Isten napi igéi  374. szemelvény

Mindenható Isten, mindeneknek feje, trónjáról gyakorolja királyi hatalmát. Ő uralkodik a világegyetem és mindenek felett, és vezet bennünket az egész földön. Mindenkor közeledj Őhozzá, és csendben járulj Eléje, egyetlen pillanatot sem hagyva ki – mindig van mit tanulni. A közvetlen környezet, az emberek, események és dolgok az Ő trónjának engedélyével léteznek. Semmiképpen se hagyd, hogy panaszok merüljenek fel a szívedben, különben Isten nem fogja rád árasztani kegyelmét. Ha betegség sújt, az Isten szeretete, és bizonyára benne rejlenek az Ő jó szándékai. Bár a hús-vér tested keresztülmehet egy kis szenvedésen, ne fogadj el gondolatokat a Sátántól. Dicsőítsd Istent a betegség közepette, és élvezd Istent a dicsőítésed közben. Ne csüggedj el a betegségben, folytasd a keresést újra meg újra, ne add fel, és Isten meg fog világítani és meg fog világosítani téged. Milyen volt Jób hite? Mindenható Isten egy korlátlan hatalmú orvos! Betegségben élni annyit jelent, mint betegnek lenni, lélekben élni azonban annyit jelent, mint egészségesnek lenni. Ameddig még van egyetlen lélegzeted, addig Isten nem hagy meghalni.

Krisztus feltámadt élete van mibennünk. Igazán hiányos a hitünk Isten jelenlétében. Bárcsak Isten igaz hitet helyezne belénk. Valóban édes Isten szava! Isten szava hatásos gyógyszer! Megszégyeníti az ördögöket és a Sátánt! Ha megragadjuk Isten szavát, az támaszt nyújt nekünk. Az Ő szava gyorsan cselekszik, hogy megmentse a mi szívünket! Mindent eloszlat, és mindent megbékéltet. A hit olyan, mint egy egyetlen fatörzsből álló híd. Azok, akik ragaszkodnak az élethez és félik a halált, nehezen fognak átkelni rajta, de azok, akik készek odaadni az életüket, biztos lábbal és gond nélkül átkelhetnek. Ha az ember bátortalan és félénk gondolatokat dédelget, az azért van, mert a Sátán bolonddá teszi őt; attól fél, hogy átmegyünk a hit hídján, hogy belépjünk Istenbe. A Sátán mindig, minden lehetséges módon megpróbálja elküldeni nekünk a gondolatait. Minden pillanatban imádkoznunk kell Istenhez, hogy világítson meg és világosítson meg bennünket, minden pillanatban Istenre kell bíznunk magunkat, hogy megtisztítson bennünket a Sátán mérgétől, minden pillanatban gyakorolnunk kell az Istenhez való közelkerülést a mi lelkünkben, és hagynunk kell, hogy Isten hatalmat gyakoroljon egész lényünk felett, és elfoglalja azt.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 6. fejezet)

Isten napi igéi  375. szemelvény

Amikor az embereknek nincs bepillantásuk a velük történő dolgokba, és nem tudják, mi a helyénvaló teendő, mi legyen az első dolog, amit tesznek? Először imádkozzanak; az első az ima. Miről árulkodik az ima? Arról, hogy ájtatos vagy, hogy valamelyest Istent félő szíved van, és hogy tudod, hogyan keresd Istent, ami azt bizonyítja, hogy Istent teszed az első helyre. Amikor Isten ott van a szívedben, és helye van ott, és amikor képes vagy alávetni magad Istennek, akkor ájtatos keresztény vagy. Van sok idősebb hívő, akik mindennap ugyanabban az időben térdelnek le imádkozni. Minden alkalommal egy vagy két óráig imádkoznak, azonban nem számít, hány éve térdelnek le így, ez nem sokat oldott meg a bűnnel kapcsolatos problémáik közül. Először tekintsünk el attól, hogy hasznos-e az ilyen vallásos imádkozás. Ezek az idősebb testvérek legalább némileg ájtatosak. E tekintetben sokkal jobbak a fiataloknál. Ha Isten előtt akarsz élni és meg akarod tapasztalni Isten munkáját, akkor az első teendőd, amikor valami történik veled, az ima. Az imádkozás nem csupán memorizált frázisok esztelen kántálásáról szól és nem többről; így nem jutsz el sehova. Gyakorolnod kell a szívből való imádkozást. Lehet, hogy nyolc vagy tíz alkalommal is így imádkozol, mégsem tudsz sok mindent felmutatni, azonban ne csüggedj: folytatnod kell a gyakorlást. Először imádkozz, amikor valami történik veled. Először is mondd el Istennek, és engedd, hogy átvegye az irányítást. Engedd Istennek, hogy segítsen neked, engedd, hogy irányítson és megmutassa neked az utat. Ez azt fogja bizonyítani, hogy Istent félő szíved van, és hogy Istent teszed az első helyre. Amikor valami történik veled, vagy valamilyen nehézséggel találkozol, és negatív vagy, valamint dühbe gurulsz, akkor ez Isten hiányáról árulkodik a szívedben, valamint az istenfélelmed hiányáról. Bármily nehézségekkel szembesülsz a valós életben, Isten elé kell járulnod. Az első teendő az, hogy imában letérdelj. Ez a legfontosabb dolog. Az ima arról árulkodik, hogy Istennek helye van a szívedben. Ha gondod van, és feltekintesz Istenre, Őhozzá imádkozol és Őtőle kérsz, az azt mutatja, hogy valamelyest Istent félő szíved van; nem tennéd ezt, ha Isten nem lenne ott a szívedben. Némelyek azt mondják: „Imádkoztam, azonban Isten mégsem világosít meg engem.” Nem így kell megközelíteni ezt. Először is meg kell nézned, hogy helyes-e az imád mögött meghúzódó szándék. Ha őszintén keresed az igazságot és gyakran imádkozol Istenhez, akkor igenis lehet egy bizonyos dolog, amelyben Isten megvilágosít, és engedi, hogy megértsd. Mindenesetre Isten meg fogja értetni veled. Ha Isten nem világosít meg, akkor saját magadtól nem fogod tudni megérteni. Van néhány dolog, amit az emberi gondolkozás nem tud elérni, függetlenül attól, hogy rendelkezel-e a megértés erejével vagy milyen a képességed. Ha érted, akkor az vajon a saját gondolkozásodból fakad? Isten szándékaival és a Lélek munkájával, ha a Szentlélek nem világosít meg téged, akkor senkit nem fogsz találni, aki tudja. Csak akkor fogod tudni, ha Maga Isten mondja meg neked, hogy mit ért alatta. Így hát az első teendőd, amikor valami történik, az imádkozás. Amikor imádkozol, juttasd kifejezésre a gondolataidat, a nézeteidet és a hozzáállásodat Istennek, és kérd Őtőle az igazságot, az alávetettség mentalitásával; ezt kellene gyakorolniuk az embereknek. Semmilyen eredményt nem fogsz elérni akkor, ha csupán úgy teszel, mintha, és ilyenkor ne panaszkodj, hogy a Szentlélek nem világosított meg téged. Rájöttem, hogy némelyek csupán vallási ceremóniákat tartanak be és vallásos tevékenységeket végeznek az Istenbe vetett hitükben. Egyáltalán nincs hely Számára a szívükben; még a Szentlélek munkáját is megtagadják. Nem imádkoznak és nem olvassák Isten szavait. Csupán gyülekezetbe járnak, semmi több. Vajon Istenbe vetett hit ez? Továbbra is úgy hisznek, ahogy, azonban Isten nincs ott a hitükben. Isten nincs ott a szívükben, már nem akarnak imádkozni Istenhez, és már nem hajlandóak olvasni Isten szavait. Akkor vajon nem váltak nem hívőkké? Vannak olyan vezetők, és főleg munkások, akik gyakran intéznek általános ügyeket. Soha nem összpontosítanak az életbe való belépésre, hanem az általános ügyek munkáját tartják a fő feladatuknak. Csupán feladatirányítók lettek belőlük, és semmit nem végeznek el a vezetők és a munkások lényeges munkájából. Ennek eredményeként, miután húsz vagy harminc évig hisznek Istenben, semmit nem tudnak mondani az élettapasztalataikról, és nincs igaz ismeretük Istenről. Csupán néhány szót és doktrínát tudnak szólni. Vajon nem váltak hamis vezetőkké? Ez azért van, mert az Istenbe vetett hitükben nem foglalkoznak az igazi kötelességeikkel, és nem törekednek az igazságra. Semmit nem old meg az, ha csupán arra támaszkodnak, ahogyan ők néhány szót és doktrínát értenek. Istenre panaszkodnak, amint meg vannak próbálva, csapás éri őket vagy megbetegednek. Egyáltalán nincsenek valós ismereteik önmagukról, és egyáltalán nincs tapasztalaton alapuló bizonyságuk. Ez arról tanúskodik, hogy az Istenbe vetett hitük éveiben nem törekedtek az igazságra, hogy csupán külsőségekkel foglalatoskodtak, és ennek eredményeként tönkretették magukat. Nem számít, hány éven át hisznek az emberek Istenben, legalább néhány igazságot meg kell érteniük, ha biztosítani akarják azt, hogy ne bukjanak el, ne kövessenek el gonoszságot vagy ne legyenek kirekesztve. Ez a legkevesebb, amivel fel kellene szerelkezniük. Némelyek lagymatagok, amikor prédikációkat hallgatnak, és nem elmélkednek Isten szavain. Nem számít, mi történik velük, nem keresik az igazságot. Elégedettek, ha csupán a szavakat és doktrínákat megértik, feltételezve, hogy elnyerték az igazságot. Aztán amikor próbatétel éri őket, egyáltalán nincsenek ismereteik, és a szívük tele van sérelmekkel és panaszokkal, amelyeket nem mernek hangosan kimondani, bár szeretnék. Vajon nem szánalmasak az ilyen emberek? Sokan állandóan felületesek a kötelességük teljesítésében. Nem tartanak önvizsgálatot, és nem próbálják megérteni magukat, amikor megmetszik őket. Állandóan racionalizálnak, és így sokféleképpen megnyilvánul a rútságuk, és felfedetnek és kivettetnek, mindvégig képtelenek rá, hogy megismerjék önmagukat. Mi értelme akkor annak, hogy értik ezeket a doktrínákat? Egyáltalán semmi. Nem számít, hány évig hisznek Istenben az emberek, ha pusztán a doktrínákat értik és tudják szólni, az haszontalan. Nem nyerték el az igazságot, hanem eltévelyedtek. Így hát, amikor valami történik veled és Istenhez imádkozol, az Ő szándékait keresed, a probléma megoldásának kulcsa az, hogy megértsd az igazságot. Ez a helyes ösvény, és következetesen ki kell tartanod ennek gyakorlásában.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az Istenbe vetett hitben az igazság elnyerése a legfontosabb dolog)

Isten napi igéi  376. szemelvény

A legnagyobb bölcsesség az, ha Istenre tekintünk és mindenben Istenre hagyatkozunk. Ezt a hétköznapi emberek nem ismerik fel. Az emberek mindannyian azt hiszik, hogy ha több összejövetelen vesznek részt, több szentbeszédet hallgatnak meg, többet kommunikálnak testvéreikkel, többről mondanak le, többet szenvednek és nagyobb árat fizetnek, akkor elnyerik majd Isten jóváhagyását és üdvösségét. Úgy gondolják, hogy ez a fajta gyakorlás a legnagyobb bölcsesség, de elhanyagolják a legnagyobb ügyet: Istenre tekinteni és Istenre hagyatkozni. Bölcsességnek tekintik a kicsinyes emberi okosságot, és figyelmen kívül hagyják a végső hatást, amelyet cselekedeteiknek el kellene érniük. Ez hiba. Függetlenül attól, hogy milyen kötelességet végeznek, milyen nagy vagy kicsi az érettségük, vagy milyen környezetben vannak, az emberek soha nem mondhatnak le az igazság kereséséről, és mindenben Istenhez kell imádkozniuk, Istenre kell tekinteniük, és Istenre kell hagyatkozniuk. Ez és csakis ez a legnagyobb bölcsesség. Miért mondom, hogy ez a legnagyszerűbb bölcsesség? Még ha valaki meg is értett bizonyos igazságokat, elég lesz-e ez, ha nem hagyatkozik Istenre? Vannak, akik sok éve hisznek Istenben, és több próbatételen is átmentek, gyakorlati tapasztalataik vannak, megértenek néhány igazságot, és van valamennyi gyakorlati tudásuk is az igazságról, de nem tudják, hogyan hagyatkozzanak Istenre, és nem értik, hogyan tekintsenek és hagyatkozzanak Őrá. Van az ilyen embereknek bölcsességük? Ők a legostobább emberek, és olyanok, akik okosnak tartják magukat; nem félik Istent és nem kerülik a gonoszt. Vannak, akik azt mondják: „Sok igazságot megértek, és birtokomban van az igazságvalóság. Nem baj, ha a dolgokat elvi alapon tesszük. Hűséges vagyok Istenhez, és tudom, hogyan kerüljek közel Hozzá. Nem elég, ha akkor gyakorlom az igazságot, amikor a dolgok történnek velem? Nincs szükség Istenhez imádkozni vagy Istenhez fordulni.” Az igazság gyakorlása helyes, de sok olyan alkalom és helyzet van, amikor az emberek nem tudják, hogy milyen igazságot és milyen igazságalapelveket érintenek. Ezt mindenki tudja, akinek gyakorlati tapasztalata van. Ha például valamilyen problémával találkozol, esetleg nem tudod, hogy ez a probléma melyik igazságot érinti, vagy hogy e probléma szempontjából releváns igazságot hogyan kell gyakorolni vagy alkalmazni. Mit kell tenned ilyenkor? Bármennyi gyakorlati tapasztalatod is van, képtelen vagy minden helyzetben megérteni az igazságalapelveket. Nem számít, mennyi ideje hiszel Istenben, hány dolgot tapasztaltál meg, és mennyi megmetszést vagy fegyelmezést tapasztaltál, még ha meg is érted az igazságot, vajon ki mered-e mondani, hogy te vagy az igazság? Ki mered-e mondani, hogy te vagy az igazság forrása? Vannak, akik azt mondják: „Én kívülről tudom mindazokat a jól ismert kijelentéseket és részeket Az Ige testet ölt című könyvben; nem kell Istenre hagyatkoznom, vagy Őrá tekintenem. Ha eljön az ideje, jól megleszek, ha Istennek ezekre a szavaira hagyatkozom.” Az általad megjegyzett szavak statikusak, de a környezetek, amelyekkel találkozol – és az állapotaid is – dinamikusak. Képes vagy szavakat és doktrínákat szónokolni, de semmit sem tudsz kezdeni velük, ha valami történik veled, ami azt bizonyítja, hogy nem érted az igazságot. Nem számít, milyen jól tudod felmondani a doktrínák szavait, ez nem jelenti azt, hogy megérted az igazságot, még kevésbé azt, hogy képes vagy gyakorolni az igazságot. Ezért egy nagyon fontos tanulságot kell itt levonni. És mi ez a tanulság? Arról van szó, hogy az embereknek mindenben Istenre kell tekinteniük, és ez által elérhetik, hogy Istenre tudjanak hagyatkozni. Csak Istenre hagyatkozva lesz nekik követendő útjuk és a Szentlélek munkája. Ellenkező esetben tehetsz valamit helyesen és az igazság megsértése nélkül, de ha nem hagyatkozol Istenre, akkor a cselekedeteid csak emberi jótettek, és nem tehetnek eleget Istennek. Mivel az embereknek olyan sekélyes a felfogásuk az igazságról, hajlamosak előírásokat követni és makacsul ragaszkodni a szavakhoz és doktrínákhoz, ugyanazt az igazságot használva, amikor különböző helyzetekkel szembesülnek. Lehetséges, hogy sok ügyet általánosságban az igazságalapelvekkel összhangban végeznek el, de nem látható ebben Isten vezetése, ahogy a Szentlélek munkája sem. Itt egy komoly probléma van, mégpedig az, hogy az emberek sok mindent a tapasztalataiktól és az általuk megértett előírásoktól, illetve bizonyos emberi képzelődésektől függően csinálnak. Nehéz elérni az igaz imát Istenhez, és valóban Istenre tekinteni, és Rá hagyatkozni mindenben, amit tesznek. Még ha valaki meg is érti Isten szándékait, nehéz elérni azt a hatást, hogy Isten vezetésével és az igazságalapelvek szerint cselekedjen. Emiatt azt mondom, hogy a legnagyobb bölcsesség Istenre tekinteni, és minden dologban Rá hagyatkozni.

Hogyan gyakorolhatják az emberek, hogy Istenre tekintsenek, és mindenben Istenre hagyatkozzanak? Vannak, akik azt mondják: „Fiatal vagyok, alacsony az érettségem, és rövid ideje hiszek Istenben. Nem tudom, hogyan gyakoroljam, hogy Istenre tekintsek és Istenre hagyatkozzam, ha valami történik.” Ez probléma? Sok nehézséggel jár az Istenbe vetett hit, és sok megpróbáltatáson, próbatételen és fájdalmon kell keresztülmenned. Mindezek a dolgok megkövetelik, hogy Istenre tekints, és Istenre hagyatkozz, hogy átvészeld a nehéz időket. Ha nem tudod gyakorolni, hogy Istenre tekints és Istenre hagyatkozz, akkor nem fogod tudni átvészelni a nehézségeket, és nem fogod tudni követni Istent. Istenre tekinteni és Istenre hagyatkozni nem egy üres doktrína, és nem is az Istenben való hit mantrája. Valójában ez egy kulcsfontosságú igazság, egy olyan igazság, amellyel rendelkezned kell ahhoz, hogy higgy Istenben és kövesd Őt. Vannak, akik azt mondják: „Istenre tekinteni és Istenre hagyatkozni csak akkor érvényes, ha valami nagy esemény történik. Például csak akkor kell Istenre tekintened és Istenre hagyatkoznod, ha megpróbáltatásokkal, próbatételekkel, letartóztatással és üldöztetéssel nézel szembe, vagy ha nehézségekbe ütközöl a kötelességeid teljesítése során, vagy amikor megmetszenek. Nem kell Istenre tekinteni és Istenre hagyatkozni a személyes élet triviális ügyeiben, mert Isten nem törődik ezekkel.” Helyes ez az állítás? Ez határozottan nem helyes. Itt egy eltérés van. A főbb dolgokban Istenre kell tekinteni, de vajon alapelvek nélkül tudod-e kezelni az élet triviális dolgait és apró ügyeit? Az olyan kérdésekben, mint az öltözködés és az evés, tudsz alapelvek nélkül cselekedni? Biztosan nem. Mi a helyzet az emberekkel és ügyekkel való kapcsolataidban? Biztosan nem. Még a mindennapi életben és a triviális ügyekben is legalább alapelvekkel kell rendelkezned ahhoz, hogy meg tudj élni egy emberi hasonlatosságot. Az alapelvekkel kapcsolatos problémák az igazsággal kapcsolatos problémák. Meg tudják oldani ezeket az emberek maguktól? Természetesen nem. Tehát Istenre kell tekintened, és Istenre kell hagyatkoznod. Csak akkor lehet megoldani ezeket a triviális problémákat, ha elnyered Isten megvilágosodását és megérted az igazságot. Ha nem tekintetek Istenre, és nem hagyatkoztok Istenre, akkor szerintetek ezek az alapelvekkel kapcsolatos kérdések megoldhatók? Az biztos, hogy nem könnyen. Azt lehet mondani, hogy minden olyan dologban, amit az emberek nem látnak tisztán, és ami megköveteli az emberektől, hogy keressék az igazságot, Istenre kell tekinteniük, és Istenre kell hagyatkozniuk. Nem számít, milyen nagy vagy kicsi, minden olyan probléma, amelyet az igazsággal kell megoldani, megköveteli, hogy Istenre tekintsünk és Istenre hagyatkozzunk. Ez egy szükségszerűség. Még ha az emberek meg is értik az igazságot, és maguktól meg tudnak oldani problémákat, ezek a megértések és megoldások korlátozottak és felületesek. Ha az emberek nem tekintenek Istenre, és nem hagyatkoznak Istenre, a belépésük soha nem lehet nagyon mély. Ha például ma beteg vagy, és ez hatással van a kötelességed teljesítésére, akkor imádkoznod kell ez ügyben, és ezt kell mondanod: „Istenem, nem érzem ma jól magam, nem tudok enni, és ez hatással van a kötelességem teljesítésére. Meg kell vizsgálnom magam. Mi az igazi oka annak, hogy beteg vagyok? Isten fegyelmez, mert nem vagyok odaadó a kötelességemben? Istenem, arra kérlek, hogy világosíts meg és vezess.” Így kell kiáltanod. Ez Istenre tekintés. Amikor azonban Istenre tekintesz, nem szabad egyszerűen a formalitásokat követni és betartani az előírásokat. Ha nem keresed az igazságot a problémák megoldására, akkor késleltetni fogod a dolgokat. Miután imádkoztál Istenhez és Istenre tekintettél, továbbra is úgy kell élned az életed, ahogyan szükséges, anélkül, hogy késlekednél a kötelességed teljesítésével. Ha beteg vagy, fordulj orvoshoz, és ez így van rendjén. Ugyanakkor imádkoznod kell, el kell gondolkodnod magadon, és keresned kell az igazságot a probléma megoldásához. Csak az ilyen gyakorlás teljesen helyénvaló. Bizonyos dolgok esetében, ha az emberek tudják, hogyan kell őket megfelelően csinálni, akkor tegyék meg. Az embereknek így kell együttműködniük. Azonban az, hogy a kívánt hatást és célt ezekben a kérdésekben maradéktalanul el lehet-e érni, az Istenre tekintésen és Istenre hagyatkozáson múlik. Azokban a problémákban, amelyeket az emberek nem látnak tisztán, és nem tudnak maguktól jól kezelni, annál inkább Istenre kell tekinteniük, és az igazságot kell keresniük, hogy megoldják őket. Az erre való képesség az, amivel a normális emberi mivoltú embereknek rendelkezniük kell. Sok leckét meg kell tanulnunk az Istenre tekintésben. Az Istenre tekintés folyamatában megkaphatod a Szentlélek megvilágosodását, és lesz rá módod, vagy ha Isten szava eljut hozzád, tudni fogod, hogyan működj együtt, vagy talán Isten elrendez néhány helyzetet számodra, hogy tanulságokat vonj le belőlük, amelyekben benne vannak Isten jó szándékai. Az Istenre tekintés folyamata során látni fogod Isten útmutatását és vezetését, és ezek segíteni fognak neked, hogy sokat tanulj belőlük, és jobban megértsd Istent. Ez az a hatás, amelyet Istenre tekintve érünk el. Ezért az Istenre tekintés olyan lecke, amelyet azoknak, akik Istent követik, gyakran meg kell tanulniuk, és az életük során soha nem fogják befejezni ennek a tapasztalását. Sokan vannak, akik tapasztalata túl sekélyes, és nem látják Isten cselekedeteit, ezért azt gondolják: „Sok apró dolog van, amit magam is meg tudok tenni, és amelyekben nem kell Istenre tekintenem.” Ez helytelen. A kis dolgok némelyike nagy dolgokhoz vezet, és Isten szándékai bizonyos apró dolgokban vannak elrejtve. Sokan figyelmen kívül hagyják az apró dolgokat, és ennek következtében apró ügyek miatt komoly kudarcok érik őket. Azok, akik a szívükben igazán félik Istent, nagy és kis ügyekben is Istenre fognak tekinteni, imádkoznak Istenhez, mindent Istenre bíznak, és majd meglátják, hogyan vezeti és irányítja őket Isten. Ha egyszer ilyen tapasztalatot szerzel, akkor képes leszel mindenben Istenre tekinteni, és minél többet tapasztalod ezt, annál inkább érezni fogod, hogy nagyon praktikus minden dologban Istenre tekinteni. Amikor Istenre tekintesz egy ügyben, lehetséges, hogy Isten nem ad neked egy érzést, világos jelentést, vagy még annál is kevésbé ad világos utasításokat, de Ő megértet veled egy gondolatot, amely pontosan az ügyhöz tartozik, és így Isten más módszerrel vezet téged és mutat neked utat. Ha ezt érzékelni tudod és meg tudod érteni, az a hasznodra válik. Lehet, hogy nem értesz meg semmit ebben a pillanatban, de továbbra is imádkoznod kell, és Istenre kell tekintened. Nincs ezzel semmi baj, és előbb-utóbb meg leszel világosítva. Az ilyen gyakorlat nem előírások betartását jelenti. Ehelyett ez a szellem szükségleteinek kielégítése, és az embereknek így kell gyakorolniuk. Lehet, hogy nem kapsz megvilágosodást és útmutatást minden alkalommal, amikor Istenhez imádkozol és Istenre tekintesz, de az embereknek így kell gyakorolniuk, és ha meg akarják érteni az igazságot, akkor így szükséges gyakorolniuk. Ez az élet és a szellem normális állapota, és csak így tudnak az emberek normális kapcsolatot fenntartani Istennel, hogy a szívük ne távolodjon el Istentől. Ezért elmondható, hogy az Istenre tekintés az Istennel való normális interakció az emberek szívében. Függetlenül attól, hogy megkaphatod-e Isten megvilágosodását és útmutatását, Istenhez kell imádkoznod, és minden dologban Istenre kell tekintened. Ez az Isten előtti élethez szükséges út is. Amikor az emberek hisznek Istenben és követik Istent, akkor olyan lelkiállapotban kell lenniük, hogy mindig Istenre tekintenek. Ez az a lelkiállapot, amellyel a normális emberi mivoltú embereknek rendelkezniük kell. Néha az Istenre tekintés nem azt jelenti, hogy konkrét szavak segítségével kérjük Istent, hogy tegyen valamit, vagy nyújtson útmutatást, illetve az oltalmát kérjük. Inkább arról van szó, hogy amikor az emberek valamilyen problémával találkoznak, akkor tudják őszintén szólítani Őt. Tehát mit csinál ott Isten, amikor az emberek szólítják? Amikor valakinek nagyot dobban a szíve, és ez a gondolata támad: „Istenem, én ezt magam nem tudom megtenni, nem tudom, hogyan csináljam, és gyengének és negatívnak érzem magam...”, amikor ez a gondolat felvetődik benne, akkor Isten nem tud róla? Amikor ez a gondolat felmerül az emberekben, vajon őszinte a szívük? Amikor ilyen módon őszintén szólítják Istent, vajon beleegyezik Isten, hogy segítsen nekik? Annak ellenére, hogy talán egy szót sem szóltak, őszinteséget tanúsítanak, ezért Isten beleegyezik, hogy segítsen nekik. Amikor valaki különösen bonyolult nehézségbe ütközik, amikor nincs semmi és senki, amire vagy akire támaszkodhatna, és amikor különösen tehetetlennek érzi magát, egyetlen reményét Istenbe helyezi. Milyenek az imái? Milyen a lelkiállapota? Őszinte? Van-e benne abban az időpontban valamilyen tisztátalanság? Csak akkor őszinte a szíved, ha úgy bízol Istenben, mintha Ő lenne az utolsó szalmaszál, amelybe belekapaszkodsz, remélve, hogy Ő segíteni fog neked. Bár lehet, hogy nem mondtál sokat, szíved máris megdobbant – őszinte szívedet adtad Istennek –, és Isten meghallgat. Amikor Isten meghallgat, látja a nehézségeidet, és megvilágosít, vezet, és segít téged. Mikor a legőszintébb az ember szíve? Akkor a legőszintébb, amikor az ember Istenre tekint, ha nincs kiút. A legfontosabb dolog, amivel rendelkezni kell az Istenre tekintésben, az az őszinte szív. Olyan állapotban kell lenned, amikor valóban szükséged van Istenre. Ez azt jelenti, hogy az emberek szívének legalább őszintének kell lennie, nem pedig felületesnek; nem szabad, hogy csak a szájukat mozgassák, a szívüket nem. Ha végigcsinálod az Istennel való beszélgetés aktusát, de a szíved nem indul meg, és erre gondolsz: „Már elkészítettem a saját terveimet, és Istenem, csak értesítelek Téged. Végig fogom csinálni őket, függetlenül attól, hogy beleegyezel-e vagy sem. Csak a látszat kedvéért megyek át ezen”, akkor ez bajt jelent. Megtéveszted Istent és játszadozol Vele, és ez egyben az Isten iránti tiszteletlenség kifejezése is. Hogyan bánik majd veled Isten ezek után? Isten figyelmen kívül hagy téged és félretesz, és teljesen meg leszel alázva. Ha nem keresed tevékenyen Istent, és nem teszel erőfeszítéseket az igazságért, akkor kiiktatnak.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az Istenben való hitnek azzal kell kezdődnie, hogy átlátunk a világ gonosz irányzatain)

