Képesnek kell lennetek arra, hogy önállóan éljetek, hogy képesek legyetek egyedül enni és inni Isten szavait, hogy egyedül tapasztaljátok Isten szavait, és hogy normális lelki életet éljetek anélkül, hogy mások vezetnének titeket. Képesnek kell lennetek Isten ma kimondott szavaira hagyatkozni ahhoz, hogy éljetek, belépni a valódi tapasztalásba, és valódi felismeréseket nyerni. Csak így lesztek képesek szilárdan megállni. Ma sokan nem értik teljesen a jövőbeli nyomorúságokat és megpróbáltatásokat. A jövőben egyes emberek nyomorúságokat, egyesek pedig büntetést fognak átélni. Ez a büntetés súlyosabb lesz; ez lesz a tények bekövetkezése. Ma mindaz, amit megtapasztalsz, gyakorolsz és kinyilvánítasz, megalapozza a jövő megpróbáltatásait, és legalább arra képesnek kell lenned, hogy önállóan élj. Ma a gyülekezetben sokakkal általában a következő a helyzet: ha vannak vezetők és munkások, akik elvégzik a munkát, akkor boldogok, ha pedig nincsenek, akkor boldogtalanok. Nem törődnek sem a gyülekezet munkájával, sem a saját lelki életükkel, és a legcsekélyebb teher sincs rajtuk – úgy tengődnek, mint egy hanhao madár^[a]. Őszintén szólva, sok emberben az Általam végzett munka csupán a hódítás munkája, mert sokan alapvetően méltatlanok arra, hogy tökéletességre jussanak. Az embereknek csak egy kis részét lehet tökéletessé tenni. Ha e szavak hallatán azt gondolod, hogy „mivel az Isten által végzett munka csak az emberek meghódítására szolgál, én csak felületesen fogom követni”, hogyan lehetne elfogadható egy ilyen hozzáállás? Ha valóban van lelkiismereted, akkor terhed és felelősségérzeted is kell, hogy legyen. Azt kell mondanod: „Függetlenül attól, hogy meghódítottá vagy tökéletessé válok-e, a tanúságtételnek ezt a lépését megfelelően kell megtennem”. Teremtett lényként az ember teljesen meghódítható Isten által, és végül képessé válik arra, hogy eleget tegyen Istennek, viszonozva Isten szeretetét egy Istent szerető szívvel és azzal, hogy teljesen átadja magát Istennek. Ez az ember felelőssége, ez az a kötelesség, amelyet az embernek teljesítenie kell, és az a teher, amelyet az embernek viselnie kell, az embernek pedig teljesítenie kell ezt a megbízatást. Csak ekkor hisz az ember valóban Istenben. Ma, amit a gyülekezetben teszel, az vajon a felelősséged teljesítése? Ez attól függ, hogy viselsz-e terhet, és ez a saját tudásodtól függ. E munka megtapasztalása során, ha az ember meg lett hódítva, és igaz tudással rendelkezik, akkor képes lesz az alávetettségre, függetlenül a saját kilátásaitól vagy sorsától. Így Isten nagy munkája teljes egészében megvalósul, mert ti emberek ennél többre nem vagytok képesek, és képtelenek vagytok magasabb követelményeket teljesíteni. A jövőben azonban némelyek tökéletessé válnak. A képességük javulni fog, a lelkükben mélyebb lesz a tudás, és az életük növekedni fog... Egyesek azonban teljesen képtelenek ezt elérni, és így nem üdvözülhetnek. Megvan az oka annak, hogy miért mondom, hogy nem üdvözülhetnek. A jövőben egyesek meg lesznek hódítva, egyesek ki lesznek iktatva, egyesek tökéletességre jutnak, egyesek pedig fel lesznek használva – így egyesek megpróbáltatásokat fognak átélni, egyesek büntetést fognak átélni (természeti csapásokat és ember által okozott szerencsétlenségeket egyaránt), egyesek ki lesznek iktatva, és egyesek életben maradnak. Ebben mindenki fajtája szerint lesz osztályozva, és minden csoport egy-egy embertípust fog képviselni. Nem minden ember lesz kiiktatva, és nem minden ember jut tökéletességre. Ez azért van így, mert a kínai emberek képessége annyira szegényes, és csak elenyésző számban vannak közöttük olyan öntudattal bírók, mint amilyen Pálnak volt. Közületek kevesen rendelkeznek olyan elszántsággal Isten szeretetére, mint amilyen Péteré volt, vagy olyan hittel, mint amilyen Jóbé volt. Alig van köztetek olyan, aki úgy féli és szolgálja Jahvét, mint Dávid, akinek a hűsége eléri ezt a szintet. Milyen szánalmasak vagytok!

