2022. december 31., szombat, napos

Repül az idő. Már két hónapja vagyok a videós munka felügyelője, és észre sem vettem. Úgy érzem, sokat fejlődtem az utóbbi időben. Legyen szó a testvéreim állapotának megoldásáról, vagy a közösségvállalásról a munkát illető problémákkal kapcsolatban, úgy érzem, egyre jobban belejövök. Úgy tűnik, van némi képességem, és alkalmas vagyok erre a feladatra. Ó, mellesleg holnap újév napja van, és Li Zsannak haza kell mennie két napra, hogy elintézzen valamit. Ő régóta felügyelő, és korábban mindig segített nekem. De most, hogy már két hónapja gyakorlok, úgy érzem, képes vagyok megszervezni a munkát akár nélküle is. A videók, amiket a testvérek az utóbbi időben készítettek, nem megfelelő színvonalúak, és a testvérek negatívvá váltak. Minél hamarabb írnom kell nekik közösségvállalás céljából. Remélem, megértik Isten szándékait, és kiszabadulnak a negatív állapotukból.

2023. január 2., hétfő, derűsről felhőssé váló égbolt

Ma levelet kaptam néhány testvértől. Azt írták, hogy a közösségvállalásunk valóban segített nekik, és hogy a továbbiakban hajlandóak fejleszteni a készségeiket, és megfelelően végezni a kötelességüket. Nagyon boldog lettem, amikor ezeket a leveleket olvastam, és azt gondoltam: „Na ugye, tényleg meg tudok oldani néhány valós problémát.” És megveregettem a vállamat. Ma este visszatért Li Zsan. Megkérdezte, hogyan ment a munka az elmúlt két napban, és emlékeztetett: „Nem elég csak mindenki állapotát megoldani, a technikákról és alapelvekről is közösséget kell vállalnunk velük, különben nem lesznek képesek minőségi videókat készíteni.” Valamelyest egyetértettem azzal, amit mondott, de összevont szemöldöke és elégedetlen hangneme nyugtalanná tett: „Nem láttad, hogy épp valami jót tettem? Miért piszkálsz folyton ezzel a kis hibával?” Miután többször hallottam tőle, hogy „nem lehet csak megoldani az emberek állapotát, és kész”, nagyon kényelmetlenül kezdtem érezni magam, mintha ez azt jelentené, hogy nagyon alacsony az IQ-m. „Én is megfontoltan cselekszem. Kiemelsz egy pillanatnyi meggondolatlanságból elkövetett hibát. Rossz színben akarsz feltüntetni? Mintha az elmúlt napokban végzett munkám értéktelen lenne.” Li Zsan még mindig a munkámban lévő problémákat összegezte, de nem akartam tovább hallgatni, és visszavágtam neki: „Nos, ha annyira tele vagy ötletekkel, miért nem mondod el pontosan, hogyan kell ezt csinálni?” Li Zsan egy pillanatra megdöbbent, és kissé kínossá vált a helyzet. Felismertem, hogy zavarba hoztam ezzel, ezért magamban Istenhez imádkoztam, kérve, hogy segítsen megnyugodnom, és hogy ne az érzelmeim alapján cselekedjek. Miután a megbeszélésünk véget ért, azon tűnődtem: „Li Zsannak igaza volt abban, amit mondott, de én mégsem akartam elfogadni, amikor hallottam. Ez romlott beállítottságra utal, de hogyan oldjam meg?”

