Isten napi igéi  483. szemelvény

Pontosan miért hiszel Istenben? A legtöbb ember még mindig zavarodott ezt a kérdést illetően, és mindig két teljességgel különböző nézőpontból tekint a gyakorlati Istenre és a mennyei Istenre. Ez mutatja, hogy az emberek nem azért hisznek Istenben, hogy alávessék magukat Neki, hanem hogy bizonyos előnyökre tegyenek szert, vagy hogy megmeneküljenek a csapás okozta szenvedéstől; csak ez esetben fogják valamelyest alávetni magukat. Ez a fajta alávetettség feltételes – az alávetettségük feltételei a személyes kilátásaik; azért vetik alá magukat, mert nincs más választásuk. Tehát pontosan miért is hiszel Istenben? Ha pusztán személyes boldogulásod és sorsod érdekében, akkor jobb lenne, ha nem hinnél Benne. Az ilyesféle hit annyi, mint bolonddá tenni önmagadat, megnyugtatni önmagadat és csodálni önmagadat. Ha a hited alapjául nem az Istennek való alávetettség szolgál, akkor végül büntetés lesz a részed, amiért szembefordulsz Vele. Mindazok, akik hitükben nem az Istennek való alávetettséget keresik, olyan emberek, akik szembefordulnak Istennel. Isten azt kéri az emberektől, hogy az igazságot keressék, hogy szomjazzák az Ő szavait, egyék és igyák az Ő szavait, és ültessék át azokat a gyakorlatba, mindezt azért, hogy elérhessék az Istennek való alávetettséget. Ha ez a valódi szándékod, Isten biztosan fel fog téged magasztalni, és biztosan kegyes lesz irányodban. Ez kétségtelen és megváltoztathatatlan. Ha a szándékod nem az, hogy alávesd magad Istennek, és más céljaid vannak, akkor mindaz, amit mondasz és teszel – még az Isten előtti imáid is, sőt továbbmenve, minden mozdulatod – ellentétes lesz Istennel. Még ha a szavaid szelídek is és nyájas is vagy, még ha minden mozdulatod és megnyilvánulásod helyesnek is látszik mások számára, mintha alávetett személy lennél, ami az Istenben való hittel kapcsolatos szándékaidat és nézeteidet illeti, minden egyes cselekedeted Isten ellen való, gonosztett. Az olyan emberek, akik engedelmesnek tűnnek, mint a juhok, de a szívük gonosz szándékokat rejteget, valójában báránybőrbe bújt farkasok, és olyanok, akik közvetlenül Istent sértik meg. Isten egyikőjüket sem fogja megkímélni, és a Szentlélek egyenként fel fogja fedni őket. Mindenki látni fogja, hogy mindazokat, akik képmutatók, a Szentlélek bizonyosan visszautasítja. Ne légy türelmetlen: Isten egytől egyig elszámol velük, és sorra elintézi mindegyiket.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Istenben való hitedben alá kell vetned magad Istennek)

Isten napi igéi  484. szemelvény

Ha képtelen vagy elfogadni Istentől az új világosságot, és nem keresel, amikor nem látod tisztán, amit ma Isten tesz, és kételkedsz benne, ítélkezel fölötte, vagy vizsgálgatod és elemezgeted, akkor egy ilyen embernek esze ágában sincs alávetni magát Istennek. Ha te még mindig a tegnap fényét őrizgeted, amikor megjelenik a jelenlegi fény, és szembefordulsz Isten új munkájával, akkor nem vagy egyéb, mint egy abszurd valaki – egy azok közül, akik szándékosan szembefordulnak Istennel. Az Istennek való alávetettség kulcsa a legújabb világosság elfogadása, valamint az, hogy képesek legyünk azt elfogadni és gyakorolni. Csak ez a valódi alávetettség. Akikből hiányzik az elhatározás, hogy vágyódjanak Isten után, azok képtelenek szándékosan alávetni magukat Neki, és a jelenlegi helyzetükkel való elégedettségük eredményeként csak szembefordulni tudnak Istennel. Az ember nem tudja magát alávetni Istennek, mert a korábbiak tartják őt hatalmukban. A korábbiak mindenféle elképzeléseket és különféle képzelődéseket hoztak létre Istenről az emberben, és az elméjében ezekből alakult ki isten képe. Tehát amiben hisz, azok a saját elképzelései, valamint a saját képzeletének mércéi. Ha a ma gyakorlati módon munkálkodó Istent a saját elképzelésed istenéhez méred, akkor a hited a Sátántól származik, és a saját preferenciáidon alapul – Istennek nem kell ilyesfajta hit. Nem számít, milyen kiemelkedő képesítéssel rendelkeznek, nem számít, milyen áldozatokat hoztak – még hogyha egy egész élet erőfeszítéseit áldozták is az Őérte végzett munkára, sőt akár mártírhalált is szenvedtek Érte –, Isten akkor sem ismeri el az efféle hittel rendelkező embereket. Mindössze némi kegyet gyakorol feléjük, és megengedi, hogy élvezzék egy ideig. Az effajta emberek képtelenek az igazságot a gyakorlatba átültetni. A Szentlélek nem munkálkodik bennük, Isten pedig rendre kiiktatja majd őket. Legyenek fiatalok vagy idősek, akik nem vetik alá magukat Istennek a hitükben, és helytelenek a szándékaik, ők azok, akik ellenállnak és bomlasztanak, és Isten mindannyiukat kétségtelenül ki fogja iktatni. Akikben nincs meg a legcsekélyebb alávetettség sem Isten iránt, akik pusztán csak elismerik a nevét, és van némi fogalmuk Isten megközelíthetőségéről és szeretetreméltóságáról, ugyanakkor nem tartanak lépést a Szentlélekkel, és nem vetik alá magukat a Szentlélek jelen munkájának és szavainak – az ilyen emberek Isten kegyelmében élnek, de Isten nem nyerheti meg és nem teheti tökéletessé őket. Isten az alávetettségük által teszi tökéletessé az embereket, azáltal, hogy eszik, isszák és élvezik Isten szavait, továbbá az életükben tapasztalt szenvedés és finomítás révén. Az emberek beállítottsága csak az ilyen hit révén tud megváltozni, és csak ekkor tehetnek szert Isten igaz ismeretére. Nem megelégedve azzal, hogy Isten kegyelmében élnek, tevékenyen sóvárogva az igazságra és keresve azt, arra törekedve, hogy Isten megnyerje őket magának – ezt jelenti az Istennek való tudatos alávetettség, és pontosan ez az a fajta hit, amelyet Ő akar. Azok az emberek, akik nem tesznek semmi egyebet, csak élvezik Isten kegyelmét, nem válhatnak tökéletessé és nem változhatnak meg; és csak felületes alávetettséggel, jámborsággal, szeretettel és türelemmel rendelkezhetnek. Akik csak élvezik Isten kegyelmét, nem ismerhetik Őt igazán, és még ha ismerik is Istent, a tudásuk felszínes, és olyanokat mondanak, hogy „Isten szereti az embert”, vagy „Isten irgalmas az emberrel”. Ez nem tükrözi az ember életét, és nem azt jelenti, hogy az emberek valóban ismernék Istent. Ha akkor, amikor Isten szavai finomítják az embereket, vagy amikor megpróbáltatásoknak teszi ki őket, az emberek képtelenek alávetni magukat Istennek – és ha ehelyett kétkedni kezdenek, sőt akár el is buknak –, akkor a legkevésbé sem engedelmesek. Számos szabály és korlátozás él bennük az Istenben való hittel kapcsolatban, sőt sokéves hitükből származó, régóta kialakult tapasztalatok is, vagy különféle előírások, amelyek a Bibliát tekintik alapelvüknek. Képesek-e az ilyen emberek arra, hogy alávessék magukat Istennek? Ezek az emberek tele vannak emberi dolgokkal – hogyan is tudnák alávetni magukat Istennek? „Alávetettségük” személyes preferenciáikon alapul – akar-e vajon Isten efféle alávetettséget? Ez előírások betartása, nem pedig alávetettség Istennek; saját igényeik kielégítése és önmaguk megnyugtatása. Ha azt mondod, hogy ez Isten iránti alávetettség, nem követsz-e el istenkáromlást? Te egy egyiptomi fáraó vagy. Gonoszságot művelsz, és kifejezetten részt veszel az Istennel való szembefordulás munkájában – vajon ilyen szolgálatot vár tőled Isten? Legjobban teszed, ha igyekszel megtérni, és megpróbálsz némi öntudatosságra szert tenni. Ha ez nem sikerül, jobban teszed, ha hazamész; az inkább hasznodra válna, mint az „Istennek végzett szolgálatod”. Nem akadályoznál semmit, és nem okoznál zavart; tudnád a helyed, és jól élnél – nem lenne ez jobb? És nem szegülnél szembe Istennel, és nem lennél megbüntetve.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Istenben való hitedben alá kell vetned magad Istennek)

Isten napi igéi  485. szemelvény

A Szentlélek munkája napról napra változik, minden egyes lépéssel magasabbra hág – a holnap kinyilatkoztatása magasabb, mint a máé, és a munka lépésről lépésre egyre feljebb emelkedik. Ilyen az a munka, amellyel Isten tökéletesíti az embert. Ha az ember nem tud lépést tartani, akkor bármikor kivethető. Ha szíve nem veti magát alá, akkor képtelen lesz a végsőkig követni. Az előző kor elmúlt; ez egy új kor. És egy új korban új munkát kell végezni. Különösen a végső korban, amelyben az ember tökéletessé tétetik, Isten újabb munkát fog végezni, gyorsabban, így ha az ember nem veti alá magát szándékosan, nehezen tudja majd követni Isten lépteit. Isten nem tartja magát semmilyen előíráshoz, és munkájának egyetlen szakaszát sem tekinti örökké változatlannak. Ehelyett következetesen olyan munkát végez, amely egyre újabb és magasabb. Az Ő munkája minden egyes szakaszban egyre gyakorlatiasabbá válik, és egyre inkább összhangba kerül az ember tényleges szükségleteivel. Az ember csak egy ilyen munka megtapasztalása által érheti el beállítottsága végső átalakulását. Az ember életismerete egyre magasabb szinteket ér el, és így Isten munkája is egyre magasabb szinteket ér el. Csak így válhat az ember tökéletessé és alkalmassá arra, hogy Isten használja őt. Isten így munkálkodik, hogy egyrészt cáfolja és megmásítsa az ember elképzeléseit, másrészt, hogy az embert magasabb és gyakorlatiasabb állapotba, az Istenbe vetett hit legfelső birodalmába vezesse, hogy végül beteljesülhessen Isten akarata. Mindazon lázadó természetűeket, akik szándékosan ellenkeznek, Isten gyors és erőteljes munkájának ezen szakasza ki fogja vetni; csak azok juthatnak el az út végéig, akik szándékosan alávetik magukat és örömmel megalázkodnak. Az ilyen jellegű munkában mindannyiótoknak meg kell tanulnia, hogyan kell alávetni magatokat, és hogyan kell elengedni az elképzeléseiteket. Minden lépésnél óvatosnak kell lennetek. Ha könnyelműek vagytok, akkor biztosan olyanná váltok, akit a Szentlélek megvet, és aki megszakítja Isten munkáját. Mielőtt az ember a munka e szakaszát megtapasztalta volna, régi előírásai és törvényei oly számtalanok voltak, hogy elragadtatta magát, önhitté vált, és megfeledkezett önmagáról. Ezek mind olyan akadályok, amelyek gátolják az embert abban, hogy elfogadja Isten új munkáját; ezek Isten megismerésének ellenségei. Veszélyes, ha az embernek nincs sem alávetett, sem az igazságra vágyakozó szíve. Ha csak az egyszerű munkának és szavaknak veted alá magad, és képtelen vagy elfogadni bármi mélyrehatóbbat, akkor olyan vagy, aki a régi szokásokhoz ragaszkodik, és nem tud lépést tartani a Szentlélek munkájával.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel alávetik magukat Istennek, biztosan megnyeri Isten)

Isten napi igéi  486. szemelvény

Az Isten által végzett munka koronként eltérő. Ha az egyik szakaszban jól aláveted magad Isten munkájának, de a következő szakaszban az Ő munkájának való alávetettséged gyenge, illetve képtelen vagy az alávetettségre, akkor Isten elhagy téged. Követed Istent, miközben megteszi ezt a lépést, és akkor is követned kell Őt, amikor a következőre lép; csak ekkor leszel olyasvalaki, aki aláveti magát a Szentléleknek. Mivel hiszel Istenben, változatlanul alávetettnek kell maradnod. Nem teheted meg, hogy aláveted magad, amikor neked tetszik, de nem veted alá magad, amikor nincs kedved. Ezt a fajta alávetettséget Isten nem helyesli. Ha nem tudsz lépést tartani az új munkáról szóló közlésemmel, és továbbra is a korábbi kijelentésekhez ragaszkodsz, akkor hogy lehetne fejlődés az életedben? Istennek az a munkája, hogy szavai által ellásson téged. Amikor aláveted magad és elfogadod az Ő szavait, a Szentlélek biztosan munkálkodni fog benned. A Szentlélek pontosan úgy működik, ahogyan mondom; tedd, amit mondtam, és a Szentlélek azonnal munkálkodni fog benned. Új fényt bocsátok ki számotokra, hogy lássatok, elhozván benneteket a jelen világosságába, és amikor belesétálsz, a Szentlélek azonnal munkálkodni fog benned. Vannak, akik dacosan azt mondják: „Egyszerűen nem fogom gyakorolni, amit mondasz.” Ebben az esetben azt mondom neked, hogy most az út végére értél; kiapadtál, és élet nélkül vagy. Így a beállítottságod megváltozásának megtapasztalásában semmi sem sorsdöntőbb, mint hogy lépést tarts a jelenlegi fénnyel. A Szentlélek nemcsak bizonyos emberekben munkálkodik, akiket Isten használ, hanem még inkább a gyülekezetben. Bárkiben munkálkodhat. Lehet, hogy jelenleg benned munkálkodik, és meg fogod tapasztalni ezt a munkát. A következő időszakban lehet, hogy valaki másban munkálkodik, és ebben az esetben sietned kell, hogy kövesd; minél szorosabban követed a jelenlegi fényt, annál inkább gyarapodhat az életed. Nem számít, miféle ember valaki, ha a Szentlélek munkálkodik benne, akkor követned kell. Saját tapasztalataid során ténylegesen tapasztald meg, amin az illető keresztülment, és még magasztosabb dolgokat fogsz kapni. Az ilyen gyakorlás által gyorsabban fogsz fejlődni. Az ember számára ez a tökéletesség útja és az élet növekedésének eszköze. A tökéletessé válás útját a Szentlélek munkájának való alávetettséged által éred el. Nem tudod, hogy Isten milyen személyen keresztül fog munkálkodni azon, hogy tökéletessé tegyen téged, sem azt, hogy milyen emberen, eseményen vagy dolgon keresztül engedi meg neked, hogy elnyerj és megláss dolgokat. Ha rá tudsz lépni erre a helyes útra, azt mutatja, hogy nagy remény van számodra, hogy Isten által tökéletességre juss. Ha nem tudsz, az azt mutatja, hogy a jövőd sivár és fénytelen. Ha egyszer rálépsz a helyes útra, mindenben kinyilatkoztatást nyersz. Nem számít, hogy a Szentlélek mit fed fel másoknak, ha te az ő ismereteik alapján haladsz tovább, hogy saját magad tapasztalj meg dolgokat, akkor ez az életed részévé válik, és képes leszel másoknak is juttatni ebből a tapasztalatból. Azok, akik szavak szajkózásával látnak el másokat, olyan emberek, akiknek nincsenek tapasztalataik; meg kell tanulnod mások megvilágosodásán és megvilágításán keresztül megtalálni a gyakorlás módját, mielőtt a saját tényleges tapasztalataidról és tudásodról kezdhetnél beszélni. Ez nagyobb előnnyel jár a saját életedben. Így kellene tapasztalnod, alávetve magad mindannak, ami Istentől jön. Mindenben Isten szándékait kellene keresned, és mindenből tanulságokat kellene levonnod, hogy az életed gyarapodhasson. Az ilyen gyakorlat nyújtja a leggyorsabb fejlődést.

A Szentlélek a tényleges tapasztalataidon keresztül világosít meg, és a hiteden keresztül tökéletesít téged. Valóban hajlandó vagy tökéletessé válni? Ha valóban akarod, hogy Isten tökéletesítsen, akkor lesz bátorságod lemondani a testedről, képes leszel gyakorolni Isten szavait, és nem leszel negatív vagy gyenge. Képes leszel alávetni magad mindannak, ami Istentől jön, és képes leszel minden cselekedetedet felvállalni Isten előtt – akár mások előtt, akár a hátuk mögött cselekszel. Ha őszinte emberként cselekszel, és mindenben az igazságot gyakorlod, akkor olyan leszel, aki tökéletességre jut. Azok a csalárd emberek, akik egyféleképp viselkednek szemtől szembe, és máshogy a többiek háta mögött, nem hajlandóak tökéletesedni. Ők mindannyian a kárhozat fiai és olyan fiak, akik el fognak pusztulni; a Sátántól valók, és nem Isten kiválasztottjai. Isten nem választ ilyen embereket! Ha a cselekedeteid és viselkedésed nem vállalható Isten előtt, vagy Isten Lelke nem vizsgálhatja át, akkor ez a bizonyíték, hogy valami nincs rendben veled. El kell fogadnod Isten ítéletét és fenyítését, és a beállítottságod átalakítására kell összpontosítanod; csak ekkor léphetsz rá a tökéletessé válás útjára. Ha valóban hajlandó vagy Isten által tökéletességre jutni és Isten akaratát követni, akkor egyetlen zokszó nélkül alá kellene vetned magad Isten minden munkájának, anélkül, hogy önkényesen ítélkeznél, vagy következtetéseket vonnál le Isten munkájáról. Ezek a minimális követelményei annak, hogy Isten tökéletesítse az embert. Azok számára, akik Isten által tökéletességre akarnak jutni, ez a szükséges követelmény: Istent szerető szívvel cselekedj mindenben. Mit jelent Istent szerető szívvel cselekedni? Azt jelenti, hogy minden cselekedeted és viselkedésed vállalható Isten előtt. És mivel megfelelők a szándékaid, akár helyesek a cselekedeteid, akár helytelenek, nem félsz megmutatni őket Istennek vagy testvéreidnek, és mersz esküt tenni Isten előtt. Minden szándékodat, gondolatodat és elképzelésedet Isten elé kell tárnod, hogy Ő megfigyelje; ha így gyakorolsz és lépsz be, akkor az életedben gyors lesz a fejlődés.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel alávetik magukat Istennek, biztosan megnyeri Isten)

Isten napi igéi  487. szemelvény

Mivel hiszel Istenben, hinned kell Isten minden szavában és minden munkájában. Ami azt jelenti, hogy mivel hiszel Istenben, alá kell vetned magad Neki. Ha erre nem vagy képes, akkor teljesen mindegy, hogy hiszel-e, vagy sem. Ha évek óta hiszel Istenben, mégsem vetetted alá magad Neki soha, és nem fogadod el minden szavát, hanem azt kéred, hogy Isten hódoljon be neked, és a te elképzeléseid szerint cselekedjen, akkor te vagy a leglázadóbb mind közül; álhívő vagy. Hogyan tudnák az ilyen emberek alávetni magukat Isten munkájának és szavainak, amelyek nem felelnek meg az emberi elképzeléseknek? A leglázadóbbak mind közül azok, akik szándékosan nem hajlandóak engedni Istennek, és ellenállnak Istennek. Ők Isten ellenségei, az antikrisztusok. Mindig ellenséges hozzáállást rejtegetnek Isten új munkájával szemben; soha a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatják arra, hogy alávessék magukat, és soha nem vetették alá magukat vagy alázkodtak meg örömmel. Mások előtt ők a leginkább elbizakodottak, és soha senkinek nem vetik alá magukat. Isten előtt a legjobbnak tartják magukat a „prédikációk” hirdetésében, és a legügyesebbnek abban, hogy másokon munkát végezzenek. Soha nem engedik el a birtokukban lévő „kincseket”; ehelyett családi ereklyeként kezelik őket, hogy imádják azokat, és hogy prédikáljanak róluk másoknak, és arra használják őket, hogy kioktassák azokat a tökfilkókat, akik bálványozzák őket. Valóban van bizonyos számú ilyen ember az egyházban. Azt lehet mondani, hogy ők „megfékezhetetlen hősök dinasztiája”, akik nemzedékről nemzedékre Isten házában időznek. A „prédikációk” (doktrínák) hirdetését legfőbb kötelességüknek tekintik. Évről évre, nemzedékről nemzedékre szigorúan hajtják végre „szent és sérthetetlen” kötelességüket. Egy ember sem mer hozzájuk nyúlni; egyetlen ember sem mer nekik nyíltan szemrehányást tenni. „Királlyá” válnak Isten házában, zabolátlanok, ahogyan korról korra zsarnokoskodnak mások felett. A gonosz démonok e falkája arra törekszik, hogy összefogjon, hogy lerombolja munkámat; hogyan engedhetem meg, hogy ezek az élő ördögök a szemem láttára létezzenek? Még azok sem tudnak a végsőkig kitartani, akik csak félig vetik alá magukat, hát még ezek a zsarnokok, akiknek a legcsekélyebb alávetettség sincs a szívükben! Isten művét az ember nem könnyen nyeri el. Az ember még minden erejét összeszedve is csak egy részét tudja elnyerni, ami végül lehetővé teszi számára, hogy tökéletességre jusson. Mi a helyzet tehát az arkangyal leszármazottaival, akik Isten művének elpusztítására törekszenek? Vajon nekik nem még kevesebb a reményük arra, hogy Isten elnyerje őket? Az én célom a hódító munka elvégzésével nem pusztán az, hogy a hódítás kedvéért hódítsak, hanem az, hogy felfedjem az igazságot és az igazságtalanságot, hogy bizonyítékot szerezzek az ember megbüntetéséhez, hogy elítéljem a gonoszokat; és még inkább azért hódítok, hogy tökéletessé tegyem azokat, akik szándékosan alávetik magukat. A végén mindannyian a maguk fajtája szerint lesznek szétválasztva, és azoknak a gondolatai és eszméi, akik tökéletessé tétetnek, telve lesznek alávetettséggel. Ez az a munka, amelyet végül el kell végezni. Akik viszont tele vannak lázadó cselekedetekkel, eközben büntetésben részesülnek, és égő tűzbe lesznek vetve, és örök átok ül majd rajtuk. Amikor eljön ez az idő, a „nagy és fékezhetetlen hősök” korszakokon át fennálló „nemzetsége” a „gyenge és tehetetlen gyávák” leghitványabb és legmegtagadottabb „nemzetsége” lesz. Csak ez képes feltárni Isten minden igazságát, és az emberi sértést nem tűrő természetét, és csak ez képes lecsillapítani a szívemben lévő gyűlöletet. Nem értetek egyet azzal, hogy ez teljesen ésszerű?

