Isten napi igéi  406. szemelvény

Amikor az emberek hisznek Istenben, szeretik Őt és eleget tesznek neki, szívükkel megérintik Isten Lelkét, és ezáltal elnyerik elégedettségét, szívüket arra használják, hogy kapcsolatba kerüljenek Isten szavaival, és így az Ő Lelke megindítja őket. Ha egy normális lelki életet akarsz élni, és normális kapcsolatot kívánsz teremteni Istennel, akkor először át kell adnod Neki a szívedet. Csak miután elcsendesítetted a szívedet Előtte, és a teljes szívedet Belé töltötted, akkor válsz képessé arra, hogy fokozatosan egy normális lelki életet teremts. Ha az emberek Istenbe vetett hitükben nem adják Neki a szívüket, ha a szívük nincs Vele, és nem kezelik az Ő terhét sajátjukként, akkor nem tesznek mást, mint megcsalják Istent – a vallásos emberekre jellemző cselekedet, és ez nem fogja elnyerni Isten dicséretét. Isten semmit sem nyerhet az ilyen embertől; ők csak Isten munkájának ellenpontjaként szolgálhatnak. Ezek az emberek olyanok, mint díszlet Isten házában – foglalják a helyet, és szemetek, s Isten nem veszi hasznukat. Nem csak arra nincs lehetőség, hogy a Szentlélek munkálkodjon bennük, a tökéletesítésükben sem rejlik semmi érték. Ez a fajta ember valóságos két lábon járó hulla. Semmi sincs bennük, amit a Szentlélek használhatna – a Sátán teljesen uralja és mélyen megrontotta őket. Isten ki fogja űzni ezeket az embereket. Amikor a Szentlélek ma használja az embereket, Ő nem csupán a kívánatos részeikkel dolgozik a dolgok véghezviteléért – a nemkívánatos részeiket is tökéletesíti és átalakítja. Ha képes vagy a szívedet Istenbe tölteni és elcsendesíteni Előtte, akkor meglesz a lehetőséged és az alkalmasságod, hogy a Szentlélek használjon, és hogy megkapd az Ő megvilágosítását és megvilágítását. Sőt mi több, arra is lehetőséged nyílik, hogy a Szentlélek orvosolja a hiányosságaidat. Amikor a szívedet átadod Istennek, pozitívum, hogy mélyebb belépést tudsz nyerni, és az éleslátás magasabb szintjét érheted el. Ami a negatívumokat illeti, nagyobb tudásod lesz a hiányosságaidról és a hibáidról, és jobban sóvárogsz és jobban törekszel majd, hogy eleget tegyél Isten akaratának. Továbbá, nem leszel passzív, képes leszel aktívan belépni. Ez azt mutatja, hogy megfelelő személy vagy. Feltéve, hogy a szíved csendes tud maradni Isten előtt, az, hogy dicséretet kapsz-e a Szentlélektől vagy sem, és hogy Isten kedvére teszel-e vagy sem, döntően attól függ, hogy tevékenyen be tudsz-e lépni. Amikor a Szentlélek megvilágosítja az embereket és hasznukat veszi, sosem teszi negatívvá, hanem mindig tevékeny fejlődésre készteti őket. Amikor pedig így tesz, az embereknek továbbra is megvannak a gyengeségeik, ám nem szerintük élnek. Nem halogatják a fejlődést az életükben, és folyamatosan törekednek Isten akaratának megelégítésére. Ez egy mérce. Ha ezt el tudod érni, az azt bizonyítja, hogy elnyerted a Szentlélek jelenlétét. Ha valaki állandóan negatív, és még a megvilágosodás elnyerését és önmaga megismerését követően is negatív és tétlen marad, s nem képes felállni, és Istennel munkálkodni, akkor csak Isten kegyelmét kapta meg, és a Szentlélek nincs vele. Negativitása azt jelenti, hogy a szíve nem fordult Isten felé, lelkét pedig nem indította meg Isten Lelke. Ezt mindenkinek meg kellene értenie.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Nagyon fontos, hogy normális kapcsolatot alakítsunk ki Istennel)

Isten napi igéi  407. szemelvény

Tapasztalatból látható, hogy elsődleges fontosságú, hogy az ember elcsendesítse a szívét Isten előtt. Ez az emberek lelki életét és az életükben elért haladást illető kérdésekhez kapcsolódik. Az igazságra és a beállítottságodban bekövetkező változásra való törekvésed csak akkor hozza meg gyümölcsét, ha a szíved csendes Isten előtt. Ez azért van, mert terhet hordozva járultál Eléje, mert mindig úgy érzed, hogy oly sok mindenben van hiányosságod, hogy sok igazság van, amit meg kell ismerned, hogy sok a valóság, amit meg kell tapasztalnod, és hogy figyelmet kellene tanúsítanod Isten akarata iránt. Ezek a dolgok folyamatosan a fejedben járnak, olyan érzés, mintha akkora erővel nyomnának lefelé, ami nem hagy lélegezni, ezért aztán nehéznek érzed a szíved (bár nem vagy negatív állapotban). Csak az ilyen ember alkalmas arra, hogy elfogadja Isten szavainak megvilágosítását, és hogy Isten Lelke megindítsa őt. A terhük miatt, mert nehéz a szívük, és mondhatni, az ár miatt, amit megfizettek, valamint az Isten előtt elviselt szenvedés miatt kapják meg az Ő megvilágosítását és megvilágítását. Isten ugyanis senkit sem részesít különleges bánásmódban. Mindig igazságosan bánik az emberekkel, ám nem is ad az embereknek önkényesen vagy feltétel nélkül. Ez az Ő igazságos természetének egyik aspektusa. A való életben a legtöbb ember még nem érte el ezt a síkot. Legalábbis a szívük még nem fordult teljesen Isten felé, így még nem történt semmilyen nagy változás az életfelfogásukban. Ez azért van, mert csupán Isten kegyelmében élnek, és még nem nyerték el a Szentlélek munkáját. Ahhoz, hogy Isten hasznukat vegye, az embereknek az alábbi kritériumoknak kell megfelelniük: szívüknek Isten felé kell fordulnia, hordozniuk kell az Ő szavainak terhét, sóvárgó szívvel kell rendelkezniük, és meg kell legyen bennük az elszántság az igazság keresésére. Csak ezek az emberek kaphatják meg a Szentlélek munkáját, és nyerhetik el gyakran az Ő megvilágosítását és megvilágítását. Azok az emberek, akiket Isten használ, kívülről úgy tűnnek, mintha nélkülöznék az értelmet és a normális kapcsolatokat másokkal, ám megfontoltan beszélnek, illendő módon, és mindig képesek megőrizni szívük csendességét Isten előtt. Pontosan ez a fajta ember az, aki méltó arra, hogy a Szentlélek használja őt. Ezeknek az „értelem nélküli” embereknek, akikről Isten beszél, látszólag nincs normális kapcsolatuk másokkal, és nem törődnek a külső szeretettel vagy a kifelé irányuló gyakorlatokkal, amikor azonban szellemi dolgokról beszélgetnek, képesek megnyitni a szívüket, és önzetlenül ellátni másokat a megvilágosítással és a megvilágosodással, amelyet Isten előtti tényleges tapasztalataikból szereztek. Így fejezik ki szeretetüket Isten iránt, és tesznek eleget az Ő akaratának. Amikor mások rágalmazzák és gúnyolják őket, kitérnek a külső emberek, ügyek vagy dolgok befolyása elől, és csendesek maradnak Isten előtt. Úgy tűnik, hogy megvannak a saját egyedi meglátásaik. Függetlenül attól, hogy mások mit tesznek, az ő szívük sosem hagyja el Istent. Amikor mások csevegnek és nevetgélnek, szívük Isten előtt marad, az Ő szaván elmélkednek vagy csendesen imádkoznak a szívükben lakozó Istenhez, az Ő szándékait kutatva. Ezek az emberek nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy normális emberi kapcsolatokat tartsanak fenn másokkal, és úgy tűnik, nincs az életre vonatkozó filozófiájuk. Élénknek, szeretetre méltónak és ártatlannak mutatkoznak, ugyanakkor egyfajta higgadtsággal is rendelkeznek. Ehhez hasonlatos az a fajta személy, akit Isten felhasznál. Az afféle dolgok, mint az életfilozófia vagy a „normális értelem” egyszerűen nem működnek az ilyen emberben. Ők teljes szívüket Isten igéjébe töltötték, és úgy tűnik, hogy csak Isten van a szívükben. Ez az a „racionális gondolkodás nélküli” embertípus, akire Isten utal, és pontosan az ilyen embert használja Isten. Annak az ismertetőjele, akit Isten használ: mindegy mikor vagy hol, szíve mindig Isten előtt van, és nem számít, hogy mások mennyire züllöttek, vagy hogy más emberek mennyire engednek a vágynak és a testnek, ennek az embernek a szíve sosem hagyja el Istent, és ő nem követi a tömeget. Csak az efféle ember alkalmas Isten használatára, és csak az efféle embert tökéletesíti a Szentlélek. Ha képtelen vagy elérni ezt, akkor nem vagy alkalmas arra, hogy Isten megnyerjen vagy a Szentlélek tökéletesítsen.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Nagyon fontos, hogy normális kapcsolatot alakítsunk ki Istennel)

Isten napi igéi  408. szemelvény

Ha normális kapcsolatot akarsz kialakítani Istennel, a szívednek Felé kell fordulnia; ezt véve alapul másokkal is normális kapcsolatod lesz. Ha nincs normális kapcsolatod Istennel, tehetsz bármit, hogy a másokkal való kapcsolataidat fenntartsd, bármilyen szorgalmasan dolgozhatsz vagy bármennyi energiát beletehetsz, mindez csak egy emberi életfilozófiához tartozik majd. Emberi szemléleteken és emberi filozófiákon keresztül fogod óvni a pozíciódat az emberek között, és elérni dicséretüket, ahelyett, hogy normális emberi kapcsolatokat alakítanál ki Isten igéjének megfelelően. Ha nem az emberekkel való kapcsolataidra összpontosítasz, és ehelyett normális kapcsolatot tartasz fenn Istennel, ha hajlandó vagy a szívedet Istennek adni, és megtanulsz engedelmeskedni Neki, akkor az emberi kapcsolataid természetesen normálissá válnak. Ezután ezek a kapcsolatok nem a testre épülnek majd, hanem Isten szeretetének alapjára. Szinte nem is kerülsz testi kölcsönhatásba más emberekkel, hanem egy szellemi szinten lesz közösség és kölcsönös szeretet, vigasz és gondoskodás közöttetek. Mindez az Isten megelégítését célzó vágy alapján történik – ezek a kapcsolatokat nem emberi életfilozófiák révén maradnak fenn; természetesen formálódnak, amikor az ember terhet visel Istenért. Semmilyen mesterséges, emberi erőfeszítést nem igényelnek tőled, csupán Isten szavainak alapelvei szerint kell gyakorolnod. Hajlandó vagy figyelembe venni Isten akaratát? Hajlandó vagy olyan ember lenni, aki „racionális gondolkodás nélkül” áll Előtte? Hajlandó vagy teljességgel átadni a szívedet Istennek, és figyelmen kívül hagyni az emberek között elfoglalt helyedet? Mindazok közül, akikkel kapcsolatba kerülsz, kivel vagy a legjobb viszonyban? Kivel van a legrosszabb kapcsolatod? Normálisak a kapcsolataid az emberekkel? Mindenkit egyenlően kezelsz? A másokkal való kapcsolataidat az életfilozófiád szerint tartod fenn, vagy Isten szeretetének alapjára épülnek? Amikor az emberek nem adják át a szívüket Istennek, a lelkük lomhává, érzéketlenné és öntudatlanná válik. Az ilyen emberek sosem fogják megérteni Isten szavait, sosem lesz normális kapcsolatuk Istennel, és sosem fognak változást elérni a beállítottságukban. Az ember beállítottságának megváltoztatása az a folyamat, mely során a szívét teljességgel átadja Istennek, és megvilágosodást, illetve megvilágítást kap az Ő szavaiból. Isten munkája lehetővé teszi az emberek számára, hogy tevékenyen belépjenek, ahogyan arra is képessé teszi őket, hogy levessék negatív részeiket, miután tudomást szereztek róluk. Amikor a szívedet átadtad Istennek, minden alkalommal képes leszel érzékelni, hogy a lelked megindult egy kicsit, és Isten megvilágosításának és megvilágításának minden részét ismerni fogod. Ha kitartasz, fokozatosan rálépsz majd a Szentlélek általi tökéletesítés ösvényére. Minél csendesebb a szíved Isten előtt, annál érzékenyebbé és finomabbá lesz majd a lelked, annál inkább képes lesz érzékelni, ahogyan a Szentlélek mozgatja, és annál normálisabbá válik a kapcsolatod Istennel. A normális emberi kapcsolatok annak alapjára épülnek, hogy az ember Isten felé fordítja a szívét, nem pedig emberi igyekezetre. Ha valaki szívéből hiányzik Isten, akkor az ő kapcsolataik más emberekkel csupán testi viszonyok. Nem normálisak, kéjes élvezetek, és Isten utálja és megveti őket. Ha azt mondod, a lelked megindult, ám csak olyan emberekkel vagy hajlandó közösséget vállalni, akiket kedvelsz és tisztelsz, és elfogult vagy azokkal szemben, illetve nem állsz szóba olyanokkal, akiket nem kedvelsz, amikor kérni jönnek tőled, az még inkább azt bizonyítja, hogy az érzelmek uralnak, és hogy egyáltalán nincs normális kapcsolatod Istennel. Azt mutatja, hogy megpróbálod becsapni Istent, és elfedni a saját csúfságodat. Lehet, képes vagy megosztani valamennyit a tudásodból, ám ha a szándékaid helytelenek, akkor minden, amit teszel, csak emberi mérce szerint jó, és Isten nem fog dicsérni téged. Tetteidet a tested vezérli majd, nem pedig Isten terhe. Csak akkor vagy alkalmas Isten használatára, ha képes vagy elcsendesíteni a szívedet Előtte, és normális kölcsönhatásban vagy mindazokkal, akik szeretik Őt. Ha ezt meg tudod tenni, akkor függetlenül attól, hogy milyen kapcsolataid vannak másokkal, nem egy életfilozófiát játszol majd el, figyelmezni fogsz Isten terhére, és Előtte élsz majd. Hány ilyen ember van közöttetek? A másokkal való kapcsolataid tényleg normálisak? Milyen alapra épülnek? Hány életre vonatkozó filozófia lakozik benned? Elvetetted már őket? Ha a szíved nem tud teljességgel Isten felé fordulni, akkor nem Istentől való vagy – a Sátántól eredsz, végül a Sátánhoz térsz majd vissza, és nem érdemled meg, hogy Isten népének tagja légy. Ezeket a dolgokat alaposan meg kell vizsgálnod.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Nagyon fontos, hogy normális kapcsolatot alakítsunk ki Istennel)

Isten napi igéi  409. szemelvény

Az Istenben való hitben legalább azt a kérdést meg kell oldanod, hogy normális kapcsolatod legyen Istennel. Ha nincs normális kapcsolatod Istennel, akkor az Istenbe vetett hited értelme elvész. Az Istennel való normális kapcsolat kialakítása teljes mértékben elérhető egy olyan szívvel, amely csendes Isten jelenlétében. Az Istennel való normális kapcsolat azt jelenti, hogy képes vagy nem kételkedni és nem tagadni semmilyen munkáját, és képes vagy alávetni magad az Ő munkájának. Ez azt jelenti, hogy helyes szándékaid vannak Isten jelenlétében, nem saját magadnak készítesz terveket, és mindenben Isten családjának érdekeit tartod elsődlegesnek; ez azt jelenti, hogy elfogadod Isten vizsgálódását, és engedelmeskedsz Isten intézkedéseinek. Képesnek kell lenned arra, hogy lecsendesítsd a szívedet Isten jelenlétében mindenben, amit teszel. Még ha nem is érted Isten akaratát, akkor is a legjobb képességed szerint kell teljesítened kötelességeidet és felelősségeidet. Ha Isten akarata egyszer már feltárult előtted, cselekedj aszerint, és még nem lesz túl késő. Amikor az Istennel való kapcsolatod normálissá válik, akkor az emberekkel is normális kapcsolatod lesz. Ahhoz, hogy normális kapcsolatot építs ki Istennel, mindent Isten szavainak alapjára kell építened, képesnek kell lenned arra, hogy Isten szavai és Isten kérése szerint végezd a kötelességedet, egyenesbe kell hoznod a nézeteidet, és mindenben az igazságot kell keresned. Gyakorolnod kell az igazságot, amikor megérted azt, és függetlenül attól, hogy mi történik veled, imádkoznod kell Istenhez, és Istennek engedelmes szívvel kell keresned. Így gyakorolva képes leszel fenntartani egy normális kapcsolatot Istennel. A kötelességed megfelelő teljesítésével egyidejűleg arra is ügyelned kell, hogy semmi olyat ne tégy, ami nem segíti elő Isten kiválasztottjainak az életbe való belépését, és ne mondj semmi olyat, ami nem hasznos a fivérek és nővérek számára. Legalábbis nem szabad semmi olyat tenned, ami ellenkezik a lelkiismereteddel, és semmiképpen sem tehetsz semmi szégyenleteset. Különösen olyat, ami Isten ellen lázad vagy ellenáll Neki, semmiképpen sem szabad tenned, és semmi olyat nem szabad tenned, ami megzavarja az egyház munkáját vagy életét. Légy igazságos és tiszteletreméltó mindenben, amit teszel, és ügyelj arra, hogy minden cselekedeted vállalható legyen Isten előtt. Bár a test néha gyenge lehet, képesnek kell lenned arra, hogy Isten családjának érdekeit helyezd előtérbe, a személyes haszon iránti mohóság nélkül, anélkül, hogy bármi önző vagy megvetendő dolgot tennél, gyakran reflektálva önmagadra. Ily módon gyakran leszel képes Isten előtt élni, és az Istennel való kapcsolatod teljesen normálissá válik.

Mindenben, amit teszel, meg kell vizsgálnod, hogy a szándékaid helyesek-e. Ha Isten követelményei szerint tudsz cselekedni, akkor az Istennel való kapcsolatod normális. Ez a minimális mérce. Vizsgáld meg a szándékaidat, és ha úgy találod, hogy helytelen szándékok merültek fel benned, akkor légy képes hátat fordítani nekik, és cselekedj Isten szavai szerint; így fogsz olyan emberré válni, aki igaz Isten előtt, ami viszont azt mutatja, hogy az Istennel való kapcsolatod normális, és hogy minden, amit teszel, Istenért van, nem a saját érdekedben. Mindenben, amit teszel és mindenben, amit mondasz, légy képes a szívedet helyes irányba állítani, és légy igaz a cselekedeteidben, és ne az érzelmeid vezessenek, és ne cselekedj a saját akaratod szerint. Ezek azok az alapelvek, amelyek szerint az Istenben hívőknek viselkedniük kell. Az apró dolgok felfedhetik az ember szándékait és érettségét, ezért ahhoz, hogy valaki az Isten általi tökéletessé tétel útjára léphessen, előbb ki kell javítania szándékait és Istennel való kapcsolatát. Csak akkor válhatsz tökéletessé Általa, ha az Istennel való kapcsolatod normális; csak akkor érheti el Isten foglalkozása, metszése, fegyelmezése és finomítása a kívánt hatást benned. Vagyis, ha az emberi lények képesek arra, hogy Istent a szívükben tartsák, és nem törekszenek személyes haszonra, vagy nem a saját (testi értelemben vett) kilátásaikkal törődnek, hanem ehelyett viselik az életbe való belépés terhét, minden tőlük telhetőt megtesznek az igazság követéséért, és alávetik magukat Isten munkájának – ha erre képes vagy, akkor az általad követett célok helyesek lesznek, és az Istennel való kapcsolatod normális lesz. Az Istennel való kapcsolat rendbetétele nevezhető a lelki utazásunkba való belépés első lépésének. Bár az ember sorsa Isten kezében van, és Isten által eleve elrendelt, és az ember nem változtathatja meg, az, hogy Isten által tökéletessé válhatsz-e, vagy hogy Ő megnyerhet-e, attól függ, hogy normális-e a kapcsolatod Istennel. Lehetnek olyan részeid, amelyek gyengék vagy engedetlenek – de amíg a nézeteid és a szándékaid helyesek, és amíg az Istennel való kapcsolatod helyes és normális, addig alkalmas vagy arra, hogy Isten által tökéletessé válj. Ha nincs megfelelő kapcsolatod Istennel, és a test vagy a családod érdekében cselekszel, akkor bármennyire is keményen dolgozol, hiábavaló lesz. Ha az Istennel való kapcsolatod normális, akkor minden más a helyére kerül. Isten semmi mást nem néz, csak azt, hogy az Istenbe vetett hitedben a nézeteid helyesek-e: kiben hiszel, kinek a kedvéért hiszel, és miért hiszel. Ha képes vagy ezeket a dolgokat tisztán látni, és helyesen felállított nézeteid szerint gyakorolni, akkor előrelépsz az életedben, és helyes útra való belépésed is garantálva lesz. Ha az Istennel való kapcsolatod nem normális, és az Istenben való hited nézetei deviánsak, akkor minden más hiábavaló, és bármennyire is hiszel, semmit sem kapsz. Csak azt követően fogsz dicséretet nyerni Tőle, hogy az Istennel való kapcsolatod normális lesz, amikor elhagyod a testet, imádkozol, szenvedsz, elviselsz, aláveted magad, segíted a fivéreidet és nővéreidet, többet áldozol magadból Istenért, és így tovább. Az, hogy amit teszel, annak van-e értéke és jelentősége, attól függ, hogy a szándékaid helyesek és a nézeteid megfelelőek-e. Manapság sokan úgy hisznek Istenben, mintha a fejüket félrebillentve néznék az órát – a perspektívájuk eltorzult, és ezt egy áttöréssel kell helyrehozni. Ha ez a probléma megoldódik, akkor minden rendben lesz, ha nem, akkor minden semmivé válik. Néhányan jól viselkednek a jelenlétemben, de a hátam mögött csak ellenállnak Nekem. Ez az elvetemültség és csalárdság megnyilvánulása, és az ilyen típusú emberek a Sátán szolgái; ők a Sátán tipikus megtestesülései, akik azért jöttek, hogy próbára tegyék Istent. Csak akkor vagy megfelelő ember, ha képes vagy alávetni magad munkámnak és szavaimnak. Mindaddig, amíg képes vagy enni és inni Isten szavait; amíg minden, amit teszel, felvállalható Isten előtt, és igazságosan és tiszteletreméltón viselkedsz mindenben, amit teszel; amíg nem teszel szégyenletes dolgokat, vagy olyan dolgokat, amelyek ártanának mások életének; és mindaddig, amíg a világosságban élsz, és nem hagyod, hogy a Sátán kihasználjon, addig az Istennel való kapcsolatod a megfelelő rendben van.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Milyen a kapcsolatod Istennel?)

Isten napi igéi  410. szemelvény

Az Istenben való hit megköveteli, hogy szándékaidat és nézeteidet megfelelő rendbe tedd; helyesen kell értened és helyesen kell kezelned Isten szavait és Isten munkáját, az összes környezetet, amelyet Isten elrendez, az embert, akiről Isten tanúskodik, és a gyakorlati Istent. Nem szabad a saját elképzeléseid szerint gyakorolnod, vagy a saját kicsinyes terveidet kieszelned. Bármit is teszel, képesnek kell lenned arra, hogy az igazságot keresd, és teremtett lényként elfoglalt pozíciódban alá kell vetned magad Isten minden munkájának. Ha arra akarsz törekedni, hogy Isten által tökéletessé válj, és az élet helyes útjára lépj, akkor a szívednek mindig Isten jelenlétében kell élnie. Ne légy kicsapongó, ne kövesd a Sátánt, ne engedj a Sátánnak semmilyen lehetőséget, hogy elvégezze a munkáját, és ne hagyd, hogy a Sátán felhasználjon téged. Teljesen át kell adnod magad Istennek, és hagynod kell, hogy Isten uralkodjon rajtad.

Hajlandó vagy a Sátán szolgája lenni? Hajlandó vagy arra, hogy a Sátán kihasználjon téged? Azért hiszel Istenben, és azért hajszolod Őt, hogy Általa tökéletessé válj, vagy inkább azért, hogy Isten munkájának ellenpontjává válj? Jobban szeretnél-e értelmes életet élni, amelyben Isten elnyer téged, vagy egy értéktelen és üres életet? Azt szeretnéd inkább, hogy Isten használjon téged, vagy azt, hogy a Sátán kihasználjon? Jobban szeretnéd, ha Isten szavai és az igazság töltenének be téged, vagy ha a bűn és a Sátán töltene be téged? Gondold át alaposan ezeket a dolgokat. A mindennapi életedben meg kell értened, hogy mely szavaid és cselekedeteid okozhatnak rendellenességet az Istennel való kapcsolatodban, és aztán javítsd ki magad, hogy belépj a helyes mederbe. Mindig vizsgáld meg a szavaidat, a tetteidet, minden egyes mozdulatodat, és minden gondolatodat és ötletedet. Szerezz megfelelő megértést a valódi állapotodról, és lépj be a Szentlélek munkájának útjába. Ez az egyetlen módja annak, hogy normális kapcsolatod legyen Istennel. Annak felmérése révén, hogy az Istennel való kapcsolatod normális-e, képes leszel kijavítani szándékaidat, megérteni az ember természetlényegét, és valóban megérteni önmagadat, és ezáltal képes leszel valódi tapasztalatokba belépni, valódi módon lemondani önmagadról, és szándékosan alávetni magad. Ahogy megtapasztalod ezeket a dolgokat arra vonatkozóan, hogy az Istennel való kapcsolatod normális-e vagy sem, lehetőségeket fogsz találni arra, hogy Isten által tökéletesedj, és képessé válsz arra, hogy megragadd a Szentlélek munkájának számos állapotát. Képes leszel arra is, hogy átláss a Sátán sok trükkjén, és áttörj az összeesküvésein. Csak ez az út vezet az Isten általi tökéletességhez. Helyrehozod az Istennel való kapcsolatodat, hogy alávethesd magad az Ő intézkedéseinek a maguk teljességében, és hogy még mélyebben beléphess a valódi tapasztalatba, és még többet kaphass a Szentlélek munkájából. Amikor gyakorlod az Istennel való normális kapcsolatot, a legtöbb esetben a siker a test elhagyásával és az Istennel való igazi együttműködéssel érhető el. Meg kell értened, hogy „együttműködő szív nélkül nehéz befogadni Isten munkáját; ha a test nem szenved, nem lesznek áldások Istentől; ha a lélek nem küzd, a Sátán nem lesz megszégyenítve”. Ha ezeket az alapelveket gyakorlod és alaposan megérted, akkor az Istenbe vetett hited nézetei helyükre kerülnek. A jelenlegi gyakorlatotokban el kell vetnetek a „kenyér utáni keresés csillapítja az éhséget” gondolkodásmódját; el kell vetnetek a „mindent a Szentlélek tesz, és az emberek képtelenek beavatkozni” gondolkodásmódot. Mindenki, aki ezt mondja, azt gondolja: „Az emberek azt tesznek, amit akarnak, és amikor eljön az idő, a Szentlélek elvégzi a munkáját. Az embereknek nincs szükségük arra, hogy visszafogják a testet vagy együttműködjenek; csak az számít, hogy a Szentlélek mozgassa őket.” Ezek a vélemények mind abszurdak. Ilyen körülmények között a Szentlélek nem tud munkálkodni. Ez a fajta szemlélet az, ami nagy mértékben akadályozza a Szentlélek munkáját. A Szentlélek munkáját gyakran emberi együttműködéssel lehet elérni. Azok, akik nem működnek együtt, és nem elszántak, mégis szeretnék elérni, hogy megváltozzon a természetük, és elnyerjék a Szentlélek munkáját, valamint a megvilágosodást és a világosságot Istentől, valóban extravagáns gondolatokkal rendelkeznek. Ezt nevezik „önmagunk kényeztetésének és a Sátánnak való megbocsátásnak”. Az ilyen embereknek nincs normális kapcsolatuk Istennel. A sátáni természet sok kinyilatkoztatását és megnyilvánulását kell megtalálnod magadban, és meg kell találnod minden olyan gyakorlatodat, amely ellentétes azzal, amit Isten most megkövetel. Képes leszel most elhagyni a Sátánt? El kell érned egy normális kapcsolatot Istennel, Isten szándékainak megfelelően kell cselekedned, és új emberré kell válnod egy új élettel. Ne merengj a múltbeli vétkeiden; ne legyen indokolatlanul bűntudatod; légy képes felállni és együttműködni Istennel, és teljesítsd a kötelességeidet, amelyeknek eleget kell tenned. Így az Istennel való kapcsolatod normális lesz.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Milyen a kapcsolatod Istennel?)

