II. Az antikrisztusok érdekei

D. Kilátásaik és sorsuk

Először tekintsük át, miről beszélgettünk a legutóbbi összejövetelen. (Isten legutóbb annak második tételéről beszélt, hogy az antikrisztusok hogyan bánnak a kilátásaikkal és a sorsukkal – hogyan bánnak az antikrisztusok a kötelességükkel. Az antikrisztusok háromféleképp viszonyulnak a kötelességükhöz. Először is, Isten ellátja és vezeti az emberiséget, az tehát, hogy az ember teremtett lényként teszi a kötelességét Isten előtt, tökéletesen illő, természetes és indokolt, és a legigazságosabb és legszebb dolog az emberiség körében, az antikrisztusok azonban egyfajta ügyletnek tekintik azt, és a kötelességük végzését jó kilátásokra és jó rendeltetési helyre akarják cserélni. Másodszor, amikor Isten munkálkodik, sok igazságot kimond; az antikrisztusok nemcsak hogy nem tekintik Isten igéjét az igazságnak, olyasminek, amit az emberiségnek birtokolnia kellene, amire törekednie kellene, amit el kellene fogadnia és amibe be kellene lépnie annak érdekében, hogy megmeneküljön, hanem épp ellenkezőleg: a kilátások, a rendeltetési hely, a hírnév és a státusz hajszolását tekintik az igazságnak és olyasminek, amit fenn kell tartaniuk és meg kell szerezniük. Harmadszor, Isten az emberiség irányításán és megmentésén munkálkodik, az antikrisztusok szemszögéből azonban ez csak ügylet és játék; azt hiszik, hogy az emberek csak szorgalmas munka és ügyletek révén nyerhetik el a menny királyságának áldásait. Abból ítélve, ahogyan az antikrisztusok Istennek azon igazságához viszonyulnak, amely megköveteli a kötelességük végzését az emberektől, elvetemült a beállítottságuk.) Van hozzáfűznivaló? (Az antikrisztusok úgy tekintenek a kötelességük végzésére mint az áldásokra való törekvés egyetlen módjára. Amint az áldások elnyerésére irányuló vágyuk szertefoszlik, akár azonnal elhagyhatják a kötelességüket, sőt akár elhagyhatják Istent. Ilyen az antikrisztusok hozzáállása, amikor az áldások elnyerésére irányuló vágyuk szertefoszlik.) (Az antikrisztusok nem tartanak valódi bűnbánatot. Amikor elküldik vagy kizárják őket, mert megszakításokat és zavarásokat okoztak és gaztetteket követtek el, és Isten háza ad nekik még egy esélyt a kötelességük végzésére, nem hálásak. Helyette panaszkodnak és ítélkeznek, mondván: „Amikor szükségetek van rám, visszahívtok, amikor azonban nincs, egyszerűen kirúgtok.” Ez azt mutatja, hogy az antikrisztusok sosem fognak bűnbánatot tartani.) Röviden: azok a lényegek, amelyek az antikrisztusokban a kötelességükkel és Isten igéjével való bánásmódjukban megnyilvánulnak, alapvetően ugyanazok; egyszerűen ugyanazok a beállítottságok és ugyanazok a lényegek nyilvánulnak meg abban, ahogyan ezekkel a különböző dolgokkal bánnak. Legutóbb alapvetően az összes olyan lényegről beszélgettünk, amelyek az antikrisztusokban megnyilvánulnak azt illetően, ahogyan a kötelességükkel bánnak. Első tétel: nem hiszik és nem hajlandók elismerni, hogy Isten igéje az igazság; második tétel: még ha közlöd is velük Isten igéjét és képesek megérteni az igazságot, nem fogadják el azt; harmadik tétel: nem hajlandók alávetni magukat Isten szuverenitásának és intézkedéseinek; negyedik tétel: sohasem tartanak igazán bűnbánatot. Hát nem ezek a megnyilvánulásaik lényegei? (De igen.) Összefoglaltátok ezt a négy tételt? (Nem.) Annak a nagy része, amiről beszéltetek, olyan megnyilvánulás volt, amelyekről legutóbb beszélgettünk, de még mindig nem láttátok át, hogy milyen lényegek rejlenek e megnyilvánulások mögött. Az antikrisztusoknak az igazság előtt és Isten előtt megnyilvánuló lényegei mindig azok, hogy nem hajlandók elismerni, elfogadni, alávetni, illetve bűnbánatot tartani. Mivel az antikrisztusok így bánnak Isten igéjével és a kötelességükkel, hogyan kezelik vajon azt, ha megmetszik őket? Milyen egyéb megnyilvánulások vannak, amelyek lehetőséget adnak az embereknek arra, hogy meglássák, hogy az említett lényegekkel rendelkeznek, és megerősítsék, hogy ők antikrisztusok, Isten ellenségei és az igazság ellenségei? Ez a harmadik tétel, amelyről ma fogunk beszélgetni: hogyan kezelik az antikrisztusok azt, ha megmetszik őket. Ez a tétel a harmadik altémája annak, ahogyan az antikrisztusok a kilátásaikkal és a sorsukkal bánnak. Látod, az egyes igazságokról szóló beszélgetés ilyen konkrét közlést, valamint konkrét keresést és elmélkedést igényel. Ha csupán nagyvonalakban beszélnék, nem tudnád konkrétabb módon megérteni az egyes igazságok valóságait. Rendben, nem fogjuk tovább áttekinteni azt a tartalmat, amelyről legutóbb beszélgettünk. Ez alkalommal formálisan a harmadik tételről fogunk beszélgetni.

3. Hogyan kezelik az antikrisztusok azt, ha megmetszik őket

A metszés olyasmi, amit mindenki megtapasztalhat, aki hisz Istenben. Különösen egy kötelesség végzése folyamán, amikor a metszést illető tapasztalata növekszik, a legtöbb ember egyre inkább tudatosítja a metszés jelentését. Úgy érzik, hogy a metszésnek oly sok előnye van, és egyre inkább képesek helyesen kezelni a metszést. Természetesen minden embernek meglesz az esélye a metszésre, amíg tud kötelességet végezni, és nem számít, milyen kötelességet végez. A normális emberek helyesen tudják kezelni azt, ha megmetszik őket. Egyrészt Istennek alávetett szívvel tudják elfogadni a metszést, másrészt azon is el tudnak gondolkodni és azt is meg tudják ismerni, hogy milyen problémáik vannak. Ez egy általános hozzáállás és szemlélet abban, ahogyan az igazságra törekvő emberek kezelik azt, ha megmetszik őket. Nos, vajon az antikrisztusok is így kezelik, ha megmetszik őket? Egyáltalán nem. Az antikrisztusok és az igazságra törekvő emberek hozzáállása biztosan különbözik, amikor arról van szó, hogy miként kezelik a metszést. Először is, ami az antikrisztusokat illeti, ha a megmetszés kérdéséről van szó, képtelenek elfogadni azt. És megvannak az okai, amiért képtelenek elfogadni: a fő az, hogy amikor megmetszik őket, úgy érzik, hogy megszégyenültek, hogy elveszítették a jó hírüket, státuszukat és méltóságukat, hogy többé képtelenek emelt fővel járni mindenki előtt. Ezek a dolgok hatást gyakorolnak a szívükben, így nehezen fogadják el, hogy megmetszik őket, és úgy érzik, hogy aki megmetszi őket, az rájuk száll és az ellenségük. Ez az antikrisztusok mentalitása, amikor megmetszik őket. Efelől biztos lehetsz. Valójában a metszés mutatja meg leginkább, hogy valaki el tudja-e fogadni az igazságot és valaki igazán alá tudja-e vetni magát. Az, hogy az antikrisztusok oly ellenállóak a metszéssel szemben, kellően megmutatja, hogy idegenkednek az igazságtól, és a legkevésbé sem fogadják el azt. Ez tehát a probléma lényege. Nem a büszkeségük a dolog lényege; a probléma lényege az, hogy nem fogadják el az igazságot. Amikor megmetszik őket, az antikrisztusok azt követelik, hogy az kedves hangnemben és hozzáállással történjen. Ha a metszést végző hangneme komoly, a hozzáállása pedig szigorú, egy antikrisztus ellenáll, dacos lesz, és dühbe gurul a szégyentől. Nem törődik azzal, hogy az, amit lelepleznek benne, igaz-e vagy tény-e, és nem gondolkodik el azon, hogy hol hibázott, illetve, hogy el kellene-e fogadnia az igazságot. Csak arra gondol, hogy a hiúsága és a büszkesége csorbát szenvedett-e. Az antikrisztusok teljességgel képtelenek felismerni, hogy a metszés segít az embereknek, valamint szerető és üdvözítő, hogy az emberek előnyére válik. Még csak nem is látják ezt. Vajon egy kicsit nem kritikátlan és észszerűtlen ez tőlük? Milyen beállítottságot tár tehát fel egy antikrisztus, amikor azzal szembesül, hogy megmetszik? Ez a beállítottság kétségkívül az igazságtól való idegenkedés, valamint az arrogancia és a hajthatatlanság. Ez megmutatja, hogy az antikrisztusok természetlényege az igazságtól való idegenkedés és annak gyűlölete. Az antikrisztusok ezért igen félnek a metszéstől; amint megmetszik őket, a rút arcuk teljességgel lelepleződik. Amikor az antikrisztusokat megmetszik, vajon milyen megnyilvánulásokat tanúsítanak, és mit mondhatnak vagy tehetnek, ami lehetővé teszi mások számára, hogy világosan meglássák: az antikrisztusok antikrisztusok, különböznek egy átlagos romlott embertől, valamint a természetlényegük eltér azokétól, akik az igazságra törekednek? Mondok pár példát, ti pedig elgondolkodhattok rajtuk és kiegészíthetitek őket. Amikor az antikrisztusokat megmetszik, először számítgatnak és erre gondolnak: „Milyen ember metsz meg engem? Mire akar kilyukadni? Hogyhogy tud erről? Miért metszett meg? Vajon megvetést érez irántam? Mondtam valamit, amivel megsértettem? Vajon bosszút áll rajtam, mert van valamim, ami jó és nem adtam neki, ő pedig ezt a lehetőséget használja arra, hogy megzsaroljon?” Ahelyett, hogy elgondolkodnának a saját vétkeiken, a múltbéli gaztetteiken és az általuk felfedett romlott beállítottságokon és megismernék azokat, nyomokat akarnak találni a metszés ügyében. Úgy érzik, hogy van benne valami gyanús. Ők így kezelik azt, ha megmetszik őket. Van ebben bármennyi valódi elfogadás? Van benne bármennyi valódi ismeret vagy elgondolkodás? (Nincs.) A legtöbb ember esetében azért történhet metszés, mert romlott beállítottságokat fedtek fel. Azért is történhet, mert tudatlanságból valami rosszat tettek és elárulták Isten házának érdekeit. És azért is történhet, mert felületesek voltak a kötelességükben, és ez veszteségeket okozott Isten háza munkájának. A legutálatosabb dolog az, hogy az emberek féktelenül gátlástalanul azt tesznek, amit akarnak, megsértik az alapelveket, valamint akadályozzák és megzavarják Isten háza munkáját. Ezek az emberek megmetszésének elsődleges okai. Függetlenül attól, hogy milyen körülmények miatt metszenek meg valakit, milyen hozzáállást a legfontosabb tanúsítani a metszéshez? Először is, el kell fogadnod. Nem számít, hogy ki metsz meg téged és miért, nem számít, hogy durvának érzed-e, vagy hogy milyen a hangvétele és a megfogalmazása, el kell fogadnod. Azután fel kell ismerned, hogy mit csináltál rosszul, hogy milyen romlott beállítottságot fedtél fel, és hogy vajon az igazságalapelvekkel összhangban cselekedtél-e. Mindenekelőtt és elsősorban ilyen hozzáállásodnak kell lennie. És az antikrisztusokra vajon ilyen hozzáállás jellemző? Nem; az elejétől a végéig ellenálló és elutasító hozzáállást tanúsítanak. Ilyen hozzáállással képesek vajon elcsendesedni Isten előtt és szerényen elfogadni a metszést? Nem, nem képesek rá. Akkor hát mit csinálnak? Először is, élénken vitatkoznak és magyarázatokkal állnak elő, védekeznek és érvelnek az általuk elkövetett rossz dolgok, valamint az általuk felfedett romlott beállítottság ellenében, abban a reményben, hogy elnyerhetik az emberek megértését és bocsánatát, hogy ne kelljen felelősséget vállalniuk, illetve elfogadniuk az őket megmetsző szavakat. Milyen hozzáállást tanúsítanak, amikor metszéssel szembesülnek? „Nem vétkeztem. Nem csináltam semmi rosszat. Ha hibát követtem el, annak megvolt az oka; ha hibát követtem el, azt nem szándékosan tettem, nem kell felelősséget vállalnom érte. Ki ne követne el néhány hibát?” Ezekbe a kijelentésekbe és frázisokba kapaszkodnak, de nem keresik az igazságot, és nem is ismerik el az általuk elkövetett hibákat, sem az általuk felfedett romlott beállítottságokat – és biztosan nem ismerik el, hogy mi volt a szándékuk és a céljuk azzal, hogy gonoszságot műveltek. Akármilyen nyilvánvalóak is az általuk elkövetett hibák, és akármilyen nagy veszteséget okoztak is, szemet hunynak e dolgok fölött. A legkevésbé sem éreznek szomorúságot vagy bűntudatot, és egyáltalán nincs lelkiismeretfurdalásuk. Helyette teljes erejükből igazolni próbálják magukat és szócsatát vívnak, ezt gondolván: „Mindenkinek megvan a maga jogos álláspontja. Mindenkinek oka van arra, hogy mit miért csinál; az a lényeg, hogy ki tud jobban beszélni. Ha a többségnek sikerül eladnom a magyarázatomat, akkor én győzök, azok az igazságok pedig, amelyekről beszélsz, nem lesznek igazságok, az általad közölt tények pedig nem állják meg a helyüket. El akarsz ítélni engem? Felejtsd el!” Amikor megmetszenek egy antikrisztust, a szíve és a lelke mélyén teljességgel és elszántan ellenáll neki, elutasítja és elveti azt. Ilyen a hozzáállása: „Bármi mondanivalód van is, bármennyire igazad legyen is, nem fogadom el, és nem fogom belátni. Nem vagyok hibás.” Nem számít, miként hozzák napvilágra a tények a romlott beállítottságát, nem ismeri és nem fogadja el, hanem továbbra is ellenszegül és ellenáll. Bármit mondjanak is mások, ő nem fogadja és nem ismeri el, hanem ezt gondolja: „Lássuk, ki tud szavakkal a másik fölébe kerekedni! Lássuk, kinek jobb a beszélőkéje!” Ez az egyik fajta hozzáállás, amellyel a metszést kezelik az antikrisztusok.

Az, hogy valaki el tudja-e fogadni az igazságot vagy sem, feltárul, amikor megmetszik. Az antikrisztusok mind nagyon egyértelműek, amikor szavakat és doktrínákat szólnak, amikor azonban megmetszik őket, folyamatosan dacolnak, vitatkoznak és ellenállnak, az igazságot pedig egyáltalán nem fogadják el. Az általuk általában szajkózott szavak és doktrínák egyikét sem tudják a gyakorlatba ültetni. Miért van ez? Az ok az, hogy az antikrisztusok lényegében idegenkednek az igazságtól. Az antikrisztusok beállítottsága a végtelenségig ádáz és arrogáns. Az igazsághoz és a tényekhez való hozzáállásuk mindig a hajthatatlanság, az ellenállás és az ellenszenv valamelyike. Amikor megmetszik őket, amellett, hogy a tőlük telhető legjobban igazolják magukat és magyarázkodnak, hogy megőrizzék a saját hírnevüket, az antikrisztusok a legerősebb meggyőződéssel vannak: „Én istenben hiszek, nem valamiféle emberben. Isten igazságos, és bárhogyan is megmetsz engem ez az ember, a sorsomról nem dönthet. Nem fogadom el az igazságot, de ő vajon mit tehet ezzel kapcsolatban?” A szívükben dacosak: „Bármennyire helyesek vagy az igazsággal összhangban állók is azok a dolgok, amelyeket ez a földi ember mond, azok nem az igazság; csak a mennyei isten közvetlen kijelentései az igazság. Bárhogyan is ítéli és fenyíti az embereket, valamint metszi meg őket ez a földi személy, ő nem igazságos; csak a mennyei isten igazságos.” Mi a kimondatlan következtetésük? „Bármennyire helyesek vagy az igazsággal összhangban állók is azok a dolgok, amelyeket ez a földi isten mond, azok nem az igazság. Csak a mennyei isten az igazság, a mennyei isten a legnagyobb. Bár a földi isten is kifejezheti az igazságot, ő nem hasonlítható a mennyei istenhez.” Hát nem erre gondolnak? (De igen.) „Amiben én hiszek, az a mennyei isten, nem a földi isten. Bármennyire helyesek vagy az igazsággal összhangban állók is azok a szavak, amelyeket te, ez a hétköznapi ember mondasz, akkor sem vagy mennyei isten. A mennyei isten szuverén mindenek felett. A mennyei isten határozza meg a sorsomat. A földi isten nem határozhatja meg a sorsomat. Bármennyire egyeznek is az igazsággal azok a dolgok, amiket a földi isten mond, én nem fogom elfogadni ezeket. Én csak a mennyei istent fogadom el és neki vetem alá magam. Bárhogyan is bánik velem a mennyei isten, alávetem magam annak.” Ezek mind olyan szavak, amelyeket az antikrisztusok felfednek, amikor megmetszik őket. Mind olyan szó, ami a szívükből jön. E szívből jövő szavaik teljességgel ábrázolják a beállítottságukat és felfedik a természetlényegüket, amely idegenkedik az igazságtól és gyűlöli az igazságot. Amikor az antikrisztusok felfedik ezeket a szavakat, teljesen feltárul az igazi arcuk. Mondhatni, hogy bárki, aki képes ezeket a szavakat mondani, hamisítatlan antikrisztus és valódi ördög és Sátán. Egyes antikrisztusok hajthatatlan magatartást tanúsítanak, amely se nem alázatos, se nem erőszakos, amikor megmetszik őket. Nem fogadják el az igazságot és nem fogadják el, hogy megmetszik őket, és önmagukat sem ismerik meg igazán. Helyette visszahúzódnak a saját meggyőződésükbe, és arra használják, hogy a saját hírnevüket, státuszukat és jelenlét-érzésüket védelmezzék, ezzel teljességgel leleplezve álhívői lényegüket. Az alábbi szavakat használják arra, hogy mindenkit cáfoljanak és legyőzzenek, valamint, hogy tagadják az igazságot és tagadják a földi Istent: „Én istenben hiszek, nem valamiféle személyben, isten pedig igazságos”. Ezzel egyidejűleg arra használják ezeket a szavakat, hogy eltitkolják a saját vétkeikért való felelősségüket és kibújjanak alóla, valamint, hogy eltitkolják a romlott beállítottságaikat és a természetlényegüket. Az antikrisztusok arra használják a meggyőződésüket és az elméleteiket, hogy elrejtsék a saját gaztetteiket, és arra is, hogy vigasztalják és védelmezzék magukat. Hogyan vigasztalják magukat? Erre gondolnak: „Rendben van, az, amit ez a földi személy mond, nem számít. Bármennyire helyesek is az általa mondott dolgok, nem fogadom el őket. Amíg nem fogadom el, addig az általa mondott dolgok nem tények és nem egyeznek az igazsággal. Ezért nem kell felelősséget vállalnom, bármilyen hibát, gaztettet vagy vétket is követek el, úgy cselekedhetek, ahogyan kedvem van, páváskodhatok és a magam módján intézhetem a dolgokat, ahogyan korábban tettem.” Az antikrisztusok tehát így járják tovább az útjukat, mindenféle kétség és további szégyenérzet nélkül, és mindvégig kitartanak az áldások elnyerésére irányuló vágyuk és szándékuk mellett. Ilyen az antikrisztusok igazi arca.