Nem nyerhet mindenki életet, aki megtapasztalja a Szentlélek munkáját, és azok sem, akik benne vannak ebben az áramlatban. Az élet nem az összes ember közös tulajdona, és a beállítottság változása nem mindegyikük számára érhető el könnyen. Az Isten munkájának való alávetettségnek valóságosnak kell lennie, és meg kell élni azt. A felszínes alávetettség önmagában nem nyerheti el Isten elismerését, és ha Isten szavának pusztán felszínes szempontjai azok, amelyeknek az ember aláveti magát, anélkül, hogy beállítottságában változásra törekedne, az nincs összhangban Isten szándékaival. Az Istennek való alávetettség és az Isten munkájának való alávetettség egy és ugyanaz. Azok, akik csak Istennek vetik alá magukat, de a munkájának nem, nem tekinthetők alávetettnek, még kevésbé azok, akik valójában nem vetik alá magukat, de látszólag hízelgők. Azok, akik valóban alávetik magukat Istennek, mindannyian képesek a munkából gyarapodni, és megértést nyerni Isten természetéről és munkájáról. Csak az ilyen emberek vetik alá magukat igazán Istennek. Az ilyen emberek képesek az új munkán keresztül új tudásra szert tenni és az új munkán keresztül új változásokon keresztülmenni. Isten csak ezeket az embereket ismeri el, csak ezek az emberek tökéletesednek, és csak ők azok, akiknek a beállítottsága megváltozott. Azokat ismeri el Isten, akik örömmel alávetik magukat Istennek, az Ő szavának és munkájának. Csak az ilyen emberek járnak jó úton, csak az ilyen emberek akarják és keresik őszintén Istent. Ami azokat illeti, akik csupán szájukkal beszélnek Istenbe vetett hitükről, de lényegében gyalázzák Őt, ők olyan emberek, akik álarcot öltenek, akik a kígyó mérgét hordozzák; ők a legárulóbbak mind közül. Előbb-utóbb ennek a gonosztevő bandának letépik az aljas álarcát. Nem ez az a munka, amely ma folyik? A gonosz emberek mindig gonoszak maradnak, és soha nem menekülnek meg a büntetés napjától. A jó emberek mindig jók lesznek, és fel lesznek fedve, amikor Isten munkája véget ér. A gonoszok közül senkit nem tekintenek majd igaznak, és az igazak közül senkit nem tekintenek majd gonosznak. Hagynám én, hogy bárkit is igazságtalanul vádoljanak?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel alávetik magukat Istennek, biztosan megnyeri Isten)

Isten napi igéi  488. szemelvény

Ahogy az életed halad előre, mindig új belépésre és új, magasabb szintű felismerésekre van szükséged, amelyek minden egyes lépéssel egyre mélyülnek. Ez az, amibe mindenkinek be kell lépnie. Ha a beszélgetés, a prédikációk hallgatása, Isten igéjének olvasása vagy valamilyen ügy elintézése által új felismerésre és új megvilágosodásra jutsz, és soha nem a régi előírások és a régi idők szerint élsz, és mindig az új fényben élsz, soha nem eltévelyedve Isten szavától, akkor ezt értjük a helyes útra lépés alatt. Nem elég pusztán megfizetni valamiféle felszínes szinten; Isten szava napról napra nagyobb magasságokba tör, és mindennap új dolgok jelennek meg, és az embernek is mindennap új belépést kell tennie. Ahogy Isten beszél, úgy valósítja meg mindazt, amit mondott, és ha nem tudsz lépést tartani, lemaradsz. El kell mélyülnöd az imáidban; Isten szavának evése és ivása nem lehet időszakos. A megvilágosodásnak és a megvilágításnak, amit kapsz, el kell mélyülnie, és az elképzeléseidnek és képzelődéseidnek fokozatosan el kell múlniuk. Meg kell erősítened az ítéletedet is, és bármivel is találkozol, legyenek róla saját gondolataid és saját nézőpontod. Azzal, hogy megérted a szellem néhány dolgát, bepillantást kell nyerned külső dolgokba, és fel kell fognod ezeknek a dolgoknak a lényegét. Ha nem vagy felvértezve ezekkel a dolgokkal, hogyan leszel képes vezetni a gyülekezetet? Ha csak a szavak jelentéséről és doktrínákról beszélsz, mindenféle valóság és a gyakorlás útja nélkül, csak rövid ideig tudsz majd boldogulni. Lehet, hogy ez némileg elfogadható, amikor új hívőkhöz beszélsz, de egy idő után, amikor az új hívők már gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek, nem fogod tudni táplálni őket. Akkor hogyan leszel Isten hasznára? Új megvilágosodás nélkül nem tudsz munkálkodni. Az új megvilágosodást nélkülözők nem tudják, hogyan kell megtapasztalni dolgokat, és az ilyen emberek soha nem nyernek el új tudást vagy új tapasztalatot. Ezentúl, az élet táplálása terén soha nem tudják betölteni feladatukat, és nem válhatnak alkalmassá arra, hogy Isten használja őket. Az ilyen ember semmirekellő, csak a levegőt pazarolja. Valójában az ilyen emberek teljesen alkalmatlanok arra, hogy betöltsék funkciójukat a munkában; egyikük sem jó semmire. Nemcsak, hogy nem teljesítik a funkciójukat, de valójában sok felesleges bajt hoznak az egyházra. Arra figyelmeztetem ezeket a „tiszteletreméltó öregeket”, hogy sietve hagyják el az egyházat, hogy másoknak ne kelljen többé őket nézni. Az ilyen emberek nem értik az új munkát, és tele vannak elképzelésekkel. Semmilyen funkciót nem töltenek be az egyházban; inkább csak viszályt szítanak és negatív megjegyzéseket terjesztenek mindenfelé, sőt meggondolatlanul gonosz tetteket követnek el, és zavart keltenek a gyülekezetben, és ezzel zavarodottságba és kuszaságba taszítják azokat, akik nem rendelkeznek tisztánlátással. Ezeknek az élő ördögöknek, ezeknek a gonosz lelkeknek a lehető leghamarabb el kell hagyniuk az egyházat, nehogy miattad érje kár az egyházat. Lehet, hogy nem félsz a mai nap munkájától, de vajon nem félsz a holnapi igazságos büntetéstől? Az egyházban nagy számban vannak ingyenélők és farkasok, akik arra törekszenek, hogy lerombolják Isten rendes munkáját. Ezek mind a fődémon által küldött démonok, gonosz farkasok, akik arra törekszenek, hogy felfalják a tudatlan bárányokat. Ha ezek az úgynevezett emberek nem űzetnek ki, akkor élősködni fognak az egyházon, molyokká válnak, amelyek felemésztik az adományokat. Előbb vagy utóbb eljön a nap, amikor ezek a megvetendő, tudatlan, hitvány és alantas férgek megkapják büntetésüket!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel alávetik magukat Istennek, biztosan megnyeri Isten)

Isten napi igéi  489. szemelvény

A valóság ismeretének elsajátítása és Isten munkájának alapos megértése – mindkettő megjelenik az Ő szavaiban, és csakis ezeken a szavakon keresztül nyerhetsz megvilágosodást. Ezért jobban fel kell vértezned magad Isten szavaival. Beszélgess Isten szavait illető megértésedről, hogy a beszélgetésed által mások megvilágosodhassanak, és előrevezető úttal rendelkezhessenek – ez egy gyakorlati út. Mielőtt Isten kialakít számodra egy környezetet, először mindannyiótoknak fel kell vérteznie magát az Ő szavaival. Ez olyasmi, amit mindenkinek meg kellene tennie; sürgető prioritás. Először is, érj el egy pontot, ahol tudod, hogyan kell enni és inni Isten szavait. Bármit illetően, amiről nem tudod, hogyan kell megtenni, keresd az Ő szavaiban a gyakorlás útját; minden olyan ügyben, amit nem értesz, vagy minden esetleges nehézséged esetén nézd meg az Ő szavait. Isten szavait tedd ellátmányoddá, és hagyd, hogy segítsenek a tényleges nehézségeid és problémáid megoldásában; engedd meg azt is, hogy szavai segítségeddé váljanak az életben. Ezek a dolgok erőfeszítést igényelnek a részedről. Isten szavainak evésében és ivásában eredményeket kell elérned; képesnek kell lenned elcsendesíteni a szívedet Őelőtte. Amikor problémákba ütközöl, gyakorolj az Ő szavaival összhangban, amikor pedig semmivel nem szembesülsz, akkor csak foglalatoskodj az Ő szavainak evésével és ivásával. Időnként imádkozhatsz és elmélkedhetsz Isten szeretetén, beszélgethetsz az Ő szavait illető megértésedről, és beszélgethetsz a magadban tapasztalt megvilágosodásról és megvilágításról, valamint a reakcióidról, amelyek e szavak olvasása közben voltak. Sőt, előrevezető utat mutathatsz az embereknek. Csakis ez gyakorlati. Ha ezt teszed, annak célja, hogy Isten szavai a te gyakorlati ellátásoddá válhassanak.

Egy nap folyamán hány órát vagy igazán Isten előtt? A napodból mennyit adsz ténylegesen Istennek? Mennyit adsz a testnek? Az, hogy a szíved mindig Isten felé irányul, az első lépés ahhoz, hogy az Általa történő tökéletesítés helyes kerékvágásában legyél. Ha a szívedet, testedet és valamennyi őszinte szeretetedet Istennek tudod szentelni, Elé tudod helyezni azokat, feltétel nélkül alá tudod vetni magad Neki, és tökéletesen tekintettel tudsz lenni az Ő szándékaira –, és nem a hús-vér testért, a családért és a saját vágyaidért cselekszel, hanem Isten házának érdekében, Isten szavait véve alapelvedként és alapodként mindenben –, akkor azzal, hogy így teszel, az indítékaid és nézőpontjaid mind a helyükre kerülnek, és akkor olyan ember leszel majd, aki megkapja Isten jóváhagyását az Ő jelenlétében. Isten azokat az embereket kedveli, akik feltétel nélkül elkötelezettek Iránta; Ő azokat kedveli, akik kizárólag Hozzá hűségesek. Akiket Isten utál, azok, akik lagymatagok Iránta, és akik lázadnak Ellene. Megveti azokat, akik hisznek Benne és mindig élvezni akarják Őt, miközben képtelenek arra, hogy teljességgel feláldozzák magukat az Ő kedvéért. Gyűlöli azokat, akik azt mondják, szeretik Őt, ám szívükben lázadnak Ellene; gyűlöli azokat, akik ékesszólóak és mézesmázos szavakkal beszélnek, hogy megtévesztésbe bocsátkozzanak. Azok, akik nem szánták oda őszintén Istennek magukat, vagy akik nem vetették igazán alá magukat Neki, természetüktől fogva súlyosan lázadók és a végletekig arrogánsak. Nevezetesen azok, akik nem tudnak őszintén alávetettek lenni a normális, gyakorlati Isten előtt, még arrogánsabbak, és ők aztán tényleg az arkangyal kötelességtudó ivadékai. Azok az emberek, akik igazán feláldozzák magukat Istenért, egész lényüket Neki szánják oda, és Isten elé helyezik magukat – képesek alávetni magukat minden szavának és munkájának, gyakorolják a szavait, és létezésük alapjaként fogadják el azokat, valamint őszintén keresnek az Ő szavaiban, hogy megtudják, mely részeket kell gyakorolniuk. Ilyenek azok az emberek, akik igazán Isten előtt élnek. Ha így gyakorolsz, az hasznos lesz az életed számára. Az Ő szavainak evése és ivása révén megismerheted a saját romlott beállítottságaidat, valamint kielégítheted az életed szükségleteit és pótolhatod a hiányosságaidat, hogy az életfelfogásod átalakuljon. Ez eleget tesz Isten szándékának. Ha Isten követelményei szerint cselekszel, és ha nem a testet elégíted ki, hanem ahelyett az Ő szándékainak teszel eleget, akkor ebben majd belépsz az Ő szavainak valóságába. Isten szavainak valóságába belépni azt jelenti, hogy teljesíteni tudod a kötelességedet, és megfelelsz Isten munkája szükségleteinek. Csak az efféle gyakorlati tettek nevezhetők belépésnek az Ő szavai valóságába. Ha képes vagy belépni ebbe a valóságba, akkor birtokában leszel az igazságnak. Ez a valóságba való belépés kezdete; elsőként ezt a kiképzést kell vállalnod, és csak azt követően tudsz majd még mélyebb valóságokba belépni. Fontold meg, hogyan tartsd meg a parancsolatokat, és hogyan légy odaadó Isten előtt; ne folyton arra gondolj, mikor leszel képes belépni a királyságba. Ha a beállítottságod nem változik, akkor bármire is gondolsz, hasztalan lesz! Az Isten szavainak valóságába történő belépéshez először oda kell eljutnod, ahol minden elképzelésed és gondolatod Istenért van – ez a legalapvetőbb szükség.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik teljesen alá tudják vetni magukat Isten gyakorlatiasságának, azok szeretik Őt igazán)

Isten napi igéi  490. szemelvény

Jelenleg sok ember van próbatételek közepette, és nem érti Isten munkáját, de mondom neked: ha nem érted, jobb, ha nem ítélkezel felette. Talán eljön a nap, amikor az igazság a maga teljességében napvilágra kerül, és akkor majd megérted. Javadra válna, ha nem ítélkeznél, ugyanakkor nem várakozhatsz csak passzívan. Törekedned kell az aktív belépésre; csak akkor leszel olyan ember, akinek valódi belépése van. Lázadó mivoltuk miatt az emberek folyton elképzeléseket alkotnak a gyakorlati Istenről. Ez mindenki számára szükségessé teszi, hogy megtanulja, hogyan legyen alávetett, ugyanis a gyakorlati Isten egy óriási próbatétel az emberiség számára. Ha nem tudsz szilárdan állni, akkor mindennek vége; ha nincs megértésed a gyakorlati Isten gyakorlatiasságáról, akkor képtelen leszel arra, hogy Isten tökéletesítsen. A döntő lépés azt illetően, hogy az emberek tökéletesíthetőek-e vagy sem, a megértésük Isten gyakorlatiasságáról. A földre jött megtestesült Isten gyakorlatiassága minden egyes ember számára próbatétel; ha képes vagy szilárdan állni e tekintetben, akkor olyasvalaki leszel, aki ismeri Istent, és olyan ember leszel, aki igazán szereti Őt. Ha nem tudsz e tekintetben szilárdan állni, és csak a Lélekben hiszel, és képtelen vagy hinni Isten gyakorlatiasságában, akkor bármilyen jól hiszel Istenben, az hasztalan lesz. Ha a látható Istenben nem tudsz hinni, akkor hihetsz Isten Lelkében? Nem csupán bolonddá próbálod tenni Istent? A látható és kézzelfogható Istennek nem vagy alávetett, így vajon képes vagy alávetni magad a Léleknek? A Lélek láthatatlan és nem tapintható, tehát, amikor azt mondod, hogy aláveted magad Isten Lelkének, akkor nem egyszerűen badarságot beszélsz? A parancsolatok megtartásának kulcsa, hogy legyen megértésed a gyakorlati Istenről. Amint megérted a gyakorlati Istent, meg tudod majd tartani a parancsolatokat. A megtartásuknak két aspektusa van: az egyik az Ő Lelke lényegéhez való ragaszkodás, és hogy a Lélek előtt az ember képes legyen elfogadni a Lélek általi átvizsgálást; a másik a megtestesülés valódi megértésének képessége és a valódi alávetettség elérése. Akár a test, akár a Lélek előtt, az embernek mindig olyan szívvel kell rendelkeznie, amely aláveti magát Istennek és féli Őt. Csak az ilyen ember alkalmas a tökéletesítésre. Ha megérted a gyakorlati Isten gyakorlatiasságát – azaz, ha szilárdan álltál ebben a próbatételben, akkor semmi sem lesz túl sok neked.

Egyesek azt mondják: „Könnyű megtartani a parancsolatokat; csupán őszintén és áhítatosan kell beszélned Isten előtt, mindenféle gesztikulálás nélkül; ezt jelenti a parancsolatok megtartása.” Így van? Tehát, ha Isten háta mögött teszel néhány dolgot, ami ellenáll Neki, az a parancsolatok megtartásának számít? Alaposan meg kell értenetek, hogy mit foglal magába a parancsolatok megtartása. Ahhoz kapcsolódik, hogy valódi megértésed van-e Isten gyakorlatiasságáról vagy sem; ha érted a gyakorlatiasságot, és nem botlasz meg és nem buksz el e próbatétel során, akkor olyannak számíthatsz, aki erős bizonysággal rendelkezik. A zengő tanúságtétel Isten mellett elsősorban arra vonatkozik, hogy érted-e a gyakorlati Istent vagy sem, és hogy képes vagy-e alávetni magad e személy előtt, aki nem csupán hétköznapi, hanem normális, és aláveted-e magad akár mindhalálig. Ha eme alávetés útján igazán tanúságot teszel Isten mellett, az azt jelenti, hogy Isten megnyert téged. Ha mindhalálig alá tudod vetni magad, nem panaszkodsz, nem ítélkezel, nem rágalmazol, nincsenek semmiféle elképzeléseid, sem hátsó szándékaid Őelőtte, akkor ily módon Isten dicsőséget nyer. Az alávetettség egy átlagos személy előtt, akit az ember lenéz, és képesnek lenni mindhalálig alávetni magunkat mindenféle elképzelések nélkül – ez valódi bizonyságtétel. A valóság, amelybe a belépést Isten megköveteli az emberektől, az, hogy képes légy alávetni magad az Ő szavainak, azokat a gyakorlatba ültetni, meghajolni a gyakorlati Isten előtt, és ismerni saját romlottságodat, megnyitni a szíved Őelőtte, és végül arra, hogy e szavai által Ő megnyerjen téged. Isten dicsőséget nyer, amikor ezek a szavak meghódítanak téged és teljesen alávetetté tesznek Őelőtte; Ő ezen keresztül szégyeníti meg a Sátánt, és végzi be a munkáját. Amikor semmiféle elképzelésed nincs a megtestesült Isten gyakorlatiasságáról – azaz, amikor szilárdan megálltál ebben a próbatételben –, akkor tetted meg jól ezt a tanúságot. Ha eljön a nap, amikor egészen megérted a gyakorlati Istent, és mindhalálig alá tudod vetni magad, ahogyan Péter tette, akkor Isten megnyer és tökéletesít majd. Ha bármi olyat tesz Isten, ami nem egyezik a te elképzeléseiddel, az próbatétel számodra. Ha Isten munkája megfelelne a te elképzeléseidnek, nem kívánná meg, hogy szenvedj vagy hogy finomítsanak. A munkája épp azért kívánja meg, hogy elengedd az efféle elképzeléseket, mert annyira gyakorlatias, és nem egyezik az elképzeléseiddel. Ezért próbatétel ez számodra. Isten gyakorlatiassága miatt van minden ember próbatételek közepette; az Ő munkája gyakorlati, nem természetfeletti. Gyakorlati szavainak és gyakorlati kijelentéseinek mindenféle elképzelésektől mentes teljes megértése révén, és azáltal, hogy képes vagy egyre inkább őszintén szeretni Őt, ahogyan a munkája egyre gyakorlatiasabb lesz, Ő meg fog nyerni téged. Az az embercsoport, amelyet Isten megnyer majd, azokból áll, akik ismerik Istent; vagyis akik ismerik az Ő gyakorlatiasságát. Sőt, ők azok, akik képesek alávetni magukat Isten gyakorlati munkájának.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik teljesen alá tudják vetni magukat Isten gyakorlatiasságának, azok szeretik Őt igazán)

Isten napi igéi  491. szemelvény

Miközben Isten a hús-vér testben van, az Általa az emberektől megkívánt alávetettség nem jár az ítélkezéstől vagy az ellenállástól való tartózkodással, ahogyan ők elképzelik; Ő sokkal inkább azt igényli, hogy az emberek a szavait használják alapelvként, amely szerint élnek, illetve létezésük alapjaként; hogy az Ő szavainak lényegét teljesen a gyakorlatba ültessék, és hogy feltétel nélkül eleget tegyenek az Ő szándékainak. Annak a követelménynek az egyik aspektusa, miszerint az emberek vessék alá magukat a megtestesült Istennek, az Ő szavainak gyakorlatba ültetésére vonatkozik, míg a másik aspektus arra utal, hogy képesek legyenek alávetni magukat az Ő normalitásának és gyakorlatiasságának. Mindkettőnek abszolútnak kell lennie. Azok tudják mindkét aspektust elérni, akik őszinte, Istent szerető szívvel rendelkeznek. Ők mind olyan emberek, akiket Isten megnyert, és mind úgy szeretik Istent, mint a saját életüket. A megtestesült Isten normális és gyakorlatias emberi mivoltot hordoz a munkájában. Ezért az Ő normális és gyakorlatias emberi mivoltot egyaránt ötvöző külső burka óriási próbatétellé válik az emberek számára; a legnagyobb nehézségükké lesz. Mindazonáltal, Isten normalitása és gyakorlatiassága nem kerülhető el. Ő mindent megpróbált, hogy megoldást találjon, ám végül nem tudott megszabadulni normális emberi mivoltának külső burkától. Ez azért volt, mert végül is Ő a megtestesült Isten, nem pedig a Lélek Istene a mennyben. Ő nem az az Isten, akit az emberek nem látnak, hanem az Isten, aki egy teremtett lény burkát viseli. Így semmiképp sem lenne könnyű megszabadulnia normális emberi mivoltának burkától. Ezért, bármi is legyen, Ő továbbra is a hús-vér test szemszögéből végzi azt a munkát, amit végezni akar. Ez a munka a normális és gyakorlati Isten kifejeződése, így hát hogyan lenne rendben az, ha az emberek nem vetik alá magukat? Mi a csudát tehetnek az emberek Isten tetteivel? Ő azt tesz, amit csak akar; bármivel is legyen elégedett, az úgy van, ahogy van. Ha az emberek nem vetik alá magukat, akkor miféle más épkézláb terveik lehetnek? Mindeddig csak az alávetettség tudta megmenteni az embereket; senkinek sem volt más ragyogó ötlete. Ha Isten meg akarja próbálni az embereket, mit tehetnek ellene? Akárhogy is, ebből semmi nem a mennyei Isten vágya; ez a megtestesült Isten vágya. Ő ezt akarja tenni, úgyhogy ember nem változtathat rajta. A mennyei Isten nem avatkozik bele abba, amit a megtestesült Isten tesz, így hát nem kellene-e az embereknek még inkább alávetni magukat Neki? Bár egyaránt gyakorlatias és normális, Ő teljességgel megtestesült Isten. Saját vágyait követve azt tesz, amit csak akar. A mennyei Isten az összes feladatot átadta Neki; bármit is tesz, annak alá kell vetned magad. Bár emberi mivolttal rendelkezik, és igen normális, szándékosan rendezte el mindezt, így hát hogyan bámulhatnak Rá az emberek rosszallástól tágra nyílt szemekkel? Normális akar lenni, tehát normális. Emberi mivoltban akar élni, tehát emberi mivoltban él. Isteni mivoltban akar élni, tehát isteni mivoltban él. Az emberek úgy látják ezt, ahogy akarják, ám Isten mindig Isten lesz, az emberek pedig mindig emberek lesznek. Az Ő lényegét nem lehet megtagadni néhány apró részlet miatt, sem nem lehet Őt Isten „személyéből” kitaszítani egy kis dolog miatt. Az emberek az emberi lények szabadságával rendelkeznek, Isten pedig Isten méltóságával; ezek nem zavarják egymást. Nem adhatnának az emberek egy kis szabadságot Istennek? Nem tudják elviselni, hogy Isten egy kicsit hétköznapibb legyen? Ne légy oly szigorú Istennel! Mindenkinek toleránsabbnak kellene lennie a másik iránt; nem rendeződne-e akkor minden? Létezne-e akkor is elidegenedés? Ha valaki egy ilyen triviális dolgot nem tud elviselni, akkor hogyan mondhat egyáltalán olyasmit, hogy „a miniszterelnök szíve oly nagy, hogy akár egy vitorlás is kiköthet benne”? Hogyan lehet igazi ember az illető? Nem Isten az, aki nehézséget okoz az emberiségnek, hanem az emberiség okoz nehézséget Istennek. Az emberek mindig úgy kezelik a dolgokat, hogy bolhából elefántot csinálnak. A semmiből is ügyet kreálnak, és ez olyasmi, amit egyáltalán nem szabadna csinálniuk! Amikor Isten normális és gyakorlatias emberi mivoltban munkálkodik, amit Ő tesz, az nem az ember munkája, hanem Isten munkája. Mindazonáltal az emberek nem látják az Ő munkájának lényegét; mindig csak az Ő emberi mivoltának külső burkát látják. Még nem láttak ily nagyszerű munkát, ugyanakkor látták az Ő hétköznapi és normális emberi mivoltát, és nem engednek ebből. Hogyan nevezhető ez Istennek való alávetettségnek? A mennyei Isten most földi Istenné „változott”, és a földi Isten most a mennyei Isten. Nem számít, hogy külső megjelenésük azonos-e, ahogyan az sem, hogy pontosan hogyan is munkálkodnak. Végtére az, aki Isten saját munkáját végzi, Isten Maga. Neked alá kell vetned magad, akár akarod, akár nem – ez nem olyan dolog, amiben van választásod! Istent alávetettség illeti meg az emberek részéről, az embereknek pedig feltétlenül, a legcsekélyebb színlelés nélkül alá kell vetniük magukat Istennek.

