A szolgálattevők munkája a hódítás munkájának első lépése volt. Ma van a második lépés a hódítás munkájában. Miért van szó a hódítás munkájában a tökéletességre jutásról is? Azért, hogy megteremtse az alapot a jövőre nézve. Ma van a hódítás munkájának utolsó lépése; a nagy nyomorúság átélésének ideje következik, amely az emberiség tökéletessé tételének hivatalos kezdetét fogja jelezni. A fő kérdés most a hódítás, de most van az ideje az első lépésnek is a tökéletesítés folyamatában. Ez az első lépés az emberek tudásának és engedelmességének tökéletesítését foglalja magában, ami magától értetődően megteremti az alapot a hódítás munkájához. Ha tökéletességre akarsz jutni, akkor képesnek kell lenned arra, hogy a jövő nyomorúságai közepette szilárdan megállj, és mindent beleadj a munka következő lépésének terjesztésébe; ezt jelenti a tökéletességre jutás, és egy ilyen időszak egyúttal az az idő is, amikor az embereket Isten teljesen megnyeri. Ma a meghódítottságról beszélünk, ami ugyanaz, mintha a tökéletességre jutásról beszélnénk. De a ma végzett munka a jövőbeni tökéletességre jutás alapja; a tökéletességre jutáshoz az embereknek meg kell tapasztalniuk a nehézségeket, a nehézségeknek ez a megtapasztalása pedig a meghódítottságon kell alapuljon. Ha az embereknek hiányzik a mai alap – ha nincsenek teljesen meghódítva –, akkor nehéz lesz szilárdan megállniuk a munka következő lépése során. Pusztán a meghódítottság nem a végső cél. Ez csak a bizonyságtétel egyik lépése Isten mellett a Sátánnal szemben. A tökéletességre jutás a végső cél, és ha nem jutsz tökéletességre, akkor akár le is írhatnak. Csak amikor a jövőben szembesülsz a megpróbáltatásokkal, akkor fog megmutatkozni az igazi érettséged; vagyis csak akkor lesz nyilvánvaló az Isten iránti szereteted tisztaságának szintje. Amit ma mondanak az emberek, az így hangzik: „Engedelmeskednünk kell Istennek, bármit is tesz. Ezért hajlandóak vagyunk ellenponttá válni, akik bemutathatják Isten nagy erejét és Isten természetét. Akár kedves hozzánk Isten, akár átkoz vagy megítél minket, mi akkor is hálásak vagyunk Istennek.” Az a tény, hogy ezt mondod, csak azt mutatja, hogy van egy kis tudásod, de hogy ez a tudás a valóságban alkalmazható-e, az attól függ, hogy ez a tudás valódi-e vagy sem. Az, hogy az emberek ma ilyen meglátásokkal és tudással rendelkeznek, az a hódítás munkájának hatása. Az, hogy tökéletességre tudsz-e jutni, csak a megpróbáltatások során derül ki, és akkor derül majd ki, hogy igazán szívből szereted-e Istent. Ha a szereteted valóban tiszta, akkor ezt fogod mondani: „Mi ellenpontok vagyunk, teremtmények vagyunk Isten kezében.” Amikor az evangéliumot hirdeted a pogány nemzeteknek, azt fogod mondani: „Én csupán szolgálatot végzek. A bennünk lévő romlott beállítottságot felhasználva Isten azért mondta mindezeket a dolgokat, hogy megmutassa nekünk az Ő igazságos természetét; ha nem mondott volna ilyen dolgokat, akkor nem láthatnánk Istent, nem érthetnénk meg az Ő bölcsességét, és nem kaphatnánk ilyen nagy üdvösséget és ilyen nagy áldásokat.” Ha valóban rendelkezel ezzel a tapasztalati tudással, akkor ez elegendő. Azonban sok mindenben, amit ma mondasz, nincs tudás, és az egész csak üres szlogenek halmaza: „Mi ellenpontok és szolgálattevők vagyunk; szeretnénk meghódíttatni, és harsogó tanúságot tenni Istenről...” A puszta kiabálás nem jelenti azt, hogy rendelkezel a valósággal, és nem bizonyítja, hogy van érettséged; valódi tudással kell rendelkezned, a tudásodat pedig próbára kell tenni.