Isten napi igéi  411. szemelvény

Ha ennek elolvasása után csupán azt állítod, hogy elfogadod ezeket a szavakat, de a szíved mozdulatlan marad, és nem törekszel arra, hogy az Istennel való kapcsolatodat normalizáld, az azt bizonyítja, hogy nem tulajdonítasz jelentőséget az Istennel való kapcsolatodnak. Ez azt bizonyítja, hogy a nézeteid még nem kerültek helyre, hogy a szándékaid még nem arra irányulnak, hogy Isten megnyerjen, és dicsőséget hozz Neki, hanem ehelyett arra törekszel, hogy a Sátán összeesküvéseit hagyd érvényesülni, és elérd a saját céljaidat. Az ilyen emberek rossz szándékokat és helytelen nézeteket táplálnak. Nem számít, hogy Isten mit mond, vagy hogyan mondja, az ilyen emberek teljesen közömbösek maradnak, és a legkevésbé sem alakulnak át. A szívük nem érez félelmet, és szégyentelenek. Az ilyen ember egy lelketlen tökfilkó. Olvasd el Isten minden kijelentését, és ültesd át a gyakorlatba, amint megérted. Talán voltak alkalmak, amikor a tested gyenge volt, vagy lázadó voltál, vagy ellenálltál; függetlenül attól, hogyan viselkedtél a múltban, ennek csekély következménye van, és nem akadályozhatja meg életed mai éretté válását. Mindaddig, amíg ma képes vagy normális kapcsolatban lenni Istennel, van remény. Ha minden alkalommal, amikor Isten szavait olvasod, változás áll be benned, és mások is látják, hogy az életed jobbra fordult, az azt mutatja, hogy az Istennel való kapcsolatod most normális, hogy rendbe jött. Isten nem a vétkeik szerint bánik az emberekkel. Ha egyszer megértetted és tudatossá váltál, mindaddig, amíg fel tudsz hagyni a lázadással vagy az ellenállással, addig Isten továbbra is kegyelmes lesz hozzád. Ha megvan benned a megértés és az elhatározás, hogy az Isteni általi tökéletesítésre törekedj, akkor Isten jelenlétében normális lesz az állapotod. Bármit is teszel, a következőket vedd figyelembe, amikor teszed: Mit fog Isten gondolni, ha ezt teszem? Hasznára válik ez a fivéreimnek és nővéreimnek? Használni fog az Isten házában folyó munkának? Akár imádságban, akár közösségben, akár beszédben, akár munkában, akár másokkal való kapcsolatban, vizsgáld meg a szándékaidat, és ellenőrizd, hogy normális-e a kapcsolatod Istennel. Ha te nem tudod megkülönböztetni a saját szándékaidat és gondolataidat, ez azt jelenti, hogy hiányzik belőled a megkülönböztetésre való képesség, ami azt bizonyítja, hogy túl keveset értesz az igazságból. Ha képes vagy világosan megérteni mindent, amit Isten tesz, és az Ő szavainak lencséjén keresztül, az Ő oldalán állva tudod érzékelni a dolgokat, akkor az azt jelenti, hogy nézeteid helyessé váltak. Ezért az Istennel való jó kapcsolat kialakításának rendkívül nagy jelentősége van mindenki számára, aki hisz Istenben; ezt mindenkinek kiemelkedően fontos feladatnak és élete legnagyobb eseményének kell tekintenie. Minden, amit teszel, azzal mérhető, hogy normális kapcsolatod van-e Istennel. Ha normális a kapcsolatod Istennel, a szándékaid pedig helyesek, akkor cselekedj. Az Istennel való normális kapcsolat fenntartásához nem szabad félned attól, hogy személyes érdekeidet érintő veszteségeket szenvedsz el; nem engedheted, hogy a Sátán győzedelmeskedjen, nem engedheted, hogy a Sátán megvásároljon téged, és nem engedheted, hogy a Sátán nevetség tárgyává tegyen. Az ilyen szándékok megléte annak a jele, hogy az Istennel való kapcsolatod normális – nem a test érdekében, hanem a lélek békéje, a Szentlélek munkájának elnyerése és Isten akaratának kielégítése érdekében. A helyes állapotba való belépéshez jó kapcsolatot kell kialakítanod Istennel, és helyre kell tenned az Istenbe vetett hited nézeteit. Ez azért van, hogy Isten megnyerhessen téged, és hogy szavainak gyümölcseit kinyilváníthassa benned, és még jobban megvilágosítson és megvilágítson téged. Ily módon megvalósul, hogy beléptél a helyes útra. Folytasd Isten mai szavainak evését és ivását, lépj be a Szentlélek mai munkamódszerébe, cselekedj Isten mai követelményei szerint, ne figyelj a gyakorlás ódivatú módszereire, ne ragaszkodj ahhoz, ahogy régen tették a dolgokat, és lépj be minél hamarabb a mai munkamódszerbe. Így az Istennel való kapcsolatod teljesen normálissá válik, és megvalósul, hogy az Istenbe vetett hit helyes útjára tértél.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Milyen a kapcsolatod Istennel?)

Isten napi igéi  412. szemelvény

Minél inkább elfogadják az emberek Isten szavait, annál jobban megvilágosodnak, és annál jobban éheznek és szomjaznak az Isten megismerésére való törekvésükben. Csak azok, akik elfogadják Isten szavait, képesek gazdagabb és mélyebb élményekre, és ők az egyetlenek, akiknek az élete tovább növekedhet, mint a szezámvirág. Mindenkinek, aki az életre törekszik, ezt főállású munkaként kell kezelnie; éreznie kell, hogy „Isten nélkül nem tudok élni; Isten nélkül semmit sem tudok megvalósítani; Isten nélkül minden üres”. Így arra az elhatározásra is el kell jutniuk, hogy „a Szentlélek jelenléte nélkül semmit sem teszek, és ha Isten igéinek olvasása nem hat, akkor közömbös vagyok, hogy bármit is tegyek”. Ne legyetek elnézőek magatokkal. Az élettapasztalatok az Isten általi megvilágosodásból és útmutatásból származnak, és ezek a szubjektív erőfeszítéseitek kikristályosodásai. A következőt kell megkövetelnetek magatoktól: „Amikor az élettapasztalatról van szó, nem adhatok magamnak szabad utat.”

Néha, amikor rendkívüli körülmények között vagy, elveszíted Isten jelenlétét, és képtelen leszel érezni Istent, amikor imádkozol. Normális, ha ilyenkor félelmet érzünk. Azonnal el kell kezdened a keresést. Ha nem teszed, akkor Isten távol lesz tőled, és nélkülözni fogod a Szentlélek jelenlétét – sőt, a Szentlélek munkáját is – egy napra, két napra, akár egy vagy két hónapra is. Ezekben a helyzetekben hihetetlenül érzéketlenné válsz, és ismét a Sátán fogságába kerülsz, olyannyira, hogy képes vagy mindenféle cselekedet elkövetésére. A vagyon után sóvárogsz, becsapod a testvéreidet, filmeket és videókat nézel, mahjongozol, sőt dohányzol és iszol fegyelmezetlenül. A szíved messze elkóborolt Istentől, titokban a saját utadat jártad, és önkényesen ítélkeztél Isten munkája felett. Egyes esetekben az emberek olyan mélyre süllyednek, hogy nem éreznek szégyent vagy zavart a szexuális jellegű bűnök elkövetése miatt. Az ilyen embert elhagyta a Szentlélek; valójában a Szentlélek munkája már régóta hiányzik az ilyen emberből. Az ember csak azt látja, hogy egyre mélyebbre süllyednek a romlásba, ahogy a gonosz kezei egyre messzebbre nyúlnak. Végül megtagadják ennek az útnak a létezését, és a Sátán fogságába esnek, amint vétkeznek. Ha felfedezed, hogy csak a Szentlélek jelenléte van meg benned, de hiányzik a Szentlélek munkája, akkor már veszélyes helyzetben vagy. Amikor még a Szentlélek jelenlétét sem érzed, akkor a halál küszöbén állsz. Ha nem térsz meg, akkor teljesen visszatérsz a Sátánhoz, és azok között leszel, akiket kiűznek. Tehát, amikor felfedezed, hogy olyan állapotban vagy, ahol csak a Szentlélek jelenléte van (nem vétkezel, kordában tartod magad, és nem teszel semmit, amivel nyíltan ellenállsz Istennek), de hiányzik belőled a Szentlélek munkája (nem indít meg, amikor imádkozol, nem nyersz nyilvánvaló megvilágosodást vagy megvilágítást, amikor Isten szavait eszed és iszod, közömbös vagy Isten szavainak evése és ivása iránt, soha nincs növekedés az életedben, és már régóta nélkülözöd a nagy megvilágítást) – ilyenkor óvatosabbnak kell lenned. Nem szabad elnézőnek lenned magaddal, nem szabad tovább szabadjára engedned a saját jellemed. A Szentlélek jelenléte bármikor eltűnhet. Ezért olyan veszélyes egy ilyen helyzet. Ha ilyen állapotban találod magad, próbáld mielőbb megfordítani a dolgokat. Először is, mondj egy bűnbánati imát, és kérd Istent, hogy terjessze ki még egyszer kegyelmét rád. Imádkozz komolyabban, és csendesítsd el a szívedet, hogy többet ehess és ihass Isten szavaiból. Ezen alapokra építve több időt kell imádsággal töltened; meg kell dupláznod erőfeszítéseidet az éneklésben, imádkozásban, Isten szavainak evésében és ivásában, valamint a kötelességed teljesítésében. Amikor a leggyengébb formádban vagy, a szívedet a legkönnyebben szállja meg a Sátán. Amikor ez megtörténik, a szíved elszakad Istentől, és visszatér a Sátánhoz, aminek következtében a Szentlélek jelenléte nélkül maradsz. Ilyenkor kétszeresen nehéz visszanyerni a Szentlélek munkáját. Jobb, ha addig keresed a Szentlélek munkáját, amíg Ő még veled van, ami lehetővé teszi, hogy Isten még több megvilágosodást adjon neked, és ne kelljen elhagynia téged. Imádkozni, himnuszokat énekelni, ellátni a feladatodat, enni és inni Isten szavait – mindez azért történik, hogy a Sátánnak ne legyen lehetősége a munkáját végezni, és hogy a Szentlélek munkálkodhasson benned. Ha nem nyered így vissza a Szentlélek munkáját, ha egyszerűen csak vársz, akkor nem lesz könnyű visszanyerni a Szentlélek munkáját, ha már elvesztetted a Szentlélek jelenlétét, kivéve, ha a Szentlélek különösen megmozdított, vagy különösen megvilágított és megvilágosított téged. Még így sem elég egy-két nap, hogy az állapotod helyreálljon; néha akár hat hónap is eltelhet mindenféle felépülés nélkül. Mindez azért van, mert az emberek túlságosan elnézőek önmagukkal szemben, képtelenek a dolgokat normális módon megtapasztalni, és így a Szentlélek elhagyja őket. Még ha vissza is nyered a Szentlélek munkáját, még akkor sem biztos, hogy Isten jelenlegi munkája teljesen világos számodra, mert messze lemaradtál az élettapasztalatodban, mintha tízezer mérfölddel maradtál volna le. Nem egy szörnyű dolog ez? Az ilyen embereknek azonban azt mondom, hogy most még nem késő megtérni, de van egy feltétel: Keményebben kell dolgoznod, és nem szabad belemerülnöd a lustaságba. Ha mások egy nap ötször imádkoznak, neked tízszer kell imádkoznod; ha mások naponta két órán át eszik és isszák Isten szavait, neked négy vagy hat órán át kell ezt tenned; és ha mások két órán át hallgatnak énekeket, neked legalább egy fél napon át kell hallgatnod. Légy gyakran békében Isten előtt, és gondolj Isten szeretetére, amíg meg nem hatódsz, a szíved vissza nem tér Istenhez, és többé nem merészelsz eltávolodni Istentől – csak akkor fog gyümölcsöt hozni a gyakorlásod; csak akkor leszel képes visszanyerni korábbi, normális állapotodat.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan lépjünk be egy normális állapotba?)

Isten napi igéi  413. szemelvény

Egy istenhívő ösvényének egyelőre csak nagyon csekély részét jártátok be, és még nem léptetek a helyes útra, így továbbra is messze vagytok attól, hogy megfeleljetek Isten mércéjének. Az érettségetek jelenleg nem elegendő ahhoz, hogy megfeleljetek az Ő igényeinek. Képességetek és romlott természetetek miatt mindig hanyagul bántok Isten munkájával; nem veszitek komolyan. Ez a legsúlyosabb hiányosságotok. Bizonyára senki sincs, aki meg tudná határozni az ösvényt, amelyen a Szentlélek jár; a többségetek nem érti és nem látja tisztán. Ráadásul a legtöbben közületek nem is törődnek ezzel a dologgal, még kevésbé veszitek komolyan. Ha így folytatjátok, tudatlanságban élve a Szentlélek munkáját illetően, akkor hiábavaló lesz az ösvény, amelyre istenhívőként tértek. Ez azért van, mert nem tesztek meg minden tőletek telhetőt, törekedvén, hogy megfeleljetek Isten akaratának, és mert nem működtök jól együtt Istennel. Nem arról van szó, hogy Isten nem munkálkodott rajtad, vagy hogy a Szentlélek nem indított meg. Arról van szó, hogy oly hanyag vagy, hogy nem veszed komolyan a Szentlélek munkáját. Azonnal fordítanod kell ezen a helyzeten, és azon az ösvényen járnod, amelyen a Szentlélek vezeti az embereket. Ez a mai nap fő témája. „Az ösvény, amelyen a Szentlélek vezet” a szellemi megvilágosodásra utal; Isten igéjének ismeretére; tisztánlátásra az előtted álló útról; arra, hogy képes legyél lépésről lépésre belépni az igazságba, és nagyobb tudást szerezz Istenről. Az ösvény, amelyen a Szentlélek vezeti az embereket, elsősorban az Isten szavának világosabb megértése felé vezető út, amely eltérésektől és tévhitektől mentes, és azok, akik ezen járnak, egyenesen haladnak rajta. Ennek eléréséért Istennel összhangban kell munkálkodnotok, találnotok kell egy helyes utat a gyakorláshoz, és a Szentlélek vezette ösvényen kell járnotok. Ez együttműködéssel jár az ember részéről: nevezetesen, hogy mit kell tennetek ahhoz, hogy megfeleljetek Isten veletek szemben támasztott elvárásainak, és hogyan kell viselkednetek, hogy az istenhit helyes útjára lépjetek.

A Szentlélek vezette ösvényre lépni bonyolultnak tűnhet, de sokkal egyszerűbbnek fogod találni, amikor a gyakorlás útja világos előtted. Az igazság az, hogy az emberek képesek mindarra, amit Isten kíván tőlük – nem arról van szó, hogy szamarat próbál ábécére tanítani. Isten minden helyzetben arra törekszik, hogy megoldja az emberek gondjait és eloszlassa aggályaikat. Mindannyiótoknak meg kell értenie ezt: ne értsétek félre Istent. Az emberek Isten igéje szerint vezettetnek azon az ösvényen, amelyen a Szentlélek jár. Mint már említettem, át kell adnotok a szíveteket Istennek. Ez előfeltétele annak, hogy azon az ösvényen járjatok, amelyen a Szentlélek vezet. Ezt kell tennetek ahhoz, hogy a helyes útra lépjetek. Hogyan végzi valaki tudatosan azt a munkát, hogy Istennek adja a szívét? A mindennapi életetekben, amikor megtapasztaljátok Isten munkáját és imádkoztok Hozzá, hanyagul teszitek – munka közben imádkoztok Istenhez. Nevezhető ez annak, hogy Istennek adjátok a szíveteket? A háztartás ügyein vagy a testi dolgokon gondolkodtok; mindig bizonytalankodtok. Lehet ezt úgy tekinteni, hogy elcsendesíted a szíved Isten jelenlétében? Azért van ez, mert a szíved mindig külső ügyekre figyelmez, és képtelen visszatérni Isten elé. Ha azt szeretnéd, hogy a szíved igazán békében legyen Isten előtt, akkor el kell végezned a tudatos együttműködés munkáját. Nevezetesen, mindannyiótoknak időt kell szakítania az áhítatra, egy olyan időt, amikor félreteszitek az embereket, eseményeket és dolgokat; lecsillapítjátok a szíveteket és elcsendesedtek Isten előtt. Mindenkinek személyes jegyzeteket kell vezetnie az áhítatról, feljegyeznie ismereteit Isten szaváról, és arról, hogyan indult meg a lelke, függetlenül attól, hogy ezek mélyek vagy felszínesek; mindenkinek tudatosan le kell csendesítenie a szívét Isten előtt. Ha naponta tudsz egy-két órát szentelni az igazi lelki életnek, az életed aznap gazdagabbnak fogod érezni, szíved pedig ragyogó és tiszta lesz. Ha mindennap megéled ezt a fajta lelki életet, a szíved egyre inkább képes lesz visszatérni Isten birtokába, a lelked egyre erősebbé válik, az állapotod folyamatosan javul, egyre inkább képes leszel a Szentlélek vezette ösvényen járni, és Isten egyre több áldást áraszt majd rád. A lelki életetek célja, hogy tudatosan elnyerjétek a Szentlélek jelenlétét. Nem arról van szó, hogy szabályokat kövessetek vagy vallásos szertartásokat végezzetek, hanem hogy valóban Istennel összhangban cselekedjetek, valóban fegyelmezzétek a testeteket – ez az, amit az embernek tennie kellene, úgyhogy minden erőfeszítésetekkel ezen kell lennetek. Minél jobban együttműködsz és minél több erőfeszítést teszel, a szíved annál inkább képes lesz visszatérni Istenhez, és annál jobban el tudod majd csendesíteni a szívedet Előtte. Egy bizonyos ponton Isten teljes egészében megnyeri majd a szívedet. Senki sem tudja majd megingatni vagy rabul ejteni a szívedet, és teljességgel Istenhez fogsz tartozni. Ha ezen az ösvényen jársz, Isten igéje mindenkor kinyilatkoztatja majd magát neked, és mindenről megvilágosít, amit nem értesz – ezt mind elérheted az együttműködésed által. Ezért mondja mindig Isten, hogy „mindazokat, akik velem egyetértésben cselekednek, kétszeresen megjutalmazom”. Világosan kell látnotok ezt az ösvényt. Ha a helyes úton kívántok járni, minden tőletek telhetőt meg kell tennetek, hogy megelégítsétek Istent. Minden tőletek telhetőt meg kell tennetek, hogy elérjetek egy lelki életet. Lehet, hogy kezdetben nem érsz el nagy eredményeket ebben a törekvésben, ám nem szabad megengedned magadnak, hogy visszafejlődj vagy a negativitásba süllyedj – továbbra is szorgalmasan kell dolgoznod! Minél inkább lelki életet élsz, annál jobban lefoglalják majd a szívedet Isten szavai, mindig ezekkel a dolgokkal foglalkozik majd, mindig hordozva ezt a terhet. Ezt követően fedd fel legbensőbb igazságodat Istennek a lelki életeden keresztül; mondd el Neki, mit vagy hajlandó megtenni, miről gondolkodsz, hogyan érted és látod az Ő igéjét. Ne tarts vissza semmit, egy kicsit sem! Gyakorold, hogy kimondd a szívedben rejlő szavakat, és felfedd valódi érzéseidet Istennek; ha a szíveden van, mindenképp mondd ki. Minél többet beszélsz így, annál inkább érezni fogod Isten szeretetreméltóságát, és Isten még erősebben vonzza majd Magához a szívedet. Amikor ez megtörténik, érezni fogod, hogy Isten mindenkinél kedvesebb neked. Soha nem pártolsz el Istentől, bármi történjék is. Ha napi rendszerességgel gyakorlod ezt a fajta lelki áhítatot, és nem feledkezel el róla, hanem nagy jelentőségű dologként kezeled az életedben, akkor Isten szava elfoglalja majd a szívedet. Ez jelenti azt, hogy megérint a Szentlélek. Olyan lesz, mintha a szíved mindig is Istené lett volna, mintha az, amit szeretsz, mindig a szívedben lenne. Ezt senki sem veheti el tőled. Amikor ez megtörténik, Isten valóban benned él majd, és helye lesz a szívedben.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Egy normális lelki élet a helyes útra vezeti az embereket)

Isten napi igéi  414. szemelvény

Az Istenbe vetett hit szükségessé teszi a normális lelki életet, amely az alapját képezi Isten szavai megtapasztalásának és a valóságba való belépésnek. Vajon az összes jelenlegi gyakorlatotok: az imádkozás, az Istenhez való közeledés, az egyházi dalok éneklése, a dicsőítés, az elmélkedés és az Isten szavain való tűnődés „normális lelki életnek” minősül-e? Úgy tűnik, egyikőtök sem tudja. A normális lelki élet nem korlátozódik az olyan gyakorlatokra, mint az imádkozás, az éneklés, a gyülekezeti életben való részvétel, valamint Isten szavainak evése és ivása. Sokkal inkább magában foglalja egy új és eleven lelki élet megélését. Nem az számít, hogyan gyakorolsz, hanem az, hogy milyen gyümölcsöt terem a gyakorlatod. A legtöbb ember azt hiszi, hogy a normális lelki élethez szükségszerűen hozzátartozik az imádkozás, az egyházi énekek éneklése, Isten szavainak evése és ivása, vagy az Ő szavain való elmélkedés, függetlenül attól, hogy ezeknek a gyakorlatoknak valóban van-e bármilyen hatásuk vagy vezetnek-e valódi megértéshez. Ezek az emberek a felszínes procedúrák követésére összpontosítanak, anélkül, hogy azok eredményeire gondolnának; ők olyan emberek, akik vallási rituálékban élnek, nem pedig olyanok, akik az egyházban élnek, és még kevésbé a királyság emberei. Az, hogy imádkoznak, gyülekezeti dalokat énekelnek, eszik és isszák Isten szavait, mind csak szabálykövetés, amit kényszerből és az irányzatokkal való lépéstartás érdekében tesznek, nem pedig örömmel és szívből. Bármennyit imádkoznak vagy énekelnek is ezek az emberek, erőfeszítéseik nem hoznak gyümölcsöt, mert amit gyakorolnak, az csak a vallás szabályai és szertartásai; valójában nem Isten szavait gyakorolják. Csak arra összpontosítanak, hogy felhajtást csináljanak abból, ahogyan gyakorolnak, és követendő szabályként kezelik Isten szavait. Az ilyen emberek nem ültetik gyakorlatba Isten szavait; csak a testüket elégítik ki, és csak szerepelnek, hogy mások lássák. Ezek a vallási szabályok és szertartások mind emberi eredetűek, nem Istentől származnak. Isten nem követi a szabályokat, és Őt nem köti semmilyen törvény. Ő inkább új dolgokat tesz minden nap, gyakorlati munkát végezve. Nem úgy, mint a Hármas-ön (önirányítás, önfenntartás és önterjesztés – ford). Egyház tagjai, akik olyan gyakorlatokra szorítkoznak, mint a mindennapos reggeli istentiszteleten való részvétel, az esti imádkozás és az étkezés előtti hálaadó ima, valamint a mindenben való hálaadás – bármennyit és bármeddig teszik is ezeket, a Szentlélek munkája nem lesz meg bennük. Amikor az emberek szabályok között élnek, és szívük a gyakorlási módszerekhez ragaszkodik, a Szentlélek nem tud munkálkodni, mivel szívüket szabályok és emberi elképzelések foglalják el. Így Isten képtelen beavatkozni és munkálkodni bennük, és csakis a törvények irányítása alatt élhetnek tovább. Az ilyen emberek örökre képtelenek arra, hogy Isten dicséretét elnyerjék.

