A béke és az öröm, amiről ma beszélek, nem ugyanaz, mint amiben hiszel és amit megértesz. Régebben azt gondoltad, hogy a béke és az öröm azt jelenti, hogy egész nap boldog vagy, hogy nincs betegség vagy szerencsétlenség a családodban, hogy a szívedben mindig elégedett vagy a bánat legkisebb érzése nélkül, és hogy leírhatatlan örömérzeted van az életed érettségének mértékétől függetlenül. Mindez amellett, hogy fizetésemelést kaptál, és a fiad épp most került be az egyetemre. Mindezeket szem előtt tartva imádkoztál Istenhez, és látva, hogy Isten kegyelme milyen nagy, örültél, fülig ért a szád, és nem győztél hálát adni Istennek. Az ilyen béke és öröm nem az az igazi béke és öröm, amely a Szentlélek jelenlétével jár. Ez inkább az a békesség és öröm, amely a test megelégedettségéből fakad. Meg kell értened, milyen korban élünk ma; ez nem a Kegyelem Kora, és ez már nem az az idő, amikor jól akarsz lakni kenyérrel. Lehet, hogy repesel az örömtől, mert minden jól megy a családoddal, de az életed az utolsókat lélegzi – és így, függetlenül attól, hogy milyen nagy az örömöd, a Szentlélek nincs veled. A Szentlélek jelenlétének elnyerése egyszerű: megfelelően tedd meg, amit kell, végezd jól, ami emberi lényként a kötelességed és feladatod, és légy képes felvértezni magad a dolgokkal, amelyekkel pótolhatod az elégtelenségeidet. Ha mindig terhet érzel a saját életedért, és boldog vagy, mert tiszta megértést nyertél egy igazságról vagy megértetted Isten aktuális munkáját, akkor ez valóban a Szentlélek jelenlétét jelenti. Vagy ha időnként nyugtalanná válsz, mert találkozol valamivel, amit nem tudod, hogyan tapasztalj meg, vagy mert nem értettél meg világosan egy igazságot, amit közöltek, ez azt bizonyítja, hogy a Szentlélek veled van. Ezek gyakori állapotok az élettapasztalatban. Meg kell értened a különbséget aközött, hogy veled van-e a Szentlélek, vagy nincs, és erről nem szabad túl leegyszerűsítve gondolkodnod.

Korábban elhangzott, hogy különbség van a Szentlélek jelenléte és a Szentlélek munkája között. A Szentlélek jelenlétének normális állapota abban nyilvánul meg, hogy az ember normális gondolkodással, normális józan ésszel és normális emberi mivolttal rendelkezik. Az ember személyisége megmarad olyannak, amilyen volt, de belül békessége lesz, kívül pedig a szentek méltóságával bír. Ilyen lesz az ember, amikor a Szentlélek vele van. Ha valakiben jelen van a Szentlélek, akkor a gondolkodása normális. Ha éhes, enni akar, ha szomjas, vizet akar inni... A normális emberi mivolt ilyen megnyilvánulásai nem a Szentlélek megvilágosítása; ez az ember normális gondolkodása és a Szentlélek jelenlétének normális állapota. Egyesek tévesen azt hiszik, hogy akikben a Szentlélek jelenléte van, azok nem ismernek éhséget, nem éreznek álmosságot, és úgy tűnik, még azt sem tudják, hogy van családjuk, szinte teljesen el vannak választva a testtől. Valójában minél többet van a Szentlélek az emberekkel, annál normálisabbak. Tudnak szenvedni és lemondani dolgokról Istenért, képesek áldozatot hozni Istenért, és odaadónak lenni Isten iránt; azt ne is említsük, hogy gondolnak az élelemre és a ruházatra is. Más szóval, semmit sem veszítettek abból a normális emberi mivoltból, amivel az embereknek rendelkezniük kellene, hanem kimondottan van józan eszük. Néha elolvassák Isten szavait és elgondolkodnak