III. Isten szavainak megvetése

Ma az előző közlésünktől folytatjuk, amely az antikrisztusok tizedik megnyilvánulásával foglalkozott – megvetik az igazságot, szemtelenül semmibe veszik az alapelveket, és figyelmen kívül hagyják Isten házának intézkedéseit. Ez a tétel három részre tagolódik. Az első kettőről már beszéltünk, ma pedig a harmadikról fogunk beszélgetni: az antikrisztusok megvetik Isten szavait. Előzőleg már beszéltünk néhány megnyilvánulásról és mondásról ezzel az aspektussal kapcsolatban, például arról, hogy az antikrisztusok hogyan kételkednek Isten szavaiban, nem hisznek bennük, és tele vannak kíváncsisággal irántuk, a hit minden eleme hiányzik belőlük, és csak kétségekből, próbára tevésből és spekulációból állnak. Röviden, az antikrisztusok nem tekintik Isten szavait az igazságnak, és nem is gyakorolják azokat. Amikor dolgokkal szembesülnek, nem keresik a gyakorlás alapelveit Isten szavai szerint. Szívükben gyakran kétséget, ellenállást és tagadást táplálnak Isten szavaival szemben. Mindezek annak megnyilvánulásainak mondhatók, hogy az antikrisztusok megvetik Isten szavait. Ma tovább fogunk beszélgetni az antikrisztusok Isten szavaihoz való mélyrehatóbb és konkrétabb hozzáállásairól és cselekedeteiről, hogy boncolgassuk, pontosan hogyan vetik meg Isten szavait. Azzal kapcsolatban, hogy az antikrisztusok hogyan vetik meg Isten szavait, tételről tételre folytatjuk a beszélgetést. Nem lesz így érthetőbb? (De igen.) Ha most általánosságban beszélnék, ti pedig rendelkeznétek bizonyos felfogóképességgel, elegendő képességgel, valamint lelki megértéssel, és gyakran kapnátok világosságot Isten szavaiból, akkor az, amiről korábban beszéltem, valójában elég lenne nektek. A legtöbb ember azonban nem rendelkezik azzal a képességgel, hogy felfogja Isten szavait; nem éri el azt a szintet, ahol Isten szavait úgy tudja kezelni, mint az igazságot, amit fel kell fognia. Ezért kell közösséget vállalnunk tételről tételre. Ez a téma kifejezetten több kisebb részre van felosztva.

A. Az antikrisztusok önkényesen meghamisítják és értelmezik Isten szavait

Az első pont az, hogy az antikrisztusok önkényesen meghamisítják és értelmezik Isten szavait. Korábban már beszélgettünk erről az aspektusról néhány konkrét példán keresztül, bár nem célzott, részletes boncolgatás keretében, csak érintőlegesen. Milyen megnyilvánulásai vannak annak, hogy az antikrisztusok önkényesen meghamisítják és értelmezik Isten szavait? Ami ezt a pontot illeti, hogyan viselkednek az antikrisztusok? A tény, miszerint az antikrisztusok képesek ilyen viselkedést tanúsítani és ilyen cselekedeteket alkalmazni Isten szavaival szemben, természetük szempontjából arra utal, hogy szívükben nem hiszik, hogy Isten szavai az igazság, hogy azok szentek és sérthetetlenek. Függetlenül attól, hogy Isten az igazság szavainak mely aspektusát fejezi ki, akár egyszerűnek, akár mélynek tűnik az emberek számára, attól az még Isten szava, az igazság, és elválaszthatatlanul kapcsolódik az ember életbe való belépéshez, beállítottságbeli átalakulásához valamint megmentéséhez. Az antikrisztusok azonban ezt nem így látják, szívükben nincsenek ennek tudatában, és efféle tudatossággal vagy megértéssel sem rendelkeznek. Nem hiszik, hogy Isten szavai az igazság, és Isten szavainak nagy jelentőségét sem ismerik fel az ember életbe való belépésében. Ellenkezőleg, azt hiszik, hogy Isten szavai a felszínen csupán emberi szavaknak tűnnek, és igencsak hétköznapiak. Csupán azért tűnnek olyan fontosnak, mert mindazok, akik Istent, Isten házát és az egyházat követik, „Isten szavainak” címkézték fel őket. A valóságban azonban Isten szavai látszólag átlagos frázisoknak tűnnek, amelyeket gyakran hangoztatnak az emberek. Ezek a szavak szó szerint az emberi nyelv elemeit, az emberi nyelv logikáját, gondolkodását és kifejezésmódját tartalmazzák, beleértve néhány köznyelvi kifejezést, idiómát, szólást, sőt két részből álló közmondásokat is. Az antikrisztusok nem tekintik Isten szavait annyira lenyűgözőnek, rejtélyesnek vagy mélyrehatónak, mint amilyennek az ember képzelné, ellentétben a legendás mennyei írásokkal. Számukra csupán egyszerűek és hétköznapiak. Így aztán alapos átvizsgálás után szívükben végül a következő meghatározásra jutnak: ezek a szavak csupán egyszerű nyelvezetűek, egészen gyakorlatiasak, olyanok, amelyeket a hívőknek olvasniuk kell, olyan szavak, amelyek segíthetnek az ember viselkedésében és hitében. Sok olvasás után erre a következtetésre jutnak. Még néhány antikrisztus és egoista ember is fogja Isten szavait, és egyszerre elolvas sok fejezetet és oldalt. Egyesek még az Az Ige testet ölt című könyvet is egy hónapon belül elolvassák elejétől a végéig, amely hagy némi mély benyomást az elméjükben és a gondolataikban. Általános megértést nyernek néhány lelki kifejezésről, Isten beszédének hangneméről és módjáról, sőt, Isten szavainak tartalmáról is a különböző szakaszokban. Miután elolvasták, azt mondják: „Isten szavai csak elmennek. Mindet elolvastam egyszerre, és megértettem isten hatezer éves irányítási tervének általános tartalmát. Szóval, isten szavai nem olyan mélyrehatók. Isten szavait az igazság szintjére emelni, mint olyasvalamit, ami nélkülözhetetlen az emberek életébe való belépéshez, egy kissé túlzásnak tűnik”. Ezért, bárhogy is nézik ezeket a szavakat, végső meghatározásuk Isten szavairól a szívükben az, hogy azok nem olyan mélyrehatók vagy nehezen érthetőek, mint ahogyan azt az emberek képzelik. Bárki, aki tanult, és akinek van szeme, megértheti őket. Miután oda-vissza elolvasták, nemcsak nem ismerik fel, illetve nem értik meg azokat a különböző igazságokat az életbe való belépéssel kapcsolatban, amelyeket az embereknek Isten szavaiból meg kellene érteniük, megvilágosodást, táplálékot és segítséget nyerve belőlük, hanem még úgy is érzik, hogy Isten szavai távol állnak az igazságtól és a mennyei írásoktól. Ilyen következtetésre jutva az antikrisztusok még jobban megvetik Isten szavait. Azt hiszik, hogy Isten szavai csupán ilyenek, hogy Isten csupán ilyen, és az igazság csupán ilyen. Ilyen hozzáállással és megértéssel az antikrisztusok belső álláspontja Isten szavaival valamint az Az Ige testet ölttel szemben arra készteti őket, hogy még jobban megvessék Isten szavait és az igazságot. Tudásukat és értelmüket használják, emlékezetükre és okosságukra támaszkodva gyorsan felfogják e szavak tartalmát és úgynevezett alapelveit, valamint a bennük alkalmazott hangnem, stílus és előadásmód egy részét, ez utóbbiak közé hétköznapi és idiomatikus kifejezések tartoznak. Következésképpen úgy érzik, hogy mindent elértek, és mindenük megvan. Az ilyen felfogás és hozzáállás arra készteti őket, hogy szívükben még vakmerőbben megvessék és megkérdőjelezzék Isten szavait, és tovább kételkedjenek Isten identitásában és lényegében.

Az antikrisztusok természetéből láthatjuk, hogy idegenkednek az igazságtól, megvetik a pozitív dolgokat, megvetik Isten alázatosságát és elrejtettségét, továbbá megvetik Isten hűségét, valódiságát és szeretetreméltóságát. Ez a megvetéssorozat oda vezet, hogy az antikrisztusok öntudatlanul és természetes módon néhány olyan undort keltő cselekedetet hajtanak végre, amelyeket Isten megvet és elítél. E cselekedetek közé tartozik Isten szavainak önkényes meghamisítása és értelmezése. Mire utal a meghamisítás? Az antikrisztusok nem hiszik, hogy igazság van Isten szavaiban, nem hiszik, hogy Isten szavai életet biztosíthatnak az embereknek, azt pedig még kevésbé hiszik, hogy ezek a szavak jelentik azt az alapot, amelyre az ember a túlélés érdekében támaszkodik, valamint az ember fejlődésének irányát és útját. Ezért nem értik, Isten miért ilyen módokon beszél, azt sem tudják, Isten miért ilyen szavakat mond egy adott összefüggésben, azzal kapcsolatban pedig még inkább tanácstalanok, hogy Isten miért ezeket a konkrét tartalmakat szólja. Az antikrisztusok teljesen tanácstalanok és teljesen tudatlanok e tartalmak keletkezését illetően, azzal kapcsolatban, hogy mit gondol Isten, mit akar megfigyelni, elérni és megvalósítani az emberekben, miközben e szavakat mondja, valamint e szavakon belül mindazzal kapcsolatban, amit Isten el akar érni, az Ő szándékaival és az igazsággal kapcsolatban – laikusok, amikor erről van szó. Szívükben ezért gyakran úgy érzik, hogy Istennek nem így kellett volna mondania ezt a kifejezést, ennek a mondatnak követnie kellene ezt, ezt a mondatot így kellene megfogalmazni, ennek a résznek ilyen hangnemben vagy hanglejtéssel kellene szólnia, ez a szóválasztás helytelen, az a kifejezés pedig tapintatlan és nem illik Isten személyiségéhez. Így formálják véleményüket. Szemükben Isten szavai nem olyan jók, mint bármely híres vagy nagy ember művei a világon. Úgy érzik, Isten beszéde nem elég szigorú, hogy bőbeszédű, és hogy egyes szavak, ha alaposan átvizsgálják őket, szigorúan véve nem felelnek meg az emberi nyelvtani és lexikális szabályoknak. „Hogyan lehet igazság ezekben a szavakban? Hogyan lehetnek ezek isten szavai? Hogyan lehetnek ezek az igazság?” Az antikrisztusok kalkulálnak és töprengenek a szívükben, miközben egyszerre kételkednek és ítélkeznek. Az antikrisztusok ilyen hozzáállással, ilyen gondolatokkal és Isten szavainak ilyen szemléletével készítik elő ördögi karmaikat.

Emlékszem, néhány évvel ezelőtt történt egy eset az énekes csapatban. Zenét akartak szerezni Isten szavainak egy lényeges szakaszához, hogy az egyházban énekeljék. A komponálás során úgy találták, hogy Isten beszédének hossza és a szavak száma nem illeszkedik a dallamhoz; a dalszöveg minden sora túl sok szóból állt. Ezenkívül Isten szavaira alkalmazva, a dal teljes dallama miatt a szavak túl soknak és túl hosszúnak tűntek. Mi volt tehát a megoldásuk? Találtak rá módot: megváltoztatták Isten szavainak néhány megfogalmazását és stílusát azok nyilvánvaló jelentésének megváltoztatása nélkül – például egy négy karakteres kifejezést két karakteres szóra cseréltek, illetve töröltek olyan mondatokat, amelyek hosszúnak, szükségtelennek és értelmetlennek tűntek. Követve ezt az elvet, megzenésítették Isten szavainak szerkesztett változatát, és az egyházban terjesztették éneklés céljából. A legtöbb ember, amilyen zavarodott volt, úgy gondolta, hogy ez Isten szavainak himnusza, de ki tudta, hogy egy ilyen részlet egyáltalán nem is Isten szava? Ez egy, az antikrisztusok által önkényesen módosított és megrövidített rész volt, amelyet összezavartak és megváltoztattak. Később, amikor ezt a himnuszt egy programhoz készítették elő, megkérdeztem, Isten szavainak melyik fejezetén alapul a himnusz. Azt mondták Nekem, hogy egy adott fejezet első szakaszán. Megtaláltam azt a részt, összehasonlítottam az énekeskönyvben lévővel, és eléggé lesokkolt. Az énekeskönyvben lévő részlet névlegesen Isten szavainak ebből a fejezetéből kiválasztott szakasz volt, azonban a felismerhetetlenségig megváltoztatták. A beszéd hangneme eltűnt, sok fontos szót kihagytak, a beszéd tartalma rendezetlen volt, és még a szavak sorrendje is felcserélődött. Ha senki nem mondta volna el Nekem, hogy ez a rész Isten szavainak egy adott fejezetének kivonata, szerintem senki sem tudta volna beazonosítani, hogy melyik fejezetből való; egyáltalán nem egyezett az eredetivel. Ezek az emberek látszólag a kötelességüket végezték: Isten szavainak megzenésítésével, hogy mindenki énekelhesse és befogadhassa őket, Isten szavai folyamatosan vezethették és irányíthatták az embereket, és segíthettek az embereknek belépni Isten szavaiba. Milyen csodálatos tett volt ez! Az antikrisztusok azonban az istenfélő szív teljes hiánya miatt úgy kezelték Isten szavait, mintha azok hétköznapi emberek beszélgetés közben elhangzó szavai lennének, önkényesen törölve és meghamisítva azokat. Anélkül, hogy egyetlen kérdést is feltettek volna, és bárkinek a beleegyezése vagy engedélye nélkül – pláne bárkinek bárminemű felhatalmazása nélkül – teljesen megváltoztatták Isten szavait, sőt még el is hitették az emberekkel, hogy a kötelességüket végzik, hogy Isten szavait zenésítették meg. Miféle viselkedés és eljárás ez? Milyen beállítottságuk van azoknak az embereknek, akik ilyen viselkedést tanúsítanak, és ilyen eljárást alkalmaznak? Vajon azok szívében, akik ilyen eljárást alkalmaznak, akik ilyen hozzáállással bánnak Isten szavaival, valóban van bárminemű félelem abban, ahogyan Isten szavaival bánnak? Vajon becsben tartják Isten szavait? Úgy bánnak-e Isten szavaival, mint az igazsággal? Az Isten szavaihoz való tiszteletlen és nemtörődöm hozzáállásukból ítélve, nem csupán becsben nem tartják, hanem játékszerként is kezelik Isten szavait, kényük-kedvük szerint szeszélyesen megváltoztatva azokat. Az Isten szavaihoz való hozzáállásuk vajon nem Magához Istenhez való hozzáállásukat jelzi? (De igen.) Az pontosan ugyanilyen. Isten szavai Magát Istent képviselik; Isten kifejeződései, az Ő természetének kifejeződései, valamint az Ő lényegének kinyilatkoztatása. Ha az emberek ennyire tiszteletlenek és nemtörődömök Isten szavaival szemben, akkor nyilvánvaló, hogyan bánnak Magával Istennel. Ez mindent elmond.

