Mióta valóra vált Jézus testté válásának igazsága, az ember azt hiszi, hogy a mennyben nem csupán az Atya van, hanem a Fiú, sőt, a Lélek is. Ez az ember hagyományos elképzelése, hogy ilyen Isten van a mennyben: a hármasságot alkotó Isten, aki az Atya, a Fiú, valamint a Szentlélek. Minden embernek vannak ilyen elképzelései: Isten egy Isten, azonban három részből áll, amelyek a hagyományos elképzeléseknél megrekedt emberek szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Csak e három rész egysége Isten teljessége. A Szent Atya nélkül Isten nem lenne teljes. Hasonlóképp a Fiú vagy a Szentlélek nélkül sem lenne teljes Isten. Elképzeléseikből adódóan abban hisznek, hogy önmagában sem az Atya, sem a Fiú nem tartható Istennek. Csak az Atya, a Fiú és a Szentlélek együttesen tartható Magának Istennek. Mármost az összes vallásos hívő, még a köztetek lévő követők mindegyike is ezt a hitelvet vallja. Azonban egyikőtök sem tudja elmagyarázni, hogy ez a hitelv helyes-e, mert mindig a zűrzavar homályában vagytok Magának Istennek a dolgait illetően. Még amikor emberi elképzeléseken alapuló ismeretről van is szó, akkor sem tudjátok, hogy az helyes vagy helytelen, mert súlyosan megfertőztek benneteket a vallási elképzelések. Túlságosan mélyen elfogadtátok a vallásnak ezeket a hagyományos elképzeléseit, és már túl mélyen áthat benneteket ez a méreg. Ezért ebben az ügyben is befolyásolt titeket ez az ártalmas hatás, mert a hármasságot alkotó Isten egyszerűen nem létezik. Más szóval: az Atya, a Fiú és a Szentlélek Szentháromsága egyszerűen nem létezik. Mindezek az ember hagyományos elképzelései, az ember megtévesztő hitelvei. Az ember sok évszázadon át hitt ebben a Szentháromságban, amelyet az ember elméjének elképzelései szőttek, az ember alkotta, ám ember még soha nem látta. Mindezen évek alatt a Biblia sok értelmezője magyarázta már el a Szentháromság „valódi jelentését”, azonban elnagyoltak és homályosak voltak a hármasságot alkotó Istenről szóló, Őt három különálló személyként leíró magyarázatok, és mindenkit összezavart „Isten” „összetétele”. Soha egyetlen nagy ember sem tudott alapos magyarázatot adni. A legtöbb magyarázat érvelés szempontjából és papíron kiállja a próbát, azonban egyetlen egy személy sincs, aki teljesen és világosan megértené a jelentését. Ez azért van, mert ez a „nagyszerű Szentháromság”, amelyet szívében őriz az ember, egyszerűen nem létezik. Mivel soha senki nem látta Isten valódi ábrázatát, és nem is volt oly szerencsés, hogy felemelkedhessen Isten lakhelyére egy látogatásra, és megvizsgálhassa, mely dolgok vannak jelen azon a helyen, ahol Isten fekszik, majd rájöjjön, pontosan hány tízezer vagy százmillió nemzedék van „Isten családjában”, valamint kiderítse, pontosan hány részből áll Isten eredendő konstrukciója. Főként ezt kellene megvizsgálni: az Atya és a Fiú, valamint a Szentlélek életkorát; az egyes személyek sajátos megjelenését; hogy pontosan miként válnak szét, és hogyan tétetnek eggyé. Sajnos mindezen évek alatt egyetlen személy sem tudott rájönni, vajon igazak-e ezek a dolgok. Mind találgatnak csupán, mert egyetlen személy sem emelkedett fel soha a mennybe egy látogatásra, és tért vissza „vizsgálati jelentéssel” az egész emberiség számára, hogy jelentést tegyen a dolog igaz voltáról mindazon buzgó és jámbor vallásos hívők számára, akiket érdekel a Szentháromság. Természetesen nem lehet teljes mértékben az embert hibáztatni az ilyen elképzelések kialakításáért, mert vajon Jahve, az Atya miért nem vitte magával Jézust, a Fiút, amikor megteremtette az emberiséget? Ha kezdetben mind Jahve nevét viselték volna, az jobb lett volna. Ha már hibáztatni kell valamit, akkor hibáztassuk Jahve Isten pillanatnyi botlását, aki nem szólította maga elé a Fiút és a Szentlelket a teremtés idején, hanem inkább Maga végezte el a munkáját. Ha mind egyidejűleg munkálkodtak volna, akkor vajon nem váltak volna eggyé? Ha egészen a kezdettől fogva mindvégig csak egyetlen név, Jahve lett volna, nem pedig Jézus neve a Kegyelem Korától fogva, vagy ha Őt akkor még mindig Jahve néven nevezték volna, akkor az vajon nem kímélte volna meg Istent attól a szenvedéstől, hogy az emberiség ily módon részekre osztja Őt? Az biztos, hogy Jahve nem hibáztatható mindezért; ha valakit hibáztatni kell, legyen az a Szentlélek, aki évezredeken át Jahve, illetve Jézus, vagy akár Szentlélek néven végezte a munkáját, olyannyira összezavarva az embert, hogy pontosan nem is tudhatta, kicsoda Isten. Ha a Szentlélek Maga