Melléklet: További igazságok az evangélium terjesztésében

Az előző néhány összejövetelen megvitatott téma a kötelesség megfelelő végzése volt. Kategorizáltuk a kötelességeket, amelyeket az embereknek végezniük kell, valamint azt, hogy kiknek. Melyek a konkrét kategóriák? (Az első kategóriába tartoznak az evangéliumot terjesztő emberek, a második kategóriába a gyülekezet különböző szintjein dolgozó vezetők és dolgozók, a harmadik kategóriába a különböző különleges feladatokat ellátó emberek, a negyedik kategóriába a hétköznapi kötelességeket végzők, az ötödik kategóriába azok, akik szabadidejükben végeznek kötelességeket, a hatodik kategória pedig azokra vonatkozik, akik nem végeznek kötelességeket.) Összesen hat kategória van. Legutóbb az első kategóriát tárgyaltuk, amely az evangélium terjesztésének kötelességével kapcsolatos alapelvekre és igazságokra vonatkozik, és az evangélium terjesztésének minden szempontjához kapcsolódó témákat foglal magában. Ide tartoznak a figyelmet érdemlő pontok, a vonatkozó alapelvek és igazságok, azok a területek, amelyekkel kapcsolatban az embereknek óvatosnak kell lenniük, valamint a kötelesség végzése során előforduló gyakori hibák és torzulások. Miután meghallgattatok egy prédikációt egy adott témáról, össze tudjátok foglalni a benne foglalt főbb pontokat? Ha képesek vagytok felfogni egy téma fő tartalmát, megszívlelni a kapcsolódó igazságokat, majd a kötelességeitek végzése során fokozatosan a saját valóságotokká, a saját életetekké és a saját gyakorlási utatokká alakítani őket, akkor igazán magatokba szívtátok a közléseimet. Megértésnek számít vajon, ha egy prédikációban közöltek nyomán csak általános elképzelésetek van, vagy emlékeztek bizonyos eseményekre és történetekre, de nem értitek, hogy mik lehetnek a mögöttes igazságok és alapelvek, és miért vitattuk meg ezeket a dolgokat? Az igazság megértésének számít ez? (Nem.) Nem számít az igazság megértésének – vagyis nem értettétek meg, hogy milyen igazságok kerültek szóba. Nem fogtátok fel, és nem fogadtátok el őket. Akkor össze tudjátok foglalni? Valaki el tudja mondani Nekem a legutóbbi közlésünk fő pontjait? (Hét pontot foglaltunk össze. Első: hogyan határozzuk meg az evangéliumot terjesztő embereket. Második: az evangélium terjesztésére vonatkozó kötelesség lényege. Harmadik: az emberek hozzáállásai ehhez a kötelességhez, valamint belső nézeteik. Negyedik: az evangélium terjesztésének konkrét gyakorlati alapelvei, például hogy ki felel meg az evangélium terjesztésének alapelveinek, és ki nem. Ötödik: hogyan kell bánni azokkal, akik az evangélium terjesztésének alapelveihez igazodnak. Hatodik: milyen következményekkel jár, amikor az evangélium terjesztésével foglalkozó emberek elhagyják a posztjukat és elmenekülnek a kötelességük végzése közben. Hetedik: a szentek áldozatvállalása a történelemben az evangélium terjesztése során, és hogyan kell megbecsülnünk a jelenlegi lehetőségeinket, hogy végrehajtsuk a kötelességeinket és gyorsan felszerelkezzünk az igazsággal.) Összefoglalótok alapvetően lefedi az előző közlésünk legfontosabb szempontjait – nagyon jó. Kihagytatok valamit? (Van még egy pont: az emberek szemléletének megváltoztatása, hogy megértsék, hogy az evangélium terjesztése nem csak az evangéliummal foglalkozó emberek kötelessége, hanem olyan felelősség, amely alól mindazok, akik hisznek Istenben és követik Őt, nem bújhatnak ki. Ezt az igazságot Isten választott népének fel kell fognia.) Az evangélium terjesztése minden egyes ember felelőssége és kötelessége – ez is egy aspektusa ennek. Tudjátok, hogy mi a célja az erről az igazságról való közlésnek? Az, hogy foglalkozzunk az emberek felfogásában meglévő eltérésekkel. Tudjátok, hogy milyen aspektusokban vannak eltérések? (Nem tudom.) Az, hogy nem tudjátok, azt bizonyítja, hogy nem értitek az igazságnak ezt az aspektusát. Miért kellett tehát beszélgetnem erről az igazságról? Pozitív oldalról megközelítve ez az igazság egyik aspektusa, amelyet az embereknek meg kell érteniük. Negatív oldalról pedig, hogy foglalkoznunk kell azokkal az eltérésekkel, amelyekkel minden ember rendelkezik az evangélium terjesztésének megértésében.

Sok ember eltérően látja az evangélium terjesztésének e kérdését. Néhányan azt gondolják: „Én jelenleg különleges kötelességet végzek, így az evangélium terjesztéséhez semmi közöm. Nem az én dolgom. Ezért azok az igazságok, alapelvek és Isten azon követelményei, amelyeket meg kell érteni az evangélium terjesztéséhez, nem tartoznak rám. Nekem nem kell megértenem ezeket a dolgokat.” Amikor tehát az evangélium terjesztésével kapcsolatos igazságnak erről az aspektusáról beszélgetünk, akkor nem törődnek vele, nem veszik alaposan figyelembe és nem figyelnek oda. Még ha oda is figyelnek, nem tudják, hogy miről volt szó. Vannak olyanok is, akik azt mondják: „Miután hinni kezdtem Istenben, mindig is vezető voltam. Vannak képességeim, és tudok dolgozni. Vezetőnek születtem. Úgy tűnik, mintha az lenne az Isten által adott kötelességem és az életfeladatom, hogy vezető legyek.” Hallgatólagosan azt akarják mondani, hogy az evangélium terjesztésének semmi köze hozzájuk. Így amikor az evangélium terjesztéséről szóló igazságról beszélgetünk, nem veszik komolyan. Amikor arra kérik őket, hogy foglalják össze, miről volt szó a legutóbbi összejövetelen, néhányan sokáig lapozgatják a jegyzeteiket, és még mindig nem tudják. Miért történik ez? Talán a gyenge memóriájuk miatt? (Nem.) Talán azért, mert túl sok a dolguk, és tele van a fejük? (Nem.) Nem emiatt. Ez azt mutatja, hogy az emberek igazsághoz való hozzáállása az, hogy idegenkednek tőle, és nem szeretik. Ezért mindenkit figyelmeztetek, és tudatom mindenkivel, hogy az evangélium terjesztése nem egy bizonyos típusú ember vagy csoport különleges felelőssége, hanem minden Istent követő ember felelőssége. Miért kell az embereknek megérteniük az evangélium terjesztésének igazságát? Miért kell az embereknek ismerniük ezeket az igazságokat? Teremtett lényként és Isten követőjeként függetlenül attól, hogy valaki milyen korú, nemű, fiatal vagy idős, az evangélium terjesztése olyan küldetés és felelősség, amelyet mindenkinek el kell fogadnia. Ha ez a küldetés eljut hozzád, és megköveteli tőled, hogy feláldozd magad, árat fizess, vagy akár az életedet is feláldozd, mit kell tenned? Kötelességednek kell érezned, hogy elfogadd. Ez az igazság, ezt kell megértened. Ez nem egyszerű doktrína – ez az igazság. Miért mondom, hogy ez az igazság? Mert nem számít, hogyan változnak az idők, hogyan telnek az évtizedek, vagy hogyan változnak a helyek és a terek, az evangélium terjesztése és az Isten melletti bizonyságtétel mindig is pozitív dolog lesz. Jelentése és értéke soha nem fog változni: Egyáltalán nem fogják befolyásolni az idő vagy a földrajzi helyszín változásai. Az evangélium terjesztése és az Isten melletti bizonyságtétel örökkévaló, és teremtett lényként el kell fogadnod és gyakorolnod kell. Ez az örök igazság. Vannak, akik azt mondják: „Az én kötelességem nem az evangélium terjesztése.” Ezt az evangélium terjesztésével kapcsolatos igazságot azonban az embereknek meg kell érteniük, mert ez víziókkal kapcsolatos igazság, és mindenkinek meg kell értenie, aki hisz Istenben. Ez az Istenbe vetett hit alapja, és elősegíti az életbe való belépést. Továbbá függetlenül attól, hogy milyen kötelességeket végzel az egyházban, lehetőséged lesz nem hívőkkel kapcsolatba kerülni. Ily módon felelősséggel tartozol, hogy az evangéliumot terjeszd nekik. Mihelyt megérted az evangélium terjesztésének igazságát, tudni fogod a szívedben: „Az én felelősségem, hogy hirdessem Isten új munkáját, hogy terjesszem az evangéliumot Isten emberiséget megmentő munkájáról. Függetlenül attól, hogy mikor vagy hol, és függetlenül attól, hogy milyen pozícióban vagy szerepben vagyok, ha színészként szolgálok, akkor kötelességem az evangélium terjesztése: és ha jelenleg gyülekezetvezető vagyok, akkor szintén kötelességem az evangélium terjesztése. Attól függetlenül, hogy jelenleg milyen kötelességet végzek, kötelességem hirdetni a királyság evangéliumát. Amikor csak lehetőségem vagy szabadidőm adódik, mennem kell és hirdetnem kell az evangéliumot. Ez olyan felelősség, amely alól nem bújhatok ki.” Vajon így gondolkodik jelenleg a legtöbb ember? (Nem.) Akkor hogyan gondolkodik a legtöbb ember? „Nekem most van egy meghatározott kötelességem. Tanulok és elmélyedek egy bizonyos szakmában, a tudás egy ágában, így semmi közöm az evangélium terjesztéséhez.” Miféle hozzáállás ez? Ez a felelősség és a küldetés alól kibújó, negatív hozzáállás. Ezek az emberek nem veszik figyelembe Isten szándékait. Lázadnak Isten ellen. Függetlenül attól, hogy ki vagy, ha nem veszed magadra az evangélium terjesztésének terhét, az nem annak a jele, hogy hiányzik belőled a lelkiismeret és az értelem? Ha nem működsz aktívan és konstruktívan együtt, nem vállalsz dolgokat és nem veted alá magadat, akkor csak passzív és negatív látszatcselekvést végzel – ez a hozzáállás elfogadhatatlan. Bármilyen kötelességet végzel, bármilyen szakmát vagy a tudás bármilyen ágát érinti, az egyik elsődleges kimenetel, amit elérsz, az kell, hogy legyen, hogy képes legyél bizonyságot tenni és hirdetni az evangéliumot Isten emberiséget megváltó munkájáról. Ez a teremtett lényekkel szemben támasztott minimális követelmény. Ha még ennek a minimális követelménynek sem tudsz megfelelni, akkor mire tettél szert abból, hogy az Istenben való hit évei alatt végezted a kötelességedet? Mit nyertél? Megértetted Isten szándékait? Még ha sok éven át végezted is a kötelességedet, és gyakorlottá váltál a szakmádban, ha nem tudsz semmit mondani vagy közölni az igazság bármely aspektusáról, amikor arra kérnek, hogy tanúságot tegyél Isten mellett, akkor mi itt a probléma? A probléma, hogy nem érted az igazságot. Néhányan talán úgy érzik, hogy nem jogos azt mondani, hogy nem értik az igazságot. Lehet, hogy úgy gondolják, hogy hatékonyan végezték a kötelességüket, de nem értik meg Isten munkájának vízióit és az emberiség megmentésére irányuló szándékát. Vajon ez az igazság megértését jelenti? A legkevesebb, hogy nem fektetted le az Istenbe vetett hited alapját az igaz módon. Nem viseled a terhet, hogy Isten munkáját és az emberiség megmentéséről szóló evangéliumot hirdesd, és hiányzik belőled mindenféle belátás, megértés vagy felfogás. Lehet akkor igazán Istent követőjének tekinteni téged? Kialakítottál-e normális kapcsolatot Istennel? Ha ezek közül semmit sem értél el, akkor nem birtoklod az igazságvalóságot.

Most térjünk vissza a korábban tárgyalt témához. Az evangélium terjesztése Isten egész választott népének felelőssége és kötelezettsége. Miután megvitattuk az igazságnak ezt az aspektusát, mi az az egy dolog, amit mindenkinek meg kell értenie? Függetlenül attól, hogy valaki fizet-e árat, lemond-e a családjáról és a munkájáról, hogy feláldozza magát Istenért, vagy akár az életét is felajánlja, valójában ezek mind felszínes dolgok. Mit követel végső soron Isten az emberektől? Azt, hogy ahogyan az érettséged növekszik és az életed érik, ahogyan az idő múlik, fokozatosan elkezdd megérteni a különböző igazságokat Isten munkájáról és az emberiség megmentésére irányuló szándékáról. Egyre nyilvánvalóbbá válik az evangélium terjesztésére és az Isten melletti tanúságtételre vonatkozó terhed, és egyre erősebbé válik az elhatározásod, hogy ezt a kötelességet viseld. Ha egy gyülekezetvezető sok éven át dolgozott, de ahogyan telnek a gyülekezet vezetésével töltött évek, egyre kevesebb érzelmet él át, egyre kevésbé képes meghatódni, és egyre kevésbé viseli az evangélium terjesztésének terhét, mennyire végzi jól a kötelességét? (Nem végzi jól.) Hogyan lehetséges ez? Milyen probléma merül fel? Ha ilyen állapotban fejlődik vagy él, a legkevesebb, hogy egy dolog biztos: ez a személy ezeknek az éveknek a során nem törekedett az igazságra, és nem végzett tényleges munkát. Olyan, mint a nagy vörös sárkány bürokrata káderei. Ennek következtében nem visel terhet és nincs rálátása, hogy Isten nevét hirdesse és bizonyságot tegyen a munkája mellett. Hát nem ez a kimenetel? (De igen.) Ez elkerülhetetlen kimenetel. Nem számít, hogy hány éve dolgozik ez az ember. Még ha azt is gondolja, hogy rendkívüli érettségre tett szert, hogy tekintettel tud lenni Isten terhére, és hogy Isten szándéka szerint tud szolgálni, amikor az evangélium terjesztéséről van szó, visszalép, és nem tudja, hogyan járjon el. Amikor olyan emberekkel találkozik, akik vágynak Isten megjelenésére, és céljuk, hogy az igaz utat keressék és vizsgálják, akkor elakad a szava. Egy szót sem tud szólni, és nem tudja, hogyan vágjon bele. Mi itt a probléma? Az, hogy nem érti az igazságot és nem nyerte el az igazságot, ezért nem tud bizonyságot tenni Isten mellett. Csak azok tudnak tanúságot tenni Isten mellett, akik megértik az igazságot. Az evangélium terjesztése és az Isten melletti tanúságtétel a kötelességeid közé tartozik. Ha érted az igazságot, ha elnyerted az igazságot, akkor hogyan ne lenne mondanivalód, amikor olyan emberekkel találkozol, akik az igaz utat keresik? Nem jelent ez problémát? Gyakran találjátok magatokat ilyen helyzetekben? (Igen.) Mi itt a probléma? Nem viseltek terhet. Az, hogy nem viseltek terhet, probléma? Képesek vagytok teher nélkül végrehajtani a kötelességeteket? Még ha végre is hajtjátok a kötelességeteket, tudjátok-e hűségesen tenni? Tudjátok megfelelően végezni? Bár az, hogy nem viselsz terhet, talán nem végzetes gond, mégis komoly probléma, mert befolyásolja, hogy mennyire jól végzed a kötelességedet. Nem kell ezt a problémát megoldani? (De igen.) Hogyan oldod tehát meg? Felül kell vizsgálnod az evangélium terjesztésével kapcsolatos téves nézeteidet, és meg kell értened az igazságot. Minden munka, amivel jelenleg foglalkoztok, közvetlenül kapcsolódik az evangélium terjesztéséhez, és az evangélium terjesztésének körébe tartozik. Célja, hogy bizonyságot tegyél Isten mellett, kiterjeszd az evangélium munkáját, tanúskodj Isten nevéről és hirdesd az Isten emberiséget megmentő munkájáról szóló evangéliumot, hogy minél több ember tudjon róla, és minél több ember járuljon Isten színe elé, fogadja el Isten hódítását, fogadja el Isten üdvösségét. Végül pedig, ha elég szerencsések ahhoz, hogy Isten tökéletességét megkapják – az még jobb. Mit jelent, hogy több ember járuljon Isten színe elé, és mi a végső kimenetel, amit ezzel el kell érni? (Hogy több ember kapja meg Isten üdvösségét.) Miért kell ezt a célt elérni? Mert ez Isten szándéka. Ezért magyarázzuk fáradhatatlanul ezeket az igazságokat. Ha semmi köze nem lenne Isten szándékához, akkor haszontalan és üres lenne ezekről a dolgokról beszélni. Mivel ez Isten szándéka, világossá tesszük és segítünk mindenkinek megérteni, hogy tudják: ez az igazság, és hogy mindenkinek erőfeszítéseket kell tennie az evangélium terjesztésének ezen igazsága érdekében, hogy minden embernek ilyen rálátása legyen, és hogy ilyen terhet fejlesszen ki.

