Legutóbb az emberekből újjászületett emberek megnyilvánulásairól és jellemzőiről beszélgettünk – nevezetesen arról, hogy nekik van lelkiismeretük és józan eszük, képesek megkülönböztetni a helyeset a helytelentől és tudják, mi helytálló és mi nem helytálló. Ma folytatjuk a legutóbbi alkalom témájának megbeszélését. Előtte hadd mondjak el nektek egy történetet. Pár évvel ezelőtt hallottam valamiről, ami történt. Egy csinos fiatal nő próbafelvételen volt és valaki félvállról megjegyezte, hogy elég vastagok a lábai. A fiatal nő ezt gondolta magában: „Azt mondod, vastagok a lábaim, nem egyszerűen azt mondod, hogy kövér vagyok? Jól fogok én mutatni a filmen, ha kövér vagyok? Nem lesz kínos?” Így hát elkezdett azon töprengeni, hogy miként tehetné kevésbé vastaggá a lábait, hogy karcsúnak és csinosnak tűnjön a felvételen. E cél elérése érdekében belevetette magát abba, hogy mindenféle információt keressen és különféle módszereket kipróbált a fogyáshoz, mint például, hogy csak diétás ételeket evett teljes étkezések helyett, vagy csak zöldséget és gyümölcsöt fogyasztott minden egyes nap – röviden: megevett bármit, ami segíthette a fogyást. Úgy hallotta, hogy a kávéivás a fogyás gyors és hatékony módja, ezért időnként csak kávét ivott. Voltak, akik azt mondták, hogy a kevesebb alvás segít a gyors fogyásban, ezért csak napi két-három órát aludt. Sok vacakolás és próbálkozás után valóban látott eredményeket. Fogyott, az alakja karcsú lett, és levékonyodtak a lábai. Kellemes látványt nyújtott a szemnek és kifogástalanul nézett ki, de a teste elkezdett rossz reakciókkal válaszolni. Milyen rossz reakciókkal? Gyakran szédült és nehéznek érezte a fejét, napközben pedig, amíg a kötelességét végezte, folyton kába volt. Állva megingott, ülés közben pedig mindenütt gyengének érezte magát. Nem bírta végigcsinálni a napot, és rendkívüli fizikai fájdalmat érzett. A legtöbben kíváncsiak vajon, hogy mi van most ezzel a fiatal nővel, és hogy él-e még és jól van-e? Akartok hallani a fogyással kapcsolatos tapasztalatáról és gondolatairól? (Nem.) Ebben a világban élve az emberek nem tudják, miként kell helyesen és rendszerességgel élni, hogyan kell kezelni a különféle embereket, eseményeket és dolgokat, amelyekkel találkoznak. Amikor hallanak egy megjegyzést vagy megtapasztalnak valamilyen eseményt, nem tudják, milyen bánásmód az, amelyik helyénvaló és megvédheti őket az ártalomtól, hogy igazán helytálló és méltóságteljes módon élhessenek. A nem hívőkről nem is beszélve, a legtöbb hívő sem tudja ezeket a dolgokat. Amikor információval és hírekkel, valamint különféle gondolatokkal, nézőpontokkal, eretnekségekkel és téveszmékkel szembesülnek a külvilágból, az emberek egyszerűen nem képesek tisztán látni, és egyáltalán nem képesek elhárítani őket. Persze helytálló gondolataik és nézőpontjaik sincsenek, még kevésbé tudják helytálló módon kezelni őket egy pozitív szemszögből. Az emberek ezért nagyon szánalmasan élnek. Vegyük a fiatal nőt, akit az imént említettem. Mondjátok meg Nekem, fárasztó az élete? Szánalmas? (Szánalmas.) Miért szánalmas? Hol hibázott ezzel a viselkedéssel? Hát nem arra törekszik minden ember, hogy gyönyörű legyen és elfogadhatóan éljen? Helytelen azt akarni, hogy mások kellemesnek találjanak és dicsérjenek és becsüljenek, amikor találkozol velük? Hogy látjátok ezt a kérdést? (Azzal, amit a külső szépségért és azért tett, hogy dicsérjék őt, a saját testének ártott. Mivel nem követte az Isten által lefektetett törvényeket, az végül oda vezetett, hogy az összes testi funkciója károsodott. A szédülése és az elnehezült feje saját maga által okozott következmény volt. Szerintem ez az ember zavarodott.) Erről van szó? (Igen.) Az emberek a saját csekély emberi intelligenciájukkal, okosságukkal és gondolataikkal születnek. Aztán elsajátítanak némi tudást, szereznek pár készséget és megtanulnak egy keveset arról, hogy miként tűnjenek fel jó emberként. Ezek a dolgok elegendőek ahhoz, hogy megbirkózzanak a külvilágból érkező különféle gondolatokkal, nézőpontokkal, eretnekségekkel és téveszmékkel, valamint a különféle emberekkel, eseményekkel és dolgokkal? Képessé tehetnek ezek arra, hogy helytállóan nézz szembe ezekkel a dolgokkal? (Nem.) Egyáltalán nem. Ilyen szánalmasak és tragikusak az emberek, amikor nem értik az igazságot; végül szörnyű következmények sokaságához vezet. Nem látják tisztán a külvilágból származó eretnekségek és téveszmék, illetve gondolatok és nézőpontok egyikét sem, sem helytálló gondolataik és nézőpontjaik nincsenek, amikor azokról az emberekről, eseményekről és dolgokról van szó, amelyekkel találkoznak. Amikor dolgok érik őket, összezavarodnak, az ostobaságuk pedig számtalan módon megmutatkozik. Amikor semmi sem történik velük, úgy tűnik, mintha értenének néhány doktrínát és lenne némi emberi hasonlatosságuk, de amikor tényleg történik valami velük, az más történet – feltárulnak a szívükben lévő eltorzult, csúf, képtelen gondolatok és nézőpontok. Amikor igazán a viselkedésről, a túlélésről vagy akár egy bizonyos gondolatról vagy nézőpontról van szó az életben, az emberek oly tudatlanok és tompák, a hozzáállásuk és a nézőpontjaik pedig oly képtelenek. Nos, sok ember hisz sok éve Istenben, sok éven át hallgattak prédikációkat és teszik is a kötelességeiket, és soha nem tettek szándékosan semmi olyasmit, hogy bomlasztásokat vagy zavarásokat okozzanak, és nem is szóltak szándékosan egyetlen Istennel ellenkező vagy Őt káromló szót sem – kívülről nem lehet hibát találni bennük, ám amikor a külvilágból származó – különösen egyes viszonylag népszerű – téves gondolatokkal és nézőpontokkal szembesülnek, azok a szívük mélyén nem taszítják őket, nem is állnak ellen nekik és nem utasítják el őket, hanem inkább kedvelik és helyeslik őket, és amint megfelelő környezet vagy lehetőség adódik, öntudatlanul elfogadják ezeket a dolgokat és felhasználják őket a saját életükben. A korábban említett fiatal nő vajon nem egy nagyon nyilvánvaló példa? (De igen.) A gonosz irányzatok követésének egy módja ez? (Igen.) Ő nemcsak követte, hanem igen átfogóan alkalmazta is őket. Nem azt hirdeti ma a világ, hogy az ember legyen szexi, elbűvölő, karcsú és legyen kecses alakja? Ezek az elgondolások minden területen, az emberek minden csoportjában, sőt még a hívő emberek körében is népszerűek. Volt néhány idősebb nő, akik hittek az Úrban, és annak ellenére, hogy átlagban hatvan felett jártak, még mindig versengtek egymással, hogy ki néz ki jobban. Megkérdeztek maguk mellett egy fiatal lányt, hogy szerinte melyikük mutat a legjobban abban a ruhában. A lány így válaszolt: „Lányok, mind gyönyörűen mutattok benne!” Bár a hatvanas éveikben jártak, „lányoknak” kellett hívni őket; kelletlenkedtek és nem voltak boldogok, ha „hölgyeknek” szólították őket. A hátuk mögött a lány ezt mondta másoknak: „Hatvan felett járnak; mennyire nézhetnek még ki jól?” Az idősebb nők e csoportja azonban továbbra is örömét lelte ebben. Volt bármiféle szégyenérzetük? (Nem.) Oly sok éve hittek az Úrban, mégis még mindig ezekre a dolgokra koncentráltak. Nem abnormális-e az emberi mivoltuk? Amikor az embereknek nincs lelkiismeretük és józan eszük, sok képtelen dolgot, sok, az emberek által megvetendőnek és hitványnak tartott dolgot és sok, az alantas jellemüket felfedő dolgot tudnak tenni. Miért van az, hogy sokan nem látják tisztán a gonosz irányzatokban megjelenő dolgokat, egyáltalán nem képesek hárítani őket, és emiatt azok állandóan félrevezetik és elsöprik őket? Azért, mert nem törekednek az igazságra és egy szikrányit sem értenek az igazságból. Bármi történik velük, nem képesek átlátni, és amint kísértéssel szembesülnek, lelepleződnek és belegabalyodnak. Nézzétek meg, mit tanítanak és mi népszerű ma az összes társadalmi rétegben! Egy rádióriporter interjút készített egy kisfiúval és megkérdezte: „Mi a kedvenc gyermekdalod?” A fiú megvakarta a fejét, majd így szólt: „The Moon Represents My Heart”. Akik ezt hallották, nem tudták, nevessenek-e vagy sírjanak. Miért nem tudták, hogy nevessenek-e vagy sírjanak? Ez egy gyermekdal? (Nem, ez egy szerelmes ének.) Ez egy szerelmes ének, ám a gyermek tévesen úgy vélte, hogy ez egy gyermekdal. Ebből az esetből láthatjuk, mi népszerű a társadalomban. Ez a társadalomban jelen lévő gonosz irányzatok egyik jelensége, és ezek az irányzatok mélyen ártanak mind az időseknek, mind a gyermekeknek, akik mélyen elmerülnek bennük. Az Istent követők között meglepően sokan vannak, akik követik ezeket az irányzatokat, és akik magukra is vonatkoztatják az ezen irányzatok által hirdetett gondolatokat. És végül mi történik? Jó vagy rossz következményekkel jár? (Rosszakkal.) Rossz következményekkel jár – ez az eredménye a gonosz irányzatok követésének. Az emberek belemerülnek a testük szexuális vágyába, a testi érzésekbe és az evésbe, ivásba és mulatozásba, egy élvhajhász ködben élve. Nincsenek helytálló gondolataik és nézőpontjaik és nem viszonyulnak helytállóan ahhoz a léthez, amellyel az élettel szembe kell nézni. Ebben az állapotban élnek mindenféle tudatosság nélkül és nincs erejük ellenállni neki. Végül csak egyre mélyebbre süllyedhetnek, képtelenül arra, hogy kiszabaduljanak. És mi a végeredmény? A Sátán teljesen felfalja őket, a táplálékává válnak.

Mindenki számára, aki az emberiség körében él: ha nem tudod, hogyan lehet megkülönböztetni, hogy melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok, akkor ebben a kaotikus világban, ebben az összetett emberi világban nagyon nehéz lesz ragaszkodnod az élettel kapcsolatos helytálló gondolatokhoz és nézőpontokhoz, és nagyon nehéz lesz ragaszkodnod ahhoz a helyes úthoz az életben, amelyre sóvárogsz; soha nem fogod tudni, hogy akaratodon kívül mikor söpörnek majd el a gonosz irányzatok egy bizonyos szó hallatán vagy egy bizonyos eseménnyel szembesülve. Ha az emberek nem képesek megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, még a saját életüket sem tudják jól irányítani, azokról a helyeset és a helytelent illető különféle fontos kérdésekről nem is beszélve, amelyekkel a túlélés útján találkoznak, amelyekkel még nehezebb megbirkózniuk. Ha az emberek nem értik, melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok, nem fogják tudni, hogyan irányítsák az életüket és nem lesz helyes életmódjuk. Ha különféle információkat látnak az egészséges életmódról, nem fogják tudni, hogyan ismerjék fel őket, illetve melyiket fogadják el és melyiket utasítsák el, hogyan szívjanak magukba helytálló, pozitív állításokat, illetve hogyan utasítsák el a helyteleneket. Akár azt is lehet mondani, hogy az efféle emberek még a saját testi egészségüket sem tudják megóvni. Egyesek az egyik szélsőségből a másikba esnek, míg mások folyamatosan egy szélsőségben élnek. Vannak például, akik ezt hallják: „Egészséges sok gyümölcsöt enni. Ellát vitaminokkal, a bőrödet hidratálttá és puhává teszi, és emiatt mindenki szeretni fog téged.” Így hát elhiszik és elkezdenek mindenféle gyümölcsöt enni, amit találnak, és rendellenes étkezési szokásokat tesznek magukévá. Egy idő elteltével állandóan rosszul érzik magukat, és egy kórházi vizsgálat feltárja, hogy magas a vércukorszintjük. Tanácstalanok: „Általában igen egészségesen étkezem, akkor miért magas a vércukorszintem? Mások azt mondták, hogy a sok gyümölcs fogyasztása ellát vitaminokkal, akkor hogy tévedhettem azzal, hogy ezt az állítást követtem és sok gyümölcsöt ettem?” Az orvos így szól: „A gyümölcs tartalmaz vitaminokat, de magas a cukortartalma. Nem helyettesítheti az alapélelmiszereket és nem fogyasztható teljes étkezésként. Mértékletesen vagy ritkábban fogyaszthatod őket. Még ha egyáltalán nem is eszed, semmilyen tápanyagban nem fogsz hiányt szenvedni, ugyanis a gabonák és a zöldségek már tartalmazzák mindezeket a tápanyagokat.” Az orvos állítása helyénvaló. Nem azt jelzi ez, hogy gond van az életmódjukkal? (De igen.) Ez pontosan az a fajta hiba, amelyet néhányan elkövetnek. Szerinted olyan hiba, amit el kell követniük? (Nem.) Egyesek ezt mondják: „Én nem panaszkodtam Istenre, még ha magas is a vércukorszintem.” Mi a véleményetek erről a nyilatkozatról? Nincs-e híján a józan észnek? Van-e bármi köze Istennek ahhoz, hogy magas a vércukor-szinted? Nem olyasmi ez, amit magadnak okozol? Nemtörődöm módon és alapelvek nélkül eszel. Úgy gondolod, a gyümölcs olyan finom, ezért nem tudod abbahagyni az evését, vagy úgy találod, hogy a hús olyan finom, ezért egyáltalán nem eszel zöldségeket, egyáltalán nem tanúsítasz önuralmat és ennek eredményeképp beteg leszel. Nem magadnak köszönheted-e? Azt hiszed, hogy ha nem panaszkodsz Istenre, akkor úgy tűnik, hogy nemes vagy, hogy szereted Istent, hogy tiszta vagy? Ami azt illeti, egyes betegségeket magadnak köszönhetsz és semmi közük Istenhez, a saját ostobaságod és tudatlanságod okozza őket. Olyanok is vannak, akik ezt mondják: „A tojás, a hús és a tejtermékek táplálóak és kiegészíthetik a fehérjebeviteledet. A rizsnek és a lisztnek kevés a tápértéke, ezért az embernek több húst, tojást és tejterméket kell fogyasztania.” Egyesek ezt hallván így szólnak: „Én éppenséggel szeretek húst enni. Mivel azt mondják, a hús tápláló, többet fogok enni. Mások száz grammot esznek naponta, de én kétszáz grammot fogok enni étkezésenként, legalább napi két alkalommal!” Féktelenül így esznek, egyre többet, naponta kétszer-háromszor annyi ételt fogyasztva, mint mások, késő esti nassolással egybekötve. A gyomruk befogadóképessége idővel elkezd növekedni, és minél nagyobb a gyomor befogadóképessége, annál nagyobb az étvágy. Végül mi történik? Betegre eszik magukat, túlsúlyosak lesznek és folyton álmosak és kábának érzik magukat. Nincs más választásuk, mint kórházi kivizsgálásra menni, az eredmények pedig azt mutatják, hogy magas a vérnyomásuk, magas a vércukorszintjük és a vérzsírszintjük. Így töprengenek: „Nem csak arról van szó, hogy mindennap egy pár falattal több húst ettem? Hát nem azt mondták, hogy a több hús fogyasztása jót tesz a szervezetnek és segít elkerülni az alultápláltságot? Akkor hol hibáztam? Miért magas a vérnyomásom? Olyan nehéz gondoskodni erről az öreg hús-vér testemről! Még egy pár falattal több húst sem ehetek!” Kétszáz gramm húst fogyasztasz étkezésenként – valóban csak egy pár falattal több ez? És általában sokat ülsz és nem edzel, mégis ilyen sokat eszel. Végül egészségügyi problémáid lesznek és kellemetlen érzés kezdi eltölteni a szívedet. Még erre is gondolnak: „Isten így finomít engem. Semmiség, idővel rendbe jövök. Nem fogok panaszkodni Istenre!” Milyen jogon is panaszkodnál Istenre? A betegséged Isten módszere arra, hogy finomítson téged, vagy saját magadnak köszönheted? A húsevéstől hízol és betegszel meg, és azt hiszed, hogy Isten így finomít téged és hogy Isten próbára teszi a hitedet. Így finomítana téged Isten? (Nem.) Nos, akkor mi okozta ezt az eredményt? (Emberi ostobaság okozta.) Maguknak az embereknek nincs tisztánlátásuk, nem tudják, miként irányítsák a saját életüket, nem értik, melyek a pozitív és melyek a negatív dolgok, nem tudják, hogyan kell helytállóan bánni a fizikai életükkel, nem tudják, hogyan kell betartani az Isten által az emberek számára összeállított túlélési törtvényeket és nem tudják, hogyan kell követni a különféle veleszületett testi állapotok törvényeit. Mindig buta és abszurd gyakorlatokba merülnek, folyton teli vannak elképzelésekkel és képzelődésekkel Istenről, és nem szűkölködnek túlzó vágyakban. Végezetül mi történik? Mindig kerülőutakat tesznek, mindig hibákat követnek el és folyamatosan félreértik Istent. Nem nagyon bajos dolog ez? (De igen.)