A megtestesült Isten ma azt az embercsoportot akarja megnyerni, amelynek tagjai összhangban vannak az Ő szándékaival. Az embereknek csupán alá kell vetniük magukat az Ő munkájának, és nem kell állandóan a mennyei Isten vágyaival foglalkozniuk, homály közepette élve és megnehezítve a megtestesült Isten dolgát. Azok, akik képesek alávetni magukat Neki, azok, akik feltétlenül hallgatnak az Ő szavaira, és engedelmeskednek az Ő intézkedéseinek. Az ilyen emberek egyáltalán nem törődnek azzal, hogy valójában milyen lehet a mennyei Isten, vagy hogy a mennyei Isten épp miféle munkát végez az emberen; szívüket egészen felajánlják a földi Istennek, és teljes lényüket Őelé helyezik. Sosem a saját biztonságukkal törődnek, és soha nem csinálnak felhajtást a megtestesült Isten normalitása és gyakorlatiassága miatt. Azok, akik alávetik magukat a megtestesült Istennek, tökéletesedhetnek Általa. Azok, akik a mennyei Istenben hisznek, nem nyernek semmit. Ennek oka, hogy nem a mennyei Isten, hanem a földi Isten az, aki ígéreteket és áldásokat ad az embereknek. Az embereknek nem kellene mindig a mennyei Isten nagyságát tisztelni, miközben a földi Istenre egyszerű átlagemberként tekintenek; ez nem igazságos. Az ő mennyei istenük nagyszerű és csodálatos, bámulatos a bölcsessége, de ez az isten egyáltalán nem létezik. A földi Isten igen átlagos és jelentéktelen, és egyben igen normális. Nem rendelkezik rendkívüli elmével, és nem hajt végre világrengető tetteket, egyszerűen nagyon normális és gyakorlatias módon munkálkodik és beszél, és nem szól mennydörgés által, illetve nem idézi meg a szelet és az esőt. Ugyanakkor Ő valóban a mennyei Isten megtestesülése, és valóban az emberek között élő Isten. Az embereknek nem szabad Istenként tekinteniük arra, és tisztelniük annak nagyságát, akit meg tudnak érteni és aki megfelel a képzelődéseiknek, miközben azt, akit nem tudnak elfogadni, és egyáltalán nem tudnak elképzelni, alacsonyrendűnek látják. Mindez az emberek lázadó mivoltából ered; ez mind az emberiség Istennel szembeni ellenállásának forrása.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik teljesen alá tudják vetni magukat Isten gyakorlatiasságának, azok szeretik Őt igazán)

Isten napi igéi  492. szemelvény

Az emberek nem lesznek képesek érezni Isten szeretetreméltóságát, ha csak a lelkiismeretük érzéseire hallgatnak. Ha kizárólag a lelkiismeretükre támaszkodnak, az Isten iránti szeretetük erőtlen lesz. Ha csak Isten kegyelmének és szeretetének meghálálásáról beszélsz, nem lesz lendület az Iránta való szeretetedben; a lelkiismereted érzéseire alapozott szeretet Iránta egy passzív megközelítés. Miért mondom, hogy ez egy passzív megközelítés? Ez egy gyakorlati kérdés. Milyen szeretet a ti Isten iránti szeretetetek? Nem csak becsapjátok Istent, és színleltek Neki? A legtöbb ember úgy gondolja, hogy mivel nincs jutalom az Isten iránti szeretetért, és az embert mégis megfenyítik, ha nem szereti Őt, ezért az is megteszi, ha nem vétkezik. Tehát Istent szeretni és a lelkiismeret érzései alapján viszonozni az Ő szeretetét egy passzív megközelítés, nem pedig az ember szívéből spontán módon fakadó Isten iránti szeretet. Az Isten iránti szeretetnek az ember szíve mélyéről származó, őszinte érzésnek kell lennie. Egyesek azt mondják: „Én magam hajlandó vagyok Istent keresni és követni Őt. Még ha Isten el is akarna hagyni engem, akkor is követni fogom. Akár akar engem, akár nem, én akkor is szeretni fogom, és a végén meg kell Őt nyernem. Felajánlom a szívemet Istennek, és nem számít, mit tesz, egész életemben követni fogom Őt. Nem számít, mi történik, szeretnem kell Istent, és el kell nyernem Őt; nem nyugszom, amíg el nem nyerem Őt.” Benned van ilyen elszántság?

Az Istenben való hit útja egy és ugyanaz, mint az Iránta való szeretet útja. Ha hiszel Benne, szeretned kell Őt; az Ő szeretése azonban nem csak arra vonatkozik, hogy viszonzod a szeretetét, vagy hogy a lelkiismereted érzései alapján szereted Őt – ez egy tiszta szeretet Isten iránt. Néha az emberek képtelenek Isten szeretetét pusztán a lelkiismeretük alapján érezni. Miért mondtam mindig azt, hogy: „Isten Lelke mozdítsa meg lelkünket”? Miért nem az emberek lelkiismeretének megmozdításáról beszéltem, hogy szeressék Istent? Azért, mert az emberek lelkiismerete nem képes érezni Isten szeretetreméltóságát. Ha nem győztek meg ezek a szavak, próbáld meg a lelkiismeretedet használni, hogy érezd az Ő szeretetét. Lehet, hogy pillanatnyilag van némi késztetésed, de ez hamarosan el fog tűnni. Ha csak a lelkiismereteddel érzed Isten szeretetét, akkor imádkozás közben ösztönözve leszel, de hamarosan a hév elhalványul és eltűnik. Miért van ez így? Ha csak a lelkiismeretedet használod, képtelen leszel felébreszteni az Isten iránti szeretetedet; amikor valóban érzed Isten szeretetreméltóságát a szívedben, a lelkedet Ő fogja mozgatni, és csak ekkor lesz képes a lelkiismereted az eredeti szerepét betölteni. Ez azt jelenti, hogy amikor Isten megmozgatja az ember lelkét, és amikor az embernek ismeretei vannak és bátorítást nyer a szívében, vagyis amikor tapasztalatot szerzett, csak akkor lesz képes hatékonyan szeretni Istent a lelkiismeretével. Istent a lelkiismereteddel szeretni nem rossz – ez az Isten iránti szeretet legalacsonyabb foka. Úgy szeretni, hogy „épphogy csak megfeleljünk Isten kegyelmének”, egyszerűen nem készteti az embert arra, hogy proaktívan belépjen. Amikor az emberek valamennyit elnyernek a Szentlélek munkájából, tehát amikor gyakorlati tapasztalataikban látják és érzik Isten szeretetét, amikor van némi ismeretük Istenről, és valóban látják, hogy Isten mennyire méltó az emberiség szeretetére, és hogy Ő milyen kedves, csak akkor képesek őszintén szeretni Istent.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten iránti valódi szeretet spontán)

Isten napi igéi  493. szemelvény

Amikor az emberek szívükkel kapcsolatba lépnek Istennel, amikor a szívük képes teljesen Hozzá fordulni, ez az első lépés az ember Isten iránti szeretetében. Ha szeretni akarod Istent, akkor először is képesnek kell lenned arra, hogy a szívedet Őhozzá fordítsd. Mit jelent a szíved odafordítása Isten felé? Ez az, amikor minden, amire a szívedben törekszel, az Isten szeretete és elnyerése érdekében történik. Ez azt mutatja, hogy teljesen Isten felé fordítottad a szívedet. Istenen és az Ő igéin kívül szinte semmi más nincs a szívedben (család, vagyon, férj, feleség, gyerekek stb.). Még ha van is, ezek a dolgok nem foglalhatják el a szívedet, és nem gondolsz a jövőbeli kilátásaidra, hanem csak Isten szeretetére törekszel. Ekkor már teljesen Isten felé fordítottad a szívedet. Tegyük fel, hogy a szívedben még mindig terveket szősz magadnak, és mindig a személyes hasznot hajszolod, állandóan arra gondolva: „Mikor tudok egy kis kérést intézni Istenhez? Mikor fog meggazdagodni a családom? Hogyan szerezhetek szép ruhákat?...” Ha ilyen állapotban élsz, az azt mutatja, hogy a szíved még nem fordult teljesen Isten felé. Ha csak Isten igéi vannak a szívedben, és képes vagy imádkozni Istenhez, és mindig közel kerülsz Hozzá – mintha Ő nagyon közel lenne hozzád, mintha Isten benned lenne, és te Őbenne –, ha ilyen állapotban vagy, az azt jelenti, hogy a szíved Isten jelenlétében van. Ha minden nap imádkozol Istenhez és eszel és iszol az Ő szavaiból, mindig az egyház munkájára gondolsz, és ha tekintettel vagy Isten szándékaira, arra használod a szívedet, hogy Őt őszintén szeresd és eleget tegyél a szívének, akkor a szíved Istenhez fog tartozni. Ha a szívedet számos más dolog foglalja el, akkor azt még mindig a Sátán foglalja el, és nem fordult igazán Isten felé. Ha valakinek a szíve valóban Isten felé fordult, akkor őszinte, spontán szeretettel lesz Iránta, és képes lesz Isten munkáját figyelembe venni. Habár náluk is előfordulhatnak még az ostobaság és az észszerűtlenség pillanatai, de törődést mutatnak Isten házának érdekei, az Ő munkája és saját beállítottságuk megváltozása iránt, és a helyén van a szívük. Vannak, akik egyfolytában azt állítják, hogy minden, amit tesznek, az egyházért van, holott valójában saját maguk javára dolgoznak. Az ilyen embereknek rossz a szándékuk. Ők becstelenek és csalárdok, és az általuk tett legtöbb dolog a saját személyes hasznukat szolgálja. Az ilyen emberek nem törekszenek Isten szeretetére; a szívük még mindig a Sátáné, és nem tudnak Isten felé fordulni. Így Istennek nincs módja arra, hogy megszerezze ezt a fajta embert.

Ha igazán szeretni akarod Istent, és szeretnéd, hogy Ő elnyerjen, az első lépés az, hogy teljesen Isten felé fordítsd a szívedet. Minden egyes dologban, amit teszel, vizsgáld meg magad, és kérdezd meg: „Vajon ezt az Istent szerető szívre alapozva teszem? Van-e bármilyen személyes indíttatás emögött? Mi a tényleges célom ezzel a cselekedettel?” Ha át akarod adni a szívedet Istennek, akkor először a saját szívedet kell legyőznöd, le kell mondanod minden saját szándékodról, és el kell érned azt az állapotot, hogy teljesen Istenért létezz. Ez az út vezet ahhoz, hogy gyakoroljuk a szívünk Istennek való átadását. Mire utal a saját szív legyőzése? Ez a test extravagáns vágyainak elengedését jelenti, azt, hogy valaki nem vágyik a kényelemre vagy a státuszból származó előnyökre. Vagyis, hogy az illető mindent azért tesz, hogy Istennek megfeleljen, és a szívét teljes mértékben Neki, nem pedig önmagának szánja. Ez elegendő.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten iránti valódi szeretet spontán)

Isten napi igéi  494. szemelvény

Az Isten iránti valódi szeretet a szív mélyéről fakad; ez a szeretet csak az ember Istenről való ismerete alapján létezik. Amikor valakinek a szíve teljesen Isten felé fordul, akkor van szeretete Isten iránt, de ez a szeretet nem feltétlenül tiszta és nem feltétlenül teljes. Ez azért van így, mert még mindig van némi távolság aközött, hogy az ember szíve teljesen Isten felé forduljon, és aközött, hogy az illető valóban megérti Istent és valóban imádja Őt. Az ember úgy éri el az Isten iránti igaz szeretetet, és úgy ismeri meg Isten természetét, ha szíve Isten felé fordul. Amikor az ember átadja igaz szívét Istennek, akkor kezd belépni az élet megtapasztalásába. Ily módon a beállítottsága elkezd megváltozni, az Isten iránti szeretete fokozatosan növekszik, és az Istenről való ismerete is fokozatosan növekszik. Tehát az ember szívének Isten felé fordítása csak előfeltétele annak, hogy az élettapasztalat helyes útjára lépjen. Amikor az emberek a szívüket Isten elé helyezik, a szívükben csak a vágyakozás van Iránta, de nem az Iránta való szeretet, mert nem értik Őt. Még ha ilyen körülmények között van is némi szeretetük Iránta, az nem spontán és nem valódi. Ennek az az oka, hogy minden, ami az ember testéből fakad, az érzelmek terméke, és nem valódi megértésből származik. Ez csak egy pillanatnyi impulzus, és nem eredményezhet tartós imádatot. Ha az emberek nem értik Istent, akkor csak a saját preferenciáik és egyéni elképzeléseik alapján tudják szeretni Őt; ezt a fajta szeretetet nem lehet spontán szeretetnek, sem pedig valódi szeretetnek nevezni. Lehet, hogy az ember szíve valóban Isten felé fordul, és képes arra, hogy mindenben Isten érdekeire gondoljon, de ha nincs megértése Istenről, akkor nem lesz képes a valóban spontán szeretetre. Mindössze arra lesz képes, hogy teljesítsen néhány funkciót az egyház számára, vagy teljesítse a kötelessége egy részét, de mindezt alap nélkül teszi majd. Az ilyen ember beállítottságát nehéz megváltoztatni; az ilyen emberek vagy nem törekszenek az igazságra, vagy nem értik meg azt. Még ha valaki teljesen Isten felé fordítja is a szívét, ez nem jelenti azt, hogy az Isten-szerető szíve teljesen tiszta, mert akiknek a szívében van Isten, azoknak a szívében nem feltétlenül van szeretet Isten iránt. Ez vonatkozik arra a különbségtételre, hogy valaki törekszik-e Isten megértésére, vagy sem. Ha valakinek van megértése Róla, az azt mutatja, hogy a szíve teljesen Isten felé fordult, azt mutatja, hogy az Isten iránti valódi szeretet a szívében spontán. Csak az ilyen embereknek van Isten a szívükben. A szívünk Isten felé fordítása előfeltétele annak, hogy valaki a helyes útra térjen, hogy megértse Istent, és hogy elérje az Isten iránti szeretetet. Ez nem az Isten iránti szeretetre vonatkozó kötelesség teljesítésének a jele, és nem is az Iránta való valódi szereteté. Az egyetlen módja annak, hogy valaki elérje az Isten iránti valódi szeretetet az, ha a szívét feléje fordítja, ami egyben az első dolog, amit az embernek az Ő teremtett lényei egyikeként tennie kellene. Akik szeretik Istent, azok mind olyan emberek, akik az életre törekszenek, vagyis olyanok, akik az igazságra törekszenek, és valóban Istent akarják; mindannyian rendelkeznek a Szentlélek általi megvilágosodással, és Ő már megindította őket. Mindannyian képesek megkapni Isten vezetését.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten iránti valódi szeretet spontán)

Isten napi igéi  495. szemelvény

Ma, amikor arra törekedtek, hogy szeressétek és megismerjétek Istent, egyfelől nehézségeket és finomítást kell eltűrnötök, másfelől meg kell fizetnetek az árát. Nincs mélyebb értelmű lecke, mint az Isten iránti szeretet leckéje, és mondhatni, hogy a hitben leélt életen keresztül megtanult lecke az, hogy szeresd Istent. Ez annyit tesz, hogy ha hiszel Istenben, szeretned kell Istent. Ha csak hiszel Istenben, de nem szereted Őt, és nem érted el Isten ismeretét, és sohasem szeretted Istent a szívedből fakadó igaz szeretettel, akkor Istenbe vetett hited hiábavaló; ha istenhitedben nem szereted Istent, akkor hiába élsz, és egész életed a legalacsonyabb rendű minden élet közül. Ha egész életedben sohasem szeretted Istent, és sohasem tettél eleget Neki, akkor minek élsz? És mi értelme annak, hogy hiszel Istenben? Nem elpazarolt erőfeszítés ez? Vagyis ha az emberek hinni akarnak Istenben, és szeretni akarják Őt, meg kell fizetniük az árát. Ahelyett, hogy igyekeznének külsőleg egy bizonyos módon cselekedni, igazi betekintést kell keresniük a szívük mélyén. Ha nagy energiával tudsz énekelni és táncolni, de képtelen vagy átültetni az igazságot a gyakorlatba, elmondható rólad, hogy szereted Istent? Az Isten iránti szeretethez az kell, hogy Isten szándékait keresd mindenben, és hogy mélyen megvizsgáld bensődet, valahányszor történik veled valami, megpróbálva megragadni Isten szándékait és meglátni, hogy mik azok ezekben a dolgokban, minek az elérését kéri tőled Isten, és hogyan legyél tekintettel az Ő szándékaira. Például: történik valami, ami szenvedést kíván tőled, aminek során meg kell értened, hogy mi Isten szándéka, és hogyan legyél tekintettel az Ő szándékára. Nem magadnak kell megfelelned: először is engedd el önmagadat! Nincs szánalmasabb, mint a test. Keresned kell, hogy eleget tegyél Istennek, és teljesítened kell kötelességedet. Ilyen gondolatok mellett Isten külön meg fog világosítani ezt az ügyet illetően, és a szíved is vigaszra talál. Ha valami történik veled, akár nagy, akár kis dolog, először is el kell engedned önmagadat, és úgy kell tekintened a hús-vér testre, mint a legalacsonyabb rendű dologra. Minél inkább kielégíted a testet, az annál többet kíván; ha most kielégíted, legközelebb már többet követel. Ahogy ez folytatódik, még inkább megszereted a hús-vér testet. A testnek mindig féktelen vágyai vannak; mindig azt kéri, hogy elégítsd ki, és járj a kedvében belülről, akár abban, amit eszel, amit viselsz, vagy abban, hogy elveszíted az önuralmadat, vagy hogy saját gyengeségeidnek és lustaságodnak kedvezel... Minél inkább kielégíted a testet, annál nagyobbak lesznek a test vágyai, és annál elpuhultabb ő maga, míg végül odáig fajul a dolog, hogy a hús-vér tested még mélyebb elképzeléseket dédelget, lázadozik Isten ellen, felmagasztalja önmagát, és kétségei támadnak Isten munkájával kapcsolatban. Minél inkább kielégíted a testet, annál nagyobbak a test gyengeségei; mindig úgy fogod érezni, hogy senki sincs tekintettel gyengeségeidre, mindig azt fogod hinni, hogy Isten túl messzire ment, és ezt mondod majd: „Hogy lehetett Isten ilyen kemény? Miért nem hagy már nyugtot az embereknek?” Amikor az emberek kielégítik és túlságosan dédelgetik a testet, saját magukat teszik tönkre. Ha igazán szereted Istent, és nem elégíted ki a testet, akkor meglátod, hogy minden, amit Isten tesz, nagyon is helyes és jó, és hogy jogosan átkozza meg lázadó mivoltodat és ítéli meg igazságtalanságodat. Lesznek idők, amikor Isten megfenyít és megfegyelmez téged, és olyan körülményeket támaszt, amelyek megedzenek téged, arra kényszerítve, hogy Elé járulj – és mindig úgy fogod érezni, hogy amit Isten tesz, csodálatos. Így hát úgy fogod érezni, mintha nem is lenne sok a fájdalom, és hogy Isten annyira szeretetre méltó. Ha a test gyengeségeinek kedvezel, és azt mondod, hogy Isten túl messzire megy, akkor úgy fogod érezni, hogy mindig fájdalomban vagy és mindig bánkódsz, bizonytalan leszel Isten minden munkájával kapcsolatban, mintha Isten egyáltalán nem érezne együtt az ember gyengeségével, és nem lenne tudatában az ember nehézségeinek. Így mindig nyomorultul és egyedül érzed majd magad, mintha nagy igazságtalanság ért volna, és ekkor elkezdesz panaszkodni. Minél inkább kedvezel ily módon a test gyengeségeinek, annál inkább úgy fogod érezni, hogy Isten túl messzire megy, míg végül olyan rosszra fordul a helyzet, hogy megtagadod Isten munkáját, elkezdesz szembefordulni Istennel, és megtelsz lázadó mivolttal. Ezért lázadnod kell a test ellen, nem pedig kedvezned neki: „Az én férjem (feleségem), gyermekeim, kilátásaim, házasságom, családom – ez mind nem számít! Az én szívemben csak Isten van, és mindent meg kell tennem azért, hogy Istennek feleljek meg, és ne a testet elégítsem ki.” Ennek az elhatározásnak meg kell lennie benned. Ha mindig birtokában vagy ennek az elhatározásnak, akkor valahányszor gyakorlatba ülteted az igazságot, és elengeded önmagadat, ez csak egy kis erőfeszítésedbe kerül majd. Azt mondják, volt egyszer egy gazda, aki meglátott az úton egy megdermedt kígyót. A gazda felvette, és a keblére ölelte, a kígyó pedig, miután feléledt, halálra marta a gazdát. Az ember hús-vér teste olyan, mint a kígyó: lényege, hogy ártson az ember életének. Amikor teljesen a hús-vér tested vágyai szerint élsz, oda az életed. A hús-vér test a Sátántól való. Mindig féktelen vágyakat hordoz magában, mindig magára gondol, és mindig a kényelemre vágyik, és el akar merülni a könnyedségben, nincs benne nyugtalanság, illetve sürgető érzés, tétlenségben dagonyázik. Ha egy bizonyos pontig eleget teszel neki, végül felfal téged. Vagyis ha most kielégíted, legközelebb megint azt fogja kérni, hogy elégítsd ki. Mindig vannak féktelen vágyai és új követelései, és kihasználja, ha cinkosa vagy a testnek, eléri, hogy még inkább dédelgesd, és kényelmében élj – és ha soha nem tudod legyőzni, végül tönkreteszed magad. Hogy életet nyerhetsz-e Isten előtt, és hogy mi lesz a végső sorsod, az attól függ, hogyan gyakorlod a lázadást a hús-vér test ellen. Isten megmentett, kiválasztott és eleve elrendelt téged, de ha ma vonakodsz eleget tenni Neki, vonakodsz átültetni az igazságot a gyakorlatba, és vonakodsz fellázadni saját hús-vér tested ellen őszinte, Istent szerető szívvel, végül tönkreteszed magad, és így rendkívüli szenvedést viselsz majd el. Ha mindig a hús-vér testnek kedvezel, a Sátán fokozatosan elnyel, otthagyva téged élet nélkül és a Lélek érintése nélkül, míg eljön a nap, amikor már teljesen sötét vagy belül. Amikor sötétségben élsz, már foglyul ejtett a Sátán, többé nincs ott a szívedben Isten, és akkor tagadni fogod Isten létezését, és elhagyod Őt. Így, ha az emberek szeretni akarják Istent, fájdalommal és szenvedéssel kell megfizetniük az árát. Nem külsődleges buzgóságra és nehézségekre, mint például több olvasásra és futkosásra van szükség; hanem a bennük lévő dolgokat kell elengedniük: a féktelen gondolatokat, a személyes érdekeket, a saját terveiket, elképzeléseiket és szándékaikat. Ez Isten szándéka.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben)