Az emberek látszólag követik Istent, lemondanak dolgokról, áldozatot hoznak, és nehézséget viselnek el Érte, Isten szavaihoz való hozzáállásuk azonban annyira tiszteletlen és nemtörődöm. Az antikrisztusok talán még szépen fel is díszítik az Az Ige testet ölt című könyvet, textíliába csomagolják, és a legbiztonságosabb helyen tartják. De mit bizonyíthat ez? Megmutathatja-e, hogy becsben tartják Isten szavait, hogy istenfélő szívük van? Ezek a felszínes cselekedetek el tudják fedni tiszteletlen hozzáállásukat Isten szavai iránt? Nem tudják. Valahányszor Isten szavait olvassák, mindig azon gondolkodnak, hogy megváltoztassanak bennük néhány szót, kifejezést és árnyalatot. És vajon mennyire merészek bizonyos antikrisztusok? Ha olyasvalamit találnak Isten szavaiban, ami nem felel meg az elképzeléseiknek, vagy úgy gondolják, hogy a szóhasználat helytelen vagy nyelvtanilag hibás, vagy akár ha úgy vélik, hogy rossz egy írásjel, akkor hangosan hirdetik és eltúlozzák a dolgot, azt kívánva, hogy az egész világ tudjon egy rosszul elhelyezett írásjelről, egy helytelen szóhasználatról vagy egy látszólag észszerűtlen állításról Isten szavaiban. Gúnyos és megvető hangnemben terjesztik ezt. Úgy tűnik, hogy ezekben a pillanatokban végre megtalálják azt, amit Isten szavaiban a hibák bizonyítékának tartanak, olyan kapaszkodónak, amivel befolyást szerezhetnek, egy hiányosságnak, és végre megnyugtathatják magukat a szívükben, hogy Isten szavainak is vannak hibái, és Isten nem tökéletes. Hát nem ilyen egy antikrisztus beállítottsága? Az antikrisztusok célja, hogy hibákat és tévedéseket találjanak Isten szavaiban; ez ellenséges hozzáállás, nem pedig alávetett és elfogadó. Ha már arról beszélünk, hogy az antikrisztusok önkényesen meghamisítják és értelmezik Isten szavait, vajon az énekes csapatban történt imént említett eset tekinthető-e Isten szavai meghamisításának? (Igen.) Mondd meg Nekem, miféle ember változtatná meg Isten szavait ilyen önkényesen? Van-e benne bárminemű istenfélelem? (Nincs.) Miféle beállítottság ez? Először is, Isten szavaiként kezeli-e Isten szavait? (Nem.) Akkor miként kezeli Isten szavait? Emberi szavakként kezeli őket. Elfogadható lehet emberek tapasztalati tanúságtételének cikkelyeit megváltoztatni, ha a szavak összefüggéstelenek vagy tökéletlenek, de merészelni ugyanezt megtenni Isten szavaival, ez milyen természetre vall? Vajon ez nem istenfélő szív nélküli, szándékos és meggondolatlan cselekvés? Merészelni Isten szavait önkényesen kommentálni és megváltoztatni, megváltoztatni őket, amikor nem illenek az egyén saját nézeteihez vagy nézőpontjához – súlyos természete van ennek? (Igen.)

Ki más érintett még Isten szavainak meghamisításában? Az evangélium hirdetésének folyamata során az evangélium néhány lehetséges befogadója kapcsolatba kerül Isten szavaival, és különböző elképzeléseik vannak Isten hangneméről, stílusáról, beszédének perspektíváról, sőt még a megfogalmazásról és a használt névmásokról is, sok más aspektus mellett. Különböző embereknek mind különböző elképzeléseik vannak; a különböző felekezetek tagjainak eltérő az ízlése és mások az elvárásaik. Az evangéliumi csapat néhány tagja azt mondja: „Így nehéz hirdetni az evangéliumot! Isten bizonyos szavai túl kemények; úgy tűnik, mintha isten az embereket átkozná némelyikkel. Egyáltalán nem gyengédek, hiányzik belőlük a szeretet, és mind hétköznapi nyelvezetűek. Néhány kifejezetten bizonyos etnikumokra irányul, míg mások misztériumokat tárnak fel – az emberek ezek egyikét sem találják elfogadhatónak! Ezek a szavak buktatóvá váltak az evangélium lehetséges befogadói számára, hogy elfogadják Isten új munkáját. Mit kellene tennünk?” Valaki azt mondja: „van megoldásom. Mivel az evangélium lehetséges befogadói e szavak miatt nem tudják elfogadni isten új munkáját, miért ne töröljük őket egyszerűen? Jelöljük meg az összes olyan szót és tartalmat, amelyet az emberek nem hajlandók elfogadni, még ha az csupán egyetlen mondat is, és távolítsuk el nyomtatáskor. Így, amikor az evangélium lehetséges befogadói olvassák, nem lesz benne olyan szó, amely sérti a büszkeségüket vagy bántja az érzéseiket, és semmi olyasmi, ami ellentmond az elképzeléseiknek. Isten minden szava helyénvaló lesz, a befogadóknak nem lesznek elképzeléseik, és képesek lesznek simán elfogadni isten új munkáját”. Az evangéliumi csapatban néhányan valóban megtették ezt, és anélkül, hogy akár csak megkérdezték volna a Fennvalót vagy a beleegyezését kérték volna, kinyomtatták és széles körben terjesztették azokat a füzeteket, amelyek Isten e rövidített és meghamisított szavait tartalmazták. Munkájuk kényelme érdekében, hogy több embert nyerjenek meg, hogy megmutassák munkaképességüket, valamint hogy hűségesnek tűnjenek a kötelességükben, kiötlötték ezt a módszert, sőt még valósággá is tették azáltal, hogy könyv formájában kinyomtatták. Ez a könyv azonban teljesen különbözik az Az Ige testet ölttől. Ez a módszer vajon nem Isten szavainak meghamisítása? (De igen.) Vajon a legtöbb ember felfogja, hogy Isten szavainak meghamisítása az Istennek való ellenállás egyik módja? (Igen.) A legtöbb ember vajon tudatában van ennek? Ma, miután oly sokat beszélgettünk, könnyen mondhatjátok, hogy igen. Ha azonban három vagy öt évvel ezelőtt hirdettétek volna az evangéliumot, vajon tudatában lettetek volna annak, hogy Isten egyetlen szavát vagy mondatát sem szabad megváltoztatni? Ilyen istenfélő szívetek lett volna? (Nem.) Milyen összefüggésben hiányzott volna tehát ez a tudatosságotok? Vajon mertétek volna az istenfélő szív teljes hiánya miatt önkényesen meghamisítani Isten szavait? Ha valakiből teljesen hiányzik az istenfélő szív, akkor önkényesen meg meri hamisítani Isten szavait, megváltoztatva az eredeti jelentést, Isten beszédének módját, valamint Isten szavai bizonyos szakaszának kívánt hatását, törölve az e szakasz által kifejezett szándékokat, lényeget és hangsúlyt – ez mind meghamisításnak számít.

Néhány évvel ezelőtt egy véletlen találkozás alkalmával valaki az evangéliumi csapatból feltett egy kérdést: „Amikor egy bizonyos etnikai csoportnak tanúskodunk isten új munkájáról, taszítást éreznek és nem hajlandók meghallgatni azokat a részeket, ahol isten leleplezi őket, és elképzeléseik vannak ezekről a részekről. Így ezek a szavak akadállyá válnak számukra isten új munkájának elfogadása előtt. Azon gondolkodunk, hogy megváltoztatjuk ezeket a szavakat. Amint megváltoztak, képesek lesznek elfogadni őket, és többé nem lesznek elképzeléseik isten új munkájáról vagy isten eme megtestesüléséről”. Mit gondoltok erről a kérdésről? Ha nem lett volna ez a lehetőség, hogy találkozzunk és megvitassuk az evangéliumi munkát, talán merészkedtek volna megváltoztatni ezeket a szavakat. Képzelődéseik szerint akkor talán három, öt, tíz vagy még több ember fogadná el Isten új munkáját abból az etnikai csoportból. De ezt most félretéve, azok, akik az evangéliumot hirdetik, mindig meg akarják változtatni Isten szavait, hogy azok igazodjanak az emberi elképzelésekhez. Mindig ki akarják törölni azokat a szavakat, amelyekkel Isten leleplezi és megítéli a romlott emberiséget, amelyekkel leleplezi a romlott emberiség lényegét. Mi a természete az ilyen viselkedésnek? Vajon az efféle cselekvés istenfélő szívet tükröz? (Nem.) Véleményem szerint nem egy bizonyos etnikumhoz vagy felekezethez tartozó embereknek vannak elképzeléseik Isten szavairól; alapvetően az evangéliumot hirdető embereknek vannak elképzeléseik. Isten szavai nem elfogadhatók számukra; mélyen legbelül ellentmondanak nekik, és idegenkednek tőlük, nem akarják hallgatni és nem szeretik e szavakat Istentől. Azt hiszik, hogy ha ezek tényleg isten szavai, akkor szeretetteljesnek kellene lenniük, és nem szabadna olyan nyersen és nyíltan lelepleznie az embereket, mintha pofon vágnák őket. Ezért határozottan követelik, hogy ha már az evangéliumot kell hirdetniük, akkor el lehet-e távolítani ezeket a szavakat? Az evangélium hirdetése és az emberek megnyerése érdekében tehet-e Isten akár csak egyszer engedményeket, beszélhet-e tapintatosabban és tetszetősebben? Azért, hogy több ember fogadja el Isten új munkáját, hogy több embert vezessen Isten elé, megváltoztathatja-e Isten a stratégiáját és a beszédmódját, köthet-e kompromisszumot és engedhet-e a romlott emberiségnek, meghajolhat-e, bocsánatot kérhet-e és könyöröghet-e bocsánatért? Így a probléma alapvetően az evangéliumi dolgozókkal van, nem pedig bármely konkrét felekezet embereivel. Anélkül, hogy Isten szavainak egyetlen szavát vagy mondatát megváltoztatnák, és figyelembe véve, hogy Isten szavai minden emberben elképzeléseket alakíthatnak ki, még mindig sokan vannak, akik fokozatosan Isten elé járulnak és elfogadják az Ő új munkáját. Vajon az elképzeléseik megakadályozták őket abban, hogy elfogadják Isten új munkáját? Egyáltalán nem. Ha ezek a szavak, amelyeket Isten szólt, nem azok, amikre az embernek szüksége van, és nem az ember tényleges helyzetét tükrözik, akkor érthető lenne, ha az emberek nem fogadnák el Isten szavait, és Isten talán fontolóra venné, hogy megváltoztassa beszédmódját és beszédének tartalmát. Azonban minden Isten által kimondott szó és mondat az ember tényleges helyzetét tükrözi, és az ember életbe való belépésére és üdvösségére vonatkozik. Ha az embereknek elképzeléseik vannak, és nem tudják elfogadni őket, az azt bizonyítja, hogy az emberek elvetemültek, mocskosak és oly mélyen romlottak, valamint méltatlanok arra, hogy Isten elé járuljanak. Ez nem bizonyítja azt, hogy Isten szavai helytelenek, illetve azt sem, hogy nem az igazság.

Mit kellene tenni azzal, hogy a romlott emberiségnek elképzelései vannak Isten szavairól és munkájáról? Azokat, akik az evangéliumot hirdetik, már annyi éve öntözik Isten szavai, és azokat annyi éve hallgatják. Nem beszélve arról, hogy mennyi igazságot értetek meg, csak elméletileg szólva: Isten munkájának látomásai, Isten szándékai, Isten hatezer éves irányítási tervének célja, Isten munkája az ember megmentésére – hát nem értettétek meg, nem emlékeztetek és nem fogtátok fel az igazság mindezen aspektusait? Ha mindezekkel fel lennél szerelkezve, vajon félnél-e még attól, hogy az embereknek elképzeléseik vannak? Ha félsz, akkor tevékenyen tisztáznod kellene az evangélium lehetséges befogadóival; tanúskodj nekik Isten szándékairól, magyarázd el az igazságot világosan! Ha Isten szavainak annyi éven át tartó hallgatása után még mindig nem tudod elmagyarázni vagy tisztázni őket, akkor teljesen haszontalan vagy! Ezt a kötelességet végzed, és minden nap ezekkel a témákkal, tartalmakkal és kérdésekkel foglalkozol – miért gondolkodnál még mindig azon, hogy az evangélium hirdetésére és az emberek megnyerésére egy olyan aljas módszert használj, mint Isten szavainak meghamisítása? Kívülről ez csupán egy elhibázott cselekedetnek, egy megvetendő eszköznek, a hozzá nem értés megmutatkozásának tűnhet, de lényegében ez az antikrisztusok lényegének vitathatatlan megnyilvánulása – semmivel sem kevesebb. Isten népe az, aki kincsként őrzi Isten szavát, aki becsben tartja Isten szavát, aki féli Isten szavát, aki tisztel minden szót és mondatot, amit Isten mond, azt, ahogyan beszél, a nézőpontot, amelyből beszél, valamint azt, amit minden egyes szakaszban mond. Csak Isten ellenségei gúnyolják és vetik meg gyakran az Ő szavait. Megvetéssel tekintenek rájuk. Nem az igazságként kezelik Isten szavait, nem a Teremtő által kimondott szavakként. Mivel ilyenek, szívük mélyén gyakran arra vágynak, hogy meghamisítsák és önkényesen értelmezzék Isten szavait. Megkísérlik a maguk módszereit, gondolkodásmódját és gondolkodásuk logikáját alkalmazni Isten szavainak megváltoztatására, hogy azok megfeleljenek a romlott emberi ízlésnek, a romlott emberi nézőpontoknak, a romlott emberi gondolkodásmódnak és filozófiának, hogy végül minél több ember elismerését nyerjék el. Isten szava az Isten szava, bármely része legyen is az Isten szavainak, bárhogyan hangzik is el, és bármilyen szemszögből hangzik is el. Annak érdekében, hogy a romlott emberiség könnyebben megérthesse, jobban értékelhesse és könnyebben elnyerhesse Isten szavát, hogy megérthesse az Ő szavaiban rejlő igazságot, Isten gyakran használ emberi nyelveket, emberi módszereket, valamint olyan beszédmódot, hangnemet és verbális logikát, amely az emberek számára sokkal könnyebben felfogható, hogy elmagyarázza szándékait és elmondja az emberiségnek azt, amibe be kell lépnie. Az antikrisztusok mégis éppen ezeket a jelentéktelen módszereket, ezt a jelentéktelen hangnemet, valamint a különféle jelentéktelen szavakat használják fel arra, hogy elítéljék Istent, és tagadják, hogy az Ő szava az igazság. Nem ez a helyzet? (De igen.) Ezek az antikrisztusok gyakran használják a tudást és a híres emberek műveit, sőt a híres emberek beszédeit, előadásmódját és viselkedését is, hogy összehasonlítsák Isten szavaival. Minél többet hasonlítgatják, annál inkább érzik Isten szavait túl sekélyesnek, túl egyszerűnek, túlságosan köznyelvinek. Így egyre inkább meg akarják változtatni Isten szavait, „ki akarják javítani” őket, és „ki akarják javítani” a hangnemet, a stílust és a nézőpontot, amelyből Isten beszél. Nem számít, hogyan beszél Isten, illetve mennyi hasznot hoznak az az Ő szavai az embernek, az antikrisztusok szívükben soha nem tekintik Isten szavait az igazságnak. Nem keresik Isten szavaiban az igazságot, a gyakorlás alapelveit vagy az életbe való belépéshez vezető utat. Ehelyett Isten szavait következetesen az átvizsgálás szemszögéből, a tanulmányozás, az alapos átvizsgálás és a kutatás hozzáállásával közelítik meg. A sok átvizsgálás és kutatás után még mindig úgy érzik, hogy Isten szavai közül sokat kell megváltoztatni és módosítani. Így, attól a naptól kezdve, hogy először kerültek kapcsolatba Isten szavaival, egészen a mai napig – miután már 10, 20 vagy 30 éve hisznek – az antikrisztusok mélyen legbelül még mindig nem hiszik, hogy Isten szavaiban rejlik az élet, az igazság, a királyságra nyíló kapu vagy a mennybe vezető út, amelyről az emberek beszélnek. Nem képesek látni, és nem tudják felfedezni. Mit éreznek tehát? Csodálkoznak, hogy miért van az, hogy minél jobban hisznek, annál inkább találják Isten szavait túlságosan köznyelvinek. Csodálkoznak, miért van az, hogy minél jobban hisznek, annál kevésbé érdeklődnek Isten szavai iránt. Kezdenek kételkedni abban, hogy valóban Isten szavai-e az igazság. Ez miféle jel? Jó jel vagy rossz jel? (Rossz jel.) Az is kész csoda, hogy egészen idáig hittek Istenben! Hitükkel vakvágányra futottak, az igazságot teljesen szem elől tévesztették. Hát nem ez a hitük vége?