A normális lelki élet az Isten előtt megélt élet. Imádkozás közben az ember elcsendesítheti a szívét Isten előtt, és az ima által keresheti a Szentlélek megvilágosítását, megismerheti Isten szavait és megértheti Isten akaratát. Az Ő szavainak evése és ivása által az emberek világosabb és alaposabb megértést nyerhetnek Isten jelenlegi munkájáról. A gyakorlás új útjára is szert tehetnek, és nem fognak ragaszkodni a régihez; amit gyakorolnak, az mind az életben való növekedés elérésére szolgál majd. Ami az imádságot illeti, az nem arról szól, hogy néhány hangzatos szót mondunk, vagy könnyekre fakadunk Isten előtt, hogy megmutassuk, mennyire lekötelezettek vagyunk; inkább az a célja, hogy képezzük magunkat a lélek használatában, lehetővé téve, hogy az ember elcsendesítse a szívét Isten előtt, hogy képezzük magunkat arra, hogy minden kérdésben Isten szavaiból keressünk útmutatást, hogy minden nap új, friss világosság vonzhassa magához a szívünket, és hogy ne legyünk passzívak vagy lusták, hanem ráléphessünk Isten szavai gyakorlatba ültetésének helyes útjára. Manapság a legtöbb ember a gyakorlás módszereire összpontosít, de nem azért teszi ezt, hogy az igazságra törekedjen és növekedést érjen el az életben. Ez az a pont, ahol tévútra tévedtek. Vannak olyanok is, akik képesek új világosságot befogadni, de a gyakorlási módszereik nem változnak. Magukkal hozzák régi vallási elképzeléseiket, amikor Isten mai szavait akarják befogadni, így amit kapnak, az még mindig vallási elképzelésekkel színezett doktrína; nem egyszerűen a mai világosságot fogadják be. Ennek eredményeképpen a gyakorlatuk szennyezett; ezek ugyanazok a régi gyakorlatok új csomagolásban. Bármilyen jól is gyakorolják, képmutatók. Isten úgy vezeti az embereket, hogy minden nap új dolgokat tegyenek, megköveteli, hogy minden nap új felismerésre és megértésre tegyenek szert, és megköveteli, hogy ne legyenek régimódiak és ismételgetőek. Ha már sok éve hiszel Istenben, de a gyakorlási módszereid egyáltalán nem változtak, és ha még mindig a külső dolgokért rajongsz és azokkal vagy elfoglalva, de nincs csend a szívedben, amivel Isten elé járulhatnál, hogy élvezd az Ő szavait, akkor semmit sem fogsz elérni. Amikor Isten új munkájának elfogadásáról van szó, ha nem tervezel másképp, nem folytatod a gyakorlatodat új módon, és nem törekszel új megértésre, hanem ragaszkodsz a régihez, és csak némi korlátozott új világosságot kapsz, anélkül, hogy megváltoztatnád a gyakorlatodat, akkor az ilyen emberek, mint te, csak névlegesen vannak ebben az áramlatban; valójában vallásos farizeusok, akik kívül vannak a Szentlélek áramlatán.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A normális lelki életről)

Isten napi igéi  415. szemelvény

Ahhoz, hogy normális lelki életet éljünk, képesnek kell lennünk arra, hogy naponta új világosságot kapjunk, és Isten szavainak valódi megértésére törekedjünk. Világosan kell látnunk az igazságot, meg kell találnunk a gyakorlás útját minden kérdésben, minden nap új kérdéseket kell felfedeznünk Isten szavainak olvasása által, és fel kell ismernünk saját elégtelenségünket, hogy vágyakozó és kereső szívünk legyen, amely egész lényünket mozgatja, és hogy mindig csendben legyünk Isten előtt, mélyen félve attól, hogy lemaradunk. Az ilyen vágyakozó, kereső szívű ember, aki hajlandó folyamatosan belépést nyerni, a lelki élet helyes útján jár. Azok, akiket a Szentlélek mozgat, akik többre vágynak, akik készek arra törekedni, hogy Isten tökéletessé tegye őket, akik Isten szavainak mélyebb megértésére vágynak, akik nem a természetfelettit hajszolják, hanem inkább valódi árat fizetnek, akik valóban törődnek Isten akaratával, akik valóban eljutnak a belépésig, hogy tapasztalataik hitelesebbek és valóságosabbak legyenek, akik nem üres szavakat és doktrínákat hajszolnak, vagy nem a természetfeletti érzésére törekszenek, akik nem imádnak semmilyen kiemelkedő személyiséget – ők azok, akik beléptek a normális lelki életbe. Minden, amit tesznek, arra irányul, hogy további növekedést érjenek el az életben, és hogy frissek és élénkek legyenek lélekben, és mindig képesek aktívan elérni a belépést. Anélkül, hogy észrevennék, megértik az igazságot és belépnek a valóságba. A normális lelki életet élők minden nap megtalálják a lélek felszabadulását és szabadságát, és szabadon gyakorolhatják Isten szavait az Ő megelégedésére. Ezeknek az embereknek az imádkozás nem formalitás vagy procedúra; ők minden nap képesek lépést tartani az új világossággal. Az emberek például arra nevelik magukat, hogy elcsendesítsék szívüket Isten előtt, és a szívük valóban csendben lehet Isten előtt, és senki sem zavarhatja meg őket. Egyetlen személy, esemény vagy dolog sem akadályozhatja normális lelki életüket. Az ilyen képzésnek az a célja, hogy eredményeket hozzon; nem az a célja, hogy az emberek szabályokat kövessenek. Ez a gyakorlat nem a szabálykövetésről szól, hanem a növekedés elősegítéséről az emberek életében. Ha ezt a gyakorlatot csak követendő szabályként fogod fel, az életed soha nem fog megváltozni. Lehet, hogy ugyanazt a gyakorlatot folytatod, mint mások, de míg ők valójában képesek lépést tartani a Szentlélek munkájával, te ki vagy rekesztve a Szentlélek áramlatából. Nem csapod-e be magadat? Ezeknek a szavaknak az a célja, hogy lehetővé tegye az emberek számára, hogy elcsendesítsék szívüket Isten előtt, hogy szívüket Isten felé fordítsák, hogy Isten munkája akadálytalan legyen bennük, és gyümölcsöt teremjen. Csak ekkor lehetnek az emberek összhangban Isten akaratával.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A normális lelki életről)

Isten napi igéi  416. szemelvény

Mindennapi életetekben nem tartjátok fontosnak az imádságot. Az ember elhanyagolja az imádság kérdését. Korábban az imádságok felületesek voltak, ahogy az ember csak rutinszerűen színlelt Isten előtt. Soha egyetlen ember sem ajánlotta fel a szívét teljesen Isten előtt, és nem vett rész valódi imádságban Istennel. Az ember csak akkor imádkozott Istenhez, amikor baj támadt. Ennyi idő alatt, imádkoztál-e valaha is igazán Istenhez? Volt-e valaha olyan, amikor a fájdalom könnyeit hullattad Isten előtt? Volt-e olyan idő, amikor megismerted önmagadat Előtte? Volt valaha szívtől-szívhez szóló imádságod Istennel? Az imádság gyakorlat által jön: ha nem imádkozol otthon szokásszerűen, akkor nem fogsz tudni imádkozni a gyülekezetben, és ha általában nem imádkozol a kisebb összejöveteleken, akkor képtelen leszel a nagyokon imádkozni. Ha nem húzódsz közel Istenhez rendszeresen, és nem töprengsz Isten szavain, akkor nem tudsz majd mit mondani, amikor eljön az imádkozás ideje, és még ha imádkozol is, csak a szádat fogod jártatni; az nem igazi imádság lesz.

Mi az igazi imádság? Elmondani Istennek, ami a szívedben van, közösségben lenni Istennel, ahogy felfogod az Ő akaratát, kommunikálni Istennel az Ő szavain keresztül, különösen közel érezni magad Istenhez, érzékelni, hogy Ő ott van előtted, és hinni, hogy van mondandód a Számára. Úgy érzed, hogy a szíved világossággal teljes, és érzed, hogy milyen szeretetreméltó Isten. Különösen ihletettnek érzed magad, testvéreidet pedig elégedettséggel tölti el, ahogy hallgatnak téged. Úgy érzik, hogy az ő szívükben lévő szavakat szólod, azokat a szavakat, amelyeket ők szeretnének kimondani, mintha a te szavaid az ő saját szavaikat helyettesítenék. Ezt jelenti a valódi imádság. Miután valódi imádságban volt részed, a szíved békességben lesz és megelégedettség tölti el. Fel tud támadni az Isten szeretéséhez szükséges erő, és úgy fogod érezni, hogy semmi sem értékesebb vagy fontosabb az életben az Isten iránti szeretetnél. Mindez bizonyítja, hogy az imádságaid hatásosak voltak. Imádkoztál már valaha ily módon?

És mi a helyzet az ima tartalmával? Az imádságod lépésről lépésre kell haladjon, összhangban a szíved valós állapotával és a Szentlélek munkájával; közösségbe kerülsz Istennel az Ő akarata szerint, és aszerint, amit az embertől megkíván. Amikor elkezded az imádság gyakorlatát, először is add át a szívedet Istennek. Ne kíséreld meg felfogni Isten akaratát – csak próbáld meg elmondani Istennek a szívedben lévő szavakat. Amikor Isten elé járulsz, így beszélj: „Ó Isten, csak most fogom fel, hogy engedetlen voltam Neked. Valóban romlott és megvetendő vagyok. Mostanáig csak vesztegettem az életemet. Mától kezdve Érted fogok élni. Jelentőségteljes életet fogok élni, és eleget fogok tenni a Te akaratodnak. Munkálkodjon mindig bennem a Te Lelked, folyamatosan világítson és világosítson meg engem. Hadd tegyek erős és harsogó bizonyságot Előtted. Hadd lássa a Sátán a Te dicsőségedet, a Te bizonyságodat, és diadalod bizonyítékát megnyilvánulni bennünk.” Amikor így imádkozol, a szíved teljesen szabaddá fog válni. Miután így imádkoztál, a szíved közelebb lesz Istenhez, és ha gyakran imádkozol így, a Szentlélek óhatatlanul munkálkodni fog benned. Ha mindig így kiáltasz Istenhez, és fogadalmat teszel Előtte, el fog jönni az a nap, amikor a fogadalmad elfogadható lesz Isten előtt, amikor a szívedet és teljes lényedet megnyeri Isten, és végül tökéletessé válsz Általa. Számotokra az imádság a lehető legfontosabb dolog. Amikor imádkozol és fogadod a Szentlélek munkáját, Isten megindítja a szívedet, és elő fog jönni az erő ahhoz, hogy szeresd Istent. Ha nem a szíveddel imádkozol, ha nem nyitod meg a szíved, hogy Istennel társalogj, akkor Istennek nem lesz lehetősége munkálkodni benned. Ha azután, hogy imádkoztál és kimondtad a szívedben lévő szavakat, Isten Lelke nem kezdte meg a munkáját, te pedig nem nyertél ihletet, az azt mutatja, hogy szívedben nincs őszinteség, szavaid hamisak, és még mindig tisztátalanok. Ha imádkozás után megelégedettséget érzel, akkor imáidat Isten elfogadhatónak találta, és Isten Lelke munkálkodik benned. Mivel Isten előtt szolgálsz, nem lehetsz imádság nélkül. Ha valóban jelentőségteljes és értékes dologként tekintesz az Istennel való közösségre, akkor vajon elhagyhatod-e az imádságot? Senki sem létezhet Istennel való közösség nélkül. Imádság nélkül a testben élsz, a Sátán rabságában; valódi imádság nélkül a sötétség befolyása alatt élsz. Testvéreim, remélem, hogy minden egyes nap igazán tudtok imádkozni. Ez nem a szabályok követéséről szól, hanem egy bizonyos eredmény eléréséről. Hajlandó vagy lemondani egy kevés alvásról és élvezetről annak érdekében, hogy korán kelj a reggeli imákért, és élvezd Isten szavait? Ha tiszta szívvel imádkozol és így eszed és iszod Isten szavait, akkor elfogadhatóbb leszel az Ő számára. Ha minden reggel ezt teszed, ha mindennap gyakorlod, hogy átadd a szíved Istennek, hogy beszélgess és kapcsolatba lépj Vele, akkor az Istenről való ismereted bizonyosan növekedni fog, és képes leszel jobban megérteni Isten akaratát. Azt mondod: „Ó Isten! Hajlandó vagyok teljesíteni a kötelességemet. Csak annyit tehetek, hogy teljes lényemet Neked szentelem, hogy Te dicsőséget nyerhess belőlünk, hogy élvezhesd az e csoportunk által tett bizonyságtételt. Könyörgöm Neked, hogy munkálkodj bennünk, hogy képessé váljak igazán szeretni Téged és megfelelni Neked és Téged követni, mint célomat.” Amint felveszed ezt a terhet, Isten bizonyosan tökéletessé fog tenni téged. Nem szabad csak a saját hasznodért imádkoznod, hanem azért is kell imádkoznod, hogy kövesd Isten akaratát és szeresd Őt. Ez az imádság legigazabb fajtája. Olyasvalaki vagy-e, aki Isten akaratának követése érdekében imádkozik?

A múltban nem tudtátok, hogyan imádkozzatok, és elhanyagoltátok az imádság kérdését. Most meg kell tennetek a tőletek telhető legjobbat, hogy képezzétek magatokat az imádkozásra. Ha képtelen vagy a benned lévő erőt előhívni, hogy szeresd Istent, akkor hogyan imádkozol? Azt mondod: „Ó Isten, a szívem nem képes igazán szeretni Téged. Szeretni akarlak, de nincs hozzá erőm. Mit kell tennem? Nyisd meg a lelki szemeimet és a Te Lelked indítsa meg a szívemet. Tedd meg, hogy amikor Eléd járulok, levessek mindent, ami negatív, ne korlátozzon többé semmilyen személy, ügy, vagy dolog, és a szívemet teljesen feltárjam Előtted, és add, hogy felajánlhassam a teljes lényemet Előtted. Bárhogy is tégy próbára, készen állok. Most pedig, nem gondolok a jövőbeni kilátásaimra, és nem vagyok a halál igája alatt. Egy Téged szerető szívvel arra vágyom, hogy az élet útját keressem. Minden ügy, minden dolog, minden a Te kezedben van; a sorsom a Te kezedben van, és a kezedben tartod egész életemet. Most arra törekszem, hogy szeresselek, és függetlenül attól, hogy engeded-e, hogy szeresselek, függetlenül attól, hogyan zavar meg a Sátán, eltökélt vagyok Téged szeretni.” Amikor ezzel a kérdéssel találkozol, így imádkozz. Ha így imádkozol minden nap, az erő Isten szeretéséhez fokozatosan fel fog támadni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az imádság gyakorlatáról)

Isten napi igéi  417. szemelvény

Hogyan léphetünk be az igazi imádságba?

Amikor imádkozol, Isten előtt csendes szívre van szükséged, és muszáj, hogy őszinte legyen a szíved. Igazán társalogsz és imádkozol Istennel – nem szabad megpróbálnod hangzatos szavakkal behízelegned Istennek. Az imádságnak arra kell összpontosulnia, amit Isten akar beteljesíteni pont most. Kérd Istent, hogy adjon neked nagyobb megvilágosodást és megvilágítást, vidd a jelenlegi állapotodat és gondjaidat az Ő jelenlétébe, amikor imádkozol, beleértve azt az fogadalmat is, amit Isten színe előtt tettél. Az imádság nem egy procedúra követéséről szól; arról szól, hogy őszinte szívvel keressük Istent. Kérd, hogy Isten óvja meg a szívedet, hogy a szíved gyakran lehessen csendes Előtte; hogy abban a környezetben, ahová Ő helyezett téged, megismerd önmagad, megvesd önmagad, és elhagyd önmagad, ezáltal lehetővé téve, hogy normális kapcsolatod legyen Istennel, és valóban olyan emberré válj, aki szereti Istent.

Mi az imádság jelentősége?

Az imádság az egyik módja annak, ahogyan az ember együttműködik Istennel, egy eszköz, amely révén az ember segítségül hívja Istent, és az a folyamat, amely által az embert megindítja Isten Lelke. Elmondhatjuk, hogy azok, akik nem imádkoznak, halott emberek, akikben nincs lélek, ami azt bizonyítja, hogy hiányzik belőlük az a képesség, hogy Isten megindítsa őket. Imádság nélkül nem lenne lehetséges normális szellemi életet élni, még kevésbé lépést tartani a Szentlélek munkájával. Imádság nélkül élni azt jelenti, hogy az ember kapcsolata megszakad Istennel, és lehetetlen volna elnyerni Isten dicséretét. Istenhívőként minél többet imádkozik valaki, vagyis minél inkább megindítja őt Isten, annál inkább telve lesz elszántsággal, és annál inkább képes lesz rá, hogy új megvilágosodást kapjon Istentől. Ennek eredményeként az ilyen ember nagyon gyorsan tökéletessé válhat a Szentlélek által.

Milyen hatást hivatott elérni az imádság?

Az emberek talán meg tudják valósítani az imádság gyakorlatát és megérthetik az imádság jelentőségét, de az, hogy az ima hatékony legyen, nem egyszerű kérdés. Az imádság nem abban áll, hogy megszokásból csinálunk valamit, procedúrát követünk, vagy ismételgetjük Isten szavait. Vagyis az imádkozás nem bizonyos szavak papagájként való ismételgetése, és nem is mások utánzása. Az imádságban el kell érni azt az állapotot, amikor az ember szíve átadható Istennek, feltárjuk a szívünket, hogy Isten megindíthassa. Ahhoz, hogy az imádság hatékony legyen, Isten szavainak olvasásán kell alapulnia. Egyedül az Isten szavaiból kiinduló imádkozás által nyerhetünk nagyobb megvilágosodást és megvilágítást. Az igaz imádság megnyilvánulásai ezek: olyan szívvel rendelkezni, amely sóvárog mindarra, amit Isten kér, sőt vágyik elvégezni, amit Ő követel; utálni azt, amit Isten utál, majd erre az alapra építve, némi megértést nyerni róla, és bizonyos mértékben ismerni és tisztán látni az Isten által kifejtett igazságokat. Ahol megvan az eltökéltség, hit, ismeret és az imádságot követő gyakorlat útja, csak azt lehet igazi imádságnak nevezni, és csak az ilyen ima lehet hatékony. Ugyanakkor az imádságnak Isten szavainak élvezetére kell épülnie, az Istennel az Ő szavaiban való közösség alapján kell megvalósulnia, a szívnek pedig képesnek kell lennie keresni Istent és elcsendesedni Előtte. Ez a fajta imádság már belépett az Istennel való igaz közösség szakaszába.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az imádság gyakorlatáról)

Isten napi igéi  418. szemelvény

A legalapvetőbb ismeretek az imádságról:

1. Ne mondd ki vakon, ami csak eszedbe jut. Kell, hogy legyen egy teher a szíveden, vagyis kell, hogy legyen célod, amikor imádkozol.

2. Az imádságnak Isten szavait kell tartalmaznia; Isten szavaira kell alapulnia.

3. Imádkozás közben nem szabad elavult ügyeket újra előszedni. Imádságaidnak Isten jelenlegi szavaihoz kell kapcsolódniuk, és amikor imádkozol, mondd el Istennek a legbensőbb gondolataidat.

4. A csoportos imának egy központi téma körül kell forognia, amely szükségszerűen a Szentlélek jelenlegi munkája.

5. Mindenkinek meg kell tanulnai a közbenjáró imádságot. Ezzel is kifejezzük azt, hogy figyelembe vesszük Isten akaratát.

Az egyén imaélete az imádság jelentőségének megértésére és az imáról szerzett alapvető tudásra épül. A mindennapi életben rendszeresen imádkozz a saját hiányosságaidért, imádkozz, hogy az életfelfogásod változzon, és imádkozz Isten szavairól való ismereteid alapján. Mindenkinek létre kell hoznia a saját imaéletét, imádkoznia kell Isten szavainak megismeréséért, és azért kell imádkoznia, hogy Isten munkájának ismeretét keresse. A személyes körülményeidet tárd fel őszintén Isten előtt, és legyél valódi anélkül, hogy felhajtást csinálnál abból, hogyan imádkozol, a kulcskérdés pedig az, hogy igazi megértést nyerj, és Isten szavairól valódi tapasztalatot szerezz. Annak, aki a szellemi életbe való belépésre törekszik, sokféleképpen kell tudnia imádkozni. Csendes imádság, morfondírozás Isten szavain, Isten munkájának megismerése – ezek mind a normális lelki életbe való belépés elérése érdekében végzett szellemi közösség céltudatos munkájának példái, amelyek folyamatosan fejlesztik az ember Isten előtti állapotát és még nagyobb előrehaladásra sarkallja az életben. Röviden, minden, amit teszel, legyen az Isten szavainak evése és ivása, vagy csendes imádkozás, vagy hangos kinyilvánítás, azért van, hogy képessé tegyen világosan megérteni Isten szavait, az Ő munkáját, és azt, amit Ő meg kíván valósítani benned. Ami még fontosabb, minden, amit teszel, azt a célt szolgálja, hogy elérd az Isten által megkövetelt normákat, az életedet pedig új magasságokba emelje. A legkevesebb, amit Isten megkövetel az embertől az, hogy képes legyen megnyitni szívét Neki. Ha az ember Istennek adja az igaz szívét, és azt szólja, ami valóban a szívében van, akkor Isten hajlandó munkálkodni benne. Isten nem az ember elferdült szívére vágyik, hanem egy tiszta és őszinte szívre. Ha az ember nem a szívéből szól Istenhez, akkor Isten nem fogja megindítani a szívét, és nem fog munkálkodni benne. Ezért hát az imádság lényege az, hogy szívből szólj Istennek, beszélj Neki a hiányosságaidról vagy a lázadó beállítottságodról, teljesen feltárva önmagadat Előtte; Istent csak akkor fogják érdekelni az imáid, máskülönben el fogja rejteni az arcát előled. Az imádság minimális kritériuma, hogy képes legyél csendben tartani szívedet Isten előtt, és annak nem szabad eltávolodnia Istentől. Lehetséges, hogy ebben a szakaszban nem nyersz újabb vagy magasabb betekintést, de ekkor az imádság segítségével fenn kell tartanod ezt az állapotot – nem fejlődhetsz vissza. Legalább ennyit el kell érned. Ha még ezt sem tudod megvalósítani, az azt bizonyítja, hogy a szellemi életed nem a helyes úton van. Emiatt képtelen leszel ragaszkodni ahhoz a látáshoz, amit először kaptál, el fogod veszteni az Istenbe vetett hitet, eltökéltséged pedig ennek eredményeként szertefoszlik. Az egyik jele annak, hogy beléptél-e a szellemi életbe, vagy sem, az, hogy az imádságaid a helyes úton vannak-e. Minden embernek be kell lépnie ebbe a valóságba; mindannyiuknak dolgozniuk kell azon, hogy tudatosan képezzék magukat az imádságban, nem passzívan várakozva, hanem tudatosan törekedve arra, hogy megindítsa őket a Szentlélek. Csak akkor lesznek olyan emberek, akik igazán keresik Istent.

Amikor imádkozni kezdesz, ne becsüld túl magad, azt remélvén, hogy mindent egy csapásra elérhetsz. Nem lehetnek extravagáns követeléseid, nem várhatod, hogy amint kinyitod a szádat, a Szentlélek meg fog indítani, vagy megvilágosodást és megvilágítást fogsz kapni, vagy hogy Isten rád árasztja a kegyelmet. Ez nem fog megtörténni; Isten nem visz véghez természetfeletti dolgokat. Isten az Ő saját idejében teljesíti az emberek imádságait, és néha megpróbálja a hitedet, hogy lássa, hűséges vagy-e Őelőtte. Amikor imádkozol, muszáj, hogy legyen hited, kitartásod és elszántságod. A legtöbb ember már a gyakorlás elején elcsügged, mert nem indítja meg őket a Szentlélek. Ez így nem lesz elég! Állhatatosnak kell lenned; arra kell összpontosítanod, hogy érezd a Szentlélek mozdulását és arra, hogy keress és kutass. Van olyan, hogy a gyakorlásod útja nem helyénvaló, a személyes indítékaid és elképzeléseid pedig néha nem állnak meg szilárdan Isten előtt, így Isten Lelke nem tud megindítani. Máskor Isten azt nézi, hogy hűséges vagy-e. Röviden, a kiképzés során nagyobb árat kell megfizetned. Ha észreveszed, hogy kezdesz irányt téveszteni a gyakorlásod útján, megváltoztathatod az imádkozásod módját. Mindaddig, amíg őszinte szívvel keresel és vágysz arra, hogy elfogadj, a Szentlélek bizonyosan be fog vinni téged ebbe a valóságba. Néha őszinte szívvel imádkozol, de nem érzed úgy, hogy különösebben megindított a Szentlélek. Ilyenkor a hitre kell támaszkodnod, bízva abban, hogy Isten figyel az imáidra; kitartónak kell lenned az imádságaidban.

Légy becsületes ember; imádkozz Istenhez, hogy szabadítson meg a szívedben lévő megtévesztéstől. Mindenkor tisztítsd meg magad az imádságon keresztül, indítson meg Isten Lelke az imádkozás által, és a beállítottságod fokozatosan megváltozik. Az igazi szellemi élet egy imádkozó élet – olyan élet, amit a Szentlélek mozgat. A Szentlélek általi megindítás folyamata ember beállítottsága megváltozásának folyamata. Az olyan élet, amit nem a Szentlélek mozgat, nem szellemi élet, hanem csak egy vallási rituáléból álló élet. Csak azok léptek be a szellemi életbe, akiket gyakran megindít a Szentlélek, és akiket megvilágosít és megvilágít a Szentlélek. Az ember beállítottsága folyamatosan változik, ahogy imádkozik. Minél inkább megindítja őt Isten Lelke, annál proaktívabb és engedelmesebbé válik. Így a szíve is fokozatosan meg fog tisztulni, a beállítottsága pedig fokozatosan megváltozik. Ilyen a valódi imádság hatása.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az imádság gyakorlatáról)

Isten napi igéi  419. szemelvény

Nincs kritikusabb lépés az Isten szavaiba való belépéshez, mint szíved lecsendesítése az Ő jelenlétében. Ez egy olyan lecke, amelybe minden embernek sürgősen be kell lépnie most. A szíved Isten előtti lecsendesítésébe való belépés útjai a következők:

1. Fordítsd el a szívedet a külsőleges dolgoktól. Légy békességben Isten előtt, és az Istenhez való imádkozásnak szenteld osztatlan figyelmedet.

