III. Isten szavainak megvetése

Ma folytatjuk a beszélgetést az antikrisztusok különböző megnyilvánulásainak tizedik tételéről – megvetik az igazságot, szemtelenül semmibe veszik az alapelveket, és figyelmen kívül hagyják Isten házának intézkedéseit. A legutóbbi beszélgetésünk során eljutottunk ennek a nagy témának a harmadik szakaszáig, ami a következő: az antikrisztusok megvetik Isten szavait. Beszélgetésünk e szakaszról, és ennek boncolgatása három altémára oszlott. Mi ez a három altéma? (Az első, hogy az antikrisztusok önkényesen meghamisítják és értelmezik Isten szavait; a második, hogy az antikrisztusok elutasítják Isten szavait, amikor azok nincsenek összhangban az elképzeléseikkel; a harmadik pedig az, hogy az antikrisztusok azt firtatják, hogy valóra válnak-e Isten szavai.) Vajon ez a három altéma a teljessége annak, amit az jelent, hogy az antikrisztusok megvetik Isten szavait? (Kell lennie még néhánynak.) Milyen más kijelentések és megnyilvánulások vannak még? (Az antikrisztusok tiszteletlenül bánnak Isten szavaival.) Vajon az, hogy tiszteletlenül bánnak Isten szavaival, annak egyik megnyilvánulása, hogy megvetik Isten szavait? Vajon az, hogy tiszteletlenül bánnak Isten szavaival, nem annak magyarázata, hogy megvetik Isten szavait? Itt nem magyarázatokra van szükségünk, hanem inkább Isten szavai antikrisztusok általi megvetésének különböző megnyilvánulásaira és gyakorlataira, amelyeket láthatsz és érzékelhetsz, és amelyekről hallottál. Úgy tűnik, nincs sok megértésetek annak különböző megnyilvánulásairól, hogy az antikrisztusok megvetik Isten szavait. Talán van némi szó szerinti megértésetek arról a három pontról, amelyekről korábban beszéltem, de nem jut eszetekbe, milyen más megnyilvánulásai lehetnek még annak, hogy az antikrisztusok megvetik Isten szavait, igaz? Emlékeznetek kellett volna mind a három megnyilvánulásra, amelyekről korábban beszélgettünk. Vajon Isten szavainak megvetése során nyíltak és tisztességesek az antikrisztusok viselkedésformái és megnyilvánulásai? Ezek azok, amiket az egyenes embereknek tenniük kellene? (Nem.) Ezek nem olyan megnyilvánulások, amelyeknek a normális emberi mivoltban meg kellene lenniük; nem pozitívak, hanem negatívak. E néhány viselkedés mögöttes lényege a Sátánra, a démonokra, Isten ellenségeire mutat. Az antikrisztusok Isten szavaival való bánásmódjában nincs alávetettség, nincs elfogadás, nincs megtapasztalás, nincs meg a saját elképzeléseik félretétele és Isten szavainak egyszerűséggel és nyitottsággal való elfogadása – ehelyett különféle sátáni hozzáállásokat alakítanak ki Isten szavaival szemben. Az a beállítottság, amely feltárul az antikrisztusok e megnyilvánulásai és viselkedésformái által, pontosan az, amit a Sátán a szellemi birodalomban tár fel. Ezek a viselkedésformák semmilyen helyzetben, semmilyen korban, semmilyen embercsoportban nem pozitívak. Elvetemültek és negatívak, és nem olyan megnyilvánulások vagy viselkedések, amelyekkel egy teremtett lénynek vagy egy normális embernek rendelkezni kellene. Így antikrisztusi megnyilvánulásokként jellemezzük ezeket. E három pont közlése után a legtöbb ember azt gondolhatja, hogy ez a három megnyilvánulás valószínűleg magában foglalja az antikrisztusok összes alapvető hozzáállását Isten szavaihoz. Van azonban egy szempont, ami elkerülte a figyelmeteket: az antikrisztusok bánásmódja Isten szavaival szemben messze nem korlátozódik erre a három megközelítésre. Van egy másik megnyilvánulás és viselkedés is, amely szintén azt mutatja, hogy az antikrisztusok megvetik Isten szavait. Mi ez a megnyilvánulás? Az, hogy az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival. Ha ennek a szó szerinti jelentését nézzük, egyesek elméjében lehetnek bizonyos képek, amelyek bizonyos egyénekre mutatnak, azonban ennek konkrét és valódi megnyilvánulásai még mindig nem túl világosak; még mindig nagyon homályosak és általánosak. Ma tehát arról fogunk beszélgetni, hogy az antikrisztusok hogyan bánnak árucikként Isten szavaival.

D. Az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival

Az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival; azt is mondhatjuk, hogy az antikrisztusok magával az igazsággal bánnak árucikként. Mit jelent az, hogy árucikként bánnak ezekkel? Azt jelenti, hogy csak szóbeli állításokat tesznek, kérkednek, majd csalárd módon elnyerik az emberek bizalmát, támogatását és hozzájárulását, hogy hírnévhez, nyereséghez és státuszhoz jussanak. Így Isten szavai és az igazság az ugródeszkájukká válnak. Ez az antikrisztusok hozzáállása az igazsághoz. Kizsákmányolják az igazságot, játszadoznak vele és taposnak rajta, ami az antikrisztusok természetlényegéből fakad. Tehát mik is pontosan Isten szavai és az igazság? Hogyan kellene pontosan meghatároznunk az igazságot? Mondd meg Nekem, mi az igazság? (Az igazság a mércéje az ember viselkedésének, cselekedeteinek és Isten iránti imádatának.) Ez pontos és konkrét meghatározása az igazságnak. Ti hogyan értitek mindannyian ezt a kijelentést? Hogyan kell ezt a kijelentést a mindennapi életedben és életed folyamán alkalmaznod? Hogyan kellene megtapasztalnotok ezt a kijelentést? Mondjátok ki, amire egyből gondolni tudtok, és amit meg tudtok érteni, szűrés vagy feldolgozás nélkül. A tapasztalataitoknak nyelvén mi az igazság? Mik Isten szavai? (Az igazság megváltoztathatja az ember életszemléletét és értékrendjét, lehetővé téve számára, hogy megélje egy normális ember hasonlatosságát.) Bár nem átfogó, minden, amit mondtatok, az igazság tapasztalati megértését közvetíti; ezek az általatok tapasztalt és a mindennapi életből összesített felismerések és értékelések. Ki szeretné még megosztani? (Az igazság megtisztíthatja romlott beállítottságainkat, lehetővé téve számunkra, hogy alapelvek szerint cselekedjünk, és Isten szándékaihoz igazodva tegyük a dolgokat.) Ez a kijelentés elég jó és találó. Kérlek, folytasd. (Az igazság élet, az út az örök élethez. Csak az igazságra törekedve és általa élve lehet elérni az életet.) (Az igazság lehetővé teszi az emberek számára, hogy féljék Istent és kerüljék a rosszat, hogy igazi emberré váljanak.) E két pont mindegyike tartalmaz gyakorlási alapelveket az emberek mindennapi életére. Bár a magyarázatok viszonylag mélyek és fennköltek, nagyon is gyakorlatiasak. (Az igazság képes leleplezni a bennünk lévő romlott beállítottságokat, megváltoztatni a dolgokról alkotott helytelen nézőpontjainkat, és képessé tehet bennünket arra, hogy megéljük az igazi ember hasonlatosságát.) Ezek a kijelentések gyakorlatiasak, és magukban foglalják az igazság értékét és jelentőségét az emberek számára, valamint azokat a hatásokat, amelyeket az igazság gyakorolhat az emberekre. Amiket mindannyian említettetek, azokról már sokszor beszéltünk korábban. Bár a hangsúly minden embernél különbözik, mindez az igazságra vonatkozó, korábban elmagyarázott és meghatározott kijelentéshez kapcsolódik – az igazság a mérce, amely alapján mindent megmérhetünk. Vajon egyenlővé tehető az igazság Isten szavaival? (Igen.) Isten szavai az igazság. A közlésetekben megosztott tapasztalati megértésetek alapján mondhatjuk-e, hogy az igazság minden pozitív dolog valósága? (Igen.) Az igazság minden pozitív dolog valósága. Ez lehet egy ember élete és az irány, amerre jár; lehetővé teheti, hogy valaki levesse romlott beállítottságát, hogy félni kezdje Istent és kerülje a rosszat, hogy olyan emberré váljon, aki aláveti magát Istennek, és aki alkalmas teremtett lény, akit Isten szeret és elfogadhatónak talál. Tekintettel az igazság értékességére, milyen hozzáállással és perspektívával kellene viszonyulni Isten szavaihoz és az igazsághoz? Teljesen nyilvánvaló: azok számára, akik valóban hisznek Istenben és Istent félő szívük van, az Ő szavai életük éltető elemei. Az embereknek becsben kellene tartaniuk Isten szavait, enniük és inniuk kellene azokat, élvezniük kellene őket, és elfogadni életüknek, az iránynak, amerre járnak, mint elérhető segítséget és ellátást; az embereknek az igazság kijelentései és követelményei szerint kellene gyakorolniuk és tapasztalniuk, és alá kellene vetniük magukat minden egyes követelménynek és alapelvnek, amit az igazság biztosít számukra. Csak így nyerheti el az ember az életet. Az igazságra törekvés elsősorban Isten szavainak gyakorlása és megtapasztalása, nem pedig azok átvizsgálása, elemzése, vagy spekuláció és kételkedés tárgyává tétele. Mivel az igazság az emberek által elérhető segítség és ellátás, és az életük is lehet, az igazságot kellene a legértékesebb dologként kezelniük. Azért, mert az igazságra kell támaszkodniuk, hogy élhessenek, hogy megfeleljenek Isten követelményeinek, hogy féljék Őt és kerüljék a rosszat, és hogy mindennapi életükben megtalálják a gyakorlás útját, felfogják a gyakorlás alapelveit, és elérjék az Istennek való alávetettséget: az embereknek azért is kell az igazságra támaszkodniuk, hogy levethessék romlott beállítottságukat, hogy meg lehessen őket menteni és alkalmas teremtett lénnyé váljanak. Nem számít, milyen szemszögből vagy milyen módon fejezzük ki, az embereknek a legkevésbé sem kellene úgy állniuk az igazsághoz, hogy Isten szavaival és az igazsággal olyan termékként vagy akár árucikként bánnak, amellyel csak úgy kereskedhetnek. Ez az, amit Isten a legkevésbé akar látni, és egyben ez az utolsó olyan magatartás és megnyilvánulás is, amellyel egy igazi teremtett lénynek rendelkeznie kellene.

Mi a célja és szándéka annak, hogy az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival? Valójában mit szándékoznak tenni, és mi az indítékuk? Amikor egy kereskedő beszerez egy árucikket, azt reméli az árucikktől, hogy hasznot hoz majd neki, és a vágyott jelentős pénzösszeget. Ezért amikor az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival, kétségtelenül olyan anyagi dologként bánnak Isten szavával, amelyet előnyökre és pénzre lehet cserélni. Nem úgy tartják becsben, fogadják el, gyakorolják, illetve tapasztalják meg Isten szavait, mint az igazságot, és nem is tekintik Isten szavait az élet útjának, amelyhez ragaszkodniuk kell, sem az igazságnak, amelyet gyakorolniuk kell, hogy levethessék romlott beállítottságaikat. Ehelyett árucikként bánnak Isten szavaival. Egy kereskedő számára az árucikk legnagyobb értéke az, ha azt pénzre, a kívánt haszonra cserélheti. Így amikor az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival, lényegében ugyanez a szándékuk és indítékuk. Az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival, ami azt jelenti, hogy nem arra használják őket, hogy egyék, igyák és élvezzék, sem a tapasztalataikhoz vagy a gyakorlásukhoz, hanem inkább úgy használják, mint a kezükben lévő árut, amit bármikor és bárhol elcserélhetnek és eladhatnak, azoknak kínálva fel, akikből hasznot húzhatnak. Amikor az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival, ez szó szerint véve azt jelenti, hogy olyan árucikként bánnak Isten szavaival, amelyet arra használnak, hogy tranzakciók során pénzre cseréljék; Isten szavainak adásvételét a hivatásukká teszik. Szó szerinti szemszögből nézve ez egyből nyilvánvaló. Az antikrisztusok ilyen tettei és viselkedésformái gyalázatosak, kivívják az emberek ellenszenvét és undorát. Mik tehát annak konkrét megnyilvánulásai, hogy az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival? Ez az a kulcskérdés, amelyről beszélgetni fogunk. Az antikrisztusok rendelkeznek annak néhány nagyon nyilvánvaló megnyilvánulásával, hogy árucikként bánnak Isten szavaival. Hogy világosabbá és érthetőbbé tegyük számotokra, továbbra is egyesével fogjuk megvitatni őket. Miért ezt a megközelítést alkalmazom? Sokéves munkában és beszédben szerzett tapasztalatom alapján, a legtöbb embernek zavarosak a gondolatai, és hiányzik belőlük az önálló gondolkodás képessége. Ennek alapján a legegyszerűbb és leghatékonyabb módszerre gondoltam, vagyis minden kérdést vagy témát – bármi is legyen – tételesen elmagyarázok és tisztázok, hogy segítsek nektek átgondolni és megrágni. Ez megfelelő? (Igen.) Egyesek azt mondják: „Ez egyszerűen tökéletes, megkímél minket a fáradságtól, hogy törjük a fejünket és keményen gondolkodjunk. Túl elfoglaltak vagyunk, és nincs időnk erre! Energiánkat és gondolatainkat nagy dolgokra fordítjuk, nem ezekre a jelentéktelen, borsónyi problémákra. Azzal, hogy ezeken az apróságokon kell töprengenünk, kicsit úgy tűnik, mintha alábecsülnél minket, és nem használnád fel a nagyszerű tehetségünket.” Erről van szó? (Nem.) Akkor miről? (Annyira gyenge a képességünk, hogy néha nem tudjuk felfogni az igazságot, és szükségünk van arra, hogy Isten részletesen, szóról szóra, mondatról mondatra vállaljon közösséget velünk, hogy valamennyit megértsünk belőle.) Látod, akaratlanul is leírtam a dolgok tényleges állását, feltárva, valójában mi is történik veletek mindannyiótokkal, ám ezek csupán a tények. Akkor is ez lenne a helyzet, ha nem lepleztem volna le. Nincs más lehetőség, mint így csinálni. Ha a nagy témákról csak egyszerűen és általánosságban beszélek, akkor hiábavaló lesz a beszédem, és kárba vész az erőfeszítésem. Ez csak időpocsékolás, nem igaz? Térjünk vissza a fő témához. Az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival. Ezt több altémára fogjuk osztani, hogy lépésről lépésre elmagyarázzuk és tisztázzuk, hogyan teszik ezt az antikrisztusok, és melyek azok a konkrét példák és megnyilvánulások, amelyek kellőképpen bizonyíthatják, hogy az antikrisztusok megvetik Isten szavait, és azt is megerősítik, hogy az antikrisztusok valóban ilyen lényeggel bírnak. Ezt a pontot két fő részben fogjuk megbeszélni.

