Képesnek kell lennetek arra, hogy önállóan éljetek, hogy képesek legyetek egyedül enni és inni Isten szavait, hogy egyedül tapasztaljátok Isten szavait, és hogy normális lelki életet éljetek anélkül, hogy mások vezetnének titeket. Képesnek kell lennetek Isten ma kimondott szavaira hagyatkozni ahhoz, hogy éljetek, belépni a valódi tapasztalásba, és valódi felismeréseket nyerni. Csak így lesztek képesek szilárdan megállni. Ma sokan nem értik teljesen a jövőbeli nyomorúságokat és megpróbáltatásokat. A jövőben egyes emberek nyomorúságokat, egyesek pedig büntetést fognak átélni. Ez a büntetés súlyosabb lesz; ez lesz a tények bekövetkezése. Ma mindaz, amit megtapasztalsz, gyakorolsz és kinyilvánítasz, megalapozza a jövő próbatételeinek megtapasztalását, és legalább arra képesnek kell lenned, hogy önállóan élj. Ma a gyülekezetben sokaknak általában a következő az állapota: ha vannak vezetők és munkások, akik elvégzik a munkát, akkor boldogok, ha pedig nincsenek, akkor boldogtalanok. Nem törődnek sem a gyülekezet munkájával és semmi jelentőséget nem tulajdonítanak a saját lelki életüknek, és a legcsekélyebb teherrel sem rendelkeznek – úgy tengődnek, mint a hanhao madarak^[a]. Őszintén szólva, sok emberben az Általam végzett munka csupán a hódítás munkája, mert sokan egyszerűen méltatlanok arra, hogy tökéletességre jussanak. Az embereknek csak egy kis részét lehet tökéletessé tenni. Ha e szavak hallatán azt gondolod, hogy „Mivel az Isten által végzett munka csak az emberek meghódítására szolgál, én csak felületesen fogom követni”, hogyan lehetne elfogadható egy ilyen hozzáállás? Ha valóban van lelkiismereted, akkor terhed és felelősségérzeted is kell, hogy legyen. Azt kell mondanod: „Függetlenül attól, hogy meghódítottá vagy tökéletessé válok-e, a tanúságtételnek ezt a lépését megfelelően kell megtennem.” Egy teremtett lénynek, hogy Isten teljesen meghódítsa, és végül eleget tegyen Istennek, viszonozva Isten szeretetét egy Istent szerető szívvel és azzal, hogy teljesen átadja magát Istennek – ez az ember felelőssége, és az a kötelesség, amelyet az embernek végeznie kell; az embernek viselnie kell ezt a terhet és teljesítenie kell ezt a megbízatást. Csak ekkor hisz az ember valóban Istenben. Ma teljesítetted vajon a felelősségedet abban, amit a gyülekezetben teszel? Ez attól függ, hogy viselsz-e terhet, és ez a saját tudásodtól függ. E munka megtapasztalása során, ha az ember meg lett hódítva, és igaz tudással rendelkezik, akkor képes lesz az alávetettségre, függetlenül a saját kilátásaitól vagy sorsától. Így Isten nagy vállalása teljes mértékben megvalósul majd, mert ti emberek ennél többre nem vagytok képesek, és képtelenek vagytok magasabb követelményeket teljesíteni. A jövőben azonban némelyek tökéletessé válnak. A képességük javulni fog, a lelkükben mélyebb lesz a tudás, és az életük növekedni fog... Egyesek azonban teljesen képtelenek ezt elérni, és így nem üdvözülhetnek. Megvan az oka annak, hogy miért mondom, hogy nem üdvözülhetnek. A jövőben egyesek meg lesznek hódítva, egyesek ki lesznek iktatva, egyesek tökéletességre jutnak, egyesek pedig fel lesznek használva – így egyesek megpróbáltatásokat fognak átélni, egyesek büntetést fognak átélni (természeti csapásokat és ember által okozott csapásokat egyaránt), egyesek ki lesznek iktatva, és egyesek életben maradnak. Ezt jelenti az, hogy mindegyik a maga fajtája szerint lesz besorolva, és minden csoport egy-egy embertípust fog képviselni. Nem minden ember lesz kiiktatva, és nem minden ember jut tökéletességre. Ez azért van így, mert a kínai emberek képessége annyira szegényes, és csak elenyésző számban vannak közöttük olyanok, akik Pálhoz hasonlóan öntudattal bírnak. Közületek kevesen rendelkeznek olyan elhatározással Isten szeretésére, mint amilyen Péternek volt, vagy olyan hittel, mint amilyen Jóbé volt. Alig van köztetek olyan, aki úgy féli és szolgálja Jahvét, mint Dávid, akinek a hűsége eléri ezt a szintet. Milyen szánalmasak vagytok!