Amikor az antikrisztusokat megmetszik, megmutatkoznak. A természetlényegük ekkor lepleződik le a legnagyobb valószínűséggel. Először is: meg tudják vajon vallani a gaztetteiket? Másodszor: el tudnak vajon gondolkodni önmagukon és meg tudják ismerni magukat? És harmadszor: el tudják vajon fogadni Istentől, ha megmetszik őket? Ezzel a három mércével az ember megláthatja egy antikrisztus természetlényegét. Ha egy ember alá tudja vetni magát, amikor metszés éri és el tud gondolkodni önmagán, és ezáltal megismeri a romlottság megnyilatkozásait magában és a romlott lényegét, akkor olyasvalaki, aki el tudja fogadni az igazságot. Nem antikrisztus. Az antikrisztusokból pontosan ez a három mérce hiányzik. Az antikrisztus ehelyett mást csinál – olyasmit, amire senki sem számított –, alaptalan viszonvádakkal él, amikor megmetszik. Ahelyett, hogy megvallaná a gaztettét és beismerné romlott beállítottságát, elítéli azt az embert, aki megmetszi. Hogyan teszi ezt? Azt mondja: „Nem feltétlenül helyes minden metszés. A metszés csak az ember elítéléséről, az ember megítéléséről szól; nem isten nevében történik. Csakis isten igazságos. Aki másokat elítélne, azt kell elítélni.” Hát nem alaptalan viszonvád ez? Miféle ember az, aki ilyen alaptalan viszonvádakkal élne? Csakis egy eszméletlenül bosszantó, a józan ésszel szemben érzéketlen személy tenne ilyet, illetve csak olyasvalaki, aki az ördögök és a Sátán ivadéka. Lelkiismerettel és értelemmel bíró ember soha nem tenne ilyesmit. Azok tehát, akik alaptalan viszonvádakkal élnek, amikor megmetszik őket, biztosan gonosz emberek. Mind ördögök. Amikor az antikrisztusok alaptalan viszonvádakat fogalmaznak meg, mit mondanak gyakran? „Én istenben hiszek és isten igazságos! Istennek vetem alá magam, nem pedig valamilyen személynek! Nem feltétlenül helyes minden metszés. Ha isten megmetsz, azt elfogadom, ha azonban emberek metszenek meg, azt nem fogom!” Az első dolog, amit az antikrisztusok mondanak, a következő: „Isten igazságos!” Hallhatod, hogy a hangnemük hordoz egy rosszindulatú mentalitást. A második dolog, amit mondanak, ez: „Istennek vetem alá magam, nem pedig valamilyen személynek!” Hallottátok már ezt a két állítást? (Igen.) Ti kimondtátok valaha őket? (Nem.) A legtöbb ember nem meri kimondani ezt a két állítást. Csak akkor mondják a következőket, ha valami olyasmi történik velük, amit pozitívnak vélnek, illetve amit el kell fogadniuk: „Isten valóban igazságos, helyes, hogy megmetszettek és fegyelmeztek.” Pozitív módon fogadják el, és egyáltalán nem használják ezeket a szavakat arra, hogy védelmezzék a saját érdekeiket, illetve, hogy igazolják magukat és magyarázkodjanak. A szívük legmélyéről igazán elfogadják és elismerik ezeket a szavakat és ezt a tényt. Az antikrisztusok hozzáállása más. A metszéssel összefüggésben ezt a hangnemet és ezt a fajta szándékot tudták használni, hogy ezt mondják: „Én istenben hiszek és isten igazságos! Istennek vetem alá magam, nem pedig valamilyen személynek!” Mit jelent ez? Olyan emberek ezek, akik elfogadják az igazságot? Biztosan nem. Tagadják, hogy a metszés Istentől származik és Isten jóváhagyja azt. Az arra való képtelenségük, hogy elfogadják azt Istentől, teljességgel bizonyítja, hogy nem veszik tudomásul Isten mindenek feletti szuverenitását, és nem hiszik, hogy Isten szavai az igazság. Akkor hogyan vehetik tudomásul azt, hogy Isten igazságos? Nyilvánvalóan arra használják ezeket az első látásra helyes szavakat, hogy elítéljenek másokat, hogy elítéljék azokat, akik számukra kedvezőtlenek, akik megmetszik őket, valamint akik leleplezik a romlott beállítottságaikat. Hát nem gonosz emberek tettei ezek? Gonosz emberek ezek. Kritikus pillanatokban a gonosz emberek helyes szavakat használhatnak arra, hogy ellenálljanak Istennek és szembehelyezkedjenek az igazsággal, és helyes szavakat használnak arra, hogy óvják a saját érdekeiket, a saját imázsukat, valamint a saját arcukat és hírnevüket. Hát nem szégyentelen ez? „Szemtelen képet vág a bűnös ember…” (Példabeszédek 21:29) – ez a mondat rajzolódik ki a gonosz emberekben és az antikrisztusokban. Efféle emberek az antikrisztusok.

Egy másik dolog, amit az antikrisztusok mondanak, a következő: „Én istenben hiszek, nem valamilyen személyben!” Első látásra vajon rosszul hangzik ez a mondat? (Nem.) Istenben hinni természetesen helyes – az ember nem hihet valamilyen személyben. Ezek a szavak oly tisztességesek és helyesek, semmi baj sincs velük. A mondat jelentése sajnos megváltozik, amikor egy antikrisztus szájából hangzik el. Mit mutat ez a jelentésváltozás? Azt, hogy az antikrisztusok helyes szavakat használnak ahhoz, hogy kihúzzák magukat a slamasztikából és magyarázkodjanak. Mi a szándékuk e szavak kimondása mögött? Mi az okuk arra, hogy e szavakat mondják? A lényegük mely aspektusait bizonyítja ez? (Azt, hogy nem fogadják el az igazságot, gyűlölik az igazságot.) Így van, nem fogadják el az igazságot. Nos, nem fogadják el az igazságot, de nyíltan kimondják vajon ezt: „Nem fogadom el; még ha helyes is az, amit mondtál, nem fogadom el”? Ha ezt mondanák, az emberek fel tudnák ismerni őket, és mindenki elutasítaná őket, ők pedig képtelenek lennének továbbra is megvetni a lábukat, úgyhogy nem mondhatják ezt. A szívükben világosan értik ezeket a dolgokat. Ebben rejlik az antikrisztusok csalárdsága és elvetemültsége. Erre gondolnak: „Ha nyíltan ellentmondok neked, nyíltan tiltakozom ellened és szembeszállok veled, azt fogod mondani, hogy nem fogadom el az igazságot. Akkor hát nem engedem, hogy meglásd, hogy nem fogadom el az igazságot. Más eszközökkel fogom megoldani ezt az ügyet, és megóvni magam.” Így hát ezt mondják: „Én istenben hiszek, nem valamilyen személyben.” Attól függetlenül, hogy Istenben vagy valamilyen személyben hisznek-e, az, amit itt boncolgatunk az, hogy elfogadják-e az igazságot az antikrisztusok. Azzal, hogy ezt mondják, vajon nem kevernek-e össze fogalmakat? Összekeverik a fogalmakat és megpróbálnak port hinteni az emberek szemébe. Megakadályozandó, hogy az emberek meglássák, hogy nem fogadják el az igazságot, azt mondják, hogy ők elismerik Istent és elismerik az igazságot, hogy hisznek Istenben és hiszik, hogy Isten az igazság, és hogy mivel Isten az igazság, Isten nem válhat emberré, ha pedig emberré válik, akkor nincs Nála az igazság, és az az ember nem Isten. Ez alapján ítélve vajon nem mutatkoztak-e már meg antikrisztusként? Egyszerűen nem fogadják el, hogy Isten Krisztussá lehet és hétköznapi emberré lehet. Azt hiszik, hogy csak a mennyei Isten, csak a láthatatlan és megfoghatatlan Isten, és az ember által önkényesen elképzelhető és használható Isten az Isten. Vannak vajon hasonlóságok e nézet és Pál nézete között? (Igen.) Hogyan viszonyult Pál a földi Krisztushoz? Elismerte Őt? Elfogadta Őt? (Nem.) Pál ezt mondta: „Krisztus az élő isten fia, és mi is az élő isten fiai vagyunk. Ez azt jelenti, hogy mi mind krisztus testvérei, rangidősség tekintetében pedig egyenlőek vagyunk. Az isten, akiben hiszünk, a mennyben van. A földön nincs isten. Ne értsétek hát félre, ez a személy a földön krisztus, isten fia. Nem ugyanaz, mint isten. Nem képviselheti a mennyei istent, az ember nem tekinthet rá az igazságként és az embernek nem kell követnie őt.” Mit boncolgathatunk ki az antikrisztusok által mondott szavakból: „Én istenben hiszek, nem valamilyen személyben”? Pálhoz hasonlóan ők is csak a homályos mennyei istent ismerik el, azt pedig nem veszik tudomásul, hogy Krisztus Isten. Más szóval nem ismerik el azt a tényt, hogy Isten testté és hétköznapi emberré lett – ezen a ponton az antikrisztusok pontosan ugyanolyanok, mint Pál. Azt értik ezalatt: „Ha hiszel istenben, akkor higgy istenben, ne valamilyen személyben. Hasztalan valamilyen személyben hinni, abból, hogy valakiben hiszel, nem nyerhetsz áldásokat. Ahhoz, hogy istenben higgy, a mennyei, a láthatatlan istenben kell hinned. A mennyei isten oly nagyszerű és oly mindenható, egy földi isten mit tud csinálni? Csak néhány igazságot tud kifejezni és pár helyes szót szólni.” Ha e szavak alapján boncolgatjuk és ítéljük meg a lényegüket, ellenállnak Krisztusnak, nem ismerik el Krisztust és tagadják a tényt, miszerint Isten testté lett. Ízig-vérig antikrisztusok.

Amikor az antikrisztusokat megmetszik, amikor visszaeséssel találkoznak, és amikor valaki leleplezi őket, az „Isten igazságos” kifejezést használva védekeznek, azzal tagadják azt, hogy a másik ember leleplezi őket, és tagadják, hogy a másik ember megmetszi őket. Bármi is legyen, amikor megmetszik őket, az elsődleges hozzáállásuk a dac, az ellenállás és az elutasítás, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy magyarázkodjanak és védekezzenek. Egyesek még ezt is mondják: „Az idő majd mindent felfed. Isten igazságos. Hadd nyilatkoztassa ki ezt nekem isten egy napon!” Romlott emberek lévén nem számít, milyen nagy veszteségeket okoznak Isten háza munkájának a kötelességük végzése folyamán, nem törődnek ezzel és egyáltalán nem figyelnek rá. Ha ez a tény lelepleződik, akkor sem ismerik el, hogy ők okozták ezeket a veszteségeket, és nem hajlandók felelősséget vállalni. A végén még mindig azt akarják, hogy Isten kinyilatkoztassa nekik ezt, mintha Isten azért lenne, hogy őket szolgálja, és meg kellene védenie őket, amikor hibáznak – mintha Ő ilyen Isten lenne. Nem fogadják el az igazságot, nem tudják elfogadni, ha megmetszik őket, és képtelenek megismerni önmagukat. Ez azonban nem minden – még arra is megkérik Istent, hogy magyarázatokkal és indoklásokkal szolgáljon nekik. Hát nem szégyenteljes dolog ez? Oly szégyenteljes! Az antikrisztusok a végletekig szégyentelenek, és a végletekig elvetemültek is. Ez egy aspektus. Mely két állítást mondják gyakran az antikrisztusok, amikor megmetszik őket? („Én istenben hiszek, nem valamilyen személyben!” „Isten igazságos!”) Ezt a két mondást szokták használni. Másfajta hamis érvelést nem tudnak kimondani, nem merik megtenni. Két helyes állítást használnak arra, hogy félrevezessék az embereket, hogy észszerűtlenül érveljenek a saját nevükben, megpróbálva valami rosszat valami jóvá, valami elvetemültet valami igazságossá, valamint a hibáikat és az általuk okozott veszteségeket indokolt dologgá alakítani. Ennek a két állításnak a segítségével egy csapásra le akarják írni, teljesen ki akarják törölni mindezeket a dolgokat, és úgy tesznek, mintha nem léteznének, és továbbra is úgy hiszek, ahogyan mindig is tették. Van megbánás az antikrisztusok e megnyilvánulásában? (Nincs.) Nemcsak hogy nem bűnbánók, hanem az antikrisztusok egy másik aspektusát is kifejezésre juttatják – idegenkedést az igazsággal szemben, arroganciát, elvetemültséget és ádázságot. Az arroganciájuk abban a tényben nyilvánul meg, hogy mindenkit megvetnek, aki megmetszi őket, ezt gondolván: „Te csak egy ember vagy, nem félek tőled!” Hát nem arrogáns ez? (De igen.) Milyen módon nyilvánul meg az elvetemültségük? (Úgy, hogy alaptalan viszonvádakat fogalmaznak meg.) Az alaptalan viszonvádak megfogalmazása egy aspektus, egy másik aspektus pedig a helyes szavak használata arra, hogy magyarázkodjanak, igazolják és megvédjék magukat. Milyen más beállítottság rejlik ebben? Az alaptalan viszonvádak megfogalmazása is ádáz. Az antikrisztusok nem ismerik el, hogy Isten igéje az igazság. Ha valaki leleplezi ezt a lényegüket, akkor sem fogadják el a tényt, miszerint nem ismerik el az igazságot. Nem gondolkodnak el önmagukon és nem próbálják megismerni önmagukat, hanem alaptalan viszonvádakat fogalmaznak meg, valamint helyes és jól hangzó szavakat használnak arra, hogy elítéljenek másokat. Az általuk mások elítélésére használt módszerek és szólások egyaránt alattomosak és elvetemültek. Tudják, mely szavakat kell arra használni, hogy elítéljenek és elhallgattassanak másokat, hogy mások ne tudják, mit mondjanak ezután, és semmit se tehessenek velük. Ez elvetemültség. E módszerük és gyakorlatuk ízig-vérig ádáz beállítottság. Az antikrisztusoknak több olyan beállítottsága is van, amelyeket az antikrisztusok megmetszésének ügyéből boncolgathatunk. Az antikrisztusok e beállítottságai és megnyilatkozásai vajon nem vágnak egybe azzal a négy tétellel, amelyekről ezt megelőzően beszélgettünk? (De igen.) Mi ez a négy tétel? (Az első tétel az, hogy nem hiszik és nem hajlandók elismerni, hogy Isten igéje az igazság; a második tétel az, hogy még ha közlöd is velük Isten igéjét és képesek megérteni az igazságot, nem fogadják el azt; a harmadik tétel az, hogy nem hajlandók alávetni magukat Isten szuverenitásának és intézkedéseinek; a negyedik tétel az, hogy sohasem tartanak igazán bűnbánatot.) Nem hisznek, nem fogadnak el, nem vetik alá magukat és nem tartanak bűnbánatot – ez a „négy nem” képviseli az antikrisztusok lényegét. Az antikrisztusok soha nem fogják elfogadni az igazságot, és soha nem fognak fejet hajtani a tények előtt. Ez makacs meg és olyasvalami, ami az antikrisztusok természetéből árad. Ez az első megnyilvánulása annak, ahogyan az antikrisztusok azt kezelik, ha megmetszik őket. Bár az antikrisztusok azonos beállítottság-lényegben osztoznak, a szájukat elhagyó híres szólások és nagyszerű mottók természetesen nem pontosan ugyanazok. Az antikrisztusok néha mondhatják ezt, néha pedig mondhatják azt, de bármilyen beszéd is árad a szájukból, annak ugyanaz a jellemzője és a lényege – a szavaik lényege az, hogy nem fogadják el az igazságot. Ha nem fogadják el az igazságot, akkor mégis mik ezek a szavaik? Olyan szavak, amelyek összhangban állnak az igazsággal? Emberi szavak vagy ez etikával összhangban álló szavak? Olyan szavak, amelyek összhangban állnak a lelkiismerettel és az értelemmel? (Ezek ördögi szavak.) Így van. Ha üres vagy zavaros szavaknak nevezzük őket, az nem pontosan határozza meg őket, az azonban megmagyarázza a kérdést, ha azt mondjuk, hogy ördögi szavak.

