Az utolsó összejövetelen arról a tényről beszélgettünk, hogy amellett, hogy az emberek szívét irányítják, az antikrisztusok a gyülekezet pénzügyeit is irányítják. Mik voltak a fő témák, amelyekről beszélgettünk? (Két fő témáról beszélgettünk: az első, hogy az antikrisztusok a gyülekezeti vagyon birtoklását és használatát priorizálják, míg a második, hogy az adományokat elherdálják, elsikkasztják, kölcsönadják, csalárd módon használják fel és ellopják.) Erről a két fő témáról beszélgettünk. Ma az antikrisztusok különböző megnyilvánulásainak a tizennegyedik tételéről fogunk beszélgetni: Isten házát saját személyes birodalmukként kezelik. Vizsgáljuk meg ezen a tételen belül azt, hogy milyen megnyilvánulásaik vannak az antikrisztusoknak, amelyek igazolják, hogy az antikrisztus lényege rejlik bennük. Isten házát saját személyes birodalmukként kezelik: Felületesen szemlélve ez a két kifejezés – „Isten háza” és „személyes birodalom” – nem árul el semmit arról, hogy az antikrisztusok milyen gonosz dolgokra képesek. Az a kijelentés, hogy „az antikrisztusok Isten házát saját otthonukként kezelik”, ránézésre nem árulja el, hogy ez az „otthon” kifejezés mire is utal, hogy ez pozitív vagy negatív dolog, hogy a kifejezést vajon dicséretként vagy pejoratív értelemben használják. De ha az „otthon” kifejezést felcseréljük a „személyes birodalom” kifejezéssel, akkor vajon felmerül-e, hogy problémák vannak? Először is, mit mond a „személyes birodalom” kifejezés számunkra? (Az antikrisztusok azt akarják, hogy az ő kezükben legyen a végső döntés.) Mi mást mond még? (Isten házát saját befolyási területükként kezelik, ahol cimboráikat és a saját háztartásukban élőket foglalkoztatják, majd megszerzik az irányítást a gyülekezet felett.) Ez is az antikrisztusok egyik megnyilvánulása. Mást is mond még? Vajon ennek a kifejezésnek a nyilvánvaló jelentése utal-e arra, hogy ez az antikrisztusok befolyási területe, hogy ez az a hely, ahol az antikrisztusok kezében van a hatalom és a befolyás, az a hely, ahol mindent ellenőriznek, monopolizálnak és irányításuk alatt tartanak, az a hely, ahol az antikrisztusok hozzák a döntéseket? (Igen.) Bele tudjuk érteni ezt a jelentést ebbe a kifejezésbe; mert amikor korábban megvitattuk az antikrisztusok különböző megnyilvánulásait, sokat beszélgettünk az antikrisztusok lényegének elemzéséről és leleplezéséről. E megnyilvánulások között a legfontosabb, hogy az antikrisztusok megpróbálják irányítani az embereket és megpróbálnak hatalmat gyakorolni – noha természetesen vannak egyéb megnyilvánulások is.

Most, hogy megbeszéltük, mit jelent általánosságban, hogy az antikrisztusok „személyes birodalomként” kezelik Isten házát, beszélgessünk arról, hogy mit is jelent pontosan az „Isten háza” kifejezés. Van elgondolásotok arról, hogy mi is az Isten háza – tudtok rá pontos meghatározást adni? Összegyűlt testvérek egy csoportja — ez az Isten háza? Vajon a Krisztust és Istent követő emberek összejövetele vagy gyülekezete Isten házának tekinthető? Vajon az az összejövetel, amelyen gyülekezetvezetők, diakónusok és különböző csoportok vezetői is részt vesznek, Isten házának tekinthető? (Nem.) Mégis mit jelent az, hogy „Isten háza”? (Csak az a gyülekezet tekinthető Isten házának, ahol Krisztus uralkodik.) (Csak azon emberek gyülekezete tekinthető Isten házának, akik Isten szavait tekintik a gyakorlás alapelveinek.) Pontos-e ez a két meghatározás? Nem tudjátok megmagyarázni. Mennyi prédikációt hallottatok már, és mégsem tudtok egy ilyen egyszerű meghatározást megfogalmazni. Nyilvánvalóan nem szoktátok ezeket a lelki kifejezéseket és szókincset komolyan venni, és nem mérlegelitek őket kellőképpen. Mennyire felelőtlenek vagytok! Szóval, gondoljátok át: mi pontosan Isten háza? Ha elméleti síkon határozzuk meg, Isten háza az a hely, ahol az igazság uralkodik, olyan emberek gyülekezete, akik a gyakorlás alapelveinek Isten szavait tekintik. Ebben az esetben problémát jelent, ha az antikrisztusok Isten házát személyes birodalmukként kezelik; az Istent követő testvérek gyülekezetét saját személyes befolyási területükként kezelik, olyan helyként, ahol hatalmat gyakorolhatnak és olyan objektumként, amely felett hatalmat gyakorolhatnak. Ez a szó szerinti jelentés, amely levezethető abból, hogy az antikrisztusok Isten házát személyes birodalmukként kezelik. Nem számít, milyen szempontból magyarázod vagy nézed, az, hogy az antikrisztusok Isten házát személyes birodalmukként kezelik, megmutatja természetlényegüket, azt, hogy igyekeznek az embereket félrevezetni és irányítani, és teljhatalmat fenntartani. Isten háza az a hely, ahol Isten munkálkodik és szól, ahol Isten megmenti az embereket, ahol Isten választott népe megtapasztalja Isten munkáját, megtisztulásban és üdvösségben részesül, ahol Isten akarata és szándékai akadálytalanul teljesülhetnek, és ahol Isten irányítási terve végrehajtható és megvalósítható. Összefoglalva, Isten háza az a hely, ahol Isten gyakorolja a hatalmat, ahol Isten szavai és az igazság uralkodik; nem az a hely, ahol bármely egyén hatalmat gyakorol, saját tevékenységet végez, vagy beteljesíti saját vágyait vagy nagy terveit. Azonban, amit az antikrisztusok tesznek, az pontosan szembemegy azzal, amit Isten akar: ők nem figyelnek arra és nem szívlelik meg, hogy mi is az, amit Isten tenni kíván, nem törődnek azzal, hogy Isten szavai megvalósulnak-e az emberek között, sem azzal, hogy Isten szavai és az igazság alapelvei érthetők-e, gyakorolhatók-e és megtapasztalhatók-e az emberek között; csak azzal törődnek, hogy van-e státuszuk, hatalmuk, és hogy övék-e a döntés joga; hogy a szándékaik, elgondolásaik és vágyaik megvalósíthatók-e az emberek között. Azaz, hogy a saját befolyási területükön belül hány ember figyel oda a szavaikra és engedelmeskedik nekik, és hogy milyen kép alakul ki róluk, milyen a hírnevük és milyen tekintéllyel rendelkeznek – pontosan ezek azok a kulcsfontosságú dolgok, amelyeket irányítani próbálnak, és amelyek a szívük mélyén a legfontosabbak számukra. Isten az emberek között szól és munkálkodik, Ő megmenti az embereket, vezeti az embereket, és gondoskodik az emberekről, Ő útmutatást nyújt számukra ahhoz, hogy Isten elé járuljanak, megértsék az Ő szándékait, lépésről lépésre bemenjenek az igazságvalóságba, és fokozatosan elérjék az Istennek való alávetettséget. Minden, amit az antikrisztusok tesznek, pontosan ennek az ellenkezője. Isten az Istennel való találkozás útján vezeti az embereket, az antikrisztusok azonban versengenek Istennel ezekért az emberekért, és megpróbálják elérni, hogy őeléjük járuljanak. Isten útmutatást nyújt az embereknek az igazságvalóságba történő belépéshez, Isten szándékainak a megértéséhez és ahhoz, hogy fokozatosan alávessék magukat Isten uralmának; míg az antikrisztusok fokozatosan megpróbálják irányítani az embereket, mozgásukat korlátozni, és szigorúan a saját hatalmuk alá vetni őket. Összefoglalva, minden, amit az antikrisztusok tesznek, azt célozza, hogy Isten követőit saját követőikké tegyék; miután megnyerik maguknak azokat a zavaros fejű embereket, akik nem keresik az igazságot a hatalmuk alatt, még egy lépéssel tovább mennek, és minden eszközzel megpróbálják megnyerni azokat, akik képesek Istent követni és kötelességüket hűségesen végezni a hatalmuk alatt, elérve azt, hogy a gyülekezetben mindenki arra figyeljen, amit ők mondanak, és hogy mindenki úgy éljen, cselekedjen, viselkedjen, és mindent úgy tegyen, ahogyan azt az antikrisztusok kívánják, hogy a végén engedelmeskedjenek mindannak, amit az antikrisztusok mondanak, engedelmeskedjenek az ő kívánságaiknak, és engedelmeskedjenek az ő követeléseiknek. Ami azt jelenti, hogy bármi, amit Isten tenni kíván, bármilyen hatás, amit Isten el kíván érni, az pontosan az az eredmény, amit az antikrisztusok is el akarnak érni. Az eredmény, amit el kívánnak érni, nem az, hogy az emberek Istennel találkozzanak és Istent imádják, hanem az, hogy őeléjük járuljanak és őket imádják. Egyszóval, amint hatalmat szereznek az antikrisztusok hatalmat szereznek, a befolyási területükön igyekeznek a befolyási területükön minden embert és dolgot irányítani, megpróbálják hatalmukat mindenhova kiterjeszteni, a gyülekezetre, Isten házára, és azokra, akik Istent követik, hogy mindezek felett hatalmat gyakorolhassanak és uralkodhassanak. Vagyis Isten saját Maga elé vezeti az embereket, míg az antikrisztusok félrevezetik az embereket, és ők is saját maguk elé akarják vezetni azokat az embereket. Az antikrisztusoknak mindezzel az a céljuk, hogy Isten követőit saját követőikké tegyék, hogy Isten házát és a gyülekezetet saját házukká tegyék. Mivel az antikrisztusoknak ezek a motivációik és ez a lényegük, vajon milyen sajátos megnyilvánulásaik és magatartásuk jelzi, hogy ők antikrisztusok, hogy ők Isten ellenségei, hogy ők démonok és Sátánok, akik ellenségesek Istennel és az igazsággal szemben? Legközelebb azt fogjuk konkrétan elemezni, hogy az antikrisztusoknak milyen sajátos megnyilvánulásaik és megközelítéseik vannak, amelyek igazolják, hogy Isten házát személyes birodalmukként kezelik.

I. Az antikrisztusok kisajátítják a hatalmat

Annak első megnyilvánulásáról, ahogyan az antikrisztusok Isten házát a saját személyes birodalmukként kezelik, gyakran beszélgettünk, és ez az antikrisztusokra egyedülállóan jellemző, alapvető megnyilvánulás. Az antikrisztusok a státuszt mindennél jobban szeretik. Miért szeretik a legjobban a státuszt? Mit képvisel a státusz? (Hatalmat.) Így van – ez kulcsfontosságú. Csak a státusz biztosíthatja számukra a hatalmat, és csak hatalom birtokában tudják könnyen elintézni a dolgokat; csak hatalom birtokában remélhetik különböző vágyaik, ambícióik és céljaik megvalósulását és azok valóra válását. Szóval az antikrisztusok igen ravaszak, nagyon világosan látnak ilyen dolgokban; ha Isten házát a személyes birodalmukká kívánják tenni, akkor először ki kell sajátítaniuk a hatalmat. Ez egy feltűnő megnyilvánulás. Azok közül az antikrisztusok közül, akikkel találkoztatok, akikről hallottatok, vagy akiket a saját szemetekkel láttatok, ki nem próbálta meg kisajátítani a hatalmat? Nem számít, milyen eszközt alkalmaznak, hogy dörzsölt és ravasz módon, külsőre higgadtan és szívélyesen, vagy ádáz és különösen aljas eszközöket alkalmazva, vagy akár erőszakkal cselekednek, az antikrisztusoknak egyetlen céljuk van: hogy státusszal rendelkezzenek, majd hatalmat gyakoroljanak. Így elsőként arról kívánok beszélni, hogy az antikrisztusok mindenekelőtt megpróbálják kisajátítani a hatalmat. Az antikrisztusok hatalomvágya meghaladja a normális emberek hatalomvágyát; meghaladja a romlott beállítottságú hétköznapi emberek hatalomvágyát. A romlott beállítottságú hétköznapi emberek csak azt akarják, hogy mások nagyra tartsák őket, hogy jó véleménnyel legyenek róluk; szeretik, ha a beszélgetés során felülkerekednek, de nem annyira fájdalmas számukra, ha nincs hatalmuk, és az emberek nem istenítik őket; enélkül is boldogulnak; valamennyire szeretik a hatalmat és vágynak rá, de nem olyan mértékben, mint az antikrisztusok. És milyen mértékben? Hatalom nélkül állandóan nyugtalan lelkiállapotban vannak, nem lelik a békét, rossz étvágytól és rossz alvástól szenvednek, úgy tűnik, hogy minden nap csak unalmat és nyugtalanságot hoz, és szívükben úgy érzik, mintha valamit nem sikerülne elérniük, és mintha valamit elmulasztottak volna. A hétköznapi romlott emberek örülnek, ha hatalmuk van, de a hatalom hiánya nem zaklatja fel őket túlságosan; kicsit csalódottnak érezhetik magukat, de megelégednek azzal is, ha csak hétköznapi emberek. Ha az antikrisztusoknak hétköznapinak kell lenniük, azt nem élik túl, nem bírják tovább, olyan érzés számukra, mintha életük elvesztette volna az irányát és célját, nem tudják, hogyan haladjanak tovább előre az úton – az életben. Csak ha státuszuk van, akkor érzik úgy, hogy életüket fény tölti be, csak a státusz és a hatalom teszi azt dicsővé, békéssé és boldoggá. Ez nem más, mint a normális embereknél? Amint megszerezték a státuszt, az antikrisztusok szokatlanul izgatottá válnak. Mások látják ezt, és azt gondolják: Miért mások, mint azelőtt? Miért olyan sugárzóak és ragyogóak? Miért olyan boldogok? Ha rákérdeznek, kiderül, hogy azért, mert státusszal rendelkeznek, hatalmuk van, övék a végső döntés, parancsolgathatnak az embereknek, hatalmat tudnak gyakorolni, presztízzsel rendelkeznek, és vannak híveik. Amikor státusszal és hatalommal rendelkeznek, valami megváltozik az antikrisztusok szemléletmódjában.

