1998-ban a cég, ahol a feleségemmel dolgoztunk, csődbe ment, és mindketten elvesztettük a munkánkat. Akkoriban az otthoni anyagi helyzetünk elég rossz volt. Édesanyámnak betegsége miatt orvosi költségei voltak, és fizetnünk kellett a gyermekünk iskolai tandíját is. Próbáltam kölcsönkérni pénzt a barátaimtól és a rokonaimtól, de senki sem volt hajlandó segíteni. Láttam, hogy az emberek milyen ridegek tudnak lenni egymás iránt. Ezért így gondolkodtam magamban: „Több pénzt kell keresnem, és vinnem kell valamire, hogy senki ne nézzen le többé!” Ezt követően sertésfarmot létesítettem, és néhány társammal közösen alapítottunk egy céget. De az egész kudarcba fulladt, és végül rengeteg adósságom lett. Később valaki felajánlotta, hogy dolgozzak könyvelőként egy logisztikai vállalatnál. Nagy becsben tartottam ezt az állást, mivel az ország egyik legbefolyásosabb vállalatánál volt, és úgy gondoltam, hogy ha keményen dolgozom, akkor sok fejlődési lehetőséget nyújt. Hogy a családom anyagi helyzete jobb legyen, gyakran túlóráztam. A főnök nagyra tartott, és elkezdte rám bízni a vállalat néhány legfontosabb pénzügyi feladatát. Minden feladatot lelkiismeretesen teljesítettem, és minden rám bízott munkát szorgalmasan és felelősségteljesen végeztem, ami megnyugtatta a főnökömet. A főnököm nagyon elégedett volt velem, így fokozatosan haladtam felfelé a ranglétrán, a könyvelői pozícióból a részlegvezetésig jutottam, és ezzel együtt a felelősségi köröm is egyre bővült. Azok a rokonok, barátok és kollégák, akik egykor lenéztek, elkezdtek hízelegni nekem. Nagyon boldog voltam, és úgy gondoltam, hogy végre van valami, amire törekedhetek az életemben. Amikor belegondoltam, bár akkoriban még csak részlegvezető voltam, úgy éreztem, hogy ha feljebb tudok jutni, nemcsak a jövedelmem nőne, hanem a hírnevem is egyre nagyobb lenne, és akkor már tényleg jól keresnék, hírnevet és hasznot is szereznék.

Nem sokkal később egy rokonom hirdette nekem az utolsó napok Istenének evangéliumát. Miután egy ideje már eljártam az összejövetelekre, megértettem, hogy az igazságok, amelyeket Isten az utolsó napokban kifejez, az emberiség megmentésére szolgálnak, és hogy amíg valaki az igazságra törekszik, és megváltozik a beállítottsága, addig Isten megóvhatja őt a nagy katasztrófák alatt, és egy gyönyörű rendeltetési helyre mehet be. Onnantól kezdve a napi munkám mellett részt vettem a testvérekkel az összejöveteleken, ahol Isten szavait ettük és ittuk, és énekeltük az Istent dicsőítő himnuszokat. Nem sokkal később elkezdtem végezni a kötelességemet. Eleinte a kötelességem nem nagyon akadályozta a munkámat. De ahogy telt az idő, egyre jobban lefoglalt a kötelességem, és néha több nap szabadságot is ki kellett vennem egymás után. Nyugtalankodni kezdtem, aggódtam, hogy a kötelességem hatással lesz a munkámra. Mivel a költségvetési munka, amelynek a felelőse voltam, pénzzel kapcsolatos volt, egy kis hiba az állásomba kerülhetett, és ha a főnököm végül kirúgna, minden reményem szertefoszlana. Elgondolkodtam: „Ha ez megtörténne, vajon a rokonaim, barátaim és kollégáim még mindig ilyen nagyra tartanának?” Ráadásul a családom életkörülményei épp csak elkezdtek javulni, és ha hibázom, és elveszítem ezt az állást, akkor ismét szegénységbe süllyednénk. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy kevesebb szabadságot veszek ki, és több munkát vállalok. Ezután még akkor is, amikor szabadságot vettem ki, hogy végezzem a kötelességemet, telefonálgattam, hogy nyomon kövessem az asszisztensem munkáját, emlékeztetőkkel és figyelmeztetésekkel árasztottam el őt, hogy biztosan ne legyen semmi hiba. A rendes munkaidőben még keményebben dolgoztam, és még az áhítataim alatt is a munka miatt aggódtam. Még akkor is, amikor a munkaidő vége közeledett, ha kaptam egy feladatot, azonnal munkához láttam. Míg mások a munka befejezése után hazamentek pihenni, én az irodában maradtam, és