2023. január 5., csütörtök, felhős

Ma Li Zsan megkérdezte, milyen volt az állapotom az utóbbi időben. Azt mondtam: „Jó, csak kicsit kevés az energiám és álmos vagyok.” Amint ezt kimondtam, ő így válaszolt: „Miért vagy álmos? Nem kellene elgondolkodnod a kötelességedhez való hozzáállásodon? Azt mondod, jó az állapotod, de ha normális lenne az állapotod, miért nem hoz eredményt a munka, amiért felelős vagy? A legutóbbi videód sem készült még el, szóval mire fordítod az összes idődet?” Li Zsan ezután közösséget vállalt velem a saját tapasztalatára támaszkodva, amikor ő is felületes volt a kötelességében. Megbántva éreztem magam, és sok mindent akartam visszaválaszolni: „Felületes vagyok? Nem. Már felismertem a felületes viselkedésemet és elkezdtem kijavítani, akkor miért gondolod még mindig, hogy úgy viselkedem? Az eredménytelenség oka nem az, hogy nem vagyok figyelmes a kötelességeimben. Tényleg van bennem sürgősségérzet abban, amit csinálok, de nem hagyhatom ki a kutatási fázist, ugye? Folyton a problémáimmal piszkálsz, és nagy ügyet csinálsz belőlük. Miért nem látod a fejlődésemet? Azt várod, hogy tökéletes legyek?” Li Zsan közösségvállalása után Shasha is beszélt arról, hogy felületes volt, és nem viselt terhet a kötelességeiben. Az igazság az, hogy én is mutattam néhányat az általa említett viselkedésformákból, de nem akartam ezt beismerni, és dacosan visszavágtam: „Szerintem az utóbbi időben elég jól végzem a kötelességemet. Nem vettem észre, hogy felületes lennék a kötelességeimben, ahogy mondod, de majd imádkozom és elgondolkodom, rendben?” Akkor rendkívül ellenállónak éreztem magam a szívemben, és felismertem, hogy ez az állapot nagyon rossz, ezért magamban imádkoztam: „Ó, Istenem, kérlek, őrizd meg a szívemet! Bárki legyen is az, amíg az igazságnak megfelelően beszél, hallgatnom kell rá. Nem akarok többé ellenállást érezni nővéreim építő kritikájával szemben.”

