A szolgálattevők munkája a hódítás munkájának első lépése volt. Ma van a második lépés a hódítás munkájában. Miért van szó a hódítás munkájában a tökéletességre jutásról is? Azért, hogy megteremtse az alapot a jövőre nézve. Ma van a hódítás munkájának utolsó lépése; a nagy nyomorúság átélésének ideje következik, amely az emberiség tökéletessé tételének hivatalos kezdetét fogja jelezni. A fő feladat most a hódítás, de ez az első lépés is a tökéletesítés folyamatában. Ez az első lépés az emberek tudásának és alávetettségének tökéletesítését foglalja magában, ami mindenképpen megteremti az alapot a hódítás munkájához. Ha tökéletességre akarsz jutni, akkor képesnek kell lenned arra, hogy a jövő nyomorúságai közepette szilárdan megállj, és mindent beleadj a munka következő lépésének terjesztésébe; ezt jelenti a tökéletességre jutás, és egy ilyen időszak egyúttal az az idő is, amikor az embereket Isten teljesen megnyeri. Ma a meghódítottságról beszélünk, ami a tökéletességre jutásról szóló beszédet is magában foglalja. De a ma végzett munka a jövőbeni tökéletességre jutás alapja; a tökéletességre jutáshoz az embereknek meg kell tapasztalniuk a nyomorúságot, a nyomorúságnak ez a megtapasztalása pedig a meghódítottságon kell alapuljon. Ha az embereknek hiányzik a mai alap – ha nincsenek teljesen meghódítva –, akkor nehéz lesz szilárdan megállniuk a munka következő lépése során. Pusztán a meghódítottság nem a végső cél. Ez csak az Isten melletti bizonyságtétel lépése a Sátánnal szemben. A tökéletességre jutás a végső cél, és ha nem jutsz tökéletességre, akkor akár le is írhatnak. Csak amikor a jövőben szembesülsz a nyomorúsággal, akkor fog megmutatkozni az igazi érettséged; vagyis csak akkor lesz nyilvánvaló az Isten iránti szereteted tisztaságának szintje. Amit ma mondanak az emberek, az így hangzik: „Alá fogjuk vetni magunkat bárminek, amit Isten tesz. Arra is hajlandóak vagyunk, hogy ellenpontok legyünk, akik bemutathatják Isten nagy erejét és Isten természetét. Akár kedves hozzánk Isten, akár átkoz vagy megítél minket, mi akkor is hálásak vagyunk Istennek.” Az a tény, hogy ezt mondod, csak azt mutatja, hogy van egy kis tudásod, de hogy ez a tudás a valóságban alkalmazható-e, az attól függ, hogy ez a tudás valódi-e vagy sem. Az, hogy az emberek ma ilyen meglátásokkal és tudással rendelkeznek, az a hódítás munkájának hatása. Az, hogy tökéletességre tudsz-e jutni, csak a nyomorúsággal szembesülve derül ki, és akkor derül majd ki, hogy igazán szívből szereted-e Istent. Ha a szereteted valóban tiszta, akkor ezt fogod mondani: „Mi ellenpontok vagyunk, teremtett lények vagyunk Isten kezében.” Amikor az evangéliumot hirdeted a pogányoknak, azt fogod mondani: „Én csupán szolgálatot teszek. A bennünk lévő romlott beállítottságot felhasználva Isten azért mondta mindezeket a dolgokat, hogy megláthassuk az Ő igazságos természetét; ha nem mondott volna ilyen dolgokat, akkor nem láthatnánk Istent, nem becsülhetnénk az Ő bölcsességét, és nem kaphatnánk ilyen nagy megmentő kegyelmet és ilyen nagy áldásokat.” Ha valóban rendelkezel ezzel a tapasztalati tudással, akkor ez elegendő. Azonban sok mindenben, amit ma mondasz, nincs tudás, és az egész csak üres szlogenek halmaza: „Mi ellenpontok és szolgálattevők vagyunk; szeretnénk meghódíttatni, és zengő tanúságot tenni Isten mellett...” A puszta kiabálás nem jelenti azt, hogy rendelkezel a valósággal, és nem bizonyítja, hogy van érettséged; valódi tudással kell rendelkezned, a tudásodat pedig próbára kell tenni.

