Isten napi igéi  444. szemelvény

Hogyan érthetjük meg a lélek részleteit? Hogyan működik a Szentlélek az emberben? Hogyan működik a Sátán az emberben? Hogyan működnek a gonosz lelkek az emberben? Melyek a megnyilvánulásaik? Ha valami történik veled, az vajon a Szentlélektől jön, és alá kell vetned magad neki, vagy el kell utasítanod? Az emberek tényleges gyakorlatában sok minden ered emberi akaratból, amiről az emberek változatlanul azt hiszik, hogy a Szentlélektől származik. Vannak dolgok, amelyek gonosz lelkektől származnak, de az emberek mégis azt hiszik, hogy a Szentlélektől jöttek, néha pedig a Szentlélek vezeti az embereket belülről, de az emberek félnek, hogy ez a vezetés a Sátántól származik, és ezért nem mernik alávetni magukat annak, pedig valójában ez a vezetés a Szentlélek megvilágosítása. Így, ha valaki nem gyakorolja a megkülönböztetést, akkor nincs módja arra, hogy gyakorlati tapasztalatot szerezzen; megkülönböztetés nélkül nem lehet életet nyerni. Hogyan munkálkodik a Szentlélek? Hogyan munkálkodnak a gonosz lelkek? Mi származik az ember akaratából, és mi az, ami a Szentlélek vezetéséből és megvilágosításából születik? Ha felfogod a Szentlélek emberben végzett munkájának sémáit, akkor a mindennapi életedben és a gyakorlati megtapasztalásaid során képes leszel növelni tudásodat és különbséget tenni; megismered Istent, képes leszel megérteni és megkülönböztetni a Sátánt; nem leszel zavarban az alávetettségedben vagy a törekvésedben, és olyasvalaki leszel, akinek a gondolatai tiszták, aki aláveti magát a Szentlélek munkájának.

A Szentlélek munkája egyfajta proaktív vezetés és pozitív megvilágosítás. Nem engedi, hogy az emberek negatívak legyenek. Vigaszt nyújt nekik, hitet és elszántságot ad nekik, és képessé teszi őket a törekvésre, hogy Isten által tökéletessé váljanak. Amikor a Szentlélek munkálkodik, az emberek képesek aktívan belépni; nem passzívak, és nem is állnak kényszer alatt, hanem saját kezdeményezésükre cselekszenek. Amikor a Szentlélek munkálkodik, az emberek örülnek és készségesek, készek engedelmeskedni, és szívesen megalázzák magukat. Bár belül szenvednek és törékenyek, mégis megvan bennük az elszántság az együttműködésre; örömmel szenvednek, képesek alávetni magukat, és nem szennyezi be őket az emberi akarat, nem szennyezi be az emberi gondolkodás, és természetesen nem szennyezik be őket emberi vágyak és motivációk. Amikor az emberek megtapasztalják a Szentlélek munkáját, akkor belsőleg különösen szentek. Akik a Szentlélek munkájának birtokában vannak, azok megélik az Isten iránti szeretetet és a testvéreik iránti szeretetet; gyönyörködnek abban, ami Istent gyönyörködteti, és utálják azt, amit Isten utál. Azok az emberek, akiket megérint a Szentlélek munkája, azok, akiknek van normális emberi mivoltuk, folyamatosan az igazságra törekednek, és emberi mivolt birtokában vannak. Amikor a Szentlélek munkálkodik az emberekben, az állapotuk egyre jobb és jobb lesz, és emberi mivoltuk egyre normálisabbá válik, és bár némely együttműködésük talán ostoba, a motivációjuk helyes, a belépésük pozitív, nem próbálnak zavart okozni, és nincs bennük rosszindulat. A Szentlélek munkája normális és gyakorlatias, a Szentlélek az emberben az ember normális életének szabályai szerint működik, és a normális emberek tényleges törekvésének megfelelően valósítja meg a megvilágosítást és az útmutatást az emberekben. Amikor a Szentlélek az emberekben munkálkodik, akkor a normális emberek szükségletei szerint vezeti és világosítja meg őket. A szükségleteiknek megfelelően gondoskodik róluk, pozitívan vezeti és világosítja meg őket aszerint, ami hiányzik nekik, és hiányosságaik szerint. A Szentlélek munkája az emberek megvilágosítása és vezetése a valós életben; csak akkor láthatják a Szentlélek munkáját, ha valós életükben tapasztalják Isten szavait. Ha az emberek a mindennapi életükben jó állapotban vannak, és normális lelki életet élnek, akkor a Szentlélek munkája birtokában vannak. Ilyen állapotban, ha eszik és isszák Isten szavait, van hitük; ha imádkoznak, ihletet kapnak; ha valamivel szembekerülnek, nem negatívak; és ahogy a dolgok történnek, képesek meglátni azokban a dolgokban a tanulságokat, amelyek megtanulását Isten elvárja tőlük. Nem negatívak vagy gyengék, és bár valódi nehézségeik vannak, hajlandóak alávetni magukat Isten minden intézkedésének.

Milyen hatásokat ér el a Szentlélek munkája? Lehetsz ostoba, és lehet, hogy nincs belátásod, de a Szentléleknek csak dolgoznia kell, és máris lesz benned hit, és mindig úgy fogod érezni, hogy nem tudod eléggé szeretni Istent. Hajlandó leszel együttműködni, bármekkora nehézségek is állnak előtted. Történnek majd veled dolgok, és nem lesz világos számodra, hogy Istentől vagy a Sátántól származnak-e, de képes leszel várni, és nem leszel sem negatív, sem hanyag. Ez a Szentlélek normális munkája. Amikor a Szentlélek munkálkodik benned, még mindig találkozol valódi nehézségekkel. Néha könnyekre fakadsz, és olykor lesznek dolgok, amelyeket képtelen vagy legyőzni, de ez mind csak egy szakasza a Szentlélek szokásos munkájának. Bár ezeket a nehézségeket nem sikerült leküzdened, és bár ez idő alatt gyenge voltál, és tele voltál panaszokkal, utána mégis képes voltál teljes hittel szeretni Istent. A negativitásod nem akadályozhat meg abban, hogy normális tapasztalataid legyenek, és függetlenül attól, hogy mások mit mondanak, és hogyan támadnak téged, akkor is képes vagy szeretni Istent. Imádság közben mindig úgy érzed, hogy a múltban annyira eladósodtál Istennek, és elhatározod, hogy kielégíted Istent, és fellázadsz a test ellen, valahányszor újra találkozol ilyen dolgokkal. Ez az erő azt mutatja, hogy benned van a Szentlélek munkája. Ez a Szentlélek munkájának normális állapota.

Mi az a munka, amely a Sátántól származik? A Sátántól származó munkában az emberekben lévő látomások homályosak; az emberekben nincs normális emberi mivolt, a cselekedeteik mögött álló motivációk helytelenek, és bár akarják szeretni Istent, állandóan vádak vannak bennük, és ezek a vádak és gondolatok állandó zavart okoznak bennük, korlátozzák életük növekedését, és meggátolják őket abban, hogy normális állapotban járuljanak Isten elé. Ez azt jelenti, hogy amint a Sátán munkája az emberekben felbukkan, a szívük nem lehet békés Isten előtt. Az ilyen emberek nem tudják, mit kezdjenek magukkal – amikor látják, hogy az emberek összegyűlnek, el akarnak menekülni, és képtelenek behunyni a szemüket, amikor mások imádkoznak. A gonosz lelkek munkája tönkreteszi az ember és Isten közötti normális kapcsolatot, és felborítja az emberek korábbi vízióit vagy az életre való belépésük korábbi útját; szívükben soha nem tudnak közel kerülni Istenhez, és mindig olyan dolgok történnek, amelyek zavart okoznak nekik és korlátozza őket. A szívük nem talál békét, és nem marad erejük Istent szeretni, és elcsüggednek. Ezek a Sátán munkájának megnyilvánulásai. A Sátán munkájának megnyilvánulásai a következők: nem tudsz megállni a helyeden és tanúságot tenni, ami miatt olyan emberré válsz, aki hibás Isten előtt, és aki nem hűséges Istenhez. Amikor a Sátán megzavar, elveszíted magadban az Isten iránti szeretetet és hűséget, megfosztod magad az Istennel való normális kapcsolattól, nem törekszel az igazságra vagy önmagad tökéletesítésére; visszafejlődsz és negatívvá válsz, engedékeny vagy magaddal szemben, szabad teret adsz a bűn terjedésének, és nem gyűlölöd a bűnt; továbbá a Sátán beavatkozása szétesetté tesz; hatására Isten érintése eltűnik belőled, panaszkodsz Istenre és ellene fordulsz, ami arra késztet, hogy megkérdőjelezd Istent; még az a veszély is fennáll, hogy elhagyod Istent. Mindez a Sátántól származik.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Szentlélek munkája és a Sátán munkája)

Isten napi igéi  445. szemelvény

Amikor valami történik veled a mindennapi életedben, hogyan kell megkülönböztetned, hogy az a Szentlélek vagy a Sátán munkájából származik? Amikor az emberek körülményei normálisak, akkor a lelki életük és a testben való életük is normális, és az értelmük is normális és rendezett. Amikor ilyen állapotban vannak, akkor általában azt lehet mondani, hogy amit megtapasztalnak és megismernek magukban, az a Szentlélek érintéséből származik (felismeréseik vannak, vagy valamilyen egyszerű ismeret birtokában vannak, amikor eszik és isszák Isten szavait, vagy hűségesek bizonyos dolgokban, vagy pedig erejük van arra, hogy bizonyos dolgokban szeressék Istent – ez mind a Szentlélektől származik). A Szentlélek munkája az emberben kifejezetten normális; az ember képtelen ezt érezni, és úgy tűnik, hogy az emberen keresztül jön, bár valójában a Szentlélek munkája. A mindennapi életben a Szentlélek kicsiben és nagyban is munkálkodik mindenkiben, és ennek a munkának csak a mértéke változó. Vannak jó képességű emberek, akik gyorsan megértik a dolgokat, és a Szentlélek megvilágosítása különlegesen nagy bennük. Emellett vannak gyenge képességű emberek, akiknek hosszabb időbe telik megérteni a dolgokat, de a Szentlélek megérinti őket belülről, és ők is képesek elérni az Istenhez való hűséget – a Szentlélek mindenkiben munkálkodik, aki Istent keresi. Amikor a mindennapi életben az emberek nem ellenkeznek vagy lázadnak Isten ellen, nem tesznek olyan dolgokat, amelyek félbeszakítják Isten irányítását, és nem zavarják meg Isten munkáját, akkor mindegyikükben kisebb-nagyobb mértékben működik Isten Lelke; megérinti őket, megvilágosítja őket, hitet ad nekik, erőt ad nekik, és arra készteti őket, hogy kezdeményezően lépjenek be, ne legyenek lusták, ne kívánják a test élvezeteit, akarják gyakorolni az igazságot, és vágyódjanak Isten szavai után. Mindez olyan munka, amely a Szentlélektől származik.

Amikor az emberek állapota nem normális, elhagyja őket a Szentlélek; elméjükben hajlamosak a panaszkodásra, motivációik helytelenek, lusták, engednek a testnek, és szívük elárulja az igazságot. Mindez a Sátántól származik. Amikor az emberek állapota nem normális, amikor belül sötétek, és elvesztették a normális értelmüket, amikor a Szentlélek elhagyta őket, és képtelenek érezni Istent önmagukban, ilyenkor munkálkodik bennük a Sátán. Ha az emberekben mindig van erő, és mindig szeretik Istent, akkor általában, amikor valami történik velük, az a Szentlélektől jön, és bárkivel is találkoznak, a találkozás Isten intézkedésének eredménye. Ez azt jelenti, hogy amikor normális állapotban vagy, amikor a Szentlélek nagyszerű munkáján belül vagy, akkor lehetetlen, hogy a Sátán megingasson. Ezen az alapon elmondható, hogy minden a Szentlélektől származik, és bár lehetnek helytelen gondolataid, képes vagy fellázadni ellenük, és nem követed azokat. Mindez a Szentlélek munkájából fakad. Milyen helyzetekben avatkozik közbe a Sátán? A Sátánnak könnyű munkálkodni benned, amikor az állapotod nem normális, amikor nem érintett meg Isten, és nincs benned Isten munkája, amikor belül száraz és meddő vagy, amikor imádkozol Istenhez, de nem értesz meg semmit, és amikor eszel és iszol Isten szavaiból, de nem vagy megvilágosodva vagy megvilágosítva. Más szóval, amikor a Szentlélek elhagyott, és nem érzed Istent, akkor sok minden történik veled, ami a Sátán kísértéséből származik. Miközben a Szentlélek munkálkodik, mindeközben a Sátán is munkálkodik. A Szentlélek megérinti az ember bensőjét, ugyanakkor a Sátán is megzavarja az embert. A Szentlélek munkája azonban vezető pozíciót foglal el, és azok az emberek, akiknek az állapota normális, győzedelmeskedhetnek; ez a Szentlélek munkájának győzelme a Sátán munkája felett. Miközben a Szentlélek munkálkodik, az emberekben még mindig megmarad a romlott beállítottság; a Szentlélek munkája során azonban az embereknek könnyű felfedezni és felismerni lázadó voltukat, motivációikat és hamisításaikat. Csak ekkor éreznek az emberek bűntudatot és hajlandóságot a megtérésre. Így lázadó és romlott beállítottságuk fokozatosan elvetésre kerül Isten munkájában. A Szentlélek munkája különösen normális; miközben Ő munkálkodik az emberekben, még mindig vannak gondjaik, még mindig sírnak, még mindig szenvednek, még mindig gyengék, és még mindig sok minden van, ami nem világos számukra, de ebben az állapotban képesek megakadályozni, hogy visszafejlődjenek, továbbá képesek szeretni Istent, és bár sírnak és gyötrődnek, mégis képesek dicsérni Istent; a Szentlélek munkája különösen normális, a legkevésbé sem természetfeletti. A legtöbb ember azt hiszi, hogy amint a Szentlélek munkálkodni kezd, változások történnek az emberek állapotában, és a számukra lényeges dolgok eltűnnek. Az ilyen hiedelmek torzak. Amikor a Szentlélek munkálkodik az emberben, az ember negatív dolgai még mindig ott vannak, és az ember alkata ugyanaz marad, de a Szentlélek megvilágosítását és megvilágosodását elnyeri, és így az állapota pozitívabbá válik, a benne lévő állapotok normálisak lesznek, és az ember gyorsan változik. Az emberek valós megtapasztalásaik során elsősorban vagy a Szentlélek, vagy a Sátán munkáját tapasztalják, és ha nem képesek felfogni ezeket az állapotokat, és nem tesznek különbséget, akkor a valós tapasztalatokba való belépésről szó sem lehet, nem is beszélve a beállítottságukban bekövetkező változásokról. Tehát Isten munkája megtapasztalásának kulcsa az, hogy képesek legyenek átlátni az ilyen dolgokat; így könnyebb lesz megtapasztalniuk azt.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Szentlélek munkája és a Sátán munkája)

Isten napi igéi  446. szemelvény

A Szentlélek munkája lehetővé teszi az emberek számára, hogy pozitív fejlődést érjenek el, míg a Sátán munkája negatív irányba tereli és meghátrálásra készteti őket, hogy lázadjanak Isten ellen és ellenálljanak Neki, elveszítsék a belé vetett hitet, és gyengévé váljanak kötelességük teljesítésében. Minden, ami a Szentlélek megvilágosodásából fakad, teljesen természetes; nem kényszerítik rád. Ha aláveted magad ennek, akkor békességben lesz részed; ha nem, akkor utána dorgálásban részesülsz. A Szentlélek megvilágosításával semmiben sem leszel megzavarva vagy korlátozva; felszabadulsz, lesz egy ösvény, amelyet a cselekedeteidben gyakorolhatsz, és nem leszel semmilyen korlátozásnak alávetve, hanem Isten szándékai szerint cselekedhetsz. A Sátán munkája sok mindenben megzavar téged; eléri azt, hogy ne akarj imádkozni, túl lustává tesz, hogy egyél és igyál Isten szavaiból, elveszi a kedvedet attól, hogy a gyülekezeti életet megéld, továbbá elidegenít a lelki élettől. A Szentlélek munkája nem zavarja a mindennapi életedet, és nem zavarja a normális lelki életedet. Sok dolgot nem tudsz felismerni abban a pillanatban, amikor megtörténik, de néhány nap múlva a szíved világosabbá és az elméd tisztábbá válik. Kezd némi érzéked lenni a szellemi dolgokhoz, és lassan meg tudod különböztetni, hogy egy gondolat Istentől vagy a Sátántól származik. Némely dolgok egyértelműen arra késztetnek, hogy szembefordulj Istennel és lázadj Isten ellen, vagy meggátolnak abban, hogy Isten szavait a gyakorlatba ültesd; ezek a dolgok mind a Sátántól származnak. Vannak dolgok, amelyek nem nyilvánvalóak, és nem tudod megmondani, hogy mik azok abban a pillanatban; később láthatod a megnyilvánulásaikat, és akkor gyakorolhatod a megkülönböztetést. Ha világosan meg tudod különböztetni, hogy mely dolgok származnak a Sátántól, és melyeket irányít a Szentlélek, akkor nem fogsz könnyen tévútra jutni a tapasztalataid során. Néha, amikor az állapotod nem jó, akadnak bizonyos gondolataid, amelyek kizökkentenek a negatívállapotodból. Ez azt mutatja, hogy még akkor is, amikor az állapotod kedvezőtlen, néhány gondolatod akkor is származhat a Szentlélektől. Nem arról van szó, hogy amikor negatív állapotban vagy, minden gondolatodat a Sátán küldi; ha ez igaz lenne, akkor mikor tudnál kedvező állapotba váltani? Miután egy ideig negatív voltál, a Szentlélek lehetőséget ad neked arra, hogy tökéletessé válj; megérint, kihoz a negatív állapotodból, és normális állapotba kerülsz.

Ha tudod, hogy mi a Szentlélek munkája és mi a Sátán munkája, akkor a tapasztalataid során ezeket összehasonlíthatod a saját állapotoddal és a saját tapasztalataiddal, így sokkal több elvi igazságot fogsz találni a tapasztalataidban. Miután megértetted ezeket az elvi igazságokat, képes leszel uralni a jelenlegi állapotodat, képes leszel különbséget tenni az emberek és az események között, és nem kell annyi erőfeszítést tenned a Szentlélek munkájának elnyerésében. Természetesen ez attól függ, hogy a motivációid helyesek-e, és hogy hajlandó vagy-e keresni és gyakorolni. Az ilyen nyelvezetnek – az elvekre vonatkozó nyelvezetnek – szerepelnie kell a tapasztalataidban. Enélkül a tapasztalataid tele lesznek a Sátán zavarásaival és ostoba ismeretekkel. Ha nem érted, hogyan munkálkodik a Szentlélek, akkor nem érted, hogyan imádkozz Istenhez, vagy hogyan kellene belépned, ha pedig nem érted, hogyan munkálkodik a Sátán, hogy félrevezesse és megzavarja az embereket, akkor nem tudod, hogyan utasítsd vissza a Sátánt, és állj meg szilárdan a tanúságtételedben. Azt, hogy hogyan működik a Szentlélek és hogyan cselekszik a Sátán, az embereknek meg kell érteniük, és ezek olyan dolgok, amelyeket az embereknek az Istenbe vetett hitükben meg kell tapasztalniuk.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Szentlélek munkája és a Sátán munkája)

Isten napi igéi  447. szemelvény

Milyen szempontok tartoznak a normális emberi mivolthoz? Éleslátás, értelem, lelkiismeret és jellem. Ha mindegyik területen eléred a normalitást, akkor emberi mivoltod meg fog felelni az elvárásoknak. Egy normális emberi lény külsejével kell rendelkezned, és hasonlítanod kell egy istenhívőre. Nem kell túl sokat elérned, vagy diplomáciába bocsátkoznod; csak normális emberi lénynek kell lenned, egy normális ember értelmével kell rendelkezned, keresztül kell látnod a dolgokon, és legalább úgy kell kinézned, mint egy normális emberi lény. Ez elég lesz. Minden, amit ma elvárok tőled, arra képes is vagy; nem arról van szó, hogy egy halat kell vízbe fojtani. Nincs olyan szó, amit feleslegesen fecsérelek rád, vagy olyan munka, amit feleslegesen végzek rajtad. Az életedben megjelenő és feltárt valamennyi ocsmányságtól meg kell szabadulnod. Megrontott titeket a Sátán, és csordultig tele vagytok a Sátán mérgével. Csak annyit kérek tőled, hogy szabadulj meg ettől a romlott sátáni természettől. Nem kérem tőled, hogy a legjobbak közt légy valamiben, vagy hogy híres vagy elismert legyél. Annak semmi haszna. A bennetek végzett munka figyelembe veszi azt, ami eredendően már megvan bennetek. Amit kérek az emberektől, az határok közé van szorítva. Ha úgy gyakorolnál és olyan hangnemben beszélnél, ahogy az értelmiségiek teszik, az nem lenne jó; nem lennél képes rá. A képességeid alapján legalább arra képesnek kell lenned, hogy bölcsen és tapintatosan beszélj, és a dolgokat világosan és érthetően magyarázd el. Csak ennyi kell ahhoz, hogy megfelelj a követelményeknek. Ha legalább éleslátásra és értelemre szert teszel, már az is elég. Most az a legfontosabb, hogy levetkőzd a romlott sátáni természetedet. Le kell vetkőznöd a benned megnyilvánuló ocsmányságot. Hogyan beszélhetnél a felsőbb szintű értelemről és páratlan éleslátásról, ha ezeket nem veted le? Sokan annak láttán, hogy a kor megváltozott, nem rendelkeznek semmi alázattal vagy türelemmel, és lehet, hogy egyáltalán nem rendelkeznek szeretettel vagy szentekhez méltó illemmel sem. Milyen abszurdak az ilyen emberek! Vajon van-e bennük akár egy csipetnyi normális emberi mivolt is? Van olyan tanúságtétel, amelyről beszélhetnek? Teljesen híján vannak az éleslátásnak és az értelemnek. Természetesen az emberek gyakorlatainak bizonyos aspektusait, amelyek eltorzultak, ki kell javítani: például korábbi, merev lelki életüket, valamint bénult és félkegyelmű megjelenésüket – ezeket mind meg kell változtatni. A változás nem azt jelenti, hogy elzüllesz, vagy a testi örömökben élvezkedsz, vagy azt mondasz, amit akarsz. Nem beszélhetsz szabadosan. A normális emberi lényhez méltóan beszélni és viselkedni azt jelenti, hogy összefüggően beszélsz, és igent mondasz, amikor igenre gondolsz, és nemet mondasz, amikor nemre gondolsz. Ragaszkodj a tényekhez, és beszélj illendően. Ne csalj, ne hazudj. Meg kell értened azokat a határokat, amelyeket egy ember elérhet, amikor változtat a beállítottságán. Ha nem, akkor nem leszel képes belépni a valóságba.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A képességnövelés célja Isten üdvösségének megszerzése)

Isten napi igéi  448. szemelvény

Az ember kötelességének végrehajtása valójában mindannak a megvalósítása, ami az emberben eredendően rejlik, vagyis ami az ember számára eredendően lehetséges. Ekkor teljesül a kötelessége. Ami a hiányosságokat illeti az ember szolgálatában, ezek fokozatosan csökkennek az egymásra épülő, fokozatos tapasztalatok és az őt érő ítélet folyamata során; ezek nem akadályozzák és nem befolyásolják az ember kötelességét. Azok, akik felhagynak a szolgálattal, vagy meghátrálnak, és visszahúzódnak attól való félelmükben, hogy a szolgálatukban hiányosságok lehetnek, a leggyávábbak mind közül. Ha az emberek nem tudják kifejezni azt, amit a szolgálat során ki kellene fejezniük, vagy nem tudják elérni azt, ami eredendően lehetséges a számukra, és ehelyett inkább csak felületesen cselekednek, akkor elvesztették azt a funkciójukat, amivel egy teremtett lénynek rendelkeznie kellene. Az ilyen embereket „silányaknak” nevezik; ők haszontalan szemét. Hogyan lehet az ilyen embereket a valódi jelentése szerint teremtett lényeknek nevezni? Ezek vajon nem rohadt dolgok, amik kívülről ragyognak, de belülről megromlottak? Ha egy ember Istennek nevezi magát, de mégsem képes kifejezni az isteni mivoltbeli lényét, nem képes Magának Istennek a munkáját végezni, vagy Istent képviselni, akkor kétségtelenül nem Isten, mert nincs meg benne Isten lényege, és az, amit Isten eredendően el tud érni, nem létezik benne. Ha az ember elveszíti azt, ami eredendően elérhető számára, akkor többé nem tekinthető embernek, és nem méltó arra, hogy teremtett lényként megálljon vagy Isten elé járuljon, és szolgálja Őt, még kevésbé méltó arra, hogy Isten kegyelmében részesüljön, vagy hogy Isten vigyázzon rá, megóvja és tökéletessé tegye. Sokan, akik elvesztették Isten bizalmát, elveszítik Isten kegyelmét is. Nemcsak, hogy nem gyűlölik a gonosztetteiket, hanem szemtelenül azt terjesztik, hogy Isten útja helytelen, sőt a lázadók még Isten létezését is tagadják. Hogyan lehetnek az ilyen emberek, akik ilyen lázadó mivolttal bírnak, jogosultak arra, hogy élvezzék Isten kegyelmét? Azok, akik nem végzik jól a kötelességüket, nagyon lázadók Istennel szemben, és sokkal tartoznak Neki, mégis Isten ellen fordulnak és szidják Őt, mint aki téved. Hogyan lehet egy ilyen személy alkalmas arra, hogy tökéletességre jusson? Nem ez az előjele a kiiktatásnak és büntetésnek? Azok az emberek, akik nem végzik el kötelességüket Isten előtt, már a legszörnyűbb bűnökben vétkesek, amelyekért még a halál is elégtelen büntetés, mégis van képük Istennel vitatkozni, és megpróbálnak vetélkedni Vele. Mi haszna van az ilyen emberek tökéletesítésének? Amikor az emberek nem végzik jól a kötelességüket, bűntudatot kell érezniük, és hogy tartoznak Istennek; gyűlölniük kellene gyengeségüket és haszontalanságukat, lázadó mivoltukat és romlottságukat, sőt mi több, mindent fel kellene ajánlaniuk Istennek, akár az életüket is. Csak így lesznek olyan teremtett lények, akik igazán szeretik Istent, és csak az ilyen emberek alkalmasak arra, hogy élvezzék Isten áldásait és ígéreteit, és hogy Általa tökéletességre jussanak. És mi a helyzet a többségetekkel? Hogyan bántok a közöttetek élő Istennel? Hogyan hajtottátok végre Előtte a kötelességeteket? Megtettétek mindazt, amit megtehettek, akár a saját életetek árán is? Mit áldoztatok fel? Hát nem kaptatok sokat Tőlem? Tudtok tisztán látni? Mennyire vagytok hűségesek Hozzám? Hogyan szolgáltatok Engem? És mi van mindazzal, amit nektek adományoztam, és amit értetek tettem? Felmértétek már mindezt? Megítéltétek-e mindezt és összevetettétek-e azzal a csekély lelkiismerettel, ami bennetek van? Kihez lehetnek méltók a szavaitok és tetteitek? Lehetséges-e, hogy a ti ily jelentéktelen áldozatotok méltó mindahhoz, amivel megajándékoztalak benneteket? Teljes szívemből odaadó voltam irántatok, a legcsekélyebb fenntartás nélkül, ti mégis gonosz szándékokat dédelgettek, és fél szívvel vagytok Irántam. Ez az a kötelesség, amit végrehajtottatok, ez az a csekély funkció, amelyet szolgáltatok. Vajon ez nem így van? Hát nem tudjátok, hogy teljesen elbuktatok a teremtett lény kötelességének végrehajtása során? Hogyan lehet teremtett lénynek tekinteni titeket? Nem világos számotokra, hogy mi az, amit kifejeztek és megéltek? Nem végeztétek jól a kötelességeiteket, de igyekeztek elnyerni Isten toleranciáját és bőséges kegyelmét. Ez a kegyelem nem az olyan értéktelen és alantas embereknek készült, mint ti, hanem azoknak, akik nem kérnek semmit, és boldogan hoznak áldozatot. Az olyan emberek, mint ti, az ilyen középszerűek, teljesen méltatlanok arra, hogy élvezzék a mennyei kegyelmet. Csak nehézség és végtelen büntetés kíséri majd a napjaitokat! Ha nem tudtok odaadóak lenni Irántam, szenvedés lesz a sorsotok. Ha nem tudtok felelősséggel viseltetni az Én szavaim és az Én munkám iránt, akkor a ti kimeneteletek a büntetés lesz. Semmilyen kegyelemben, áldásban és a királyság csodálatos életében sem lesz részetek. Ez az általatok megérdemelt vég és a saját művetek következménye!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesült Isten szolgálata és az emberi kötelesség közötti különbség)