2023. január 6., péntek, felhősről naposra váltó

Még mindig nehéz a szívem, ha a tegnap este felfedett állapotomra gondolok. „Miért vagyok ilyen forrófejű? Miért nem bírom elviselni, ha mások rámutatnak a hibáimra? Miféle beállítottság ez? Valahányszor valaki mond rólam valamit, felkapom a vizet. Hogyan végezhetem így a kötelességemet, és hogyan működhetek együtt másokkal?” Ma reggel megnéztem egy tapasztalati videót „Hogyan kezeljük, ha megmetszenek” címmel. Volt benne egy szakasz Isten szavából, ami igazán megérintett. Mindenható Isten azt mondja: „Amikor az antikrisztusokat megmetszik, az az első dolguk, hogy a szívük mélyén ellenállnak neki és visszautasítják. Küzdenek ellene. És vajon miért van ez? Ez azért van, mert az antikrisztusok természetlényegükből eredően idegenkednek az igazságtól, gyűlölik az igazságot, és egyáltalán nem fogadják el. Természetesen egy antikrisztus a lényege és a beállítottsága miatt nem fogja beismerni a saját hibáját, és nem fogja beismerni a saját romlott beállítottságát. E két tény alapján egy antikrisztusnak a teljes és maradéktalan elutasítás és szembeszegülés lesz a hozzáállása a metszéshez. A szíve mélyéből megveti és ellenáll neki, és a legcsekélyebb jelét sem mutatja az elfogadásnak vagy az alávetettségnek, az őszinte elgondolkozásnak vagy a bűnbánatnak pedig még kevésbé. Amikor egy antikrisztust megmetszenek – függetlenül attól, hogy ki teszi, hogy mire vonatkozik, hogy mennyiben hibáztatható az antikrisztus az adott dologért, hogy mennyire égbekiáltó a hibája, hogy mennyi gonoszságot művel, vagy hogy milyen következményekkel jár a gonoszsága a gyülekezet munkájára nézve –, az antikrisztus semmit sem mérlegel ebből. Egy antikrisztus úgy látja, hogy aki megmetszi őt, az kipécézte vagy csak azért keres hibát benne, hogy kínozza őt. Akár még azt is gondolhatja az antikrisztus, hogy bántalmazzák és megalázzák őt, hogy nem bánnak vele emberként, és hogy lekicsinylik és megvetik őt. Egy antikrisztus a metszést követően soha nem gondolkodik el azon, hogy ténylegesen mi rosszat tett, hogy milyen romlott beállítottságot fedett fel, hogy vajon kereste-e azokat az alapelveket, amelyeket be kellene tartania, hogy az igazságalapelveknek megfelelően cselekedett-e, vagy hogy elvégezte-e a feladatait abban az ügyben, amellyel kapcsolatban megmetszették őt. Nem vizsgálja ezeket a dolgokat, nem gondolkozik el egyiken sem, és átgondolni és megfontolni sem fogja ezeket a kérdéseket. Helyette a saját akarata szerint és forrófejűn áll hozzá a metszéshez. Valahányszor megmetszenek egy antikrisztust, az telve lesz haraggal, engedetlenséggel és nehezteléssel, és senkinek sem hallgat a tanácsára. Nem hajlandó elfogadni a metszést, és képtelen visszatérni Isten elé, hogy megismerje magát, elgondolkozzon magán és foglalkozzon az alapelveket sértő cselekedeteivel, például azzal, hogy felületes, vagy hogy ámokfutón végzi a kötelességét, és arra sem használja ki ezt az alkalmat, hogy megoldja a maga romlott beállítottságát. Helyette kifogásokat keres, hogy megvédje és igazolja magát, sőt olyan dolgokat is mond, amelyekkel viszályt szít és felbújt másokat” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Tizenkettedik tétel: Vissza akarnak vonulni, amikor nincs státuszuk, vagy amikor nincs reményük az áldások elnyerésére). Isten szava azt mondja, hogy az antikrisztusok idegenkednek az igazságtól, ezért amikor megmetszik őket, vagy amikor mások rámutatnak a hibáikra, határozottan ellenzik azt. Soha nem gondolkodnak el a hibáikon, és mindig forrófejűen kezelik a dolgokat, ráadásul a szívük tele van téveszmékkel, azt mondják, mások azért metszik meg őket, mert lenézik és meg akarják alázni őket. Tele vannak panasszal másokkal kapcsolatban. Összehasonlítva a viselkedésemet egy antikrisztuséval, láttam, hogy a kettő ugyanaz. Li Zsan rámutatott, hogy a problémák megoldásakor kulcsfontosságú pontokat nem fogtam fel. és hogy nem kommunikáltam eleget szakmai és technikai kérdésekről. Ezek valóban olyan kérdések voltak, amelyekre érdemes összpontosítani. Igaz volt, hogy a testvéreknek hiányosságai voltak a szakmai készségeikben és az alapelvek megértésében, ami azt jelentette, hogy a videóikat mindig át kellett dolgozni, és hogy ez a probléma valóban az én hanyagságomból fakadt. Miután Li Zsan befejezte a javaslatát, gyorsan meg kellett volna beszélnem vele, hogyan korrigáljuk ezt az eltérést, de mivel nem bírtam elviselni a hangnemet, amit használt, amikor rámutatott a hibáimra, úgy éreztem, mintha meg akarna alázni és le akarna kicsinyelni engem, így önkéntelenül is kifejeztem az elégedetlenségemet. Utána már semmit sem akartam hallani abból, amit mondott, és nem ismertem el a problémákat, amikre rámutatott. Azt gondoltam, hogy lenéz engem, és megpróbál megalázni és lekicsinyelni. Nem ugyanaz a szégyenletes viselkedés volt-e az, amit én felfedtem, mint azoké, akik nem fogadják el az igazságot, és észszerűtlenül, folyamatosan nevetséges érveket hoznak fel? Azok az emberek, akik igazán szeretik az igazságot és észszerűek, elfogadó hozzáállással kezelik a metszést és azt, ha rámutatnak a hibáikra. Képesek elmélkedni és keresni az igazságot, hogy ezeket az eltéréseket a lehető leggyorsabban megoldják. Még ha akkor nem is ismerik fel ezeket a dolgokat, nem kapják fel a vizet, és nem hoznak fel folyton nevetséges érveket, hogy megpróbálják érvényteleníteni mások kritikáját. Én azonban, amikor a nővérem olyan javaslatokat tett nekem, amelyek a munka javát szolgálták volna, nemcsak hogy nem fogadtam el, hanem azt hittem, hogy megpróbál megalázni és lekicsinyelni engem. Abszurd és észszerűtlen módon fogtam fel a helyzetet, és nem imádkoztam Istenhez, és nem lázadtam fel magam ellen. Ehelyett kiadtam magamból sérelmeimet és elégedetlenségemet, hogy zavarba hozzam a nővéremet. Hárpia voltam, nem engedtem, hogy bárki zavarjon vagy közeledjen hozzám. Ez az igazságtól idegenkedő beállítottságra utal, amely tele van ádázsággal. Ha ezt nem javítom ki, Isten biztosan megvet és kiiktat majd engem!

