Ezután beszéljünk az élet és halál körforgásáról az Istent követők számára. Ez érint titeket, ezért figyeljetek ide: először is gondolkodjatok el azon, hogyan lehet Isten követőit kategorizálni. (Isten kiválasztottjai és a szolgálattevők.) Valóban kettő van: Isten kiválasztottjai és a szolgálattevők. Először is beszéljünk Isten kiválasztottjairól, akikből csak kevés van. Kikre vonatkozik az „Isten kiválasztottjai” kifejezés? Miután Isten megteremtett mindent, és az emberiség létrejött, Isten kiválasztotta az emberek egy csoportját, akik követni fogják Őt; őket egyszerűen „Isten kiválasztottjainak” nevezik. Annak, hogy Isten ezeket az embereket választotta ki, különleges hatóköre és jelentősége volt. A hatókör abban különleges, hogy csak néhány kiválasztottra korlátozódott, akiknek el kell jönniük, amikor Ő fontos munkát végez. És mi a jelentősége? Mivel ők egy Isten által kiválasztott csoport voltak, a jelentőségük nagy. Vagyis Isten szeretné teljessé tenni és tökéletesíteni ezeket az embereket, s amint az Ő irányítási munkája befejeződik, megnyeri ezeket az embereket. Hát nem nagy ez a jelentőség? Tehát ezek a kiválasztottak nagy fontossággal bírnak Isten számára, mert ők azok, akiket Isten meg akar nyerni. Ami a szolgálattevőket illeti, nos, tartsunk egy pillanatra szünetet Isten eleve elrendelésének témájában, és beszéljünk először az ő eredetükről. A „szolgálattevő” szó szerint az, aki szolgál. Akik szolgálnak, azok átutazók; nem hosszú távon vagy örökké teszik ezt, hanem ideiglenesen alkalmazzák vagy bérlik fel őket. Legtöbbjük eredete az, hogy a hitetlenek közül választották ki őket. Akkor jöttek a földre, amikor elrendelték, hogy Isten munkájában vállalják el a szolgálattevők szerepét. Lehet, hogy előző életükben állatok voltak, de az is lehet, hogy hitetlenek voltak. Ez a szolgálattevők eredete.

Beszéljünk tovább Isten választott népéről. Amikor meghalnak, teljesen más helyre kerülnek, mint a hitetlenek és a különféle más hívő emberek. Ez egy olyan hely, ahová angyalok és Isten hírnökei kísérik őket; olyan hely, amelyet Isten személyesen igazgat. Bár Isten választott népe ezen a helyen nem láthatja Istent a saját szemével, ez a hely nem hasonlít a szellemi birodalom más részeihez; ez egy másik hely, ahová az embereknek ezen része kerül a haláluk után. Amikor meghalnak, őket is szigorú vizsgálatnak vetik alá Isten hírnökei. És mit vizsgálnak? Isten hírnökei megvizsgálják, hogy ezek az emberek milyen utakat jártak be életük során az Istenbe vetett hitükben, hogy ez idő alatt szembeszálltak-e valaha is Istennel vagy megátkozták-e Őt, továbbá hogy követtek-e el súlyos bűnöket vagy gonoszságokat. Ez a vizsgálat fogja eldönteni azt a kérdést, hogy egy adott személy maradhat-e, vagy távoznia kell. Mit jelent a „távozás”? És mit jelent a „maradás”? A „távozás” azt jelenti, hogy viselkedésük alapján Isten kiválasztottjai között maradnak-e; az, hogy „maradhatnak”, azt jelenti, hogy azok között maradhatnak, akiket Isten az utolsó napokban teljessé