Régebben egy koreai presbiteriánus gyülekezet tagja voltam. Amikor a lányom megbetegedett, a családomban mindenki hívő lett. Ezt követően a lányom napról napra egyre jobban lett. Hihetetlenül hálás voltam az Úr Jézus irgalmáért. Megesküdtem, hogy attól kezdve hűségesen követem az Urat, és keményen dolgozom, hogy olyan ember legyek, aki örömet szerez Neki. Soha nem hagytam ki egyetlen istentiszteletet sem, bármennyire is lefoglalt a munka. Mindig adtam alamizsnát és adományokat, és aktívan részt vettem a gyülekezeti tevékenységekben. Időm nagy részét a Biblia olvasásával és gyülekezeti tevékenységekkel töltöttem. Csak ritkán jártam el vacsorázni vagy vettem részt családi, baráti, munkatársi vagy ezekhez hasonló összejöveteleken. Emiatt csalódást okoztam nekik. Miután hívő lettem, és felhagytam a dohányzással és az alkoholfogyasztással, és már nem jártam el bulizni, néhány barátom kigúnyolt, olyan dolgokat mondtak, mint: „Annyira szeretsz templomba járni, szóval mondd el, mi hasznod van a mindennapi templombajárásból? Mi értelme van a hitednek?” Az igazat megvallva, amikor elárasztottak kérdésekkel, nem igazán tudtam, mit válaszoljak. De a kérdéseik miatt elkezdtem töprengeni: Miről is szólt valójában a hitem? Arról szólt, hogy kérjem Istent, gyógyítsa meg a lányomat, vagy arról, hogy óvja meg a családomat? A hit pusztán mindennapi bibliaolvasást és templombajárást jelentett? Tényleg nem tudtam. Ezért ezeket a kérdéseket gyülekezetem papságának is feltettem. A válaszaik nagyjából ugyanazok voltak: a mi hitünk az Úr üdvösségének kegyelmét szolgálja, és amikor Ő visszatér, felvisz minket a mennybe az örök életre. Ez a fajta válasz, bár feloldotta zavaromat, felvetett egy újabb kérdést: Akkor hogyan jutok a mennybe? Ők ezt felelték: „A Róma 10:10-ben az áll: »Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.« Ez azt jelenti, hogy a bűneinket megbocsátja az Úr, és hit által megmenekülünk, és az Úr egyenesen felvisz minket a királyságba, amikor visszatér. Tehát amíg van hited, nem kell azon aggódnod, hogy bekerülsz-e a mennybe.” Arra gondoltam, hogy Isten szent, és a Bibliában az áll: „Szent élet nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsidók 12:14). Az Úr megköveteli tőlünk, hogy szentté váljunk, de én bűnben éltem, és nem tudtam az Ő szavait átültetni a gyakorlatba. Hogyan lehettem én méltó a királyságra? Az Úr Jézus azt mondta nekünk: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.« Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat«” (Máté 22:37-39). Azt az egyszerű követelményt, hogy szeressek a mindennapi életemben, nem tudtam teljesíteni, pedig megpróbáltam. Jobban szerettem a családomat, mint az Urat, és nem tudtam igazán úgy szeretni másokat, mint önmagamat. Amikor a barátaim és a családom kigúnyoltak, nehezteltem rájuk, ahelyett, hogy toleráns és türelmes lettem volna. A Zsidók 10:26 is eszembe jutott, amiben ez áll: „Mert ha szándékosan vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűneinkért való áldozat.” Tudtam, mit követel az Úr, de nem tudtam teljesíteni. Továbbra is bűnben éltem, a bűn zsoldja a halál. Ha ez a helyzet, akkor nem értettem, hogy az én kimenetelem mennyiben különbözne a hitetlenekétől. Ebből arra következtettem, hogy a királyságba való bejutás nem lehet olyan egyszerű, mint ahogy azt a papság állítja. Még mindig nem tudtam, hogyan juthatnék be a mennybe és nyerhetném el az örök életet. Nem volt meg az utam. Kérdezgettem a papságot és a gyülekezeti barátaimat, de egyiküknek sem volt egyértelmű válasza. Csak azt kérdezték tőlem, miért teszem fel ezeket a furcsa kérdéseket, és azt mondták, hogy a hitet ősidők óta így gyakorolják. Ugyanolyan tanácstalan voltam, mint addig, ezért elhatároztam, hogy újraolvasom mind a négy evangéliumot, arra gondolva, hogy léteznie kell egy válasznak az Úr Jézus szavaiban.

