Egy eldugott és szegény faluban születtem, és mivel a családom szegény volt, a rokonaim kiskoromtól fogva lenéztek. Elhatároztam magamban: „Keményen kell tanulnom, és a jövőben, miután sok pénzt kerestem, kitörhetek, kiemelkedhetek a többiek közül, és dicsőséget hozhatok a családomnak.” Az iskolában minden percet megragadtam a tanulásra, gyakran gyertyafénynél tanultam hajnali kettőig vagy háromig. Egyszer annyira fáradt voltam, hogy elaludtam, és csak akkor ébredtem fel, amikor meggyulladt a hajam. Bár az élet nehéz volt, szilárdan hittem, hogy „a legnagyobb nehézségeket kell elviselnünk ahhoz, hogy a legnagyobb emberré váljunk”. De meglepetésemre az egyetemi felvételi vizsgán csak egy átlagos egyetemre vettek fel. Ambiciózus voltam, és nem tudtam elfogadni ezt az eredményt. Ezért úgy döntöttem, hogy évet halasztok. Abban az évben még keményebben tanultam, de amikor kihirdették a vizsgaeredményeket, ismét nem sikerült jól. Amikor megkaptam az eredményeimet, összetört a szívem. Egy neves egyetemre való bejutás volt az egyetlen esélyem, hogy megváltoztassam a sorsomat, és nem számítottam arra, hogy nem sikerül a vizsgám. Abban az időszakban kábultan töltöttem a napjaimat, és nem tudtam, mit tegyek, ezért elmentem segédmunkásnak egy építkezésre téglákat pakolni. A kezem kisebesedett, tele volt vágásokkal és véres hólyagokkal, éjszaka pedig a fájdalom ébren tartott, és csendben sírtam a takaró alatt. Azt gondoltam magamban: „Ilyen átlagos életet fogok élni életem végéig? Ezt nem tudom elfogadni!” Hittem abban, hogy az ember sorsa a saját kezében van, ezért újra meg akartam próbálni megváltoztatni a sorsomat, és a következő évben még keményebben tanultam. De bármennyire is igyekeztem, mégsem tudtam bejutni egy csúcsegyetemre. Nem tehettem mást, mint hogy elfogadtam a sorsomat, és egy átlagos repülőműszaki főiskolára jártam.

A diploma megszerzése után egy hazai repülőgép-karbantartó cégnél dolgoztam. Kezdetben csak fizikai munkát végezhettem a műhelyben. Gyakran úgy izzadtam a perzselő hőségben hogy a ruhám csurom víz lett, és arra gondoltam: „Olyan nehéz ez az élet. Nem elégedhetek meg azzal, hogy csak egy átlagos munkás legyek. Angolt kell tanulnom, és fejlesztenem kell a technikai készségeimet, hogy kivívjam a főnököm elismerését, és előléptessenek. Akkor magasabb pozíciót és jobb fizetést kaphatok.” Amellett, hogy a képzett kollégáktól tanultam, még az ingázást is arra használtam, hogy munkaanyagokat olvassak. Néha, amikor az éjszaka közepén repülőgép-problémák adódtak, és mások aludtak, és nem voltak hajlandók menni, én önként jelentkeztem hibaelhárításra, készségeket és tapasztalatot szerezve. Minden alkalmat megragadtam a gyakorlásra és a képzésre. Néhány hónappal később nemcsak mérnökgyakornok lettem, hanem a fizetésem is megduplázódott, és kijelöltek, hogy külföldi szakértői csapatokkal dolgozzak különböző projekteken. De bár a státuszom és a fizetésem nőtt, mégsem voltam elégedett. Hogy gyorsan autót és házat vehessek a városban, és magasabb színvonalú életet élhessek, nappal dolgoztam, éjszaka pedig részmunkaidős állásokat vállaltam. Gyakran annyira elfoglalt voltam, hogy még enni sem volt időm, átlagosan csak három-négy órát aludtam naponta, és néha egész éjszaka dolgoztam. Olyan voltam, mint egy pénzgyártó gép, fáradhatatlanul dolgoztam éjjel-nappal. Mindössze két év alatt több mint egymillió jüant kerestem, vettem egy autót és egy házat a városban, és kivívtam a barátaim és kollégáim csodálatát és irigységét. Főként amikor a kínai újévre visszamentem a szülőfalumba, azok az emberek, akik egykor lenézték a családomat, már messziről üdvözöltek, sőt meghívtak az otthonukba étkezni. Még az idősek is tószttal köszöntöttek, és megkérdezték, tudnék-e segíteni a gyermekeiknek munkát találni. Leírhatatlan sikerélményt éreztem, és arra gondoltam: „Nagyszerű dolog, ha az embernek van pénze és státusza. Végre büszkén járhatok!” De az éjjel-nappal tartó munka miatt a hajam csomókban kezdett hullani, és a testem kezdett megdagadni. A lábaim fájni kezdtek és zsibbadtak, a járás pedig nehézzé vált. Igazán szerettem volna kivenni egy-két szabadnapot, de arra gondoltam, hogy a betegszabadság tönkretenné az esélyeimet a jövő évi értékeléseken és előléptetéseken, így ki kellett bírnom. Minden nap kínszenvedés volt.

