1Mózes 22:2-3 Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki.

1Mózes 22:9-10 Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, elrendezte rajta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és megfogta a kést, hogy levágja a fiát.

Isten irányítási munkája és az emberiség üdvösségére irányuló munkája akkor veszi kezdetét, amikor Ábrahám feláldozza Izsákot

Miután fiút adott Ábrahámnak, beteljesedtek azok a szavak, amelyeket Isten Ábrahámnak mondott. Ez nem azt jelenti, hogy Isten terve itt véget ért; éppen ellenkezőleg, Isten csodálatos terve az emberiség irányítására és üdvösségére még csak most kezdődött, és az, hogy Ábrahámot megáldotta egy fiúval, az Ő átfogó irányítási tervének csupán bevezetése volt. Abban a pillanatban ki tudta, hogy Isten harca a Sátánnal csendben elkezdődött, amikor Ábrahám felajánlotta Izsákot?

Istent nem érdekli, ha az ember ostoba – Ő csak azt kéri, hogy legyen igaz

Ezután nézzük meg, mit tett Isten Ábrahámmal. Az 1Mózes 22:2-ben Isten a következő parancsot adta Ábrahámnak: „Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!” Isten világosan fogalmazott: azt mondta Ábrahámnak, hogy adja oda egyetlen fiát, Izsákot, akit szeretett, égőáldozatul. Mai szemmel nézve Isten parancsa még mindig ellenkezik az ember elképzeléseivel? Igen! Mindaz, amit Isten akkoriban tett, teljesen ellentétes az ember elképzeléseivel; az ember számára felfoghatatlan. Az emberek a következőképpen képzelik el: amikor egy embernek nem volt hite, és lehetetlennek gondolta, Isten adott neki egy fiút, majd miután lett egy fia, Isten azt kérte, hogy áldozza fel. Hát nem teljesen hihetetlen ez? Mit akart Isten csinálni valójában? Mi volt Isten tényleges szándéka? Feltétel nélkül adott Ábrahámnak egy fiút, ugyanakkor azt kérte, hogy Ábrahám hozzon egy feltétel nélküli áldozatot. Vajon túlzás volt ez? Egy harmadik fél szemszögéből ez nemcsak túlzás volt, hanem némiképp „ok nélküli bajkeverés” is. De maga Ábrahám nem hitte, hogy Isten túl sokat kér. Bár volt néhány, aprócska saját véleménye erről, és bár kissé gyanakvó volt Istennel szemben, mégis hajlandó volt meghozni az áldozatot. Ezen a ponton mit látsz, ami azt bizonyítja, hogy Ábrahám hajlandó volt felajánlani a fiát? Mit mondanak ezek a mondatok? Az eredeti szöveg a következőről számol be: „Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki” (1Mózes 22:3). „Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, elrendezte rajta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és megfogta a kést, hogy levágja a fiát” (1Mózes 22:9-10). Amikor Ábrahám kinyújtotta a kezét és kést ragadott, hogy megölje a fiát, Isten vajon látta a cselekedeteit? Látta. Az egész folyamat – az elejétől kezdve, amikor Isten azt kérte Ábrahámtól, hogy áldozza fel Izsákot, egészen addig, amikor Ábrahám valóban felemelte a kést, hogy megölje a fiát – megmutatta Istennek Ábrahám szívét, és függetlenül korábbi ostobaságától, tudatlanságától és attól, hogy félreértette Istent, Ábrahám szíve Isten iránt akkor már igaz és őszinte volt, és valóban vissza akarta adni Istennek Izsákot, a Tőle kapott fiát. Isten engedelmességet látott Ábrahámban, éppen azt az engedelmességet, amelyre vágyott.

Isten sok mindent tesz, ami az ember számára érthetetlen, sőt hihetetlen. Amikor Isten vezényelni akar valakit, ez a vezénylés gyakran ellentmond az ember elképzeléseinek, és érthetetlen számára, de éppen ez a disszonancia és érthetetlenség a próbatétel Isten részéről és ez az ember megmérettetése. Ábrahám eközben képes volt saját magában engedelmességet tanúsítani Isten iránt, ami a legalapvetőbb feltétele volt annak, hogy eleget tudjon tenni Isten követelményének. Isten csak akkor érzett igazán megnyugvást és jóváhagyást az emberiség iránt – Ábrahám iránt, akit kiválasztott –, amikor Ábrahám képes volt engedelmeskedni Isten követelményének és felajánlotta Izsákot. Csak ekkor volt Isten biztos abban, hogy ez az ember, akit kiválasztott, olyan nélkülözhetetlen vezető, aki vállalni tudja az Ő ígéretét és későbbi irányítási tervét. Bár ez csak egy próbatétel és megmérettetés volt, Isten elégtételt érzett, érezte az ember Iránta érzett szeretetét, és úgy megvigasztalta Őt az ember, mint még soha. Abban a pillanatban, amikor Ábrahám felemelte a kését, hogy megölje Izsákot, Isten megállította őt? Isten nem engedte, hogy Ábrahám feláldozza Izsákot, mivel Istennek egyszerűen nem állt szándékában elvenni Izsák életét. Isten tehát éppen időben megállította Ábrahámot. Isten számára Ábrahám engedelmessége már kiállta a próbát, amit tett, az elegendő volt, és Isten már látta, hogy mi lesz a kimenetele annak, amit tenni szándékozik. Vajon ez a kimenetel kielégítő volt Isten számára? Elmondható, hogy ez a kimenetel kielégítő volt Isten számára, Isten ezt akarta, és erre vágyott. Igaz ez? Bár Isten különböző környezetekben, különböző módokon tesz próbára minden egyes embert, Ábrahámban meglátta, amit akart, látta, hogy Ábrahám szíve igaz, engedelmessége pedig feltétel nélküli. Isten pontosan erre a „feltétel nélküliségre” vágyott. Az emberek gyakran mondják: „Én már felajánlottam ezt, már lemondtam arról – miért nem elégedett velem Isten még mindig? Miért tesz ki engem folyton próbatételeknek? Miért tesz állandóan próbára?” Ez egy tényt jelez: Isten nem látta a szívedet és nem nyerte el a szívedet. Ez azt jelenti, hogy nem látott olyan őszinteséget, mint amikor Ábrahám képes volt felemelni a kését, hogy saját kezűleg megölje a fiát és felajánlja Istennek. Nem látta a feltétel nélküli engedelmességedet, és nem vigasztaltad meg Őt. Természetes tehát, hogy Isten folyton próbára tesz téged. Nem így van ez?

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)