alak és képmás nélkül, és ami még fontosabb, egy olyan név, mint Jézus neve nélkül munkálkodott volna, és az ember se nem érinthette, se nem láthatta volna, csupán a mennydörgés hangját hallhatta volna, akkor ez a fajta munka nem lett volna előnyösebb az emberiség számára? Akkor most mit lehet tenni? Az emberiség elképzelései hegymagasságúra és tengernyi szélességűre gyűltek, olyannyira, hogy a jelenlegi kor Istene már nem szenvedheti azokat, és teljesen tanácstalan. A múltban, amikor még csak Jahve volt, Jézus, köztük pedig a Szentlélek, az ember már akkor is tanácstalan volt azt illetően, hogy miként kezelje ezt, most pedig hozzájön még a Mindenható, akiről ráadásul azt is mondják, hogy szintén „része Istennek”. Ki tudja, vajon ki Ő, és a Szentháromság mely személyével keveredett, vagy melyikükben bujkált ki tudja, hány éven át? Hogy tudja elviselni ezt az ember? Már a hármasságot alkotó Isten elmagyarázása is egy egész emberéletet kívánt, ráadásul most itt van „egy Isten négy személyben”. Hogyan magyarázható el ez? Te el tudod magyarázni? Testvérek! Hogyan hihettetek a mai napig egy ilyen Istenben? Leveszem előttetek a kalapomat. A hármasságot alkotó Istent is elegendő volt már elviselni; hogyan lehetett ily rendíthetetlen hitetek ebben a négy személyben lévő egy Istenben? Sürgetnek, hogy szálljatok ki, de ti nem vagytok hajlandóak erre. Mily hihetetlen! Nem semmik vagytok! Tényleg eljuthat valaki odáig, hogy „négy Istenben” hisz, és fel sem veszi – nem gondoljátok, hogy ez egy csoda? Rátok nézve senki nem gondolná, hogy képesek vagytok ily nagy csoda véghezvitelére! Hadd áruljam el nektek, hogy valójában „a hármasságot alkotó Isten” sehol nem létezik a világegyetem felett vagy a világegyetemben. Istennek nincs Atyja, sem Fia, és még kevésbé van olyan koncepció, hogy az Atya és a Fiú együttesen eszközként használják a Szentlelket. Mindez a legnagyobb tévedés ezen a világon, és egyszerűen nem létezik! Ám még az ilyen tévedésnek is megvan a maga eredete, és nem teljesen alaptalan, mert az elmétek nem oly együgyű, és ezek az elgondolásaitok nem ok nélkül valók. Inkább igenis helyénvalók és leleményesek, olyannyira, hogy még egy Sátán sem talál fogást rajtuk. Kár, hogy ezek az elgondolások mind téveszmék és egyszerűen nem léteznek! Egyáltalán nem láttátok, hogy valójában mi az igazság; csupán érveltek és képzelődtök, majd mindebből történetet gyártotok, hogy csalárd módon elnyerjétek mások bizalmát, és az ész, avagy értelem nélkül való legbalgább emberek fölé kerekedjetek, akik aztán hisznek a ti nagyszerű és nevezetes „szakértő tanításaitokban”. Vajon ez az igazság? Vajon ez az életút az, amelyet az embernek fel kell fognia? Ennek semmi értelme! Egyetlen szó sem helyénvaló! Mindezen éveken át ily módon széthasítottátok Istent, minden egyes nemzedék egyre apróbb darabokra hasította, olyannyira, hogy az egy Isten nyíltan három Istenre hasadt. Most pedig már egyszerűen lehetetlen az embernek visszaillesztenie Istent eggyé, mert túlságosan is felhasogattátok. Ha nem lett volna az Én serény munkám, mielőtt még túl késő lett volna, akkor ki tudja, meddig mentetek volna tovább arcátlanul ebbe az irányba! Ha továbbra is így széthasítjátok Istent, akkor hogyan lehet még mindig a ti Istenetek? Felismernétek még Istent? Rátalálnátok még az eredetetekre, és visszatérnétek a gyökereitekhez? Ha később érkeztem volna, valószínűleg visszaküldtétek volna az „Atyát és a Fiút”, Jahvét és Jézust Izráelbe, és azt állítottátok volna, hogy ti magatok Isten részei vagytok. Szerencsére most az utolsó napokban vagyunk. Végre eljött ez az Általam régen várt nap, és csak az vetett véget annak, hogy felhasogassátok Magát Istent, hogy eljöttem személyesen véghezvinni a munkának ezt a szakaszát. Ha nem így lett volna, akkor odáig fajultatok volna, hogy még a közöttetek lévő összes Sátánt is az asztalaitokra helyeztétek volna, hogy hódoljatok nekik. Ez a ti cselszövésetek! Ily módon hasítjátok szét Istent. Most is tovább fogjátok folytatni ezt? Hadd tegyem fel nektek a kérdést: Hány Isten van? Melyik Isten hoz majd nektek üdvösséget? Az első Isten, a második vagy a harmadik, amelyikhez mindig imádkoztok? Melyikben hisztek mindig? Az Atyában? Vagy a Fiúban? Avagy a Lélekben? Áruld el Nekem, melyikben hiszel. Bár minden szóval azt mondjátok, hogy hisztek Istenben, valójában a saját agyatokban hisztek! Egyszerűen nincs ott Isten a szívetekben. Mégis, az elmétekben számtalan ilyen „Szentháromság” van! Nem értetek egyet ezzel?

