A hódítás munkájának szándékolt hatása mindenekelőtt az, hogy az ember teste többé ne lázadjon; vagyis hogy az ember elméje új ismeretet nyerjen Istenről, hogy az ember szíve teljesen vesse alá magát Istennek, és hogy az embernek olyan elhatározásai legyenek, amelyek Istenért vannak. Az emberek nem számítanak meghódítottnak, amikor a személyiségük vagy a testük megváltozik; amikor a gondolkodásmódjuk, a tudatuk és a józan eszük megváltozik, vagyis amikor az egész mentális beállítottságuk megváltozik – akkor lesznek Isten által meghódítva. Amikor megvan benned az elhatározás, hogy alávesd magad, új gondolkodásmódot tettél magadévá, nincsenek többé elképzeléseid Isten szavairól és munkájáról, sem semmilyen szándékod ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, és az agyad képes normálisan gondolkodni – vagyis amikor teljes szívedből fel tudod áldozni magad Istenért –, akkor vagy te olyan típusú ember, aki teljesen meg van hódítva. A vallásban sokan rengeteget szenvednek életük során: Legyőzik a testüket és hordozzák keresztjüket, és még akkor is tovább szenvednek és tűrnek, amikor már a halál küszöbén állnak! Vannak, akik még a haláluk reggelén is böjtölnek. Egész életükben megtagadják maguktól a finom ételeket és ruházatot, csak a szenvedésre fókuszálnak. Képesek legyőzni a testüket, és fellázadni ellene. Szellemük dicséretre méltó a szenvedés elviseléséért. Azonban a gondolkodásmódjukat, az elképzeléseiket, a mentális szemléletmódjukat és a régi természetüket a legcsekélyebb mértékben sem metszették meg. Semmilyen igaz ismeretük nincs önmagukról. Istenről alkotott mentális képmásuk a homályos Isten tradicionális képe. Azon elhatározásuk, hogy Istenért szenvedjenek, buzgóságukból és emberi mivoltuk jó személyiségéből ered. Habár hisznek Istenben, sem Őt nem értik, sem a szándékait nem ismerik. Csak vakon munkálkodnak és szenvednek Istenért. A tisztánlátást egyáltalán nem értékelik, keveset törődnek azzal, hogyan biztosíthatnák be, hogy szolgálatuk valójában beteljesítse Isten szándékait, és még kevésbé vannak tisztában azzal, hogyan érjék el Isten megismerését. Az Isten, akit ők szolgálnak, nem az Ő eredendő képmásában rejlő Isten, hanem egy olyan Isten, akit elképzeltek, egy Isten, akit csak hallomásból ismernek, vagy akiről csak írásos legendákat olvastak. Majd élénk képzelődéseiket és ájtatosságukat arra használják, hogy Istenért szenvedjenek, és magukra vegyék Isten munkáját, amit Isten akar elvégezni. A szolgálatuk túl pontatlan, olyannyira, hogy gyakorlatilag egyikük sem képes igazán Isten szándékaival összhangban szolgálni. Függetlenül attól, hogy milyen örömmel szenvednek, a szolgálatról alkotott eredeti perspektívájuk és az Istenről alkotott mentális képmásuk változatlan marad, mivel nem estek át Isten ítéletén, fenyítésén, finomításán és tökéletesítésén, és senki sem vezette őket az igazság által. Bár hisznek Jézusban, a Szabadítóban, egyikük sem látta soha a Szabadítót. Csak legendákból és szóbeszédekből tudnak Róla. Ennek eredményeként szolgálatuk nem ér többet, mintha véletlenszerűen, csukott szemmel szolgálnának, ahogy egy vak ember szolgálja saját apját. Végső soron mit lehet elérni ilyen szolgálattal? És ki hagyná ezt jóvá? Szolgálatuk elejétől a végéig ugyanolyan marad; csak ember alkotta leckéket kapnak, és szolgálatukat kizárólag saját természetességükre és az általuk előnyben részesített dolgokra alapozzák. Milyen jutalma lehet ennek? Még Péter sem tudta – aki látta Jézust –, hogyan szolgáljon Isten szándékai szerint; csak a legvégén, idős korában tudta meg. Mit árul el ez azokról a vak emberekről, akiket a legkisebb mértékben sem metszettek meg, és akiket senki sem vezetett? Közületek sokak mai szolgálata vajon nem olyan-e, mint ezeké a vak embereké? Mindazok, akik nem részesültek ítéletben, akiket nem metszettek meg, és akik nem változtak meg – vajon nem mind olyanok-e, akik nem lettek teljesen meghódítva? Mi haszna az ilyen embereknek? Ha a gondolkodásmódodban, az élettel kapcsolatos ismereteidben, és Istenről való tudásodban nem mutatkozik új változás és igazából nem nyersz semmit, akkor soha semmilyen eredményt nem fogsz elérni a szolgálatodban! Látás és Isten munkájának új ismerete nélkül nem vagy meghódítva. Akkor úgy követed majd Istent mint azok, akik szenvednek és böjtölnek: ez keveset érő! Pontosan azért mondom, hogy szolgálatuk hiábavaló, mert nagyon kevés bizonyságtétel van abban, amit tesznek! Azok az emberek szenvednek és börtönben időznek az életük során, örökké béketűrők, szeretetteljesek, folyton cipelik a keresztet, a világ pedig rágalmazza és elutasítja őket – mindenféle nehézséget megtapasztalnak. Bár a legvégsőkig engedelmesek, még sincsenek meghódítva, és nem tudnak bizonyságot tenni a meghódítottságról. Nagyon sokat szenvedtek, ám legbelül egyáltalán nem ismerik Istent. Nem metszették meg régi gondolkodásmódjuk, régi elképzeléseik, vallásos gyakorlataik, ember alkotta ismereteik és emberi gondolkodásuk egyikét sem. Az új ismeretnek a leghalványabb nyoma sincs meg bennük. Istenről alkotott tudásuk egyetlen szikrája sem igaz vagy pontos. Félreértették Isten szándékait. Szolgálja ez vajon Istent? Bármilyen ismerettel rendelkeztél is Istenről a múltban, ha az ma is változatlan, és Istenről való ismeretedet továbbra is saját elképzeléseidre és gondolkodásodra alapozod függetlenül attól, hogy mit tesz Isten, vagyis ha nincs új, igaz ismereted Istenről és nem ismered meg Isten eredendő képmását és természetét, ha még mindig hűbéri, babonás gondolkodás vezérli az Istenről alkotott tudásodat, és azt még most is emberi képzelődések és elképzelések alkotják, akkor nem lettél meghódítva. Mindez a sok szó, amelyeket most szólok hozzád, azt a célt szolgálja, hogy tudassam veled, hogy ez a tudás egy újabb, pontos ismeretre vezessen téged; továbbá azt, hogy lemetssze a benned lévő régi elképzeléseket és régi tudást, hogy így új ismeret birtokába kerülhess. Ha valóban eszed és iszod az Én szavaimat, akkor tudásod jelentősen meg fog változni. Mindaddig, amíg alávetett szívvel eszed és iszod Isten szavait, a nézőpontod irányt fog váltani. Ameddig képes vagy elfogadni az ismétlődő fenyítéseket, a régi mentalitásod fokozatosan változni fog. Amíg régi gondolkodásodat teljesen felváltja az új, addig a gyakorlatod is ennek megfelelően fog változni. Így szolgálatod egyre inkább célba fog találni, egyre inkább képes lesz megfelelni Isten szándékainak. Ha meg tudod változtatni az életedet, az emberi életről alkotott ismeretedet, és Istennel kapcsolatos számos elképzelésedet, akkor a természetességed fokozatosan csökkenni fog. Ez, és nem kevesebb a hatása annak, amikor Isten meghódítja az embereket, ez az a változás, amely végbemegy bennük. Ha Istenbe vetett hitedben csak a test legyőzéséről és a szenvedés eltűréséről tudsz, és nem tudod, hogy ez helyes-e vagy helytelen, még kevésbé azt, hogy kinek a kedvéért történik, akkor az ilyen gyakorlat hogyan hozhat változást?

