Korábban sokat beszélgettünk erről az aspektusról, a megtestesült Istennel kapcsolatos igazságokról. Több alkalommal beszélgettünk néhány konkrét tartalomról, amely a megtestesült Isten normalitását és gyakorlatiasságát érinti. Sikerült-e többet megértenetek mostanra erről a témáról? (Igen.) Nyertetek-e mélyebb megértést a megtestesült Isten – Krisztus – normalitásáról és gyakorlatiasságáról, valamint Krisztus lényegéről? (Igen.) Akkor képesek voltatok-e elengedni néhányat a megtestesült Istennel kapcsolatos elképzeléseitekből és képzelődéseitekből? (Igen.) Ha egyszerűen csak tanultok valakiről, akár az illető lelkületéről tanultok, akár arról, hogy miként viselkedik, többé-kevésbé csupán annak a hétköznapi személynek a különféle aspektusairól tanultok, aki ő – a személyiségéről és temperamentumáról, ahogyan viselkedik és eljár, a világi ügyekre vonatkozó filozófiáiról, a törekvéseiről, az érdeklődési körei és kedvtelései némelyikéről, vagy pedig néhány veleszületett problémájáról. Ez a tanulás a legjobb esetben is csupán ennek a személynek az emberi mivoltáról szól, és a legkisebb mértékben sem érinti az igazságot. Ez egy hétköznapi személyről való tanulásra vonatkozik. Ezért az emberiség tagjai közül bárkiről vagy bármelyik embertípusról is tanulsz, függetlenül attól, hogy mennyit tudsz meg róla, milyen mélyen érted meg őt, vagy hogy teljes körű-e a róla alkotott ismereted, ezek egyike sem érinti az igazságot. A megtestesült Istenről való tanulás azonban más; a megtestesült Isten különféle aspektusairól való tanulással kapcsolatos témák mind érintik az igazságot. A megtestesülés egy Isten által felvett különleges alak, amely összhangban van munkájának szükségleteivel, és közvetlenül kapcsolódik az Istent érintő különféle aspektusokhoz, mint például Isten identitása, Isten lényege, és Isten lelkülete; a megtestesült Isten ismerete szintén része Isten ismeretének, és kapcsolódik Isten megismeréséhez és azokhoz az Isten megismerésével kapcsolatos igazságokhoz, amelyeket az embereknek meg kell érteniük. Ezért a megtestesült Isten ismerete az igazságnak egy olyan aspektusa, amelyet az embereknek Isten követése során meg kell érteniük és meg kell ismerniük, hogy elérjék Isten megismerését és az Istennek való alávetettséget. Mivel a megtestesült Isten megismerése és a megtestesült Isten által kimondott igazság különféle aspektusainak megismerése mind érinti azt az igazságvalóságot, amelyet az embereknek az Istenbe vetett hitükben meg kell érteniük és amelybe be kell lépniük, a megtestesült Isten megismerését nem lehet egyenlővé tenni egy hétköznapi személy, egy romlott emberi lény megismerésével. Azért nem lehet egyenlőségjelet tenni ezek közé, mert a megtestesült Isten megismerése érinti Isten megismerésének igazságát, ami a Teremtő megismerésének része. Bármit is foglaljon magában ez a tartalom, röviden szólva ez a Teremtő megismerését érinti, Magának Istennek a megismerését érinti, és természetesen azt is, hogy miként kell elengedni az ember Istennel kapcsolatos elképzeléseit és képzelődéseit. Elmondható, hogy amint megértetted a megtestesült Istent és megértetted a megtestesült Istenre vonatkozó igazságokat, nagyrészt már megismerted Isten lényegének és Isten lelkületének egy részét. Ennek megfelelően természetesen nagyrészt el is fogod engedni számos Istennel kapcsolatos elképzelésedet és képzelődésedet – vagyis a mennyei Istennel és a Teremtővel kapcsolatos elképzeléseidet és képzelődéseidet. Ezeknek az elképzeléseknek és képzelődéseknek az elengedése legalább abban segíthet neked, hogy még pontosabb megértésed és még precízebb valódi tudásod legyen Istenről. Milyen szerepet játszik hát ez a tudás és megértés? Nagyon nagy szerepet játszanak. Talán amikor nem ismered Istent, úgy érzed, hogy Isten Az, aki ismerős az emberek számára az elméjükben és gondolataikban, vagy a hagyományos elképzeléseikben, és Az, aki láthatatlan és megfoghatatlan. Amikor azonban tanulsz a megtestesült Isten normalitásáról és gyakorlatiasságáról, és megismered ezeket, valamint az Ő lelkületét és lényegét is, akkor valódi tudásod lesz Istenről. Ez a valódi tudás képessé tehet arra, hogy pontosan és őszintén alávesd magad Istennek, ahelyett, hogy hamis alávetettséggel rendelkeznél, amely csak az elképzelésekben és a képzelődésekben létezik. Mi a valódibb és pontosabb – az emberek elképzeléseiből és képzelődéseiből születő hit és alávetettség, vagy pedig az az Istenben való hit és Neki való alávetettség, amely az Ő valódi megismeréséből származik? Meg tudjátok mondani? Az Isten megismeréséből fakadó hit nem az emberek elképzelésein és képzelődésein alapuló hit; ez a hit inkább Isten valódi, pontos megismerésének alapjára épül. Ezért számodra ez a hit lehetővé teheti, hogy pontosabban felfogd és megértsd Isten szándékait a való életben, és hogy minden valós környezetben, illetve valódi emberek, események és dolgok között pontosabban tudd, hogy miként cselekedj Isten szándékaival összhangban, miként cselekedj oly módon, ami pontos, ami Istennek való őszinte alávetettség, és ami Istenbe vetett őszinte hitet és őszinte Istenre tekintést tükröz. Bármely szemszögből nézve, a megtestesült Isten megismerése nem olyan egyszerű, mint egy hétköznapi emberről tanulni és őt megismerni, mert az igazság számos aspektusa érintett, mint például Isten lényege és az ember lényege, a teremtett lények és a Teremtő. Korábban adtam pár példát és beszéltem néhány igazságról Isten megismerésével kapcsolatban; az embereknek nem szabadna hétköznapi témákként kezelniük ezeket a témaköröket, hanem meg kellene próbálniuk az igazság egyik aspektusaként megismerni őket. Ez azért van, mert a megtestesült Isten végtére is hús-vér test, amelyben Isten Lelke igazán és ténylegesen anyagi formát ölt, valamint egy isteni lényeggel bíró személy; Ő Isten képviselője a földön, és Isten földi munkájának kifejeződése is. A munkavégzés és a lényege tekintetében Ő teljes mértékben alkalmas a mennyei Isten képviseletére. Noha az alakját tekintve vannak korlátozások, és kívülről úgy tűnhet, hogy nem megfelelő a mennyei Isten képviseletére, a lényegét és az Általa birtokolt lelkületet tekintve teljesen alkalmas a mennyei Isten képviseletére. Ezért hát ennek fényében az embereknek komolyan kell venniük a megtestesült Istennel kapcsolatos igazság különféle aspektusait, és körültekintően kellene tanulniuk róluk. Csak akkor értheted meg Istent igazán, amikor komolyan veszed ezeket, és szívvel-lélekkel igyekszel tanulni róluk. Csak akkor értheted meg igen nagy mértékben a mennyei Istent és értheted meg a Teremtőt, amikor igazán megértetted a földi Istent. Egyszerűen nem láthatod azt, hogy a Teremtő – Isten – miként beszél a mennyben és az egész világegyetemben és minden dologban, milyen módon bánik az emberekkel, milyen hozzáállással kezeli az embereket, hogyan cselekszik, milyen gondolatai vannak, és más hasonló, Isten lelkületét és lényegét érintő kérdéseket. Amikor azonban Isten testté lesz és eljön a földre, hogy hétköznapi emberré legyen, hogy alakkal és képmással, valamint hússal és vérrel rendelkező személlyé váljon, az Ő lelkületét és lényegét megérthetik az emberek abban az időszakban, amelyben munkálkodik, és érintkezik és társul velük. A különféle szavain és tettein, valamint az Általa kifejezett érzelmek széles skáláján keresztül megértheted, hogy valójában milyen Isten, milyen formákban nyilvánulnak meg az Ő változatos érzelmei, és milyen utakon és milyen alapelvek mentén teszi a dolgokat, valamint milyen hozzáállásokkal cselekszik. Konkrétabban meg fogod Őt érteni és képes leszel konkrétabban megérinteni, látni és hallani Őt. Mindez pedig még inkább segítségedre van abban, hogy megértsd a mennyei Istent. A megtestesült Istent látod és meg tudod érinteni; a szavakat, amelyeket Ő szól, képes vagy hallani a füleddel, és a saját szemeddel lehetsz tanúja azoknak az alapelveknek és módszereknek, amelyekkel a dolgokat kezeli. Ez egyenértékű azzal, hogy személyesen találkozol a megtestesült Isten beszédével és munkálkodásával, és ismereted van a megtestesült Istenről; ily módon a mennyei Istenről is szert teszel bizonyos megértésre és ismeretre. Ha megérted a megtestesült Isten által kimondott igazságokat, képes leszel megismerni Isten lelkületét – akkor az, amit megismersz, a mennyei Isten lényegének pontosan ez az aspektusa. Ezért hát az, hogy a megtestesült Isten hogyan munkálkodik és beszél a földön, milyen lelkületeket mutat, és milyen lényege van – ezek már nagyrészt lehetővé tették számodra e korlátozott feltételek között, hogy pontosan tanúja légy, a saját füleddel halld, illetve megértsd és ismerd Isten szavait és tetteit, Isten beszéd- és munkamódjait, továbbá Isten lelkületét és lényegét is. Korábban már beszéltem ezekről a megtestesült Istennel kapcsolatos igazságokról, de az soha nem volt túl specifikus; ezúttal sokat beszéltem róluk konkrétan. Remélem, hogy miután ezt halljátok, nem a gyakorlással kapcsolatos hétköznapi igazságként, vagy a különböző emberek megismerésével kapcsolatos hétköznapi igazságként fogjátok kezelni az igazságnak ezen aspektusát, hanem Isten megismerésével kapcsolatos igazságként. Ez azért van, mert akár elméletben, akár a valóságban, a megtestesült Isten és a mennyei Isten egyek; a megtestesült Isten Isten kifejeződése és megnyilvánulása a földön és egyben Az is, akire Isten munkája a földön rá lett bízva. Nem számít, hogyan fogalmazod meg, a lényeg és lelkület tekintetében ez a megtestesült Emberfia mindenekelőtt egy és összeegyeztethető a mennyei Istennel, a Teremtővel. Mivel Ők egyek, a megtestesült Isten megismerése a mennyei Isten megismeréséhez vezető út. A megtestesült Isten megismerése természetesen egyúttal az egyik legjobb lehetőséged is arra, hogy megismerd a mennyei Istent, és ez biztosítja ehhez a legkedvezőbb feltételt. Nem így van? (De igen.) Mondanátok, hogy túlzok? (Nem.) Összhangban van a tényekkel az, amit mondok? (Igen.)

Egyesek ezt mondják: „A mennyei Isten mindent meg tud teremteni, minden dolog felett szuverenitással rendelkezik, és szuverenitással rendelkezik az emberiség sorsa felett. Meg tudja ezt tenni a megtestesült Isten? Mivel a megtestesült Isten és a mennyei Isten egyek, és mivel a megtestesült Isten képes a mennyei Istent képviselni, képes Ő minden dolgot megteremteni? Képes szuverenitással rendelkezni minden dolog felett?” Amikor valaki egy ilyen nézőpontot oszt meg, hogyan magyarázzátok meg? Mondjátok meg Nekem, el tudja-e végezni minden dolog megteremtésének és a minden dolog feletti szuverenitással rendelkezésnek a munkáját a megtestesült Isten? (Igen.) Milyen alapon mondod, hogy „igen”? Mondd el Nekem az álláspontodat. Mit gondolsz? (Mivel a megtestesült Isten is Maga Isten, el tudja végezni minden dolog megteremtésének és a minden dolog feletti szuverenitással rendelkezésnek a munkáját. Csak éppen a megtestesült Istennek megvan a munkája, amelyet el kell végeznie; Ő nem végzi azt a másik munkát.) Ez egyik módja annak, ahogyan ezt meg lehet fogalmazni. Elméleti szempontból helytálló ez az állítás? Eltorzult vagy hibás bármilyen módon? (Nem.) Ez az állítás azt jelenti, hogy a megtestesült Isten bizonyosan el tudja végezni minden dolog megteremtésének és a minden dolog feletti szuverenitással rendelkezésnek a munkáját; csak az a kérdés, hogy megteszi-e vagy sem. Ha nem teszi meg, akkor nem láthatod megtörténni, de ha megtenné, akkor teljes mértékben képes lenne rá. Ez az elmélet helytálló, de nincs vajon hézag e között az elmélet és aközött, amiről a megtestesült Isten lényegének és normalitásának és gyakorlatiasságának megismerését illetően beszélgetünk? (De igen.) Akkor gondolkodjatok erről még egy kicsit. Hogyan kellene ezt közölni ennek a problémának a megoldása érdekében? (Istenem, szeretnék hozzátenni valamit. Isten lényege az igazság, és Isten Lelke ki tudja fejezni az igazságot; a megtestesült Isten úgyszintén elsősorban az igazságot fejezi ki. Magának az igazságnak a hatalma képes minden felett szuverenitással rendelkezni és mindent irányítani. Úgy érzem, ez meg tudja mutatni, hogy a megtestesült Isten és a mennyei Isten egyek, és hogy a megtestesült Isten is képes minden dolog felett szuverenitással rendelkezni.) Helytálló ez az állítás? Az állítás helytálló, de még nem ért el a probléma gyökeréhez, és nem oldotta meg a gyakorlati problémát. Ez azt bizonyítja, hogy ez az állítás csak elmélet. Ami a megtestesült Isten alakját illeti, Őt veleszületett állapotok és a hús-vér test ösztönei korlátozzák – kívülről úgy tűnik, hogy nem tud olyan dolgokat tenni, mint amilyeneket Isten Lelke tesz. Valójában nem arról van szó, hogy nem tudja megtenni őket, hanem arról, hogy mivel testté lett, Ő azért jött, hogy elvégezze azt a munkát, amit a megtestesült Istennek el kell vállalnia, és nem végez olyan munkát, ami nem kapcsolódik az Ő saját munkájához. Mivel a megtestesült Istennek van egy normális és gyakorlati oldala, kívülről úgy tűnik, hogy – mivel a hús-vér testben való lét veleszületett állapota és különféle objektív tényezők korlátozzák – nem hasonlítható a mennyei Istenhez. Lényege szempontjából azonban a megtestesült Isten képes minden dolgot megteremteni, és irányítani is képes minden dolgot. Mivel a lényege Isten lényege, és az élete Isten élete, Ő képes megtenni ezeket a dolgokat. Amit az imént mondtatok, nem jutott el a probléma gyökeréig, és nem is foglalkozott e probléma központi kérdésével. Mi tehát ennek a problémának a központi kérdése? Az, hogy a megtestesült Isten mindent meg tud teremteni és minden dolog felett szuverenitással tud rendelkezni, tény; ez nem elmélet, nem is egy puszta állítás, még kevésbé emberi elképzelés. Hol vannak hát azok a megnyilvánulások, amelyek megmutatják, hogy a megtestesült Isten el tudja végezni minden dolog megteremtésének és a minden dolog feletti szuverenitással rendelkezésnek a munkáját? Mivel a megtestesült Isten Isten lényegével és Isten életével rendelkezik, képes kimondani Isten szavait. Ami Isten szavait illeti, azok maguk is hatalmat és erőt hordoznak; mindent meg tudnak valósítani, mindent meg tudnak teremteni, és természetesen szuverenitással is képesek rendelkezni minden felett. Nem tény ez? (De igen.) Ő beteljesíti azokat a szavakat, amelyeket Ő Maga mond ki, és ezt semmilyen erő nem akadályozhatja meg. Látod, a megtestesült Isten, e hétköznapi személy által kimondott szavak mind hatalmat és erőt hordoznak, függetlenül attól, hogy milyen szavak vagy miről szólnak. Ez egy dolog. Ezenkívül, bármennyi évbe is telik, az Általa kimondott szavak egyenként valósulnak meg és teljesülnek be, hibátlanul, pont ahogy Isten a saját szavaival mondja: „Isten, amit mond, azt úgy is gondolja; amit Ő mond, az megtörténik; és amit Ő megtesz, az mindörökké megmarad.” Ez az állítás a leghitelesebb és legkonkrétabb magyarázat arról, hogy Isten megteremt minden dolgot és szuverenitással rendelkezik minden dolog felett. Az első szótól kezdve, amit valaha kimondott, napjainkig minden egyes szó fokozatosan teljesül be és valósul meg különböző mértékben, a világ különböző szegleteiben, és különböző időszakokban. Ebből a szemszögből vajon a megtestesült Isten képes elvégezni a minden feletti szuverenitással rendelkezés munkáját? (Igen.) Látod a tényeket ebben a tekintetben? (Igen.) Ez a tények egyik aspektusa. Egy másik aspektus az, hogy ezek a megtestesült Isten által kimondott szavak – ha elfogadod Isten munkájának ezt a szakaszát, Isten elé járulsz és képes vagy elfogadni e szavakat – az életeddé válhatnak, megváltoztathatják az életszemléletedet, és megváltoztathatják a magatartásod irányát. Azokat, akik elfogadják ezeket a szavakat, e szavak megítélik, megfenyítik, leleplezik, elítélik, vagy akár el is átkozzák, de végül mindannyiukat meghódítják ezek a szavak. Miután meghódíttattak e szavak által, az igazságra törekvő emberek végül elnyerik azokat; Isten szavai és az igazság hamarosan az életükké válnak, és amikor ez megtörténik, ezek az emberek egy új emberiséggé válnak. Egy új emberiség születése – mondd meg Nekem, ezt az eredményt érik el Isten szavai? (Igen.) Habár ezt az új emberiséget és az Ádám és Éva korából származó emberiséget egyaránt Isten teremtette, a megteremtésük formája és metódusa különböző. Ennek az új emberiségnek a megszületése azt jelenti, hogy Isten szavakat használt, hogy még egyszer teremtsen egy emberiséget. Mivel tehát a megtestesült Isten szavakat használ egy emberiség megteremtéséhez, szerinted az is elmondható, hogy a megtestesült Isten minden dolgot meg tud teremteni? (Igen.) Azok az emberek, akik most elfogadják a munkának ezt a szakaszát, elfogadják Isten szavait, és elfogadják Isten fenyítését és ítéletét, és megtisztulnak, teljesen más típusú emberek, mint az Ádám és Éva idejében élt emberek, vagy a romlott emberek – kétféle embertípusról van szó, akiknek más az életük. Akik elfogadják Isten szavait az életüknek, egy új emberiség tagjai; levetették a romlott emberiség régi természetét, Isten szavai az életük, és új emberiséggé váltak, amely hamarosan új korba, új korszakba lép. Ezt szem előtt tartva elmondható, hogy Isten megtestesült teste ismét új emberiséget teremtett? Ő szavakat használt egy új emberiség megteremtéséhez, amelynek Isten szavai az élete. Ez az egyik aspektus. Ez a megtestesült Isten által végzett munka. Munkájának hatásaiból és a végeredményből ítélve, Ő képes elvégezni minden dolog megteremtésének és a minden dolog feletti szuverenitással rendelkezésnek a munkáját. Azért tudja elvégezni ezt a munkát, mert Isten Lelke ott lakozik ebben a hús-vér testben, isteni lényege van, Isten erejével és Isten hatalmával rendelkezik, és természetesen még inkább rendelkezik az Isten által birtokolt igazsággal. A mennyei Isten – a Teremtő – szavakat használt minden dolog megteremtéséhez; Ő kimondta, és az létrejött; Ő megparancsolta, és az előállt. A munkának ez a megtestesült Isten által végzett végső szakasza pedig pontosan ugyanaz, mint a mennyei Isten munkája: szavakat használva teljesít be mindent, és szavakat használva teremt meg minden dolgot; a kettő ugyanolyan természetű. Bár az a hús-vér test, amivé Isten lett, hogy végezze a munkának ezt az utolsó szakaszát, egy hétköznapi, normális személynek tűnik, akinek nincsenek világrengető eredményei és nem hajtott végre semmilyen világrengető tettet, az elmúlt hosszú évek során Általa kimondott szavak és az Általa kifejezett igazságok már megnyerték Neki az emberek egy csoportját, és már fokozatosan belemunkálták Isten szavait és az igazságot az emberekbe. Nemsokára egy új emberiség születik majd, amelynek az élete Isten szavai lesznek; ez a megtestesült Isten által végzett munka. Milyen munka ez? Szavakat használ Isten utolsó munkaszakaszának megvalósításához, szavakat munkál bele az emberekbe, és szavakat használ ahhoz is, hogy még egyszer új emberiséget teremtsen. Ez az egyik aspektus. Egy másik az, hogy attól az időtől fogva, amikor Isten másodszor testté lett, hogy munkát végezzen, Isten második munkaszakasza – a Kegyelem Korának munkája – befejezettnek lett nyilvánítva és lezárult. Amint a Kegyelem Kora véget ért, a Szentlélek Kegyelem Korában végzett munkája és az Isten által a Kegyelem Korában végzett összes munka befejezettnek lett nyilvánítva. Az egész vallásos világ, a vallásos formáját és az Isten általi meghatározását tekintve egy múltbéli dologgá vált. A Szentlélek munkája a Kegyelem Korának gyülekezeteiben és csoportjaiban vissza lett vonva, amikor Isten elkezdte az ítélet munkáját végezni az utolsó napokban. Vagyis attól a pillanattól kezdve, hogy a megtestesült Isten megjelent és munkálkodott, és szavakat mondott ki és beszélt, Isten az egész vallásos világot vallási helyszínekként és vallásos csoportokként jellemezte; többé nem olyan helyek voltak, ahol Isten munkálkodott, és nem voltak többé Isten törődésének tárgyai sem. Isten már elhagyta őket, vagyis a Szentlélek többé már nem munkálkodott rajtuk. Legyen szó akár a kereszténységről, akár a katolicizmusról, akár a judaizmusról, vagy ezekhez hasonlóról, mindegyik vallásként lett jellemezve. A Szentlélek nem munkálkodik közöttük. Isten munkája teljes mértékben egy új korba, egy új korszakba lépett. Vagyis attól kezdve, hogy Isten másodszor testté lett és hivatalosan elkezdett munkát végezni, és kimondani az Ő szavait, a Kegyelem Kora teljesen véget ért. A vallásos világ minden munkája és tevékenysége is befejezettnek lett nyilvánítva, mert a megtestesült Isten elkezdett szavakat kimondani és elkezdte kifejezni e munkaszakasz igazságának különféle aspektusait. A kijelentés, hogy mindez véget ért, azt jelenti, hogy az egész emberiség számára új megfogalmazás született a hitre, a vallási formára és a vallási elnevezések jellemzésére vonatkozóan. Az a kor elmúlt, vagyis a Kegyelem Kora teljesen véget ért. Most, hogy van ez az új megfogalmazásunk, megállapítható, hogy a kereszténységet vagy a katolicizmust többé nem az emberiség hitének irányzatait vezérlő, vezető vallásként tisztelik az emberiség körében, hanem már a múlt részévé vált. Ez azért van, mert a megtestesült Isten már elkezdte vezetni az emberiséget, amely hamarosan belép a következő új korba, és hamarosan egy új korszakba lép. Attól kezdve, hogy a megtestesült Isten elkezdett belépni a következő korba, a kereszténység az egész emberiség körében a múlt részévé vált; régi vallássá vált. Természetesen attól kezdve, hogy a megtestesült Isten elkezdett munkát végezni és szavakat kimondani, az egész emberiség – a tudta nélkül – egy új korba, egy új korszakba lett vezetve. Az egész emberiség körében, legyen szó a vallást érintő témákról vagy divatszavakról, vagy a különböző területeken megjelenő bizonyos irányzatjelzőkről, ezek is mind új irányba fejlődnek és egy új korszakba kerülnek. Természetesen a megtestesült Isten által kimondott szavak és végzett munka, valamint az egyházban népszerű különféle spirituális kifejezések és mondások, illetve a hittel kapcsolatos egyes gondolatok és nézetek az elkövetkezendő időben egy ideig befolyásolni fogják ezt az emberiséget, ahogy a kereszténység is befolyásolta az egész emberiséget különböző szinteken kétezer éven át. Ahogy Isten munkája terjed, és az evangélium terjed, a megtestesült Isten által kimondott szavak, illetve egyes mondások, és egyes gondolatok és nézetek Isten munkája e szakaszának hatókörén belül az egyházban, fokozatosan vezérelni és vezetni fogják az emberiséget a következő korban, és irányítják az életmódjukat; ez az irányzat. Természetesen amikor a megtestesült Isten elkezdte a munkának ezt a szakaszát, a Szentlélek munkájának áthelyeződése miatt a vallásos világ elvesztette a Szentlélek munkáját és az elhagyatottság állapotába zuhant. Gyakorlatilag elmondható, hogy a munkának ez a szakasza kiiktatta és lerombolta a vallásos világot. Vagyis a megtestesült Isten érkezése és Isten munkája e szakaszának a kezdete nemcsak kihívást jelent az egész világnak, az emberiségnek és az emberek hitének, hanem elítélést is, és – természetesen – egyfajta változást, ugye? (Igen.) Amióta a megtestesült Isten elkezdett szavakat kimondani, és elkezdte a munkának ezt a szakaszát végezni, az egész emberiség hitének iránya teljesen megváltozott, és a vallásos világ is teljesen megváltozott; ezek mind tények. Ezek a megtestesült Isten által kimondott szavak és ezek az igazsággal kapcsolatos különféle témák a jövőben fokozatosan elterjednek majd a világ minden országában és helyén, kiterjednek különböző területekre és vallásos csoportokra. Az e szavak által érintett különböző gondolatok és nézetek hamarosan befolyásolni fogják a vallásos világot és ezt az emberiséget, és természetesen hamarosan meg fogják változtatni ezt az emberiséget és a vallásos világot, megváltoztatva az emberiség és a vallásos világ jelenlegi helyzetét. Ez egyenértékű azzal, mintha azt mondanánk, hogy Isten munkájának ez a szakasza újból az Ő szavait és az Általa a különféle dolgokról kifejezett nézeteket használva befolyásolja az egész emberiséget és a vallásos világot. Ami magukat ezeket a szavakat illeti, elegendő hatalmuk és erejük van az emberiség, e világ, és a vallásos világ megváltoztatásához, hogy az emberek a maguk fajtája szerint legyenek besorolva és osztályozva, és ki legyen hirdetve a kimenetelük és a rendeltetési helyük. Természetesen ahogy Isten kimondja mindezeket a szavakat, Isten Lelke szintén szakadatlanul változtatja a különféle körülményeket és gyakorolja az Ő szuverenitását minden dolog felett. Ahol csak elterjednek ezek a megtestesült Isten által kimondott szavak, függetlenül attól, hogy akik hallják és olvassák őket, elfogadják-e őket vagy ellenállnak nekik, ezek a szavak felkavarják őket, és mindazok, akik kapcsolatba kerülnek velük, fokozatosan felfedetnek és besorolásra kerülnek. Vagyis e szavak jelenlétében mindenféle ember – akik szeretik az igazságot és akik idegenkednek az igazságtól; a romlott emberek, ördögök, állatok, és két lábon járó hullák; akiknek mindenféle törekvéseik és akiknek mindenféle gondolataik és nézeteik vannak; ahogy azok is, akik különféle elképzelésekkel, ambíciókkal és vágyakkal hisznek Istenben – valódi énje feltárul. Ily módon az emberek mind a fajtájuk szerint kerülnek besorolásra: Isten juhai, akik szeretik az igazságot, visszatérnek Isten házába; miközben azok, akik nem szeretik és nem fogadják el az igazságot, ők nem Isten juhai – előttük bezárul az ajtó, ők elítéltetnek és kivettetnek. Az ilyen típusú emberek, akik elítéltetnek és kivettetnek, hamarosan várják majd az Isten szavaiban említett nagy nap ítéletét – ez a gonosz emberek Isten szavaiban említett büntetése. Annak hatása az emberiségre, hogy Isten a munka e szakaszát végzi és ezeket a szavakat szólja, mind most, mind a jövőben teljes mértékben az Isten szavai által elért hatás, és mindezt Isten szavainak ereje éri el. Ezek a szavak jelentik az Isten által az Ő megtestesülésének időszakában végzett összes munkát és kimondott szavakat. Akkor mondjátok meg Nekem, ebből a hatásból ítélve, vagy a már elért különféle eredményekből, amelyeket az emberek láthatnak, vajon a megtestesült Isten – lényegét és identitását tekintve – képes elvégezni minden dolog megteremtésének és a minden dolog feletti szuverenitással rendelkezés munkáját? (Igen, képes.) Azt mondani, hogy „képes” nem doktrína vagy egy puszta állítás, igaz? (Igaz.) Noha a megtestesült Isten az alakját tekintve nem oly titokzatos és kifürkészhetetlen, illetve nem olyan erőteljes, mint a mennyei Isten vagy Isten Lelke, a lényegét és életét tekintve, valamint az Általa kimondott szavakat tekintve Ő teljességgel képes egy új emberiséget teremteni, megváltoztatni ezt a világot és megváltoztatni az emberiséget, és szuverenitással rendelkezni az emberiség felett. Ez azért van, mert az, hogy a megtestesült Isten szavakat használva valósítja meg mindezt, teljesen összeegyeztethető és teljes mértékben összhangban van azzal, hogy a mennyei Isten szavakat használva valósít meg mindent. A külső alak, ami Isten megtestesülése, és az Ő külső megjelenése tekintetében úgy tűnik, nem tudja elvégezni azt a munkát, amit a mennyei Isten végez, és nem rendelkezik a mennyei Isten hatalmával és erejével. Lényege és élete tekintetében azonban képes azt a munkát végezni, hogy szavakat használ arra, hogy mindent megvalósítson, mindent megteremtsen és mindent megváltoztasson, igaz? (Igen.) Vess egy pillantást a dolgok mai állására: Legyen szó a vallásos világról vagy magáról e világról, hogy milyen az alakjuk és milyen állapotban vannak, mind összefügg Isten szavaival. Egyrészt, mindez beteljesíti az Isten által mondott szavakat; másrészt ki vannak iktatva amiatt, hogy Isten kimondja az Ő új szavait és kifejezi az igazságot. Bárhogy is nézed, bármilyen állapotban vannak is ők, ezeket az állapotokat mind Isten szavai változtatják meg, Isten szavai eredményeként jönnek létre, és összefüggenek az Isten által kimondott szavakkal, valamint az Isten által mondottak valamennyi aspektusával. Ahogy terjed az evangélium, és Isten szavai még szélesebb körben elterjednek, több ember – a világ minden országából való emberek, minden rasszból és minden területről való emberek – jön majd el és fogadja el Isten munkájának ezt az új szakaszát. Ily módon több ember fogja elfogadni Isten szavait, több embert fognak megváltoztatni Isten szavai, és több ember fogja elnyerni Isten szavait és fog egy új emberiséggé válni. Természetesen ahogy az evangélium terjed és Isten szavai szélesebb körben elhintésre kerülnek, a közeljövőben – ez a közeli jövő bizonyosan sokkal rövidebb lesz, mint a Kegyelem Korának kétezer éve – az emberiség hitrendszere, és a mindenféle dologról alkotott gondolatai és nézetei meg fognak változni Isten szavai által. Azokra, akik nem hisznek Isten szavaiban vagy nem ismerik el azokat, és azokra, akik nem ismerik el Istent, szintén különböző mértékben hatással lesznek ezek a szavak. Ezekből az eredményekből ítélve végső soron az igazságnak az a ténye következik, hogy a megtestesült Isten által kimondott szavak mindent be tudnak teljesíteni és mindent meg tudnak változtatni, igaz? (Igen.)

