A beszélgetésünk tartalma elég különleges volt mostanában. Magában foglalta az emberek eredetét, a lényegüket és a besorolásukat. Háromféle – egyenként különböző osztályba sorolt – ember megnyilvánulásait tárgyaltuk: az állatokból újjászületettekét, az ördögökből újjászületettekét és az emberekből újjászületettekét. Ez a legtöbb ember esetében gyakorolt valamilyen hatást a hangulatára. A legtöbben hogyan érzitek magatokat, miután hallottátok a közlést ebben az aspektusban? Van közöttetek bárki, akik nem hajlandó hallani ezt a tartalmat és ezt mondja: „Úgy tűnik, hogy ezeknek a dolgoknak nincs közük az igazsághoz. Van bármi haszna annak, hogy tudunk ezekről a dolgokról?” Amikor az új hívők hallják ezeket a szavakat, valószínű, hogy elképzeléseket fogalmaznak meg? Valószínű, hogy negatívvá és gyengévé válnak? Függetlenül attól, hogy az emberek hogyan érzik magukat e szavak hallatán – hogy megfogalmaznak-e elképzeléseket vagy negatívvá és gyengévé válnak-e – ezeknek a szavaknak a közlése mindenképpen az emberek hasznára válik. Legalább képessé teszi az embereket arra, hogy némi rálátást és tisztánlátást nyerjenek, hogy megértsék a magaviseletükre vonatkozó helytálló gondolatokat és nézeteket, és hogy megértsék az alapvető alapelveket arra vonatkozóan, hogy miként viseljék magukat. Igen nagy hasznára van az embereknek abban, hogy miként viseljék magukat és hogyan éljenek. Különösen abban segíti az embereket, hogy tudják, miként bánjanak másokkal alapelvek szerint. Ily módon képesek lesznek arra, hogy ne tegyenek annyi ostoba dolgot, és kevesebb kitérőt tesznek. A beszélgetésünk tartalma az utóbbi időben magában foglalta az emberek eredetét és a belső lényegüket, zárásként pedig azokról a megnyilvánulásokról beszélgettünk, amelyekkel az igaz emberekből újjászületettek rendelkeznek. Az igaz emberekből újjászületetteknek főként két jellemzőjük van. Melyek ezek? (A helyes megkülönböztetése a helytelentől, valamint annak ismerete, hogy mi helytálló és mi nem helytálló.) Ez az a két elsődleges megnyilvánulás és jellemző, amellyel egy ember emberi mivoltának bírnia kell. Általánosságban szólva ezek azok, amelyeket gyakran lelkiismeretnek és józan észnek hívunk. Az emberek azonban gyakran nem tudják, miként kell felismerni, hogy valakinek van-e lelkiismerete és józan esze, vagy hogy egy illető valóban rendelkezik-e az egyikkel vagy a másikkal, hogy normális-e a lelkiismerete és a józan esze, vagy hogy az a normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és józan ész-e. Amikor az emberek nem értik ezeket a tényeket, a normális emberi mivoltról, a lelkiismeretről és a józan észről alkotott véleményük, illetve megértésük nagyon általános, ezért a konkrét megnyilvánulások két aspektusa segítségével magyaráztuk el, hogy mi az emberi lelkiismeret és józan ész, és állapítottuk meg, hogy egy illetőnek van-e emberi mivolta. Az első a helyes megkülönböztetése a helytelentől, a második pedig annak ismerete, hogy mi helytálló és mi nem helytálló. Már kétszer is beszélgettünk erről a két aspektusról. A helyes megkülönböztetése a helytelentől, valamint annak ismerete, hogy mi helytálló és mi nem helytálló az emberi mivolt minősége, az emberi mivolt megélt aspektusa, valamint az emberi mivolt konkrét megnyilatkozása és megnyilvánulása, amelyekkel az emberek rendelkeznek. Ezzel a két aspektussal – a helyes megkülönböztetése a helytelentől, valamint annak ismerete, hogy mi helytálló és mi nem helytálló – kapcsolatban ennek megfelelően felsoroltam néhány valós példát, taglaltam az emberek egyes konkrét megnyilvánulásait ezen a két aspektuson belül, és rátok bíztam annak a felismerését, hogy ezek az emberi mivolt meglétének megnyilvánulásai-e vagy sem, valamint hogy azok, akikben megvannak, olyan emberek-e, akik meg tudják különböztetni a helyeset a helytelentől, valamint tudják, hogy mi helytálló és mi nem helytálló. Ami a helyesnek a helytelentől való megkülönböztetését illeti, beszélgettünk néhány esetről annak boncolgatása céljából, hogy az emberek miként kezelik a pozitív és a negatív dolgokat, és arról is beszélgettünk, hogy miként kell felismerni a negatív dolgokat és a nem emberi megnyilvánulásokat. Bár nem hoztam fel konkrétabb példákat, hogy elmondjam nektek, melyek a pozitív és melyek a negatív dolgok, azzal, hogy boncolgattuk és lelepleztük egyes emberek pozitív dolgokat illető megnyilvánulásait a mindennapi életükben, megmutattam, hogy miként kellene kezelni a pozitív dolgokat és milyen hozzáállásokat kellene tanúsítani irántuk. Felhoztam néhány példát azért is, hogy leleplezzem az emberek negatív dolgokat illető hozzáállásait és megnyilvánulásait, hogy megtanulhassátok felismerni, milyen természetűek e negatív alakok hozzáállásai és megnyilvánulásai, hogy az emberi mivoltuk igazi emberi mivolt-e vagy sem, és hogy mi az emberi mivoltuk lényege. Az utóbbi két beszélgetésünkben nem magyaráztuk el konkrétan, hogy melyek a pozitív és a negatív dolgok, a leleplezett tényekből ítélve azonban nem kellene most már képesnek lennetek a pozitív és a negatív dolgok meghatározására? Miután meghallgattátok a közlést, összefoglaltátok, hogy pontosan melyek a pozitív és a negatív dolgok? Ha a közlés e konkrét tartalmának meghallgatását követően van egy meghatározás a szívedben és tudod, hogy melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok, valamint érted az igazságot ebben a tekintetben, akkor tudni fogod, miként ismerd fel és kezeld a pozitív és a negatív dolgokat, igaz? (Igen.)

Melyek a pozitív dolgok? Nem olyan kérdés ez, amelyet meg kell érteni? Talán tudtok néhány példát mondani pozitív dolgokra, mint például Isten igazságos természete, Isten szeretetreméltósága, Isten munkája, Isten emberrel kapcsolatos szándékai, Isten emberrel szemben támasztott követelményei, valamint az Isten által az emberiség számára kimondott összes igazság, az igazságban foglalt minden részletes és konkrét igazságalapelv – ezek mind pozitív dolgok. Tudtok néhány konkrét példát mondani pozitív dolgokra, nos akkor tudtok-e néhány konkrét példát mondani negatív dolgokra? A hagyományos kultúra negatív dolog? (Igen.) A gonosz irányzatok negatív dolgok? (Igen.) Egy hivatalnoki karrier hajszolása negatív dolog? (Igen.) A nagy vagyon hajszolása negatív dolog? (Igen.) Ezek mind negatív dolgok. Mi más? (Ez minden, ami eszembe jut.) Soha nem elmélkedtek ezekről a dolgokról a szívetekben; folyton elkalandoztok. És mégis, általában úgy érzitek, hogy miután sok éve hisztek Istenben és teszitek a kötelességeteket, eszitek és isszátok Isten szavainak sokaságát, igen sokat megértettetek az igazságból. Akkor vajon miért nincs véleményed, amikor konkrét kérdésekre kerül sor? Hová tűnt mindaz, amit megértettél? Ha megkérnek, hogy használd fel az általad megértett igazságokat egy probléma lényegének boncolgatásához és magyarázd el érthetően a lényegét, és ezzel segítsd az embereket a benne foglalt igazságok és Isten szándékainak megértésében, hogy ne csak a negatív dolgokat ismerjék fel, hanem azt is tudják, hogy mely pozitív dolgok és igazságalapelvek játszanak szerepet benne, semmi nem jut eszedbe és nem tudod, mit mondj. Nem annak a megnyilvánulása ez, hogy nem érted az igazságot? (De igen.) Akkor mi az a sok megértés, amelyekről általában beszélsz? (Szavak és doktrínák.) Mind szavak és doktrínák. Egyesek, amikor lelki áhítatról szóló jegyzeteket írnak, úgy találják, hogy forrásként áradnak a gondolataik és úgy írnak, mintha isteni ihlet vezérelné őket; nagyon strukturált módon írnak, és úgy meghatódnak, hogy könnybe lábad a szemük és könnyek folynak le az arcukon. Amikor azonban arra kérik őket, hogy alkalmazzák a való életre azt, amit írtak, hogy felismerjék a különféle embereket, átlássák a különféle dolgokat és megoldjanak különféle problémákat, képtelenek rá. Sok doktrínát értenek, az igazságot azonban egyszerűen nem értik, következésképp semmilyen dolgot nem tudnak átlátni, amivel találkoznak, és semmilyen problémát nem tudnak megoldani, amelyet felfedeznek. Mi haszna annak, hogy ilyen sok doktrínát értenek? Olyan szánalmasak azok az emberek, akik nem értik az igazságot! Azok az arrogáns és önelégült emberek sok doktrínát értenek, mégsem tudnak megoldani egyetlen valós problémát sem. Ez annyira szánalmas! A témához visszatérve folytassuk a beszélgetésünket arról, hogy melyek a pozitív dolgok. Az igazságnak ezt az aspektusát világossá kell tenni. Ha egy általános megállapítást teszünk és azt mondjuk: „Minden, ami Istentől származik, pozitív dolog” – helytállóak ezek a szavak? (Igen.) Az, hogy „minden, ami Istentől származik, pozitív dolog” egy igazság, de ha nem érted, hogy konkrétan mire is utal ez az állítás, vagy hogy mire utal a benne foglalt igazság, akkor az, amit értesz, doktrína. Ha sok kérdésben felfogod és igazán érted ezt az állítást, és képes vagy elmondani néhány részletet is a nézőpontod alátámasztására, akkor a nézőpontod alapját Isten szavai képezik, és ez azt bizonyítja, hogy értesz valamennyit az igazságból. Sokan mondják, hogy „minden, ami Istentől származik, pozitív dolog”. Ez az állítás elméletileg helytálló, és az igazság egy aspektusa is. Nos, konkrétan melyek a pozitív dolgok? Kell lennie egy konkrét magyarázatnak arra, hogy „minden, ami Istentől származik, pozitív dolog”. Nos, akkor melyek a pozitív dolgok? Minden, ami Istentől származik, pozitív dolog: Minden Isten által teremtett, Isten által elrendelt vagy Isten szuverenitása alá tartozó dolog pozitív. Helytálló ez a magyarázat? Ettől konkréttá válik? (Igen.) Ily módon az állítás, miszerint „minden, ami Istentől származik, pozitív dolog”, nem marad meg csupán elméleti szinten, hanem igazságalapelv lesz belőle. Ha így fogalmazzuk meg, az érthető? (Igen.) Akkor olvassátok el ezt a pozitív dolgokat meghatározó mondatot. (Minden Isten által teremtett, Isten által elrendelt vagy Isten szuverenitása alá tartozó dolog pozitív.) Hogy érzitek magatokat, miután olvastátok ezt a mondatot? A szívetekben elkezdett kitisztulni a pozitív dolgok meghatározása és köre? (Igen.) Akkor olvassátok el újra. (Minden Isten által teremtett, Isten által elrendelt vagy Isten szuverenitása alá tartozó dolog pozitív.) Amikor az igazság szavait olvassátok, meg kell tanulnotok lassan olvasni és aprólékosan ízlelni őket. Meg kell tanulnotok kimért ritmusban olvasni őket, komolyan és ünnepélyesen, érthető tempóban felolvasva őket, hogy miután mindenki hallotta, minden szó és mondat bevésődjön a szívükbe és mély benyomást tegyen rájuk, ettől kezdve pedig ez az állítás Isten szavainak alapjává és kritériumává váljon, amely szerint belül egy bizonyos típusú dolgot mérlegelnek. Milyen nagyszerű lenne ez! Olvassátok el újra. (Minden Isten által teremtett, Isten által elrendelt vagy Isten szuverenitása alá tartozó dolog pozitív.) Ez még mindig gyors volt egy kicsit. Mondjátok meg Nekem, Isten szavainak olvasásakor nem kellene komolynak, egyben jámbornak is lennetek? (Igen.) Ha olyan komolytalanul és gyorsan olvasnátok Isten szavait, mint ahogyan egy nem hívő által írt cikkel tennétek, hogy éreznék magukat a hallgatók? (Semmiféle áhítatot nem éreznének.) Akkor hogyan kell olvasnotok Isten szavait, hogy áhítattal olvassátok őket? Milyen legyen az ütem? (Komolyan és buzgón kell olvasnunk őket, szavanként, zengzetes és erőteljes módon.) Helyes. Akkor olvassátok újra, és igyekezzetek azon, hogy zengzetes és erőteljes legyen. (Minden Isten által teremtett, Isten által elrendelt vagy Isten szuverenitása alá tartozó dolog pozitív.) Most, hogy több alkalommal elolvastátok ezt a mondatot, már biztosan megjegyeztétek, igaz? (Igen.) Ez a mondat három dolgot hangsúlyoz. Melyik az első? (Hogy mit teremtett Isten.) Melyik a második? (Hogy mit rendelt el Isten.) És melyik a harmadik? (Hogy mi tartozik Isten szuverenitása alá.) És mindezek a dolgok micsodák? (Mind pozitív dolgok.) Megjegyeztétek, igaz? (Igen.) Az igazság megjegyzése és bevésése az ember szívébe hihetetlenül hasznos az összes igazságalapelv megértése szempontjából, mindenféle ember, esemény és dolog felismerése szempontjából, valamint azért, hogy az embernek helytálló álláspontja és nézőpontja legyen velük kapcsolatban, és hogy képes legyen a helyes utat választani és az igazságalapelvek szerint gyakorolni Isten megelégedésére.

Az imént arról beszéltünk, hogy mik a pozitív dolgok. Minden dolog és esemény annak körén belül, amit Isten teremtett, Isten rendelt el vagy Isten szuverenitása alatt áll, pozitív dolog. Ebben az esetben számos pozitív dolog van. Először is, mindenféle élő és nem élő dolog, amit Isten teremtett, pozitív dolog. Az élőlények olyan életformák, amelyek cselekvésre képesek, amelyek tudnak lélegezni és amelyekben van életerő. Függetlenül attól, hogy milyen az életük szerkezete vagy hogy melyek az életük törvényei és szabályai, amennyiben Isten teremtette őket, amennyiben Istentől származnak, pozitív dolgok. Még ha nem is kedveled őket, még ha nem is egyeznek az elképzeléseiddel és még ha nem is hasznosak az emberek számára, sőt akár kárt is okozhatnak nekik, amennyiben Isten teremtette és Ő rendelte el őket, pozitív dolgok. Egyeseknek azonban elképzeléseik vannak erről. Azt hiszik, hogy a rossz állatok és az embereknek ártani tudó állatok – mint a róka, a farkas vagy az emberevő fenevadak – nem pozitív, hanem negatív dolgok. Ez a nézőpont ellenkezik Isten vágyaival, és teljesen és abszolút helytelen. Ami azt illeti, minden, amit Isten teremtett, pozitív dolog, amíg Ő nem ítéli el. Az embereknek nem szabad hátrányosan megkülönböztetniük, sem elítélniük és gyilkoláshoz vagy más kegyetlen eszközökhöz folyamodniuk annak érdekében, hogy elbánjanak vele azért, mert visszataszítónak találják. Az embereknek hagyniuk kell, hogy a maga természetes útját járja. Még ha nem is óvod, akkor is hagynod kell neki teret a túléléshez és nem szabad ártanod neki, ugyanis Istentől származik. Az embereknek ilyen hozzáállást kell tanúsítaniuk az Isten által alkotott összes különböző teremtmény iránt. Amennyiben valamit Isten teremtett, függetlenül attól, hogy kedveled-e vagy sem, hogy szép-e vagy csúnya, hogy barátságos-e veled szemben vagy fenyegetést jelent, hogy szabad szemmel láthatatlan-e vagy pedig látod, hogy hatással van-e az életedre, vagy hogy milyen kapcsolatban áll az emberi túléléssel, erre és minden hasonló dologra egyformán kell tekintened, alapelvek szerint kell bánnod velük és tisztelned kell őket; teret kell adnod nekik a túléléshez, tisztelned kell a túlélésük módjait és a túlélésük törvényeit, és az összes tevékenységüket is tisztelned kell. Nem szabad ártanod nekik. Az a legkevesebb, hogy képesnek kell lenned együtt létezni ezekkel a teremtményekkel és nem szabad beleavatkoznotok egymás dolgába. Ezt meg kell érteniük és fel kell fogniuk az embereknek, és persze ez még inkább egyalapelv, amelyet be kell tartani a különféle teremtményekkel való bánásmódban; egyáltalán nem szabad az emberi akaratból eredő elképzelésekkel vagy akár hevességgel megközelíteni őket. Ezzel zárjuk az Isten által teremtett összes dologgal kapcsolatos kérdésekről szóló beszélgetést.