2. Az Isten előtt békében lévő szíveddel edd, idd és élvezd Isten szavait.

3. Meditálj és elmélkedj Isten szeretetén, és tűnődj Isten munkáján a szívedben.

Először is, kezdd az imádság szempontjából. Meghatározott időpontokban, osztatlan figyelemmel imádkozz. Nem számít, mennyire sürget az idő, milyen mozgalmas a munkád, vagy mi történik veled, mindennap a megszokott módon imádkozz, és edd és idd Isten szavait, mint rendesen. Mindaddig, amíg eszed és iszod Isten szavait, nem számít, hogy mi vesz körül, a lelkedben nagy gyönyörűséged lesz, és nem fognak zavarni a körülötted lévő emberek, események vagy dolgok. Ha szokásszerűen szemléled Istent a szívedben, akkor nem tud megzavarni az, ami kívül zajlik. Ezt jelenti az, hogy érettséggel rendelkezel. Kezdd az imával: csendesen imádkozni Isten előtt a leggyümölcsözőbb. Azután edd és idd Isten szavait, keresd az Isten szavaiban rejlő fényt a rajtuk való töprengés által, találd meg a gyakorlathoz vezető ösvényt, ismerd meg Isten szándékát szavainak kimondásában, és elhajlás nélkül értsd meg azokat. Általában véve normális kell legyen számodra az, hogy képes vagy a szívedben Istenhez közel húzódni, elmélkedni Isten szeretetén és eltűnődni Isten szavain anélkül, hogy megzavarnának a külső dolgok. Amikor a szíved elért egy bizonyos fokú békességet, képes leszel csendesen elmélázni és a bensődben elmélkedni Isten szeretetén és igazán közel húzódni Hozzá, függetlenül a környezetedtől, míg végül eljutsz oda, hogy dicséret buzog fel a szívedben, az pedig még az imádságnál is jobb. Akkor rendelkezel majd egy bizonyos érettséggel. Ha képes vagy elérni a fent leírt állapotokat, az bizonyítja majd, hogy a szíved valóban békében van Isten előtt. Ez az első alapfokú lecke. A Szentlélek csak azután tudja megérinteni, megvilágosítani és megvilágítani az embereket, és csak akkor tudnak valós közösségben lenni Istennel, és akkor tudják felfogni Isten akaratát, valamint a Szentlélek vezetését, miután képesek békességben lenni Isten előtt. Akkor megvalósul, hogy szellemi életükben beléptek a helyes útra. Amikor az Isten előtti életre irányuló kiképzésük elért egy bizonyos mélységet, és képesek elhagyni önmagukat, megvetni önmagukat, és Isten szavaiban élni, akkor szívük valóban békében van Isten előtt. Azt a hatást, hogy valaki képes megvetni saját magát, elátkozni magát, és elhagyni önmagát, Isten munkája éri el, és az emberek nem tudják egyedül megtenni. Ezért a szív lecsendesítésének gyakorlata Isten előtt egy olyan lecke, amelybe azonnal be kell lépnie az embereknek. Néhányan nem csak általában képtelenek békében lenni Isten előtt, hanem még akkor sem tudják elcsendesíteni szívüket Isten előtt, amikor imádkoznak. Ez messze nem üti meg Isten mércéit! Ha a szíved nem tud békében lenni Isten előtt, vajon meg tud indítani a Szentlélek? Ha olyan ember vagy, aki nem tud békében lenni Isten előtt, akkor hajlamos vagy arra, hogy elterelje a figyelmedet, ha valaki arra jár, vagy ha mások beszélgetnek, a gondolataidat pedig elvonhatja, amikor mások csinálnak valamit, mely esetben nem Isten jelenlétében élsz. Ha a szíved igazán békében van Isten előtt, akkor nem fog zavarni semmi, ami a külső világban zajlik, nem foglalkoztat majd egyik ember, esemény vagy dolog sem. Ha van belépésed ebbe, akkor azok a negatív állapotok és minden negatív dolog – emberi elképzelések, életfilozófiák, emberek közti abnormális kapcsolatok, valamint ideák és gondolatok, és így tovább – természetes módon eltűnnek majd. Mivel mindig Isten szavain tűnődsz, a szíved pedig mindig Istenhez húzódik közel, és mindig Isten jelenlegi szavai foglalkoztatják, azok a negatív dolgok elmaradnak tőled anélkül, hogy észrevennéd. Amikor új és pozitív dolgok foglalkoztatnak, a negatív régi dolgok számára nem marad hely, ezért ne figyelj azokra a negatív dolgokra. Nem kell erőfeszítést tenned, hogy irányítsd őket. Arra kell összpontosítanod, hogy békében légy Isten előtt, edd, idd, és élvezd Isten szavait amennyire csak tudod, énekelj Istent dicsőítő himnuszokat amennyire csak tudsz, és adj Istennek esélyt, hogy munkálkodjon rajtad, mert Isten most személyesen akarja tökéletesíteni az embert, és meg akarja nyerni a szívedet; az Ő Lelke megindítja a szívedet, és ha – a Szentlélek vezetését követve – eljutsz oda, hogy Isten jelenlétében élj, akkor eleget fogsz tenni Istennek. Ha figyelsz arra, hogy Isten szavaiban élj, és jobban részt veszel az igazságról szóló közösségben, hogy elnyerd a Szentlélek megvilágosítását és megvilágítását, akkor azok a vallásos elképzelések, valamint az önelégültséged és az elbizakodottságod mind el fog tűnni, és tudni fogod, hogyan áldozd fel magad Istenért, hogyan szeresd Istent, és hogyan elégítsd meg Istent. És anélkül, hogy felismernéd, az Istenhez nem tartozó dolgok teljesen szertefoszlanak majd a tudatodból.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A szíved Isten előtti lecsendesítéséről)

Isten napi igéi  420. szemelvény

Elmélkedni és imádkozni Isten szavai felett, miközben eszed és iszod az Ő mostani szavait, az első lépés ahhoz, hogy békességben légy Isten előtt. Ha tényleg békében tudsz lenni Isten előtt, akkor a Szentlélek megvilágosítása és megvilágítása veled lesz. Minden szellemi élet úgy érhető el, ha békességben vagyunk Isten jelenlétében. Imádkozás közben békében kell lenned Isten előtt, és csak akkor indíthat meg a Szentlélek. Ha békességben vagy Isten előtt, amikor eszed és iszod Isten szavait, akkor megvilágosodhatsz és világosságot nyerhetsz, és igaz megértést szerezhetsz Isten szavairól. Amikor – a meditálás, a közösség és szívedben Istenhez közeledés szokásos tevékenységeit végezve – megnyugszol Isten jelenlétében, képes leszel Isten valódi közelségét élvezni, valóban megérteni Isten szeretetét és az Ő munkáját, és igazi odafigyelést és törődést mutatni Isten szándékai iránt. Minél inkább képes vagy szokásszerűen békében lenni Isten előtt, annál inkább megvilágítanak, és annál inkább képes leszel megérteni saját romlott beállítottságodat, azt, hogy mi hiányzik belőled, mibe kellene belépned, milyen feladatot kellene ellátnod, és miben állnak a hiányosságaid. Mindez úgy valósul meg, ha békességben vagy Isten jelenlétében. Ha az Isten előtti békességedben igazán eléred a mélységet, képes leszel felfogni a lélek bizonyos misztériumait, felfogni, hogy Isten a jelenben mit kíván véghez vinni benned, megragadni egy mélyebb megértést Isten szavairól, felfogni Isten szavainak velejét, Isten szavainak lényegét, Isten szavainak lényét, és képes leszel tisztábban és pontosabban látni a gyakorlat útját. Ha nem sikerül elegendő mélységet elérned a lelkedben való megnyugvásodban, akkor a Szentlélek csak egy kicsit fog megindítani; úgy fogod érezni, hogy megerősödtél a bensődben, és érezni fogsz egy bizonyos mértékű örömet és békét, de semmi mélyebbet nem fogsz megragadni. Mondtam már ezelőtt: ha az emberek nem használják az utolsó csepp erejüket is, nehezen fogják meghallani az Én hangomat vagy látni az Én arcomat. Ez arra vonatkozik, hogy az Isten előtti békességünkben mélységet érjünk el, nem pedig felszínes erőfeszítéseket jelent. Az a személy, aki igazán békében tud lenni Isten jelenlétében, képes kiszabadítani magát minden világi kötelékből, és elérni, hogy Isten birtokába kerüljön. Mindazok, akik képtelenek békében lenni Isten jelenlétében, bizonyosan kicsapongók és gátlástalanok. Mindazok, akik békességben tudnak lenni Isten előtt, azok, akik jámborak Isten előtt, és Istenre sóvárognak. Csak azok értékelik az életet, értékelik a lélekben való közösséget, szomjaznak Isten szavaira, és törekszenek az igazságra, akik békében vannak Isten előtt. Az, aki nem értékeli az Isten előtti békesség állapotát, és nem gyakorolja, hogy békében legyen Isten előtt, hiú és felszínes, a világhoz kötődik és élet nélkül való; még ha azt is mondja, hogy hisz Istenben, csak a szája jár. Azok, akiket Isten végül tökéletessé és teljessé tesz, olyan emberek, akik békességben tudnak lenni az Ő jelenlétében. Azokat tehát, akik békességben vannak Isten előtt, nagy áldások ékesítik. Azok az emberek, akik alig szánnak időt Isten szavainak evésére és ivására a nap folyamán, akik buzgón elmerülnek a külső ügyekben és kevésre becsülik az életbe való belépést – ezek mind képmutatók, akiknek jövőbeni növekedésére nincs semmi kilátás. Isten népét azok alkotják, akik békességben tudnak lenni Isten előtt és akik őszintén közösségben tudnak lenni Istennel.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A szíved Isten előtti lecsendesítéséről)

Isten napi igéi  421. szemelvény

Ahhoz, hogy Isten elé járulva elfogadd az Ő szavait, mint a te életedet, először is békességben kell lenned Isten előtt. Isten csak akkor fog megvilágosítani és tudást adni neked, amikor békében vagy Isten előtt. Minél inkább békében vannak az emberek Isten előtt, annál inkább képesek befogadni az Isten általi megvilágosodást és megvilágítást. Mindez megkívánja, hogy az embereknek legyen kegyessége és hite; és csak így lehet őket tökéletesíteni. A szellemi életbe való belépés alapleckéje az, hogy békességben legyél Isten jelenlétében. Minden szellemi kiképzésed csakis akkor lesz hatékony, ha békében vagy Isten jelenlétében. Ha a szíved képtelen békében lenni Isten előtt, akkor nem tudod majd elfogadni a Szentlélek munkáját. Ha szíved békében van Isten előtt bármit is teszel, akkor olyasvalaki vagy, aki Isten jelenlétében él. Ha a szíved nyugodt Isten előtt, és közel húzódik Istenhez, bármit is tegyél, ez az azt bizonyítja, hogy olyan ember vagy, aki békében van Isten előtt. Ha, miközben másokkal beszélsz, vagy gyalogolsz, képes vagy azt mondani: „A szívem közel húzódik Istenhez, és nem a külsőséges dolgokra koncentrál, és békében tudok lenni Isten előtt”, akkor olyasvalaki vagy, aki békességben van Isten előtt. Ne foglalkozz semmi olyasmivel, ami a szívedet a külső ügyek felé húzza, sem olyan emberekkel, akik elválasztják a szívedet Istentől. Bármi is legyen az, ami képes megzavarni a szívedet abban, hogy Istenhez közel legyen, tedd azt félre, vagy maradj távol tőle. Ez hasznosabb az életedre nézve. Pontosan most van az ideje a Szentlélek nagy munkájának, az idő, amikor Isten személyesen tökéletesíti az embereket. Ha ebben a pillanatban nem tudsz békében lenni Isten előtt, akkor nem olyan ember vagy, aki visszatér majd Isten trónja elé. Ha Istenen kívül más dolgokat hajszolsz, nem lesz lehetőséged arra, hogy Isten tökéletesítsen. Azok, akik ilyen kijelentéseket hallanak Istentől, mégsem tudnak békében lenni Őelőtte ma, olyan emberek, akik nem szeretik az igazságot és nem szeretik Istent. Ha ebben a pillanatban nem ajánlod fel magadat, mire vársz akkor? Felajánlani magunkat azt jelenti, hogy elcsendesítjük szívünket Isten előtt. Az egy valódi felajánlás lenne. Bárki, aki most igazán felajánlja a szívét Istennek, biztos lehet abban, hogy Isten teljessé teszi őt. Semmi sem zavarhat meg téged, bármi is legyen az; akár az a célja, hogy megmetsszen téged vagy foglalkozzon veled, akár frusztrációval vagy kudarccal találkozol, a szívednek mindig békében kell lennie Isten előtt. Mindegy, hogyan bánnak veled az emberek, a szívednek békében kell lennie Isten előtt. Bármilyen körülményekkel is szembesülsz – akár viszontagság, szenvedés, üldöztetés vagy különböző megpróbáltatások szorongatnak – a szívednek mindig békében kell lennie Isten előtt; ilyenek a tökéletessé válás ösvényei. Isten jelenlegi szavai csak akkor válnak érthetővé számodra, amikor igazán békében vagy Isten előtt. Akkor pontosabban és elhajlás nélkül tudod gyakorolni a Szentlélek megvilágítását és megvilágosítását, tisztábban tudod felfogni Isten szándékait, amelyek világosabb iránymutatást adnak a szolgálatodnak, precízebben tudod megragadni, ahogy a Szentlélek mozgat és vezet téged, és biztos lehetsz afelől, hogy a Szentlélek útmutatása alatt élsz. Ilyen hatásai vannak annak, ha igazán békében vagyunk Isten előtt. Amikor az emberek nem értik tisztán Isten szavait, nincs útjuk a gyakorláshoz, nem sikerül felfogniuk Isten szándékait, vagy nélkülözik a gyakorlás alapelveit, ez azért van, mert szívük nincs békességben Isten előtt. A célja annak, hogy Isten előtt békében vagyunk az, hogy komolyak és gyakorlatiasak legyünk, hogy keressük az Isten szavaiban rejlő helyességet és átláthatóságot, végül pedig eljussunk az igazság megértéséhez és Isten megismeréséhez.

Ha a szíved nem gyakran nyugszik meg Isten előtt, akkor Istennek nem áll módjában tökéletesíteni téged. Elhatározás nélkül lenni egyenértékű azzal, hogy valakinek nincs szíve, a szívtelen ember pedig nem lehet békében Isten előtt; az ilyen személy nem tudja, mennyi munkát végez Isten, vagy mennyit beszél, és azt sem tudja, hogyan gyakoroljon. Nem ilyen a szív nélküli ember? Lehet békében Isten előtt egy olyan személy, akinek nincs szíve? Istennek nem áll módjában tökéletesíteni azokat, akiknek nincs szíve – ők nem különböznek az igavonó állatoktól. Isten olyan tisztán és nyíltan szólt, a szíved mégis mozdulatlan marad, és te továbbra is képtelen vagy békében lenni Isten előtt. Nem egy ostoba barom vagy hát? Vannak, akik eltévelyednek, miközben gyakorolják, hogy békében legyenek Isten előtt. Amikor eljön a főzés ideje, nem főznek, amikor itt a házimunka ideje, nem végzik azt el, hanem folytatják az imádkozást és a meditálást. Békében lenni Isten előtt nem azt jelenti, hogy nem főzünk vagy nem végzünk házimunkát, vagy nem éljünk az életünket; inkább azt jelenti, hogy képesek vagyunk lecsendesíteni szívünket Isten előtt minden normális állapotban, és van hely Isten számára a szívünkben. Amikor imádkozol, rendesen le kell térdelned Isten elé az imához; amikor házimunkát végzel vagy ételt készítesz, csendesítsd el a szívedet Isten előtt, merengj Isten szavain, vagy énekelj egyházi énekeket. Bármilyen szituációban találod is magad, meg kell legyen a saját gyakorlási módszered, mindent meg kell tenned, amit csak tudsz, hogy közel húzódj Istenhez, és minden erőddel meg kell próbálnod lecsendesíteni szívedet Isten előtt. Amikor a körülmények engedik, imádkozz céltudatosan; ha a körülmények nem teszik lehetővé, a szívedben húzódj Isten közelébe, miközben az adott feladatot végzed. Amikor tudod enni és inni Isten szavait, akkor edd és idd az Ő szavait; amikor tudsz imádkozni, imádkozz; amikor tudod Istent szemlélni, szemléld Őt. Más szóval, tedd meg a tőled telhető legtöbbet, hogy a környezetednek megfelelően képezd magad a belépésre. Vannak, akik békében tudnak lenni Isten előtt, amikor épp semmi nincs, de amint történik valami, az elméjük elkalandozik. Ilyenkor nincsenek békében Isten előtt. A tapasztalás helyes módja a következő: az ember szíve semmilyen körülmények között nem távozik el Istentől, és nem zavarják meg külső emberek, események vagy dolgok, és az illető csak ekkor olyan személy, aki ténylegesen békében van Isten előtt. Néhány ember azt mondja, hogy amikor összejöveteleken imádkozik, a szíve békében tud lenni Isten előtt, ám amikor másokkal közösségben van, képtelen békességben lenni Isten előtt, és gondolatai vadul cikáznak. Ilyenkor nem vagyunk békében Isten előtt. Ma a legtöbben ebben az állapotban vannak, a szívük képtelen mindig békességben lenni Isten előtt. Ezért hát több erőfeszítést kell fektetnetek abba, hogy gyakoroljátok magatokat ezen a területen, lépésről lépésre belépjetek az élettapasztalat helyes ösvényére, és elinduljatok az Isten általi tökéletesítés útján.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A szíved Isten előtti lecsendesítéséről)

Isten napi igéi  422. szemelvény

Isten munkája és igéje arra szolgál, hogy változást idézzen elő a beállítottságotokban; az Ő célja nem csupán az, hogy megértesse vagy megismertesse veletek az Ő munkáját és igéjét. Ez nem elegendő. Te olyan ember vagy, akiben van felfogóképesség, így nem lehet nehéz megértened Isten szavát, mert Isten igéjének nagy része emberi nyelven íródott, és Ő nagyon egyszerűen beszél. Például tökéletesen képes vagy megtanulni, hogy Isten mit akar, hogy megérts és gyakorolj; ez olyasvalami, amit egy normális embernek, aki rendelkezik felfogóképességgel, meg kell tudnia tenni. Különösen azok az igék, amelyeket Isten a jelen szakaszban mond, kiváltképp világosak és átláthatóak, és Isten sok olyan dologra mutat rá, amire az emberek nem gondoltak, csakúgy, mint mindenféle emberi állapotra. Szavai mindent áthatnak, és olyan tiszták, mint a telihold fénye. Tehát most már az emberek sok mindent megértenek, de még mindig hiányzik valami – az, hogy az emberek az Ő szavát a gyakorlatba ültessék. Az embereknek az igazság minden aspektusát részletesen meg kell tapasztalniuk, és egyre részletesebben fel kell fedezniük és keresniük kell azt, ahelyett, hogy egyszerűen csak arra várnának, hogy magukba szívják mindazt, ami elérhetővé válik számukra; különben nem lesznek mások, mint paraziták. Ismerik Isten igéjét, de nem ültetik gyakorlatba. Az ilyen ember nem szereti az igazságot, és végül ki lesz űzve. Ahhoz, hogy olyanok legyetek, mint az 1990-es évek Pétere, ez azt jelenti, hogy mindegyikőtöknek gyakorolnia kell Isten szavát, igazi belépésetek kell, hogy legyen a tapasztalataitokba, és még több és még nagyobb megvilágosodást kell nyernetek az Istennel való együttműködésben, ami egyre nagyobb segítséget jelent majd a saját életetekben. Ha sokat olvastátok Isten Igéjét, de csak a szavak jelentését értitek, és nem ismeritek közvetlenül Isten Igéjét a gyakorlati tapasztalataitokon keresztül, akkor nem fogod megismerni Isten Igéjét. Ami téged illet, Isten igéje nem élet, csupán élettelen szavak. Ha pedig csak az élettelen szavak betartatásában élsz, akkor nem fogod fel Isten szavának lényegét, és nem fogod megérteni az Ő akaratát sem. Csak akkor tárul fel előtted Isten igéjének spirituális jelentése, ha tényleges tapasztalataidban éled át az Ő szavát, és csakis a tapasztalaton keresztül ragadhatod meg sok igazság spirituális jelentését, és fejtheted meg Isten szavának titkait. Ha nem ülteted gyakorlatba, akkor bármennyire is világos az Ő igéje, mindaz, amit megragadtál, csupán üres szavak és doktrínák, amelyek vallási előírásokká váltak számodra. Nem ezt tették-e a farizeusok? Ha gyakoroljátok és megtapasztaljátok Isten szavát, akkor az számotokra gyakorlatiassá válik; ha nem igyekszel gyakorolni, akkor Isten igéje számodra alig több, mint a harmadik ég legendája. Valójában az Istenben való hit folyamata az a folyamat, amikor megtapasztaljátok az Ő szavát, valamint azt, hogy Ő megnyert benneteket, vagy világosabban fogalmazva, hinni Istenben azt jelenti, hogy ismeritek és megértitek az Ő szavát, valamint megtapasztaljátok és megélitek az Ő szavát; ez a valóság az Istenbe vetett hitetek mögött. Ha hisztek Istenben és reménykedtek az örök életben anélkül, hogy törekednétek Isten igéjének gyakorlására és az igazságvalóságba való belépésetekre, akkor bolondok vagytok. Ez olyan lenne, mintha elmennél egy lakomára, és csak nézegetnéd az ételeket, és kívülről tanulmányoznád a finomságokat, anélkül, hogy ténylegesen megkóstolnál belőlük bármit is, olyan lenne, mintha ott semmit sem ennél vagy innál. Nem lenne bolond az ilyen ember?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ha egyszer megértetted az igazságot, a gyakorlatba kell ültetned azt)

Isten napi igéi  423. szemelvény

Az igazság, amelyet az embernek birtokolnia kell, Isten igéjében található, és ez az igazság az, amely a leghasznosabb és leginkább segíti az emberiséget. Ez az a frissítő és éltető szer, amire a testeteknek szüksége van, valami, ami segít az embernek helyreállítani normális emberi mivoltát. Ez egy olyan igazság, amellyel az embernek rendelkeznie kellene. Minél többet gyakoroljátok Isten igéjét, annál gyorsabban fog kivirágozni az életetek, és annál világosabbá válik az igazság. Ahogy növekszik az érettségetek, egyre tisztábban fogjátok látni a szellemi világ dolgait, és annál több erőtök lesz a Sátán feletti győzelemhez. Sok olyan igazság, amit nem értetek, világossá fog válni, ha gyakoroljátok Isten igéjét. A legtöbb ember megelégszik azzal, hogy pusztán megérti Isten igéjének szövegét, és inkább összpontosít arra, hogy felvértezze magát doktrínákkal, mintsem arra, hogy elmélyítse tapasztalatait a gyakorlatban, de vajon nem a farizeusok útja ez? Akkor hogyan lehet számukra valóságos az a mondat, hogy „Isten igéje élet”? Az ember élete nem növekedhet pusztán Isten igéjének olvasása által, hanem csak akkor, ha Isten igéjét a gyakorlatba ülteti. Ha az a meggyőződésed, hogy Isten igéjének megértése minden, ami az élethez és az érettséghez szükséges, akkor a megértésed torz. Isten igéjének valódi megértése akkor következik be, amikor gyakorolod az igazságot, és meg kell értened, hogy „csak az igazság gyakorlása által lehet azt valaha is megérteni”. Ma, miután olvastad Isten igéjét, csupán azt mondhatod, hogy ismered Isten igéjét, de azt nem mondhatod, hogy megérted azt. Egyesek azt mondják, hogy az igazság gyakorlásának egyetlen módja az, ha előbb megértjük azt, de ez csak részben helyes, és biztosan nem teljesen pontos. Mielőtt ismersz egy igazságot, még nem tapasztaltad meg azt az igazságot. Az érzés, hogy megértesz valamit, amit egy prédikációban hallasz, nem valódi megértés – ez csak az igazság szó szerinti szavainak birtokbavétele, és nem ugyanaz, mint az abban foglalt valódi jelentés megértése. Az igazság felületes ismerete még nem jelenti azt, hogy valóban érted vagy tudod azt; az igazság valódi jelentése annak megtapasztalásából fakad. Ezért csak akkor értheted meg az igazságot, ha megtapasztalod, és csak akkor foghatod fel annak rejtett részeit. A tapasztalatod elmélyítése az egyetlen módja annak, hogy megragadd az összefüggéseket, és megértsd az igazság lényegét. Ezért bárhová mehetsz az igazsággal, de ha nincs benned igazság, akkor ne is gondolj arra, hogy megpróbáld meggyőzni akár csak a családod tagjait, még kevésbé a vallásos embereket. Az igazság nélkül olyan vagy, mint a szállingózó hópelyhek, ám az igazsággal boldog és szabad lehetsz, és senki sem támadhat meg téged. Bármilyen erős is egy elmélet, nem tudja legyőzni az igazságot. Az igazsággal maga a világ is megingatható, hegyek és tengerek mozgathatók, míg az igazság hiánya oda vezethet, hogy erős városfalakat a férgek zúznak rommá. Ez nyilvánvaló tény.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ha egyszer megértetted az igazságot, a gyakorlatba kell ültetned azt)

Isten napi igéi  424. szemelvény

A jelenlegi szakaszban létfontosságú, hogy először megismerd az igazságot, majd aztán a gyakorlatba ültesd, és még jobban felvértezd magad az igazság valódi jelentésével. Törekednetek kell arra, hogy ezt elérjétek. Ahelyett, hogy pusztán arra törekednél, hogy mások kövessék a szavaidat, inkább arra kellene késztetned őket, hogy kövessék a gyakorlatodat. Csak így találhatsz valami értelmeset. Nem számít, mi történik veled, nem számít, kivel találkozol, amíg nálad van az igazság, addig képes leszel szilárdan állni. Isten igéje az, ami életet hoz az embernek, nem pedig halált. Ha Isten igéjének olvasása után nem kelsz életre, hanem még mindig halott vagy, akkor valami baj van veled. Ha egy idő után sokat olvastál Isten igéjéből, és sok gyakorlati prédikációt hallgattál, de még mindig a halál állapotában vagy, akkor ez annak bizonyítéka, hogy te nem olyan ember vagy, aki értékeli az igazságot, sem nem olyan, aki az igazságra törekszik. Ha valóban Isten elnyerésére törekednétek, akkor nem arra összpontosítanátok, hogy doktrínákkal vértezzétek fel magatokat és magasztos tanokat használjatok mások tanítására, hanem inkább arra összpontosítanátok, hogy megtapasztaljátok Isten igéjét és az igazságot a gyakorlatba ültessétek. Hát nem ez az, amibe most törekednetek kell, hogy belépjetek?

Isten számára korlátozott idő áll rendelkezésre, hogy elvégezze munkáját az emberben, így mi lehet az eredmény, ha nem működsz együtt Vele? Miért van az, hogy Isten mindig azt akarja, hogy gyakoroljátok az Ő igéjét, ha egyszer már értitek azt? Ez azért van, mert Isten kinyilatkoztatta nektek az Ő igéit, és a következő lépésetek az, hogy ténylegesen gyakoroljátok őket. Ahogy gyakoroljátok ezeket az igéket, Isten elvégzi a megvilágosítás és az útmutatás munkáját. Így kell ezt tenni. Isten igéje lehetővé teszi az ember számára, hogy kivirágozzon az életben, és ne rendelkezzen olyan elemekkel, amelyek az ember elhajlását vagy passzivitását okoznák. Azt mondod, hogy olvastad Isten igéjét és gyakoroltad, de még mindig nem kaptál semmilyen munkát a Szentlélektől. A szavaid csak egy gyermeket tudnának becsapni. Más emberek talán nem tudják, hogy a szándékaid helyesek-e, de lehetségesnek tartod, hogy Isten ne tudná? Hogy lehet az, hogy mások gyakorolják Isten igéjét, és megkapják a Szentlélek általi megvilágosodást, te viszont gyakorolod az Ő igéjét, és nem kapod meg a Szentlélek megvilágosítását? Vannak Istennek érzelmei? Ha a szándékaid valóban helyesek és együttműködő vagy, akkor Isten Lelke veled lesz. Vannak, akik mindig a saját zászlójukat akarják kitűzni, de miért nem engedi Isten, hogy felemelkedjenek és vezessék a gyülekezetet? Vannak, akik csupán betöltik funkciójukat és teljesítik kötelességüket, és mielőtt észrevennék, máris elnyerték Isten jóváhagyását. Hogyan lehetséges ez? Isten megvizsgálja az ember szívének legmélyét, és azoknak az embereknek, akik az igazságot keresik, ezt helyes szándékkal kell tenniük. Azok az emberek, akiknek nincsenek helyes szándékaik, nem tudnak szilárdan állni. Alapjában véve a ti célotok az, hogy Isten igéje kifejtse bennetek hatását. Más szóval, hogy Isten igéjének valódi megértése legyen annak általatok történő gyakorlásában. Lehet, hogy szegényes a képességetek Isten igéjének megértésére, de ha gyakoroljátok Isten igéjét, Ő orvosolni tudja ezt a hiányosságot, ezért nem csak ismernetek kell sok igazságot, hanem gyakorolnotok is kell azokat. Ez a legfőbb hangsúly, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Jézus sok megaláztatást és sok szenvedést állt ki harminchárom és fél éve alatt. Egyszerűen azért szenvedett ilyen sokat, mert gyakorolta az igazságot, mindenben Isten akaratát tette, és csak Isten akaratával törődött. Ez olyan szenvedés volt, amelyen nem ment volna keresztül, ha anélkül ismerte volna az igazságot, hogy gyakorolta volna. Ha Jézus a zsidók tanításait és a farizeusokat követte volna, akkor nem szenvedett volna. Jézus cselekedeteiből megtanulhatod, hogy Isten emberen végzett munkájának hatékonysága az ember együttműködéséből fakad, és ez az, amit fel kell ismernetek. Vajon Jézus szenvedett volna úgy, mint ahogyan szenvedett a kereszten, ha nem gyakorolta volna az igazságot? Vajon imádkozhatott volna ilyen fájdalmas imát, ha nem Isten akarata szerint cselekedett volna? Ezért szenvednetek kell az igazság gyakorlásáért; ez az a fajta szenvedés, amin egy embernek át kell esnie.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ha egyszer megértetted az igazságot, a gyakorlatba kell ültetned azt)