Értsétek meg, hogy nem azt kérem tőletek, hogy a testeteket megkötözve tartsátok vagy meggátoljátok, hogy az agyatoknak önkényes gondolatai legyenek. Ez sem a munkának a célja, se nem az a munka, amit most azonnal el kell végezni. Most arra van szükség, hogy legyen tudásotok a pozitív szemszögből, hogy így megváltoztathassátok magatokat. A legszükségesebb teendő az, hogy felszereljétek magatokat Isten szavaival, vagyis teljesen felvértezzétek magatokat a jelen pillanat igazságával és látomásával, és utána menjetek, és gyakoroljátok az igazságot. Ez a ti felelősségetek. Nem azt kérem tőletek, hogy még nagyobb megvilágítást keressetek és nyerjetek. Jelenleg egyszerűen nem rendelkeztek az ehhez szükséges érettséggel. Azt várják el tőletek, hogy tegyetek meg mindent azért, hogy egyétek és igyátok Isten szavait. Meg kell értenetek Isten munkáját és meg kell ismernetek a természeteteket, a lényegeteket, és a régi életeteket. Különösen meg kell ismernetek azokat a régi megtévesztő gyakorlatokat és emberi cselekedeteket, amelyekben részt vettetek. A változást a gondolkodásmódotok megváltoztatásával kell kezdeni. Először is cseréljétek le régi gondolkodásmódotokat az újra, és hagyjátok, hogy az új gondolkodásmód irányítsa a szavaitokat és cselekedeteiteket, valamint az életeteket! Ez az, amit ma kérnek mindannyiótoktól. Ne gyakoroljatok semmit vakon, és ne kövessetek vakon! Kell, hogy legyen egy alapzatotok és egy célotok. Ne tegyétek bolonddá magatokat! Tudnotok kell, hogy pontosan mire való az Istenbe vetett hitetek, mit kell nyernetek abból, és hogyan kell belépnetek most, ebben a pillanatban. Rendkívül fontos, hogy mindezt tudd.

Amibe jelen pillanatban be kellene lépnetek, az az életetek felemelkedése és képességeitek fejlesztése. Ezenkívül meg kell változtatnotok azokat a régi nézőpontjaitokat a múltatokból, meg kell változtatnotok a gondolkodásmódotokat, és meg kell változtatnotok az elképzeléseiteket. A teljes életeteknek megújulásra van szüksége. Amikor az Isten cselekedeteiről való ismereted megváltozik, amikor új tudásod van mindannak az igazságáról, amit Isten mond, és amikor a benned lévő ismeret felemelkedik, akkor az életed jobbra fog fordulni. Mindazok a dolgok, amiket most tesznek és mondanak az emberek, gyakorlatiasak. Ezek nem doktrínák, hanem azok a dolgok, amelyekre az embereknek szükségük van az életükhöz, és amiket birtokolniuk kell. Ez a változás megy végbe az emberekben a hódítás munkája során, ezt a változást kellene megtapasztalniuk az embereknek, és ez a hatása annak, ha meghódítják őket. Miután megváltoztattad a gondolkodásmódodat, elsajátítottál egy új mentális szemléletmódot, megdöntötted az elképzeléseidet és szándékaidat és múltbéli logikai érveléseidet, elvetetted azokat a mélyen gyökerező dolgokat a bensődből, és az Istenbe vetett hitről új tudást szereztél, akkor a bizonyságtételeid felemelkednek, és addigra az egész lényed igazán meg fog változni. Mindezek a legvalóságosabb, leggyakorlatiasabb és a legalapvetőbb dolgok; olyan dolgok, melyeket a múltban nem tudtak felfogni az emberek, és amelyekhez képtelenek voltak hozzáférni. Ezek alkotják a Lélek igaz munkáját. Tudni fogod, hogyan értetted a Bibliát a múltban azáltal, hogy összeveted a jelennel. A múltban az, ahogyan hozzáálltál Mózeshez, Péterhez, Pálhoz, illetve minden bibliai állításhoz és nézőponthoz, felmagasztalás volt. Ha most megkérnének, hogy magasztald fel a Bibliát, megtennéd? Látnád, hogy a Biblia túlságosan sok ember által írt feljegyzést tartalmaz, és a Biblia nem más, mint az ember beszámolója Isten munkájának két szakaszáról. Egy történelemkönyv. Ez nem azt jelenti vajon, hogy az ezzel kapcsolatos tudásod megváltozott? Ha ma megnéznéd Jézus családfáját Máté evangéliumában, azt mondanád: „Jézus