Beszélgetésünk tartalmának ezen aspektusaiból ítélve van-e bármilyen hézag a megtestesült Isten által végzett munka és kimondott szavak, valamint a mennyei Isten munkája és szavai között? (Nincs.) Nincs ellentmondás aközött a tény között, hogy a megtestesült Isten el tudja végezni minden dolog megteremtésének és a minden dolog feletti szuverenitással rendelkezésnek a munkáját, és aközött a tény között, hogy a mennyei Isten teremtett minden dolgot és szuverenitással rendelkezik minden dolog felett; nincs távolság és hézag e két tény között. Ehhez a ponthoz kétség sem férhet. Ez semmiképpen nem egy elmélet, nem is egy elképzelés vagy képzelődés, még kevésbé csupán egy kellemes mondás; ehelyett olyasvalami, amit tényekre alapozva mondunk. Egy másik fontos pont az, hogy nem számít, mit mond a megtestesült Isten, és hogy milyen fajta munkát szándékozik elvégezni, egyrészt az Ő szavai maguk hatalmat és erőt birtokolnak, és képesek elérni azt az eredményt, hogy mindent beteljesítsenek. Másrészt, az Ő szavainak kibocsátásával egyidejűleg Isten Lelke is munkálkodik velük párhuzamosan, hogy mindezt beteljesítse. Ez olyasmi, amit egyetlen személy sem tud elérni a szavaival vagy cselekedeteivel. Függetlenül attól, amit bármely hétköznapi személy, például egy próféta, egy neves személyiség, vagy egy szakértő tesz – akár próbál valamit kispekulálni vagy előre megjósolni, vagy valamilyen jelenségről beszél, vagy kiad valamilyen jelentést – nem tudja világosan elmagyarázni, hogy konkrétan miként fognak alakulni a dolgok, vagy mi fog történni, és nem meri százszázalékos bizonyossággal azt mondani, hogy „Ezek a szavak elkerülhetetlenül be fognak teljesülni és elkerülhetetlenül ténnyé válnak majd.” Ez olyasmi, ami túlmutat az embereken. Istennel azonban, mivel a megtestesült Isten által kimondott összes szó Isten lelkületének és lényegének a kifejeződése, és Istentől jön, bármiről is beszéljen Ő, az elkerülhetetlenül meg fog valósulni és beteljesedik. Egy tekintetben ez Isten szavainak ereje és hatalma. Egy másik tekintetben, fel kellene ismerned, hogy Isten Lelke munkálkodik ilyenkor. Az is elmondható, hogy amíg a megtestesült Isten munkát végez, Isten Lelke is munkálkodik, és hogy a hús-vér test és a Lélek elválaszthatatlanok és egyek? (Igen.) Akkor mondd meg Nekem, amikor a megtestesült Isten beszél, ez a hús-vér test az, ami beszél, vagy pedig Isten Lelke beszél? El tudod ezt világosan magyarázni? Isten mondja ki a szavakat, igaz? Pontosan azért, mert Isten mondja ki a szavakat, az Ő szavai mind meg tudnak valósulni, és mind beteljesednek. Olyan sokat beszélgettünk erről – megoldódott már a probléma, amit az imént említettünk? (Igen.) Isten szavai mindent megvalósítanak, és Isten szavakat használ minden dolog megteremtéséhez – mondd meg Nekem, nem ez az igazság? Ez nem tény? (De igen.) Ez az igazság, és ez tény is. Ezért a megtestesült Isten által végzett munka révén elért eredmények nem olyasmik, amiket egy hétköznapi személy el tud érni, az Ő munkájának és szavainak természete és lényege pedig nem egy hétköznapi ember szavainak természete és lényege. Ha valaki azt kérdezné, hogy „Az emberek képesek minden dolgot megteremteni, szuverenitással rendelkezni minden dolog felett, és mindent megvalósítani?” – akkor határozottan válaszolhatnánk: „Nem!” Ha azt kérdezné valaki, hogy „Akkor a megtestesült Isten képes minden dolgot megteremteni, képes szuverenitással rendelkezni minden dolog felett, és mindent megvalósítani?” – akkor egyáltalán nem szabadna haboznunk, és határozottan kellene válaszolnunk, hogy „Igen!” Ezek a szavak nem doktrínák, hanem igazságok és tények.

Korábban, amikor még csak Az Ige testet ölt első kötete volt kifejezve, és sokan mentek el az evangéliumot hirdetni, jó néhány vallásos ember elolvasta Isten szavait és elfogadta Isten munkájának ezt a szakaszát; a vallásos világ teljesen szétesett. Mostanra a második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik kötet is mind ki lett fejezve, majd elterjedt minden faj és ország minden egyes szegletébe és vallási helyszínére. Mondd meg Nekem, milyen hatása lesz annak, amikor ezek a szavak az egész emberiség számára nyilvánossá válnak? Miféle jelenet lesz? Az emberiség másmilyen lesz, igaz? (Igen.) Az egyik évben, amikor az evangélium széles körben terjedt Kínában, egyesek vállalták a veszélyt, és mindenfelé elmentek hirdetni az evangéliumot, például utcákra, gyárakba és falvakba. Akkoriban tényleg nagyon sokan voltak, akik elfogadták az evangéliumot. Amikor még csak Az Ige testet ölt első kötete volt kifejezve, már akkor is sokan hittek, és elismerték, hogy ez az igaz út. Egyesek elismerték, hogy ez az igaz út, de a nagy vörös sárkány eszeveszett elnyomása, letartóztatásai és üldözése miatt nem merték elfogadni. Isten szavai ennek ellenére egész Kínában elterjedtek. A Mindenható Isten Egyháza minden tartományban, városban és megyében megalakult. Emiatt a nagy vörös sárkány reszketett a félelemtől; minden tőle telhetőt megtett, hogy elnyomást és letartóztatásokat eszközöljön, sőt, még azzal is fenyegetőzött, hogy „az erők csak akkor fognak visszavonulni, amikor teljes a megsemmisítés.” Ám arra senki nem számított, hogy tíz évvel később Isten szavai a világ minden országában és vidékén elterjednek majd. Különösen a Fülöp-szigeteken, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Európában és Afrikában voltunk tanúi annak, hogy az evangelizációs munka továbbra is széles körben terjed. Az evangélium prédikálása során Kínában volt egy „csoportos evangelizációnak” nevezett kifejezés, ami azt jelentette, hogy egyszerre több, vagy akár több tucat embernek hirdették az evangéliumot, ami kimondottan jó eredményeket ért el. Később, a nagy vörös sárkány eszeveszett elnyomása és letartóztatásai miatt ezt a módszert leállították, de néhány más országban ismét népszerűvé vált. Néhány ázsiai országban nem „csoportos evangelizációnak” nevezik, hanem inkább úgy, hogy „az evangélium terjesztése egész falvaknak, iskoláknak és gyáraknak”, és még kormányzati szerveknek, rendőrőrsöknek és katonai egységeknek is terjesztették az evangéliumot. Hasonló helyzet alakult ki: sok ember elfogadta az evangéliumot. Az egész emberiség, függetlenül attól, hogy milyen ágazatban dolgozik valaki, milyen csoportnak a tagja, vagy melyik etnikai csoportból származik, sötétségben, tehetetlenségben és zavarodottságban él. Nem tudja, hogyan éljen, és nem tudja, hogyan viselkedjen; az emberiségnek szüksége van Isten üdvösségére. Ez az üdvösség nem formalitás, és nem is rituálé. Az emberek üdvözítéséhez inkább Isten szavaira, Isten szavainak vezetésére, Isten szavainak útmutatására és megvilágosítására van szükség, és arra, hogy Isten világosan beszélve kijelölje az emberek számára az irányt és az utat, és hogy megtanítsa az embereknek, hogyan viselkedjenek, milyen emberek legyenek, milyen úton járjanak, és milyen alapelveket kövessenek minden egyes ügyben, amellyel találkoznak. Ennek az emberiségnek oly nagy szüksége van ezekre az igazságokra! Ezért amikor az evangéliumot hirdető emberek egész falvaknak, városoknak, iskoláknak, gyáraknak, katonai egységeknek és rendőrőrsöknek terjesztették az evangéliumot, hangosan felolvasták Isten néhány vonatkozó szavát és bizonyságot tettek Isten munkájának három szakaszáról is. Az evangélium legtöbb befogadója hajlandó volt meghallgatni és elfogadni, és a gyülekezeti életben is részt akart venni – csak éppen az akkori körülményeik ezt nem engedték; bizonyos korlátozásoknak voltak kitéve. De ezekből a jelenségekből ítélve, amelyek az evangélium terjesztése közben történtek, ez az emberiség kimondottan szomorú, szánalmas életet él, és szüksége van Isten szavainak útmutatására. Egyedül Isten szavai tudják ellátni iránnyal és célokkal, képessé tenni arra, hogy jobban éljen, és képessé tenni arra, hogy továbbra is életben maradjon, és többé ne szenvedjen a Sátán és a gonosz irányzatok okozta sanyargatástól. Ha az emberiség egésze elfogadná Isten e szavait, és elfogadná Tőle Isten ellátását és Isten szavainak útmutatását, akkor, mondd meg Nekem, nem élne-e nagyon boldogan? (De igen.) Egy dolog biztos: ha ez az emberiség elfogadná Isten szavainak ellátását és útmutatását, akkor Isten áldásainak közepette élne és többé nem szenvedne a Sátán sanyargatásától, és más lenne a sorsa, mint ezé a jelenlegi romlott emberiségé. Hát nem így van? (De igen.) Hallottatok már egyet s mást ezekről az evangélium hirdetésével kapcsolatos helyzetekről? (Igen.) Azok, akik már sok éve hisznek Istenben, miután hosszú ideig olvasták Istennek ezeket a szavait, csak azt érzik a szívükben: „Ezek Isten szavai, ezek jó szavak, és ezek az igazság”, anélkül hogy különösebben izgatottak lennének. Azok viszont, akik még csak most hallották ezeket a szavakat, a szívük mélyén táplálást éreznek, mint ahogy a halak visszatalálnak egy patakhoz. Van egy mondás: „olyan frissítő, mint az eső egy hosszú szárazság után” – ők pontosan így éreznek. Ezért sok ember hajlandó elfogadni Isten szavait, miután hallja őket. A diákok az iskolákban, a rendőrtisztek és rendőrfőnökök a rendőrőrsökön, és kormányzati tisztviselők mind hajlandóak voltak elfogadni. Még a vallásos világban is vannak pásztorok, akik élen jártak az elfogadásukban, és néhány paptársukat és hívőket is behoztak a gyülekezetbe. Bárhogyan is nézed, a megtestesült Isten által kimondott szavak és kifejezett igazságok nem csupán az emberiség szükségleteit tudják ellátni, hanem a sorsát is megváltoztathatják. Ezért hát a megtestesült Isten megismerésével kapcsolatos igazságok nagyon fontosak, és az Ő megismerése része Isten megismerésének; efelől nincs kétség. Megismertétek már ezeket a dolgokat? (Azáltal, hogy Isten így beszél, valamennyire megismertük őket. Régen a megtestesült Istenről szóló tudásunk teljes mértékben doktrína volt; tudtuk, hogy Isten szuverenitással rendelkezik minden felett, de nem láttuk a tényeket. Isten közlése után ez világosabbá vált számunkra.) Most, hogy világosabb számotokra, több hitetek van? (Igen.) Ha egy nap a helyi gyülekezetedben az emberek többsége kételkedni kezdene Istenben, a kormány üldözése és a világ elutasítása miatt többé már nem merne hinni, és elveszítené a hitét, és már csak te maradnál egyedül, ráadásul sokan megítélnének és elítélnének téged, mondván: „Ti egy emberben hisztek; félre lettél vezetve” –, mit tennél? (Nem törődnék velük, és továbbra is hinnék.) Hatással lenne ez rád? Magányosnak éreznéd magad? Benned is kétségek alakulnának ki, így gondolkodva magadban: „Ebben a világban oly sokan nem hisznek; vajon tényleg helyes a hitem? Mit nyerhetek azzal, ha továbbra is így hiszek? Jó lesz-e a sorsom és rendeltetési helyem?” Gondolkodnátok így? (Most, hogy látjuk, Isten sok szava már megvalósult és beteljesedett, nem lennének ilyen gondolataink, de néha még mindig lenne bennünk némi gyengeség.) A gyengeségtől nem kell félni. Van egy pont, amelyben ha biztos tudsz lenni, megakadályoz majd abban, hogy e miatt a gyengeség miatt megbotolj. Erre a pontra emlékezned kell: bármennyire normális és gyakorlatias is a megtestesült Isten, még ha látsz is Benne olyasmiket, amiket hibáknak és hiányosságoknak tartasz, vagy még ha hallasz is alaptalan szóbeszédeket, vagy megtudod, hogy a megtestesült Isten beteg volt és a fájdalom és gyengeség megnyilvánulásait mutatta, ezek egyike sem probléma. Bármilyen normális és gyakorlatias is a megtestesült Isten, bármilyen hétköznapi is Ő, és bármilyen is a külső megjelenése, csak egy dologhoz ragaszkodj szilárdan: Ő az igazság, az út és az élet. Ez az okod arra, hogy Őt kövesd, és ez az Istenbe vetett hited alapja is. Ha ebben az egy pontban biztos tudsz lenni, az elég, és soha nem lesz benned megbánás. Nem más okból követed Őt, hanem azért, mert Ő az igazság, az út, és az élet; Ő képes Isten elé hozni téged, képes Istent képviselni, és Ő Isten megnyilvánulása, Isten kifejeződése, és Az, akire Isten földi munkája rá lett bízva. Helyesen teszed, ha követed Őt. Amikor Őt követed, nem egy embert követsz, hanem Istent. Isten követője vagy, Isten juhai közül egy; nem a rossz utat választottad. Őt követve soha nem fogsz a rossz útra térni és soha nem fogod elvéteni az irányt. Őt követve Isten teremtett lénye vagy; soha nem tévedhetsz azzal, hogy Őt követed. Ha egyszer bizonyos vagy ebben, az Istenbe vetett hited alapja le lett fektetve. Bármennyire normálisnak és gyakorlatiasnak is tűnik számodra a megtestesült Isten, bármilyen alaptalan szóbeszédet vagy téveszmét hallasz is, illetve bármilyen még megoldatlan elképzeléseid is vannak, mindez nem számít. Még az sem számít, ha gyengeség és fájdalom van benned. Amíg igaz hited van, amíg keresni tudod az igazságot, hogy megoldd mindazokat a problémákat, amelyekkel találkozol, és soha, semmikor nem hagyod el Istent, végül biztosan Isten által megnyert ember leszel, az új emberiség tagja, amely belép a következő korba, és áldott leszel. Ezért soha nem szabad hagynod, hogy a külső környezet, bármilyen megjegyzés, bárki, akit nagy embernek vagy híres személyiségnek tartasz, vagy bárki, akit imádsz, befolyásoljon téged. Mindössze annyit kell tenned, hogy szilárdan hiszed: Az, aki az igazság, az út és az élet, az Maga Isten – ez elég.