Az antikrisztusok hatalom iránti vágya jelzi, hogy az övék nem hétköznapi lényeg; nem hétköznapi romlott beállítottság. És így, attól függetlenül, hogy kik között vannak, az antikrisztusok megpróbálják megtalálni és meg is találják a módját annak, hogy kitűnjenek, felvágjanak, felhívják magukra a figyelmet, hogy mindenki lássa érdemeiket és erényeiket, és odafigyeljen rájuk, és hogy biztosítsanak valamilyen pozíciót a maguk számára a gyülekezetben. Amikor a gyülekezeti választásokat tartják, az antikrisztusok megérzik, hogy eljött számukra az alkalom: Itt a lehetőség, hogy felhívják magukra a figyelmet, hogy kívánságaikat megvalósítsák, és vágyaikat kielégítsék. Mindent megtesznek, amit tudnak, hogy vezetővé válasszák őket, mindent megtesznek, amit tudnak, hogy hatalmat szerezzenek; azt hiszik, hogy ha hatalmat szereznek, az megkönnyíti számukra, hogy a dolgokat elintézzék. Miért könnyíti meg? Amikor az antikrisztusok nem rendelkeznek hatalommal, meglehet, hogy nem vagy képes felismerni ambícióikat, vágyaikat és lényegüket külső megjelenésükből, mert elrejtik azokat, és megjátsszák magukat, hogy ne tudj átlátni rajtuk. De mi az első dolog, amit megtesznek, ha státuszt szereznek és hatalommal rendelkeznek? Megpróbálják a státuszukat megerősíteni és a kezükben lévő hatalmat kiterjeszteni és megszilárdítani. És milyen módszereket alkalmaznak a hatalmuk megszilárdítására és a státuszuk megerősítésére? Az antikrisztusoknak sok eszközük van; soha nem mulasztanának el egy ilyen lehetőséget, és nem ülnének ölbe tett kézzel, amikor már megszerezték a hatalmat. Számukra egy ilyen lehetőség felmerülése a nagy boldogság ideje – ugyanúgy, mint amikor a ravaszságukhoz nyúlnak, és teljesen kibontakoztatják a képességeiket. Miután az antikrisztust megválasztották, ő először közvetlen családját és rokonait vizsgálja meg, ellenőrzi, ki van vele közeli kapcsolatban, ki hízeleg neki, ki áll hozzá közel, és ki az, aki jól kijön vele, és akivel közös nyelvet beszélnek. Azt is ellenőrzi, hogy ki az, aki becsületes, aki nem fog az ő oldalára állni, aki feljelenti őt, ha Isten házának előírásai és alapelvei ellen cselekszik – ezek azok az emberek, akiket majd kigyomlál. Miután számba vette őket, azt gondolja: „Rokonaim többsége jó kapcsolatban van velem, kijövünk egymással, ugyanazt a nyelvet beszéljük; ha ők az alárendeltjeim lesznek, és felhasználhatom őket, nem fog-e a befolyásom növekedni? És ez nem fogja-e megszilárdítani a státuszomat a gyülekezetben? Ahogy a mondás tartja: »A tehetségeseket elő kell léptetni, a rokonok elkerülése nélkül.« A nem hívő tisztviselőknek mind a közeli barátaikra és munkatársaikra kell támaszkodniuk segítségért – most, hogy tisztviselő vagyok, ugyanezt kell tennem, ez jó ötlet. Először a rokonaimat kell előléptetnem. A feleségem és a gyerekeim magától értetődőek; az első dolog, amit tenni fogok, hogy elintézek valamilyen pozíciót a számukra. Mit fog a feleségem csinálni? A gyülekezetben a felajánlásokkal foglalkozni alapvető és fontos szerep – a pénzügyi hatalomnak a mi kezünkben kell lennie, csak akkor tudom majd szabadon és könnyen költeni a pénzt. Ezt a pénzt nem lehet kívülálló kezébe adni; ha ott van, akkor végül is az övé lesz, és a kiadásokat nyomon fogják követik és ellenőrizni fogják, ami kényelmetlen. Vajon az az ember, aki jelenleg a számlákat kezeli, az én oldalamon áll? Kívülről megfelelőnek tűnik, de ki tudja, hogy magában mit gondol. Nem, meg kell találnom a módot a leváltására és arra, hogy a feleségem kezelje a számlákat.” Az antikrisztus megbeszéli ezt a feleségével, aki azt mondja: „Ez nagyszerű! Most, hogy gyülekezetvezető vagy, a tiéd a döntés joga a gyülekezet által kapott felajánlásokat illetően, nem igaz? Te döntöd el, hogy ki legyen a felelős értük.” Az antikrisztus azt mondja: „Pillanatnyilag azonban nincs jó mód arra, hogy megszabaduljunk attól az embertől, aki jelenleg a számlákat kezeli.” A feleség elgondolkodik ezen, majd így szól: „Nem lesz az olyan nehéz! Mondd azt, hogy túl régóta végzi a munkát! Ez nem jó; előfordulhatnak behajthatatlan követelések, zűrös számlák vagy megvesztegetések. Könnyen megtörténnek a hibák, ha valaki már régóta felelős valamiért; ahogy az idő telik, úgy érzi, hogy tőkéje van, és már nem hallgat másokra. Sőt, mi több, a számlákat kezelő ember idős már, könnyen zavaros lesz a feje, és gyakran elfelejt dolgokat. Ha bármikor bármilyen tévedés történik, az veszteségekhez fog vezetni. Ez egy nagyon fontos szerep – le kell őt váltani.” És kinek kell kimondania, hogy le kell váltani őt? Ennek az embernek a leváltásáról az antikrisztus mint gyülekezetvezető nem beszélhet; a testvéreknek saját maguknak kell javasolniuk az antikrisztus feleségét. Miután a felesége megtette javaslatát, rábízzák a gyülekezetnek szánt felajánlásokat. De a gyülekezet alapelve előírja, hogy a felajánlások őrzését nem végezheti egy ember egyedül, hanem két vagy három ember közösen, ami segít elkerülni, hogy bármelyik ember kihasználjon egy kiskaput, és elsikkassza Isten házának pénzét. Így hát az antikrisztus az unokatestvérét javasolja, hogy bekapcsolódjon a pénz őrzésébe, mondván, hogy ő már régóta hisz Istenben, sok felajánlást tett, jó a hírneve és megbízható. Mindenki azt mondja: „Mindketten a te rokonaid! A te családodon kívülről is be kell valakit vonni!” Így az antikrisztus egy zavaros fejű, idősebb nővért javasol, hogy segítsen a pénzügyek kezelésében és ellenőrzésében. Az antikrisztus először a pénzügyeket vonja a családja ellenőrzése alá, ami után a családja irányítja a pénz elköltésének konkrét módját, valamint az egyes bevételeket és kifizetéseket – mindezek felett az ellenőrzés pedig az antikrisztus kezében van.

Miután kisajátította a pénzügyi hatalmat és a vagyon feletti ellenőrzést, vajon az antikrisztus elérte a célját? Még nem. Ami a legfontosabb, az a különböző gyülekezeti munkák felügyelőinek az ellenőrzése, a saját oldalára állítása, és az, hogy az antikrisztus hozza a döntéseket. Az antikrisztus úgy érzi, ez a legfontosabb; ez ahhoz kapcsolódik, hogy vajon a ranglétrán lentebb az emberek minden csapatban azt csinálják-e, amit ő mond, és vajon hatalma a legalsóbb szintekre is eljut-e. Szóval hogyan hajtja ezt végre? Átfogó reformokat vezet be. Először közösséget vállal, és azt mondja, hogy minden eredeti csapat munkájában ez vagy az rossz volt. Például bizonyos problémák merültek fel a Videószerkesztő Csapatnál, és az antikrisztus azt mondja: „Ezeket a problémákat a felügyelő okozta. Ezek a hatalmas mulasztások a munkájában és az óriási problémák, amiket ezek okoztak, bizonyítják, hogy a felügyelő nem elég felkészült erre a munkára, és le kell őt váltani; ha ez nem történik meg, akkor ezt a munkát nem lehet rendesen végezni. Szóval ki lép majd a helyébe? Eszetekbe jut valaki – vannak jelöltek? Ki végzi a legjobban a munkáját a csapatban?” Mindenki átgondolja, és valaki azt mondja: „Van egy testvér, aki nagyon jó, de nem tudom, hogy alkalmas-e.” Az antikrisztus így válaszol: „Ha nem tudod, akkor őt nem lehet megválasztani. Majd én javaslok valakit nektek. A fiam – 25 éves, és számítástechnikából diplomázott, speciális effektusok és videógyártás szakra járt. Ő új hívő, és nem nagyon törekedik az igazságra, de a szakmai hozzáértése mindannyiótokénál jobb. Van közöttetek szakember?” És mindenki azt feleli: „Nem igazán lehet minket szakembereknek nevezni, de régóta végezzük a kötelességünket, és értjük Isten háza ezen munkájának alapelveit. És ő?” „Nem számít, ha nem érti; majd megtanulja.” Ez mindenki számára helyesnek tűnik, és elfogadják, amit mond; mindenki egyetért azzal, hogy azt nevezze ki, aki neki tetszik, és így egy másik fontos szerep is az antikrisztus ellenőrzése alá kerül. Ezt követően felmerül az antikrisztusban, hogy az evangelizációs munka fontos Isten háza számára – és ennek felügyelője nem az ő oldalán áll. Le kell váltani! Hogyan történjen a leváltás? Ugyanolyan módon: kivetnivalót kell találni benne. Az antikrisztus azt mondja: „Hogyan alakult a dolog a legutóbb evangelizációban részesülővel?” Valaki azt válaszolja: „Miután egy hónapig hitt, valami negatív propagandát hallott, és abban kezdett hinni, így már nem hívő.” Az antikrisztus azt kérdezi: „Hogyan múlhatott el a hite csak úgy? Vajon azért, mert nem beszéltetek világosan a víziók igazságáról? Vagy vajon azért, mert lusták voltatok, vagy féltetek az ellenséges környezettől és attól, hogy veszélybe sodorjátok magatokat, ezért nem beszéltetek a dolgokról világosan? Vagy vajon azért, mert nem törődtetek azonnal vele? Vagy nem segítettetek neki a nehézségei megoldásában?” Rengeteg kérdést tesz fel egyszerre, egyiket a másik után. És mindegy, hogyan válaszolnak mások, hogy milyen magyarázatot adnak, az nem számít; az antikrisztus ragaszkodik ahhoz, hogy az evangelizációs csapat felügyelőjével túl sok a gond, a hibái túl súlyosak, a felügyelő felelőtlen és alkalmatlan a munkára, ezért kierőszakolja, hogy elbocsássák őt. És miután elbocsátották őt, az antikrisztus azt mondja: „Ez és ez a nővér már korábban is terjesztette az evangéliumot, és tapasztalata is van – azt gondolom, ő megfelelne.” Ezt hallván az emberek azt mondják: „Ő a te nővéred! Lehet, hogy jól beszél, de az emberi mivolta nem jó. Nagyon rossz a hírneve, őt nem alkalmazhatjuk!” – és a testvérek ellenkeznek. Az antikrisztus azt mondja: „Ha nem értetek egyet, akkor az evangelizációs csapat feloszlatásra kerül. Nem terjeszthetitek tovább az evangéliumot, nem vagytok alkalmasak arra, hogy megfelelően végezzétek ezt a kötelességet. Vagy így lesz, vagy válasszatok egy megfelelő csapatvezetőt, és a nővérem lesz a csapatvezető-helyettes!” A testvérek kiválasztanak valakit, és az antikrisztus vonakodva beleegyezik, azzal a feltétellel, hogy megengedik, hogy a nővére legyen a csapatvezető-helyettes. Miután így konszenzusra jutnak, az evangelizációs csapatnak végül sikerül fennmaradnia.

Nem számít, hol, vagy hogy milyen munkáról van szó, az antikrisztusoknak be kell építeniük a saját cimboráikat, olyan embereket, akik az ő oldalukon állnak. Mihelyt az antikrisztusok vezetővé válnak és státuszt szereznek, az első napirendi pont nem az, hogy megvizsgálják, hogy az egyes csapatok tagjai hogyan állnak az életbe való belépéssel, vagy hogy miként halad a munkájuk, vagy hogy hogyan lehet megoldani a különböző nehéz problémákat, amelyekkel a munkájuk során találkoztak, és hogy vajon vannak-e megoldandó problémák vagy fennálló kihívások; ehelyett a személyi összetételt vizsgálják, és hogy ki az egyes csapatok vezetője, ki van az antikrisztusok ellen az egyes csapatokban, és hogy mely emberek jelentenek majd fenyegetést a státuszukra a jövőben. Az antikrisztusok meglehetősen jól tájékozottak ilyen dolgokban, de soha nem érdeklődnek a gyülekezeti munka helyzete iránt. Soha nem érdeklődnek a testvérek állapotáról, az életbe való belépésükről, vagy arról, hogy mi a helyzet a gyülekezeti életben, és még kevésbé akarnak foglalkozni mindezzel. Azonban nagyon is odafigyelnek az egyes csapatokat vezető emberekre: vajon az ő cimboráik-e, kijönnek-e velük, és hogy vajon jelentenek-e bármilyen veszélyt a hatalmukra vagy státuszukra. Ezeket a részleteket mind tudják, és nagyon világosan kidolgozták. Úgy vélik, óvakodni kell bárkitől, aki a csapatban viszonylag becsületes és őszintén beszél, és nem szabad semmilyen státuszt biztosítani a számára; azokat viszont, akik ügyesen hízelegnek, akik tudják, hogyan törleszkedjenek, akik kedves szavakat mondanak, hogy a kedvére tegyenek más embereknek, és akik a dolgok intézése során követni tudják a jelzéseket, azokat kitüntetik a kegyeikkel. Az antikrisztus jóindulattal fordul feléjük, és azt tervezi, hogy előlépteti és fontos pozíciókba helyezi őket. Még arra is gondol, hogy magával vigye őket, akárhova megy, amivel biztosítja, hogy több prédikációt halljanak, és a cimboráivá neveli őket. Ami a gyülekezet azon tagjait illeti, akik az igazságra törekednek, igazságérzettel rendelkeznek és őszintén mernek beszélni, akik mindig magasztalják Isten nevét és tanúságot tesznek Őmellette, akik nem hajolnak meg a gonosz erők, a státusz és a hatalom előtt – ellenük védekezik, elutasítja őket, elkülöníti magát tőlük, és kirekeszti őket szívében. Ami viszont azokat illeti, akik hízelegnek neki, különösen a családtagjait, távoli rokonait – akik képesek körülötte forogni, azokat a saját embereinek tartja és családtagként kezeli. Mindazok, akiket az antikrisztus a hatalmában tart, akik képesek körülötte forogni, a jelzéseit követni és elfogadni az útmutatását a dolgok végzésekor, és az ő kívánságai szerint cselekedni – ezekből az emberekből hiányzik a lelkiismeret és a józan ész, az emberi mivolt és az istenfélő szív legapróbb nyoma is. Ők egy rakás álhívő. Bármilyen rossz dolgokat művelnek, az antikrisztus gondoskodik róluk, védi és a saját családtagjaiként kezeli őket, a hatalma alá vonja őket – ilyen módon alakul ki az antikrisztus birodalma.

És kikből áll az antikrisztus személyes birodalma? Először is az antikrisztus a főnök, a vezető, a teljhatalommal rendelkező király, akinek szava ezen a birodalmon belül megkérdőjelezhetetlen. Vérrokonai, közvetlen családtagjai, cimborái, haverjai, a legelvakultabb rajongói, mások, akik boldogan követik őt és fogadnak el utasításokat tőle, és megint mások, akik boldogan csatlakoznak hozzá, és együtt követnek el gonoszságokat, és azok, akik Isten háza adminisztratív rendeleteinek és intézkedéseinek az előírásaira való tekintet nélkül, attól függetlenül, hogy Isten szavai és az igazságalapelvek hogyan szólnak, boldogan dolgoznak látástól vakulásig a számára, vállalnak kockázatot és fáradoznak érte – ők az antikrisztus birodalmának a tagjai. Együtt tekintve ők az antikrisztus stabil követői. És mit tesznek az antikrisztus birodalmának mindezen tagjai? Vajon Isten házának előírásai és alapelvei szerint végzik a kötelességüket és minden munkát? Vajon úgy cselekednek, ahogyan azt Isten megkívánja, és az Ő szavait és az igazságot minden alapelv közül a legfőbb alapelvként kezelik? (Nem.) Amikor ilyen emberek léteznek a gyülekezeten belül, vajon az igazság és Isten szavai akadálytalanul haladhatnak? Nemcsak, hogy nem, de az antikrisztus bandája által okozott zavarás, félrevezetés és szabotázs miatt Isten szavai, az Őáltala kifejezett igazság és az Őáltala az emberek felé támasztott követelmények nem hozhatnak gyümölcsöt a gyülekezeten belül; nem valósíthatók meg. Amikor az antikrisztus birodalma létezik, Isten kiválasztottjainak nem lehet normális gyülekezeti élete, és a kötelességüket sem tudják normálisan végezni, még kevésbé tudják a dolgokat az igazságalapelvek szerint végezni; a gyülekezetben minden munkát az antikrisztus ellenőriz. Ahol kevésbé súlyos a helyzet, az antikrisztus által okozott zavarás káoszt eredményez, az emberek nyugtalan lelkiállapotban vannak, a munka nem halad, és az emberek nem tudják, hogyan végezzék jól a munkájukat vagy megfelelően a kötelességüket; mindent a káoszt ural. Súlyos esetekben minden munka leáll, és senki nem aggódik és nem törődik vele. Még akkor is, ha néhány ember érzékeli, hogy valami probléma van, nem ismerik fel, hogy ezt a gondot az antikrisztus okozza; őket is megzavarja és félrevezeti az antikrisztus, nem tudják, kinek van igaza és kinek nincs; még ha vannak is néhányan, akik bizonyos problémákat felismernek, és beszélni akarnak róla, vagy a kezükbe vennék a munkát, képtelenek elvállalni. Az antikrisztus elnyom mindenkit, aki megpróbálja leleplezni őt, vagy igazságérzete van, és megpróbálja saját maga végezni a munkát. És milyen messzire megy el az elnyomásukban? Ha egy hangot sem mersz kiadni, ha irgalomért könyörögsz, ha nem mersz róla szólni, ha nem mered jelenteni őt a felsőbb szinteknek, vagy nem mersz szólni a munkájával kapcsolatos problémákról, vagy nem mersz beszélni az igazságról, vagy kiejteni az „Isten” szót, akkor az antikrisztus meg fog kímélni. Ha ragaszkodsz az alapelvekhez és leleplezed őt, minden lehetséges dolgot megtesz majd, hogy megbüntessen téged, minden eszközt felhasznál majd arra, hogy megbélyezzen és elnyomjon téged, és még birodalma tagjait is felbujtja arra, a semlegesekkel és azokkal az emberekkel együtt, akik pipogyák, gyávák és félnek az antikrisztus erőitől, hogy visszautasítsanak és elnyomjanak téged. Végül az antikrisztus térdre kényszerít néhány kishitű és alacsony érettségű embert. És ez az antikrisztust boldoggá teszi; elérte célját. Ha megszerezte a hatalmat, e hatalom kisajátítása és státuszának bebiztosítása érdekében nemcsak, hogy minden fontos munkát a gyülekezetben a rokonainak és azoknak ad, akik jó kapcsolatot ápolnak vele, de ezzel egyidejűleg vele kapcsolatban nem álló embereket is toboroz arra, hogy szolgálatot tegyenek neki, és hogy látástól vakulásig dolgozzanak a számára, azzal a céllal, hogy megőrizze a státuszát a jövőben, hogy mindig a kezében tartsa a hatalmat. Szerinte minél több ember van a birodalmában, annál nagyobbak az erői, és így annál nagyobb a hatalma. És minél nagyobb a hatalma, annál jobban félnek tőle azok, akik ellen tudnának állni neki, akik nemet tudnának mondani, és akik le mernék leplezni őt. Az ilyen emberek ráadásul egyre ritkábbak. Minél jobban félnek tőle az emberek, annál nagyobb tőkével rendelkezik ahhoz, hogy megküzdjön Isten házával és Istennel; nem fél többé Istentől, és nem fél attól, hogy Isten háza foglalkozik vele. Az antikrisztus hatalomvágya és az alapján ítélve, hogy miként használja hatalmát, valamint különböző viselkedései alapján lényegében az antikrisztus Isten ellensége; ő Sátán és egy ördög.