Isten napi igéi  425. szemelvény

A gyakorlatban a parancsolatok megtartásának kapcsolódnia kell az igazság gyakorlatba ültetéséhez. A parancsolatok megtartása mellett az igazságot is gyakorolni kell. Az igazság gyakorlása során nem szabad megszegni a parancsolatok alapelveit, és nem szabad a parancsolatok ellen cselekedni; azt kell tenned, amit Isten megkövetel tőled. A parancsolatok megtartása és az igazság gyakorlása összekapcsolódnak, nem állnak ellentétben egymással. Minél többet gyakorlod az igazságot, annál inkább képes leszel a parancsolatok lényegét megtartani. Minél inkább gyakorlod az igazságot, annál jobban megérted Isten szavát, ahogyan az a parancsolatokban kifejeződik. Az igazság gyakorlása és a parancsolatok megtartása nem egymásnak ellentmondó cselekedetek – ezek összekapcsolódnak. Kezdetben az ember csak a parancsolatok megtartása után gyakorolhatta az igazságot és nyerhetett megvilágosodást a Szentlélektől, de ez nem Isten eredeti szándéka. Isten azt követeli, hogy szívből imádd Őt, ne csupán jól viselkedj. A parancsolatokat azonban legalább felszínesen be kell tartanod. Fokozatosan, a tapasztalat révén, miután az emberek tisztább megértést nyernek Istenről, felhagynak azzal, hogy lázadnak Ellene és ellenállnak Neki, és nem lesznek többé kétségeik az Ő munkájával kapcsolatban. Ez az egyetlen módja annak, hogy az emberek meg tudjanak maradni a parancsolatok lényegénél. Ezért a parancsolatok puszta megtartása az igazság gyakorlása nélkül hatástalan, és nem jelenti Isten igazi imádatát, mert még nem érted el a valódi érettséget. A parancsolatok betartása az igazság nélkül csak a szabályok merev betartását jelenti. Ezzel a parancsolatok a te törvényeddé válnának, ami nem segítene az életben való növekedésben. Ellenkezőleg, teherré válnának számodra, és szorosan megkötöznének, mint az ószövetségi törvények, aminek következtében elveszítenéd a Szentlélek jelenlétét. Ezért csak az igazság gyakorlása által tarthatod meg hatékonyan a parancsolatokat, a parancsolatokat pedig azért tartod meg, hogy gyakorolhasd az igazságot. A parancsolatok megtartása során még több igazságot fogsz a gyakorlatba ültetni, és az igazság gyakorlása során még mélyebb megértést nyersz arról, hogy mit is jelentenek valójában a parancsolatok. Isten követelményének, hogy az ember tartsa meg a parancsolatokat, nem csupán az a célja és értelme, hogy rávegye az embert a szabályok betartására, ahogyan azt az ember képzelheti; sokkal inkább az életbe való belépéséhez van köze. Az életben való fejlődésed mértéke határozza meg, hogy milyen mértékben leszel képes megtartani a parancsolatokat. Bár a parancsolatok azért vannak, hogy az ember betartsa őket, a parancsolatok lényege csak az ember élettapasztalatán keresztül válik nyilvánvalóvá. A legtöbb ember azt feltételezi, hogy jól betartani a parancsolatokat azt jelenti, hogy „teljesen felkészültek, és már csak fel kell zárkózni”. Ez egyfajta túlzott elképzelés, és nincs összhangban Isten akaratával. Akik ilyeneket mondanak, nem akarnak előrehaladni, és a test után sóvárognak. Ez badarság! Ez nem felel meg a valóságnak! Nem Isten akarata az, hogy csupán gyakoroljuk az igazságot anélkül, hogy ténylegesen betartanánk a parancsolatokat. Akik ezt teszik, nyomorékok; olyanok, mint azok, akiknek hiányzik egyik lábuk. Pusztán a parancsolatok betartása, mintha szabályokhoz ragaszkodnánk, de az igazságot nem birtokoljuk – ez sem képes kielégíteni Isten akaratát; mint azok, akiknek hiányzik az egyik szemük, azok az emberek, akik ezt teszik, szintén egyfajta fogyatékosságban szenvednek. Elmondható, hogy ha jól megtartod a parancsolatokat, és tisztán megérted a gyakorlati Istent, akkor birtokában leszel az igazságnak; viszonylagos értelemben, ekkor már igazi érettségre tettél szert. Ha gyakorlod az igazságot, amit gyakorolnod kell, akkor a parancsolatokat is meg fogod tartani, és ez a két dolog nem mond ellent egymásnak. Az igazság gyakorlása és a parancsolatok megtartása két rendszer, mindkettő az ember élettapasztalatának szerves része. Az egyén tapasztalata a parancsolatok megtartásának és az igazság gyakorlásának integrációjából, nem pedig megosztottságából kell, hogy álljon. E két dolog között azonban vannak különbségek és kapcsolódási pontok is.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A parancsolatok megtartása és az igazság gyakorlása)

Isten napi igéi  426. szemelvény

A parancsolatok kihirdetése az új korszakban annak a ténynek a bizonysága, hogy ebben az áramlatban minden ember, mindazok, akik ma meghallják Isten hangját, egy új korszakba léptek. Ez egy új kezdet Isten munkája számára, valamint az utolsó szakasz kezdete Isten hatezer éves irányítási tervének munkájában. Az új korszak parancsai azt jelképezik, hogy Isten és az ember belépett egy új ég és egy új föld birodalmába, és hogy Isten – épp úgy, ahogyan Jahve az izráeliták között, Jézus pedig a zsidók között munkálkodott – még több gyakorlati munkát fog végezni, és még több és még nagyobb munkát fog végezni a földön. Azt is jelképezik, hogy az emberek e csoportja még több és nagyobb megbízatást kap Istentől, és Ő fogja ellátni, táplálni, támogatni, ápolni, gondozni és védelmezni őket gyakorlati módon, még több gyakorlati oktatást kapnak Tőle, és Isten szava fog foglalkozni velük, megtöri és finomítja őket. Az új korszak parancsolatainak jelentősége igen mélyreható. Arra utalnak, hogy Isten valóban meg fog jelenni a földön, ahonnan meghódítja az egész világegyetemet, és kinyilatkoztatja teljes dicsőségét a testben. Arra is utalnak, hogy a gyakorlati Isten még több gyakorlati munkát fog végezni a földön, hogy tökéletesítse minden kiválasztottját. Továbbá, Isten mindent szavakkal fog véghezvinni a földön, és kinyilvánítja azt a rendelkezést, hogy „a megtestesült Isten a legmagasabbra emelkedik és felmagasztaltatik, és minden nép és minden nemzet térdre borul, hogy imádja Istent, aki hatalmas”. Bár az új korszak parancsolatai azért vannak, hogy az ember betartsa azokat, és bár betartásuk az ember feladata és kötelessége, az értelmük meglehetősen mély ahhoz, hogy egy vagy két szóban teljesen ki lehessen fejezni. Az új korszak parancsolatai az ószövetségi törvények és az újszövetségi rendeletek helyébe lépnek, ahogyan azokat Jahve és Jézus kihirdette. Ez egy mélyebb lecke, nem olyan egyszerű kérdés, mint ahogyan azt az emberek képzelnék. Az új korszak parancsolatainak van egy gyakorlati jelentőségű aspektusa: a Kegyelem Kora és a Királyság Kora közötti kapcsolódási pontként szolgálnak. Az új korszak parancsolatai véget vetnek a régi korszak minden gyakorlatának és rendelésének, valamint a Jézus korából és az azt megelőző korszakokból származó minden gyakorlatnak is. A gyakorlatiasabb Isten jelenlétébe vezetik az embert, lehetővé téve, hogy elkezdjen személyesen Őáltala tökéletesedni; ezek a parancsolatok a tökéletesség útjának kezdetét jelentik. Ezért helyesen kell viszonyulnotok az új korszak parancsolataihoz, és nem szabad azokat rendszertelenül követnetek, sem pedig megvetnetek. Az új kor parancsolatai nagy hangsúlyt fektetnek egy bizonyos pontra: arra, hogy az embernek Magát a mai gyakorlati Istent kell imádnia, ami azt is jelenti, hogy gyakorlatiasabban kell alávetnie magát a Lélek lényegének. A parancsolatok azt az alapelvet is hangsúlyozzák, amely szerint Isten bűnösnek vagy igaznak fogja ítélni az embert, miután Ő az igazság Napjaként megjelent. A parancsolatokat könnyebb megérteni, mint gyakorlatba ültetni. Ebből látható, hogy ha Isten tökéletesíteni akarja az embert, akkor ezt a saját szavai és útmutatásai által kell tennie, az ember pedig nem érheti el a tökéletességet csupán a saját veleszületett intelligenciája révén. Az, hogy az ember meg tudja-e tartani az új korszak parancsolatait vagy sem, a gyakorlati Istenről való tudásával függ össze. Ezért az, hogy meg tudod-e tartani a parancsolatokat vagy sem, nem olyan kérdés, amely néhány nap alatt megoldódik. Ez egy nagyon mélyreható lecke, amit meg kell tanulnunk.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A parancsolatok megtartása és az igazság gyakorlása)

Isten napi igéi  427. szemelvény

Az igazság gyakorlása olyan út, amely által az ember élete növekedhet. Ha nem gyakoroljátok az igazságot, akkor nem marad számotokra más, mint az elmélet, és nem lesz tényleges életetek. Az igazság az ember érettségének szimbóluma, és az, hogy gyakorlod-e az igazságot, vagy sem, összefügg azzal, hogy van-e valódi érettséged vagy nincs. Ha nem gyakorlod az igazságot, nem cselekszel igazságosan, vagy az érzelmek befolyásolnak, és a testeddel törődsz, akkor messze vagy a parancsolatok megtartásától. Ez a legmélyebb lecke. Minden korban sok olyan igazság van, amelybe az embereknek be kell lépniük és amelyeket meg kell érteniük, de minden korban vannak olyan parancsolatok is, amelyek ezeket az igazságokat kísérik. Az igazságok, amelyeket az emberek gyakorolnak, az adott korszakhoz kapcsolódnak, és ugyanígy a parancsolatok is, amelyeket megtartanak. Minden kornak megvannak a maga igazságai, amelyeket gyakorolni kell, és parancsolatai, amelyeket be kell tartani. Mindazonáltal az Isten által kihirdetett különböző parancsolatoktól függően – vagyis a különböző koroktól függően – az ember igazsággyakorlásának célja és hatása ezzel arányosan változik. Azt lehet mondani, hogy a parancsolatok az igazságot szolgálják, az igazság pedig azért létezik, hogy a parancsolatokat fenntartsa. Ha csak igazság van, akkor nem beszélhetünk változásokról Isten munkájában. A parancsolatokra való hivatkozással azonban az ember azonosíthatja a Szentlélek munkájában lévő tendenciák mértékét, és az ember megismerheti a kort, amelyben Isten munkálkodik. A vallás terén sokan vannak, akik gyakorolhatják azokat az igazságokat, amelyeket a Törvény Korában gyakoroltak az emberek. Az új korszak parancsolatait azonban nem birtokolják, és nem is tudják betartani. Ők még mindig a régi módszereket tartják be, és ősemberek maradnak. Nem kísérik őket az új munkamódszerek, és nem látják az új kor parancsolatait. Mint ilyenek, nem rendelkeznek Isten munkájával. Olyan ez, mintha csak üres tojáshéjuk lenne; ha nincs benne csibe, akkor nincs lélek sem. Pontosabban fogalmazva ez azt jelenti, hogy nincs életük. Az ilyen emberek még nem léptek be az új korba, és sok lépéssel lemaradtak. Ezért semmi haszna annak, ha a régebbi korok igazságai megvannak, de az új kor parancsolatai hiányoznak. Sokan közületek gyakorolják a mai igazságot, de nem tartják be annak parancsolatait. Semmit sem fogtok nyerni, az általatok gyakorolt igazság pedig értéktelen és értelmetlen lesz, és Isten nem fog dicsérni benneteket. Az igazság gyakorlását a Szentlélek jelenlegi munkája módszereinek keretein belül kell végezni; a gyakorlati Isten mai hangjára válaszolva kell végezni. Enélkül minden semmis, olyan, mintha bambuszkosárral próbálnánk vizet meríteni. Ez a gyakorlati értelme az új korszak parancsolatai kihirdetésének is. Ha az emberek be akarják tartani a parancsolatokat, akkor legalább a gyakorlati Istent, aki testben jelenik meg, félreérthetetlenül meg kell ismerniük. Más szóval, az embereknek meg kell érteniük a parancsolatok betartásának elveit. A parancsolatok betartása nem azt jelenti, hogy véletlenszerűen vagy önkényesen követjük őket, hanem azt, hogy azok betartásának megvan az alapja, van célja és vannak alapelvei. Az első dolog, amit el kell érned az, hogy a vízióid világosak legyenek. Ha alaposan megérted a Szentlélek munkáját a jelen korban, és ha belépsz a mai munkamódszerekbe, akkor ösztönösen világos megértést fogsz nyerni a parancsolatok megtartásáról. Ha eljön a nap, amikor átlátod az új korszak parancsolatainak lényegét, és meg tudod tartani a parancsolatokat, akkor az azt jelenti, hogy tökéletessé váltál. Ez az igazság gyakorlásának és a parancsolatok megtartásának gyakorlati jelentősége. Az, hogy képes vagy-e gyakorolni az igazságot vagy sem, attól függ, hogy hogyan látod át az új kor parancsolatainak lényegét. A Szentlélek munkája folyamatosan meg fog jelenni az ember számára, Isten pedig egyre többet és többet fog elvárni az embertől. Ezért az ember egyre több és egyre nagyobb igazságokat fog ténylegesen a gyakorlatba ültetni, a parancsolatok megtartásának hatásai pedig elmélyülnek. Ezért egyszerre kell gyakorolnotok az igazságot és megtartanotok a parancsolatokat. Senki ne hanyagolja el ezt a dolgot; az új igazság és az új parancsolatok hadd kezdődjenek egyszerre ebben az új korszakban.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A parancsolatok megtartása és az igazság gyakorlása)

Isten napi igéi  428. szemelvény

Sokan tudnak beszélni egy kicsit a gyakorlásról, és beszélhetnek a személyes benyomásaikról, de a legtöbbet a mások szavaiból nyert megvilágítás teszi ki. Egyáltalán nem tartalmaz semmit a saját személyes gyakorlatukból, és azt sem, amit a tapasztalataikból látnak. Ezt a kérdést már korábban boncolgattam; ne gondold, hogy nem tudok semmit. Te csupán egy papírtigris vagy, mégis a Sátán legyőzéséről, győzedelmes tanúságtételről és Isten képmásának megéléséről beszélsz? Ez mind badarság! Azt hiszed, hogy Isten minden igéje, amit ma kimondott, azért van, hogy csodáld? A szád arról beszél, hogy elhagyod a régi énedet, és az igazságot a gyakorlatba ülteted, de a kezed más tetteket hajt végre, és a szíved más terveket szövöget – miféle ember vagy te? Miért nem egy és ugyanaz a szíved és a kezed? Oly sok prédikáció vált üres szavakká; hát nem szívszorító ez? Ha képtelen vagy Isten szavát a gyakorlatba átültetni, az azt bizonyítja, hogy még nem léptél arra az útra, amelyen a Szentlélek munkálkodik, még nem munkálkodott benned a Szentlélek, és még nem kaptad meg az Ő útmutatását. Ha azt mondod, hogy csak megérteni tudod Isten szavát, de képtelen vagy azt a gyakorlatba átültetni, akkor olyan ember vagy, aki nem szereti az igazságot. Isten nem azért jön, hogy az ilyen embereket megmentse. Jézus hatalmas kínokat szenvedett, amikor keresztre feszítették, hogy megmentse a bűnösöket, hogy megmentse a szegényeket, és hogy megmentse azokat az alázatos embereket. Keresztre feszítése vétekáldozatként szolgált. Ha nem tudod gyakorolni Isten igéjét, akkor mihamarabb el kell menned; ne időzz ingyenélőként Isten házában. Sokan még azt is nehezen tudják megállni, hogy ne tegyenek olyan dolgokat, amelyek egyértelműen ellenállnak Istennek. Nem a halált kérik? Hogyan beszélhetnek Isten királyságába való belépésről? Lenne-e merszük Isten arcát meglátni? Megenni azt az ételt, amit Isten ad neked, elvetemült dolgokat tenni, amelyek ellenkeznek Istennel, rosszindulatúnak, alattomosnak és cselszövőnek lenni, még akkor is, amikor Isten megengedi, hogy élvezd az áldásokat, amelyeket Ő adományozott neked – nem érzed, hogy égeti a kezedet, amikor megkapod őket? Nem érzed, hogy az arcod elpirul? Miután tettél valamit Istennel szemben, miután cselszövéseket hajtottál végre, hogy „szélhámoskodj”, nem érzed-e, hogy megijedtél? Ha semmit sem érzel, hogyan beszélhetnél bármilyen jövőről? Már régen nem volt számodra jövő, akkor milyen nagyobb elvárásaid lehetnek még? Ha valami szégyenletest mondasz, mégsem érzel semmi szégyent, és a szívedben nincs tudatosság, akkor ez nem azt jelenti, hogy Isten már elhagyott téged? Természeteddé vált, hogy könnyelműen és féktelenül beszélsz és cselekszel; hogyan tudna Isten így valaha is tökéletessé tenni téged? Képes lennél-e járni a világot? Kit győzhetnél meg te? Azok, akik ismerik az igazi természetedet, távol tartanák magukat. Ez vajon nem Isten büntetése? Mindent egybevetve, ha csak beszéd van, és nincs gyakorlat, akkor nincs fejlődés. Bár a Szentlélek munkálkodhat benned, miközben beszélsz, de ha nem gyakorolsz, a Szentlélek abbahagyja a munkát. Ha továbbra is így folytatod, hogyan lehet szó a jövőről, vagy arról, hogy egész lényedet Isten munkájának add? Csak arról beszélhetsz, hogy egész lényedet felajánlod, mégsem adtad oda Neki az igazi istenszerető szívedet. Ő csak szóbeli odaadást kap tőled; nem kapja meg az igazság gyakorlására irányuló szándékodat. Lehet, hogy ez a te tényleges érettséged? Ha így folytatnád, mikor válnál tökéletessé Isten által? Nem érzel aggodalmat a sötét és borús jövőd miatt? Nem érzed, hogy Isten elvesztette a hozzád fűzött reményt? Nem tudod, hogy Isten egyre több embert és újabb embereket kíván tökéletesíteni? A régi dolgok megállnák a helyüket? Ma nem figyelsz Isten szavaira: a holnapra vársz?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az üdvösséget elérő személy az, aki hajlandó gyakorolni az igazságot)

Isten napi igéi  429. szemelvény

Az, hogy felmutatod Isten szavait, és képes vagy szégyentelenül magyarázni őket, nem jelenti azt, hogy birtokában vagy a valóságnak; a dolgok nem oly egyszerűek, ahogyan képzeled. Az, hogy a valóság birtokában vagy-e, nem azon alapul, amit mondasz, sokkal inkább azon, amit megélsz. Csak akkor mondhatjuk, hogy valósággal rendelkezel, ha Isten szavai az életeddé és természetes kifejeződéseddé válnak, és csak akkor lehet úgy tekinteni rád, mint aki igazi megértésre és tényleges érettségre tett szert. Képesnek kell lenned hosszú időn át állni a vizsgálatot, és képesnek kell lenned megélni az Isten által megkövetelt hasonlatosságot. Ez nem lehet puszta pózolás; természetesen kell áradnia belőled. Csak ekkor leszel valóban a valóság birtokában, és csak ekkor nyered majd el az életet. Hadd használjam a szolgálattevők próbájának példáját, amely mindenki számára ismerős: Bárki a legmagasztosabb elméletekkel szolgálhat a szolgálattevőket illetően, és mindenki megfelelően érti a témát; beszélnek róla, és minden beszéd felülmúlja az előzőt, mintha verseny lenne. Ugyanakkor, ha az ember nem esett át egy nagyobb próbatételen, igen nehéz azt mondani, hogy jó tanúságot tud tenni. Röviden, az, amit az ember megél még mindig igen hiányos, teljesen ellentétes a megértésével. Ezért ez még nem vált az ember tényleges érettségévé, és ez még nem az ember élete. Mivel az ember megértése még nem vált valósággá, érettsége egyelőre homokra épült váréhoz hasonló, inog és az összeomlás szélén áll. Az ember túl keveset birtokol a valóságból; szinte lehetetlen bármi valóságot találni az emberben. Túl kevés valóság árad természetesen az emberből, és az általa megélt összes valóság kényszerített. Ezért mondom, hogy az ember nincs a valóság birtokában. Bár az emberek azt állítják, hogy istenszerető szívük sosem változik, ezt csupán azelőtt mondják, mielőtt bármilyen próbatétellel szembesültek volna. Amikor egy napon hirtelen próbatételekkel szembesülnek, a dolgok, amelyekről beszélnek, ismét nem fognak megfelelni a valóságnak, s ez ismét azt bizonyítja majd, hogy az ember nem rendelkezik valósággal. Azt mondhatjuk, hogy valahányszor olyan dolgokkal találkozol, amelyek nem illeszkednek az elképzeléseidhez, és amelyek azt igénylik, hogy tedd félre magad, ezek a dolgok a te próbatételeid. Mielőtt Isten akarata feltárul, mindenki szigorú vizsgálaton és hatalmas próbatételen megy keresztül. Fel tudod ezt fogni? Amikor Isten próbára akarja tenni az embereket, mindig megengedi nekik, hogy meghozzák döntéseiket, mielőtt a tényleges igazság napvilágra kerül. Ez azt jelenti, hogy amikor Isten próbatételnek veti alá az embert, sosem mondja el neki az igazságot; az embereket ily módon leplezi le. Ez az egyik módja annak, ahogyan Isten a munkáját végzi, hogy lássa, ismered-e a ma Istenét, valamint, hogy birtokolsz-e valamennyi valóságot. Valóban nincsenek kétségeid Isten munkáját illetően? Valóban képes leszel szilárdan állni, amikor egy nagyobb próbatétel ér? Ki meri azt mondani: „garantálom, hogy nem lesznek problémák”? Ki meri azt állítani, hogy „másoknak lehetnek kétségeik, nekem azonban sosem lesznek”? Épp úgy, mint amikor Pétert próbára tették: Mindig kérkedett, mielőtt az igazság feltárult volna. Ez nem csak egy Péterre jellemző jellemhiba; ez a legnagyobb nehézség, amellyel jelenleg mindenkinek szembe kell néznie. Ha ellátogatnék néhány helyre, vagy meglátogatnék pár testvért, hogy lássam, mit értetek Isten mai munkájából, bizonyára sokat tudnátok beszélni a tudásotokról, és úgy tűnne, egyáltalán nincsenek kétségeitek. Ha megkérdezném tőled: „Valóban meg tudod állapítani, hogy a jelen munkáját Maga Isten végzi? Minden kétség nélkül?”, bizonyára így felelnél: „Minden kétséget kizáróan, ez az Isten Lelke által végzett munka.” Ha egyszer így válaszoltál, bizonyára szemernyi kételyt sem éreznél, sőt egészen elégedettnek éreznéd magad, azt gondolván, hogy elnyertél egy kevés valóságot. Azok, akik hajlamosak így értelmezni a dolgokat, azok az emberek, akik kevesebb valósággal bírnak; minél inkább azt gondolja valaki, hogy elnyerte, annál kevésbé lesz képes szilárdan állni, amikor próbatételekkel szembesül. Jaj azoknak, akik arrogánsak és gőgösek, és jaj azoknak, akik nem ismerik önmagukat; az ilyen emberek ügyesek a beszédben, ám a legrosszabbul állnak, amikor szavaikat tettekre kell váltaniuk. A baj legkisebb jelére ezeknek az embereknek kétségei támadnak, és a kilépés gondolata lopakodik az elméjükbe. Semmiféle valósággal nem rendelkeznek; csupán a vallás felett álló elméleteik vannak, az Isten által most megkövetelt valóság szikrája nélkül. A legjobban azoktól undorodom, akik csak elméletekről beszélnek, anélkül, hogy bármilyen valósággal rendelkeznének. Ők kiabálnak a leghangosabban, amikor a munkájukat végzik, amint azonban szembesülnek a valósággal, szétesnek. Nem azt mutatja-e ez, hogy ezek az emberek nem bírják a valóságot? Lehet bármily vad a szél és a hullámok, ha állva tudsz maradni, anélkül, hogy a kétség egy szikráját is beengednéd az elmédbe, s szilárdan tudsz állni, mentes maradva a tagadástól, akkor is, ha senki más nem marad, akkor úgy tekintenek majd téged, mint aki valódi megértéssel rendelkezik, és valóban a valóság birtokában van. Ha arra fordulsz, amerre épp a szél fúj – ha a többséget követed, és megtanulod mások beszédét papagájként ismételni – lehetsz bármily ékesszóló, nem lesz bizonyítéka annak, hogy a valóság birtokosa vagy. Ezért azt javaslom, ne légy elhamarkodott az üres szavak kikiáltásában. Tudod, mit fog tenni Isten? Ne viselkedj másik Péterként, nehogy szégyent hozz magadra, és elveszítsd arra való képességed, hogy emelt fővel járj; ez senkinek sem fog jót tenni. A legtöbb embernek nincs valódi érettsége. Bár Isten rengeteg munkát végzett, nem szabadította a valóságot az emberekre; pontosabban, sosem fenyített meg senkit személyesen. Egyeseket lelepleztek az efféle próbatételek, bűnös kezeikkel egyre messzebbre nyúlva, azt gondolván, hogy egyszerű felülkerekedni Istenen, hogy azt tehetnek, amit csak akarnak. Mivel az efféle próbatételt sem tudják kiállni, a nagyobb kihívást jelentő próbatételek számukra szóba sem jönnek, ahogyan a valóság birtoklása sem. Nem csupán Istent próbálják becsapni? A valóság birtoklása nem olyasmi, amit meg lehet hamisítani, és a valóság sem olyasmi, amit annak megismerésével elérhetsz. A tényleges érettségedtől függ, valamint attól, hogy állod-e az összes próbát. Érted?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csupán az igazság gyakorlatba ültetése jelenti a valóság birtoklását)