Eszembe jutott Isten szavának egy szakasza, amit olvastam: „Habár kötelességet sokan végeznek ma, az igazságra csak néhányan törekednek. Nagyon kevesen törekednek az igazságra és lépnek be a valóságba, miközben a kötelességüket végzik; a legtöbben még mindig alapelvek nélkül teszik a dolgokat, még mindig nem olyan emberek, akik igazán alávetnék magukat Istennek; a szájukkal mondják csak, hogy szeretik az igazságot, hogy készek keresni az igazságot és törekedni az igazságra, de még mindig nem tudni, hogy meddig tart ki az elhatározásuk. Az igazságra nem törekvő emberek hajlamosak bárhol és bármikor felfedni romlott beállítottságaikat. Híján vannak minden felelősségérzetnek a kötelességüket illetően, gyakran felületesek, kényük-kedvük szerint cselekednek, és még a metszést is képtelenek elfogadni. Amint negatívvá válnak és elgyengülnek, hajlamosak bedobni a törülközőt – ez sokszor megtörténik, mi sem gyakoribb ennél; így viselkednek mind, akik nem törekednek az igazságra. Ezért aztán azok, akik még nem nyerték el az igazságot, nem megbízhatóak és nem szavahihetőek. Mit jelent az, hogy nem szavahihetőek? Azt jelenti, hogy amikor nehézségekkel vagy kedvezőtlen fordulatokkal találkoznak, hajlamosak elbukni, valamint negatívvá válni és elgyengülni. Vajon szavahihető az, aki gyakran negatív és gyenge? Egész biztosan nem. Ám az igazságot értő emberek mások. Azoknak az embereknek, akik igazán értik az igazságot, bizonyosan istenfélő és Istennek alávetett szívük van, és csak az istenfélő szívű emberek szavahihetőek; akinek nincs istenfélő szíve, az nem szavahihető. Hogyan kell közeledni az istenfélő szív nélküli emberekhez? Természetesen szeretetteljes segítségben és támogatásban kell részesíteni őket. Többször rájuk kell nézni, miközben a kötelességüket végzik, és több segítséget és útmutatást kell adni nekik; csakis így garantálható, hogy hatékonyan végezzék a kötelességüket. És mi ennek a célja? Az a fő cél, hogy fenn legyen tartva Isten házának a munkája. Másodikként következik ezután a problémák haladéktalan azonosítása, a haladéktalan gondoskodás, támogatás vagy metszés biztosítása a részükre, az elhajlásaik helyreigazítása, valamint a hibáik és hiányosságaik kipótlása. Ez előnyös az emberek számára; ebben nincs semmi rosszindulatú” (Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (7.)). Isten szaván gondolkodva rájöttem, hogy a testvérek nem azért mutatnak rá problémákra és eltérésekre, mert rosszindulatúak, vagy mert megpróbálják kigúnyolni és lekicsinyelni az embereket hibáik felfedésével, hanem mert felelősséget vállalnak a gyülekezeti munkáért, és mert mindenkinek van romlott beállítottsága, mindenki megbízhatatlan, és képes önkéntelenül gonoszságot elkövetni és megsérteni az alapelveket, ha személyes kívánságok alapján cselekszik, felületes lenni a kötelességekben, és késleltetni és megzavarni a gyülekezeti munkát, így súlyos következményeket okozva. Azt mondják: „Amikor az emberek eltévednek, félnek, hogy senki sem vezeti őket”. Amikor az embereknek van valaki a közelükben, aki gyakran felajánlja nekik a segítségét, vagy megmetszi őket a kötelességeikben, az nagy segítség és védelem számukra. Általában, amikor egy munkafolyamatot követek nyomon, és hiányosságokat vagy eltéréseket látok, rámutatok ezekre, és tudatosítom az emberekben azok súlyosságát és következményeit. Ezt azért teszem, mert azt akarom, hogy az emberek jól végezzék a kötelességüket, és elkerüljék az eltéréseket és késedelmeket a munkában. Li Zsan ugyanezekből az okokból mutatott rá a hibáimra. Részben azért tette, hogy segítsen jó eredményeket elérnem, de szeretet és felelősségtudat volt mögötte, és az én javamat szolgálta. Nem kellett volna ellenállást éreznem vagy mérgesnek lennem; még kevésbé kellett volna visszavágnom neki. Például az elején, amikor a videók nem voltak megfelelő színvonalúak, ez főként azért volt, mert az emberek nem értették a technikai alapelveket. Nem voltam tudatában ennek a problémának, és amikor a nővérem rámutatott, vezetnem kellett volna mindenkit ezeknek az eltéréseknek az összegzésében, hogy tanuljanak néhány készséget, de soha nem gondolkodtam el magamon, és nem foglaltam össze a hibáimat, hanem csak rápirítottam Li Zsanra. Hát miféle észszerűségről lehet beszélni engem illetően? Azt mondtam magamnak, hogy a továbbiakban el kell fogadnom, ha mások rámutatnak a hibáimra, és nem szabad többé ellenállást éreznem ezzel szemben.

