A béke és az öröm, amiről ma beszélek, nem ugyanaz, mint amiben hiszel és amit megértesz. Régebben azt gondoltad, hogy a béke és az öröm azt jelenti, hogy egész nap boldog vagy, hogy nincs betegség vagy szerencsétlenség a családodban, hogy a szívedben mindig elégedett vagy a bánat legkisebb érzése nélkül, és hogy leírhatatlan örömérzeted van, függetlenül attól, hogy mennyit fejlődött az életed. Mindez amellett, hogy fizetésemelést kaptál, és a fiad épp most került be az egyetemre. Mindezeket szem előtt tartva imádkoztál Istenhez, és látva, hogy Isten kegyelme milyen nagy, örültél, fülig ért a szád, és nem győztél hálát adni Istennek. Az ilyen béke és öröm nem az az igazi béke és öröm, amely a Szentlélek jelenlétével jár. Ez inkább az a békesség és öröm, amely a test megelégedettségéből fakad. Meg kell értened, milyen korban élünk ma; ez nem a Kegyelem Kora, és ez már nem az az idő, amikor arra törekszel, hogy kenyérrel töltsd meg a hasadat. Lehet, hogy repesel az örömtől, mert minden jól megy a családoddal, de az életed az utolsókat lélegzi – és így, függetlenül attól, hogy milyen nagy az örömöd, a Szentlélek nincs veled. A Szentlélek jelenlétének elnyerése egyszerű: megfelelően tedd meg, amit kell, végezd jól, ami emberi lényként a kötelességed és feladatod, és légy képes felszerelkezni azokkal a dolgokkal, amelyekkel pótolhatod a hiányosságaidat. Ha mindig terhet érzel a saját életedért, és boldog vagy, mert felismertél egy igazságot vagy megértetted Isten aktuális munkáját, akkor ez valóban a Szentlélek jelenlétét jelenti. Vagy ha időnként szorongás fog el, mert olyan problémával találkozol, amin nem tudod, hogyan menj keresztül, vagy mert nem értesz egy igazságot, amit közöltek, ez azt bizonyítja, hogy a Szentlélek veled van. Ezek gyakori állapotok az élettapasztalatban. Meg kell értened a különbséget aközött, hogy veled van-e a Szentlélek, vagy nincs, és erről nem szabad túl leegyszerűsítve gondolkodnod.

Korábban azt mondtuk, hogy különbség van aközött, hogy rendelkezünk a Szentlélek jelenlétével és rendelkezünk a Szentlélek munkájával. A Szentlélek jelenléte birtoklásának normális állapota abban nyilvánul meg, hogy normális gondolatokkal, normális értelemmel és normális emberi mivolttal rendelkezel. Az ember jelleme megmarad olyannak, amilyen volt, de belül békessége lesz, kívül pedig a szentek méltóságával bír. Ilyen lesz az ember, amikor a Szentlélek vele van. Ha valakiben jelen van a Szentlélek, akkor a gondolkodása normális. Ha éhes, enni akar, ha szomjas, vizet akar inni... A normális emberi mivolt ilyen megnyilvánulása nem a Szentlélek megvilágosítása; ez az ember normális gondolkodása és a Szentlélek jelenlétének normális állapota. Egyesek tévesen azt hiszik, hogy akikben a Szentlélek jelenléte van, azok nem ismernek éhséget, nem éreznek fáradtságot, és mintha – a testtől szinte teljesen elválasztva önmagukat – nem is gondolnának a családra. Valójában minél többet van a Szentlélek az emberekkel, annál normálisabbak. Tudnak szenvedni és lemondani dolgokról Istenért, képesek feláldozni magukat Istenért, és hűségesnek lenni Istenhez; sőt, gondolnak az élelemre és a ruházatra is. Más szóval, semmit sem veszítettek abból a normális emberi mivoltból, amivel az embereknek rendelkezniük kellene, hanem kimondottan értelmesek. Néha elolvassák Isten szavait