Ha a munka három szakaszát a Szentháromság e koncepciójának megfelelően mérjük fel, akkor lennie kell három Istennek, mert mindegyikük más-más munkát végzett el. Ha bárki közületek azt mondja, hogy tényleg létezik a Szentháromság, akkor magyarázza el, pontosan mi ez az egy Isten három személyben. Mi a Szent Atya? Mi a Fiú? Mi a Szentlélek? Jahve a Szent Atya? Jézus a Fiú? Akkor mi van a Szentlélekkel? Vajon az Atya nem Lélek? Vajon a Fiú lényege nem szintén Lélek? Jézus munkája nem a Szentlélek munkája volt? Jahve munkáját akkoriban nem a Jézusával egyező Lélek végezte? Hány Lelke lehet Istennek? A magyarázatod szerint a három személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyek. Ha ez így van, akkor három Lélek van, azonban ha három Lélek van, az azt jelenti, hogy három Isten van, ami nem az egyetlen igaz Isten lenne. Hogyan lehetne az ilyesfajta Istennek eredendő isteni lényege? Ha elfogadod, hogy csak egyetlen Isten van, akkor hogyan lehet Neki fia vagy atyja? Nem csupán a te elképzeléseid ezek? Csak egyetlen Isten van, csak egyetlen személy van ebben az Istenben, és Istennek csak egyetlen Lelke van, ahogyan az meg van írva a Bibliában: „Csak egy Szentlélek van és csak egy Isten.” Függetlenül attól, hogy létezik-e az általad említett Atya és Fiú, végső soron csak egyetlen Isten van, és az Atya, a Fiú és a Szentlélek lényege, akikben hisztek, a Szentlélek lényege. Másképp fogalmazva, Isten egy Lélek, de arra is képes, hogy testet öltsön, és az emberek között éljen, valamint arra is, hogy mindenek fölött legyen. Az Ő Lelke mindent magában foglal, és mindenhol jelen van. Képes egyidejűleg a hús-vér testben, a világegyetem felett és a világegyetemben lenni. Mivel minden ember azt mondja, hogy Isten az egyetlen igaz Isten, akkor hát egyetlen Isten van, akit senki nem oszthat szét kénye-kedve szerint! Isten csupán egyetlen Lélek, és csupán egyetlen személy, mégpedig Isten Lelke. Ha úgy van, ahogy mondod: az Atya, a Fiú és a Szentlélek, akkor vajon Ők nem három Isten? A Szentlélek egy dolog, a Fiú egy másik, az Atya pedig megint más. A személyük más, és a lényegük is más, akkor hát hogyan lehetne mindegyikük ugyanazon Isten része? A Szentlélek Lélek, ezt könnyű megértenie az embernek. Ha ez így van, akkor az Atya még inkább Lélek. Soha nem ereszkedett le a földre, és soha nem öltött testet; Ő Jahve Isten az ember szívében, és minden bizonnyal Ő is Lélek. Akkor hát mi a kapcsolat e Lélek és a Szentlélek között? Az Atya és a Fiú közötti kapcsolat ez? Vagy a Szentlélek és az Atya Lelke közötti kapcsolat? Mindegyik Léleknek ugyanaz a lényege? Avagy a Szentlélek az Atya eszköze? Hogyan magyarázható el ez? Aztán pedig mi a kapcsolat a Fiú és a Szentlélek között? Két Lélek közötti kapcsolat ez, vagy pedig egy emberi lény és egy Lélek közötti kapcsolat? Ezek mind olyan dolgok, amelyekre nem lehet magyarázat! Ha Ők mindannyian egy Lélek, akkor nem beszélhetünk három személyről, mert Ők egyetlen Lélekkel rendelkeznek. Ha különálló személyek lennének, akkor a Lelkük eltérne erő vonatkozásában, és egyszerűen nem lehetnének egyetlen Lélek. Ez a koncepció az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről teljesen abszurd! Részekre szedi és három személyre hasítja Istent, mindegyiknek saját státuszt és Lelket adva, akkor hát hogyan lehetne Ő még mindig egy Lélek és egy Isten? Áruld el Nekem, vajon az Atya, a Fiú vagy a Szentlélek teremtette a mennyet, a földet és minden dolgot? Némelyek azt mondják, hogy Ők együtt teremtették mindezt. Akkor ki váltotta meg az emberiséget? A Szentlélek, a Fiú vagy az Atya? Némelyek azt mondják, hogy a Fiú volt az, aki megváltotta az emberiséget. Akkor lényegében ki a Fiú? Nem Isten Lelkének a megtestesült hús-vér teste? A hús-vér test a teremtett emberi lény szemszögéből nevezi a mennybéli Istent az Atya nevén. Nem vagy tudatában annak, hogy