Befejeztük a közlést az emberek megnyeréséről, annak az első megnyilvánulásáról, ahogyan az antikrisztusok irányítják az embereket, és most a második megnyilvánulásról fogunk közölni. A második eszköz, amelyet az antikrisztusok az emberek irányítására használnak, a másként gondolkodók támadása és kizárása. Az első eszköz az emberek félrevezetése és megnyerése. Aki ilyen, a felszínen úgy tűnik, hogy nagyon gyengéden és az emberi elképzelésekkel összhangban beszél, nem okoz kárt másoknak, viszonylag tapintatos és sejtelmes. Mások nem láthatják a gonosz szándékait és a rosszindulatú, véres és harcias megnyilvánulásait – kizárólag sunyi módszereket használ. A második eszköz sokkal nyilvánvalóbb: a másként gondolkodók támadása és kizárása. A „támadás és kizárás” szavak jelentéséből megállapítható, hogy nem pozitív, hanem becsmérlő. Ez az eszköz, a támadás és kizárás, egyértelműen nyilvános és mindenki számára látható dolog. Olyan, mintha a házsártos asszonyok az utcán szidnák egymást, leleplezve egymás hiányosságait – őszinte és egyértelmű szavakkal, amelyek mindenki számára érthetőek, aki hallja őket. A szavakat bizonyos agresszivitás jellemzi. Kíméletlenek, támadást kezdeményeznek. Az antikrisztusok célzottan és nyilvánosan elnyomják az embereket, kizárják és támadják őket, és felfedik a problémáikat. Az ilyen eszközökkel kétségtelenül azokat veszik célba, akik az igazságra törekednek és képesek felismerni őket. Ezeknek az embereknek a legyőzésével elérik azt a célt, hogy megerősítsék saját pozíciójukat. Az emberek ilyen módon történő támadása és kizárása rosszindulatú természetű. Agresszió van a nyelvezetükben és a beszédmódjukban: leleplezés, elítélés, rágalmazás és gonosz hamis vádak. Még a tényeket is kiforgatják. A pozitív dolgokról úgy beszélnek, mintha negatívak lennének, a negatív dolgokról pedig úgy, mintha pozitívak lennének. A fekete és a fehér felcserélése és a jó és a rossz ilyen összekeverése az antikrisztusok célját, az emberek legyőzését és a hírnevük tönkretételét szolgálja. Milyen gondolkodásmódból ered a másként gondolkodók ilyen támadása és kizárása? Legtöbbször féltékeny gondolkodásmódból fakad. Az ádáz beállítottság része, hogy a féltékenység erős gyűlöletet hordoz magában, és az antikrisztusok a féltékenységükből fakadóan megtámadják és kizárják az embereket. Ha az antikrisztusok ilyen helyzetekben lelepleződnek, jelentik őket, elveszítik a státuszukat és az elméjükben támadás éri őket, akkor nem fogják alávetni magukat, nem örülnek ennek, és még könnyebb lesz számukra egy erős bosszúálló gondolkodásmódot kialakítani. A bosszú egyfajta gondolkodásmód, és ez is egyfajta romlott beállítottság. Amikor az antikrisztusok azt látják, hogy valaki a cselekedeteivel ártott nekik, hogy mások rátermettebbek náluk, vagy hogy valakinek a kijelentései és javaslatai jobbak vagy bölcsebbek, mint az övék, és mindenki egyetért a másik a kijelentéseivel és javaslataival, akkor az antikrisztusok úgy érzik, hogy a helyzetük veszélyben van. Féltékenység és gyűlölet támad a szívükben – támadnak és bosszút állnak. Amikor bosszút állnak, az antikrisztusok általában megelőző csapást mérnek a célpontjukra. Proaktívan támadják és megtörik az embereket, amíg a másik fél alá nem veti magát. Csak ekkor érzik úgy, hogy kiengedték a gőzt. Milyen egyéb megnyilvánulásai vannak az emberek támadásának és kizárásának? (Mások lekicsinylése.) Az egyik megnyilvánulási forma a mások lekicsinylése. Nem számít, milyen jó munkát végzel, az antikrisztusok akkor is lekicsinyelnek vagy elítélnek, amíg negatív és gyenge nem leszel, és nem tudsz helytállni. Ekkor lesznek boldogok, és ekkor érték el a céljukat. Az elítélés is része annak, amit mások lekicsinylése jelent? (Igen.) Hogyan ítélik el az antikrisztusok az embereket? A bolhából is elefántot csinálnak. Például tettél valamit, ami nem volt probléma, de ők nagy felhajtást akarnak csinálni belőle, hogy