyiség lenne képes ilyen szavakra és munkára? Melyik lelkész vagy vén tudna ilyen szavakat mondani? Egyikük sem! Nos, gondoljuk meg: Istenen kívül ki tudná befejezni Isten hatezer éves irányítási tervét? Ki más tudná kifejezni az igazságot, hogy megítélje az embereket, megtisztítsa őket, és megmentse őket a bűntől? Ki más tudná meghatározni az emberek minden fajtájának sorsát? Senki. Csak a megtestesült Krisztus, Mindenható Isten képes ezt a munkát elvégezni, és Ő rendelkezik ilyen hatalommal! Mivel ezt a munkát csak az utolsó napok Krisztusa, Mindenható Isten végezheti el, akkor Mindenható Isten ember vagy Isten?”

Mindketten együtt válaszoltak, „Ő Isten!” Jü Huj feszült arckifejezése megenyhült, és rég nem látott mosoly virult az arcán. Izgatottan mondta: „Milyen csodálatos! Mindenható Isten eljött, hogy Isten házából kiindulva végrehajtsa az ítélet munkáját, és nagyon sok szót mondott ki. Ez mind Isten műve. Ha Ő csak egy hétköznapi ember lenne, hogyan tudta volna mindezt elérni?”

Nagyon megörültem, és mosolyogva mondtam: „Igazán nagyszerű, hogy ezt így megérted. Olvassunk el egy részletet Mindenható Isten szavaiból, és még tisztább lesz a szívünk.” Mindenható Isten azt mondja: „Ezúttal Isten nem szellemi testben jön, hogy elvégezze a munkát, hanem nagyon is hétköznapi testben. Ez ráadásul Isten második inkarnációjának teste, és az a test is, amelyen keresztül Isten visszatér a hús-vér testbe. Ez egy nagyon is hétköznapi hús-vér test. Ha Rá nézel, nem láthatsz semmit, ami kiemelné Őt a többiek közül, de korábban sosem hallott igazságokat nyerhetsz Tőle. Pontosan ez a jelentéktelen hús-vér test a megtestesítője Isten minden igazságszavának, ez Isten munkájának hordozója az utolsó napokban, és az a kifejeződés, amely által az ember megérti Isten teljes természetét. Nem ég benned a vágy, hogy lásd a mennyei Istent? Nem ég benned a vágy, hogy megértsd a mennyei Istent? Nem ég benned a vágy, hogy lásd az emberiség rendeltetési helyét? Ő mindezen titkokat elmondja majd neked – olyan titkokat, amelyeket soha egyetlen ember sem volt képes elmondani neked – és azokat az igazságokat is el fogja mondani neked, amelyeket nem értesz. Ő a te kapud a királysághoz és a te vezetőd az új korba. Ez a hétköznapi hús-vér test sok, az ember számára kifürkészhetetlen misztériumot rejt. Tettei kifürkészhetetlenek számodra, de az Általa végzett munka teljes célja elegendő ahhoz, hogy képessé tegyen téged megérteni azt, hogy Ő nem egyszerű hús-vér test, ahogy azt az emberek hiszik, mert Ő képviseli Isten szándékait az utolsó napokban, és Isten emberiség iránti törődését az utolsó napokban. Bár nem hallhatod, hogy szavai olyanok, mintha megrengetnék az eget és a földet, bár nem láthatod, hogy a szeme olyan, mint a tűz lángja, és bár nem részesülhetsz az Ő vasvesszejének fegyelmezésében, mindazonáltal hallhatod a szavaiból, hogy Isten haragszik, és tudhatod, hogy Isten irgalmat tanúsít az emberiség iránt, és láthatod Isten igazságos természetét és az Ő bölcsességét, és még inkább, értékelheted Isten gondoskodását az egész emberiség iránt. Isten munkája az utolsó napokban az, hogy az ember láthassa a földön, ahogy a mennyei Isten az emberek közt él, és hogy az ember megismerhesse Istent, alávesse magát Neki, félje és szeresse Őt. Ezért tért vissza másodszor is testet öltve. Bár amit az ember ma lát, az egy olyan Isten, aki ugyanolyan, mint az ember, egy Isten, akinek orra és két szeme van, egy jelentéktelen Isten, végül Isten megmutatja nektek, hogy ha ez az ember nem létezne, az ég és a föld hatalmas változáson menne keresztül; ha ez az ember nem létezne, a menny elhomályosulna, a föld káoszba süllyedne, és az egész emberiség éhínségek és járványok közepette élne. Ő majd megmutatja nektek, hogy ha a megtestesült Isten nem jönne el, hogy megmentsen titeket az utolsó napokban, akkor Isten régen elpusztította volna az egész emberiséget a pokolban; ha ez a test nem létezne, akkor örökké főbűnösök lennétek, és hullák mindörökké. Tudnotok kell, hogy ha ez a hús-vér test nem létezne, az egész emberiség elkerülhetetlen balsorssal nézne szembe, és lehetetlennek találná, hogy elkerülje a még keményebb büntetést, amelyet Isten az utolsó napokban szab ki az emberiségre. Ha ez a közönséges hús-vér test nem született volna meg, mindannyian olyan állapotban lennétek, ahol életért könyörögnétek anélkül, hogy képesek lennétek élni, és a halálért imádkoznátok anélkül, hogy képesek lennétek meghalni. Ha ez a hús-vér test nem létezne, akkor nem lennétek képesek elnyerni az igazságot, és ma Isten trónja elé járulni, hanem Isten megbüntetne benneteket súlyos bűneitekért. Tudtátok, hogy ha Isten nem tért volna vissza a hús-vér testbe, senkinek sem lenne esélye üdvözülni; és ha nem jött volna el ez a test, Isten már régen véget vetett volna a régmúlt korszaknak? És mivel ez így van, még mindig képesek vagytok elutasítani Isten második megtestesülését? Mivel oly sok hasznot húzhattok ebből a közönséges emberből, miért ne fogadnátok el Őt örömmel?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tudtad? Isten nagy dolgot vitt véghez az emberek között). „Isten az igazság, az út és az élet, és ez abszolút tény. Ha Isten nem fejezné ki az igazságot, és mi nem hallanánk Isten hangját, csak a megjelenése alapján ítélnénk meg Őt, akkor nagyon nehéz lenne felismernünk Istent. De ez a látszólag hétköznapi Emberfia valójában az utolsó napokbeli megtestesült Isten. Ő sok igazságot fejezett ki, és az egész emberiség megmentésén munkálkodik. A KKP-kormány és a vallásos világ azonban úgy ítéli meg, hogy a Mindenható Isten Egyházának tagjai egy hétköznapi emberben hisznek. Ez teljes egészében téveszme. Gondoljunk csak bele! A KKP ateista, és Marx sátánizmusát követi. Ellenséges Istennel szemben, és folyamatosan letartóztatja és üldözi a keresztényeket. Ez általánosan elismert tény. Elhihetjük, amit mondanak?”