Amiről az imént beszélgettünk, az a megtestesült Isten megismerésével kapcsolatos igazságok jelentősége volt. Mivel a megtestesült Isten teljes mértékben képes Magát Istent képviselni Isten saját munkájának végzésében, ezért természetesen az Általa kimondott szavaknak és az Általa végzett munkának az egész emberiségre gyakorolt hatása is fokozatosan bekövetkezik majd és te is látni fogod. Bármi legyen is, a megtestesült Isten által végzett munka Maga Isten által végzett munka, az Általa kimondott szavak pedig Maga Isten által kimondott szavak. Vagyis bármilyen is a megtestesült Isten képmása vagy külső megjelenése, Ő teljes mértékben képes Magát Istent képviselni. Ezért a megtestesült Isten megismerése is része Isten megismerésének, és nem szabad figyelmen kívül hagynod az ezzel kapcsolatos igazságokat. Ha meg akarod ismerni Istent és meg akarod ismerni a mennyei Istent, és ha el akarod engedni a mennyei Istenről alkotott elképzeléseidet és képzelődéseidet, akkor először meg kell ismerned a földi Istent, meg kell ismerned a megtestesült Istent, és el kell engedned a megtestesült Istenről alkotott elképzeléseidet és képzelődéseidet. Ez még inkább segíthet abban, hogy növekedjen az Istenbe vetett hited, és megszilárduljon az alapod Isten követőjeként. Mindaddig, amíg biztos vagy abban, hogy a megtestesült Isten Maga Isten, és hogy Ő az igazság, az út és az élet, nem fogsz úgy tekinteni Rá, mint egy emberre. Minél inkább követed Őt és megtapasztalod az Ő szavait és munkáját, annál inkább érezni fogod, hogy „Ez a hétköznapi ember nem hétköznapi. Ő nem hétköznapi ember a kifejezés valódi értelmében, hanem inkább egy Isten lényegével bíró hétköznapi ember.” Amint erre rájössz, nem a hétköznapi romlott emberiség tagjának fogod Őt tekinteni, hanem egy Isten identitásával és lényegével rendelkező emberként fogod kezelni Őt. Ez más lesz, mint ahogyan a hétköznapi, romlott emberiség egy tagját kezeled, a világi ügyekre vonatkozó filozófiákat és a dolgok kezelésének az emberek között létező módszereit használva; ehelyett úgy fogsz bánni a megtestesült Istennel, ahogy Istennel bánnál. Ha így bánsz ezzel a megtestesült Emberfiával, akkor megismerheted Őt. Amikor úgy bánsz Vele, ahogy Isten megköveteli, nem kell félned és aggódnod, nem kell túlzottan elővigyázatosnak sem lenned, még kevésbé kell óvakodnod. Ehelyett azzal a módszerrel és hozzáállással kell bánnod Vele, amely az Istennel való bánásmódhoz a legmegfelelőbb. Természetesen ez a Vele való bánásmód egyben az az út is, ahogyan egy teremtett lénynek Istennel kell bánnia. Melyek voltak azok a módok, amelyeket korábban említettünk az Istennel való bánásmód kapcsán? Emlékeztek még? (Az első: nyíltnak és becsületesnek lenni, a második a tisztelet kimutatása, a harmadik pedig az Ő szavainak való engedelmesség.) Nyíltnak és becsületesnek lenni, tiszteletet tanúsítani és engedelmeskedni az Ő szavainak – ez a három mód. Látod, ez a három mód összesen csak néhány szó. Kívülről elég könnyűnek tűnik elérni őket, de ha téves a pozíciód, és téves a hozzáállásod, akkor nagyon nehéz elérni őket. Látod, könnyű őket szó szerint megérteni, de nem könnyű elérni. Mondjátok meg Nekem, ha az emberek nem képesek elérni, hogy nyíltak és becsületesek legyenek, kimutassák a tiszteletüket és engedelmeskedjenek a megtestesült Isten szavainak, akkor elérhetik ezt a mennyei Istennel? (Nem.) Miért nem? (Mert ha az embereknek nincs igazi ismeretük Istenről, akkor az elképzeléseik és képzelődéseik alapján bánnak majd Istennel.) Ezt az emberek lényege és romlott lelkületei határozzák meg. Semmi köze ahhoz, hogy belülről hogyan türtőzteted magad vagy milyen kívánságaid vannak; ha a romlott lelkületeid nincsenek feloldva, akkor nagyon nehéz lesz ezen a három módon bánni Istennel. Ha a romlott lelkületeid közül néhányat feloldasz, és egy alapszintű megértésed és ismereted is van Istenről, akkor képes leszel ebből elérni valamit, és képes leszel teremtett lényként elfoglalni a megfelelő helyedet és ebből a pozícióból viszonyulni Hozzá. Ennek a három pontnak az eléréséhez egyrészt fel kell oldanod néhány romlott lelkületet és valamelyest helyre kell állítanod a racionalitásodat; másrészt rendelkezned kell némi ismerettel Istenről. Az nem lesz jó, ha nem ismered Istent, igaz? (Igaz.) Ugyanez igaz arra is, ahogyan a megtestesült Istennel bánsz, és természetesen arra is, ahogyan a mennyei Istennel bánsz. Ha nem tudod elérni ezt a három pontot a megtestesült Istennel való bánásmódodban, akkor magától értetődik, hogy a mennyei Istennel való bánásmódodban sem tudod elérni őket. Nem láthatod, hallhatod és foghatod fel a mennyei Isten munkáját és szavait; ha azt mondod, hogy alá tudod vetni magad Istennek, az csak üres beszéd. Nézd meg a korai emberiséget: Isten azt mondta nekik, hogy ajánljanak fel áldozatokat, ajánlják fel az éves termés tizedét. Az emberek megértették a szívükben, hogy oda kell adniuk, amit Isten kért, ám amikor eljött az idő, hogy felajánlják Istennek, nem akarták Neki adni. Miután felajánlották, még vissza is akarták venni, ezt gondolva: „Nem Te ültetted a terményeket, és nem végeztél semmi munkát, akkor hát miért kellene ezt Neked adnunk?” Amikor felajánlották, vonakodtak, kényelmetlenül érezték magukat és haragra gerjedtek. Ez vajon a tisztelet kimutatása volt? Nem tudták megvalósítani, igaz? Ezért hát nem olyan egyszerű Istent tisztelni és a szavainak engedelmeskedni; ha az emberek romlott lelkületei nincsenek feloldva, akkor nem érhetik ezt el. Bárhogyan is, ahhoz, hogy elengedd a megtestesült Istennel kapcsolatos elképzeléseidet és képzelődéseidet, először meg kell ismerned és meg kell értened a megtestesült Isten lényegét és a megtestesült Istennel kapcsolatos különféle igazságokat, valamint el kell oszlatnod a saját elképzeléseidet és képzelődéseidet. Csak ekkor tudod igazán befogadni a megtestesült Istennel kapcsolatos igazság ezen aspektusait, és igazán megismerni Isten identitását és lényegét; és csak ezután érheted el az Istennek való alávetettséget és az istenfélelmet.

A korábbiakban az ember megtestesült Istenről alkotott elképzeléseinek és képzelődéseinek elengedéséről beszélgettünk. Az első alapelv az, hogy az ember ne hasonlítsa össze a megtestesült Istent a mennyei Istennel, a második alapelv pedig az, hogy ne tegye a megtestesült Istent a romlott emberiséggel egyenrangúvá. A második alapelvről való beszélgetés során említésre került, hogy a megtestesült Isten nem csap be, nem verseng, nem harcol, nem sző cseleket, nem támad, nem áll bosszút. Mindezekről már korábban is beszélgettünk. Most pedig a következő témáról fogunk beszélgetni: nem csábít. A megtestesült Isten viselkedésmódjai, az emberekkel való érintkezésének módjai, illetve munkálkodásának bizonyos módjai, amint azt az Ő lelkületlényege feltárja, magukban foglalják ezt a pontot: nem csábít. Hogyan kell ezt érteni? Vajon az emberek szó szerinti megértése a „nem csábít” kifejezésről összhangban van azzal a ténnyel, hogy a megtestesült Isten nem csábítja az embereket, amint ez a beszédében és a cselekedeteiben megnyilvánul? Ha a megértésük ellentmond a megtestesült Isten megnyilvánulásainak, akkor vajon nem csupán emberi elképzelések azok, amiket az emberek megértenek? Nagyon valószínű, hogy csupán emberi elképzelések és képzelődések. Beszélgessünk akkor hát erről a témáról, hogy „nem csábít”, amely a megtestesült Isten emberi mivolta és lényege által feltárul. Mi az alapvető megértésetek erről a témáról? Tudjátok, hogy mi Isten következetes beszédmódja? Rájöttetek már, hogy Isten milyen módokon beszél az emberekhez, és milyen módokon fejezi ki az Ő szavait? (Isten meglehetősen közvetlenül beszél. Isten beszédmódjai közé tartozik a segítés, a vezérlés és a vezetés, valamint a türelmes útmutatás; semmiféle csábítót nem tesz.) Az biztos, hogy nem csábít, de az emberek mégsem igazán értik részletesen, hogy pontosan mire utal ez a „nem csábít”. A nyelvi kifejezésformákból és a nyelvi stílusból ítélve, amelyet Isten rendszerint használ, amikor beszél, Isten nagyon egyszerűen és közvetlenül beszél, arra törekedve, hogy az emberek megértsék és felfogják, amit mond. Nem játszik szójátékokat, és nem beszél hamis, dagályos vagy üres dolgokról, és még kevésbé formálisak az Ő szavai. Ehelyett az adott kérdésről beszél, minden lehetségest megtéve azért, hogy emberi nyelven és az emberiséghez illő beszédmódokon szóljon az emberekhez. Szavainak természete az, hogy tanácsot, vigaszt, buzdítást, néha pedig figyelmeztetést adjanak; természetesen gyakrabban olyan természetűek, hogy ellátást, segítséget, támogatást és leleplezést nyújtanak – leleplezik az emberek romlott természetét és a problémák lényegét, ugye? A leggyakrabban használt módszerei a leleplezés, ellátás, útmutatás, támogatás és segítségnyújtás. Ezek között a módok között van, amely konkrét példákat használ, és van, amely szemléletes hasonlatokat alkalmaz, amelyek megidéznek egy élőlényt, egy állatot, egy jelenséget, vagy olyan dolgokat, amelyek az emberek körül történnek az életükben. Ez egyrészt világosabbá teszi az emberek számára azokat az Isten szavaiban lévő igazságokat – vagy valóságokat –, amelyeket meg kellene érteniük. Másrészt az Isten által felhozott példák olyan esetek, amelyek bizonyos különleges egyénekkel történtek – ezeknek az eseteknek tanulságként vagy példaként való felhasználása segít meglátnotok, hogy mik voltak ezeknek az embereknek a problémái, mi volt a problémák lényege, milyen romlottságot mutattak, és milyen igazságok voltak érintettek. Ily módon Isten közli az emberekkel az igazság némely aspektusát, hogy az igazság ezen aspektusának megértése alapján tudják, miként gyakoroljanak Isten szándékaival összhangban és az alapelvekkel összhangban. Isten célja a legközvetlenebb és legegyszerűbb nyelvi formák használatával az, hogy ellássa az embereket az igazsággal. Azért látja el az embereket az igazsággal, hogy amikor különböző emberekkel, eseményekkel és dolgokkal találkoznak, a negatív oldalról ismerhessék az emberek téves gondolatait és nézeteit, az emberek romlott lelkületeit, valamint az emberek Istennek ellenálló megnyilvánulásait és lényegét. Ugyanakkor Ő azért teszi ezt, hogy pozitív értelemben vezérelje az embereket az igazságalapelvek megértésére, hogy legyen útjuk a gyakorlásra, és belépjenek az igazságvalóságba. Isten végső célja azzal, hogy ellátja az embereket, hogy megértsék az igazságot, legyen tudásuk az igazságról, és ismerjék az igazságalapelveket, az, hogy képessé tegye az embereket Isten elé járulni és elérni a Neki való alávetettséget, az Ő szuverenitásának való alávetettséget, az Ő elrendezéseinek való alávetettséget, az Ő vezényléseinek való alávetettséget, valamint a Tőle származó fenyítésnek, ítéletnek, finomításnak és próbatételeknek való alávetettséget, és istenfélő és Istent imádó emberekké váljanak, igazi teremtett lényekké váljanak – megfelelő színvonalú teremtett lényekké. Ezek a konkrét alapelvek állnak Isten szavai és cselekedetei mögött, beleértve mindazt, amit Ő tesz. Az Isten által mondott konkrét szavakban és az Általa végrehajtott konkrét cselekedetekben nincs csábítás; mind nyilvánosak, fel vannak fedve, nyíltak, tisztességesek és a világosságban vannak. Nem rejtenek semmilyen gyanús cselszövést és intrikát, még kevésbé bármilyen tervet vagy kimondhatatlan szándékot és célt az emberiséggel kapcsolatban. Akár az Isten szavai mögött álló szándékokat és jelentőséget, akár az Isten által végzett munkát tekintve, Neki soha nincsenek helytelen céljai az emberekkel kapcsolatban. Éppen ellenkezőleg, céljai mind pozitívak; mindaz, amit tesz, az emberek javát szolgálja, segít az embereknek megérteni az igazságot és elnyerni az igazságot, és segít az embereknek a helyes útra lépni az életben. Ezért hát Isten munkájának célját és jelentőségét, valamint Isten beszédét és munkálkodását tekintve, Isten lényegében és Isten munkájának kiindulópontjában nincs csábítás.

A „csábítás” szó nagyon korán megjelenik a Bibliában; mindannyian tudjátok ezt? (Igen.) Mielőtt az ember első alkalommal elfogadta a Sátán csábítását, Isten mondott valamit. Mit mondott Isten? („A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.” (1Mózes 2:16-17).) Hány tételt foglal magában Istennek ez az állítása? A kert minden fájának gyümölcsét meg lehet enni – ez elmondja az embereknek a megehető dolgok körét. Ez a legpozitívabb ellátás az emberek számára – megmondja az embereknek, hogy mit ehetnek meg. Hát nem nagyon egyszerűek és közvetlenek ezek a szavak? (De igen, az emberek meg tudják érteni őket.) Így van. Nem szükséges elemzés vagy kutatás; az emberek azonnal megértik őket, amint meghallják. A következő mondat így szól: „De a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz.” Ez a mondat egy kivételt említ. Milyen kivételt? Elmondja az embereknek, hogy a kertben van egy fa, a jó és rossz tudásának fája, és az azon növekvő gyümölcsöt nem szabad megenniük. Nem egyszerűek és közvetlenek ezek a szavak? (De igen.) Mennyire egyszerűek és közvetlenek? (Annyira, hogy az emberek azonnal megértik őket, amint meghallják.) Nem szükséges elemzés vagy kutatás; bárki, akinek van füle és esze, tudja, mit jelent ez a mondat, amint meghallja. Isten megmondta az embereknek, mit ehetnek és mit nem. Mit nem lehetett megenni? A jó és rossz tudása fájának gyümölcsét. De miután ezt hallották, vajon kétely támadt az emberek szívében Isten szavaival kapcsolatban? (Igen.) Ezután azt kérdezthették: „Miért nem ehetjük meg annak a fának a gyümölcsét?” Isten azonban, még mielőtt ezt megkérdezhették volna, ezt mondta: „Mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz.” Egyszerűek ezek a szavak? (Igen.) Nagyon is azok – ha megeszed, bizonyosan meghalsz. A halál nagy dolog, ezért Isten gondoskodott róla, hogy kiadja ezt az eligazítást. Van bármi baj ezzel az eligazítással? (Nincs.) Isten eligazításának egyetlen szava sem téves, és nincs benne egyetlen csábító szó sem. Tisztán és egyértelműen közvetíti, hogy mit lehet megenni és mit nem, és Isten azt is megmondta az embereknek, hogy mi lesz a következménye annak, ha abból esznek, amiből nem szabad. Miután hallottad ezt a három egyszerű mondatot, sok mindent megértesz. Normális körülmények között, amikor a teremtett lények meghallják a Teremtő által mondott szavakat, világosságot nyernek róluk, megértik őket és a szívükbe vésik, tudják, mit kell tenniük. Engedelmesnek kell lenniük és azt kell tenniük, amit mondanak nekik: csak abból enni, amiből Isten megengedte, hogy egyenek, és nem enni abból, amiből Isten megtiltotta. Nem szabad próbára tenniük Istent, és nem szabad engedetlennek lenniük Isten parancsával szemben. Nem fogunk belemenni abba, hogy milyen következményekkel jár az, ha valaki nem hallgat Isten szavaira. Ami ezeket az Isten által mondott szavakat illeti, Isten beszédformájából és nyelvi stílusából ítélve oly módon beszél, hogy azt az emberek kimondottan könnyen megértsék. Szavai nem mélyek, és nem hagyja, hogy az emberek találgassanak, még kevésbé vannak rejtett szándékai. Bár ez a néhány mondat, amit Isten mondott, egyszerű, mégis elegendő ahhoz, hogy az emberek meglássák: Isten beszéde tiszta, egyszerű, és könnyen érthető. Milyen tehát Isten szíve? Isten szíve tele van szeretettel, becsületességgel és hűségességgel. Miben tükröződik ez a szeretet? Ebben a néhány, Istentől jövő eligazításban tükröződik. Isten eligazításai különösen konkrétak és alaposak. Ebből a néhány eligazításból ítélve, Isten felelősséget érez az emberek iránt, és törődik velük. A legegyszerűbb nyelvet használja, hogy segítsen nekik megérteni, és miután megértik, Isten lelki békével távozik. Látod, van Istennek bármilyen hátsó szándéka az emberekkel kapcsolatban? (Egyáltalán nincs.) Szeretetében és törődésében Isten azt reméli, hogy az emberek egy dolgot elérnek: engedelmesek lesznek, nem lázadnak fel Isten ellen, nem lesznek gyanakvók Istennel szemben, és nem kételkednek Istenben. Ez a cél és az elvárás Isten e három eligazítása mögött. Légy engedelmes. Ne kételkedj Istenben. Minden szó, amit Isten mond, igaz; Isten hűséges. Isten szeretettel és törődéssel teljesíti ezt a felelősséget, és szeretettel és törődéssel adja ezt a három eligazítást az emberiségnek. Ebből egyrészt meglátjuk Isten lényegét, másrészt pedig azt is, hogyan beszél az emberiséghez, és mi a kiindulópontja a beszédének. Isten célja azzal, hogy így beszél, az, hogy elérje: amikor az emberek meghallják szavait, megértsék és a szívükbe véssék őket. Bárhogyan is tekintenek erre az emberek, Isten kiindulópontja ugyanaz marad. Ő Magát Istent képviseli; nincsen semmilyen alattomos vagy sötét szándéka és célja. Sőt, Isten e néhány eligazításából ítélve egyenesen a lényegre tör. Azért beszél, hogy megértsd Isten szándékait és tudd, mit kell tenned. Isten soha nem beszél rébuszokban az emberekkel; Ő mindig nyers és szókimondó. A mindennapi nyelven beszélget az emberekkel, amely a számukra a legkönnyebben érthető, hogy az emberek megértsék és emlékezzenek arra, amit mond, és hogy ne beszéljen hiába. Vajon Isten a státusz pozíciójából beszél? Kioktatja az embereket? (Nem.) Amikor Isten beszélget az emberiséggel és eligazítja az embereket, még ha Isten szemszögéből teszi is ezt, vagy olyan szemszögből, amely egy emberi szülőéhez vagy idősebb emberéhez hasonlít, Ő akkor is a legközvetlenebb, legegyszerűbb nyelvezetet használva beszélget az emberekkel. Valójában a romlott emberek szemében, Isten nyelvtani formáiból, valamint az emberi tudás és nyelv szempontjából ítélve ezek a szavak csak egyszerű beszéd; olyasmik, amiket akár egy gyermeknek is mondhatnál. Egyesek ezt mondják: „Ezek a szavak nem mélyek, nem fennköltek vagy nagyszabásúak, és tekintélyt parancsolóan sem hangzanak. Semmilyen kifinomult szókincset és virágos retorikát nem használnak.” Így van, Isten így beszél az emberekhez. Isten mindenható, Vele minden bőséges, és Isten mindenen túlmutat, és mégis a legegyszerűbb és legközvetlenebb nyelven beszélget az emberekkel. Mivel Isten szemében az emberek olyanok, mint a gyermekek, olyan szavakkal igazítja el őket, amelyeket a gyermekek fel tudnak fogni és meg tudnak érteni: mit ehetnek, mit nem ehetnek, és mi történik azután, ha megeszik. Ilyen egyszerű szavakkal igazítja el az embereket, hogy megértsék. Hogyan nevezik ezt a romlott emberek szemében? Úgy nevezik, hogy Ő lejjebb adja a státuszát. De hogyan tekint erre Isten? Ez természetes megnyilvánulása annak, ami Ő. Istennek nem kell álcáznia Magát, és nem kell előre felkészülnie sem vagy megfontolnia a dolgot, amikor ezt teszi; ez természetes megnyilvánulása annak, ami Ő. Látod, mivel ezek a szavak nem mélyek, nem is rejtélyesek és kifürkészhetetlenek, az emberek gyakran nem veszik őket komolyan. Nem tudnak komolyan viszonyulni Isten szavaihoz, és nem tudnak engedelmesek és alávetettek lenni. Ez a romlott emberiség romlottsága, és egyben a legkorábbi emberiség tudatlansága is. Amint az emberek olyan kijelentéseket hallottak, amelyek különböztek attól, amit Isten mondott, óvakodóvá váltak Istennel szemben, kételkedni kezdtek Isten szavaiban, tagadni kezdték azokat, és gyanakvóvá váltak az Isten beszéde mögötti célokkal kapcsolatban. Így az emberek eltávolodtak Istentől. Miután elfogadták a Sátán csábítását és elkezdtek gyanakodni és kételkedni Istennel kapcsolatban, többé nem tudtak hallgatni Isten szavaira és nem tudták alávetni magukat Isten szavainak, és egyre távolabb sodródtak Istentől. Milyen következményei voltak annak, hogy az emberek elhagyták Isten arcának világosságát, nem hallgattak Isten szavaira, és nem hitték el Isten szavait? Megrontotta őket a Sátán, és a mai napig romlottak maradtak.