A következő kérdés, hogy miért kellene hagynunk, hogy minél többen megértsék Isten szándékát, hogy képesek legyenek az evangélium terjesztésére és kötelességeik jó végzésére. Miért kell így tenni? Néhányan így szólhatnak: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és nem akarja, hogy bárki is elkárhozzon, ezért hagynunk kell, hogy minél több ember elfogadja Isten munkáját.” Ez az állítás helyes, de nem ez az érdemi válasz a kérdésre. Mi tehát az érdemi válasz erre a kérdésre? Tudjátok? (Isten olyan emberek csoportját akarja megnyerni, akik egy szívűek és egy gondolkodásúak Vele.) Isten olyan emberek csoportját akarja megnyerni, akik egy szívűek és egy gondolkodásúak Vele, és ezt az evangélium terjesztésével kell elérni. Most az evangélium széles körű terjesztéséről beszélünk. Van különbség az evangélium széles körű terjesztése és az emberek egy csoportjának megnyerése között? (Van.) Akkor tehát mi a célja az evangélium széles körű terjesztésének? (Hogy minél több embert megmentsünk.) Isten üdvösségének egyik alapelve, hogy minél több embert meg kell menteni, de nem ez a válasz erre a kérdésre. Mióta ez a munka elkezdődött, többször beszéltem arról, hogy Isten ezúttal azért jött, hogy munkát végezzen, hogy egy korszakot nyisson, hogy egy új korszakot hozzon és a réginek véget vessen – hogy elhozza a Királyság Korát és véget vessen a Kegyelem Korának. Mindazok, akik elfogadják Isten munkáját az utolsó napokban, tanúi voltak ennek a ténynek. Isten új munkát végez, kimondja az igazságot, hogy megítélje az emberiséget – megtisztítja és megmenti az emberiséget. A királyság evangéliuma számos országban elkezdett terjedni. Ez az emberiség már kilépett a Törvény Korából és a Kegyelem Korából. Már nem olvassa a Bibliát, már nem a kereszt alatt él, és már nem hívja segítségül a Szabadító Jézus nevét. Ehelyett Mindenható Isten nevében imádkozik, ugyanakkor pedig Isten jelen szavait fogadja el életében a túlélés alapelveiként, módszereiként és céljaiként. Ilyen értelemben ezek az emberek nem léptek-e már egy új korba? (De igen.) Ők már új korba léptek. Mi tehát ez a kor, amelyben még több olyan ember él még mindig, aki nem fogadta el az utolsó napokban az evangéliumot és Isten új szavait? Ők még mindig a Kegyelem Korában élnek. Mi tehát a felelősségetek? Az, hogy kivezessétek őket a Kegyelem Korából az új korba. Teljesíthetitek Isten megbízatását azzal, hogy csak imádkoztok Istenhez és segítségül hívjátok a nevét? Elég, ha csak Isten néhány szavát prédikáljátok? Határozottan nem. Ehhez mindannyiótoknak teherként fel kell vállalnia az evangélium terjesztésének e megbízatását, hogy széles körben terjesszétek Isten szavait, hogy különböző módokon terjesszétek Isten szavait, és hogy hirdessétek és terjesszétek a királyság evangéliumát. Mit jelent a terjesztés? Azt jelenti, hogy közvetítitek Isten szavait azoknak, akik nem fogadták el Isten munkáját az utolsó napokban, hogy minél több ember tudjon arról, hogy Isten új munkát végez, majd bizonyságot tegyetek nekik Isten szavairól, hogy a tapasztalataitokat arra használjátok, hogy bizonyságot tegyetek Isten munkájáról, és őket is új korba vigyétek – így ők is belépnek majd az új korba, akárcsak ti. Isten szándéka világos. Nemcsak ti, akik hallottátok szavait, elfogadtátok és követtétek Őt, léphettek be az új korba, hanem az egész emberiséget ebbe az új korba fogja vezetni. Ez Isten szándéka, és ez olyan igazság, amelyet minden Istent most követő embernek meg kell értenie. Isten nem egy embercsoportot, néhány követőt vagy egy kis népcsoportot vezet az új korba, hanem az egész emberiséget szándékozik az új korba vezetni. Hogyan lehet ezt a célt elérni? (Az evangélium széles körű terjesztésével.) Valóban, ezt az evangélium széles körű terjesztésével kell elérni, különböző módszerek és megoldások alkalmazásával, hogy az evangéliumot széles körben terjesszük. Az evangélium széles körű terjesztéséről beszélni könnyű, de hogyan kell ezt konkrétan megtenni? (Ehhez emberi együttműködésre van szükség.) Pontosan, ehhez emberi együttműködésre van szükség. Ha az emberek mindig ragaszkodnak néhány régi dologhoz a szívükben, mindig bizonyos torz elemeket hordoznak, ragaszkodnak a régi előírásokhoz és gyakorlatokhoz, de nem veszik komolyan az evangéliumi munkát és nem fogadják el Isten megbízatását, az evangéliumi munkát önmagukra nézve lényegtelennek tekintik, vajon az ilyen embereket Isten előmozdíthatja és használhatja? Eljutottak-e arra a szintre, ahol Isten előtt élhetnek? Elnyerhetik-e Isten jóváhagyását? Egyáltalán nem. Ezért dolgoznom kell a gondolataitokon, fel kell jegyeznem minden olyan dolgot, amelyet nem értetek, és fáradhatatlanul magyaráznom kell a vonatkozó igazságokat, amíg fel nem fogjátok őket. Függetlenül attól, hogy mennyire érzéketlenek és tompa agyúak vagytok, folyamatosan beszélnem kell hozzátok és meg kell értetnem veletek, hogy ez Isten szándéka, ez az a kötelesség, amelyet végeznetek kell, és ez a ti küldetésetek és kötelességetek ebben az életben. Ha nem figyelsz arra, amit mondok, vagy nem érted meg, akkor is folytatnom kell a beszédet. Még ha eleged is van belőle, addig kell folytatnom a beszédet, amíg meg nem érted az igazságot. Mi az igazság? Az igazság az, amit Isten kimond: Isten szándékai, Isten követelményei az emberiséggel szemben, és az igazságvalóság, amellyel az embereknek az új korban rendelkezniük kell. Hogyan kell az embereknek Isten szándékait kezelniük? Fenntartás nélkül és feltétlenül el kell fogadniuk őket, majd alá kell vetniük magukat és együtt kell működniük, hogy ezáltal eleget tegyenek Isten szándékainak. Ez az ember kötelezettsége. Megértitek, amikor ezt így mondom? Néhányan azt mondhatják: „Ó, jaj, Isten megköveteli az emberektől, hogy elfogadják a megbízatását, de mi köze van ennek hozzánk, jelentéktelen egyénekhez?” Gondoljátok, hogy ennek bármi köze van hozzájuk? (Igen, van.) Mi köze van ehhez hozzájuk? Hadd magyarázzam el. Isten a Teremtő, és az emberek az Ő teremtett lényei. Milyen kapcsolat van „teremtés” és „teremtett” között? Ez a cselekvés és a cselekvés tárgya, a teremtés és a teremtés tárgya közötti kapcsolat. Mivel a Teremtő szándékai ismertté váltak számodra, milyen hozzáállással kell válaszolnod rájuk? (El kell fogadnom őket és minden erőmmel együtt kell működnöm velük.) Pontosan. Alá kell vetned magad nekik és el kell fogadnod őket, minden erőddel, bármi áron együttműködve. Ez az együttműködés magában foglalja az igazság keresését? Magában foglalja az igazság megértését? Mindkettőt magában foglalja. Mivel megérted Isten követelményeit és megbízatását, ezek a küldetésedhez kapcsolódnak, ezek a kötelességeid – mivel ezt tudod, el kell fogadnod. Ezt kell tennie annak, aki rendelkezik lelkiismerettel és józan ésszel. Ha ismered Isten követelményeit és megbízatását, de nem tudod elfogadni őket, akkor mind a lelkiismeretnek, mind a józan észnek híján vagy, és nem érdemled meg, hogy emberi lénynek nevezzenek. Lehet, hogy néhányan még mindig nem értik, és azt gondolják: „Mi köze van hozzánk Isten szándékainak?” Ha Isten szándékainak semmi köze hozzád, akkor nem vagy Isten követője vagy Isten házának tagja. Például a szüleid megszültek és sok éven át neveltek. Az ő ételüket etted, az ő házukban laktál és az ő pénzüket költötted. Ám amikor otthon valami probléma van, és azt mondod, hogy semmi közöd hozzá, nem veszel róla tudomást, és egyszerűen elszaladsz, akkor miféle nyomorult vagy? Kellemesnek hangzik azt mondani, hogy kívülálló vagy – a valóságban egy lázadó nyomorult vagy, egy emberi ruhába öltözött barom: alantasabb, mint egy vadállat. Isten szándéka világossá vált előtted, és Isten azt mondja: „Elfogadtátok a munka e szakaszát, és én nektek adtam oda elsőként ezeket a szavakat, hogy először halljátok. Meghallgattátok, megértettétek és felfogtátok őket. Most pedig elmondom nektek a szándékomat és a veletek szemben támasztott követelményemet. Hirdetnetek kell munkámat, a szavaimat és azokat a dolgokat, amelyeket el fogok végezni, hogy az egész emberiség hallhassa a hangomat. Terjesztenetek kell az királyságról szóló evangéliumomat, hogy az egész emberiség gyorsan elfogadhassa Isten munkáját és beléphessen a Királyság Korába. Ez Isten szándéka és követelménye.” Hogyan kell elgondolkodnod, amikor ezt hallod? Milyen hozzáállással kell rendelkezned? Hogyan kell választanod? Hogyan kell jól végezned azt a kötelességet, amelyet egy teremtett lénynek jól kell végeznie? Néhányan talán úgy érzik, hogy a teher nehéz, de az érzés önmagában nem elég; cselekedned kell, és valódi megértésre kell jutnod. Így kell imádkoznod Istenhez: „Istenem, rám bíztad az evangélium terjesztésének felelősségét – ez a Te felmagasztalásod. Bár túl keveset értek az igazságból, hajlandó vagyok mindent megtenni, hogy teljesítsem ezt a megbízatást. Oly sok prédikációt hallottam, és megértettem néhány igazságot – mindez a Te áldásod. Most pedig rám hárul a felelősség, hogy bizonyságot tegyek Isten szavai és munkája mellett, hogy teljesítsem ezt a megbízatást.” Ez így van: amikor az emberek Istennek alávetett szívvel rendelkeznek, Ő vezeti őket. Isten már világosan megmondta az embereknek, hogy Isten evangéliumának terjesztése olyan kötelezettség és felelősség, amely alól senki sem bújhat ki. Életre szóló kötelesség, minden teremtett lény kötelessége. Tartalmazzák ezek a szavak Isten parancsát? Tartalmazzák az Ő buzdítását? (Igen, tartalmazzák.) Tartalmazzák Isten szándékát? (Igen.) Tartalmaznak olyan igazságokat, amelyeket az embereknek meg kell érteniük? (Igen.) Vannak-e benne a gyakorlásnak olyan alapelvei és útjai, amelyeket követni lehet? (Igen.) Hány pontot említettem összesen? (Négy pontot: Az első Isten parancsa és buzdítása. A második Isten szándéka. A harmadik az igazságok, amelyeket meg kell értenünk. A negyedik a gyakorlás alapelvei és útjai, amelyeket követni kell.) Így van: összesen ezt a négy pontot említettem. Ezután vegyük sorra mindegyiknek a konkrét tartalmát.

Az első pont Isten parancsa. Mi Isten parancsa? (A királyság evangéliumának hirdetése.) A királyság evangéliumának széles körben való terjesztése. A második tétel Isten szándéka. Mi Isten szándéka? Minél több emberrel tudatni, hogy Isten már eljött, hogy új munkát végez, hogy Isten szándékában áll megváltoztatni a kort, véget vetni a régi kornak, és az emberiséget új korba vezetni. Ez Isten szándéka, nem igaz? Lehet azt mondani, hogy Isten szándéka az evangélium terjesztése? Ez nem ilyen egyszerű. Az evangélium terjesztésének van egy végső célja és eredménye – és ez mi lehet? (Hogy minél több ember megtudja, hogy Isten eljött, új munkát végez, szándékában áll véget vetni a régi kornak, és az egész emberiséget új korba vezetni.) Így van, az egész emberiséget új korba vezetni. Milyen hatással van ez az emberiségre? Az emberiség új korba lép; ez a kor átalakul. Mi tehát Isten szándéka? Kérlek benneteket, ismételjétek. (Isten szándéka új kort kezdeni, véget vetni a régi kornak, és az egész emberiséget új korba vezetni.) Semmit nem szabad kihagyni. Mindent lejegyeztetek? (Igen.) A harmadik pont az igazság, amelyet az embereknek meg kell érteniük. Mi lehet ez az igazság? (Az evangélium terjesztése minden teremtett lény kötelessége és felelőssége.) Ez az igazság. Ezen az igazságon belül az embereknek el kell fogadniuk az evangélium terjesztésének kötelességét, majd meg kell találniuk a gyakorlás alapelveit és útjait ebben a kijelentésben. Ez a kijelentés az igazság az emberek számára. Mi ez a kijelentés? (Az evangélium terjesztése minden teremtett lény kötelessége és felelőssége.) Ez kell, hogy legyen a kötelesség és a küldetés. Hogyan értelmezed a kötelességet és a küldetést? A kötelesség az a felelősség, amelyet valakinek jól el kell végeznie, a felelősség pedig, amelyet valakinek jól kell elvégeznie, egyben a kötelessége is. De a küldetés más. A küldetés nagyobb, helyénvalóbb, mélyebb jelentéssel és nagyobb súllyal bír, mint a felelősség. Lejegyeztétek ezt? (Igen.) Namármost észrevettem valamit: mindezeket a dolgokat, amelyekről beszélgetünk, írásban kell rögzíteni, mielőtt fogalmatok lenne róluk. Ha nem jegyzitek le őket, csak hallgatjátok, még csak benyomást sem hagynak. Mit mutat ez? Azt mutatja, hogy az emberek nem értik az igazságot. Csak egy kis doktrínát fognak fel, és ismerik bizonyos igazságok meghatározását, fogalmát és körvonalát. Amikor ezeknek az igazságoknak a konkrét részleteiről van szó, arról, hogyan kell gyakorolni és alkalmazni őket, akkor tanácstalanok, nem igaz? A legtöbbetek számára nem nehéz két-három órán keresztül beszélni a doktrínákról, de amikor az igazságot kell alkalmazni a helyzetek megoldására, a gyakorlás alapelveinek és útjainak felhasználásával, amit megtapasztaltatok és megértettetek – az már nehéz. Mi itt a probléma? Nem értitek meg az igazságot, nem így van? Most pedig térjünk rá a negyedik pontra. Mi a negyedik pont? (A gyakorlás alapelvei és útjai, amelyeket követni kell.) Hogyan határozzuk meg ezeket az alapelveket és utakat? Két dolog alapján határozzuk meg őket: az egyik Isten szándéka, a másik pedig az igazság. Ezt a két dolgot kell megérteniük az embereknek. Ha például vonakodsz az evangélium terjesztésétől, amikor erre kérnek, de Isten azt mondja, hogy az evangélium terjesztése az Ő szándéka, akkor mit kell tenned? Mik legyenek a gyakorlásod alapelvei? Milyen legyen a hozzáállásod? Teljes mértékben, elutasítás nélkül, elemzés vagy átvizsgálás nélkül, az okok megkérdőjelezése nélkül alá kell vetned magad neki és el kell fogadnod. Ez az igazi alávetettség. Ez egy fontos alapelv, amelyet az igazság gyakorlásában követni kell. Amikor Isten szándékáról beszélünk definitív módon, akkor az jellemzően mire vonatkozik? Isten szándéka lényegében Isten vágya, cselekedeteinek célja, forrása és kiindulópontja. Spirituális kifejezéssel élve ezt az Ő „szándékának” vagy „víziójának” nevezik. Amikor Isten feltárja előtted a szándékát, általános irányt ad, tudatodra adja, hogy mit szándékozik tenni. Ha azonban Isten nem adja meg a konkrétumokat vagy az alapelveket, akkor vajon tudod-e a pontos utat és irányt, amit gyakorolni kell? Nem tudod. Ezért van az, hogy amikor azt mondom az embereknek, hogy tegyenek valamit, azok, akiknek helyén van az eszük, akiknek van szívük és lelkük, az elfogadás után azonnal kutatni kezdik a részleteket, és hogy konkrétan miként cselekedjenek. Akiknek nincs eszük, nincs szívük és lelkük, azt gondolhatják, hogy ez könnyű, és további részletek megvárása nélkül belevágnak a cselekvésbe. Ezt jelenti, hogy nincs helyén az eszük, és hogy vakon végeznek egy feladatot. Amikor megbízatást kapsz Istentől, és az a célod, hogy jól végezd a kötelességedet és a küldetésedet, először is meg kell értened Isten szándékát. Tudnod kell, hogy ez a megbízatás Istentől jön, hogy ez az Ő szándéka, és el kell fogadnod, tekintettel kell lenned rá, és ami még fontosabb: alá kell vetned magad neki. Másodsorban meg kell találnod, hogy milyen igazságokat kell megértened ahhoz, hogy ezt a kötelességet el tudd végezni. Milyen alapelveket kell követned, és hogyan kell úgy gyakorolnod, hogy Isten választott népének és Isten háza munkájának hasznára váljon. Ezek a gyakorlás alapelvei. Miután megértetted Isten szándékát, azonnal meg kell keresned és meg kell értened a kötelesség végzéséhez kapcsolódó igazságokat, és az igazságok megértése után meg kell állapítanod az alapelveket és az utat, amelyen ezeket az igazságokat gyakorolni kell. Mire utalnak az „alapelvek”? Az alapelv konkrét jelentése olyasvalami, amire egy cél vagy eredmények létrehozásának kell alapulnia az igazság gyakorlása során. Például ha egy készülék megvásárlását kapod feladatul, akkor mik a gyakorlás konkrét alapelvei? Először is tudatában kell lenned a vásárolni kívánt készülék műszaki adatainak és típusának, hogy milyen minőségi előírásoknak kell megfelelnie, és hogy az ár megfelelő-e. A keresés során tisztán fogod látni a gyakorlás konkrét alapelveit. Ezek az alapelvek egy skálát és egy tartományt biztosítanak. Amíg ezen belül maradsz, addig rendben leszel. Ha megértetted a műszaki adatokhoz, minőséghez és a készülék árához kapcsolódó alapelveket, az azt mutatja, hogy felfogtad a feladathoz szükséges mércéket. Azt jelenti, hogy lényegében megtanultad, hogyan kell gyakorolni. Fel kell fogni az alapelveket ahhoz, hogy gyakorolni lehessen az igazságot: az alapelvek alkotják kulcsot, a legalapvetőbb elemet. Ha megértetted a kötelességed végzésének alapelveit, az azt mutatja, hogy felfogtad a kötelesség végzéséhez szükséges mércéket. Ezeknek az alapelveknek az elsajátítása egyenértékű azzal, hogy tudod, hogyan kell gyakorolni az igazságot. Milyen alapon jön tehát létre a gyakorlásnak ez a képessége? Az alapja Isten szándékának és az igazságnak a megértése. Vajon az igazság megértésének tekinthető, ha csak egy mondatot tudsz arról, hogy mit követel meg Isten? Nem tekinthető. Milyen mércéknek kell megfelelni ahhoz, hogy az igazság megértésének minősüljön? Meg kell értened a kötelességed végzésének értelmét és értékét. Mihelyt tisztában vagy ezzel a két aspektussal, megértetted a kötelességed végzésének igazságát. Ezen felül miután megértetted az igazságot, fel kell fognod a kötelességed végzésének alapelveit és a gyakorlás útjait is. Mihelyt fel tudod fogni és alkalmazni tudod a kötelességed végzésének alapelveit, és néha egy kis bölcsességet is alkalmazol, biztosíthatod a kötelességed végzésének hatékonyságát. Ha felfogod ezeket az alapelveket és ezek alapján cselekszel, akkor felérhetsz az igazság gyakorlásához. Ha a kötelességedet emberi szándékok keveredése nélkül végzed, ha Isten követelményeinek abszolút alávetetten és Isten házának munkarendje szerint, Isten szavaihoz teljes mértékben igazodva teszed, akkor képességeid teljes birtokában végezted a kötelességedet, és még ha az eredményekben lehet is némi eltérés Isten követelményeihez képest, ez akkor is Isten követelményei teljesítésének számít. Ha teljes mértékben az alapelvek szerint végzed a kötelességedet, ha hűséges vagy, ha mindent a legjobb tudásod szerint teszel, akkor a kötelességvégzésed teljes mértékben összhangban van Isten szándékával. Teljes szíveddel, elméddel és erőddel, jól végezted a teremtett lényként rád háruló kötelességedet, ami az igazság gyakorlásával elért eredmény. Most, hogy felfogjuk a gyakorlás alapelveit és útjait, mit kell először megértened ahhoz, hogy elérd ezt az eredményt? (Először is meg kell értenünk Isten szándékát, majd teljes mértékben és elutasítás nélkül el kell fogadnunk és alá kell vetnünk magunkat neki.) Ez az, amivel az embereknek rendelkezniük kell a gyakorlás és a hozzáállás tekintetében. Mit kell megérteni ezután? Meg kell értened az igazságot, valamint az igazságon belüli részleteket, amelyek az alapelveket és az utakat alkotják. Ahhoz, hogy felfogd a gyakorlás alapelveit és útjait, amelyeket követned kell, először meg kell értened Isten szándékát, másodsorban pedig az igazságot. Ez a két fő pont, és minden más az ezeken belül található részletekből áll.

Az első kategória, amely azokra vonatkozik, akik az evangélium terjesztésében végzik kötelességüket, itt ideiglenesen lezárul. Ma kiegészítésként hozzáadtam még egy kicsit, hogy a múltkor tárgyalt fő témakörhöz szolgáljon kiegészítésként. Ugyanakkor figyelmeztetésként is szolgál, hogy mindenki felismerje ennek az igazságnak a fontosságát, hogy minden feladat, amivel jelenleg foglalkozol, és minden kötelesség, amit végzel, erre az irányra és célra összpontosuljon, és ezen az alapon valósuljon meg – mindez az evangélium terjesztésével kapcsolatban. Bár nem a frontvonalon vagy, ahol az evangélium potenciális célcsoportjával érintkezel, mégis elmondható, hogy minden kötelesség, amelyet jelenleg végzel, az evangélium munkájához kapcsolódik. Ennek alapján nem kellene-e mindenkinek tisztábban és jobb megvilágításban megértenie az evangélium terjesztésével kapcsolatos igazságot? (De igen.) A mai kiegészítés révén világos képet nyertetek az evangélium terjesztésével kapcsolatos kötelesség súlyáról és fontosságáról? (Igen.) Akkor tehát mi a legmegfelelőbb és legjobb hozzáállásotok ehhez az igazsághoz a jövőben? Az evangélium terjesztése Isten szándéka. Isten szándéka, hogy véget vessen ennek a régi kornak, és még több embert vezessen az Ő színe elé, kifelé a régi korból és befelé az új korba. Ez Isten szándéka, és ezt mindenkinek meg kell értenie. Néhányan talán azt mondják: „Megértem, de nem tudom összeszedni az evangélium terjesztéséhez szükséges buzgalmat, és nem tudom rávenni magam az együttműködésre.” Mi itt a probléma? (Az emberi mivolt hiánya.) Pontosan. Elismered, hogy teremtett lény és Isten követője vagy, de amikor Isten szándékáról van szó, amire gyakran figyelmeztet mindenkit, az Ő sürgető szándékát világosan elmagyarázza minden embernek, ha nem figyelsz erre és nem törődsz vele, akkor ez milyen emberként jellemez téged? Ez az emberi mivolt hiányának megnyilvánulása. Tisztelni akarod Isten nagyságát, és azt mondod, hogy Ő a te Istened és az Urad, ám amikor Isten szándékáról van szó, semmiféle tiszteletet vagy figyelmet nem tanúsítasz. Ez az emberi mivolt hiánya, és az ilyen ember szívtelen. Itt lezárjuk ezt a témát.