Ma a tökéletességre jutásról való beszéd csak az egyik szempont. Mindenesetre, a bizonyságtétel e lépését megfelelően kell megtennetek. Ha arra kérnének, hogy szolgáljátok Istent a templomban, hogyan kellene nekifognotok? Ha nem lennél pap, és nem rendelkeznél az elsőszülött fiak vagy Isten fiainak státuszával, akkor is képes lennél arra, hogy odaadó légy? Képes lennél-e akkor is minden erődet a királyság terjesztésének munkájára fordítani? Akkor is képes lennél megfelelően végezni Isten megbízatásának munkáját? Függetlenül attól, hogy mennyit fejlődött az életed, a mai nap munkája arra fog késztetni, hogy belül teljesen meggyőződj, és elengedd minden elképzelésedet. Függetlenül attól, hogy megvan-e benned az életre való törekvés, Isten munkája teljesen meg fog győzni téged. Egyesek azt mondják: „Én egyszerűen csak hiszek Istenben, és nem értem, mit jelent az életre való törekvés.” Mások pedig azt mondják: „Teljesen össze vagyok zavarodva az Istenben való hitemben. Tudom, hogy nem lehetek tökéletes, ezért kész vagyok a fenyítésre.” Még az ilyen embereket is, akik készek vállalni a fenyítést vagy a pusztulást, rá kell venni arra, hogy elismerjék, hogy a mai munkát Isten végzi. Vannak, akik azt is mondják: „Nem kérem, hogy tökéletességre jussak, de ma hajlandó vagyok elfogadni Isten minden nevelését, és hajlandó vagyok normális emberi mivoltot megélni, javítani a képességemen, és alávetni magam Isten minden intézkedésének...” Ők ebben is meghódíttattak és tanúságot tettek, ami azt bizonyítja, hogy ezekben az emberekben van némi tudás Isten munkájáról. A munka ezen szakasza rendkívül gyorsan történt, és a jövőben külföldön még gyorsabban fog megvalósulni. Ma a külföldön élő emberek alig tudnak várni, folyamatosan Kínába özönlenek, és ha nem tudtok teljessé válni, akkor feltartóztatjátok a külföldön élő embereket. Abban az időben, függetlenül attól, hogy mennyire jól léptetek be, vagy milyenek vagytok, amikor eljön az idő, az Én munkám befejeződik és elkészül. Nem lehet az egész munkát késleltetni miattatok. Én végzem az egész emberiség munkáját, és nincs szükségem arra, hogy több időt töltsek veletek! Túlságosan kiábrándítóak vagytok, túlságosan hiányzik belőletek az öntudat! Kevés értéke van a ti tökéletesítéseteknek – alig van bennetek potenciál! A jövőben, még ha az emberek ilyen lazák és lomhák maradnak is, és továbbra is képtelenek lesznek képességeik javítására, ez nem fogja akadályozni az egész világegyetem munkáját. Amikor eljön az idő, hogy Isten munkája befejeződjön, akkor be is fog fejeződni, és amikor eljön az idő, hogy az emberek ki legyenek iktatva, akkor ki lesznek iktatva. Természetesen azok, akiknek tökéletességre kell jutniuk, és méltók arra, hogy tökéletességre jussanak, azok is tökéletességre fognak jutni – de ha nektek tényleg nincs reményetek, akkor Isten munkája nem fog rátok várni! Végső soron, ha meg vagy hódítva, akkor ez úgy is tekinthető, hogy van bizonyságtételed. Vannak határai annak, amit Isten kér tőletek; amilyen érettségi szintet az ember képes elérni, olyan szintű bizonyságtételt várnak el tőle. Nem úgy van, ahogyan az ember képzeli, hogy az ilyen tanúságtételnek el kell érnie a legmagasabb határokat, és hogy zengőnek kell lennie – bennetek, kínaiakban ez semmiképpen sem valósulhat meg. Egész idő alatt foglalkoztam veletek, és ti magatok láttátok ezt: azt mondtam