A hús-vér testben és az anyagi világban élve az emberek számos információval, sok gondolattal és nézőponttal, valamint sok különböző emberrel, eseménnyel és dologgal is kapcsolatba kerülnek. Ha nem tudják, miként ismerjék fel, hogy a különféle emberek, események és dolgok pozitívak vagy negatívak-e, nem tudják, miként döntsék el, hogy mit fogadjanak el és mit utasítsanak vissza, nem tudnak ragaszkodni a pozitív dolgokhoz és nem tudják, azok miért helytállóak, valamint nem tudnak elutasítani negatív dolgokat – e dolgok negatív minőségének pedig még kevésbé vannak tudatában – vajon nem nagyon veszélyes így élni? (De az.) Nem túlzás azt mondani, hogy megvan a kockázata, hogy bármikor elveszíthetik az életüket. Az emberek még a saját testi életüket és egészségüket – ilyen egyszerű dolgokat – sem tudnak megfelelően irányítani; szükségük van arra, hogy mások aggódjanak értük, szükségük van Istenre, hogy oltalmazza és őrizze őket, különben folyton hibázni fognak, vagy túl messze kitérve az egyik irányba, vagy túl messze a másikba. Néhány nő, miután elfogadta a gonosz társadalmi irányzatok elgondolásait, azon töri a fejét, hogy miként tehetné széppé magát, mindenféle tekintet nélkül a következményekre. Vannak, akik válogatás nélkül szednek hagyományos kínai gyógyszereket, vannak, akik válogatás nélkül szednek nyugati gyógyszereket, egyesek nemtörődöm módon fogyasztanak élénkítő szereket, mások pedig vakmerően esznek egy bizonyos ételt. Ennek eredményeképp gyomorproblémáik alakulnak ki, a napjaikat pedig sóhajtozással töltik, beteges és gyenge külsővel. Nemcsak hogy széppé nem sikerül tenniük magukat, még rájuk nézni is visszataszító lesz. Vannak, akiknek nagyon szép a bőrük, mégsem elégedettek, és ragaszkodnak ahhoz, hogy mindenféle kozmetikummal kenegessék magukat. Egy bizonyos ponton alacsony minőségű kozmetikumokat használnak és végül eltorzítják magukat, az arcuk foltossá válik és egyenetlen színt kap, ijesztő lesz ránézni. Vannak, akik szépségápolási kezeléseket is kapnak és plasztikai műtétjük is lesz – egyesek megpróbálják megemeltetni az orrnyergüket, de nemcsak hogy nem sikerül megemeltetni, hanem végezetül inkább eldeformálódik, és vannak, akik balul sikerült állfeltöltést csináltatnak, és nevetségesen festenek minden alkalommal, amikor nevetnek vagy ásítanak, ezért félnek attól, hogy valaha is megtegyék bármelyiket – ez annyira nyomorúságos, oly fárasztó életmód! Nem bajt hoznak-e magukra azzal, hogy ezt teszik? Egyes nők, akik elégedetlenek a magasságukkal, eltöretik a lábszárukat, majd összeforrasztják és meghosszabbíttatják, de a beavatkozás rosszul sül el, megnyomorítva a korábbam tökéletesen rendben lévő lábukat. Hát nem tragikus ez? (De az.) Mindenféle nemkívánatos következmény lépett fel – az ilyen emberek soha nem járnak jól. A gonosz irányzatok által hirdetett bármely gondolat és nézet téves és elvetemült, valóban rendkívül ártalmas. Az általuk hirdetett ízletes ételek és szépségpraktikák nem igazán jók; mind elvetemült, és végül árt az embereknek és csapdába ejti őket. Ezek a tudatlan nők hajlandóak elszenvedni ezt a kárt és nem képesek elhárítani ezeket az elvetemült gondolatokat és nézeteket. Megesznek mindent, amit megetetnek velük és megcsinálnak mindent, amit mondanak nekik, anélkül, hogy akár csak kicsit is tisztán látnák a dolgokat, csak vakon követnek. Milyen szolgálatkészek! És a vége mi lesz? Szinte egyikük sem jut jó sorsra. Hacsak félúton nem döbbennek rá a hibájukra és nem fordulnak vissza időben, hogy csökkentsék a veszteségeiket, ha továbbra is követik ezeket a gonosz irányzatokat és elfogadják ezeket az elvetemült gondolatokat és nézeteket, végül egyre inkább elkorcsosulnak, egyre kevésbé tudják megkülönböztetni a jót a rossztól, a megjelenésükben pedig egyre inkább hasonlítanak az ördögökre, az emberi hasonlatosságuktól megfosztva. Elmondható, hogy az emberek kilencvenkilenc százaléka nem látja tisztán a pozitív és a negatív dolgokat, és készségesen elfogadja a gonosz irányzatokat. Nézzétek meg, mit mondanak a nők, amikor együtt vásárolnak ruhákat. Egyesek így szólnak: „Ez nem áll jól neked; nem emeli ki az arcodat, illetve nem hangsúlyozza az alakodat. Senki nem fog megfordulni utánad. Szerintem az néz ki szexin, és attól majd utánadfordulnak!” Mások ezt mondják: „Ez nem csábos. Kicsit meg kell csipkedni a bőröd, szexinek és szemet gyönyörködtetőnek kell lenned – csak így lesz jó. Senkinek sem fogsz tetszeni, ha folyton kimért és visszafogott vagy.” Vannak olyan anyák, akik még ahhoz is ragaszkodnak, hogy a lányukból színésznő legyen. A lány ezt mondja: „A szórakoztatóipar olyan zűrzavaros! Én nem akarok színésznő lenni.” Az anyja aztán megszidja: „Nincs benned ambíció? A magasságoddal, a külsőddel és a bőröddel olyan remek természetes adottságaid vannak! Hogy fogunk ételt tenni az asztalra, ha nem keresel pénzt színésznőként? Amíg híres lehetsz és pénzt kereshetsz, bárkivel lefeküdhetsz! Különben elpazarolod a szépségedet! Idáig felneveltünk, és apád és én arra várunk, hogy a sikeredben sütkérezzünk! Ha még ezt is megtagadják tőlünk, minek voltál nekünk?” Helyes az, ha a szülők így nevelik a gyermekeiket? (Nem.) Mik a következményei annak, ha így nevelik a gyermekeket? (Ártanak a gyermekeknek.) Egy napon, amikor ez a gyermek megért dolgokat, és ilyen sok szenvedésen és fájdalmon ment keresztül, óhatatlanul meggyűlöli az anyját és neheztel rá, ezt mondván: „Az egész a te hibád! Nem a helyes úton vezettél engem! Megmondtam, hogy nem akarok színészkedni, de te ragaszkodtál hozzá. Most nézz rám – közel negyven éves vagyok, még mindig nem találok férjet és senki sem akar engem. Azok, akik csapták nekem a szelet, csak szórakoztak és soha nem állt szándékukban feleségül venni. Nincs-e romokban az egész életem?” A gyermekek oly sokat szenvednek, és a szülők a bűnösök és a probléma gyökerei. Ártottak a gyermekeiknek.

Ha az Istenben hívők éppúgy képtelenek kiszabadulni a gonosz irányzatokból, mint a nem hívők, az problémát jelez. Ha egyik gonosz irányzatot, elvetemült, negatív állítást vagy az emberek által bevett különféle gyakorlatok egyikét sem látod tisztán, függetlenül attól, hogy mik azok, sőt még követed is őket és tudatosan kipróbálod őket te magad, akkor Isten szemében ezek mind a szégyen bélyegei. Mit fog mondani Isten? Azt fogja mondani, hogy emberként nem vagy képes megkülönböztetni a helyeset a helytelentől, nincs meg benned a pozitív dolgok elfogadásának valósága, sőt mi több, nem cselekszel és nem gyakorolsz úgy, hogy elutasítsd a negatív dolgokat. Azt fogja mondani, hogy nem vagy ember és hogy nem felelsz meg annak az alapvető feltételnek, hogy emberi lelkiismereted és józan eszed legyen. Azt fogja mondani, hogy nem vagy ember és hogy a királyság nem fog befogadni téged. Ha nem vagy ember, számodra lehetetlen az, hogy elfogadd az igazságot, mivel az, amit a szívedben szubjektíven hajlandó vagy elfogadni, mind a Sátántól származó elvetemült dolog, a szíved pedig teljességgel ellenáll a pozitív dolgoknak, ellenzi és elutasítja őket; soha nem volt elfogadó hozzáállásod velük szemben. Isten ezért azt mondja, hogy nem vagy ember, hogy nincs emberi mivoltod. Isten nem akar emberi mivolt nélküli embereket. Ne gondold ezt: „Ha Isten nem fogad el engem, akkor egyszerűen majd egy kicsit többet szenvedek és egy kicsit több árat fizetek, hogy meghassam Istent és megváltoztassam a hozzáállását magam iránt.” Isten nem egy bizonyos cselekvésmódot akar; Isten azt akarja, hogy olyan hozzáállásod legyen, amely szíved mélyéből elfogadja az igazságot, valamint, hogy meglegyen benned az igazság elfogadásának valósága és legyen bizonyítékod az igazság gyakorlására. Olyan személynek kell lenned, akinek valóban van emberi mivolta – ez az emberi mivolt nem olyasmi, ami tettetett. Ha valóban mutatod a normális emberi mivolt egyes jeleit, vagyis, ha sok olyan megnyilvánulásod van, ahol megkülönbözteted a helyeset a helytelentől, ha a tények azt mutatják, hogy szereted a pozitív dolgokat, és ha vannak példák arra, hogy elfogadtad a pozitív dolgokat és elutasítottad a negatív dolgokat, és látható, hogy megnyilvánul benned az igazság megélése, akkor Isten azt fogja mondani, hogy van emberi mivoltod és embernek fog nevezni. Ha ezt mondod: „Nekem is van emberi mivoltom, képes vagyok felismerni a pozitív és a negatív dolgokat”, de nem nyilvánul meg benned az igazságvalóság megélése és a szavaidat nem támasztják alá bizonyítékok, akkor az bajos. A doktrína szerint elismered, hogy az, amit Isten mond és tesz, mind pozitív dolog és igazság, és hogy az, amit a Sátán mond és tesz, mind elvetemült, csupa negatív dolog; minden, ami Istentől származik, pozitív dolog, minden, ami a Sátántól származik, negatív dolog és mindaz, ami az emberektől származik a társadalomban, elvetemült, negatív dolog – vagyis a doktrína szempontjából helytállóan beszélsz, mindenféle gond nélkül, és nem lehet hibát találni abban, amit mondasz –, amikor azonban valós helyzetekkel állsz szemben, soha nem fogadod el a pozitív dolgokat, soha nem ragaszkodsz pozitív dolgokhoz és nem tartod be a pozitív dolgok szabályait és törvényeit. Ez azt bizonyítja, hogy olyan ember vagy, aki nem különbözteti meg a helyeset a helytelentől. Az emberek maguk a szívükben tisztában vannak azzal, hogy vannak-e ilyen megnyilvánulásaik vagy nincsenek. Hogyan állsz hozzá, amikor egy elvetemült, negatív gondolatot vagy nézőpontot hallasz, vagy információt hallasz egy gonosz irányzatról? Milyen gondolataid és nézőpontjaid vannak? Merre hajlasz? Egyetértesz vele vagy taszít? Úgy tervezed, hogy megőrzöd a szívedben és szükség esetén alkalmazod, vagy idegenkedsz tőle és a szívedben elítéled, és semmiképp nem vagy hajlandó elfogadni? A szívedben tudnod kell, hogy pontosan milyen a hozzáállásod. Van annak szíve, aki azt mondja, hogy nem tudja? Még a saját hozzáállásával sincs tisztában – normális ember az ilyen? Ha a szívedben tudod, hogy nem vagy jó és tudod, hogy nagyon érdekelnek a különféle gonosz irányzatok és elvetemült állítások, és mindig követni akarod őket és részt akarsz venni bennük, de csak azért érzed úgy, hogy kénytelen vagy egy kicsit visszafogni magad, mert az Istenbe vetett hited miatt Isten házának különféle igazságalapelvei és a saját büszkeséged korlátoznak, amikor valójában a szíved mélyén taszítanak a pozitív dolgok és elutasítod őket, akkor még ha azt állítod is, hogy szereted a pozitív dolgokat és nem szereted a gonosz irányzatokat, az ellenkezik az igazi érzéseiddel. Íme egy példa. Egyesek ezt mondják: „Túl sok húst enni nem jó, nem egészséges. Kicsi adagokban kell enned a húst és több rizst, gabonaalapú ételt és zöldséget kell fogyasztanod.” Egyesek el tudják fogadni ezt. Nem érzik úgy, hogy a kevesebb hús fogyasztása ellenkezik az akaratukkal; nem érzik magukat zaklatottnak és nem igazán bánkódnak miatta, hanem így vélekednek: „Ez a helyes dolog. Miután egy ideig megtapasztaltam, úgy érzem, jó a testemnek. Jobb lett az általános mentális állapotom és a testi egészségem is jobb, mint korábban. Nagyszerű így étkezni!” Egyesek elfogadása azonban ellenkezik az akaratukkal. Régóta eldöntötték magukban: „Mi egészségtelen a sok húsevésben? Nem feltétlenül leszel egészségesebb, ha több zöldséget eszel. Akárhogy is nézzük, a hús jobb ízű és gusztusosabb! Rendben van az, hogy az ember eszik némi zöldséget, ha nincs hús – jobb, mint éhezni –, de ha van hús, sokat kell enned belőle. Mind ostobák vagytok, mind színészkedtek. Én vagyok az egyetlen, aki nem játssza meg magát. Egyikőtök sem olyan hiteles, mint én. Én megmondom, amit gondolok. A hús egyszerűen ízletes!” Minden étkezéskor nagyon kevés zöldséget és igen sok húst esznek. Mondjátok meg Nekem, elfogadják ők a szívükben a pozitív állításokat? (Nem.) Nem fogadják el és nem is képesek arra, hogy gyakorolják őket. A szívükben végtelenül visszataszítónak találják ezeket. Ezt kérdik: „Hogy lehetnek pozitívak ezek az állítások? Hogyhogy én nem érzem, hogy pozitívak? Mi a jó bennük? Mi a baj azzal, ha több húst eszem? Nem haltam meg, és egyikőtök sem él semmivel sem jobban, mint én!” Nem fogadják el a tényeket és nem ismerik be, hogy a túl sok hús fogyasztása árt az egészségüknek. Még helyes állításokat sem tudnak elfogadni, akkor hogy fogadhatnák el a tényeket? Ez még kisebb valószínűséggel fog megtörténni. Az ilyen emberek számára nagyon az akaratuk ellen való a pozitív dolgok elfogadása. Nagyon fájdalmasnak és nehéznek érzik, hogy megtegyék. Ez azt mutatja, hogy probléma van az emberi mivoltukkal és hogy a szívükben nem szeretik az igazságot. Egyesek, amikor helytálló szavakat hallanak, amelyek pozitív dolgok, könnyedén el tudják fogadni őket és így szólnak: „Csak aggódtam emiatt és nem tudtam, hogyan közelítsem meg, nem volt utam a gyakorláshoz. Szerencsére te rávilágítottál erre. Amint téged hallottalak, éreztem, hogy helytálló ez a felfogás, a nézőpont tiszta, objektív és gyakorlatias, és megfelel az emberi mivoltnak.” Azonnal a gyakorlatba tudják ültetni, miután hallották. Bár alkalmanként lehet, hogy engedékenyek magukkal szemben és akaratosak, gyorsan visszatérnek a helyes útra. Pozitív dolgokat tesznek anélkül, hogy szükség lenne rá, hogy mások figyeljék vagy ellenőrizzék őket, és nem érzik úgy, hogy ez ellenkezik az akaratukkal, és nem is nyomasztja őket. Olyan, mint ahogyan a juhok füvet szeretnek enni. Ha húst adsz a juhoknak, nem fogják megenni, ha azonban füvet adsz nekik, élvezettel eszik, ugyanis növényevők és belsőleg fűre van szükségük. A farkasok azonban mások. Ők kifejezetten a húst keresik, hogy egyenek; nem esznek füvet és úgy érzik, hogy semmi sem oly étvágygerjesztő, mint a hús. Ezek a természetük természetes megnyilatkozásai, amin senki sem változtathat. Nem olyasmi, amit később sajátítanak el, nem is olyasmi, amit megtanítanak nekik. A juhok úgy születnek, hogy füvet egyenek, a farkasok pedig úgy, hogy húst egyenek. Senki sem taníthat meg egy juhot arra, hogy húsevő állattá váljon, illetve nem taníthat meg egy farkast arra, hogy fűevő állat legyen belőle. Ez a lényegük megnyilvánulása. Azt, hogy mire van szükséged és mit szeretsz, az emberi mivoltod határozza meg. Ha az emberi mivoltodnak nincs szüksége pozitív dolgokra, nem fogod szeretni a pozitív dolgokat. Ha a negatív dolgokat szereted, az azt jelenti, hogy a szívednek negatív dolgokra van szüksége. Ezt a természetlényeged határozza meg, nem kell, hogy mások beléd oltsák. Ha valaki segíteni akar abban, hogy megváltozz és közöl veled néhány igazságalapelvet, lehet, hogy átmenetileg el tudod fogadni a tekintélyedet illető aggodalom miatt vagy mert el akarod kerülni a kínos helyzetet, és szóban egyetértésed fejezed ki, azt azonban teljességgel a természeted határozza meg, hogy a kulisszák mögött hogyan gondolkodsz és gyakorolsz. Nem tudod megjátszani, és a szüleid sem tudnak megváltoztatni. Az, hogy az emberi mivoltodban megvan-e a pozitív dolgok szeretetének és a negatív dolgok gyűlöletének eleme, nem olyasmi, amit bárki eldönthet; csakis a saját lényeged dönti el. Most már világos ez a kérdés? (Igen.) Ezért az, hogy valaki meg tudja-e különböztetni a helyeset a helytelentől, sokat elmond az emberi mivoltáról. Ha természetesen nyilatkozik meg benned a helyes és a helytelen megkülönböztetése, akkor úgy születtél, hogy különösen érdekeljenek egyes pozitív dolgok. Nagyon készségesen hallgatod, amikor valaki valami helytállót mond és semmit sem szeretnél jobban, mint hogy többet mondjon, hogy többet hallgathasd és többet nyerhess, és kevesebb kerülőutat tegyél vagy akár egyáltalán ne tegyél kerülőutakat. Amikor pedig néhány elvetemült, negatív dologgal találkozol, undorodsz a szívedben, kerülöd őket és nem vagy hajlandó belekeveredni – még csak hallani sem akarsz róluk. Te magad nem ismered az okát; egyszerűen csak nem tudod rávenni magad, hogy kedveld a negatív dolgokat, de amikor valaki valami helytállót mond, nagyon készségesen hallgatod, és még ha valaki ki is csúfol, nem érdekel – nem tudod, honnét származik ez a lendület. Vannak, akik látják ezt az őszinte lendületedet és megvetnek és kigúnyolnak, azt hiszik bolond vagy, de te ellenkezel. Erre gondolsz: „Amíg helyes az, amit valaki mond, elfogadom. Mi olyan bonyolult ebben?” Ez az emberi mivolt természetes megnyilatkozása. Ez az emberi mivoltodban meglévő természetes érzés, miszerint szereted a pozitív dolgokat és idegenkedsz a negatív dolgoktól, a normális emberi mivolt jellemzője és megnyilvánulása. Csak akkor lehetsz gerinces és kedves, ha megvan benned ez az érzés és ez a fajta emberi mivolt, és csak akkor tudod azt mondani, amit mondani kell és tenni, amit tenni kell a helyes álláspontból és állapotból kiindulva. Ha megvan benned az emberi mivoltnak a helyeset a helytelentől megkülönböztető aspektusa, rendelkezel az igazság elfogadásához és az Istentől származó, az igazságalapelveket magukban foglaló különféle egyértelmű kijelentések elfogadásához szükséges alapfeltétellel. Ha nincs meg benned az emberi mivoltnak a helyeset a helytelentől megkülönböztető aspektusa, akkor az emberi mivoltodból hiányzik a lelkiismeret és a józan ész, és nem rendelkezel az igazság elfogadásához, Isten szavainak elfogadásához, valamint az Istentől származó összes pozitív útmutatás és helyes út elfogadásához szükséges feltétellel. Még az igazság elfogadásához és a pozitív dolgok elfogadásához szükséges alapfeltétellel sem rendelkezel, így arról beszélni, hogy képes lennél alávetni magad, egyszerűen képtelenség, merő fantázia.