2023. január 7., szombat, napos

Ma egy vezető részt vett az összejövetelünkön, és felfedezett néhány eltérést, ami a munkánk során felmerült. Például néhány testvérnek vitája támadt egy videó miatt, és mi nem tisztáztuk ezt a problémát, hanem egyszerűen csak adtunk néhány javaslatot, és hagytuk, hogy folytassák a munkát, ennek következtében a videó nem lett megfelelő színvonalú, ami késleltette a munkát. A vezető leleplezett és kritizált minket azért is, mert nem végzünk valódi munkát. Hallva, hogy ezeket a problémákat egyenként felsorolják, nagyon kényelmetlenül kezdtem érezni magam, és rájöttem, mennyire eltompultam. Azok a problémák, amelyekre ez a vezető rámutatott, ugyanazok voltak, amelyekre Li Zsan hívta fel a figyelmemet. De mivel nem akartam meghallgatni őt, és nem vettem komolyan a problémákat, azok megoldatlanok maradtak. Ha akkor képes lettem volna elfogadni Li Zsan figyelmeztetéseit, részletesen megbeszéltem volna vele a dolgokat, és kerestem volna egy megoldási utat, talán ezek a problémák megoldódtak vagy kicsit javultak volna, vagy legalábbis a munka nem került volna ilyen szörnyű állapotba.

