A harmadik technika, amelyet az antikrisztusok az emberek irányítására használnak: Kizárják és támadják azokat, akik az igazságra törekednek. Vannak, akik szeretik a pozitív dolgokat, az igazságot, a világosságot, és az igazságban vállalt közösséget. Gyakran keresnek olyan testvéreket, akik az igazságra törekednek és keresik az igazságot, hogy közösséget vállaljanak velük. Egy antikrisztus indulatai fellángolnak, ha ezt látják. Mindenki szálka a szemében és tüske az oldalában, aki az igazságra törekedik. Mindenkit, aki az igazságra törekszik, kizárása és támadásai céltáblájává tenne. Természetesen egy antikrisztus nem csak brutális, kegyetlen taktikával támadja ezeket az embereket, amely elég nyilvánvaló ahhoz, hogy az emberek átlássanak rajta. Az igazság közlésének a módját alkalmazza, néhány szóval és doktrínával ítéletet mond az emberek felett, és lecsap rájuk. Ez elhiteti az emberekkel, hogy amit tesz, az helyes és észszerű, hogy segítőkész – hogy semmi baj nincs azzal, amit tesz. Mik ezek a „helyes és észszerű” módszerek? (Isten szavait idézi, hogy ítéletet mondjon az emberek felett és lesújtson rájuk.) Helyes: Isten szavait idézi, hogy leleplezze az embereket és ítéletet mondjon felettük. Ez a leggyakoribb módszere. A felszínen ez a beszédmód tisztességesnek, észszerűnek és teljesen helyénvalónak tűnik, de nem az a belső szándéka, hogy mások javát szolgálva segítsen, hanem hogy leleplezze őket, ítéletet mondjon felettük, elítélje és lealacsonyítsa őket. Ez az, amit feltétlenül el akar érni. Tehát a probléma ott van, ahonnan az illető kiindul. Az éles szemű emberek láthatják, hogy ezt azért teszik, mert azok az emberek törekednek az igazságra és szeretik az igazságot, ezért fenyegetést jelentenek az antikrisztusra. És miből áll ez a fenyegetés? Milyen módon akadályozza az ő igazságszeretetük az antikrisztust? (Átlátnak rajta és tisztán látják.) Így van. A legnagyobb fenyegetés, amit ezek az igazságszeretők jelentenek az antikrisztusra nézve, az, hogy képesek tisztán látni minden rosszat, amit az antikrisztus tesz, bármi legyen is az. Átlátnak a lényegükig, és bárhol, bármikor leleplezhetik, jelenthetik és napvilágra hozhatják, majd elítélhetik és elutasíthatják, és kitakaríthatják az egyházból. Ha ez megtörténne, akkor örökre elveszítené a státuszát és a hatalmát, és semmi esélye nem lenne az áldásra. Ezért egy antikrisztus számára a másként gondolkodókon kívül ezek az igazságra törekvő emberek jelentik a legnagyobb fenyegetést.

Azon felül, hogy kívülről helyesnek látszó módon Isten szavainak közlését használják fel arra, hogy az igazságra törekedő emberekre lecsapjanak és ítéletet mondjanak felettük, az antikrisztusok még drasztikus lépéseket is tesznek ellenük. Milyen drasztikus lépések ezek? Például a kontextustól függetlenül kihasználják egy vezető vagy dolgozó pillanatnyi vétkét, tekintet nélkül arra, hogy az illető tanult-e belőle és bűnbánatot tudott-e tanúsítani, és attól, hogy olyasvalaki-e, aki az igazságra törekszik. Felnagyítják a vétek jelentőségét, hogy ítéletet mondjanak az illető felett, elítéljék és kitakarítsák. Az antikrisztusok úgy gondolják, hogy ahhoz, hogy megszabaduljunk a fűtől, ki kell irtani a gyökereit, és ezért az ilyen embereket kitakarítják az egyházból, hogy ne jelentsenek veszélyt az antikrisztusok státuszára. Minden gonosz ember és antikrisztus ügyesen megragad olyan dolgokat, amelyeket a vezetők és a dolgozók ellen fel lehet használni, és ezt követően hamis vezetőként és antikrisztusként ítélik el őket. Nem kis vád! A vezetőket és a dolgozókat Isten választott népe választja ki; miért ragadnál meg mindig olyan dolgokat, amelyeket felhasználhatsz ellenük? Mi a célod azzal, hogy megszerezd ezt a befolyást? Az, hogy le akarod váltani ezeket a vezetőket? Mihelyt egy gonosz ember megvádolt egy vezetőt vagy dolgozót azzal a vétséggel, hogy hamis vezető és antikrisztus, bajt jelent, ha ezután élő példákat tud felsorolni, és el tudja hitetni Isten választott népével, hogy mindez megfelel a tényeknek. Azt a vezetőt vagy dolgozót könnyen ki lehet takarítani az egyházból. Hamis vezetőnek vagy antikrisztusnak lenni olyan nagy vétség, hogy amint a vétség bebizonyosodik, a vádlottat elítélik, istenhívői pályafutásának pedig vége. Ez egyszerűen tönkreteszi, nem igaz? Milyen gonosz dolog ez! Mi több, ha az antikrisztus ezután megragadja a lehetőséget, hogy megválasztassa magát vezetőnek, és átveszi a gyülekezet irányítását, akkor Isten választott népe nem kerül-e majd az antikrisztus irányítása alá? Nem válik-e akkor a gyülekezet az antikrisztus királyságává? (De igen.) Ez súlyos veszély! Van-e más technikájuk a gonosz embereknek és az antikrisztusoknak arra, hogy megtámadják és kizárják azokat, akik az igazságra törekednek? Nem küldik-e egyesek az igazságra törekvő testvéreket a legveszélyesebb helyekre dolgozni, hogy megragadják a hatalmat és megszilárdítsák a saját helyzetüket? Azt mondják: „Van egy újonnan alapított gyülekezet, sok testvérrel, akik újak a hitben. Nem rendelkeznek alapokkal, és kevés a bölcsességük. Szükségük van valakire, aki érti az igazságot, hogy öntözze őket és gondoskodjon róluk. Te megérted a víziók igazságát: ezeknek az új hívőknek szükségük van olyasvalakire, mint te, aki megöntözi őket. Senki más nem képes erre.” És ezzel az antikrisztus egy komoly rejtett fenyegetéstől szabadul meg. Vajon az illető valóban azért tesz így, hogy az adott személy a gyülekezetet vezesse és gondoskodjon róla? (Nem.) Nem. Azért tesz így, mert az a hely egy ellenséges, veszélyes környezet. Veszélyes helyre küldi ezt az embert, hogy ott végezzen egyházi munkát, és alig várja, hogy elragadja a nagy vörös sárkány. Ha ezt az embert elkapják, nem marad senki, aki veszélyeztetné az antikrisztus státuszát, és átveheti a gyülekezet irányítását. Nem ez az ő taktikája? Azzal az ürüggyel küldi el ezt az embert, hogy nagyon alkalmas az új hívők öntözésére, és így senki sem láthatja a saját aljas szándékait. Hát nem okos dolog ez tőle? És a testvérek azt gondolják, hogy az antikrisztus okos és bölcs, amiért ilyen lépéseket tesz – hogy Isten szándékainak megfelelő személy, de kiderül, hogy az antikrisztus becsapta és elvakította őket. Az antikrisztusnak ez a technikája egészen korrektnek tűnik. Senki sem látja tisztán, hogy valójában mi történik, és végül mindenkit félrevezet. Azok az emberek, akiket félrevezet, azt gondolják, hogy amit az antikrisztus tesz, az tisztességes és észszerű, hogy a munka iránti törődésből teszi – de senki sem lát át a szándékán. Az antikrisztusok elvetemültek, nem igaz? Oda kényszerítenek téged, ahol veszély van, és azt mondják maguknak: „Nem az igazságra törekszel? És nem ellenem cselekszel-e? Nem látsz-e mindig tisztán engem, és nem ragadsz-e meg dolgokat, hogy felhasználd őket ellenem? Akkor jó: Megragadom ezt az alkalmat, hogy gyorsan eltávolítsalak innen. Az lenne a legjobb, ha elkapnának – soha többé nem állnál talpra!” Az biztos, hogy az egyházon belül azokat csalják leginkább csapdába és üldözik az antikrisztusok, akik legjobban törekednek. Hogyan tekintenek az antikrisztusok ezekre az emberekre, amikor üldözik és kizárják őket? Azt mondják magukban: „Ezek az emberek mindig prédikációkat hallgatnak; értenek néhány igazságot. Nem tehetek semmit az ellen, hogy hallgassák: A prédikációkat mindenki hallgathatja, így nem találhatok arra okot, hogy ne hagyjam őket, hogy hallgassák. De tegyük fel, hogy megengedem nekik, hogy hallgassák – mivel sok minden, ami ezekben a prédikációkban elhangzik, leleplezi a hamis vezetőket és az antikrisztusokat, vajon jól fog-e nekem jönni, ha eleget hallanak, és megértésre és tisztánlátásra tesznek szert? A végén előbb-utóbb le kell mondanom a vezetői pozíciómról, nem igaz? Ez nem lesz így jó. Nekem kell megtennem az első lépést.” Amint egy antikrisztusnak ilyen szándéka van, máris a tettek mezejére lép. Kevesen lennének képesek felismerni egy antikrisztust, ha nem értenék az igazságot. Miért van az, hogy az antikrisztusok megúszhatják, míg az igazságra törekvő emberek áldozattá válnak? Egy oka biztosan van ennek: Lehet, hogy ezeknek az embereknek a szíve mélyén van némi szeretet az igazság és a pozitív dolgok iránt, és lehet, hogy van bennük némi szándék, hogy az igazságra törekedjenek, de egyszerűen túl gyávák. Nem értik az