Többet kellene olvasnod ezekből a kijelentésekből, amelyeket Isten ebben az időszakban kifejezett, és ehhez mérten megvizsgálnod a cselekedeteidet. Abszolút tény, hogy te tényleg és valóban egy ellenpont vagy! Mekkora ma a tudásod mértéke? Az ötleteid, a gondolataid, a viselkedésed, a szavaid és a tetteid – vajon mindezek a megnyilvánulások nem jelentenek-e ellenpontot Isten igazságosságának és szentségének? Az, amit kifejeztek, vajon nem az Isten szavai által feltárt züllött beállítottság megnyilvánulása-e? Gondolataid és ötleteid, motivációid és a benned feltáruló romlottság Isten igazságos természetét, valamint szentségét mutatja. Isten is a züllöttség földjén született, de Ő mégis makulátlan marad. Ő ugyanabban a mocskos világban él, mint te, de Ő értelmes és éleslátó, ezért megveti a szennyet. Lehet, hogy te nem is vagy képes észrevenni semmi piszkosat a szavaidban és a tetteidben, de Ő igen, és rámutat azokra. A régi dolgaidat – a műveltséged, a rálátásod és az értelmed hiányát, valamint az elmaradott életviteledet – a mai kinyilatkoztatások most a világosságra hozták; csak azáltal látják meg az emberek Isten szentségét és igazságos természetét, hogy Ő a földre jött, hogy így munkálkodjon. Megítél és megfenyít téged, arra késztve, hogy megértést nyerj; néha a démoni természeted nyilvánul meg, és Ő megmutatja ezt neked. Úgy ismeri az ember lényegét, mint a tenyerét. Ő köztetek él, ugyanazt az ételt eszi, mint te, és ugyanabban a környezetben él, – de még így is többet tud; Ő képes leleplezni téged és átlátni az emberi mivolt romlott lényegén. Semmit sem vet meg jobban, mint az emberek életre vonatkozó filozófiáját, ferdeségét és csalárdságát. Ő különösen utálja az emberek testi cselekedeteit. Lehet, hogy nem ismeri az emberek életre vonatkozó filozófiáit, de világosan látja és leleplezi az emberek által kinyilatkoztatott romlott beállítottságokat. Azért munkálkodik, hogy ezeken a dolgokon keresztül beszéljen az emberekhez és tanítsa őket, ezeket a dolgokat arra használja, hogy megítélje az embereket, és hogy nyilvánvalóvá tegye saját igazságos és szent természetét. Így válnak az emberek az Ő munkájának ellenpontjaivá. Csak a megtestesült Isten képes nyilvánvalóvá tenni az ember romlott beállítottságát és a Sátán valamennyi csúf arcát. Bár Ő nem büntet téged, és csupán az Ő igazságosságának és szentségének ellenpontjaként használ, mégsincs hova rejtőznöd szégyenedben, mert túlságosan züllött vagy. Azokat a dolgokat felhasználva beszél, amelyek az emberben feltárulnak, és csak amikor ezek a dolgok napvilágra kerülnek, akkor tudatosul az emberekben, hogy Isten mennyire szent. Nem huny szemet az emberekben levő legkisebb tisztátalanság felett sem, még a szívükben lévő mocskos gondolatok felett sem; ha az emberek szavai és tettei ellentétesek az Ő akaratával, akkor Ő nem menti fel őket. Az Ő szavaiban nincs helye az emberek vagy bármi más szennyének – mindennek napvilágra kell kerülnie. Csak akkor látod, hogy Ő valóban nem olyan, mint az ember. Ha az emberekben a legkisebb szenny is van, akkor Ő teljesen megveti őket. Még olyan is előfordul, amikor az emberek képtelenek megérteni, és azt mondják: „Istenem, miért haragszol ennyire? Miért nem törődsz az ember gyengeségeivel? Miért nem tudsz egy kicsit elnéző lenni az emberekkel? Miért vagy olyan érzéketlen az emberek iránt? Nyilvánvalóan tudod, hogy az emberek mennyire megromlottak, akkor miért bánsz még mindig így velük?” Ő megveti a bűnt, undorodik tőle, és különösen akkor undorodik, ha az engedetlenségnek bármi nyoma van benned. Amikor lázadó beállítottságot társz fel, Ő látja ezt, és mélységesen megundorodik – rendkívüli módon megundorodik. Ezeken a dolgokon keresztül nyilvánul meg az Ő természete és az, ami Isten. Ha önmagadhoz hasonlítod, akkor látod, hogy bár ugyanazt az ételt eszi, mint az emberek, ugyanazokat a ruhákat viseli, ugyanazokat a dolgokat élvezi, mint ők, és velük él és velük lakik, Ő mégis különbözik az emberektől. Hát nem ez az ellenpont jelentősége? Ezeken az emberi dolgokon keresztül mutatkozik meg Isten hatalma; a sötétség az, ami a világosság értékes voltát kiemeli.

