1Mózes 9:11-13 Szövetségre lépek veletek, és egyetlen élőlény sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítsa a földet. Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.

Miután minden dolgot megalkotott, a Teremtő hatalmát a szivárvány szövetsége újra megerősíti és megmutatja

A Teremtő hatalma mindenkor megmutatkozik és érvényesül minden teremtmény között, és Ő nemcsak minden dolog sorsát uralja, de uralja az emberiséget is, a különleges teremtményt, amelyet saját kezével teremtett, és amely más életfelépítéssel rendelkezik és másmilyen életformában létezik. Miután minden dolgot megalkotott, a Teremtő nem szűnt meg kifejezésre juttatni hatalmát és erejét; az Ő számára a hatalom, amellyel szuverenitást gyakorolt minden dolog és az egész emberiség sorsa fölött, hivatalosan csak akkor kezdődött meg, amikor az emberiség valóban megszületett az Ő kezéből. Irányítani és uralni szándékozott az emberiséget; meg akarta menteni az emberiséget és igazán meg akarta nyerni az emberiséget, egy olyan emberiséget akart megnyerni, amely képes minden dolgot kormányozni; el akarta érni, hogy ez az emberiség az Ő hatalma alatt éljen, ismerje az Ő hatalmát, és engedelmeskedjen annak. Így Isten elkezdte szavai segítségével hivatalosan is kifejezésre juttatni hatalmát az emberek között, és hatalma segítségével elkezdte valóra váltani szavait. Természetesen Isten hatalma e folyamat minden pontján megmutatkozott; csak kiválogattam néhány konkrét, jól ismert példát, amelyekből megérthetitek és megismerhetitek Isten egyedülállóságát és az Ő egyedülálló hatalmát.

Az 1Mózes 9:11-13 és a fenti szakaszok között, amelyek a világ Isten általi megteremtését jegyzik fel, van hasonlóság, de különbség is van. Mi a hasonlóság? A hasonlóság abban áll, hogy Isten szavakat használ szándéka megvalósítására, a különbség pedig abban, hogy az itt idézett szakaszok Istennek az emberrel folytatott párbeszédét képviselik, amelyben Ő szövetséget kötött az emberrel, és elmondta az embernek, mit foglal magában ez a szövetség. Isten hatalmának ez a gyakorlása az Ő emberrel folytatott párbeszéde során valósult meg, ami azt jelenti, hogy az emberiség megteremtése előtt Isten szavai utasítások és parancsok voltak, amelyeket a megteremteni kívánt teremtményeknek adott ki. Most azonban volt valaki, aki hallotta Isten szavait, és így az Ő szavai egyszerre voltak az emberrel folytatott párbeszéd, valamint az embernek szóló buzdítás és figyelmeztetés. Továbbá Isten szavai parancsolatok is voltak, amelyek az Ő hatalmát hordozták, és amelyek minden dologhoz eljutottak.

