Kiegészítések: A kanadai antikrisztus incidens kezelése

Mi most a helyzet azokkal az emberekkel, akik a kanadai gyülekezetben végzik a kötelességüket? Van tisztánlátásotok a Yan nevű antikrisztussal kapcsolatban? Láttok bármilyen problémát abban, ahogyan Yan beszélt és cselekedett? (Akkor nem láttam semmilyen problémát, csak azt gondoltam, hogy nem követi nyomon a munkát. Másról nem igazán tudtam sokat.) Folytathatja a következő. (Nem volt sok kapcsolatom Yannal. Két éve részt vettem vele néhány összejövetelen, de utána semmilyen kapcsolatom nem volt vele.) Yan a gyülekezetetek egyik vezetője volt, akkor hogyan lehet, hogy egyik csoportotoknak sem volt vele semmilyen kapcsolata? Azért, mert most kiderült, hogy problémák vannak vele, ti pedig megpróbáltok kibújni a felelősségetek alól, vagy valóban nem volt vele semmilyen kapcsolatotok? Azt hallottam, hogy valaki helytelen kapcsolatban állt Yannal – így volt? (Igen.) Ti érzékeltétek ezt? (Nem.) Akkor nagyon vakok vagytok. Folytathatja valaki más. (Nekem sok kapcsolatom volt Yannal. Akkoriban csak azt gondoltam, hogy kissé arrogáns és önelégült, és szerette felmagasztalni magát és felvágni. De soha nem láttam tisztán, hogy antikrisztusi lényege van.) Szeretett elcsábítani nőket; tudtátok ezt? (Nem. A beszélgetések alkalmával mindig szigorúan azt mondta, hogy különösen rossz, ha a férfiak és a nők erkölcstelenek, és gyakran beszélt arról, hogy véget kell vetnünk az ilyen viselkedésnek. Sosem gondoltam volna róla, hogy a zárt ajtók mögött ilyen lehet.) Folytathatja a következő. (Egy éven át érintkeztem Yannal, de nem volt vele jó kapcsolatom, és nem volt harmonikus az együttműködésünk. Csak akkor voltam kapcsolatban vele, amikor a munkáról beszéltünk, és ezenkívül nem sok kapcsolatom volt vele. Ezért nem tudtam igazán tisztán látni vele kapcsolatban.) Nem tudtál tisztán látni vele kapcsolatban? Arról van szó, hogy nem láttad, mi történik, vagy hogy nem láttad tisztán? Hogy lehet, hogy nem tudtál tisztán látni vele kapcsolatban? Hogyan jutottál idáig? (Azért, mert rossz úton jártam, bálványoztam egy tehetséges embert, és felnéztem rá. Yan nagyszerű szónok volt, és minden közösség alkalmával idézte Isten szavait, valamint a Fennvaló prédikációit és beszélgetéseit. Úgy tűnt, tudja, hogyan oldjon meg problémákat, és valahányszor probléma volt a gyülekezetben, ő megpróbálta megoldani.) Ha tudta, hogyan odjon meg problémákat, akkor hogyan lehetséges, hogy a kanadai gyülekezet Filmgyártó Csoportjának mindmáig olyan sok problémája van, amelyek még mostanra sem lettek megoldva? Azt mondod, Yan igazán tudta, hogyan oldjon meg problémákat, de nem nonszensz dolog ez? Nem csalárd? (De igen.) Szoktatok prédikációkat hallgatni? Jártok minden héten az összejövetelekre? (Igen.) Akkor hát, szoktátok hallani, amikor az antikrisztusokkal kapcsolatos tisztánlátásról prédikálok? (Igen.) Miután hallottatok Engem, tisztán tudtok látni Yannal kapcsolatban? Láttok bármilyen problémát abban, ahogyan Yan tette a dolgokat? Ugyanazon a helyen hallgattatok prédikációkat és gyűltetek össze, ahol az antikrisztus is, és mégsem voltatok képesek meglátni egy ilyen nyilvánvaló antikrisztust – mi itt a probléma? Yan két éven és öt hónapon át volt vezető; ki került vele a leginkább kapcsolatba? Melyik csoportban töltötte el a leghosszabb időt? Abból a csoportból hányan láttak tisztán vele kapcsolatban? Hányan vették észre, hogy probléma van vele, és mégsem szóltak? Ki volt az, aki észrevette, hogy probléma van vele, és előállt, hogy szóljon? Tudjátok a válaszokat ezekre a kérdésekre? (Senki sem látta tisztán, hogy milyen is ő valójában.) Akkor hogyan jöttetek rá később, hogy ő egy antikrisztus? (Egy nővér, aki kapcsolatban volt vele, azt mondta magáról, hogy rossz állapotban van, és amikor megpróbáltunk többet megtudni a helyzetéről, akkor jöttünk rá, hogy Yannak problémája van a nőkhöz fűződő kapcsolatával.) Ez a nővér hozta napvilágra a problémát; jelentette valaki más is? (Nem.)

Most, mialatt az antikrisztusok különféle megnyilvánulásairól beszélgettünk és azokat boncolgattuk, rájöttetek bármilyen más problémára is Yannal kapcsolatban? (Ahogy az antikrisztusokkal kapcsolatos tisztánlátásról beszélgettünk, rájöttem, hogy Yan nagyon jó volt abban, hogy miként kell éket verni az emberek közé. Gyakran megítélt előttem bizonyos testvéreket, és igyekezett viszályt szítani köztem és aközött a nővér között, akivel együtt dolgoztam; azt mondta rá, hogy olyan, aki az embereknek akar tetszeni, hogy nem gyakorolja az igazságot, és így tovább. Emiatt bizonyos véleményeket formáltam a nővérről, idővel pedig már nem tudtam jól együtt dolgozni vele.) Valójában mindannyiótoknak megvolt a magatok véleménye Yanról, de senki sem közölte a véleményét, és nem jelentette Yant. Ti mind embereknek akartok tetszeni, inkább késedelmeket okoztok a gyülekezet munkájában, és egyáltalán nem törődtök vele. Yan nem azt a munkát végezte, amelyet a Fennvaló rendezett neki, ti pedig ezt látva nem jelentettétek őt, hanem inkább falaztatok ennek az antikrisztusnak és elnézők voltatok vele. Miért nem jelentettétek őt? Féltetek attól, hogy nem tetszik majd neki, vagy nem értettétek alaposan a dolgokat? (Én nem értettem alaposan a dolgokat. Esetenként, amikor valamilyen gondom volt, beszéltem vele, de ezen kívül rendszerint nem érintkeztem vele. Azt mondta, el van foglalva a munkával, de nem tudtuk, hogy igazat mond-e vagy sem.) Nem volt rá szükség, hogy megvizsgáld, amit a színfalak mögött tesz; azokon a dolgokon kellett volna tudnod átlátni, amelyeket közvetlenül előtted művelt. Az antikrisztusok cselekedeteinek vannak bizonyos megnyilvánulásai. Ő nem csupán a színfalak mögött tett dolgokat; személyesen is felismerhettétek azokat a megnyilvánulásokat. Vajon nem vakok voltatok, ha nem láttátok azokat a megnyilvánulásokat? (De igen.) Ha tehát megint adódna egy ilyen ember, képesek lennétek tisztán látni vele kapcsolatban? Egy Yan-féle ember képes tényleges munkát végezni? Képes az igazságról beszélni és problémákat megoldani? (Nem.) Miért mondjátok, hogy nem? (Ami a munka eredményeit illeti: sok olyan problémája volt a gyülekezetnek, amelyek sokáig nem voltak megoldva, az egész munka rendkívül lassan haladt előre, és a filmek, amelyeket leforgattunk, nem feleltek meg Isten háza követelményeinek.) Mielőtt Yant kezelésbe vették volna, láttátok, hogy ez probléma? (Nem.) És mit értetek a prédikációk hallgatása után? Nem láttok meg ilyen súlyos problémákat, azután pedig mindig csak kifogásokat találtok és ezt mondjátok: „Nem érintkeztünk vele. Honnan tudhattunk volna azokról a dolgokról, amelyeket a színfalak mögött csinált? Mi csupán átlagos hívők vagyunk, ő meg vezető volt. Nem követhettük mindenhová, tehát logikus, hogy nem tudtunk átlátni rajta és nem jelentettük őt.” Így gondoltátok? (Igen.) Mi ennek a természete? (Próbálunk kibújni a felelősségünk alól.) Akkor hát ugyanígy fogjátok megközelíteni a dolgot akkor is, ha a jövőben egy Yanhoz hasonló emberrel találkoztok? (Nem, én nem fogom még egyszer ugyanígy megközelíteni a dolgot. Amint felismerem az illetőt, jelenteni fogom.) Nem vagyok biztos abban, hogy ezt fogod tenni. Sok gyülekezetben vannak emberek, akik jelentik a hamis tanítókat és antikrisztusokat, de a kanadai gyülekezetben még soha nem volt ilyen. Ez az antikrisztus nagyon hosszú időn át aktív volt, mégsem jelentette őt senki; nem jelentette senki sem. Nemrégiben az USA-beli Filmgyártó Csoport küldött levélben jelentést valakiről. Összeszedetten megírt és jól megalapozott levél volt, és egyben nagyon konkrét és pontos is; alapvetően tényeken nyugodott. Ez azt mutatja, hogy minden gyülekezetben vannak néhányan, akik tisztán látják a hamis vezetőket és az antikrisztusokat – ez jó dolog. Néha a hamis vezetők és antikrisztusok egy darabig előadják magukat, és felfednek bizonyos problémákat. Egyesek talán annyit képesek csupán meglátni, hogy problémák vannak, de nem tudnak e problémák lényegéig és igazságáig ellátni, és azt sem tudják, hogy miként oldják meg azokat – ennek is a tisztánlátás hiányához van köze. Mit kell tenned ilyen körülmények között? Ilyen alkalmakkor találnod kell valakit, aki érti az igazságot, és így tisztán lát ezekben a dolgokban. Ha több ember is van, aki képes felelősséget vállalni, és mind együtt keresnek, beszélgetnek és vitatják meg a dolgot, akkor mindannyian konszenzusra juthattok és a probléma lényegéig láthattok, és akkor képesek lesztek tisztán látni, hogy hamis vezető és antikrisztus-e valaki. Nem olyan nehéz megoldani a hamis vezetők és antikrisztusok problémáját; a hamis vezetők nem végeznek tényleges munkát, és könnyű felfedezni és világosan látni őket; az antikrisztusok megzavarják és megszakítják a gyülekezeti munkát, és őket is könnyű felfedezni és világosan látni. Mindennek ahhoz a problémához van köze, amikor megzavarják Isten választott népét a kötelessége végzésében, és nektek jelentenetek kell és le kell lepleznetek az ilyen embereket – csakis így tudjátok megakadályozni azt, hogy a gyülekezeti munka késedelmet szenvedjen. A hamis vezetők és antikrisztusok jelentése és leleplezése kulcsfontosságú munka, amely garantálja, hogy Isten választott népe jól végezhesse a kötelességeit, és ezt a felelősséget Isten választott népe valamennyi tagja viseli. Nem számít, ki az, amennyiben hamis vezető vagy antikrisztus, akkor Isten választott népének le kell lepleznie és napvilágra kell hoznia, és ily módon teljesíteni fogjátok a felelősségeteket. Amennyiben igaz a jelentett probléma, és valóban felmerült egy hamis vezetővel vagy antikrisztussal kapcsolatos incidens, akkor azt Isten háza mindig a kellő időben és az alapelveknek megfelelően fogja kezelni. Nos, ti ismertté tettétek a Yan nevű antikrisztussal kapcsolatos problémát? Nem, nem tettétek ismertté. Hosszú időn át félrevezetett és játszott veletek ez az ördög, mintha semminek nem lettetek volna tudtában. Hát csakugyan semminek nem vagytok tudatában, hogy egész idő alatt kénye-kedve szerint cselekedhetett mellettetek egy ennyire nyilvánvaló antikrisztus, ti pedig hagytátok, hogy minden következmény nélkül folytassa? Normálisan élitek a gyülekezeti életet? Képesek vagytok élvezni a Szentlélek munkáját? Hasznotokra válik, valahányszor részt vesztek egy összejövetelen? Képeseknek kellene lennetek arra, hogy érezzétek mindezeket a dolgokat. Ami a legfontosabb: az antikrisztus Yan egyáltalán nem végzett semmilyen tényleges munkát, hátráltatta a filmgyártás munkáját, és teljesen felforgatta a gyülekezeti munkát. Bárkinek, akinek van szíve, látnia kellett volna ezeket a dolgokat, de közületek senki sem leplezte le vagy jelentette ezt az antikrisztust. Úgy tűnik, mintha szeretnétek piszkos ördögökkel és gonosz szellemekkel elegyedni, és hogy egyáltalán nincs bennetek szeretet az igazság iránt. Lehet, hogy nem vagytok hajlandóak beismerni, de ez tény. Egy ördöggel elegyedtetek, és mégis azt gondoljátok, hogy ez nagyszerű. Azt gondoljátok, többé nem szükséges olvasnotok Isten szavait vagy az igazságra törekednetek, és hogy elég, ha a formaságokat végzitek el a kötelességetek végrehajtása során; azt gondoljátok, nem szükséges többé az üdvösség elnyerésével, az igazság gyakorlásával, az Isten vezényléseinek és rendezéseinek való alávetettséggel vagy a kötelességetek jól végzésével bajlódnotok. Azt hiszitek, hogy csak úgy kényeztethetitek a hús-vér testeteket, és hogy lazák és szabadosak lehettek, mint annak idején a szodomaiak voltak, ehettek, ihattok, mulatozhattok, és nem kell rendes munkát végeznetek, senkinek sem kell felelősséget vállalnia, és senkinek sem kell lelepleznie vagy jelentenie az antikrisztust. Emiatt hosszú időre a Szentlélek munkája nélkül maradt a gyülekezet. Titeket pedig ez nem érdekel, már hanyatlásnak indultatok, semmiben sem különböztök az álhívőktől és a nem hívőktől. Évek óta hallgattok prédikációkat, és még most sem látjátok tisztán a hamis tanítókat és antikrisztusokat, hanem helyette hajlandóak vagytok antikrisztusokkal elegyedni és egész nap enni anélkül, hogy egyáltalán bármit is komolyan megfontolnátok. Az ilyen viselkedés elég annak megmutatásához, hogy nem vagytok igaz istenhívők. Először is, nem szeretitek és nem fogadjátok el az igazságot; másodszor, semmi felelősségérzet nincs bennetek a kötelességeteket illetően, és még kevésbé mondható el rólatok az, hogy hűségesen végeznétek, és egyszerűen semmibe veszitek a gyülekezeti munkát. Úgy tűnik, mintha a kötelességeteket végeznétek, de semmilyen eredményt nem értek el; egyszerűen csak a formalitásokat hajtjátok végre. Nem számít, hogyan zavarják és károsítják a hamis vezetők és antikrisztusok a gyülekezeti munkát, ti a legkevésbé sem vagytok tudatában, és egyáltalán nem zavar benneteket. Csak azután ismeritek el, hogy tisztánlátás nélkül valók vagytok, miután egy antikrisztus teljességgel fel lett fedve, amikor pedig a részletekről kérdezlek benneteket, ezt mondjátok: „Nem tudom, nem vagyok felelős!” Teljességgel mossátok kezeiteket a dologgal kapcsolatban. Azt gondoljátok, hogy ha ezt mondjátok, azzal le van zárva ez a dolog, ti pedig kibújhattok a felelősség alól? Isten háza vajon nem fogja ezt vizsgálni többé? Isten háza egész idő alatt öntözött benneteket, ti pedig sok prédikációt meghallgattatok, és mi az eredménye? Van ez a súlyos probléma, hogy megjelent a gyülekezetben egy antikrisztus, de nektek nincs tudomásotok róla. Ez azt mutatja, hogy egyáltalán nem fejlődtetek, hogy érzéketlenek és nehéz felfogásúak vagytok, és hogy a hús-vér testeteket kényeztetitek. Egy kupacnyi halott ember vagytok, egy élő sincs köztetek, egy sincs, aki törekedne az igazságra, legfeljebb csak néhány munkás. Egész idő alatt hittetek Istenben és prédikációkat hallgattatok, és ezek után egy antikrisztussal elegyedtek, nem leplezitek le és nem jelentitek őt – mi különbség van köztetek és egy olyan ember között, aki nem hisz Istenben? Ti az antikrisztushoz tartoztok, nem Isten népe vagytok; antikrisztusokat követtek, a Sátánt követitek, és egyáltalán nem Isten követői vagytok. Még ha ti nem is tettétek meg azokat a gonosz dolgokat, amelyeket az antikrisztus megtett, de követtétek és megóvtátok őt, mivel nem lepleztétek le és nem jelentettétek, valamint egyre csak arról csacsogtatok, hogy nem volt sok kapcsolatotok az antikrisztussal, és hogy nem tudtátok, mit csinál. Ezáltal vajon nem nyitott szemmel fedeztétek az antikrisztust? Az antikrisztus annyi gonoszságot művelt és megbénította a gyülekezet munkáját, megszakította és teljes káoszba fullasztotta a gyülekezeti életet, és ti mégis azt mondjátok, hogy nem tudtátok, mit csinál az antikrisztus – ki hiszi ezt el? A saját szemetekkel láttátok, hogy az antikrisztus megzavarja és megkárosítja a gyülekezet munkáját, és mégis teljesen közömbösek voltatok, és egyáltalán nem reagáltatok. Senki sem leplezte le vagy jelentette őt – mindannyian elmulasztottatok eleget tenni ennek az aprócska felelősségnek, és így lelkiismeret és értelem nélkül valók vagytok! Minden gyülekezet gyakran küld bejelentő leveleket hamis vezetőkről és antikrisztusokról – sohasem láttátok ezt? Csak a kanadai gyülekezet olyan poshadt víz, amely sohasem kereste meg a Fennvalót, hogy jelentést tegyen a helyzetéről. Holtak gyülekezete vagytok, nincs köztetek egy élő sem! Isten nem fog elismerni egy ilyen gyülekezetet, és ha nem tartotok bűnbánatot, akkor nektek teljességgel végetek lesz, és mindannyian ki lesztek rekesztve.

Ma 2019. július 10-e van. Mától kezdve a Kanadai Filmgyártó Csoport egy éven át hivatalosan az elkülönítés és önvizsgálat időszakán fog keresztülmenni. Hányan vannak a Filmgyártó Csoportban? (Isten, 34-en vannak a Filmgyártó Csoportban.) És hány vezető? (Kettő.) Rendben, akkor ti ketten álljatok fel, hadd lássalak benneteket! Ti, akik a Filmgyártó Csoportban vagytok, jegyezzétek meg ezt a napot, július 10-ét! Mától kezdve a Kanadai Filmgyártó Csoport hivatalosan „B” csoportnak fog minősülni egy éven át. Ha bűnbánatot tartotok akkor visszatérhettek a rendes gyülekezetbe; majd látjuk, milyen lesz a viselkedésetek ez alatt az év alatt – ha tudjátok folytatni a kötelességetek végzését és bűnbánatot tanúsítotok, akkor ismét gyülekezeti életet élhettek majd. Értitek? (Igen.) A kötelességeitek ugyanazok maradnak ez idő alatt. Ha néhányan nem akartok kitakaríttatni és kivettetni, mit gondoltok az elkülönítés és önvizsgálat e módszerének az elfogadásáról? Elégedettek vagytok vele? (Igen.) Miért adok nektek egy évet? (Azért, hogy legyen esélyünk bűnbánatot tartani.) Azért, hogy legyen esélyetek bűnbánatot tartani. Ha egy év után még mindig szégyenletes lesz a magatartásotok, ha a munkátok hatékonysága még mindig nem felel meg a követelményeknek, ha még mindig ímmel-ámmal végzitek a kötelességeteket, és éppolyan kaotikus a kötelességetek, mint volt, ha egyáltalán nem léptetek előre a szakszerű munka és az életbe való belépés terén, és ha egyáltalán nem értetek el eredményeket, akkor újabb egy évre lesztek elkülönítve, és évről-évre így fog meghosszabbodni ez az időszak. Ha előreléptetek, vagyis ha tudtok néhány tapasztalati tanúságtételről szóló cikket írni, és a viselkedésetek, a megértésetek és a munkátok eredménye is valóban az elvárásoknak megfelelő, akkor ismét gyülekezeti életet élhettek. A kanadai gyülekezet más csoportjai továbbra is gyülekezeti életet élhetnek. Majd meglátjuk, milyen lesz a jövőben a kötelességetek végzéséhez való hozzáállásotok. Ha még mindig szégyenteljesen viselkedtek, akkor a kanadai gyülekezetben mindenki el lesz különítve. Értitek? (Igen.) Mit gondoltok az ügy kezelésének erről a kimeneteléről? (Azt, hogy jó.) Valóban úgy értitek, hogy jó, vagy csak úgy mondjátok? (Valóban jó.) Rendben, akkor elégedettek vagytok ezzel. Ez a prédikáció tehát az utolsó, amelyet hallani fogtok, és most az eredeti szándékomnak megfelelően teljességgel el lesztek különítve és ki lesztek rekesztve és nem lesz megengedve nektek, hogy prédikációkat hallgassatok. Mindezen évek során hiába hallgattatok prédikációkat, nem nyertetek belőle semmit, akkor miért hallgatjátok őket még mindig? Annyira megbántva érzem magam, ahogy rátok nézek! Mind olyan érzéketlennek és nehéz felfogásúnak látszotok!

Amikor korábban beszélgettem egy nővérrel a kanadai gyülekezetből, azt hallottam az ottani helyzetről, hogy csak ostoba nevetgélés és szélsőséges züllöttség van, és akkora zaj, hogy gépelni sem tudott, mintha csak egy nyüzsgő belvárosi területen lett volna. Akkor kezdett el nem tetszeni a dolog, és azt mondtam, hogy a kanadai gyülekezetbe járók nem istenfélők, hanem mindannyian züllöttek, akár az álhívők, és hogy nem törekszenek az igazságra. Később filmgyártással kapcsolatos dolgokról beszélgettem ezekkel az emberekkel, és mind teljesen érzéketlenek voltak. Mit jelent az, hogy „érzéketlen”? Amikor beszélgettem velük, semmiféle reakciót vagy arckifejezést nem mutattak, a tekintetük egy helyre meredt, mintha csak gonosz szellemek szállták volna meg őket – semmivel kapcsolatban nem mutattak semmilyen reakciót vagy hozzáállást. Hát nem undorító ez? Ezeknek az embereknek a mentális állapotából és megjelenéséből ítélve egyik csoport sem ér semmit, mind kaotikusak, különös tekintettel a Filmgyártó Csoportra, ahol erkölcstelenség ütötte fel a fejét, ők pedig még mindig azt mondják, hogy nem tudtak semmiről. Helytálló, amit mondanak? Hát nem csalárd? Valójában a vezetők és a dolgozók már kezelték ezt az antikrisztus Yannal kapcsolatos dolgot, de mivel annyira súlyos és visszataszító, személyesen nekem is be kellett avatkoznom. Hogy miért kellett beavatkoznom? Azért, mert ők nem kezelték megfelelően. Mindössze pár elbagatellizált dolgot mondtak, a problémák egyikét sem tudták megoldani, és egyáltalán nem tudták boncolgatni a dolgot. Most mennyire vagytok érzéketlenek? Meg lehetne szúrni tűvel az arcotokat, és nem vérezne; teljességgel képtelenek vagytok bármit is érezni. A vezetők és a dolgozók mind meg lettek metszve, de utána ugyanolyanok maradtak és nem változtak. Ezért kellett beavatkoznom és változtatnom a „kezeléseteken”. Milyen tanulságokat vontatok le ebből a dologból? Bánatos a szívetek, igaz? Igazságosnak gondoljátok, hogy így kezelem a dolgokat? (Igen.) Milyen értelemben igazságos? Hadd beszéljek őszintén: ha nem követed a helyes utat vagy nem gyakorlod az igazságot, ha az Istenben való hit zászlaját lobogtatod, de úgy akarsz élni, ahogy a nem hívők, és önkényesen akarsz cselekedni, akkor értelmetlen az Istenben való hited. Miért mondom azt, hogy értelmetlen? Miben rejlik az Istenben való hit értelme? Abban, hogy teljességgel megváltozik az út, amelyen az emberek járnak, megváltozik az életszemléletük, valamint az életük iránya és a céljaik is, miután hinni kezdenek Istenben, és azok egészen mások lesznek, mint amilyenek az Istenben nem hívők, a világi emberek és az ördögök esetében, és ez utóbbiak, valamint a hívők egymással szögesen ellentétben álló úton járnak. Mi ez az ellentétes irány? Az, hogy te jó ember akarsz lenni, olyasvalaki, aki aláveti magát Istennek, és akinek van emberi hasonlatossága. Akkor hát miként érheted el ezt? Az igazságra törekvésre kell fókuszálnod, és csak azután leszel képes változni. Ha nem törekszel az igazságra, vagy nem gyakorlod az igazságot, akkor nem lesz értelme vagy értéke az Istenben való hitednek, üres lufi lesz a hited, szemenszedett hazugság, csupán üres szavak, amelyeknek semmilyen hatásuk nincsen. Gondolkodjatok el azon, amit itt mondok. Ezek a szavak a legegyszerűbb és legalapvetőbb igazságokat jelentik, de ti talán még soha nem gondolkodtatok el rajtuk. Így van? Ha ezt mondod: „Hiszek Istenben. Azt fogom tenni, amit tennem kell, azt fogom tenni, amit akarok, ami pedig az Istennek való alávetettséget, az Isten vezényléseinek és rendezéseinek való alávetettséget, az Isten iránti hűséget és az emberi mivolttal rendelkezést illeti, ezeknek a dolgoknak semmi közük hozzám”, akkor, ha semmi közük hozzád ezeknek a dolgoknak, vajon mit csinálsz istenhit címszó alatt? Miért hiszel Istenben? Hogyan akarsz hinni Benne? Miféle ember akarsz lenni az Istenben való hitedben? Ha semmi közük hozzád ezeknek a dolgoknak, akkor egyszerűen értelem nélkül való a hited. Ha mindig a magad elképzeléseire és képzelődéseire hagyatkozva hiszel Istenben, mindig a saját preferenciáid szerint teszed a dolgokat, megteszed, amit csak akarsz és kényezteted a hús-vér testedet, akkor a gondolataidnak, a nézeteidnek és a cselekedeteidnek semmi közük az igazsághoz, sem ahhoz, amit Isten megkövetel, az istenhited értelmetlen, és szükségtelen továbbra is hinned. Ha tovább hinnél is, felesleges erőfeszítés volna, és Isten nem mentene meg téged.

Ez egy nagyon nehéz téma, és mindannyian feldúltnak érzitek magatokat ennek a dolognak a kezelése miatt; ez egy kissé váratlan volt. Bárhogy legyen is, a jövőben is elő fog még ez fordulni. Ezúttal ily módon kezeltük ezt a dolgot, de ha a jövőben ismét megtörténik ez a fajta dolog, akkor az nem így lesz kezelve, hanem lehetséges, hogy szigorúbban. Mondjátok meg Nekem, helyénvaló ez? (Igen.)

Ezek után beszélgessünk egy valamivel könnyebb témáról! Szerettek történeteket hallgatni? (Igen.) Akkor mesélek nektek egy történetet! Milyen történetet meséljek nektek? Milyen témáról szeretnétek hallani? A történethallgatást kedvelitek jobban, vagy az aktuális ügyek, politikai kérdések megbeszélését, esetleg a történelemről szerettek hallani? Most nem ezekről a dolgokról fogunk beszélgetni, mert értelmetlen beszélgetni róluk. Az Istenben hívő emberek viselkedéséről, az emberek beállítottságairól és azokról a különféle állapotokról fogok mesélni nektek egy történetet, amelyeket a mindennapi életük során megtapasztalnak az emberek.

Kiegészítések:

Beszélgetés a tőkéről:
„Édesmindegy!”

