A Kegyelem Korában Jézus kijelentett bizonyos szavakat, és elvégezte a munkának egy szakaszát. Mindezeknek megvolt az összefüggésük, és mindegyik megfelelt az akkori emberek állapotának; Jézus úgy beszélt és cselekedett, ahogyan az az akkori összefüggésekhez illett. Néhány próféciát is mondott. Megjövendölte, hogy az utolsó napokban eljön az igazság Lelke, és elvégzi a munkának egy szakaszát. Azaz, Ő semmit sem értett azon a munkán túl, amelyet Neki Magának kellett elvégeznie abban a korban; más szóval, a megtestesült Isten által hozott munka korlátozott. Így Ő csak annak a kornak a munkáját végzi, amelyben van, és nem végez más munkát, amely nem kapcsolódik Hozzá. Abban az időben Jézus nem érzések vagy látomások szerint dolgozott, hanem ahogyan az a korhoz és a kontextushoz illett. Senki sem vezette vagy irányította Őt. Munkájának teljessége az Ő saját lénye volt – ez volt az a munka, amelyet a megtestesült Isten Lelkének kellett elvégeznie, amely a megtestesülés által bevezetett teljes munka volt. Jézus csak aszerint munkálkodott, amit Ő Maga látott és hallott. Más szóval, a Lélek közvetlenül munkálkodott; nem volt szüksége arra, hogy hírnökök jelenjenek meg, és álmokat adjanak Neki, sem arra, hogy nagy világosság ragyogjon rá, ami lehetővé tegye, hogy lásson. Szabadon és korlátozás nélkül tevékenykedett, ami azért volt, mert munkája nem az érzéseken alapult. Más szóval, amikor munkálkodott, nem tapogatózott és nem találgatott, hanem könnyedén végezte el a dolgokat, a saját elképzelései szerint munkálkodott és beszélt, és aszerint, amit a saját szemével látott, azonnali táplálékot biztosítva minden egyes tanítványnak, aki követte Őt. Ez a különbség Isten munkája és az emberek munkája között: Amikor az emberek dolgoznak, keresnek és tapogatóznak, mindig a mások által lefektetett alapokra építve utánoznak és tanakodnak, hogy mélyebb belépést érjenek el. Isten munkája biztosítja azt, ami Ő maga, és Ő végzi azt a munkát, amit Neki magának kellene elvégeznie. Ő nem biztosítja az egyház számára az ellátást bármely ember munkájából származó ismeret felhasználásával. Ehelyett Ő a jelen munkáját az emberek állapota alapján végzi. Így az ilyen módon végzett munka ezerszer szabadabb, mint az emberek által végzett munka. Az emberek számára úgy tűnhet, hogy Isten nem tartja magát a kötelességéhez, és úgy dolgozik, ahogyan Neki tetszik – de minden munka, amit Ő végez, új. Ám tudnod kell, hogy a megtestesült Isten munkája soha nem az érzéseken alapul. Annak idején, miután Jézus befejezte a keresztre feszítéssel járó munkáját, miután a Jézust követő tanítványok eljutottak egy bizonyos pontra a megtapasztalásukban, úgy érezték, hogy Isten napja közeledik, és hogy hamarosan találkozni fognak az Úrral. Ezt érezték, és számukra ez az érzés volt a legfontosabb. Valójában azonban az emberekben lévő érzések nem megbízhatóak. Úgy érezték, hogy talán az út végére értek, vagy hogy mindazt, amit tettek és elszenvedtek, Isten rendelte el. Pál is azt mondta, hogy ő a pályafutását befejezte, a harcot megharcolta és félre van téve számára az igazság koronája. Ő így érezte, és ezt írta a leveleiben, és küldte el a gyülekezeteknek. Az ilyen cselekedetek abból a teherből fakadtak, amelyet a gyülekezetekért viselt, és ezért a Szentlélek figyelmen kívül hagyta ezeket. Amikor Pál ezeket a szavakat mondta, nem érezte magát nyugtalannak, és nem érzett semmiféle szemrehányást, ezért úgy gondolta, hogy ezek a dolgok nagyon is normálisak és teljesen helyénvalóak, és hogy a Szentlélektől származnak. De mai szemmel nézve ezek egyáltalán nem a Szentlélektől jöttek. Ezek nem voltak mások, mint egy ember illúziói. Sok illúzió van az emberekben, és Isten nem figyel oda ezekre, és nem nyilvánít véleményt, amikor előfordulnak. A Szentlélek munkájának