1. A státusz, a hírnév és a méltóság megszerzésének eszközeként kezelni Isten szavait

Az első fő aspektus, hogy annak leggyakoribb megnyilvánulása, hogy az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival, az, hogy eszközként használják fel őket saját státuszuk, hírnevük, méltóságuk megszerzésére, és még inkább anyagi élvezetre, sőt mi több, pénzre. Amikor az antikrisztusok kapcsolatba kerülnek Isten szavaival, úgy érzik: „Isten szavai nagyszerűek. Minden mondat racionális és helyes; ezeket a szavakat nem mondhatják emberek, és nem találhatók meg a Bibliában”. Az elmúlt két korszakban Isten nem mondta ezeket a szavakat. Sem az Ószövetségben, sem az Újszövetségben nincsenek ilyen világosan és egyszerűen kimondott szavak. A Biblia Isten szavainak csupán egy nagyon korlátozott részét rögzíti. Ha azt nézzük, hogy most mit mond Isten, a tartalom nagyon gazdag. Ekkor az antikrisztusok szívükben féltékenységet és irigységet éreznek, és belül áskálódni kezdenek: „Ez a hétköznapi ember annyi mindent tud mondani; mikor mondhatom én is ezeket a szavakat? Mikor szólhatom én, mint ez az ember, vég nélkül Isten szavait?” Ilyen indíttatás és vágy van a szívükben. Ebből az indíttatásból és vágyból ítélve, az antikrisztusok szívükben irigységet éreznek ezek iránt az Isten által kimondott szavak iránt, és tisztelik őket. Az „irigyel” és a „tisztel” szavakat használom. E két kifejezés szóhasználatával kapcsolatban azt szándékozom mondani, hogy az antikrisztusok nem tekintik Isten szavait az igazságnak, és nem áll szándékukban elfogadni őket, hanem inkább irigylik e szavak gazdag tartalmát, terjedelmes részeit, valamint e szavak mélységét is, amelyek az emberek számára elérhetetlen mélységet tükröznek – és még inkább irigylik, hogy ezek olyan szavak, amelyeket maguk nem tudnak kimondani. Az „irigyel” ezen aspektusaiból nyilvánvaló, hogy az antikrisztusok nem tartják Isten e szavait az isteni mivolt kifejeződéseinek, az igazságnak, illetve az életnek és az igazságnak, amellyel Isten az emberiséget akarja megmenteni, és amelyet az emberiség rendelkezésére akar bocsátani. Tekintettel arra, hogy az antikrisztusok képesek irigyelni ezeket a szavakat, nyilvánvaló, hogy a szívükben ők is azok szeretnének lenni, akik ilyen szavakat fejeznek ki. Ez alapján sok antikrisztus óriási erőfeszítéseket tesz a színfalak mögött, naponta imádkozva, naponta ezeket a szavakat olvasva, feljegyezve, memorizálva, összefoglalva és rendszerezve. Sok munkát fektettek ezekbe az Isten által mondott szavakba, megszámlálhatatlan jegyzetet készítettek, és a lelki áhítataik során számos betekintést jegyeztek le, valamint számtalanszor imádkoztak azért, hogy emlékezzenek ezekre a szavakra. Mi a céljuk mindezzel? Az, hogy egy nap talán hirtelen fellobbanjon bennük az ihlet, és képesek legyenek vég nélkül szólni azokat a szavakat, amelyeket Isten mondana, mint egy nyitott zsilip; azt remélik, hogy Isten szavaihoz hasonlóan az övéik is biztosítani tudják azt, amire az embereknek szükségük van, életet adhatnak az embereknek, megadhatják azt, amit az embereknek el kell érniük, és követeléseket támaszthatnak az emberekkel szemben. Azért, hogy Isten megtestesült hús-vér testéhez hasonlóan ők is Isten perspektívájában és státuszában állhassanak, és ugyanazokat a dolgokat mondhassák, mint Isten, az Ő hangvételével és beszédmódjával, épp úgy, ahogy szeretnék. Az antikrisztusok sok energiát fektetnek ebbe, és nem túlzás azt mondani, hogy néhányuk gyakran még jegyzetfüzeteket is elővesz titokban, hogy feljegyezze azokat a szavakat, amelyeket mondani akar, a szavakat, amelyeket Istentől vár. Bármit is tesznek azonban, az antikrisztusok vágyai mindig beteljesületlenek, kívánságaik soha nem valósulnak meg. Mindegy, mennyi erőfeszítést tesznek, mennyit imádkoznak, mennyit jegyzik fel Isten szavait, illetve hogyan jegyzik meg és rendszerezik azokat, mindez hiábavaló. Isten egyetlen mondatot sem szól rajtuk keresztül, és azt sem engedte meg nekik Isten, hogy akár csak egyszer is hallják az Ő hangját. Bármennyire is vágyakoznak rá, vagy bármennyire is aggódnak, egyszerűen képtelenek egyetlen mondatot is kimondani Isten szavaiból. Minél jobban aggódnak és minél féltékenyebbé válnak, és minél kevésbé érik el céljukat, belül annál ingerültebbé válnak. Mi miatt ingerültek, és miért aggódnak annyira? Látják, hogy Isten szavai egyre több embert visznek Isten elé, hogy elfogadják Isten ítéletét és fenyítését, valamint életükként fogadják el az Ő szavát, ám az ő lábuknál, az ő jelenlétükben egyetlen ember sincs, aki imádná vagy csodálná őket. Ez az, ami aggódóvá és ingerültté teszi őket. Ingerültségükben és aggodalmukban az antikrisztusok továbbra is csak azon tudnak gondolkodni és töprengeni: „Miért teszik ezek az emberek a kötelességüket isten házában? Miért különbözik az, amikor isten házába jönnek, attól, amikor a nem hívők világában vannak? Miért kezd a legtöbb ember helyesen viselkedni és fokozatosan javulni, miután isten házába jött? Miért hoz áldozatot a legtöbb ember, és miért fizeti meg az árat isten házában ellenszolgáltatás nélkül, és miért nem távozik még akkor sem, ha megmetszik őket, és egyesek miért nem mennek el még azután sem, hogy kitakarítják vagy kizárják őket? Alapjában véve az egyetlen ok isten szavai, ez az Az Ige testet ölt hatása és szerepe.” Amikor az antikrisztusok belátják ezt, még irigyebbek lesznek Isten szavaira. Ezért, miután sokat fáradoztak, és még mindig képtelenek Isten szavait szólni, vagy Isten szócsövévé válni, az antikrisztusok Isten szavaira helyezik a hangsúlyt: „Bár nem tudok más szavakat mondani, mint amiket isten mondott, ha olyan szavakat tudok mondani, amelyek megegyeznek isten szavaival – még akkor is, ha azok csupán doktrínák vagy üres szavak – amíg helyesnek tűnnek az emberek számára, amíg látszólag igazodnak isten ezen szavaihoz, vajon nem biztosíthatom be a helyemet az emberek között? Nem állhatok-e meg szilárdan közöttük? Illetve, ha gyakran prédikálom és magyarázom az Az Ige testet ölt szavait, gyakran használva ezeket a szavakat, hogy segítsek az embereknek, és minden, amit mondok és prédikálok, úgy hangzik, mintha isten szavaiból származna, és helyes lenne, akkor vajon az emberek közötti státuszom nem válik majd egyre stabilabbá? Nem fogok-e nagyobb presztízsre szert tenni közöttük?” Ezt gondolván az antikrisztusok úgy érzik, hogy megtalálták a módját, hogy megvalósítsák a státusz, a nagyobb hírnév és elismerés megszerzésére irányuló vágyaikat, és reményt látnak arra, hogy elérik ezt. A remény láttán az antikrisztusok titokban örömet éreznek a szívükben: „Milyen okos vagyok! Erre senki más nem jött rá; mások miért nem ismerik ezt az utat? Annyira okos vagyok! De mivel ilyen okos vagyok, erről senkinek sem beszélhetek; elég, ha én tudom a szívemben”. Ilyen célt és tervet szem előtt tartva az antikrisztusok komoly erőfeszítéseket kezdenek tenni Isten szavaiért. Azt gondolják: „Azelőtt csak átfutottam isten szavait, csak úgy hallgattam, és kimondtam, ami éppen eszembe jutott. Most meg kell változtatnom a stratégiámat; többé már nem csinálhatom ezt, ez időpocsékolás. Az, hogy korábban így csináltam, semmilyen eredményt nem hozott; igazán ostobaság lenne így folytatni tovább!” Így hát összeszedik magukat, eltökélve, hogy erőfeszítéseket tesznek Isten szavaiért, és látványosan bemutatják képességeiket. Milyen lépéseket tesznek az antikrisztusok azért, hogy látványosan bemutassák a képességeiket? Átvizsgálják Isten beszédmódját és beszédének hangnemét, valamint Isten szavainak konkrét tartalmát is átvizsgálják minden egyes szakaszban és korszakban. Ugyanakkor felkészülnek arra is, hogyan magyarázzák Istennek ezeket a szavait, és hogy mikor hirdessék Isten szavait, hogyan beszéljenek és magyarázzák azokat oly módon, hogy az emberek csodálják és bálványozzák őket. Így tehát az antikrisztusok apránként valóban sok erőfeszítést tettek Isten szavaiért. Azonban egy dolog biztos: mivel ennek az erőfeszítésnek a mögöttes indítékai helytelenek, szándékaik pedig gonoszak, a kimondott szavaik, függetlenül attól, hogy mások hogyan hallgatják őket, csupán doktrínák, csupán Isten beszédéből másolt szavak és kifejezések. Tehát bármennyi erőfeszítést tesznek is az antikrisztusok Isten szavaiért, ők maguk semmilyen személyes nyereséget nem realizálnak. Mit jelent az, hogy nincs nyereség? Azt jelenti, hogy nem az igazságként bánnak Isten szavaival. Nem gyakorolják, hanem csak prédikálják, ezért senki sem lát bennük változást. Hibás gondolataik és nézőpontjaik nem változnak, helytelen életszemléletük nem változik, egyáltalán nincs megértésük saját romlott beállítottságaikról, és egyáltalán nem tudják összehasonlítani magukat az ember különböző állapotaival, amelyeket Isten ír le. Ezért az antikrisztusok bármennyire át is vizsgálják Isten szavait, csak két kimenetel látható bennük: először is, noha Isten szavai, amelyekről beszélnek, helyesek, és még a magyarázataik sem helytelenek ezekről a szavakról, semmilyen változást nem láthatsz bennük. Másodszor, bármennyire erőteljesen hirdetik és prédikálják is Isten szavait, egyáltalán nincs önismeretük. Ez egyértelműen megfigyelhető. Az ok, amiért az antikrisztusok ilyen viselkedést tanúsítanak, az, hogy bár gyakran hirdetik és prédikálják Isten szavait másoknak, ők maguk nem fogadják el, hogy Isten szavai az igazság. Ők maguk nem fogadták el ezeket a szavakat; csupán arra akarják használni őket, hogy elérjék hátsó szándékaikat. Remélik, hogy Isten szavainak prédikálásával elnyerik a vágyott státuszt és előnyöket, és ha az emberek úgy kezelnék és imádnák őket, mintha isten lennének, az ideális lenne. Bár még nem tudják elérni ezt a célt vagy eredményt, ez minden antikrisztus végső célja.