Isten napi igéi  377. szemelvény

Az igazság Magának Istennek az élete; az Ő természetét, az Ő lényegét képviseli és azt, amit Ő birtokol és ami Ő. Ha azt mondod, hogy némi tapasztalati tudással a birtokodban van az igazság, akkor elérted-e a szentséget? Miért mutatsz továbbra is romlottságot? Miért nem tudsz különbséget tenni a különböző típusú emberek között? Miért nem tudsz bizonyságot tenni Isten mellett? Még ha értesz is bizonyos igazságokat, tudod-e Istent képviselni? Meg tudod-e élni Isten természetét? Lehet, hogy van némi tapasztalati tudásod az igazság egy bizonyos aspektusával kapcsolatban, és talán némi megvilágítást adhatsz a beszédedben, de amit az embereknek nyújtani tudsz, az rendkívül korlátozott, és nem tarthat sokáig. Ennek az az oka, hogy a te megértésed és az általad megszerzett világosság nem képviseli az igazság lényegét, és nem képviseli az igazság teljességét. Csak az igazság egyik oldalát vagy egy kis aspektusát képviseli, ez csak egy olyan szint, amely elérhető az emberi lények számára, és még messze van az igazság lényegétől. Ez a kis világosság, megvilágosodás, tapasztalati tudás soha nem helyettesítheti az igazságot. Még ha minden ember el is ér valamilyen eredményt egy igazság megtapasztalása által, és minden tapasztalati tudásuk össze lenne adva, az sem érné el ezen igazság akár egyetlen sorának teljességét és lényegét. A múltban azt mondták: „Így tehát az emberi világra vonatkozó aforizmával összegzem ezt: az emberek között nincs senki, aki szeret Engem.” Ez a mondat az igazság, az élet igazi lényege, a legmélyebb dolog, és Magának Istennek a kifejezése. Tapasztalásokat élsz meg és három év tapasztalat után lehet, hogy rendelkezel némi felületes megértéssel, hét vagy nyolc év után pedig esetleg megértesz egy kicsit többet, de ez a megértés soha nem helyettesítheti az igazságnak ezt a sorát. Lehet, hogy két év elteltével valaki másnak van egy kis megértése, vagy tíz év elteltével valamivel több, vagy egy egész élet után viszonylag nagy megértése, de mindkettőtök együttes megértése sem helyettesítheti az igazságnak ezt a sorát. Nem számít, mennyi belátással, világossággal, tapasztalattal vagy tudással rendelkeztek ketten együtt, ez soha nem helyettesítheti az igazságnak ezt a sorát. Vagyis az emberi élet mindig emberi élet, és bármennyire is igazodik tudásod az igazsághoz, Isten szándékaihoz vagy Isten követelményeihez, soha nem helyettesítheti az igazságot. Ha azt mondjuk, hogy az embereknek megvan az igazság, az azt jelenti, hogy az emberek őszintén megértik az igazságot, megélik Isten szavának egyes valóságait, van némi valódi tudásuk Istenről, dicsérhetik Istent és tanúságot tehetnek Neki. Nem mondható azonban, hogy az emberek már birtokolják az igazságot, mert az igazság túlságosan mély. Egy életbe telhet, amíg az emberek megtapasztalják Isten szavának csupán egyetlen sorát, és még több életnyi tapasztalat vagy több ezer év után sem lehet Isten szavának egyetlen sorát teljes mértékben megtapasztalni. Nyilvánvaló, hogy az igazság megértésének és Isten megismerésének folyamata valóban végtelen, és határa van annak, hogy az emberek mennyi igazságot képesek megérteni egy életnyi tapasztalat során. Vannak, akik azt mondják, hogy megvan nekik az igazság, amint megértik Isten szavának szövegszerű jelentését. Ez nem ostobaság? Mind a világosság, mind a tudás tekintetében fennáll a mélység kérdése. Az igazságvalóságok, amelyekbe az ember egy életen át tartó hiten keresztül beléphet, korlátozottak. Ezért csupán az, hogy rendelkezel némi tudással és világossággal, nem jelenti azt, hogy birtokodban vannak az igazságvalóságok. A legfontosabb dolog, amit figyelembe kell venned, hogy ez a világosság és tudás érinti-e az igazság lényegét. Ez a legfontosabb dolog. Vannak, akik úgy érzik, hogy birtokában vannak az igazságnak, ha rá tudnak világítani valamire vagy egy kis felületes megértést tudnak nyújtani. Ez boldoggá teszi őket, ezért önelégültekké és önhittekké válnak. Valójában még mindig messze vannak attól, hogy belépjenek az igazságvalóságba. Milyen igazságot birtokolnak az emberek? Vajon elbukhatnak bármikor és bárhol azok az emberek, akik birtokolják az igazságot? Amikor az emberek birtokolják az igazságot, hogyan tudnak mégis dacolni Istennel és hogyan tudják elárulni Istent? Ha azt állítod, hogy birtokodban van az igazság, az azt bizonyítja, hogy benned van Krisztus élete – ez felháborító! Te lettél az Úr, te lettél Krisztus? Ez abszurd kijelentés, és teljes mértékben az emberek következtetnek rá; az emberi elképzelésekre és képzelődésekre vonatkozik, és nem tartható álláspont Isten előtt.

Amikor arról beszélünk, hogy az emberek megértik az igazságot, és az lesz az életük, mit jelent az „élet” ebben az összefüggésben? Azt jelenti, hogy az igazság uralkodik a szívükben, azt jelenti, hogy képesek Isten szavai szerint élni, és azt jelenti, hogy valóban ismerik Isten szavait, és hamisítatlanul értik az igazságot. Amikor az emberekben megvan belül ez az új élet, azt teljes mértékben Isten szavainak gyakorlásával és megtapasztalásával érik el, ez Isten szavainak igazságán alapul, és azáltal érik el, hogy az igazság birodalmában élnek; mindaz, amit az emberek élete tartalmaz, az igazságról való tudásuk és tapasztalatuk. Ez az a terület, amelybe ez tartozik; az élet megszerzése az igazság megszerzését jelenti. Az, hogy valaki képes Isten szavainak igazsága szerint élni, nem jelenti azt, hogy az igazság élete benne van az emberekben, és azt sem, hogy ha életükként birtokolják az igazságot, akkor az igazsággá válnak, és belső életük az igazság életévé válik; nem is beszélve arról, hogy ők az igazság és élet. Végső soron az ő életük továbbra is egy ember élete. Vagyis ha tudsz Isten szavai szerint élni, és birtokában vagy az igazság ismeretének, ha ez a tudás gyökeret ereszt benned és az életeddé válik, és a tapasztalás által megszerzett igazság a létezésed alapjává válik, ha Isten ezen szavai szerint élsz, senki sem változtathat meg téged, és a Sátán nem tud félrevezetni vagy megrontani téged, akkor elnyerted az igazságot és életet. Vagyis az életed csupán tartalmazza az igazságot, valamint az igazság megértését és megtapasztalását; és bármit is teszel, ezen igazságok szerint fogsz élni, és nem lépsz túl ezeknek a hatáskörén. Akkor birtokolni fogod az igazságvalóságot, és végső soron Isten ilyen embereket akar megnyerni a munkája által. De bármennyire is értik az emberek az igazságot, lényegük mégis az emberi mivolt, és egyáltalán nem hasonlítható össze Isten lényegével. Ennek az az oka, hogy soha nem tudják megtapasztalni az igazság egészét, és lehetetlen, hogy teljesen megéljék az igazságot; csak az emberek által elérhető rendkívül korlátozott részét tudják megélni az igazságnak. Akkor hogyan válhatnának Istenné? [...] Ha van némi tapasztalatod Isten szavaival kapcsolatban, és az igazság valódi tapasztalati ismeretével élsz, akkor Isten szavai fokozatosan az életeddé válnak. Mindazonáltal még mindig nem mondhatod, hogy az igazság a te életed, vagy hogy amit kifejezel, az az igazság; ha ez a véleményed, akkor tévedsz. Ha csak az igazság egy bizonyos aspektusával kapcsolatban rendelkezel némi tapasztalattal, vajon ez önmagában azt jelentheti-e, hogy birtokában vagy az igazságnak? Lehet-e ezt az igazság megszerzésének tekinteni? El tudod-e magyarázni alaposan az igazságot? Fel tudod-e fedezni az igazságból Isten természetét és azt, amit Isten birtokol és ami Isten? Ha ezeket a hatásokat nem sikerül elérni, ez azt bizonyítja, hogy az igazság csupán egy bizonyos aspektusának megtapasztalása nem tekinthető az igazság valódi megértésének vagy Isten ismeretének, még kevésbé mondható az igazság megszerzésének. Mindenkinek csak az igazság egy aspektusával és hatókörével van tapasztalata; korlátozott hatókörükön belül tapasztalják azt meg, és nem tudnak kitérni az igazság számtalan aspektusára. Meg tudják-e élni az emberek az igazság eredeti jelentését? Mennyit jelent a te kis tapasztalatod? Csak egy homokszem a tengerparton; egy magányos vízcsepp az óceánban. Ezért bármennyire is értékes lehet az a tudás és azok az érzések, amelyeket tapasztalataidból szereztél, mégsem tekinthetők az igazságnak. Csak azt lehet mondani, hogy összhangban vannak az igazsággal. Az igazság Istentől származik, és az igazság belső jelentése és valóságai nagyon széles skálát fednek le, és senki sem képes felfogni vagy megcáfolni azt. Amennyiben valóban megérted az igazságot és Istent, meg fogsz érteni bizonyos igazságokat; senki sem fogja tudni megcáfolni ezeket a valódi megértéseket, és az igazságvalóságokat tartalmazó tanúságtételek örökké tarthatók. Isten azokat ismeri el, akik birtokolják az igazságvalóságokat. Amíg törekszel az igazságra, és támaszkodni tudsz Istenre, hogy megtapasztald Isten szavait, és el tudod fogadni az igazságot életedként, függetlenül attól, hogy milyen környezetben vagy, addig meglesz az utad, képes leszel túlélni, és el tudod nyerni Isten jóváhagyását. Annak ellenére, hogy az a kevés, amit az ember elnyer, összhangban van az igazsággal, nem lehet azt mondani, hogy ez az igazság, még kevésbé azt, hogy az illető megszerezte az igazságot. Az emberek által megszerzett kevés világosság csak saját maguknak megfelelő vagy másoknak egy bizonyos körön belül, de nem lenne megfelelő más körben. Nem számít, milyen mély egy személy tapasztalata, még mindig oly korlátozott, és tapasztalata soha nem fogja elérni az igazság mélységét. Az ember világossága és az ember megértése soha nem hasonlítható az igazsághoz.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  378. szemelvény

Ha gyakorolni és érteni akarod az igazságot, akkor először is az igazságot kell keresned, amikor valami történik veled a való életedben. Vagyis Isten szavai és az igazság alapján kell szemlélned a dolgokat; amikor a probléma lényege világos számodra, tudni fogod, hogyan gyakorolj az igazság alapelveivel összhangban. És ha mindig ily módon, Isten szavai szerint szemléled a dolgokat, képes leszel meglátni Isten kezét és Isten tetteit mindenben, ami körülötted történik. Bármi is történjen körülöttük, egyesek azt gondolják, hogy annak semmi köze az Istenbe vetett hitükhöz és az igazsághoz; csupán a saját preferenciáik szerint kezelik azt, a Sátán filozófiáit használva. Vajon tanulhatnak így bármiféle leckét? Egész biztosan nem. Ez az oka annak, hogy sokan már tíz vagy húsz éve hisznek Istenben, mégsem értik az igazságot, és nincs belépésük az életbe. Nem tudják bevonni Istent a való életükbe, és nem tudnak Isten szavai alapján szembenézni mindazzal, ami körülöttük történik. Ennek eredményeként nem képesek tisztán látni mindazokat az ügyeket, amelyekkel találkoznak, és az igazság alapelvei alapján kezelni azokat, az ilyen embereknek pedig nincs belépésük az életbe. Némelyek akkor használják csak az elméjüket, amikor az összejöveteleken felolvassák Isten szavait; ilyenkor képesek némi ismeretet közölni, de semmire sem tudják alkalmazni Isten szavait, ami a való életben történik velük, és azt sem tudják, hogy miként kell gyakorolni az igazságot, ezért azt gondolják, hogy ami a hétköznapi életben történik velük, annak semmi köze az igazsághoz, és nincs kapcsolata Isten szavaival. Ami az Istenbe vetett hitüket illeti, olyan, mintha külön tudásterületként kezelnék Isten szavait és az igazságot, amely teljességgel elkülönül a mindennapi életüktől, és egészen különálló a dolgokról alkotott nézeteiktől, az életcéljaiktól és mindattól, amire az életben törekszenek. Mi mondható el az istenhit ezen formájáról? Képesek lesznek vajon az ilyen emberek megérteni az igazságot és belépni a valóságba? Isten követői-e akkor, ha ily módon hisznek Benne? Nem olyanok, akik igazán hisznek Istenben, és még kevésbé Isten követői. Úgy tekintenek a hétköznapi életükben adódó problémákra – a családdal, házassággal, munkával és a kilátásaikkal kapcsolatos minden dolgot beleértve –, mint aminek semmi köze az igazsághoz, ezért emberi módszerekkel próbálják megoldani azokat. Ilyen tapasztalatokat követően sosem fogják elnyerni az igazságot, sosem lesznek képesek megérteni, hogy Isten mit szeretne elérni az emberekben, vagy hogy milyen hatást szeretne kiváltani belőlük. Isten azért mondja ki az igazságot, hogy megmentse az embereket, hogy megtisztítsa és megváltoztassa a romlott beállítottságaikat, de ők nincsenek tudatában annak, hogy csak akkor lesznek képesek feloldani a saját romlott beállítottságaikat, ha elfogadják az igazságot és törekednek rá; nincsenek tudatában annak, hogy csak akkor nyerhetik el az igazságot, ha a való életükben megtapasztalják és gyakorolják Isten szavait. Nem ostobák és tudatlanok az ilyen emberek? Nem ők a legbutább, legnevetségesebb emberek? Egyesek az Istenbe vetett hitük során sohasem törekedtek az igazságra. Azt gondolják, hogy az Istenben való hit egyszerűen azt jelenti, hogy összejövetelekre járnak, imádkoznak, énekeket énekelnek és olvassák Isten szavait; nagy jelentőséget tulajdonítanak a vallási szertartásoknak, és sohasem gyakorolják és nem tapasztalják meg Isten szavait. A vallásos emberek így hisznek Istenben. Ezek az egyének az Istenben való hit hatalmas kérdését vallásos hitként kezelik – vajon nem álhívők ők? Vajon nem nem hívők ők? Az igazságra való törekvés sok folyamat megtapasztalását igényli. Van egy egyszerű oldala, és van egy összetett oldala is. Egyszerűen fogalmazva, először is keresnünk kell az igazságot, és gyakorolnunk kell, valamint meg kell tapasztalnunk Isten szavait mindenben, ami körülöttünk történik. Akkor majd egyre inkább látni fogod, hogy oly sok igazság van, amelyet el kell nyerned és amelyre törekedned kell az Istenbe vetett hited során, és hogy az igazság olyannyira gyakorlatias, és az igazság az élet. Isten azért menti meg az emberiséget, hogy elnyerhessék az igazságot mint életet. Minden teremtett emberi lénynek el kell fogadnia az igazságot mint életet, és nem csak azoknak, akik a kötelességüket végzik, akik vezetők és dolgozók, vagy akik szolgálják Istent. Isten szavai az egész emberiségnek szólnak, és Isten az egész emberiséghez beszél. Ezért minden teremtett lénynek – az egész emberiségnek – el kell fogadnia Isten szavait és az igazságot, minden dologban az igazságot kell keresnie, azután pedig az igazságalapelvek szerint kell gyakorolnia, hogy gyakorolni tudja az igazságot és alá tudja vetni magát az igazságnak. Ha csak a vezetőknek és dolgozóknak kellene gyakorolniuk az igazságot, az merőben ellentétes lenne Isten szándékával, mert az Isten által kimondott igazság az egész emberiségnek szól, és nem csupán néhány ember, hanem az emberiség megmentésének céljából lett kimondva. Ha így állna a helyzet, csekély jelentőséggel bírnának az Isten által kimondott szavak. Van-e most már utatok az igazságra való törekvésre? Mi az első dolog, amit gyakorolnotok kell, ha az igazságra törekedtek? Mindenekelőtt többet kell ennetek és innotok Isten szavait, több prédikációt és közlést kell hallgatnotok, és többet kell imádkoznotok és keresnetek, amikor különféle dolgokkal találkoztok. Amikor több igazsággal vértezitek fel magatokat, amikor gyorsan növekedtek és érettséggel bírtok, képesek lesztek végezni a kötelességeiteket, némi munkát a vállatokra venni, és képesek lesztek kiállni bizonyos megpróbáltatásokat és kísértéseket. Akkor majd úgy érzitek, hogy valóban megértettetek és elnyertetek néhány igazságot, és érezni fogjátok, hogy az Isten által kimondott szavak mind az igazság, hogy ezek a legszükségesebb igazságok a romlott emberiség számára az üdvösség elnyeréséhez, és hogy pontosan ezek az egyedülálló Teremtő által adományozott élet igazsága.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazságra törekvés jelentősége és útja)

Isten napi igéi  379. szemelvény

Ha az emberek azt szeretnék, hogy meg legyenek mentve, amikor hisznek Istenben, akkor az a legfontosabb, hogy van-e Istent félő szívük vagy sem, van-e helye Istennek a szívükben vagy sem, és képesek-e Isten előtt élni és fenntartani a normális kapcsolatot Istennel, vagy sem. A döntő az, hogy az emberek képesek-e gyakorolni az igazságot, és el tudnak-e jutni az Istennek való alávetettségre. Ilyen az út és ilyenek a feltételek, hogy valaki meg legyen mentve. Ha a szíved nem tud Isten előtt élni, ha nem gyakran imádkozol Istenhez és nem vállalsz közösséget Istennel, és elveszted az Istennel való normális kapcsolatot, akkor soha nem leszel megmentve, mert elzártad az üdvösséghez vezető utat. Ha nincs semmilyen kapcsolatod Istennel, akkor elátkozott úton jársz. Ha Isten nincs a szívedben, akkor hiábavaló pusztán azt állítani, hogy van hited, és hiábavaló névlegesen hinni Istenben. Nem számít, milyen tehetséges vagy, hány szót és doktrínát vagy képes prédikálni, vagy mennyit szenvedtél az Istenbe vetett hited miatt, mindez hasztalan. Amíg Istennek nincs helye a szívedben és nem féled Istent, és a legapróbb igazságot sem tudod a gyakorlatba ültetni, akkor nem számít, hogyan hiszel Istenben, hiábavaló, Isten pedig ezt mondja: „Távozz Tőlem, te gonosztevő.” Az ilyen embert gonosztevőnek minősítik, mert nem tudja gyakorolni az igazságot, és nincs istenfélő szíve. Így hát, még ha sok éve hiszel is Istenben, semmi közöd Istenhez; Isten azt mondja, hogy nem hívő és gonosz ember vagy, és Ő nem a te Urad, sem a te Istened. Annak ellenére, hogy elismered, hogy Isten szuverenitást gyakorol mindenek felett, és elismered, hogy Ő a Teremtő, nem imádod Őt, és nem veted alá magad a szuverenitásának. Követed a Sátánt és az ördögöket; csak a Sátán és az ördögök az uraid. Ha mindenben bízol magadban, és a saját akaratodat követed, ha bízol abban, hogy sorsod a saját kezedben van, akkor amiben hiszel, az te magad vagy. Annak ellenére, hogy azt állítod, hogy hiszel Istenben és elismered Istent, Isten nem ismer el téged. Neked nincs kapcsolatod Istennel, ezért az a sorsod, hogy végül Ő visszautasítson, megbüntessen és kivessen; Isten nem menti meg az olyan embereket, mint te. Azok az emberek hisznek igazán Istenben, akik elfogadják Őt a Szabadítónak, akik elfogadják, hogy Ő az igazság, az út és az élet, és akik képesek őszintén feláldozni magukat Őérte, és végezni a teremtett lény kötelességét. Amit ők megtapasztalnak, az Isten munkája, amit ők gyakorolnak, azok az Ő szavai és az igazság; az út, amin járnak, pedig az igazságra törekvés útja. Olyan emberek, akik alávetik magukat Isten szuverenitásának és elrendezésének, és követik az Ő akaratát. Az ember csak akkor menthető meg, ha ily módon hisz Istenben; ha nem, akkor el fogják ítélni. Ha az Istenbe vetett hitükben az emberek vágyálmokat dédelgetnek, és mindig a saját elképzeléseikhez és homályos képzelődéseikhez ragaszkodnak, elnyerhetik-e az igazságot? Elérhetik-e végül az üdvösséget? Egyáltalán nem. Amikor az emberek hisznek Istenben, enniük és inniuk kell Isten szavait, el kell fogadniuk az igazságot, az Ő követelményei szerint kell hinniük Benne, és képesnek kell lenniük megtapasztalni Isten munkáját, elérve az Ő vezénylésének és elrendezéseinek való alávetettséget; csak ekkor érhetik el az üdvösséget. Semmiképpen sem szabad vágyálmokat dédelgetned, és csak azért hinned Istenben, hogy áldásokat nyerj; ez Isten megtévesztése és alkudozás Vele, és ez csak a romlásba dönt majd téged. Nagyon fontos az emberek számára, hogy beszéljünk erről a témáról, nemde? Ez egy ébresztő a számotokra.

Most, hogy hallottátok ezeket a szavakat, meg kell értenetek az igazságot, és tisztában kell lennetek azzal, hogy mivel jár az üdvösség. Nem számít, hogy az emberek mit szeretnek, mire törekszenek, mi a szenvedélyük – ezek egyike sem fontos. A legfontosabb az igazság elfogadása. Végső soron az igazság megszerzésének a képessége a legfontosabb, és az a helyes út, amely lehetővé teszi számodra, hogy elérd az istenfélelmet és a rossz kerülését. Ha több éve hiszel Istenben, és mindig olyan dolgokra irányuló törekvésre összpontosítottál, amelyeknek semmi közük az igazsághoz, akkor a hitednek semmi köze az igazsághoz, és semmi köze Istenhez. Állíthatod ugyan, hogy hiszel Istenben, és verbálisan elismerheted Istent, de Isten nem a te Urad, nem a te Istened; nem fogadod el Isten szuverenitását a sorsod felett, nem veted alá magad mindannak, amit Isten levezényel a számodra, és nem ismered el annak tényét, hogy Isten az igazság. Ez esetben az üdvösségre vonatkozó reményed szertefoszlott. Ha nem indulsz el az igazságra való törekvés útján, akkor a pusztulás útját járod. Ha minden, amire törekszel, amire összpontosítasz, amiért imádkozol és amiért könyörögsz, Isten szavain alapul és azon, amit Isten kér, és ha egyre jobban érzed, hogy aláveted magad a Teremtőnek és imádod a Teremtőt, és érzed, hogy Isten a te Urad, a te Istened, ha egyre jobban örülsz, hogy aláveted magad mindannak, amit Isten vezényel és elrendez neked, és Istennel való kapcsolatod egyre szorosabbá és egyre normálisabbá válik, és ha az Isten iránti szereteted egyre tisztább és igazabb, akkor egyre kevesebb Istennel kapcsolatos panaszod és félreértésed, valamint Isten iránti túlzó vágyad lesz, és teljesen eléred az istenfélelmet és a rossz kerülését, ami azt jelenti, hogy már ráléptél az üdvösség útjára. Bár az üdvösség útján járás Isten általi fegyelmezéssel, metszéssel, ítélettel és fenyítéssel jár, és ezek sok fájdalmat szenvedtetnek el veled, ez Isten szeretete, amely rád száll. Ha az Istenben való hitedben csak áldásokra, státuszra, hírnévre és nyereségre törekszel, és soha nem részesülsz fegyelmezésben, megmetszésben, illetve megítélésben és fenyítésben – annak ellenére, hogy könnyed életet élsz, a szíved egyre távolabb kerül Istentől, elveszted a normális kapcsolatot, amid volt Istennel, és nem vagy hajlandó elfogadni Isten átvizsgálását, hanem a saját magad ura akarsz lenni – ez mind azt bizonyítja, hogy az általad járt út nem a helyes út. Ha egy ideig megtapasztalod Isten munkáját, és egyre jobban érzed, hogy az emberiség milyen mélyen romlott, és annyira hajlamos az Istennek való ellenállásra, és ha félsz, hogy eljöhet a nap, amikor olyasmit teszel, ami ellenáll Istennek, és megsérted Istent, Ő pedig lemond rólad, és így azt érzed, hogy semmi sem ijesztőbb, mint ellenállni Istennek, akkor istenfélő szíved lesz. Érezni fogod, hogy amikor az emberek hisznek Istenben, nem szabad eltávolodniuk Istentől; ha elkóborolnak Tőle, ha elkóborolnak az Ő fegyelmezésétől, valamint az Ő ítéletétől és fenyítésétől, akkor ez egyenlő azzal, hogy elveszítik Isten oltalmát és gondoskodását, elveszítik Isten áldásait, és az emberek számára vége mindennek; csak egyre züllöttebbé válhatnak, és képesek lesznek ellenállni Istennek, miközben hisznek Benne, mint ahogyan a vallásos világban teszik az emberek – és ezáltal antikrisztusokká válnak. Ha ezt fel tudod ismerni, akkor imádkozni fogsz Istenhez: „Istenem! Kérlek, ítélj meg és fenyíts meg! Könyörgöm, hogy vizsgálj át mindenben, amit teszek! Ha olyasmit teszek, ami megsérti az igazságot és ellenkezik a Te szándékaiddal, akkor ítélj meg szigorúan és fenyíts meg engem – nem maradhatok a Te ítéleted és fenyítésed nélkül.” Ez a helyes út, amelyen az embereknek az Istenbe vetett hitükben járniuk kell. Tehát ez a szabvány legyen a mércéd: Meritek azt mondani, hogy az üdvösség útjára léptetek? Nem meritek, mert még nem kerültetek azok közé, akik az igazságra törekednek, sok mindenben nem keresitek az igazságot, és nem vagytok képesek elfogadni és alávetni magatokat annak, hogy megmetsszenek titeket – ami azt bizonyítja, hogy még messze vagytok attól, hogy az üdvösség útján járjatok. Vajon könnyű-e rálépni az üdvösség útjára, ha nem olyan valaki vagy, aki az igazságra törekszik? Valójában nem az. Ha az emberek nem tapasztalták meg Isten ítéletét és fenyítését, ha nem tapasztalták meg az Isten általi fegyelmezést, fenyítést és megmetszést, akkor nem könnyű olyanná válniuk, aki az igazságra törekszik, és ezért nagyon nehéz rálépniük az üdvösség útjára. Ha e szavak hallatán tudod, hogy ezek az igazság, de még rá kell lépned az igazságra való törekvés és az üdvösség elérésének útjára, és ezt nem tekinted komoly dolognak, és úgy érzed, hogy előbb-utóbb eljön a nap, amikor majd megteszed – nem kell sietni –, akkor miféle nézet ez? Ha ilyen nézetet vallasz, akkor bajban vagy, és nehezen fogsz rálépni az üdvösség útjára. Milyen elhatározással kell hát rendelkezned ahhoz, hogy képes legyél rálépni erre az útra? Azt kell mondanod: „Ah! Jelenleg még nem léptem rá az üdvösség útjára – ez igencsak veszélyes! Isten azt mondja, hogy az embereknek mindenkor Őelőtte kell élniük, többet kell imádkozniuk, és hogy a szívüknek békésnek kell lennie, nem pedig lobbanékonynak – ezért most el kell kezdenem mindezt a gyakorlatba ültetni.” Ilyen módon gyakorolni azt jelenti, hogy az Istenbe vetett hit helyes útjára lépünk; ez ennyire egyszerű. Milyen emberek azok, akik meghallják Isten szavait, majd mennek és gyakorlatba ültetik azokat? Jó emberek? Azok – ők olyan emberek, akik szeretik az igazságot. Milyen emberek azok, akik Isten szavainak hallatán érzéketlenek, közömbösek, hajthatatlanok maradnak – ha könnyelműen bánnak Isten szavaival, süket fülekkel fogadják és semmibe veszik őket? Nem agyalágyultak? Az emberek mindig azt kérdezik, hogy vannak-e rövidebb utak ahhoz, hogy meg legyenek mentve, ha hisznek Istenben. Azt mondom nektek, hogy nincsenek ilyenek, majd elmondom nektek ezt az egyszerű utat, de miután hallottátok, nem ültetitek a gyakorlatba – ami azt jelenti, hogy nem ismeritek fel a jó dolgot, amikor halljátok. Megmenthetők az ilyen emberek? Még ha van is számukra némi remény, az nem nagy; az üdvösség nagyon nehéz lesz. Lehet, hogy egy nap felébrednek álmukból, amikor azt gondolják magukban: „Nem vagyok már fiatal, és nem láttam el a megfelelő kötelességeimet, miközben hittem Istenben mindezen évek alatt. Isten megköveteli, hogy az emberek mindenkor Őelőtte éljenek, én pedig nem éltem Isten előtt. Sietnem kell imádkozni.” Ha a szívükben észhez térnek, és elkezdik ellátni a megfelelő kötelességeiket, akkor még nem késő! De ne hagyjátok túl későre; ha megvárjátok, amíg a hetvenes-nyolcvanas éveitekben lesztek, és a testetek tönkremegy, és már nincs energiátok, akkor vajon nem lesz késő az igazságra törekedni? Ha az életetek legszebb éveit értelmetlen dolgokkal töltitek, és végül elhalasztjátok vagy kihagyjátok az igazságra való törekvést, ami a legfontosabb dolog az egészben, akkor ez nem rendkívül buta dolog? Van ennél nagyobb ostobaság? Sokan teljesen tisztában vannak az igaz úttal, és mégis a jövőig várnak, hogy elfogadják és kövessék azt – ők mind bolondok. Nem tudják, hogy az igazságra való törekvés több évtizedes erőfeszítést igényel, mielőtt életet nyerhetnek. Túl késő lesz megbánni, ha elpazarolják a megmentésükre rendelkezésre álló legjobb időt!