Észrevettétek ezt a tényt? Attól a naptól kezdve, hogy hinni kezdett Istenben, olvasni kezdte az Ő szavait, és lemondott családjáról, karrierjéről, tanulmányairól és világi kilátásairól, mindenki ugyanazon a rajtvonalon állt. A verseny során azonban néhányan észrevétlenül lemaradtak, és már nem akarták végezni a kötelességüket. Hová lettek? Néhányukat lejjebb sorolták a B csoportba, másokat hétköznapi gyülekezetekbe küldték, egyesek pedig alig tudtak megmaradni egy részidős gyülekezetben. Azok, akik nem akarják Isten házában a kötelességüket végezni, és az eltakarítás célpontjaivá válnak, akik többé már nem alkalmasak arra, hogy a kötelességüket végezzék – miért jutottak oda, ahol ma vannak? Ha az Istenhez való hozzáállásukat emberi szemmel próbálod érzékelni, nem láthatod, mert nem tudod, mi van a szívükben. Hogy szeretik vagy gyűlölik-e Istent, hogy ellenállnak vagy alávetik-e magukat Neki, nem tudod megmondani. Hogyan határozod meg tehát egy ember beállítottság-lényegét? Egyszerű: csak nézd meg a hozzáállását Isten szavaihoz. Ennek az embercsoportnak van egy közös sajátossága az Isten szavaihoz való hozzáállásában: bármilyen helyzetben is vannak, nem érzik szükségét annak, hogy Isten szavai táplálják őket. Bármilyen nehézséggel nézzenek is szembe, nem keresik az alapelveket, illetve nem kutatják az igazságot Isten szavaiban. Ezek az emberek ritkán olvassák Isten szavait, sőt visszataszítónak is érzik, amikor valaki imádkozva olvassa Isten szavait, vagy azok megértéséről beszél. Hogyan mutatják ki az ellenszenvüket? Azt gondolják: „Már minden mondásodat ismerem, nem szükséges elmondanod. Már olvastam korábban isten e szavait; mindent értek”. Ha mindent értenek, akkor miért takarították el őket? Miért sorolták vissza őket a B csoportba? Mi folyik itt? Az elsődleges ok az, hogy ezek az emberek alapvetően nem fogadják el Isten szavait; megvetik őket és ellenségesek velük szemben. Gyakorolhatja-e Isten szavait olyasvalaki, aki megveti őket és ellenségesen viszonyul hozzájuk? Amikor azt mondod nekik: „Ha valamilyen helyzettel szembesültél, Isten szavait kellene olvasnod!”, milyen a hozzáállásuk? Milyen konkrét reakcióik vannak? (Azt mondanák, hogy a gyakorlati problémák gyakorlati megoldásokat igényelnek; nincs szükség Isten szavainak olvasására.) Úgy gondolják, Isten szavainak olvasása egy homályos megközelítés, és a gyakorlati problémák gyakorlati megoldásokat igényelnek. Ilyen a hangneme egy antikrisztusnak. Mit értenek ez alatt? „Az embereknek megvannak a saját módszereik; mi haszna isten szavait olvasni? Szerinted isten szavai mindent meg tudnak oldani?” Azt feltételezik, hogy ha egy ember valamilyen nehézséggel szembesül, az csupán nehézség, és egyáltalán nem az illető belső állapotának vagy beállítottságának visszatükröződése. Nem látják ezt, és tényként sem ismerik el. Úgy vélik: „Az emberi nehézségek olyanok, mint egy gépezet, amelyből hiányzik egy csavar; csak tedd be a csavart, és már jó is. Miért kellene keresni isten szavait? Ez mind csak hamis spiritualitás. Soha nem tenném ezt; ez ostobaság! Szerinted isten szavai mindent megoldhatnak? Ez egyáltalán nem így megy.” Az ilyen egyértelműen olyasvalaki, aki nem fogadja el az igazságot. Ráadásul, amikor egyesek problémákkal szembesülnek, te pedig közösséget vállalsz velük, hogy segíts, felolvasva nekik Isten szavainak egy részletét, így reagálnak, miután meghallgatták: „Már megjegyeztem ezt a részt, már sokszor visszamondtam. Miért mondod nekem? Jobban értem, mint te, és hasztalan, nem oldja meg a problémámat!” Mi itt a probléma? (Nem fogadják el az igazságot.) Nem fogadják el az igazságot, és nem hajlandók elismerni saját romlottságukat, ami problémás. Nem ismerik el romlottságukat, ezért úgy gondolják, hogy Isten szavainak olvasása csak formaság, hasztalan. Gyors megoldást, csodálatos gyógymódot akarnak találni, hogy megoldják problémáikat, ennek a kérdésnek a lényege pedig az igazság elfogadásának elutasítása.

Isten szavai meghamisításának és értelmezésének e megnyilvánulására vannak-e példáitok? (A kórusalbum 20. videójának készítése során Isten utasítást adott, hogy a szentírásokat egyenként sorolják fel a képernyőn. Akkoriban néhány testvér túl hosszúnak találta a szentírásokat, és kitöröltek néhány mondatot. Később Isten észrevette ezt a problémát, és elég szigorúan boncolgatta, mondván, hogy ez Isten szavainak káromlása.) Ami Isten eredeti, a Bibliában rögzített szavait illeti, azok Isten szavai, és az embereknek nem szabad megváltoztatniuk őket, és ugyanez vonatkozik egyes próféták próféciáira is; ezek szintén Isten szavai, Istentől ihletettek, és szintén nem szabad megváltoztatni őket. Meglátásom szerint, bár ezek a szavak nem az eredeti nyelven vannak, hanem fordítások, a lefordított szöveg jelentése sokévnyi átdolgozás után is jórészt pontos maradt. Ezt fel kellene ismerned. Ezért, ha szokásos közösségvállalás során használják, nem szükséges teljes terjedelmükben elmondani ezeket a szavakat; a lényeg átadható. A valós tényeket azonban nem szabad megváltoztatni. Idézés esetén az eredeti teljes mondatokat kell kiemelni. Hogyan hangzik ez az alapelv? (Jól.) Miért így kell csinálni? Egyesek azt mondják: „Ez már mind a múlté, muszáj ennyire komolyan vennünk?”. Nem, ez egy hozzáállásról, egy gondolkodásmódról szól. Akár a múltban, akár a jelenben, akár a jövőben, Isten szavai azok Isten szavai, és nem szabad egyenlővé tenni őket az emberi szavakkal. Az embereknek szigorú hozzáállással kell kezelniük Isten szavait. Miután a Biblia eredeti szövegét különböző nyelvekre fordították, előfordulhat, hogy egyes jelentések nem felelnek meg pontosan az eredetinek, illetve eltérések lehetnek ugyanazon mondat fordítása és az eredeti szöveg között. A fordítók hozzátehetik: „megjegyzés: ez és ez”, illetve zárójelben: „vagy ekként is fordítják...”. Szerintetek azok az emberek, akik a Biblia eredeti szövegeit fordították, mind Isten-hívők voltak? (Nem feltétlenül.) Biztosan nem olyan emberek voltak, akik félték Istent és kerülték a rosszat – akkor miért tudták ilyen precízen ellátni ezt a feladatot? A nem hívők ezt professzionalizmusnak hívják, az Istenben hívőknek azonban istenfélő szívnek kellene nevezniük. Ha még ennyire sem rendelkezel istenfélő szívvel, akkor vajon hiszel még Istenben?