Többet kellene olvasnod ezekből a kijelentésekből, amelyeket Isten ebben az időszakban kifejezett, és ehhez mérten megvizsgálnod a cselekedeteidet. Abszolút tény, hogy te tényleg és valóban egy ellenpont vagy! Mekkora ma a tudásod mértéke? Az ötleteid, a gondolataid, a viselkedésed, a szavaid és a tetteid – vajon mindezek a megnyilvánulások nem jelentenek-e ellenpontot Isten igazságosságának és szentségének? Vajon a ti kifejezéseitek nem az Isten szavai által leleplezett romlott beállítottságok megnyilvánulásai? Isten igazságos természete, valamint az Ő szentsége a te gondolataidon és elgondolásaidon, a te indítékaidon és a benned feltáruló romlottságon keresztül nyilatkozik meg. Isten is a mocsok földjén született, mégis érintetlen marad a mocsoktól. Ugyanabban a mocskos világban él, mint te, de Ő rendelkezik józan ésszel és rálátással, és utálja a mocskot. Még amikor a szavaidban és tetteidben számodra nem észlelhető mocskos dolgokról van is szó, Ő képes észlelni és megmutatni azokat neked. A régi dolgaidat – a műveltséged, a rálátásod és a józan eszed hiányát, valamint az elmaradott életviteledet – a mai leleplezés most felfedte; csak azáltal látják meg az emberek Isten szentségét és igazságos természetét, hogy Ő a földre jött, hogy így munkálkodjon. Megítél és megfenyít téged, arra késztetve, hogy megértést nyerj; néha a démoni természeted nyilvánul meg, és Ő megmutatja ezt neked. Úgy ismeri az ember lényegét, mint a tenyerét. Ő köztetek él, ugyanazt az ételt eszi, mint te, és ugyanabban a környezetben él, de többet tud, valamint képes leleplezni téged és átlátni az emberi mivolt romlott lényegén. Semmit sem utál jobban, mint az emberek világi ügyekre vonatkozó filozófiáját, ferdeségét és csalárdságát. Ő különösen gyűlöli az emberek testi interakcióit. Lehet, hogy nem ismeri az emberek világi ügyekre vonatkozó filozófiáit, de világosan látja és leleplezi az emberek által kinyilvánított romlott beállítottságokat. A munkájával együtt jár, hogy felhasználja ezeket a dolgokat, hogy beszéljen és tanítsa az embereket, valamint hogy felhasználja ezeket a dolgokat az emberek megítélésére, és arra, hogy felfedje saját igazságos és szent természetét. Így válnak az emberek az Ő munkájának ellenpontjaivá. Csak a megtestesült Isten képes felfedni az ember különféle romlott beállítottságait és a Sátán valamennyi csúf arcát. Bár Ő nem büntet téged, és csupán az Ő igazságosságának és szentségének ellenpontjaként használ, még sincs hova rejtőznöd szégyenedben, mert túlságosan piszkos vagy. Azokat a dolgokat felhasználva beszél, amelyek az emberben feltárulnak, és csak amikor ezek a dolgok lelepleződnek, akkor tudatosul az emberekben, hogy Isten mennyire szent. Nem huny szemet az emberekben levő legcsekélyebb mocsok felett sem, még a szívükben lévő leghalványabb mocskos gondolat felett sem; ha az emberek szavai és tettei nem állnak összhangban az Ő szándékaival, akkor Ő nem menti fel őket. Az Ő szavaiban nincs helye egyetlen emberi lény vagy dolog mocskának sem – mindnek le kell lepleződnie. Csak akkor látod, hogy Ő valóban nem olyan, mint az ember. Ha az emberekben a legkisebb szenny is van, akkor Ő teljesen megveti őket. Még olyan is előfordul, amikor az emberek képtelenek megérteni, és azt mondják: „Istenem, miért haragszol mindig? Miért nem törődsz az ember gyengeségeivel? Miért nem tudsz egy kicsit elnéző lenni az emberekkel? Miért vagy olyan érzéketlen az emberek iránt? Nyilvánvalóan tudod, hogy az emberek mennyire megromlottak, akkor miért bánsz még mindig így velük?” Ő utálja a bűnt, gyűlöli azt, és különösen akkor utálja, ha a lázadó mivoltnak bármi nyoma van benned. Amikor lázadó beállítottságot társz fel, Ő látja ezt, és utálja – rendkívüli megvetéssel. Ezeken a dolgokon keresztül fejeződik ki az Ő természete és az, ami Ő. Ha önmagadhoz hasonlítod, akkor látod, hogy bár ugyanazt az ételt eszi, mint az ember, ugyanazokat a ruhákat viseli, ugyanazokat a dolgokat élvezi, mint az ember, és vele él és vele lakik, mégis különbözik az embertől. Hát nem ez az ellenpont jelentősége? Ezek az emberi dolgok emelik ki Isten nagy hatalmát az ellentétességükön keresztül; a sötétség az, ami a világosság értékes voltát kiemeli.