És mit tesz az antikrisztus, miután létrehozta a saját birodalmát? Vajon aggódik-e rendkívüli módon azért, hogy miként halad a gyülekezetnél az evangelizációs munka? Vajon ez nyugtalanítja-e őt, és érdeklődik-e róla? Csak egy ellenőrző körutat tesz a forma kedvéért, felületesen érdeklődik pár szóban, és semmi több. Mi az ellenőrző körútjának a célja? Milyen célból vág neki ezeknek a nagy távokat felölelő utaknak, hogy lássa, hogy mit tesznek a testvérek? Vajon azért, mert törődik azzal, hogyan halad az életbe való belépésük? Nem. Azt szeretné látni, hogy vajon a befolyási területén belül van-e valaki, akinek az a szándéka, hogy ellenálljon neki, vajon van-e valaki, aki ferde szemmel néz rá, vagy aki nemet mer mondani neki, vagy aki mer nem engedni neki és nem úgy tenni, ahogyan ő mondja; a saját szemével kell látnia, személyesen kell ismernie a helyzetet. Ez az egyik szempont. És ami még fontosabb, miután az antikrisztus létrehozza a birodalmát, magát nevezi ki a jogos uralkodóvá – és ha azt mondod, hogy zsarnok, a város réme, bandavezér, ő mindaddig nem foglalkozik vele, amíg megvan a státusza és a hatalma. A befolyási körében, a birodalmán belül minden hatalom az ő kezében van, egyedül ő hozza a döntéseket. Ugyanakkor élvezi klikkje imádatát, csodálatát és megbecsülését, ahogyan a hízelgésüket és a locsogásukat is, valamint a felsőbbrendűségi érzést és a különleges bánásmódot is, amiben tőlük részesül. Mit gondolsz, vajon amikor az antikrisztus kisajátítja a hatalmat, azt csak azért teszi, hogy magas pozícióból tudjon szólni? Csak azért, hogy kielégítse ez iránti vágyát? Nem. Valami lényegesebbet szeretne: mindazt a bánásmódot, ami azzal a státusszal és hatalommal jár, amit a birodalmán belül élvez. Mihelyt az antikrisztus megalapítja a saját birodalmát, mihelyt megvannak a stabil követői, a napjai nagyobb kényelemben telnek, mint a régi császároknak. Semmit nem kell csinálnia: csak egy szavába kerül, és a kívánsága teljesül; csak egy szavába kerül, és megkap mindent, amit kíván. Például azt mondja az antikrisztus: „Szép nap van ma; miért is kívánom annyira a csirkehúst?” Még dél sincs, de már valaki elkészítette a csirkepörköltet. Ebéd közben az antikrisztus azt mondja: „Mi, istenhívők nem ihatunk alkoholt, de mit szólnátok egy kis frissítőhöz?” Vezetőjük szavait meghallva az antikrisztus követői máris gyorsan elküldenek valakit, hogy vegyen frissítőket. Nem kap-e meg mindent, amit akar? Csak ki kell nyújtania a kezét, ki kell nyitnia a száját, és máris mindent tálcán kap, és minden kívánsága teljesül. Napjai nagy kényelemben telnek. Majd az antikrisztus azt mondja: „Hideg van ma. A tavalyi kardigánomat kirágta a moly, illetlenség ilyet viselni – nem néz ki jól. Nem tudom, hol van az idei kardigánom.” Amikor valaki felajánlja, hogy több kardigánt vesz neki, ő azt mondja, hogy ne vegyen kardigánt csak úgy, őneki a szentek illendőségének kell megfelelnie, és a pénzt az alapelvnek megfelelően kell költeni. Nem sokkal azután, hogy ezt mondja, valaki több kardigánt vesz a számára. Miután a szállítmány megérkezik, az antikrisztus úgy érzi, hogy ha semmit nem mond, akkor minden előre kiterveltnek tűnik majd, ezért azt mondja: „Ki vette ezeket? Ez nem az alapelvek megsértése? Nem kerülnék ezzel visszás helyzetbe? Ki vette őket? Odaadom neki a pénzt.” Először megkéri a feleségét, hogy vegyen ki egy kis pénzt a gyülekezeti felajánlásokból, és majd visszafizeti később, amikor lesz pénze. A valóságban ezt nem gondolja komolyan; egyáltalán nem tervezi, hogy visszafizeti a pénzt. Az antikrisztus valóban mindent megkap, amit kíván, élvezi, hogy mindent készen kap. És szívében érez-e önvádat, miután ezeket a dolgokat élvezte? Érez-e lelkiismeret-furdalást? (Nem.) Hogyan érezhetne lelkiismeret-furdalást? Ez pontosan az, amit el akar érni, ez az, amire éjjel és nappal vágyott – hogyan utasíthatná vissza? Ezt az előnyt nem szabad elpazarolni, ha nem használja ki, akkor elmúlik és semmivé válik; amint kihasználja, valami tetszetőset mond majd, hogy az illető örömmel költse rá a pénzt, és ne merjen belegondolni.

A saját birodalmukban az antrikrisztusok nemcsak különböző különleges bánásmódokban és szolgáltatásokban részesülnek alárendeltjeiktől, de a birodalmukba tartozókat abszolút engedelmességre is nevelik. Például ha egy antikrisztus arra kér mindenkit, hogy keljen fel hajnali 5:00-kor, akkor mindenkinek fel kell kelnie 5:00 előtt. Akik későn kelnek fel, azoknak metszéssel kell szembenézniük – figyelniük kell az antikrisztus tekintetét. Az étkezések alatt addig senki nem mer az asztalhoz ülni, amíg az antikrisztus le nem ül, és amíg az evőpálcikákat használni nem kezdi, addig senki nem mer azokhoz nyúlni. Bármit, amit elhatároz, azt meg kell tenni; bárhogy dönt a teendő elvégzésének a módjáról, a többieknek azt követniük kell, és az engedetlenséget nem tűri. A birodalmában ő a vezető, a király, és az ő szava a döntő – aki nem tesz eleget a szavának, azt megbünteti. Az alárendeltjeit úgy neveli, hogy a parancsait vak engedelmességgel kövessék, a legkevésbé se merjenek azokkal szembeszállni, és azt higgyék, hogy bármit parancsol, az indokolt és megéri – az a kötelességük és a kötelezettségük. Az Istenben való hitnek és a kötelesség végzésének zászlaja alatt az antikrisztus alárendeltjei kérdés nélkül engedelmeskednek neki, a tenyerükön hordozzák őt, és a királyukként és mesterükként tekintenek rá. Ha bárkinek gondolata vagy véleménye van az antikrisztusról, ha a nézőpontja eltér az antikrisztus nézőpontjától, akkor az antikrisztus erőfeszítést nem kímélve cáfolja, lekicsinyli, ízekre szedi, ítéletet mond róla, megbélyegzi és elnyomja az illetőt, és csak akkor nyugszik meg, amikor az teljes mértékben engedelmeskedik neki. Az antikrisztus gyarapodik a birodalmán belül, ahol csodálatosan kényelmesen él. A pénz, amelyet a testvérek felajánlanak, mind az antikrisztushoz kerül, és bármit, amiben az antikrisztus hiányt szenved, biztosítaniuk kell a számára. A testvéreknek azonnal ki kell elégíteniük az antikrisztus igényeit, hogy elégedett legyen, és hogy boldoggá tegyék őt. Az antikrisztus tulajdonképpen rabszolgákká nevelte ezeket az embereket. Prédikációja a leggyakrabban arról szól, hogy mennyit szenvedett, és mennyire hűséges volt, és azt hangsúlyozza, hogy az embereknek meg kell érteniük őt és engedelmeskedniük kell neki annak érdekében, hogy elnyerjék Isten tetszését, és megfeleljenek az igazságalapelveknek. Az antikrisztus magasztos prédikációkat tart, szlogeneket skandál, és olyan doktrínákat mutat be, amelyek teljesen összhangban vannak az emberi elképzelésekkel és képzelődésekkel, elnyerve ezzel mások imádatát és csodálatát. Ezzel egyidejűleg hatékonyan megakadályozza azt, hogy vele kapcsolatban bármilyen gyanakvás, kétség, vagy tisztánlátás merüljön fel, és abban is megakadályozza az embereket, hogy akár csak eszükbe jusson leleplezni vagy tisztán látni őt, vagy saját maguk is árulásról gondolkodjanak. Ez biztosítja azt, hogy a hatalma mindörökké fennmaradjon, és a gyülekezetben minden változás nélkül megszilárduljon. Ugye az antikrisztus eléggé előre gondolkodik? Tehát akkor mi a célja mindezeknek a cselekedeteknek? Egyetlen szó – hatalom. Függetlenül attól, hogy a saját birodalmán belül lévőkről vagy az azon kívül állókról, vagy a saját stabil követőiről, vagy az őt felismerő testvérekről van-e szó, mitől fél, mi miatt aggódik az antikrisztus a legjobban? Amiatt, hogy ezek az egyének megérthetik az igazságot, Isten elé állhatnak, felismerhetik és elutasíthatják őt. Ez az, amitől a legjobban fél. Amint mindenki elutasítja őt, sereg nélküli parancsnokká válik, elveszti a státuszát és a presztízsét, és megfosztják a hatalmától. Ezért azt hiszi, hogy csak a saját birodalmának a biztosításával, stabil követőinek az elhatárolásával, az őt követők kíméletlen félrevezetésével és ellenőrzésével, követőit keményen a markában tartva képes megszilárdítani hatalmát. Ezen a módon erősen kapaszkodik a különleges bánásmódba, amelyet a hatalmának köszönhet. Néhány antikrisztus különösen ravaszul viselkedik és kezeli az ügyeit, ügyes abban, hogy megnyerje magának az embereket. Az általuk irányított birodalomban vannak olyanok, akik ügyeket intéznek számukra, olyanok, akik az anyagi szükségleteiket elégítik ki, és vannak olyanok, akik információkat gyűjtenek vagy elsimítják a dolgokat számukra – sokféle különböző egyén. Ha az antikrisztus befolyási területén nincs jó képességű ember, nem törekedik senki az igazságra, és nincs, aki betartja az igazságalapelveket, akkor az antikrisztus képes hosszú távon fenntartani az ellenőrzést a gyülekezet felett, és a gyülekezethez tartozó emberek nagymértékben meggyengülnek, és helyrehozhatatlan félrevezetés áldozatai lesznek. Még ha a Fennvaló küld is valakit a munka kivizsgálására, az is hiábavaló volna. A gyülekezet az antikrisztus ellenőrzése alatt kikezdhetetlenné és áthatolhatatlanná vált – az ő szilárd erődjévé. Nem számít, ki leplezi le és szedi ízekre az antikrisztust, vagy hogy ki beszél az igazságalapelvekről, nem fognak rá hallgatni, akiket félrevezettek. Helyette az antikrisztus oldalára állnak, szembehelyezkednek az igazsággal, és elítélik az antikrisztus leleplezését és ízekre szedését.

Az antikrisztus, a végsőkig kitartó követői és a birodalmának tagjai mindig Isten házának ügyeit taglalják és vizsgálják: Kit helyeztek át és hova? Kit váltottak le? A Fennvaló kiadott egy új közlést és prédikációt ennek és ennek a leleplezéséről – kiadjuk-e? És hogyan adjuk ki? Kinek adjuk ki először, és kinek utána? Be kell-e avatkoznunk, kell-e rövidítenünk vagy szerkesztenünk rajta? Ki volt mostanában kapcsolatban kívülállókkal? A Fennvaló leküldött-e valakit? Kapcsolatba lépett-e valamelyikük az embereinkkel alsóbb szinten? Együtt sűrűn megvitatják az ilyen dolgokat; gyakran összejátszanak és összeesküvést szőnek, megbeszélik az ellenintézkedéseket, a terveket és az eszközöket, amelyekkel a Fennvaló munkára vonatkozó rendelkezéseire reagálhatnak; így gyakran megvitatják és megvizsgálják a testvérek körülményeit is alsóbb szinten. Az antikrisztus és a birodalma tagjai egész nap összeesküvést szőnek, egy húron pendülnek. Amikor együtt vannak, nem beszélnek az igazságról, vagy Isten szándékairól, még kevésbé a gyülekezet munkájáról vagy arról, hogyan végezzék megfelelően a kötelességüket, hogyan lendítsék előre a gyülekezet munkáját, hogyan vezessék a testvérek belépését Isten szavainak valóságába, vagy hogyan reagáljanak külső helyzetekre. Sohasem beszélgetnek ezekről a helyes dolgokról, hanem azt vizsgálják, kik kerülnek közelebb egymáshoz, kikről beszélgetnek ezek az emberek, amikor együtt vannak, beszélgetnek-e a vezetőkről a hátuk mögött; és figyelmet szentelnek annak, kinek a családja gazdag, és hogy az tett-e bármilyen felajánlást. Ezek azok a dolgok, amelyekről négyszemközt beszélnek, mindig ítéletet hoznak a testvérekről és a Fennvaló munkára vonatkozó rendelkezéseiről – mindig megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy ravaszul járjanak el a testvérekkel és a Fennvalóval való ügyleteik során. Amit négyszemközt cselekednek, az szégyenteljes: Ha nem árt a gyülekezetnek, akkor árt a testvéreknek; mindig összeesküvést szőnek, vagy kicsinyeskednek a jó képességű és az igazságra törekvő testvérekkel, mindig megpróbálják besározni a jó embereket, vagy befeketíteni a nevüket. Valahányszor az antikrisztusok valamit tesznek, azt mindig megbeszélik a táborukban lévő emberekkel – mindig valamilyen összeesküvésről vagy cselszövésről van szó. Semmi, amit az antikrisztus bandája mond, nem állja ki az elemzés próbáját; a gondos elemzés mindenben problémát talál. A birodalmon kívül lévő emberekkel szemben tartózkodóak és bizalmatlanok; az antikrisztus birodalmán belül semmi sem szent. Megítélik a testvéreket, Isten házának munkáját, a felső vezetőket – még Istent is. Mindent szabad. De amikor jelen van valaki a birodalmon kívülről, akkor leplezik a szavaikat, bezárkóznak, titkolóznak, sőt, titkos nyelven beszélnek, amelyet a kívülállók nem képesek megérteni. Van egyfajta nézésük, amely meghatározott jelentéssel bír, egy sunyi mosolyuk, amely jelent valamit, még a horkantás és a köhögés is jelent valamit – mindezek az ő titkos kódjaik. Néha megvakarják a fejüket, néha meghúzzák a fülüket, néha dobbantanak a lábukkal, néha összedörzsölik a tenyerüket; ez mind jelentéssel bír. Ezek az antikrisztus bandájának általános megnyilvánulásai, a különféle viselkedési módjaik, amelyekkel megnyilvánulnak, amint a gyülekezetben monopolizálták a hatalmat. Mik ezek az emberek, ha a különféle viselkedési módjaik és megnyilvánulásaik alapján ítéljük meg, és az emberi mivoltuk szemszögéből elemezzük őket? Vajon nem a csalárdság és az elvetemültség tanítványai? (De.) Van ezeknek az embereknek igazságérzetük? Van nekik lelkiismeretük vagy erkölcsük? Becsületesek? Nem. Ezeknek az embereknek nincs szégyenérzetük. Elfogyasztják, amit a testvérek felkínálnak, és azt gondolják, hogy az nekik jár; ugyanakkor feljogosítva érzik magukat, és szabadon garázdálkodnak Isten házában, kárt okozva a testvéreknek – és nemcsak átmenetileg élősködnek a gyülekezeten, hanem mindennap, generációról generációra. Nem ördögök ők, akik az ember húsát eszik és az ember vérét isszák? Nincs szégyenérzetük! Az antikrisztus és a bandája mindig együtt vitatja meg a „nemzet ügyeit”. De nem szégyenletesek-e zárt ajtók mögött tartott megbeszéléseik? (De.) Miről beszélnek? Beszélnek a gyülekezet munkájáról? Érzik a gyülekezet munkájának a terhét? Egyes helyeken a gyülekezet felügyelet alatt áll, és a testvéreket a nagy vörös sárkány, a kormány zaklatja és megfigyeli, és a legtöbb testvér még kormányzati ellenőrzés alá is kerül, és a letartóztatás és bebörtönzés veszélye fenyegeti őket. Érdekli ez őket? Megpróbálnak-e módot találni arra, hogy megvédjék a testvéreket, és hogy segítsenek nekik elkerülni az üldöztetést és a börtönben való szenvedést? Megvitatják-e egymás közt, hogyan helyezzék biztonságba a gyülekezet könyveit, tulajdonát és így tovább, hogy megvédjék a gyülekezetet a veszteségek elszenvedésétől? Ha egy Júdás jelenik meg a gyülekezetben, azonnal reagálnak-e, gyorsan biztonságos helyet szerveznek-e az érintett testvérek számára, hogy megvédjék őket? Megtennének-e ilyen dolgokat? (Nem.) Amikor az emberek hatalommal rendelkeznek, képesek jó dolgokat tenni, de arra is, hogy rossz dolgokat műveljenek. Nos, mit tesz az antikrisztus, ha hatalommal rendelkezik? (Rossz dolgokat.) Milyen rossz dolgokat művel? (Módot talál arra, hogy megbüntessen bárkit, aki nem hallgat rá. Amikor Isten háza vezetőket és dolgozókat küld, hogy a munkáról kérdezzenek, ő módot talál arra, hogy elkerülje őket, vagy hogy nyomást gyakoroljon rájuk és ítélkezzen felettük, elítélje őket, és indokokat talál arra, hogy elűzze őket, leállítsa a munkáról való kérdezősködésüket, és megakadályozza, hogy problémákat találjanak vele kapcsolatosan.) Néhány antikrisztus pontosan ellenkezőleg cselekszik: attól való félelmében, hogy a testvérek jelentik a vele kapcsolatos problémákat, megfigyeli a Fennvaló által küldött vezetőket, jó ételekkel és italokkal kényezteti őket, és megakadályozza, hogy kapcsolatba kerüljenek az alsóbb szinteken álló testvérekkel. Amikor a vezetők a testvérek után kérdezősködnek, ő azt válaszolja: „Minden rendben van velük. Pillanatnyilag az evangelizációs munka zökkenőmentesen halad. Minden olyan problémát megoldottunk, amely a kedvezőtlen körülményekből eredt, és kiűztük a Júdásokat, akik elárultak bennünket; intézkedtünk azokról, akik megpróbálták megzavarni a gyülekezet munkáját, és mindet eltakarítottuk, isten szavainak könyveit pedig a szokásos módon kiosztottuk. Egyáltalán nincs semmilyen probléma.” Miután ezt elmondja, beszámol néhány dologról más emberekkel kapcsolatosan. Amikor a Fennvaló küld valakit, hogy nézzen utána a dolgainak, és ő azt gondolja, hogy valaki jelentette őt, akkor szándékosan jelenti az adott személlyel kapcsolatos problémákat, hogy félrevezesse a felső vezetőket, és elhitesse velük, hogy az a személy, aki az antikrisztust jelentette, problémákkal küzd. Teszi mindezt azért, hogy a vezetők ne legyenek képesek megállapítani, mi is történik valójában a gyülekezet munkájával, és hogy megakadályozza az antikrisztussal kapcsolatos problémák felfedését, hogy végül ne váltsák le őt, és ne is legyen tovább veszélyben. Az antikrisztus azért védi a birodalmát, hogy megszilárdítsa a hatalmát, hatékonnyá tegye azt, és így sok hívet, talpnyalót, stabil követőt és cimborát szerezzen. Az ilyen emberek kinevelésével az a célja, hogy teljesen kisajátítsa a hatalmat, és hogy megakadályozza a hatalma gyengülését és elragadását.