tesz. Azok számára, akik maradnak, Isten különleges intézkedéseket tesz. Munkájának minden egyes időszakában küld ilyen embereket hogy apostolként tevékenykedjenek, illetve elvégezzék a gyülekezetek megújításának vagy gondozásának munkáját. Az ilyen munkára képes emberek azonban nem reinkarnálódnak olyan gyakran, mint a hitetlenek, akik nemzedékről nemzedékre újjászületnek; inkább Isten munkájának követelményei és lépései szerint térnek vissza a földre, és nem reinkarnálódnak gyakran. Tehát van valamilyen szabály arra, hogy mikor reinkarnálódnak? Néhány évente egyszer jönnek? Ilyen gyakorisággal jönnek? Nem. Mindez Isten munkájától, annak lépéseitől és az Ő szükségleteitől függ, és nincsenek meghatározott szabályok. Az egyetlen szabály az, hogy amikor Isten az utolsó napokban elvégzi munkájának végső szakaszát, ezek a kiválasztott emberek mind eljönnek, s ez az eljövetel lesz az utolsó reinkarnációjuk. És miért van ez így? Az Isten munkájának utolsó szakaszában elérendő eredményen alapul, mert a munka ezen utolsó szakaszában Isten egészen teljessé teszi ezeket a kiválasztottakat. Mit jelent ez? Ha az utolsó szakasz során ezek az emberek teljessé és tökéletessé válnak, akkor nem fognak ugyanúgy reinkarnálódni, mint korábban; emberi létük folyamata teljesen befejeződik, ahogyan a reinkarnációs folyamatuk is. Ez azokra vonatkozik, akik maradni fognak. Hová mennek azok, akik nem maradhatnak? Azoknak, akik nem maradhatnak, megvan a saját megfelelő rendeltetési helyük. Először is, a gonoszságaik, a hibáik és a bűneik miatt, amelyeket elkövettek, ők is bűnhődni fognak. Miután megbűnhődtek, Isten vagy intézkedik, hogy a körülményekhez illően a hitetlenek közé küldje őket, vagy intézkedik, hogy a különféle hívő emberek közé kerüljenek. Más szóval, két lehetséges kimenetel van számukra: az egyik az, hogy büntetést kapnak, és talán egy bizonyos vallás emberei között élnek majd, miután reinkarnálódnak, a másik pedig az, hogy hitetlenekké válnak. Ha hitetlenekké válnak, akkor minden lehetőséget elveszítenek; ha azonban hívő emberekké válnak – például keresztények lesznek –, akkor még mindig van esélyük arra, hogy visszatérjenek Isten választott népének soraiba; ennek nagyon összetett összefüggései vannak. Röviden, ha Isten választott népe közül valaki olyasmit tesz, ami sérti Istent, akkor ugyanúgy meg lesz büntetve, mint mindenki más. Vegyük például Pált, akiről korábban már beszéltünk. Pál egy olyan ember példája, akit megbüntetnek. Van fogalmatok arról, hogy miről beszélek? Isten kiválasztottjainak köre meghatározott? (Többnyire igen.) A legtöbbjük meghatározott, de egy kis részük nem az. Miért van ez így? Itt a legnyilvánvalóbb okra utaltam: a gonoszság elkövetésére. Amikor az emberek gonoszságot követnek el, Isten nem akarja őket, és amikor Isten nem akarja őket, különféle rasszok és embertípusok közé dobja őket. Ez remény nélkül hagyja őket, és megnehezíti a visszatérésüket. Mindez Isten kiválasztottjai életének és halálának körforgásához kapcsolódik.