túlóráztam tovább. Néha késő éjszakáig túlóráztam, olyan kimerült voltam, hogy a hátam fájt, és erőtlen lett a testem. Azt terveztem, hogy hazaérve olvasom Isten szavait, de már néhány sor után elkezdett kikapcsolni az agyam, és túlságosan elálmosodtam ahhoz, hogy folytassam. Még vigasztaltam is magam, hogy „majd később olvasok, ha több időm lesz”, aztán csak elaludtam. Néha le akartam nyugtatni a szívemet, hogy alaposan átgondoljam Isten szavait, de egyszerűen nem volt rá energiám. Amint megcsörrent a telefonom egy céges ügy miatt, becsuktam az Isten szavait tartalmazó könyvemet, és elintéztem az ügyet. Bár továbbra is végeztem a kötelességemet, hívőként még a rendszeres áhítatokat sem tudtam megtartani, és nem tudtam normális kapcsolatot ápolni Istennel. Nagyon nyugtalan voltam, és azt gondoltam, hogy nem ilyen életet akarok. De amikor arra gondoltam, hogy ez a munka milyen presztízst jelent számomra, úgy éreztem, hogy nem tudom elengedni. Valódi dilemma volt ez.

Mikor a főnököm látta, hogy mennyire elkötelezett és felelősségteljes vagyok, előléptetett a pénzügyi elszámolásért felelős vezetői pozícióba a központban, így az egész hálózatra kiterjedő áruszállítási elszámolások felelőse lettem. Ez volt a vállalat központi részlege, és a cím elnyerése azt jelentette, hogy egyre közelebb kerültem a célomhoz, hogy saját autóm és házam legyen. Az volt, és akkor még nem is beszéltünk a további előnyökről, amelyek az előléptetéssel jártak. A cégektől a magánszemélyekig mindenki, aki előleget és hamarabb kifizetett áruszállítási bevételt akart, aktívan próbálta behízelegni magát nálam. Ráadásul tanácsadói jogom volt a fizetésemeléseket, az állások betöltését és a részleg személyzetének pozícióváltoztatását illetően, így egyre többen igyekeztek a kegyeimbe férkőzni. Néha, amikor egy üzenetet írtam a munkahelyi csoportban, nagyon sokan válaszoltak, és ez a fajta elsöprő reakció olyan volt, amit előtte soha nem élvezhettem. Ezzel az előléptetéssel együtt a fizetésem is nőtt, és sok extra jövedelemhez jutottam. Azok a főnökök, akik aktívan keresték a segítségemet, időnként helyi specialitásokat, drága cigarettát, alkoholt, ajándékkártyákat és más hasonló dolgokat hoztak nekem, és minden ünnep olyan volt, mintha az én szüreti időszakom lett volna. Néha arra gondoltam, hogy hívőként becsületes embernek kellene lennem, és nem a személyes haszon keresésére kellene használnom a hatalmamat, ahogy a nem hívők teszik, de nem tudtam ellenállni a profit kísértésének. Tisztában voltam Isten követelményeivel, de képtelen voltam azokat a gyakorlatba átültetni. Ráadásul a szemem a hosszan tartó megerőltetés miatt fokozatosan romlott, és a túl sok éjszakázás miatt a vérnyomásom megemelkedett, a vádlim pedig bedagadt, ami miatt fizikailag és szellemileg is kimerültnek éreztem magam a napi munka után. Tudtam, hogy ha így folytatom, az egészségem látja majd kárát, de nem tudtam abbahagyni. E nélkül a munka nélkül elveszíteném az anyagi előnyöket és az emberek csodálatát. Néha az összejöveteleken a testvérek arról beszéltek, hogyan tapasztaltak meg dolgokat, hogyan ismerték fel a romlottságuk egyes aspektusait, és Isten szavainak olvasása után hogyan tették jóvá azokat. Mély irigységet éreztem, és arra gondoltam: „Ezek a testvérek mind a beállítottság megváltoztatására törekszenek, de én még mindig a pénz, a hírnév és a nyereség mocsarában vergődöm, nemhogy levetném a romlott beállítottságomat; még egy keresztényhez hasonló formát sem éltem meg. Teljesen a pénz rabszolgájává váltam!” Tudtam, hogy ez az állás nagyon lelassított az igazságra való törekvésemben és az Istenbe vetett hitemben, de mégsem tudtam elengedni a hírnevet és a nyereséget, amit nyújtott számomra. Tudtam, hogy amint elengedem, minden dicsőség és anyagi élvezet, amit az évek kemény munkájáért cserébe szereztem, el fog veszni. Nagyon összezavarodtam, és nem tudtam, mit tegyek.