Ma a tökéletességre jutásról való beszéd csak az egyik szempont. Bármi történjék is, a bizonyságtétel e lépését megfelelően kell megtennetek. Ha arra kérnének, hogy szolgáljátok Istent a templomban, hogyan tennétek ezt? Ha nem lennél pap, és nem rendelkeznél az elsőszülött fiak vagy Isten fiainak státuszával, akkor is képes lennél a hűségre? Képes lennél-e akkor is minden erődet a királyság terjesztésének munkájára fordítani? Akkor is képes lennél megfelelően végezni Isten megbízatásának munkáját? Függetlenül attól, hogy mennyit fejlődött az életed, a mai nap munkája arra fog késztetni, hogy belül teljesen meggyőződj, és félretedd minden elképzelésedet. Függetlenül attól, hogy megvan-e benned az életre való törekvés, Isten munkája teljesen meg fog győzni téged. Egyesek azt mondják: „Én egyszerűen csak hiszek Istenben, és nem értem, mit jelent az életre való törekvés.” Mások pedig azt mondják: „Teljesen összezavarodtam az Istenben való hitemben. Tudom, hogy nem lehetek tökéletes, ezért kész vagyok a fenyítésre.” Még az ilyen embereket is, akik készek vállalni a fenyítést vagy a pusztulást, rá kell venni arra, hogy elismerjék, hogy a mai munkát Isten végzi. Vannak, akik azt is mondják: „Nem kérem, hogy tökéletességre jussak, de ma hajlandó vagyok elfogadni Isten minden nevelését, és hajlandó vagyok normális emberi mivoltot megélni, javítani a képességemen, és alávetni magát Isten minden intézkedésének...” Ők ebben is meghódíttattak és bizonyságot tettek, ami azt bizonyítja, hogy ezekben az emberekben van némi tudás Isten munkájáról. A munka ezen szakasza rendkívül gyorsan történt, és a jövőben külföldön még gyorsabban fog megvalósulni. Ma a külföldön élő emberek alig tudnak várni, mindenki Kínába igyekszik, és ha nem tudtok teljessé válni, akkor feltartóztatjátok a külföldön élő embereket. Abban az időben, függetlenül attól, hogy mennyire jól léptetek be, vagy milyenek vagytok, amikor eljön az idő, az Én munkám befejeződik és elkészül. Munkámat nem fogjátok késleltetni. Én végzem az egész emberiség munkáját, és nincs szükségem arra, hogy több időt töltsek veletek! Nem vagytok eléggé motiváltak, túlságosan hiányzik belőletek az öntudat! Nem vagytok méltók arra, hogy tökéletességre jussatok – alig van bennetek potenciál! A jövőben, még ha az emberek ilyen lazák és hanyagok maradnak is, és továbbra is képtelenek lesznek képességeik javítására, ez nem fogja akadályozni az egész világegyetem munkáját. Amikor eljön az idő, hogy Isten munkája befejeződjön, akkor be is fog fejeződni, és amikor eljön az idő, hogy az emberek ki legyenek iktatva, akkor ki lesznek iktatva. Természetesen azok, akiknek tökéletességre kell jutniuk, és méltók arra, hogy tökéletességre jussanak, azok is tökéletességre fognak jutni – de ha nektek tényleg nincs reményetek, akkor Isten munkája nem fog rátok várni! Végső soron, ha meg vagy hódítva, az is tanúságtételnek tekinthető. Vannak határai annak, amit Isten kér tőletek; amilyen érettségi szintet az ember képes elérni, olyan szintű bizonyságtételt várnak el tőle. Nem úgy van, ahogyan az ember képzeli, hogy az ilyen tanúságtétel eléri a legmagasabb határokat, és hogy harsogó lesz – bennetek, kínaiakban ez semmiképpen