támadhassanak. Ezért mindenféle módszert kitalálnak, hogy besározzanak és elítéljenek. Bolhát csinálnak az elefántból, hogy mások, akik hallgatják, azt gondolják, hogy van értelme annak, amit az antikrisztusok mondanak, és hogy valamit rosszul csináltál. Ezzel az antikrisztusok elérték a céljukat. Ez a másként gondolkodók elítélése, támadása és kizárása. Mit jelent a kizárás? Azt jelenti, hogy a szívük mélyén tudják, hogy amit tettél, az helyes volt, de irigyek és gyűlölnek, szándékosan próbálnak támadni. Ezért azt mondják, hogy amit tettél, az rossz volt. Utána a saját nézeteiket és tévhiteiket fogják felhasználni, hogy felülkerekedjenek a vitában. Meggyőzően beszéljenek, hogy mindenki, aki hallgatja, úgy érezze, hogy amit mondanak, az helyes és jól megfogalmazott. Utána ezek az emberek helyeselni fogják őket, és az ő oldalukra fognak állni veled szemben. Az antikrisztusok ezt arra használják, hogy megtámadjanak, hogy negatívvá és gyengévé tegyenek. Ezzel elérik céljukat, hogy megtámadják és kizárják a másként gondolkodókat. A másként gondolkodók kizárása időnként történhet személyes vita formájában, időnként pedig úgy, hogy ítéletet mondanak valakiről, szítják a tüzet, rágalmazzák, és a háta mögött kitalált dolgokat terjesztenek róla. Amikor például egy antikrisztus ki akar zárni egy másként gondolkodót, először megfigyeli, hogy kivel van jóban. Utána odamennek az illetőhöz, és azt mondják: „Figyelj, ez és ez az ember azt mondta, hogy gyengék a képességeid és a felfogóképességed, nincs szellemi megértésed, és alapelvek nélkül teszed a kötelességeidet. Vitatkoztam vele, mert szerintem te valójában eléggé jó ember vagy.” Miután ilyen módon viszályt keltett, a két ember közötti kapcsolat rosszra fordul. Az antikrisztus a háttérben marad, és folyamatosan szítja a viszály lángját, amíg a kapcsolat teljesen meg nem romlik. Az antikrisztus ily módon viszályt kelt az emberek és a másként gondolkodó között. Rávesz embereket, hogy távolságot tartsanak a másként gondolkodótól, hogy elérje a célját és elszigetelje őket. Addig keresi a lehetőséget, hogy felülkerekedjen a másként gondolkodón, amíg le nem győzi, és tönkre nem teszi a hírnevét. Az antikrisztus ezt úgy látja, hogy legyőzi az ellenfelet, hogy ez a személy ne jelentsen veszélyt a saját státuszára. Az antikrisztus úgy véli, hogy a legjobb, ha legyőzi a másként gondolkodót – de ha nem lehet legyőzni, akkor az antikrisztus mindent megtesz, hogy elszigetelje, majd kizárja. Ha nem lehet kizárni, az antikrisztus folytatja az elszigetelését, végül pedig térdre kényszeríti, hogy irgalomért könyörögjön. Az antikrisztus bizonyos erőkre támaszkodik. Ezeket használja fel, hogy megtámadja azokat, akik az igazságra törekednek, vagy akiknek a véleménye nem egyezik az övével. Szétveri az egyházat és frakciókra bontja, végül pedig az egyház két vagy három klikkre bomlik – egy, amelyik hallgat rá, egy, amelyik nem, és egy, amelyik semleges. „Ragyogó” vezetése alatt egyre többen hallgatnak rá, és egyre kevesebben nem. Egyre többen adják meg magukat neki, és akiknek más a véleményük, mint az antikrisztusnak, azok elszigetelődnek, és nem mernek megszólalni. Egyre kevesebben képesek tisztán látni vagy szembe szállni vele. Így az antikrisztus fokozatosan befolyást szerez az egyházban az emberek többsége felett, és hatalomra kerül. Ez az a cél, amelyet az antikrisztus el akar érni. Az antikrisztus zéró toleranciát tanúsít a tőle eltérő véleményű emberekkel szemben. Azt gondolja: „Még ha más véleményed is van, alá kell vetned magad a vezetésemnek, mert most én mondom ki a végső szót. Alattam vagy. Ha sárkány vagy, be kell húznod a nyakad: ha tigris vagy, hasra kell feküdnöd: mindegy, hogy milyen képességeid vannak – amíg én itt vagyok, elfelejtheted, hogy előnyhöz juss vagy bajt keverj!” Erre a célra törekszik az antikrisztus – az egyház egyoldalú irányítására és Isten választott népének ellenőrzésére.