és elgondolkodnak Isten munkáján; a szívükben hit van és hajlandóak az igazságot követni. A Szentlélek munkája természetesen erre az alapra épül. Ha az embereknek nincs normális gondolkodásuk, akkor nincs józan eszük – ez nem normális állapot. Ha az embereknek normális gondolkodásuk van, és a Szentlélek velük van, akkor biztosan rendelkeznek a normális ember értelmével, és így normális állapotuk van. Isten munkájának megtapasztalása során a Szentlélek munkája alkalmanként történik, míg a Szentlélek jelenléte szinte állandó. Amíg az emberek értelme és gondolkodása normális, és amíg az állapotuk normális, addig a Szentlélek biztosan velük van. Ha az emberek értelme és gondolkodása nem normális, akkor az emberi mivoltuk sem normális. Ha ebben a pillanatban a Szentlélek munkája benned van, akkor a Szentlélek is biztosan veled van. Ha azonban a Szentlélek veled van, abból nem következik, hogy a Szentlélek feltétlenül munkálkodik benned, mert a Szentlélek különleges alkalmakkor munkálkodik. A Szentlélek jelenléte csak az emberek normális létét tudja fenntartani, de a Szentlélek csak bizonyos alkalmakkor munkálkodik. Például, ha vezető vagy munkás vagy, amikor öntözöd és táplálod a gyülekezetet, a Szentlélek megvilágosít neked bizonyos szavakat, amelyek építőek mások számára és meg tudod oldani a testvéreid és nővéreid néhány gyakorlati problémáját – ilyenkor a Szentlélek munkálkodik. Néha, amikor Isten szavait eszed és iszod, a Szentlélek megvilágosít bizonyos szavakkal, amelyek különösképpen kapcsolódnak a saját tapasztalataidhoz, lehetővé téve számodra, hogy jobban megismerd a saját állapotodat; ez is a Szentlélek munkája. Néha, miközben beszélek, ti hallgatjátok és képesek vagytok saját állapototokat szavaimhoz mérni, időnként pedig meghatódtok vagy ihletet kaptok; mindez a Szentlélek munkája. Vannak, akik azt mondják, hogy a Szentlélek mindig munkálkodik bennük. Ez lehetetlen. Ha azt mondanák, hogy a Szentlélek mindig velük van, az reális lenne. Ha azt mondanák, hogy a gondolkodásuk és az érzékelésük mindig normális, az is reális lenne, és azt mutatná, hogy a Szentlélek velük van. Ha azt mondják, hogy a Szentlélek mindig bennük munkálkodik, hogy Isten minden pillanatban megvilágosítja őket, megérinti őket a Szentlélek, és állandóan új ismereteket nyernek, akkor ez semmiképpen sem normális! Ez teljességgel természetfeletti! Minden kétséget kizáróan, az ilyen emberek gonosz lelkek! Még akkor is, amikor Isten Lelke testet ölt, vannak idők, amikor ennie és pihennie kell – az emberekről nem is beszélve. Azok, akiket gonosz szellemek szálltak meg, látszólag nélkülözik a test gyengeségét. Képesek mindent elhagyni és feladni, szabadok az érzelmektől, képesek elviselni a kínokat és a legcsekélyebb fáradtságot sem érzik, mintha túlléptek volna a testiségen. Hát nem rendkívül természetfeletti ez? A gonosz szellemek munkája természetfeletti – ember ilyesmire nem képes! Azok, akiknek nincs ítélőképességük, irigykednek, amikor ilyen embereket látnak. Azt mondják, hogy ilyen erősen hisznek Istenben, nagy hitük van, és soha nem mutatják a gyengeség legkisebb jelét sem! Valójában ezek mind egy gonosz szellem munkájának megnyilvánulásai. Ugyanis a normális embereknek elkerülhetetlenül vannak emberi gyengeségeik; ez a normális állapota azoknak, akikben jelen van a Szentlélek.