Természetesen Isten nem szándékosan tett ellenponttá titeket. Inkább csak akkor tárul fel, hogy az ember lázadó mivolta ellenpont Isten igazságos természetével szemben, amikor ez a munka gyümölcsöt hoz, és csakis azért van esélyetek megismerni Isten igazságos természetének természetes feltárulását, mert ellenpontok vagytok. Lázadó mivoltotok miatt kaptok ítéletet és fenyítést, de ellenponttá is a lázadó mivoltotok tesz benneteket, és a lázadásotok miatt kapjátok meg azt a nagy kegyelmet, amelyet Isten rátok áraszt. Más szóval, a lázadó mivoltotok ellenpont Isten mindenhatóságával és bölcsességével szemben, és ilyen nagy megmentő kegyelemben és ilyen nagy áldásokban is a lázadó mivoltotok miatt részesültetek. Bár ismételten az ítéletemben részesültetek, mégis olyan hatalmas üdvösséget kaptatok, amilyet ember még soha nem kapott. Ez a munka a lehető legjelentőségteljesebb számotokra. „Ellenpontnak” lenni szintén rendkívül értékes a számotokra: Azért vagytok megmentve és azért részesültetek megmentő kegyelemben, mert ellenpontok vagytok, az ilyen ellenpont pedig nem a legnagyobb értéket képviseli-e? Vajon nem ez a legnagyobb jelentőségű? Azért vagytok ellenpontok és azért kapjátok a legnagyobb üdvösséget, mert ugyanabban a birodalomban, ugyanazon a mocskos földön éltek, mint Isten. Ha Isten nem lett volna testté, ki lett volna irgalmas hozzátok, és ki gondoskodott volna rólatok, ti alantas emberek? Ki törődött volna veletek? Ha Isten nem lett volna testté, hogy közöttetek munkálkodjon, mikor részesültetek volna ebben a megmentő kegyelemben, amelyben az előttetek lévők soha nem részesültek? Ha Én nem lettem volna testté, hogy gondoskodjam rólatok, hogy megítéljem bűneiteket, nem zuhantatok volna már régen az alvilágba? Ha nem lettem volna testté, és nem alázkodtam volna meg közöttetek, hogyan lennétek alkalmasak arra, hogy Isten igazságos természetének ellenpontjai legyetek? Nem azért vagytok-e ellenpontok, mert testet öltöttem és eljöttem közétek, hogy lehetővé tegyem számotokra, hogy ebben a hatalmas megmentő kegyelemben részesüljetek? Nem azért részesültök-e ebben a megmentő kegyelemben, mert testté lettem? Ha Isten nem lett volna testté, hogy veletek éljen, akkor is felfedeztétek volna, hogy a kutyáknál és a disznóknál alacsonyabb rendű életet éltek egy emberi pokolban? Nem azért kaptatok-e fenyítést és ítéletet, mert a hús-vér testben végzett munkám ellenpontjai vagytok? Nincs alkalmasabb munka számotokra, mint az ellenpont munkája, mert éppen azért menekültök meg az ítélet közepette, mert ellenpontok vagytok. Nem érzitek úgy, hogy az, hogy megfelelő színvonalú ellenpontok vagytok, az életetek áldása? Ti csupán az ellenpont munkáját végzitek, mégis olyan megmentő kegyelemben részesültök, amilyenben korábban soha nem volt részetek, és amit el sem képzeltetek. Ma az a kötelességetek, hogy ellenpontok legyetek, és az a jutalmatok, hogy a jövőben örökké tartó áldásokat élvezzetek. A megmentő kegyelem, amelyben