Öt ember beszélgetett egymással, és az egyikük, egy bizonyos Uni úr, ezt mondta: „Az egyetemen töltött időszakból a kampuszélet hiányzik a legjobban. Tele volt a kampusz mindenféle növénnyel, és tavasszal meg ősszel olyan szép volt a táj, hogy kipihentnek és boldognak éreztem magam tőle. Azonkívül, akkor még fiatal voltam, ötletekkel teli és ártatlan, és nem volt rajtam akkora nyomás. Olyan könnyű volt az élet az egyetemen töltött három évem alatt! Ha visszamehetnék tíz vagy húsz évvel ezelőttre és visszatérhetnék a kampuszra, azt hiszem, az lenne a legcsodálatosabb dolog ebben az életben...” Ez volt az első személy, akit Uni úrnak hívtak. Mit jelent az „Uni”? Egyetemi hallgatóra utal – innen ered az Uni úr elnevezés. De Uni úr fel sem idézhette és ki sem élvezhette egészen csodálatos életét, amikor Mester úr szólalt fel, ezt mondván: „Egyetemi képzésnek lehet vajon nevezni egy hároméves kurzust? Ez egy felsőfokú szakképzés. Egy egyetemi alapszakos képzés általában négy évig tart; csak ez tekinthető egyetemi képzésnek. Én négy évig jártam egyetemre. Az egyetemen töltött éveim alatt azt tapasztaltam, hogy sok egyetemi hallgató van a munkaerőpiacon, és nehéz munkát találni. Így mielőtt végeztem volna, átgondoltam a dolgot, és úgy döntöttem, hogy mesterképzést fogok végezni. Nem sok hallgató járt mesterképzésre akkoriban, úgyhogy könnyen lehetett így állást találni. Ahogy arra számítottam is: lediplomáztam a mesterképzésen, nagyszerű munkát találtam jó jövedelemmel, és nagyon jól éltem. Ez volt az eredménye annak, hogy mesterképzésre jártam.” Milyen üzenetet szűrtök le ennek hallatán? Uni úr felsőfokú szakképzést végzett, Mester úr pedig mesterképzést végzett, magas jövedelmet kapott, és státuszra és tiszteletre tett szert a társadalomban. Mester úr boldogan beszélt, majd Menedzser úr ezt mondta: „Még mindig fiatal vagy, kölyök! Nincs semmi tapasztalatod a társadalomban. Nem számít, hogy mesterdiplomáért vagy doktori címért tanulsz, semmi sem versenyezhet azzal, ha jó szakot választasz az egyetemen. Én, mielőtt egyetemre mentem, piackutatást végeztem, és azt láttam, hogy menedzseri készségekkel rendelkező emberekre van szükségük a különféle méretű vállalkozásoknak, úgyhogy amikor egyetemre kerültem, úgy döntöttem, hogy piacmenedzsmentet fogok tanulni, és amikor lediplomázok, én leszek a top menedzserek egyike, vagyis a vezérigazgató egy vállalatnál. Amikor lediplomáztam, az egy olyan időszak volt, amikor a különféle méretű vállalkozásoknak hozzám hasonló képességű emberekre volt szükségük. Óriási volt a piac, és amikor elkezdtem állásokra pályázni, több vállalat is megpróbált lecsapni rám. Végül én választottam közülük. A legjobb külföldi vállalatot választottam, és azonnal magasan fizetett menedzser lettem. Öt éven belül saját autót vásároltam. Nem semmi, ugye? Jó döntéseket tudok hozni, igaz?” Amíg Menedzser úr beszélt, ellenérzés támadt a két előtte szólóban, de nem mondtak semmit. Ezt gondolták a szívükben: „Ő egy top menedzser és messzire lát. Sokkal több tőkéje van, mint nekünk. Még ha ellenérzéseink vannak is, semmit sem fogunk mondani. Egyszerűen elismerjük a vereséget.” Amikor Menedzser úr befejezte a beszédet, nagyon meg volt elégedve magával, azt gondolván, hogy ezek a fiatalok nem olyan tapasztaltak, mint ő. De miközben őt ily nagy elégedettség töltötte el, egy Hivatalnok úr nevű illető szólalt meg. Hivatalnok úr nem sokra tartotta, amit a három másik mondott. Lazán fogta kezében a teáscsészét, kortyolt belőle, körbenézett és ezt mondta: „Manapság mindenki egyetemi hallgató. Ki ne tudna bejutni egy egyetemre? Nem elég egyetemre járni, és az üzleti életbe sem elég bekapcsolódni. Még ha top menedzser is valaki, az nem egy életre szóló állás és nem stabil. Az a lényeg, hogy biztos állást találjon az ember, és akkor egy életre rendben lesz!” A többiek így szóltak ennek hallatán: „Életre szóló állás? Ki beszél ilyesmiről mostanság? Ez már a múlté!” Hivatalnok úr ezt mondta: „Még hogy a múlté? Hah, csak azért mondjátok ezt, mert mindannyian rövidlátók vagytok és nincs rálátásotok a dolgokra! Amikor egy életre szóló állást kapsz, az, még ha kicsit kevesebb is a jövedelmed, stabil életet biztosít neked, hatalmat ad a kezedbe, és akkor mindenben részt vehetsz! A legtöbben nem értették, amikor köztisztviselői vizsgára jelentkeztem, és megkérdezték, hogy ilyen fiatalon miért akar valaki állami szerveknél dolgozni. Miután letettem a köztisztviselői vizsgát, hozzám fordultak azok a barátok és rokonok, akik állást akartak vagy akik peres ügybe keveredtek. Nos, ez jó nagy hatalom, nem igaz? Habár a jövedelem nem túl magas, kaptam lakást és autót. Jobb juttatásokat élvezek nálatok. Azonkívül, ha elmegyek valahová enni és ha vásárolni megyek, térítik a költségeimet, valamint taxival és repülővel is ingyen utazhatok. A ti állásaitok nem elég jók, mindannyiótoknak bizonytalan a munkahelye. Én annyival jobban csináltam nálatok!” A többiek kényelmetlenül érezték magukat ennek hallatán, és ezt mondták: „Igaz, hogy elég jók a juttatásaid, de rossz a híred. Folyton zsarolsz, zsarnokként viselkedsz mindenütt, és nem szolgálod az embereket. Csak ártasz nekik, és mindenféle rossz dolgokat művelsz.” Hivatalnok úr így felelt: „No és, mi van, ha rossz a hírem? Jól elvagyok belőle!” Mindenki belefeledkezett a dolog megvitatásába, mígnem végül az utolsó személy nem tudta tovább türtőztetni magát, felállt és ezt mondta: „Látjátok, ti egyetemre jártatok, mesterképzést végeztetek, top menedzser és hivatalnok lett belőletek, én pedig nem szereztem olyan tapasztalatokat, mint ti. Habár csak egy jelentéktelen személy vagyok, meg kell osztanom veletek a tapasztalataimat. Amikor visszatértem a máterbe...” „Mi ez a máter? – kérdezték a többiek meglepetten. – A köztisztviselői vizsgát letéve köztisztviselő lesz az ember, ha mesterképzést végez, azzal mesterdiplomás, ha pedig egy vállalat topmenedzsere, akkor vezérigazgató, de mit jelent ez a »máter«? El tudod magyarázni?” Az illető így felelt: „Szóval ti járhattok egyetemre, végezhettek mesterképzést, és lehetett belőletek topmenedzser és köztisztviselő, de én nem mehetek vissza az alma máterembe, hogy körülnézzek?” Látod? Ez az ember dühös lett. Ez a jelentéktelen személy kevés oktatásban részesült, de abban is hiába. A többiek ezt mondták: „Mindannyian tudjuk, mit jelent visszamenni az alma máterbe. Szükségtelen azt mondanod, hogy visszatértél a »máterbe«. Mondd csak azt, hogy visszatértél az alma máteredbe.” A többiek ezután megkérdezték tőle, hogy milyen szintű képzést nyújtott az alma mátere: hogy középiskola volt-e, műszaki főiskola, vagy pedig alapképzést vagy mesterképzést végző egyetem. Ő így felelt: „Sosem jártam egyetemre, sosem végeztem mesterképzést, és sosem tettem köztisztviselői vizsgát. Talán nincs az is rendben, ha csak általános iskolába járt valaki? Édesmindegy!” Zavarban volt; felfedte a hátterét, és nem tudta azt többé takargatni. Korábban egész végig csak megjátszotta magát. Amikor másokkal kapcsolatba került, soha nem fedte fel, hogy milyen szintű végzettsége van. Most, hogy az egész kitudódott, ő pedig elveszítette a presztízsét, mindjárt az ajtókilincs után nyúlt és menekülőre fogta. A többiek nem értették, miért futott el, és mind egyszerre mondták: „Szóval csak az általános iskolát végezted el? Hova futsz? És milyen büszke voltál rá!” Itt befejezem a történetet; ezzel többé-kevésbé mindent elmondtam róla.

Öt ember szerepel ebben a történetben. Milyen témáról beszélgetnek? (A tanulmányi hátterükről.) És mit jelent valójában a tanulmányi háttér az emberek számára? (A társadalmi státuszukat.) Az ember tanulmányi háttere összefügg a társadalmi státuszával – ez objektív tény. De mégis miért akarnak az emberek a társadalmi státuszukról beszélgetni? Miért akarják a társadalmi státuszukat és az identitásukat beszédtémaként a napvilágra hozni? Mit csinálnak ilyenkor? (Felvágnak.) Mi legyen hát ennek a történetnek a címe? (A tanulmányi hátterek összehasonlítása.) Nem lenne túl nyers megfogalmazás, ha az lenne a történet címe, hogy „A tanulmányi hátterek összehasonlítása”? (De igen. Mit szólnál ahhoz, hogy „A státusszal való kérkedés”?) Ez egy kicsit túl konkrét, nem implicit, és nem elég mély tartalmú. Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy „Beszélgetés a tőkéről” legyen a főcím, az alcím pedig az, hogy „Édesmindegy!”? Ez egy kissé szatirikus, nem igaz? A „Beszélgetés a tőkéről” azt jelenti, hogy mindenki a saját tőkéjéről beszél, a tanulmányi hátterét és a társadalmi státuszát is beleértve. És mit jelent az, hogy „Édesmindegy!”? (Annak az el nem ismerését, hogy bárki más jobb volna.) Így van, van itt egyfajta beállítottság. „Mi van akkor, ha mesterképzést végeztél? Mi van akkor, ha magasabb végzettséged van, mint nekem?” Senki sem ismeri el, hogy bárki más is jobb volna nála. Ezt jelenti a tőkéről beszélni. Vajon nem gyakran hallani ilyesfajta beszélgetést más emberek körében? Egyesek a családjuk vagyonával kérkednek, mások a családjuk nagy presztízsű hátterével, megint mások azzal a ténnyel, hogy bizonyos császárok és hírességek is az ő vezetéknevüket viselték, némelyek pedig arról szoktak beszélni, hogy melyik egyetemen diplomáztak, hogy milyen dicsőségesek voltak, sőt még egy szépségszalonban dolgozó masszőr is van, aki ezt szokta mondani: „Elismert tanártól tanultam a masszázst, aki szakértő módon korrigált és személyesen ellenőrzött. Végül első osztályú, professzionális masszázsterapeuta lettem, és a 2000-res évek jelentették számomra a legdicsőségesebb időszakot...” A „dicsőséges” jelző használata itt nem helyénvaló. Még a szolgáltatóiparban dolgozó masszőr is a „legdicsőségesebb időszakáról” beszélt – valóban így dicsekedett és hencegett. E téma kapcsán főként bizonyos gyakran hallott beszélgetésekről, gyakran látott viselkedésről és azokról a beállítottságokról beszélünk, amelyek gyakran feltárulnak előttünk a való életben az emberek körében. Miért szoktak az emberek ilyen tőkéről beszélni? Milyen beállítottság vagy motiváció működik itt? Dicsőségesnek tekinthetők ezek a dolgok, amelyekről beszélünk? A dicsőségnek semmi köze hozzá. Akkor hát előnyük származik vajon az embereknek abból, hogy ilyen dolgokról beszélnek? (Nem.) És vajon ti is szoktatok ezekről a dolgokról beszélni? (Igen.) Tudjátok, hogy semmilyen előny nem származik belőle, akkor hát miért beszéltek róluk? Miért élvezik az emberek, ha ilyen dolgokról beszélnek? (Ezek a dolgok jelentik azt a tőkét, amellyel kérkedhetnek az emberek.) Mi a célja ennek a kérkedésnek? (Az, hogy a többiek nagyra tartsák őket.) Azért, mert senki sem akar átlagos, hétköznapi ember lenni. Még aki csak általános iskolát végzett, az is arról beszélt, hogy visszatér a „máterébe” körülnézni, mert ezzel az irodalmi kifejezéssel szerette volna bolonddá tenni és kábítani a többieket, hogy azok nagyra tartsák őt. Mi célból akarják elérni az emberek, hogy mások nagyra tartsák őket? Azért, hogy mások fölébe kerekedhessenek, hogy glória legyen a fejükön, hogy tekintélye legyen annak, amit mondanak, hogy mások támogatását élvezzék, és hogy presztízsük legyen. Mivel kell rendelkezned ahhoz, hogy elvesd ezeket a dolgokat, és átlagos, hétköznapi ember légy? Először is helyes szemléletmóddal kell rendelkezned. Hogyan alakul ki ez a helyes szemléletmód? Azáltal, hogy olvasod Isten szavait és megérted, hogy milyen hozzáállást kell tanúsítanod bizonyos dolgok iránt, amely összhangban van Isten szándékaival, és amellyel a normális ember mivoltukban rendelkezniük kell az embereknek – ez a helyes szemléletmód. Átlagos, hétköznapi és normális emberként tehát mi a legmegfelelőbb és leghelyesebb szemléletmód mindezeket a dolgokat, vagyis a társadalmi státuszt, a társadalmi tőkét, a családi hátteret, stb. illetően? Tudjátok-e? Tegyük fel, hogy van valaki, aki sok éve hisz már Istenben, aki úgy hiszi magáról, hogy sok igazságot megértett, úgy hiszi, hogy Isten útját követi, és hogy hűséges Istenhez és a kötelességéhez, mégis nagyon fontosnak tartja a társadalomban és az emberek között meglévő státuszát, valamint önmaga értékességét, nagyra tartja ezeket a dolgokat, sőt gyakran kérkedik is a tőkéjével, a dicsőséges hátterével és az értékességével – valóban olyan valaki az ilyen ember, aki érti az igazságot? Nyilvánvalóan nem. És aki nem érti az igazságot, az vajon az igazságot szerető ember? (Nem.) Nem. Mi a kapcsolat a tőkéről való beszélgetés és aközött, hogy valaki érti és szereti-e az igazságot? Miért mondom azt, hogy aki nagyra tartja az értékességét és a tőkéjével kérkedik, az nem az igazságot szerető és értő ember? Hogyan kell megközelítenie a társadalmi státusz, valamint a személyes tőke és értékesség kérdését egy olyan embernek, aki igazán szereti és érti az igazságot? Mik tartoznak bele a társadalmi státuszba? A családi háttér, a tanulmányok, a hírnév, a társadalomban elért eredmények, a személyes adottságok és az etnikai hovatartozás. Akkor hát hogyan közelíted meg ezeket a dolgokat, ami azt igazolja, hogy az igazságot értő ember vagy? Ennek könnyen megválaszolható kérdésnek kellene lennie, nem igaz? Sokat kellene értened az elméletnek ebből az aspektusából. Mondjátok, ami csak az eszetekbe jut. Ne gondoljátok ezt: „Ó, még nem gondoltam át a dolgot, úgyhogy nem mondhatok semmit.” Ha nem gondoltad még át, akkor csak mondd, amit most éppen gondolsz. Ha csak azután tudsz beszélni, miután átgondoltál valamit, akkor azt cikkírásnak hívják. Most csupán csevegünk; nem arra kérlek, hogy cikket írj. Beszélj először elméleti perspektívából. (Megértettem Isten szavaiból, hogy Isten nem azt nézi, hogy milyen magasan képzett valaki, vagy hogy milyen a társadalmi státusza, hanem főként azt nézi, hogy törekszik-e az igazságra, hogy képes-e gyakorolni az igazságot, és hogy igazán aláveti-e magát Istennek, valamint az elvárások szerint végzi-e a kötelességét. Ha valakinek magas a társadalmi státusza, és magasan képzett, de nincs lelki megértése, nem az igazságra törekvés útján jár, és nem féli Istent, illetve nem kerüli a rosszat, akkor a végén ki lesz rekesztve és nem lesz képes szilárdan megállni Isten házában. Éppen ezért a tanulmányi háttér és a státusz nem fontos. Az a fontos, hogy törekszik-e az igazságra az illető.) Kiváló, ez egy igen alapvető fogalom. Miért mondom, hogy igen alapvető? Azért, mert ezek a témák és ez a tartalom alapvetően az, amiről rendszerint beszélnek az emberek. Van valakinek más megértése? Valaki tegyen hozzá az elhangzottakhoz! (Ha valaki törekedni tud az igazságra, akkor láthatja, hogy a hírnévre, nyereségre és státuszra törekvés valójában egyfajta kötelék, béklyó rajta, és minél inkább törekszik ezekre a dolgokra, annál üresebbnek fogja érezni magát, és annál inkább érzékelni fogja, hogy milyen kárt és fájdalmat okoz az embereknek a hírnév, a nyereség és a státusz. Amikor megérti ezt, és lát valakit, aki tőkeként kezeli ezeket a dolgokat, azt fogja gondolni, hogy igazán szánalmas az ilyen ember.) (Az olyan ember, aki igazán szereti és érti az igazságot, Isten szavai alapján fogja mérlegelni a társadalmi státuszt és a hírnevet, megnézi, hogy mint mond és mit követel Isten, hogy Isten szerint mire kell törekedniük az embereknek, hogy mit kapnak végül az emberek, ha ezekre a dolgokra törekszenek, és hogy amit kapnak, az összhangban van-e azokkal az eredményekkel, amelyeket Isten látni remél az embereknél.) Ezzel rátapintottatok a dolgokra, de vajon sok köze van-e az igazsághoz annak, amit mondotok? Képesek vagytok ezt felmérni? Az emberek többségének észlelésen alapuló tudása van, és ha arra kérnélek benneteket, hogy mondjatok egy prédikációt, akkor az buzdító prédikáció lenne. Miért mondom, hogy buzdító prédikáció lenne? A buzdító prédikáció olyan prédikáció, amelyben olyan dolgokat mondotok, amelyek tanáccsal és bátorítással látják el az embereket – valódi problémákat nem tud megoldani. Habár talán minden mondat helyesnek és észszerűnek, az emberi értelemmel és a racionális követelményekkel egyezőnek tűnik, kevés közük van az igazsághoz, hanem mindössze az emberek birtokában lévő kevéske felszínes és észlelésen alapuló tudásból erednek. Ha beszélnetek kellene másokkal ezekről a szavakról, képesek lennétek a gyökerüknél megoldani az emberek problémáit és nehézségeit? Nem, nem lennétek képesek, és ezért mondom, hogy ez egy buzdító prédikáció lenne. Ha nem tudjátok a gyökerüknél megoldani az emberek nehézségeit és problémáit, akkor nem az igazságot használva oldjátok meg az emberek problémáit. Azok, akik nem értik az igazságot, mindig a tudást, a hírnevet és a státuszt fogják támogatni, és képtelenek lesznek kimenekülni e dolgok korlátai és köteléke alól.

Gondoljatok bele: hogyan közelítsétek meg az ember értékét, társadalmi státuszát és családi hátterét? Mi a megfelelő hozzáállás, amelyet tanúsítanotok kell? Először is Isten szavaiból láthatjátok, hogyan közelíti meg Ő ezt a dolgot; csak így értitek majd meg az igazságot, és csak így nem fogtok olyasmit tenni, ami ellentétes az igazsággal. Hogyan tekint tehát Isten valakinek a családi hátterére, társadalmi státuszára, végzettségére és gazdagságára, amellyel a társadalomban rendelkezik? Ha nem Isten szavai alapján látod a dolgokat, és nem tudsz Isten oldalán állni és Istentől elfogadni dolgokat, akkor az, ahogyan a dolgokat látod, biztosan messze esik Isten szándékától. Ha nincs sok különbség, csak egy kis eltérés, az nem probléma; ha viszont teljesen szembemegy Isten szándékával az, ahogyan a dolgokat látod, akkor ez ellentétben áll az igazsággal. Ami Istent illeti, Ő dönti el, mit és mennyit ad az embereknek, és az emberek társadalmi státuszát is Isten rendeli el, egyáltalán nem maguk az emberek alakítják ki. Ha Isten úgy rendeli, hogy valaki fájdalmat és szegénységet szenvedjen el, az vajon azt jelenti, hogy az illetőnek nincs reménye a megmenekülésre? Ha alacsony az értéke és a társadalmi státusza, akkor vajon Isten nem menti meg őt? Ha alacsony a társadalmi státusza, akkor vajon Isten szemében is alacsony státuszú? Nem feltétlenül. Mitől függ ez? Attól függ, hogy milyen úton jár ez az ember, mire törekszik, és milyen a hozzáállása az igazsághoz és Istenhez. Ha valakinek a társadalmi státusza nagyon alacsony, a családja nagyon szegény, és alacsony a végzettsége, mégis gyakorlatias módon hisz Istenben, és szereti az igazságot és a pozitív dolgokat, akkor Isten szemében vajon magas vagy alacsony az értéke, vajon értékes vagy értéktelen? Értékes. Ebből a szemszögből nézve mitől függ, hogy valakinek az értéke magas vagy alacsony, hogy nemes vagy alantas az illető? Attól függ, hogy Isten hogyan lát téged. Ha Isten olyasvalakiként lát, aki az igazságra törekszik, akkor van értéked, értékes vagy – értékes edény vagy. Ha Isten azt látja, hogy nem törekszel az igazságra, és nem áldozod fel Érte magad őszintén, akkor értéktelen vagy, nem pedig értékes – alantas edény vagy. Bármilyen magasan képzett is vagy, bármilyen magas is a társadalmi státuszod, ha nem törekszel az igazságra és nem érted azt, akkor az értéked soha nem lehet magas; még ha sokan támogatnak, dicsérnek és imádnak, akkor is csak egy megvetésre méltó nyomorult vagy. De miért látja így Isten az embereket? Miért van az, hogy egy ilyen „nemes”, ilyen magas társadalmi státuszú személyt, akit oly sok ember dicsér és csodál, és akinek még a presztízse is oly magas, Isten alantasnak lát? Miért van az, hogy Isten teljesen ellentétes módon látja az embereket, mint ahogy az emberek szemlélik egymást? Isten talán készakarva állítja Magát szembe az emberekkel? Egyáltalán nem. Ez azért van, mert Isten igazság, Isten igazságosság, míg az ember romlott és nincs benne sem igazság, sem igazságosság, Isten pedig az Ő saját mércéjével méri az embert, és az Ő mércéje, amellyel az embert méri, az igazság. Egy kicsit elvontan hangozhat ezt mondani, úgyhogy másképp fogalmazva: Isten mércéje az ember Istenhez való hozzáállásán, az igazsághoz való hozzáállásán és a pozitív dolgokhoz való hozzáállásán alapul – ez már nem elvont. Tegyük fel, hogy van valaki, akinek magas a társadalmi státusza, magas a végzettsége, igen képzett és művelt, valamint különösen dicsőséges és ragyogó családtörténete van, de van egy probléma: nem szereti a pozitív dolgokat, a szíve mélyén viszolygást, utálatot és gyűlöletet érez Isten iránt, és ha bármi Istennel, Isten témáival vagy Isten munkájával kapcsolatos dolog merül fel, fogát csikorgatja gyűlöletében, lángol a tekintete, sőt, meg is akar ütni másokat. Ha Istennel vagy az igazsággal kapcsolatos témát említ valaki, viszolygást és ellenségeskedést érez, és a felszínre tör állatias természete. Értékes vagy értéktelen az ilyen ember? Mennyire értékes Isten szemében a tanulmányi háttere, az úgynevezett társadalmi státusza és társadalmi presztízse? Egyáltalán semennyire. Hogyan látja Isten az ilyen embereket? Hogyan határozza meg Isten az ilyen emberek természetét? Az ilyen emberek ördögök és Sátánok, és a legértéktelenebb, megvetendő nyomorultak. Most megnézve, milyen alapon ítélhető nemesnek vagy alantasnak egy ember értéke? (Az Istenhez, az igazsághoz és a pozitív dolgokhoz való hozzáállása alapján.) Így van. Először is meg kell érteni, hogy mi Isten hozzáállása. Először is meg kell érteni Isten hozzáállását és azt, hogy milyen alapelvek és normák szerint definiálja Isten az embereket, azután pedig azon alapelvek és normák alapján kell mérni az embereket, amelyek alapján Isten méri őket – csakis így igazán pontos, helyes és méltányos. Megvan tehát az alapunk az emberek megméréséhez, de vajon konkrétan hogyan kell ezt a gyakorlatba ültetnünk? Valaki például nagyon magasan képzett és bármerre megy is, igen népszerű, mindenki nagyra tartja, és láthatólag nagyszerű kilátásai vannak – akkor Isten szemében vajon biztosan nemesnek fog tűnni? (Nem feltétlenül.) Hogyan mérjük meg tehát az ilyen embert? Egy ember nemes vagy alantas volta nem a társadalmi státuszán, nem a tanulmányi hátterén, és még kevésbé az etnikai hovatartozásán alapul, és természetesen nem is a nemzetiségén; akkor hát min kell alapulnia? (Isten szavain, valamint az illetőnek az igazsághoz és Istenhez való hozzáállásán kell alapulnia.) Így igaz. Ti például a kontinentális Kínából érkeztetek az USA-ba, és még ha egy nap amerikai állampolgárok lesztek is, megváltozik vajon az értéketek és a státuszotok? (Nem.) Nem, nem fog megváltozni; te akkor is te leszel. Ha hiszel Istenben, de nem tudod elnyerni az igazságot, akkor még mindig az a fajta ember vagy, aki el fog veszni. Némely felületes emberek nem igazán hisznek Istenben, vagy nem igazán törekednek az igazságra; a szekuláris világot követik, és miután amerikai állampolgárok lettek, ezt mondják: „Ti, kínaiak...” és „Ti, akik a kontinentális Kínából származtok...” Mondjátok meg Nekem, vajon nemesek vagy alantasak az ilyen emberek? (Alantasak.) Annyira alantasak! Úgy tesznek, mintha attól, hogy amerikai állampolgárokká lettek, mindjárt nemesek lennének – hát nem szörnyen felszínesek? Annyira felszínesek! Ha valaki rendes szívvel tudja megközelíteni a hírnevet és a nyereséget, a társadalmi státuszt, a gazdagságot és a tanulmányi eredményeket – ez a rendes szív persze nem azt jelenti, hogy már megtapasztaltad ezeket a dolgokat és érzéketlenné lettél, hanem inkább azt, hogy van egy normád a dolgok megméréséhez, és nem ezeket tartod a legfontosabbnak az életedben, hanem megváltoztak azok a normák és alapelvek, amelyek szerint mérlegeled és látod ezeket a dolgokat, ahogyan az értékeid is, és képes vagy helyesen megközelíteni ezeket a dolgokat, és rendes szívvel látni azokat –, az mit bizonyít? Azt bizonyítja, hogy megszabadultál a külső dolgoktól, amilyen például az úgynevezett társadalmi státusz, az ember értéke, és így tovább. Talán nem vagytok képesek ezt most mindjárt elérni, de amikor majd igazán meg tudjátok érteni az igazságot, akkor képesek lesztek átlátni ezeket a dolgokat. Mondok nektek egy példát. Valaki jómódú testvérekkel találkozik és látja, hogy azok csakis márkás ruhákat viselnek és jól szituáltnak tűnnek, ő pedig nem tudja, hogyan beszéljen vagy érintkezzen velük, így aztán megalázkodik, hízelegni és bókolni kezd a jómódú testvéreknek, és visszataszítón viselkedik – hát nem lealacsonyítja ezzel magát? Valami uralmat vesz ekkor fölötte. Egyesek „nagy nővér” felkiáltással köszöntenek egy jómódú nőt, és „nagy testvér” felkiáltással egy jómódú férfit. Folyton hízelegni akarnak ezeknek az embereknek és magukat akarják ajánlani. Ha olyannal találkoznak, aki szegény és bizonytalan hátterű, aki vidéki származású és alacsonyan képzett, lenézik az illetőt, egyáltalán nem hajlandóak figyelni rá, és megváltozik a hozzáállásuk. Működnek vajon ezek a bevett gyakorlatok a gyülekezetben? Működnek, nem tagadhatjátok, mivel vannak közöttetek, akik pontosan ilyen magatartást tanúsítottak. Egyesek a „nagy testvér”, mások a „nagy nővér”, megint mások a „nénikém” megszólítást használják – súlyosak ezek a társadalmi gyakorlatok. A viselkedésükből ítélve ezek nem olyan emberek, akik törekednének az igazságra, és egy szemernyi igazságvalóságnak sincsenek birtokában. A legtöbben közületek ilyen emberek, és ha nem változnak meg, végül mindannyian ki lesznek vetve. Habár ezek a téves nézetek nincsenek kihatással arra, hogy az emberek elfogadják-e az igaz utat, az emberek életbe való belépését és a kötelességeik végrehajtását befolyásolhatják; ha nem olyanok, akik elfogadják az igazságot, valószínűleg zavarásokat fognak okozni a gyülekezetben. Ha meg tudod érteni Isten szándékát, akkor fel tudod fogni azokat az alapelveket és normákat, amelyek ezeknek a dolgoknak a mércéi. Van egy másik aspektus, éspedig az, hogy bármilyen társadalmi státusza vagy tanulmányi háttere legyen is valakinek, és bármilyen családi háttérből származzék is, el kell ismerned egy tényt: a tanulmányi eredményeid és a családi háttered nem változtathat a jellemeden, és a beállítottságodat sem befolyásolhatja. Hát nem így van? (De igen.) Miért mondom ezt? Függetlenül attól, hogy milyen családba születik valaki, vagy hogy milyen oktatásban részesül azután, és hogy magasan képzett lesz-e vagy sem, valamint függetlenül attól, hogy milyen társadalmi háttérbe születik valaki, hogy magas vagy alacsony-e a társadalmi státusza, a romlott beállítottságai ugyanolyanok, mint bárki másé. Mindenki ugyanolyan – ez elkerülhetetlen. A társadalmi státuszod és értékességed nem változtathat azon a tényen, hogy a Sátán által megrontott emberi faj tagja vagy, és azon sem, hogy romlott beállítottságokkal rendelkező, Istennel szembehelyezkedő, romlott emberi lény vagy. Mit értek ez alatt? Azt, hogy bármilyen jómódú is a család, amelybe születtél, valamint bármilyen magas képzettséggel rendelkezel is, neked is romlott beállítottságaid vannak; lehetsz nemes vagy alantas, gazdag vagy szegény, magas vagy alacsony státuszú, akkor is csak egy romlott emberi lény vagy. Ezért, miután elfogadtátok Isten munkáját, mind egyenlőek vagytok, Isten pedig mindenkihez méltányos és igazságos. Vajon nem olyan megértés ez, amellyel rendelkezniük kellene az embereknek? (De igen.) Ki az, akit nem rontott meg a Sátán, és akinek nincsenek romlott beállítottságai, mivel magas státusza van a társadalomban, és az emberiség legnemesebb fajába született? Tartható ez az állítás? Történt ilyen valaha is az emberiség történelme folyamán? (Nem.) Nem, nem történt. Valójában – Jóbot, Ábrahámot, valamint a prófétákat és a régi szenteket, és az izráelitákat is beleértve – egyetlen emberi lény sem kerülhette el az együttélést ezzel a tagadhatatlan ténnyel: a világon élő egész emberiséget megrontotta a Sátán. Amikor a Sátán megrontja az embert, nem érdekli, hogy magasan képzett vagy-e vagy sem, hogy milyen a családod története, hogy mi a vezetékneved, vagy hogy mennyire nagy a családfád; a végeredmény a következő: ha az emberiség körében élsz, akkor téged is megrontott a Sátán. Ezért az értéked és a tanulmányi háttered nem változtathat azon a tényen, hogy romlott sátáni beállítottságaid vannak, és hogy a romlott sátáni beállítottságaiddal élsz. Vajon nem olyan megértés ez, amellyel rendelkezniük kellene az embereknek? (De igen.) Ha megértettétek ezeket a dolgokat, akkor, ha a jövőben valaki az ajándékaival és a tőkéjével henceg, vagy ha ismét „felsőbbrendűnek” találtok valakit közöttetek, miként fogtok bánni az illetővel? (Isten szavainak megfelelően fogok bánni vele.) Helyes. És hogyan fogsz Isten szavainak megfelelően bánni vele? Ha nincs jobb dolgod, ezért lekicsinyled vagy kigúnyolod az ilyen embereket, ezt mondván: „Látod, milyen képzett vagy, miért vágsz fel? Már megint a tőkédről beszélsz, de a kötelességedet képes vagy jól végrehajtani? Akármilyen magasan képzett vagy, attól még téged is megrontott a Sátán, nem igaz?”, azzal vajon jó bánásmódot tanúsítasz irántuk? Ez nincs összhangban az alapelvekkel, és nem olyasvalami, amit egy normális emberi mivolttal rendelkező személynek tennie kell. Akkor hát hogyan kell az alapelvekkel összhangban bánnod velük? Nem kell felnézned rájuk, de lekicsinyelned sem kell őket – nem kompromisszum ez? (De igen.) Helyes dolog kompromisszumot kötni? Nem, nem az. Helyesen kell bánnod velük, és ha tudsz segíteni nekik az általad megértett igazságot használva, akkor segíts nekik. Ha nem tudsz segíteni nekik, akkor, ha vezető vagy és azt látod, hogy megfelelnének egy bizonyos kötelességre, végeztesd velük azt a kötelességet. Ne nézd le őket amiatt, hogy valamilyen magas végzettségük van, ezt gondolván: „Hah, ugyan mi haszna annak, ha magas végzettségű valaki? Érted-e az igazságot? Én nem vagyok magas végzettségű, mégis vezető vagyok. Jó képességű vagyok, jobb vagyok nálad, úgyhogy le foglak kicsinyleni és meg foglak szégyeníteni!” Ez hitványság és emberi mivolt nélkül való dolog. Mit jelent „helyesen bánni velük”? A dolgoknak az igazságalapelveknek megfelelő kezelését jelenti. És mi itt az igazságalapelv? Azt, hogy méltányosan kell bánni az emberekkel. Ne tartsd nagyra az embereket és ne nézz fel rájuk, és ne alázd meg magad előttük, alacsonyabb szintűnek érezve magad, és ne is hízelegj nekik, ne tipord el és ne kicsinyeld le őket; talán nem gondolnak túl sokat a maguk értékéről, és talán nem is kérkednek. Helyes dolog, ha mindig attól tartasz, hogy kérkednek, és ezért mindig eltiprod őket? Nem, nem helyes. Ez hitványság és emberi mivolt nélkül való dolog – ha nem az egyik oldalra, akkor a másik oldalra hajolsz el túlságosan. Helyesen bánni az emberekkel, méltányosan bánni az emberekkel – ez az alapelv. Ez az alapelv egyszerűnek hangzik, de nem könnyű gyakorlatba ültetni.