Ez a következő téma a szolgálattevők életének és halálának körforgásával kapcsolatos. Az imént beszéltünk a szolgálattevők eredetéről, vagyis arról, hogy újjászülettek, miután előző életeikben hitetlenek és állatok voltak. A munka utolsó szakaszának elérkeztével Isten kiválasztotta a hitetlenek közül az ilyen emberek egy csoportját, s ez a csoport különleges. Isten azzal a céllal választotta ki ezeket az embereket, hogy az Ő munkáját szolgálják. A „szolgálat” nem túl elegánsan hangzó szó, és nem is felel meg mindenki kívánságának, de meg kell néznünk, hogy kinek szól. Isten szolgálattevőinek létezése különleges jelentőséggel bír. Senki más nem játszhatná az ő szerepüket, mert Isten választotta ki őket. És mi ezeknek a szolgálattevőknek a szerepe? Az, hogy Isten kiválasztottjait szolgálják. Legtöbbször az a szerepük, hogy szolgálatot teljesítsenek Isten munkájában, együttműködjenek vele és alkalmazkodjanak ahhoz, hogy Isten teljessé tegye az Ő kiválasztottjait. Függetlenül attól, hogy dolgoznak-e, a munka valamilyen aspektusát végzik-e, vagy bizonyos feladatokat vállalnak-e, mi Isten követelménye ezekkel a szolgálattevőkkel szemben? Nagyon szigorú követelményeket támaszt velük szemben? (Nem, csak azt kéri, hogy legyenek hűségesek.) A szolgálattevőknek is hűségesnek kell lenniük. Függetlenül a származásodtól vagy attól, hogy Isten miért választott ki téged, hűségesnek kell lenned Istenhez, az Isten által rád bízott küldetésekhez, valamint a munkához, amelyért felelős vagy, és az általad teljesített kötelességekhez. A szolgálattevőknek, akik képesek hűségesek lenni és megfelelni Istennek, milyen kimenetelük lesz? Képesek lesznek maradni. Áldás-e olyan szolgálattevőnek lenni, aki marad? Mit jelent maradni? Mi ennek az áldásnak a jelentősége? Helyzetüket tekintve nem tűnnek Isten kiválasztottjainak; másnak tűnnek. De valójában, amit ők élveznek ebben az életben, az nem ugyanaz, mint amit Isten kiválasztottjai élveznek? Legalábbis ebben az életben ugyanaz. Ugye nem tagadjátok ezt? Isten kijelentései, Isten kegyelme, Isten gondviselése, Isten áldásai – ki ne élvezné ezeket a dolgokat? Mindenki élvezi ezt a bőséget. A szolgálattevő identitása az, hogy szolgálatot végez, de Isten számára ő csak egy az összes dolog közül, amit Ő teremtett; egyszerűen csak arról van szó, hogy a szolgálattevő szerepében van. Mivel mindketten Isten teremtményei, vajon van különbség egy szolgálattevő és egy Isten kiválasztottja között? Valójában nincs. Nominálisan van különbség; lényegét és szerepét tekintve van különbség, de Isten nem bánik igazságtalanul ezzel az embercsoporttal. Miért vannak tehát ezek az emberek szolgálattevőként definiálva? Valamennyire meg kell ezt értenetek! A szolgálattevők a hitetlenek közül kerülnek ki. Amint megemlítjük, hogy a hitetlenek közül származnak, nyilvánvalóvá válik, hogy rossz háttérrel rendelkeznek: mind ateisták, és a múltban is azok voltak; nem hittek Istenben, és ellenségesek voltak Vele, az igazsággal és minden pozitív dologgal szemben. Nem hittek Istenben vagy az Ő létezésében. Mint ilyenek, vajon képesek megérteni Isten szavait? Joggal mondhatjuk, hogy nagyrészt nem. Ahogyan az állatok képtelenek megérteni az emberi szavakat, úgy a szolgálattevők sem érthetik, hogy mit mond Isten, mit követel, vagy miért követel ilyeneket. Nem értik; ezek a dolgok érthetetlenek számukra, és megvilágosulatlanok maradnak. Ezért ezek az emberek nem rendelkeznek azzal az élettel, amelyről beszéltünk. Vajon az élet nélkül megérthetik az emberek az igazságot? Fel vannak szerelkezve az igazsággal? Van tapasztalatuk és tudásuk Isten szavairól? (Nincs.) Ilyen a szolgálattevők eredete. Mivel azonban Isten ezeket az embereket szolgálattevőkké teszi, a velük szemben