Isten napi igéi  449. szemelvény

Ezek a tudatlan és arrogáns emberek nemcsak hogy nem próbálnak meg mindent megtenni és végezni a kötelességüket, hanem még kegyelemért is nyújtják a kezüket, mintha megérdemelnék azt, amit kérnek. És ha nem kapják meg, amit kérnek, akkor még álnokabbak lesznek. Hogyan lehet az ilyen embereket józan ésszel rendelkezőknek tekinteni? Ti gyenge képességűek és észszerűtlenek vagytok, teljesen képtelenek arra, hogy jól végezzétek azt a kötelességet, amelyet az irányítás munkája során teljesítenetek kellene. A ti értéketek már a mélybe zuhant. Az, hogy nem viszonoztátok Nekem, hogy ekkora kegyelmet tanúsítottam irántatok, már önmagában is rendkívüli lázadást jelentő tett, ami elégséges az elítélésetekhez, és a gyávaságotok, alkalmatlanságotok, aljasságotok és mocskosságotok bizonyításához. Mi jogosít fel titeket arra, hogy továbbra is kinyújtva tartsátok a kezeteket? Hogy ti képtelenek vagytok a legcsekélyebb segítséget nyújtani a munkámhoz, képtelenek vagytok odaadóak lenni, és képtelenek vagytok szilárdan megállni a Mellettem való bizonyságtételben, ezek a ti vétkeitek és hibáitok, de ti mégis inkább támadtok Engem, hazugságokat mondtok Rólam, és panaszkodtok, hogy igazságtalan vagyok. Vajon ez az, ami a hűségeteket jelenti? Ez az, ami a szereteteteket jelenti? Milyen más munkát tudnátok ezen kívül végezni? Hogyan járultatok hozzá az összes elvégzett munkához? Mennyit áldoztatok arra? Én már azzal nagy türelmet tanúsítottam, hogy nem hibáztattalak benneteket, de ti mégis szégyentelenül szabadkoztok Nekem, és titokban panaszkodtok Rám. Rendelkeztek-e az emberi mivolt legkisebb nyomával is? Bár az ember kötelességét sok emberi gondolat és elképzelés szennyezi be, neked végezned kell a kötelességedet, és odaadónak kell lenned. Az ember munkájában lévő tisztátalanságok az ő képességéről árulkodnak, míg ha az ember nem hajtja végre a kötelességét, az a lázadó mivoltát mutatja. Nincs összefüggés az ember kötelessége és aközött, hogy áldásokat kap vagy bajt szenved. A kötelesség az, amit az embernek jól kell végeznie; ez az ő mennyei hivatása, és ellenszolgáltatás keresése, valamint feltételek és kifogások nélkül kell végrehajtania. Csak ezt lehet a kötelesség végrehajtásának nevezni. Áldásokat kapni azokra az áldásokra utal, amelyeket az ember akkor élvez, amikor tökéletessé teszik, miután megtapasztalja az ítéletet. Bajt szenvedni azt a büntetést jelenti, amelyet az ember akkor kap, ha a beállítottsága nem változik, miután keresztülment a fenyítésen és az ítéleten; vagyis amikor nem jutott tökéletességre. De függetlenül attól, hogy áldásokat kapnak vagy bajt szenvednek, a teremtett lényeknek jól kell végezniük a kötelességüket, azt téve, amit tenniük kell, és azt, amire képesek; ez a legkevesebb, amit egy embernek, egy Istenre törekvő személynek tennie kellene. Nem szabad az áldásokban való részesülés érdekében végezned a kötelességedet, és nem szabad megtagadnod a kötelességed végrehajtását attól való félelmedben, hogy bajt szenvedsz. Hadd mondjam el nektek ezt az egy dolgot: az ember kötelességének végzése az, amit tennie kell, és ha nem végzi a kötelességét, akkor ez a lázadó mivolta. Az ember a kötelessége végrehajtásának folyamata révén változik meg fokozatosan, és ezen folyamat során bizonyítja hűségét. Ily módon minél inkább teszed a kötelességedet, annál több igazságot tudsz majd elnyerni, és annál gyakorlatiasabbá válik a kifejezésmódod. Azok, akik csupán felületesen végzik a kötelességüket, és nem keresik az igazságot, a végén ki lesznek iktatva, mert az ilyen emberek nem az igazság gyakorlásában hajtják végre a kötelességüket, és nem gyakorolják az igazságot a kötelességük végzésében. Ők azok, akik változatlanok maradnak, és bajt fognak szenvedni. Nemcsak a kifejezéseik tisztátalanok, hanem minden, amit kifejeznek, gonosz.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesült Isten szolgálata és az emberi kötelesség közötti különbség)

Isten napi igéi  450. szemelvény

Ha nincs ismereted Isten munkájáról, nem fogod tudni, hogyan működj együtt Istennel. Ha nem ismered Isten munkájának alapelveit, és nem vagy tisztában azzal, hogyan munkálkodik a Sátán az emberben, nem lesz utad a gyakorláshoz. A buzgó törekvés önmagában nem teszi lehetővé, hogy elérd az Isten által megkövetelt eredményeket. A tapasztalás ily módja Lőrincéhez hasonló: semmiféle különbséget nem téve, csak a tapasztalatra összpontosítva, mit sem tudva arról, hogy mi a Sátán munkája, mi a Szentlélek munkája, hogy milyen állapotban van az ember Isten jelenléte nélkül, és miféle embereket akar Isten tökéletesíteni. Milyen alapelveket kell alkalmazni, amikor különféle emberekkel foglalkozunk, hogyan kell felfogni Isten szándékait a jelenben, hogyan kell megismerni Isten természetét, és mely emberekre, körülményekre és korra irányul Isten irgalma, fensége és igazságossága – ezek egyikében sincs tisztánlátása. Ha az emberek nem rendelkeznek többféle látomással tapasztalataik alapjaként, akkor az élet szóba sem jön, a tapasztalat pedig még kevésbé; ostobán továbbra is alávethetik magukat és elviselhetnek mindent. Az ilyen embereket igen nehéz tökéletesíteni. Elmondható, hogy ha a fent említett látomásokból semmivel sem rendelkezel, az bőséges bizonyítéka annak, hogy egy kretén vagy, olyan, mint egy sóbálvány, amely mindig Izráelben áll. Az ilyen emberek haszontalanok, semmirekellők! Vannak, akik mindig csak vakon alávetik magukat, mindig ismerik magukat és amikor új dolgokkal foglalkoznak, mindig a saját módszereik szerint foglalkoznak a világgal, vagy „bölcsességgel” intézik az említésre sem méltó triviális ügyeket. Az ilyen emberek nélkülözik az ítélőképességet, és mintha az lenne a természetük, hogy beletörődnek abba, hogy packáznak velük, és mindig ugyanolyanok; sosem változnak. Az ilyen emberek bolondok, akikből az ítélőképesség szikrája is hiányzik. Sosem próbálnak a körülményekhez vagy a különböző emberekhez illő intézkedéseket tenni. Az ilyen embereknek nincs tapasztalata. Láttam néhányakat, akik annyira el vannak foglalva önmaguk megismerésével, hogy amikor a gonosz szellemek munkája által megszállt emberekkel találkoznak, leszegik a fejüket és megvallják bűneiket, nem merészelvén felállni és elítélni őket. Amikor pedig a Szentlélek nyilvánvaló munkájával szembesülnek, nem merik alávetni magukat neki. Úgy hiszik, hogy a gonosz szellemek is Isten kezében vannak, és a legcsekélyebb bátorságuk sincs felállni, és ellenállni nekik. Az ilyen emberek szégyent hoznak Istenre, és teljesen alkalmatlanok arra, hogy súlyos terhet viseljenek Érte. Ezek a zavaros fejű emberek semmiféle különbséget nem tesznek. A tapasztalás efféle módját ezért meg kell tisztítani, ugyanis ez Isten szemében tarthatatlan.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A tapasztalatról)

Isten napi igéi  451. szemelvény

A jelenlegi áramlatban mindazoknak, akik Istent igazán szeretik, lehetőségük van arra, hogy tökéletességre jussanak Őáltala. Akár fiatalok, akár idősek, mindaddig, amíg olyan szívük van, amely aláveti magát Istennek és féli Őt, tökéletességre juthatnak Őáltala. Isten az embereket különböző feladataiknak megfelelően tökéletesíti. Amennyiben mindent megteszel, és aláveted magad Isten munkájának, tökéletességre juthatsz Őáltala. Jelenleg egyikőtök sem tökéletes. Van, amikor egyfajta feladatot vagytok képesek végrehajtani, máskor pedig kettőt. Amennyiben minden tőletek telhetőt megtesztek, hogy feláldozzátok magatokat Istenért, akkor végül tökéletességre fogtok jutni Őáltala.

A fiatalok kevés világi ügyekre vonatkozó filozófiával rendelkeznek, és hiányzik belőlük a bölcsesség meg az éleslátás. Isten azért jön el, hogy tökéletesítse az ember bölcsességét és éleslátását. Az Ő szava ellensúlyozza a hiányosságaikat. A fiatalok beállítottsága azonban ingatag, és Istennek kell átalakítania azt. A fiataloknak kevesebb vallásos elképzelésük és világi ügyekre vonatkozó filozófiájuk van; mindenről egyszerűen gondolkodnak, és elmélkedéseik nem összetettek. Emberi mivoltuknak ez a része még nem alakult ki, és ez egy figyelemre méltó rész; a fiatalok azonban tudatlanok és bölcsesség híján vannak. Ez olyasvalami, amit Istennek kell tökéletesítenie. Az Isten által való tökéletességre jutás lehetővé teszi számotokra az ítélőképesség kifejlesztését. Képesek lesztek világosan megérteni sok szellemi dolgot, és fokozatosan olyan emberré váltok, akit Isten használni tud. Az idősebb testvéreknek is megvan a maguk feladata, és Isten nem hagyja el őket. Az idősebb testvéreknek is vannak kívánatos és nem kívánatos aspektusai egyaránt. Több világi ügyekre vonatkozó filozófiával és több vallásos elképzeléssel rendelkeznek. Cselekedeteikben számos merev konvencióhoz ragaszkodnak, és szeretik a szabályokat, amelyeket gépiesen és rugalmatlanul alkalmaznak. Ez egy nemkívánatos aspektus. Ezek az idősebb testvérek azonban nyugodtak és állhatatosak maradnak, bármi történjék is; a beállítottságuk stabil, és nincsenek viharos hangulataik. Lehet, hogy lassabban értik meg a dolgokat, de ez nem egy jelentős hiányosság. Mindaddig, amíg alá tudjátok vetni magatokat; amíg el tudjátok fogadni Isten aktuális szavait, és nem vizsgáljátok át Isten szavait; amíg csak az alávetettséggel és a követéssel foglalkoztok, és soha nem ítélkeztek Isten szavai felett, és nem tápláltok azokkal kapcsolatban más rossz gondolatokat; amíg elfogadjátok az Ő szavait, és gyakorlatba ültetitek azokat – akkor, miután teljesítettétek ezeket a feltételeket, tökéletességre juthattok.

Akár fiatalabb, akár idősebb testvérek vagytok, tudnotok kell, hogy milyen feladatot kellene ellátnotok. A fiatalok nem lehetnek arcátlanok; az idősebbek nem lehetnek negatívak, és nem húzódhatnak vissza. Sőt, képesnek kell lenniük egymás erősségeit felhasználni a saját gyengeségeik ellensúlyozására, és előítéletek nélkül kell egymást szolgálniuk. A barátság hídja fog felépülni a fiatalabb és idősebb testvérek között, és Isten szeretetének köszönhetően képesek lesztek jobban megérteni egymást. A fiatalabb testvérek nem fogják lenézni az idősebb testvéreket, az idősebb testvérek pedig nem lesznek önelégültek. Nem harmonikus együttműködés ez? Ha mindannyian ilyen elszántak vagytok, akkor bizonyosan teljesül Isten akarata a ti nemzedéketekben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Arról, hogy mindenki beteljesíti a maga funkcióját)

Isten napi igéi  452. szemelvény

A jövőben a mai tetteid és viselkedésed alapján fog eldőlni, hogy áldott leszel-e vagy szerencsétlenségtől szenvedsz. Ha azt akarjátok, hogy Isten tökéletesítsen benneteket, akkor annak ebben a jelenlegi korban kell megtörténnie; a jövőben nem lesz más lehetőség. Isten valóban tökéletesíteni akar benneteket most, és ez nem csak egy beszédmód. A jövőben, függetlenül attól, hogy milyen próbatételek érnek benneteket, milyen események történnek, vagy milyen katasztrófák sújtanak, Isten tökéletesíteni akar benneteket; ez egy bizonyos és vitathatatlan tény. Honnan látható ez? Ez abból a tényből látható, hogy Isten szava a korok és nemzedékek során soha nem ért el olyan nagy magasságot és lépett be a legmagasabb birodalomba, mint napjainkban. Példátlan a Szentléleknek az a munkája, amit ma minden emberen végez. Az elmúlt nemzedékekből aligha volt valakinek ilyen tapasztalata; még Jézus korában sem léteztek a mai kinyilatkoztatások. A hozzátok intézett szavak, az, amit megértetek, és tapasztalataitok elérték a csúcspontjukat. Ti még a próbatételek és fenyítések közepette is megmaradtok, és ez elegendő bizonyíték arra, hogy Isten munkája példátlan nagyszerűségre jutott. Ez nem olyasmi, amit ember képes megtenni. Nem olyasmi, amit ember tart fenn, hanem ez magának Istennek a munkája. Így Isten munkájának számos tényéből látható, hogy Isten tökéletesíteni akarja az embert, és bizonyára képes is arra, hogy teljessé tegyen titeket. Ha rendelkeztek ezzel betekintéssel, és megteszitek ezt az új felfedezést, akkor nem fogtok várni Jézus második eljövetelére, hanem engeditek Istennek, hogy a jelen korban tegyen teljessé titeket. Ezért mindannyian tegyetek meg minden tőletek telhetőt, fáradságot nem kímélve, hogy Isten által tökéletességre juthassatok.

Most nem szabad foglalkoznod a negatív dolgokkal. Először is, tegyél félre és hagyjál figyelmen kívül mindent, ami negatív érzést kelt benned. Amikor ügyeket intézel, tedd ezt olyan szívvel, amely keres és amely érzi az előre vezető utat, Istennek alávetett szívvel. Valahányszor felfedeztek magatokban egy gyengeséget, de nem hagyjátok, hogy az korlátozzon benneteket, és annak ellenére elvégzitek azokat a feladatokat, amelyeket el kell végeznetek, pozitív lépést tettetek előre. Például az idősebb testvéreknek vallásos elképzeléseik vannak, te azonban képes vagy imádkozni, alávetni magadat, enni és inni Isten szavából, és himnuszokat énekelni... Összefoglalva minden erőddel szenteld magadat annak, amire képes vagy, azoknak a feladatoknak, amelyeket képes vagy ellátni. Ne várj passzívan! Az első lépés az, hogy kötelességed teljesítése során képes vagy eleget tenni Istennek. Majd, amint képes vagy megérteni az igazságot és belépést nyerni Isten szavainak valóságába, tökéletességre jutottál Őáltala.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Arról, hogy mindenki beteljesíti a maga funkcióját)

Isten napi igéi  453. szemelvény

Mindenki szolgálhatja Istent, akiben van elszántság, de csak azok lehetnek alkalmasak és jogosultak Isten szolgálatára, akik figyelembe veszik és megértik Isten szándékait. Azt tapasztaltam köztetek, hogy a legtöbben azt hiszik, hogy amíg buzgón hirdetik az Istenért való utat, útra kelnek Istenért, feláldozzák magukat és lemondanak dolgokról Istenért, és így tovább, addig ez azt jelenti, hogy Istent szolgálják. A vallásos emberek nagy része azt hiszi, hogy Istent szolgálni azt jelenti, hogy Bibliával a kezükben rohangálnak, hirdetik a mennyek országának evangéliumát, és megtérésre és bűnvallásra biztatva megmentik az embereket. Sok olyan vallási tisztségviselő is van, aki úgy gondolja, hogy Isten szolgálata abból áll, hogy a szemináriumban folytatott felsőfokú tanulmányok és képzés után kápolnákban prédikál, és a bibliai igeversek felolvasásával tanítja az embereket. Sőt, vannak olyan emberek az elszegényedett régiókban, akik azt hiszik, hogy Isten szolgálata azt jelenti, hogy betegeket gyógyítanak és démonokat űznek ki a testvéreik körében, imádkoznak értük, és szolgálják őket. Sokan vannak köztetek, akik úgy hiszik, hogy Istent szolgálni annyit jelent, mint enni és inni Isten szavait és mindennap imádkozni Istenhez, valamint mindenütt gyülekezeteket látogatni és azokban dolgozni. Vannak más testvérek, akik úgy gondolják, hogy Istent szolgálni azt jelenti, hogy soha nem házasodnak meg, nem alapítanak családot, és teljes lényüket Istennek szentelik. Mégis kevesen tudják, valójában mit jelent Istent szolgálni. Bár olyan sokan szolgálnak Istennek, mint ahány csillag van az égen, azoknak a száma, akik közvetlenül szolgálhatnak, és akik képesek Isten szándékaival összhangban szolgálni, csekély, elenyészően kicsi. Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert nem értitek az „Istent szolgálni” kifejezés lényegét, és oly kevéssé értitek, hogyan kell Isten szándékaival összhangban szolgálni. Az embereknek sürgősen meg kell érteniük, hogy pontosan milyen az az Istennek való szolgálat, amely összhangban van az Ő szándékaival.

Ha Isten szándékai szerint akartok szolgálni, először is meg kell értenetek, hogy milyen emberek kedvesek Isten előtt, milyen embereket gyűlöl Isten, milyen embereket tesz tökéletessé Isten, és milyen emberek alkalmasak arra, hogy Istent szolgálják. Legalább ezzel a tudással rendelkeznetek kell. Még fontosabb, hogy ismernetek kell Isten munkájának célját, és azt a munkát, amelyet Isten jelenleg végez. Ennek megértése és Isten igéinek vezetése nyomán először is be kell lépnetek, és először is el kell fogadnotok Isten megbízatását. Miután gyakorlati tapasztalatot szereztetek Isten szavairól, és amikor valóban ismeritek Isten munkáját, akkor lesztek alkalmasak arra, hogy Istent szolgáljátok. És Isten meg fogja nyitni a szellemi szemeiteket, amikor Neki szolgáltok, és megengedi nektek, hogy jobban megértsétek és tisztábban lássátok az Ő munkáját. Amikor belépsz ebbe a valóságba, a megtapasztalásaid mélyebbek és gyakorlatiasabbak lesznek, és közületek mindazok, akiknek ilyen megtapasztalásaik voltak, képesek lesznek a gyülekezetek között járni és gondoskodni testvéreik ellátásáról, hogy egymás erősségeire támaszkodva ellensúlyozhassátok a saját hiányosságaitokat, és gazdagabb tudásra tegyetek szert a szellemetekben. Csak ezek megvalósulása után lesztek képesek Isten szándékainak megfelelően szolgálni, és tökéletessé válni Isten által a szolgálatotok során.

Akik Istennek szolgálnak, azoknak Isten közeli barátainak kell lenniük, kedvesnek kell lenniük Isten előtt, és képesnek kell lenniük feltétlen hűségre Isten iránt. Akár magadban, akár nyilvánosan, Isten jelenlétében a cselekedeteidnek képesnek kell lenniük örömöt okozni Neki, és mindegyiknek képesnek kell lennie szilárdan megállni Előtte; függetlenül attól, hogy mások hogyan bánnak veled, mindig azon az úton kell járnod, amelyen járnod kell, hogy kimutasd, hogy tekintettel vagy Isten terhére. Csak az ilyen emberek Isten közeli barátai. Azért képesek Isten közeli barátai közvetlenül Neki szolgálni, mert megkapták Isten nagy megbízatását és Isten terhét, képesek Isten szívét magukévá tenni, és Isten terhét sajátjuknak tekinteni, és nem törődnek a nyereségekkel vagy veszteségekkel, amelyeket a jövőbeli kilátásaik hordoznak – még amikor a kilátásaik alapján semmijük nem lesz és semmit sem fognak nyerni, akkor is mindig Istent szerető szívvel fognak hinni Istenben. Tehát az ilyen ember Isten közeli barátja. Isten közeli barátai egyben az Ő bizalmasai is; csak Isten bizalmasai tudnak osztozni az Ő sürgető szükségében és az Ő gondolataiban, és bár a hús-vér testük fáj és gyenge, képesek elviselni a fájdalmat és lemondani arról, amit szeretnek, hogy eleget tegyenek Istennek. Isten az ilyen emberekre több terhet rak, és az ilyen emberek bizonyságtételében mutatkozik meg az, amit Isten tenni akar. Tehát ezek az emberek kedvesek Isten előtt, ők olyan emberek, akik Istent szolgálják, és összhangban vannak az Ő szándékaival, és csak az ilyen emberek gyakorolhatnak hatalmat királyként együtt Istennel. Amikor valóban Isten közeli barátjává váltál, pontosan akkor fogsz Istennel együtt királyként hatalmat gyakorolni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell Isten szándékaival összhangban szolgálni?)

Isten napi igéi  454. szemelvény

Jézus pontosan azért volt képes teljesíteni Isten megbízatását – az egész emberiség megváltásának művét –, mert képes volt figyelembe venni Isten szándékait anélkül, hogy bármit is tervezett vagy intézett volna Magának. A bizalmasa volt Istennek – Magának Istennek –, ami olyasmi, amit ti mind nagyon jól értetek. (Valójában Ő maga volt az Isten, akiről Isten tett tanúbizonyságot. Ezt azért említem meg itt, hogy a Jézussal kapcsolatos ténnyel illusztráljam a kérdést.) Ő képes volt Isten irányítási tervét a középpontba helyezni, és mindig a mennyei Atyához imádkozott, és a mennyei Atya akaratát kereste. Imádkozott, és ezt mondta: „Atya Isten! Teljesítsd be azt, ami a Te akaratod, és ne az Én vágyaim szerint cselekedj, hanem a Te terved szerint. Lehet, hogy az ember gyenge, de miért kellene törődnöd vele? Hogyan lehetne az ember méltó a Te törődésedre, az ember, aki olyan, mint egy hangya a Te kezedben? Csak azt kívánom a szívemben, hogy teljesítsem a Te akaratodat, és szeretném, hogy beteljesítsd Bennem azt, amit tenni szeretnél, a Te saját vágyaid szerint.” A Jeruzsálembe vezető úton Jézus gyötrődött, mintha kést forgattak volna a szívében, de a legcsekélyebb szándéka sem volt kihátrálni; mindig volt egy hatalmas erő, amely arra sarkallta, hogy folytassa útját oda, ahol keresztre fogják feszíteni. Végül a keresztre szegezték, és a bűnös hús-vér testhez hasonló formát vett fel, beteljesítve az emberiség megváltásának munkáját. Ő túllépett a halál és az alvilág minden korlátján. A halál, a pokol és az alvilág elvesztette hatalmát Előtte, Ő legyőzte azokat. Harminchárom évig élt, amely idő alatt mindig mindent megtett, hogy eleget tegyen Isten szándékainak, Isten mindenkori munkájának megfelelően, soha nem tekintve saját személyes nyereségére vagy veszteségére, és mindig az Atya Isten szándékainak érdekében tervezve. Így, miután megkeresztelkedett, Isten azt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Az Isten előtti szolgálata miatt, amely megfelelt Isten szándékainak, Isten az egész emberiség megváltásának súlyos terhét az Ő vállára helyezte, és rábízta annak beteljesítését, és Ő alkalmas és jogosult volt e fontos feladat elvégzésére. Egész életében mérhetetlen szenvedést viselt el Istenért, és a Sátán számtalanszor megkísértette, de sohasem csüggedt el. Isten azért adott Neki ilyen fontos feladatot, mert bízott Benne, és szerette Őt, és ezért Isten személyesen ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Abban az időben csak Jézus tudta teljesíteni ezt a megbízatást, és ez volt az egyik szempontja azoknak a tényleges körülményeknek, amelyek között Isten a Kegyelem Korában véghez vitte az egész emberiség megváltásának munkáját.