A vezetők és a dolgozók meghatározása, valamint bevezetésük okai

A következőkben tárgyaljuk a második kategóriát: azokat, akik a vezetők és a dolgozók kötelességeit végzik. Bár a számuk kevés, az ilyen az emberek a munkájuk természete alapján fontos szerepet töltenek be. A vezetők és a dolgozók kötelességei sok igazságot is magukban foglalnak – még az evangélium terjesztésénél is több igazságot. Miért mondom ezt? Ezek a kötelességek nagyon széles körűek. Az egyik szempontja ezeknek a kötelességeknek az evangélium külső terjesztésének munkája, a másik pedig Isten választott népének belső öntözése és ellátása, a gyülekezeti élet jó irányítása, valamint a gyülekezeti ügyek intézése és mindenféle problémák megoldása. Vagyis a vezetőknek és a dolgozóknak több igazságot kell megérteniük. Szigorúbb követelményeket támasztanak velük szemben bizonyos gyakorlati alapelvek tekintetében, és az Istennel való kapcsolatuknak sorosabbnak kell lennie. Vezetőnek vagy dolgozónak lenni gyakorlást jelent, valamint belépést jelent az igazság különböző szempontjaiba, az emberek által bejárt utakba, valamint sok más szempontba. Az evangéliumterjesztés kötelességének végzéséhez képest vezetőnek vagy dolgozónak lenni szorosabban kapcsolódik az életbe való belépéshez, és a beállítottság megváltoztatását is megköveteli. Ez azt jelenti, hogy a vezetői munka jó végzésével kapcsolatos különböző igazságok száma és terjedelme is nagyobb. Ám bármennyire is nagy a számuk, mégis több fő téma köré csoportosulnak. Vegyük tehát számba őket tételről tételre, pontról pontra, és fokozatosan meg fogjátok érteni őket. Kezdjük azzal, hogy beszéljünk a vezetők és a dolgozók meghatározásáról. Miért van szükség a meghatározásukra? A meghatározás egyenértékű valaminek a pozicionálásával, vagyis megmondja az embereknek, hogy milyen természetű és terjedelmű feladatokkal járnak ezek a kötelességek, valamint a címüket – más szóval, hogy minek nevezzük őket. E kötelességek pontos meghatározásával az emberek mentális tisztánlátásra tehetnek szert azzal kapcsolatban, hogy az embereknek ez a kategóriája milyen helyet foglal el Isten szemében, mit követel tőlük, milyen követelményei vannak ezeknek a kötelességeknek a végrehajtásával kapcsolatban, milyen utat kell járniuk és milyen alapelveket kell gyakorolniuk. Függetlenül attól, hogy fiatalok vagy idősek, magas és nemes pozícióban vagy alacsony és alantas pozícióban vannak-e, és függetlenül a hátterüktől, Isten minden esetben mércét határozott meg az ilyen emberekkel kapcsolatban. Más szóval vannak igazságok, amelyeket az ilyen kötelességeket végző embereknek meg kell érteniük. Vannak igazságalapelvek, amelyeket fel kell fogniuk és gyakorolniuk kell, és van egy bizonyos út, amelyet követniük kell. Hogyan határozzák meg tehát általában azokat, akiket Isten követői közül választanak ki vezetésre és munkára? Mi a pontos meghatározás? Mit hisznek az emberek definíciónak? És pontosan milyen pozíciót foglalnak el az ilyen emberek mások szívében? Nem kapcsolódik ez az ilyen emberek identitásának és státuszának meghatározásához? Milyen pozíciót foglal el ez az embercsoport mások szívében? Apostolok? Nem. Tanítványok? Nem is tanítványok. Van, aki pásztoroknak nevezi őket? (Igen.) A „pásztorok” megfelelő elnevezés? (Nem.) Miért nem? (Ez helytelen pozíció.) Képesek-e az emberek a pásztorok szerepét betölteni? (Nem.) Mivel ők nem apostolok vagy tanítványok, és a „pásztorok” sem megfelelő, pontosan mi a legmegfelelőbb elnevezés azokra az emberekre, akik ezeket a kötelességeket végzik? Mi a találóbb kifejezés? (Őrszemek.) Az „őrszemek” megfelelő? Nem látok különbséget e között a cím és a „pásztorok” között. Nagyszerűen hangzó elnevezés, de a munka, amit ezek az emberek végeznek, meglehetősen jelentéktelen. Egyik cím sem megfelelő. Tehát az általuk végzett kötelességek természete alapján melyik a megfelelőbb elnevezés és meghatározás? Milyen alapelvek alapján határozzuk meg ezeket az embereket? A meghatározásnak meg kell felelnie a munkájuk természetének, valamint az identitásuknak és a státuszuknak, és pont megfelelőnek kell lennie, nem pedig túl grandiózusnak. Ha ezeket az embereket „apostolokként” határoznánk meg, az nem lenne túl grandiózus? (De igen.) És mi a helyzet az „őrszemmel”? (Az még grandiózusabb.) Képes vagy arra, hogy emberek felett őrködj? Ha nem, akkor nem vagy őrszem. Mi a helyzet a „pásztorokkal”? Mire utal a „pásztorok”? (Olyan emberekre, akik nyájat terelnek.) Olyan emberekre utal, akik juhnyájat terelnek és őrködnek felette. A név tulajdonképpen illik erre a csoportra, már csak a munkájuk természete alapján is. Tekintettel azonban arra, hogy manapság az emberek mit tudnak vállalni, mit tudnak elérni, valamit a romlott beállítottságaikra, vajon megfelelő-e a „pásztorok” elnevezés? (Nem.) Ez egy kicsit grandiózus. Nem képesek erre, és nem is felel meg a manapság az emberek által végzett munka természetének és terjedelmének. Nyilvánvaló, hogy ez a cím nem illik rájuk. Akkor hogyan tudnánk a legjobban meghatározni az embereknek ezt a kategóriáját? (Vezetőkként és dolgozókként.) Ez a kifejezés viszonylag megfelelő.

Mi az oka, hogy az embereken belül kialakult a vezetők és a dolgozók kategóriája? Hogyan alakultak ki? Felülnézetből Isten munkájához van rájuk szükség, közelebbről nézve pedig a gyülekezet munkájához – Isten választott népének van rájuk szüksége. Függetlenül az identitásuktól vagy a státuszuktól, és függetlenül attól, hogy milyen szerepet játszanak, egyenlőek Isten választott népének közönséges tagjaival: identitásuk és státuszuk Isten előtt ugyanaz. Bár a gyülekezetben létezik a „vezetők és dolgozók” kifejezés, és bár ezek az emberek „vezetők” és „dolgozók”, akik más kötelességeket végeznek, mint a testvéreik, az Isten előtti „teremtett lények” címük továbbra is ugyanaz: ez az identitás nem változik. A vezetők és dolgozók, valamint Isten választott népének közönséges tagjai közötti különbség csak az általuk végzett kötelességek különleges jellemzőiben rejlik. Ez a különleges jellemző elsősorban a vezetői szerepükben mutatkozik meg. Függetlenül attól például, hogy egy gyülekezetnek hány tagja van, a vezető áll az élén. Milyen szerepet tölt be tehát ez a vezető a tagok között? Ő vezeti Isten egész választott népét a gyülekezetben. Milyen hatással van tehát az egész gyülekezetre? Ha ez a vezető rossz úton jár, akkor a gyülekezetben mindenki követni fogja őt a rossz úton, és ez óriási hatással lesz Isten egész választott népére a gyülekezetben. Vegyük például Pált. Sok általa alapított gyülekezetet és Isten választott népét vezette. Amikor Pál tévútra tért, az általa vezetett gyülekezetek és Isten választott népe is tévútra tért. Amikor tehát a vezetők a tévutat választják, az nem csak rájuk van hatással, hanem az általuk vezetett gyülekezetekre és Isten választott népére is. Ha egy vezető megfelelő ember, aki a helyes úton jár, az igazságra törekszik és azt gyakorolja, akkor az általa vezetett emberek normálisan eszik és isszák Isten szavait, és normálisan az igazságra törekednek. Ugyanakkor a vezető élettapasztalata és fejlődése mások számára is látható lesz és hatással lesz másokra. Mi tehát a helyes út, amelyen egy vezetőnek járnia kell? Az, hogy képes legyen másokat az igazság megértéséhez és az igazságba való belépéshez vezetni, és másokat Isten elé vezetni. Mi a helytelen út? Ez a státusz, a hírnév és a nyereség hajszolása, a gyakori magamutogatás és az ember saját magáról való tanúságtétele, és soha nem az Istenről való tanúságtétel. Milyen hatással van ez Isten választott népére? (Önmaga elé vezeti a népet.) Messze el fognak kóborolni Istentől, és ennek a vezetőnek az irányítása alá kerülnek. Ha magad elé vezeted az embereket, akkor egy romlott ember elé vezeted őket, és a Sátán elé vezeted őket, nem pedig Isten elé. Csak az emberek igazság elé vezetése jelenti azt, hogy Isten elé vezeted őket. Függetlenül attól, hogy a helyes vagy a helytelen úton járnak-e, a vezetők és a dolgozók közvetlen hatással vannak Isten választott népére. Amikor még nem értik az igazságot, Isten választott népének többsége vakon követi őket. Lehet, hogy a vezető jó ember, és követik: lehet, hogy a vezető rossz ember, és őt is követik – nem tesznek különbséget. Alávetik magukat a vezetésének, függetlenül attól, hogy ki a vezető. Ezért kulcsfontosságú, hogy a gyülekezetek jó embereket válasszanak vezetőiknek. Az út, amelyen minden egyes Istenben hívő ember jár, közvetlen kapcsolatban van a vezetőik által járt úttal, és különböző mértékben befolyásolhatják őket ezek a vezetők és dolgozók. Kezdjük azzal, hogy e két vonal mentén beszélgetünk a vezetők és dolgozók kötelességeivel kapcsolatos különböző igazságokról – egyrészt a helyes útról, másrészt a helytelen útról. E kettő közül melyikről kellene először közölnünk? (A helytelen útról.) Miért ezt választjátok? A helyes útról vagy a helytelen útról jobb előbb beszélni? (A helytelenről.) Valójában mindkettő helyes – de más lesz a hatás, ha az egyiket vagy a másikat tárgyaljuk először. Ha a helytelen út tárgyalásával kezdjük, az emberek a helytelen úton belül többet tudhatnak meg a helyes útról, és sok passzív és negatív dolgot vagy tudást is megtudhatnak, amit felhasználhatnak arra, hogy elmarasztalják magukat. Ebből valami pozitívumot vonhatnak le, és ha ezután a helyes út megvitatásával folytatjuk, az emberek mélyebb szinten és gyorsabban képesek lesznek megérteni a pozitívumokat. Ez a megközelítés alapvetően életszerű, és a hasznára válik az embereknek. Kezdjük tehát a helytelen út tárgyalásával.

Az antikrisztusok módszerei az emberek irányítására

Mihelyt valakit vezetőnek vagy dolgozónak választottak meg, és elkezdte végezni a kötelességeit, fel kell-e vennie egy bizonyos viselkedést? Egyesek azt kérdezik: „Milyen viselkedést? A felhőkre kell felkapaszkodniuk, vagy a szélnek és az esőnek kell parancsolniuk?” Egyik sem helyes. Bár nem kellene a felhőkre kapaszkodniuk, vagy a szélnek és az esőnek parancsolniuk, és bizonyosan nem kellene a háztetőkről kiabálniuk, mivel romlott emberi lényekről van szó, akik a Sátán romlott természetével és lényegével rendelkeznek, ilyenkor minden ember mélyen belül dörgedelmes erőt érez. Mindannyian magasra törő ambíciókkal rendelkeznek, és késztetést éreznek, hogy sikeresek legyenek a karrierjükben, hogy megmutassák a képességeiket, hogy feltűnően sikeresek legyenek, és hogy mindent beleadjanak. Egyelőre ne vitassuk, hogy ez a fajta késztetés helyes vagy helytelen. Amikor valakit vezetőnek vagy dolgozónak választanak, nagyon összetett érzéseket rejtegetnek a lelkük mélyén. Mit értek összetett alatt? Vannak, akik úgy vélik, egyáltalán nem könnyű elérni, hogy vezetőnek válasszák, és bár nem biztosak abban, hogy jó munkát tudnak-e végezni, és nem tudják, milyen lesz a további útjuk, eredendő természetükből adódóan nagyon örülnek ennek a lehetőségnek – nagyon szívesen vállalják ezt a megtisztelő kötelezettséget és nehéz terhet. Emellett mélyen legbelül egy kicsit önelégültnek és szerencsésnek érzik magukat. Miért érzik magukat szerencsésnek? Úgy gondolják: „Engem választottak ki több tucatnyi ember közül – bizonyára nagy sztár vagyok, és rátermett. Biztosan jobb vagyok, mint az átlagemberek, és jobb felfogással és több lelki megértéssel rendelkezem, mint a legtöbben. Sok éven át hittem Istenben, sok áldozatot hoztam, és sokat fáradoztam. A tények bizonyítják, hogy alkalmas vagyok, hogy a gyülekezetben átvegyem a vezetést, és az embereket Isten szavaiba való belépéshez és az igazság megértéséhez vezessem. Olyan sokan vannak, akik okosabbak és képzettebbek nálam, és jobban ki tudják fejezni magukat. Miért engem választottak helyettük? Ez azt mutatja, hogy rátermett vagyok, és jó az emberi mivoltom. Ez Isten kegyelme.” Ez az ő belső monológjuk. Az „Isten kegyelme” csak úgy a végére van dobva, de az igazi gondolataik és az igazi megértésük valójában a mondanivalójuk első részében van. Azt gondolják: „Annak ellenére, hogy nem versenyeztem vagy harcoltam ezért, mégis megválasztottak. És most mit kell tennem? Nem hagyhatok cserben mindenkit, mindent bele kell adnom!” És hogyan adnak bele mindent? Az első munkanapjukon összehívják az egyes csoportok felügyelőit egy összejövetelre, és egy bizonyos viselkedés és energia jellemzi őket. Miféle energia? Gyorsan és határozottan cselekednek. Komolyan gondolják, amit mondanak, és alig várják, hogy lenyűgözően kezdjenek. Először megpróbálják mindenkinek megmutatni, hogy mennyire rátermettek, aztán megpróbálják rávenni az embereket, hogy tisztán lássák az elődjüket és lemondjanak róla. Azt mondják: „Ma először is töltsünk el egy kis időt azzal, hogy kielemezzük az elődömet, például, hogy milyen módon korlátozta az embereket, a munka mely szempontjai alapján volt hibás vagy hanyag, és így tovább – mindezekről beszélgethetünk. Amikor befejeztük a beszélgetést, és tisztán látjátok az előző vezetőt, képesek vagytok lemondani róla, nem korlátoz többé benneteket, és nem vágytok többé rá, akkor úgy tekinthetünk benneteket, mint akik megértéssel rendelkeznek, és mint akik hűségesek és alávetettek Istennek. A mai összejövetelen az előző hamis vezető és antikrisztus bírálatával kezdjük. Leleplezzük őt.” Válaszul mindenki azt mondja, hogy ők már beszélgettek erről, és tisztán látták, hogy az előd hamis vezető és antikrisztus volt, így nincs mit leleplezniük. De ezek az új vezetők nem értenek egyet, és elkezdik kiemelni az embereket, és szóra bírni őket. Néhány ember közlése nem tetszik, ezért megkérnek egy olyan testvért, aki a legközelebb állt az előző vezetőhöz, hogy leplezze le és elemezze ki őt. Miután azonban meghallgatták ezt a közlést, ezek az új vezetők azt gondolják: „Ennek az embernek nincs tisztánlátása az elődömmel kapcsolatban, és nem is mondott le róla. Úgy tűnik, mintha még mindig lenne helye ennek az embernek a szívében. Ez egyáltalán nem lesz jó: ma ki kell találnom, hogyan tudom teljesen leleplezni az elődömet.” Ezek után felszólítanak valakit, aki a legrosszabb viszonyban volt az előző vezetővel, hogy álljon fel és leplezze le. Mihelyt ez a személy leleplezte az előző vezetőt, elégedettek, és úgy gondolják, hogy ez az ember méltó a kiművelésre. És mit akarnak kiművelni? Egy cinkost akarnak kiművelni, hogy a saját erőiket fejlesszék. Így zajlik az első összejövetel. És el tudják-e érni a céljukat ez után az összejövetel után? Nem olyan alaposan és nem olyan gyorsan. Mit terveznek a szívükben? „Semmi sem kifürkészhetetlenebb az emberi szívnél, és semmi sem gonoszabb. Meg kell győződnöm arról, hogy ki mit gondol az elődömről, és tisztában kell lennem azzal, hogy mit gondolnak rólam, tudnak-e a múltamról, ismernek-e minden apróságot rólam – végül pedig mindenkinek meg kell mutatnom, hogy velem nem lehet szórakozni. De a módszereimet és a taktikáimat gondosan meg kell választanom. Nem fedhetem fel a szándékaimat, el kell rejtenem őket.” És honnan származnak ezek a gondolatok, munkamódszerek és indítékok? A sátáni természetükből. Vannak ilyen megnyilvánulásaitok? Azon a napon, amikor vezetővé vagy dolgozóvá választottak benneteket, talán azzal kezdtétek, hogy figyelmeztettétek magatokat, hogy ne lépjetek rossz útra, ne járjatok a hamis vezetők és az antikrisztusok útján. Talán azt mondtátok magatoknak, hogy el kell engednetek a státuszt, és nem szabad a saját hírnevetekért, nyereségetekért vagy státuszotokért dolgozni, vagy a vágytól vezérelve dolgozni, hanem keményen kell dolgoznotok, hogy végezzétek a kötelességeteket és hűségesek legyetek Istenhez. Mégis, ahogyan telik az idő, vannak olyanok, akik nem bírnak magukkal, és amint beszélnek vagy cselekednek, a céljuk nagyon is világossá válik – azonnal megpróbálják megszilárdítani a saját státuszukat és megnyerni az emberek szívét. Amint valaki az elégedetlenség vagy a dac legkisebb jelét fedi fel, az felbosszantja őket, és bár nyíltan nem rekesztik ki vagy támadják meg az illetőt, legbelül nagyon is ellenszenves számukra. Hogyan nyilvánítják ki ezt az ellenszenvet? (Figyelmen kívül hagyják az illetőt.) A figyelmen kívül hagyás egy csendes megnyilvánulás, milyen konkrét cselekedetekkel jár tehát az ellenszenv? Például az összejöveteleken a nekik tetsző embereket magukkal szembe ültetik, és okot találnak arra, hogy a nekik nem tetsző embereket félreültessék. Támadás ez? (Igen.) Ez a támadásuk kezdete. Ugye hogy akcióba lépnek? (Igen.) A tettek komolyabbak és súlyosabbak, mint a szavak vagy a gondolatok. Miért súlyosabbak? Ha gondolsz valamire, de nem cselekszel, ez az elmédből és a gondolataidból fakad. De amint cselekszel, már ténnyé válik. Amikor viselkedéssé válik, az már nem csupán a Sátán romlott természete, hanem gonosz cselekedetet. Miután az embereket vezetőnek választják, saját vágyaikat, törekvéseiket és eszményeiket hozzák magukkal a munkájukba és az általuk végzett kötelességekbe. De mi az a közös megnyilvánulás, amely minden emberben megvan, aki a Sátán romlott természetével rendelkezik? Mi a közös mindannyiukban? Megpróbálják magukhoz ragadni a hatalmat és megszilárdítani a saját státuszukat. Milyen eszközökkel próbálják megragadni a hatalmat? Először csoportosan megfigyelik, hogy ki az, aki megpróbál a kegyeikbe férkőzni és közel kerülni hozzájuk. Ezután aktívan közelednek ezekhez az emberekhez, és akár hízelgéssel, akár apró szívességek felajánlásával alattomos kapcsolatokat teremtenek. Behízelgik magukat náluk, hogy ezek az emberek – akikkel közösek a preferenciáik, érdekeik, ambícióik vagy azonos természetűek – megrögzött híveikké váljanak, és összefogjanak velük. És mi a céljuk azzal, hogy ezeket az embereket rávegyék, hogy összefogjanak velük? Hogy megszilárdítsák a státuszukat és kiterjesszék az erőik körét. Mihelyt hatalomra jutnak, nem csak arról van szó, hogy ők mondják ki a végső szót, és kész, azt is el akarják érni, hogy még több ember kövesse őket, támogassa őket és beszéljen a nevükben, hogy még akkor is legyenek olyanok, akik azt teszik, amit mondanak és akik helyeslik őket, amikor valami rosszat mondanak, rossz dolgokat tesznek vagy megtámadják és korlátozzák az embereket. Ez a céljuk. Aztán ha a Fennvaló felfedezi a problémáikat, és egy nap leváltják őket, akkor is lesznek olyanok, akik mindent megtesznek, hogy az érdekükben beszéljenek, akik a védelmükre kelnek és megpróbálják megóvni a hírnevüket. És milyen módszert használnak ezekre a cselekedeteikre, hogy ilyen eredményt érjenek el? Az emberek szívének megnyerését. Az emberek szívének megnyerését arra használják, hogy megszilárdítsák státuszukat és kiterjesszék erőik körét. Ez az egyik olyan módszer, amellyel az antikrisztusok magukhoz ragadják a hatalmat.