A pozitív dolgok meghatározását illető másik aspektus azzal kapcsolatos, amit Isten elrendel, az Isten által elrendelt dolgok köre pedig elég nagy. Nagy vonalakban például a különféle élőlények élettartama, megjelenése, veleszületett természete és génjei, valamint a túlélési módjaik, a cselekvési mintáik, az élelem és a szaporodás biztosítását célzó módszereik, valamint a négy évszakhoz való alkalmazkodást szolgáló életmódjuk – ami magában foglalja a vándorlási irányukat és a cselekvési tartományukat; továbbá a négy évszak, a hegyek, folyók és tavak elhelyezkedése, valamint a különféle élőlények és nem élő dolgok Isten által elrendelt létformái a földön és így tovább – az embereknek ezeket az ebbe a körbe eső dolgokat is tisztelniük kell, teret kell adniuk a túlélésükhöz, és nem szabad emberi akarattal vagy mesterséges eszközökkel kiirtaniuk, megzavarniuk vagy károsítaniuk őket. A tigrisek például arra születtek, hogy növényevőket egyenek; a zebra, az antilop, a jávorszarvas és egyes apró állatok mind a tigrisek zsákmányai. Egy teremtmény így biztosít élelmet és ebben a körben teszi ezt; ez a túlélésének egy szabálya. Nos, mit foglal magában ez a túlélési szabály? Magában foglalja Isten elrendelését. Mivel Isten rendeli el, nem számít, hogy az elképzelések szemszögéből miként szemlélik az – hogy csodálatosnak, vagy véresnek és kegyetlennek látják-e – ez minden bizonnyal pozitív dolog. Ez teljesen biztos és nem tagadhatod. Még ha a szívedben úgy is érzed, hogy egy állatokra vadászó tigris nagyon véres és kegyetlen, és még a látványát sem bírod elviselni egy ilyen tragikus jelent kibontakozásának, tisztelned kell a túlélés módját az állatvilágban. Nem szabad akadályoznod vagy korlátoznod, még kevésbé mesterségesen megzavarnod vagy károsítanod ezt az ökológiai környezetet. Ehelyett hagynod kell a dolgokat a természetes medrükben folyni, és óvnod kell az állatvilág túlélési környezetét. Nem szabad megfosztanod a különféle állatokat a túléléshez való joguktól. Az, hogy a húsevők vadásznak a növényevőkre vagy más állatokra és felfalják őket, a túlélésük szabálya, ezt a túlélési szabályt pedig Isten teremtette és Isten rendelte el. Az emberiségnek nem szabad beleavatkoznia vagy károsítania, hanem engednie kell a dolgokat a maguk természetes útján menni. Akkor hát mit jelenet az, hogy hagyjuk a dolgokat a maguk természetes útján menni? Azt jelenti, hogy amikor látsz egy tigrist vagy bármely más húsevőt, amint antilopra vagy más zsákmányállatra vadászik, ha van elég bátorságod, távolról figyelheted és nem avatkozhatsz be. Ha félénk vagy és nem bírod nézni ezt a véres, halálos csatajelenetet, akkor ne nézd, de nem szabad elítélned ezeknek a húsevőknek a vadászó viselkedését azért, mert nem bírod nézni a véres jelenetet, és még kevésbé szabad amiatt panaszkodnod, hogy Isten hibát követett el azzal, hogy megteremtette ezeket a húsevőket; ez józan észt nélkülöző viselkedés. Normális dolog, hogy nem érted, de nem szabad megfosztanod a húsevőket a túléléshez való joguktól. Egyesek ezt kérdezik: „Akkor mesterségesen meg kell óvnunk őket?” Azzal, hogy nem teszel semmit, amivel beleavatkozol vagy kárt okozol, már eleget tettél az emberi felelősségnek. Nem szükséges mesterségesen óvni őket, mivel az állatok is Isten által alkotott teremtmények; és tekintve, hogy Isten teremtette őket, Isten már felruházta őket a túlélés képességével – nincs szükségük a beavatkozásodra vagy a segítségedre. Mellesleg, tudsz segíteni nekik? Tudod utánozni azt a vadságot, amivel a zsákmányukra vadásznak? Az embereknek nincs meg az, ami ehhez szükséges. Az emberek legfeljebb fegyvereket tudnak használni néhány zsákmány megöléséhez, ami messze nem elégíti ki az állatok szükségleteit. Sőt, egyes állatok nem eszik meg a halott zsákmányt; csak élő, friss húst fogyasztanak. Nem szabad beleavatkoznod a húsevők túlélési jogaiba, sem megsértened azokat, sem a növényevőket nem szabad megóvnod attól, hogy bántódásuk essen; elég, ha nem ártasz nekik és nem vadászol rájuk. Mindenféle állat túlélésének megvannak a maga törvényei, és az Isten által elrendelt szabályok és az Isten által lefektetett törvények szerint fognak szaporodni és tovább élni. Megvannak a saját túlélési szabályaik és a saját túlélési képességeik, és a túlélési képességeik sok szempontból magasabb rendűek az emberek túlélési képességeinél. Bár nem tudnak fegyvereket és eszközöket készíteni vagy használni, az önálló túlélésre való képességük bizonyos szempontokból akkor is magasabb rendű, mint az emberé. Ha az embereknek a vadonban kellene élniük, nehezen élnének túl; egyesek már a szomjúságtól, az éhségtől vagy a hidegtől meghalnának, vagy vadállatok ennék meg őket. Nyilvánvaló, hogy az emberek önálló túlélésre való képessége a vadonban alulmarad az állatokéval szemben. És ez miért van? Ez is Isten elrendelésével áll összefüggésben.

Ami az Isten által elrendelt dolgokat illeti, az embereknek azt az alapelvet kell betartaniuk, hogy mesterségesen ne avatkozzanak bele és ne károsítsák. Vegyük például az állatokkal való bánást: az embereknek nem kell kedvességből óvniuk őket. Amíg nem zavarod őket, nem károsítod az élőhelyüket, illetve nem ásod alá a túlélési szabályaikat és törvényeiket, eleget tettél az emberi felelősségnek. Ha egy állat megsérül vagy valamilyen nehézségbe ütközik és segítséget kér az emberektől, segíteniük kell az embereknek? (Igen.) Ez a segítség nem tekinthető mesterséges beavatkozásnak, hanem inkább egy felelősség, amelynek az emberek eleget kell tegyenek. Miért olyan felelősség ez, amelynek az emberek eleget kell tegyenek? Azért, mert ez olyasmi, amit az emberek képesek megtenni. Ebben a helyzetben az embereknek szeretetet kell tanúsítaniuk és minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy segítsenek, mivel az emberek és az állatok egyaránt teremtmények. Csupán arról van szó, hogy Isten szemében az emberiség az Ő üdvösségének tárgya, egy magasabb rendű teremtmény, amely különbözik a többiektől. Mivel mind együtt élnek ebben az anyagi világban, ebben a térben, az, hogy a szükségben segítik egymást, nem sért semmilyen alapelvet. Ez egy olyan jellemvonás, amellyel az embereknek legalább bírniuk kell, és olyasmi, amit képesnek kell lenniük elérni. Ha valóban van valamilyen sérült állat, amelyik segítségért fordul hozzád, csak azért teszi, mert nagyra becsül és bízik benned. A tény, hogy képes segítséget kérni tőled, azt bizonyítja, hogy nem ostoba; képes gondolkodni és tudja, hogy bár az emberek különböznek tőle, megvannak a módszereik, hogy segítsék a túlélésben. Mivel más élőlények ilyen nagyra tartják az embereket, nem kellene az embereknek jól játszaniuk a mindenek gazdája szerepét és teljesíteniük a teljesítendő kötelezettségeiket? (De igen.) Ez a gyakorlás alapelve. Jól játszani a mindenek gazdája szerepét – ezt nem elég csak kívánni – ez gyakorlati cselekvést igényel. Amikor más élőlények nehézségekkel néznek szembe vagy szükségleteik vannak, segítő kezet kell nyújtanod, hogy támogasd őket. Ha az a sorsuk, hogy meghaljanak vagy valami nagy csapás érje őket, te pedig nem tudsz segíteni, akkor nincs mit tenni, és csak hagynod kell a dolgokat a maguk természetes útján haladni – csak tégy meg minden tőled telhetőt. Ha azt látod, hogy nehézségekkel vagy veszéllyel néznek szembe, akkor kell eleget tenned a felelősségednek és a kötelezettségednek. Ha nem látod ezt, akkor nem szükséges fáradságot nem kímélve kutatni – ez nem a te felelősséged. Megvan a saját sorsuk, neked pedig nem kell proaktív erőfeszítést tenned ebben a tekintetben. Ezzel szemben, ha nehézséggel szembesülnek és a segítségedet kérik, kutya kötelességed segítő kezet nyújtani; jobb, ha nem utasítod vissza. Például, ha az úton egy vadlúd állja el az utadat és megpróbálja megakadályozni, hogy tovább menj, ha szerető szíved van, rá kell jönnöd, hogy a lúd bajban van és segítségért jött hozzád. Ekkor mit kell tenned? (Követni a ludat, hogy meglássuk, mi a gond és segítsünk, ha tudunk.) Így van. Kövesd a ludat, nézd, hová vezet és milyen nehézséggel vagy veszéllyel találkozott, ami emberi segítséget igényel. Meg kell tenned minden tőled telhetőt, hogy segíts neki – egyszerűen nem hagyhatod cserben. Ez az a felelősségérzet, amelynek az emberekben meg kell lennie. Féltve őrizni az Isten által teremtett különféle élőlényeket, féltve őrizni mindent, amit Isten teremtett – ez a pozitív dolgok szeretetének jellemvonása, amelynek az emberekben meg kell lennie. Egyesek ezt kérdik: „Ez érdemek gyűjtése és jócselekedet?” Nem. Az „érdemek gyűjtése és jócselekedet” kifejezés nem érvényes. Nincs szükség ilyen hangzatos szavak szajkózására. Őszintén szólva az egész elgondolás az érdemek gyűjtéséről és a jócselekedetekről képtelenség! Ez az emberi kötelezettségek teljesítése; a legalapvetőbb felelősségérzet, amellyel az embereknek rendelkezniük kell. Miután segítettél a lúdon, eleget tettél a felelősségednek. Nem kell, hogy köszönetet mondjon neked, és az sem, hogy viszonozza a kedvességedet – amit tettél, az olyasmi, amit az emberek kötelesek megtenni. Ennek a kötelezettségnek a teljesítése és ennek a felelősségérzetnek a megléte Isten szavainak követése – minden Isten által teremtett és elrendelt dolog pozitív, és féltve kell őriznünk őket. Isten parancsa, hogy féltve őrizzünk minden Általa teremtett dolgot. Ez része az emberi mivolthoz tartozó józan észnek, amellyel az emberi lényeknek, mint mindenek gazdáinak legalább rendelkezniük kell. Konkrétan ez az a felelősségérzet, amelynek legalább meg kell lennie bennük. Ne akadályozz más élőlényeket, ne ásd alá a túlélési szabályaikat és ne foszd meg őket a túléléshez való joguktól; ezenfelül nem szükséges mesterségesen segíteni őket abban, hogy bizonyos módon éljenek, illetve útmutatást adni nekik és szabályozni őket, hogy egy bizonyos módon éljenek túl. Ehelyett tiszteld a túlélési törvényeiket és a túlélési szabályaikat. Amikor segítségre van szükségük és látod ezt, ne térj ki előlük és ne tégy úgy, mintha nem látnád, miközben csak nézed, amint ártanak nekik és meghalnak, hanem nyújts segítő kezet, hogy eleget tegyél az emberek által teljesítendő felelősségnek és kötelezettségnek. Azzal, hogy kisegíted, megmented őket. Ez nem fog kifárasztani, sem azt nem igényli tőled, hogy nagy árat fizess vagy sok energiát fordíts rá, azt pedig még kevésbé, hogy az életedet áldozd a megóvásuk érdekében. Ez nem kerül neked semmibe; olyasmi, amit emberi lényként meg kell tenned. Ha arra kérnének, hogy minden erőddel óvd meg őket, azt nem lenne könnyű elérni, de képesnek kellene lenned hagyni a dolgokat a maguk természetes útján haladni – nem avatkozni az életükbe, nem károsítani az élőhelyüket és nem aláásni a túlélési szabályaikat, valamint nem fosztani meg őket a túléléshez való joguktól. Ha még ezt sem tudod megtenni, akkor nem ember vagy, nem ember reinkarnációja vagy és nincs emberi mivoltod. Mit jelent az, hogy nincs emberi mivoltod? Azt jelenti, hogy még az állatok megóvásához, a róluk való gondoskodáshoz és az Isten által teremtett élőlények tiszteletéhez szükséges lelkiismereted és józan eszed is hiányzik. Ha folyton arra gondolsz, hogy árts nekik, megedd őket és megfoszd őket a túléléshez való joguktól, akkor nem emberi lény vagy, hanem egy fenevad. Most már világos? (Igen.)

Azt tekintve, amit Isten elrendel, van néhány más helyzet is. Egyes állatok túlélési szabályai például valamelyest különböznek más élőlényekétől vagy akár azokkal ellentétesek is, mint például a bagoly, a denevér és néhány másik állat túlélési szabálya az, hogy nappal alszanak és éjjel válnak tevékennyé. Ezt Isten rendelte el, és még ha különleges körülmények alkalmanként arra is késztetik ezeket az állatokat, hogy átmenetileg változtassanak ezen a napirenden, normális feltételek mellett alapvetően nem változnak a túlélési törvényeik és szabályaik. Az emberek folyton azon gondolkodnak, hogy változtassanak ezeknek az állatoknak a szabályain, hogy az emberekhez hasonlóan nappali életmódot folytassanak. Kutatásokat folytatnak ezeknek az állatoknak a génjeivel és vérszérumával, a cselekvési mintáikkal és más hasonlókkal kapcsolatban, és minden lehetséges módot kitalálnak, hogy megváltoztassák és aláássák a túlélési szabályaikat és cselekvési mintáikat. Jó ez? (Nem.) Pozitív dolog ez a fajta viselkedés, ez a fajta gondolkodás? (Nem.) Ez negatív dolog, olyasmi, amit nem emberi lények tesznek. Tudományos kutatás hatására valóban valamelyest megváltoznak ezek az élőlények, de végül rendkívül fájdalmasan és abnormálisan élnek. Normális emberek nem bírják ezt nézni. Olyanok is vannak, aki ezt mondják: „Olyan sok most a patkány; igen jó lenne, ha a kutyák el tudnák kapni a patkányokat. A kutyák őrizhetnék a házat, mi pedig spórolhatnánk a kutyaeledelen, mivel patkányt ennének, és nem kellene macskát tartanunk. Ezzel három legyet ütnénk egy csapásra. Nem lenne nagyszerű?” Aztán kutatják, hogy miként lehet egyesíteni a kutyák és a macskák génjeit, hogy a kutyáknak kutya és macska génjeik is legyenek és egy kutya-macska hibriddé váljanak, amely a házat is tudja őrizni és patkányokat is fog. Jó ötlet ez? (Nem.) Miért nem? (Azért, mert folyton alá akarják ásni azt, amit Isten elrendelt és meg akarják szegni az Isten által elrendelt törvényeket. Ez pontosan az, amit a Sátán tesz és amit a romlott emberiség tesz.) Az efféle ötletek elvetemültek. Honnan származnak az elvetemült ötletek? Teljességében a Sátántól és a gonosz szellemektől származnak. Ezért az efféle romlott emberek nem emberi lények. Folyton változtatni akarnak az Isten által elrendelt pozitív dolgokon, és meg akarják változtatni a különféle élőlények Isten által elrendelt eredeti működését, cselekvési mintáit és túlélési törvényeit. Folyton alá akarják ásni az élőlények Isten által elrendelt túlélési formáit, mindig elvetemült és felháborítóan lázító ötleteket, gondolatokat és nézőpontokat eszelnek ki, és folyton alá akarják ásni az Isten által elrendelt különféle dolgokat. Az ilyen emberek nem emberi lények; nincs emberi mivoltuk. A gondolkodásuk és a cselekedeteik soha nincsenek a lelkiismeret és a józan ész keretein belül, hanem inkább mindig túl akarnak lépni a normális emberi mivolt határain – ez a nem emberi lét megnyilvánulása. A normális emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret és józan ész keretein belül nem tisztelik és nem tartják fenn minden dolog Isten által elrendelt túlélési szabályait és létformáit. Ehelyett mindig alá akarják ásni, meg akarják zavarni és meg akarják változtatni az Isten által elrendelt túlélési szabályokat, meg akarják változtatni más élőlények életmódját. Azt akarják, hogy a macskák ne legyenek macskák többé, a kutyák pedig ne legyenek kutyák többé, mindet korccsá, elvetemült dologgá téve és arra késztetve, hogy elvetemült irányba fejlődjenek. Folyton alá akarják ásni a pozitív dolgok létét és folyton alá akarják ásni a pozitív dolgok túlélési formáit. Ugye, hogy ők nem emberi lények? (Valóban nem azok.) A nem emberi lények által megfogalmazott és birtokolt gondolatok és nézőpontok negatív dolgok és ellentétesek a pozitív dolgokkal. Mivel a nézőpontjaik negatív dolgok és ellentétesek a pozitív dolgokkal, a szakmájukban általuk előállított termékek és elért eredmények vajon nem negatív dolgok? (De azok.) Ezek negatív dolgok. Bár egyes dolgok nem gyakorolnak közvetlen kedvezőtlen hatást az emberiségre, illetve nem ártanak neki, amennyiben ellentétesek azzal, amit Isten elrendelt, amennyiben megszegik az Isten által elrendelt törvényeket és szabályokat, és amennyiben másféle túlélési módjuk, vagy másféle törvényük és szabályuk van, amely az embernek az Isten által elrendelt törvények és szabályok alapját illető mesterséges beavatkozása, feldolgozása és rombolása eredményeként jött létre, akkor ezek negatív dolgok. Függetlenül attól, hogy hány ember fogadja el és ismeri el egy efféle dolog létét, vagy hány ember életében vagy túlélésében okoz ez fizikai örömöt, ha nem az Isten által elrendelt eredeti formájában és nem az Isten által elrendelt eredeti állapotában van, hanem ehelyett megváltoztatták és aláásták az elrendelt szerkezetét, formáját, illetve a túlélési törvényeit és szabályait, akkor az negatív dolog. Ez azért van, mert a Sátán megdolgozta, károsította és módosította, és átitatták a Sátántól származó eszmék, gondolatok és nézőpontok, sőt a Sátán egyes mérgei és egyes mesterkedései is. Még ha az emberek nem is képesek ezt átlátni, akkor is negatív dolog. Röviden: amennyiben olyasmiről van szó, ami ellenkezik az Isten által elrendelt eredeti dologgal, amelynek – legyen az élőlény vagy élettelen dolog – az Isten által elrendelt eredeti formáját, szerkezetét, illetve a túlélési törvényeit és szabályait aláásták és megváltoztatták, és amelybe ugyanakkor beleivódtak vagy amelyhez hozzáadódtak különféle, a Sátántól származó plusz dolgok, akkor az negatív dolog és már elveszítette az eredeti jellegét. Függetlenül attól, hogy milyen mennyiségi hatással van az emberiség fizikai életére vagy túlélésére, amennyiben minőségi változáson esett át és a minősége megváltozott, akkor negatív dolog. Ez ellentmondást nem tűrő, és egyáltalán nem hamis. Amennyiben valami negatív dolog, nem számít, mennyi ideje létezik ezen a világon vagy mióta fogadja el az emberiség és a társadalom, ha nem az Isten által elrendelt eredeti dolog, akkor Ő nem ismeri el, ha pedig Isten nem ismeri el, akkor negatív dolog.