nagy része nem az emberek érzelmein keresztül valósul meg – a Szentlélek nem az emberek érzelmein belül működik, eltekintve a nehéz, sötét időszakoktól, mielőtt Isten testté lesz, vagy attól az időszaktól, amikor nincsenek apostolok vagy munkások. Ebben a szakaszban a Szentlélek munkája bizonyos különleges érzéseket ad az embereknek. Ilyen például, amikor az embereknél hiányzik Isten szavainak vezetése, amikor imádkoznak, leírhatatlan boldogságérzetet éreznek; a szívükben örömérzet van, békesség és nyugalom tölti el őket. Amint rendelkeznek a szavak útmutatásával, az emberek felüdülést éreznek a lelkükben, a cselekedeteikben a gyakorlat útján járnak, és természetesen, szintén a békesség és a nyugalom érzései vannak bennük. Amikor az emberek veszélybe kerülnek, vagy Isten meggátolja őket bizonyos dolgok megtételében, akkor a szívükben nyugtalanságot és rossz érzést éreznek. Ezeket az érzéseket teljes egészében a Szentlélek adja az embernek. Ha azonban egy ellenséges körülmény a félelem légkörét kelti, és emiatt az emberek kivételesen szorongóvá és félénkké válnak, az az emberi mivolt normális megnyilvánulása, és semmi köze a Szentlélek munkájához.

Az emberek mindig a saját érzéseik között élnek, és ezt teszik már sok éve. Amikor békesség van a szívükben, akkor cselekszenek (azt hiszik, hogy a készségük a béke érzése), és amikor nincs békesség a szívükben, akkor nem cselekszenek (azt hiszik, hogy a nemtetszésük vagy ellenszenvük a nyugtalanság érzése). Ha a dolgok simán mennek, akkor azt hiszik, hogy ez Isten akarata. (Valójában ennek nagyon is simán kellene mennie, hiszen ez a dolgok természetes törvénye.) Ha a dolgok nem mennek simán, azt gondolják, hogy ez nem Isten akarata. Amikor olyasmivel találkoznak, ami nem megy simán, megállnak. Az ilyen érzések nem pontosak, és az ezek szerint való cselekvés sok késedelmet okoz. Például biztosan lesznek nehézségek az igazság gyakorlatba ültetésében, és még inkább Isten akaratának teljesítésében. Sok pozitív dolgot nehéz lesz megvalósítani. Ahogy a mondás tartja: „a jó dolgok megvalósítását általában nehézségek előzik meg”. Az emberek gyakorlati életében túl sok az érzés, ami miatt állandóan tanácstalanok és sok mindenben bizonytalanok. Az emberek számára semmi sem világos, hacsak nem értik meg az igazságot. Ám általában, amikor érzéseik szerint cselekszenek vagy beszélnek, mindaddig, amíg az nem sérti az elsődleges elveket, a Szentlélek egyáltalán nem reagál. Olyan ez, mint a Pál által érzett „igazság koronája”. Sok éven át senki sem hitte el, hogy érzései helytelenek, és maga Pál sem érezte soha, hogy érzései tévesek lennének. Honnan származnak az emberek érzései? Ezek természetesen az agyukból származó reakciók. Különböző érzések különböző körülmények és különböző ügyek szerint jönnek létre. Az emberek sokszor emberi logikával következtetéseket vonnak le, amelyeken keresztül egy sor formulát kapnak, ami sok emberi érzés kialakulását eredményezi. Az emberek anélkül, hogy észrevennék, belépnek a saját logikai következtetéseikbe, és ily módon ezek az érzések válnak azzá, amire az emberek az életükben támaszkodnak; érzelmi mankóvá válnak az életükben, mint Pál apostolnak az „igazság koronája” vagy Witness Lee-nek a „találkozás az Úrral a levegőben”. Istennek szinte egyáltalán nincs módja arra, hogy közbenjárjon az ember ezen érzéseiben, és hagynia kell, hogy azok úgy alakuljanak, ahogyan akarnak. Ma világosan beszéltem neked az igazság különböző aspektusairól. Ha továbbra is az érzéseid szerint jársz el, nem élsz-e még mindig homályban? Nem fogadod el azokat a szavakat, amelyek világosan ki lettek mondva számodra, és mindig a személyes érzéseidre hagyatkozol. Ebben nem olyanok vagytok-e, mint a vak ember, aki egy elefántot tapint? Végül is mit fogsz nyerni?