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az üdvösség útjára csak istenfélelemmel lehet rálépni)

Isten napi igéi  380. szemelvény

Gyülekezetvezetőként nem elég az, ha megtanulod problémák megoldására használni az igazságot, meg kell tanulnod felfedezni és művelni olyan tehetséges embereket, akiket semmiképpen sem szabad irigyelned vagy elnyomnod. Ha így gyakorolsz, az hasznára válik az egyház munkájának. Ha néhány igazságra törekvőt ki tudsz művelni arra, hogy együttműködjön veled és a munka minden elemét jól végezze, és végül mindannyiuknak lesznek tapasztalati tanúságtételei, akkor te megfelelő színvonalú vezető, illetve dolgozó vagy. Ha mindent az alapelvek szerint tudsz kezelni, akkor odaadó vagy. Némelyek állandóan attól félnek, hogy mások jobbak náluk vagy felettük állnak, hogy mások majd elismerésben részesülnek, míg őket figyelmen kívül hagyják, és ez arra készteti őket, hogy másokat támadjanak és kizárjanak. Vajon nem az a helyzet, hogy irigykednek a tehetséges emberekre? Vajon ez nem önző és megvetendő? Miféle beállítottság ez? Ez ádáz beállítottság. Akik csak a saját érdekeikre gondolnak, akik csak saját önző vágyaikat elégítik ki anélkül, hogy másokra gondolnának vagy fontolóra vennék Isten házának az érdekeit, azoknak rossz a beállítottsága, és Isten nem szereti őket. Ha valóban képes vagy figyelembe venni Isten szándékait, akkor tisztességesen tudsz majd bánni másokkal. Ha javasolsz egy jó embert, és lehetővé teszed számára, hogy képezze magát és végezzen valamilyen kötelességet, és így egy tehetséges emberrel gazdagítod Isten házát, akkor ezzel vajon nem könnyíted meg a munkádat? Vajon nem leszel ezzel odaadó a kötelességedben? Ez egy jótett Isten előtt; a vezetőkként szolgálóknak kell, hogy legyen legalább ennyi lelkiismeretük és józan eszük. Akik át tudják ültetni az igazságot a gyakorlatba, azok el tudják fogadni azt, hogy Isten átvizsgálja, amit tesznek. Ha elfogadod Isten átvizsgálását, akkor rendbe lesz téve a szíved. Ha mindig csak azért teszel dolgokat, hogy mások lássák, és mindig mások dicséretét és bámulatát szeretnéd kivívni, és nem fogadod el Isten átvizsgálását, akkor vajon ott van-e még Isten a szívedben? Az ilyen embereknek nincs istenfélő szívük. Ne mindig saját magadért tegyél dolgokat, és ne fontolgasd állandóan a saját érdekeidet; ne gondolj a saját büszkeségedre, hírnevedre, illetve státuszodra, és ne fontolgasd a személyes érdekeidet! Mindenekelőtt Isten házának az érdekeit kell figyelembe venned, elsősorban ezekkel kell törődnöd. Figyelembe kell venned Isten szándékait, és mindenekelőtt annak az átgondolásával kezdd, hogy volt-e tisztátalanság a kötelességed végzésében, hogy odaadó voltál-e, elvégezted-e a felelősségeidet, minden tőled telhetőt megtettél-e, és vajon teljes szívvel gondoltál-e a kötelességedre, valamint az egyház munkájára. Fontolóra kell venned ezeket a dolgokat. Ha gyakran gondolsz rájuk és világosan megérted, akkor könnyebb lesz jól végezned a kötelességedet. Csak az a kivétel, ha gyenge a képességed, vagy kevés a tapasztalatod, vagy nem vagy elég jártas a szakmai munkádban, és ez ahhoz vezet, hogy hibák vagy hiányosságok merülnek fel a munkádban, ami megakadályozza a jó eredmények elérését, te azonban már megteszel minden tőled telhetőt. Nem azért cselekszel, hogy a saját önző vágyaidat vagy preferenciáidat elégítsd ki. Ehelyett minden tekintetben az egyház munkáját és Isten házának érdekeit veszed figyelembe. Bár lehet, hogy nem érsz el jó eredményeket a kötelességedben, a szíved rendbe lett téve; ha ezenfelül képes vagy keresni az igazságot a kötelességedben felmerülő problémák megoldása érdekében, akkor megfelelő színvonalon fogod végrehajtani a kötelességedet, és egyúttal be fogsz menni az igazságvalóságba. Akkor lesz tanúságtételed.

Némelyek hisznek Istenben, de nem törekednek az igazságra. Mindig a test szerint élnek, testi élvezetek után sóvárognak, mindig a saját önző vágyaikat elégítve ki. Nem számít, hány éve hisznek Istenben, soha nem fognak belépni az igazságvalóságba. Ez a jele annak, hogy valaki szégyent hozott Istenre. Azt mondod: „Semmit nem tettem, amivel ellenszegültem volna Istennek. Mivel hoztam Rá szégyent?” Minden elképzelésed és gondolatod elvetemült. A tetteid mögött meghúzódó összes szándék, cél és indíték, valamint a tetteid következményei is mind a Sátánt elégítik ki, nevetségessé téve téged, és megengedve neki, hogy fogást találjon rajtad. Nem tettél olyan bizonyságot, amit tennie kellene annak, aki keresztény. A Sátáné vagy. Mindenben szégyent hozol Isten nevére, és nem rendelkezel valódi bizonyságtétellel. Vajon Isten emlékezni fog a tetteidre? Végső soron milyen következtetést von majd le Isten a tetteidből, a viselkedésedből, valamint az általad megtett kötelességekből? Nem kell-e ebből valaminek következnie, valamilyen közlésnek? A Bibliában az Úr Jézus azt mondja: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Máté 7:22-23). Miért mondta ezt az Úr Jézus? Miért váltak gonosztevőkké oly sokan azok közül, akik prédikáltak, démonokat űztek ki, és az Úr nevében sok csodát tettek? Azért, mert nem fogadták el az Úr Jézus által kifejezett igazságokat, nem tartották be a parancsolatait, és nem volt a szívükben szeretet az igazság iránt. Csak be akarták váltani az általuk elvégzett munkát, az általuk elviselt nehézségeket, az általuk az Úrért hozott áldozatokat a mennyek országának az áldásaira. Ezzel üzletet próbáltak kötni Istennel, megpróbálták Istent felhasználni és becsapni, ezért az Úr Jézus idegenkedett tőlük, gyűlölte őket, és gonosztevőkként elítélte őket. Ma az emberek elfogadják Isten szavainak az ítéletét és fenyítését, azonban némelyek még mindig hírnévre és rangra törekednek, és mindig ki szeretnének tűnni; mindig vezetők és munkások akarnak lenni, hogy hírnevet és státuszt nyerhessenek, és így élvezhessék a státusz előnyeit. Bár mind azt mondják, hogy hisznek Istenben és Istent követik, lemondanak dolgokról és áldozatot hoznak Istenért, azért végzik a kötelességeiket, hogy hírnevet, nyereséget és státuszt szerezzenek, és mindig megvannak a saját mesterkedéseik. Nem alávetettek Istennek és nem hűségesek Isten iránt, képesek ámokfutóként rossz dolgokat tenni anélkül, hogy egyáltalán elgondolkodnának magukon, így hát gonosztevőkké válnak. Isten utálja ezeket a gonosz embereket, és nem menti meg a gonosz embereket. Mi az a mérce, amely alapján megítéltetik, hogy az ember tette és viselkedése jó vagy gonosz? Az, hogy a gondolataiban, feltárulásaiban és a tetteiben ott van-e annak bizonysága, hogy az igazságot gyakorlatba ültette, és megéli az igazságvalóságot. Ha nem rendelkezel ezzel a valósággal vagy nem éled meg ezt, akkor kétségtelenül gonosztevő vagy. Hogyan tekint Isten a gonosztevőkre? Isten szemében a gondolataid és a külsődleges tetteid nem tesznek tanúságot Mellette, és nem alázzák meg, nem győzik le a Sátánt; inkább Őrá hoznak szégyent, és tele vannak az Ő megbecstelenítésének jeleivel. Nem Istenért teszel tanúságot, nem Istenért áldozod fel magad, nem Isten érdekében teszel eleget a felelősségeidnek és kötelezettségeidnek, hanem a saját érdekedben cselekszel. Mit jelent a „saját érdekedben”? Pontosabban azt jelenti, hogy a Sátán érdekében. Így hát végül Isten azt fogja mondani: „távozzatok Tőlem, ti gonosztevők!” Isten szemében a cselekedeteid nem fognak jótetteknek tűnni, hanem gonosztetteknek fognak számítani. Nem csupán nem nyerik el Isten jóváhagyását, még kárhoztatva is lesznek. Minek az elnyerését reméli valaki az Istenbe vetett ilyen hitből? Vajon a végén nem válik semmivé az ilyen hit?

Ami mindazokat illeti, akik kötelességet végeznek, függetlenül attól, hogy mennyire mélyrehatóan vagy felületesen értik az igazságot, az igazságvalóságba való belépés legegyszerűbb gyakorlata az, ha minden helyzetben Isten házának az érdekeire gondolnak, elengedve önző vágyaikat, személyes szándékaikat, indítékaikat, büszkeségüket és státuszukat, és Isten házának az érdekeit helyezve az első helyre – ez a legkevesebb, amit meg kell tenniük. Ha még ennyit sem tud megtenni az, aki kötelességet végez, akkor hogyan mondhatnánk, hogy elvégzi a kötelességét? Ez nem a kötelességének a végrehajtása. Először Isten házának az érdekeire gondolj, legyél tekintettel Isten szándékaira, és vedd számításba a gyülekezet munkáját! Tedd ezeket a dolgokat az első és legfőbb helyre; csak ezután gondolhatsz a státuszod stabilitására, illetve arra, hogy miként tekintenek rád mások. Oszd két lépésre, köss egy kis kompromisszumot – nem érzitek úgy, hogy ez egy kicsit megkönnyíti a dolgokat? Ha egy ideig így gyakorolsz, érezni fogod, hogy Istennek eleget tenni nem nehéz dolog. Továbbá ha képes vagy eleget tenni a felelősségeidnek; teljesíteni a kötelezettségeidet és a kötelességedet; félretenni az önző vágyaidat, szándékaidat és indítékaidat; tekintettel lenni Isten szándékaira; és Isten házának érdekeit, a gyülekezet munkáját és az általad végzendő kötelességet az első helyre tenni, akkor miután egy ideig így tapasztalsz, érezni fogod, hogy így viselkedni jó dolog, hogy az embernek becsületes és nyílt módon kell élnie, és hogy az embernek nem szabad gerinctelen, szennyes, alantas életet élnie, hanem egyenesnek és igazságosnak kell lennie. Érezni fogod, hogy ez az a képmás, amelyet az embernek meg kell élnie. Fokozatosan egyre inkább alábbhagy az arra irányuló vágyad, hogy saját érdekeidnek tegyél eleget. Jelen pillanatban – függetlenül attól, hogy milyen régóta hisztek Istenben – az igazságra való törekvést, az igazság gyakorlását és az igazságvalóságba történő belépést illető leckékbe való belépésetek és azok megtapasztalása még sekély, és nincs valós tapasztalatotok ezekről, vagyis nem produkálhattok igazi bizonyságtételt. Most elmondtam nektek ezt az egyszerű megközelítésmódot: kezdjétek ennek a gyakorlásával, és ha egy darabig már ezt tettétek, a tudtotokon kívül változni fog a bensőtök állapota. Abból az ambivalens állapotból, amelyben nem érdekel olyan rettenetesen, hogy higgyetek Istenben, de nem is idegenkedtek tőle rettenetesen, átkerültök egy olyan állapotba, amelyben érzitek, hogy jó az, ha hisztek Istenben és becsületes emberek vagytok, és érdekel az, hogy becsületes emberek legyetek, valamint érzitek, hogy jelentősége van és táplál az, ha ily módon éltek. Megalapozottnak, békésnek fogjátok érezni magatokat, és kellemes érzés tölti el szíveteket. Ilyenné válik az állapototok. Ez az eredménye annak, ha elengeditek a saját szándékaitokat, érdekeiteket és önző vágyaitokat. Ez a kimenetele. Ez részben az emberi együttműködés, részben pedig a Szentlélek munkájának az eredménye. A Szentlélek nem munkálkodik az emberek együttműködése nélkül.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A szabadságot és a felszabadulást csak romlott beállítottságainak levetésével nyerheti el az ember)

Isten napi igéi  381. szemelvény

Mit tudtok a beállítottságban bekövetkező változásokról? A beállítottságban bekövetkező változások lényegüket tekintve különböznek a viselkedésben bekövetkező változásoktól, de különböznek a gyakorlatban bekövetkező változásoktól is – mind különböznek a lényegüket tekintve. Az emberek többsége különös hangsúlyt fektet a viselkedésre az Istenbe vetett hitén belül, és ennek eredményeképp bizonyos változások történnek a viselkedésükben. Miután hinni kezdenek Istenben, felhagynak a dohányzással és az ivással, és többé nem vitatkoznak másokkal, inkább elviselik a dolgokat, még ha ez azzal is jár, hogy veszteséget szenvednek el. Bizonyos változásokon mennek keresztül a viselkedésükben. Egyesek, miután elkezdtek hinni Istenben, arra összpontosítanak, hogy egyék és igyák Isten szavait, megértenek bizonyos igazságokat, megtapasztalják a Szentlélek munkáját, és nagy örömet éreznek a szívükben, és így hajlandóak feláldozni magukat Istenért, sőt képesek bármiről lemondani és bármilyen nehézséget elszenvedni. Ha azonban az emberek több évnyi Istenben való hit után is következetesen elmulasztanak az igazságra törekedni, akkor mivel nem történt változás az életfelfogásukban, elkerülhetetlenül továbbra is ugyanazokat a régi hibákat követik el. Nemcsak hogy nem sikerül levetniük a sátáni beállítottságukat, de az még rosszabbá is válik. A rangidősségükre támaszkodva versengenek a hatalomért és a nyereségért, sóvárognak a gyülekezet pénze után, és irigyek lesznek, valahányszor azt látják, hogy valaki más kihasználja Isten házát, csak abban reménykedve, hogy maguknak nagyobb előnyöket biztosíthatnak – élősködőkké és kártevőkké válnak Isten házában. Ennek eredményeként egyesek hamis vezetőkké és antikrisztusokká válnak, és lelepleződnek, majd kiiktatják őket. És mit bizonyítanak ezek a tények? A puszta viselkedésbeli változások fenntarthatatlanok; ha nincs változás az emberek életfelfogásában, akkor előbb vagy utóbb megmutatják a valódi arcukat. Ez azért van, mert a viselkedésbeli változások buzgóságból fakadnak, ráadásul a Szentlélek is munkálkodik ilyenkor, így rendkívül könnyűvé válik az emberek számára, hogy buzgók legyenek, vagy rövid ideig némi kedvességet tanúsítsanak. Ahogy a nem hívők mondják: „Egy jó dolgot tenni könnyű; egy életen át jó dolgokat tenni – ez az, ami nehéz.” Miért nem képesek az emberek egész életükön át jó dolgokat tenni? Azért, mert az emberek természetüktől fogva elvetemültek, önzők és romlottak. Az ember viselkedését a természete irányítja; amilyen az illető természete, olyanok a természetes megnyilatkozásai, és csak az képviseli a természetét, amit természetes módon feltár. A színlelés nem tarthat sokáig. Amikor Isten az ember megmentésén munkálkodik, nem azért teszi, hogy jó viselkedéssel ékesítse az embert – Isten munkájának célja az emberek beállítottságának átformálása, a velejükig történő átalakítás, és az, hogy új emberek legyenek belőlük. Isten ítélete, fenyítése, próbatételei és finomítása mind azt a célt szolgálják az embernél, hogy megváltozzon a beállítottsága, s így eljuthasson az Isten iránti alávetettségre és hűségre, és igazán kezdje imádni Őt. Isten ezt az eredményt akarja elérni a munkájában, és ez Isten munkájának a célja is. Jól viselkedni nem ugyanaz, mint alávetni magunkat Istennek, és még kevésbé egyenlő azzal, amikor valaki Krisztussal összeegyeztethető. A viselkedés változásai a doktrínán alapulnak és buzgóságból fakadnak; nem Isten igaz ismeretén vagy az igazságon, még kevésbé a Szentlélektől kapott vezetésen nyugszanak. Vannak ugyan idők, amikor a Szentlélek némileg megvilágosítja vagy vezérli az embereket, de ez nem az életük megnyilatkozása. Még nem léptek be az igazságvalóságokba, és egyáltalán nem változott meg az életfelfogásuk. Nem számít, mennyire jó valakinek a viselkedése, az még nem bizonyítja, hogy aláveti magát Istennek, vagy hogy gyakorlatba ülteti az igazságot. A viselkedésbeli változások nem jelentenek életfelfogásbeli változásokat, és nem tekinthetők az élet megnyilatkozásainak.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  382. szemelvény

Nem számít, hány jó cselekedetet hajt végre valaki, az nem jelenti azt, hogy rendelkezik az igazságvalóságokkal. Az igazság gyakorlása és az alapelvek szerinti cselekvés jelenti azt, hogy valaki rendelkezik az igazságvalóságokkal. Istent félni és kerülni a rosszat jelenti azt, hogy valaki rendelkezik az igazságvalóságokkal. Vannak emberek, akik lelkesek, el tudnak mondani doktrínákat, követik az előírásokat, és sok jó dolgot tesznek, de róluk csak annyit lehet elmondani, hogy rendelkeznek egy kevés emberi mivolttal. Azok, akik el tudnak mondani doktrínákat és mindig követik az előírásokat, nem feltétlenül tudják gyakorolni az igazságot. Bár amit mondanak, az helyes, és problémamentesnek hangzik, az igazság lényegét érintő kérdésekben nincs mondanivalójuk. Ezért bármennyi doktrínát is tud valaki mondani, az nem jelenti azt, hogy érti az igazságot, és bármennyi tanítást is ért, nem tud megoldani semmilyen problémát. A vallási teoretikusok mind meg tudják magyarázni a Bibliát, de végül mind elbuknak, mert semmit nem fogadnak el abból az igazságból, amit Isten kifejezett. Azok az emberek, akik megtapasztalták a beállítottságaik megváltozását, mások; megértették az igazságot, minden kérdésben jó ítélőképességűek, tudják, hogyan cselekedjenek Isten szándékaival összhangban, hogyan cselekedjenek az igazságalapelvnek megfelelően, és hogyan cselekedjenek úgy, hogy megfeleljenek Istennek, és megértik az általuk feltárt romlottság természetét. Amikor a saját vélekedéseik és elképzeléseik feltárulnak, képesek különbséget tenni és fellázadni a hús-vér test ellen. Így nyilvánul meg a beállítottságban bekövetkező változás. A beállítottság megváltozásán átesett emberek legfőbb megnyilvánulása az, hogy világosan megértették az igazságot, és amikor végrehajtanak dolgokat, az igazságot viszonylagos pontossággal ültetik át a gyakorlatba, valamint nem tárnak fel olyan gyakran romlottságot. Azok, akiknek a beállítottságai átalakultak, általában különösen értelmesnek és jó ítélőképességűnek tűnnek, továbbá az igazság megértésének köszönhetően nem tárnak fel annyi önelégültséget vagy arroganciát. Átlátják és felismerik a bennük feltárult romlottság nagy részét, így nem alakul ki bennük arrogancia. Képesek kimérten felfogni, hogy milyen helyet kell elfoglalniuk, mit kell tenniük ahhoz, hogy józan ésszel bíró embernek tekintsék őket, hogyan tartsák magukat a kötelességeikhez, mit mondjanak és mit ne mondjanak, és kinek mit mondjanak és kivel mit tegyenek. Így azok az emberek, akiknek a beállítottságai megváltoztak, viszonylag észszerűek, és csak az ilyen emberek élik meg igazán az emberi hasonlatosságot. Mivel értik az igazságot, képesek az igazság szerint beszélni és szemlélni a dolgokat, és mindenben, amit tesznek, elvszerűek, nincsenek kitéve semmilyen ember, esemény vagy dolog befolyásának, megvannak a saját nézeteik, és fenn tudják tartani az igazságalapelveket. A beállítottságaik viszonylag stabilak, nem csaponganak, és függetlenül attól, hogy milyenek a körülményeik, tudják, hogyan végezzék jól a kötelességeiket, és hogyan cselekedjenek úgy, hogy azzal eleget tegyenek Istennek. Azok, akiknek a beállítottságai megváltoztak, nem arra összpontosítanak, hogy mit tegyenek külsőleg azért, hogy mások jó véleménnyel legyenek róluk; a szívükben világosan tudják, mit kell tenniük ahhoz, hogy eleget tegyenek Istennek. Ezért kívülről úgy tűnhet, hogy nem olyan lelkesek, vagy nem tettek sok nagyszerű dolgot, de minden, amit tesznek, értelmes, értékes, és valódi eredményeket hoz. Azok, akiknek a beállítottságai megváltoztak, biztosan sok igazságvalósággal rendelkeznek, amit megerősíthet az, ahogy a dolgokat szemlélik, illetve a cselekvési alapelveik. Azok, akik nem nyerték el az igazságot, egyáltalán nem értek el semmilyen változást az életfelfogásukban. Pontosan hogyan érhető el a beállítottság megváltozása? Az emberi lényeket mélyen megrontotta a Sátán, mindannyian ellenállnak Istennek, és mindannyiukban megvan az Istennek való ellenállás természete. Az ember Isten általi megmentése azt jelenti, hogy azokat, akikben az Istennek való ellenállás természete lakozik, és akik képesek ellenállni Istennek, olyanokká változtatja, akik alá tudják vetni magukat Istennek és félik Őt. Ilyenek azok az emberek, akiknek a beállítottságai megváltoztak. Nem számít, mennyire romlott egy ember, vagy mennyi romlott beállítottság van benne: amíg képes elfogadni az igazságot, elfogadni Isten ítéletét és fenyítését, továbbá elfogadni különféle próbatételeket és finomításokat, addig igaz megértése lesz Istenről, egyúttal képes lesz tisztán látni saját természetlényegét. Amikor igazán megismeri önmagát, képes lesz gyűlölni magát és a Sátánt, továbbá hajlandó lesz fellázadni a Sátán ellen, és teljes mértékben alávetni magát Istennek. Ha egyszer valakiben megvan ez az elhatározás, akkor az igazságra fog törekedni. Amikor valakinek igaz ismerete van Istenről, amikor a sátáni beállítottsága megtisztult, és Isten szavai gyökeret vertek benne, és az életévé, valamint a létezése alapjává váltak, amikor Isten szavai szerint tud élni, és teljesen megváltozott, és új emberré vált, akkor és csakis akkor tapasztalt meg változást az életfelfogásában. A beállítottság megváltozása nem azt jelenti, hogy valakinek érett és tapasztalt emberi mivolta van, vagy hogy az emberek beállítottsága szelídebbnek tűnik, mint korábban – hogy a múltbeli arroganciából eljutnak oda, hogy most már józan ésszel tudnak beszélni, vagy hogy a múltban nem hallgattak senkire, most pedig már képesek egy kicsit meghallgatni másokat. Az ilyen külső változásokról nem mondható el, hogy a beállítottság változásai lennének. Természetesen a beállítottság megváltozása magában foglalja az ilyen megnyilvánulásokat, de a legdöntőbb összetevő az, hogy az ember belső élete változott meg. Ez teljes mértékben azért van, mert Isten szavai és az igazság gyökeret vert benne, uralkodóvá vált benne, és az életévé lett. A dolgokról alkotott nézetei is megváltoztak. Világosan látja a világot és az emberiséget. Teljesen átlátja, hogyan rontja meg a Sátán az emberiséget, hogyan áll ellen a nagy vörös sárkány Istennek, és mi a nagy vörös sárkány lényege. Szívében gyűlölni tudja a nagy vörös sárkányt és a Sátánt, és teljesen Isten felé tud fordulni és követni tudja Őt. Ez azt jelenti, hogy megváltozott az életfelfogása, és Isten megnyerte őt. Az életfelfogásban bekövetkező változások alapvető változások, míg a viselkedésben bekövetkező változások felszínesek. Csak azok nyerték el az igazságot, és csak azokat nyerte meg Isten, akik változásokat értek el az életfelfogásukban.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  383. szemelvény