Mi a fő célja az antikrisztusnak, amikor támadja és kizárja a másként gondolkodót? Olyan helyzetet akar teremteni az egyházban, ahol nincs a sajátjának ellentmondó hang: ahol a hatalma, vezetői státusza és a szava abszolút. Mindenkinek rá kell hallgatnia, és nem szabad kifejeznie, ha esetleg más véleményen van, hanem hagynia kell, hogy a szívében gennyesedjen. Bárki, aki nyíltan szembe mer szegülni vele, az antikrisztus ellenségévé válik, aki mindent kitalál, hogy megnehezítse a dolgát, és alig várja, hogy eltüntesse. Ez az egyik módja annak, ahogyan az antikrisztusok támadják és kizárják a másként gondolkodókat, hogy megerősítsék a státuszukat és megóvják a hatalmukat. Azt gondolják: „Rendben van, hogy más véleményed van, de nem beszélhetsz róla tetszésed szerint – és még kevésbé veszélyeztetheted a hatalmamat és a státuszomat. Ha valamit mondani akarsz, elmondhatod nekem négyszemközt. Ha a többiek előtt mondod, és presztízsveszteséget okozol nekem, akkor csak a bajt keresed, és el kell, hogy intézzelek!” Miféle beállítottság ez? Az antikrisztusok nem engedik, hogy mások szabadon beszéljenek. Ha van véleményük – akár az antikrisztusról, akár bármi másról –, nem hozhatják fel csak úgy találomra: figyelembe kell venniük az antikrisztus presztízsét. Ha nem, akkor az antikrisztus ellenségként bélyegzi meg, megtámadja és kizárja őket. Miféle természet ez? Ez az antikrisztus természete. És miért cselekszik így? Nem engedi, hogy az egyházban alternatív hangok szólaljanak meg. Nem engedi, hogy másként gondolkodók legyenek az egyházban. Nem engedi, hogy Isten kiválasztottjai nyíltan közöljék az igazságot és tisztán lássák az embereket. A legjobban attól fél, hogy lelepleződik és tisztán fogják látni. Folyamatosan próbálja megszilárdítani a hatalmát és a státuszát az emberek szívében, és úgy érzi, hogy soha nem szabad megingatni. Soha nem tudna eltűrni semmit, ami veszélyezteti vagy érinti a büszkeségét, a hírnevét vagy a vezetői státuszát és értékét. Nem az antikrisztusok rosszindulatú természetének megnyilvánulása ez? Nem elégednek meg a már meglévő hatalmukkal, hanem megszilárdítják, biztosítják, és örökös uralomra törekednek. Nemcsak mások viselkedését akarják irányítani, hanem a szívüket is. Az antikrisztusoknak ezek a módszerei teljes mértékben a hatalmuk és státuszuk megóvását szolgálják, és teljes egészében a hatalom megtartására irányuló vágyuk eredménye. Ha az antikrisztusok nyíltan és tisztességesen, az igazságnak megfelelően cselekednének, akkor miért félnének attól, hogy mások felszólalnak, más javaslatokat tesznek, és leleplezik őket? Azért, mert sötét indítékaik és bűntudat sújtotta lelkiismeretük van. Az antikrisztusok tudják, hogy sok gonosz tettet követtek el, és mihelyt lelepleződnek, nemcsak hogy nehéz lenne megőrizni a státuszukat, de annak is fennállna a veszélye, hogy kitakarítják vagy kizárják őket. Ezért nem sajnálják az energiát, hogy másokat korlátozzanak és akadályozzanak, hogy ne legyenek képesek közölni az igazságot és tisztán látni. Különösen azok az emberek a tüskék az antikrisztus oldalában, akiknek erős az igazságérzetük, vagy akik le merik leplezni a gonosz embereket, és állandó bosszúságot jelentenek a számára. Az antikrisztusok úgy gondolják, hogy ha az igazságérzettel rendelkezőket alávetett helyzetbe hozzák és lejáratják, senki sem meri majd többé leleplezni őket, és nem lesznek többé eltérő hangok – mindez biztonságérzetet ad az antikrisztusnak. Ez az antikrisztus következetes taktikája. Egyáltalán nem enged a hatalma szorításán, és