Mit jelent szilárdan állni a tanúságtételben? Vannak, akik azt mondják, hogy ők egyszerűen csak követnek, ahogyan most is teszik, és nem foglalkoznak azzal, hogy képesek-e életet nyerni; nem törekszenek az életre, de nem is vonulnak vissza. Csak azt ismerik el, hogy a munka e szakaszát Isten végzi. Vajon ez nem a tanúságtételük kudarca? Az ilyen emberek még arról sem tesznek bizonyságot, hogy meg vannak hódítva. A meghódítottak minden mástól függetlenül képesek követni és törekedni az életre. Nemcsak a gyakorlati Istenben hisznek, hanem tudják követni Isten minden intézkedését is. Ilyenek azok, akik bizonyságot tesznek. Azok, akik nem tesznek bizonyságot, soha nem törekedtek az életre, és még mindig csak botladoznak. Lehet, hogy te követő vagy, de ez nem jelenti azt, hogy meg lettél hódítva, mivel nem érted meg Isten mai munkáját. A meghódításhoz bizonyos feltételek teljesülése szükséges. Nem minden követő lett meghódítva, mert a szíved mélyén semmit sem értesz abból, hogy miért kell követned a mai Istent, és azt sem tudod, hogyan jutottál el a mai napig, ki támogatott téged a mai napig. Néhány ember Istenbe vetett hitének gyakorlása mindig kusza és zavaros; ezért a követés nem feltétlenül jelenti azt, hogy van bizonyságtételed. Mi is pontosan az igazi bizonyságtétel? Az itt említett bizonyságtételnek két része van: Az egyik bizonyságtétel arról, hogy meg lettünk hódítva, a másik pedig arról, hogy tökéletességre jutottunk (ami természetesen a jövő nagyobb megpróbáltatásait és nyomorúságait követő bizonyságtétel lesz). Más szóval, ha képes vagy szilárdan megállni a nyomorúságok és megpróbáltatások alatt, akkor megtetted a bizonyságtétel második lépését. Ami ma döntő fontosságú, az a bizonyságtétel első lépése: hogy képesek legyünk szilárdan megállni a fenyítés és az ítélet minden próbatétele során. Ez bizonyságtétel arról, hogy meghódítottak vagyunk. Ez azért van így, mert most van a hódítás ideje. (Tudnod kell, hogy most van Isten földi munkájának ideje. A megtestesült Isten fő földi munkája az, hogy meghódítsa a földön élő emberek e csoportját, akik követik Őt az ítéleten és a fenyítésen keresztül.) Az, hogy képes vagy-e bizonyságot tenni arról, hogy meg vagy hódítva, nemcsak attól függ, hogy képes vagy-e a végsőkig követni, hanem – ami ennél is fontosabb – attól, hogy Isten munkájának minden egyes lépését megtapasztalva képes vagy-e Isten fenyítésének és ítéletének valódi megértésére, és hogy valóban felfogod-e mindezt a munkát. Nem fogsz tudni átcsúszni azáltal, hogy egyszerűen kitartasz a követésben a végsőkig. Képesnek kell lenned arra, hogy a fenyítés és az ítélet minden egyes alkalmával készségesen átadd magad, képesnek kell lenned arra, hogy valóban megértsd a munka minden egyes lépését, amit megtapasztalsz, és képesnek kell lenned elérni, hogy megismerd Isten természetét és engedelmeskedj annak. Ez a meghódítottságról való végső bizonyságtétel, amelyet meg kell tenned. A tanúságtétel arról, hogy meg lettél hódítva, elsősorban az Isten megtestesüléséről való ismeretedre vonatkozik. Lényeges, hogy a bizonyságtételnek ez a lépése Isten megtestesüléséről szól. Nem az számít, hogy mit teszel vagy mondasz a világ népe vagy a hatalmat gyakorlók előtt; mindenekelőtt az számít, hogy képes vagy-e engedelmeskedni minden Isten szájából származó szónak és Isten minden munkájának. Ezért a bizonyságtételnek ez a lépése a Sátánra és Isten minden ellenségére irányul – a démonokra és ellenségesekre, akik nem hisznek abban, hogy Isten másodszor is testté lesz és eljön, hogy még nagyobb munkát végezzen, továbbá nem hisznek Isten testben való visszatérésének tényében. Más szóval, ez az összes antikrisztusnak szól – mindazoknak az ellenségeknek, akik nem hisznek Isten megtestesülésében.