Isten napi igéi  496. szemelvény

Az, ahogy Isten az emberek külső beállítottságát megmetszi, szintén az Ő munkájának egyik része; például ahogy megmetszi az emberek külső, abnormális emberi mivoltát vagy életmódjukat és szokásait, berögződéseiket és hagyományait, valamint külsődleges gyakorlataikat és buzgóságukat. De amikor Ő azt kéri, hogy az emberek ültessék át a gyakorlatba az igazságot, és változtassák meg beállítottságukat, akkor elsősorban a bennük rejlő szándékokat és elképzeléseket metszi meg. A külsődleges beállítottságodat megmetszeni önmagában véve nem nehéz; olyan, mintha arra kérne valaki, hogy ne edd azt, amit szeretsz, ez pedig könnyű dolog. Ami azonban a benned rejlő elképzeléseket illeti, azokat nem könnyű elengedni. Ez azt követeli meg az emberektől, hogy lázadjanak a test ellen, fizessék meg az árat, és szenvedjenek Isten előtt. Ez különösen igaz az emberek szándékaira. Amióta az emberek hinni kezdtek Istenben, sok helytelen szándékot dédelgetnek. Amikor az igazságot nem ülteted át a gyakorlatba, úgy érzed, hogy minden szándékod helyes, de amikor történik veled valami, meglátod, hogy sok helytelen szándék van benned. Így, amikor Isten tökéletessé teszi az embereket, ráébreszti őket arra, hogy sok elképzelés van bennük, amely gátolja istenismeretüket. Amikor felismered, hogy a szándékaid helytelenek, ha el tudod kerülni az elképzeléseid és szándékaid szerinti gyakorlást, és képes vagy tanúságot tenni Isten mellett és szilárdan helytállni mindenben, ami történik veled, ez azt bizonyítja, hogy fellázadtál a test ellen. Amikor fellázadsz a test ellen, elkerülhetetlenül csata dúl majd benned. A Sátán megpróbál majd rávenni, hogy őt kövesd, megpróbál majd rávenni, hogy a hús-vér test elképzeléseit kövesd, és a hús-vér test érdekeit óvd – Isten szavai azonban belülről fognak megvilágosítani és megvilágítani, és ekkor rajtad áll a döntés, hogy Istent vagy a Sátánt követed. Amikor Isten azt kéri az emberektől, hogy ültessék gyakorlatba az igazságot, az elsősorban azért van, hogy a megmetssze a bennük lévő dolgokat, és megmetssze azokat a gondolataikat és elképzeléseiket, amelyek nincsenek összhangban Isten szándékaival. – a Szentlélek megérinti őket a szívükben, megvilágosítja és megvilágítja őket. Így minden történés hátterében csata dúl: minden alkalommal, amikor az emberek gyakorlatba ültetik az igazságot, vagy az Isten iránti szeretetet gyakorolják, nagy csata zajlik, és bár úgy tűnhet, hogy a testükkel minden rendben van, szívük mélyén valójában élet-halál harc zajlik – és csak ez után az ádáz csata után, rengeteg elmélkedés után születhet döntés a győzelemről vagy vereségről. Az ember azt sem tudja, nevessen-e vagy sírjon. Mivel az emberekben sok szándék helytelen, illetve mivel Isten munkájának nagy része nem igazodik az elképzeléseikhez, amikor az emberek átültetik az igazságot a gyakorlatba, a színfalak mögött nagy csata zajlik. Miután átültették ezt az igazságot a gyakorlatba, a színfalak mögött az emberek a szomorúság számtalan könnyét ontják majd, mielőtt végre elhatározzák magukat amellett, hogy megfelelnek Istennek. E miatt a csata miatt élnek át az emberek szenvedést és finomítást; ez az igazi szenvedés. Amikor a csata rád köszönt, ha képes vagy igazán Isten oldalára állni, képes leszel megfelelni Istennek. Miközben az ember az igazságot gyakorolja, elkerülhetetlen, hogy belül szenvedést éljen át; ha az emberekben minden rendben volna, amikor az igazságot átültetik a gyakorlatba, akkor nem volna szükség arra, hogy Isten tegye őket tökéletessé, csata sem volna, és nem szenvednének. Mivel az emberekben sok olyasmi van, ami az Isten általi használatra alkalmatlan, és mivel sok van bennük a test lázadó beállítottságából, az embereknek mélyebben el kell sajátítaniuk a test elleni lázadás leckéjét. Isten ezt nevezi annak a szenvedésnek, amelynek vállalására kéri azt az embert, aki Vele jár. Amikor problémákba ütközöl, siess, és imádkozz Istenhez: „Istenem! Szeretnék eleget tenni Neked, szeretném elviselni a végső szenvedést, hogy eleget tegyek a Te szívednek, és tekintet nélkül arra, milyen nagy kudarcok érnek, mégis eleget kell tennem Neked. Még ha az egész életemet fel is kell adnom, akkor is eleget kell tennem Neked!” Ezzel az elhatározással, amikor így imádkozol, képes leszel szilárdan állni bizonyságtételedben. Valahányszor az igazságot gyakorlatba ültetik, valahányszor finomításon mennek keresztül, valahányszor próbatételen esnek át, és valahányszor utoléri őket Isten munkája, az embereknek rendkívüli fájdalmat kell eltűrniük. Mindez próba az emberek számára, ezért mindegyikükben csata dúl. Valójában ez az ár, amelyet megfizetnek. Az is egyfajta ár, ha többet olvassák Isten szavait, és többet futkosnak. Ezt kell az embereknek tenniük, ez a kötelességük és felelősségük, amelyet jól kell végezniük kell, de az embereknek el kell engedniük magukban mindazt, amit el kell engedni. Ha nem teszed meg, akkor bármekkora is a külső szenvedésed, bármennyit lótsz-futsz is, mind hiábavaló! Vagyis csak a benned végbemenő változások határozhatják meg, van-e értéke a külső szenvedésednek. Amikor benső beállítottságod megváltozott, és átültetted a gyakorlatba az igazságot, akkor minden külső szenvedésed elnyeri Isten jóváhagyását; ha nem történt változás benső beállítottságodban, akkor bármilyen nagy szenvedést élsz is át, bármennyit lótsz-futsz is kívülről nézve, nem kapsz Istentől elismerést – és az Isten által meg nem erősített szenvedés hiábavaló. Így azt, hogy az általad megfizetett árat Isten elismeri-e, az határozza meg, hogy történt-e benned változás vagy sem, átülteted-e az igazságot a gyakorlatba vagy sem, lázadsz-e saját szándékaid és elképzeléseid ellen, hogy elérd az Isten szándékainak való megfelelést, Isten ismeretét és az Istenhez való hűséget. Akármennyit lótsz-futsz, ha soha nem fordult meg a fejedben, hogy lázadj saját szándékaid ellen, ha csak a külsődleges tettekre és a külsődleges buzgóságra törekszel, és soha nem figyelsz az életedre, akkor a szenvedésed hiábavaló volt. Ha bizonyos körülmények között van valami mondanivalód, de belül érzed, hogy nem helyes ezt mondani, hogy ha kimondod, az nem szolgálja testvéreid épülését, viszont megbánthatja őket, akkor nem mondod ki, vállalva inkább a belső fájdalmat, mert ezek a szavak nem képesek eleget tenni Isten szándékainak. Ekkor csata dúl majd benned, de te hajlandó leszel elszenvedni a fájdalmat és feladni, amit szeretsz. Hajlandó leszel eltűrni ezt a szenvedést, hogy eleget tegyél Istennek, és bár belül fájdalom gyötör majd, nem kedvezel a testnek, és Isten szíve elégedett lesz, így te is megvigasztalódsz bensődben. Ez az ár igazi megfizetése, és erre az árra vágyik Isten. Ha ezt gyakorlod, Isten biztosan megáld téged; ha ezt nem tudod elérni, akkor bármennyit értesz is, bármilyen jól beszélsz is, mind nem ér majd semmit! Ha az Isten iránti szeretet felé vezető úton képes vagy Isten oldalán állni, amikor megvívja csatáját a Sátánnal, és nem állsz át újra a Sátánhoz, akkor elérted az Isten iránti szeretetet, és szilárdan megálltál bizonyságtételedben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben)

Isten napi igéi  497. szemelvény

Kívülről Isten embereken végzett munkájának minden lépése úgy tűnik, mintha emberek közti interakciókról lenne szó, mintha emberi elrendezésből vagy emberek általi zavarásból születne. Pedig a munka minden lépése és minden történés mögött egy-egy fogadás van, amelyet a Sátán tesz Isten előtt, és ezek megkövetelik, hogy az emberek szilárdan álljanak az Isten melletti bizonyságtételükben. Vegyük például Jób próbatételét: a színfalak mögött a Sátán fogadást kötött Istennel, és Jób az emberek tetteivel és zavarásaival szembesült. Isten rajtatok végzett munkájának minden egyes lépése mögött ott van a Sátán fogadása Istennel – a hátterében csata dúl. Például ha előítélettel fordulsz fivéreid és nővéreid felé, ki akarsz majd mondani bizonyos szavakat – olyan szavakat, amelyekről érzed, hogy Istennek nem tetszenek –, de ha nem mondod ki őket, belső kényelmetlenséget élsz át, és abban a pillanatban csata kezdődik benned: „Kimondjam vagy ne?” Erről szól a csata. Így mindenben, amivel találkozol, ott a csata. Amikor csata dúl benned, Isten munkálkodik rajtad a tényleges együttműködésed és tényleges szenvedésed által, és végül képes leszel elengedni magadban a dolgot, és a haragod természetes módon ki fog hunyni. Ez is az Istennel való együttműködésed eredménye. Minden, amit az emberek tesznek, egy bizonyos mennyiséget igényel a szívük véréből. Tényleges szenvedés nélkül nem felelhetnek meg Istennek; meg sem közelítik azt, hogy megfeleljenek Istennek, csak üres szlogenekkel dobálóznak! Kielégíthetik Istent ezek az üres szlogenek? Amikor Isten és a Sátán a szellemi birodalomban vívják csatájukat, hogyan kellene eleget tenned Istennek, és hogyan kellene szilárdan megállnod a Mellette való bizonyságtételedben? Tudnod kell, hogy mindaz, ami veled történik, egy nagy próbatétel és olyan alkalom, amikor Istennek szüksége van a te tanúságtételedre. Bár kívülről talán jelentéktelennek tűnnek, de amikor ezek a dolgok megtörténnek, megmutatják, szereted-e Istent vagy sem. Ha igen, képes leszel szilárdan állni a Mellette való bizonyságtételedben, ha pedig nem gyakoroltad az Isten iránti szeretetet, az azt mutatja, hogy nem vagy olyasvalaki, aki gyakorlatba ülteti az igazságot, hogy nélkülözöd az igazságot és az életet, és pelyva vagy! Mindenben, ami az emberekkel történik, Istennek szüksége van arra, hogy szilárdan álljanak a Mellette szóló bizonyságtételükben. Bár pillanatnyilag semmi nagyszabású nem történik veled, és nem teszel nagyszerű bizonyságot, a hétköznapi életed összes részlete az Istennek tett bizonysághoz kapcsolódik. Ha képes vagy elnyerni fivéreid és nővéreid, családtagjaid és minden körülötted lévő ember csodálatát; ha egy nap eljönnek a nem hívők, és csodálják mindazt, amit teszel, és látják, hogy minden, amit Isten tesz, csodálatos, akkor ez lesz a bizonyságtételed. Bár nincs betekintésed, és képességed gyenge, azáltal, hogy Isten tökéletessé tesz téged, képes vagy megfelelni Neki és tekintettel lenni az Ő szándékaira, megmutatva másoknak, milyen nagyszerű munkát végzett Ő a leggyengébb képességű embereken. Amikor az emberek megismerik Istent, és a Sátán előtt győztesekké, Istenhez nagymértékben hűségesekké válnak, akkor nincs ennél az embercsoportnál gerincesebb, és ez a legnagyszerűbb bizonyságtétel. Bár nem vagy képes nagyszerű munkát végezni, arra képes vagy, hogy eleget tegyél Istennek. Mások nem tudják elengedni az elképzeléseiket, de te igen; mások nem tudnak tanúságot tenni Isten mellett az éppen folyamatban lévő megtapasztalásaik során, te azonban képes vagy tényleges érettséged és cselekedeteid révén meghálálni Isten szeretetét és messze hangzó tanúságot tenni Mellette. Csak ez számít Isten tényleges szeretetének. Ha erre képtelen vagy, akkor nem teszel tanúságot családtagjaid között, fivéreid és nővéreid között, sem a világ népe előtt. Ha nem tudsz tanúságot tenni a Sátán előtt, a Sátán ki fog nevetni, úgy fog tekinteni téged, mint valami viccet vagy játékszert, gyakran bolondot csinál majd belőled, és rendetlenségbe taszítja az elmédet. A jövőben nagy megpróbáltatások érhetnek utol téged – ma azonban, ha igaz szívvel szereted Istent, és ha, függetlenül attól, milyen nagy próbatételek állnak előtted, tekintet nélkül arra, ami történik veled, képes vagy szilárdan állni bizonyságtételedben, és képes vagy eleget tenni Istennek, akkor a szíved megvigasztalódik, és nem fogsz félni, bármilyen nagy próbatételekkel is találkozol a jövőben. Nem láthatjátok, mi fog történni a jövőben; csak a mai körülmények között tehettek eleget Istennek. Nem vagytok képesek nagyszerű munkát végezni – arra kell összpontosítanotok, hogy megfeleljetek Istennek azáltal, hogy a való életben megtapasztaljátok az Ő szavait, és erős, messze hangzó tanúságot kell tennetek, és így szégyent hozni a Sátánra. Bár a hús-vér tested nem talált kielégülést, és szenvedésen ment át, te akkor már megfeleltél Istennek, és szégyent hoztál a Sátánra. Ha mindig ezt gyakorlod, Isten utat nyit előtted. Egy napon, amikor nagy próbatétel jön, mások elbuknak majd, de te még mindig képes leszel szilárdan állni: az ár miatt, amelyet megfizettél, Isten megvéd majd téged, hogy szilárdan állhass, és el ne bukj. Ha általában képes vagy átültetni az igazságot a gyakorlatba, és megfelelni Istennek egy őszinte istenszerető szívvel, akkor Isten biztosan megvéd téged a jövendő megpróbáltatások idején. Bár esztelen vagy, érettséged csekély, képességed gyenge, Isten nem lesz részrehajló veled szemben. Attól függ, helyesek-e a szándékaid. Tegyük fel, hogy ma képes vagy megfelelni Istennek – még a legapróbb részletekben is szigorúnak lenni, és mindenben eleget tenni Istennek –, őszinte istenszerető szíved van, igaz szívedet adod Istennek, és bár van néhány dolog, amit nem láthatsz tisztán, Isten elé járulhatsz, hogy helyesbítsd szándékaidat, és Isten szándékait keresd, és megteszel mindent, hogy eleget tegyél Istennek. És bár a testvéreid elutasíthatnak, a szíved eleget tesz Istennek, és nem áhítozol a test gyönyörei után. Ha mindig ezt gyakorlod, védelem alatt fogsz állni, amikor nagy megpróbáltatások köszöntenek rád.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben)

Isten napi igéi  498. szemelvény

Az emberek milyen belső állapotát célozzák meg a próbatételek? Az emberekben rejlő lázadó beállítottságokra irányulnak, amelyek megakadályozzák, hogy eleget tegyenek Istennek. Sok tisztátalanság és sok képmutatás van az emberekben, ezért Isten próbatételeknek veti alá az embereket, hogy megtisztítsa őket. De ha ma képes vagy megfelelni Istennek, akkor a jövőbeli próbatételek számodra a tökéletesítést jelentik. Ha ma nem vagy képes megfelelni Istennek, akkor a jövőbeli próbatételek megkísértenek, te pedig akaratlanul is elbuksz, és abban az időben nem fogsz tudni segíteni magadon, mert nem fogsz tudni lépést tartani Isten munkájával, és nem rendelkezel majd valódi érettséggel. Ezért, ha arra vágysz, hogy képes légy szilárdan állni a jövőben, jobban megfelelni Istennek és mindvégig követni Őt, ennek erős alapját ma kell megvetned. Meg kell felelned Istennek azáltal, hogy mindenben átülteted az igazságot a gyakorlatba, és tekintettel vagy az Ő szándékaira. Ha mindig ezt gyakorlod, meglesz benned az alap, és Isten olyan szívet serkent benned, amely szereti Őt, és Ő hitet ad neked. Egy napon, amikor valóban próbatétel ér, meglehet, hogy elszenvedsz némi fájdalmat, egy bizonyos fokig szomorúnak érzed magad, és megsemmisítő gyászt élsz át, mintha meghaltál volna – de az Istent szerető szíved nem fog változni, sőt még jobban elmélyül. Ilyenek Isten áldásai. Ha képes vagy alávetett szívvel elfogadni mindazt, amit ma Isten mond és tesz, akkor Isten biztosan megáld téged, és így olyasvalaki leszel, aki örökli az Ő áldásait és ígéreteit. Ha ma nem gyakorlod ezt, akkor egy nap, amikor megpróbáltatások érnek, nem lesz benned hit és szerető szív, és abban az időben a próbatétel kísértéssé válik; le fogsz zuhanni a Sátán kísértése közepette, és nem lesz módod a megmenekülésre. Ma talán képes vagy szilárdan megállni, amikor egy csekély próbatétellel szembesülsz, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ha egy nap komolyabb megpróbáltatással nézel szembe, szilárdan meg tudsz majd állni. Vannak, akik igen elégedettek önmagukkal, és úgy gondolják, hogy már nem is lehetnének jobbak. Ha ilyenkor nem hatolsz mélyebbre, és önelégült maradsz, akkor veszélyben leszel. Ma Isten nem a nagyobb próbatételek munkáját végzi, és úgy tűnik, minden tekintetben jól helytállsz, de amikor Isten próbára tesz téged, fel fogod fedezni, hogy túlságosan hiányos vagy, mert érettséged túl csekély, és képtelen vagy nagy próbatételeket kiállni. Ha olyan maradsz, amilyen vagy, és megelégszel azzal, hogy nem törekszel előre, akkor, amikor eljönnek a próbatételek, el fogsz bukni. Gyakran bele kell gondolnotok, milyen csekély az érettségetek; csak így haladhattok előre. Ha csak a próbatételek idején látjátok meg, hogy érettségetek oly csekély, hogy akaraterőtök oly gyenge, hogy túl kevés bennetek a valóságos, és hogy nem vagytok megfelelőek Isten szándékainak – ha csak akkor ébredtek rá minderre, akkor már túl késő lesz.

Ha nem ismered Isten természetét, akkor elkerülhetetlen a bukásod a próbatételek idején, mert nem vagy tisztában azzal, hogyan teszi Isten tökéletessé az embereket, milyen eszközökkel teszi őket tökéletessé, és amikor Isten próbatételei rád köszöntenek, és nem felelnek meg az elképzeléseidnek, nem leszel képes szilárdan állni. Isten igaz szeretete az Ő teljes természete, és amikor Isten teljes természete feltárul az embereknek, mit jelent az az ő hús-vér testük számára? Amikor Isten igazságos természete feltárul az embereknek, a hús-vér testük elkerülhetetlenül nagy fájdalmat fog elszenvedni. Ha nem szenveded el ezt a fájdalmat, akkor nem vagy Isten által tökéletessé tehető, és nem leszel képes igaz szeretetet szentelni Istennek. Ha Isten tökéletessé tesz téged, akkor fel kell, hogy fedje neked az Ő teljes természetét. A teremtés idejétől mindmáig Isten sohasem fedte fel az embernek az Ő teljes természetét – de az utolsó napokban felfedi azt ennek az embercsoportnak, akiket eleve elrendelt és kiválasztott, és azáltal, hogy embereket tökéletessé tesz, felfedi saját természetét, amelyek révén teljessé tesz egy embercsoportot. Ilyen Isten igaz szeretete az emberek iránt. Isten igaz szeretetének megtapasztalásához az szükséges, hogy az emberek rendkívüli fájdalmat viseljenek el, és nagy árat fizessenek. Csak így nyerheti meg végül Isten az embereket, és csak így lesznek végül képesek igaz szeretetüket viszonzásul Istennek adni, és Isten szíve csak ekkor elégszik meg. Ha az emberek azt kívánják, hogy Isten tökéletessé tegye őket, és ha követni akarják az Ő akaratát, és teljes mértékben fel akarják ajánlani igaz szeretetüket Istennek, akkor sok fájdalmat és sok gyötrelmet kell megtapasztalniuk a körülményeikből fakadóan, és így olyan kínokon kell keresztülmenniük, mintha a halál szélére sodródtak volna, ami végül arra kényszeríti őket, hogy visszaadják igaz szívüket Istennek. Az, hogy valaki igazán szereti-e Istent, a szenvedés és a finomítás során tárul fel. Az emberek szeretetének Isten általi megtisztítása szintén csak a szenvedés és a finomítás révén valósul meg.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben)

Isten napi igéi  499. szemelvény

A legtöbb ember Istenbe vetett hitének lényege a vallásos meggyőződés: képtelenek szeretni Istent, és csupán robotként követik Őt, képtelenül arra, hogy valóban sóvárogjanak Isten után vagy imádják Őt. Mindössze csendesen követik Őt. Sok ember hisz Istenben, ám igen kevesen vannak, akik szeretik Istent; ők csupán „félik” Istent, mivel rettegnek a csapástól, vagy pedig „csodálják” Istent, mivel Ő magasztos és hatalmas – félelmükben és csodálatukban azonban nincs szeretet, sem valódi vágyakozás. Tapasztalásaikban az emberek az igazság apró részleteit kutatják, vagy pedig jelentéktelen misztériumokat. A legtöbb ember csupán követ, és csak azért teszi, hogy áldásra halásszon zavaros vizekben, nem pedig azért, hogy az igazságot keresse, vagy hogy igazán alávesse magát Istennek azért, hogy az áldásaiban részesüljön. Az összes ember Istenbe vetett hitének léte értelmetlen, érték nélküli, és személyes megfontolásaik, valamint törekvéseik töltik meg; nem azért hisznek Istenben, hogy szeressék Istent, hanem annak kedvéért, hogy áldást nyerjenek. Sok ember kedve szerint cselekszik; azt teszi, amit akar, és sosem veszi figyelembe Isten érdekeit, sem azt, hogy amit tesz, az összhangban áll-e Isten szándékaival. Az efféle emberek az igaz hitet sem érhetik el, nemhogy az Isten iránti szeretetet. Isten lényege nem csupán arra való, hogy az ember higgyen benne, hanem inkább arra, hogy az ember szeresse. Ám sokan, akik hisznek Istenben, képtelenek felfedezni ezt a „titkot”. Az emberek nem merik szeretni Istent, sem szeretni nem próbálják Őt. Sosem fedezték fel, hogy oly sok minden van, ami szerethető Istenben; sosem fedezték fel, hogy Isten az az Isten, aki szereti az embert, és hogy Ő az az Isten, akit az ember szerethet. Isten szeretetreméltóságát az Ő munkája fejezi ki: az emberek csak akkor lelhetnek rá szeretetreméltóságára, amikor megtapasztalják az Ő munkáját; csupán a valóságban tapasztalhatják meg Isten szeretetreméltóságát; és anélkül, hogy a való életben megtapasztalná és megfigyelné, senki sem fedezheti fel Isten szeretetreméltóságát. Oly sok szeretni való van Istenben, ám anélkül, hogy ténylegesen kapcsolatba kerülnének Vele, az emberek képtelenek felfedezni azt. Más szóval, ha Isten nem válna testté, az emberek képtelenek lennének igazán kapcsolatba kerülni Vele, és ha képtelenek lennének ténylegesen kapcsolódni Hozzá, az Ő munkáját sem tudnák megtapasztalni – így aztán Isten iránti szeretetüket sok hamisság és képzelődés szennyezné. Az emberek mennyei Isten iránti szeretete nem oly gyakorlatias, mint a földi Isten iránti szeretetük, ugyanis az emberek mennyei Istenről alkotott ismerete inkább a képzelődéseiken alapszik, mint azon, amit saját szemükkel láttak és amit személyesen megtapasztaltak. Amikor Isten a földre jön, az emberek megláthatják gyakorlati tetteit és szeretetreméltóságát, és mindent láthatnak az Ő gyakorlatias és normális természetéből, amelyek összessége sok ezerszer gyakorlatiasabb, mint a mennyei Istenről alkotott tudásuk. Függetlenül attól, hogy az emberek mennyire szeretik a mennyei Istent, ebben a szeretetben semmi gyakorlatias nincs, és emberi képzetekkel teli. Nem számít, mennyire kevés a szeretetük a földi Isten iránt, ez a szeretet gyakorlatias; még ha kevés is van belőle, akkor is gyakorlatias. Isten gyakorlati munkán keresztül ismerteti meg Magát az emberekkel, és ezen az ismereten keresztül nyeri el szeretetüket. Úgy van ez, mint Péterrel: ha nem élt volna Jézussal, lehetetlen lett volna számára, hogy imádja Jézust. Hasonlóképp épült Jézus iránti hűsége a Jézussal való kapcsolatára. Mivel Isten arra kéri az embert, hogy szeresse Őt, személyesen jött az emberek közé és együtt él velük, és minden, amit az emberrel láttat és aminek a megtapasztalására készteti, Isten gyakorlatiassága.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok, akik Istent szeretik, örökké élnek majd az Ő fényében)

Isten napi igéi  500. szemelvény

A gyakorlatiasságot és a tények jövetelét Isten az emberek tökéletesítésére használja; Isten szavai az emberek Általa történő tökéletesítésének egy részét teljesítik, és ez az útmutatás munkája, valamint az út megnyitása. Nevezetesen, Isten szavaiban az ember megtalálhatja a gyakorlat útját és a látomások ismeretét. Eme dolgok megértésével az embernek lesz egy útja és lesznek látomásai a tényleges gyakorlatában, és képes lesz megvilágosodást nyerni Isten szavain keresztül; képes lesz megérteni, hogy a dolog Istentől származik, és képes lesz sok mindent felismerni. A megértést követően az embernek azonnal be kell lépnie ebbe a valóságba, és Isten szavait kell használnia Isten megelégítésére valóságos életében. Isten minden dologban vezetni fog téged, és megmutatja a gyakorlás útját, emellett megérezteti veled, hogy Ő különösen szeretetreméltó, és lehetővé teszi számodra, hogy meglásd, Isten munkájának minden lépése rajtad a tökéletesítésedet célozza. Ha látni kívánod Isten szeretetét, ha igazán meg óhajtod tapasztalni Isten szeretetét, akkor mélyen a valóságba kell merülnöd, mélyre kell merülnöd a való életbe, és meglátni, hogy minden, amit Isten tesz, szeretet és üdvösség, hogy Ő mindent azért tesz, hogy képessé tegye az embert arra, hogy levesse azt, ami tisztátalan, és hogy finomítsa az emberben azokat a dolgokat, amelyek nem tudnak eleget tenni Isten szándékainak. Isten szavak segítségével látja el az embert; ezzel egyidejűleg úgy alakítja a való élet körülményeit, hogy az emberek tapasztaljanak, és ha az emberek eszik és isszák Isten szavainak sokaságát, akkor a tényleges gyakorlatukban minden nehézséget meg tudnak oldani az életükben, Isten számos szavát felhasználva. Tudniillik, rendelkezned kell Isten szavaival ahhoz, hogy mélyen a valóságba merülj; ha nem eszed és iszod Isten szavait, és Isten munkája nélkül való vagy, nem lesz utad a való életben. Ha sosem eszed vagy iszod Isten szavait, összezavarodsz, amikor valami történik veled. Csak azt fogod tudni, hogy szeretned kellene Istent, ám képtelen leszel mindenféle tisztánlátásra, és nem lesz utad a gyakorláshoz; zavarodott és értetlen leszel, és időnként még azt is fogod hinni, hogy a test kielégítésével Istennek is eleget teszel. Mindez annak a következménye, hogy nem eszed és iszod Isten szavait. Nevezetesen, ha Isten szavainak segítsége nélkül vagy, és csupán tapogatózol a valóságban, alapvetően képtelen vagy megtalálni a gyakorlás ösvényét. Az efféle emberek egyszerűen nem értik, mit jelent hinni Istenben, és még kevésbé értik, mit jelent szeretni Istent. Ha Isten szavainak megvilágosítását és irányadását használva gyakran imádkozol, tapogatózol, keresel, felfedezed azt, amit gyakorolnod kellene, megtalálod a lehetőségeket a Szentlélek munkájára, igazán együttműködsz Istennel, és nem vagy zavarodott, sem értetlen, akkor lesz utad a való életben, és valóban megelégíted Istent. Amikor eleget tettél Istennek, Isten útmutatása lesz benned, és igazán Isten áldotta leszel, ami az öröm érzésével tölt majd el: felettébb megtisztelve érzed magad, hogy eleget tettél Istennek, különösen tündöklőnek érzed magad belül, a szívedben pedig tisztaságot és nyugalmat érzel majd. Lelkiismereted vigaszra lel és vádaktól mentes lesz, és jóleső érzés tölt el, amikor a testvéreiddel találkozol. Ezt jelenti Isten szeretetének élvezete, és csak ez az Istenben lelt valódi öröm. Azt, hogy Isten szeretetét élvezhessék, az emberek csak tapasztalat által érhetik el: a szenvedés megtapasztalásával és azt megtapasztalva, hogy az igazságot a gyakorlatban alkalmazzák, elnyerik Isten áldásait. Ha csupán mondod, hogy Isten valóban szeret téged, hogy Isten igazán súlyos árat fizetett az emberekért, hogy türelmesen és buzgón oly sok szót szólt, és mindig megmenti az embereket – az, hogy ezen szavakat mondod, csupán az Istenben lelt gyönyörűség egyik oldala. Ezzel szemben a nagyobb gyönyörűség – a valódi gyönyörűség – az, amikor az emberek a gyakorlatba ültetik az igazságot a való életükben, minekutána nyugodtak és tiszták a szívükben. Belül nagyon meghatódnak, és érzik, hogy Isten különösképp szeretnivaló. Érezni fogod, hogy az ár, amit fizettél, több mint méltányos. Miután a szíved vérét áldoztad, különösen ragyogónak érzed majd magad odabenn: érezni fogod, hogy valóban élvezed Isten szeretetét, és megérted, hogy Isten elvégezte az üdvösség munkáját az embereken, hogy az Ő embert illető finomítása arra szolgál, hogy megtisztítsa őket, és hogy Isten próbára teszi az embereket, megvizsgálandó, hogy igazán szeretik-e Őt. Ha mindig ily módon gyakorlod az igazságot, fokozatosan egy világos tudást szerzel Isten munkájának nagyjáról, és akkor mindig érezni fogod, hogy Isten szavai kristályhoz hasonlóan tiszták előtted. Amikor világosan megértesz sok igazságot, érezni fogod, egyszerű a gyakorlatba ültetni ezt-azt, hogy bármilyen gondon és bármely kísértésen úrrá tudsz lenni, és látni fogod, hogy semmi sem jelent problémát neked, ami igen felszabadít és szabaddá tesz téged. Ebben a pillanatban élvezni fogod Isten szeretetét, és Isten igaz szeretete már leszállt rád. Isten azokat áldja meg, akiknek vannak látomásai, akik birtokában vannak az igazságnak, akiknek van tudása, és akik igazán szeretik Őt. Ha az emberek meg kívánják látni Isten szeretetét, gyakorolniuk kell az igazságot a való életben, hajlandónak kell lenniük elviselni a fájdalmat és le kell mondaniuk arról, amit szeretnek, hogy megelégítsék Istent, és a szemükbe gyűlt könnyek ellenére így is képesnek kell lenniük eleget tenni Isten szívének. Ily módon Isten bizonyosan megáld téged, és ha elviseled az efféle nehézséget, azt a Szentlélek munkája követi majd. A való élet és Isten szavainak megtapasztalása révén az emberek megláthatják Isten szeretetreméltóságát, és csak miután megízlelték Isten szeretetét, tudják Őt igazán szeretni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok, akik Istent szeretik, örökké élnek majd az Ő fényében)