A megtestesült Isten által ma végzett minden munka valóságos. Ez nem olyasvalami, amit érezhetsz, vagy amit elképzelhetsz, még kevésbé olyasvalami, amire következtethetsz – ezt csak akkor leszel képes megérteni, amikor a tények eljutnak hozzád. Néha, még akkor is, amikor megtörténnek, még mindig nem látod tisztán, és az emberek nem fogják megérteni, amíg Isten személyesen nem cselekszik, hogy nagyon világossá tegye a történtek valódi tényeit. Abban az időben sok illúzió élt a Jézust követő tanítványok között. Azt hitték, hogy hamarosan elérkezik Isten napja, és nemsokára meghalnak az Úrért, és találkozhatnak az Úr Jézussal. Péter hét teljes évet várt emiatt az érzés miatt – de az még mindig nem érkezett el. Úgy érezték, hogy az életük éretté vált; a bennük levő érzések megsokszorozódtak, és ezek az érzések egyre hevesebbek lettek, de sok kudarcot éltek át, és nem tudtak sikereket elérni. Ők maguk sem tudták, hogy mi történik. Vajon nem teljesedhetett be az, ami valóban a Szentlélektől jött? Az emberek érzései nem megbízhatóak. Mivel az embereknek megvan a saját gondolkodásmódjuk és megvannak az elképzeléseik, rengeteg asszociációt hoznak létre az adott kontextus és állapotok alapján. Különösen, amikor valami történik azokkal az emberekkel, akiknek a gondolkodásmódja egészséges, akkor túlságosan izgatottá válnak, és nem tehetnek mást, mint hogy asszociációk sokaságát hozzák létre. Ez különösen vonatkozik a magasztos tudással és elméletekkel rendelkező „szakértőkre”, akiknek asszociációi a világgal való sokéves foglalkozás után még bőségesebbé válnak; anélkül, hogy észrevennék, ezek átveszik az uralmat a szívük felett, és rendkívül erős érzésekké válnak, ők pedig megelégednek ezekkel. Amikor az emberek tenni akarnak valamit, érzések és képzelgések jelennek meg bennük, és azt hiszik, hogy igazuk van. Később, amikor látják, hogy ezek nem teljesültek, akkor nem tudják megfejteni, hogy mi volt a hiba. Talán azt hiszik, hogy Isten megváltoztatta az Ő tervét.

