Azóta, hogy Isten az embernek az „Isten iránti szeretetről” beszélt – a lehető legmélyebb lecke –, arra összpontosít, hogy beszéljen erről a témáról „a hét Szellem kijelentéseiben”, ami minden embert arra késztet, hogy megpróbálja megismerni az emberi élet ürességét, és így előássa a benne levő igaz szeretetet. Mennyire szeretik Istent azok, akik a jelen lépésben léteznek? Tudjátok? Az „Isten szeretete” leckének nincsenek korlátai. Mennyire érti meg minden ember az emberi életet? Hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy szeressék Istent? Hajlandók vagy nem hajlandók? Követik a nagy tömegeket, vagy gyűlölik a testet? Ezek mind olyan dolgok, amelyekkel tisztában kell lennetek és meg kell értenetek. Tényleg nincs semmi az emberekben? „Azt akarom, hogy az ember igazán szeressen Engem; ma azonban az emberek még mindig vonakodnak, képtelenek igaz szeretetüket Nekem adni. Képzelgésükben azt hiszik, hogy ha Nekem adják igaz szeretetüket, akkor semmijük nem marad.” Mit is jelent az „igaz szeretet” ezekben a szavakban? Miért kéri Isten még mindig az emberek igaz szeretetét ebben a korszakban, amikor „minden ember szereti Istent”? Isten szándéka tehát az, hogy megkérje az embert, hogy írja fel az igaz szeretet jelentését egy válaszlapra, és így pontosan ez az a házi feladat, amelyet Isten az ember számára előírt. Ami a mai lépést illeti, bár Isten nem támaszt nagy igényeket az emberrel szemben, az embereknek még el kell érniük Isten eredeti követelményeit az emberrel szemben; más szóval, még nem fektették be minden erejüket Isten szeretetébe. Így az ő nem akarásuk közepette Isten továbbra is támaszt követeléseket az emberekkel szemben, egészen addig, amíg ez a munka nem fejti ki hatását, és Ő dicsőséget nem nyer ebben a munkában. A földi munkát valóban az Isten iránti szeretet fejezi be. Így Isten csak akkor jelzi az embernek a legfontosabb munkát, amikor befejezi munkáját. Ha abban az időben, amikor munkája véget ér, halált ad az embernek, mi lesz az emberrel, mi lesz Istennel és mi lesz a Sátánnal? Csak akkor mondható el, hogy „Isten meghódította az embert”, ha előcsalogatta az ember szeretetét a földön. Ha nem így történik, akkor az emberek azt mondanák, hogy Isten megfélemlíti az embert, és így Isten megszégyenülne. Isten nem lenne olyan ostoba, hogy befejezze a munkáját anélkül, hogy meghallanák. Így, amikor a munka hamarosan befejeződik, feltámad az Isten iránti szeretet szenvedélyének hulláma, és Isten szeretete aktuális kérdéssé válik. Természetesen ezt az istenszeretetet az ember nem szennyezi be; ez egy hamisítatlan szeretet, mint egy hűséges feleség férje iránti szeretete, vagy Péter szeretete. Isten nem Jób és Pál szeretetét akarja, hanem Jézus Jahve iránti szeretetét, az Atya és a Fiú közötti szeretetet: „csak az Atyára gondolva, személyes veszteségre vagy haszonra való tekintet nélkül, csak az Atyát szeretve, és senki mást, és semmi mást nem kérve”. Képes erre az ember?

Ha összehasonlítunk titeket azzal, amit Jézus tett, aki nem volt teljesen emberi mivoltú, mit gondolunk? Meddig jutottatok teljes emberi mivoltotokban? Képesek vagytok-e elérni a tizedét annak, amit Jézus tett? Alkalmasak vagytok-e arra, hogy Istenért keresztre menjetek? Szégyent hozhat-e a Sátánra istenszerető szívetek? És mennyit űztetek ki emberszerető szívetekből? Felváltotta ezt az Isten iránti szeretet? Valóban mindent elviseltek az Isten iránti szeretetért? Gondoljatok egy pillanatra Péterre, aki a múltban élt, majd vessetek egy pillantást magatokra, akik maiak – valóban nagy az eltérés; alkalmatlanok vagytok arra, hogy Isten előtt álljatok. Több az Isten iránti szeretet, vagy több az ördög iránti szeretet bennetek? Felváltva a skála bal és jobb oldalára kell helyezni ezt, hogy lássuk, melyik a magasabb – mennyire van bennetek Isten iránti szeretet? Alkalmasak vagytok-e arra, hogy meghaljatok Isten előtt? Jézus azért tudott a keresztre állni, mert a földön szerzett tapasztalatai elegendőek voltak ahhoz, hogy szégyent hozzon a Sátánra, és az Atya Isten csak ezért engedte meg Neki bátran, hogy befejezze a munka ezen szakaszát; ez az elszenvedett nehézségek és Istent szerető szíve miatt volt. De ti nem vagytok ilyen képzettek. Így tovább kell tapasztalnotok, el kell érnetek, hogy Isten legyen a szívetekben, és semmi más – meg tudjátok ezt valósítani? Ebből látható, hogy mennyire utálod Istent és mennyire szereted Istent. Nem arról van szó, hogy Isten túl igényes az emberrel szemben, hanem arról, hogy az ember nem dolgozik keményen. Nem ez a helyzet valósága? Ha nem, mennyi szeretetreméltót fedeznél fel Istenben és mennyi gyűlöletes dolgot találnál magadban? Ezeket a dolgokat alaposan meg kell fontolnod. Joggal mondhatjuk, hogy az ég alatt csak kevesen szeretik Istent – de lehetsz-e te úttörő, aki megdönti a világrekordot és szereti Istent? Isten semmit sem kér az embertől. Az ember nem adhat Neki ebben némi tiszteletet? Még ezt sem vagy képes elérni? Mit mást lehet még mondani?