Amikor az antikrisztusokat megmetszik, amikor a testvérek kritizálják és leleplezik őket, milyen más szavakat mondanak? Egyes antikrisztusok hibáznak vagy ördögi szavakat szólnak, hogy félrevezessék az embereket. Amikor a testvérek ezt látják, kritizálják és megmetszik őket, minden hájjal megkentként és csalárdként leleplezve őket. Bár kívülről nem dacosak, odabenn ellenállóak, mintha azt mondanák: „Mit tudsz te? Olyan tájékozott vagy, mint én? Oly sok éve hiszel istenben, mint én? Hány éve hiszel te istenben? Én nem fogok lealacsonyodni a te szintedre!” Amikor a vezetők és dolgozók megmetszik őket, minden hájjal megkent magatartást vehetnek fel, külsőleg lerázva őket és pár szépen hangzó szót szólva, titokban azonban elégedetlenek és dacosak, és keresik az alkalmat a bosszúra. Ha egy átlagos testvér metszi meg őket, az antikrisztusok nem oly jólneveltek – dühösek és bosszúsak lesznek, és visszavágnak és bosszút állnak. Amikor visszavágnak és bosszút állnak, gyakran mondanak ilyesmiket: „Túlságosan zöldfülű vagy ahhoz, hogy megmetssz engem! Ha nem hinnék istenben, senkitől sem félnék!” Van valami gond ezekkel a szavakkal? Efféle szavakat általában a nem hívők és a súlyosan hitvány emberek mondanak. Hogyan hangozhat ez el a gyülekezetben? Azok az emberek, akik így tudnak beszélni, egyedi csoport, ennek az egyedi csoportnak pedig egyedi a vérmérséklete. Mi módon egyedi a vérmérséklete? Az ilyen emberek gyakran veszik figyelembe a rangidősséget a gyülekezeten belül. Mindenkit alsóbbrendűnek látnak maguknál, senkit nem kedvelnek, és mindenkit oktatni, büntetni és manipulálni akarnak. Úgy vélik, hogy bár hisznek Istenben, senki sem alkalmas arra, hogy a partnerük legyen. Nem csoda, hogy ezekkel az arrogáns szavakkal állnak elő, amikor az emberek testvérekként bánnak és szívhez szóló beszélgetéseket folytatnak velük, leleplezve a romlott beállítottságukat, valamint megmetszve az általuk megmutatott szavakat és tetteket, amelyek nem egyeznek az igazsággal. Isten házát társadalomnak és a saját birodalmuknak tekintik, a gyülekezet testvéreit pedig az alárendeltjeiknek. Azt hiszik, hogy a testvérek csak keveset tudnak és felületes megértésük van a társadalom dolgairól, hogy a társadalom alján foglalnak helyet, akiket a többieknek le kell nézniük, akikkel játszadozniuk kell és akiket el kell taposniuk. Azt hiszik, hogy a testvéreket igen könnyű megfélemlíteni és játszadozni velük, ők pedig nem lesznek ilyen emberek. Ezért azt hiszik, hogy ha valaki megmetszi és leleplezi őket, az az ő megfélemlítésük, lekicsinylésük és kizárásuk. A szívükben már védekeztek is ellene: „Ne gondold, hogy megbüntethetsz és megfélemlíthetsz! Te még zöldfülű vagy!” Hát nem olyasmi ez, amit egy „hős lelkületű” ember mondana? Ezek a szavak sajnos nem az igazság. Bármennyi is benned a lélek vagy a morális integritás, Isten nem fog jóváhagyni téged. Isten utálja az ilyen beállítottságokat és azokat, akik ilyen szavakat szólnak. Isten elítéli és visszautasítja azokat az embereket, akik ilyesmiket mondanak Isten előtt. Isten soha nem mentheti meg azokat az embereket, akik oly módon ragaszkodnak ezekhez a szavakhoz, mintha azok lennének az igazság. Nos, nézzünk rá még egyszer, mi a baj ezekkel a szavakkal? Az igazság előtt mindenki egyenlő, és nincs korbeli, illetve alázatosságot és nemességet illető megkülönböztetés azok között, akik a kötelességüket végzik Isten házában. A kötelessége előtt mindenki egyenlő, csupán csak különféle feladatokat végez. Nincs közöttük különbség az alapján, hogy ki a rangidős. Az igazság előtt mindenkinek alázatos, magát alávető és elfogadó szívvel kellene lennie. Az embereknek rendelkezniük kellene ezzel az értelemmel és ezzel a hozzáállással. Nos, nincsenek-e vajon a társadalom légkörével, ideológiájával és hitványságával telve azok az emberek, akik azt mondják, hogy „túlságosan zöldfülű vagy ahhoz, hogy megmetssz engem!” Társadalomnak tekintik Isten házát, Isten házának testvéreit a társadalom alsó szintjén álló sebezhető csoportnak, önmagukat pedig mindenek főnökének tekintik, olyasvalakinek, akit senki sem érinthet, illetve provokálhat, valamint aki gondoskodik arról, hogy a dolgok ne érjenek jó véget az őket leleplezők és megmetszők számára. Azt hiszik, hogy Isten háza ugyanaz, mint a társadalom, hogy az, aki hajthatatlan és arcátlan, képes lesz szilárdan megállni, hogy senki nem mer majd hozzányúlni azokhoz, akik könyörtelenek, vadak és gonoszok, valamint azt hiszik, hogy azok, akik elfogadják a metszést, mind alkalmatlanok és tehetetlenek. Azt hiszik, hogy senki nem mer majd hozzányúlni azokhoz az emberekhez, akiknek van némi képességük, hogy senki nem meri majd leleplezni ezeket az embereket, még akkor sem, ha hibát követnek el, és hogy ők a kikezdhetetlen kőkemény fickók! Az antikrisztusok úgy vélik, hogy bármilyen csoport tagjai is, elég erősnek és könyörtelennek és gonosznak kell lenniük ahhoz, hogy mások ne félemlítsék meg őket, vagy alkalmanként ne packázzanak velük. Azt hiszik, hogy ez képesség és hozzáértés, és arra akarják használni ezt a képességet, hogy státuszt, hírnevet és nyereséget szerezzenek, és végül biztosítsanak egy jó rendeltetési helyet. Milyen beállítottság ez? Egyaránt ádáz és elvetemült. Nem számít, hány prédikációt hallanak az antikrisztusok, nem tudják megérteni az igazságot. Nem látják, hogy Isten házában az igazság uralkodik. Nem látják azokat a változásokat, amelyeken az igazságot elfogadók átmennek, és még ha látják is, nem ismerik el változásként azokat. Azt hiszik, hogy ezek a változások mind színlelés és önmegtartóztatás eredményei, és nem fogják fékezni magukat, és nem fogják annyiban hagyni a dolgot emiatt. Mivel ilyen a logikájuk, efféle dolgokat mondhatnak: „Ne gondold, hogy megbüntethetsz és megfélemlíthetsz!” Hát nem az antikrisztusok elvetemültsége ez? Az efféle gondolatok és nézőpontok elvetemültek. Az, hogy ezeket a szavakat képesek szólni és képesek így viselkedni, az ádáz beállítottságuk kinyilatkoztatása. Vannak a gyülekezetben ilyen emberek? Amikor a testvérek bensőségesen beszélgetnek velük, leleplezik őket, beszélnek a problémáikról, hiányosságaikról és a romlottság megnyilatkozásairól, azt hiszik, hogy megfélemlítik és megalázzák őket, és nem veszik őket komolyan. Aztán így szólnak: „túlságosan zöldfülű vagy ahhoz, hogy megmetssz engem!” Bárkit is látnak, amint elfogadja a metszést, mindig erre gondolnak: „Elnyerhető vajon az igazság azzal, ha elfogadjuk a metszést? Lehetetlen lenne!” Nem fogadják el ezt. Azt hiszik, hogy az emberek megmetszése azt jelenti, hogy megfélemlítik őket, és találnak valamilyen eszközt, amivel megbüntethetik őket, valamint, hogy az embereket azért félemlítik meg, ha valami kis hibát vétenek, mert túl jámborak. Nem ismerik el, hogy az emberek megmetszése azt jelenti, hogy szeretik és segítik őket. Nem ismerik el, hogy az emberek csak akkor tarthatnak igazi bűnbánatot és akkor változhatnak, amikor elfogadják a metszést, azt a tényt pedig még kevésbé ismerik el, hogy Isten házában az igazság uralkodik. Az antikrisztusok ezért gyakran mondják maguknak: „Bárki is metsz meg engem, soha nem fogom engedni. Kizárt dolog, hogy hagyjam, hogy bárki megfélemlítsen!” Miféle emberek képesek ilyen szavakat szólni? Csak azok tudnak ilyen szavakat szólni, akik nem fogadják el az igazságot és gyűlölik az igazságot. Bárki, akinek efféle ádáz beállítottsága van és ilyen szavakat tud szólni, az antikrisztusok lényegével rendelkezik és a Sátán ivadéka.

Amikor megmetszik őket, az antikrisztusok egy másik mondatot is mondanak: „Ha nem hinnék istenben, a kutyával sem törődnék!” Mit jelent ez a mondat? Egy bizonyos típusú antikrisztus közkeletű állítása. Mivel ezt mondja, boncolgassuk. Mivel képes ezeket a szavakat szólni, kell legyen egy bizonyos jelentésük. A felszínen ezek a szavak látszólag azt mondják, hogy mivel ezek az emberek elkezdtek hinni Istenben, nagy változáson mentek keresztül. Úgy tűnik, ezekben a szavakban ott van a hála érzése, akárcsak itt: „Isten megváltoztatott engem, isten meghódított engem. Ha isten nem változtatott volna meg, elviselhetetlenül arrogáns ember lennék.” A felszínen úgy tűnik, hogy e szavak hordoznak bizonyos hálás gondolkodásmódot, ám ha egy másik szemszögből boncolgatjuk, nagy gond van velük. Az antikrisztusok azt mondják, hogy mielőtt hittek volna Istenben, a kutyával sem törődtek. Milyen ezeknek az embereknek a beállítottsága? (Arrogáns és ádáz.) Ezek szerfelett arrogáns és ádáz emberek, és ha nem hinnének Istenben, nagyon gonosz emberek lennének. Az, hogy a kutyával sem törődnek, azt jelenti, hogy senkire sincsenek tekintettel, azt jelenti, hogy mindenkit a lábuk alá taposnak, és hogy nem számít, milyen nagyszerűek vagy jók mások, az ő szemükben senkik. Senkinek nem engednek, mindenkit lenéznek és senkit sem szolgálnak. Ha arra kérnék őket, hogy szolgáljanak valakit, az sértené a méltóságukat. Ha van bárki is, aki méltó a szolgálatukra, az csak a mennyei Isten. Most, hogy hisznek Istenben, fékezték ezt a megnyilvánulást és megnyilatkozást, miszerint a kutyával sem törődnek, és miután Isten házába jöttek, kénytelen-kelletlen leereszkedtek odáig, hogy egy csoportban dolgozzanak másokkal, és normális emberek módjára kezeljenek ügyeket és érintkezzenek másokkal. Amikor azonban ügyeket kezelnek és másokkal érintkeznek, egyes dolgok elkerülhetetlenül nem úgy mennek, ahogyan ők szeretnék, ez pedig azt okozza, hogy a beállítottságuk ismét felszínre tör, ezeket a szavakat szülve. A külvilágban eredetileg, amikor nem hittek Istenben, senkinek sem engedtek, és azt hitték, hogy senki sem méltó arra, hogy kapcsolatba lépjenek vele. Nos, mióta elkezdtek hinni Istenben, vajon engedtek bármelyik testvérnek Isten házában? (Nem.) Függetlenül attól, hogy milyen csoportban van, egy normális emberi mivolttal és normális racionalitással bíró ember vajon így viselkedne? (Nem.) Még a nem hívők is ezt mondják: „Bármelyik három együtt sétáló ember között van legalább egy, aki a tanítóm lehet.” Vagyis bármely három ember között biztosan van egy személy, aki erősebb és jobb nálad, aki a tanítód lehet és segíthet neked. A nem hívők ilyen szavakat szólnak – ezek az arrogáns emberek tehát vajon elismerik e szavak helytállóságát? Képesek vajon egyenlő feltételek mellett együttműködni másokkal egy csoportban? Tudnak racionálisak lenni? (Nem.) Amikor tehát azoknak a nem hívőknek a körében vannak, akiknek nincs hitük Istenben, miféle emberek ezek az antikrisztusok? (Bajos emberek.) Így van: gazemberek, bajos emberek. Senki nem tehet ellenük semmit. Senki sem meri provokálni, felmérgesíteni vagy érinteni őket. Gazemberek! Ha felmérgesíted őket, annak következményei lesznek, olyan, mintha felbőszítenél egy ádáz démont. A társadalomban rendszerint senki sem mer kekeckedni az ilyen emberekkel. A beállítottságuk és az alapelveik, amelyek szerint a dolgokkal foglalkoznak, az, hogy gorombák és észszerűtlenek legyenek és minduntalan bajt keverjenek. Senki sem meri felmérgesíteni őket, senki sem mer hozzájuk érni és senki sem meri megfélemlíteni őket; ők az egyetlenek, akik megfélemlítik az embereket. Ez eléri a céljukat. Nos, képesek változni, miután Isten házába jöttek? Megváltoztak? (Nem, nem változtak.) Mit mutat az nekünk, hogy nem változtak, hogy nem tudnak változni? (A tény, amelyet mondanak, ez: „Ha nem hinnék istenben, a kutyával sem törődnék!”) Általában nem mondják ezeket a szavakat – milyen összefüggésben szólják ezeket a szavakat? Amikor valaki rámutat a hiányosságaikra, olyasmit mond, ami sérti a méltóságukat vagy érzékeny pontra tapint, ezzel a mondattal fakadnak ki: „Ha nem hinnék istenben, a kutyával sem törődnék! Harcolni mersz velem, mit gondolsz, ki vagy te?” Milyen beállítottság ez? Még egy előmódosítót is tesznek a mondat elé, mondván: „Mielőtt hittem volna istenben, a kutyával sem törődtem.” Most, hogy hiszel Istenben, vajon még mindig nem engedsz senkinek, illetve nem hallgatsz senkire? Hát nem ugyanaz a rendületlen ördög és Sátán vagy még mindig? Úgy érzik, hogy jobbá váltak, miután hinni kezdtek Istenben. Ha jobbá váltak, hogy ejthetik ki ezeket a szavakat? Egyáltalán nincs lelkiismertük és értelmük, és nyíltan merészelnek zúgolódni és mások tudtára adni: „Bandita vagyok és nem félek senkitől!” Mivel tud egy zsarnok, gazember és egy bandita felvágni? Mivel dicsekedhet? Az antikrisztusok mégis így dicsekednek. Dicső múltjuknak tekintik azt, hogy egyszer zsarnokok voltak, és kérkednek Isten házában. Milyen hely Isten háza? Olyan hely, ahol az igazság uralkodik. A szentség helye, ahol Isten megmenti az embereket. Hogyan tűrheti, hogy ezeket az ördögi szavakat mondd? Az antikrisztusokban nincs szégyenérzet, nem tudják, hogy ezek ördögi szavak, sőt még kérkednek is velük, mintha jó szavak és az igazság lennének. Igazán szégyentelen egyének, süketek a szégyenre és undorítóak! Amikor az ilyen ember ördögi szavakat mond nektek, van valami helyénvaló dolog, amit cáfolatként mondhattok? (Egyszer találkoztam egy ilyen emberrel; senkinek sem engedett a gyülekezetben. Akkoriban ilyen szavakat mondott, amelyekkel kritizált engem. Egyáltalán nem láttam tisztán, és azt mondtam neki, hogy elfogadom.) Így válaszoltál. Helytelen volt így válaszolni; nem tettél tanúságot. Rá kell mutatnod a problémáira és meg kell szégyenítened. Amikor ördögi szavakat beszél, nem szabad beadnod a derekad, és nem szabad engedelmeskedned ezeknek az ördögi szavaknak. Le kell leplezned őt. Ahhoz, hogy Isten egyik győztese légy és tanúságot tegyél Isten mellett, képesnek kell lenned megszégyeníteni az ördögöket és a Sátánt, és olyan szavakat szólni, amelyek megszégyeníthetik a Sátánt, és amelyek megfelelnek az igazságnak. Még ha az illető nem is fogadja el, nem lesz mit mondania, és viselkedni fog és aláveti magát. Működni fog vajon, ha megijeszted az efféle embert? Mi a helyzet az elítélésével? Mi lenne, ha beszélgetnél vele és hízelegnél neki? (Semmi.) Akkor mi fog működni? (Ha valaki ilyen szavakat szólna a gyülekezetben, ezt mondanám: „Botrányosan próbálsz viselkedni? Ha normálisan meg tudod hallgatni a testvéreket, akik közlik igazságot és elfogadják az igazságot, akkor rendben van, ha azonban botrányosan akarsz viselkedni itt, akkor távozz. Isten háza nem engedi meg neked, hogy itt botrányosan viselkedj. A szavaid nem felelnek meg az igazságnak. Itt ne mutogasd magad!”) Ezek a szavak igen erőteljesek, az efféle emberek azonban zsarnokok és banditák. Félnek vajon az ilyen szavaktól? (Nem, nem félnek.)