Azokban az években minden alkalommal, amikor meglátogattam az anyósomat, megmutatta nekem Mindenható Isten szavait, és sokat beszélt nekem az Istenbe vetett hitről. Azt mondta: „A pénzre törekvésnek soha nincs vége. Nem szabad tönkretenned az egészségedet és az életedet a pénzért. Az emberiséget mélyen megrontotta a Sátán, és mindenki kétségbeesetten küzd a pénzért, a hírnévért és a nyereségért, és ilyen szenvedésben él! Mindenható Isten kifejezte az igazságot az utolsó napokban, hogy megmentse az embereket a Sátán ártalmától, és csak úgy mentheti meg Isten az embert és élheti túl a nagy katasztrófát, ha igazi bűnbánatot tart, és követi Istent. Isten munkája hamarosan véget ér, ezért abba kell hagynod, hogy kizárólag a pénzkeresésre összpontosítasz, és hinned is kell Istenben!” Tudtam, hogy Istenben hinni jó dolog, de úgy éreztem, a karrierem még csak most kezdődött, és nevet akartam szerezni magamnak, ezért visszautasítottam az anyósomat, és továbbra is fáradhatatlanul dolgoztam a pénzért, egyre mélyebbre süllyedve a gazdagság örvényében. Anyósom azt is mondta nekem: „Te tényleg hajlandó vagy feláldozni az életedet a pénzért.”

Egy szempillantás alatt elérkezett 2015. Már vettem két házat, két autót, és nyitottam két céget, de még mindig nem voltam elégedett. Hogy még több pénzt keressek, és vehessek egy luxusautót, indítottam egy gyárat, gyakran éjjel-nappal, pihenés nélkül dolgoztam. Folytattam, hogy még több pénzt keressek, és bárhová mentem, az emberek „főnöknek” szólítottak. Nagyon elégedett voltam, és büszkén viselkedtem. Azt gondoltam: „Gazdagnak lenni tényleg más érzés.” De ez a stresszes, gyors tempójú életmód súlyosan károsította az egészségemet. Gyakran el-elbóbiskoltam vezetés közben, amikor munkába mentem, és egyszer majdnem lezuhantam egy felüljáróról. Hogy spóroljak a költségeken, nem akartam több munkást felvenni, így a műhelymunka nagy részét magam végeztem. Egyszer, amikor egy sürgős megrendelésen dolgoztam, a szögbelövő átszúrta az ujjamat. Ömlött a vér, és a fájdalomtól könnybe lábadt a szemem, de hogy gyorsan befejezzem a megrendelést, csak gyors ellátást kértem a sérülésre, és visszatértem a műhelybe dolgozni. Mivel nem kezeltettem időben, az ujjam súlyosan feldagadt, és maradandó károsodást szenvedett, és valahányszor hideg volt vagy esett az eső, fájt, és erősen viszketett. Mindennap állandó feszültségben éltem. Testileg és lelkileg is kimerültem, és nagy fájdalmaim voltak. Azt gondoltam: „Miért dolgozom ilyen keményen? Tényleg ez az az élet, amit hajszoltam? Miért élek ezen a világon?”