családfája? Nonszensz! Ez József családfája, nem pedig Jézusé. Nincs rokoni viszony Jézus és József között.” Ha ma a Bibliára tekintesz, más ismereteid vannak róla, ami azt jelenti, hogy a nézőpontod megváltozott, és magasabb szintű tudással rendelkezel róla, mint a rangidős vallási szereplők. Ha valaki azt mondaná, hogy ez a családfa jelent valamit, így válaszolnál: „Mit jelent? Gyerünk, magyarázd el! Jézus és József nincsenek rokoni kapcsolatban. Te nem tudod ezt? Lehet Jézusnak családfája? Hogyan lehetnének Jézusnak felmenői? Hogyan lehetne Ő emberek leszármazottja? A hús-vér teste Máriától született; az Ő Lelke Isten Lelke, nem pedig egy személy lelke. Jézus Isten szeretett Fia, lehet akkor családfája? Amíg a földön járt, nem tartozott az emberiséghez, akkor hogyan lehet családfája?” Amikor kielemzed a családfát és világosan elmagyarázod a valós körülményeket, megosztva azt, amit megértettél, az illető nem fog tudni szóhoz jutni. Lesznek, akik a Bibliára hivatkozva megkérdezik tőled: „Jézusnak volt családfája. A te mai Istenednek van családfája?” Akkor majd megosztod velük a létező leggyakorlatiasabb tudásodat, és így a tudásod hatást fog elérni. Az igazság az, hogy Jézus nem volt rokoni kapcsolatban Józseffel, még kevésbé Ábrahámmal; egyszerűen Izráelben született. Isten azonban nem izráelita vagy izráeliták leszármazottja. Az, hogy Izráelben született, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy Isten csak az izráeliták Istene. Csak az Ő munkája kedvéért vitte véghez a megtestesülés munkáját. Isten a világegyetem valamennyi teremtményének az Istene. Egyszerűen csak Izráelben vitte véghez először munkájának egy szakaszát, amelyet követően munkálkodni kezdett a pogány népek között. Az emberek azonban az izráeliták Istenének tekintették Jézust, és ezen túlmenően, az izráeliták és Dávid leszármazottai közé sorolták Őt. A Biblia azt mondja, hogy az idők végén Jahve neve hatalmas lesz a pogány nemzetek között, vagyis Isten a pogány népek közt fog munkálkodni az utolsó napokban. Az, hogy Isten Júdeában öltött testet, nem azt jelzi, hogy Isten csak a zsidókat szereti. Az csak azért történt, mert a munka így kívánta meg; nem az a helyzet, hogy Isten csakis Izráelben ölthetett volna testet (mert az izráeliták voltak az Ő választott népe). Nem található meg Isten választott népe a pogány nemzetek között is? A munkát csak azután kezdték terjeszteni a pogány nemzeteknek, miután Jézus befejezte munkálkodását Júdeában. (Az izráeliták hívtak minden Izráelen kívüli népet „pogány nemzetnek”.) Az az igazság, hogy Istennek voltak választott emberei a pogány népek között is; csak abban az időben közöttük még nem zajlott semmilyen munka. Az emberek azért fektetnek olyan nagy hangsúlyt Izráelre, mert a munka első két szakasza Izráelben zajlott, miközben a pogány nemzetek körében nem folyt semmilyen munka. A pogány népek közötti munka csak ma kezdődik el, ezért esik olyan nehezére az embereknek, hogy elfogadják. Ha mindezt tisztán megérted, ha képes vagy megérteni és a helyén kezelni ezt és pontos tudásod van a mai és a múltbéli Istenről, akkor ez a tudás magasabb szintű, mint az az ismeret, amivel az idők során az összes szent rendelkezett Istenről. Ha megtapasztalod a mai munkát és hallod Isten személyes kijelentéseit ma, még sincs ismereted Isten teljességéről, és a törekvésed ugyanaz marad, mint ami mindig is volt, és semmi új nem váltja fel azt, különösen akkor, ha a hódításnak mindezt a munkáját megtapasztalod, végül mégsem fedezhető fel benned egyáltalán semmi változás, akkor a hited nem olyan-e, mint azoké, akik csak igyekeznek jóllakni a kenyerekből? Ebben az esetben, a hódítás munkája semmilyen hatást nem ért el benned. Akkor nem egy leszel majd azok közül, akik ki lesznek iktatva?