Isten napi igéi  430. szemelvény

Isten nem azt a puszta képességet követeli meg az emberektől, hogy a valóságról beszéljenek; ez túl könnyű lenne, nemde? Miért beszél akkor Isten az életbe való belépésről? Miért beszél átalakulásról? Ha az emberek csupán üres beszédre képesek a valóságról, akkor elérhetnek-e átalakulást a természetükben? A királyság jó katonáit nem arra képezték, hogy a valóságról csak beszélni tudó vagy kérkedő emberek csoportja legyenek, hanem arra, hogy mindenkor megéljék Isten igéit, hogy rendíthetetlenek maradjanak, bármiféle akadállyal is néznek szembe, és hogy állandóan Isten szavaival összhangban éljenek, és ne térjenek vissza a világba. Ez az a valóság, amelyről Isten beszél; ez Isten követelménye az emberrel szemben. Ezért ne tekintsd az Isten által említett valóságot túlságosan egyszerűnek. A Szentlélektől kapott puszta megvilágosodás nem egyenlő a valóság birtoklásával. Ez nem az ember érettsége – ez Isten kegyelme, amihez az ember semmivel sem járul hozzá. Mindenkinek el kell viselnie Péter szenvedéseit, és még inkább, bírnia kell Péter dicsőségét, amelyet azután él meg, hogy elnyerte Isten munkáját. Csak ez nevezhető valóságnak. Ne gondoljátok, hogy birtokában vagytok a valóságnak, csak mert tudtok beszélni róla; ez tévedés. Az efféle gondolatok nem egyeznek Isten akaratával, és nincs tényleges jelentőségük. Ne mondjatok ilyesmit a jövőben – oltsátok ki az efféle mondásokat! Mindazok, akik Isten szavait tévesen értelmezik, hitetlenek. Nincs valós tudásuk, még kevésbé valódi érettségük; tudatlan emberek, akik híján vannak a valóságnak. Más szóval, mindazok, akik Isten szavainak lényegén kívül élnek, hitetlenek. Azok, akiket az emberek hitetleneknek tartanak, Isten szemében fenevadak, és akiket Isten hitetleneknek tart, azok olyan emberek, akiknek nem Isten szavai az életük. Ezért azt mondhatjuk, hogy azok, akik nem birtokolják Isten szavainak valóságát, és akik nem élik meg az Ő szavait, hitetlenek. Isten szándéka az, hogy mindenkit arra késztessen, hogy megélje az Ő szavainak valóságát, nem pusztán az, hogy mindenkit beszéltessen a valóságról, hanem sokkal inkább, hogy lehetővé tegye mindenki számára, hogy megélje az Ő szavai valóságát. Az ember által érzékelt valóság túlságosan felszínes; nincs értéke és nem tudja teljesíteni Isten akaratát. Túlságosan alacsony szintű, és még csak említésre sem méltó. Túl sok minden hiányzik belőle, és túlságosan elmarad Isten követelményeinek mércéjétől. Mindegyikőtök komoly vizsgálatnak lesz alávetve, hogy kiderüljön, ki az, aki közületek csak azt tudja, hogyan beszéljen a megértésetekről, anélkül, hogy képes lenne megmutatni az utat, valamint, hogy kiderüljön, ki az, aki haszontalan szemét közöttetek. Ezt mostantól jegyezd meg! Ne beszélj üres tudásról; csak a gyakorlás útjáról és a valóságról beszélj. Térj át a valódi tudásról a valódi gyakorlásra, majd térj át a gyakorlásról a valódi megélésre. Ne oktass ki másokat, és ne beszélj valódi tudásról. Ha a megértésed egy út, akkor engedd a szavaidat szabadon szárnyalni rajta; ha nem, akkor kérlek, fogd be a szádat, és ne beszélj! Amit mondasz, haszontalan. Azért beszélsz megértésről, hogy megtéveszd Istent, és hogy mások irigyeljenek téged. Nem ez a törekvésed? Nem szándékosan játszol másokkal? Van ebben bármi érték? Ha azután beszélsz a megértésről, miután megtapasztaltad, nem tekintenek majd dicsekvőnek. Ellenkező esetben olyasvalaki vagy, aki arrogáns szavakkal dobálózik. A tényleges tapasztalatodban sok olyan dolog van, amin nem tudsz felülkerekedni, és a saját tested ellen sem lázadhatsz; mindig azt teszed, amit épp akarsz, sosem téve eleget Isten akaratának – mégis van képed elméleti megértésről beszélni. Szégyentelen vagy! Még midig olyan merész vagy, hogy Isten szavainak megértéséről beszélsz. Micsoda arcátlanság! A szónoklás és a kérkedés a természeteddé vált, és megszoktad, hogy ezt csinálod. Amikor csak beszélni kívánsz, könnyedén megteszed, ám amikor a gyakorlásra kerül a sor, elmerülsz a cifrázásban. Hát nem mások megtévesztésének módja ez? Lehet, hogy az embereket rá tudod szedni, Istent azonban nem lehet átverni. Az emberek tudatlanok, és nincs ítélőképességük, Isten azonban komolyan veszi az efféle dolgokat, és nem fog téged kímélni. A testvéreid pártfogolhatnak téged, dicsérhetik a megértésedet és csodálhatnak téged, ám ha nem rendelkezel valósággal, a Szentlélek nem kímél majd. Talán a gyakorlati Isten nem fogja a hibáidat kutatni, ám Isten Lelke mellőz majd téged, és azt elég nehéz lesz elviselned. Elhiszed ezt? Beszélj többet a gyakorlás valóságáról; már elfelejtetted? Beszélj többet a gyakorlati utakról; már elfelejtetted? „Kínálj kevesebb magasztos elméletet és értéktelen, felfuvalkodott beszédet; a legjobb, ha mostantól elkezded a gyakorlást.” Elfelejtetted ezeket a szavakat? Egyáltalán nem érted? Nem fogod fel Isten akaratát?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csupán az igazság gyakorlatba ültetése jelenti a valóság birtoklását)

Isten napi igéi  431. szemelvény

Olyan leckéket kellene tanulnotok, amelyek reálisabbak. Nincs szükség arra a hangzatos, üres beszédre, amit az emberek csodálnak. Amikor tudásról van szó, mindegyik ember tudása nagyobb, mint az előzőé, de még mindig nincs útjuk a gyakorlathoz. Hány ember értette meg a gyakorlás alapelveit? Hányan tanultak tényleges leckéket? Ki tud kommunikálni a valóságról? Az, hogy képes vagy Isten szavainak ismeretéről beszélni, nem jelenti azt, hogy valódi érettséggel rendelkezel; ez csak azt mutatja, hogy okosnak születtél, hogy tehetséges vagy. Ha nem tudod megmutatni az utat, akkor az eredmény nulla lesz, és haszontalan szemét leszel! Nem tetteted-e magad, ha nem tudsz semmit sem mondani a gyakorlás egy tényleges útjáról? Nem színlelsz-e, ha nem tudod felajánlani a saját aktuális tapasztalataidat másoknak, ezáltal olyan leckéket adva nekik, amelyekből tanulhatnak, vagy olyan ösvényt, amelyet követhetnek? Nem szélhámos vagy-e? Milyen értéket képviselsz? Az ilyen ember csak a „szocializmus elméletének feltalálója” szerepét játszhatná, nem pedig a „szocializmus megvalósításához hozzájáruló” szerepét. Valóság nélkülinek lenni annyit jelent, mint igazság nélkülinek lenni. Valóság nélkülinek lenni annyi, mint semmirekellőnek lenni. Valóság nélkülinek lenni annyi, mint járkáló hullának lenni. Valóság nélkülinek lenni annyi, mint „marxista-leninista gondolkodónak” lenni, viszonyítási érték nélkül. Arra buzdítok mindenkit, hogy hallgasson el az elméletről, és beszéljen valami valóságosról, valami hiteles és lényegi dologról; tanulmányozzon egy kis „modern művészetet”, mondjon valami valószerűt, járuljon hozzá valami aktuálissal, és legyen benne némi elkötelezettség. Nézz szembe a valósággal, amikor beszélsz; ne bocsátkozz irreális és eltúlzott beszédbe, hogy az emberek boldognak érezzék magukat, vagy hogy felfigyeljenek rád. Hol van ebben az érték? Mi értelme van annak, hogy elérd, hogy az emberek kedvesen bánjanak veled? Légy kissé „művészi” a beszédedben, légy egy kicsit tisztességesebb a viselkedésedben, légy egy kicsit ésszerűbb abban, ahogyan a dolgokat kezeled, légy egy kicsit gyakorlatiasabb abban, amit mondasz, gondolj arra, hogy minden cselekedeteddel hasznot hozz Isten házának, hallgass a lelkiismeretedre, amikor elérzékenyülsz, ne viszonozd a kedvességet gyűlölettel, vagy ne légy hálátlan a kedvességért, és ne légy képmutató, különben rossz hatással leszel másokra. Amikor Isten szavait eszed és iszod, kösd azokat szorosabban a valósághoz, és amikor közösséget vállalsz, beszélj többet reális dolgokról. Ne légy leereszkedő; ez nem fogja kielégíteni Istent. A másokkal való interakcióidban légy egy kicsit toleránsabb, egy kicsit engedékenyebb, egy kicsit nagylelkűbb, és tanulj a „miniszterelnök szelleméből”^[a]. Amikor rossz gondolataid vannak, gyakorold többet a test elhagyását. Amikor dolgozol, beszélj inkább reális utakról, és ne légy túlságosan fennkölt, különben amit mondasz, elérhetetlen lesz az emberek számára. Kevesebb élvezet, több hozzájárulás – mutasd meg önzetlen odaadó lelkületedet. Figyelj jobban Isten szándékaira, hallgass jobban a lelkiismeretedre, légy figyelmesebb, és ne felejtsd el, hogy Isten türelmesen és komolyan beszél hozzátok minden nap. Olvasd gyakrabban a „régi kalendáriumot”. Imádkozz többet és légy gyakrabban közösségben. Ne légy többé ilyen zavaros; tanúsíts némi értelmet és szerezz némi belátást. Amikor bűnös kezed kinyúl, húzd vissza; ne engedd, hogy olyan messzire nyúljon. Nincs semmi haszna, és Istentől nem fogsz mást kapni, mint átkokat, ezért légy óvatos. A szíved könyörüljön meg másokon, és ne csapkodj mindig fegyverrel a kezedben. Kommunikálj többet az igazság ismeretéről, és beszélj többet az életről, fenntartva a másokon való segítés szellemét. Tégy többet és mondj kevesebbet. Fordíts többet a gyakorlatra és kevesebbet a kutatásra és elemzésre. Engedd, hogy a Szentlélek jobban megmozgasson, és adj Istennek több lehetőséget, hogy tökéletesítsen. Távolíts el még több emberi elemet; még mindig túl sok emberi cselekvési módod van, és a felszínes cselekvési és viselkedési módod még mindig visszataszító mások számára: Számolj fel többet ezekből. A pszichológiai állapotod még mindig túlságosan visszataszító: fordíts több időt a javítására. Még mindig túl nagy tekintélyt tulajdonítasz az embereknek; adj nagyobb tekintélyt Istennek, és ne légy annyira esztelen. A „templom” mindig is Istené volt, és nem szabad, hogy az emberek átvegyék. Röviden, koncentrálj többet az igazságosságra és kevesebbet az érzelmekre. A testet legjobb kiküszöbölni. Beszélj többet a valóságról és kevesebbet a tudásról; a legjobb hallgatni és semmit sem mondani. Beszélj többet a gyakorlás útjáról, és legyen kevesebb az értéktelen dicsekvés. A legjobb már most elkezdeni a gyakorlást.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Összpontosíts jobban a valóságra)

Lábjegyzet:

a. A miniszterelnök szelleme: Klasszikus kínai mondás, amely egy olyan személyt jellemez, aki széles látókörű és nagylelkű.

Isten napi igéi  432. szemelvény

Isten követelményei az emberekkel szemben nem olyan magasak. Amíg az emberek szorgalmasan és komolyan gyakorolnak, addig „átmenő osztályzatot” kapnak. Az igazat megvallva, az igazság megértésének, ismeretének és felfogásának megvalósítása sokkal összetettebb, mint az igazság gyakorlása. Először gyakorolj annyit, amennyit megértettél, és gyakorold azt, amit felfogtál. Így fokozatosan képes leszel elérni az igazság valódi megismerését és megértését. Ezek azok a lépések és eszközök, amelyekkel a Szentlélek munkálkodik. Ha nem így gyakorlod az engedelmességet, nem fogsz elérni semmit. Ha mindig a saját akaratod szerint cselekszel, és nem gyakorlod az engedelmességet, akkor fog-e munkálkodni benned a Szentlélek? Vajon a Szentlélek úgy munkálkodik, ahogyan te szeretnéd? Vagy pedig aszerint dolgozik, ami neked hiányzik, és Isten szavai alapján? Ha ez nem világos számodra, akkor nem leszel képes belépni az igazságvalóságba. Miért van az, hogy a legtöbb ember sok energiát fordít Isten szavainak olvasására, de csupán ismeretekkel rendelkeznek, és utána semmit sem tudnak mondani egy igazi útról? Úgy gondolod, hogy a tudás birtoklása egyenlő az igazság birtoklásával? Vajon ez nem egy zavaros nézőpont? Annyi ismeret-részletet tudsz elmondani, ahány homokszem van a tengerparton, de egyik sem tartalmaz semmilyen valódi utat. Nem próbálod-e ezzel becsapni az embereket? Nem üres színjátékot űzöl-e, amelynek nincs lényege, ami alátámasztaná azt? Minden ilyen viselkedés ártalmas az emberekre! Minél magasabb szintű az elmélet, és minél inkább nélkülözi a valóságot, annál képtelenebb arra, hogy az embereket eljuttassa a valóságba. Minél magasabb rendű az elmélet, annál inkább arra késztet, hogy dacolj és ellenkezz Istennel. Ne dédelgess spirituális elméletet – semmi haszna! Vannak, akik évtizedek óta beszélnek a spirituális elméletről, és a spiritualizmus óriásaivá váltak, de végül mégsem sikerül belépniük az igazságvalóságba. Mivel nem gyakorolták vagy tapasztalták Isten szavait, nincsenek alapelveik vagy útjuk a gyakorláshoz. Az ilyen emberek maguk is nélkülözik az igazságvalóságot, hogyan tudnának tehát másokat az Istenbe vetett hit helyes útjára terelni? Csak félrevezetni tudják az embereket. Nem ártanak-e ezzel másoknak és önmaguknak? Legalábbis a közvetlenül előtted lévő valós problémákat meg kell tudnod oldani. Vagyis képesnek kell lenned arra, hogy gyakorold és tapasztald Isten szavait, és az igazságot gyakorlatba ültesd. Csak ez az Istennek való engedelmesség. Csak ha megvan az életbe való belépésed, akkor vagy alkalmas arra, hogy Istennek dolgozz, és csak ha őszintén áldozatot vállalsz Istenért, akkor lehetsz Isten által elismert. Ne tegyetek mindig nagy kijelentéseket és ne beszéljetek bombasztikus elméletről; ez nem reális. A spirituális elméletről való papolás, hogy az emberek csodáljanak téged, nem Istenről való tanúságtétel, hanem inkább önmagad fitogtatása. Ez egyáltalán nem hasznos az embereknek, és nem építi őket, és könnyen oda vezethet, hogy a spirituális elméletet imádják, és nem az igazság gyakorlására összpontosítanak – és ez nem vezeti-e félre az embereket? Ennek folytatása számos üres elméletet és szabályt fog szülni, amelyek korlátozzák és csapdába ejtik az embereket; ez valóban megalázó. Tehát mondj több olyat, ami valós, beszélj többet a valóban létező problémákról, tölts több időt az igazság keresésével a valós problémák megoldása érdekében; ez a legfontosabb. Ne késlekedj az igazság gyakorlásának megtanulásával: ez a valóságba való belépés útja. Ne tekintsd mások tapasztalatait és tudását saját magántulajdonodnak, és ne mutogasd másoknak, hogy megcsodálják. Saját belépéssel kell rendelkezned az életbe. Csak az igazság gyakorlása és az Istennek való engedelmesség által lesz belépésed az életbe. Ez kell legyen az, amit minden ember gyakorol és amire összpontosít.

Ha az, amivel közösséget vállalsz, utat tud mutatni az embereknek, akkor ez azt jelenti, hogy birtokában vagy a valóságnak. Nem számít, hogy mit mondasz, el kell juttatnod az embereket a gyakorlatba, és mindannyiuknak olyan utat kell kínálnod, amelyet követhetnek. Ne csak azt tedd lehetővé nekik, hogy tudásuk legyen; sokkal fontosabb, hogy legyen egy út, amelyen elindulhatnak. Ahhoz, hogy az emberek higgyenek Istenben, az Isten által vezetett úton kell járniuk az Ő munkájában. Vagyis az Istenben való hit folyamata a Szentlélek által vezetett úton való járás folyamata. Ennek megfelelően kell, hogy legyen egy út, amelyen járhatsz bármi is legyen, és rá kell lépned az Isten általi tökéletesítés útjára. Ne maradj le túlságosan, és ne foglalkozz túl sok mindennel. Csak ha az Isten által vezetett úton jársz, anélkül, hogy félbeszakításokat okoznál, akkor kaphatod meg a Szentlélek munkáját, és birtokolhatod a belépés útját. Csak ez számít annak, hogy Isten szándékaival összhangban vagyunk, és teljesítjük az emberiség kötelességét. Mint egyén ebben az áramlatban, mindenkinek megfelelően kell teljesítenie a kötelességét, többet kell tennie abból, amit az embereknek tenniük kell, és nem szabad makacsul cselekednie. A munkát végző embereknek világossá kell tenniük a szavaikat, a követőknek jobban kell összpontosítaniuk a nehézségek elviselésére és az engedelmességre, és mindenkinek a helyén kell maradnia, és nem szabad helytelenül viselkednie. Minden ember szívében világosnak kell lennie, hogyan kell gyakorolnia, és milyen szerepet kell betöltenie. Járjatok a Szentlélek által vezetett úton; ne tévelyegjetek és ne térjetek el. Világosan kell látnotok a mai munkát. A mai munkaeszközökbe való belépés az, amit gyakorolnotok kell. Ez az első dolog, amibe be kell lépnetek. Ne pazaroljatok több szót egyéb dolgokra. Az Isten háza munkájának végzése ma a ti felelősségetek, a mai munkamódszerbe való belépés a ti kötelességetek, és a ma igazságának gyakorlása titeket terhel.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Összpontosíts jobban a valóságra)

Isten napi igéi  433. szemelvény

Isten egy gyakorlati Isten: minden munkája gyakorlati, minden szava, amit mond, gyakorlati, és minden igazság, amit kifejez, gyakorlati. Minden, ami nem az Ő szava, üres, nem létező és megalapozatlan. Ma a Szentlélek feladata, hogy bevezesse az embereket Isten szavaiba. Ha az emberek a valóságba való belépésre törekszenek, akkor keresniük kell a valóságot, és ismerniük kell a valóságot, azután pedig meg kell tapasztalniuk a valóságot, és meg kell élniük a valóságot. Minél jobban ismerik az emberek a valóságot, annál jobban meg tudják különböztetni, hogy mások szavai valóságosak-e; minél jobban ismerik az emberek a valóságot, annál kevesebb elképzelésük van; minél jobban megtapasztalják az emberek a valóságot, annál jobban ismerik a gyakorlati Isten tetteit, és annál könnyebben szabadulnak meg romlott, sátáni természetüktől; minél több valósággal rendelkeznek az emberek, annál jobban ismerik Istent, és annál jobban megvetik a testet és szeretik az igazságot; és minél több valósággal rendelkeznek az emberek, annál közelebb kerülnek Isten követelményeinek színvonalához. Azok az emberek, akiket Isten megnyert, azok, akik a valóság birtokában vannak, akik ismerik a valóságot, és akik a valóság megtapasztalásán keresztül megismerték Isten valódi tetteit. Minél inkább együttműködsz Istennel gyakorlati módon, és fegyelmezed a testedet, annál inkább elsajátítod a Szentlélek munkáját, annál inkább elnyered a valóságot, és annál inkább megvilágosodsz Isten által, és így annál nagyobb lesz a tudásod Isten valódi tetteiről. Ha képes vagy a Szentlélek jelenlegi fényében élni, akkor a gyakorlás jelenlegi útja világosabbá válik számodra, és jobban el tudsz majd szakadni a múlt vallási elképzeléseitől és régi gyakorlataitól. Ma a valóság áll a középpontban: minél több valósággal rendelkeznek az emberek, annál világosabban ismerik az igazságot, és annál jobban megértik Isten akaratát. A valóság legyőz minden szót és doktrínát, legyőz minden elméletet és szakértelmet, és minél több valóságra összpontosítanak az emberek, annál inkább szeretik igazán Istent, és annál jobban éhezik és szomjazzák az Ő szavait. Ha mindig a valóságra összpontosítasz, akkor az életre vonatkozó filozófiád, a vallásos elképzeléseid és a természetes jellemed természetes módon ki fog törlődni Isten munkája nyomán. Azok, akik nem a valóságra törekednek, és nem ismerik a valóságot, valószínűleg a természetfeletti dolgokra törekednek, és könnyen becsaphatók lesznek. A Szentléleknek nincs eszköze arra, hogy az ilyen emberekben munkálkodjon, ezért üresnek érzik magukat, és úgy érzik, hogy az életüknek nincs értelme.

A Szentlélek csak akkor tud benned munkálkodni, ha valóban gyakorolsz, valóban kutatsz, valóban imádkozol, és hajlandó vagy szenvedni az igazság keresése érdekében. Akik nem keresik az igazságot, azoknak csak szavaik és doktrínáik és üres elméletük van, és akiknek nincs igazságuk, azoknak természetesen sokféle elképzelésük van Istenről. Az ilyen emberek csak arra vágynak, hogy Isten a hús-vér testüket szellemi testté változtassa, hogy felemelkedhessenek a harmadik égbe. Milyen ostobák ezek az emberek! Mindazok, akik ilyeneket mondanak, nem ismerik sem Istent, sem a valóságot; az ilyen emberek valószínűleg nem tudnak együttműködni Istennel, és csak a passzív várakozásra képesek. Ha az emberek meg akarják érteni az igazságot, és tisztán akarják látni az igazságot, és ha ezen túlmenően be akarnak lépni az igazságba, és azt a gyakorlatba ültetni, akkor valóban gyakorolniuk kell, valóban keresniük kell, és valóban éhezniük és szomjazniuk kell. Amikor éhezel és szomjazol, és amikor valóban együttműködsz Istennel, Isten Lelke biztosan megérint és munkálkodik benned, ami több megvilágosodást hoz neked, és több tudást ad a valóságról, és nagyobb segítségedre lesz az életedben.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan ismerjük meg a valóságot?)

Isten napi igéi  434. szemelvény

Ha az emberek meg akarják ismerni Istent, akkor először is tudniuk kell, hogy Isten gyakorlati Isten, és ismerniük kell Isten szavait, Isten gyakorlati megjelenését a testben és Isten gyakorlati munkáját. Csak miután tudod, hogy Isten minden munkája gyakorlati, akkor leszel képes ténylegesen együttműködni Istennel, és csak ezen az úton keresztül leszel képes növekedést elérni az életedben. Mindazok, akik nem ismerik a valóságot, nem tudják megtapasztalni Isten szavait, elképzeléseik fogságába estek, képzeletükben élnek, és így nem ismerik Isten szavait. Minél jobban ismered a valóságot, annál közelebb vagy Istenhez, és annál bensőségesebb a kapcsolatod Vele; minél inkább a homályosságot, az elvont dolgokat és a doktrínákat keresed, annál távolabb kerülsz Istentől, és így annál inkább úgy érzed, hogy Isten szavainak megtapasztalása megerőltető és bonyolult, és hogy képtelen vagy a belépésre. Ha be kívánsz lépni Isten szavainak valóságába, és rá akarsz lépni lelki életed helyes útjára, akkor először meg kell ismerned a valóságot, és el kell határolnod magad a homályos és természetfeletti dolgoktól, ami azt jelenti, hogy először meg kell értened, hogy valójában hogyan világosít meg és vezet téged belülről a Szentlélek. Ily módon, ha te igazán meg tudod érteni a Szentlélek valódi munkáját az emberben, akkor már ráléptél a helyes útra, hogy Isten által tökéletessé válj.

Ma minden a valóságból indul ki. Isten munkája a legvalóságosabb, és az emberek által megérinthető; ez az, amit az emberek megtapasztalhatnak és elérhetnek. Az emberekben sok homályos és természetfeletti van, ami megakadályozza őket abban, hogy megismerjék Isten jelen munkáját. Így tapasztalataikban mindig eltévelyednek, és mindig úgy érzik, hogy a dolgok nehezek, és mindezt az elképzeléseik okozzák. Az emberek képtelenek felfogni a Szentlélek munkájának elveit, nem ismerik a valóságot, és ezért mindig elutasítók a belépéshez vezető útjukon. Isten követelményeit távolról nézik, és képtelenek azok megvalósítására; csupán azt látják, hogy Isten szavai valóban jók, de nem találják a belépéshez vezető utat. A Szentlélek ezen elv szerint működik: az emberek együttműködése, aktív imádkozása, keresése és Istenhez való közeledése révén eredményeket lehet elérni, és a Szentlélek megvilágosítja és beragyogja őket. Nem arról van szó, hogy a Szentlélek egyoldalúan cselekszik, vagy hogy az ember cselekszik egyoldalúan. Mindkettő nélkülözhetetlen, és minél inkább együttműködnek az emberek, és minél inkább törekszenek az Isten követelményei szerinti színvonal elérésére, annál nagyobb a Szentlélek munkája. Csak az emberek valódi együttműködése, amely a Szentlélek munkájához járul, képes valódi tapasztalatokat és Isten szavainak alapvető ismeretét előidézni. Fokozatosan, az ilyen módon történő megtapasztalás révén végül egy tökéletes személy jön létre. Isten nem tesz természetfeletti dolgokat; az emberek elképzelése szerint Isten mindenható, és mindent Isten tesz – aminek következtében az emberek passzívan várakoznak, nem olvassák Isten szavait, nem imádkoznak, és csupán a Szentlélek érintését várják. Azok viszont, akik helyesen értik, ezt hiszik: Isten cselekedetei csak addig mehetnek el, ameddig az én együttműködésem, és az, hogy Isten munkája milyen hatást kelt bennem, attól függ, hogy én hogyan működöm együtt. Amikor Isten szól, mindent meg kell tennem, amit csak tudok, hogy Isten szavait keressem és azok követésére törekedjek; ezt kell elérnem.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan ismerjük meg a valóságot?)