Egyesek megkérdezik: „Az alma és a körte egyaránt eredeti, Isten által elrendelt gyümölcs. Ha a kettőt egymásba oltják, hogy legyen belőlük alma-körte, az negatív dolog? Megegyük vagy sem?” Ez olyasmi, amivel a mindennapi életben találkozni lehet, nemde? Mondjátok meg Nekem, megegyétek vagy sem? Megmérgez, ha megeszitek? Ártani fog a testeteknek? Hatással lesz az életetek hosszára? Befolyásolni fogja azt, ahogyan Isten rátok tekint? Befolyásolni fogja a sorsotokat? Hogyan kell szemlélni ezt a dolgot? Ez próbára teszi, hogy érted-e az igazságalapelveket és hogy érted-e azt, amiről korábban beszéltünk. Ha érted az igazságnak ezt az aspektusát és felfogtad az igazságalapelveket ebben a tekintetben, akkor amikor dolgokkal szembesülsz a való életben, tudni fogod, hogyan gyakorolj, tudni fogod, hogy mely cselekedetek szegik meg az igazságot és mely cselekedetek tartják fenn az igazságot és tartoznak az igazságalapelvek körébe. Ennetek kellene alma-körtét? (Nem.) Arról van szó, hogy nem mernétek megenni, vagy hogy nem kellene megenni? (Nem mernénk megenni.) Azt mondjátok, hogy nem mernétek megenni, de a mindennapokban nem ettetek-e meg belőle jópárat? És mi történt, miután megettétek? Ártott a testeteknek? Először határozzuk meg, hogy egy alma-körte pozitív vagy negatív dolog-e. Azt mondtátok, hogy nem szabad megenni. Ezen állítás mögött az a gondolat áll, hogy egy alma-körte negatív dolog, ezért nem szabad megenni. Erre gondoltatok? (Igen.) Akkor helyes ez az értelmezés? Így kell felfogni az alma-körte kérdést? Ha nem mondtam volna nektek a példát, amelyet megbeszélünk, azt hittétek volna, hogy az alma-körtét nem szabad megenni, hogy megmérgezne titeket, ha megennétek, – épp úgy, mint ahogyan Évát, amikor Isten parancsát megszegve megette a gyümölcsöt a jó és a rossz tudásának fájáról, bűnre csábította a Sátán és elválaszthatatlanul a Sátán kezére került. Azt hittétek volna, hogy – különösen tekintettel arra, hogy most van az a kritikus pillanat, amikor Isten megmenti az emberiséget és szorít az idő –, óvatosnak kell lennetek és nem szabad válogatás nélkül megennetek dolgokat, hogy ha megteszitek, talán megszegitek az alapelveket és áthágjátok az adminisztratív rendeleteket, és nem lesz lehetőségetek az üdvösségre, és akkorra már hasztalan lenne a megbánás. Nem tudjátok átlátni ezt a kérdést; egy ilyen kis dolog zavarba hozott titeket. Azt hiszitek, hogy nem szabad megenni az alma-körtét és nem mernétek megenni, hogy ezzel megszegnétek az alapelveket és áthágnátok az adminisztratív rendeleteket, ami szörnyű lenne! Mindannyian ezt hiszitek? Akkor hát egyetek alma-körtét vagy sem? (Istenünk, az imént vitattuk meg ezt, és szerintünk ehetünk alma-körtét, mivel az ember csak tökéletesíti az almát és a körtét és nem változtatott az Isten által elrendelt, rájuk vonatkozó törvényeken. Az alma-körte fogyasztása tehát nem jár az adminisztratív rendeletek áthágásával.) A beszélgetésetek után szert tettetek egy kis tisztánlátásra, és most már értitek, hogy az Isten által elrendelt törvények az alma-körtével kapcsolatosan alapvetően változatlanok maradtak, ezért megehetitek azt. Amit az imént mondtatok, az pontos; csupán arról van szó, hogy nem magyaráztátok el egyértelműen. Azt a kérdést egyelőre ne vitassuk meg, hogy ehető-e az alma-körte vagy sem; előbb beszéljünk arról, hogy miért nem sérti az Isten által elrendelt törvényeket. Az almafák és a körtefák is Isten teremtette növények, és az emberek megehetik a rajtuk termett gyümölcsöt. Amikor ezt a két növényt egymásba oltják vagy keresztezik, egy másik fajta gyümölcs terem. Ez akár mesterségesen, akár természetesen történik, a gyümölcs eredete, a túlélési formája, valamint a túlélési törvényei és szabályai alapvetően változatlanok maradnak ahhoz képest, amit Isten eredetileg elrendelt. Még ha az ember mesterségesen egymásba is oltja egy almafa és egy körtefa ágait, az eredeti túlélési törvényeik és szabályaik, az eredeti létformáik alapján történik az, hogy olyan gyümölcs terem, amely mindkettő létjellemzőivel rendelkezik. Ezt a gyümölcsöt alma-körtének nevezik. Az ember csupán felhasználja a túlélési képességét, valamint a gondolkodásmódját, az intelligenciáját és az okosságát, hogy egymásba oltson két növényt, hogy egy másik fajta gyümölcsöt termeljen, de ez a gyümölcs, az alma-körte nem megy túl annak körén, amit Isten elrendelt. Ez egy aspektus. Másrészről, ha alma- és körtefák együtt nőnek ugyanabban az erdőben, akkor elkerülhetik-e keresztbeporzást akár emberi beavatkozás nélkül is? Nagyon természetes körülmények között, amikor a virágzás időszaka elérkezik, keresztporzódnak, és a föld alatti gyökérrendszerük is összefonódik majd. Akár méhek terjesztik a pollent, akár a szél és a légáramlás révén terjed, az alma és a körte megkapja egymás tápanyagait és nagyon természetes módon megterem az alma-körte gyümölcs. Ekkor vajon még mindig azt mondhatod, hogy ember alkotta ezt az alma-körtét? (Nem.) Ez olyan élőlény, amely természetesen nő az Isten által elrendelt természeti környezetben; az Isten által engedélyezett körön belüli dolog, ezért ez az alma-körte semmilyen törvényt nem sért. Függetlenül attól, hogy egy alma vagy egy körte jellemzőivel bír-e, nem negatív dolog; továbbra is olyan gyümölcsféle, amelyet Isten készített az emberiség számára. Félreteheted az aggodalmaidat és belevághatsz – biztosan semmilyen testi sérülést nem fog okozni neked. Azonban amikor az imént megemlítettem, hogy az ember mesterségesen egymásba oltja az alma- és a körteágakat, nem tudtátok megállapítani, hogy egy alma-körte pozitív vagy negatív dolog-e, és nem mertétek volna megenni, mert ezt gondoltátok: „Az alma alma, a körte génjei nélkül, a körte pedig körte, az alma összetevői nélkül; csak ezeket lehet bizonyosan megenni!” Nem eltorzult vajon a dolgok efféle felfogása? (De igen.) Ez eltorzult. Különféle élőlények léteznek együtt egy közös térben; elkerülhetetlen, hogy hatással lesznek egymásra és gondoskodnak egymásról, merítve egymás erősségeiből, hogy kompenzálják a saját gyengeségeiket. Ezen belül számos részlet van és vannak misztériumok. Röviden: mindennek a megjelenése, létezése és hatása az Isten teremtette emberi faj túlélését szolgálja. Ez a pozitív dolgok létezésének értéke és jelentősége; végső soron az emberiség normális túlélésének, valamint az emberiség szaporodásának és fennmaradásának fenntartását szolgálja. Most már világos ez a kérdés? (Igen.)

A továbbiakban vitassunk meg egy másik kérdést, amellyel az emberek gyakran találkoznak a mindennapi életükben. Vessünk rá egy pillantást és vegyük fontolóra, hogy miként kell tisztán látni és megközelíteni. Az emberiség élelemigényének kielégítése érdekében az emberek kitalálták a nem organikus gabonaféléket, a különféle magvak és termések génjeinek módosítása révén növelve a hozamot. A cél kezdetben valójában a kártevők és a betegségek csökkentése, a több rovarölő szer használatának elkerülése, és így az emberiség számára szükséges különféle növények termesztése volt, miközben csökken a munka és elkerülik a kártevők és a betegségek zavaró hatásait, ugyanakkor növelik a hozamot az emberiség élelemigényének ellátása érdekében – ez eredményezte azt, hogy ilyen termék készült. Hogy hívják ezt a terméket? Nem organikus élelmiszer. A nem organikus élelmiszer térhódítása nagy mértékben kielégítette az emberiség élelmiszerigényét. Az emberek úgy hiszik, hogy az organikus élelem viszonylag alacsony hozamú és nem képes kielégíteni az emberiség szükségleteit. A nem organikus gabonafélék megjelenése óta a gabonahozam nagyot növekedett, az emberek bevétele is növekedett és sok ember számára megoldódott az éhség problémája. Az emberiség tehát „szerencsére” tud nem organikus élelmiszert fogyasztani. Nos, akkor pozitív vagy negatív dolog a nem organikus élelmiszer? Megszegi az „Isten által elrendelt” alapelvét vagy sem? Meg kellene enni a nem organikus élelmiszert? Milyen nézőpontotok és véleményetek van a nem organikus élelmiszerről? Miként határozzátok meg az organikus és a nem organikus élelem pozitivitását és negativitását? (Az organikus élelem természetes és Isten rendeli el. Pozitív dolog. A nem organikus élelmiszert tudományos feldolgozás és genetikai módosítás útján állítják elő. Ellenkezik az Isten által teremtett eredeti törvényekkel. A nem organikus élelmiszer tehát negatív dolog.) (A nem organikus élelmiszerben sérülnek az eredeti gének, és ez ellenkezik az Isten által alkotott törvényekkel. Továbbá az élelem eredeti tápértéke a nem organikus élelmiszerekben romlott; ezek fogyasztása nem szolgálja az emberek egészségét. Manapság széles körben fordulnak elő egészségügyi problémák sok olyan embernél, akik sok éven át fogyasztanak nem organikus élelmiszert, ezért úgy vélem, hogy amennyiben a körülmények engedik, meg kell próbálnunk minden tőlünk telhetőt, hogy ne együk. A mai társadalomban azonban a legtöbb élelmiszer nem organikus, a túlélés érdekében tehát mindenképp fogyasztanunk kell nem organikus élelmiszert.) Amit mondtatok, az mind összhangban áll az alapelvekkel, a lényeges pontok is helytállóak, azonban túlságosan le van egyszerűsítve, és van néhány részlet, amelyet illetően nem született egyértelmű magyarázat. Egyesek ezt mondják: „A nem organikus és az organikus élelem kívülről hasonlónak látszik és többé-kevésbé ugyanolyan ízű. A nem organikus élelmiszer alapvetően semmiben sem különbözik az Isten által elrendelt eredeti táplálékformáktól. Egyes nem organikus élelmiszerek még jobban is néznek ki és magasabb a hozamuk, mint az organikus élelemnek, és az ízük sem feltétlenül sokkal rosszabb, mint az organikus élelemé. Akkor miért pozitív dolog az organikus élelem és miért negatív a nem organikus élelmiszer?” Bár az imént azt mondtátok, hogy biztosak vagytok abban, hogy az organikus élelem pozitív dolog, a nem organikus élelmiszer pedig negatív dolog, azt nem értitek, hogy miért ez a megkülönböztetés; a részleteket még mindig nem értitek. Van itt egy lényeges pont, amelyet ismernetek kell: Miért van az, hogy két dolog közül, amelyek kívülről ugyanúgy néznek ki, az egyik pozitív, a másik pedig negatív dolog? Egyesek ezt mondják: „Azért van ez így, mert a nem organikus élelmiszert tudományosan dolgozzák fel, és a tudomány károsította.” Helytálló ez az állítás? A doktrína szempontjából helytálló. Úgy hangzik, mintha ez lenne a helyzet. Az emberek azonban mégsem értik, miután hallották. Nos, akkor a lényegüket tekintve pontosan mi a különbség az organikus és a nem organikus élelmiszerek között, ami miatt az egyiket pozitív, a másikat negatív dologként lehet meghatározni? Min alapul ez a meghatározás? Isten hogyan szemléli ezt? Mi ebben az igazság? Ez elvezet a kérdés lényegéhez.