soha nem lazít a hatalom megszilárdítására irányuló erőfeszítésein – minden mondata és minden tette a hatalma és státusza megóvását célozza. Ez különösen igaz akkor, ha jelen van egy másként gondolkodó, és az antikrisztus meghallja, hogy a másként gondolkodó mondott róla valamit, vagy kritizálta a háta mögött. Ilyenkor rövid úton megoldja az ügyet, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy egy éjszakát nem alszik és egy napig nem eszik. Hogyan képes ilyen erőfeszítéseket tenni? Azért, mert úgy érzi, hogy a státusza veszélyben van, és megkérdőjelezték. Úgy érzi, hogy ha nem cselekszik így, akkor a hatalma és a státusza veszélybe kerül – mihelyt a gonosz cselekedetei és a botrányos viselkedése lelepleződik, akkor nemcsak hogy nem tudja megtartani a státuszát és a hatalmát, hanem ki is takarítják vagy kizárják az egyházból. Ezért gondolkodik kétségbeesett türelmetlenséggel azon, hogyan lehetne eltussolni a dolgot, és eloszlatni minden rá leselkedő rejtett veszélyt. Csak így tudja megtartani a státuszát. Az antikrisztusok számára a státusz az élet lehelete. Amint azt hallják, hogy valaki le fogja őket leplezni vagy jelenteni fogja őket, elfogja őket a rettegés. Félnek, hogy a következő napon elveszítik a státuszukat, és soha többé nem élvezhetik a státusz által biztosított kiváltság érzését vagy a státuszból származó előnyöket. Félnek, hogy többé senki sem fog engedelmeskedni nekik vagy követni őket, hogy senki sem fogja a kegyeiket keresni vagy a parancsaikat teljesíteni. De ami a legelviselhetetlenebb számukra, az nem csak az, hogy elveszítik a státuszukat és a hatalmukat, hanem az is, hogy akár ki is takaríthatják vagy kizárhatják őket. Ha így történne, akkor egy pillanat alatt elveszne minden előny és kiváltságérzet, amelyet a státusz és a hatalom adott nekik, valamint az Istenben való hit által szerzett áldások és jutalmak reménye. Ez a lehetőség az, amit a legnehezebb elviselniük. Mihelyt elveszítik a hatalom és a státusz által nyújtott előnyöket és kiváltságérzetet, a jó napjaik véget érnek. Emellett mivel sok gonosz cselekedetet követtek el, katasztrófa éri őket, és Isten büntetését várják.

Mi az a másként gondolkodó? Kik azok az emberek, akiket az antikrisztus másként gondolkodóknak tekint? Legalábbis azok, akik nem veszik komolyan az antikrisztust, mint vezetőt, vagyis nem néznek fel rá, nem imádják, hanem hétköznapi emberként kezelik. Ez az egyik fajta. Aztán ott vannak azok, akik szeretik az igazságot, az igazságra törekednek, beállítottságuk megváltoztatására törekszenek, és az Isten iránti szeretetre törekednek. Ők az antikrisztusétól eltérő utat járnak, és az antikrisztus szemében másként gondolkodók. Vannak még mások is? (Azok, akik mindig javaslatokat tesznek az antikrisztusoknak, és le merik őket leplezni.) Az antikrisztus bárkit másként gondolkodóknak tekint, aki javaslatokat mer tenni neki és le meri leplezi, vagy akinek a nézetei eltérnek az övétől. És van egy másik fajta is: akinek a képességei és a tudása felér az antikrisztuséhoz, aki hasonlóképpen képes beszélni és cselekedni, vagy akit maga felett állónak lát – aki képes tisztán látni. Az antikrisztus számára ez elfogadhatatlan fenyegetés a státuszára. Az ilyen emberek gondolkodnak leginkább másként, mint az antikrisztus. Az antikrisztus nem meri elhanyagolni az ilyen embereket, és a legkevésbé sem enged az éberségéből. Úgy tekint rájuk, mint tüskékre az oldalában, állandó bosszúságra. Mindig éber és óvatos velük szemben, és elkerüli őket mindenben, amit tesz. Különösen