nektek, hogy ne álljatok ellen, ne lázadjatok, ne tegyetek olyan dolgokat a hátam mögött, amelyek fennakadásokat okoznak vagy zavaróak. Sokszor mutattam rá nektek ezekre a dolgokra, egyenesen a szemetekbe mondva, de még ez sem működik – abban a pillanatban, ahogy megfordulsz, megváltozol, míg néhányan titokban ellenállnak anélkül hogy bármiféle törődést mutatnának. Azt hiszed, hogy Én minderről semmit sem tudok? Azt hiszed, hogy ellenkezhetsz Velem, és nem lesz belőle semmi? Azt hiszed, nem tudom, amikor a hátam mögött megpróbálod lerombolni a munkámat? Azt hiszed, hogy kicsinyes ravaszságaid helyettesíthetik az integritásodat? Látszólag mindig engedelmes vagy, de titokban áruló vagy, sötét gondolatokat rejtegetsz a szívedben, és még a halál sem elég büntetés az olyan embereknek, mint te! Azt hiszed, hogy a Szentlélek benned végzett kisebb munkája helyettesítheti azt hogy félj Engem? Azt hiszed, hogy megvilágosodást nyertél a Menny felé való kiáltással? Nem ismersz szégyent! Annyira értéktelen vagy! Azt hiszed, hogy a „jótetteid” a mennybe vándoroltak, és hogy cserébe Ő kivételt tett, és megajándékozott téged egy kis tehetséggel, ezüstnyelvűvé tett, lehetővé téve, hogy becsapj másokat, és becsapj Engem? Teljes mértékben hiányzik belőled a józan ész! Tudod, honnan származik a megvilágosodásod? Nem tudod, hogy kinek az ételét etted, miközben felnőttél? Milyen lelkiismeretlen vagy! Néhányan közületek még négy-öt év metszés után sem változtak meg, és tisztában vagytok ezekkel a dolgokkal. Tisztában kell lennetek a természetetekkel, és nem szabad, hogy ellenvetéseitek legyenek amikor egy napon elhagyottak lesztek. Néhányan, akik a szolgálatukban megtévesztik a felettük állókat és elrejtenek dolgokat az alattuk lévőktől, sok metszésben részesültek; néhányan, mert pénzsóvárak, szintén nem kevés metszést kaptak; néhányan, mert nem tartanak világos határokat férfiak és nők között, szintén sok metszést kaptak; néhányan, mert lusták, csak a testtel törődnek, és nem az alapelvek szerint cselekszenek, amikor a gyülekezeteket látogatják szintén sok metszésben részesültek; néhányan, mert nem tesznek tanúságot, bárhová is mennek, akaratosan és meggondolatlanul gaztetteket követnek el, sőt tudatosan tesznek rosszat, sokszor lettek figyelmeztetve emiatt; néhányan, akik az összejöveteleken csupán szavakról és doktrínákról beszélnek, mindenki másnál felsőbbrendűen viselkednek és a legcsekélyebb igazságvalósággal sem rendelkeznek, és akik a testvéreik és nővéreik ellen szövetkeznek és versengenek, gyakran voltak leleplezve emiatt. Már annyiszor elmondtam nektek ezeket a szavakat, és ma nem fogok többet beszélni erről – tegyetek, amit akartok! Hozzátok meg a saját döntéseiteket! Sokan már több mint egy vagy két éve vannak így metszés alatt, egyeseknél ez már három vagy négy éve tart, míg néhányan több mint egy évtizede tapasztalják ezt, mivel már akkor ki voltak téve a metszésnek amikor hívőkké váltak, de a mai napig nem sok változás történt bennük. Nem gondolod, hogy egy disznó természete a tiéd? Lehetséges, hogy Isten igazságtalan veled? Ne gondoljátok, hogy Isten munkája nem fejeződik be, ha nem vagytok képesek elérni egy bizonyos szintet. Vajon Isten akkor is várni fog rátok, ha képtelenek vagytok teljesíteni az Ő követelményeit? Teljesen őszintén megmondom neked – ez nem így van. Ne tekintsd ilyen rózsásan a