2008-ban egy nap ezeket a verseket olvastam: „Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (János 11:25-26). Amikor elolvastam ezeket a verseket, összezavarodtam. Miért mondaná az Úr, hogy élnünk és hinnünk kell Őbenne? Nem voltunk mi, hívők már akkor is életben, miközben hittünk? Vajon az Úr halottnak látott minket? Ez rengeteg kérdést vetett fel bennem. Egy ideig minden szabadidőmet a passzus feletti töprengéssel töltöttem, de sosem értettem meg a valódi jelentését. A kérdéseimmel ismét a papsághoz és más egyháztagokhoz fordultam. Nemhogy nem kaptam választ, de ki is nevettek. Ám még mindig úgy éreztem, valami mélyebb jelentés rejtőzik abban, amit az Úr mondott.

Aztán egy alkalommal ezt olvastam Máté evangéliumában: „Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat. De Jézus így szólt hozzá: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak eltemessék saját halottaikat!” (Máté 8:21-22). Amikor megláttam azt a mondatot, hogy „hagyd, hogy a halottak eltemessék saját halottaikat”, összezavarodtam. Miért nevezné az Úr halottaknak azokat az embereket, akik akkor még éltek? Élőnek vagy holtnak látott minket az Úr? A Bibliára gondoltam, ahol az áll, hogy a bűn zsoldja a halál, és én bűnben éltem. Vajon ezt értette az Úr „a halottak” alatt? Ha igen, vajon hogyan kelhetnék életre, és hogyan juthatnék be a királyságba? Megannyi felfoghatatlan kérdés töltötte meg a szívemet. De legbelül tisztában voltam egy dologgal: mivel az Úr mondta ezeket a dolgokat, a válasznak valahol a Bibliában kell lennie. Így hát nem veszítettem el a hitemet, hanem tovább kerestem a választ.

Hála az Úr irányításásnak, néhány hónappal később egy másik dolgot is olvastam, amit Ő mondott: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak” (János 5:25). Ezt olvasva azonnal világossá vált számomra, hogy a halottak életre kelnek, amikor meghallják Isten hangját. Biztos voltam benne, hogy ez az a válasz, amit kerestem! De még mindig össze voltam zavarodva egy kicsit: Már régen meghallottam az Úr hangját, de még mindig nem szabadultam meg a bűn kötelékeitől. Élőnek számítottam-e? Mit jelentett valójában, hogy „akik meghallották, élni fognak”? Hogyan kelnek életre az emberek? Vajon az Úr többet fog mondani, mint amit hallanunk kell, amikor visszatér? És ha igen, hogyan hallhatnánk Isten hangját? Hol hallhatnánk azt? Nem tudtam rájönni, ezért az Úrhoz imádkoztam: „Ó, Uram, kérlek engedd, hogy hamarosan meghalljam a Te hangodat. Nem akarok halott lenni. Kérlek, segíts nekem élni.”

Ezt követően, valahányszor istentiszteletre mentem, figyelni kezdtem minden említésre, amit a pásztorok valaha is tettek az Úr visszatéréséről vagy az Úr hangjáról. Az tett csalódottá, hogy csupán annyit mondtak: figyeljünk, várjunk, és óvakodjunk az eretnekségtől, de egyáltalán nem beszéltek az Úr visszatéréséről. A kérdéseimet a gyülekezet felelősséggel bíró kulcsembereinek is feltettem, de ők azt mondták, hogy az állandó kérdéseim a hit hiányát jelzik, hogy pont olyan vagyok, mint Tamás. Kerülni kezdtek engem. Aztán más gyülekezeti tagok, akikkel mindig is jól kijöttem, elkezdtek kirekeszteni, és elhatárolódni tőlem. Végül otthagytam azt a gyülekezetet, amelynek 18 évig tagja voltam. Egész nap a CBS és CTS csatornák műsorait néztem, remélve, hogy meghallom Isten hangját a híres pásztorok prédikációiban. Ezt közel hat hónapig csináltam. Majdnem napi 10 órán át néztem ezeket a műsorokat. Tényleg sok prédikációt hallottam, de még mindig nem találtam meg a kívánt válaszokat. Folyton azt hallottam a pásztoroktól, hogy az Úr hamarosan visszatér, és figyelnünk és várnunk kell. De tele voltam kérdésekkel. Azt mondták, hogy az Úr hamarosan visszatér, de soha nem mondták, hogy mikor. Miért nem fogadtuk még Őt? Azokban a napokban állandóan az Úrhoz imádkoztam, mondván: „Uram, várok Rád, nagyon remélem, hogy életemben fogadhatlak Téged, hallhatom a Te hangodat. Ó, Uram, mikor jössz el? Kérlek, engedd, hogy halljam a Te hangodat.”