Odaadóan kell viszonyulnotok Isten szavaihoz, és amikor összegyűltök és közösséget vállaltok Isten szavairól, miután elolvastátok őket, beépíthetitek személyes megtapasztalásaitokat, miközben a saját tudásotokról beszéltek, valamint arról, amit ezekből a tapasztalatokból tanultatok. Nem szabad azonban Isten szavait saját személyes műveidként kezelned, és nem értelmezheted őket tetszés szerint. Isten szavai nem igénylik, hogy elmagyarázd őket, és nem is tudnád világosan vagy érthetően elmagyarázni őket. Elegendő, ha rendelkezel némi kisebb megvilágosítással, megvilágítással vagy tapasztalattal, de az igazságot megpróbálni elmagyarázni, vagy a magyarázatodat felhasználni arra, hogy az emberek megértsék Isten szándékait, lehetetlen lenne. Ez helytelen módja a dolgok végrehajtásának. Egyesek például azt olvassák Isten szavaiban, hogy Isten szereti a becsületes embereket. Isten egyszer azt mondta az embernek: „Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van” (Máté 5:37). Isten szavai ma is arra szólítják fel az embereket, hogy legyenek becsületesek. Mi legyen tehát a helyes hozzáállás, amit Isten szavaival és követelményeivel szemben tanúsítani kell? Keressétek meg Isten szavaiban: Isten azt mondta: „ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem”. Akkor pontosan hogyan viselkednek azok, akik becsületesek Isten szemében? Hogyan beszélnek a becsületes emberek, hogyan cselekszenek, hogyan közelítik meg a kötelességüket, és hogyan dolgoznak harmonikusan együtt másokkal? Az embereknek keresniük kell Isten szavait ezekért az alapelvekért és gyakorlási utakért, és azokká a becsületes emberekké kell válniuk, akiket Ő megkövetel. Ez a helyes hozzáállás, az a hozzáállás, amellyel az igazságot keresőknek rendelkezniük kellene. Hogyan viselkednek tehát azok, akik nem keresik, illetve nem szeretik az igazságot, és akiknek szíve nem féli Istent és az Ő szavait? Isten szavainak olvasása után ezt gondolják: „Isten megköveteli, hogy az emberek becsületesek legyenek; ez az, amit korábban az úr Jézus mondott. Ma isten újra elmondja, hogy az emberek legyenek becsületesek. Értem már – a becsületes emberek nem egyszerűen azok, akik jámbor emberek? Nem úgy van hát, ahogy az emberek mondják, miszerint a jámbor emberek mindig győzedelmeskednek, a jóknak békés az életük, és bűn becsapni azokat, akik jámborak? Nézzétek, isten orvosolja a jámbor emberek által elszenvedett igazságtalanságokat.” Vajon ezek a szavak az igazság? Ezek olyan igazságalapelvek, amelyeket Isten szavaiból határoztak meg? (Nem.) Akkor hát mik ezek a szavak? Lehetne eretnekségeknek és téveszméknek nevezni őket? (Lehetne.) Akiknek nincs lelki megértésük és nem szeretik az igazságot, mindig összekapcsolják Isten szavait azzal, amit az emberiség körében kellemes hangzásúnak és helyesnek vélnek. Vajon ez nem Isten szavai értékének leminősítése? Vajon nem teszi ez az igazságot egyfajta szlogenné az emberiség körében, egy érveléssé arról, hogy hogyan kell viselkedni? Isten arra szólítja fel az embereket, hogy legyenek becsületesek, ám ezek az emberek nem veszik figyelembe, hogyan viselkednek azok, akik becsületesek, hogyan kell becsületesnek lenni, valamint mik a becsületesség szabályai, és szégyentelenül kijelentik, hogy Isten azt kéri, az emberek jámborak legyenek, és a jámborak, a semmirekellők és a bolondok mind becsületesek. Nem félremagyarázása ez Isten szavainak? Félremagyarázzák Isten szavait, mégis nagyon okosnak gondolják magukat, ugyanakkor úgy vélik, hogy Isten szavai nem többek ennél: „Az igazság nem is olyan mély; nem csupán annyi, hogy jámbor emberek legyünk? Jámbor embernek lenni meglehetősen egyszerű: ne lopj, ne szidd az embereket és ne üss meg másokat. »Légy kíméletes, ahol csak lehet: a kivégzéstől csak a fejek hullanak.« Légy kíméletes másokkal mindenben, légy szigorú magaddal és toleráns másokkal szemben, légy jó ember, és a jóknak békés az életük.” Sokat mondanak, de egyik sem igazodik az igazsághoz; ezek semmi mások, csak eretnekségek és téveszmék. Úgy tűnik, kapcsolódnak valamelyest Isten szavaihoz, úgy tűnik, van némi kapcsolatuk velük, de miután az ember átgondolja és felismeri a dolgot, rájön, hogy ezek nem mások, mint félrevezető kijelentések, nem mások, mint téveszmék, amelyek megzavarják az emberek gondolatait. Például Isten azt mondja, hogy az Ő lényegében szeretet van, hogy Ő szereti az embert. Isten ember iránti szeretete az emberek számára azokban a dolgokban mutatkozik meg, amiket mond, az emberrel való bánásmódjában, az emberek megmentéséért tett fáradhatatlan erőfeszítésében, valamint abban a számtalan aspektusban, ahogyan az emberben munkálkodik; ugyanakkor, miközben megmutatja az ember megmentését, Isten szándékai, valamint az Ő módszerei az ember megmentésére szintén nyilvánvalóvá válnak, hogy az emberek megismerhessék Isten szeretetét. Mit gondolnak azok az emberek, akiknek nincs lelki megértésük? „Isten olyan isten, aki szereti az embert, isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és nem akarja, hogy bárki is elkárhozzon. Isten azt mondta, hogy a hazatért tékozló fiú többet ér az aranynál.” Ez mondta Isten? Ezek Isten eredeti szavai? (Nem.) Mi mást mondanak még? „Egy élet megmentése többet ér, mint egy hétszintes pagoda építése” és „a Buddha jóindulatú”. Hát nem állítják feje tetejére a dolgokat? Egyértelmű, hogy csak megjátsszák, hogy lelki emberek, hogy értik Isten szavait és szeretik az igazságot; nyilvánvalóan kívülállók, laikusok és lelki megértés nélküli bolondok. Sok ilyen emberrel találkoztam már – hirtelenkedő emberek, merészek a beszédben, de agyatlanok, gondolataik és az elméjükben felmerülő dolgok nem mások, mint eretnekségek, téveszmék és hamisítványok. Akiknek a legnagyobb hatalmuk van mások félrevezetésére, és akik gyakran képesek ezeket az eretnekségeket, téveszméket, valamint néhány látszólag józan teológiai érvet mások félrevezetésére használni, arra kényszerítve őket, hogy engedelmeskedjenek, és azt gyakorolják, amit ők mondanak – ezek az emberek antikrisztusok. Látszólag nagyon lelki embernek tűnnek, mások előtt gyakran idéznek részleteket Isten szavaiból, és miután befejezték azok önkényes értelmezését, szabadjára engednek néhány eretnekséget és téveszmét. Minden gyülekezetben találhatók ilyen emberek. Isten szavainak idézése és a velük való közösségvállalás zászlaja alatt segítik és vezetik az embereket, de valójában nem azt csepegtetik az emberekbe, amit Isten szavai követelnek az embertől, és nem is az Isten szavaiban rejlő igazságalapelveket, hanem inkább olyan eretnekségeket és téveszméket, amelyeket Isten szavai alapján dolgoznak ki, értelmeznek és képzelnek el. Ezáltal az emberek eltávolodnak Isten szavaitól, és helyettük ezeknek engedelmeskednek, zavarokat okozva és félrevezetve az embereket. Például vannak, akik azt mondják: „Hatezer éves irányítási tervének munkája során isten megtapasztalta az egész emberiség elhagyatottságát és ellenállását; isten az isten, és az Ő szíve határtalan! Ahogy az emberek mondják: „Egy miniszterelnök szíve elég nagy ahhoz, hogy egy hajó hajózzon benne”, és „a bosszú hidegen tálalva a legédesebb”. Milyen nagylelkű isten!” Látszólag úgy tűnik, Istenről tesznek tanúságot, valamint arról, mije van Istennek és mi Ő az emberek számára, de milyen üzenetet közvetítenek valójában? Vajon ez az igazság? Vajon ez tényleg Isten lényege? (Nem.) Ki mellett tesznek tanúságot? A miniszterelnök mellett tesznek tanúságot. Egy miniszterelnökhöz hasonlítják Istent, egy úriemberhez – hát nem istenkáromlás ez? Isten szavaiban találhatók-e ilyen szavak? (Nem.) Akkor honnan erednek ezek a szavak? A Sátántól. Az antikrisztusok nemcsak hogy nem tesznek tanúságot Isten mellett, hanem a tényeket is elferdítik és káromolják Istent, gyakran félrevezetik azokat, akiknek nincs alapjuk, akiknek nincs igazi hitük Istenben, és akik képtelenek az igazság megértésére. Ezeknek az embereknek csekély az érettsége, nincs alapjuk, és nem képesek felfogni az igazságot, így ezek az eretnekségek és téveszmék félrevezetik őket. Az antikrisztusok az eretnekségeket és téveszméket szellemi mondásokként kezelik, és az egyik dolog, amit Isten szeretetéről mondanak, a következő: „isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és nem akarja, hogy bárki is elkárhozzon”. Amikor arról beszélnek, hogy mit követel meg Isten az embertől, egy másik mondásuk: „a jóknak békés életük van”. Arról pedig, hogy Isten nem emlékszik meg az emberek vétkeiről, és lehetőséget hagy nekik a megtérésre, ezt mondják: „légy kíméletes, ahol csak lehet: a kivégzéstől csak a fejek hullanak”. Találhatók ilyen szavak Isten szavaiban? (Nem.) Miért leszek annyira dühös, amint meghallom ezeket a szavakat? Miért zavarnak Engem ennyire? Miért leszek ennyire feldúlt? Hány éve olvassák már ezek az emberek Isten szavait? Nehéz felfogásúak, vagy elment az eszük? Isten szavaiban hol tesznek említést ilyen dolgokról? Mikor követelte meg Isten, hogy az emberek jámborak legyenek? Mikor követelte Isten, hogy az emberek ehhez a mondáshoz tartsák magukat: „légy kíméletes, ahol csak lehet: a kivégzéstől csak a fejek hullanak”? Ez az, amit Isten tesz? Ezekben az általuk támogatott eretnekségekben és téveszmékben hol található bármilyen kapcsolat azzal, amit Isten az emberiségtől követel, az Ő szándékaival és az igazság alapelveivel? Ezek teljesen függetlenek egymástól. Például Isten megengedi az embereknek, hogy eszményeik, akaratuk és törekvéseik legyenek, az antikrisztusok azonban ezt mondják: „Isten arra bátorít minket, hogy legyenek törekvéseink. Van egy mondás, amely jól közvetíti ezt: »az a katona, aki nem akar tábornok lenni, nem jó katona«.” Ez a mondás egyfajta társadalmi irányzat, társadalmi nézet – vajon helyénvaló ezt Isten házában használni? Hasznos-e? (Nem.) Isten szavai közül melyiknek felel meg ez a kijelentés? Kapcsolódik-e Isten szavaihoz? (Nem.) Akkor miért mondják ezt az antikrisztusok? Céljuk azzal, hogy ezt mondják, hogy mélyen éreztessék az emberekkel, hogy ők nagyon lelki emberek, hogy van megértésük és megvilágosodásuk Isten szavaiból, hogy rendelkeznek az igazság felfogásának képességével, és nem tudatlan közemberek. De vajon elérik ezzel az elvárt céljukat? E szavak hallatán elismerést vagy irtózást éreztek a szívetekben? (Irtózást.) Milyen módon vált ki irtózást beennetek? (Az antikrisztusok összekötik a Sátán téveszméit Isten szavaival, és félremagyarázzák őket. Minden kimondott szavukból hiányzik a lelki megértés.) Az antikrisztusok kizárólag olyan szavakat mondanak, amelyek a lelki megértés hiányát tükrözik, és amelyek hallatán az emberek undort és idegenkedést éreznek. Nyilvánvalóan nem értik Isten szavait, nem tudják felfogni őket, és hiányzik belőlük az Isten szavainak felfogására való képesség és készség, mégis színlelik, hogy értik, és szégyentelenül magyarázzák őket másoknak, jelentéktelen és dilettáns szavakat szólnak, amelyek undort keltenek az emberekben, nem nyújtanak épülést, hanem inkább felzaklatják az emberek gondolatait. Ez igazán gyűlöletes! Mit kellene tennetek, ha ilyen emberekkel találkoztok? (Boncolgatnunk kell mondanivalójuk megtévesztő részeit.) Hogyan kellene nekikezdenetek? Valójában ez igen egyszerű. Azt mondod nekik: „A felfogásod Isten szavairól, miután elolvastad őket, nekem nem tűnik túl soknak.” Erre így felelnek: „Én nem így gondolom, úgy érzem, hogy jó”. Te azt mondod: „Szerinted mindenképpen jó, tehát az érvelésed szerint ez azt jelenti, hogy Isten szavai egyenértékűek az emberi eretnekségekkel és téveszmékkel? Ha egyetértesz ezekkel az eretnekségekkel és téveszmékkel, akkor miért olvasod egyáltalán Isten szavait? Nincs szükséged arra, hogy olvasd őket. Most már súlyos ez a problémád – úgy kezeled Isten szavait, mint az elvetemült emberiség világi ügyekre vonatkozó filozófiáját, mint az elvetemült emberiség módszereit a dolgok kezelésére, és mint az elvetemült emberiség nézeteit. Szerinted a becsületes emberek, akikről Isten beszél, ugyanolyanok, mint a jámbor emberek, a kötöznivaló bolondok és az együgyűek. Isten minden kimondott szavát emberi kifejezésekkel értelmezed, egyenlővé téve őket az elvetemült emberiség által összefoglalt téveszmékkel és mondásokkal. Akkor tehát burkoltan arra célzol, hogy Isten szavai emberi szavak, emberi nyelvezet, emberi eretnekségek és téveszmék? Azzal, hogy Isten szavait így értelmezed, nem fogod fel őket; káromlod őket és káromlod Istent.” Mindannyian képesek lennétek világosan elmondani ezeket a szavakat? Ha Isten szavai azt jelentik, amit az antikrisztusok mondanak, akkor miért ne mondaná ki Isten közvetlenül ezeket a szavakat? Amikor Isten azt mondja az embereknek, hogy legyenek becsületesek, miért nem mondja nekik egyszerűen azt, hogy legyenek jámbor és jó emberek, és miért nem áll meg itt? Csupán szóhasználatbeli különbségről van szó? (Nem.) Isten szavai az igazság, bennük pedig gyakorlási út rejlik az emberek számára. Ha az emberek Isten szavai szerint cselekszenek és élnek, akkor olyan emberekké válhatnak, akik félik Istent és kerülik a rosszat, olyan emberekké, akik igazodnak Isten szándékaihoz. Mindeközben, ha valaki aszerint cselekszik és él, amit az emberek mondanak, akkor teljesen összezavarodottá, egyenesen élő Sátánná válik. Felismeritek ezt? Mi lenne az eredmény, ha aszerint cselekednétek és gyakorolnátok, amit Isten becsületes embernek mondott? És akkor mi lenne az eredmény, ha aszerint cselekednétek és élnétek, amit az emberek jó vagy jámbor embernek neveznek? Vajon nem lennének mások az eredmények? (De igen.) Mi tehát az eredménye annak, ha valaki becsületes emberként él? (Normális emberi mivolttal rendelkezik, képes Istent imádni, nevén nevezni a dolgokat, és képes őszinte és nyílt lenni Istennel. Ha valaki úgy viselkedik, ahogyan az emberek által jámbornak vagy jónak meghatározott ember, akkor egyre ravaszabbá válik, az álcázásban pedig egyre ügyesebbé, csak kellemes szavakat mond, a Sátán világi ügyekre vonatkozó filozófiája szerint él, és élő Sátánná válik.) Látod, hogy van különbség, ugye? Ha valaki aszerint cselekszik és él, amit Isten becsületes embernek nevez, akkor szíve egyre tisztábbá válik; szíve képes megnyílni Isten előtt, és képes odaadni szívét Istennek álcázás, csalás vagy hamisítás nélkül. A szíve nem rejtőzik el Isten elől, hanem egyszerűen nyitva van Előtte; amit belül gondol, az kifelé is feltárul és megéli azt, és ami kifelé feltárul, és amit megél, az összhangban van azzal, ami belül van. Ez az, amit Isten akar; ez az igazság. Másrészt, mik a viselkedés és a gyakorlás alapelvei azok számára, akiket az emberek jámbornak vagy jónak neveznek? Valójában az egész csak látszat. Nem mondják ki könnyen, amit gondolnak, és nem is engedik, hogy mások lássák. Nem sértik meg elhamarkodottan mások önbecsülését vagy érdekeit, de az, hogy nem ártanak másoknak, egyben az önfenntartásukat is szolgálja. Belül óvatosak, kifelé pedig álcázzák magukat, különösen odaadónak, toleránsnak, türelmesnek és együttérzőnek tűnnek. Senki sem láthatja azonban, hogy belül mit gondolnak; romlottság, ellenállás és lázadás van bennük, de mások ezt nem láthatják. Kifelé megjátsszák magukat, hogy különösen építőnek, nyájasnak és kedvesnek tűnjenek. Nem számít, mennyi rossz dolgot tesznek, illetve belül mennyire lázadóak vagy elvetemültek, ezt senki sem veszi észre. Látszólag ők is hajlandók segíteni másokon és adakozni a rászorulóknak, mindig készek válaszolni, mint egy valóságos élő Lej Feng. Állandóan mosolyognak, és másoknak mindig a legjobb oldalukat mutatják, és nem számít, hogy titokban mennyi könnyet hullajtottak, mások előtt mindig mosoly ül az arcukon, az emberek pedig úgy érzik ezáltal, hogy épülnek. Hát nem az ilyet nevezik az emberek jó embernek? Ha összehasonlítjuk ezt a jó embert egy becsületes emberrel, melyikük a pozitív? Melyikük rendelkezik az igazságvalósággal? (A becsületes ember.) A becsületes emberek birtokolják az igazságvalóságot, Isten szereti őket, és megfelelnek Isten elvárásainak, ahogyan azt Ő megköveteli, míg a jó és jámbor emberek nem; ők pontosan azok az emberek, akiket Isten elítél és visszautasít. Amikor az antikrisztusok önkényesen úgy értelmezik az Isten által megkövetelt becsületes embereket, hogy azok csupán jó vagy jámbor emberek, vajon ez nem egyfajta észrevétlen elítélése annak, amit Isten mondott? Nem Isten szavainak káromlása? Nem az igazság káromlása? Ez nyilvánvaló tény. Az antikrisztusok nem értik Isten szavait, azt pedig, hogy mi az igazság, még kevésbé, mégis hibás érvekhez folyamodnak, és vakon alkalmazzák saját értelmezéseiket, megértést színlelve, amikor fogalmuk sincs, tetszés szerint vadul félremagyarázzák Isten szavait, és félrevezetnek és megzavarnak másokat. Ti cselekednétek így? Színleli Isten szavainak megértését, amikor nyilvánvalóan nem érti, valamint saját szó szerinti értelmezésére alapozva saját szókincsét, kifejezéseit és nézőpontjait használva értelmezi és korlátozza Isten szavait – ilyen egy antikrisztus beállítottsága.