Jézus a Szentlélektől fogantatott? Őbenne van a Szentlélek. Bármit mondasz, Ő akkor is egy a mennyei Istennel, mert Ő Isten Lelkének a megtestesült hús-vér teste. A Fiú mint elképzelés egyszerűen hamis. Egy Lélek van, aki végrehajtja az összes munkát, Isten Maga az, aki végrehajtja – vagyis Isten Lelke az, aki a munkát végzi. Ki Isten Lelke? Nem a Szentlélek? Nem a Szentlélek az, aki Jézusban munkálkodik? Ha a munkát nem a Szentlélek (vagyis Isten Lelke) végezte volna el, akkor hogyan képviselhette volna Magát Istent az Ő munkája? Amikor Jézus Atyának szólította a mennyei Istent, amikor imádkozott, akkor ezt csak a teremtett emberi lény szemszögéből tette, csak azért, mert Isten Lelke hétköznapi, normális hús-vér testet öltött, és egy teremtett lény külső burkával rendelkezett. Bár Őbenne volt Isten Lelke, a külső megjelenése mégis egy normális emberi lényé volt. Másképp fogalmazva azon „Emberfiává” vált, akiről minden ember, ahogy Maga Jézus is beszélt. Mivel Ő az Emberfiának neveztetik, hétköznapi emberek normális családjába született (férfi vagy női, de mindenesetre egy emberi lény külső burkával rendelkező) személy Ő. Ezért amikor Atyának szólította Jézus a mennyei Istent, az ugyanolyan, mint ahogyan először ti is Atyának szólítottátok Őt – a teremtett emberi lény szemszögéből tette ezt. Emlékeztek még az Úr imájára, amelyet Jézus tanított nektek, hogy megjegyezzétek? „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...” Minden embert arra kért, hogy Atya néven szólítsák a mennyei Istent. És mivel Ő is Atyának nevezte Őt, olyan valaki szemszögéből tette ezt, aki egyenrangú mindannyiótokkal. Mivel ti Atyának neveztétek a mennyei Istent, Jézus úgy tekintett Magára, mint aki egyenrangú veletek, valamint olyan emberi lényként a földön, akit Isten választott ki (vagyis Isten Fiaként). Ha Atyának nevezitek Istent, ez vajon nem azért van, mert teremtett lények vagytok? Bármilyen nagy hatalma volt is Jézusnak a földön a keresztre feszítése előtt, egy Emberfia volt, akit a Szentlélek (vagyis Isten) irányított, és a föld teremtett lényeinek egyike, mert még nem fejezte be a munkáját. Ezért a mennyei Istent Ő kizárólag az alázatossága és az alávetettsége folytán szólította Atyának. Azonban az, hogy Istent (vagyis a mennyei Lelket) ily módon szólította, nem bizonyítja azt, hogy Ő a mennyben lévő Isten Lelkének a Fia volt. Inkább csak arról van szó, hogy más volt a perspektívája, nem pedig arról, hogy más személy lett volna. A különálló személyek létezése téveszme! Keresztre feszítése előtt Jézus egy Emberfia volt, akit megkötöttek a test korlátai, és nem rendelkezett teljes mértékben a Lélek hatalmával. Ezért van az, hogy csupán a teremtett lény szemszögéből kereshette az Atyaisten szándékait. Úgy, ahogy háromszor is imádkozott a Gecsemánéban: „Ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint Te!” Mielőtt a keresztre fektették volna, csupán a zsidók Királya volt, az Emberfia, Krisztus, nem pedig dicsőséges test. Ezért van az, hogy a teremtett lény szemszögéből Atyának nevezte Istent. Nos, nem állíthatod, hogy mindenki a Fiú, aki Atyának szólítja Istent. Ha így lenne, akkor vajon nem váltatok volna mindannyian a Fiúvá, miután Jézus megtanította nektek az Úr imáját? Ha még mindig nem vagytok meggyőzve, akkor áruljátok el Nekem: ki az, akit ti Atyának neveztek? Ha Jézusra utaltok, akkor vajon ki számotokra Jézus Atyja? Miután Jézus elment, nem létezett többé az Atya és a Fiú ezen elképzelése. Ez az elképzelés csak azokban az években volt helytálló, amikor Jézus testté lett. Minden más körülmény között a Teremtő és a teremtett lény közötti kapcsolatról van szó, amikor Atyának szólítjátok Istent. Nincs olyan idő, amelyben az Atya, a Fiú és a Szentlélek Szentháromságának tana érvényes lenne, olyan téveszme ez, amelyet csak ritkán látunk a korokon át, és nem létezik!