Istennek milyen cselekedetét jegyzi fel ez a szakasz? Ez a szakasz azt a szövetséget jegyzi fel, amelyet Isten kötött az emberrel, miután özönvízzel pusztította el a világot; azt mondja el az embernek, hogy Isten többé nem bocsát ilyen pusztítást a világra, és hogy ezért Isten egy jelet is teremtett. Mi volt ez a jel? A Szentírás ezt mondja: „Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.” Ezek az eredeti szavak, amelyeket a Teremtő szólt az emberiséghez. Ahogy kimondta ezeket a szavakat, az ember szeme előtt szivárvány tűnt fel, és mindmáig ott is maradt. Mindenki látott már ilyen szivárványt, és amikor látod, tudod, hogyan jelenik meg? A tudomány képtelen bizonyítani, vagy meghatározni a forrását, vagy azonosítani a hollétét. Ez azért van, mert a szivárvány a Teremtő és az ember között köttetett szövetség jele; nem igényel tudományos alapot, nem az ember alkotta, és az ember nem is képes megváltoztatni. Ez a Teremtő hatalmának meghosszabbítása, miután kimondta szavait. A Teremtő a saját külön módszerét használta arra, hogy megtartsa az emberrel kötött szövetségét és ígéretét, ezért az, hogy Ő a szivárványt használta az Általa kötött szövetség jeleként, mennyei rendelet és törvény, amely mindörökké változatlan marad mind a Teremtőre, mind a teremtett emberiségre nézve. Ez a változhatatlan törvény, azt kell mondanunk, a Teremtő hatalmának egy másik igaz megnyilvánulása azt követően, hogy Ő minden dolgot megteremtett, és azt kell mondanunk, hogy a Teremtő hatalma és ereje határtalan; az, hogy a szivárványt használta jelként, a Teremtő hatalmának meghosszabbítása és kiterjesztése. Ez is egy olyan cselekedet volt, amelyet Isten a szavaival hajtott végre, és annak a szövetségnek volt a jele, amelyet Isten szavak segítségével kötött az emberrel. Elmondta az embernek, hogy milyen elhatározásra jutott, és milyen módon fogja azt elérni és beteljesíteni. Ily módon a dolog az Isten szájából származó szavaknak megfelelően teljesedett be. Egyedül Isten rendelkezik ilyen hatalommal, és ma, több ezer évvel azután, hogy Ő ezeket a szavakat mondta, az ember még mindig rátekinthet az Isten szájából elhangzott szivárványra. Ezek miatt az Isten által kiejtett szavak miatt maradt ez a dolog változatlan és hamisítatlan egészen a mai napig. Ezt a szivárványt senki nem távolíthatja el, senki nem változtathatja meg a törvényeit, és egyedül Isten szavai miatt létezik. Pontosan ez Isten hatalma. „Isten betartja az Ő szavát, és az Ő szava beteljesedik, amit pedig Ő beteljesít, az mindörökké megmarad.” Ezek a szavak világosan megnyilvánulnak itt, és ez Isten hatalmának és erejének világos jele és jellemzője. Ez a jel vagy jellemző nincs meg és nem látható egy teremtett lényben sem, és egy teremtetlen lényben sem figyelhető meg. Csakis az egyedülálló Istenhez tartozik, és megkülönbözteti az egyedül a Teremtő által birtokolt identitást és lényeget a teremtményekétől. Ugyanakkor ez egy olyan jel és jellemző is, amelyet Magán Istenen kívül soha egyetlen teremtett vagy teremtetlen lény sem múlhat felül.

Az, hogy Isten megkötötte szövetségét az emberrel, nagy jelentőségű cselekedet volt, amelyet Ő arra akart használni, hogy közöljön egy tényt az emberrel, és elmondja az embernek az Ő akaratát. E célból egy egyedülálló módszert alkalmazott: egy különleges jelet használt, hogy szövetséget kössön az emberrel, egy jelet, amely az emberrel kötött szövetségének ígérete volt. Tehát ennek a szövetségnek a megkötése nagy esemény volt? Mennyire volt nagy? Pontosan ez az, ami olyan különleges ebben a szövetségben: ez nem olyan szövetség, amelyet egyik ember köt a másikkal, vagy egyik csoport a másikkal, vagy egyik ország a másikkal, hanem olyan szövetség, amely a Teremtő és az egész emberiség között köttetik, és érvényben marad mindaddig a napig, amelyen a Teremtő minden dolgot eltöröl. Ennek a szövetségnek a végrehajtója a Teremtő, fenntartója pedig szintén a Teremtő. Röviden az emberiséggel kötött egész szivárványszövetség a Teremtő és az emberiség között lefolyt párbeszéd szerint teljesedett be, valósult meg és maradt így mindmáig. Mi mást tehetnek a teremtmények, mint hogy alávetik magukat és engedelmeskednek a Teremtő hatalmának, hisznek abban, értékelik, tanúként szemlélik és dicsőítik azt? Hiszen az egyedülálló Istenen kívül senki másnak nincs meg az ereje ahhoz, hogy ilyen szövetséget kössön. A szivárvány újra meg újra való megjelenése az emberiségnek szóló bejelentés, amely felhívja az ember figyelmét a Teremtő és az emberiség között köttetett szövetségre. A Teremtő és az emberiség szövetségének folyamatos megjelenései nem egy szivárványt vagy magát a szövetséget mutatják fel az emberiségnek, hanem a Teremtő változhatatlan hatalmát. A szivárvány ismétlődő megjelenése a Teremtő rettentő és csodálatos, rejtett helyeken véghezvitt tetteit mutatja, ugyanakkor pedig a Teremtő hatalmának létfontosságú tükröződése, amely sohasem enyészik el, és sohasem változik. Ez vajon nem a Teremtő egyedülálló hatalma egy másik aspektusának felmutatása?

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)