akkor, amikor az antikrisztus látja, hogy egy másként gondolkodó tisztán fogja őt látni és le fogja leplezni, különleges pánik keríti hatalmába. Kétségbeesetten igyekszik kizárni és megtámadni az ilyen másként gondolkodót, és addig nem elégszik meg, amíg ki nem takarítja az egyházból. Ilyen gondolkodásmóddal és ilyen dolgokkal teli szívvel miféle dolgokra képes? Ellenségként kezelné ezeket a testvéreket, és azon gondolkodna, hogy miként lehetne őket leteríteni és megszabadulni tőlük? Bizonyára így tenne. Ugye azon törné a fejét, hogyan lehetne a másként gondolkodókat térdre kényszeríteni, és mindenre képes lenne, hogy legyőzze őket? A másként gondolkodókat térdre kényszeríteni azt jelenti, hogy az antikrisztus mindenkit rávesz arra, hogy rá hallgasson, hogy senki ne merjen mást mondani vagy más véleményen lenni – nemhogy leleplezni. A másként gondolkodó legyőzése azt jelenti, hogy az antikrisztus bemártja és elítéli őt. Hamis benyomásokat kelt, hogy a másként gondolkodóból bolondot csináljon, megmetssze, aminek következtében a hírneve mélypontra kerül. Nem a gonosz cselekedetek legsúlyosabb formája az ilyesmi? Nem sérti-e ez Isten beállítottságát? Egy antikrisztusnak számos eszköze és módszere van a másként gondolkodók megtámadására és kizárására. A nyilvános konfrontáción és elutasításon kívül a leghatásosabb eszköze az, hogy magához vonzza és beszervezi a másként gondolkodókat, hogy mindannyian rá hallgassanak. Ha a másként gondolkodók nem hallgatnak rá, az antikrisztus elhallgattatja, elnyomja és lejáratja őket, ugyanúgy, ahogyan a nem hívők bánnak el a politikai ellenfelekkel. Ilyen gonoszok és kegyetlenek az antikrisztusok. Néha azonban az antikrisztusok nyájas megközelítést alkalmaznak, hogy magukhoz vonzzák az embereket. Ha például van egy másként gondolkodó, akinek a véleménye nem egyezik az övékkel, akkor megnézik, mit szeret az illető, hol vannak a gyenge pontjai, és mindenféle megvetendő eszközt használnak, hogy térdre kényszerítsék. Az is lehet, hogy engedékenységet színlelnek, és beismerik a hibáikat a másként gondolkodó előtt, vagy mindent megtesznek, hogy a másként gondolkodónak előnyöket szerezzenek és megfeleljenek nekik. Olyan is van, hogy a közeli barátaik meggyőzik a másként gondolkodót, utána pedig úgy tesznek, mintha az igazságról közölnének a másként gondolkodónak, és azt mondják: „Tökéletes párt alkotunk a gyülekezeti munka végzéséhez. A jövőben fele-fele arányban tudunk osztozni ezen a gyülekezeten. Bár én vagyok a vezető, meg fogom hallgatni bármely javaslatodat. Valójában én vagyok az, aki együtt fog működni veled.” Ha a másként gondolkodó olyan személy, aki nem érti az igazságot, akkor az antikrisztusnak könnyű lesz beszerveznie. Akik értik az igazságot, azok rögtön átlátnak ezen, és azt mondják: „Világos, hogy ez itt egy cselszövő. Nem nyíltan támad, hanem trükköt vet be – kemény taktika helyett nyájasan közelít.” Az antikrisztus számára a másként gondolkodók fenyegetést jelentenek a státuszára és a hatalmára. Bárki is fenyegeti a státuszukat és a hatalmukat, az antikrisztusok mindent megtesznek, hogy „elintézzék”. Ha ezeket az embereket igazán nem lehet térdre kényszeríteni vagy beszervezni, akkor az antikrisztusok lebuktatják vagy kitakarítják őket. A végén az antikrisztusok elérik céljukat: abszolút hatalommal rendelkeznek, és saját törvényeik szerint élnek. Ez az egyik olyan technika, amelyet az antikrisztusok szokás szerint alkalmaznak státuszuk és hatalmuk fenntartására – megtámadják és kizárják a másként gondolkodókat.