Amikor a hódítás minden munkája véget ér, szükségszerű, hogy mind megértsétek azt, hogy Isten nemcsak az izráeliták Istene, hanem az összes teremtett lényé. Az egész emberiséget Ő teremtette, nem csak az izráelitákat. Ha azt mondod, hogy Isten csak az izráeliták Istene, vagy hogy lehetetlen Isten számára, hogy Izráelen kívül bármely más népben öltsön testet, akkor még nem sajátítottál el semmilyen tudást a hódítás munkája során, és a legkisebb mértékben sem ismered el, hogy Isten a te Istened; csak azt ismered fel, hogy Isten Izráelből Kínába került, és kénytelen a te Istened lenni. Ha még mindig így látod a dolgokat, akkor az Én munkám gyümölcstelen volt benned, és semmit nem értettél meg abból, amit mondtam. Ha végezetül egy újabb családfát írsz Nekem, ahogy Máté tette, azonosítva egy megfelelő felmenőt a számomra, megtalálván az igazi ősömet – így Isten két megtestesüléséhez két családfa tartozna – nem ez lenne a világ legnagyobb vicce? Nem válnál-e ettől te, ez a „jó szándékú ember”, aki családfát talált Nekem, olyan emberré, aki megosztotta Istent? Képes vagy magadra venni ennek a bűnnek a terhét? A hódítás mindezen munkája után, ha még mindig nem hiszed, hogy Isten az összes teremtett lény Istene, ha még most is úgy véled, hogy Isten csak az izráeliták Istene, akkor nem olyasvalaki vagy, aki nyíltan ellenáll Istennek? A te mai meghódításod célja az, hogy elismerd, hogy Isten a te Istened, és ugyanúgy mások Istene is, és ami a legfontosabb, hogy Ő mindazoknak az Istene, akik szeretik Őt, és az összes teremtett lény Istene. Ő az izráeliták Istene és Egyiptom népének Istene. Ő a britek Istene és az amerikaiak Istene. Ő nem csak Ádám és Éva Istene, hanem Istene valamennyi leszármazottjuknak is. Ő az Istene mindennek a mennyekben és mindennek a földön. Minden család, legyen izráelita vagy pogány, mind egy Isten kezében van. Ő nemcsak Izráelben munkálkodott több ezer éven át, és egyszer megszületett Júdeában, hanem ma Ő alászáll Kínában, ezen a helyen, ahol a nagy vörös sárkány fekszik összetekeredve. Ha az, hogy Júdeában született, a Zsidók Királyává teszi Őt, akkor az, hogy ma leszáll mindannyiótok közé, nem teszi Őt mindannyiótok Istenévé? Ő vezette az izráelitákat és Júdeában született, és Ő megszületett egy pogány földön is. Vajon Ő nem az Általa teremtett egész emberiségért végzi valamennyi munkáját? Százszorosan szereti vajon az izráelitákat, és ezerszeresen utálja a pogányokat? Nem ez az elképzelésetek? Nem az a helyzet, hogy Isten soha nem volt a ti Istenetek, hanem inkább csak arról van szó, hogy ti egyáltalán nem ismeritek el Őt; nem az a helyzet, hogy Isten nem hajlandó a ti Istenetek lenni, hanem csak az, hogy ti elutasítjátok Őt. A teremtettek közül ki az, aki nincs a Mindenható kezében? A ti mai meghódításotoknak nem az a célja vajon, hogy elismerjétek, hogy Isten nem más, mint a ti Istenetek? Ha továbbra is fenntartjátok, hogy Isten csak az izráeliták Istene, és továbbra is fenntartjátok, hogy Dávid háza Izráelben Isten születésének eredete, és hogy Izráelen kívül egy nemzet sem alkalmas arra, hogy „világra hozza” Istent, még kevésbé tudja bármely pogány család személyesen befogadni Jahve munkáját – ha még mindig így gondolkozol, nem egy konok ellenálló vagy-e? Ne mindig Izráellel legyél elfoglalva. Isten ma pontosan itt van, közöttetek. Ugyanígy nem szabadna folyton a menny felé sem nézelődnöd. Hagyj fel azzal, hogy a mennyben lévő Istened után epekedsz! Isten