Az organikus dolgok Istentől származnak. Olyasmik, amiket Isten teremtett, az ember pedig elnevezte őket „organikusnak.” Egyelőre ne foglalkozzunk az „organikus” szó eredetével és forrásával, vagy azzal, hogy az emberek miért nevezték el így. Még mindig Isten teremtésének és elrendelésének szemszögéből kell megnéznünk ezt. Isten teremtésén és elrendelésén belül van egy finom, ám lényegi pont, nevezetesen, hogy amikor Isten egy magot teremtett, minden tápanyagot és alkotóelemet beletett, aminek benne kell lennie, valamint ellátta a funkcióival. Min alapulnak azok az alapelvek, amelyek szerint meghatározta, hogy miket tesz bele a magba? Az emberi test szükségletein, az emberi test belső szervi funkcióinak befogadóképességén és az e szervek által igényelt tápanyag-összetevőkön alapultak. Mivel az ilyen magból termesztett élelem emberi fogyasztásra szánt, azok a hatások, amelyeket az elfogyasztását követően ez az étel gyakorol majd az emberi testre, és a tápanyagok, amelyeket az emberek fel tudnak szívni belőle a normális testi növekedésük és a túlélésük fenntartása, valamint a testi életük meghosszabbítása érdekében, mind olyan dolgok, amelyeket Istennek figyelembe kell vennie, amikor egy magot vagy egy tápláléktípust megteremt. Nemcsak úgy véletlenül teremtett egy magot, amely nőhet a földben, és aztán ennyiben hagyta; nem, Isten átgondolta ezt. Az, hogy ennek a fajta magnak a héja, húsa és csírája milyen hatást gyakorol majd az emberi testre, milyen eredményeket tudnak elérni ezek a dolgok, mire van szüksége az emberi testnek és az embereknek milyen tápanyagokat kell felszívniuk ebből a fajta ételből, miután elfogyasztották – ezek mind olyan dolgok, amelyeket Istennek fontolóra kell vennie. Mivel Istennek ilyen szempontjai vannak, amikor megteremti ezt a magfélét, az emberek táplálkozási igényeinek megfelelő arányokban kell megalkotnia azt, és ez a mag így jön létre Isten gondolataiban. Ezzel a mag tápanyagösszetevőinek és szerkezetének szemszögéből tekintjük a mag emberekre gyakorolt hatását; ez az egyik aspektus, amelyet Isten figyelembe vesz, amikor megteremti ezt a magot. Isten emellett figyelembe veszi ennek a fajta magnak vagy termésnek a méretét és formáját, a csírázási idejének hosszát, a túlélési formáját, a termesztésére alkalmas talajtípust, azt, hogy milyen talajban mennyi tápanyagot szív magába, mennyi tápanyagot tudnak az emberek felszívni belőle, amikor megeszik és így tovább. Ezek mind Isten megfontolását igénylő részletek. Az Isten által egy mag megteremtésekor fontolóra vett különféle tényezők végső soron egy szempontban összpontosulnak, nevezetesen az emberiség élelemszükségletének biztosítása, az emberiség normális fizikai növekedésének és túlélésének elérése. Ez a legfontosabb szempont. Van itt még egy szempont, ami szintén lényeges. Ha egy magban nincs életerő és halott dolog, mint egy homokszem vagy egy kő, képtelen kihajtani, amikor a földbe vetik, akkor ez azt jelenti, hogy miután az emberek ez egyszer megeszik ezt az ételt, többé nem áll majd rendelkezésre. Egy ilyen mag messze nem képes kielégíteni az emberiség élelemigényét. Ezért a szükséges alkotóelemek – mint a héja és a magja – mellett csírája is kell legyen. Ez a csíra természetesen nem feltétlenül a minden magban jelenlévő élet sajátossága. Röviden: a héja és a magja mellett életerőnek is kell lennie ebben a magban. Emberi nyelven ezt életerőnek nevezik, Isten fogalmai szerint azonban ez azt jelenti, hogy a magban kell legyen élet. Mit jelent az, hogy „van benne élet”? Azt jelenti, hogy tovább tud szaporodni; rügyezés és növekedés révén képes kell legyen termést hozni. Csírázás, növekedés és virágzás révén egy mag képes kell legyen több termést hozni, és magához a maghoz hasonlóan a terméseiben is kell legyen életerő, és képes kell legyen szaporodni és több termést hozni, mivel csak így képes végtelenül ellátni az emberiség élelemszükségletét. Ez a két legalapvetőbb és legfontosabb dolog abban, hogy Isten megteremtette és elrendelte a magot: az egyik a benne található különféle tápanyagok és a funkciói, a másik pedig az, hogy a magnak kell legyen életereje, vagyis a magnak élőnek kell lennie. Emberi fogalom szerint, ha valami „élő”, azt „organikusnak” nevezik. Ennek az organikus élelemnek valóban van élete azóta, hogy Isten megteremtette. Ha a földbe temeted és öntözöd és trágyázod, akkor csírázni, növekedni, virágozni, majd teremni fog, és minden egyes termése rendelkezik azzal a funkcióval, ami benne megvan. Ugyanez a funkcionalitás szakadatlanul gondoskodik az emberiség élelemigényéről, az emberiség fizikai túléléséről, valamint az emberiség szaporodásáról és fennmaradásáról. Emellett ez a mag beépül a talajba és termést hoz, ezek a termések pedig – magához a maghoz hasonlóan – további terméseket hoznak, hogy ellássák az emberiséget, és nemzedékről nemzedékre ugyanazon a szaporodási és virágzási folyamaton mennek keresztül. Ily módon az emberiség élelemmel való ellátottsága végtelen. Élelemellátással, élelemforrással végtelenül folytatódik az emberiség fizikai létezése és túlélése, és soha nem marad élelem nélkül. Ebből a tényből látható, hogy az Isten által teremtett különféle magok hozzájárulása ahhoz, hogy az emberiség mindmáig túlélt, nem hagyható figyelmen kívül. Annak gyökere, hogy ilyen hozzájárulást képesek tenni az emberiség számára, Isten teremtése és Isten elrendelése. Ha azonban a magra vonatkozóan Isten által elrendelt két legfontosabb dolog – az egyik a mag tápanyagai és funkciói, a másik pedig az eredeti életereje – megsemmisül, ha ez a két dolog eltűnik, akkor amikor a mag a földbe hull, nem fog többé csírázni, nem fog többé nőni, nem fog többé virágozni és termést hozni. Nem tehet mást, mint hogy eltűnik a talajban, az emberiség élelemforrása pedig attól kezdve elveszik. Mivel fog akkor szembenézni az emberiség? (Halállal.) Éhséggel, éhezéssel, majd halállal fog szembenézni, és nem lesz képes szaporodni és fennmaradni. Ez egy aspektus, és ez nagyon komoly. Egy másik aspektus az, hogy amikor egy magot mesterségesen dolgoznak fel, a tápanyagtartalma jelentősen csökken: abból a sokféle tápanyagból, amit eredetileg tartalmazott, csak egy kis mennyiség marad. Emellett a funkciói is megváltoznak. Egy bizonyos fajta élelem például korábban képes volt táplálni az agyat, pótolni a testi erőt, és életerővel ellátni az embereket, most azonban – a mesterséges feldolgozást követően – nagyban csökkentek ezek a funkciók, vagy akár el is vesztek. Még ha valaki sokat is eszik ebből a fajta ételből, fizikailag kimerültnek érzi magát, a gondolkodása lelassul és romlik a memóriája. Bár nem öreg, olyanná válik, mint egy idősödő ember. A lábai elnehezednek, a teste merevvé válik, a bőre pedig öregszik. Látszólag fizikailag nagyobbá nőtt, belül azonban másnak érzi magát, mint azok, akik organikus élelmet esznek. Ha az élelem eredeti funkciói meggyengülnek vagy akár el is vesznek, az nemcsak hogy nem támogatja pozitívan az emberek szervezetét és nem használ neki, miután megeszik, hanem sok negatív hatással is van rájuk. A szervezet által igényelt különféle tápanyagokat nem sikerül időben pótolni, és ezzel egyidejűleg a szervezet sok funkciója fokozatosan romlik és eltűnik. Ennek az ördögi körnek az alapján természetes következmény az, hogy az emberek gondolkodása lelassul, sőt szélsőséges viselkedésformák és elgondolások is kialakulhatnak bennük. Az ilyen megnyilvánulások azok közül a negatív hatások és következmények közül valók, amelyeket a nem organikus élelmiszerek gyakorolnak az emberekre. A nem organikus élelmiszerek elveszítették azokat az összetevőket, amelyeknek meg kellene lenniük bennük úgy, ahogyan Isten megteremtette őket, és az eredeti funkcióikat is elveszítették. Különböznek az Isten által teremtett és elrendelt eredeti dolgoktól. Mindegyikük mesterséges feldolgozáson és módosításon esett át.

Bár az emberek előállítanak nem organikus élelmiszert, hogy kielégítsék az emberiség élelemszükségletét, az efféle étel mindenféle, az emberi egészségre és szaporodásra kedvezőtlen tényezőt hoz magával, ami hatással van az emberiség szaporodására és túlélésére. Emiatt tisztán kell látnotok a nem organikus élelmiszerrel kapcsolatban. Az emberiség évezredek óta élvezi az organikus élelmet. Miért mondjuk azt, hogy az organikus élelem pozitív, míg a nem organikus élelmiszer negatív dolog? Mi a legnagyobb különbség közöttük? Mi a kérdés lényege? A lényeg az, hogy az organikus élelmet Isten készítette elő az emberiség számára; Isten rendelte el. Rendelkezik az Isten teremtette eredeti összetevőkkel és funkciókkal, és ami a legfontosabb, benne van az az életerő, amellyel Isten felruházta, míg a nem organikus élelmiszer elveszítette ezeket az eredeti összetevőket és funkciókat, és az Istentől kapott élet is hiányzik belőle. Mivel ez a két, Isten által elrendelt nagyon fontos dolog hiányzik belőle, megsérti az Isten által teremtett és elrendelt pozitív dolgok alapelveit. A nem organikus élelmiszer olyasmi, amit az emberi tudomány feldolgozott, károsított és módosított, és többé már nem rendelkezik egy pozitív dolog jellemzőivel. Ez azért van, mert hiányoznak belőle az Isten által teremtett és elrendelt pozitív dolgok összetevői és lényege, és ehelyett ellenkezik az Isten által teremtett és elrendelt pozitív dolgok funkcióival és lényegével. Mit jelent az, hogy ellenkezik a pozitív dolgok funkcióival és lényegével? Azt jelenti, hogy amikor Isten megalkotott egy bizonyos magot, annak rendeltetése az emberiséget szolgálta: hogy szolgálja az emberiséget és a javára legyen, valamint, hogy fenntartsa az emberiség normális testi szükségleteit és túlélését, miközben a nem organikus élelmiszer károsítja és megzavarja az emberiség normális túlélését, és ezzel egyidejűleg egy sor visszafordíthatatlan negatív hatással és következménnyel jár az emberek normális életére és túlélésére nézve. Egyáltalán nem igazságtalan tehát negatív dolognak nevezni a nem organikus élelmiszert. Nem így van? (De igen.) Most már világos ez a kérdés? (Igen.) Miért pozitív dolog az organikus élelem, miközben a nem organikus élelmiszer negatív dolog? Általánosságban szólva az organikus élelem Istentől származik, az emberiség javára van és szolgálja azt, valamint hozzájárul az emberi élethez és túléléshez; pótolhatatlan funkciót tölt be az ember életében és túlélésében – semmi sem helyettesítheti az általa játszott szerepet. De jót tesz-e a nem organikus élelmiszer az ember egészségének? (Nem.) Épp ellenkezőleg: nem tesz jót az ember egészségének, hanem árt annak, és sok fájdalmat és bajt okoz az emberi lények testi életében és túlélésében. Például különféle kellemetlenségeket okoz a szervezetben, mint a vérkeringés lassulása, végtagmerevség, elnehezedő lábak és szédülés, és számos betegség korai kialakulásához és fellángolásához vezet; az emberek allergiás reakciói is egyre súlyosabbá válnak. A különböző mértékű nem kívánt hatások a bőrtől a belső szervekig egy sor dolgot érintenek. Ezek azok a különféle bajok és fájdalmak, amelyeket a nem organikus élelmiszer okoz az emberiség testi életében és túlélésében. Mivel az emberi testet Isten teremtette, csak Isten érti igazán annak felépítését és szükségleteit. Ezért Isten az emberi test felépítése és szükségletei alapján teremtett mindenféle élelmet az emberiség számára. Északtól délig, kelettől nyugatig Isten különféle ételeket teremtett, amelyek segítik a helyi emberek életét és túlélését. Minden Isten teremtette élelem eredeti formája az emberi élethez és túléléshez szükséges élelemforrást hivatott biztosítani; az emberi lények testi életére és túlélésére nézve mindegyik létfontosságú. Nevezetesen ahhoz, hogy egy ember szervezete éljen és fennmaradjon, ezek az Isten teremtette növények nem nélkülözhetők. Amíg ezek a növények és magok Istentől származnak, az eredeti formájukat öltik, rendelkeznek az Isten teremtette szükséges funkciókkal és összetevőkkel, valamint azzal az életerővel, amellyel Isten felruházta őket. Függetlenül attól, hogy egy mag hol van – még ha sziklahasadékba hull is, ahol nincs talaj – amíg van benne életerő, képes normálisan csírázni, növekedni és érni, és még több magot hozni. Az emberek csak egy ilyen szélesebb környezetben – ahol minden szaporodik és túlél – tudnak hozzájutni a szervezetük számára szükséges élelemforráshoz, folyamatosan részt venni különféle tevékenységekben, valamint tovább szaporodni és élni. Ha a különféle növények és magvak elveszítik az Isten teremtette eredeti funkciókat, az azzal egyenértékű, mintha az emberiséget megfosztanák az élelemtől és elvennék az emberiség élelemforrását. Még ha az emberek alkotnak és termelnek is néhány, nem az eredeti formájukban létező élelmiszert, amelyek átmenetileg ki tudják elégíteni az éhségüket, mivel a feldolgozást követően az ennivalók eredeti formái megváltoznak és elveszítik az eredeti funkcióikat, az emberek testi funkciói és érzékei ennek megfelelően megváltoznak, miután elfogyasztják őket. Idővel az emberek szervezete is megtapasztal néhány kedvezőtlen hatást; betegségeik és fájdalmaik alakulnak ki, és akár súlyos következmények is előfordulhatnak. Ez ellenkezik Isten eredeti szándékával, hogy élelmet teremtsen az emberiség számára, és azokkal a túlélési törvényekkel és szabályokkal is ellenkezik, amelyeket Isten elrendelt az emberiség számára. Tehát bárhogyan is szemléled, amennyiben valami ellenkezik Isten eredeti szándékával, hogy egy élőlényt teremtsen, valamint ellenkezik az Isten által elrendelt törvényekkel és szabályokkal, az elveszítette azt a funkciót, amivel Isten megteremtette, és elveszítette a szerepet, amelyet játszania kellene, valamint az Isten által ráruházott életerőt, és így a lényege megváltozott. A nem organikus élelmiszer megjelenése ellenkezik Isten eredeti szándékával, hogy élelmet teremtsen; amikor tudósok tudományosan feldolgozzák és módosítják az élelmek magjait, annak következtében az élelem lényege is megváltozik. A nem organikus élelmiszer tehát negatív dolog. Függetlenül attól, hogy a külseje élénkebbé és szebbé válik, vagy nagyobb lesz, illetve növekszik a mennyisége – bárhogyan is változik, amennyiben ellenkezik Isten eredeti szándékával, hogy megteremtette, és elveszíti az Isten adta funkcióit és életerejét, az negatív dolog. Ez minden kétséget kizáróan bizonyos. Bármi is az, és bármely időszakban vagy bárkinek a tevékenysége következtében jelent is meg, amennyiben nem Isten teremtette vagy rendelte el, hanem inkább ellenkezik Isten teremtésével és elrendelésével, akkor az negatív dolog. Most már világos ez a kérdés? (Igen.)

