Régebben arra törekedtetek, hogy királyokként uralkodjatok, és még ma sem engedtétek ezt el teljesen; még mindig királyokként akartok uralkodni, hogy fenntartsátok a mennyeket és támogassátok a földet. Most fontold meg ezt a kérdést: Rendelkezel ilyen képesítésekkel? Nem vagy-e teljesen esztelen? Vajon életszerű az, amire törekszetek, és aminek a figyelmeteket szentelitek? Még normális emberi mivolttal sem rendelkeztek – hát nem szánalmas ez? Így ma csak a hódítás átéléséről beszélek, a bizonyságtételről, a képességed fejlesztéséről és a tökéletessé válás útjára való belépésről, és semmi másról nem szólok. Néhány ember unja a hamisítatlan igazságot, és amikor látják mindezt a normális emberi mivoltról és az ember képességének fejlesztéséről szóló beszédet, vonakodnak. Azokat, akik nem szeretik az igazságot, nem könnyű tökéletessé tenni. Feltéve, hogy ma beléptek, és Isten akaratával összhangban cselekedtek, lépésről lépésre, előfordulhat, hogy ki leszel űzve? Miután Isten oly sok munkát végzett el Kína szárazföldjén – ilyen horderejű munkát –, és miután Ő oly sok szót szólt, feladhatná vajon félúton? Megtehetné, hogy az embereket levezeti a feneketlen mélységbe? Ma a kritikus pont azt, hogy meg kell ismernetek az ember lényegét, és tudnotok kell, hogy mibe kellene belépnetek; az életbe való belépésről kell beszélnetek és a természetben fellépő változásokról, arról, hogyan lehet az embert tényleg meghódítani, és hogyan kell teljesen engedelmeskedni Istennek, hogyan tegyünk végső bizonyságot Isten mellett, és hogy lehet elérni a mindhalálig tartó engedelmességet. Ezekre a dolgokra kell összpontosítanod, és először is félre kell tenned és figyelmen kívül kell hagynod azt, ami nem valószerű vagy fontos. Ma azzal kell tisztában lenned, hogy hogyan lehetsz meghódított, és azzal, hogy hogyan viselkednek az emberek meghódításuk után. Mondhatod, hogy meg lettél hódítva, de képes vagy halálig engedelmeskedni? Képesnek kell lenned a követésre a legvégsőkig attól függetlenül, hogy vannak-e kilátások, és nem veszítheted el az Istenbe vetett hited, bármilyen is a környezet. Végül a bizonyságtétel két szempontját kell megvalósítanod: Jób bizonyságtételét – a halálig való engedelmességet; valamint Péter bizonyságtételét – az Isten iránti legmagasabb fokú szeretetet. Egy tekintetben olyannak kell lenned, mint Jób: minden anyagi javát elvesztette, és a test fájdalma gyötörte, mégsem hagyta el Jahve nevét. Ez volt Jób bizonyságtétele. Péter képes volt Istent szeretni mindhalálig. Amikor keresztre feszítették, és szembenézett a halálával, még mindig szerette Istent; nem gondolt a saját kilátásaira, és nem hajszolt szép reményeket vagy extravagáns gondolatokat, hanem csak arra törekedett, hogy Istent szeresse, és engedelmeskedjen Isten valamennyi rendelkezésének. Ezt a mércét kell elérned, mielőtt úgy vehetjük, hogy bizonyságot tettél, mielőtt olyan emberré válsz, akit a meghódítását követően tökéletessé tettek. Ha az emberek ma valóban ismernék a saját lényegüket és státuszukat, akkor is kilátásokat és reményeket hajszolnának? Ez az, amit tudnod kell: függetlenül attól, hogy Isten tökéletessé tesz-e engem, követnem kell Istent; mindaz, amit Ő most tesz, az jó, és az én érdekemben történik, és azért, hogy a természetünk meg tudjon változni, és megszabadulhassunk a Sátán befolyásától, hogy lehetőségünk legyen megszabadulni a tisztátlanságtól, lerázni a Sátán mocskát és befolyását és magunk mögött hagyni azt annak ellenére, hogy a szenny földjén születtünk. Természetesen ez az, amit tőled megkívánnak, ám Isten számára ez csupán hódítás, amit annak érdekében tesz, hogy az emberekben meglegyen az elhatározás az engedelmességhez, és alá tudják vetni magukat Isten valamennyi vezénylésének. Ily módon el lesznek végezve a dolgok. Ma a legtöbb ember már meg lett hódítva, de még mindig sok lázadó és engedetlen vonás van bennük. Az emberek valódi érettsége még