igazságot, hiányzik a tisztánlátásuk, és rendkívül ostobák. Nem látnak át az antikrisztus lényegéig, és soha nem tudják rávenni magukat, hogy leleplezzék az antikrisztust. Ez lehetővé teszi az antikrisztus számára, hogy megtegye az első lépést, és ezzel kárt okozzon nekik. Ha ez lesz az eredmény, vagy erre vezetnek a dolgok, hogyan fog ez megtörténni? Nem teszi-e tönkre őket az antikrisztus? (De igen.) Milyen tanulságot kell levonniuk azoknak, akik az igazságra törekednek? Milyen hozzáállást kell tanúsítaniuk az embereknek azzal kapcsolatban, hogyan kezeljenek egy vezetőt vagy egy dolgozót? Ha az, amit egy vezető vagy dolgozó tesz, helyes és összhangban van az igazsággal, akkor engedelmeskedhetsz neki. Ha az, amit tesz, helytelen és nincs összhangban az igazsággal, akkor nem szabad engedelmeskedned neki. Leleplezheted, szembeszállhatsz vele, és másik véleménynek adhatsz hangot. Ha nem képes tényleges munkát végezni, vagy olyan gonosz dolgokat cselekszik, ami zavart okoz a gyülekezeti munkában, és kiderül, hogy hamis vezető, hamis dolgozó vagy antikrisztus, akkor felismerheted, leleplezheted és jelentheted. Isten választott népe között azonban vannak, akik nem értik az igazságot, és különösen gyávák. Félnek attól, hogy a hamis vezetők és az antikrisztusok elnyomják és gyötrik őket, ezért nem merik fenntartani az elveket. Azt mondják: „Ha a vezető kirúg engem, végem van. Ha mindenkit rávesz, hogy leleplezzen vagy elhagyjon, akkor már nem fogok tudni hinni Istenben. Ha kizárnak az egyházból, akkor Isten nem fog engem akarni, és nem fog megmenteni. És nem lesz-e hiábavaló a hitem?” Nem nevetséges az ilyen gondolkodás? Van-e az ilyen embereknek igazi hite Istenben? Vajon egy hamis vezető vagy egy antikrisztus Istent képviseli, amikor kizár téged? Amikor egy hamis vezető vagy egy antikrisztus gyötör és kiutasít, az a Sátán műve, és semmi köze Istenhez. Amikor az embereket kitakarítják vagy kizárják az egyházból, az csak akkor felel meg Isten szándékainak, ha az az egyház és Isten egész választott népének közös döntése, illetve ha a kitakarítás vagy a kizárás teljes mértékben összhangban van Isten házának munkarendjével és Isten szavainak igazságalapelveivel. Hogyan jelenthetné az, hogy egy hamis vezető vagy antikrisztus kiutasított, azt, hogy nem üdvözülhetsz? Ez a Sátán és az antikrisztus általi üldöztetés, és nem jelenti azt, hogy Isten nem fog megmenteni. Az, hogy meg lehet-e menteni téged vagy sem, Istentől függ. Egyetlen emberi lény sem alkalmas eldönteni, hogy Isten megmenthet-e téged. Ezzel tisztában kell lenned. És a hamis vezető vagy antikrisztus általi kiűzetésedet úgy kezelni, mintha Isten űzött volna ki – ez vajon nem Isten félreértelmezése? De igen. És ez nemcsak Isten félreértelmezése, hanem lázadás is Isten ellen. Ez egyfajta istenkáromlás is. És nem tudatlanság és ostobaság Istent így félreértelmezni? Amikor egy hamis vezető vagy egy antikrisztus kizár, miért nem keresed az igazságot? Miért nem keresel valakit, aki érti az igazságot, hogy valamennyi tisztánlátásra tehess szert? És miért nem jelented ezt a feletted állóknak? Ez azt bizonyítja, hogy nem hiszel abban, hogy az igazság uralkodik Isten házában. Azt mutatja, hogy nincs igaz hited Istenben, hogy nem vagy olyasvalaki, aki igazán hisz Istenben. Ha bízol Isten mindenhatóságában, miért félsz egy hamis vezető vagy antikrisztus megtorlásától? Vajon ők meghatározhatják a sorsodat? Ha képes vagy a tisztánlátásra, és felismered, hogy a cselekedeteik ellentétesek az igazsággal, miért nem beszélsz Isten választott népével, azokkal, akik megértik az igazságot? Van szád – miért nem mersz hát felszólalni? Miért félsz annyira egy hamis vezetőtől vagy antikrisztustól? Ez azt bizonyítja, hogy gyáva vagy, semmirekellő, a Sátán kiszolgálója. Ha nem mered jelenteni a feletted állóknak, amikor egy hamis vezető vagy antikrisztus fenyeget, és, az azt mutatja, hogy téged már hatalmába kerített a Sátán, és hogy a szíved egy a hamis tanítóval. Hát nem a Sátán követése ez? Hogyan tartozhat valaki, aki ilyen, Isten választott népéhez? Világos és egyszerű: az ilyen söpredék. Mindazok, akiknek egy a szívük a hamis vezetőkkel és az antikrisztusokkal, semmire sem jók – ők gonosztevők. Az ilyen emberek az ördög csatlósainak születtek – a Sátán kiszolgálói, és menthetetlenek. Mindazok, akik nem merik leleplezni az antikrisztusokat, amikor látják, hogy gonoszságot követnek el, akik félnek attól, hogy megsértik az antikrisztusokat, akik még meg is védik őket és engedelmeskednek nekik – nem ostoba, tudatlan emberek? Ha teljesen tisztában vagy az igazságalapelvekkel, és mégis megsérted őket, sőt szövetséget és klikket alkotsz a gonosz emberekkel és antikrisztusokkal, akkor nem a Sátán cinkosaként és csatlósaként viselkedsz? Nem érdemled-e meg tehát, ha végül gonosz emberként és az antikrisztusok cinkosaként kezelnek? Ha hiszel Istenben, de ahelyett, hogy Istent követnéd, az antikrisztusokat követed és a csatlósukként vagy cinkosukként cselekszel, akkor vajon nem a saját sírodat ásod meg, nem a saját halálos ítéletedet írod-e alá? Ha hiszel Istenben, de ahelyett, hogy alávetnéd magadat Istennek, engedsz Isten ellenségeinek – az antikrisztusoknak – és menedéket keresel náluk, és ennek eredményeként ezek az antikrisztusok manipulálnak és bántanak, akkor ezt saját magadnak köszönheted. Nem érdemled-e meg? Ha úgy kezeled az antikrisztust, mint a mesteredet, mint a vezetődet, mint egy vállat, amelyre támaszkodhatsz, akkor a Sátánhoz menekülsz, a Sátánt követed, ami azt jelenti, hogy eltévedtél, hogy rossz útra tértél, és ráléptél arra az útra, ahonnan nincs visszatérés. Hogyan kell viszonyulnod az antikrisztusokhoz? Le kell leplezned őket, és harcolnod kell ellenük. Ha csak egy páran vagytok, és túl gyengék vagytok ahhoz, hogy szembenézzetek az antikrisztusokkal, akkor egyesítsétek erőiteket több olyan emberrel, akik értik az igazságot, hogy jelentsétek és leleplezzétek ezeket az antikrisztusokat, és addig folytassátok, amíg ki nem takarítják őket. Hallottam, hogy az elmúlt két évben Isten választott népe kontinentális Kína néhány lelkipásztori körzetében egyesült, hogy eltávolítsa a hamis vezetőket és az antikrisztusokat a hivatalukból. Bár néhány hamis vezető és antikrisztus döntéshozó csoportok élén állt, Isten választott népe mégis eltávolította őket. Isten választott népének nem kellett várnia a Fennvaló jóváhagyására. Az igazságalapelvek szerint képes volt azonosítani ezeket a hamis vezetőket és antikrisztusokat – akik nem végeztek valódi munkát, állandóan gyötörték a testvéreket, akik vadul viselkedtek és megzavarták Isten házának munkáját –, és rövid idő alatt elbántak velük. Néhányat kiszorítottak a döntéshozó csoportokból, néhányat kitakarítottak a gyülekezetből – és ez nagyszerű! Ez azt mutatja, hogy Isten választott népe már rálépett az Istenbe vetett hit helyes útjára. Isten választott népének néhány tagja már megértette az igazságot, és már egy kis érettséggel is rendelkezik, már nem irányítja és nem csapja be őket a Sátán, ki mernek állni, és harcolni mernek a Sátán gonosz erőivel. Ez azt is mutatja, hogy a hamis vezetők és az antikrisztusok erői már nincsenek fölényben az egyházban, és így nem mernek többé ilyen arcátlanok lenni a szavaikban és tetteikben. Amint fény derül a mesterkedéseikre, valaki ott terem, hogy felügyelje, tisztán lássa és elutasítsa őket. Ez azt jelenti, hogy azoknak a szívében, akik valóban megértik az igazságot, az ember státusza, hírneve és hatalma nem játszik főszerepet. Az ilyen emberek nem tulajdonítanak jelentőséget az ilyen a dolgoknak. Amikor valaki képes proaktívan keresni és közölni az igazságot, amikor elkezdi újraértékelni és átgondolni, hogy milyen úton kellene járniuk az Istenben hívő embereknek, hogyan kellene bánniuk a vezetőkkel és a dolgozókkal, és elkezd elgondolkodni azon, hogy kit kellene követniük az embereknek, mely viselkedésformák jelentik az emberek követését és melyek Isten követését, akkor, miután több éven keresztül tapogatózott ezek után az igazságok után és megtapasztalta őket, amikor anélkül, hogy tudná, eljutott oda, hogy megértett néhány igazságot és képes tisztán látni – akkor tett szert egy kis érettségre. Ha képes vagy minden dologban az igazságot keresni, akkor megfelelő útra léptél az Istenbe vetett hitedben.