Természetesen Isten nem minden ok nélkül tesz ellenponttá titeket. Hanem azért, mert csak akkor válik nyilvánvalóvá, hogy az ember lázadó mivolta ellenpont Isten igazságos természetével szemben, amikor ez a munka gyümölcsöt hoz, és csakis azért van esélyetek megismerni Isten igazságos természetének kifejeződését, mert ellenpontok vagytok. Lázadó mivoltotok miatt kaptok ítéletet és fenyítést, de ellenponttá is a lázadó mivoltotok tesz benneteket, és a lázadásotok miatt kapjátok meg azt a nagy kegyelmet, amelyet Isten rátok áraszt. Lázadó mivoltotok ellenpont Isten mindenhatóságával és bölcsességével szemben, és ilyen nagy üdvösséget és áldásokat is lázadó mivoltotok miatt nyertetek. Bár ismételten elítéltelek benneteket, mégis olyan hatalmas üdvösséget kaptatok, amilyet ember még soha nem kapott. Ez a munka a lehető legfontosabb számotokra. „Ellenpontnak” lenni szintén rendkívül értékes a számotokra: Azért vagytok megmentve és azért nyertétek el az üdvösség kegyelmét, mert ellenpontok vagytok, az ilyen ellenpont pedig nem a legnagyobb értéket képviseli-e? Vajon nem ez a legnagyobb jelentőségű? Azért vagytok ellenpontok és azért kapjátok a legnagyobb üdvösséget, mert ugyanabban a birodalomban, ugyanazon a mocskos földön éltek, mint Isten. Ha Isten nem lett volna testté, ki lett volna irgalmas hozzátok, és ki gondoskodott volna rólatok, ti alantas emberek? Ki törődött volna veletek? Ki törődött volna veletek? Ha Isten nem lett volna testté, hogy közöttetek munkálkodjon, mikor kaptátok volna meg ezt az üdvösséget, amelyben az előttetek lévők soha nem részesültek? Ha Én nem lettem volna testté, hogy gondoskodjam rólatok, hogy megítéljem bűneiteket, nem zuhantatok volna már régen az alvilágba? Ha nem lettem volna testté, és nem alázkodtam volna meg közöttetek, hogyan lennétek alkalmasak arra, hogy Isten igazságos természetének ellenpontjai legyetek? Nem azért vagytok-e ellenpontok, mert emberi alakot öltöttem és eljöttem közétek, hogy lehetővé tegyem számotokra a legnagyobb üdvösség elnyerését? Nem azért kapjátok-e ezt az üdvösséget, mert testté lettem? Ha Isten nem lett volna testté, hogy veletek éljen, akkor is felfedeztétek volna, hogy a kutyáknál és a disznóknál alacsonyabb rendű életet éltek egy emberi pokolban? Nem azért kaptatok-e fenyítést és ítéletet, mert a húsvér testben végzett munkám ellenpontjai vagytok? Nincs alkalmasabb munka számotokra, mint az ellenpont munkája, mert éppen azért menekültök meg az ítélet közepette, mert ellenpontok vagytok. Nem érzitek úgy, hogy az, hogy alkalmasak vagytok az ellenpont szerepére, az életetek áldása? Ti csupán az ellenpont munkáját végzitek, mégis olyan üdvösséget kaptok, amilyenben korábban soha nem volt részetek, és amit el sem képzeltetek. Ma az a kötelességetek, hogy ellenpontok legyetek, és az a jutalmatok, hogy a jövőben örökké tartó áldásokat élvezzetek. Az üdvösség, amelyet