Az ember beállítottságának átalakulása nem a viselkedés megváltozását jelenti, sem pedig egy színlelt külső változást vagy buzgalomból fakadó átmeneti átalakulást. Bármennyire jók is ezek a változások, nem helyettesíthetik az életfelfogásban történő változásokat. Mindennek az az oka, hogy a külső változásokat emberi erőfeszítéssel el lehet érni, de az életfelfogásban történő változásokat nem lehet csupán saját erőfeszítéssel elérni. Ennek eléréséhez szükség van Isten ítéletének, fenyítésének, próbatételeinek és finomításának a megtapasztalására, valamint a Szentlélek tökéletesítésére is. Bár az Istenben hívő emberek mutatnak némi jó viselkedést, egyikük sem veti alá magát igazán Istennek, nem szereti igazán Istent, és nem tudja követni Isten akaratát. Miért van ez így? Azért van így, mert ehhez az életfelfogás megváltozására van szükség, és a puszta viselkedésbeli változás messze nem elegendő. A beállítottság megváltozása azt jelenti, hogy van ismereted és tapasztalatod az igazságról, és hogy az igazság az életeddé vált, hogy irányítani és uralni tudja az életedet és mindent, ami veled kapcsolatos. Ez egy változás az életfelfogásodban. Csak azoknak az embereknek változott meg a beállítottságuk, akik az igazságot mint életet birtokolják. Lehet, hogy voltak olyan igazságok a múltban, amelyeket nem tudtál gyakorlatba ültetni, amikor megértetted őket, de most már akadályok és nehézségek nélkül gyakorolhatod a megértett igazság bármely aspektusát. Amikor gyakorlod az igazságot, béke és boldogság tölt el, de ha nem tudod gyakorolni az igazságot, fájdalmat érzel, és nyugtalan a lelkiismereted. Mindenben gyakorolni tudod az igazságot, Isten szavai szerint élsz, és van alapja az életednek. Ez azt jelenti, hogy megváltozott a beállítottságod. Most már könnyedén elengedheted az elképzeléseidet és képzelődéseidet, a testi preferenciáidat és törekvéseidet, és azokat a dolgokat, amelyeket korábban nem tudtál elengedni. Úgy érzed, hogy Isten szavai valóban jók, és hogy az igazság gyakorlása a legjobb, amit tehetsz. Ez azt jelenti, hogy megváltozott a beállítottságod. Egy ember beállítottságának megváltoztatása nagyon egyszerűnek tűnik, de valójában egy olyan folyamat, amely rengeteg tapasztalással jár. Ebben az időszakban az embereknek sok szenvedést kell elviselniük – le kell győzniük a testüket és fel kell lázadniuk a hús-vér testük ellen, el kell viselniük az ítélet, fenyítés, metszés, a próbatételek és a finomítás szenvedését, valamint számos kudarcot és bukást kell megtapasztalniuk, és el kell viselniük a belső vívódás és gyötrelem szenvedését. Csak ezek után a tapasztalatok után érthetik meg az emberek valamennyire saját természetüket, de némi megértés nem eredményez azonnali teljes változást; a próbatételek, finomítás és metszés hosszú folyamatán kell keresztülmenniük, és folyamatosan keresniük kell az igazságot és gyakorolniuk kell az igazságot, és csak akkor lesznek képesek apránként levetni a romlott beállítottságaikat. Ezért tart egy életen át, amíg valakinek megváltozik a beállítottsága. Például, ha romlottságot tártál fel valamiben, tudod-e azonnal gyakorolni az igazságot, amint felismered azt? Nem tudod. A megértésnek ebben a szakaszában mások metszenek meg téged, majd a környezeted késztet arra, hogy az igazságalapelveknek megfelelően cselekedj. Néha még mindig nem vagy belenyugodva ebbe, és azt mondod magadnak: „Muszáj ezt így csinálnom? Miért nem csinálhatom úgy, ahogyan én akarom? Miért kell mindig az igazságot gyakorolnom? Nem akarom ezt csinálni, nincs erőm hozzá!” Isten munkájának a megtapasztalásához keresztül kell menni a következő folyamaton: az igazság gyakorlásától való vonakodástól az igazság készséges gyakorlásáig; a negativitástól és gyengeségtől a lelki erősségig és a test elleni lázadás képességéig. Amikor az emberek elérnek egy bizonyos fokú tapasztalatot, majd próbatételeken, finomításon mennek keresztül, és végül megértik Isten szándékait és bizonyos igazságokat, akkor valamennyire boldogok lesznek, és hajlandóak lesznek az igazságalapelvek szerint cselekedni. Kezdetben az emberek némi vonakodással gyakorolják az igazságot. Vegyük például azt, ha valaki odaadóan végzi a kötelességeit. Van némi alávetettséged a kötelességeid végrehajtásában, némi ismereted arról, hogy mit jelent az Isten iránti odaadás, és van némi megértésed az igazságról, de mikor leszel képes arra, hogy teljesen odaadó legyél, és mikor leszel képes kimondva és tettekben is végrehajtani a kötelességeidet? Ehhez egy folyamatra lesz szükség. E folyamat során sok nehézségen mehetsz keresztül. Lehet, hogy egyesek megmetszenek, míg mások kritizálnak téged. Mindenki rajtad tartja a szemét, téged vizsgál, és csak ekkor kezdesz rájönni arra, hogy tévedtél, és hogy te vagy a hibás, hogy elfogadhatatlan az odaadás hiánya a kötelességed végzése során, és hogy nem szabad felületesnek lenned. A Szentlélek belülről fog megvilágosítani téged, és szemrehányást tesz, ha hibázol. E folyamat során meg fogsz érteni néhány dolgot önmagadról, és megtudod, hogy túl sok tisztátalanság van benned, túl sok személyes indítékot rejtegetsz, és túl sok szertelen vágyad van, amikor a kötelességeidet hajtod végre. Amint megértetted ezeknek a dolgoknak a lényegét, ha imában Isten elé tudsz járulni, és igaz bűnbánatot tartasz, akkor megtisztulhatsz ezektől a romlott dolgoktól. Ha ily módon gyakran keresed az igazságot, hogy megoldd a valódi problémáidat, akkor fokozatosan a hit helyes útjára lépsz; elkezdesz valódi élettapasztalatokhoz jutni, és a romlott beállítottságaid fokozatosan meg lesznek tisztítva. Minél inkább meg lesznek tisztítva a romlott beállítottságaid, annál inkább átalakul életfelfogásod is.

Bár most sokan végzik a kötelességüket, lényegében hányan vannak, akik csak elevickélnek valahogyan a kötelességeikkel? Hányan képesek elfogadni az igazságot és az igazságalapelvek szerint végezni a kötelességeiket? Hányan végzik Isten követelményeinek megfelelően a kötelességeiket, miután megváltozott a beállítottságuk? Ha jobban megvizsgálod ezeket a dolgokat, akkor megtudhatod, hogy kötelességed végzésében valóban megfelelsz-e a mércének, és azt is világosan láthatod, hogy megváltozott-e a beállítottságod. Nem egyszerű dolog átalakulást elérni az ember beállítottságában; ez nem csak azt jelenti, hogy van néhány változás a viselkedésedben, szereztél némi ismeretet az igazságról, tudsz beszélni egy keveset az igazság minden aspektusával kapcsolatos tapasztalataidról, változtál valamennyit, vagy a fegyelmezést követően egy kicsit alávetettebbé váltál. Ezek nem jelentenek átalakulást az ember életfelfogásában. Miért mondom ezt? Bár változtál valamennyit, még mindig nem veted alá magad igazán. Néha talán képes vagy gyakorlatba ültetni az igazságot, mert a környezet megfelelő, vagy mert valaki felügyel téged, és csak ekkor vagy képes valamennyire alávetni magad. Ezenkívül amikor jó hangulatban vagy és az állapotod normális, vagy amikor a Szentlélek munkálkodik benned, tudod gyakorolni az igazságot. De ha egy próbatétel közepén vagy – amikor úgy szenvedsz egy próbatétel során, mint Jób, vagy amikor a halál próbatételével nézel szembe –, vajon akkor is képes leszel gyakorolni az igazságot, és szilárdan megállni a bizonyságtételedben? Képes leszel-e olyasmit mondani, mint amit Péter mondott: „Még ha meg is kellene halnom, miután megismertelek, hogy ne tenném örömmel és boldogan?” Mit értékelt Péter? Péter az alávetettséget értékelte, és Isten megismerését tartotta a legfontosabbnak, ezért egészen a haláláig képes volt alávetni magát. A beállítottság átalakulása nem megy egyik napról a másikra; egy egész életen át tartó tapasztalatszerzésre van szükség. Az igazság megértése kissé könnyebb, de az igazságot különböző helyzetekben gyakorolni nehéz. Miért vannak mindig nehézségek az igazság gyakorlásában, és miért nincsenek, amikor az ember a saját akarata szerint cselekszik? Ez azt mutatja, hogy amikor az emberek az igazságot gyakorolják, mindig megzavarják őket a romlott beállítottságaik; ennek kevés köze van a külső környezethez. Tehát az emberek legnagyobb nehézsége az igazság gyakorlásában a saját romlott beállítottságuk. Nem számít, milyen nehézségről van szó, az közvetlenül kapcsolódik az ember romlott beállítottságaihoz; a nehézségek mind azért vannak, mert a romlott beállítottságaik felszínre törnek és akadályokat okoznak. Így az igazság gyakorlásához elengedhetetlen, hogy az ember fellázadjon a hús-vér test ellen és fellázadjon a romlott beállítottságai ellen; az embereknek szenvedniük kell és árat kell fizetniük, mielőtt gyakorlatba tudnák ültetni az igazságot. Ha nem lennének romlott beállítottságaik, nem kellene szenvedniük és árat fizetniük az igazság gyakorlásához. Hát nem nyilvánvaló tény ez? Néha úgy tűnhet, mintha gyakorlatba ültetnéd az igazságot, de a valóságban a cselekedeteid természete nem az igazság gyakorlása. Isten követése során sokan képesek hátrahagyni a családjukat és a karrierjüket, és végezni a kötelességüket, ezért azt hiszik, hogy az igazságot gyakorolják. Azonban soha nem tudnak valódi, tapasztalaton alapuló bizonyságot tenni. Mi is folyik itt pontosan? Ha az ember elképzeléseihez mérjük őket, úgy tűnik, hogy az igazságot gyakorolják, Isten azonban nem ismeri el, hogy amit tesznek, az az igazság gyakorlása. Ez azért van, mert mindazt, amit tesznek, nem azért teszik, hogy eleget tegyenek Istennek, hanem hogy áldásokat és jutalmakat nyerjenek el. Ha a cselekedeteidet a személyes indítékaid szennyezik be, akkor hajlamos vagy eltérni az elvektől, és nem mondhatjuk, hogy az igazságot gyakorlod; ez csak egyfajta magatartás. Szigorúan véve, Isten valószínűleg el fogja ítélni ezt a fajta magatartásodat; nem fogja elismerni azt, sem emlékezni nem fog rá. Lényegének és forrásának további boncolgatása megmutatja, hogy a Sátán természetéből fakad. Ez tehát gonosztevővé tesz téged, és ez a magatartásod Istennek való ellenállásnak minősül. Emberi szemszögből talán néhányan, akiknek nincs tisztánlátásuk, azt mondják: „Ez nem minősül gonoszság elkövetésének, sem pedig akadályozásnak és zavarkeltésnek, és nem okozott semmilyen kárt. Amit mondtak és tettek, az is logikusnak és észszerűnek tűnik.” Amit azonban az emberek nem látnak át, az az, hogy a bennük lévő tisztátalanságok és indítékok gonosz elemek, így a cselekedeteik igenis gonosz tetteknek minősülnek, és Istennek való ellenállást jelentenek. Ezért Isten szavai alapján, és a cselekedeteid mögött meghúzódó indítékokat megvizsgálva kell meghatároznod, hogy történt-e változás a beállítottságodban, és hogy gyakorlatba ülteted-e az igazságot. Ez nem attól függ, hogy a cselekedeteid megfelelnek-e az emberi képzelődéseknek és elgondolásoknak, illetve hogy megfelelnek-e az ízlésednek; nem ezeken a dolgokon múlik. Inkább attól függ, hogy Isten szerint összhangban vagy-e az Ő szándékaival vagy sem, hogy a cselekedeteid rendelkeznek-e az igazságvalósággal vagy sem, és hogy megfelelnek-e az Őáltala megkövetelt színvonalnak, vagy sem. Csak az pontos, ha Isten követelményeihez méred magad. A beállítottság átalakítása és az igazság gyakorlatba ültetése nem olyan egyszerű és könnyű, mint ahogyan azt az emberek elképzelik. Most már értitek ezt? Van-e ezzel kapcsolatban bármilyen tapasztalatotok? Ami ennek a dolognak a lényegét illeti, azt lehet, hogy nem értitek; a belépésetek túlságosan felszínes volt. Egész nap rohangáltok, reggeltől estig, korán keltek és későn fekszetek, mégsem értetek el változást az életfelfogásotokban, és nem tudjátok felfogni, hogy mi is az a beállítottságbeli átalakulás. Ez azt jelenti, hogy túlságosan felszínes a belépésetek, nemde? Függetlenül attól, hogy mióta hisztek Istenben, lehet, hogy nem érzitek a lényegi és mély dolgokat, amelyek a beállítottság átalakulásával kapcsolatosak. Lehet-e azt mondani, hogy megváltozott a beállítottságotok? Honnan tudjátok, hogy Isten elismer-e benneteket vagy sem? A legkevesebb, hogy rendkívül nyugodtnak érzed magad mindenben, amit teszel, és érezni fogod, hogy a Szentlélek vezet és megvilágosít, és munkálkodik benned, miközben teszed a kötelességeidet, bármilyen munkát is végzel Isten házában vagy a mindennapi életedben. Látni fogod, hogy a cselekedeteid miként felelnek meg Isten szavainak, összhangban lesznek az igazságalapelvekkel, és amint bizonyos fokú tapasztalatra teszel szert, úgy fogod érezni, hogy a múltbeli viselkedésed viszonylag megfelelő volt. Ha azonban egy bizonyos időn át tartó tapasztalás után úgy érzed, hogy néhány múltbeli cselekedeted nem volt megfelelő és elégedetlen vagy azokkal, és úgy érzed, hogy nem voltak összhangban az igazsággal, akkor ez azt bizonyítja, hogy minden tetted Istennek való ellenállás volt. Ez annak a bizonyítéka, hogy a szolgálatod tele volt lázadással, ellenállással és emberi cselekvésmóddal, és hogy egyáltalán nem sikerült változást elérned a beállítottságban.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit kell tudni a beállítottságbeli átalakulásról?)

Isten napi igéi  384. szemelvény

A kulcs annak mérésére, hogy az emberek alá tudják-e vetni magukat Istennek vagy sem, az, hogy vannak-e túlzott vágyaik vagy hátsó szándékaik Vele szemben. Ha az emberek állandóan követelnek valamit Istentől, az azt bizonyítja, hogy nem vetik alá magukat Neki. Ha nem fogadod el Istentől, bármi is történjék veled, és nem keresed az igazságot, mindig magad mellett érvelsz, és mindig úgy érzed, hogy csak neked van igazad, és ha még arra is képes vagy, hogy kételkedj abban, hogy Isten az igazság és az igazságosság, akkor bajban leszel. Az ilyen emberek a legarrogánsabbak és a leglázadóbbak Istennel szemben. Azok, akik állandóan követelnek valamit Istentől, nem tudják igazán alávetni magukat Neki. Ha követeléseket támasztasz Istennel szemben, az azt bizonyítja, hogy megpróbálsz alkut kötni Istennel, hogy a saját akaratodat választod, és aszerint cselekszel. Ez Isten elárulása, és alávetettség nélküli lét. Istennel szemben követeléseket támasztani önmagában véve észszerűtlenség; ha valóban hiszed, hogy Ő Isten, akkor nem mersz követeléseket támasztani Vele szemben – amelyhez egyébként sincs jogod –, függetlenül attól, hogy észszerűek vagy sem. Ha valóban hiszel Istenben, és hiszed, hogy Ő Isten, akkor csak Őt fogod imádni, és csak Neki fogod alávetni magad – nincs más választásod. Manapság az emberek nemcsak, hogy saját döntéseket hoznak, hanem még Istent is arra kérik, hogy az ő saját akaratuk szerint cselekedjen. Nemcsak, hogy nem döntenek úgy, hogy alávetik magukat Istennek, de még Istent kérik arra, hogy Ő vesse alá Magát nekik. Ez nem teljesen észszerűtlen? Ezért, ha az emberben nincs igazi hit, és nincs alapos meggyőződés, akkor soha nem nyerheti el Isten elismerését. Amikor az emberek képesek kevesebbet követelni Istentől, akkor növekszik bennük az igaz hit és az alávetettség, és a józan eszük is viszonylag normális. Gyakran előfordul, hogy minél hajlamosabbak az emberek vitatkozni, annál nehezebb velük bánni. Nemcsak, hogy sok követelésük van, de ha a kisujjadat mutatod nekik, akkor az egész kezed kérik. Ha egyik szempontból elégedettek, akkor egy másikból követelőznek. Minden szempontból elégedettnek kell lenniük, és ha nem azok, akkor elkezdenek panaszkodni, feladják, és hagyják, hogy minden széthulljon. Miután így tesznek, adósnak érzik magukat, bűntudatuk van, keserű könnyeket hullatnak, és meg akarnak halni. Mi értelme van ennek? Nem észszerűtlenek és könyörtelenül bosszantóak? Ezt a problémasorozatot a romlott beállítottságukból kiindulva kell megoldani, ami a gyökere mindennek. Ha romlott beállítottságod van, és nem oldod meg, ha megvárod, amíg bajba kerülsz vagy katasztrófát okozol, mielőtt megoldanád, hogyan tudod jóvátenni ezt a veszteséget? Nem olyan ez egy kicsit, mint eső után a köpönyeg? Ahhoz, hogy teljes mértékben megoldd a romlott beállítottságod problémáját, keresned kell az igazságot, hogy megoldd a problémát, amikor az először felmerül. A romlott beállítottságot csírájában kell megoldanod, ezzel biztosítva, hogy nem teszel semmi rosszat, és megelőzve a jövőbeni bajokat. Ha egy romlott beállítottság gyökeret ereszt, és az ember elgondolásaivá vagy nézőpontjává válik, akkor képes lesz afelé irányítani őt, hogy rosszul viselkedjen. Ezért az önreflexió és az önismeret elsősorban arról szól, hogy felfedezzük romlott beállítottságainkat, és sietve keressük az igazságot, hogy megoldjuk azokat. Tudnod kell, hogy mi van a saját természetedben, mit szeretsz, mire törekszel, és mit akarsz elérni. Ezeket Isten szavai szerint kell boncolgatnod, hogy lásd, összhangban vannak-e Isten szándékaival, és mennyiben tévesek. Amint ezeket megértetted, meg kell oldanod abnormális értelmed problémáját, vagyis az észszerűtlenséged és a hajthatatlanul zavaró viselkedésed problémáját. Ez nemcsak a romlott beállítottságod problémája, hanem azt a kérdést is érinti, hogy józan ésszel rendelkező ember vagy-e vagy sem. Különösen azokban a kérdésekben, amelyek a hírnevet, a nyereséget és a státuszt érintik, amikor az embereket elragadja a hírnév és a nyereség, a józan eszük abnormálissá válik; mintha valami baj lenne az idegeikkel. Ez egyben az emberek alapvető hiányossága is. Vannak, akik úgy érzik, hogy rendelkeznek bizonyos képességgel meg néhány adottsággal, és mindig vezetők akarnak lenni és kitűnni, ezért arra kérik Istent, hogy használja őket. Ha Isten nem használja őket, akkor azt mondják: „Hogy lehet, hogy Isten nem jóindulattal tekint rám? Istenem, ha valami fontos dologra használsz engem, ígérem, hogy feláldozom magam Érted!” Vajon helyes-e ez a fajta szándék? Jó dolog Istenért áldozatot hozni, de az Istenért való áldozathozatali hajlandóságuk mögött motivációk állnak. A státusz az, amit szeretnek, és amire összpontosítanak. Ha az emberek képesek az igazi alávetettségre, ha teljes szívvel követik Istent, függetlenül attól, hogy Isten használja-e őket vagy sem, és ha áldozatot hoznak Istenért, függetlenül attól, hogy van-e státuszuk vagy sem, csak akkor tekinthetőek értelmesnek és Istennek alávetettnek. Jó, ha az emberek hajlandóak áldozatot hozni Istenért, és Isten hajlandó használni az ilyen embereket, de ha nincsenek felvértezve az igazsággal, akkor Isten nem tudja használni őket. Ha az emberek hajlandóak az igazságra törekedni és együttműködni, akkor kell lennie egy előkészítő szakasznak. Csak miután megértették az igazságot, és valóban alá tudják vetni magukat Istennek, akkor tudja Isten hivatalosan is felhasználni őket. Ez a képzési szakasz alapvető fontosságú. A vezetők és a munkatársak ma mind ebben a képzési szakaszban vannak. Miután élettapasztalatot szereztek, és alapelvek szerint tudják kezelni az ügyeket, akkor válnak alkalmassá arra, hogy Isten használja őket.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember túl sokat követel Istentől)

Isten napi igéi  385. szemelvény

A teremtett lénynek a Teremtőhöz való egyetlen hozzáállása az alávetettség, a feltétel nélküli alávetettség kellene legyen. Ez olyasvalami, amit manapság egyesek talán képtelenek elfogadni. Ez azért van, mert túl kicsi az érettségük, és híján vannak az igazságvalóságnak. Ha olyankor, amikor Isten olyan dolgokat tesz, amelyek ellentmondanak a te elképzeléseidnek, hajlamos vagy félreérteni Istent – vagy akár arra is, hogy fellázadj Isten ellen és eláruld Őt –, akkor távol vagy attól, hogy alá tudd vetni magad Istennek. Miközben az embereket Isten szava látja el és öntözi, valójában egyetlen cél felé törekednek, ami végső soron az, hogy képesek legyenek elérni az Istennek való feltétel nélküli, abszolút alávetettséget, amikor is te, ez a teremtett lény, megfelelő színvonalú leszel. Néha Isten szándékosan tesz olyan dolgokat, amelyek ellentmondanak a te elképzeléseidnek, vagy szándékosan tesz olyan dolgokat, amelyek szembemennek a te kívánságaiddal. Ezek a dolgok még úgy is tűnhetnek, mintha nem lennének összhangban az igazsággal, mintha tapintatlanok lennének veled szemben, és nem felelnének meg a te ízlésednek. Ezeket a dolgokat talán nehéz elfogadnod, talán nem tudod ésszel felérni őket, és bárhogyan is elemzed őket, helytelennek tűnhetnek számodra, és talán nem tudod elfogadni őket, talán úgy érzed, hogy azért, amiért ezt teszi, Isten észszerűtlen – valójában azonban Isten szándékosan teszi ezt. Mi tehát Isten célja ezekkel a dolgokkal? Az, hogy próbára tegyen és felfedjen téged, hogy lássa, képes vagy-e keresni az igazságot vagy sem, és hogy van-e benned igaz alávetettség Isten iránt. Ne keress alapot mindarra, amit Isten tesz és megkövetel, és ne kérdezd, miért. Semmi haszna megpróbálni előadni az ügyedet Istennek. Egyszerűen csak el kell fogadnod, hogy Isten az igazság, és képesnek kell lenned abszolút alávetni magad. Amennyiben elfogadod, hogy Isten a te Teremtőd és a te Istened, az önmagában magasabb rendű minden érvelésnél, magasabb rendű minden világi bölcsességnél, magasabb rendű minden emberi erkölcsnél, etikánál, tudásnál, filozófiánál vagy hagyományos kultúránál – sőt, magasabb rendű az emberi érzéseknél, az emberi hűségnél és az úgynevezett emberi szeretetnél is. Minden dolognál magasabb rendű. Ha ezt nem látod tisztán, akkor előbb-utóbb eljön a nap, amikor történik veled valami, és elbuksz. A legjobb esetben fellázadsz Isten ellen, és teszel néhány kitérőt; ha végül képes vagy bűnbánatot tartani, és felismerni Isten szeretetreméltóságát, és felismerni Isten rajtad végzett munkájának jelentőségét, akkor még mindig lesz reményed az üdvösségre – de ha e dolog miatt elbuksz, és képtelen vagy újra felállni, akkor nem lesz reményed. Akár megítéli, megfenyíti vagy megátkozza Isten az embereket, mindez azért van, hogy megmentse őket, és nincs ok a félelemre. Mitől kell igazán félni? Attól kellene félned, hogy Isten azt mondja: „Visszautasítalak téged.” Ha Isten ezt mondja, akkor bajban vagy: ez azt jelenti, hogy Isten nem fog megmenteni, hogy egyáltalán nem lesz reményed az üdvösségre. Ezért Isten munkájának elfogadásakor az embereknek meg kell érteniük Isten szándékait. Bármit is teszel, ne akadj fenn a szavakon, amikor Isten szavairól van szó, ezt mondván: „Az ítélet és a fenyítés rendben van, de a kárhoztatás, az átok, a pusztítás – az nem azt fogja jelenteni, hogy számomra mindennek vége? Akkor egyáltalán miért lennék teremtett lény? Nem leszek hát az, Te pedig többé nem leszel az én Istenem.” Ha elutasítod Istent, és nem állsz meg szilárdan a bizonyságtételedben, akkor Isten talán valóban elhagy téged. Értitek ezt? Nem számít, hogy az emberek mióta hisznek Istenben, nem számít, hogy hány utat jártak be, mennyi munkát végeztek, vagy mennyi kötelességet teljesítettek, minden, amit ez idő alatt tettek, egyetlen dologra való felkészülés volt. Mi az? Arra készültek, hogy végül abszolút alávetettséget tanúsítsanak Isten iránt, feltétel nélküli alávetettséget. Mit jelent az, hogy „feltétel nélküli”? Ez azt jelenti, hogy nem keresel mentségeket és nem hozod fel a saját objektív okaidat, azt jelenti, hogy semmiről nem alkudozol. Teremtett lényként nem vagy méltó arra, hogy szót emelj az ügyedben és feltételeket szabj Istennek. Amikor alkudozol Istennel, akkor tévedésben vagy a helyedet illetően, és amikor megpróbálod előadni az ügyedet Istennek, akkor megint csak rosszul határozod meg a helyedet. Ne vitatkozz Istennel, ne próbáld mindig kitalálni az indokait, ahhoz ragaszkodva, hogy megértsd, mielőtt alá tudod vetni magad – ha nem érted, nem fogod alávetni magad. Ha ezt teszed, akkor tévedésben vagy a helyedet illetően, és ebben az esetben az Istennek való alávetettséged nem abszolút; az alávetettség relatív és feltételes. Azok, akik feltételeket szabnak az Istennek való alávetettségükhöz, vajon valóban alávetik magukat Istennek? Te Istenként kezeled Istent? Úgy imádod Istent mint a Teremtőt? Ha nem, akkor Isten nem ismer el téged. Mit kell megtapasztalnod ahhoz, hogy abszolút és feltétel nélküli Istennek való alávetettséget érj el? És hogyan kell megtapasztalnod? Először is, az embereknek el kell fogadniuk Isten ítéletét és fenyítését, és el kell fogadniuk, hogy megmetszi őket. Ezenkívül el kell fogadniuk Isten megbízatását, és a kötelességük során az igazságra kell törekedniük, meg kell érteniük az igazság különböző aspektusait, amelyek az életbe való belépéssel kapcsolatosak, és el kell jutniuk Isten szándékainak megértéséhez. Ez néha meghaladja az emberek képességeit, és nincs meg bennük a belátás ahhoz, hogy megértsék az igazságot, és csak a másoktól származó közlésre támaszkodva és az Isten által kialakított különböző helyzetekből okulva érthetnek meg egy keveset. De tudnod kell, hogy Istennek alávetett szíved kell legyen, nem szabad megpróbálnod előadni az ügyedet Istennek vagy feltételeket szabni: mindannak, amit Isten tesz, annak úgy kell lennie. Ugyanis Isten a Teremtő, te pedig teremtett lény vagy, alávetett hozzáállással kell rendelkezned, és nem szabad mindig annak okát firtatnod, hogy miért történnek dolgok, illetve nem szabad feltételeket szabnod. Ha a legalapvetőbb alávetett hozzáállás sincs meg benned, és még arra is hajlamos vagy, hogy találgatásokba bocsátkozz Istennel kapcsolatban és óvakodj Istentől, vagy hogy a szívedben azt gondold: „Látnom kell, hogy Isten valóban meg fog-e menteni engem, és hogy Isten valóban igazságos-e. Mindenki azt mondja, hogy Isten szeretet – nos, akkor meg kell néznem, hogy valóban van-e szeretet Isten rám irányuló tetteiben, hogy azok valóban szeretetet jelentenek-e.” Ha állandóan azt vizsgálgatod, hogy amit Isten tesz, összhangban van-e a te elképzeléseiddel és ízléseddel, vagy akár azzal, amit te igazságnak hiszel, akkor rossz helyen állsz, és bajban vagy – valószínű, hogy meg fogod sérteni Isten természetét. Az alávetettség igazsága létfontosságú, és egyetlen igazságot sem lehet néhány mondatban teljesen és világosan elmagyarázni; ezek mind az emberek különböző állapotaira és romlottságára vonatkoznak. Az igazságvalóságba való belépést nem lehet elérni egy vagy két – vagy három, vagy öt – év alatt. Sok mindent meg kell tapasztalni hozzá: sokat meg kell tapasztalni Isten szavainak ítéletéből és fenyítéséből, sok metszést meg kell tapasztalni. Csak akkor lesz hatékony az igazságra való törekvésed, ha végül elnyered az igazság gyakorlásának képességét, és csak ekkor fogod birtokolni az igazságvalóságot. Csak azoknak van igazi tapasztalata, akik rendelkeznek az igazságvalósággal.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  386. szemelvény

Isten munkájának megtapasztalása során, függetlenül attól, hogy hányszor vallottál kudarcot, botlottál meg, vagy metszettek meg vagy fedtek fel, ezek nem rossz dolgok. Függetlenül attól, hogy hogyan metszettek meg – akár a vezetők, akár a munkások, akár a testvéreid –, ez mindig jó dolog. Ezt nem szabad elfelejtened: nem számít, hogy mennyit szenvedsz, valójában hasznodra válik. Bárki, akinek van tapasztalata, tanúsíthatja ezt. Bármi történjen is, a megmetszés és a felfedés mindig jó dolog. Ez nem kárhoztatás. Ez Isten üdvössége, és a legjobb lehetőség arra, hogy megismerd önmagad. Ez fordulópontot idézhet elő az élettapasztalatodban. Enélkül nem lesz meg sem a lehetősége, sem a feltétele, sem a kontextusa annak, hogy megértsd a saját romlottságod igazságát. Ha valóban megérted az igazságot, és képes vagy feltárni a szíved mélyén rejlő romlott dolgokat, ha világosan fel tudod ismerni őket, akkor ez jó, ez megoldotta az életbe való belépés egyik fő problémáját, és nagy hasznára válik a beállítottságbeli változásoknak. Az, hogy képes leszel igazán megismerni önmagadat, a legjobb lehetőség számodra, hogy mély átalakuláson menj át és új emberré válj; ez a legjobb lehetőség számodra, hogy új életed legyen. Amint igazán megismered önmagadat, képes leszel belátni, hogy amikor az igazság az életeddé válik, az valóban értékes dolog, és szomjazni fogsz az igazságra, gyakorolni fogod az igazságot, és belépsz a valóságba. Ez olyan nagyszerű dolog! Ha meg tudod ragadni ezt a lehetőséget, és komolyan elgondolkodsz önmagadon, és valódi önismeretre teszel szert, akkor, amikor kudarcot vallasz vagy elesel, a negativitás és gyengeség közepette is képes leszel újra felállni. Ha egyszer átlépted ezt a küszöböt, akkor képes leszel egy nagy lépést tenni előre, és bemenni az igazságvalóságba.