Isten napi igéi  501. szemelvény

Akik Istent szeretik, azok, akik az igazságot szeretik, és minél inkább a gyakorlatba ültetik az igazságot az igazságot szeretők, annál többet birtokolnak belőle; minél többet alkalmazzák a gyakorlatban, annál többet birtokolnak Isten szeretetéből; és minél többet alkalmazzák a gyakorlatban, annál inkább megáldja őket Isten. Ha mindig így gyakorolsz, Isten irántad érzett szeretete fokozatosan képessé tesz, hogy láss, épp ahogyan Péter megismerte Istent: Péter azt mondta, hogy Istennek nem csupán arra való bölcsessége van, hogy megteremtse a mennyet és a földet és minden dolgot, hanem emellett ahhoz is elég bölcs, hogy gyakorlati munkát végezzen az embereken. Péter azt mondta, hogy Ő nem csupán azért érdemes az emberek szeretetére, mert megteremtette a mennyet és a földet és minden dolgot, hanem emellett arra való képességéért is, hogy megteremtse az embert, megmentse az embert, tökéletessé tegye az embert és szeretetével ajándékozza meg az embert. Péter azt is mondta, hogy sok minden van Benne, ami érdemes az ember szeretetére. Péter így szólt Jézushoz: „A menny és a föld és minden dolog teremtése az egyetlen ok, amiért megérdemled az emberek szeretetét? Több van Benned, ami szeretetreméltó. A való életben cselekszel és mozogsz, a Lelked megérint a bensőmben, fegyelmezel engem, szemrehányást teszel nekem – ezek a dolgok még inkább érdemesek a szeretetre.” Ha meg akarod látni és tapasztalni Isten szeretetét, akkor a való életben kell tapogatóznod és kutatnod, és hajlandónak kell lenned félretenni a saját hús-vér testedet. Meg kell hoznod ezt a döntést. Olyannak kell lenned, aki elszánt, aki képes minden dologban eleget tenni Istennek, lustaság nélkül és anélkül, hogy testi örömök után sóvárogna, aki nem a testért, hanem Istenért él. Talán ezúttal nem teszel eleget Istennek, mert nem érted Isten szándékait; legközelebb, még ha némi erőfeszítést kell is tenned, Neki kell megfelelned, nem pedig a testet kielégítened. Amikor ily módon tapasztalsz, azáltal megismerted Istent. Látni fogod, hogy Isten meg tudja teremteni a mennyet és a földet és minden dolgot, hogy testet öltött, hogy az emberek egy valós és kézzelfogható módon lássák Őt, és hogy Ő egy valós és kézzelfogható módon kerüljön kapcsolatba velük; látni fogod, hogy képes az emberek között járni, és hogy a Lelke tökéletessé tudja tenni az embereket a való életben; látni fogod, hogy mindez lehetővé teszi az emberek számára, hogy meglássák az Ő szeretetreméltóságát és megtapasztalják fegyelmezését, fenyítését és áldásait. Ha mindig ily módon tapasztalsz, a való életben elválaszthatatlan leszel Istentől, és ha egy napon az Istennel való kapcsolatod többé nem lesz normális, képes leszel viselni a szemrehányást és megbánást érezni. Amikor normális a kapcsolatod Istennel, sosem vágysz majd arra, hogy elhagyd Istent, és ha egy napon Isten azt mondja, lemond rólad, félni fogsz, és azt mondod majd, inkább meghalnál, mint hogy Isten lemondjon rólad. Amint ezt érzékeled, úgy fogod érezni, hogy képtelen vagy elhagyni Istent, és ily módon lesz egy alapod, és valóban élvezni fogod Isten szeretetét.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok, akik Istent szeretik, örökké élnek majd az Ő fényében)

Isten napi igéi  502. szemelvény

Az emberek gyakran beszélnek arról, miszerint hagyják, hogy Isten legyen az életük, tapasztalatuk azonban még nem érte el azt a pontot. Csupán mondod, hogy Isten az életed, és hogy Ő mindennap vezet téged, és hogy minden egyes nap eszed és iszod a szavait, és mindennap imádkozol Hozzá, és így az életeddé vált. Azok tudása, akik ezt mondják, meglehetősen felszínes. Sok emberben nincs alap; Isten szavai elültettettek bennük, ám még ki kell sarjadniuk, nem is beszélve arról, hogy még egyáltalán nem teremtek gyümölcsöt. Milyen mértékű tapasztalatot szereztél mostanáig? Csak most, miután Isten rákényszerített, hogy eljuss idáig, érzed, hogy nem tudod elhagyni Istent. Egy napon, amikor a tapasztalatod elért egy bizonyos pontot, ha Isten azt akarná, hogy elhagyd Őt, képtelen lennél rá. Mindig úgy fogod érezni, hogy nem tudsz létezni anélkül, hogy Isten lakozna benned; megleszel férj, feleség vagy gyerekek nélkül, család nélkül, anya vagy apa nélkül, a testi élvezetek nélkül, de nem tudsz meglenni Isten nélkül. Isten nélkül lenni olyan lenne, mintha életedet vesztenéd; képtelen lennél Isten nélkül élni. Amikor eddig a pontig jutsz tapasztalataidban, akkor már elérted a célod Istenbe vetett hitedben, és akkor Isten az életeddé vált, a létezésed alapjává lett. Soha többé nem leszel képes elhagyni Istent. Amikor eddig jutsz majd a tapasztalásban, akkor fogod igazán élvezni Isten szeretetét, a kapcsolatod Istennel közeli lesz, olyannyira, Ő lesz a te életed, a te szereteted, és akkor imádkozol majd Istenhez, és ezt mondod: „Istenem! Nem tudlak elhagyni Téged. Az életem vagy. Minden más nélkül megvagyok – ám Nélküled nem élhetek tovább.” Ez az emberek valódi érettsége; ez a való élet. Egyesek rákényszerültek, hogy eljussanak odáig, ahol ma tartanak: menniük kellett tovább, akár akartak, akár nem, és mindig is úgy érezték, mintha kutyaszorítóba kerültek volna. Meg kell tapasztalnod, hogy Isten az életed, hogy ha Istent elvennék a szívedből, az olyan lenne, mintha életedet veszítenéd; Istennek az életednek kell lennie, és neked képtelennek kell lenned elhagyni Őt. Akkor valóban gyakorlati tapasztalatot szerzel majd Istenről, és ekkor, amikor szereted Istent, igazán fogod szeretni Istent, és ez egy osztatlan, tiszta szeretet lesz. Eljöhet egy nap a tapasztalataidban, amikor az életed elér egy bizonyos pontot, ahol Istenhez imádkozol, eszed és iszod Isten szavait, képtelen vagy elhagyni Istent legbelül, és képtelen vagy elfelejteni Őt, még ha akarnád is. Isten az életeddé válik majd; képes leszel elfelejteni a világot, képes leszel elfelejteni a feleségedet, a férjedet és a gyermekeidet, de nehezedre fog esni elfelejteni Istent – ez lehetetlen lenne. Ez lesz a te valódi életed és az Isten iránti igaz szereteted. Amikor az Isten iránti szereteted elér egy olyan pontot, amelyet semmi más iránti szereteted nem múlhat felül, és az az első, akkor képes leszel minden mást feladni, és hajlandó leszel elfogadni minden metszést Istentől. Amikor eléred a minden mást felülmúló Isten iránti szeretetet, a valóságban és Isten szeretetében élsz majd.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok, akik Istent szeretik, örökké élnek majd az Ő fényében)

Isten napi igéi  503. szemelvény

Amint Isten az életté válik az emberekben, az emberek képtelenné válnak elhagyni Istent. Nem Isten teszi ezt? Nincs ennél nagyobb tanúságtétel! Isten egy bizonyos pontig munkálkodott; azt mondta az embereknek, hogy szolgáljanak, hogy legyenek megfenyítve vagy leljék halálukat, és az emberek nem hátráltak meg, ami azt mutatja, hogy Isten meghódította őket. Az emberek, akik az igazság birtokában vannak, azok, akik valós tapasztalataikban szilárdan tudnak állni bizonyságtételükben, szilárdan állnak a helyükön, Isten oldalán állnak, anélkül, hogy valaha is meghátrálnának, és azok, akiknek normális kapcsolata lehet azokkal az emberekkel, akik szeretik Istent, akik, ha valami történik velük, képesek teljességgel alávetni magukat Istennek, és halálukig képesek alávetni magukat Istennek. A te gyakorlásod és a megnyilatkozásaid a való életben Isten melletti bizonyságok, az ember megélései és Isten melletti bizonyságok, és ez Isten szeretetének valódi élvezete; amikor eljutsz eddig a pontig a tapasztalásban, eléred a kellő hatást. A tényleges megélés birtokában vagy és mások minden cselekedetedet csodálattal nézik. Öltözeted és külső megjelenésed jelentéktelen, ugyanakkor a legnagyobb kegyességben éled életed, és amikor Isten szavairól beszélgetsz, Ő vezet és világosít meg téged. Szavaidon keresztül képes vagy Isten szándékait szólni, valóságokat közölni, és sok dolgot értesz a lélekben való szolgálatot illetően. Higgadtan beszélsz, tisztességes és becsületes vagy, nem keveredsz vitákba, nem vagy léha, képes vagy arra, hogy alávesd magad Isten intézkedéseinek, és szilárdan állj bizonyságodban, amikor dolgok történnek veled, nyugodt és összeszedett vagy, függetlenül attól, hogy mivel foglalkozol épp. Az efféle ember valóban látta Isten szeretetét. Egyesek még fiatalok, ám úgy cselekednek, mint egy középkorú ember; érettek, birtokában vannak az igazságnak és mások csodálják őket – és ezek azok az emberek, akiknek bizonyságuk van, és akik Isten megnyilvánulásai. Nevezetesen, amikor az emberek egy bizonyos pontig eljutottak a tapasztalásban, belül lesz egy betekintésük Istenbe, és külső beállítottságuk szintén megszilárdul. Sok ember nem alkalmazza az igazságot a gyakorlatban és nem áll szilárdan bizonyságtételében. Az ilyen emberekben nincs meg az Isten iránti szeretet, sem az Isten melletti tanúságtétel, és Isten ezeket az embereket utálja a legjobban. Az összejöveteleken Isten szavait olvassák, ám amit megélnek, az a Sátán, és ez Isten gyalázása, Isten hamis ábrázolása és Isten káromlása. Az ilyen emberekben nyoma sincs Isten szeretetének, és egyáltalán nem dolgozik bennük a Szentlélek. Így a szavaik és a tetteik a Sátánt képviselik. Ha a szíved mindig csendes Isten előtt, és mindig odafigyelsz az emberekre, az eseményekre és a dolgokra magad körül, és ha tekintettel vagy Isten terhére, és mindig Istent félő szíved van, akkor Isten gyakran megvilágosít téged a bensődben. A gyülekezetben vannak olyanok, akik „felügyelők”: arra vannak kihegyezve, hogy mások hiányosságait figyeljék, majd utánozzák és másolják őket. Képtelenek a tisztánlátásra, nem vetik meg a bűnt, és nem gyűlölik a Sátán dolgait, és nem undorodnak azoktól. Az ilyen emberek teli vannak a Sátán dolgaival, és Isten végül teljesen elhagyja őket. Mindig istenfélő szíved kell legyen Isten előtt, szavaidban és tetteidben mértéktartónak kell lenned, és sosem kívánhatsz szembeszállni Istennel vagy felzaklatni Őt. Sosem akarhatod, hogy Isten munkája rajtad hiábavaló legyen, sem azt, hogy az általad elviselt nehézségek, és mindaz, amit a gyakorlatba ültettél, semmivé legyenek. Hajlandónak kell lenned keményebben dolgozni és jobban szeretni Istent az előtted álló úton. Ezek azok az emberek, akiknek van víziójuk, amely az alapjukat képezi. Ezek az emberek azok, akik a fejlődést keresik.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok, akik Istent szeretik, örökké élnek majd az Ő fényében)

Isten napi igéi  504. szemelvény

Ha az emberek hisznek Istenben és Istent félő szívvel tapasztalják meg Isten szavait, akkor az ilyen emberekben látható Isten üdvössége és Isten szeretete. Ezek az emberek képesek tanúságot tenni Isten mellett; megélik az igazságot, és amiről tanúságot tesznek, az szintén az igazság, az, ami Isten, és Isten természete. Isten szeretete közepette élnek, és látták Isten szeretetét. Ha az emberek szeretni akarják Istent, meg kell tapasztalniuk Isten szeretetreméltóságát és látniuk kell Isten szeretetreméltóságát; csak ekkor ébredhet fel bennük egy istenszerető szív, valamint olyan szív, amely odaadóan feláldozza magát Istenért. Isten nem szavakon és nem is a képzelődéseiken keresztül szeretteti meg Magát az emberekkel, és nem kényszeríti az embereket, hogy szeressék Őt. Ehelyett engedi, hogy saját akaratukból szeressék Őt, és engedi, hogy meglássák szeretetreméltóságát a munkájában és a szavaiban, ami után feléled bennük az Isten iránti szeretet. Az emberek csak ily módon tehetnek igazán tanúságot Isten mellett. Az emberek nem azért szeretik Istent, mert mások erre késztették őket, és nem is pillanatnyi érzelmi fellángolás ez. Azért szeretik Istent, mert látták szeretetreméltóságát, látták, hogy oly sok minden érdemes Benne az emberek szeretetére, mivel látták Isten üdvözítését, bölcsességét és csodatetteit – és ennek eredményeképp, valóban dicsőítik Istent és valóban sóvárognak Utána, és olyan szenvedély ébredt bennük, hogy nem tudnának túlélni Isten megnyerése nélkül. Akik igazán tanúságot tesznek Isten mellett, azért képesek zengő módon tenni ezt, mert az ő bizonyságtételük az Istenről való igaz tudás és Isten iránti valódi sóvárgás alapján nyugszik. Az efféle bizonyságot nem egy érzelmi indíttatás szerint teszik, hanem Istenről és az Ő természetéről való tudásuk alapján. Mivel ők megismerték Istent, úgy érzik, hogy mindenképp tanúságot kell tenniük Istenről, és mindazokkal meg kell ismertetniük Istent, akik sóvárognak Isten után, és tudatosítaniuk kell bennük Isten szeretetreméltóságát és gyakorlatiasságát. Ahogyan az emberek Isten iránti szeretete, bizonyságtételük is spontán; valóságos, és valódi jelentősége és értéke van. Nem tétlen vagy üres és semmitmondó. Azért mondják azt, hogy csak az Istent igazán szeretőknek az életében van a legtöbb érték és értelem, és hisznek igazán Istenben, mert ezek az emberek képesek Isten fényében élni, és képesek Isten munkájáért és irányításáért élni. Ez azért van, mert ők nem a sötétségben élnek, hanem a fényben; nem értelmetlen életet élnek, hanem Isten által megáldott életet. Csak azok képesek tanúságot tenni Isten mellett, akik szeretik Istent, csak ők Isten tanúi, csak őket áldja meg Isten, és csak ők tudják megörökölni Isten ígéreteit. Azok, akik Istent szeretik, Isten bizalmasai; ők azok, akiket Isten szeret, és ők örvendhetnek az áldásoknak Istennel együtt. Csak az ilyen emberek élnek majd örökké, és csak ők élnek majd örökké Isten gondviselése és oltalma alatt. Isten szeretni való az emberek számára, és méltó minden ember szeretetére, ám nem minden ember képes szeretni Istent, és nem minden ember tud tanúságot tenni Isten mellett, sem Istennel együtt uralkodni. Mivel ők tanúságot tudnak tenni Isten mellett, és minden erőfeszítésüket Isten munkájának szentelik, azok, akik igazán szeretik Istent, bárhol járhatnak az ég alatt anélkül, hogy bárki szembe merne szállni velük, és uralkodhatnak a földön, és Isten összes népét irányíthatják. Ezek az emberek összegyűltek szerte a világból. A világ minden tájáról származó emberek ők, akik különböző nyelveket beszélnek és eltérő a bőrszínük, létük értelme azonban ugyanaz; mindegyiküknek Istent szerető szíve van, mindannyian ugyanazt a bizonyságot teszik, és ugyanaz az elhatározásuk és ugyanarra vágynak. Azok, akik Istent szeretik, szabadon járhatnak szerte a világban, és azok, akik tanúságot tesznek Isten mellett, bejárhatják a világegyetemet. Ezeket az embereket szereti Isten, ők Isten áldottai, és örökké élnek majd az Ő fényében.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok, akik Istent szeretik, örökké élnek majd az Ő fényében)

Isten napi igéi  505. szemelvény

Pontosan mennyire szereted ma Istent? És pontosan mennyit tudsz mindarról, amit Isten végzett rajtad? Ezeket a leckéket kellene megtanulnod. Amikor Isten a földre érkezik, minden, amit az emberen végzett, és amit az embernek látnia engedett, azért történt, hogy az ember szeresse és igazán megismerje Őt. Az, hogy az ember képes szenvedni Istenért, és képes volt idáig eljutni, az egyfelől Isten szeretetének, másfelől Isten üdvösségének köszönhető; még inkább az ítélet és a fenyítés munkájának, amelyet Isten az emberen véghezvitt. Ha nélkülözitek Isten ítéletét, fenyítését és próbatételeit, és ha Isten nem vetett alá benneteket szenvedésnek, akkor őszintén szólva nem fogjátok igazán szeretni Istent. Minél hatalmasabb Isten munkája az emberen, minél nagyobb az ember szenvedése, annál jobban demonstrálja, mennyire jelentőségteljes Isten munkája, és annál inkább képes annak az embernek a szíve igazán szeretni Istent. Hogyan érhető el az Isten iránti szeretet leckéje? Nehézség és finomítás nélkül, fájdalmas próbatételek nélkül – továbbá, ha Isten nem ajándékozna semmi mást az embernek, mint kegyelmet, szerető kedvességet és irgalmat – képes lennél-e eljutni arra a pontra, hogy igazán szeresd Istent? Egyfelől az ember Isten próbatételei során ismeri meg saját hiányosságait, és látja be, milyen jelentéktelen, megvetésre méltó és alacsony rendű ő valójában, hogy nincs semmije, és ő maga is semmi; másfelől a próbatételek során Isten bizonyos környezeteket alakít ki az ember számára, hogy azokban az ember jobban megtapasztalhassa Isten szeretetreméltóságát. Bár a fájdalom nagy és néha leküzdhetetlen – akár a megsemmisítő gyász szintjét is elérheti –, miután az ember megtapasztalta, belátja, mennyire szeretetreméltó Isten munkálkodása őrajta, és csakis ezen az alapon születik meg az emberben az Isten iránti igaz szeretet. Ma már belátja az ember, hogy egyedül Isten kegyelme, szeretető jósága és irgalma révén nem képes igazán megismerni önmagát, még sokkal kevésbé képes megismerni az ember lényegét, és hogy az ember csakis Isten ítélete és finomítása által, épp a finomítási folyamat során képes megismerni saját hiányosságait és megtudni, hogy semmije nincs. Így az ember Isten iránti szeretete Isten finomításának és ítéletének alapjára épül. Ha csak Isten kegyelmét élvezed, békés családi életet élsz, vagy anyagi áldásokban részesülsz, ez nem azt jelenti, hogy elnyerted Istent, és azt sem jelenti, hogy sikeres voltál az Istenbe vetett hitedben. Isten már elvégezte a kegyelem munkájának egy szakaszát a testben, és valóban megajándékozta az embert anyagi áldásaival, de az ember nem tehető tökéletessé kizárólag kegyelem, szerető jóság és irgalom által. Az ember tapasztalásai során megízlel valamennyit Isten szeretetéből és látja Isten szeretető jóságát és irgalmát, miután azonban ezeket bizonyos időn keresztül megtapasztalta, belátja, hogy Isten kegyelme, szeretető jósága és irgalma képtelen tökéletessé tenni az embert, képtelen leleplezni azt, ami az emberben romlott, és képtelen megszabadítani az embert romlott beállítottságától, vagy tökéletessé tenni szeretetét és hitét. Isten kegyelmi munkája egy időszak munkája volt, és az ember nem hagyatkozhat Isten kegyelmének élvezetére, ha meg akarja ismerni Istent.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szeretetreméltóságát csak fájdalmas próbatételek megtapasztalása által ismerheted meg)