Hadd beszéljek nektek valamiről. A múltban kapcsolatba kerültem egy férfivel, aki séf volt, mielőtt hinni kezdett Istenben. Egyszer ezt mondta Nekem: „Amikor kint a világban séf voltam, és azok a nagyágyúk és hivatalnokok bejöttek inni, nem akartam, hogy bármi közöm legyen hozzájuk. Amikor főztem nekik, egyik kezem a derekamon volt, egyik lábam lábujjhegyen, és fél kézzel főztem nekik.” Miközben beszélt, bemutatta ezt, és a tartása épp olyan felháborodottnak mutatkozott, mint amilyen dacosnak. Ez volt a következtetése: „A nem hívők egyike sem méltó ellenfelem, és én egyiküknek sem fogok engedni. Igen ügyes vagyok, és kint a világban a hozzám hasonlóak derék emberek. Én rendszerint fütyülök a hivatalnokokra!” Beszéd közben gesztikulált, elégedettnek tűnt magával és könnyedén mutatta be ezeket a mozdulatokat. Láttam, hogy igen hozzáértő módon mutatja ezeket a mozdulatokat, azt a tartást, azt a pozitúrát – hogy gyakran előadta már őket. Látszott rajta, hogy egy kicsit azzal a szándékkal tartja ezt az előadást, hogy felvágjon a „dicső múltjával” és dicsekedjen vele, hogy csodálatot váltson ki másokból. Amikor láttam, hogy így viselkedik, mosolyogtam, majd ezt mondtam neki: „Nos, van egy rossz beállítottságod.” Mosolyogva mondtam ezt, és nem szóltam semmi mást. Az arca azonnal elkomorult, rögtön abbahagyta a mozdulatait és elnémult. Ettől kezdve nem beszélt ismét a „dicső múltjáról”. Mit mondtam neki? (Van egy rossz beállítottságod.) Mit jelentett ez? (Rámutatott a természetlényegére, ő pedig elszégyellte magát.) Így van. Felmérgesítettem? Vitatkoztam vele? Megsértettem a méltóságát? (Nem.) Indulatosan bántam vele és ezt mondtam: „Kifelé innen! Minek hiszel te Istenben?” vagy „Túlságosan zöldfülű vagy te még ahhoz, hogy a »ragyogó múltadról« beszélj Nekem!”? Ezeket a módszereket használtam? (Nem.) Ezek egyikére sem utalva csupán egyetlen mondatot szóltam: „Nos, van egy rossz beállítottságod”, ő pedig elszégyellte magát és elnémult. Megértettem vele az álláspontomat anélkül, hogy tovább kellett volna részleteznem. Ha egy okos ember ezt hallaná, azonnal megértené, mit jelent, a jövőben pedig jobban türtőztetné magát. Mit gondoltok erről a megközelítésről? (Jó.) Helyénvaló lenne vajon rámeredni és vitatkozni? (Nem, nem lenne.) Ha valaki azt mondja: „Ha nem hinnék istenben, a kutyával sem törődnék!”, ezt kell mondanod neki: „Ha a kutyával sem törődtél, mielőtt hinni kezdtél Istenben, az azt jelenti, hogy rossz volt a beállítottságod. Ha most, hogy hiszel Istenben, még mindig nem akarsz a kutyával sem törődni, az azt jelenti, hogy még rosszabb a beállítottságod, és valami baj van a lényegeddel.” Csak ennyit mondj, és figyeld meg a reakcióját és a viselkedését. Ezt úgy hívják, hogy rátapintasz az érzékeny pontjára. A gonosz emberek vajon szomorúak lesznek e szavak hallatán? Feldúltnak érzik majd magukat. Azt gondolják majd: „Azt hittem, változást értem el az istenbe vetett hitemben, és még ezeket a szavakat is felhasználtam, hogy megcsillogtassam a képesítéseim és eldicsekedjek a dicső múltammal, ami azelőtt volt, hogy hinni kezdtem istenben. Nem számítottam arra, hogy valaki, aki megérti, le fogja leplezni a dolog mögötti szégyenteljes titkot, és feltárja, hogy rossz beállítottságom van.” Mit jelent a rossz beállítottság? Szépen fogalmazva azt jelenti, hogy az illetőnek nem jó az emberi mivolta; nyersebben fogalmazva azt jelenti, hogy az illető nem jó. Kik nem jó emberek a társadalomban? (A gengszterek, a banditák, a zsarnokok és a gazemberek.) Így van, ezek az emberek. Amint megmondod, hogy nem jók és hogy rossz a beállítottságuk, meg fogják érteni. Meg fogják érteni, hogy gengszterekre, zsarnokokra és gonosz emberekre utalsz – ezek a megnevezések és embertípusok. Jól fogják vajon érezni magukat, amikor meghallják, hogy ebbe a csoportba tartoznak? (Nem.) Egyáltalán nem fogják jól érezni magukat. És neked kell vajon még valamit mondanod? (Nem.) Ezzel az egy mondattal lelepleződik a szégyenteljes titkuk. „Szóval, efféle ember vagy. Még mindig itt kérkedsz, úgy dicsekedsz negatív dolgokkal, mintha azok pozitív dolgok lennének. Mivel próbálkozol? Ez Isten háza, itt ne vágj fel. Ez nem az a hely, ahol felvághatsz. Ha fel akarsz vágni, akkor menj el. Isten háza az a hely, ahol az igazság uralkodik, nem pedig az, ahol páváskodhatsz és a gaztetteidet hirdetheted. Mit akarsz azzal, hogy elvetemült és negatív dolgokkal hivalkodsz Isten házában? Azt akarod mondani, hogy Isten munkája eredményeket ért el benned. Isten mondta ezt? Nem köszönetet mondasz Istennek; a gaztetteiddel dicsekedsz. Kit próbálsz becsapni ezekkel a szavakkal? Egy hároméves gyereket bolonddá tehetsz, a testvéreket azonban nem teheted bolonddá. Ezt nem úszhatod meg!” Ily módon leleplezik őket. Amint az antikrisztusok ezt hallják, először is érezni fogják, hogy nincs benned rosszindulat irántuk; másodszor a szavaid célba találnak; harmadszor, nem te vetted célba őket; negyedszer, ezek a szavak tények, te pedig egyáltalán nem túloztál azzal, hogy kimondtad őket. Amint meghallják ezeket a szavakat, azonnal fékezni fogják magukat. Miért fogják fékezni magukat? A szavaid zavarba hozzák őket és elszégyellik magukat miattuk. Amikor ismét a jelenlétedben lesznek, szégyenkezni fognak ahhoz, hogy megismételjék ezeket a szavakat. És még ha mondanak is újra ilyesmiket, meg kell majd találniuk a megfelelő alkalmat, és ellenőrizni, hogy ki figyel oda. Akárhogy is, nem merik majd újra kimondani azokat a jelenlétedben. Vajon nem győzte ez le őket? Ha ilyen emberrel találkoztok, mertek majd így beszélni vele? (Igen.) Megvan a módja annak, miként kell bánni az ilyen emberrel. Nem kell forrófejűnek vagy durvának lenned, egyszerűen győzd le őt egy mosollyal. Ezt nevezik a Sátán leleplezésének és megszégyenítésének. Ezt nevezik annak, hogy valaki szilárdan megáll a bizonyságtételében. Az arra való képességed, hogy leleplezd őt, azt bizonyítja, hogy átláttál rajta, hogy nem kedveled a hozzá hasonló embereket, hogy gyűlölöd a hozzá hasonló embereket, hogy lenézed a hozzá hasonló embereket. Ezek az emberek a negatív jellemek sorában foglalnak helyet, te pedig a pontos ellentétük vagy. Alsóbbrendűnek érzik magukat előtted; te erősebb és derekabb vagy náluk.

Amikor az antikrisztusokat megmetszik, amikor alkalmanként leleplezik őket a testvérek, mely két szégyentelen mondatot mondják? („Túlságosan zöldfülű vagy ahhoz, hogy megmetssz engem!” „Ha nem hinnék istenben, a kutyával sem törődnék!”) A legtöbb ember nem tudná kimondani ezt a két mondatot, ugye? Mi jellemzi ezeket a szavakat? Nyersek és aljasak, a Sátán hencegésének és a Sátán elvetemült beállítottságának ellentmondást nem tűrő módján. Egy normális ember, különösen olyasvalaki szájából nyilvánvalóan nem hangoznának el ezek a szavak, aki az igazságra törekszik. Magától értetődik, hogy azok, akik ezeket a szavakat szólják, a Sátán ádáz beállítottságával rendelkeznek. Gonoszok és antikrisztusok. Nem szeretik az igazságot, valamint gonosz erőknek, az erőszaknak és a Sátán ádáz erőinek és beállítottságának hódolnak. Ezek a lényegek már csak ebből az általuk mondott két mondatból is észrevehetők. Amikor ezeket a szavakat szólják, feltárul a beállítottságuk és a lényegük. Bárki, aki gyakran mondja ezeket a szavakat a hétköznapi, normális, romlott emberiség körében, nem jó, és bárki, aki nem mondja ezeket a szavakat annak ellenére, hogy hallja őket, aki szerint azok, akik ezeket a szavakat szólják, szégyenletesek és ádázak, akik maguk nem tudnának így beszélni, akik egyáltalán nem tudnák kimondani ezeket a szavakat, bármennyire is gyűlölnek és lenéznek valakit, illetve neheztelnek rá, és akik megvetik azokat, akik ezeket a szavakat mondják – az ilyen emberekben még van némi szégyenérzet és az emberi mivoltuknak egy derék oldala. Azok azonban, akik gyakran mondják ezeket a szavakat, akik gyakran annak legfelsőbb elveiként tekintenek ezekre a szavakra, ahogyan a dolgokat kezelik és viselkednek, kétségkívül antikrisztusok, akik a Sátán bandájának tagjai. Egyesek ezt mondják: „Mielőtt hittem volna Istenben, nem tudtam, hogy jók vagy rosszak-e ezek a szavak. Amikor fiatal voltam, használtam őket, később azonban, amikor kicsit idősebb és érettebb lettem, nem mondtam őket többé.” Ezek antikrisztusok? Nem azok. Amikor az emberek fiatalok és tudatlanok, amikor először találkoznak a társadalommal és a köznéppel, jó szavaknak, jellemes szavaknak tekintik ezeket a szavakat. Egyszerűen túl fiatalok és éretlenek. Amikor egy kicsit felnőnek és képesek megkülönböztetni a jót a gonosztól, képesek különbséget tenni a jó és a rossz emberek között, többé nem mondják ezeket a szavakat. Az ilyen emberekben még mindig van egy kevés lelkiismeret és racionalitás. Honnan származik ez a kevés lelkiismeret és racionalitás? Abbéli képességükből, hogy különbséget tudnak tenni a jó és a gonosz között, felismerni, hogy mi az igazmondás és a hazugság, mi helyes és mi helytelen, abból, hogy vannak választásaik és határaik a viselkedésük, a beszédük, a dolgok kezelése és a magatartásuk módját illetően. Abból ered, hogy nem Sátánok, nem gonosz emberek, nem fenevadak, abból, hogy normák és alapelvek szerint viselkednek és derék emberek.

Az antikrisztusok leleplezésével a „bölcs szavaik”, az életre vonatkozó mottóik és a gyakran elhangzó szólásaik mind feltárulnak. Amint ezek feltárulnak, a természetlényegük is felszínre kerül, lehetővé téve mások számára, hogy egyre világosabban lássák azt. Ha ezek a dolgok nem lepleződnek le, és az emberek hétköznapi szavaknak tekintik ezeket az alkalmanként vagy gyakran hallott szavakat és nem ismerik fel ezeket, akkor nem lesznek képesek besorolni őket. Ha nem tudod besorolni őket, akkor mi haszna annak, hogy érted az igazságot, illetve tudod, mi helyes és mi helytelen? Befolyásolhatják vajon ezek az álláspontodat? Befolyásolhatják a nézőpontodat? (Nem, nem befolyásolhatják.) Akkor képtelen vagy felismerni, hogy mi a romlottság normális kinyilatkoztatása, és mi az antikrisztusi lényeg megnyilvánulása. Amikor világosan fel tudod ismerni ezeket a lényegeket, pontosan besorolni és körvonalazni őket, és világosan felismered a pozitív és a negatív, a normális és az abnormális különféle megnyilvánulásait, megnyilatkozásait, beállítottságait és lényegeit, csak akkor leszel képes pontosabban felismerni az embereket és a dolgokat. Ellenkező esetben tévesen úgy fogod gondolni, hogy egy antikrisztus megnyilvánulása hétköznapi romlottság vagy normális megnyilatkozás, és időnként összetéveszted a romlottság egyes hétköznapi megnyilatkozásait az antikrisztusok lényegének megnyilvánulásaival. Hát nem keveredik ez össze? Mondjuk, hogy vezető vagy, és vannak antikrisztusok a felelősségi körödben. Ha engeded, hogy maradjanak, a romlottságot kinyilatkoztató átlagos testvéreket pedig kizárod, az nem hiba vajon? (De igen.) Ezért alapvető fontosságú ezeknek a részletes és konkrét megkülönböztetéseknek a megértése.

Amikor az antikrisztusok metszéssel szembesülnek, a megnyilvánulásaik sokkal messzebbre mennek annál, mint amit az imént megvitattunk. Nem csupán pár kellemetlen mondatot mondanak, illetve bosszúsak kissé. Több dolgot tesznek és több kellemetlen szót mondanak majd. Sőt, még gonoszabb dolgokat is fognak tenni, olyasmiket, amik komolyan zavarják Isten házának munkáját és zavarják a normális gyülekezeti életet. Most próbáljunk arról beszélni, hogy mi mást tehetnek még az antikrisztusok amellett, hogy elmondják azt a pár mondatot, amelyek világosan megláttatják és felismertetik az emberekkel, hogy ők antikrisztusok, hogy a tetteik és a magatartásuk az antikrisztusoké és a beállítottságuk az antikrisztusoké. Ily módon a testvérek még azelőtt antikrisztusokként ismerhetik fel és azonosíthatják ezeket az antikrisztusokat, mielőtt nagyobb zavarásokat okoznának. Ily módon egyrészt a testvérek elkerülhetik, hogy nagyobb kárt szenvedjenek az életbe való belépésüket illetően, másrészt pedig megelőzhető az az akadályozás és zavarás, amelyet ezek az antikrisztusok okoznak Isten háza munkájának. Hát nem jobb előbb, mint utóbb felfedezni, megoldani, megelőzni és orvosolni ezt a problémát? (De jobb.) Akkor rajta, beszélgessünk. (Amikor az antikrisztusokat megmetszik, nem fogadják el az igazságot, és az embereket támadó szavakat szólnak. Nem számít, ki ad tanácsot nekik, amennyiben az a státuszukat vagy a büszkeségüket érinti, az antikrisztusok megítélik az illetőt a gyülekezetben, sőt eltorzítják az igazságot, hogy védelmezzék a státuszukat és a büszkeségüket.) Van még valami? (Egyszer találkoztam egy gonosz emberrel, aki azzal fenyegetőzött, hogy megöl bárkit, aki bármi számára hátrányos dolgot tesz. Akkoriban nem értettük az igazságot és hiányzott belőlünk a tisztánlátás. Féltünk tőle. A kötelessége végzésekor önkényesen és gondatlanul cselekedett, amikor pedig problémákat láttunk a munkájában és jelenteni akartuk azokat, akadályozott minket és nem engedte, hogy jelentést tegyünk. Nem voltunk az igazság birtokában, úgyhogy akkoriban nem mertünk vitatkozni, sem haladéktalanul jelentést tenni róla, ami végül nagy veszteségeket okozott a gyülekezet munkájának. Ezt az idézte elő, hogy hiányzott belőlünk a tisztánlátás az antikrisztusokkal kapcsolatban. Csak később zárták ki őt, amikor sok további gaztettet elkövetett.) Ebben az ügyben nem tudtatok szilárdan megállni a bizonyságtételetekben és megóvni Isten házának érdekeit, és hagytátok, hogy Isten házának munkája veszteséget szenvedjen. Ezért felelősséggel tartoztok. Most úgy tűnik, hogy méltán zárták ki az illetőt, és nem bántak igazságtalanul vele. Ha a jövőben ismét ilyen emberrel találkoztok, képesek lesztek vajon felismerni? (Isten közlésén keresztül úgy érzem, egy kicsit tisztább számomra az igazságnak ezen, az antikrisztusok felismerését illető aspektusa.)