Egy nap egy összejövetelen elolvastam Isten szavainak egy passzusát: „Az embernek arra kell törekednie, hogy értelmes életet éljen meg, és nem szabadna megelégednie jelenlegi körülményeivel. Ahhoz, hogy Péter képmását élje meg, rendelkeznie kell Péter tudásával és tapasztalataival. Az embernek magasabb rendű és mélyebb dolgokra kell törekednie. Isten mélyebb, tisztább szeretetére kell törekednie, és olyan életre, amelynek van értéke és értelme. Csak ez az élet; csak akkor lesz az ember olyan, mint Péter. Arra kell összpontosítanod, hogy proaktívan viszonyulj a belépésedhez a pozitív oldalon, és nem szabad passzívan hagynod, hogy a pillanatnyi könnyebbség kedvéért visszaess, miközben figyelmen kívül hagyod a mélyebb, konkrétabb és gyakorlatiasabb igazságokat. A szeretetednek gyakorlatiasnak kell lennie, és meg kell találnod a módját, hogy megszabadulj ettől a züllött, gondtalan élettől, amely nem különbözik egy állatétól. Értelmes és értékes életet kell élned, és nem szabad becsapnod magad, vagy úgy kezelned az életedet, mint egy játékszert, amivel játszadozhatsz” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről). Isten szavai valóban megvilágosítottak engem. Isten azt kívánja tőlünk, hogy Péterről vegyünk példát, akit nem kötöttek meg a világi dolgok, és aki képes volt elengedni a hírnevet, a nyereséget, a státuszt és a testi örömöket, hogy értelmes életre törekedjen. Péternek kiváló tudományos eredményei voltak, az intelligenciájával és bölcsességével akkoriban minden bizonnyal tisztviselő lehetett volna, de úgy érezte, hogy a tisztviselői karrier révén a világi hírnévre és nyereségre való törekvés értelmetlen, és ehelyett egy értelmes életet akart keresni. Később Pétert az Úr elhívta, hogy kövesse Őt, és sok igazságot szerzett, eljutott Isten valódi megértéséhez, és végül elérte az Isten iránti legfőbb szeretetet és a halálig tartó alávetettséget, és megkapta Isten jóváhagyását. Aztán ennek fényében megvizsgáltam magam. Annak érdekében, hogy megbecsült életet éljek és előbbre jussak, minden energiámat a munkába fektettem, de vajon mit nyerek valójában azzal, ha így törekszem a pénzre, a státuszra és a testi örömökre? Ha belegondolok, még ha a testi vágyaimat ki is elégíteném, és megvalósítanám a céljaimat, lenne autóm, házam és státuszom, ha nem sikerülne elnyernem az igazságot az Istenbe vetett hitem ellenére, mi értelme lenne egy ilyen életnek? Vajon nem lenne ez az élet elpazarlása? Ha csak a testi örömök kielégítésének élünk, az nem különbözik egy állatias élettől, és nem számít, hogy a testi örömök mennyire jók, végső soron semmire sem vezetnek. Bár még mindig nem értem el Péter eltökéltségét, de törekednem kellett rá, és jobban kellett összpontosítanom arra, hogy Isten szavait egyem és igyam, és az igazságra törekedjek. Ezért imádkoztam Istenhez, kérve Őt, hogy nyisson nekem utat: „Istenem! Nem akarom így folytatni. Szorgalmasan az igazságra akarok törekedni. Bár a megértésem jelenleg korlátozott, hajlandó vagyok fokozatosan elengedni a pénzt, a hírnevet és a nyereséget. Kérlek Téged, vezess, hogy kiszabaduljak a pénz, a hírnév és a haszon mocsarából!” Imádkozás után sokkal nyugodtabbnak éreztem magam.