A legtöbbeknek ez Istennek Mózes első könyvében feljegyzett szavait juttathatja eszébe: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá” (1Mózes 1:26). Mivel Isten azt mondja: „Alkossunk embert a képmásunkra”, itt a „Mi” kettő vagy több valakire utal. Mivel Ő a „Mi” kijelentést tette, nem csupán egy Isten van. Ennélfogva az ember elkezdett elvont különálló személyekre gondolni, és ezekből a szavakból született az Atya, a Fiú és a Szentlélek elképzelése. Akkor hát milyen az Atya? Milyen a Fiú? És milyen a Szentlélek? Lehet, hogy napjaink emberisége a háromból eggyé lett Isten képmására lett megalkotva? Akkor vajon az ember képe az Atya, a Fiú vagy a Szentlélek képére hasonlít? Isten melyik személyének képére lett az ember? Ez az emberi elképzelés egyszerűen helytelen és értelmetlen! Csupán annyit ér el, hogy számos Istenre hasít szét egy Istent. Mózes azt követően írta meg Mózes első könyvét, hogy az emberiség megteremtetett a világ teremtése után. Kezdetben, amikor Isten megteremtette a világot, Mózes még nem létezett. És csak sokkal később volt az, hogy Mózes megírta a Bibliát, hogyan tudhatta volna hát, hogy mit mondott Isten a mennyben? Fogalma sem volt arról, hogyan teremtette meg Isten a világot. A Bibliában az Ószövetség nem tesz említést az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről, csupán az egyetlen igaz Istenről, Jahvéről, aki véghezviszi a munkáját Izráelben. Isten a korok változásával más-más néven szólíttatik, azonban ez nem lehet annak bizonyítéka, hogy minden egyes név más-más személyre utal. Ha ez így lenne, akkor vajon nem lenne megszámlálhatatlanul sok személy Istenben? Az Ószövetségben leírtak Jahve munkája, Maga Isten kezdeti munkájának egy szakasza a Törvény Korában. Isten munkája volt ez, ahol Ő beszélt, és az létrejött, és Ő parancsolt, és az megvalósult. Jahve soha nem mondta, hogy Ő lenne az Atya, aki eljött, hogy elvégezze a munkát, és arról sem jövendölt soha, hogy a Fiú eljön az emberiség megváltására. Amikor eljött Jézus ideje, csak az hangzott el, hogy Isten testté lett, hogy az egész emberiséget megváltsa, nem pedig az, hogy a Fiú az, aki eljött. Mivel a korok nem hasonlítanak egymásra, és az a munka is eltérő, amelyet Maga Isten szándékozik megtenni, különböző birodalmakon belül kell elvégeznie a munkáját. Ily módon az Őáltala képviselt identitás is eltér. Az ember hite szerint Jézus Atyja Jahve, ezt azonban valójában Jézus nem ismerte el, amikor úgy szólt: „Soha nem voltunk megkülönböztetve Atyaként és Fiúként; Én és a mennyei Atya egyek vagyunk. Az Atya Énbennem van, Én pedig az Atyában; az ember a Fiút látva a mennyei Atyát látja.” Egyszóval legyen szó az Atyáról vagy a Fiúról, Ők egy Lélek, és nincsenek különböző személyekre osztva. Ha az ember megpróbálja megmagyarázni, a különböző személyek elképzelése bonyolítja a dolgokat, miként az Atya, a Fiú és a Lélek közötti kapcsolat is. Amikor különálló személyekről beszél az ember, ez vajon nem kezeli anyagként Istent? Az ember még sorrendbe is állítja a személyeket: első, második és harmadik; ezek azonban csupán az ember képzelődései, amelyek nem érdemlik meg, hogy hivatkozzunk rájuk, és teljesen irreálisak! Ha azt kérdeznéd tőle: „Hány Isten van?”, akkor azt mondaná, hogy Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek Szentháromságából álló, egyetlen igaz Isten. Ha tovább kérdezősködnél, hogy „Ki az Atya?”, akkor azt mondaná: „Az Atya a mennyben lévő Isten Lelke, mindenek felett Ő rendelkezik, Ő a menny Mestere.” „Akkor Jahve a Lélek?” Erre azt mondaná: „Igen!” Ha erre megkérdeznéd, hogy „ki a Fiú?”, azt mondaná, hogy természetesen