Ha hiszel Isten szuverenitásában, akkor hinned kell abban, hogy a dolgok, amelyek mindennap történnek, akár jók, akár rosszak, nem véletlenül következnek be. Nem arról van szó, hogy valaki szándékosan keményen bánik veled vagy célba vesz téged; ezt az egészet Isten rendezi el és vezényli. Miért vezényli Isten mindezeket? Nem az a célja, hogy leleplezze, hogy ki vagy, vagy hogy felfedjen és kiiktasson téged; nem a felfedésed a végső cél. A cél az, hogy tökéletesítsen és megmentsen téged. Hogyan tökéletesít téged Isten? És hogyan ment meg téged? Azzal kezdi, hogy tudatosítja benned saját romlott beállítottságaidat, és megismerteti veled természetlényegedet, elégtelenségeidet és azt, aminek híján vagy. Csak ezek ismerete és megértése által tudsz az igazságra törekedni és fokozatosan levetni romlott beállítottságaidat. Ez egy lehetőség, amit Isten nyújt neked. Ez Isten irgalma. Tudnod kell, hogyan ragadd meg ezt a lehetőséget. Nem szabad ellenállást érezned Istennel szemben, dacolnod Vele, vagy félreértened Őt. Különösen, amikor szembesülsz azokkal az emberekkel, eseményekkel és dolgokkal, amelyeket Isten rendez körülötted, ne érezd állandóan azt, hogy nem úgy vannak, ahogyan szeretnéd, hogy legyenek; ne akarj állandóan menekülni előlük, illetve ne panaszkodj mindig Istenre, és ne értsd félre mindig Istent. Ha folyamatosan ezeket teszed, akkor nem tapasztalod meg Isten munkáját, és nagyon nehéz lesz bemenned az igazságvalóságba. Nem számít, hogy mivel találkozol, amit nem érthetsz meg teljesen, vagy amit nehéznek találsz, meg kell tanulnod alávetni magadat. Először is többet kell Isten elé járulnod és imádkoznod. Így, mielőtt észrevennéd, változás fog bekövetkezni a belső állapotodban, és képes leszel keresni az igazságot, hogy megoldd a problémát. Ily módon képes leszel megtapasztalni Isten munkáját. Eközben az igazságvalóság kialakul majd benned, te pedig így fogsz fejlődni és így esel át életed állapotának átalakulásán. Amint átmentél ezen a változáson, és rendelkezel ezzel az igazságvalósággal, akkor lesz érettséged, amikor pedig van érettséged, akkor lesz életed. Ha valaki mindig sátáni romlott beállítottságok szerint él, akkor nem számít, hogy mennyi lelkesedése vagy lendülete van, nem tekinthetjük úgy, hogy van érettsége vagy élete. Amikor Isten munkálkodik az egyes emberekben, nem számít, milyen a módszere, milyen embereket, eseményeket és dolgokat használ fel, hogy szolgálatot végezzenek Neki, vagy milyen hangvételűek a szavai, egyetlen végső célja van: megmenteni téged. És hogyan ment meg téged? Azáltal, hogy megváltoztat téged. Akkor hát hogyne szenvednél egy kicsit? Szenvedned kell majd egy kicsit. Ez a szenvedés sok mindent magában foglalhat. Először is, az emberek szenvednek, amikor elfogadják Isten szavainak ítéletét és fenyítését. Amikor Isten szavai túl szigorúak és nyíltak, az emberek félreértik Istent, sőt elképzeléseik támadnak, és szenvednek is egy kicsit. Időnként Isten kialakít egy környezetet az emberek körül, hogy felfedje a romlottságukat és arra késztesse őket, hogy elgondolkodjanak önmagukon és megismerjék önmagukat, és ilyenkor is szenvednek egy kicsit. Időnként, amikor közvetlenül megmetszik és leleplezik őket, az emberek szenvednek. Egy romlott beállítottság feloldása olyan, mintha műtéten esne át az ember – szenvedés nélkül nem érhetsz el semmilyen eredményt. Ha minden alkalommal, amikor megmetszenek, és minden alkalommal, amikor egy környezet felfed téged, az felrázza a szívedet és lökést ad neked, arra késztetve téged, hogy keresd az igazságot és elgondolkodj önmagadon, hogy megismerd a romlottságodat és a lázadó mivoltodat, és igazán bűnbánatot tarts Isten előtt – ha ily módon tapasztalod meg a dolgokat, akkor be fogsz lépni az igazságvalóságba, és lesz érettséged. Ha minden alkalommal, amikor ki vagy téve annak, hogy megmetsszenek és annak, hogy egy környezet felfedjen téged, nem érzel semmilyen fájdalmat vagy kellemetlenséget, és egyáltalán semmit nem érzel, és nem járulsz Isten elé, hogy az Ő szándékait keresd, nem imádkozol, és nem keresed az igazságot, akkor nagyon eltompultál! Ha nem olvasod Isten szavait és nem próbálod felfogni az igazságot, és még kevésbé keresed az igazságot, amikor bármilyen helyzettel szembesülsz, és a legcsekélyebb tudatosság vagy reakció sincs a szellemedben, mintha halott lennél, akkor Isten többé nem fog munkálkodni benned. Azt fogja mondani: „Ez az ember túlságosan eltompult, és túlságosan mélyen romlott. Nem számít, hogyan tartják féken, hogyan metszik meg vagy fegyelmezik, az valahogy mégsem rázza fel a szívét, és nem ébreszti fel a szellemét. Nem valószínű, hogy megmentik.” Tegyük fel, hogy Isten bizonyos környezeteket, embereket, eseményeket és dolgokat alakít ki a számodra, vagy megmetsz téged, te pedig tanulsz ebből, megtanulsz Isten elé járulni, keresni az igazságot, és tudtodon kívül megvilágosodsz és megvilágítást nyersz, és elnyered az igazságot, változásokat tapasztalsz ezekben a környezetekben, nyersz valamit és fejlődsz, és kezded kissé megérteni Isten szándékát és abbahagyod a panaszkodást. Ez azt jelenti, hogy szilárdan megálltál e környezetek megpróbáltatásai közepette, és kiálltad a próbát. Ez esetben túljutottál ezen az akadályon. Hogyan tekint Isten azokra, akik kiállják a próbát? Isten azt fogja mondani, hogy igaz szívük van; azt fogja mondani, hogy képesek elviselni ezt a fajta szenvedést, hogy szeretik az igazságot a szívükben, és el akarják nyerni az igazságot. Ha Isten ily módon értékel téged, akkor nem olyasvalaki vagy, akinek van érettsége? Hát akkor nincs életed? És hogyan lehet elnyerni ezt az életet? Isten ajándékozza azt? Isten különböző módokon lát el téged, és különböző embereket, eseményeket és dolgokat használ fel a formálásodra. Ez olyan, mintha Isten személyesen adna neked ételt és italt, személyesen adna neked különböző élelmiszereket, hogy jóllakj és élvezd azokat; csak így tudsz növekedni és erősödni. Így kell megtapasztalnod és felfognod ezeket a dolgokat; ezt jelenti alávetni magad mindannak, ami Istentől származik. Alávetett hozzáállással kell rendelkezned, és meg kell tanulnod keresni az igazságot. Nem szabad külső okokat keresned, vagy állandóan másokat hibáztatnod a bajaidért és hibát keresned az emberekben; meg kell értened Isten szándékait. Kívülről úgy tűnhet, hogy néhány embernek véleménye van rólad vagy előítéletei vannak veled szemben, de neked nem így kellene nézned a dolgokat. Ha ilyen szemszögből nézed a dolgokat, akkor csak vitatkozni próbálsz majd, és nem fogsz tudni elnyerni semmit. Objektíven kell nézned a dolgokat, és mindent el kell fogadnod Istentől. Amikor így tekintesz a dolgokra, akkor könnyű lesz alávetned magad Isten munkájának, és képes leszel keresni az igazságot, és felfogni Isten szándékait. Amint a nézőpontod és a lelkiállapotod a helyére kerül, képes leszel elnyerni az igazságot. Miért ne tennéd hát ezt örömmel? Miért vagy dacos? Ha felhagynál a dacossággal, elnyernéd az igazságot. Ha dacos vagy, nem fogsz elnyerni semmit, ráadásul elszomorítod Istent és csalódást okozol Neki. Miért lesz Isten csalódott? Mivel nem fogadod el az igazságot, nincs reményed az üdvösségre, és Isten nem képes megnyerni téged. Hogyne lenne csalódott? Amikor nem fogadod el az igazságot, az egyenértékű azzal, hogy eltaszítod magadtól az ételt, amelyet Isten személyesen ajánlott fel neked. Azt mondod, hogy nem vagy éhes, és hogy nincs szükséged rá; Isten újra meg újra azt tanácsolja neked, hogy egyél, de te még mindig nem akarsz enni. Inkább éhezel. Azt hiszed, hogy jól vagy lakva, pedig valójában egyáltalán semmid sincs. Az ilyen emberekből annyira hiányzik a józan ész, és annyira önelégültek; valóban nem ismerik fel a jó dolgot, amikor látják azt, ők a legszegényebb és legszánalmasabb emberek.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazság elnyeréséhez az embernek a közeli emberektől, eseményekből és dolgokból kell tanulságokat levonnia)

Isten napi igéi  387. szemelvény

A gyülekezeti vezetőknek és dolgozóknak két alapelvre kell figyelniük munkájuk során: Az egyik az, hogy munkájukat a munkarend által meghatározott alapelvekkel pontos összhangban végezzék, nem megsértve ezeket az alapelveket, és nem képzelődve, vagy a saját elgondolásaik szerint dolgozva. Mindenben, amit tesznek, figyelembe kell venniük a gyülekezet munkáját, és mindig Isten házának érdekeit kell az első helyre tenniük. A másik dolog – és ez a legdöntőbb –, hogy minden dologban figyelniük kell a Szentlélek útmutatásának követésére, és szigorúan Isten szavaival összhangban kell cselekedniük. Ha még a Szentlélek útmutatásával is képesek szembemenni, sőt, makacsul a saját elgondolásaik és képzelődéseik szerint tesznek dolgokat, akkor a tetteik a legsúlyosabb ellenállást fogják jelenteni Istennel szemben. Ha gyakran hátat fordítanak a Szentlélek megvilágosításának és útmutatásának, az zsákutcába vezet. Ha elveszítik a Szentlélek munkáját, akkor nem lesznek képesek dolgozni; és még ha épphogy csak sikerül is elvégezniük egy kis munkát, az nem fog semmilyen eredményt hozni. Ez a két fő alapelv, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak munka közben be kell tartaniuk: Az egyik az, hogy munkájukat a Fennvalótól kapott munkarenddel pontos összhangban végezzék, valamint, hogy azon alapelvek szerint cselekedjenek, amelyeket a Fennvaló meghatározott; a másik pedig az, hogy kövessék a bennük lévő Szentlélek vezetését. Amint ezt a két alapelvet felfogják, nem lesznek hajlamosak hibázni a munkájukban. Tapasztalatotok a gyülekezeti munka végzésének terén még mindig korlátozott, és amikor dolgoztok, a saját elgondolásaitok eléggé beszennyezik azt. Időnként lehet, hogy nem értitek a Szentlélektől jövő megvilágosítást és útmutatást magatokban; máskor pedig úgy tűnik, hogy megértitek, de valószínűleg figyelmen kívül hagyjátok. Mindig megvannak bennetek a saját képzelődéseitek és találgatásaitok, úgy cselekedtek, ahogy jónak látjátok, anélkül, hogy egyáltalán figyelembe vennétek a Szentlélek vágyait. Teljesen a saját elgondolásaitokat követitek, és félresöpörtök bármiféle megvilágosítást, ami a Szentlélektől származik. Gyakran adódnak ilyen helyzetek. A Szentlélektől jövő belső vezetés nem természetfeletti, hanem valójában nagyon is normális. Vagyis a szíved mélyén érzed, hogy ez a helyes cselekvési mód, és hogy ez a legjobb mód. Ez a gondolat valójában meglehetősen érthető; nem te álltál elő vele, és néha nem teljesen érted, miért kellene így cselekedned. Ez gyakran nem más, mint megvilágosítás a Szentlélektől. Ez leggyakrabban a tapasztalt emberekkel történik. Nem számít, hogyan világosítja meg vagy vezeti a Szentlélek az embereket, a normális emberek bizonyos mértékig érezhetik azt a szívükben – ha nem is teljesen, legalább egy részét érezhetik. Mindannyian meg tudják mondani, hogy ez nem emberi gondolkodás eredménye, hanem inkább egy érzés a szívükben: hirtelen megértik, hogy van egy útjuk előre, és tisztánlátást nyernek. Rájönnek, hogy egy bizonyos módon cselekedni a legjobb, anélkül, hogy tudnák, miért szeretnek úgy cselekedni. Ez a Szentlélektől származhat. Az ember elgondolásai gyakran a gondolkodásából fakadnak, és mindet beszennyezi az önakarat; mindig arra gondol, hogy valami hogyan válik a hasznára, és milyen előnyöket kínál. Minden cselekedetben, amit az emberek a fejükbe vesznek, benne vannak ezek a dolgok. A Szentlélektől való vezetés azonban semmi esetre sem tartalmaz ilyen tisztátalanságokat. Nagyon figyelni kell a Szentlélek megvilágosítására vagy vezetésére; főleg a kulcskérdésekben kell figyelmesnek lenned annak érdekében, hogy felfogd. Azok az emberek, akik szeretik használni az agyukat, és akik szeretnek saját elgondolásaik szerint cselekedni, hajlamosak leginkább arra, hogy ne vegyék észre az ilyen útmutatást vagy megvilágosítást. A megfelelő színvonalú vezetők és dolgozók olyan emberek, akik birtokolják a Szentlélek munkáját, akik minden pillanatban odafigyelnek a Szentlélek munkájára, és akik alávetik magukat a Szentléleknek, Istent félő szívük van, tekintettel vannak Isten szándékaira, és igyekeznek törekedni az igazságra. Ahhoz, hogy megfelelően teljesítsd a kötelességedet és tanúságot tegyél Isten mellett, gyakran el kell gondolkodnod azon, hogy mennyi személyes szándék és tisztátalanság van a kötelességed végzésében, mely gondolataid és nézőpontjaid származnak a saját elgondolásaidból, melyek születtek a Szentlélek megvilágosítása révén, és melyek vannak összhangban Isten szavaival. Folyamatosan és minden körülmények között el kell gondolkodnod azon, hogy a szavaid és a tetteid összhangban vannak-e az igazsággal. Ha folyamatosan így gyakorolsz, az Isten szolgálatának helyes kerékvágására fog állítani. Szükséges rendelkezni az igazságvalóságokkal annak érdekében, hogy Isten szolgálatát végezd oly módon, ami összhangban van az Ő szándékaival. Csakis miután megértették az igazságot, lehetnek képesek az emberek arra, hogy megkülönböztessék és felismerjék, mi származik saját ötleteikből és mi származik emberi motivációkból. Képesek felismerni az emberi tisztátalanságokat, valamint azt is, hogy mit jelent az igazság szerint cselekedni. Csakis miután különbséget tudnak tenni, lehet biztosítva az, hogy gyakorlatba tudják ültetni az igazságot és teljesen összhangban lehetnek Isten szándékaival. Az igazság megértése nélkül lehetetlen az embereknek tisztánlátást gyakorolni. Egy zavaros fejű ember talán egész életében hisz Istenben anélkül, hogy tudná mit jelent, hogy felfedik saját romlottságát illetve mit jelent ellenállni Istennek, mivel nem érti az igazságot, ez a gondolat még csak nem is létezik az elméjében. Az igazság elérhetetlen a túlságosan alacsony képességű emberek számára; nem számít, hogyan is közlöd velük, még mindig nem értik meg. Az ilyen emberek zavart fejűek. A zavart fejű emberek nem tudnak hitükben tanúskodni Isten mellett; csupán egy kis munkát tudnak végezni. Ha a vezetők és a dolgozók jól akarják végezni a kötelességeiket, akkor képességük nem lehet túlságosan rossz. A legkevesebb, hogy lelki megértéssel kell rendelkezniük és tisztán kell felfogniuk a dolgokat, hogy könnyen megérthessék az igazságot és gyakorolhassák az igazságot. Egyesek tapasztalata túl sekélyes, így néha torzulások vannak abban, ahogy az igazságot értik, és ekkor hajlamosak hibákat elkövetni. Amikor torzulások vannak a megértésükben, nem képesek az igazság gyakorlásának a feladatára. Amikor torzulások vannak az emberek megértésében, valószínűleg előírásokat követnek, és amikor előírásokat követnek, könnyű hibákat véteni, és nem képesek az igazság gyakorlásának feladatára. Amikor torzulások vannak a megértésben, akkor az antikrisztusoknak is könnyű félrevezetni és használni őket. Ezért a torzulások a megértésben sok hibához vezethetnek. Ennek eredményeként nem csak kötelességeik végzésében buknak el, hanem könnyedén tévútra is térhetnek, ami sérti Isten választott népének bemenetelét az életre. Mi értéke van annak, ha valaki így végzi a kötelességét? Egyszerűen olyanná válik, aki megszakítja és megzavarja a gyülekezet munkáját. Továbbá, ezekből a hibákból tanulni kell. Annak érdekében, hogy teljesítsék a munkát, amellyel Isten megbízta őket, a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell érteniük ezt a két alapelvet: az embernek a kötelességek végzésében szigorúan be kell tartani a Fennvalótól származó munkarendet, és muszáj odafigyelni a Szentlélek bármely vezetésére Isten szavával összhangban, és alávetni magát annak. Csak amikor felfogja ezt a két alapelvet, akkor lehet valakinek a munkája hatékony, és olyan, ami Isten szándékainak eleget tesz.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  388. szemelvény

Péter arra törekedett, hogy megismerje önmagát, és megvizsgálja, mi tárult fel benne Isten szavainak finomítása és a különféle próbatételek által, amelyek elé Isten állította őt. Amikor igazán megismerte önmagát, Péter ráébredt, hogy mennyire mélyen romlottak az emberek, milyen értéktelenek, mennyire méltatlanok Isten szolgálatára, és mennyire nem érdemlik meg, hogy Isten színe előtt éljenek. Péter ekkor leborult Isten előtt. Miután sokszor tapasztalta így meg a dolgokat, Péter végül érezni kezdte: „Istent ismerni a legdrágább dolog! Milyen kár lenne, ha meghalnék, mielőtt megismerem Őt! Isten ismerete a létező legfontosabb, legjelentőségteljesebb dolog. Ha az ember nem ismeri Istent, akkor nem érdemli meg, hogy éljen, ugyanolyan, mint egy állat, és nincs élete.” Mire Péter tapasztalata elért eddig a pontig, megismerte a saját természetét, és képes volt viszonylag tisztán érzékelni azt. Bár nem tudta olyan világosan elmagyarázni, mint a mai emberek, Péter valóban elérte ezt az állapotot. Ezért ahhoz, hogy valaki az igazságra való törekvésnek és az Isten általi tökéletesítés elérésének útját járja, szükséges, hogy az ember megismerje saját természetét Isten szavaiból, valamint megismerje természetének különféle aspektusait, és világos, egyszerű beszéddel, pontosan szavakba foglalja azokat. Csakis ez önmagunk valódi ismerete, és csak így érheted el azt az eredményt, amelyet Isten megkövetel. Ha a tudásod még nem érte el ezt a pontot, de azt állítod, hogy ismered magad, és azt mondod, életet nyertél, akkor nem dicsekszel csupán? Nem ismered önmagadat, és azt sem tudod, mi vagy Isten előtt, valóban megfeleltél-e az emberség normáinak, vagy hogy hány sátáni elem van még benned. Még mindig nem látod tisztán, hogy kihez tartozol, és még csak öntudattal sem rendelkezel – hogyan is lehetne akkor józan eszed Isten színe előtt? Amikor Péter az életre törekedett, a megpróbáltatásai során arra összpontosított, hogy megismerje önmagát és átalakítsa a beállítottságát, és arra törekedett, hogy megismerje Istent. Végül így gondolta: „Az embereknek Isten ismeretére kell törekedniük az életben; az Ő megismerése a legkritikusabb dolog. Ha nem ismerem Istent, akkor nem nyugodhatok békében, amikor meghalok. Ha már megismertem Őt, és Isten akkor úgy akarná, hogy meghaljak, a legnagyobb elégedettséget érezném. A legkevésbé sem panaszkodnék, és úgy érezném, hogy az egész életem teljes volt.” Péter nem volt képes azonnal birtokolni ezt a tudást, vagy eljutni erre a pontra, miután elkezdett hinni Istenben; ehelyett rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül. Csak azután érezte meg Isten megismerésének értékét, miután bizonyos mértékig megtapasztalt dolgokat, és teljesen megismerte önmagát. Ezért az út, amelyen Péter elindult, az igazságra való törekvés útja volt, az élet elnyerése és a tökéletessé válás felé vezető út. Ez volt az az aspektus, amelyre az ő konkrét gyakorlata elsősorban irányult.

Ti milyen úton jártok most az Istenbe vetett hitetekben? Ha nem az életet, önmagatok megértését és Isten ismeretét keresitek, ahogy Péter tette, akkor nem Péter útján jártok. Manapság a legtöbb ember ilyen állapotban van: Ahhoz, hogy áldásokat nyerjek, fel kell áldoznom magam Istenért, és árat kell fizetnem Érte. Ahhoz, hogy áldásokat nyerjek, mindenről le kell mondanom Istenért; teljesítenem kell, amit Ő rám bízott, és jól kell végeznem a kötelességemet. Ezt az áldások elnyerésének szándéka vezérli, és teljes mértékben az a célja, hogy jutalmakat kapjanak Tőle és koronát nyerjenek, amiért feláldozzák magukat Istenért. Az ilyen emberek szívében nincs ott az igazság, és bizonyos, hogy csupán néhány szót és doktrínát értenek, és mindenhol felvágnak, amerre csak járnak. Az ő útjuk pontosan Pál útja. Az ilyen emberek számára az Istenben való hit csupán a folyamatos munkálkodásról szól. Elméjükben ez úgy él, mintha minél több munkát végeznének, az azt bizonyítaná, hogy annál nagyobb az Isten iránti hűségük, és Ő bizonyosan annál elégedettebb lenne; mintha minél több munkát végeznének, annál inkább megérdemelnék, hogy koronát kapjanak Isten színe előtt, és annál nagyobb áldásokat nyernének. Azt gondolják, hogy ha tudnak prédikálni, elviselik a szenvedést, és feláldozzák a saját életüket Krisztusért, és ha képesek teljesíteni azokat a kötelességeket, amelyeket Isten rájuk bízott, akkor ők lesznek azok, akik a legnagyobb áldásokat nyerik, és biztosan koronát kapnak majd. Pontosan ezt képzelte és erre törekedett Pál. Pontosan ezen az úton járt, és ilyen gondolatok vezérletével munkálkodott Isten szolgálatában. Talán ezek a gondolatok és szándékok nem a Sátán természetéből erednek? Olyan ez, mint amikor a világi emberek azt hiszik, hogy földi életükben a tudásra kell törekedniük, és miután megszerezték azt, kiemelkedhetnek a tömegből, tisztségviselők lehetnek, és státuszra tehetnek szert. Úgy gondolják, hogy ha már van státuszuk, valóra válthatják ambícióikat, és bizonyos mértékű sikerre vihetik vállalkozásukat és családi praxisukat. Hát nem ezen az úton jár minden nem hívő? Azok, akiket ez a sátáni természet ural, hitükben csak Pálhoz lehetnek hasonlók. Azt gondolják: „Mindenről le kell mondanom, hogy feláldozzam magam istenért. Odaadónak kell lennem isten előtt, és végül majd nagyszerű jutalmakat és egy nagyszerű koronát kapok.” Ez ugyanaz a gondolkodás, mint amelyik a világi dolgokra törekvő világi embereket jellemzi; pontosan ugyanaz, és ugyanaz a természet vezérli őket. Azok az emberek, akikben ez a fajta sátáni természet van, kinn a világban a tudásra, tanulásra, státuszra törekszenek, és igyekeznek kiemelkedni a tömegből. Ha hisznek Istenben, akkor pedig arra fognak törekedni, hogy nagyszerű koronákat és nagyszerű áldásokat nyerjenek. Ha az emberek nem az igazságra törekednek, amikor hisznek Istenben, biztosan ezt az utat választják. Ezt a tényt egyetlen személy sem változtathatja meg; ez egy természeti törvény. Azoknak az embereknek az útja, akik nem törekednek az igazságra, szöges ellentétben áll Péter útjával. Ti melyik úton jártok jelenleg? Bár talán nem úgy tervezted, hogy Pál útját választod, természeted úgy rendezte, hogy ezt az utat járd, és te önkéntelenül is abba az irányba mész. Még ha Péter útjára akarsz is lépni, ha nem vagy tisztában azzal, hogyan tedd, akaratlanul is Pál útjára térsz majd: ez a helyzet valósága. Pontosan hogyan is kell Péter útján járni ezekben a napokban? Ha nem vagy képes különbséget tenni Péter és Pál útja között, vagy ha egyáltalán nem ismered őket, akkor bármennyire is azt állítod, hogy Péter útján haladsz, ezek üres szavak csupán. Először is világos fogalmad kell, hogy legyen arról, mi Péter és mi Pál útja. Csak amikor igazán érted, hogy Péter útja az életre való törekvés útja és a tökéletesség felé vezető egyetlen út, akkor leszel képes Péter útján járni, úgy törekedni, ahogy ő törekedett, és azokat az elveket gyakorolni, amelyeket ő gyakorolt. Ha nem érted Péter útját, akkor az út, amelyre térsz, bizonyosan Pál útja, mivel nem lesz más út számodra; ebben nem lesz választásod. Azok számára, akik nem értik az igazságot, és nem képesek arra törekedni, nehéz lesz Péter útján járni, még akkor is, ha megvan bennük az elhatározás. Azt mondhatjuk, Isten kegyelme és felmagasztalása az, hogy Ő most feltárta előttetek az üdvösség és tökéletesség útját. Ő vezérel benneteket Péter útjára. Isten útmutatása és megvilágosítása nélkül senki nem volna képes Péter útját választani, és az egyetlen esélye az lenne, hogy Pál útját járja végig, Pál nyomdokain haladva a kárhozatba. Annak idején Pál nem érezte úgy, hogy azt az utat járni helytelen; ő teljes mértékben azt hitte, hogy helyes. Ő nem nyerte el az igazságot, főleg pedig nem változott meg a beállítottsága. Túlságosan hitt önmagában, és úgy érezte, a világon semmi gond nincs azzal, hogy ő így hisz. Csak haladt tovább, tele önbizalommal és teljes magabiztossággal. Még a legvégén sem tért észhez. Még akkor is úgy gondolta, hogy számára krisztus az élet. Így Pál mindvégig folytatta útját, és mire elnyerte végső büntetését, már mindennek vége volt számára. Pál útjához nem tartozott hozzá önmaga megismerése, még kevésbé a beállítottságának megváltoztatására való törekvés. Soha nem elemezte a saját természetét, és semmiféle tudást nem nyert arról, mi ő. Mindössze annyit tudott, hogy Jézus üldözéséért elsősorban ő volt a fő bűnös. Azonban a legkevésbé sem volt tisztában a saját természetével, és miután munkáját befejezte, úgy érezte, hogy úgy él, mint Krisztus, és jutalmat érdemel. A munka, amelyet Pál végzett, csupán Istennek teljesített szolgálat volt. Ami személy szerint Pált illeti, bár kapott némi kinyilatkoztatást a Szentlélektől, egyáltalán nem szerezte meg az igazságot vagy az életet. Ezért Isten nem mentette meg őt. Épp ellenkezőleg, Isten megbüntette őt. Miért mondják, hogy Péter útja a tökéletességhez vezető út? Azért, mert gyakorlatában Péter különös hangsúlyt fektetett az életre, az Isten ismeretére való törekvésre és önmaga megismerésére. Isten munkájának megtapasztalása révén megismerte önmagát, megértést nyert az ember romlott állapotairól, tudomást szerzett saját hiányosságairól, és felfedezte a legértékesebb dolgot, amelyre az embereknek törekedniük kell. Képes volt őszintén szeretni Istent, megtanulta, hogyan tanúsítson hálát Isten iránt, elnyert némi igazságot, és birtokában volt annak a valóságnak, amelyet Isten megkövetel. Mindabból, amit Péter a megpróbáltatásai folyamán mondott, látható, hogy valóban ő rendelkezett a legtöbb megértéssel Istenről. Mivel oly sok igazságot értett meg Isten szavaiból, útja egyre ragyogóbb lett, és egyre inkább összhangba került Isten szándékaival. Ha Péter nem lett volna birtokában ennek az igazságnak, az út, amelyet választott, nem lehetett volna ennyire helyes.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan kell Péter útján járni?)