Egy nap a főnököm hirtelen beszélni akart velem. Azt mondta, hogy az áruszállítási elszámolások alapvetően kiforrottak, de a légiforgalmi elszámolások még mindig a kutatási szakaszban vannak, és azt akarta, hogy vállaljam fel ezt a munkát. Arra gondoltam, hogy a légiforgalmi elszámolások sokkal kevésbé jövedelmezőek, mint az áruszállítási elszámolások. Világos volt számomra, hogy Isten meghallgatta az imámat, és hogy lépésről lépésre vezet, hogy megszabaduljak a pénz, a hírnév és a nyereség kötelékeitől az érettségemnek megfelelően. Az áruszállítási ágazatban a főnökök igazi sznobok voltak, és amikor meghallották, hogy áthelyeztek, mindannyian elhatárolódtak tőlem, és nem akarták, hogy közük legyen hozzám. Néha, amikor megláttak, elővették a telefonjukat, és úgy tettek, mintha telefonálnának. A korábbiakhoz képest, amikor állandóan körülöttem keringtek az emberek, úgy éreztem, hogy ez egy igazi bukás, és azon kaptam magam, hogy hiányoznak azok a napok, amikor az emberek csodáltak, és hízelegtek nekem. Egy nap egy összejövetelen olvastam Isten szavainak egy passzusát: „A pozitív és negatív, a fekete és fehér közötti versenyben bizonyára tisztában vagytok azokkal a döntésekkel, amelyeket meghoztatok például család és Isten, gyermekek és Isten, béke és szakadás, gazdagság és szegénység, státusz és hétköznapiság, támogatottság és félreállítás között. A békés és a széthullott család közül az előbbit választottátok, és ezt minden habozás nélkül tettétek; a vagyon és a kötelesség közül ismét az előbbit választottátok, még csak nem is akartatok visszatérni a rossz útról; a luxus és a szegénység közül az előbbit választottátok; amikor fiaitok, lányaitok, feleségetek és férjetek, valamint Én közöttem választottatok, az előbbieket választottátok; az elképzelés és az igazság közül pedig ismét az előbbit választottátok. Szembesülve mindenféle gonosz tetteitekkel, egyszerűen elvesztettem a belétek vetett hitemet. Egyszerűen megdöbbent Engem, hogy a szívetek ennyire ellenáll annak, hogy ellágyuljon. Sok évnyi odaadás és erőfeszítés nyilvánvalóan nem adott Nekem mást a részetekről, mint elhagyatottságot és lemondást, de reményeim irántatok minden egyes nappal nőnek, mert az én napom mindenki előtt teljesen kendőzetlenül feltárul. Ti mégis kitartotok a sötét és gonosz dolgok hajszolása mellett, és nem vagytok hajlandóak lazítani ezen a szorításon. Mi lesz tehát számotokra a végkimenetel? Elgondolkodtatok valaha is ezen alaposan? Ha újra választanotok kellene, akkor mi lenne az álláspontotok? Továbbra is a korábbi? Még mindig csalódást és keserves bánatot okoznátok Nekem? Szívetek még mindig csak egy csöppnyi melegséget hordozna? Még mindig nem lennétek tudatában, mit tegyetek, hogy megvigasztaljátok a szívemet?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Kihez vagy hű?). Isten minden egyes kérdése szíven ütött. Bár hittem Istenben, mégsem tudtam átlátni a pénzen, a hírnéven és a haszonszerzésen, energiám nagy részét a munkára és a pénzkeresésre összpontosítottam, és még a szokásos áhítatokat sem tudtam tartani, és Isten szavait sem tudtam olvasni. Ezzel a legutóbbi áthelyezéssel, bár el tudtam fogadni Istentől, miután elvállaltam a légiforgalom elszámolásának munkáját, láttam, hogy azok a főnökök, akik korábban rajongtak értem, hirtelen másképp viszonyultak hozzám, és ez érzelmileg felkavart. Úgy éreztem, hogy jobb, ha van hatalmam, és anélkül senki sem tisztel, ezért még mindig hiányoztak azok a napok, amikor az áruszállítási elszámolásokat kezeltem. Valóban az a fajta ember voltam, akit Isten leleplezett, aki csak a pénzhez, a hírnévhez és a haszonhoz hűséges! Ez a pozícióváltás azt jelentette, hogy Isten utat nyitott számomra, és mivel a légiforgalmi elszámolásokkal való munka sokkal kevesebb volt, mint amit az áruszállítási elszámolások igényeltek, több időt tudtam szánni arra, hogy Isten szavaival felvértezzem magam, és szabadidőmben hirdessem az evangéliumot a kollégáimnak, ami jótékonyan hatott az igazságra való törekvésemre és a kötelességeim végzésére. Ezt szem előtt tartva már nem hiányzott a korábbi munkám.