Ha Jézushoz hasonlóan ti is képesek vagytok figyelembe venni Isten terhét és fellázadni hús-vér testetek ellen, akkor Isten rátok bízza az Ő súlyos felelősségét, hogy megfeleljetek az Isten szolgálatához szükséges feltételeknek. Csak ilyen körülmények között meritek majd azt mondani, hogy olyan emberek vagytok, akik Isten akaratát követik, olyan emberek, akik Isten megbízatását teljesítik, és olyan emberek, akik valóban Istent szolgálják. Jézus példáját alapul véve ki mered-e jelenteni, hogy Isten közeli barátja vagy? Mered-e azt állítani, hogy olyan ember vagy, aki Isten akaratát követi? Mered-e azt állítani, hogy olyan ember vagy, aki valóban Istent szolgálja? Mered-e azt állítani, hogy Isten közeli barátja vagy, amikor nem érted, hogyan kell ma Istent szolgálni? Ha azt mondod, hogy olyan ember vagy, aki Istent szolgálja, nem káromolod Őt? Gondolj bele: Istent szolgálod vagy magadat? Sátánt szolgálod, mégis makacsul azt állítod, hogy Istent szolgálod – ezzel nem káromlod Istent? Sokan – a hátam mögött – élvezik a státusz előnyeit; elmerülnek az ételben, szeretnek aludni, és minden gondoskodást megadnak a hús-vér testnek, mindig attól félve, hogy a hús-vér test számára nincs kiút. Nem töltik be megfelelően a szerepüket a gyülekezetben, hanem a gyülekezeten élősködnek, vagy pedig az Én szavaimmal kioktatják a testvéreiket, és a magasból korlátoznak másokat. Ezek az emberek folyton azt mondják, hogy ők olyan emberek, akik Isten akaratát követik, és mindig azt állítják, hogy ők Isten közeli barátai – nem abszurd ez? Ha a motivációd helyes, de nem vagy képes Isten szándékainak megfelelően szolgálni, akkor ostoba vagy; de ha a motivációd nem helyes, és mégis azt mondod, hogy olyan ember vagy, aki Istent szolgálja, akkor olyasvalaki vagy, aki szembeszáll Istennel, és meg kellene, hogy büntessen téged Isten! Az ilyen embereket nem sajnálom! Isten házában élősködnek, mindig elmerülnek a hús-vér test kényelmében, és nem veszik figyelembe Isten érdekeit. Mindig azt keresik, ami nekik jó, és nem törődnek Isten szándékaival. Nem képesek elfogadni Isten Lelkének vizsgálatát semmiben, amit tesznek. Mindig becsapják testvéreiket azáltal, hogy elvetemültek és csalárdak, és még kétszínűek is. Olyanok, mint egy róka a szőlőben, amely mindig szőlőt lop, és tönkreteszi a szőlőskertet. Lehetnek-e az ilyen emberek Isten közeli barátai? Alkalmas vagy arra, hogy örököld Isten áldásait? Nem vállalsz terhet az életedért és a gyülekezetért, alkalmas vagy arra, hogy megkapd Isten megbízatását? Ki merne bízni egy ilyen emberben, mint te? Amikor így szolgálsz, bízhatna-e rád Isten nagyobb feladatot? Nem okozna ez késedelmet a munkában?

Azért mondom ezt, hogy tudjátok, milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy Isten szándékaival összhangban szolgálhassatok. Ha nem adjátok a szíveteket Istennek, ha nem tanúsítotok figyelmet Isten szándékai iránt, mint Jézus, akkor nehezen fogjátok elnyerni Isten bizalmát, és a végén Isten megítél majd benneteket. Talán ma az Istennek végzett szolgálatod során folyamatosan azt a szándékot dédelgeted magadban, hogy becsapod Istent, és mindig felületes módon bánsz Vele. Röviden, bármi történjék is, ha becsapod Istent, kegyetlen ítélet vár rád. Épp most, miközben épp most léptetek az Isten szolgálatának helyes kerékvágására, először adjátok a szíveteket Istennek; nem lehet megosztott a szíved. Függetlenül attól, hogy Isten előtt vagy más emberek előtt állsz-e, a szívednek mindig Isten felé kell fordulnia, és el kell szánnod magad, hogy úgy szereted Istent, ahogy Jézus szerette. Ezáltal Isten tökéletessé tesz téged, hogy olyan ember legyél, aki szolgálja Istent, és aki összhangban van az Ő szándékaival. Ha igazán szeretnéd, hogy Isten tökéletessé tegyen, és hogy a szolgálatod összhangban legyen az Ő szándékaival, akkor meg kell változtatnod az Istenben való hitről alkotott korábbi nézeteidet, és meg kell változtatnod az Istennek való szolgálatod régi gyakorlatait, hogy Isten minél többet tegyen tökéletessé benned. Így Isten nem fog elhagyni téged, és Péterhez hasonlóan te is az Istent szeretők élcsapatába kerülsz. Ha továbbra sem térsz meg, akkor ugyanaz lesz a kimeneteled, mint Júdásnak. Ezt mindenkinek meg kell értenie, aki hisz Istenben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell Isten szándékaival összhangban szolgálni?)

Isten napi igéi  455. szemelvény

Mióta Isten elkezdte a munkáját a világegyetemben, sok embert eleve elrendelt arra, hogy szolgálja Őt, köztük az élet minden területéről származókat, azzal a céllal, hogy a szándékai teljesüljenek, és a földön végzett munkája zökkenőmentesen befejeződjön – ez Isten célja azzal, hogy embereket választ az Ő szolgálatára. Minden embernek, aki Istent szolgálja, meg kell értenie ezt a szándékát. Isten ezen munkája révén az emberek világosabban látják az Ő bölcsességét és mindenhatóságát, valamint a földön végzett munkájának alapelveit. Isten gyakorlati módon jött a földre, hogy elvégezze a munkáját és kapcsolatba lépjen az emberekkel, hogy ők világosabban megismerhessék a tetteit. Ma ti – ez az embercsoport – szerencsések vagytok, hogy a gyakorlati Istent szolgálhatjátok. Ez felbecsülhetetlen áldás számotokra – ez valóban Isten általi felemelésetek. Amikor Isten kiválaszt egy embert, hogy szolgálja Őt, mindig megvannak a saját alapelvei. Egyáltalán nem arról van szó, ahogyan azt az emberek elképzelik, hogy valaki szolgálhatja Istent, amennyiben van benne lelkesedés. Ma látjátok, hogy mindazok, akik Isten előtt szolgálnak, Isten útmutatása miatt teszik ezt, és hogy bennük van a Szentlélek munkája, és olyan emberek ők, akik az igazságra törekszenek. Ezek a minimumfeltételek mindazok számára, akik Istent szolgálják.

Istent szolgálni nem egyszerű feladat. Azok, akiknek romlott beállítottsága változatlan marad, soha nem szolgálhatják Istent. Ha a beállítottságodat Isten szavai még nem ítélték és fenyítették meg, a beállítottságod továbbra is a Sátánt képviseli, ami azt bizonyítja, hogy az Istennek tett szolgálatod csupán a jó szándékaid felajánlását jelenti, hogy a szolgálatod alapja a sátáni természeted. A természetes jellemeddel és egyéni preferenciáid szerint szolgálod Istent. Mi több, mindig azt gondolod, hogy a dolgok, amiket hajlandó vagy megtenni, azok, amelyek gyönyörködtetőek Isten számára, és amiket nem kívánsz megtenni, azok, amelyek Isten számára utálatosak; teljes egészében saját preferenciáid szerint munkálkodsz. Lehet-e ezt Isten szolgálatának nevezni? Végül is a legkisebb változás sem történik az életfelfogásodban; ehelyett a szolgálatod még makacsabbá teszi, ezáltal mélyre gyökereztetve romlott beállítottságodat, így szabályok alakulnak ki benned Isten szolgálatát illetően, amelyek alapja elsősorban a saját jellemed és a saját beállítottságod szerinti szolgálatból származtatott tapasztalat. Ezek az ember tapasztalata és leckéi. Ez az ember világi ügyekre vonatkozó filozófiája. Az efféle emberek farizeusok és vallási tisztviselők. Ha most nem ébrednek fel és nem térnek meg, biztosan hamis krisztusokká és antikrisztusokká válnak, akik félrevezetik az embereket az utolsó napokban. A hamis krisztusok és antikrisztusok, akikről szó volt, az ilyen emberek közül kerülnek majd ki. Ha azok, akik Istent szolgálják, saját jellemüket követik és saját akaratuk szerint cselekednek, a bármikori kiiktatást kockáztatják. Azok, akik sokéves tapasztalatukra támaszkodnak, hogy Istent szolgálják azért, hogy mások szívét megnyerjék, hogy kioktassák és korlátozzák őket, és hogy felsőbbséget élvezzenek – és akik sosem térnek meg, sosem vallják meg bűneiket, soha nem mondanak le a státusz nyújtotta előnyökről – ezek az emberek szükségképp elbuknak Isten előtt. Ugyanabból a fajtából valók, mint Pál, elbizakodnak rangidősségük miatt, és a saját érdemeikkel dicsekednek másokkal szemben. Az ilyen embereket Isten nem tökéletesíti. Az ilyen szolgálat Isten munkájának akadályozását jelenti. Az emberek mindig a régihez ragaszkodnak. A múlt elképzeléseihez ragaszkodnak, mindenhez, ami a múltból való. Ez nagyban akadályozza szolgálatukat. Ha nem veted le ezeket, tönkreteszik az egész életedet. Még ha lábadat töröd futás közben, megszakadsz a munkában, vagy akár mártírrá válsz Isten „szolgálatának” kedvéért, Isten nem fog jóváhagyni a legkevésbé sem. Épp ellenkezőleg: azt fogja mondani, hogy gonosztevő vagy.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A vallásos szolgálatot el kell törölni)

Isten napi igéi  456. szemelvény

Mától kezdve Isten hivatalosan azokat fogja tökéletesíteni, akiknek nincsenek vallásos elképzeléseik, akik hajlandóak elengedni a régi énjüket, és akik őszintén alávetik magukat Neki. Ő azokat fogja tökéletesíteni, akik Isten szavait vágyják. Ezeknek az embereknek kellene kiállniuk és Istent szolgálniuk. Istenben végtelen bőség és határtalan bölcsesség lakozik. Csodálatos munkáját és becses szavait nagyobb számú ember fogadja örömmel. Az a helyzet, hogy a vallási elképzelésekkel rendelkezők, a rangjukkal kérkedők és azok, akik képtelenek lemondani magukról, nehéznek találják ezeknek az új dolgoknak az elfogadását. A Szentléleknek nincs lehetősége ezeket az embereket tökéletesíteni. Ha valakiben nincs meg az elhatározás az alávetettségre és nem szomjazza Isten szavait, akkor nincs módja elfogadni ezeket az új dolgokat; egyszerűen egyre lázadóbbá válik, egyre ravaszabbá, és végül tévúton találja magát. Ahogyan most végzi munkáját, Isten több olyan embert nevel ki, aki igazán szereti Őt, és el tudja fogadni az új világosságot, és teljességgel kiirtja a vallási tisztviselőket, akik rangjukkal kérkednek; Ő egyetlenegy olyan embert sem akar, aki makacsul ellenáll a változásnak. Te is ezek közül való akarsz lenni? Saját preferenciáid szerint végzed szolgálatodat, vagy aszerint, amit Isten kíván? Olyasmi ez, amit magadnak kell tudnod. Vallási tisztviselő vagy, vagy egy újszülött kisded, akit Isten tökéletesít? Szolgálatod mekkora részét hagyja jóvá a Szentlélek? Mennyi az, amire Isten egyáltalán nem fog emlékezni? Mekkora változás történt az életedben a szolgálattal eltöltött éveid eredményeképp? Tisztában vagy mindezzel? Ha valóban hívő vagy, félresöpröd korábbi, régi vallási elképzeléseidet, és jobban, új módon fogod szolgálni Istent. Még nincs túl késő most felállni. A régi vallási elképzelésekkel az ember az egész életét eljátszhatja. A megszerzett tapasztalatok miatt az ember eltévelyedhet Istentől, és saját magára támaszkodhat a tetteiben. Ha nem teszed félre az efféle dolgokat, botláskővé válnak életed fejlődése előtt. Isten mindig tökéletesíti azokat, akik Őt szolgálják, és nem iktatja ki őket könnyelműen. Ha valóban elfogadod Isten szavainak ítéletét és fenyítését, ha félre tudod tenni régi vallási gyakorlataidat és előírásaidat, és nem használod többé az azelőtti vallásos elképzeléseket Isten mai szavainak mérlegelésére, csak akkor lesz bármilyen említésre méltó kilátásod. Ha azonban továbbra is az azelőtti, régi dolgokhoz ragaszkodsz, ha továbbra is kincsként őrzöd őket, nincs rá mód, hogy megmenekülj. Isten nem veszi figyelembe az ilyen embereket. Ha valóban hajlandó vagy arra, hogy tökéletességre juss, el kell szánnod magad, hogy teljesen lemondasz mindenről, ami korábban volt. Még ha a korábban tett dolog helyes volt is, még ha Isten tette is azt, akkor is képesnek kell lenned félretenni és nem ragaszkodni hozzá. Még ha egyértelműen a Szentlélek munkája volt is, és közvetlenül a Szentlélek tette is, ma félre kell tenned. Nem szabad belé kapaszkodnod. Ez az, amit Isten kér. Mindennek meg kell újulnia. Isten az Ő munkájában és az Ő szavaiban egyáltalán nem hivatkozik a régi dolgokra, amelyek már elmúltak, nem utal a régi évkönyvekre; Isten egy olyan Isten, aki mindig új és sohasem régi, és saját múltbéli szavaihoz sem ragaszkodik – ami azt mutatja, hogy Isten semmiféle előírást nem követ. Tehát, ha te emberi lényként folyton a múlt dolgaihoz ragaszkodsz és nem vagy hajlandó elengedni azokat, és mereven, sablonosan alkalmazod őket, de Isten nem a korábban használt eszközökkel dolgozik, akkor a szavaid és tetteid talán nem bomlasztóak? Nem ellenségesek vajon Istennel szemben? Azt akarod, hogy az egész életed tönkremenjen és összeomoljon eme régi dolgok miatt? Ezek a régi dolgok olyasvalakivé tesznek, aki félbeszakítja Isten munkáját – ilyen ember akarsz lenni? Ha tényleg nem akarod ezt, gyorsan hagyd abba, amit csinálsz, és fordulj meg; kezdd elölről. Isten nem fog emlékezni múltbéli szolgálatodra.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A vallásos szolgálatot el kell törölni)

Isten napi igéi  457. szemelvény

Ami a munkát illeti, az ember azt hiszi, a munka annyit tesz, hogy sürgölődni kell Istenért, mindenhol hirdetni kell az igét, és fel kell áldozni magunkat Érte. Ez a hit helyes ugyan, de túlságosan egyoldalú; Isten nem csupán azt kéri az embertől, hogy sürögjön-forogjon Érte; hanem inkább a lélekben való szolgálatról és ellátásról van szó. Sok testvér még a tapasztalás sok-sok éve után sem gondolt soha az Istenért végzett munkára, mert a munka abban a formában, ahogy az ember elképzeli, nem összeegyeztethető azzal, amit Isten kér. Ezért az embert a munka kérdése egyáltalán nem érdekli, és pontosan ez az oka annak, hogy az ember belépése is meglehetősen egyoldalú. Mindannyiótoknak azzal kellene kezdenetek a belépéseteket, hogy Istenért munkálkodtok, hogy jobban át tudjátok élni a tapasztalás minden egyes aspektusát. Ebbe kellene belépnetek. A munka nem azt jelenti, hogy sürgölődünk Istenért, hanem azt, hogy az ember élete és az, amit az ember megél, képes örömet szerezni Istennek. A munka azt jelenti, hogy az emberek Isten iránti hűségük és Istenről való ismeretük felhasználásával bizonyságot tesznek Isten mellett, valamint szolgálatot tesznek az embereknek. Ez az ember felelőssége, és ez az, amit minden embernek meg kell értenie. Azt mondhatnánk, hogy a belépésetek a munkátok, és hogy az Istenért végzett munka folyamán törekedtek a belépésre. Isten munkájának megtapasztalása nem pusztán azt jelenti, hogy tudjátok, hogyan kell az Ő szavát enni és inni; még fontosabb, hogy tudnotok kell, miként kell bizonyságot tenni Isten mellett, továbbá képesnek kell lennetek Istent szolgálni, valamint az embernek szolgálatára lenni és ellátni őt. Ez munka, de egyúttal a belépésetek is; minden embernek ezt kellene megvalósítania. Sokan vannak, akik csak arra koncentrálnak, hogy sürgölődjenek Istenért és mindenütt hirdessék az igét, de nem törődnek egyéni tapasztalásukkal, és elhanyagolják belépésüket a szellemi életbe. Ez vezetett ahhoz, hogy akik Istent szolgálják, olyan emberekké váltak, akik ellenállnak Istennek. Ezek az emberek, akik mindezen évek során Istent szolgálták és szolgálatára voltak az embernek, egyszerűen a munkavégzést és az igehirdetést tekintették belépésnek, és egyikük sem tartotta fontos belépésnek saját egyéni szellemi tapasztalását. Ehelyett a Szentlélek munkájából származtatott megvilágosodást tekintették olyan tőkének, amelyből másokat taníthatnak. Igehirdetés közben sok terhet hordoznak, részesülnek a Szentlélek munkájában, és ezáltal szabadjára engedik a Szentlélek hangját. Ilyenkor a munkálkodókat önelégültség tölti el, mintha a Szentlélek munkája az ő egyéni szellemi tapasztalásukká vált volna; úgy érzik, minden szó, amelyet kimondanak, az ő saját lényük, másrészt viszont mintha a saját tapasztalásuk nem lenne olyan világos, mint ahogy ők leírták. Sőt, mi több: mielőtt beszélni kezdenének, még fogalmuk sincs, mit fognak mondani, amikor azonban a Szentlélek munkálkodik bennük, a szavak végeérhetetlen folyamként áradnak belőlük. Miután egyszer így hirdetted az igét, úgy érzed, saját tényleges érettséged nem olyan alacsony, mint hitted, és miután már több ehhez hasonló alkalom volt, amikor a Szentlélek munkálkodott rajtad, megállapítod, hogy már van érettséged, és tévesen azt hiszed, hogy a Szentlélek munkája a te saját belépésed és a te saját lényed. Amikor folyamatosan így tapasztalsz, hanyaggá válsz a saját belépéseddel kapcsolatban, észrevétlenül belecsúszol a lustaságba, és többé nem tulajdonítasz jelentőséget egyéni belépésednek. Ezért, amikor másoknak szolgálsz, világosan különbséget kell tenned saját érettséged és a Szentlélek munkája között. Ez jobban elősegítheti belépésedet, és hasznosabb lehet tapasztalatod számára. Amikor az ember a Szentlélek munkáját saját egyéni tapasztalataként fogja fel, ez a romlottság forrása lesz. Ezért mondom, hogy bármilyen kötelességet végeztek is, belépéseteket létfontosságú leckének kell tekintenetek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Munka és belépés (2.))

Isten napi igéi  458. szemelvény

Azért dolgozunk, hogy eleget tegyünk Isten szándékainak, hogy mindazokat, akik igazodnak Isten szándékaihoz, elhozzuk Isten színe elé, hogy elhozzuk az embert Istenhez, és hogy bemutassuk az embernek a Szentlélek munkáját és Isten útmutatását, ezáltal tökéletesítve Isten munkájának gyümölcseit. Ezért rendkívül fontos, hogy teljesen tisztában legyetek a munka lényegével. Minden ember, akit Isten használ, méltó arra, hogy Istenért munkálkodjon, vagyis mindenkinek lehetősége van rá, hogy a Szentlélek használja őt. Van azonban egyvalami, amit fel kell ismernetek. Amikor az ember az Isten által rábízott munkát végzi, az ember megkapja a lehetőséget, hogy Isten használja őt, de amit az ember mond és tud, az nem teljesen az ember érettsége. Csak annyit tehettek, hogy munkátok során jobban megismeritek saját hiányosságaitokat, és több megvilágosodást nyertek a Szentlélektől. Így munkátok folyamán képessé váltok jobb belépést nyerni. Ha az ember az Istentől származó útmutatást saját belépésének és olyasminek tekinti, ami eredendően megvan benne, akkor az ember érettségének nincs növekedési potenciálja. Az emberek Szentlélek általi megvilágosítása akkor következik be, amikor normális állapotban vannak; ilyenkor az emberek gyakran összetévesztik a kapott megvilágosodást saját tényleges érettségükkel, mert a Szentlélek kivételesen normális módon világosít meg, és azt használja fel, ami az emberben eredendően megvan. Amikor az emberek munkálkodnak és beszélnek, vagy amikor imádkoznak és lelki csendességet tartanak, hirtelen világossá válhat számukra egy-egy igazság. A valóságban azonban, amit az ember meglát, az csak a Szentlélek általi megvilágosítás (természetesen ez a megvilágosítás az ember együttműködéséhez kapcsolódik), és nem az ember igazi érettségét képviseli. Egy tapasztalási időszak után, amelyben az ember néhány nehézséggel és megpróbáltatással találja szembe magát, az ember igazi érettsége ilyen körülmények között tárul fel. Csak ekkor fedezi fel az ember, hogy érettsége nem is olyan nagy, és az önző vágyai, személyes megfontolásai, mohósága és más hasonló dolgok mind a felszínre bukkannak. Csak több ilyen tapasztalási ciklus után fog ráébredni az a sok ember, aki lelkében felébredt, hogy amit a múltban tapasztalt, az nem a saját egyéni valósága volt, hanem a Szentlélektől származó pillanatnyi megvilágítás, és hogy az ember ennek a fénynek csak befogadója volt. Amikor a Szentlélek megvilágosítja az embert, hogy az megértse az igazságot, ez gyakran világos és jól felismerhető módon történik, anélkül, hogy megmagyarázná, hogyan jöttek létre vagy hová tartanak a dolgok. Vagyis Ő ahelyett, hogy ebbe a kinyilatkoztatásba belefoglalná az ember nehézségeit, közvetlenül tárja fel az igazságot. Amikor az ember a belépés folyamata során nehézségekbe ütközik, és azután beépíti a Szentlélek megvilágosítását, akkor ez az ember gyakorlati tapasztalatává válik. [...] Ezért ugyanakkor, amikor a Szentlélek munkájában részesültök, még nagyobb hangsúlyt kell fektetnetek belépésetekre, látva, hogy pontosan mi is a Szentlélek munkája, és mi a ti belépésetek, továbbá belépésetekbe beépítve a Szentlélek munkáját, hogy még inkább elnyerhessétek a Szentlélek tökéletességét, és hogy a Szentlélek munkájának lényege megvalósulhasson bennetek. Miközben megtapasztaljátok a Szentlélek munkáját, megismeritek majd a Szentlelket és önmagatokat, sőt, mi több, ki tudja, hány intenzív szenvedésroham közepette normális kapcsolatot fogtok kialakítani Istennel, és a kapcsolat köztetek és Isten között napról napra szorosabbá válik majd. A metszés és finomítás számtalan alkalma után igaz szeretet alakul ki bennetek Isten iránt. Ezért kell ráébrednetek, hogy a szenvedéstől, a csapásoktól és a nyomorúságoktól nem kell félni; inkább az a rémisztő, ha csak a Szentlélek munkájával rendelkeztek, de a belépésetek nem valósul meg. Amikor eljön a nap, amelyen Isten munkája befejeződik, kiderül majd, hogy a semmiért dolgoztatok; bár megtapasztaltátok Isten munkáját, nem ismertétek meg a Szentlelket, és a saját belépésetek nem valósult meg. A megvilágosítás, amelyet a Szentlélek okoz az emberben, nem arra való, hogy fenntartsa az ember szenvedélyét, hanem arra, hogy utat nyisson az ember belépéséhez, valamint hogy lehetővé tegye az ember számára, hogy megismerje a Szentlelket, és ettől kezdve Istent félő és imádó szív alakuljon ki benne.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Munka és belépés (2.))