részesültök, nem valami múló felismerés vagy röpke tudás a mai napra, hanem egy nagyobb áldás: az élet örök folytatása. Bár az „ellenpontot” használtam, hogy meghódítsalak benneteket, tudnotok kell, hogy ez a megmentő kegyelem és ez az áldás azért adatott, hogy megnyerjelek benneteket; ez a meghódítás érdekében történik, de azért is, hogy jobban meg tudjalak menteni benneteket. Az „ellenpont” tény, de az ok, amiért ti ellenpontok vagytok, az a ti lázadó mivoltotok, és ezért nyertetek olyan áldásokat, amelyeket még soha senki nem nyert. Ma lehetőségetek van látni és hallani, holnap kapni fogtok, és ezenfelül még nagyobb áldásban részesültök majd. Tehát nem a legnagyobb értéket képviselik-e az ilyen ellenpontok? A hódítás mai munkájának hatásai az ellenpontként működő lázadó beállítottságaitok révén érvényesülnek. Vagyis a fenyítés és az ítélet második esetének csúcspontja a szennyetek és lázadó mivoltotok ellenpontként való felhasználása, ami lehetővé teszi, hogy meglássátok Isten igazságos természetét. Amikor az ítélet és a fenyítés második előfordulása során ismét alávetitek magatokat, akkor Isten igazságos természetének teljessége nyíltan feltárul előttetek. Ez azt jelenti, hogy amikor a hódítás munkájának elfogadása véget ér számotokra, akkor fejezitek be az ellenpont kötelességének végzését is. Nem az a szándékom, hogy címkéket adjak nektek. Inkább arra használom fel a ti szolgálattevői szerepeteket, hogy véghez vigyem a hódítás munkájának első előfordulását, felfedve Isten természetét, amely igazságos és nem tűr sértést. Azáltal, hogy ellenpontként szolgáltok, más szóval a lázadó mivoltotokon keresztül, amely ellenpontként működik, a hódítás munkája második esetének hatásai megvalósulnak, teljesen megismertetve veletek Isten igazságos természetét, amely az első alkalommal nem volt teljesen feltárva, megmutatva nektek Isten igazságos természetét a maga teljességében, és megmutatva nektek mindazt, ami Ő, ami az Ő munkájának bölcsességéből, csodából és makulátlan szentségből áll. Az ilyen munka hatása a különböző időszakok alatt történő hódítással és az ítélet különböző fokozataival érhető el. Minél közelebb jut az ítélet a csúcspontjához, annál inkább leleplezi az emberek lázadó beállítottságait, és annál inkább megvalósítható a hódítás hatása. Isten igazságos természetének teljessége feltárul a hódítás e munkája során. A hódítás munkája két lépésre oszlik, és különböző szakaszai és fokozatai vannak, és így természetesen az elért hatások is különbözőek. Ez azt jelenti, hogy az emberek alávetettségének mértéke egyre mélyebbé válik. Csak ezután lehet az embereket teljes mértékben a tökéletesedés helyes útjára terelni. Más szóval, csak azután, hogy a hódítás minden munkája befejeződött (amikor az ítélet második esete elérte végső hatását), az emberek nem ítéltetnek meg többé, hanem az élettapasztalatok helyes útjára léphetnek. Az ítélet ugyanis a hódítás megjelenítése, a hódítás pedig az ítélet és a fenyítés formáját ölti.