Ha valaki nem tudja, melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok, mégis azt mondja magáról, hogy van lelkiismerete és nagyon gerinces és kedves, az nem az öntudat hiányát mutatja vajon? Honnét származik a gerincességed? Az elmédet nem tölti ki más, csak negatív dolgok – mit tudsz felhasználni annak bizonyítására, hogy gerinces vagy? Hol a bizonyítékod? Milyen alapon mondod, hogy gerinces ember vagy? És hogyan tudod a gyakorlatba ültetni az úgynevezett kedvességedet? Nincs benned más, mint elvetemült, negatív gondolatok és vélemények. Lehetsz te kedves? Jól tennéd, ha nem csalnád csapdába az embereket és nem ártanál nekik. Egyesek, bizonyítandó, hogy van emberi mivoltuk, valamint gerincesek és kedvesek, afféle neveket adnak maguknak, mint a Zheng Wang, Zheng Zhang, Zheng Zhou, Zheng Gang^[a] – bár a nevek minden bizonnyal „gerincesnek” hangoznak, azt jelentik vajon, hogy az illető valóban gerinces? Honnan ered a valódi gerincesség? Az emberi mivoltból ered. Egy ember csak akkor lehet gerinces, ha az emberi mivoltában megvan a képesség, hogy megkülönböztesse a helyeset a helytelentől, illetve ennek az alapfeltételei. Nem szégyentelen az, ha még azt sem tudod, melyek a pozitív dolgok, vagy ha egyszerűen nem szereted a pozitív dolgokat és soha nem fogadtál el egyetlen pozitív dolgot vagy pozitív gondolatot és véleményt sem, mégis azt állítod, hogy gerinces vagy? Milyen alapon állítod, hogy gerinces vagy? Egyesek ezt mondják: „A világképem, az értékeim és az életszemléletem mind helytállóak.” Van ennek bármi köze az igazsághoz? A helytálló világkép, értékek és életszemlélet megléte azt jelenti vajon, hogy egy ember az igazság birtokában van? Mások ezt mondják: „Nekem »pozitív energiám« van. Az általam mondott és tett dolgok józanok és építik az embereket. Soha nem mondok olyasmiket, amik rombolják az embereket, soha nem mondok semmi csüggesztőt és nem mondok olyan dolgokat, amelyektől az emberek zavarba jönnek vagy amelyek miatt negatívnak és gyengének érzik magukat, vagy amelyek elbátortalanítják őket. Minden, amit mondok, bátorítja, motiválja vagy inspirálja az embereket. Ez »pozitív energiának« számít? Ez a fogalom, hogy »pozitív energia« most nagyon népszerű a társadalomban. Micsoda nagyszerű, divatos és elegáns elgondolás az, hogy valaki »teli van pozitív energiával«!” Mások így szólnak: „Nézd, milyen csordultig teli vagyok az igazságosság szellemével. Amikor itt állok, úgy nézek ki, mint egy katona – a szemem ragyog, a tekintetem átható, nem vagyok komolytalan. Azok a helyi gengszterek, hitvány gazemberek és gonosz emberek a közelembe sem mernek jönni. Amikor elém állnak, feltárul a valódi arcuk, megmutatják a gyávaságukat és alantasnak tűnnek. Amikor az átlagember van körülöttem, viselkednie kell és nem mer vakmerően cselekedni. Látod, az igazságos szellemem el tudja nyomi az elvetemültséget!” Gerincesség ez? (Nem.) A társadalomban népszerű dolog kirabolni a gazdagokat és segíteni a szegényeket, bátran cselekedni egy igaz ügyért, kedvesnek és adakozónak lenni, valamint hősnek lenni a bajba jutott kisasszonyok megmentésével. Egyesek, miután ezeket a dolgokat megteszik, hősnek tekintik magukat, és sokan mások meghajolnak ezek előtt a hősök előtt. Mások ezt mondják: „Én soha nem használok ki embereket, az igazságosság szelleme tölt el, elszántan gerinces és pártatlan vagyok és meg tudom különböztetni a helyeset a helytelentől. Amikor két ember harcol és arra kérnek, hogy döntőbíráskodjak a vitában, egyforma büntetést adok mindkét félnek és nem tanúsítok részrehajlást. Nézzétek meg ezt az igazságos szellemet, amely eltölt, mindenki csodál engem!” Ez gerincességnek számít? (Nem.) Míg a korábban említett elgondolások a „helyes világnézetről, értékekről és életszemléletről”, valamint a „pozitív energia” népszerű kínai szófordulatok, ez utóbbit – azt, hogy valaki kedves és adakozó, érdemeket halmoz és jó dolgokat tesz, és bátran cselekszik egy igaz ügyért – valószínűleg általánosan tisztelik minden országban és minden nép körében. Az emberek ezért az igazságosság szellemének, gerincességnek tekintik ezt. Még az Istenben hívők többsége is úgy véli, hogy ez nagyon gerinces dolog, és ezt mondja: „Nézzétek meg a nemzeti hősünket, X.Y.-t. Életét adta az igazságos és nagyszerű nemzeti ügyért, feláldozta magát, hogy felrobbantson egy bunkert a nemzet védelme érdekében. Az igazságosság szelleme töltötte el. Nos, ezt jelenti az, hogy valakinek van emberi mivolta!” Ha most megnézzük ezt, helytálló ez a nézőpont? (Nem.) Miben nem helytálló? Az efféle gerincességet, amelyet az emberek annak tartanak vagy amelyet az emberek tisztelnek, olyan mércék szerint értékelik, amelyek az embereknek a jó és viszonylag pozitív dolgok utáni sóvárgásán alapulnak. Az emberek a testi elképzeléseiknek és képzelődéseiknek köszönhetően, és mert nem értik, melyek a pozitív dolgok, jó embereknek tekintik azokat, akik képesek feláldozni a saját érdekeiket másokért és jól viselkednek, illetve azokat, akik közvetlenül nem ejtenek csapdába másokat és nem ártanak nekik, nem jelentenek fenyegetést rájuk és semmilyen rossz következményt nem idéztek elő, és tisztelik és gerincesként jellemzik őket. A „gerinces” e meghatározása az emberek gerincességről alkotott elképzelésein, valamint a gonosz irányzatok és az elvetemült emberiség iránti gyűlöletükön és a csodálatos dolgok utáni sóvárgásukon alapszik. Mivel az emberi fajon belül az emberek többsége elnyom, megfélemlít, csapdába ejt másokat és árt másoknak, és mert ez a világ oly gonosz, sötét, és a méltányosságnak és az igazságosságnak nyomát sem találni benne, amikor feltűnnek ilyen hősök vagy úgynevezett jó szamaritánusok és jótevők, az emberek hajlamosak tisztelni és a lehető legkedvezőbben feltüntetni őket. Pontosak ennek a meghatározásnak az alapelvei? (Nem.) A meghatározásnak az alapelvei és az alapja is önmagában pontatlan. Egy csoportban van például valaki, akit a többiek közül a legtöbben megfélemlítenek, de van egy bizonyos egyén, aki nem félemlíti meg. A megfélemlített illető így szól: „Az, aki nem félemlít meg engem, jó ember.” Pontos ez az állítás? (Nem.) Logikus? (Nem az.) Mondjátok meg Nekem, mi a baj vele? (Lehet, hogy az, aki nem félemlíti meg, egyszerűen csak nem találja kellemetlennek őt, vagy azért nem félemlíti meg, mert az objektív helyzet és a körülmények nem alkalmasak. Ez nem jelenti azt, hogy ő egy jó ember.) Az illető véleményében logikai hiba van. Az elgondolás, miszerint a téged megfélemlítő emberek rosszak, ezért azok, akik nem félemlítenek meg, biztosan jó emberek, logikai hiba, nem igaz? (De igaz.) A legtöbben, akik megfélemlítenek másokat, nem jó emberek, de a mércéd, amellyel meghatározod, hogy mit jelent megfélemlíteni másokat, nem feltétlenül pontos, ezért a meghatározásod, miszerint a téged megfélemlítő emberek rosszak, szintén nem feltétlenül pontos, és az sem helyes, ha azt mondod, hogy azok, akik nem félemlítenek meg téged, biztosan jó emberek. Számos forgatókönyv lehetséges, amikor valaki nem félemlít meg téged. Lehet, egyáltalán nem akar figyelmet szentelni neked, ezért nem vesződhet azzal, hogy megfélemlítsen. Az is lehet, hogy nem ismer téged, ezért nem tud megfélemlíteni. Talán úgy érzi, hogy félelmetesebb vagy nála, ezért nem mer megfélemlíteni. Számos hasonló lehetséges forgatókönyv létezik. Az, hogy te jó emberként határozod meg az illetőt, arra az alapra épül, hogy nem félemlített meg téged, tehát ennek a meghatározásnak önmagában téves az alapja. Mi a valódi alap arra, hogy valakit jó emberként határozzunk meg? Ha az illető szereti a pozitív dolgokat, igazságosan és elvszerűen bánik másokkal, és vannak alapelvei is arra vonatkozóan, ahogyan a dolgokat teszi, akkor még ha időnként nyersen, durva hangnemben beszél is veled vagy kritizál, nem félemlít meg téged. Alapelvek szerint viselkedik és a tényekre alapozva ítél meg dolgokat. Ezért valóban jó ember és képes alapelvek szerint bánni az emberekkel. Egyesek azonban nem ilyenek. Amikor azt látják, hogy státuszod van és félelmetes vagy, hízelegnek neked. Amikor azt látják, hogy nincs státuszod és hátrányos helyzetben vagy, megfélemlítenek, eltaposnak és mindig megbántanak, amikor beszélnek. Ha valamit jól csinálsz, féltékenyek rád. Ha valamit rosszul csinálsz, kigúnyolnak és becsmérelnek. Az ilyenek rossz emberek. Ha pozitív dolgokra és az igazságalapelvekre alapozva méred a jót és a rosszat, akkor a mércéid, amelyek szerint a dolgokat méred és a mérésed eredményei helytállóak lesznek. A világban és a társadalomban a pozitív és a negatív dolgok értékelése és meghatározása önmagában fordított. A társadalomban a legtöbb ember bálványozza az általa szeretett vezetőket, a híres embereket és a sztárokat. Ezek a híres emberek, sztárok és vezetők bármit is mondanak, ők azt hiszik, hogy az helytálló, és senki nem leplezi le, illetve nem ellenzi azt. Nem számít, miként uralkodnak ezek az emberek a hétköznapi emberek felett és tiporják őket, különböztetik meg hátrányosan vagy zsarolják a szegényeket, sőt akár önkényesen pusztítják az emberi életeket, mintha azok értéktelenek lennének, senki sem lázad fel, hogy tiltakozzon vagy tüntessen ellenük. Ha tesznek pár jó dolgot, hogy pontokat szerezzenek a politikában, akkor sokan fogják a dicséretüket zengeni és magasztalni őket. Ha feltűnik egy igazságért harcoló ember és leleplezi a sátáni rezsimet vagy a híres embereket és a nagy alakokat, akkor a tömegek együttesen támadják majd őt, kétségbeesetten remélve, hogy kiiktatják és eltüntetik. Mit mutat ez? Azt, hogy a társadalom mindent igazságtalan, természetellenes módon tesz; felcseréli a helyeset és a helytelent. Mind helytelenek azok a mércék, amelyek szerint a romlott emberiség a jót és a rosszat, valamint a pozitívat és a negatívat meghatározza, ezért az általa levont következtetések is észszerűtlenek.

Nézzünk egy példát. Vannak olyanok, akik betörnek és kirabolnak otthonokat – kirabolják a gazdagokat, hogy segítsék a szegényeket. Miután elrabolják a gazdagok javait, segítséget nyújtanak a köznépnek. Amikor ez az egyszerű emberek hasznára van és élvezik az előnyét, boldogok és hősként és erényes, gerinces emberekként dicsérik ezeket az embereket. Ha azonban elemzed ezeknek az úgynevezett erényes gerinces embereknek a tetteit, valóban gerincesek ők? Néhány gazdag ember szorgalmas gazdálkodással és fáradozással szerezte a vagyonát, sőt olyanok is vannak, akik csak több nemzedéken át tartó gazdálkodással és fáradozással halmozták fel a vagyonukat. Milyen jogon fosztod meg őket a dolgaiktól? A magántulajdonukat raboltad el – ez helytelen. Ha képes vagy, menj és keress pénzt magad. Ha a saját magad által keresett pénzt használod fel a szegények megsegítésére, az jótékonyságnak tekinthető. Te azonban megfosztod a vagyonuktól a gazdagokat, a sajátodnak tekinted mások tulajdonát, és aztán segíted a szegényeket. A szegények szemében ez gerincességnek számít. Hát nem egy teljesen képtelen nézet ez? A szegények és az egyszerű emberek hősként tisztelik az ilyeneket, ezek a „hősök” pedig úgy élvezik ezt a címet és kitüntetést, mintha az megilletné őket. Nem szégyentelen ez? Nem teljes képtelenség? (De az.) Nekik maguknak nincs meg a képességük, hogy pénzt keressenek, és haragot táplálnak a gazdagok iránt, ezért erőszakkal elrabolják a gazdagok vagyonát és szétosztják a köznép körében, hogy az egyszerű emberek dicsérjék őket. Valójában az általuk elvett dolgok egyáltalán nem azok, amelyeket a saját munkájukkal kerestek meg, a szegények pedig nem a rablók dolgait élvezik, hanem a gazdagokét. Nos, miért kell az egyszerű embereknek és a szegényeknek mély hálát érezniük irántuk csak azért, mert ezek a dolgok keresztülmentek a kezükön? És vajon az helyes, hogy az egyszerű emberek lelkiismeretfurdalás nélkül élvezik ezeket a dolgokat? Megérdemled ezeket a dolgokat? A saját munkáddal kerested meg őket? Lelkiismeretfurdalás nélkül élvezel általad meg nem keresett lopott dolgokat, és még úgy is érzed, hogy a gazdagokat ki kell fosztani és neked kell élvezned az ellopott dolgokat. Ingyen kapod ezeket a dolgokat, anélkül, hogy bármilyen árat is fizetnél, és lelkiismeretfurdalás nélkül élvezed őket. Hát nem szégyentelen ez? (De az.) Ezek az úgynevezett hősök élvezik az emberek csodálatát és ezt a megtiszteltetést. A saját hiúságuk kielégítése végett teszik ezeket a dolgokat. Minél inkább dicsérik és bálványozzák őket az emberek, annál tébolyultabbá válnak, és még palotákat is kirabolnak, ellopják az ottani kincseket, eladják őket, majd a pénzt szétszórják a szegények udvarain. Úgy segítik a szegényeket, hogy kirabolják a gazdagokat. Hát nem teljes képtelenség ez? (De az.) Arról nem beszélve, hogy mások vagyonának elrablása törvénybe ütközik-e, erkölcsiség és emberi mivolt szempontjából elfogadhatatlan, és nem hívják úgynevezett gerincességnek. Az általuk elrabolt dolgok egyáltalán nem olyasmik, amiket birtokolniuk kellene. Ezek aljas, hitvány, kétes, illegális és nem szokványos eszközökkel szerzett dolgok. Némi pénzre váltják őket, majd azokat segítik, akik eleve nem szorulnak segítségre vagy akiket szerintük segíteni kell, majd elismerést kapnak ezektől az emberektől és élvezik ezt a megtiszteltetést. Hát nem szégyentelen ez? Mégis nagyon büszkék magukra és hősnek nevezik magukat, aki a gazdagoktól rabol, hogy segítse a szegényeket. Az efféle emberek különösen népszerűek a társadalomban. A régi időkben voltak ilyen úgynevezett „hősök” és a róluk szóló történetek mindmáig keringenek. Hát nem képtelenség ez? (De az.) Az egész emberiség körében nagyon kevesen vannak azok, akik igazán értik, hogy melyek a pozitív dolgok és melyek a negatív dolgok. Az emberek nem képesek tisztán látni ezeket a dolgokat. Hány napon át élvezhetik az egyszerű emberek a „hősök” által elrabolt dolgokat? Megérdemled ezeket? Megdolgoztál értük? Se nem dolgoztál meg értük, se nem érdemled meg őket – ezt meg nem érdemelt nyereség elfogadásának nevezik. Becsületes dolog az, hogy élvezed ezeket? Azért vagy szegény, mert lusta vagy, vagy pedig nincs képességed. Egy lelkiismerettel és józan ésszel bíró embernek meg kellene elégednie azzal, hogy van ennivalója és vannak ruhái, és csak azt kellene élveznie, amit meg tud keresni. Isten ad neked eszközt a boldoguláshoz, úgyhogy elégedettnek kellene lenned. Észszerű az, ha látsz valakit, aki gazdag, akinek sok mindene van, aki vagyonos, és mindig egyenlően akarsz részesülni abból, ami neki van? Ez az elgondolás önmagában nem racionális. A társadalmat a Sátán irányítja és az gyakorol hatalmat felette, úgyhogy természetesen nincs méltányosság. A társadalomban sok a szegény, míg kevés a gazdag – függetlenül attól, hogy ezt mi okozta, a helyzet az, hogy vannak, akik gazdagok és vannak, akik szegények. A társadalom ilyen – lehet, hogy akkor sem leszel gazdag, ha rátermett vagy, és akár az is lehet, hogy annak ellenére élheted egy gazdag ember életét, hogy nem vagy rátermett. Senki sem tudja egyértelműen megmagyarázni ezeket a dolgokat, de bárhogy is legyen, ebben is Isten elrendelése van. A másoktól elrabolt dolgok nem téged illetnek, és még ha meg is szerzed őket, nem a tieid, és előbb-utóbb el fogod veszíteni őket. Nézzétek meg azokat, akik a lovagiasság és az igazságosság álcája alatt betörnek és otthonokat rabolnak ki, és kifosztják a gazdagokat, hogy segítsék a szegényeket. A színfalak mögött mindenféle rossz dolgot művelnek, például esznek, isznak, kurválkodnak és szerencsejátékot űznek, drogoznak, sőt olyanok is vannak, akik gyilkosságot vagy nemi erőszakot követnek el. Ezután, csak azért, mert párszor megtették, hogy kirabolják a gazdagokat a szegények megsegítéséért, a köznép hősként tiszteli őket. Nem annak az esete-e ez vajon, hogy a hitvány alakoknak megy jól? Az egyszerű emberek – a megvetendő típusok, az alantas tömegek és a csőcselék – boldogok, ha egy kis haszonhoz jutnak, és dicsérnek bárkit, aki előnyöket nyújt számukra. És mi a helyzet azokkal a „hősökkel”? A köznép megad nekik némi tiszteletet és megjutalmazza őket, hőssé emeli őket, ezért azt hiszik, hogy ez egy babérkoszorú, hogy ők valóban hősök, és hogy páratlanok. Így aztán folytatják a rablást és ennek eredményeképp végül egyetlen golyóval lelövik őket, amint kirabolnak egy királyi palotát. Valóban azt hitték, hogy nagy képességük van és emberfelettiek, hogy párját ritkítóak és a köznép felett állnak, de valójában még arra sem voltak képesek, hogy kitérjenek egy golyó elől, és végül életüket vesztették. Hát nem megérdemelték? (De igen.) A rablás cselekménye önmagában nem tisztességes. Alantas. Rablásra hagyatkozni az egyszerű emberek dicséretének bebiztosítása érdekében, a jó hírnév, egy kis megbecsülés bebiztosítása érdekében – micsoda megvetendő dolog ez! Végül még önmagukat is dicsérik: „Az egyszerű emberek nem tudnak boldogulni és az emberek kutyaszorítóban vannak, mind a tisztivelők miatt. Nézzétek, mennyire igazságos szellemiség lakozik bennem; együttérzek az alsóbb osztályba tartozó egyszerű emberekkel!” Gerincesek az ilyen emberek? (Nem.) Az egyszerű emberek is csalárd nyelven beszélnek és mosolyognak, ha egy kis előnyhöz jutnak. Ha semmiféle előnyt nem szereznek tőled, akkor lehetsz te bármilyen kutyaszorítóban, egyáltalán nem fognak odafigyelni rád. Ha azonban szívességeket osztogatsz nekik, lehetővé téve, hogy nyerjenek valami kézzelfoghatót, boldogok lesznek és így szólnak: „Te olyan jó ember vagy! Nagy jótét lélek!” Nagyon szépen hangzó dolgokat mondanak, ám egyetlen szavuk sem igaz. Még csak helytálló szavakat sem tudnak szólni. Hogy lennének bármennyire is gerincesek? Ami azt illeti, minden csalárd, amit mondanak.