2017-ben a feleségem elfogadta Mindenható Isten királyságának evangéliumát, és mutatott nekem egy videót egy Isten szavaiból készült himnuszról. A dal szövege mélyen megérintett.

Isten a szívedet és lelkedet keresi

1  Az emberiség, eltévelyedve a Mindenható életellátásától, nem ismeri a lét célját, de azért fél a haláltól. Segítség és támasz nélkül állnak, mégis vonakodnak lehunyni a szemüket, és megacélozzák magukat, hogy támogassák a hús-vér testüket érzéketlen lélekkel, és hosszúra nyújtják alantas létezésüket ebben a világban. Te is így élsz, remény nélkül, akár a többiek, céltalanul. Csak a legendabeli Szentséges fogja megmenteni azokat az embereket, akik szenvedésük közepette nyöszörögnek, és kétségbeesetten óhajtják az Ő érkezését. Ez a hit sokáig nem valósult meg azokban, akikből hiányzik a tudatosság. Ők mégis így vágyakoznak utána.

2  A Mindenható irgalmaz ezeknek az embereknek, akik nagyon megszenvedtek; ugyanakkor idegenkedik ezektől az emberektől, akikben egyáltalán nincs tudatosság, mivel túl sokáig kell várnia, míg választ kap az emberektől. Keresni akar, keresni a szívedet és a lelkedet, élelmet és vizet hozni neked, hogy felébredj és többé ne éhezz és ne szomjazz. Amikor elcsigázott vagy, és amikor megérzel valamit e világ sivárságából, ne érezd magad elveszve, ne sírj. Mindenható Isten, az Őrző mindenkor Magához öleli az érkezésedet.

[...]

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Mindenható sóhajtása)

Mindenható Isten szavait olvasva olyan melegséget éreztem, amilyet korábban soha. Az évek során olyan keményen küzdöttem a pénzkeresésért, és ilyen fájdalomban és kimerültségben éltem. Olyan fáradt és elveszett voltam, de nem tudtam, hogyan szabaduljak ki, és akkor megláttam a reményt. Az embert Isten teremtette. Csak Isten mentheti meg az embereket ettől a szenvedéstől. Mindenható Isten utolsó napokbeli munkájának elfogadása az egyetlen módja annak, hogy elnyerjük Isten gondoskodását és oltalmát, és elnyerjük Isten üdvösségét, hogy az ember megkönnyebbülten és felszabadultan élhessen. A múltban visszautasítottam Isten megmentését, mert pénzt akartam keresni. Soha nem gondoltam volna, hogy Isten még mindig irgalmat nyújt számomra, és nem mond le a megmentésemről. Még mindig várta, hogy visszaforduljak. Mélyen megindultam, ezért elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokbeli üdvösségét. Később gyakran jártam összejövetelekre a testvérekkel, hogy beszélgessünk Isten szavairól.