Isten csak úgy képes felfedni az Ő szent és igazságos természetének teljességét, ha a legelmaradottabb és legpiszkosabb helyen válik testté. És mi által tárul fel az Ő igazságos természete? Azáltal tárul fel, hogy Ő megítéli az ember bűneit, megítéli a Sátánt, utálja a bűnt, és gyűlöli az ellenségeket, akik ellenállnak Neki és lázadnak Ellene. A szavak, amelyeket ma mondok, az ember bűneinek megítélésére, az ember igazságtalanságának megítélésére, valamint az ember lázadó mivoltának, elvetemültségének és csalárdságának megátkozására szolgálnak. Mindazt, ami az ember szavaiban és cselekedeteiben nincs összhangban Isten szándékaival, ítélet alá kell vetni, és az ember lázadó mivoltának egésze bűnként van jellemezve. Az Ő szavai az ítélet elvei körül forognak; Ő az ember igazságtalanságának megítélését, az ember lázadó mivoltának átkát és az ember összes csúf arcának leleplezését használja fel arra, hogy nyilvánvalóvá tegye az Ő igazságos természetét. A szentség az Ő igazságos természetének megjelenítése, és valójában az Ő szentsége az Ő igazságos természete. A ti romlott beállítottságaitok képezik a mai szavak kontextusát – Én ezek alapján beszélek és ítélek, és hajtom végre a hódítás munkáját. Egyedül ez a gyakorlati munka, és egyedül így lehet teljes mértékben kihangsúlyozni Isten szentségét. Ha nyoma sincs benned a romlott beállítottságnak, akkor Isten nem fog megítélni, és nem fogja megmutatni neked az Ő igazságos természetét. Mivel romlott beállítottságaid vannak, Isten nem fog felmenteni téged, és ez által mutatkozik meg az Ő szentsége. Ha Isten látná, hogy az ember szennyessége és lázadó mivolta túl nagy, de nem szólna, vagy nem ítélne meg, se nem fenyítene meg az igazságtalanságodért, akkor ez azt bizonyítaná, hogy Ő nem Isten, mert nem gyűlölné a bűnt; Ő is ugyanolyan szennyes lenne, mint az ember. Ma a szennyed miatt ítéllek meg téged, és a romlottságod és lázadó mivoltod miatt fenyítelek meg. Nem fitogtatom előttetek a hatalmamat, és nem is nyomlak el benneteket szándékosan; azért teszem ezeket a dolgokat, mert titeket, akik ebben a szennyes országban születtetek, annyira megfertőzött a mocsok. Egyszerűen elvesztettétek integritásotokat és emberi mivoltotokat, mint a disznók, amelyek piszkos helyeken élnek. A szennyetek és romlottságotok miatt ítéllek meg benneteket, és ezért szabadítom rátok haragomat. Éppen e szavak ítélete miatt láthattátok, hogy Isten az igazságos Isten, és hogy Isten a szent Isten; éppen az Ő szentsége és igazságossága miatt ítél meg benneteket, és szabadítja rátok haragját; éppen azért tárja fel igazságos természetét, mert látja az emberiség lázadó mivoltát. Az emberiség szennye és romlottsága feltárja az Ő szentségét. Ez elég ahhoz, hogy megmutassa, hogy Ő Maga Isten, aki szent és makulátlan, és mégis a szenny földjén él. Ha valaki másokkal együtt a mocsokban vergődik, és semmi szent nincs benne, és nincs benne igazságos beállítottság, akkor nem alkalmas arra, hogy megítélje az emberek igazságtalanságát, és nem alkalmas arra sem, hogy az emberek ítéletét végrehajtsa. Olyan emberek, akik egyformán szennyesek, hogyan lehetnének alkalmasak arra, hogy ítélkezzenek azok felett, akik hozzájuk hasonlóak? Csak a szent Isten Maga képes megítélni az egész szennyes emberiséget. Hogyan lehetne alkalmas rá az ember, hogy megítélje az ember bűneit? Hogyan láthatná az ember az ember bűneit, és hogyan lehetne az ember alkalmas arra, hogy megítélje ezeket a bűnöket? Ha Isten nem lenne alkalmas arra, hogy megítélje az ember bűneit, akkor hogyan lehetne Ő az igazságos Isten Maga? Isten azért szólal meg, hogy megítélje az embereket, mivel azok romlott beállítottságokat tárnak fel, és csak így láthatják meg, hogy Ő egy szent Isten. Isten elítéli és megfenyíti meg az embert a bűneiért, és leleplezi ezeket a bűnöket. Egyetlen személy vagy dolog sem menekülhet meg ettől az ítélettől. Mindent, ami mocskos, Ő ítél meg. Egyedül így tárul fel az, hogy Isten természete igazságos. Ha ez másképp lenne, hogyan lehetne azt mondani, hogy mind név, mind tény szerint ellenpontok vagytok?