Ami az antikrisztusok által a státuszuk megszilárdítására használt módszereket illeti, az első az emberek szívének megnyerése, a második pedig a másként gondolkodók megtámadása és kirekesztése. Az emberek szívének megnyerése azt jelenti, hogy az emberek megnyerésének módszerét azokon alkalmazzák, akik a kegyeiket keresik, akik közel húzódnak hozzájuk, akik bíznak bennük és akik követik őket, függetlenül attól, hogy igazuk van-e vagy sem. A másként gondolkodók megtámadása és kirekesztése azt jelenti, hogy ellenségnek tekintik mindazokat, akik megértik az igazságot, és akik ennek következtében képesek tisztán látni őket, akik tartózkodnak attól, hogy kövessék őket és távol tartják magukat tőlük. Ezeket az embereket úgy kezelik, mint szálkát a szemükben és tüskét a bőrük alatt, és ezekkel az emberekkel szemben a támadás és a kirekesztés módszerét alkalmazzák. Tegyük fel például, hogy egy antikrisztus észreveszi, hogy minden alkalommal, amikor közöl valamit, az emberek nagyon lelkesek, és egyesek jegyzetelnek, vagy magnóra veszik. Csak egy fiatal nővér van, aki soha nem jegyzetel vagy szólal meg. Ezért azt gondolja magában: „Talán valami baja van velem? Vagy azt hiszi, hogy nem jól közlöm a dolgokat? Ráadásul valahányszor megérkezem, a többiek mindig üdvözölnek, barátságosan bólintanak, vizet töltenek nekem és hellyel kínálnak, de ő soha nem bánt velem így. Úgy tűnik, mintha nem engedne nekem. Ki kell találnom a módját, és meg kell találnom a lehetőségét, hogy megleckéztessem! Milyen lehetőséget keressek? Elintézem, hogy olyan feladatot kapjon, amit biztosan rosszul fog csinálni – így okom lesz kioktatni. Ez a legjobb esélyem, hogy rávegyem, hogy engedjen nekem.” Ezt követően elintézi, hogy ez a nővér valami veszélyes helyre menjen dolgozni. Azt gondolja: „Ráveszem, hogy menjen el, és terjessze az evangéliumot egy öreg, vallásos lelkésznek, aki némileg kéjsóvár és nem fogadja el az igazságot. Lássuk, hogy meg tudja-e téríteni. Mit fog tudni felhozni a védelmére, ha nem sikerül neki? Ha nem enged nekem, akkor elküldöm!” Aztán azt mondja neki: „Jelenleg a többi testvér közül a legtöbben nagyon sokra tartanak téged. Már sok éve hiszel Istenben, és sok igazságot megértesz. Van egy vallásos lelkész, aki jól ismeri a Bibliát, és te vagy a legalkalmasabb, hogy menj és terjeszd neki az evangéliumot.” Amikor a nővér találkozik a lelkésszel, a lelkész látja, hogy a lány fiatal és gyönyörű, és megkedveli – sőt bizalmaskodik is vele. Miután visszatér, a nővér azt mondja, hogy nem akar többé visszamenni, mire az antikrisztus azt válaszolja: „A gyülekezet megbízott, hogy terjeszd ennek az embernek az evangéliumot. Ez a kötelességed, menned kell!” Ezt hallva a nővérnek nincs más választása, mint engedelmeskedni, és emiatt minden egyes látogatás után sírva fakad. Ez a vezető képes ilyen dolgokat tenni, hogy megtámadjon másokat és bosszút álljon rajtuk. Miféle ember ez? Gonosz. Ha nő lenne, vajon vállalna egy ilyen helyzetet? (Nem.) Egyáltalán nem. Mindenkinél jobban elkerülné. Látja, hogy ki nem jár a kedvére, kit lehet könnyen piszkálni, ki nem enged neki és ki nem kegyeskedik neki, utána pedig megtalálja a lehetőséget, hogy ármánykodjon ezek ellen az emberek ellen, és bosszút álljon rajtuk. Mondd meg Nekem, ha valakinek rossz és gonosz szándékai vannak, nem képes-e mindenféle szörnyűségre? És hogyan keletkeznek ezek a rossz, gonosz szándékok? Az egyik fő ok, hogy az illető természetlényege túlságosan rossz és kártékony, a másik pedig, hogy nincs Istent félő szíve. Amikor az emberek nem rendelkeznek Istent félő szívvel, nincs olyan, amit ne mernének megtenni. Nem csak ártani fognak más embereknek, hanem még olyan dolgokat is meg tudnak tenni, mint például ítélkezni és elárulni Istent – az embereknek kárt tenni gyerekjáték számukra. Nem fogják azt gondolni, hogy nagy ügy, bármennyire is ártsanak más embereknek. Nincs bennük együttérzés mások iránt, és a szívük mélyén nagyon rosszindulatúak. És mi volt a célja ennek az antikrisztusnak, amikor ezt a fiatal nővért a tüzes verem felé lökte? Nem azért tette, hogy terjessze az evangéliumot és megnyerje az embereket. Csak azért tette, hogy gyötörje a nővért. Milyen embereket gyötör? Ha olyasvalakiről van szó, aki megfelel és engedelmeskedik neki, akkor gyötörni fogja? Nem fogja. Akkor miért bánt így ezzel a nővérrel? (Mert nem engedett neki.) Mert nem engedett neki, nem kereste a kegyeit, nem tette, amit mondott, illetve nem kezelte mély tisztelettel, hanem megvetette. Ezért bánt vele így, és ennek következtében bántotta. Amikor az antikrisztusok így bántják az embereket, hogyan reagál általában az, akinek csekély az érettsége és nem érti az igazságot? Azt gondolja magában: „A helyi tisztviselőknek nagyobb a hatalmuk, mint az állami tisztviselőknek. Most éppen ennek az embernek az irányítása alatt állunk, ezért azt kell tennünk, amit mond, és oda kell mennünk, ahová ők mondja. Nekünk is úgy kell viselkednünk vele szemben, ahogyan mások viselkednek. Be kell illeszkednünk a csoportba. Ugyanúgy kell a kegyeibe férkőznünk, mint a többieknek, és ezt jobban és figyelmesebben kell tennünk, mint másoknak. Csak így tudjuk biztosítani, hogy ez a vezető ne piszkáljon minket. Ezt a vezetőt nem könnyű kiszolgálni – nem szabad vele szórakoznunk!” És nem pontosan ezt a kimenetelt akarja az antikrisztus látni? (De igen.) Ezzel elérte a célját. Nem ugyanaz a módszer ez, mint amit a Sátán arra használ, hogy kihasználja az embereket? (De igen.) Mit mutat ez? Hogy a cselekedetei a Sátánt képviselik. A Sátán szócsövévé és képviselőjévé vált: a Sátán nevében cselekszik. Vajon a kötelesség ilyen módon való végzése valódi kötelességvégzés? Isten szolgálata ez? (Nem.) Az ilyen vezetők nem alkalmasak arra, hogy vezetőknek nevezzék őket – gonosz emberek és Sátánok.

Amint az antikrisztusok vezetővé válnak, az első dolog, amit tesznek, hogy megpróbálják megnyerni az emberek szívét, hogy az emberek higgyenek nekik, bízzanak bennük és támogassák őket. Amikor a státuszuk biztonságban van, abnormálissá kezdenek válni. Annak érdekében, hogy megóvják a státuszukat és a hatalmukat, elkezdik támadni és kirekeszteni a másként gondolkodókat. A másként gondolkodókkal szemben – különösen azokkal szemben, akik az igazságra törekednek – bármit megpróbálnak. Állandó, pontos és könyörtelen módszereket alkalmaznak, hogy elnyomják és támadják, hogy gyötörjék őket. Csak akkor érzik magukat nyugodtnak, amikor mindenkit, aki veszélyezteti a státuszukat, megbuktattak és befeketítettek. Minden antikrisztus ilyen. Mi a céljuk azzal, hogy ezeket a különféle taktikákat alkalmazzák az emberek megnyerésére és elnyomására? Céljuk a hatalom megszerzése, státuszuk megszilárdítása, valamint az emberek félrevezetése és irányítása. Mit tükröznek a szándékaik és az indítékaik? Saját, független királyságot akarnak létrehozni – Istennel szemben akarnak fellépni. Az ilyen lényeg még a romlott beállítottságnál is súlyosabb: A Sátán ambíciói és alattomos tervei teljesen lelepleződtek. Ez nem csupán a romlott beállítottság feltárulásának problémája. Amikor például az emberek enyhén arrogánsak és önelégültek, vagy néha egy kicsit csalárdak és hazugok, ezek csupán a romlott beállítottság megnyilvánulásai. Mindennek, amit az antikrisztusok eközben tesznek, a célja, hogy megnyerjék az emberek szívét, hogy támadják és kirekesztik a másként gondolkodókat, hogy megszilárdítsák a státuszukat, hogy magukhoz ragadják a hatalmat, és hogy irányítsák az embereket. Milyen természetűek ezek a tettek? Vajon az igazságot gyakorolják? Vezetik-e Isten választott népét, hogy belépjen Isten szavaiba és Isten elé járuljon? (Nem.) Akkor mit tesznek? Versengenek Istennel a választott népéért, versengenek az emberek szívéért és megpróbálják létrehozni a saját, független királyságukat. Kinek kellene helyet kapnia az emberek szívében? Istennek kell, hogy legyen helye. De minden, amit az antikrisztusok tesznek, ennek pontosan az ellenkezője. Nem engedik, hogy Istennek vagy az igazságnak helye legyen az emberek szívében. Ehelyett azt akarják, hogy az embernek, a vezetőnek, azaz ő maguknak és a Sátánnak legyen helye az emberek szívében. Amint felfedezik, hogy nincs helyük valakinek a szívében, hogy ez az ember nem úgy bánik velük, mint egy vezetővel, szerfelett elégedetlenek lesznek, és valószínűleg megpróbálják elnyomni és gyötörni őket. Minden, amit az antikrisztusok tesznek és mondanak, a státuszuk és a hírnevük körül forog, és azt a célt szolgálja, hogy az emberek nagyra tartsák őket, hogy az emberek irigyeljék és imádják őket – sőt, hogy az emberek féljenek tőlük. Azt akarják elérni, hogy Isten választott népe úgy kezelje őket, mint Istent, és azt gondolják: „Mindegy, hogy milyen egyházban vagyok, az embereknek hallgatniuk kell rám, engem kell követniük. Mindegy, hogy ki milyen problémát jelent a fennvalónak, rajtam keresztül kell mennie. Csak nekem tehet jelentést, és nem közvetlenül a fennvalónak. Ha valaki nemet mond nekem, megbüntetem, hogy mindenki, aki engem lát, félelmet, reszketést és borzongást érezzen a szívében. Mi több, ha parancsot adok vagy állítok valamit, senki sem merészelhet ellentmondani. Bármit mondok, az embereknek követniük kell. Teljes mértékben hallgatniuk kell rám, mindenben engedelmeskedniük kell nekem, és nekem kell megmondanom a tutit.” Pontosan ez az a hangnem, amelyet az antikrisztusok használnak. Ez az antikrisztusok hangja. Így próbálnak az antikrisztusok uralkodni a gyülekezetek felett. Ha Isten választott népe azt teszi, amit mondanak, és engedelmeskedik nekik, akkor az ilyen gyülekezetek nem válnak az antikrisztusok királyságává? Azt mondják: „A fennvaló által kiadott munkarendeket nekem kell ellenőriznem. Nekem kell felelősséget vállalnom értetek, nekem kell elemeznem a jót és a rosszat – és a kimenetelt is nekem kell eldöntenem. Ti nem vagytok eléggé értettek és képzettek. Én vagyok a gyülekezet vezetője, és minden rajtam múlik.” Nem rendkívül nagyképűek azok az emberek, akik ezeket a dolgokat mondják? Igazán annyira arrogánsak, hogy minden értelem hiányzik belőlük! Nem a saját, független királyságukat akarják vajon létrehozni? Miféle emberek képesek arra, hogy megpróbálják létrehozni a saját királyságukat? Nem valódi antikrisztusok ők? Nem azért mondanak és tesznek-e mindent az antikrisztusok, hogy megóvják a saját státuszukat? Nem próbálják-e félrevezetni és irányítani az embereket? Miért nevezik őket antikrisztusoknak? Mit jelent az „anti”? Azt jelenti, hogy ellentétes és gyűlöletes. Azt jelenti, hogy ellenséges Krisztussal szemben, ellenséges az igazsággal szemben és ellenséges Istennel szemben. Mit jelent az „ellenséges”? Azt jelenti, hogy az ellenkező oldalon áll, ellenségként kezel, mintha nagy és mélységes gyűlölettel lenne tele. Azt jelenti, hogy szöges ellentétben áll veled szemben. Ilyen mentalitással közelítik meg az antikrisztusok Istent. Hogyan viszonyulnak az igazsághoz az ilyen emberek, akik gyűlölik Istent? Képesek-e szeretni az igazságot? Képesek-e elfogadni az igazságot? Határozottan nem. Az Istennel szemben álló emberek tehát olyanok, akik gyűlölik az igazságot. Az első számú dolog, ami megmutatkozik bennük, az az igazsággal szembeni ellenszenv és az igazság gyűlölete. Amint meghallják az igazságot vagy Isten szavait, gyűlölet támad a szívükben. Amikor pedig valaki felolvassa nekik Isten szavait, a harag és a düh kifejezése jelenik meg az arcukon, ugyanúgy, mint amikor Isten szavait felolvassák egy démonnak, amikor az emberek az evangéliumot terjesztik. A szívükben az igazságtól idegenkedő és az igazságot gyűlölő emberek a legnagyobb ellenszenvet érzik Isten szavaival és az igazsággal szemben. Hozzáállásuk az ellenállás, és még odáig is elmennek, hogy gyűlölnek bárkit, aki felolvassa nekik Isten szavait, vagy közli velük az igazságot – sőt ellenségként kezelik. Rendkívüli ellenszenvet éreznek a különböző igazságokkal és a pozitív dolgokkal szemben. Az összes igazság, mint például az Istennek való alávetettség, a kötelességeik hűséges végzése, becsületes embernek lenni, mindenben az igazságot keresni, és így tovább – van-e bennük egy kis szubjektív vágyakozás vagy szeretet? Nem, a legcsekélyebb mértékben sem. Ezért a saját természetlényegük miatt máris közvetlenül szemben állnak Istennel és az igazsággal. Kétségtelen, hogy az ilyen emberek mélyen legbelül nem szeretik az igazságot, sem bármilyen pozitív dolgot. Mélyen legbelül még idegenkednek is az igazságtól, és gyűlölik. A vezetői pozícióban lévő embereknek például el kell tudni fogadniuk a testvéreik eltérő véleményét. Képesnek kell lenniük, hogy megnyíljanak és felfedjék magukat a testvérek előtt. Képesnek kell lenniük elfogadni a szemrehányásaikat, és nem szabad a státuszukból kiindulniuk. Mit mondana egy antikrisztus mindezekről a helyes gyakorlási módokról? Azt mondaná: „Ha meghallgatnám a testvérek véleményét, akkor továbbra is vezető lennék? Lenne továbbra is státuszom és tekintélyem? Ha nincs tekintélyem, akkor milyen munkát végezhetek?” Pontosan ez az antikrisztus beállítottsága. A legapróbb mértékben sem fogadja el az igazságot, és minél helyesebb egy gyakorlási mód, annál jobban ellenáll neki. Nem fogadja el, hogy aki az alapelvelvek szerinti cselekszik, az az igazságot gyakorolja. Mit gondol, mit jelent az igazság gyakorlása? Azt gondolja, hogy cselszövést, fortélyokat és erőszakot kell alkalmaznia mindenkivel szemben, ahelyett, hogy Isten szavaira, az igazságra és a szeretetre támaszkodna. Minden eszköze és útja gonosz. Mindez teljes mértékben tükrözi az antikrisztusok természetlényegét. Az általuk gyakran felfedett indítékok, vélemények, nézetek és szándékok mind az igazságtól való idegenkedés és a vele szembeni ellenszenv és gyűlölet beállítottságai, ami az antikrisztusok természetlényege. Mit jelent tehát az igazsággal és Istennel szemben állni? Az igazság és a pozitív dolgok gyűlöletét jelenti. Hogyan gondolkodik egy antikrisztus, amikor például valaki azt mondja: „Teremtett lényként teljesíteni kell egy teremtett lény kötelességét. Isten bármit is mond, az embereknek alá kell vetniük magukat, hiszen teremtett lények vagyunk.” „Alávetni? Nem valótlan, hogy teremtett lény vagyok, de ami az alávetettséget illeti, az a helyzettől függ. Mindenekelőtt valamilyen hasznot kell hordoznia számomra. Nem kerülhetek hátrányba, és az érdekeimnek kell az első helyen állniuk. Ha jutalom vagy nagy áldás vár rám, akkor alávethetem magam, de jutalom és cél nélkül miért kell alávetnem magam? Nem tudom alávetni magam.” Ez az igazság el nem fogadásának a hozzáállása. Az Istennek való alávetettségük feltételes, és ha a feltételeik nem teljesülnek, akkor nemcsak hogy nem vetik alá magukat, hanem hajlamosak visszatámadni és ellenállni is Istennek. Isten például azt kéri, hogy az emberek legyenek becsületesek, de ezek az antikrisztusok úgy vélik, hogy csak a bolondok próbálnak becsületesek lenni, és hogy az okos emberek nem próbálnak becsületesek lenni. Mi a lényege az ilyen hozzáállásnak? Az igazság gyűlölete. Ez az antikrisztusok lényege, és a lényegük határozza meg, hogy milyen úton járnak. Az út pedig, amelyen járnak, minden cselekedetüket meghatározza. Ha az antikrisztusok természetlényege az igazság és Isten gyűlölete, akkor milyen dolgokat hajlamosak megtenni? Hajlamosak megpróbálni megnyerni az emberek szívét, támadni és kizárni a másként gondolkodókat és gyötörni az embereket. Ezekkel a dolgokkal a céljuk a hatalom gyakorlása, Isten választott népének irányítása és saját, független királyságuk felállítása. Efelől semmi kétség. Mindenki antikrisztus, aki mihelyt státusszal rendelkezik, képtelen teljesen alávetni magát Istennek, és nem képes Istent követni vagy az igazságra törekedni.