Korábban egy vezető máshová költözött. Mondtam neki, hogy magával viheti az adott csoport vezetőit és tagjait, mivel így kényelmesen megbeszélhetik majd a közös munkát. Nem volt nehéz megérteni, amit mondtam – amint hallja az ember, máris érti. Végül olyan munkatársakat vitt magával, akiknek igen jó „ajánlólevelük” volt: egyesek teát hoztak neki, mások megmosták a lábát és megmasszírozták a hátát – egy rakás talpnyaló voltak. Milyen undorító volt ez a vezető! Volt egy fertőző betegségben szenvedő ember, aki minden nap hízelgett és bókolt neki, mindenhová követte és kiszolgálta őt. Ez a vezető még azt is hajlandó volt megkockáztatni, hogy elkaphatja ezt a betegséget, csak hogy élvezhesse, ahogy hízelegnek neki. Végül, mivel ennek a fertőző betegségben szenvedő embernek újra előjött a baja a költözés után, ez a hamis vezető is fel lett fedve. Éppen ezért akár értik az emberek az igazságot, akár nem, semmiképpen sem szabad rossz dolgokat tenniük, sem olyan dolgokat, amelyek az ambícióikon és a vágyaikon alapulnak, és nem lehet szerencsepróbáló mentalitásuk, mivel Isten átvizsgálja az emberek szívét és átvizsgálja az egész földet. Mi tartozik bele az „egész föld”-be? A materiális és az immateriális dolgok egyaránt beletartoznak. Ne próbáld a saját elmédre hagyatkozva megmérni Istent, Isten tekintélyét vagy Isten mindenhatóságát! Az emberek teremtett lények, és olyan jelentéktelen az életük – hogyan mérhetik fel a Teremtőt nagyságát? Hogyan mérhetik fel a Teremtő mindenhatóságát és bölcsességét mindenek megalkotásában és mindenek feletti szuverenitásában? Egyáltalán nem szabad tudatlan dolgokat tenned vagy gonoszságot művelned. Ha gonoszságot művelsz, az elkerülhetetlenül megtorlással jár, és amikor Isten egy napon felfed majd téged, többet fogsz kapni, mint amennyit szerettél volna, és azon a napon sírsz és a fogadat csikorgatod majd. Önismeretet gyakorolva kell viselkedned. Jobban járnál, ha még azelőtt, hogy Isten felfedne téged bizonyos dolgokat illetően, összevetnéd magad Isten szavaival, elgondolkoznál magadon, és napvilágra hoznád az eltemetett dolgokat, felismernéd a saját problémáidat, majd keresnéd az igazságot az eloszlatásuk végett – ne várj addig, amíg Isten fed fel téged! Ha Isten felfed, az nem tesz vajon passzívvá a későbbiekben? Addigra már elkövettél egy vétket. Attól kezdve, hogy Isten átvizsgál téged, odáig, amikor felfed, nagy változáson mehet keresztül az értéked és Isten rólad alkotott véleménye. Azért van így, mert miközben Isten átvizsgál téged, lehetőségeket ad neked és reménységgel tekint rád egészen a felfedésed pillanatáig. Milyen Isten hangulata attól kezdve, hogy reménységgel tekint valakire, odáig, amikor végül szertefoszlik a reménysége? Hatalmas mértékben romlik. És mi lesz ennek a következménye rád nézve? A nem annyira súlyos esetekben Isten megvetésének a tárgyává lehetsz, és Ő félre fog tenni téged. Mit jelent „félretéve” lenni? Azt jelenti, hogy vissza leszel fogva és meg leszel figyelve. És mi lesz a következménye súlyosabb esetekben? Isten ezt fogja mondani: „Ez az ember egy csapás, és azt sem érdemli meg, hogy szolgálatot tegyen. Egyáltalán nem fogom megmenteni ezt az embert!” Ha egyszer megfogalmazódik Istenben ez a gondolat, többé egyáltalán semmilyen sorsod nem lesz, és ha ez megtörténik, hajbókolhatsz és vért izzadhatsz, semmi haszna nem lesz, mert addigra Isten már elég esélyt adott neked, de te soha nem tartottál bűnbánatot, és immár túl messze mentél. Éppen ezért nem számít, milyen problémáid vannak, vagy milyen romlottságot mutatsz, mindig el kell gondolkoznod magadon és meg kell ismerned magad Isten szavainak a fényében, vagy meg kell kérned a testvéreket, hogy mutassanak rá neked ezekre a dolgokra. Az a legfontosabb, hogy elfogadd Isten átvizsgálását, Isten elé járulj és kérd, hogy világosítson és világítson meg téged. Bármilyen módszert használsz is, a problémák korai felfedezése, majd eloszlatása az önvizsgálat eredménye, és ez a legjobb dolog, amit tehetsz. Ne csak azután érezz bűntudatot, miután Isten már felfedett és kivetett, mert akkor már túl késő lesz a megbánásra! Amikor Isten felfed valakit, akkor vajon mélységesen haragos vagy rendkívül irgalmas? Nehéz megmondani, nem lehet tudni, és Én nem garantálom ezt neked – rajtad áll, hogy melyik úton jársz. Tudjátok, hogy mi az Én felelősségem? Elmondok nektek mindent, amit el kell mondanom, minden szót, amelyet el kell mondanom, és egyetlen szót sem hagyok ki. Nem számít, milyen módszert használok, legyen az írott szó, történetmesélés vagy kisebb programok megvalósítása, minden esetben azt az igazságot közvetítem, amelyet Isten különböző eszközökön keresztül meg akar értetni veletek, miközben ezzel egyidejűleg az általam látott problémákról is tájékoztatlak benneteket. Intelek, emlékeztetlek és buzdítalak benneteket, valamint némi ellátást, segítséget és támogatást biztosítok a számotokra. Olykor durva dolgokat is mondok. Ez az Én felelősségem, és rajtad áll, hogy miként teszed meg az út fennmaradó részét. Nem szükséges megvizsgálnod a beszédemet és az arckifejezéseimet, és nem kell gondosan megfigyelned, hogy mi a véleményem rólad – nem szükséges ezeket a dolgokat tenned. Annak, hogy mi lesz a sorsod a jövőben, semmi köze Hozzám; csak azzal van kapcsolatban, hogy te magad mire törekszel. Ma kitárom az ablakot és őszintén beszélek; teljesen világosan beszélek. Hallottatok és megértettetek minden szót és minden mondatot, amelyet elmondtam, és mindent, amit el kell mondanom, amit el kellene mondanom, és amit elmondtam a múltban? Abban, amit mondok, nincs semmi elvont, semmi, amit nem értetek; mindannyian megértettétek, és így eleget tettem a felelősségemnek. Ne gondoljátok, hogy azután is rajtatok kell tartanom a szemem, miután befejeztem a beszédet, és hogy mindvégig felelős maradok értetek és kézen fogva vezetlek benneteket. Mindannyian több éve hisztek már Istenben, mindannyian felnőttek, nem pedig kisgyermekek vagytok. Vannak vezetőitek, akik felelnek értetek, amikor különféle dolgokat tesztek, ez nem az Én felelősségem. Nekem megvan a magam munkaköre, a magam felelősségi köre; nem feladatom, és nem is tudok mindannyiótoknak a nyomában járni, továbbra is felügyelni és ösztökélni benneteket – nem vagyok köteles ezt tenni. Ami azt illeti, hogy a magánéletetekben mire törekszetek, mit mondotok és mit tesztek, és hogy melyik utat követitek: e dolgok egyikének sincs semmi köze Hozzám. Miért mondom azt, hogy semmi közük Hozzám? Ha illő és megfelelő módon tudjátok végrehajtani a kötelességeiteket Isten házában, Isten háza mindvégig felelős lesz értetek. Ha hajlandóak vagytok végrehajtani a kötelességeteket, megfizetni az árat, elfogadni az igazságot és az alapelv szerint cselekedni, akkor Isten ház vezetni fog benneteket, gondoskodni fog rólatok, és támogatni fog benneteket; ha nem vagytok hajlandóak végrehajtani a kötelességeteket, és szeretnétek dolgozni menni és pénzt keresni, Isten házának ajtaja tárva-nyitva áll, és szívélyes elbocsátásban lesz részetek. Ha azonban zavarásokat okoztok, gonoszságot műveltek, és gondot okoztok Isten házában, akkor nem számít, hogy ki az, aki gonoszságot művel: Isten házának vannak adminisztratív rendeletei és munkarendezései, és ezen alapelveknek megfelelően fognak majd kezelni benneteket. Értitek? Mindannyian évek óta hisztek Istenben, sokat olvastatok Isten szavaiból, összejöveteleken vettetek részt és prédikációkat hallgattatok mindezen évek alatt, akkor hát miért nem tartottatok bűnbánatot vagy formálódtatok át a legkevésbé sem? Sokan vannak, akik évek óta hallgatnak prédikációkat és megértettek néhány igazságot, de még mindig nem tartottak bűnbánatot, még mindig felületes módon hajtják végre a kötelességeiket, és ezek az emberek veszélyben vannak. Hadd mondjak Nektek valami valóságosat: ne várjátok Tőlem, hogy mindig rajtatok tartsam a szemem, vigyázzak rátok és a kezeteket fogva tanítsalak benneteket azért, hogy képesek legyetek valami gyakorlati és hatékony dolgot tenni. Ha nem figyellek, felügyellek és ösztökéllek titeket, ti pedig felületessé váltok, és lelassul a munka haladása, akkor nektek végetek lesz. Ez azt mutatja, hogy mindennemű hűség nélkül hajtjátok végre a kötelességeteket, és mindannyian munkások vagytok. Hadd mondjam el nektek: az Én szolgálatom el lett végezve, és nem vagyok köteles vigyázni rátok. Ezért munkálkodik és vizsgál át benneteket a Szentlélek ezekben a dolgokban; amit nekem kell megtennem, az el lett végezve, amit nekem kell elmondanom, az el lett mondva, megtartottam a szolgálatomat, eleget tettem a felelősségemnek, a számotokra pedig az marad hátra, hogy felelősséget vállaljatok a saját cselekedeteitekért és viselkedésetekért. Ha nem fogadjátok el az igazságot, hanem folyamatosan felületesek vagytok és soha nem gondoltok arra, hogy bűnbánatot tartsatok, akkor semmi köze nem lesz Hozzám a büntetéseteknek és a kivetéseteknek.

A történetnek, amelyet az imént meséltem, arról szólt az egyik aspektusa, hogy miként kell kezelni az emberek társadalmi státuszát, értékét, családi hátterét, tanulmányi hátterét, és így tovább, és milyen normák és alapelvek szerint kell tekinteni ezekre a dolgokra; egy másik aspektus az volt, hogy miként kell megközelíteni ezeket a dolgokat, és hogyan kell a lényegükig látni. Ha már ellátsz e dolgok lényegéig, akkor hiába vannak talán még mindig jelen a szívedben, nem fognak korlátozni téged, és nem ezek szerint fogsz élni. Amikor azt látod, hogy egy nem hívő a dicsőséges múltjával kérkedik, miszerint egyetemre járt és mesterdiploma vagy doktori cím megszerzéséért tanult, akkor mi a nézeted és a hozzáállásod? Ha ezt mondod: „Alapképzésre járni az egyetemen semmi. Én évekkel ezelőtt elvégeztem a mesterképzést”, ha ez a mentalitásod, az problémás lesz a számodra, és azt mutatja, hogy nem sokat változtál az Istenben való hitedben. Ha megkérdezik tőled, hogy mi a tanulmányi háttered, és ezt mondod: „Még az általános iskolát sem végeztem el, és még egy esszét sem tudok megírni”, és azt látják, hogy egy senki vagy, és attól kezdve nem vesznek tudomást rólad, az egyszerűen tökéletes, nem igaz? Több időt tudsz szánni Isten szavainak az olvasására és a kötelességed végrehajtására, és ez a helyes dolog, amit tenni kell. Mi értelme van a nem hívőkkel és az álhívőkkel való pletykálkodásnak? Ha azt mondod, hogy alacsonyan képzett vagy, és nincs státuszod a társadalomban, és valaki lekicsinyel téged, mit fogsz tenni? Ne vedd a szívedre és ne érezd korlátozva magad, hanem csak hagyd, hadd beszéljenek, hadd mondják, amit csak akarnak, hiszen az neked semmi. Amíg nem késleltet téged abban, hogy az igazságra törekedj az Istenben való hitedben, addig rendben van. Ez valójában egy mellékes téma, de a hétköznapi életben, az emberek által kimondott dolgokból az látható, hogy az emberek nagy fontosságot tulajdonítanak ezeknek a tőkével kapcsolatos dolgoknak, és állandóan a szívükön viselik azokat. Ez nemcsak az emberek beszédére és viselkedésére lehet hatással, hanem az életbe való belépésükre, valamint arra is, hogy az Istenben való hit helyes útját választják-e. Rendben, nem fogok újra beszélni erről a fajta témáról. Térjünk vissza ahhoz a témához, amelyről a legutóbb beszélgettünk, és folytassuk az antikrisztusok különböző megnyilvánulásairól való beszélgetést, illetve ezek boncolgatását.

Elemzés arról, hogy milyen értelemben elvetemültek, alattomosak és csalárdak az antikrisztusok

I. Elemzés az antikrisztusok pozitív dolgokkal és az igazsággal szembeni ellenségeskedéséről és utálatáról

Befejeztük az antikrisztusok hatodik megnyilvánulásának az elemzését, és most elkezdjük elemezni a hetediket: Milyen értelemben elvetemültek, alattomosak és csalárdak az antikrisztusok? Egyesek ezt mondják: „Látva, hogy antikrisztusokat elemzünk és leplezünk le, vajon nem túl enyhe dolog azt mondani, hogy elvetemültek, alattomosak és csalárdak? Kinek nincs némi elvetemült vagy csalárd beállítottsága? A közönséges emberek mind rendelkeznek ezekkel a romlott beállítottságokkal, ezért, ha antikrisztusokat leplezünk le és elemzünk ily módon, az nem azt jelentené, hogy mindenki antikrisztus?” Van köztetek olyan, aki ezt gondolja? Ha bármelyikőtök valóban ezt gondolja, akkor téved. Van-e különbség az antikrisztusok elvetemültsége, alattomossága és csalárdsága, valamint e romlott beállítottságoknak a közönséges emberekben való feltárulásai között? Egész biztosan van különbség, máskülönben nem sorolnánk ezeket a beállítottságokat az antikrisztusok megnyilvánulásai közé. Ma először erről a különbségről fogok elsősorban beszélni, mielőtt aztán továbbmennék, hogy az antikrisztusok elvetemült, alattomos és csalárd beállítottságainak néhány valóságos példájáról és konkrét megnyilvánulásáról beszéljek. Az „elvetemült”, „alattomos” és „csalárd” szavak szó szerinti jelentését könnyű megérteni. A nehézség abban rejlik, hogy tisztán lássuk, mi a lényeges különbség az antikrisztusok és a közönséges emberek ilyesfajta megnyilvánulásai között, hogy miért definiáljuk antikrisztusként az ilyen romlott beállítottságú és lényegű emberek egyik fajtáját, és hogy mi a lényegbeli különbség az antikrisztusok és a közönséges, romlott emberiség között. Először is, az antikrisztusok nyíltan ellenségesek az igazság és Isten irányában; versengenek Istennel az Ő választott népéért, az Ő pozíciójáért és az emberek szívéért, sőt, különféle dolgokat is tesznek Isten választott népe körül azért, hogy elnyerjék a szívüket, és hogy félrevezessék és megbénítsák őket. Röviden: az antikrisztusok cselekedeteinek és viselkedésének természete – nyíltan vagy titokban – mindig ellenséges Isten irányában. Miért mondom azt, hogy ellenséges Isten irányában? Azért, mert tökéletesen jól tudják, hogy Isten szava az igazság, és hogy Ő Isten, mégis szembeszegülnek Vele, és nem fogadják el az igazságot, bárhogy is kerüljön az közlésre. Némely antikrisztusok például beszerveznek egyeseket, és félrevezetik és irányítják őket. Rábírják ezeket az embereket, hogy engedelmeskedjenek nekik és kövessék őket, azután pedig fondorlatosan mindenféle könyveket és anyagokat szereznek az egyháztól, létrehozzák a saját gyülekezeteiket és megalapítják a maguk királyságait, hogy élvezhessék, ahogy a követőik követik és imádják őket, ezt követően pedig elkezdenek hasznot húzni az egyházból. Ez a fajta viselkedés nyilvánvalóan versengés Istennel az Ő választott népéért – hát nem az antikrisztusok egyik tulajdonsága ez? Igazságtalan volna antikrisztusként definiálni ezeket az embereket e nyilvánvaló tulajdonság alapján? Egyáltalán nem igazságtalan – nagyon is pontos ez a definíció! Olyan antikrisztusok is vannak, akik klikkeket hoznak létre a gyülekezetben és bomlasztják a gyülekezetet. Állandóan a saját táborukat pártolják a gyülekezeten belül, és kizárják azokat, akik nem értenek egyet velük. Azután maguk mellett tartják azokat, akik hallgatnak rájuk és követik őket, hogy létrehozzák a saját erőiket, és mindenkit rávegyenek arra, hogy azt tegyék, amit ők mondanak. Ezzel vajon nem saját királyságokat hoznak létre? Függetlenül attól, hogy milyen munkarendjei vagy követelményei vannak a Fennvalónak, megtagadják a végrehajtásukat, és helyette inkább a maguk módján cselekednek, arra vezetve követőiket, hogy nyíltan szálljanak szembe a Fennvalóval. Isten háza például megköveteli, hogy azokat a vezetőket és dolgozókat, akik nem képesek valóságos munkát végezni, haladéktalanul le kell váltani. Egy antikrisztus azonban ezt fogja gondolni: „Habár némely vezetők és dolgozók nem képesek valóságos munkát végezni, támogatnak és elismernek engem, én pedig mostanáig pártoltam őket. Kizárt dolog, hogy a fennvaló leváltsa ezeket az embereket, hacsak nem engem távolít el először.” Mondjátok meg Nekem, nem ennek az antikrisztusnak az irányítása alatt áll ez a gyülekezet? Isten házának a munkarendjei nem jutnak tovább az antikrisztusnál, és nem lehet azokat végrehajtani. Amikor régen ki lettek adva a munkarendek, és minden gyülekezet visszajelzett már azzal kapcsolatban, hogy miként hajtotta végre azokat, például, hogy kit és milyen körülmények miatt bíztak meg másik kötelességgel vagy váltottak le, az antikrisztus soha nem jelez vissza semmit, és soha nem változtat senkit nem helyez át. Egyesek mindig felületesek a kötelességeik terén, ami súlyosan érinti a gyülekezet munkáját, de az antikrisztus soha nem változtat a megbízásukon. Még ha a Fennvaló közvetlenül meg is mondja az antikrisztusnak, hogy váltsa le ezeket az embereket, hosszú idő telik el válasz nélkül. Nincs itt valamilyen probléma? Amikor a Fennvaló arra kéri őket, hogy hajtsák végre a munkarendeket, vagy érdeklődni próbál valami felől, az antikrisztussal zsákutcába jutnak. A gyülekezetben lévő testvérek mit sem tudnak róla, nem kapnak üzeneteket, és elveszítik a kapcsolatot a Fennvalóval – a gyülekezet teljességgel annak az egy személynek az irányítása alatt áll. Milyen természetű cselekedet ez az antikrisztus részéről? Az antikrisztus ilyenkor átveszi a gyülekezet feletti irányítást. Az antikrisztusok klikkeket hoznak létre a gyülekezetben, megalapítják a saját királyságaikat, szembeszegülnek Isten házával, és ártanak Isten választott népének. Az emberek elveszítik a Szentlélek munkáját, nem érzik Isten jelenlétét, nincs békességük és örömük, elveszítik az Istenbe vetett hitüket, és többé már nem energikusan végzik a kötelességeiket. Még negatívvá és megfosztottá is válnak, az életük pedig stagnál. Mindez annak az eredménye, hogy az antikrisztusok félrevezetik és irányítják az embereket. Nos, a kontinentális Kína valamennyi lelkészi területén számos hamis vezető és antikrisztus lett már leleplezve és leváltva. Néhány olyan hamis vezető és hamis dolgozó is van köztük, akik nem végeztek valóságos munkát. Mindannyian birtokában voltak az antikrisztusok megnyilvánulásainak, és mindannyian rendelkeztek az antikrisztusok beállítottságaival, mégsem érték el egészen azt a szintet, hogy antikrisztusok legyenek, ezért mindössze leváltották őket. Néhányan azonban önmaguk törvénye voltak, mindenben az övéké volt az utolsó szó, teljességgel megszegték a munkarendeket és a maguk módján jártak el, ezért aztán antikrisztusként lettek definiálva és ki lettek zárva. Csodálatos így leleplezni és kezelni a hamis vezetőket és az antikrisztusokat! Nagyon boldog vagyok, amikor látom ezeket a bejelentő leveleket, mivel ez azt mutatja, hogy Isten választott népe közül némelyek több évnyi prédikációhallgatás után megértettek egy keveset az igazságból. Miért mondom azt, hogy megértettek egy keveset az igazságból? Azért, mert miután meghallgatták ezeket a prédikációkat, képesek összekapcsolni azokat néhány olyan dologgal, amellyel az életben találkoznak, valamint ezekre a dolgokra alkalmazni a hallottakat. Miután befejezik ezeknek az igazságoknak a hallgatását, abban a pillanatban talán nem értik azokat igazán, később viszont eljutnak az emberekkel és eseményekkel kapcsolatos tisztánlátásra. Magukévá teszik azokat az alapelveket és normákat, amelyek alapján megmérhetik azokat, akik önmaguk törvényei, akik nem végeznek valódi munkát, akik nem képesek valódi problémákat megoldani, akik felületesek a kötelességeik terén és nem viselnek terhet, és akiknek nincs felelősségérzetük. Hát nem fejlődés ez? Ez fejlődés. Nem lehet azt mondani, hogy érettséggel rendelkeznek, mindössze megértettek egy keveset az igazságból. Isten választott népének van némi tisztánlátása a hamis vezetőket, az antikrisztusokat és azok némelyikét illetően, akik nem végeznek valódi munkát, és akik nem kompetensek a munkájukban – hát nem jó dolog ez? Ez jó dolog; azt mutatja, hogy Isten választott népe megértette az igazságot és van tisztánlátása, és hogy képesek Isten oldalára állni és megóvni a gyülekezet munkáját – ez ünneplésre érdemes dolog. Azokat, akik értik az igazságot, nem tudják félrevezetni az antikrisztusok. Azokat talán félre tudják vezetni egy darabig, akik nem értik az igazságot és akiknek nincs tisztánlátásuk, de vajon meddig? Bízom benne, hogy minél többen értik meg az igazságot, és minél több hitük lesz Istenben, annál rövidebb idejükbe telik majd, hogy elutasítsák és levessék az antikrisztusok kötelékeit és korlátozásait. Éppen ezért még mindig szükséges beszélgetnünk az antikrisztusok különféle, részletesen bemutatott megnyilvánulásairól, máskülönben nehezen tudnak majd üdvösséget nyerni az emberek, ha antikrisztusok vezetik félre és irányítják őket.