2013 májusában a főnököm összevonta az áruszállítási és a légiforgalmi elszámolási részlegeket, létrehozva egy új részleget, és teljes felelősséget adott nekem. A munka mennyisége megduplázódott ahhoz képest, amikor csak egy feladatot felügyeltem, és bár több asszisztenst is felvettek, még mindig sok volt a gond, amivel foglalkoznom kellett, és a munka fokozatosan megint felemésztette az időmet. Nem tudtam nem gondolni arra, hogy amikor a légiforgalmi elszámolásokért voltam felelős, amikor az idő nem volt olyan szűkös, akkor nemcsak meg tudtam tartani a rendszeres áhítatokat, hanem időt tudtam szakítani arra is, hogy hirdessem az evangéliumot a kollégáimnak, aminek során sok igazságot megértettem, felfedeztem a hiányosságaimat, és megtapasztaltam Isten sürgető szándékát, hogy megmentse az embereket. Rájöttem, hogy a főnököm döntése, hogy engem bízott meg az újonnan összevont részleg vezetésével, a Sátán egyik kísértése volt. Ezért fel akartam adni a munkát. De amikor arra gondoltam, hogy ez az állás évek kemény munkájának az eredménye, nem akartam olyan könnyen elengedni, ezért imádkoztam Istenhez: „Istenem, nagyon szenvedek. Ha felmondok, szerény életet kell élnem, és minden korábbi álmom nem lesz más, csak illúzió, de tudom, hogy az igazságra való törekvés fontosabb. Legbelül nagyon zavarodott vagyok, kérlek, vezess engem!” Ez idő alatt gyakran imádkoztam Istenhez, kerestem az Ő vezetését és irányítását, és tudatosan kerestem Isten szavait, hogy olvassam őket. Egy nap hallottam Isten szavainak egy himnuszát.

1  [...] Valóban a világ a te pihenőhelyed? Tényleg el tudod érni a világból származó kielégülés leghalványabb mosolyát is, elkerülve fenyítésemet? Valóban fel tudod használni a múló élvezetet arra, hogy elfedd a szívedben lévő ürességet – az ürességet, amelyet nem lehet elrejteni?

2  Lehet, hogy mindenkit be tudsz csapni a családodban, de Engem soha nem tudsz becsapni. Mivel a hited túl csekély, a mai napig erőtlen vagy, hogy bármit is találj az élet nyújtotta örömökből. Arra bíztatlak: jobb, ha őszintén töltöd el fél életedet Értem, mintha egész életedet a középszerűségben és a testnek való foglalatosságban töltenéd, elviselve mindazt a szenvedést, amelyet az ember alig tud elviselni. Mi haszna van annak, hogy ennyire nagy becsben tartod magad, és menekülsz az Én büntetésem elől? [...]

Forrás: Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mit jelent igazi embernek lenni?