Milyen dolgokat tesznek az antikrisztusok, miközben vezetői kötelességeket végeznek? Az imént beszéltünk arról, hogyan próbálják megnyerni az emberek szívét, valamint hogyan támadják és rekesztik ki a másként gondolkodókat, de az antikrisztusoknak van még egy közös megnyilvánulásuk – hogyan viszonyulnak azokhoz, akik az igazságra törekednek? (Gyűlölettel.) És ez mire készteti őket? Egyszerűen csak gyűlölik ezeket az embereket, és ennyi? Nem: keresik a módját, hogy kirekesszék és elnyomják őket. Támadják és kirekesztik a másként gondolkodókat. Ezek a másként gondolkodók lehetnek olyanok, akik kissé zavarosak, akik nem tudják, hogyan kell mások kegyeit keresni, vagy hogyan kell a világi ügyekre vonatkozó filozófiákat felhasználni. Lehetnek olyan emberek is, akik viszonylag buzgók, és akik javarészt az igazságra törekednek. Mi tehát az antikrisztusok harmadik módszere? Kirekesztik és támadják azokat, akik az igazságra törekednek. Van még egy dolog: Megpróbálnak helyet biztosítani maguknak az emberek szívében. Mi ennek a neve? (Az emberek szívének elfoglalása.) Ezt próbálják elérni. Milyen eszközöket használnak ehhez? (Felmagasztalják magukat és önmagukról tesznek bizonyságot.) És mi a célja az antikrisztusoknak azzal, hogy felmagasztalják magukat és önmagukról tesznek bizonyságot? Hogy elfoglalják az emberek szívét és irányítsák őket. Milyen dolgokról szoktak beszélni az emberek, amikor felmagasztalják magukat és önmagukról tesznek bizonyságot? Az egyik dolog, hogy a képzettségükről beszélnek. Egyesek például arról beszélnek, hogy hogyan láttak vendégül bizonyos felsőbb szintű gyülekezetvezetőket. Néhányan még azt is mondják: „Magát Istent láttam vendégül, és meglehetősen kedves volt hozzám – engem biztosan tökéletességre juttat.” Mit értenek ez alatt? (Megpróbálják elérni, hogy az emberek jó véleménnyel legyenek róluk.) Céljuk van azzal, hogy ezeket a dolgokat mondják. Mások azt mondják: „Kapcsolatba kerültem a Fennvalóval. Eléggé jó véleménnyel van rólam, és arra buzdított, hogy keményen dolgozzam a törekvéseimért.” Valójában senkinek sincs fogalma arról, hogy a Fennvaló mit gondol róla. Néhányan nagyon eltúlozzák a dolgokat, és néha még ki is találnak dolgokat. Azt sem tudnák, mit tegyenek, ha néhányan összefognának, hogy ellenőrizzék a történeteiket és utánanézzenek. Lehet, hogy a Fennvaló azt mondja valakinek: „Jó képességű vagy, és van felfogóképességed. Gyakorolnod kellene a tapasztalati tanúságtételed leírását. Mihelyt lesz élettapasztalatod, vezető lehetsz.” Mire céloz itt? Bár ez az ember tehetséges, még szüksége van, hogy egy ideig gyakoroljon és megtapasztaljon dolgokat. Amikor ez az ember hivalkodik és henceg, mielőtt képzést kapna vagy tapasztalatokat szerezne, mi ennek a természete? Arrogáns és önhitt, és elvesztette az értelmét, ugye? Még ha a Fennvaló testvér azt is mondja, hogy ez a személy rendelkezik képességgel és tehetséges, ezzel csupán bátorítja vagy értékeli. Mi a célja ennek a személynek azzal, hogy így felvág? Az, hogy az emberek nagyra tartsák – hogy mások imádják. Azt mondják: „Nézd, a Fennvaló testvér nagyra tart, akkor te miért nem? Most, hogy ezt elmondtam neked, neked is nagyra kell tartanod.” Ezt a célt szeretné elérni. Vannak olyanok is, akik azt mondják: „Régen vezető voltam. Egy régió, egy körzet, egy gyülekezet vezetője voltam – folyton leestem a létrán, és felfelé másztam a lépcsőfokokon – többször előléptettek és lefokoztak. Végül a Mennyet megérintette az őszinteségem, és ma ismét felső szintű vezető vagyok. És egyszer sem voltam negatív.” Amikor megkérdezed tőlük, hogy miért nem érezték magukat soha negatívnak, azt felelik: „Hiszek abban, hogy az igazi aranynak előbb-utóbb fel kell csillannia.” Erre a következtetésre jutottak. Ez az igazságvalóság? (Nem.) Akkor mi ez, ha nem az igazságvalóság? Ez egy bizarr elmélet: azt is mondhatnánk, tévhit. Milyen következménye lehet annak, hogy így beszélnek? Néhányan azt mondhatják: „Ez az ember valóban az igazságra törekszik. Nem lett negatív, miután annyiszor előléptették és lefokozták. És most újra vezető lett belőle – az igazi arany valóban felcsillan. Csak idő kérdése, hogy mikor lesz tökéletes.” Nem erre törekedett az illető? Valójában pontosan ez volt a célja. Függetlenül attól, hogy az antikrisztusok hogyan beszélnek, mindig az a céljuk, hogy az emberek nagyra tartsák őket és imádják őket, hogy elfoglaljanak egy bizonyos helyet a szívükben – sőt, hogy elfoglalják Isten helyét. Ezek mind olyan célok, amelyeket az antikrisztusok el akarnak érni, amikor bizonyságot tesznek önmagukról. Amikor az emberek szavai, prédikációi és közlései mögött az a motiváció, hogy mások nagyra tartsák és imádják őket, ez a viselkedés önmaguk felmagasztalása és önmagukról tett bizonyságtétel, és azért történik, hogy mások szívében helyet foglaljanak. Bár ezek az emberek nem teljesen ugyanúgy beszélnek, kisebb-nagyobb mértékben mégis azt a hatást érik el, hogy önmagukról tesznek bizonyságot, és arra késztetnek másokat, hogy imádják őket. Ilyen viselkedésmódok különböző mértékben szinte minden vezetőnél és dolgozónál előfordulnak. Ha elérnek egy bizonyos pontot, amikor már nem tudnak megálljt parancsolni maguknak és nehezen tudják visszafogni magukat, amikor különösen erős és világos szándékot és célt táplálnak, és azt akarják elérni, hogy az emberek úgy bánjanak velük, mintha ők lennének Isten vagy egy bálvány, és ezáltal elérik céljukat, hogy másokat korlátozni és irányítani tudjanak, hogy mások engedelmeskedjenek nekik és imádják őket, akkor mindezek természete önmaguk felmagasztalása és az önmagukról tett bizonyságtétel, és van benne egy antikrisztusi tulajdonság. Az emberek jellemzően milyen eszközöket használnak, hogy felmagasztalják magukat és bizonyságot tegyenek önmagukról? (A befektetéseikről beszélnek.) Mit foglal magában a befektetéseikről való beszéd? Arról beszélnek, hogy mióta hisznek Istenben, mennyit szenvedtek, mekkora árat fizettek, mennyi munkát végeztek, milyen messzire utaztak, valamint arról, hogy hány embert nyertek meg és mennyi megaláztatást szenvedtek el az evangélium terjesztése során. Egyesek gyakran beszélnek arról is, hogy hányszor tartóztatták le őket és kerültek börtönbe anélkül, hogy valaha is elárulták volna az egyházat vagy a testvéreket, hogy szilárdan megálltak bizonyságtételükben, és így tovább. Ezek a dolgok mind hozzátartoznak ahhoz, hogy a befektetéseikről beszélnek. Az egyház munkájának álcája alatt a saját vállalkozásukat ápolják, megszilárdítják a státuszukat és jó benyomást keltenek magukról az emberek szívében. Ugyanakkor mindenféle módszert és fortélyt bevetnek, hogy megnyerjék az emberek szívét. Odáig is elmennek, hogy mindenkit támadnak és kirekesztenek, aki az övéktől eltérő nézeteket vall. Különösen mindent megtesznek, hogy kirekesszék és elnyomják azokat, akik az igazságra törekednek és ragaszkodnak az alapelvekhez. Ami pedig azokat illeti, akik ostobák és tudatlanok, akik zavarosok a hitükben, valamint azokat, akik csak rövid ideje hisznek Istenben és éretlenek – milyen módszereket alkalmaznak ezekkel az emberekkel szemben? Félrevezetik, behúzzák, sőt fenyegetik is őket. Ezeket a stratégiákat alkalmazzák, hogy elérjék céljukat, azaz a státuszuk megszilárdítását. Ezek mind az antikrisztusok taktikái.

Ilyesmi gyakran előfordul a gyülekezetekben: Egyes testvérek olyan prédikációkat és közléseket hallgatnak, amelyekben a Fennvalló azt mondja, hogy ha egy vezető vagy dolgozó olyasmit tesz, ami megszegi Isten házának munkarendjét, akkor Isten választott népének joga van jelenteni. Miután ezt hallották, és tisztán látják, hogy egy vezető a gyülekezetükben úgy dolgozik, ami nincs összhangban a munkarenddel, néhányan úgy döntenek, hogy jelenteni akarják a vezetőt. Amikor aztán a vezető tudomást szerez erről, azt gondolja magában: „Kiderült, hogy vannak emberek, akiknek még van képük feljelenteni engem. Hogyan merészelik! Kik ezek az emberek?” Ezt követően a több tucat tagot számláló gyülekezet minden egyes tagja után nyomozni kezdenek. Meddig mennek el ebben a nyomozásban? Utánanéznek mindenki korának, hogy mióta hisznek Istenben, milyen kötelességeket végeztek a múltban, mik a jelenlegi kötelességeik, kikkel állnak kapcsolatban, tudnak-e kapcsolatot teremteni a Fennvalóval és így tovább. Mindennek utánanéznek, és rengeteg energiát fektetnek bele. Miután alapos vizsgálatuk befejeződött, felfedezik, hogy két-három ember gyanúsnak tűnik, ezért a következő összejövetelen a vezető prédikációt tart, amely kifejezetten erre a kérdésre irányul. Azt mondja: „Az embereknek kell, hogy legyen lelkiismerete. Ki vezetett téged eddig az istenhitedben? Most annyi igazságot értesz: ha nem tartanék összejöveteleket és nem közölnék veled dolgokat, meg tudnád érteni ezeket az igazságokat? A gyülekezetünk annyi embert hozott be azáltal, hogy az evangéliumot terjesztette nekik, és evangéliumi munkánk oly hatalmas fejlődést ért el. Ha én nem lennék itt és nem irányítanám, vajon képesek lennétek-e bárkit is behozni? Egyáltalán, kinek köszönhetitek mindezt?” Néhányan elgondolkodnak ezen, és azt gondolják: „Istennek kellene köszönetet mondanom: milyen hozzájárulást tett az ember?” Aztán azonban a vezető így folytatja: „Ha nem hoztam volna el nektek ezeket az Isten szavait tartalmazó könyveket, vajon képesek lennétek hozzájuk jutni? Ha nem szerveznék összejöveteleket, képesek lennétek-e összegyűlni? Az embereknek kell, hogy legyen lelkiismeretük! Ha tehát van lelkiismereted, mit kell tenned? Amikor a vezetőd időnként elkövet egy kisebb hibát, nem szabad túl alaposan kivizsgálnod. Amikor megragadod a hiányosságaikat, és nem vagy hajlandó elengedni, lázadni próbálsz ellenük? Ha valami apróság történik, belső szinten kell kezelni. Mi értelme lenne feljelentést tenni? Azok az emberek, akik jelentést tesznek, alkalmatlanok és éretlenek. Helyénvaló mindent jelenteni a fennvalónak? Hogyan lenne a fennvalónak ideje az ilyen problémák megoldására? Ha meg kell oldani őket, akkor a gyülekezetvezetők oldják meg. Nem lehet a dolgokat zárt ajtók mögött megbeszélni? Mindent jelenteni kell a fennvalónak? Nem fogja ez csak zavarni a fennvalót? Figyelj: ha jelentesz nekem valamit, én nyugodtan és barátságosan, a megmetszésed nélkül találok megoldást. De tudod, hogy mi lesz a fennvaló hozzáállása, ha jelented neki? A fennvalóval nem lehet packázni – olyan, mint az oroszlánok és a sasok. Elérhetik-e a magunkfajta éretlen emberek az ő szintjüket? Semmi jó nem származik abból, ha egy problémát a fennvalónak jelentesz. Téged biztosan meg fognak metszeni. Ez már sokszor megtörtént velem: hogyan tudná ezt egy olyan éretlen ember kezelni, mint te? Még az is lehet, hogy elveszíted a hitedet – és ki lesz, aki viseli ennek a következményeit? Ha valamit jelenteni akarsz, te viseled a következményeket. Ne engem hibáztass, amikor eljön az idő, amikor megmetszenek, amikor negatívvá és gyengévé válsz. Ha feljelentést akarsz tenni, nem foglak megállítani. Rajta, tedd csak meg: majd megnézem, ki tesz feljelentést!” Vajon merne-e bárki feljelentést tenni, amikor ez a vezető ennyire megfélemlíti? (Nem.) Néhányan akarnának, de túlságosan félnének ahhoz, hogy megtegyék. Ezek az emberek nem semmirekellők? Mitől félnek? Hogyan félhetnek ennyire a vezetőtől? Még ha a vezető halálra akarná is gyötörni őket, az életük nincs a vezető kezében. Hogyan merészelné a vezető Isten engedélye nélkül gyötörni őket? A vezető néhány ijesztő szava után vannak olyan emberek, akik tényleg túlságosan félnek feljelentést tenni. Azt gondolhatják magukban: „Isten sehol sincs. Vajon a Fennvaló képes lesz kezelni a vezetőt, ha feljelentést teszek? Mi van, ha nem – bosszút áll rajtam a vezető? Vajon akkor is normálisan el tudnám-e végezni a kötelességemet? Nem tehát szabad jelentést tennem. Amúgy ez az ügy nem is az én dolgom. Senki más nem jelentette, akkor miért kellene nekem jelentenem?” Visszahúzódnak, és nem mernek jelentést tenni. Egy antikrisztus vajon irgalmat mutatna az ilyen embereknek? (Nem.) Mit tesz velük? Mihelyt meggyőződött, hogy ki tervezi, hogy feljelenti, ki az, aki nem egy véleményen van vele, gondolkodni kezd: „Mindig tervezel valamit, mindig magasröptű ötleteket akarsz szajkózni, mindig bajt akarsz szítani, mindig jelenteni akarod az ügyeimet – ez felháborító! Már régóta keresed a lehetőséget, hogy kapcsolatba léphess a fennvalóval, hogy jelenthesd a helyzetemet. Most meghátrálsz, nem mered megtenni. De ki tudja – ha megtalálod a megfelelő alkalmat, talán mégis jelentesz. Ó, el foglak kapni!” Az antikrisztus tehát ürügyeket és alkalmakat fog keresni arra, hogy lejárassa ezeket az embereket, hogy a testvérek ellenszenvet érezzenek irántuk. Utána mindenféle módot kitalál majd, hogy rajtakapja őket, hogy bajt okozzon nekik és bemocskolja a hírnevüket. És mit gondolnak ezek az emberek utána magukban? „Ez szörnyű! Nem engedelmeskedtem a vezetőnek, vakon megpróbáltam jelenteni, és most szenvednem kell. Emlékeznem kell erre a leckére: Semmiképpen nem szabad megsértenem a vezetőt! Most ez a vezető dönt mindenről. Ha azt mondja: »kelet«, nem mondhatom, hogy »nyugat«. Ha azt mondja: »egy«, nem mondhatom, hogy »kettő«. Azt kell tennem, amit a vezető mond. Egyáltalán nem szabad kapcsolatba lépnem a Fennvalóval, hogy jelentsem a problémákat. Ez nagyon komoly! A vezető szenvedésre ítélt, és a Fennvaló nem tud róla – ki fog kiállni értem? Ahogyan mondani szokták: »A helyi tisztviselőknek nagyobb a hatalmuk, mint az állami tisztviselőknek!«” Ezek az emberek negatívvá váltak. Nem hisznek abban, hogy Isten házában az igazság uralkodik, és még kevésbé abban, hogy Isten mindenek felett szuverén. Van még Isten a szívükben? Nem, nincs Isten a szívükben. Hiányzik belőlük az Istenbe vetett igaz hit. Jelenteni akarnak egy problémát, de félnek a gonosz embertől. Egyáltalán nem képesek tisztán látni a gonosz erőket. Szenvedésre ítélte őket az a gonosz ember ott, ahol hatalma van, és semmirekellőkké váltak. Eredetileg volt egy kis igazságérzetük, ami kívánatos tulajdonság, de mivel nem értik az igazságot, és nem tudják, hogyan cselekedjenek az alapelvek szerint, a gonosz személy, hamis vezető és antikrisztus annyira eltiporta őket, hogy elvesztették minden hitüket. Nem tudják, hogyan támaszkodjanak Istenre, hogyan keressék az igazságot vagy hogyan cselekedjenek bölcsen. Most félnek és bátortalanná válnak, valahányszor meglátnak egy antikrisztust. Mennyire félnek? Azt gondolják: „A gonosz embereknek hatalma van ebben a világban. Bármelyik csoportban is vagyok, viselkednem kell. Nincs bennem az a fajta vadság és bátorság, ezért bárhová is megyek, készségesen el kell viselnem a rossz bánásmódot és készségesen engedelmeskednem kell másoknak – úgy kell bánnom velük, mint az őseimmel. Ha azt mondják: „kelet”, én nem mondhatom, hogy „nyugat”. Nem nyilváníthatok eltérő véleményt, nem jelenthetem mások dolgait, és nem üthetem bele az orrom mások ügyeibe. Csak az Istenbe vetett hitre koncentrálhatok. Nem sérthetem meg a vezetőket és a dolgozókat, nem ragaszkodhatok az igazságalapelvekhez, nem vágyhatok a fényre és nem szerethetem az igazságot – ebben a világban nincs fény vagy igazságosság. Csak arra fogok koncentrálni, hogy a végsőkig kitartsak, és bárhová is megyek a jövőben, nem felejtem, hogy mindig a béke megtartását helyezzem előtérbe!” Erre a következtetésre jutnak. Nem győzte le őket az az antikrisztus? (De igen.) Mi erősíti ezt meg? Miután az antikrisztus elnyomta őket, halálra rémültek. Túlságosan félnek, hogy bármit is mondjanak vagy tegyenek. Elvesztették az igaz hitüket és már nem végzik hűségesen a kötelességüket. Szívükben az igazságosság iránti szeretetük kis lángja kialudt. Teljesen legyőzte és megverte őket az az antikrisztus. Hát nem semmirekellők? Nem gyávák? (De igen.) Honnan lehet ezt látni? Ha megkérdezed tőlük: „Hogy van ez és ez a gyülekezetedben?” Azt fogják válaszolni: „Megvan.” Ha azt kérdezed: „És mi a helyzet azzal az új gyülekezetvezetővel, akit megválasztottatok. Ismered?” Azt fogják válaszolni: „Nem nagyon ismerem.” Ha megkérdezed: „Milyen ott most a gyülekezeti élet? Volt olyan, aki zavart okozott?” akkor azt fogják válaszolni: „Jó, minden rendben megy.” Bármit is kérdezel tőlük, a válaszuk csupán ez a néhány szó. Ez nem azért van, mert félnek? Miért félnek ennyire? Azért, mert nem ismerik Isten igazságát. Nem látnak át a Sátán gonoszságán, kegyetlenségén, könyörtelenségén és sötétségén. Nem tudják, mit jelent az igazság uralma és milyen jelentősége van – és ezért félnek. Ezért bármit is kérdezel, a válaszuk homályos és kifürkészhetetlen lesz. Nem fogsz tőlük választ kapni arra, hogy mi történik valójában az egyházban, és nem fogod megtudni, hogy mit gondolnak valójában legbelül. Olyan szorosan beburkolóznak, hogy nem is leszel biztos abban, hogy miről beszélnek. Semmit sem fognak mondani a gyülekezetben meglévő problémákról, vagy arról, hogy milyenek a vezetők és a dolgozók, és semmit sem fogsz megtudni azokról a nehézségekről, amelyekkel Isten választott népe szemben áll. Semmit sem fogsz megtudni mindebből – csak így fognak veled beszélgetni. És mit fogsz érezni, miközben hallgatod őket? Azt fogod érezni, hogy van valami a kettőtök szíve között. Ők így gondolkodnak: „Ne próbálj meg semmit megtudni rólam. Nem akarok neked semmilyen információt felfedni, vagy azt, hogy mi történik valójában. Tartsd távol magad tőlem. Ha megpróbálod megtudni tőlem, hogy mi folyik a gyülekezetben, akkor bajt próbálsz okozni nekem, meg próbálod zavarni a jelenlegi életkörülményeimet, rutinomat és helyzetemet. Ne avatkozz bele az életem semmilyen részébe. Hagyd, hogy ezeket a dolgokat én magam intézzem.” Attól félnek, hogy az antikrisztus szenvedést okoz nekik vagy bosszút áll rajtuk, és félnek bármilyen problémát jelenteni a gyülekezetükkel kapcsolatban. Nem kapituláció ez az antikrisztus előtt? Nem vezette félre és irányítja őket az antikrisztus? (De igen.) És az antikrisztusnak tetszik, hogy ezt látja. Olyannyira meggyötörte az embereket, hogy nem merik többé jelenteni a problémáikat, így szilárdan irányítják az egyházat. Sok embert irányít az egyházban az antikrisztus ilyen módon? Ti magatok is akadályoztatok meg már valakit abban, hogy jelentsen egy problémát? Lehet, hogy megtettétek, de nem vagytok tudatában, vagy hogy a jövőben meg fogjátok tenni. Tehát az antikrisztusok által megnyert és irányított emberek problémának tekinthetők? (Igen.) Néhányan azt mondják: „Bizonyos emberek az egyházban félnek egy antikrisztustól, de nem hisznek abban az antikrisztusban, nem követik azt az antikrisztust, még kevésbé szolgálják azt az antikrisztust. Csupán arról van szó, hogy az az antikrisztus egy kicsit korlátozta őket, és emiatt késlekedtek az Istenben való hit helyes útjára lépni. Miért mondod, hogy ez problémát jelent?” Egyfelől ha megnézzük, hogy milyen módszereket használnak az antikrisztusok az emberek megnyerésére és irányítására, akkor látnunk kell, hogy a természetüklényegük a Sátán lényege: ellenséges az igazsággal és Istennel szemben. Az antikrisztusok versengeni akarnak Istennel az emberekért, versenyezni akarnak az Ő választott népéért. Másfelől az antikrisztusok módszerei és működési módjai valóban hatással lehetnek azokra az emberekre, akik ostobák, tudatlanok, zavarosak és nem értik az igazságot. Valóban félrevezethetik ezeket az embereket, az antikrisztusok irányítása alatt tarthatják őket és rávehetik őket, hogy az antikrisztusokkal konzultáljanak és mindenben engedelmeskedjenek nekik. Az antikrisztusok nemcsak a száját tartják csukva ezeknek az embereknek. A cselekedeteiket is irányítják, a gondolataikat és az elképzeléseiket befolyásolják, és arra is hatással vannak, hogy merre járnak. Ezek azok a hatások és következmények, amelyeket az antikrisztusok cselekedetei okoznak az ostobák és tudatlanok számára.

