Isten napi igéi  483. szemelvény

Miért hiszel Istenben? A legtöbb embert zavarba hozza ez a kérdés. Mindig két teljességgel különböző nézőpontból tekintenek a gyakorlati Istenre és a mennyei Istenre, ez pedig azt mutatja, hogy nem azért hisznek Istenben, hogy engedelmeskedjenek Neki, hanem hogy bizonyos előnyökre tegyenek szert, vagy hogy megmeneküljenek a szerencsétlenségek okozta szenvedéstől; csak ez esetben fognak valamelyest engedelmeskedni. Engedelmességük feltételes; saját személyes boldogulásukat szolgálja, és rájuk van kényszerítve. Tehát pontosan miért is hiszel Istenben? Ha pusztán személyes boldogulásod és sorsod érdekében, akkor jobb lenne, ha egyáltalán nem is hinnél. Az ilyesféle hit nem más, mint önbecsapás, önbátorítás és önimádat. Ha a hited alapjául nem az Istennek való engedelmesség szolgál, akkor végül büntetés lesz a részed, amiért szembefordulsz Vele. Mindazok, akik hitükben nem az Istennek való engedelmességet keresik, szembefordulnak Vele. Isten azt kéri az emberektől, hogy az igazságot keressék, hogy szomjazzák az Ő szavait, egyék és igyák az Ő szavait, és ültessék át azokat a gyakorlatba, hogy ily módon elérhessék az Istennek való engedelmességet. Ha ezek a valódi szándékaid, Isten biztosan felemel téged, és biztosan kegyes lesz irányodban. Ez kétségtelen és megváltoztathatatlan. Ha a szándékod nem az, hogy engedelmeskedj Istennek, és más céljaid vannak, akkor mindaz, amit mondasz és teszel – Isten előtti imáid, sőt, minden cselekedeted – ellentétes lesz az Ő akaratával. Lehet, hogy halk szavú és nyájas vagy, talán minden cselekedeted és megnyilvánulásod helyesnek látszik, és engedelmesnek tűnhetsz, de amikor az Istenben való hittel kapcsolatos szándékaid és nézeteid kerülnek elő, minden, amit teszel, Isten ellen való; minden, amit teszel, gonosz. Az olyan emberek, akik engedelmesnek tűnnek, mint a juhok, de a szívük gonosz szándékokat rejteget, valójában báránybőrbe bújt farkasok. Ezek az emberek közvetlenül Istent sértik meg, és Isten egyikőjüket sem fogja megkímélni. A Szentlélek mindegyiküket le fogja leplezni, és mindenkinek megmutatja, hogy mindazokat, akik képmutatók, a Szentlélek minden bizonnyal megveti és elutasítja. Ne aggódj, Isten egytől egyig elszámol velük, és sorra elintézi mindegyiket.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Istenben való hitedben engedelmeskedned kell Istennek)

Isten napi igéi  484. szemelvény

Ha képtelen vagy elfogadni Istentől az új világosságot, és nem érted meg mindazt, amit Isten ma tesz, és nem keresed azt, vagy kételkedsz benne, ítélkezel fölötte, vagy vizsgálgatod és elemezgeted, akkor eszed ágában sincs engedelmeskedni Istennek. Ha te még mindig a tegnap fényét őrizgeted, amikor megjelenik az itt és most fénye, és szembefordulsz Isten új munkájával, akkor nem vagy egyéb, mint egy abszurd valaki – egy azok közül, akik szándékosan szembefordulnak Istennel. Az Istennek való engedelmesség kulcsa az új világosság megbecsülése, valamint az, hogy képesek legyünk azt elfogadni és gyakorolni. Csak ez a valódi engedelmesség. Akikből hiányzik az akarat, hogy vágyódjanak Isten után, azok képtelenek szándékosan alávetni magukat Neki, és a jelenlegi helyzetükkel való elégedettségük eredményeként csak szembefordulni tudnak Istennel. Ha az ember nem tud engedelmeskedni Istennek, az amiatt van, mert az tartja őt hatalmában, ami korábban történt. A korábban történt dolgok mindenféle eszméket és elképzeléseket adtak az embereknek Istenről, és az elméjükben ezekből alakult ki Isten képe. Tehát amiben hisznek, azok a saját eszméik, valamint a saját elképzeléseik mércéi. Ha a ma ténylegesen munkálkodó Istent a saját elképzelésed Istenéhez méred, akkor a hited a Sátántól származik, és beszennyezik a saját érdekeid – Istennek nem kell ilyesfajta hit. Nem számít, milyen kiemelkedő képesítéssel rendelkeznek, nem számít, milyen elhivatottak – még hogyha erejüket egész életükben az Ő munkájának szentelték is, és feláldozták magukat, Isten akkor sem ismeri el az efféle hittel rendelkező embereket. Mindössze némi kegyet gyakorol feléjük, és megengedi, hogy élvezzék egy ideig. Az effajta emberek képtelenek az igazságot a gyakorlatba átültetni. A Szentlélek nem munkálkodik bennük, Isten pedig rendre kiveti majd őket. Legyenek fiatalok vagy idősek, az ellenállók és félbeszakítók azok, akik nem engedelmeskednek Istennek a hitükben, és helytelenek a szándékaik, és Isten mindannyiukat kétségtelenül ki fogja rekeszteni. Akikben nincs meg a legcsekélyebb engedelmesség sem Isten iránt, akik pusztán csak elismerik a nevét, és van némi fogalmuk Isten jóságáról és szeretetreméltóságáról, ugyanakkor nem tartanak lépést a Szentlélekkel, és nem engedelmeskednek a Szentlélek jelen munkájának és szavainak – az ilyen emberek Isten kegyelmében élnek, de Isten nem fogja megnyerni és tökéletessé tenni őket. Isten az engedelmességük által teszi tökéletessé az embereket, azáltal, hogy eszik, isszák és élvezik Isten szavait, továbbá az életükben tapasztalt szenvedés és finomítás révén. Az emberek beállítottsága csak az ilyen hit révén tud megváltozni, és csak ekkor tehetnek szert Isten igaz ismeretére. Nem megelégedve azzal, hogy Isten kegyelmében élnek, tevékenyen kívánva és keresve az igazságot, arra törekedve, hogy Isten megnyerje őket magának – ezt jelenti az Istennek való tudatos engedelmesség, és pontosan ez az a fajta hit, amelyet Ő akar. Azok az emberek, akik nem tesznek semmi egyebet, csak élvezik Isten kegyelmét, nem válhatnak tökéletessé és nem változhatnak meg; és engedelmességük, jámborságuk, szeretetük és türelmük csak felszínes. Akik csak élvezik Isten kegyelmét, nem ismerhetik Őt igazán, és még ha ismerik is Istent, a tudásuk felszínes, és olyanokat mondanak, hogy „Isten szereti az embert”, vagy „Isten könyörületes az emberrel”. Ez nem tükrözi az ember életét, és nem azt mutatja, hogy az emberek valóban ismernék Istent. Ha akkor, amikor Isten szavai finomítják az embereket, vagy amikor megpróbáltatásoknak teszi ki őket, az emberek képtelenek engedelmeskedni Istennek – és ha ehelyett kétkedni kezdenek és elbuknak –, akkor a legkevésbé sem engedelmesek. Számos szabály és korlátozás él bennük az Istenben való hittel kapcsolatban, régi tapasztalatok, amelyek a sokéves hit eredményei, vagy a Biblián alapuló különféle szabályok. Tudnak-e az ilyen emberek engedelmeskedni Istennek? Ezek az emberek tele vannak emberi dolgokkal – hogyan is tudnának engedelmeskedni Istennek? „Engedelmességük” tetszés szerinti – akar-e vajon Isten efféle engedelmességet? Ez nem Istennek való engedelmesség, hanem a szabályok betartása; önmaguk kielégítése és megnyugtatása. Ha azt mondod, hogy ez Isten iránti engedelmesség, nem követsz-e el istenkáromlást? Te egy egyiptomi fáraó vagy. Gonoszságot művelsz, és kifejezetten részt veszel az Istennel való szembefordulás munkájában – vajon ilyen szolgálatot vár tőled Isten? Legjobban teszed, ha igyekszel megtérni, és megpróbálsz némi öntudatosságra szert tenni. Ha ez nem sikerül, jobban teszed, ha hazamész; az inkább hasznodra válna, mint az Isten iránti állítólagos szolgálatod. Nem szakítanál félbe semmit, és nem okoznál zavart; tudnád a helyed, és jól élnél – nem lenne ez jobb? És nem lennél megbüntetve azért, mert szembeszegülsz Istennel.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Istenben való hitedben engedelmeskedned kell Istennek)