Egyszer olvastam egy szakaszt Mindenható Isten szavaiból: „Hogy amikor az emberek nem tudnak semmit arról, hogy mi a sors, vagy nem értik Isten szuverenitását, akkor csak makacsul küszködnek és botladoznak a ködben; az az út pedig túl fáradságos és túl sok szívfájdalmat okoz. Tehát amikor az emberek felismerik, hogy Isten szuverén az emberi sors felett, az okosak úgy döntenek, hogy megismerik és elfogadják Isten szuverenitását, és búcsút intenek azoknak a fájdalmas napoknak, amikor »a saját két kezükkel próbáltak jó életet építeni«, ahelyett, hogy tovább küzdenének a sors ellen, és a maguk módján törekednének az úgynevezett életcéljaikra. Amikor valaki Isten nélkül van, amikor nem képes látni Őt, amikor nem képes valóban és világosan megismerni Isten szuverenitását, akkor minden nap értelmetlen, értéktelen és leírhatatlanul fájdalmas. Nem számít, hol van az ember és hogy mi a munkája, a túlélési eszközei és a célok, amelyekre törekszik, nem hoznak mást számára, mint végtelen szívfájdalmat és olyan fájdalmat, amelyen nehéz túljutni, amelyek olyan tapasztalatok, amelyekre nem bír visszatekinteni. Az ember csak akkor tud fokozatosan megszabadulni minden szívfájdalomtól és fájdalomtól, és fokozatosan megszabadulni az emberi élet minden ürességétől, ha elfogadja a Teremtő szuverenitását, aláveti magát az Ő vezényléseinek és elrendezéseinek, és valódi emberi élet elérésére törekszik” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló III.). Isten szavai annyira világosak. Azért élünk ilyen fájdalomban, mert nem ismerjük Isten szuverenitását, és nincsenek helyes életcéljaink. A pénzt, a hírnevet és a nyereséget tettem életcélommá, remélve, hogy saját erőfeszítéseimmel megváltoztathatom a sorsomat. Hogy több pénzt keressek, mindennap nagy nyomásnak tettem ki magam, nagyon feszült voltam, és megromlott az egészségem. Még az is előfordult, hogy véletlenül majdnem lezuhantam egy felüljáróról. Bár kerestem némi pénzt és kivívtam a rokonok és barátok csodálatát és irigységét, ez a fajta élet igazán fájdalmas és keserves volt. Bár pénzért vehettem szép házakat és autókat, és jó anyagi életet élvezhettem, és mások csodálatának elnyerése kielégíthette a hiúságomat, de békét és biztonságot nem adhatott nekem. A pénz, amire törekedtem, nem hozott nekem igazi boldogságot; ehelyett a pénz rabszolgájává tett, és gyötrelemben éltem. Különösen most, amikor a nagy katasztrófa már történik, és járványok terjednek világszerte, és még gazdag emberek élete is odaveszett, rájöttem, hogy pénzen nem lehet életet venni. Ahogy az Úr Jézus mondta: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” (Máté 16:26). Ezért úgy döntöttem, hogy megváltoztatom a helytelen törekvésemet az életben, és elkezdek az igazságra törekedni, elkezdem jól végezni a kötelességeimet és értelmes életet élni.