Az antikrisztusok Isten házát a saját személyes birodalmukként kezelik, és az első dolog, amit a vezetői szerep elérését követően tesznek, az az, hogy kisajátítják a hatalmat. Eszetekbe jutnak esetek, amikor az antikrisztusok kisajátították a hatalmat? (Volt korábban egy gyülekezetvezető, aki antikrisztus volt. Valahányszor valaki rámutatott a problémáira, vagy leleplezte őt, ő elnyomta azt a személyt, és elkobozta tőle Isten szavainak könyveit. Elmentem a gyülekezetében néhány összejövetelt tartó csoportba, hogy többet tudjak meg a helyzetről. Az antikrisztus attól félve, hogy a gonosztettei napvilágra kerülnek, megpróbált engem elűzni, és megragadta az alkalmat, hogy megvádoljon engem, hogy az engedélye nélkül, titokban vettem részt az összejöveteleken. Később a felső vezetők küldtek valakit, hogy utánajárjon a dolognak, az antikrisztus pedig megrágalmazott engem, rosszat mondott rólam, még házi őrizetbe is helyezett, és arra utasította a testvéreket, hogy ne lépjenek kapcsolatba velem. Akkoriban ez az antikrisztus egy vezetővel és egy dolgozóval együttműködve nyolc gyülekezetet is ellenőrzött. Végül több hónapig tartó beszélgetéseket és tisztánlátást követően a testvérek végül száműzték az antikrisztusok e csoportját.) Az antikrisztusok így működnek. Bármit tesznek a gyülekezetben, annak az a célja, hogy megragadják a hatalmat, és ellenőrizzék az embereket. Különösen jól érzékelik, ha bárki fenyegetést jelent a státuszukra vagy a hatalmukra. Rendkívül jó orruk van az ilyen dolgokhoz, és azonnal felismerik, hogy ezek a dolgok kedvezőtlenek rájuk nézve, és veszélyeztetik a pozíciójukat. Nem elvetemült dolog ez? Miért érzékelik az antikrisztusok ilyen jól ezeket a dolgokat? Mások miért nem észlelik? Ez a természetükkel kapcsolatos; csak az antikrisztusok képesek tudatában lenni az ilyen dolgoknak. Ez megerősít egy pontot: az antikrisztusok ezzel a fajta lényeggel rendelkeznek. A hatalom iránti vágyuk rendkívüli, és egyedülálló a sóvárgásuk. Amikor valaki felkeresi a gyülekezetet, amelyet ők vezetnek, az antikrisztusok tanulmányozni fogják őket, és azt gondolják: „Veszélyt jelent-e ez a személy a státuszomra és a presztízsemre? Azért van itt, hogy előléptessen, vagy hogy elmozdítson? Azért van itt, hogy a problémáimat vizsgálja, vagy hogy normálisan beszélgessen velem a munkáról?”  Először megpróbálják kideríteni ezeket a dolgokat. Különösen jól érzékelik ezeket a dolgokat, mert különös ragaszkodás és vágy él bennük a státusz és a hatalom iránt; a hatalomért és a státuszért élnek. Azt gondolják, hogy ha elveszítik a hatalmat, ha kevesebb a hívük, és sereg nélküli parancsnokká válnak, az életük elveszti az értelmét. Ezért, ami az általuk megszerzett státuszt és hatalmat illeti, akár három gyülekezetért, akár öt gyülekezetért, akár tíz gyülekezetért felelősek, az antikrisztusok úgy vélik, minél több, annál jobb. Egyáltalán nem nem fogják átengedni a hatalmukat más embereknek. Azt gondolják, hogy az az ő jogos tulajdonuk, valami, amiért megharcoltak, amit forradalom és stratégia révén szereztek meg. Ha mások meg akarják szerezni, késznek kell lenniük arra, hogy az életüket adják cserébe érte. Olyan ez, mint a nagy vörös sárkány – ha valaki demokratikus változást javasolna, hogy véget vessen a diktatúrájának, és tisztességes választások lebonyolítására szólítaná fel a Kommunista Pártot, mit mondana a nagy vörös sárkány? „Demokrácia? Húszmillió ember fejét kellene cserébe adnod érte! A Kommunista Párt számtalan egyén vére által szerezte meg a hatalmát. Ha meg akarod ragadni a hatalmat, ennyi ember vérét és életét kell majd cserébe adnod!” Az antikrisztusok ugyanilyenek. Ha azt akarod, hogy lemondjanak a hatalomról, nem elég beszélni nekik az igazságról, hogy engedjenek; küzdeni és harcolni fognak veled. Nem számít, milyen megvetendők a módszereik és eszközeik, meg kell védeniük a hatalmukat. Hacsak Isten választott népe mind fel nem ébred és nem egyesül, hogy leleplezze és eltávolítsa őket, ők nem fogják megtenni. Nem túl elvetemültek az antikrisztusok? Ez teljes mértékben igazolja és szemlélteti az antikrisztusok elvetemült és ádáz beállítottságát. Függetlenül attól, hogy az ellenőrzött alattvalók szolgálatkészek-e vagy sem, hogy őszintén engednek-e vagy sem, hogy hajlandók-e engedelmeskedni nekik és követni őket vagy sem, az antikrisztusok nem foglalkoznak ezzel. Erővel felhasználják a hatalmukat az emberek elnyomására és ellenőrzésére. Senki nem szegülhet ellen. Aki nem enged, azt szankciókkal sújtják. Ilyenek az antikrisztusok.

Az imént annak egyes konkrét gyakorlatairól és megnyilvánulásairól beszélgettünk, hogy az antikrisztusok miként sajátítják ki a hatalmat. Ezekből a gyakorlatokból és megnyilvánulásokból nem láthatjuk-e, hogy az antikrisztusok ádáz és elvetemült beállítottsággal és lényeggel rendelkeznek? Megváltoztathatja-e őket bárki? Akár érvekkel győzködve őket, akár az érzelmeikre próbálva hatni, akár bemutatva az igazságot Isten szavaiban, akár metszéssel, akár az őszinte érzéseiken keresztül igyekezve megváltoztatni őket – képes-e ezek közül bármelyik módszer rábírni őket arra, hogy felhagyjanak a hatalom kisajátításának gyakorlatával? (Nem.) Néhány ember azt mondja: „Az antikrisztusok is csak romlott beállítottsággal rendelkező emberek. Az embereknek emberi érzelmeik vannak. Ha az érzelmeikre próbálsz hatni, logikusan elmagyarázod a dolgokat, és tisztázod az érveket és ellenérveket, akkor ha megértik az érvelést, talán nem cselekednek többé olyan módon. Talán beismerik a hibáikat, bűnbánatot tartanak, és nem járnak tovább az antikrisztusok útján. Lehet, hogy nem hozzák létre a saját birodalmukat Isten házán belül, nem vonják be a saját stabil követőiket, hogy kisajátítsák a hatalmat Isten házában, és nem bocsátkoznak ilyen cselekedetekbe, amelyek nincsenek összhangban az emberi mivolttal és erkölccsel.” Befolyásolhatók-e az antikrisztusok ilyen módon? (Nem.) Megváltoztatott-e bárki egy antikrisztust valaha? Néhányan azt mondják: „Talán az édesanyjuk nem nevelte őket megfelelően fiatal koruktól kezdve, el voltak kényeztetve. Na most, ha az édesanyjuk beszél velük, vagy ha a családjukban a legnagyobb presztízzsel rendelkező személy, vagy valaki, aki a leghosszabb ideje hívő, beszél a fejükkel, talán nem tesznek majd többé olyan dolgokat, mint az antikrisztusok.” Vajon igaz ez? (Nem.) Miért nem? (Az érvelés nem működik náluk; minél többet beszélsz, annál jobban neheztelnek. Ha aztán leleplezed és megmetszed őket, gyűlölni fognak.) Így van. Nem hallották Isten szavait és az igazságot eleget? Néhány antikrisztus tíz-húsz éve hívő minden változás nélkül. Elég sokat olvasták Isten szavait, akkor miért nem történt semmilyen változás? Azért, mert a szívük gonoszsággal teli – még Isten sem menti meg őket, akkor vajon képesek-e az emberek megváltoztatni őket azzal a kevés tudással és doktrínával, amivel rendelkeznek? Az emberi társadalomban az országokban oktatás folyik, és a társadalomban törvények vannak, mind arra ösztönzi az embereket, hogy tanuljanak meg jók lenni, és kerüljék el a bűncselekmények elkövetését. De miért nem tudja mindez megváltoztatni az embereket? Volt-e valaha a nemzeti oktatásnak és rendszereknek bármilyen pozitív hatása a társadalomra? Van-e ezeknek a nemzet által támogatott dolgoknak bármilyen pedagógiai jelentősége vagy értéke az emberi mivoltra nézve? Hatásosak voltak valaha? (Nem.) Vegyük akár az egyes országok jogi intézményeit, mint a fiatalkorúak javítóintézeteit és a börtönöket, amelyek az emberek fegyelmezésének legmagasabb szintű és legszigorúbb helyei – ezek vajon megváltoztatják az emberek lényegét? Vegyünk bizonyos erőszaktevőket, tolvajokat és gengsztereket – olyan sokszor kerülnek börtönbe és kerülnek ki onnan, hogy visszaeső bűnözőkké válnak. Megváltoznak végül? Nem, senki nem tudja megváltoztatni őket. Egy ember lényege nem változtatható meg. Hasonlóképpen az antikrisztusok lényege sem változtatható meg. A hatalom kisajátításának gyakorlata az antikrisztusok lényegét jelenti, és ez a lényeg nem változtatható meg. Mi Isten hozzáállása az ilyen megváltoztathatatlan típusú emberhez? Az, hogy Ő mindent megtesz a megváltoztatása és megmentése érdekében, és utána átalakulást ér el a természetében? Végez Isten ilyen munkát? (Nem.) Most, hogy értitek, hogy Isten nem végez ilyenfajta munkát, hogyan kell foglalkoznotok az antikrisztusokkal? (El kell utasítanunk őket!) Először ismerjétek fel és elemezzétek őket; amint pedig átláttok rajtuk, utasítsátok el őket! Ne utasítsatok el valakit pusztán a saját elképzeléseitek és képzelődéseitek alapján, azt gondolva, hogy arrogáns és önelégült, és olyan, mint egy antikrisztus. Ez így nem jó; nem lehettek vakok. Érintkezés, vizsgálat és tisztánlátás révén fokozatosan állapítsátok meg és bizonyítsátok, hogy valaki antikrisztus. Először beszéljetek róluk és elemezzétek őket mindenki számára, ismerjétek fel őket, és utána szövetkezzetek azokkal a gyülekezetben, akik az igazságra törekednek, és igazságérzettel rendelkeznek, hogy elutasítsák őket. Először ismerjétek fel és elemezzétek őket, és utána utasítsátok el őket – ez a legjobb megközelítés az antikrisztusok kezelésére. Néhány antikrisztus esetében, akik jók a képmutatásban, és akik elég ravaszak, ha te a velük való érintkezésen keresztül megvizsgáltad és felismerted őket, meggyőződtél róla, hogy antikrisztusok, de a testvérek nem ismerik őket jól, még hiányzik az igazi tisztánlátásuk, és amikor beszélsz róluk és elemzed őket a testvérekkel, a testvérek nemcsak, hogy nem hiszik el, vagy nem ismerik el, hogy ezek antikrisztusok, de még azt is mondják: „Előítéleteid vannak velük szemben; ez a te személyes véleményed” – mit kell tenned? Ha azt mondod: „Akárhogy is, én felismertem őket, engem nem fognak félrevezetni, sem korlátozni, nem fogok figyelni arra, amit mondanak, és én biztosan nem engedelmeskedem nekik. Hogy ti felismeritek-e őket, vagy nem, az nem az én dolgom. Beszéltem nektek a megnyilvánulásaikról és a dolgokról, amiket tesznek, és hiszitek vagy nem, meghallgattok vagy nem, a kötelezettségemnek mindenképpen eleget tettem. Ha titeket ők félrevezetnek és ellenőriznek, ha meghallgatjátok, amit mondanak, és követitek őket, akkor megérdemlitek a következményeket, és jogosan vagytok szerencsétlenek!” – elfogadható ez a megközelítés? A kötelezettségetek teljesítésének számít ez? Istenhez való hűségnek számít ez? (Nem.) Akkor mit kell tennetek? Az ilyen dolgok elkerülhetetlenek; ilyen témák biztosan fel fognak merülni. Nem számít, hány prédikációt hallanak, néhány ember nem képes megérteni az igazságot, és nem képes az antikrisztusok megnyilvánulásait az általuk hallott prédikációhoz kapcsolni, sem felismerni az antikrisztusokat. Amikor világos, mint a nap, hogy valaki antikrisztus, ők egyszerűen képtelenek átlátni rajta, és továbbra is hagyják magukat félrevezetni. Ha az antikrisztusok nem ártanak nekik személyesen, saját maguk nem nyomják el őket, nem szidalmazzák, nem metszik meg őket, vagy ha közvetlenül előttük nem viselkednek elfogadhatatlanul, akkor nem fogják elismerni, hogy ők antikrisztusok. Még ha mások kimondják a tényeket, vagy bizonyítékot mutatnak be, akkor sem hiszik el. A saját szemükkel kell látniuk, amit az antikrisztusok tesznek, és személyesen kell megtapasztalniuk az antikrisztusok általi bántalmazást, mielőtt képesek beismerni azt. Mit kell tenni egy ilyen helyzetben? (Hagyni kell, hogy az antikrisztusokat kövessék, és megtapasztalják a bántalmazást; csak a bántalmazást követően fognak felébredni.) Nem durva ez egy kicsit? (Ez nem durva velük szemben. Az ilyen emberek nem képesek beszélgetés révén megérteni az igazságot, hanem csak akkor ébrednek tudatára, és ébrednek fel, ha személyesen megtapasztalják a bántalmazást. Ezért ez az egyetlen módja az ilyen emberekkel való bánásmódnak.) Ez egy alapelv. Néhány ember nem érti, amikor pozitív módon beszélsz velük; nem képesek felfogni azt. Például ha azt mondod nekik, hogy: „Ez a terület veszélyes; ha este egyedül sétálsz, rablókkal találkozhatsz. Ez több emberrel megtörtént. Ne menj este sétálni; gyere vissza korán!” Nem hiszik el, és ragaszkodnak ahhoz, hogy este kísérő nélkül, egyedül sétáljanak. Ebben az esetben hagyod, hogy egyedül sétáljanak, de titokban véded őket, és gondoskodsz arról, hogy ne keveredjenek ténylegesen bajba. Ezt jelenti, hogy eleget teszel a felelősségednek. Amikor igazi baj merül fel, meg tudod őket védeni, meg tudod akadályozni, hogy bármilyen baj érje őket, és segíteni tudsz nekik, hogy megtanulják a leckét, és az emlékezetükbe véssék. Végül elhiszik majd, hogy amit mondtál, igaz. Ezért azoknak, akiket az antikrisztusok félrevezetnek, és akik nem képesek felismerni őket, akárhogyan is közlik velük az igazságot, súlyos sérelmet kell elszenvedniük, meg kell tanulniuk a leckét, és az emlékezetükbe kell vésni, hogy a tisztánlátás kialakuljon bennük. Azok, akik zavaros fejűek, és figyelmen kívül hagyják a tanácsot, nem képesek keresztüllátni az antikrisztusok elvetemültségén és ádázságán, sőt, testvérekként kezelik az antikrisztusokat, ilyen minőségben lépnek velük kapcsolatba, még szeretettel is segítik őket, őszintén bánnak velük, és szívből beszélnek velük. Ennek eredményeképpen az antikrisztusok áldozataivá válnak. Néhány embert nem egyszer kell bántani, hanem többször, mielőtt kialakulna bennük a tisztánlátás. Utána, amikor beszélsz velük, és támogatod őket, hisznek neked. Ez hatékony módszer, és néhány embernek szenvednie kell ilyen esetekben. Korábban volt egy bizonyos zavaros fejű ember, akiből hiányzott a tisztánlátás, és nem fogadta jól, amikor Isten háza leváltott egy antikrisztust. Az antikrisztus gonosztettei nyilvánvalóak voltak, és még antikrisztusként is osztályozták. Mindenki tudomásul vette, őt kivéve, és senki nem tudott vele beszélni. Végül aztán követte az antikrisztust. Egy idő után, miután súlyos sérelmek érték, könnyezve tért vissza, és elismerte, hogy az antikrisztus igazán rettenetes. Tulajdonképpen az antikrisztus mindig annyira rossz volt, de mivel neki jó érzése volt az antikrisztussal kapcsolatban, és be akarta hízelegni magát, mindent eltűrt és elfogadott, amit az antikrisztus tett. Amikor az antikrisztus elvesztette a státuszt, ő egyenrangúként bánt vele, és véleményt kezdett formálni az antikrisztus által tett néhány dologról. Nézőpontja megváltozott, és elkezdte meglátni a problémákat. Végül még ha arra is kérték, hogy újra kövesse az antikrisztust, nyíltan megtagadta – inkább meghalt volna, mint hogy az antikrisztust kövesse, mert súlyos sérelmet szenvedett el, és átlátott az antikrisztuson. Tulajdonképpen amin átlátott, azt korábban már közölték vele, de ő nem volt hajlandó belátni és elismerni azt. De nem lehetett mit tenni. Az ilyen embereknek kanyargós utat kell megtenniük, és több nehézséget kell elviselniük – megérdemlik a szenvedést. Miért mondom azt, hogy megérdemlik? Úgy értem, hogy amikor áldásokat kaptál, de nem vagy hajlandó élvezni őket, és ragaszkodsz a szenvedéshez – nincs mit tenni, először el kell viselned a nehézségeket, és szenvedned kell. Ez a megérdemelt szenvedés.