Isten napi igéi  459. szemelvény

Azok munkájában, akik átmentek a metszésen, az ítéleten és a fenyítésen, az eltérések sokkal kisebbek, és sokkal pontosabban fejezik ki munkájukat. Azoknál, akik a természetességükre hagyatkozva munkálkodnak, az eltérések elég nagyok. A nem tökéletesített emberek munkája túlságosan is kifejezi saját természetességüket, ami óriási akadályt jelent a Szentlélek munkája előtt. Bármilyen jó képességű is valaki, a metszésen és ítéleten is át kell esnie, mielőtt elvégezheti Isten megbízatásának munkáját. Ha nem mentek át ilyen ítéleten, akkor munkájuk, bármennyire is jól végzik, nem igazodhat az igazság alapelveihez, és mindig a saját természetességük és emberi jóságuk terméke. Azok munkája, akik már átmentek a metszésen és ítéleten, sokkal pontosabb, mint azoké, akik nem részesültek metszésben és ítéletben. Azok, akik nem estek át ítéleten, nem fejeznek ki mást, mint az emberi testet és gondolatokat, sok emberi intelligenciával és veleszületett tehetséggel elegyítve. Ez nem Isten munkájának pontos kifejezése az ember által. Akik az ilyen embereket követik, azokat a veleszületett képességük vonzza hozzájuk. Mivel ők túlságosan az emberi belátást és tapasztalatot fejezik ki, amelyek szinte nincsenek is kapcsolatban Isten eredeti szándékával, és túlságosan eltérnek attól, az ilyen típusú emberek munkája nem tudja az embereket Isten elé vinni, hanem inkább az ember elé hozza őket. Tehát azok, akik nem mentek át ítéleten és fenyítésen, alkalmatlanok arra, hogy elvégezzék Isten megbízatásának munkáját. Egy megfelelő színvonalú munkás munkája a helyes útra viheti az embereket, és segíthet nekik abban, hogy mélyebben bemenjenek az igazságba. A munkája Isten elé viheti az embereket. Ráadásul az általa végzett munka egyénenként változhat, és nem kötik előírások, ami felszabadulást és szabadságot, az életben való fokozatos növekedést tesz lehetővé az emberek számára, és azt, hogy fokozatosan egyre mélyebben menjenek be az igazságba. Egy olyan munkás munkája, aki nem megfelelő színvonalú, messze elmarad ettől. Az ő munkája ostoba. Csak előírásokba tudja bevinni az embereket, és amit megkövetel az emberektől, az nem változik egyénenként; nem az emberek tényleges szükségletei szerint munkálkodik. Az ilyen típusú munkában túl sok az előírás és túl sok a doktrína, és nem tudja bevinni az embereket a valóságba, sem az életben való növekedés normális gyakorlatába. Csak arra teheti képessé az embereket, hogy betartsanak néhány értéktelen előírást. Az ilyen útmutatás tévútra vezeti az embereket. Arra vezet téged, hogy olyanná válj, mint ő, abba víve be téged, amit ő birtokol és ami ő. Ahhoz, hogy a követők felismerjék, hogy a vezetők megfelelő színvonalúak-e, a kulcs az, hogy megnézzék az utat, amelyre másokat vezetnek, és a munkájuk eredményeit, és hogy lássák, a követők az igazsággal összhangban lévő alapelveket kapnak-e, és hogy az átalakulásukhoz megfelelő gyakorlási módokat kapnak-e. Tisztánlátással kell rendelkezned a különböző típusú emberek különböző munkáival kapcsolatban; nem szabad zavaros fejű követőnek lenned. Ez az emberek belépésének kérdésére vonatkozik. Ha nem tudod felismerni, hogy melyik ember vezetésének van útja, és melyikének nincs, akkor könnyen félrevezetnek. Mindennek közvetlen hatása van a saját életedre. A nem tökéletesített emberek munkájában túl sok a természetesség; túl sok emberi akarattal keveredik. Lényük a természetesség – amivel születnek. Ez nem a megmetszés utáni élet vagy az átformálódás utáni valóság. Hogyan támogathatja az ilyen ember azokat, akik az életre törekszenek? Az élet, amellyel az ember eredetileg rendelkezik, a veleszületett intelligenciája vagy tehetsége. Ez a fajta intelligencia vagy tehetség meglehetősen távol áll Isten pontos követelményeitől az emberrel szemben. Ha egy személyt nem tettek tökéletessé, és a romlott beállítottságait nem metszették meg, akkor tátongó szakadék lesz aközött, amit kifejez, és az igazság között; amit kifejez, az homályos dolgokkal, például a képzelődéseivel és az egyoldalú tapasztalatával fog keveredni. Ráadásul, függetlenül attól, hogy mit tesznek, az emberek úgy érzik, hogy nincs átfogó cél, és nincs olyan igazság, amely minden ember számára alkalmas lenne a belépésre. A legtöbb dolog, amit megkövetelnek az emberektől, meghaladja a képességeiket, mintha halak lennének, akiket arra kényszerítenek, hogy a szárazföldön éljenek. Ez az emberi akarat munkája. Az ember romlott beállítottságai, gondolatai és elképzelései áthatják a testének minden részét. Az ember nem azzal az ösztönnel születik, hogy gyakorolja az igazságot, és nincs meg benne az ösztön, hogy közvetlenül megértse az igazságot. Ha ehhez hozzávesszük az ember romlott beállítottságait – amikor az ilyen természetes ember munkálkodik, nem okoz-e félbeszakításokat? De egy tökéletessé tett embernek van tapasztalata az igazságról, amelyet az embereknek meg kell érteniük, és van ismerete romlott beállítottságaikról. Munkájában fokozatosan csökkennek a ködös és nem gyakorlati dolgok, az emberi torzítás egyre kevesebb lesz, és munkája és szolgálata egyre közelebb kerül az Isten által megkövetelt mércéhez. Így munkája bement az igazságvalóságba, és reálissá is vált. Különösen az ember elméjében lévő gondolatok akadályozzák a Szentlélek munkáját. Az embernek gazdag képzelőereje és észszerű logikája van, és hosszú tapasztalata van az ügyek intézésében. Ha az embernek ezek az aspektusai nem esnek át metszésen és korrekción, akkor ezek mind akadályai a munkának. Ezért az ember munkája nem tudja elérni a legnagyobb pontosságot, különösen a nem tökéletesített emberek munkája.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember munkája)

Isten napi igéi  460. szemelvény

Értened kell a sokféle állapotot, amelyekben az emberek lesznek, amikor a Szentlélek munkát végez rajtuk. Különösen azoknak kell még komolyabban megérteniük ezeket az állapotokat, akik Isten szolgálatában együttműködnek. Ha csupán tapasztalatok sokaságáról vagy a belépés elérésének módjairól beszélsz, az azt mutatja, hogy a tapasztalatod igencsak egyoldalú. A valódi állapotod ismerete és az igazságalapelvek felfogása nélkül nem lehet változást elérni a beállítottságodban. A Szentlélek munkája alapelveinek ismerete, illetve az általa hozott gyümölcs megértése nélkül nehezen fogod felismerni a gonosz szellemek munkáját. Le kell leplezned a gonosz szellemek munkáját, ahogyan az emberi elképzeléseket is, és egyenesen a probléma lényegéig kell hatolnod; rá kell mutatnod sokféle eltérésre is az emberek gyakorlatában, és az Istenbe vetett hitükben esetleg felmerülő problémákra, hogy felismerhessék azokat. Legalábbis ne kelts bennük negatív vagy passzív érzéseket. Ugyanakkor meg kell értened a legtöbb ember számára objektíven létező nehézségeket, nem szabad oktalannak lenned, vagy arra kényszeríteni egy halat, hogy szárazföldön éljen; ez ostoba viselkedés. Az emberek által tapasztalt számos nehézség megoldásához meg kell értened a Szentlélek munkájának dinamikáját; meg kell értened, hogyan végez munkát a Szentlélek a különböző embereken, értened kell a nehézségeket, amelyekkel az emberek szembenéznek, ahogyan a hiányosságaikat is, és át kell látnod a probléma sarkalatos pontját, majd eljutnod a forrásához, eltérés vagy hibázás nélkül. Csak akkor vagy olyan személy, aki a megfelelő színvonalon van az Isten szolgálatában való együttműködés tekintetében.

Az, hogy képes vagy-e felfogni a legfőbb kérdéseket és világosan látni sok mindent, vagy sem, egyéni tapasztalataid függvénye. A mód, ahogyan te tapasztalsz, annak módja is, ahogyan másokat vezetsz. Ha érted a szavakat és a doktrínákat, akkor a szavak és doktrínák megértésére vezetsz majd másokat. A mód, ahogyan te megtapasztalod Isten szavainak valóságát, annak módja, ahogyan másokat arra vezetsz, hogy elérjék a belépést Isten kijelentéseinek valóságába. Ha képes vagy sok igazságot megérteni, és világosan betekintést nyersz sok dologba Isten szavaiból, akkor vagy képes másokat is sok igazság megértésére vezetni, és azok, akiket vezetsz, világos megértését szereznek a látomásokról. Ha a természetfeletti érzések felfogására összpontosítasz, akkor azok, akiket vezetsz, ugyanezt teszik majd. Ha te hanyagolod a gyakorlást, és helyette a megbeszélésre helyezed a hangsúlyt, akkor azok, akiket vezetsz, szintén a megbeszélésre koncentrálnak majd, anélkül, hogy egyáltalán gyakorolnának vagy bármi átalakulást érnének el a természetükben; csupán felszínesen lesznek lelkesek, anélkül, hogy bármely igazságot a gyakorlatba ültetnék. Mindenki azzal táplál másokat, aminek ő maga a birtokában van. Az, hogy valaki miféle ember, meghatározza az utat, amelyre másokat terel, ahogyan azokat az embertípusokat is, akiket vezet. Ahhoz, hogy valóban alkalmas legyél Isten használatára, nem csupán elhatározásodnak kell lennie, hanem szükséged van jókora megvilágosításra is Istentől, szavai útmutatására, arra, hogy megtapasztald, hogyan metsz meg téged, valamint az Ő szavainak finomítására. Ezt alapul véve, a hétköznapokban legyetek figyelemmel a megfigyelésre, a gondolkodásra, az elmélkedésre és a következtetések levonására, és ennek megfelelően szívjátok magatokba a dolgokat, vagy számoljatok fel dolgokat. Ezek mind a valóságba történő belépésetek útjai, és mindegyikük nélkülözhetetlen. Isten így munkálkodik. Ha belépsz ebbe a módszerbe, amellyel Isten dolgozik, mindennap alkalmad lehet rá, hogy Ő tökéletesítsen. És bármikor, függetlenül attól, hogy a környezeted zord vagy kedvező, hogy éppen meg vagy-e próbálva vagy kísértésnek vagy-e kitéve, hogy dolgozol-e vagy sem, és hogy egyénként vagy egy közösség tagjaként éled-e az életet, mindig találsz majd alkalmat arra, hogy Isten tökéletesítsen, anélkül, hogy valaha is kihagynál egyetlenegyet. Képes leszel mindet felfedezni – és ily módon rá fogsz találni Isten szavai megtapasztalásának titkára.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minek legyen birtokában egy használatra alkalmas pásztor)

Isten napi igéi  461. szemelvény

Napjainkban sokan nem figyelnek arra, hogy milyen leckéket kellene megtanulniuk, miközben másokkal együttműködnek. Észrevettem, hogy közületek sokan képtelenek bármilyen leckét megtanulni, miközben másokkal egyeztettek; legtöbben a saját nézeteitekhez ragaszkodtok. Amikor a gyülekezetben munkálkodsz, elmondod a te részedet és valaki más elmondja az övét, és az egyiknek semmi köze a másikhoz; valójában egyáltalán nem működtök együtt. Mindannyian annyira bele vagytok mélyedve abba, hogy csak a saját meglátásaitokat kommunikáljátok vagy elengedjétek a bensőtökben cipelt „terheket”, anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is keresnétek az életet. Úgy tűnik, hogy csak felületesen végzed a munkát, mindig abban a hitben, hogy a saját utadat kell járnod függetlenül attól, amit bárki más mond vagy tesz; úgy gondolod, hogy a Szentlélek vezetése szerint kell kommunikálnod, bármilyenek legyenek is mások körülményei. Képtelenek vagytok felfedezni mások erősségeit, és az önvizsgálatra sem vagytok képesek. A dolgokról alkotott felfogásotok igazán eltorzult. Elmondhatjuk, hogy még most is rengeteg önelégültséget mutattok, mintha visszaestetek volna abba a régi betegségbe. Nem úgy kommunikáltok egymással, ami teljes nyíltságot eredményezne, például arról, hogy milyen kimenetelhez vezetett, hogy bizonyos gyülekezetekben dolgoztatok, vagy a belső állapotaid helyzetéről a közelmúltban, és így tovább; egyszerűen sosem kommunikáltok ilyen dolgokról. Egyáltalán nem vesztek részt olyan gyakorlatokban, mint a saját elképzeléseitek elvetése vagy az önmagatok elleni lázadás. A vezetők és a dolgozók csak azon gondolkodnak, hogyan akadályozzák meg testvéreik negativitását, és hogyan tegyék képessé őket arra, hogy nagy erőbedobással kövessenek. Azonban mind úgy gondoljátok, hogy lendületesen követni önmagában elegendő, és alapvetően nincs megértésetek arról, hogy mit jelent ismerni önmagatokat és fellázadni önmagatok ellen, még kevésbé értitek, hogy mit jelent másokkal összehangoltan szolgálni. Csak arra gondoltok, hogy ti magatok hajlandóak legyetek meghálálni Istennek az Ő szeretetét, hogy készek legyetek megélni Péter stílusát. E dolgokon kívül semmi másra nem gondoltok. Még azt is mondod, hogy mindegy, mit tesznek mások, te akkor sem fogsz vakon engedelmeskedni, és hogy nem számít, milyenek a többiek, te magad az Isten általi tökéletesítésre fogsz törekedni, és az elegendő lesz. Az igazság azonban az, hogy a te akaratod semmilyen módon nem talált konkrét kifejeződést a valóságban. Mindez nem az a fajta viselkedés, amit manapság tanúsítotok? Mindannyian a saját meglátásotokhoz ragaszkodtok, és mind arra vágytok, hogy tökéletesítsenek benneteket. Látom, hogy olyan sokáig szolgáltatok anélkül, hogy sokra jutottatok volna; kimondottan ebben a leckében, amely arról szól, hogy harmóniában dolgozzunk együtt, egyáltalán semmit nem értetek el! Amikor lemész a gyülekezetekbe, a saját szájízed szerint kommunikálsz, míg mások az övék szerint. Ritkán fordul elő harmonikus együttműködés, és ez még inkább igaz azokra a követőkre, akik alattatok vannak. Vagyis ritkán érti meg közületek bárki is, hogy mit jelent Isten szolgálata, vagy hogy hogyan kellene szolgálni Istent. Zavartak vagytok és az ehhez hasonló leckéket könnyelműen kezelitek. Még az olyanok is sokan vannak, akik nemcsak az igazság eme aspektusának gyakorlását mulasztják el, hanem tudatosan is rosszat tesznek. Még azok is, akik sok éve szolgálnak, harcolnak és ármánykodnak egymás ellen, féltékenyek és versengők; mindenki a saját érdekeit védi, és egyáltalán nem működnek együtt. Mindezek a dolgok nem a jelenlegi érettségeteket képviselik vajon? Ti, akik napi szinten együtt szolgáltok, olyanok vagytok, mint az izráeliták, akik a templomban mindennap közvetlenül szolgálták Istent Magát. Hogyan lehetséges, hogy nektek, akik Istent szolgáljátok, fogalmatok sincs arról, hogyan hangoljátok össze a dolgokat vagy hogyan szolgáljatok?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Szolgálj úgy, ahogy az izráeliták tették)

Isten napi igéi  462. szemelvény

A mai követelmény veletek szemben – hogy harmonikusan működjetek együtt – éppen olyan, mint amit Jahve követelt meg az izráelitáktól a Neki teljesített szolgálatukban; máskülönben csak hagyjatok fel a szolgálattal. Mivel olyan emberek vagytok, akik közvetlenül szolgálják Istent, az a legkevesebb, hogy képesnek kell lennetek a hűségre és az alávetettségre szolgálatotokban, és arra is képesnek kell lennetek, hogy gyakorlati úton tanuljatok leckéket. Elsősorban azok közületek, akik a gyülekezetben dolgoznak: merne bármely alattatok lévő testvér megmetszeni benneteket? Lenne bátorsága bárkinek, hogy a szemetekbe mondja a hibáitokat? Magasan álltok mindenki más felett; valóban királyokként uralkodtok! Még csak nem is tanultok, és nem léptek be az efféle gyakorlati leckékbe, mégis Isten szolgálatáról beszéltek! Jelenleg arra vagy felkérve, hogy számos gyülekezetet vezess, de nemcsak saját magadról nem mondasz le, hanem még a saját elképzeléseidhez és véleményeidhez is ragaszkodsz, és így beszélsz: „Szerintem ezt így kellene csinálni, hiszen Isten azt mondta, hogy nem korlátozhatnak minket mások és mostanában nem szabadna vakon engedelmeskednünk.” Ezért mindannyian a saját véleményetekhez ragaszkodtok, és senki nem engedelmeskedik a másiknak. Holott világosan tudjátok, hogy a szolgálatotok holtpontra jutott, mégis azt mondjátok: „Ahogy én látom, az én módszerem nincs messze a céltól. Bárhogy is van, mindannyiunknak megvan a maga oldala: te a tiédről beszélsz, én pedig az enyémről fogok; te a te látomásaidat közlöd, én pedig az én belépésemről fogok beszélni.” Soha nem vállalsz felelősséget azért a sok dologért, amivel foglalkozni kellene, vagy csak tessék-lássék csinálod, mindegyikőtök a saját véleményét szellőzteti, és körültekintően védelmezi a saját státuszát, hírnevét és megítélését. Egyikőtök sem hajlandó megalázni magát, és egyik oldal sem teszi meg az első lépést, hogy feladja önmagát és pótolja a másik hiányosságait, hogy az élet gyorsabban haladhasson előre. Amikor közösen koordináljátok a dolgokat, meg kellene tanulnotok az igazságot keresni. Talán azt mondod: „Az igazságnak ezen aspektusáról nincs tiszta megértésem. Neked milyen tapasztalatod van ezzel?” Vagy ezt mondhatod: „Neked több tapasztalatod van ezen a területen, mint nekem; kérhetnék tőled némi iránymutatást?” Nem lenne ez egy jó hozzáállás? Sok prédikációt meghallgattatok, és van valamennyi tapasztalatotok a szolgálatban. Ha nem tanultok egymástól, nem segítitek egymást, és nem pótoljátok egymás hiányosságait, amikor a gyülekezetekben munkálkodtok, akkor hogyan tanulhattok meg bármilyen leckét? Amikor szembesültök bármilyen dologgal, közösségben kellene lennetek egymással, hogy az az életetek hasznára váljon. Továbbá óvatosan kellene kommunikálnotok bármilyen dologról, mielőtt döntést hoztok. Csak így vállaltok felelősséget a gyülekezetért, ahelyett, hogy felületesen cselekednétek. Miután az összes gyülekezetet meglátogatjátok, össze kellene jönnötök és közösségben lenni azokról a dolgokról, amiket észrevettetek és bármilyen problémáról, amivel a munkátok során találkoztatok, majd kommunikálnotok kellene arról a megvilágosodásról és megvilágításról, amit kaptatok – ez a szolgálat nélkülözhetetlen része. Harmonikus együttműködést kell megvalósítanotok Isten munkája céljából, a gyülekezet hasznára, és hogy testvéreiteket előrehaladásra sarkalljátok. Együtt kell működnötök egymással, kompenzálva egymás hiányosságait és jobb eredményeket elérve a munkában, hogy tekintettel legyetek Isten szándékaira. Ez az igazi együttműködés, és csak azoknak van valódi belépésük, akik ebben részt vesznek. Együttműködésetek folyamán előfordulhat, hogy oda nem illő szavakat szólsz, de ez nem számít. Kommunikálj erről később, és nyerj tiszta megértést róla; ne hanyagold el. Az ilyen jellegű közösség után képes vagy kipótolni testvéreid hiányosságait. Csak úgy érhetsz el jobb eredményeket, ha munkádban ily módon egyre mélyebbre haladsz. Nektek mind, mint Istent szolgáló embereknek, képesnek kell lennetek arra, hogy a gyülekezet érdekeit védjétek mindenben, amit tesztek, ahelyett, hogy csak a saját érdekeiteket tartanátok szem előtt. Elfogadhatatlan az, ha egyedül cselekszetek, aláásva egymást. Azok, akik így viselkednek, nem alkalmasak Isten szolgálatára! Az ilyen emberek beállítottsága szörnyű; egy szikra emberi mivolt sem marad bennük. Ők száz százalékban a Sátán! Szörnyetegek! Még most is történnek közöttetek ilyen dolgok; még odáig is elmentek, hogy egymásra támadtok a közösség során, szándékosan ürügyet kerestek és teljesen belevörösödtök, miközben valami triviális dolgon vitatkoztok, egyik ember sem hajlandó félreállni, mindannyian elrejtik belső gondolataikat egymástól, feszülten figyelve a másikat és mindig résen állva. Alkalmas az ilyen beállítottság Isten szolgálatára? A tiédhez hasonló munka elláthatja bármivel is a testvéreidet? Nemcsak, hogy képtelen vagy helyes életútra vezetni az embereket, hanem ténylegesen a testvérekbe oltod a saját romlott beállítottságaidat. Nem ártasz-e másoknak? A lelkiismereted borzasztó, velejéig rothadt! Nem lépsz be a valóságba, és az igazságot sem ülteted a gyakorlatba. Ezenkívül szégyentelenül felfeded másoknak ördögi természetedet. Egyszerűen nincs szégyenérzeted! Ezeket a testvéreket rád bízták, te pedig a pokolba viszed őket. Nem olyasvalaki vagy, akinek a lelkiismerete megrothadt? Semmi szégyen nincs benned!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Szolgálj úgy, ahogy az izráeliták tették)

Isten napi igéi  463. szemelvény

Képes vagy-e konkrétan közvetíteni azt a természetet, amelyet Isten minden korban kifejezésre juttat, olyan nyelvezetet használva, amely megfelelő és hordozza annak a kornak a jelentőségét? Te, aki tapasztalod Isten munkáját az utolsó napokban, képes vagy-e részletesen leírni Isten igazságos természetét? Tudsz-e világosan és pontosan tanúbizonyságot tenni Isten természetéről? Hogyan fogsz beszélni arról, amit láttál és megtapasztaltál, azoknak a szánalomra méltó, szegény és buzgó vallásos híveknek, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, és arra várnak, hogy terelgesd őket? Milyen emberek várnak rád, hogy terelgesd őket? El tudod képzelni? Tudatában vagy a vállaidra nehezedő súlynak, a megbízatásodnak és a felelősségednek? Hol van a történelmi küldetéstudatod? Hogyan fogsz a következő kor gazdájaként megfelelően szolgálni? Erősen tudatában vagy gazda voltodnak? Hogyan kellene megmagyarázni a „mindenek gazdája” jelentését? Valóban minden élőlény és minden fizikai dolog gazdája a világon? Milyen terveid vannak a munka következő szakaszának folytatására? Hány ember vár rád, hogy pásztorold őket? Nehéz a feladatod? Ők szegények, szánalomra méltók, vakok és tanácstalanok, és jajgatnak a sötétségben – merre van az út? Mennyire áhítoznak a világosságra, amely mint egy hullócsillag, hirtelen alászáll, és eloszlatja a sötétség erőit, amelyek már oly sok éve elnyomás alatt tartják az embert! Nyughatatlanul reménykednek, és éjjel-nappal epekednek ez után – ki ismerheti meg ezt teljesen? Még azon a napon is, amikor a fény tovasuhan, ezek a mélységesen szenvedő emberek tovább raboskodnak egy sötét tömlöcben a szabadulás reménye nélkül – mikor szűnik meg a sírásuk? Rettenetes eme törékeny lelkek szerencsétlensége, akik sohasem pihenhettek meg, és akiket régóta megkötözve tartottak a könyörtelen kötelékek és a dermedt történelem. Ki hallotta hát meg a jajveszékelésük hangját? Ki látta a nyomorúságos állapotukat? Eszedbe jutott valaha, hogy milyen bánatos és aggódó Isten szíve? Hogyan tudja elviselni az ártatlan emberiség látványát, amit a saját kezével teremtett, miközben az emberiség ilyen kínokat szenved el? Elvégre az emberiség a szerencsétlen, akit megmérgeztek. És jóllehet az emberiség a mai napig fennmaradt, ki gondolta volna, hogy az emberiséget már rég megmérgezte a gonosz? Már elfelejtetted, hogy te is az áldozatok egyike vagy? Nem akarsz azért küzdeni Isten iránti szeretetedből, hogy megmentsd mindezeket a túlélőket? Nem akarod minden erődet annak szentelni, hogy visszafizesd Istennek, Neki, aki úgy szereti az embert, akár a saját húsát és vérét? Pontosan hogyan fogod fel, hogy Isten felhasznál téged, hogy rendkívüli életedet megéld? Valóban megvan benned az elszántság és a hit ahhoz, hogy egy kegyes, Istent szolgáló ember tartalmas életét éld?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell a jövőbeni küldetésedhez hozzáállnod?)

Isten napi igéi  464. szemelvény

Az emberek hisznek Bennem, de képtelenek bizonyságot tenni Rólam, és tanúskodni sem tudnak Rólam, mielőtt Én Magamat ismertté tenném. Az emberek csak azt látják, hogy Én felülmúlom a teremtett lényeket és minden szent embert, és látják, hogy az Általam végzett munkát nem végezhetik emberek. Így a zsidóktól kezdve a mai emberekig mindazok, akik dicsőséges tetteimet látják, csak Irántam való kíváncsisággal vannak tele, és egyetlen teremtett lény szája sem képes tanúságot tenni Rólam. Egyedül Atyám tett Rólam tanúságot, és utat készített Nekem minden teremtett lény között; ha Ő nem tette volna, bárhogyan is munkálkodtam volna, az ember soha nem tudta volna meg, hogy Én vagyok a teremtés Ura, mert az ember csak elvenni tud Tőlem, és munkám eredményeként nem hisz Bennem. Az ember csak azért ismer Engem, mert ártatlan vagyok, és semmiben sem vagyok bűnös, mert számos rejtélyt meg tudok magyarázni, mert a sokaság fölött állok, vagy mert az ember sokat profitált Belőlem, mégis csak kevesen hisznek abban, hogy Én vagyok a teremtés Ura. Ezért mondom, hogy az ember nem tudja, miért hisz Bennem; nem ismeri a Bennem való hit célját vagy jelentőségét. Az ember valóságérzete olyannyira hiányos, hogy aligha alkalmas arra, hogy tanúságot tegyen Rólam. Nektek túl kevés az igaz hitetek, és túl keveset nyertetek, ezért túl kevés a bizonyságtételetek. Továbbá túl keveset értetek, és túl sok minden hiányzik belőletek, úgyhogy szinte alkalmatlanok vagytok arra, hogy tanúságot tegyetek tetteimről. Az elhatározásotok valóban jelentős, de vajon biztosak vagytok-e abban, hogy képesek lesztek sikeresen tanúskodni Isten lényegéről? Amit ti tapasztaltatok és láttatok, az felülmúlja mindazt, amit minden korszak szentjei és prófétái láttak és tapasztaltak, de képesek vagytok-e kiválóbb tanúságot tenni Rólam, mint a múlt idők szentjeinek és prófétáinak szavai? Amit most nektek adok, az felülmúlja azt, amit Mózesnek és Dávidnak nyújtottam, ezért hasonlóképpen azt kérem, hogy a ti bizonyságtételetek is múlja felül Mózesét, és hogy a ti szavaitok is múlják felül Dávidéit. Százszorosan adok nektek – így azt kérem tőletek is, hogy százszorosan fizessétek vissza Nekem. Tudnotok kell, hogy Én vagyok az, aki életet ad az emberiségnek, és ti vagytok azok, akik életet kaptok Tőlem, és akiknek tanúságot kell tennetek Mellettem. Ez a ti kötelességetek, amelyet Én küldök le rátok, és amelyet meg kell tennetek Értem. Nektek adtam minden dicsőségemet, nektek adtam az életet, amelyet Izrael választott népe soha nem kapott meg. Tanúságot kell tennetek Mellettem, és Nekem kell szentelnetek ifjúságotokat, és életeteket kell adnotok. Bárkiknek is adományozom dicsőségemet, azok tanúságot tesznek Mellettem és életüket adják Értem, ezt már régóta előre elrendeltem. Az a ti szerencsétek, hogy dicsőségemet nektek adományozom, és a ti kötelességetek, hogy tanúságot tegyetek dicsőségemről. Ha csak az áldások kedvéért hinnétek Bennem, akkor munkámnak kevés jelentősége lenne, és nem teljesítenétek kötelességeteket. Az izráeliták csak irgalmamat, szeretetemet és nagyságomat látták, a zsidók pedig csak türelmemnek és megváltásomnak voltak tanúi. Nagyon-nagyon keveset láttak Lelkem munkájából, olyannyira, hogy csak tízezredrészét értették meg annak, amit ti hallottatok és láttatok. Amit ti láttatok, még a közöttük lévő főpapokat is felülmúlja. Az igazságok, amelyeket ti ma megértettetek, meghaladják az övékét; amit ti ma láttatok, meghaladja azt, amit a Törvény Korában, valamint a Kegyelem Korában láttak, és amit ti megtapasztaltatok, az még Mózest és Illést is felülmúlja. Mert amit az izráeliták megértettek, az csak Jahve törvénye volt, és amit láttak, az csak Jahve hátának látványa volt; amit a zsidók megértettek, az csak Jézus megváltása volt, amit kaptak, az csak a Jézus által adományozott kegyelem volt, és amit láttak, az csak Jézus képe volt a zsidók házában. Amit ti ma láttok, az Jahve dicsősége, Jézus megváltása és minden mai cselekedetem. Így ti is hallottátok Lelkem szavait, értékeltétek bölcsességemet, megismertétek csodámat, és megismertétek az Én természetemet. Elmondtam nektek az egész irányítási tervemet is. Amit ti láttatok, az nem csupán egy szerető és irgalmas Isten, hanem egy igazságossággal teli Isten. Láttátok csodálatos munkámat, és megtudtátok, hogy fenséggel és haraggal vagyok teli. Mi több, tudjátok, hogy egykor Izráel házára zúdítottam tomboló dühömet, és ma ez rátok is eljött. Többet értetek mennyei misztériumaimból, mint Ézsaiás és János; többet tudtok szeretetreméltóságomról és tiszteletreméltóságomról, mint a múlt korok összes szentje. Amit ti kaptatok, az nem csupán az Én igazságom, az Én utam és az Én életem, hanem nagyobb látomások és kinyilatkoztatások, mint amelyeket János kapott. Ti sokkal több misztériumot értettetek meg, és megpillantottátok igazi arcomat is; ti többet fogadtatok el ítéletemből, és többet tudtok igazságos természetemről. És így, bár ti az utolsó napokban születtetek, értitek azokat a dolgokat, amelyek előtte voltak, és a múlt dolgait, és a mai dolgokat is megtapasztaltátok, amelyeket személyesen Én tettem. Amit tőletek kérek, az nem túlzás, mert oly sokat adtam nektek, és ti oly sokat láttatok Belőlem. Ezért arra kérlek benneteket, hogy tegyetek tanúságot Értem az elmúlt korok szentjeinek, és ez a szívem egyetlen vágya.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mit tudsz a hitről?)