Isten napi igéi  485. szemelvény

A Szentlélek munkája napról napra változik. Minden egyes lépéssel magasabbra hág, a holnap kinyilatkoztatása magasztosabb, mint a máé, lépésről lépésre egyre feljebb emelkedik. Ilyen az a munka, amellyel Isten tökéletesíti az embert. Ha az emberek nem tudnak lépést tartani, akkor bármikor kiűzethetnek. Ha szívük nem engedelmes, akkor képtelenek lesznek a végsőkig követni. Az előző kor elmúlt; ez egy új kor. És egy új korban új munkát kell végezni. Különösen a végső korban, amelyben az emberek tökéletességre jutnak, Isten újabb és gyorsabb munkát fog végezni, így ha az emberek szívében nincs engedelmesség, nehezen tudják majd követni Isten nyomdokait. Isten nem tartja magát semmilyen szabályhoz, és munkájának egyetlen szakaszát sem tekinti változatlannak. Ehelyett, a munka, amit végez, egyre újabb és magasztosabb. Az Ő munkája minden egyes szakaszban egyre gyakorlatiasabbá válik, és egyre inkább összhangba kerül az ember tényleges szükségleteivel. Az emberek csak egy ilyen munka megtapasztalása után érhetik el beállítottságuk végső átalakulását. Az ember életismerete egyre magasabb szinteket ér el, és így Isten munkája is egyre magasabb szinteket ér el. Csak így válhat az ember tökéletessé és alkalmassá arra, hogy Isten használja őt. Isten így munkálkodik, hogy egyrészt cáfolja és megmásítsa az ember elképzeléseit, másrészt, hogy az embert magasabb és valószerűbb állapotba, az Istenbe vetett hit legfelső birodalmába vezesse, hogy végül beteljesülhessen Isten akarata. Mindazon engedetlen természetűeket, akik szándékosan ellenkeznek, Isten gyorsan és erőteljesen haladó munkájának ezen szakasza el fogja űzni; csak azok juthatnak el az út végéig, akik készségesen engedelmeskednek és örömmel megalázkodnak. Az ilyen jellegű munkában mindannyiótoknak meg kell tanulnia, hogyan kell alávetni magatokat, és hogyan kell félretenni az elképzeléseiteket. Minden lépésnél óvatosnak kell lennetek. Ha könnyelműek vagytok, akkor biztosan olyanná váltok, akit a Szentlélek megvet, és aki megszakítja Isten munkáját. Mielőtt az ember a munka e szakaszát megtapasztalta volna, régi szabályai és törvényei oly számtalanok voltak, hogy elragadtatta magát, aminek következtében önhitté vált, és megfeledkezett önmagáról. Ezek mind olyan akadályok, amelyek gátolják az embert abban, hogy elfogadja Isten új munkáját; ezek Isten megismerésének ellenségei. Veszélyes, ha az emberek szívében nincs se engedelmesség, se vágyakozás az igazság után. Ha csak az egyszerű munkának és szavaknak engedelmeskedsz, és képtelen vagy elfogadni bármi mélyrehatóbbat, akkor olyan vagy, aki a régi szokásokhoz ragaszkodik, és nem tud lépést tartani a Szentlélek munkájával.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel engedelmeskednek Istennek, biztosan megnyeri Isten)