Az imént egyszerű formában elmagyaráztam az antikrisztusok megnyilvánulásait és azt, hogy mely okokból definiáljuk antikrisztusként ezeket az embereket. Mi tehát a különbség az antikrisztusok elvetemült, alattomos és csalárd megnyilvánulásai, valamint a közönséges emberek romlott beállítottságai között? Van erről bármilyen megértésetek? Elmesélek nektek egy történetet, és ez a történet egészen biztosan összefügg az elvetemültséggel, alattomossággal és csalárdsággal. A bibliai Jób könyvében fel van jegyezve egy beszélgetés Isten és a Sátán között. Isten ezt kérdezi a Sátántól: „Honnan jössz?” (Jób 1:7). És hogyan felel erre a Sátán? („A földön barangoltam, ott jártam-keltem” (Jób 1:7).) Az emberek még most sem értik, hogy mire célzott ezzel a Sátán – ezt nevezik beállítottságnak. Miért nem értik az emberek, hogy mire célzott a Sátán? Azért nem, mert még mindig nem jöttél rá, hogy pontosan honnan is jön a Sátán. Mi a gond azzal, amit a Sátán mondott? Van itt egyfajta beállítottság, mégpedig egy elvetemült beállítottság. Ne beszéljünk most tovább erről a mondatról, hanem elemezzük, ami utána jön. A Sátán Isten elé járul, és miután felelt Isten kérdésére, ezt mondja neki Isten: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat” (Jób 1:8). Egy normális ember általában hogyan reagálna arra, ha ezt hallaná Istentől? (Látni akarná, hogy miként cselekedett Jób.) Az emberek azonnal ezt gondolnák: „Jób félte Istent, kerülte a rosszat és feddhetetlen ember volt. Igazán nagyra becsülöm őt!” Honnan ered ez a nagyrabecsülés? A pozitív dolgok iránti egyfajta vágyódásból, szeretetből és sóvárgásból ered, a normális emberi mivolt keretein belül. Ha azonban nem szereted az igazságot, mit fogsz kinyilvánítani e szavak hallatán? (Megvetést.) Meg fogod vetni, és figyelmen kívül fogod hagyni e szavakat. Némelyek ezt gondolják ekkor: „Félni Istent és kerülni a rosszat? Mi ez a félelem? Mit jelent »kerülni a rosszat«? Hol találni feddhetetlen embert manapság?” Úgy látszik, semmit nem éreznek e szavak hallatán, akkor hát van-e olyan szívük, amely e dolgok után sóvárog és vágyódik? (Nincs.) Vágynak ezekre a dolgokra? (Nem.) Szeretnének arra törekedni, hogy pontosan megértésék, milyen részletek rejlenek ebben? Van ilyen törekvésük? Nem, nincsen; nem akarják tudni ezt a szívükben. Az emberek egy másik típusa is abnormálisan reagál annak hallatán, hogy Isten azt mondta, hogy Jób féli Őt és kerüli a rosszat, és hogy feddhetetlen ember. Ők ezt mondják: „Ja persze! Jób félte Istent, kerülte a rosszat és feddhetetlen ember volt – létezik vajon ilyen ember? Mutasd meg, hogyan volt feddhetetlen – nem hiszem el!” Az ilyen emberek, akiknek efféle elgondolásaik és megnyilvánulásaik vannak, vajon igazán elhiszik és elismerik azokat a szavakat, amelyeket Isten mondott? (Nem.) Nem igazán hiszik és ismerik el őket. Először is, van egy biztos pont: nem ismerik el, hogy amit Isten mond, az igaz, megbízható és pontos, és nem tekintik Isten szavait az igazságnak, a Teremtő szavainak és a teljes emberiségnek szóló legfőbb igazságnak. Ha egyszer nem tekintik az igazságnak Isten szavait, hogyan tekintenek vajon Istenre? Ha egyszer tagadják Isten szavait, el tudnák talán ismerni, hogy Isten Isten? Biztosan nem, mivel tagadják Isten szavait, tagadják Isten perspektíváját, és tagadják Isten mondásait, ebből pedig az következik, hogy Isten létét és azt is tagadják, hogy Ő minden pozitív dolog valósága. Ez bizonyos. Van egy másik pont is: mi az ilyen emberek hozzáállása az Isten által kimondott igazságokhoz és a pozitív, valamint a negatív dolgokhoz, és milyen beállítottság rejlik a hozzáállásuk mögött? Miként látják Jóbot? „Ez nem lehetséges! Lehet még bárki ilyen a világon? Ez csak egy történelmi emlék. Ilyen embernek nem kell élnie ezen a világon. Csakis az áruló, rossz, gonosz és elvetemült embereknek kellene élniük. A Jóbhoz hasonlóknak nem élniük kellene, hanem meghalniuk!” Milyen beállítottság ez? (Elvetemültség.) Ez a Sátán elvetemültsége. Vannak most olyanok az emberek között, akiknek pontosan ugyanolyan elvetemült természetük van, mint a Sátánnak? Miféle emberek azok, akiket nem győz meg, amikor hallják, hogy Isten ezt mondta: „Jób fél Istent, és kerüli a rosszat; ő egy feddhetetlen ember”, nem fogadják el ezt, viszolygást és utálatot éreznek, sőt, még átkok is feltörnek a szívükben? Mondhatjuk azt, hogy azok az emberek, akikben ilyen dolgok törnek fel, hasonszőrűek a Sátánnal? (Igen.) Akkor hát túl messzemenő dolog vajon antikrisztusként definiálni ezeket az embereket? (Nem.) Amikor Isten világosan és komolyan ezt mondta a Sátánnak: „Jób féli Istent, és kerüli a rosszat; ő egy feddhetetlen ember”, mi volt a Sátán hozzáállása? Kétségbe vonta ezt a tényt. Ennek az az egyik aspektusa, hogy a Sátán kétségbe vonta és nem tartotta lehetségesnek azt, hogy Jób ilyen ember lett volna. Ez azért történt, mert a Sátán elvetemült és azt hiszi, hogy minden dolog elvetemült; nem hitte el, hogy lehet valaki az emberiség körében, aki ennyire csodálatos, akit Isten igazán feddhetetlennek láthat – a Sátán nem hitte el ezt a tényt. Egy másik aspektus az, hogy vajon mit érzett a Sátán a szívében, amikor Isten felfedezett egy ilyen jó embert, mint Jób? Először is, egészen a felszínen, féltékenységet érzett: „Hogy lehet valaki feddhetetlen? Hát nem rontottam meg az egész emberiséget? Az emberek mind ugyanolyanok, mint én, mindannyian elárultak Téged. Hogyan követhetnének Téged?” Emberi nyelvre lefordítva ez volt a mentalitása. A Sátán nem hitte el, hogy ez lehetséges, és két része van annak, hogy nem hitt ennek a lehetőségében. Az első az, hogy a Sátán azt szerette volna, ha Jób nem is létezik, a második pedig a Sátánnak ez a gondolata: „Még ha létezik is, meg fogom semmisíteni.” Hát nem a Sátán elvetemültsége volt ez? (De igen.) Ez a Sátán elvetemültsége volt. Nem akarta, hogy Isten elé járuljon egy igazán jó ember, valaki, aki féli Istent és kerüli a rosszat; nem akarta, hogy éljen a világon egy olyan ember, mint Jób, nem akarta, hogy létezzen egy ilyen ember, és még kevésbé akarta, hogy előálljon egy ilyen ember – ez a Sátán elvetemültsége volt. Mi a Sátán elvetemültségének a forrása? A Sátán természetlényege elvetemült. Azonkívül, a Sátán minden pozitív dolog irányában ellenséges. Mi tartozik a „minden pozitív dolog” fogalmába? Azok az emberek tartoznak bele, akik félik Istent, kerülik a rosszat, és feddhetetlenek. Azzal, hogy Jób iránt ellenséges volt a Sátán, nem volt vajon Isten iránt is ellenséges? (De igen.) Valójában így álltak a dolgok. Miközben a Sátán ellenséges volt Jób iránt, Istent is gyűlölte. Nem akarta, hogy bárki is Istent imádja – ez tette volna őt a leginkább boldoggá, és ez volt a leghőbb vágya. Csakhogy kiderült, hogy mindezek a tények szöges ellentétben állnak azzal, amit remélt, amit látni akart, és amire vágyott. Egy ilyen csodálatos dolog történt közvetlenül a szeme előtt, de ő az elvetemültsége, a gonoszsága miatt egy másik beszélgetést folytatott le Isten előtt, amely a következő párbeszéd volt a Sátán és Isten között. Ismeri valaki az eredeti szöveget? („Megvan rá az oka, azért féli az Istent!” (Jób 1:9).) A Sátán nem egyenesen beszélt, hanem csapda rejlett a szavaiban. Azért mondta, hogy „Megvan rá az oka, azért féli az Istent!”, hogy elgondolkodj ezen. Mondd meg Nekem, tudta vajon Isten, hogy mire céloz ezzel a Sátán? (Igen.) Isten tudta. Isten ízig-vérig ismerte a Sátánt, és teljesen világosan látta a dolgot. Amint a Sátán kimondta, hogy Jóbnak „Megvan rá az oka, azért féli az Istent!”, Isten máris tudta, hogy mit fog tenni. Amikor Isten látta, hogy a Sátán tenni akar valamit, tudta, hogy adódott egy lehetőség, hogy eljött annak az ideje, hogy a Sátánt felhasználva próbára tegye Jóbot. Melyikük volt tehát bölcs? (Isten.) A Sátán nem tudta ezt, és ezt gondolta: „Hát nem úgy volt, hogy Isten nem engedte meg, hogy hozzáérjek Jóbhoz? Soha nem gondoltam volna, hogy most majd beleegyezik.” Itt abbahagyjuk a történetet. Alapvetően mindenki tudja, hogy mi történt ezután.

Most elemezzük a Sátán megnyilvánulásait és természetét az alapján, amit mondott, valamint azt is, hogy pontosan milyen motivációval és milyen szándékokoktól vezérelve mondta. Először is, a Sátán nem hitt abban, amit Isten mondott, vagyis kétkedőn állt hozzá az Isten által kimondott szavak tartalmához és tényeihez. Azzal egyidejűleg, hogy kétségbe vonta, amit Isten mondott, valamiképpen tagadni akarta, amit Isten mondott, de nem tudta közvetlenül tagadni. Miben állt a Sátán elvetemültsége? Abban, hogy egy még csalárdabb módszert alkalmazott, ezt mondva a szívében: „Nem közvetlenül foglak megtagadni Téged. Ráveszlek, hogy megengedd nekem, hogy bántalmazzam Jóbot, és azután elérem, hogy ő tagadjon meg Téged! Ez lesz a legjobb kimenetel. Hiszen akkor kudarcot fogsz vallani, nem igaz?” Ez volt a Sátán célja. Milyen természetet fedett fel a Sátán az Istennel folytatott párbeszédében és a gondolataiban? Ez a természet nyilvánvalóan elvetemült volt. Mi a különbség a Sátán elvetemültsége és a közönséges romlott emberiség elvetemültsége között? Milyen szerepet játszott itt a Sátán? Nem közvetlenül kereste meg Jóbot, hogy rávegye Isten megtagadására. Ha Jób visszavágott volna, akkor a Sátán megszégyenült volna, ezért nem így cselekedett. Akkor hát mit tett a Sátán? Pontosan milyen indítékból és milyen eszközökkel és taktikákkal tette, amit tett? (Azért, hogy valaki mást felhasználva támadjon.) Nagyon alábecsülöd a Sátánt; emberi lények elképzelni sem tudják az ő elvetemültségét. A világban lévő valamennyi igazságos és csodálatos, pozitív dolog nem csodálatos a Sátán szemében – ő mindet elvetemültté és tisztátalanná akarja tenni. Mi a legnagyobb különbség a Sátán és a romlott emberek között? A legnagyobb különbség az, hogy a Sátán tökéletesen jó tudja, hogy Isten az igazság, hogy Isten bölcsességgel és hatalommal bír, és hogy Isten minden pozitív dolog forrása, de mégsem ismeri el ezeket a dolgokat, hanem inkább viszolyog tőlük, utálja, gyűlöli, sőt még meg is átkozza mindezeket a dolgokat. A romlott embereket azonban gyakran félrevezeti a Sátán, és nem tudják, hogy mik a pozitív dolgok, vagy hogy mely dolgok igazságosak, azt pedig még sokkal kevésbé, hogy mi az igazság, vagy hogy mit követel meg Isten. Jóllehet feltárnak néhány romlott beállítottságot, úgy tárják fel ezeket az elvetemült és csalárd, romlott beállítottságokat, hogy közben ostobák, tudatlanok, érzéketlenek, vakok és becsapottak, valamint nem értik az igazságot, miközben a Sátán tudatosan cselekszik rosszat. Miért nevezzük őt Sátánnak? Azért, mert ő mindent lát, amit Isten a szellemi birodalomban és szerte az egész világegyetemben tesz, és miközben tanúja mindennek, mégis tagadja, hogy Isten létezik, hogy Isten az igazság, valamint azt a tényt is, hogy Isten szuverenitással bír az egész emberiség felett. Nem számít, hány ember követi Istent, nem számít, milyen nagyszerű munkát végez Isten, hogy milyen nagy hatalommal bír, vagy hogy mennyire mindenható, a Sátán mégis tagadja mindezt, és szégyen, valamint becsület nélkül bénítja, vakítja és rontja meg az emberiséget, mindenféle módszert bevetve azért, hogy félrevezesse az emberiséget és rávegye őket arra, hogy őt kövessék. Mit mondtam az imént, melyek az elsődleges megnyilvánulásai a Sátán elvetemültségének? Az a specialitása, hogy szembemegy Istennel, nem ismeri el, amit Isten mond, bármennyire helytállóak is az Ő szavai, nem ismeri el, hogy az Ő szavai pozitív dolgok és az igazság, és a feje tetejére állítja a dolgokat. Isten például lejegyeztette az emberekkel annak történetét, ahogy Ő megteremtette az embert, és az ember Isten általi teremtésének tényeiről szóló feljegyzések mellett bizonyítéknyomokat is lehet találni. És mit tett a Sátán? Kitalálta a „darwinizmust”, és azt mondta, hogy az emberek a majmokból fejlődtek ki, rajzolt egy képet, amely azt ábrázolja, hogy a majmok négylábú lényekből fokozatosan felegyenesedve járó, kétlábú emberekké fejlődtek, szóval kitalálta ezt az eretnekséget és megtévesztést. Ennek eredményeképpen, noha egyes emberek most is tagadják az evolúciót, sokan még mindig nem hiszik el, hogy az ember Istentől származik. Hát nem a Sátán elvetemültsége ez? (De igen.) Ez a Sátán elvetemültsége. Nem számít, hogy Isten milyen nagyszerű munkájának a tanúja a Sátán személyesen, akkor is mindvégig ellenségeskedik és szembehelyezkedik Istennel. Minden napon, amikor Isten nem pusztítja el vagy rendezi le a Sátánt, az folyamatosan szembehelyezkedik Vele. Ebben áll a Sátán elvetemültsége, és ennek az a fő oka, hogy elvetemült a lényege.

A Jób könyvében a Sátán és Isten között lezajlott beszélgetésben van-e bármilyen kapcsolat a Sátán megnyilvánulásai és az antikrisztusok megnyilvánulásai között? (Igen, van.) Miféle kapcsolat van köztük? Miért mondom el ezt a bibliai szakaszt? Az antikrisztusok elvetemültsége, alattomossága és csalárdsága olyan téma, amellyel gyakran találkoztok, és ezek a dolgok egyben olyan tényleges megnyilvánulások, amilyeneket gyakran láttok, akkor hát miért egyenként sorolom fel az antikrisztusok ezen megnyilvánulásait, külön elemzés végett? Az imént beszéltünk a Sátán elvetemültségéről és arról, hogy konkrétan hogyan helyezkedik szembe Istennel, de nem ezt teszik vajon az antikrisztusok is? (De igen.) Melyek az antikrisztusok megnyilvánulásai? Az antikrisztusok egy prédikáció meghallgatása után tudják, hogy a prédikáció jó, és képesek megérteni az elhangzottakat. Azonkívül, vannak képességeik, és ha megértették az elhangzottakat, erőfeszítést tesznek azért, hogy megjegyezzék, valamint megpróbálják kívülről megtanulni azokat a dolgokat, amelyek tetszenek nekik, és amelyek egyeznek a saját elképzeléseikkel. Azután ezen az alapon feldolgozzák és megfogalmazzák a saját prédikációjukat, amelyet azután mások meghallgatva nagyon jónak találnak. Nem ez azonban egy antikrisztus elvetemültségének elsődleges megnyilvánulása; akkor mi az elsődleges megnyilvánulása? Az ilyen emberek képesek megérteni az igazságot, úgyhogy mondjátok meg Nekem, hogy a jó és a rossz között vajon képesek-e különbséget tenni. (Igen.) Igen, képesek, nem buták. Például gyakran kerülnek kapcsolatba testvérekkel, és tudják a szívükben, hogy kik törekednek az igazságra, és kik nem. Tudják a szívükben, hogy ki tudja odaszánni magát és feladni dolgokat, ki képes hűségesen végezni a kötelességét, és ki az, aki biztosan képes az igazság gyakorlását és az alapelveknek megfelelő cselekvést választani, amikor hétköznapi dolgokkal találkozik. De vajon képesek igazságosan bánni az ilyen emberekkel? (Nem.) Milyen bánásmódot tanúsítanak az emberek iránt, amely az antikrisztusok megnyilvánulásai közé tartozik? Valaki például fenyegetést jelent rájuk nézve, és ők ezt gondolják: „Te az igazságra törekszel, és jobb képességű vagy nálam, de nem foglak előléptetni. Az, hogy nem léptetlek elő, nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagylak. Ha hízelegsz nekem, akkor ott foglak tartani magam mellett. Ha soha nem hízelegsz nekem, és ha mindig ennyire egyenes vagy, ha mindig pártatlanul és az alapelveket betartva teszed a dolgokat, akkor tisztán fogsz látni minden rosszat, amit teszek, át fogsz látni rajtam, és beszélgetni fogsz velem az igazságról azért, hogy bűnbánatra késztess, ez pedig túlságosan meg fog szégyeníteni engem. Ha nem avatkozol bele a dolgaimba, akkor minden rendben. Ha folyton beleavatkozol a dolgaimba, akkor meg fogok szabadulni tőled!” Ilyen tervük van, és így kalkulálnak a szívükben. Milyen beállítottság ez? Két beállítottságuk van: az ádázság és az elvetemültség. Így gondolkodnak, mielőtt elkövetnének egy ilyen cselekedetet és szenvedést okoznának ennek az embernek – ez elvetemültség. Tökéletesen jól tudják, hogy ez az ember az igazságra törekszik, és van igazságérzete, de nem léptetik elő, nem kerülnek közel hozzá, és a szívükben őrizkednek és viszolyognak tőle – milyen beállítottság ez? Ez elvetemültség. Mire utal ez az elvetemültség? Nem arról van szó, hogy az antikrisztusok nem értik, mik a pozitív dolgok, és mik a negatív dolgok; tudják, hogy melyik a helyes út, csak éppen nem azon járnak, nem gyakorolják az igazságot, senkire sem hallgatnak, és az elvetemültség útját választják. Egyes nők például nem hajlandóak jó erkölcsű nők lenni, valamint helyesen és illendőn élni, hanem helyette a bordélyházban kötnek ki. Manapság senki sem futtatja vagy kényszeríti őket, akkor miért kötnek ki a bordélyházban? Azért, mert elvetemültek, és arra születtek, hogy ilyenné legyenek. Az antikrisztusok ilyesfajta söpredék emberek, és azért elemezzük és definiáljuk antikrisztusként őket, mert az antikrisztusok elvetemültsége sosem válhat a normális emberek egyenességévé és jóságává – ez a különbség köztük és romlott beállítottságú, normális emberek között. Akár megmetszik őket, akár lesújt rájuk adminisztratív rendeletekkel a gyülekezet, akár felkelnek bizonyos testvérek, hogy szembeszegüljenek velük és leleplezzék őket, semmi sem változtathat a cselekedeteiket mozgató eredeti szándékon és alapelveken – ez soha nem történhet meg. Senki sem tudja megváltoztatni őket, senki sem tudja megindítani a szívüket és rávenni őket arra, hogy adják fel a nézeteiket és a viselkedési elveiket; nem tudod megváltoztatni őket – ők antikrisztusok. Azt gondoltad, olyan elvetemültek az antikrisztusok, hogy azt sem tudják, mi a jó, és mi a rossz? Tudják. Amikor egy antikrisztus problémákat jelent be vagy a munkáról jelent a Fennvalónak, kellemes csengésű szavakat használ, és amikor elolvasod ezeket a jelentéseket, azt gondolod, hogy bizonyára nagyon jó képességű emberrel van dolgod. Ám amikor megismered a valóságos helyzetet, rájössz, hogy az illető folyton megszegi a munkájában a munkarendeket, elnyomja az igazságra törekvőket, és megzavarja a gyülekezet munkáját – az ilyen ember antikrisztus. Van olyan antikrisztus, aki kommentelt az egyházunk honlapján, és ha nem ismered a hátterét vagy az eredetét, akkor csak azt látod, hogy igen folyékonyan megfogalmazott, rendkívül világos mondatokat tartalmazó, jó stílusban megírt kommentről van szó, és azt gondolod, hogy jó képességű az illető. Csak később, miután mesélnek neked róla, jössz rá, hogy antikrisztus, hogy sok gonoszságot művelt, és hogy három éve kizárták a gyülekezetből. Azért tett közzé állandóan üzeneteket Isten házának a honlapján, hogy észrevegye őt a Fennvaló, hogy elő legyen léptetve és lehetőséget kapjon a helyreállításra; így van ez. Mondjátok meg Nekem, áldottak akarnak-e lenni az antikrisztusok? (Igen.) Nagyon is; félnek a haláltól, és félnek attól, hogy elvesznek.

Mi az antikrisztusok elvetemültségének az elsődleges megnyilvánulása? Az, hogy pontosan tudják, mi a helyes, és mi egyezik az igazsággal, de amikor tesznek valamit, mindig csak azt választják, ami megszegi az alapelveket, ami szembemegy az igazsággal, és ami a saját érdekeiket és pozíciójukat elégíti ki – ez az antikrisztusok elvetemült beállítottságának az elsődleges megnyilvánulása. Nem számít, hány szót és doktrínát értenek, hogy milyen kellemesen csengő szavakat használnak a prédikációkban, vagy hogy mások szerint mennyire bírnak lelki megértéssel, mert bármit is tesznek, csakis egy alapelvet és egy módszert választanak: éspedig azt, hogy szembemenjenek az igazsággal, hogy a saját érdekeiket óvják, és hogy mindvégig száz százalékban ellene álljanak az igazságnak – úgy döntenek, hogy eszerint az alapelv és módszer szerint cselekszenek. Emellett pontosan milyennek képzelik Istent és az igazságot a szívükben? Úgy állnak hozzá az igazsághoz, hogy nem akarnak mást, mint azt, hogy tudjanak beszélni és prédikálni róla, és nem akarják a gyakorlatba ültetni. Csak beszélnek róla, azt akarják, hogy nagyra tartsa őket Isten választott népe, amit azután arra akarnak felhasználni, hogy magukhoz ragadják a gyülekezeti vezető pozícióját és elérjék a céljukat, azaz uralmat nyerjenek Isten választott népe felett. A céljaik elérése használják a doktrína prédikálását – hát nem megvetést mutatnak ezzel az igazság iránt, nem játszanak-e az igazsággal, és nem lábbal tiporják azt? Nem sértik meg vajon Isten természetét azáltal, hogy így kezelik az igazságot? Mindössze felhasználják az igazságot. Az igazság egy szlogen a szívükben, néhány magasztos szó, amellyel félrevezethetik és megnyerhetik maguknak az embereket, amely kielégítheti az emberek csodás dolgok iránti szomjúságát. Azt gondolják, senki sincs ezen a világon, aki képes lenne gyakorolni vagy megélni az igazságot, hogy ez egyszerűen nem működik, hogy ez lehetetlen, és hogy csak az az igazság, amit mindenki elismer, és ami működőképes. Beszélnek ugyan az igazságról, de a szívükben nem ismerik el, hogy az az igazság. Hogyan teszteljük ezt a dolgot? (Nem gyakorolják az igazságot.) Soha nem gyakorolják az igazságot; ez az egyik aspektus. És mi fontos aspektus még? Amikor a valós életben találkoznak dolgokkal, az általuk megértett doktrína sohasem működőképes. Úgy tűnnek, mintha valóban lenne lelki megértésük, egyik doktrínát a másik után prédikálják, de amikor problémákkal találkoznak, eltorzultak a módszereik. Habár nem képesek gyakorolni az igazságot, annak, amit tesznek, legalább az emberi elképzelésekkel és képzelődésekkel, valamint az emberi normákkal és ízlésekkel összhangban kell lennie, és legalább másoknak meg kell felelnie. Ily módon stabil marad a pozíciójuk. A valós életben azonban rendkívül eltorzult dolgokat tesznek, és egyetlen pillantás is elég annak megállapításához, hogy nem értik az igazságot. Miért nem értik az igazságot? A szívükben ellenségesek az igazsággal szemben, nem ismerik el az igazságot, élvezik, amikor sátáni filozófiák szerint tesznek dolgokat, folyton emberi módszereket használva akarják kezelni az ügyeket, és ha meg tudnak győzni másokat, és presztízsre tudnak szert tenni azáltal, ahogy ezeket az ügyeket kezelik, akkor ez elég nekik. Ha egy antikrisztus elmegy egy helyre, és ott azt hallja, hogy valaki üres elméletet prédikál, nagyon izgatott lesz, de ha az igazságvalóságot prédikálja ott valaki, és olyan részletekre is kitér, mint az emberek különféle állapotai, akkor mindig azt érzi, hogy a szónok kritizálja és szíven szúrja őt, és így viszolygást érez, és nem akarja hallani. Ha megkérik, hogy beszéljen arról, hogy milye volt az állapota az utóbbi időben, hogy fejlődött-e valamennyit, és hogy találkozott-e nehézségekkel a kötelessége végzése során, nincs mit mondania. Ha tovább beszélgetsz az igazságnak erről az aspektusáról, ő elalszik; nem élvezi, amikor erről hall. Vannak olyanok is, akik előrehajolnak, amikor cseverészel velük, de abban a pillanatban, amint az igazságról hallanak beszélni valakit, elrejtőznek a sarokban és szundikálnak egyet – egyáltalán semmi szeretet nincs bennük az igazság iránt. Milyen mértékig nincs bennük szeretet az igazság iránt? A dolog enyhébb oldala az, hogy nem érdekli őket az igazság, és elég számukra az, hogy munkások; a súlyosabb oldal az, hogy idegenkednek az igazságtól, különösen viszolyognak az igazságtól, és nem tudják azt elfogadni. Ha vezető az ilyesfajta ember, akkor antikrisztus; ha hétköznapi követő, akkor még mindig az antikrisztusok útján jár és antikrisztusok követője. Kívülről intelligensnek és tehetségesnek, némi jó adottsággal bíró embernek tűnik, de a természetlényege antikrisztusi – ez a helyzet. Min alapulnak ezek az ítéletek? Mind ezeknek az embereknek az igazsághoz és a pozitív dolgokhoz való hozzáállásán alapulnak. Ez az az aspektus, amely azzal kapcsolatos, ahogyan az emberek az igazságot megközelítik. A másik aspektus az, hogy az emberek rengetegszer nem közvetlenül az igazsággal szembesülnek, egyes dolgokban nincs benne az igazság, az emberek nem tudnak elgondolkodni azon, hogy az igazság mely aspektusa van benne az adott dologban, így aztán ki az, akivel az emberek közvetlenül szembesülnek? Isten az, akivel közvetlenül szembesülnek. És hogyan kezelik ezek az emberek Istent? Mely megnyilvánulásokban mutatják meg az elvetemült beállítottságaikat? Részt vesznek igazi imádkozásban és igazi közösségben Istennel? Becsületes hozzáállásuk van? Van igaz hitük? (Nincs.) Igazán Istenre hagyatkoznak, és igazán rábízzák magukat Istenre? Igazán félik Istent? (Nem.) Ezek mind gyakorlati dolgok, és egyáltalán nem üres szólamok és közhelyek. Ha nem fogod fel, hogy ezek a szavak gyakorlatiak, akkor nincs lelki megértésed. Hadd adjak nektek egy példát az efféle emberek megnyilvánulásaira. Egyesek ökölbe szorítják a kezüket és esküdöznek az összejöveteleken, mondván: „Nem fogok megházasodni, amíg csak élek, ott fogom hagyni a munkahelyemet, és mindent fel fogok adni, és Istent fogom követni mindvégig!” Amikor befejezték a kiabálást, és készülnek feláldozni magukat Istenért, így tűnődnek: „Hogyan kaphatok több áldást Istentől? Tennem kell valamit, amit lát Isten.” Hallják azonban, ahogy Isten azt mondja, hogy nem szereti az olyan embereket, mint ők, mire ezt gondolják: „Most mit csináljak? Eltávolodom Istentől, hogy ne láthasson engem.” Miféle állapot az ilyen? (Védekező.) Az ilyen emberek kerülik Istent azért, hogy védekezzenek Ellene. És milyen beállítottság rejlik a védekezésükben? Elvetemültség. Folyton védekeznek Isten ellen, amikor különféle dolgokat tesznek, és félnek attól, hogy Isten átlát majd rajtuk, és nem fogadják el Isten átvizsgálását – Istenbe vetett hit ez vajon? Nem inkább ellenállnak ilyenkor Istennek? Ez egy nagyon negatív állapot, ez nem normális. Habár még mindig részt tudnak venni Isten szavainak az evésében és ivásában, de amint azt hallják, hogy Isten az embereket megítélő és leleplező szavakat szól, máris elmenekülnek, vagy sietve elkezdik megjátszani magukat, és találnak valamiféle kompromisszumot, csak hogy elrejtőzzenek. Nagyon igyekeznek elrejteni magukat, és minden lehetséges dolgot megpróbálnak, hogy kitérőek és óvatosak legyenek, miközben folyamatosan harcolnak Isten ellen a szívükben. Nem keresik Isten szándékait, és nem keresik az igazságot sem azokban a dolgokban, amelyeket tesznek. Helyette még inkább meg akarják mutatni, hogy panasz nélkül el tudják fogadni az igazságot és alá tudják vetni magukat Istennek, színleléssel és hamissággal próbálva elnyerni mindenki elismerését. Az illetően, hogy mit mond Isten, mit vár el az ilyen emberektől, és hogyan értékeli és definiálja az ilyen embereket: ők nem törődnek efféle dolgokkal, és nem akarják tudni ezeket. Nem látják igazán világosan a szívükben, hogy pontosan kicsoda Isten, hanem mindössze csak képzelődés és ítélet van helyette. Amikor olyasvalamit tesz Isten, ami ellentétben áll az elképzeléseikkel, elítélik azt a szívükben. Noha azt mondják, hogy hisznek Istenben, a szívük telve kétellyel. Ez az emberek elvetemült beállítottsága.