Jó dolog, jó esemény, hogy Isten választott népe képes tisztán látni, elutasítani a hamis vezetőket és antikrisztusokat. Egyes vezetők nem tudnak igazi munkát végezni. Csak bomlasztást és zavart okoznak, olyannyira, hogy a gyülekezet életében nincs nyugalom. Minden testvér kellemetlennek találja, és végül elutasítja őket. Helyes-e így tenniük? (Igen.) Vannak mások, akiket vezetőnek választanak, és eleinte a testvérek azt mondják: „Őt választottuk, tehát együtt kell működnünk vele a munkájában.” Egy idő után kiderül, hogy rosszul választottak: lelkesen hisznek Istenben, de nincs szellemi megértésük. Hajlamosak a torzításokra, arrogánsak és önelégültek. Nem vitatják meg a dolgokat másokkal, és semmit nem tesznek az alapelvek szerint, csupán meggondolatlanul cselekednek. Ez biztonsági problémákhoz vezet. A gyülekezet testvéreit folyamatosan letartóztatják, és a gyülekezet munkája súlyos veszteségeket szenved. A vezető nem tart önvizsgálatot, ráadásul önigazoló módon magyarázkodik, érvel a saját védelmében, és hárítja a felelősséget, végül a csoport visszavonja a hivatalából. Szerinted jól kezelték ezt a helyzetet? (Igen.) Igen, valóban! És miután az adott személyt elintézték, rögtön valaki mást választanak, és egy idő után mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez a személy sokkal jobb, mint az a hamis vezető. Ez bizonyítja, hogy a csoportnak van tisztánlátása és a csoport fejlődött. Ez az a folyamat, amely által Isten választott népe fejlődik az életben. Ez teljesen normális. Hát azt gondoltad, hogy amikor az emberek ennyi évig hallgatják a prédikációt, akkor mindannyian tisztán kezdenek látni, és minden vezető és dolgozó esetében helyesen döntenek – hogy akit választanak, az fogja betölteni a tisztet? Ez így megy? (Nem.) Amikor az emberek nem értik meg az igazság alapelveit, akkor a vezető kiválasztásakor mindig arra figyelnek, hogy olyasvalakit válasszanak, akinek fürge az elméje, aki jól beszél, aki tehetséges. Csak akkor kezd kialakulni az emberek tisztánlátása, amikor egy idő után a tisztséget betöltő személyről kiderül, hogy hamis vezető vagy antikrisztus. Ezután már nem választanak újra ilyen személyt. Kit kell tehát pontosan választani, amikor vezetőket és dolgozókat választunk? Nincsenek meghatározott szabályok. Leginkább attól függ, hogy az illető megfelelő ember-e, és hogy az igazságra törekszik-e. Ez azt jelenti, hogy ha valaki gonosz vagy antikrisztus, akkor nem szabad őt választanod, bármilyen ember is legyen. Ha mégis így teszel, akkor magad alatt vágod a fát. Nem így van? (De igen.)

Visszatérve az előbbi témához, vagyis hogy az antikrisztusok támadják és kizárják azokat, akik az igazságra törekednek, lényegében mindent elmondtuk, amit erről mondani lehet, nem igaz? Hogyan zárják ki és támadják az antikrisztusok azokat, akik az igazságra törekednek? Gyakran olyan módszereket használnak, amelyeket mások észszerűnek és megfelelőnek látnak. Akár az igazságról folytatott vitákat is arra használják, hogy befolyásra tegyenek szert, hogy másokat támadjanak, elítéljenek és félrevezessenek. Egy antikrisztus például úgy gondolja, hogy ha társai olyasvalakik, akik az igazságra törekednek, akkor fenyegethetik a státuszát. Az antikrisztus ezért magasröptű prédikációkat tart és szellemi elméleteket taglal, hogy félrevezesse az embereket, és elérje, hogy nagyra tartsák. Ily módon lekicsinyelheti és elnyomhatja a társait és a kollégáit, és azt éreztetheti az emberekkel, hogy bár vezetőjük társai olyan emberek, akik az igazságra törekednek, képesség és tehetség tekintetében nem érnek fel a vezetőjükhöz. Egyesek még azt is mondják: „A mi vezetőnk prédikációi magasröptűek, és senki sem ér fel hozzá.” Egy antikrisztust rendkívül elégedetté tesz, ha efféle megjegyzést hall. Magában ezt gondolja: „A társam vagy, nem rendelkezel néhány igazságvalósággal? Miért nem tudsz olyan ékesszólóan és emelkedetten beszélni, mint én? Most alaposan megszégyenültél. Hiányzik belőled a képesség, mégis versengeni mersz velem!” Ezt gondolja az antikrisztus. Mi az antikrisztus célja? Minden lehetséges eszközzel megpróbál elnyomni és lekicsinyelni másokat, valamint mások fölé helyezni magát. Így kezel egy antikrisztus mindenkit, aki az igazságra törekszik vagy vele dolgozik. Bármit is tesz egy antikrisztus, a saját hatalma és státusza áll a középpontban, és az a célja, hogy elnyerje mások megbecsülését és imádatát. Nem engedi, hogy bárki felülmúlja. Bárki, aki jobb nála, az lekicsinylésre, kizárásra és elnyomásra van ítélve. Az antikrisztusoknak indítékai és céljai vannak minden eszköz mögött, amelyet az igazságra törekvőkkel szemben alkalmaznak. Ahelyett, hogy Isten házának munkáját igyekeznének megóvni, céljuk inkább saját hatalmuk és státuszuk, valamint Isten választott népének szívében elfoglalt pozíciójuk és imázsuk megőrzése. Módszereik és viselkedésük akadályozzák és megzavarják Isten házának munkáját, és a gyülekezeti életre is romboló hatással vannak. Nem ez-e az antikrisztus gonosz tetteinek leggyakoribb megnyilvánulása? E gonosztettek mellett az antikrisztusok még valami ennél is megvetendőbbet tesznek, mégpedig azt, hogy folyton megpróbálják kitalálni, hogyan szerezzenek befolyást az igazságra törekvők felett. Ha néhányan például paráználkodtak vagy más vétket követtek el, az antikrisztusok ezeket kihasználva támadják őket. Keresik a lehetőséget, hogy sértegessék, leleplezzék és rágalmazzák őket, megbélyegzik őket, hogy lelkesedésüket szegjék a kötelességeik végzésében és hogy negatívan érezzék magukat. Az antikrisztusok azt is elérik, hogy Isten választott népe megkülönböztetéssel sújtsa, kerülje és elutasítsa őket, hogy elszigeteljék azokat, akik az igazságra törekednek. Végül, amikor mindazok, akik az igazságra törekednek, negatívnak és gyengének érzik magukat, nem végzik többé aktívan a kötelességeiket és nem hajlandók összejövetelekre járni, az antikrisztusok elérik a céljukat. Mivel az igazságra törekvők már nem jelentenek fenyegetést a státuszukra és a hatalmukra, és senki nem meri többé jelenteni vagy leleplezni őket, az antikrisztusok nyugodtak lehetnek. Az antikrisztus azokat gyűlöli a legjobban az egyházban, akik az igazságra törekednek, különösen azokat az igazságérzettel rendelkező embereket, akik le merik leplezni és jelenteni a hamis vezetőt és az antikrisztust. Egy antikrisztus az ilyen emberekre úgy tekint, mint szálkára a szemében, mint tüskére az oldalában. Ha véletlenül meglát valakit, aki az igazságra törekszik és készségesen teljesíti a kötelességét, rosszindulat és ellenségeskedés támad a szívében, a szeretet legcsekélyebb nyoma nélkül. Egy antikrisztus nemcsak, hogy nem fogja segíteni vagy támogatni azokat az embereket, akik az igazságra törekednek – függetlenül a nehézségeiktől, vagy attól, hogy mennyire gyengék és negatívak – nem fogja egyszerűen félresöpörni őket, ehelyett titokban örülni fog ennek. És ha valaki vádakat fogalmazott meg ellene vagy leleplezte, akkor megragadja az alkalmat, hogy belerúgjon, amikor a földre került. Mindenféle bűncselekménnyel vádolja meg, hogy megleckéztesse, hogy elítélje, hogy ne maradjon előtte út, és hogy végül olyan negatívvá tegye, hogy ne tudja teljesíteni a kötelességét. Az antikrisztus ekkor büszke lesz magára, és elkezd ujjongani az adott ember szerencsétlenségén. Az antikrisztus az ilyesmiben a legjobb: az igazságot követők