Isten szavai mélyen meghatottak. Arra gondoltam, hogyan dolgoztam megállás nélkül mint egy gép, mindennap a pénzre, a státuszra és az anyagi jólétre törekedve, hogyan merítettem ki a testemet és az elmémet, és hogy számos testi betegségtől szenvedtem. Amikor a légiforgalmi elszámolásokért voltam felelős, bár kevesebb volt a plusz jövedelem, több időm volt Isten szavait enni és inni, és a szívem közelebb került Istenhez, ami megváltoztatta a lelki szemléletemet. Az egyre növekvő katasztrófák miatt, ha továbbra is ragaszkodom a pénzhez és a státuszhoz, ha nem nyertem el az igazságot, és elpusztulok a katasztrófákban, amikor Isten munkája befejeződik, már túl késő lesz megbánni. Isten egy olyan jó lehetőséget készített elő számomra, lehetővé téve, hogy megkapjam az Ő szavainak táplálását és öntözését, és hogy a testvérekkel összegyűljek és közösséget vállaljak az Ő szavaival, így lelki táplálékot biztosítva számomra. Mégsem volt bennem hála. Nem értettem Isten sürgető szándékát, hogy megmentse az embereket, nem voltam képes végezni a teremtett lényként rám háruló kötelességet, és továbbra is csak a jövőmet és a megélhetésemet tervezgettem. Nem volt-e hiábavaló ez a sok kemény munka és fáradozás a hús-vér testemért? Azzal, hogy csak az előttem lévő kis nyereséggel törődtem, elvesztettem az esélyt, hogy elnyerjem az igazságot és az életet. Tényleg rövidlátó voltam! Az anyagi dolgoknak, amiket hajszoltam, semmi haszna nem lesz a katasztrófákban, és egyáltalán nem fognak megmenteni. Ezt felismerve letérdeltem Isten elé, és imádkoztam: „Istenem, igazán az adósod vagyok. Megmentettél, de én nem gondoltam arra, hogy megháláljam Neked, és még mindig ragaszkodom a pénzhez és a státuszhoz. Ezek a dolgok nagy kísértésbe hoztak engem. Istenem, elégtelen az érettségem, nem akarom, hogy a Sátán folyamatosan megrontson és bolonddá tegyen a mocsoknak ebben a birodalmában. Kérlek, add meg nekem az elhatározást, hogy fellázadjak a hús-vér test ellen, hogy teljes munkaidőben végezhessem a kötelességemet, hogy viszonozhassam a Te szeretetedet!”

Később Isten szavainak egy passzusát olvastam, és kezdtem tisztábban látni a hírnévre és a nyereségre való törekvés következményeit. Mindenható Isten azt mondja: „A Sátán a hírnevet és a nyereséget használja arra, hogy kontrollálja az ember gondolatait, amíg az emberek másra sem tudnak gondolni, mint a hírnévre és nyereségre. A hírnévért és nyereségért küszködnek, a hírnévért és nyereségért szenvednek el nehézségeket, a hírnévért és nyereségért tűrnek el megaláztatást, a hírnévért és nyereségért áldozzák fel mindenüket, és minden ítéletet vagy döntést a hírnév és nyereség kedvéért hoznak meg. Ily módon a Sátán láthatatlan béklyókkal kötözi meg az embereket, akiknek sem erejük, sem bátorságuk nincs ledobni azokat magukról. Tudtukon kívül viselik ezeket a béklyókat, és nagy nehézségek árán vánszorognak egyre előre. E hírnév és nyereség kedvéért az emberiség kerüli Istent és elárulja Őt, és egyre elvetemültebbé válik. Így aztán egyik generáció a másik után pusztul el a Sátán hírneve és nyeresége közepette. Ha most a Sátán cselekedeteire tekintünk, baljós szándékai nem végképp megvetendőek-e? Lehet, hogy ma még mindig nem láttok át a Sátán gonosz indítékain, mert úgy vélitek, hogy nem lehet hírnév és nyereség nélkül élni. Azt hiszitek, hogy ha az emberek maguk mögött hagyják a hírnevet és a nyereséget, akkor többé nem látják majd az előttük lévő utat, többé nem látják majd a céljaikat, hogy