Egyes antikrisztusok gyakran megpróbálják tesztelni Istent. Tesznek egy lépést előre, megvizsgálják a helyzetet, aztán tesznek még egy lépést; egyszerűen fogalmazva, azt lehet mondani, hogy „várjunk és majd meglátjuk” a hozzáállásuk. Mit jelent az, hogy „várjunk és majd meglátjuk”? Hadd mondjak nektek egy példát. Például valaki kilép a munkahelyéről, azután pedig imádkozni kezd Isten előtt, ezt mondván: „Ó, istenem, nincs többé munkám! Remélem, te támogatni fogsz engem a jövőben. A te kezedre bízok mindent. Neked szentelem az életemet.” Miután végzett az imádkozással, várja, hogy Isten vajon megáldja-e valamivel, hogy ad-e neki természetfeletti kinyilatkoztatást vagy nagyobb kegyelmet, hogy legalább többet nyer és nagyobb gyönyörűségben lesz-e része, mint amikor a világi munkahelyén dolgozott. Ezzel pedig teszteli Istent. Mi ez az imádság és ez az elköteleződés? (Ez egy ügylet.) Nincs elvetemült beállítottság ebben az ügyletben? (De igen.) Az ilyen embernek az a hozzáállása, hogy szerény ösztönzést felkínálva hozza mozgásba a dolgokat azért, hogy értékesebb hozzájárulást nyerjen, több kegyelmet és áldást kérve Istentől – ez a célja. Egyesek ezt mondják: „Kínában olyan szörnyű a helyzet. A nagy vörös sárkány letartóztatja az embereket, és ez a helyzet egyre csak romlik. Már két embernek is veszélyes összejönnie, egy négytagú családnak is veszélyes összegyűlnie. Ebben a helyzetben olyan veszélyes istenben hinni Kínában. Ha valami csakugyan balul ütne ki, vajon akkor is meg lennénk mentve? Nem hiábavalóan hinnénk?” Így kezdenek gondolkodni: „Ki kell találnom a módját, hogy miként hagyhatnám el az országot. Régebben, amikor jó volt a helyzet, nyugalomra és kényelemre vágytam, és nem akartam elhagyni Kínát. Olyan jó volt összegyűlni a családommal, és istenben is hihettem, meg áldásokat is nyerhettem; ez egy mindenki számára előnyös helyzet volt. Most rosszul állnak a dolgok, a katasztrófák megérkeztek, nekem pedig igyekeznem kell és el kell hagynom Kínát. Akkor is tehetem a kötelességem, ha elhagytam az országot, és ha teszem a kötelességem, lehetőségem lesz áldásokat nyerni.” Végül aztán elmenekülnek az országból. Mi ez? Ez opportunizmus. Mindenki lehet számító, és mindenkiben van üzletelő mentalitás – hát nem elvetemült dolog ez? Vannak köztetek ilyen emberek? Ezt mondják a szívükben: „Ha megfélemlítenek a világban, a szüleim és a családom meg tudnak óvni. Ha letartóztatnak az istenbe vetett hitemért, vajon isten megőriz majd biztonságban? Úgy látszik, hogy ezt nehéz biztosan tudni. Mit kellene tehát tennem, ha nem tudhatom biztosan? A szüleim biztosan nem lesznek képesek megóvni. Amikor letartóztatnak valakit az istenbe vetett hite miatt, hétköznapi emberek nem tudják megmenteni, és ha nem bírom ki a nagy vörös sárkány kegyetlen kínzásait és gyötréseit, és Júdássá leszek, nem megy vajon tönkre az én kis életem? Jobban teszem, ha elhagyom az országot, és külföldön fogok istenben hinni.” Van bárki is, aki így gondolkodik? Lennie kell, nem igaz? Van hát bárki is, aki ezt mondja: „Rágalmazol bennünket, mi pedig nem így gondolkodtunk”? Egész biztosan nincsenek kisebbségben az ilyen emberek, és idővel majd meglátod és megérted.

Melyek az antikrisztusok elvetemültségének a fő jellemvonásai? Az első az, hogy nem ismerik el a pozitív dolgokat, nem ismerik el, hogy van olyan, hogy igazság, és a maguk eretnek megtévesztéseit és elvetemült, negatív gondolatait gondolják igazságnak – ez az antikrisztusok elvetemültségének az egyik megnyilvánulása. Egyesek ezt mondják: „az ember saját kezében van a boldogsága” és hogy „csak hatalommal kaphat meg az ember mindent” – ez az antikrisztusok logikája. Azt hiszik, hogy a hatalommal együttjárnak majd az olyan emberek, akik bókolnak és hízelegnek nekik, az olyan emberek, akik ajándékokat adnak nekik és behízelgik magukat náluk, valamint a státuszból fakadó mindenféle előnyök és a mindenféle élvezetek is; azt hiszik, nem kell, hogy ezután bárki is ide-oda lökdösse vagy vezesse őket, és hogy ők vezethetnek másokat – ez a legfőbb prioritásuk. Mit gondoltok erről a számító viselkedésről? Hát nem elvetemült? (De igen.) Az antikrisztusok a sátáni logikájukat és eretnek megtévesztéseiket használják az igazság helyett – ez az elvetemültségük egyik aspektusa. Először is, nem ismerik el az igazságot, nem ismerik el, hogy vannak pozitív dolgok, és nem ismerik el a pozitív dolgok helyességét. Azonkívül, noha egyesek elismerik, hogy vannak pozitív dolgok és negatív dolgok ezen a világon, hogyan közelítik meg a pozitív dolgokat és az igazság létezését? Még mindig nem szeretik; az élet, amelyet választanak, és az út, amelyen járnak az Istenben való hitük során, továbbra is negatív és ellentétes az igazsággal. Csakis a saját érdekeiket védik. Akár pozitív, akár negatív dolog, ha meg tudja védeni a saját érdekeiket, akkor rendben van, akkor mindennél fontosabb. Hát nem elvetemült beállítottság ez vajon? Van egy másik aspektus is: az ilyen emberek, akiknek elvetemült a lényegük, természetükből eredően megvetik Isten alázatosságát és elrejtettségét, Isten hűségességét és jóságát; természetükből eredően megvetik ezeket a pozitív dolgokat. Például, nézzetek Rám: Én talán nem vagyok nagyon hétköznapi? Hétköznapi vagyok, miért nem meritek kimondani? Én Magam is elismerem, hogy hétköznapi vagyok. Sosem gondolok Magamra úgy, mintha rendkívüli vagy nagyszerű lennék. Én csak egy hétköznapi ember vagyok; mindig is elismertem ezt a tényt, és szembe merek nézni ezzel a ténnyel. Nem akarok szupernőnek vagy valamilyen nagyszerű embernek tűnni – hogy az milyen kimerítő volna! Egyesek lenézik ezt a hétköznapi embert, aki vagyok, és folyton elképzeléseket táplálnak Velem kapcsolatban. Amikor azok, akik igazán hisznek Istenben, Elém járulnak, még mindig némi áhítattal jönnek, függetlenül attól, hogy kívülről hogy nézek ki. Vannak azután némelyek, akik annak ellenére megvető hozzáállást táplálnak Irántam a szívükben, hogy nagyon udvariasan beszélnek Velem, és ezt meg tudom mondani a hangvételükből és a testük mozdulataiból. Noha olykor nagyon tisztelettudónak tűnnek, bármit mondok nekik, mindig nemmel felelnek, mindig cáfolják, amit mondok. Azt mondom például, hogy nagyon meleg van ma, mire ők azt, hogy „Nem, nincsen. Tegnap volt igazán meleg.” Cáfolják, amit mondok, igaz? Bármit mondasz is nekik, mindig rácáfolnak. Ugye, hogy vannak errefelé ilyen emberek? (Igen, vannak.) Azt mondom: „Sós a mai étel. Túl sok só van benne, vagy túl sok szójaszósz?” Mire ők ezt mondják: „Egyik sem. Túl sok cukor van benne.” Nem számít, mit mondok, megcáfolják, ezért nem mondok semmi mást, nem értünk egyet, más nyelvet beszélünk. Vannak azután némelyek, akik, amikor hallják, ahogy az Istenben való hitről beszélek, ezt mondják: „Szakértőként beszélsz erről, úgyhogy figyelek.” Ha valami külső dologról beszélek egy kicsit, nem akarnak tovább hallgatni, mintha nem tudnék semmit a külső dolgokról. Rendben van, hogy nem figyelnek Rám, csendben akarok maradni. Nincs rá szükségem, hogy bárki is figyeljen Rám, csak teszem, amit tennem kell. Megvannak a Magam feladatai, és megvan a saját életmódom. Mondd meg Nekem, mit mutatnak az emberek ezen hozzáállásai? Látják, hogy nem nézek ki nagyszerű vagy hozzáértő embernek, és hogy úgy beszélek és cselekszem, mint egy hétköznapi ember, így ezt gondolják: „Hogy lehet az, hogy nem vagy olyan, mint isten? Nézz rám! Ha én lennék isten, nagyon is olyan lennék, mint ő.” Nem arról van szó, hogy olyan vagyok-e, mint Isten, vagy sem. Te vagy az, aki megköveteled, hogy olyan legyek, mint Isten; Én sosem mondtam, hogy olyan vagyok, mint Ő, és soha nem akartam olyan lenni, mint Ő; Én csak teszem, amit tennem kell. Ha elmegyek valahová, és egyesek nem ismernek fel Engem, az nagyszerű, mivel így eggyel kevesebb gondom lesz. Látod, az Úr Jézus régen olyan sokat beszélt és munkálkodott Júdeában, és akármilyen romlott beállítottságaik voltak is az Őt követő tanítványoknak, az emberek Istenhez való hozzáállásával viszonyultak Jézushoz – az ő kapcsolatuk normális kapcsolat volt. Mégis voltak néhányan, akik ezt mondták az Úr Jézusról: „Nem egy ács fia ő?”, és még az Őt már régóta követők között is voltak néhányan, akik folyamatosan ezt a hozzáállást táplálták Iránta. Olyasvalami ez, amivel hétköznapi, normális emberi lénnyé válva gyakran szembesül a megtestesült Isten, és ez megszokott jelenség. Egyesek olyan lelkesek, amikor először találkoznak Velem, és amikor elmegyek, leborulnak és zokognak, de ez valóságos interakció során nem működik, és gyakran el kell viselnem. Miért kell elviselnem? Azért, mert egyesek ostobák, egyeseket nem lehet kiművelni, egyesekre szolgálattevőkként van szükség, egyeseknél pedig minden észérv süket fülekre talál. Ezért kell néha elviselnem, és néha vannak bizonyos emberek, akiket nem engedhetek közel Magamhoz; ezek az emberek túlságosan visszataszítóak, és ellenséges beállítottságuk van. Miként ellenségesek? Például látok egy kiskutyát, aki nagyon aranyosan néz ki, és ezt mondom: „Nevezzük Huamaónak!” És milyen a többség hozzáállása ehhez a névhez? Ez csak egy név, és mivel ez jutott először eszembe, így fogjuk hívni a kutyát; ez csupán egy nagyon normális dolog. Bizonyos ellenséges beállítottságú emberek nem hajlandóak ezen a néven szólítani, és ezt mondják: „Micsoda név az, hogy Humao? Sosem hallottam még, hogy Humaónak hívtak volna egy kutyát. Ne így hívjuk, adjunk neki angol nevet!” Ezt mondom: „Nem vagyok túl jó abban, hogy angol neveket találjak ki, úgyhogy hívjátok csak, ahogy akarjátok, Én pedig engedek a döntéseteknek.” Miért engedek a döntésüknek? Ez egy jelentéktelen dolog, úgyhogy minek vitatkozni róla? Egyesek nem engednek, és muszáj helyette ilyen dolgokon vitatkozniuk. Az, hogy engedek, még nem azt jelenti, hogy azt hiszem, rosszat tettem; egyszerűen csak e szerint az elv szerint viselkedem és cselekszem. Az, hogy nem vitatkozom veled, nem azt jelenti, hogy félnék tőled. Nem vitatkozom, de a szívemben tudom, hogy te egy álhívő vagy, és inkább egy kutyával lenne dolgom, mint a magadfajtákkal. Attól a néhány embertől eltekintve, akikkel muszáj érintkeznem az életteremben, testvérekkel, az Isten házához tartozókkal szoktam foglalkozni – ez az alapelvem. Egyetlen álhívővel sem érintkezem; nem szükséges ezt tennem. Ha azonban olyan álhívők vannak Isten házában, akik barátságosak Isten házához, akkor az egyház barátaivá válhatnak. Akár segítik a gyülekezetet, akár valamilyen erőfeszítést tesznek vagy kezelnek valamilyen ügyeket a gyülekezet számára, a gyülekezet befogadhatja őket, de Nekem nem lesz dolgom velük úgy, ahogy a testvérekkel; nagyon lefoglal a munkám, és nincs időm ilyen dolgokkal foglalkozni. Némelyeknek, akik már több éve hisznek Istenben, kellene, hogy legyen valami fogalmuk Isten munkájáról, a megtestesült Istenről és arról, hogy Isten megmenti az embereket, még sincs egyáltalán Istent félő szívük. Éppen ugyanolyanok, mint a nem hívők, és egyáltalán nem változtak meg. Mondjátok meg Nekem, mik ezek az emberek? Született ördögök, Isten ellenségei. Amikor valakinek elmélyül a kapcsolata a sátáni, ördögi emberekkel, akkor szerencsétlenség és katasztrófa lesz az egészből.

Mindannyian érzékelhetitek a mindennapi életetek során, hogy az emberek bármilyen csoportjához csatlakozol is, mindig lesz valaki, aki nem kedvel téged, és rossz dolgokat fog mondani rólad, megítél és rágalmaz téged anélkül, hogy provokálnád vagy bosszantanád az illetőt. Fogalmad sincs, mi történt, mégsem kedvel téged, nem jön ki jól veled, és meg akar félemlíteni téged – mi ilyenkor a helyzet? Fogalmad sincs, mit tettél, amivel megharagítottad, de ő valamely ismeretlen okból bántalmazni fog. Vannak ilyen gonosz emberek? (Igen.) Ők az ellenségeid, és csakis annak lehet tekinteni őket. Még szóba sem álltatok egymással, máris ellenszenvvel viszonyulnak hozzád és azon gondolkodnak, hogy miként árthatnának neked – hát nem a keserű ellenségeid ők? (De igen.) Jól ki tudsz jönni egy keserű ellenséggel? Járhattok ugyanazon az úton? Biztosan nem. Összetűznél és vitatkoznál hát efféle emberekkel? (Nem, nem vitatkoznék velük.) Miért nem? Azért nem, mert minden észérv süket fülekre talál náluk. Egyesek természetüknél fogva idegenkednek és viszolyognak a pozitív dolgoktól, a helyes dolgoktól, az olyan dolgoktól, amelyek viszonylag jók az emberiség körében, vagyis azoktól a pozitív dolgoktól, amelyek után áhítoznak, és amelyeket kedvelnek az emberek; az ilyen emberek egyik nyilvánvaló beállítottsága az elvetemültség – ők elvetemült emberek. Egy férfi például barátnőt keres és ezt gondolja: „Akár csúnya, akár szép, ha erényes és jó, és el tud boldogulni az életben, akkor az elég. Különösen, ha olyan nőről van szó, akinek van emberi mivolta és hite, akkor legyek bár gazdag vagy szegény, csúnya vagy jóképű, vagy ha meg is betegszem, teljesen elkötelezett lesz abban, hogy velem legyen.” A rendes emberek általában ezt a nézetet vallják. Miféle emberek nem kedvelik vagy nem helyeslik ezt a fajta nézetet? (Az elvetemült emberek.) Mondjátok meg Nekem, milyen nézetet vallanak az elvetemül emberek? Hogyan reagálnak, amikor ezeket a szavakat hallják? Gúnyolódnak rajtad, ezt mondván: „Idióta! Milyen korban élünk? És te ilyesvalakit keresel? Egy gazdag és szép nőt kellene keresned!” A hétköznapi emberek rendes és erényes nőket szoktak feleségül venni, és illő és helyes életet élnek egy egységes és boldog családdal; tisztán viselkednek az életben. Az elvetemült emberek vajon így gondolkodnak? (Nem.) Ezt mondják: „Ebben a mai világban férfinak lehet még nevezni valakit egyáltalán, ha nem volt már legalább tíz barátnője és több felesége? Ha nem volt neki, akkor elpazarolta az életét!” Mindannyian ezt a nézetet vallják. Ezt mondod nekik: „Egy rendes, erényes és jóságos nőt keress, és főleg olyat, akinek van emberi mivolta és hite!”, de vajon elfogadható ez a számukra? (Nem.) Gúnyolódnak rajtad és ezt mondják: „Olyan ostoba vagy! A mai világban senki sem törődik mások dolgával, mindenki felszabadultan és szabadon él. Különösen, amikor elhagyod Kínát és nyugatra mész, ott még szabadabb lehetsz, és senki sem fog a nyakadban lihegni. Miért vagy ilyen szigorú magaddal? Olyan ostoba vagy!” Ezt a nézetet vallják. Hogyan éreznek hát, amikor pozitív dolgokról beszélsz nekik, és az ember legcsodálatosabb pozitív dolgairól, amelyek az igazsággal és az igazságossággal kapcsolatosak? Viszolyognak, és megátkoznak téged a szívükben. Ha megtudják, hogy ilyen ember vagy, védekezni kezdenek ellened a szívükben, és kerüli fognak téged. A nem egyforma típusú emberek nem ugyanazt az utat követik. Tudják, hogy viszolyogsz a hozzájuk hasonló emberektől, és lenézik a szívükben a magadfajtákat. Nem akarnak arról beszélni veled, hogy mennyire álságosak, és mennyire a bolondját járatják másokkal. Attól félnek, hogy az igazságról fogsz beszélgetni velük, s hogy megpróbálod rávenni őket a helyes út követésére, ettől pedig teljes mértékben viszolyognak; más szóval, a szívük mélyén lenéznek minden pozitív dolgot. Éppen ezért, ha ilyen emberekkel találkozol, amikor az evangéliumot prédikálod, akkor nem tudod prédikálni nekik. Ha prédikálsz is, ők pedig hitre jutnak, akkor is antikrisztusok lesznek, és nem lehet megmenteni őket. Miért tudtok itt ülni és hallgatni a prédikációmat? Nem azért vajon, mert egy kissé igazságszerető szívetek van? Ha munkálkodik rajtatok a Szentlélek, miközben beszélek hozzátok, meghatva és bátorítva érzitek majd magatokat a szívetekben, szeretnétek majd odaszánni magatokat, szenvedni és feláldozni magatokat az igazságosságra, az igazságra és az üdvösségre való törekvés során. Amikor azok az elvetemültek hallanak valakit arról beszélni, hogy feláldozza magát az igazságosságért, az igazságért és Istenért, abban a pillanatban úgy érzik, hogy ezek üres szavak, hogy szlogenek, hogy felfoghatatlanok, és diszkriminálják az ilyen embereket. Éppen ezért, ezekkel az elvetemült emberekkel találkoztok, semmiről ne beszélgessetek velük, nem ugyanolyan fajta emberek vagytok, mint ők, ezért tartsátok meg a távolságot. Amikor Én találkozom ilyen emberekkel, és azt látom, hogy így állnak Hozzám és ebben a hangnemben beszélnek, akkor vajon meg kellene metszenem és ki kellene oktatnom őket? (Nem, ez nem szükséges.) Nem szükséges, nem kell észrevenni őket, nem kell válaszolni nekik. Meg tudod változtatni őket azzal, ha válaszolsz nekik? Nem tudod megváltoztatni őket. Állítsd csak őket félre, és hagyd annyiban a dolgot; az ilyen emberek nem fognak sokáig megmaradni az Istenbe vetett hitükben. Egy: nem szeretik az igazságot; kettő: viszolyognak a pozitív dolgoktól; három: hátrányosan megkülönböztetik Istent, a lehető legkevesebbre becsülik és a leginkább megvetik Isten természetét és mindent, ami Istenben szerethető – ezek a dolgok határozzák meg azt, hogy soha nem fogja megmenteni őket Isten. Mindegy, hol vannak az ilyen emberek, hogy jámborak-e vagy álnokok, az, hogy ilyen megnyilvánulásaik vannak, azt bizonyítja, hogy biztosan van valamennyi elvetemültség a beállítottságaikban.

Ahol egy antikrisztus uralkodik, ott nem lesz jó a gyülekezeti élet, és nem lesznek jók azok a hatások sem, amelyeket Isten választott népe a kötelessége végzésével elér, Isten házának munkája pedig akadályozva lesz, így, ha nem történik meg az antikrisztusok kiválogatása és kizárása, akkor nagy veszteséget fog szenvedni a gyülekezet munkája, és Isten választott népe közül sokakat kár ér! A hamis vezetők elsődlegesen nem tudnak valóságos munkát végezni, és amikor általános ügyeket kezelnek, lassan haladnak előre és nem hatékonyak. Azonkívül nem tudják, hogyan fejlesszék és használják a jó képességű, jó embereket, akik az igazságra törekednek. És mi a helyzet az antikrisztusokkal? Amikor egy antikrisztus uralkodik, csakis a saját hírneve, nyeresége és státusza érdekében tesz dolgokat, egyáltalán nem végez valóságos munkát, és közvetlenül akadályozza és megzavarja a gyülekezet munkáját – az antikrisztusok kifejezetten részt vesznek a pusztításban, és egyáltalán semmiben sem különböznek a Sátántól. Ha az antikrisztusok olyan embereket látnak, akik szeretik az igazságot és törekednek az igazságra, kényelmetlenül érzik magukat. Honnan ered ez a kényelmetlenségérzet? Az elvetemült beállítottságukból ered, vagyis van a természetükben egy elvetemült beállítottság, amely gyűlöli az igazságosságot, gyűlöli a pozitív dolgokat, gyűlöli az igazságot, és szembeszegül Istennel. Ezért mondják ezt, amikor azt látják, hogy az igazságra törekszik valaki: „Nem vagy valami képzett, és nem vagy valami szép látvány, de még mindig valóban törekedsz az igazságra.” Milyen hozzáállást mutat ez? Ez megvetés. Egyes testvéreknek például valamilyen ajándékuk vagy különleges képességük van, és egy azzal kapcsolatos kötelességet akarnak végezni. Ez valójában helyénvaló a különféle állapotaik tekintetében, de hogyan kezelik az antikrisztusok az ilyen testvéreket? Ezt gondolják a szívükben: „Ha végezni akarod ezt a kötelességet, akkor először is össze kell barátkoznod velem, és a bandámhoz kell tartoznod, és csak azután fogom megengedni, hogy végezd ezt a kötelességet. Máskülönben csak álmodhatsz róla!” Talán nem így viselkednek az antikrisztusok? Miért taszítják ennyire az antikrisztusokat azok, akik őszintén hisznek Istenben, akiknek van némi igazságérzetük és emberi mivoltuk, és akik tesznek némi erőfeszítést az igazságra való törekvés érdekében? Miért állnak mindig ellentétben az ilyen emberekkel? Kényelmetlenül érzik magukat, amikor az igazságra törekvő és jól viselkedő embereket látnak, olyanokat, akik sosem negatívak, és akiknek kedvesek a szándékaik. Amikor olyan embereket látnak az antikrisztusok, akik pártatlanul cselekednek, akik képesek az alapelveknek megfelelően végezni a kötelességüket, és akik a gyakorlatba tudják ültetni az igazságot, miután megértették azt, nagyon mérgesek lesznek, erősen törik a fejüket azon, hogy miként kínozhatnák ezeket az embereket, és megpróbálják megnehezíteni számukra a dolgokat. Ha valaki átlát egy antikrisztuson és ellát annak természetlényegéig, álnokságáig és elvetemültségéig, és szeretné leleplezni és jelenteni az illetőt, akkor mit tesz majd az antikrisztus? Az antikrisztus mindenféle módot számba vesz, amellyel eltávolíthatná ezt a szálkát a szeméből és ezt a tüskét a testéből, és arra fogja uszítani a testvéreket, hogy utasítsák el ezt a személyt. Egy hétköznapi testvérnek se presztízse, se státusza nincs a gyülekezetben; mindössze némi tisztánlátással bír ezzel az antikrisztussal kapcsolatban, és nem jelent fenyegetést rá nézve. Akkor hát miért utálja és miért kezeli úgy az antikrisztus ezt az embert, mintha szálka volna a szemében vagy tüske a testében? Miképpen van ez az illető az antikrisztus útjában? Miért nem képes az antikrisztus befogadni az ilyen embereket? Azért nem, mert az antikrisztusokban elvetemült természet lakozik. Nem tudják elviselni az igazságra törekvő, illetve az igaz utat követő embereket. Mindenkivel szembehelyezkednek, aki csak az igaz utat akarja követni, szándékosan megnehezítik a dolgodat, és azon törik a fejüket, hogy miként szabadulhatnának meg tőled, vagy pedig elnyomnak, hogy negatív és gyenge légy, vagy pedig fogást találnak rajtad és elterjesztik, amit tudnak, hogy mások elutasítsanak téged, s akkor boldogok lesznek. Ha nem hallgatsz rájuk, vagy nem követed, amit mondanak, hanem továbbra is az igazságra törekedsz, a helyes utat követed és jó ember leszel, nyugtalanságot éreznek a szívükben, és zaklatottan és kényelmetlenül érzik magukat annak láttán, hogy a kötelességedet végzed. Miről szól ez? Talán felbosszantottad őket? Nem, nem tettél ilyet. Miért kezelnek így, amikor semmit sem tettél ellenük, és semmilyen módon nem sértetted meg az érdekeiket? Ez csak azt mutatja, hogy az ilyeneknek – az antikrisztusoknak – elvetemült természetük van, és hogy belülről fakadóan ellenkeznek az igazságossággal, a pozitív dolgokkal és az igazsággal. Ha megkérdezed tőlük, hogy pontosan mi történik, még csak nem is tudják; egyszerűen csak szándékosan megnehezítik a dolgodat. Ha azt mondod, hogy te így teszed a dolgokat, nekik muszáj másképpen tenniük; ha azt mondod, hogy ez és ez az illető nem sok mindenre képes, ők azt mondják rá, hogy nagyszerű ember; ha azt mondod, hogy ez remek módja az evangélium terjesztésének, ők rossznak állítják; ha azt mondod, hogy egy nővér, aki még csak egy-két éve hisz Istenben, negatívvá vált, elgyengült, és támogatni kellene, ők ezt mondják: „Semmi szükség rá, ő erősebb, mint te vagy.” Röviden: folyton ellentmondanak neked, és szándékosan veled ellentétesen cselekszenek. Milyen alapelvet követnek, amikor ellentmondanak neked? Azt, hogy amit te helyesnek mondasz, azt ők helytelennek, amit pedig helytelennek mondasz, azt ők helyesnek mondják. Vannak igazságalapelvek a cselekedeteikben? Egyáltalán nincsenek. Nem akarnak mást, mint hogy bolondot csinálj magadból, valamint leleplezni, megtörni és megverni téged, hogy ne járhass emelt fővel, hogy ne törekedj többé az igazságra, hogy elgyengülj és hogy ne higgy többé, és akkor elérték a céljukat, és örömet éreznek a szívükben. Mi történik ilyenkor? Ez az elvetemült lényege az olyasfajta embereknek, akik antikrisztusok. Boldogok vajon, amikor azt látják, hogy Istent dicsérik és Isten mellett tesznek tanúságot a testvérek, rájuk pedig egyáltalán nem figyelnek? Nem, nem azok. Mit éreznek? Féltékenységet éreznek. Amikor az emberek azt hallják, hogy valaki dicsér egy másik embert, általában ez a normális reakciójuk: „Én is elég nagyszerű vagyok; miért nem dicsér engem is?” Van ez a kis elgondolásuk, de amikor azt hallják, hogy Isten mellett tesz tanúságot valaki, ezt gondolják: „Neki annyi tapasztalata van, és olyan csodálatos tanúságot tesz, és mindenki elismeri őt. Neki ilyen megértése van; nekem vajon miért nincs ilyen megértésem?” Irigylik és csodálják ezt az illetőt. Az antikrisztusoknak van egy bizonyos tulajdonságuk. Amikor azt hallják, hogy Isten mellett tesz tanúságot valaki, ezt mondván: „Ez Isten műve, ez Isten fegyelmezése, ezek Isten tettei, Isten intézkedései, és én hajlandó vagyok alávetni magam”, akkor az antikrisztusok boldogtalannak érzik magukat és ezt mondják: „Azt mondod, hogy minden isten műve. Láttad, hogyan uralkodik isten bármi felett is? Érezted, hogyan rendez el isten bármit is? Hogy lehet az, hogy én semmit sem tudok róla?” Az egyik aspektus az, hogy épp olyanok, mint a Sátán volt, amikor Jób Istentől való elismerését kezelte. Az antikrisztusok ugyanazzal a mentalitással rendelkeznek, mint a Sátán akkor, amikor Isten megnyer valakit – a Sátán természete van bennük. Egy másik aspektus az, hogy ha valaki érti az igazságot, és van tisztánlátása az antikrisztusokkal kapcsolatban, valamint nem követi az antikrisztusokat, hanem helyette elutasítja őket, akkor az antikrisztusoknak őrjöngő mentalitásuk lesz és ezt gondolják: „Egyáltalán nem tudom megnyerni ezt az embert, úgyhogy meg fogom semmisíteni!” Ezért amikor Jób próbatételekkel találkozott, Isten ezt mondta a Sátánnak: „A kezedbe adom, csak az életét kíméld meg!” Ha nem mondta volna ezt Isten, akkor vajon irgalmat mutatott volna a Sátán? (Nem.) Ez egészen biztos; egyáltalán semmi irgalmat nem mutatott volna.