kizárásához, támadásához és elítéléséhez ért a legjobban. Milyen gondolatok teszik az antikrisztusokat képessé ilyen gonoszságra? „Ha azok, akik az igazságra törekszenek, gyakran hallgatják a prédikációkat, egy nap talán átlátnak a tetteimen, és akkor biztosan lelepleznek és leváltanak. Miközben ők a kötelességeiket végzik, a státuszom, tekintélyem és hírnevem veszélyben van. Jobb, ha én támadok először. Megtalálom a lehetőséget, hogy a befolyásomra építve megzavarjam és elítéljem őket, hogy negatívvá tegyem őket, és hogy elveszítsék minden vágyukat a kötelességük teljesítésére. Konfliktusokat is ki fogok provokálni a vezetők és a dolgozók, valamint az igazságra törekedők között, hogy a vezetők és a dolgozók megutálják őket, elhatárolódjanak tőlük, és többé ne értékeljék vagy támogassák őket. Így nem lesz többé vágyuk az igazságra törekedni vagy a kötelességeiket teljesíteni. Az a legjobb, ha azok, akik az igazságra törekednek, negatívak maradnak.” Ez az a cél, amelyet az antikrisztusok el kívánnak érni. Amikor egy antikrisztus vagy egy gonosz ember fortélyosan csapdába csal, elítél és megaláz, akkor vajon képes vagy tisztán látni, hogy mi történik? Átlátsz a Sátán fortélyain? Meg kell tanulnod tisztán látni: „Amit mondott, az teljesen jól hangzott, de miért jöttem ki belőle negatív érzéssel? Miért nem akarom többé teljesíteni a kötelességemet? Miért vannak kétségeim Istennel kapcsolatban? Volt valami probléma azzal, amit mondott? Miért volt negatív hatással? Miért jöttem el onnan úgy, hogy félreértéseim és elképzeléseim voltak Istenről, és nem akartam többé alávetni magam? Miért nincs meg többé a korábbi lelkesedésem és elhatározásom, hogy Istenért feláldozzam magam? És hirtelen kétségeim vannak Isten munkájával kapcsolatban – úgy érzem, hogy a vízióim nem tiszták. Nem tudom, hogy mire való a kötelességem ilyen módon való teljesítése, és úgy érzem, hogy nincs mit felmutatnom az Istenbe vetett több éves hitemért, és a nehézségekért, amelyeken keresztülmentem. Most már valamiféle sötétség van a szívemben.” Ez egy kicsit abnormális. Miért kell, hogy ilyen következményekhez vezessen, amikor a felszínen helyesnek tűnő szavakat hallasz? Nem érzed úgy, hogy valami nincs rendben a szavakkal? Akkor miféle szavak azok, amelyek ilyen reakciókat váltanak ki benned, amikor hallod őket? Miféle szavak hagynak benned bizalmatlanságot Isten iránt, amikor hallod őket? Először is egy dolog biztos: Az antikrisztusok minden szava félrevezető. A kígyóhoz hasonlóan mind bűnre csábítják az embereket, hogy eltávolodjanak Istentől, és elutasítsák Őt. Egyetlen szavuk sem nyújt gondoskodást az embereknek, és nem segíti őket. Honnan származnak a szavaik? A Sátántól, az ördögtől. Tisztán látjátok-e, hogy milyen szavakkal támadják és ítélik el az antikrisztusok azokat, akik az igazságra törekednek? Az egyetlen dolog, amitől az antikrisztusok félnek, azok az emberek, akik az igazságra törekednek. Félnek az olyan emberektől, akik alávetik magukat Istennek, az olyan emberektől, akik felemelkednek, hogy kövessék Istent és vállalják a teremtett lények kötelességét – félnek azoktól, akik Isten elé járulnak és keresik az igazságot. Ez az, amitől a legjobban félnek. Ez azért van, mert amint Isten választott népe rálép az igazságra való törekvés útjára, az életben történő fejlődésük felgyorsul, és eközben egyre érettebbé válnak – és amikor az igazság uralkodik az emberek szívében és az életükké válik, az lesz az antikrisztusok utolsó napja: akkor szembesülnek majd azzal, hogy elítélik, leleplezik kirekesztik és teljesen elhagyják őket. Ezért gyűlölik az antikrisztusok leginkább azokat, akik az igazságra törekednek. Az antikrisztus szemében azok, akik az igazságra törekednek gyűlölt ellenségek, támadásaik és kényszerítésük, valamint gyűlöletük és cserbenhagyásuk, ártalmuk és bántalmaik célpontjai, és még inkább célpontjai annak, hogy félrevezessék őket. Az antikrisztusoknak nincs módjuk arra, hogy félrevezessék, irányítsák vagy behálózzák azoknak a szívét, akik az igazságra törekednek, és nem képesek őket nyíltan kizárni és találomra megtámadni, így nem marad más hátra számukra, mint hogy korrekt és tetszetős dolgokat mondjanak, és hogy a befolyásolás taktikáival húzzák le az embereket a saját szintjükre. És ha ezek az emberek nem tartanak velük és nem tudnak hasznukra lenni, akkor mindenféle aljas taktikát alkalmaznak, hogy kizárják őket, hogy negatívvá és gyengévé tegyék őket, sőt hogy ne legyenek hajlandók többé teljesíteni a kötelességüket – végül pedig hogy elhagyják Istent. Ez az antikrisztusok egyik elsődleges gonosz tette, és ez egy másik megkülönböztető jegye a természetüklényegüknek. Természetüknek melyik jellemzője ez? Az alattomosságuknak, a ravaszságuknak, a rosszindulatuknak. Az antikrisztusok az egyházban való uralkodásra irányuló ambíciójuk és céljuk elérése érdekében állandóan az igazságra törekedők félrevezetéséhez, kizárásához és támadásához folyamodnak. Mindezt azért teszik, hogy elérjék kimondhatatlan céljukat, hogy mindenkit, aki az igazságra törekszik, negatív és gyenge állapotban hagynak, langyos hittel, Istennel kapcsolatos félreértésekkel, amelyeket keltenek bennük. Mert ha egyszer félreértések és panaszok támadnak ezekben az emberekben Istenről, akkor már nem fognak többé az igazságra törekedni, sem pedig önként teljesíteni a kötelességüket – és így eltávolodnak Istentől. És mit jelent ez egy antikrisztus számára? Először is azt jelenti, hogy senki sem fogja fenyegetni a pozícióját, másodszor pedig, amint ezek a pozitív figurák passzívak és gyengék lesznek, és eltávolodnak Istentől, az antikrisztus szabad kezet kaphat az egyházban, hogy félrevezesse és korlátozza az embereket, hogy irányítsa Isten választott népét, abból a célból, hogy kövessék és támogassák, és alázatosan meghajoljanak előtte. Így az antikrisztus elérte célját. Ezzel az antikrisztusok vajon teljesítik kötelességüket? (Nem.) Akkor mi jellemzi minden cselekedetüket? (Gonoszságot cselekednek.) A „gonoszságot cselekednek” kissé tág megfogalmazás. Konkrétabban zavarják és akadályozzák az embereket, megakadályozzák őket abban, hogy az igazságra való törekvés és az Isten általi megmentés az útján járjanak. Amikor egy antikrisztus meglát valakit, aki az igazságra törekszik, elönti a vér az agyát: gyűlöli őt. Meddig terjed ez a gyűlölet? Amikor meglát valakit, aki az igazságra törekszik és Krisztust követi, aki nem követi vagy imádja őt, és nem ugyanazon az úton jár, mint ő, akkor megtámadja, kizárja és elnyomja azt a személyt, és ég a vágytól, hogy eltüntesse. Ennyire messzire terjed a gyűlölete. Mindent összevetve az antikrisztusok ilyen megnyilvánulásai alapján megállapíthatjuk, hogy nem teljesítik a vezetői kötelességüket, ugyanis nem vezetik az embereket Isten szavainak evésében és ivásában, sem az igazságbéli közösségvállalásban, valamint nem öntözik és nem táplálják az embereket, lehetővé téve számukra, hogy hozzájussanak az igazsághoz. Ehelyett akadályozzák és zavarják a gyülekezeti életet, bomlasztják és tönkre teszik a gyülekezet munkáját, valamint akadályozzák az embereket az igazságra való törekvés és az üdvösség elnyerésének útján. Tévútra akarják vezetni Isten választott népét, és elérni, hogy elveszítse az esélyt az üdvösségre. Ez a végső cél, amelyet az antikrisztusok a gyülekezet munkájának megszakításával és megzavarásával el akarnak érni.