Jézus a Fiú. „Akkor hát mi a helyzet Jézus történetével? Honnan jött?” Erre azt mondaná: „Jézus Máriától született, aki a Szentlélektől foganta Őt.” Akkor vajon az Ő lényege nem szintén a Lélek? Vajon az Ő munkája nem szintén a Szentlelket képviseli? Jahve a Lélek, és Jézus lényege is az. Most, az utolsó napokban még egyértelműbb, hogy ez még mindig a Lélek; hogyan lehetnének különböző személyek? Nem csupán arról van szó, hogy Isten Lelke különböző perspektívákból viszi véghez a Lélek munkáját? Így nincs különbségtétel személyek között. Jézus a Szentlélek által fogantatott, és az Ő munkája kétségtelenül pontosan a Szentlélek munkája volt. A Jahve által véghezvitt munka első szakaszában Ő se nem lett testté, se nem jelent meg az embernek. Így hát az ember soha nem látta az Ő megjelenését. Nem számít, milyen nagy és milyen magas volt Ő, Ő akkor is a Lélek volt, Isten Maga, aki kezdetben megteremtette az embert. Vagyis Ő volt Isten Lelke. A felhők közül beszélt az emberhez, csupán Lélekként, és senki nem volt tanúja az Ő megjelenésének. Csupán a Kegyelem Korában, amikor Isten Lelke eljött a hús-vér testben és megtestesült Júdeában, akkor látta az ember első alkalommal Isten zsidóként megtestesült hús-vér testének a képmását. Semmi Jahve-szerű nem volt benne. Azonban a Szentlélek által fogantatott, vagyis Magának Jahvénak a Lelke által fogantatott, és Jézus mégis Isten Lelkének a megtestesüléseként született meg. Amit az ember akkor látott, az a Jézusra galambként leszálló Szentlélek volt; ez nem a kizárólag Jézushoz tartozó Lélek volt, hanem inkább a Szentlélek. Akkor vajon elválasztható Jézus Lelke a Szentlélektől? Ha Jézus Jézus, a Fiú, a Szentlélek pedig a Szentlélek, akkor hogyan lehetnének Ők egyek? A munka nem lenne elvégezhető, ha így lenne. A Jézusban lévő Lélek, a mennyben lévő Lélek, valamint Jahve Lelke mind egy. Ezt nevezik a Szentléleknek, Isten Lelkének, a hétszeresen felerősödött Léleknek és a mindent magában foglaló Léleknek. Isten Lelke sok munkát el tud végezni. Meg tudja teremteni a világot, és el tudja pusztítani azt a föld elárasztásával; meg tudja váltani az egész emberiséget, és még inkább meg tudja hódítani és el tudja pusztítani az egész emberiséget. Ezt a munkát mind Maga Isten végzi, és Helyette nem végezheti el Isten semelyik személye. Az Ő Lelke szólítható Jahve, illetve Jézus, valamint a Mindenható nevén. Ő az Úr, és Ő Krisztus. Ő arra is képes, hogy az Emberfiává legyen. Ő van a mennyekben és a földön is; Ő a világegyetemek felett és a számtalan nép körében van. Ő a menny és a föld egyedüli Mestere! A teremtés idejétől fogva mindmáig ezt a munkát Maga Isten Lelke végezte. Legyen szó a mennyekben vagy a hús-vér testben végzett munkáról, mindent az Ő eredendő Lelke végzett. Minden teremtmény, legyen bár a mennyben vagy a földön, az Ő mindenható kezének tenyerén van; mindez Magának Istennek a munkája, és senki más nem végezheti el Őhelyette. A mennyekben Ő a Lélek, azonban Maga Isten is; az emberek között Ő hús-vér test, azonban Maga Isten marad. Bár nevek százezreivel illethető, attól Ő még saját Maga, és az Ő összes munkája az Ő Lelkének közvetlen kifejeződése. Az egész emberiségnek az Ő keresztre feszítése általi megváltása az Ő Lelkének közvetlen munkája volt, és az utolsó napokban a minden nemzetnek és minden földnek adott eligazítás is az. Isten mindig csakis a mindenható egyetlen igaz Istennek nevezhető, Magának a mindent magában foglaló Istennek. Ezek a személyek Istenben egyáltalán nem léteznek, és még kevésbé létezik az Atya, a Fiú és a Szentlélek ezen elképzelése. Csak egyetlen Isten van a mennyben és a földön!