2023. március 14., kedd, erősen felhősről naposra váltó

Egyik lelki áhítatom során Isten néhány szavát olvastam az igazságtól idegenkedő beállítottságommal kapcsolatban, és jobban tudatosult bennem ennek a problémának a súlyossága. Mindenható Isten azt mondja: „Az egyházban vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy nagy erőfeszítést illetve néhány kockázatos dolgot tenni egyenlő azzal, hogy érdemeket halmoztak fel. Valójában a cselekedeteik szerint csakugyan méltók a dicséretre, de a beállítottságuk és hozzáállásuk az igazsághoz gyűlöletes és visszataszító. [...] Isten nem veti meg az emberek gyenge képességét, nem veti meg az ostobaságukat és azt sem veti meg, hogy romlott beállítottságaik vannak. Mi az, amit Isten a leginkább megvet az emberekben? Azt, amikor idegenkednek az igazságtól. Ha idegenkedsz az igazságtól, akkor csupán egyedül emiatt, Isten soha nem fog gyönyörködni benned. Ez kőbe van vésve. Ha idegenkedsz az igazságtól, ha nem szereted az igazságot, ha az igazsághoz való hozzáállásod nemtörődöm, megvető és arrogáns, sőt visszautasító, ellenálló és elutasító – ha így viselkedsz – akkor Isten kimondottan undorodik tőled, és halott vagy, menthetetlenül. Ha a szívedben igazán szereted az igazságot, és csak arról van szó, hogy valamelyest alacsony a képességed, nincs rálátásod, kissé ostoba vagy, és ha gyakran hibázol, de nem szándékozol rosszat tenni, és egyszerűen csak tettél pár ostoba dolgot; ha a szívedben hajlandó vagy Isten közlését hallgatni az igazságról, és szívből vágyódsz az igazságra; ha a hozzáállásod az igazság és Isten szavainak kezelésében őszinte és vágyódó, valamint ha nagyra tudod becsülni és becsben tudod tartani Isten szavait – ez elég. Isten az ilyen embereket szereti. Annak ellenére, hogy időnként talán egy kissé ostoba vagy, Isten még mindig kedvel téged. Isten szereti a szívedet, amely az igazság után vágyakozik, és szereti az őszinte hozzáállásodat az igazsághoz. Isten tehát irgalmaz neked és mindig kegyelmet biztosít számodra. Nem veszi figyelembe a gyenge képességedet vagy az ostobaságodat, és nem veszi figyelembe a vétkeidet sem. Mivel az igazsághoz való hozzáállásod őszinte és buzgó, a szíved pedig igaz, – figyelembe véve a szíved igaz voltát és ezt a hozzáállásodat – Ő örökké irgalmas lesz hozzád és a Szentlélek munkálkodni fog rajtad, és lesz reményed az üdvösségre. Másrészt, ha a szívedben hajthatatlan és öntörvényű vagy, ha idegenkedsz az igazságtól, ha soha nem vagy figyelmes Isten szavaira és semmire, ami az igazságot érinti, a szíved mélyéről pedig ellenséges és megvető vagy, akkor hogyan viszonyul hozzád Isten? Megvetéssel, ellenérzéssel és szűntelen haraggal” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Ahhoz, hogy jól teljesítsük kötelességünket, az igazság megértése a legfontosabb). Isten szavát olvasva éreztem, hogy Isten természete igazságos és szent. Isten nem veti meg az embereket azért, mert ostobák vagy hiányos a képességük, hanem az igazsághoz való hozzáállásukat nézi. Ha egy embernek nagyszerű adottságai és képességei vannak, és képes munkát végezni, de kötelességeiben gyakran az igazságtól idegenkedő beállítottságot fed fel, és általában képtelen elfogadni az igazságot vagy elgondolkozni, akkor Isten nem fogja kedvelni ezt az embert, bármilyen nagyszerű is a képessége. Isten azokat az embereket szereti, akik hajlandóak elfogadni az igazságot, még ha hiányzik is a képességük, és nem tudnak jelentős munkát végezni. Látva a mércét, amellyel Isten értékeli az embereket, és ahhoz mérve a viselkedésemet, úgy éreztem, súlyos veszélyben vagyok. Az intelligenciámra és képességemre támaszkodtam, és felügyelőként képes voltam némi munkát végezni, és megoldani a csapatom tagjainak néhány nehézségét az életbe való belépésükkel kapcsolatban, ami miatt úgy éreztem, tudom, mit csinálok. De amikor mások rámutattak a hibáimra, a büszkeségem felülkerekedett, és úgy éreztem, mintha becsmérelni akarnának, és meg akarnának alázni. A hozzáállásom mások javaslataihoz, a pozitív dolgokhoz és az igazsághoz megvető és arrogáns volt, és undort keltettem Istenben. Már vétkeztem a kötelességeimben, és ha továbbra is ilyen irracionális és megbánás nélküli lennék, Isten biztosan kitakarítana és kiiktatna engem. Ez igazán megrémített! Csendes, komoly imát mondtam Istenhez: „Ó, Istenem, meg akarok térni. Szeretném megfelelően végezni a kötelességeimet a testvéreimmel, de a romlott beállítottságom nagyon súlyos. Kérlek, fegyelmezz engem többet, és ments meg romlott beállítottságom kötelékeitől!”