Hogyan kell Isten választott népének bánnia az antikrisztusokkal? Tisztán kell őket látnia, le kell őket lepleznie, jelentenie kell őket, és vissza kell őket utasítania. Csak így tudja biztosítani, hogy Istent a végsőkig kövesse és az Istenbe vetett hit helyes útjára lépjen. Az antikrisztusok nem a vezetőid, függetlenül attól, hogyan vezettek félre másokat, hogy vezetővé válasszák őket. Ne ismerd el őket és ne fogadd el a vezetésüket – tisztán kell őket látnod és vissza kell őket utasítanod, mert nem tudnak segíteni neked az igazság megértésében, és nem tudnak támogatni vagy gondoskodni rólad. Ezek a tények. Ha nem tudnak téged az igazságvalóságba vezetni, akkor nem alkalmasak arra, hogy vezetők vagy dolgozók legyenek. Ha nem tudnak téged elvezetni az igazság megértéséhez és Isten munkájának megtapasztalásához, akkor ők azok, akik szemben állnak Istennel, tisztán kell őket látnod, le kell őket leplezned és vissza kell őket utasítanod. Minden, amit tesznek, azért van, hogy megtévesztéssel rávegyenek, hogy kövesd őket, és azért, hogy csatlakozz a csoportjukhoz, hogy aláássák és megzavarják az egyház munkáját, hogy rávegyenek, hogy hozzájuk hasonlóan az antikrisztusok útjára lépj. A pokolba akarnak húzni! Ha nem vagy képes tisztán látni, hogy kik ők, és azt hiszed, hogy mivel ők a vezetőid, engedelmeskedned és engedned kell nekik, akkor olyasvalaki vagy, aki elárulja mind az igazságot mind pedig Istent – és az ilyen embereket nem lehet megmenteni. Ha megmentésre vágysz, akkor nemcsak a nagy vörös sárkány akadályát kell legyőznöd, és nemcsak a nagy vörös sárkányt kell tisztán látnod, hogy átláss az ocsmány arcán és teljes egészében fellázadj ellene – az antikrisztusok akadályát is le kell küzdened. Az egyházban egy antikrisztus nemcsak Isten ellensége, hanem Isten választott népének is ellensége. Ha nem vagy képes tisztán látni az antikrisztust, akkor fennáll a veszélye, hogy félrevezessen és megnyerjen, hogy az antikrisztus útját járd, Isten pedig megátkozzon és megbüntessen. Ha ez megtörténik, akkor az Istenbe vetett hited teljesen kudarcot vall. Mivel kell rendelkezniük az embereknek ahhoz, hogy elnyerjék az üdvösséget? Először is sok igazságot meg kell érteniük, és képesnek kell lenniük, hogy tisztán lássák az antikrisztus lényegét, beállítottságát és útját. Csak így lehet biztosítani, hogy ne imádják vagy kövessék az embereket, miközben Istenben hisznek, és csak így lehet Istent a végsőkig követni. Csak azok az emberek, akik képesek tisztán látni az antikrisztust, tudnak igazán hinni Istenben, követni Őt és tanúságot tenni Mellette. Néhányan azt mondják majd: „Mit tegyek, ha jelenleg nincs birtokomban ehhez az igazság?” Sietve fel kell szerelkezned az igazsággal – meg kell tanulnod belelátni az emberekbe és a dolgokba. Nem egyszerű dolog tisztán látni egy antikrisztust, ehhez képesnek kell lenned, hogy tisztán lásd a lényegét, és minden cselekedete mögött átlásd a cselszövéseket, fortélyokat, szándékokat és célokat. Így nem fog félrevezetni vagy irányítani téged, és szilárdan meg tudsz állni. Biztonságosan törekedhetsz az igazságra, és állhatatosan haladhatsz az igazságra törekvés és az üdvösség elérésének útján. Ha nem tudod leküzdeni az antikrisztusok akadályát, akkor elmondható, hogy nagy veszélyben vagy, és fennáll a veszélye, hogy egy antikrisztus félrevezessen és foglyul ejtsen, és hogy a Sátán befolyása alá kerülj. Lehetséges, hogy vannak köztetek olyanok, akik akadályt és gáncsot vetnek azoknak az embereknek, akik az igazságra törekedek, és ezeknek az embereknek az ellenségei. Elfogadjátok ezt? Vannak, akik nem mernek szembenézni ezzel a ténnyel, és nem merik elfogadni tényként. De az antikrisztusok valóban félrevezetik az embereket a gyülekezetekben, és ez gyakran megtörténik – az emberek viszont egyszerűen nem képesek tisztán látni ezt. Ha nem tudsz átmenni ezen a próbán – az antikrisztusok próbáján –, akkor az antikrisztusok vagy félrevezetnek és irányítanak, vagy szenvedésre kényszerítenek, kínoznak, kiszorítanak, elnyomnak és bántanak. Végül a vacak kis életed nem fog sokáig kitartani, és elsorvad. Nem fogsz többé hinni Istenben, és azt fogod mondani: „Isten nem is igazságos! Hol van Isten? Nincs igazságosság és világosság ebben a világban, és nincs olyan, hogy Isten üdvözíti az emberiséget. Akár azzal is tölthetnénk a napjainkat, hogy dolgozni megyünk és pénzt keresünk!” Megtagadod Istent, elkóborolsz Istentől, és már nem hiszed, hogy létezik. Egyáltalán nem reméled már, hogy elnyered az üdvösséget. Tehát ha el akarsz jutni oda, hogy üdvösséget nyerhess, az első próbatétel, amin át kell esned, az, hogy képes legyél felismerni és átlátni a Sátánt. Aztán elég bátornak kell lenned, hogy kiállj, hogy leleplezd és elhagyd a Sátánt. Hol van tehát a Sátán? A Sátán ott van melletted és körülötted, talán még a szíved belsejében is ott él. Ha sátáni beállítottság szerint élsz, akkor azt mondhatjuk, hogy a Sátánhoz tartozol. Nem vagy képes látni vagy megérinteni a Sátánt vagy a szellemi birodalom gonosz lelkeit, de a valóságban létező sátánok és élő ördögök mindenütt ott vannak. Minden ember, aki idegenkedik az igazságtól, gonosz, és minden vezető vagy dolgozó, aki nem fogadja el az igazságot, antikrisztus vagy hamis vezető. Vajon az ilyen emberek nem sátánok és élő ördögök? Talán éppen ezek az emberek azok, akiket imádsz és akikre felnézel, Talán ők azok, akik vezetnek vagy akiket régóta csodálsz, akikben bízol, akikre támaszkodsz és akikben a szíved mélyén reménykedsz. Valójában azonban ők útakadályok, akik az utadban állnak, és megakadályoznak abban, hogy az igazságra törekedj és megszerezd az üdvösséget: hamis vezetők és antikrisztusok. Átvehetik az irányítást az életed és az általad járt út felett, és tönkretehetik az esélyedet, hogy elnyerd az üdvösséget. Ha nem tudsz tisztán átlátni rajtuk, akkor bármely pillanatban félrevezethetnek és foglyul ejthetnek. Ezért nagy veszélyben vagy. Ha nem tudsz kimenekülni ebből a veszélyből, akkor a Sátán élő áldozata vagy. Mindenesetre, azok az emberek, akiket félrevezetnek és irányítanak és egy antikrisztus követőivé válnak, soha, de soha nem nyerhetik el az üdvösséget. Mivel nem szeretik az igazságot és nem törekednek rá, ez elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy félrevezetik őket és egy antikrisztust követnek.