Isten napi igéi  486. szemelvény

Az Isten által végzett munka koronként eltérő. Ha az egyik szakaszban nagy engedelmességgel viseltetsz Isten munkája iránt, de a következő szakaszban engedelmességed az Ő munkája iránt gyenge, vagy képtelen vagy az engedelmességre, akkor Isten elhagy téged. Ha ennél a lépésnél lépést tartasz Istennel, akkor továbbra is lépést kell tartanod Vele, amikor feljebb lép a következőre; csak ekkor leszel olyasvalaki, aki engedelmes a Szentléleknek. Mivel hiszel Istenben, változatlanul engedelmesnek kell maradnod. Nem teheted meg, hogy engedelmeskedsz, amikor neked tetszik, de nem engedelmeskedsz, amikor nincs kedved. Ezt a fajta engedelmességet Isten nem dicséri. Ha nem tudsz lépést tartani az új munkával, amelyben közösséget vállalok, és továbbra is a korábbi kijelentésekhez ragaszkodsz, akkor hogy lehetne fejlődés az életedben? Istennek az a munkája, hogy szavai által ellásson téged. Amikor engedelmeskedsz és elfogadod az Ő szavait, a Szentlélek biztosan munkálkodni fog benned. A Szentlélek pontosan úgy működik, ahogyan mondom; tedd, amit mondtam, és a Szentlélek azonnal munkálkodni fog benned. Új fényt bocsátok ki számotokra, hogy lássatok, elhozván benneteket a jelen világosságába, és amikor besétálsz ebbe a fénybe, a Szentlélek azonnal munkálkodni fog benned. Vannak, akik ellenszegülnek, és azt mondják: „Egyszerűen nem fogom végrehajtani, amit mondasz.” Ebben az esetben azt mondom neked, hogy most az út végére értél; kiapadtál, és nincs többé életed. Így a beállítottságod átalakulásának megtapasztalásában semmi sem sorsdöntőbb, mint hogy lépést tarts a jelenlegi fénnyel. A Szentlélek nemcsak bizonyos emberekben munkálkodik, akiket Isten használ, hanem ezen túlmenően a gyülekezetben is. Bárkiben munkálkodhat. Lehet, hogy jelenleg benned munkálkodik, és meg fogod tapasztalni ezt a munkát. A következő időszakban lehet, hogy valaki másban munkálkodik, és ebben az esetben sietve követned kell; minél szorosabban követed a jelenlegi fényt, annál inkább gyarapodhat az életed. Nem számít, miféle ember valaki, ha a Szentlélek munkálkodik benne, akkor követned kell. Fogadd be az ő tapasztalataikat a sajátodként, és még magasztosabb dolgokat fogsz kapni. Ezáltal gyorsabban fogsz fejlődni. Az ember számára ez a tökéletesség útja és az élet növekedésének eszköze. A tökéletessé válás útját a Szentlélek munkájának való engedelmességed által éred el. Nem tudod, hogy Isten milyen személyen keresztül fog munkálkodni azon, hogy tökéletessé tegyen téged, sem azt, hogy milyen személyen, eseményen vagy dolgon keresztül engedi meg neked, hogy elnyerj vagy megláss dolgokat. Ha rá tudsz lépni erre a helyes útra, azt mutatja, hogy nagy remény van számodra, hogy Isten által tökéletességre juss. Ha nem tudsz, az azt mutatja, hogy a jövőd sivár és fénytelen. Ha egyszer rálépsz a helyes útra, mindenben kinyilatkoztatást nyersz. Nem számít, hogy a Szentlélek mit fed fel másoknak, ha te az ő ismereteik alapján haladsz tovább, hogy saját magad tapasztalj meg dolgokat, akkor ez a tapasztalat az életed részévé válik, és képes leszel másoknak is juttatni ebből a tapasztalatból. Azok, akik szavak szajkózásával látnak el másokat, olyan emberek, akiknek nincsenek tapasztalataik; meg kell tanulnod mások megvilágosodásán és megvilágításán keresztül megtalálni a gyakorlás módját, mielőtt a saját tényleges tapasztalataidról és tudásodról kezdhetnél beszélni. Ez nagyobb előnnyel jár a saját életedben. Így kellene tapasztalnod, engedelmeskedve mindannak, ami Istentől jön. Mindenben Isten akaratát kellene keresned, és mindenből meg kellene tanulnod a leckét, hogy az életed gyarapodhasson. Az ilyen gyakorlat nyújtja a leggyorsabb fejlődést.

A Szentlélek a gyakorlati tapasztalatokon keresztül világosít meg, és a hiteden keresztül tökéletesít téged. Valóban hajlandó vagy tökéletessé válni? Ha valóban akarod, hogy Isten tökéletesítsen, akkor lesz bátorságod félredobni a testet, képes leszel Isten szavait végrehajtani, és nem leszel tétlen vagy gyenge. Képes leszel engedelmeskedni mindannak, ami Istentől jön, és minden cselekedeted, akár nyilvánosan, akár egyedül teszed, vállalható lesz Isten előtt. Ha őszinte ember vagy, és mindenben az igazságot gyakorlod, akkor tökéletességre jutsz. Azok a csalárd emberek, akik egyféleképp viselkednek szemtől szembe, és máshogy a többiek háta mögött, nem hajlandóak tökéletesedni. Ők mindannyian a kárhozat és pusztulás fiai; nem Istenhez, hanem a Sátánhoz tartoznak. Ők nem olyan emberek, akiket Isten kiválasztott! Ha a cselekedeteid és viselkedésed nem vállalható Isten előtt, vagy Isten Lelke nem tekinthet le rá, akkor ez a bizonyíték, hogy valami nincs rendben veled. Csak ha elfogadod Isten ítéletét és fenyítését, és foglalkozol beállítottságod átalakításával, akkor léphetsz rá a tökéletessé válás útjára. Ha valóban hajlandó vagy Isten által tökéletességre jutni és Isten akaratát teljesíteni, akkor egyetlen zokszó nélkül engedelmeskedned kellene Isten minden munkájának, anélkül, hogy felmerülne benned, hogy bíráld vagy megítéld azt. Ezek a minimális követelményei annak, hogy Isten tökéletesítse az embert. Azok számára, akik Isten által tökéletességre akarnak jutni, ez a szükséges követelmény: Istent szerető szívvel cselekedj mindenben. Mit jelent Istent szerető szívvel cselekedni? Azt jelenti, hogy minden cselekedeted és viselkedésed vállalható Isten előtt. És mivel megfelelők a szándékaid, akár helyesek a cselekedeteid, akár helytelenek, nem félsz megmutatni őket Istennek vagy testvéreidnek, és mersz esküt tenni Isten előtt. Minden szándékodat, gondolatodat és elképzelésedet Isten elé kell tárnod, hogy Ő megvizsgálja; ha így gyakorolsz és lépsz be, akkor az életedben gyors lesz a fejlődés.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel engedelmeskednek Istennek, biztosan megnyeri Isten)