Isten munkáján, a szívükben hitet nyerve és hajlandóvá válva az igazságra való törekvésre. A Szentlélek munkája természetesen erre az alapra épül. Ha az embereknek nincs normális gondolkodásuk, akkor nincs józan eszük – ez nem normális állapot. Ha az embereknek normális gondolkodásuk van, és a Szentlélek velük van, akkor biztosan rendelkeznek a normális ember józan eszével, ami egy normális állapot. Isten munkájának megtapasztalása során a Szentlélek munkája alkalmanként történik, míg a Szentlélek jelenléte szinte állandó. Amíg az emberek józan esze és gondolkodása normális, és amíg az állapotaik normálisak, addig a Szentlélek biztosan velük van. Ha az emberek józan esze és gondolkodása nem normális, akkor az emberi mivoltuk sem normális. Ha ebben a pillanatban a Szentlélek munkája benned van, akkor a Szentlélek is biztosan veled van. Ha azonban a Szentlélek veled van, abból nem következik, hogy a Szentlélek feltétlenül munkálkodik benned, mert a Szentlélek különleges alkalmakkor munkálkodik. A Szentlélek jelenléte csak az emberek normális életét tudja fenntartani, de a Szentlélek csak bizonyos alkalmakkor munkálkodik. Például, ha vezető vagy munkás vagy, amikor öntözöd és táplálod a gyülekezetet, a Szentlélek megvilágosít neked bizonyos szavakat, amelyek építőek mások számára, és meg tudják oldani a testvéreid néhány tényleges problémáját – ilyenkor a Szentlélek munkálkodik. Néha, amikor Isten szavait eszed és iszod, a Szentlélek megvilágosít bizonyos szavakkal, amelyek különösképpen kapcsolódnak a saját tapasztalataidhoz, lehetővé téve számodra, hogy jobban megismerd a saját állapotaidat; ez is a Szentlélek munkája. Néha, miközben beszélek, ti hallgatjátok és képesek vagytok saját állapototokat szavaimhoz mérni, időnként pedig meghatódtok vagy ihletet kaptok; mindez a Szentlélek munkája. Vannak, akik azt mondják, hogy a Szentlélek mindig munkálkodik bennük. Ez lehetetlen! Ha azt mondanák, hogy a Szentlélek mindig velük van, az reális lenne. Ha azt mondanák, hogy a gondolkodásuk és józan eszük mindig normális, az is reális lenne, és azt mutatná, hogy a Szentlélek velük van. Ha azt mondják, hogy a Szentlélek mindig bennük munkálkodik, hogy Isten megvilágosítja őket és a Szentlélek megérinti őket minden pillanatban, és állandóan új ismereteket nyernek, akkor ez semmiképpen sem normális! Ez teljességgel természetfeletti! Minden kétséget kizáróan, az ilyen emberek gonosz lelkek! Még akkor is, amikor Isten Lelke eljön a hús-vér testben, vannak idők, amikor ennie és pihennie kell – az emberekről nem is beszélve. Azok, akiket gonosz lelkek szálltak meg, látszólag nélkülözik a test gyengeségét. Képesek mindenről lemondani és mindent feladni, érzésektől mentesek, képesek elviselni a nehézséget és a legcsekélyebb fáradtságot sem érzik, mintha túlléptek volna a testiségen. Hát nem rendkívül természetfeletti ez? A gonosz lelkek munkája természetfeletti – ember ilyesmire nem képes! Azok, akiknek nincs ítélőképességük, irigykednek, amikor ilyen embereket látnak. Azt mondják, hogy ők ilyen erősen hisznek Istenben, nagy hitük van, és soha nem mutatják a gyengeség legkisebb jelét sem! Valójában ezek mind gonosz lelkek munkájának a megnyilvánulásai. Ugyanis a normális embereknek elkerülhetetlenül vannak emberi gyengeségeik; ez a normális állapota azoknak, akikben jelen van a Szentlélek.