a jövőjük elsötétül, homályos és borús lesz. De lassanként, egy nap mindannyian felismeritek majd, hogy a hírnév és a nyereség hatalmas béklyók, amelyekkel a Sátán megkötözi az embert. Amikor az a nap eljön, teljes mértékben ellen fogsz állni a Sátán irányításának, és teljesen ellen fogsz majd állni azoknak a béklyóknak, amelyekkel a Sátán megkötöz. Amikor eljön az ideje, hogy le akarod vetni mindazokat a dolgokat, amiket a Sátán beléd nevelt, akkor majd teljesen szakítasz a Sátánnal, és igazán utálni fogod mindazt, amit a Sátán hozott neked. Az emberiség csak akkor fogja igazán szeretni Istent és igazán sóvárogni Utána” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VI.). Isten szavai fején találják a szöget, leleplezik, hogyan használja a Sátán a hírnevet és a nyereséget arra, hogy megkötözze és irányítsa az embereket. Régóta hatással voltak rám az olyan sátáni eszmék, mint „a pénz nem minden, de nélküle semmit nem tehetsz”, „a pénz mozgatja a világot” és „az ember felfelé törekszik, a víz lefelé folyik”, és ezek az eszmék irányítottak engem. Évekig túlóráztam, és nagyon megterheltem az egészségemet a pénzre, a hírnévre és a haszonra való törekvésben, egyre kevesebbet imádkoztam Istenhez, egyre kevesebbet olvastam az Ő szavait, és egyre távolabb kerültem Tőle. Láttam, hogy egyes testvérek az igazságra való törekvéssel töltik az idejüket, és hogy gyorsan haladnak előre az életükben, de ami engem illet, a pénzre, a hírnévre és a nyereségre való törekvés közepette alig haladtam valamit az életemben. Micsoda szörnyű veszteség volt ez! Az évek során beletemetkeztem a munkába, eltűrtem a megaláztatásokat, és végül, bár az álmaim valóra váltak, egyre elvetemültebb és csalárdabb lettem, a napjaimat azzal töltöttem, hogy őszintétlenül, a kölcsönös kihasználás jegyében érintkeztem az emberekkel, elvesztettem az emberi méltóságomat és integritásomat a hírnévért és a haszonért, és egy rendkívül szenvedéssel és gyötrelemmel teli életet éltem. Egy egykor híres vállalkozó jutott eszembe, aki még fiatalon lett milliárdos, aki hírneve és vagyona csúcsán mindennap különböző vacsorapartikra mászkált. A súlyos kimerültség ellenére sem volt hajlandó pihenni, aminek következtében megbetegedett, és negyvenéves kora előtt meghalt. Ez a végeredménye annak, hogy a Sátán a hírnevet és a haszont arra használja fel, hogy kárt okozzon az embereknek. Ez pontosan összhangban van azzal, amit az Úr Jézus mondott: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” (Máté 16:26). Az utolsó napokban Mindenható Isten önként megajándékozott minket az emberiség megmentéséhez szükséges összes igazsággal. Ha továbbra is ragaszkodnék a hírnévhez és a haszonhoz, akkor a pozícióm talán tovább emelkedne, de elveszíteném a lehetőséget, hogy elnyerjem az igazságot, és megmeneküljek. Nem akartam többé az úgynevezett eszményeimet hajszolni, és úgy döntöttem, hogy alkalmat találok rá, hogy felmondjak a munkahelyemen, és teljes munkaidőben Istenért áldozzam fel magam. Elkezdtem felkészülni a váltásra, és felkerestem az igazgatót, Hszü urat, hogy megbeszéljük a lemondásomat. Hszü úr azt mondta: „A felmondása feldolgozása alatt helyettesítésre van szükség, és ez sokáig fog tartani, de ha meghosszabbított szabadságot kér, el tudom intézni, hogy egy vezető vegye át a munkáját, és ön átadhatja a feladatait, majd távozhat.” Miután átgondoltam a dolgot, egyetértettem ezzel a javaslattal, és amíg vártam a fejleményekre, elkezdtem felkészülni az átadásra.