2013 márciusának egyik napján, az épületünk bejáratánál egy 70 év körülinek látszó idős férfi jött felém, megkérdezte, szeretnék-e előfizetni az újságra. Azon gondolkodtam, hogy most, amikor mindenkinek mobiltelefonja és számítógépe van, ki olvas újságot? Így gyorsan vissza is utasítottam. De aztán több napon keresztül, minden alkalommal, amikor meglátott, arra kért, hogy fizessek elő. Én továbbra is visszautasítottam őt. De meglepő módon egy hónappal később összefutottam ugyanezzel a férfival a liftnél. Mintha csak rám várt volna. Amikor meglátott, elmosolyodott és köszönt, majd kérte, hogy fizessek elő. Azon töprengtem, miért próbál ez a férfi ilyen régóta eladni nekem egy újságot. Próbáltam kedves lenni, ezért végül előfizettem az újságra, de különböző okok miatt egy ideig nem volt időm elolvasni. Aztán egy májusi reggelen az újság megérkezése után elővettem, mint mindig, és gyorsan átnéztem a főcímeket. És volt egy, ami igazán szembeötlő volt számomra. Így hangzott: „Az Úr Jézus visszatért – Mindenható Isten szavakat fejez ki a Királyság Korában.” Teljesen ledöbbentem... Micsoda? Az Úr visszatért? Mindenható Isten? A Királyság Kora? Ez tényleg igaz lehet? Akkor nagyon izgatott voltam, érzelmek sokasága kavargott bennem. Végre hírt kaptam az Úr visszatéréséről. De aztán eltűnődtem, hogy lehet-e ez álhír. Megnéztem a lap alját, és észrevettem egy számot és egy címet a Mindenható Isten Egyházához, valamint néhány könyv címét az Egyháztól. Úgy éreztem, hogy fontos alaposan utánajárnom ennek, mert az Úr visszatérése nagy dolog. Így hát azonnal felhívtam a számot, amit az újságban találtam. Egy nővér válaszolt a hívásra, akitől megkérdeztem: „Megtudhatnám, valóban igaz-e, ami ebben az újságban áll? Visszatért az Úr? Ezek a szavak tényleg Istentől származnak?” Ő azt válaszolta: „Igen.” Kathy és Zena nővérek a Mindenható Isten Egyházától egyeztettek velem egy találkozót, és közösséget vállaltunk Isten munkájának három szakaszáról. Kathy azt mondta: „Attól a naptól fogva, hogy Ádámot és Évát megrontotta a Sátán, az ember bűnben él, a Sátán erői alatt, aki játszadozik vele és fájdalmat okoz neki. Isten három szakaszban végzett munkát, hogy megmentse az emberiséget a Sátán uralmától, ezek a szakaszok: a Törvény Kora, a Kegyelem Kora és a Királyság Kora. Ez három különböző munkaszakasz, de mindegyiket ugyanaz az Isten végzi. Minden szakasz azon alapul, ami szükséges a romlott emberiség megmentéséhez, és mindegyik az előző alapjára épül, hogy tovább fokozza a munkát.” Aztán felolvasott egy részt Mindenható Isten szavaiból. Mindenható Isten mondja: „A hatezer éves irányítási terv három munkafázisra oszlik. Egyetlen szakasz sem képviselheti önmagában a három kor munkáját, hanem csak az egésznek egy részét. A Jahve név nem tudja képviselni Isten természetének teljességét. Az a tény, hogy a Törvény Korában végezte munkáját, nem bizonyítja, hogy Isten csak a törvény alatt lehet Isten. Jahve törvényeket hozott az ember számára, és parancsolatokat adott át neki, arra kérve az embert, hogy építse meg a templomot és az oltárokat; az Általa végzett munka csak a Törvény Korát képviseli. Ez a munka, amelyet Ő végzett, nem bizonyítja, hogy Isten csak egy olyan Isten, aki azt kéri az embertől, hogy tartsa be a törvényt, vagy hogy Ő az Isten a templomban, vagy hogy Ő az Isten az oltár előtt. Ha ezt mondanánk, az nem lenne igaz. A törvény alatt végzett munka csak egyetlen kort képviselhet. Ezért, ha Isten csak a Törvény Korában munkálkodna, akkor az ember korlátok közé szorítaná Istent, mondván: »Isten a templomban lévő Isten, és ahhoz, hogy Istent szolgálhassuk, papi ruhát kell öltenünk, és be kell lépnünk a templomba.