dolgokat! A mai munkának van egy időkorlátja, és Isten nem játszik veled! Korábban, amikor a szolgálattevők próbatételének megtapasztalására került sor, az emberek azt gondolták, hogy ha szilárdan meg akarnak állni az Isten melletti bizonyságtételükben, és azt szeretnék, hogy Ő meghódítsa őket, akkor el kell érniük egy bizonyos szintet – szívesen és örömmel kell szolgálattevőnek lenniük, és minden nap dicsérniük kell Istent, és a legkevésbé sem szabad féktelennek vagy felületesnek lenniük. Azt gondolták, hogy csak akkor lesznek valódi szolgálattevők a szó legigazabb értelmében, de vajon tényleg így van-e? Abban az időben különféle emberek fedettek fel; mindenféle viselkedést tanúsítottak. Voltak, akik panaszkodtak, voltak, akik elképzeléseket terjesztettek, voltak, akik nem jártak többé összejövetelekre, és voltak, akik még a gyülekezet pénzét is felosztották. Testvérek és nővérek összeesküvést szőttek egymás ellen. Ez valóban nagy „emancipáció” volt. Az egyetlen dicséretre méltó dolog az volt, hogy senki sem hátrált meg. Ez volt a legerősebb pont. Emiatt tettek bizonyságot a Sátán előtt, és később elnyerték Isten népének identitását, és eljutottak egészen napjainkig. Isten munkája nem úgy valósul meg, ahogyan elképzeled; hanem amikor lejár az idő, a munka véget ér, függetlenül attól, hogy milyen szintre jutottál. Néhányan talán azt mondják: „Azzal, hogy Te így cselekszel, nem mented meg az embereket, és nem szereted őket – Te nem vagy az igaz Isten.” Teljesen őszintén mondom neked: az Én munkám lényege ma az, hogy meghódítsalak és tanúságtételre késztesselek téged. A megmentésed csak egy járulékos dolog; az, hogy meg tudsz-e menekülni vagy sem, a saját törekvéseden múlik, és nincs összefüggésben Velem. Mégis meg kell hódítsalak téged; ne próbálj mindig megvezetni Engem – ma Én munkálkodom és mentelek meg téged, nem pedig fordítva!

Amit ma megértettetek, az magasabb rendű, mint amit bármelyik olyan ember megértett a történelem során, aki nem jutott tökéletességre. Legyen szó a megpróbáltatásokról való tudásotokról vagy az Istenbe vetett hitetekről, mindez magasabb, mint bármelyik istenhívőé. Azokat a dolgokat értitek meg, amiket a környezet próbáinak átélése előtt ismertek meg, de ezek egyáltalán nem felelnek meg a valódi érettségeteknek. Amit tudtok, az magasabb rendű, mint amit a gyakorlatba ültettek. Bár azt mondjátok, hogy az Istenben hívő embereknek szeretniük kell Istent, és nem szabadna az áldásokat keresniük, hanem csak azt, hogy eleget tegyenek Isten szándékainak, ami az életetekben megnyilvánul, az nagyon messze áll ettől, és nagyon megromlott. A legtöbb ember a békesség és más előnyök kedvéért hisz Istenben. Hacsak nem válik hasznodra, nem hiszel Istenben, és ha nem kaphatod meg Isten kegyelmét, akkor duzzogsz. Hogyan lehetne az, amit mondtál, a te igazi érettséged? Amikor olyan elkerülhetetlen családi incidensekről van szó, mint a gyermekek megbetegedése, szeretteid kórházba kerülése, rossz termés és üldöztetés a családtagok részéről, még ezek a gyakran előforduló, hétköznapi ügyek is túl soknak bizonyulnak számodra. Amikor ilyen dolgok történnek, mindig pánikba esel, nem tudván, mit tegyél, és legtöbbször Istenre panaszkodsz. Panaszkodsz, hogy Isten szavai becsaptak téged, hogy Isten munkája tréfát űzött veled. Nektek nincsenek ilyen gondolataitok? Azt hiszed, hogy ilyen dolgok csak