Egy október eleji napon a főnököm azt mondta nekem: „Hallottam, hogy családi ügyek miatt hat hónapos szabadságra kell mennie. Ilyenre még nem volt példa a vállalatunk pénzügyi alkalmazottai között, különösen nem egy ilyen fontos pozícióban, mint az öné, de most az egyszer külön jóváhagytam, és a hat hónapos szabadsága alatt a fizetése változatlan marad. Amikor visszatér, egy összegben ki lesz fizetve, és a vezetői pozícióját fenntartom magának.” Miután megköszöntem a főnökömnek, elhagytam az irodát. A főnök szavai mélyen felkavartak. Fél év munkavégzés nélkül kapok fizetést, és fenntartják számomra a vezetői pozíciót? Úgy tűnt, hogy a vállalat nagyon megbecsül engem. Arra gondoltam, hogy a főnök azt tervezte, hogy én veszem át a központ pénzügyeit. Ha ez megtörténne, igazgató lennék a vállalatnál, és ez azt jelentené, hogy még többen felnéznének rám. Abban a pillanatban éreztem, hogy gondolataim és szándékaim helytelenek, és eszembe jutott Isten szavainak két passzusa, amelyeket korábbi összejöveteleken olvastam: „Isten embereken végzett munkája minden lépését illetően kívülről úgy tűnik, mintha emberek közti interakciókról lenne szó, mintha emberi elrendezésből vagy emberek általi zavarásból születne. A színfalak mögött azonban a munka minden lépése és minden történés egy-egy fogadás, amelyet a Sátán tesz Isten előtt, és amely szükségessé teszi, hogy az emberek szilárdan álljanak az Isten melletti bizonyságtételükben. Vegyük például Jób próbatételét: a színfalak mögött a Sátán fogadást kötött Istennel, a Jóbbal történtek pedig emberek tettei és emberi zavarások voltak. Isten bennetek végzett munkájának minden egyes lépése mögött ott van a Sátán fogadása Istennel – az egész hátterében egy csata dúl” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben). „Amikor az emberek tapasztalnak, amíg el nem jő a nap, hogy az életszemléletük és a létezésük értelme és alapja teljesen megváltozik, amikor egészen a csontjaikig átalakulnak és valaki mássá válnak, nem hihetetlen ez? Ez hatalmas változás, eget rengető változás. Csak akkor rendelkezel majd egy emberi lény hasonlatosságával, ha érdektelenné vált számodra a hírnév, a gyarapodás, a státusz, a pénz, az élvezet, a hatalom és a világ dicsősége, és könnyen le tudsz mondani ezekről. Akiket Isten végső soron teljessé fog tenni, azok ebbe a csoportba tartoznak: az igazságért élnek, Istenért élnek, és azért élnek, ami igazságos. Ez az igazi emberi lény hasonlatossága” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Isten szavaiból megértettem, hogy habár a főnököm szavai úgy tűntek, hogy kielégítik a testi szükségleteimet, sátáni cselszövés állt mögöttük. A Sátán a pénzt, a hírnevet és a nyereséget akarta felhasználni arra, hogy megkísértsen engem, és rávegyen, hogy továbbra is szolgáljam, hogy végül elveszítsem az esélyemet a megmenekülésre. Isten azt remélte, hogy azért élek, hogy elnyerjem az igazságot, és jól végezzem a teremtett lényként rám háruló kötelességemet. Ez volt a cél, amire törekednem kellett volna. Isten szavai megerősítették a hitemet, és gyorsan elintéztem az átadási procedúrát. Nagyon is, és rájöttem, hogy minden Isten kezében van, és mindent Isten vezényel. Alig egy hónappal a lemondásom után elkezdtem végezni a kötelességeimet a gyülekezetben, volt időm rendszeresen áhítatokat tartani és gyülekezeti életet élni, élveztem Isten szavainak napi öntözését és táplálását, és a szívem megtelt békével és örömmel. Amikor nehézségekbe ütköztem a kötelességeimben, imádkoztam Istenhez, konzultáltam a testvérekkel, akik a társaim voltak, és a vezetőktől kértem segítséget olyan problémák esetén, amelyeket nem tudtam megoldani. Néha a testvérek rámutattak a kötelességeimben mutatkozó hiányosságaimra, és bár ez egy kicsit kínos volt, de imádkozás és Isten szavainak evése és ivása által képes voltam alávetni magam, és megtalálni a gyakorlás útját Isten szavaiból, ami javította a kötelességeim hatékonyságát. Mindez Isten vezetésének volt köszönhető!

Ezen a tapasztalaton keresztül világosan megértettem, hogy a pénz és a státusz csak átmeneti élvezetet hoz, és hogy még ha gazdagságra, hírnévre és a legvadabb álmaimat felülmúló nyereségre teszek is szert, az nem lesz több, mint múló dicsőség, amit üresség követ, és a végén a Sátán áldozati ajándékaként végzem majd. Ma már képes vagyok megszabadulni a pénz és a státusz kísértéseitől, megmenekülni a Sátán kínzásától, és a helyes úton járni az életben. Mindez az útmutatásnak köszönhető, melyet Isten szavai nyújtottak. Isten emberiséget megmentő munkája valóban gyakorlatias, és én őszintén, szívem mélyéből köszönöm Istennek!