Nagy különbség van az Izráelben végzett munka és a mai munka között. Jahve vezette az izráeliták életét, és nem volt annyi fenyítés és ítélet, mert abban az időben az emberek túl keveset értettek a világból, és beállítottságaik kevésbé voltak romlottak. Akkoriban az izráeliták feltétel nélkül alávetették magukat Jahvének. Amikor azt mondta nekik, hogy építsenek oltárokat, gyorsan oltárokat építettek; amikor azt mondta nekik, hogy viseljék a papi ruhákat, alávetették magukat. Azokban a napokban Jahve olyan volt, mint egy pásztor, aki a juhnyájat gondozza, a juhok pedig követik a pásztor útmutatását, és füvet legelnek; Jahve irányította az életüket, vezette őket abban, ahogyan ettek, öltözködtek, laktak és utaztak. Az nem Isten természete feltárulásának ideje volt, mert az akkori emberiség újszülött volt; kevesen voltak, akik lázadóak és ellenállók voltak, nem volt sok szenny az emberiségben, és így az emberek nem tudtak ellenpontként fellépni Isten természetével szemben. A szenny földjéről származó embereken keresztül válik nyilvánvalóvá Isten szentsége; ma a szenny földjének eme embereiben feltáruló szennyet használja fel, és ítél, így felfedve azt, hogy mi is Ő az ítélet közepette. Miért ítélkezik? Azért képes kimondani az ítélet szavait, mert irtózik a bűntől; hogyan tudna ennyire haragudni, ha nem utálná az emberiség lázadó mivoltát? Ha nem lenne Benne irtózás, nem lenne Benne viszolygás, ha nem törődne az emberek lázadó mivoltával, akkor ez azt bizonyítaná, hogy Ő ugyanolyan szennyes, mint az ember. Azért tudja megítélni és megfenyíteni az embert, mert utálja a szennyet, és amit Ő utál, az nincs Őbenne. Ha ellenállás és lázadás is lenne Őbenne, akkor nem irtózna azoktól, akik ellenállók és lázadók. Ha az utolsó napok munkája még mindig Izráelben valósulna meg, akkor annak nem lenne értelme. Miért Kínában, a legsötétebb és legelmaradottabb helyen zajlik az utolsó napok munkája? Azért, hogy felfedje az Ő szentségét és igazságosságát. Röviden, minél sötétebb a hely, annál inkább feltárulhat Isten szentsége. Valójában mindez Isten munkájáért történik. Csak ma veszitek észre, hogy Isten leszállt a mennyből, hogy közöttetek álljon, megmutatkozott a szennyetek és lázadó mivoltotok által, és csak most ismeritek meg Istent. Hát nem ez a legnagyobb felmagasztalás? Valójában ti egy kiválasztott embercsoport vagytok Kínában. És mivel ki lettetek választva és élveztétek Isten kegyelmét, és mivel nem vagytok alkalmasak arra, hogy ilyen nagy kegyelmet élvezzetek, ez azt bizonyítja, hogy mindez a legnagyobb felmagasztalást jelenti számotokra. Isten megjelent nektek, és felfedte nektek az Ő szent természetét a maga teljességében, és mindezt nektek adta, és elérte, hogy élvezzétek az összes áldást, amit csak élvezhettek. Nemcsak Isten igazságos természetét ízleltétek meg, hanem még inkább megízleltétek Isten üdvösségét, Isten megváltását, és Isten határtalan, végtelen szeretetét. Ti, mindenki közül a legszennyesebbek, élveztétek ezt a nagy kegyelmet – nem vagytok-e áldottak? Hát nem azt jelenti