Mit jelent szilárdan megállni a tanúságtételben? Vannak, akik azt mondják, hogy ők egyszerűen csak követnek, ahogyan most is teszik, és nem foglalkoznak azzal, hogy képesek-e életet nyerni; nem törekszenek az életre, de nem is vonulnak vissza. Csak azt ismerik el, hogy a munka e szakaszát Isten végzi. Vajon ez nem a bizonyságtétel elmulasztása? Az ilyen emberek még arról sem tesznek bizonyságot, hogy meg vannak hódítva. A meghódítottak minden mástól függetlenül képesek követni és törekedni az életre. Nemcsak a gyakorlati Istenben hisznek, hanem alá tudják vetni magukat Isten minden intézkedésének is. Ilyenek azok, akik tanúságot tesznek. Azok, akik nem tesznek tanúságot, soha nem törekedtek az életre, és még mindig csak sodródnak. Lehet, hogy te követő vagy, de ez nem jelenti azt, hogy meg lettél hódítva, mivel nem érted meg Isten mai munkáját. A meghódításhoz bizonyos feltételek teljesülése szükséges. Nem minden követő lett meghódítva, mert a szíved mélyén semmit sem értesz abból, hogy miért kell követned a mai Istent, és azt sem tudod, hogyan jutottál el a mai napig, ki támogatott téged a mai napig. Néhány ember mindig zavaros fejű és zavarodott az Istenbe vetett hitében; ezért a követés nem feltétlenül jelenti azt, hogy van bizonyságtételed. Mi is pontosan az igazi bizonyságtétel? Az itt említett bizonyságtételnek két része van: Az egyik bizonyságtétel a meghódításról szól, a másik pedig a tökéletességre jutásról (ami természetesen a jövő nagyobb megpróbáltatásait és nyomorúságait követő bizonyságtétel lesz). Más szóval, ha képes vagy szilárdan megállni a nyomorúságok és megpróbáltatások alatt, akkor megtetted a bizonyságtétel második lépését. Ami ma döntő fontosságú, az a bizonyságtétel első részének megtétele: hogy képesek legyetek szilárdan megállni a fenyítés és az ítélet minden próbatétele során. Ez bizonyságtétel a meghódításról. Ez azért van így, mert most van a meghódítás ideje. (Tudnod kell, hogy most van Isten földi munkájának ideje. A megtestesült Isten fő földi munkája az, hogy az ítélet és a fenyítés által meghódítsa a földön élő emberek e csoportját, akik követik Őt.) Az, hogy képes vagy-e bizonyságot tenni arról, hogy meg vagy hódítva, nemcsak attól függ, hogy képes vagy-e a végsőkig követni, hanem – ami ennél is fontosabb – attól, hogy Isten munkájának minden egyes lépését megtapasztalva képes vagy-e Isten fenyítésének és ítéletének valódi megértésére, és hogy valóban felfogod-e mindezt a munkát. Nem fogsz tudni átcsúszni azáltal, hogy egyszerűen kitartasz a követésben a végsőkig. Képesnek kell lenned arra, hogy a fenyítés és az ítélet minden egyes alkalmával készségesen átadd magad, képesnek kell lenned arra, hogy valóban megértsd a munka minden egyes lépését, amit megtapasztalsz, és képesnek kell lenned elérni, hogy megismerd Isten természetét és alávesd magad annak. Ez a meghódítottságról való végső bizonyságtétel, amelyet meg kell tenned. A tanúságtétel a meghódításról elsősorban a megtestesült Istenről való ismeretedre vonatkozik. Lényeges, hogy a bizonyságtételnek ez a lépése a megtestesült Istenről szól. Nem az számít, hogy mit teszel vagy mondasz a világ népe vagy a hatalomban lévők előtt; mindenekelőtt az számít, hogy képes vagy-e alávetni magad minden Isten szájából származó szónak és Isten minden munkájának. Ezért a bizonyságtételnek ez a lépése a Sátánra és Isten minden ellenségére irányul – a démonokra és ellenségekre, akik nem hisznek abban, hogy Isten másodszor is testté lesz és eljön, hogy még nagyobb munkát végezzen, továbbá nem hisznek Isten hús-vér testben való visszatérésének tényében. Más szóval, ez az összes antikrisztusnak szól – mindazoknak az ellenségeknek, akik nem hisznek a megtestesült Istenben.