Amiről az imént beszéltem, az egy történet abból az időből, amikor a „csábítás” szó először jelenik meg a Bibliában. Ebből a történetből az embereknek kellene, hogy legyen egy alapszintű megértésük Isten beszédmódjáról, Isten lelkületéről, és Isten emberiséghez való hozzáállásáról. Istennek ezzel az aspektusával – miszerint a lényege mentes a csábítástól – szintén rendelkezik a megtestesült Isten; ezt nagyon könnyű felismerni. A Bibliában nincs sok feljegyzés arról, hogy Isten mit mondott vagy tett, ezért nehéz az embereknek pontos ismeretre szert tenniük erről. A munkának ebben a szakaszában az utolsó napokban a megtestesült Isten sok szót mondott és sok mindent tett. Ez alatt a sok év alatt, amióta beszélek és beszélgetek veletek, sőt még a mindennapi életetekben is érintkeztem veletek, a szavaim és tetteim alapvetően ugyanazt a hozzáállást tükrözik, amelyet Isten tanúsított az emberek iránt az imént említett bibliai történetben. Igyekszem oly módon beszélni, hogy megérthessétek és felfoghassátok, ezért néha nagyon konkrétan és nagy részletességgel beszélek, sőt újból és újból el is ismétlem a dolgokat, amitől a beszédem óhatatlanul kissé terjengős lesz. Ennek egyetlen egy oka van: bármilyen módon is jelenik meg és munkálkodik a Teremtő – Isten –, az emberiséggel kapcsolatban mindig van egy tartós, nehezen változó, megszokott hozzáállása és megszokott nézőpontja. A „megszokott” és a „tartós” talán nem teljesen találó kifejezések, de az emberi nyelv túl korlátozott, ezért egyelőre csak így tudom megfogalmazni. Mire vonatkozik hát ez a nézőpont? Arra, hogy Isten szemszögéből az emberiség mindig ugyanaz a tudatlan, naiv emberiség lesz, aki a kezdetek kezdetén volt, Isten kezei által teremtve – olyan emberiség, amely kívülről felnőttnek tűnik, ám belső lényege olyan, mint egy hároméves gyereké. Ezért Isten hozzáállása az emberiséghez mindig eltér attól a nézőponttól és hozzáállástól, amellyel az emberek tekintenek az emberiségre. Pontosan emiatt a különbség miatt, sokszor, amikor Isten az emberiséghez beszél, vagy eligazítja őket, beszédmódjának vagy kiindulópontjának ebben inkább az a célja, hogy az emberi nyelvet akarja használni, hogy az emberek jobban megismerhessék, amit mond. Isten célja abban, ahogyan az emberekkel bánik és hozzájuk beszél, az, hogy világosabban megismertesse velük, hogy mik az Ő szándékai, mik az Általa megkövetelt normák, mik az alapelvei mindannak, amit az emberektől megkövetel, és milyen nézőpontokkal kell az embereknek rendelkezniük minden emberrel, eseménnyel és dologgal kapcsolatban. Amikor Isten a Teremtő szemszögéből mondja ezeket a szavakat az emberiségnek, nem beszédet tart, és nem buzdító felhívást intéz hozzájuk, és természetesen nem is szólítja fel őket; ehelyett ellátást ajánl fel nekik. Mi az ellátás felajánlása? Mondjátok el Nekem, hogy szerintetek mi az. (Azt, hogy pótolja azt, amire az embereknek szükségük van, és amiben az emberek hiányt szenvednek; ezt nevezik az ellátás felajánlásának.) Az ellátás felajánlása magában foglalja a támogatást és a segítséget, olykor pedig a buzdítást, az ösztönzést, a bátorítást és így tovább. Akkor hát mi az ellátás felajánlása? Azt jelenti, hogy nem számít, milyen idősek az emberek, nem számít, hogy hány túlélési készséget sajátítottak el vagy milyen magas a tudásszintjük, az igazság tekintetében mindig üresek. Az a tudás, amit az emberek megértenek, összeegyeztethetetlen az igazsággal. Oly sok igazság van, amit az embereknek meg kellene érteniük, és az ellátás, amire az embereknek leginkább szükségük van, az az igazsággal és élettel való ellátás. Ezért csakis az igazság közlése a legjobb ellátás az emberek számára. Vagyis minden emberrel, eseménnyel és dologgal szembeni nézőpontjaidnak, megértéseidnek, és hozzáállásaidnak semmi köze az igazsághoz. Bármennyi tudással rendelkezel is, bármilyen kifinomultak is a világi ügyekre vonatkozó taktikáid, és bármennyi élettapasztalatod van is, az igazságot tekintve üres vagy; nem rendelkezel az igazsággal. Még ha egyesek sok éve hisznek is Istenben, és megértenek néhány doktrínát, akkor sem értik igazán az igazságot. Mit jelent nem érteni az igazságot? Egyrészt, az objektív tények tekintetében ez azt jelenti, hogy nem érted az igazságalapelveket, nem tudod, hogyan gyakorolj, és tanácstalan vagy, amikor különleges helyzetekkel találkozol. Másrészt egy szubjektív ok is van mögötte, miszerint az embereknek romlott lelkületei vannak. A romlott lelkületek akadályoznak és gúzsba kötnek, hogy ne tudd gyakorolni az igazságot. Még azt a kevés igazságot sem tudod gyakorlatba ültetni, amit értesz; számodra az igazság gyakorlása nehéz, és akadályai vannak. Ezért Isten szemében az emberiség mindörökké csecsemő lesz. Egyesek ezt mondják: „Az ember mindörökké csecsemő lesz Isten szemében? Attól függ ez, hogy milyen szinten áll valaki?” Nem attól függ. Miért mondom, hogy nem attól függ, hogy milyen szinten áll valaki? Az ember lényege alapján az emberiség mindig emberiség, az ember pedig örökké csecsemő lesz Isten előtt. Egyesek azt kérdezik: „Akkor Ábrahám és Jób is csecsemők voltak?” Igen. Miért volt Ábrahám és Jób is csecsemő annak ellenére, hogy tanúságot tett? Ez Isten lényegéhez és Isten mindenhatóságához viszonyítva van így. Bármennyit is értenek meg az emberek abból az igazságból, amivel Isten ellátja őket, és bármennyire képesek is alávetni magukat Istennek, az emberek tudása Isten lelkületlényegéről és az igazságról való megértésük korlátozott. Mire vonatkozik az, hogy „korlátozott”? Arra, hogy ezek a dolgok az életük és fennmaradásuk keretei közé korlátozódnak. Még ha érted is az igazság különböző aspektusait és Isten tökéletesít téged, végső soron akkor is Isten az, aki ellát téged. Örökké Isten lesz az életed és létezésed forrása, te pedig örökké befogadója leszel Isten szavai és Isten élete ellátásának és öntözésének. Ebből a nézőpontból az emberiség örökké csecsemő lesz Isten szemében. Konkrétan az, hogy pólyás csecsemő vagy-e, csecsszopó csecsemő, vagy valamelyik másik szakaszban vagy, az az általad megértett igazságok szerint kerül besorolásra. De bármilyen szakaszban vagy is, mivel az emberek, ezek a teremtett élőlények, teremtett lények, örökké csecsemők lesznek a Teremtő szemében. Tehát egy csecsemő identitása és lényege szempontjából tekintve Isten emberiséghez intézett beszédének elsődleges célja és természete az ellátás. Természetesen Isten széles körű ellátást kínál: egy része feltárás, egy része megrovás, egy része pedig fegyelmezés, míg néha leleplezés, néha metszés, néha az, hogy közvetlenül elmond dolgokat az embereknek, néha az, hogy kendőzetlenül elmondja nekik a dolgokat, néha pedig csak egy példát hoz fel, hogy elmondjon az embereknek egy alapelvet, elérve, hogy eltöprengjenek rajta és maguk is megtapasztalják. Bármilyen módon is beszél, a Teremtő által az Általa teremtett emberi lényekhez intézett beszéd természetét tekintve mindig egyfajta ellátás. Amikor tehát arról van szó, hogy Isten ellátást kínál az embereknek, látjátok, hogy ebben nincs csábítás? (Igen.) Az emberek számára az, amit az emberiség Istentől nyer, az mindig az igazság, az út, és az élet; amit nyer, az haszon, és amit arat, az élet. Még ha a végén tökéletességre is jutsz, akkor is el kell fogadnod Isten szuverenitását és alá kell vetned magad Isten vezényléseinek és elrendezéseinek. Akkor is el kell fogadnod Isten ellátását, akkor is el kell fogadnod Isten vezetését, és akkor is teremtett lény vagy; az identitásod soha nem fog megváltozni. Csak éppen az az élet és érettség, amelyet akkor ezen identitáson belül birtokolsz, eltér majd attól az élettől és érettségtől, amelyet a jelenlegi identitásodon belül birtokolsz. Akkor az identitásod még legitimebb lesz; az új emberiséghez tartozó élettel fogsz rendelkezni. Ennek az életnek a lényege Isten szavaiból fakad. Ez az új emberiség képes alávetni magát Istennek és imádni Istent; többé már nem imádja a Sátánt, elutasította a Sátánt, többé már nem csábítja el a Sátán, és nem viseli a fenevad jelét.

Mindezekben a megtestesült Isten által mondott szavakban, attól a naptól kezdve, amikor először olvastátok őket, mostanáig, illetve amikor majd a jövőben olvassátok őket, minden szóban, amelyet olvastok, és minden szóban, amelyet hallottok és elfogadtok, valahányszor Isten beszél, egyetlen olyan szó sincs, amely a csábítás elemét tartalmazza. Még amikor kérdéseket teszek fel nektek, akkor is közvetlenül teszem ezt, megkérdezem a nézőpontjaitokat és megkérdezem, miként értetek vagy láttok valamit. Vagy talán felvetek egy kérdést, hogy eltöprengjetek rajta, és ha azt látom, hogy nem sikerül megértenetek, vagy nem nyertetek világosságot azután, hogy megvitattátok, akkor egyszerűen közvetlenül beszélek róla. Miután befejeztem a beszédet, ti pedig megértitek és fel tudjátok fogni a problémát, többé nem beszélek majd róla. Néha, amikor beszélek, példákat hozok fel. Egyesek ezeket hallva úgy érzik: „Talán tipegő kisgyerekeket tanít?” Azt mondom, a legtöbb Istenben hívő ember húsz- vagy harmincévesnél idősebb felnőtt; ők valóban nem tipegőkorúak. Azonban amit az Istenben hívők esznek és isznak, azok Isten szavai, így nem számít, mennyi idős valaki, Isten szavai előtt és Isten előtt egy tipegő kisgyerek, és örökké az is marad. Látod, az Isten házában lévő emberek az élet minden területéről jönnek: munkások, gazdálkodók, technikusok, kormányzati tisztviselők, továbbá főiskolások, sőt egyetemisták, doktoranduszok, professzorok és így tovább. De mindezek közül hányan képesek felfogni az igazságot? Amikor ilyen prédikációkat hirdetek, hányan tudják teljesen megérteni őket? Ha nem részletesen és konkrétan beszélek, vajon megértik az emberek, amit mondok? Csak a szó szerinti jelentésből értenek meg valamennyit, és amikor eljön az ideje annak, hogy gyakoroljanak és tapasztaljanak, nincs útjuk. Ezért részletesen és konkrétan kell beszélnem, és példákat is kell adnom; egyik beszédmódot sem lehet kihagyni ezek közül. Ha valaki azt gondolja, hogy ez tipegő kisgyerekek tanítása, akkor igaza van. Amikor ezeket a szavakat kimondom, valóban tipegő kisgyerekekhez beszélek. Akkor mondjátok meg Nekem, nem vagytok-e mind tipegő kisgyerekek Isten előtt? Hányan tudjátok felfogni Isten szavait és megérteni Isten szavait? Ha tényleg úgy tekintetek magatokra, mint tipegő kisgyerekekre, akkor valóban rendelkeztek józan ésszel. Amikor Isten szavait hallgatjátok, úgy kell tekintenetek magatokra, mint tipegő kisgyerekekre; ez a lelkiállapot helyes. Látjátok, amikor ezeket a tipegőknek szánt szavakat mondom, érdekesnek találjátok őket, és Áment mondtok rájuk? Megoldja a nehézségeiteket az, hogy így beszélek? Megoldja a problémáitokat? Ha a problémáitok igazán megoldódnak, akkor az embereknek ezekre a szavakra van szükségük, és valóban tökéletesen találó az, hogy így beszélek. A romlott embereknek valóban arra van szükségük, hogy így beszéljek: példákat hozzak, hasonlatokat használjak, és fáradhatatlanul, újra és újra beszéljek különböző nézőpontokból és különféle módszerekkel. Ráadásul olyan szavakat használok, amelyek hasonlítanak azokhoz, amiket egy gyerek esetében használnátok; ezek a legegyszerűbb és legközvetlenebb szavak. Csak akkor érthetik meg az emberek, ha így beszélek. De bárhogyan is beszélek, e szavak között egyetlen hazugság sincs, és egynek sem az a célja, hogy félrevezessen titeket. Mind azt mondja nektek, hogy higgyetek el mindent, amit Isten mond; semmiképpen nem szabad kételkednetek Isten szavaiban. Bárki, aki kételkedik Isten szavaiban, az bedől a Sátán trükkjének, és az ő csapdájában találja magát. Például, Isten azt mondta: „De a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz” (1Móz. 2:17). És hogyan vezette félre a Sátán az embereket? A Sátán ezt mondta: „Dehogy haltok meg…” (1Móz. 3:4). Ez félrevezette az embereket. Van-e bármi az Általam mondottakban, ami hasonlít a Sátán szavaihoz, vagy ami azt eredményezte, hogy az emberek úgy félre lettek vezetve, ahogyan a Sátán által voltak? Mondtam-e valaha egyetlen ilyen természetű dolgot is? (Nem.) Egyrészt az Általam mondott szavak segítenek nektek megismerni a Sátán romlott lelkületeit és azokat a különféle téves gondolatokat és nézeteket, amelyeket ő az emberekbe ültet, lehetővé téve, hogy megismerjétek és boncolgassátok, majd pedig levessétek őket. Másrészt megmondják nektek, hogyan kövessétek Isten útját, milyen Isten útja, milyen alapelveket követel meg Isten az emberektől, és milyen alapelveket kell az embereknek betartaniuk különböző dolgokban. Minden, amit mondtam, azért volt, hogy segítsen távol maradnod a Sátántól és a gonosz irányzatoktól, elutasítani a Sátánt, elkülönülnöd a gonosz irányzatoktól, Isten elé járulnod, keresned Isten szándékait és az igazságalapelveket a különféle emberekben, eseményekben és dolgokban, belépned Isten szavainak valóságába, és alávetned magad Isten szavainak. Minden, amit mondtam, azért volt, hogy segítsen levetnetek a romlott lelkületeiteket, majd pedig olyan emberekké válnotok, akik félik Istent és imádják Istent. Soha nem mondtam olyasmit, ami arra ösztönözne benneteket, hogy világi irányzatokat kövessetek vagy elfogadjátok a világ különféle gondolatait és nézeteit. Egyetlen egy dolgot sem mondtam azért, hogy eltérítselek titeket az igaz úttól vagy elfordítsalak titeket Istentől, és soha nem mondtam nektek azt sem, hogy mondjatok ítéletet Isten felett, vagy legyetek elégedetlenek Vele. Természetesen még kevésbé képviselték szavaim valaha is tévesen Istent a megtestesült Isten szemszögéből, vagy terjesztettek téves információkat, hogy félreértsétek Istent vagy óvakodóvá váljatok Vele szemben. Ehelyett mindent Tőlem telhetőt megteszek, hogy eloszlassam az Istennel kapcsolatos téves gondolataitokat és nézeteiteket, valamint az Istennel kapcsolatos különféle elképzeléseiteket és képzelődéseiteket, és Őelé hozzalak titeket – sőt, tereljelek is Őfelé –, és segítsek, hogy távol maradjatok a gonosz irányzatoktól és elengedjétek a különféle téves gondolatokat és nézeteket. Látod, mindezek a különböző téves gondolatokat és nézeteket boncolgató szavak – beleértve a házasságról, családról, munkáról, politikáról, célkitűzésekről, jövőbeli kilátásokról, pénzről, státuszról, hírnévről és nyereségről, férfiak és nők közötti kapcsolatokról szóló közlésemet, valamint azt, ami arról szól, hogy a különböző emberek milyen utakat választanak ebben a világban, arról, hogy az embereknek miként kell tisztán látniuk a különféle érzelmeket, hogyan kezeljék az érzéseket és így tovább – mind helyes és pozitív gondolatokkal és nézetekkel látnak el titeket, valamint az igazsággal. Ezek a szavak mind az igazság. Csak az igazság elfogadásával tudja az ember különböző nézőpontokból felismerni a téves gondolatokat és nézeteket, felismerni e világ sötétségét és gonoszságát, tisztán látni ezt a világot, és elutasítani a Sátánt; csak az igazság elfogadásával rendelkezhet azokkal a helyes gondolatokkal és nézetekkel, amelyek összhangban vannak az igazsággal, ahogy azt Isten megköveteli tőle, járhat a világos és helyes úton, és járulhat Isten elé, hogy alávesse magát Neki és imádja Őt. Továbbá, ha van valamilyen szándék amögött, hogy kimondom ezeket a szavakat, akkor csak egyetlenegy, mégpedig az, hogy minden lehetséges módon segítsek nektek abban, hogy megértsétek az igazságot, képesek legyetek elengedni saját testi kilátásaitokat és érdekeiteket, valamint a test különféle egyéb dolgait, majd pedig az igazságra törekedni. Az is a szándékom, hogy mindenféle különböző módszerrel beszéljek az embereknek az igazsággal kapcsolatos különféle témákról, hogy érdeklődni kezdjetek az igazság iránt. Különösen néhány viszonylag humoros és szellemes módszert használok arra, hogy felkeltsem az érdeklődéseteket és segítsek abban, hogy hajlandóak legyetek meghallgatni, hogy be tudjátok fogadni, és aztán megértsétek az abban elhangzott igazságot. Lehet, hogy egy humoros vagy érdekes történettel keltem fel az érdeklődéséteket, és segítek hajlandóvá válnotok arra, hogy hallgassátok. Így miután meghallgatjátok, azon kívül, hogy emlékeztek a történetre, fel is tudjátok majd idézni azt, amikor a való életben hasonló dologgal szembesültök, és képesek lesztek keresni azokat az igazságokat, amelyek ehhez a problémához kapcsolódnak. Ahogy kerestek, el fogjátok nyerni a Szentlélek megvilágosítását, és tudni fogjátok, hogy mik az abban foglalt igazságalapelvek, mik Isten szándékai, és milyen igazságokat kell az embereknek gyakorolniuk. Vagyis arra törekszem, hogy amikor különféle dolgokkal találkoztok, többé ne legyetek tanácstalanok, többé ne legyen megkötve a kezetek, és ne legyetek többé zavarban vagy fájdalomban, hanem hogy legyen egy járható utatok, és ami még fontosabb, hogy többé ne irányítsanak benneteket úgy, mint korábban, a Sátán gondolatai és romlott lelkületei, hogy többé ne fogadjátok el életetekként a Sátán romlott lelkületeit, és ne használjátok többé a Sátán által belétek ültetett gondolatokat és nézeteket a különböző ügyek kezelésére, hanem váltsátok fel ezeket Isten szavaival és az igazságalapelvekkel. Látod, bármilyen módszert is használok mindabban, amit mondok, akár olyat, amely felkeltheti az érdeklődésedet, akár olyat, amely képes magára vonni a figyelmedet, arra törekszem, hogy segítsek neked megérteni az igazságot – ez a végső célom. Még ha néha mondok is egy viccet vagy megosztok egy anekdotát, az azért van, hogy segítsek lecsendesíteni a szíveteket, és a segítségemmel képesek legyetek nyugton maradni; ily módon hallgatni akarjátok majd az igazságot, és lehetőségetek lesz elfogadni az igazságot. Ami a célokat illeti, ez az egyetlen. Különösen egyes fiatalok esetében, akik még csak rövid ideje hisznek Istenben és felszínes tapasztalattal rendelkeznek – vagyis azoknál, akik még mindig tele vannak elvárásokkal és kíváncsisággal e világ iránt –, sok szót mondtam és sok munkát elvégeztem, hogy segítsek ezeknek az új hívőknek lefektetni az alapot az igaz úton. Minden korosztályból való követővel, mindenféle körülmények között élő követővel, és minden fajból származó követővel szemben a beszédem mögött álló egyetlen cél és szándék az, hogy segítsek nekik elnyerni az igazságot, miközben Istent követik, megérteni az igazságalapelveket és Isten szándékait, képessé válni Isten követésére és a helyes úton járni, nem követni többé világi irányzatokat, elérni, hogy többé ne irányítsák őket a Sátán romlott lelkületei, és ne fogadják el többé a Sátán romlottságát, hanem inkább az igaz Istent imádják, a Teremtőt imádják, és visszatérjenek eredeti helyükre, mint teremtett lények, hogy imádják a Teremtőt – ez az egyetlen célom. Ezt az egyetlen célt tekintve, még ha néha különleges módszereket használok és különleges témákat is érintek beszéd közben, és még ha mondok is néhány mélyrehatóbb és nem túl könnyen érthető szót, a helyzettől függetlenül soha nem a csábítás a célom. Egyetlen célom van, mégpedig az, hogy ellátást és útmutatást nyújtsak nektek, ez az ellátás és útmutatás pedig egyfajta türelmes eligazítás. Tökéletlen hasonlattal élve, ellátást és útmutatást ajánlani fel nektek olyan, mint virágokat gondozni egy üvegházban. A legkevésbé sem mernék hanyag lenni. Nem lehet túl meleg vagy túl hideg. Amikor jó az idő, hagynom kell, hogy a virágokat érje a nap, és folyamatosan figyelnem kell a hőmérsékletet. Ha túl meleg van, a virágok kiszáradnak és elpusztulnak; ha pedig a hőmérséklet hirtelen leesik és túl hideg van, a kis virágok halálra fagynak. Éppen ilyen törékeny a ti érettségetek is. Mit jelent az, hogy törékeny? Azt jelenti, hogy túlságosan éretlenek vagytok, és nincs érettségetek. Mi a tényleges megnyilvánulása annak, hogy valaki éretlen? Az, hogy a legtöbb embernek gyakorlatilag egyáltalán nincs életbe való belépése, amikor a való életben dolgokkal találkozik. Hogyan lehetne valaki érett anélkül, hogy lenne életbe való belépése? Az érettség az idő múlásával halmozódik fel és gyarapodik az életbe való belépés fokozatos felépítése alapján. Ezért amikor hozzátok beszélek, fáradhatatlanul ellátást és útmutatást kell kínálnom nektek különböző témákban, különböző szemszögekből, különböző álláspontokból, különböző módszerekkel és példákkal – ezt nevezik türelmes eligazításnak. Ez az eligazítás nem csábítás – útmutatást és ellátást nyújt; egyfajta vezetés. Az efféle vezetésnek nincsenek negatív hatásai, és nem is valamilyen helytelen szándék vezérli. Vizsgáljátok meg a szavakat, amiket mondok: akár a szándékot, akár a beszédmódot, az Általam érintett témákat, vagy a beszédem formáját nézzük – és akár prédikációk hangfelvételeit hallgatjátok, akár szöveget olvastok –, használom-e bármelyik olyan módszert, amelyet a Sátán használ az emberek elcsábítására? (Nem.) Nézzétek meg figyelmesen mindazt, amit mondtam. Minden egyes szövegrészben, legyen az bármilyen hosszú, az igazság valamely aspektusa kerül közlésre; az egész az igazsággal kapcsolatos. Mivel minden az igazsághoz kapcsolódik, ezért mindez ellátás a számotokra, ez az, amire szükségetek van, kapcsolódik ahhoz az élethez, amit hamarosan elnyertek, és a jövőtökhöz és a rendeltetési helyetekhez. Ezért ami Engem illet, Én biztosan a legkevésbé sem vagyok hanyag. Ha azonban ti magatok soha nem veszitek komolyan Isten szavait, akkor csak azt lehet mondani, hogy ostobák vagytok. Miért mondom, hogy ostobák vagytok? Az érettségetek annyira csekély, hogy az igazság meghalad benneteket, a megértésetekben pedig eltérések vannak, és nagyon is olyan, mint egy gyermeké. Tehát egyáltalán nem túlzás, ha hároméves gyermekekként bánnak veletek. Ez nem tiszteletlenség az irányotokban, és nem is a lenézésetek; egyszerűen arról van szó, hogy a tényleges érettségetek túl csekély, és egyáltalán nincs tisztánlátásotok. Pontosak ezek a szavak? (Igen.)