Miért akarja Isten háza kizárni az antikrisztusokat? Rendben lenne megtartani őket, és hagyni, hogy szolgálatot tegyenek? Rendben lenne, ha megkapnák a lehetőséget a bűnbánatra? (Nem, nem lenne.) Van bármi esélye annak, hogy tudnának az igazságra törekedni? (Az antikrisztusok nem tudnak az igazságra törekedni.) Most rájöttetek, hogy az antikrisztusok gonosz emberek, akik a Sátánhoz tartoznak és nem tudnak bűnbánatot tartani, és ezért zárják ki őket. Senkit sem zárnak ki könnyelműen. Isten háza újra meg újra türelmet gyakorol, ismételten lehetőségeket adva nekik a bűnbánatra és mozgásteret engedve nekik, hogy jó embereket ne vádoljanak ártatlanul, hogy senkit ne zárjanak ki vagy tegyenek tönkre könnyelműen. Nem könnyű számukra oly sok éven át hinni Istenben; Isten háza mindenkivel szemben toleráns, amíg egészen át nem lát rajta, amíg teljesen fel nem tárja. De tudnak-e bűnbánatot tartani az antikrisztusok? Nem tudnak bűnbánatot tartani. Az a szerep, amelyet Isten házában játszanak az, hogy a Sátán inasai, akik bomlasztják, akadályozzák és megzavarják Isten házának munkáját. Még ha vannak is adottságaik és tehetségük, akkor sem tudnának szorgalmasan dolgozni azért, hogy jól végezzék a kötelességüket, sem a helyes útra lépni. Még ha vannak is hasznos aspektusaik az antikrisztusoknak, egyáltalán nem fognak pozitív hozzájárulást tenni Isten munkájához Isten házában. Nem csinálnak mást, mint akadályozzák, megzavarják és aláássák Isten munkáját, és nem tesznek jó dolgokat. Megtartottad őket, hogy megfigyeld őket, és lehetőséget adtál nekik a bűnbánatra, ők azonban képtelenek voltak a megbánásra. Végül az alkalmazott megoldás a kizárásuk volt. A kizárásuk előtt már átláttad azt a tényt, hogy az efféle ember egy antikrisztus, aki inkább meghal, mintsem bűnbánatot tartson, hogy ellenséges Istennel és az igazsággal szemben. Következésképp kizárták őket. Kizárták volna vajon őket, ha jó emberek lettek volna? Kizárták volna vajon őket, ha el tudnák fogadni az igazságot és bűnbánatot tartani? Legfeljebb elbocsátották volna őket a kötelességükből, és lelki áhítattal és elmélkedéssel való foglalkozásra küldték volna őket, nem zárták volna ki őket. Amikor Isten háza úgy dönt, hogy kizár valakit, az azt jelenti, hogy az illető istencsapása lenne Isten házában, ha megengednék neki, hogy maradjon. Nem tenne jó dolgokat, csak bomlasztásokat és zavarásokat okozna, és mindenféle rossz dolgot tenne. Bármelyik gyülekezetben lenne is, azt addig zavarná, amíg az szétszóródna, mint a homok, a munka stagnálna, a legtöbb ember igen csüggedtnek érezné magát és elveszítené a hitét Istenben, egyesek még akár a hitükkel is le akarnának állni és nem tudnák tovább végezni a kötelességüket. Mi az oka ennek? Az antikrisztusok zavarásai okozzák. Az antikrisztust kezelni kell, ki kell takarítani és ki kell zárni annak érdekében, hogy ennek a gyülekezetnek egyáltalán legyen reménye, hogy a gyülekezeti élet normálissá váljon, valamint, hogy Isten választott népe az istenhit helyes útjára lépjen. Egyesek ezt mondják: „Isten a szeretet, tehát az antikrisztusoknak is meg kellene adnunk a lehetőséget a bűnbánatra.” Ezek a szavak nagyon szépen hangoznak, de vajon valóban így állnak a dolgok? Tegyetek egy alapos megfigyelést: Mely kizárt antikrisztusok és gonosz emberek ismerték meg önmagukat és lettek képesek az igazságra törekedni és szeretni azt a későbbiekben? Melyikőjük tartott bűnbánatot? Egyikük sem tartott bűnbánatot, és mind makacsul megtagadták, hogy megvallják a bűneiket, és akárhány évvel később találkozol is újra velük, még mindig ilyenek, még mindig ragaszkodnak azokhoz a dolgokhoz, amelyek akkoriban történtek és nem engedik el, magukat igazolni és magyarázkodni próbálva. Egyáltalán nem változott a beállítottságuk. Ha visszafogadod őket és megengeded nekik, hogy folytassák a gyülekezeti életet, és engeded, hogy kötelességet végezzenek, továbbra is akadályozni és zavarni fogják a gyülekezet munkáját. Akárcsak Pál, elkövetik ugyanazokat a régi hibákat, felmagasztalva magukat és magukról tanúságot téve. Egyáltalán nem képesek az igazságra való törekvés útját járni, és a régi útjukon, az antikrisztusok útján, Pál útján fognak járni. Ez az alapja az antikrisztusok kizárásának.

Rosszindulatú természetük miatt az antikrisztusok senkinek sem engednek, aki az igazságra törekszik. Minden olyan vezetőt és dolgozót lenéznek, aki valódi munkát tud végezni, sőt, az összes vezetőt és dolgozót hamisnak bélyegzik, mintha csak nekik maguknak lenne igazuk és mindenki más tévedne. Bárhogyan is közlik velük az igazságot, egyáltalán nem fogják elfogadni a metszést, és továbbra is fenntartják a saját nézeteiket. Ha bárkinek, aki megmetszi őket, nem sikerül teljesen meggyőznie őket, nem fogják elfogadni azt. Azt hiszik, a metszés haszontalan és semmi köze az igazsághoz. Ez a nézetük. Mindig fenntartják a saját nézeteiket, ezért igen nehéz számukra elfogadni az igazságot, ugyanakkor pedig megítélik és elítélik azokat, akik megmetszik őket. Milyen beállítottságot tárnak fel az antikrisztusok azzal, ahogyan a megmetszésüket kezelik? Látjátok, milyen az antikrisztusok természetlényege? Az antikrisztusok természetének egyik fő vonása az ádázság. Mit jelent az „ádázság”? Azt jelenti, hogy különösen aljas módon viszonyulnak az igazsághoz – nemcsak hogy nem képesek alávetni magukat az igazságnak, és nemcsak hogy nem hajlandók elfogadni azt, hanem el is ítélik azokat, akik megmetszik őket. Ez az antikrisztusok ádáz beállítottsága. Az antikrisztusok úgy gondolják, hogy aki elfogadja, hogy megmetsszék, az ki van szolgáltatva a zaklatásnak, és hogy azok az emberek, akik folyton megmetszenek másokat, azok örökké piszkálni és zaklatni akarják az embereket. Tehát az antikrisztus ellenáll annak, aki megmetszi őt, és megnehezíti az illető életét. És arról, aki szóvá teszi az antikrisztusok hiányosságait vagy romlottságát, aki beszélget velük az igazságról és Isten szándékairól, vagy megismerteti velük önmagukat, azt gondolják, hogy az illető megnehezíti az életüket, és taszítónak találja őket. Szívből gyűlölik az ilyen embert, bosszút állnak rajta, és megnehezítik a dolgát. Ez egy másik megnyilvánulása annak, ahogyan az antikrisztusok a metszést kezelik, amiről beszélni fogunk. Gyűlölik azt, aki megmetszi és leleplezi őket. Ez egy nagyon nyilvánvaló megnyilvánulás az antikrisztusokban. Miféle embereknek van ilyen ádáz beállítottsága? A gonosz embereknek. Tény, hogy az antikrisztusok gonosz emberek. Ezért csak a gonosz emberek és az antikrisztusok rendelkeznek ilyen ádáz beállítottsággal. Amikor egy ádáz ember bármilyen jószándékú intéssel, váddal, tanítással vagy segítséggel szembesül, akkor nem hálával és az alázatos elfogadás hozzáállásával viszonyul ahhoz, hanem feldühödik szégyenében, szélsőséges ellenségességet, gyűlöletet érez, és egyenlíteni akar. Vannak olyanok, akik ezt mondva metszenek és lepleznek le egy antikrisztust: „Mostanában szabadon garázdálkodtál, nem viselkedtél elvszerűen, és folyamatosan kérkedtél a kötelességed végzése közben. A státusz kedvéért dolgoztál, és teljes káoszt csináltál a kötelességedből. Helyesen cselekedtél Isten előtt? Miért nem kerested az igazságot, amikor a kötelességed tetted? Miért nem viselkedtél elvszerűen? Miért nem fogadtad el, amikor a testvérek az igazságról beszélgetnek veled? Miért vetted semmibe őket? Miért azt csináltad állandóan, ami neked tetszik?” Ez a több miért, ezek a szavak, amelyek leleplezik a romlottságuk kinyilatkoztatását – a bőrük alá hatol: „Miért? Nincs »miért« – azt teszek, amit csak akarok! Mi jogosít fel arra, hogy megmetssz engem? Ki vagy te, hogy ezt tedd? Akaratos vagyok; mit tehetsz ellene? Most, hogy ebbe a korba értem, senki sem mer így beszélni velem. Így csak én beszélhetek másokkal; senki más nem beszélhet így velem. Ki merészel kioktatni engem? Az, aki engem kioktathat, még nem született meg! Tényleg azt hiszed, hogy kioktathatsz engem?” A szívük mélyén gyűlölet támad, és alkalmat keresnek a bosszúra. Az elméjükben számítgatnak: „Vajon van hatalma ennek az engem megmetsző embernek a gyülekezetben? Ha visszavágok neki, vajon lesz valaki, aki kiáll mellette? Ha szenvedést okozok neki, vajon a gyülekezet foglalkozni fog velem? Van egy megoldásom. Nem fogok személyesen visszavágni neki; majd teljes titokban teszek valamit. A családjával teszek valamit, hogy szenvedést és szégyent okozzak neki, ily módon megszabadulok ettől a nehezteléstől. Bosszút kell állnom. Most már nem hagyhatom annyiban a dolgot. Nem azért kezdtem hinni istenben, hogy packázzanak velem, és nem azért jöttem ide, hogy hagyjam, hogy az emberek úgy megfélemlítsenek, ahogy csak akarnak; azért jöttem, hogy áldásokat nyerjek és belépjek a menny királyságába! Az embernek úgy kell a büszkesége, mint fának a kéreg. Az embereknek legyen gerincük küzdeni a méltóságukért. Hogy merészelsz leleplezni engem! Ez megfélemlítés! Most, hogy nem kezelsz engem fontos személyiségként, pokollá teszem az életed, és el fogom érni, hogy viseld a következményeket. Küzdjünk meg, és lássuk, ki az ádázabb!” Csupán pár egyszerű leleplező szó felbőszíti az antikrisztusokat, és ilyen nagy gyűlöletet vált ki belőlük, ami miatt ilyen messzire mennek a bosszúért. Az ádáz beállítottságuk teljességgel feltárul. Persze amikor gyűlölet miatt vágnak vissza valakinek, az nem azért van, mert gyűlölet vagy régi harag van bennük az illető iránt, hanem azért, mert az illető leleplezte a hibáikat. Ez azt mutatja, hogy egy antikrisztus leleplezésének puszta tette – függetlenül attól, hogy ki teszi meg, és függetlenül az antikrisztussal való viszonyától – kiválthatja a gyűlöletüket és bosszút szíthat bennük. Attól függetlenül, hogy ki az, hogy érti-e az igazságot, illetve, hogy vezető vagy dolgozó, illetve Isten választott népének átlagos tagja-e, amennyiben bárki leleplezi és megmetszi az antikrisztust, az ellenségként fogja kezelni az illetőt. Sőt, nyíltan kimondja: „Keményen fogok bánni azzal, aki megmetsz, bárki is az. Soha nem fogom békén hagyni azt, aki megmetsz, leleplezi a csontvázakat a szekrényemben, kizárat engem isten házával, illetve megfoszt az áldásokból való részemtől. Így működöm a szekuláris világban: senki sem mer gondot okozni nekem. Az, aki zavarni mer engem, még nem született meg!” Efféle könyörtelen szavakat mondanak az antikrisztusok, amikor metszéssel szembesülnek. Amikor ezeket a könyörtelen szavakat szólják, az nem azért van, hogy másokat fenyegessenek, és nem is azért vezetik le a feszültséget, hogy megóvják magukat. Valóban képesek gaztettekre, és minden rendelkezésükre álló eszköz felhasználásáig lealacsonyodnak. Ez az antikrisztusok ádáz beállítottsága. Amikor egyes vezetők és dolgozók ilyen antikrisztusokkal találkoznak, nincs bátorságuk leleplezni őket vagy fellépni ellenük, az antikrisztusok pedig a végén még rosszabbak lesznek. A gonoszságuk még arcátlanabbá válik, folyamatosan megpróbálják félrevezetni és zavarni az embereket, és végül a többségüket félrevezetik és irányítják. Ez az, ami katasztrófához vezet. Amikor egyes antikrisztusok rájönnek, hogy a testvérek leleplezték vagy jelentették a feljebbvalóknak a gaztetteiket, bosszút állnak és átadják őket a nagy vörös sárkánynak – átadják őket a Sátán rendszerének. Ez ádáz beállítottság, nem igaz? És tekintve, hogy az antikrisztusok ilyen ádázak, vajon igazán hisznek Istenben? Egyáltalán nem. A Sátán kegyencei, és azért jöttek, hogy megzavarják a gyülekezetet; démonok, akik behízelegték magukat Isten házába, és nem tesznek mást, mint hogy akadályozzák és aláássák Isten munkáját és szembeszállnak Istennel. Az antikrisztusok tehát Isten és az Ő választottjainak ellenségei. Testvérekként bánni az antikrisztus démonokkal súlyos hiba lenne; vaknak kellene lenned, hogy ilyesmit tegyél. Ha egy antikrisztust úgy öntöznek, táplálnak és támogatnak mintha testvér lenne, illetve ha előléptetik és fontos szerepet kap, mintha olyasvalaki lenne, aki az igazságra törekszik, a vezető nagy gonoszságot követ el. Szerepet játszik az antikrisztus gonoszságában, és ki kell iktatni őt. Az ilyen hamis vezetők az antikrisztusok cinkosai, és joggal mondhatjuk, hogy maguk is antikrisztusok, akiket ki kell takarítani és ki kell zárni.

Amikor az antikrisztusokat megmetszik, a hozzáállásuk nem az elfogadás és az engedelmesség. Helyette ellenállók és idegenkednek tőle, ami gyűlöletet szül. A szívük mélyén gyűlölnek mindenkit, aki megmetszi őket, mindenkit, aki feltárja a csontvázakat a szekrényükben és leleplezi a tényleges körülményeiket. Milyen mértékben gyűlölnek téged? Gyűlölettel csikorgatják a fogaikat, azt kívánják, hogy tűnj a szemük elől, és úgy érzik, hogy ti ketten nem tudtok együtt létezni. Ha az antikrisztusok ilyenek az emberekkel, akkor vajon el tudják fogadni Isten szavait, amelyek leleplezik és elítélik őket? Nem, nem tudják. Aki leleplezi őket, azt gyűlölni fogják csak azért, mert leleplezte őket és kedvezőtlen számukra, és visszavágnak. Azt kívánják, hogy bárcsak eltüntethetnék a szemük elől az illetőt, aki megmetszette őket. Nem bírják látni, hogy az illetőnek jól mennek a dolgai. Boldogok lennének, ha ez az ember meghalna vagy csapás érné; amíg az illető él és még mindig teszi a kötelességét Isten házában, valamint minden a szokásos módon megy tovább, addig szenvedést, nyugtalanságot és bosszúságot éreznek a szívükben. Amikor nincs módjuk visszavágni valakinek, titokban átkozzák őt, sőt, azért imádkoznak Istenhez, hogy hozzon büntetést és megtorlást az illetőre, az ő sérelmeiket pedig orvosolja. Ha az antikrisztusokban kialakult ez a gyűlölet, az egy cselekvéssorhoz vezet. Ezek között a tettek között szerepel a visszavágás és az átok, és persze néhány egyéb tett, például mások befeketítése, rágalmazása és elítélése, ami a gyűlöletből fakad. Ha valaki megmetszi őket, a háta mögött áskálódni fognak az illető ellen. Amikor az illető azt mondja valamire, hogy helyes, ők azt fogják mondani, hogy téves. Az illető által tett összes pozitív dolgot el fogják torzítani és negatívvá fogják tenni, ezeket a hazugságokat terjesztve és zavarásokat okozva az illető háta mögött. Felbujtanak és csőbe húznak másokat – akik tudatlanok és nem látják át a dolgokat, illetve maguk nem tudnak különbséget tenni –, hogy az ő oldalukra álljanak és támogassák őket. Az őket megmetsző ember nyilvánvalóan semmi rosszat nem tett, ők azonban akkor is rá akarnak kenni valamilyen gaztettet az illetőre, hogy tévesen mindenki azt higgye, hogy efféle dolgokat tesz, majd elérjék, hogy mindenki összeálljon és elutasítsa az illetőt. Az antikrisztusok így zavarják a gyülekezeti életet és zavarják az embereket a kötelességük végzésében. Mi a céljuk? Az, hogy megnehezítsék az őket megmetsző ember dolgát, és elérjék, hogy mindenki elhagyja őt. Olyan antikrisztusok is vannak, akik ezt mondják: „Megmetszettél és megnehezítetted a dolgomat, úgyhogy én sem fogom megkönnyíteni a te dolgodat. Adok neked egy kis ízelítőt abból, hogy milyen az, amikor megmetszenek és elhagynak. Ahogyan te bánsz velem, én is úgy fogok bánni veled. Ha nem könnyíted meg a dolgomat, ne gondold, hogy majd neked könnyű dolgod lesz!” Amikor az antikrisztusok gonoszságot tesznek, egyes vezetők és dolgozók beszélgetésre hívják őket, elmondják nekik, hogy bűnbánatot kell tartaniuk és Isten szavait olvassák nekik, hogy segítsék és támogassák őket. Ők nemcsak hogy nem fogadják el, hanem elkezdenek pletykálni, miszerint a vezető semmilyen valódi munkát nem végez és sosem használja Isten igéjét a problémák megoldásához. A vezető valójában épp ilyen munkát végzett, ők azonban kifordítják és eltorzítják a tényeket, valamint rágalmazzák az őket segítő személyt. Hát nem ádáz ez? Ezek a gonosz emberek és antikrisztusok tágra nyílt szemmel állítják, hogy a pozitív dolgok negatívak, hogy a gaztetteik, hibáik, ádáz cselekedeteik és rosszindulatú viselkedésük pozitív dolgok, amelyek megfelelnek az igazságnak. Bármilyen nagy hibát is vétenek a kötelességük végzése közben, bármennyi kárt okoznak is a gyülekezet munkájának, egyáltalán nem ismerik el azt és nem veszik komolyan. Amikor beszélnek róla, elbagatellizálják és elkenik. Az őket megmetsző ember emiatt bűnössé válik a szemükben és inkább kritika célpontjává lesz. Hát nem azt jelenti ez, hogy fehérnek hívják a feketét? Egyes antikrisztusok még hamis viszonvádakat is megfogalmaznak, amikor egy vezető vagy egy dolgozó megmetszi őket, ezt mondván: „Bármilyen hibát is követünk el mi testvérek, azt mind tudatlanság és az okozza, hogy a vezetők és a dolgozók nem végeznek jó munkát. Ha a vezetők és a dolgozók tudnák, hogyan végezzék a munkájukat, időszerű emlékeztetőkkel látnának el és jól kezelnék a dolgokat, akkor vajon nem csökkennének-e isten házának veszteségei? Ezért aztán nem számít, milyen hibákat vétünk, teljességgel a vezetők és a dolgozók a hibásak és nekik kell vállalniuk a legnagyobb felelősséget.” Hát nem hamis ellenérvek megfogalmazása ez? Ezek a hamis ellenérvek fehérnek nevezik a feketét, és ez egyfajta megtorlás.