« Ha a Kegyelem Korában végzett munka soha nem valósult volna meg, és a Törvény Kora napjainkig tartott volna, az ember nem tudná, hogy Isten irgalmas és szerető is. Ha a Törvény Korában végzett munkára nem került volna sor, hanem csak a Kegyelem Korában végzett munkára, akkor az ember csak annyit tudna, hogy Isten meg tudja váltani az embert, és meg tudja bocsátani a bűneit. Az ember csak azt tudná, hogy Ő szent és ártatlan, és hogy az emberért Ő képes feláldozni Magát és keresztre feszíttetni. Az ember csak ezeket a dolgokat tudná, de semmi másról nem lenne fogalma. Minden kor tehát Isten természetének egy-egy részét képviseli. Azt illetően, hogy Isten természetének mely aspektusait képviseli a Törvény Kora, melyeket a Kegyelem Kora, és melyeket a jelenlegi szakasz: csak akkor tudják Isten természetének teljességét feltárni, amikor mindhárom szakasz egy egésszé integrálódott. Csak akkor értheti meg az ember teljes mértékben, ha mindhárom szakaszt megismerte. A három szakasz egyikét sem lehet kihagyni. Csak akkor fogod meglátni Isten természetét a maga teljességében, miután megismerted a munka e három szakaszát. Az a tény, hogy Isten a Törvény Korában elvégezte a munkáját, nem bizonyítja, hogy Ő csak a törvény alatti Isten, és az a tény, hogy elvégezte a megváltás munkáját, nem jelenti azt, hogy Isten örökké meg fogja váltani az emberiséget. Ezek mind az ember által létrehozott korlátok. Miután a Kegyelem Kora véget ért, nem mondhatod azt, hogy Isten csak a kereszt Istene, és hogy egyedül a kereszt képviseli Isten üdvösségét. Ha ezt tennénk, az Isten korlátok közé szorítása lenne. A jelenlegi szakaszban Isten főként az ige munkáját végzi, de akkor sem mondhatod, hogy Isten soha nem volt irgalmas az emberhez, és hogy Ő csak fenyítést és ítéletet hozott. Az utolsó napok munkája feltárja Jahve és Jézus munkáját és minden, az ember által nem értett misztériumot, és így felfedi az emberiség rendeltetési helyeit és különféle sorsát, és bevégzi az üdvösség egész munkáját az emberiség körében. Az utolsó napok munkájának ez a szakasza mindent lezár. Az ember által nem értett valamennyi misztériumot meg kell fejteni, hogy az ember átláthasson rajtuk, és teljesen világos megértés legyen a szívében. Csak ekkor lehet az embereket a fajtájuk szerint osztályozni. Csak a hatezer éves irányítási terv befejezése után fogja az ember teljes egészében megérteni Isten természetét, mivel az Ő irányítási terve addigra véget ér” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.)). Aztán Kathy még sokkal több közösséget osztott meg velem, és megtudtam, hogy Isten 6000 éves irányítási terve három korszakban, három szakaszban zajlik: ez a Törvény Kora, a Kegyelem Kora és a Királyság Kora. A Törvény Korában Jahve főként azért adta ki a törvényt, hogy irányítsa az emberek életét a földön, és tudassa velük, mi a bűn. A Kegyelem Korában az Úr Jézus befejezte a megváltás munkáját. Keresztre feszítették az emberiségért, és megváltotta őket a bűntől. Amíg az emberek hittek az Úrban, megvallották bűneiket és megbánták azokat, bűneiket megbocsátották, és többé nem ítélték el és nem büntették meg őket a törvény értelmében. A Királyság Korában Mindenható Isten az igazságot fejezi ki, és az ítélet munkáját végzi, hogy megtisztítsa az ember romlott beállítottságát, megmentse a bűntől és a Sátán befolyásától, így engedelmeskedhetnek Istennek, imádhatják Istent, nem élnek többé bűnben, és bekerülnek Isten királyságába. A munka szakaszai különböző korszakokban zajlanak, és különböző dolgokat tartalmaznak, de mindezt egy Isten végzi. Egyetlen Isten, aki különböző korokban más-más munkát végez. Ennek megértése igazán megvilágosító volt számomra.