eljött közétek, akkor hogyan lehetne a mennyben? Még nem túl régóta hiszel Istenben, mégis számos elképzelésed van Róla, olyannyira, hogy egy másodpercig sem mered elgondolni, hogy az izráeliták Istene méltóztatna az Ő jelenlétének kegyében részesíteni titeket. Még kevésbé mertek arra gondolni, hogyan láthatnátok Isten személyes megjelenését annak fényében, hogy mennyire szerfelett mocskosak vagytok. Arra sem gondoltatok még soha, hogy hogyan ereszkedhetne alá Isten személyesen egy pogány földre. A Sínai-hegyen kellene alászállnia vagy az Olajfák hegyén, hogy ott megjelenjen az izráelitáknak. A pogányok (vagyis az Izráelen kívüli népek) nem mind az Ő utálatának tárgyai vajon? Hogyan munkálkodhatna Ő személyesen közöttük? Ezek mind azok a mélyen gyökerező elképzelések, amelyek sok év alatt alakultak ki bennetek. A mai napi meghódításotok célja az, hogy porrá zúzza ezeket az elképzeléseiteket. Így meglátjátok Isten személyes megjelenését közöttetek – nem a Sínai-hegyen vagy az Olajfák hegyén, hanem olyan emberek között, akiket Ő korábban soha nem vezérelt. Miután Isten véghez vitte munkájának két szakaszát Izráelben, az izráeliták és a pogányok egyaránt elkezdték dédelgetni azt az elképzelést, miszerint – bár igaz, hogy mindent Isten teremtett – Ő csak az izráeliták Istene hajlandó lenni, nem pedig a pogányok Istene. Az izráeliták a következőben hisznek: Isten csak a mi Istenünk lehet, nem pedig a ti Istenetek, pogányoké, és mivel ti nem félitek Jahvét, Jahve – a mi Istenünk – utál titeket. Azok a zsidó emberek még inkább hiszik a következőt: az Úr Jézus a mi képünket, a zsidó emberek képét öltötte magára, és Ő olyan Isten, aki a zsidó nép jelét viseli. Isten miközöttünk munkálkodik. Isten képmása és a mi képmásunk hasonló; a mi képünk hasonlít Istenére. Az Úr Jézus a mi Királyunk, a zsidóké; a pogányok nem alkalmasak arra, hogy ilyen hatalmas üdvösségben részesüljenek. Az Úr Jézus a vétekáldozat értünk, zsidókért. Az izráeliták és a zsidó nép pusztán a munkának ama két szakasza alapján alkották meg ezeket az elképzeléseket. Ellentmondást nem tűrően magukénak vallják Istent, nem engedve, hogy Isten a pogányok Istene is legyen. Ily módon Isten egy űr lett a pogányok szívében. Ez azért van, mert mindenkiben az a hit alakult ki, hogy Isten nem akar a pogányok Istene lenni, és Ő csak az izráelitákat – az Ő választott népét – és a zsidó embereket kedveli, különösen a tanítványokat, akik Őt követték. Nem tudod, hogy az a munka, amit Jahve és Jézus végeztek, az egész emberiség túlélését szolgálja? Elismered végre, hogy Isten mindannyiótoknak az Istene, akik Izráelen kívül születtetek? Nincs Isten itt ma közöttetek? Ez nem lehet álom, vagy mégis? Nem fogadjátok el ezt a valóságot? Nem meritek ezt elhinni vagy rágondolni. Bárhogy is látjátok, Isten nem éppen itt, közöttetek van? Még mindig nem meritek elhinni e szavakat? E naptól fogva, nem Isten választott népe-e mindenki, akit Ő meghódított, és aki Isten követője akar lenni? Ti, akik ma követők vagytok, nem mindannyian Izráelen kívülről választott emberek vagytok-e? Nem ugyanaz az identitásotok, mint az izráelitáké? Nem mindezek azok a dolgok, amiket fel kellene ismernetek? Nem ez a célja a meghódításotok munkájának? Mivel látjátok Istent, Ő mindörökké a ti Istenetek lesz, a kezdettől fogva és a jövőben is. Ő nem fog elhagyni titeket mindaddig, amíg mindannyian hajlandóak vagytok Őt követni és az Ő hű, alávetett teremtett lényei lenni.