Egy kicsit többet értetek arról a témáról, amiről az imént beszélgettünk – arról, hogy a megtestesült Isten nem csábítja az embereket? (Igen.) Azokat a dolgokat, amelyekről beszéltem, alapvetően annak fényében tárgyalom, hogy a megtestesült Isten hogyan beszél és munkálkodik – vagyis az arra vonatkozó tények fényében tárgyalom, hogy Isten miként beszél és munkálkodik, valamint Isten gondos szándékainak fényében. Ez lehetővé teszi az embereknek, hogy meglássák, hogy Isten beszédében, Isten munkájában és Isten lényegében nincs meg az emberek csábításának az eleme, amely megtalálható a romlott emberekben vagy a Sátánban és az ördögökben, és semmi ilyen szándék sincs benne. Akkor mennyit tudtok a megtestesült Istenről, erről az átlagos külsejű személyről? És melyek azok a tények, amelyek bizonyítani tudják, hogy a megtestesült Isten emberi mivolta és isteni lényege egyek, hogy nem mondanak ellent egymásnak és nem ütköznek egymással, hogy egyetértésben vannak, és hogy a megtestesült Isten ugyanígy nem mutatja az emberek csábításának semmi olyan megnyilvánulását, amilyenek a Sátánban és a romlott emberiségben megtalálhatók? Mennyit tudtok erről az aspektusról? Illetve a megtestesült Isten mely megnyilatkozásai és megnyilvánulásai tették lehetővé számotokra, hogy ezt felismerjétek? Ez olyasvalami lehet, amit a legtöbb ember még nem ért, igaz? Mivel ez a helyzet, részletesen kell bemutatnom nektek; terhemre van, hogy mindig így kell prezentálnom a dolgokat. Valójában, amikor akár online, akár a való életben kapcsolatba lépek és érintkezem veletek, ha odafigyeltek és körültekintően mérlegelitek a megtestesült Isten megnyilatkozásait és megnyilvánulásait e tekintetben, akkor fel tudjátok fedezni őket. Ti azonban nem figyeltek oda, sőt mi több, úgy érzitek, hogy ez nem egy fontos probléma. Egyikőtök sem figyel oda erre a dologra, így nem tudjátok felfedezni ezeket. Függetlenül attól, hogy odafigyeltetek-e vagy sem, mivel ez az aspektus az Isten megismerésével kapcsolatos igazságot érinti, beszélnünk kell róla. Amikor a nem csábítás aspektusáról beszélünk, onnan nézve, hogy a megtestesült Isten milyen módon érintkezik az emberekkel, az első dolog, amit meg kell értened, az, hogy Én nem próbálok meg információt kicsalni belőletek, amikor beszélek vagy dolgokat intézek veletek. A csevegés csupán csevegés; egyenesen a tárgyra térek, egyenes vagyok, és kimondom, amit belül gondolok. Még akkor is, ha időnként – a gyengeségedre való tekintettel, vagy hogy megkíméljem az egódat a zsenge érettséged miatt – bölcs módszerekkel élve szólok hozzád, akkor sem próbálok meg információt kicsalni belőled, és nem is csábítalak arra, hogy mondj valamit. Ha hajlandó vagy beszélni, akkor beszélj; ha nem vagy hajlandó beszélni valamiről, akkor nem próbállak majd kérdezni felőle. Nem fogok megpróbálni információt kicsalni belőled. Ha szeretném megérteni, hogy mi a helyzet bizonyos emberekkel, egyenesen teszek fel kérdéseket róluk: „Hogy van a gyülekezetvezetőtök? A veled együttműködő nővér hány éve hisz Istenben? Van alapja az Istenbe vetett hitében? Szerinted ő olyasvalaki, aki az igazságra törekszik? Az együttműködésetek során belefutottatok bármilyen problémába?” Hallgasd meg ezeket a kérdéseket – olyan természetűek, amelyek információt csalnak ki az emberekből? (Nem.) Ha nem akarsz elmondani valamit, Én nem foglak rákényszeríteni. Nem fogok semmilyen taktikához és cselhez folyamodni, hogy csábítsalak téged, és nem is fogok minden lehetségest megtenni azért, hogy előhúzzam a szívedből, ami benne van. Nincs ilyen hajlamom, nem érdekel, hogy így cselekedjek, és soha nem tenném ezt meg. Ha hajlandó vagy beszélni, anélkül, hogy bármit kihagynál – függetlenül attól, hogy amit mondasz, az viszonylag objektív, vagy személyes elfogultságot tartalmaz, elmondhatod úgy, ahogy akarod –, miután meghallgatlak, konkrét elemzést végzek majd. De az Én nézőpontomból nagyon egyenesen szólok hozzád. Bármit is mondok, annak a szó szerinti jelentése pontosan az, amit közvetíteni próbálok. Ha tudni akarok valamiről, akkor közvetlenül kérdezek róla. Ha mindig kerülgeted a forró kását és nem egyenesen beszélsz, szóbeli vagy pszichológiai játszmákat próbálsz játszani Velem, akkor egyszerűen nem fogok kapcsolatba lépni veled. Nem szeretem csűrni-csavarni a szót, és trükkökhöz sem folyamodok; soha nem fogok megpróbálni minden lehetséges dolgot azért, hogy információt halásszak. Tegyük fel, hogy tudni akarok valakinek a helyzetéről, például, hogy hány éve hisz Istenben, hogy igazán hisz-e Istenben, milyen az igazságról való felfogása, hogy teljes időben végzi-e a kötelességét, vagy hogy érdemes volna-e megpróbálni művelni őt – ha a munka érdekében szükséges tudnom ezeket a dolgokat, akkor csak egyenesen megkérdezem. Ám ami a magánügyei konkrétumait illeti, vagy azt, hogy a magánéletében mit csinál a színfalak mögött, ilyen dolgokról nem kérdezek. Amiről tájékozódni akarok, az a törekvésed, az igazsághoz és a kötelességedhez való hozzáállásod, és – arra az esetre, ha vezetőnek választanának – hogy milyen az elhatározásod, a terhed és az emberi mivoltod, illetve, hogy milyen nagy a hited – ezek azok a dolgok, amelyekről tudni akarok. Ami a magánügyeidet illeti, például, hogy mennyi pénzt keresel havonta, milyen hitvány dolgokat tettél, az ellenkező nem mely tagjaival flörtöltél, vagy kit tévesztettél meg vagy csaptál be, tényleg nem akarom tudni ezeket a dolgokat, és soha nem kérdezek róluk. Egyesek azt mondják Nekem, hogy egykor követtek el az ellenkező nemmel kapcsolatos vétkeket. Azt mondom: „Ne beszélj Nekem ilyen dolgokról. Menj, és magadban imádkozz Istenhez. Ha Isten megbocsát neked, a szíved meg fog hatódni. Ha Isten nem bocsát meg neked, akkor folytasd az imádkozást. Ne mondd el Nekem; nem akarom hallani ezeket a dolgokat.” Amikor találkozom veletek, főleg az Istenben való hit dolgairól, a gyülekezeti munkáról, az életbe való belépésről vagy a személyes állapotoddal kapcsolatos problémákról beszélek, amelyekről kérdezel. Főként ezekről a dolgokról, időnként pedig beszélek egy keveset a világban előforduló problémákról is. Bármelyik témát vitatjuk is meg, csupán a személyes nézeteimet és véleményeimet fejezem ki az aktuális témáról; szabadon gondolhatsz és mondhatsz, amit csak akarsz. Elmondhatod mindazt, amit mondani akarsz, és annyit mondhatsz, amennyit mondani akarsz. Ha úgy érzed, hogy nem szükséges tartózkodónak lenned Velem szemben, akkor elmondhatod, amit csak mondani szeretnél. Ha tartózkodó és gyanakvó vagy Velem szemben a szívedben, attól félve, hogy tudomást szerzek a múltadról vagy feltárom a titkaidat, és nem akarsz túl sokat mondani, akkor nem foglak kényszeríteni; szabadságot adok neked. Ez az Én alapelvem az emberekkel való érintkezéshez. Soha nem fogok minden lehetségest megpróbálni, hogy találjak valakit, hogy titokban megtudjon rólad dolgokat, csak mert te magadban tartod a dolgokat, és szemtől szemben sem fogok különféle módszereket használni, hogy információt csaljak ki belőled, elérve, hogy te magad mondd el őket. Én nem csinálok ilyeneket. Soha nem kérek senkit, hogy proaktívan áruljon el Nekem dolgokat. Semmi szükség arra, hogy bármit is elárulj Nekem; nincs ilyen követelményem veled szemben. Még ha részletesen el is árulsz Nekem dolgokat, akkor is van egy dolog, amit nem tudsz elkerülni: az igazságra kell törekedned. Nem úgy van, hogy ha bevallod Nekem az igazat, akkor becsületes emberré válsz, nem kell többé az igazságra törekedned, és megmenekülhetsz a fenyítéstől és az ítélettől. Ehelyett, bármit is teszel, Én úgy fogok bánni veled, ahogy veled bánni kell, a saját módomon. De ha beszélgetünk vagy bármilyen eszmecserét folytatunk, és te el akarsz titkolni dolgokat Előlem, pszichológiai játszmákat akarsz játszani Velem, csűrni-csavarni akarod a szót, vagy macska-egér játékot akarsz játszani Velem, semmiképpen nem fogok semmilyen módszert vagy eszközt használni, hogy információt csaljak ki belőled, hogy lépre csaljalak, hogy mondj valamit, vagy elérjem, hogy bármit is elárulj. Érted ezt? (Igen.)

Ezzel az aspektussal kapcsolatban, hogy Isten nem csal ki információt az emberekből, van valami, amiben tisztán kell látnotok. Istennek az emberiségről való megértése nem bizonyos konkrét megnyilvánulásokon, az emberek megélésén vagy azon alapul, hogy milyen az életmódjuk a való életben, és nem is azon alapul, hogy az emberek megtettek bizonyos dolgokat. Akkor hát min alapul Isten emberiségről alkotott megértése és az, hogy milyen hozzáállással viszonyul hozzájuk, miután megértette őket? Mindez Istennek a Sátán természetlényegéről való megértésén alapul. Ezért Isten emberiségről való megértése az, hogy Ő érti, hogy romlott lelkületeik vannak, érti a romlott lényegüket, és érti, hogy a Sátán miként rontja meg és teszi bolonddá őket, valamint azt, hogy milyen téves gondolatokat és nézeteket ültet el bennük a Sátán, és ez a megértés elegendő. Ez elég a te megítélésedhez és megfenyítésedhez, és megfelelő alapot biztosít az igazsággal és élettel való ellátásodhoz az üdvözítésed érdekében. Ezért hát ne gondold, hogy amikor Velem érintkezel vagy beszélgetsz, el kell árulnod Nekem dolgokat. Egyesek ezt mondják: „Nem azt mondtad, hogy a Veled való érintkezés során először is nyíltnak és becsületesnek kell lennünk?” Nyíltnak és becsületesnek lenni egy hozzáállás; ez nem egyenlő azzal, ha valaki elárul dolgokat. Ez nem jelenti azt, hogy mivel romlott emberi lény vagy és bűnös, mindent el kell árulnod Nekem és mindent világosan el kell magyaráznod Nekem. Ez szükségtelen; Nekem nincs szükségem erre, és nem ilyen az irántad való hozzáállásom. Ha úgy gondolod, hogy nyíltnak és becsületesnek lenni Velem azt jelenti, hogy mindent el kell árulnod Nekem, ez helytelen; ez egy félreértés részedről. Érted? (Igen.) Ezért, még ha sok olyan dolog és sok olyan szó is van, amiket nehéz a szemembe mondani, vagy amiket nem vagy hajlandó kimondani, ez nem jelenti azt, hogy nem vagy nyitott és becsületes; ez csak attól függ, hogy milyen a gondolkodásmódod. Ha vannak dolgok, amiket kényelmetlen kimondanod, vagy nem vagy hajlandó kimondani őket, amikor sok ember van körülötted, akkor nem kell megtenned. Semmiképpen sem szabad azt feltételezned, hogy tényleg ismerni akarom a hátteredet vagy tényleg tudni akarom a titkaidat. Semmiképpen sem szabad félreértened – Én egyáltalán nem akarom tudni ezeket a dolgokat. Nem akarom tudni, milyen voltál a múltban, és azt sem akarom tudni, hogy milyen leszel a jövőben; Engem egyedül csak az érdekel, hogy milyen vagy most. Hogy most olyasvalaki vagy-e, aki az igazságra törekszik, hogy most mennyit értesz meg az igazságból, hogy van-e belépésed az életbe mindennap, hogy beléptél-e azokba az igazságokba, amelyekbe a való életben be kell lépni – amilyen például a becsületes emberi lét, a kötelességed odaadó végzése, az Istennek való alávetettség, az igazságalapelvek keresése minden dologban – egyedül ezek azok a dolgok, amelyek Engem foglalkoztatnak. Ezért egyáltalán nem szabad, hogy bármilyen kételyetek legyen Velem kapcsolatban a szívetekben, és aggódnotok sem kell, mondván: „Ahhoz, hogy becsületes ember legyek, mindent világosan el kell magyaráznom Neked és mindent tudatnom kell Veled? Ha nem mondok el valamit, minden lehetségest megpróbálsz majd megtenni, hogy információt csalj ki belőlem és beszédre csábíts engem?” Erre a válaszom az, hogy nem. Amikor csevegünk, beszélgetünk, ügyeket intézünk és érintkezünk, elég, ha nyílt és becsületes hozzáállással és gondolkodásmóddal közelítsünk egymáshoz, és nem próbálunk semmit kicsalni senkiből. Az információ kicsalása az emberekből gyakori trükk, amit a romlott emberek közötti interakciókban használnak, és a dolgok kezelésének egy olyan módja, amelyhez szokásszerűen folyamodnak. Egyesek nagy érdeklődést mutatnak mások magánügyei iránt vagy azon dolgok iránt, amiket mások a színfalak mögött tesznek, különösen amikor arról van szó, hogy mások hogyan látják és értékelik őket, hogy mások vajon magasztosnak vagy jelentéktelennek, nemesnek vagy alantasnak tartják-e őket, és így tovább. Ezért gyakran használják azt a módszert, hogy másokból információt csalnak ki, hogy tudomást szerezzenek ezekről a dolgokról. Az igazat megvallva Engem egyáltalán nem érdekelnek ezek a dolgok. Ne úgy gondoljatok Rám, mintha olyan lennék, mint bármely átlagos ember, akivel érintkeztek. Engem sosem foglalkoztatott az, hogy van-e státuszom a szívetekben – függetlenül attól, hogy nemesnek vagy alantasnak, magasztosnak vagy jelentéktelennek tartotok, Én nem törődöm ezekkel a dolgokkal. Ezért amikor Velem beszélgettek és érintkeztek, ne dédelgessetek ilyen aggályokat. Amikor a romlott emberek bárkivel kapcsolatba lépnek, mindig azon tűnődnek: „Milyen státuszom van valójában mások szívében? Valójában jó vagy rossz benyomásuk van rólam?” Vannak, akik ezen is folyton töprengenek: „Milyen hasznom lehet abból, ha velük érintkezem? Milyen előnyt nyerhetek? Milyen pozíciót tölthetek be ebben a csoportban? A többiek nagyra fognak értékelni engem?” Az emberek mindig ezeken a dolgokon gondolkodnak és ezek foglalkoztatják őket. Én soha nem teszem fel ezeket a kérdéseket, és nem próbálok mások ügyeiről megtudni dolgokat. Az emberek mindig szeretnek ezekről a dolgokról tudakozódni. Ez a sátáni romlott lelkületek természetes megnyilvánulása, és ez a romlott emberek közös jellemzője is. Egyrészt az emberek különösen szeretnek kérdezősködni mások magánügyeiről és kimondottan érdeklődnek azok iránt; másrészt különösen azt akarják tudni, hogy milyen pozíciót foglalnak el és mennyi az értékük mások szívében. Különösen néhány vezető és munkás, vagy olyan emberek, akiknek van valamilyen adottsága és tehetsége és némi tekintélye az egyházban, nagy figyelmet fordítanak a mások szívében lévő státuszukra és a csoporton belüli rangjukra; a legtöbb ember nagyon törődik ezzel. Néha konkrét kérdéseket tesznek fel másoknak – szándékuk és céljuk nem a problémák megoldása, hanem hogy kiderítsék, mások nagyra tartják-e és imádják-e őket. Ez azt mutatja, hogy nagyon fontos a számukra, hogy milyen helyet foglalnak el más emberek szívében. Mi haszna tudni ezeket a dolgokat? Na és mi van, ha mások nagyra tartanak téged? Helyettesítheti ez az igazságra való törekvésedet? Ha mások lenéznek, negatívvá válsz és felhagysz az Istenben való hittel? Milyen hatással lehet rád mások nagyrabecsülése? Ösztönözhet vagy bátoríthat téged? Egyáltalán semmilyen hatása sincs. Olyan gonosz emberek is vannak, akik mindig információkat ásnak elő másokról, érdeklődnek, hogy mások mit mondanak róluk a hátuk mögött és milyen nézeteik vannak róluk, hogy kiderítsék, ki az, aki legjobban szembeszegül velük és az ellenségük, és még különféle módszereket is alkalmaznak, hogy másokból kicsalják az igazságot. Egyesek nem tudnak ellenállni a csábításuknak és végül elárulják az igazságot, melynek következtében bedőlnek a cselszövéseiknek. A gonosz emberek ekkor minden lehetségest megtesznek, hogy fellépjenek ellenük és bosszút álljanak rajtuk, mindenféle helyzetekben elnyomva és kizárva őket, annyira elnyomva őket, hogy az fojtogatóvá válik számukra, olyan gyötrelmet okozva nekik, hogy a halált kívánják, mintha egy nagy csapás érte volna őket. Még akkor sem érzik Isten útmutatását, amikor Istenhez imádkoznak; nincs senkijük, aki segítene nekik, és a gonosz emberek a tűréshatáruk végére taszítják őket. Végezetül elveszítik a hitüket. Úgy gondolják, hogy még Istenben hívőként is találkozhatnak gonosz emberekkel és azok üldözhetik és gyötörhetik őket; úgy érzik, hogy Istenben hinni túlságosan nehéz, és többé már nem akarnak hinni. Ezektől a gonosz emberekről nem könnyű megszabadulni. Egy gonosz embert megsérteni olyan, mintha egy skorpió megcsípne; nem tudod lerázni őt vagy elmenekülni tőle, és nincs hited ahhoz, hogy te magad megküzdj vele, így a végén gyötör téged. Ebben a romlott emberiségben – legyenek azok akár ördögök, akik a Sátántól valók, akár romlott lelkületű emberi lények – ez a hajlam és ez a lényeg egyaránt megvan. Mivel az embereknek romlott lelkületeik vannak, különböző mértékben mindenkinek megvan ez a problémája; mindannyian megpróbálnak információt kicsalni másokból a saját hírnevük, státuszuk és érdekeik kedvéért, sőt, még rajta is tudják kapni az embereket dolgokon, hogy gyötörjék őket. Látod, a Kínai Népköztársaság alapításának korai időszakában, amikor a Kommunista Párt gyötörni akarta a jobboldaliakat, azt mondták az embereknek: „A nemzeti fejlődéshez tehetséges emberekre van szükség. Ha bármilyen véleményetek van a Pártról vagy bármilyen zseniális ötletetek van a nemzeti fejlődésről, akkor fel kell szólalnotok. A felszólaló nem lesz hibáztatva, hanem figyelmeztetésként lesznek megszívlelve a szavai. Mindannyiótoknak tanácsot kell adnotok!” Ennek eredményeként egyes emberek ezt hallván azt mondták: „Ó, az ország romokban van és újjáépítésre vár; hozzánk hasonló tehetséges emberekre van szüksége. Mivel az ország ennyire értékeli a tehetséges embereket, el kell mondanunk az igazságot.” Azok az értelmiségiek és magas rangú személyek mind elmondták az igazat, azt gondolván, hogy semmi rossz nem fog történni. Látod, a Sátán szépen hangzó szavakkal csábítja az embereket arra, hogy elmondják az igazságot. Amikor az emberek sebezhetővé válnak, kiöntik mindazt, ami a szívükben van, és ennek eredményeként egyenesen a Sátán csapdájába esnek. A Sátán ezt mondja: „Jó! Most rajtakaptalak, és van bizonyítékom, hogy megbüntesselek titeket!” A Kommunista Párt azonnal elindította a jobboldalellenes kampányt, és jobboldalinak bélyegezte mindazokat, akik elmondták az igazságot, azok az értelmiségiek és magas rangú személyek pedig meg lettek gyötörve. Később elkezdődött a Kulturális Forradalom – minden híres személyiséget és tehetséges embert „tehénistállókba” dobtak, és plakátokat aggattak rájuk, amelyeken „kapitalista úton járóknak” és „ellenforradalmároknak” nevezték őket. Ennek eredményeként sok ember nyomorúságosan meg lett gyötörve. Látod, a Sátán nem érti az ember lényegét. Ő maga nem a helyes úton jár, és nem tudja, mit gondolnak az emberek a szívükben. Csak arra csábítja az embereket, hogy mondják el az igazat, aztán rajtakapja és elítéli őket, kegyetlenül halálra kínozva őket. Isten teremtette az emberiséget. Az emberiség átesett a Sátán általi megrontáson, minden lépéssel egyre mélyebben romlottá válva. Isten az Ő figyelő szeme előtt látta mindezt; Ő nagyon is jól érti mindezt, ezért kiválasztja a megfelelő időpontot, hogy eljöjjön és üdvözítse az embereket. Isten nem vitatja meg a dolgokat az emberekkel, és nem is konzultál velük. Amikor eljön Isten ideje, Ő testté lesz és eljön az emberek közé, hogy kifejezze az igazságot, leleplezze az emberek romlott lelkületeit, és leleplezze az összes különböző problémájukat. Az emberek problémáinak leleplezésével lehetővé teszi számukra, hogy meghallják Isten hangját, Isten elé járuljanak, és megismerjék önmagukat. Ezután Isten ellátja az embereket az igazsággal, hogy a helyes úton járhassanak. Ezzel a módszerrel és ezzel a megközelítéssel üdvözíti Isten az emberiséget. A Sátán azonban mindig minden lehetségest megtesz, hogy félrevezesse és megrontsa az emberiséget. Nem érdekli, mit gondolnak az emberek, mit remélnek, vagy miben szenvednek hiányt; csak bűnre akarja csábítani az embereket, és arra akarja csábítani őket, hogy elhagyják Istent és elárulják Istent. Megakadályozza, hogy az emberek olvassák Isten szavait, és akadályozza őket abban, hogy Isten elé járuljanak. A Sátán mindig kísérteni és csábítani akarja az embereket; arra csábítja őket, hogy gonoszságot tegyenek, és arra csábítja őket, hogy minden védekező mechanizmusukat elengedjék, hogy amikor teljesen védtelenek vele szemben, őszintének és komolynak higgyék őt, majd hozzá forduljanak és rá támaszkodjanak. Ezután, miután feladták minden óvatosságukat, engedik, hogy a Sátán bolonddá tegye és megrontsa őket, az pedig teljesen felfalja őket, igaz? (Igen.) Isten ismeri az emberiség lényegét; ismeri az emberiség romlott lelkületeit; és ismeri az emberiség Isten elleni lázadásának és Istennek való ellenállásának a gyökerét. Ezért anélkül, hogy meg kellene értenie, konkrétan miket gondoltál vagy tettél a színfalak mögött, vagy milyen magánügyeket nem árultál el, Ő már most teljesen képes leleplezni a természetlényegedet, felfedni és teljesen napvilágra hozni a romlott lelkületeidet és természetlényegedet, és ezen az alapon teljesen hajlandóvá tenni téged Isten üdvösségének elfogadására. Isten célja azzal, hogy megismerteti veled a lényegedet, az, hogy képessé tegyen arra, hogy igazán bűnbánatot tarts, alávesd magad Istennek, és Istenhez fordulj – semmiképpen sem az, hogy gyötörjön, illetve hogy negatívvá és degenerálttá tegyen téged. Meg kell értened Isten gondos szándékait. Isten felelősséget érez irántad, és törődik veled, ezért Isten nagy bölcsességgel és nagyon módszeresen teszi ezeket a dolgokat, úgy, hogy teljes mértékben figyelembe vesz téged. Minden lépését rád való tekintettel teszi meg; minden lépés gondosan el van rendezve és meg van tervezve. Bár ez nincs összhangban az emberi elképzelésekkel, az emberek végső soron érezhetik Isten gondos szándékait.