Majd Zena közösséget vállalt velem arról, hogyan tisztítja meg Mindenható Isten az embereket az Ő ítélő munkája által. Megosztott egy passzust Isten szavaiból, amit felolvasok. Mindenható Isten mondja: „Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy leleplezze az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan vesse alá magát az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságaira irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, még inkább arra irányulnak, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem magyarázza el teljesen az ember természetét néhány szóval, hanem hosszú távon leleplezi és megmetszi. A leleplezésnek és metszésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni; hanem az az igazság szolgál ennek a leleplezési és metszési munkának a végrehajtásához, amely az embernek egyáltalán nincs birtokában. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert legyőzni és alaposan meggyőzni Istent illetően, sőt, csak így tud az ember igaz ismeretre szert tenni Istenről. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadó mivoltáról. Az ítélet munkája képessé tette az embert, hogy sok megértést nyerjen Isten szándékairól, Isten munkájának céljáról és a számára érthetetlen misztériumokról. Arra is képessé tette az embert, hogy megértse és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökerét, valamint felfedezze csúf arcát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját). Ekkor Zena így szólt: „Mindenható Isten az igazságot használja arra, hogy megítéljen és megtisztítson minket. Több millió szót fejezett ki, amelyek feltárják a Biblia misztériumait és tanúságot tesznek Isten munkájáról. Felfedik a bűnösség gyökerét és romlottságunk tényét. Néhány a beállítottság megváltozásáról és az életbe való belépésről szól, és néhány az ember végének meghatározásáról, és így tovább. Ez mind az igazság, és mindez Istentől származik. Ez megmutatja nekünk Isten igaz és szent természetét és bölcsességét. Bárki, aki olvassa az Ő szavait, érezheti azok nagy tekintélyét és erejét. Isten mindent lát, csak Isten ismeri teljesen a romlott emberiséget. Isten oly világosan és annyira gyakorlatiasan leplezi le minden gondolatunkat, nézőpontunkat és romlott elképzelésünket. Felfedi és boncolgatja ennek a romlottságnak a lényegét is, teljesen feloldva az emberiség bűnösségének és ellenállásának gyökerét.” Azt is mondta: „Isten szavainak ítélete, kinyilatkoztatásai és finomításai által megértést nyerünk a Sátán általi megrontásunk igazságáról. Ekkor rájövünk, mennyire arrogánsak, aljasak és önzők vagyunk, hogy minden, amit mondunk és teszünk a romlottságon alapul, és egyáltalán nem élünk emberi módon. Harcolni a névért és státuszért, cselszövésbe bonyolódni, hazudozni és csalni, irigykedni és gyűlölködni, hinni anélkül, hogy alávetnénk magunkat Istennek, a mértéktelen vágyak, hibáztatni Istent és ellenállni Neki, amikor megpróbáltatásokkal szembesülünk, mind példa erre. Isten ítélete és kinyilatkoztatása révén megértünk néhány igazságot, és különbséget tudunk tenni a pozitív és a negatív dolgok között. Többet tudunk meg Isten igaz természetéről is, amely nem tűr sértést, és fokozatosan tisztelni kezdjük Istent és alávetjük magunkat Neki. Képesek vagyunk megbánni bűneinket, elfogadni ítéletét és fenyítését, és végrehajtani az Ő szavait.” Azt is mondta: „Isten feltáró szavai nélkül, pusztán imával és bűneink megvallásával soha nem érnénk el mélyebb megértést, és nem oldanánk fel bűnünk gyökerét. A tapasztalat azt is megmutatja, hogy Isten ítélete az Ő legigazabb szeretete és az ember legfőbb üdvössége, és e gyakorlati munka nélkül romlott hajlamainkat soha nem lehetne megtisztítani. Ezért Isten utolsó napokbeli ítélő munkájának elfogadása az egyetlen út a királyságba.” Majd elmondta a bizonyságtételüket arról, hogy hogyan bánták meg igazán bűneiket azáltal, hogy megtapasztalták Isten szavainak ítéletét. Annyira gyakorlati volt az egész. Éreztem, hogy Mindenható Isten munkája pontosan az, amire a lelkemnek szüksége volt, hogy Isten utolsó napokbeli munkája valóban képes megváltoztatni és megtisztítani az embereket, és az egyetlen módja annak, hogy bejussunk a királyságba, ha elfogadjuk Isten ítéletét.

A következő napokban a nővérek elmesélték nekem, miért sivár a vallási világ, miért válnak üressé a pásztorok prédikációi. A Biblia mögötti valós történetet is megtudtam, valamint Isten megtestesülésének misztériumait és jelentését is. Úgy éreztem, hogy Mindenható Isten szavai oly sok mindent tartalmaztak, és számos rejtélyt feltártak előttem. Boldogan elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokbeli üdvösségét.