Az antikrisztusok sok erőfeszítést fektettek Isten szavaiba; egyesek ezt hallva talán félreérthetik, és azt kérdezhetik: „Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki erőfeszítést tesz Isten szavaiba, antikrisztus?”. Ha ezt így értelmezed, akkor hiányzik belőled a lelki megértés. Mi a különbség az antikrisztusok Isten szavaiba fektetett erőfeszítése és azok erőfeszítése között, akik az igazságra törekszenek? (A szándék és a cél különböző. Az antikrisztusok a saját hasznuk és státuszuk érdekében tesznek erőfeszítést Isten szavaiba, hogy személyes ambícióiknak tegyenek eleget.) Milyen erőfeszítést fektetnek az antikrisztusok Isten szavaiba? Megjegyzik Isten szavainak azokat a részeit, amelyek összhangban vannak az elképzeléseikkel, megtanulják Isten szavait emberi nyelven magyarázni, és írnak néhány szellemi jegyzetet és meglátást. Továbbá kivonatolják, összefoglalják és rendszerezik Isten különféle kijelentéseit, például azokat, amelyekről az emberek úgy vélik, hogy viszonylag megfelelnek az emberi elképzeléseknek, azokat, amelyek könnyen Isten beszédhangjaként érzékelhetők, néhány szót a misztériumokról, valamint Isten néhány népszerű szavát, amelyeket egy ideig gyakran prédikálnak az egyházban. A memorizáláson, rendszerezésen, összefoglaláson és a meglátások leírásán kívül természetesen vannak még egyebek, beleértve néhány sajátos tevékenységet is. Az antikrisztusok bármilyen árat megadnak azért, hogy státuszt szerezzenek, kielégítsék ambícióikat, és elérjék azt a céljukat, hogy irányítsák a gyülekezetet és istenek legyenek. Gyakran késő éjszakáig dolgoznak, hajnalhasadáskor ébrednek, éjjeleznek, és kora reggeli órákban gyakorolják a prédikációikat, valamint feljegyzik mások briliáns mondásait, mindezt azért, hogy felszerelkezzenek a magasztos prédikációkhoz szükséges doktrínával. Nap mint nap azon töprengenek, hogyan tartsák meg ezeket a magasztos prédikációkat, mérlegelve, hogy Isten szavai közül melyiket lesz a leghasznosabb választani, amely csodálatot és dicsőítést fog kiváltani Isten választott népe körében, majd ezeket a szavakat kívülről megtanulják. Aztán azon gondolkodnak, hogyan tolmácsolják ezeket a szavakat úgy, hogy az bemutassa az éleslátásukat és a zsenialitásukat. Azért, hogy Isten szava valóban a szívükbe vésődjön, igyekeznek minél többször meghallgatni az Ő szavát. Mindezt olyan erőfeszítésekkel teszik, mint azok a diákok, akik főiskolai helyért versengenek. Ha valaki jó prédikációt tart, olyan prédikációt, amely megvilágítást nyújt, avagy amely némi elmélettel szolgál, az antikrisztus összegyűjti és összeszerkeszti azt, és a saját prédikációjává teszi. Semmi erőfeszítés nem túl nagy egy antikrisztus számára. Akkor hát mi az erőfeszítései mögött álló indíték és szándék? Az, hogy képes legyen hirdetni Isten szavait, hogy tisztán és könnyedén tudja kimondani azokat, hogy folyékonyan tudja őket, hogy mások láthassák, hogy az antikrisztus szellemibb náluk, jobban becsüli Isten szavait, jobban szereti Istent. Így az antikrisztus képes elnyerni a körülötte lévő emberek egy részének csodálatát és imádatát. Az antikrisztus úgy érzi, hogy érdemes ezt megtenni, ez bármilyen erőfeszítést, árat és nehézséget megér. Miután két, három, öt éven keresztül ilyen erőfeszítéseket tettek, az antikrisztusok fokozatosan egyre jobban megismerik Isten beszédmódját, valamint szavainak tartalmát és hangnemét; néhány antikrisztus még utánozni is tudja Isten szavait, vagy el tud mondani belőlük néhány mondatot, valahányszor kinyitja a száját. Természetesen nem ez a legfontosabb dolog számukra. Mi a legfontosabb? Mivel képesek Isten szavait tetszés szerint utánozni és idézni, beszédmódjuk, hangszínük, sőt még a hanglejtésük is egyre jobban istenére, egyre inkább krisztuséhoz hasonlít. Az antikrisztusok örülnek ennek a szívükben. Minek örülnek? Egyre inkább érzik, milyen csodálatos lenne istennek lenni, olyan sok ember bálványozná és venné őket körül – milyen dicsőséges is lenne! Ezeket az eredményeket mind Isten szavainak tulajdonítják. Úgy hiszik, Isten szavai azok, amelyek lehetőséget adtak nekik, amelyek inspirálták őket, és még inkább Isten szavai miatt tanulták meg utánozni Isten beszédmódját és hangszínét. Ettől végül egyre inkább istennek érzik magukat, egyre jobban közeledve isten identitásához és státuszához. Még inkább úgy érzik, hogy rendkívül élvezetes dolog, ha valaki képes utánozni Isten beszédmódját és hangnemét, hogy képesek Isten beszédmódjával és hanglejtésével beszélni és élni; ezek a legélvezetesebb pillanataik. Az antikrisztusok elérték ezt a pontot – mondanátok erre, hogy veszélyes? (Igen.) Hol rejlik a veszély? (Isten akarnak lenni.) Veszélyes, ha valaki isten akar lenni, akárcsak Pál, aki azt mondta, hogy számára az élet krisztus. Amint ilyen szavak hangzanak el, az illetőt már nem lehet megváltani. Az antikrisztusok úgy bánnak Isten szavaival, mint egy ösvénnyel az istenné váláshoz. Ebben a folyamatban mit tettek az antikrisztusok? Nagymértékű erőfeszítést tettek, sok energiát és időt fordítottak Isten szavaira. Ebben az időszakban átvizsgálták és elemezték Isten szavait, újra meg újra elolvasták, megjegyezték és rendszerezték azokat. Szavainak olvasása közben még utánozták is Isten beszédmódját és hangszínét, különösen az Isten beszédében gyakran használt kifejezéseket. Mi a lényege mindezeknek a cselekedeteknek? Itt úgy írom le ezt, mint a nagykereskedelmi áron árut vásároló kereskedő lényegét; vagyis az antikrisztusok a legolcsóbb módot használják arra, hogy Isten szavait saját anyagi tulajdonukká változtassák. Amikor Isten szavait olvassák, nem fogadják el azokat az igazságként, sem pedig olyan útként, amelyre az embereknek lépniük kell, és amelyre így kellene tekinteniük. Ehelyett mindenáron megpróbálják megjegyezni ezeket a szavakat, a beszédmódot és a hangnemet, hogy megkíséreljék olyanokká tenni magukat, mint akik ilyen szavakat fejeznek ki. Amikor az antikrisztusok képesek utánozni Isten hangszínét és beszédmódját, és képesek teljes mértékben felhasználni ezt a beszédmódot és beszédhangot a beszédükben és a cselekedeteikben, miközben az emberek között élnek, céljuk nem az, hogy hűségesen tegyék a kötelességüket, hogy alapelvek szerint cselekedjenek, vagy hűségesek legyenek Istenhez. Ehelyett Isten beszédhangjának és beszédmódjának utánzásával, valamint Isten e szavainak prédikálásával mélyen be akarnak hatolni az emberek szívébe, és az emberek imádatának tárgyává akarnak válni. Arra törekszenek, hogy az emberek szívében trónra emelkedjenek, és ott királyként uralkodjanak, hogy manipulálják az emberek gondolatait és viselkedését, ezáltal elérve céljukat, az emberek irányítását.

Ha úgy írjuk le az antikrisztusok Isten szavaival kapcsolatos erőfeszítését, mintha kereskedők lennének, akik olcsón megvásárolják Isten szavait, mint valami árucikket, akkor vajon az, hogy az antikrisztusok utánozzák Isten beszédét, hogy Isten beszédmódját és hangnemét használják az Ő szavainak hirdetésére, nem ugyanaz, mintha árucikként adnák el Isten szavát? (De igen.) Egyetlen kereskedő sem vásárol árut anélkül, hogy később ne adná el azt. Céljuk ezen áruk megszerzésével és birtoklásával az, hogy nagyobb nyereségre tegyenek szert ezekből a tételekből, hogy több pénzre cseréljék őket. Így hát az a messzemenő erőfeszítés, amelyet az antikrisztusok Isten szavaiba fektetnek, valamint az azokhoz való hozzáállásuk semmi több, mint az, hogy az antikrisztusok kereskedőként viselkednek, hogy a legolcsóbb, legalacsonyabb költségű és legcélravezetőbb eszközökkel szerezzék meg azokat, saját tulajdonukká téve őket, majd magas áron adják el őket, hogy megszerezzék a vágyott előnyöket. És mik ezek az előnyök? Az emberektől származó nagyrabecsülés, bálványozás, csodálat és különösen az, hogy követik őket. Ezért gyakran látható az egyházban az a jelenség, hogy egy olyan embernek, aki alapvetően nem gyakorolja Isten szavait és nem ismeri önmagát, sok követője van, sokan támaszkodnak rá és bálványozzák. Mi ennek az oka? Az, hogy ez az ember bőbeszédű, szókimondó, és könnyedén vezeti félre az embereket. Nem gyakorolja Isten szavait, és nem is az alapelvek szerint kezeli a dolgokat, és nem hajtja végre az egyház munkáját és a Fennvalótól származó rendelkezéseket sem. De miért tud mégis jó benyomást tenni egyes emberekre? Amikor tényleg történik velük valami, miért van annyi ember, aki fedezi, óvja őket? Miért védelmezik őket egyesek, amikor vezetők? Miért ellenzik és akadályozzák egyesek az eltávolításukat? Annak oka, hogy egy hibákkal és a Sátán romlott beállítottságával teli ember, aki soha nem gyakorolja az igazságot, mégis ilyen bánásmódban részesülhet az egyházban, kizárólag az, hogy az illető túlságosan ügyesen beszél, túlságosan jól színlel, és túlságosan jártas az emberek félrevezetésében – az antikrisztusok pontosan ilyen emberek. Akkor mondhatjuk-e, hogy az ilyen emberek antikrisztusok? Igen, az ilyen emberek teljes mértékben antikrisztusok. Gyakran olvassák Isten szavait, sűrűn memorizálják és hirdetik őket, gyakran használják Isten szavait mások kioktatására és metszésére, és Isten szemszögét és álláspontját felöltve oktatják ki az embereket, így teljesen engedelmessé és szolgálatkésszé teszik őket, az emberek pedig szóhoz sem jutnak, miután hallották azokat a nagyszerű doktrínákat, amelyeket hangoztatnak. Mégis az ilyen emberek azok, akik soha nem ismerik meg önmagukat, és akik soha nem kezelik alapelvek szerint a dolgokat. Ha vezetők, akkor a felsőbb vezetőik hatástalanná válnak. A vezetőségük alatt álló gyülekezet helyzetének megértése lehetetlenné válik. Jelenlétükben Isten házának munkarendje, az Isten háza által meghatározott alapelvek és követelmények nem valósíthatók meg. Hát nem antikrisztusok az ilyen emberek? Vajon az igazságként kezelik Isten szavait? (Nem, nem teszik.) Erőfeszítést tettek Isten szavainak olvasására, és képesek idézni néhányat közülük. Az összejövetelen való beszélgetés során gyakran emlegetik Isten szavait, szabadidejükben pedig hangfelvételről hallgatják Isten szavait. Amikor másokhoz beszélnek, csak Isten szavait utánozzák, és semmi mást nem mondanak. Minden, amit prédikálnak és mondanak, hibátlan. Az ilyen, kívülről oly tökéletesnek tűnő, úgynevezett „rendes ember” miatt Isten házának munkarendje, követelményei és alapelvei akadályba ütköznek, amikor azok elérnek hozzájuk. Az alattuk lévő emberek rajtuk kívül senki mást nem ismernek el. Az alattuk lévők, azonkívül, hogy őket tisztelik és a homályos mennyei istent, senki másra nem hallgatnak, és mindenkit figyelmen kívül hagynak. Hát nem antikrisztus az ilyen? Milyen eszközöket használtak fel, hogy mindezt elérjék? Kihasználták Isten szavait. Azok, akik hitükben össze vannak zavarodva, akiknek nincs lelki megértésük, akik tudatlanok, akik zavaros gondolkodásúak, valamint azok, akik nem törekszenek az igazságra, az álhívők és azok, akik olyanok, mint a szélben hajladozó nádszálak, lelki emberként tekintenek az antikrisztusra. Úgy fogadják az antikrisztus által hirdetett szavakat és doktrínákat, mint az igazságvalóságot, az antikrisztust pedig követésük tárgyának tekintik. Az antikrisztust követve azt hiszik, hogy Istent követik. Isten követését az antikrisztus követésével helyettesítik. Egyesek még azt is mondják: „A vezetőnk még nem szólt, illetve nem beszélt; még ha olvassuk is Isten szavait, magunktól nem érthetjük meg őket”. „Nincs itt a vezetőnk – imádkozunk Istenhez valamiért, de nem kaphatunk világosságot; olvassuk Isten szavait, de nem érthetjük az utat. Meg kell várnunk, hogy visszatérjen a vezetőnk.” „Vezetőnk mostanában elfoglalt, és nem ér rá megoldani a problémáinkat.” Mesterük nélkül ezek az emberek nem tudják, hogyan imádkozzanak, vagy hogyan egyék és igyák Isten szavait, nem tanulják meg, hogyan keressék Istent és hogyan támaszkodjanak Rá, illetve hogyan találják meg önállóan a gyakorlás útját Isten szavaiban. Mesterük nélkül olyanok, mint a vakok, mintha kitépték volna a szívüket. A mesterük a szemük, valamint a szívverésük és a lélegzetük is. Úgy hiszik, Isten szavainak evésében és ivásában mesterük a legjobb. Ha mesterük nincs jelen, akkor nem érdekli őket, hogy maguktól egyék és igyák Isten szavait, és meg kell várniuk, míg mesterük visszatér, hogy imádkozva olvassa és értelmezze nekik Isten szavait, hogy megérthessék azokat. Mélyen legbelül ezek az emberek azt hiszik, hogy mesterük az ő hírnökük, aki segíthet nekik Isten elé járulni. Egy ilyen „hatás” elérése olyasvalami, amit az antikrisztusok szívük mélyén a leginkább örvendezésre méltónak találnak: „Sokévnyi erőfeszítésem végre kifizetődött; a ráfordított időm végre nem volt hiábavaló. Az erőfeszítés valóban megjutalmazza azokat, akik kitartanak – kellő kitartással még egy vasrudat is tűvé lehet köszörülni. Megérte ez az erőfeszítés!” Hallva, hogy követőik nem tudnak élni nélkülük, az antikrisztusok legbelül semmiféle bűntudatot nem éreznek. Ehelyett titokban örvendeznek, ezt gondolván: „Isten szavai kétségkívül nagyszerűek. Jó volt az akkori döntésem; helyes volt az erőfeszítésem, amelyet ezekben az években tettem, az évek során alkalmazott megközelítésem pedig igazolást nyert és meghozta gyümölcsét”. Titokban elégedettnek érzik magukat. Nemcsak bűntudatot, megbánást vagy gyűlöletet nem éreznek a gonosz tetteik miatt, hanem egyre jobban meggyőződnek arról, hogy megközelítésük helyes, és egyre biztosabbá válnak ebben. Ezért azt tervezik, hogy az elkövetkezendő időben, jövőbeli életükben tanulmányozzák Isten beszédmódját és hangnemét, ahogy korábban is tették, és ezt még szorgalmasabban teszik, mint a múltban, Isten beszédmódját és szóhasználatát pedig még messzemenőbben és mélyebben utánozzák.