Később azon is elgondolkodtam: „Miért okoz mindig fájdalmat az embereknek a gazdagságra, a hírnévre és a nyereségre való törekvés?” Áhítataim során elolvastam két szakaszt Mindenható Isten szavaiból, és nyertem némi megértést erről a kérdésről. Mindenható Isten azt mondja: „Az, hogy »a pénz mozgatja a világot«, a Sátán filozófiája. Ez nagyon elterjedt az emberek körében, minden társadalomban; mondhatnánk, hogy ez egy irányzat. Ez azért van, mert ez minden ember szívébe beleivódott, aki először nem fogadta el ezt a mondást, de aztán hallgatólagosan elfogadta, amikor kapcsolatba került a valós élettel, és azt kezdte érezni, hogy ezek a szavak valójában igazak. Ez vajon nem az a folyamat, amely során a Sátán megrontja az embert? [...] A Sátán a pénzt használja az emberek elcsábítására, és mindannyiukat megrontja, hogy a pénzt és az anyagi dolgokat imádják. És hogyan nyilvánul meg ez a pénzimádat az emberekben? Vajon nem úgy gondoljátok, hogy ebben a világban nem tudnátok életben maradni pénz nélkül, és hogy egyetlen napot sem bírnátok ki nélküle? Az, hogy kinek mennyi pénze van, meghatározza, milyen magas a státusza, és mennyire tekintélyes. A szegények nem érzik úgy, hogy emelt fővel és büszkén járhatnak, míg a gazdagok magas státusszal rendelkeznek, emelt fővel és büszkén járnak, hangosan beszélhetnek, és arrogáns, valamint féktelen módon élhetnek. Mit hoz ez a mondás és ez az irányzat az emberek számára? Vajon nem igaz, hogy sokan hajlandók bármilyen áldozatot meghozni azért, hogy pénzt keressenek? Nem veszítik el sokan a méltóságukat és a tisztességüket a több pénzre törekvés során? A pénz kedvéért nem szalasztják el sokan a lehetőséget, hogy végezzék a kötelességüket és kövessék Istent? Nem a legnagyobb veszteség az emberek számára, ha elveszítik az esélyt az igazság elnyerésére és arra, hogy üdvözüljenek? Csupán ezzel a módszerrel és ezzel a mondással a Sátán ilyen mértékben megrontja az embert. Nem aljas a Sátán szándéka? Hát nem egy rosszindulatú csel ez?” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló V.). „A Sátán a hírnevet és a nyereséget használja arra, hogy kontrollálja az emberek gondolatait, elérve, hogy másra se gondoljanak, mint erre a két dologra, és rávéve őket, hogy a hírnévért és nyereségért küszködjenek, a hírnévért és nyereségért szenvedjenek el nehézségeket, a hírnévért és nyereségért tűrjenek el megaláztatást és viseljenek nehéz terheket, a hírnévért és nyereségért áldozzák fel mindenüket, és minden ítéletet vagy döntést a hírnév és nyereség kedvéért hozzanak meg. Ily módon a Sátán láthatatlan béklyókat helyez az emberekre, nekik pedig ezek által megbéklyózva sem képességük, sem bátorságuk nincs, hogy kiszabadítsák magukat. Tudtukon kívül viselik ezeket a béklyókat, ahogy nagy nehézségek árán vánszorognak egyre előre, lépésről lépésre. E hírnév és nyereség kedvéért az emberiség elkóborol Istentől és elárulja Őt, és egyre elvetemültebbé válik. Ily módon egyik generáció a másik után pusztul el a Sátán hírneve és nyeresége közepette” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VI.). Isten szavaiból megértettem, hogy a Sátán híres emberek és nagy alakok szavait, a tudás dogmatikus hatását és az iskolai oktatást használja arra, hogy különféle téves túlélési szabályokat és életfelfogásokat plántáljon az emberekbe, ami miatt nemzedékről nemzedékre a hírnévre és a nyereségre törekednek, és azért fáradoznak, végül pedig elpusztulnak e törekvés örvényében. Gyermekkorom óta így neveltek, olyan eszmékkel, mint „a legnagyobb nehézségeket kell elviselnünk ahhoz, hogy a legnagyobb emberré váljunk” és „a pénz mozgatja a világot”, és a Sátán egyéb ilyen túlélési szabályaival ezek mélyen a szívembe vésődtek. Azt hittem, hogy pénz nélkül nem lehet élni, hogy a pénz szükséges az anyagi élvezetekhez és mások csodálatának és irigységének elnyeréséhez, hogy csak így lehet méltósággal élni, és hogy pénz nélkül az ember alsóbbrendűnek számít, és lenézik, ami nyomorúságos és elnyomott létezéshez vezet. Hogy hírnevet és nyereséget szerezzek, több mint egy évtizedig keményen tanultam, és miután elkezdtem dolgozni, éjjel-nappal fáradoztam az előléptetésekért és fizetésemelésekért. A vágyaim egyre nagyobbra nőttek, és minél többet szereztem, annál többet akartam, soha nem éreztem elégedettséget. Még akkor sem voltam hajlandó pihenni, amikor betegségig hajszoltam a testemet. Az anyósom sokszor bizonyságot tett nekem Isten utolsó napokbeli üdvösségéről, és tudtam, hogy Istenben hinni jó, de mégsem voltam hajlandó felhagyni a pénzre való törekvéssel, minden időmet és energiámat a hírnév és a nyereség hajszolásának szenteltem. Végül bár hírnevet és nyereséget szereztem, a lelkem soha nem ismert békét és nyugalmat; ehelyett teljesen kimerült és meggyötört lettem. Most már tisztán láttam, hogy mindezt a fájdalmat a Sátán megrontása és ártalma okozta. A hírnév és a nyereség a Sátán által állított csapdák, hogy a pokolba csalogassa az embereket; ezek rosszindulatú eszközök, amelyekkel a Sátán megrontja és károsítja az embereket, ami miatt az emberek még távolabb sodródnak Istentől, és fájdalmasabb életet élnek, ami a Sátán ártalma miatt végül a halálukhoz vezet. Ha nem lett volna Isten szavainak leleplezése, nem láthattam volna a Sátán aljas szándékait, hogy a hírnevet és a nyereséget használja az emberek megrontására és károsítására, és továbbra is a Sátán gyötrelmeiben éltem volna, még az életemet is kockáztatva. Most már csak őszintén hinni akartam Istenben és az igazságra törekedni, és nem akartam többé, hogy a Sátán a pénzre való törekvés csapdájába csaljon. Ezután, amikor csak időnk volt, a családunk együtt olvasta Isten szavait, himnuszokat hallgattunk, és tapasztalati tanúságtétel-videókat néztünk. Többé már nem úgy éltem a napjaimat, mint amikor végkimerülésig dolgoztam a pénzért, hanem ehelyett gyakran beszélgettem az igazságról a testvérekkel, és élveztem Isten szavainak öntözését és ellátását. Olyan békét és nyugalmat éreztem, amilyet korábban soha.