sem valósulhat meg. Egész idő alatt foglalkoztam veletek, és ti magatok láttátok ezt: azt mondtam nektek, hogy ne álljatok ellen, ne lázadjatok, ne tegyetek olyan dolgokat a hátam mögött, amelyek fennakadásokat okoznak vagy zavaróak. Sokszor kritizáltam az embereket ezért közvetlenül, de még ez sem elég – abban a pillanatban, ahogy megfordulnak, megváltoznak, míg néhányan titokban ellenállnak, minden lelkiismeret-furdalás nélkül. Azt hiszed, hogy Én minderről semmit sem tudok? Azt hiszed, hogy bajt okozhatsz Nekem, és nem lesz belőle semmi? Azt hiszed, nem tudom, amikor a hátam mögött megpróbálod lerombolni a munkámat? Azt hiszed, hogy kicsinyes trükkjeid meg tudják védeni a jellemedet? Látszólag mindig engedelmes vagy, de titokban áruló vagy, sötét gondolatokat rejtegetsz a szívedben, és még a halál sem elég büntetés az olyan embereknek, mint te! Azt hiszed, hogy a Szentlélek benned végzett kisebb munkája helyettesítheti az Én félelmemet? Azt hiszed, hogy megvilágosodást nyertél a Menny felé való kiáltással? Nem ismersz szégyent! Annyira értéktelen vagy! Azt hiszed, hogy a „jótetteid” a mennybe vándoroltak, és hogy cserébe Ő kivételt tett, és megajándékozott téged egy kis tehetséggel, ezüstnyelvűvé tett, lehetővé téve, hogy becsapj másokat, és becsapj Engem? Milyen észszerűtlen vagy! Tudod, honnan származik a megvilágosodásod? Nem tudod, hogy kinek az ételét etted, miközben felnőttél? Milyen lelkiismeretlen vagy! Néhányan közületek még négy-öt év metszés után sem változtak meg, és tisztában vagytok ezekkel a dolgokkal. Tisztában kell lennetek a természetetekkel, és ne tiltakozz, ha egy napon elhagyott leszel. Néhányan, akik szolgálatukban megtévesztik mind a felettük állókat, mind az alattuk lévőket, sok metszésben részesültek; néhányan, mert pénzsóvárak, szintén nem kevés metszést kaptak; néhányan, mert nem tartanak világos határokat férfiak és nők között, szintén sok metszést kaptak; néhányan, mert lusták, csak a testtel törődnek, és nem az alapelvek szerint cselekszenek, amikor a gyülekezeteket látogatják szintén sok metszésben részesültek; néhányan, mert nem tesznek bizonyságot, bárhová is mennek, akaratosan és meggondolatlanul cselekszenek, sőt tudatosan követnek el bűnöket, sokszor lettek figyelmeztetve emiatt; néhányan, akik az összejöveteleken csupán szavakról és doktrínákról beszélnek, mindenki másnál felsőbbrendűen viselkednek, a legcsekélyebb igazságvalósággal sem rendelkeznek, és a testvéreik és nővéreik ellen szövetkeznek és versengenek – ők gyakran voltak leleplezve emiatt. Már annyiszor elmondtam nektek ezeket a szavakat, és ma nem fogok többet beszélni erről – tegyetek, amit akartok! Hozzátok meg a saját döntéseiteket! Sokan nem csak egy vagy két éve vannak így metszés alatt, egyeseknél ez már három vagy négy éve tart, míg néhányan több mint egy évtizede tapasztalják ezt, mivel már akkor ki voltak téve a metszésnek amikor hívőkké váltak, de a mai napig nem sok változás történt bennük. Mit mondasz, nem olyan vagy, mint a disznók? Lehetséges, hogy Isten igazságtalan veled? Ne gondoljátok, hogy Isten munkája nem fejeződik be, ha nem vagytok képesek elérni egy bizonyos szintet. Vajon Isten akkor is várni fog rátok, ha