Amikor az antikrisztusok olvassák Isten szavait, figyelmük és szándékaik teljesen ellentétesek azokéval, akik az igazságra törekszenek. Azokat, akik az igazságra törekszenek – függetlenül Isten beszédmódjától – csak az érdekli, hogy megértsék Isten szándékait, az igazságalapelveket, valamint azt, hogy mit kellene fenntartaniuk és követniük az embereknek. Ezzel szemben az antikrisztusok ezeket a dolgokat a tudatuk mélyére száműzik, és figyelmen kívül hagyják, sőt, még idegenkednek is az ezekre a dolgokra vonatkozó kifejezésektől, és titokban ellentmondanak az ezekkel a dolgokkal kapcsolatos kifejezéseknek és terminusoknak. Bizonyos „eredmények” elérése után folytatják az elmélyülést és az egyre aprólékosabb átvizsgálást annak kapcsán, hogy milyen Isten beszédmódja és hangneme, milyenek az Ő hanglejtésének árnyalatai, milyen szavakat választ, még nyelvtanának és szokásos mondattanának részleteit sem kímélik, ugyanazt a megközelítést alkalmazva, mint korábban. Hogy közelebb kerüljenek céljukhoz, az antikrisztusok titokban elhatározzák szívükben, hogy Isten szavait még keményebben, még intenzívebben és még mélyrehatóbban vizsgálják át, átvizsgálva az Isten beszéde mögött meghúzódó célokat és szándékokat, sőt, átvizsgálják még azt is, ahogyan Isten – az emberiséget és az egész világegyetemet megszólító Beszélő – kifejezi Magát. Az antikrisztusok fáradhatatlanul átvizsgálják Isten beszédének minden aspektusát, megpróbálják utánozni Isten beszédét, és úgy próbálják beállítani magukat, mintha Isten lényegével rendelkeznének, birtokolva azt, amivel Isten rendelkezik, és ami Isten Maga, és mintha Isten természetével rendelkeznének. Látszólag mindez olyan természetesen és simán történik; magától értetődően dolgoznak és cselekszenek céljaik elérése érdekében, és – szintén magától értetődően, valamint anélkül, hogy észrevennék – istenné, mások számára csodálatra és követére méltó alakká változtatják magukat. Átvizsgálják, Isten szavai hogyan érintik meg az emberek szívét és hogyan leplezik le romlott beállítottságaikat, hogyan leplezik le Isten szavai az emberek különféle állapotait, és még inkább azt, Isten szavai hogyan érnek el hatásokat az emberekben. Mi a céljuk mindezek átvizsgálásával? Az, hogy bejussanak az emberek szívébe, felfogják tényleges helyzetüket, és miközben alaposan megértik belső gondolataikat, félrevezessék és irányítsák őket. Amikor Isten szavai leleplezik az emberek romlott beállítottságait, és rámutatnak gyenge pontjaikra, az antikrisztusok ezt gondolják: „Ezek a szavak, ez a modor, annyira nagyszerű és csodálatos! Én is így akarok beszélni, ezt a beszédmódot akarom alkalmazni, és így akarok bánni az emberekkel”. Isten szavainak sok éven át tartó olvasása és megismerése során az antikrisztusok egyre inkább úgy tekintenek arra a kívánságukra és vágyukra, hogy istenné váljanak, mint az Istenben való hitük egyetlen céljára. Ezért nem számít, Isten szavai hogyan szólnak arról, hogy elvárják az emberektől az igazságra való törekvést és az alapelvek szerinti cselekvést, valamint a pozitív dolgok minden egyéb valóságáról, az antikrisztusok ezt nem fogadják be, és figyelmen kívül hagyják. Eltökélten saját célkitűzésükre törekszenek, saját cselekvési motivációik szerint azt csinálnak, amit csak akarnak, mintha senki más nem számítana. Isten szavaiból egyetlen mondat sem érinti meg a szívüket, nem változtatja meg az életszemléletüket és a világi ügyekre vonatkozó filozófiájukat, és Isten bármely mondata, prédikációja vagy kijelentése még annyira sem vezeti őket bűnbánó szívre. Függetlenül attól, hogy Isten szavai mit lepleznek le, és mindegy, hogy az ember mely romlott beállítottságait leplezik le, az antikrisztusok csak Isten beszédmódját, hangnemét, valamint Isten szavainak az emberekben elérni kívánt hatását, és a többi ilyen dolgot vizsgálják át – minden olyan kérdést, amely nem kapcsolatos az igazsággal. Ezért minél többet találkoznak az antikrisztusok Isten szavaival, annál erősebbé válik belső vágyuk, hogy istenné váljanak. Mennyire erős ez a vágy? Olyannyira, hogy eléri azt a szintet, ahol még álmukban is Isten szavait mondogatják, gyakran magukban beszélnek, és az Ő beszédmódját és hangnemét használva gyakorolják Isten szavainak prédikálását. Szívük mélyén folyamatosan ismételgetik Isten beszédmódját és hangnemét, mintha megszállottak lennének. Az ilyenek antikrisztusok. Mindegy, mennyire konkrétak, komolyak vagy őszinték Isten szavai, nem számít mennyi segítséget vagy inspirációt nyújtanak az embereknek, az antikrisztusok közömbösek maradnak mindezzel szemben és figyelmen kívül hagyják mindezt. Nem értékelik Istennek ezeket a szavait. Hol van a szívük? Arra összpontosítanak, hogyan utánozzák úgy Isten szavait, hogy az emberek bálványozzák őket. Minél erősebb a vágyuk, annál inkább remélik, hogy meghallják Isten hangját, és képesek lesznek megérteni minden egyes Isten által kimondott mondat mögött rejlő célt, kívánságot és gondolatokat – még az Ő legbelsőbb gondolkodását is. Minél erősebbé válnak az antikrisztusok vágyai és kívánságai, annál inkább akarják utánozni Isten beszédmódját, és annál jobban törekszenek arra, hogy rövid időn belül gyorsan mindinkább istenhez hasonlóvá alakuljanak át, hogy isten beszédmódját és hangnemét birtokolják. Sőt, egyesek még isten stílusát és modorát is át akarják venni cselekedeteikben. Ilyen állapotban vannak az antikrisztusok, minden nap ezen gondolatok, eszmék, szándékok és indítékok hatása alatt élnek. Mit csinálnak? Naponta kényszerítik magukat, hogy az istenné válás, a krisztussá válás útját járják. Úgy hiszik, hogy ez az út tisztességes, hogy ez egy fényes út. Ezért akár összejöveteleken, akár találkozókon, függetlenül attól, hogy mások hogyan beszélnek megértésükről Isten szavaiból, valamint az Isten szavainak megtapasztalásával kapcsolatos érzéseikről, semmi sem képes meghatni őket vagy megváltoztatni céljaikat és kívánságaikat. Úgy lépdelnek a krisztussá válás, az istenné válás felé vezető úton, mintha megszállottak lennének, mintha csak egy láthatatlan entitás irányítaná őket, mintha láthatatlan bilincseket viselnének. Miféle gondolkodásmód ez? Hát nem aljas? (De igen.)

Isten szavainak olvasása közben az antikrisztusok úgy szívják magukba azok minden aspektusát, mint saját tulajdonukat, árucikként kezelve őket, amelyek nagyobb hasznot és több pénzt hozhatnak számukra. Amikor ezek az árucikkek elkelnek, amikor ezekkel a dolgokkal hencegnek, akkor elnyerik a vágyott előnyöket. Minél többet teszik ezt, belül annál elégedettebbnek érzik magukat; minél többet teszik ezt, annál nagyobb és intenzívebb lesz a vágyuk arra, hogy istenné váljanak. Milyen hozzáállás, milyen helyzet ez? Miért olyan erős az antikrisztusok vágya, hogy isten legyenek? Ez olyasvalami, amire valaki megtanította őket? Ki bujtotta fel vagy utasította őket? Isten szavai követelik ezt meg? (Nem.) Ezt az utat az antikrisztusok maguk választották. Bár nincs külső segítségük, mégis annyira motiváltak – miért van ez? Ez a természetlényegükből fakad. Az antikrisztusok fáradhatatlanul, habozás és mentegetőzés nélkül járják ezt az utat minden külső segítség nélkül; nem számít, hogyan ítéled el őket, semmi haszna; nem számít, hogyan boncolgatod őket, nem fogadják be és nem értik meg; olyan, mintha megszállottak lennének. Ezek a dolgok a természetükből adódnak. Az antikrisztusok Isten szavaival való bánásmódja a felszínen nem tűnik ellenállónak vagy rágalmazónak. Erőfeszítéseket tesznek – még többet is, mint az átlagember. Ha nem tudod, mit gondolnak belül, vagy milyen utat követnek, akkor a külsőségek alapján az Isten szavaival való bánásmódjuk sóvárgónak tűnik – legalábbis ezt a kifejezést használhatnánk ennek leírására. De látható-e egy ember lényege pusztán a külső megjelenéséből? (Nem.) Akkor hát hol látható? Bár úgy tűnik, sóvárognak Isten szavai után, gyakran olvassák és hallgatják őket, sőt meg is jegyzik őket, és bár e külső cselekedetek alapján ítélve nem kellene az antikrisztusok közé sorolni őket, ám amikor Isten szavainak valós helyzetekben történő gyakorlásáról van szó, vajon megteszik-e ezt? (Nem.) Miután elolvasták Isten szavait és megjegyezték azokat, amikor valós helyzetekkel szembesülnek, időnként talán idéznek egy-egy részt vagy elmondanak néhány mondatot Isten szavaiból, sőt néha még pontosan is. De miután idézték Isten szavait, figyeld meg, mit tesznek, milyen utat választanak, és milyen döntéseket hoznak a helyzetekkel szemben. Ha ez a státuszukat érinti, vagy olyasmit, ami árthat a hírnevüknek vagy a megítélésüknek, akkor egyáltalán nem fognak Isten szavai szerint cselekedni. Óvják saját megítélésüket és státuszukat. Ha valami rosszat tesznek, azt semmiképpen sem fogják beismerni. Ehelyett mindenféle módot találnak arra, hogy eltussolják vagy elkerüljék a problémát, nem említik meg, sőt még a felelősséget is másokra hárítják tettükért, ahelyett, hogy beismernék saját hibájukat. Erőfeszítéseket tesznek Isten szavainak olvasására, valamint státuszuk védelmére, amikor viszont arról van szó, hogy félretegyék saját érdekeiket, és fizikai nehézséget viseljenek el az igazság gyakorlása és az igazságalapelvek szerinti cselekvés érdekében, figyeld meg, hogyan döntenek. Ha alapelvek szerint kell cselekedniük, hogy megóvják Isten házának érdekeit, függetlenül attól, hogy ezzel kit bántanak vagy sértenek meg, vajon meg fogják-e tenni? Semmiképpen. Az első választásuk mindig az, hogy saját magukat óvják meg. Még ha tudják is, hogy ki a hibás, illetve ki követett el gonoszságot, akkor sem fogják leleplezni az illetőt. Talán még titokban örvendeznek is a szívükben. Ha valaki leleplezi a gonosz embereket, még meg is védik és mentegetik a gonoszokat. Nyilvánvaló, hogy az antikrisztusok olyan emberek, akik örömüket lelik mások szerencsétlenségében. Függetlenül attól, hogy milyen helyzettel szembesülnek, figyeld meg, mit választanak, és melyik utat választják. Ha azt választják, hogy az igazságalapelvek szerint cselekszenek, akkor Isten szavainak evése és ivása meghozta gyümölcsét. Ha nem, akkor mindegy, hogyan eszik és isszák Isten szavait, vagy milyen jól memorizálták azokat, semmi haszna – továbbra sem az igazságként kezelik Isten szavait. Ezen felül, ismerik-e az antikrisztusok önmagukat? (Nem.) Egyesek azt mondják: „De az antikrisztusok még az arroganciájukat és önelégültségüket is elismerik, magukat ördögöknek és Sátánoknak mondják”. Csak mondják ezeket a dolgokat, de mit tesznek valójában, amikor egy valós helyzettel szembesülnek? Ha valaki egy antikrisztussal dolgozik, és valami helyeset mond, olyasvalamit, ami igazodik az igazságalapelvekhez, ami ellentmond annak a helytelen dolognak, amit az antikrisztus mondott, továbbá ha ez az illető nem hajlandó egyetérteni azzal, amit az antikrisztus mond, akkor az antikrisztus úgy fogja érezni, hogy ártottak a megítélésének és státuszának. Mit választ akkor? Választhatja-e azt, hogy félreáll, hogy hallgasson a másik emberre, és az igazságalapelvek szerint cselekedjen? Semmiképpen. Szóval, van-e valami haszna azoknak a helyes szavaknak, amelyeket mond? Tükrözik-e a valóságát, az igazi érettségét, a választásait, illetve az általa járt utat? Nem, azok a szavak nem a tapasztalataiból születtek, egyszerűen csak szavak, amelyeket megtanult. Amik kijönnek a száján, azok csupán doktrínák, megtévesztő szavak. Amint státuszuk vagy önérdekük érintetté válik, az antikrisztusok első választása mindig az, hogy megvédjék és megóvják magukat, hogy elkábítsanak és félrevezessenek másokat, valamint elkerüljenek mindennemű felelősségvállalást vagy bármely vétkük beismerését. Figyelembe véve az antikrisztusok ezen lényegeit, vajon az igazságra törekszenek? Vajon azért olvassák Isten szavait, hogy megértsék az igazságot és elérjék azt a pontot, ahol gyakorolni tudják az igazságot? Nem. Figyelembe véve az antikrisztusok szándékait és céljait Isten szavainak olvasása során, soha nem jutnak megértésre belőlük. Ez azért van így, mert nem úgy olvassák Isten szavait, mint az igazságot, amelyet fel kell fogniuk, hanem mint eszközt saját céljaik elérésére. Bár az antikrisztusok nem mondják ki nyíltan, hogy „isten akarok lenni, krisztus akarok lenni”, céljuk, hogy krisztussá váljanak, világosan kiderül cselekedeteik lényegéből és annak lényegéből, ahogyan Isten szavaival bánnak. Hogyan lehet ezt megfigyelni? Arra használják Isten szavait, valamint azt, amit Isten által kinyilatkoztatottnak tekintenek, például az Ő tulajdonait és lényét és egyebeket, hogy félrevezessék az embereket, félrevezessék azokat, akik nem értik az igazságot, a tudatlanokat, a csekély érettséggel rendelkezőket, azokat, akik nem törekszenek az igazságra, az álhívőket, sőt még néhány gonosz embert is. Elhitetik ezekkel az emberekkel, hogy birtokolják az igazságot, hogy megfelelő emberek, továbbá hogy csodálatra és bizalomra méltó alakok. Az antikrisztusok célja, hogy ezek az emberek beléjük helyezzék reményeiket és hozzájuk forduljanak, amikor pedig ez megtörténik, elégedettséget éreznek belül.