Egyesek úgy tartják magukról, hogy az igazságosság szelleme tölti el őket, hogy lelkiismerettel és emberi mivolttal bíró emberek. De érdemes egyáltalán említést tenni erről az igazságos szellemükről? Mi több, ez egyáltalán nem az igazságosság szelleme; egyfajta gerincesség, amelyet ábrándosan ők képzeltek el saját maguknak, amelynek semmi köze nincs az Isten által említett pozitív dolgokhoz vagy az igazságalapelvek bármelyikéhez. Ez nem gerincesség; ez elferdített érvelés, eretnekségek és téveszmék. Mondhatni, hogy az általuk hirdetett szófordulatok, mint a pozitív energia, a helytálló világnézet, értékek és életszemlélet, valamint az egyedülálló, átható éleslátás, látszólag feddhetetlenek és helytállóak, de igazán nem azok. Hogy pontosak legyünk, ezek mind káros irányzatok és gonosz befolyások, elferdített érvelés és eretnekségek; mind negatív dolgok és mind eretnekségek és téveszmék, amelyek a pozitív dolgok szöges ellentétei. Ezért, ha egyetértesz a nem hívőknek ezekkel a szófordulataival és a szívedben folyton ezekhez a nézőpontokhoz ragaszkodsz, az azt bizonyítja, hogy a nem hívőkhöz hasonlóan te sem vagy gerinces ember, és hogy az emberi mivoltodban nincs gerincesség. Gerinces embernek akarod feltüntetni magad, épp ahogyan a Sátán is megpróbálja magát a világosság angyalának kiadni. A Sátán mond néhány kellemesen hangzó dolgot, Istennek, erényes gerinces embernek és valami pozitívnak akarva feltüntetni magát. Te is olyasminek adod ki magad, ami nem vagy; mindig azt mondod, hogy helytálló világnézeted, az értékeid és az életszemléleted, hogy pozitív energiád és igazságos szellemiséged van, hogy hős vagy, éles és egyedülálló rálátással bíró személy, vagy hogy gerinces vagy és nincs mitől félned, hogy bárhová is mész, igazságos szellemiséget hordozol magaddal, amikor emberekkel beszélsz és foglalkozol – folyton így tünteted fel magad. Nos, Én azt mondom, hogy olyan ember vagy, akinek egyáltalán nincs valami sok lelkiismerete, olyasvalaki, aki igazságos szellemiséggel bírónak, gerincesnek és emberi mivolttal rendelkezőnek akarja kiadni magát. Mivel színleled ezeket a dolgokat, az azt jelenti, hogy nem vagy a birtokukban – különben színlelned kellene vajon? Ha valóban lenne emberi mivoltod, nem kellene színlelned, és valószínűleg olyan szófordulatokat sem tudnál elfogadni, mint az úgynevezett „helytálló világnézet, értékek és életszemlélet”, „pozitív energia”, „igazságos szellemiség birtokában lenni” és „hősies szellemiség birtokában lenni”; nem fogadnád el ezeket a negatív dolgokat – magától értetődik, hogy miután a mai napig ilyen sok prédikációt hallottál, tisztán kellene látnod ezeket a dolgokat. Ha lenne emberi mivoltod, már rég elutasítottad volna ezeket a negatív dolgokat. Ha valaki ténylegesen előadná ezeket a szófordulatokat és érveket, még ha nem is látnál tisztán, a szíved mélyéből nem fogadnád el őket. Úgy vélnéd, hogy ezek a dolgok túl hamisak, hogy az úgynevezett szociológusok, pedagógusok és gondolkodók, úgynevezett híres emberek és nagy alakok, valamint a világ démonjai és ördögkirályai által hirdetett dolgok mind olyasmik, amik színlelésre késztetik az embereket. Olyan ez, mint a társadalomban népszerű szólás: „Ha mindenki ad egy kis szeretetet, a világ csodálatos hellyé válik.” Látod, a gonosz ördögök azt mondják, hogy mindenki adjon egy kis szeretetet, más szóval, hogy a hétköznapi emberek mind adjanak szeretetet, mind szeressék a gonosz ördögöket, mind hallgassák engedelmesen a pártjukat és engedelmeskedjenek neki, és ne kavarjanak és ne okozzanak bajt az országnak és a pártjuknak, és akkor béke lesz a világon. Nos, ami azt illeti, mikor van az, hogy a hétköznapi emberek kavarnak bajt? Nyilvánvaló, hogy az ördögök azok, akik zűrzavart szítanak és versengenek a hatalomért és a nyereségért. A Sátán vezette félre és rontotta meg az emberiséget; az mind az ördögöket és a Sátánt követi, és mind kerüli Istent és ellenáll Neki. Ismerheti tehát a békét ez a társadalom? Mondjátok meg Nekem, megállja a helyét az a szólás, miszerint „ha mindenki ad egy kis szeretetet, a világ csodálatos hellyé válik”? Ezek mind a gyermekek megtévesztésére szolgáló szavak. Ha nem látod tisztán ezeket a szavakat és azt hiszed, hogy: „Még mindig van remény a világ számára, ebben az emberi fajban még mindig több a jó ember, mint a rossz, a világ a jövőben egy csodálatos hellyé válik, és ez az emberi faj egy gyönyörű holnap irányába mozdul majd”, akkor a gondolataid és a nézőpontjaid nem különböznek a közvéleménytől és egyszerűen nem emberi lény vagy. A nem emberi lények egyik jellemzője, hogy különösképp szeretik álcázni magukat, kellemesen hangzó, virágnyelven szóló álszent szófordulatokat használva a kinézetük leplezésére, miközben a szívük mélye rendkívül mocskos és sötét, és egymást követik az aljas, hitvány taktikáik. Egyáltalán nem szeretik a méltányosságot és az igazságosságot; csak taktikázni szeretnek. Nagyon kellemesen hangzó dolgokat mondanak; tőröket rejtegetnek a mosolyuk mögött és minden elképzelhető rossz tettet elkövetnek. Az efféle emberekből hiányzik az emberi mivolt. Az emberi mivolt híján lévőknek pontosan ezek a megnyilvánulásaik. A gerincesség megnyilvánulása ez? (Nem.) Mivel ezek az emberek nem gerincesek, szerinted tudnak kedvesek lenni? (Nem.) Azt hagyjuk is, hogy kedvesek legyenek, már az is ünneplésre adna okot, ha csak eggyel kevesebb rossz tettet követnének el, áldás lenne mindenki számára a földön. És mégis gerincesnek nevezik magukat! Ezzel csak önmaguk dicséretét zengik! Még azt sem tudják, hogy melyek a pozitív dolgok, és még miután hallanak is pozitív dolgokról, a szívükben akkor sem kedvelik őket, sőt irtóznak és undorodnak tőlük. És közben mégis azt mondják, hogy ők gerincesek és kedvesek. Mit gondolnak, kit tesznek bolonddá? Az emberiség úgynevezett gerincessége, kedvessége és józan esze nem pozitív dolgokon alapszik és nem is az igazság kritériumain. Ezért az, ahogyan az emberiség definiálja az emberek gerincességét, kedvességét, észszerűségét, valamint lelkiismeretét és józan eszét, mind pontatlan, nincs alapja az igazságban, és mind elferdített érv és eretnekség.

Ha egy embernek van lelkiismerete és józan esze, akkor először is, olyasvalaki, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől. Másodszor tudja, mi helytálló és mi nem helytálló. Először beszéljünk a helyes és a helytelen megkülönböztetéséről. Mérd fel magad, majd mérd fel a szüleidet és a testvéreidet – van köztetek olyan ember, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől? Te ilyen ember vagy? Ha olyasvalaki vagy, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől, akkor a jövőben magától értetődő lesz, hogy elfogadod az igazságot és aláveted magad neki. Némi erőfeszítéssel, némi nehézség elviselésével és egy kevés ár megfizetésével képes leszel elérni ezt – ekkor van remény az üdvösségedre. Ha nem olyan ember vagy, aki meg tudja különböztetni a helyeset a helytelentől, és a múltban idegenkedtél az igazságtól, nem tudtad elfogadni és nem voltál hajlandó gyakorolni azt, valamint az igazság elfogadásának és gyakorlásának említésére alaposan felbosszantottad magad és úgy érezted, mintha a fejed satuba szorult volna, gyötrődtél és nem volt szabadságod, akkor a jövőben ugyanezt fogod érezni az igazság elfogadásával és gyakorlásával kapcsolatban; nem fogod elfogadni az igazságot. Az igazság elfogadására való képtelenséged és a tőle való idegenkedésed oka nem az, hogy rövid ideje hiszel Istenben és nem is az, hogy Isten nem fegyelmezett meg vagy nem vállalt felelősséget érted. Nem ezek az igazi lényegi okok. Mi az igazi lényegi ok? Az, hogy nincs meg benned a képesség, hogy megkülönböztesd a helyeset a helytelentől, ez az alapfeltétel, úgyhogy a jövőben is képtelen leszel az igazság elfogadására és nem fogod tudni elérni az igazságnak való alávetettséget. Egyesek ezt kérdik: „Ha nem tudom elfogadni az igazságot vagy nem tudom alávetni magam az igazságnak, akkor is elnyerhetem az üdvösséget?” Ti pedig mit mondotok – elnyerhetik? (Nem.) Az Én válaszom az, hogy nagyon nehéz megmondani. Miért nagyon nehéz megmondani? Most, hogy ennyi mindent mondtam és ilyen sok megnyilvánulást felsoroltam, nem biztos, hogy képesek vagytok ezekhez igazodni vagy felismerni ezeket magatokban. Az sem biztos továbbá, hogy fel tudjátok fogni ezeket a kérdéseket és az igazság ezen aspektusait, amelyekről beszéltem. Ezért még ha nem is mondom meg nektek, hogy megmenekülhettek-e, az igazsághoz és a pozitív dolgokhoz való hozzáállása alapján mindegyikőtök meggyőződhet erről. Nem kell, hogy ilyen egyértelműen és őszintén elmondjam nektek; a szívetek mélyén már mindannyian tudjátok.

Most, hogy befejeztük a beszélgetést a helyesnek a helytelentől való megkülönböztetéséről, a továbbiakban annak ismeretéről kell beszélnünk, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, ugye? (Igen.) Annak ismerete, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, határozottan különbözik a helyesnek a helytelentől való megkülönböztetésétől; különben nem kellene külön tárgyalnunk őket. Annak ismerete, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, azt jelenti, hogy az emberi mivolt szempontjából az embernek tudnia kell, hogy mely nézőpontok és mely szavak helytállóak és melyek nem helytállóak. Ami helytálló, azt fenn kell tartani, ami pedig nem helytálló, azt el kell engedni. A normális emberek elméjében vannak gondolatok, nézőpontok és alapok a helytálló és a nem helytálló dolgok felismeréséhez. A helytálló mellett kitartanak, a nem helytállót pedig ellenezni fogják, sőt akár el is utasítják. Ha valaki még ezt sem tudja megtenni, az azt mutatja, hogy valami hiányzik az emberi mivoltából; azt is határozottan állíthatjuk, hogy az efféle emberek híján vannak az emberi mivoltnak. Ha emberként azt mondod, van emberi mivoltod, de még azt sem tudod, mi helytálló és mi nem helytálló, akkor hogyan tudod viselni magad? Hogyan tudod megfelelően viselni magad? Hogy tudsz az emberi mivolt keretei között kimondani minden szót és végrehajtani minden cselekedetet? Ha nem tudod, mi helytálló és mi nem helytálló, akkor egyik szavad sem az emberi mivolt keretei között hangzik el, és egyik cselekedeted sem az emberi mivolt keretei között valósul meg. Mit jelent nem az emberi mivolt keretei között cselekedni vagy beszélni? Azt jelenti, hogy nem észszerűen, nem azon helytálló gondolatok és nézőpontok alapján mondod ki ezeket a szavakat és teszed ezeket a dolgokat, amelyeknek az emberi mivoltban meg kellene lenniük – ezt jelenti az, hogy nem az emberi mivoltod keretei között beszélsz vagy cselekszel. Egyesek ezt kérdik: „Ha valaki nem az emberi mivoltának keretei között beszél vagy cselekszik, akkor milyen alapon beszél és cselekszik?” Nagyjából két alap létezik. Az egyik a démoni természet keretei közötti beszéd és cselekvés, a sátáni beállítottság szerinti élet. Az igazságot értő emberek látják, hogy ezeknek az embereknek a gondolatai, nézőpontjai és hozzáállásai a szavaikban és a cselekedeteikben ugyanazok, mint az ördögökéi, és hogy ezek a dolgok félrevezetik az embereket, ártanak nekik, kísértésbe viszik és tévútra vezetik őket, és nem pozitívak. Ez az egyik alap: az ember démoni természetének keretei között beszélni és cselekedni. A másik a fenevadként történő beszéd és cselekvés, a fenevadakból pedig még inkább hiányzik az emberi mivolt. Az emberi mivolt hiánya lelkiismeret és józan ész nélküli beszédet és cselekvést jelent; ez ilyen egyszerű. A fenevadak által szólt szavak zavaros, ostoba, elferdített szavak halmaza; mindaz, amit mondanak, csupa eltorzult doktrína. Látod, az általuk mondott szavak az állatok gondolataival és nézőpontjaival azonosak – elferdítettek és ostobák, buták és zavarosak. Miután hallgatod őket, nem tudod, nevess-e vagy sírj és így szólsz: „Hogy mondhatja ezt? Mintha három-vagy ötéves gyermek lenne, aki esztelen és tudatlan. Ezek nem olyan szavak, amelyeket egy felnőttnek mondania illene! A szavai nem állják meg a helyüket, nevetségesek – túlságosan zavarba ejtőek ahhoz, hogy emberek előtt kiejtse őket!” Ez egy állat, egy fenevad beszéde. Egy fenevad természetének a keretei között beszél és cselekszik, mindenféle értelem vagy észszerűség nélkül, és még inkább mindenféle lelkiismeret és józan ész nélkül. Vagyis a beszéde rendkívül észszerűtlen, mindenféle mögöttes logika nélküli. Nem tudod, honnan erednek az általa mondott dolgok, miután pedig hallod őket, teljesen összezavarodsz és tanácstalan vagy. Minél többet hallgatod a szavait és azt, ahogyan elbeszéli a dolgokat, annál kaotikusabbnak tűnik számodra, és nem áll módodban megérteni őt. Amikor beszél, folyton körbe-körbe jár, összekeveri a dolgokat, ismétli önmagát és ugyanarról a dologról zagyvál, és még mindig nem tudja, a végén hogyan foglalja össze. Ez egy fenevad, egy állat beszéde. Az ilyen embereknek van egy jellemzője, nevezetesen az, hogy függetlenül attól, hogy mit csinálnak, mit mondanak, milyen gondolatuk vagy nézőpontjuk van, illetve milyen gondolatot vagy nézőpontot szívnak magukba, még maguk sem tudják, hogy az helytálló-e vagy sem. Az ő emberi mivoltukat ez jellemzi. Az emberi mivoltuk jellemzője végső soron úgy határozható meg, hogy az ilyen embereknek nincs emberi mivoltuk, vagyis nincs lelkiismeretük és józan eszük. Még azt sem tudják, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, szóval szerinted képesek lelkiismeretesen beszélni és cselekedni? Birtokában lehetnek egy normális ember lelkiismeretének és józan eszének, ha nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló? Rendelkezhetnek egy normális ember gondolkodásával, ha nem képesek felismerni, hogy mi helytálló és mi nem helytálló? Soha nem fognak rendelkezni vele. Normális emberek nem tudnak egy ilyen személlyel kommunikálni. Miért mondom ezt? Azért, mert nem vagy szeretetteljes? Nem; azért, mert nincs közös nevezőtök, nem osztod a gondolatait és a nézőpontjait. A vele való kommunikáció olyan, mint egy állattal, egy ördöggel folytatott kommunikáció; lehetetlen. Mondd meg Nekem, ha ördögökkel és Sátánokkal beszélsz az igazságról, meg tudod magad értetni velük? Ha a következőt mondod az ördögöknek és a Sátánoknak, mit fognak szólni: „Hinned kellene Istenben. Az emberiséget Isten teremtette. Teremtett lényekként csak az a helyes és megfelelő, ha az emberek imádják Istent”? „Istent imádni? Én azt akarom, hogy az emberek engem imádjanak! Mennyi pénzt fogok kapni, ha imádom istent? Megteszem, ha megfizetnek.” Miféle szavak ezek? Tudsz ördögökkel kommunikálni? (Nem.) És mi a helyzet az állatokkal, velük tudsz kommunikálni? (Velük sem tudunk kommunikálni.) Látod, egyes állatok a végletekig óvják az ételüket, amikor esznek. Miután a saját ételükkel végeztek, még más állatok ételét is megpróbálják elragadni. Képesek vajon befogadni, ha azt mondod nekik, hogy ne harcoljanak az ételért, csak egyék meg a sajátjukat? (Nem.) Etetéskor továbbra is elragadják az ételt egymástól, sőt harcolni kezdenek és megharapják egymást. Egyszerűen nem tudsz kommunikálni velük. Annak érdekében, hogy megóvd őket és megakadályozd, hogy harcoljanak az ételért, intézkedéseket kell tenned és szigorúan kell kezelned őket, külön-külön etetve őket az etetés idején. Csak így lehet megfelelően bánni velük. Miért? Mert állatok, nincs bennük racionalitás, önuralom pedig még kevésbé, és nem tudják megítélni, hogy az, amit tesznek, helytálló-e vagy sem, ezért nem számít, mennyire helytálló az, amit mondasz és mennyire állja meg a helyét, és nem számít, mennyire hasznos számukra, nem fogják megérteni. Az állatokból újjászületett emberek is ilyenek. Bármilyen egyértelműen is közlik velük az igazságot, nem értik meg, ezért soha nem cselekednek helytálló alapelvek szerint. Még ha valami rosszat tesznek is, akkor sem gondolják úgy, hogy az helytelen, és ragaszkodni fognak hozzá, akár egy életen át is. Hát nem állatok ők? Az ilyen emberek, akik nem értik az emberi nyelvet, épp olyanok, mint az állatok – alig jobbak, ha egyáltalán jobbak.