Most, hogy egyértelműen megbeszéltük a nem organikus élelmiszer negatív voltának kérdését, van még egy probléma, amelyet meg kell tárgyalni. Egyesek ezt kérdezik: „Mivel a nem organikus élelmiszer negatív dolog, amely ellenkezik Isten teremtésével és elrendelésével, hogyan kezeljük? Megegyük? Arról van szó, hogy ne együk meg, vagy csak kis mennyiséget fogyasszunk? Mi a gyakorlás megfelelő módja?” Néhányan az imént mutattatok rá: „A mai társadalomban az ételek többsége nem organikus, és nem könnyű organikus élelmet találni, ha vásárolni akarsz belőle – egyes országokban és régiókban még drágán sem tudod megvenni. Még ha ismerjük is az organikus étel előnyeit és a nem organikus élelmiszer ártalmas voltát, mit tehetünk?” Egyszerűen ilyen a tágabb környezet. Ez a Sátán világa, és ez akadályozza az embereket abban, hogy az életerővel felruházott élelmet egyék, amelyet Isten teremtett. Egyesek ezt mondják: „Tudjuk, hogy a nem organikus élelmiszer fogyasztása káros a szervezetünkre, de nem áll módunkban organikus élelmet enni. Mit tegyünk? Egyszerűen éhen kellene halnunk?” Nem tudtok éhen halni. Az életben maradásért továbbra is ennetek kell a nem organikus élelmiszert. Még ha a fogyasztása káros is a szervezetre, akkor is jobb, mint éhen halni. Még ha ilyen nehézséggel éltek is tovább, amíg nem haltok meg és tudjátok teljesíteni a kötelességeteket, az utolsó pillanatig kitartva és akár betegesen is elérve az üdvösséget, akkor győzelmet arattatok e világ felett és diadalmaskodtatok a Sátán felett. Mások ezt mondják: „Mivel a nem organikus élelmiszer olyan ártalmas az emberek számára, a hatásai pedig visszafordíthatatlanok, egyszerűen nem fogom megenni. Meg fogom találni a módját, hogy termesszek organikus élelmet a saját kertemben.” Ha megvannak az eszközeid, ez természetesen rendben van. De mi a helyzet akkor, ha az otthonodhoz nem tartozik kert és nem tudsz zöldségeket és gabonaféléket termeszteni, és egy hétköznapi ember vagy, aki nem engedheti meg magának az organikus élelmet? Akkor csak annyit tehetsz, hogy nem organikus élelmiszert eszel. Egyesek ezt mondják: „Ha nem organikus élelmiszert eszem, az legalább életben tarthat néhány évig és nem fogok rövid időn belül meghalni. Még ha valami furcsa betegséget kapok is tőle, nincs mit tenni.” Féltek attól, hogy mindenféle furcsa betegséget kaptok és az életetek hossza lerövidül? (Igen.) Mit lehet ezzel tenni? Egyesek ezt mondják: „Akkor csak az utolsó lehetőséghez folyamodhatunk – beérjük azzal, amit lehet. A túlélés érdekében nincs más lehetőségünk, mint hogy nem organikus élelmiszert fogyasztunk.” Helytálló ez az alapelv? (Igen.) Tényleg? Nem tudjátok megítélni, hogy helytálló vagy nem helytálló. Így tenni annyi, mint beérni azzal, amit lehet és hogy nincs más lehetőségetek? Ez nem azt jelenti, hogy beéritek azzal, amit lehet és nem is azt, hogy nincs más lehetőségetek. Ez inkább azt jelenti, hogy valaki hit által él. Nincs itt egy sor Isten szavaiból? „Ameddig még van egyetlen lélegzeted, addig Isten nem hagy meghalni.” Az emberek élete Isten kezében van. Az, hogy egy ember meddig él, valamint a fizikai állapota Isten elrendelésétől függ, nem pedig attól, hogy mit eszik. Elég, ha az embereknek helytállóak a gondolataik és a nézőpontjaik a nem organikus élelmiszerről, és ha tisztán látják. Az emberek ugyanakkor helytállóan kell kezeljék a fennálló objektív környezetet. Ha nincsenek meg az anyagi eszközeid vagy a környezeti feltételeid ahhoz, hogy megtermeld a saját élelmedet, akkor edd azt, ami elérhető. Akkor hát fogsz amiatt aggódni, hogy megbetegszel vagy meghalsz? Nincs szükség aggodalomra. Miért? A szívünkben ott van Isten szavainak igazsága, mint támaszunk és alapunk: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” és „Ameddig még van egyetlen lélegzeted, addig Isten nem hagy meghalni”. Egy ember élete, fizikai állapota és élethossza mind Isten kezében van. Az, hogy valaki megbetegszik-e, mikor betegszik meg és mikor hal meg – ez mind Isten kezében van. Nem kell aggódni, sem félni. Ha nem tudsz hozzájutni organikus élelemhez és csak nem organikus élelmiszert tudsz enni, akkor edd nyugodtan. Edd azt, ami rendelkezésre áll. Egyesek ezt kérdezik: „Ha azt mondtad, hogy a nem organikus élelmiszer negatív dolog, akkor miért mondod nekünk, hogy fogyasszuk nyugodtan?” Hogy tudsz élni, ha nem eszel? Valóban hozzá tud jutni a szervezeted ahhoz, amire szüksége van, ha túl keveset eszel? A nem hívők most azt is mondják, hogy a nem organikus élelmiszer sokkal kevésbé tápláló, mint az organikus élelem; bár sokat eszel, nem sok tápanyagot biztosít. Ez is tény. Van még egy szempont, amelyet nem ismernek: az organikus élelemben megfelelő a tápanyag-összetevők aránya. Miután megeszed, segíteni fogja a testedet, hogy sok tápanyagot termeljen, elősegíti a vérkeringést és betölti az eredeti funkcióit benned a jó egészség biztosítása érdekében. A nem organikus élelmiszerből azonban hiányoznak a tápanyag-összetevők, így a szervezeted nem tudja felhasználni a tápanyagok szintetizálásához, hogy kielégítse a szükségleteit. Ami a legfontosabb, hogy a nem organikus élelmiszerben nincs életerő és sok tápanyag-összetevő hiányzik belőle; nem tud egészségessé tenni téged. Miután az emberek tíz-húsz éven át fogyasztják, mindenféle betegségek és furcsa kórok alakulnak ki bennük, és néhányan még a szaporodási képességüket is elveszítik. Ezek túlságosan súlyos következmények. Ezért érzik egyesek így: „Rengeteg ételt és zöldséget megettem, ezért nem kellene, hogy tápanyag-hiányom legyen. De akkor miért érzem magam teljesen gyengének?” Ez a különbség az organikus és a nem organikus élelmiszer között; valójában már érezted. Miért van ilyen érzésed? Azért, mert a nem organikus élelmiszerben nincs életerő. Sokat eszel belőle, de nem lát el sok tápanyaggal, ezért fizikailag gyengének érzed magad és híján vagy az életerőnek. Ám bárhogy is van, enned kell; ha nem eszel, éhes leszel és nem tudsz dolgozni és túlélni. Az embereknek nem szabad ostobaságokat csinálniuk, sem szélsőségekbe nem szabad esniük. Mindent Isten szavai szerint kell megközelíteniük és mindenben az igazságalapelvek szerint kell gyakorolniuk. Ez az, amivel az embereknek tisztában kell lenniük és amit meg kell érteniük. Röviden: ez mind azon múlik, hogy az embereknek miként kell kezelniük a nem organikus élelmiszereket. Miután megértik a nem organikus élelmiszerrel járó negatív hatásokat és későbbi következményeket, ez nem szabad, hogy korlátozza az embereket, sem aggódniuk és félniük nem szabad, mivel minden Isten kezében van. Az emberek élete és minden velük kapcsolatos dolog Isten kezében van, Isten szuverenitásának és intézkedéseinek alávetve. Így van? (Igen.) Ha így fogod fel, helytállóak a gondolataid és a nézőpontjaid. Miután hallottátok mindezt, felragyogott és felszabadult a szívetek? (Igen.) Ez egy való életbeli kérdés, amelyet az embereknek látniuk kell. Ha nem tudod átlátni ezt a dolgot, túlságosan ostoba vagy. Az imént megvitattunk több gyakorlási alapelvet azzal kapcsolatban, hogy fogyasszunk-e nem organikus élelmiszereket. Ennek megfelelően kell kezelned, az objektív környezeted és a tényleges körülményeid alapján. Röviden: mindent Isten szavai szerint kell szemlélned, és Isten szavainak megfelelően is kell viselkedned. Amíg az ösztönöz, hogy biztosítsd a normális fizikai túlélésedet és működésedet, hogy normálisan végezhesd a kötelességedet, ne térj le Isten követésének útjáról, valamint teljesítsd a kötelességedet és rálépj az igazságra való törekvés útjára, akkor helytálló az, amit teszel. Ez az arról az aspektusról szóló beszélgetésünk tartalma, hogy Isten mit rendel el.

Két példával éltünk, hogy arról az aspektusról beszélgessünk, hogy Isten mit rendel el. Alapvetően világosan elmagyaráztuk? (Igen.) Akkor különbséget tudtok tenni a pozitív és a negatív dolgok között? Képes vagy alkalmazni az igazság ezen aspektusát azoknak a különféle embereknek, eseményeknek és dolgoknak a felmérésére, amelyekkel találkozol? Ha nem beszélgettünk volna erről a két példáról, vajon képesek lettetek volna a ma meghatározott pozitív dolgokra vonatkozó igazságnak ezt az aspektusát felhasználni a mérésükre? (Az egyszerűbbeket talán tisztán tudnám látni, de a két viszonylag bonyolult példát, amelyekről Isten beszélt, nem tudnám tisztán látni.) Jó, hogy beszélgettünk erről, különben talán kihagytátok volna egy olyan finom étel fogyasztását, mint az alma-körte, nem igaz? (De igen.) Meglehet, hogy egyesek, akik hajlamosabbak az előírások betartására, ránéznének egy alma-körtére és meg akarnák enni, de nem mernék, mert azt hiszik, hogy ha megeszik, megszegik az Isten által elrendelt alapelveket és ellenkeznek Isten szavaival, ezért megtartóztatják magukat és nem eszik meg, ennek eredményeképp pedig oly sok lehetőséget elszalasztanak, hogy fogyasszák ezt a finom ételt. Ugyanakkor az emberek – mivel híján vannak a tisztánlátásnak – nagyon dicsérnek és mélyen helyeselnek egyes nyilvánvalóan negatív dolgokat, és elfogadják őket a szívükben. A nem organikus élelmiszerrel kapcsolatban még ezt is gondolják: „A nem organikus élelmiszer nagyban kielégíti az emberiség élelemszükségletét, ugyanakkor pedig segíthet az éhhalál csökkentésében. Ez valóban a tudomány nagy hozzájárulása az emberiséghez az emberi fejlődés történetében! Ezt valóban Isten végzi; Isten az, aki előmozdította ezt az ügyet.” Egy ilyen egyszerű állítás leleplez egy tényt. Milyen tényt? Azt, hogy nem érted az igazságot. Ez másodlagos; van itt egy még súlyosabb probléma, nevezetesen, hogy Istenre nézve botrányosan lázadó és istenkáromló szavakat mondtál, és Isten utálatot és undort érez emiatt. Ha egy ilyen probléma olyan súlyossá válik, hogy ellenkezel Isten szándékaival és szándékosan ellenállsz Istennek és káromlod Őt, akkor elveszítheted a reményed az üdvösségre, és ez hatással lesz a rendeltetési helyedre. Ezért az igazság megértése nagyon fontos. Ha nem éltünk volna példákkal a beszélgetésünkben, közületek néhányan azt hihették volna, hogy „a nem organikus élelmiszer tudományos kutatás eredménye és a tudomány fejlődése hozzátesz az emberiséghez, ezért ezt a hozzájárulást minden valószínűség szerint Isten rendeli el, minden valószínűség szerint Isten vezényli”. Most, hogy így beszélgettünk, már világos? Helytálló ez az állítás? (Nem.) Így kellene értelmezni a dolgokat? (Nem.) Ha valaki ezt mondja, bajban van; ez botrányosan lázadó! Mielőtt világosan megértitek a dolgok valódi mivoltát és lényegét, ne definiáljátok őket elhamarkodottan, és ne fogadjatok el könnyedén, illetve ne kedveljetek olyan dolgokat, amelyek tudományos feldolgozáson estek át. Különösen olyan dolgok esetében kell nagyon résen lenned, amelyek a gonosz irányzatokban tiszteletben állnak és népszerűek, és a legtöbb ember kedveli őket – lásd őket tisztán Isten szavai és az igazság szerint, és egyáltalán ne fogadd el őket. Egyesek ezt mondják: „Mi gyenge képességűek vagyunk. Amikor különféle információkat látunk terjedni az interneten, azt hisszük, hogy az egy társadalmi irányzat és nem lehet helytelen. Miután megnézzük, hatással van a szívünkre. Ha légüres térben élnénk, nem vezetnének félre minket.” Helytálló ez a nyilatkozat? (Nem.) A való világban, a jelenlegi társadalomban élsz, és elkerülhetetlenül sok különös hangot és különös szólást és elméletet fogsz hallani. Ezek az érvek óhatatlanul belépnek a szívedbe, ahol hatásuk lesz és változtatnak a gondolataidon. Az emberek azt hiszik, hogy amíg ebben a társadalomban élnek, amíg emberek között élnek, önkéntelenül befolyásolva lesznek, hacsak nem élnek mélyen a hegyekben és erdőkben vagy nem zárkóznak be egy kis szobába, ahol nem hallgatják és nem nézik ezeket a dolgokat, és nem is gondolkodnak róluk, mely esetben tiszta lesz a szívük. Helytálló ez a nézet? (Nem.) Nyilvánvalóan nem. Akkor hogyan oldható meg ez a probléma? Törekedned kell az igazságra és meg kell értened az igazságot. Ha világosan érted az igazság összes aspektusát, akkor amikor ezekkel a dolgokkal találkozol, tudni fogod, hogy mi a mögöttes lényegük. Képes leszel gyorsan felismerni és pozitív vagy negatív dologként meghatározni őket, valamint – azon az alapon, hogy van lelkiismereted és józan eszed – gyorsan el fogod fogadni a pozitív dolgokat, és ellen fogsz állni a negatív dolgoknak, illetve el fogod utasítani, bírálni fogod és el fogod ítélni a negatív dolgokat. Ily módon védve leszel és nem fogod tehetetlennek érezni magad, és aggódnod és félned sem kell majd annyira. Miért? Azért, mert Isten szavaival az alapodként meglesz a pozitív és negatív dolgok megkülönböztetéséhez szükséges alapképességed, a különféle pozitív és negatív dolgokról alkotott nézeteid és véleményeid Isten szavain alapulnak majd, és képes leszel megállapítani, hogy azok pozitív vagy negatív dolgok-e; ezért nagyon könnyűvé válik az a kérdés, hogy mi a teendőd. Nem erről van szó? (De igen.)

Értitek, amit az imént közöltünk? Képesek lennétek érteni, ha nem így beszélgettünk volna róla? (Nem.) Akkor, ha még egy pár éven át tapasztaltok, képesek lennétek felismerni a pozitív és a negatív dolgokat? (Az igazság nélkül nem tudjuk felismerni ezeket a dolgokat; ráadásul időnként még csodáljuk és támogatjuk is a negatív dolgokat. Tehát nem arról van szó, hogy képesek leszünk tisztán látni csak attól, hogy több évnyi tapasztalatunk van.) Vannak ezekben a dolgokban misztériumok? (Nem, nincsenek.) Ha nincsenek bennük misztériumok, miért nem értik őket az emberek? Külső dolgok ezek? (Igen.) Ha csak külső dolgok lennének, könnyű kellene legyen megérteni őket, de az a helyzet, hogy ezek a dolgok magukban foglalnak néhány igazságot és az emberek különféle dolgokról alkotott nézőpontjait is. Ha egyszer valami magában foglal dolgokról alkotott nézőpontokat, valamint problémák lényegét és természetét, akkor az magában foglalja az igazságot, ha pedig magában foglalja az igazságot, nem tudjátok átlátni és összezavarodtok. Akkor hát szükséges szerintetek így beszélgetni? (Igen, az.) Remélhetőleg, miután meghallgatjátok ezt a közlést, nem magukra a dolgokra fogjátok összpontosítani a figyelmeteket, illetve nem előírások betartását tanuljátok meg, hanem inkább a közlés révén meg fogjátok érteni az igazságot és Isten szándékait, képesek lesztek felismerni, hogy melyek a pozitív és a negatív dolgok, és előrelépést tesztek az igazság vonatkozásában, a dolgok megkülönböztetésére való képességetek pedig fejlődni fog. Ez azt fogja jelenteni, hogy nyertetek valamit. Ami a pozitív dolgokat illeti – mindent, ami az Isten által teremtett, Isten által elrendelt vagy Isten szuverenitása alá tartozó dolgok körébe tartozik –, most, hogy korábban felsoroltuk a két konkrét példát, már képesek vagytok mindegyiket tisztán látni? Vagy az a helyzet, hogy csak az azonos fajtájú dolgokat tudjátok felismerni és még mindig képtelenek vagytok felismerni azokat a dolgokat, amelyek eltérnek ettől a két példától? (Valószínűleg bizonyos mértékig fel tudom ismerni az azonos fajtájú dolgokat, valamint a viszonylag egyszerű különböző dolgokat, de még mindig nem tudom egyértelműen felismerni a túlságosan összetett dolgokat.) Ez tény, nem igaz? Ha még mindig nem tudtok tisztán látni, akkor fel kell fognotok egy alapelvet. Először is, nézzétek meg, hogy egy bizonyos dolog ellenkezik-e azzal a funkcióval, amelynek meg kellene lennie benne úgy, ahogyan Isten teremtette, illetve a létezésének Isten által elrendelt jelentőségével; nézzétek meg, hogy ellenkezik-e ezzel az aspektussal. Ha igen, akkor az negatív dolog. Ha nem ellenkezik Isten teremtésével és elrendelésével, ám a létformájáról és a létezésének értékéről nem mondható el, hogy pozitív vagy negatív hatással van az emberekre – csupán valamilyen célt szolgál és nyújt némi kényelmet az emberek életében, pár előnnyel, de ártalom nélkül, ami azt jelenti, hogy nem rombolja vagy zavarja az Isten által teremtett emberiség túlélési formáját és normális életét, kedvezőtlen következményekkel sem jár, a létezése pedig nem tekinthető jelentőségteljesnek az emberiség számára, és az emberek egész jól megélnének nélküle is – akkor az nem tekinthető pozitív vagy negatív dolognak. Nem tartozik ebbe a kategóriába; egyszerűen egyfajta dolog vagy tárgy, ezért nem fogjuk pozitívként vagy negatívként meghatározni. A lovaskocsi például egy közlekedési eszköz. Egy ló húzza, amely egy Isten által teremtett és elrendelt élőlény. A ló által húzott kocsit ember készítette, nem Isten teremtette; egy Isten által túlélési képességgel felruházott ember alkotta eszköz. Árut és embereket tud szállítani különböző helyekre, amivel kényelmesebbé teszi az emberek életét és utazását. Nos, szerintetek pozitív vagy negatív dolog az ember alkotta lovaskocsi? Fogyaszt a lovaskocsi energiát? Kibocsát kipufogógázokat és szennyezi a levegőt? (Nem.) Egy lovaskocsi semmilyen kedvezőtlen hatást nem gyakorol az emberek életére és túlélésére, és egy kicsit kényelmesebbé is teszi az emberek életét. Ha azonban nem létezne, az emberek gyalog is járhatnának, ami csupán egy kicsit lassabb lenne; nem arról van szó, hogy az emberek nem tudnának túlélni nélküle. Olyasmi, ami nem létszükséglet. Nos, ez pozitív vagy negatív dolog? (Én úgy értelmezem, hogy nem negatív dolog, de nem is pozitív dolog; egyszerűen nem mondható el róla, hogy pozitív vagy negatív.) Az ember kezei közül származik és nem lehet azt mondani, hogy pozitív vagy negatív. Ha azt kellene megvitatnod, hogy egy lovaskocsi pozitív vagy negatív dolog-e, az nagyjából olyan lenne, mint bolhából elefántot csinálni, szőrszálhasogatás.