Az antikrisztusok soha nem ismerik el, hogy Isten egyedülálló; soha nem ismerik el, hogy Isten szavai az igazság, és azt sem ismerik el soha, hogy csak Isten képes kimondani az igazságot. Az Isten szavaihoz való hozzáállásukból, az Isten szavaiba fektetett erőfeszítéseikből, valamint abból a vágyukból ítélve, hogy istenné, krisztussá akarnak válni, az antikrisztusok úgy vélik, hogy az embernek könnyű istenné válnia, hogy ez olyasvalami, ami elérhető az emberek számára. Azt mondják: „A megtestesült istent egyszerűen csak azért nevezik krisztusnak, mert képes egy kicsit beszélni isten szavaiból, nem igaz? Ő nem csupán isten szavainak szócsöve? Nem csupán arról van szó, hogy sok ember követi őt? Ha tehát egy embernek is ugyanolyan státusza és hírneve van az emberek között, ha őt is éppen annyi ember bálványozza és annyian néznek fel rá, vajon nem élvezhet krisztusnak járó bánásmódot, istennek járó bánásmódot? Ha valaki képes krisztusnak járó bánásmódot élvezni, az isten identitásával és lényegével rendelkező embernek kijáró bánásmódot élvezni, az nem teszi őt istenné? Mi olyan bonyolult ebben?” Ekképpen az antikrisztusok istenné válás iránti vágya veleszületett; ugyanazon törekvésen és lényegen osztoznak, mint a Sátán. Pontosan azért tanúsítják ezeket a reakciókat Isten szavaival szemben, mert antikrisztusok, és az antikrisztusok lényegével rendelkeznek. Az antikrisztusokat az teszi boldoggá, hogy Isten testet öltött; az emberek hallhatják szavait, egyúttal pedig láthatják is Őt. Ő egy hétköznapi ember, aki megérinthető és látható, és pontosan amiatt, hogy ez a hétköznapi, jelentéktelen és említésre sem méltó ember annyit tud beszélni, és így Istennek nevezik, látják úgy az antikrisztusok, hogy végre elérkezett a lehetőségük az istenné válásra. Ha ez a hétköznapi ember nem beszélne, az antikrisztusok úgy gondolnák, hogy reményük az istenné vagy krisztussá válásra nagyon csekély. De pontosan azért, mert ez a hétköznapi ember Isten szavait szólta és Isten munkáját végezte, Istent képviselve, hogy megmentse az embereket közöttük járva, az antikrisztusok ezt esélyüknek, kihasználható lehetőségüknek tekintik, ami több támpontot ad nekik Isten beszédének, hangnemének és beszédmódjának, sőt természetének utánzására is, fokozatosan egyre inkább istenhez, egyre inkább krisztushoz hasonlóvá téve magukat. Így szívük mélyén az antikrisztusok úgy érzik, hogy egyre inkább istenhez hasonlóvá válnak, egyre inkább megközelítik istent. Egy olyan Istent irigyelnek nagyon, akit az emberek mindenben tisztelnek, követnek, és akire mindenben támaszkodnak, olyan Istent, akit az emberek mindenben keresnek, és akire felnéznek. Irigylik Krisztus identitását és személyes értékét. Mit gondolnak az antikrisztusok a szívükben? Hát nem sötét és elvetemült a szívük mélye? Hát nem megvetendő, mocskos és gyalázatos a szívük mélye? (De igen.) Teljesen visszataszítóak!

Egyesek azt mondják: „Hallgattunk már Téged, ahogyan az antikrisztusokról beszélsz, de hogy lehet, hogy soha nem láttunk még ilyen embert? Csak történeteket mesélsz? Elrugaszkodott dolgokról beszélsz?” Szerintetek léteznek ilyen emberek? (Igen.) Hánnyal találkoztatok már? Ti is közülük valók vagyok? (Mi is mutatjuk ezeket az állapotokat, és tárunk fel ilyen aspektusokat. Ezek nem annyira súlyosak, mint az antikrisztusoké, természetlényegük azonban ugyanaz.) Szerintetek veszélyes ilyen állapotokkal rendelkezni? (Igen.) Ha tudjátok, hogy veszélyes, akkor meg kell változnotok. Könnyű megváltozni? Valójában lehet könnyű is és nehéz is. Ha úgy veszed Isten szavait, mint az igazságot, amihez tartod magad, akkor épp oly egyszerűen, ahogyan az Úr Jézus mondta: „ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem”, akkor igazán meg tudsz térni. Például Isten azt mondja neked, hogy hajts végre valamit: „Evés után nyald tisztára a tálat, mintha el lenne mosogatva. Ez takarékoskodás az étellel, és egyben higiénikus is”. Egyszerűek ezek az utasítások? Könnyű végrehajtani őket? (Igen.) Ha Isten ilyen kéréssel áll elő, csak ezzel a néhány mondattal, anélkül, hogy belemenne az emberek nehézségeibe vagy állapotaiba, vagy a romlott beállítottságokról beszélne, és nem tenne különbséget a különféle körülmények között, hogyan hajtanád végre és gyakorolnád ezt az egy dolgot? Számodra ezek a mondatok Isten szavai, az igazság, és olyasvalamik, amikhez tartanod kell magad. Amit tenned kell, az az, hogy minden nap, minden étkezés után követed Isten követelményét – ekkor Isten útját követed, úgy kezeled Isten szavait, mint az igazságot, mint aminek engedelmeskedned kell. Olyan emberré válsz, aki gyakorolja Isten szavait, és ebben a legegyszerűbb dologban levetetted az antikrisztusi beállítottságot. Másrészt lehet, hogy e néhány szó hallatán szóban egyetértesz és emlékszel rájuk, evés után azonban, amikor látod, hogy maradt néhány szem rizs a tányérban, azt gondolod: „Más dolgokkal vagyok elfoglalva!”, és egyszerűen úgy hagyod a tálat, ahogy van. És ugyanezt teszed a következő étkezésnél is. Észben tartod ezt a néhány Istentől származó utasítást, de nincs egy konkrét nap, amikor ténylegesen gyakorolni fogod őket. Az idő múlásával elfelejted ezeket a szavakat. Tehát nemcsak hogy nem gyakoroltad őket, hanem el is vetetted Isten szavait. Milyen emberré tesz ez téged? Ha nem hajtod végre ezeket a szavakat, akkor olyasvalaki vagy-e, aki képes követni Isten útját, amikor hallja az Ő szavait? Olyasvalaki vagy, aki az igazságra törekszik? Nyilvánvalóan nem. Ha valaki nem törekszik az igazságra, akkor jellemezhető-e antikrisztusként? Az igazság gyakorlásának elmulasztása szükségszerűen egyenértékű azzal, hogy valaki antikrisztus? (Nem.) Ez a fajta ember úgy bánik Isten szavaival, mintha szél suhanna el a füle mellett, mint valami lényegtelen dologgal, nem gyakorolja őket, és nem gondolkodik rajtuk sokat – egyszerűen elfelejti őket. Az ilyen nem antikrisztus. Van egy másik típusú ember is, aki, miután hallotta ezeket az utasításokat Istentől, így gondolkodik: „Kinyalni a tányért evés után? Milyen kínos! Nem vagyok én koldus, és egyébként is, nem mintha nem lenne étel. Én biztosan nem fogom ezt csinálni! Nyalják csak tisztára a táljukat azok, akik hajlandóak erre”. Amikor valaki azt mondja: „Ez Isten követelménye”, ezt gondolják: „Még ha isten követelménye is, ez elfogadhatatlan. Istennek nem kellene ilyen dolgokat követelnie. Ezek a szavak nem az igazság! Isten is mond olyasmit, ami jelentéktelen, logikátlan és nem olyan nagyszerű. Isten emberekkel szemben támasztott követelményei közül nem szükségszerű, hogy mind az igazság legyen. Ez a különös követelés számomra nem tűnik az igazságnak. Az Úr Jézus azt mondta: »Mert aki követi az Én mennyei Atyám akaratát, az az Én testvérem, nővérem és anyám.« Az ilyen szavak az igazság! Tisztára nyalni a tálat evés után talán higiénikus? Egyszerűen elég lenne azonnal elmosogatni. Miért akarod, hogy tálakat nyalogassunk? Ez a követelmény nem egyezik meg az elképzeléseimmel és képzelődéseimmel; ez bárhol elfogadhatatlan lenne. Rá akarsz venni, hogy tálat nyalogassak – esélytelen! Ezt nevezik higiéniának? Én vízzel mosom el a tálamat, és fertőtlenítőszert használok – én ezt nevezem higiéniának!” Az ilyen típusú embernek e szavak hallatán megvannak a saját gondolatai és belső ellenállással rendelkezik; sőt még gúnyolódásba és rágalmazásba is bocsátkozik. Mivel ezek a szavak Istentől származnak, nem merik nyíltan megítélni őket, ám ez nem jelenti azt, hogy nincs róluk véleményük vagy elképzelésük. Hol nyilvánulnak meg véleményeik és elképzeléseik? Nem fogadják el és nem gyakorolják ezeket a szavakat; megvannak a saját gondolataik róluk, és képesek megítélni őket és elképzeléseket alkotni róluk. Ezért, amikor befejezik az étkezést, és látják, hogy egyesek tisztára nyalják a táljukat, ők tartózkodnak ettől, sőt, megvetést táplálnak a szívükben azok iránt, akik Isten szavai szerint gyakorolnak. Külső megjelenésük gyakran gúnyt és csúfolódást tár fel, sőt, olyan magatartást is, hogy ki akarják javítani mások viselkedését. Nemcsak hogy nem cselekszenek aszerint, amit Isten mond, hanem még ellenkezőleg is cselekszenek, olyan tettekbe bocsátkoznak, amelyek ellentétesek azzal. Cselekedeteikkel tagadják Isten követelményeit, ellenállnak annak, amit Isten mondott, és emellett igyekeznek még több figyelmet vonni magukra tetteikkel, meggyőzve több embert arról, hogy amit Isten mond, az helytelen, és hogy csak az ő útjuk helyes, ami még több embert késztet arra, hogy ellenálljanak Isten szavainak és elítéljék azokat. Egyszerűen nem cselekszenek úgy, ahogyan Isten utasította; minden étkezés után nemcsak vízzel öblítik el a táljukat, hanem fertőtlenítővel és mosogatószerrel is átmossák többször, ezután pedig fertőtlenítőszekrényben sterilizálják. Miközben ezt teszik, önkéntelenül kijelentéseket is tesznek, mindenkinek elmondva: „A nyalogatás valójában nem semmisíti meg a baktériumokat, és a vízzel való mosogatás sem. Csak magas hőmérséklettel kombinált fertőtlenítőszer használatával lehet alaposan sterilizálni. Ez az, ami higiénikus.” Nemcsak hogy nem hajlandók elfogadni, amit Isten mond, vagy Isten utasítása szerint gyakorolni, hanem még saját szavaikat és tetteiket is felhasználják, hogy ellenálljanak annak, elítéljék és megítéljék azt, amit Isten megkövetel. Még szélsőségesebb, hogy felhasználnak néhány általuk helyesnek ítélt véleményt, hogy több embert uszítsanak és vezessenek félre, hogy hozzájuk csatlakozva elítéljék, megítéljék Isten követelményeit, és ellenálljanak azoknak. Milyen szerepet töltenek itt be? Nem azt, hogy minél több embert rávezessenek Isten szavainak hallgatására és arra, hogy feltétel nélkül alávessék magukat Istennek, azt sem, hogy eloszlassák az emberek elképzeléseit, amikor azok felmerülnek, sem pedig azt, hogy feloldják az emberek és Isten közötti ellentmondásokat illetve az emberek romlott beállítottságait, amikor ilyen ellentmondások merülnek fel. Ehelyett több embert uszítanak és vezetnek félre, hogy megítéljék Istent, és csatlakozzanak hozzájuk Isten szavai helyességének elemzésében és átvizsgálásában. Kívülről az igazságosság bajnokainak tűnnek, akik jogosnak tűnő dolgokat tesznek. De illik-e ez a jogos viselkedés ahhoz, aki Istent követi? Vajon ez emberi igazságérzet? (Nem.) Akkor pontosan mi is az ilyen típusú ember lényege a viselkedése mögött? (Az antikrisztusok, az ördögök lényegével rendelkeznek.) Ezek az egyének nemcsak hogy nem tekintik Isten szavait az igazságnak, hanem ami még szégyenletesebb, képesek lelki embernek álcázni magukat, gyakran használva Isten szavait mások oktatására, ezzel ékesítve fel magukat és szerezve csodálatot. Ők maguk nem gyakorolják Isten szavait, és nem is bánnak velük úgy, mint az igazsággal, amit meg kellene tapasztalniuk és végre kellene hajtaniuk. Mégis, gyakran szigorúan és komolyan mondják másoknak: „Isten azt mondta, evés után nyald tisztára a táladat; ez egy jó szokás, és takarékoskodás az étellel”. Minden szavukkal és mondatukkal az „isten mondta”, „ez isten szava” vagy „ez az igazság” zászlaját lobogtatják, ők maguk azonban egyáltalán nem fogadják el és nem gyakorolják azt. Ráadásul még különböző ítéleteket és téves értelmezéseket is gyártanak Isten szavaiból. Ezt teszik az antikrisztusok.

Miután az imént elemeztük e három embertípus megnyilvánulásait, melyik a legsúlyosabb? (Az utolsó típus.) Az ilyen típusú ember maga nem gyakorolja Isten szavait, és tele van különféle ellenállásokkal és ítéletekkel Isten szavaival szemben. Ráadásul arra használja Isten szavait, hogy félrevezessen másokat és elérje saját céljait. Az ilyen emberek antikrisztusok. Isten szavainak aspektusától függetlenül, még ha ezek a szavak összhangban vannak is az elképzeléseikkel, nem tekintik Isten szavait az igazságnak; ez különösen így van Isten azon szavainál, amelyek teljesen ellentmondanak az emberi elképzeléseknek, a hagyományos kultúrának és a filozófiának – az antikrisztusok még kisebb jelentőséget tulajdonítanak ezeknek a szavaknak. Miért prédikálnák Isten szavait, ha nem tekintik fontosnak őket? Arra akarják használni Isten szavait, hogy teljesítsék saját céljaikat. A legveszélyesebb e három típusú ember közül az utolsó. Mi a helyzet az első típussal? (Ők hallgatják Isten szavait és gyakorolják őket.) Szerintetek azok, akik hallgatják és gyakorolják Isten szavait, mindannyian esztelenek? Kívülről nézve nem tűnik kissé ostobaságnak szigorúan engedelmeskedni mindannak, amit Isten mond, és amit az emberektől kér? (Nem.) Azok a legokosabbak, akik gyakorolják Isten szavait. A második típusú ember a cselekvésre összpontosít; nem gyakorolja az igazságot, hanem csak saját akarata szerint cselekszik, és végez némi munkát. Nem figyel Isten szavainak jelentésére, követelményeire és normáira. Nem érti Isten szándékait, illetve az Ő belső hangját, és csak a cselekvésre koncentrál. Ezt gondolja: „Tudom, hogy Te jót akarsz nekünk. Minden, amit mondasz, helyes. Alá kell vetnünk magunkat annak, amit mondasz, és gyakorolnunk kell azt; Te csak összpontosíts a beszédre, mi pedig mindannyian figyelni fogunk”. A valóságban azonban nem veszik komolyan, amit Isten mond, vagy azokat a részletes követelményeket, amelyeket Isten támaszt az emberekkel szemben. Csak meggondolatlanul cselekszenek. A meggondolatlan cselekvés olykor vad és gátlástalan viselkedéshez, bomlasztások és megzavarások okozásához vezethet; ez Istennel szembeni ellenálláshoz vezethet. A súlyos mértékű ellenállás Istennel szemben időnként rengeteg bajt okoz, ez pedig pusztuláshoz vezethet. Ez a legsúlyosabb következmény azok számára, akik nem törekszenek az igazságra, és egyesek elérhetik ezt a pontot. Az emberek harmadik típusa, az antikrisztusok, a Sátán rendíthetetlen követői. Ők soha, semmilyen körülmények között nem gyakorolják az igazságot. Még ha igaz is, amit mondasz, akkor sem hallgatnak rád, nemhogy akkor, amikor saját elképzeléseik vannak. Esküdt ellenségei Istennek, esküdt ellenségei az igazságnak. Kívülről ezek az emberek tűnnek a legdörzsöltebbnek és legravaszabbnak. Mindent felismernek és átvizsgálnak, mérlegelnek és igyekeznek megérteni minden kérdést. Annyi átvizsgálás után azonban végül Magát Istent vizsgálják át, elképzeléseket és véleményeket alakítanak ki Róla. Nem számít, mit tesz Isten, ha az nem megy át a saját ítéletükön, kivétel nélkül elítélik; nem hajlandók gyakorolni, mert attól félnek, hogy az káros lehet számukra. Másrészt viszont azok, akik kívülről ostobának tűnnek, mint akikből hiányzik az értelem, pontosan azt teszik, amit Isten mond. Kivételesen egyszerűnek és becsületesnek tűnnek, nyíltan megosztják még azt is, amit nem kellene megosztani, jelentik még azt is, amit nem kellene jelenteni, időnként még kissé naiv viselkedést is tanúsítanak. Mire utal ez? Azt mutatja, hogy az ilyen emberek szíve nyitott Isten felé, nincs bezárva vagy elzárkózva Előle. Ennek az egyszerű példának a megvitatásával az a célom, hogy segítsek nektek megérteni, milyen is egy antikrisztus, és valójában milyen is a hozzáállása Isten szavaihoz. Az, hogy segítsen nektek felismerni, pontosan milyen típusú emberek az antikrisztusok, és milyen típusúak azok, akik ugyan nem gyakorolják az igazságot, de nem antikrisztusok. Az a cél, hogy rendelkezzetek ezzel a fajta tisztánlátással. Csak mellékesen hoztam fel ezt a példát, hogy megkönnyítsem számotokra a mai beszélgetésünk témájának jobb megértését. Nem arról van szó, hogy valóban azt kérem tőletek, hogy étkezések után nyaljátok tisztára a tálatokat. Azt sem határoztam meg, hogy a tálak nyalogatása egyenértékű a higiéniával vagy az ételpazarlás kiküszöbölésével. Nem kell ezt tennetek; nem szabad félreértenetek.