Az antikrisztusok beállítottsága rendkívül ádáz. Ha megpróbálod megmetszeni vagy leleplezni őket, gyűlölni fognak és belédvájják a fogukat, mintha mérgeskígyók lennének. Nem tudod majd eltolni, sem lerázni őket, bármilyen keményen próbálkozol is. Féltek vajon, amikor ilyen antikrisztusokkal találkoztok? Egyesek megijednek és így szólnak: „Én nem merem megmetszeni őket. Olyan ádázak, mint a mérgeskígyó, és ha körém tekerednek, végem van.” Miféle emberek ezek? Túl kicsi az érettségük, semmire sem jók, nem Krisztus jó katonái és nem tudnak tanúságot tenni Isten mellett. Nos, mit kell tennetek, amikor ilyen antikrisztusokkal találkoztok? Ha megfenyegetnek vagy megpróbálják elvenni az életedet, félnél? Ilyen helyzetben gyorsan össze kell fognod a testvéreiddel, és kiállni, vizsgálódni, bizonyítékot gyűjteni és leleplezni az antikrisztust, amíg ki nem takarítják a gyülekezetből. Ez a probléma alapos megoldása. Ha felfedezel egy antikrisztust és egyértelműen megállapítod, hogy gonosz ember vonásait viseli, valamint képes büntetni másokat és visszavágni nekik, ne várd meg, hogy gaztettet kövessen el, és gyűjts bizonyítékot, mielőtt foglalkozol vele. Ez passzív és már addig is eredményez pár veszteséget. Amikor az antikrisztusok megmutatják, hogy gonosz ember vonásait viselik, valamint felfedik az alattomos és rosszindulatú beállítottságukat és cselekedni készülnek, akkor legjobb kezelni őket, foglalkozni velük, kitakarítani és kizárni őket. Ez a legértelmesebb megközelítés. Egyesek félnek az antikrisztusok megtorlásától és nem merik leleplezni őket. Hát nem ostobaság ez? Képtelen vagy védelmezni Isten házának érdekeit, ami eredendően megmutatja, hogy hűtlen vagy Istenhez. Félsz, hogy egy antikrisztus esetleg megtalálja a módját, hogy bosszút álljon rajtad – mi a probléma? Lehetséges, hogy nem bízol Isten igazságosságában? Nem tudod, hogy Isten házában az igazságosság uralkodik? Még ha egy antikrisztusnak sikerül is megragadnia benned a romlottság néhány elemét és felhajtást csinál emiatt, nem szabad félned. Isten házában az igazságalapelvek szerint kezelik a problémákat. A vétkek elkövetése nem azt jelenti, hogy valaki gonosz ember. A romlottság egy pillanatnyi kinyilatkoztatása vagy alkalmi vétek miatt Isten háza soha nem foglalkozik senkivel. Isten háza azokkal az antikrisztusokkal és gonosz emberekkel foglalkozik, akik következetesen zavarásokat okoznak és gonoszságot tesznek, illetve akik az igazságnak egy darabkáját sem fogadják el. Isten háza soha nem bánik méltatlanul egy jó emberrel. Mindenkivel igazságosan bánik. Még ha hamis vezetők vagy antikrisztusok tévesen vádolnak is egy jó embert, Isten háza megvédi őt. A gyülekezet soha nem takarít ki egy olyan jó embert, illetve nem foglalkozik vele, aki le tudja leplezni az antikrisztusokat és van igazságérzete. Az emberek mindig félnek, hogy az antikrisztusok megtalálják a módját, hogy visszavágjanak nekik. De vajon attól nem félsz, hogy megsérted Istent és magadra vonod a visszautasítását? Ha attól félsz, hogy egy antikrisztus megtalálja a módját, hogy visszavágjon neked, akkor miért nem szerzed meg az antikrisztus gaztetteinek bizonyítékát, hogy jelentsd és leleplezd őt? Ezt téve ki fogod érdemelni Isten választott népének elismerését és támogatását, ami pedig a legfontosabb, Isten emlékezni fog a jótetteidre és az igazságtételedre. Miért is nem teszed ezt? Isten választott népének mindig szem előtt kell tartania Isten megbízatását. A gonosz emberek és az antikrisztusok eltakarítása a legfontosabb harc a Sátán elleni csatában. Ha ezt a harcot sikerül megnyerni, az egy győztes bizonyságtétele lesz. A Sátánok és ördögök elleni harc tapasztalati tanúságtétel, amellyel Isten választott népének rendelkeznie kell. Olyan igazságvalóság, amely a győztesek birtokában kell legyen. Isten olyan sok igazsággal ajándékozta meg az embereket, oly hosszú ideje vezet téged és oly sok mindennel ellátott azért, hogy tanúságot tegyél és védelmezd a gyülekezet munkáját. Kiderül, hogy amikor gonosz emberek és antikrisztusok gaztetteket követnek el és megzavarják a gyülekezet munkáját, te elbátortalanodsz és visszavonulsz, karod feltartva menekülsz – semmirekellő vagy. Nem tudod legyőzni a Sátánokat, nem tettél tanúságot, Isten pedig megvet téged. Ebben a kritikus pillanatban ki kell állnod és háborút kell viselned a Sátánok ellen, le kell leplezned az antikrisztusok gaztetteit, el kell ítélned és meg kell átkoznod őket, nem adva nekik teret az elrejtőzésre, és eltakarítva őket a gyülekezetből. Csak ez tekinthető a Sátánok feletti győzelem elnyerésének és a sorsuk bevégzésének. Isten választott népének egyike vagy, Isten követője. Nem félhetsz a kihívásoktól; az igazságalapelvek szerint kell cselekedned. Ezt jelenti győztesnek lenni. Ha félsz a kihívásoktól és kompromisszumokat kötsz, mert félsz a gonosz emberek vagy az antikrisztusok megtorlásától, akkor nem vagy Isten követője, és nem vagy Isten választott népének tagja. Semmirekellő vagy, még a szolgálattevőknél is alsóbbrendű. Egyes gyáva nyulak talán ezt mondják: „Az antikrisztusok olyan félelmetesek; bármire képesek. Mi van, ha bosszút állnak rajtam?” Ez zavaros beszéd. Ha félsz az antikrisztusok megtorlásától, hol az Istenbe vetett hited? Hát nem oltalmazott Isten oly sok éven át az életed során? Vajon nem Isten kezében vannak az antikrisztusok is? Ha Isten nem engedi, mit tehetnek veled? Sőt, bármennyire gonoszok is az antikrisztusok, valójában vajon mire képesek? Hát nem igen könnyű Isten választott népe számára összefogni, valamint leleplezni és kezelni őket? Minek tehát félni az antikrisztusoktól? Az ilyen emberek semmirekellők és nem méltók arra, hogy Istent kövessék. Menj haza, neveld a gyerekeidet és éld az életed. Annak dacára, hogy az antikrisztusok megzavarják a gyülekezet munkáját és ártanak Isten választott népének, hogyan kellene Isten választott népének reagálnia a gaztetteikre? Hogyan kellene az Istent követőknek szilárdan megállniuk a tanúságtételükben? Hogyan kellene harcolniuk a Sátán erői és az antikrisztusok ellen? Az, hogy aláveted-e magad és hűséges vagy-e Istenhez, vagy a partvonalon ülsz és elárulod Istent, teljességgel feltárul akkor, amikor az antikrisztusok zavarnak, gonoszságot művelnek és szembeszegülnek Istennel. Ha nem olyasvalaki vagy, aki aláveti magát Istennek és hűséges Hozzá, akkor olyan ember vagy, aki elárulja Őt. Más lehetőség nincs. Egyes zavarodott egyének, valamint a tisztánlátást nélkülözők egy közbülső álláspont mellett döntenek és szélkakasok lesznek. Isten szemében ezekből az emberekből hiányzik az Isten iránti hűség és az Ő árulói. Egyes zavarodott egyének a gyávaságuk miatt tartanak az antikrisztusok büntetésétől, a szívükben pedig szakadatlanul azt kérdezgetik: „Mit fogok most tenni?” Nem ezt a kérdést kellene feltenned. Mit kellene tenned? (Végezni a kötelességeidet, teljességgel leleplezni az antikrisztusok gaztetteit, lehetővé tenni a testvéreink számára, hogy megtanulják a tisztánlátás gyakorlásának módját és elutasítani az antikrisztusokat. Nem szabadna a saját biztonságunkkal foglalkoznunk. A legfontosabb dolog, amit mérlegelnünk kell, az, hogy miként végezzük a kötelességünket, amikor gonosz emberek megzavarják a gyülekezet munkáját.) Mi van akkor, ha az hatással van a családodra? (Habozás nélkül végeznünk kell a kötelességünket. Nem szabad elvetnünk a kötelességünket vagy elmulasztanunk azt, hogy szilárdan megálljunk a bizonyságtételünkben a családunk biztonságát illető szerető aggodalom miatt.) Így van. Először is, szilárdan meg kell állnod a tanúságtételedben, és a végsőkig küzdened kell az antikrisztusok és a gonosz emberek ellen, úgy, hogy ne legyen maradásuk Isten házában. Ha munkát akarnak végezni, engedd meg nekik a szabályok szerint, és tegyék, amire képesek. Ha nem hajlandók munkát végezni, akkor mindenkinek össze kell fognia és ki kell közösíteni őket, hogy ne akadályozhassák, ne zavarhassák, illetve ne tehessék tönkre a gyülekezet munkáját Isten házában. Ez az első dolog, amit tenned kell, valamint a tanúságtétel, amelyben szilárdan meg kell állnod. Továbbá meg kell értened, hogy a családod és az életed mind Isten kezében van, és a Sátán nem merészel elhamarkodottan cselekedni. Isten azt mondta: „Isten engedélye nélkül a Sátánnak nehéz akár csak egy csepp vizet vagy egy homokszemet is megérintenie a földön; Isten engedélye nélkül a Sátán szabadsága még arra sem terjed ki, hogy a földön a hangyákat mozgassa, nemhogy az Isten által teremtett emberiséget.” Milyen mértékben vagy képes hinni ezekben a szavakban? Az antikrisztusok és gonosz emberek elleni harc felfedi a hited méretét. Ha valódi hited van Istenben, akkor igaz hited van. Ha csak egy kis hited van Istenben, és ez a hit homályos és üres, akkor nincs igazi hited. Ha nem hiszed, hogy Isten mindezek felett szuverén lehet, és hogy a Sátán Isten uralma alatt van, és továbbra is félsz az antikrisztusoktól és a gonosz emberektől, ha képes vagy eltűrni, ha gonoszságot tesznek a gyülekezetben, azt, hogy megzavarják és lerombolják a gyülekezet munkáját, és képes vagy kompromisszumot kötni a Sátánnal vagy az irgalmáért könyörögni azért, hogy megóvd magad, ha nem mersz felkelni és harcolni ellenük, és dezertőrré, embereknek megfelelni vágyóvá és bámészkodóvá váltál, akkor hiányzik belőled az őszinte hit Isten iránt. Az Istenbe vetett hited kérdőjellé válik, ami a hitedet rettenetesen szánalmassá teszi! Amikor azt látod, hogy az antikrisztusok és gonosz emberek zavarásokat és bomlasztásokat okoznak Isten házában, ám közömbös maradsz; amikor elárulod Isten házának és az Ő választott népének érdekeit a saját életed, a családod és az összes saját érdeked védelme érdekében, akkor árulóvá, Júdássá válsz. Ez nyilvánvaló és világos. Gyakran beszélünk antikrisztusokról és gonosz emberekről és boncolgatjuk őket, megbeszéljük, hogyan kell tisztán látni és felismerni őket – mindezt azzal a céllal, hogy világosan beszélgessünk az igazságról és hogy tisztánlátást adjunk az embereknek a gonosz embereket és az antikrisztusokat illetően, hogy leleplezhessék őket. Ily módon az antikrisztusok majd nem vezetik többé félre és nem zavarják meg Isten választott népét, az pedig kiszabadulhat a Sátán befolyása alól és kötelékeiből. Egyeseknek azonban továbbra is vannak világi ügyekre vonatkozó filozófiáik a szívükben. Nem próbálják meg felismerni a gonosz embereket és az antikrisztusokat; inkább talpnyalók szerepét játsszák. Nem küzdenek az antikrisztusok ellen, nem állítanak fel világos határokat velük szemben, és egy híg, köztes utas megközelítést választanak a saját érdekeik védelme érdekében. Engedik, hogy ezek az ördögök – ezek a gonosz emberek és antikrisztusok – Isten házában maradjanak, veszedelmet hívogatva ördögök táplálásával. Engedik, hogy ezek az ördögök féktelenül zavarják a gyülekezet munkáját, valamint a testvéreket a kötelességük végzésében. Milyen szerepet játszanak ezek az emberek? Az antikrisztusok pajzsává és bűntársaivá válnak. Bár talán nem teszed ugyanazokat a dolgokat, mint az antikrisztusok, illetve nem követed el ugyanazokat a gaztetteket, részed van a gaztetteikben – el vagy ítélve. Tűröd és óvod az antikrisztusokat, lehetővé téve számukra, hogy pusztítást végezzenek körülötted, anélkül, hogy bármi módon fellépnél vagy bármit tennél. Hát nincs részed az antikrisztusok gonoszságában? Ezért van az, hogy egyes hamis vezetők és talpnyalók antikrisztusok cinkosaivá lesznek. Bárki, aki szemtanúja annak, hogy az antikrisztusok megzavarják a gyülekezet munkáját, ám nem leplezi le őket, illetve nem állít fel világos határokat velük szemben, az inasuk és a cinkosuk lesz. Nincs benne alávetettség és hűség Isten iránt. Az Isten és a Sátán közötti küzdelem kritikus pillanataiban a Sátán oldalán áll, az antikrisztusokat védelmezve és elárulva Istent. Az ilyen emberek utálatosak Isten számára.

Amikor az antikrisztusok metszéssel találkoznak, gyakran tanúsítanak nagy ellenállást, majd minden tőlük telhetőt elkezdenek megpróbálni, hogy maguk mellett érveljenek, és álokoskodással és ékesszólással vezetik félre az embereket. Ez elég gyakori. Az antikrisztusok abbéli megnyilvánulása, hogy nem hajlandóak elfogadni az igazságot, teljességgel leleplezi azt a sátáni természetüket, hogy gyűlölik az igazságot és idegenkednek tőle. Tisztára a Sátán fajtájához tartoznak. Bármit is tesznek az antikrisztusok, a beállítottságuk és a lényegük feltárul. Különösen Isten házában, minden, amit tesznek, szembenáll az igazsággal, Isten elítéli azt, valamint gaztett, amely ellenáll Istennek; mindezek az általuk tett dolgok pedig teljességgel megerősítik, hogy az antikrisztusok Sátánok és démonok. Ezért aztán nyilván nem boldogok és természetesen vonakodnak, amikor a metszés elfogadására kerül sor, az ellenállás és a szembehelyezkedés mellett azonban gyűlölik is a metszést, gyűlölik azokat, akik megmetszik őket, és gyűlölik azokat, akik leleplezik a természetlényegüket, és azokat, akik leleplezik a gaztetteiket. Az antikrisztusok úgy gondolják, hogy aki leleplezi őket, az csak megnehezíti az életüket, ezért versenyre kelnek és harcolnak mindenkivel, aki leleplezi őket. Az antikrisztusok effajta természetükből adódóan soha nem lesznek kedvesek senkivel, aki megmetszi őket, nem fogják eltűrni és elviselni azt, aki ezt teszi, és még kevésbé fognak hálát érezni vagy dicsérni azt, aki így tesz. Ellenkezőleg, ha valaki megmetszi őket, és ezzel elveszítik méltóságukat és megszégyenülnek, akkor gyűlöletet táplálnak majd a szívükben az illető iránt, és lehetőséget akarnak majd találni arra, hogy bosszút álljanak rajta. Micsoda gyűlölet van bennük mások iránt! Ezt gondolják, és nyíltan ki is mondják mások előtt: „Ma megmetszettél engem, nos, mostantól kőbe van vésve a viszályunk. Menj az utadon, én megyek az enyémen, de esküszöm, hogy bosszút állok! Ha beismered nekem, hogy hibáztál, ha fejet hajtasz előttem, vagy letérdelsz és könyörögsz, akkor megbocsátok neked, máskülönben soha nem hagyom ezt ennyiben!” Bármit is mondanak vagy tesznek az antikrisztusok, soha nem látják meg senki jóindulatú metszésében vagy őszinte segítségében Isten szeretetének és üdvösségének az érkezését. Ehelyett a megaláztatás jelének tekintik és a legnagyobb megszégyenülésük pillanatának. Ez azt mutatja, hogy az antikrisztusok egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és hogy beállítottságukat az igazságtól való idegenkedés és annak gyűlölete jellemzi. Találkoztatok valaha olyan gonosz emberekkel vagy antikrisztusokkal, akik bosszút álltak másokon, mert megmetszették őket? (Igen.) Hogyan álltak bosszút? Szörnyű volt a megtorlásuk módja? (Igen, szörnyű volt. Egyszer találkoztam egy antikrisztussal, aki elkövetett néhány gaztettet a gyülekezetben, majd miután a gyülekezetvezető leleplezte a viselkedését, pletykákat kezdett terjeszteni a gyülekezetben, mondván, hogy az illető vezető nem végez valódi munkát, és hogy szavakat és doktrínákat beszél, elérendő, hogy az emberek elé jöjjenek. Később, amikor elmentünk, hogy leleplezzük ezt az antikrisztust, először képes volt álcázni magát, amikor azonban folytattuk a leleplezését, megfenyegetett minket, mondván: „A házam mögött van egy rendőrség, gyakran átjönnek hozzám.” Arra célzott, hogy ha ismét lelepleznénk őt, bejelentene minket a rendőrségen. Feltárult az ádázsága.) (Egyszer találkoztam egy antikrisztussal. Egy nővér írt egy levelet, amelyben jelentette őt, amikor pedig meglátta ezt a levelet, úgy esett, hogy veszélyes helyzet alakult ki ott, ahol ez a nővér élt, ezért a gyülekezet összes fontos dolgozótársát összehívta és ezt kérdezte: „Miért alakult ki hirtelen veszélyes helyzet ott, ahol ez a nővér él, miután levelet írt, amelyben engem jelentett? Isten biztosan nem végez hiábavaló munkát; talán fel fog fedni valakit!” Aztán mondott pár felbujtó dolgot, ami mindenkit arra késztetett, hogy ujjal mutogasson a nővérre, úgy vélve, hogy gond van vele. A nővért végül elbocsátották és elküldték, a levelét pedig félretették és nem foglalkoztak vele. Később összevetettük azt, amit ez az antikrisztus az elejétől a végéig beszélt, és rájöttünk, hogy mindegyikőnknek mást mondott. Láttuk, hogy szörnyen aljas és csalárd volt. Végül beszélgetésen keresztül felismertük őt, és igazságosan kezeltük az ügyet.) Íme, megerősítést nyert, hogy minden antikrisztus gonosz ember, és amíg a gonosz emberek hatalmat gyakorolnak, mindannyian antikrisztusok.