Isten napi igéi  389. szemelvény

Péter sok éven át odaadó volt Irántam, mégsem zúgolódott sosem, és panaszos szíve sem volt; még Jób sem ért fel hozzá, és az idők folyamán a szentek mindegyike elmaradt Péter mögött. Nemcsak azt kereste, hogy megismerjen Engem, hanem meg is ismert Engem, amikor a Sátán végrehajtotta cselszövéseit. Így hát Péter sokéves, Nekem tett szolgálata összhangban volt az Én szándékaimmal, és emiatt a Sátán soha nem használta ki őt. Péter tanult Jób hitéből, ugyanakkor világosan érzékelte Jób hiányosságait is. Bár Jóbnak nagy hite volt, nem ismerte a szellemi birodalom dolgait, ezért sok olyan szót mondott, amely nem felelt meg a valóságnak; ez azt mutatja, hogy Jób ismerete sekélyes maradt, és képtelen volt a tökéletességre. Ezért Péter mindig arra összpontosított, hogy megpróbálja felfogni a lelkében lévő érzéseket, és mindig figyelt a szellemi birodalom dinamikájának „megfigyelésére”. Ennek eredményeként nemcsak az Én szándékaimat volt képes némileg tudatosítani, hanem a Sátán cselszövéseiről is volt egy csekély ismerete. Emiatt az idők folyamán mindenkinél jobban ismert Engem.

Péter tapasztalatából nem nehéz meglátni, hogy ha az emberek meg akarnak ismerni Engem, akkor arra kell összpontosítaniuk, hogy gondosan megpróbálják felfogni, mi rejlik a lélekben, ahelyett, hogy külsőleg egy bizonyos mennyiséget „szánnának oda” Nekem; ez másodlagos szempont. Ha nem ismersz Engem, akkor mindaz a hit, szeretet és hűség, amiről beszélsz, csupán illúzió és üres fecsegés, és biztosan olyasvalakivé válsz, aki nagyokat mond Előttem, de nem ismeri önmagát. Mint ilyen, ismét a Sátán csapdájába esel, és képtelen leszel kiszabadítani magad; a kárhozat fiává válsz, és olyasvalakivé, aki elpusztul. Ha azonban közömbösen kezeled az Én szavaimat, akkor kétségtelenül ellenállsz Nekem. Ez tény. Jól tennéd, ha benéznél a szellemi birodalom kapuján arra a sok és különféle szellemre, akiket Én megfenyítettem – melyikük esetében nem annak volt ez az eredménye, hogy negativitással és közömbösséggel kezelték az Én szavaimat, és nem fogadták el azokat? Melyikük nem volt cinikus a szavaimat illetően? Melyikük nem próbált hibát keresni a szavaimban? Melyikük nem használta szavaimat „védőfegyverekként”, hogy azokkal „fedezze” magát? Nem törekedtek az Én megismerésemre a szavaim által, hanem csupán felhasználták azokat, és játszadoztak velük, mintha játékszerek lennének. Mindebben nem közvetlenül álltak-e ellen Nekem? Kik az Én szavaim? Ki az Én Lelkem? Oly sokszor tettem fel nektek ilyen kérdéseket, de nyertetek valaha magasabb és világosabb felismerést róluk? Megtapasztaltátok őket valaha is igazán? Még egyszer emlékeztetlek titeket: Ha nem ismeritek meg a szavaimat, nem fogadjátok el őket, és nem ültetitek gyakorlatba, akkor elkerülhetetlenül a fenyítésem tárgyává váltok! Biztosan a Sátán áldozatai lesztek!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 8. fejezet)

Isten napi igéi  390. szemelvény

Bár sokan hisznek Istenben, kevesen értik, mit jelent az Istenbe vetett hit, és pontosan hogyan kellene cselekedniük ahhoz, hogy összhangban legyenek Isten szándékaival. Végső soron a kiváltó ok az, hogy bár az ember ismeri az „Isten” szót és az olyan kifejezéseket, mint „Isten munkája”, nem ismeri Istent, és még kevésbé ismeri Isten munkáját. Nem csoda tehát, hogy mindazok, akik nem ismerik Istent, zavarodottak az Őbelé vetett hitükben. Az ember nem veszi komolyan az Istenbe vetett hitet, és ez teljes mértékben azért van, mert az Istenben való hit túlságosan ismeretlen, túlságosan idegen számára. Ily módon messze elmarad Isten követelményeitől. Más szóval, ha az ember nem ismeri Istent, és nem ismeri az Ő munkáját, akkor nem lehet alkalmas arra, hogy Isten használja, és még kevésbé képes eleget tenni Isten szándékainak. Az „Istenbe vetett hit” azt jelenti: hinni, hogy van Isten; ez az Istenben való hit legegyszerűbb fogalma. Hogy ezt egy lépéssel továbbvigyük, hinni abban, hogy van Isten, nem ugyanaz, mint valóban hinni Istenben; inkább egyfajta egyszerű hit, erős vallási felhangokkal. Az Istenbe vetett igazi hit a következőt jelenti: annak a hitnek az alapján, hogy Isten az, aki minden dolog Legfőbb Ura, az ember megtapasztalja a szavait és a munkáját, és ezáltal leveti a romlott beállítottságait, eleget tesz Isten szándékainak, és megismeri Istent. Csak egy ilyen folyamatot lehet „Istenbe vetett hitnek” nevezni. Az ember mégis gyakran nagyon egyszerű és komolytalan dolognak tekinti az Istenbe vetett hitet. Amikor az ember így hisz Istenben, elveszíti az Istenbe vetett hit jelentőségét, és bár lehet, hogy a végsőkig hisz, soha nem nyeri el Isten jóváhagyását, mert a rossz úton jár. Azok, akik a mai napig szavak és üres doktrínák közepette hisznek Istenben, még mindig nem tudják, hogy hiányzik belőlük az Istenben való hit lényege, és hogy nem kaphatják meg Isten jóváhagyását. Mégis azért imádkoznak Istenhez, hogy áldja meg őket békességgel és elégséges kegyelemmel. Csendesítsük le a szívünket, és erősen gondolkozzunk el: Lehet, hogy az Istenben való hit a legkönnyebb dolog a világon? Lehet, hogy az Istenben való hit nem jelent mást, mint sok kegyelmet kapni Istentől? Azok az emberek, akik anélkül hisznek Istenben, hogy ismernék Őt, vagy akik hisznek Istenben, de ellenállnak Neki, valóban képesek-e eleget tenni Isten szándékainak?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

Isten napi igéi  391. szemelvény

Mit nyert az ember, amióta először hinni kezdett Istenben? Mit tudtál meg idáig Istenről? Mennyit változtál az Istenbe vetett hitednek köszönhetően? Ma már mindannyian tudjátok, hogy az ember Istenbe vetett hitének célja nem kizárólag a lélek üdvössége és a testi jólét, és nem is az, hogy gazdagabbá tegye az életét azáltal, hogy Istent szereti, és így tovább. Úgy áll a dolog, hogy ha a testi jólétért vagy pillanatnyi örömökért szereted Istent, akkor – még ha végül az Isten iránti szereteted a csúcsára is ért, és már semmi mást nem kérsz – ez a szeretet, amelyre törekszel, még mindig egy felhígított szeretet, és nincs Isten tetszésére. Akik arra használják az Isten iránti szeretetet, hogy egyhangú létüket gazdagítsák, és betöltsék szívük ürességét, azok olyan emberek, akik a kényelem után sóvárognak, és nem olyanok, akik valóban arra törekszenek, hogy szeressék Istent. Ez a fajta szeretet erőltetett, nem más, mint a mentális beteljesülés hajszolása, és Istennek nincs rá szüksége. Milyen szeretet tehát a tiéd? Mi az, amiért szereted Istent? Mennyi igazi szeretet van most benned Isten iránt? A legtöbbetek szeretete olyan, mint a fent említett szeretet. Az efféle szeretet csak a status quo fenntartására elég, nem érhetünk el vele állandóságot, és gyökeret sem tud verni az emberben. Az efféle szeretet csak olyan, mint egy virág, amely kivirágzik és elszárad anélkül, hogy gyümölcsöt teremne. Más szóval, miután már szeretted Istent ilyen módon, ha nincs senki, aki vezessen az előtted álló úton, akkor össze fogsz omlani. Ha csak arra az időre tudod szeretni Istent, amíg éppen szereted, de azután az életfelfogásod változatlan marad, akkor a sötétség befolyásának szemfedője fog továbbra is takarni, képtelen leszel kiszabadulni, és továbbra is képtelen leszel kitörni a Sátán kötelékéből és abból, hogy a bolondja vagy. Isten nem nyerhet meg magának teljességgel senkit, aki ilyen; végül az ő szellemük, lelkük és testük még mindig a Sátánhoz fog tartozni. Ehhez nem férhet semmi kétség. Mindazok, akiket Isten nem nyerhet meg teljességgel, vissza fognak térni az eredeti helyükre, vagyis visszatérnek a Sátánhoz, és le fognak kerülni a tűzzel és kénkővel égő tóba, hogy az Istentől jövő büntetésük következő lépését fogadják. Akiket Isten megnyert magának, azok azok, akik fellázadnak a Sátán ellen, és kimenekednek a hatalma alól. Ők hivatalosan Isten országának népe közé vannak sorolva. Innen származik a királyság népe. Hajlandó vagy ilyen emberré válni? Hajlandó vagy arra, hogy Isten megnyerjen magának? Hajlandó vagy kiszabadulni a Sátán hatalma alól és visszatérni Istenhez? Most egy Sátán vagy, vagy egy vagy a királyság népe közül? Mindennek most már világosnak kellene lennie, és nem lehet szükség további magyarázatra.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Milyen nézőpontja legyen a hívőknek?)

Isten napi igéi  392. szemelvény

A múltban sokan vad ambíciókkal és elképzelésekkel törekedtek, a saját reményeik eredményeképpen törekedtek. Egy pillanatra tegyük most félre ezeket; ami most kulcsfontosságú, az az, hogy találjunk egy olyan gyakorlatot, amely által mindannyian képesek lesztek megfelelő állapotot fenntartani Isten előtt, és fokozatosan szabaddá válni a Sátán befolyásának kötelékeitől, hogy Isten megnyerhessen titeket, és véghez vihessétek a földön mindazt, amit Isten kér tőletek. Csakis így tudtok eleget tenni Isten szándékainak. Sokan hisznek Istenben, mégsem tudják sem azt, hogy mit akar Isten, sem azt, hogy mit akar a Sátán. Zavart fejjel hisznek, sodródnak az árral; sosem volt rendes keresztény életük. Sőt mi több, sosem voltak rendes személyes kapcsolataik, még kevésbé rendes kapcsolatuk Istennel. Ebből láthatjuk, hogy sok az ember nehézsége, az ember hiányossága, sok olyan dolog van az emberben, amely meghiúsíthatja Isten akaratát. Ez elegendő annak bizonyítására, hogy az ember még nem jutott el az Istenben való hit helyes ösvényére, és nem lépett be az emberi élet valós megtapasztalásába. Mit jelent tehát az Istenben való hit helyes ösvényére lépni? A helyes ösvényre lépés azt jelenti, hogy mindenkor képes vagy elcsendesíteni szívedet Isten előtt, és normális beszélgetést folytatni Istennel, fokozatosan megértve, hogy mi hiányzik az emberből, és lassanként mélyebben megismerni Istent. Ezáltal a szellemed minden nap új betekintést és új megvilágosodást nyer; egyre nő a sóvárgásod, törekszel belépni az igazságba, és minden nap új világosságot és új megértést hoz. Ezen az úton járva fokozatosan kitörsz a Sátán befolyása alól, és növekedés jön az életedbe. Az ilyen emberek ráléptek a helyes ösvényre. Értékeld ki a saját valós tapasztalataidat, és vizsgáld meg az utat, amelyet követtél a hitedben. Amikor ezeket összehasonlítod a fent leírtakkal, a helyes ösvényen találod magad? Mely dolgokban szabadultál ki a Sátán kötelékéből és a Sátán befolyása alól? Ha még nem léptél a helyes ösvényre, akkor a Sátánnal való kötelékeid még nem lettek elvágva. Ez esetben az Isten szeretésére irányuló törekvésed valódi, elkötelezett, tiszta szeretethez fog-e vezetni téged? Azt mondod, hogy az Isten iránti szereteted megingathatatlan és szívből jövő, mégsem szabadultál ki a Sátán kötelékeiből. Vajon nem bolonddá próbálod tenni Istent? Ha olyan állapotba szeretnél eljutni, ahol az Isten iránti szereteted hamisítatlan, és szeretnéd, hogy Isten teljesen megnyerjen magának, és az Ő országának népe közé számláljanak, akkor először az Istenbe vetett hit helyes útjára kell lépned.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Milyen nézőpontja legyen a hívőknek?)

Isten napi igéi  393. szemelvény

Közös probléma minden emberben, hogy ugyan értik az igazságot, de nem ültetik át a gyakorlatba. Ez azért van, mert egyrészt nem hajlandók megfizetni az árát, másrészt pedig az ítélőképességük nem megfelelő. Képtelenek a maga valójában látni mindennapi életük számos nehézségét, és nem tudják, hogyan gyakorolják helyesen az igazságot. Mivel az emberek megtapasztalásai túl sekélyesek, a képességeik szerények, és csak korlátozott mértékben értik meg az igazságot, nincs módjuk arra, hogy megoldják azokat a nehézségeket, amelyekkel mindennapi életük során találkoznak. Csak a szavak szintjén hisznek Istenben, és nem képesek behozni Istent a mindennapi életükbe. Vagyis Isten Isten, az élet pedig az élet, és az embereknek mintha nem is lenne kapcsolatuk Istennel az életük során. Mindenki így gondolkodik. Az emberek ugyan hisznek Istenben, valójában azonban Isten nem nyeri meg és nem tökéletesíti őket. Nem arról van szó tehát, hogy Isten igéje ne fejeződött volna ki tökéletesen, hanem arról, hogy az emberek felfogóképessége egyszerűen nem megfelelő. Mondhatni, szinte senki nem cselekszik Isten eredeti vágyai szerint: az Istenbe vetett hitük a saját vágyaik, múltbéli vallásos elképzeléseik és saját cselekvési módjaik szerint való. Kevesen vannak, akik Isten igéjének elfogadása után valóban átalakuláson mennek keresztül, és elkezdenek az Ő szándékainak megfelelően cselekedni. Ehelyett megmaradnak téves hiedelmeikben. Amikor az emberek elkezdenek hinni Istenben, a vallás konvencionális szabályai alapján teszik azt, és teljes mértékben a saját világi ügyekre vonatkozó filozófiájuk alapján élnek és viselkednek másokkal. Tíz emberből, mondhatni, ez kilencre igaz. Igen kevesen vannak, akik új tervet készítenek, és új fejezetet nyitnak, miután hinni kezdtek Istenben. Az emberiségnek nem sikerült Isten igéjére igazságként tekinteni, sem pedig igazságként elfogadva átültetni azt a gyakorlatba.

Vegyük például a Jézusba vetett hitet! Akár nemrég jutott valaki hitre, akár már régóta hitt, mindenki egyszerűen csak elkezdte használni azokat a talentumokat, amelyekkel eleve rendelkezett, és megmutatta a birtokában lévő képességeket. Az emberek egyszerűen csak hozzátették az „Istenbe vetett hitüket” – ezt a három szócskát – a hétköznapi életükhöz, de nem változtattak a beállítottságukon; az Istenbe vetett hitük kicsit sem növekedett. Törekvésük nem volt sem forró, sem hideg. Nem mondták, hogy feladják a hitüket, de nem is szenteltek mindent Istennek. Sosem szerették igazán Istent, és nem is vetették alá magukat Neki. Az Istenbe vetett hitük a valódi és a hamis keveréke volt, félig nyitott és félig csukott szemmel közelítették meg a hitüket, és nem őszintén gyakorolták azt. Ebben a zavarodott állapotban éltek tovább, végül pedig zavaros halált haltak. Mi értelme van mindennek? Ahhoz, hogy a gyakorlatias Istenben higgy, ma a helyes úton kell elindulnod. Ha hiszel Istenben, nemcsak az áldásokat kell keresned, hanem szeretned és ismerned kell Istent. Az Ő megvilágosításán és egyéni törekvéseden keresztül eheted és ihatod az Ő szavát, fokozatosan valóban megértheted Istent, és valódi szereteted lehet Isten iránt, amely a szíved legbenső zugából fakad. Más szóval, amikor az Isten iránti szereteted igazán őszinte, és senki sem tudja lerombolni az iránta való szereteted, vagy útjába állni annak, akkor jó úton jársz az Istenbe vetett hitedben. Ez azt bizonyítja, hogy te Istenhez tartozol, mivel a szíved már Istené, és semmi más nem tud birtokolni téged. A megtapasztalásod, az általad fizetett ár és Isten munkája révén képes vagy magadtól is szeretni Istent – és mikor így teszel, megszabadulsz a Sátán befolyása alól, és Isten igéjének fényességében fogsz élni. Csak akkor mondhatjuk, hogy megnyerted Istent, ha megszabadultál a sötétség befolyása alól. Az Istenbe vetett hitedben meg kell próbálnod ezt a célt kitűzni. Ez mindannyiótok kötelessége. Egyikőtök sem elégedhet meg a dolgok jelen állásával. Nem lehettek kétlelkűek az Isten munkáját illetően, és nem vehetitek azt félvállról. Minden tekintetben és minden időben Istenre kell gondolnotok, és az Ő javára kell mindenben cselekednetek. És valahányszor megszólaltok vagy cselekedtek, az Isten házának érdekeit kell az első helyre tennetek. Csakis így igazodhattok Isten szándékaihoz.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az igazságért kell élned, hiszen hiszel Istenben)

Isten napi igéi  394. szemelvény

Az Istenbe vetett hitükben az az emberek legnagyobb hibája, hogy csak szavakban hisznek, miközben Isten teljes mértékben hiányzik a mindennapi életükből. Valójában minden ember hisz Isten létezésében, Isten mégsem része a mindennapi életüknek. Az emberek szája sok imát elmond Istenhez, de Istennek csak kicsiny hely jut a szívükben, így Isten újra és újra próbára teszi őket. Mivel az emberek tisztátalanok, Istennek nincs más választása, mint hogy próbára tegye őket, hogy elszégyelljék magukat, és önismeretre tegyenek szert a megpróbáltatások közepette. Ha nem így lenne, az emberiség az arkangyal leszármazottjaivá lenne, és egyre romlottabbá válna. Az Istenbe vetett hite során minden ember számos személyes szándékát és célját leveti az Isten általi szüntelen tisztogatás közben. Ha nem így lenne, Istennek nem lenne módja arra, hogy bárkit is felhasználjon, és nem tudná elvégezni az emberekben azt a munkát, amit el kell végeznie. Isten először megtisztítja az embereket, és e folyamat révén az emberek önismeretre tehetnek szert, és Isten megváltoztathatja őket. Csak ekkor helyezi Isten életét beléjük, és csak ekkor tud a szívük teljesen Istenhez fordulni. Így hát azt mondom, hogy Istenben hinni nem olyan egyszerű, mint mondják. Ha csak ismereted van, de nincs benned életként az Ő szava, és ha csak a saját ismeretedre vagy korlátozva, de képtelen vagy gyakorolni az igazságot és megélni Isten igéjét, akkor Isten szemében ez is annak bizonyítéka, hogy nincs Istent szerető szíved, és azt mutatja, hogy a szíved nem Istenhez tartozik. Az ember csak a Benne való hit által ismerheti meg Istent: ez a végső cél, az ember keresésének célja. Erőfeszítést kell tenned, hogy megéld Isten igéit, hogy gyümölcsöt hozhassanak a gyakorlati életedben. Ha csupán a tanokat ismered, az Istenbe vetett hited semmivé lesz. A hited csak akkor tekinthető teljesnek és Isten szándékaival megegyezőnek, ha gyakorlod és meg is éled az Ő igéjét. Ezen az úton sokan tudnak számos ismeretről beszélni, de a haláluk óráján a szemük megtelik könnyel, és gyűlölik magukat, amiért egy egész életet elvesztegettek, és a semmiért éltek meg tisztes öregkort. Ők csak a doktrínákat értik, de nem tudják az igazságot a gyakorlatba átültetni, sem pedig Istenről tanúskodni; csupán futkosnak ide-oda, nyakig a munkában, és csak a halál küszöbén veszik végre észre, hogy nincs igazi bizonyságtételük, s hogy egyáltalán nem ismerik Istent. Vajon nem késő ez már? Miért nem ragadod meg a napot, és törekszel arra az igazságra, amit szeretsz? Miért várnál holnapig? Ha nem szenvedsz az igazságért, és nem igyekszel még életedben megszerezni azt, lehetséges, hogy a halálod óráján kívánsz majd sajnálkozni? Ha ez így van, akkor miért hiszel Istenben? Valójában sok olyan terület van, ahol az emberek – ha csak egy kicsit is megerőltetik magukat – átültethetik az igazságot a gyakorlatba, és ezáltal kielégíthetik Istent. Az emberek csak azért nem tudnak Isten kedve szerint cselekedni, és azért futkosnak folyton a testük szerint, mert a szívüket démonok tartják hatalmukban, és végül semmit sem tudnak felmutatni. Ezért az embereket állandóan bajok és nehézségek sújtják. Vajon ezek nem a Sátán gyötrelmei-e? Vajon nem a test romlottsága? Ne próbálj meg üres szólamokkal bolondot csinálni Istenből! Lépj inkább a tettek mezejére! Ne csapd be önmagad – mi értelme lenne? Mit nyerhetsz azáltal, hogy a hús-vér tested kedve szerint élsz, és a hírnévért és nyereségért küszködsz?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az igazságért kell élned, hiszen hiszel Istenben)

Isten napi igéi  395. szemelvény

Most arra kell törekednetek, hogy Isten népévé váljatok, és el kell kezdenetek a helyes kerékvágásra lépni mindenben. Isten népének lenni azt jelenti, hogy beléptek a Királyság Korába. Ma hivatalosan is elkezdtek bemenni a királyságra való képzésbe, és a jövőbeni életetek nem lesz többé olyan laza és nemtörődöm, mint korábban; ilyen életmóddal lehetetlen elérni az Isten által megkövetelt normákat. Ha nem érzed a sürgetést, akkor ez azt mutatja, hogy nem vágysz arra, hogy fejlődj, hogy a törekvésed kusza és zavaros, és képtelen arra, hogy eleget tegyen Isten szándékainak. Bemenni a királyságra való képzésbe azt jelenti, hogy elkezded Isten népének életét élni. Hajlandó vagy elfogadni egy ilyen képzést? Hajlandó vagy érezni a sürgető érzést? Hajlandó vagy Isten fegyelmezése alatt élni? Hajlandó vagy Isten fenyítése alatt élni? Amikor Isten szavai elérnek és megpróbálnak téged, hogyan fogsz cselekedni? És mit fogsz tenni, amikor mindenféle tényekkel szembesülsz? A múltban nem az életre összpontosítottál; ma arra kell összpontosítanod, hogy belépj az életvalóságba, és változásokra kell törekedned az életfelfogásodban. Ez az, amit a királyság népének el kell érnie. Mindazoknak, akik Isten népéhez tartoznak, birtokolniuk kell az életet, el kell fogadniuk a királyságra való képzést, és változtatásokra kell törekedniük az életfelfogásukban. Ezt várja el Isten a királyság népétől.

Isten követelményei a királyság népével szemben a következők:

1. El kell fogadniuk Isten megbízatásait. Ez azt jelenti, hogy el kell fogadniuk minden szót, amely Isten utolsó napokban végzett munkájában elhangzik.

2. Be kell lépniük a királyságra való képzésbe.

3. Törekedniük kell arra, hogy Isten megérintse a szívüket. Ha a szíved teljesen Isten felé fordult, és normális szellemi életet élsz, akkor a szabadság birodalmában fogsz élni, ami azt jelenti, hogy Isten szeretetének gondviselése és védelme alatt fogsz élni. Csak akkor vagy olyasvalaki, akit Isten kiválasztott, ha Isten gondviselése és oltalma alatt élsz.