támasztott követelményei továbbra is normákhoz kötöttek; nem nézi le őket, és nem is felületes velük szemben. Annak ellenére, hogy nem értik az Ő szavait, és nincsenek az élet birtokában, Isten mégis kedvesen bánik velük, és továbbra is vannak normák, amikor a velük szemben támasztott követelményeiről van szó. Épp most beszéltetek ezekről a normákról: hűségesnek lenni Istenhez és azt tenni, amit Ő mond. Szolgálatod során ott kellene szolgálnod, ahol szükség van rá, és a végsőkig kell szolgálnod. Ha hűséges szolgálattevő tudsz lenni, képes vagy a végsőkig szolgálni, és teljesíteni tudod az Istentől kapott megbízatást, akkor értékes életet fogsz élni. Ha ezt meg tudod tenni, akkor te is képes leszel maradni. Ha egy kicsit több erőfeszítést teszel bele, ha egy kicsit jobban próbálkozol, meg tudod duplázni az Isten megismerésére irányuló törekvéseidet, tudsz egy kicsit beszélni Isten megismeréséről, tudsz tanúságot tenni Mellette, és ezen túlmenően, ha meg tudsz érteni valamit az Ő akaratából, együtt tudsz működni Isten munkájában, és tudsz egy kicsit figyelni Isten szándékaira, akkor te mint szolgálattevő, meg fogod tapasztalni a szerencse változását. És mi lesz ez a szerencsés fordulat? Többé már nem egyszerűen csak maradni leszel képes. Attól függően, hogy milyen magatartást tanúsítasz és milyen személyes céljaid és törekvéseid vannak, Isten a kiválasztottak közé fog helyezni téged. Ez lesz a szerencséd megváltozása. A szolgálattevők számára mi a legjobb dolog ebben? Az, hogy Isten kiválasztottjává válhatnak. Ha így lesz, az azt jelenti, hogy többé nem fognak állatokként reinkarnálódni, mint a hitetlenek. Jó ez? Igen, és egyben jó hír is: azt jelenti, hogy a szolgálattevők formálhatók. Nem arról van szó, hogy egy szolgálattevő, ha Isten egyszer arra rendeli őt, hogy szolgáljon, akkor örökké ezt fogja tenni; ez nem feltétlenül van így. Isten az adott személy egyéni magatartásának megfelelően fogja őt kezelni és reagálni rá.

Vannak azonban olyan szolgálattevők, akik képtelenek a végsőkig szolgálni; vannak olyanok, akik szolgálatuk során félúton feladják és elhagyják Istent, valamint olyanok is, akik többszörösen vétkeznek. Vannak olyanok is, akik óriási károkat okoznak és óriási veszteségeket okoznak Isten munkájában, továbbá vannak olyan szolgálattevők is, akik megátkozzák Istent, és így tovább. Mit mutatnak ezek a jóvátehetetlen következmények? Minden ilyen gonosz cselekedet a szolgálatuk megszüntetését jelenti. Mivel a szolgálatod során tanúsított magatartásod túlságosan rossz volt, és mivel túl messzire mentél, amint Isten látja, hogy a szolgálatod nem felel meg a normáknak, megfoszt téged a szolgálatra való jogosultságodtól. Nem fogja többé megengedni, hogy szolgálj; el fog távolítani téged az Ő szemei elől és Isten házából. Talán nem akarsz szolgálni? Nem akarsz állandóan rosszat tenni? Nem vagy következetesen hűtlen? Nos, akkor van egy egyszerű megoldás: megfosztanak a szolgálatra való jogosultságodtól. Isten számára az, hogy megfosztanak egy szolgálattevőt a szolgálatra való jogosultságától, azt jelenti, hogy ennek a szolgálattevőnek a végkimenetelét kihirdették, és többé nem lesz jogosult Istent szolgálni. Istennek nincs többé szüksége ennek az embernek a szolgálatára, és bármi szépet mond is, azok a szavak hiábavalóak lesznek. Amikor a dolgok idáig fajulnak, a helyzet már orvosolhatatlanná válik; az ilyen szolgálattevőknek nincs visszaút. És hogyan bánik Isten az ilyen szolgálattevőkkel? Pusztán megakadályozza őket a szolgálatban? Nem. Csupán megakadályozza őket abban, hogy maradjanak? Vagy félreállítja őket, és megvárja, hogy megváltozzanak? Nem. Isten nem olyan szeretetteljes, amikor a szolgálattevőkről van szó, tényleg nem. Ha valaki ilyen