nyertek, nem valami múló felismerés vagy röpke tudás a mai napra, hanem egy nagyobb áldás: az élet örök folytatása. Bár az „ellenpontot” használtam, hogy meghódítsalak benneteket, tudnotok kell, hogy ez az üdvösség és áldás azért adatott, hogy megnyerjelek benneteket; ez a meghódítás érdekében történik, de azért is, hogy jobban meg tudjalak menteni benneteket. Az „ellenpont” tény, de az ok, amiért ti ellenpontok vagytok, az a ti lázadó mivoltotok, és ezért nyertetek olyan áldásokat, amelyeket még soha senki nem nyert. Ma látásra és hallásra vagytok teremtve, holnap kapni fogtok, és még ennél is több, nagy áldásban lesz részetek. Így tehát az ellenpontok nem a legnagyobb értéket képviselik-e? A hódítás mai munkájának hatásait az ellenpontként működő lázadó beállítottságaitok révén éritek el. Vagyis a fenyítés és az ítélet második esetének csúcspontja a szennyetek és lázadó mivoltotok ellenpontként való felhasználása, ami lehetővé teszi, hogy meglássátok Isten igazságos természetét. Amikor az ítélet és a fenyítés második előfordulása során ismét engedelmeskedtek, akkor Isten igazságos természetének teljessége nyíltan megmutatkozik előttetek. Ez azt jelenti, hogy amikor a hódítás munkájának elfogadása véget ér számotokra, akkor fejezitek be az ellenpont feladatának teljesítését is. Nem az a szándékom, hogy címkéket adjak nektek. Inkább arra használom fel a ti szolgálattevői szerepeteket, hogy véghez vigyem a hódítás munkájának első előfordulását, megmutatva Isten igazságos és sérthetetlen természetét. Az ellenpólusodon keresztül, a lázadó mivoltodon keresztül, amely ellentétként működik, a hódítás munkája második esetének hatásai megvalósulnak, teljesen feltárva előtted Isten igazságos természetét, amely az első alkalommal nem volt teljesen feltárva, és megmutatva neked Isten igazságos természetét a maga teljességében, mindazt, ami Ő, ami az Ő munkájának bölcsességéből, csodájából és eredeti szentségéből áll. Az ilyen munka hatása a különböző időszakok alatt történő hódítással és az ítélet különböző fokozataival érhető el. Minél közelebb jut az ítélet a csúcspontjához, annál inkább feltárja az emberek lázadó beállítottságát, és annál hatékonyabb a hódítás. Isten igazságos természetének teljessége világossá válik a hódítás e munkája során. A hódítás munkája két lépésre oszlik, és különböző szakaszai és fokozatai vannak, és így természetesen az elért hatások is különbözőek. Ez azt jelenti, hogy az emberek alávetettségének mértéke egyre mélyebbé válik. Csak ezután lehet az embereket teljes mértékben a tökéletesedés helyes útjára terelni; csak azután, hogy a hódítás minden munkája befejeződött (amikor az ítélet második esete elérte végső hatását), az emberek nem lesznek többé ítélet alatt, hanem az élet megtapasztalásának helyes útjára léphetnek. Az ítélet ugyanis a hódítás megjelenítése, a hódítás pedig az ítélet és a fenyítés formáját ölti.