ez, hogy Isten felemel benneteket? Ti vagytok a legalacsonyabb státuszú emberek; eredendően méltatlanok vagytok arra, hogy ilyen nagy áldást élvezzetek, Isten mégis kivételt tett azzal, hogy felemelt téged. Nem szégyelled magad? Ha képtelen vagy a kötelességed teljesítésére, akkor végül szégyellni fogod magad, és megbünteted magad. Ma nem vagy fegyelmezve, és nem vagy megbüntetve; a tested ép és egészséges – de végső soron ezek a szavak szégyent hoznak rád. A mai napig még nem fenyítettem meg nyíltan senkit; a szavaim talán kemények, de hogyan viselkedem az emberekkel szemben? Megvigasztalom őket, biztatom és emlékeztetem őket. Mindezt nem másért teszem, mint hogy megmentselek benneteket. Tényleg nem értitek szándékaimat? Mindannyiótoknak meg kell értenie, amit mondok, és ihletet kell merítenetek belőle. Sok ember csak most ért. Nem pontosan abból származik ez az áldás, hogy ellenpontok vagytok? Hát nem a legnagyobb áldás ellenpontnak lenni? Végső soron, amikor az evangéliumot hirdetni mentek, ezt fogjátok mondani: „Mi tipikus ellenpontok vagyunk.” Meg fogják kérdezni tőletek: „Mit jelent az, hogy ti tipikus ellenpontok vagytok?” Te pedig ezt mondod majd: „Isten munkájának és az Ő nagy hatalmának ellenpontjai vagyunk. A mi lázadó természetünk által kerül napvilágra Isten igazságos természetének teljessége; mi vagyunk Isten utolsó napi munkájának szolgálói, mi vagyunk az Ő munkájának tartozékai, és egyben eszközei is.” Amikor ezt meghallják, kíváncsiak lesznek. Majd azt fogod mondani: „Mi vagyunk a mintaképei és modelljei Isten egész világegyetemre kiterjedő munkája befejezésének, és annak, ahogy Ő az egész emberiséget meghódítja. Akár szentek vagyunk, akár szennyesek, összességében mégis áldottabbak vagyunk, mint ti, mert láttuk Istent, és a meghódításunk esélye által megmutatkozik Isten nagy hatalma. Csak azért érvényesült az Ő igazságos természete, mert mi szennyesek és romlottak vagyunk. Képesek vagytok-e így bizonyságot tenni Isten utolsó napokban végzett munkájáról? Nem vagytok alkalmasak rá! Ez nem más, mint hogy Isten felmagasztal minket! Bár talán nem vagyunk kevélyek, büszkén dicsérhetjük Istent, mert senki sem örökölhet ilyen nagy ígéretet, és senki sem élvezhet ilyen hatalmas áldást. Igazán hálásnak érezzük magunkat, hogy mi, akik ilyen szennyesek vagyunk, ellenpontként szolgálhatunk Isten irányításának idején.” És amikor megkérdezik: „Mi az, hogy mintaképek és modellek?”, te azt mondod: „Mi vagyunk az emberiség leglázadóbb és legmocskosabb része; minket rontott meg a legmélyebben a Sátán, és mi vagyunk testben a legelmaradottabbak és legalantasabbak. Klasszikus példái vagyunk azoknak, akiket a Sátán felhasznált. Ma Isten minket választott ki az emberiség közül elsőként, hogy meghódítson minket, és mi láttuk Isten igazságos természetét, és örököltük ígéretét; minket arra használ, hogy még több embert meghódítsunk, így mi vagyunk a meghódítottak mintaképei és modelljei az emberiség körében.” Nincs jobb bizonyságtétel ezeknél a szavaknál, és ez a te legjobb tapasztalatod.