Isten napi igéi  465. szemelvény

Most már tényleg tudod, hogy miért kell hinned Bennem? Valóban ismered munkám célját és jelentőségét? Valóban ismered a kötelességedet? Valóban tudod, mi az Én tanúságtételem? Ha csupán hiszel Bennem, de dicsőségemnek vagy tanúságtételemnek semmi jele nincs benned, akkor már régen kiiktattalak. Ami pedig azokat illeti, akik mindent értenek, ők még inkább szálkák a szememben, és a házamban nem többek, mint akadályok az utamban, ők olyan konkolyok, melyeket teljesen ki kell rostálni a munkámban, nincs semmiféle hasznuk, semmit nem nyomnak a latban, és Én már rég utálom őket. Gyakran sújtja haragom mindazokat, akik megfosztattak a bizonyságtételtől, és soha nem kerüli el őket a vesszőm. Már régóta átadtam őket a gonosz kezébe; teljesen megfosztattak áldásaimtól. Amikor eljön a nap, fenyítésük még a bolond, makacs asszonyokénál is súlyosabb lesz. Ma csak azt a munkát végzem, amit kötelességem elvégezni; az összes búzát kötegekbe kötöm, együtt azokkal a konkolyokkal. Ez az Én munkám ma. Azok a konkolyok mind ki lesznek rostálva a rostálásom során, aztán a búzaszemek a raktárba lesznek gyűjtve, és azok a konkolyok, amelyek ki lettek rostálva, a tűzbe lesznek vetve, hogy hamuvá égjenek. Az Én munkám most csupán annyi, hogy minden embert kötegekbe kössek, vagyis teljesen meghódítsam őket. Azután kezdem el a rostálást, hogy felfedjem minden ember sorsát. És így tudnod kell, hogyan kellene most megfelelned Nekem, és hogyan kell a helyes kerékvágásba lépned a Belém vetett hitedben. Amire most vágyom, az a hűséged és alávetettséged, a szereteted és bizonyságtételed. Még ha ebben a pillanatban nem is tudod, hogy mi a bizonyságtétel vagy mi a szeretet, akkor is hozd Elém mindenedet, és add át Nekem az egyetlen kincsedet, amid van: a hűségedet és az alávetettségedet. Tudnod kell, hogy a tanúságtétel arról, hogy legyőzöm a Sátánt, az ember hűségében és alávetettségében rejlik, ahogyan a tanúságtétele annak is, hogy teljesen meghódítom az embert. A Belém vetett hited kötelessége, hogy tanúságot tegyél Mellettem, hogy hűséges legyél Hozzám és senki máshoz, és hogy mindvégig engedelmes legyél. Mielőtt munkám következő lépését megkezdeném, hogyan kell tanúságot tenned Mellettem? Hogyan kell hűségesnek lenned Hozzám és alávetned magad Nekem? Odaadást fogsz-e tanúsítani a feladatod iránt, vagy egyszerűen feladod? Aláveted-e inkább magad minden rendelkezésemnek (még akkor is, ha az halál vagy pusztulás lenne), vagy inkább elmenekülsz félúton, hogy elkerüld fenyítésemet? Azért fenyítelek meg téged, hogy tanúságot tegyél Mellettem, és hűséges, valamint Nekem alávetett légy. Mi több, a mostani fenyítés azért van, hogy kibontakoztassa munkám következő lépését, és hogy a munka akadálytalanul haladhasson. Ezért arra biztatlak, hogy légy bölcs, és ne kezeld sem az életedet, sem a létezésed jelentőségét értéktelen homokként. Tudhatod-e pontosan, hogy mi lesz az Én eljövendő munkám? Tudod-e, hogyan fogok dolgozni az eljövendő napokban, és hogyan fog kibontakozni a munkám? Tudnod kellene, milyen jelentőséggel bír a munkámmal kapcsolatos tapasztalatod, és ezen túlmenően a Belém vetett hited. Olyan sokat tettem; hogyan is adhatnám fel félúton, ahogyan te képzeled? Olyan kiterjedt munkát végeztem; hogyan tudnám lerombolni azt? Valóban azért jöttem, hogy véget vessek ennek a korszaknak. Ez igaz, de ezenfelül tudnod kell, hogy új korszakot kell kezdenem, új munkát kell kezdenem, és mindenekelőtt terjesztenem kell a királyság evangéliumát. Tehát tudnod kell, hogy a jelenlegi munka csak arra szolgál, hogy egy korszakot kezdjen el, és hogy megteremtse az alapot az evangélium terjesztéséhez az eljövendő időben, és hogy a jövőben véget vessen a korszaknak. A munkám nem olyan egyszerű, mint ahogyan te gondolod, és nem is olyan értéktelen vagy értelmetlen, mint ahogyan talán hiszed. Ezért még mindig azt kell mondanom neked: az életedet az Én munkámnak kellene adnod, sőt, az Én dicsőségemnek kellene szentelned magad. Régóta vágytam arra, hogy tanúságot tegyél Rólam, és még inkább vágytam arra, hogy terjeszd evangéliumomat. Meg kellene értened, mi van a szívemben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mit tudsz a hitről?)

Isten napi igéi  466. szemelvény

Bár a hitetek nagyon őszinte, egyikőtök sem képes teljes magyarázatot adni Rólam, senki sem tud tanúságot tenni az összes tényről, amit láttok. Gondoljatok bele: ma a legtöbben közületek nem foglalkoznak rendes feladatokkal, helyette a hús-vér testet hajszolják, a hús-vér testet elégítik ki, és átadják magukat a hús-vér testnek. Kevés igazsággal rendelkeztek. Hogyan tudtok hát tanúságot tenni mindarról, amit láttatok? Valóban bíztok abban, hogy a tanúim lehettek? Ha eljön a nap, amikor nem tudsz tanúságot tenni mindarról, amit ma láttál, akkor elveszítetted egy teremtett lény funkcióját, és létezésednek nem lesz semmi értelme. Méltatlan leszel arra, hogy ember légy. Azt is mondhatnánk, hogy nem leszel ember! Mérhetetlen munkát végeztem rajtatok, de mivel jelenleg soha nem próbálsz megtanulni semmit, mindenben tudatlan maradsz, és hiába végzel munkát, amikor eljön a munkám terjesztésének ideje, te csak bámulni fogsz kifejezéstelen tekintettel, szótlanul és teljesen haszontalanul. Vajon nem bűnösként fogsz majd bevonulni a történelembe? Amikor eljön az idő, vajon nem fogod a legmélyebb megbánást érezni? Nem fogsz apátiába süllyedni? Minden mai munkámat nem tétlenség okán és unalomból végzem, hanem azért, hogy megalapozzam jövőbeli munkámat. Nem arról van szó, hogy zsákutcába jutottam, és valami újjal kell előállnom. Meg kellene értened a munkámat; ezt nem egy utcán játszó gyermek végzi, hanem én végzem Atyám képviseletében. Tudnotok kell, hogy mindezt nem Én magam teszem, hanem inkább Atyámat képviselem. A ti szerepetek mindeközben egyszerűen az, hogy kövessetek, vessétek alá magatokat, változzatok meg, és tegyetek bizonyságot. Azt kell megértenetek, hogy miért kellene hinnetek Bennem; ez a legfontosabb kérdés, amit mindannyiótoknak meg kell értenetek. Atyám, az Ő dicsőségére, mindnyájatokat számomra rendelt attól a pillanattól fogva, hogy megteremtette a világot. Az Én munkámért és az Ő dicsőségéért választott titeket. Atyám miatt hisztek bennem; Atyám eleve elrendelése miatt követtek engem. Mindez nem a ti saját választásotok. Még fontosabb, hogy megértsétek, ti vagytok azok, akiket Atyám Nekem adományozott azzal a céllal, hogy bizonyságot tegyetek Mellettem. Mivel Ő Nekem adományozott titeket, tartanotok kell magatokat ahhoz az úthoz, amelyet Én adományozok nektek, valamint ahhoz az úthoz és azokhoz a szavakhoz, amelyekre tanítalak titeket, mert a ti kötelességetek, hogy tartsátok magatokat az Én utamhoz, és ez a Bennem való hitetek eredeti célja. Ezért ezt mondom nektek: Ti csupán olyan emberek vagytok, akiket Atyám Nekem adományozott, hogy tartsátok magatokat az Én utamhoz. Ti azonban csak hisztek Bennem, de nem tartoztok Hozzám, mert nem az izráelita családból valók vagytok, hanem az ősi kígyó fajtája vagytok. Csak annyit kérek tőletek, hogy tegyetek bizonyságot Mellettem, de ma követnetek kell az Én utamat. Mindez a jövőbeli bizonyságtétel érdekében van. Ha ti csak hallgatjátok az Én utamat, az értéktelen, és elvész annak jelentősége, hogy Atyám Nekem adományozott titeket. Amit még el akarok mondani nektek, az a következő: Nektek követnetek kell az Én utamat.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mi a te megértésed Istenről?)

Isten napi igéi  467. szemelvény

Hogyan működik a Szentlélek a gyülekezetben manapság? Van szilárd elképzelésed erről a kérdésről? Melyek a fivéreid és nővéreid legnagyobb nehézségei? Mi hiányzik belőlük leginkább? Jelenleg vannak olyanok, akik negatívan viszonyulnak az őket érő próbatételekhez, és vannak, akik még panaszkodnak is. Más emberek már nem haladnak előre, mert Isten már nem beszél többet. Az emberek nem léptek az Istenbe vetett hit helyes útjára. Nem tudnak önállóan élni, és nem tudják fenntartani a saját lelki életüket. Vannak, akik követik és erővel hajszolják, és hajlandóak gyakorolni, amikor Isten beszél, de amikor Isten nem beszél, akkor többé már nem haladnak előre. Az emberek még mindig nem értették meg Isten szándékait a szívükben, és nem rendelkeznek spontán szeretettel Isten iránt; a múltban azért követték Istent, mert kényszerítették őket. Most vannak olyan emberek, akik belefáradtak Isten munkájába. Vajon az ilyen emberek nincsenek veszélyben? Sok ember az „éppen csak megbirkózás” állapotában létezik. Bár eszik és isszák Isten szavait és imádkoznak Hozzá, ezt félszívvel teszik, és már nincs meg bennük az a lendület, ami egykor megvolt. A legtöbb embert nem érdekli Isten finomító és tökéletesítő munkája, és valóban olyan, mintha állandóan belső lendület nélkül lennének. Ha a vétkek felülkerekednek rajtuk, nem érzik, hogy lekötelezettjei lennének Istennek, és nincs meg bennük az a tudatosság sem, hogy bűntudatot érezzenek. Nem törekszenek az igazságra vagy elhagyják a gyülekezetet, és helyette csak átmeneti élvezeteket hajszolnak. Ezek az emberek bolondok, teljesen ostobák! Amikor eljön az idő, mindannyian ki lesznek vetve, és egyetlenegy sem lesz megmentve! Azt hiszed, hogy ha valakit egyszer már megmentettek, akkor mindig meg lesz mentve? Ez az elképzelés puszta megtévesztés! Mindazok, akik nem törekszenek az életbe való belépésre, meg lesznek fenyítve. A legtöbb embert egyáltalán nem érdekli az életbe való belépés, a látomások, vagy az igazság gyakorlatba ültetése. Nem törekszenek a belépésre, és bizonyosan nem törekszenek a mélyebb belépésre. Nem teszik-e tönkre magukat? Jelenleg van az embereknek egy része, akiknek folyamatosan javulnak a körülményei. Minél többet munkálkodik a Szentlélek, annál nagyobb bizalmat nyernek; minél többet tapasztalnak, annál inkább érzik Isten munkájának mélységes misztériumát. Minél mélyebbre lépnek be, annál jobban értik. Érzik, hogy Isten szeretete mily nagy, és belső szilárdságot, valamint egyértelműséget éreznek. Megértik Isten munkáját. Ezek azok az emberek, akikben a Szentlélek munkálkodik. Vannak, akik azt mondják: „Bár nincsenek új szavak Istentől, nekem mégis arra kell törekednem, hogy mélyebbre hatoljak az igazságban, mindent komolyan kell vennem a tényleges tapasztalatomban, és be kell lépnem Isten szavainak valóságába.” Az ilyen ember rendelkezik a Szentlélek munkájával. Bár Isten nem mutatja az Ő ábrázatát és minden egyes ember előtt rejtve van, és bár nem szól egy szót sem és előfordul, hogy az emberek némi belső finomítást tapasztalnak, Isten mégsem hagyta el teljesen az embereket. Ha valaki nem tudja megőrizni azt az igazságot, amit végre kellene hajtania, akkor nem lesz az övé a Szentlélek munkája. A finomítás időszakában, amikor Isten nem mutatja meg Magát, ha nincs bizalmad, hanem inkább meghúzódsz, ha nem arra összpontosítasz, hogy megtapasztald az Ő szavait, akkor menekülsz Isten munkája elől. Később azok közé fogsz tartozni, akiket kivetnek. Akik nem törekszenek arra, hogy belépjenek Isten szavába, azok nem tudnak Őmellette tanúságot tenni. Azok az emberek, akik képesek tanúságot tenni Isten mellett, és eleget tenni az Ő szándékainak, valamennyien teljesen az Isten szavainak követésére irányuló törekvésüktől függenek. Az a munka, amelyet Isten végez az emberekben, elsősorban azért van, hogy lehetővé tegye számukra az igazság elnyerését; az, hogy téged az életre való törekvésre bír, a te tökéletesítésed érdekében történik, és mindez azért van, hogy alkalmassá tegyen téged arra, hogy Isten használjon. Most semmi másra nem törekszel, mint arra, hogy misztériumokat hallj, Isten szavaira figyelj, a szemeidet legeltesd, és körülnézz, hátha van valami újdonság vagy trend, és ezáltal kielégítsd a kíváncsiságodat. Ha ez a szándék van a szívedben, akkor nincs mód arra, hogy megfelelj Isten követelményeinek. Azok, akik nem törekszenek az igazságra, nem tudnak követni a legvégsőkig. Jelenleg nem arról van szó, hogy Isten nem tesz valamit, hanem arról, hogy az emberek nem működnek együtt Vele, mert idegenkednek a munkájától. Csak olyan szavakat akarnak hallani, amelyeket azért mond, hogy áldásokat adjon, és nem hajlandók meghallani az Ő ítéletének és fenyítésének szavait. Mi ennek az oka? Az ok az, hogy az emberek vágyai az áldások elnyerésére nem teljesültek, és ezért negatívvá és gyengévé váltak. Nem arról van szó, hogy Isten szándékosan nem engedi, hogy az emberek kövessék Őt, és nem is arról, hogy szándékosan csapásokat mér az emberiségre. Az emberek csak azért negatívak és gyengék, mert a szándékaik helytelenek. Isten az az Isten, aki életet ad az embernek, és Ő nem tudja az embert a halálba taszítani. Az emberek negativitása, gyengesége és visszaesése mind a saját cselekedeteikből fakad.

Isten jelenlegi munkája némi finomítást hoz az embereknek, és csak azok nyerhetik el Isten jóváhagyását, akik szilárdan meg tudnak állni, miközben ebben a finomításban részesülnek. Nem számít, hogyan rejti el Magát, akár úgy, hogy nem beszél, vagy hogy nem munkálkodik, te akkor is töretlenül folytathatod. Még ha azt mondaná is Isten, hogy elutasít téged, te akkor is követnéd Őt. Ez az Isten melletti tanúságtétel. Ha Isten elrejti Magát előled, és nem követed Őt tovább, akkor ez Isten mellett tett tanúságtétel? Ha az emberek nem lépnek be ténylegesen, akkor nincs tényleges érettségük, és amikor valóban nagy megpróbáltatással találkoznak, akkor megbotlanak. Amikor Isten nem beszél, vagy olyat tesz, ami nincs összhangban a saját elképzeléseiddel, akkor összeomlasz. Amennyiben Isten jelenleg a saját elképzeléseid szerint cselekedne, ha Ő a te akaratodat teljesítené, te pedig képes lennél felállni és energikusan folytatni, akkor mi lenne az az alap, amin élnél? Azt mondom, hogy sokan vannak, akik úgy élnek, hogy teljesen az emberi kíváncsiságra hagyatkoznak. Egyáltalán nincs meg a legigazibb szívükben a törekvés. Mindazok, akik nem törekszenek az igazságba való belépésre, hanem a kíváncsiságukra hagyatkoznak az életben, megvetendő emberek, és veszélyben vannak! Isten különféle munkái mind az emberiség tökéletesítése érdekében történnek. Az emberek azonban mindig kíváncsiak, szívesen érdeklődnek szóbeszédek után, aggódnak a külföldi országok aktuális ügyei miatt – például kíváncsiak arra, hogy mi történik Izráelben, vagy hogy volt-e földrengés Egyiptomban –, mindig valami új, újszerű dolgot keresnek, hogy kielégítsék önző vágyaikat. Nem az életre törekednek, és nem is arra, hogy tökéletesítsék őket. Csak arra törekednek, hogy Isten napja hamarabb eljöjjön, hogy szép álmuk megvalósulhasson, és extravagáns vágyaik teljesülhessenek. Az ilyen ember nem gyakorlatias – ők olyanok, akiknek helytelen a szemléletük. Csak az igazságra való törekvés az alapja az emberiség Istenbe vetett hitének, és ha az emberek nem törekszenek az életbe való belépésre, ha nem törekszenek arra, hogy eleget tegyenek Istennek, akkor büntetésben részesülnek. Azok lesznek megbüntetve, akik nem részesültek a Szentlélek munkájában Isten munkájának idején.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Fenn kell tartanod Isten iránti hűségedet)

Isten napi igéi  468. szemelvény

Hogyan kellene az embereknek együttműködniük Istennel az Ő munkájának ebben a szakaszában? Isten jelenleg próbára teszi az embereket. Nem szól egy szót sem, hanem elrejti Magát és nem lép közvetlen kapcsolatba az emberekkel. Kívülről úgy tűnik, mintha nem végezne semmilyen munkát, de az igazság az, hogy Ő még mindig munkálkodik az emberben. Bárki, aki az életbe való belépésre törekszik, annak van egy látomása az életre való törekvéséről, és nincsenek kétségei még akkor sem, ha nem érti teljesen Isten munkáját. Amikor megpróbáltatásokon mész keresztül, még ha nem is tudod, hogy Isten mit akar tenni, és milyen munkát akar elvégezni, tudnod kell, hogy Isten gondolatai az emberiséggel kapcsolatban mindig jók. Ha te igaz szívvel követed Őt, akkor soha nem fog elhagyni téged, és a végén biztosan tökéletesíteni fog téged, és megfelelő rendeltetési helyre juttatja az embereket. Függetlenül attól, hogy Isten jelenleg hogyan teszi próbára az embereket, eljön majd a nap, amikor megfelelő kimenetelt biztosít az embereknek, és megadja nekik a megfelelő megtorlást annak alapján, amit tettek. Isten nem fogja az embereket egy bizonyos pontig elvezetni, majd csak úgy félredobni és figyelmen kívül hagyni őket. Ez azért van így, mert Isten megbízható. Ebben a szakaszban a Szentlélek végzi a finomítás munkáját. Ő finomít minden egyes embert. A munka azon szakaszaiban, amelyeket a halál próbatétele és a fenyítés próbatétele alkotott, a finomítás szavakon keresztül történt. Ahhoz, hogy az emberek megtapasztalják Isten munkáját, először meg kell érteniük az Ő jelenlegi munkáját és azt, hogy az emberiségnek hogyan kellene együttműködnie. Valójában ez olyasmi, amit mindenkinek meg kellene értenie. Bármit is tesz Isten, legyen az finomítás, vagy akár, ha nem beszél, Isten munkájának egyetlen lépése sem egyezik meg az emberiség elképzeléseivel. Az Ő munkájának minden egyes lépése összetöri és áttöri az emberek elképzeléseit. Ez az Ő munkája. De neked el kell hinned, hogy, mivel Isten munkája elért egy bizonyos szakaszt, Ő nem fogja az egész emberiséget halálra ítélni, bármi történjék is. Ígéreteket és áldásokat is ad az emberiségnek, és mindazok, akik Őt követik, elnyerhetik áldásait, de akik nem, azokat Isten ki fogja rekeszteni. Ez a te törekvéseden múlik. Függetlenül minden mástól, hinned kell abban, hogy amikor Isten munkája befejeződik, minden egyes embernek megfelelő rendeltetési helye lesz. Isten gyönyörű vágyakozásokkal látta el az emberiséget, ám törekvés nélkül ezek elérhetetlenek. Ezt most már látnod kellene – Isten finomítása és az emberek fenyítése az Ő munkája, de az embereknek a maguk részéről mindenkor a beállítottságuk megváltoztatására kell törekedniük. Gyakorlati tapasztalatodban először is azt kell tudnod, hogyan edd és idd Isten szavait; meg kell találnod az Ő szavaiban azt, amibe be kellene lépned, valamint a saját hiányosságaidat, keresned kell a belépést a gyakorlati tapasztalatodban, és venned kell Isten szavainak azt a részét, amit a gyakorlatba kell ültetned, és meg kell próbálnod így tenni. Isten szavainak evése és ivása az egyik aspektus. Ezenkívül a gyülekezeti életet fenn kell tartani, normális lelki életednek kell lennie, és képesnek kell lenned arra, hogy minden jelenlegi állapotodat átadd Istennek. Nem számít, hogyan változik az Ő munkája, a lelki életednek normálisnak kell maradnia. A lelki élet képes fenntartani a normális belépésedet. Nem számít, hogy Isten mit tesz, neked megszakítás nélkül folytatnod kellene a lelki életedet, és tenned a kötelességedet. Ez az, amit az embereknek tenniük kellene. Ez mind a Szentlélek munkája, de míg a normális állapotban lévők számára ez a tökéletesség, addig a rendellenes állapotban lévők számára ez egy próbatétel. A Szentlélek finomító munkájának jelenlegi szakaszában egyesek azt mondják, hogy Isten munkája oly hatalmas, és hogy az embereknek feltétlenül szükségük van a finomításra, máskülönben túl kicsi lesz az érettségük, és nem lesz semmilyen lehetőségük arra, hogy elérjék Isten szándékait. Azonban azok számára, akiknek az állapota nem jó, ez okot ad arra, hogy ne kövessék Istent, és okot arra, hogy ne vegyenek részt összejöveteleken, vagy ne egyék és igyák Isten szavát. Isten munkájában, függetlenül attól, hogy mit tesz, vagy milyen változásokat idéz elő, az embereknek legalábbis normális lelki életet kell fenntartaniuk. Talán nem voltál hanyag a lelki életednek ebben a jelenlegi szakaszában, de még mindig nem nyertél sokat, és nem volt hatalmas aratásod. Ilyen körülmények között, még ha ki is tartasz a lelki életed mellett úgy, mintha egy előírást tartanál be, mindig ki kell tartanod mellette; be kell tartanod ezt az előírást, hogy ne szenvedj veszteségeket az életedben, és hogy eleget tegyél Isten szándékainak. Ha a lelki életed abnormális, nem tudod megérteni Isten jelenlegi munkáját, hanem mindig úgy érzed, hogy az teljesen összeegyeztethetetlen a saját elképzeléseiddel, és bár hajlandó vagy követni Őt, hiányzik belőled a belső lendület. Tehát, függetlenül attól, hogy Isten éppen mit tesz, az embereknek együtt kell működniük. Ha az emberek nem működnek együtt, akkor a Szentlélek nem tudja elvégezni a munkáját, és ha az embereknek nincs szívük együttműködni, akkor aligha nyerhetik el a Szentlélek munkáját. Ha azt akarod, hogy benned legyen a Szentlélek munkája, és ha el akarod nyerni Isten jóváhagyását, akkor meg kell őrizned az eredeti hűségedet Isten előtt. Nem szükséges, hogy mélyebb megértésed, magasabb szintű elméleted vagy más efféle dolgaid legyenek – csak az szükséges, hogy Isten szavát az eredeti alapon tartsd fenn. Ha az emberek nem működnek együtt Istennel és nem törekszenek mélyebb belépésre, akkor Isten elveszi mindazt, ami eredetileg az övék volt. Az emberek belülről mindig a könnyebbség után sóvárognak, és inkább élveznék azt, ami már rendelkezésre áll. Meg akarják szerezni Isten ígéreteit anélkül, hogy bármilyen árat fizetnének érte. Ezek azok az extravagáns gondolatok, amelyeket az emberiség dédelget. Magát az életet megszerezni anélkül, hogy megfizetnénk az árát – de volt-e valaha bármi is ilyen könnyű? Amikor valaki hisz Istenben és az életbe való belépést keresi, és változásra törekszik a beállítottságában, akkor meg kell fizetnie az árat, és el kell érnie egy olyan állapotot, amelyben mindig követi Istent, bármit is tesz Ő. Ez olyasmi, amit az embereknek meg kell tenniük. Még akkor is, ha mindezt előírásként követed, ezt mindig fenn kell tartanod, és bármilyen nagyok is a próbatételek, nem engedheted el az Istennel való normális kapcsolatodat. Képesnek kell lenned imádkozni, fenntartani a gyülekezeti életedet, és soha nem szabad elhagynod a testvéreidet és nővéreidet. Amikor Isten próbára tesz, neked továbbra is az igazságot kell keresned. Ez a lelki élet minimális követelménye. Hogy mindig meglegyen a vágy a keresésre, és az igyekezet az együttműködésre, minden energiádat beleadva – meg lehet-e ezt tenni? Ha az emberek ezt veszik alapul, akkor képesek lesznek elérni a tisztánlátást és a valóságba való belépést. Könnyű elfogadni Isten szavát, ha a saját állapotod normális; ilyen körülmények között nem tűnik nehéznek az igazság gyakorlása, és úgy érzed, hogy Isten munkája nagyszerű. Ha azonban rossz az állapotod, akkor nem számít, hogy milyen nagyszerű Isten munkája, és nem számít, hogy milyen szépen beszél valaki, nem fogsz figyelni rá. Ha valakinek az állapota rendellenes, Isten nem tud az illetőben munkálkodni, és nem tud változást elérni a beállítottságában.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Fenn kell tartanod Isten iránti hűségedet)