Egyesek ezt mondják: „A fákat Isten teremtette és rendelte el, a túlélési szabályaik és a létformáik Istentől származnak, ezért pozitív dolgok. Nos, akkor ha egy fát kivágnak és faanyaggá dolgoznak fel, az pozitív vagy negatív dolog?” A faanyag nyújt némi kényelmet az emberiség mindennapi szükségletei számára, többek között használatos különféle bútorok, például asztalok és székek gyártására, és főzéshez is elégethető. Növényből tárggyá alakítják. Ez pozitív vagy negatív dolog? (Nem lehet azt mondani rá, hogy pozitív vagy negatív.) Így van, most már értitek, megvan. Csak az Isten által teremtett, Isten által elrendelt és Isten szuverenitása alá tartozó dolgok alapelvének körén belüli dolgok pozitív dolgok. Minden, ami ezt az alapelvet megszegi, negatív dolog. Ami az ezen a két kategórián kívül eső dolgokat illeti, ha azt vitatod, hogy azok pozitívak vagy negatívak-e, az alapvetően szőrszálhasogatás, olyan, mintha bolhából elefántot csinálnál és nem a saját munkáddal foglalkoznál. Egyesek például megkérdik: „Pozitív vagy negatív dolog az ember varrta függöny?” Vannak, akik ezt mondják: „Az a szövet forrásától függ. Ha a függöny feldolgozott nyers pamutból készül, festés vagy fehérítés nélkül és vegyszerek hozzáadása nélkül, akkor pozitív dolog. Ha festették, fehérítették és nyomtattak rá vagy valamilyen vegyszert adtak hozzá, akkor negatív dolog. A negatív dolgokat meg kell semmisítenünk és ki kell dobnunk, ezért nem használhatjuk őket. Csak így tartjuk be Isten szavainak alapelveit és vagyunk pozitív dolgokat és az igazságot szerető emberek. Ezért elítélünk mindent, ami nem pamut termék és elítélünk mindent, ami nem természetes forrásból származik.” Mely dolgok származnak természetes forrásból? A pamut, a selyem és a vászon. Ezeknek az egyéneknek a véleménye szerint az emberek semmi mást nem viselhetnek ezen a pár dolgon kívül – ha el akarod kerülni az alapelvek megszegését és el akarod érni, hogy képes legyél a pozitív dolgokat szeretni, a negatív dolgokat pedig elutasítani, akkor ezeket a dolgokat kell viselned, mert csak ezek a dolgok vannak az Isten által teremtett eredeti formájukban. Helytálló ez a nézet? (Nem.) Egyesek ezt fogják mondani: „Akkor e nézet szerint bárki, aki tudományosan feldolgozott textileket visel, nem a pozitív dolgokat szerető ember, nem az igazságot gyakorló ember, hanem tisztánlátás és alapelvek híján lévő ember, igen lázadó személy, akit Isten megvet, az ilyen embernek pedig befellegzett!” Helyénvaló ez az állítás? (Nem, ez bolhából elefánt csinálás.) Az ilyen emberek szavaiban hátsó szándékok rejlenek, és még arra is képesek, hogy másokat elítéljenek, felfújva a dolgokat. Miféle emberek ezek? (Olyanok, akik előírásokat követnek és nincs lelki megértésük.) Abszurd emberek, abszurd típusok. Ezeknek az eretnekségeknek és téveszméknek a kifejezésével bolhából elefántot csinálnak és az épp adott témát a saját véleményük hangoztatására használják fel. Az elméjük tele van ezekkel az eretnekségekkel és téveszmékkel, képesek vég nélkül szajkózni őket, amikor azonban arra kéred őket, hogy beszéljenek valami igazsággal kapcsolatos dologról, nincs mit mondaniuk. Amikor arra kéred őket, hogy beszéljenek a pozitív dolgok mibenlétéről, ezeket az eretnekségeket és téveszméket mondják. Szerinted ez nem undorító? Sok dolognak nincs köze az Isten által teremtett, Isten által elrendelt vagy Isten szuverenitása alá tartozó pozitív dolgokhoz. Szigorúan szólva nem szegik meg az Isten által teremtett, Isten által elrendelt és Isten szuverenitása alá tartozó dolgok alapelvét, a létformáik pedig nem okoznak semmilyen kedvezőtlen hatást vagy kárt az emberiség megélhetésére és túlélésére nézve. Amikor tehát beszélsz, a legjobb, ha van lelkiismereted és józan eszed és nem csinálsz bolhából elefántot, illetve nem ítélkezel tetszésed szerint. Az Isten által teremtett, Isten által elrendelt és Isten szuverenitása alá tartozó dolgok körébe tartozó dolgok méltóak arra, hogy beszélgessünk róluk, és méltóak arra, hogy elfogadjuk, megértsük, betartsuk, becsüljük és óvjuk őket. Ezeken kívül, ami a nem ebbe a körbe eső dolgokat illeti, jobb, ha nem csináltok bolhából elefántot és nem tekintitek őket lényeges kérdéseknek, amelyekről nagy lelkesedéssel kell beszélgetni, sőt akár több összejövetel során nagyon komolyan beszélgetni kell róluk. Ezt nem szabad csinálni. Gyakori, hogy abszurd emberek, lelki megértés híján lévő emberek, gonosz emberek, antikrisztusok és ördögök szeretik ezeket a dolgokat csinálni, hogy dicsekedjenek, hogy az emberek lássák, milyen okosak is ők. A tisztánlátás híján lévő emberek azt hiszik, hogy ez az igazságról szóló beszélgetés, és bár egyáltalán nem szolgálja az épülésüket, úgy érzik, hogy kénytelenek elviselni és hallgatni. Ezeknek az embereknek a szavai valójában mind eretnekségek és téveszmék, és semmi közük a pozitív dolgok témájához, amiről Én beszélek. Ezért ha azt hallod, hogy az ilyen emberek felvetik ezeket a pozitív dolgokhoz nem kapcsolódó témákat és vitákat, megtagadhatod az odafigyelést. Ha érted az igazságot és tisztán látsz, cáfolhatod és leállíthatod őket. Hogyan állítod le őket? Ezt mondod: „Rendben, maradj csendben! Azok a dolgok, amelyekről te beszélsz, nem kapcsolódnak az igazsághoz, sem a pozitív dolgokhoz. Ördögi szavak azok, amit mondasz, és senki sem akarja hallani őket. Ne zavarj itt mindenkit és ne akadályozz mindenkit, aki a kötelességét végzi!” Ha hátsó szándékaik vannak a szavaikban és tetszés szerint ítélkeznek és nincs pozitív hatásuk, fel kell állnotok és meg kell akadályoznotok, hogy zavarást okozzanak, miközben le is leplezitek őket, hogy mindenki tisztánlátást nyerhessen. Miután hallotta, mindenki érteni fogja, hogy a szavaik eretnekségek és téveszmék, amelyeknek nincs közük az igazsághoz, hogy kukacoskodás, szőrszálhasogatás, az emberek félrevezetése, szavak és doktrínák szólása és hangzatos elgondolások szajkózása, valamint, hogy az illetőknek hátsó szándékaik vannak és bajt akarnak keverni, és mint ilyet, korlátozni kell és el kell hallgattatni őket. Tegyük fel, hogy az épp akkor jelenlévő emberek többsége zavarodott ember, aki nem ismeri fel a gonosz embereket és az ördögöket, és nem veszi észre, hogy azok téveszméket terjesztenek és félrevezetik az embereket. Amikor ezek a zavarodott egyének és azok a gonosz emberek és ördögök összegyűlnek, olyan jól kijönnek egymással, mintha ugyanabból a fából faragták volna őket. Isten szavai hallatán nemcsak hogy nem fogadják el az igazságot, hanem grandiózus szavakkal és hangzatos, ám üres beszéddel téveszméket is terjesztenek. Ebben az esetben felállhatsz és csendben távozhatsz, bármilyen vélemény kifejtése nélkül. Hadd kérkedjenek és produkálják magukat az ördögök. Ne vitatkozz velük, hogy ne zavard meg az elmédet és ne befolyásold a kötelességed végzését. Miért? Mert egy ördög mindig ördög; egy állat mindig állat. Nincs benne racionalitás, nem tudja megkülönböztetni a helyeset a helytelentől és nem tudja, mi helytálló és mi nem helytálló; bárhogy is beszélsz, számára lehetetlen az igazság megértése. Az ördögök mindig szavakat és doktrínákat fognak szólni, szlogeneket fognak kiabálni és hangzatos, ám üres beszédet szajkóznak, míg az állatokból újjászületettek – a lélek nélküli emberek – egyáltalán nem látnak tisztán. Bárhol, ahol a Sátánok és az ördögök zavart okoznak, követni fogják őket és belekeverednek a zűrzavarba. Ha tisztánlátásra tanítod őket, nem tudják megtanulni. Csak az igazságot értőkben van okosság és bölcsesség, és ők fognak elrejtőzni, amikor bajt látnak. Ők képesek lesznek felismerni, amikor azt látják, hogy egy ördög zavarást okoz és nem keverednek bele a zűrzavarba, tudván, hogy távol kell maradni a gonosztól. Bárhol, ahol ördögök produkálják magukat, ahol állatok gyűlnek össze, az a hely ocsmányságtól és rendetlenségtől fog bűzleni. Ugyanabból a fából faragták őket és élvezik, amikor összejönnek. Bárki is mond képtelen és aljas szavakat, ők szeretik hallgatni, sőt nagy örömmel visszhangozzák is őket. Nem ördögök összejövetele ez? Ha okos ember vagy, akkor egy ilyen helyzet láttán gyorsan maradj távol és ne elegyedj velük. Miért nem szabad elegyedned velük? Miért nem szabad vitatkoznod velük? Azért, mert bárhogyan is beszélsz az igazságról, nem fogják elfogadni; bármennyi szót szólsz is, hiábavaló lesz az egész. Azok, akik a Sátántól és az ördögöktől valók, egyáltalán nem fogadják el az igazságot, azok pedig, akik állatokból születtek újjá, nem tudják értelmezni az igazságot, ezért nem számít, mennyit beszélsz, hasztalan. Olvassák ők Isten szavait? Képesek értelmezni Isten szavait? Keresték valaha az igazságot? Még az Általam mondott szavakat sem fogadják el, rájuk cáfolhat hát az a pár szó, amelyekkel te előállsz? Ráveheti őket arra, hogy meggondolják magukat? El tudják fogadni a szavaidat? Ne tegyél tehát ostobaságokat. Csendben távozni bölcs döntés. Ha megkérdezel egy ördögöt: „Te miért nem gyakorlod az igazságot? Miért hazudsz és bocsátkozol csalásba folyton?” – az ördög pimaszul cáfolni fog; vitatkozni fog és elferdített érveléssel védekezik, és egyáltalán nem ismeri be, hogy hazudik és csalásba bocsátkozik. Ha megkérdezed az állatokból újjászületetteket, hogy miért követnek folyton előírásokat, ők is elferdített érveléssel védekeznek, és azt mondják, hogy az igazságot gyakorolják. Amikor ilyen helyzettel nézel szembe, képesnek kellene lenned tisztán látni, hogy az ördögök és az állatokból újjászületettek egyáltalán nem fogadják el az igazságot, ezért többé nem szabad beszélgetned velük és fel kell hagynod az ostobaságok művelésével. Nem számít, hány szót mondasz vagy hány dolgot teszel, nem tudod megváltoztatni a természetlényegüket, ezért nincs annyi beszéd, amennyi segítene. Azoknak kell beszélned az igazságról, akik el tudják fogadni az igazságot. Csak az ilyen emberek fogadják el könnyen az igazságot – csak velük tudsz normális beszélgetést folytatni. Ami az ördögöket és az állatokból újjászületetteket illeti, bármennyi igazságot közölsz és bármennyi munkát végzel is, az mind hasztalan. Lehet, hogy az adott pillanatban rájuk tudsz cáfolni annyira, hogy elakad a szavuk és talán úgy érzik, hogy helyes az, amit mondtál, később azonban meggondolják magukat, sőt szavakkal készülnek, hogy rád cáfoljanak és hogy elszégyelld magad. Látjátok, képesek azok elfogadni az igazságot, akik ördögök? (Nem.) Egyáltalán nem. Az ördögök és az állatokból újjászületettek egyáltalán nem fogadják el az igazságot. Még ha egy bizonyos pillanatban el is fogadják, csak a szájuk jár és később visszavonják, amit mondtak. Elérhetsz hát bármilyen eredményt azzal, hogy beszélsz nekik az igazságról? Meg akarod változtatni őket, hogy legyen lelkiismeretük és józan eszük és így ráismerjenek, hogy nem értik az igazságot, és hogy el kellene fogadniuk és gyakorolniuk kellene az igazságot – maga ez az elgondolás és ez az indíték helytelen; soha ne legyen benned ilyen. Most már értitek? (Igen.)

Térjünk vissza a pozitív dolgok témájához. A pozitív dolgok köre úgy határozható meg, hogy az Isten által teremtett, Isten által elrendelt és Isten szuverenitása alá tartozó dolgok kategóriájába tartozik. Bármivel is foglalkozunk, fontolóra kell vennünk az alábbiakat: „Isten teremtette ezt? Hogy kapcsolódik ez Isten elrendeléséhez?” Ha nem Isten teremtette és semmi köze nincs Isten elrendeléséhez, akkor óvatosan kell kezelnünk. Nem ostobaság, ha továbbra is követjük a világ trendjeit és dicsérettel halmozzuk el? Ha valami nem az Isten által teremtett, Isten által elrendelt és Isten szuverenitása alá tartozó dolgok körébe tartozik, akkor az sem pozitív, sem negatív dolognak nem nevezhető, és ezért nincs értelme megvitatni. Ha mégis megvitatod, azért történik vajon, mert pozitív dologként akarod elfogadni? Vagy mert negatív dologként akarod jellemezni és el akarod utasítani? Milyen előnnyel jár az életedre és a magaviseletedre nézve, ha elfogadod vagy elutasítod? Előnyös arra nézve, hogy elfogadd az igazságot? Ha nincs haszna, akkor nincs értelme megbeszélendő és megvitatandó témaként kezelni; ez ostobaság és ostoba dolgok művelése lenne, nem igaz? (De igen.) Például a lovaskocsik, textilek, ágyak és székek, amelyekről az imént beszéltünk – ha folyton bolhából elefántot csináltok és meg akarjátok vitatni őket: „Pozitív vagy negatív dolog ez? El kellene fogadnunk vagy el kellene utasítanunk? Becsülnünk kellene vagy meg kellene vetnünk? Hogyan kell megfelelően kezelni?” – ez az eltorzultság megnyilvánulása. A torzításokra hajlamos emberek nem képesek felfogni a lényeges pontokat; folyton formákba, doktrínákba és előírásokba fektetnek erőfeszítést, azt pedig soha nem értik, hogy az igazságba miként kell erőfeszítést tenni. Mivel sok minden nem foglalja magában a pozitív és a negatív dolgok kérdését, nem szükséges beszélgetni róluk. Ez azért van, mert mivel se nem pozitív, se nem negatív dolgok, kevés hatást gyakorolnak az életbe való belépésedre és arra az életútra, amelyen jársz, és ezért nem szükséges elmélyedni bennük. Hasznosítsd őket, ha tudod, és az is rendben van, ha nem. Ha vannak olyan vegyianyag-alapú termékek, amelyek hatással vannak ez emberek egészségére, valamint a szaguk és a vegyi összetevőik ártanak az emberek szervezetének, akkor meg kell találnod a módját, hogy távol tartsd magad tőlük, és a lehető legkevesebbet vagy egyáltalán ne használd az ilyen hétköznapi cikkeket. Ily módon megszüntetheted vagy csökkentheted az általuk okozott kárt. Lehetetlen lenne teljesen elkerülni ezeket a károkat, de amennyiben egyelőre nem ártanak az életednek, rövid távon nem betegítenek meg és nem befolyásolják az Istenbe vetett hitedet és Isten követését, illetve a kötelességeid végzését és az igazságra való törekvésedet, az elegendő, ugyanis a valós környezet épp ilyen. Most már világos ez az alapelv? (Igen.)