Az imént a vezetők vagy dolgozók kötelességének végzésével kapcsolatos különböző igazságokról beszéltem. Lelepleztem bizonyos problémákat is, amelyekkel a vezetők és a dolgozók rendelkeznek. Főként a legsúlyosabb embertípus megnyilvánulásaira összpontosítottam – és miféle emberek ezek? (Antikrisztusok.) Milyen közös megnyilvánulásban osztozik minden antikrisztus? Megpróbálják magukhoz ragadni a hatalmat és irányítani a gyülekezetet. Hatalomvágyuk minden mást felülmúl. A hatalom az életük, a gyökerük. Ez a téma, az irány és a cél, amely körül minden forog, amit az életükben tesznek. Ezért az antikrisztusok cselekedetei és az általuk felfedett beállítottság azonosak azzal a taktikával, amelyet Sátán használ az emberek félrevezetésére, megnyerésére és irányítására. Elmondható, hogy minden, amit az ilyen emberek tesznek, nem mássá teszi őket, mint a Sátán képviselőjévé, megtestesítőjévé és kifejeződésévé: minden cselekedetük és minden viselkedésük fő célja a hatalom birtoklása. És kiket próbálnak irányítani? Azokat az embereket, akiket vezetnek, akik Isten követői. Azokat az embereket, akik a hatalmuk körébe tartoznak, akiket képesek irányítani. Az előbb beszéltünk arról is, hogy az antikrisztusok milyen módszereket alkalmaznak az emberek irányítására. Az első az emberek szívének megnyerése. A második, hogy támadják és kirekesztik a másként gondolkodókat. A harmadik, hogy kirekesztik és támadják azokat az embereket, akik az igazságra törekednek. A negyedik, hogy folyamatosan felmagasztalják önmagukat és önmagukról tesznek bizonyságot. Az ötödik pedig, hogy félrevezetik, behúzzák, fenyegetik és irányítják az embereket. Mind az öt fő megnyilvánulás olyan alapvető módszer és eszköz, amelyet az antikrisztusok alkalmaznak a hatalom megszerzése, valamint az emberek birtoklása és irányítása érdekében. Ezek az átfogó kategóriák. A következőkben ezekről az átfogó kategóriákról fogunk részletesebben beszélgetni, és ezeket fogjuk boncolgatni.

Annak boncolgatása, hogy az antikrisztusok hogyan próbálják megnyerni az emberek szívét

A. Az emberek behúzása apró szívességekkel

Az antikrisztusok által az emberek irányítására használt első módszer a szívük megnyerése. Hányféleképpen lehet megnyerni az emberek szívét? Az egyik módszer, hogy apró szívességekkel húzzák magukhoz őket. Az antikrisztusok néha kedves ajándékokat adnak az embereknek, néha megdicsérik őket, néha apró ígéreteket tesznek nekik. Néha pedig azt látják az antikrisztusok, hogy bizonyos kötelességekkel az emberek reflektorfénybe kerülhetnek, vagy mások szerint ezek a kötelességek előnyöket biztosítanak annak, aki elvégzi őket, és ezt követően mindenki megbecsüli őket. Ezeket a kötelességeket pedig rábízzák azokra, akiket meg akarnak nyerni. Az „apró szívességek” sok mindent magukban foglalnak: Néha anyagi dolgok, néha megfoghatatlan dolgok, néha pedig tetszetős szavak, amelyeket az emberek hallani akarnak. Előfordul például, hogy egy ember elgyengül, amikor valami történik vele, és elveszíti a motivációját a kötelességében. Amikor összeveti ezt a gyengeségét Isten szavaival, rájön, hogy ez hűtlenség Istennel szemben, a kötelesség végzésének megtagadása, az igazi alávetettség hiánya, és igencsak gyalázatosan érzi magát. Amikor egy vezető ezt látja, azt mondhatja: „Egyszerűen éretlen vagy. Isten nem így fogja látni ezt a dolgot. Csak rövid ideje vagy hívő. Nem várhatsz el magadtól ilyen sokat. Az ilyesmihez idő kell – nem lehet siettetni. Istennek nincsenek komoly követelményei az emberekkel szemben. Te csak rövid ideje hiszel benne. Így normális, hogy néha egy kicsit gyenge vagy. Nem kell emiatt aggódnod.” Ez azt jelenti, hogy nincs miért aggódni, ha valaki gyenge, hogy még kevésbé kell aggódni, ha gyenge marad – hogy mindez normális negatívum, és Isten nem emlékszik rá. Vannak, akik túlságosan szentimentálisak, és mindig az érzéseik korlátozzák őket, amikor a kötelességüket végzik. A vezetőjük pedig azt mondja: „Ez az éretlenséged miatt van, ez rendben van.” Vannak, akik lusták és hűtlenek a kötelességük végzésében, de a vezetőjük nem dorgálja meg őket. Inkább szépen hangzó dolgokat mond, amelyeket ezek az emberek minden alkalommal hallani akarnak, hogy jól érezzék magukat, hogy jónak nevezzék őket, és hogy megmutassák nekik, mennyire megértőek és szeretőek. Ezek az emberek azt gondolják: „A vezetőnk olyan, mint egy szerető anya. Igazán szeret minket – valóban Istent képviseli. Tényleg Istentől való!” A ki nem mondott célzás ebben az, hogy a vezetőjük Isten szócsöveként működhet, hogy Istent képviselheti. Ez a célja ennek a vezetőnek? Talán nem ennyire egyértelmű, de az egyik célja nyilvánvaló: Azt akarja, hogy az emberek azt mondják, hogy csodálatos vezető, aki tekintettel van másokra, együttérez az emberek gyengeségeivel és nagyon megérti a szívüket. Amikor egy gyülekezetvezető azt látja, hogy a testvéreik felületesen végzik a kötelességüket, nem feddi meg őket, holott meg kellene. Amikor világosan látja, hogy Isten házának érdekei sérülnek, szemet huny felette és nem kérdezősködik, hogy a legkevésbé se sértsen meg másokat. Valójában nem igazán tanúsít figyelmet az emberek gyengeségei iránt. Inkább az a szándéka és a célja, hogy megnyerje az emberek szívét. Teljességgel tudatában vannak a következőnek: „Amennyiben így cselekszem és nem sértek meg senkit, azt fogják gondolni, hogy jó vezető vagyok. Jó véleménnyel lesznek rólam, sokra tartanak. Helyeselnek és kedvelnek majd.” Nem foglalkozik azzal, hogy mennyi kárt szenvednek Isten házának érdekei, hogy mekkora veszteséget okoz Isten választott népének az életbe való belépésében, vagy hogy mennyire zavarja meg a gyülekezeti életüket. Az ilyen vezető kitart a sátáni filozófiája mellett, és senkit sem sért meg. A szíve mélyén soha nem tesz saját magának szemrehányást. Amikor azt látja, hogy valaki megszakításokat és zavarokat okoz, legfeljebb vált vele erről néhány szót, tompítja a dolog élét, és ezzel elintézettnek veszi a dolgot. Nem beszélget az igazságról, nem hívja fel az illető figyelmét a probléma lényegére és még kevésbé boncolgatja az állapotát. Soha nem beszélget arról, hogy mik Isten szándékai. A hamis vezetők soha nem leplezik le és nem boncolgatják, hogy miféle hibákat követnek el gyakran az emberek, vagy az emberek által gyakran feltárt romlott beállítottságokat. Semmilyen valóságos problémát nem oldanak meg. Ehelyett mindig elnézik az emberek helytelen magatartását és a romlottság kinyilatkozásait. Bármennyire negatívak vagy gyengék is az emberek, nem veszik komolyan. Csupán néhány szót és doktrínát prédikálnak. Szólnak néhány buzdító szót, hogy felületesen kezeljék a helyzetet és megpróbálják fenntartani a harmóniát. Ennek az eredménye, hogy Isten választott népe nem tudja, hogyan tartson önvizsgálatot és ismerje meg magát. Nem nyer megoldást a benne feltáruló romlott beállítottságokra. Szavak, doktrínák, elképzelések és képzelgések között él az életbe való belépés nélkül. A szívében még azt is hiszi: „A vezetőnk még Istennél is jobban megérti a gyengeségeinket. Nem vagyunk elég érettek, hogy megfeleljünk Isten követelményeinek. Csupán teljesítenünk kell a vezetőnk követelményeit. Azáltal, hogy alávetjük magunkat a vezetőnknek, Istennek vetjük alá magunkat. Ha eljön a nap, amikor a Fennvaló elbocsátja a vezetőnket, akkor majd hallatjuk a hangunkat, hogy megtartsuk – megakadályozzuk, hogy a Fennvaló elbocsássa. Tárgyalni fogunk a Fennvalóval és rákényszerítjük, hogy fogadja el a követeléseinket. Így fogunk tisztességesen bánni a vezetőnkkel.” Amikor az emberek szívében ilyen gondolatok vannak, amikor ilyen kapcsolatot teremtettek a vezetővel és a szívükben ilyen függőséget, irigységet és hódolatot éreznek a vezetőjük iránt, akkor egyre nagyobb lesz a hitük ebben a vezetőben. Állandóan a vezető szavait akarják hallani, és nem keresik tovább az igazságot Isten szavaiban. Egy ilyen vezető szinte átvette Isten helyét az emberek szívében. Ha egy vezető ilyen kapcsolatot hajlandó fenntartani Isten választott népével, ha ebből élvezetet merít a szívében és úgy hiszi, hogy Isten választott népének így kell kezelnie őt, akkor nincs különbség közötte és Pál között. Már rá is lépett az antikrisztus útjára. Ez az antikrisztus már félre is vezette Isten választott népét, amely teljességgel nélkülözi a tisztánlátást. Valójában ez a vezető nem rendelkezik igazságvalósággal és egyáltalán nem viseli Isten választott népe életbe való belépésének terhét. Csak szavakat és doktrínákat képes hirdetni, és fenntartani a kapcsolatait másokkal. Abban jó, hogy képmutató módszerekkel felvágjon. Beszéde és tettei összhangban vannak az emberek elképzeléseivel, és ezáltal félrevezeti az embereket. Nem tudja, hogyan kell beszélgetni az igazságról vagy megismerni önmagát, és ez lehetetlenné teszi számára, hogy másokat az igazságvalóságába vezessen. Csak a hírnév és a státusz érdekében dolgozik. Csak szépen hangzó szavakat mond, amelyek behálózzák az embereket. Már elérte azt a hatást, hogy az emberek imádják őt és felnézzenek rá. Komolyan befolyásolta és késleltette az egyház munkáját, valamint Isten választott népének életbe való belépését. Nem antikrisztus-e egy ilyen ember? Vannak emberek, akik ugyanúgy viselkednek, mint az antikrisztusok, de amikor egy antikrisztust látnak feltárulni, akkor képesek arra, hogy az antikrisztushoz hasonlítsák magukat. Úgy érzik, hogy az általuk járt út szintén az antikrisztusok útja, hogy meg kellene torpanniuk a szakadék szélén és azonnal bűnbánatot kellene tartaniuk Isten előtt. Fel kellene hagyniuk azzal, hogy a személyes státuszukra és imázsukra összpontosítsanak. Úgy gondolják, hogy mindenben Istent kell magasztalniuk és tanúságot tenniük mellette, hogy el kellene érniük, hogy az emberek szívében helyet kapjon Isten, tiszteljék az Ő nagyságát – úgy érzik, hogy csak ekkor fognak igazi békét érezni a szívükben. Csak az az ember szereti és tudja elfogadni az igazságot, aki így tesz. Ha valaki antikrisztusi természetű, akkor a szívében rosszul fogja érezni magát, amikor az antikrisztusokat leleplező szavakat hall, de nem lesz képes elfogadni Isten szavainak ítéletét és fenyítését, vagy megnyílni és felfedni romlott beállítottságát. Ez azt mutatja, hogy nem képes elfogadni az igazságot, és hogy az igazi bűnbánat lehetetlen a számára. Kitart státusza érvényre juttatásában, élvezi a státuszból származó előnyöket, és élvezi, hogy Isten választott népe hódol neki és felnéz rá. Ennek következtében az általa félrevezetett emberek elkóborolnak az igaz útról és Isten szavaitól. Elkerülik Istent, és helyette azt az embert követik. Pedig az az ember egyáltalán nem képes elgondolkodni önmagán. Nincs tudatában, hogy már veszélybe került. Továbbra is meglehetősen jó véleménnyel van saját magáról, továbbra is félrevezeti és megnyeri a többieket. Mindaddig, amíg az emberek hallgatnak arra, amit mond, és engedelmeskednek neki, addig nem számít, hogy ezek az emberek mennyire felületesen vagy felelőtlenül végzik a kötelességeiket – szemet huny felette. Sőt még élvezi is, hogy ezek a tudatlan, ostoba emberek hódolnak neki és felnéznek rá. Még oltalmazza is őket, és nem engedi, hogy bárki leleplezze vagy tisztán lássa őket. Ezzel az antikrisztus nem egy független királyságot hoz létre magának? Az antikrisztus nem végez valódi munkát, nem beszélget az igazságról, hogy megoldja a problémákat, nem vezeti az embereket Isten szavainak evésére és ivására, valamint az igazságvalóságba való belépésre. Csak a státuszért, a hírnévért és a nyereségért dolgozik. Csak azzal törődik, hogy megalapozza a saját pozícióját, hogy megóvja a helyét az emberek szívében, és elérje, hogy mindenki imádja őt, felnézzen rá, és állandóan kövesse. Ezeket a célokat akarja elérni. Az antikrisztus így próbálja megnyerni az emberek szívét és irányítani Isten választott népét – hát nem gonosz módon munkálkodik? Ez egyszerűen hihetetlenül undorító! Egy ideig így munkálkodik. Az emberek jóindulatúvá válnak iránta, bíznak benne, rá támaszkodnak – de mik a következmények? Ezek az emberek nem csupán képtelenek megérteni az igazságot, nem csupán egyáltalán nem haladnak előre az életbe való belépésükben – hanem az antikrisztust fogadják el lelki szülőjükként és Isten helyetteseként. Engedik, hogy az antikrisztus kiszorítsa Isten státuszát a szívükből. Amikor valakinek problémája van, többé nem Isten elé járul, és bármilyen probléma éri is, nem Istenhez imádkozik, nem Őrá támaszkodik és nem az Ő szavaiban keresi az igazságot. Ehelyett ehhez vezetőhöz fordul. A vezetőt kéri arra, hogy mutassa meg neki az utat. Egyre inkább felnéz erre a vezetőre és függ tőle. Nem tudja, hogyan keresse Istent. Nem tudja, hogyan nézzen fel és hogyan támaszkodjon Őrá, és még kevésbé, hogyan cselekedjen az igazságnak és az alapelveknek megfelelően. Bármi történjék is vele, lélegzetvisszafojtva várja, hogy a vezető döntsön róla. Azt teszi, amit a vezető mond neki, és teljesíti a vezető utasításait. Azáltal, hogy az embereket idáig juttatja, az antikrisztus nem vezeti félre és nem irányítja-e őket? Miért nem Istennél keresi Isten választott népe az igazságot, amikor különféle dolgok történnek vele? Miért engedelmeskedik Isten választott népe vakon annak, amit a vezetője mond, anélkül, hogy a szavait megvizsgálná vagy tisztánlátást gyakorolna? Miért képes Isten választott népe azonnal alávetni magát vezetője szavainak, amint meghallja őket, és miért nem tudja ezt megtenni Isten szavaival? Vezetője vágyait fürkészi ahelyett, hogy Istenéit keresné. Vezetője szavaira hallgat Isten szavai helyett, és ahelyett, hogy az igazságot keresné és alávetné magát neki. A vezetőjére támaszkodik, hogy cselekedjen, valamint hogy bátorítsa, beszéljen a nevében és döntéseket hozzon helyette, ahelyett, hogy Istenre támaszkodna, Őrá nézne fel, és Neki vetné alá magát. Ezek az úgynevezett vezetők nem foglaltak-e el egy bizonyos pozíciót az emberek szívében? Ez a következménye annak, ha egy antikrisztus félrevezeti és behálózza az embereket.

Amikor valami történik néhány emberrel, és azt mondod nekik, hogy imádkozzanak Istenhez, akkor azt mondják, hogy túl éretlenek és nem tudják, hogyan kell keresni. Ha azt mondod nekik, hogy egyék és igyák Isten szavait, akkor azt mondják, hogy nincs képességük és hogy nem tudnak nagy világosságot elérni. Ha azt mondod nekik, hogy hallgassanak prédikációkat, azt mondják, hogy a prédikációk tartalma túl magasztos és mély számukra, hogy túlmutat a felfogóképességükön. Úgy vélik, hogy ha valaki gyenge képességű, ha gyengeségei vannak és minden tekintetben alkalmatlan, akkor vezetőket kell keresnie. Tegyük fel, hogy megkérdezed tőlük: „Miért egy vezetőt kell keresnetek? Miért nem keresitek Istent és miért nem az Ő színe elé járultok?” Azt mondják: „Az embereknek nagyon nehéz Isten színe elé járulni: Elképzeléseink vannak, gyenge a képességünk, lassú a felfogásunk és érzéketlenek vagyunk. Isten szavai nem mindig olyannyira egyértelműek. Nincsenek példák a szavaiban, amelyek megmutatnák, hogy mit jelentenek. A vezetőnk egyszerűen megmondja nekünk, hogy mit kell tennünk, méghozzá jól érthetően – úgy, mintha azt mondaná, hogy egy meg egy az kettő. Ami Isten szavainak olvasását illeti, már az is elég jó, ha hangosan fel tudom olvasni őket, de fogalmam sincs, mit jelentenek. Nem tudom, hogy mit követel Isten az embertől, vagy hogyan kell úgy gyakorolni, hogy összhangban legyen Isten szándékaival. Soha nem találok válaszokat. Mivel gyenge képességű ember vagyok, éretlen, lassú gondolkodású és buta, aki nem lát át semmit, a vezetőnket kell megkérdeznem mindenről, ami felmerül, és rá kell bíznom a döntéseket. A vezetőnk megtalálja a válaszokat helyettem: én csak teszem, amit nekem mond. Pontosan ilyen ember vagyok – egyszerű és engedelmes.” „Semmi baj nincs azzal, ha valaki egyszerű és engedelmes, de a vezetőtök valóban rendelkezik az igazságvalósággal? Valóban olyasvalaki, aki aláveti magát Istennek? Ha csak szavakat és doktrínákat tud prédikálni, és nem olyasvalaki, aki aláveti magát Istennek, akkor az, hogy aláveted magad nekik, azt jelenti, hogy aláveted magad Istennek?” Azt mondják: „A vezetőnk remek képességű ember, és minden, amit mond. Ez azt bizonyítja, hogy megérti az igazságot és hogy összhangban van Isten szándékaival.” Ugye van egy kis logikai okoskodás abban, amit mondanak? Az egész a személyes érzéseiken alapul. A képességük gyenge és híján vannak a tisztánlátásnak, így ha valóban valami baj lenne a vezetőjükkel, akkor sem lennének képesek észrevenni. A legtöbb ember ostoba, tudatlan és gyenge képességű, de most ne ezzel az okoskodással foglalkozzunk. Ha a vezető szempontjából nézzük a dolgot, ha az emberek ilyen megnyilvánulásokat mutatnak, ennyire függnek a vezetőjüktől, ilyen nézeteket és hozzáállást táplálnak velük kapcsolatban, akkor nincs-e ennek valami köze a vezető taktikáihoz és módszereihez, hogy megnyerje az emberek szívét? (De igen.) Mennyire erős ez a kapcsolat? Közvetlenül kapcsolódik a vezető munkamódszeréhez? Bizton állíthatjuk, hogy itt abszolút, közvetlen kapcsolat van, hogy ezek a dolgok száz százalékban összefüggenek. Miért mondom ezt? Rengeteg olyan vezető van, aki szubjektív akarata szerint szeretné az embereket Isten elé vinni, de mivel nem érti az igazságot, vagy nem tudja, hogyan oldjon meg különböző valódi problémákat, csak néhány adminisztratív feladatot és általános ügyet tud intézni. Felvág, hogy az emberek megbecsüljék és akaratlanul is az antikrisztusok útjára lép. A saját módszereivel és eszközeivel folyamatosan próbálja megnyerni az emberek szívét, irányítani a szívüket, viselkedésüket és gondolataikat, hogy az emberek a cselekedeteikben, az igazság gyakorlásában és a kötelességeik végzésének minden aspektusában mindig azt tegyék, amit mond. Ha az emberek alávetik magukat egy antikrisztusnak és nem vetik igazán alá magukat Istennek – ha sokkal inkább alávetik magukat az antikrisztusnak, mint Istennek –, ha a kötelességeik végzése semmilyen eredményt nem hoz és ha nem végzik jól az ember kötelességét, akkor az ilyen emberek meg lesznek mentve? Az emberek előtt „pontos” út áll annak gyakorlására, hogyan legyenek engedelmesek és hűségesek a vezetők és a dolgozók iránt, de még akkor sem gyakorolják pontosan, amikor az Istennek való engedelmességről és a Hozzá való hűségről van szó – senki sem beszélget erről, és senki sem végzi a valódi munkának ezt az aspektusát. Mindenki szeret a saját státusza és hírneve érdekében beszélni és cselekedni. Ezen töri a fejét. Enni és aludni is elfelejt, hogy azon dolgozzon, hogy Isten választott népe engedelmeskedjen neki és imádja őt. Mindezt nyilván azért teszi, hogy elérje a célját, azaz vezetőként vagy dolgozóként uralkodjon a gyülekezetben. Mi ennek az oka? Az, hogy az egész romlott emberiségnek ugyanaz a beállítottsága és ugyanazok a preferenciái. Amikor valaki rámutat egy előtted álló útra, és te nagyon szívesen gyakorlod, az nem azt jelenti, hogy az igazságot gyakorlod – hanem azt, hogy azt teszed, amit az a személy mond, és engedelmeskedsz neki. Miért nem hajlandóak tehát az emberek Isten színe elé járulni vagy keresni Őt? Mert az ember emberi mivoltában semmi sincs, ami az igazsággal egybevágna. Az igazsággal ellentétes és szemben áll vele minden, amit az emberek szeretnek, amire vágynak, és amit a szívükben hordoznak. Ezért ha arra kérsz valakit, hogy keresse az igazságot, amikor valami történik vele, nehezebbnek fogja találni, mint a Holdra repülni. Sokkal könnyebbnek fogja viszont találni, ha arra kéred, hogy figyeljen oda egy ember szavára. Nyilvánvaló, hogy az antikrisztusok nagyon gyorsan érnek el eredményeket, amikor a szívük megnyerését használják az emberek irányítására. Egyetlen mellékesen elejtett megjegyzéssel el tudják érni, hogy valaki kedvező véleményt alkosson róluk. Egyetlen kósza megjegyzéssel, amely valamilyen szándékot vagy nézőpontot takar, el tudják érni, hogy valaki új szemszögből, új megvilágításban lássa őket. Ez pontosan mutatja, hogy mi van az emberekben. Azt jelenti, hogy ha nem törekedsz az igazságra, és inkább a státusz és a hatalom hajszolásának útját választod, akkor minden cselekedeted hatása és következménye a romlott emberiség bármely tagjára az lesz, hogy hátat fordít az igaz útnak, elfordul az igaz úttól, elkerüli és elutasítja Istent. Ez az egyetlen következmény, az egyetlen kimenetel. Ez világosan látható.