Most ne beszéljünk az állati és a démoni természetről, hanem összpontosítsunk csak az emberi mivoltnak a helytálló és a nem helytálló ismeretét illető aspektusára. Annak ismerete, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, olyan megnyilvánulás, amelynek egy emberi mivolttal bíró emberben meg kell lennie, de valójában sok emberből hiányzik. Az emberek gyakran fejtenek ki elferdített érveket, mondanak elferdített szavakat, sőt tesznek megtévesztő dolgokat, különös makacssággal végezve őket, sőt még terjeszteni is képesek az elferdített érveiket másoknak, továbbadva azokat nekik. Az általuk kifejtett érvelés súlyosan elferdített, mégis továbbadják másoknak, nemcsak maguknak, hanem másoknak is kárt okozva. Ha például nem szeretnek rizst enni, ezt fogják mondani: „A rizs nem tápláló. Tésztát, gőzgombócot és kenyeret kell ennünk.” Azt mondják, hogy a rizs nem tápláló. Helytálló ez az állítás? (Nem.) Táplálkozási tanácsadó vagy? Kipróbáltad? Milyen alapon mondod azt, hogy a rizs nem tápláló? Vannak például olyan helyek, ahol csak rizst termesztenek, búzát nem, az ottani emberek pedig egész életükben rizst esznek és igen jól élnek, és közülük sokan megérik a szép öregkort. A saját ízlésük alapján azonban az elferdített érvelést kifejtő emberek azt mondhatják, hogy a rizs nem tápláló, akár úgy közölve ezt, mintha logikus érvelés lenne. Valóban logikus érvelés ez? (Nem.) Abba ne menjünk bele, hogy ez az állítás megfelel-e az igazságnak – még csak nem is logikus érvelés. Hogy juthatnak odáig, hogy ilyen elferdített érvelést közöljenek? Emberek ezek? (Nem.) Ez az állítás nyilvánvalóan téves; egyértelműen önző vágyak és elfogultság miatt elhangzott kijelentés, olyan ember kijelentése, aki csűrve-csavarva beszél. Még maga sem tudja, hogy helytálló-e vagy sem, mégis nagyon nyíltan hangoztatja, mindenütt hirdetve. Vannak, akik rizst szeretnek enni és nem szeretik a búzából készült ételeket. Amikor látnak valakit, aki búzából készült ételeket eszik, ezt mondják: „A búzából készült ételek nem táplálóak, a rizs tápláló. A búzából készült ételeket fogyasztó emberek mihasznák, míg a rizst fogyasztó emberek nemesek!” Erre az elméletre alapozva mérnek mindenféle embert. Ha búzából készült ételeket szeretsz enni, alacsony rendűnek tartanak, nem pedig olyan nemesnek, mint ők. Ez a kijelentés nyilvánvalóan helytelen, ők valahogy mégsem tudják felismerni ezt, sőt még mindenütt mondogatják is. Mondjátok meg Nekem, van az ilyen embereknek emberi mivoltuk? (Nincs.) Amikor többé már nem szeretnek rizst enni és megszeretik a búzából készült ételeket, ezt mondják: „A rizs nem tápláló, a búzából készült ételek azok. Nézzétek meg, milyen keménykötésűek azok az emberek, akik gyakran fogyasztanak búzából készült ételeket; több tésztát és gőzgombócot kell ennünk! A rizs hűsítő étel, nem jó a testnek!” Helytálló ez az állítás? (Nem.) Nem elfogultság ez? (De igen.) Ez elfogultság, nem tény. Milyen alapon mondják ezt? A saját preferenciáik és elfogultságuk alapján, a téves gondolataik és nézőpontjaik alapján. Ők azonban nem tudják, hogy ez nem helytálló, sőt ráadásul úgy mondják és hirdetik, mintha helytálló lenne. Ha valaki felvet egy másféle véleményt, vitába szállnak vele, és továbbra is kitartanak a téves nézőpontjuk mellett. Nem tudatlanság ez arról, hogy mi helytálló és mi nem helytálló? (De igen.) Még egy ilyen egyszerű kérdésben sem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló – mondjátok meg Nekem, tud az ő lelkiismeretük működni? Lehetnek ők gerincesek? Egy gerinces embernek tudnia kell, mi helytálló és mi nem helytálló ahhoz, hogy képes legyen fenntartani az igazságot és alapelveket fenntartani; csak akkor helytálló az, amit fenntart. Ha egy ember nem tudja, mi helytálló és mi nem helytálló, és kitartóan ragaszkodik egy téves állításhoz vagy egy téves gondolathoz és nézőponthoz, igazi gerincesség vajon az ő úgynevezett gerincessége? Az nem gerincesség; torzítás, képtelenség és elferdített érvelés. Nos, mondjátok meg Nekem, létezik az ilyen embereknek lelkiismerete? (Nem.) Az ő esetükben nem lehet lelkiismeretről beszélni. Vannak, akik amikor valami történik velük és önző vágyak ébrednek bennük, a szívükben képesek felismerni ezt, és a racionalitásuk fékezheti őket. Tudják, hogy az önző vágyak nem helytállóak, ezért fel tudnak lázadni a hús-vér test ellen, és el tudják engedni őket. Néhány ember azonban más; különösen azok fognak ostobán és csökönyösen kitartani a téves nézőpontok mellett, akik nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, és akik hajlamosak arra, hogy elferdített érveléssel álljanak elő. Egyesek például nem tudnak ügyesen táncolni; amikor táncolnak, koordinálatlanok, nincs egyensúlyérzékük és nem tudják követni a ritmust, mindig bolondot csinálva magukból. Ezért ezt mondják: „Azok az emberek, akik nem szeretnek táncolni, kiegyensúlyozott személyiségek. A táncolni szeretők mind ingatagok, rossz a személyiségük, és züllöttek. Ha ilyen emberrel házasodsz, biztosan instabil életed lesz.” Helytálló ez az állítás? (Nem.) Miért nem helytálló? (A tánc szeretetének semmi köze a kiegyensúlyozottsághoz, vagy annak hiányához.) Anélkül, hogy belemennénk, hogy vajon önzőségből, féltékenységből vagy rágalmazással próbálkozva mondják-e ezt, függetlenül attól, hogy mi a szándékuk, megfelelnek a szavaik az objektív tényeknek? Szükségképpen ingatagok azok az emberek, akik tudnak táncolni és jól táncolnak? Ezek a szavak ezen emberek emberi mivoltának a lényegén alapulnak vajon? Tény az, hogy ők ingatagok? (Nem.) Továbbá, mire utal a kiegyensúlyozottság? A kiegyensúlyozottság azt jelenti vajon, hogy valaki jó ember? A kiegyensúlyozottság a gerincesség és a kedvesség, az emberi mivolt meglétének megnyilvánulása vajon? A legjobb esetben is az emberi mivolt érdeme vagy egy erősség; azt nem jelezheti, hogy valakinek normális emberi mivolta van. Ezek az emberek úgy közlik a véleményüket, mintha logikus érvelés, mintha helytálló állítás lenne. Nem elferdített érvelés kifejtése ez? (De igen.) A tény, miszerint képesek kimondani ezeket a szavakat, azt bizonyítja, hogy nem tudják, hogy az általuk mondottak helytállóak-e vagy sem. Mondjátok meg Nekem, van az ilyen embereknek emberi mivoltuk? (Nincs.) Nem nagyon problémásak ők? (De igen.) Ha egy normális emberi mivolttal bíró valakiről lenne szó, még ha irigy is lenne valakire, aki jól táncol, legfeljebb ennyit mondana: „Nézzétek, milyen fürgék a kezei és a lábai, amikor táncol. Én is akarok táncolni, de nekem nincs ilyen adottságom, ilyen erősségem; én nem táncolok jól. Nagyon irigylem, hogy ő ilyen jól tud táncolni! Bárcsak olyan karjaim és lábaim lennének, mint neki!” Így megfogalmazva még épp elfogadható; ezt nevezik a nyers igazság kimondásának. Ebben legfeljebb van valami romlott beállítottság, de nem egy gyenge emberi mivolt megnyilvánulása. Az elferdített érvelés kifejtésének problémája azonban súlyos. Azt mondják: „Azok az emberek, aki táncolnak, mind ingatagok és könnyelműek. Egy szempillantásra megmondhatod, hogy nem olyan emberek, akik nagyszerű dolgokra képesek.” A tény, hogy képesek ezeket a szavakat mondani, leleplezi, hogy nagy gond van az emberi mivoltukkal. Milyen nagy gond? Az emberi mivoltukból hiányzik az az alapfeltétel, hogy tudják, mi helytálló és mi nem helytálló. Képesek helytelen, torz és elferdített dolgokat mondani, mintha azok logikus érvek és helytálló szavak lennének. Ez elég ahhoz, hogy megmutassa: nincs emberi mivoltuk. Azt mondanak, amit csak akarnak, anélkül, hogy a lelkiismeretük szabályozná őket. Képesek akár oly nyíltan, olyan meggyőződéssel kifejezni elferdített érveket, miközben még csak nem is ismerik ezeknek a szavaknak a természetét, illetve azt, hogy milyen következményekkel jár majd az, ha kimondják őket. Ez az emberi mivolt hiányának megnyilvánulása. Az emberi mivolt híján lévő emberek gyakran mondanak nyíltan efféle téves és képtelen dolgokat. Ez az ő természetes megnyilatkozásuk. Nemcsak egy-két kérdés felvetődésekor mondják ezeket a dolgokat – minden kérdésben így beszélnek, téves gondolatokat és nézőpontokat fejeznek ki, és a szívükben el is hiszik, hogy ezek így vannak. Soha nem fogadnak el helytálló vagy pozitív állításokat, és soha nem is keresik a helyes vagy pozitív állításokat, hanem inkább kitartanak az efféle beszédmód és az efféle magaviselet mellett. Az ilyen egyének tehát biztosan emberi mivolt nélküli emberek. Ragaszkodnak ahhoz, hogy így beszéljenek, ami teljesen leleplez egy problémát, egy tényt: nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, és azt hiszik, hogy minden eretnekség és téveszme helytálló. Ha megkérdezed tőlük, hogy mi nem helytálló, azt fogják mondani: „Bármi, ami ezekkel az állításokkal ellentétes, valószínűleg nem helytálló.” Ha pedig tovább kérdezed őket: „Mi a helyzet azokkal a szavakkal, amelyek megfelelnek az igazságalapelveknek, amelyek megfelelnek az objektív tényeknek? Azok helytállóak?”, ezt fogják mondani: „Kit érdekel? Ki tudja, hogy helytállóak-e vagy sem? Mindenesetre az általam mondott szavak helytállóak!” Annak nem ismerete, hogy mi helytálló és mi nem helytálló – olyan megnyilvánulás ez, amellyel egy lelkiismerettel és józan ésszel igazán bíró embernek rendelkeznie kell? (Nem.) A válasz nagyon nyilvánvaló: biztosan nem olyan.

Valakinek, aki szeretett üzletelni, az volt a szokása, hogy kiárusításon ruhákat vásárolt a nem hívőktől, majd eladta azokat a testvéreknek, némi hasznot húzva ebből. Később valaki más vett műselymet, fátyolszövetet és más hasonló, nyári ruházatnak megfelelő textileket, és a raktárban tárolta őket. Ezt mondtam: „Nem alkalmas ott tárolni őket. Ha túlságosan sokáig maradnak ott, a patkányok megrághatják őket vagy a párás időjárástól bepenészedhetnek, ami igen nagy kár lenne. Ha ruhákat készítenénk belőlük a testvéreknek, amelyeket hordhatnak, nem kellene emiatt aggódnunk, nem igaz?” Később elkezdtem megszervezni ezt. Ahogy ezt csináltuk, a ruhákat árusító illető tiltakozásra emelkedett: „Nem, ezt nem tehetjük! A fekete szövet magába szívja a hőt. A testvérek gyakran dolgoznak a napon; túlságosan melegük lesz, ha fekete ruhákat viselnek. Ki fogja vállalni a felelősséget, ha a testvérek megbetegszenek a forróság miatt vagy hőgutát kapnak?” Helytállóan hangzik ez? Nem tudjátok, ugye? Van itt egy objektív tény: ezek a szövetek nagyon vékonyak és légáteresztők voltak, nagyon hűsítő viseletet nyújtottak. Még ha egy kicsit melegebb is a fekete szövet viselete, amennyiben a ruhát kicsit bővebbre szabják, az emberek nem betegszenek meg benne a melegtől, mint ahogyan egyesek állították. Emellett ezek a szövetek nem mind voltak feketék; világos színűek is voltak közöttük. Annak, aki ezt mondta, valójában hátsó szándékai voltak. Miért mondom ezt? Ha nem ismered az összefüggést, valóban azt hiheted, hogy tekintettel volt a testvérekre. Ha azonban ismernéd az összefüggést, tudnád, hogy célzottan mondta ezt. Ha a testvérek ezeket a műselyemből készült hűs ruhákat viselnék, ő nem tudná eladni az általa megvásárolt ruhákat; a testvérek nem vennék meg őket. Az általa megvásárolt ruhák mind utcai standokról és kiárusításokról származtak, rossz minőségűek voltak; ezeket viselve úgy néznél ki, mint egy koldus. S ami a legfontosabb: az illetőnek nem voltak olcsó árai. Most, hogy ismeritek az összefüggést, tudtok-e már képet alkotni arról, hogy helytálló volt-e vagy sem az, amit mondott? (Igen.) Miért mondta ezt? (Attól tartott, hogy nem fogja eladni az áruját.) Nem mondta, hogy önző indítékai vannak; azért, hogy megakadályozza ezeknek a ruháknak az elkészítését, hogy akadályozza ezt a munkát, a mögé bújt, hogy törődik a testvérekkel és aggódik, hogy esetleg megbetegszenek a hőség miatt. Van még egy objektív tény, nevezetesen, hogy ő maga is fekete farmert és fekete ruhákat viselt a nyári melegben és soha nem mondta, hogy melege van. Mi történt? Az, amit mondott, nem egyezett a tényekkel! Készíteni akartunk néhány ruhát a testvéreknek műselyemből, ő pedig ezt mondta: „Ne, a fekete szövet túl meleg, a testvérek meg fognak betegedni a melegtől benne.” Az általa viselt fekete farmer sokkal vastagabb volt a műselyemnél, akkor hogy lehet, hogy neki nem volt melege? Helytálló volt tehát az állítása, miszerint a fekete ruházat túl meleg és a testvérek megbetegednének benne a hőségtől? Őszinte volt, amikor ezt mondta? Nem volt őszinte; ellentmondott annak, amit valójában érzett. Nos, helytálló volt vagy sem az, amit mondott? Megfelelt a tényeknek? (Nem felelt meg a tényeknek.) Akkor miért mondta ezt? Pontosan azért, mert ez az ügy ütközött az üzleti tevékenységével. Belül szorongott, de nem mondhatta meg nyíltan, ezért csak e szavak segítségével szabotálhatta a dolgot, elérendő abbéli célját, hogy megóvja a saját érdekeit. Én voltam, aki ezt megszerveztem, ő pedig ily módon nyíltan akadályozta ezt. Ha bármilyen kifogása volt az Általam szervezettekkel kapcsolatban, egyenesen Hozzám fordulhatott volna, de nem tette meg. Külsőleg remekül alakított, mintha egyáltalán nem lenne kifogása, ám a színfalak mögött gátlástalanul aláásta a munkát. Mit mondott? „A testvéreknek mind van ruhájuk, amit felvehetnek, és elég jól öltözöttek. Szükséges vajon ennyi embert alkalmazni és ilyen sok erőfeszítést tenni ezeknek a ruháknak az elkészítéséhez?” Előttem nem szólt egy szót sem; egyszerűen így aláásta a munkát a színfalak mögött. Amikor ezeket a szavakat mondta, a szíve mélyén tudta vajon, hogy helytállóak-e? Ha egy hétköznapi emberrel tette volna ezt és a szíve mélyén tudta volna, hogy helytálló-e vagy sem, és csak azért tette volna, mert elvakította a kapzsiság, és személyes indítékok és célok vezérelték, az csak a jellemét illető probléma lenne. Ő azonban Engem vett célba ezzel a fellépéssel, és miután elmondta ezeket a dolgokat, hogy aláássa a munkát, nem tudta, hogy azok helytállóak-e vagy sem, a szívében nem volt tudatában ennek, sem semmiféle lelkiismeretfurdalást nem érzett és nem ismerte a tettei természetét. Miféle illető az ilyen? Van emberi mivolta? (Nincs.) Ilyen súlyos tettet követett el és mégsem érzett semmit a szívében. Mondjátok meg Nekem, volt lelkiismerete? (Nem.) Nyilvánvalóan nem volt lelkiismerete. Még ha egy hétköznapi ember is az, aki fontos ügyekkel foglalkozik, valami hasznosat téve a testvérek számára Isten házában, támogatnod kellene, nem pedig aláásni – mindenkinek összhangban együtt kellene működnie az elvégzése érdekében. Erről a munkáról ne is beszéljünk, amelyet Én kezdeményeztem; neki mégis volt mersze aláásni azt a színfalak mögött és volt mersze kinyújtani a démoni karmait. Ennek túl súlyos a természete! Miután a munkát aláásta, továbbra is úgy tett, mintha jó ember lenne, mintha mi sem történt volna. Mondjátok meg Nekem, volt benne egy szemernyi lelkiismeret? Emellett továbbra is azt állította, hogy hisz Istenben. Olyan hasonlatosság ez, amellyel egy Istenben hívőnek bírnia kell? Az a lelkiismeret és emberi mivolt, amellyel egy Istenben hívőnek bírnia kell? Még azt sem tudta, kiben hisz, és nem tudott különbséget tenni a helytálló és a nem helytálló közötti. Milyen kötelességet tudna végezni? És egy ilyen ember még mindig reménykedik, hogy áldott lesz – hát nem vicc ez? Ha személyesen Engem vett volna célba a Velem kapcsolatos megjegyzéseivel, és azt láttam volna, hogy nem szándékosan zavarja és akadályozza a gyülekezet munkáját, és hogy elfogadhatóan végzi a kötelességét, egyelőre eltűrtem volna és folytattam volna a megfigyelését. Ám olyasmit csináltam, amit el kell végezni Isten háza és Isten választott népe számára, olyasmit, ami mindenki hasznára vált, ő pedig előállt, hogy zavarja és aláássa azt, megakadályozva Engem abban, hogy folytassam. Mondjátok meg Nekem, elnézőnek kellene lennem vele szemben? Ha egy kis érettségű ember lenne, aki nem tudta jobban, de a kötelességvégzése általában gyümölcsöző, akkor eltűrhetném és esélyt adhatnék neki a megbánásra. Ha hajlandó lenne bűnbánatot tartani és hajlandó lenne szolgálatot tenni Isten háza számára, megkímélhetném és nem foglalkoznék vele. Ha nem tudná, mi a jó neki és folytatná az eretnekségek és a téveszmék terjesztését, és folytatná a dolgok zavarását és aláásását, akkor nem tanúsítanék udvariasságot vele szemben, és alapelvek szerint bánnék vele. Gonosz emberekkel csak annyit lehet tenni, hogy alapelvek szerint bánunk velük. A gyülekezetet zavaró férgek minden különböző fajtájának eltakarítása után sokkal nagyobb béke lesz a gyülekezetben. Olyan békés lesz, amikor elbánnak ezekkel a nem emberi lényekkel! A jószágok, mint például disznók, marhák, lovak nem alkalmasak arra, hogy odabenn tartsák őket. Milyen következményekkel jár az, ha mégis megtörténik? A ház minden bizonnyal egy koszos, kaotikus hellyé válik miatta. Ha azt mondod, eltűrnéd ezt, szeretném látni, hány napig bírnád. Ami nem alkalmas arra, hogy benn tartsák, azt ki kell engedni. Maradjon ott, ahol neki megfelelő, és ezzel a probléma meg van oldva. A tűrés nem megoldás; csak a probléma megoldása megoldás, nem igaz? (De igen.) Bármilyen érthetően is beszélgetsz ezekkel a nem emberi lényekkel, egyszerűen semmit sem fognak ebből a gyakorlatba ültetni. Akár tíz-húsz éve hihetnek Istenben, amikor azonban dolgok történnek velük, még mindig olyanok, mint a nem hívők; egyáltalán nem fogadják el és nem gyakorolják az igazságot, nincs belépésük az életbe, amikor pedig dolgok érik őket, csak zavarják és szabotálják a dolgokat. Amikor az ilyen emberek még nem mutatták meg az igazi arcukat, vonakodva végeznek némi szolgálatot. Ha azonban egyszer feltárul az igazi arcuk, gyorsan el kell takarítani őket – semmiféle udvariasságot ne tanúsíts velük szemben. Ha megteszed, azokhoz vagy kegyetlen, akiknek valóban van emberi mivoltuk, törekednek az igazságra, és odaadóan végzik a kötelességüket.