Isten napi igéi  469. szemelvény

Ha az embereknek nincs bizalmuk, nem könnyű továbbmenniük ezen az úton. Most már mindenki láthatja, hogy Isten munkája a legkevésbé sem felel meg az emberek elképzeléseinek és képzelgéseinek. Isten annyi munkát végzett és annyi szót mondott, és bár az emberek talán elismerik, hogy e szavak az igazság, az Istennel kapcsolatos elképzelések mégis hajlamosak felbukkanni bennük. Ha az emberek szeretnék megérteni az igazságot és elnyerni azt, akkor kellő magabiztossággal és akaraterővel kell rendelkezniük ahhoz, hogy képesek legyenek kiállni amellett, amit már láttak, és amit tapasztalataikból nyertek. Bármit is tesz Isten az emberekben, nekik meg kell tartaniuk azt, amivel ők maguk rendelkeznek, őszintének kell lenniük Isten előtt, és mindvégig odaadónak kell maradniuk Iránta. Ez az emberiség kötelessége. Az embereknek fenn kell tartaniuk azt, amit meg kell tenniük. Az Istenbe vetett hit megköveteli a Neki való alávetettséget és az Ő munkájának megtapasztalását. Isten annyi munkát végzett – mondhatnánk, hogy az emberek számára ez mind tökéletesítés, finomítás és még inkább fenyítés. Isten munkájának egyetlen olyan lépése sem volt, amely összhangban lett volna az emberi elképzelésekkel; amit az emberek élveztek, azok Isten szigorú szavai voltak. Amikor Isten eljön, az embereknek élvezniük kellene az Ő fenségét és haragját. Azonban nem számít, hogy mennyire szigorúak a szavai, Ő azért jön, hogy megmentse és tökéletesítse az emberiséget. Mint teremtett lényeknek, az embereknek teljesíteniük kell a rájuk rótt kötelességeket, és tanúságot kell tenniük Isten mellett a finomítás közepette. Minden próbatétel során fenn kellene tartaniuk azt a tanúságot, amelyet tenniük kell, és ezt Isten érdekében, harsogóan kellene tenniük. Aki ezt teszi, az győztes. Bárhogyan is finomít téged Isten, telve maradsz bizalommal, és soha nem veszíted el a Belé vetett bizalmadat. Azt teszed, amit az embernek tennie kell. Ez az, amit Isten elvár az embertől, és az ember szívének képesnek kell lennie arra, hogy minden múló pillanatban teljesen visszatérjen Hozzá és Felé forduljon. Ez egy győztes ember. Azok, akikre Isten „győztesekként” hivatkozik, olyan emberek, akik még mindig képesek szilárdan megállni bizonyságtételükben, megőrizni hitüket és Isten iránti hűségüket, és bármi történjék is, tiszta szívet őrizni Isten előtt és fenntartani Isten iránti őszinte szeretetüket, miközben a Sátán befolyása alatt állnak és a Sátán ostromolja őket – vagyis miközben a sötétség erői között vannak. Ily módon szilárdan megálltak bizonyságtételükben Isten előtt. Az ilyen emberek azok, akikre Isten „győztesekként” hivatkozik. Ha a törekvésed kiváló, amikor Isten megáld téged, de visszahúzódsz az áldásai nélkül, vajon tisztaság ez? Mivel bizonyos vagy abban, hogy ez az igaz út, a végsőkig követned kell azt; meg kell őrizned az Isten iránti hűségedet. Mivel láttad, hogy Isten eljött a földre, hogy személyesen tökéletesítsen téged, teljesen Neki kell adnod a szívedet. Ha bármit is tesz Isten – talán kedvezőtlen kimenetelt ad neked a legvégén –, te mégis képes vagy követni Őt, ez azt jelenti, hogy megőrizted a tisztaságodat Isten előtt. Egy szent szellemi test és egy tiszta szűz Istennek való felajánlása, amiről szó volt, őszinte szív megőrzését jelenti Isten előtt. Az ember őszintesége tisztaság, és azok, akik képesek őszinték lenni Isten iránt, megőrizték a tisztaságot. Ezt kellene a gyakorlatba ültetned. Amikor imádkoznod kell, imádkozol; amikor össze kell gyűlnöd a közösségben, így teszel; amikor himnuszokat kell énekelned, akkor himnuszokat énekelsz; amikor pedig fel kell lázadnod a test ellen, akkor fellázadsz a test ellen. Amikor teljesíted a kötelességedet, nem csak átevickélsz rajta; ha megpróbáltatásokkal nézel szembe, szilárdan állsz. Ez az Isten iránti odaadás. Ha nem tartod fenn azt, amit az embereknek tenniük kell, akkor minden korábbi szenvedésed és elhatározásod hasztalan volt.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Fenn kell tartanod Isten iránti hűségedet)

Isten napi igéi  470. szemelvény

Isten munkájának minden egyes lépése során van rá mód, ahogyan az embereknek együtt kellene működniük. Isten úgy finomítja az embereket, hogy legyen bizalmuk, amikor finomításokon mennek keresztül. Isten úgy tökéletesíti az embereket, hogy legyen bizalmuk az Isten általi tökéletesítéshez, és hajlandóak legyenek elfogadni az Ő finomításait, és hogy Isten megmetssze őket. Isten Lelke azért munkál az emberekben, hogy elhozza számukra a megvilágosodást és a megvilágítást, és hogy rávegye őket a Vele való együttműködésre és a gyakorlásra. Isten nem beszél a finomítások során. Nem szólaltatja meg a hangját, de mégis van munka, amit az embereknek el kellene végezniük. Neked fenn kellene tartanod azt, ami már a tiéd, még mindig képesnek kellene lenned imádkozni Istenhez, közel lenni Istenhez, és tanúságot tenni Isten előtt; ilyen módon teljesíteni fogod a saját kötelességedet. Mindannyiótoknak világosan látnotok kell Isten munkájából, hogy az emberek bizalmának és szeretetének Isten általi próbatételei megkövetelik, hogy többet imádkozzanak Istenhez, és hogy gyakrabban ízlelgessék Isten szavait Őelőtte. Ha Isten megvilágosít téged és megérteti veled az Ő szándékait, de te egyáltalán nem gyakorolsz, akkor semmit sem nyersz. Amikor Isten szavait a gyakorlatba ülteted, akkor is képesnek kell lenned imádkozni Hozzá, és amikor megízleled az Ő szavait, akkor Elé kell járulnod, és keresned kell Őt, és tele kell lenned bizalommal Iránta, és nyoma sem lehet csüggedésnek vagy hidegségnek. Azok, akik nem ültetik Isten szavait a gyakorlatba, tele vannak energiával az összejövetelek alatt, de sötétségbe zuhannak, amikor hazatérnek. Vannak olyanok, akik még csak nem is akarnak összegyűlni. Tehát neked világosan látnod kell, hogy milyen kötelesség az, amelyet az embereknek tenniük kell. Talán nem tudod, hogy valójában melyek Isten szándékai, de teljesítheted a kötelességedet, imádkozhatsz, amikor szükséges, a gyakorlatba ültetheted az igazságot, ha szükséges, és megteheted, amit az embereknek meg kell tenniük. Fenntarthatod az eredeti látomásodat. Ily módon jobban el tudod majd fogadni Isten munkájának következő lépcsőfokát. Amikor Isten rejtett módon munkálkodik, akkor probléma, ha te nem keresed. Amikor Ő beszél és prédikál az összejöveteleken, lelkesen hallgatod, de amikor nem beszél, akkor nincs energiád, és visszahúzódsz. Milyen ember cselekszik így? Olyasvalaki, aki csak követi, amerre a nyáj megy. Nincs tartásuk, nincs bizonyságuk, és nincs víziójuk! A legtöbb ember ilyen. Ha így folytatod, akkor egy napon, amikor nagy próbatétel elé kerülsz, büntetés vár rád. Az, hogy az embereknek legyen álláspontja, rendkívül fontos abban a folyamatban, amelyben Isten tökéletesíti őket. Ha nem kételkedsz Isten munkájának egyetlen lépésében sem, ha teljesíted az ember kötelességét, ha őszintén fenntartod azt, amit Isten által a gyakorlatba ültettél, vagyis emlékszel Isten intéseire, és bármit is tesz a jelenben, nem felejted el az Ő intéseit, ha nem kételkedsz az Ő munkájában, fenntartod az álláspontodat, fenntartod a bizonyságtételedet, és győzedelmes vagy minden lépésnél, akkor végül Isten tökéletesíteni fog majd, és győztessé tesz. Ha képes vagy Isten próbatételeinek minden egyes szakaszában szilárdan megállni, és ha a legvégén még mindig szilárdan meg tudsz állni, akkor győztes vagy, olyan valaki, akit Isten tökéletesített. Ha nem tudsz szilárdan megállni a jelenlegi próbatételeidben, akkor a jövőben ez még nehezebb lesz. Ha csak jelentéktelen mennyiségű szenvedésen mész keresztül, és nem törekszel az igazságra, akkor végül semmit sem fogsz nyerni. Üres marad a kezed. Vannak olyan emberek, akik feladják a törekvésüket, amikor látják, hogy Isten nem szól, és a szívük darabokra hullik. Vajon az ilyen ember nem bolond? Az ilyen embereknek nincs realitásuk. Amikor Isten beszél, ők mindig körbe-körbe rohangálnak, kifelé elfoglaltnak és lelkesnek tűnnek, de most, hogy Ő nem beszél, abbahagyják a keresést. Az ilyen embereknek nincs jövőjük. A finomítások során pozitív szemszögből kell belépned, és megtanulnod azokat a leckéket, amelyeket meg kell tanulnod; amikor Istenhez imádkozol és olvasod az Ő szavát, akkor mérd össze a saját állapotodat azzal, fedezd fel a hiányosságaidat, és lásd meg, hogy még sok tanulnivalód van. Minél őszintébben keresel, miközben finomításokon mész keresztül, annál inkább alkalmatlannak fogod találni magad. Amikor finomításokat tapasztalsz, sok problémával találkozol; nem tudod tisztán látni őket, panaszkodsz, felfeded a saját testedet – csak így fedezheted fel, hogy túl sok romlott beállítottság van benned.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Fenn kell tartanod Isten iránti hűségedet)

Isten napi igéi  471. szemelvény

Isten munkája az utolsó napokban hatalmas bizalmat kíván, olyan bizalmat, amely még Jóbénál is nagyobb. Bizalom nélkül az emberek nem lesznek képesek arra, hogy továbbra is tapasztalatot szerezzenek, és arra sem, hogy Isten tökéletesítse őket. Amikor eljön a nagy próbatételek napja, lesznek emberek, akik elhagyják a gyülekezeteket – egyesek itt, mások ott. Lesznek olyanok, akik az előző napokban egészen jól haladtak a törekvéseikben, és nem lesz világos, hogy miért nem hisznek többé. Sok olyan dolog fog történni, amit nem fogsz megérteni, és Isten nem fog jeleket vagy csodákat felfedni, és semmilyen természetfeletti dolgot sem fog tenni. Ez azért van, hogy lássa, vajon meg tudsz-e szilárdan állni – Isten a tényeket használja az emberek finomítására. Még nem szenvedtél sokat. A jövőben, amikor nagy próbatételek jönnek, egyes helyeken a gyülekezet minden egyes tagja el fog menni, és azok, akikkel jó kapcsolatban voltál, távoznak és elhagyják a hitüket. Képes leszel szilárdan állni akkor? Mostanáig a próbatételek, amelyekkel szembe kellett nézned, kisebbek voltak, és valószínűleg épphogy csak el tudtad viselni őket. Ez a lépés magában foglalja a finomításokat és a csak szavakon keresztül történő tökéletesítést. A következő lépésben a tények fognak rád zúdulni, hogy finomítsanak téged, és akkor veszélyek közepette leszel. Mihelyt a helyzet igazán komollyá válik, Isten azt fogja tanácsolni neked, hogy siess és menj el, a vallásos emberek pedig megpróbálnak majd elcsábítani téged, hogy velük menj. Ez azt hivatott kideríteni, hogy képes vagy-e tovább haladni az úton, és mindezek a dolgok próbatételek. A mostani próbatételek kisebbek, de eljön majd a nap, amikor lesznek olyan otthonok, ahol a szülők többé már nem hisznek, és olyanok is, ahol a gyerekek többé már nem hisznek. Képes leszel folytatni? Minél messzebbre haladsz előre, annál nagyobbak lesznek a próbatételeid. Isten a szükségleteik és az érettségük szerint végzi el az embereket finomító munkáját. Abban a szakaszban, amikor Isten tökéletesíti az emberiséget, lehetetlen, hogy az emberek száma tovább növekedjen – csak fogyatkozni fog. Csak ezeken a finomításokon keresztül lehet az embereket tökéletesíteni. Megmetszenek, fegyelmeznek, próbára tesznek, fenyítenek, megátkoznak – el tudod viselni mindezt? Amikor egy különösen jó helyzetben lévő gyülekezetet látsz, ahol a nővérek és testvérek mind nagy energiával keresnek, te magad is bátorítást érzel. Amikor eljön a nap, hogy ők mindannyian elmentek, némelyek közülük már nem hisznek, némelyek elmentek, hogy vállalkozzanak vagy megházasodjanak, mások pedig a valláshoz csatlakoztak; képes leszel-e akkor is szilárdan állni? Képes leszel-e belül zavartalan maradni? Az emberiség Isten általi tökéletesítése nem ilyen egyszerű dolog! Ő sok mindent alkalmaz arra, hogy az embereket finomítsa. Az emberek ezeket módszereknek tekintik, de Isten eredeti szándéka szerint ezek egyáltalán nem módszerek, hanem tények. Végül, amikor az embereket egy bizonyos pontig finomította, és már nem lesznek panaszaik, munkájának ez a szakasza befejeződik. A Szentlélek nagy munkája az, hogy tökéletesítsen téged, amikor pedig nem dolgozik és elrejti Magát, az még inkább a tökéletesítésedet szolgálja, és különösen ilyen módon derül ki, hogy az emberekben van-e szeretet Isten iránt, van-e valódi bizalmuk Őbenne. Amikor Isten nyíltan beszél, akkor nincs szükséged arra, hogy kutass; csupán akkor van szükséged arra, hogy kutass és kitapogasd az utad, amikor elrejtőzik. Neked képesnek kell lenned arra, hogy teljesítsd egy teremtett lény kötelességét, és bármi legyen is a jövőbeli kimeneteled és a rendeltetési helyed, képesnek kell lenned arra, hogy az életed évei alatt Isten ismeretére és az Iránta való szeretetre törekedj, és bárhogyan is bánik veled Isten, képesnek kell lenned arra, hogy elkerüld a panaszkodást. Van egy feltétele annak, hogy a Szentlélek az emberekben munkálkodjon. Szomjazniuk és keresniük kell, és nem szabad félszívvel vagy kétkedéssel viszonyulniuk Isten cselekedeteihez, és képesnek kell lenniük arra, hogy mindenkor fenntartsák kötelességüket; csak így nyerhetik el a Szentlélek munkáját. Isten munkájának minden egyes lépésénél hatalmas bizalomra van szükség az emberiség részéről és arra, hogy Isten elé járuljon és keressen – csak a tapasztalaton keresztül fedezhetik fel az emberek, hogy mennyire szeretetreméltó Isten, és hogyan munkálkodik a Szentlélek az emberekben. Ha nem tapasztalod meg, ha nem érzed az ezen átvezető utat, ha nem keresel, akkor nem nyersz semmit. A tapasztalataidon keresztül kell átérezned az utad, és csak a tapasztalataidon keresztül láthatod meg Isten cselekedeteit, és ismerheted fel az Ő csodálatos és kifürkészhetetlen voltát.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Fenn kell tartanod Isten iránti hűségedet)

Isten napi igéi  472. szemelvény

Isten megengedi neked, hogy megtapasztalj mindenféle viszontagságot, csalódottságot, megpróbáltatást, valamint sok kudarcot és visszaesést. Végső soron Isten felismerteti veled, miközben megtapasztalod ezeket a dolgokat, hogy minden, amit Ő mondott, helyes és az igazság. Ugyanakkor ráébreszt, hogy az, amit gondolsz és képzelsz, valamint saját elképzeléseid, tudásod, filozófiai elméleteid, filozófiáid és azok a dolgok, amelyeket a világban tanultál, és amelyeket a szüleid tanítottak neked, mind tévesek, és hogy ezek a dolgok nem tudnak téged a helyes útra vezetni az életben, és nem tudnak az igazság megértésére és az Isten elé járulásra vezetni. Ha még mindig e dolgok szerint élsz, akkor a bukás útját járod, valamint az Istennek való ellenállás és Isten elárulásának útját. A végén Isten világossá teszi majd ezt számodra. Ez a folyamat olyasvalami, amit meg kell tapasztalnod, és csak így érhetők el eredmények, ám ezt Isten számára is fájdalmas látni. Az emberek lázadóak és romlott beállítottságaik vannak, ezért szenvedniük kell egy kicsit, és meg kell tapasztalniuk ezeket a visszaeséseket. E szenvedés nélkül semmiképpen nem tisztulhatnának meg. Ha valakinek tényleg olyan szíve van, amely szereti az igazságot, és igazán hajlandó elfogadni Isten különböző módszereit az üdvösségre és megfizetni az árat, akkor nem szükséges olyan sokat szenvednie a megpróbáltatásoktól és finomítástól. Isten valójában nem akarja, hogy annyit szenvedjenek az emberek, és nem akar olyan sok visszaesést és kudarcot megtapasztaltatni velük. Azonban az emberek túlságosan lázadóak; nem hajlandóak úgy csinálni, ahogy mondják nekik, nem hajlandóak alávetni magukat, és képtelenek a helyes úton járni vagy a rövidebb utat választani; csak elkóborolnak a maguk feje után, valamint lázadnak Isten ellen, és ellenállnak Neki. Az emberek romlottak. Isten mindössze annyit tehet, hogy átadja őket a Sátánnak, és különböző helyzetekbe helyezi őket, hogy folyamatosan eddze őket, így lehetővé téve számukra, hogy mindenféle tapasztalatra tegyenek szert és mindenféle leckét megtanuljanak, valamint hogy mindenféle elvetemült dolog lényegét megértsék. Utána, amikor az emberek visszanéznek, fel fogják ismerni, hogy Isten szavai az igazság, elismerik, hogy Isten szavai az igazság, és elismerik, hogy csakis Isten minden pozitív dolog valósága, és Ő az, aki igazán szereti az embereket, aggódik értük, és meg tudja menteni őket. Isten nem akarja, hogy az emberek annyit szenvedjenek, de az emberek túlságosan lázadóak, hajlandóak görbe utakat választani, és hajlandóak keresztülmenni ezen a szenvedésen. Istennek nincs más választása, mint hogy különböző helyzeteknek tegye ki az embereket, hogy folyamatosan eddze őket. Milyen mértékig vannak az emberek végső soron megedzve? Addig a mértékig, amikor azt mondod: „Mindenféle helyzetet megtapasztaltam, és most végre értem, hogy Istenen kívül nincs olyan személy, esemény vagy dolog, amely meg tudná értetni velem az igazságot, amely rávehetne, hogy élvezzem az igazságot, vagy rávehetne, hogy belépjek az igazságvalóságokba. Ha engedelmesen gyakorlok Isten szavai szerint, ha engedelmesen megmaradok az ember helyén, ha fenntartom teremtett lényként való státuszomat és kötelességemet, ha engedelmesen elfogadom Isten szuverenitását és intézkedéseit, ha nem panaszkodom tovább, és nem is kívánok túlzó dolgokat Istentől, és igazán alá tudom vetni magam a Teremtő előtt, csak akkor leszek olyasvalaki, aki igazán aláveti magát Istennek.” Amikor az emberek elérnek erre a szintre, akkor igazán meghajolnak Isten előtt, és Istennek nem kell több helyzetet kialakítania számukra, hogy megtapasztalják. Nos, melyik utat kívánjátok választani? Szubjektív vágyai szerint senki nem akar szenvedni, és senki sem akar visszaeséseket, kudarcot, nehézségeket és csalódásokat, vagy csapásokat megtapasztalni, de nincs más út. Az embereknek sátáni természete van; túlságosan lázadóak, gondolataik és nézeteik pedig túlságosan bonyolultak. Szíved minden nap állandó ellentmondásban, küzdelemben és zűrzavarban van. Kevés igazságot értesz, az életbe való belépésed sekélyes, és nincs erőd legyőzni a test elképzeléseit, képzelődéseit és romlott beállítottságait. Mindössze annyit tehetsz, hogy felveszed az ember szokásos megközelítését: folyamatosan kudarcot és csalódást tapasztalsz, folyamatosan elesel, nehézségek sújtanak, és fetrengsz a mocsokban, amíg el nem jön az a nap, mikor ezt mondod: „Belefáradtam. Elegem van. Nem akarok így élni. Nem akarom ezeket a kudarcokat megtapasztalni. Hajlandó vagyok a Teremtő elé járulni engedelmességben; hallgatni fogok arra, amit Isten mond, és azt teszem, amit Ő mond. Csak ez a helyes út az életben.” Csak azon a napon leszel képes Isten elé járulni, amikor teljesen meggyőződtél és elismered a vereséget. Megértettetek ebből valamit Isten természetéről? Mi Isten hozzáállása az emberekhez? Bármit is tesz Isten, a legjobbat akarja az embereknek. Mindegy, milyen helyzeteket alakít ki, vagy mire kér téged, mindig a legjobb eredményt szeretné látni. Tegyük fel, hogy keresztülmész valamin, és visszaesésekkel és kudarccal szembesülsz. Isten nem szeretné látni, hogy elbátortalanodsz, amikor kudarcot vallasz, hogy azt hiszed, véged van, és megkaparintott a Sátán, majd lemondasz magadról, soha többé nem állsz talpra, és csüggedésbe zuhansz – Isten nem ezt a végeredményt szeretné látni. Mit szeretne látni Isten? Azt, hogy habár esetleg kudarcot vallottál ebben az ügyben, képes vagy keresni az igazságot és elgondolkodni magadon, megtalálni a kudarcod okát, elfogadni a leckét, amit ez a kudarc tanított neked, emlékezni arra a jövőben, tudni, hogy rossz így cselekedni, és hogy csak az Isten szavai szerinti gyakorlás a helyes, valamint felismerni: „Rossz ember vagyok. Romlott sátáni beállítottsággal rendelkezem. Lázadó mivolt lakozik bennem. Messze vagyok azoktól az igaz emberektől, akikről Isten beszél, és nincs Istent félő szívem.” Tisztán láttad ezt a tényt; eljutottál az ügy igazságának felismerésére, és e visszaesés, e kudarc által nyertél egy kis értelmet és megértél. Ezt akarja látni Isten. Mit jelent megérni? Azt jelenti, hogy Isten képes megnyerni téged, hogy képes vagy az üdvözülésre, hogy képes vagy bemenni az igazságvalóságokba, és hogy ráléptél az istenfélelem és a gonosz kerülésének útjára. Isten azt reméli, hogy az emberek a helyes utat választják. Isten gondos szándékokkal tesz dolgokat, és mindez az Ő rejtett szeretete, ám az emberek gyakran nem képesek ezt érzékelni. Az emberek szűk látókörűek és rendkívül kicsinyesek. Abban a pillanatban, hogy nem élvezhetik Isten kegyelmét és áldásait, panaszkodnak Istenre, negatívvá válnak és dacosan cselekszenek, Isten azonban nem rója fel ezt nekik. Egyszerűen úgy kezeli őket, mint a tudatlan gyerekeket és nem akadékoskodik velük. Olyan körülményeket alakít ki az emberek számára, amelyekből megtudhatják, hogyan érhető el a kegyelem és az áldások, megérteti velük, hogy mit jelent a kegyelem az ember számára, és mit tud levonni belőle az ember. Tegyük fel, hogy szeretsz olyasmit enni, amire Isten azt mondja, hogy rossz az egészségednek, ha mértéktelenül fogyasztod. Nem hallgatsz Rá, és ragaszkodsz ahhoz, hogy azt edd, Isten pedig lehetővé teszi, hogy szabadon így dönts. Ennek eredményeképp beteg leszel. Miután több ízben megtapasztaltad ezt, felismered, hogy a szavak, amelyeket Isten szól, valóban igazak, hogy amit Ő mond, az igaz, hogy az Ő szavai szerint kell gyakorolnod, és hogy ez a helyes út. Mi következik tehát ezekből a visszaesésekből, kudarcokból és szenvedésből, amelyeket megtapasztalsz? Az egyik dolog, hogy megértheted Isten gondos szándékait. A másik, hogy általuk elhiheted és biztosan érezheted, hogy Isten szavai helyesek, és hogy mind gyakorlati, a hited pedig növekszik Istenben. Ráadásul azáltal, hogy megtapasztaltad ezt a kudarccal teli időszakot, rájössz Isten szavainak igaz voltára és pontosságára, látod, hogy Isten szavai az igazság, és megérted az igazság gyakorlásának alapelvét. Így pedig a kudarc megtapasztalása jó az emberek számára, ugyanakkor egyben olyasvalami is, ami szenvedést okoz nekik – egyfajta megedzés. Ám ha az ily módon való megedzés végül arra késztet, hogy visszatérj Isten elé, hogy megértsd az Ő szavait és az igazságként a szívedbe fogadd azokat, valamint arra, hogy megismerd Istent, akkor a megedzés, a visszaesések és a kudarcok, amelyeket átéltél, nem voltak hiába. Isten ezt az eredményt kívánja látni.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan lássuk tisztán Pál természetlényegét?)