Isten napi igéi  487. szemelvény

Mivel hiszel Istenben, hinned kell Isten minden szavában és minden munkájában. Ami azt jelenti, hogy mivel hiszel Istenben, engedelmeskedned kell Neki. Ha erre nem vagy képes, akkor nem számít, hogy hiszel-e Istenben vagy sem. Ha évek óta hiszel Istenben, mégsem engedelmeskedtél Neki soha, és nem fogadod el szavai teljességét, hanem azt kéred, hogy Isten hódoljon be neked, és a te elképzeléseid szerint cselekedjen, akkor te vagy a leglázadóbb mind közül; hitetlen vagy. Hogyan tudnának az ilyen emberek engedelmeskedni Isten munkájának és szavainak, amelyek nem felelnek meg az emberi elképzeléseknek? A leglázadóbbak azok, akik szándékosan dacolnak és ellenkeznek Istennel. Ők Isten ellenségei, az antikrisztusok. Mindig ellenséges magatartást tanúsítanak Isten új munkájával szemben; soha, a legcsekélyebb hajlandóságot sem mutatják arra, hogy behódoljanak, és soha nem is hódoltak be vagy alázkodtak meg örömmel. Felmagasztalják magukat mások előtt, és soha senkinek nem vetik alá magukat. Isten előtt a legjobbnak tartják magukat az igehirdetésben, és a legügyesebbnek abban, ahogy másokon dolgoznak. Soha nem dobják el a birtokukban lévő „kincseket”, hanem imádni való családi ereklyeként kezelik őket, hogy prédikáljanak róluk másoknak, és arra használják őket, hogy kioktassák azokat a bolondokat, akik bálványozzák őket. Valóban van bizonyos számú ilyen ember az egyházban. Azt lehet mondani, hogy ők „megfékezhetetlen hősök”, akik nemzedékről nemzedékre Isten házában időznek. Az igehirdetést (doktrínát) legfőbb kötelességüknek tekintik. Évről évre, nemzedékről nemzedékre buzgón teljesítik „szent és sérthetetlen” kötelességüket. Senki sem mer hozzájuk nyúlni; egyetlen ember sem mer nekik nyíltan szemrehányást tenni. „Királlyá” válnak Isten házában, zabolátlanok, ahogyan korról korra zsarnokoskodnak mások felett. A démonok e falkája arra törekszik, hogy összefogjon, és lerombolja művemet; hogyan engedhetem meg, hogy ezek az élő ördögök a szemem láttára létezzenek? Még azok sem tudnak a végsőkig kitartani, akik csak félig engedelmesek, hát még ezek a zsarnokok, akiknek a legcsekélyebb engedelmesség sincs a szívében! Isten művét az ember nem könnyen nyeri el. Az emberek még minden erejüket összeszedve is csak egy kis részét tudják elnyerni, ami végül lehetővé teszi számukra, hogy tökéletességre jussanak. Mi a helyzet tehát az arkangyal gyermekeivel, akik Isten művének elpusztítására törekszenek? Vajon nekik nem még kevesebb a reményük arra, hogy Isten elnyerje őket? Az én célom a hódító munka elvégzésével nem pusztán az, hogy a hódítás kedvéért hódítsak, hanem az, hogy felfedjem az igazságot és az igazságtalanságot, hogy bizonyítékot szerezzek az ember megbüntetéséhez, hogy elítéljem a gonoszokat; továbbá azért hódítok, hogy tökéletessé tegyem azokat, akik készséggel engedelmeskednek. A végén mindannyian elválnak fajtájuk szerint, és azok lesznek tökéletesítve, akiknek a gondolatait és eszméit az engedelmesség tölti ki. Ez az a munka, amelyet végül el kell végezni. Azok, akiknek minden cselekedete lázadó, eközben büntetésben részesülnek, és tűzben fognak égni, örök átok ül majd rajtuk. Amikor eljön ez az idő, a múlt korok „nagy és fékezhetetlen hősei” a leghitványabb és legmegtagadottabb „gyenge és tehetetlen gyávák” lesznek. Csak ez képes szemléltetni Isten igazságának minden aspektusát, és az ember által sérthetetlen természetét, és csak ez képes lecsillapítani a szívemben lévő gyűlöletet. Nem értetek egyet azzal, hogy ez teljesen ésszerű?

Nem nyerhet mindenki életet, aki megtapasztalja a Szentlélek munkáját, és azok sem, akik benne vannak ebben az áramlatban. Az élet nem az egész emberiség közös tulajdona, és a beállítottság változása nem minden ember számára érhető el könnyen. Az Isten munkájának való alávetettség valóságos és tényleges kell hogy legyen, és meg kell azt élni. A felszínes alávetettség önmagában nem nyerheti el Isten dicséretét, és ha Isten szavának pusztán felszínes szempontjai azok, amelyeknek engedelmeskedünk, anélkül, hogy beállítottságunkban változásra törekednénk, az nem Isten szíve szerint való. Az Istennek való engedelmesség és az Isten munkájának való alávetettség egy és ugyanaz. Azok, akik csak Istennek vetik alá magukat, de a munkájának nem, nem tekinthetők engedelmesnek, még kevésbé azok, akik valójában nem vetik alá magukat, de látszólag hízelgők. Azok, akik valóban alávetik magukat Istennek, mindannyian képesek a munkából gyarapodni, és megértést nyerni Isten természetéről és munkájáról. Csak az ilyen emberek vetik alá magukat igazán Istennek. Az ilyen emberek képesek az új munkából új tudásra szert tenni és új változásokon keresztülmenni. Isten csak ezeket az embereket dicséri, csak ezek az emberek tökéletesednek, és csak ők azok, akiknek a beállítottsága megváltozott. Azokat dicséri Isten, akik örömmel alávetik magukat Istennek, az Ő szavának és munkájának. Csak az ilyen emberek járnak jó úton, csak az ilyen emberek akarják és keresik őszintén Istent. Ami azokat illeti, akik csupán szájukkal beszélnek Istenbe vetett hitükről, de lényegében átkozzák Őt, ők olyan emberek, akik álarcot öltenek, akik a kígyó mérgét hordozzák; ők a legárulóbbak mind közül. Előbb-utóbb ezeknek a gazembereknek letépik aljas álarcát. Nem ez az a munka, amely ma folyik? A gonosz emberek mindig gonoszak maradnak, és soha nem menekülnek meg a büntetés napjától. A jó emberek mindig jók lesznek, és fény derül rájuk, amikor Isten munkája véget ér. A gonoszok közül senkit nem tekintenek majd igaznak, és az igazak közül senkit nem tekintenek majd gonosznak. Hagynám én, hogy bárkit is igazságtalanul vádoljanak?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel engedelmeskednek Istennek, biztosan megnyeri Isten)