Az emberi mivolt híján lévő emberek egyik nyilvánvaló jellemzője az, hogy nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, amikor cselekednek és beszélnek; folyton elferdített érvelésnek adnak hangot. Azt mondjuk, nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, de egyszerűen csak soha nem mondják vagy teszik azt, ami helytálló. Csak nem helytálló dolgokat mondanak; képesek bármit mondani, függetlenül attól, hogy az mennyire nem helytálló. Volt például egyszer egy ilyen személy, aki vett egy ruhadarabot, ami nem volt jó rá, és látta, hogy valaki másnak a ruhája jól áll az illetőn, ezért mérges lett és így szólt: „Ez nem jó rám – hogyhogy rajtad ilyen jól állnak a ruháid?” Kétségbeesetten azt akarta, hogy senki máson se álljon jól a ruha – akkor boldog lenne. Még arra is képes volt, hogy ilyesmiket mondjon – hát nem elferdített érvelés ez? (De az.) Ha éjjel nem tudott elaludni és azt látta, hogy te igen mélyen alszol, elkeseredett és így szólt: „Nem tudok elaludni, akkor te hogy tudsz aludni? Ez nem észszerű! Azért alszol ilyen mélyen, mert nem érzed a terhet a kötelességed végzésében? Ezt jelentenem kell a gyülekezetvezetőnek, a fennvalónak!” Hát nem elferdített érvelés ez? (De az.) Nem viccelek – pontosan így beszélnek azok, akiknek nincs emberi mivoltuk és nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló. Miért mondom azt, hogy nem tudta, mi helytálló és mi nem helytálló? Ő számolt be róla Nekem. Amikor meghallottam, amit mond, erre gondoltam: „Valami nem stimmel azzal, amit ez az illető mond; ez nem logikus érvelés! Egy emberi mivolttal bíró valakinek nem szabadna ilyet mondania. Egyáltalán nem fiatal és több, mint tíz éve hisz Istenben, mégsem tudja még azt sem, hogy helytálló-e vagy sem az, amit mond; sőt, logikus érvelésnek tekinti azt, hogy beszámol az illetőről. Ez a fickó nemcsak arra nem képes, hogy megkülönböztesse a helyeset a helytelentől – még azt sem tudja, mi helytálló és mi nem helytálló. Ő nem jó.” Ha nektek közvetítette volna ezt az ügyet, ti talán valóban nem tudtátok volna tisztán látni, és néhányan közületek talán bedőltek volna annak, amit mondott, úgy vélve, hogy helytálló az érvelése. Most, hogy így leírtam ezt, meg tudjátok mondani, hogy helytálló-e vagy sem? (Igen.) Hát nem elferdültek és képtelenek az ilyen emberek? (De igen.) Nem tudják, hogy helytálló-e vagy sem az, amit mondanak, mégis mondják. Nyilvánvalóan nem helytálló állításokat, gondolatokat és nézőpontokat fogadnak el pozitív gondolatokként és nézőpontokként, amelyeket kifejeznek és közvetítenek. Ez nem tudása annak, hogy mi helytálló és mi nem helytálló. Ezek az emberek nem színlelik a tudatlanságot és nem is az emberek félrevezetésére, a gyermekek bolondítására használják ezeket a szavakat – egyértelmű, hogy nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló. Ezért azt mondom, nincs emberi mivoltuk. Még egy ilyen alapvető kérdésben sem tudják megkülönböztetni a helytállót a nem helytállótól – van nekik valódi józan eszük? Lehetnek-e így is gerinces emberek? Úgy mondanak nem helytálló dolgokat, mintha azok helytállóak lennének, ami azzal egyenértékű, hogy azt mondják: a fekete fehér. Lehetnek-e így is gerincesek a cselekedeteikben? Tudnak-e méltányosan bánni az emberekkel? Nem tudnak méltányosan bánni az emberekkel; akkor nem ártanak vajon az embereknek? (De igen.) Kedvesség ez? (Nem.) Talán nem akarnak gonosz emberek lenni és barátságosak is akarnak lenni másokkal, de még azt sem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, a feketét sem tudják megkülönböztetni a fehértől, akkor hogy lehetnének barátságosak másokkal? Ez túlmutat rajtuk. Az ember csak akkor lehet kedves, ha a lelkiismerete és a józan esze egészséges, és képes felismerni a gyakorlás helyes alapelveit és azokat választani. Ha azt mondod, gerinces és kedves vagy, hol vannak ennek a megnyilvánulásai? Hogyan lehetnél gerinces és kedves, ha még azt sem tudod, mi helytálló és mi nem helytálló? Ne áltasd magad! Rendben? Ezt saját magad és mások megtévesztésének nevezik. Az efféle emberek különösen csodálják is magukat, úgy vélve, hogy gerinces a jellemük, hogy kedvesek és nem tartanak a tekintélytől, és hogy ha bármikor látnak valakit, aki valamit rosszul csinált, azonnal képesek kritizálni őt. Milyen alapod van az efféle kritikára? Ha a nem helytálló gondolataid és nézőpontjaid alapján kritizálod az illetőt, az lesz a vége, hogy jó embereket fogsz gyötörni, elferdítve Isten házának igazságalapelveit. Hát nem az emberek félrevezetése ez? Ha egy ilyen ember gyakorol hatalmat a gyülekezetben, az azt jelenti, hogy a Sátán gyakorol hatalmat. Ha a Sátán gyakorol hatalmat, az a legtöbb embernek hasznára van, vagy szenvednek? (Szenvednek.) A legtöbb embert súlyos ártalom éri, és nem lesz módjuk élni.

Az általunk tárgyalt témák mind az emberek mindennapi életében előforduló néhány általános megnyilvánuláshoz kapcsolódnak. Hogy érzitek magatokat, miután hallottátok, hogy megbeszéltük ezeket a témákat? Van ezeknek a témáknak bármi közük az igazsághoz? Hajlandóak vagytok hallgatni? (Igen.) Csak pletyka ez? Arról szól, hogy rosszat mondunk az emberekről a hátuk mögött? (Nem, arról szól, hogy segítsen megtanulunk, hogyan lássuk tisztán az embereket.) Most, hogy hallottátok ezeket a közléseket, képesek vagytok tisztán látni az embereket? (Úgy érzem, egy kicsit tisztábban tudom látni az embereket, mint korábban.) Most már valamelyest képesnek kell lennetek tisztán látni az embereket. Most, hogy közöltem az igazságot és így fejtegettem példákat, ha még mindig nem tudjátok tisztán látni az embereket, akkor túlságosan gyenge képességűek vagytok és az igazság túlmutat rajtatok. Persze természetesen vannak ilyen emberek. Akárhogy is hallgatják, nem jut el hozzájuk, sőt ezt gondolják: „Te csak a mindennapi élet dolgairól beszélsz – nem fogom hallgatni! Én a harmadik ég mélyreható igazságait akarom hallani. Te nem az igazságról beszélsz, csak pletyka az egész. Nem fogom hallgatni!” Ha valóban nem akarod hallgatni, nem kell. Az általunk tárgyalt témák azonban mind szükségesek. Bárki, aki képes megérteni a bennük rejlő igazságot, képes lesz tisztán látni az embereket. Ha igazán tudod érteni, akkor áldott ember vagy. Ha bárhogy is hallgatod, nem vagy képes megérteni, és minél többet hallgatsz, annál zavarodottabb leszel és annál nagyobb fejfájást okoz neked, akkor ez a megnyilvánulás nem jó jel és nem jó ómen számodra.

Az imént beszéltünk az emberi mivoltban meglévő jellemzőről: a helytálló és a nem helytálló ismeretéről. Sok különböző megnyilvánulásuk van azoknak az embereknek, akik nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló. Ha az emberek tudnák, mi helytálló és mi nem helytálló, az jó lenne, és nem kellene erről a témáról beszélnünk. Sokan azonban nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, ezért érdemes felhozni néhány példát, hogy tisztán lássuk, miért is nem tudja ez a fajta ember, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, miért nem képes tisztán látni annyira nyilvánvalóan helytálló és nem helytálló dolgokat. Ez a fajta ember tényleg képes ilyen képtelen szavakat mondani és ilyen nevetséges dolgokat tenni – mi folyik itt valójában? Erről érdemes beszélni és érdemes tisztán látni ezt. A helytálló és a nem helytálló ismerete egy olyan feltétel, amellyel az ember emberi mivoltának rendelkeznie kell. A helytálló és a nem helytálló nem ismerete olyasmi, aminek nem szabadna előfordulnia egy emberben. Ha valaki tényleg nem tudja, mi helytálló és mi nem helytálló, az elég nagy kár; azt jelenti, hogy híján van azoknak a feltételeknek, amelyeknek egy emberben meg kellene lenniük. Az imént beszéltünk néhány konkrét példáról és megnyilvánulásról, és egyes emberek esetében tényleg az a helyzet, hogy nyilvánvalóan nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló. Ha valaki csak mond pár észszerűtlen, provokatív dolgot vagy néhány megtévesztő szót az embereknek, vagy némi elferdített érvelést fejt ki az embereknek, azt nem szükséges külön felvetni megbeszélés és tisztánlátás céljából, mivel ezek a megnyilvánulások hétköznapi romlott emberekre irányulnak. Egyes emberek abbéli megnyilvánulása, hogy nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló azonban Istenre, az igazságra és pozitív dolgokra irányul. Ami az efféle embert illeti – aki nem tudja, mi helytálló és mi nem helytálló –, ha nem hozok fel néhány példát, amelyekről beszélgethetünk, lehet, hogy még mindig senki nem lesz képes tisztán látni őket és nem fogják átlátni az ilyen típusú probléma lényegét és komolyságát. Ezért beszélnem kell róla. Sok dolog történt – ha magukban foglalják az igazságot, úgy kell elmondanom, ahogy van, felhozva ezeket a negatív példákat, hogy segítsek az embereknek megérteni az igazságot és tisztánlátást nyerni, és hogy hadd vonja le mindenki a tanulságot belőlük. Ha egy dologban érintett egy bizonyos személy, az érintetteknek nem szabad kínosan érezniük magukat. Ha most kínosan érzed magad, akkor nem kellett volna annak idején azokat a dolgokat tenned. Milyen súlyos mértékben nem tudják egyesek, hogy mi helytálló és mi nem helytálló? Az általuk tett dolgok – amelyeket az eredményezi, hogy nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, és amelyek nagyon súlyos természetűek – nem bármely személyre, hanem Rám irányulnak. A gyülekezetben a legtöbb ember nem ismerős számomra és nem ismerem őket, és vannak olyan vezetők és dolgozók, akikkel csak egyszer-kétszer találkoztam, de ritkán folytatok személyes, bensőséges beszélgetést négyszemközt emberekkel, mivel nincs ilyen sok szabadidőm. Ezek közül az emberek közül néhánnyal elég jól kijövök, de néhányukkal lehetetlen kommunikálni. Miért van ez? A továbbiakban nézzünk meg néhány példát.

Egy ősszel betakarították az egyik gazdaságban termelt burgonyát, és a főzésért felelős személy elment a gazdaságba és hozott belőle egy kosárral. A tetején lévő burgonyák nagyjából ökölnyi méretűnek tűntek, ami elfogadhatónak látszott. Az alatta lévők azonban mind kicsik voltak, néhány pedig rothadt volt. Megdöbbentem. „Hogy adhattak nekünk ilyen burgonyát? Az ilyen burgonyát vajon nem állateledelnek kellene használni? Talán tévedésből csomagolta be ezeket az illető a gazdaságban?” Ha valóban tévedés lenne, miért voltak a felül lévő burgonyák jók és rendesek, míg az alul lévők kicsik és rothadtak? Ez az eset mély benyomást tett Rám. A burgonyát becsomagoló személy látszólag nem volt kancsal és átlagos külsejű volt. Párszor találkoztam vele és váltottam vele néhány szót, de nem volt közöttünk valódi interakció. Szinte azt mondhatnám, hogy nem ismertem őt, így nem volt szó kritikáról, szemrehányásról vagy metszésről. Akkor miért bánt Velem így ez az illető, miért adott Nekem ilyen kicsi és rothadt burgonyákat? Ha nem tudta, hogy Nekem lesz, miért tette volna a jókat a tetejére és a rothadtakat alulra? Nyilvánvalóan tudta. Nos, ha pedig tudta, hogy Nekem lesz, miért tett bele mégis rothadt burgonyát? Kábulatban volt? Vagy egy ördög irányította a kezeit? Vagy gonosz szellem szállta meg? Ez nem nagyon valószínű. Ha valóban gonosz szellem szállta volna meg, elborult volna az elméje és egyszerűen nem hozott volna Nekem burgonyát. Ha tehát nem szállta meg gonosz szellem, miért tett volna ilyesmit ez az ember, aki egészen normálisnak tűnt? Nem tudta, hogy ezt tenni megtévesztő művelet? Ha gyűlöletet táplált Irántam a szívében, akkor el kellett volna hagynia Isten házát ahelyett, hogy itt teszi a kötelességét. Mellesleg, ha valóban gyűlöletet táplált Irántam, mi volt az oka? Mi oka volt, hogy gyűlöljön Engem? Ha az emberi mivolt szempontjából nézzük, először is, csak pár alkalommal találkoztam vele; nem tudtam, milyen. Másodszor pedig, soha semmilyen valódi kapcsolatom vagy ügyem nem volt vele. Csak annyit tudtam, hogy a földet műveli. Akkor miért bánt így Velem? Csak egy lehetőség van: csak akkor tehetett ilyet, ha nagyon erős elképzelései voltak Rólam és rengeteg előítélettel viseltetett Irántam, vagy ha valaki felbujtotta. Nem találjátok elképzelhetetlennek, hogy ez az illető képes volt ilyesmire, hogy rá tudta venni magát erre? Még ha egy hétköznapi emberrel lenne is dolgod, rá tudnád venni magad, hogy ilyesmit csinálj? Még ha egy boltot üzemeltetnél is, nem csaphatnád be és nem szedhetnéd rá az embereket; megbízhatónak kellene lenned, hogy megtartsd a vásárlóidat és ne ásd alá a saját utadat. Mi több, most a kötelességedet végzed, és ilyet tenni, különösen Velem – mondd meg Nekem, indokolható ez? (Nem.) Akkor milyen természete van egy ilyen személynek? Tudta, hogy mi helytálló és mi nem helytálló, amikor ezt tette? Egyáltalán nem volt tudatában. Ha valóban tudatában lett volna, akkor amikor a rothadt burgonyát készült felszedni, erre gondolt volna: „Nem, a rothadtakat nem vihetem, jókat kell vinnem. Nem kell-e mindenkinek jó ételt ennie?” És arról ne is tegyünk említést, hogy Nekem szánta őket – meg sem lett volna szabad fordulnia a fejében, hogy rothadt burgonyát szedjen, nemhogy meg is tegye. Most akkor nem nagyon egyértelmű a válasz? Miért volt képes megtenni? Azért, mert függetlenül attól, hogy ezek az emberek ördögökből vagy fenevadakból születtek-e újjá, az emberi mivoltukban nem értik, hogy mi helytálló és mi nem helytálló. Az emberi mivoltukban nincs semmi, ami meg tudja különböztetni vagy át tudja világítani, hogy melyek a helytálló cselekedetek és gondolatok, és hogy melyek a nem helytálló cselekedetek és gondolatok. Ha nem állatokból vagy ördögökből születtek újjá, akkor két lábon járó hullák. Akkor mi értelme annak, hogy egy ilyen ember hisz Istenben? Ezt mondják: „Én istenben hiszek. Te csak egy ember vagy, mit tehetsz te velem?” Van bármi értelme ezeknek a szavaknak? Igaz hit ez Istenben? Megfelel az Isten szándékainak, ha így bánnak Vele? Isten nem akar ilyen hitet. Az is lehet, hogy ezt is mondják: „Nem te döntöd el, hogy isten akar-e engem vagy sem!” Én ezt mondom: „Nem helytálló az, amit mondasz. Ha az Általam szólt szavak Isten szavai, akkor gond van azzal, hogy így bánsz Velem. A te sorsodat Isten szavai határozzák meg.” Ők így szólnak: „Elmegyek a harmadik égbe és jelenteni foglak!” „Ha valóban el tudsz menni a harmadik égbe, akkor siess és tedd meg!” – mondom Én. Mondjátok meg Nekem, nem félelmetesek az ilyen emberek? Ki lenne még mindig hajlandó egy ilyen személlyel társulni? Egyelőre ne menjünk bele abba, hogy kit vett célba. Ha nem Engem vett célba, hanem egy embert, összhangban álltak volna a tettei a lelkiismeret mércéjével? (Nem.) Milyen probléma az, hogy képes volt ilyet tenni Velem? Mivel még Velem is képes volt megtenni ilyesmit, egy hétköznapi emberrel is meg tudná tenni vajon? Hogyan értékeljük ezt a dolgot? Nagyon megdöbbentett, hogy ez az illető képes volt ilyesmit tenni. Miért volt képes? Ha egy hétköznapi emberrel tette volna, akkor is meglenne a jellemzésem róla. Helytelen volt tőle, hogy ezt tette. Nem arról van szó, hogy másokkal megtenni helytálló, míg Velem megtenni nem helytálló – ez a fajta állítás nem igazságos és nem állja meg a helyét. Ha Velem meg tudta tenni, akkor másokkal, bárkivel meg tudja tenni. Mi az oka ennek? Erről érdemes mélyen elgondolkodni. Azt mondta, hisz Istenben és hogy Isten házának tagja, akkor hogy tudott mégis így bánni Velem? Hogy tehetett ilyen alantas dolgot? Hogy tehetett ilyen felfoghatatlan dolgot? Nagyon kedvesnek tartotta magát, akkor hogy adhatott rothadt burgonyát másoknak, hogy azt egyék? Miért nem ette meg ő maga? Ezek a rothadt burgonyák, kicsi és fejletlen burgonyák az állatok takarmányozására szolgának, akkor miért adta oda az embereknek, hogy megegyék? Még ha nem is az igazság szerint mérem őt, már csak egy erkölcsi szempontból sem elfogadhatók a cselekedetei, ezért azt mondom, hogy ő nem ember. Pontos ez a jellemzés? Igazságos? (Pontos és igazságos.) Ilyen nyilvánvalóan helytelen dolgot tett és mégsem volt tudatában, sőt, meg volt nyugodva és a szívében egy szemernyi lelkiismeretfurdalás sem ébredt. Miért van ez? Nem volt lelkiismerete, még csak lelke sem volt; egy ördöghöz vagy egy fenevadhoz hasonlóan nem volt tudatában. Ő nem ember volt, ezért nem volt lelkiismerete. Nem tudta, mi helytálló és mi nem helytálló, és függetlenül attól, hogy milyen súlyos hibát követett el, mindig úgy érezte, hogy a tettei tökéletesen indokoltak, soha nem ismerte be a hibáit és ragaszkodott ahhoz, hogy továbbra is ugyanígy viselkedjen. Amikor mások jellemezték és azt mondták, hogy helytelen dolgot tett, akkor is úgy gondolta, hogy nagyon is igaza van és sértve érezte magát. Szerintem ez egyáltalán nem sért téged. Nem arról van szó, hogy a tények ismerete nélkül valaki elítél téged vagy emberi mivolt nélkül valóként jellemez. Inkább arról van szó, hogy ilyen súlyos tényekkel, amelyek mindenki számára láthatóak, ki mondaná még, hogy van emberi mivoltod? Ezekkel a bizonyítékul szolgáló tényekkel senki sem tagadhatná. Szerettem volna azt mondani, hogy van emberi mivoltod, hogy kedves és gerinces vagy, de túlságosan ádáz természetű az, amit tettél; ugyanaz a természete, mint amikor a Sátán gúnyolja Istent, ez a fekete és a fehér felcserélése, épp ahogyan a Sátán tette, amikor megmutatta Istennek a világ gazdagságát és dicsőségét és ezt mondta Neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” A világon mindent és minden dolgot Isten teremtett. Isten teremtett mindent, ami van és mindent; Istennek kell élveznie mindezt, nem neked, te nem vagy rá alkalmas. Te azt élvezed, amivel Isten megajándékozott téged. Neked kellene imádnod Istent, nem Istennel imádtatnod magad. Ez a fickó még egy ilyen nyilvánvaló és egyszerű elgondolást sem értett, sőt azt gondolta, Nekem kell felmérnem a hangulatát és megnézni, hogy épp boldog-e vagy sem, hogy kapjak egy pár burgonyát. Ha rossz kedve volt, rothadt burgonyát adott Nekem, mintha egy koldussal lenne dolga. Nekem pedig el kellett viselnem a rossz bánásmódját – lehetséges ez? El tudnám viselni ezt? (Nem.) Hogyan kell bánni egy ilyen emberrel? (Azonnal el kell takarítani.) Az efféle személyt adminisztratív rendelet szerint kell kezelni. És ez tényleg nem az egyetlen ilyen jellegű eset. Egyesek ezt kérdik: „Vannak ennél még súlyosabb esetek is?” Persze, hogy vannak, különben miért mondanám, hogy az emberek különböznek egymástól? Ha mindenki, aki hisz Istenben, tudná imádni Istent, akkor nem kellene mindegyiket a fajtája szerint besorolni. Azért van az, hogy amint az egyház munkája a végéhez közeledik, mindenki lelepleződik és besorolásra kerül a fajtája szerint, mert sok ember nem hisz őszintén Istenben, és mert vannak gonosz és zavaros fejű emberek, akik zavarják a gyülekezet munkáját és bármilyen rossz cselekedet elkövetésére képesek.