mindig túl csekély, és csak akkor tudnak élettel telivé válni, ha vannak remények és kilátások; remények és kilátások híján negatívvá válnak, és még az is megfordul a fejükben, hogy elhagyják Istent. Továbbá az emberek nem nagyon vágynak arra, hogy a normális emberi mivolt megélését keressék. Ez elfogadhatatlan. Így továbbra is a meghódításról kell beszélnem. A tökéletesítés valójában a meghódítással egy időben történik: amint meg lettél hódítva, a tökéletessé válás első hatásai is megvalósulnak. A különbség valakinek a meghódítása és tökéletessé tétele között az emberekben végbemenő változás mértékétől függ. A meghódítás a tökéletessé tétel első lépése, és nem azt jelenti, hogy teljesen tökéletessé tettek minket, sem azt nem bizonyítja, hogy Isten teljes mértékben megnyert minket. Miután az embereket meghódították, a természetükben beáll néhány változás, ám ezek a változások messze alulmúlják az azokban végbemenő változásokat, akiket Isten egészen megnyert. Ma az emberek tökéletesítésének kezdeti munkája – a meghódításuk – zajlik, és ha nem tudod elérni, hogy meg legyél hódítva, akkor nem lesz lehetőséged arra, hogy Isten tökéletessé tegyen és teljesen megnyerjen. Pusztán néhány fenyítő és ítélő szót fogsz nyerni, ám ezek nem lesznek képesek arra, hogy teljesen megváltoztassák a szívedet. Így egyike leszel azoknak, akiket kiűznek; nem fog különbözni attól, mintha az asztalon lévő fényűző lakomát néznéd, de nem ennél belőle. Ez nem tragikus forgatókönyv a számodra? Így tehát változásokra kell törekedned: akár arról van szó, hogy meghódítanak, akár arról, hogy tökéletessé tesznek, mindkettő összefügg azzal, hogy történtek-e benned változások, és hogy engedelmes vagy-e vagy sem, és ez meghatározza, hogy Isten megnyerhet-e téged, vagy sem. Tudd: az, hogy „meghódítanak” és „tökéletessé tesznek”, egyszerűen a változás és engedelmesség mértékén alapul, valamint azon, hogy mennyire tiszta az Isten iránti szereteted. A mai követelmény az, hogy teljesen tökéletessé lehessen tenni téged, de először is meg kell, hogy hódítsanak – elegendő ismerettel kell rendelkezned Isten fenyítéséről és ítéletéről, kell, hogy legyen hited a követéshez, és olyannak kell lenned, aki változásra törekszik, és Isten ismeretét keresi. Csak akkor leszel olyasvalaki, aki arra törekszik, hogy tökéletessé tegyék. Meg kell értened, hogy a tökéletesítés során meg leszel hódítva, a meghódításod során pedig tökéletessé fogsz válni. Ma törekedhetsz arra, hogy tökéletessé tegyenek, és törekedhetsz a külső emberi mivoltodban végbemenő változásokra, valamint a képességed fejlődésére, de ami elsősorban fontos, az az, hogy megértheted, hogy mindannak, amit ma Isten tesz, jelentősége és haszna van. Képessé tesz téged, aki egy szennyes földön születtél, hogy elmenekülj a szennytől és lerázd azt magadról, képessé tesz felülkerekedni a Sátán befolyásán, és hátrahagyni a Sátán sötét befolyását. Ha e dolgokra összpontosítasz, az védelmet nyújt neked ezen a szennyes földön. Végezetül milyen bizonyságtételt fognak kérni tőled? Egy mocskos földön születtél, de képes vagy szentté válni, soha többé nem beszennyeződni, a Sátán hatalma alatt élni, mégis levetkőzni magadról a Sátán befolyását, hogy a Sátán ne birtokoljon és ne is háborgasson, és a Mindenható kezeiben élni. Ez a bizonyságtétel, és ez a győzelem bizonyítéka a Sátánnal vívott csatában. Képes vagy elhagyni a Sátánt, többé nem jelenítesz meg sátáni természeteket abban, amit megélsz, hanem helyette azt éled meg, aminek elérését Isten követelte az embertől, amikor megteremtette: normális emberi mivoltot, normális értelmet, normális éleslátást, normális elszántságot Isten szeretéséhez és Isten iránti hűséget. Ilyen az a bizonyság, amit Isten teremtménye tesz. Azt mondod: „Mi a mocsok földjén születtünk, de Isten védelme miatt, az Ő vezetése miatt és azért, mert Ő meghódított minket, megszabadultunk a Sátán befolyásától. Az, hogy ma