Mi a lényegi különbség Isten és az ember szavai, valamint az igazság és a doktrína között? Isten szavai arra késztetik az embereket, hogy növekedjenek józan észben és lelkiismeretben, hogy alapelvekkel cselekedjenek, valamint hogy egyre inkább a pozitív dolgok valósága birtokolja azt, amit megélnek. Ezzel szemben az ember szavai látszólag tökéletesen illeszkedhetnek az emberek ízléséhez és elképzeléseihez, ám azok nem az igazság, tele vannak kelepcékkel, kísértéssel, eretnekségekkel és téveszmékkel, és így, ha az emberek e szavak szerint cselekszenek, akkor az, amit megélnek, egyre inkább eltávolodik Istentől és Isten követelményeitől. Ami még súlyosabb, az emberek életmódja egyre gonoszabbá és a Sátánhoz hasonlóbbá válik. Amikor az emberek teljesen az emberi eretnekségek és téveszmék szerint élnek és cselekszenek, amikor teljes mértékben magukévá teszik ezeket az érveket, akkor úgy élnek, mint a Sátán. Az pedig, hogy Sátánként élnek, vajon nem azt jelenti, hogy ők maguk is Sátánok? (De igen.) Így tehát „sikeresen” élő Sátánokká váltak. Egyesek azt mondják: „Nem hiszem el. Én csupán jámbor ember akarok lenni, akit mások kedvelnek. Olyasvalaki akarok lenni, akit a legtöbb ember jónak tart, és akkor majd meglátom, hogy isten örömét leli-e bennem vagy sem”. Ha nem hiszed el, amit Isten mond, menj és nézd meg – lásd meg, hogy vajon Isten szavai az igazság, vagy az emberek elképzelései az igazság. Ez a lényegi különbség Isten szavai, és az ember szavai között. Ez a lényegi különbség az igazság, valamint az eretnekségek és téveszmék között. Mindegy, hogy az ember eretnekségei és téveszméi látszólag mennyire illeszkednek az emberek ízléséhez, azok soha nem válhatnak az életükké. Eközben, bármennyire egyszerűnek, bármennyire köznyelvinek tűnnek is Isten szavai, bármennyire ellentétesek is az emberek elképzeléseivel, azok lényege az igazság, és ha az, amit az emberek tesznek és megélnek, összhangban van Isten szavainak alapelveivel, akkor végül egy nap valódi, alkalmas teremtett lényekké válnak, és képesek lesznek félni Istent és kerülni a rosszat. Ezzel szemben, ha az emberek nem gyakorolnak Isten szavai szerint, és nem Isten követelményei szerint cselekszenek, akkor nem válhatnak alkalmas teremtett lényekké. A cselekedeteiket és az általuk járt utat Isten kizárólag visszautasítani fogja; ez tény. E közlés révén van-e új megértésetek vagy fogalmatok Isten szavairól? Mik Isten szavai? Az igazság, az út és az élet – ebben semmi hamisság nincs. Csupán az antikrisztusok – azok, akik eredendően idegenkednek a pozitív dolgoktól és gyűlölik azokat – kezelik megvetéssel Isten szavait, nem tekintik Isten szavait az igazságnak, és tagadják a tényt, miszerint Isten szavai az igazság, az út és az élet. Isten szavait soha nem fogják életükként elfogadni; ők egy megmenthetetlen embercsoport. Egy ilyen közlés után egyesek megértik, hogy ezek a megnyilvánulások egyenlők Isten szavainak meghamisításával és önkényes értelmezésével, amelyek az antikrisztusok megnyilvánulásai. Mondanátok azt, hogy ez magában foglalja azokat is, akik Isten szavait szerkesztik? (Igen.) Valóban? Mit jelent a meghamisítás? (Valaminek az önkényes törlését vagy hozzáadását jelenti, megváltoztatva Isten szavainak eredeti jelentését. Ez a meghamisítás. Ha az Ő szavait az alapelvek szerint szerkesztik, akkor az nem meghamisítás.) Így van, ezt kell megértenetek. Ezzel a megértéssel nem lesznek aggályaitok, amikor Isten szavait szerkesztitek, ugye? Most már képesek vagytok helyesen érteni az alapelveket? Amikor szerkesztésre kérnek, az nem felkérés a meghamisításra. Olyanok is vannak, akik fordítási munkát végeznek – ezeket az embereket arra kérik, hogy közvetlenül fordítsák le Isten szavait, valamint fordítsák le Isten szavainak eredeti jelentését és Isten saját szavait egy másik nyelvre, és nem arra, hogy fordítás során értelmezzék Isten szavait. Nem vagy alkalmas az értelmezésre, és erre figyelned kell, valamint óvatosnak kell lenned ezzel kapcsolatban. Az alapelvek helyes felfogása, megérteni, hogy mi minősül meghamisításnak és mi nem – fogd fel helyesen ezeket az alapelveket, és nehéz lesz ilyen hibákat elkövetned. Ha nem érted ezeket az alapelveket, és szerkesztés során mindig hozzá akarsz tenni vagy módosítani akarod a jelentést, ha mindig úgy érzed, hogy ahogyan Isten ezt mondja, az nem túl ideális, vagy ahogyan azt mondja, az helytelennek tűnik, és úgy gondolod, hogy ezt egy bizonyos módon kellene mondani, akkor az ilyen gondolatok hajlamossá tesznek majd arra, hogy elkövesd a meghamisítás hibáját. Ami pedig a fordítókat illeti, akik ezt mondják: „Tudom, mit jelent Isten szavainak ez a mondata, ezért ennek a jelentésnek az alapján fogok fordítani. Ha egyszer le van fordítva, vajon nem fogja megérteni az olvasó, és kész? Nem lesz szüksége keresésre vagy imádkozva olvasásra; közvetlenül kap megvilágosodást és világosságot” – hát nem hiba ez? Ez megszegi az alapelveket; ez Isten szavainak önkényes értelmezése. Összefoglalva, soha ne kezeld úgy Isten szavait, ahogy az emberi szavakat kezelnéd, mint egy regényt, egy híres ember írásait, vagy mint olyasvalamit, ami tudományos vitával kapcsolatos. Amellett, hogy nem szabad meghamisítani vagy önkényesen értelmezni őket, az embernek a keresés, az elfogadás és az alávetettség hozzáállásával kell közelítenie Isten szavaihoz, amikor eszi, issza és imádkozva olvassa őket. Az ember csak így láthatja meg az igazságot, értheti meg Isten szándékait, találhatja meg a gyakorláshoz vezető utat Isten szavaiban, és oldhatja fel romlott beállítottságait, valamint így oldhatja meg a különböző nehézségeket, amelyekkel a kötelességvégzése közben és az életben találkozik. Ennek az eredménynek az elérése azt bizonyítja, hogy hozzáállásod Isten szavaihoz helyes. Közösségünk annak első megnyilvánulásáról, hogy az antikrisztusok megvetik Isten szavait – önkényesen meghamisítják és értelmezik Isten szavait – ezen a ponton zárul.

B. Az antikrisztusok elutasítják Isten szavait, amikor azok nincsenek összhangban az elképzeléseikkel

A második megnyilvánulás az, hogy az antikrisztusok elutasítják Isten szavait, amikor azok nincsenek összhangban az elképzeléseikkel. Isten a kezdetektől egészen mostanáig sok szót szólt munkálkodása során. E szavak hatóköre széles, tartalmuk pedig gazdag, beleértve az emberek szándékaira, nézeteire, valamint Istennek tett szolgálatukra vonatkozó aspektusokat is. Természetesen még több az emberek romlott beállítottságaira vonatkozik, egy még nagyobb rész pedig Isten szándékaira és Isten emberiséggel szemben támasztott követelményeire. E szavak között Isten beszédmódok széles skáláját alkalmazta. E különféle beszédmódokon belül a beszéd bizonyos hangnemei először viszonylag közel állnak az emberekhez, ezt az emberiség megítélése, leleplezése, valamint az emberiség meghódítása követi, majd fokozatosan az igazság különböző aspektusainak elmondása az embereknek. E szavak tartalma sokrétű, de bármily rengeteg is, ez minden, amire a romlott emberiségnek szüksége van. A legkülönlegesebb tartalom egy kis részétől eltekintve, e szavak többsége az emberi nyelv mintáinak megfelelően szól, olyan hangnemben, olyan megfogalmazással és olyan nyelvi logikával, amelyet az emberek mindannyian el tudnak fogadni. Röviden, a nyelv és beszéd e formáinak stílusai és módszerei mind megszokottak és nagyon könnyen érthetőek. Amíg valakinek normálisak a gondolatai, normális elméje és józan esze van, addig megértheti Isten e szavait. Ebből az következik, hogy amennyiben valakinek normálisak a gondolatai, e szavak elolvasása után megtalálhatja a gyakorlás útját, megismerheti önmagát, megértheti Isten szándékait, és megtalálhatja a gyakorlás alapelveit. Amennyiben az emberek rendelkeznek szívvel és normális gondolatokkal, Isten e szavai segítségükre lehetnek, és átvezethetik őket az élet különböző nehézségein, valamint azt is lehetővé tehetik az emberek számára, hogy megértsék saját romlott beállítottságaikat. A legtöbb tartalom Isten szavaiban ilyen, van azonban egy olyan rész, amely az isteni nézőpontból, a Lélek nézőpontjából szólal meg. A tartalomnak ez a része nagyon különleges. Az egész emberiség szemében az Ő szavainak ez a része nagyon mély és nehezen érthető. Misztériumnak tűnik, és egyben olyan, mint egy prófécia. Az emberek minden mondatban, minden szakaszban és a beszéd minden fejezetében nagyon nehezen látják tisztán, hogy mit ért alatta Isten, nehéz megtalálniuk az összefüggést Isten szavai és Isten emberrel szemben támasztott követelményei között, valamint az emberek által keresett igazságalapelveket is. Tehát mely részei ezek az Ő szavainak? Ezek az „Isten szavai az egész világegyetemhez”, és annak függelékei. Az Ő szavaiból ez a rész nagyon nehezen érthető az emberek számára. Először is tegyük félre annak kérdését, hogy miért mondja Isten ezt az emberek számára nehezen érthető részt, és inkább beszéljünk arról, hogy a témának, amelyről közösséget fogunk vállalni – az antikrisztusok elutasítják Isten szavait, amikor azok nincsenek összhangban az elképzeléseikkel – melyik része kapcsolódik az általam említett részhez. Ami Isten legtöbb hétköznapi, könnyen érthető és összetett, ám egyszerűen kifejezett szavát, valamint Isten embereknek szóló figyelmeztetéseit, emlékeztetőit, az embereknek szóló intéseit és vigasztaló szavait, az embereknek szóló leleplező és ítélő szavait, továbbá az emberekhez intézett gondviselő és útmutató szavait illeti: azok számára, akik egyáltalán nem törekszenek az igazságra, akik istenítették az „Isten” szót, és inkább egy homályos istenben hisznek, e szavak nem tűnnek Isten szavainak. Túlságosan átlagosnak, túlságosan egyenesnek találják őket – csupán egyszerű beszédnek. Szerintük minden fejezet túl hosszú. Nem akarják olvasni ezeket a szavakat. Úgy gondolják, hogy a szavakból hiányzik a mélység és a misztérium, és ezért nem érdemes elolvasni őket. Ezért meglátásuk szerint e szavak nem Isten szavai. Ezt azért mondják, mert e szavak tartalma, hangzása és stílusa nem felel meg az ízlésüknek. Milyen tehát az ízlésük? Mélyreható szövegeket akarnak olvasni, olyan szavakat, amelyek felfoghatatlanok maradnak, bárhogyan is olvassák őket az emberek, olyanok, mint egy megfejthetetlen kötet a mennyből; ilyeneket akarnak olvasni. Az antikrisztusok megvetik azokat az Isten által adott szavakat, amelyek az emberi ízlésnek megfelelő módon, hangnemben és stílusban szólnak. Tele vannak elképzelésekkel, megvetéssel és gúnnyal e szavakkal szemben. Ezért ezek az emberek nem olvassák, nem nézik, és nem hallgatják meg ezeket az átlagos, könnyen érthető szavakat, amelyek életet adhatnak az embereknek. Szívükben ellenségesek e szavakkal szemben, visszautasítják, és nem hajlandók elfogadni őket. Miért tudják elutasítani, visszautasítani ezeket a szavakat és miért tudnak ellenségesnek lenni velük szemben? Egy ok biztos: úgy hiszik, hogy ezek a szavak a hús-vér testet öltött Isten szemszögéből szólnak, ezért emberi szavaknak tekintik e szavakat. Mi az emberi szavak fogalma? Az antikrisztusok nézete szerint csakis Isten szavai, csakis a mennyei szentírások méltók arra, hogy elolvassák őket. Csak a mélyreható, kifürkészhetetlen és misztikus szavak érdemlik meg, hogy elolvassák őket. Ezek az átlagos és könnyen érthető emberi szövegek nem érdemesek arra, hogy elolvassák őket, nem tudják megragadni „éleslátó” szemüket, és megvetik őket. Egyáltalán nem olvassák ezeket a szavakat, a bennük rejlő igazságot meg pláne nem fogadják el.