Beszéljünk egy másik példáról. Az egyik gazdaságban érett volt a kukorica és valaki hozni készült Nekem néhányat. Egy közelében lévő ember így szólt hozzá: „Patkányok gázoltak át azon a kukoricán, ne vidd el!” Gondolkodott egy kicsit, majd így szólt: „Na és mi van, ha patkányok gázoltak át rajta? Attól még nem ehető? Semmi gond azzal, hogy átveszem!” Világosan tudta, hogy patkányok gázoltak át a kukoricán és nem volt alkalmas emberi fogyasztásra, mégis ragaszkodott hozzá, hogy elhozza Nekem. Milyen természetű dolog ez? Van egy ilyen illetőnek emberi mivolta? (Nincs.) Akkor miféle illető ez? (Nem ember, hanem egy ördög.) Mondjátok meg Nekem, beleegyezne, hogy odaadják a szüleinek vagy a gyermekének azt a kukoricát, amelyen patkányok gázoltak át, hogy megegyék? (Nem.) Miért nem? (Tudta, hogy nem tiszta, hogy ártani fog az egészségüknek, ha megeszik. Nem lenne hajlandó engedni, hogy a családja megegye.) Tudta, hogy a családjának nem adhatja oda, mégis ragaszkodott ahhoz, hogy elhozzák Nekem, és a többiek nem tudták megállítani. Nos, tudta vajon, hogy ez helytálló-e vagy sem? (Nem tudta.) A szíve mélyén valójában tudta, hogy nem helytálló. Akkor miért akarta mégis elhozni Nekem a kukoricát? Az ellensége vagyok vajon? Gyötörtem őt vagy ártottam neki? Nem, egyiket sem tettem. Nem ismeretem őt, ő mégis ragaszkodott hozzá, hogy olyan kukoricát hozzon Nekem, amelyen patkányok gázoltak át. Mondjátok meg Nekem, milyen természetű dolog ez? Ami azt illeti, olyan ember tette ezt, aki hisz Istenben. Ez valóban kinyitja a szemed és kitágítja a látókörödet, valóban tisztánlátást nyersz belőle és megláttatja veled, hogy igazán nincs vége a bizarr dolgoknak ezen a széles világon. Mondjátok meg Nekem, volt bármennyi tudatosság a szívében, amikor elkészítette Nekem azt a kukoricát? Tudta, hogy nem helytálló az, amit csinál, hogy jó kukoricát kellett volna hoznia, legalábbis olyat, amelyen nem gázoltak keresztül a patkányok? Így gondolkodott? (Nem volt benne tudatosság.) Nem volt benne tudatosság, amikor ilyesmiről volt szó. Ha az anyjának vagy a gyermekének hoznának ilyen fertőzött kukoricát, tudatában lenne. Nem volt meg benne a lelkiismeret azon tudatossága, amelynek hozzá kellene tartoznia az emberi mivolthoz, volt tehát emberi mivolta? Miféle lény volt? (Nem ember.) Látod, az Istenbe vetett hitében tette a kötelességét, szenvedett és árat fizetett, képes volt fizikai munkát végezni, és járt összejövetelekre is és olvasta Isten szavait, de akkor mért volt ilyen barátságtalan Velem? Miért taszítottam ennyire? Egy pár szónál többet soha nem váltottam vele, akkor miképp sértettem meg őt? Néhányan igen jók azok közül, akikkel kapcsolatba kerültem, és igen barátságosak Velem. Nem mindenki olyan, mint ő. Ám nem sértettem meg, nem is ártottam neki, akkor miért gyűlölt ennyire Engem? A szívetekben megvan a válaszotok erre. Ő nem csak Engem gyűlölt; mindenkivel így bánik. Ő pontosan efféle lény. Ha üzletelne, biztosan csalna és átverne és mindenféle rossz tettet elkövetne. Nincsenek lelkiismereti határai és nincsenek alapelvei az emberekkel való kapcsolataiban; a szívét ezek a sötét dolgok emésztik. Nagyon nyilvánvaló, hogy ez volt a következetes módszere és alapelve, amikor emberekkel bánt; ilyen eszközökkel és módon kezelte a dolgokat. Egyesek ezt mondják: „A tény, hogy meg tudta tenni ezt, azt jelenti, hogy nem Istenként bánt Istennel.” Helytálló ez az állítás? (Nem.) Miért nem helytálló? Még ha hétköznapi emberként kezeltél is, akkor sem lett volna szabad ezt tenned Velem. Még ha csak erkölcsi normákat tartottál is be, akkor sem lett volna szabad ezt tenned. Ha valóban patkányok gázoltak át az ételen vagy valamilyen állat megrágta és baktériumok vannak benne, akkor azt még a boltban sem lehet eladni. Mi van, ha valaki megeszi és történik vele valami? Függetlenül attól, hogy mások tudják-e vagy sem, nem lenne tiszta a lelkiismereted. Mivel te tudod, nem szabad hagynod, hogy az emberek megegyék. Ez magában foglalja az ember természetét és a magaviselet alapelveit is. Még a magatartást illető legalapvetőbb erkölcsi normákkal sem rendelkezel, mégis azt hiszed, hogy ember vagy. Egyáltalán nem vagy ember. Még egy fenevad is tudja, hogy óvnia kell azt, aki eteti és neveli őt. Vegyünk például egy kutyát – ha mindig eteted, jó lesz hozzád. Ha idegen jön a házba és el akar vinni valamit, meg fogja állítani és minduntalan megvéd téged. Még egy kutya is képes hűséges lenni és megóvni a gazdáját, akkor ez az illető hogyhogy nem érte el ezt a szintet? Nem rosszabb egy kutyánál? (De igen.) Ha azt mondod, ő egy ördög, lehetséges, hogy tényleg nem hajlandó elfogadni. Akkor most fogalmazzunk objektíven: egy ilyen illetőnek nincs emberi mivolta, mivel olyan abszurd dolgot tett, olyan morálisan romlott dolgot, és közben nincs benne lelkiismereti tudatosság és soha nem is bánja meg és nem nyomasztja őt. Még ha valaki egy hétköznapi emberrel bánik is így, tudatában kellene lennie a lelkiismeretének, belül lesújtva kellene éreznie magát és tudnia kellene, hogy nem helytálló az, amit tett és abba kellene hagynia. Ez még inkább így van, amikor arról van szó, hogy Velem bánik így, ami még kevésbé indokolható. Persze nem bántott meg azzal, hogy így bánt Velem. Az Én szívem nem sérül ilyen könnyen. Csak arról van szó, hogy láttam: túlságosan megvetendő az alapelv, amely szerint kezelte a dolgokat. Nemcsak a lelkiismeret mércéjének nem felelt meg, hanem túlságosan aljas és túlságosan undorító is volt. Ennek az illetőnek egyáltalán nem volt emberi mivolta! Olyan önigazoló módon, nyíltan követett el egy ilyen helytelen cselekedetet, és senki sem tudta leállítani. Egyáltalán nem sértem meg azzal, ha azt mondom, nincs emberi mivolta, mivel ez pontosan az a fajta cselekedet – emberi mivoltot nélkülöző cselekedet –, amelyet az emberi mivoltot nélkülözők követnek el. Ez mind nagyon is összhangban áll az ő lényegével és identitásával. Ha valaki megfelelően teszi a dolgokat és van emberi mivolta és lelkiismerete, akkor igazságtalan vele szemben azt mondani, hogy nincs emberi mivolta. Ha azonban tényleg elkövet olyan tetteket, amelyek nélkülözik az emberi mivoltot, akkor nagyon is megfelel a lényegének, ha azt mondjuk, hogy nincs emberi mivolta. Ezzel nem sértjük meg őt, nem igaz? (De igaz.) Egyeseknek, amikor azt hallják, hogy ezeket a szavakat mondom, elképzeléseik támadnak és így szólnak: „Folyton ezekről a dolgokról beszélsz és emiatt szégyenben maradunk. Ki nem követ el hibákat?” Helyes így gondolkodni? (Nem.) Mindenki követ el hibákat, de a hibák természete nagyon különböző. Sok hiba magában foglal az emberi mivolttal kapcsolatos problémákat, és sok hiba magában foglalja egy ember természetlényegét. Egyes hibák csak egy ember romlott beállítottságainak megnyilatkozásai és nem jelentik azt, hogy probléma van az illető lényegével.

Beszéljünk egy másik példáról. Egy nap elmentem egy gazdaságba, és épp úgy esett, hogy az emberek körtét szedtek. Valaki hozott Nekem párat. Rögtön láttam, hogy a körték elég zöldek és nem túl érettek, de azt is láttam, hogy a körtét szedő ember kezében egy élénksárga körte van és azt eszi, evés közben pedig így szól: „Milyen édes, ez a körte zamatos!” Az éretteket megtartotta magának, hogy megegye, amelyeket pedig Nekem szedett, lényegében mind éretlenek voltak. Félretéve azt a kérdést, hogy a körték érettek voltak-e vagy sem, a körtét szedő ember nem volt buta. Nap nap után azok mellett a körtefák mellett időzött, és tudta, melyik érett és melyik nem. Én épp ott jártam, ő pedig leszedte az éretlen körtéket a fáról és Nekem adta őket. Az a helyzet, hogy nem szeretek nyers gyümölcsöt vagy hűsítő jellegű gyümölcsöt enni, éretlen gyümölcsöt pedig végképp nem ehetek, mivel bántja a gyomromat. Ő azonban éretlen körtét adott Nekem, miközben előhúzott egy érettet és beleharapott. Ez az eset mély benyomást tett Rám. Tudtam, hogy különbséget tud tenni az éretlen és az érett körte között. Azt feltételezte, hogy mások ostobák és ők nem tudnak, és így vélekedett: „Már az is elég tőlem, hogy éretlen körtét adok neked. Sőt, többet is adok belőle. Te nem tudod, hogy a körte érett-e vagy sem, nincs ilyen tudásod! Az lehet, hogy egyértelműen és logikusan hirdeted az igazságot, de biztos, hogy akkor is azt gondolod, jó vagyok és jól bánok veled, miután ilyen sok éretlen körtét szedtem neked.” Az illető, aki ezt tette, azt hitte, hogy mások hülyék, és különösen, hogy Én hülye vagyok. Volt bármiféle tudatosság a szívében, amikor ezt az ostoba dolgot tette? (Nem.) Nem volt tudatában. Azt hitte, hogy bolonddá tett másokat és hogy nagyon okos. Okos volt? (Nem.) Ha valóban okos lett volna, hogy tehetett volna egy ilyen végképp ostoba dolgot anélkül, hogy tudatában lett volna? Ez azt bizonyította, hogy nem okos, hanem inkább kicsinyes volt. Leszedte az éretlen körtét és odaadta Nekem, hogy megegyem, miközben magának megtartott egy érett körtét és megette. Nem tűnt nevetségesnek ez a tett? Elsiklottam felette, de mély benyomást tett Rám az, amit csinált. A tény, hogy ez az illető meg tudta tenni Velem ezt – nem nagyon súlyos természetű dolog ez? A nézőpontját, a dolgok kezelésére vonatkozó alapelveit és az ügyhöz való hozzáállását tekintve milyen volt az emberi mivolta? Tudta, hogy nem helytálló az, amit tesz, hogy nem helytálló így bánni az emberekkel? (Nem tudta ezt.) Azt hitte, hogy ő nagyon okos. „Nézd, milyen eszes vagyok, éretlen körtét adtam neked, és még csak nem is vetted észre! Az összes érettet megtartottam magamnak, te pedig egyetlen érettet sem fogsz enni! Ha ismét eljössz, akkor sem fogok érettet szedni neked, csak az éretleneket fogom neked adni!” A körteszedés ügye már önmagában is felfedte őt. Hát nem semmirekellő ez az ember? (De az.) Semmirekellő és nem tudja, mi helytálló és mi nem helytálló. Mondjátok meg Nekem, miféle emberi mivolt ez? Szerintem ez egy fenevad és csak emberi külsője van, miközben valójában nem érdemli meg, hogy embernek nevezzék. Az, amit tett és ez az általa elkövetett hiba nagyon szánalmas, semmivel sem jobb, mint amit egy állat tenne. Az emberek mindig azt mondják, hogy az emberi lények magasabb rendű állatok, de ahogyan Én látom, sok ember rosszabb az állatoknál! Csak abból kiindulva, amit tett, a tetteire vonatkozó alapelvekből és megközelítésből kiindulva, nemcsak hogy emberi mivolta nincs, még annyira sem hűséges, mint egy őreb a gazdájához. Van otthon egy kutyánk. Egyszer épp disznófület evett, én pedig ugrattam és ezt mondtam: „Nagyon ízlik, nem igaz? Miért nem adsz Nekem is egy harapást?” A kutya letette a disznófület és Felém tolta, mintha ezt mondaná: „Tessék.” Egy kutya számára a hús és a csont a legfinomabb dolog. Még ha a kölyke akarná, akkor sem adná neki a disznófület, de Én mondtam, hogy enni akarok belőle és azonnal felajánlotta Nekem. Látod, ha van kutyád, ebből láthatod, hogy mitől kedvesek a kutyák. Gondoskodsz róla és jól bánsz vele, ő pedig a családjának tekint téged. Ha elkéred tőle a legjobb dolgot, amije van, neked fogja adni. Ragaszkodik hozzád. Az emberek nem képesek erre – akkor hogy lennének magasabb rendű állatok? Az ördögök mondják, hogy az emberek magasabb rendű állatok. Ez merő téveszme, elferdített érv és eretnekség. Ha egy illetőnek nincs emberi mivolta, bármilyen rossz tettet el tud követni ebben a sátáni világban élve – a lehető legrosszabb, a lehető legaljasabb, a lehető legcsúnyább és a lehető legmegvetendőbb tud lenni. Ha nem működik a lelkiismerete és nem tudja, mi helytálló és mi nem helytálló, bármilyen rossz tettet el tud követni és bármilyen helytelen szó, elferdített érv és eretnekség el tudja hagyni a száját. Az emberi lények rettenetesebbek az állatoknál. Az állatok valójában nem is rettenetesek; nagyon egyszerűek, nagyon tiszták és nagyon egyenesek. A kiskutyám, amikor fiatal volt és disznófület evett, annyira megörült, amikor meglátott, hogy elkezdte rázni a fejét és csóválni a farkát. Boldoggá tudott tenni Engem. Ha azonban ugrattam és elkértem az ennivalóját, nem adta Nekem, hanem gyorsan elbújt és csak akkor jött elő, miután befejezte az evést. Mióta elérte a két-három éves kort, másképp viselkedik, most már értelmes. Amikor kérek tőle valamit, amit szeret, odaadja Nekem. Őszinte, amikor odaadja Nekem, nem támaszt követelést, sem hátsó szándékokat nem táplál Velem szemben. Ha pedig nem adja oda Nekem, az is őszinteség és nincs benne rosszindulat Irántam. Akár odaadja Nekem, akár nem, az őszinteség. Ezek a veleszületett tulajdonságai és ösztönei. Az állatoknak nincsenek romlott beállítottságaik. Nincs bennük semmi olyasmi, amit a Sátán megdolgozott, a megnyilatkozásaik pedig mind természetesek, és nagyon közvetlenek és egyszerűek. Nem kell találgatnod a szándékaikat és nem kell óvakodnod tőlük. Ha egy állat neked ad valamit, neked adja, ha pedig nem, akkor nem. Ha boldog, akkor boldog, ha pedig nem, akkor nem az. Nem fogják az érzelmei irányítani és nem lesz rossz szándékkal irántad. Az emberek mások. Az emberek rettenetesek. Emberi bőrbe bújva, ha nincs lelkiismeretük és józan eszük, nem lehetnek jobbak az állatoknál, ám a lehető legrosszabbak tudnak lenni. Milyen rosszak tudnak lenni? Olyan rosszak, hogy úgy fogod érezni, hogy élő démont láttál, amitől úgy érzed, hogy ez felfoghatatlan, sokkolja a lelkiismeretedet, és a szíved legmélyén sújt le és azt gyötri. Amikor ezeket érzem, belül felsóhajtok és erre gondolok: „Olyasmi ez, amit egy emberi lénynek tennie kellene? Hogy lehetnek ilyen rosszak az emberek? Hisz Istenben, hogy teheti mégis ezeket a dolgokat?” Ha valaki egyszer elveszíti a lelkiismeretét és a józan eszét, a lehető legrosszabbá tud válni. Nemcsak olyan rossz lehet, mint most, hanem még rosszabbá válhat és tovább korcsosulhat. Az, hogy az emberek nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, az emberiség elkorcsosulásának kezdete, az emberiség bukásának kezdete.