Isten irányítási terve hatezer évet ölel fel, és a munkájában megmutatkozó különbségek alapján három korra osztható: Az első kor az ószövetségi Törvény Kora; a második a Kegyelem Kora; a harmadik pedig az utolsó napok – a Királyság Kora. Minden korban más-más identitás jelenik meg. Ez csupán a munkában megmutatkozó különbségek miatt van így, vagyis a munka követelményei miatt. A munka első szakasza a Törvény Kora alatt Izráelben ment végbe, a megváltás munkájának második szakasza pedig Júdeában lett elvégezve. A megváltás munkájának elvégzésére Jézus a Szentlélektől fogantatott és megszületett az egyetlen Fiúként. Mindez a munka követelményei miatt volt így. Az utolsó napokban Isten el akarja terjeszteni a munkáját az idegen nemzetekre, és meghódítani ott az embereket, azért, hogy az Ő neve nagy lehessen közöttük. Utat akar mutatni az embernek a teljes igazság megértésében és az abba való belépésben. Mindezt a munkát egyetlen Lélek végzi. Lehet, hogy más-más szemszögből teszi ezt, de a munka természete és alapelvei ugyanazok maradnak. Ha megfigyeled az Őáltaluk véghezvitt munka alapelveit és természetét, akkor tudni fogod, hogy ezt mind egyazon Lélek végzi. Némelyek talán mégis azt mondják: „Az Atya az Atya, a Fiú a Fiú, a Szentlélek a Szentlélek, és végül Ők eggyé tétetnek.” Ugyan hogyan tennéd Őket eggyé? Hogyan tehető eggyé az Atya és a Szentlélek? Ha eredendően ketten vannak, akkor nem számít, hogyan illesztik Őket össze, akkor is csak két rész lesznek, nemde? Amikor két rész eggyé tételéről beszélsz, vajon ez nem csupán két különálló rész összeillesztése, hogy egy egészet alkossanak? De nem két rész voltak, mielőtt egésszé tétettek volna? Minden egyes léleknek egyedi lényege van, és két lélek nem tehető eggyé. A lélek nem anyagból álló tárgy, és semmihez sem hasonlít az anyagi világban. Ahogy az ember látja, az Atya egy Lélek, a Fiú egy másik, a Szentlélek pedig megint másik, aztán a három Lélek három pohár vízhez hasonlóan áll össze egy egésszé. Akkor hát nem a háromból csinálnának egyet? Ez teljes mértékben téves magyarázat! Nem Isten széthasítása ez? Hogyan tehető eggyé az Atya, a Fiú és a Szentlélek? Nem három rész Ők, mindegyikük más-más természettel? Aztán vannak, akik azt kérdezik: „Nem jelentette-e ki Isten kifejezetten azt, hogy Jézus az Ő szeretett Fia?” Jézus Isten szeretett Fia, akiben Ő gyönyörködik – ezt bizony maga Isten mondta. Itt Isten Önmagáról tett bizonyságot, csupán más perspektívából – a mennyben lévő Lélek tett bizonyságot a saját megtestesült hús-vér testéről. Jézus az Ő megtestesült hús-vér teste, nem pedig mennyei Fia. Érted? Vajon Jézus szavai, miszerint „Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van”, nem azt jelzik-e, hogy Ők egy Lélek? És nem a megtestesülés miatt van-e az, hogy Ők elváltak egymástól, egyik a mennyben, másik a földön? Valójában Ők még mindig egyek, bármi történjék is, mindössze arról van szó, hogy Isten bizonyságot tesz Önmagáról. A korok változásainak, a munka szükségleteinek, valamint az Ő irányítási terve különböző szakaszainak köszönhetően más-más néven szólítja Őt az ember. Amikor eljött, hogy elvégezze a munka első szakaszát, csupán Jahvénak volt nevezhető, aki az izráeliták pásztora volt. A második szakaszban a megtestesült Isten csak Úrnak és Krisztusnak volt nevezhető. Ekkor azonban a mennyei Lélek csupán azt jelentette ki, hogy Ő Isten szeretett Fia, és nem tett említést arról, hogy Isten egyetlen Fia lenne. Ez egyszerűen nem történt meg. Hogyan lehetne Istennek csupán egyetlen gyermeke? Nem vált volna akkor emberré Isten? Mivel Ő volt a megtestesült hús-vér test, Isten szeretett Fiának neveztetett, és innen eredt az Atya és a Fiú közötti kapcsolat. Ez csupán a menny és a föld szétválása miatt volt. Jézus a hús-vér test perspektívájából imádkozott. Mivel ilyen normális emberi mivolt hús-vér testét öltötte magára, és a hús-vér test perspektívájából mondta: „A külső burkom egy teremtett lényé; mivel hús-vér