Nézz körül, és lásd meg, hogy ki nem olvassa Isten szavait; ki az, aki feláll és távozik, amikor valaki közösséget vállal Isten szavairól; ki az, aki Isten szavainak felolvasása vagy az igazságról való közlés hallatán ásítozik, nyújtózkodik, fészkelődik, türelmetlenkedik, és ürügyeket keres a távozásra, vagy félbeszakít, és más témára tereli a szót – az ilyen emberek veszélyben vannak. Beszélhetsz teológiáról, bármilyen téveszméről vagy bármilyen emberi nézőpontról, és ők türelmesen végig fogják ülni azt. De abban a pillanatban, amikor elkezdesz prédikálni, imádkozva olvasni vagy közösséget vállalni Isten szavairól, illetve elkezded felmagasztalni Isten szavait, azonnal megváltoznak: abnormális viselkedést, démoni viselkedést tárnak fel. Amikor Isten szavait hallják olvasni, nyugtalanná és bosszússá válnak, abban a pillanatban pedig, amikor meghallják, hogy valaki közösséget vállal az igazságról, konfrontatívvá válnak, felállnak és elsétálnak. Mi ennek a természete? Milyen beállítottság ez? Ilyenek az antikrisztusok. Egyesek talán azt mondják: „Hogyan nevezheted őket antikrisztusoknak? Talán új hívők, akikben még nem alakult ki érdeklődés Isten szavai iránt, vagy még nem ízlelték meg Isten szavainak édes voltát. Nem tartod lehetségesnek, hogy az új hívők csekély érettségűek lehetnek?” Ha ők csekély érettségű új hívők, akiket nem érdekelnek Isten szavai, akkor miért nem taszítja őket, amikor más dolgokról beszélsz? Ha nagy katasztrófákról, az emberiség jövőjéről, misztériumokról vagy a Jelenések könyvéről beszélsz, nézd meg, hogy képesek-e nyugodtan ülni. Ilyenkor másképp viselkednek. Az antikrisztusok, természetlényegüket tekintve, ellenségesek az igazsággal szemben. Hogyan tárul fel ez az igazsággal szemben ellenséges természetlényeg? Úgy, hogy amikor Isten szavait hallják, azok taszítják őket, elálmosodnak, és a megvetés, a türelmetlenség és a hallgatással szembeni vonakodásuk különféle megnyilvánulásait tárják fel. Így tárul fel démoni viselkedésük. Kívülről úgy tűnik, hogy a kötelességüket végzik, és Isten követőinek vallják magukat. Miért válnak hát engedetlenekké, amikor az igazságot közlik, Isten szavait közlik? Miért nem tudnak akkor nyugodtan ülni? Olyan, Mintha Isten szavai kardot hordoznának. Vajon átdöfték őket Isten szavai? Vajon Isten szavai elítélték őket? Nem. E szavak többsége az emberek táplálására való, és az emberek, ha hallják őket, képesek felébredni, utat találni az életre, és újjáéledni, hogy emberi hasonlatossággal éljenek. Miért reagálnak tehát egyesek abnormálisan e szavak hallatán? Ez az ördög, amint felfedi valódi viselkedését. Nem taszítja őket, amikor teológiáról, eretnekségekről, téveszmékről vagy a Jelenések könyvéről beszélsz. Még az sem taszítja őket, ha arról beszélsz, hogy valaki jámbor, hogy embereknek akar megfelelni, illetve amikor hősies történeteket mesélsz. Ám abban a pillanatban, amikor Isten szavait hallják felolvasni, viszolyognak, felállnak, és távozni akarnak. Ha arra inted őket, hogy figyeljenek oda rendesen, támadóvá válnak, és dühösen merednek rád. Miért nem képesek az ilyen emberek befogadni Isten szavait? Nem tudnak nyugodtan ülni, amikor Isten szavait hallják – mi folyik itt? Ez bizonyítja, hogy a bennük lévő lélek abnormális, olyan lélek, amely idegenkedik az igazságtól és ellenséges Istennel. Amint meghallják Isten szavait, nyugtalanná válnak belül, és a bennük lévő démon megmozdul, így képtelenek nyugodtan ülni. Ilyen egy antikrisztus lényege. Tehát kívülről az antikrisztusok megvetik Isten azon szavait, amelyek nincsenek összhangban az elképzeléseikkel. De mire utal valójában ez, hogy „nincs összhangban az elképzeléseikkel”? Egyértelműen azt jelzi, hogy elítélik ezeket a szavakat, nem ismerik el, hogy Istentől származnak, és nem ismerik el őket az igazságként vagy az élet útjaként, amely megmenti az embereket. Az, hogy nincs összhangban az elképzeléseikkel, csupán kifogás, egy felszíni jelenség. Mit jelent az, hogy nincs összhangban az elképzeléseikkel? Vajon van egyetlen egy ember is, akinek nincsenek elképzelései mindezekről az Isten által mondott szavakról? Mindenki képes elfogadni őket Isten szavaiként, az igazságként? Nem – kisebb-nagyobb mértékben, valamilyen szinten minden embernek vannak olyan gondolatai, elképzelései vagy nézetei, amelyek ütköznek Isten szavaival vagy ellentmondanak nekik. A legtöbb ember azonban normális racionalitással rendelkezik, ez a racionalitás pedig segíthet nekik legyőzni azt a hozzáállást, amely akkor bukkan fel, amikor Isten olyan szavaival szembesülnek, amelyek nincsenek összhangban az elképzeléseikkel. A racionalitásuk azt mondja nekik: „Még ha nincsenek is összhangban az elképzeléseimmel, attól ezek még Isten szavai; még ha nincsenek is összhangban az elképzeléseimmel, ha vonakodva hallgatom és helytelennek érzem őket, továbbá úgy érzem, hogy ellentmondanak a gondolataimnak, ezek a szavak akkor is az igazság. Lassan el fogom fogadni őket, egy napon pedig, amikor mindezt felismerem, elengedem majd az elképzeléseimet.” A racionalitásuk azt mondja nekik, hogy először tegyék félre a saját elképzeléseiket; az elképzeléseik nem az igazság, és nem helyettesíthetik Isten szavait. Racionalitásuk azt mondja nekik, hogy az alávetettség és az őszinteség hozzáállásával fogadják el Isten szavait, ahelyett, hogy ellentmondanának Isten szavainak saját elképzeléseikkel és nézőpontjaikkal. Így, amikor hallják Isten szavait, képesek elfogadni azokat, amelyek összhangban vannak az elképzeléseikkel, és képesek leülni, hogy csendben meghallgassák őket. Azokra pedig, amelyek nincsenek összhangban az elképzeléseikkel, szintén megoldást keresnek, igyekeznek félretenni saját elképzeléseiket, és összeegyeztethetővé válni Istennel. Ez a legtöbb racionális ember normális viselkedése. Azonban az antikrisztusok által emlegetett „nincs összhangban az elképzeléseikkel” nem ugyanazt jelenti, mint a hétköznapi emberek esetében. Az antikrisztusok esetében ez komoly problémákat rejt; ez olyasvalami, ami teljesen ellentétes Isten tetteivel, szavaival, lényegével és természetével, olyasvalami, ami sátáni természetlényeghez tartozik. Az ő esetükben ez Isten szavainak elítélése, káromlása és kigúnyolása. Úgy vélik, hogy ez az Isten által beszélt átlagos és könnyen érthető emberi nyelv nem az igazság, és nem érhet el embereket megmentő hatást. Ez a pontos jelentése annak, amit az antikrisztusok a „nincs összhangban az elképzeléseikkel” alatt értenek. Mi tehát a lényege ennek? Ténylegesen Isten elítélése, tagadása és káromlása.

Az antikrisztusok úgy hiszik, hogy amikor Isten az emberiség szemszögébe, egy harmadik fél szemszögébe helyezkedik, és emberi nyelvi mintákat, szerkezetet és kifejezésmódot alkalmazva szól az emberekhez, akkor ezek a szavak nem elég mélyrehatók, nem alkalmasak arra, hogy Isten szavaiként határozzák meg őket, ezért inkább meghalnának, mintsem elfogadnák őket. Egyesek azt mondják: „Azt mondod, nem fogadják el, de ők is eszik és isszák Isten szavait, időnként lelki áhítatot tartanak, néha pedig, amikor beszélgetnek velünk, még idézik is Isten szavait. Te hogyan magyaráznád ezt?” Ez más kérdés; ez csupán a felszín, lényegében azonban az antikrisztusok így határozzák meg Isten szavait: „A megtestesült emberfia kimondott szavai nem egyenlők az igazsággal, még kevésbé isten szavaival, ezért nem szükséges elfogadnom, ennem, innom őket, vagy alávetnem magam nekik”. Ami azonban azt a részt illeti, amelyet a hús-vér test, amelyben Isten megtestesült, a Lélek szemszögéből, az isteni mivolt szemszögéből fejez ki – az Isten szavai az egész világegyetemhez című részt –, ez olyasvalami, amit az antikrisztusok látnak, de nem érhetnek el. Ez olyan része Isten szavainak, amely iránt nagyon szenvedélyesek. Mire vonatkozik ez a szenvedély? Arra, hogy az antikrisztusok odavannak ezekért a szavakért, ezt gondolván: „Éppen a beszédednek ezen része miatt váltál te, egy jelentéktelen, említésre sem méltó ember, olyasvalaki, aki a szemünkben semmi, istenné. Ez annyira igazságtalan, nincs igazság!” Van azonban egy aspektus, amit „ünneplésre méltónak” találnak. Pontosan Isten szavainak ezen részének kifejezése miatt teljesül vágyuk és ambíciójuk a mennyei Isten iránti csodálatra és tiszteletre. Ez új távlatokat nyit meg előttük, és ezt mondják: „Csodálatos, isten valóban isten! Ez az isten a harmadik égből való, az összes közül a legnagyobb. Ő valóban méltó arra, hogy isten legyen; ilyen szavakat mondani nem egyszerű mutatvány. Az emberek egyetlen mondatát sem érthetik meg, ezek a szavak túl mélyrehatók, még a próféták próféciáinál is mélyrehatóbbak!” Minden alkalommal, amikor az antikrisztusok ezeket a szavakat olvassák, a szívüket irigység és féltékenység tölti el, csodálattal telve a mennyei Isten iránt. Valahányszor ezeket a szavakat olvassák, úgy érzik, hogy ők azok, akik a legjobban szeretik Istent; valahányszor ezeket a szavakat olvassák, úgy érzik, hogy ők állnak a legközelebb Istenhez. Ezek a szavak a legnagyobb mértékben kielégítik Isten iránti kíváncsiságukat. Noha egyáltalán nem értik, hogy mik Isten szándékai az Ő beszédének ezen részében, hogyan függenek össze Isten egyes kimondott mondatai, minek kell lennie a végső hatásuknak, illetve mi a sorok között kifejezett jelentés, mégis nagy várakozással néznek szavainak e része elé. Hogy miért? Mert ezt a részt nehéz megérteni, nincs meg benne az emberi mivoltnak az a fajta érzete, amit a megtestesült Istenben láttak, nem az emberiség vagy egy harmadik fél szemszögéből beszél. Ebben a részben Isten nagyságát, kifürkészhetetlenségét látják, és egyben olyasvalaminek érzékelik Őt, amit láthatnak, de nem érhetnek el. Minél inkább így van, annál inkább hiszik, hogy a mennyei Isten létezik, és hogy a földi Isten túl jelentéktelen, hogy Benne hinni nehéz, és nem méltó a hitre. Nem túlzás azt mondani, hogy egyesek az Ő szavainak e része miatt fogadták el Isten utolsó napokban végzett munkáját. Egyesek kifejezetten e szavak miatt jöttek Isten utolsó napokban végzett munkájához, egyesek pedig csak azért vannak itt, mert az Ő szavainak ezen részének beteljesedésére várnak. Továbbá, e szavak révén egyesek megerősítették a mennyei Isten létezését, így pedig még jobban megvetik a földi Isten alázatosságát és jelentéktelenségét. Minél többet olvassák szavainak ezt a részét, annál inkább úgy érzik, hogy a földi Isten, a megtestesült Isten túlságosan sekélyesen beszél. Azt mondják: „A te szavaidat túl könnyű megérteni. Miért nem mondasz valami olyat, amit nem tudunk megérteni? Miért nem beszélsz néhány misztériumról? Miért nem a harmadik ég nyelvén beszélsz? Miért nem isteni nyelven beszélsz? Engedd, hogy kiszélesítsük a látókörünket és kitágítsuk az elménket. Ha így beszélnél és cselekednél, vajon nem lenne nagyobb a hitünk? Nem hagynánk-e fel az ellenállással veled szemben? Ha így beszélnél és így vezetnél minket, nem lenne-e magasabb a státuszod? Hogyan vethetnénk meg akkor téged?” Hát nem észszerűtlen ez egy kissé? Teljesen irracionális! Rendelkeznek-e a józan ésszel szemben érzéketlen emberek normális emberi mivolttal, a normális emberi mivolt gondolkodásával? (Nem.) Tehát az efféle antikrisztusok, az embereknek ez a csoportja, akik így reagálnak Isten szavaira, rendelkeznek-e normális racionalitással? (Nem.) Időnként, amikor beszélgető emberekkel találkozom, csatlakozom hozzájuk, hogy beszélgessek velük. Legnagyobb meglepetésemre azonban olyan fennkölt témákról beszélgetnek, hogy nem tudok közbeszólni vagy csatlakozni a beszélgetéshez. Azt mondják: „nyilvánvaló, hogy nem erre születtél. Nem beszéled a harmadik ég nyelvét. Mi a harmadik ég nyelvén beszélünk, amit a hétköznapi emberek nem értenek. Mi van akkor, ha isten vagy? Akkor sem érted, szóval nem kell hagynunk, hogy csatlakozz.” Mondd csak, mit kellene tennem ilyen helyzetekben? Az embereknek meg kellene tanulniuk észszerűnek lenni. Amikor látom, hogy ők a harmadik ég ilyen emelkedett és tekintélyes nyelvén beszélnek, és én nem tudom elérni ezt a szintet, inkább egyszerűen távoznom kellene, ahelyett, hogy bolondot csinálnék Magamból. Néhány antikrisztus nyíltan hirdeti ezeket az eretnekségeket, téveszméket és üres, célszerűtlen szavakat, amelyek nyilvánvalóan a Sátántól, az arkangyaltól származnak. Szavaik kifinomultnak és magas szintűnek hangzanak, a legtöbb normális ember számára elérhetetlenek. Mit jelent az, hogy elérhetetlen? Azt jelenti, hogy amint meghallod, azonnal felismered, hogy ördögi beszéd, és hogy el kell utasítanod.