A hatalom kisajátításakor az antikrisztusok a fontos feladatokat elsősorban olyanokra bízzák, akik szó nélkül engedelmeskednek nekik. Ezt követően azokat az egyéneket tanítják be, akik még ingadoznak, akiknek képlékeny az elméjük, és a saját oldalukra állítják őket. Amint ezeket az egyéneket megfelelően betanítják, és az antikrisztus birodalmának a tagjaivá válnak, az antikrisztus megnyugodhat. Ami a többieket illeti, akiket nem tud felhasználni, azokat az antikrisztus teljesen elhagyja, kizárja őket a birodalmából. Mindazokat, akik szó nélkül engedelmeskednek neki, a stabil követőinek tartja, birodalma hűséges tagjainak. Ezeket az egyéneket követőinek, híveinek és bizalmasainak tartja. Hatalmával uralkodik e csoporton belül; azaz uralmát hatékonyan gyakorolja rajtuk keresztül. Ezért elmondható, hogy amikor az antikrisztusok kisajátítják a hatalmat, és Isten házát a saját birodalmukká alakítják, jelentős erőfeszítéseket tesznek. Különböző tetteket vállalnak, és jelentős árat fizetnek ezért, de ennek az árnak az eredménye az Istennel, az igazsággal és az igazságra törekedő testvérekkel való ellenségeskedés. Mi ennek a hatalomnak az értéke és jelentősége? Abban a tényben rejlik, hogy az antikrisztusok tőkét szereznek, hogy Isten és az Ő háza ellen küzdjenek, létrehozzák a saját védőbástyáikat, független királyságokat alapítsanak, és önállóan nagy hatalmat gyakoroljanak.

II. Az antikrisztusok manipulálják a körülményeket

Korábban az Isten házát a saját személyes birodalmukként kezelő antikrisztusok első megnyilvánulásáról beszélgettünk: arról, hogy kisajátítják a hatalmat. A hatalom kisajátítása tekintetében elsősorban arról a konkrét tartalomról beszélgettünk, hogy miként szerzik meg az antikrisztusok a hatalmat, hogyan stabilizálják a státuszukat a megszerzést követően, hogyan erősítik tovább a hatalmukat, végezetül pedig arról, hogyan gyakorolják ezt a hatalmat. A hatalom kisajátítása mellett az Isten házát a saját személyes birodalmukként kezelő antikrisztusok második konkrét gyakorlata a körülmények manipulálása. A körülmények manipulálásának szó szerinti értelmét könnyű megérteni, szóval mire utalnak a „körülmények”? Miután az antikrisztus kisajátította a hatalmat, létrehozta a saját birodalmát, és stabil követőket, cimborákat és befolyási területet szerzett, megengedheti-e, hogy mások beavatkozzanak a munkájába? Megengedheti-e mások számára, hogy beleszóljanak vagy belekeveredjenek az ellenőrzése alatt lévő ügyekbe és a befolyási területébe? (Nem engedi meg.) Egy antikrisztusnak a hatalom az élete. A befolyási területén belül mindent neki kell diktálnia. Tekintet nélkül arra, hogy mi történik a befolyási területén, hogy kik és milyen ügyek érintettek, és az ügyek végkimenetelétől függetlenül mindent neki kell megterveznie és irányítania. Az ő kívánságainak és igényeinek kell mindennek megfelelnie, anélkül, hogy a számára bármilyen veszteséget okozna. Például, ha nem lép közbe, nem avatkozik be, vagy nem manipulál egy adott ügyet, hanem hagyja, hogy az saját magától, normálisan alakuljon, akkor rossz hírnévre tehet szert, vagy valaki jelentheti és elbocsátással kellhet szembenéznie, mely esetben a státusza veszélybe kerülhet, és a hatalom, amivel rendelkezik, eltűnhet. Ezért mindenfajta ügyet, amely a gyülekezetben történik, akár kicsi, akár nagy, az antikrisztusnak saját magának kell intéznie. Ezek az ügyek a hírnevét, a státuszát és a hatalmát is érintik. Azokat az ügyeket illetően, amelyek nincsenek kapcsolatban a hatalmával, úgy is dönthet, hogy nem vizsgálja ki őket, vagy szemet huny felettük. Különösen, ami Isten házának a munkáját, a testvérek életbe való belépését, a gyülekezeti életet és a különböző hasonló ügyeket illeti, mindaddig, amíg azok nem érintik az ő státuszát és a hatalmát, és mindaddig, amíg azok nem terjednek ki a Fennvalóval való kapcsolatára, nem törődik velük, nem vizsgálja ki őket és nem foglalkozik azokkal. Például az evangelizációs csapat által havonta megnyert emberek száma kulcsfontosságú a számára, mivel kihatással van a státuszára. Ha a havonta jelentett szám biztosíthatja a státuszát, mindent meg fog tenni azért, hogy ezt a számot elérje annak érdekében, hogy megóvja a státuszát, míg más ügyek lényegtelenek maradnak a számára. Például mondjuk, hogy az általa felügyelt területnek havi száz embert kell megnyernie normális körülmények között. Ha azonban a környezet ezt nem teszi lehetővé, különleges helyzetek merülnek fel az adott hónapban, vagy néhányan még mindig a vizsgálati időszakban tartanak, és a megnyert emberek száma elmarad a száztól, akkor az antikrisztus erőfeszítéseket tesz az ügyet érintően, és nyugtalanná válik. Min nyugtalankodik? Úgy érzi, hogy teher nehezedik rá, és nyugtalan, mert azt látja, hogy Isten evangéliumának a terjesztése nem halad simán? Talán az evangéliumot terjesztők nem érzik a rájuk nehezedő terhet és felületesek, az antikrisztus pedig aggódik, hogy miként öntözze őket, és ezt hogyan oldja meg? Vagy amiatt aggódik, hogy nincs elég munkaerő az evangélium terjesztésére, és hogy miként kellene a munkaerőn változtatni és növelni azt? Nem, nem ezek miatt a dolgok miatt nyugtalankodik. Amiatt nyugtalankodik, hogy miként emelhetné a számot százra anélkül, hogy a Fennvaló felfedezné alattomos módszereit. Ha a tényleges szám a száz helyett csak nyolcvan, és ő ezt az igazságnak megfelelően jelenti, akkor a Fennvaló esetleg küld valakit, hogy vizsgálódjon, és tudjon meg többet a helyzetről – szóval hogyan jelentheti a számot úgy, hogy a Fennvaló ne reagáljon? Kilencvennyolc embert jelent. Valaki így szól: „Nem füllenthetsz így; ez csalás, ez elfogadhatatlan.” Ő ezt válaszolja: „Semmi gond. Én irányítok; ha bármi történik, felelősséget fogok vállalni érte.” Miért éppen ezt a számot jelentette? Van mögötte valami mélyebb jelentés? Alaposan megfontolta? Igen. Száz főt jelenteni, amikor a tényleges szám csak nyolcvan, túlzottan nagy eltérés, ami később megnehezíti a hazugság helyrehozását. Ha azonban kilencvennyolcat jelent, akkor, noha a Fennvaló látni fogja, hogy a szám száz alatt van, az mégis elfogadhatónak tűnik, és nem fogja a Fennvalót arra ösztönözni, hogy azonnali vizsgálatot indítson, ami biztosítja az antikrisztus státuszának megóvását. Néha, ha száz embert megnyer, kétszázat is mer jelenteni, és ha a Fennvaló kivizsgálás céljából küld valakit, az antikrisztusnak megvannak a módszerei ennek kezelésére. Azt állítja, hogy a plusz száz fő jelenleg vizsgálódik, és a következő hónapban nyerik meg őket. Ha a Fennvaló nem küld senkit ezt kivizsgálni, akkor az antikrisztus megtalálja a módját, hogy hivalkodjon a közreműködésével. Néha, ha egy hónapban nem sikerült egyetlen embert sem megnyernie, valótlanul akár harminc vagy ötven ember megnyerését is jelenti, aztán kitalálja a módját, hogyan pótolja ezt a számot a következő hónapban. Röviden, amikor sor kerül arra, hogy az evangélium terjesztése révén megnyert emberek számát jelentse, akkor az antikrisztus meghamisíthatja a számot, hazudhat róla, csalhat, és alattomos módszereket használhat. A szám bejelentésének a módjára és a bejelentendő számra vonatkozóan az antikrisztus közvetlen utasítást ad. Ez talán nem a körülmények manipulálása?

Az antikrisztus a státuszát és a hatalmát felhasználva következetesen beleavatkozik Isten választott népének kötelességvégzésébe és megzavarja azt. Elnyom és kizár mindenkit, aki az alapelvek alapján jár el és hatékonyan végzi a kötelességét. Mi a célja azzal, hogy ilyen módon cselekszik? A körülmények manipulálása; teljes ellenőrzést gyakorol, uralma alatt tartja az alárendelteket, és félrevezeti a Fennvalót. Mi a célja a körülmények manipulálásával? Az a célja, hogy megakadályozza az igazság felfedését, meggátolja, hogy az emberek megismerjék az igazságot, hogy becsapja a Fennvalót, eltitkolja az alsóbb szinten végzett munkája tényleges helyzetét, és hogy elleplezze, végzett-e bármilyen tényleges munkát, és azt hogyan végezte. A körülmények manipulálásával az a célja, hogy elleplezze a tényeket, elfedje az igazságot, és hogy eltitkolja gonosz szándékait, vadul ellenszegülő cselekedeteit és az igazságot többek között arról, hogy nem végez semmilyen tényleges munkát, és nem is képes erre. Például, amikor Isten házának szüksége van egy adott pénzösszegre, és arról érdeklődik, hogy az antikrisztus gyülekezete mennyi adománnyal rendelkezik, akkor az antikrisztus először megkérdezi, hogy Isten házának mennyire van szüksége. Ha azt mondod, hogy néhány ezerre van szükséged, azt állítja, hogy csak néhány százzal rendelkezik; ha azt mondod, hogy tízezrekre van szükséged, akkor azt állítja, hogy csak néhány ezerrel rendelkezik. A valóságban több tízezer jüannyi gyülekezeti adomány van a birtokában, de nem hajlandó kiengedni azt a kezéből. Nem rejteget-e gonosz szándékokat? Mit akar tenni? Az adományokat saját felhasználás céljából akarja megkaparintani. Ez a körülmények manipulálásának minősül? (Igen.) Az antikrisztus olyan mértékben manipulálja a körülményeket, hogy még az adományokat sem engedi ki a kezéből. Ha azt kérdezed, hogy a gyülekezetében van-e valaki, aki jártas az írásban, zenében vagy a videókészítésben, akkor azt felelheti: „Van valaki nálunk, aki jártas az írásban, hetvennyolc éves, korábban újságíró volt, súlyos gyomorbetegséggel küzd.” A valóságban ez a személy csak a harmincas éveiben jár, az ereje teljében van, és semmilyen súlyos gyomorbetegségben nem szenved. Miért nem enged az antikrisztus a szorításából? Miért nyújt hamis információkat? Manipulálni kívánja a körülményeket. Úgy véli, hogy ha lemondana egy ilyen tehetségről, az befolyásolná az uralkodását; meg is akarja tartani az ilyen tehetséges egyéneket. Ezek a tehetséges emberek valóban hozzá tartoznak? (Nem.) Akkor miért nem engedi el őket? Miért nem bocsátja rendelkezésre ezeket a gyakorlott embereket, amikor Isten háza munkájának szüksége van rájuk, és miért merészkedik egészen odáig, hogy meghamisítsa az adatokat? Félre akarja vezetni az embereket, hogy bebiztosítsa a státuszát – valóban manipulálja a körülményeket. Nem kérdezi meg, hogy az érintett felek hajlandók-e ezeket a kötelességeket végezni, és nem mutatja meg az igazságnak megfelelően ezeknek az embereknek a körülményeit Isten háza számára. Ehelyett megtartja őket a saját használatára, vagy ha nem használja őket, akkor is visszatartja őket Isten házától. Például, ha Isten házának szüksége van a gyülekezetből egy videókészítőre, az antikrisztus ezt látja, és azt gondolja: „Rendelkezésre bocsátani valakit, aki jártas a videókészítésben – kiengedhetek-e a kezemből egy ilyen jó lehetőséget? Minden szentnek maga felé hajlik a keze: a lányom, a fiam és néhány rokon rendelkezik némi ismerettel a videókészítésről, ezért őket bocsátom rendelkezésre attól függetlenül, hogy megfelelnek-e isten háza igényeinek vagy sem.” Amikor egy ilyen jó lehetősége adódik, hogy embereket kell rendelkezésre bocsátania, akkor a rokonai és a barátai elsőbbséget élveznek, semmit nem hagy a kívülállók számára. Ez nem a körülmények manipulálása?

A fent említett példák alapján pontosan mire vonatkozik az, hogy az antikrisztus manipulálja a körülményeket? Ez nem azt jelenti, hogy az antikrisztus teljes uralmat gyakorol, és hogy mindenkit és mindent irányít és manipulál? Minden az ő kezében van, és mindenben az övé a végső döntés; ő az, aki ellenőrzi a bizottságot, a színfalak mögül irányít és manipulál.  Ez a körülmények manipulálása. Amikor a Fennvaló elküld valakit a gyülekezetéhez, hogy megértse a helyzetet, és ez a személy szeretne néhány emberrel beszélgetni, és látni azt, hogy a testvérek hogyan haladnak az életbe való belépéssel és a kötelességük végzésével, valamint ellenőrizni akarja, hogy az anyagokat, mint például az Isten szavait tartalmazó könyveket és a prédikációkról készült felvételeket Isten minden választottja számára szétosztották-e, az antikrisztus azt mondja: „Nem probléma, elviszlek téged két testvér otthonába.” Ki ez a két ember? Nem mindketten az antikrisztus birodalmába tartoznak? (De igen.) Ez a két ember a húga és a feleségének az öccse. Miután a Fennvaló által küldött embert elviszi ebbe a két otthonba, ez a két ember azt mondja: „A gyülekezeti életünk nagyszerű, és a prédikációkról, közlésekről meg tanúságtételekről készült mindenféle videóval rendelkezünk. A gyülekezetünk vezetője jó néhány napja távol van a gyülekezet munkájával összefüggésben, és még nem tért haza.” Nem számít, ki látogat el az antikrisztus gyülekezetébe, a valós helyzet legcsekélyebb részletét sem értheti meg. Az antikrisztus a gyülekezet valós helyzetének minden részletét elleplezi – a felmerült problémákat, a bomlasztó és zavarkeltő gonosz embereket, hogy kik végzik a kötelességüket felületes módon, mely feladatoknál tapasztaltak hibákat stb. Amit akkor látsz, amikor odamész, azok csupán tetszetős díszletek – az egész hamis látszat. Csak egy dologra érdemes figyelni: Ha a Fennvaló által küldött ember arról érdeklődik, hogy van-e megfelelő hely a gyülekezeti adományok tárolására, és hogy az adományok egy részét el kell-e vinni, az antikrisztus sietve kijelenti, hogy nincs túl sok gyülekezeti adomány. Minden egyéb munkát illetően pozitívan beszél, kivéve az adományokat érintő helyzetet – még azelőtt befejezi a beszélgetést, mielőtt az ember megszólalhatna. Az antikrisztus a saját markában tartja a gyülekezet alkalmazottait, akik mindenféle kötelességek végzésére alkalmasak, miközben olyan embereket ajánl fel, akiket kedvel, vagy akik nem felelnek meg a feltételeknekkülönösen bizonyos embereket, akiknek rossz az emberi mivoltuk, és akikben gonosz lélek munkálkodik, vagy másokat, akikből alapvetően hiányzik a lelki megértés, akiknek az emberi mivolta utálatos, akik a kötelességüket felületes módon végzik, akiknek nem megalapozott az Istenben való hitük, és akik éppen olyanok, mint a nem hívők. Azonkívül, hogy a kötelességüket felületes módon végzik, ezek az emberek bomlasztanak és zavart keltenek, engedetlenül viselkednek, néhányuk nem képes elviselni a nehézségeket, és távozni akarnak Isten házából. Néhányan még szóbeszédet is terjesztenek és elképzeléseket hirdetnek, mások nem végzik megfelelően a kötelességüket, a napjaikat televíziós sorozatok vagy más értelmetlen videók tömegének a nézésével töltik. És a végén mi történik? Ezek közül az emberek közül néhányat elküldenek. Azoknak, akiket elküldenek, több mint a kilencvenöt százaléka rossz emberi mivolttal rendelkezik. Mennyire rossz az emberi mivoltuk? Rendkívül rossz – hiányzik az emberi mivoltuk, és néhányan egyáltalán nem hisznek Istenben. Honnan jöttek ezek az emberek? Nem mindannyiukat a gyülekezet bocsátotta rendelkezésre? Mivel a gyülekezet bocsátotta őket rendelkezésre, akkor azokkal az emberekkel kell, hogy probléma legyen, akik biztosították őket. Nem lehet kizárni, hogy ezek közül néhány ember esetleg antikrisztus, és hogy a rendelkezésre bocsátott egyének esetleg antikrisztusok rokonai, cimborái vagy stabil követői. Nem ez a helyzet? Képes-e valaki, aki tényleges emberi mivolttal rendelkezik, és van egy kevés lelkiismerete, a tehetséges egyének rendelkezésre bocsátásának fontos ügyét gondosan kezelni? Képes-e arra, hogy egy kicsit felelősségteljes legyen? Képes-e kiiktatni önző indokainak egy részét? Aki emberi mivolttal és lelkiismerettel rendelkezik, az teljes mértékben képes ezt elérni, és csak egyetlen típusú ember nem képes erre, az antikrisztus. Ők minden jó dolgot maguknak akarnak felhalmozni, és kategorikusan elutasítják és megtagadják, hogy együttműködjenek bármiben, ami nem előnyös a számukra – ilyenek az antikrisztusok.