Minden embernek vannak érzései, ez elkerülhetetlen. A Törvény Korában is sok embernek voltak bizonyos érzései, de érzelmeikben kevesebb volt a hiba, mint a mai emberekében. Ez azért van, mert korábban az emberek képesek voltak Jahve megjelenését szemlélni; láthatták a hírnököket, és álmaik voltak. A mai emberek nem képesek látomásokat vagy hírnököket látni, és így az érzéseikben lévő tévedések megsokszorozódtak. Amikor a mai emberek valamit különösen helyesnek éreznek, és azt a gyakorlatba ültetik, a Szentlélek nem tesz szemrehányást nekik, és belül nagyon is békések. Utólag, csak a közösségben vagy Isten szavainak olvasása során jönnek rá, hogy tévedtek. Ennek egyik aspektusa, hogy nem jelennek meg hírnökök az embereknek, az álmok nagyon ritkák, és az emberek semmit sem látnak az égi látomásokból. Egy másik aspektus az, hogy a Szentlélek nem növeli az emberekben a szemrehányásait és a fegyelmezését; a Szentlélek munkájából alig van valami az emberekben. Így, ha az emberek nem eszik és isszák Isten szavait, nem keresik az igazságot gyakorlati módon, és nem értik meg a gyakorlat útját, akkor semmit sem fognak aratni. A Szentlélek munkájának alapelvei a következők: Ő nem fordít figyelmet arra, ami nem tartozik a munkájához; ha valami nem tartozik az Ő hatáskörébe, egyáltalán nem avatkozik bele, és nem jár közben, hagyja, hogy az emberek olyan bajba keveredjenek, amilyen bajba csak akarnak. Úgy cselekedhetsz, ahogy csak akarsz, de eljön a nap, amikor pánikba esve és tanácstalanul fogsz állni. Isten csak a saját testében dolgozik céltudatosan, soha nem avatkozik bele az ember munkájába. Ehelyett Ő magára hagyja az emberi világot, és végzi azt a munkát, amit végeznie kell. Nem kapsz szemrehányást, ha ma valami rosszat teszel, és nem kapsz jutalmat, ha holnap valami jót teszel. Ezek emberi dolgok, és a legcsekélyebb kapcsolatban sincsenek a Szentlélek munkájával – ez egyáltalán nem tartozik az Én tevékenységem körébe.

Abban az időben, amikor Péter tevékenykedett, sok szót mondott és sok munkát végzett. Lehetséges lenne, hogy ezek közül egyik sem emberi eszmékből származott? Az, hogy mindez teljes egészében a Szentlélektől származott volna, lehetetlen. Péter csupán Isten teremtménye, követője volt, ő Péter volt, nem Jézus, és a kettőjük lényege nem volt azonos. Bár Pétert a Szentlélek küldte, nem minden, amit tett, származott a Szentlélektől, hisz végül is ember volt. Pál is sok szót szólt, és nem kevés levelet írt a gyülekezeteknek, amelyek közül néhány a Bibliában van összegyűjtve. A Szentlélek egyáltalán nem nyilvánított véleményt, hiszen Pált éppen abban az időben használta a Szentlélek. Tapasztalatokat és ismereteket szerzett, amelyeket leírt és továbbadott a testvéreinek az Úrban. Jézusnak nem volt semmilyen reakciója. Miért nem állította meg őt akkor a Szentlélek? Azért, mert vannak bizonyos szennyeződések, amelyek az emberek normális gondolkodásmódjából erednek; ez elkerülhetetlen. Ezenkívül a cselekedetei nem érték el azt a pontot, hogy félbeszakítást vagy zavart jelentsenek. Amikor van némi ilyen emberi természetű munka, az emberek könnyebben elfogadják azt. Feltéve, hogy az ember normális gondolkodásmódjának szennyeződései nem szakítanak félbe semmit, normálisnak számítanak. Más szóval, a normális gondolkodásmóddal rendelkező emberek mind képesek arra, hogy így gondolkodjanak. Amikor az emberek testben élnek, akkor megvan a saját gondolkodásmódjuk, de nincs mód ezek kigyomlálására. Miután azonban egy ideig tapasztalják Isten munkáját, és megértettek néhány igazságot, kevesebb lesz az ilyen gondolkodásmód. Amikor már több dolgot megtapasztaltak, képesek lesznek tisztán látni, és így kevésbé fogják félbeszakítani a dolgokat. Más szóval, amikor az emberek képzeletét és logikai következtetéseit megcáfolják, abnormális érzéseik csökkennek. Akik testben élnek, azoknak mind megvan a maguk gondolkodásmódja, de a végén Isten kimunkálja bennük, hogy eljussanak odáig, hogy a gondolkodásmódjuk nem lesz képes megzavarni őket, nem fognak többé érzésekre hagyatkozni az életükben, a tényleges érettségük megnő, képesek lesznek Isten szavai szerint élni a valóságban, és nem fognak többé homályos vagy üres dolgokat tenni, akkor pedig nem fognak olyan dolgokat tenni, amelyek félbeszakításokat okoznak. Ily módon illúzióik megszűnnek, és ettől kezdve a cselekedeteik a tényleges érettségüket képezik majd.