Az első megnyilvánulása annak, hogy az antikrisztusok megpróbálják megnyerni az emberek szívét, az, hogy apró szívességekkel húzzák be az embereket. Az apró szívességek nem feltétlenül anyagi dolgok: széles skálát fednek le. Néha figyelmes szavak, néha kívánságok vagy preferenciák teljesítése, néha pedig valaki gondolatainak a kitapogatása és olyan kellemesen hangzó dolgok mondása, amelyeket az illető hallani akar, hogy az illető azt higgye, hogy a vezetője nagyon jó és nagyon megértő. Más szóval az antikrisztusok toleranciával, szertetettel, melegséggel és úgynevezett figyelmességgel halmoznak el másokat, hogy elrejtsék az emberek irányítását célzó titkos törekvésüket. Ha például a testvérek adományoztak néhány kedves dolgot, akkor lehet, hogy megosztanak belőle néhányat azzal, akivel jóban vannak. Ezeket az apró szívességeket arra használják, hogy megnyerjék az emberek szívét és megvegyék őket. Ha van egy egyszerű munka a gyülekezetben, amelynek során nem kell az elemeknek kitenni magukat és amely lehetővé teszi, hogy valaki a reflektorfénybe lépjen, akkor azzal végeztetik, akivel jó viszonyban vannak. Miért képesek erre? Részben azért, mert nem szeretik eredendően az igazságot és alapelvek nélkül cselekednek. Másrészt pedig azért, mert ezt a kellemes kötelességet azoknak tartogatják, akikkel jóban vannak. Utána mondanak nekik néhány szépen hangzó dolgot, hogy ezek az emberek hálát érezzenek feléjük. Ezzel elérik a céljukat, hogy megnyerjék ezeknek az embereknek a szívét. Ez a taktika nem pusztán arról szól, hogy apróságokat osztogatnak és itt-ott mondanak egy-egy kedves dolgot – szándék és cél áll mögötte. És mi ez a cél? Az, hogy az emberek a szívükben kedvezően lássák őket. Ha van egy tízfős csoport, akkor azzal kezdik, hogy felmérik: „Ebből a tízből kettő jó a behízelgésben. Velük nem kell foglalkoznom. Ők így is, úgy is hízelegni fognak. Aztán van két zavarosfejű ember. Ők azt teszik, amit mondok, ha néhány dologban kedvezek nekik. A másik kettő egész jó képességű. Engedni fognak nekem, ha tartok néhány magasztos prédikációt és mondok néhány lenyűgöző szót. Aztán van három, aki úgy tűnik, hogy az igazságra törekedik, így velük egy kicsit nehéz lesz bánni. Tisztán kell látnom a tényleges helyzetüket. Meg kell látnom, hogy mire van szükségük, és utána biztosítanom kell ezeket a dolgokat. Ha ezt bármelyikük nem veszi be, és nem engedelmeskedik nekem, akkor végül én fogom kezelni és kitakarítani. Még ha ellenem is lesz ez az utolsó ember, véges mennyiségű problémát tud nekem okozni, és könnyű lesz vele elbánni.” Egyetlen szempillantással meg tudják határozni, hogy egy csoportban kivel tudnak bánni, és kivel nem. Honnan tudják ezt ilyen gyorsan? Azért képesek erre, mert a szívük tele van sátáni politikákkal és filozófiákkal. Magatartásuk alapelvei és viselkedésük, valamint a másokkal való érintkezésük módja nem arról szól, hogy barátságosan kijönnek az emberekkel vagy normális személyközi kapcsolatokat ápolnak. Nem arról szól, hogy segítenek, támogatnak másokat vagy felépítsék őket, nem arról, hogy egyenrangú félként foglalkoznak másokkal vagy hogy az igazságalapelveket használják a dolgok intézésére és a többi ember kezelésére. Egyáltalán a legcsekélyebb mértékben sem rendelkeznek ezekkel az alapelvekkel. Mik az alapelveik? „Hogyan tekint rám minden egyes ember a szívében? Nem kell azokkal foglalkoznom, akik nagyra tartanak, akik a szívükben hordoznak, akik félnek tőlem, akik tisztelnek és behódolnak nekem. Így és így kell ezután tennem azokkal, akik nem tisztelnek, és így és így kell tennem azokkal, akik tisztelnek, de még nem teljes mértékben engednek nekem. Ami pedig azokat illeti, akik általában nem nagyon figyelnek másokra, ilyen és ilyen dolgokat kell tennem velük.” Van egy lépésről lépésre kidolgozott eljárásuk az emberek irányítására. Miért állítják elő ezeket a lépéseket és gondolatokat? Mert fékezhetetlen a szívükben a hatalomvágy. Ha barátságos viszonyban lennének a csoport tagjaival, akkor meglehetősek kielégítetlennek és méltatlannak éreznék magukat. Mi tehát a céljuk? Hogy mindenki helyet adjon nekik a szívükben – ha nem az első helyen, akkor a másodikon, és ha nem a másodikon, akkor a harmadikon. A többiekkel való egyenrangú érintkezés egyszerűen nem elég. Képesek vajon ezek az emberek vezetőként odafigyelni mások eltérő véleményére? Nem képesek. Mi körül forog minden, amit tesznek? (A hatalom körül.) Minden, amit tesznek, a hatalom körül forog. Milyen dolgokat tesznek, amelyek a hatalom körül forognak? Először behatolnak a szívedbe és megragadják: vagyis először megvesznek és rávesznek, hogy megnyílj előttük. Kiszedik belőled a valódi érzéseidet és kitalálják a róluk alkotott valódi véleményedet. Miután ezt felfogták, az egyes helyzetekhez igazítják a módszereiket, és minden egyes esetben egyénileg cselekednek. Irányítani akarják az emberek szívét, és amikor találnak valakit, aki nincs egy véleményen velük, aki nem tiszteli őket, aki nem hűséges hozzájuk, akkor lecsapnak rá és gyötrik. Az antikrisztusok tehát az emberek szívét hatalomvágyból akarják megnyerni. És milyen módszereket és technikákat alkalmaznak a hatalom megszerzésére? Alaposan megértik, megragadják és irányítják az emberek szívét. Mi irányítja az emberek gondolatait? Mind a szívük, mind a természetük. Amikor valakinek a szívét egy antikrisztus irányítja, akkor az eszméi és gondolatai már nem számítanak. Mihelyt az antikrisztus irányítja valakinek a szívét, az egész embert irányítja.

B. Erősségeik fitogtatása, hogy az emberek imádják őket

Az imént említett apró szívességeken kívül milyen más módszereket használnak még az antikrisztusok általában vagy alkalmanként, hogy megnyerjék az emberek szívét? Tegyük fel például, hogy mindenkinek rossz benyomása van egy vezetőről. Az emberek azt gondolják, hogy ez a vezető tehetségtelen, hogy csak szavakat és doktrínákat tud mondani és hogy nem érti meg valójában az igazságot. Ha ez a vezető rájön, hogy az embereknek ilyen benyomásuk van róla, vajon meg fog tenni mindent azért, hogy elrejtse ezeket a hibákat és hiányosságokat? (Igen.) Mit fog tenni? Milyen dolgokat fog mondani? Ennek az egyik aspektusa, hogy színleg megnyílik. Mi még? (A dolgok magyarázgatása.) A dolgok magyarázgatása szintén az elrejtés eszközeként szolgál. Ezen felül a vezető felhasználhatja erősségeit és a mások által nagyszerűnek tartott dolgokat arra, hogy elrejtse a gyengeségeit. Gyakori módszer ez? (Igen.) Valaki például azt mondja: „Csak rövid ideje hiszek Istenben – akkor miért engem választottak vezetőnek? Azért, mert a világi életben céget vezettem, és a létszámunk tíz emberről kétszázra nőtt. Ez azt mutatja, hogy van vezetői képességem. Bár Isten háza nem tulajdonít jelentőséget az ilyen dolgoknak, ez a képesség bizonyos helyzetekben ugye hasznos?” Mások, miután ezt hallották, nem értenek egyet. Ezért az illető folytatja a színjátékot, mondván: „Ha például az alkalmazottjaiddal beszélsz, de nem hallgatnak rád, mit kell tenned? Akkor fognak rád hallgatni, ha jó eredményeket érsz el. A bizonyítékot már bemutattam: A cégem tőzsdére ment!” Elsőre egyesek azt mondhatják, hogy ez adottság, hogy a nem hívők így csinálják a dolgokat, de valóban módszerei és eredményei vannak annak, ahogyan ez a személy cselekszik. Így egyesek a kételkedéstől a bizalomig jutnak, és tudtukon kívül elkezdik imádni őt, apránként, ahogyan különböző dolgokat tesz. Ráadásul ez az ember félrevezet másokat és elrejti a saját hiányosságait. Megveszi az emberek szívét anélkül, hogy tudnának róla. Félrevezeti őket, és meghajolnak előtte. Hát nem egy módszer ez? (De igen.) Mi ez? Az, hogy az ember mindent megtesz azért, hogy fitogtassa a szakértelmét és az adottságait, dicsekedjen a képességeivel és a készségeivel. Mi a célja ezeknek a cselekedeteknek? Többek között az, hogy megnyerje mások szívét. Ahhoz, hogy megnyerje mások szívét, amellett, hogy kedves dolgokat osztogat, azt is el kell érnie, hogy mások megbecsüljék. Ha csak egy átlagos ember lenne, vagy egy nem különösebben művelt és iskolázott ember, ki becsülné meg? Ez az ember ezért szándékosan dicsekszik a diplomájával. Tudatja az emberekkel, hogy felsőfokú végzettsége és felsőoktatási bizonyítványai vannak. Ennek eredményeképpen néhány embert félrevezet. Mindent megtesz, hogy adottságait, szaktudását és képességeit fitogtassa, hogy mások jó véleménnyel és jó benyomással legyenek róla, hogy az emberek végül gyakran gondoljanak vagy érezzenek késztetést arra, hogy tanácsot kérjenek tőle, amikor különböző dolgokat tesznek. Vajon mindaz, amit ennek a célnak az elérése érdekében tesz, nem egyben stratégia is az emberek szívének megnyerésére? Az antikrisztusok kétféle megnyilvánuláson keresztül nyerik meg az emberek szívét. Az első az apró szívességek felhasználása. A második a saját képességeik és adottságaik fitogtatása. Más szóval azoké a dolgoké, amelyek felsőbbrendűvé teszik őket. Ezt a módszert arra használják, hogy megelőzzék a többieket, hogy kitűnjenek a tömegből, hogy mindenki tisztelje és csodálja őket, szívesen álljon eléjük, hogy kövesse a parancsaikat és elfogadja a vezetésüket, sőt, szívesen elfogadja minden rendelkezésüket és engedelmeskedjen nekik. Nem egyfajta pszichológiai támadás ez? (De igen.) Mások szívének megnyerése egyfajta pszichológiai támadás. Mit értünk „pszichológiai támadás” alatt? Ez egy olyan eszköz, amellyel a Sátán megszállja és irányítja az emberek szívét. Isten az ember szívének mélységeit vizsgálja át. Meghódítja és megszerzi az emberek szívét. Miért nem használjuk tehát az „emberek szívének megszerzése” kifejezést, amikor a Sátánra és az antikrisztusokra utalunk? Azért, mert a Sátán és az antikrisztusok abnormális és gonosz módszereket használnak, hogy megragadják, félrevezessék, magukhoz vonzzák és irányítsák az emberek szívét, hogy az embereknek ne legyen más választása, mint jó véleményt kialakítani róluk, mélyen tisztelni és csodálni őket.

Az imént az emberek szívének megnyerését szolgáló két taktikáról beszélgettünk. Milyen más alapvető taktikák léteznek még? Ha nem tapasztaltátok meg azokat a taktikákat és módszereket, amelyeket az antikrisztusok az emberek félrevezetésére és korlátozására használnak, akkor érdemes lehet magatokba nézni, hogyan álltok ezen a területen. Vizsgáljátok meg, hogy megvannak-e bennetek ezek a megnyilvánulások. Mindenki rendelkezik ezekkel a dolgokkal, aki romlott beállítottságok között él. Apró szívességeket osztogatni, embereket félrevezetni, embereket magatokhoz húzni – nem tesztek gyakran így? És mindent megtenni azért, hogy fitogtassátok az adottságaitokat és az erősségeiteket – nem teszitek ezt is gyakran? (De igen.) Különösen amikor olyasmit tesztek, ami az igazsággal ellentétes, amikor a gyengeségeitek és hibáitok lelepleződnek, sőt, amikor megmetszenek és igazán szégyenben maradtok, amikor a tekintélyetek minden darabkáját félresöprik, nem próbáljátok-e ezekkel a módszerekkel és technikákkal orvosolni a helyzetet, hogy helyreállítsátok a pozíciótokat és a tekintélyeteket az emberek szívében? (Mi is teszünk így.) Amikor így tesztek, van-e bennetek tudatosság? Érzitek-e, hogy ez rossz út, és hogy ezt nem tehetitek meg? Éreztek-e önvádat? Gyakran érzéketlenek vagytok rá, vagy bár éreztek önvádat, mégis meg kell tennetek ezeket a dolgokat, önmagatok ellenére, mert a hírnevetek és rólatok kialakított kép annyira fontos számotokra? Melyik igaz rátok? (Önmagunk ellenére tesszük ezeket a dolgokat.) Önmagatok ellenére teszitek ezeket a dolgokat – nos, érzitek-e az önvádat? Vagy egyáltalán nem érzitek, hanem könnyelműen elfeledkeztek ezekről a dolgokról, amikor már megtettétek őket, és ugyanúgy esztek és alszotok tovább, mint korábban? (Érzünk önvádat.) Nem olyan rossz, ha egy kis szemrehányást teszel magadnak. Ez azt bizonyítja, hogy a tompaságotok nem hatolt túl mélyre – még mindig rendelkeztek tudatossággal. A tudatossággal rendelkező embereknek van reményük a megmentésre. Akik híján vannak ennek, azoknak nincs emberi mivoltjuk, ezért veszélyben vannak.

C. Megtévesztő külsőségek felhasználása az emberek félrevezetésére és jó véleményük elnyerésére

Milyen egyéb módszereket szoktak még használni az antikrisztusok, hogy megnyerjék az emberek szívét? Van egy másik helyzet is, mégpedig az, hogy bármit is tesznek az antikrisztusok, azt nem Isten előtt teszik, hanem az emberek előtt. Mi a céljuk ezzel? (Hogy magukhoz húzzák az embereket.) Hogy az emberek szívét magukhoz húzzák. A felszínen hajlandóbbak szenvedni és árat fizetni, mint mások. Úgy tűnik, hogy spirituálisabbak, mint mások, hűségesebbek Istenhez és komolyabban veszik a kötelességüket. De amikor nincs ott senki, aki figyelne rájuk, nem így viselkednek. Nem az a valódi szándékuk, hogy így viselkedjenek – valójában egy hátsó szándékuk van. Azért viselkednek így mások előtt, hogy lássák, milyen jól viselkednek és hogy milyen hűségesen végzik a kötelességüket, holott valójában egyáltalán nem a hűség a belső motivációjuk. Az a céljuk, hogy az emberek hűségesnek és felelősnek lássák őket. Azzal győznek meg teljesen másokat, hogy így fizetik meg az árat. Ennek következtében a többi ember hajlandó elfogadni a vezetésüket és megbocsátani nekik, bármilyen hibát is követnek el. Milyen viselkedés ez? Ez megtévesztő külsőségek felhasználása az emberek félrevezetésére. Mit jelent itt a „megtévesztő külsőség” kifejezés? Jó viselkedést jelent és olyan cselekedeteket, amelyek látszólag összhangban vannak az igazsággal. Az igazsággal összhangban lévőnek tűnő külsőségeket teremtenek az emberek félrevezetésére és jó véleményük elnyerésére – ugye ez összefoglalja ennek a viselkedésnek a jellemzőit? A céljuk végső soron az emberek jó véleményének elnyerése. Amint az emberek jó véleménnyel vannak az antikrisztusokról, némi tiszteletet éreznek irántuk – az antikrisztusok ezzel a módszerrel elfoglalnak egy bizonyos pozíciót a szívükben. Van például egy olyan fajta ember, aki hajlandó megfizetni az árat a kötelessége végzése során, többnyire a tapasztalatra hagyatkozik a tetteiben, és alapvetően nem sérti meg a fő alapelvek egyikét sem, de amikor beszélgetsz velük az igazság alapelveinek kereséséről, mit mondanak? „Nincs szükség arra, hogy erről beszélgess velem. Nekem ezek a dolgok mind a fejemben vannak!” Amikor valóban problémával találkoznak, nemcsak hogy nem keresnek, de nem hajlandók meghallgatni senki más tanácsát, nemhogy a véleményét. Egyszerűen azt teszik, amit jónak gondolnak. Amikor árat fizetnek, amikor a tetteik miatt gyorsnak és határozottnak tűnnek és amikor bizonyos tekintélyt érnek el, akkor hogyan tekintenek rájuk mások a szívükben? Jó véleményük van róluk, vagy nincs? Más emberek szemszögéből nézve nem sértették meg nyilvánvaló módon az igazságot, és nagyon ügyesen csinálják a dolgokat. A „hűségük” szintje és a kötelességeik végzésében szerzett tapasztalatuk elegendő, hogy meggyőzzék a többieket. Az emberek azt gondolják: „Nézzétek őket: Sok éve hisznek Istenben, és van tapasztalatuk a kötelességük végzésében. Sok dolgot láttak már. Mi erre nem lennénk képesek.” Amikor az emberek ilyen pozitívan vélekednek róluk, akkor vajon nagy vagy kis súlyuk van az emberek szívében? (Nagy.) Nagy: súlyt hordoznak a szívükben. Vannak, akik soha nem keresik az igazságot. Részben, mert nincs lelki megértésük, részben pedig mert nem érdekli őket az igazság. Egyáltalán nem szeretik az igazságot és egyáltalán nem értik, hogy mik az igazságalapelvek. Pusztán a múló lelkesedésükre, a saját jó szándékaikra és az évek során szerzett tapasztalataikra hagyatkoznak a kötelességeik végzése során. Nem akarják azonban, hogy mások is megismerjék ezeket a dolgokat, ezért mindent megtesznek, hogy komoly erőfeszítést mutassanak és megfizessék az árat. Ha bárki rájön, hogy nincs lelki megértésük vagy hogy nem értik az igazságot és hogy alapelvek nélkül tesznek dolgokat, akkor gyorsan produkálnak néhány eredményt, hogy az emberek láthassák. Azt mondják: „Figyeljétek meg, hogy valóban van-e lelki megértésem. Figyeljétek meg: nézzétek meg, hogy valóban alapelvek szerint cselekszem-e, valóban megértem-e az igazságot.” Mivel így viselkednek, elég sok embert félrevezetnek. Azt mondják: „Ezek az emberek tapasztaltak a kötelességeik végzésében és értik az alapelveket: mi vagyunk azok, akik nem értjük.” „Mi vagyunk azok, akik nem értjük” – mi tárul fel ebből a kijelentésből? Az, hogy mélyen legbelül helyeslik ezeknek az embereknek a külsőre jónak tűnő viselkedését. Mivel egyenértékű ez a helyeslés? Azzal, hogy azt gondolják, hogy ők olyan emberek, akik gyakorolják az igazságot, akik szeretik Istent és akik elfogadják Isten tökéletességét. Ha mások így értékelik őket, az nem azt jelenti, hogy az emberek szívében egy bizonyos pozíciót foglalnak el? Pontosabban azt lehet mondani, hogy egyfajta tekintéllyel rendelkeznek. Mit biztosít számukra ez a tekintély? Azt, hogy mások felnéznek rájuk, megbecsülik őket, sőt függnek tőlük. Hogyan függnek tőlük mások? Amint problémájuk adódik, azonnal felkeresik őket. Tegyük fel, hogy valaki azt mondja: „Ez fontos kérdés, és nem értjük: ugye meg kellene kérdeznünk a Fennvalót?” Néhányan ekkor azt mondják: „Nincs rá szükség. Egyszerűen megkérdezhetjük a vezetőnket. A vezetőnk mindent ért.” Mindenkinek az van a fejében, hogy a vezetők és a dolgozók legtöbbször a munkájukkal vannak elfoglalva, és nem tettek rosszat. Ebből következően azt gondolják, hogy ők biztosan olyan emberek, akik megértik az igazságot és az alapelvelvek szerint cselekednek. Mit gondolsz erről az érzésről? Ha valaki látszólag nem tett gonoszságot, azt jelenti, hogy megérti az igazságot? Nem feltétlenül. Minden ember igazságértésének van egy határa. Nem fogja késleltetni a dolgokat, ha abban a hitben, hogy a vezetők mindent megértenek, nem imádkozol Istenhez, nem kész semmit Tőle vagy nem keresel a szavaiban – függetlenül attól, hogy milyen problémád van – hanem egyenesen egy vezetőhöz fordulsz, hogy megkérdezd? Ha mindig azt teszed, amit a vezetők mondanak, mindig felnézel rájuk, akkor néhány dolog rosszul sülhet el, és könnyen veszteségeket okozhatsz a gyülekezet munkájában. Ezért az emberek imádása és nagyra tartása a legkönnyebb módja, hogy eltévedj és hibázz, hogy veszteséget okozz a saját életednek, Isten házának és a gyülekezet munkájának.