Isten napi igéi  435. szemelvény

Hány vallásos gyakorlatot követsz? Hányszor lázadtál Isten szava ellen és jártál a saját utadon? Hányszor ültetted gyakorlatba Isten szavát azért, mert igazán figyelembe veszed az Ő terheit, és azt keresed, hogyan tegyél eleget az Ő akaratának? Meg kellene értened Isten szavát, és ennek megfelelően gyakorlatba ültetned azt. Légy elvhű minden cselekedetedben és tettedben, habár ez nem azt jelenti, hogy szabályokhoz tartod magad, vagy valamit kelletlenül megteszel csak a látszat kedvéért; inkább azt, hogy gyakorlod az igazságot és Isten szava szerint élsz. Csak az ilyen gyakorlat elégíti ki Istent. Bármely cselekedet, ami Istennek tetszik, az nem előírás, hanem az igazság gyakorlása. Néhány ember előszeretettel hívja fel magára a figyelmet. A fivéreik és nővéreik jelenlétében talán azt mondják, hogy adósai Istennek, ám a hátuk mögött nem gyakorolják az igazságot és teljesen másként cselekszenek. Nem vallásos farizeusok ezek? Aki igazán szereti Istent és birtokában van az igazságnak, hűséges Istenhez, de kifelé nem kérkedik ezzel. Az ilyen személy hajlandó gyakorolni az igazságot, amikor helyzet adódik rá, és nem beszél vagy cselekszik úgy, hogy az lelkiismerete ellen való. Az ilyen ember bölcsességéről tesz tanúbizonyságot, amikor valami felmerül, és elveihez a körülményektől függetlenül hű marad. Az ilyen ember képes igazi szolgálatot nyújtani. Vannak néhányan, akik gyakran szájhősködnek Isten iránti lekötelezettségükről; napjaikat aggodalomtól ráncolt szemöldökkel töltik, megjátsszák magukat, és sajnálatra méltónak tettetik magukat. Milyen megvetendő! Ha megkérdeznéd tőlük: „Elmondanád, hogy mivel tartozol Istennek?”, akkor elakadna a szavuk. Ha hűséges vagy Istenhez, akkor ne beszélj róla hivalkodóan, inkább fejezd ki Isten iránti szeretetedet a valódi gyakorlat által és imádkozz Hozzá igaz szívvel. Azok, akik csak szavakkal és felületesen foglalkoznak Istennel, mind képmutatók! Néhányan minden alkalommal, amikor imádkoznak, arról beszélnek, hogy adósai Istennek, és sírni kezdenek minden alkalommal, amikor imádkoznak, anélkül, hogy a Szentlélek egyáltalán megérintené őket. Az ilyen emberek vallásos rituálék és elképzelések megszállottjai; ilyen szertartások és elképzelések szerint élnek, folyamatosan abban a hitben, hogy ezek a cselekedetek tetszenek Istennek, és Ő a sekélyes vallásosságot vagy a szomorú könnyeket kedveli inkább. Mi jó származhat az ilyen képtelen emberektől? Azért, hogy alázatosságot mutassanak, néhányan könyörületességet színlelnek, amikor mások jelenlétében beszélnek. Néhányan szándékosan alázatoskodnak más emberek jelenlétében, úgy viselkedve, mint az erőtlen bárányok. Ez a viselkedés illik a királyság népéhez? A királyság népének élettelinek és szabadnak, ártatlannak és nyitottnak, őszintének és szeretetre méltónak kellene lenniük, és a szabadság állapotában kellene élniük. Legyen becsületük és méltóságuk, és legyenek képesek tanúbizonyságot tenni, bárhová is mennek; az ilyen embereket Isten és az emberek egyaránt szeretik. Akik a hitben kezdők, túl sok külső gyakorlatot végeznek; nekik előbb át kell menniük egy olyan időszakon, amikor foglalkoznak velük és betörik őket. Azok az emberek, akiknek mélyen gyökerező hitük van Istenben, külsőleg nem különböznek másoktól, de tetteik és cselekedeteik dicséretre méltóak. Csak az ilyen emberekről mondható el, hogy megélik Isten szavát. Ha mindennap prédikálod az evangéliumot különböző embereknek, azon erőlködve, hogy üdvösségre vezesd őket, de végül még mindig szabályok és doktrínák szerint élsz, akkor nem tudsz Isten számára dicsőséget hozni. Az ilyen emberek vallásos alakok és képmutatók is. Amikor ezek a vallásos emberek összegyűlnek, talán azt kérdezik: „Nővérem, hogy vagy mostanság?” Az illető talán így válaszol: „Úgy érzem, tartozom Istennek, és képtelen vagyok megfelelni az Ő akaratának.” Egy másik talán azt mondja: „Én is úgy érzem, adósa vagyok Istennek és képtelen vagyok megfelelni Neki.” Ez a pár szó és mondat önmagában kifejezi a mélyen bennük rejlő hitványságot; az ilyen szavak a legutálatosabbak, és mérhetetlenül undorítóak. Az ilyen emberek természete Isten ellen való. Azok, akik a valóságra összpontosítanak, kimondják, amire gondolnak és megnyitják a szívüket a közösségben. Egyetlen hamis gyakorlatban sem vesznek részt, efféle udvariaskodást és üres vidámságot nem mutatnak. Mindig egyenesek és nem szolgálnak világi szabályokat. Néhány ember előszeretettel mutogatja magát kifelé, egészen addig a pontig, ami teljesen nélkülöz minden értelmet. Amikor valaki énekel, ők elkezdenek táncolni, még csak fel sem fogva, hogy a rizs már leégett a fazekukban. Az ilyen emberek nem istenfélők vagy tiszteletre méltóak, és túlságosan is könnyelműek. Minden ilyen dolog a realitás hiányának megnyilvánulása. Amikor néhány ember közösségben van a szellemi élet dolgai felől, habár semmit nem beszélnek arról, hogy ők tartoznak Istennek, egy igazi szeretetet tartanak fent Iránta mélyen legbelül. Az Isten felé való lekötelezettséged érzésének semmi köze a többi emberhez; te Istennek vagy lekötelezve, nem az emberiségnek. Mi hasznod származik abból, ha folyamatosan erről beszélsz másoknak? A hangsúlyt arra kell fektetned, hogy belépj a valóságba, nem valamilyen külső buzgólkodásra vagy magamutogatásra. Mit jelképeznek az emberek felszínes jó cselekedetei? A testet jelképezik és még a legjobb külsőséges gyakorlatok sem képviselik az életet; csak a saját egyéni vérmérsékletedet tudják megmutatni. Az emberiség külső gyakorlatai nem tudják Isten vágyát beteljesíteni. Folyamatosan az Istennek való lekötelezettségedről beszélsz, mégsem tudod táplálni mások életét vagy serkenteni istenszerető szívüket. Azt hiszed, hogy ezek a cselekedeteid megfelelnek majd Istennek? Úgy érzed, hogy a cselekedeteid összhangban vannak Isten akaratával, és hogy a szellemből származnak, de igazából mind abszurdak! Azt hiszed, hogy ami neked tetszik, és amit hajlandó vagy megtenni, azok pontosan azok a dolgok, amelyekben Isten gyönyörködik. Képviselhetik-e Istent a neked tetsző dolgok? Képviselheti-e egy személy jelleme Istent? Ami neked tetszik, az pontosan az, amit Isten gyűlöl, és a te szokásaid azok, amiket Isten megvet és elutasít. Ha lekötelezettnek érzed magad, akkor menj és imádkozz Isten előtt; nincs szükség arra, hogy erről beszélj másoknak. Ha nem imádkozol Isten előtt, hanem helyette folyamatosan magadra hívod fel a figyelmet mások jelenlétében, ki tudja ez elégíteni Isten akaratát? Ha a cselekedeteid mindig csak a külsőségekben léteznek, akkor ez azt jelenti, hogy te a végletekig hiú vagy. Milyen fajta emberek azok, akik csak a felületes jó cselekedeteket hajtják végre, és minden valóságot nélkülöznek? Az ilyen emberek csak képmutató farizeusok és vallásos alakok! Ha nem vetkőzitek le a külső gyakorlataitokat és képtelenek vagytok változásokat végrehajtani, akkor a képmutatás alkotórészei még jobban növekedni fognak bennetek. Minél nagyobbak a képmutatás elemei valakiben, annál több az ellenállás Isten felé. A végén az ilyen emberek teljes bizonyossággal ki lesznek rekesztve!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hitben a valóságra kell koncentrálni – Vallásos rítusokban részt venni nem hit)

Isten napi igéi  436. szemelvény

Ahhoz, hogy az emberek helyreállítsák a normális ember képmását, azaz elérjék a normális emberi mivoltot, nem tehetnek Isten kedvére pusztán szavaikkal. Ezzel csak saját maguknak ártanak, és ez nem segíti a belépésüket vagy az átalakulásukat. Ezért az átalakulás eléréséhez az embereknek apránként kell gyakorolniuk. Lassan kell belépniük, apránként kell keresniük és kutatniuk, a pozitívumok felől kell belépniük, és az igazság gyakorlati életét kell élniük; a szentek életét. Ezután a valós dolgok, a valós események és a valós környezet lehetővé teszik, hogy az emberek gyakorlati képzésben részesüljenek. Az embereknek egyáltalán nem kell üres szavakat ismételgetniük; ehelyett valós környezetben kell képezniük magukat. Az emberek először rájönnek, hogy gyenge képességűek, majd normálisan eszik és isszák Isten szavait, és szintén normálisan lépnek be és gyakorolnak; csak így juthatnak hozzá a valósághoz, és így még gyorsabban történhet meg a belépés. Ahhoz, hogy az emberek átalakuljanak, szükség van némi gyakorlatiasságra; valós dolgokon, valós eseményeken és valós környezetben kell gyakorolniuk. Lehet-e valódi képzést elérni pusztán a gyülekezeti életre támaszkodva? Be tudnak-e lépni az emberek így a valóságba? Nem! Ha az emberek nem tudnak belépni a valós életbe, akkor képtelenek átalakítani régi életmódjukat és cselekvésmódjukat. Ez nem kizárólag az emberek lustaságának és nagyfokú függőségének köszönhető, hanem inkább annak, hogy az embereknek egyszerűen nincs meg a képességük az élethez, és ráadásul nem értik meg Isten mércéjét a normális emberi képmásról. A múltban az emberek mindig is beszélgettek, beszéltek, kommunikáltak – sőt, „szónokokká” váltak –, mégsem kereste egyikük sem az átalakulást az élettermészetében; ehelyett vakon mély elméleteket kerestek. Ezért a mai embereknek meg kell változtatniuk ezt a vallásos stílusú istenhitet az életükben. Úgy kell a gyakorlatba belépniük, hogy egy eseményre, egy dologra, egy személyre koncentrálnak. Ezt összpontosítva kell tenniük – csak így érhetnek el eredményeket. Az emberek átalakulása a lényegük megváltozásával kezdődik. A munkának az emberek lényegére, az életükre kell irányulnia, továbbá lustaságukra, függőségükre és szolgalelkűségükre – csak így tudnak átalakulni.

Bár a gyülekezeti élet bizonyos területeken eredményeket hozhat, a lényeg mégis az, hogy a valós élet képes átalakítani az embereket. Az ember régi természete nem tud átalakulni a valós élet nélkül. Vegyük például Jézus munkáját a Kegyelem Korában. Amikor Jézus eltörölte a korábbi törvényeket, és bevezette az új korszak parancsolatait, beszédében a valós életből vett konkrét példákat használt. Amikor Jézus egy szombatnapon tanítványait a búzamezőn vezette keresztül, a tanítványai megéheztek, és kalászokat téptek le, hogy egyenek. A farizeusok látták ezt, és azt mondták róluk, hogy nem tartják meg a szombatot. Azt is mondták, hogy az embereknek nem szabad szombaton kimenteniük a gödörbe esett borjakat, mondván, hogy szombaton nem szabad munkát végezni. Jézus ezeket az eseteket idézte, hogy fokozatosan meghirdesse az új korszak parancsolatait. Abban az időben sok gyakorlati kérdést használt, hogy segítsen az embereknek a megértésben és az átalakulásban. Ez az az alapelv, amely szerint a Szentlélek végzi munkáját, és ez az egyetlen mód, amely képes átalakítani az embereket. Gyakorlati dolgok nélkül az emberek csak elméleti és intellektuális megértésre tehetnek szert – ez pedig nem egy hatékony módja az átalakulásnak. Hogyan lehet tehát bölcsességre és belátásra szert tenni gyakorlás révén? Képesek-e az emberek bölcsességre és belátásra szert tenni pusztán hallgatással, olvasással és tudásuk bővítésével? Hogyan lenne lehetséges ez? Az embereknek a valós életben kell megértést és tapasztalatot szerezniük! Ezért gyakorolni kell, és nem szabad eltávolodni a valós élettől. Az embereknek különböző szempontokra kell figyelniük, és különböző szempontok szerint kell belépniük: az oktatás szintje, a kifejezőképesség, a dolgok meglátásának képessége, ítélőképesség, Isten szavai megértésének képessége, a józan ész és az emberi mivolt szabályai, és más, az emberi mivolttal kapcsolatos dolgok, amelyekkel az embereknek rendelkezniük kell. A megértés elérése után az embereknek a belépésre kell összpontosítaniuk, és csak azután érhető el az átalakulás. Ha valaki elérte a megértést, de elhanyagolja a gyakorlást, hogyan történhet meg nála az átalakulás? Jelenleg az emberek sok mindent értenek, de nem élik meg a valóságot; így kevés lényeges ismerettel rendelkeznek Isten szavairól. Csak kis mértékben világosodtál meg; kaptál egy kis megvilágosítást a Szentlélektől, de nincs belépésed a valós életbe – vagy talán nem is érdekel a belépés –, így az átalakulásod csekélyebb mértékű. Ilyen hosszú idő után az emberek sok mindent értenek. Sokat tudnak beszélni az elméletekről alkotott ismereteikről, de a külső természetük változatlan marad, és az eredeti képességük is megmarad a régi, a legkisebb mértékben sem fejlődnek. Ha ez a helyzet, mikor fogsz végre belépni?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A gyülekezeti élet és a valós élet megbeszélése)

Isten napi igéi  437. szemelvény

A gyülekezeti élet csak egyfajta élet, ahol az emberek összegyűlnek, hogy ízlelgessék Isten szavait, és ez csak egy kis szeletét teszi ki az ember életének. Ha az emberek valós élete is olyan lehetne, mint a gyülekezeti életük – beleértve a normális lelki életet, az Isten szavainak normális ízlelését, az imádkozást és az Istenhez való normális közelséget, egy olyan valós életet, ahol minden Isten akaratával összhangban történik, egy olyan valós életet, ahol minden az igazsággal összhangban történik, egy olyan valós életet, amelyben gyakorolják az imádságot és gyakorolják az Isten előtti csendességet, gyakorolják az egyházi dalok éneklését és a táncot –, akkor ez az egyetlen olyan élet, amely az Isten szavai szerinti életbe juttatná őket. A legtöbb ember csak a gyülekezeti élete néhány órájára összpontosít, anélkül, hogy „törődne” az ezeken az órákon kívüli életével, mintha az nem is érdekelné őket. Sokan vannak olyanok is, akik csak akkor lépnek be a szentek éltmódjába, amikor Isten szavait eszik és isszák, gyülekezeti énekeket énekelnek vagy imádkoznak, azután pedig ezeken az alkalmakon kívül visszatérnek régi önmagukhoz. Az ilyen élet nem képes átformálni az embereket, még kevésbé segít megismerniük Istent. Ha az emberek az Istenben való hitükben vágynak a természetük átalakulására, akkor nem szabad elszakadniuk a valós élettől. A valós életben meg kell ismerned önmagad, le kell mondanod magadról, gyakorolnod kell az igazságot, valamint meg kell tanulnod az alapelveket, a józan gondolkodást és a viselkedési szabályokat minden dologban, mielőtt képes lennél fokozatos átalakulást elérni. Ha csak az elméleti tudásra összpontosítasz, és csak vallási szertartások között élsz, anélkül, hogy elmélyednél a valóságban, anélkül, hogy belépnél a valós életbe, akkor soha nem fogsz belépni a valóságba, soha nem fogod megismerni önmagadat, az igazságot vagy Istent, és örökre vak és tudatlan maradsz. Isten üdvözítő munkája nem arról szól, hogy lehetővé teszi az emberek számára, hogy rövid idő után normális emberi életet éljenek, és nem is arról, hogy átformálja téves elképzeléseiket és doktrínáikat. Istennek sokkal inkább az a célja, hogy megváltoztassa az emberek régi természetét, egészen megváltoztassa régi életmódjukat, és megváltoztassa elavult gondolkodásmódjukat és mentalitásukat. Csupán a gyülekezeti életre való összpontosítás nem fogja megváltoztatni az emberek régi életmódját vagy azokat a régi szokásokat, amelyek szerint hosszú időn át éltek. Bármi is történjék, az embereknek nem szabad elszakadniuk a valós élettől. Isten azt kéri, hogy az emberek a valós életben éljék meg normális emberi mivoltukat, ne csak a gyülekezeti életben; hogy a valós életben éljék meg az igazságot, ne csak a gyülekezeti életben; és hogy a valós életben töltsék be feladataikat, ne csak a gyülekezeti életben. A valóságba való belépéshez mindent a valós élet felé kell fordítani. Ha az emberek az Istenben való hitben nem tudják megismerni önmagukat a valós életbe való belépésen keresztül, és ha nem tudják megélni a normális emberi mivoltukat a valós életben, akkor kudarcot vallanak. Azok, akik nem engedelmeskednek Istennek, mind olyan emberek, akik nem tudnak belépni a valós életbe. Ők mind olyan emberek, akik az emberi mivoltról beszélnek, de a démonok természetét élik meg. Ők mind olyan emberek, akik az igazságról beszélnek, de ehelyett doktrínákat élnek meg. Akik nem tudják megélni az igazságot a való életben, azok hisznek ugyan Istenben, de Ő megveti és elutasítja őket. Gyakorolnod kell a belépésedet a valós életben, ismerned kell saját hiányosságaidat, engedetlenségedet és tudatlanságodat, valamint ismerned kell abnormális emberi mivoltodat és gyengeségeidet. Így a tudásod beépül a jelenlegi helyzetedbe és nehézségeidbe. Csak ez a fajta tudás valódi, és csak ez teszi lehetővé számodra, hogy valóban felfogd saját helyzetedet, és változást érj el természetedben.

Most, hogy az emberek tökéletesítése formálisan elkezdődött, be kell lépned a valós életbe. Ezért az átalakulás elérése érdekében a valós életbe való belépéssel kell kezdened, és apránként kell átalakulnod. Ha kerülöd a normális emberi életet, és csak lelki dolgokról beszélsz, akkor a dolgok szárazzá és lapossá válnak; valószerűtlenné válnak, és akkor hogyan tudnának az emberek átalakulni? Azt mondtuk tehát, hogy be kell lépned a valós életbe, hogy gyakorolj, hogy megalapozd a valódi tapasztalatba való belépést. Ez az egyik aspektusa annak, amit az embereknek meg kell tenniük. A Szentlélek munkája elsősorban a vezetés, a többi pedig az emberek gyakorlásától és belépésétől függ. Mindenki elérheti a valós életbe való belépést különböző úton úgy, hogy képes bevinni Istent a valós életbe, és megélni a valódi normális emberi mivoltot. Ez az egyetlen olyan élet, amelynek értelme van!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A gyülekezeti élet és a valós élet megbeszélése)

Isten napi igéi  438. szemelvény

Korábban azt mondtuk, hogy különbség van aközött, hogy rendelkezünk a Szentlélek jelenlétével és rendelkezünk a Szentlélek munkájával. A Szentlélek jelenléte birtoklásának normális állapota abban nyilvánul meg, hogy normális gondolatokkal, normális értelemmel és normális emberi mivolttal rendelkezel. Az ember jelleme megmarad olyannak, amilyen volt, de belül békessége lesz, kívül pedig a szentek méltóságával bír. Ilyen lesz az ember, amikor a Szentlélek vele van. Ha valakiben jelen van a Szentlélek, akkor a gondolkodása normális. Ha éhes, enni akar, ha szomjas, vizet akar inni... A normális emberi mivolt ilyen megnyilvánulása nem a Szentlélek megvilágosítása; ez az ember normális gondolkodása és a Szentlélek jelenlétének normális állapota. Egyesek tévesen azt hiszik, hogy akikben a Szentlélek jelenléte van, azok nem ismernek éhséget, nem éreznek fáradtságot, és mintha – a testtől szinte teljesen elválasztva önmagukat – nem is gondolnának a családra. Valójában minél többet van a Szentlélek az emberekkel, annál normálisabbak. Tudnak szenvedni és lemondani dolgokról Istenért, képesek feláldozni magukat Istenért, és hűségesnek lenni Istenhez; sőt, gondolnak az élelemre és a ruházatra is. Más szóval, semmit sem veszítettek abból a normális emberi mivoltból, amivel az embereknek rendelkezniük kellene, hanem kimondottan értelmesek. Néha elolvassák Isten szavait és elgondolkodnak Isten munkáján; a szívükben hit van és hajlandóak az igazságot követni. A Szentlélek munkája természetesen erre az alapra épül. Ha az embereknek nincs normális gondolkodásuk, akkor nincs józan eszük – ez nem normális állapot. Ha az embereknek normális gondolkodásuk van, és a Szentlélek velük van, akkor biztosan rendelkeznek a normális ember értelmével, és így normális állapotuk van. Isten munkájának megtapasztalása során a Szentlélek munkája alkalmanként történik, míg a Szentlélek jelenléte szinte állandó. Amíg az emberek értelme és gondolkodása normális, és amíg az állapotuk normális, addig a Szentlélek biztosan velük van. Ha az emberek értelme és gondolkodása nem normális, akkor az emberi mivoltuk sem normális. Ha ebben a pillanatban a Szentlélek munkája benned van, akkor a Szentlélek is biztosan veled van. Ha azonban a Szentlélek veled van, abból nem következik, hogy a Szentlélek feltétlenül munkálkodik benned, mert a Szentlélek különleges alkalmakkor munkálkodik. A Szentlélek jelenléte csak az emberek normális létét tudja fenntartani, de a Szentlélek csak bizonyos alkalmakkor munkálkodik. Például, ha vezető vagy munkás vagy, amikor öntözöd és táplálod a gyülekezetet, a Szentlélek megvilágosít neked bizonyos szavakat, amelyek építőek mások számára és meg tudod oldani a testvéreid és nővéreid néhány gyakorlati problémáját – ilyenkor a Szentlélek munkálkodik. Néha, amikor Isten szavait eszed és iszod, a Szentlélek megvilágosít bizonyos szavakkal, amelyek különösképpen kapcsolódnak a saját tapasztalataidhoz, lehetővé téve számodra, hogy jobban megismerd a saját állapotodat; ez is a Szentlélek munkája. Néha, miközben beszélek, ti hallgatjátok és képesek vagytok saját állapototokat szavaimhoz mérni, időnként pedig meghatódtok vagy ihletet kaptok; mindez a Szentlélek munkája. Vannak, akik azt mondják, hogy a Szentlélek mindig munkálkodik bennük. Ez lehetetlen. Ha azt mondanák, hogy a Szentlélek mindig velük van, az reális lenne. Ha azt mondanák, hogy a gondolkodásuk és az érzékelésük mindig normális, az is reális lenne, és azt mutatná, hogy a Szentlélek velük van. Ha azt mondják, hogy a Szentlélek mindig bennük munkálkodik, hogy Isten minden pillanatban megvilágosítja őket, megérinti őket a Szentlélek, és állandóan új ismereteket nyernek, akkor ez semmiképpen sem normális! Ez teljességgel természetfeletti! Minden kétséget kizáróan, az ilyen emberek gonosz lelkek! Még akkor is, amikor Isten Lelke testet ölt, vannak idők, amikor ennie és pihennie kell – az emberekről nem is beszélve. Azok, akiket gonosz szellemek szálltak meg, látszólag nélkülözik a test gyengeségét. Képesek mindent elhagyni és feladni, szabadok az érzelmektől, képesek elviselni a kínokat és a legcsekélyebb fáradtságot sem érzik, mintha túlléptek volna a testiségen. Hát nem rendkívül természetfeletti ez? A gonosz szellemek munkája természetfeletti – ember ilyesmire nem képes! Azok, akiknek nincs ítélőképességük, irigykednek, amikor ilyen embereket látnak. Azt mondják, hogy ilyen erősen hisznek Istenben, nagy hitük van, és soha nem mutatják a gyengeség legkisebb jelét sem! Valójában ezek mind egy gonosz szellem munkájának megnyilvánulásai. Ugyanis a normális embereknek elkerülhetetlenül vannak emberi gyengeségeik; ez a normális állapota azoknak, akikben jelen van a Szentlélek.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (4.))

Isten napi igéi  439. szemelvény

Mit jelent szilárdan állni a tanúságtételben? Vannak, akik azt mondják, hogy ők egyszerűen csak követnek, ahogyan most is teszik, és nem foglalkoznak azzal, hogy képesek-e életet nyerni; nem törekszenek az életre, de nem is vonulnak vissza. Csak azt ismerik el, hogy a munka e szakaszát Isten végzi. Vajon ez nem a tanúságtételük kudarca? Az ilyen emberek még arról sem tesznek bizonyságot, hogy meg vannak hódítva. A meghódítottak minden mástól függetlenül képesek követni és törekedni az életre. Nemcsak a gyakorlati Istenben hisznek, hanem tudják követni Isten minden intézkedését is. Ilyenek azok, akik bizonyságot tesznek. Azok, akik nem tesznek bizonyságot, soha nem törekedtek az életre, és még mindig csak botladoznak. Lehet, hogy te követő vagy, de ez nem jelenti azt, hogy meg lettél hódítva, mivel nem érted meg Isten mai munkáját. A meghódításhoz bizonyos feltételek teljesülése szükséges. Nem minden követő lett meghódítva, mert a szíved mélyén semmit sem értesz abból, hogy miért kell követned a mai Istent, és azt sem tudod, hogyan jutottál el a mai napig, ki támogatott téged a mai napig. Néhány ember Istenbe vetett hitének gyakorlása mindig kusza és zavaros; ezért a követés nem feltétlenül jelenti azt, hogy van bizonyságtételed. Mi is pontosan az igazi bizonyságtétel? Az itt említett bizonyságtételnek két része van: Az egyik bizonyságtétel arról, hogy meg lettünk hódítva, a másik pedig arról, hogy tökéletességre jutottunk (ami természetesen a jövő nagyobb megpróbáltatásait és nyomorúságait követő bizonyságtétel lesz). Más szóval, ha képes vagy szilárdan megállni a nyomorúságok és megpróbáltatások alatt, akkor megtetted a bizonyságtétel második lépését. Ami ma döntő fontosságú, az a bizonyságtétel első lépése: hogy képesek legyünk szilárdan megállni a fenyítés és az ítélet minden próbatétele során. Ez bizonyságtétel arról, hogy meghódítottak vagyunk. Ez azért van így, mert most van a hódítás ideje. (Tudnod kell, hogy most van Isten földi munkájának ideje. A megtestesült Isten fő földi munkája az, hogy meghódítsa a földön élő emberek e csoportját, akik követik Őt az ítéleten és a fenyítésen keresztül.) Az, hogy képes vagy-e bizonyságot tenni arról, hogy meg vagy hódítva, nemcsak attól függ, hogy képes vagy-e a végsőkig követni, hanem – ami ennél is fontosabb – attól, hogy Isten munkájának minden egyes lépését megtapasztalva képes vagy-e Isten fenyítésének és ítéletének valódi megértésére, és hogy valóban felfogod-e mindezt a munkát. Nem fogsz tudni átcsúszni azáltal, hogy egyszerűen kitartasz a követésben a végsőkig. Képesnek kell lenned arra, hogy a fenyítés és az ítélet minden egyes alkalmával készségesen átadd magad, képesnek kell lenned arra, hogy valóban megértsd a munka minden egyes lépését, amit megtapasztalsz, és képesnek kell lenned elérni, hogy megismerd Isten természetét és engedelmeskedj annak. Ez a meghódítottságról való végső bizonyságtétel, amelyet meg kell tenned. A tanúságtétel arról, hogy meg lettél hódítva, elsősorban az Isten megtestesüléséről való ismeretedre vonatkozik. Lényeges, hogy a bizonyságtételnek ez a lépése Isten megtestesüléséről szól. Nem az számít, hogy mit teszel vagy mondasz a világ népe vagy a hatalmat gyakorlók előtt; mindenekelőtt az számít, hogy képes vagy-e engedelmeskedni minden Isten szájából származó szónak és Isten minden munkájának. Ezért a bizonyságtételnek ez a lépése a Sátánra és Isten minden ellenségére irányul – a démonokra és ellenségesekre, akik nem hisznek abban, hogy Isten másodszor is testté lesz és eljön, hogy még nagyobb munkát végezzen, továbbá nem hisznek Isten testben való visszatérésének tényében. Más szóval, ez az összes antikrisztusnak szól – mindazoknak az ellenségeknek, akik nem hisznek Isten megtestesülésében.