módon áll hozzá Isten szolgálatához, akkor Isten ennek a hozzáállásnak az eredményeként megfosztja őt a szolgálatra való jogosultságától, és ismét visszadobja a hitetlenek közé. És mi a sorsa annak a szolgálattevőnek, akit visszadobtak a hitetlenek közé? Ugyanaz, mint a hitetleneké: állatként reinkarnálódnak, és ugyanazt a büntetést kapják a szellemi világban, mint a hitetlenek. Ráadásul Isten nem fog személyes érdeklődést tanúsítani az ilyen személy büntetése iránt, mivel az ilyen személynek már nincs jelentősége Isten munkája szempontjából. Ezzel nemcsak az Istenbe vetett hitük élete ér véget, hanem a saját sorsuk is, valamint a sorsuk kinyilvánítása is. Így ha a szolgálattevők rosszul szolgálnak, akkor a következményeket maguknak kell viselniük. Ha egy szolgálattevő képtelen a végsőkig szolgálni, vagy félúton megfosztják a szolgálatra való jogosultságától, akkor a hitetlenek közé fogják dobni – és ha ez megtörténik, akkor az ilyen emberrel ugyanúgy fognak bánni, mint a jószággal, ugyanúgy, mint az értelem és racionalitás nélküli emberekkel. Ha így mondom, akkor megérted, ugye?

Isten a fent említett módon kezeli a kiválasztottai és a szolgálattevők életének és halálának körforgását. Miután ezt hallottátok, mit éreztek? Beszéltem már erről a témáról korábban? Beszéltem már valaha Isten kiválasztottjairól és a szolgálattevőkről? Valójában igen, de nem emlékeztek. Isten igazságos az Ő választott népével és a szolgálattevőkkel szemben. Minden tekintetben igazságos. Találsz ebben bárhol is hibát? Nincsenek olyan emberek, akik azt mondják: „Miért olyan toleráns Isten a kiválasztottakkal szemben? És miért csak egy kicsit elnéző a szolgálattevőkkel szemben?” Akar valaki kiállni a szolgálattevők mellett? „Vajon adhat Isten több időt a szolgálattevőknek, és vajon lehet elnézőbb és toleránsabb velük szemben?” Helyes hangot adni egy ilyen kérdésnek? (Nem, nem az.) És miért nem? (Mert valójában éppen azáltal kaptunk szívességet, hogy szolgálattevőkké váltunk.) A szolgálattevők valójában szívességben részesültek pusztán azáltal, hogy szolgálhatnak! A „szolgálattevők” cím és az általuk végzett munka nélkül hol lennének ezek az emberek? A hitetlenek között lennének, a jószággal együtt élve s halva. Milyen nagy kegyelmet élveznek ma, hogy Isten elé járulhatnak és Isten házába jöhetnek! Ez olyan hatalmas kegyelem! Ha Isten nem adna neked lehetőséget a szolgálatra, akkor soha nem lenne esélyed arra, hogy Elé járulj. Hogy finoman fogalmazzak, még ha buddhista is vagy, és elérted a megvilágosodást, legfeljebb csak egy kifutófiú vagy a szellemi világban; soha nem fogsz találkozni Istennel, nem fogod hallani a hangját vagy a szavait, nem fogod érezni a szeretetét és az áldásait, és soha nem is kerülhetsz szemtől-szembe Vele. A buddhisták előtt csak egyszerű feladatok állnak. Ők nem ismerhetik Istent, csak megfelelnek és engedelmeskednek, míg a szolgálattevők a munka ezen szakasza során nagyon sokat nyernek! Először is, szemtől-szembe kerülhetnek Istennel, hallhatják a hangját, hallhatják a szavait, és megtapasztalhatják azokat a kegyelmeket és áldásokat, amelyeket Ő adományoz az embereknek. Továbbá képesek élvezni az Isten által adott szavakat és igazságokat. A szolgálattevők valóban nagyon sokat nyernek! Így, ha te szolgálattevőként még csak megfelelő erőfeszítést sem tudsz tenni, akkor Isten továbbra is megtarthat téged? Nem tarthat meg. Nem kér sokat tőled, te mégsem teszel semmit, amit Ő megfelelő módon kér; nem tartottad magad a kötelességedhez. Így kétségtelen, hogy Isten nem tarthat meg téged. Ilyen Isten igazságos természete. Isten nem kényeztet el téged, de nem is diszkriminál. Isten ezen elvek szerint cselekszik. Isten minden embert és teremtményt így kezel.