Az Istenre való gondolás és az Isten utáni vágyakozás még nem bizonyítja, hogy Isten meghódított téged; ez attól függ, hogy hiszed-e, hogy Ő a testté lett Ige, hiszed-e, hogy az Ige testté lett, és hiszed-e, hogy a Lélek lett az Igévé, és az Ige megjelent testben. Ez a kulcsfontosságú bizonyságtétel. Nem az számít, hogyan követsz, sem az, hogy miként áldozod fel magad; az a döntő, hogy képes vagy-e felfedezni ebből a normális emberi mivoltból, hogy az Ige testté lett, és az igazság Lelke testet öltött – hogy az egész igazság, az út és az élet eljött a testben, Isten Lelke valóban megérkezett a földre, és a Lélek eljött a testben. Bár felszínesen ez másnak tűnik, mint a Szentlélek általi fogantatás, ebben a munkában világosabban láthatod, hogy a Lélek már megvalósult a testben, sőt, hogy az Ige testté lett, és az Ige megjelent testben. Képes vagy megérteni a következő szavak valódi jelentését: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.” Továbbá meg kell értened, hogy a mai Ige Isten, és íme, az Ige testté lesz. Ez a legjobb bizonyságtétel, amit tehetsz. Ez bizonyítja, hogy birtokában vagy a testté lett Isten valódi ismeretének – nemcsak arra vagy képes, hogy megismerd Őt, hanem annak is tudatában vagy, hogy az út, amelyen ma jársz, az élet útja, és az igazság útja. A munkának az a szakasza, amelyet Jézus elvégzett, csak annak a lényegét teljesítette be, hogy „az Ige Istennél volt”. Isten igazsága Istennel volt, valamint Isten Lelke a testtel volt, és elválaszthatatlan volt ettől a testtől. Vagyis a megtestesült Isten teste együtt volt Isten Lelkével, ami még inkább bizonyítja, hogy a megtestesült Jézus volt Isten első megtestesülése. A munkának ez a szakasza pontosan beteljesíti az „Ige testté lett” belső jelentését, mélyebb értelmet kölcsönöz az „Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt” kifejezésnek, és lehetővé teszi, hogy szilárdan elhidd a „Kezdetben volt az Ige” szavakat. Ami azt jelenti, hogy a teremtés idején Isten a szavak birtokában volt, az Ő szavai Vele voltak és elválaszthatatlanok voltak Tőle, és a végső korban még világosabbá teszi szavainak hatalmát és tekintélyét, és lehetővé teszi az ember számára, hogy meglássa Isten minden útját – hogy meghallja minden szavát. Ilyen az utolsó kor munkája. Jó alaposan meg kell értened ezeket a dolgokat. Nem arról van szó, hogy ismered-e a testet, hanem arról, hogy hogyan érted meg a testet és az Igét. Ez az a bizonyságtétel, amelyet tenned kell, amelyről mindenkinek tudnia kell. Mivel ez a második megtestesülés munkája – és az utolsó alkalom, amikor Isten testté lesz –, ez egészen kiteljesíti a megtestesülés jelentőségét, teljesen véghezviszi és kifejezi Isten valamennyi, a testben végzett munkáját, és lezárja Isten testbeli létének korszakát. Ezért ismerned kell a megtestesülés jelentését. Nem az számít, hogy mennyit szaladgálsz, vagy milyen jól végzel el egyéb külsőleges dolgokat; ami számít, az az, hogy képes vagy-e valóban meghódolni a megtestesült Isten előtt, egész lényedet Istennek szentelni, és engedelmeskedni minden szónak, amely az Ő szájából jön. Ez az, amit tenned kell, és amihez ragaszkodnod kell.

A tanúságtétel utolsó lépése a bizonyságtétel arról, hogy képes vagy-e tökéletességre jutni – vagyis miután megértettél minden szót, amely a megtestesült Isten szájából elhangzott, Isten ismeretének birtokába jutsz, bizonyosságot szerzel Róla, megélsz minden szót, ami Isten szájából elhangzik, és megvalósítod azokat a feltételeket, amelyeket Isten kér tőled – Péter stílusát és Jób hitét –, hogy képes legyél halálig engedelmeskedni, teljesen átadni magad Neki, és végül elérned egy olyan emberképet, amely megfelel a mércének, vagyis egy olyan ember képét, aki Isten ítéletének és fenyítésének megtapasztalása után meghódíttatott és tökéletességre jutott. Ez a végső bizonyságtétel – ez az a bizonyságtétel, amelyet annak kell tennie, aki végül tökéletességre jutott. Ez a bizonyságtétel két lépcsőfoka, amelyet tenned kell, és ezek összefüggenek egymással, mindegyik nélkülözhetetlen. De van egy dolog, amit tudnod kell: a tanúságtétel, amelyet ma kérek tőled, nem a világ népeinek szól, és nem is egyetlen személynek, hanem arra vonatkozik, amit kérek tőled. Ezt az méri le, hogy képes vagy-e megfelelni Nekem, és hogy képes vagy-e teljes mértékben megfelelni az Én elvárásaim mércéjének, amelyet mindannyiótokkal szemben támasztok. Ez az, amit meg kell értenetek.