Isten a legelmaradottabb és legpiszkosabb helyen öltött testet, és csak így képes Isten világosan megmutatni szent és igazságos természetének teljességét. És mi által mutatkozik meg az Ő igazságos természete? Megmutatkozik, amikor megítéli az ember bűneit, amikor megítéli a Sátánt, amikor megveti a bűnt, és amikor megveti az ellenségeket, akik Ellene szegülnek és Ellene lázadnak. A szavak, amelyeket ma mondok, az ember bűneinek megítélésére, az ember igazságtalanságának megítélésére, az ember engedetlenségének megátkozására szolgálnak. Az ember elvetemültségét és csalárdságát, az ember szavait és tetteit – mindazt, ami ellentétben áll Isten akaratával, ítélet alá kell vetni, és az ember minden engedetlenségét bűnként kell elítélni. Az Ő szavai az ítélet elvei körül forognak; Ő az ember igazságtalanságának megítélését, az ember lázadó mivoltának átkát és az ember csúf arcának leleplezését használja fel arra, hogy nyilvánvalóvá tegye saját igazságos természetét. A szentség az Ő igazságos természetének megjelenítése, és Isten szentsége valójában az Ő igazságos természete. A ti romlott beállítottságotok képezi a mai szavak kontextusát, amit arra használok, hogy beszéljek és ítéljek, és hogy végrehajtsam a hódítás munkáját. Egyedül ez az igazi munka, és egyedül ez teszi teljes mértékben ragyogóvá Isten szentségét. Ha nyoma sincs benned a romlott beállítottságnak, akkor Isten nem fog elítélni, és nem fogja megmutatni neked az Ő igazságos természetét. Mivel romlott beállítottságú vagy, Isten nem fog felmenteni téged, és ez által mutatkozik meg az Ő szentsége. Ha Isten látná, hogy az ember szennyessége és lázadó mivolta túl nagy, de nem szólna, vagy nem ítélne meg, se nem fenyítene meg az igazságtalanságodért, akkor ez azt bizonyítaná, hogy Ő nem Isten, mert nem gyűlölné a bűnt; Ő is ugyanolyan szennyes lenne, mint az ember. Ma a szennyed miatt ítéllek meg téged, és a romlottságod és lázadó mivoltod miatt fenyítelek meg. Nem fitogtatom előttetek a hatalmamat, vagy nem nyomlak el benneteket szándékosan; azért teszem ezeket a dolgokat, mert titeket, akik ebben a szennyes országban születtetek, annyira megfertőzött a mocsok. Egyszerűen elvesztettétek integritásotokat és emberi mivoltotokat, mint a disznók, amelyek piszkos helyeken élnek. A szennyetek és romlottságotok miatt ítéllek meg benneteket, és ezért szabadítom rátok haragomat. Éppen e szavak ítélete miatt láthattátok, hogy Isten az igazságos Isten, és hogy Isten a szent Isten; éppen az Ő szentsége és igazságossága miatt ítél meg benneteket, és szabadítja rátok haragját; éppen azért tárja fel igazságos természetét, mert látja az emberiség lázadó mivoltát. Az emberiség szennye és romlottsága nyilvánvalóvá teszi az Ő szentségét. Ez elég ahhoz, hogy megmutassa, hogy Ő Maga Isten, aki szent és tiszta, és mégis a szenny földjén él. Ha valaki másokkal együtt a mocsokban vergődik, és semmi szent nincs benne, és nincs benne igazságos beállítottság, akkor nem alkalmas arra, hogy megítélje az emberek gonoszságát, és nem alkalmas arra sem, hogy az emberek ítéletét végrehajtsa. Olyan emberek, akik egyformán szennyesek, hogyan lehetnének alkalmasak arra, hogy ítélkezzenek azok felett, akik hozzájuk hasonlóak? Csak a szent Isten Maga képes megítélni az egész szennyes emberiséget. Hogyan ítélhetné meg az ember az ember bűneit? Hogyan láthatná az ember az ember bűneit, és hogyan lehetne az ember alkalmas arra, hogy megítélje ezeket a bűnöket? Ha Isten nem lenne alkalmas arra, hogy megítélje az ember bűneit, akkor hogyan lehetne Ő az igazságos Isten Maga? Isten azért szólal meg, hogy megítélje az embereket, mivel azok romlott beállítottságokat tárnak fel, és csak így láthatják meg, hogy Ő egy szent Isten. Mivel Ő ítéli és fenyíti meg az embert a bűneiért, miközben mindvégig leleplezi az ember bűneit, egyetlen személy vagy dolog sem menekülhet meg ettől az ítélettől; mindent, ami mocskos, Ő ítél meg, és csak így tárul fel az, hogy az Ő természete igazságos. Ha ez másképp lenne, hogyan lehetne azt mondani, hogy mind név, mind tény szerint ellenpontok vagytok?