Amikor a szellemi világról van szó, ha a benne lévő különböző lények valami rosszat tesznek, vagy nem megfelelően végzik a munkájukat, Istennek is vannak megfelelő mennyei rendeletei és rendelkezései, amelyekkel elbánik velük; ez kétségtelen. Ezért Isten több ezer éves irányítási munkája során néhány kötelességtudó ember, aki helytelenül cselekedett, el lett pusztítva, míg néhányat – még ma is – továbbra is őrizetben tartanak és büntetnek. Ezzel kell szembenéznie minden lénynek a szellemi világban. Ha valami rosszat tesznek vagy gonoszságot követnek el, akkor megbüntetik őket, és ez ugyanaz, mint ahogyan Isten az Ő kiválasztottjaihoz és a szolgálattevőkhöz viszonyul. Így mind a szellemi, mind az anyagi világban nem változnak azok az elvek, amelyek alapján Isten cselekszik. Függetlenül attól, hogy látod-e Isten cselekedeteit, vagy sem, az azokra vonatkozó elvek nem változnak. Isten mindvégig ugyanazokat az elveket követte a minden dologhoz való hozzáállásában és a dolgok kezelésében. Ez állandó. Isten kegyes lesz azokhoz a hitetlenekhez, akik viszonylag helyesen élnek, és minden vallásban lehetőséget tartogat azoknak, akik jól viselkednek és nem tesznek semmi rosszat, továbbá megengedi nekik, hogy eljátsszák a szerepüket minden, Isten által irányított dologban, és megtegyék azt, amit meg kell tenniük. Hasonlóképpen, azok között, akik követik Istent, és az Ő választott népe között, Isten nem tesz megkülönböztetést senkivel szemben az Ő elvei szerint. Mindenkivel kedves, aki képes Őt őszintén követni, és mindenkit szeret, aki őszintén követi Őt. Csakhogy ezeknek a különböző típusú embereknek – a hitetleneknek, a különféle hívő embereknek és Isten kiválasztottjainak – Isten különféle dolgokat adományoz. Vegyük például a hitetleneket: bár nem hisznek Istenben, és Isten úgy tekint rájuk, mint az állatokra, minden dolog között mindegyiküknek van ennivalója, saját helye, és adott számára az élet és a halál normális körforgása. Akik rosszat tesznek, azokat megbüntetik, akik pedig jót tesznek, azokat megáldják, és Isten kegyelmében részesülnek. Nem így van ez? A hívő emberek számára, ha képesek szigorúan betartani a vallási előírásaikat újjászületésről újjászületésre, akkor mindezen reinkarnációk után Isten végül megteszi számukra az Ő kinyilatkoztatását. Hasonlóképpen, ma is, akár Isten kiválasztottjai közé tartozol, akár szolgálattevő vagy, Isten hasonlóképpen sorba fog állítani téged, és meghatározza a kimeneteledet az Általa lefektetett szabályoknak és adminisztratív rendeleteknek megfelelően. Az ilyen típusú emberek, a különböző hitű emberek – vagyis a különféle vallásokhoz tartozók – között Isten adott nekik teret, ahol élhetnek? Hol vannak a zsidók? Beleszólt Isten az ő hitükbe? Nem. És mi a helyzet a keresztényekkel? Az ő esetükben sem avatkozott be. Hagyja, hogy a saját eljárásaik szerint járjanak el, nem beszél