Mi a lényege annak, hogy az antikrisztusok elutasítják Isten szavait, amelyek nincsenek összhangban az elképzeléseikkel? Világosan látjátok ezt? Még csak el sem olvassák igazán Istennek ezeket a szavait. Eleinte kíváncsiságból felületesen átolvassák Isten szavait. Egy gyors áttekintés után azt gondolják: „E szavak többségét nem érdemes elolvasni, nincs bennük semmi gyakorlatias, értékes vagy lényeges, semmi, ami mélyreható kutatásra érdemes”. Ahogy tovább olvassák, ráakadnak az Isten szavai az egész világegyetemhez részre. Úgy érzik, hogy ennek a résznek isteni nyelv íze van, emelkedett és mély, érdemes az emberi felfedezésre és kutatásra – ez megfelel az ízlésüknek. Mire számítanak most? „Ki tudja megmagyarázni ezt a részt? Pontosan mi isten szándéka? Mit jelentenek isten szavainak egyes szakaszai, és hogyan fognak beteljesedni?” Ez az, amit az antikrisztusok leginkább ki akarnak deríteni, ám maguk sem értik. Szerintetek el kellene mondani nekik? (Nem szükséges.) Miért nem? Megérdemlik az ördögök, hogy hallják Isten szavait? Megérdemlik, hogy megismerjék Isten misztériumait? (Nem.) Isten misztériumai azok előtt tárulnak fel, akik hisznek, követik és alávetik magukat Neki, és el vannak rejtve az ördögök és a sátánok elől; ők méltatlanok. Ezért ha Isten egy nap úgy dönt, hogy felfedi szavai e részének misztériumait és lényegét, valamint e szavak gyökereit és összefüggéseit, akkor azt Isten a kiválasztott népe előtt fogja feltárni, hogy megtudják, de soha nem a sátánok vagy ördögök előtt. Ha ti az igazságra törekvők vagytok, és elég szerencsések vagytok ahhoz, hogy megmaradjatok a végéig, akkor lehetőségetek lesz megérteni az Ő szavai e részének tartalmát. Sok misztérium van Isten szavaiban és az Ő munkájában is. Vegyük például Isten jelenlegi megtestesülését; noha – többé-kevésbé és kisebb-nagyobb mértékben – a Bibliában és a korábbi jövendölésekben van néhány nem túl nyilvánvaló prófécia vele kapcsolatban, ezek a próféciák mind meglehetősen titokzatosak. Isten jelenlegi megtestesülése az emberiség egészében és a teljes hatezer éves irányítási terv folyamán a legnagyobb misztérium és a legtitokzatosabb dolog. Az emberek nem tudják, az angyalok nem tudják, Isten összes teremtménye nem tudja; sőt még a Sátán, a legügyesebb, sem tud erről a dologról. Miért nem tud róla? Ha Isten el akarná mondani neki, vajon nem lenne túl egyszerű megtudnia? Akkor hát miért nem tudja? Egy dolog biztos: Isten nem akarja, hogy tudja. Még ha sok jel, sok prófécia és sok tény mutat is erre az eseményre, jelezve és megjövendölve ennek bekövetkeztét, amíg Isten nem akarja, hogy megtudja, a Sátán soha nem fogja megtudni. Ez tény. Isten közvetlenül fogja megmondani neki, amikor Ő akarja, hogy megtudja. Ha Isten nem mondja el neki, és nem beszél róla, akkor, még ha meg is jelennek ezek a tények és prófétai dolgok, Isten képes elvakítani, és nem fogja tudni. Vajon nagy a Sátán képessége? Ha így nézzük, nem az. Amikor egy olyan jelentős cselekedetről van szó, mint Isten megtestesülése, vajon nem lennének ennek jelei akár az emberi világban, akár az anyagi világban, akár a szellemi birodalomban? Mindezeket a jeleket együttesen szemlélve könnyen látható lenne ez a cselekedetet, amelyet Isten végrehajtani szándékozott. Akkor miért nem tud róla a Sátán? Miért nem érti meg – miután Isten annyi éven át munkálkodott a nagy vörös sárkány nemzetében – ennek az Isten által végrehajtott cselekedetnek a fontosságát? Mire rájön, ez a cselekedet már megvalósult, a Sátán nem tud beleavatkozni, és ennek a cselekedetnek már megvannak az eredményei és gyümölcsei. Vajon addigra nem lesz túl késő a Sátán számára, hogy felfedezze az igazságot? Vajon ez nem teljesíti be azt a mondást, miszerint „a Sátán mindig is legyőzött ellenség lesz Isten kezében”? Pontosan ez a helyzet. Az antikrisztusok tévesen azt hiszik, hogy amennyiben Isten szavai nincsenek összhangban az emberi elképzelésekkel vagy ízléssel, elutasíthatják őket, akkor pedig Isten megszűnik Isten lenni. Úgy gondolják, hogy Isten megtestesülése nem érhet el semmi jelentőset, és nem lehet tény. Nem súlyos hiba ez? Elszámították magukat, és saját csapdájukba estek. Miért estek a saját csapdájukba? Isten pontosan azáltal beszél és munkálkodik az emberek megmentésén, hogy ezeket a feltűnés nélküli szavakat használja, amelyek nincsenek összhangban az emberi elképzelésekkel, illetve nem tűnnek nagyszerűnek. Pontosan ezeknek a visszafogott szavaknak a rejtett tartalma foglalja magában Isten szándékait, az igazságot, az utat és életet. E szavak elegendőek ahhoz, hogy megmentsék ezt a romlott emberiséget és megvalósítsák Isten irányítási tervét. Mindeközben azok, akik elítélik ezeket a hétköznapi szavakat, ki lesznek iktatva, el lesznek ítélve, végül pedig meg lesznek büntetve. Tévesen azt gondolják: „Nem fogadom el ezeket a szavaidat, nem értékelem őket! A te szavaid nincsenek összhangban az én elképzeléseimmel, nem felelnek meg az elképzeléseimnek, nézőpontjaimnak vagy gondolkodásmódomnak, ezért elutasíthatom őket, ellenállhatok és elítélhetem őket, és akkor te semmit sem fogsz elérni!”. Tévednek. Az antikrisztusok, akik nem fogadják el Istennek ezeket a szavait, saját csapdájukba esnek; Istennek soha nem állt szándékában, hogy elfogadják. Vajon miért? Azért, mert ők a Sátánhoz, az ördögökhöz tartoznak. Isten soha nem tervezte, hogy megmenti vagy megváltoztatja őket; ez tény. Mi tehát a végső tény? Az antikrisztusokat, mivel tagadják, elítélik és visszautasítják Isten szavait, Isten elítéli és visszautasítja. Mit kellene megértenetek ebből? Azt, hogy ha Isten szavai nincsenek összhangban az emberi elképzelésekkel és képzelődésekkel, az még nem ok arra, hogy ne fogadd el őket. Az, hogy Isten szavainak vannak olyan részei, amelyek nincsenek összhangban az elképzeléseiddel, még nem jelenti azt, hogy azok nem az igazság, és ez nem ok arra, hogy megtagadd őket. Épp ellenkezőleg, minél inkább nincsenek összhangban Isten szavai a te elképzeléseiddel, annál inkább félre kellene tenned az elképzeléseidet, hogy az igazságot keresd. Minél kevésbé vannak összhangban Isten szavai az elképzeléseiddel, annál inkább megmutatják, hogy mid nincs, mid hiányzik, mit kell pótolnod, és különösen azt, hogy minek a megváltoztatására kellene törekedned és mibe kellene belépned. Ez az, amit meg kellene értenetek.

Az antikrisztusok magukat lenyűgözőnek, nagyszerűnek és nemesnek tartják. Ha Isten szavait kell olvasni, akkor muszáj az isteni kijelentéseket választaniuk, azokat a szavakat, amelyeket Isten a harmadik égből szólt, vagy Isten olyan mélyreható szavait kell olvasniuk, amelyek nehezen érthetők és foghatók fel teljesen az átlagos és hétköznapi emberek számára. Amire Isten szavaiból vágynak, az nem az igazság vagy a gyakorláshoz vezető út, hanem kíváncsiságuk, üres gondolataik, ambícióik és vágyaik kielégítése. Tehát ha azt látod, hogy egyesek körülötted figyelmen kívül hagyják Isten szavainak gyakoribb és könnyebben érthető részeit, azokat a szavakat, amelyeket Isten az emberiség szemszögéből mondott, vagy még csak nem is énekelik, ha megzenésítik őket, hanem inkább szelektív módon nézik, hallgatják vagy olvassák Isten szavait, akkor az ilyen embereknek problémájuk van. Néhányan talán azt kérdezik: „Miféle probléma? A gondolkodásukkal van baj, vagy ez egy pszichológiai probléma?” Egyik sem; az ilyen embereknek a beállítottságával van probléma. Észrevettétek-e már, hogy egyesek, amikor Isten szavaiból álló himnuszokat énekelnek, nem éneklik a mindennapi élet igazságaival kapcsolatosakat, nem hajlandók énekelni az önismeretről szóló himnuszokat, azokat, amelyek leleplezik az emberek romlott beállítottságait, vallásos elképzeléseit és az Istenben való hit téves nézeteit, valamint azokat, amelyekben Isten megköveteli az emberektől, hogy becsületesek legyenek? Főleg ami az Isten megtestesüléséről szóló szavakat és tartalmakat illeti: az Isten alázatosságáról és elrejtettségéről tanúskodó himnuszokat, amelyek a megtestesült Istent dicsérik és Mellette tanúskodnak – ezekből egy szót sem hajlandóak énekelni, és taszítja őket, amint valaki más énekelni kezdi ezeket. Ám amikor arról énekelnek, hogy tanúskodnak a mennyei Isten és Isten Lelke mellett és dicsérik Őt, arról, hogy tanúskodnak Isten igazságos természetéről, transzcendenciájáról, tetteiről, adminisztratív rendeleteiről és haragjáról, akkor nagy lelkesedéssel énekelnek, sőt leírhatatlan arckifejezést fednek fel. Amikor ilyen himnuszokat énekelnek, furcsává válnak; arcvonásaik eltorzulnak, és gonosz viselkedésük felszínre bukkan. Amikor Isten igazságos és fenséges természetéről énekelnek, akkor verik az asztalt és toporzékolnak, egészen az őrjöngés határáig; amikor arról van szó, hogy Isten haragja elszabadul, és nagy katasztrófákat hoz az egész emberiségre, akkor összeszorított fogakkal, vörös és duzzadt arccal énekelnek. Vajon nincs gond az ilyen emberek lelkével? Például Isten azt mondja: „Amikor nagy haragot szabadítok el, megrázkódnak a nemzetek”; miután dallammá alakították ezt a kijelentést, az egyes szám első személy megváltozik és ez lesz belőle: „Amikor Isten nagy haragot szabadít el, megrázkódnak a nemzetek”. A normális gondolkodásmód az, hogy ezek Isten szavai, hogy így értjük meg Isten természetét az Ő szavainak éneklésén keresztül, valamint így értjük meg Isten természetét, Isten gondolkodásmódját és kontextusát egyes szám harmadik személyben, emberi perspektívából szólva. Ez a normális emberi mivolt észszerűsége és reakciója. De hogyan énekelik ezt az antikrisztusok? Nem változtatják meg a harmadik személyű alakot, a gondolkodásmódjuk viszont eltér a normális emberekétől. Amikor a normális emberek éneklik, hogy „Isten”, arra gondolnak: „Ezek Isten cselekedetei, Isten szavai; ez az, amit Isten mond.” De mi van olyankor, amikor az antikrisztusok énekelnek? Az ő gondolkodásmódjuk ilyen: „Ezt én tettem, ezt én mondtam, ezt a haragot én fogom elszabadítani, ezt a természetet én fogom feltárni”. Hát nem más ez? Bár nem merik nyíltan, mindenki előtt énekelni, hogy „Amikor nagy haragot szabadítok el, a nemzetek megrendülnek”, a szívükben azonban így éneklik. Úgy gondolják, hogy ők maguk azok, akik elszabadítják a haragot, és megrendítik a nemzeteket, ezért őszinte érzelemmel éneklik e szavakat. Nem azt jelzi-e ez, hogy probléma van bennük? Az elejétől a végéig, az antikrisztusok azért nem ismerik el Istent, mert ők maguk akarnak Isten lenni. Magukat akarják megalapozni, miközben tagadják Istent, elhitetve az emberekkel, hogy ők Isten, és azt akarják, hogy az emberek őket ismerjék el az emberiség Istenének. Pontosan erről van szó. Ezért, amikor olyan részt olvasnak, ahol Isten az Ő isteni mivoltában beszél, a normális emberi mivolt értelmével bíró emberek felfogják, és egyes szám harmadik személyű nézőpontból imádkozva olvassák azt, Isten szándékain elmélkedve. Az antikrisztusok azonban nem ilyenek. Miközben ezeket a szavakat éneklik vagy olvassák, késztetést éreznek arra, hogy ilyen természetet fejezzenek ki, hogy ők maguk is ilyen természetben és lényegben éljenek. Céljuk, hogy Isten helyébe lépjenek, megpróbálják leutánozni Isten hangvételét, modorát, kifejezésmódját és természetét Isten kijelentésein belül, beszédének hangnemét, minden kifejeződését, valamint az Általa felfedett természetet. Ők ízig-vérig antikrisztusok. Mivel nem tudnak úgy beszélni, mint Isten, nem tudják kifejezni Isten természetét, és nem sikerül az utánzás, amikor Isten az Ő isteni mivoltában beszél, az antikrisztusok végre meglátják az esélyüket arra, hogy leutánozzák Istent, és megkísérelnek Istenné válni. Isten kijelentései az Ő isteni mivoltának szemszögéből támpontokat és iránymutatást adnak az antikrisztusoknak, megismertetve velük, hogyan beszél Isten, milyen hangnemet használ az ember megszólítására, valamint azt a módot, szemszöget és hanglejtést, amelyet az ember megszólítására használ. Ez az egyik céljuk Isten isteni mivoltában kimondott szavainak dédelgetésével és imádatával. Ezért a mindennapi életben gyakran láthatjuk, hogy egyesek Isten hangnemét utánozva oktatnak ki másokat, azzal az ürüggyel, hogy felelősek Isten házának munkájáért vagy a testvérek életéért. Sőt, Isten szavait szó szerint is idézik, hogy kioktassák, elítéljék, megmetsszék és leleplezzék az embereket. A cselekedeteik mögöttes célja, ha számos tény gyökeréből és összefüggéseiből vizsgáljuk, valójában nem lojalitásból, igazságérzetből vagy felelősségtudatból fakad – ehelyett Isten munkáját próbálják elvégezni Isten pozíciójából és Isten szemszögéből, céljuk pedig, hogy Isten helyébe lépjenek. Egyesek azt mondják: „Sohasem mondták, hogy Isten helyébe akarnak lépni”. Nem szükséges, hogy ezt kimondják; ez látható csupán a tetteik lényegét, gyökerét és motivációját megfigyelve; megállapítható, hogy ez egy antikrisztus által okozott zavarkeltés és ezek az ő módszerei. Függetlenül a megnyilvánulástól, ha valaki Isten akar lenni, és bármilyen módon ezt a szándékot dédelgeti – vajon ezt kellene tennie egy olyan embernek, aki a normális emberi mivolt észszerűségével rendelkezik? (Nem.) Egy ilyen ember jellemezhető-e antikrisztusként pusztán ez alapján? (Igen.) Egyedül ez a pont is elegendő. Nem számít, milyen nagy az érettséged, ha mindig Isten akarsz lenni, és vakmerően utánzod Istent, másoktól megkövetelve, hogy Istenként tiszteljenek és bánjanak veled, az ilyen cselekedetek, viselkedésmódok és beállítottságok egy antikrisztus lényegét alkotják. Önmagában ez a pont elegendő ahhoz, hogy valakit antikrisztusként jellemezzünk. Ez nem egy antikrisztusi beállítottság, vagy egy antikrisztusi viselkedés nyoma, hanem annak megnyilvánulása, hogy valaki antikrisztusi lényeggel rendelkezik.

Mondd meg Nekem, mi a súlyosabb természetű: az, ha valaki Isten akar lenni, vagy az, ha ambíciói és vágyai vannak, hogy mindig a státuszra törekedjen? (Ha Isten akar lenni.) Az embereknek vannak ambícióik, arrogáns beállítottságaik, és szeretik érvényesíteni a státuszukat, olykor élvezve az előnyöket, amelyek ebből a státuszból származnak, becsben tartva azt – ez egy romlott beállítottság, és ez megváltozhat. Azonban ha valaki Isten akar lenni, utánozva Isten hangnemét és beszédmódját, sőt, teljes egészében idézi Isten szavait, szó szerint visszamondva őket, hogy mások tévesen azt higgyék, hogy az ember beszélhet és viselkedhet úgy, mint Isten, a hangneme és a beszédmódja pedig annyira hasonlít Istenéhez, hogy végül mások tévesen azt hiszik, hogy ő Isten, vagy szinte ugyanolyan, mint Isten, sőt, egyesek még Istenként is bánnak vele, az problémás. Ez egy orvosolhatatlan probléma, egy gyógyíthatatlan betegség. Vajon jelentéktelen dolog, ha valaki Isten akar lenni? Isten identitását az Ő lényege határozza meg. Lényegét és beállítottságát nem az Ő személyes erőfeszítései révén nyerte el az a hús-vér test, amelyben Isten megtestesült, és nem a társadalom, a nemzetek, az emberiség vagy bármely egyén fejlesztette ki, sőt még csak nem is Maga Isten fejlesztette ki. Ehelyett Isten eredendően birtokolja Isten lényegét. Neki nincs szüksége emberi segítségre vagy együttműködésre, sem bármilyen környezeti vagy időbeli változásra. Istennek megvan a Maga identitása, mint Isten, így az Ő lényege már régóta előre meghatározott; ez valami veleszületett dolog. Az igazság kifejezésének képessége nem olyasvalami, amit az emberektől tanult, és nem is olyasvalami, amit ők fejlesztettek ki. Az antikrisztusok nem képesek alaposan felfogni ezt a kérdést. Ostobán azt hiszik, hogy ha annyira jól tudják utánozni Isten hangnemét és modorát, hogy az emberek inkább Istenhez hasonlónak tekintik őket, akkor alkalmasak arra, hogy Isten legyenek. Sőt, azáltal, hogy üres, gyakorlatiatlan, felfoghatatlan, „Isten szavainak” nevezett szavakat mondanak, amelyek tanácstalanná és elveszetté teszik az embereket, úgy gondolják, hogy az emberek Istennek tarthatják őket, és esélyük lehet az Istenné válásra. Hát nem veszélyes dolog ez?