Miből erednek az antikrisztusok másként gondolkodók elleni támadásának és kizárásának módszerei, megnyilvánulásai, indítékai és forrásai? (A Sátánból.) Pontosabban az ember ambícióiból és vágyaiból, valamint a Sátán természetéből erednek. Mi tehát az antikrisztus célja? Célja a hatalom megszerzése, az emberek szívének irányítása és a státuszából származó előnyök élvezete. Ez teszi az igazi antikrisztust azzá, aki. A két kérdéskör, azaz az emberek megnyerése, valamint a másként gondolkodók megtámadása és kizárása szempontjából hogyan értelmezi az antikrisztus a „vezető” szó jelentését és a vezető szerepét? Úgy hiszi, hogy a vezető olyasvalaki, aki hatalommal és státusszal rendelkezik, akinek hatalmában áll parancsolni, magához vonzani, félrevezetni, fenyegetni és irányítani az általa vezetett embereket. Így értelmezi a „vezető” szót. Amikor tehát vezetői szerepben van, akkor ezeket a taktikákat alkalmazza a munkája során, és így végzi a kötelességeit. Akkor mit csinál valójában, amikor a kötelességeit végzi? Nyugodtan kijelenthetjük, hogy gonosz tetteket követ el, pontosabban létrehozza saját független királyságát, verseng Istennel a kiválasztott népért, az emberek szívéért és a státuszért. Isten helyét akarja átvenni az emberek szívében, hogy az emberek imádják. Ti nem tápláltok gyakran ilyen szándékokat és motivációkat, és nem tanúsítotok ilyen viselkedést és gyakorlatot? Nem tárjátok-e gyakran fel ezeket a sátáni beállítottságokat? (De igen.) Mennyire lehet súlyos ezeknek a sátáni beállítottságoknak a feltárása? Elérte azt a pontot, amikor már tudtok uralkodni magatokon? Amikor ez történik, képesek vagytok némi tudatosságra, önuralomra és fegyelemre? (Igen.) Mondjátok meg Nekem, van-e valaki, aki egyáltalán nem vágyik a hatalomra? Van-e valaki, aki nem szereti a hatalmat? Van-e valaki, aki nem vágyik a státuszból származó előnyökre? Nem, nincs. Mi ennek az oka? Az, hogy az embereket mind megrontotta a Sátán; mindannyian sátáni természetűek. Az egyik dolog, ami minden emberben közös, az, hogy szereti a hatalmat, a státuszt, és élvezi a belőle származó előnyöket. Ez egy olyan vonás, amely minden emberben közös. Akkor tehát miért tekintünk egyes embereket antikrisztusnak, míg mások csupán az antikrisztusi beállítottságot tárják fel vagy az antikrisztus útját járják? Milyen különbségek vannak e két csoport között? Először az emberi mivoltukban meglévő különbségről fogok beszélni. Van-e az antikrisztusoknak emberi mivoltuk? Mi a különbség az antikrisztus útját járó embereknek és maguknak az antikrisztusoknak az emberi mivolta között? (Az antikrisztusoknak nincs lelkiismeretük és értelmük, nincs emberi mivoltuk, míg az antikrisztusok útját járó embereknek még van egy kis lelkiismeretük és értelmük. Még elfogadhatják az igazságot, elfogadhatják Isten ítéletét és fenyítését, és valódi bűnbánatot is tanúsíthatnak.) A bűnbánat kimutatása fontos különbség. Tudnak-e az antikrisztusok bűnbánatot tanúsítani? (Nem, nem tudnak.) Az antikrisztusok a legcsekélyebb mértékben sem fogadják el az igazságot: még ha falba is ütköznek, nem fognak bűnbánatot tanúsítani. Soha nem fogják megismerni önmagukat. Amikor az emberi mivoltról van szó, van egy másik dolog, amiben az antikrisztusok útját járó emberek különböznek az antikrisztusoktól, mégpedig az átlagos jó ember és a gonosz ember közötti különbség. A jó emberek lelkiismerettel és értelemmel mondanak és tesznek dolgokat, míg a gonosz embereknek nincs lelkiismeretük és értelmük. Amikor a gonosz emberek valami rosszat tesznek és lelepleződnek, nem engednek annak: „Nahát, még ha mindenki tudja is, tudnak bármit is tenni ellene? Azt teszek, amit akarok! Nem érdekel, hogy ki leplez le vagy kritizál. Mit is tehetne velem bárki is?” Bármennyi rosszat is tesz egy gonosz ember, nem érez szégyent. Amikor egy átlagos ember valami rosszat tesz, leplezni és eltussolni akarja. Ha valaki végül leleplezi, túlságosan szégyelli magát ahhoz, hogy bárkivel szembenézzen, és még csak élni sem akar tovább: „Ó, hogy tehettem