Isten napi igéi  488. szemelvény

Ahogy az életed halad előre, mindig új belépésre és új, magasabb szintű felismerésekre van szükséged, amelyek minden egyes lépéssel egyre mélyülnek. Ez az, amibe az egész emberiségnek be kell lépnie. Az áldozás, a prédikációk hallgatása, Isten igéjének olvasása vagy valamilyen ügy elintézése által új felismerésre és új megvilágosodásra fogsz jutni, és nem a régiek, illetve a régi idők szabályai szerint fogsz élni; mindig az új fényben fogsz élni, és nem fogsz eltévelyedni Isten igéjétől. Ezt értjük a helyes útra lépés alatt. Nem elég valamiféle felszínes szinten megfizetni; Isten szava napról napra egy magasabb birodalomba lép, és mindennap új dolgok jelennek meg, és az embernek is mindennap új belépést kell tennie. Ahogy Isten beszél, úgy valósítja meg mindazt, amit mondott, és ha nem tudsz lépést tartani, lemaradsz. El kell mélyülnöd az imáidban; Isten igéjének evése és ivása nem lehet időszakos. Mélyítsd el a megvilágosodást és a megvilágítást, amit kapsz, és elképzeléseidnek és képzelgéseidnek fokozatosan el kell múlniuk. Meg kell erősítened az ítéletedet is, és bármivel is találkozol, legyenek róla saját gondolataid és saját nézőpontod. Azzal, hogy szellemileg megértesz néhány dolgot, bepillantást kell nyerned a külső dolgokba, és meg kell ragadnod minden kérdés lényegét. Ha nem vagy felvértezve ezekkel a dolgokkal, hogyan leszel képes vezetni a gyülekezetet? Ha csak a szavak jelentéséről és doktrínákról beszélsz, mindenféle valóság és a gyakorlás útja nélkül, csak rövid ideig tudsz majd boldogulni. Lehet, hogy ez némileg elfogadható, amikor új hívőkhöz beszélsz, de egy idő után, amikor az új hívők már tényleges tapasztalatokkal rendelkeznek, nem fogod tudni táplálni őket. Akkor hogyan leszel Isten hasznára? Új megvilágosodás nélkül nem tudsz munkálkodni. Az új megvilágosodást nélkülözők nem tudják, hogyan kell megtapasztalni dolgokat, és az ilyen emberek soha nem nyernek el új tudást vagy új tapasztalatot. Ezentúl, az élet táplálása terén soha nem tudják betölteni feladatukat, és nem válhatnak alkalmassá arra, hogy Isten használja őket. Az ilyen ember semmire sem jó, csupán semmirekellő. Valójában az ilyen emberek teljesen alkalmatlanok arra, hogy betöltsék funkciójukat a munkában, egyikük sem jó semmire. Nemcsak, hogy nem teljesítik a funkciójukat, de valójában sok felesleges terhet rónak az egyházra. Arra figyelmeztetem ezeket a „tiszteletreméltó öregeket”, hogy sietve hagyják el az egyházat, hogy másoknak ne kelljen többé őket nézni. Az ilyen emberek nem értik az új munkát, és tele vannak vég nélküli elképzelésekkel. Semmilyen funkciót nem töltenek be az egyházban; inkább csak bajt csinálnak, és mindenfelé tagadást terjesztenek, sőt, odáig mennek, hogy mindenféle helytelen viselkedésbe és zavargásba bocsátkoznak az egyházban, és ezzel zavarodottságba és kuszaságba taszítják azokat, akiknek nincs ítélőképességük. Ezeknek az élő ördögöknek, ezeknek a gonosz lelkeknek a lehető leghamarabb el kell hagyniuk az egyházat, nehogy az egyház miattuk mételyeződjék meg. Lehet, hogy nem félsz a mai nap munkájától, de vajon nem félsz a holnapi igazságos büntetéstől? Az egyházban nagy számban vannak ingyenélők és farkasok, akik arra törekszenek, hogy megzavarják Isten rendes munkáját. Ezek mind a démonkirály által küldött démonok, gonosz farkasok, akik arra törekszenek, hogy felfalják a tudatlan bárányokat. Ha ezek az úgynevezett emberek nem űzetnek ki, akkor élősködni fognak az egyházon, molylepkékké válnak, amelyek felemésztik az adományokat. Előbb vagy utóbb eljön a nap, amikor ezek a megvetendő, tudatlan, alantas és visszataszító férgek megkapják büntetésüket!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azokat, akik igaz szívvel engedelmeskednek Istennek, biztosan megnyeri Isten)

Isten napi igéi  489. szemelvény

A gyakorlatiasság ismeretének elsajátítása és Isten munkájának alapos megértése – mindkettő megjelenik az Ő szavaiban, és csakis ezeken a kijelentéseken keresztül nyerhetsz megvilágosodást. Ezért többet kell tenned, hogy felvértezd magad Isten szavaival. Kommunikáld Isten szavait illető megértésedet a közösségben, és ily módon megvilágosíthatsz másokat, és kiutat nyújthatsz nekik – ez egy gyakorlati út. Mielőtt Isten elrendez számodra egy környezetet, elsőként mindannyiótoknak fel kell szerelkeznie az Ő szavaival. Ez olyasmi, amit mindenkinek meg kellene tennie; sürgető prioritás. Először is, érj el egy pontot, ahol tudod, hogyan kell enni és inni Isten szavát. Bármit illetően, amit nem tudsz megtenni, keresd az Ő szavaiban a gyakorlás útját, és vizsgáld meg ezeket a kijelentéseket minden olyan ügyben, amit nem értesz, vagy minden esetleges nehézséged esetén. Tedd ellátmányoddá Isten szavait, és hagyd, hogy segítsenek gyakorlati nehézségeid és problémáid megoldásában; engedd meg azt is, hogy szavai segítségeddé váljanak az életben. Ezek a dolgok erőfeszítést igényelnek a részedről. Isten szavának evésében és ivásában eredményeket kell elérned; képesnek kell lenned elcsendesíteni a szívedet Előtte, és az Ő kijelentései szerint kell gyakorolnod, amikor csak problémába ütközöl. Amikor semmilyen problémával nem találkozol, akkor csak az Ő szavának evésével és ivásával kell foglalatoskodnod. Időnként imádkozhatsz és elmélkedhetsz Isten szeretetén, megoszthatod a közösségben az Ő szavait illető megértésedet, és beszélhetsz a magadban tapasztalt megvilágosodásról és megvilágításról, valamint a reakcióidról, amelyek eme kijelentések olvasása közben voltak. Sőt, kiutat nyújthatsz az embereknek. Csakis ez gyakorlati. Ha ezt teszed, annak célja, hogy Isten szavai a te gyakorlati készleteddé válhassanak.