Amikor az antikrisztusok zavarásokat okoznak a gyülekezetben, az jó vagy rossz dolog? (Rossz.) Milyen módon rossz? Isten hibázott talán? Vajon Isten nem figyelt alaposan, és engedte, hogy antikrisztusok szivárogjanak be a házába? (Nem.) Akkor mi folyik itt? (Isten megengedi az antikrisztusoknak, hogy beszivárogjanak a gyülekezetbe, hogy növekedjen a tisztánlátásunk, megtanuljunk átlátni a természetlényegükön, soha ne engedjük, hogy a Sátán ismét bolonddá tegyen minket, és képesek legyünk szilárdan megállni az Isten melletti tanúságtételünkben. Ez Isten üdvössége számunkra.) Folyton arról beszélünk, hogy milyen elvetemült, ádáz és rosszindulatú a Sátán, hogy a Sátán idegenkedik az igazságtól és gyűlöli az igazságot, de vajon látod ezt? Látod, hogy mit tesz a Sátán a szellemi birodalomban? Hogyan beszél és viselkedik, hogyan viszonyul az igazsághoz és Istenhez, miben rejlik az elvetemültsége – ezek egyikét sem látod. Akárhogy is mondjuk tehát, hogy a Sátán elvetemült, hogy ellenáll Istennek és hogy idegenkedik az igazságtól, a te fejedben ez pusztán egy állítás. Nincs igazi kép róla. Túlságosan üres és nem gyakorlatias; nem szolgálhat gyakorlati hivatkozásként. Amikor azonban az ember kapcsolatba került egy antikrisztussal, kicsit világosabban látja a Sátán elvetemült, ádáz beállítottságát, illetve az igazságtól idegenkedő lényegét, a Sátánról való megértése pedig egy kicsit markánsabb és gyakorlatiasabb. E valós alakok és példák nélkül, amelyekkel az emberek kapcsolatba kerülhetnek és amelyeket láthatnak, az igazságról való úgynevezett megértésük homályos, üres és gyakorlatiatlan lenne. Amikor azonban az emberek valós kapcsolatba kerülnek ezekkel az antikrisztusokkal és gonosz emberekkel, láthatják, hogyan tesznek gonoszságot és állnak ellen Istennek, és ráismerhetnek a Sátán természetlényegére. Látják, hogy ezek a gonosz emberek és antikrisztusok a megtestesült Sátán – hogy élő Sátánok, élő ördögök. Az antikrisztusokkal és a gonosz emberekkel való kapcsolatnak ilyen hatása lehet. Amikor a Sátán gonosz emberként vagy antikrisztusként testet ölt, a hústeste képességei csak akkorák, mégis oly sok rossz dolgot tehet és oly sok bajt okozhat, valamint olyan elvetemült és alattomos lehet a viselkedésében és a tetteiben. Az a gonosz tehát, amit a Sátán a szellemi birodalomban tesz, százszor vagy ezerszer nagyobb kell legyen, mint a testben élő összes gonosz ember és antikrisztus által ilyen tettek összessége. Azok a leckék tehát, amelyeket az emberek azáltal tanulnak, hogy gonosz emberekkel és antikrisztusokkal kerülnek kapcsolatba, nagy segítségükre vannak a tisztánlátás kifejlesztésében és abban, hogy világosan lássák a Sátán arcát. Lehetővé teszik az emberek számára, hogy megtanulják felismerni, mely dolgok pozitívok és mely dolgok negatívok, mit utál Isten és mi kedves Számára, mi igazság és mi téveszme, mi igazságosság és mi elvetemültség, pontosan mit gyűlöl Isten és pontosan mit szeret, valamint mely embereket utasítja el és iktatja ki Isten, illetve kiket ismer el és nyer meg. Ezeket a kérdéseket hasztalan egyedül a doktrínák szempontjából próbálni megérteni. Az embernek sok dolgot meg kell tapasztalnia: különösképp a gonosz emberek és az antikrisztusok félrevezetését és zavarását. Amíg az embernek nincs igazi tisztánlátása, nem tudja megérteni ezt a sok igazságot, és nem tudja mélyebben és gyakorlatiasabban megérteni azt, hogy mit követel meg Isten és mit akar elnyerni. Ez vajon nem vezet el Isten szándékainak jobb megértéséhez? Nem tehet biztosabbá abban, hogy Isten az igazság, és Az, aki a leginkább szeretetre méltó? (De igen.) Isten azt akarja, hogy az emberek a dolgok megtapasztalása folyamán levonják a tanulságot és tisztánlátást fejlesszenek ki, és nyilvánvalóan edzi is az embereket, miközben fel is fed mindenféle embert. Amikor egyesek gonosz illetővel vagy antikrisztussal találkoznak, nem merik leleplezni vagy nem mernek ráismerni, és nem mernek kapcsolatba kerülni vele. Félnek és egyszerűen csak próbálják elkerülni, mintha mérges kígyót láttak volna. Az ilyen emberek túlságosan gerinctelenek ahhoz, hogy levonják a tanulságot, és nem fejlődik ki bennük tisztánlátás. Egyesek, akik gonosz emberrel vagy antikrisztussal találkoznak, nem figyelnek oda arra, hogy levonják a tanulságot vagy tisztánlátást nyerjenek; hagyják, hogy a forrófejűségük vezesse őket abban, ahogyan velük bánnak, amikor pedig eljön az ideje egy antikrisztus leleplezésének és beazonosításának, nem lehet hasznukat venni, illetve semmi gyakorlatiast nem tesznek. Egyesek látják, amint egy antikrisztus sok gonoszságot művel, szívből ellenségesek vele szemben, ám úgy érzik, hogy végképp semmit nem tehetnek ellene, hogy meg van kötve a kezük. Az antikrisztus következésképp tetszése szerint játszik velük, ők pedig elviselik ezt és beletörődnek. Engedik, hogy az antikrisztus gondatlanul viselkedjen és zavarja a gyülekezet munkáját, és nem jelentik, illetve nem leplezik le az illetőt. Emberként megbuktak a felelősségükben és a kötelességükben. Röviden: amikor gonosz emberek és antikrisztusok pusztítást végeznek és azt tesznek, amit akarnak, az mindenféle embert felfed, és persze azoknak az edzésére is szolgál, akik az igazságra törekednek és van igazságérzetük, lehetővé téve számukra, hogy növekedjenek a tisztánlátásban és a rálátásban, tanuljanak valamit, valamint ebből megértsék Isten szándékait. Isten mely szándékait értik meg? Megláttatják velük, hogy Isten az antikrisztusokat nem menti meg, hanem egyszerűen arra használja őket, hogy szolgálatot tegyenek, amikor pedig az antikrisztusok befejezik a szolgálattevésüket, Isten felfedi és kiiktatja, majd végül megbünteti őket, mivel gonosz emberek és a Sátántól valók. Azok, akiket Isten megment, olyan emberek csoportja, akik a romlott beállítottságuk ellenére szeretik a pozitív dolgokat és felismerik, hogy Isten az igazság, valamint alávetik magukat az Ő szuverenitásának és intézkedéseinek, valamint olyanok, akik képesek igazán bűnbánatot tartani, miután vétket követtek el. Ezek az emberek el tudják fogadni azt, hogy megmetszik, megítélik és megfenyítik őket, sőt mi több, helyesen tudnak közelíteni ahhoz, ha mások leleplezik őket vagy rámutatnak a problémáikra. Azok, akik – bárhogyan is munkálkodik Isten – el tudják fogadni és alá tudják vetni magukat, és tudnak valamit tanulni belőle – ilyen azoknak az embereknek a csoportja, akik igazán követik Istent, megtapasztalják a munkáját, és akiket Ő megnyer.

Ezzel befejeződik a beszélgetésünk azokról a megnyilvánulásokról, ahogyan az antikrisztusok a metszést kezelik. Később találhattok általatok személyesen látott vagy tapasztalt példákat, és boncolgathatjátok őket, valamint beszélgethettek róluk a lényegük alapján, hogy a testvérek tisztánlátást nyerhessenek. Mi a célja annak, hogy tisztánlátást nyernek? Az, hogy több embert képessé tegyen arra, hogy elutasítsa az antikrisztusokat, hogy akadályozza és korlátozza a gaztetteiket a gyülekezetben, valamint megakadályozza őket abban, hogy bomlasztásokat és zavarásokat okozzanak a gyülekezetben és azokon a fontos helyeken, ahol az emberek kötelességeket végeznek, illetve hogy bármilyen veszteséget okozzanak a gyülekezet munkájának. Ezt nevezzük az antikrisztusok és a gonosz emberek megbéklyózásának. Bár a legtöbb antikrisztus nyilvánosan nem ítélte meg Istent, illetve nem állt ellen Istennek a gyülekezetben, alattomban sok gonoszságot elkövet. Megzavarja a gyülekezeti életet, valamint akadályozza és zavarja azokat a vezetőket és dolgozókat, akik közlik az igazságot és az alapelvek szerint viselkednek. Meggondolatlan megjegyzéseket és önkényes ítéleteket tesz Isten házának munkájáról. Sőt, elítéli a vezetőket és a dolgozókat, félrevezeti Isten választott népét, valamint zavarásokat okoz a gyülekezet munkájában, ezzel befolyásolva Isten választott népének eredményeit a kötelességük végzésében. Ez Isten munkája megzavarásának nagy gonoszsága. Isten választott népe egészének tudnia kellene, hogy az antikrisztusok művelte gonoszság nagy gonoszság, elítélendő gonoszság, ami számára nincs megváltás. Az antikrisztusok ezért mindig béklyózás és korlátozás tárgyai Isten házában. Az antikrisztusokat ki kell zárni a gyülekezetből – Isten szándékával ez áll összhangban. Ha az antikrisztusoknak megengedik, hogy akaratosak és önkényesek legyenek a gyülekezetben, hogy tetszésük szerinti szlogeneket és érveket kiabáljanak, hogy irányítsanak és fenyegessenek, illetve, hogy félrevezessék és tévútra irányítsák a testvéreket, a vezetők és a dolgozók pedig figyelmen kívül hagyják ezt és nem cselekszenek, és attól tartva, hogy megsértik őket, nem merik leleplezni vagy korlátozni az antikrisztusokat, ez pedig azt eredményezi, hogy az antikrisztusok önkényesen játszadoznak az adott gyülekezet testvéreivel és zavarják őket, akkor az adott gyülekezet vezetői talpnyalók, hulladékok, akiket ki kell iktatni. Ha egy gyülekezet vezetői felismerik az antikrisztusokat és a gonosz embereket, és lehetővé teszik Isten választott népének, hogy kiálljon és leleplezze őket, és Isten munkájának a megóvása végett kitakarítsa az ördögöket, akkor ez meg fogja szégyeníteni az ördögöket és a Sátánt, és Isten szándékának is eleget tesz majd. E gyülekezet vezetői alkalmas vezetők, akik rendelkeznek az igazságvalósággal. Ha egy gyülekezet egy antikrisztus zavarásától szenved, és az antikrisztus eszeveszetten visszavág a testvéreknek, elnyomja és elítéli őket, miután azok ráismertek és elutasították őt, és ha a gyülekezetvezetők nem tesznek semmit, szemet hunynak és megpróbálnak senkit sem megsérteni, akkor azok a vezetők hamis vezetők. Hulladékok és ki kell iktatni őket. Ha gyülekezetvezetőként valaki nem képes az igazság segítségével megoldani a problémákat, ha képtelen felismerni, korlátozni és kiválogatni az antikrisztusokat, ha szabad kezet ad az antikrisztusoknak, hogy tetszésük szerint tegyenek a gyülekezetben, hogy ámokfutást rendezzenek, és ha képtelen megóvni Isten választottait attól, hogy félrevezessék őket, ha képtelen megóvni Isten választottait, hogy azok normálisan végezhessék a kötelességüket – sőt, ha képtelen fenntartani a gyülekezeti munka normális haladását –, akkor az a vezető hulladék és ki kell iktatni. Ha egy gyülekezet vezetői félnek leleplezni, megmetszeni, korlátozni egy antikrisztust, és félnek fellépni ellene azért, mert az antikrisztus vad és kegyetlen, és így hagyják szabadon garázdálkodni a gyülekezetben, hogy zsarnokká váljon, azt tegyen, amit csak akar, és a gyülekezet munkájának nagy részét megbénítsa, holtpontra juttatva azt, akkor ennek a gyülekezetnek a vezetői is hulladékok és ki kell iktatni őket. Ha megtorlástól tartva egy gyülekezet vezetőinek sosincs bátorságuk leleplezni egy antikrisztust, és sosem próbálják meg megfékezni az antikrisztus gaztetteit, ami jelentős akadályokhoz, zavarhoz és kárhoz vezet a gyülekezeti életet és a testvérek életbe való belépését illetően, akkor ennek a gyülekezetnek a vezetői szintén hulladékok és ki kell iktatni őket. Támogatnátok az ilyen emberek további vezetését? (Nem.) Akkor mit kellene tennetek, amikor efféle vezetőkkel találkoztok? Meg kell kérdezned tőlük: „Az antikrisztusok oly nagy gonoszságot követnek el, szabadon garázdálkodnak a gyülekezetben, megpróbálják átvenni a hatalmat – képes vagy te kordában tartani őket? Megvan a bátorságod ahhoz, hogy leleplezd őket? Ha nem mersz fellépni ellenük, le kell mondanod. Ne vesztegesd az időt, mondj le. Ha a saját testi érdekeidet óvod, a testvéreket pedig az antikrisztusoktól való félelmedben átadod az antikrisztusoknak és a gonosz embereknek, akkor légy átkozott. Nem vagy alkalmas arra, hogy vezető légy – hulladék vagy, halott ember!” Az ilyen hamis vezetőket le kell leplezni és el kell bocsátani. Nem végeznek valódi munkát; gonosz emberekkel szembekerülve nem óvják a testvéreket, hanem térdet hajtanak a gonosz emberek előtt és engedményeket tesznek nekik és irgalomért könyörögnek, elnyújtva egy dicstelen létet. Az ilyen vezetők hulladékok. Árulók és el kell utasítani őket.