képtelenek vagytok teljesíteni az Ő követelményeit? Egyértelműen megmondom neked – ez nem így van. Ne tekintsd ilyen rózsásan a dolgokat! A mai munkának van egy időkorlátja, és Isten nem csak játszik veled! Korábban, amikor a szolgálattevők próbatételének megtapasztalására került sor, az emberek azt gondolták, hogy ha szilárdan meg akarnak állni az Isten melletti bizonyságtételükben, és azt szeretnék, hogy Ő meghódítsa őket, akkor el kell érniük egy bizonyos szintet – szívesen és örömmel kell szolgálattevőnek lenniük, és minden nap dicsérniük kell Istent, és a legkevésbé sem szabad féktelennek vagy felületesnek lenniük. Azt gondolták, hogy csak akkor lesznek igazán szolgálattevők, de vajon tényleg így van-e? Abban az időben különféle emberek fedettek fel; mindenféle viselkedést tanúsítottak. Voltak, akik panaszkodtak, voltak, akik elképzeléseket terjesztettek, voltak, akik nem jártak többé összejövetelekre, és voltak, akik még a gyülekezet pénzét is szétosztották. Testvérek és nővérek összeesküvést szőttek egymás ellen. Ez valóban nagy emancipáció volt, de volt benne egy jó dolog is: senki sem hátrált meg. Ez volt a legerősebb pont. Emiatt tettek bizonyságot a Sátán előtt, és később elnyerték Isten népének identitását, és eljutottak egészen napjainkig. Isten munkája nem úgy valósul meg, ahogyan elképzeled, hanem amikor lejár az idő, a munka véget ér, függetlenül attól, hogy milyen szintre jutottál. Néhányan talán azt mondják: „Azzal, hogy Te így cselekszel, nem mented meg az embereket, és nem szereted őket – Te nem vagy az igaz Isten.” Megmondom neked világosan: Az Én munkám lényege ma az, hogy meghódítsalak benneteket és tanúságtételre késztesselek. A megmentésed csak egy járulékos dolog; az, hogy meg tudsz-e menekülni vagy sem, a saját törekvéseden múlik, és nincs összefüggésben Velem. Mégis meg kell hódítsalak téged; ne próbálj mindig az orromnál fogva vezetni Engem – ma Én munkálkodom és mentelek meg téged, nem pedig fordítva!

Amit ma megértettetek, az magasabb rendű, mint amit bármelyik olyan ember megértett a történelem során, aki nem jutott tökéletességre. Legyen szó a megpróbáltatásokról való tudásotokról vagy az Istenbe vetett hitetekről, mindez magasabb, mint bármelyik istenhívőé. Azokat a dolgokat értitek meg, amiket a környezet próbáinak átélése előtt ismertek meg, de a valódi érettségetek teljesen összeegyeztethetetlen ezekkel. Amit tudtok, az magasabb rendű, mint amit a gyakorlatba ültettek. Bár azt mondjátok, hogy az Istenben hívő embereknek szeretniük kell Istent, és nem az áldásokra kell törekedniük, hanem csak arra, hogy eleget tegyenek Isten szándékainak, ami az életetekben megnyilvánul, az nagyon messze áll ettől, és nagyon megromlott. A legtöbb ember a békesség és más előnyök kedvéért hisz Istenben. Hacsak nem válik hasznodra, nem hiszel Istenben, és ha nem kaphatod meg Isten kegyelmét, akkor duzzogsz. Hogyan lehetne az, amit mondtál, a te igazi érettséged? Amikor olyan elkerülhetetlen családi incidensekről van szó, mint a gyermekek megbetegedése, szeretteid kórházba kerülése, rossz termés és üldöztetés a családtagok részéről, még ezek a gyakran előforduló, hétköznapi ügyek is túl soknak bizonyulnak számodra. Amikor