4. Isten által megnyertnek kell lenniük.

5. Isten dicsőségének földi megnyilvánulásává kell válniuk.

Ez az öt pont az Én megbízatásom számotokra. Szavaim Isten népéhez szólnak, és ha nem vagy hajlandó elfogadni ezeket a megbízatásokat, nem foglak kényszeríteni erre – de ha valóban elfogadod őket, akkor képes leszel Isten akaratát követni. Ma elkezditek elfogadni Isten megbízatásait, és törekedtek arra, hogy a királyság népévé váljatok, és elérjétek azokat a normákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a királyság népe lehessetek. Ez a belépés első lépcsője. Ha teljes mértékben Isten akaratát akarod követni, akkor el kell fogadnod ezt az öt megbízatást, és ha képes leszel megvalósítani őket, akkor Isten szándékaival összhangban leszel, és Isten biztosan nagy hasznodat veszi majd. Ami ma döntő fontosságú, az a belépés a királyságra való képzésbe. A belépés a királyságra való képzésbe magában foglalja a szellemi életet. Korábban nem volt szó a szellemi életről, de ma, amikor elkezdtek bemenni a királyságra való képzésbe, hivatalosan is bementek a szellemi életbe.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait)

Isten napi igéi  396. szemelvény

Milyen élet a szellemi élet? A szellemi élet olyan élet, amelyben a szíved teljesen Isten felé fordult, és képes Isten szeretetére gondolni. Olyan élet ez, amelyben Isten szavaiban élsz, és semmi más nem foglalja el a szívedet, és képes vagy felfogni Isten jelenlegi szándékait, és a Szentlélek jelenlegi világossága vezérel a kötelességed végzésében. Az ember és Isten közötti ilyen élet a szellemi élet. Ha képtelen vagy követni a jelenlegi világosságot, akkor az Istennel való kapcsolatod elhidegül – akár véget is érhet –, és normális szellemi élet nélkül maradsz. Az Istennel való normális kapcsolat Isten jelenlegi szavainak elfogadásán alapszik. Normális szellemi életed van? Normális kapcsolatod van Istennel? Olyasvalaki vagy, aki követi a Szentlélek munkáját? Ha képes vagy követni a Szentlélek jelenlegi világosságát, és fel tudod fogni Isten szándékait az Ő szavaiban, és van belépésed az Ő szavaiba, akkor olyasvalaki vagy, aki követi a Szentlélek áramlatát. Ha nem követed a Szentlélek áramlatát, akkor kétségtelenül olyasvalaki vagy, aki nem az igazságra törekszik. A Szentléleknek nincs lehetősége arra, hogy azokban munkálkodjon, akik nem akarnak fejlődni, és ennek következtében az ilyen emberek soha nem képesek összeszedni erejüket, és mindig negatívak. Követed-e ma a Szentlélek áramlatát? Benne vagy-e a Szentlélek áramlatában? Kiemelkedtél-e már negatív állapotodból? Mindazok, akik hisznek Isten szavaiban, akik Isten munkáját veszik alapul, és a Szentlélek jelenlegi világosságát követik – ők mind a Szentlélek áramlatában vannak. Ha hiszed, hogy Isten szavai egyértelműen igazak és helyesek, és ha hiszed Isten szavait, bármit is mond, akkor olyasvalaki vagy, aki törekszik az Isten munkájába való belépésre, és így teszel eleget Isten szándékainak.

Ahhoz, hogy beléphess a Szentlélek áramlatába, normális kapcsolatot kell kialakítanod Istennel, és először le kell vetned a negatív állapotodat. Egyesek mindig a tömeget követik, és a szívük túlságosan eltávolodik Istentől; az ilyen emberek nem vágynak arra, hogy fejlődjenek, és a normák, amelyekre törekednek, túl alacsonyak. Csak az arra való törekvés Isten szándéka, hogy szeresd Istent, és hogy Isten megnyerjen téged. Vannak emberek, akik csak a lelkiismeretüket használják arra, hogy viszonozzák Isten szeretetét, de ez nem felelhet meg Isten szándékainak; minél magasabb normákra törekszel, ez annál inkább összhangban lesz Isten szándékaival. Normális emberekként, és olyan emberekként, akik igyekeznek szeretni Istent, az, hogy belépjetek a királyságba és Isten népévé váljatok, az igazi jövőtök és egy olyan élet, amely a legnagyobb értékkel és jelentőséggel bír; senki sem áldottabb, mint ti. Miért mondom ezt? Mert azok, akik nem hisznek Istenben, a testnek és a Sátánnak élnek, de ti ma Istennek éltek, és azért éltek, hogy Isten akaratát kövessétek. Ezért mondom, hogy a ti életetek a legnagyobb jelentőséggel bír. Csak az embereknek ez a csoportja, akiket Isten kiválasztott, képes a legnagyobb jelentőségű életet megélni, senki más a földön nem képes ilyen értékes és jelentőségteljes életet megélni, mint amilyen a tiétek. Mivel Isten kiválasztott titeket, és Ő felemelt benneteket, és annál is inkább Isten szeretete miatt, felfogtátok az igazi életet, és tudjátok, hogyan éljetek oly módon, ami a legnagyobb értékű. Ez nem azért van, mert jól törekedtek, hanem Isten kegyelme miatt; Isten volt az, aki megnyitotta lelki szemeiteket, és Isten Lelke volt az, aki megérintette a szíveiteket, megadva nektek azt a jószerencsét, hogy Elé járuljatok. Ha Isten Lelke nem világosított volna meg benneteket, akkor képtelenek lennétek meglátni, hogy mi szeretetre méltó Istenben, és nem lenne lehetőségetek szeretni Istent. Az emberek szíve kizárólag azért fordult Isten felé, mert Isten Lelke megérintette a szívüket. Néha, amikor élvezed Isten szavait, ez megérinti a lelkedet, és úgy érzed, hogy mindenképp szeretned kell Istent, hogy nagy erő van benned, és semmi sincs, amit ne tudnál elengedni. Ha így érzel, akkor Isten Lelke megérintett téged, és a szíved teljesen Isten felé fordult. Akkor imádkozni fogsz Istenhez, és ezt mondod: „Istenem! Valóban eleve elrendeltél és kiválasztottál minket. A Te dicsőséged büszkeséggel tölt el, és megtiszteltetésnek érzem, hogy a Te népedhez tartozhatok. Teljesen feláldozom magam és mindenemet felajánlom, hogy kövessem a Te akaratodat, és minden évemet, minden energiámat, amivel ebben az életben rendelkezem, Neked szentelem.” Amikor így imádkozol, végtelen szeretet és valódi alávetettség lesz a szívedben Isten iránt. Volt már valaha ilyen tapasztalatod? Ha az embereket gyakran megérinti Isten Lelke, akkor különleges odaszánással fognak imádkozni Istenhez: „Istenem! Kívánom meglátni azt a napot, amikor dicsőséget nyersz, és Érted akarok élni – semmi sem értékesebb vagy jelentőségteljesebb annál, mint hogy Érted éljek, és a legkevésbé sem vágyom arra, hogy a Sátánnak és a hús-vér testnek éljek. Azzal emelsz fel engem, hogy lehetővé teszed számomra, hogy ma Érted éljek.” Ha így imádkoztál, érezni fogod, hogy mindenképp át kell adnod a szívedet Istennek, hogy meg kell nyerned Istent, és hogy utálnál úgy meghalni, hogy nem nyerted meg Istent, amíg élsz. Miután elmondtál egy ilyen imát, kimeríthetetlen erő lesz benned, és nem fogod tudni, hogy honnan jön; a szívedben határtalan erő lesz, érezni fogod, hogy Isten olyan szeretetre méltó, és hogy érdemes Őt szeretni. Ilyen lesz az, amikor Isten majd megérint téged. Mindazokat, akiknek ilyen élményük volt, megérintette Isten. Azoknak, akiket gyakran megérint Isten, az életük megváltozik, képesek elhatározni, hogy teljesen megnyerik Istent, az Istent szerető szívük viszonylag erős, és a szívük teljesen Isten felé fordult. Teljesen kizárják az elméjükből a családjukat, a világot, a bonyodalmakat és a kilátásaikat, és hajlandóak minden energiájukat, amivel az életben rendelkeznek, Istennek szentelni. Mindazok, akiket megérint Isten Lelke, olyan emberek, akik az igazságra törekszenek, és akiknek van reményük arra, hogy Isten tökéletessé teszi őket.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait)

Isten napi igéi  397. szemelvény

Isten követésében az a legfontosabb, hogy minden Isten jelenlegi szavai szerint történjen: akár az életbe való belépésre törekszel, akár arra, hogy eleget tegyél Isten szándékainak, mindennek Isten jelenlegi szavai köré kell összpontosulnia. Ha amit közölsz és amibe igyekszel bemenni, nem Isten jelenlegi szavai köré összpontosul, akkor olyan személy vagy, aki Isten szavain kívül áll, és egyáltalán nincs meg benned a Szentlélek munkája. Isten olyan embereket akar, akik az Ő lépteit követik. Bármilyen csodálatos és tiszta is az, amit korábban megértettél, Istennek az nem kell, és ha képtelen vagy elengedni az ilyen dolgokat, akkor azok óriási akadályt fognak jelenteni a jövőbeni belépésedben. Áldottak mindazok, akik képesek követni a Szentlélek mai világosságát. Az elmúlt korok és nemzedékek emberei is követték Isten lépteit, de nem tudták tovább követni egészen napjainkig; ez az utolsó napok népének áldása. Azok, akik követni tudják a Szentlélek jelenlegi munkáját, és akik képesek követni Isten lépteit, követve Istent, bárhová is vezeti őket – ők azok az emberek, akiket Isten megáldott. Azok, akik nem követik a Szentlélek jelenlegi munkáját, nem léptek be Isten szavainak munkájába, és nem számít, mennyit dolgoznak, vagy milyen nagy a szenvedésük, illetve mennyit futkosnak, mindez semmit nem jelent Istennek, és Ő nem fogja elismerni őket. Ma mindazok, akik Isten jelenlegi szavait követik, a Szentlélek áramlatában vannak; azok pedig, akik Isten jelenlegi szavain kívül állnak, a Szentlélek áramlatán kívül vannak, és az ilyen embereket Isten nem ismeri el. Az a szolgálat, amely a Szentlélek jelenlegi szavain kívül van, az a hús-vér test és az elképzelések szolgálata, és lehetetlen, hogy ez összhangban legyen Isten szándékaival. Ha az emberek vallásos elképzelések között élnek, akkor képtelenek bármit is tenni, ami összhangban van Isten szándékaival, és még ha Istent szolgálják is, saját képzelődéseik és elképzeléseik közepette szolgálnak, és teljesen képtelenek arra, hogy Isten szándékainak megfelelően szolgáljanak. Azok, akik képtelenek követni a Szentlélek munkáját, nem értik Isten szándékait, akik pedig nem értik Isten szándékait, nem tudnak Istennek szolgálni. Isten olyan szolgálatot akar, amely összhangban van az Ő szándékaival; nem akar olyan szolgálatot, amely az elképzelések és a test szerint való. Ha az emberek képtelenek követni a Szentlélek munkájának lépéseit, akkor elképzelések között élnek. Az ilyen emberek szolgálata akadályoz és megzavar, és az ilyen szolgálat ellentétes Istennel. Tehát azok, akik nem képesek követni Isten nyomdokait, képtelenek Istent szolgálni; akik nem képesek követni Isten nyomdokait, azok minden bizonnyal szemben állnak Istennel, és bizonyára képtelenek arra, hogy összeegyeztethetők legyenek vele. „A Szentlélek munkájának követése” azt jelenti, hogy megérted Isten jelenlegi szándékait, és képes vagy Isten jelenlegi követelményeinek megfelelően cselekedni, alávetni magad a ma Istenének és követni Őt, valamint bemenni Isten legújabb szavaival összhangban. Csak aki így tesz, az követi a Szentlélek munkáját és van benne a Szentlélek áramlatában. Az ilyen emberek nemcsak képesek Isten elismerését elnyerni és Istent látni, hanem Isten természetét is megismerhetik Isten legújabb munkájából, és az Ő legújabb munkájából megismerhetik az ember elképzeléseit és lázadó mivoltát, valamint az ember természetét és lényegét; továbbá képesek arra, hogy szolgálatuk során fokozatosan változásokat érjenek el a beállítottságukban. Csak az ilyen emberek azok, akik képesek megnyerni Istent, és akik valóban megtalálták az igaz utat. Azok, akiket a Szentlélek munkája kiiktat, olyan emberek, akik képtelenek követni Isten legújabb munkáját, és akik Isten legújabb munkája ellen fordulnak. Az ilyen emberek azért szállnak nyíltan szembe Istennel, mert Isten új munkát végzett, és mert Isten képmása nem azonos az ő elképzeléseikben lévővel – ennek következtében nyíltan szembeszállnak Istennel, és ítélkeznek Isten felett, aminek eredményeként Isten visszautasítja őket. Isten legújabb munkájának ismeretét birtokolni nem könnyű dolog, de ha az emberek képesek céltudatosan alávetni magukat Isten munkájának és keresni Isten munkáját, akkor esélyük lesz arra, hogy meglássák Istent, és esélyük lesz arra, hogy elnyerjék a Szentlélek legújabb útmutatását. Azok, akik szándékosan ellenállnak Isten munkájának, nem kaphatják meg a Szentlélek megvilágosítását vagy Isten vezetését. Így az, hogy az emberek megkaphatják-e Isten legújabb munkáját, vagy sem, Isten kegyelmétől, valamint a saját törekvéseiktől és szándékaiktól függ.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait)

Isten napi igéi  398. szemelvény

Áldottak mindazok, akik képesek alávetni magukat a Szentlélek aktuális szavainak. Nem számít, hogy milyenek voltak az emberek, vagy hogy a Szentlélek korábban hogyan munkálkodott bennük – mindazok, akik elnyerték Isten legújabb munkáját, a legáldottabbak, mindazok pedig, akik ma nem képesek követni a legújabb munkát, ki lesznek iktatva. Isten azokat akarja, akik képesek elfogadni az új világosságot, és azokat akarja, akik elfogadják és ismerik az Ő legújabb munkáját. Miért mondják, hogy érintetlen szűznek kell lenned? Egy tiszta szűz képes keresni a Szentlélek munkáját és megérteni az új dolgokat, sőt, képes elengedni a régi elképzeléseket és alávetni magát Isten mai munkájának. Az embereknek ezt a csoportját, akik elfogadják a ma legújabb munkáját, Isten már az idők előtt eleve elrendelte, és ők a legáldottabb emberek. Ti közvetlenül halljátok Isten hangját, és látjátok Isten megjelenését, és így az egész mennyen és földön át, és a korok és nemzedékek során senki sem volt áldottabb, mint ti, az emberek ezen csoportja. Mindez Isten munkája, Isten eleve elrendelése és kiválasztása, valamint Isten kegyelme miatt van; ha Isten nem szólt volna és nem mondta volna ki szavait, vajon a ti állapotaitok olyanok lennének-e, mint amilyenek ma? Így hát Istené legyen minden dicsőség és hála, mert mindezzel Isten felemel benneteket. Mindezeket szem előtt tartva lehetsz-e még mindig negatív? Vajon az erőd még mindig képtelen lenne feltámadni?

Azt, hogy ma képesek vagytok elfogadni Isten szavainak ítéletét, fenyítését, sújtását és finomítását, sőt még inkább az, hogy képesek vagytok elfogadni Isten megbízatásait, Isten már az idők kezdete előtt eleve elrendelte, és ezért nem szabad túlságosan elkeseredned, amikor fenyítésben részesülsz. Senki sem foszthat meg titeket a rajtatok elvégzett munkától és a rátok árasztott áldásoktól, és senki sem veheti el mindazt, ami nektek adatott. A vallás emberei nem hasonlíthatók össze veletek. Nincs annyi ismeretetek a Bibliáról, mint nekik, és nincsenek meg nektek azok a vallásos doktrínák, amelyek nekik megvannak, de mivel Isten munkálkodott rajtatok, többet nyertetek, mint bárki időtlen idők óta – és így ez a ti legnagyobb áldásotok. Emiatt még inkább fel kell ajánlanotok magatokat Istennek, és hűségesnek kell lennetek Istenhez. Isten felemelése miatt fokoznod kell az erőfeszítéseidet, és fel kell készítened az érettségedet, hogy elfogadd Isten megbízatásait. Szilárdan megállni az Isten által neked adott helyen; arra törekedni, hogy Isten népének egyikévé válj; elfogadni a királyság képzését; hagyni, hogy Isten megnyerjen, és végül dicsőséges tanúságtétellé válni Isten mellett – rendelkezel ezekkel az elhatározásokkal? Ha ilyen elhatározásokkal rendelkezel, akkor végül biztos, hogy Isten megnyer téged, és Isten melletti dicsőséges tanúságtétellé válsz. Meg kell értened, hogy a legfőbb megbízatás az, hogy Isten megnyerjen, és dicsőséges tanúságtétel legyél Isten mellett. Ez Isten szándéka.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait)

Isten napi igéi  399. szemelvény

A Szentlélek jelenlegi szavai a Szentlélek munkájának dinamikáját jelentik, és az ember Szentlélek általi folyamatos megvilágosítása ebben az időszakban a Szentlélek munkájának irányvonala. És mi a Szentlélek munkájának irányvonala ma? Isten népének bevezetése Isten jelenlegi munkájába és a normális szellemi életbe. A normális szellemi életbe való belépésnek több lépése van:

1. Először is bele kell adnod a szívedet Isten szavaiba. Nem szabad az Isten által a múltban mondott szavakra törekedned, és nem szabad tanulmányoznod őket, még kevésbé összehasonlítanod a mai szavakkal. Ehelyett teljesen bele kell adnod a szívedet Isten jelenlegi szavaiba. Ha vannak olyan emberek, akik még mindig Istennek a múltból származó szavait, szellemi könyveket vagy más prédikációkat akarnak olvasni, és akik nem követik a Szentlélek jelenlegi szavait, akkor ők a legostobább emberek; Isten utálja az ilyen embereket. Ha hajlandó vagy elfogadni a Szentlélek jelenlegi világosságát, akkor teljesen add bele a szívedet Isten jelenlegi szavaiba! Ez az első dolog, amit el kell érned.

2. Az Isten által mondott jelenlegi szavak alapjára támaszkodva kell imádkoznod, be kell menned Isten szavaiba, beszélgetned kell Istennel, és meg kell hoznod az elhatározásaidat Isten előtt, megállapítva, hogy milyen normákat kívánsz elérni a törekvésedben.

3. Az igazságba való mélyebb belépésre kell törekedned a Szentlélek jelenlegi munkájának alapjára támaszkodva. Ne ragaszkodj a múltból származó elavult mondásokhoz és doktrínákhoz!

4. Azt kell keresned, hogy a Szentlélek megérintsen téged, és belépésed legyen Isten szavaiba.

5. Arra kell törekedned, hogy rálépj arra az útra, amelyen a Szentlélek jelenleg jár.

Hogyan keresed azt, hogy a Szentlélek megérintsen? A döntő dolog az, hogy Isten aktuális szavai szerint élj, és Isten követelményei alapján imádkozz. Ha így imádkozol, a Szentlélek biztosan megérint téged. Ha az Isten által aktuálisan kimondott szavak alapja nélkül próbálsz keresni, akkor mindez gyümölcstelen lesz. Imádságodban ezt kell mondanod: „Istenem! Szemben állok Veled, és oly sok mindennel tartozom Neked; oly lázadó vagyok, és soha nem tudok Neked megfelelni. Istenem, azt kívánom, hogy ments meg engem, szeretnék mindvégig szolgálatot végezni Érted, szeretnék meghalni Érted. Megítélsz és megfenyítesz engem, és én nem panaszkodom; Ellened vagyok, és megérdemlem a halált, hogy halálomban minden ember megláthassa a Te igazságos természetedet.” Ha szívből így imádkozol, akkor Isten meg fog hallgatni és vezetni fog; ha nem a Szentlélek aktuális szavai alapján imádkozol, akkor nincs lehetőség arra, hogy a Szentlélek megérintsen téged. Tegyük fel, hogy Isten szándékai szerint imádkozol, és annak megfelelően, amit Isten ma tenni akar. Azt mondod: „Istenem! Szeretném elfogadni megbízatásaidat, és odaadó akarok lenni azok iránt. Hajlandó vagyok egész életemet a Te dicsőségednek szentelni, hogy minden, amit teszek, elérje Isten népének mércéjét, és így megérinthesd a szívemet. Kívánom, hogy a Te Lelked mindig megvilágosítson engem, hogy minden, amit teszek, szégyent hozzon a Sátánra, és kívánom, hogy végül megnyerj engem.” Ha így imádkozol, Isten szándékaival a középpontban, akkor a Szentlélek óhatatlanul munkálkodni fog benned. Nem számít, hogy hány szóból áll az imádságod – a lényeg az, hogy felfogod-e Isten szándékait vagy sem. Talán mindannyian átéltétek már a következő megtapasztalást: Néha, miközben egy összejövetelen imádkozunk, a Szentlélek munkájának dinamikája eléri a csúcspontját, amitől mindenki erőre kap. Vannak, akik imádkozás közben keservesen sírnak és könnyeket hullatnak, mert bűnbánat tölti el őket Isten előtt, és vannak, akik elhatározásra jutnak, és fogadalmakat tesznek. Ilyen hatást ér el a Szentlélek munkája. Ma döntő fontosságú, hogy minden ember teljesen beleadja a szívét Isten szavaiba. Ne a korábban elhangzott szavakra összpontosíts; ha még mindig a korábban elhangzottakhoz ragaszkodsz, akkor a Szentlélek nem fog benned munkálkodni. Látod, hogy ez milyen fontos?

Ismeritek azt az utat, amelyen a Szentlélek jelenleg jár? A fenti néhány pont az, amit a Szentléleknek ma és a jövőben el kell végeznie; ez a Szentlélek által járt út, és az ebbe való belépésre kell törekednie az embereknek. Az életbe való belépésed során legalább a szívedet bele kell adnod Isten szavaiba, és képesnek kell lenned elfogadni Isten szavainak ítéletét és fenyítését; a szívednek vágyakoznia kell Isten után, törekedned kell az igazságban való mélyebb belépésre és az Isten által megkövetelt célokra. Ha rendelkezel ezzel az erővel, akkor az azt mutatja, hogy Isten megérintett, és a szíved elkezdett Isten felé fordulni.

Az életbe való belépés első lépése az, hogy teljesen beleadod a szívedet Isten szavaiba, a második lépés pedig, hogy elfogadod a Szentlélek érintését. Milyen hatást érhetsz el azzal, ha elfogadod, hogy a Szentlélek megérintsen? Ez azt jelenti, hogy képes vagy vágyakozni a mélyebb igazságok után, keresni és kutatni azokat, és képes vagy együttműködni Istennel a dolgok pozitív oldalán. Az Istennel való mai együttműködés azt jelenti, hogy van egy célja a törekvésednek, az imáidnak és az Isten szavairól folytatott beszélgetésednek, és Isten követelményeivel összhangban végzed a kötelességedet – csak ez az Istennel való együttműködés. Ha csak arról beszélsz, hogy hagyod Istent cselekedni, de te magad nem teszel semmit, se nem imádkozol, se nem keresel, akkor nevezhető-e ez együttműködésnek? Ha nyoma sincs benned az együttműködésnek, és híján vagy a céltudatos belépésre való képzésnek, akkor nem működsz együtt. Néhányan azt mondják: „Minden Isten elrendelésétől függ, mindent maga Isten tesz; ha Isten nem tenné meg, akkor hogyan tehetné meg az ember?” Isten munkája normális, a legkevésbé sem természetfeletti, és a Szentlélek csak a te aktív kereséseden keresztül munkálkodik, hiszen Isten nem kényszeríti az embert – meg kell adnod Istennek a lehetőséget, hogy munkálkodjon, és ha nem törekszel, vagy nem lépsz be, és ha a legcsekélyebb vágyakozás sincs a szívedben, akkor Istennek nincs lehetősége munkálkodni. Milyen úton lehet azt keresni, hogy Isten megérintsen? Imádsággal és Istenhez való közeledéssel. Ami azonban a legfontosabb, ne feledd, hogy mindez az Isten által mondott szavak alapjára kell, hogy épüljön. Ha Isten gyakran megérint, akkor nem korlátoz a test: férj, feleség, gyerekek és pénz – ezek mind képtelenek korlátozni téged, és te csak az igazságra akarsz törekedni, és Isten előtt akarsz élni. Ekkor olyan ember leszel, aki a szabadság birodalmában él.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait)

Isten napi igéi  400. szemelvény

Isten elhatározta, hogy teljessé teszi az embert, és függetlenül attól, hogy milyen nézőpontból beszél, az azt szolgálja, hogy tökéletessé tegye az embert. A Lélek szemszögéből mondott szavakat az emberek nehezen értik meg; nincs módjuk megtalálni a gyakorlathoz vezető utat, mivel felfogóképességük korlátozott. Isten munkája különböző hatásokat vált ki, és a munka minden egyes lépésének megtételével megvan a célja. Sőt, elengedhetetlen, hogy különböző nézőpontokból beszéljen, mert csak így tudja tökéletessé tenni az embert. Ha csak a Lélek szemszögéből szólalna meg, akkor nem lenne mód arra, hogy Isten munkájának ezt a szakaszát végrehajtsa. Beszéde hangneméből láthatod, hogy eltökélt szándéka, hogy teljessé tegye ezt az embercsoportot. Mi legyen tehát az első lépés mindazok számára, akik tökéletességre akarnak jutni? Mindenekelőtt ismerned kell Isten munkáját. Ma új módszer vette kezdetét Isten munkájában; a kor átalakult, Isten munkamódszere is megváltozott, és az is más, ahogy Isten beszél. Mára nemcsak a munkamódszere változott meg, hanem a kor is. Ez most már a Királyság Kora. Egyben az Isten iránti szeretet kora is. Ízelítő az Ezeréves Királyság Korából; az Ezeréves Királyság Kora egyben az Ige Kora is, amelyben Isten sokféle beszédmódot használ az ember tökéletessé tételére, és különböző nézőpontokból beszél, hogy ellássa az embert. Az Ezeréves Királyság Korába való belépéskor Isten szavakat kezd használni az ember tökéletesítéséhez, lehetővé téve számára, hogy belépjen az életvalóságba, és a helyes kerékvágásba vezetve őt. Isten munkájának oly sok lépését megtapasztalva az ember látta, hogy Isten munkája nem marad változatlan, hanem szüntelenül fejlődik és elmélyül. Az emberek ezt hosszú időn át tapasztalták, amely idő alatt a munka többször is változott, újra és újra eltolódott. Bármennyire is változik azonban, soha nem tér el Isten azon céljától, hogy üdvösséget hozzon az emberiségnek. Még tízezer változáson keresztül sem tér el soha eredeti céljától. Bármennyire is változik Isten munkamódszere, ez a munka soha nem tér el az igazságtól vagy az élettől. A munkamódszerben bekövetkező változások csupán a munka formájának és a nézőpontnak a változását jelentik, amelyből Isten beszél; Isten munkájának központi célja nem változik. Isten hangneme és munkamódszere azért változik, hogy hatást érjen el. A hangnem változása nem jelenti a munka céljának vagy alapelveinek megváltozását. Istenben hinni főleg annyit tesz, mint az életre törekedni; ha hiszel Istenben, de nem törekszel az életre, az igazságra és Isten megismerésére, akkor az nem Istenben való hit! És vajon életszerű továbbra is arra törekedni, hogy azért menj be a királyságba, hogy király légy? Az Isten iránti igaz szeretet elérése az életre való törekvésen keresztül – csak ez a valóság; az igazság keresése és gyakorlása – ez is mind valóság. Isten szavainak olvasása és ugyanakkor ezen szavak megtapasztalása révén tényleges tapasztalatok közepette fogod megszerezni a tudást Istenről, és ez valódi törekvés.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