Nagy különbség van az Izráelben végzett munka és a mai munka között. Jahve vezette az izráeliták életét, és nem volt annyi fenyítés és ítélet, mert abban az időben az emberek túl keveset értettek a világból, és beállítottságaik kevésbé voltak romlottak. Akkoriban az izráeliták feltétel nélkül engedelmeskedtek Jahvének. Amikor azt mondta nekik, hogy építsenek oltárokat, gyorsan oltárokat építettek; amikor azt mondta nekik, hogy viseljék a papi ruhákat, engedelmeskedtek. Azokban a napokban Jahve olyan volt, mint egy pásztor, aki a juhnyájat gondozza, a juhok pedig követik a pásztor útmutatását, és füvet legelnek; Jahve irányította az életüket, vezette őket abban, ahogyan ettek, öltözködtek, laktak és utaztak. Az nem az az idő volt, amikor világossá kellett tenni Isten természetét, mert az akkori emberiség újszülött volt; kevesen voltak, akik lázadóak és ellenségesek voltak, nem volt sok szenny az emberiségben, és így az emberek nem tudtak ellenpontként fellépni Isten természetével szemben. A szenny földjéről származó embereken keresztül mutatkozik meg Isten szentsége; ma a szenny földjének eme embereiben megmutatkozó szennyet használja fel, és ítél, és így tárul fel Ő az ítélet közepette. Miért ítélkezik? Azért képes kimondani az ítélet szavait, mert megveti a bűnt; hogyan tudna ennyire haragudni, ha nem utálná az emberiség lázadó mivoltát? Ha nem lenne benne undor, nem lenne benne viszolygás, ha nem törődne az emberek lázadó mivoltával, akkor ez azt bizonyítaná, hogy Ő ugyanolyan szennyes, mint az ember. Azért tudja megítélni és megfenyíteni az embert, mert utálja a szennyet, és amit Ő utál, az nincs Őbenne. Ha ellenkezés és lázadás is lenne Őbenne, akkor nem vetné meg azokat, akik ellenségesek és lázadók. Ha az utolsó napok munkája Izráelben valósulna meg, akkor annak nem lenne értelme. Miért Kínában, a legsötétebb és legelmaradottabb helyen zajlik az utolsó napok munkája? Azért, hogy megmutassa az Ő szentségét és igazságosságát. Röviden, minél sötétebb a hely, annál világosabban meg tud mutatkozni Isten szentsége. Valójában mindez Isten munkájáért történik. Csak ma veszitek észre, hogy Isten leszállt a mennyből, hogy közöttetek álljon, megmutatkozott a szennyetek és lázadó mivoltotok által, és csak most ismeritek meg Istent. Hát nem ez a legnagyobb felmagasztalás? Valójában ti egy kiválasztott embercsoport vagytok Kínában. És mivel ki lettetek választva és élveztétek Isten kegyelmét, és mivel nem vagytok alkalmasak arra, hogy ilyen nagy kegyelmet élvezzetek, ez azt bizonyítja, hogy mindez a legnagyobb felmagasztalást jelenti számotokra. Isten megjelent nektek, és megmutatta nektek az Ő szent természetét a maga teljességében, és mindezt nektek adta, és elérte, hogy élvezzétek az összes áldást, amit csak élvezhettek. Nemcsak Isten igazságos természetét ízleltétek meg, hanem ezen túlmenően megízleltétek Isten üdvösségét, Isten megváltását és Isten határtalan, végtelen szeretetét. Ti, mindenki közül a legszennyesebbek, élveztétek ezt a nagy kegyelmet – nem vagytok-e áldottak? Hát nem