ilyet? Igazán szégyentelen vagyok!” Rendkívüli bűntudatot érez, sőt átkozza magát, és megesküszik, hogy soha többé nem tesz ilyesmit. Ez a fajta viselkedés bizonyítja, hogy van benne szégyenérzet, hogy még mindig van benne némi emberi mivolt. Aki szégyentelen, annak nincs lelkiismerete és értelme – és minden gonosz ember szégyentelen. Egy gonosz ember bármilyen rossz tettet követ is el, nem fog elvörösödni az arca vagy felgyorsulni a szívverése. Továbbra is gátlástalanul fogja védeni a tetteit, a negatív szempontokat pozitívvá torzítja, és úgy beszél a rossz tettekről, mintha jók lennének. Van az ilyen embernek szégyenérzete? (Nincs.) Ha ilyen a hozzáállása, akkor vajon igazán bűnbánatot tanúsít-e a jövőben? Nem, egyszerűen továbbra is úgy fog viselkedni, ahogyan eddig is. Ez azt jelenti, hogy szégyentelen – a szégyentelenség pedig azt jelenti, hogy nincs lelkiismerete és értelme. Akiknek van lelkiismeretük és értelmük, azok túlságosan szégyellik magukat ahhoz, hogy bárkivel szembenézzenek, miután lelepleződik, hogy valami rosszat tettek, és soha többé nem tesznek így. Miért van ez? Mert úgy érzik, hogy ez egy szégyenletes dolog volt, és túlságosan tele vannak szégyennel ahhoz, hogy bárkivel szembenézzenek: van egyfajta szégyenérzet az emberi mivoltukban. Nem ez a normális emberi mivolt minimális mércéje? (De igen.) Lehet-e még embernek nevezni valakit, aki szégyent sem érez? Nem lehet. Van-e normális elméje annak, aki nem érez szégyent? (Nincs.) Nincs normális elméje, nemhogy pozitív dolgok iránti szeretete. Számára a lelkiismeret és az értelem túl magas mérce, amelyet nem ér el. Nos, mi a legalapvetőbb különbség az antikrisztusok és azok között, akik az antikrisztusok útján járnak? Amikor az antikrisztus lényegét birtokló személyt valaki más leleplezi, mert Istennel verseng a státuszért, akkor nem fogja azt gondolni, hogy rosszat tett. Később nemhogy nem fogja levonni a tanulságokat és nem fordul Istenhez, hanem amint lehetősége lesz, hogy vezetőnek vagy dolgozónak válasszák meg, továbbra is versengeni fog Istennel a státuszért. Ugyanúgy folytatja, mint korábban, és hamarabb halna meg, minthogy megbánja bűneit. Van ezeknek az embereknek bármiféle racionalitásuk? (Nincs.) És akik nem rendelkeznek racionalitással, éreznek-e bármi szégyent? (Nem.) Az ilyen embereknek nincs racionalitásuk és nincs szégyenérzetük. Amikor a normális emberi mivolttal, lelkiismerettel és értelemmel rendelkező emberek hallják, hogy mások azt mondják, hogy Istennel versengenek a státuszért, azt fogják gondolni: „Ó, ne, ez komoly dolog! Én Isten követője vagyok! Hogyan versenghetnék Vele a státuszért? Milyen szégyen, hogy Istennel versengek a státuszért! Mennyire tompa, mennyire ostoba, mennyire esztelen lettem, hogy ezt teszem! Hogyan tehettem ilyet?” Zavarba jönnek és szégyenkezni fognak amiatt, amit tettek, és amikor hasonló helyzetekkel szembesülnek, a szégyenérzetük visszafogja a viselkedésüket. Minden ember természetlényege a Sátán természetlényege – de azoknak, akik a normális emberi mivolt értelmével rendelkeznek, van szégyenérzetük, és a viselkedésük visszafogott. Ahogyan az ember fokozatosan elmélyül az igazság megértésében, és ahogyan Isten ismerete és megértése, valamint az igazságnak való alávetettség mélyebbé válik, nem ez a szégyenérzet lesz többé a minimális küszöb. Az igazság és az Istent félő szívük egyre inkább visszafogja őket. Folyamatosan fejlesztik magukat, és egyre inkább az igazságnak megfelelően cselekednek. Az antikrisztusok ugyanakkor az igazságra fognak törekedni? Egyáltalán nem fognak. Nem rendelkeznek normális emberi értelemmel. Nem tudják, mit jelent az igazságra való törekvés, idegenkednek az igazságtól, és egy cseppnyi szeretet sincs bennük iránta – így hogyan is törekedhetnének az igazságra? Az igazságra való törekvés normális emberi szükséglet. Csak azok fogják szeretni az igazságot és fognak rá törekedni, akik éheznek és szomjaznak rá. Akik nem rendelkeznek normális emberi mivolttal, azok soha nem fognak az igazságra törekedni.