Isten napi igéi  401. szemelvény

Ez most a Királyság Kora. Az, hogy beléptél-e ebbe az új korba, attól függ, hogy beléptél-e Isten szavainak valóságába, és hogy az Ő szavai az életvalóságoddá váltak-e. Isten szavai minden ember előtt megjelennek, hogy végül minden ember Isten szavainak világában éljen, és az Ő szavai világosítsanak meg és világítsanak meg belülről minden embert. Ha ez idő alatt nem törődsz Isten szavainak olvasásával, és nem érdekelnek az Ő szavai, akkor ez azt mutatja, hogy az állapotod rossz. Ha képtelen vagy belépni az Ige Korába, akkor a Szentlélek nem fog munkálkodni tebenned; ha beléptél ebbe a korba, akkor Ő elvégzi a munkáját. Mit tehetsz az Ige Korának kezdetén, hogy elnyerd a Szentlélek munkáját? Ebben a korban és közöttetek Isten a következő tényt fogja megvalósítani: minden ember meg fogja élni Isten szavait, képes lesz átültetni az igazságot a gyakorlatba, és a szívével szeretni fogja Istent; minden ember Isten szavait fogja alapvetéseként és valóságaként alkalmazni, és istenfélő szívük lesz; és Isten szavainak gyakorlása által az ember Istennel együtt fog uralkodni. Ez az a munka, amelyet Istennek be kell teljesítenie. Boldogulsz Isten szavainak olvasása nélkül? Ma sokan vannak, akik úgy érzik, hogy egy-két napot sem bírnak ki az Ő szavainak olvasása nélkül. Minden nap olvasniuk kell az Ő szavait, és ha idejük nem engedi, akkor az is elég, ha hallgatják őket. Ezt az érzést adja a Szentlélek az embereknek, és így mozdít meg bennük valamit. Vagyis szavakkal irányítja az embereket, hogy beléphessenek Isten szavainak valóságába. Ha már csak egyetlen nap után, amikor nem eszed és iszod Isten szavait, sötétséget és szomjúságot érzel, és nem tudod elviselni, az azt mutatja, hogy a Szentlélek megmozdított benned valamit, és nem fordult el tőled. Akkor azok közé tartozol, akik benne vannak ebben az áramlatban. Ha azonban egy-két olyan nap után, amikor nem eszed és iszod Isten szavait, nem érzel semmit, nem szomjazol, és egyáltalán nem mozdul meg benned semmi, az azt mutatja, hogy a Szentlélek elfordult tőled. Ez tehát azt jelenti, hogy valami nincs rendben az állapotoddal; nem léptél be az Ige Korába, és azok közé tartozol, akik lemaradtak. Isten szavakat használ az emberek irányítására; jól érzed magad, ha Isten szavait eszed és iszod, ha pedig nem, akkor nincs út, melyet követhetnél. Isten szavai az emberek táplálékává és az őket mozgató erővé válnak. A Biblia azt mondja, hogy „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Máté 4:4). Ma Isten be fogja fejezni ezt a munkát, és megvalósítja bennetek ezt a tényt. Hogy lehet az, hogy a múltban az emberek napokig elvoltak úgy, hogy nem olvasták Isten szavait, mégis képesek voltak a szokásos módon enni és dolgozni, ma viszont ez nem így van? Ebben a korban Isten főleg szavakat használ, hogy irányítson mindent. Az ember Isten szavai által ítéltetik meg és válik tökéletessé, majd végül e szavak által kerül be a királyságba. Csak Isten szavai képesek ellátni az ember életét, és csak Isten szavai adhatnak világosságot és gyakorlási utat az embernek, különösen a Királyság Korában. Amíg nem kóborolsz el Isten szavainak valóságától, minden nap eszed és iszod az Ő szavait, addig Isten tökéletessé fog tenni téged.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

Isten napi igéi  402. szemelvény

Az életre való törekvést nem lehet siettetni; az élet növekedése nem egy-két nap alatt történik. Isten munkája normális és gyakorlatias, és van egy folyamat, amelyen szükségszerűen keresztülmegy. A testet öltött Jézusnak harminchárom és fél évébe telt, hogy elvégezze a keresztre feszíttetés munkáját – mi a helyzet tehát az ember megtisztításával és életének átalakításával, ami a legnehezebb munka? Nem könnyű feladat normális embert alkotni, aki kinyilvánítja Istent. Különösen igaz ez azokra az emberekre, akik a nagy vörös sárkány országában születnek, akik gyenge képességűek, és akiknek hosszú ideig van szükségük Isten szavára és munkájára. Ne légy hát türelmetlen, hogy eredményeket láss. Tevékenyen kell enned és innod Isten szavait, és több erőfeszítést kell fektetned Isten szavaiba. Amikor befejezted az Ő szavainak olvasását, képesnek kell lenned azokat ténylegesen átültetni a gyakorlatba, növelve tudásodat, éleslátásodat, tisztánlátásodat és bölcsességedet Isten szavaiban. Ezáltal úgy fogsz megváltozni, hogy észre sem veszed. Ha képes vagy elvnek tekinteni Isten szavainak evését, ivását, olvasását, megismerését, megtapasztalását és gyakorlását, akkor éretté válsz, anélkül, hogy észrevennéd. Vannak, akik azt mondják, hogy képtelenek átültetni Isten szavait a gyakorlatba, még miután elolvasták őket, akkor is. Hova sietsz? Amikor elérsz egy bizonyos érettséget, képes leszel átültetni az Ő szavait a gyakorlatba. Mondaná egy négy-ötéves gyermek, hogy nem képes támogatni vagy tisztelni a szüleit? Tudnod kellene, mennyire vagy jelenleg érett. Ültesd át a gyakorlatba azt, amit át tudsz, és ne légy olyasvalaki, aki akadályozza Isten irányítását. Csak edd és idd Isten szavait, és mostantól kezdve ezt vedd alapelvnek. Egyelőre ne aggódj amiatt, hogy Isten teljessé tud-e tenni téged. Ebbe még ne mélyedj bele. Csak vedd Isten szavait, edd és idd azokat, és Isten biztosan teljessé tesz téged. Van azonban egy elv, amely szerint enned és innod kell az Ő szavait. Ne vakon tedd ezt. Isten szavainak evésekor és ivásakor egyrészt azokat a szavakat keresd, amelyeket meg kell ismerned – azokat, amelyek a látomásokhoz kapcsolódnak –, másrészt pedig azokat, amelyeket ténylegesen át kell ültetned a gyakorlatba – azokat, amelyekbe be kell menned. Az egyik aspektusnak a tudáshoz van köze, a másiknak pedig a belépéshez. Mihelyt megértetted mindkettőt – amikor megértetted, mit kell tudnod és mit kell gyakorolnod –, akkor tudni fogod, hogyan kell enni és inni Isten szavait.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

Isten napi igéi  403. szemelvény

A jövőben az Isten szavairól való társalgás legyen az elv, amely szerint beszélsz. Rendszerint, amikor összejöttök, Isten szavairól kellene beszélnetek, Isten szavait téve beszélgetéseitek tartalmává, arról beszélgetve, hogy mit tudtok ezekről a szavakról, hogyan ültetitek át őket a gyakorlatba, és hogyan munkálkodik a Szentlélek. Amíg Isten szavairól beszélsz, a Szentlélek megvilágít téged. Isten szavai világának eléréséhez szükség van az ember együttműködésére. Ha nem lépsz be ebbe, Istennek nem áll majd módjában munkálkodni; ha nem nyitod ki a szádat, és nem beszélsz az Ő szavairól, Istennek nem lesz módja megvilágítani téged. Amikor nem vagy mással elfoglalva, beszélj Isten szavairól, és ne bocsátkozz üres fecsegésbe! Az életed teljen meg Isten szavaival – csak akkor leszel odaadó hívő. Nem számít, ha a közösséged felszínes. Sekélység nélkül nincs mélység. Kell lennie egy folyamatnak. A képzésed révén meg fogod érteni, hogy a Szentlélek megvilágítása van rajtad, és azt, hogyan kell hatékonyan enni és inni Isten szavait. Egy ideig tartó kutatás után belépsz Isten szavainak valóságába. Csak akkor leszel képes megkapni a Szentlélek munkáját, ha megvan benned az elhatározás az együttműködésre.

Az Isten szavainak evésére és ivására vonatkozó alapelvnek két aspektusa van: az egyik a tudásra vonatkozik, a másik pedig a belépésre. Mely szavakat kell megismerned? Azokat a szavakat kell megismerned, amelyek látomásokhoz kötődnek (mint például azok, amelyek arra vonatkoznak, hogy Isten munkája most melyik korba lépett be, mit akar Isten most elérni, mi a megtestesülés, és így tovább; ezek mind látomásokhoz kötődnek). Mit értünk az út alatt, amelybe az embernek be kell mennie? Isten szavaira utal, amelyeket az embernek gyakorolnia kell, és amelyekbe be kell mennie. A fentiek Isten szavai evésének és ivásának két aspektusa. Mostantól kezdve így edd és idd Isten szavait! Ha tisztán érted az Ő látomásokra vonatkozó szavait, akkor nincs szükséged arra, hogy állandóan olvass. Elsődleges fontosságú többet enni és inni a belépésre vonatkozó szavakból, például arról, hogy miként fordítsd a szívedet Isten felé, hogyan csendesítsd el a szívedet Isten előtt, és hogyan lázadj fel a test ellen. Ezeket a dolgokat kell átültetned a gyakorlatba. Ha nem tudjuk, hogyan kell enni és inni Isten szavait, akkor az igazi közösség lehetetlen. Ha már tudod, hogyan kell enni és inni az Ő szavait, amikor megértetted, mi a kulcs, akkor a közösség szabaddá válik, és bármilyen kérdés is merül fel, képes leszel beszélgetni és megérteni a valóságot. Ha nincs valóságod, amikor Isten szavairól beszélsz, akkor nem értetted meg a lényeget, ami azt mutatja, hogy nem tudod, hogyan kell enni és inni Isten szavait. Egyesek fárasztónak találhatják Isten szavainak olvasását, ami nem normális állapot. Az a normális, ha soha nem fáradunk bele Isten szavainak olvasásába, mindig szomjazzuk őket, és mindig jónak találjuk Isten szavait. Így eszi és issza Isten szavait az, akinek valódi belépése van. Amikor úgy érzed, hogy Isten szavai rendkívül gyakorlatiasak, és pontosan azok, amelyekbe az embernek be kell mennie; amikor úgy érzed, hogy az Ő szavai nagyon hasznosak és előnyösek az ember számára, és azok az ember életének ellátását jelentik – a Szentlélek az, Aki ezt az érzést adja neked, és a Szentlélek az, Aki mozgat téged. Ez bizonyítja, hogy a Szentlélek munkálkodik benned, és Isten nem fordult el tőled. Egyesek, látva, hogy Isten mindig beszél, belefáradnak az Ő szavaiba, és úgy gondolják, hogy nincs következménye annak, hogy olvassák-e őket vagy sem – ami nem normális állapot. Hiányzik belőlük a szív, amely szomjazza a belépést a valóságba, és az ilyen emberek nem sóvárognak az után, és nem is tartják fontosnak azt, hogy tökéletességre jussanak. Ha bármikor úgy találod, hogy nem szomjazol Isten szavaira, az azt mutatja, hogy nem vagy normális állapotban. A múltban abból lehetett megállapítani, hogy Isten elfordult-e tőled, hogy béke volt-e benned és átéltél-e örömöt. Most az a kulcs, hogy szomjazol-e Isten szavaira, az Ő szavai jelentik-e számodra a valóságot, hűséges vagy-e, és képes vagy-e mindent megtenni Istenért, amit csak tudsz. Más szóval, az ember Isten szavainak valósága által ítéltetik meg. Isten az egész emberiséghez intézi szavait. Ha hajlandó vagy elolvasni őket, Ő megvilágosít téged, ám ha nem vagy hajlandó, akkor nem teszi. Isten azokat világosítja meg, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, és azokat világosítja meg, akik keresik Őt. Egyesek azt mondják, hogy Isten nem világosította meg őket, még azután sem, hogy olvasták az Ő szavait. De hogyan olvastad ezeket a szavakat? Ha csak úgy kutyafuttában olvastad a szavait, és nem tulajdonítottál jelentőséget a valóságnak, akkor Isten hogyan világosíthatna meg téged? Hogyan tökéletesíthetne olyasvalakit, aki nem becsüli meg Isten szavait? Ha nem becsülöd meg Isten szavait, akkor nem lesz sem igazságod, sem valóságod. Ha becsben tartod az Ő szavait, akkor képes leszel az igazságot átültetni a gyakorlatba, és csak akkor leszel birtokában a valóságnak. Ezért kell mindenkor enned és innod Isten szavait, akár elfoglalt vagy, akár nem, akár kedvezőtlenek a körülmények, akár nem, akár megmérettettél, akár nem. Mindent egybevetve, Isten szavai képezik az ember létének alapját. Senkinek sem szabad elfordulnia az Ő szavaitól, hanem ennie kell az Ő szavait, akárcsak a napi három étkezést. Lehet-e ilyen egyszerű, hogy Isten tökéletessé tegyen és megnyerjen? Akár érted jelenleg, akár nem, és akár van rálátásod Isten munkájára, akár nincs, többet kell enned és innod Isten szavaiból. Ez a belépés tevékeny módja. Miután elolvastad Isten szavait, sietve ültesd át a gyakorlatba azt, amibe be tudsz menni, és egyelőre tedd félre azt, amibe nem. Lehet, hogy Isten szavai között van sok olyan, melyeket kezdetben nem értesz, de két-három hónap, vagy akár egy év múlva megérted. Hogyan lehetséges ez? Ez azért van, mert Isten nem tudja egy-két nap alatt tökéletessé tenni az embereket. Legtöbbször, amikor olvasod a szavait, nem fogod rögtön megérteni azokat. Abban az időben, akárhogyan is olvasod őket, úgy tűnik majd, hogy azok nem többek puszta szövegnél; egy ideig meg kell tapasztalnod őket, mielőtt megérted. Mivel Isten ennyit beszélt, mindent meg kell tenned, hogy edd és idd az Ő szavait, majd anélkül, hogy észrevennéd, megérted őket, és anélkül, hogy észrevennéd, a Szentlélek megvilágosít téged. Amikor a Szentlélek megvilágosítja az embert, az gyakran az ember tudta nélkül történik. Megvilágosít és vezet téged, amikor szomjazol és keresel. A Szentlélek munkájának alapelve az, hogy Isten szavai köré összpontosul, amelyeket te eszel és iszol. Mindazok, akik nem tulajdonítanak jelentőséget Isten szavainak, és mindig másként viszonyulnak az Ő szavaihoz – azt hiszik zavaros elméjükben, hogy mindegy, hogy olvassák-e az Ő szavait vagy sem –, azok nincsenek birtokában a valóságnak. Az ilyen emberben nem látható sem a Szentlélek munkája, sem az Ő megvilágosítása. Az ilyen emberek élősködők, igazi képzettség nélküli színlelők, akárcsak Nanguo úr a példabeszédben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

Isten napi igéi  404. szemelvény

Amikor Isten szavai elhangzanak, azonnal fogadd be, edd és idd őket. Nem számít, mennyit értesz, az egyetlen szempont, amihez ragaszkodnod kell, az az, hogy edd és idd, ismerd meg és gyakorold az Ő szavait. Erre képesnek kell lenned. Ne törődj azzal, mekkorára nőhet az érettséged; egyszerűen csak arra koncentrálj, hogy edd és idd az Ő szavait. Ez az, amiben az embernek együtt kell működnie. A szellemi életedben elsősorban meg kell próbálnod bemenni Isten szavai evésének és ivásának valóságába és azok gyakorlatba ültetésébe. Nem dolgod bármi másra koncentrálni. Azoknak, akik a gyülekezetet vezetik, tudniuk kell úgy vezérelni minden testvérüket, hogy azok megtudják, miként kell enni és inni Isten szavait. Ez minden egyes ember felelőssége, aki a gyülekezetet vezeti. Legyenek fiatalok vagy idősek, mindenkinek nagy jelentőséget kell tulajdonítania Isten szavai evésének és ivásának, és szívükben kell hordozniuk az Ő szavait. A belépés ebbe a valóságba a Királyság Korába való belépést jelenti. Ma a legtöbb ember úgy érzi, nem tud élni Isten szavainak evése és ivása nélkül, és úgy érzik, hogy az Ő szavai az időtől függetlenül frissek. Ez azt jelenti, hogy kezdenek a helyes kerékvágásba lépni. Isten szavakat használ, hogy elvégezze a munkáját és gondoskodjon az emberről. Amikor mindenki vágyakozik és szomjazik Isten szavaira, az emberek be fognak menni az Ő szavainak világába.

Isten sokat beszélt. Te mennyit tudtál meg? Mekkora részbe mentél be? Ha azok, akik a gyülekezetet vezetik, nem vezették be a testvéreiket Isten szavainak valóságába, akkor hanyagok voltak a felelősségükben, és elmulasztottak eleget tenni a felelősségeiknek! Függetlenül attól, hogy megértésed mély vagy felszínes, tekintet nélkül arra, hogy a felfogásod milyen mértékű, tudnod kell, hogyan kell enni és inni az Ő szavait, nagy figyelmet kell fordítanod az Ő szavaira, és meg kell értened a szavak evésének és ivásának fontosságát, illetve szükségességét. Miután Isten oly sokat beszélt, ha nem eszed és iszod az Ő szavait, nem törekszel feléjük, illetve nem ülteted át azokat a gyakorlatba, akkor ezt nem lehet Istenben való hitnek nevezni. Mivel te hiszel Istenben, enned és innod kell az Ő szavait, meg kell tapasztalnod és meg kell élned az Ő szavait. Csak ezt lehet Istenben való hitnek nevezni! Ha azt mondod a száddal, hogy hiszel Istenben, de képtelen vagy bármelyik szavát átültetni a gyakorlatba és bármilyen valóságot előhozni, akkor ez nem nevezhető Istenben való hitnek. Inkább arról van szó, hogy „igyekszel jóllakni a kenyerekből”. Ha csak jelentéktelen tanúságtételekről, haszontalan és felszínes dolgokról beszélsz, anélkül, hogy a valóság legcsekélyebb részének is birtokában lennél, az nem jelent Istenbe vetett hitet; egyszerűen nem fogtad fel az Istenbe vetett hit helyes útját. Miért kell többet enned és innod Isten szavaiból? Ha nem eszed és iszod az Ő szavait, hanem csak azon igyekszel, hogy a mennybe menj, az Istenben való hit? Mi az első lépés, amit meg kell tennie annak, aki hisz Istenben? Milyen úton tökéletesíti Isten az embert? Tökéletességre juthatsz anélkül, hogy ennéd és innád Isten szavait? Lehet-e a királyság tagjának tekinteni téged úgy, hogy nem Isten szavai szolgálnak valóságodul? Miről szól pontosan az Istenbe vetett hit? Az Istenben hívőknek legalább kifelé jól kell viselkedniük; a legfontosabb azonban az, hogy birtokában legyenek Isten szavainak. Történjék bármi, az Ő szavaitól soha nem fordulhatsz el. Isten megismerése és az, hogy eleget tégy az Ő szándékainak, mind az Ő szavain keresztül érhető el. A jövőben minden nemzetet, felekezetet, vallást és ágazatot meghódítanak Isten szavai. Isten közvetlenül fog beszélni, és minden ember a kezében fogja tartani Isten szavait, és ennek segítségével tökéletességre jut. Belül és kívül Isten szavai átjárnak mindent: mindenki kimondja a szájával Isten szavait, Isten szavai szerint fog cselekedni, és belül megtartja Isten szavait, Isten szavaival átitatva kívül és belül egyaránt. Így jutnak majd tökéletességre. Azok, akik eleget tesznek Isten szándékainak, és képesek tanúságot tenni Mellette, ők azok, akik Isten szavait valóságukként birtokolják.

Az Ige Korába – az Ezeréves Királyság Korába – történő belépés az a munka, amely ma megvalósul. Mostantól kezdve gyakorold az Isten szavairól való beszélgetést! Csak Isten szavainak evése és ivása, valamint megtapasztalása által leszel képes Isten szavait megélni. Némi gyakorlati tapasztalatot kell mutatnod ahhoz, hogy meggyőzz másokat. Ha nem tudod megélni Isten szavainak valóságát, senki sem lesz meggyőzve! Mindazok, akiket Isten használ, meg tudják élni Isten szavainak valóságát. Ha nem tudod előhozni ezt a valóságot, és nem tudsz tanúskodni Istenről, az azt mutatja, hogy a Szentlélek nem munkálkodott benned, és nem tett tökéletessé. Ebben áll Isten szavainak fontossága. A te szíved szomjazza Isten szavait? Azok, akik szomjazzák Isten szavait, az igazságot szomjazzák, és Isten csak az ilyen embereket áldja meg. A jövőben Isten még több szót fog mondani minden vallásnak és felekezetnek. Először köztetek szól és hallatja hangját, hogy teljessé tegyen titeket, mielőtt továbblépne, hogy a pogányok között beszéljen és hallassa hangját, hogy meghódítsa őket. Az Ő szavai által mindenki őszintén és teljes mértékben meg lesz győzve. Isten szavai és leleplezései révén az ember romlott beállítottsága mérséklődik, emberi külsőt nyer, és lázadó beállítottsága enyhül. A szavak tekintéllyel formálják az embert, és meghódítják az embert Isten fényében. Isten jelen korban végzett munkája, valamint munkájának fordulópontjai mind megtalálhatóak az Ő szavaiban. Ha nem olvasod az Ő szavait, semmit sem fogsz megérteni. Az Ő szavainak evése és ivása, valamint a testvéreiddel való beszélgetés és a tényleges tapasztalataid által fogod elnyerni a teljes tudást Isten szavairól. Csak ekkor leszel képes valóban megélni azok valóságát.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

Isten napi igéi  405. szemelvény

Korábban már mondtam, hogy „Mindazok, akik a jelek és csodák látványára összpontosítanak, el lesznek hagyva; nem ők azok, akik tökéletesek lesznek.” Oly sok szót mondtam, mégis az embernek a legcsekélyebb ismerete sincs erről a munkáról, és miután eljutottunk erre a pontra, az emberek még mindig jeleket és csodákat kérnek. Vajon a te Istenbe vetett hited nem más, mint jelek és csodák hajszolása, vagy pedig az a célja, hogy életet nyerj? Jézus is sok szót mondott, és közülük néhány még nem teljesedett be. Mondhatod-e azt, hogy Jézus nem Isten? Isten bizonyságot tett arról, hogy Ő Krisztus és Isten szeretett Fia. Tagadhatod ezt? Ma Isten csak szavakat mond, és ha ezt nem ismered alaposan, akkor nem tudsz helytállni. Azért hiszel Benne, mert Ő Isten, vagy az alapján hiszel Benne, hogy beteljesednek-e a szavai vagy sem? A jelekben és csodákban hiszel, vagy Istenben hiszel? Ő ma nem mutat jeleket és csodákat – Ő valóban Isten? Ha a szavai nem teljesülnek be, akkor Ő valóban Isten? Isten lényegét vajon az határozza meg, hogy beteljesednek az Általa mondott szavak vagy sem? Miért van az, hogy egyesek mindig Isten szavainak beteljesedésére várnak, mielőtt hinnének Benne? Nem azt jelenti ez, hogy nem ismerik Őt? Mindazok, akiknek ilyen elképzeléseik vannak, azok Istent tagadják. Elképzelésekkel mérik Istent; ha Isten szavai beteljesednek, akkor hisznek Benne, ha pedig nem, akkor nem hisznek Benne; és mindig arra törekszenek, hogy jeleket és csodákat láthassanak. Nem a modern kor farizeusai ezek az emberek? Az, hogy képes vagy-e helytállni, attól függ, hogy ismered-e a gyakorlati Istent – ez döntő fontosságú! Minél nagyobb benned Isten igéjének valósága, annál jobban ismered Isten gyakorlatiasságát, és annál jobban helyt tudsz állni a próbatételek alatt. Minél inkább arra koncentrálsz, hogy jeleket és csodákat láss, annál kevésbé vagy képes helytállni, és el fogsz bukni a próbatételek között. Nem a jelek és csodák jelentik az alapot; csak Isten gyakorlatiassága az élet. Vannak, akik nem ismerik az Isten munkája által elérendő hatásokat. Zavarodottságban töltik napjaikat, nem törekszenek Isten munkájának megismerésére. Törekvésük célja mindig csak az, hogy Isten teljesítse vágyaikat, és csak akkor lesz komoly a hitük. Azt mondják, hogy törekedni fognak az életre, ha Isten szavai beteljesednek, de ha az Ő szavai nem teljesülnek, akkor nincs lehetőség arra, hogy az életre törekedjenek. Az emberek azt hiszik, hogy az Istenbe vetett hit a jelek és csodák látására való törekvés, valamint a mennybe és a harmadik égbe való felemelkedésnek a hajszolása. Egyikük sem mondja, hogy az Istenbe vetett hitük törekvés a valóságba való belépésre, törekvés az életre, és az Isten általi megnyerésre. Mi az értéke az ilyen törekvésnek? Akik nem törekszenek Isten megismerésére és arra, hogy eleget tegyenek Istennek, azok nem azok, akik hisznek Istenben; ők azok, akik káromolják Istent!

Most már értitek, hogy mi az Istenbe vetett hit? Vajon az Istenben való hit azt jelenti, hogy jeleket és csodákat látunk? Azt jelenti, hogy a mennybe megyünk? Istenben hinni egyáltalán nem egyszerű dolog. A hit vallási módjaitól meg kell szabadulni; a betegek gyógyítására és a démonok kiűzésére való törekvés, a jelekre és csodákra való összpontosítás, Isten még több kegyelmére, békéjére és örömére való sóvárgás, a test kilátásaira és kényelmére való törekvés – ezek a hit vallási módjai, és a hit ilyen módjai a hit egy képzelet szülte fajtája. Mi a gyakorlati istenhit ma? Isten szavának elfogadása életvalóságodként, Isten megismerése az Ő szavából, és ily módon az Iránta való igaz szeretet elérése. Hogy világos legyen: az Istenben való hit azért van, hogy alá tudd magad vetni Istennek, szeresd Istent, és elvégezd azt a kötelességet, amelyet egy teremtett lénynek el kell végeznie. Ez a célja az Istenben való hitnek. Meg kell ismerned Isten szeretetreméltóságát, hogy mennyire tiszteletre méltó Isten, és hogy a munka, amelyet Isten a teremtett lényein végez, az az ő megmentésük és tökéletesítésük – ezek az Istenbe vetett hited legszükségesebb alapjai. Az Istenbe vetett hit elsősorban a testi életről az Istent szerető életre való váltás, és a romlottságban való életről az Isten szavainak életében való élésre való váltás; ez a Sátán hatalma alól való kijövetel és az Isten gondoskodása és oltalma alatti élés; ez azért van, hogy képes légy alávetni magad Istennek a hús-vér test helyett, hogy Isten megnyerhesse a teljes szívedet és tökéletessé tegyen téged, és hogy megszabadulhass a sátáni romlott beállítottságoktól. Az Istenbe vetett hit főként azért van, hogy Isten nagy ereje és dicsősége megnyilvánulhasson benned, hogy követhesd Isten akaratát, hogy Isten terve megvalósulhasson, és hogy képes légy a Sátán előtt tanúságot tenni Isten mellett. Az Istenbe vetett hitnek nem szabad a jelek és csodák látásának vágya körül forognia, és nem szabad a saját hús-vér tested kedvéért lennie. Ennek az Isten megismerésére való törekvésről, az Istennek való alávetettségre való képességről, és – mint Péter – a Neki való, halálig tartó alávetettségről kell szólnia. A fő cél ennek elérése. Az ember azért is eszi és issza Isten szavait, hogy megismerje Istent, és eleget tegyen Neki. Isten szavának evése és ivása nagyobb tudást ad neked Istenről, és csak ezután tudod alávetni magad Neki. Csak Istent ismerve tudod Őt szeretni, és ez az egyetlen cél, amit az embernek az Istenbe vetett hitben maga elé kell tűznie. Ha az Istenbe vetett hited során mindig jeleket és csodákat kívánsz látni, akkor ez az Istenbe vetett hittel kapcsolatos nézőpontod helytelen. Az Istenbe vetett hit főként Isten szavainak életvalóságként való elfogadása. Amikor az emberek gyakorlatba ültetik az Isten szájából származó szavakat, és azok megvalósulnak bennük, Isten célja ezáltal teljesül. Az Istenbe vetett hitben az embernek arra kell törekednie, hogy Isten tökéletesítse őt, hogy képes legyen alávetni magát Istennek, és hogy elérje az Istennek való teljes alávetettséget. Ha képes vagy zokszó nélkül alávetni magad Istennek, tekintettel lenni Isten szándékaira, és elnyerni Péter érettségét, birtokolva Péter stílusát, amiről Isten beszélt, akkor fogsz sikert elérni az Istenbe vetett hitben, és ez azt jelenti majd, hogy Isten megnyert téged.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által teljesül be)