A nővérektől kaptam néhány könyvet Isten szavairól. Amikor hazaértem, kinyitottam az egyiket, A Bárány által felnyitott tekercs. Az első dolog, amit láttam, Isten szavainak Előszó volt: „Bár sokan hisznek Istenben, kevesen értik, mit jelent az Istenbe vetett hit, és hogyan kell cselekedniük, hogy összhangban legyenek Isten szándékaival. Ennek az az oka, hogy bár az emberek ismerik az »Isten« szót és az olyan kifejezéseket, mint »Isten munkája«, nem ismerik Istent, és még kevésbé ismerik a munkáját. Nem csoda tehát, hogy mindazoknak, akik nem ismerik Istent, zavaros a Belé vetett hitük. Az emberek nem veszik komolyan az Istenbe vetett hitet, és ez teljességgel azért van, mert az Istenbe vetett hit túlságosan ismeretlen, túlságosan idegen számukra. Ily módon messze elmaradnak Isten követelményeitől. Más szóval, ha az emberek nem ismerik Istent, és nem ismerik a munkáját, akkor nem lehetnek alkalmasak arra, hogy Isten használja őket, és még kevésbé képesek eleget tenni a szándékainak. Az »Istenbe vetett hit« azt jelenti: hinni, hogy van Isten; ez az Istenben való hit legegyszerűbb fogalma. Hogy ezt egy lépéssel továbbvigyük, hinni abban, hogy van Isten, nem ugyanaz, mint valóban hinni Istenben; inkább egyfajta egyszerű hit, erős vallási felhangokkal. Az Istenbe vetett igazi hit a következőt jelenti: annak a hitnek az alapján, hogy Isten az, aki minden dolog Legfőbb Ura, az ember megtapasztalja a szavait és munkáját, és ezáltal leveti romlott beállítottságait, eleget tesz Isten szándékainak, és megismeri Istent. Csak egy ilyen folyamatot lehet »Istenbe vetett hitnek« nevezni” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája). Isten szavai részletesek és gyakorlatiasak, és megmutatják az Istenbe vetett hit valódi értelmét. Rájöttem, hogy a hithez meg kell tapasztalnunk Isten szavait és munkáját, így levethetjük a romlottságot, elnyerhetjük az igazságot és megismerhetjük Istent. Csak ez igaz hit. Régen azt hittem, hogy a hit azt jelenti, hogy minden nap imádkozunk és sokat járunk templomba. Sajnos sosem tudtam rájönni, hogy a hit helyes útján járok-e vagy sem, így addig csak botladoztam. Mindenható Isten szavait olvasva rádöbbentem, hogy a hit útja, amelyen korábban jártam, teljesen rossz volt. Aztán megláttam a tartalomjegyzékben a „Te vagy az, aki életre keltél?” címet. Ez magával ragadott, és azonnal odalapoztam. Isten ezen szavai álltak benne: „Isten megteremtette az embert, de azután a Sátán megrontotta őt, így az emberek »holtakká« váltak. Tehát, miután megváltoztál, nem leszel többé olyan, mint ezek a »holtak«. Isten szavai lobbantják lángra és élesztik újjá az emberek lelkét, és amikor az emberek lelke újjáéled, akkor életre kelnek. Amikor »holtakról« beszélek, akkor lélek nélküli holttestekre gondolok, olyan emberekre, akik lelke meghalt bennük. Amikor az emberek lelke lángra lobban, akkor az emberek életre kelnek. A korábban említett »szentek« szó olyan emberekre utal, akik életre keltek, akik a Sátán befolyása alatt álltak, de legyőzték a Sátánt” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája). „»A holtak« azok, akik szembefordulnak Istennel és lázadnak Ellene; ők azok, akik lélekben érzéketlenek, és nem értik Isten szavait; ők azok, akik nem ültetik gyakorlatba az igazságot, és a legcsekélyebb hűséget sem tanúsítják Isten iránt, és ők azok, akik a Sátán hatalma alatt élnek, és akiket a