Isten a legkevésbé sem gondatlan az emberek üdvösségének ügyét illetően, hanem gondos szándékai vannak, és az Ő szívének összes vérét ebbe a kérdésbe önti. Az emberek romlott lényegének leleplezése alapján, a különféle problémákról való beszélgetés révén Ő képessé teszi az embereket arra, hogy jobban megértsék a saját problémáikat és a saját természetlényegüket. Ezután Ő pozitív értelemben ellát téged, képessé téve arra, hogy megértsd, hogy mi az igazság és mi téveszme, mi helyes és mi helytelen, mik a pozitív dolgok és mik a negatív dolgok, majd fokozatosan rátérj a helyes útra. Látod, mindaz, amit Isten tesz érted, az üdvözítésed érdekében történik. Mindebből a megtestesült Isten által végzett munkából ítélve az Ő kiindulópontja, akár az emberi mivolta szemszögéből, akár az isteni mivolta szemszögéből nézve, összhangban van a Teremtőével. Ezért amikor ez a megtestesült Emberfia kapcsolatba lép és érintkezik veletek, Neki is ilyen a hozzáállása, és az a célja, hogy az Istenben való hit helyes kerékvágására tereljen és támogasson titeket az üdvösség útjára való lépésben. Így amikor beszélgetek és kapcsolatba lépek veletek, soha nem fordul elő olyan, hogy megpróbálok információt kicsalni belőletek. Ha felteszek nektek néhány kérdést, akkor egyszerűen csak kérdéseket teszek fel; sosem használom azt a módszert, hogy információt csalok ki belőletek, hogy olyan dolgok megtételére csábítsalak, amelyeket nem vagytok hajlandóak megtenni. Ez soha nem történik meg. Most már értitek? (Igen.) Másrészt Engem sosem érdekel, hogy titokban milyen nézeteitek vannak Rólam, és ezt sem gondolnám soha: „Amikor látjátok, hogy viszonylag alacsony vagyok, hogy átlagos a megjelenésem, és hogy így beszélek és ilyen a hangszínem, attól vajon elképzelések alakulnak ki bennetek? Milyen pozíciót foglalok el a szívetekben?” Sosem firtatom ezeket a dolgokat, és amikor érintkezem veletek, soha nem használok semmilyen módszert, hogy közvetetten megkérdezzem, hogyan láttok Engem; nem érdekelnek ezek a dolgok. Miért nem érdekelnek? Mert nem értékelem őket. Nemesnek, előkelőnek lenni, státusszal bírni, magas értékkel rendelkezni, egyedinek, nagyszerűnek és magasztosnak lenni – nem érdekelnek ezek a dolgok. Mit számít az, hogy valaki magasztos vagy sem? Mit helyettesíthet ez? Még ha egyáltalán nincsenek is elképzeléseitek Rólam, és teljesen engedelmesek is tudtok lenni Irántam, akkor mi van? Ez azt jelentené, hogy kevesebbet beszélhetnék vagy munkálkodhatnék, mint most? Ezek egyike sem helyettesíthet semmit. Ez természetesen másodlagos; a fő az, hogy Engem személy szerint nem érdekelnek ezek a dolgok. Nem tudom, miért nem érdekelnek; egyszerűen csak nem szeretek ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Amikor dolgokat teszek értetek, legyenek azok az életetekben lévő dolgok, vagy az életbe való belépéseteket érintő ügyek, vagy a rendeltetési helyeteket és jövőtöket érintő dolgok, és akár néhány szó kimondásával, akár konkrét dolgok megtételével jár, Én soha nem tűnődöm azon: „Van bárki is, aki mélyen hálás Nekem a színfalak mögött? Van bárki, aki hálakönnyeket hullat? Emlékszik bárki is a kedvességemre, hogy megtettem ezeket a dolgokat?” Én tényleg nem foglalkozom ilyen dolgokkal, és nem próbálok tudakozódni róluk. Egyrészt, amikor összegyűlök és beszélgetek veletek, soha nem kérdezek ezekről; másrészt, amikor a munkáról beszélgetek veletek, akkor sem kérdezek róluk. Bármelyik csapathoz is megyek, csak azt kérdezem: „Hogy vagytok mostanában? Vannak olyan problémák, amiket nem tudtok megoldani? Fel tudjátok fogni az alapelveket, amikor a kötelességeteket teszitek?” Csak ezekről a dolgokról beszélek. Nem érdekel, mekkora befolyással bírnak köztetek az Általam mondott szavak és az Általam megtett dolgok, hányan hálásak Nekem, hányan nem hálásak, vagy hogyan kellene javítanom ezen a munkán, hogy többen legyenek hálásak; Én nem teszem ezeket a dolgokat. Megtudom, hogyan halad a kötelességetek, és rámutatok a problémáitokra és eltéréseitekre és kijavíttatom veletek azokat, hogy jól végezhessétek a munkát. Ha egyesek hálátlanok vagy nem kérnek belőle, nem tehetek semmit; Én eddig tudok elmenni. A mindennapi életetekben minden Tőlem telhetőt megtettem, hogy elrendezzem a dolgokat nektek és segítselek benneteket. Ha néhány egyén elégedetlen, nem tehetek semmit; ez azért van, mert túl sok a személyes követelésük. Én csak ismételten hangsúlyozom, milyen alapelveket követ Isten háza, amikor ezt teszi, és milyen céllal teszi ezt, és ez elég. Amikor elmegyek egyes helyekre és látom, hogy némelyek beszélgetnek, arról beszélve, hogy mit mond és tesz Isten, azonnal elmegyek. Nem hallgatózom. Nem vagyok kíváncsi, és nem tűnődöm azon: „Mit mondtok Rólam? Rossz dolgokat beszéltek Rólam? Olyan dolgokat mondtok Rólam, amelyek elképzeléseken alapulnak? Ha így van, akkor minden lehetségest meg fogok tenni, hogy gyötörjelek és helyretegyelek téged.” Én nem csinálom ezeket a dolgokat; mondhattok bármit, amit csak szeretnétek. Isten megismerésének leckéjét hosszú időbe telik megtanulni; nem egyik napról a másikra történik meg. Akár elképzelések szennyezik be az Isten ismeretével kapcsolatos közléseiteket, akár az a ti valódi megértésetek, a helyes és helytelen kérdését nem érinti; csak azt érinti, hogy összhangban van-e az igazsággal. Ezért ha a közlésetek egy témában torzításokat tartalmaz, Én ki tudom javítani nektek azokat. Ha vannak elképzelések és képzelődések, beszélgethetünk róluk. Ha az, amit közöltök, teljesen helytálló és igazodik az igazsághoz, de egy kissé sekélyes, akkor csak szerezzétek meg a tudást fokozatosan.

Most már értitek ezt az aspektust, hogy Isten nem csal ki információt az emberekből? (Igen.) Nem csalni ki információt az emberekből azt jelenti, hogy amikor veletek beszélek és csevegek, azt egy hétköznapi ember pozíciójából teszem. Nem vagyok hatalmaskodó, sem lekezelő, és nem nyomlak el téged. A veled való érintkezésemben az az alapelvem, hogy becsületesen és szívből beszélgetek veled, csábítás nélkül és anélkül, hogy bármit kicsalnék belőled. Azaz nem állítok csapdákat neked, és nem mondok megtévesztő dolgokat. Csak arról van szó, hogy ha néhány dolog nem a fő témához tartozik, akkor lehet, hogy csak egy általános, összegző kijelentést teszek és továbblépek, nem beszélek túl konkrétan, de megtévesztő sem lesz, amit mondok. Vagyis az Általam mondott szavak nem csábítanak téged arra, hogy helytelen irányban gondolkodj, hogy bűnt kövess el, hogy elkorcsosulj, hogy elképzeléseket alakíts ki Istenről, vagy hogy félreértéseid legyenek Istennel kapcsolatban és tartózkodó legyél Istennel szemben, még kevésbé eredményezik azt, hogy kétkedő hozzáállás alakuljon ki benned az igazság némely aspektusa tekintetében. Abban, amit mondok, nincsenek ahhoz hasonló szavak, mint amit a Sátán mondott: „Nem feltétlenül fogtok meghalni” – ez a „nem feltétlenül” csábító természetű. Amikor Én beszélek hozzátok, nem használok semmi olyan csábító szót, mint az, hogy „nem feltétlenül”. Megnézhetitek és leellenőrizhetitek, hogy volt-e akár egy ilyen szó is mindabban a tartalomban, amit közöltem. Vannak bizonyos szavak, amelyek felől valószínűleg nem tudtok megbizonyosodni, vagy amelyeket nem tudtok teljesen megérteni, konkrétan az olyan szavak, mint a „talán” és a „lehet”. Lehet, hogy nem vagytok tisztában az alapelveimmel vagy okaimmal e szavak használatát illetően. Megvan az okom arra, hogy ilyen szavakat használjak. Azért teszem, mert az általunk közölt igazság különféle aspektusai nem egyfajta emberre irányulnak, és nem is egy bizonyos egyénre irányulnak, hanem mindazokra az emberekre irányulnak, akik követik Istent és elfogadják Isten szavait. Amint elhangzik az, hogy „az összes”, ez magában foglalja a mindenféle különböző ember állapotait. Vagyis ugyanaz a probléma sokféle, különböző körülmények között és különböző környezetekben lévő ember állapotait lefedi, ezért csakis a „talán” és a „lehet” használatával kifejezhető. Mit jelent az, hogy „talán” és „lehet”? Azt jelentik, hogy talán ebben az állapotban vagy, talán abban az állapotban vagy, talán ilyen környezetben vagy, vagy talán olyanfajta környezetben vagy. De ez a „talán” nem bizonytalanságot hivatott közvetíteni; inkább azt jelenti, hogy ami elhangzik, az csupán néhány emberre vonatkozik. Ezekben a szavakban, hogy „talán” és „lehet”, nincs benne a Sátán „nem feltétlenül haltok meg” kijelentésének csábító jelentése; azért használom e szavakat, hogy testre szabott közléssel lássalak el, segítve neked beazonosítani, hogy melyik állapot a tiéd és melyik környezetben vagy. Pontosan azért, mert Én az emberek oly sok csoportjával szembesülök, és mert az emberek különféle állapotai annyira összetettek, csak a „talán” és a „lehet” szavakat használva tudom kifejezni a dolgokat, és aztán engedem, hogy meglássátok, hová illetek be. Értitek ezt a problémát? (Igen.) Most, hogy értitek ezt a problémát, lépjünk tovább a következő témára.

Van egy másik téma azon a témakörön belül, hogy a megtestesült Isten nem csábítja az embereket, mégpedig az, hogy Ő nem uszítja az embereket – Ő soha nem fog uszítani téged arra, hogy megtegyél valamit. Az itt említett uszítás mögött igazságtalan, helytelen vagy téves dolgok, vagy gonosz tettek állnak, amelyek elkorcsosítanak téged, miattuk ellenállsz Istennek, vagy eltérítenek a helyes úttól. Amikor a megtestesült Isten beszél veletek, kapcsolatba lép és érintkezik veletek, illetve vezet titeket, az Általa mondott szavak és az Általa végzett munka mind arra irányulnak, hogy Isten elé és a helyes útra vigyenek titeket. Minden szó, amit Ő mond, azért van, hogy jobban megérthessétek a tények igazságát, képesek legyetek a helyes nézőpontból és álláspontból megismerni az embereket, eseményeket és dolgokat, valamint képesek legyetek pontosabban megérteni Isten szándékait és az Isten által megkövetelt normákat. Isten egyetlenegy szót sem azért mond, hogy Istennek való ellenállásra uszítson titeket, vagy arra, hogy elmenjetek és harcoljatok a Sátánnal, értelmetlen áldozatokat hozva. Ami azt illeti, hogy az embereknek miként kell bánniuk Istennel, Isten szándéka az, hogy az emberek képesek legyenek alávetni magukat Neki és egy teremtett lény szemszögéből bánni Vele. Bármilyen dolgokkal is találkozik valaki, mindenekelőtt olyan hozzáállással kell rendelkeznie, hogy elfogadja ezeket Istentől és egy teremtett lény szemszögéből aláveti magát Istennek. Ez a nagy összképet tekintve értendő; természetesen ez a cél az összes Általam kimondott szó és az Általam tőletek megkövetelt alapelv mögött is. Ami azt illeti, hogy miként bántok a Sátánnal, a világgal, a titeket üldöző ellenséges erőkkel és bárki mással, aki üldöz titeket, Én azt az alapelvet követelem meg tőletek, hogy bölcsességet használjatok abban, ahogyan bántok velük. Pont ahogy az Úr Jézus mondta: „Legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!” (Máté 10:16). Úgy kell alávetned magad Istennek, mint a galambok, és a kígyók bölcsességével kell bánnod ezzel a világgal, azokkal, akik ellenségesek veled, a gonosz emberekkel, a nagy hatalmú ellenséges erőkkel és az Istennel szemben ellenséges, hatalmas rezsimekkel. Gyakorlatiasabb értelemben, azzal kapcsolatban, amikor gonosz emberekkel és antikrisztusokkal találkozik valaki a gyülekezetben, vagy amikor külső ellenséges erőkkel néz szembe, közöltünk néhány konkrétabb bölcsességet és velük való bánásmódot. Ezek a velük való bánásmódok és a gyakorlás konkrét alapelvei egyrészt segítenek neked pontosabban tudni, hogy miként cselekedj és milyen alapelveket tarts be ahhoz, hogy összhangban legyél Isten szándékaival, ami fontos. Másrészt ezek arra hivatottak, hogy megóvjanak titeket – hogy gondoskodjanak a személyes biztonságotokról, és megóvjanak titeket attól, hogy kísértésbe essetek, hogy a Sátán csábítson titeket, a Sátán rajtakapjon titeket, és a Sátán zsákmányul ejtsen titeket, valamint attól is, hogy nehéz helyzetekbe kerüljetek, negativitásba és gyengeségbe zuhanjatok, és hiányozzon belőletek az Isten követéséhez szükséges hit, annak eredményeként, hogy ellenséges erők zaklatnak és irányítanak titeket – röviden, hogy minden lehetséges módon megvédjenek titeket. A célom azzal, hogy megtanítalak titeket bölcsnek lenni és megtanítalak titeket az útra, amelyen járnotok kell, az, hogy képessé tegyelek titeket szilárdan ragaszkodni a saját helyetekhez, sikeresen, megfelelő színvonalon teljesíteni az Isten által rátok bízott kötelességet, és megfelelően járni ezt az utat. Ha kísértésbe esel, különféle veszélyes helyzetekbe kerülsz, vagy a Sátán csapdába ejt vagy bekerít, vagy nehéz helyzetekkel vagy életveszéllyel szembesülsz, akkor nem lesz könnyű teljesítened azt a kötelességet, amit Isten rád bízott, és az igazságra törekedned az üdvösség eléréséhez. Az, hogy elérheted-e az üdvösséget, ismeretlen tényező lesz, egy nagy kérdőjel – ez problémává válik majd számodra. Így hát azt mondom nektek, hogy legyetek szelídek, mint a galambok, és okosak, mint a kígyók. Nagyon fontos olyan okosnak lenni, mint a kígyók; ez képessé tesz arra, hogy bölcsességgel és alapelvekkel kezeld a különféle gonosz embereket, antikrisztusokat, a különféle téveszméket és eretnekségeket, valamint a téged üldöző és elnyomó különféle erőket, hogy biztonságosan és sikeresen eljuthass az út végére, és legyen reményed az üdvösség elérésére. Így általánosságban, amikor Isten háza olyan ügyekkel találkozik, amelyek a külvilággal való foglalkozást érintik, talál majd néhány bölcsességgel és a való életben szerzett tapasztalattal rendelkező testvért, hogy ők kezeljék ezeket. Ami a fiatalokat és kis érettségűeket illeti, vagy azokat, akik ostobák és nem szereztek tapasztalatot a való életben, vagy akár néhány zavarodott embert, nem bátorítjuk őket, hogy menjenek és ilyen dolgokkal foglalkozzanak, és Isten háza sem rendezné úgy, hogy ezt tegyék. Némelyek kívülről egészen bátornak és rátermettnek tűnnek, de valójában nincs bölcsességük. Hogy hívják azt, ha valakinek nincs bölcsessége, de meglehetősen bátor? Meggondolatlan cselekvésnek hívják; köznyelven ez forrófejűség. Ha egy ilyen ember elmegy, hogy a külvilággal való foglalkozást érintő ügyeket kezeljen, biztosan problémák fognak felmerülni. Tehát, amikor ezekkel a külvilággal való foglalkozással járó ügyekkel találkozunk, ha szükséges, hogy a gyülekezet elvégezze ezt a munkát, megtaláljuk a megfelelő embereket, hogy elvégezzék. Ez a megközelítés nagyon jó. Akár a Szentlélek által használt emberről van szó, akár Rólam, mi soha nem rendezzük úgy, hogy az utcára menjetek tüntetni és tiltakozni, még kevésbé követeljük meg valaha is tőletek, hogy politikai jogok képviseletével foglalkozzatok vagy bizonyos fajta híres embereknek hirdessétek az evangéliumot; Isten háza soha nem teszi ezeket a dolgokat. Tudsz arról, hogy Isten háza valaha is ilyen munkaelrendezéseket csinált volna? (Nem.) Még az evangélium hirdetése esetében is a valláson belül azoknak hirdetik, akik szomjaznak az igazságra; nincs szükség figyelmet fordítani azokra a farizeusokra és azokra, akik jóllaknak kenyérrel. Isten háza soha nem uszít titeket arra, hogy kockázatokat vállaljatok, és nem hagyja, hogy kísértésbe vagy a Sátán csapdájába essetek; vagyis nem lök bele titeket egy tüzes verembe, hanem minden lehetségest megtesz, hogy megóvjon titeket az Isten háza számára jelenleg elérhető képességekkel és erőforrásokkal. Látjátok, hát nem így teszi a dolgokat Isten háza? (De igen.) Például, ha tűz gyullad ki egy helyen, akkor fel kell hívnotok a tűzoltóságot, hogy eloltsák a tüzet, a testvéreknek pedig gyorsan el kell hagyniuk a helyiséget; biztonságosabb hagyni, hogy a szakmabeliek végezzék a tűzoltó munkát. Ez azért van, hogy megóvjon titeket attól, hogy kockázatokat vállaljatok, kísértésbe essetek, és a Sátán tőrébe essetek. Hasonlóképpen, ami a gyülekezetben megjelenő különféle negatív alakokat illeti, amilyenek például az antikrisztusok, a gonosz emberek és az álhívők, Isten engedi meg nekik, hogy megjelenjenek. Azért beszélgetek veletek, hogy segítsek nektek megtanulni felismerni őket, utána megtanítsam nektek, hogy mely módszerek használatával bánjatok velük, végül pedig Isten háza adminisztratív rendeleteket hoz arról, hogy miként kell kezelni ezeket az embereket, fajtánként osztályozva őket, és – miután világosan meg lettek különböztetve az antikrisztusok, a gonosz emberek, az álhívők és azok, akik bomlasztanak és zavart keltenek – kisöpörve őket, hogy nyugodt lélekkel végezhessétek a kötelességeteket. Mondjátok meg Nekem, hogy végzi Isten háza ezt a munkaelemet? (Jól végzi.) Miután ez a munka jól el lett végezve, nincs már más, aki bomlaszt és zavart kelt a különféle országok gyülekezeteiben, és a gyülekezeti élet békéssé válik. Amint ki lettek takarítva a gonosz emberek, a gyülekezet azonnal békéssé válik. A legtöbb ember szíve megnyugszik, normálisan tudnak gyülekezni, a gyülekezeti élet rendje normálissá válik, és a különféle munkákat is normálisan el lehet végezni. Akkor hát ilyen szempontból nézve van hatalma az igazságnak Isten házában? (Igen.) Isten háza azért végzi ezt a munkát, hogy lehetővé tegye az emberek többségének, akik hajlandóak az igazságra törekedni, akik el tudják fogadni az igazságot, és akik némi komolysággal állnak a kötelességükhöz, hogy nyugodt lélekkel tegyék a kötelességüket, hallgassanak prédikációkat, és törekedjenek az igazságra – ez a gyülekezet munkájára vonatkozik. Ezenkívül, ami Engem illet, amikor érintkezem veletek és ügyeket kezelek, vajon mindaz, amit figyelembe veszek veletek kapcsolatban, nem azért van, hogy a legjobban megóvjalak titeket? (De igen.) Uszítottalak titeket, hogy azokat a dolgokat tegyétek, amiket a gonosz emberek tesznek, vagy azt az utat járjátok, amelyen a gonosz emberek járnak? (Nem.) Egyrészt ellátlak titeket az igazsággal, hogy megérthessétek az igazságalapelveket, átlássatok a dolgokon, felismerjétek az emberek különféle fajtáit, bölcsességgel kezeljétek a különféle gonosz embereket, és távol maradjatok tőlük. Másrészt pedig, amikor veszélyes dolgokkal találkoztok, elmondom nektek, hogy miként kezeljétek őket. Elmondom nektek, hogy – az Isten vezényléseinek való alávetettség alapjára építve – miként kerüljétek el azt, hogy a Sátán kísértésébe és csapdájába essetek, és elmondom nektek, hogy ne legyetek ostobák, és hogy maradjatok távol és kerüljétek el, amikor olyasmit láttok, ami szerencsétlenséghez vezet. Én soha nem bujtalak fel, uszítalak vagy bátorítalak titeket arra, hogy veszélyes helyekre menjetek; inkább azt mondom nektek, hogy ha a jelenlegi városotok veszélyes és ott üldözni fognak titeket, akkor másik városba kell menekülnötök. Látod, ily módon nincs vajon egy gyakorlási utad? (De igen.) Én sosem mondtam ezt: „A KKP annyira elnyom és nyomorgat minket, és ez az emberiség annyira elvetemült, hogy nem tud elfogadni minket, ezért harcolnunk kell velük! Menjetek ki tüntetni az utcákra szlogenekkel és transzparensekkel, és leplezzétek le e világ sötétségét és gonoszságát!” Soha nem mondtam ilyen dolgokat, és arra sem kértelek titeket soha, hogy tegyétek meg ezeket a dolgokat. Pusztán abból a célból mondtam annyi mindent, hogy segítsek nektek elfogadni az igazságot és törekedni rá, és azt is gyakran mondom nektek, hogy bárhol is éltek, szabálykövető módon kell viselkednetek, kötelességtudóan kell tennetek a dolgokat, be kell tartanotok a törvényt, és nem szabad hagynotok, hogy a nem hívők rajtakapjanak titeket vagy bajt okozzanak. Mi nem veszünk részt a nem hívők politikájában, és nem haragítjuk magunkra egyik kormányt sem. Csak tesszük a kötelességünket – jól végezzük azt, és úgy fejezzük be azt a munkát, amit el kell végeznünk, hogy nem hívjuk fel magunkra a figyelmet, jó tanúságot téve Isten mellett. Ez a legfontosabb dolog; nem szükséges bármi mással foglalkoznunk. Hát nem ez az, amit mondtam nektek? (De igen.) Nem azért igyekszünk megismerni ezt a világot, megismerni a gonosz irányzatokat és megismerni a romlott emberiség romlott lényegét, hogy az árral szemben ússzunk, vagy szembeszálljunk bármely országgal vagy kormánnyal, hanem azért, hogy jobban megérthessük az igazságot és még jobban megbizonyosodhassunk arról, hogy Isten szavai az igazság. E dolgok megismerésének célja az, hogy az ember képes legyen alávetni magát Istennek, a helyes útra lépni és elfogadni Isten üdvösségét. A világ sötétségének semmi köze hozzánk – búcsút mondtunk neki, ugye? Tisztában vagytok ezzel az aspektussal, hogy Isten nem uszítja az embereket? (Igen.) Elsősorban azért beszélgetek veletek erről az aspektusról, hogy Isten nem uszítja az embereket, hogy elmondjam nektek: mindabban, amit tesztek, világosan tudnotok kell, hogy mik a cselekedeteitek alapelvei. Mindabban, amit tesztek, ne támaszkodjatok a forrófejűségre vagy egy pillanatnyi bátorságra, hogy harcoljatok az emberekkel vagy magyarázatot követeljetek; hanem alapelvekkel kell rendelkeznetek mindenben, amit csináltok, és igyekeznetek kell követni Isten útját, igyekeznetek kell az igazságalapelvekkel és Isten szándékaival összhangban cselekedni, és Isten szándékaival összhangban kell cselekednetek. Világos számotokra ez az aspektus? (Igen.) A megtestesült Isten tettei és megnyilvánulásai nem arra szolgálnak, hogy uszítsanak titeket; ez is egy olyan aspektus, amit tudnotok kell. Természetesen azután, hogy tudást nyertek erről, biztosabbnak kell lennetek abban, hogy melyik úton kell járnotok és mely utat kell követnetek, ahelyett, hogy csak doktrinális tudásotok lenne róla és annyiban hagynátok a dolgot.