Van egy még utálatosabb aspektusa annak, hogy az antikrisztusok manipulálják a körülményeket, azonkívül, hogy mindig teljes ellenőrzést akarnak szerezni, és mindent irányítani akarnak a gyülekezetben. Képesek-e az antikrisztusok a stabil követőikkel összejátszva alávetni magukat Isten háza rendelkezéseinek, megfelelően végezni a kötelességeiket, támogatni Isten házának a munkáját, és eleget tenni a felelősségeiknek és kötelezettségeiknek? (Nem, nem képesek.) Ezért mondtam azt, hogy összejátszanak. Amint azt mondjuk, hogy összejátszanak, nyilvánvalóvá válik, hogy minden, amit együtt mondanak és tesznek, az titkos ügyleteket jelent. Ezek az emberek látszólag barátságosak, tisztelettudóak a magasabb rangúakkal szemben, és egymás felé rendkívül szeretetteljesek, előzékenyek és tisztelettudóak, ezenkívül udvariasak és jó jelleműek. A valóságban mindez felszínes, kétszínű és képmutató. Miért tudnak ilyen előzékenyek lenni, és egymás felé a legnagyobb tisztelettel és udvariassággal fordulni? Ennek oka van. Az összejátszással nem az a céljuk, hogy tanuljanak egymástól és ellensúlyozzák a saját gyengeségeiket, vagy hogy támogatást nyújtsanak egymásnak az igazságvalóságba történő belépésben, hogy kövessék Isten akaratát, és jól végezzék a gyülekezeti munkát. Helyette a céljuk a kölcsönös kizsákmányolás, függőség és segítség. Azért játszanak össze, mert a több ember nagyobb hatalmat jelent, a nagyobb hatalom pedig megkönnyíti a dolgok intézését, és elősegíti a magánügyek kezelését. Így amikor együtt vannak, nagyon barátságosnak tűnnek, mintha egy összetartó család lennének. Az idősebbeket udvariasan szólítják meg, a hasonló korúakat testvérnek szólítják, ezeket a szavakat szeretettel és a társadalmi hagyományoknak megfelelően ejtik ki. Ha valaki nem ismeri a helyzetet és a tényeket, még dicsérheti is őket az egymás iránti szeretet, a kölcsönös segítségnyújtás és az egymás iránti bizalom okán; úgy tűnik, hajlandóak nehéz időkben segítő kezet nyújtani egymásnak, egészen boldogok és elégedettek, mondván, hogy: „Mindannyian egy család vagyunk; ugyanabban az istenben hiszünk.” Amikor beszélnek, jelentőségteljes pillantásokkal osztják meg szeretetüket, ami tovább erősíti, hogy ők valóban egy család és egy összetartó csoport. Tehát mit is csinálnak pontosan, amikor összejátszanak? Például az egyik idősebb nővér egy cég vezérigazgatója, és kiterjedt társas viszonyokkal és kapcsolatokkal rendelkezik. Sokat tett az antikrisztus birodalmában lévő emberekért, és a legtöbben szívességeket kaptak tőle, így a „nővérükként” hivatkoznak rá. Ha valakinél valami történik otthon, például a fia egyetemre megy, vagy a lánya munkát keres, biztosan hozzá fordulnak tanácsért, és az ő segítségét kérik a dolgok megoldásában. Ha valaki kórházba kerül, és a gyülekezetben van valaki, aki kórházban dolgozik, és segíteni tud importált gyógyszerek beszerzésében, az antikrisztus mindjárt közeli bizalmasaként és a család tagjaként tekint rá. Összejátszanak egymással ezeknek a feladatoknak a kezelésében, kölcsönösen hasznára vannak egymásnak, és mindenki számára előnyös helyzeteket teremtenek. Ezért, amikor együtt vannak, úgy tűnik, hogy figyelemre méltóan jó viszonyban és harmonikus kapcsolatban vannak, amennyire lehet, boldogok, és soha nem vitáznak. Azonban e harmónia mögött minden ember titokban hátsó szándékokat rejteget, és azon gondolkodik, hogyan használhatja ki a másik felet és hogyan használhat fel másokat, hogyan segíthet a másiknak úgy, hogy az kölcsönösen előnyös legyen, és hogyan viszonozza mások szívességeit. Miután az antikrisztus létrehozta a saját birodalmát, és megvannak a stabil követői, a rendelkezésére áll egy csapat és a „családja”, akik a mindennapokban a kis dolgokban segítenek neki. Például ha állást keres, egyetemre megy, előléptetést kap, súlyos betegséggel küzd, áthelyezik, vagy éppen találni kell valakit, aki közvetítőként fizet, hogy a letartóztatást követően kiszabadulhasson a börtönből – van valaki, aki ezeket az ügyeket intézze. Az antikrisztus szemszögéből nem hasznosak-e ezek a „családtagok”? Nem lehet-e rájuk támaszkodni? Nem bízhatnak-e egymásban és segíthetnek egymásnak? (De.) Ezért ezen a birodalmon belül nem azt látjuk, hogy az emberek Isten szavaira alapelvként tekintve érintkeznek egymással, vagy a lelkiismeretük szerint cselekednek, Isten szavai szerint élnek, Istent imádják, egymással normálisan érintkeznek, nyitott szívvel beszélgetnek, megnyitják a szívüket, és feltárják magukat, beszélnek a saját romlott beállítottságukról és ismerik azt, vagy megtanulják egymástól, hogy hogyan kompenzálják a hiányosságaikat – semmi ilyesmiről nincs szó. Ez a banda, ez a birodalom az antikrisztus bandájának a birodalma, ahol az igazságnak nincs hatalma, ahol a Szentlélek nem munkálkodik, és ahol Isten szavai nem léteznek az emberek szívében. Helyette az antikrisztus bandája elégedetten, kényelmesen és élvezettel él itt, azt a saját otthonaként kezeli. A valóságban ez nem Isten háza, sem gyülekezet; ez társadalom, az antikrisztus bandája.

Az antikrisztusok a gyülekezetet a saját birodalmukká változtatják, egy társadalmi csoporttá és a saját bandájukká alakítják. Pusztító és gyűlöletes cselekedeteket folytatnak, és teljes mértékben a nem hívők taktikáját és módszereit alkalmazva beszélnek és cselekednek. Mindegyiküknek jól pereg a nyelve, semmitmondóan fecsegnek, tele vannak durvasággal, alattomosak és elvetemültek, és nem hajlandóak elfogadni az igazságot. Kifelé kifinomultnak, civilizáltnak, udvariasnak, fegyelmezettnek, sőt jól neveltnek mutatják magukat, akik jó képességűek és jellemesek. Valójában azonban mindegyikük alattomos, ravasz, aljas és elvetemült jellem. Összejátszanak egymással, kapcsolatokat létesítenek, versengenek a befolyásért, odafigyelnek a luxusra, és kihangsúlyozzák a közösségi és személyzeti kapcsolatokat a társadalmon belül. Odafigyelnek arra, hogy kinek van nagyobb befolyása, magasabb státusza és több presztízse a társadalomban, és hogy ki a jobb stratéga. A beszédükön és a viselkedésükön nem ismerhetsz fel egyáltalán igaz hitet; még kevésbé láthatod, hogy a szívükben akár a legkisebb hely lenne Isten szavai és az igazság számára. Hitük nem több, mint játék és csalás. Ezek az elvetemült alakok a gyülekezetet társadalmi csoporttá változtatták, elvetemült jellemek összejátszásának birodalmává, miközben mindvégig folyamatosan hangzatos szavakat használtak, és azt mondták: „Hiszünk istenben, elvégezzük a kötelességünket isten házában, így követjük istent, ilyen módon járulunk hozzá a testvéreink jólétéhez, így segítjük és támogatjuk őket, ilyen és ilyen módon szeretjük egymást.” Elvetemült eszközökkel, amelyek félrevezetik és tőrbe csalják az embereket, és különböző aljas módszerekkel ártanak a testvéreknek, mégis azt hiszik, hogy a kötelességüket végzik, segítenek a testvéreknek, dicsőítik Istent és tanúságot tesznek Mellette. Nem is sejtik, hogy e cselekedetek és viselkedés mögött a körülményeket manipuláló antikrisztusok lényege rejlik. Az antikrisztusok a hatalmuk alá csábítják Isten követőit, és a gyülekezetet a saját birodalmukká alakítják, egy társadalmi csoporttá, a Sátán hatalma alatt álló emberek szervezetévé. Gyülekezetnek tekinthető-e még egy ilyen szervezet? Világos, hogy nem. Nem végtelenül undorító-e az antikrisztusok viselkedése? Találkoztatok-e már valaha egy antikrisztus ilyen bandájával? Mit érzel, amikor köztük vagy? Kívülről udvariasnak és kedvesnek tűnnek – de amikor az igazságról és Isten szándékairól beszélgetsz velük, a különös ellenszenv és érdektelenség hozzáállását mutatják, ellentétben a kifelé udvarias és barátságos viselkedéssel. Amikor az igazságról beszélgetsz velük, megérzik, hogy kívülálló vagy, és amikor a gyülekezeti munkáról beszélgetsz velük, még inkább így éreznek; amikor tovább beszélsz azokról az igazságalapelvekről, amelyeket a kötelességvégzés során gyakorolni kell, frusztrációt és érdektelenséget éreznek, és ez az, amikor felfedik démoni hasonlatosságukat, megvakarják a fejüket, ásítanak, és könnybe lábad a szemük. Nem abnormális ez? Miért jelenik meg a démoni hasonlatosságuk, amint az igazságról kezdesz beszélni? Nincs mindannyiuk szívében sok szeretet? Hogyan veszthetik el az érdeklődésüket, amikor az igazságról kezdesz beszélni? Nem ez az, ami leleplezi őket? Nincs bennük nagy lelkesedés és hűség a külső feladatok elvégzése iránt? És ha hűségesek, nincsenek a valóság birtokában? Ha a valóság birtokában vannak, akkor boldognak kellene lenniük, amikor azt hallják, hogy valaki az igazságról beszél, vágyniuk kellene rá. Miért abnormális mindig az állapotuk, hogy még a gonosz szellemek is megszállhatják őket? Ez azt mutatja, hogy a szokásos harmonikus kommunikációjuk, az udvariasságuk és a kedvességük mind teljesen hamis. Isten ítélő szavai és az Őáltala kifejezett igazságok azok, amelyek teljesen leleplezik őket. Ezután a haragjuk a felszínre tör, az állapotuk teljesen más, mint általában, gonoszságokat kezdenek művelni, és zavart keltenek. Ezt követően Isten átadja őket a Sátánnak, és Ő többé nem foglalkozik velük. A számtalan ördögi tettükkel megmutatták igazi valójukat.

Az, hogy az antikrisztusok manipulálják a körülményeket, valóban a valóság. Enyhébb esetekben egy ember manipulál egy bizonyos számú embert; súlyos esetekben egy banda manipulál egy bizonyos számú embert és minden más dolgot. Azon dolgok és körülmények száma, amelyeket egy ember manipulálni tud, korlátozott; ezért a hatalmuk kiterjesztése és a státuszuk biztosítása érdekében az antikrisztusoknak ki kell képezniük egy csapatot. Be kell vonniuk és irányítaniuk kell egy csoport embert, hogy segítséget nyújtsanak a számukra, biztosítsák a státuszukat és a hatalmukat, és hogy segítsenek nekik a körülmények manipulálásában. Amint az antikrisztusok létrehozták a bandájukat, a befolyási területük megnő, ami lehetővé teszi a számukra, hogy még több dolgot manipuláljanak, és a szerepvállalásuk köre kiszélesedik. Következésképpen az áldozatok száma nő. Mit kell tennetek, ha egy antikrisztus bandájával találkoztok, amely képes a körülmények manipulálására? Találkoztatok-e már valaha ilyen bandával? Általában négy vagy öt, vagy akár több mint tíz egyén alkotja e csoport fő tagjait. Mindegyikük különböző feladatokért felelős. Például vannak, akik a személyi állomány módosítására szakosodtak, akik a pénzügyeket kezelik, akik a Fennvalóval tartják a kapcsolatot, és akik azonnal eltussolják a dolgokat az antikrisztus számára, történjék bármi; és vannak, akik tanácsot adnak a színfalak mögül, akik rossz dolgokat terveznek, hogy ártsanak az embereknek; akik a híresztelések terjesztésére specializálódnak, akik viszályt szítanak, akik a gonosztevőknek segítenek gonosz dolgokat cselekedni, akik információt gyűjtenek, és még olyanok is, akik juttatásokat szereznek és orvosi kezelést biztosítanak. Röviden, mindenféle szerepre van valaki a csoportban. Az antikrisztusok figyelmen kívül hagyják azokat az egyéneket, akik nem rendelkeznek befolyással, akik jámborak és egyszerűek, és akik nem képesek kezelni a társadalmi ügyeket. Helyette kimondottan a státusszal, hírnévvel, befolyással és tisztviselőként tapasztalattal vagy a társadalomban nagy üzletek kötésében gyakorlattal rendelkező hívőket célozzák meg – azokat az embereket, akik világlátottak, képesek a dolgok elintézésére, és akik képesek jó dolgokat szerezni nekik. Például, ha egy autó 400.000 jüanba kerül, akkor egy tehetséges ember, aki jól tud ügyeskedni a piacon, féláron tud szerezni új autó minőségű használt autót az antikrisztus számára. Bevonja-e az antikrisztus az ilyen egyént, ha közel kerül hozzá? (Igen.) Az antikrisztusok bevonják az ilyen embereket. Mi a céljuk? A céljuk, hogy átalakítsák Isten házát, Isten munkahelyét egy társadalmi csoporttá, és úgy intézzék a dolgot, hogy Isten munkája és az igazság megvalósíthatatlan legyen az emberek között – a saját céljaikat akarják elérni. Ha egy átlagos hívő szívvel-lélekkel hisz Istenben, képes elhagyni a családját és a karrierjét, jámbor és egyszerű, és hiányzik belőle a dolgok kezelésének a képessége, akarja-e őt az antikrisztus? (Nem.) Ha a férje és a fia mindketten az üzleti életben keresik a pénzt, befolyásosak a társadalomban, és senki nem meri zaklatni őket, van-e az ilyen idős hölgynek bármilyen értéke az antikrisztus számára? Noha az antikrisztus szemében a hölgynek eredendően nincs értéke, a családjára való tekintettel nagyon is értékes. Nem szenved hiányt pénzben, testvéreket fogadhat be az otthonába, és ha valami felmerül, a családja segítségét kérheti a dolog kezelésében. Az ilyen személy értékes az antikrisztus számára. Az antikrisztus mindent megtesz az ilyen személy bevonása és félrevezetése érdekében, eléri, hogy az ő oldalára álljon, és hogy kihasználhassa őt. Az antikrisztus pontosan felméri az embereket, akik hasznosak számára. Nem foglalkozik azokkal, és nem értékeli azokat, akiknek valódi a hitük, akik őszintén hisznek Istenben, vagy akiknek jó a jellemük, és akik hűségesen végzik a kötelességüket, és akik a pásztorlást és öntözést követően fejlődni tudnak és valóban megfizetik az árat. Minél becsületesebb és lelkiismeretesebb vagy, és minél több józan ésszel rendelkezel, annál inkább irtózik tőled. Ha őszintén beszélsz és egyenes vagy, ő irtózik és undorodik tőled. Amikor meglát téged, nagy ívben elkerül. Ha kommunikálsz vele, felületesen udvariaskodik, de nem beszél szívből, hacsak értékes nem vagy a számára. Az olyan embereket részesíti előnyben, akik értékesek a számára, akik a hasznára lehetnek a hatalmának és a státuszának. Ha van valaki, akit ki tud használni, és aki segíthet neki a dolgok elvégzésében, a valódi tények elfedésében, rossz dolgok művelésében, miközben megfelelő kifogásokat talál azokra, és félre tudja vezetni a testvéreket anélkül, hogy bárki észrevenné, anélkül, hogy bárki képes lenne leleplezni vagy átlátni rajta, azt az embert kihasználják és beszervezik. Ha egy ember, attól függetlenül, hogy kivel beszél, mindig hízelgő szavakat mond, a hatalommal rendelkezők dicséretét zengi, követ bárkit, aki státusszal rendelkezik, és nem mutat tisztánlátást senki felé, felhasználja őt az antikrisztus? Az ilyen ember értékes az antikrisztus számára, de elővigyázatosan kezeli őt. Nem bízik meg teljesen az olyan emberekben, akik hízelegnek neki, és bizonyos dolgokat eltitkol előlük. Ha a találkozókat hierarchiába sorolja, akkor az ilyen egyéneket kizárja a fontosabb összejövetelekről. A kevésbé fontos vagy általános összejövetelek azok, amelyeken az ilyen ingadozó egyének részt vehetnek. Ez azért van, mert ha megjelenik egy másik vezető, akkor ezek az ingadozó egyének bármikor elárulhatják és leleplezhetik őt. Az antikrisztus igen ravaszul jár el, amikor ilyen emberekkel foglalkozik, a helyzetnek megfelelően használja fel őket. Ezért, ami a körülmények manipulálását illeti, az antikrisztus igen elővigyázatosan jár el. Az ilyen ügyekhez szisztematikusan és átgondoltan közelít, gondosan mérlegeli, hogyan járjon el és mely embereket használjon fel. Különbséget tesz azok között, akikre mint közeli cimboráira, és akikre mint általános cimboráira gondol.