testet öltöttem, hogy erre a földre jöjjek, most messze, nagyon messze vagyok a mennytől.” Ő csakis a hús-vér test perspektívájából imádkozhatott az Atyaistenhez. Ez volt a kötelessége, és ezzel kellett rendelkeznie Isten Lelke megtestesült hús-vér testének. Nem állítható, hogy Ő ne lett volna Isten azért, mert a hús-vér test perspektívájából imádkozott az Atyához. Bár Isten szeretett Fiának neveztetett, attól még Ő volt Maga Isten, mert csupán a Lélek megtestesült hús-vér teste volt, és a lényege még mindig a Lélek volt. Az emberek felteszik a kérdést, hogy miért imádkozott, ha Maga Isten volt Ő. Azért, mert a megtestesült Isten volt, a hús-vér testben élő Isten, nem pedig a mennyben lévő Lélek. Az ember úgy látja, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek mind Isten. Csupán az eggyé tétetett három tartható az egy igaz Istennek, és ily módon rendkívül nagy a hatalma. Vannak, akik azt mondják, hogy csak ily módon a hétszeresen felerősödött Lélek Ő. Amikor a Fiú az eljövetelét követően imádkozott, a Lélekhez imádkozott. Valójában egy teremtett lény perspektívájából imádkozott. Mert a hús-vér test nem teljes, így Ő sem volt teljes és sok gyengesége volt, amikor eljött a hús-vér testben, és sok zavarást szenvedett, midőn a munkáját végezte a hús-vér testben. Ezért van az, hogy a keresztre feszítése előtt háromszor is imádkozott az Atyaistenhez, azt megelőzően pedig sokszor. Imádkozott a tanítványai körében; imádkozott egyedül a hegyen; imádkozott a halászhajó fedélzetén; imádkozott a sokaság körében; imádkozott a kenyér megtörésekor; és imádkozott mások megáldásakor. Miért tett így? A Lélek volt az, akihez imádkozott. A Lélekhez imádkozott, a mennyei Istenhez, a hús-vér test perspektívájából. Az ember szemszögéből tehát a munkának abban a szakaszában Jézus a Fiúvá lett. Azonban ebben a szakaszban a megtestesült Isten nem imádkozik. Vajon miért? Ennek oka az, hogy amit Ő előhoz, az a szó munkája, valamint a szó ítélete és fenyítése. Nincs szüksége imákra, és a szolgálata az, hogy beszéljen. Nem feszítik keresztre, és az ember nem adja át a hatalmon lévőknek. Csak arra van szüksége, hogy közvetlenül hajtsa végre a munkáját. Akkoriban, amikor Jézus imádkozott, azért imádkozott az Atyaistenhez, hogy ereszkedjen le a mennyek országa, legyen meg az Atya akarata, és a jövőbeni munkáért. Ebben a szakaszban már leereszkedett a mennyek országa, vagyis szüksége van még rá, hogy imádkozzon? A munkája az, hogy lezárja a kort, és nincs több új kor, tehát szükség van még arra, hogy a következő szakaszért imádkozzon? Attól tartok, nincs!

Az ember magyarázataiban sok ellentmondás van. Természetesen ezek mind az ember elképzelései, és további vizsgálódások nélkül mindannyian azt hinnétek, hogy helyesek. Nem tudjátok, hogy az olyan elképzelések, amilyen Isten háromsága, csupán az ember elképzelései? Az ember semmilyen tudása sem alapos. Mindig vannak tisztátalanságok, és túl sok emberi megértés van benne. Ez azt jelzi, hogy egy teremtett lény egyszerűen nem tudja megmagyarázni Isten munkáját. Túlságosan sok minden jár az ember eszében, ami mind a logikából és gondolkodásból ered, és mindez ellentmond az igazságnak. Vajon a logikád ízekre tudja szedni Isten munkáját? Beleláthatsz Jahve minden munkájába? Emberi lény létedre te vagy az, aki mindenen átlát, vagy Maga Isten az, aki képes az örökkévalótól az örökkévalóig látni? Te vagy az, aki az időtlen örökkévalóságtól el tud látni az eljövendő örökkévalóságig, vagy Isten az, aki meg tudja ezt tenni? Mit mondasz? Hogyan lennél méltó arra, hogy megmagyarázd Istent? Milyen alapon nyugszik a magyarázatod? Isten vagy? A mennyet és a földet és mindent Isten Maga teremtett. Nem te voltál az, aki ezt megtette, akkor hát miért adsz értelmetlen magyarázatokat? Nos, továbbra is hiszel Isten hármasságában? Nem gondolod, hogy ez túlságosan is terhes így? Jobb lenne, ha egy Istenben hinnél, nem pedig háromban. Legjobb könnyűnek lenni, mert az Úr terhe könnyű.