Az antikrisztusok szívében mindig ott mocorog a vágy és az ambíció, hogy Istenné váljanak. Miközben tagadják és elítélik Isten szavait, az Ő hangnemét is utánozzák. Milyen megvetendő, elvetemült, szégyentelen és hitvány cselekedet! Az Istenné válás vágyától megszállottá és háborodottá váltak. Hát nem undorító? (De igen.) Van-e bármelyikőtökben olyan vágy, hogy Isten legyen? Aki Isten akar lenni, el lesz ítélve! Aki Isten akar lenni, el fog veszni! Ez tény, nem túlzás, és nem is a megijesztésedre tett kísérlet. Nem hiszed? Próbáld ki! Gondolkodj ebben az irányban, majd cselekedj ennek megfelelően, és nézd meg, belül el tudod-e viselni ezt, nézd meg, milyen érzés belül. Ha belül örülsz, büszkének és elégedettnek érzed magad az ilyen cselekedetekkel, akkor nem vagy jó, és veszélyben vagy. Ha viszont önvád, bűntudat gyötör, amikor így cselekszel, és túlságosan szégyelled magad ahhoz, hogy szembenézz másokkal vagy Istennel, akkor rendelkezel némi lelkiismerettel és a normális emberi mivolt némi racionalitásával. Sok ember vágyik arra, hogy Isten legyen. Mivel nem értik, mi Isten megtestesülése, nem ismerik Isten beszédének hangnemét és módját, és nem fogják fel ezt az információt, lehet, hogy érdekli őket ez az ötlet, lehetnek ambícióik és terveik, de mivel nem tudják, hogyan tovább, nem mernek meggondolatlanul cselekedni. Legfeljebb színlelik, hogy lelki emberek, hogy megmenekültek, hogy szentek, illetve hogy érdemesek az üdvösségre. Azonban, amint némi információra tesznek szert Istenről, ambícióik sarjadzani kezdenek, és megkezdik a cselekvést. Mit tesznek? Egy nyilvánvaló megnyilvánulás, hogy többet olvasnak az Isten által mondott mély és kifürkészhetetlen szavakból. Ezekben a szavakban megismerkednek Isten beszédének hozzáállásával, stílusával, hangnemével és kifejezésmódjával, majd megkísérlik utánozni ezeket, alaposan tanulmányozva őket. Minél jobban kiismerik, annál jobb, egészen addig a pontig, amikor már csukott szemmel is képesek érzékelni Isten beszédének hangnemét és stílusát. Ezeket komolyan memorizálják, és egyben gyakorolják és ismételgetik az emberek között, beszédükben ezt a stílust, modort, hangnemet és kifejezésmódot utánozva, majd mélyen átélik, hogy az ily módon történő cselekvés és beszéd vajon azt az érzést kelti-e bennük, hogy ők Isten. Ahogy egyre jobban megismerik ezt a gyakorlatot, és ahogy egyre jártasabbá válnak benne, tudtukon kívül Isten helyébe helyezik magukat. Egy nap egyszer csak valaki azt mondja: „A beszédük hangulata és hangvétele közel áll Istenéhez. Olyan érzés velük beszélgetni, mintha Istennel lennék; szavaik íze olyan, mint Isten beszéde”. Miután véletlenül efféle megjegyzéseket hallanak, szívük végtelen elégedettséggel telik meg, úgy érzik, hogy végre elérték vágyukat, végre Istenné váltak. Nincs ezzel végük? Miért választja valaki a pusztulás útját, ha más utakat is járhat? Vajon ez nem a halál keresése? Már az ilyen gondolatok táplálása is veszélyes – tettekre váltani ezeket a gondolatokat pedig még veszélyesebb. Ha valakinek kicsúsznak a cselekedetei az irányítása alól, és ezt az irányt követi a végsőkig, eltökélve, hogy sikerrel jár és valóra váltja, akkor a teljes pusztítás célpontjává válik. Néhány antikrisztus ténylegesen ebbe az irányba dolgozik és törekszik. Láttatok már ilyen embereket, vagy kerültetek kapcsolatba ilyenekkel? (Amikor a kontinentális Kínában voltam, találkoztam valakivel, aki utánozta Isten beszédének hangvételét, és gyakran játszott az Istenné válás gondolatával. Abban az időben két-három ember Istenként tekintett rá, egy ember pedig még térdre is borult előtte, amikor meglátta.) Mindegy, milyen mértékben próbál valaki Isten lenni, az zsákutca. Átláttátok ezt? Isten emberiséghez intézett összes szavának kifejezései és rendelkezései arra szolgálnak, hogy segítsenek az embereknek megérteni Isten szándékait, és így elérni az üdvösséget. Ha az emberek tévesen azt hiszik, hogy mivel Isten kimondta ezeket az üzeneteket, nekik ki kell nyerniük belőlük az Istenné válás részleteit, és így arra kell törekedniük, hogy Isten legyenek, utánozzák Istent és Istenné váljanak, akkor számukra vége. Ez a pusztuláshoz vezető út; ezt soha nem szabad utánoznod. Egyesek azt mondják: „Kicsit nehéz nem utánozni istent. Minden alkalommal, amikor beszélni hallom istent, arra gondolok, milyen méltóságteljesen és lenyűgözően hangzik az isten identitásából szóló beszéd. Miért hangzik olyan kellemesen és magával ragadóan? Amikor isten beszél, miért gondolom, hogy olyan jó érzés lehet istennek lenni? Annyira másképp hangzik, amikor az isten identitásával rendelkező ember beszél.” Így öntudatlanul is imitálni kezdik Isten hangvételének és kifejezésmódjának egy részét. Noha szubjektív vágyaikban talán nem akarnak olyan határozottan Isten lenni vagy Istenné válni, miből ered az utánzásuk? Talán azért van, mert nagyra becsülik az igazságot és Isten szavait? (Nem.) Akkor mi az oka? (Abból az indítékból ered, hogy Isten akarnak lenni.) Ha nem rendelkeznék ezzel az identitással és státusszal, és ezeket a szavakat mondanám, utánozna-e Engem bárki is? Senki sem törődne Velem, senki sem tartana nagyra Engem; hát nem ez a tény? Amikor nem volt ez az identitásom és státuszom, akkor is beszéltem és közösséget vállaltam az emberekkel. Akkor ki vett komolyan Engem? Amint látták, hogy fiatal vagyok, hogy nincs felsőfokú végzettségem vagy képesítésem, és semmilyen társadalmi státuszom, senki sem vett Engem igazán komolyan, sem a saját gyülekezetemből, sem más gyülekezetekből, sem pedig azok közül az emberek közül, akik a kötelességvégzésük közben érintkeztek Velem. Még akkor sem figyelt Rám senki, ha helyesen vagy őszintén beszéltem. Miért nem? Identitás vagy státusz nélkül nincs jelenléted; bármit is mondasz, nem számít, még akkor sem, ha az helyes, vagy az az igazság. Még az is előfordulhat, hogy az emberek tagadják, bármit is mondasz, azt állítva, hogy minden téves. Akkor vajon utánozna-e téged bárki is? Egy nagyon is átlagos és hétköznapi ember, identitás vagy státusz nélkül – ki vesződne azzal, hogy téged utánozzon? Az emberek szemében az ilyen embernek nincs jelenléte, és nem méltó a csodálatra; még szerencsés vagy, ha nem bántalmaznak. Mi haszna lenne utánozni téged? Utánoznának-e téged csak azért, hogy mások lenézhessék, bántalmazhassák és diszkriminálhassák őket? Kit utánoznak az emberek? Azokat utánozzák, akik a szemükben jelenléttel és nagysággal rendelkeznek, akiknek státuszuk és identitásuk van. Az emberek ezeket az egyéneket utánozzák. Miért tűnik másnak ugyanaz az ember mások szemében, miután némi identitást és státuszt szerzett, amikor ugyanazokat a dolgokat mondja? Hogyan tűnik hirtelen jelenléttel rendelkezőnek és utánzásra érdemesnek? Valójában mit utánoznak az emberek? Amit elfogadnak, utánoznak és imádnak, az nem az igazság vagy a pozitív dolgok, hanem inkább a külső nagyság, a felszínes státusz. Nem ez a helyzet? Ha nem lenne semmilyen identitásom vagy státuszom, beszélhetnék Én bármennyire összhangban az igazsággal, vagy mondhatnék bármennyi lelki szót, vajon elterjedhetnének ezek a szavak köztetek? Nem; senki sem foglalkozna vele. De amint megvan az identitásom és a státuszom, néhány szó, amit gyakran mondok, a köznyelvi kifejezéseim, a kifejezésmódom, a modorom és a beszédstílusom – sokan utánozni kezdik ezeket. Undorodom ennek hallatán. Mennyire undorodom? Hánynom kell, amikor ezt hallom. Undorodom attól, aki Engem utánoz, rosszul leszek attól, aki Engem utánoz, annyira, hogy még el is ítélem! Milyen szándék és cél vezérli azokat az embereket, akik utánozzák ezeket a dolgokat? Az, hogy Isten beszédének hangnemét utánozzák, hogy ízelítőt kapjanak abból, milyen érzés Istennek lenni; hát nem így van? Arról van szó, hogy státuszt akarnak, a státusz pozíciójából akarnak beszélni, az identitással és státusszal bírók hangnemében és modorával akarnak beszélni és cselekedni, hogy úgy tűnjön, mintha nekik is lenne státuszuk, identitásuk és értékük – nem erről szól az egész? Ha egy hétköznapi embert utánzol, az nem nagy ügy; legfeljebb csupán arrogáns beállítottság. Ha viszont Isten hangnemét és beszédmódját utánzod, ott kezdődik a baj. Elmondanám, hogy akkor taposóaknára lépsz.

Isten szavaiban van egy mondás: Isten olyan Isten, aki irtózik a gonosztól. Mire utal az, hogy „irtózik a gonosztól”? Isten identitása és státusza egyedülálló. Isten szentsége, igazságossága, tekintélye és szeretete olyan tulajdonságok, amelyekkel egyetlen teremtett vagy nem teremtett lény sem rendelkezik; ezeket megpróbálni leutánozni istenkáromlás. Mivel nem rendelkezel ezekkel a tulajdonságokkal, miért próbálnád leutánozni őket? Mivel nem rendelkezel velük, miért próbálnál Isten lenni? Vajon nem azt a szándékot táplálod az utánzással, hogy Isten legyél, Istenné válj? Vagy talán azért utánzod Őt, mert imádod Istent, mert irigyled az Ő szeretetreméltóságát és lényegét? Egyáltalán nem; hiányzik belőled az ehhez szükséges jellem és érettség. Csupán ki akarod elégíteni azt a sóvárgást, hogy Isten legyél, hogy elnyerd az emberek csodálatát és tiszteletét, és hogy az emberek között olyan bánásmódban részesülj, mint Isten. Hát nem szégyenletes cselekedet ez? Teljesen gyalázatos! Az utánzás önmagában is visszataszító, az Istenné válásra való törekvés pedig nem csupán undorító, hanem elítélendő is. Ezért ma ünnepélyesen azt mondom nektek, hogy nem számít, mit mondtam, mit tettem, nem számít, mit mondok vagy teszek, ami tiszteletet, irigységet vagy féltékenységet ébreszt a szívetekben, egy dolog van, amire emlékeznetek kell: soha ne utánozzatok Engem. El kell engednetek az utánzás szándékát, fel kell lázadnotok az utánzás mentalitása ellen, és kerülnötök kell Isten természetének megsértését. Ez súlyos dolog! Egy romlott ember, aki jelentéktelen dolognak tekinti Isten hangvételét, beszédmódját és természetét, hogy a száját jártassa, hogy önkényesen manipuláljon és játszadozzon vele, gyűlöletes Isten számára. Ha így teszel, megsérted Isten természetét – soha ne tedd ezt! Még ha nem is hallak téged a megtestesült Isten beszédmódját és hangnemét utánozni, már pusztán a tudattól, hogy ilyen beállítottságod és ilyen gondolataid vannak, teljes mértékben undorodom Ha Isten Lelkének hangnemét utánzod, azzal a szándékkal, hogy az egész emberiséghez vagy a nyilvánossághoz szólj, akkor vajon nem a halált keresed? Ez olyasvalami, amire mindenkinek oda kell figyelnie; soha ne tégy ilyet! Voltak, akik megkérdezték: „Mit jelent megsérteni Isten természetét?”. Ma elmondok neked egy dolgot: Isten hangnemének és beszédmódjának utánzása, valamint egy sor olyan dolog, amely Isten identitásával és státuszával kapcsolatos, legyen az külső, vagy akár belső, mind Isten természetének megsértését jelenti. Erre feltétlenül emlékeznetek kell, és soha ne kövessétek el ezt a sértést! Ha mégis elkövetitek ezt a sértést, és képesek vagytok azonnal kijavítani, fellázadni ellene és átalakítani magatokat, akkor még van remény. Ha azonban továbbra is kitartóan ezen az úton haladsz, akkor antikrisztusként fognak jellemezni téged, és hadd mondjam el neked az igazságot: Isten szemében akkor már nem lesz helye a megfordulásnak – teljesen véged lesz. Ne feledd, Isten olyan Isten, aki irtózik a gonosztól. A legnagyobb óvatossággal kell kezelned minden olyan aspektust, amely Isten identitásával és lényegével kapcsolatos, és nem szabad könnyedén venned. Ha Isten beszédmódja és hangneme egy romlott ember szájából szól, az hatalmas megaláztatás és káromlás Isten ellen, amit Isten egyáltalán nem tűrhet el. Az embereknek soha, de soha nem szabad elkövetniük ezt a sértést. Érted? Ha elköveted ezt a sértést, meghalsz! Ha nem hallgatsz Rám, és nem hiszel Nekem, próbáld ki. Amikor pedig valóban katasztrófát hozol magadra, ne Engem hibáztass, amiért nem szóltam neked.

2020. augusztus 15.