Egy nap folyamán hány órát töltesz el úgy, hogy igazán Isten előtt vagy? A napodból mennyit adsz ténylegesen Istennek? Mennyit adsz a testnek? Az, hogy az ember szíve mindig Isten felé irányul, az első lépés ahhoz, hogy az Általa történő tökéletesítés helyes útján legyen. Ha a szívedet, testedet és valamennyi őszinte szeretetedet Istennek tudod szentelni, Elé tudod helyezni azokat, egészen engedelmes tudsz lenni Iránta, és tökéletesen figyelmezni tudsz az Ő akaratára – nem a testért, nem a családért és nem saját személyes vágyaidért, hanem Isten házának érdekében, Isten szavát véve alapelvként és alapként mindenben – akkor azzal, hogy így teszel, a szándékaid és nézőpontjaid mind a megfelelő helyen lesznek, és akkor olyan ember leszel majd Isten előtt, aki megkapja az Ő dicséretét. Azok, akiket Isten szeret, olyan emberek, akik abszolútak Iránta; ők azok, akik kizárólag Neki tudják szentelni magukat. Akiket Isten utál, azok, akik lagymatagok Iránta, és akik lázadnak Ellene. Megveti azokat, akik hisznek Benne és mindig élvezni akarják Őt, miközben képtelenek arra, hogy teljességgel feláldozzák magukat az Ő kedvéért. Gyűlöli azokat, akik azt mondják, szeretik Őt, ám szívükben lázadnak Ellene; gyűlöli azokat, akik ékesszólóak és virágnyelven beszélnek, hogy megtévesztésbe bocsátkozzanak. Azok, akik nem szentelték őszintén Istennek magukat, vagy akik nem vetették igazán alá magukat Előtte, természetüktől fogva alattomosak és a végletekig arrogánsak. Azok, akik nem tudnak őszintén engedelmesek lenni a normális, praktikus Isten előtt, még arrogánsabbak, és ők aztán tényleg az arkangyal kötelességtudó ivadékai. Azok az emberek, akik igazán feláldozzák magukat Istenért, teljes lényüket Neki szentelik és Elé helyezik magukat; ők az Ő valamennyi szavának és munkájának alá tudják vetni magukat, és képesek az Ő szavait a gyakorlatba ültetni. Ők el tudják fogadni Isten szavait, és létezésük alapjává teszik azokat, és képesek buzgón keresni Isten szavai között, hogy kiderítsék, mely részeket gyakorolják. Ilyenek azok, akik valóban Isten előtt élnek. Ha ily módon gyakorolsz, az az életed javát szolgálja majd, és az Ő szavainak evésén és ivásán keresztül megismerheted belső szükségleteidet és hiányosságaidat, hogy az élettermészeted átalakuljon, ez pedig majd eleget tesz Isten akaratának. Ha Isten követelményei szerint cselekszel, és ha nem a testet elégíted ki, hanem ahelyett az Ő akaratát elégíted meg, akkor ebben majd belépsz az Ő szavainak valóságába. Isten szavainak valóságába belépni azt jelenti, hogy teljesíteni tudod a kötelességedet, és megfelelsz Isten munkája igényeinek. Csak az efféle gyakorlati tettek nevezhetők belépésnek az Ő szavai valóságába. Ha képes vagy belépni ebbe a valóságba, akkor birtokában leszel az igazságnak. Ez a valóságba való belépés kezdete; elsőként ezt a kiképzést kell vállalnod, és csak azt követően tudsz majd még mélyebb valóságokba belépni. Fontold meg, hogyan tartsd meg a parancsolatokat, és hogyan légy hű Isten előtt; ne folyton arra gondolj, mikor leszel képes belépni a királyságba. Ha a beállítottságod nem változik, akkor bármire is gondolsz, hasztalan lesz! Az Isten szavainak valóságába történő belépéshez először oda kell eljutnod, ahol minden elképzelésed és gondolatod Istenért van – ez a legalapvetőbb szükség.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok tudják teljesen alávetni magukat Isten gyakorlatiasságának, akik igazán szeretik Őt)

Isten napi igéi  490. szemelvény

Jelenleg sok ember van próbatételek közepette, és nem érti Isten munkáját, de mondom neked: ha nem érted, jobb, ha nem ítélkezel felette. Talán eljön a nap, amikor az igazság a maga teljességében napvilágra kerül, és akkor majd megérted. Javadra válna, ha nem ítélkeznél, ugyanakkor nem várakozhatsz csak passzívan. Törekedned kell az aktív belépésre; csak akkor leszel olyan ember, aki valóban belép. Lázadó mivoltuk miatt az emberek folyton elképzeléseket alkotnak a gyakorlati Istenről. Ez mindenki számára szükségessé teszi, hogy megtanulja, hogyan legyen engedelmes, ugyanis a gyakorlati Isten egy óriási próbatétel az emberiség számára. Ha nem tudsz szilárdan állni, akkor mindennek vége; ha nincs megértésed a gyakorlati Isten gyakorlatiasságáról, akkor képtelen leszel arra, hogy Isten tökéletesítsen. A döntő lépés azt illetően, hogy az emberek tökéletesíthetőek-e vagy sem, a megértésük Isten gyakorlatiasságáról. A földre jött megtestesült Isten gyakorlatiassága minden egyes ember számára próbatétel; ha képes vagy szilárdan állni e tekintetben, akkor olyasvalaki leszel, aki ismeri Istent, és olyan ember leszel, aki igazán szereti Őt. Ha nem tudsz e tekintetben szilárdan állni, és csak a Lélekben hiszel, és képtelen vagy hinni Isten gyakorlatiasságában, akkor nem számít mily nagy a hited Istenben, hasztalan lesz. Ha a látható Istenben nem tudsz hinni, akkor hihetsz Isten Lelkében? Nem csupán becsapni próbálod Istent? A látható és kézzelfogható Isten előtt nem vagy engedelmes, így vajon képes vagy alávetni magad a Lélek előtt? A Lélek láthatatlan és nem tapintható, tehát, amikor azt mondod, hogy aláveted magad Isten Lelkének, akkor nem egyszerűen badarságot beszélsz? A parancsolatok megtartásának kulcsa, hogy legyen megértésed a gyakorlati Istenről. Amint megérted a gyakorlati Istent, meg tudod majd tartani a parancsolatokat. A megtartásuknak két összetevője van: az egyik az Ő Lelke lényegébe való kapaszkodás, és hogy a Lélek előtt képesek legyünk elfogadni a Lélek vizsgálatát; a másik a megtestesülés valódi megértésének képessége és a valódi engedelmesség elérése. Akár a test, akár a Lélek előtt, az embernek mindig olyan szívet kell őriznie magában, amely aláveti magát Istennek és féli Őt. Csak az ilyen ember alkalmas a tökéletesítésre. Ha megérted a gyakorlati Isten gyakorlatiasságát – azaz, ha szilárdan álltál ebben a próbatételben, akkor semmi sem lesz túl sok neked.