Hszin Ming ökölbe szorította a kezét, és frusztráltan a dohányzóasztalra csapott: „A KKP-kormány ateista, és ellenáll Istennek. Amikor hittünk az Úr Jézusban, elszenvedtük a kormány általi elnyomást és üldöztetést. Hogyan hihettem el az alaptalan híreszteléseit?”

Hszin Mingnek így válaszoltam: „A KKP alapítása óta szektának bélyegzi a kereszténységet, a Bibliát pedig szektás könyvnek. Mindenütt letartóztatja a keresztényeket, megkínozza, megítéli és elítéli őket, sok család szétszakadását, és emberek halálát okozva. Most, hogy Mindenható Isten munkához látott, a KKP még dühösebb, és Istent ellenségnek tekinti. Mindenhol keresi Az Ige testet ölt példányait, és ha megtalálja, elkobozza és megsemmisíti azokat. Amikor a Mindenható Isten Egyházából néhány testvér összegyűlik, hirdeti az evangéliumot, és tanúságot tesz Isten mellett, a KKP az ország minden erejét felhasználja, hogy lecsapjon rájuk és letartóztassa őket, alaptalan híreszteléseket és rágalmakat terjesztve az interneten, sikertelenül próbálja megsemmisíteni Isten egyházát. Egy ilyen gonosz ateista párt, amely ellenséges Istennel szemben, azt sem tudja, hogy mi az a Krisztus, vagy mi az a megtestesülés. Nem alkalmas arra, hogy a hit dolgairól nyilatkozzon, és mégis felelőtlenül azt állítja, hogy a Mindenható Isten Egyháza egy emberben hisz. Ez nem pusztán alaptalan pletykák terjesztése és istenkáromlás? Azok a vallási vezetők, akik látják Isten megjelenését és munkáját, ahelyett, hogy a hívőket arra vezetnék, hogy keressék az igazságot és üdvözöljék az Urat, valójában csatlakoznak a KKP-hez Mindenható Isten elítélésében. Látják, hogy hívők tömegei mennek a Keleti Villámlást tanulmányozni, és hogy egyre több ember fogadja el azt, és félnek, hogy elveszítik a pozíciójukat és a megélhetésüket, ezért mindent megtesznek, amit csak tudnak, hogy akadályozzák és irányítsák a hívőket, hogy visszatartsák őket az igaz út tanulmányozásától, kétségbeesetten elszigetelik a gyülekezeteket, és alaptalan híreszteléseket és rágalmakat terjesztenek a Mindenható Isten Egyházáról, ami sok embert, aki nem érti az igazságot, arra késztet, hogy túlságosan is féljen a Keleti Villámlást tanulmányozni, miután meghallotta az alaptalan híreszteléseiket és ördögi szavaikat, és hogy elszalassza a lehetőséget, hogy üdvözölhesse az Úr eljövetelét. Ezeknek a vallásos lelkészeknek és véneknek a cselekedetei mennyiben különböznek a farizeusok tevékenységétől, akik ellenálltak az Úr Jézusnak?”