A mai napon egy további elemről beszélgettünk azzal kapcsolatban, hogy az antikrisztusok hogyan vetik meg Isten szavait: az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival. Amikor árucikkekről van szó, akkor az eladás, a kereskedelem, a nyereség és a pénz is érintetté válik. Az, hogy az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival, olyasvalami, amit soha, semmiképp sem szabad megtenni, teljesen bűnös dolog. Miért? Amikor épphogy csak megkezdtük az összejövetelt, mindenki a saját nyelvén osztotta meg az Isten szavaival és az igazsággal kapcsolatos megértését, a legegyszerűbb kifejezésekkel összefoglalva. Mindent összevetve, Isten szavai az igazság. Az emberiség számára az igazság döntő fontosságú. Az igazság az ember élete lehet, megmentheti az embereket és visszahozhatja őket a halálból, és képessé teheti az embert arra, hogy alkalmas teremtett lénnyé váljon. Az igazság értéke az emberiség számára szavakban, anyagi dolgokban vagy pénzben nem mérhető. Megérdemli, hogy megbecsüljék és becsben tartsák, és méltó arra, hogy útmutatója, iránya és célja legyen az ember cselekedeteinek, magatartásának, életének valamint egész létezésének. Az embereknek az igazságból kell eljutniuk a gyakorlás útjára, valamint az istenfélelem és a rossz kerülésének útjára is, többek között. Az emberek számára az igazság egyenlő magával az élettel. Semmilyen anyagi tárgy vagy gazdagság nem említhető egy napon az igazsággal. Ebben az anyagi világban, illetve az egész világegyetemben semmi sincs, ami méltó lenne az igazsággal való összehasonlításra, és semmi sincs, ami felérne vele. Ebből egyértelmű, hogy az üdvösségre szoruló emberiség számára az igazság a legdrágább érték, és megfizethetetlen. Mégis, megdöbbentő módon vannak olyanok, akik árucikként bánnak egy ilyen felbecsülhetetlen értékű dologgal, amelyet eladnak, és haszonszerzés céljából kereskednek vele. Lehet-e az ilyen egyéneket ördögökként, Sátánokként jellemezni? Teljes mértékben! A szellemi birodalomban az ilyen egyének ördögök és Sátánok; az emberek között pedig antikrisztusok.

Éppen most beszélgettünk annak néhány megnyilvánulásáról, hogy az antikrisztusok hogyan bánnak eladásra szánt árucikként Isten szavaival, hogy személyes előnyökre tegyenek szert. Természetesen ezt egy bizonyos értelemben mondjuk, és nem egyezik teljesen a szó szerinti jelentéssel – nem látható egyértelműen, hogy Isten szavaival eladásra szánt áruként bánnak. Valójában azonban viselkedésükből, megközelítésükből, sőt lényegükből ítélve, minden bizonnyal már árucikként bánnak Isten szavaival, mint egy birtokolható anyagi dologgal. Amint birtokukba kerül, úgy bánnak Isten szavaival, mint egy termékkel a kis boltjukban, amit a megfelelő pillanatban bárkinek eladhatnak, akinek szüksége van rá, és ebből profitálnak. Milyen előnyöket szereznek ebből az antikrisztusok? Ezek közé tartozik a jó hírük, a másoktól jövő nagyrabecsülés és bálványozás, a rájuk vetett csodáló pillantások, valamint a mások által nyújtott oltalom, például a státuszuk és tekintélyük megóvása. Ha el is távolítják és ki is iktatják őket, az emberek még akkor is kiállnak mellettük és megvédik őket. Ezek azok az előnyök, amelyeket az antikrisztusok Isten szavaiból származtatnak. Pontosan ezek azok az előnyök, amiket az antikrisztusok akarnak, és amikre törekszenek, amiket szívükben régóta terveznek. Ez az antikrisztusok lényege. Cselekedeteiket és viselkedésüket a természetük vezérli és uralja, és ezekből a megnyilvánulásokból látható az antikrisztusok természetlényege.

2. Isten szavait tartalmazó könyvek személyes haszonszerzés céljából való eladása

Ezután a második aspektusról fogunk beszélgetni, amely az Isten szavaival árucikként bánó antikrisztusok tényleges viselkedése és megközelítése. Ez a megközelítés az ilyen típusú antikrisztusokat érinti, akik árucikként bánnak a különféle, Isten szavait tartalmazó könyvekkel. Amikor megszerzik ezeket az Isten szavait tartalmazó könyveket, úgy vélik, a szükséges eszközök birtokában szert tettek a pénzszerzéshez szükséges tőkére. Ezek az Isten szavait nyomtatott formában tartalmazó könyvek az eszközeikké válnak, árucikkekké, amelyeket el szándékoznak adni, és tárgyakká, amelyeket arra használnak, hogy rendkívül magas nyereségre tegyenek szert. Az antikrisztusok visszatartják ezeket a könyveket, nem az Isten háza által megkövetelt alapelv szerint osztják szét őket, hanem igyekeznek saját szándékaik alapján helytelenül nyereséget szerezni. Isten házában mi az alapelv a könyvek szétosztására? Az, hogy szét kell osztani őket mindazoknak, akik szeretik olvasni Isten szavait, és akik szomjazzák az igazságot, mégpedig ingyenesen. Függetlenül attól, hogy hány ember kapja meg őket, illetve hány könyvet osztanak szét, ez mindig térítésmentes. Amikor valaki a kereszténységen belül hisz Istenben, a Biblia nem ingyenes; meg kell vásárolni. Most viszont Isten háza ingyenesen terjeszti Isten e szavait és ezeket a könyveket, ami kulcsfontosságú. A probléma azonban ott kezdődik, amikor az antikrisztusok megszerzik ezeket a könyveket, és nem ingyenesen, az alapelvnek megfelelően osztják szét őket. Normális körülmények között azok, akik rendelkeznek némi istenfélő szívvel, az alapelvnek megfelelően, ingyenesen terjesztenék ezeket a könyveket, anélkül, hogy pénzt kérnének, vagy igyekeznének helytelenül túlzott nyereségre szert tenni. Azonban csakis az antikrisztusok gondolják úgy e könyvek megszerzése után, hogy üzleti lehetőségük adódott. Így tör felszínre ambíciójuk és kapzsiságuk: „Ilyen vastag, kitűnő könyveket ingyen odaadni – hát nem kár? Hát nem ostobaság, ha nem keresek egy kis pénzt rajtuk? Ráadásul ezek a könyvek máshol nem kaphatók, és a legtöbb ember, aki hisz istenben, bármi áron el akarná olvasni őket.” Miután felfogják, hogy ilyen az emberek gondolkodása, az antikrisztusok bizonyos gondolatokat kezdenek forgatni a fejükben: „Nem hagyhatom ki ezt a pénzkereseti lehetőséget; ilyen lehetőség ritkán adódik. A könyvek szétosztásakor osztályokba kellene sorolnom az embereket: a gazdagoktól többet, az átlagtól mérsékelt árat, a szegényektől kevesebbet kérnék, vagy egyáltalán nem osztanék nekik, kedvezményt adnék azoknak, akik hízelegnek nekem, azoktól pedig, akik nem jönnek ki velem, többet kérnék”. Vajon ez összhangban van Isten házának a könyvek terjesztésére vonatkozó előírásaival? (Nem.) Ez üzletelés. Az antikrisztusok efféle ötleteket forgatnak a fejükben; félretéve, hogy a könyveket Isten házának előírásai és alapelvei szerint osztják-e szét, beszéljünk először arról, hogyan bánnak Isten szavaival. Ha az Isten szavait tartalmazó könyvek egyszer a kezükbe kerülnek, vajon becsben tartják azokat? (Nem.) Nem érdekli őket az Isten szavaiban elhangzó életmód vagy az igazság; nem értékelik ezeket, és még csak kicsit sem kíváncsiak rájuk. Csak felületesen átfutják a könyveket, véletlenszerűen átlapozzák az oldalakat és vetnek rájuk egy pillantást: „Ez csak arról szól, hogyan végzi isten az emberek megítélésének munkáját, miként hódította meg az emberek egy csoportját, és miként ad az embereknek jó rendeltetési helyet. Ami az emberiség jövőjét illeti, ezek a részletek nincsenek benne, úgyhogy ez a könyv nem annyira érdekes. Bár a könyv nem túl érdekes, sokan hajlandóak elolvasni. Ez jó, hasznot húzhatok belőle”. Amikor az Isten szavait tartalmazó könyvek a kezükbe kerülnek, azok árucikké válnak, ami azt jelenti, hogy sokaknak, legalábbis az emberek egy részének pénzt kell majd költenie e könyvek megvásárlására. Az antikrisztusok az Istenben való hit álcája alatt, Isten házának munkáját végezve, valamint az Isten szavait tartalmazó könyvek szétosztásáért felelve beavatkoznak, és e könyvek Isten háza által biztosított ingyenes terjesztését tranzakcióvá, adás-vétellé változtatják. Istennél az Ő kimondott szavai ingyen jutnak el mindenkihez, aki figyelmesen hallgatja szavait; ingyenesek, semmilyen cserét nem igényelnek. Az emberektől csak annyit várnak el, hogy elfogadják, gyakorolják és megtapasztalják őket, hogy elérjék az Isten szavainak való alávetettséget, valamint olyan emberré váljanak, aki féli Istent és kerüli a rosszat. Ekkor Isten elégedett, célja megvalósult, szavai pedig nem hiába hangzottak el. Ő ebben vigasztalást talál. Ez Isten kívánsága és egyben az emberen végzett hatezer éves irányítási munkájának célja, a Teremtő legszebb vágya a teremtett lények számára. Isten díjmentesen és folyamatosan biztosítja szavait, azt, amit Ő birtokol, és ami Ő, valamint szándékait azoknak, akik Őt követik. Ez olyan tiszta, szent cselekedet, olyan fenséges tett; itt semmiféle ügyletről nincs szó. Minden ember számára, aki figyelmesen hallgatja Isten szavait és sóvárog utánuk, Isten minden egyes mondata felbecsülhetetlen értékkel bír. Az emberek ingyen kapják Istentől az igazságot és az Ő szavait, a szívük mélyén pedig azt szeretnék, hogy viszonozzák ezt Istennek, eleget tegyenek az Ő szándékainak, valamint lehetővé tegyék, hogy megvigasztalódjon, hogy nagy munkája hamarosan befejeződhessen. Ez az a hallgatólagos megegyezés, amelynek a Teremtő és a teremtett emberiség között léteznie kell. Az antikrisztusok azonban ezt az ügyet tranzakcióvá változtatják. Kihasználják azt a lehetőséget, hogy Isten beszél és munkálkodik, valamint az emberek Isten szavainak gondoskodására való igényét, hogy személyes haszonra törekedjenek, olyan pénzhez és előnyökhöz jutva, amelyekhez nem lenne szabad hozzájutniuk. Hát nem érdemli-e meg, hogy megátkozzák, aki így viselkedik? Isten melyik kijelentéséből láttad vagy hallottad, hogy Isten ellenszolgáltatásért cserébe beszél az emberiséghez? Mennyibe kerül egy mondat, mennyibe kerül egy szakasz, egy prédikáció, egy könyv, illetve egy alkalom metszés, vagy ítélet és fenyítés, vagy finomítás, vagy élettel való ellátás? Mondott-e Isten valaha is ilyen szavakat? (Nem.) Isten soha nem mondott ilyeneket. Minden Istentől származó mondat, szakasz és mű, minden alkalom metszés, fenyítés, megítélés, próbatétel és finomítás, amelyet az emberek Istentől kapnak, valamint Isten szavainak ellátása, táplálása és egyebek – mindezek közül melyiket lehet pénzben mérni? Ezek közül melyiket szerezhetik meg az emberek pénzért vagy anyagi dolgokért cserébe, illetve testi ár megfizetésével? Semelyiket. Minden, amit Isten tesz, minden igazság, amit Isten kifejez, megfizethetetlen. Pontosan azért, mert megfizethetetlenek, mert nincs semmilyen pénz vagy anyagi dolog, amelyet az emberek Isten tulajdonaira és lényére cserélhetnének, mondja Isten, hogy szavait ingyenesen biztosítja az emberek számára. Az antikrisztusok mégsem képesek meglátni az igazságok megfizethetetlen és értékes természetét, valamint azt, amit Isten birtokol és ami Ő, amit Ő kifejez; ehelyett helytelenül túlzott hasznot próbálnak húzni belőlük, ami teljesen szégyenletes!