Isten napi igéi  473. szemelvény

Emlékezned kell arra, hogy ezek a szavak most már elhangzottak: később nagyobb nyomorúságot és nagyobb szenvedést fogsz átélni! Tökéletessé válni nem egyszerű vagy könnyű dolog. A legkevesebb, hogy Jób hitével rendelkezz, vagy még az övénél is nagyobb hittel. Tudnod kell, hogy a jövőbeni próbatételek nagyobbak lesznek mint Jób próbatételei, és hogy hosszú távú fenyítésen kell keresztülmenned. Vajon ez egy egyszerű dolog? Ha a te képességed nem javítható, ha hiányzik a felfogóképességed, és ha túl keveset tudsz, annak idején majd nem lesz bizonyságod, hanem inkább nevetség tárgyává, a Sátán játékszerévé válsz. Ha most nem tudsz ragaszkodni a látomásokhoz, akkor egyáltalán nincs alapod, és a jövőben le leszel írva! Az út egyetlen szakaszát sem könnyű végigjárni, ezért ne vedd ezt félvállról. Gondosan mérd fel és tégy előkészületeket arra, hogy hogyan járd végig ennek az útnak az utolsó szakaszát megfelelően. Ezen az úton kell járni a jövőben, ezen az úton kell járnia minden embernek. Nem hagyhatod figyelmen kívül ezt a tudást; ne gondold, hogy amit neked mondok, az mind puszta időpocsékolás. Eljön majd a nap, amikor mindezt jó célra fordítod – szavaim nem hangozhatnak el hiába. Itt az idő, hogy felvértezd magad, az idő, hogy kikövezd a jövő útját. Elő kellene készítened az utat, amelyen a jövőben járni fogsz; aggódnod és szoronganod kellene amiatt, hogy miként leszel képes szilárdan állni a jövőben és jól felkészülni a jövőbeni utadra. Ne légy mohó és lusta! Minden tőled telhetőt meg kell tenned, hogy a lehető legjobban kihasználd az idődet, hogy mindent elnyerhess, amire szükséged van. Megadok neked mindent, hogy megérthesd. A saját szemeddel láttad, hogy kevesebb mint három év alatt oly sok mindent mondtam és oly sok munkát végeztem. Az egyik ok, amiért így munkálkodom az, hogy az emberek annyira hiányosak, a másik ok pedig az, hogy az idő túl rövid; nem lehet tovább késlekedni. Te úgy képzeled, hogy az embereknek először tökéletes belső tisztaságot kell elérniük, mielőtt tanúságot tehetnének és használni lehetne őket – de nem lenne ez túl lassú? Nos, mennyi ideig kell még elkísérnem téged? Ha azt szeretnéd, hogy addig kísérjelek téged, amíg öreg és ősz nem leszel, az lehetetlen lenne! Azáltal, hogy nagyobb nyomorúságon mennek keresztül, valódi megértést érünk el minden emberben. Ezek a munka lépései. Amint alaposan megérted a látomásokat, amelyeket ma közöltünk és valódi érettséget érsz el, akkor bármilyen szenvedésen is mész keresztül a jövőben, azok nem fognak elsöpörni téged, és képes leszel szilárdan állni. Amikor befejeztem a munka ezen utolsó lépését és kimondtam az utolsó szavakat, az embereknek a jövőben a saját útjukat kell járniuk. Ez beteljesíti majd a korábban mondott szavakat: a Szentléleknek megbízatása van minden egyes ember számára, és elvégzendő munkája van minden egyes emberen. A jövőben mindenki azon az úton fog járni, amelyen járnia kell, a Szentlélek által vezetve. Ki lesz képes másokról gondoskodni, amikor nyomorúságon megy keresztül? Minden egyénnek megvan a maga szenvedése és mindegyiknek megvan a maga érettsége. Senki érettsége nem ugyanolyan, mint bárki másé. A férjek nem lesznek képesek gondoskodni a feleségükről vagy a szülők a gyermekeikről; senki sem lesz képes gondoskodni bárki másról. Nem lesz olyan, mint most, amikor még lehetséges a kölcsönös gondoskodás és támogatás. Az olyan idő lesz, amikor minden embertípus feltárul. Vagyis, amikor Isten megveri a pásztorokat, elszélednek a nyájnak juhai és akkor nektek nem lesz egyetlen igaz vezetőtök sem. Az emberek megosztottak lesznek – nem lesz olyan, mint most, amikor együtt összejöveteleket tarthattok. A jövőben azok, akik nem rendelkeznek a Szentlélek munkájával, meg fogják mutatni valódi arcukat. A férjek elárulják majd a feleségeiket, a feleségek elárulják a férjeiket, a gyerekek elárulják a szüleiket, a szülők pedig üldözni fogják a gyermekeiket – az emberi szív kifürkészhetetlen! Az ember csak annyit tehet, hogy ragaszkodik ahhoz, amije van és megfelelően végigjárja az út utolsó szakaszát. Ezt most nem látjátok tisztán; mindannyian szűk látókörűek vagytok. Nem könnyű dolog sikeresen megtapasztalni a munka e szakaszát.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kellene végigjárnod az út utolsó szakaszát?)

Isten napi igéi  474. szemelvény

A legtöbb ember a jövőbeli rendeltetési helye érdekében vagy átmeneti örömökért hisz Istenben. Azok, akik nem részesültek semmiféle metszésben, azért hisznek Istenben, hogy a mennybe jussanak, hogy jutalmat nyerjenek. Nem azért hisznek Istenben, hogy tökéletessé tétessenek, vagy hogy végrehajtsák egy teremtett lény kötelességét. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb ember nem azért hisz Istenben, hogy elvégezze feladatait, vagy hogy teljesítse kötelességét. Ritkán hisznek az emberek Istenben azért, hogy értelmes életet éljenek meg, és olyanok sincsenek, akik úgy vélik, hogy mivel az ember él, szeretnie kellene Istent, mert tökéletesen természetes és indokolt, hogy így tegyen, és ez az ember természetes hivatása. Ily módon, bár a különböző emberek mindegyike a maga céljait követi, a törekvésük célja és a mögötte álló motiváció mind egyforma, sőt mi több, legtöbbjük számára imádatuk tárgya is nagyjából ugyanaz. Az elmúlt több ezer év alatt sok hívő meghalt, és sokan meghaltak és újjászülettek. Nem csupán egy-két ember keresi Istent, de még csak nem is egy-két ezer, mégis a legtöbbjük a saját kilátásai vagy a jövőre vonatkozó dicsőséges reményei érdekében küzd. Azok, akik Krisztusnak szentelik magukat, ritkák, mint a fehér holló. Sok buzgó hívő még mindig a saját hálójába esve halt meg, és azon emberek száma, akik győzedelmeskedtek, ráadásul jelentéktelenül csekély. A mai napig nem ismerik az emberek kudarcának okait vagy győzelmük titkát. Azok, akik megszállottan keresik Krisztust, még mindig nem élték át a hirtelen felismerés pillanatát, nem jutottak el e titkok mélyére, mert egyszerűen nem tudnak. Bár fáradságos erőfeszítéseket tesznek törekvésükben, az út, amelyen járnak, a kudarc útja, amelyen egykor az elődeik jártak, nem pedig a siker útja. Ily módon, függetlenül attól, hogy hogyan keresnek, vajon nem a sötétségbe vezető ösvényen járnak-e? Nem keserű gyümölcsöt nyernek-e? Elég nehéz megjósolni, hogy az emberek, akik azokat utánozzák, akik az elmúlt időkben sikeresek voltak, végül szerencsére vagy szerencsétlenségre jutnak-e. Mennyivel rosszabbak tehát azoknak az esélyei, akik a sikertelenek nyomdokaiba lépve keresnek? Nincs-e még nagyobb esélyük a kudarcra? Milyen értéke van az útnak, amelyen járnak? Nem vesztegetik-e az idejüket? Függetlenül attól, hogy az emberek sikeresek vagy sikertelenek a törekvésükben, röviden szólva megvan az oka, amiért ez történik, és nem arról van szó, hogy sikerüket vagy kudarcukat az határozza meg, hogy a nekik tetsző módon keresnek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, hogy valaki milyen úton jár)

Isten napi igéi  475. szemelvény

Az ember Istenbe vetett hitének legalapvetőbb követelménye az, hogy becsületes szívvel rendelkezzen, hogy teljes mértékben oda tudja szentelni magát, illetve igazán alá tudja vetni magát. Az ember számára a legnehezebb az, hogy az egész életét adja cserébe az igaz hitért, amin keresztül elnyerheti a teljes igazságot, és jól végezheti kötelességét teremtett lényként. Ez az, ami elérhetetlen azok számára, akik elbuknak, és még inkább elérhetetlen azok számára, akik nem találják meg Krisztust. Éppen azért, mert az ember nem jó abban, hogy teljesen Istennek szentelje magát, mert az ember nem hajlandó végezni a Teremtő iránti kötelességét, mert az ember látta az igazságot, de kerüli azt, és a saját útját járja, mert törekvésében mindig azok útját követi, akik elbuktak, mert az ember mindig lázad a Menny ellen – ezért van az, hogy az ember mindig elbukik, mindig tőrbe ejti a Sátán cselvetése és a saját hálója. Mivel az ember nem ismeri Krisztust, mert nem jártas az igazság megértésében és megtapasztalásában, mert túlságosan imádja Pált és túlságosan erős a vágya arra, hogy a mennybe menjen, mert az ember mindig azt követeli, hogy Krisztus engedelmeskedjen neki, és parancsolgat Istennek, mindazok a magasztos, nagy személyiségek és azok, akik megtapasztalták a világ viszontagságait, ennek ellenére képtelenek megmenekülni a haláltól, és Isten fenyítése közepette halnak meg. Az ilyen emberekről csak annyit mondhatok, hogy tragikus halált halnak, és hogy a következmény számukra – a haláluk – nem indokolatlan. Vajon az ő kudarcuk nem még inkább elviselhetetlen a Menny törvénye számára? Az igazság az emberek világából származik, mégis az emberek közötti igazságot Krisztus adja tovább. Krisztustól, azaz Magától Istentől származik, és nem olyasvalami, amire az ember képes. Krisztus ugyanis csak az igazságot adja; nem azért jön, hogy eldöntse, hogy az ember sikeres lesz-e az igazság keresésében. Ebből következik, hogy az igazsággal kapcsolatos siker vagy kudarc csak az ember törekvésén múlik. Az ember igazságot illető sikerének vagy kudarcának soha semmi köze nem volt Krisztushoz, hanem azt mindig az ember törekvése határozza meg. Az ember rendeltetési helyét és sikerét vagy kudarcát nem lehet Isten fejére olvasni, hogy azt Maga Isten viselje, mert ez nem Magának Istennek a dolga, hanem közvetlenül ahhoz a kötelességhez kapcsolódik, amelyet a teremtett lényeknek kell teljesíteniük. A legtöbb ember valamennyire ismeri Pál és Péter törekvését és célját, az emberek mégsem tudnak többet Péter és Pál eredményeinél, és nem ismerik Péter sikerének titkát, sem azokat a hiányosságokat, amelyek Pál kudarcához vezettek. És így, ha teljességgel képtelenek vagytok átlátni a törekvésük lényegét, akkor a legtöbbetek törekvése továbbra is kudarcot fog vallani, és még ha néhányan közületek sikeresek is lesznek, még mindig nem válnak egyenlővé Péterrel. Ha a te törekvésed útja a helyes út, akkor van reményed a sikerre; ha az út, amelyen az igazság keresésében jársz, rossz, akkor örökre képtelen leszel a sikerre, és ugyanarra a végre jutsz, mint Pál.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, hogy valaki milyen úton jár)

Isten napi igéi  476. szemelvény

Péter olyan ember volt, aki tökéletessé tétetett. Csak azután vált teljesen tökéletessé, miután megtapasztalta a fenyítést és az ítéletet, és ezáltal elnyerte a tiszta istenszerető szívet; az út, amelyen járt, a tökéletessé válás útja volt: ami azt jelenti, hogy Péter kezdettől fogva a helyes úton járt, és az Istenbe vetett hitének motivációja helyes volt, és így olyasvalakivé lett, aki tökéletessé tétetett, és egy új útra tért, amelyen ember korábban soha nem járt. Azonban az út, amelyet Pál kezdettől fogva taposott, a Krisztussal szembeni ellenállás útja volt, és csak azért dolgozott több évtizeden keresztül Krisztusért, mert a Szentlélek fel akarta használni őt és tehetségét, valamint minden érdemét az Ő munkája céljára kívánta kiaknázni. Ő csupán az volt, akit a Szentlélek felhasznált, és nem azért használta, mert Jézus jóindulattal tekintett emberi mivoltára, hanem a tehetsége miatt. Azért tudott Jézusnak dolgozni, mert le volt sújtva, nem pedig azért, mert örömmel tette ezt. A Szentlélek megvilágosítása és vezetése miatt volt képes ilyen munkát végezni, és az általa végzett munka semmiképpen sem az ő törekvését, vagy az ő emberi mivoltát képviselte. Pál munkája egy szolga munkáját képviselte, ami azt jelenti, hogy egy apostol munkáját végezte. Péter azonban más volt: ő is végzett némi munkát; ez nem volt olyan nagy, mint Pál munkája, de dolgozott, miközben saját belépésére törekedett, és az ő munkája különbözött Pál munkájától. Péter munkája egy teremtett lény kötelességének teljesítése volt. Nem egy apostol szerepében dolgozott, hanem úgy munkálkodott, hogy közben az Isten iránti szeretetre törekedett. Pál munkájának folyamatában is benne volt személyes törekvése: Az ő törekvése nem mást célzott, mint a jövőre vonatkozó reményeit és a jó cél utáni vágyát. Munkája során nem fogadta el a finomítást, sem a metszést. Úgy vélte, hogy amíg a munka, amit végez, kielégíti Isten szándékait, és mindaz, amit tesz, Istennek tetsző, addig végső soron jutalom vár rá. Munkájában nem voltak személyes élmények – minden a maga kedvéért történt, és nem a változásra való törekvés közepette. A munkájában minden ügylet volt, nem volt benne semmi egy teremtett lény kötelességéből vagy engedelmességéből. Munkája során Pál régi beállítottságában nem történt változás. Munkája csupán mások szolgálatára irányult, és képtelen volt arra, hogy változást idézzen elő beállítottságában. Pál közvetlenül végezte a munkáját, anélkül, hogy tökéletesedett volna, vagy metszésben részesült volna, és a jutalom motiválta. Péter más volt: Ő olyasvalaki volt, aki keresztülment a metszésen és finomításon. Péter munkájának célja és ösztönzője alapvetően különbözött Pálétól. Bár Péter nem végzett nagy mennyiségű munkát, a beállítottsága sok változáson ment keresztül, és amit keresett, az az igazság volt, valamint valódi változás. Munkáját nem pusztán a munka kedvéért végezte. Bár Pál sok munkát végzett, ez mind a Szentlélek munkája volt, és bár Pál együttműködött ebben a munkában, nem tapasztalta meg azt. Az, hogy Péter sokkal kevesebb munkát végzett, csak azért volt, mert a Szentlélek nem végzett olyan sok munkát rajta keresztül. A munkájuk mennyisége nem határozta meg, hogy tökéletesek lettek-e. Az egyikük törekvése a jutalom elnyerése érdekében történt, a másiké pedig azért, hogy elérje az Isten iránti tökéletes szeretetet, és teljesítse kötelességét teremtett lényként, olyan mértékben, hogy szeretetre méltóként éljen, és ezzel megelégítse Isten szándékait. Külsőleg különbözőek voltak, és így a lényegük is különböző volt. Nem tudod megállapítani, hogy közülük kit tettek tökéletessé az alapján, hogy mennyi munkát végeztek. Péter igyekezett olyasvalakiként élni, aki szereti Istent, olyannak lenni, aki aláveti magát Istennek, aki elfogadta a metszést, és olyannak lenni, aki elvégezte kötelességét teremtett lényként. Képes volt arra, hogy Istennek szentelje magát, hogy a maga teljes egészét Isten kezébe helyezze, és haláláig alávesse magát Neki. Ez volt az, amire elhatározta magát, és ráadásul ez volt az, amit elért. Ez az alapvető oka annak, hogy végül is más végre jutott, mint Pál. A Szentlélek Péterben végzett munkája az volt, hogy tökéletessé tegye őt, a munka pedig, amelyet a Szentlélek Pálban végzett, az volt, hogy felhasználja őt. Ez azért van, mert a természetük és a törekvésről alkotott nézeteik nem voltak azonosak. Mindkettőjükben ott volt a Szentlélek munkája. Péter ezt a munkát magára alkalmazta, és másoknak is juttatott belőle; Pál eközben a Szentlélek munkájának egészét csak másoknak biztosította, és maga semmit sem nyert belőle. Ily módon, miután annyi éven át tapasztalta a Szentlélek munkáját, Pálban szinte nem is léteztek változások. Még mindig majdnem természetes állapotában maradt, és még mindig a korábbi Pál volt. Csupán arról volt szó, hogy a sokéves munka viszontagságainak elviselése után megtanulta, hogyan kell „dolgozni”, és kitartást tanult, ám a régi természete – az erősen versengő és zsoldos természete – továbbra is megmaradt. A sokéves munka után sem ismerte romlott beállítottságát, és nem is szabadult meg a régi beállítottságától, ami még mindig jól látható volt a munkájában. Csupán több munkatapasztalat volt benne, de ez a kevés tapasztalat önmagában nem volt képes megváltoztatni őt, és nem tudta megváltoztatni a létezésről alkotott nézeteit vagy törekvésének jelentőségét. Bár sok éven át dolgozott Krisztusért, és soha többé nem üldözte az Úr Jézust, szívében nem történt változás az Istenről való ismeretében. Ez azt jelenti, hogy nem azért dolgozott, hogy Istennek szentelje magát, hanem inkább a jövőbeli rendeltetése miatt volt kénytelen dolgozni. Mert kezdetben üldözte Krisztust, és nem vetette alá magát Krisztusnak; eredendően lázadó volt, aki szándékosan szembeszállt Krisztussal, olyasvalaki, aki nem ismerte a Szentlélek munkáját. Amikor a munkája már majdnem befejeződött, még mindig nem ismerte a Szentlélek munkáját, hanem pusztán a saját belátása szerint, a saját jellemének megfelelően cselekedett, anélkül, hogy a legcsekélyebb figyelmet fordította volna a Szentlélek szándékaira. Így a természete ellenséges volt Krisztussal szemben, és nem vetette alá magát az igazságnak. Valaki, akit elhagyott a Szentlélek munkája, aki nem ismerte a Szentlélek munkáját, és aki ráadásul ellene szegült Krisztusnak – hogyan üdvözülhetne egy ilyen ember? Az, hogy az ember üdvözülhet-e vagy sem, nem attól függ, hogy mennyi munkát végez, vagy mennyit áldoz fel, hanem az határozza meg, hogy ismeri-e a Szentlélek munkáját, képes-e az igazságot a gyakorlatba átültetni, és hogy a kereséssel kapcsolatos nézetei összhangban állnak-e az igazsággal.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, hogy valaki milyen úton jár)

Isten napi igéi  477. szemelvény

Bár természetes kinyilatkoztatások történtek, miután Péter elkezdte követni Jézust, természetében kezdettől fogva olyan ember volt, aki hajlandó volt alávetni magát a Szentléleknek és keresni Krisztust. A Szentléleknek való alávetettsége tiszta volt: nem kereste a hírnevet és a vagyont, hanem az igazság iránti alávetettség ösztönözte. Bár háromszor is megtörtént, hogy Péter letagadta, hogy ismeri Krisztust, és bár megkísértette az Úr Jézust, ez a csekély emberi gyengeség nem állt összefüggésben a természetével, nem befolyásolta a jövőbeli törekvését, és nem bizonyítja kellőképpen, hogy a megkísértése egy antikrisztus cselekedete volt. A normális emberi gyengeségben a világ összes embere osztozik – te azt várod, hogy Péter más legyen? Vajon az emberek azért nem vallanak bizonyos nézeteket Péterről, mert elkövetett néhány ostoba hibát? És az emberek nem azért imádják-e annyira Pált, mert annyi munkát végzett, és annyi levelet írt? Hogyan lenne az ember képes átlátni az ember lényegét? Vajon azok, akiknek valóban van eszük, meglátnak efféle jelentéktelenséget? Bár Péter sokéves fájdalmas tapasztalatait nem jegyzi fel a Biblia, ez nem bizonyítja, hogy Péternek ne lettek volna valódi tapasztalatai, vagy hogy Péter nem tétetett tökéletessé. Hogyan tudná az ember teljesen kifürkészni Isten munkáját? A Bibliában szereplő feljegyzéseket nem Jézus személyesen válogatta ki, hanem a későbbi generációk állították össze. Ha ez így van, vajon nem az ember elképzelései szerint választották-e ki mindazt, amit a Bibliában feljegyeztek? Ráadásul Péter és Pál végét a levelek nem fogalmazzák meg egyértelműen, így az ember a saját felfogása szerint és a saját preferenciái szerint ítéli meg Pétert és Pált. S mivel Pál annyi munkát végzett, mert olyan nagy volt a „hozzájárulása”, elnyerte a tömegek bizalmát. Hát nem csak a felszínességre koncentrál az ember? Hogyan is lenne képes az ember átlátni az ember lényegét? Arról nem is beszélve, hogy mivel Pál évezredek óta imádat tárgya, ki merné meggondolatlanul megtagadni a munkáját? Péter csak egy halász volt, hogyan lehetne tehát az ő hozzájárulása olyan nagyszerű, mint Pálé? Az általuk tett hozzájárulások tekintetében Pálnak előbb kellett volna jutalmat nyernie, mint Péternek, és neki kellett volna alkalmasabbnak lennie, hogy elnyerje Isten jóváhagyását. Ki tudta volna elképzelni, hogy azzal, ahogyan Pállal bánt, Isten csupán munkára késztette őt az adottságai révén, míg Pétert tökéletessé tette. Semmiképpen sem arról van szó, hogy az Úr Jézusnak kezdettől fogva tervei voltak Péterrel és Pállal: inkább a bennük rejlő természetüknek megfelelően tette tökéletessé vagy fogta munkára őket. Amit tehát az emberek látnak, azok csupán az ember külsődleges hozzájárulásai, míg amit Isten lát, az az ember lényege, valamint az út, amelyet az ember kezdettől fogva követ, és az ember törekvése mögötti ösztönzőerő. Az emberek az elképzeléseik és a saját felfogásuk szerint mérik az embert, az ember végét azonban nem a külsőségei határozzák meg. Ezért azt mondom, hogy ha az út, amelyen kezdettől fogva jársz, a siker útja, és a törekvést illető nézőpontod kezdettől fogva helyes, akkor olyan vagy, mint Péter; ha az út, amelyen jársz, a kudarc útja, akkor bármilyen árat is fizetsz, a véged ugyanaz lesz, mint Pálé. Bárhogy is legyen, a rendeltetésedet, és azt, hogy sikerrel jársz-e vagy elbuksz, egyaránt az határozza meg, hogy az út, amelyet kutatsz, a helyes út-e vagy sem, nem pedig az odaadásod vagy az ár, amit fizetsz. Péter és Pál lényege és az általuk követett célok különbözőek voltak; az ember képtelen felfedezni ezeket a dolgokat, csak Isten ismerheti őket teljes egészében. Mert amit Isten lát, az az ember lényege, míg az ember semmit sem tud a saját lényegéről. Az ember képtelen meglátni az emberben rejlő lényeget vagy a tényleges formátumát, és így képtelen azonosítani Pál és Péter kudarcának, illetve sikerének okait. Azért imádják a legtöbben Pált és nem Pétert, mert Pált közösségi munkára használta Isten, és az ember ezt a munkát képes érzékelni, ezért az emberek elismerik Pál „teljesítményét”. Péter tapasztalatai eközben láthatatlanok az ember számára, és amit ő keresett, az ember számára elérhetetlen, ezért az ember nem érdeklődik Péter iránt.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, hogy valaki milyen úton jár)

Isten napi igéi  478. szemelvény

Péter a metszés és a finomítás megtapasztalása által tétetett tökéletessé. Azt mondta: „Mindig eleget kell tennem Isten szándékainak. Mindenben, amit teszek, csak arra törekszem, hogy eleget tegyek Isten szándékainak, és akár fenyítésben, akár ítéletben részesülök, mégis örömmel teszem.” Péter mindenét Istennek adta, és munkája, szavai, egész élete mind Isten iránti szeretetéért volt. Olyan ember volt, aki a megszentelődésre törekedett, és minél többet tapasztalt, annál nagyobb volt a szíve mélyén az Isten iránti szeretete. Pál eközben csak külső munkát végzett, és bár ő is szorgalmasan dolgozott, fáradozásainak az volt a célja, hogy megfelelően végezze a munkáját, s így jutalmat kapjon. Ha tudta volna, hogy nem kap jutalmat, akkor felhagyott volna a munkájával. Ami Pétert érdekelte, az a szívében lévő igaz szeretet volt, és az, ami gyakorlatias és megvalósítható. Nem azzal törődött, hogy kap-e jutalmat, hanem azzal, hogy lehet-e változtatni a beállítottságán. Pál azzal törődött, hogy egyre keményebben dolgozzon, őt a külső munka és az odaadás érdekelte, és a doktrínák, amelyeket a normális emberek nem tapasztalnak. Semmit sem törődött a változásokkal a lelke mélyén, sem az Isten iránti igaz szeretettel. Péter tapasztalatai az igaz szeretet és Isten igaz ismeretének elérésére irányultak. Tapasztalatai azt célozták, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljön Istennel, és hogy gyakorlatias életet éljen. Pál munkája azért történt, amit Jézus rábízott, és azért, hogy megszerezze azokat a dolgokat, amelyekre vágyott, ám ezek nem kapcsolódtak az önmagáról és Istenről való ismeretéhez. Munkája kizárólag azért volt, hogy megmeneküljön a fenyítéstől és az ítélettől. Amire Péter törekedett, az a tiszta szeretet volt, amire pedig Pál törekedett, az az igazság koronája volt. Péter sok éven át tapasztalta a Szentlélek munkáját, és gyakorlati ismeretekkel rendelkezett Krisztusról, valamint mélyreható ismeretekkel önmagáról. Ezért Isten iránti szeretete tiszta volt. A sokéves finomítás emelte a Jézusról és az életről való tudását, és a szeretete feltétel nélküli szeretet volt, spontán szeretet, és nem kért cserébe semmit, sem előnyöket nem remélt. Pál sok éven át dolgozott, mégsem rendelkezett nagy tudással Krisztusról, és az önmagáról való tudása is szánalmasan csekély volt. Egyszerűen nem volt benne szeretet Krisztus iránt, és a munkája, valamint a pálya, amelyet futott, annak érdekét szolgálta, hogy megszerezze a végső babért. Amire törekedett, az a legpompásabb korona volt, nem pedig a legtisztább szeretet. Nem aktívan törekedett, hanem passzívan; nem a kötelességét végezte, hanem kényszerből törekedett, miután a Szentlélek munkája megragadta. Így a törekvése nem azt bizonyítja, hogy megfelelő színvonalú teremtett lény volt; Péter volt az, aki megfelelő színvonalú teremtett lény volt, aki kötelességét végezte. Az ember azt gondolja, hogy mindazoknak, akik hozzájárulást tesznek Isten számára, jutalmat kell kapniuk, és minél nagyobb a hozzájárulás, annál természetesebb és helyesebb, hogy ők Istennek tetszőek. Az ember nézőpontja lényegét tekintve ügylet alapú, és az ember nem igyekszik aktívan azon, hogy teremtett lényként jól végezze a kötelességét. Isten szempontjából, minél inkább törekszenek az emberek az Isten iránti igaz szeretetre és az Istennek való teljes alávetettségre – ami azt jelenti, hogy igyekeznek teremtett lényként végezni a kötelességüket –, annál inkább képesek elnyerni Isten jóváhagyását. Isten álláspontja szerint az embernek vissza kell nyernie eredeti kötelességét és státuszát. Az ember teremtett lény, ezért az ember nem lépheti túl saját hatáskörét azzal, hogy követeléseket támaszt Istennel szemben; és semmi mást nem kellene tennie, mint teremtett lényként teljesíteni a kötelességét. Pál és Péter rendeltetési helye aszerint került mérlegre, hogy teremtett lényekként jól tudták-e végezni kötelességüket, nem pedig a hozzájárulásuk nagysága szerint; a rendeltetési helyüket aszerint határozták meg, amire kezdettől fogva törekedtek, nem pedig aszerint, hogy mennyi munkát végeztek, vagy hogy mások hogyan értékelték őket. Így tehát a teremtett lényként való kötelesség aktív végzésére való törekvés a siker útja; az Isten iránti igaz szeretetre való törekvés útja a leghelyesebb út; az ember régi beállítottságának megváltoztatására és az Isten iránti tiszta szeretetre való törekvés a siker útja. A siker ezen útja a teremtett lény eredeti kötelessége és eredeti megjelenése helyreállításának útja. Ez a helyreállás útja, és ez egyben Isten egész munkájának célja is, elejétől a végéig. Ha az ember törekvését szertelen személyes igények és észszerűtlen vágyak szennyezik be, és az elért eredmény nem az ember beállítottságának megváltozása, akkor ez akadályozza a helyreállítás munkáját. Ez kétségtelenül nem a Szentlélek által végzett munka, és így ez azt bizonyítja, hogy az ilyen jellegű törekvést Isten nem hagyja jóvá. Milyen jelentősége van egy olyan törekvésnek, amelyet Isten nem hagy jóvá?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, hogy valaki milyen úton jár)