Sátán kihasznál. A holtak megnyilvánulásai a következők: szemben állnak az igazsággal, lázadnak Isten ellen, aljasak, hitványak, könyörtelenek, hatalmaskodóak, ravaszak és alattomosak. Még ha Isten szavait eszik és isszák is, az ilyen emberek képtelenek megélni Isten szavait; bár élnek, mégsem többek ők két lábon járó holttesteknél, lélegző halottaknál. A holtak teljességgel képtelenek eleget tenni Istennek, még kevésbé képesek teljes mértékben alávetni magukat Neki. Csak megtéveszteni, káromolni és elárulni tudják Őt, és mindaz, amit megélnek, teljes mértékben a Sátán természetének feltárulása. Ha az emberek élő lényekké akarnak válni, bizonyságot akarnak tenni Isten mellett, és azt szeretnék, hogy Isten méltónak találja őket, akkor el kell fogadniuk Isten üdvösségét; örömmel kell alávetniük magukat az Ő ítéletének és fenyítésének, és örömmel kell elfogadniuk, amikor Isten megmetszi őket. Csak így lesznek képesek gyakorlatba ültetni mindazokat az igazságokat, amelyeket Isten megkövetel, és csak így nyerhetik el Isten üdvösségét, és válhatnak valóban élő lényekké. Az élők azok, akiket Isten megmentett; Isten megítélte és megfenyítette őket, hajlandóak az odaadásra, örömmel adják életüket Istenért, és szívesen áldoznák fel egész életüket Istenért. Csak akkor szégyenülhet meg a Sátán, amikor az élők bizonyságot tesznek Isten mellett; csak az élők tudják terjeszteni Isten evangelizációs munkáját, csak az élők igazodnak Isten szándékaihoz, és csak az élők valóságos emberek” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája). Miután elolvastam ezt a szakaszt, a szívem mélyén tudtam, hogy ez az a válasz, amelyet évek óta kerestem. Végre tudtam, mit jelent „halottnak” lenni vagy „élni”. Amikor Isten megteremtette Ádámot és Évát, hallgathattak Istenre, tanúsíthatták és dicsőíthették Őt. Élő emberek voltak. Aztán a Sátán megkísértette őket, hogy árulják el Istent, elkezdtek bűnben élni a Sátán hatalma alatt, és így vált az emberiség egyre romlottabbá, a Sátán belénk szivárgó mindenféle mérge által. Egyre mélyebbre süllyedtünk a bűnben, megtagadjuk Istent, elutasítjuk Őt, ellenállunk Neki, sátáni vágyakat élünk meg. Nem vagyunk olyanok, mint amilyennek Isten kezdetben teremtett minket. Isten mindenkit halottnak lát, aki bűnben és a Sátán hatalma alatt él, a halottak pedig a Sátánhoz tartoznak, ellenszegülnek Istennek. Nem méltók az Ő birodalmára. Az élők azok, akiket Isten megmentett. Az ő romlottságuk megtisztul Isten ítélete és fenyítése által. Levetik a bűnt és a Sátán erőit, és felhagynak az Istennel való ellenszegüléssel. Nem számít, hogyan beszél és munkálkodik Isten, ők képesek hallgatni és engedelmeskedni. Az élők dicsőíthetik Istent és tanúságot tehetnek, csak ők nyerhetik el Isten jóváhagyását és léphetnek be az Ő királyságába. Ahhoz, hogy élővé váljunk, el kell fogadnunk Mindenható Isten igazságát, és meg kell tapasztalnunk ítéletét, végül megtisztulunk, és visszanyerjük lelkiismeretünket és értelmünket, gyakorlatba ültetjük Isten szavait, engedelmeskedünk a Teremtőnek, tiszteljük Őt és tanúsítjuk Istent. Ilyen az, aki valóban visszatért az életbe, aki beléphet a királyságba és elnyerheti az örök életet. Ekkor értettem meg igazán, mit értett az alatt az Úr, hogy: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha” (János 11:25-26). Ezt jelenti. Úgy éreztem, a szívem felderült, amikor megértettem.