Vannak, akik azt hiszik, hogy ők az igazságot követik, és azt mondják, hogy képesek tisztán látni az antikrisztusokat. Túlbecsülik magukat, nem igaz? Ha egy nyilvánvaló antikrisztussal találkozol, olyannal, akinek kilátszik a foga fehérje, gyenge az emberi mivolta és gonosz tetteket követett el, akkor természetesen képes vagy felismerni őt. De ha egy olyan antikrisztussal találkozol, aki jámbornak tűnik, aki rendkívül halk szavú és kedves embernek tűnik – egy olyan antikrisztussal, aki megfelel az emberek elképzeléseinek –, akkor is elég bátor vagy, hogy kijelentsd, hogy meg tudod mondani, ki ő valójában? Meg mered bélyegezni antikrisztusként? Ha nem vagy képes tisztán látni, akkor végül csodálni fogod, és jóindulatúan fogsz viszonyulni hozzá. Ebben az esetben a viselkedése, a véleménye és a nézetei, a cselekedetei – még az is, ahogyan az igazságot érti – biztosan befolyásolni fog. Ha nem vagy képes tisztán látni, akkor végül csodálni fogod és jóindulatúan fogsz viszonyulni hozzá: ebben az esetben a viselkedése, a véleménye és a nézetei, a cselekedetei – még az igazság megértése is – biztosan befolyásolni fog. Milyen mértékben fognak ezek a dolgok befolyásolni? Irigyelni fogod az antikrisztust és utánozni fogod, olyan akarsz majd lenni, mint ő, követni fogod, és ez hatással lesz az életbe való belépésedre, hatással lesz az igazságra való törekvésedre és a valóságba való belépésedre, hatással lesz az Istenhez való hozzáállásodra, és hatással lesz arra, hogy igazán aláveted-e magad Istennek és követed-e Istent a végsőkig. Az antikrisztus végül a bálványoddá válik, helyet kap a szívedben, és nem fogsz tudni tőle szabadulni. Amikor ilyen mértékben félrevezetnek, akkor már nagyon csekély reményed marad a megmentésre, mert az Istennel való kapcsolatod megromlott – elvesztetted a normális kapcsolatot Istennel, és veszélyes vizekre tévedtél. Vajon ez katasztrófa vagy áldás számodra? Természetesen katasztrófa, egyáltalán nem áldás. Bár apró ügyekben néhány antikrisztus képes segíteni és a hasznodra lenni, vagy pedig olyan szavakat és doktrínákat hirdetni, amelyek megvilágosítanak, bajba kerülsz, mihelyt félrevezettek, amint imádod és követed őket. Romlást hozol magadra, és elveszted az esélyt az üdvösségre. Vannak, akik azt mondják: „Ők nem Sátánok vagy gonosz emberek, hanem spirituális embernek tűnnek, akik az igazságot követik.” Vajon igazak ezek a szavak? (Nem.) Miért nem? Bárkinek, aki valóban az igazságra törekszik, a vezetése, a segítsége és a gondviselése hatása vagy haszna arra szolgál, hogy Isten elé állítson, hogy az Ő szavait és az igazságot kereshesd: ekkor Isten elé kerülsz, és megtanulsz Rá támaszkodni és keresni Őt, és a Vele való kapcsolatod egyre szorosabbá válik. Mi lesz viszont, ha a kapcsolatod egy antikrisztussal egyre szorosabbá válik, míg végül minden utasítását teljesíted? Rossz útra tévedsz és a vesztedbe rohansz. Ha szoros kapcsolatod van egy antikrisztussal, az Istennel való kapcsolatod lazábbá válik. És mi ennek a következménye? Maga előtt fog vezetni, és eltávolodsz Istentől. Ha bálvány van a szívedben, akkor mihelyt elkezdenek elképzeléseid lenni Isten szavaival és munkájával kapcsolatban, vagy amikor Isten szavai leleplezik a bálványodat, azonnal fellázadsz Isten ellen, sőt talán még Ellene is fordulsz és elárulod Őt. A bálványod oldalára állsz, és szembe fordulsz Istennel. Ez gyakran megtörténik. Amikor néhány hamis vezetőt és antikrisztust leváltanak vagy kizárnak, a cinkosaik és csatlósaik elkezdenek kiállni mellettük és panaszkodni, egyesek még negatívvá is válnak, és már nem hisznek Istenben. Ez gyakori, nem igaz? És miért nem hisznek többé? Azt mondják: „A vezetőnket leváltották és kizárták, akkor nekem, egyszerű hívőnek milyen reményem van?” Hát nem képtelenség ez? A szavaik azt mutatják, hogy az antikrisztust követik, hogy az antikrisztus teljesen félrevezette őket. És mi a következménye annak, hogy félrevezették őket? Az antikrisztus lett a bálvány, amelyet imádnak, az antikrisztus olyan lett, mint az ősük. Hogyne távoznának, ahogyan az ősüket is kizárták? Ők csak az antikrisztusra hallgatnak, és az antikrisztus teljes irányítása alatt állnak. Úgy gondolják, hogy minden, amit az antikrisztus mond és tesz, helyes, amit igazságként kell elfogadni és ez alapján eljárni – ezért nem tűrik, hogy Isten házában bárki leleplezze és elítélje az antikrisztust. Mihelyt az antikrisztust Isten háza kizárja, az antikrisztus követői úgy döntenek, hogy elhagyják az egyházat: „A fa kidől, és a majmok szétszóródnak”, ahogyan a mondás tartja. Az ilyen dolgok bizonyítják, hogy az antikrisztusok és követőik a Sátán szolgái, akiknek az a dolguk, hogy megzavarják és megszakítsák Isten munkáját. Mihelyt fény derül rájuk, amint lelepleződnek és Isten választott népe visszautasítja őket, az Istenbe vetett hitük véget ér. Az antikrisztusok követői mindannyian egy világosan felismerhető tulajdonsággal rendelkeznek: senki szava nem jut el hozzájuk, csak az antikrisztusokra hallgatnak. És mihelyt az antikrisztusok félrevezetik őket, már nem hallgatnak Isten szavaira, és csak az antikrisztust ismerik el uruknak. Ebben nem vezették-e félre, nem irányítják-e őket? Csak az antikrisztusok követői próbálhatnak kiállni az antikrisztusok mellett. Amikor az antikrisztusokra fény derül és lelepleződnek, akkor a követőik aggódnak értük, könnyeket hullatnak értük, panaszkodnak az érdekükben, és megpróbálják megvédeni őket. Ilyenkor elfelejtkeznek Istenről – már nem imádkoznak Istenhez, és nem keresik az igazságot, csak az antikrisztusokat védik, és a fejüket törik értük; már Istent sem ismerik fel. Vajon igazán hisznek-e Istenben? Kiben hisznek valójában? Ez már nyilvánvalóan világos. Bármit is mondanak vagy tesznek, az antikrisztusoknak csak egy céljuk van: az, hogy vezessék az embereket, hogy az uraik legyenek – azt akarják, hogy mindenki szolgaként kövesse őket és engedelmeskedjen nekik, és hogy végül Istenként bánjanak velük. Miben különbözik ez a Pál által járt úttól? Amikor Pál munkája a végéhez ért, kimondta a szívében lévő szavakat: Pál azt mondta, hogy számára élni egy krisztus, és ezt kimondva az volt a célja, hogy mindenki, aki hisz az Úrban, utánozza őt, kövesse őt, és istenként kezelje őt. Ez volt Pál célja e szavak kimondásával, nemde? És ha az antikrisztusok munkája valóban eléri azt a pontot, hogy az emberek imádják őket és engedelmeskednek nekik, akkor Istennek már nem lesz helye ezeknek az embereknek a szívében – a szívüket már elfoglalták az antikrisztusok. Ez lesz a következmény. Azt mondod, hogy nem aggódsz amiatt, hogy egy antikrisztus félrevezet, hogy nem félsz az antikrisztus követésétől, de nincs értelme ezt állítani. Ez zavaros megjegyzés. Ez azért van, mert ha nem az igazságra törekszel, ha folyton embereket imádsz és követsz, akkor anélkül, hogy észrevennéd, az antikrisztusok útjára fogsz lépni. Több éven át hinni Istenben, de nélkülözni a tapasztalati bizonyságtételt, és nemhogy nem nyerted el az igazságot és az életet, hanem olyanná válsz, aki szemben áll Istennel: ez az antikrisztusok követésének végső következménye, és ettől nem tudsz megszabadulni, ez megváltoztathatatlan tény. Olyan ez, mint amikor valaki elektromos áramhoz ér: biztos, hogy áramütés éri. Néhányan azt mondhatják: „Én ezt nem hiszem, nem félek” – de vajon itt az a kérdés, hogy hiszel-e benne, vagy félsz? Ha az áramot megérinted, megráz! Áramütést kapsz. Nem segít, ha nem hiszel benne. A hit hiánya tudatlanság; felelőtlenség ilyet mondani. Ezért akár hajlandó vagy követni egy antikrisztust, akár nem, ha nem az igazságra törekszel, és az erőfeszítéseid mindig a hírnévre, a haszonra és a státuszra irányulnak, már elindultál az antikrisztusok útján. Ez a következmény apránként meg fog mutatkozni, mint a felszínre emelkedő uszadék. Ez elkerülhetetlen. Az antikrisztusok azt teszik, hogy az embereket maguk elé vezetik, ráveszik őket, hogy elfogadják az irányításukat és a manipulációjukat, ahelyett, hogy elfogadnák Isten irányítását és intézkedéseit, vagy alávetnék magukat Isten szuverenitásának. Az antikrisztusok magukhoz akarják csábítani az embereket, meg akarják nyerni őket – a céljuk, hogy Isten egész választott népét irányítsák, hogy Isten választott népét a kezükben tartsák; emberkereskedők. És mit használnak fel az antikrisztusok, hogy elérjék céljukat, az emberek irányítását? A szellemi doktrínát használják, amelyet az emberek imádnak, álságos elméleteket használnak, kihasználják az emberek romlott mentalitását, hogy az elméletet imádják, hogy fecsegjenek és szépítgessenek, hogy félrevezessék az embereket. Röviden: minden, amit mondanak, csak szavak és doktrínák, üres elmélet – olyan dolgok, amelyek álságosak és ellentétesek az igazsággal. Ha az emberek nem értik meg az igazságot, akkor biztosan félrevezetik őket; legalábbis egy ideig félrevezetik őket, mielőtt észhez térnek. Amikor észhez térnek, akkor lepleződnek le az antikrisztusok, és ekkor érzik a legnagyobb sajnálatot. Az antikrisztusokat követő emberek már régen elvesztették a Szentlélek munkáját. Ez azért van, mert a szívükben bálványokat imádnak, embereket követnek, Isten pedig visszautasítja őket, és félreállítja, hogy feltárja őket. Rendkívül veszélyes tehát az antikrisztusokat követni; az antikrisztusokhoz hasonlóan az antikrisztusokat követő emberek Isten szemében a leggyűlöltebbek. És mi Isten célja azzal, hogy félreállítja ezeket az embereket? Az, hogy megvárja, amíg Isten választott népe észhez tér, hogy képes legyen tisztán látni és leleplezni az antikrisztusokat, valamint teljes egészében elvetni ezeket az antikrisztusokat, ekkor pedig elérkeznek az antikrisztusok utolsó napjai. Vajon nem ártalmas az emberekre minden, amit az antikrisztusok tesznek? Ők nem az igazságra törekednek, és megpróbálják félrevezetni és irányítani Isten választott népét, nem hagyják, hogy az emberek az igazságra törekedjenek, nem vetik alá magukat Isten munkájának, és megpróbálják félrevezetni Isten választott népét, hogy kövessék őket – mindez azt mutatja, hogy az antikrisztusok szíve egyáltalán nem féli Istent, hogy nem vetik alá magukat Istennek, és hogy nem szeretik az igazságot. Ehelyett minden módot kitalálnak, hogy státuszt és hatalmat csikarjanak ki maguknak, hogy szembeszálljanak Istennel, és versengjenek Istennel a választott népéért, végül pedig saját királyságukat hozzák létre Istennel szemben—mindez azt mutatja, hogy az antikrisztusok halálos ellenségei a testté lett Istennek, és Isten pusztításának tárgyai. Semmi sem veszélyesebb az emberek Istenbe vetett hitére nézve, mint amikor az antikrisztusok félrevezetik és irányítják őket. Ha az emberek már elkezdtek antikrisztusokat követni, ha már teljesen az antikrisztusok oldalán állnak, akkor olyan emberek, akik elárulták Istent és akik szemben állnak Istennel – ebben az esetben pedig a sorsuk magától értetődő.