képesek vagyunk engedelmeskedni, szintén annak a hatása, hogy Isten meghódított minket, és nem azért van, mert mi jók vagyunk, vagy mert a természetünkből kifolyólag szerettük Istent. Ma azért lettünk meghódítva, azért tudunk bizonyságot tenni Isten mellett és szolgálni Őt, mert kiválasztott és eleve elrendelt minket; ugyanígy, azért vagyunk megváltva és azért szabadultunk meg a Sátán hatalma alól, és azért tudjuk hátrahagyni a mocskot és megtisztulni a nagy vörös sárkány népében, mert Ő kiválasztott és megoltalmazott minket.” Továbbá, amit ma külsőleg megélsz, az megmutatja, hogy normális emberi mivoltod van, van értelme annak, amit mondasz, és egy normális személy hasonlatossága az, amit megélsz. Amikor mások látnak, nem szabadna, hogy ezt mondják rólad: „Vajon ez nem a nagy vörös sárkány képe?” A nővérek viselkedése nem illik egy nővérhez, a testvérek viselkedése nem illik egy testvérhez, és a szentek illendőségéből egy szemernyi sincs meg benned. Ekkor az emberek azt mondják: „Nem véletlenül mondta Isten, hogy Móáb leszármazottai ők, teljesen igaza volt!” Ha az emberek rád nézve ezt mondják: „Noha Isten azt mondta, hogy ti Móáb leszármazottai vagytok, amit megéltek, az azt bizonyítja, hogy hátrahagytátok a Sátán befolyását; habár azok a dolgok még mindig bennetek vannak, képesek vagytok hátat fordítani nekik, ez pedig azt mutatja, hogy teljesen meg lettetek hódítva.” Ti, akik meg lettetek hódítva és mentve, így szóltok majd: „Igaz, hogy Móáb leszármazottai vagyunk, de Isten megváltott minket, és habár Móáb leszármazottai a múltban elhagyottak és átkozottak voltak, és Izráel népe a pogányok közé száműzte őket, Isten ma megmentett minket. Igaz, hogy mi vagyunk minden nemzet közül a legromlottabbak – ezt Isten rendelte el, ez tény, és senki sem tagadhatja. Mára azonban már megmenekültünk ettől a befolyástól. Megvetjük felmenőnket, készek vagyunk hátat fordítani ősünknek és teljesen elhagyni azt, és engedelmeskedni Isten minden rendelésének, Isten akarata szerint cselekedni és elérni, amit tőlünk megkíván, és eljutni oda, hogy eleget tegyünk Isten akaratának. Móáb elárulta Istent, nem Isten akarata szerint cselekedett, Isten pedig gyűlölte őt. Nekünk viszont törődnünk kellene Isten szívével, és ma, mivel megértjük Isten akaratát, nem árulhatjuk el Istent, régi ősünket pedig meg kell tagadnunk!” Korábban szóltam már a nagy vörös sárkány megtagadásáról, ma pedig főleg az emberek ősi felmenőjének megtagadásáról van szó. Ez az emberek meghódításának egyik bizonyságtétele, és függetlenül attól, hogy ma hogyan lépsz be, bizonyságtételed e területen nem lehet hiányos.

Az emberek képessége túl silány, a normális emberi mivolt túl nagy része hiányzik belőlük, reakcióik túl lassúak, túl lomhák, a Sátán általi megrontás következtében eltompultak és nehéz felfogásúak lettek, és noha nem képesek egy-két év alatt teljesen megváltozni, muszáj, hogy legyen bennük elszántság az együttműködéshez. Elmondható, hogy ez a Sátán előtt is egy bizonyságtétel. A mai bizonyságtétel a meghódítás jelenlegi munkája által elért hatás, valamint a jövőbeni követők számára egy minta és modell is. A jövőben minden nemzethez el fog jutni; a Kínában végzett munka kiterjed minden nemzetre. Móáb leszármazottai a világ minden népe közül a legalávalóbbak. Néhányan azt kérdezik: „Nem Khám leszármazottai a legalantasabbak mind közül?” A nagy vörös sárkány ivadékai és Khám leszármazottai más reprezentatív jelentőséggel bírnak, Khám leszármazottai pedig más téma: függetlenül attól, hogy mennyire átkozottak, akkor is Nóé utódai; Móáb gyökerei viszont nem voltak tiszták: Móáb paráználkodásból származott, és ebben rejlik a különbség. Bár mindketten átkozottak voltak, a státuszuk nem volt azonos, és így Móáb utódai a legalantasabbak valamennyi nép közül – és nem lehetne annál meggyőzőbb tény, mint az összes nép közül a legalacsonyabb rendű nép meghódítása. Az utolsó napok munkája