2021 második felében az iparág visszaesése miatt a gyáram bezárt a megrendelések hiánya miatt. Bár kicsit zaklatott voltam, nem voltam olyan, mint régen, nem törtem a fejemet azon, hogyan tartsam fenn a gyár normális működését. Ehelyett alávetettem magam Istennek és Istenre hagyatkozva éltem át ezt az időszakot, és sokkal megkönnyebbültebbnek éreztem magam anélkül, hogy a pénz korlátozott volna. Akkoriban felvettek egy részmunkaidős állásra valahol, és bár a fizetés nem volt sok, elég volt a családunk megélhetési költségeinek fedezésére, és ami a legfontosabb, időt adott arra, hogy összejövetelekre járjak, és megfelelően végezzem a kötelességeimet.

Nem sokkal később kísértés ért. Egy nap egy tőzsdén jegyzett cég tulajdonosa megkeresett, és felkért, hogy vezessem az újonnan felvásárolt cégét, évi 500 000 jüan fizetést ajánlva. Azt gondoltam magamban: „Ez a cég nagyon tőkeerős. Ha elvállalom ezt a munkát, vezető lennék, és a rokonaim és barátaim biztosan újra nagyra tartanának.” De aztán arra gondoltam: „Ha igent mondok, gyakran kell utaznom, és mindenféle társasági eseményre járnom; szinte lehetetlen lenne enni és inni Isten szavait és összejövetelekre járni, nem is beszélve a kötelességem végzéséről. Végre kiszabadultam a pénzre való törekvés örvényéből, és van időm enni és inni Isten szavait, összejövetelekre járni és végezni a kötelességeimet. Nem pazarolhatom többé az időmet ezekre az értelmetlen dolgokra.” Eszembe jutott egy szakasz Isten szavaiból: „Normális emberekként, és olyan emberekként, akik igyekeznek szeretni Istent, az, hogy belépjetek a királyságba és Isten népévé váljatok, az igazi jövőtök és egy olyan élet, amely a legnagyobb értékkel és jelentőséggel bír; senki sem áldottabb, mint ti. Miért mondom ezt? Mert azok, akik nem hisznek Istenben, a testnek és a Sátánnak élnek, de ti ma Istennek éltek, és azért éltek, hogy Isten akaratát kövessétek. Ezért mondom, hogy a ti életetek a legnagyobb jelentőséggel bír” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait). Isten szavaiból megértettem, hogy az igazságra való törekvés a beállítottságbeli változás eléréséért és a királyságba való belépés Isten népeként a legértelmesebb módja az életnek és az igazi jövő. A Sátán arra használta ezt a főnököt, hogy a „vezetői” pozícióval kísértsen meg, megpróbálva visszarángatni a hírnév és a nyereség hajszolásának örvényébe, hogy teljesen elveszítsem az esélyemet Isten üdvösségére. Nem dőlhettem be a Sátán cselszövésének. Most van a kritikus időszak Isten üdvösségére és az emberek tökéletesítésére, én csak rövid ideje hiszek Istenben, és nagyon keveset értek az igazságból, így ez az utolsó esélyem az igazságra való törekvésre és az élet elnyerésére. Ha ezt a lehetőséget elveszítem, túl késő lesz akkor törekedni, amikor Isten munkája véget ér. Így hát visszautasítottam őt, és hatalmas megkönnyebbülést éreztem.

Most a gyülekezetben végzem a kötelességeimet, és gyakran beszélgetek Isten szavairól a testvérekkel. Fokozatosan megértettem néhány igazságot, és sok dolgon átlátok, és már nincs bennem az a fájdalom és kimerültség, ami régen volt. Olyan könnyedséget és felszabadultságot érzek a szívemben, amilyet korábban soha. Mindezeket a nyereségeket pénzen nem lehet megvenni. Ez valóban Isten szeretete és üdvössége!