Az Istenre való gondolás és az Isten utáni vágyakozás még nem bizonyítja, hogy Isten meghódított téged; ez attól függ, hogy hiszed-e, hogy Ő a testté lett Ige, hiszed-e, hogy az Ige testté lett, és hiszed-e, hogy a Lélek lett az Igévé, és az Ige megjelent testben. Ez a kulcsfontosságú bizonyságtétel. Nem az számít, hogyan követsz, sem az, hogy miként áldozod fel magad; az a döntő, hogy képes vagy-e felfedezni ebből a normális emberi mivoltból, hogy az Ige testté lett, és az igazság Lelke testet öltött – hogy az egész igazság, az út és az élet eljött a testben, Isten Lelke valóban megérkezett a földre, és a Lélek eljött a testben. Bár felszínesen ez másnak tűnik, mint a Szentlélek általi fogantatás, ebben a munkában világosabban láthatod, hogy a Lélek már megvalósult a testben, sőt, hogy az Ige testté lett, és az Ige megjelent testben. Képes vagy megérteni a következő szavak valódi jelentését: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.” Továbbá meg kell értened, hogy a mai Ige Isten, és íme, az Ige testté lesz. Ez a legjobb bizonyságtétel, amit tehetsz. Ez bizonyítja, hogy birtokában vagy a testté lett Isten valódi ismeretének – nemcsak arra vagy képes, hogy megismerd Őt, hanem annak is tudatában vagy, hogy az út, amelyen ma jársz, az élet útja, és az igazság útja. A munkának az a szakasza, amelyet Jézus elvégzett, csak annak a lényegét teljesítette be, hogy „az Ige Istennél volt”. Isten igazsága Istennel volt, valamint Isten Lelke a testtel volt, és elválaszthatatlan volt ettől a testtől. Vagyis a megtestesült Isten teste együtt volt Isten Lelkével, ami még inkább bizonyítja, hogy a megtestesült Jézus volt Isten első megtestesülése. A munkának ez a szakasza pontosan beteljesíti az „Ige testté lett” belső jelentését, mélyebb értelmet kölcsönöz az „Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt” kifejezésnek, és lehetővé teszi, hogy szilárdan elhidd a „Kezdetben volt az Ige” szavakat. Ami azt jelenti, hogy a teremtés idején Isten a szavak birtokában volt, az Ő szavai Vele voltak és elválaszthatatlanok voltak Tőle, és a végső korban még világosabbá teszi szavainak hatalmát és tekintélyét, és lehetővé teszi az ember számára, hogy meglássa Isten minden útját – hogy meghallja minden szavát. Ilyen az utolsó kor munkája. Jó alaposan meg kell értened ezeket a dolgokat. Nem arról van szó, hogy ismered-e a testet, hanem arról, hogy hogyan érted meg a testet és az Igét. Ez az a bizonyságtétel, amelyet tenned kell, amelyről mindenkinek tudnia kell. Mivel ez a második megtestesülés munkája – és az utolsó alkalom, amikor Isten testté lesz –, ez egészen kiteljesíti a megtestesülés jelentőségét, teljesen véghezviszi és kifejezi Isten valamennyi, a testben végzett munkáját, és lezárja Isten testbeli létének korszakát. Ezért ismerned kell a megtestesülés jelentését. Nem az számít, hogy mennyit szaladgálsz, vagy milyen jól végzel el egyéb külsőleges dolgokat; ami számít, az az, hogy képes vagy-e valóban meghódolni a megtestesült Isten előtt, egész lényedet Istennek szentelni, és engedelmeskedni minden szónak, amely az Ő szájából jön. Ez az, amit tenned kell, és amihez ragaszkodnod kell.

A tanúságtétel utolsó lépése a bizonyságtétel arról, hogy képes vagy-e tökéletességre jutni – vagyis miután megértettél minden szót, amely a megtestesült Isten szájából elhangzott, Isten ismeretének birtokába jutsz, bizonyosságot szerzel Róla, megélsz minden szót, ami Isten szájából elhangzik, és megvalósítod azokat a feltételeket, amelyeket Isten kér tőled – Péter stílusát és Jób hitét –, hogy képes legyél halálig engedelmeskedni, teljesen átadni magad Neki, és végül elérned egy olyan emberképet, amely megfelel a mércének, vagyis egy olyan ember képét, aki Isten ítéletének és fenyítésének megtapasztalása után meghódíttatott és tökéletességre jutott. Ez a végső bizonyságtétel – ez az a bizonyságtétel, amelyet annak kell tennie, aki végül tökéletességre jutott. Ez a bizonyságtétel két lépcsőfoka, amelyet tenned kell, és ezek összefüggenek egymással, mindegyik nélkülözhetetlen. De van egy dolog, amit tudnod kell: a tanúságtétel, amelyet ma kérek tőled, nem a világ népeinek szól, és nem is egyetlen személynek, hanem arra vonatkozik, amit kérek tőled. Ezt az méri le, hogy képes vagy-e megfelelni Nekem, és hogy képes vagy-e teljes mértékben megfelelni az Én elvárásaim mércéjének, amelyet mindannyiótokkal szemben támasztok. Ez az, amit meg kell értenetek.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (4.))

Isten napi igéi  440. szemelvény

Ha egy kis kényszert vagy nehézséget kell elviselnetek, az jót tesz nektek; ha könnyű dolgotok lenne, tönkremennétek, és akkor hogyan lehetnétek védettek? Ma azért részesültök védelemben, mert fenyítést, ítéletet és átkot kaptok. Azért vagytok védve, mert sokat szenvedtetek. Ha nem így lenne, már régen romlásba zuhantatok volna. Ez nem szándékosan nehezíti meg a dolgotokat – az ember természetét nehéz megváltoztatni, és így kell lennie ahhoz, hogy a beállítottsága megváltozzon. Ma még csak nem is rendelkeztek olyan lelkiismerettel vagy érzékkel, mint Pál, és még csak nem is rendelkeztek az ő öntudatával. Mindig nyomást kell gyakorolni rátok, és mindig fenyíteni kell titeket és ítélkezni felettetek ahhoz, hogy felébredjen a lelketek. A fenyítés és az ítélet a legjobb az életetek számára. És amikor szükséges, a tények büntetésének is el kell érnie benneteket; csak akkor fogtok teljesen engedelmeskedni. A ti természetetek olyan, hogy fenyítés és átok nélkül nem lennétek hajlandóak fejet hajtani, nem lennétek hajlandóak engedelmeskedni. A tények nélkül, amelyek a szemetek előtt vannak, hatástalan lenne. Jellemben túlságosan alantasak és értéktelenek vagytok! Fenyítés és ítélet nélkül nehéz lenne meghódítani titeket, és nehéz lenne legyőzni igazságtalanságotokat és engedetlenségeteket. Régi természetetek oly mélyen gyökerezik. Ha a trónra helyeznének, fogalmatok sem lenne a világegyetemben elfoglalt helyetekről, még kevésbé arról, hogy hová tartotok. Még azt sem tudjátok, honnan jöttetek, hogyan is ismerhetnétek meg a teremtés Urát? Az idejében érkező mai fenyítések és átkok nélkül már régen elérkezett volna a végső napotok. A sorsotokról nem is beszélve – nem lenne az még inkább közvetlen veszélyben? E nélkül az időszerű fenyítés és ítélet nélkül ki tudja, mennyire elbizakodottak lennétek, vagy mennyire romlottá válnátok. Ez a fenyítés és ítélet hozott el titeket a mai napig, és ezek őrizték meg a létezéseteket. Ha még mindig ugyanazokkal a módszerekkel „nevelnének” benneteket, amelyeket „apátok” alkalmazott, ki tudja, milyen birodalomba lépnétek be! Egyáltalán nem vagytok képesek kontrollálni magatokat és reflektálni önmagatokra. Ami a hozzátok hasonló embereket illeti, ha csupán követtek és engedelmeskedtek – anélkül, hogy bármilyen félbeszakítást vagy zavart okoznátok –, a céljaimat el fogom érni. Nem kellene-e jobban elfogadnotok a mai büntetést és fenyítést? Milyen más választási lehetőségetek van?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (6.))

Isten napi igéi  441. szemelvény

Az életre való felszerelkezés során Isten szavainak evésére és ivására kell összpontosítanod, képesnek kell lenned beszélni az Istenről való tudásról, az emberi életről alkotott nézeteidről, és különösen Istennek az utolsó napokban végzett munkájáról való tudásodról. Mivel az életre törekszel, fel kell szerelkezned ezekkel a dolgokkal. Amikor Isten szavait eszed és iszod, saját állapotod valóságát azokhoz kell mérned. Vagyis, amikor a valós megtapasztalásaid során felfedezed a hiányosságaidat, képesnek kell lenned megtalálni a gyakorláshoz vezető utat, hátat fordítani helytelen motivációidnak és elképzeléseidnek. Ha mindig ezekre a dolgokra törekszel, és a szívedet beleadod ezek elérésébe, akkor lesz egy ösvény számodra, amit követhetsz, nem fogod üresnek érezni magad, és így képes leszel fenntartani egy normális állapotot. Csak így leszel olyan ember, aki terhet hordoz a saját életében, akinek van hite. Miért van az, hogy egyesek, miután elolvasták Isten szavait, képtelenek azokat gyakorlatba ültetni? Vajon nem azért, mert nem tudják felfogni a leglényegesebb dolgokat? Vajon nem azért, mert nem veszik komolyan az életet? Azért nem tudják megragadni a döntő fontosságú dolgokat, és azért nem jutnak el a gyakorláshoz, mert amikor Isten szavait olvassák, képtelenek saját állapotukat azokhoz viszonyítani, és nem tudnak úrrá lenni saját állapotukon. Néhányan azt mondják: „Olvasom Isten szavait, és az állapotomat azokhoz viszonyítom, és tudom, hogy romlott és gyenge képességű vagyok, de képtelen vagyok Isten akaratának megfelelni.” Te csak a felszínt láttad; sok valódi dolog van, amit nem tudsz: hogyan tedd félre a test élvezeteit, hogyan tedd félre az önelégültséget, hogyan változtasd meg magad, hogyan lépj be ezekbe a dolgokba, hogyan javítsd a képességeidet, és milyen nézőpontból indulj el. Csak néhány dolgot fogsz fel a felszínen, és csak annyit tudsz, hogy valóban nagyon romlott vagy. Amikor találkozol a testvéreiddel, arról beszélsz, hogy mennyire romlott vagy, és úgy tűnik, hogy ismered magad, és nagy terhet viselsz az életedért. Valójában azonban a korrupt beállítottságod nem változott, ami azt bizonyítja, hogy nem találtad meg a gyakorláshoz vezető utat. Ha egy gyülekezetet vezetsz, képesnek kell lenned megragadni a testvérek állapotát, és rámutatni azokra. Megteszi-e, ha csak annyit mondasz: „Ti engedetlenek és visszamaradottak vagytok!” Nem; konkrétan arról kell beszélned, hogyan nyilvánul meg engedetlenségük és elmaradottságuk. Beszélned kell az engedetlen állapotukról, az engedetlen viselkedésükről és a sátáni beállítottságukról, és úgy kell beszélned ezekről a dolgokról, hogy teljesen meg legyenek győződve a szavaid igazságáról. Tényekkel és példákkal támaszd alá az érveidet, és mondd el pontosan, hogyan tudnak elszakadni a lázadó viselkedéstől, és mutasd meg a gyakorláshoz vezető utat – így kell meggyőzni az embereket. Csak azok képesek másokat vezetni, akik ezt teszik; csak ők rendelkeznek az igazságvalósággal.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (7.))

Isten napi igéi  442. szemelvény

Bizonyságot tenni Istenről elsősorban azt jelenti, hogy beszélsz Isten munkáját illető tudásodról, hogy Isten hogyan hódítja meg az embereket, hogyan menti meg az embereket, hogyan változtatja meg az embereket; arról szól, hogy hogyan vezeti az embereket, hogy belépjenek az igazságvalóságba, lehetővé téve számukra, hogy meghódítsa, tökéletessé tegye és megmentse őket. A bizonyságtétel azt jelenti, hogy beszélsz az Ő munkájáról és mindarról, amit megtapasztaltál. Csak az Ő munkája képviselheti Őt, és csak az Ő munkája tárhatja fel Őt nyilvánosan, a Maga teljességében; az Ő munkája tesz bizonyságot Róla. Munkája és szavai közvetlenül a Lelket képviselik; a munkát, amelyet Ő végez, a Lélek végzi, és a szavakat, amelyeket Ő mond, a Lélek mondja. Ezek a dolgok csupán Isten megtestesülésén keresztül jutnak kifejezésre, de valójában mégis a Lélek kifejeződései. Minden munka, amit végez, és minden szó, amit mond, az Ő lényegét képviseli. Ha Isten, miután testbe öltözött és az emberek közé jött, nem beszélne és nem munkálkodna, és azután megkérne benneteket, hogy ismerjétek meg az Ő valódiságát, normális voltát és mindenhatóságát, képes lennél-e rá? Tudhatnád-e, hogy mi a Lélek lényege? Tudhatnád-e, hogy melyek az Ő testének tulajdonságai? Csak azért kéri tőletek, hogy tanúságot tegyetek Róla, mert megtapasztaltátok az Ő munkájának minden egyes lépését. Ha nem lenne ilyen tapasztalatotok, akkor Ő nem ragaszkodna hozzá, hogy bizonyságot tegyetek. Így amikor tanúságot teszel Istenről, nemcsak normális emberi mivoltának külsőségeiről teszel tanúságot, hanem arról a munkáról is, amit Ő végez, és arról az útról, amelyen Ő vezet; arról kell tanúságot tenned, hogy hogyan hódított meg, és milyen vonatkozásban tett tökéletessé. Ez az a fajta tanúságtétel, amit tenned kell. Ha bárhová mész, felkiáltasz: „A mi Istenünk eljött, hogy munkálkodjon, és az Ő munkája valóban gyakorlatias! Természetfeletti cselekedetek nélkül, jelek és csodák nélkül is megnyert bennünket!” A többiek meg fogják kérdezni: „Mit értesz azalatt, hogy Ő nem tesz jeleket és csodákat? Hogyan tudott meghódítani téged anélkül, hogy jeleket és csodákat tett volna?” És te azt mondod: „Ő beszél, és anélkül, hogy jeleket vagy csodákat tett volna, meghódított bennünket. Az Ő munkája hódított meg bennünket.” Végső soron, ha semmi lényegeset nem tudsz mondani, ha nem tudsz konkrétumokról beszélni, vajon akkor ez igaz bizonyságtétel? Amikor a megtestesült Isten meghódítja az embereket, akkor ezt az Ő isteni szavai teszik. Az emberi mivolt nem képes megvalósítani ezt; ezt egyetlen halandó sem képes elérni, és az átlagemberek között még a legmagasabb képességűek is képtelenek erre, mert az Ő isteni mivolta minden teremtett lénynél magasabb rendű. Az emberek számára ez rendkívüli; a Teremtő végül is magasabb rendű minden teremtett lénynél. A teremtett lények nem lehetnek magasabb rendűek a Teremtőnél; ha nagyobb lennél Nála, Ő nem tudna meghódítani téged, márpedig Ő csak azért tud meghódítani téged, mert nagyobb nálad. Aki képes meghódítani az egész emberiséget, az a Teremtő, csak Ő és senki más nem képes erre a munkára. Ezek a szavak jelentik a „bizonyságtételt” – azt a fajta bizonyságtételt, amelyet tenned kell. Lépésről lépésre tapasztaltad a fenyítést, az ítéletet, a finomítást, a próbatételeket, a kudarcokat a nyomorúságokat és meghódíttatást; félretetted a test kilátásait, a személyes motivációidat és a test benső érdekeit. Más szóval, Isten szavai teljesen meghódították a szívedet. Habár nem növekedtél az életedben annyit, amennyit Ő követel, mindezeket a dolgokat tudod, és teljesen meg vagy győződve arról, amit Ő tesz. Tehát ezt bizonyságtételnek lehet nevezni, olyan bizonyságtételnek, amely valódi és igaz. Az a munka, amiért Isten jött, az ítélet és a fenyítés munkája, az ember meghódítására szolgál, de Ő egyben be is fejezi a munkáját, lezárja a korszakot, és elvégzi a befejező munkát. Véget vet az egész korszaknak, megmenti az egész emberiséget, egyszer s mindenkorra megszabadítja az emberiséget a bűntől; teljesen megnyeri az emberiséget, amelyet Ő teremtett. Mindezekről bizonyságot kell tenned. Annyi mindent tapasztaltál már Isten munkájából, a saját szemeddel láttad és személyesen tapasztaltad meg; amikor a legvégére érsz, nem szabad képtelennek lenned a rád háruló feladat elvégzésére. Ez milyen kár lenne! A jövőben, amikor az evangélium terjed, képesnek kell lenned a saját tudásodról beszélni, és fáradságot nem kímélve tanúskodni mindarról, amit a szívedben megnyertél. Ez az, amit egy teremtett lénynek el kell érnie. Mi Isten munkája ezen szakaszának tényleges jelentősége? Mi annak a hatása, és mennyi valósul meg belőle az emberben? Mit kellene az embereknek tenniük? Amikor majd világosan tudtok beszélni a megtestesült Isten összes munkájáról, amelyet a földre jövetele óta végzett, akkor lesz teljes a bizonyságtételetek. Amikor világosan tudsz beszélni erről az öt dologról: az Ő munkájának jelentőségéről; a tartalmáról; a lényegéről; a természetéről, amit képvisel; és az elveiről, akkor ez bizonyítja, hogy képes vagy bizonyságot tenni Istenről, hogy valóban birtokában vagy a tudásnak. A veletek szemben támasztott követelményeim nem túl magasak, és mindazok számára elérhetőek, akik valódi törekvésben vannak. Ha elhatároztad, hogy Isten egyik tanúja legyél, akkor meg kell értened, hogy Isten mit utál és mit szeret. Sokat tapasztaltál az Ő munkájából; e munka révén meg kell ismerned az Ő természetét, meg kell értened az Ő akaratát és az emberiséggel szemben támasztott követelményeit, és ezt a tudást arra kell használnod, hogy bizonyságot tegyél Róla, és teljesítsd kötelességedet. Csak annyit mondhatsz: „Mi ismerjük Istent. Az Ő ítélete és fenyítése nagyon szigorú. Az Ő szavai nagyon kemények; igazságosak és fenségesek, és senki sem sértheti meg azokat” – de vajon ezek a szavak végső soron gondoskodnak-e az emberről? Vajon milyen hatással vannak az emberekre? Tudod-e igazán, hogy az ítélet és a fenyítés e munkája a leghasznosabb számodra? Isten ítélete és fenyítése leleplezi lázadásodat és romlottságodat, nem igaz? Ezek meg tudják tisztítani és ki tudják űzni azokat a mocskos és romlott dolgokat, amelyek benned vannak, nem így van? Ha nem lenne ítélet és fenyítés, mi lenne veled? Valóban felismered annak tényét, hogy a Sátán a legnagyobb mértékben megrontott téged? Ma fel kell szerelkeznetek ezekkel a dolgokkal, és jól kell ismernetek ezeket.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (7.))

Isten napi igéi  443. szemelvény

Tudjátok, hogy mivel kellene most felszerelkeznetek? Ennek egyik aspektusa a munkával kapcsolatos látomásokat, a másik aspektus pedig a gyakorlatodat foglalja magában. Mindkét aspektust meg kell ragadnod. Ha nincsenek vízióid az életben való előrehaladásra irányuló küldetésed során, akkor nem lesz alapod. Ha csak a gyakorlat útjai vannak, a legcsekélyebb vízió nélkül, és nincs semmiféle megértésed az átfogó irányítási terv munkájáról, akkor te egy semmirekellő vagy. Meg kell értened a víziókat tartalmazó igazságokat, és ami a gyakorlattal kapcsolatos igazságokat illeti, megfelelő gyakorló utakat kell találnod, miután megértetted őket; a szavaknak megfelelően kell gyakorolnod, és az állapotodnak megfelelően kell belépned. A víziók képezik az alapot és ha nem figyelsz erre a tényre, akkor nem leszel képes a végsőkig követni; az ilyenfajta tapasztalás vagy tévútra vezet, vagy pedig elesésedet és bukásodat okozza. Nem lesz semmilyen lehetőséged sikerrel járni! Azok az emberek, akiknek nincsenek nagyszerű vízióik alapjaikként, csak kudarcot vallhatnak; nem járhatnak sikerrel. Nem tudsz szilárdan állni! Tudod, hogy mit takar az Istenben való hit? Tudod, hogy mit jelent Istent követni? Látomások nélkül milyen úton járnál? A mai munkában, ha nincsenek látomásaid, egyáltalán nem leszel képes arra, hogy teljessé tegyenek. Kiben hiszel? Miért hiszel Benne? Miért követed Őt? Valamiféle játéknak tekinted a hitedet? Egyfajta játékszerként kezeled az életed? A ma Istene a legnagyobb látomás. Mennyit tudsz Róla? Mennyit láttál Belőle? Miután láttad a mai Istent, szilárd az Istenbe vetett hited alapja? Azt hiszed, hogy eléred az üdvösséget, amíg ezt a zavaros utat követed? Azt hiszed, hogy tudsz halat fogni a zavaros vízben? Ennyire egyszerű ez? Hány elképzelést tettél félre Isten ma kimondott szavaival kapcsolatban? Van-e látomásod a mai Istenről? Miben rejlik a megértésed a mai Istenről? Mindig azt hiszed, hogy pusztán Őt^[a] követve vagy pusztán Őt látva elnyerheted Őt, és hogy senki sem lesz képes megszabadulni tőled. Ne hidd, hogy Istent követni ilyen könnyű dolog. A kulcs az, hogy ismerned kell Őt, ismerned kell az Ő munkáját és rendelkezned kell az akarattal, hogy az Ő kedvéért elviseld a nehézségeket, hogy feláldozd az életedet Érte és hogy tökéletesedj Általa. Ez az a látomás, amivel rendelkezned kellene. Az nem lesz elég, ha a gondolataid mindig a kegyelem élvezésére irányulnak. Ne feltételezd, hogy Isten csak az emberek öröméért van itt, vagy csak azért, hogy kegyelmet adjon nekik. Tévednél! Ha valaki nem tudja kockáztatni az életét, hogy kövesse Őt és ha valaki nem tud lemondani minden világi tulajdonáról, hogy kövesse, akkor biztosan nem lesz képes arra, hogy mindvégig kövesse Őt! Meg kell lenniük a látomásaidnak alapként. Ha egy napon szerencsétlenség ér, mit kellene tenned? Még mindig képes lennél követni Őt? Ne mondd könnyelműen, hogy képes lennél-e követni mindvégig. Jobb lenne, ha előbb tágra nyitnád a szemed, hogy lásd, milyen idő van most. Bár ti jelenleg talán olyanok vagytok, mint a templom oszlopai, eljön majd az idő, amikor minden ilyen oszlopot megrágnak a férgek, ami a templom összeomlását okozza, mivel jelenleg olyan sok látomás hiányzik belőletek. Ti csak a saját kis világotokra figyeltek, és nem tudjátok, mi a legbiztosabb és legmegfelelőbb módja a keresésnek. Nem figyeltek a mai munka látomására és a szívetekben sem őrzitek ezeket a dolgokat. Gondoltatok-e arra, hogy egy napon az Istenetek egy teljesen ismeretlen helyre tesz majd benneteket? El tudjátok képzelni, hogy mi lenne belőletek egy nap, amikor esetleg mindent elragadnék tőletek? Olyan lenne-e azon a napon az energiátok, mint amilyen most? Újra megjelenne a hitetek? Isten követésében ismernetek kell ezt a legnagyobb látomást, ami „Isten”: ez a legfontosabb dolog. Továbbá ne higgyétek, hogy szükségszerűen Isten családjába kerültök, ha nem társultok többé a világi emberekkel, hogy megszenteltté váljatok. Ezekben a napokban Maga Isten az, aki a teremtés közepette munkálkodik; Ő az, aki azért jött az emberek közé, hogy a saját munkáját végezze – nem pedig azért, hogy kampányokat folytasson. Közületek még egy maroknyi sem képes tudni, hogy a ma munkája a testté lett mennyei Isten munkája. Ez nem arról szól, hogy kiemelkedő tehetségű emberekké váljatok; ez arról szól, hogy segítsen nektek megismerni az emberi élet jelentőségét, megismerni az emberi lények rendeltetési helyét és megismerni Istent és az Ő teljességét. Tudnod kellene, hogy a teremtés tárgya vagy a Teremtő kezében. Mit kellene megértened, mit kellene tenned és hogyan kellene követned Istent – vajon nem ezek az igazságok, amelyeket fel kell fognod? Vajon nem ezek a látomások, amelyeket látnod kell?

Ha az embereknek egyszer már voltak látomásaik, akkor rendelkeznek egy alappal. Ha ezen az alapon gyakorolsz, sokkal könnyebb lesz belépni. Így nem lesznek kétségeid, ha egyszer már rendelkezel egy alappal a belépéshez, és nagyon könnyű lesz számodra belépni. A látomások megértésének és Isten munkája ismeretének ez az aspektusa kulcsfontosságú; ezzel rendelkeznetek kell a tarsolyotokban. Ha nem vagy felszerelkezve az igazságnak ezzel az aspektusával, és csak azt tudod, hogyan beszélj a gyakorlás útjairól, akkor rendkívül tökéletlen leszel. Azt tapasztaltam, hogy sokan közületek nem hangsúlyozzák az igazságnak ezt az aspektusát, és amikor ezt hallgatjátok, úgy tűnik, hogy csak szavakat és doktrínákat hallgattok. Egy nap hátrányt szenvedsz majd. Manapság van néhány kijelentés, amit nem egészen értesz és nem fogadsz el; ilyen esetekben türelmesen kellene keresned, és eljön majd a nap, amikor valóban megérted. Fokozatosan szerelkezz fel egyre több látomással. Még ha csak néhány spirituális doktrínát értesz is meg, az még mindig jobb, mintha nem figyelnél a látomásokra, és még mindig jobb, mintha egyáltalán nem értesz meg egyet sem. Ez mind hasznos a belépésedhez, és eloszlatja a kétségeidet. Ez jobb, mintha tele lennél elképzelésekkel. Sokkal jobban jársz, ha rendelkezel ezekkel a látomásokkal, mint alappal. Semmiféle kételyeid nem lesznek, és bátran és magabiztosan tudsz majd belépni. Miért bajlódsz folyton azzal, hogy Istent ilyen zavaros, kétkedő módon követed? Ez nem ugyanaz, mintha homokba dugnád a fejed? Milyen szép is lenne büszkén masírozva bevonulni a királyságba! Miért lennénk tele kétségekkel? Nem épp a pokolra juttatod magadat? Ha egyszer megértetted Jahve munkáját, Jézus munkáját és a munka e szakaszát, akkor lesz egy alapod. Jelenleg ezt elég egyszerűnek képzelheted. Néhányan azt mondják: „Amikor eljön az idő, és a Szentlélek elkezdi a nagy munkát, képes leszek mindezekről a dolgokról beszélni. Csak azért nem értem most igazán, mert a Szentlélek még nem világosított meg engem annyira.” Ez nem olyan egyszerű. Nem úgy működik, hogy ha most hajlandó vagy elfogadni az igazságot^[b], akkor majd mesterien fogod használni, amikor eljön az idő. Ez nem feltétlenül van így! Azt hiszed, hogy jelenleg nagyon jól fel vagy szerelkezve, és nem okozna semmi gondot, hogy válaszolj ezeknek a vallásos embereknek és a legnagyobb teoretikusoknak, és akár még meg is cáfold őket. Vajon tényleg képes lennél erre? Milyen megértésről beszélhetsz, pusztán ezzel a felszínes tapasztalatoddal? Az igazsággal való fölszerelkezés, az igazság csatájának megvívása és az Isten nevéről való bizonyságtétel nem az, amit gondolsz – hogy amíg Isten munkálkodik, addig minden megvalósul. Addigra lehet, hogy elakadsz valamilyen kérdésnél, és ezután elnémulsz a döbbenettől. A kulcs az, hogy világos megértésed van-e a munka ezen szakaszáról, és hogy valójában mennyit tudsz róla. Ha nem tudsz felülkerekedni az ellenséges erőkön vagy legyőzni a vallás erőit, akkor vajon nem leszel értéktelen? Megtapasztaltad a mai munkát, a saját szemeddel láttad és a saját füleddel hallottad, de ha végül nem tudsz tanúságot tenni, akkor lesz-e még merszed tovább élni? Kivel lennél képes szembenézni? Most ne képzeld, hogy ez ilyen egyszerű lesz. A jövő munkája nem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek képzeled; az igazság harcát megvívni nem olyan könnyű, nem olyan egyszerű. Most kell felszerelkezned; ha nem vagy felvértezve az igazsággal, akkor amikor eljön az idő és a Szentlélek nem természetfeletti módon munkálkodik, te tanácstalan leszel.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Értenetek kell a munkát – ne kövessetek összezavarodva!)

Lábjegyzetek:

a. Az eredeti szöveg nem tartalmazza az „Őt” szót.

b. Az eredeti szöveg nem tartalmazza az „igazság” szót.