Ha valaki nem tudja, mi helytálló és mi nem helytálló, akkor nincs lelkiismerete és józan esze, és ezért nincs emberi mivolta, és lehet, hogy démoni természete van. Bármit is fed fel a későbbiekben vagy bármit is él meg az élete során, röviden: nem fog megváltásban részesülni, soha nem fog megváltásban részesülni. Ha valakinek nincs lelkiismerete és józan esze – hogy pontosak legyünk, nincs emberi mivolta –, akkor javíthatatlan és nem lehet megváltani. Ez valóban így van. Ha még azt sem tudja, mi helytálló és mi nem helytálló, hogy tehet bármi olyasmit, ami összhangban áll a lelkiismerettel és a józan ésszel? Ezt képtelenség lenne feltételezni. Egyesek hajlamosak az féltékenységre és a konfliktusra. Ha ez más emberekkel való konfliktus, azt hihetnéd, hogy ez nem nagyon súlyos természetű, egyesek azonban Velem kerülnek konfliktusba. Akkor valójában kiben hisznek ezek az „Istenben hívők”? A tény, hogy konfliktusban lehetnek Velem, súlyossá teszi ezt a problémát. Vannak, akik soha nem felejtik el, ha rámutatok néhány problémájukra, később pedig azon töprengenek, hogy milyen módszerrel találhatnának némi fogást és állhatnának bosszút. Egyszer például effélét mondtam valakinek: „Te mindig olyan sokat főzöl, miért nem csak a kellő mennyiséget készíted?” Átgondolta: „Azt mondod, nem fogom fel jól, hogy mennyi ételt kell készítenem. Nem arra utal ez, hogy nem vagyok éles eszű, és azt mondod, hogy nem vagyok jó? Akkor miért nem főzöl te?” Miután Én főztem és akkor is volt egy kis maradék, hangosan nem mondott ki semmit, belül azonban erre gondolt: „Te sem tudsz pontosan annyit főzni, amennyit kell, ugye? Megtaláltam a lehetőséget, hogy bosszút álljak rajtad. Leleplezted a problémámat, ezért én is le foglak leplezni téged!” Folyton megpróbált módot találni arra, hogy célba vegyen Engem. Egyesek ezt kérdik: „Arról van szó, hogy haragot táplálsz mindazok iránt, akik célba vesznek? Szóval, az rendben van, hogy másokat célba vesznek, de Téged nem lehet?” Igazuk van, amikor ezt mondják? (Nincs.) Egy másik alkalommal megkértem valakit, hogy takarítsa le az asztalt, ő pedig így szólt: „Nem én voltam az, aki rendetlenséget csinált rajta!” „Még ha nem is te voltál, akkor is letakaríthatod” – mondtam. Ő így szólt: „Még ha le is takarítom, világossá kell tennem, hogy nem én csináltam rendetlenséget rajta.” Megkértem, hogy tegyen rendet a szekrényben, ő pedig ezt mondta: „Nem én vettem az ott lévő dolgokat!” Én így szóltam: „Nem te vetted, de nem tudsz rendet rakni közöttük? Miért van az, hogy olyan kevés súllyal bír, amikor mondok valamit? Előbb ki kell derítened, hogy ki vette, mielőtt rendbe raknád őket?” Tudta, hogy helytálló-e vagy sem az, amit, mond? Elferdített érveléssel állt elő, nem igaz? (De igen.) Mondtam, hogy elferdített érveket fogalmaz meg, de a szívében továbbra sem volt meggyőzve és azt hitte, hogy az Én különleges státuszom miatt másoknak el kell fogadniuk mindent, amit csak mondok, mintha visszaélnék a hatalmammal. Helytálló volt a gondolkodása? (Nem.) Később láttam, hogy egyáltalán nem fogadja el az igazságot, és bármit is mondtam, a szívében nem volt hajlandó elfogadni azt, ezért nem vesztegettem rá több szót – azt csinálhatott, amit akart, Én pedig megbocsátottam neki és eltűrtem őt. Bár ez az identitásom és a státuszom, túl sok ember van, aki nem hallgat Rám és ellenkezik Velem. Személyesen láttam sok testvért, akik tiszteletlenek Velem szemben. Sokan vannak, akik dacolnak Velem és neheztelnek Rám, sokan, akik féltékenyek Rám és a szívükben gyűlölnek, sokan, akik lenéznek és becsmérelnek Engem, sokan, akik megítélnek a hátam mögött, és sokan, akik nyíltan kinevetnek és gúnyolnak Engem. Hogy bántam Én velük? A harmincegynéhány éves munkám során egyetlen emberen sem álltam bosszút. Senkit sem gyűlöltem és nem is gyötörtem, miután felvettem a státuszomat, mert tiszteletlen volt Velem, amikor még nem fedtem fel az identitásomat. Egyetlen egyszer sem tettem ilyesmit. Sőt, ezek az emberek durva és sértő dolgokat tettek Velem, és Én soha nem vontam felelősségre őket. Azonban beszélnem kell az ilyen problémákról, összefüggésbe hozva őket az igazsággal, hogy mindenki tisztán láthasson – ez mindenki számára hasznos. Sokan azonban nem látnak tisztán azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyeket ezek az emberek tettek. Nem veszik komolyan az ilyen dolgokat, mintha nem lennének említésre méltóak. Hát nem probléma ez? Ezért nagyon is szükséges beszélgetni az ilyen dolgokról, hogy mindenki tisztán láthasson. Mivel azt mondod, hogy hiszel Istenben, hívőként bánok veled. Az általad végzett kötelesség alapján támasztok követelményeket veled szemben, nem kellene hát megtenned? Nem kellene alávetettségnek lennie benned? (De igen.) Ez az identitásom, és ezzel az identitással és státusszal támasztok követelményeket veled szemben, ezért egy teremtett lény hozzáállásával kellene kezelned azt, amit mondok. A kötelességedet végzed; nem szabadna másféle megjegyzéseket tenned, nem szabadna elferdített érvelést hangoztatnod és nem szabadna ellentmondanod Nekem. Ez az emberi mivolt minimális racionalitása és megnyilvánulása, amellyel neked teremtett lényként rendelkezned kellene. Ebből az illetőből azonban nemcsak az efféle hozzáállás hiányzott, hanem elferdített érvelést is bevetett. Tudta, hogy mi helytálló és mi nem helytálló? Nem tudta. Azok az emberek, akik nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, híján vannak az emberi mivoltnak, nem igaz? (De igen.) Bizonyossággal mondható, hogy nincs emberi mivoltuk. Ha egy hétköznapi ember megkér, hogy takarítsd le az asztalt és tegyél rendet a szekrényben, te pedig nem akarod megtenni vagy úgy érzed, hogy a másik egy hétköznapi ember és nincs joga arra kérni, hogy megtedd, akkor dönthetsz úgy, hogy nem teszed meg. Ám az a két dolog, amit mondtál: „Nem én voltam az, aki rendetlenséget csinált rajta!” és „Nem én vettem a szekrényben lévő dolgokat!” – ezt mondaná egy lelkiismerettel és józan ésszel bíró személy? Nem túlságosan észszerűtlen ez? (De igen.) Amikor egy hétköznapi ember beszél hozzád így, dacosan viselkedsz, de most Én beszélek hozzád és még mindig merészelsz elferdített érvekkel jönni Nekem és hamis logikával védekezni. Mit mond a jellemedről az, hogy efféle elferdített érvelést vagy képes alkalmazni? Ezt mondtad: „Nem én voltam az, aki rendetlenséget csinált rajta!” – ami azt jelenti, hogy „Bárki is csinált rajta rendetlenséget, annak kell letakarítania; én semmiképp nem fogom megcsinálni!” Nem voltál hajlandó elvégezni a feladatot, amit el kellett volna végezned, ráadásul elferdített érveléssel álltál elő. Így kell egy normális emberi mivolttal bíró személynek kezelnie a dolgokat? Ha ezt a feladatot kell végezned, nem arról van szó, hogy nem kellene ezt mondanod? Az, hogy képes vagy ezt mondani, nem azt jelenti vajon, hogy nem tudod, mi helytálló és mi nem helytálló? Azért, hogy megtagadd és ne csináld meg ezt a dolgot, még a személyes haragodat is kiadtad, azt mondván, hogy nem te csináltál rendetlenséget, és nem is te vetted a dolgokat, ezért nem fogod rendbe tenni. Kifogásokkal álltál elő és elferdített érvekkel jöttél, hogy ne kelljen megcsinálnod. Nem túlságosan elferdített az érvelésed? Képes voltál hagyni, hogy ilyen elferdített érvek hagyják el a szádat, és ezt pimasz magabiztossággal, sőt fennhéjázással tetted. Egy ilyen ember nem tudja, mi helytálló és mi nem helytálló, nem igaz? Nincs emberi mivolta, nem igaz? (De igaz.) Nem azért jellemeztelek így, mert ez az identitásom és a státuszom, te pedig célba vettél Engem. Még ha valaki más kért volna is erre, te pedig megtagadtad és vitatkozni próbáltál volna, szemlélőként is így értékelnélek, mivel az, amit mondtál, nem felel meg az emberi mivoltnak, nem helytálló, elferdített érvelés, eretnekség és téveszme. Nem gondoltad úgy, hogy nem helytálló, sőt logikus érvelésként kezelted; ez kellően megmutatja, hogy mi van az emberi mivoltodban. Akkor épp nem tudtad visszatartani és kibukott belőled. Ez egy természetes megnyilatkozás, egy természetes megnyilatkozás pedig egy illető emberi mivoltát és lényegét fejezi ki. Miért mondom, hogy kifejezi egy illető lényegét? Az, hogy ilyen gondolatokat és nézőpontokat dédelgetsz, nem egy átmeneti dolog és nem olyasvalami váltotta ki, amit Én mondtam, hanem ezek a gondolatok és nézőpontok azok, amelyekre már régóta, napok és hetek óta gondolsz – ezenfelül, mivel egyes dolgok nem voltak a tetszésedre, elképzeléseket fogalmaztál meg, és a szíved elégedetlenségtől és dactól duzzadt. Egy pillanatra kicsúszott a kezedből az irányítás, a szíved tartalma pedig lelepleződött. Mi lepleződött le? Az, hogy nincs lelkiismereted és józan eszed, és hogy az emberi mivoltod túlságosan gonosz, túl rettenetes. Ha a fent említett személyt arra kérnéd, hogy fogadja el az igazságot, nem tudná megtenni. Ha arra kérnéd, hogy ismerje meg a romlott beállítottságait, az még kevésbé lenne lehetséges számára. Az, akinek nincs emberi mivolta, ugyanazon a szinten van, mint egy fenevad. Nem azért jellemeztem így, mert véletlenül valami rosszat tett Velem vagy valami téves dolgot mondott Nekem; azért, mert egyszerűen ilyen a természete annak, amit tett. Nem méltánytalan és nem igazságtalan így jellemezni őt. Még ha valaki mást vett volna is célba ezekkel a szavakkal, akkor is így értékelném őt, ha ezt látnám. Ez egy objektív, igazságos megállapítás. Képes volt efféle képtelenségeket mondani, ilyen oktalan érveket kifejteni, és természetes megnyilatkozás volt az, hogy így tett. Mondjátok meg Nekem, nem az ő természetlényegének a lelepleződése ez? Nem a valódi emberi mivoltának a lelepleződése? Ez felfedte őt. Mit fedett fel? Azt fedte fel, hogy nincs emberi mivolta. Az emberi mivolt nélküli emberek nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, és bármiféle elferdített érveléssel és eretnekséggel képesek előállni, ilyen pimasz magabiztossággal mondva ezeket a dolgokat. Miután beszéltek, soha nem tudják, hogy a szavaik nem helytállóak, és soha nem ismerik be, hogy mi volt a baj a szavaikkal. Soha nem gondolkodnak el önmagukon és nem fogadják el, ha megmetszik őket, végül pedig mit mondanak? „Nem szándékosan mondtam azt. Nem csak egy pillanatnyi dühből csúszhatott ki a számon?” Szándékosnak kellett lennie egyáltalán? Már ösztönösen felfedted azt, és már az emberi mivoltod milyensége is lelepleződött. A tény, hogy átgondolás nélkül képes vagy kimondani, azt bizonyítja, hogy régóta a szívedben lakoznak ezek a szavak, és amikor efféle környezettel találkozol, természetszerűleg feltárulnak. Ez képes teljes mértékben tükrözni a jellemedet. Ha gondolkodtál volna rajta, mielőtt kimondod, nem feltétlenül lenne igaz, sőt akár színlelés is lehetne, miközben ez jobban leleplezi a jellemedet. Az emberi mivolt híján lévő emberek nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, sőt a helyeset és a helytelent is felcserélik, az elferdített érvelést pedig logikus érvelésként adják elő. Nem számít, hogyan mutatod be nekik a tényeket és hogyan érvelsz nekik, egyszerűen nem fogják beismerni, hogy helytelenül cselekedtek. „Én ugyan hogy tévednék? Ti vagytok azok, akik tévedtek! Lenéztek engem, látjátok, hogy szerény vagyok, nincsenek adottságaim, nincs befolyásom vagy státuszom a társadalomban, és megfélemlítetek engem!” Egy csomó elferdített érvet és eretnekséget szajkóznak, de soha nem beszélnek az általuk tett helytelen dolgok természetéről és az általuk kimondott elferdített érvekről. Függetlenül attól, hogy hány helytelen dolgot tesznek, nem ismerik be azokat. Lenne ilyen megnyilvánulása egy normális emberi mivolttal bíró személynek? Azokról nem is kell említést tennünk, akiknek nagyon ép a lelkiismerete és a józan esze – bárki, akiben van egy kevéske lelkiismeret és józan ész, biztosan felismeri, hogy az emberek sok hibát követnek el az életük során. Különösen igaz ez azokra, akik azután, hogy olyasmit mondanak vagy tesznek, amit nem kellene, egész életükben bánkódnak és aggódnak, a lelkiismeretükben önvádat és önmarcangolást érezve. Ahogy a kor előrehaladtával egyre bölcsebbé és érettebbé válnak, egyre jobban tudják, hogy mely szavakat kell kimondani és mely dolgokat kell megtenni, és mely dolgokat nem szabad kimondani és mely dolgokat nem szabad megtenni. A lelkiismeretük és a józan eszük folyamatosan szabályozni fogja a viselkedésüket és a gondolataikat. Különösen akkor, ha valaki el tudja fogadni az igazságot, miután elfogadott néhány igazságot, a lelkiismerete és a józan esze pozitív irányba fejlődik majd, és az általa egykor kimondott helytelen szavak, az általa egykor kifejezett téves nézőpontok és az általa egykor tett helytelen dolgok apránként egyre megjelennek majd az elméjében. Folyamatosan elgondolkodik majd rajtuk, gondol rájuk és töpreng rajtuk, majd keresi Isten szavait és Isten szavaihoz viszonyítja magát, és egyre inkább úgy érzi majd, hogy ő csak egy hétköznapi ember, hogy sok hibát elkövetett és sok nem helytálló szót mondott, hogy sok téves gondolata és nézőpontja van, és hogy sok ostoba, tudatlan és buta dolgot, valamint az emberek által utálatosnak tartott dolgot tett a múltban. Ezeket a problémákat az emberi mivoltában, valamint ezeket a hibákat és vétségeket emellett folyamatosan összegezni is tudja úgy, hogy még csak nem is Isten szavai és az igazság szintjéről néz rá, és csak azzal a megértéssel szemléli, amelyet egy ember a sokéves tapasztalatából nyert. Ez normális, és ez az a tapasztalat és ezek azok a nyereségek, amellyel egy emberi mivolttal rendelkező személynek – aki tudja, mi helytálló és mi nem helytálló – végül rendelkeznie kell, miután elért egy bizonyos kort és elfogadott néhány igazságot. Azok azonban, akik nem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló, még ha elérik is a hatvan-hetven éves kort, ilyen ostoba, tudatlan, makacs emberek maradnak, és nem fognak változni. Ha azt várod, hogy az ilyen emberek változzanak, akkor akár azt is várhatnád, hogy egy disznó repüljön. Ez egyszerűen soha nem fog megtörténni. Az ilyen emberek soha nem fognak változni, mert még azt sem tudják, mi helytálló és mi nem helytálló. Ha az igazság elfogadására kérnél egy olyan embert, aki nem tudja, mi helytálló és mi nem helytálló, azzal megnehezítenéd a dolgát, mivel ez egyszerűen túlmutat rajta, és nem tudja, mi az igazság. Számára lehetetlen az igazság elfogadása. Olyan lenne, mintha egy színvak embert arra kérnél, hogy fessen egy képet. Képes lenne rendes színekkel megfesteni egy képet? (Nem.) Ha egy botfülű embert arra kérnél, hogy énekeljen, mindig hamis lenne. Bárhogyan is énekel, nem tud tisztán énekelni, mégis azt hiszi, hogy az éneklése tiszta és hogy mások énekelnek hamisan. Nem helytálló a mércéje, ezért soha nem fogja tudni, hogy mi helytálló és mi nem helytálló. Most már értitek? (Igen.)

Milyen tényt közöl az emberekkel ez a tartalom, amelyről beszéltünk? Elmondja nekik, hogy mivel az emberi mivolt híján lévő emberekből hiányzik a lelkiismeret és a józan ész, ez az alapvető feltétel, nincs meg az alapvető mércéjük az emberi mivoltuk méréséhez és szabályozásához. Következésképp a megnyilvánulásaik nagyon furcsának tűnnek a lelkiismerettel és józan ésszel bírók számára. Folyton elferdített érvelést és eretnekségeket fejtenek ki és alaptalan nézeteket közölnek. Képtelen vagy megérteni, hogy pontosan mi folyik. Most már megtaláltad a választ, ugye? (Igen.) Ha ez a fajta ember eljut arra a pontra, ahol lehetetlenség kijönni vele, akkor nem szabad többé közösködnöd vele. Ha még nem jutott idáig és még mindig elfogadható mértékben ki tudsz jönni vele, akkor próbálj a lehető legkevesebbet beszélni és társalogni vele, elkerülendő, hogy besokallj. Jelenleg minden munkaterületen nagy a terhelés, sok feladattal, amelyek energiát igényelnek. Vannak, akik úgy érzik, hogy túlságosan elfoglaltak és nincs idejük ezekkel az eretnekségekkel és téveszmékkel bajlódni. Ez a nézőpont sem helytálló, ugyanis nem segíti a tisztánlátás megszerzését. Amikor eretnekséget vagy téveszmét hallasz és úgy érzed, valami nem stimmel vele, jegyezd fel. Ezután keresd az igazságot, hogy világosan felismerd és pontosan tudd, hogy mi a baj ezzel a téveszmével. Ha így képzed magad és így gyakorolsz, tisztánlátást fogsz nyerni. Ami azonban ezt a fajta személyt illeti, nem szükséges közölni vele az igazságot a nézőpontjai helyesbítése érdekében, mert egyszerűen nem képes megérteni. Olyan, mint az az ember, aki lát egy tojást leesni a fáról és aztán azt mondja, hogy a tojás a fán nő. Valójában egy tyúk volt a fán, amely tojást tojt. Ő nem látta a tyúkot, csak a leeső tojást, ezért erre a következtetésre jutott. Bármit is mondasz neki, nem fogja fel, és ragaszkodik hozzá, hogy a tojás a fán nő. Hát nem ostobaság ez? (De igen.) Szót tudsz érteni egy ilyen személlyel? (Nem.) Ha nem tudsz szót érteni vele, akkor ne mondj többet. Ne fáraszd magad. Túl sok abszurd embert láttam az évek során. A többségük igen lelkes; képes némi kötelességet végezni, és nem mélyen alattomos vagy gonosz. Ezért aztán lazán mondok nekik valamit, és mi az eredmény? Ha mondok pár szót az igazságból, az túlmutat rajtuk. Ha külső dolgokról beszélek, nem bírják hallgatni. Ezért már nem akarok semmit mondani ezeknek az embereknek, mivel túlságosan fárasztó velük beszélni, Nekem pedig túl sok az elvégzendő munkám, túl sok a megbeszélendő fontos téma. Még a fontos témákat sem tudom mind átvenni, hogy is lenne kedvem ezekkel az emberekkel vesződni? Most, hogy ilyen mértékben közöltem az igazságot, sok dolog világossá vált, az igaz tények napvilágra kerültek, a különböző típusú emberek pedig tényleg besorolásra kerülnek a fajtájuk szerint. Ami az efféle abszurd személyt illeti, csak hadd kerüljön besorolásra, és kész. Nincs időnk vitatkozni vele vagy helyesbíteni a téves nézőpontjait, nem igaz? (De igaz.) Akkor mára fejezzük be itt a beszélgetésünket. Viszlát!

2024. március 16.

Lábjegyzetek:

a. A „Zheng” név az eredeti kínai szövegben erkölcsi feddhetetlenséget jelent.

b. A „hűtő hatású” kifejezés a hagyományos kínai orvoslás kontextusában használatos. Ebben a kontextusban a „hűtő hatású” kifejezés nem az alacsony hőmérsékletre utal, hanem bizonyos ételek azon tulajdonságára, amely a hiedelem szerint csökkenti a belső hőt, mérsékli a jang energiát, túlzott fogyasztás esetén pedig hatással van a gyomor és a lép működésére.