Beszélgettünk egy kicsit az „Isten által elrendelt dolgok” aspektusáról. Nos, nem kellene beszélünk „az Isten szuverenitása alá tartozó dolgokat” illető igazságról is? (De igen.) Van egy árnyalatnyi különbség az „Isten szuverenitása alá tartozó dolgok” és az „Isten által teremtett és Isten által elrendelt dolgok” között? (Igen.) Mit foglal magában Isten szuverenitása? Gyakran mondják, hogy Isten szuverén az emberek sorsa felett. Függetlenül attól, hogy milyen sorsuk van az embereknek, a sors kérdése önmagában pozitív dolog? (Igen.) Függetlenül attól, hogy egy ember sorsa milyen, hogy kívülről jónak vagy rossznak tűnik-e, amennyiben Istentől ered, Isten rendeli el vagy Isten szuverenitása alá tartozik, akkor pozitív dolog. Akkor hogyan állapítható meg, hogy az emberek sorsa pozitív dolog? Az embereknek mindenféle sorsuk van. Egyesek látszólag áldott életet élnek, míg mások szenvednek; egyesek egész életükben gyarapodnak, míg mások számára soha nem mennek zökkenőmentesen a dolgok; vannak, akik bőségben élnek, mások pedig rendkívüli szegénységben; egyeseknek boldog, áldott családjuk van, míg másoknak boldogtalan házasságuk és hálátlan gyermekeik; egyes emberek egész életükben egyedül vannak, míg mások élvezik, hogy körülveszik őket a gyermekeik és az unokáik; vannak, akiket egész életükben betegség és fájdalom kínoz és nagy gyötrelemben élnek, míg mások erősek és egészségesek, kényelmes, szabad életet élnek, végül pedig békésen halnak meg hajlott korukban. Nem különféle emberek sorsai ezek? (De igen.) Nos, akkor Isten szuverenitása alatt áll a sors? (Isten szuverenitása alatt áll.) Az emberek az elképzeléseikben úgy gondolják, hogy „mivel a sors Isten szuverenitása alatt áll, akkor mindenkinek jó sorsa kellene legyen. Miért van olyan sok rossz sors?” Van egy még zavarba ejtőbb tény, nevezetesen, hogy a legtöbb ember sorsa nem olyan, amilyet kívánna. Nézzétek meg – hány ember nem szenved semmilyen nehézséget egész életében, születik gazdagságba és státuszba és halmozzák el ragaszkodással minden oldalról? Hány ilyen ember van? Csak az elit családokba születetteknek van ilyen sorsa. A legtöbb ember egész életében szenved és számtalan nehézséget visel el, minden lépésnél akadályokba ütközve – a dolgok rendkívül nehezek számára és egyáltalán nem mennek zökkenőmentesen. Bár elméletben elismered, hogy az emberek sorsa mind Isten szuverenitása alatt áll, és hogy minden Isten szuverenitása alá tartozó dolog pozitív, a szívedben még mindig nem érted: „Ha azt mondják, hogy pozitív dolog az, hogy a hihetetlen kiváltságokkal születőknek jó sorsuk van, a doktrína szempontjából ez elfogadható. Az emberek 80-90 százaléka számára azonban nem mennek zökkenőmentesen a dolgok és egész életükben szenvednek – akkor miért pozitív dolog és áll Isten szuverenitása alatt az ilyen sors is? Ez valahogy elfogadhatatlannak tűnik. Akár erkölcsi igazságérzetből, akár együttérzésből, az efféle sorsokat nem lehet a pozitív dolgok közé sorolni. Ez nem áll össze. Lehetséges, hogy helytelen a meghatározás? Ha valóban helytelen, akkor az emberek sorsával kapcsolatos részt ki kell venni abból, ami felett Isten szuverenitást gyakorol. Ha azonban kivesszük, azzal tagadnánk azt a tényt, hogy Isten szuverén az emberek sorsa felett. Nem lenne ez botrányosan lázadó? De hogyan kellene értelmeznünk azt a tényt, hogy minden Isten szuverenitása alá tartozó dolog pozitív, és hogy a rossz sorsok is pozitív dolgok?” Az emberek kissé tanácstalanná válnak. Ez egy nehéz kérdést jelent számotokra, nem igaz? (De, igen.) Akkor ti mondjátok meg Nekem. Nézzük, ki tudja érthetően elmagyarázni ezt a dolgot. (Szerintem helytelen, ha az emberek rossz dolognak tekintik azt, ha nehézségekkel találkoznak. Ami azt illeti, az a sors, amelyet Isten valaki számára elrendel – függetlenül attól, hogy az nehézséggel vagy könnyedséggel jár – számára a legelőnyösebb. Különösen a szenvedés képes még jobban formálni az embereket. Ezek a dolgok emellett az emberek lelkének reinkarnációjával is összefüggenek. Talán az előző életében elkövetett gonosztettek vagy az előző életéből származó adósságai miatt kell valakinek szenvednie ebben az életben, hogy megfizesse azokat. Ez mind Isten elrendelése és elrendezése alá tartozik.) Akkor mi ebben a pozitív dolog? Érthetően el tudjátok magyarázni? (Nem.) Látod, ha valaki tényleg megkérdezne erről, nem tudnád érthetően elmagyarázni; rögtön itt elakadnál. Ha nem vennéd komolyan, egyszerűen ráhagynád, ez azonban hatással lenne arra, hogy elfogadd a „minden Isten szuverenitása alá tartozó dolog pozitív” igazságát, hatással lenne arra, hogy ennek az igazságnak a segítségével jellemezd, hogy mely dolgok pozitívak, hatással lenne arra, hogy bármilyen pozitív dolgot elfogadj és elismerj, és hatással lenne az „Isten szuverenitása alá tartozó dolgok” körén belüli összes dologhoz való hozzáállásodra, ami persze magában foglalja azt, hogy elfogadod-e vagy pedig elítéled őket – ez egy nagyon komoly kérdés. Ha nem látod át a sors kérdését, valószínűleg negatív dologként fogsz tekinteni rá és ilyenként jellemzed. Az emberek sorsa azonban Isten szuverenitása alá tartozik és Isten rendeli el őket. Ha negatív dologként jellemzed az emberek sorsát, amely felett Isten szuverén és amelyet Ő elrendelt, az milyen jellegű probléma? (Istenkáromlás.) Ez Isten kárhoztatása és istenkáromlás. Emberi nyelven azt jelenti, hogy „nagy bűnt követtél el, ezért menj, és azonnal valld meg a bűneidet!” Erről nem fogunk sokkal többet beszélni.

Az imént arról beszéltünk, hogy „minden Isten szuverenitása alá tartozó dolog pozitív” és az emberek sorsát említettük. Bár ennek a tartalomnak a köre óriási, ugyanakkor nagyon specifikus is; összefüggésben áll minden ember és az egész emberiség életével. Az emberek sorsa mindenféle különböző formát ölt, ám a legtöbb ember sorsa – ahogyan az emberek látják vagy ahogyan ők maguk megtapasztalják – egy szóval jellemezhető: szerencsétlen. A „szerencsétlen” azt jelenti, hogy az ember sorsa teli van nehéz időszakokkal és frusztrációkkal; egy ilyen ember különösen nehéz életet él és a dolgok a legtöbb esetben nem úgy mennek, ahogyan szeretné. Függetlenül attól, hogy az ember zökkenőmentes vagy kemény tapasztalatoknak van kitéve, függetlenül attól, hogy mit lát vagy mire jön rá, egy tagadhatatlan tény az, hogy bár az emberek túlnyomó többsége nem olyannak találja a sorsát, amilyet szeretne, mindenki sorsa Isten szuverenitása alá tartozik. Ezt soha nem szabad tagadni. Mivel Isten emberek sorsa felett gyakorolt szuverenitása olyan valóságot teremtett, amelyet az emberek nehezen fogadnak el, beszélgetni kell arról, hogy melyek Isten emberek sorsa felett gyakorolt szuverenitásának alapelvei és mi annak a gyökere, valamint, hogy mi Isten indítéka arra, hogy szuverenitást gyakoroljon az emberek sorsa felett – vagyis, hogy miért így gyakorol Isten szuverenitást az emberek sorsa felett és miért rendez ilyen sorsokat az emberek számára. Először nézzük meg, hogy mi Isten indítéka arra, hogy szuverenitást gyakoroljon az emberek sorsa felett. Azért jönnek az emberek erre a világra, hogy elevickéljenek vagy hogy elvesztegessék az idejüket? (Egyik sem.) Ami Isten indítékát illeti az emberek sorsának rendezésében, az nem az, hogy azért jöjjenek a világra, hogy két lábon járó hullákhoz hasonlóan csak sétálgassanak egy kicsit és kész. Ehelyett azt célozza, hogy az emberek a hús-vér testben éljenek és megtapasztalják az életet, valamint, hogy mindenféle környezeten és különböző körülményeken keresztülmenjenek különböző időszakokban. Amikor az élet megtapasztalásáról beszélünk, az ember hús-vér testének van egy attribútuma: ha egy ember kényelmes környezetben él anélkül, hogy nehéz időszakokon, nehézségeken, buktatókon vagy kudarcokon menne keresztül, akkor nem könnyen növekszik és érik. Olyan, mint amikor egy növény üvegházban növekszik a szélnek és a napnak való kitettség nélkül; az élete nagyon törékeny, ugyanis nem könnyen szív fel különféle tápanyagokat a természetből. Amint perzselő napnak és erős szeleknek van kitéve, nagyon könnyen eltörik és idő előtt elpusztul, az élete pedig azután nem folytatódhat tovább. Az ember hús-vér testének a természetét és ösztönét illetően ezért az emberiség nem lehet olyan, mint az üvegházi virágok, amelyek nem tapasztalják meg a szelet és az esőt, hanem el kell viselnie különféle buktatókat, nehéz időszakokat és csalódásokat az emberi világtól. Egy ilyen létkörnyezetben az emberiség élni fog az Istentől kapott szabad akaratával és gondolataival, és – minden lehetséges eszközzel, önállóan, rendületlenül és minden nehézségtől való félelem nélkül – tovább fog menni és élni. Ez ösztökélni fogja az emberek különböző életösztöneit és túlélési ösztöneit, és az emberek képesek lesznek az Isten adta túlélési ösztönük segítségével önállóan élni és szembenézni minden környezettel, valamint az őket körülvevő összes emberrel, eseménnyel és dologgal. Egyrészt az emberi hús-vér test objektív ösztönének szempontjából az embereknek szükségük van ennek a környezetnek az ösztönzésére és lendületére, hogy előhívja bennük a túlélés iránti vágyat, hogy bátorsággal élhessenek. Látszólag nehéz így élni, de ennek a környezetnek az ösztönzése és lökete közepette erősebb túlélési vágy alakul ki az emberekben, ezért kitartanak és fokozatosan megérnek, fokozatosan alkalmazkodnak a másokkal való együttéléshez és kevésbé lesznek törékenyek, helyette lesz kitartásuk, állóképességük és szívósak lesznek, képesek lesznek arra, hogy továbbra se féljenek a nehézségektől. Ez Isten eredeti indítéka arra, hogy az emberek sorsát rendezze; ez az emberek sorsának alapkoncepciója, mely sors a hús-vér testi ösztönük eredeti formája alapján tervezett. Ez az egyik aspektus. A másik – erre az alapkoncepcióra épülve – az, hogy amikor az emberek átutaznak ezen a világon, a gyermekkortól az idős korig haladva, a fokozatos idősödés folyamatában megtapasztalnak életeseményeket, élettapasztalatot szereznek, valamint alapelveket és utakat nyernek az élet különféle nehézségeivel való szembenézéshez. Így az emberek fokozatosan elérik az érettséget és egyre inkább képesek lesznek önállóan élni a menny és a föld között, valamint mások körében. Nem lesznek olyan törékenyek és nem fognak elbátortalanodni vagy csalódottságot érezni – vagy akár azt érezni, hogy az életben nincs remény –, amikor egy kis buktatóval vagy kudarccal találkoznak. Ehelyett, a különféle nehéz körülmények megtapasztalását követően, egyre inkább képesek lesznek helytállóan tekinteni az életre és a halálra, és egyre inkább képesek lesznek ráébredni, hogy mely kötelességeket kell végezniük az életben és mire van a legnagyobb szükségük, ily módon pedig egyre jobban fogják érezni magukat az életben. Az emberek e folyamat során fokozatosan megérnek; nevezetesen fokozatosan eljutnak odáig, hogy nem félnek a megpróbáltatásoktól és a veszélytől, nem félnek a haláltól és nem félnek semmilyen nehézségtől. Először, amikor az emberek fiatalok, sírnak és nem tudnak aludni, amikor kellemetlen és szívbe markoló szavakat hallanak vagy egy kis nehézséggel, illetve buktatóval találkoznak, és úgy érzik, hogy nincs remény az életben. Fokozatosan eljutnak odáig, ahol már van egy bizonyos mennyiségű immunitás és ellenállóképesség a szívükben, amikor szívbe markoló szavakat hallanak és nehézségekkel találkoznak, és többé nem érzik úgy, hogy az életnek nincs értelme, és a halálra sem gondolnak már. Később, amikor még több szívbe markoló szót hallanak és buktatókkal és kudarcokkal találkoznak, képesek elviselni azokat a szívükben anélkül, hogy nagyon hatással lenne rájuk, és úgy érzik, hogy teljesen normális dolog az, hogy az emberek megtapasztalják ezeket a dolgokat az életben, és többé nincs szükségük mások vigasztalására, bátorítására vagy támogatására ahhoz, hogy tovább éljék az életüket. Nem nyernek így egyre több bátorságot az emberek? Az emberek képesek önállóan túlélni, és az indíttatásuk is megvan arra, hogy önállóan túléljenek. Mindenkinek át kell mennie a fiatalság és a naivság időszakán. Az emberek csak negyven-ötven éves koruk után érik el fokozatosan az érettség állapotát és válnak felnőtté. Még ha valaki nem is alapított családot, épített karriert vagy vált szülővé, abból ítélve, hogy min ment keresztül az életben, az általa szólt szavakból, valamint az életét, az életet, a vele szembekerülő nehézségeket és a kívánságai szerint, illetve nem aszerint alakuló dolgokat illető felismeréseiből, megértéséből és hozzáállásából ítélve látni fogod, hogy az illető felnőtt és megérett. Minek köszönhető mindez? A különféle nehézségeknek, csalódásoknak, sőt buktatóknak és kudarcoknak, amelyek Isten elrendelése nyomán tűnnek fel az emberek életében. Ebből a szemszögből tehát kétségtelen, hogy Isten szuverenitása az emberek sorsa felett pozitív dolog, az embereknek pedig a legteljesebb mértékben el kell fogadniuk ezt az igazságot. Mondhatjuk itt azt, hogy Istennek valóban gondos szándékai vannak az emberek sorsa feletti szuverenitásában? (Igen.) Függetlenül attól, hogy valaki hisz-e Istenben vagy sem, ahogy az emberek a születésüktől kezdve megérnek, a jó képességűek akár odáig is eljuthatnak, hogy megértik, hogy alávetettek a sorsnak, és keresik Istent. Ebből a tényből ítélve vajon nem pozitív dolog Isten emberek feletti szuverenitásának eredeti szándéka? (De igen.) Látod, amikor ezt mondom, mindannyian bólogattok és elismeritek, hogy ez pozitív dolog. Miért van ez? Azért, mert amit mondok, az tény, és érthetően elmagyaráztam ennek a dolognak a lényegét, és ti is megtapasztaltátok, nem igaz? (De igen.) Az emberiségnek csakugyan hasznára vált az Isten szuverenitása alá tartozó sors. Függetlenül a háttered milyenségétől vagy attól, hogy honnan származol, és függetlenül az ebben a társadalomban játszott szerepedtől, röviden: amennyiben Isten szuverenitása alatt élsz, előnyöket kaptál Istentől. Egyesek ezt mondják: „Ez nem igaz. Istennek Isten választott népének sorsa felett, az emberek sorsa felett kell szuverénnek lennie. Isten nem szuverén azok sorsa felett, akik ördögökből vagy állatokból születtek újjá.” Helytálló ez az állítás? (Nem.) Minden, ami teremtett lény, Isten szuverenitása alá tartozik. Amennyiben teremtett lény, van sorsa. Teremtett lény vagy, ezért megvan a magad sorsa. Isten rendezett neked egy sorsot, ezért a sorsod nem olyasmi, amit te választottál, nem is olyasmi, amit te teremtettél; Isten szuverenitásából származik. Ezért függetlenül attól, hogy milyen szerepet játszol, akár emberből, állatból vagy ördögből születtél újjá, mivel most úgy tűnik, hogy az emberi faj tagja vagy, biztos, hogy van sorsod, a sorsod pedig egyértelműen Isten szuverenitása alá tartozik. E pont alapján nem pozitív dolog-e Isten emberek sorsa feletti szuverenitása? (De igen.) Miért mondjuk, hogy Isten emberek sorsa feletti szuverenitása pozitív dolog? Azért, mert Istennek gondos szándékai állnak a teremtett lények bármelyike számára elrendezett sors mögött; az egész azt szolgálja, hogy az emberiség tudjon normálisan és rendesen élni ebben a világban az Isten által ráruházott különféle veleszületett állapotokkal együtt. Isten senkivel sem bánik igazságtalanul. Ahogy mondani szokás, a nap a jóra és a rosszra egyaránt süt. Ez Isten szuverenitása. Különben miért mondanánk, hogy csak Isten az emberiség Teremtője és csak Isten szuverén az emberiség felett? Mert ez az, amit Isten tesz, Istennek van ilyen képessége és Neki van meg ez lényege és hatalma. Ez a pont világossá teszi, hogy Isten emberek sorsa feletti szuverenitása pozitív dolog, és ezt sem tagadni, sem kétségbe vonni nem lehet. Vagyis, az emberiség testi életének törvényeit tekintve a nehézségekkel és nehéz időszakokkal teli sorsok, amelyeket Isten az emberek számára elrendez, segíthetik őket abban, hogy fokozatosan megérjenek és képesek legyenek zökkenőmentesen végigjárni az útjukat ebben az életben. Ebből a szempontból Isten szuverenitása pozitív dolog.