A továbbiakban egy másik pontról fogunk beszélgetni, nevezetesen arról, hogy miként lepleződik le az antikrisztusok hozzáállása a kilátásaikhoz és sorsukhoz, amikor megmetszik őket. Az Isten házában munkálkodó antikrisztusok közül egyesek csendben elhatározzák, hogy a legnagyobb gondossággal fognak cselekedni, el fogják kerülni azt, hogy hibákat kövessenek el, hogy megmetsszék őket, hogy megharagítsák a Fennvalót vagy valami rossz cselekedeten kapják őket a vezetőik, és gondoskodnak arról, hogy legyen közönségük, amikor jótetteket hajtanak végre. De bármennyire alaposak is, mivel helytelenek az indítékaik, és helytelen az út is, amelyen járnak, és mivel csakis a hírnév, a nyereség és a státusz érdekében beszélnek és cselekednek, és soha nem keresik az igazságot, gyakran megszegik az alapelveket, félbeszakítják és megzavarják a gyülekezet munkáját, a Sátán inasaiként cselekednek, sőt, gyakran sok vétket is elkövetnek. Az ilyen emberek esetében nagyon gyakori és nagyon tipikus, hogy gyakran megszegik az alapelveket és vétkeket követnek el. Így aztán természetesen nagyon nehezen tudják elkerülni, hogy megmetsszék őket. Látták, hogy némely antikrisztusok fel lettek fedve és ki lettek rekesztve, mivel szigorúan meg lettek metszve. A saját szemükkel látták ezeket a dolgokat. Miért cselekednek ilyen óvatosan az antikrisztusok? Az egyik ok bizonyosan az, hogy félnek a felfedéstől és a kirekesztéstől. Ezt gondolják: „Óvatosnak kell lennem – végtére is »Az óvatosság a biztonság anyja«, és »A jóknak békés az életük.« Követnem kell ezeket az alapelveket, és minden pillanatban emlékeztetnem kell magam arra, hogy nem szabad rosszat tennem vagy bajba kerülnöm, valamint el kell nyomnom és senkivel sem szabad megláttatnom a romlottságomat és a szándékaimat. Ha nem teszek rosszat, és mindvégig ki tudok tartani, akkor áldásokat fogok nyerni, elkerülöm a katasztrófákat, és nyerni fogok valamit az istenben való hitemben!” Gyakran sürgetik, motiválják és bátorítják magukat ekképpen. Mélyen legbelül úgy hiszik, hogy ha rosszat tesznek, jelentősen csökkeni fog az esélyük arra, hogy áldásokat nyerjenek. Talán nem ez a számítás és hit lakozik a szívük mélyén? Félretéve azt, hogy vajon helyes vagy helytelen az antikrisztusoknak ez a számítása vagy hite, annak alapján mi miatt fognak a leginkább aggódni, amikor megmetszik őket? (A kilátásaik és a sorsuk miatt.) A metszést összefüggésbe hozzák a kilátásaikkal és a sorsukkal – ennek az elvetemült természetükhöz van köze. Ezt gondolják magukban: „Vajon azért metszenek meg engem ennyire, mert ki leszek rekesztve? Azért, mert nem akarnak engem? Talán meggátol majd isten háza abban, hogy tovább végezzem ezt a kötelességet? Nem tűnök megbízhatónak? Le fognak cserélni valaki nálam jobbra? Ha kirekesztenek, attól még áldott lehetek? Bemehetek még a mennyek országába? Úgy hangzik, hogy nem volt valami kielégítő a teljesítményem, úgyhogy óvatosabbnak kell lennem a jövőben, és meg kell tanulnom engedelmesnek és jó magaviseletűnek lenni, és semmi bajt nem csinálni. Meg kell tanulnom türelmesnek lenni és lehajtott fővel túlélni. Mindennap, amikor valamit teszek, úgy kell képzelnem, hogy tojáshéjon járok. Nem válhatok óvatlanná. Noha ez alkalommal óvatlanul elárultam magam, és megmetszettek, nem hangzott túl szigorúnak a hangvételük. Úgy látszik, nem túl súlyos a probléma, úgy tűnik, hogy még mindig van esélyem – még mindig megmenekülhetek a katasztrófáktól és áldott lehetek, ezért ezt egyszerűen alázatosan el kell fogadnom. Nem úgy tűnik, mintha el akarnának bocsátani, kirekesztésről vagy kizárásról nem is beszélve, úgyhogy el tudom fogadni, ha így megmetszenek.” Ez vajon a metszést elfogadó hozzáállás? A romlott beállítottság valódi ismerete ez vajon? Ilyen az, amikor valóban bűnbánatot akar tartani és tiszta lappal szeretne kezdeni valaki? Ilyen az, amikor őszintén elhatározza valaki, hogy az alapelvek szerint fog cselekedni? Nem, nem ilyen. Akkor miért cselekednek így ezek az emberek? Amiatt a reménysugár miatt, hogy elkerülhetik a katasztrófákat és áldottak lehetnek. Amíg megvan ez a reménysugár, addig nem tudják elárulni magukat, nem tudják felfedni az igazi énjüket, nem tudják elmondani másoknak, hogy mi van a szívük mélyén, és nem képesek tudatni másokkal, hogy milyen neheztelést hordoznak magukban. El kell rejteniük ezeket a dolgokat, be kell húzniuk fülüket-farkukat, és nem engedhetik meg, hogy mások meglássák, kik is ők valójában. Éppen ezért egyáltalán nem változnak meg azután, hogy megmetszették őket, hanem ugyanúgy teszik a dolgokat, mint előtte. Milyen alapelv rejlik tehát a cselekedeteik mögött? Egyszerűen csak az, hogy mindenben a saját érdekeiket védik. Bármilyen hibát követnek is el, nem engedik, hogy mások megtudják; mindenkivel el kell hitetniük a környezetükben, hogy hiba és hiányosság nélkül való, tökéletes emberek, és hogy soha nem követnek el hibákat. Így álcázzák magukat. Amikor már hosszú ideje viselik az álcájukat, bizonyossá válnak afelől, hogy többé-kevésbé biztosan elkerülhetik a katasztrófákat, áldottak lehetnek és bemehetnek a mennyek országába. Mivel azonban a tetteikben gyakran megsértik az alapelveket, meglepetésükre azon kapják magukat, hogy megmetszik őket. A metszés fáj nekik: „Olyan sokat szenvedtem, hogy metszhetsz meg engem? Miért nem történt még meg velem az a nagyszerű dolog, hogy áldásokat kapjak? Miért van az még mindig oly messze tőlem? Mikor ér már véget ez a szenvedés?” Amikor pedig a metszés szavait hallják, erre gondolnak: „Ha ismét felületes vagyok és nem törekszem az igazságra, és szándékosan gonosz dolgokat teszek, amelyek megzavarják isten házának munkáját, akkor majd kiiktatnak és kizárnak. Akkor vajon nem veszítem majd el a kilátásaimat és a sorsomat? Az összes szenvedés, amit az istenbe vetett hit éveiben átéltem, mind hiábavaló lesz!” Ismételten türelmet és önmegtartóztatást gyakorolnak, a szívükben pedig ezt mondják: „Ki kell bírnom ezt! Ki kell bírnom! Ha nem bírom ki, kárba vész az összes szenvedés és igazságtalanság, amit átéltem. Továbbra is ki kell tartanom. Ha a legvégsőkig kitartok, megmenekülök! Ha bárki valami kellemetlen dolgot mond nekem, egyszerűen úgy fogok tenni, mintha nem hallottam volna. Úgy fogok tenni, mintha nem rólam beszélne, hanem valaki másról.” Ám bárhogyan is hallgatnak, akkor is úgy érzik, hogy ez azt jelenti, hogy nincs rendeltetési helyük. Továbbra is úgy érzik, hogy azzal, hogy ezúttal megmetszik őket, elítélik őket; reménytelennek érzik magukat, képtelennek arra, hogy meglássák a napvilágot, holnap és jövő nélkül. Ebben a pillanatban vajon türelmesek tudnak maradni ezek a gonosz emberek és antikrisztusok? (Nem, nem tudnak. Azt látják, hogy az áldásra való reményeik szertefoszlottak, úgyhogy nem tudnak türelmesek maradni.) Vajon pusztán képtelenek türelmesek maradni? Nem fognak lépni? (De, igen.) Milyen lépéseket tehetnek? (Negativitást terjeszthetnek és félrevezethetnek egyes testvéreket, akikből hiányzik a tisztánlátás, hogy az ő oldalukra álljanak, a védelmükre keljenek és panaszkodjanak a sérelmeikről.) Így van: amint reménytelennek érzik magukat, lépni fognak. Erre gondolnak majd: „Többé nem képzel engem és nem helyezel fontos pozícióba, és ki is akarsz iktatni. Ha én nem lehetek áldott, akkor ne is gondolj arra, hogy te magad az leszel! Ha ez a hely nem tart meg engem, van számomra hely a külvilágban, ha azonban távozom, még két embert magammal rántok majd. Barátságtalan voltál velem, úgyhogy rosszat fogok tenni neked! Hát nem akartál kiiktatni engem? Megfizetsz azért, hogy ezt mondtad!” Felveszik a kesztyűt és lármázni kezdenek, az igazságot gyűlölő természetlényegük pedig lelepleződik. Aztán a lelkesedésük, a lemondásuk, a ráfordításaik, valamint a szenvedésük és az árfizetésük mind eltűnik, ahogyan az áldásra való reményeik szertefoszlanak. Az emberek ekkor megláthatják, hogy az eredeti lelkesedésük, hogy feláldozzák magukat Istenért, valamint a szenvedésük és az árfizetésük mind hamis és csupán színlelés volt.

Amikor az antikrisztusokat leváltják vagy kiiktatják, felveszik a kesztyűt és féktelenül panaszkodnak, a démoni oldaluk pedig lelepleződik. Milyen démoni oldaluk lepleződik le? A múltban egyáltalán nem azért végezték a kötelességüket, hogy az igazságra törekedjenek és elérjék az üdvösséget, hanem azért, hogy áldásokat nyerjenek, most pedig elmondják az igazat erről és felfedik a valós helyzetet. Így szólnak: „Ha nem próbálnék bejutni a menny királyságába, illetve áldásokat és nagy dicsőséget nyerni a későbbiekben, vajon keveredtem volna én veletek, akik még a trágyánál is lejjebb vagytok? Méltóak vagytok ti az én jelenlétemre? Nem képeztek, illetve nem léptettek elő engem, és ki akartok iktatni. Egy napon megmutatom neked, hogy megfizeted majd az árát annak, hogy kiiktatsz engem, és a következményeket, amelyeket emiatt elszenvedsz majd!” Az antikrisztusok ezeket az elgondolásokat terjesztik, és ezek az ördögi szavak csúsznak ki belőlük. Amint felveszik a kesztyűt, lelepleződik a rosszindulatú természetük és ádáz beállítottságuk, és elképzeléseket kezdenek terjeszteni. Elkezdik fűzni azokat, akik új hívők, akik viszonylag kicsi érettséggel rendelkeznek és akikből hiányzik a tisztánlátás, akik nem törekednek az igazságra, és akik gyakran negatívak és gyengék, és azokat is fűzni kezdik, akik következetesen felületesek a kötelességükben, és akik nem hisznek igazán Istenben. Ahogy maguk megmondták: „Ha kiiktatsz engem, többeket magammal kell rántanom!” Vajon nem tárult fel a sátáni természetük? Normális emberek tennének ilyet? A romlott beállítottsággal rendelkező emberek általában csak szomorúak és zokon veszik, amikor elbocsátják őket, reménytelennek hiszik magukat, a lelkiismeretük azonban erre a gondolatra készteti őket: „A mi hibánk, nem végeztük a kötelességünket. A jövőben igyekezni fogok, hogy jobban teljesítsek, ami pedig azt illeti, hogy Isten hogyan bánik velem és milyen elhatározásokat hoz velem kapcsolatban, az Isten dolga. Az embereknek nincs joguk követeléseket támasztani Istennel szemben. Isten tettei vajon nem az emberek megnyilvánulásain alapulnak? Ha valaki a rossz úton jár, akkor azt fegyelmezni és fenyíteni kell, ez magától értetődik. Jelenleg az a szomorú dolog, hogy gyenge a képességem és nem tudok eleget tenni Isten szándékainak, valamint, hogy nem értem az igazságalapelveket, és a romlott beállítottságaim szerint önkényesen és szánt szándékkal cselekszem. Megérdemlem, hogy kiiktassanak, de remélem, hogy lesz lehetőségem helyrehozni ezt a jövőben!” Egy kevés lelkiismerettel is bíró emberek ilyen úton fognak járni. Azt választják, hogy így mérlegelik a dolgot, végül pedig amellett is döntenek, hogy így oldják meg a dolgot. Ebben persze nincs meg sok eleme az igazság gyakorlásának, mivel azonban ezeknek az embereknek van lelkiismerete, nem mennek olyan messzire, hogy ellenálljanak Istennek, káromolják Istent vagy szembeszálljanak Istennel. Az antikrisztusok azonban nem ilyenek. Mivel ádáz természetük van, eredendően ellenségesek Istennel szemben. Amikor a kilátásaik és a sorsuk fenyegetett vagy elveszik tőlük, amikor semmi esélyt nem látnak az életre, azt választják, hogy elképzeléseket terjesztenek, megítélik Isten munkáját, valamint a velük szövetségben álló álhívőket ráveszik, hogy velük együtt zavarják Isten házának munkáját. Sőt, a múltbeli gaztetteikért és vétkeikért sem hajlandóak felelősséget vállalni, ahogyan az Isten háza munkájának, illetve vagyonának okozott veszteségekért sem. Amikor Isten háza foglalkozik velük és kiiktatja őket, az antikrisztusok által leggyakrabban szólt egy mondatot mondják. Mi az? (Ha ez a hely nem tart meg engem, van számomra hely a külvilágban.) Nem egy másik ördögi mondat ez? Olyasmi, amit egy normális emberi mivolttal, szégyenérzettel és lelkiismerettel bíró ember nem tudna mondani. Mi ördögi szavaknak hívjuk ezeket. Különféle megnyilvánulásai vannak azoknak az ádáz beállítottságoknak, amelyeket az antikrisztusok felfednek, amikor megmetszik őket, és úgy érzik, hogy a státuszuk és a hírnevük veszélyben van, hogy fenyegetik a státuszukat és a tekintélyüket, és különösen, hogy meg fogják fosztani őket a kilátásaiktól és a sorsuktól; ezzel egyidejűleg lelepleződik az álhívő lényegük. A valóságban Isten háza pontosan azért metszi meg az embereket, mert szándékosan és önkényesen cselekednek a kötelességeik végzése során, megszakítva és megzavarva ezzel Isten házának munkáját, és nem tartanak önvizsgálatot és bűnbánatot – csak ezután metszi meg őket Isten háza. Ebben a helyzetben a kirekesztésüket jelenti vajon a megmetszésük? (Nem, nem azt jelenti.) Egyáltalán nem – ezt az embereknek pozitív módon el kellene fogadniuk. Ebben az összefüggésben semmilyen metszés – akár Isten, akár ember végzi, akár vezetőktől és dolgozóktól, akár testvérektől ered – nem rosszindulatú és előnyös a gyülekezet munkájára nézve. Igazságos és pozitív dolog, amikor valaki meg tud metszeni egy embert, ha az szándékosan és önkényesen cselekedett, valamint megzavarta Isten házának a munkáját. Ezt kell tenniük az egyenes és az igazságot szerető embereknek. Amikor azonban azok az emberek, akiket azért metszenek meg, mert vétkeket követtek el, nem fogadják el azt, hanem helyette dacolnak vele, gyűlöletet és megtorló gondolkodásmódot kialakítva, az helytelen és elvetemült. Oly sok ember végez kötelességeket Isten házában – vajon közülük ki nem tapasztalta meg a metszést? Hány ember vált negatívvá és dacossá, mert megmetszették, vagy akár öngyilkosságot is megkísérelt, úgy érezvén, hogy nem lesz áldott és reménytelen, és ezért fel akarta adni a kötelességét, durváskodott és hisztizett, valamint utálni kezdte a többieket, sőt bosszút akart állni rajtuk? Igazán nincs sok ilyen ember. Csak gonosz emberek képesek ilyesmit tenni. Csak gonosz emberek tudnak úgy tekinteni a metszésre, mintha forrófejű emberek helytelenül bánnának velük. Természetesen az összes metszés helyénvaló, amelyről Isten háza beszél, mind a gyülekezet munkája és az egyének életbe való belépése érdekében történik. Pozitív dolog, amely összhangban áll Isten szándékával, és tökéletesen egyezik Isten igéjével. Amikor az antikrisztusokat megmetszik, mindig megpróbálják védelmezni a hírnevüket, státuszukat és méltóságukat, a saját érdekeikhez, és különösen a kilátásaikhoz és a sorsukhoz kapcsolva azokat. Ha a metszés kedvezőtlen a hírnevükre, a státuszukra és a méltóságukra nézve, nem tudják elfogadni. Ha súlyos metszést kapnak és az nem csupán a hírnevüket, a státuszukat és a méltóságukat teszi tönkre, hanem a kilátásaikat és a sorsukat is fenyegeti, még kevésbé képesek elfogadni. Röviden: függetlenül attól, hogy ki metszi meg őket, az antikrisztusok képtelenek azt elfogadni Istentől, képtelenek elgondolkodni magukon és megismerni magukat, levonni a tanulságot a metszésből, igazi megbánást elérni, illetve elérni azt, hogy jobban végezzék a kötelességüket. Helyette ellentét van a szívükben, és dacos és elutasító hozzáállást vesznek fel az elfogadását illetően. Így viszonyulnak az antikrisztusok a metszéshez, és ez jelképezi az igazsághoz való hozzáállásukat is.

Ami a metszést illeti: mi az a legkevesebb, amit tudniuk kell az embereknek? Meg kell tapasztalni a metszést ahhoz, hogy valaki megfelelően végezhesse a kötelességét – ez elkerülhetetlen. Olyasvalami, amivel napi szinten szembesülniük kell és amit gyakran meg kell tapasztaniuk az embereknek ahhoz, hogy üdvösséget nyerhessenek az Istenben való hitükben. Senki sem maradhat ki a metszésből. Amikor megmetszenek valakit, az vajon a kilátásait és a sorsát is magában foglalja? (Nem.) Akkor hát mi célból metszenek meg valakit? Az elítélése végett? (Nem, hanem azért, hogy segítsenek neki megérteni az igazságot, valamint az alapelvek szerint tenni a kötelességét.) Így van. Ez a leghelytállóbb értelmezés. A metszés egyfajta fegyelmezés, egyfajta fenyítés, és természetesen a segítségnyújtás és az emberek megmentésének egyik formája is. A metszés lehetővé teszi, hogy időben változtass a helytelen törekvéseden. Lehetővé teszi, hogy azonnal felismerd az éppen fennálló problémáidat, és lehetővé teszi, hogy időben felismerd az általad feltárt romlott beállítottságokat. Bármi történjék is, ha megmetszenek, az segít felismerned a hibáidat és az alapelvek szerint tenned a kötelességeidet, időben megment attól, hogy elhajlásokat okozz és tévútra térj, valamint elejét veszi annak, hogy katasztrófákat okozz. Hát nem ez a legnagyobb segítség és a legnagyszerűbb gyógymód az emberek számára? A lelkiismerettel és értelemmel bíró embereknek tudniuk kell helyesen kezelni azt, ha megmetszik őket. Miért nem tudják elfogadni az antikrisztusok a metszést? Azért, mert úgy vélik, a metszés embertől származik, nem pedig Istentől. Azt hiszik, hogy aki megmetszi őket, az megnehezíti az életüket és bünteti őket. Az antikrisztusok mentalitásából ítélve elsősorban azért nem hajlandóak elfogadni a metszést, mert nem fogadják el az igazságot. Nem tudják levonni a tanulságot a metszésből, és képtelenek megismerni önmagukat, illetve keresni az igazságot. Ez a forrása annak, hogy nem fogadják el a metszést. Ilyen nagy probléma létezik a szívükben, ami megerősíti, hogy az antikrisztusok természetlényege idegenkedik az igazságtól és ellenséges az igazsággal szemben.

2020. május 2.