Amikor az antikrisztus idegennel kerül kapcsolatba, mint például egy felsővezető, vagy valaki, akit nem jól ismer, akkor legelőször megvizsgálja az illető jellemét, hogy vannak-e bizonyos elfoglaltságai vagy hobbijai, hogy őszinte-e a hite, hány éve hisz Istenben, rendelkezik-e az igazságvalósággal vagy annak felismerésével, és hordozza-e az életbe való belépés terhét. Az antikrisztus felmér és megfigyel minden szempontot, majd különböző módszereket alkalmaz arra, hogy szóra bírja és tesztelje őt. Ha azt látja, hogy valaki zavaros fejű, akkor lazít az éberségén, és figyelmen kívül hagyja az illetőt. Ha azonban az ember ravasznak és nehezen kifürkészhetőnek tűnik, úgy érzi, óvatosnak kell lennie. Az antikrisztus úgy ellenőrzi a körülményeket, hogy mindent az irányítása alá von, azt akarja, hogy mindenben az övé legyen a végső döntés, az irányítása alatt lévő minden típusú embert is beleértve. Isten házának előírásai értelmetlenekké válnak számára, mint valami papírhulladék, és Isten adminisztratív rendeletei és természete egyáltalán nem léteznek, mintha levegő lennének. Az ambíciója és a vágyai túlmennek az emberek irányításán és azon, hogy rávegye az embereket arra, hogy rá hallgassanak; olyan messzire megy, hogy az összes ember által megtapasztalt minden eseményt irányítani akar, azokat is, amelyek az orra előtt történnek, a befolyási területén belül és kívül. Mi a célja ennek az ellenőrzésnek? A hatalmának és a státuszának, valamint a hírnevének a biztosítása. Egyetlen kifejezés összefoglalja, hogyan manipulálja az antikrisztus a körülményeket: minden az ő irányítása alatt áll. Ezért az antikrisztus semmilyen dolgot nem mer figyelmen kívül hagyni, legyen az kicsi vagy nagy. Nem mer figyelmen kívül hagyni semmit, mindenben részt akar venni, és mindenbe bele akar avatkozni, ami a státuszához vagy a befolyási területéhez kapcsolódik, semmilyen előnyt nem hagy ki. Aktívan részt akar venni a gyülekezeten belül számos ügyben, és meg akarja érteni a dolgok alakulását. Például, ha néhány ember nem igazán hallgat rá vagy veti alá magát neki, és mindig véleményük van róla, akkor módokat talál arra, hogy megbüntesse őket. De ha nem tud semmilyen indokot találni a metszésre, akkor mit tesz? Módot talál arra, hogy ellenőrizze a könyveket és a prédikációk felvételeit, amelyeket Isten háza küld. Ő dönt, hogy ki kapja meg ezeket az anyagokat azonnal, annak alapján, hogy ki engedelmeskedik neki. Ha ezen időszak alatt nem hallgatsz rá vagy kedvezőtlen magatartást mutatsz, azt állítja, hogy az erőforrások korlátozottak, és nem küldi meg azokat számodra. Az antikrisztus figyeli a viselkedésedet. Ha világosan gondolkodsz róla, átlátsz rajta, és megérted az antikrisztus pszichológiáját; ha önként beismered a hibáidat, és közel kerülsz az antikrisztushoz, ürügyet talál majd arra, hogy azt mondja: „Ezúttal isten háza elég erőforrást küldött mindenki számára, téged is beleértve.” Ha azonban azt látja, hogy egy idő után megint elhatárolódsz, tovább büntet. Még csak nem is fog értesíteni, amikor új erőforrások érkeznek, egyszerűen nem ad neked semmit, és még arra is találhat ürügyet, hogy elkobozza, amivel eredetileg rendelkeztél. Különösen akkor, amikor az antikrisztus felfedezi, hogy valaki tudhat a színfalak mögötti gaztetteiről, és jelentheti őt, megelőző intézkedést tesz, előrelátóan elismeri a hibáit, és megosztja önismeretét, vagyis először puha megközelítést alkalmaz. Amint az antikrisztus észreveszi, hogy a puha megközelítés nem fog működni, és a szívében kissé bizonytalannak érzi magát, és azt gondolja, hogy ez az ember még mindig jelentheti, nagy erőfeszítéseket fog tenni, hogy több embert állítson hadrendbe, hogy azok letámadják és erélyesen megfenyegessék ezt az embert. Ez addig folytatódik, amíg ez az ember meg nem alkuszik, és ki nem nyilvánítja, hogy nem fogja őt jelenteni; az antikrisztus csak ekkor fogja vissza magát. Néhány esetben az antikrisztus akár másokat leplezhet le elsőnek; attól való félelmében, hogy mások leleplezhetik és jelenthetik őt, megelőző intézkedést tesz, és egy másik embertől szándékosan átvéve a kezdeményezést hamis vádakkal illeti őt és csapdát állít neki. Később ürügyet talál arra, hogy elszigetelje és kizárja ezt az embert, megszakítva a kommunikációját a Fennvalóval és a gyülekezettel. Most már az antikrisztus biztonságban érzi magát, és nem kell tovább aggódnia. Ez nem a körülmények manipulálása? (De.) Azt is mondhatjuk, hogy az antikrisztus cselekedetei ilyen dolgokban nem csak egy-két elszigetelt esetet vagy csak egy-két módszer alkalmazását jelentik. A körülmények manipulálása, a státuszának bebiztosítása és annak érdekében, hogy a birodalma ne inogjon meg, az antikrisztus sok gonosz tettet visz véghez. Például megváltoztatja a gyülekezeten belül a személyzeti rendszereket és rendelkezéseket. Hogy még több embert irányíthasson, viszályt szít a testvérek között, hogy azok kritizálják egymást és ítélkezzenek egymás fölött. Még arra is felbujthatja a követőit, hogy letámadjanak néhány testvért, akik nagyobb igazságérzettel rendelkeznek; azt is hangoztatja a testvérek előtt, hogy a Fennvaló mennyire nagyra tartja őt. Sőt mi több, leveleket ír a Fennvalónak, amelyekben a kiváló munkájával dicsekszik, és azt állítja, hogy önismeretre tett szert, képes önként felfedni a problémáit és a többi. Leveleket ír és a saját problémáiról beszél, amivel mind azt szeretné elérni, hogy a Fennvaló kegyeibe férkőzhessen. Különböző eszközöket és módszereket alkalmaz a körülmények manipulálására, a stabil követőinek az irányítására, a testvérek rászedésére és egyidejűleg Isten házának a becsapására. Ezeket a különböző gyakorlatokat alkalmazzák az antikrisztusok a körülmények irányítására a gyülekezetben. Természetesen sok más konkrét gyakorlat létezik, de itt nem soroljuk fel mindet. Összefoglalva mindennaposak ezek a dolgok, ahogyan az antikrisztusok irányítják a gyülekezetet, és a különböző gyakorlatok, amelyekkel megnyilvánulnak, szintén megszokottak.

III. Az antikrisztusok megvizsgálják az emberek szívét, és átveszik felette az irányítást

A hatalom kisajátításán és a körülmények manipulálásán kívül milyen más cselekedetek igazolhatják, hogy az antikrisztusok Isten házát a saját birodalmukként kezelik? A hatalom kisajátításánál elsősorban a személyzeti ügyekkel kapcsolatos szempontokról beszélgettünk, míg a körülmények manipulálása főként az események alakulásának az irányításáról szól. A hatalom kisajátítása az antikrisztusok részéről egy kifelé megnyilvánuló cselekvés, és a körülmények manipulálása szintén valami külső dolog, amit az emberek láthatnak – ezeket az aspektusokat könnyű irányítani. Van azonban egy dolog, amit mindenki számára rendkívül nehéz irányítani. Mi ez az egyetlen dolog? (Az emberek szívének és az emberek gondolatainak az irányítása.) Mondd meg Nekem, igaz ez? (Igen, igaz.) A Biblia így szól: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!” (Jeremiás 17:9) – azaz az emberi szívet a legnehezebb dolog irányítani. Megpróbálják-e az antikrisztusok irányítani a legnehezebb dolgot? Mondhatják-e ezt: „Mivel az emberi szív a legcsalárdabb és a legnehezebben irányítható, nem fogom irányítani. Hadd gondoljanak, amit akarnak; amíg hatalommal rendelkezem, amíg az emberek az irányításom alatt állnak, az elég. Csak a cselekedeteiket és a viselkedésüket fogom irányítani, a gondolataik pedig maradhatnak Isten irányítása alatt; erre nem vagyok képes, úgyhogy nem foglalkozom azokkal”? Kötnének az antikrisztusok ilyen kompromisszumot? (Nem, nem kötnének.) Az antikrisztusok ambíciója a lényegük alapján ítélve az, hogy a teljes embert irányítsák. A legnagyobb kihívás számukra az emberi szív irányítása, de ez az, aminek az irányítására a legjobban vágynak. Behálózzák a hatalmuk alatt álló embereket, és teljes irányítást szereznek minden dolog felett: hogy milyen irányban alakulnak az események, hány embert érintenek, mely ügyek kerülnek napirendre, hogyan zajlik ezen események alakulásának a teljes folyamata, és mi lesz a dolgok kimenete – minden aszerint alakul, hogy milyen dolgokat hoztak az antikrisztusok mozgásba, és aszerint, ahogyan azt a szívük kívánja. Van azonban egy dolog, nevezetesen, hogy mit gondolnak az emberek a szívükben. Mit gondolnak az emberek róluk? Jó-e a benyomásuk róluk, vagy sem? Kedvelik-e őket, vagy sem? A szívükben elhiszik-e, hogy ők antikrisztusok? Felismerik-e vagy nehezményezik-e a cselekedeteiket? Amikor az emberek látszólag tiszteletet mutatnak az irányukban, és hízelegnek nekik, mit gondolnak valójában a szívükben? Amit a szívükben éreznek, az valóban összhangban van-e a külső látszattal? Őszintén engedelmeskednek-e nekik? Ez olyan téma, ami az antikrisztusokat nagyon aggasztja. Minél inkább aggódnak, annál jobban keresik a válaszokat. Ez az Isten házát a saját birodalmukként kezelő antikrisztusok harmadik megnyilvánulása – megvizsgálják az emberek szívét, és átveszik felette az irányítást.

Könnyű-e megvizsgálni az emberek szívét és megszerezni az irányítást a szívük felett? Megvizsgálni és az irányítást megszerezni a cselekvés vagy a cselekvés során tanúsított viselkedés két különböző foka. Amikor az antikrisztus hatalommal rendelkezik, és egy esemény alakulásának teljes folyamata és annak kimenetele felett irányítást szerez, amikor az irányítása alá vonja ezeket a dolgokat, akkor mi az, amit az alárendeltjei vagy a befolyási területén lévő emberek a szívükben őszintén gondolnak – akár Istenként vagy tökéletes emberként kezelik őt, akár gyűlöletet táplálnak iránta, véleményük vagy elképzelésük van róla, akár pedig tisztán látják őt – amit az emberek a szívükben valóban gondolnak róla, ezeket a dolgokat igen nagy kihívás felmérni. Akkor mit tesz az antikrisztus? Megfigyeli az alárendeltjeit, előnyöket biztosít a számukra, vagy néhány kedvesen hangzó szót vált valakivel, akiből hiányzik a tisztánlátás és könnyű kihasználni. Ezek az emberek olyanok, mint a gumilabdák: valahányszor megütöd őket, mindig magasabbra ugranak fel és több energiára tesznek szert. Az antikrisztus az ilyen egyéneket gyalogként kezeli. Milyen tevékenységre használja őket? Ezeket a gyalogokat arra használja, hogy megvizsgálják az emberek szívét a számára. Azt mondhatja az egyik gyalognak: „Li nővér és a leánya a gyülekezetünkben az utóbbi időben kevesebb felajánlást tesz. Korábban egészen sok felajánlást tettek, de mostanában nem sokat járnak errefelé. Mivel foglalkoznak az utóbbi időben? Kapcsolatba kerültek kívülállókkal? Otthon történik valami náluk? Menj, nézz utána, és ajánlj fel némi támogatást!” Ez az ember ellátogat Li nővér otthonába, és körbenéz, ezt gondolva: „Itt nincsenek ismeretlen arcok. Úgy tűnik, a két nővér egészen békés életet él. Nem úgy tűnik, mintha nehézségeik támadtak volna. Miért nem járnak el az összejöveteleinkre? Hadd vizsgálódjam tovább.” Ez az ember azt kérdezi: „Volt részetek mostanában valamilyen új megvilágosodásban itthon? Az utóbbi időben gyengének érzem magamat; beszélgessetek velem egy kicsit.” Látva, hogy az ember azért jött, hogy az igazságot keresse és segítséget kérjen, a nővérek beszélgetnek vele, és azt mondják: „Az utóbbi időben új megvilágosodást nyertünk, hogy az Istenben hívőknek nem szabad más embereket követni vagy mindig másokra támaszkodni; kihívásokkal szembesülve imádkozva Isten elé kell járulnunk; ez a legnagyobb bölcsesség. Az emberek megbízhatatlanok, csak Istenben bízhatunk; Ő ajándékozhatja meg az embereket az igazsággal, az élettel és az úttal, amelyet követniük kell – az emberek nem képesek ezt megtenni. Mindig másokra támaszkodtam, de később, amikor egy nővérrel beszélgettem...” Az ember így válaszol: „Amikor egy nővérrel beszélgettél? Hol van az a nővér? Ő egy kívülálló?” A nővérek azt mondják: „Nem igazán kívülálló; ő egy nővér a gyülekezetünkből, aki visszatért, miután több évig távol végezte a kötelességét.” Az ember így szól: „Ez nem olyan, mint egy kívülállóval való kapcsolat? Te elhamarkodottan kapcsolatba léptél egy kívülállóval; jelentened kell a dolgot a gyülekezetnek!” Ezt az információt megszerezve ez az ember két kulcsfontosságú információelemet tárt fel: Először is a két nővér nem akar közel lenni a vezetőhöz, és némi tisztánlátásra tett szert a vonatkozásában; másodszor kapcsolatba kerültek egy kívülállóval, és ez a kívülálló mondott nekik valamit; a részletek nem világosak, a nővérek nem mondanak semmit róla, szándékosan titkolóznak, ami azt jelenti, hogy a vezető iránti hűségük megingott, és óvatosak lettek vele szemben. Amikor ez a személy visszatér, és beszámol az antikrisztusnak, örül-e az antikrisztus a hallottaknak? Azt gondolná: „Nagyszerű, az alárendeltjeim végre némi tisztánlátásra tettek szert az irányomban”? (Nem, nem gondolná.) Mit gondolna? „Ez baj. A két nővér korábban engedelmes volt, a gyülekezet őszinte hívői voltak, és sok felajánlást tettek. Mióta ez az ismeretlen ember felvette velük a kapcsolatot, ez a kettő kissé engedetlenné vált. Fognak-e még a jövőben felajánlásokat tenni? Ez bosszantó és kockázatos.” Az antikrisztus aggodalmat érez. Miért érez aggodalmat? (Az emberek kezdik tisztán látni őt, és már nem hallgatnak rá.) Pontosan, az emberek szívét már nem manipulálhatja és nem irányíthatja, a véleményük kezd megváltozni, ezért érez aggodalmat az antikrisztus. A múltban ez a kettő jámbor volt és egyszerű, eléggé engedelmesek voltak, és nem igazán láttak tisztán az irányában, bármit mondott, azt gondolkodás nélkül elfogadták. Most, hogy megváltozott a véleményük, kialakult a tisztánlátásuk, és távolságot tartanak, esetleg elutasítják őt, és talán még jelenteni is kívánják őt – ez bajt jelez. Nem konkrét megnyilvánulása ez annak, ahogyan az antikrisztusok megvizsgálják és az irányításuk alá vonják az emberek szívét?