Akkor elolvastam egy másik cikket, a címe pedig: „Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját.” Ez nagyon mély benyomást tett rám. Mindenható Isten mondja: „Az utolsó napok Krisztusa életet hoz, és az igazság tartós és örökkévaló útját hozza el. Ez az igazság az ösvény, amely által az ember életet nyer, és ez az egyetlen ösvény, amely által az ember megismeri Istent, és elnyeri Isten helyeslését. Ha nem keresed az élet útját, amellyel az utolsó napok Krisztusa lát el, akkor sohasem nyered el Jézus helyeslését, és sohasem leszel alkalmas arra, hogy belépj a mennyek országának kapuján, mert a történelem bábja és egyúttal rabja vagy. Akiket előírások és szavak, valamint a történelem béklyói uralnak, azok sohasem lesznek képesek életet nyerni, sem elnyerni az élet örök útját. Azért van ez így, mert ők csak zavaros vizet nyernek, amelyhez az emberek évezredek óta ragaszkodnak, nem pedig az élet vizét, amely a trónusból fakad. Azok, akik nincsenek ellátva az élet vizével, örökre hullák maradnak, a Sátán játékszerei és a pokol fiai. Akkor hát hogyan láthatnák meg Istent? Te csak a múltba igyekszel kapaszkodni, csak igyekszel mozdulatlanul állni, hogy megtartsd a dolgokat a jelenlegi állapotukban, és nem igyekszel megváltoztatni a status quót és elvetni a történelmet, tehát nem leszel-e mindig ellenséges Istennel? Isten munkájának lépései elsöprő erejűek és hatalmasak, mint a feltornyosuló hullámok és a robajló mennydörgés – te mégis tétlenül üldögélsz, várva a pusztulást, ragaszkodva a régiekhez, és várva, hogy a dolgok az öledbe hulljanak. Ily módon hogyan számíthatnál olyasvalakinek, aki a Bárány lépteit követi? Hogyan bizonyíthatná ez azt, hogy az Isten, akibe kapaszkodsz, az az Isten, aki mindig új és sohasem régi? És hogyan vihetnek át téged egy új korba megsárgult könyveid szavai? Hogyan vezethetnek téged, hogy Isten munkájának lépései után kutass? És hogyan vihetnének fel a mennybe? Amit a kezedben tartasz, csupán szavak, amelyek csak ideiglenes vigaszt nyújthatnak, nem pedig igazságok, amelyek képesek életet adni neked. Az Írások szavai, amelyeket olvasol, csak a nyelvedet gazdagíthatják; ezek nem a bölcsesség szavai, amelyek segítségével megismerheted az emberi életet, még kevésbé az út, amely elvezethet téged a tökéletességre. Nem gondolkodtat el téged ez a különbség? Nem ad neked betekintést a benne foglalt misztériumokba? Képes vagy saját erődből eljuttatni magadat a mennybe, hogy találkozz Istennel? Isten eljövetele nélkül fel tudod vinni magadat a mennybe, hogy a családi boldogságot élvezd Istennel? Még most is álmodsz? Akkor arra buzdítalak, hogy fejezd be az álmodozást, és hogy nézd meg, ki munkálkodik most – nézz, hogy lásd, ki végzi az ember megmentésének munkáját most, az utolsó napokban. Ha nem teszed, soha nem fogod elnyerni az igazságot, és soha nem fogsz életet nyerni” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája). Ezek a szavak nagyon nagy hatással voltak rám. Úgy éreztem, annyira tekintélyesek és erősek, hogy csak Istentől származhatnak. Eszembe jutott az Úr Jézus, aki ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam” (János 14:6). Ez az. Istenen kívül ki uralkodhatna a királyság kapuja felett? Ha örök életet akarunk, el kell fogadnunk az örök élet útját, amelyet az utolsó napok Krisztusa hozott, a visszatért Úr által kifejezett igazságokat. Csak így valósíthatjuk meg a reményeinket a királyságba való belépésről. Olyan szerencsésnek éreztem magam, hogy megtaláltam az utat a királyságba. Annyira izgatott voltam. Isten szavait úgy olvastam, mintha egy éhező ember tápláléka lenne, és annyira mély hatást gyakoroltak rám. Minél többet olvastam, annál biztosabban tudtam, hogy ez az igazság, hogy ezek nem származhattak egyetlen pásztortól vagy teológustól sem. Mindenható Isten szavai mélyen táplálták kóborló, éhes lelkemet, és visszagondoltam az öregúrra, aki próbálta eladni az újságokat. Folyton arra kért, fizessek elő, és ezért hallottam meg végre Isten hangját. Meg akartam köszönni neki, de soha többé nem találtam rá. Aztán rájöttem, hogy Isten csodálatos cselekedetei tették ezt lehetővé. Az a férfi arra kért, hogy fizessek elő, ami lehetővé tette, hogy meghalljam Isten hangját és fogadjam az Úr visszatérését. Ez Isten vezetése és az Ő szeretete volt irántam. Igazán hálás vagyok Istennek. Hihetetlenül áldottnak érzem magam, hogy hallhatom Isten hangját, és tanúja lehetek az Ő megjelenésének életem során. Ez Isten irgalma és kegyelme, és még inkább az Ő üdvössége számomra. Hála legyen Mindenható Istennek!