velük, nem ad nekik megvilágosítást, sőt, nem is nyilatkoztat ki nekik semmit. Ha úgy gondolod, hogy ez így helyes, akkor higgy ebben. A katolikusok hisznek Máriában, és abban, hogy rajta keresztül jutott el a hír Jézushoz; ez az ő hitük. Helyreigazította Isten valaha is a hitüket? Szabad kezet ad nekik; nem törődik velük, és ad nekik egy bizonyos teret, amelyben élhetnek. A muszlimok és a buddhisták tekintetében nem ugyanezt teszi? Nekik is határokat szabott, és megengedi nekik, hogy saját életterük legyen, anélkül, hogy beavatkozna a hitükbe. Minden jól el van rendezve. És ti mit láttok mindebben? Azt, hogy Isten rendelkezik hatalommal, de nem él vele vissza. Isten mindent tökéletes rendben elrendez, és ezt rendezett módon teszi, ebben rejlik az Ő bölcsessége és mindenhatósága.

Ma egy új és különleges témát érintettünk, amely a szellemi világ dolgaira vonatkozik, és amely Isten e birodalom feletti igazgatásának és uralmának egyik aspektusát képviseli. Mielőtt megértettétek ezeket a dolgokat, talán azt mondtátok: „Minden, ami ezzel kapcsolatos, egy misztérium, és semmi köze az életbe való belépésünkhöz; ezek a dolgok elválnak attól, ahogy az emberek valójában élnek, és nekünk nem kell megértenünk őket, és nem is akarunk hallani róluk. Egyáltalán nincsenek kapcsolatban Isten megismerésével.” Nos, szerintetek van valami probléma az ilyen gondolkodással? Helyes ez? (Nem.) Az ilyen gondolkodás nem helyes, és komoly problémákat vet fel. Ennek az az oka, hogy ha meg akarod érteni, hogyan uralkodik Isten minden dolgok felett, akkor nem teheted, hogy egyszerűen és csak azt érted meg, amit látsz, és amit a gondolkodásmódod fel tud fogni; meg kell értened a másik világ egy részét is, amely lehet, hogy láthatatlan számodra, de amely elválaszthatatlanul kapcsolódik ehhez a világhoz, amelyet te látsz. Ez Isten szuverenitására vonatkozik, és a következő témát érinti: „Isten az élet forrása minden dolog számára.” Erről szól az információ. Ezen információ nélkül hibák és hiányosságok lennének az emberek ismereteiben arról, hogy Isten az élet forrása minden dolog számára. Így, amiről ma beszéltünk, arról elmondhatjuk, hogy lekerekítette korábbi témáinkat, valamint lezárta a „Isten az élet forrása minden dolog számára” tartalmát. Miután ezt megértettétek, képesek vagytok most már ezen a tartalmon keresztül megismerni Istent? Ami ennél is fontosabb, hogy ma egy nagyon fontos információt adtam át nektek a szolgálattevőkkel kapcsolatban. Tudom, hogy nagyon szívesen hallgattok ilyen témákat, és hogy tényleg törődtök ezekkel a dolgokkal. Elégedettnek érzitek tehát magatokat attól, amiről ma beszéltem? (Igen.) Néhány más dolog talán nem tett rátok túl erős benyomást, de amit a szolgálattevőkről mondtam, az különösen erős benyomást tett rátok, mert ez a téma mindannyiótok lelkét érinti.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló X.)