Amikor az antikrisztusnak feltűnik valami szokatlan, gyorsan útnak indítja a cimboráit vagy a csatlósait, hogy tájékozódjanak a helyzetről, és megértsék az annak alapjául szolgáló okokat. Ha nincs változás, ha az emberek ugyanolyanok maradnak, és nem változik a véleményük, akkor megnyugszik, már nem aggódik és nem feszült. Ha azonban felfedez valami szokatlant, valamit, amit nem ismer, amit nem manipulál, valamit, ami nem az, amit elképzelt, akkor az nyugtalanító. Aggodalmassá és szorongóvá válik, és sietségében cselekedni kezd. Mi a célja a cselekedeteinek? Azt akarja, hogy az emberek egy véleményen legyenek vele, és ne gondolják meg magukat. Az embereknek állandóan ismertetniük és jelenteniük kell a gondolataikat neki, hűséget, elszántságot és őszinteséget mutatva. Az antikrisztusnak folyamatosan az irányítása alá kell vonnia az emberek szívének változó gondolatait és elgondolásait, valamint a gondolataik irányát és alapelveit. Amint észleli, hogy valaki más véleményen van, azonnal cselekednie kell, hogy megváltoztassa őt. Ha nem változtatható meg, és nem válhat baráttá, akkor ellenség lesz belőle. Mik a következményei annak, ha valaki az antikrisztus ellenségévé válik? Büntetésben és elnyomásban fog részesülni. Ez az egyik megközelítés. Van egy másik megközelítés is. Az antikrisztus mindig aggódik a körülötte levők miatt, soha nem képes őket teljesen felmérni, fél, hogy az emberek felismerhetik és jelenthetik őt, és a szívében így szól: „Láttad-e, amikor loptam a felajánlásokból, és a magam módján intéztem a dolgokat? Ha láttad, képes voltál-e tisztán látni? Képes lennél-e jelenteni engem?” Néhány antikrisztus a színfalak mögött még szexuálisan kicsapongó életet is folytat, és azt gondolja: „Ki tud ezekről a dolgokról? Mit gondolnak azok, akik tudnak róla? Színleljek valahogy, keltsek hamis benyomást, majd tegyem próbára ezeket az embereket, szedjem ki belőlük a legbensőbb gondolataikat, hogy lássam, mit gondolnak valójában?” Tennének-e az antikrisztusok ilyen dolgokat? Az olyan elvetemült emberek számára, mint az antikrisztusok, ilyen dolgokat művelni mintha a második természetük lenne; ebben született tehetségek – ezt nagyszerűen csinálják. Az antikrisztus összehívja az embereket, és azt mondja: „Ma nem más céllal hívtam ide mindenkit, mint hogy megvizsgáljuk az utóbbi időben a gyülekezetben végzett munkám hiányosságait, és hogy beszéljünk az általam feltárt romlott beállítottságokra vonatkozóan szerzett ismereteimről. Beszéljetek nyíltan, ne fogjátok vissza magatokat! Nem foglak elítélni benneteket. Beszélgessünk nyíltan, őszintén és szemtől szembe. Ha valamit tettem, megváltozom; ha nem, figyelmeztetésnek fogom venni, hogy ne tegyem. Isten házában minden nyílt, látható és fedetlen. Mindent isten előtt teszünk, és senkinek nem szükséges résen lennie senki mással szemben. Testvérek, megnyugodhattok. Kezdem én azzal, hogy önvizsgálatot tartok. Az utóbbi időben a saját lustaságom miatt és testi kényelemre vágyva nem végeztem jól a munkámat. Mostanában az evangelizációs munka nem megy jól, én pedig nem túl sok figyelmet szenteltem a gyülekezeti életnek. Túlságosan lefoglalt az evangelizációs munka, és nem találtam időt más dolgokra. Természetesen felelős vagyok. A képzelődéseimre támaszkodva azt feltételeztem, hogy a gyülekezeti élet a testvérek révén majd önszabályozó módon működik, és hogy nem kell majd túl sokat aggódnom. Mindannyian felnőttek vagytok, és isten szavai annyira világosak, így teljes szívvel az evangelizációs munkának szenteltem magam. Azonban az evangelizációs munkát sem végeztem jól. Be kell ismernem a hibáimat a testvérek előtt, a megbocsátásotokat kell keresnem, és isten bocsánatát kell kérnem. Íme, hadd hajoljak meg mindannyiótok előtt.” Ezt mindenki látja, és magában azt gondolja: „Megváltozott; már nem tűnik olyan ravasznak, mint korábban. Miért ilyen őszinte ma? Valami nincs rendben. Nem kellene elhamarkodott következtetéseket levonnom; meglátom, mit mond ezután.” Az antikrisztus folytatja, és azt mondja, elismeri, hogy ő egy ördög, egy Sátán, beismeri, hogy nem végzett semmilyen tényleges munkát, kifejezi a hajlandóságát arra, hogy a Fennvaló rendelkezésére álljon, és bármilyen kritikát vagy feddést elfogad a testvérektől. Majd folytatja, és azt mondja: „Még ha el is bocsátanak engem, és nem hagyják, hogy vezető legyek, hajlandó vagyok arra, hogy a legjelentéktelenebbek közé tartozzam. A gyülekezetünkből Li nővért és a leányát javaslom, hogy vegyék át a munkámat.” Már ki is választotta az utódját. Hát nem nagyon is őszinte a hozzáállása? Szükség van-e egyáltalán gyanakvásra? Mialatt ezt mondja, még sírni is elkezd. Majd odaviszi a feleségét, és azt mondja: „Ez idő alatt te sem végeztél semmilyen tényleges munkát, csak bomlasztottál és zavart keltettél, és a testvérek metszését is vakon végezted. Téged is el kell bocsátani.” Az antikrisztus magára, majd a családjára mutat, azt érezteti az emberekkel, hogy őszinte. Amikor ezt mindenki hallja, valaki így szól: „Tulajdonképpen már hosszú ideje tisztán látunk téged. Nem konzultálsz velünk az ügyeket illetően; néhányan közületek bizalmasan megbeszélitek a dolgokat egymás közt, és döntéseket hoztok. Ez nem felel meg Isten házában a munka alapelveinek. Ezenkívül ti döntöttetek véglegesen arról, hogy ki lesz a vezető közületek, a mi tudomásunk nélkül – még tudni sincs jogunk róla. Az ember, akit választottatok, nemcsak, hogy nem végez tényleges munkát, de zavart is kelt, ti azonban nem bocsátjátok el őt.” A testvérek egymás után hangot adnak a véleményüknek. Amikor az antikrisztus ezt hallja, azt gondolja: „Ez baj! Az azonban jó, hogy mindannyian egyszerre hangot adnak a valódi gondolataiknak. Ez hasznos lesz a jövőbeni munkámban. Ha nem szólalnának fel, hanem helyette hátba döfnének, levélben közvetlen írásbeli jelentést tennének a fennvalónak a tudomásom nélkül, akkor végem lenne, nem igaz? Szerencsére ezt a taktikát használtam, okos vagyok és gyorsak a reflexeim, és éppen időben megtudtam a véleményüket.” Ezután folytatja, és kenetteljesen kijelenti: „Köszönöm, testvérek, a bizalmatokat, és hogy ma őszinte kritikát mondtatok a hibáimról. Határozottan változtatok rajtuk a jövőben. Ha nem, büntetés és átok hulljon a fejemre.” Az a mód, ahogyan az antikrisztus kifürkészi és az irányítása alá veszi az emberek szívét, nem korlátozódik a hallgatódzásra és az ajtókon keresztül való leselkedésre. A komoly helyzetekre ászt rejteget a tarsolyában. Miféle ászt? Demokráciát és szabadságot gyakorol, elegendő szólásszabadságot biztosít az embereknek, engedi számukra, hogy teljesen szabadon kifejezzék a véleményüket és a legbensőbb gondolataikat, arra bátorítja az embereket, hogy adjanak hangot a legbensőbb érzéseiknek, még ha azok panaszok is. Azután kihasználja azok gyengeségeit, akik tőle eltérő elgondolásokkal rendelkeznek, vagy véleményük van róla, és egyszerre megsemmisíti őket. Milyennek hangzik az antikrisztus módszere? Hihetetlenül elvetemült! Nem emlékeztet a nagy vörös sárkány módszerére egy kicsit? Alapvetően ugyanaz a csoport, ugyanaz a természetlényegük. Nem így működik a nagy vörös sárkány? Látva, ahogyan az antikrisztus előadja magát, a nagy vörös sárkány csúf arca sejlik fel.

Az antikrisztusok hozzáértő módon alkalmazzák a kellemes és megfelelő szavakat az emberek ámítására, és ráveszik az embereket arra, hogy a bizalmukba avassák őket. Miután kifürkészik és kicsalják az emberekből a valódi helyzetüket, mi az eredmény? Tartanak-e az antikrisztusok bűnbánatot, mert az emberek ezekkel az igaz szavakkal szóltak hozzájuk? Bedobják-e a törölközőt, abbahagyják-e a gonosztetteiket, megválnak-e a hatalmuktól, feladják-e a hatalom iránti vágyukat, és feloszlatják-e a birodalmukat? Soha. Helyette fokozzák az erőfeszítéseiket. Miután mindent megtettek azért, hogy az irányításuk alá vonják az emberek szívét, megtartják azokat, akik igazodnak hozzájuk, és megszabadulnak mindazoktól, akik nem. Nem zárhatjuk ki, hogy a gyülekezetből néhány testvért eltakarítottak, kizártak, vagy hogy ilyen körülmények között elkobozták tőlük az Isten szavait tartalmazó könyveiket. Ezeket az egyéneket igazságtalanság érte. Mit kellene ezeknek az igazságtalanul kezelt testvéreknek tenniük? Adják fel az Istenben való hitüket, mert Isten házában megjelent egy antikrisztus, aki ilyen módon büntette őket, és lehetetlenné tette, hogy higgyenek? Megtehetik ezt? (Nem, nem tehetik meg.) Helyénvaló-e megalkudni vagy fejet hajtani az antikrisztusok vagy a sötét, elvetemült erők előtt? Ez az az út, amelyet választanotok kellene? (Nem, nem az.) Szóval milyen utat kellene választanotok? (Leleplezni és jelenteni az antikrisztusokat.) Amikor felfedezed, hogy valaki antikrisztus, hadd mondjam el neked, hogy ha a befolyása jelentős, és sok vezető és dolgozó hallgat rá, rád pedig nem fognak hallgatni, és ha leleplezed őt – és nagyon is lehet, hogy elszigetelnek vagy eltakarítanak téged –, akkor nagyon gondosan át kell gondolnod a stratégiádat. Ne szállj vele szembe egyedül; az esélyek nem neked kedveznek. Azzal kezdd, hogy felveszed a kapcsolatot néhány emberrel, akik értik az igazságot és tisztán látnak, és keress közösséget velük. Ha konszenzust értek el, keress meg még két vezetőt vagy dolgozót, akik képesek elfogadni az igazságot, és jussatok megegyezésre. Több emberrel közösen eljárva leplezzétek le és kezeljétek az antikrisztust együtt. Ilyen módon esélyed van a sikerre. Ha az antikrisztus befolyása túl nagy, levélben írásbeli jelentést is küldhettek a Fennvalónak. Ez a legjobb megközelítés. Ha néhány vezető és dolgozó nagyon igyekszik elhallgattatni benneteket, azt mondhatjátok nekik: „Ha nem fogadjátok el a leleplezést és a jelentésünket, akkor a dolgot továbbítjuk a Fennvaló felé, és hagyjuk, hogy ő intézkedjen rólatok!” Ez növeli a sikeretek esélyét, mert nem mernek majd ellenetek lépni. Amikor antikrisztusokkal van dolgod, ezt a megbízható módszert kell választanod – soha ne cselekedj egyedül. Ha nem rendelkezel néhány vezető és dolgozó támogatásával, akkor az erőfeszítéseid kudarcra vannak ítélve, kivéve, ha képes vagy levélben jelentést tenni, és azt átadni a Fennvalónak. Az antikrisztusok rendkívül alattomosak és ravaszak. Ha nincs kielégítő bizonyítékod, ne lépj fel ellenük. Érvelni vagy vitatkozni velük hiábavaló, szeretetet mutatva megpróbálni megváltoztatni őket felesleges, és ha az igazságról beszélgetsz velük, nem fog működni; nem leszel képes megváltoztatni őket. Egy olyan helyzetben, amelyben nem vagy képes megváltoztatni őket, a legjobb lépés az, ha nem beszélsz velük őszintén, nem érvelsz nekik, és nem várod, hogy bűnbánatot tartsanak. Ehelyett leplezd le és jelentsd őket anélkül, hogy ezt tudatnád velük, engedd, hogy a Fennvaló intézkedjen velük kapcsolatban, és bátoríts több embert arra, hogy leleplezze, jelentse és elutasítsa őket, ami végül majd elvezet oda, hogy kigyomlálják őket a gyülekezetből. Nem ez a jó megközelítés? Ha az a céljuk, hogy kicsalják a legbensőbb gondolataidat belőled, hogy próbára tegyenek, és lássák, hogy rendelkezel-e tisztánlátással irányukban, akkor mit kell tenned, ha már antikrisztusként azonosítottad őket? (Nem szabad őszintén beszélnem velük, hanem egyelőre egyet kell értenem a szavaikkal, nem szabad engednem, hogy felfedezzék a tisztánlátásomat, és utána bizalmas módon le kell lepleznem és jelentenem kell őket.) Milyen ez a megközelítés? (Jó.) Át kell látnod az ördögök és Sátánok mesterkedésein, és vigyáznod kell, hogy be ne indítsd a csapdáikat, vagy bele ne ess a vermeikbe. Amikor Sátánokkal és ördögökkel van dolgod, bölcsen kell eljárnod, és nem szabad őszintén beszélni velük. Ez azért van, mert egyedül Istennel és az igazi testvérekkel beszélhetsz őszintén. Soha nem szabad őszintén szólnod a Sátánokhoz, az ördögökhöz vagy az antikrisztusokhoz. Csak Isten méltó arra, hogy megértse, mi van a szívedben, és hogy szuverinitást gyakoroljon a szíved felett és megvizsgálja azt. Senki, nem alkalmas arra, hogy irányítsa vagy megvizsgálja a szívedet, legkevésbé az ördögök és Sátánok. Ezért ha az ördögök és Sátánok próbálják kiszedni belőled az igazságot, jogod van nemet mondani, megtagadni a választ és visszatartani az információt – ez jogodban áll. Ha azt mondod: „Te, ördög, szóra akarsz bírni, de én nem fogok őszintén beszélni hozzád, nem beszélek veled. Jelenteni foglak – mit tudsz velem tenni? Ha kínozni merészelsz engem, jelenteni foglak; ha kínzol engem, Isten megátkoz és megbüntet téged!” – működik ez? (Nem, nem működik.) A Biblia azt mondja: „legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok” (Máté 10:16). Ilyen helyzetekben olyan okosnak kell lenned, mint a kígyók; okosnak kell lenned. Szívünk csak arra alkalmas, hogy Isten megvizsgálja és birtokolja, és a szívünket csak Neki szabad adni. Csak Isten méltó a szívünkre, a Sátánok és ördögök nem érdemlik meg! Ezért van-e joguk az antikrisztusoknak tudni, hogy mi van a szívünkben, vagy hogy mit gondolunk? Nincs ehhez joguk. Mi a szándékuk azzal, hogy megpróbálják kicsalni belőled az igazságot, és hogy megvizsgálnak? Az a céljuk, hogy átvegyék az irányítást feletted; ezt világosan fel kell ismerned. Szóval ne beszélj velük őszintén. Módokat kell találnod arra, hogy több testvért egyesíts, és együtt leleplezzétek és visszautasítsátok őket, kimozdítsátok őket a pozíciójukból, és soha ne hagyjátok, hogy sikerrel járjanak. Gyomláljátok ki őket a gyülekezetből, tagadjatok meg tőlük minden lehetőséget, hogy zavart okozzanak, és ismét hatalmat gyakoroljanak Isten házában.

Az, hogy az antikrisztusok megvizsgálják az emberek szívét és átveszik az irányítást felette, a rideg valóság. Az antikrisztusok lényegéből ítélve nyilvánvaló, hogy az ilyen tevékenységek végzése természetes a számukra, és egészen mindennapos dolog. A különböző gyülekezetekben az antikrisztusok gyakran elküldik a bizalmasaikat, hogy szivárogjanak be a testvérek közé, puhatoljanak ki értesüléseket, és gyűjtsenek bennfentes információkat. Néha az összegyűjtött információk otthoni banalitásokra vagy emberek közötti kötetlen beszélgetésekre vonatkoznak, amelyek egyáltalán nem fontosak. Az antikrisztusok azonban mindig felhajtást csinálnak ezekből az ügyekből, akár még gondolatok vagy nézőpontok szintjére is emelik őket, hogy azonnal megértsék az emberek gondolataiban és véleményében bekövetkező összes változást. Ez azért van, hogy könnyedén átvehessék az irányítást a körülmények és minden egyes személy helyzete felett, és mindegyikre azonnal reagálhassanak. Az antikrisztusok különösen precízek a hatalommal és a státusszal kapcsolatos intézkedéseikben. Mennyiben precízek? Ami az egyes emberek nézőpontját illeti azzal kapcsolatban, hogy miként kezelik az ügyeket, illetve hogy mi az álláspontjuk az anyagi dolgokat, a pénzt, a státuszt, az Istenben való hitet, a kötelességek végzését és az állás otthagyását illetően – ők mindezt tudni akarják, úgy akarják ismerni, mint a tenyerüket. Miután már mindent úgy ismernek, mint a tenyerüket, az antikrisztusok nem arra használják az igazságot, hogy gondoskodjanak az emberekről, megváltoztassák az emberek téves nézőpontjait, vagy hogy megoldják a problémákat. Helyette arra használják az igazságot, hogy a saját státuszukat, a hatalmukat és a birodalmukat szolgálják. Ez az antikrisztusok célja azzal, hogy megvizsgálják és az irányításuk alá vonják az emberek szívét. Az antikrisztusok számára minden, amit tesznek, jelentőségteljesnek és értékesnek tűnik, de pontosan ezek a látszólag jelentőségteljes és értékes dolgok azok, amelyeket Isten elítél. Ők pontosan, hogy elárulják Istent, és ellenségesek Vele szemben.

2020. november 7.