Egyes antikrisztusok, hogy gyötörjék az embereket, hogy megalapozzák saját hírnevüket és tekintélyüket, valamint hogy másokkal éreztessék rémuralmukat és hatalmukat, visszatartják Isten szavait, és nem juttatják el azokat az alájuk tartozó testvérekhez. Így bizonyos gyülekezetekben, ahol ilyen gonosz emberek és antikrisztusok vannak hatalmon, a testvérek anélkül maradnak, hogy olvashatnák Isten szavait, vagy hallgathatnák Isten prédikációit. Hát nem érdemelnek átkot az ilyen emberek? Miként bántak Isten szavaival? Magántulajdonukként. Isten azoknak adja Isten szavait, akik őszintén hisznek Benne és követik Őt; nem kizárólag egyetlen személynek adományozza őket, és biztosan nem képezik egyetlen személy magántulajdonát sem. Isten szavai az egész emberiséghez szólnak, és Isten beszédét senki sem tarthatja vissza semmilyen ok vagy kifogás miatt. Az antikrisztusok mégis pontosan ilyen szerepet töltenek be, szabályt szegve, hogy ezt megtegyék. Egyes antikrisztusok, miután megkapták a legújabb prédikációfelvételeket, először meghallgatják azokat, és amikor új világosságot, valamint olyan tartalmat fedeznek fel, amiről nem tudtak, úgy döntenek, hogy ezt a prédikációsorozatot nem terjesztik azok között, akikért ők felelnek. Anélkül, hogy bárki más tudna róla, visszatartják a prédikációfelvételeket. Milyen céllal tartják vissza? A cél az, hogy az összejöveteleken kérkedjenek, ami egyenlő az értékesítési tevékenységgel. E kérkedés révén az alájuk tartozó emberek, amikor olyan tartalmat hallanak, amelyet korábban még soha nem hallottak, csupa újdonságot, elkezdik nagyra tartani az antikrisztusokat, és ily módon az antikrisztusok célja megvalósul. Tagadhatatlan, hogy mindenfelé vannak olyan emberek a gyülekezetekben, akik nem időben vagy nem teljes mértékben osztják szét a közlésekről szóló prédikációkat vagy hangfelvételeket; ilyen egyének kétségkívül léteznek. Ráadásul néhány antikrisztus az Isten szavait tartalmazó könyveket az emberek hozzájuk való viszonyulása alapján osztja szét, azoknak adva, akik dörgölőznek hozzájuk vagy hízelegnek nekik. Noha a könyvek ingyenesek, nem mindenki kaphatja meg őket könnyen; az ingyenes és időben történő elosztás alapelve veszélybe kerül az antikrisztusok kezében, és különböző feltételekhez kötődik. Lehet, hogy az antikrisztusok kelletlenül odaadják a könyveket azoknak, akik velük vannak vagy hallgatnak rájuk, ám nem feltétlenül időben; azoknak pedig, akik nem értenek egyet a nézeteikkel, vagy akár ellenzik is azokat, talán szelektíven, vagy egyáltalán nem adják oda a könyveket. Az antikrisztusok nem csupán arra törekednek, hogy helytelenül túlságosan nagy haszonra tegyenek szert az Isten szavait tartalmazó könyvek terjesztésével, hanem ezt eszközként is felhasználják arra, hogy magukhoz vonzzák az embereket, megnyerjék őket, valamint hogy elnyomjanak és gyötörjenek másokat – mindenféle rossz cselekedetre képesek. Még meg is fenyegethetik az embereket, mondván, hogy ha valaki rosszat mond róluk, nem választja meg őket, vagy ellenük szavaz, akkor lehet, hogy visszatartják Isten szavait, hogy ezzel lépjenek fel az illető ellen. Ezért némelyek, attól való félelmükben, hogy nem tudnak időben hozzájutni az Isten szavait tartalmazó könyvekhez vagy prédikációfelvételekhez, rettegnek ezektől az antikrisztusoktól. Még akkor sem merik jelenteni az antikrisztusokat, ha azok rosszat tesznek, ők maguk pedig igazságtalan bánásmódot szenvednek el, félve az antikrisztusok elnyomásától és gyötrésétől, valamint attól, hogy elveszítik a kapcsolatot a Fennvalóval, és lemaradnak a Fennvalótól származó öntözésről és ellátásról. Vannak ilyen emberek? Mindenképpen, száz százalékig. Az antikrisztusok mindenféle rossz cselekedetet elkövetnek; nemcsak a hatalomért és a haszonért küzdenek, klikkeket alakítanak, és saját független királyságokat hoznak létre, hanem még akkor sem tesznek kivételt, amikor Isten szavainak terjesztéséről van szó. Mindent kihasználnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy helytelenül előnyökhöz jussanak, és megszerezzék a státuszukat és a hatalmukat; semmit sem kímélnek, még Isten szavait sem. Történtek már ilyen dolgok a ti gyülekezetetekben, körülöttetek? Egyes antikrisztusok ezzel fenyegetik az alájuk tartozókat: „Ha nem választasz meg engem, ha jelentesz a fennvalónak, ha nem kedvelsz engem, ha besúgsz, én pedig rájövök, akkor nem kapsz több prédikációfelvételt. Elvágom az ellátásodat, táplálék nélkül hagylak, halálra szomjaztatlak, éheztetni foglak!” Hát nem ádáz az antikrisztusok beállítottsága? Rendkívül ádáz! Képesek mindenféle rossz dolgot elkövetni.

Ha ilyen antikrisztusokkal találkoztok, hogyan kezelnétek őket? Meritek-e jelenteni őket a Fennvalónak? Össze mertek-e fogni és el meritek-e utasítani őket? (Igen.) Most igent mondasz, viszont amikor ténylegesen szembekerülsz velük, talán nem mernéd; visszahúzódnál, ezt gondolva: „Csekély az érettségem, fiatal, gyenge és egyedül vagyok. Ha az antikrisztusok tényleg összefognának, hogy megfélemlítsenek, vajon nem lenne végem? Hol van Isten? Ki hallgatná meg a sérelmeimet? Ki orvosolná sérelmeimet és állna bosszút értem? Ki állna ki értem?” Miért olyan kicsiny a hited? Elbátortalanodsz, amikor szembekerülsz egy antikrisztussal, de mi lenne akkor, ha a Sátán személyesen fenyegetne téged – akkor vajon nem hinnél többé Istenben? Mit tennél, ha egy antikrisztus nem juttatná el hozzád Isten szavait? Mi lenne, ha azt akarná, hogy pénzt fizess az Isten szavait tartalmazó könyvekért? Mi lenne, ha az antikrisztus minden alkalommal, amikor Isten szavait tartalmazó könyveket ad neked, megnehezítené a dolgodat, és durván beszélne veled? Vajon könnyen kezelhető ez a helyzet? Hadd mondjak neked egy ügyes stratégiát: amikor közeleg a könyvek kiosztásának ideje, félre kell húzódnod az antikrisztussal, szólj kedves szavakat energikusan, élénken dicsérd őt és bókolj neki, hogy elnyerd a bizalmát. Amint odaadta neked az Isten szavait tartalmazó könyveket és a prédikációs felvételeket, találj lehetőséget arra, hogy jelentsd őt a Fennvalónak. Ha nincs arra mód, hogy jelentsd a Fennvalónak, keres lehetőséget arra, hogy tisztánlátó testvérekkel szövetkezve korlátozd és megfékezd az antikrisztust. Ez ténylegesen kiküszöböli a gyülekezet kárát, és leginkább megfelel Isten szándékainak. Egyesek megkérdezhetik: mi van, ha az antikrisztus rájön erre a tervre? Ha ez alkalommal nem vagy biztos magadban, akkor várd meg a következő lehetőséget. Amikor megvan a bátorságod és adottak a feltételek, akkor cselekedj. Röviden, ha attól tartasz, hogy az antikrisztus leválaszt a táplálékodról, akkor először ne csinálj nagy felhajtást a dologból. Ne leplezd le magad, illetve ne hagyd, hogy az antikrisztus átlásson rajtad. Amikor elegendő érettségre tettél szert, amikor megvannak az alkalmas embereid, a megfelelő embereid, és több embered van, akik veled együtt szembe tudnak helyezkedni az antikrisztussal, akik fel tudják ismerni és el tudják utasítani az antikrisztust, akkor tudsz szakítani az antikrisztussal. Hogy hangzik ez a stratégia? (Jól.) Egyesek azt kérdezhetik: „Ez nem mások megtévesztése? Nem azt akarja Isten, hogy becsületes emberek legyünk? Ez nem tűnik becsületes dolognak”. Mások megtévesztése ez? (Nem.) Ez játszadozás egy ördöggel. Bármilyen módszer elfogadható, ha egy antikrisztussal van dolgunk, aki ördög.