minden szabályt felrúg, és függetlenül attól, hogy átkozott vagy-e és büntetésben részesültél-e, mindaddig, amíg segíted az Én munkámat, és a mai meghódítási munka javát szolgálod, és függetlenül attól, hogy Móáb leszármazottja vagy-e, vagy a nagy vörös sárkány utódja, mindaddig, amíg képes vagy a munka e szakaszában Isten teremtményének kötelességét elvégezni, és a tőled telhető legjobbat megtenni, addig a kívánt hatás megvalósul. A nagy vörös sárkány ivadéka vagy, és Móáb leszármazottja vagy; összegezve, mindenki, aki testből és vérből való, Isten teremtménye, és a Teremtő alkotta őket. Isten teremtménye vagy, nem kellene, hogy bármilyen választásod legyen, és ez a te kötelességed. Természetesen ma a Teremtő munkája az egész világegyetemre irányul. Függetlenül attól, hogy te kitől származol, mindenek felett Isten egyik teremtménye vagy, ti – Móáb utódai – része vagytok Isten teremtményeinek, annyi különbséggel, hogy kevesebbet értek. Mivel Isten munkája ma minden teremtmény között zajlik, és az egész univerzumra irányul, a Teremtő szabadon kiválaszthatja bármelyik embert, anyagot vagy dolgot ahhoz, hogy elvégezze az Ő munkáját. Nem érdekli, hogy korábban kitől származtál; amíg egy vagy az Ő teremtményei közül, és amíg hasznára vagy az Ő munkájának – a hódítás és bizonyságtétel munkájának –, Ő habozás nélkül véghez fogja vinni munkáját benned. Ez darabokra zúzza az emberek hagyományos elképzeléseit, amelyek szerint Isten soha nem fog a pogányok között munkálkodni, különösen nem azok között, akik átkozottak és alávalók; mert az elátkozottaktól származó összes jövőbeni nemzedék is örökké átkozott lesz, soha nem lesz esélyük az üdvösségre; Isten soha nem fog egy pogány földre leszállni és ott munkálkodni, soha nem fogja megvetni lábát egy mocskos földön, mert Ő szent. Isten utolsó napokban végzett munkája mindezeket az elképzeléseket megsemmisíttette. Tudd, hogy Isten minden teremtmény Istene, Övé a hatalom a mennyek és a föld és minden dolgok felett, és nem egyedül Izráel népének Istene. Így ez a Kínában végzett munka a lehető legnagyobb jelentőséggel bír, és vajon nem fog elterjedni minden nemzet között? A jövőbeni hatalmas bizonyságtétel nem fog Kínára korlátozódni; ha Isten csak titeket hódítana meg, az meggyőzné a démonokat? Ők nem értik, mit jelent az, ha valakit meghódítanak, vagy Isten hatalmas erejét, és csak akkor lesz minden teremtmény meghódítva, amikor Isten választott népe az egész világmindenség minden pontján meglátja e munkának a végső hatásait. Nincs senki, aki visszamaradottabb és romlottabb lenne Móáb leszármazottainál. Csak akkor lesz ez a meghódítás bizonyságtétele, ha ezeket az embereket meg lehet hódítani: ha ők, akik a legromlottabbak, akik nem ismerték el Istent, és nem hitték, hogy van Isten, meg lesznek hódítva, és elismerik Istent a szájukkal, dicsőítik Őt, és képesek szeretni Őt. Habár ti nem Péter vagytok, megélitek Péter képmását, képesek vagytok Péter és Jób bizonyságtételével bírni, és ez a leghatalmasabb bizonyság. Végül azt mondod majd: „Mi nem az izráeliták vagyunk, hanem Móáb elhagyott utódai, nem Péter vagyunk, akinek képességére képtelenek vagyunk, sem Jób nem vagyunk, és még Pál azon elhatározásához sem lehet hasonlítani minket, hogy Istenért szenvedjen és Istennek szentelje magát, és annyira visszamaradottak vagyunk, és így nem vagyunk alkalmasak arra, hogy Isten áldásait élvezzük. Isten mégis felemelt minket ma; ezért eleget kell tennünk Istennek, és noha a képességünk és képesítéseink elégtelenek, készek vagyunk megfelelni Istennek – megvan bennünk ez az elhatározás. Móáb leszármazottai vagyunk, és átkozottak voltunk. Ezt Isten rendelte el, és képtelenek vagyunk ezen változtatni, de az, amit megélünk, valamint az ismeretünk meg tud változni, és elhatároztuk, hogy eleget teszünk Istennek.” Amikor ilyen elszántság van benned, ez bizonyítani fogja: bizonyságot tettél arról, hogy meg lettél hódítva.