Azon a témakörön belül, hogy a megtestesült Isten nem csábítja az embereket, van egy másik konkrét megnyilvánulás, mégpedig az, hogy Ő nem bujtja fel az embereket. Vannak hasonlóságok aközött, hogy nem bujtja fel és hogy nem uszítja az embereket. Nem fogok belemenni ezekbe a hasonlóságokba, de röviden beszélni fogok a különbségekről. Amikor a gyülekezetben megkülönbözteted a különféle embereket – ami az antikrisztusok, gonosz emberek és az Isten házának munkáját akadályozó és megzavaró különböző emberek felismerésével kapcsolatos –, akkor egyrészt tisztán kell látnod ezeknek az embereknek a jellemét és el kell utasítanod ezeket az embereket. Ezenkívül Isten házának megvannak a megfelelő útjai ezen emberek kezeléséhez. Amit leginkább tennetek kell, az az, hogy megismeritek a különféle emberek romlott lelkületeit és romlott lényegét, és képesek lesztek megismerni az emberek lényegét. Miután megismered e dolgokat, nem szabad ilyen típusú embernek lenned, nem szabad olyan dolgokat tenned, és azokat az állapotaidat és megnyilvánulásaidat is fel kell ismerned és el kell engedned – ahogy a tetteid mögött álló konkrét szándékokat, indítékokat és nézőpontokat is –, amelyek ugyanolyanok, mint az övéik. Az ilyen emberek megkülönböztetésének a célja nem az emberek egyik csoportjának felbujtása, hogy támadják meg az emberek egy másik csoportját, és nem is az, hogy pártoskodó harcokba bocsátkozzanak; világos ez a pont? (Igen.) Látod, amikor formális összejövetelek során az antikrisztusok és gonosz emberek némelyik viselkedéséről és megnyilvánulásáról beszélünk, soha nem említjük az emberek nevét; csupán az ilyen emberek megnyilvánulásait említjük, majd leleplezzük és boncolgatjuk egyes viselkedésformáiknak és a nézőpontjaiknak a lényegét, végül pedig jellemezzük, hogy mi az ő lényegük. Ami a közlés szándékát és célját illeti, az az, hogy segítsen képesnek lennetek a Sátán igazi arcának és a Sátán lényegének megismerésére és tisztán látására, és hogy segítsen tisztábban felismernetek, hogy Isten milyen fajta embereket szeret, és melyik fajtát utálja. Ezenkívül, ami személyesen titeket illet, az a cél, hogy segítsen felismernetek, hogy melyik úton helyes járni. Óvatosnak kell lennetek azokkal a fajta emberekkel, akiket Isten nem kedvel, el kell utasítanotok azokat a helytelen módokat, ahogy teszik a dolgokat, és a téves gondolataikat és nézeteiket is el kell engednetek. Eleve nem azzal a céllal beszélgetünk ezekről a problémákról, hogy felbujtsunk titeket arra, hogy megtámadjátok az ilyen embereket. Még akkor is, ha a beszélgetés révén az emberek tisztánlátásra jutnak velük kapcsolatban, idegenkedni kezdenek tőlük a szívükben, és képessé válnak elutasítani őket és nem érintkezni velük, azzal, hogy így beszélgetünk, nem bujtjuk fel az embereket semminek a megtételére. Vagyis az ezekről a problémákról és témákról való beszélgetésnek semmi köze nincs az emberek gyötrését célzó kampányokhoz, sem azokhoz a párt- és frakcióharcokhoz, amelyekkel a nem hívő világban találkozhattok. Az emberek a hatalom, a vágy, és a személyes érdekek okán elegyednek frakcióharcokba. Mi viszont azért beszélgetünk így, azért leplezünk le és különböztetünk meg így néhány embert, hogy te jobban megérthesd az igazságot. Az ilyen beszélgetés célja az, hogy Isten elé hozzon téged, és rávegyen arra, hogy a helyes úton járj, felismerd, hogy mik a pozitív dolgok és mik a negatív dolgok, és hogy ezen a dolgon keresztül fejleszd a helyes és helytelen megkülönböztetésére való képességedet. Azt a személyt illetően, aki az ilyen beszélgetés révén lelepleződik: ha képes bűntudatot érezni és bűnbánó szíve van, akkor függetlenül attól, hogy az emberek elfogadják-e őt, Isten elfogadja őt. Mit jelent az, hogy Isten elfogadja őt? Azt jelenti, hogy Isten elfogadja a bűnbánatát; ha bűnbánatot tart, Isten nem fogja elítélni. De elég ritka, hogy az emberek bűnbánatot tartsanak, igaz? (Igen.) Ha gonoszságot tettek és vannak vétkeik, nekünk is segítenünk kell őket. Nem írhatjuk le teljesen az ilyen embert, nem dönthetjük el, hogy ő reménytelen és nem kaphat több esélyt, és nem takaríthatjuk ki az egyházból; soha nem vettünk fel ilyen hozzáállást. Isten háza létrehozott teljes munkaidős gyülekezeteket, részmunkaidős gyülekezeteket, hétköznapi gyülekezeteket és B csoportokat; hacsak el nem érik az emberek azt a pontot, amikor már teljesen reménytelenek, fognak kapni lehetőségeket a megtérésre. Még amikor sok ember megnyilvánulásai ugyanolyanok voltak, mint az antikrisztusok és a nagy vörös sárkány megnyilvánulásai – vagyis ugyanolyan fajta megnyilvánulások –, ezeket az embereket sem takarítottuk ki közvetlenül. Az egyetlen kivételt azok az antikrisztusok jelentik, akiknek a körülményei kimondottan súlyosak, akik sok testvért félrevezettek, és akik olyan veszteségeket okoztak a gyülekezet munkájának, amelyek túl súlyosak ahhoz, hogy pénzben mérni lehessen – az ilyen emberek egyenesen antikrisztusként vannak jellemezve és ki vannak közösítve. Ezen a legsúlyosabb helyzeten kívül mindenki másnak lehetőségeket adunk a bűnbánatra, és nem jellemezzük őket egyenesen úgy, mint akik el fognak veszni. Azért adunk nekik lehetőségeket, mert mindenki most először fogadja el Isten utolsó napokban végzett munkáját – nem arról van szó, hogy sok éven át megtapasztalták Isten munkáját, olyan sok prédikációt meghallgattak, és sok vétket követtek el, és még mindig lehetőségeket kapnak. Ehelyett miről van szó? Arról, hogy nagyon sokan most először követnek el gonoszságot, vagy akaratlanul teszik azt, vagy valamilyen más okok állnak a cselekedeteik mögött. Nem számít, hány ok van, a tényleges helyzetnek megfelelően valójában nem kellett volna gonoszságot tenniük. Isten háza azonban továbbra is ad haladékot az embereknek lehetőségeket ad nekik a megtérésre, és újra és újra megfigyeli megnyilvánulásaikat. Vannak, akik nem tartanak bűnbánatot, miután gonoszságot tesznek, ezért őket a teljes munkaidős vagy részmunkaidős gyülekezetekből hétköznapi gyülekezetekbe vagy B csoportokba küldik. Ha a B csoportban sem térnek meg, továbbra is gonoszságot művelnek és zavart keltenek, végül ki lesznek takarítva az egyházból. Bárki, aki kitakaríttatik, azért takaríttatik ki, mert mindenféle gonosz tetteket követett el és sok éven át nem mutatott semmilyen megbánást. Csakis magukat okolhatják azért, hogy nem fogadták el az igazságot, mert Isten háza számos lehetőséget adott nekik a megtérésre és ők nem becsülték meg ezeket, hagyták mindet elillanni; senki mást nem okolhatnak. Röviden, mi a célom azzal, hogy ezekről a dolgokról beszélek? Nem számít, melyik embereket különböztetjük meg vagy kezeljük, nem azzal a céllal teszünk így, hogy felbujtsuk az embereket, hogy felkeljenek és gyötörjék őket, és nem is azzal, hogy felbujtsuk őket, hogy frakciós vagy bandaharcokba elegyedjenek. Ehelyett az a cél, hogy segítsünk az embereknek megtanulni tisztán látni, átlátni a különféle emberek lényegén, utána pedig kiszabni a megérdemelt büntetést és megtorlást a gonosz emberekre, hogy azok, akiket sérelem ért – miután tanúi voltak ezen emberek gonosz tetteinek –, levonhassák a tanulságot, tudják, hogyan különböztessék meg az embereket, és megértsék az igazság egy aspektusát. Ezért amikor egyes gonoszságot művelő emberek konkrét megnyilvánulásairól beszélgetek veletek, az nem azért van, hogy felbujtsalak titeket arra, hogy gyűlöljétek őket, és aztán megnyerjelek titeket, hogy jobban higgyetek és bízzatok Bennem; nem ez a célom. Ráadásul az, amit veletek közlök, csupán az általuk külsőleg mutatott módjai annak, ahogyan ők teszik a dolgokat; sok olyan konkrét megnyilvánulásukról, amelyek titokban történnek, nem beszéltem nektek. Bár néha, amikor néhányatokkal beszélgetek és ez a téma felmerül, egy kicsit többet mondok. A célom akkor sem az, hogy felbujtsalak téged, vagy elérjem, hogy felkelj és megbélyegezd őket, hanem hogy segítsek neked megtanulni, hogy az igazsággal összhangban tisztán lásd az embereket, és tudd, hogy pontosan mik Isten házának alapelvei az emberek kezelésére. Isten házának az emberek kezelésére vonatkozó alapelvei méltányosak és igazságosak; nem az emberek gyötréséről szólnak – az Én célom az, hogy segítsek neked megérteni ezt a szívedben. Így, még ha fel is hozok konkrétabb részleteket, nem azért teszem, hogy felbujtsalak téged; ha valóban tisztán látod azt a személyt, aki lelepleződik éppen, akkor az elég neked. Némelyek, akik nagyon forrófejűek, mindig harcolni akarnak. Azt mondom, ez nem helyénvaló – kezeld az ügyeket pártatlanul, és alapelvek szerint bánj az emberekkel; nem szükséges harcolni. Ha valaki megtért, megbocsátunk neki és testvérként kezeljük. De ha még mindig a legkisebb megbánás nélkül kitart azokban a helytelen módokban, ahogy eredetileg tette a dolgokat, és még mindig igazolni és tisztázni próbálja magát, minden alkalommal vitatkozva, sőt, még ítéletet is mond és dolgokat híresztel az emberek háta mögött, akkor ellenségként kezeljük őt, soha nem lépünk kapcsolatba vele, és soha nem engedjük őt belépni a gyülekezetbe. Helyénvaló ezt tenni? (Igen.) Az elejétől a végéig, a dolgok tevésének mindezen módjaiban nem látjátok hát, hogy minden lépés az igazságalapelveket követi, és hogy az emberek a helyes alapelvek szerinti bánásmódban részesülnek? E megközelítések bármelyikét is emberi akarat formálja? Forrófejűségre támaszkodnak ezek? (Nem.) Játszanak itt bármi szerepet az érzelmek vagy az érzések? (Nem.) Előfordul valaha is, hogy az emberek gyötrése a felvett hozzáállás? Valaha is az a lényeg, hogy valaki státuszát, az egyház hírnevét, valakinek a méltóságát, vagy az Én saját méltóságomat vagy imázsomat védjék? (Nem.) Soha nem ez a helyzet.

Nem számít, hogy éppen milyen emberrel vagy melyik egyénnel foglalkozunk, mi úgy kezeljük az illetőt, hogy átadjuk az ügyet a gyülekezetnek, amely alapelvek szerint fogja kezelni őt. A legtöbb esetben a döntéshozó csoportok testvérei azok, akik részt vesznek ezekben az ügyekben. Ha több testvérnek kell részt vennie, akkor az ügy több gyülekezetvezetőhöz vagy testvérhez kerül elküldésre különböző gyülekezetekben, hogy világos megértést kaphassanak róla, majd szavazzanak és kifejezzék a nézőpontjaikat. Végül a testvérek eldöntik, hogyan kell kezelni ezt a személyt. Ez a hatalom át lett adva a gyülekezetnek és a testvéreknek; bárhogy is kezeli a gyülekezet, az a ti döntésetek szerint fog történni. Mely alapelvek szerint kezelik akkor a testvérek a különféle embereket? Az emberek azon alapelvek szerint méretnek meg, amelyekről Én és a Szentlélek által használt ember mindezen évek folyamán beszéltünk. Miután kezelve lett a dolog, jelentitek majd a történteket a Fennvalónak. Vetek majd rá egy pillantást, és a Szentlélek által használt ember is vet rá egy pillantást; mindketten át fogjuk nézni. Néha azt látom, hogy viszonylag megfelelően kezeltétek a helyzetet, néha pedig az eredménye annak, ahogy kezeltétek, nem igazán egyezik meg az eredeti szándékommal. Bizonyos egyének esetében a kezelésük eredménye súlyosabb, mint amire Én gondoltam, másoknál pedig az eredmény természetesen enyhébb annál, mint amire gondoltam. Mindazonáltal Én soha nem teszek javaslatokat; tisztelem a döntéseiteket és átadom ezt a hatalmat nektek és a gyülekezetnek. Mi az oka annak, hogy átadom nektek? Oly sok éven át hallgattátok a prédikációkat és közléseket – úgy hiszem, hogy többségeteknek megvan a mércéje ahhoz, hogy felmérje a gonosz embereket és azoknak a gonosz tetteit, akik ártanak Isten háza érdekeinek és a testvérek érdekeinek. Azt illetően, hogy miként kell kezelni ezeket az embereket, az emberek több mint nyolcvan százalékának kellene, hogy legyen egy mérleg a szívében, és tudnia kellene, hogyan mérje fel és kezelje őket megfelelően. Még ha vannak is enyhe eltérések abban, ahogy némely gyülekezetvezető és munkás kezeli őket, az általános irány nem lesz téves; ez biztos. Min alapul ez? Azon a tényen alapul, hogy megértettétek a hozzátok intézett szavaimat és azokat a nézőpontokat, amelyeket mindezen évek során tanítottam nektek és amelyekkel elláttalak titeket; tudjátok, mit tegyetek, és Én hiszek bennetek. Ezért hát, ezekből a helyzetekből ítélve, nem számít, hogy Isten háza milyen fajta ember megnyilvánulásairól beszél és milyen ember megnyilvánulásait leplezi le, vagy hogy milyen fajta személyt kezel, annak egyáltalán semmi köze nincs ahhoz a fajta felbujtáshoz, amelyre a nem hívő világban utalnak. Bármilyen fajta személyt vagy bármelyik egyént vonja felelősségre Isten háza, az ilyen felelősségre vonás soha nem egy kampány; hanem a gonosz emberek, akik gonoszságot tesznek, ellenállnak Istennek, és ellenszegülnek Istennek, óhatatlanul fel lesznek fedve. Ez elkerülhetetlen eredmény. Ezenfelül Isten szemszögéből Isten rendszeresen leckéket és környezeteket alakít ki minden olyan embernek, aki az igazságra törekszik, és mindenkinek, aki követi Istent. Ez egy lehetőség számodra, hogy megismerd Isten munkáját és felismerd a gonosz embereket, és ez egyben annak a módja is, hogy ismételten gyakorold azokat az igazságokat, amelyeket felfogtál és megértettél. Elfogadni dolgokat Istentől leckék megtanulását jelenti; ez ennyire egyszerű. Ezek a helyzetek kiváló lehetőségek számodra, hogy tanulságokat vonj le és felismerd a gonosz embereket. Ha Isten nem helyezte volna eléd ezeket a gonosz embereket és antikrisztusokat, és nem engedné, hogy a saját szemeddel lásd, hogyan művelnek gonoszságot és állnak ellen Istennek ezek a gonosz emberek, akkor ezek a szavak, amelyeket az évek során közöltem a gonosz emberek és az antikrisztusok felismeréséről, talán csak egyfajta doktrínák lennének a számodra. Úgy éreznéd, hogy nincs senki a gyülekezetben, aki annyira gonosz, és a szívedben ezeket a szavakat mindig kérdőjel követné. Bár nem tagadnád ezeket a szavakat, mindig egyfajta doktrínaként kezelnéd őket. De ha megjelenik néhány gonosz ember és antikrisztus, és valódi példák fordulnak elő, valóban fel fogod ismerni: „Így bánik hát a Sátán Istennel. Szóval a Sátán és az antikrisztusok ennyire idegenkednek az igazságtól és ennyire gyűlölik az igazságot. A Sátán és az ördögök tehát ilyen elvetemültek, csalárdak és kapzsik, és így ellenállnak Istennek. Isten azt mondja, hogy a Sátán soha nem fogadja el az igazságot, és hogy a Sátán idegenkedik az igazságtól és gyűlöli az igazságot; most már láttam ezt. Ezek a gonosz emberek és antikrisztusok megrögzötten hazudnak. Még akkor is vitatkozni próbálnak, amikor a tények ott vannak a szemük előtt; ők tényleg élő sátánok! A sátánok valóban soha nem változtatják meg a természetüket!” Isten csak azért alakítja ki ezeket az embereket, eseményeket és dolgokat, hogy segítsen neked tanulságokat levonni. Világos ez a pont? (Igen.) Ezért, függetlenül attól, hogy Isten háza mely embereket takarítja ki és kezeli, és függetlenül attól, hogy mely embereket leplezi le és különbözteti meg, ennek természete eltér a világ bármely csoportja vagy ereje belső küzdelmeinek vagy kampányainak természetétől. Ezeket az Isten házában történő dolgokat legalábbis mind Isten vezényli. Amikor eljön az idő, Isten kialakítja ezeket a környezeteket, hogy a gonosz emberek előjöhessenek és felléphessenek, majd felfedi és leleplezi őket, hogy Isten népe tanulságokat vonhasson le. Amikor Isten népe látja ezeket a dolgokat megtörténni, beszélgetnek róluk. A beszélgetés révén mindenki egyre több tudást és tisztánlátást nyer, és egyre inkább úgy érzi, hogy a gonosz emberek nem szeretik az igazságot, sőt, idegenkednek is az igazságtól és gyűlölik az igazságot, és hogy ők élő sátánok. Most tisztán látják a gonosz emberek természetlényegét, mert vannak valódi példák. Minden, amit Isten háza tesz ebben a tekintetben, az, amit egész választott népének meg kell tapasztalnia az emberek Isten általi üdvözítésének folyamatában. Egészében nézve mindezt Isten vezényli, tehát ez nem kampány. Amikor ezek a dolgok megtörténnek, a hozzátok intézett szavaim ugyanazok, mint bármely más nektek szóló prédikáció vagy közlés – egyfajta ellátás. Vagyis Isten kialakít egy ilyen ügyet a nagyobb környezeten belül – és Én milyen szerepet játszom itt? Én csupán segítő kezet nyújtok nektek. Amikor nincs világos nézetetek vagy tudásotok erről az ügyről, akkor közlöm az igazságot, hogy segítselek titeket, tanáccsal lássalak el, és útjelzőket adjak nektek. Milyen útjelzőket adok? Olyanokat, amelyek képessé tesznek titeket arra, hogy tisztán felismerjétek az aktuális ügy középpontját és ennek a problémának a lényegét. Néhány egyszerű támponttal és rávezetéssel azonnal tisztánlátást nyertek és tudjátok, mi történik. Csupán ezzel a kis segítséggel könnyedén átmentek azon a próbán, ami elé ez az ügy állított, pontosan úgy, ahogy szerettétek volna, és kielégítő választ adtok Istennek. Felismeritek a gonosz személyt, többé már nem imádjátok őt, többé nem téveszt meg titeket, és többé már nem hiszitek el az ördögi szavakat, amiket mond. Világos ismeretetek van róla: megrögzötten hazudik, soha nem fogadja el az igazságot, és ő egy ördög. Ez a pont véglegesítve lett. Korábban eléggé imádtátok őt és úgy éreztétek, ő olyasvalaki, aki őszintén akarja Istent. Most már tisztán látjátok őt, és megállapítottátok, hogy ez a fajta ember nem érheti el az üdvösséget, és hogy az ilyen ember Isten ellensége. Nem számít, mi történik a gyülekezetben vagy milyen dolgok történnek a munkátokban, mindazzal a munkával, amit végzek, és mindazokkal a szavakkal, amiket mondok, egyszerűen csak folyamatosan húzlak és vonlak titeket Magammal, minden Tőlem telhetőt megteszek, hogy Isten elé és a helyes útra vigyelek titeket, és segítsek megértenetek és elnyernetek az igazságot, hogy többé ne legyetek ostobák és vakok, és többé ne hagyatkozzatok a forrófejűségre és ne ragaszkodjatok a régi elképzeléseitekhez abban, ahogy bármelyik embert, eseményt vagy dolgot megközelítitek. Bármilyen eredményeket is hoz létre bennetek végül a beszédem szándéka és célja, röviden, Nekem csak egy célom és irányom van, mégpedig az, hogy Isten elé hozzalak és képessé tegyelek titeket arra, hogy elfoglaljátok a teremtett lényként titeket illető helyet. Ez tehát nem felbujtás. A felbujtás magában foglalja az emberi akarat cselszövéseit és céljait, elérve, hogy mások vállaljanak kockázatokat, hogy az ember a színfalak mögött elérje a saját céljait. Tehát az, amit Én teszek, az a ti felbujtásotok? (Nem.) Amikor elnyertétek az igazságot és megtanultatok néhány leckét, elégedett vagyok; nincsenek egyéb szándékaim. A saját önző érdekeim miatt teszem ezt? (Nem.) Épp ellenkezőleg, fáradhatatlanul árat kell fizetnem, gondolkodnom kell, és hosszasan kell beszélgetnem veletek, minden lehetségest megtéve, hogy az összes kulcsfontosságú pontot világosan elmagyarázzam nektek. Például, ha egy adott ügy tíz kulcsfontosságú pontot érint, és ezek közül kihagyok hármat vagy ötöt, akkor sok mindenről lemaradtok. Ha csak röviden beszélek erről a tíz kulcspontról, akkor a gyenge kaliberű emberek még kevesebbet nyernek majd; ahhoz, hogy a jó kaliberű emberek nyerjenek valamit, ezekről a pontokról is világosan kell beszélgetni, a gyenge kaliberű embereknek pedig többszöri beszélgetésre van szükségük róla ahhoz, hogy megértsék. Ezért világosan kell elmagyaráznom mind a tíz kulcsfontosságú pontot, hogy amikor mindenki megoszt dolgokat és kommunikál egymással az összejövetelek alatt, fokozatosan mindegyiket elnyerjék. Isten háza egy nagy család. Egy ember sem tudja egymaga teljesen megenni és meginni az összes igazságot. Mindenkinek meg kell osztania dolgokat egymással; mindig imádkozva olvassatok, osszatok meg dolgokat és beszélgessetek egymással. Csak így érthettek meg több dolgot és így érthetitek meg őket átfogóbban. A gyülekezeti élet tehát nélkülözhetetlen, és úgy sem boldogulhattok, ha nem beszélgettek és nem osztjátok meg a dolgokat egymással. Lehet, hogy az adott pillanatban hármat vagy ötöt nyertél el abból a tíz kulcsfontosságú pontból, amiről beszéltem, később pedig azáltal, hogy mindenki megoszt valamit egymással, hetet vagy nyolcat is elnyerhetsz. Még néhány év múlva mások is megosztanak dolgokat, és talán, ahogy napról napra és hónapról hónapra fokozatosan gyűlnek a nyereségeid, végül elnyered majd mind a tíz kulcsfontosságú pontot. Így hát az Én szavaim nem hiába lettek kimondva, ugye? (Így van.) Tehát elnyeritek az igazságot és növekedtek az érettségben – vajon milyen nyereségre számítok Én ebből? Azt remélem vajon, hogy készítesz majd Nekem valami jó ételt? Vagy veszel Nekem szép ruhákat? Talán egy nagy házat? Én nem értékelem ezeket a dolgokat. Ez pont olyan, mint ahogy Dávid annak idején templomot akart építeni Istennek – azt mondanád, hogy Isten ezt a templomot akarta? Akkoriban az emberek igazán nem értették Isten szándékait; tényleg elég ostobák voltak. Bár Isten nem kérte, látván, hogy Dávidnak ilyen szíve volt, Isten elfogadta és hallgatólagosan beleegyezett. Annak a kornak a kontextusában az emberek érettsége pontosan ilyen volt; Isten nem támasztott magas követelményeket az emberekkel szemben. Ha ez ma történne meg, túl nagy ostobaság lenne, ha ezt tennék az emberek, és egyáltalán nem lenne összhangban az igazságalapelvekkel.