2023. március 21., kedd, napos

Ma Isten szavának egy szakaszát olvastam, amely gyakorlati utat mutatott nekem. Isten azt mondja: „Először meg kell oldanod minden nehézséget magadban, Istenre támaszkodva. Vess véget degenerált beállítottságodnak, és válj képessé arra, hogy valóban megértsd saját állapotodat, és tudd, hogy hogyan kell cselekedned; továbbra is kommunikálj mindenről, amit nem értesz. Elfogadhatatlan, hogy valaki ne ismerje önmagát. Először a saját betegségedet gyógyítsd meg, és azáltal, hogy gyakrabban eszed és iszod szavaimat és elmélkedsz rajtuk, éld az életedet és tedd a tetteidet szavaim alapján; akár otthon vagy, akár máshol, engedned kell, hogy Isten hatalmat gyakoroljon benned. Vesd le a testet és a természetességet. Mindig engedd, hogy Isten szavai uralkodjanak benned. Nem kell attól tartanod, hogy az életed nem változik; idővel azt fogod érezni, hogy beállítottságod sokat változott. Korábban szívesen álltál a rivaldafényben, vagy senkinek sem engedelmeskedtél, vagy ambiciózus, önelégült vagy büszke voltál – ezek olyan dolgok, amelyektől fokozatosan fogsz megszabadulni. Ha most azonnal le akarod vetni őket, az nem lehetséges! Ez azért van, mert a régi éned nem engedi, hogy mások hozzáérjenek, annyira mélyek a gyökerei. Tehát egyéni erőfeszítést kell tenned, pozitívan és aktívan alá kell vetned magad a Szentlélek munkájának, használnod kell az akaratodat az Istennel való együttműködésre, és késznek kell lenned arra, hogy szavaimat a gyakorlatba ültesd. [...] Ne légy önelégült; vedd fel mások erejét saját hiányosságaid ellensúlyozására, figyeld, hogyan élnek mások Isten szavai szerint; és nézd meg, hogy életüket, tetteiket és beszédüket érdemes-e utánozni. Ha másokat magadnál kevesebbre tartasz, akkor önelégült, beképzelt vagy, és senkinek sem használsz. Most az a létfontosságú, hogy az életre összpontosíts, egyél és igyál többet szavaimból, tapasztald meg szavaimat, ismerd szavaimat, hogy szavaim valóban az életeddé váljanak – ezek a fő dolgok. Ha valaki nem tud Isten szavai szerint élni, éretté válhat-e az élete? Nem, nem válhat azzá. Mindenkor az Én szavaim szerint kell élned, és az Én szavaimat kell életed magatartási kódexének tekintened, hogy érezd, hogy Isten abban leli örömét, ha e kódex szerint cselekszel, ha pedig másként cselekszel, azt Isten gyűlöli; és lassan eljutsz majd oda, hogy a helyes úton járj” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 22. fejezet). Isten azt mondja: „Elfogadhatatlan, hogy valaki ne ismerje önmagát. Először a saját betegségedet gyógyítsd meg” Az igazság az volt, hogy Isten már nagyon világossá tette a gyakorlás útját. Amikor dolgokkal szembesülünk, mindig Isten elé kell járulnunk, hogy elgondolkozzunk, megismerjük magunkat, és keressük az igazságot problémáink megoldására. A múltban, amikor mások rámutattak a hibáimra, azonnal forrófejűen reagáltam, és nem voltam hajlandó elgondolkozni, és azt gondoltam: „amit mondasz, az nem objektív; ez nem így van”, vagy pedig, „lehet, hogy rámutattál a hibámra, de nem feltétlenül vagy jobb nálam”. Vitatkoztam és ellenkezést éreztem, és nem tekintettem a helyzetet Istentől valónak, így szembeszálltam másokkal, és végül semmit sem nyertem. Igazság szerint lehet ugyan, hogy az a személy, aki rámutat a hibámra, romlottságot fed fel, vagy esetleg mond olyan dolgokat, amelyek nem teljesen pontosak, amíg részben igaza van abban, amiben kiigazít engem, el kell fogadnom, el kell gondolkodnom magamon, és keresnem kell az igazságot e probléma megoldásával kapcsolatban. Ez az a hozzáállás, amely elfogadja az igazságot. Csak így gyakorolva oldódhat meg fokozatosan az igazságtól idegenkedő, arrogáns beállítottságom.