Milyen hozzáállást tanúsítanak az antikrisztusok azokhoz a testvérekhez, akik az igazságra törekednek és szeretik az igazságot, azokhoz az emberekhez, akiknek van valamennyi hitük és akik némi hűséggel végzik a kötelességüket? És milyen hozzáállást tanúsítanak bizonyos emberek iránt, akik élettapasztalatokról beszélve tesznek tanúságot Isten mellett, és akik gyakran beszélgetnek a testvérekkel az igazságról? (Féltékenységet és gyűlöletet éreznek.) Mitől függ a hozzáállásuk? Az elvetemült beállítottságuktól függ. Ezért amikor gyakran azt látod, hogy megmagyarázhatatlan módon elnyomnak valakit, gyűlölnek valakit és szenvedést okoznak bizonyos embereknek, akkor tudod, hogy senki sem változtathatja meg egy antikrisztus elvetemült beállítottságát, és hogy az mélyen gyökerező és veleszületett dolog. Ebből látható, hogy ezek az emberek, akik antikrisztusok, semmiképpen nem nyerhetnek üdvösséget. Nem engedik, hogy a testvérek tanúságot tegyenek Isten mellett, akkor ők maguk vajon tanúságot tudnak tenni Isten mellett? (Nem.) Annyira gyűlölik, amikor mások tanúságot tesznek Isten mellett, hogy a fogukat csikorgatják, úgyhogy mondd meg Nekem: ők képesek vajon tanúságot tenni Isten mellett? Egyáltalán nem képesek tanúságot tenni Isten mellett. Némelyek ezt mondják: „Ez nem igaz, egyes antikrisztusok nagyon jó tanúságot tesznek Isten mellett, és a testvérek sírva hallgatják őket.” Miféle tanúságtétel ez? Meg kell hallgatnotok ezt a fajta „tanúságtételt” ahhoz, hogy eldönthessétek, igazi tanúságtétel-e vagy sem. Mondjuk, hogy van valaki, akinek jó állása és jó családja van, és Isten indíttatására feladja a jó állását és családját, és testestül-lelkestül feláldozza magát Istenért; noha bánatos a szívében, akkor is feladja az egészet. A testvérek ezt mondják neki: „Egy kicsit sem érzed gyengének magad?” Mire ezt feleli: „De, egy kicsit igen, de nem isten műve vajon, hogy képes vagyok feladni a családomat és az állásomat? Két-háromezret kerestem naponta és tízezreket havonta, és sok vagyonom volt. Miután hinni kezdtem istenben, a kötelességem végzése érdekében másvalakinek adtam át a vagyonomat, hogy ő kezelje.” A többiek ezt kérdezik: „Te egyáltalán nem kezelted a vagyonodat azután, hogy valaki másnak adtad át? Most már egy részét sem birtoklod többé? Hogyan engedted el a vagyonodat?” Az illető azt feleli, hogy „isten műve volt”. Nem túlságosan kétértelmű ez a válasz? (De igen.) Ezek csak üres szavak. Azonkívül, nem puszta dicsekvés csupán, amikor elmondja, hogy milyen sokat keresett? Miért mondja ezt? Amellett tesz tanúságot, hogy milyen sokat feladott. Isten mellett tesz vajon tanúságot? A maga kis „dicsőséges” története mellett tesz tanúságot – amellett, hogy mekkora árat fizetett, és milyen sok áldozatot hozott a múltban, hogy mennyire sokat odaszánt, és hogy nincs panasza Istenre. Van ezen belül bármi, ami Isten mellett tesz tanúságot? Azt ugye nem láttátok mindezekben, hogy Isten mit tett? Nem igaz, hogy Isten mellett tesz tanúságot az ilyen ember; nyilvánvalóan saját maga mellett tesz tanúságot, mégis azt mondja, hogy Isten mellett tesz tanúságot! Nem megtévesztő ez vajon? Úgy csinál, mintha Isten mellett tenne tanúságot azért, hogy önmaga mellett tegyen tanúságot – nem képmutatás ez vajon? Akkor hát egyesek miért érzik magukat annyira meghatódva és sírnak folyamatosan, amikor hallják ezt a tanúságtételt? Annyi féle ostoba ember van köröskörül! Amikor valaki megemlíti az Isten melletti tanúságtételt, akkor az antikrisztusoknak beszélniük kell az általuk megtett apró dolgokról, azokról az apróságokról, amiket odaszántak, és arról a kevés időről, amit áldozathozatallal töltöttek; aztán, ahogy telik az idő, az emberek elkezdenek nem figyelni rájuk, így hát új mondanivalóval állnak elő, és ily módon önmaguk mellett tesznek tanúságot. Kényelmetlenül érzik magukat, ha bárki is jobb náluk és jobban tud beszélgetni, mint ők, és előhozza az igazság fényének egy részéti. Azért érzik vajon kényelmetlenül magukat, mert alacsonyabbrendűek másokhoz képest az igazsággal kapcsolatos erőfeszítéseik, és mert nagyon szeretnének kitűnni? Nem, nem fogják megengedni, hogy bárki is jobb legyen náluk, nem képesek elviselni, ha mások jobbak náluk, és csak akkor boldogok, ha ők a jobbak másoknál. Hát nem elvetemült dolog ez? Ha valaki más jobb nálad és jobban érti az igazságot, mint te, akkor tanulnod kellene tőle – hát nem jó dolog ez? Olyasvalami ez, aminek mindenkinek örülnie kellene. Ott volt például Jób, egy ember azok közül, akik Istent követték az emberiség történelme során. Egy dicsőséges dolog volt ez Isten hatezer éves irányítási munkája során, vagy pedig szégyenletes dolog? (Ez egy dicsőséges dolog volt.) Dicsőséges dolog volt. Milyen hozzáállást kell magadévá tenned ezt a dolgot illetően? Milyen szemléleted kell, hogy legyen? Örülnöd kell Istennek és ünnepelned Őt, dicsérned kell Isten hatalmát, dicsérned kell Istent azért, hogy dicsőséget nyert – ez egy jó dolog volt. Ez nagyon jó dolog volt, némelyek mégis viszolyognak tőle és megvetik. Nem elvetemültség ez vajon a részükről? Őszintén szólva, ez elvetemültség a részükről, és az elvetemült beállítottságuk idézi ezt elő.

Az antikrisztusok elvetemült beállítottságúak; nem csupán az igazságot nem fogadják el, hanem arra is képesek, hogy ellenálljanak Istennek, hogy saját királyságokat alapítsanak, és kérlelhetetlenül szemben állnak Istennel – ez elvetemült beállítottság. Van bármilyen megértésetek az elvetemült beállítottságokat illetően? Az emberek többsége vélhetően nem tudja, hogyan ismerje fel őket, úgyhogy vegyünk egy példát. Némelyek általában nagyon normálisan viselkednek tipikus körülmények között: nagyon normálisan beszélnek és érintkeznek másokkal, normális embernek tűnnek, és nem tesznek semmi rosszat. Amikor azonban összejövetelekre jönnek, és ott Isten szavait olvassák, valamint az igazságról beszélgetnek, egyesek közülük nem hajlandóak figyelni, egyesek elálmosodnak, egyesek ellenségesen éreznek az igazsággal kapcsolatban és nehezen tudják azt elviselni, nem akarják hallani, némelyek pedig tudtukon kívül elalszanak és semmiről sincs tudomásuk – mi történik itt? Miért nyilvánul meg annyi abnormális jelenség, amikor elkezd az igazságról beszélgetni valaki? Ezek közül az emberek közül némelyek abnormális állapotban vannak, némelyek azonban elvetemülten viselkednek. Nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy gonosz szellemek szállták meg őket, és az emberek olykor nem tudják ezt teljes mértékben felfogni vagy egészen tisztán látni. Az antikrisztusokban gonosz szellemek lakoznak. Ha megkérdezed tőlük, hogy miért ellenségesek az igazsággal szemben, azt mondják, hogy nem ellenségesek az igazsággal szemben, és makacsul megtagadják ennek a beismerését, holott valójában tudják a szívükben, hogy nem szeretik az igazságot. Amikor senki sem olvassa Isten szavait, ők éppúgy kijönnek másokkal, mintha normális emberek volnának, és észre sem veszed, hogy mi lakozik bennük. Ha azonban Isten szavait olvassa valaki, ők nem akarják hallani, és viszolygás támad a szívükben. Ilyenkor lepleződik le a természetük – ők gonosz szellemek; ők ilyenek. Vajon Isten szavai felfedték ezeknek az embereknek a lényegét, vagy érzékeny pontra tapintottak? Egyik sem. Amikor összejöveteleken vesznek részt, nem akarják hallgatni, amikor valaki Isten szavait olvassa – hát nem elvetemültek ilyenkor? Mit jelent „elvetemültnek lenni”? Azt jelenti, hogy minden ok nélkül ellenségesek az igazsággal, a pozitív dolgokkal és a pozitív emberekkel szemben; még ők maguk sem tudják, hogy mi az oka, egyszerűen csak muszáj így cselekedniük. Ezt jelenti „elvetemültnek lenni”, laikus szóhasználattal élve pedig egyszerűen csak „rosszaságot” jelent. Némely antikrisztusok ezt mondják: „Elég, ha valaki elkezdi olvasni isten szavait, és én nem akarom hallgatni. Elég, ha azt hallom, hogy isten mellett tesz tanúságot valaki, és máris viszolygást érzek, és én magam sem tudom, miért. Amikor látok valakit, aki szereti az igazságot és az igazságra törekszik, nem tudok kijönni vele, ellene akarok fordulni, mindig csak átkozni akarom, ártani akarok neki a háta mögött és halálra akarom kínozni.” Még ők maguk sem tudják, hogy miért éreznek így – ilyenkor ők elvetemültek. Mi ennek a tényleges oka? Az antikrisztusokban egyszerűen nem egy normális ember lelke lakozik, egyszerűen nincs normális emberi mivoltuk – végeredményben ilyenek ők. Ha egy normális ember azt hallja, hogy Isten olyan világosan és érthetően beszél az igazság különböző aspektusairól, ezt gondolja: „Egy ilyen elvetemült és szabados korban, ahol nem lehet különbséget tenni a helyes és a helytelen között, és ahol összekeverik egymással a jót és a rosszat, olyan drága és ritka dolog ennyi igazságot és ilyen kiváló szavakat hallani!” Miért drága ez? Isten szavai felébresztik a vágyakat és az inspirációt azokban, akiknek szívük és lelkük is van. Milyen inspirációt? Vágynak az igazságosság és a pozitív dolgok után, vágynak arra, hogy Isten előtt éljenek, hogy méltányosság és igazságosság legyen a világon, és hogy Isten eljöjjön és hatalmat gyakoroljon a világ fölött – ez után kiáltanak mindazok, akik szeretik az igazságot. De az antikrisztusok vajon ezekre a dolgokra vágynak? (Nem.) Mire vágynak az antikrisztusok? „Ha én lennék hatalmon, elpusztítanám mindazokat, akiket nem szeretek! Amikor valaki amellett tesz tanúságot, hogy krisztusban Isten jelent meg és munkálkodik, hogy isten az emberiség legfőbb ura, hogy Isten szavai az igazság, az emberiség életére vonatkozó legfőbb útmutatás és az emberi túlélés alapja, én viszolygást és gyűlöletet érzek, és nem akarom hallani!” Ez rejlik ott mélyen az antikrisztusokban. Nem ilyen beállítottságuk van az antikrisztusoknak? Ha valaki imádja őket, felnéz rájuk és követi őket, akkor az haver és a csapat tagja; ha valaki folyton az igazságról beszélget és Isten mellett tesz tanúságot, akkor az antikrisztusok kerülik őt, viszolyognak tőle, sőt megtámadják, kirekesztik és kínozzák is – ez elvetemültség. Amikor elvetemültségről beszélünk, az mindig a Sátán ravasz terveire utal; a Sátán elvetemült dolgokat tesz, a nagy vörös sárkány elvetemült dolgokat tesz, az antikrisztusok elvetemült dolgokat tesznek, és amikor azt mondjuk rájuk, hogy elvetemültek, akkor az elsősorban arra utal, hogy ellenségesek minden pozitív dologgal szemben, és különösen arra, hogy szembeszegülnek az igazsággal és Istennel – ez elvetemültség, és ez az antkrisztusok beállítottsága.

Gondolkodj el azon, hogy mely olyan antikrisztusokkal találkoztál, illetve mely olyan antikrisztusokról hallottál, akik ilyen elvetemült beállítottságot tanúsítanak. Egyszer találkoztam egy házsártos nőszeméllyel, akinek rendkívül rosszindulatú volt az emberi mivolta. Valahányszor a hamarosan elérkező nagy katasztrófákról, valamint arról prédikált Isten háza, hogy nincs sok idő, illetve, hogy miként kell a testvéreknek jó cselekedeteket előkészíteniük, erőfeszítést tenniük az igazságra való törekvés érdekében, jól végezniük a kötelességeiket, hogy eleget tegyenek Isten szándékainak, és hogy semmit sem szabad sajnálniuk, tehát valahányszor ezekről a dolgokról prédikált Isten háza, ez az asszony átkozódott a szívében és ezt gondolta: „A világ vége? Az élet nagyszerű! Számodra lehet, hogy itt a világ vége, de számomra nincs! Még ha bekövetkeztek is a nagy katasztrófák, nekem akkor is élnem kell. Ha bárkinek meg kell halnia, ti meghalhattok!” Esztelen ez az asszony, vagy micsoda? Valahányszor az igazságnak erről az aspektusáról beszélgetett valaki, neki elment az esze, viszolygás támadt a szívében és ezt gondolta: „Nagyszerű az életem úgy, ahogy van! Van sok pénzem, autóim, házaim, magas fizetésem, nagymenő vagyok a környéken, és senki sem merészelne megsérteni engem. Nagyon jók az életkörülményeim, úgyhogy, ha elérkeznek a nagy katasztrófák, nem fog vajon veszteség érni? Nem vagyok még kész meghalni!” Milyen szemlélettel tekintett Isten munkájára és arra, hogy Isten el akarja pusztítani ezt az elvetemült világot és az elvetemült emberiséget? (Ellenségesen.) Bármit tett is Isten, ha az érintette az ő érdekeit, ha sértette az érdekeit, akkor ő utálta azt, ellenségesen viszonyult hozzá, és nem értett vele egyet, ezt gondolván: „Rossz, amit te teszel!”, és abban a pillanatban megtagadta Isten cselekedeteit. Azonkívül, az volt a legelvetemültebb dolog vele kapcsolatban, hogy nem szerette, ha valahol méltányosság és igazságosság uralkodott; bárkinél volt is a hatalom, még ha Isten volt is hatalmon, és még ha a méltányosság és igazságosság érvényesült is, nem felelt meg neki, amennyiben sértette az érdekeit – az érdekei fontosabbak voltak a számára Istennél. Hát nem démoni természetűek voltak a cselekedetei? És amikor démoni természet van jelen, az vajon nem ugyanaz a természet, mint amikor egy gonosz szellem száll meg valakit, és azt mondja, hogy nem akarja hallani Isten szavait? (De igen.) Valahányszor Isten szavait olvassa valaki, az a gonosz szellem azt fogja mondani, hogy nem akarja hallani. Valahányszor Isten napjának a közelgő elérkezéséről vagy a nagy katasztrófák közeli eljöveteléről beszélt valaki, ez a házsártos nőszemély gyűlölte és átkozta ezt a szívében. Miért átkozta? Ha Isten eljönne, hogy elpusztítsa a világot, akkor ő minden vagyonát elveszítené – ha valami érintette az érdekeit, ő megátkozta. Éppen ezért ugyanolyan természetű volt az átkozódása, mint amikor egy gonosz szellem azt mondja, hogy nem akarja hallani Isten szavait. Van egy közös vonásuk, mégpedig az, hogy amint valaki megemlíti az igazságot, feltárja a lelkük mélységeit, feltárja a rútságukat, az elvetemültségüket és az alattomosságukat, akkor gyűlölet, ellenkezés és ellenállás támad a szívükben, mire átkozódni és szitkozódni kezdenek – ilyen egy gonosz szellem. Kívülről nézve ez a házsártos nőszemély éppúgy beszélt, mint egy normális ember, nem pedig úgy, mintha démon szállta volna meg, ám a cselekedetei éppolyan természetűek voltak, mint az a démon. Amikor lehetőségetek adódik, megkérdezhetitek a gazdag embereket a gyülekezetben: „Fel fog zaklatni téged, ha majd elérkezik Isten napja, és eljönnek a nagy katasztrófák, neked pedig elvész a teljes családi vagyonod? Várod már Isten napjának az elérkezését? Várod már, hogy Isten átvegye a hatalmat, és hogy méltányosság és igazságosság uralkodjék? Várod már, hogy Isten megsemmisítse ezt az elvetemült emberiséget, még akkor is, ha ezzel te is meg leszel semmisítve? Kész vagy arra, hogy ez megtörténjen?” Nézd meg, hogy mi az álláspontjuk. Egyesek készek lesznek arra, hogy ez megtörténjen, egyesek pedig nem. Ha az egész világot, az egész világmindenséget, az Isten által kormányzott összes anyagi dolgot vesszük – itt most nem beszélünk az immateriális dolgokról, hanem csak a materiális dolgok körébe tartozókról: a családi vagyonról, az autókról, a házakról, a pénzről, és így tovább –, mindezek együttvéve érnek vajon annyit, mint egy homokszem Isten kezében? (Nem.) Ugyanakkor, amikor megkapják ezeket a dolgokat az emberek, nem akarják feladni őket, és úgy érzik, megvan a tőkéjük ahhoz, hogy vitába szálljanak Istennel, ezt mondván: „Ha elveszed a családi vagyonomat, akkor gyűlölni foglak téged, szembe fogok szegülni veled, és nem fogom elismerni, hogy isten vagy!” Vajon a te elismerésedtől függ, hogy Isten Isten-e vagy sem? (Nem.) Az a kis családi vagyon vajon elég tőkét biztosít neked ahhoz, hogy vitába szállj Istennel? Olyan tudatlan vagy! A gyémántok a legértékesebb dolgok a Földön. Amikor hétköznapi emberek látnak egy egykarátos gyémántot, ámulva mondják: „Milyen nagy gyémánt! Biztos ér vagy tíz-húszezer USA dollárt!” Azt hiszik, hogy nagyon értékesek a gyémántok. Hallottam azonban egy híradást, miszerint egy, a Földtől nem is távoli bolygó teljes egészében gyémántból van, és hirtelen rájöttem valamire: az emberek igen rövidlátóak. Amikor látsz egy csillogó gyémántot, nagyon tetszik neked, és nagyszerűnek találod, de milyen lesz a szemléleted, amikor meghallod, hogy van egy egész bolygó, amelyik gyémántból van? Megváltozik a gyémántokkal kapcsolatos szemléleted. Vagyis, ha egyszer hallasz valamilyen más információt, hirtelen kitágul a látóköröd, már nem csupán a közvetlenül előtted lévő, kicsiny teret látod, nem vagy többé kútban élő béka, mert immár több információ áll a rendelkezésedre, a szemléleted pedig megváltozott és fejlődött. E világon élve az emberek látóköre állandóan változik, ahogy folyamatosan találkoznak a velük történő dolgokkal és különböző körülményekkel, ezzel egyidejűleg pedig állandóan megújulnak a szemléleteik. Ez normális, és Isten ezen a folyamaton keresztül végzi el, hogy az emberek fokozatosan előrehaladjanak ebben az életben, és fokozatosan fejlődjenek az éleslátás, a szemléletmód, valamint a teljes világ és Isten tetteinek a megértése terén. Most tehát, miután hallottátok mindazt, amit erről a kérdésről mondtam, hogyan kell vajon kezelnetek? Ezt kell vajon gondolnotok: „Ó, a Földön élő emberek olyan tudatlanok, nincs éleslátásuk, és olyan keveset tudnak!”? Azt akarom mondani ezzel, hogy talán épp olyanok a nézeteid és meglátásaid az egész világmindenséggel, az egész emberi fajjal, valamint mindazon dolgokkal kapcsolatban, amiket Isten megparancsol, mint amennyit arról a kis gyémántról értesz, amelynek az értékét egy bolygóval vetik össze, igaz? (Igaz.) Milyen következtetést vonhatunk le ebből? Nem számít, milyen eredményeket ért el, milyen hírnévre tett szert, milyen csodálatosan teljesített valaki a Föld nevű bolygón, nem szabad dicsekednie, mivel az emberi lények olyan jelentéktelenek, és fabatkát sem érnek! Isten elkészített néhány gyémántot a földön, és az emberek harcoltak értük. Hát nem tudják az emberek, hogy milyen sok bolygó van Isten kezében, amelyeken még a gyémántoknál is jobb dolgok vannak? Hát nem szánalmasak az emberek? (De igen.) Ennyire szánalmasak az emberek; ennyire tudatlanok.

Az antikrisztusok képtelenek nem ellenszegülni Istennek; természetükből adódóan gyűlölik az igazságot és a pozitív dolgokat, és még csak békén hagyni sem képesek azokat, akik az igazságra törekednek és szeretik a pozitív dolgokat, hanem helyette elítélik, elnyomják és kizárják az ilyen embereket. Azokkal, akik egyetértésben vannak velük, természetszerűleg összekapcsolódnak, megóvják egymást, védelmezik egymást, és egymás talpát nyalják. Láthatjuk ebből, hogy azok az emberek, akik antikrisztusok, reinkarnálódott gonosz szellemek és tisztátalan démonok, és nincs normális emberi mivoltuk. Nem számít, mennyire értik meg az általuk hallott igazságot, vagy hogy mennyire világosan prédikálnak szavakat és doktrínákat: amikor a gyakorlásra kerül a sor, nem választanak mást, mint hogy szembemenjenek az igazsággal és ellenálljanak Istennek, illetve, hogy megvédjék a saját pozíciójukat és érdekeiket – ez az ő elvetemültségük. Mi a legnagyobb elvetemültség a részükről? Az, hogy gyűlölik az igazságot; minden ok vagy magyarázat nélkül gyűlölik az igazságot. Ha megkérdezed tőlük, hogy miért gyűlölik az igazságot, talán képtelenek megmagyarázni, de minden cselekedetük antikrisztusi beállítottságot és módszereket tükröz, és minden cselekedetük félrevezeti és csapdába ejti az embereket, megzavarja és akadályozza Isten házának munkáját – ez minden cselekedetük eredménye. Végezzetek összehasonlítást, és nézzétek meg a vezetőket és a dolgozókat minden szinten, vagy a körülöttetek lévő hétköznapi testvéreket, akiket ismertek és akikkel kapcsolatban vagytok, hogy lássátok, van-e köztük olyan, aki ok nélkül gyűlöli az igazságra törekvő testvéreket, és aki folyton meg akarja támadni és ki akarja zárni ezeket az embereket. Ők maguk is tudják, hogy ez nem helyes, de nem tudnak másként tenni, mint szemtől-szembe kellemesen csengő szavakat mondani ezeknek a testvéreknek, de a hátuk mögött nagyon másként tenni a dolgokat, felfedni démoni arcukat és elkezdeni szembeszállni velük. Ha ez nem elvetemültség, akkor mi az? Mi a legundorítóbb az antikrisztusokban? Gyakran mondanak helyes dolgokat azért, hogy félrevezessék Isten választott népét és a körülöttük lévőket, sőt azért is, hogy rászedjék és becsapják a Fennvalót, és még inkább az a céljuk, hogy negédes beszéddel becsapják Istent és elnyerjék az emberek bizalmát, azután pedig ámokfutásba kezdenek, meggondolatlanul cselekszenek, és azt teszik Isten házában, amit csak akarnak. Tudják, hogyan beszéljenek helyesen és hogyan beszéljenek helytelenül, tudják, hogyan kellene cselekedniük és hogyan nem kellene cselekedniük, hogy mik alapelvek és mik nem alapelvek, hogy mit jelent szembenni az alapelvekkel, és mit jelent az alapelvekkel összhangban cselekedni. Nincs homály a szívükben ezeket a dolgokat illetően, sőt, némelyikük nagyon is tisztán és világosan ismeri ezeket a dolgokat, de akármennyire jól értik és akármilyen világosan tudják is az alapelveket, amikor cselekszenek, egyáltalán nem gyakorolják az igazságot, és szünet nélkül rossz dolgokat tesznek, a saját kívánságaik szerint. Ez határozza meg, hogy a természetük sátáni és antikrisztusi. Nem csupán idegenkednek az igazságtól és gyűlölik az igazságot, hanem a pozitív dolgokat is gyakran gyűlölik és elítélik. Miért gyűlöli a nagy vörös sárkány az igazságot és Istent? Ezt teljes egészében a sátáni természete dönti el. Egyes testvéreket annyira üldöznek és kergetnek, hogy nem tudnak hazatérni az otthonaikba, azok az ördögök és Sátánok pedig ezt mondják: „Ezek az emberek immár nem normálisan élnek; elhagyták a családjukat.” Valójában azért nem tudnak hazamenni, mert üldözi őket a nagy vörös sárkány. Gyakran történik ilyesmi. Mi másról hallottatok még? (A nagy vörös sárkány azt mondja, hogy ha túl sokat olvassák isten szavait az emberek, akkor agymosottak lesznek.) A nagy vörös sárkány ezt mondja: „Az emberek agymosottak lesznek Isten szavaitól.” Ezzel a feje tetejére állítják az igazságot. Világos, hogy a nagy vörös sárkány az, aki megrontja az embereket és kimossa az agyukat, ő viszont kifordítja a dolgot és azt mondja, hogy Isten szavaitól lesznek agymosottak az emberek – ezek a démonok annyira elvetemültek! A nagy vörös sárkány magának tulajdonítja mások minden jó cselekedetét, az általa elkövetett rossz dolgokért pedig másokat hibáztat. Az antikrisztusok ugyanezt teszik; pontosan ugyanazok a módszereik, mint a nagy vörös sárkánynak és a Sátánnak. Valóban a Sátán inasai ők!