Isten napi igéi  506. szemelvény

Ma a legtöbb emberben nincs meg ez a tudás. Azt hiszik, hogy a szenvedésnek nincs értéke, és hogy a világ elutasítja őket, otthoni életüket gondok terhelik, nincsenek Isten kedvére, és kilátásaik lehangolóak. Egyesek még meg is akarnak halni, amikor bizonyos mértékig szenvednek. Ez nem Isten iránti igaz szeretet; az ilyen emberek gyávák, nincs bennük állhatatosság, gerinctelenek és alkalmatlanok! Isten buzgón akarja, hogy az ember szeresse Őt, de minél inkább szereti Őt az ember, annál nagyobb az ember szenvedése, és minél inkább szereti Őt az ember, annál nagyobbak az ember megpróbáltatásai. Ha szereted Őt, akkor mindenféle szenvedés utolér téged – és ha nem, akkor talán minden simán megy neked, és körülötted minden békés lesz. Amikor szereted Istent, mindig úgy érzed majd, hogy körülötted sok minden leküzdhetetlen. És mivel érettséged túl csekély, finomításon mész keresztül, és képtelen leszel megfelelni Istennek – mindig úgy fogod érezni, hogy Isten szándékai túl magasztosak, és elérhetetlenek az ember számára. Mindezek miatt finomításon mész keresztül – mivel sok gyengeség van benned és sok szempontból nem vagy képes eleget tenni Isten szándékainak, bensődben finomításon esel át. Tisztán kell látnotok azonban, hogy a megtisztulás csak finomítás által érhető el. Így ezekben az utolsó napokban tanúságot kell tennetek Isten mellett. Nem számít, milyen nagy a szenvedésetek, el kell mennetek a legvégsőkig, még utolsó leheletetekkel is hűségesnek kell lennetek Istenhez, és ki kell szolgáltatnotok magatokat Isten vezénylésének; csakis ez az Isten iránti igaz szeretet, és csakis ez az erős és messze hangzó bizonyságtétel. Amikor a Sátán megkísért, ezt kell mondanod: „A szívem Istenhez tartozik, és Isten már megnyert engem. Nem tehetek a kedvedre –Istennek kell megfelelően eleget tennem.” Minél inkább eleget teszel Istennek, Isten annál inkább megáld téged, és annál nagyobb lesz a késztetésed Isten szeretetére; hited és elhatározásod is lesz, és úgy fogod érezni, hogy az Isten szeretetével töltött élet a legértékesebb és legjelentőségteljesebb élet. Elmondható, hogy amint szereted Istent, mentes leszel a bánattól. Bár vannak idők, amikor a hús-vér tested gyenge és sok valós nehézséged van, ha ezekben az időkben igazán Istenre támaszkodsz, megvigasztalódsz, és megnyugvást és támogatást fogsz érezni a szellemedben. Így sok helyzeten felül tudsz majd kerekedni, és nem fogsz Istenre panaszkodni az általad elszenvedett szenvedés miatt. Ehelyett énekeket akarsz majd énekelni, táncolni és imádkozni akarsz, összegyűlni és beszélgetni, valamint Istenre gondolni, és úgy fogod érezni, hogy minden ember, esemény és dolog körülötted, amit Isten elrendezett, odaillő. Ha nem szereted Istent, semmi sem lesz a kedvedre való, amire csak ránézel, és semmi sem lesz tetszetős a szemednek; nem lesz feloldozásod, és elnyomott leszel a szellemedben, és mindig panaszokat fogsz dédelgetni Istennel szemben, és mindig úgy fogod érezni, hogy a szenvedés, amit elszenvedsz, túl nagy, és hogy túlságosan nagy méltánytalanság ért. Ha nem a boldogság kedvéért törekszel, hanem azért, hogy eleget tégy Istennek, és hogy a Sátán ne vádoljon meg, akkor ez a törekvés nagy késztetést ad majd neked Isten szeretetéhez. Amikor képes vagy gyakorolni mindazt, amit Isten mond, és minden, amit teszel, képes eleget tenni Istennek, ezt hívják úgy, hogy a valóság birtokában vagy. Isten elégedettségére törekedni azt jelenti, hogy az Istent szerető szívedet használod arra, hogy a gyakorlatba ültesd az Ő szavait. Függetlenül attól, hogy mikor, mindig van benned egy Istent szerető szív, még akkor is, amikor másoknak nincs erejük, te pedig mélyen legbelül Isten után sóvárogsz és Rá gondolsz. Ez a valódi érettség. Hogy pontosan mekkora az érettséged, az attól függ, hogy mennyire van istenszerető szíved, attól, hogy helyt tudsz-e állni a megpróbáltatás idején, gyenge vagy-e, ha egy bizonyos körülmény utolér, és képes vagy-e állni a sarat, amikor fivéreid és nővéreid elutasítanak; a tények érkezése mutatja meg, milyen is valójában az istenszerető szíved. Isten munkájának nagy részéből látható, hogy Isten valóban oly nagyon szereti az embert. Csak arról van szó, hogy az ember szellemi szemei még nem nyíltak meg teljesen, és képtelen tisztán látni Isten munkájának nagy részét, az Ő szándékait és azt a sok mindent, ami Istenben szeretetre méltó; az emberben túl kevés az igaz szeretet Isten iránt. Mind ez idő alatt hittél Istenben, ma pedig Isten elvágott minden menekülési útvonalat. Őszintén szólva, nincs más választásod, mint elindulni a helyes úton, és Isten kemény ítélete és hatalmas üdvössége az, amely a helyes útra vezet. Csak a nehézség és finomítás megtapasztalása után tudja meg az ember, hogy Isten szeretetre méltó. Mivel egészen máig ezt tapasztalta, elmondható, hogy az ember megismerte Isten szeretetreméltóságának egy részét, de ez még mindig nem elég, hiszen az ember annyira hiányos. Az embernek többet kell megtapasztalnia Isten csodálatos munkájából, és többet abból a fáradságos finomításból, amelyet Isten alakít ki számára. Csak így változhat meg az ember életfelfogása.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szeretetreméltóságát csak fájdalmas próbatételek megtapasztalása által ismerheted meg)

Isten napi igéi  507. szemelvény

Mindannyian próbatétel és finomítás közepette vagytok. Hogyan kell szeretnetek Istent a finomítás során? Miután megtapasztalták a finomítást, az emberek képesek igaz dicséretet ajánlani Istennek, a finomítás közepette pedig láthatják, milyen sok a hiányosságuk. Minél nagyobb a finomításod, annál inkább képes vagy fellázadni a test ellen; minél nagyobb az emberek finomítása, annál nagyobb a szeretetük Isten iránt. Ez az, amit meg kell értenetek. Miért kell finomítani az embereket? Milyen hatást kíván ez elérni? Mi a jelentősége Isten finomító munkájának az emberben? Ha valóban keresed Istent, akkor, miután egy bizonyos pontig megtapasztaltad az Ő finomítását, érezni fogod, hogy az rendkívül jó és a legmesszebbmenőkig szükséges. Hogyan kell az embernek szeretnie Istent a finomítás alatt? Úgy, hogy az Isten iránti szeretet elhatározásával fogadja el az Ő finomítását: a finomítás során belül gyötrődsz, mintha kést forgatnának a szívedben, mégis hajlandó vagy megfelelni Istennek az istenszerető szíved segítségével, és nem vagy hajlandó a testtel törődni. Ezt jelenti az Isten iránti szeretet gyakorlása. Belül fájdalmad van, és a szenvedésed elért egy bizonyos pontot, de mégis hajlandó vagy Isten elé járulni és imádkozni, így szólván: „Ó, Istenem! Nem tudlak elhagyni. Bár sötétség van bennem, eleget kívánok tenni Neked; Te ismered a szívemet, és szeretném, ha többet fektetnél belém a szeretetedből.” Ez a gyakorlás a finomítás során. Ha az istenszerető szívedet használod alapként, a finomítás közelebb hozhat Istenhez és bizalmasabbá tehet Istennel. Mivel hiszel Istenben, át kell adnod a szívedet Isten előtt. Ha felajánlod és lehelyezed a szívedet Isten elé, akkor a finomítás során biztosan nem fogod megtagadni vagy elhagyni Istent. Ily módon az Istennel való kapcsolatod egyre szorosabbá és normálisabbá válik, az Istennel való közösséged pedig egyre gyakoribb lesz. Ha mindig így gyakorolsz, akkor több időt fogsz Isten fényében tölteni, és több időt az Ő szavainak útmutatása alatt. A beállítottságodban is egyre több változás történik majd, tudásod pedig napról napra növekszik. Amikor eljön a napja, hogy Isten próbatételei hirtelen utolérnek, nemcsak Isten mellett tudsz majd állni, hanem bizonyságot is tudsz tenni Isten mellett. Akkor olyan leszel, mint Jób és mint Péter. Miután bizonyságot tettél Isten mellett, az azt jelenti majd, hogy olyasvalaki vagy, aki igazán szereti Őt, olyasvalaki, aki szívesen adja fel Érte az életét, és hogy Isten tanúja vagy és olyan, akit Isten szeret. A finomítást megtapasztalt szeretet erős, nem törékeny. Függetlenül attól, hogy Isten mikor vagy hogyan vet alá az Ő próbatételeinek, képes vagy semmibe venni a saját életedet, örömmel félredobni mindent Istenért és boldogan elviselni bármit Istenért – a szereteted így tiszta lesz, a hitednek pedig valósága lesz. Csak ekkor válsz olyasvalakivé, akit Isten igazán szeret és akit Isten igazán tökéletessé tett.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember csak a finomítás megtapasztalása által juthat az igaz szeretet birtokába)

Isten napi igéi  508. szemelvény

Ha az emberek a Sátán befolyása alá kerülnek, akkor nincs bennük szeretet Isten iránt, korábbi vízióik, szeretetük és elhatározásuk pedig eltűnik. A múltban az emberek érezték, hogy szenvedniük kell Istenért, ma azonban úgy vélik, hogy szégyenletes így tenni, és teli vannak panaszokkal. Ez a Sátán műve, annak jele, hogy az ember a Sátán hatalma alá került. Ha ezzel az állapottal találkozol, imádkoznod kell, és a lehető leghamarabb meg kell fordítanod a helyzetet – ez megvéd majd a Sátán támadásaival szemben. Az ember a keserű finomítás során kerülhet a legkönnyebben a Sátán befolyása alá; hogyan kell tehát szeretned Istent az ilyen finomítás során? Össze kell szedned az akaratodat, a szívedet Isten elé helyezve és a maradék idődet Neki szentelve. Nem számít, hogyan finomít Isten, képesnek kell lenned gyakorlatba ültetni az igazságot, hogy eleget tegyél Isten szándékainak, és magadra kell vállalnod, hogy keresed Istent és keresed a közösséget. Minél passzívabb vagy az ehhez hasonló időkben, annál negatívabbá válsz, és annál könnyebben fogsz visszafejlődni. Amikor be kell töltened a helyedet, még ha nem is teljesíted jól a feladatodat, de megteszel minden tőled telhetőt, és ehhez semmi mást nem használsz istenszerető szíveden kívül; attól függetlenül, hogy mások mit mondanak – hogy azt mondják-e, hogy jól végezted vagy rosszul – a szándékaid helyesek és nem vagy önelégült, mivel Isten kedvéért cselekszel. Amikor mások félreértelmeznek, képes vagy Istenhez imádkozni és így szólni: „Ó, Istenem! Nem kérem, hogy mások elviseljenek vagy jól bánjanak velem, sem azt, hogy megértsenek vagy elfogadjanak. Csak azt kérem, hogy képes legyek a szívemben szeretni Téged, hogy nyugodt legyen a szívem, és hogy a lelkiismeretem tiszta legyen. Nem kérem, hogy mások dicsérjenek vagy tiszteljenek engem; csak arra törekszem, hogy megelégítselek a szívemből; úgy szolgálok a szerepemben, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, és bár ostoba, buta, gyenge képességű és vak vagyok, tudom, hogy Te szeretetre méltó vagy, és hajlandó vagyok mindenemet Neked szentelni.” Amint így imádkozol, istenszerető szíved felszínre tör, és a szívedben sokkal inkább megkönnyebbülsz. Ezt jelenti az Isten iránti szeretet gyakorlása. Ahogy tapasztalsz, kétszer elbuksz és egyszer sikerül, vagy ötször elbuksz és kétszer sikerül, és ahogy így tapasztalsz, csak a kudarc közepette tudod meglátni Isten szeretetreméltóságát és felfedezni, mi hiányzik belőled. Amikor legközelebb efféle helyzetekkel találkozol, figyelmeztetned kell magad, mérsékelned lépteidet és gyakrabban imádkoznod. Fokozatosan kifejleszted abbéli képességedet, hogy győzedelmeskedj az ilyen helyzetekben. Ha ez megtörténik, imádságaid eredményesek voltak. Amikor látod, hogy ezúttal sikerrel jártál, belül elégedett leszel, és amikor imádkozol, képes leszel érezni Istent és azt, hogy a Szentlélek jelenléte nem hagyott el – csak ekkor fogod tudni, hogyan munkálkodik benned Isten. Ha így gyakorolsz, utat kapsz a tapasztaláshoz. Ha nem ülteted gyakorlatba az igazságot, nélkülözni fogod bensődben a Szentlélek jelenlétét. Ha azonban a gyakorlatba ülteted az igazságot, amikor úgy találkozol a dolgokkal, ahogyan azok vannak, bár belül fáj, a Szentlélek a továbbiakban veled lesz, képes leszel érezni Isten jelenlétét, amikor imádkozol, lesz erőd Isten szavait gyakorolni, és a testvéreiddel és nővéreiddel való közösség során semmi sem terheli majd a lelkiismeretedet és nyugodtnak érzed magad, ily módon pedig képes leszel napvilágra hozni, amit tettél. Függetlenül attól, hogy mások mit mondanak, normális kapcsolatod lehet Istennel, a többiek nem korlátoznak, minden fölé emelkedsz – ezzel pedig szemlélteted majd, hogy eredményesen gyakoroltad Isten szavait.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember csak a finomítás megtapasztalása által juthat az igaz szeretet birtokába)

Isten napi igéi  509. szemelvény

Minél inkább finomítja Isten az embert, annál inkább képes az ember szíve szeretni Istent. A szenvedés a szívében az élete javát szolgálja; ettől jobban el tud csendesedni Isten előtt, szorosabb lesz a kapcsolata Istennel, és jobban képes lesz meglátni Isten mérhetetlen szeretetét és hatalmas üdvösségét. Péter több száz alkalommal tapasztalta a finomítást, Jób pedig számos próbatételen ment keresztül. Ha azt kívánjátok, hogy Isten tökéletessé tegyen benneteket, nektek is több százszor át kell esnetek a finomításon; keresztül kell mennetek ezen a folyamaton és erre a lépésre kell támaszkodnotok – csak ekkor váltok képessé eleget tenni Isten szándékainak és fogtok Isten által tökéletességre jutni. A finomítás a legjobb eszköz, amellyel Isten tökéletessé teszi az embert; csak a finomítás és a keserves megpróbáltatások révén alakulhat ki az ember szívében igaz szeretet Isten iránt. Szenvedés nélkül az emberben nincs igaz szeretet Isten iránt; ha nem próbálják meg őt belülről, ha nincs kitéve valódi finomításnak, akkor a szíve mindig kifelé fog kalandozni. Miután egy bizonyos pontig finomítva lettél, látni fogod a saját gyengeségeidet és nehézségeidet, látni fogod, hogy mennyi minden hiányzik belőled, és hogy képtelen vagy legyőzni sok nehézséget, amellyel találkozol, és látni fogod, hogy mennyire lázadoztál. Csak a megpróbáltatások során képes az ember igazán megismerni a valós állapotát; a megpróbáltatások alkalmasabbak az ember tökéletesítésére.

Élete során Péter több száz alkalommal tapasztalta meg a finomítást, és sok fájdalmas megacélozáson ment át. Ez a finomítás vált Isten iránti páratlan szeretete alapjává és egész életének legjelentősebb tapasztalatává. Az, hogy páratlan szeretettel tudott rendelkezni Isten iránt, bizonyos értelemben abbéli elhatározásának köszönhető, hogy szeresse Istent; ami azonban ennél is fontosabb, az a finomítás és a szenvedés, amin keresztülment. Ez a szenvedés lett vezetőjévé az Isten iránti szeretet útján, és ez volt számára a legemlékezetesebb. Ha az emberek nem szenvedik el a finomítás fájdalmát, amikor Istent szeretik, akkor a szeretetük tele van tisztátalansággal és saját preferenciáikkal; az efféle szeretet a Sátán elképzeléseivel teli, és alapvetően képtelen eleget tenni Isten szándékainak. Az elhatározás, miszerint szeretjük Istent, nem ugyanaz, mint igazán szeretni Istent. Habár minden, amire a szívükben gondolnak, Isten szeretetét és megelégítését szolgálja, és látszólag Isten kedvéért van és mentes minden emberi elképzeléstől, amikor valaki Isten elé viszi az Ő szeretésének efféle gyakorlatát, Ő nem helyesli és nem áldja meg azt. Még ha az emberek teljesen megértenék és megismernék is az összes igazságot, akkor sem lehetne azt mondani, hogy ez az Isten iránti szeretet jele, nem lehetne azt mondani, hogy ezek az emberek rendelkeznek az Isten iránti szeretet valóságával. Annak ellenére, hogy számos igazságot megértettek, finomítás nélkül az emberek képtelenek ezeket az igazságokat a gyakorlatba ültetni; az emberek csak a finomítás során tudják megérteni eme igazságok valódi jelentését, és csak ekkor tudják őszintén megbecsülni belső értelmüket. Akkor, amikor újból gyakorolják ezeket az igazságokat, képesek helyesen és Isten szándékaival összhangban tenni azt; az akkori gyakorlatukban megfogyatkoznak a saját elképzeléseik, emberi romlottságuk csökken és emberi érzéseik csillapodnak; gyakorlatuk csak ekkor lesz az Isten iránti szeretet valódi megnyilvánulása. Az Isten iránti szeretet igazságának eredménye nem érhető el szóbeli tudással vagy szellemi hajlandósággal, sem ezen igazság puszta megértésével. Megkívánja, hogy az emberek megfizessék az árát, hogy sok fájdalmat szenvedjenek el a finomítás során, és szeretetük csak ezután válik tisztává és Isten szándékaihoz igazodóvá.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember csak a finomítás megtapasztalása által juthat az igaz szeretet birtokába)

Isten napi igéi  510. szemelvény

Az ember állapotával és Istennel szembeni hozzáállásával szembesülve Isten új munkát végzett, lehetővé téve az ember számára, hogy mind az Ő ismeretével és a Neki való alávetettséggel, mind szeretettel és bizonysággal rendelkezzen. Ezért az embernek meg kell tapasztalnia Isten finomítását, ahogyan az Ő ítéletét és a metszést is, amelyek nélkül az ember sosem ismerné meg Istent, és sosem lenne képes igazán szeretni és tanúságot tenni Róla. Az ember Isten általi finomítása nem csupán egy egyoldalú hatásért, hanem egy sokrétű eredményért történik. Ezért Isten azokban végzi el a finomítás munkáját, akik hajlandóak az igazságot keresni, azért, hogy elhatározásukat és szeretetüket Isten tegye tökéletessé. Azok számára, akik hajlandóak az igazságot keresni és akik sóvárognak Isten után, semmi sem jelentőségteljesebb vagy nagyobb segítség, mint az efféle finomítás. Az ember nem oly könnyen érti meg vagy fogja fel Isten természetét, hiszen Isten végül is Isten. Végső soron lehetetlen, hogy Istennek az emberrel azonos természete legyen, így aztán az ember nem könnyen érti meg az Ő természetét. Az ember nem rendelkezik eredendően az igazsággal, és azok, akiket a Sátán megrontott, nem könnyen fogják fel; az ember nélkülözi az igazságot és az elhatározást, hogy gyakorlatba ültesse azt, és ha nem szenved, és nem finomítják vagy ítélik meg, akkor ez az elhatározás sosem válik tökéletessé. A finomítás mindenki számára gyötrelmes, és nagyon nehéz elfogadni – ugyanakkor Isten a finomítás során teszi nyilvánvalóvá igazságos természetét az ember előtt és hozza tudomására az emberrel szemben támasztott követelményeit, valamint nyújt több megvilágosítást és több gyakorlati metszést. A tények és az igazság összevetése révén az ember nagyobb tudást nyer önmagáról és az igazságról, és nagyobb megértést Isten szándékairól, ezzel lehetővé téve az ember számára, hogy Isten iránti szeretete igazabb és tisztább legyen. Ilyen céllal végzi Isten a finomítás munkáját. Isten emberen végzett összes munkájának megvan a maga célja és jelentősége; Isten nem végez értelmetlen munkát, vagy olyat, ami nem szolgálja az ember javát. A finomítás nem jelenti az ember eltávolítását Isten elől, sem pokolbéli elpusztítását. Ehelyett az ember beállítottságának megváltoztatását jelenti a finomítás során, szándékainak, régi nézeteinek, Isten iránti szeretetének és annak teljes megváltoztatását, ahogy él. A finomítás az ember gyakorlati próbatétele és a gyakorlati kiképzés egy formája, és az ember szeretete csak a finomítás során töltheti be eredendő funkcióját.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember csak a finomítás megtapasztalása által juthat az igaz szeretet birtokába)

Isten napi igéi  511. szemelvény

Az Istenbe vetett hitedben alá kell vetned magad Istennek, át kell ültetned az igazságot a gyakorlatba, és teljesítened kell minden kötelességedet. Ezenkívül meg kell értened azokat a dolgokat, amelyeket meg kellene tapasztalnod. Ha csak azt tapasztalod meg, hogy megmetszenek, fegyelmeznek és megítélnek, ha csak élvezed Istent, de képtelen vagy érezni, amikor Isten fegyelmez vagy megmetsz téged – ez elfogadhatatlan. Talán a finomítás ezen esetében megállod a helyedet, de ez még mindig nem elég; tovább kell menetelned előre. Az Isten iránti szeretet leckéje végtelen; soha, egyetlen ponton sem fog véget érni. Az emberek az Istenben való hitet rendkívül egyszerű dolognak tekintik, de amint ténylegesen megtapasztalják, rájönnek, hogy az Istenben való hit nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt az emberek elképzelik. Amikor Isten az ember finomításán munkálkodik, az ember szenved. Minél nagyobb mértékű valakinek a finomítása, annál nagyobb lesz az illető Istent szerető szíve, és annál jobban feltárul benne Isten nagy hatalma. Ezzel szemben minél kisebb mértékű finomításon megy keresztül valaki, annál kisebb lesz az Istent szerető szíve, és annál kevésbé fog benne feltárulni Isten nagy hatalma. Minél nagyobb mértékű az ember finomítása és fájdalma, minél több kínt tapasztal meg, annál mélyebb lesz az Isten iránti szeretete, annál őszintébb lesz az Istenbe vetett hite, és annál mélyrehatóbb lesz az Istenről való tudása. Tapasztalataid során látni fogod, hogy azok az emberek, akik nagyfokú finomításon és szenvedésen esnek át, akiket sokszor megmetszenek és sokat fegyelmeznek, azoknak mély az Isten iránti szeretetük, valamint mélyebb és alaposabb az Istenről való tudásuk. Azok pedig, akik nem tapasztalták meg, hogy megmetszik őket, csak felületes tudással rendelkeznek. Ők csak annyit tudnak mondani: „Isten olyan jóságos, kegyelmet ad az embereknek, hogy élvezhessék Őt.” Ha megtapasztalták, hogy megmetszik és fegyelmezik őket, akkor tudnak beszélni Isten valódi ismeretéről. Tehát minél csodálatosabb Isten munkája az emberen, annál értékesebb és jelentősebb. Minél áthatolhatatlanabb számodra, és minél összeegyeztethetetlenebb a te elképzeléseiddel, annál inkább képes Isten munkája meghódítani téged, megnyerni téged és tökéletessé tenni téged. Milyen nagyszerű Isten munkájának a jelentősége! Ha Isten nem ilyen módon finomítaná az embert, ha nem e módszer szerint dolgozna, akkor munkája eredménytelen és jelentőség nélküli lenne. Ebben rejlik a rendkívüli jelentősége annak, amiről a múltban szó volt – hogy Isten kiválasztja és megnyeri ezt a csoportot, és teljessé teszi őket az utolsó napokban. Minél nagyobb munkát végez rajtatok, annál mélyebb és tisztább lesz az Isten iránti szeretetetek. Minél nagyobb Isten munkája, annál inkább képes az ember megragadni valamit az Ő bölcsességéből, és annál mélyebb az ember tudása Őróla. Az utolsó napokban véget ér Isten hatezer éves irányítási terve. Valóban könnyen véget érhet? Ha egyszer meghódítja az emberiséget, vége lesz a munkájának? Lehet ez ilyen egyszerű? Az emberek azt képzelik, hogy ez olyan egyszerű, de amit Isten tesz, az nem olyan egyszerű. Az Isten által végzett munka mindegyik része kifürkészhetetlen az ember számára. Ha képes lennél kifürkészni, akkor Isten munkájának nem lenne jelentősége vagy értéke. Az Isten által végzett munka kifürkészhetetlen; túlságosan összeegyeztethetetlen az elképzeléseiddel, és minél összeegyeztethetetlenebb az elképzeléseiddel, annál inkább látszik Isten munkája értelmesnek; ha összeegyeztethető lenne az elképzeléseiddel, akkor értelmetlen lenne. Ma úgy érzed, hogy Isten munkája annyira csodálatos, és minél csodálatosabbnak érzed, annál inkább érzed, hogy Isten kifürkészhetetlen, és látod, hogy milyen nagyszerűek Isten tettei. Ha csak valami felszínes, felületes munkát végezne az ember meghódítására, és utána nem tenne semmi mást, akkor az ember képtelen lenne meglátni Isten munkájának jelentőségét. Bár most egy kicsi finomításon mész keresztül, ez nagy előnyt jelent az életben való növekedésed szempontjából; ezért a lehető legnagyobb szükség van arra, hogy ilyen szenvedést tapasztaljatok meg. Ma egy kicsi finomításon mész keresztül, de azután valóban képes leszel meglátni Isten tetteit, és végül azt fogod mondani: „Isten tettei olyan csodálatosak!” Ezek a szavak lesznek a szívedben. Miután egy ideig megtapasztalták az Isten általi finomítást (a szolgálattevők próbatételét és a fenyítés idejét), néhányan végül azt mondták: „Igazán nehéz Istenben hinni!” Az a tény, hogy az „igazán nehéz” kifejezést használták, azt mutatja, hogy Isten tettei kifürkészhetetlenek, és Isten munkája nagy jelentőséggel és értékkel bír, továbbá az Ő munkája rendkívül méltó arra, hogy az ember becsben tartsa. Ha neked a legcsekélyebb tudásod sem lenne, miután Én annyi munkát végeztem, akkor is értékes lenne a munkám? Ez azt mondatná veled: „Isten szolgálata tényleg nehéz, Isten tettei olyan csodálatosak, és Isten valóban bölcs! Isten olyan szeretetreméltó!” Ha egy bizonyos ideig tartó tapasztalás után képes vagy ilyen szavakat mondani, akkor ez azt bizonyítja, hogy elnyerted Isten rajtad végzett munkáját. Egy nap, amikor külföldön prédikálsz, és valaki megkérdezi tőled: „Hogy megy az Istenbe vetett hited?”, képes leszel azt mondani: „Isten tettei oly csodálatosak!” Érezni fogják, hogy a szavaid gyakorlati tapasztalatokról beszélnek. Ez az igaz tanúságtétel. Azt fogod mondani, hogy Isten munkája teli van bölcsességgel, hogy a rajtad végzett munkája valóban meggyőzött téged és meghódította a szívedet, és hogy mindig szeretni fogod Őt, mert Ő több mint méltó az emberiség szeretetére! Ha tudsz ezekről a dolgokról beszélni, akkor meg tudod indítani az emberek szívét. Mindez tanúságtétel. Ha képes vagy zengő tanúságot tenni, könnyekig meghatva az embereket, az azt mutatja, hogy te olyan valaki vagy, aki igazán szereti Istent, mert képes vagy tanúságot tenni Isten iránti szeretetedről, és rajtad keresztül Isten tettei igazolást nyerhetnek a tanúságtételben. Ha a tanúságtételed képessé tesz másokat arra, hogy keressék Isten munkáját, hogy megtapasztalják Isten munkáját, és hogy szilárdan megálljanak bármilyen környezetben, amit megtapasztalnak, ez és csakis ez a fajta tanúságtétel az igaz tanúságtétel, és pontosan ez az, amit most megkövetelnek tőled. Látnod kell, hogy Isten munkája rendkívül értékes és méltó arra, hogy az emberek megbecsüljék, hogy Isten olyan becses és bőséges; nemcsak beszélni tud, hanem meg is tudja ítélni az embereket, meg tudja finomítani a szívüket, örömet tud szerezni nekik, meg tudja nyerni őket, meg tudja hódítani őket és tökéletessé tudja tenni őket. Tapasztalataidból látni fogod, hogy Isten nagyon szeretetreméltó. Hát mennyire szereted most Istent? Tényleg szívből tudod mondani ezeket a dolgokat? Amikor képes vagy ezeket a szavakat a szíved mélyéből kimondani, akkor lesz majd tanúságtételed. Amint a tapasztalatod eléri ezt a szintet, képes leszel tanúságot tenni Isten mellett, és alkalmas leszel rá, hogy így tegyél. Ha tapasztalásodban nem éred el ezt a szintet, akkor még mindig túl messze leszel. Normális, ha az emberek gyengeséget mutatnak a finomítás folyamán, de a finomítás után majd azt mondhatod: „Isten olyan bölcs az Ő munkájában!” Ha valóban képes vagy eljutni e szavak gyakorlati megértéséhez, akkor az becses lesz, és a tapasztalatodnak értéke lesz.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Isten napi igéi  512. szemelvény