Az emberek sorsának egy másik aspektusát tekintve sokan nehéz, kiábrándító életet élnek. Látszólag nem tettek semmi rosszat, mégis úgy tűnik, hogy büntetik őket. Vannak, akik például fiatalon elveszítik az édesapjukat, középkorúan a férjüket, idős korukban pedig a fiukat, a halál szétszakítja a családjukat. Vannak, akik balesetet, például autóbalesetet vagy repülőszerencsétlenséget szenvednek. Vannak, akik fogyatékossággal élnek: egyesek vakok, mások süketek, vannak, akik pedig elveszítették a karjukat vagy a lábukat. Vannak, akik csalás miatt nyomorúságos szegénységbe süllyednek, mások pedig az egész életüket adósságok törlesztésével töltik. Amikor ezek a különféle szerencsétlen dolgok érik az embereket, sokan ezt mondják: „A Menny igazságtalan. Ez nem olyasminek tűnik, mint amit a Mennynek tennie kellene. Ha Isten szuverén az emberek sorsa felett, hogy tehetné ilyen nyomorulttá őket? Hogy engedheti, hogy ártatlan emberek ilyen csapásokat szenvedjenek és ilyen szerencsétlenség érje őket?” Ha az emberek a Teremtő emberi sorsok elrendelését célzó eredeti szándéka szempontjából nézik ezt, a Teremtő emberiséget illető szándékai gondosak, Isten szuverenitása az emberek sorsa felett pedig pozitív dolog. Amikor azonban az emberek sorsában olyan különös események történnek, amelyek az emberi mivolthoz tartozó lelkiismeret szempontjából tragikusnak tűnnek, az emberek képtelenek felfogni, hogy miért pozitív dolog Isten szuverenitása az emberek sorsa felett és képtelenek rájönni, hogy mi folyik. Sokan úgy vélik, hogy igazságtalan aspektusai vannak annak, ahogy a Teremtő az emberek sorsát rendezi, és úgy érzik, hogy nem igazán logikus azt mondani, hogy minden Isten szuverenitása alá tartozó dolog pozitív. Ezért egyesek egy közismert szólással álltak elő: „Akik hidakat építenek és utakat javítanak, végül megvakulnak, míg a gyilkosok és gyújtogatók utódai szaporodnak.” Egyesek így szólnak: „Ez igazságtalan. Hidakat építeni és utakat javítani érdemek gyűjtése és jó cselekedet. Azoknak, akik ezt csinálják, nagy családjuk kell legyen és nagyon gazdagok kell legyenek. Hogy végezhetnék vakon? Lehetséges lenne, hogy egy ilyen sors is Isten szuverenitása alatt áll és szintén pozitív dolog? Ennek semmi értelme!” Ha az emberek nem értik az igazságot és nincs tudásuk Istenről, valóban nem tudják megfejteni és értelmezni ezeket a dolgokat. A nem hívők mindig ezt mondják: „A menny becsben tartja az élőlényeket.” Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ha van Isten, ha van Menny, akkor Istennek gondoskodnia kell az Ő népéről. Ha Ő a Teremtő, gondoskodnia kell a teremtett lényeiről és kedvesen kell bánnia velük; nem szabad engednie, hogy elszenvedjék ezeket a fájdalmakat. Ahogy az emberek látják, ha az emberiség a Sátán és az ördögök hatalma alatt élne, érthető lenne, hogy talán elszenvedi ezeket a fájdalmakat, de mivel az emberiség Isten fennhatósága alatt és Isten szuverenitása alatt él, nem szabadna elszenvednie. Különösen amikor egy ilyen, Isten szuverenitása alá tartozó sorsról van szó, az emberek még inkább képtelenek megérteni, hogy mi folyik. Ha az emberek nem értik az igazságot, nagyon nehéz felismerniük, hogy minden egyes dolog mögött, ami felett Isten szuverenitást gyakorol és amit elrendez, jelentés húzódik; néhány dolgot nem tudnak felfogni, és ezek a különleges helyzetek megakasztják őket. Ha valakiben van egy kis istenfélő szív, ezt fogja mondani: „Ha nem tudjuk megmagyarázni ezt a dolgot, akkor ne beszéljünk róla, nem szabad tetszés szerint megítélnünk.” Róla el lehet mondani, hogy van egy kis józan esze. Egyeseknek nincs lelkiismeretük és józan eszük, istenfélő szívük pedig még kevésbé. Szemtelenek és van képük önkényesen ítélkezni, amikor olyasmivel találkoznak, ami nem úgy megy, ahogy szeretnék: „Pff! Az emberek azt mondják, „a menny becsben tartja az élőlényeket”, akkor miért halnak meg fiatalon egyesek, akik igen jónak tűnnek? És erőszakos halált halnak, egy csomó gyermeket hátrahagyva. Olyan szánalmas, oly tragikus! Az emberek pedig még mindig azt állítják, hogy Isten szuverenitása pozitív dolog. Ha isten szuverenitása alatt áll az, hogy az embereknek ilyen tragikus sorsuk van, akkor isten nem igazságos!” Ezek az emberek ilyen önkényesen ítélkeznek Isten felett. Az emberek sorsa kétségkívül Isten szuverenitása alá tartozik. Ezt soha nem lehet megkérdőjelezni vagy tagadni. Az állítás, miszerint „az emberek sorsa Isten kezében van”, mindenkor hibátlan és mindenkor tény, mivel Isten szuverenitása az emberek sorsa felett pozitív dolog és ez soha, semmikor nem fog megváltozni. Akkor miért találkoznak az emberek ilyen tragikus helyzetekkel? Van egy dolog, amiről az emberek nem tudnak, illetve lehet, hogy a doktrína szempontjából értik, de nem tudják világosan elmagyarázni, nevezetesen, hogy minden ember sorsának van oka és hatása. Az, hogy ebben az életben milyen sorsod van és miket szenvedsz el, lehet az előző életed hatása, a következő életedben pedig okká is válhat. Épp, ahogyan a nem hívők mondják: „Ki mint vet, úgy arat.” Lehet, hogy az előző életedben elvetettél bizonyos okokat és okozatokat – ha Isten úgy rendezi, hogy ebben az életben emberként szüless újjá és az emberi faj tagja legyél, akkor meg kell fizetned az általad elvetett okok és okozatok árát; korrigálnod kell őket. Nem te döntöd el, hogy korrigálni fogod-e őket, vagy hogy ezt meg kell-e tenned. Senki, aki gonoszságot művelt, nem hajlandó elfogadni a büntetést. Ezt a dolgot csak a Teremtő rendezheti el, csak Ő jogosult ezt megtenni, és természetesen csak Neki áll hatalmában megtenni. Mi tehát a Teremtő alapelve ebben? A jók jutalmazása és a gonoszok büntetése. Bár az emberiség nem érti Isten szuverenitását, nem ismeri Istent és nem fogja fel Isten szuverenitásának alapjait és alapelveit, ami Istent illeti – mivel igazságos természete van, valamint az Ő teremtői identitása következtében – mennyei szabályokat és törvényeket fektetett le az emberiség és minden dolog számára. Min alapulnak ezek a mennyei szabályok és törvények? Isten igazságos természetén, valamint Isten hatalmán és erején alapulnak. Ezeknek a mennyei szabályoknak és törvényeknek a megalkotása egy jelenségben tükröződik az emberi világban, ami az emberek újjászületése. Az emberi újjászületés gyakran áll közvetlen ok-okozati összefüggésben, ez a kauzalitás pedig bizonyos különleges dolgokban tükröződik és nyilvánul meg az emberek sorsában. Emellett az emberi újjászületés folyamatában az emberek Isten jutalmaiban és Isten büntetéseiben egyaránt részesülnek. Isten megbünteti azokat, akik gonoszságot cselekednek; nevezetesen mindenféle szerencsétlenséggel és balesettel, valamint mindenféle büntetéssel találkoznak emiatt, amit az emberek méltatlannak és észszerűtlennek tekintenek. Az ember szemében e büntetések némelyike ráadásul kimondottan tragikus, ám van egy háttere annak, hogy miért éri őt ez a tragikus helyzet. Ez nem olyasmi, amit Isten ok nélkül hozott rá, hanem büntetés, amelyet el kell szenvednie, mivel számtalan gaztettet követett el. Amikor az emberek nem képesek átlátni ennek a dolognak a csínját-bínját, badarságokat beszélnek és panaszkodnak a Mennyre és Istenre, ami nagyon buta dolog. Nos, mi a helyzet azokkal, akik Isten kegyelmét élvezik? Mivel az előző életükben érdemeket halmoztak fel és sok jót tettek – sok dolgot, ami az emberiség javát szolgálta és sok dolgot, ami Isten mennyei szabályai és törvényei értelmében nem kárhoztatást, hanem jutalmakat hozott számukra, ebben az életben sok áldást élveznek. Hadd mondjak nektek egy példát: tegyük fel, hogy van egy nő, aki boldog családba születik – bár a család nem nagyon gazdag, sok fiúgyermek van benne, lánygyermek pedig nincs, és Isten úgy rendezi, hogy ő ebben a családban legyen. Amint ez a kislány megszületik, ő lesz a család szeme fénye – olyan drága, hogy úgy tűnik, még levegőt venni is félnek körülötte, nehogy ártsanak neki. A lányka gyönyörű, okos és bájos, a szülei és a felmenői pedig mind szeretik. Az egész élete sétagalopp. Függetlenül attól, hogy mit csinál vagy milyen nehézségekkel találkozik, mindig vannak kedves emberek, akik segítenek neki, és minden nehézsége egycsapásra megoldódik. Nincsenek aggályai és nyugodt, boldog életet él. Igazán áldott! Mi történik itt? A Teremtő részrehajló bizonyos emberekkel? (Nem.) Akkor miért élvezhetnek egyesek ilyen nagy áldásokat? Le van fektetve a mennyei szabályokban és törvényekben, hogy egy bizonyos típusú embert – aki az emberiség javát szolgáló dolgokat tett – jutalmazni kell, ő pedig egy ilyen ember lehet. Megkapva a jutalmat a Teremtőtől ilyen nagy áldásokat élvez az emberi világban. Soha nem kell élelem vagy ruházat miatt aggódnia; bárhová megy, kedves emberek segítik, és bárhová megy, az emberek kedvelik. Még amikor a negyvenes-ötvenes éveiben jár és a gyermekei felnőttek, a szülei akkor is szemük fényeként bánnak vele; amikor csak akad valami jó dolguk, félreteszik neki. A többiek irigyek, amikor azt látják, hogy ilyen áldásokat élvez, és vannak, akik úgy érzik, hogy ez igazságtalan, mivel ők nem élvezhetnek ilyen áldásokat. Ha te is ilyen, a Teremtő által elrendezett sorsnak akarsz örvendeni, és ilyen szerencsét és áldásokat akarsz élvezni, mint ő, akkor neked is több érdemet kell felhalmoznod és több jót kell cselekedned, valamint több olyan dolgot kell tenned, amelyet a Menny érdemek gyűjtéseként és jó cselekedetekként határoz meg – akkor majd te is ilyen áldásokat élvezhetsz. Mit mond az embereknek ez a jelenség, ez a tény? Függetlenül attól, hogy egy embernek milyen sorsa van az emberi világban – hogy áldásokat élvez vagy balszerencse éri, hogy az egész élete zökkenőmentes vagy sok szerencsétlenség és csapás éri – annak van egy bizonyos kapcsolata a múltbeli és a jelen életével. Végső soron az, hogy mi a sorsa, az Isten által alkotott mennybéli szabályokkal és törvényekkel áll összefüggésben. Ha minden, amit az előző életében tett, összhangban állt a mennybéli szabályok és törvények rendelkezéseivel, miszerint jutalom illeti, akkor a sorsa ebben az életben az emberek véleménye szerint ragyogó, gondtalan és nagyon jó lehet. Ha az, amit az előző életében tett, sok mennybéli törvényt megszegett, és épp egybeesett az Isten által alkotott mennybéli szabályok és törvények rendelkezéseivel, amelyek büntetést vonnak maguk után, akkor az Isten által számára elrendezett sors az emberek véleménye szerint az lesz, hogy egy rendkívül nyomorúságos, szánalmas életet él, mintha ez az élet csak arra szolgálna, hogy jöjjön és visszafizesse a múltbéli adósságait. Soha nem élvez jó ételeket és ruhákat, és senki nem kedveli őt, illetve nem gondoskodik róla. Úgy érzi, hogy a cudar sorsa miatt szenved oly sokat ebben az életben. Csak akkor érti meg, hogy az ember egész életét Isten rendeli el, amikor már hisz Istenben. Amikor felismeri, hogy Isten rendeli el a dolgokat, könnyebben aláveti magát Istennek és sokkal jobban fog viselkedni, és nem harcol többé a sorsa ellen. Korábban belső ellenkezést érzett: „Miféle rossz dolgokat tettem én? Tiszta a lelkiismeretem ebben az életben. Soha nem ártottam senkinek. Miért ért engem ilyen sors? A Menny nem igazságos!” Miután elfogadja Isten munkáját, megérti: „Ez Isten igazságossága. Isten ezeken a dolgokon keresztül késztetett arra, hogy Elé járuljak!” Ez a gondolkodásmód helyes is, és ez tény. Ugyanakkor tény az is, hogy az emberek által kapott büntetés Isten szuverenitásából származik. Miben áll mindennek – az ok-okozatok körforgásának, a gonosz megbüntetésének és a jó jutalmazásának, valamint a mennybéli szabályoknak és törvényeknek – a lényege? Az egész mögött Isten igazságos természete áll; Isten igazságos természete szuverén az egész felett. Ezért még olyankor is, amikor mindenféle, az emberek elképzeléseinek, ízlésének vagy kívánságainak meg nem felelő dolog tűnik fel a sorsukban, Isten emberek sorsa feletti szuverenitásának kérdése továbbra is pozitív dolog marad. Hát nem logikus ez? (De igen.) Amikor embereket látsz szenvedni, emberi kedvességből a következőt gondolod: „Olyan szánalomra méltó ez az ember! Nem bírom nézni, ahogy bárki is szenved és nem bírom nézni, amint gonosz emberek megfélemlítenek másokat.” Egyeseket folyton megfélemlítenek ebben az életben. Mi ennek az oka? Azért van, mert előző életükben mindig megfélemlítették az embereket és igen sok embernek ártottak, ezért ebben az életben nekik maguknak kell elszenvedniük a megfélemlítést. Ha folyton megfélemlíted az embereket, végül az lesz a gyümölcse, hogy téged magadat félemlítenek majd meg. Ez a Teremtő igazságossága. Azzal, hogy így viselted magad, megszegted a mennybéli törvényeket, ezért meg kell fizetned az árat, és fájdalmat és gyötrelmet kell viselned a gonoszságért, amelyet az előző életedben elkövettél. Ez Isten igazságossága, és nem menekülhetsz előle. Ezért a tény, miszerint az embereknek mindenféle sorsuk van, egyre nyilvánvalóbbá teszi, hogy az Isten alkotta mennybéli szabályokat és törvényeket senki nem változtathatja meg, és ezek alól senki sem kivétel. A Teremtőnek soha nem voltak testi érzései az emberiség iránt, és természetesen a Teremtő lényege az, hogy nincsenek testi érzései. Csupán igazságos természete van. Emberi nyelven minden, amit Isten tesz, észszerű és igazságos. Akkor hogyan kellene ezt az igazság szemszögéből szemlélni? Ez Isten igazságos természete – az egész egy pozitív dolog. Az embereknek el kellene fogadniuk ezt Istentől, és nem lehet olyan ítéletük vagy értékelésük Istenről, amely nem felel meg a valóságnak vagy nem áll összhangban az igazsággal. Még ha emberi szempontból együtt is érzel bizonyos emberekkel és sajnálod őket, Isten követőjeként, aki ért néhány igazságot, dicsérned kell Isten igazságos természetét és dicsérned kell Isten szuverenitását is. Olyan jó, hogy Isten ily módon szuverén! Az emberiség pontosan azért tudott mindmáig rendezett módon túlélni, mert Isten ily módon szuverén az emberek sorsa felett. Ha az emberek sorsa felett a Sátán lenne szuverén, az emberiség régóta káoszban élne és lehetetlen lett volna a mai napig fennmaradnia. Nézzétek meg, milyen az ördög birodalma; Isten szuverenitása nélkül az emberi világ ugyanolyan lenne, mint az ördög birodalma. Mi az ördög birodalma? A legvalóságosabb példát a KKP önkényuralmában – nyíltan és titokban egyaránt folyó – belső küzdelmek jelentik, melyek vérontással és gyilkos szándékkal vannak teli. Ez az ördög birodalma. Nem kaotikus vajon a KKP önkényuralmának belső helyzete? Gyakran eltűnnek emberek, és ezt még olyankor sem meri senki bejelenteni, amikor nyilvánvalóan meggyilkolták őket. Ez az ördög birodalmának káosza, és ez a mai gonosz világ káosza is.

Minden kétséget kizáróan bizonyos, hogy Isten szuverenitása az emberek sorsa felett pozitív dolog. Akár Isten eredeti, az emberek sorsát megtervező szándékának szemszögéből, akár az embereknek az Isten által alkotott mennyei szabályok és törvények teremtette sorsa eredményének szemszögéből, teljes bizonyossággal azt kell mondani, hogy Isten emberek sorsa feletti szuverenitása pozitív dolog, nem pedig negatív. Ha elképzeléseid vannak erről az igazságról, keresheted az igazságot Isten szavaiban, hogy eloszlasd az elképzeléseidet, ám az elképzeléseid és a képzelődéseid alapján nem mondhatod a következőt: „Az emberek sorsának Isten szuverenitása alatt csupa jónak és előnyösnek kell lennie számukra. Miért végződnek oly rosszul a dolgok egyes emberek számára Isten szuverenitása következtében? Ez nem lehet Isten szuverenitása, igaz?” Soha nem szabad ilyesmit mondanod. Soha nem hagyhatja el a szádat egy ilyen botrányosan lázadó és istenkáromló állítás. Mától kezdve el kell fogadnod és meg kell erősítened az igazságot, miszerint: „Az emberek sorsa Isten szuverenitása alá tartozik, és Isten szuverenitása pozitív dolog.” Ezt ne vond kétségbe. Bármennyire is ellentmond az elképzeléseidnek az emberek sorsa, amelyet a saját szemeddel látsz vagy amelyet megtapasztalsz, sőt még ha azt is gondolod, hogy embertelen, hinned kell és meg kell erősítened, hogy Isten emberek sorsa feletti szuverenitása valóságos és pozitív dolog. Ezt a pontot nem lehet kétségbe vonni. Világosan közlésre került ez az igazság? (Igen.) Ez egy nagyon lényeges kérdés Isten megismerésében, és most megoldódott, igaz? (Igen.) Akkor mára fejezzük be itt a beszélgetésünket. Viszlát!

2024. április 6.