Isten napi igéi  479. szemelvény

A Pál által végzett munkát látta az ember, de hogy mennyire tiszta volt Isten iránti szeretete, és hogy mennyire szerette Istent a szíve mélyén – ezeket a dolgokat az ember nem láthatja. Az ember csak azt a munkát láthatja, amit végzett, amiből az ember tudja, hogy a Szentlélek biztosan használta őt, és ezért az ember azt gondolja, hogy Pál jobb volt, mint Péter, hogy az ő munkája nagyobb volt, hiszen képes volt táplálni a gyülekezeteket. Péter csak a személyes tapasztalataira tekintett, és csak néhány embert szerzett alkalmi munkája során. Tőle csak néhány kevéssé ismert levél maradt fenn, de ki tudja, milyen nagy volt a szíve mélyén az Isten iránti szeretete? Pál nap mint nap Istenért dolgozott: Amíg volt munka, amit el kellett végezni, ő megtette. Úgy érezte, hogy így elnyerheti a koronát, és elégedetté teheti Istent, ugyanakkor nem kereste a módját, hogy munkájával változtasson magán. Bármi, ami Péter életében nem tett eleget Isten szándékainak, nyugtalanná tette őt. Ha nem tett eleget Isten szándékainak, lelkiismeret-furdalást érzett, és olyan megfelelő módot keresett, amellyel igyekezhetett eleget tenni Isten szívének. Életének még a legapróbb és legjelentéktelenebb vonatkozásaiban is megkövetelte magától, hogy eleget tegyen Isten szándékainak. Nem volt kevésbé igényes, amikor a régi beállítottságáról volt szó, mindig szigorú volt magával szemben támasztott követelményeit illetően, hogy egyre mélyebbre jusson az igazságban. Pál csak a felszínes hírnévre és státuszra törekedett. Azon volt, hogy dicsekedjen az emberek előtt, és nem törekedett mélyebb fejlődésre az életbe való belépésben. Ami őt érdekelte, az a tan volt, nem a valóság. Néhányan azt mondják: „Pál oly sok munkát végzett Istenért, miért nem emlékezett meg róla Isten? Péter csak kevés munkát végzett Istenért, és nem járult hozzá nagymértékben a gyülekezetekhez, miért tette hát Isten tökéletessé?” Péter addig a bizonyos pontig szerette Istent, amit Isten akart; csak az ilyen embereknek van bizonyságtételük. És mi a helyzet Pállal? Milyen mértékben szerette Pál Istent? Tudod? Miért dolgozott Pál? És miért dolgozott Péter? Péter nem végzett sok munkát, de tudod, hogy mi volt a szíve mélyén? Pál munkája a gyülekezetek ellátására és a gyülekezetek támogatására vonatkozott. Amit Péter megtapasztalt, azok az élettermészetében bekövetkezett változások voltak; megtapasztalta az Isten iránti szeretetet. Most, hogy ismered lényegeik különbségeit, láthatod, hogy végül is ki hitt igazán Istenben, és ki nem. Egyikük igazán szerette Istent, a másik pedig nem szerette igazán Istent; egyikük beállítottsága változott, a másiké nem; egyikük alázatosan szolgált, és az emberek nem vették könnyen észre, míg a másikat imádták az emberek, és remek imázsa volt; egyikük a szentséget kereste, a másik pedig nem, és bár nem volt tisztátalan, nem volt birtokában a tiszta szeretetnek; egyikük birtokában volt az igazi emberségnek, a másik pedig nem; egyikük értette mit jelent teremtett lénynek lenni, a másik pedig nem. Ilyen különbségek vannak Pál és Péter lényegében. Az út, amelyen Péter járt, a siker útja volt, amely egyben normális emberi mivoltának visszanyeréséhez és a teremtett lényre ruházott kötelesség visszaszerzéséhez vezető út is volt. Péter képviseli mindazokat, akik sikeresek. A Pál által bejárt út a kudarc útja volt, és ő képviseli mindazokat, akik csak felületesen vetik alá magukat és látszólag odaadóak, és nincs őszinte istenszerető szívük. Pál képviseli mindazokat, akik nem rendelkeznek az igazsággal. Az Istenbe vetett hitében Péter igyekezett mindenben megfelelni Istennek, és igyekezett alávetni magát mindannak, ami Istentől származott. A legcsekélyebb panasz nélkül képes volt elfogadni a fenyítést és az ítéletet, ahogyan a finomítást, a nyomorúságot és a nélkülözést az életében, amelyek közül egyik sem tudta megváltoztatni istenszerető szívét. Hát nem ez volt az Isten iránti leghőbb szeretet? Nem ez volt a teremtett lényre ruházott kötelesség végrehajtása? Akár fenyítésben, megítélésben, akár nyomorúságban, mindig képes vagy arra, hogy elérd a halálig tartó alávetettséget, és ez az, amit egy teremtett lénynek el kellene érnie, ez az Isten iránti szeretet tisztasága. Ha az ember képes ennyit elérni, akkor alkalmas teremtett lény, és nincs semmi, ami jobban eleget tenne a Teremtő szándékainak. Képzeld el, hogy képes vagy Istenért dolgozni, mégsem veted alá magad Istennek, és nem vagy képes Istent igazán szeretni. Ily módon nemcsak, hogy nem teljesítetted egy teremtett lény kötelességét, hanem Isten el is ítél téged, mert olyasvalaki vagy, aki nem rendelkezik az igazsággal, aki képtelen Istennek alávetni magát, és aki lázadozik Isten ellen. Te csak azzal törődsz, hogy Istennek dolgozz, és nem foglalkozol azzal, hogy az igazságot a gyakorlatba ültesd vagy megismerd önmagad. Nem érted és nem ismered a Teremtőt, és nem veted alá magad a Teremtőnek és nem szereted Őt. Olyasvalaki vagy, aki eredendően lázadó Istennel szemben, és ezért az ilyen embereket nem szereti a Teremtő.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, hogy valaki milyen úton jár)

Isten napi igéi  480. szemelvény

Néhányan azt mondják: „Pál hatalmas mennyiségű munkát végzett, nagy terheket vállalt a gyülekezetekért, és nagyon sokat tett értük. Pál tizenhárom levele 2000 évig tartotta fenn a Kegyelem Korát, és írásai a négy evangélium után a második helyen állnak. Ki lenne hozzá hasonló? János Jelenéseit senki sem tudja megfejteni, míg Pál levelei életet adnak, és az általa végzett munka a gyülekezetek hasznára vált. Ki más tudott volna efféle dolgokat elérni? S milyen munkát végzett Péter?” Amikor az ember méri a többieket, akkor azt a hozzájárulásuk alapján teszi. Amikor Isten méri az embert, akkor azt az ember természete szerint teszi. Az életre törekvők között Pál olyasvalaki volt, aki nem ismerte a saját lényegét. Semmiképpen sem volt alázatos vagy engedelmes, és egyáltalán nem ismerte a saját lényegét, ami ellentétben állt Istennel. S így olyasvalaki volt, aki nem élt át alapos tapasztalatokat, és olyasvalaki volt, aki nem ültette át az igazságot a gyakorlatba. Péter más volt. Ő teremtett lényként ismerte hiányosságait, gyengeségeit és romlott beállítottságát, s így rendelkezett a gyakorlat útjával, amelyen keresztül változtathatott a beállítottságán; nem tartozott azok közé, akiknek csak a doktrína volt a birtokában, de nem bírtak a valósággal. Akik változnak, azok új emberek, akik megmenekültek, ők azok, akik megfelelő színvonalúak, és az igazságra törekednek. Azok az emberek, akik nem változnak, a természetes állapotukban maradnak és ugyanazok a régi emberek maradnak; ők azok, akik nem menekültek meg, vagyis akiket Isten visszautasít. Isten nem fog emlékezni rájuk, bármilyen nagyszerű legyen is a munkájuk. Ha ezt összehasonlítod a saját törekvéseddel, magától értetődőnek kell lennie, hogy te végső soron afféle ember vagy-e, mint Péter vagy Pál. Ha még mindig nincs igazság a törekvésedben, és ha még ma is olyan arrogáns és szemtelen vagy, mint Pál, és még mindig hozzá hasonlóan fellengzős vagy, akkor te kétségtelenül elfajzott vagy, aki elbukik. Ha ugyanúgy törekszel, ahogyan Péter tette, gyakorlatokra és valódi változásokra törekedve, nem arrogánsan és akaratosan, hanem inkább igyekezve végrehajtani a kötelességedet, akkor olyan teremtett lény leszel, aki elérheti a győzelmet. Pál nem ismerte a saját lényegét vagy romlottságát, még kevésbé ismerte a saját lázadó mivoltát. Soha nem említette Krisztussal szembeni megvetendő ellenállását, és nem is volt túlzottan bűnbánó. Csak rövid magyarázatot adott, és szíve mélyén nem engedett teljesen Istennek. Bár a damaszkuszi úton a földre esett, nem vizsgálta meg önmagát szíve mélységeiből. Megelégedett pusztán azzal, hogy tovább dolgozott, és nem tartotta a legfontosabb kérdésnek, hogy megismerje önmagát és változtasson régi beállítottságán. Megelégedett azzal, hogy pusztán igazságokat mondott, hogy ellátott másokat, gyógyírként saját lelkiismeretére, és hogy nem üldözte tovább Jézus tanítványait, hogy megvigasztalja magát és megbocsássa magának a múltbéli bűneit. A cél, amelyre törekedett, nem volt más, mint egy jövőbeli korona és mulandó munka, a cél, amelyre törekedett, a bőséges kegyelem volt. Nem törekedett az elégséges igazságra, és nem is törekedett mélyebbre jutni abban az igazságban, amelyet korábban nem értett meg. Önmagáról való tudása ezért hamisnak mondható, és nem fogadta el sem a fenyítést, sem az ítéletet. Az, hogy képes volt dolgozni, nem jelenti azt, hogy rendelkezett a saját természetének vagy lényegének ismeretével; csak a külső gyakorlatokra összpontosított. Amire ráadásul törekedett, az nem a változás, hanem a tudás volt. Munkája teljes mértékben Jézus damaszkuszi úton történt megjelenésének eredménye volt. Nem olyasmi volt, amit eredetileg elhatározott, hogy megtesz, és nem is olyan munka volt, amelyet azután hajtott végre, hogy elfogadta régi beállítottságának megmetszését. Bárhogyan is dolgozott, a régi beállítottsága nem változott, és így a munkája nem a múltbéli bűneit tette jóvá, hanem csupán egy bizonyos szerepet játszott az akkori gyülekezetek között. Ilyen ember lévén, akinek régi beállítottsága nem változott meg – vagyis aki nem részesült megmentő kegyelemben, és még inkább nélkülözte az igazságot –, teljesen alkalmatlan volt arra, hogy az Úr Jézus által elfogadottak közé kerüljön. Nem olyan ember volt, aki telve lett volna Jézus Krisztus iránti szeretettel és félelemmel, sem olyan, aki ügyesen kereste az igazságot, még kevésbé volt olyan, aki a megtestesülés titkát kutatta. Ő csupán olyasvalaki volt, aki jártas a szofisztikában, és aki nem engedett senkinek, aki nála magasabb rendű volt, vagy aki az igazságot birtokolta. Irigyelte azokat az embereket vagy igazságokat, amelyek ellentétben álltak vele, vagy ellenségei voltak, és azokat a tehetséges embereket részesítette előnyben, akik nagyszerű képet mutattak és mélyreható tudással rendelkeztek. Nem szívesen keveredett olyan szegény emberekkel, akik az igaz utat keresték és csak az igazsággal törődtek, ehelyett inkább a vallási szervezetek vezető személyiségeivel foglalkozott, akik csak tanokról beszéltek, és akik bőséges tudás birtokában voltak. Nem szerette a Szentlélek új munkáját, és nem törődött a Szentlélek új munkájának mozgásával. Ehelyett azokat a szabályokat és tanokat részesítette előnyben, amelyek az általános igazságok felett álltak. A maga eredendő lényegében és annak teljességében, amit keresett, nem érdemli meg, hogy kereszténynek nevezzék, aki az igazságot követte, még kevésbé hűséges szolgának Isten házában, mert képmutatása túlságosan sok volt, lázadó mivolta pedig túlságosan nagy. Bár az Úr Jézus szolgájaként ismerik, egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy belépjen a mennyek országának kapuján, mert cselekedetei elejétől a végéig nem nevezhetők igaznak. Csupán úgy tekinthetünk rá, mint aki képmutató volt, és igazságtalanságot cselekedett, ugyanakkor Krisztusért dolgozott. Bár nem nevezhető gonosznak, mégis méltán nevezhető olyan embernek, aki igaztalanságot cselekedett. Sok munkát végzett, de nem a munka mennyisége alapján kell megítélni, hanem csak annak minősége és lényege alapján. Csak így lehet a dolog végére járni. Ő mindig így hitte: „Képes vagyok a munkára, jobb vagyok, mint a legtöbb ember; az Úr terhére úgy tekintettel vagyok, mint senki más, és senki sem tart olyan mély bűnbánatot, mint én, mert rám ragyogott a nagy világosság, és én láttam a nagy világosságot, s ezért az én bűnbánatom mélyebb, mint bárki másé.” Akkoriban ezt gondolta a szívében. Munkája végén Pál azt mondta: „A harcot megharcoltam, futásomat bevégeztem, és eltétetett nekem az igazság koronája.” Harca, munkája és pályája teljes egészében az igazság koronájáért folyt, és nem tört tevékenyen előre. Bár nem volt felületes a munkájában, mégis azt lehet mondani, hogy munkáját pusztán azért végezte, hogy jóvá tegye hibáit, hogy kárpótolja lelkiismerete vádjait. Csak azt remélte, hogy minél hamarabb bevégzi munkáját, befejezi a pályáját és megharcolja a harcát, hogy aztán annál hamarabb elnyerhesse az igazság vágyott koronáját. Nem arra vágyott, hogy tapasztalataival és igaz tudásával találkozzon az Úr Jézussal, hanem arra, hogy minél hamarabb befejezze a munkáját, hogy az Úr Jézussal való találkozáskor megkaphassa a munkájával kiérdemelt jutalmakat. A munkáját arra használta, hogy vigasztalja magát, és hogy alkut kössön egy jövőbeli koronáért cserébe. Nem az igazságra vagy Istenre törekedett, hanem csak a koronára. Hogyan lehetne egy ilyen törekvés megfelelő színvonalú? Ösztönzője, munkája, az ár, amit fizetett, és minden erőfeszítése – mindezt áthatották csodálatos ábrándjai, és teljes egészében a saját vágyai szerint dolgozott. Munkája egészét tekintve a legcsekélyebb hajlandóság sem volt az általa fizetett árban; ő csupán egy egyezség megkötésével foglalkozott. Erőfeszítéseit nem az a hajlandóság vezérelte, hogy végrehajtsa a kötelességét, hanem az a hajlandóság, hogy elérje az ügylet célját. Érdemesek-e az ilyen erőfeszítések? Ki hagyná jóvá az ő tisztátalan erőfeszítéseit? Kit érdekelnek az ilyen erőfeszítések? Munkája tele volt a jövőről szóló álmokkal, tele csodálatos tervekkel, és nem volt része olyan út, amelyen keresztül az emberi beállítottság változhatna. Jótékonyságának oly nagy része csak színlelés volt; munkája nem biztosította az életet, hanem az udvariasság látszatát keltette; egyezségkötés volt. Hogyan vezetheti az ilyen munka az embert arra az útra, hogy visszanyerje eredeti kötelességét?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, hogy valaki milyen úton jár)

Isten napi igéi  481. szemelvény

Mindaz, amire Péter törekedett, összhangban volt Isten szándékaival. Arra törekedett, hogy eleget tegyen Isten szándékainak, és még ha nehézségeket és hányattatásokat kellett is elszenvednie, akkor is hajlandó volt eleget tenni Isten szándékainak. Nincs ennél jobb törekvés egy Istenben hívő ember részéről. Amire Pál törekedett, azt a saját hús-vér teste, a saját elképzelései, a saját tervei és cselszövései szennyezték. Semmiképpen sem volt megfelelő színvonalú teremtett lény, nem olyasvalaki volt, aki azt kereste, hogy eleget tegyen Isten szándékainak. Péter arra törekedett, hogy kiszolgáltassa magát Isten vezényléseinek, és bár a munka, amit végzett, nem volt nagy, a törekvése mögötti motiváció és az út, amelyen járt, helyes volt; azaz, bár nem tudott sok embert megnyerni, képes volt az igazság útjára törekedni. Emiatt elmondható, hogy megfelelő színvonalú teremtett lény volt. Ma, még ha te nem is vagy dolgozó, képesnek kellene lenned arra, hogy jól végezd egy teremtett lény kötelességét, és arra törekedj, hogy mindent kiszolgáltass Isten vezényléseinek. Képesnek kellene lenned arra, hogy engedelmeskedj, bármit is mond Isten, és megtapasztalj mindenféle megpróbáltatást és finomítást, és bár gyenge vagy, a szívedben mégis képesnek kellene lenned arra, hogy szeresd Istent. Akik felelősséget vállalnak a saját életükért, azok hajlandóak jól végezni egy teremtett lény kötelességét, és az ilyen emberek nézőpontja a törekvésük mögött helyes. Istennek ezekre az emberekre van szüksége. Ha sok munkát végeztél, és mások útmutatást kaptak tőled, de te magad nem változtál, és nem tettél bizonyságot, vagy nem volt igaz tapasztalatod, úgy, hogy életed végén a tetteid még mindig nem tesznek bizonyságot, akkor te olyasvalaki vagy-e, aki változáson ment át? Olyan ember vagy-e, aki az igazságot keresi? Annak idején a Szentlélek használt téged, de ilyenkor azt a részedet használta, amelyik munkára használható volt, és nem használta azt a részedet, amelyik nem volt használható. Ha törekedtél a változásokra, akkor a használat folyamata során fokozatosan tökéletesedtél. A Szentlélek azonban nem felelős teljes mértékben azért, hogy végül meg leszel-e nyerve vagy sem – ez azon múlik, pontosan hogyan is törekszel. Ha nem történik változás a személyes beállítottságodban, akkor az azért van, mert a törekvésed mögötti nézőpontod helytelen. Ha nem kapsz jutalmat, akkor az a saját problémád, és azért van, mert te magad nem ültetted át az igazságot a gyakorlatba, és képtelen vagy eleget tenni Isten szándékainak. És így semmi sem fontosabb, mint a személyes tapasztalataid, és semmi sem alapvetőbb, mint a személyes belépésed! Néhányan a végén azt mondják majd: „Annyi munkát végeztem Érted, és bár talán nem értem el ünnepelt eredményeket, mégis szorgalmas voltam az erőfeszítéseimben. Nem engednél be a mennybe, hogy ehessem az élet gyümölcsét?” Neked tudnod kell, milyen emberekre vágyom; azok, akik mocskosak, nem léphetnek be a királyságba, azoknak, akik mocskosak, nem szabad bemocskolniuk a szent földet. Még ha sok munkát végeztél is, és dolgoztál sok éven át, végül, ha még mindig sajnálatosan mocskos vagy, akkor a Mennyország törvénye nem tűri majd, hogy be kívánsz lépni az Én királyságomba! A világ teremtésétől kezdve egészen a mai napig soha nem kínáltam ilyen könnyű bejutást a királyságomba azoknak, akik a kedvemben járnak. Ez egy mennyei szabály, és ezt senki sem szegheti meg! Neked az életre kell törekedned. Ma azok, akik tökéletessé tétetnek majd, Péterhez hasonlatosak: ők változásra törekszenek a saját beállítottságukban, hajlandóak tanúságot tenni Istenről, és végrehajtani kötelességüket teremtett lényként. Csak az ilyen emberek válnak tökéletessé. Ha csak a jutalmakra figyelsz, és nem törekszel rá, hogy megváltoztasd az életfelfogásod, akkor minden erőfeszítésed hiábavaló lesz – ez egy megmásíthatatlan igazság!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, hogy valaki milyen úton jár)

Isten napi igéi  482. szemelvény

Péter és Pál lényegének különbségéből meg kell értened, hogy mindazok, akik nem törekszenek az életre, hiába fáradoznak! Az Istenbe vetett hitben és Isten követése során Istent szerető szívvel kell rendelkezned, le kell vetned romlott beállítottságodat, törekedned kell arra, hogy eleget tegyél Isten szándékainak, és jól kell végezned egy teremtett lény kötelességét. Mivel te hiszel Istenben és követed Istent, mindent Neki kell felajánlanod, nem szabad személyes döntéseket hoznod, sem követeléseket támasztanod, és el kell érned, hogy eleget tegyél Isten szándékainak. Mivel teremtett emberi lény vagy, alá kell vetned magad az Úrnak, aki teremtett téged, mert te eredendően képtelen vagy irányítani önmagad, és nem rendelkezel eredendő képességgel a saját sorsod irányítására. Mivel te olyan ember vagy, aki hiszel Istenben, megszentelődésre és változásra kell törekedned. Mivel teremtett lény vagy, ragaszkodnod kell a kötelességedhez, és meg kell tartanod a helyedet, s nem szabad túllépned a kötelességeden. Ez nem azért van, hogy téged korlátozzalak, vagy hogy doktrínával elnyomjalak, hanem ez az az út, amelyen keresztül végezheted a kötelességedet, és ezt mindazok elérhetik – és el is kell érniük –, akik az igazságot cselekszik. Ha összehasonlítod Péter és Pál lényegét, akkor tudni fogod, hogyan kell törekedned. A Péter és Pál által járt utak közül az egyik a tökéletessé válás útja, a másik pedig a kiiktatás útja; Péter és Pál két különböző utat képvisel. Bár mindketten megkapták a Szentlélek munkáját, és mindketten elnyerték a Szentlélek megvilágosítását és megvilágítását, és mindketten elfogadták azt, amit az Úr Jézus rájuk bízott, a gyümölcs, amely bennük termett, nem volt ugyanaz: az egyik valóban gyümölcsöt hozott, a másik pedig nem. A lényegükből, a munkájukból, amit végeztek, abból, amit kifelé kifejeztek, és a végső kimenetelükből meg kell értened, hogy melyik utat kell választanod, melyik úton kell járnod. Ők két egyértelműen különböző úton jártak. Pál és Péter volt az egyes utak kvintesszenciája, ezért kezdettől fogva példaként állították őket. Melyek Pál tapasztalatainak legfontosabb elemei, és miért nem járt sikerrel? Melyek Péter tapasztalatainak legfontosabb elemei, és hogyan élte meg a tökéletesítést? Ha összehasonlítod, hogy mi foglalkoztatta őket, akkor tudni fogod, hogy pontosan milyen embert akar Isten, mik Isten szándékai, mi Isten természete, milyen ember lesz végül tökéletessé, és milyen ember nem lesz tökéletessé; tudni fogod, hogy milyen azok beállítottsága, akik tökéletessé tétetnek, és milyen azok beállítottsága, akiket nem tesznek tökéletessé – ezek a lényegi kérdések Péter és Pál tapasztalataiban láthatók. Isten teremtett mindent, és ezért az egész teremtést az Ő uralma alá helyezi, és aláveti az Ő uralmának; Ő fog uralkodni minden felett, hogy minden az Ő kezében legyen. Isten egész teremtésének, beleértve az állatokat, a növényeket, az emberiséget, a hegyeket, a folyókat és a tavakat – mindennek az Ő uralma alá kell kerülnie. Minden dolognak az égen és a földön az Ő uralma alá kell kerülnie. Egyáltalán nem lehet választásuk, és mindannyiuknak alá kell vetniük magukat az Ő vezényléseinek. Ezt Isten rendelte el, és ez Isten hatalma. Isten uralkodik minden felett, és úgy intézi, hogy minden dolog rendezett és rangsorolt legyen, mindegyiket fajtája szerint osztályozva, mindegyiket oda, ahová tartozik, Isten vágya szerint. Bármilyen nagy is legyen, egyetlen dolog sem képes felülmúlni Istent, minden dolog az Isten által teremtett emberiséget szolgálja, és egyetlen dolog sem mer fellázadni Isten ellen, vagy Istentől bármit követelni. Ezért az embernek, mint teremtett lénynek, az ember kötelességét is jól kell végeznie. Függetlenül attól, hogy ő az ura vagy sáfára minden dolognak, bármilyen magas az ember státusza minden dolog között, ettől ő még egy aprócska emberi lény, aki Isten uralma alatt áll; nem több, mint egy aprócska emberi lény, egy teremtett lény, és soha nem kerül Isten fölé. Teremtett lényként az embernek törekednie kell arra, hogy megismerje a Teremtőt és jól végezze egy teremtett lény kötelességét, és, ami a legfontosabb, törekednie kell arra, hogy szeresse Istent, anélkül, hogy bármilyen más döntést hozna, mert Isten méltó az ember szeretetére. Azoknak, akik az Isten iránti szeretetre törekszenek, nem szabad személyes előnyökre vagy személyes reményekre törekedniük; ez a törekvés leghelyesebb módja. Ha az, amire törekszel, az igazság, ha az, amit a gyakorlatba ültetsz, az igazság, és ha az, amit elérsz, a beállítottságodban bekövetkező változás, akkor az út, amelyen jársz, a helyes út. Ha a test áldásaira törekszel, és amit a gyakorlatba ültetsz, az a saját elképzeléseid igazsága, és ha egyáltalán nem történik változás a beállítottságodban, és egyáltalán nem vagy engedelmes a hús-vér testben lévő Istennek, és továbbra is homályban élsz, akkor amire törekszel, az biztosan a pokolba visz, mert az út, amelyen jársz, a kudarc útja. Az, hogy tökéletessé tesznek vagy kiiktatnak, a te saját törekvésedtől függ, ami azt is jelenti, hogy a siker vagy a kudarc attól az úttól függ, amelyen az ember jár.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, hogy valaki milyen úton jár)