Mire kellene most törekedned? Hogy képes vagy-e tanúságot tenni Isten munkájáról, vagy sem, hogy képes vagy-e Istenről szóló tanúságtétellé és az Ő megnyilvánulásává válni, vagy sem, és hogy alkalmas vagy-e arra, hogy Ő használjon téged, vagy sem – ezekre a dolgokra kell törekedned. Mennyi munkát végzett rajtad Isten valójában? Mennyit láttál, mennyit fogtál fel? Mennyit tapasztaltál és ízleltél? Függetlenül attól, hogy Isten megpróbált-e téged, megmetszett-e, vagy fegyelmezett-e téged, az Ő cselekedetei és az Ő munkája megvalósultak rajtad. De mint Istenben hívő ember, és mint olyasvalaki, aki hajlandó arra törekedni, hogy tökéletességre jusson Általa, képes vagy tanúságot tenni Isten munkájáról a gyakorlati tapasztalatod alapján? Képes vagy gyakorlati tapasztalatodon keresztül megélni Isten igéjét? Képes vagy saját gyakorlati tapasztalataid által másokról gondoskodni, és egész életedet arra áldozni, hogy tanúságot tegyél Isten munkájáról? Ahhoz, hogy tanúságot tegyél Isten munkájáról, a tapasztalatodra, tudásodra és az általad megfizetett árra kell támaszkodnod. Csak így tudsz eleget tenni az Ő szándékainak. Olyasvalaki vagy, aki tanúságot tesz Isten munkájáról? Megvan benned ez az elhatározás? Ha képes vagy tanúságot tenni az Ő nevéről, és még inkább az Ő munkájáról, és ha meg tudod élni az Ő népének képmását, amelyet Ő megkövetel, akkor te Isten tanúja vagy! Pontosan hogyan teszel tanúságot Istenről? Ha azt keresed és arra vágyakozol, hogy megéld Isten szavát, és hogy a saját száddal tegyél tanúságot, hogy az emberek megismerjék az Ő munkáját és lássák a tetteit – ha valóban erre törekszel, akkor Isten tökéletesíteni fog téged. Ha csak arra törekszel, hogy Isten tökéletesítsen, és a legvégén áldott legyél, akkor az Istenbe vetett hited perspektívája nem tiszta. Arra kell törekedned, hogy miként láthatod Isten tetteit a való életben, hogyan tehetsz eleget Neki, amikor nyilvánvalóvá teszi számodra az Ő szándékait, és arra kell törekedned, hogyan kell tanúságot tenned az Ő csodálatosságáról és bölcsességéről, valamint hogyan kell tanúságot tenned arról, hogyan fegyelmez és hogyan metsz meg téged. Mindezek olyan dolgok, amelyeken most el kell gondolkodnod. Ha kizárólag azért van Istent szerető szíved, hogy Istennel dicsőséget szerezhess, miután Ő tökéletessé tesz téged, akkor az még mindig elégtelen, és nem felel meg Isten követelményeinek. Képesnek kell lenned arra, hogy gyakorlati módon tanúságot tegyél Isten munkájáról, eleget tegyél az Ő követelményeinek, és megtapasztald a munkáját, amit az embereken végez. Legyen szó fájdalomról, könnyekről vagy bánatról, mindezeket a dolgokat gyakorlati módon meg kell tapasztalnod. Az a céljuk, hogy tökéletesítsenek téged mint Isten tanúját. Pontosan mi az, ami most rávesz, hogy szenvedj és a tökéletesítésre törekedj? A jelenlegi szenvedésed tényleg azért van, hogy szeresd Istent, és tanúságot tegyél Róla? Vagy a testi áldásokért, a jövőbeli kilátásaidért és sorsodért? Minden szándékodat, motivációdat és a célokat, amikre törekszel, ki kell igazítani, és nem irányíthatja őket a saját akaratod. Ha valaki azért törekszik a tökéletesítésre, hogy áldásokat kapjon és királyként gyakoroljon hatalmat, míg egy másik ember azért törekszik a tökéletesítésre, hogy eleget tegyen Istennek és gyakorlati tanúságot tegyen Isten munkájáról, akkor a két törekvés közül melyiket választanád? Ha az elsőt választanád, akkor még mindig túl messze lennél Isten normáitól. Egyszer azt mondtam, hogy tetteim az egész világegyetemben nyilvánossá tétetnek, és Királyként gyakorlom majd a hatalmat a világegyetemben. Másrészt, a ti megbízatásotok az, hogy tanúságot tegyetek Isten munkájáról, nem pedig az, hogy királyok legyetek és megjelenjetek az egész univerzum előtt. Hagyni, hogy Isten tettei betöltsék a kozmoszt és az égboltot, hagyni, hogy lássa és ismerje el őket mindenki – ezek a szavak Magával Istennel kapcsolatban hangzanak el, és amit az embereknek tenniük kell, az az, hogy tanúságot tesznek Istenről. Mennyit értesz Istenről? Milyen mértékben tudsz Istenről tanúságot tenni? Mi a célja annak, hogy Isten tökéletesíti az embert? Ha egyszer megérted Isten szándékait, hogyan kell tekintetbe venned az Ő szándékait? Ha hajlandó vagy tökéletességre jutni és tanúságot tenni Isten munkájáról azáltal, amit megélsz, ha megvan benned ez a hajtóerő, akkor semmi sem túl nehéz. Amire az embereknek most szükségük van, az a hit. Ha megvan benned ez a hajtóerő, akkor könnyű elengedni minden negativitást, passzivitást, lustaságot és a test elképzeléseit, világi ügyekre vonatkozó filozófiákat, lázadó beállítottságot, érzéseket, és így tovább.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Isten napi igéi  513. szemelvény

A megpróbáltatások során normális, hogy az emberek gyengék, hogy belül negatívak, hogy nem értik Isten szándékait, vagy hogy nem látnak elég tisztán a gyakorlás útjával kapcsolatban. De mindenesetre kell, hogy legyen hited Isten munkájában, és nem szabad megtagadnod Istent, ahogy Jób se tette. Bár Jób gyenge volt és megátkozta saját születése napját, nem tagadta, hogy minden dolgot, amit az emberek születésük után birtokolnak, Jahve adományozott, és az is Jahve, Aki ezeket elveszi. Bármilyen próbatételen kellett is átmennie, ő megtartotta ezt a hitet. A tapasztalataid során, függetlenül attól, hogy milyen finomításon mész keresztül Isten szavai által, amit Isten akar, az összességében a hited és az Istent szerető szíved. Azzal, hogy így munkálkodik, az ember hitét, szeretetét és elhatározását tökéletesíti. Isten a tökéletesítés munkáját végzi az emberen, amelyet az ember sem nem láthat, sem nem érinthet; ilyen körülmények között hitre van szükség. Amikor valami nem látható szabad szemmel, akkor hitre van szükség. Amikor nem tudod elengedni a saját elképzeléseidet, akkor hitre van szükség. Amikor nincs tisztánlátásod Isten munkájáról, akkor az a követelmény, hogy legyen hited, legyen határozott álláspontod, és állj meg szilárdan a bizonyságtételedben. Amikor Jób eljutott erre a pontra, Isten megjelent neki és beszélt hozzá. Vagyis csak akkor leszel képes meglátni Istent, amikor van hited. Amikor van hited, Isten tökéletessé fog tenni téged, és ha nincs hited, akkor nem tudja ezt megtenni. Isten megajándékoz téged azzal, aminek az elnyerésében reménykedsz. Ha nincs hited, akkor nem juthatsz tökéletességre, és képtelen leszel meglátni Isten tetteit, és még inkább az Ő mindenhatóságát. Amikor valódi tapasztalataidban megvan a hited, hogy meglásd az Ő tetteit, akkor Isten meg fog jelenni neked, meg fog világosítani és vezetni fog téged belülről. E hit nélkül Isten nem lesz képes erre. Ha elvesztetted az Istenbe vetett reményt, akkor hogy leszel képes megtapasztalni az Ő munkáját? Ezért, ha van hited, és nem táplálsz kételyeket Istennel kapcsolatban, ha igaz hited van Benne, bármit is tesz, csak akkor világosít és világít meg téged a tapasztalataidon keresztül, és csak akkor leszel képes meglátni az Ő tetteit. Mindezek a dolgok a hit által érhetők el. A hit csak a finomításon keresztül jön létre, és finomítás hiányában a hit nem tud fejlődni. Mire utal a hit? A hit az a valódi meggyőződés és az az őszinte szív, amellyel az embereknek rendelkezniük kell, amikor nem láthatnak vagy érinthetnek meg valamit, amikor Isten munkája nem felel meg az emberi elképzeléseknek, és elérhetetlen az ember számára. Ez az a hit, amelyről beszélek. Szükséges, hogy az embereknek legyen hitük a szenvedés idején és a finomítás idején, és amikor van hitük, akkor néznek szembe a finomítással – a finomítás és a hit nem választható el egymástól. Ha, bárhogyan is munkálkodjon Isten, és bármilyen is legyen a környezeted, képes vagy az életre törekedni, az igazságot keresni, és Isten munkájának megismerésére törekedni, valamint az Ő tetteinek megismerését keresni, és képes vagy az igazságnak megfelelően cselekedni, akkor ez jelenti azt, hogy igaz hited van, és ez bizonyítja, hogy nem vesztetted el az Istenbe vetett hitedet. Ha a finomítás közben képes vagy kitartóan törekedni az igazságra, igazán szeretni Istent, és nem támadnak benned kétségek Iránta, valamint akkor, ha bármit is tesz, te mégis gyakorlod az igazságot, hogy eleget tégy Neki, és képes vagy a szíved mélyén az Ő szándékait keresni és tekintettel lenni a szándékaira, ezt jelenti az, hogy igaz hited van Istenben. A múltban, amikor Isten azt mondta, hogy királyként fogsz hatalmat gyakorolni, szeretted Őt, és amikor nyíltan megmutatta Magát neked, törekedtél Rá. Most viszont Isten rejtve van, nem láthatod Őt, és nehézségek értek téged – elveszíted-e ekkor a reményt Istenben? Tehát mindenkor az életre kell törekedned, és arra, hogy eleget tegyél Isten szándékainak. Ezt hívják valódi hitnek, és ez a szeretet legigazabb és legszebb fajtája.

A múltban az emberek mind Isten elé járultak, hogy meghozzák elhatározásaikat, és azt mondták: „Még ha senki más nem is szereti Istent, nekem szeretnem kell Őt.” De most elér a finomítás, és mivel ez nem egyezik a te elképzeléseiddel, elveszíted az Istenbe vetett hitedet. Ez valódi szeretet? Sokszor olvastál már Jób tetteiről – elfelejtetted őket? Az igazi szeretet csak a hiten belülről formálódhat. Valódi szeretetet kialakítani Isten iránt a finomításokon keresztül, amelyeken keresztülmész, és a tényleges tapasztalataidban hittel tekintettel lenni Isten szándékaira, és fellázadni a saját hús-vér tested ellen, és hittel törekedni az életre – ezt kellene tenniük az embereknek. Ha ezt teszed, akkor képes leszel meglátni Isten tetteit, de ha hiányzik belőled a hit, akkor képtelen leszel meglátni Isten tetteit és megtapasztalni az Ő munkáját. Ha azt akarod, hogy Isten használjon és tökéletesítsen téged, akkor rendelkezned kell az igazság minden aspektusával: eltökéltséggel a szenvedésre, hittel, kitartással, alávetettséggel, valamint az igazság keresésére és Isten szándékainak megértésére való képességgel, azzal a képességgel, hogy tekintettel légy az Ő bánatára, gondos szándékaira, és így tovább. Nem könnyű tökéletessé tenni egy embert, és minden egyes finomításhoz, amelyet megtapasztalsz, szükség van a hitedre és a szeretetedre. Ha tökéletességre akarsz jutni Isten által, nem elég, ha csak buzgólkodsz, és az sem elég, ha csak feláldozod magadat Istenért. Sok mindennek kell a birtokában lenned ahhoz, hogy olyanná válhass, akit Isten tökéletessé tesz. Amikor szenvedéssel szembesülsz, képesnek kell lenned arra, hogy félretedd a hús-vér test figyelembevételét, és hogy ne panaszkodj Istenre. Amikor Isten elrejtőzik előled, képesnek kell lenned arra, hogy legyen hited követni Őt, hogy megőrizd korábbi szeretetedet, és ne hagyd, hogy az megváltozzon vagy elapadjon. Nem számít, hogy Isten mit tesz, neked hagynod kell, hogy Ő úgy vezényeljen, ahogy Ő kívánja, és hajlandónak kell lenned inkább elátkozni a saját hús-vér testedet, mint hogy Őrá panaszkodj. Amikor megpróbáltatásokkal nézel szembe, hajlandónak kell lenned inkább eltűrni annak fájdalmát, hogy lemondasz arról, amit szeretsz, és keservesen sírni, mint hogy ne tégy eleget Istennek. Csak ez az igazi szeretet és igazi hit. Függetlenül attól, hogy milyen a tényleges érettséged, először is rendelkezned kell ezzel az elszántsággal is a szenvedésre, és igaz hittel is. Meg kell lennie benned annak az elhatározásnak is, hogy lázadj a test ellen; inkább kell választanod a szenvedést és azt, hogy megtapasztalod, hogy a saját érdekeidet veszteségek érik, mint hogy ne tegyél eleget Isten szándékainak. Képesnek kell lenned arra is, hogy a szívedben megbánást érezz: a múltban nem tudtál megfelelni Istennek, és most képes vagy a megbánásra. Nem szabad, hogy ezek közül bármelyik hiányozzon – Isten ezeken keresztül fog tökéletesíteni téged. Ha nem felelsz meg ezeknek a feltételeknek, akkor nem tudsz tökéletességre jutni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Isten napi igéi  514. szemelvény

Valakinek, aki Istent szolgálja, nem pusztán szenvednie kell tudnia Őérte; ennél is jobban meg kell értenie, hogy az Istenben való hit célja az, hogy az Isten iránti szeretetre törekedjen. Isten nemcsak azért használ téged, hogy finomítson vagy szenvedésre késztessen, hanem inkább azért használ, hogy megismerhesd az Ő tetteit, megismerd az emberi élet valódi jelentőségét, és még inkább, hogy megtudd, hogy Istent szolgálni nem könnyű feladat. Isten munkájának megtapasztalása nem a kegyelem élvezetéről szól; hanem inkább a szenvedésről az Isten iránti szeretet kedvéért. Mivel élvezed Isten kegyelmét, élvezned kell az Ő fenyítését is; mindezt meg kell tapasztalnod. Ha meg tudod tapasztalni, hogy Isten megvilágosít téged, és azt is meg tudod tapasztalni, hogy megmetsz és megítél téged, akkor a tapasztalatod átfogó lesz. Isten végrehajtotta rajtad az ítélő munkáját, és végrehajtotta rajtad a fenyítő munkáját is. Isten szava megmetszett téged, de meg is világosított és meg is világított téged. Amikor negatív és gyenge vagy, Isten akkor is aggódik érted. Ez az egész munka megtanít téged arra, hogy minden emberrel kapcsolatos dolog Isten vezénylésein belül van. Lehet, hogy azt gondolod, hogy az Istenbe vetett hit csak a szenvedésről szól, vagy arról, hogy sok dolgot teszel Érte, vagy hogy a hús-vér tested békében van, vagy hogy minden simán megy számodra, és kényelemben és nyugalomban vagy mindenben. Ezek közül egyik sem olyan cél, amellyel az embereknek rendelkezniük kellene az Istenbe vetett hitükben. Ha e célok miatt hiszel, akkor a nézőpontod nem helytálló, és egyszerűen lehetetlen, hogy tökéletesítve légy. Isten tettei, Isten igazságos természete, bölcsessége, szavai, valamint csodálatossága és kifürkészhetetlensége mind olyan dolgok, amelyeket az embereknek meg kell érteniük. E megértés révén meg kell szabadítanod a szívedet a személyes követeléseidtől, reményeidtől és elképzeléseidtől. Csak e dolgok kiiktatásával felelhetsz meg az Isten által megkövetelt feltételeknek. Csak ezáltal lehet életed és tehetsz eleget Istennek. Az Istenbe vetett hit célja az, hogy eleget tégy Neki és megéld az Általa megkövetelt beállítottságot, hogy a tettei és a dicsősége megnyilvánulhasson e méltatlan emberek csoportján keresztül. Ez a helytálló nézőpont az Istenbe vetett hitről, és ez az a cél is, amelyre törekedned kell. Az Istenbe vetett hitről alkotott nézőpontodat helyre kell igazítani, és Isten szavainak elnyerésén kell igyekezned. Enned és innod kell Isten szavait, és képesnek kell lenned megélni az igazságot, továbbá különösen képesnek kell lenned meglátni az Ő gyakorlati cselekedeteit, az Ő csodálatos tetteit az egész világegyetemben, valamint azt a gyakorlati munkát, amit a hús-vér testben végez. Tényleges tapasztalatain keresztül az embernek meg kell értenie, hogy Isten pontosan miként munkálkodik rajta, és melyek Isten szándékai vele kapcsolatban. Mindezeknek az a célja, hogy levethesse a sátáni romlott beállítottságait. Azáltal, hogy levetsz minden benned lévő tisztátalanságot és igazságtalanságot, és leveted helytelen szándékaidat, kialakul majd benned az igaz hit Istenben. Csak igaz hittel tudod igazán szeretni Istent. Csak a Belé vetett hitedre alapozva tudod Istent igazán szeretni. Elérheted az Isten iránti szeretetet anélkül, hogy hinnél Benne? Mivel hiszel Istenben, nem lehetsz összezavarodott ezzel kapcsolatban. Vannak, akiket motivál, ha látják, hogy az Istenbe vetett hit áldásokat hoz számukra, de aztán minden motivációjukat elveszítik, amikor észreveszik, hogy finomításokat kell elszenvedniük. Ez lenne az Istenben való hit? Végső soron teljes és tökéletes alávetettségre kell jutnod a hitedben Isten előtt. Hiszel Istenben, de ha még mindig követeléseket fogalmazol meg Vele szemben, sok vallásos elképzelésed van, melyeket nem tudsz letenni, személyes érdekeid, melyeket nem tudsz elengedni, továbbá még mindig a test áldásaira törekszel, és azt akarod, hogy Isten mentse meg a testedet és a lelkedet, akkor olyasvalakinek a viselkedését mutatod, akinek helytelen a nézőpontja. Bár a vallásos hiedelmekkel rendelkező emberek hisznek Istenben, mégsem igyekeznek megváltoztatni beállítottságukat, és nem törekszenek Isten megismerésére, hanem inkább csak a hús-vér testük érdekeire törekszenek. Közületek sokaknak olyan hitei vannak, amelyek a vallási meggyőződések kategóriájába tartoznak; ez nem igazi istenhit. Ahhoz, hogy az emberek higgyenek Istenben, olyan szívük kell hogy legyen, amely kész szenvedni Őérte, és meg kell legyen bennük az elszántság, hogy feladják magukat. Ha az emberek nem teljesítik ezt a két feltételt, akkor az Istenbe vetett hitük nem érvényes, és nem lesznek képesek változást elérni a beállítottságaikban. Csak azok az emberek hisznek igazán Istenben, akik valóban az igazságra, Isten megismerésére és az életre törekednek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Isten napi igéi  515. szemelvény

A finomítási munka célja elsősorban az emberek hitének tökéletesítése. Végül az valósul meg, hogy el akarsz menni, de nem tudsz, hogy egyesek még akkor is képesek hinni, amikor a remény legapróbb szikrájától is meg vannak fosztva, és hogy az embereknek már egyáltalán nincs semmi reményük a saját kilátásaikat illetően. Csak ekkor fog befejeződni az Isten általi finomítás. Ha az emberek még nem érték el az élet és halál között lebegés szakaszát, és nem ízlelték meg a halált, akkor a finomításuk nem fejeződik be. Még azok finomítása sem történt meg a legteljesebb mértékben, akik a szolgálattevők lépésénél tartottak. Jób a legteljesebb mértékben átesett a finomításon, és nem volt mire támaszkodnia. Az embereket is ugyaneddig a pontig kell finomítani – odáig, ahol egy szikrányi reményük sincs, és egyetlen dolog sincs, amire támaszkodhatnának. Csak ez az igazi finomítás. A szolgálattevők idején, ha a szíved mindig csendes volt Isten előtt, és ha bármit is tett, és bármik is voltak az Ő rád vonatkozó szándékai, mindig alávetetted magad az Ő intézkedéseinek, akkor az út végén mindent megértettél, amit Isten tett. Amikor Jób próbatételein mész keresztül, egyúttal Péter próbatételein is keresztülmész. Amikor Jób meg lett próbálva, szilárdan megállt a tanúságtételében, és végül Jahve megjelent neki. Csak azután volt méltó arra, hogy meglássa Isten arcát, hogy szilárdan megállt a tanúságtételében. Miért mondják: „Elrejtem Magam a mocsok földje elől, de megjelenek a szent királyságnak”? Ez azt jelenti, hogy csak akkor vagy méltó arra, hogy meglásd Isten arcát, ha megszentelődtél és szilárdan megállsz a tanúságtételedben. Ha nem tudsz szilárdan megállni a tanúságtételedben, nem vagy méltó arra, hogy meglásd az Ő arcát. Ha visszavonulsz vagy panaszt teszel Isten ellen a finomítások során, így nem tudsz szilárdan megállni a bizonyságtételedben, és a Sátán nevetségének tárgyává válsz, akkor nem fogod elnyerni Isten megjelenését. Ha olyan vagy, mint Jób, aki a próbatételek közepette átkozta a saját testét, Istenre azonban nem panaszkodott, és képes volt gyűlölni a saját testét anélkül, hogy panaszkodott volna, vagy vétkezett volna a szavai által, akkor szilárdan meg fogsz állni a bizonyságtételedben. Amikor bizonyos fokig átesel finomításokon, és olyan tudsz lenni, mint Jób, teljesen alávetett Isten előtt, és nem lesznek Vele szemben más követelményeid és saját elképzeléseid, akkor Isten meg fog jelenni neked. Most Isten nem jelenik meg neked, mert oly sok saját elképzelésed, személyes előítéleted, önző gondolatod, egyéni igényed és testi érdeked van, és nem vagy méltó arra, hogy meglásd az Ő arcát. Ha meglátnád Istent, a saját elképzeléseid alapján mérnéd Őt, és ezáltal a keresztre szegeznéd Őt. Ha sok olyan dolog történik veled, ami nem felel meg az elképzeléseidnek, mégis képes vagy elengedni őket, és tudást szerezni Isten tetteiről ezekből a dolgokból, és a finomítások közepette kinyilvánítod Istent szerető szívedet, akkor szilárdan megállsz a bizonyságtételedben. Ha az otthonod békés, élvezed a test kényelmét, senki sem üldöz téged, valamint fivéreid és nővéreid az egyházban engedelmeskednek neked, akkor ki tudod mutatni Istent szerető szívedet? Ez a helyzet tud rajtad finomítani? Csak a finomításon keresztül mutatkozhat meg istenszerető szíved, és csak olyan dolgok által juthatsz tökéletességre, amelyek nem egyeznek az elképzeléseiddel. Sok negatív dolog szolgálatával, valamint a Sátán mindenféle megnyilvánulásának – tetteinek, vádjainak, zavarásainak és félrevezetéseinek – alkalmazásával Isten világosan megmutatja neked a Sátán utálatos arcát, ezáltal megadja neked a Sátán kiismerésének képességét, hogy meggyűlölhesd a Sátánt, és fellázadhass ellene.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Isten napi igéi  516. szemelvény