Tartotok az antikrisztusoktól? Tegyük fel, hogy tényleg van körülötted egy antikrisztus, a saját gyülekezetedben. Észrevetted őt; hatalommal és státusszal rendelkezik, és sokan támogatják. Van egy klikkje, néhány hűséges követővel. Te tartanál tőle? Egyesek azt mondják, tartanának. Helyes-e félni? Ennek a félelemnek van legalább egy jó és helyes aspektusa. Miért mondom ezt? Ha félsz tőle, az legalább azt mutatja, hogy a szívedben úgy hiszed, gonosz, hogy gyötörhet és árthat neked, hogy nem jó ember, illetve nem olyasvalaki, aki az igazságra törekszik – legalább ez a megértés és tisztánlátás megvan a szívedben vele kapcsolatban. Bár lehet, hogy nem tudod antikrisztusként megjelölni, vagy felismerni, hogy ő antikrisztus, azt legalább tudod, hogy nem jó ember, nem olyasvalaki, aki az igazságra törekszik, nem egyenes vagy kedves ember, illetve nem becsületes ember, ezért félsz tőle. A démonokon kívül általában milyen emberektől félnek a normális és hétköznapi vagy jámbor emberek? (A gonosz emberektől.) A gonosz emberektől mindenki fél. Legalább a szívedben tudod, hogy az illető gonosz. Ennek alapján figyeld meg a hozzáállását Isten szavaihoz és az igazságalapelvekhez; nézd meg, hogy gyakorolja-e az igazságot, és ismerd fel a különböző viselkedésformáit, a viselkedésén keresztül pedig értsd meg és ismerd fel a lényegét. Végül, ha meg tudod állapítani, hogy ő antikrisztus, akkor a félelmednek lesz majd egy másik összetevője is – a tisztánlátás vele szemben. Bár lehet, hogy a szívedben félsz tőle, nem fogsz az ő oldalán állni, a szívedben pedig el fogod utasítani őt – ez jó vagy rossz dolog? (Jó dolog.) Ha megkér, hogy csatlakozz hozzá a gonosz tetteiben, vajon beleegyezel majd? Lesz-e tisztánlátás a szívedben ezzel kapcsolatban? Ha arra kér, hogy csatlakozz hozzá Isten gyalázásában vagy megítélésében, vajon bele fogsz egyezni? Ha arra kér, hogy játssz össze vele mások gyötrésében, és bizonyos embereknek ne juttass az Isten szavait tartalmazó könyvekből, vajon beleegyezel majd? Bár lehet, hogy nem vagy száz százalékig biztos abban, hogy nem egyezel majd bele ezekbe a dolgokba, legalább a szívedben lesz tisztánlátás a tetteivel kapcsolatban. Talán vonakodva és kényszer hatására megteszel vele bizonyos dolgokat, de ez csupán azért lesz, mert rákényszerített, és nem önként teszed; legalábbis nem te leszel a fő elkövető, legfeljebb segédkezni fogsz a bűneiben. Bár lehet, hogy személyesen nem leplezed le vagy provokálod őt, de nem is viselkedsz majd a követőjeként vagy a cinkosaként. Ez bizonyos mértékig az antikrisztus elutasítása. A gonosz emberektől és az antikrisztusoktól való félelmük miatt a legtöbben csak arra képesek, hogy engedményeket tegyenek, hogy megóvják magukat, így az, hogy neked sikerül ezt ideiglenes, átmeneti intézkedésként megtenned, már önmagában is elég jó. De vajon az, hogy eléred ezt a szintet, annak számít, hogy szilárdan megállsz a bizonyságtételedben? Vajon az igazságalapelvek betartásának számít? A Sátán legyőzésének számít? Isten szemében nem számít annak. Szóval, hogyan juthatsz el oda, hogy szilárdan megállj a bizonyságtételedben? Egyikőtök sem rendelkezik úttal, és csupán engedményeket tesztek, hogy megóvjátok magatokat: „Gonoszságot művelnek, én azonban nem merek csatlakozni hozzájuk a gonoszságban; félek, hogy büntetést kapok. Ők gonosz emberek; rossz dolgokat tesznek, hogy gyötörjék az embereket. De akárhogy is, amíg én magam senkit sem gyötörtem meg, ez rendben van. Azért a gonoszságért nem engem fognak hibáztatni.” Ha legfeljebb erre vagytok képesek, az már nem rossz; csupán embereknek megfelelni vágyók vagytok, és az arany középúthoz ragaszkodtok, és nem vagytok képesek tanúságot tenni. Mi tehát a teendő a tanúságtételhez? Doktrinális értelemben el kell utasítanod a gonosz embereket, el kell utasítanod és le kell leplezned az antikrisztusokat, továbbá meg kell akadályoznod, hogy az antikrisztusok ámokfutást folytatva rossz dolgokat műveljenek Isten házában, és veszteségeket okozzanak Isten házának. De tudod-e konkrétan, hogyan tedd ezt? (Jelentsd és beszélj róla a Fennvalónak.) Idáig terjednek azok a felelősségek és kötelezettségek, amelyeket teljesíteni tudtok? Mindössze ennyi a bizonyságtétel, amelyben szilárdan meg tudtok állni, mindössze ennyi az érettségetek? Az antikrisztus jelentésén kívül mi egyebet tudtok tenni? (Először összegyűjthetjük a tényeket az antikrisztus következetes viselkedéséről és gonosz tetteiről, majd e tények alapján beszélgethetünk a testvérekkel az antikrisztus felismeréséről. Amint a testvérekben tisztánlátás alakult ki az antikrisztus irányában, mindannyian cselekvésbe kezdhetnek az antikrisztus leleplezése érdekében, ezután pedig ki tudjuk őt zárni a gyülekezetből.) A lépések és eljárások helyesek, de mi a helyzet néhány különleges esettel? Te egy vezető helyzetéből beszélsz, de mi van akkor, ha egy hétköznapi hívő találkozik egy antikrisztussal? Az nem olyan vajon, mint amikor egy tojás sziklával találkozik? Mit tennétek ilyen helyzetekben? Hadd mondjak el nektek egy történetet a bevételek és kiadások nyilvántartásával és bejelentésével kapcsolatban. Volt valaki, aki a könyvelésért felelt, vezetett egy számlát külső, egyet pedig belső használatra. Egy nap kétszáz dollár eltérés volt a belső számlán. Később jött a felügyelő, hogy ellenőrizze a számlákat, és látta az eltérést; ezt mondta: „Tépd szét a belső számlát. Csak a külsőt tartsd meg, hogy ne legyen bizonyíték”. Az ottlévők egyike nem értett egyet, mondván „Ez adomány. Mindegy, mennyi pénzről van szó, ez Isten pénze; nem teheted ezt”. A felügyelő egy szót sem szólt, miközben valaki más megjegyezte: „Kétszáz dollár az micsoda? Amikor az antikrisztusok sikkasztanak, alkalmanként több tízezerről van szó”. Tehát ekképp oldották meg az ügyet ezek az emberek. Később azonban az egyik ember úgy érezte, hogy ez a megközelítés helytelen, és jelentette ezt felfelé a döntéshozó csoportnak. A csoport azt mondta, kétszáz dollár nem jelentős összeg, és hogy túlságosan elfoglaltak ahhoz, hogy ezzel foglalkozzanak. Amikor a gyülekezetvezetőknek jelentették, ők szintén nem foglalkoztak vele, és mindannyian figyelmen kívül hagyták az ügyet. Az illető, aki az ügyet jelentette, feldúlt volt, és azt mondta: „Hogy lehetnek ezek az emberek mind ilyenek? Hogy lehetnek ennyire felelőtlenek Isten adományaival szemben? Még ahhoz is van merszük, hogy ilyen nyilvánvaló megtévesztéshez folyamodjanak!” Ezen felháborodtak. Egy nap, amikor meglátogattam ezeket az embereket, az illető jelentette Nekem ezt a problémát, mondván, hogy a könyvelést végző személy gondatlan volt, elrontotta a számlát, végül pedig eltérés keletkezett. Bár ez a probléma nem volt túl jelentős, mégis minden egyes érintett fél hozzáállása eltérő volt. Ezek az úgynevezett felügyelők és vezetők nem foglalkoztak a problémával. Nem elég, hogy nem küldték el a könyvelést végző személyt, hanem még ürügyet is találtak arra, hogy megóvják őt. Az illető, aki a problémát jelentette, továbbra is jelentette azt, azonban sokan kiközösítették. Mondd meg Nekem, milyen mentalitással rendelkezett ez az ember, amikor jelentette a problémát? Ha ugyanolyan lett volna a hozzáállása, mint a másik embernek – annak, aki ezt mondta: „Ez csak kétszáz dollár, miért csapsz ekkora hűhót belőle? Amikor az antikrisztusok sikkasztanak, alkalmanként több tízezerről van szó” – vajon akkor is jelentette volna? Nem tette volna. Ha ezt mondta volna: „Ez nem az én pénzem; sikkassza csak el, aki akarja – az lesz érte a felelős. Különben is, én nem sikkasztottam semmit, ezért nem kell viselnem ezért a felelősséget”; vagy: „már jelentettem ezt a döntéshozó csoportnak és a gyülekezetvezetőknek, és mindannyian figyelmen kívül hagytak, így megtettem a magam részét, és nem kell tovább vesződnöm vele” – ha ilyen hozzáállása lett volna, vajon továbbra is ki tudott volna tartani amellett, hogy ilyen hajthatatlanul jelentsen? Biztosan nem; a legtöbb ember abbahagyná, legkésőbb azután, hogy jelentette a döntéshozó csoportnak. Azonban éppen akkor, amikor az illető jelentést tett a döntéshozó csoportnak, meghallotta az Én közlésemet Noé és Ábrahám történeteiről. Miután hallotta, elérzékenyült, és ezt gondolta: „Miután Isten szavait hallotta, Noé annyi éven át kitartott mellettük anélkül, hogy meghátrált volna. Én pedig szembesülök ezzel a csekély nehézséggel, és nem tudok kitartani – az embernek nem ezt kellene tennie!”. Így hát kitartóan jelentette tovább, míg végül eljutott a Fennvalóhoz, és a Fennvaló foglalkozott a problémával. Szerintetek sok ilyen ember van köztetek? Ha hasonló helyzettel találkoznátok, közületek vajon hányan tartanának ki úgy, mint ez az ember? Ti is úgy vélnétek, hogy kétszáz dollár nem sok, hogy nem nagy ügy, ennélfogva pedig arra gondolnátok, hogy nem szükséges olyan szigorúan ragaszkodni az alapelvekhez, illetve nem kell annyira komolyan venni a dolgokat, és várhattok a jelentéssel, amíg nagy eltérés nem lesz? Vajon ezt gondolnátok: „Mindenesetre én eleget tettem a felelősségemnek. Hogy foglalkoznak-e vele vagy sem, az a vezetőkön múlik. Csupán hétköznapi hívő vagyok, nekem csak ennyi hatalmam van, csupán ennyit tehetek. Jelentettem, eleget tettem a kötelezettségemnek, a többi már nem az én dolgom”? Hát nem így gondolkodnátok? Ha pedig valaki el akarna nyomni téged, ugye nem mernéd jelenteni? Ez az ember elnyomással szembesült az ügy bejelentésének folyamata során, miközben egyesek ujjal mutogattak rá, kárhoztatták, és folyton azt lesték, hogyan gyötörhetik. Mennyire rosszindulatúak lehetnek ezek az emberek! Emlékszem erre a néhány személyre – hogy miért emlékszem rájuk? Isten házának ételeit ették, és valamennyi igazságot élvezték, amit Isten nyújtott, mégis ilyen volt a hozzáállásuk az Istennek szánt felajánlásokkal szemben. Lehet-e őket Isten háza népének tekinteni? Nem méltóak rá! Nem követelték meg tőlük, hogy szilárdan megálljanak a bizonyságtételükben, mivel nem rendelkeztek ilyen jellemmel. De mivel még azt sem tudták megtenni, amit meg kellett volna tenniük, vajon továbbra is megérdemelték, hogy Isten házában maradjanak? Meg kell-e jegyezni az ilyen embereket? Szeretitek-e az ilyen embereket? (Nem.) Akkor milyen embereket szerettek? (Azokat, akik ragaszkodnak az alapelvekhez, azokat, akik a végsőkig kitartanak amellett, hogy megóvják Isten házának érdekeit.) Undorodom azoktól a semmirekellőktől, akik a félelmetesek láttán megijednek, viszont felbátorodnak a jámbor emberek előtt. Azoktól is undorodom, akik megharapják a kezet, amelyik eteti őket, akiket nem érdekel az igazság, különösen pedig azoktól, akik éveken át hallgatták a prédikációkat, de egyáltalán nem értették meg az igazságot, illetve a legkisebb mértékben sem változtak, a szívük mélyén pedig továbbra is ellenállnak Istennek és védekeznek Ellene. Ha nincsenek olyan esetek, amikor az ilyen emberek nyilvánvalóan rosszat tesznek, akkor lehet, hogy nem címkézik őket antikrisztusnak, Én azonban undorodom tőlük. Mennyire undorodom? Épp annyira, amennyire az antikrisztusoktól. Miért? Az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavával, amit eladhatnak, amivel kereskedhetnek, és amit elcserélhetnek, hasznot húzva belőle. Jóllehet az ilyen típusú ember talán nem húz hasznot Isten szavaiból, abból a hozzáállásból, ahogyan Isten szavaival bánik, kikövetkeztethetjük, hogy épp olyan, mint az antikrisztusok, nem követi Isten útját, sőt még azzal az egyszerű és legalapvetőbb hozzáállással nem rendelkezik, amellyel az Istennek szánt adományokhoz kellene viszonyulnia, és megharapja a kezet, amely eteti. Miféle szerzetek ezek? Júdások, akik eladják az Urat és a barátaikat. Miután hallottátok ezt a történetet, mi a véleményetek? Tudtok-e ragaszkodni az alapelvekhez és ki tudtok-e tartani az álláspontotok mellett ilyen helyzetekben? Ha semmirekellő vagy, mindig visszahúzódsz, mindig tartasz az antikrisztusok erejétől, megijedsz attól, hogy meggyötörnek, félsz attól, hogy az erejük árt neked, a szívedben mindig riadt vagy, és nincs bölcsességed, hogy erre reagálj, ha mindig engedményeket teszel az antikrisztusoknak, nem mered jelenteni vagy leleplezni őket, illetve nem mersz másokat keresni, hogy együtt elutasítsátok őket, akkor nem vagy olyan ember, aki szilárdan meg tud állni az Isten melletti bizonyságtételében – semmirekellő vagy, olyasvalami, ami megharapja a kezet, amelyik eteti. Amikor az antikrisztusok árucikként bánnak Isten szavaival, felhasználva őket, hogy helytelenül túlzott hasznot szerezzenek maguknak, hogy megfenyegessenek téged, és leválasszanak a táplálékodról, ha ilyen helyzetekben továbbra sem tudod elutasítani őket, akkor győztes vagy-e? Megérdemled-e, hogy Krisztus követője légy? Ha még arra sem vagy képes, hogy megszerezd azokat a szavakat és azt a lelki táplálékot, amelyeket Isten ingyen ad neked, és még csak enni, inni vagy élvezni sem tudod ezeket a dolgokat, vajon mennyire tesz ez téged értéktelenné?

A tények, amelyekről épp az imént beszéltem, az Isten szavaival árucikként bánó antikrisztusok néhány megnyilvánulása. Az antikrisztusok nem eszik és isszák Isten szavait, és nem fogadják el az igazságot, pusztán átlapozzák Isten szavait és vetnek rájuk egy futó pillantást, hogy azokkal ékesítsék magukat. Isten szavaival saját javaikként és magántulajdonukként bánnak, hogy azokkal tranzakciókat bonyolíthassanak a kívánt pénz és előnyök megszerzése érdekében, valamint hogy kontrollálhassák Isten választott népének szabadságát Isten szavainak olvasása, evése és ivása terén. Az ilyen antikrisztusok gonosz emberek, ördögök, álhívők; a nem hívők fajtájából valók! Amelyikük csak megjelenik Isten házában, azt ki kell űzni, ki kell űzni örökre! El meritek-e utasítani az ilyen embereket, amikor találkoztok velük? Össze mertek-e fogni, hogy leleplezzétek őket? Le kell leplezni őket; el kell utasítani őket. Isten házát az igazság uralja. Ha nincs ilyen érettséged, az azt bizonyítja, hogy Isten szavai és az igazság nem váltak életté benned. Ha félénk vagy, tartasz a Sátánoktól, tartasz a gonosz emberektől, inkább engedményeket teszel, hogy megőrizd magad, mint hogy harcolj az antikrisztusok ellen, még ha ez azt is jelenti, hogy nem eszed és iszod Isten szavait, vagy nem nyered meg azokat, akkor megérdemled, hogy éhen halj, és senki sem fog sajnálni, ha így jársz. Ha ilyen helyzetekkel találkozol, hogyan kellene választanod és gyakorolnod? Azonnal le kellene leplezned őket. Isten szavai nem árucikkek; Isten választott népéből mindenki számára biztosítva vannak, nem magántulajdonai egyetlen embernek sem. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy saját maga számára visszatartsa vagy birtokolja Isten szavait. Isten szavait ingyenesen és ellenszolgáltatás nélkül kell eljuttatni Isten választott népéből mindazokhoz, akik követik Istent. Bárki, aki visszatartja őket, aki helytelenül túlzott hasznot kíván húzni belőlük, vagy akinek személyes tervei vannak Isten szavaival kapcsolatban, az átokra méltó. Ezek olyan személyek, akik miatt Isten választott népének fel kell állnia, hogy leleplezze és elutasítsa őket: el kell takarítani és el kell távolítani őket.

Vajon az a két tétel, amelyről ma beszéltem, kellően szemlélteti, hogy az antikrisztusok miként vetik meg Isten szavait? (Igen.) Az antikrisztusok soha nem bánnak Isten szavaival igazságként, nem is becsülik, nem tartják becsben őket, és nem úgy bánnak velük, mint a Teremtő szavaival. Ehelyett minden alkalommal kimutatják kimondhatatlan, megvetendő, hitvány szándékaikat. Isten szavait csakis kimondhatatlan céljaik elérésére akarják használni, és akár anyagi, akár nem anyagi dolgok vonatkozásában, arra akarják használni Isten szavait, hogy helytelenül haszonra tegyenek szert maguknak, hogy pénzt és anyagi javakat nyerjenek, illetve elérjék céljukat, hogy az emberek felnézzenek rájuk, tömjénezzék, bálványozzák és kövessék őket. Ezek iszonyatos dolgok Isten számára, az embereknek pedig el kell utasítaniuk őket. Amikor bárki ilyen személyeket fedez fel, vagy azt, hogy ilyen dolgok történnek, fel kell állnia, hogy leleplezze és elutasítsa őket, megakadályozva, hogy az ilyen emberek szilárdan megálljanak Isten választott népe között. Egyesek azt mondják, hogy jelentenék a Fennvalónak, ha ilyen dolgokkal találkoznának, de ez túl passzív és lassú. Ha csupán jelented ezeket a dolgokat a Fennvalónak, akkor annyira értéktelen vagy! Annyit ettél és ittál Isten szavaiból, és annyi prédikációt hallottál, mégsem tudsz mást tenni, csak jelentgetni – ez azt jelenti, hogy az érettséged túlságosan csekély! Biztosan vannak más módszereid is az antikrisztusok kezelésére! Jelenteni a Fennvalónak az utolsó megoldás, olyan lépés, amelyet csak végszükség esetén kell megtenni. Ha túlerőben vannak, erősebbek nálad, neked pedig nincs tisztánlátásod, és bizonytalan vagy afelől, hogy valaki antikrisztus-e, akkor talán nem mered leleplezni a különböző megnyilvánulásait és cselekedeteit. Ha viszont biztos vagy benne, hogy antikrisztus, mégsem mersz kiállni, hogy harcolj ellene, hogy elutasítsd és legyőzd, akkor nem vagy-e nagyon értéktelen? Az a kevés igazság, amit megértesz, nem kerül felhasználásra. Biztos vagy benne, hogy amit megértesz és meghallasz, az az igazság? Ha az, akkor miért nem mersz szigorúan és igazságosan kiállni és harcolni az antikrisztusok ellen? Hiszen nem az antikrisztusok a kormányzó hatóságok – mégis miért félsz tőlük? Hacsak nem áll fenn olyan helyzet, hogy átadhatnak a hatóságoknak, ha meggondolatlanul leleplezed őket – ilyen körülmények között óvatosnak kell lenned, nem szabad provokálnod őket, és bölcs módszereket kell alkalmaznod, hogy titkon kritizáld és lejárasd az antikrisztusokat, fokozatosan iktatva ki őket. Hát nem hatásosabb csendben kiiktatni őket? (De igen.) Rendben, ennyi volt a mai közlés. Viszontlátásra!

2020. szeptember 12.