Függetlenül attól, hogy mekkora az elhatározás az emberekben, hogy szeressék Istent, általában véve alávetették magukat és követték Őt a mai napig. Teljes lelkiismeret-furdalást csak a végén fognak érezni, amikor a munkának ez a szakasza lezárul. Akkor lesznek az emberek igazán meghódítva. Most még folyamatban van a meghódításuk. Abban a pillanatban, hogy a munka véget ér, teljesen meg lesznek hódítva, de jelen pillanatban nem így van! Még ha mindenki meggyőződésre jutott is, az nem jelenti azt, hogy teljességgel meg lettek hódítva. Ez azért van, mert jelenleg az emberek csak szavakat láttak, nem pedig tényszerű eseményeket, és bármennyire is hisznek, bizonytalanok maradnak. Ezért van az, hogy csak a szavak valósággá válásának utolsó tényszerű eseményével lesznek egészen meghódítva az emberek. Most azért hódíttatnak meg ezek az emberek, mert sok olyan misztériumot hallanak, amit sosem hallottak azelőtt. De közülük minden egyes ember legbelül még most is tényszerű eseményekre figyel és vár, hogy általuk láthassa megvalósulni Isten minden szavát. Csak ekkor lesz teljesen meggyőzve. Meggyőződésük csak akkor fog megmutatkozni a szívükben, a beszédükben, a szemeikben, és csak akkor lesznek szívük legmélyéről meggyőződve, amikor a végén mindannyian látták ezeket a beteljesült tényszerű valóságokat, és ezek a valóságok bizonyosságérzetet adtak nekik. Ilyen az ember természete: látnotok kell, ahogy minden szó valóra válik, látnotok kell néhány tényszerű eseményt megtörténni, és látnotok kell, ahogy néhány embert utolér a csapás ahhoz, hogy legbelül teljes meggyőződésre jussatok. Akárcsak a zsidók, azzal vagytok elfoglalva, hogy jeleket és csodákat lássatok. Mégis folyamatosan elmulasztjátok, hogy meglássátok, hogy vannak jelek és csodák, és valóságok történnek, amelyek tágra kellene nyissák a szemeiteket. Legyen az valaki, aki az égből száll alá, vagy egy hozzátok beszélő felhőoszlop, vagy az, ha ördögöt űzök ki valamelyikőtökből, vagy ha a hangom mennydörgésként zúg közöttetek, mindig is efféle eseményt akartatok látni. Mondhatjuk, hogy istenhívőként legnagyobb kívánságotok, hogy lássátok, amint Isten eljön és személyesen jelet mutat nektek. Akkor teljesen elégedettek lesztek. Ahhoz, hogy titeket meghódítsalak, a mennyek és a föld teremtéséhez hasonló munkát kell véghezvinnem, és ezen túlmenően, valamiféle jelet kell mutatnom nektek. A szívetek ekkor lesz teljességgel meghódítva.