Többé-kevésbé ennyit lehet közölni arról, hogy az antikrisztusok kizárják és támadják azokat az embereket, akik az igazságra törekednek. A céljukról és szándékukról az igazságra törekvő emberek kizárásával és támadásával, arról a hozzáállásról, módszerről és technikáról, amellyel az igazságra törekvő emberekkel bánnak, valamint arról, hogy az igazságra törekvő embereknek milyen lehetőségei lehetnek az antikrisztusokkal szemben – mindezekről egy kicsit már beszéltünk, bár még nem kimerítően. A jövőbeni közlések még érinthetik az igazságot ezeken a területeken, ahogyan az adott körülményekhez és konkrét esetekhez illik. Amikor ilyen sajátos témákról beszélünk, milyen hozzáállással kell rendelkezniük az igehirdetés hallgatóinak? Koncentrálniuk kell, el kell csendesedniük Isten előtt, és nem szabad, hogy a figyelmük elkalandozzon, mert az igazság minden egyes szempontjához jellegzetes állítások és meghatározások kapcsolódnak, és mindegyiknek jellegzetes tartalma és gyakorlati alapelvei vannak. Ráadásul különböző szemszögökből és különböző módokon fogunk beszélni olyan fogalmi dolgokról, amelyek az egyes tartalmi területeken belül az igazságot érintik, valamint azokról az igazságokról, amelyeket az embereknek meg kell érteniük, és az útról, amelyen gyakorolniuk kell. Mindezeket közölni kell és a tisztánlátásig átgondolni, mielőtt eredményt hozna. A mostani részletes közlésünkön keresztül látni fogjuk, hogy a kötelességünk teljesítésével kapcsolatos igazságalapelvek nem olyan egyszerűek, mint ahogyan az emberek gondolják. Az igazság megértése valóságos nehézséget jelent azok számára, akiknek nincs felfogóképességük. Az igazság megértése, akárcsak az egyetemre járás, bizonyos fokú nehézséggel jár, de az ember nem fogja nehéznek érezni, ha rendelkezik felfogóképességgel. Amíg valaki képes megérteni az igazságot, miután meghallotta, természetesen lesz egy út, amelyen gyakorolhatja azt, és minél inkább képezi magát az igazság gyakorlásában, annál szélesebb lesz a gyakorlás útja, és annál pontosabban fogja felfogni az alapelveket. Másfelől ha nem hallgatsz ilyen részletes közléseket, és csak általános és fogalomszintű dolgokat értesz meg, akkor meg lesz kötve a kezed, amikor a gyakorlásról van szó. Amikor az igazság alapelveit keresed, úgy fog tűnni, hogy minden irány, ahová fordulsz, rossz, és úgy fogod érezni, hogy képtelen vagy pontosan felfogni, bármit is teszel. Most azonban, hogy ilyen konkrét meghatározások és leírások vannak, amikor a hatókör leszűkült és az igazság konkretizálódott, sokkal szabadabb leszel, amikor újra elkezded gyakorolni az igazságot, mivel az részletesen kidolgozott. Tegyük fel például, hogy arra kértelek, hogy vegyél egy füzetet. Ha csak olyan alapvető követelményeket adtam meg, mint a mérete, vastagsága és az ára, akkor lehet, hogy némi erőfeszítésre lesz szükséged, hogy ezeket az elveket felfogd és a gyakorlatba ültesd. De ha olyan dolgokat mondanék el, mint a füzet konkrét színe, mérete, oldalszáma, adott formázása és a papír minősége – akkor miután elmondtam ezeket a részleteket, nem lennének-e konkrétabbak azok az elvek, amelyeket felfogsz? És ha még ennél is konkrétabb lennék, adnék egy papírlapot, és arra kérnélek, hogy vegyél egy olyan füzetet, amelynek a papírja azonos minőségű, vastagságú, színű, rácsméretű és mennyiségű, vagy ha megadnám az egyes tulajdonságok tűréshatárait, nem szűkülne-e a választékok skálája, amikor elmész megvenni? (De igen.) Nem válnának-e a vonatkozó alapelvek konkrétabbá és egyszerűbbé a számodra, amikor gyakorolsz? Segítene vagy hátráltatna ez téged a gyakorlásod során? (Segítene.) Valóban segítene, mert az igazság különböző szempontjait konkrétabban és részletesebben mondtam el, egészen az egyes ügyek, konkrét megnyilvánulások kezelésére és a gyakorlás módjára vonatkozó konkrétumokig – mindezeket átfogóan elmondtam neked. Ha még mindig nem tudod a gyakorlatba ültetni, akkor egyáltalán nem vagy képes felfogni az igazságot.

Az, hogy most képesek vagytok-e felfogni az igazságot, döntő fontosságú abban, hogy képesek vagytok-e elnyerni az igazságot és tökéletességre jutni. Nos, eljutottam odáig, hogy a kötelesség megfelelő teljesítésével kapcsolatos igazságokat az egyes kötelességeket teljesítő személyzetnek megfelelően hat típusra osztottam; e típusok mindegyikét tovább osztottam konkrét kategóriákra, és minden kategórián belül ott vannak a részletes közlések alfejezetei. A ti eseteteken ez a fajta prédikálás és az ilyen igazságok közlése vajon az igazság jobb megértéséhez vezetnek benneteket, és több olyan alapelvet biztosítanak, amelyek alapján gyakorolhattok, vagy pedig megnehezítik az alapelvek megtalálását? (Több alapelvünk van ennek köszönhetően.) Ennek el kell vezetnie benneteket a jobb megértéshez, és amikor ez megtörtént, a részletes prédikációmnak hasznosnak kell lennie számotokra. Nagyobb világosságot kell biztosítania nektek, nem pedig még több zavart. A lényeg, hogy valaki rendelkezik-e az igazság megértésének képességével. Ha valaki igazán jó képességű ember, aki rendelkezik lelki megértéssel, akkor egyre tisztábbnak fogja érezni a gondolkodását; ha valaki rossz képességű, és nincs lelki megértése, akkor kevésbé lesz képes megérteni, és csak egyre jobban összezavarodik. Néhányan azt mondhatják: „Régebben úgy éreztem, hogy egy kicsit megértettem, de most minél többet hallok, annál jobban összezavarodom, mintha már semmi sem lenne bennem. Hogyan lehetséges ez?” Ha az életbe való belépésről szóló beszéd túlságosan részletes, akkor az emberek nehezen értik meg azt, ha nincs tapasztalatuk és gyenge képességűek. Minél részletesebb a beszélgetés, a gyenge képességű emberek annál inkább hajlamosak elakadni. Miért hajlamosak elakadni? Ehhez több állapot is kapcsolódik. Az egyik az, hogy az ilyen embereknek nincs lelki megértése. Nem értik az igazságot – vagyis nem értik, hogy mi az igazság vagy mi egy adott állapot. Nem értik ezeket a dolgokat. Ez az állapot azt jelenti, hogy nem képesek megérteni az igazságot. Az ilyen emberekkel szemben csak egyetlen, végső intézkedést lehet tenni: konkrétan megmondani nekik, hogy mit kell tenniük, amikor különböző dolgok érik, mintha egy robotot programoznánk, hogy tetszésünk szerint parancsokat hajtson végre. Elég, ha csak betartják az előírásokat. Ez a módszer az ilyen embereknél eredményt érhet el; másképpen nem lehet őket kezelni. Most ezt a végső módszert alkalmazom, a legnagyobb részletességgel beszélek, egészen a legkonkrétabb dolgokig – a legkonkrétabb dolgokról. Néhányan azt mondják, hogy még mindig nem értik, ezért folytatom, és konkrétan elmondom nekik, hogyan kezeljék és intézzék azt, ami az útjukba kerül. Ráveszem őket, hogy tartsák be az előírásokat – ez minden, amit tehetek, mert nincs meg bennük a képesség, hogy felfogják az igazságot. Nem mindenki állapota pontosan ugyanolyan, de a különbségek csekélyek. Ha megkérnétek, hogy konkrétan és világosan beszéljek veletek mindegyikükről, egyenként, akkor nehezen tudnék mindegyikre rátérni, mivel túl sokan vagytok, akiknek gyengék a képességei. Szükségünk lesz azokra közületek, akik lelki megértéssel rendelkeznek, és akik képesek felfogni az igazságot, hogy elvégezzék a munkának ezt a részét. Az én