azt jelenti ez, hogy Isten felemel benneteket? Ti vagytok a legalacsonyabb státuszú emberek; eredendően méltatlanok vagytok arra, hogy ilyen nagy áldást élvezzetek, Isten mégis kivételt tett azzal, hogy felemelt téged. Nem szégyelled magad? Ha képtelen vagy a kötelességed teljesítésére, akkor végül szégyellni fogod magad, és megbünteted magad. Ma nem vagy fegyelmezve, és nem vagy megbüntetve; a tested ép és egészséges – de végső soron ezek a szavak szégyent hoznak rád. A mai napig még nem fenyítettem meg nyíltan senkit; a szavaim talán szigorúak, de hogyan viselkedem az emberekkel szemben? Megvigasztalom őket, biztatom és emlékeztetem őket. Mindezt nem másért teszem, mint hogy megmentselek benneteket. Tényleg nem értitek akaratomat? Meg kell értenetek, amit mondok, és ihletet kell merítenetek belőle. Csak most vannak sokan, akik megértik. Hát nem annak az áldása ez, hogy ellenpontok vagytok? Hát nem a legnagyobb áldás ellenpontnak lenni? Végső soron, amikor az evangéliumot terjeszteni mentek, ezt fogjátok mondani: „Mi tipikus ellenpontok vagyunk.” Meg fogják kérdezni tőletek: „Mit jelent az, hogy ti tipikus ellenpontok vagytok?” Te pedig ezt mondod majd: „Isten munkájának és az Ő nagy hatalmának ellenpontjai vagyunk. A mi lázadó természetünk által kerül napvilágra Isten igazságos természetének teljessége; mi vagyunk Isten utolsó napi munkájának szolgáló alanyai, mi vagyunk az Ő munkájának tartozékai, és egyben eszközei is.” Amikor ezt meghallják, kíváncsiak lesznek. Majd azt fogod mondani: „Mi vagyunk a mintaképei és modelljei Isten egész világegyetemre kiterjedő munkája befejezésének, és annak, ahogy Ő az egész emberiséget meghódítja. Akár szentek vagyunk, akár szennyesek, összességében mégis áldottabbak vagyunk, mint ti, mert láttuk Istent, és a meghódításunk esélye által megmutatkozik Isten nagy hatalma. Csak azért érvényesült az Ő igazságos természete, mert mi szennyesek és romlottak vagyunk. Képesek vagytok-e így bizonyságot tenni Isten utolsó napokban végzett munkájáról? Nem vagytok alkalmasak rá! Ez nem más, mint hogy Isten felmagasztal minket! Bár nem lehetünk arrogánsak, büszkén dicsérhetjük Istent, mert senki sem örökölhet ilyen nagy ígéretet, és senki sem élvezhet ilyen hatalmas áldást. Olyan hálásnak érezzük magunkat, hogy mi, akik ilyen szennyesek vagyunk, ellenpontként szolgálhatunk Isten irányításának idején.” És amikor megkérdezik: „Mi az, hogy mintaképek és modellek?”, te azt mondod: „Mi vagyunk az emberiség leglázadóbb és legmocskosabb része; minket rontott meg a legmélyebben a Sátán, és mi vagyunk testben a legelmaradottabbak és legalantasabbak. Klasszikus példái vagyunk azoknak, akiket a Sátán felhasznált. Ma Isten minket választott ki az emberiség közül elsőként, hogy meghódítson minket, és mi láttuk Isten igazságos természetét, és örököltük ígéretét; minket arra használ, hogy még több embert meghódítsunk, így mi vagyunk a meghódítottak mintaképei és modelljei az emberiség körében.” Nincs jobb bizonyságtétel ezeknél a szavaknál, és ez a te legjobb tapasztalatod.