2023. április 10., hétfő, napos

Ma a vezető írt nekem arról, hogy lassan haladunk a videókészítéssel, azt mondva, hogy csak rutinból dolgozunk, és nem vagyunk figyelmesek ennek a munkának a nyomon követésében, hogy nem vizsgáltuk meg ennek a lassúságnak az okait, és hogy ezzel elhanyagoljuk a kötelességeinket. Az első reakcióm az volt, hogy vitatkozzak, és azt gondoltam: „Már dolgozunk a probléma megoldásán, csak idő kérdése. Emellett azoknak, akik a videókat készítik, valós technikai nehézségeik vannak, szóval fel lehet ezt róni nekünk?” Megbántva éreztem magam, de felismertem, hogy újra ellenállást kezdek érezni, és nem fogadom el a javaslatokat, így folyamatosan imádkoztam Istenhez: „Ó, Istenem, olyan lázadó vagyok! Folyton irracionális vagyok, és nem tudom keresni az igazságot, hogy tanuljak. Ó, Istenem, kérlek, őrizd a szívemet, hogy el tudjam fogadni a vezető útmutatását és segítségét!” Ezután együtt áttekintettük a lassú videógyártás problémáját, és végül megállapítottuk, hogy a hatékonyságunk valóban túl alacsony, és túl sokat halogatunk. Általában csak üres szavakkal bombáztam őket, hogy sürgessem őket, de soha nem értettem meg igazán, mely részeknél lassultak le, mely szakaszokat lehetne kihagyni, mely részek hajlamosak elakadni és időt pazarolni, vagy hogyan korrigáljuk azt a laza hozzáállást, amelyet néhányan a kötelességeikben tanúsítottak. Ha tényleg kivizsgálnánk a problémákat, és az igazságalapelveket keresnénk a megoldás érdekében, a munka legalább kétszer olyan gyorsan haladhatna. Majdnem újra elutasítottam mások javaslatait, és ha valóban megtettem volna, ezek a problémák megoldatlanok maradtak volna, és a munka továbbra is késedelmet szenvedett volna. Minél több dolgot tapasztalok, annál inkább érzem, mennyire szükséges elfogadni mások tanácsát és elgondolkodni, amikor dolgok történnek!

Visszatekintve a saját tapasztalataimra, sok érzelem tölt el, és látom, milyen bölcs Isten! Ha Li Zsan nem mutatott volna rá a hibámra, soha nem jöttem volna rá, milyen súlyos az igazságtól idegenkedő beállítottságom, és Isten kinyilatkoztatása és leleplező szavai nélkül azt sem tudtam volna, hogy el kell gondolkodnom magamon. Csak tovább mentem volna a helytelen úton, és végül a testvéreim elutasítottak volna, Isten pedig kiiktatott volna engem. Isten csodálatos munkája volt az, ami felfedte romlottságomat és csúfságomat, és Isten ítéletének szigorú szavai voltak azok, amelyek leleplezték romlott beállítottságomat, és lehetővé tették számomra, hogy meglássam az igazságtól idegenkedő sátáni beállítottságomat, és hogy felébredjek és irányt változtassak. Mindez Isten szeretete volt! Bár még mindig nem változtam sokat, hajlandó vagyok elfogadni Isten szavának ítéletét és fenyítését a jövőben, hogy fokozatosan változhassak.