Egyesek azt mondják: „Könnyű megtartani a parancsolatokat; csupán őszintén és áhítatosan kell beszélned Isten előtt, mindenféle gesztikulálás nélkül; ezt jelenti a parancsolatok megtartása.” Így van? Tehát, ha Isten háta mögött teszel néhány dolgot, ami Ellene van, az a parancsolatok megtartásának számít? Alaposan meg kell értened, hogy mit foglal magába a parancsolatok megtartása. Ahhoz kapcsolódik, hogy valódi megértésed van-e Isten gyakorlatiasságáról vagy sem; ha érted a gyakorlatiasságot, és nem botlasz meg és nem buksz el e próbatétel során, akkor olyannak számíthatsz, aki erős bizonysággal rendelkezik. A zengő tanúságtétel Isten mellett elsősorban arra vonatkozik, hogy érted-e a gyakorlati Istent vagy sem, és hogy képes vagy-e alávetni magad e személy előtt, aki nem csupán hétköznapi, hanem normális, és aláveted-e magad akár mindhalálig. Ha eme alávetés útján igazán tanúságot teszel Isten mellett, az azt jelenti, hogy Isten megnyert téged. Ha mindhalálig alá tudod vetni magad, és nem panaszkodsz, nem ítélkezel, nem rágalmazol, nincsenek semmiféle elképzeléseid, sem hátsó szándékaid Előtte, akkor ily módon Isten dicsőséget nyer. Az alávetettség egy átlagos személy előtt, akit az ember lenéz, és képesnek lenni mindhalálig alávetni magunkat mindenféle elképzelések nélkül – ez valódi bizonyságtétel. A valóság, amelybe a belépést Isten megköveteli az emberektől, az, hogy képes légy engedelmeskedni az Ő szavainak, azokat a gyakorlatba ültetni, meghajolni a gyakorlati Isten előtt, és ismerni saját romlottságodat, megnyitni a szíved Előtte, és végül arra, hogy e szavai által Ő megnyerjen téged. Isten dicsőséget nyer, amikor ezek a kijelentések meghódítanak téged és teljesen engedelmessé tesznek Iránta; ezen keresztül szégyeníti Ő meg a Sátánt, és végzi be a munkáját. Amikor semmiféle elképzelésed nincs a megtestesült Isten gyakorlatiasságáról – azaz, amikor szilárdan megálltál ebben a próbatételben –, akkor tetted meg jól ezt a tanúságot. Ha eljön a nap, amikor egészen megérted a gyakorlati Istent, és mindhalálig alá tudod vetni magad, ahogyan Péter tette, akkor Isten megnyer és tökéletesít majd. Ha bármi olyat tesz Isten, ami nem egyezik a te elképzeléseiddel, az próbatétel számodra. Ha Isten munkája megfelelne a te elképzeléseidnek, nem kívánná meg, hogy szenvedj vagy hogy finomítsanak. A munkája épp azért kívánja meg, hogy elengedd az efféle elképzeléseket, mert annyira gyakorlatias, és nem egyezik az elképzeléseiddel. Ezért próbatétel ez számodra. Isten gyakorlatiassága miatt van minden ember próbatételek közepette; az Ő munkája gyakorlati, nem természetfeletti. Gyakorlati szavainak és gyakorlati kijelentéseinek mindenféle elképzelésektől mentes teljes megértése révén, és azáltal, hogy képes vagy őszintén szeretni Őt, ahogyan a munkája egyre gyakorlatiasabbá fejlődik, Ő meg fog nyerni téged. Az az embercsoport, amelyet Isten megnyer majd, azokból áll, akik ismerik Istent; vagyis akik ismerik az Ő gyakorlatiasságát. Továbbá ők azok, akik képesek alávetni magukat Isten gyakorlati munkájának.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok tudják teljesen alávetni magukat Isten gyakorlatiasságának, akik igazán szeretik Őt)