Én soha nem mondok felbujtó szavakat és nem teszek olyan dolgokat, amelyek felbujtják az embereket. Bár gyűlölöm a gonosz embereket és antikrisztusokat, nem bujtok fel arra mindenkit, hogy felkeljenek, hogy gyűlöljék és utasítsák el őket. Az Általam mondott sok szó mind azért van, hogy képessé tegyék az embereket az igazság megértésére és arra, hogy tisztán lássák a tények igazságát, ezért ezt nem lehet felbujtásnak nevezni. Az igazság bármely aspektusát közlöm is, helytállóan kell kezelnetek azt, és képesnek kell lennetek helyesen felfogni. Pontosan így zajlik a gyülekezet munkája. Én egyszerűen csak fáradhatatlanul közlöm az igazságot és ellátlak vele titeket, és fáradhatatlanul megosztom az igazsággal kapcsolatos tudásomat és meglátásaimat, a különféle dolgokról alkotott nézőpontjaimat, a különféle emberekről való ismeretemet, valamint a velük kapcsolatos nézeteimet és hozzáállásaimat. A végső célom azzal, hogy ilyen fáradhatatlanul beszélgetek, az, hogy képessé tegyelek titeket az igazság megértésére és az igazságvalóságba való belépésre. Ennek az eredménynek a tekintetében tehát elértem ezt? Elérte Isten munkája ezt az eredményt? (Igen.) Van az embereknek egy hányada, akik mindig attól félnek, hogy tévesen hisznek; bedőlnek a Sátán alaptalan szóbeszédeinek, azt gondolván, hogy félre lettek vezetve, és hogy Az, akiben hisznek, nem Isten, hanem egy ember. Azt mondod, hogy félre lettél vezetve, de vajon nem Isten szavai azok a szavak, amelyeket olvasol? Isten szavai vajon nem az igazság? Nem az igazság az, ami Isten házának összejövetelein közlésre kerül? Elnyerheted az igazságot azáltal, hogy egy emberben hiszel? Az Isten háza által végzett munkák közül melyik vezet félre téged? Milyen alapon határozod meg, hogy félre lettél-e vezetve? Csak akkor lettél félrevezetve, ha az, amiben hiszel, nem az igazság. Ha az, amiben hiszel, az igazság, akkor nem mondhatod, hogy félre lettél vezetve. Még ha nem is nyerted el az igazságot, akkor sem lehet azt mondani, hogy félre lettél vezetve; csak az mondható el, hogy nem törekszel az igazságra, hogy nem vagy igaz ember, és hogy ártottál saját magadnak. Sok éven át hittél az Úrban anélkül, hogy elnyerted volna az igazságot – akkor mi volt a probléma? Bizonyos, hogy pásztorokat imádtál és embereket követtél; ezt jelenti igazából az, hogy valaki félre van vezetve. Isten háza mindenkivel méltányosan bánik. Ha hajlandó vagy tenni a kötelességedet, Isten háza ad neked egy kötelességet, és a megélhetésed költségeit is fedezi anélkül, hogy garasoskodna veled. Nem Isten általi felmagasztalás ez? Hát nem különös kegyben részesülsz? (De igen.) Akkor hát mi a célja annak, ha kötelességet adnak neked? Az, hogy te mint teremtett lény szilárd és stabil kapcsolatot létesíthess a Teremtővel a kötelességed végzése közben. Ezen az alapzaton Isten ellát téged az igazsággal, és különféle környezeteket is kialakít a számodra, hogy leckéket tanulhass meg. Isten háza a különféle kötelességek végzésének igazságát és alapelveit is mindig közli veled. Isten sok gondolatot áldoz arra, hogy segítsen az embereknek elnyerni az igazságot? Isten háza sok munkát végez ennek érdekében? (Igen.) Mindebben az emberek a legnagyobb haszonélvezők. Te nem törekszel az igazságra, hanem egyedül a hírnévre, nyereségre és státuszra törekszel, mégis azt mondod, hogy veszteséget szenvedtél. Nem fehérnek mondod a feketét azzal, hogy ezt mondod? Van bármennyi lelkiismereted, hogy így beszélsz? Egyesek ezt mondják: „Olyan nehéz kötelességet végezni Isten házában; sosincs vége a munkának, amit el kell végezned!” Nagyon nem vagy hatékony a kötelességed végzésében, össze kell hát szedned magad. Mindig ingyen akarsz enni anélkül, hogy bármilyen munkát végeznél; ez nincs összhangban az alapelvekkel. Némelyek mindig ingyen akarnak enni és semmilyen munkát nem akarnak végezni; mi itt a probléma? Nem falánkok vajon ezek az emberek? Biztosan éhen haltak az előző életeikben! Csak azért jönnek Isten házához, mert ingyen akarnak enni. A lelkiismerettel és józan ésszel bíró emberek nem hajlandók ezt tenni. Ha Isten háza engedi nekik, hogy jóllakjanak, ők képesek viszonozni Isten kegyelmét és szeretetét és jól végezni a kötelességüket anélkül, hogy megijednének a nehézségtől vagy a kimerültségtől. A lelkiismeret és józan ész nélküli emberek mindig ingyen akarnak enni. Rettegnek attól, hogy egy kis munka elvégzése azt jelentheti, hogy veszteséget szenvednek el, ezért többet esznek, hogy kihasználják Isten házát. Képesek jól végezni a kötelességüket az ilyen emberek? Úgy gondolom, hogy előbb vagy utóbb ők ki lesznek iktatva. Egyesek azt is mondják: „Isten házában dolgozni fárasztó!” Nos, neked nincsenek erősségeid. Ha nem dolgozol és nem teszed a kötelességedet, akkor vissza kell majd térned a világba, hogy dolgozz a megélhetésedért – az ott végzett munkád nem lesz vajon fárasztó? Ingyen akarsz enni Isten házában? Isten háza nem idősek otthona, és nem is jótékonysági intézmény. Ha mindig ingyen akarsz enni, akkor nem hiányzik belőled a lelkiismeret? Abba ne is menjünk bele, hogy Isten háza mennyit költött arra, hogy ellásson titeket élelemmel, ruházattal, és fedezze a mindennapi kiadásokat – ha csak az általatok elnyert igazságot vesszük, mivel tudnátok azt megvásárolni? Meg tudnátok venni arannyal vagy gyémántokkal? Semmivel sem tudnátok megvenni; az igazság felbecsülhetetlen értékű. Amikor elláttalak titeket az igazsággal, kértem tőletek egyetlen fillért is? (Nem.) A szívem mennyi vérét kell áldoznom arra, hogy prédikációkat mondok nektek? Az igazságról való mely közléseim nem engedték nektek, hogy haszonra tegyetek szert? Melyik összejövetel volt az időtök és energiátok pazarlása? (Egyik sem.) Többet tettem annál, mint hogy csak igazságosan bántam veletek. Minden alkalommal, amikor elmondok egy prédikációt, lehetővé teszem, hogy nyerjetek valamit. Amikor beszélgetek és könnyedén csevegek veletek, még ha viccet is mondok, mindez azért van, hogy segítsek megértenetek az igazságot. Ezért továbbra is szakadatlanul beszélek, hogy képessé válhassatok megérteni az igazságot. De még így is vannak, akik azt mondják, hogy félre vannak vezetve azáltal, hogy hisznek Istenben. Félre vannak vezetve? (Nincsenek.) Egy dolog biztos azokkal kapcsolatban, akik azt mondják, hogy félre vannak vezetve: ők nem Isten juhai. Mivel nem Isten juhai, nem élvezhetik az igazság megértésének áldását. El kell szenvedniük a bűn gyötrelmét és fájdalomban kell élniük, miközben a Sátán úgy sanyargatja őket, ahogy akarja, és továbbra is megrontja őket, majd a Sátánnal együtt kell elveszniük; ez a megérdemelt rendeltetési helyük. Mivel nem Isten juhai, nem élvezhetik azt az áldást. Amint elolvassák Isten szavait, nem bírják azt elviselni vagy kezelni a szívükben, pont úgy, ahogy néhány rossz sorsra ítélt ember nem tudja kezelni az áldásokat; ha túlságosan jó életet élveznek, akkor fiatalon fognak meghalni. Mondjátok meg Nekem, oly sok éven át gyűltem össze és beszélgettem veletek – kértem valaha egy fillért is tőletek? (Nem.) Voltak, akik szemtől szemben megpróbáltak adni Nekem pár száz jüant, arra kérve, hogy az egészségem javítása érdekében vegyek étrend-kiegészítőket. Azt mondtam: „Nincs szükségem rá, van nekem elég. Tartsd meg a pénzt, vagy nézd meg, mire van szüksége a gyülekezetnek, és a gyülekezetnek vegyél valamit, vagy nézd meg, mely testvéreknek van szüksége pénzre megélhetési vagy utazási költségekre, és add nekik. Nincs szükség rá, hogy Nekem add.” Vannak olyanok is, akik személyesen adnak nekem pár jó dolgot, Én pedig kivétel nélkül mindet elutasítom. A kezdetektől mostanáig soha senkitől nem fogadtam el egyetlen fillért vagy egyetlen dolgot sem. Egyesek felajánlanak Nekem néhány tárgyat, és legtöbbször visszautasítom ezeket. Ha valóban olyasmi, amire szükségem van, elfogadok egy keveset, és akkor is ki kell fejeznem a hálámat. Soha senkitől nem követeltem semmilyen személyes tárgyat. Nem kérném tőled, hogy adj Nekem egyet vagy küldj Nekem néhányat csak azért, mert látom, hogy szép ruhákat viselsz vagy jókat eszel; Én soha nem kértem egyetlen ilyen dolgot sem. Olyan sok éven át ingyenes volt a veletek való gyülekezésem és beszélgetésem. Egyetlen fillért sem kértem tőletek, és egy árva fillért sem kértem el tőletek. Ráadásul az összejöveteleink és beszélgetéseink során sosem beszélünk felajánlásokról. Szóval nem tudom, miért mondhatják még mindig egyesek, akik elfogadták ezt a munkaszakaszt és oly sok éve hisznek, hogy félre lettek vezetve. Hogyan lettél félrevezetve? Kicsalták tőled a pénzedet, vagy lépre csaltak, hogy szexelj valakivel? Egyik sem. Akkor hogyan jellemeztek valakit, aki képes ilyen dolgokat mondani? (Az illető egy álhívő.) Ő egy álhívő. Nem Isten juha; ő egy ördög, ezért képes arra, hogy mérgező rágalmazásokat okádjon.

Mindig az igazságot közöljük, amikor összegyűlünk, és az oly sok éven át tartó beszélgetések után végre megtanultátok az alapokat. Látom, hogy az emberek most már olyan sok tapasztalati tanúságtételben rendelkeznek némi tapasztalattal és tudással különféle dolgokról, amelyekkel az életben, különösen a kötelességük végzése során találkoznak. Mindannyian szert tettek már nyereségekre az igazságban és valamelyest növekedtek az életben. Ez azt mutatja, hogy azáltal, hogy gyakran hallgattatok Engem beszélni és prédikációkat hirdetni, helyes gondolatokat és nézeteket alakítottatok ki, és valódi tapasztalati tudást osztottatok meg; ez az, amit a legnagyobb örömmel látok. Bátorítalak titeket, hogy írjatok több cikket a tapasztalati tanúságtételekről. Még ha a megértésetek sekély is, írjátok le, ha csak egy kicsit is releváns; minél többet írtok, annál mélyebbé válik majd a megértésetek. Az emberek pontosan így ismerik meg az igazságot, így értik meg az igazságot, és így tapasztalják meg az igazságot. Minél komolyabban közelíted meg és minél nagyobb jelentőséget tulajdonítasz neki a szívedben, annál határozottabbak lesznek a gondolataid és nézeteid az igazságról való megértésedben. Minél határozottabbak a gondolataid és nézeteid, annál több lényegi tartalom lesz abban, amit írsz, amikor nekilátsz az írásnak, és annál jobban képes leszel majd írásban kifejezni azt. De ha mindig csak tudat alatt elmélkedsz a dolgokon vagy csak egyszerűen gondolkodsz rajtuk, egyáltalán nem fognak kialakulni benned határozott gondolatok és nézetek. Amikor nekilátsz az írásnak, úgy fogod érezni: „Van megértésem – miért nem tudom írásban közvetíteni azt?” Azért nem tudod előhozni, mert nincsenek gondolataid és nézeteid, és nem tudod, hogyan kell írni. Gondolatok és nézetek nélkül a cikk, amit írsz, lélektelen lesz, nem lesz iránya és célja, és nem fogod tudni meghatározni a cikk fő mondanivalóját. Ha magad sem tudod és nem vagy képes meghatározni azt, hogy mi a cikk megírásának célja, hogy milyen eredményeket remélsz elérni általa, milyen általad megértett igazságalapelveket érint, és milyen általad megértett igazságot tartalmaz, akkor nem fogsz tudni hozzálátni az íráshoz. Ha meg tudod határozni ezeket a dolgokat, ha tudod, mi valójában az igazság, miben rejlenek a tévedéseid és torzításaid, milyen dolgokat fordítottál meg és mit nyertél azáltal, hogy most érted az igazságot – ha mindezekkel a dolgokkal tisztában vagy, akkor képes leszel nekilátni az írásnak. Sokan már nyertek dolgokat ezen a téren, ami látható ezekből az Isten háza által feltöltött tapasztalati tanúságtételi cikkekből. Az emberek egy részénél már elkezdődött az, hogy határozott életbe való belépésük van, és természetesen az emberek egy része már határozott nyereségekre is szert tett az igazságban. Biztosan kijelenthető, hogy ami ezeket az embereket illeti, akik nyertek dolgokat az igazságban, néhány igazságalapelv már az életükké vált bennük. Ez nagyon jó kezdet, és egyben nagyszerű jelenség is. Elmondható, hogy ezeknek a dolgoknak az elnyerése az annak köszönhetően elért hatás, hogy mindezen évek során az igazság különböző aspektusairól való beszélgetésünk egyre részletesebb és specifikusabb lett. Mi értelme e példa felhozásának? Az, hogy elmondjam nektek, hogy miután oly sok éven át hallgattátok a prédikációimat és közléseimet, azon igazságok alapján, amelyeket meg tudtok érteni, akár a doktrína szintjén, akár gyakorlati szinten, többé már nem szabad azt gondolnotok, hogy Isten háza egy úgynevezett „emberi csoport”. Függetlenül attól, hogy az igazság melyik aspektusa kerül közlésre éppen, milyen konkrét dolgot próbáltok megtudni, vagy a gonosz emberek mely különleges viselkedéseiről és eseteiről folyik a beszélgetés, többé nem szabad a nem hívők gondolataival és nézeteivel mérnetek azokat. Ehelyett el kell fogadnotok őket Istentől, azon kell igyekeznetek, hogy leckéket tanuljatok meg, komolyan kell vennetek őket, majd pedig figyelmesen el kell gondolkodnotok és meg kell tanulnotok azokat az igazságokat, amelyeket ezeken a dolgokon belül meg kell érteni. Emlékezned kell erre a pontra: legyen szó az Én közlésemről, a Szentlélek által használt ember közléséről vagy az alsóbb szinten lévő testvérek közléséről, ha valóban érint egy gonosz embertípust, amelyet az embereknek fel kell ismernie, vagy egyfajta leckét, amelyet meg kell tanulni, amennyiben érinti az igazságot, és amennyiben az igazságnak egy aspektusa, amelyet meg kell értened vagy fel kell fognod, helyesen kell azt kezelned és komolyan kell venned. Még ha néhány személy cselekedetei némileg radikálisak és csökönyösek is, mindaddig, amíg te nem cselekszel úgy, rendben van. Összpontosíts az igazságra, fektess erőfeszítést az igazságba, ismerd az aktuális ügy tényeinek lényegét, ismerd és különböztesd meg a negatív alakokat, fogadd el a pozitív dolgokat, és a pozitív ösvény szerint gyakorolj – azáltal, hogy ezt teszed, el fogod érni a kívánt hatást és képes leszel termést aratni. Nem szabad ezt a nem hívők nézőpontjaival megközelítened, mindig ezt gondolva: „Az, hogy Isten háza a gonosz emberekről beszél, leleplezi és kisöpri őket, egy kampány elindítása; arra bujt fel és csábít minket, hogy megtegyünk bizonyos dolgokat. Félek, hogy a végén megégetem magam és bajt hozok magamra, ha leleplezem a gonosz embereket.” Nem kell aggódni emiatt; Isten házában az igazság abszolút hatalmat birtokol. Ha hiszel abban, hogy Isten szuverenitással rendelkezik, hogy Isten mindenható, és hogy Isten igazságos, akkor helyes felfogásodnak és hozzáállásodnak kell lennie ezzel a dologgal kapcsolatban, és igyekezned kell, hogy gyümölcsöt arass az igazságban, amikor minden dologgal és ezekkel a különleges esetekkel szembesülsz, ahelyett, hogy szemlélőként vagy álhívőként viselkedve minden tőled telhetőt megtennél önmagad megóvása érdekében. Érted? (Igen.) Látod, hasznosak számotokra ezek a szavak, amelyeket mondok? (Igen.) Ha szemlélő akarsz lenni és félénken akarsz élni, akkor az Istenbe vetett hited túl kicsi; nem hiszed Isten igazságosságának és mindenhatóságának tényeit, vagy azt a tényt, hogy Isten minden dolog felett szuverenitással rendelkezik. Még ha nem is lehet azt mondani, hogy álhívő vagy, a legkevesebb, hogy szkeptikus hozzáállásod van; nem adtad a szívedet Istennek, és nincs igaz szíved Isten iránt. Ez egy embertípus: nagyon félénk, és amikor a gyülekezet a tisztogatás munkáját végzi és le kell lepleznie az antikrisztusokat és gonosz embereket, visszahúzódik, kitér és megalkuszik. Van az álhívőknek egy olyan típusa is, aki efféle dolgokkal szembesülve azt gondolja: „Isten háza újból kampányt indít. Én nem fogok részt venni ebben. Semmit nem fogok mondani. Mi történik, ha helytelen dolgot mondok és kiközösítenek? Senkit nem fogok leleplezni, és senkinek nem leszek az ellensége. Csak annyit kell tennem, hogy megvédem magamat; meg kell őriznem magam. Senkinek a gonosz tetteit nem látom, senkinek a képtelen szavait nem hallom, és nincs tudomásom arról, illetve nem látom, hogy bárki olyan dolgokat tenne, amelyek bomlasztanak és zavart keltenek vagy ártanak Isten háza érdekeinek. Mindehhez semmi közöm nincs.” Ez egy álhívő nézőpontja. Nem csupán Isten háza érdekeinek megvédésében vallasz kudarcot, de nevetsz is Isten házán, miközben minden tőled telhetőt megteszel, hogy megóvd saját magadat, elárulva Isten házának érdekeit. Isten szemében miféle ember az ilyen? Kedveli Isten az ilyen embereket? (Nem, Isten szemében az ilyen ember egy nem hívő.) Ha ilyen vagy, akkor Isten úgy bánik veled, mint nem hívővel. Lehet, hogy teszed a kötelességedet, Isten azonban nem fogad el, és nem ismer el téged az Ő teremtett lényeként – ez azt jelenti, hogy bajban vagy. Még ha egészen jól meg is óvod magad, semmi haszna; hagynod kell, hogy Isten oltalmazzon. Ha Isten oltalmaz, akkor tökéletesen biztonságban leszel; ha Isten oltalmaz, akkor képes leszel elnyerni az igazságot és Isten elfogadását. Imádkoznod kell Isten oltalmáért, és jól kell végezned azt a kötelességet és eleget kell tenned annak a felelősségnek, amit az embernek jól kell végeznie, illetve amelynek eleget kell tennie; ne próbáld egyedül megóvni magad. Mennyire vagy rátermett, hogy meg tudod óvni a saját életedet? Mennyire vagy rátermett, hogy biztosítani tudod a saját rendeltetési helyedet? Nem vagy ennyire rátermett, nem te irányítod saját magadat. Ha okos vagy, át kell adnod magad, el kell foglalnod a téged megillető helyet teremtett lényként, amikor bármilyen üggyel találkozol, eleget kell tenned a felelősségeidnek és jól kell végezned a kötelességedet, és minden tőled telhetőt meg kell tenned, hogy megóvd Isten házának érdekeit. Ha képes vagy odaadóan és jól végezni a kötelességedet, és meg tudod védeni Isten házának érdekeit, nézd meg, hogy Isten átadna-e téged a Sátánnak, hogy meghalnál-e, és hogy a gyülekezet kizárna-e téged. Ha még efelől sem tudsz biztos lenni, akkor ízig-vérig álhívő vagy; egy nem hívő vagy. Isten nem üdvözít és nem tökéletesít nem hívőket; Ő nem akar ilyen embereket. Érted? (Igen.) Ha egyszer ilyen gondolataid és nézeteid vannak, akkor, amikor legközelebb bármilyen dologgal szembesülsz, ne maradj ki belőle. Úgy kell kezelned saját magadat, mint ennek a nagy családnak, Isten házának egy tagját. Isten házának érdekei érintik minden egyes testvér érdekeit, és a te érdekeidet is érintik. Amikor Isten házának érdekei veszteséget szenvednek, fel kell ismerned, hogy a te saját érdekeid is veszteséget szenvednek. Fel kell állnod, hogy véget vess ennek és felismerd ezt, majd pedig beszélgetned kell a testvérekkel, hogy megóvd Isten házának érdekeit. Ez az, amit az Isten házában lévő embereknek tenniük kell, és ezt a viselkedést kell tanúsítaniuk; ezt kell tennie Isten népének és a királyság jó katonáinak. Érted? (Igen.)

Rendben van, mára itt fejezzük be a beszélgetésünket. Viszlát!

2024. október 19.