Azok, akik az antikrisztus útját járják, különböznek a valódi antikrisztusoktól. Vannak, akik látják, hogy tele vannak az antikrisztus beállítottságaival. Hírnévre, haszonra és státuszra törekednek. Ezt becsülik mélyen, és soha nem képesek elengedni. Szilárdan hiszik, hogy az antikrisztus természetével rendelkeznek, és nem lehet őket megmenteni. Ha nem ismered igazán magadat, és nem tudod, hogy antikrisztus vagy gonosz ember vagy-e, akkor el kellene gondolkodnod azon, hogy van-e benned bármi szégyenérzet vagy sem. Ha nincs, akkor veszélyben vagy, és azt lehet mondani, hogy a gonosz ember, illetve az antikrisztus természetlényegével rendelkezel. Még ha most nem is vagy antikrisztus, a jövőben azzá válhatsz. Az a helyzet, hogy akik nem törekednek az igazságra, a legkevésbé hajlandóak elgondolkodni és megismerni önmagukat. Azt mondják: „Nem érdekel, ki nevez antikrisztusnak. Ki nem szereti a hírnevet, a hasznot és a státuszt? Bárki, aki azt mondja, hogy nem szereti a hírnevet, a hasznot és a státuszt, az hazudik. Van-e olyan ember, aki státusszal rendelkezik, de nem élvezi az előnyeit? Csak egy bolond lenne ilyen. Adottságnak nevezzük azt, ha képesek vagyunk élvezni a státusz előnyeit!” Miféle ember mond ilyen dolgokat? Nem olyasvalaki, aki idegenkedik az igazságtól? Az ilyen ember konok és makacs – vajon meg lehet-e menteni? Egyáltalán nem lehet megmenteni, mert Isten nem menti meg a gonosz embereket. Az ilyen emberek a Sátánhoz tartoznak, vadállatok. Néhány ember nem tudja, hogy üdvözülhet-e Isten által. Ebben az esetben, amikor Isten szavai leleplezik a természetlényegedet és a romlott beállítottságodat, figyeld meg, hogy érzed-e ezt és szégyelled-e magadat belül, és úgy gondolod-e, hogy amit Isten leleplez, az a valódi éned, ami szégyenérzetet okoz, és úgy érzed, hogy nincs hová rejtőznöd. Jó dolog, ha van ilyen a szégyenérzeted, ha ez a tudatosságod megvan. Olyanok is vannak, akik azt mondják: „Isten szavai alaposan lelepleztek. Túlságosan szégyellem magam ahhoz, hogy bárkivel szembenézzek, és nincs hová rejtőznöm. Úgy gondolom, hogy a pokolra kellene kerülnöm, hogy nem érdemlem meg Isten üdvösségét. A negativitásom olyan mértékű, hogy még azt sem hiszem, hogy megérdemlem az életet. Egyszerűen meg kellene halnom, hogy mindennek vége legyen.” Jó vagy rossz dolog így érezni? Jó dolog. Némelyek nem értik, és azt mondják: „Hogyan lehetne ez jó dolog?” (Ez azt mutatja, hogy ennek az embernek van szégyenérzete.) Nem a szégyenérzet határozza meg. Az ilyen érzés mindenekelőtt azt jelenti, hogy legalább megérted Isten szavait. Másodsorban pedig mi az alapja az önismeretednek? (Isten szavainak elfogadása.) Így van. Elismered, hogy Isten szavai az igazság, ami azt jelenti, hogy Isten szavait használod mérceként annak felméréséhez, hogy meg lehet-e menteni, és hogy milyen ember vagy – már az Ő szavait tetted az önértékelés mércéjévé. Ez bizonyítja, hogy valóban hiszel bennük. Csak akkor tekintheted az Ő szavait igazságnak, az önértékelés mércéjének, amikor valóban hiszel Istenben. Aki így tesz, annak van esélye arra, hogy megmentsék – ez nem olyan egyszerű, mint hogy van-e valakinek szégyenérzete.

Ami pedig ezt a megnyilvánulást illeti – az antikrisztusok megtámadják és kizárják a másként gondolkodókat –, már volt szó a „másként gondolkodó” szó meghatározásáról. Mely emberek tartoznak tehát e kifejezés hatálya alá? Elsősorban azok, akiknek más nézeteik vannak a dolgokról, mint az antikrisztusoknak, és akik más utakon járnak, mint ők. Az antikrisztusok szemében ezek az emberek mind másként gondolkodókká válnak, és az antikrisztusok támadásainak célpontjai. Az antikrisztusok úgy hiszik, hogy a másként gondolkodók megtámadása és kizárása tökéletesen indokolt, hogy ez Isten házának munkáját és az egyházi élet megóvását szolgálja, holott valójában ez a saját státuszuk és hatalmuk megóvásának eszköze és módszere. Egyáltalán nem szolgálja Isten háza munkájának megóvását, és még kevésbé tartja fenn az egyházi élet normális rendjét Isten kiválasztottjai számára. Az itt említett másként gondolkodók közül néhányan olyan emberek, akik az igazságra törekednek. Ebben biztosak lehetünk, mert az antikrisztusok az igazságra törekvő emberek ellen vannak, és csak azok képesek megkülönböztetni az antikrisztusokat, akik az igazságra törekszenek.

2019. január 22.