Mostanra javarészt befejeztük az antikrisztusok elvetemült, alattomos és csalárd megnyilvánulásairól való beszélgetést? Amiről ma beszéltem, nem különbözik attól és nem valóságosabb annál, amit szó szerint meg tudtok érteni? Isten háza sok videót készített az elmúlt években, köztük himnuszokat és filmeket is, és így tovább, amelyek mind fel lettek töltve az internetre. Egy, a kontinentális Kínában élő antikrisztus látta ezeket az interneten és ezt mondta: „Ti elkészítettétek ezeket a programokat külföldön, és mi is meg tudjuk ezt csinálni Kínában.” Ezután toborozni kezdett, talált egy csapatnyi embert és elindított egy kórust a nagy vörös sárkány nemzetén belül. Ezeket az embereket végül letartóztatták. Miért kellett ezt tennie az antikrisztusnak? Volt valami célja? (Igen.) Mi volt a célja? (Az emberek irányítása.) Nem egyszerűen csak irányítani akarta az embereket. Saját frakciót akart létrehozni. Ez volt az elgondolása: „Isten házának lehet kórusa, és nekem is lehet! Ha sikerrel járok, saját frakcióm lesz. Elég lesz meglendítenem a karomat, sok ember eljön majd!” Ily módon Isten gyülekezetének a helyébe léphetne. Nem ezt a célt akarta talán elérni? Az lett azonban az eredmény, hogy a nagy vörös sárkány lecsapott, és semmivé lett a vágyálma. Isten háza a garantált biztonság feltételével végzi ezt a munkát. Adott volt számára ez a feltétel abban az országban, amely fölött a nagy vörös sárkány uralkodik? Nem volt adott ez a feltétel, de ő akkor is fel akart vágni. Csakhogy ez nem sikerült valami jól, és a végén rosszra fordultak számára a dolgok. Néhány éve egy másik csoport készített egy programot és felrakták az internetre. Régi dallamokat énekeltek, tánccal kísérték, és virágmintás kisebbségi népviseletben voltak. Túlságosan hagyományos és idejétmúlt volt az egész. Mondjátok meg Nekem, nem csak zavarásokat okoztak ezek az antikrisztusok? (De igen.) A nemhívők és a vallásos emberek nem ismerték a valós helyzetet, és azt hitték, hogy valóban az egyház tette ezeket a dolgokat. Az antikrisztusok folyton ostobaságokat csinálnak; nem csupán elvetemültek, hanem ostobák is. Miért ostobák? Azért, mert annyira elvetemültek, hogy az elvetemültségtől elbutultak? Nem. Nem számít, milyen képességű valaki, ha ért valamennyi igazságot, akkor még ha nincs is előre vezető útja, amikor különféle dolgokat tesz, és még ha nem is tudja, mit helyénvaló és mit nem helyénvaló tennie, a szívében van egy irányelv: nem fog meggondolatlanul vagy vakon cselekedni. Nem ez talán a helyzet? (De igen.) Azok az emberek viszont, akik nem értik az igazságot, és akik olyan arrogánsak, hogy esztelenek, önkényesen cselekszenek. Mit jelent az, hogy önkényesen cselekszenek? Az ilyen embereknek nincs józan eszük, és akiknek nincs józan eszük, azok nem tudnak megfontolni dolgokat. Mit értek „megfontolás” alatt? Azt értem alatta, hogy mit kell tenni a korai szakaszokban, mit kell elkészíteni, milyen dolgokra van szükség cselekvés közben, miért kell elkészíteni ezt a programot, majd, miután elkészült a program, hány ember lehet érintett, hány ember épülhet, és hogy vannak-e következmények vagy hátrányok – mindezeket fel kell mérni. Ezt a kiértékelési folyamatot nevezzük „megfontolás”-nak. Meg tudnak fontolni dolgokat ezek az ostoba emberek? (Nem.) Azok az emberek, akik nem képesek megfontolni a dolgokat, racionalitás nélkül valók; van bármiféle megértésük az igazságot illetően? Biztosan nincs. Ha valaki igazán ért valamennyi igazságot, a logikai érzéke világosabbá és megbízhatóbbá válik. Világosabbá válik a számukra, hogy mi pozitív és mi negatív, hogy mi helyes és mi helytelen, és hogy milyen hatókörbe tartozik ez és ez az alapelv; azaz bármit tesznek is, legyen az valami jó vagy valami rossz, van a szívükben egy norma. Ha például valaki azt mondaná neked, hogy meztelenül szaladj végig az utcán, megtennéd? (Nem.) Ha valaki megverne, akkor megtennéd? Ha valaki tízezer jüant adna neked, megtennéd? (Szégyenletes dolog volna ilyet tenni. Én nem tudnám megtenni.) Tudván, hogy szégyenletes dolog lenne ilyet tenni, ez olyasfajta gondolkodás, olyasfajta ítélet és olyasfajta hozzáállás, amely a racionalitásból fakad, vagyis csak e racionalitás birtokában vagy képes ilyen gondolkodásra és ilyen hozzáállásra. Ezért aztán nem számít, hogy pénzzel csábítanak vagy kegyetlenül kínoznak és gyötörnek-e, nem számít, hogy miként kényszerítenek, akkor sem tennéd meg, így hát egyáltalán nem érintene a dolog, és szilárdan megállnál. Az antikrisztusok nem értik az igazságot, és ezért nincs fogalmuk semmiről sem, amit tesznek. Mit jelent itt a „fogalom”? Azt jelenti, hogy nem tudják, mit csináljanak ahhoz, hogy Isten mellett tegyenek bizonyságot. Ez az antikrisztus azt hitte, hogy rendkívül szerető szíve van, összeszedett egy csoportnyi embert, hogy kórusvideót készítsenek, mígnem végül rengeteg pénzt elköltött és veszélybe sodorta magát. A kontinentális Kínában rosszabb a helyzet, mint külföldön, úgyhogy mi van, ha balul sül el valami? Vajon megfontolta ezt? Valamilyen mértékig talán megfontolta a helyzetet, de nem tudta, hogy mely programokat kellene megcsinálnia vagy milyen eredményeket kellene elérnie – egyáltalán semmit sem értett. Miért nem értett semmit? Azért, mert nem volt meg benne ez a racionalitás. Hogyan alakul ki ez a racionalitás? Csakis az igazság megértésén keresztül képes fokozatosan világossá és megbízhatóvá válni az emberek értelme. Az antikrisztusoknak az igazságot gyűlölő természetük van, belülről fakadóan ellenzik a pozitív dolgokat, és a szívük legmélyén sosem képesek szeretni az igazságot, akkor hát meg tudják érteni az igazságot? (Nem.) Ha nem tudják megérteni az igazságot, akkor birtokában lehetnek vajon a normális emberi mivoltra jellemző gondolkodásnak? Sosem lehetnek a birtokában. Van racionalitásuk azoknak az embereknek, akiknek nincs normális emberi mivoltra jellemző gondolkodásuk? Nem, nincs nekik. Amikor az antikrisztusok tesznek és mondanak valamit, a személetük és mindaz, amit tesznek, semmiben sem különbözik az ördögök és gonosz szellemek által tett dolgoktól. Miért mondom azt, hogy nincs köztük különbség? Valaki például igazán szeret prédikálni és mutogatni magát, ezért folyton olyanokat keres, akik meghallgatják, ahogy prédikál. Még ha nem is szeretik hallgatni őt az emberek, akkor is prédikál; ha mások viszolyognak tőle, ő ezt nem tudja, és nem próbálja megfigyelni őket, nem látja, hogy mire van szükségük másoknak, és csak a saját igényeit elégíti ki. Hát nem szégyenletes ez? Ez szégyenletes, ő pedig híján van a racionalitásnak. Van bármi különbség a racionalitás ezen hiánya, valamint egy, a Sátán és gonosz szellemek által megszállt ember véletlenszerű és önkényes beszéde és cselekedetei között? Habár talán nem olyannak tűnik, mint egy elmebeteg, aki őrülten, mezítelenül rohangál az utcán, az látható, hogy racionalitás nélkül cselekszik. Amikor megkérik, hogy öntözzön meg néhány testvért, vagy hogy terjessze az evangéliumot, vagy végezzen valamiyen kötelességet, teljességgel nélkülözi az alapelveket, és csak meggondolatlanul cselekszik, ahogyan épp akar. Vannak, akik már 20 éve terjesztik az evangéliumot anélkül, hogy egyetlen embert is megnyertek volna, de mégis vezetők akarnak lenni még mindig. Vannak ilyen emberek? Igen, vannak. Egyáltalán nincsenek alapelveik, bármibe fognak, mindent összekuszálnak, és mégis vezetők akarnak lenni, és vezetni akarnak másokat – biztosan sok ilyen ember van. Oly sok éve hisznek már Istenben, Isten sok szavát olvasták már, és sok prédikációt meghallgattak, de egyetlen igazságot sem értenek. Vajon mivel függ össze a megértésük hiánya? Mi az oka annak, hogy nem értenek semmit? Talán az, hogy túlságosan nagy hiányosságaik vannak a képesség és a felfogóképesség terén, vagy hogy rossz a jellemük, és nem szeretik az igazságot? (A lényegükkel függ össze.) Miért a lényegükkel függ össze? (Azért, mert elvetemült a lényegük, nem részesülhetnek a Szentlélek munkájában, és Isten nem munkálkodik az ilyen embereken, ezért hát akárhogy eszik és isszák is Isten szavait, sosem fogják megérteni az igazságot.) Ez egy objektív ok. Az objektív ok természetesen az, hogy nem munkálkodik rajtuk a Szentlélek, és így biztosan nem lesznek képesek megérteni semmit – ez bárkire vonatkozik. Van egy szubjektív ok is, és mi az? (Az ilyen emberek gyűlölik az igazságot.) És minek tekintik az igazságot azok, akik gyűlölik azt? (Az antitézisüknek.) Az antitézisüknek tekintik; ez az egyik aspektus. És még mi más? Képesek felfogni az igazság gyakorlati oldalát? Sohasem képesek. Ha még ezt a szintet sem képesek felfogni, akkor, mondjátok meg Nekem, hogy az igazság megértésére képesek-e vajon? Nem, sohasem képesek megérteni az igazságot. Az objektív ok az, hogy az ilyen emberek nem képesek részesülni a Szentlélek munkájában, és Isten nem világosítja meg őket. A szubjektív ok az, hogy ellenségesek Istennel, az igazsággal és a pozitív dolgokkal szemben, és, ami őket illeti, számukra egyetlen pozitív dolog sem pozitív. Akkor hát miket hisznek pozitívnak a szívükben? Ők olyan dolgok, amilyeneket a Sátán támogat – elvetemült, üres és bizonytalan dolgok. No és képesek-e vajon ezek az igazságot gyűlölő, elvetemült emberek az igazság megértésére? Sohasem képesek megérteni azt, mivel nem fogadják el. Mondd meg akkor Nekem, hogy van-e bármi értelme az igazságról beszélgetni ilyen emberekkel? Hajlandóak lehetnek odafigyelni, amikor Isten szavait olvasod nekik? Ők mindannyian nem hívők és démonok, hogyan figyelhetnének akkor Isten szavaira? Egyesek nem képesek átlátni ezt a dolgot és ezt mondják: „Miért nem értik az igazságot, amikor az igazságról beszélgetek velük? Hát nem emberek ezek?” Nem tudod hova tenni őket, és nem tudsz szót érteni velük. Egyesek szavaira egyszerűen nem tudsz figyelni, és egyszerűen képtelen dolgokat tesznek – ezek nem hívők, démonok, és minden észérv süket fülekre talál náluk. Miért mondom azt, hogy „minden észérv süket fülekre talál náluk”? Te hiszed, hogy Isten létezik, és hogy szuverenitást gyakorol minden dolog fölött – hát nem pozitív dolgok ezek? (De igen, azok.) És ezek az emberek mit hisznek? „Hát így gyakorol isten szuverenitást minden dolog fölött? Nem valami nagy szám.” Hát nem süket fülekre talál náluk minden észérv? (De igen.) Az ilyen emberekkel lehetetlen kommunikálni; ők egy külön fajt alkotnak, vadállatok, és minden észérv süket fülekre talál náluk. A vadállatok sohasem értik, hogy mik a pozitív dolgok, vagy hogy mi az igazság, ezért lehetetlen kommunikálni velük. Az, hogy nem vagy képes kommunikálni velük, nem az idővel és nem is azzal kapcsolatos probléma, hogy komoly erőfeszítést teszel-e, vagy hogy mennyi erőfeszítést teszel ennek érdekében, hanem inkább abból fakad, hogy egyszerűen képtelenek a megértésre, akkor hát mi mást mondhatnál még nekik? Pontosan mi van az ilyen emberekben? Becsületesség, egyenesség és jóság nincs a szívükben, hanem csak elvetemültség; telve vannak elvetemültséggel. Ezért van az, hogy az ilyen embereknél minden észérv süket fülekre talál, és ezért nem lehet megmenteni őket.

Ha összevetjük a csalárdságot és alattomosságot az elvetemültség beállítottságával, akkor azt látjuk, hogy az előbbiek viszonylag enyhébb fokú és kevésbé mélyreható problémák. Ha kevésbé mélyrehatóak, akkor miért említem őket itt? Az antikrisztusok csalárdul, megmagyarázhatatlanul és homályosan cselekszenek és beszélnek, amitől mások megérzik, hogy alattomosak és csalárdak, és hétköznapi emberek nem tudnak eljutni az igazságig. Csalárd módon cselekszenek és beszélnek, és nem képesek kijönni a jámbor, becsületes és az igazságra törekvő emberekkel. Helyette gyakran játszadoznak az ilyen emberekkel és kihasználják őket. Az antikrisztusok játszadoznak az ilyen emberekkel, becsapják, sőt ki is használják őket, miközben azok egyáltalán nincsenek ennek tudatában. Persze az antikrisztusoknak ez a viselkedése és ezek az általuk alkalmazott módszerek nem annyira károsak az emberekre nézve. Mi az, ami olyan nagy kárt okoz az embereknek? Az antikrisztusok elvetemült beállítottsága, ami pedig még súlyosabb, az az, hogy ezen elvetemült beállítottságból eredően félrevezetik az embereket, irányítják az embereket és elnyomják az embereket. Az antikrisztusok cselekedetei mögött mindig rejlik egy olyan motiváció és szándék, amelyet nem árulhatnak el másoknak. Ők soha semmit sem fognak ok nélkül odaszánni vagy feláldozni, és ok vagy ellenszolgáltatás nélkül tenni sem tesznek semmit sem emberért, sem Isten házáért. Minden cselekedetük és szavuk hátterében húzódik egy motiváció, egy szándék, és amint lelepleződik a szándékuk és a motivációjuk, vagy meghiúsulnak az ambícióik és a vágyaik, abban a pillanatban keresik a visszavonulás lehetőségét. Ezt gondolják a szívükben: „Annyira nem éri meg ok nélkül odaszánnom vagy feláldoznom magam; nem éri meg nekem a fáradságot. Származnia kell valami haszonnak az istenhitből. Ha valaki anélkül áldozza fel magát istenért, hogy jutalmat kérne cserébe, akkor az egyszerűen buta.” Ilyen a logikájuk: „Nincs ingyen ebéd.” Azt a lelkiismeret és értelmet, viselkedést és jó cselekedeteket, amilyennel a normális embereknek rendelkezniük kellene, butának és ostobának minősitik. Hát nem elvetemült dolog ez? (De igen.) Ez rendkívül elvetemült dolog. Isten háza például munkarendeket készít és valamelyest gondoskodik azon testvérek életéről, akik a kötelességeiket végzik, de az antikrisztusok belülről akadályozzák őket. Mi egy antikrisztus célja az akadályozásukkal? Ha az antikrisztustól származtak volna a munkarendek, és a testvérek ennek tudatában lekötelezve éreznék magukat az irányában, akkor az antikrisztus átvenné az irányítást. Ha a testvérek nem tudják, hogy ki készítette a munkarendeket, és azt gondolják, hogy Isten háza készítette azokat, és Istennek adnak hálát, azzal vajon egyetértene az antikrisztus? Egyáltalán nem. A munkarendek megrekednének az antikrisztusnál, és nem kerülnének végrehajtásra. Hasznos a testvérek számára, hogy Isten háza kiadja ezeket a munkarendeket, és az evangéliumi munka jobban terjed; ez egy nagy dolog Isten munkájával kapcsolatban, akkor hát hogyan kell együttműködniük vele azoknak, akik vezetői szerepet töltenek be l? Minden tőlük telhetőt meg kell tenniük azért, hogy jól működjenek együtt és végrehajtsák a munkát. Némely antikrisztusok azonban belülről akadályozzák és két éven át nem hajtják végre a munkát. Mi ennek az oka? Ilyenkor a Sátán okoz akadályoztatásokat és zavarásokat. Némely gyülekezeteket antikrisztusok és gonosz emberek zavarnak meg és irányítanak, a kötelességüket végző testvérek pedig nem részesülnek gondoskodásban. Ez boldoggá teszi az antikrisztusokat, és ezt gondolják a szívükben: „Elég, ha én vagyok a haszonélvezője ennek a csodálatos dolognak és ezeknek a hatalmas előnyöknek. Hogyan lehetne haszonélvező az összes testvér?” Hogyan és milyen módon érintené az antikrisztusokat az, ha a testvérek is haszonélvezők lennének? Egyáltalán nem érintené őket. Nekik is előnyük származna, mindenkinek előnye származna belőle, és ez nagyszerű lenne! Gondolkodj el az egész helyzeten: nem szabadna akadályoznod ezt, visszatartanod sem szabadna, hanem boldogan végre kellene hajtanod. Hát nem ez a normális? (De igen.) Ez az a kötelesség, amelyet egy embernek teljesítenie kellene, és ez a felelősséged. Az egyik aspektus az, hogy ez semmibe sem kerül neked, miközben a másik aspektus ez: nem arra vágyik vajon mindenki, hogy terjedjen az evangélium munkája? (Mi igen.) Ők vajon féltékenyek lesznek, amikor látják, hogy a testvérek élvezik Isten kegyelmét? Mire féltékenyek? Nem démonok az antikrisztusok? Akkor hát miért nem hajtják végre az antikrisztusok a munkát? Azért nem, mert féltékenyek. Megfontolják azt, hogy a munka végrehajtása hasznára válna az evangéliumi munka terjesztésének? (Nem, nem fontolják meg.) Érinti ez az érdekeiket? Mi köze van ennek hozzájuk? Egyáltalán semmi köze nincs hozzájuk, mégsem hajtják végre, és ez elvetemültség a részükről. Eleven ördögök, és meg kellene átkozni őket! Egy ilyen dologban, amely Isten házának a munkáját érinti, és olyan sok embert is, akik a kötelességüket végzik, egyáltalán nem fontolják meg a következményeket. Ha egy szemernyi jóindulat is szorult volna beléjük, nem lennének képesek ilyesmire vetemedni. Miért cselekszenek így? Ez gazság és elvetemültség. Ti szoktatok ilyen dolgokat tenni? Ha képesek vagytok ilyen dolgok megtételére, akkor semmiben sem különböztök az antikrisztusoktól, és akkor ti is eleven ördögök vagytok. Nem szabad ilyen dolgokat tennetek! Olyan antikrisztusok is vannak, akik látják, hogy gonosz emberek vannak a gyülekezetben, akik gyakran megzavarják a gyülekezet munkáját, és akik ámokfutást rendeznek a gyülekezetben, de nem vesznek tudomást róla. Amikor arra kérik őket, hogy kezeljék az ilyen embereket, tétováznak és halogatják a kezelésüket. Nem veszik fontolóra a testvérek érdekeit; csak arra gondolnak, hogy a saját hírnevük ne sérüljön, és ez minden. Ezt gondolják: „Vezetővé tettek, úgyhogy enyém kell, hogy legyen az utolsó szó. Teljhatalmam és abszolút tekintélyem van. Ha bárkit kizárnék, akit csak mondasz, az azt mutatná, hogy semmi hatalmam nincsen. Biztosítanom kell, hogy a testvérek tudják, hogy én viselek gondot ezekre az emberekre, és hogy ők nekem vannak alárendelve.” Kinek állnak ellen? (Istennek.) Nem elvetemültség Istennek ellenállni? Ez elvetemültség. Tudod, hogy miféle szerzet egy emberi lény? Isten adott neked leheletet, és ha nem tudsz egy ilyen fontos dolgot, az nem tesz vajon butává? Isten bármikor véget vethet az életednek, de te még mindig kétségbeesetten szembehelyezkedsz Istennel – ez elvetemült dolog, te pedig egy eleven ördög vagy! Az egyik aspektus ezért az, hogy az igazságra kell törekednetek és nem szabad egy antikrisztus útját követnetek; ezenkívül tudnotok kell, hogy miként ismerjétek fel az antikrisztusokat. Ha antikrisztussal találkoztok, közelről meg kell figyelnetek őket, és ha azt látjátok, hogy valami rossz dolgot készülnek tenni, akkor azonnal meg kell állítanotok őket, és a testvérekkel egységben le kell lepleznetek, ki kell elemeznetek, el kell utasítanotok és ki kell zárnotok őket. Nemrégiben hallottam néhány fiatal testvérről egy gyülekezetben, akik összefogtak azért, hogy elűzzenek egy hamis vezetőt. Azt mondom, hogy ezek a fiatalok fejlődést értek el, nem sátáni filozófiák szerint élnek, képesek gyakorolni az igazságot és az alapelvek szerint cselekedni, és sokkal jobbak a legtöbb embernél. Az emberek többségének vannak világi ügyekre vonatkozó filozófiái, nagyon mélyen megmérgezte őket a Sátán, és még nem rázták le magukról a Sátán befolyását. Ha valaki képes eltávolítani egy hamis vezetőt, az azt mutatja, hogy ért némi igazságot és meg tudja védeni Isten házának a munkáját – ez jó dolog. Ez azt mutatja, hogy az illető érettebbé vált az életben és jól tudja végezni a kötelességét.

Azáltal, hogy ma egy antikrisztus elvetemült, alattomos és csalárd lényegének aspektusairól, valamint a különböző megnyilvánulásairól beszélgetünk és leleplezzük ezeket, megláthatjuk, hogy az antikrisztusok természetükből fakadóan ellenkeznek Istennel. Némelyek ezt mondják: „Noha antikrisztusi beállítottságom van, nincs antikrisztusi természetlényegem, és soha nem fogok antikrisztussá válni.” Mit gondolsz erről a hozzáállásról? Habár nincs antikrisztusi lényeged, attól még egy antikrisztus megnyilvánulásai és kinyilatkoztatásai figyelhetők meg nálad, azt éled meg, amit egy antikrisztus él meg, és antikrisztusi beállítottságod van, így aztán az a veszély fenyeget, hogy egy antikrisztus útját fogod követni. Státusz, befolyás és tőke birtokában csupán idő kérdése, hogy antikrisztussá válj, és ez tény. Milyen szándékkal mondom ezt? Azért mondom ezt, hogy megkongassam nektek a vészharangot, és hogy közöljek veletek egy tényt: amikor valaki egy antikrisztus útját kezdi követni, két eshetőség van. Az egyik az, hogy időben észreveszed, irányt váltasz, elgondolkodsz magadon, bűnbánatot tartasz és képessé válsz alávetni magad Isten irányításainak és elrendezéseinek. Ez a legjobb eshetőség, és ekkor lesz reményed arra, hogy üdvösséget nyerj. Ha azonban nem tudod az igazságra való törekvés útját követni, akkor, ha már sok gonoszságot elkövettél és antikrisztusként lettél definiálva, nem is érdemes belegondolni a következményekbe. Érted? (Igen.) Jó, hogy érted. Mit akarok mondani ezzel? Azt, hogy ha antikrisztusi megnyilvánulásaid vannak, akkor még mindig van némi mozgástered és lehetőséged arra, hogy megtérj, de ha egyszer antikrisztussá válsz, akkor veszélyben vagy. Éppen ezért, ha azt veszed észre, hogy antikrisztusi megnyilvánulásaid vannak, válts irányt, keresd az igazságot és oldd meg ezt a problémát; ne kezeld könnyedén a dolgot. Máskülönben, ha hatalomhoz és lehetőségekhez jutsz, meggondolatlanul gonosz cselekedeteket fogsz elkövetni, valamint bomlasztásokat és megzavarásokat fogsz okozni a gyülekezet munkájában. Nem leszel képes viselni a következményeket, és ez nagy valószínűséggel kihat majd a sorsodra és a rendeltetési helyedre.