Jü Huj és Hszin Ming egyetértően bólintottak. Jü Huj ezt mondta: „Isten szavait olvasva, és a te közösségedet hallgatva végre megértettem, hogy amíg Isten az emberek megmentésén munkálkodik, addig a Sátán megrontja az embereket. Amikor Mindenható Isten eljön, hogy kifejezze az igazságot, és az emberek megmentésén munkálkodjon, a Sátán tombolni kezd, és kétségbeesetten hazugságokat gyárt, hogy bomlasztást és pusztítást idézzen elő. Milyen alattomos és gonosz ez! Hála Isten útmutatásának, mi maradtunk, és megértést nyertünk. Enélkül Hszin Ming és én még mindig közel álltunk volna ahhoz, hogy elhiggyük a KKP és a vallásos lelkészek és vének által terjesztett alaptalan híreszteléseket és ördögi szavakat, és elvesztettük volna a bátorságunkat, hogy tovább higgyünk. Majdnem elvesztettük Isten üdvösségét. Milyen szerencsés megmenekülés!” Jü Huj sietve felvette az asztalról Az Ige teste ölt című könyvet, és szorosan a mellkasához szorította. Hirtelen Hszin Mingben is világossá vált a felismerés, és így szólt: „Mostantól kezdve nem szabad hinnünk a KKP és a vallásos világ által terjesztett alaptalan híreszteléseknek és téveszméknek. Ezeknek semmi hasznát nem vesszük az életünkben. Ehelyett több időt kellene töltenünk Mindenható Isten szavainak olvasásával, és gyakrabban kellene eljönnünk az összejövetelekre, hogy közösséget vállaljunk, és fokozatosan meg fogjuk érteni Isten új munkáját.”

Könnybe lábadt a szemem, és izgatottan mondtam: „Megértettétek az igazságot Isten megtestesüléséről, áttörtetek a KKP félrevezető hazugságain, és visszatértetek Istenhez. Ez valóban Isten kegyelme! Nem számít, hogy a KKP és a vallásos világ hogyan próbál alaptalan pletykákat terjeszteni, illetve Mindenható Isten munkáját lejáratni és becsmérelni, azok, akik valóban hisznek Istenben, mégis felismerik majd Isten hangját, és visszatérnek az Ő színe elé. A hamis hívők hisznek a KKP és a vallásos világ alaptalan híreszteléseinek és ördögi szavainak, és nem hajlandók keresni vagy tanulmányozni Mindenható Isten munkáját és szavait. Így kerülnek a fenevad fogságába, és lesznek megjelölve a fenevad bélyegével. Olyanok, mint a pelyva, amelyet elfúj a szél, és eléget az olthatatlan tűz. Így válik el a búza a konkolytól. Isten olyan mindenható és bölcs!”

Az összejövetelünk itt véget ért, Hszin Ming és Jü Huj gondosan összeszedték Isten szavait tartalmazó könyveiket, és boldogan elmentek. Álltam az ablaknál, néztem, ahogy eltűnnek a távolban, és nem tudtam megállni, hogy ne sóhajtsak egyet: „Hála Mindenható Istennek!”