ilyen dolgok történnek, pánikba esel, nem tudod, mit tegyél, és legtöbbször Istenre panaszkodsz. Panaszkodsz, hogy Isten szavai becsaptak téged, hogy Isten munkája gúnyt űzött belőled. Nektek nincsenek ilyen gondolataitok? Azt hiszed, hogy ilyen dolgok csak ritkán fordulnak elő köztetek? Minden nap ilyen események között éltek. A legkevésbé sem gondolkodtok azon, hogy az Istenbe vetett hitetek sikerrel járjon, és hogyan tudtok eleget tenni Isten szándékainak. Az igazi érettségetek túl kicsi, még egy kis csibe érettségénél is kisebb. Amikor a családi vállalkozásod pénzt veszít, Istenre panaszkodsz, amikor olyan környezetben találod magad, ahol hiányzik Isten védelme, akkor is Istenre panaszkodsz, és még akkor is panaszkodsz, amikor az egyik csibéd elpusztul, vagy egy öreg tehén az ólban megbetegszik. Panaszkodsz, amikor eljön az ideje, hogy a fiad férjhez menjen, de a családodnak nincs elég pénze; szeretnéd elvégezni a vendéglátás kötelességét, de nem engedheted meg magadnak, és akkor szintén panaszkodsz. Csordultig vagy panasszal, emiatt néha nem veszel részt összejöveteleken, vagy nem eszed és iszod Isten szavait, és néha hosszú időre negatívvá válsz. Semmi, ami ma történik veled, nincs összefüggésben a kilátásaiddal vagy a sorsoddal; ezek a dolgok akkor is megtörténtek volna, ha nem hiszel Istenben, de ma mégis Istenre hárítod a felelősséget értük, és ragaszkodsz ahhoz, hogy azt mondd, Isten kiiktatott téged. Mi a helyzet az Istenbe vetett hiteddel? Valóban felajánlottad az életedet? Ha ugyanazokat a megpróbáltatásokat szenvednétek el, mint Jób, egyikőtök sem, akik ma Istent követitek, nem tudna szilárdan megállni, mindannyian elbuknátok. Egyszerűen óriási különbség van köztetek és Jób között. Ma, ha a vagyonotok felét lefoglalnák, tagadni merészelnétek Isten létezését; ha elvennék tőletek a fiatokat vagy a lányotokat, az utcán futva tiltakoznátok; ha az egyetlen megélhetési lehetőséged zsákutcába jutna, megpróbálnál Istennel vitába szállni; megkérdeznéd, miért mondtam az elején annyi szót, hogy megijesszelek. Nincs olyasmi, amit ilyenkor ne mernétek megtenni. Ez azt mutatja, hogy nem nyertetek valódi betekintéseket, és nincs igazi érettségetek. Így a bennetek zajló próbatételek túl nagyok, mert túl sokat tudtok, de amit igazán megértetek, az még az ezredrésze sincs annak, aminek tudatában vagytok. Ne álljatok meg a puszta megértésnél és felfogásnál; jobb, ha megnézitek, mennyit tudtok valóban gyakorlatba ültetni, mennyit érdemeltetek ki saját kemény munkátok verejtékével a Szentlélek megvilágosításából és megvilágításából, és gyakorlataitok közül hányban valósítottátok meg saját elhatározásotokat. Komolyan kell venned az érettségedet és a gyakorlatodat. Az Istenbe vetett hitedben nem szabad megpróbálnod, hogy csupán felületesen szolgálj bárki felé is – az, hogy végül elnyered-e az igazságot és az életet, a saját törekvéseden múlik.

Lábjegyzet:

a. A Hanhao madár története nagyon hasonlít Aesopus meséjéhez a hangyáról és a szöcskéről. A Hanhao madár inkább alszik, minthogy fészket építsen, amíg meleg az idő, annak ellenére, hogy szomszédja, egy szarka többször is figyelmezteti. Amikor beköszönt a tél, a madár halálra fagy.