ritkán fordulnak elő köztetek? Minden nap ilyen események között éltek. A legkevésbé sem gondolkodtok azon, hogy miként lehetnétek sikeresek az Istenbe vetett hitetekben, sem azon, hogy miként tehetnétek eleget Isten szándékainak. Az igazi érettségetek túl kicsi, még egy kis csibénél is kisebb. Amikor a családi vállalkozásod pénzt veszít, Istenre panaszkodsz, amikor olyan környezetben találod magad, ahol hiányzik Isten oltalma, akkor is Istenre panaszkodsz, és még akkor is panaszkodsz, amikor az egyik csibéd elpusztul, vagy egy öreg tehén az ólban megbetegszik. Panaszkodsz, amikor eljön az ideje, hogy a fiad megházasodjon, de a családodnak nincs elég pénze; szeretnéd végezni a vendéglátás kötelességét, de nem engedheted meg magadnak, és akkor szintén panaszkodsz. Csordultig vagy panasszal, emiatt néha nem veszel részt összejöveteleken, vagy nem eszed és iszod Isten szavait, és ki tudja meddig negatív maradsz. Semmi, ami ma történik veled, nincs összefüggésben a kilátásaiddal vagy a sorsoddal; ezek a dolgok akkor is megtörténtek volna, ha nem hiszel Istenben, de ma mégis Istenre hárítod a felelősséget értük, és ragaszkodsz ahhoz, hogy azt mondd, Isten kiiktatott téged. Pontosan milyen az Istenbe vetett hited? Valóban felajánlottad az életedet? Ha ugyanazoknak a megpróbáltatásoknak lennétek kitéve, mint Jób, Isten mai követői közül egyikőtök sem tudna szilárdan megállni, mindannyian elbuknátok. Egyszerűen óriási különbség van köztetek és Jób között. Ma, ha a vagyonotok felét lefoglalnák, tagadni merészelnétek Isten létezését; ha elvennék tőletek a fiatokat vagy a lányotokat, átkozódva az utcákra vonulnátok; ha az egyetlen megélhetési lehetőségetek meghiúsulna, megpróbálnátok Istennel vitába szállni, és megkérdeznétek, miért szóltam az elején annyi szót, hogy megijesszelek titeket. Nincs olyasmi, amit ilyenkor ne mernétek megtenni. Ebből világos, hogy egyáltalán nincs igazi rálátásotok, sem semmiféle igazi érettségetek. Ezért a rajtatok lévő megpróbáltatások túl nagyok, mert túl sokat tudtok, de amit igazán megértetek, az még az ezredrésze sincs annak, aminek tudatában vagytok. Nem szabadna a puszta tudásra és felfogásra korlátoznotok magatokat. Helyette az a legjobb, ha megnézitek, hogy hány igazságot ültettetek ténylegesen a gyakorlatba, az általatok ismert igazságok közül melyeket kell még a gyakorlatba ültetnetek, a Szentlélek megvilágosításának és megvilágításának mely részeit nyertétek el a saját kemény munkátok verejtékével, hogy teljesült-e az igazságra való törekvésre irányuló elhatározásod, meddig jutottál a tökéletességre jutásra irányuló törekvésedben. és hogy megvan-e benned az igazi szellemi érettség ahhoz, hogy legyőzd a Sátán kísértéseit. Aprólékosnak kell lenned és árat kell fizetned, amikor az igazi érettségedről és arról a tanúságtételről van szó, amelyet tenned kell. Az Istenben való hit során ne arra gondolj, hogy milyen áldásokat nyerhetsz, vagy mit élvezhetsz a jövőben. Végül is az, hogy el tudod-e nyerni az igazságot és el tudod-e nyerni az életet, mind a te személyes törekvésedtől függ.

Lábjegyzet:

a. A Hanhao madár története nagyon hasonlít Aesopus meséjéhez a hangyáról és a szöcskéről. A Hanhao madár inkább alszik, minthogy fészket építsen, amíg meleg az idő, annak ellenére, hogy szomszédja, egy szarka többször is figyelmezteti. Amikor beköszönt a tél, a madár halálra fagy.