Ma világosan elmagyaráztuk az antikrisztusok elvetemült beállítottsága és a hétköznapi emberek elvetemült beállítottsága közti alapvető különbséget. Most már értitek? A romlott emberi lények mindegyike romlott beállítottságú, és mindannyiuknál jelentkeznek a romlott beállítottság megnyilatkozásai és manifesztációi. A hétköznapi emberek elvetemült beállítottsága és az antikrisztusok elvetemült beállítottsága azonban különböző. Habár a hétköznapi emberek elvetemült beállítottságúak, a szívükben az igazság után vágyódnak és szeretik az igazságot, és miközben hisznek Istenben és végzik a kötelességeiket, képesek elfogadni az igazságot. Noha korlátozott az az igazság, amelyet a gyakorlatba tudnak ültetni, attól még képesek valamennyit gyakorolni, így fokozatosan megtisztulhatnak és igazán megváltozhatnak a romlott beállítottságaik, mígnem végül már alapvetően képesek lesznek alávetni magukat Istennek és eljutni az üdvösségre. Az antikrisztusok ezzel szemben egyáltalán nem szeretik az igazságot, sohasem fogadják el az igazságot, és sohasem ültetik azt gyakorlatba. Meg kell próbálnotok aszerint megfigyelni és felismerni az embereket, amit itt mondok; legyen szó gyülekezeti vezetőről vagy dolgozóról, vagy egy hétköznapi testvérről, figyeljétek meg, hogy képesek-e a gyakorlatba ültetni az általuk megértett igazságokat. Tegyük fel például, hogy valaki megért egy igazságalapelvet, de amikor eljön az ideje, hogy gyakorlatba ültesse, egyáltalán nem ülteti gyakorlatba, azt teszi, amit akar, és önkényesen cselekszik – ez elvetemültség, és az ilyen embert nehéz megmenteni. Egyesek nem igazán értik az igazságot, de a szívükben keresni akarják, hogy pontosan mit tegyenek, ami összhangban van Isten szándékaival és egyezik az igazsággal. A szívük mélyén nem szeretnének szembenni az igazsággal. Csak azért beszélnek és cselekednek az alapelveket megszegve, követnek el hibákat, sőt, tesznek olyan dolgokat is, amelyek bomlasztásokat és megzavarásokat okoznak, mert nem értik az igazságot – milyen természetű dolog ez? Olyan természetű, aminek nincs köze a gonoszság műveléséhez; az ostobaság és a tudatlanság idézi elő. Az ilyen emberek teljes egészében azért teszik ezeket a dolgokat, mert nem értik az igazságot, mert képtelenek eljutni az igazságalapelvekhez, és mert az elképzeléseik és képzelődéseik alapján azt gondolják, hogy helyes ezeket a dolgokat tenni, ezért aztán így cselekednek, Isten pedig azt állapítja meg róluk, hogy ostobák, tudatlanok és hiányos képességűek; nem arról van szó, hogy értik az igazságot és szándékosan szembemennek vele. Ami azokat a vezetőket és dolgozókat illeti, akik mindig az elképzeléseik és képzelődéseik szerint teszik a dolgokat, és akik gyakran megszakítják Isten házának a munkáját, mivel nem értik az igazságot, gyakorolnotok kell a felügyelet és a korlátozás bevezetését és gyakorolnotok kell, hogy többet kell beszélgessetek az igazságról a problémák megoldása végett. Ha valaki túlságosan hiányos képességű és nem tudja megérteni az igazságalapelveket, akkor ideje hamis vezetőként elbocsátani. Ha érti az igazságot, de szándékosan szembemegy vele, akkor meg kell metszeni az illetőt. Ha mindvégig képtelen marad elfogadni az igazságot, valamint nem mutat bűnbánatot, akkor gonosz emberként kell őt kezelni, és ki kell takarítani. Az antikrisztusok természete azonban sokkal súlyosabb, mint a gonosz embereké vagy a hamis vezetőké, mivel az antikrisztusok szándékosan és céllal zavarják meg a gyülekezet munkáját. Még ha értik is az igazságot, nem gyakorolják, senkire sem hallgatnak, és ha hallgatnak is, nem fogadják el, amit hallanak. Ha a felszínen úgy is tűnik, mintha elfogadnák, a szívük mélyén ellenállnak neki, és amikor cselekvésre kerül sor, még mindig a saját preferenciák szerint cselekednek, anélkül, hogy bármennyire is figyelembe vennék Isten házának az érdekeit. Amikor emberek között vannak, emberi szavakat szólnak, és van némi emberi hasonlatosságuk, de amikor az emberek háta mögött cselekednek, felszínre jön a démoni természetük – ezek antikrisztusok. Vannak, akik mindenféle gonoszságot elkövetnek és antikrisztusokká válnak, amikor státuszra tesznek szert. Némelyeknek nincs státuszuk, de a természetlényegük ugyanolyan, mint az antikrisztusoké – lehet azt mondani rájuk, hogy jó emberek? Amint státuszhoz jutnak, máris mindenféle gonoszságot elkövetnek – ők antikrisztusok.

Van köztetek bárki is, aki azt vette észre, hogy ő maga egy növekvőben lévő antikrisztus, és úgy érzi, hogy amint státuszra tesz szert, garantáltan száz százalékig antikrisztus lesz belőle? Ha így érzed, akkor amennyiben vezetőnek választanak mások, semmiképpen sem szabad beleegyezned, és ezt kell mondanod: „Tartózkodom ettől. Kérlek, ne engem válasszatok. Ha így tesztek, akkor nekem befellegzett.” Erre mondják, hogy valakinek van öntudata. Ha nincs státuszod, az oltalom a számodra. Hétköznapi követőként talán soha nem volt még esélyed nagy gonoszságot művelni, és a nullával lehet egyenlő annak a valószínűsége, hogy megbüntessenek. Azonban amint státuszt szerzel, száz százalék lesz annak a valószínűsége, hogy gonoszságot kövess el, ahogy annak a valószínűsége is, hogy megbüntessenek, és akkor neked befellegzett, és azzal teljes egészében lenulláztál minden esélyt, amid az üdvösség elérésére lehetett volna. Ha vannak ambícióid és vágyaid, akkor igyekezz és imádkozz Istenhez, keresd az igazságot a probléma megoldása végett, hagyatkozz Istenre, gyakorolj önuralmat, és ne tetszelegj a pozíciódban; ekkor képes leszel normálisan végezni a kötelességedet. Ha mindig a hivatalos címekre összpontosítasz és tetszelegsz a pozíciódban, a kötelességed végzésére pedig semmi figyelmet nem fordítasz, akkor szélhámos vagy, és ki kell téged iktatni. Amikor elfogadsz egy kötelességet, ne a pozícióra összpontosíts; egyszerűen csak végezd jól a kötelességed – a dolgok jó kezelése minden másnál valóságosabb. Ha képes vagy jól végezni a kötelességedet, azzal vajon nem tettél eleget Istennnek? Ami benneteket illet, ez a legutolsó mód annak elkerülésére, hogy gonoszságot műveljetek. Jó dolog vagy rossz dolog, ha mindig korlátozzátok magatokat és ha nem engeditek, hogy státuszt nyerjetek? (Jó dolog.) Akkor hát választások idején miért igyekeznek némelyek még mindig olyan keményen versengeni a státuszért? Az ilyen embereknek túl sok ambíciójuk van. Nem normális dolog, ha túl sok ambíciójuk van az embereknek – ha így van, elvetemültek. Sok ifjú nővér van – mind a húszas éveiben jár –, aki hivatalos pozíciót akar, és nagyon szereti a státuszt. Ha nem választják vezetőkké őket, akkor duzzognak és felhagynak az evéssel. Habár egy kissé gyerekesnek tűnnek, az eltökéltségük tekintetében, ahogy idősödnek, kétségbeejtően súlyossá válnak a dolgok, és szakértők lesznek, igaz? Egyes nők meghallják, hogy egyszer régen császárnő lett valakiből, mire hihetetlen irigységet éreznek, és azt kívánják, hogy bárcsak ők lehetnének az a nő. Nem akarnak hétköznapiak lenni, az Istenben való hitükben pedig nem akarnak pusztán hétköznapi követők lenni. Állandóan ég a szívükben a vágy, és amint alkalmuk adódik a magamutogatásra, élnek vele. Nem csupán megtesznek néhány dolgot, végzik a kötelességüket és teljesítenek néhány felelősséget két lábbal a földön járva, teljes szívüket beleadva az igazságra való törekvésbe. Milyen csodálatos lenne, ha így tennének! Ez a fajta élet azonban nem tudja kielégíteni őket, és ők nem akarnak ilyen szürke életet élni – ez problémás a számukra. Vannak köztetek ilyenek? Vegyünk például egy asszonyt, aki szeret kicsapongóan viselkedni; akármilyen jó hozzá a férje, és akármennyi pénze van, sosem tudja megtartani a felesége szívét. Egyes asszonyoknak sok gyerekük van, de attól még vakmerőn próbálkoznak férfiak elcsábításával, és nincs férfi, aki szemmel tudná tartani őket – ez elvetemültség. Honnan ered ez az elvetemült energia? (A természetükből ered.) És miből fakad a természetük? Tisztátalan szellemek élnek bennük, ők pedig tisztátalan szellemek reinkarnációi. Habár a szellemi birodalomban bonyolultak a dolgok, akármennyire bonyolultak is, ha érti valaki az igazságot és képes Isten szavai szerint kezelni ezeket a kérdéseket, akkor lehet tisztánlátása, erre pedig azt mondják, hogy közvetlenül be tud hatolni a szellemi birodalomba. Ha érted az igazságot, akkor élesen és pontosan látod a dolgokat, agilis és világos lesz a gondolkodásod, a szíved pedig felderül. Ha nem érted az igazságot, akkor mindig zavaros lesz a szíved, semmit sem fogsz tudni a szívedben arról, hogy mit is csinálsz, és olyan leszel, mint egy idióta, aki semmilyen irányba nem mer fordulni. Félni fogsz attól, hogy magamutogató leszel, ha többet teszel, és félni fogsz attól is, hogy nem teljesíted a feladataidat, ha nem teszel többet; mindig ilyen állapotban leszel. Azért van így, mert túl kevés megértésed van az igazságról. Mi az első megnyilvánulása annak, akinek túl kevés megértése van az igazságról? Silány és haszontalan életet élnek. Miután játszadoztak velük, valamint bántalmazták és ide-odataszigálták őket az antikrisztusok, azon a napon, amikor felébrednek, rájönnek, hogy korábban antikrisztusokkal jártak-keltek, őket szolgálták és nekik dolgoztak, miközben azt mondták, hogy az antikrisztusok szeretik Istent és hűségesek Hozzá. Most látják csak meg, hogy helytelenül használták mindezeket a szavakat. Hát nem roppant haszontalan ez? (De igen.) Miért haszontalan? Az idézi elő ezt, hogy nem értik az igazságot, és azt kapják, amit érdemelnek! Ha érted az igazságot, akkor lehet tisztánlátásod az antikrisztusokkal kapcsolatban, és át tudsz látni rajtuk, azután pedig le tudod leplezni és el tudod kergetni őket. Akkor vajon továbbra is félrevezetnek majd téged, te pedig követed őket? Biztosan nem. Azonkívül olyan sok prédikációt hallottál, Isten háza annyi éven át öntözött és művelt téged, így, ha semmilyen igazságot nem értesz, ha nem tudsz tisztán látni az antikrisztusokkal kapcsolatban, és még azokat a feladatokat sem teljesíted, amelyeket teljesítened kellene, mígnem végül antikrisztusokkal jársz-kelsz és a cinkosuk leszel, akkor nem leszel vajon ettől haszontalan? Nem szánalmasak az ilyen emberek? Ha névlegesen Istent követed, de félrevezetnek és bevonnak maguk közé az antikrisztusok, ha több éven át egy antikrisztus útját követed, és vissza akarsz térni, de nincs meg hozzá a bátorságod, hogy szembenézz a testvéreiddel, akkor az vajon nem haszontalan életmód? Bármennyire is felzaklatod magad, semmi haszna. Kinek a hibája az, hogy nem érted az igazságot? Senkit sem hibáztathatsz magadon kívül.

Az antikrisztusok összesen hét különböző megnyilvánulásáról beszélgettünk eddig. Ami ezek mindegyikén belül az általunk átbeszélt részletes megnyilvánulásokat, az általunk boncolgatott lényeget, valamint az általunk megbeszélt különféle körülményeket illeti: ezek egyike sem légből kapott, hanem tényeken nyugszik és alapul. Van azonban egy fontos dolog: ha azok után, hogy meghallgattátok ezeket a dolgokat, egyszerűen képtelenek vagytok összepárosítani őket, amikor valóságos dolgokkal találkoztok, az vajon mit mutat? Mindenekelőtt azt mutatja, hogy híján vagytok a lelki megértésnek, és még ha olykor van is némi lelki megértésetek, az csak olyan félig-meddig megértés, nem pedig teljes lelki megértés; másodszor, azt mutatja, hogy nem szeretitek és nem veszitek komolyan az igazságot; harmadszor, azt mutatja, hogy túlságosan hiányosak a képességeitek, és teljességgel híján vagytok a felfogóképességnek. Sok mindent mondtam, ami leleplezi az antikrisztusokat, de te semmit nem értettél meg belőle. Akkor talán azt gondoltad, hogy érted, de később homályossá vált, ez pedig azt mutatja, hogy még mindig nem értetted meg. Miért nem érted? Van ennek bármi köze a felfogáshoz? Amikor eddig a szintig elmagyaráztam a dolgokat, és te még mindig nem értetted meg, az azt jelenti, hogy túlságosan híján vagy a felfogóképességnek, és hogy vajójában semmilyen képességed nincs az igazság felfogására. Helytálló, amit mondok? Ez a helyzet. Vannak köztetek bizonyos emberek, akik 10-20 éve hallgatnak már prédikációkat, és még mindig nem értik az igazságot. Mivel magyarázhatjuk ezt? Csak két eshetőség van: az egyik az, hogy nincs lelki megértésed, hiányos a képességed, és nem vagy képes az igazság megértésére; a másik az, hogy van ugyan lelki megértésed, de nem szereted az igazságot, és nem érdekel az igazság. Ha igaz rád e két eshetőség valamelyike, akkor nem vagy képes az igazság megértésére. Ha mindkét eshetőség igaz rád, akkor menthetetlen vagy, és akkor reménytelen az ügy. Ha még azután sem tudjátok megfelelően összevetni magatokat a hallottakkal, miután befejeztem a beszélgetést, és nem tudjátok, mire célzok, akkor az mind mond el a felfogóképességetekről? Nem túlságosan hiányos vajon? Ha lustábbak lennétek, kényelemre vágynátok, nem szeretnétek az igazságot, személyes preferenciáitok lennének, és elvonnák a figyelmeteket a külső dolgok, akkor mind kevesebb és kevesebb hatással lennének rátok e szavak, és nagymértékben csökkenne a hatásuk – ez így működik. Az antikrisztusokat valójában nagyon könnyű felismerni. Az egyik aspektus a különböző dolgok elvégzésénél alkalmazott módszereik tisztázása, a másik pedig annak a meglátása, hogy mi a beállítottságuk, mi az irányultságuk az életben, és melyek a létezésről alkotott nézeteik, hogy miként viszonyulnak a testvérekhez, a kötelességhez, Isten háza érdekeihez, az igazsághoz és a pozitív dolgokhoz, valamint, és melyek a cselekvésre vonatkozó alapelveik. Ezen aspektusok segítségével alapvetően képesek lesztek osztályozni őket. Lesz még bármi szükség arra, hogy sokkal tovább megfigyeljétek őket és tanuljatok róluk? Nem lesz. Az antikrisztusok nem csupán kicsapongón viselkednek, és nem csupán elnyomják az embereket. Sátáni természetük van és bármire képesek. Ha e prédikációk meghallgatása után egyszerűen képtelen vagy felismerni egy antikrisztus beállítottságát, és nem tudod megmondani, hogy antikrisztusi beállítottságot fed fel, akkor megértettél bármit is az elhangzottakból? A doktrínára emlékszel ugyan, de semmivel sem tudod összepárosítani, és a tényekkel szembesülve gyenge és hatástalan a doktrínád, ez pedig azt bizonyítja, hogy nem értetted meg. Ha akkor megérted és később imádkozva olvasol, ha gyakran beszélgetsz ezekről a dolgokról a testvérekkel, ha figyelembe veszed ezeket az igazságokat és eltöprengsz rajtuk, valamint gyakran imádkozol Isten előtt, akkor többet fogsz nyerni. Ha azonban kényelemre vágysz a kötelességedben, ha laza vagy, ha nincs terhed, ha személyes preferenciáid vannak, ha szeszélyes vagy, ha nem igazán szereted az igazságot, ha a világi irányzatokat követed, és ha vonzanak a külső dolgok, akkor képtelen leszel jól végezni a kötelességedet. Végül aztán semmivé lesznek nálad ezek az igazságok, amelyekről beszélgettünk, és nem marad egyéb, csak szavak és doktrínák, ez pedig azt fogja jelenteni, hogy hiábavalóan hallgattad az egészet. Később újra szoktátok hallgatni ezeket a beszélgetéseket? (Igen.) Hányszor tudjátok meghallgatni őket? Különböző hatással vannak rátok minden egyes meghallgatáskor? El szoktatok töprengeni róluk utána? Milyen benyomásaitok támadnak, miután eltöprengtetek róluk? Ami téged illet, képesek ezek a prédikációk gyakorlati alapelvekké és kritériumokká válni a számodra az emberekkel és dolgokkal kapcsolatos tisztánlátáshoz az életedben? (Össze tudom vetni az antikrisztusok bizonyos nyilvánvaló beállítottságait és megnyilvánulásait önmagammal, vagyis azokkal a dolgokkal, amelyeket egyértelműen azzal a szándékkal mondok vagy teszek, hogy tőrbe csaljam mások szívét; elgondolkozom Isten leleplező szavain, és tudom a cselekedeteim természetéről, hogy mások szívét akarom velük tőrbe csalni, és hogy valamilyen célt akarok elérni. Ugyanakkor még mindig vannak hiányosságaim az emberekkel kapcsolatos tisztánlátást illetően, és nem vetem össze Isten szavait céltudatosan a körülöttem lévő emberekkel.) Mondd meg Nekem: tükörbe nézel vagy egy sáros vízzel teli pocsolyába, ha tisztán akarod látni magad? (Tükörbe.) Mi haszna annak, ha tükörbe nézel? Tisztábban láthatod magad. Éppen ezért nagyon korlátozott dolog, ha csak magaddal kapcsolatban tudsz tisztán látni; azt is meg kell tanulnod, hogy másokkal kapcsolatban is tisztán láss. A másokkal kapcsolatos tisztánlátás nem azt jelenti, hogy szándékosan antikrisztusként osztályozod őket, hanem inkább azt, hogy alapelveid vannak a különféle emberek beszédének és cselekedetének a felméréséhez és megkülönböztetéséhez. Ez előnyös az ember számára, és aki így tesz, az arra is képes lesz, hogy helyesen, alapelvek szerint bánjon az emberekkel, ami előnyös a harmonikus együttműködés elérése szempontjából, amikor másokkal együtt végzi valaki a kötelességét. Ha azonban kizárólag önmaga ismeretére hagyatkozik az ember, azzal csak korlátozott eredményeket érhet el. Nem összpontosíthatsz csupán önmagad ismeretére, amikor az igazságra törekszel. Az igazság gyakorlatba ültetésére is muszáj összpontosítanod ahhoz, hogy elérd az Istennek való alávetettség hatását. Ha csak egy aspektusra összpontosítasz, soha nem leszel képes elérni az igazság teljes megértését, vagy bemenni az igazságvalóságba, vagy növekedni az életben. Ez nagyjából ugyanaz, mintha csak szavakat és doktrínákat értenél, és képtelen leszel megismerni Istent. Azok, akik igazán értik az igazságot, mindent át tudnak látni. Nem csupán önmagukat ismerik, hanem másokkal kapcsolatban is képesek tisztán látni, és mindenféle emberen, eseményen és dolgon át tudnak látni. Csakis így tudja valaki az elvárásoknak megfelelően végezni a kötelességét, és csak így tudja őt használni Isten.

Milyen mélyebb és újabb megértésekre tettek szert az elvetemült beállítottságot illetően azáltal, hogy ma az antikrisztusok elvetemült beállítottságának a megnyilvánulásairól beszélgettünk? Beszéljetek erről! (Isten, a leginkább az kavart fel ma, hogy Isten azt mondja, hogy ha úgy cselekszünk, mint az antikrisztusok és szándékosan akadályozzuk és megzavarjuk Isten házának a munkáját, akkor eleven ördögök vagyunk. Isten beszélt bizonyos emberekről, akik nem bírják elviselni, ha bárki is jobb náluk, én pedig elgondolkoztam magamon és rájöttem, hogy különösen erős a versenyszellemem és amikor azt látom, hogy valakinek, akivel együtt végzem a kötelességemet, nálam több erőssége van, zaklatott leszek, és mindig fölül akarom múlni az illetőt. Érzem, hogy olyan az állapotom, mint azoknak az eleven ördögöknek, akiket Isten leleplezett, és látom, hogy súlyosabb természetű ez a dolog, mint képzeltem, ez pedig megrémiszt. Sosem értettem ezt igazán mélyen, és most, hogy látom, pontosan mennyire súlyos is ez a romlott beállítottságom, nagyon feldúlt vagyok.) Most felismerted ezt. Az emberek romlott beállítottságai nem olyan egyszerűek, mint egy pillanatnyi kinyilatkoztatás; van egy fő okuk, és vannak olyan hozzájuk kapcsolódó dolgok, amelyek miatt nehéz levetned őket, folyton irányítanak téged, és miattuk van az, hogy olyan sok romlottságot fedsz fel és képtelenek vagy uralkodni magadon. Az emberek nem tudják világosan megmagyarázni, hogy miért ilyenek, és nem tudják ezt irányítani – ezek az emberek beállítottságai. Amikor valaki képes világosan megérteni ezt a fajta romlott beállítottságot, az a fejlődés egyik aspektusa. Ami ezt a fajta romlott beállítottságot illeti: ha képes vagy keresni az igazságot és ellátni a lényegéig, ha el tudod fogadni Isten ítéletét, próbatételeit és finomítását, ha mindeközben képes vagy olyan állapotot elérni, amelyben gyakorlod az igazságot és igazán aláveted magad Istennek, akkor megváltozhat ez a romlott beállítottság – ekkor az történik, hogy gyakorolni kezded az igazságot az igazság megértése alapján. A legtöbbetek számára nagyon nehéz most önuralmat gyakorolni, amikor felfeditek a romlott beállítottságaitokat, és ez azt jelenti, hogy még nem kezdtétek el gyakorolni az igazságot; az a kevés, amit a kötelességetek végzése terén tesztek, javarészt személyes érdeken, preferencián, sőt szenvedélyességen alapul, ez pedig kevéssé áll kapcsolatban a beállítottság megváltozásával, igaz? (Igaz.) Nagyszerű, most felkavarva érezted magad. Ki más szeretne beszélni? (Miután hallottam ma Istent beszélni, nagyon felkavarva éreztem magam. Korábban azt gondoltam, hogy az elvetemültség azt jelenti, hogy igen csalárdul beszél valaki, hogy nem beszél őszintén, hogy folyton megjátssza magát és becsap másokat. Most azonban, hogy meghallgattam ma Isten arról szóló elemzését, hogy mi is az elvetemült beállítottság, már tudom, hogy az elvetemültség az igazságnak és a pozitív dolgoknak való ellenállást és az ezekkel való szembenállást jelenti, és hogy ha valaki ellenáll az igazságnak és a pozitív dolgoknak, illetve szemben áll velük, akkor ez az ő elvetemült beállítottsága. Korábban olyan sekélyes megértésem volt az elvetemült beállítottságot illetően, de most, hogy hallottam Isten közlését, új megértésem van. Azonkívül az is nagyon megrázott, amikor azt mondta Isten, hogy a Kanadai Filmgyártó Csoport „B” csoportként lesz osztályozva egy évig. Ezt igazán megrendülve hallottam, és abból, ahogy Isten ezt az ügyet kezeli, látom Isten igazságos természetét. Látom, hogy abból a csoportból egyetlen ember sem gyakorolta az igazságot, és ez óriás mértékben akadályozta Isten házának a munkáját, ami igazán feldühít engem. A mi csoportunkba tartozó emberek nemrégiben hasonló állapotban voltak, vagyis nem viseltek terhet a kötelességünkkel kapcsolatban. Amikor a korábbinál könnyebb lett a munkaterhünk, nem készítettünk világos terveket a kötelességünkre vonatkozóan, ellanyhultunk a kötelességünk végzésében, és csak úgy múlattuk a napokat. Isten mai közlését hallgatva látom azonban, hogy ha valaki nem gyakorolja az igazságot vagy nem törekszik fejlődésre a kötelessége terén, valamint ha valaki nem veszi komolyan az igazságot, akkor Isten megveti ezt a fajta hozzáállást a kötelességvégzéshez. Azt is felismerem, hogy meg kell becsülnünk a kötelességünk végzésére kapott időt és lehetőséget. Ha nem becsüljük a kötelességünket, akkor, miután elpazaroltuk az időt, amely alatt Isten vár ránk, és a lehetőségeket, amelyeket ad nekünk, le fog sújtani Isten haragja az emberekre, és akkor már túl késő lesz a megbánásra.) Úgy látszik, arra van szükségetek, hogy némi nyomás nehezedjen rátok, igaz? (Igen.) Nagyszerű! Ez egy valóságos probléma, és amikor összejöttök, beszélgetnetek kell arról, hogy miként oldjátok meg ezt a problémát. Rendszeres időközönként közösen beszélgetnetek kell róla, majd elő kell állnotok egy összefoglalással, és találnotok kell egy új tervet. Minden egyes embernek van egy küldetése ebben az életben, Engem is beleértve, és ha nem a küldetésének él valaki, akkor nincs értéke annak, hogy ezt az életet éli. Ha nincs értéke annak, hogy éled az életet, akkor értéktelen az életed. Miért mondom azt, hogy értéktelen? Úgy fogod élni az életet, mint egy élő halott; nem fogod megérdemelni azt, hogy élj. Ha nem teljesíted a feladataidat és nem viszed véghez a küldetésedet, akkor nem érdemled meg, hogy élvezd mindazt, amit Isten ad neked. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten bármelyik pillanatban elvehet tőled mindent. Isten adhat, és Isten el is vehet – ez így működik. Valójában az itt jelenlévők közül mindenkinek van egy küldetése, mindössze arról van szó, hogy mindannyiótoknak különböző feladatokat kell elvégeznetek. A nem hívőknek is van küldetésük. Az a küldetésük, hogy zavarossá tegyék e világ vizeit, és hogy káoszba taszítsák a társadalmat, hogy azután egyre fájdalmasabban éljenek és katasztrófák közepette haljanak meg az emberek. Nektek az a küldetésetek, hogy együttműködjetek Isten munkájával, terjesszétek Isten evangéliumát és új munkáját, és mindeközben megértsétek az igazságot és eljussatok az üdvösségre – ez a legörömtelibb dolog. Nem volt az emberi történelem során semmi sem, ami ennél örömtelibb vagy szerencsésebb dolog lett volna. Semmi sem fontosabb ennél; ez a legnagyszerűbb dolog az életben, és ez a legnagyszerűbb dolog az emberi történelemben. Ha elveted a küldetésed, és mellőzöd a küldetésedet és a felelősségeidet, akkor érték nélkül való lesz az életed, és semmi értelme nem lesz számodra annak, hogy élsz. Lehet, hogy nem vagy még halott, és megéled az életed hátralévő részét ezen a világon, azonban semmi értelme nem lesz számodra annak, hogy élsz. Mondjuk, hogy van egy ember, aki soha nem hallott még az igazságról vagy Isten útjáról, és van egy másik, aki valaha ismerte Isten irányítási tervét és megértette Isten útját, de a végén nem nyerte el az igazságot és az életet; mondd meg Nekem, miközben mindketten itt élnek a világon, vajon ugyanúgy éreznek-e a szívük mélyén? (Nem.) A nem hívők nem ismerik a küldetésüket; nincs küldetéstudatuk. Te tudod, honnan ered a küldetésed, tudod, hogy Isten a Teremtő, mindenek Legfőbb Ura, tudod, hogy az emberek Istentől származnak és Hozzá kell visszatérniük – mindezek tudatában vajon élhetsz még békességben ezen a világon? Képes vagy-e így is könnyedén átevickélni az életen? Nem, nem vagy rá képes. Mivel Isten ezt a küldetést adta neked, vállalnod kell a felelősséget az evangélium terjesztéséért, bizonyságot kell tenned Isten mellett másoknak, teljesítened kell mindazokat a feladatokat, amelyeket teljesítenie kell az embernek, oda kell szánnod az általad megértett igazságot és a tapasztalati bizonyságtételedet, hogy mindenkinek a javára válhasson, és akkor elégedett lesz Isten. Valójában mindössze ezekre a dolgokra képesek az emberek. Ha tudsz szenvedni egy kicsit, megfizetni némi árat, és egy kicsit kevésbé vágyni a kényelemre, akkor képes leszel elérni ezeket a dolgokat. Ily módon különbözni fog a sorsod a nem hívőkétől, és másként fog mérni téged Isten – ez annyira ritka dolog! Isten megadja neked ezt az áldást, és ha nem tudod megbecsülni, akkor felháborítóan lázadó vagy. Mivel az Istenben való hitnek ezt az útját választottad, ne legyenek kétségeid vele kapcsolatban, hanem inkább céltudatosan csendesítsd le a szíved és végezd jól a kötelességedet. Semmi miatt ne érezz megbánást. Ha pedig jelenleg nem tudod Péter érettségét elérni, sem Jób igazságos tetteit véghezvinni, akkor igyekezz az elvárásoknak megfelelően végezni a kötelességedet. Mit jelent „az elvárásoknak megfelelően végezni a kötelességedet”? Azt jelenti, hogy az igazságalapelvekkel és Isten háza munkarendezéseivel összhangban végzed a kötelességedet, anélkül, hogy ellanyhulnál, hogy bármilyen hátsó indítékokat dédelgetnél vagy bármit visszatartanál, hanem inkább minden tőled telhetőt megtéve – ekkor fogod az elvárásoknak megfelelően végezni a kötelességedet. Isten nem követel sokat az emberektől, igaz? (Igaz.) Könnyű ezt elérni? Ez az emberi mivolt körébe tartozó dolog, és képesnek kell lenned az elérésére. Van még kérdés? Ha nincs, akkor mára itt befejezhetjük ezt a beszélgetést.

2019. július 10.