Számos tapasztalatod a kudarcról, gyengeségről és számos negatív időszakod mind Isten próbatételeinek nevezhetők. Ez azért van, mert minden Istentől származik, és minden dolog és esemény az Ő kezében van. Akár kudarcot vallasz, akár gyenge vagy és botladozol, minden Istenen múlik, és az Ő kezében van. Isten szemszögéből nézve ez egy próbatétel számodra, és ha ezt nem ismered fel, akkor kísértéssé válik. Kétféle állapot van, amit az embereknek fel kellene ismerniük: az egyik a Szentlélektől származik, a másik valószínű forrása pedig a Sátán. Az egyik olyan állapot, amelyben a Szentlélek megvilágít téged, és lehetővé teszi, hogy megismerd önmagad, meggyűlöld önmagad és lelkifurdalást érezz, hogy képes legyél valódi szeretetet érezni Isten iránt, és elhatározd, hogy eleget teszel Neki. A másik egy olyan állapot, amelyben ismered önmagad, de negatív és gyenge vagy. Azt is mondhatnánk, hogy ez az Isten általi finomítás, és azt is, hogy a Sátán általi megkísértés. Ha felismered, hogy ez Isten üdvössége számodra, és ha úgy érzed, hogy most már mélyen az Ő lekötelezettje vagy – hogy mostantól kezdve igyekezned kell jóvá tenni a dolgokat, többé nem esni ilyen züllöttségbe, és igyekszel Isten szavait megfelelő módon enni és inni –, és ha olyannak tartod magad, aki nem jó, és a szíved sóvárog, akkor ez Isten általi próbatétel. Miután a szenvedés véget ért, és újra előrehaladsz, Isten továbbra is vezet, megvilágít, megvilágosít és táplál majd téged. De ha ezt képtelen vagy felismerni, és negatívvá válsz, egyszerűen átadod magad a kétségbeesésnek, ha így gondolkozol, akkor ez azt jelenti, hogy a Sátán kísértése hatalmába kerített. Amikor Jób próbatételeken ment keresztül, Isten és a Sátán fogadtak egymással, és Isten megengedte a Sátánnak, hogy sanyargassa Jóbot. Bár Isten próbálta meg Jóbot, valójában a Sátán tört rá. A Sátán számára ez Jób próbára tétele volt, Jób viszont Isten oldalán állt. Ha ez nem így lett volna, akkor Jób kísértésbe esett volna. Ha egyszer az emberek kísértésbe esnek, veszélybe kerülnek. Mondhatjuk, hogy a finomításon való átesés Isten általi próbatétel, de ha nem vagy jó állapotban, akkor azt lehet mondani, hogy a Sátán általi megkísértés. Ha nem vagy tisztában a látomásokkal, a Sátán megvádol majd és elhomályosítja a látomásokat illető észlelésedet. Kísértésbe esel, mielőtt észrevennéd.

Ha nem tapasztalod meg Isten munkáját, akkor soha nem leszel képes tökéletessé válni. A megtapasztalásod során bele kell menned a részletekbe is. Például, hogy milyen dolgok vezetnek téged arra, hogy elképzelések és különféle indítékok alakuljanak ki benned, és milyen megfelelő gyakorlataid vannak arra, hogy ezeket a problémákat kezeld? Ha megtapasztalhatod Isten munkáját, az azt jelenti, hogy érett vagy. Ha csak külsőleg vagy életerős, az nem igazi érettség, és egyáltalán nem leszel képes helytállni. Csak ha képesek vagytok megtapasztalni Isten munkáját, és képesek vagytok megtapasztalni és átgondolni azt bármikor és bárhol, ha képesek vagytok elhagyni a pásztorokat és önállóan élni Istenre hagyatkozva, és képesek vagytok meglátni Isten gyakorlati tetteit – csak akkor fogtok megfelelni Isten szándékainak. Jelenleg a legtöbb ember nem tudja, hogyan kell tapasztalni, és amikor találkoznak egy problémával, nem tudják, hogyan kezeljék; képtelenek megtapasztalni Isten munkáját, és nem tudnak szellemi életet élni. Bele kell vinned Isten szavait és munkáját a valós életedbe.

Néha Isten ad neked egyfajta érzést, egy olyan érzést, amely miatt elveszíted belső örömödet és elveszíted Isten jelenlétét, annyira, hogy elmerülsz a sötétségbe. Ez a finomítás egy fajtája. Bármikor, bármit teszel, az mindig balul sül el, vagy falnak ütközöl. Ez az Isten általi fegyelmezés. Néha, amikor olyasmit teszel, ami lázadó Istennel szemben és ellenáll Neki, lehet, hogy senki más nem tud róla, de Isten igen. Ő nem fog megkímélni téged, és meg fog fegyelmezni. A Szentlélek munkája nagyon részletekbe menő. Ő nagyon világosan átvizsgálja az emberek minden szavát és tettét, minden cselekedetét és mozdulatát, minden gondolatát és eszméjét, belső tudatosságot adva nekik. Egyszer csinálsz valamit, ami rosszul sül el, aztán megint csinálsz valamit, ami szintén rosszul sül el, és fokozatosan megérted a Szentlélek munkáját. A sokszoros fegyelmezés révén tudni fogod, hogy mit kell tenned, hogy összhangban legyél Isten szándékaival, és hogy mi az, ami nincs összhangban az Ő szándékaival. A végén megfelelő válaszokat fogsz adni a Szentlélek vezetésére, ami a bensődből fakad. Néha lázadozni fogsz, és Isten belülről megdorgál. Mindez Isten fegyelmezéséből ered. Ha nem becsülöd meg Isten szavát, ha semmibe veszed az Ő munkáját, akkor nem fog veled törődni. Minél komolyabban veszed Isten szavait, annál jobban meg fog téged világosítani. Jelenleg vannak a gyülekezetben olyan emberek, akik zavaros fejűek és összezavarodottak az Istenbe vetett hitükben, és sok olyan dolgot tesznek, ami átlép egy határt anélkül, hogy megfegyelmeznék őket, és így a Szentlélek munkája nem látható tisztán bennük. Annak érdekében, hogy pénzt keressenek, egyesek feladják a megbízatásukat, és elmennek vállalkozást vezetni, és nem fegyelmezik meg őket; az ilyen ember még nagyobb veszélyben van. Nem pusztán jelenleg nincs meg bennük a Szentlélek munkája, de a jövőben is nehéz lesz őket tökéletesíteni. Sokan vannak, akikben nem látható a Szentlélek munkája, és akikben nem látható Isten fegyelmezése. Ők azok, akik nincsenek tisztában Isten szándékaival, és nem ismerik az Ő munkáját. Ha a finomítások közepette az emberek stabilan helyt tudnak állni, követik Istent, bármit is tesz, legalább nem távoznak, és elérik annak a 0,1%-át, amit Péter elért, akkor az elég. Ugyanakkor az ilyen embereknek nincs értéke abból a szempontból, hogy Isten használja őket. Sokan gyorsan megértik a dolgokat, igaz szeretettel viseltetnek Isten iránt, képesek meghaladni Péter szintjét, és Isten rajtuk végzi el a tökéletesítés munkáját. Az ilyen emberekhez eljut a fegyelmezés és a megvilágosodás, és ha van bennük valami, ami nem egyezik Isten szándékaival, azt azonnal el tudják vetni. Az ilyen emberek aranyak, ezüstök és drágakövek – az ő értékük a legnagyobb! Ha Isten sok munkát végzett, de te még mindig olyan vagy, mint a homok vagy a kő, akkor értéktelen vagy!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Isten napi igéi  517. szemelvény

Isten munkája a nagy vörös sárkány országában csodálatos és kifürkészhetetlen. Az emberek egy csoportját tökéletesíti, másokat pedig kivet, mert mindenféle ember van az egyházban – vannak, akik szeretik az igazságot, és vannak, akik nem; vannak, akik megtapasztalják Isten munkáját, és vannak, akik nem; vannak, akik teljesítik kötelességüket, és vannak, akik nem; vannak, akik tanúságot tesznek Istenről, és vannak, akik nem – egy részük pedig álhívő és gonosz ember, ők biztosan ki lesznek vetve. Ha nem ismered világosan Isten munkáját, akkor negatív leszel; ez azért van, mert Isten munkája csak az emberek kisebb részében látható. Ekkor tárul fel, hogy ki szereti igazán Istent, és ki nem. Azok, akik igazán szeretik Istent, azokban megvan a Szentlélek munkája, míg azok, akik nem szeretik Őt igazán, a munkája minden egyes lépése által le fognak lepleződni. Ők lesznek azok, akik ki lesznek vetve. Ezek az emberek a hódítás munkája során fognak lelepleződni, ők olyan emberek, akik nem értékesek ahhoz, hogy tökéletességre jussanak. Akik tökéletessé váltak, azokat Isten a maguk teljességében nyerte meg, és képesek úgy szeretni Istent, ahogy Péter. Akik meg lettek hódítva, azokban nincs spontán szeretet, hanem csak passzív szeretet, és kényszerből szeretik Istent. A spontán szeretet a gyakorlati tapasztalatok által szerzett megértés révén fejlődik ki. Ez a szeretet betölti az ember szívét, ami lehetővé teszi, hogy önként hűséges legyen Istenhez, Isten szavait tekintse alapnak, és szenvedjen Istenért. Természetesen ezekkel a dolgokkal az rendelkezik, akit Isten tökéletessé tett. Ha csak arra törekszel, hogy meghódítson, akkor nem tudsz tanúságot tenni Istenért; ha Isten csak az emberek meghódításán keresztül érné el megmentésüket, akkor a szolgálattevők lépése fejezte volna be a munkát. Isten végső célja azonban nem az emberek meghódítása, hanem az emberek tökéletesítése. Tehát ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy ez a szakasz a hódítás munkája, mondjuk inkább azt, hogy a tökéletesítés és a kivetés munkája. Néhány ember még nem lett teljesen meghódítva, és a meghódítás során az emberek egy csoportja tökéletességre jut. Ez a két munka együttesen valósul meg. Az emberek még egy ilyen hosszan tartó munka alatt sem távoztak, ami azt mutatja, hogy a hódítás célja megvalósult – ez a hódítás egyik ténye. A finomítások nem a hódítás, hanem a tökéletesedés érdekében történnek. Finomítások nélkül az emberek nem tudnának tökéletességre jutni. Tehát a finomítások valóban értékesek! Ma az emberek egy csoportja tökéletesítésen megy át és megnyerésre jut. A korábban említett tíz áldás mind azoknak szól, akik tökéletessé lettek. A földi alak megváltoztatásának ügye azoknak szól, akik tökéletessé lettek. Akik nem jutottak tökéletességre, azok nem alkalmasak arra, hogy örököljék Isten ígéreteit.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Isten napi igéi  518. szemelvény

Istenben hinni és Istent ismerni tökéletesen természetes és indokolt, és ma – egy olyan korban, amikor a megtestesült Isten személyesen végzi munkáját – különösen jó alkalom kínálkozik arra, hogy megismerjük Istent. Isten megelégedettségét úgy érhetjük el, ha Isten szándékai megértésének alapjára építünk, és ahhoz, hogy megértsük Isten szándékait, szükséges, hogy ismerettel bírjunk Istenről. Ez az istenismeret az a vízió, amellyel rendelkeznie kell annak, aki hisz Istenben; ez az alapja az ember Istenbe vetett hitének. Ezen ismeret hiányában az ember Istenbe vetett hite homályos állapotban, üres doktrínák között létezne. Még ha az efféle emberekben meg is van az elhatározás, hogy követik Istent, nem nyernek semmit. Mindazok, akik semmit sem nyernek ebben az áramlatban, azok, akik ki lesznek vetve – ők mind ingyenélők. Bármelyik lépcsőfokát is tapasztalod meg Isten munkájának, egy nagyszerű látomásnak kell kísérnie téged. Ellenkező esetben nehéz lenne számodra elfogadni az új munka minden egyes lépését, mert Isten új munkája meghaladja az ember képzelőerejét, és túlmutat gondolkodása határán. Tehát pásztor nélkül, aki vigyázna az emberre, pásztor nélkül, akivel közösséget vállalhat a látomásokat illetően, az ember képtelen elfogadni ezt az új munkát. Ha az ember nem képes arra, hogy látomásokat felfogjon, akkor nem képes felfogni Isten új munkáját sem, és ha az ember nem tudja alávetni magát Isten új munkájának, akkor az ember nem lesz képes megérteni Isten szándékait, és így az Istenről való tudása semmit sem fog érni. Mielőtt az ember gyakorolja Isten szavát, ismernie kell Isten szavát, vagyis meg kell értenie Isten szándékait. Csak így lehet Isten szavát pontosan és Isten szándékai szerint gyakorolni. Ez olyasmi, amivel mindenkinek rendelkeznie kell, aki az igazságot keresi, és ez az a folyamat, amelyen mindenkinek keresztül kell mennie, aki megpróbálja megismerni Istent. A folyamat, amellyel az ember megismeri Isten szavát, az Isten megismerésének folyamata. És egyúttal Isten munkája megismerésének folyamata is. A látomások megismerése tehát nemcsak a megtestesült Isten emberi mivoltának megismerésére vonatkozik, hanem magában foglalja Isten szavának és munkájának megismerését is. Isten szavaiból az emberek megértik Isten szándékait, Isten munkájából pedig megismerik Isten természetét és azt, ami Isten. Az Istenbe vetett hit az első lépés Isten megismeréséhez. Az Istenbe vetett kezdeti hittől az Istenbe vetett legmélyebb hitig való eljutás folyamata Isten megismerésének folyamata, az Isten munkája megtapasztalásának folyamata. Ha te csak az Istenben való hit kedvéért hiszel Istenben, és nem azért, hogy megismerd Őt, akkor nincs valóság a hitedben, és a hited nem válhat tisztává – ehhez kétség nem fér. Ha Isten munkájának megtapasztalása során az ember fokozatosan megismeri Istent, akkor a beállítottsága fokozatosan megváltozik, és a hite egyre igazabbá válik. Ily módon, mire az ember sikerre jut Istenbe vetett hitében, addigra már teljesen megnyerte Istent. Az ok, amiért Isten oly sokat áldoz az Ő szíve véréből, hogy másodszor is testet öltsön, hogy személyesen végezze a munkáját, az, hogy az ember megismerhesse Őt és láthassa Őt. Isten megismerése^[a] az Isten munkájának befejezéseként elérendő végeredmény; ez az utolsó követelmény, amelyet Isten támaszt az emberiséggel szemben. Tettének oka az Ő végső bizonyságtétele; azért végzi ezt a munkát, hogy az ember végül és teljesen Hozzá fordulhasson. Az ember csak úgy juthat el oda, hogy szeresse Istent, ha megismeri Istent, és ahhoz, hogy szeresse Istent, meg kell ismernie Istent. Nem számít, hogyan törekszik, vagy mit remél elnyerni a törekvése révén, el kell tudnia érni, hogy megismerje Istent. Az ember csak így felelhet meg Isten szívének. Az embernek csak Isten megismerése által lehet igaz hite Istenben, és csak Isten megismerése által tudja igazán félni Istent és alávetni magát Neki. Azok, akik nem ismerik Istent, soha nem jutnak el az Isten iránti valódi alávetettséghez és félelemhez. Isten megismerése magában foglalja az Ő természetének a megismerését, az Ő szándékainak megértését, és annak megismerését, hogy mi Ő. Azonban bármelyik oldalát is ismerje meg az ember, mindegyik megkívánja, hogy megfizesse az árát, és megköveteli az alávetettség elhatározását, mely nélkül senki sem lenne képes a végsőkig követni Őt. Isten munkája túlságosan rosszul igazodik az ember elképzeléseihez. Az embernek túlságosan nehéz megismerni Isten természetét, és azt, ami Isten, és Isten minden szava és tette, minden mozdulata túlságosan felfoghatatlan az ember számára. Ha az ember követni akarja Istent, de nem hajlandó alávetni magát Neki, akkor az ember nem nyer semmit. A világ teremtésétől kezdve egészen napjainkig Isten sok olyan munkát végzett, ami az ember számára érthetetlen, és amit az ember nehezen tudott elfogadni, és Isten sok mindent mondott, ami megnehezíti az ember elképzeléseinek gyógyulását. De Ő soha nem hagyta abba a munkáját azért, mert az embernek túl sok nehézsége volt; inkább folytatta munkáját és beszédét. Bár nagyszámú „harcos” esett el az út szélén, Ő még mindig végzi munkáját, és továbbra is szünet nélkül választja ki az emberek egyik csoportját a másik után, akik hajlandóak alávetni magukat új munkájának. Nem sajnálja az elesett „hősöket”, hanem azokat becsüli, akik elfogadják az Ő új munkáját és szavait. De mi a célja azzal, hogy ilyen lépésről lépésre haladó munkát végez? Miért vet ki mindig egyes embereket, és választ ki másokat? Miért van az, hogy mindig ilyen módszert alkalmaz? Az Ő munkájának célja az, hogy engedje, hogy az ember megismerje Őt, és ezáltal Ő megnyerje magának az embert. Az Ő munkájának alapelve az, hogy azokon dolgozik, akik képesek alávetni magukat a jelenben végzett munkájának, és nem azokon, akik az Ő múltbeli munkájának vetik alá magukat, miközben ellenzik azt a munkát, amit ma végez. Ebben rejlik az oka annak, hogy miért rekeszt ki olyan sok embert.

Az Isten megismeréséhez vezető lecke nem tanulható meg egy vagy két nap alatt: az embernek tapasztalatokat kell szereznie, szenvedést kell átélnie, és igazán alá kell vetnie magát. Mindenekelőtt Isten munkájából és szavaiból kell kiindulni. Feltétlenül meg kell értened, hogy mi tartozik Isten megismeréséhez, hogyan érheted el ezt a tudást, és hogyan láthatod Istent a tapasztalataidban. Ezt kell tennie mindenkinek, ha még nem ismeri Istent. Senki sem tudja egy csettintésre felfogni Isten munkáját és szavait, és senki sem képes rövid idő alatt eljutni Isten teljességének megismerésére. Szükséges a tapasztalatszerzés folyamata, amely nélkül senki sem lenne képes megismerni Istent, vagy őszintén követni Őt. Minél több munkát végez Isten, az ember annál jobban megismeri Őt. Minél kevésbé illeszkedik Isten munkája az ember elképzeléseihez, az ember ismerete Róla annál inkább megújul és elmélyül. Ha Isten munkája örökre állandó és változatlan maradna, akkor az ember nem sokat tudna Róla. A teremtés ideje és a jelen között, amit Isten a Törvény Korában tett, amit a Kegyelem Korában tett, és amit a Királyság Korában tesz – nektek kristálytisztán kell értenetek ezeket a látomásokat. Ismernetek kell Isten munkáját.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tehetnek tanúságot Istenről, akik ismerik Istent)

Lábjegyzet:

a. Az eredeti szövegben ez áll: „Isten megismerésének munkája”.

Isten napi igéi  519. szemelvény

Az ember megtapasztalja Isten munkáját, megismeri önmagát, leveti romlott beállítottságát, és a növekedésre törekszik az életben, mindezt Isten megismerése érdekében. Ha csak arra törekszel, hogy megismerd önmagad és megmetszd saját romlott beállítottságodat, de nincs tudomásod arról, hogy Isten milyen munkát végez az emberen, hogy milyen nagyszerű az Ő üdvössége, vagy arról, hogyan tapasztalod meg Isten munkáját és hogyan vagy tanúja az Ő tetteinek, akkor a tapasztalatod ostoba. Ha azt gondolod, hogy valakinek az élete csak azért érte el az érettséget, mert képes az igazságot a gyakorlatba átültetni és türelmet gyakorolni, ez azt jelenti, hogy még mindig nem fogtad fel az élet igazi értelmét vagy Isten célját az ember tökéletesítésében. Egy nap, amikor a vallásos egyházakban, a Bűnbánat Gyülekezet vagy az Élet Gyülekezet tagjai között jársz, sok olyan elkötelezett emberrel fogsz találkozni, akiknek az imáiban „látomások” vannak, és akik az életre való törekvésükben megérintve érzik magukat és úgy érzik, hogy a szavak vezetik őket. Ráadásul sok dologban képesek türelmet gyakorolni, elengedni az énjüket, és nem hagyják magukat a test által vezetni. Akkor nem fogod tudni felismerni őket: azt fogod hinni, hogy minden, amit tesznek, helyes, az élet természetes megnyilatkozása, és hogy kár, hogy nem a megfelelő névben hisznek. Hát nem ostobák az ilyen nézetek? Miért mondják, hogy sok embernek nincs élete? Mert nem ismerik Istent, és ezért mondják, hogy Isten nincs a szívükben, és nincs életük. Ha az Istenbe vetett hited elérte azt a pontot, ahol képes vagy alaposan megismerni Isten tetteit, Isten gyakorlatiasságát és Isten munkájának minden szakaszát, akkor birtokában vagy az igazságnak. Ha nem ismered Isten munkáját és természetét, akkor még mindig nem elég a tapasztalatod. Hogyan végezte Jézus munkájának azt a szakaszát, hogyan valósul meg ez a szakasz, hogyan végezte Isten a munkáját a Kegyelem Korában, és milyen munkát végzett, milyen munkát végez ebben a szakaszban – ha te nem rendelkezel alapos ismeretekkel ezekről a dolgokról, akkor soha nem leszel biztos magadban, és mindig ingatagnak fogod érezni magad. Ha egy bizonyos tapasztalati időszak után képes vagy megismerni az Isten által végzett munkát és munkájának minden egyes lépését, és ha alapos ismeretekre tettél szert arról, hogy Isten milyen célokat tűzött ki szavai kimondásával, és hogy miért nem teljesült be oly sok Általa mondott szó, akkor bátran és késlekedés nélkül törekedhetsz előre az előtted álló úton, aggodalomtól és finomítástól mentesen. Látnotok kell, hogy Isten milyen eszközökkel végzi el oly sok munkáját. A szavakat használja, amelyeket kimond, finomítja az embert, és átalakítja az elképzeléseit a sokféle szó által. Minden szenvedés, amit ti elszenvedtetek, minden finomítás, amin keresztülmentetek, a metszés, amit elfogadtatok magatokban, és a megvilágosodás, amit megtapasztaltatok – mindezeket az Isten által mondott szavak által értétek el. Mi okból követi az ember Istent? Isten szavai miatt követi! Isten szavai mélyen titokzatosak, sőt, képesek megmozgatni az ember szívét, leleplezni a benne mélyen eltemetett dolgokat, megismertetni vele a múltban történt dolgokat, és lehetővé teszik, hogy betekintést nyerjen a jövőbe. Az ember tehát Isten szavai miatt szenvedést visel el, és Isten szavai miatt tökéletessé is válik: az ember csak ettől kezdve követi Istent. Ebben a szakaszban az ember azt teszi, hogy elfogadja Isten szavait, és függetlenül attól, hogy tökéletessé válik-e vagy finomításnak van-e alávetve, Isten szavai a legfontosabbak. Ez Isten munkája, és ez az a látomás, amelyet az embernek ma meg kell ismernie.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tehetnek tanúságot Istenről, akik ismerik Istent)