munkám már eléggé jól áll. Ez minden, amit csak lehetett; megtettem mindent, amit tudtam. Minden elvégzett munka és minden szó, amit Isten hús-vér testben mondott, érthető és hozzáférhető egy hétköznapi ember számára. Ennyit lehet tenni azokkal az emberekkel, akik a normális emberi mivolt gondolkodásával és reakcióival rendelkeznek. Egyesek azt kérdezik: „Isten nem tesz csodákat?” Isten nem tesz csodákat; mindezeket a dolgokat valóságos, gyakorlati módon kell megtenni. Éppen úgy van ez, mint Isten munkája három szakaszban: kezdve azzal, hogy kihirdette a törvényt az emberiség számára, hogy vezesse őket az életükben, aztán a keresztre feszítéssel és a megváltás munkájának elvégzésével, és onnan az utolsó napokig, ahol Isten megtestesülése kifejezi az emberiséget megmentő összes igazságot – minden szakasz valóságos, gyakorlati módon történik, beszéddel és munkálkodással, szemtől szembe az emberrel. Ebben nincsenek csodák. A legnagyobb csoda az, hogy maga Isten beszél és munkálkodik személyesen, és hogy bármilyen módszereket is alkalmaz, végül is az emberek egy csoportját teljessé teszi és megnyeri. Ez biztosan be fog következni, ez csak idő kérdése. Ez a legnagyobb jel és csoda, és Isten nem fog más természetfeletti módszert alkalmazni, hogy az igazságot az ember szívébe dolgozza. Most, hogy ezeket az igazságokat ilyen részletesen közöltük, ha rendelkezel felfogóképességgel, és valóban olyasvalaki vagy, aki az igazságra törekszik, akkor ha igazán odafigyelsz és egy kis erőfeszítést teszel, lehetetlen, hogy ne értsd meg az igazságot vagy a gyakorlás alapelvekit. Vannak, akik azt mondják, hogy szeretik az igazságot, de miután annyi éven át hallgattak prédikációkat, miért nem értik még mindig meg? Két lehetőség van. Az egyik, hogy egyáltalán nincs lelki megértésük, és képtelenek megérteni az igazságot, a másik pedig, hogy valójában nem szeretik az igazságot, és soha nem tettek erőfeszítést, hogy az igazságra törekedjenek. Ez két lehetséges ok. Mások azt mondják, hogy azért nem értik az igazságot, mert sokáig nem hittek Istenben, nem hallottak sok prédikációt, és nincs sok tapasztalatuk. Ez egy újabb ok. Ha azonban olyan ember vagy, aki valóban szereti az igazságot, akkor ahogyan gyűlnek az évek az Istenbe vetett hitedben, annál jobban fogod érteni az igazságot, és annál jobban fogsz növekedni lelki érettségedben.

Az igazság bármely szempontjának közlése során többre van szükség, mint néhány szóra ahhoz, hogy teljes mértékben, a problémákat megoldó módon kielemezzük. A mai emberek számára az általánosságok csak doktrínából, csak elméletből állnak. Hogyan tudom tehát megértetni az emberekkel, és hogyan tehetem őket képessé arra, hogy mihelyt elfogadtak valamit, a gyakorlatuk alapelvévé tegyék? Konkrétabban és részletesebben kell beszélnem. Mindegy, hogy egy történetet mesélek el, hogy az igazságról, vagy a gyakorlatról beszélek, összességében részletesebbnek és konkrétabbnak kell lennie. A konkrét beszéd a hasznotokra válik. Ezért mindig azon kell törnöm a fejem, hogy történeteket és példákat találjak ki nektek, hogy egy kicsit jobban megértsétek. Mindezeket az igazságokat esetről esetre konkretizálom, és az általam megismert igazságokat minden egyes esethez, amelyről beszélek, összekapcsolom, hogy legyen egy kép az elmétekben, amihez hasonlíthatjátok magatokat, hogy lássátok, cselekedtetek-e valaha is így, vagy fogtok-e így viselkedni, vagy gondolkodtatok-e valaha is így, vagy kerültetek-e valaha is ilyen állapotba. Miközben ezeket az igazságokat hallgatjátok, gondoskodom róla, hogy képzeletben folyamatosan érzékeljétek őket, mintha elmerültetek volna bennük. Ez az oka annak, hogy történeteket mesélek és példákat hozok. Vannak, akik türelmetlenné válnak, amint hallják, hogy egy történet kezdődik. „Még egy történet? Mi vagyok én, egy hároméves?” Lehet, hogy az éveid nem kevesek, de az Istenben való hit és az igazság törekvésének útján még háromévesnél is fiatalabb lehetsz – ez a helyzet. Tehát nem sértés veletek szemben, ha nem hároméves gyermekként kezellek, és egyáltalán nem túlzás; úgy látom, azt jelenti, hogy túlbecsüllek benneteket. Mihelyt egy hároméves hallja, hogy egy felnőtt azt mondja, hogy az olló éles, és nem szabad hozzáérni, akkor ezt alapelvként megjegyzi. Nem fog hozzáérni, és olyan szerszámokhoz vagy pengékhez sem fog nyúlni, amelyek hasonlítanak rá. Tudja, hogy mindegyik éles, tudja, hogy ezt az elvet el kell sajátítania. Képesek-e tehát az emberek alapelveket találni olyasmiben, amit egymás után többször is megtapasztaltak a gyakorlatuk során? Vagyis meg tudod-e érteni az Isten cselekedetei mögött álló szándékokat – azt, hogy milyen követelményeket támaszt veled szemben, és azt, hogy mik egy adott ügyben elvárt mércéi? Egy normális ember intelligenciájából kiindulva képesnek kell lenned megérteni ezeket a dolgokat. Akkor milyen körülmények között nem értik meg ezeket az emberek, bármit is mondok? A fő ok, amiért ez történik, először is azzal a zajos környezettel függ össze, amelyben az emberek élnek, ahol olyan sok triviális és terhes dologgal kell foglalkozniuk, hogy az emberek nem hajlandók gondosan imádkozni és olvasni Isten szavát, semmilyen erőfeszítést nem tesznek az igazság iránt. Ez az egyik aspektusa ennek az oknak, a másik oldala pedig, hogy az emberek igazság iránti szomjúsága és szeretete olyan csekély, hogy ha a tíz lenne a tökéletes pontszám, akkor az igazság iránti szeretetetek jelenlegi mértéke legfeljebb hármas vagy ötös értékelést kapna. Az emberek tehát elsősorban azért nem értik meg az igazságot és végül nem nyerik el azt, mert nem tesznek érte, továbbá mert nem teljes szívvel cselekednek, és mivel a szívükben egyáltalán nem szeretik annyira az igazságot. Az emberek igazságszeretetének mértéke elégtelen. Csupán egy kis érdeklődés, nem emelkedik szeretetté. Csak azért, mert az emberek annyi kudarcot és nyomorúságot szenvedtek el a világban, hogy nem tudtak tovább élni, és mert látták Istent munkálkodni, amint megmenti az embereket, amint minden nap közli az igazságot, és mindannak a bőségét, amivel ellátja az embert, érzik, hogy Isten az, aki jó, és hajlandók lesznek olvasni az Ő szavait, és az igazság felé törekedni. Ennyire korlátozódik az érdeklődésük. Mire fordít az emberek szíve több időt? Mindannyian sok jelentéktelen dologba bonyolódnak, az érzelmi kapcsolatok, a személyes kapcsolatok, a státusz és a hiúság, valamint a társadalmi irányzatok mindenféle kérdései foglalkoztatják őket. Még olyanok is vannak, akik az idejük és energiájuk jórészét az ételre, a ruházatra, az öltözködésre és a hús-vér test élvezeteire fordítják. Igazán értékes napokat pazarolnak ezekre a dolgokra, és így dicsőítik ezeket: „Istenért teszek mindent!” Végül, a végén visszatekintve azt látják, hogy Isten annyi szót mondott, ők pedig rendkívül sokáig dolgoztak, mégsem nyerték el az igazságot. Ez nem azért van, mert Isten nem adományozta nekik, hanem azért, mert nem fogadták el a szívükben az igazságot és nem tették oda magukat az igazságért, pedig látták, hogy Isten oly sok mindent kifejezett belőle. Ez okozta azt, hogy nem nyerték el az igazságot és az életet az Istenbe vetett hitük számos éve alatt, és hogy végül kiesnek.

2019. január 22.