Az antikrisztusok három fő megnyilvánuláson keresztül nyerik meg az emberek szívét: Az első, hogy apró szívességekkel húzzák be az embereket. A második, hogy fitogtatják az erősségeiket, az adottságaikat és tehetségeiket. A harmadik, hogy megtévesztő külsőségeket használnak fel az emberek félrevezetésére és a jó véleményük elnyerésére. Ezek a megnyilvánulások mindenkiben megtalálhatók. Vannak, akik gyakran olyan dolgokról pletykálkodnak, amelyekről mások nem tudnak. Mindenféle témákról beszélnek, vagy egyedi, szakértő véleményeket osztanak meg. Mi ennek a neve? Van egy kétrészes mondás, ami így szól: „Egy idős hölgy kirúzsozza magát, hogy legyen mit nézned.” Ezek az emberek mindig ki akarják mutatni a képességeiket és el akarják nyerni az emberek megbecsülését. Néha azonban ez nem sikerül nekik jól, és az emberek hibákat látnak bennük. Ilyenkor mindent megtesznek, hogy orvosolják a helyzetet és kimagyarázzák magukat. Bármit is tettek, amely a lelkiismeretükkel és az igazsággal ellentétes, vagy aminek semmi köze a kötelességeik végzéséhez, soha nem tudják beismerni a hibát vagy elgondolkodni magukon és bűnbánatot tartani, és soha nem veszik észre, hogy mennyire komoly a probléma. Éppen ellenkezőleg: erősen gondolkodnak, és azon törik a fejüket, hogyan érveljenek a saját érdekükben és hogyan simítsák el a dolgokat. Lángolnak a türelmetlenségtől, hogy elérjék a céljaikat – olyannyira, hogy még enni vagy aludni sem tudnak, mert attól félnek, hogy a mások szemében elért jó hírnevük hirtelen és pusztító romlásnak indul. Van aki például azt hiszi, hogy jól ír, hogy ügyes író. Van, aki azt hiszi, hogy jó vezető, hogy ő a gyülekezet oszlopa. Más pedig azt hiszi magáról, hogy jó ember. Amint ezek az emberek valamilyen okból elveszítik a jó önképüket, rengeteg gondolatot fektetnek bele és árat fizetnek érte. Az agyukat törik, hogy megpróbálják orvosolni a helyzetet. Mégsem éreznek soha szégyent, önvádat vagy lekötelezettséget Isten felé a rossz utakért, amelyekre léptek, vagy a különböző dolgokért, amelyeket az igazság ellenében tettek. Soha nem éreznek ilyesmit. Mindenféle taktikát alkalmaznak, hogy félrevezessék az embereket és megnyerjék a szívüket. Egy teremtett lény kötelességének végzése ez? Egyáltalán nem. A gyülekezetvezetőknek ilyen munkát kellene végezniük? Egyáltalán nem. Sátáni beállítottságok szerint élnek, gonoszan cselekednek és megzavarják a gyülekezet munkáját, akadályozzák és zavarják Isten házának munkáját. Tetteik és viselkedésük alapján ítélve, az általuk választott utak és különböző viselkedésformák alapján, amelyek félrevezetik és irányítják az embereket, nem a vezető kötelességét végzik, hanem bomlasztják és akadályozzák Istennek az ember megmentésére irányuló munkáját. Megakadályozzák, hogy az emberek Isten elé járuljanak, és megpróbálják az embereket a saját kezükben, az irányításuk alatt tartani. Ezek nem az antikrisztus cselekedetei és viselkedése? Ehhez kétség sem férhet. Elég bizonyíték arra, hogy az antikrisztusok pontosan a Sátán szerepét játsszák. A cselekedeteik természetéből ítélve nem csak egyszerűen nem végzik jól a kötelességüket – éppen ellenkezőleg, a Sátán szerepét játsszák. Minden, amit tesznek, abszolút versengés Istennel a választott népéért. Isten juhainak követniük kell Istent, és Ő kell, hogy megnyerje őket. Ezek az emberek viszont megakadályozzák, hogy mások Istent kövessék. Saját kezükbe veszik Isten juhait, irányítják őket és arra kényszerítik az embereket, hogy imádják és kövessék őket. Ez a cselekedeteik természete. Lehet-e az ilyen embereket „vezetőknek” nevezni? (Nem.) Akkor minek nevezzük őket? (Gonosz szolgáknak.) „Gonosz szolgák” – ez találó elnevezés. „Antikrisztusok”, „gonosz szolgák” – mindkét elnevezés megteszi, nem igaz? Ezek az emberek látszatra úgy tesznek, mintha a vezetői kötelességüket végeznék, de nem úgy cselekednek, ahogyan egy vezetőnek kellene. Amit tesznek, az egyáltalán nem egy vezető kötelességének végzése, hanem az antikrisztus szerepének betöltése. A Sátán szolgájaként megzavarják és elpusztítják Isten házának munkáját. Félrevezetik Isten választott népét, hogy elkerülje az igaz utat és Istent. Minden cselekedetük és viselkedésük a Sátán beállítottságát és természetét mutatja, és azt az eredményt éri el, hogy az emberek elkerülik Istent, elutasítják az igazságot és Istent, őket imádják és követik. Egy nap, amikor már teljesen félrevezették és az irányításuk alá vonták az embereket, az emberek elkezdenek hódolni nekik és követni őket, engedelmeskedni nekik. Akkor elérik a céljukat, hogy behálózzák az emberek szívét. Gyülekezetvezetők, de nem végzik azt a munkát, amelyet Isten rájuk bízott. Nem végzik a vezetők és a dolgozók munkáját. Ehelyett Isten választott népe ellen cselekednek. Félrevezetik, behálózzák és irányítják őket. Saját kezükbe, irányításuk alá vonják a juhokat, amelyek egyértelműen Istenhez tartoznak. Nem tolvajok és banditák? Amikor Istennel versengenek a választott népéért, nem a Sátán lakájaként szolgálnak? Az ilyen antikrisztusok nem Isten ellenségei? Nem a választott népének ellenségei? (De igen.) Száz százalékig azok. Isten és a választott népének ellenségei: ez minden kétséget kizáróan így van.

Annak idején, amikor a kontinentális Kína összes gyülekezetében beszéltem és dolgoztam, volt Velem valaki, aki a prédikációk hangfelvételéért és leírásáért volt felelős. Ez az ember némileg tehetséges volt. Az elméje éles volt, a reakciókészsége pedig gyors. De volt egy dolog vele kapcsolatban: kiválóan tudott kellemesen hangzó dolgokat mondani, amiket az emberek hallani akartak. Ha azt mondtad, hogy valaminek jó volt az íze, azt mondta: „Igazad van. Megkóstoltam. Nagyszerű.” Ha azt mondtad, hogy meleg van odakint, azt mondta: „Az biztos. Teljesen leizzadtam.” Ha azt mondtad, hogy hideg van odakint, azt mondta: „Bizony hideg van. Gyapjúval bélelt cipő van rajtam.” Nehezen tudott bármi igazat vagy őszintét mondani. Olyan embernek tűnt, aki tényleg törekszik, de ha valami olyan dolog merült fel, amiért árat kellett fizetni, elbújt. Alattomos volt és csalárd. Ilyen ember volt. Néhányan talán azt kérdezik: „Dehát miért választottál ilyen embert?” Nem én választottam őt – az akkori körülmények döntöttek. Akkoriban még nehéz volt akár olyasvalakit is találni, mint ő, és ő legalább gyorsan reagált – mindig megnyomta a „felvétel” gombot, amikor beszélni kezdtem. Mindenhová követett Engem. Felvette és leírta a prédikációkat: valamennyi valódi munkát végzett. De ahogyan a jelenlétemben viselkedett, és amit a gyülekezetben tett, az olyan volt, mintha két teljesen különböző ember tette volna. Jelenlétemben engedelmesen, jól nevelten, szorgalmasan, lelkiismeretesen és felelősségteljesen viselkedett – de vajon ilyen volt-e, amikor a gyülekezetben végezte a kötelességét? Tekintve, hogy ilyen volt, amikor a Fennvalóval érintkezett, vajon akkor is ilyen volt, amikor Isten választott népe között volt? Mernél erre biztos választ adni? Nem, nem mernél. Honnan tudnád akkor, hogy mi volt a valódi helyzete? Ahhoz, hogy ezt megtehesd, kapcsolatba kellene kerülnöd vele. Miután egy ideig beszélnél vele, kiderülne minden, ami az ő természetlényege. Különösen szerette a státuszt, és különösen hiú volt. Valahányszor együtt volt valakivel, nagyon szeretett a befektetéséről beszélni, és hencegni azzal, hogy mire képes, milyen dolgokat tett, mennyit szenvedett és milyen nagyszerű ember. Nagyon gyakran tette ezeket a dolgokat és beszélt így. Teljesen más ember volt, mint amikor a közelében voltam. Ráadásul aki a közelében volt, úgy érezte, hogy korlátozzák és megfélemlítik, és nem mert szólni róla. Mi volt itt a legnagyobb probléma? Fogta ezt a kis munkát, amit végzett, ezt a kis kötelességet, amit végzett, és úgy kezelte, mint egy befektetést, amivel hivalkodhatott, bárhová ment. Milyen mértékben hivalkodott vele? Mindenki felnézett rá, imádta és irigyelte őt. Végül azt mondták: „Ez a fickó annyit szenvedett Istenért. Nézzétek csak meg, milyen hite van, és milyen szeretettel van Isten iránt! Mi még a cipője sarkáig sem érünk fel. Annyival alábbvalóak vagyunk nála!” Az emberek mindig emlegették, és akik nem találkozhattak Velem, úgy gondolták, hogy vele találkozni ugyanannyira jó, mint Velem találkozni. Az emberek tudására, gondolataira és elméjére gyakorolt hatása végül elérte ezt a szintet. Ahhoz, hogy idáig eljusson, ugye elég sok mindent kellett mondania és tennie? Bizonyára nem csak néhány szóval említette meg, hogy milyen kötelességeket végzett. Bizonyára hosszasan beszélt és értekezett ezekről a dolgokról. Ráadásul megvoltak a saját indítékai és céljai. Mondott néhány olyan dolgot, amelyekkel elcsábíthatta és félrevezethette az embereket, és így elérte, hogy az emberek imádják őt – végül elérte a célját. Mit gondolsz az ilyen emberről? Az, hogy az Én oldalamon végezte a kötelességét, jó volt neki, akár abból a szempontból, hogy megtanulta, hogyan viselkedjen, akár abból a szempontból, hogy elnyerte az igazságot. Ez egy lehetőség volt számára, hogy rövid idő alatt tökéletességre jusson. Sajnos nem értékelte ezt a lehetőséget. Nem látta, hogy mennyire értékes és létfontosságú ez a lehetőség, és azt sem, hogy ez egy út, alap és forrás az igazság elnyeréséhez és Isten megismeréséhez. Ehelyett arra használta fel ezt a lehetőséget, hogy elérje saját célját, azaz hogy kitűnjön a tömegből és megnyerje az emberek szívét. Ez bajt jelentett: rossz úton járt. Mondd meg Nekem: miközben oly féktelenül terjesztette, hogy mennyit szenvedett, hogy Isten hogyan vezette őt és hogyan bánt vele, és hogy Isten mennyire bízott benne, képes volt vajon felismerni, hogy ebben személyes szándék is van? (Igen.) Képesnek kellett volna lennie rá. Ez nem olyasmi volt, amit lehetetlen volt felismerni. Képes volt felismerni – akkor miért nem volt képes megfékezni a gonosz tetteit? Mert nem szerette az igazságot: csak a befolyást és a státuszt szerette. Amikor egy olyan ember, aki valóban szereti az igazságot, romlottságot tár fel – amikor tanúságot tesz arról, hogyan szenvedett, szemrehányást és vádat érez önmagával szemben. Úgy érzi, hogy aljas dolog volt tőle, hogy ezt tette, hogy ellenállt Istennek és hogy nem szabad még egyszer ilyet tennie. Amikor a jövőben újra meg akarja tenni, képes visszafogni magát és gátat szabni annak, hogy ilyen dolgokat tegyen. Ez teljesen normális. Ilyenkor azonban még ha a lelkiismeretük meg is dorgálja őket, az antikrisztusok nem képesek megfékezni az ambíciójukat és a vágyukat. Még ha meg is metszik őket, akkor sem fogadják el az igazságot. Miért dagad ekkorára a természetük, és miért terjeszkedik visszafordíthatatlanul? (Mert nem szeretik az igazságot.) A természetük, hogy nem szeretik az igazságot. Akkor mit szeretnek? (A státuszt szeretik.) Mit hoz nekik a státusz? Azt, hogy az emberek imádják, megbecsülik és irigylik őket. Végső soron az a céljuk, hogy ugyanazt a státuszt és bánásmódot élvezzék, mint Isten, valamint azt a megbecsülést, boldogságot és örömöt, amit ez a státusz biztosít a számukra. Miután meghallgattátok mindazt, amit az imént mondtam, nem éreztek undort? (De igen.) Volt még valami, amit ez az ember tett, ami még undorítóbb volt. Később megbetegedett és visszatért a szülővárosába. Ettől még inkább úgy érezte, hogy megérdemli a státusz nyújtotta előnyöket. Mit gondoltok, hogyan cselekedett, amikor ennek a gondolatnak az irányítása alatt áll? Nem követelte vajon, hogy az emberek még több, még jobb bánásmódban részesítsék? (De igen.) Miért követelte ezt? Nem érezte ezt túlzásnak vagy esztelenségnek? Úgy érezte, hogy megérdemli. Azt gondolta: „Nagyon sokat szenvedtem Istenért és a testvéreimért. Jogom van ehhez: azért lettem beteg, mert annyit szenvedtem, ezért a testvéreimnek ki kell szolgálniuk.” Amíg beteg volt, a kisujját sem mozdította. Egész nap csak feküdt az ágyban, és másokra bízta, hogy ápolják és etessék. Miután sokáig feküdt ott, unatkozni kezdett. Rávett tehát másokat, hogy hozzanak neki ételt és italt, valamint hogy időt töltsenek vele, hogy feloldják az unalmát. Ugye, milyen undorító? Ha valóban ennyire beteg lett volna, akkor nem lett volna ekkora ügy. Ha nem lett volna ennyire beteg, akkor ugye túlságosan hiányzott volna a viselkedéséből az értelem?

Úgy tűnik, egyesek eléggé lelkesen hisznek Istenben. Imádnak gyülekezeti ügyeket intézni, velük foglalkozni, és mindig előre szaladnak. Váratlanul mégis csalódást okoznak mindenkinek, amint vezetővé válnak. Nem összpontosítanak Isten választott népe gyakorlati problémáinak megoldására. Ehelyett mindent megtesznek a saját hírnevük és státuszuk érdekében. Imádnak hencegni, hogy mások megbecsüljék őket, és mindig arról beszélnek, hogy mennyit áldoznak és szenvednek Istenért. Ugyanakkor nem fektetnek energiát az igazságra való törekvésbe és az életbe való belépésbe. Nem ez az, amit bárki is várna tőlük. Bár elfoglalják magukat a munkájukkal, minden alkalommal felvágnak. Prédikálnak néhány szót és doktrínát, elnyerik néhány ember hódolatát és imádatát, félrevezetik az emberek szívét és megszilárdítják a státuszukat. Végül mi lesz ebből? Függetlenül attól, hogy ezek az emberek apró szívességekkel vesztegetnek meg másokat, adottságaikat és képességeiket fitogtatják vagy különböző módszereket alkalmaznak az emberek félrevezetésére és ezáltal elnyerik a jó véleményüket – függetlenül attól, hogy milyen módszerrel igyekeznek megnyerni az emberek szívét és elfoglalni benne egy pozíciót, mit veszítettek? Elvesztették a lehetőséget, hogy elnyerjék az igazságot, miközben a vezetői kötelességeket végzik. Ugyanakkor a különböző megnyilvánulásaik miatt gonosz tetteket is felhalmoztak, amelyek a végső sorsukra lesznek hatással. Függetlenül attól, hogy apró szívességeket használnak-e fel az emberek megvesztegetésére és behálózására, magukat fitogtatják vagy megtévesztő külsőségeket használnak fel az emberek félrevezetésére, és függetlenül attól, hogy látszólag mennyi előnyre és elégedettségre tesznek szert ebből – ha most megnézzük, vajon helyes ez az út? Ez az igazság keresésének útja? Ez az az út, amely elhozhatja az ember üdvösségét? Nyilvánvalóan nem az. Függetlenül attól, hogy ezek a módszerek és fortélyok mennyire okosak, Istent nem tudják megtéveszteni. Isten végső soron mindegyiket elítéli és megveti, mert az ilyen viselkedésmódok mögött az ember becsvágya, az Istennel szembeni ellenséges hozzáállás és lényeg rejtőzik. Isten szíve mélyén egyáltalán nem ismerné el, hogy ezek az emberek a kötelességüket végzik. Sokkal inkább gonosztevőként határozná meg őket. Milyen ítéletet hoz Isten a gonosztevőkkel szemben? „Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” Amikor Isten azt mondja: „Távozzatok tőlem”, hová akarja, hogy az ilyen emberek menjenek? Átadja őket a Sátánnak, a sátánok tömegei által lakott helyekre. Mi a végső következmény számukra? Halálra gyötrik őket a gonosz szellemek, vagyis a Sátán felfalja őket. Isten nem akarja ezeket az embereket, ami azt jelenti, hogy nem fogja megmenteni őket. Ők nem Isten juhai, nemhogy követői, tehát nem tartoznak azok közé, akiket meg fog menteni. Isten így határozza meg ezeket az embereket. Tehát mi a természete annak, hogy valaki megpróbálja megnyerni mások szívét? Ezzel az antikrisztus útját járja. Ez az antikrisztus viselkedése és lényege. Még ennél is súlyosabb az a lényeg, hogy Isten ellen verseng a választott népéért. Az ilyen emberek Isten ellenségei. Ez az antikrisztusok meghatározása és kategóriákba sorolása, és mindez teljesen pontos.

2019. január 22.