Az Istenre való gondolás és az Isten utáni vágyakozás még nem bizonyítja, hogy Isten meghódított téged; ez attól függ, hogy hiszed-e, hogy Ő a testté lett Út, hiszed-e, hogy az Ige testté lett, és hiszed-e, hogy a Lélek lett az Igévé, és az Ige megjelent a hús-vér testben. Ez a kulcsfontosságú bizonyságtétel. Nem az számít, hogyan követsz, sem az, hogy miként hozol áldozatot; az a döntő, hogy képes vagy-e felfedezni ebből a normális emberi mivoltból, hogy az Ige testté lett, és az igazság Lelke megvalósult a hús-vér testben – hogy az egész igazság, az út és az élet eljött a hús-vér testben, Isten Lelke valóban megérkezett a földre, és a Lélek eljött a hús-vér testben. Bár felszínesen ez másnak tűnik, mint a Szentlélek általi fogantatás, ebben a munkában világosabban láthatod, hogy a Lélek már megvalósult a hús-vér testben, sőt, hogy az Út testté lett, és az Ige megjelent a hús-vér testben. Képes vagy megérteni a következő szavak valódi jelentését: „Kezdetben volt az Út (Ige), és az Út (Ige) Istennél volt, és az Út (Ige) Isten volt.” Továbbá meg kell értened, hogy a mai Ige Isten, hogy az Út Isten, és hogy ez lehetővé teszi számodra, hogy meglásd, hogy az Ige testté lett. Ez a legjobb bizonyságtétel, amit tehetsz. Ez bizonyítja, hogy birtokában vagy a testté lett Isten valódi ismeretének – nemcsak arra vagy képes, hogy megismerd Őt, hanem annak is tudatában vagy, hogy az út, amelyen ma jársz, az élet útja, és az igazság útja. A munkának az a szakasza, amelyet Jézus elvégzett, csak annak a lényegét teljesítette be, hogy „az Út Istennél volt”. Isten igazsága Istennel volt, valamint Isten Lelke a hús-vér testtel volt, és elválaszthatatlan volt ettől a hús-vér testtől. Vagyis a megtestesült Isten hús-vér teste együtt volt Isten Lelkével, ami még inkább bizonyítja, hogy a megtestesült Jézus volt Isten első megtestesülése. A munkának ez a szakasza pontosan beteljesíti az „Ige testté lesz” belső jelentését, mélyebb értelmet kölcsönöz az „Út Istennél volt, és az Út Isten volt” kifejezésnek, és lehetővé teszi, hogy szilárdan elhidd a „Kezdetben volt az Út” szavakat. Ami azt jelenti, hogy a teremtés idején Isten a szavak birtokában volt, az Ő szavai Vele voltak és elválaszthatatlanok voltak Tőle, és a végső korban még világosabban feltárja az Ő szavainak erejét és hatalmát, és lehetővé teszi az ember számára, hogy meglássa az Ő Útjának teljességét – hogy meghallja minden szavát. Ilyen az utolsó kor munkája. Jó alaposan meg kell értened ezeket a dolgokat. Nem arról van szó, hogyan ismerd meg a hús-vér testet, hanem arról, hogy hogyan értsd meg a hús-vér testet és az Igét, valamint a hús-vér testet és az Utat. Ez az a bizonyságtétel, amelyet tenned kell, ez az, amit mindenkinek ismernie kell. Mert ez a második megtestesülés munkája – és az utolsó alkalom, amikor Isten testté lesz; más szóval, ez kiteljesíti a megtestesülés jelentőségét, teljesen véghezviszi és kifejezi Isten valamennyi, a hús-vér testben végzett munkáját, és lezárja Isten hús-vér testben létezésének korszakát. Ezért ismerned kell a megtestesülés jelentőségét. Nem az számít, hogy mennyit szaladgálsz, vagy milyen jól végzel el egyéb külsőleges dolgokat; ami számít, az az, hogy képes vagy-e teljesen átadni magad a megtestesült Isten előtt, egész lényedet Neki szentelni, és alávetni magad minden szónak, amely az Ő szájából jön. Ez az, amit tenned kell, és amihez ragaszkodnod kell.

A tanúságtétel utolsó lépése a bizonyságtétel arról, hogy képes vagy-e tökéletességre jutni – vagyis miután felfogtál minden szót, amely a megtestesült Isten szájából elhangzott, Isten ismeretének birtokába jutsz, bizonyosságot szerzel Róla, megélsz minden szót, ami Isten szájából elhangzik, és megvalósítod azokat a feltételeket, amelyeket Isten kér tőled – Péter stílusát és Jób hitét –, hogy képes legyél halálig alávetni magad, teljesen átadni magad Neki, és végül elérned egy olyan emberképet, amely megfelelő színvonalú, vagyis egy olyan ember képét, aki Isten ítéletének és fenyítésének megtapasztalása után meghódíttatott és tökéletességre jutott. Ez a végső bizonyságtétel – ez az a bizonyságtétel, amelyet annak kell tennie, aki végül tökéletességre jutott. Ez a bizonyságtétel két lépcsőfoka, amelyet tenned kell, és ezek összefüggenek egymással, mindegyik nélkülözhetetlen. De van egy dolog, amit tudnod kell: a tanúságtétel, amelyet ma kérek tőled, nem a világ népeinek szól, és nem is egyetlen személynek, hanem arra vonatkozik, amit kérek tőled. Ezt az méri le, hogy képes vagy-e megfelelni Nekem, és hogy képes vagy-e teljes mértékben megfelelni az Általam megkövetelt normáknak, amelyeket mindannyiótokkal szemben támasztok. Ez az, amit meg kell értenetek.