Isten napi igéi  491. szemelvény

Isten testben töltött ideje alatt az Általa az emberektől megkívánt alávetettség nem jár az ítélkezéstől vagy az ellenállástól való tartózkodással, ahogyan ők elképzelik; Ő sokkal inkább azt igényli, hogy az emberek a szavait használják alapelvként, amely szerint élnek, illetve túlélésük alapjaként; hogy az Ő szavainak lényegét teljesen a gyakorlatba ültessék, és hogy egészen eleget tegyenek az Ő akaratának. Annak a követelménynek az egyik aspektusa, miszerint az emberek vessék alá magukat a megtestesült Istennek, az Ő szavainak gyakorlatba ültetésére vonatkozik, míg a másik aspektus arra utal, hogy képesek legyenek alávetni magukat az Ő normalitásának és gyakorlatiasságának. Mindkettőnek abszolútnak kell lennie. Mindkét aspektust azok tudják elérni, akik őszinte istenszerető szívet őriznek magukban. Ők mind olyan emberek, akiket Isten megnyert, és mind úgy szeretik Istent, mint a saját életüket. A megtestesült Isten normális és gyakorlatias emberi mivoltot hordoz a munkájában. Ily módon az Ő normális és gyakorlatias emberi mivoltot egyaránt ötvöző külső burka óriási próbatétellé válik az emberek számára; a legnagyobb nehézségükké lesz. Mindazonáltal, Isten normalitása és gyakorlatiassága nem kerülhető el. Ő mindent megpróbált, hogy megoldást találjon, ám végül nem tudott megszabadulni normális emberi mivoltának külső burkától. Ez azért volt, mert végül is Ő a megtestesült Isten, nem pedig a Lélek Istene a mennyben. Ő nem az az Isten, akit az emberek nem látnak, hanem az Isten, aki a teremtés egy tagjának burkát viseli. Így semmiképp sem lenne könnyű megszabadulnia normális emberi mivoltának burkától. Ezért, bármi is legyen, Ő továbbra is a test szemszögéből végzi azt a munkát, amit végezni akar. Ez a munka a normális és gyakorlati Isten kifejeződése, így hát hogyan lenne rendben az, ha az emberek nem vetik alá magukat? Mi a csudát tehetnek az emberek Isten cselekedeteivel? Ő azt tesz, amit csak akar; bármivel is legyen elégedett, az úgy van, ahogy van. Ha az emberek nem vetik alá magukat, akkor miféle más épkézláb terveik lehetnek? Mindeddig csak az alávetettség tudta megmenteni az embereket; senkinek sem volt más ragyogó ötlete. Ha Isten próbára akarja tenni az embereket, mit tehetnek ellene? Akárhogy is, mindezt nem a mennyei Isten találta ki; ez a megtestesült Isten ötlete volt. Ő ezt akarja tenni, úgyhogy ember nem változtathat rajta. A mennyei Isten nem avatkozik abba, amit a megtestesült Isten tesz, így hát nem még több ok-e ez arra, hogy az emberek alávessék magukat Neki? Bár egyaránt gyakorlatias és normális, Ő teljességgel a megtestesült Isten. Saját ötletei szerint azt tesz, amit csak akar. A mennyei Isten az összes feladatot átadta Neki; bármit is tesz, annak alá kell vetned magad. Bár emberi mivolttal rendelkezik, és igen normális, szándékosan rendezte el mindezt, így hát hogyan bámulhatnak Rá az emberek rosszallástól tágra nyílt szemekkel? Normális akar lenni, tehát normális. Emberi mivoltban akar élni, tehát emberi mivoltban él. Isteni mivoltban akar élni, tehát isteni mivoltban él. Az emberek úgy látják ezt, ahogy akarják, ám Isten mindig Isten lesz, az emberek pedig mindig emberek lesznek. Az Ő lényegét nem lehet megtagadni néhány apró részlet miatt, sem nem lehet Őt Isten „személyéből” kitaszítani egy kis dolog miatt. Az emberek az emberi lények szabadságával rendelkeznek, Isten pedig Isten méltóságával; ezek nem zavarják egymást. Nem adhatnának az emberek egy kis szabadságot Istennek? Nem tudják elviselni, hogy Isten egy kicsit hétköznapibb legyen? Ne légy oly szigorú Istennel! Mindenkinek toleránsabbnak kellene lennie a másik iránt; nem rendeződne-e akkor minden? Létezne-e akkor is elidegenedés? Ha valaki egy ilyen triviális dolgot nem tud elviselni, akkor hogyan mondhat egyáltalán olyasmit, hogy „a miniszterelnök szíve oly nagy, hogy akár egy vitorlás is kiköthet benne”? Hogyan lehet igaz ember az illető? Nem Isten az, aki nehézséget okoz az emberiségnek, hanem az emberiség okoz nehézséget Istennek. Az emberek mindig úgy kezelik a dolgokat, hogy bolhából elefántot csinálnak. A semmiből is ügyet kreálnak, és ez oly felesleges! Amikor Isten normális és gyakorlatias emberi mivoltban munkálkodik, amit Ő tesz, az nem az emberiség munkája, hanem Isten munkája. Mindazonáltal az emberek nem látják az Ő munkájának lényegét; mindig csak az Ő emberi mivoltának külső burkát látják. Még nem láttak ily nagyszerű munkát, mégis kitartanak amellett, hogy az Ő hétköznapi és normális emberi mivoltát lássák, és nem engednek ebből. Hogyan nevezhető ez Isten előtti alávetésnek? A mennyei Isten most földi Istenné „változott”, és a földi Isten most a mennyei Isten. Nem számít, hogy külső megjelenésük azonos-e, ahogyan az sem, hogy pontosan hogyan is munkálkodnak. Végtére az, aki Isten saját munkáját végzi, Isten Maga. Neked alá kell vetned magad, akár akarod, akár nem – ez nem olyan dolog, amiben van választásod! Az embereknek engedelmeskedniük kell Istennek, és az embereknek egészen alá kell vetniük magukat Istennek, a legcsekélyebb színlelés nélkül.

A megtestesült Isten ma azt az embercsoportot akarja megnyerni, amelynek tagjai az Ő akaratához igazodnak. Csupán alá kell vetniük magukat az Ő munkájának, és nem kell állandóan a mennyei Istent illető elképzelésekkel foglalkozniuk, bizonytalanságban élve és megnehezítve a megtestesült Isten dolgát. Azok, akik képesek engedelmeskedni Neki, azok, akik feltétlenül hallgatnak az Ő szavaira, és alávetik magukat az Ő intézkedéseinek. Az ilyen emberek egyáltalán nem törődnek azzal, hogy valójában milyen lehet a mennyei Isten, vagy hogy a mennyei Isten épp miféle munkát végez az emberiség körében; szívüket egészen átadják a földi Istennek, és teljes lényüket Elé helyezik. Sosem a saját biztonságukkal törődnek, és soha nem csinálnak felhajtást a megtestesült Isten normalitása és gyakorlatiassága miatt. Azok, akik alávetik magukat a megtestesült Istennek, tökéletesedhetnek Általa. Azok, akik a mennyei Istenben hisznek, nem nyernek semmit. Ennek oka, hogy nem a mennyei Isten, hanem a földi Isten az, aki ígéreteket és áldásokat ad az embereknek. Az embereknek nem kellene mindig a mennyei Istent magasztalni, miközben a földi Istenre egyszerű átlagemberként tekintenek; ez nem igazságos. A mennyei Isten nagyszerű és csodálatos, bámulatos a bölcsessége, de ez egyáltalán nem létezik; a földi Isten igen átlagos és jelentéktelen, és egyben igen normális. Nem rendelkezik rendkívüli elmével, és nem hajt végre világrengető tetteket; egyszerűen egy nagyon normális és gyakorlatias módon munkálkodik és beszél. Bár nem szól mennydörgés által, vagy nem idézi meg a szelet és az esőt, Ő valóban a mennyei Isten megtestesülése, és Ő valóban az emberek között élő Isten. Az embereknek nem szabad Istenként felmagasztalniuk azt, akit meg tudnak érteni és aki megfelel az elképzeléseiknek, miközben azt, akit nem tudnak elfogadni, és egyáltalán nem tudnak elképzelni, alacsonyrendűnek látják. Mindez az emberek lázadó mivoltából ered; ez mind az emberiség Istennel szembeni ellenállásának forrása.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok tudják teljesen alávetni magukat Isten gyakorlatiasságának, akik igazán szeretik Őt)

Isten napi igéi  492. szemelvény

Az emberek nem lesznek képesek érezni Isten szeretetreméltóságát, ha csak a lelkiismeretük érzéseire hallgatnak. Ha kizárólag a lelkiismeretükre támaszkodnak, az Isten iránti szeretetük erőtlen lesz. Ha csak Isten kegyelmének és szeretetének meghálálásáról beszélsz, nem lesz lendület az Iránta való szeretetedben; a lelkiismereted érzéseire alapozott szeretet Iránta egy passzív megközelítés. Miért mondom, hogy ez egy passzív megközelítés? Ez egy gyakorlati kérdés. Milyen szeretet a ti Isten iránti szeretetetek? Nem csak becsapjátok Istent, és színleltek Neki? A legtöbb ember úgy gondolja, hogy mivel nincs jutalom az Isten iránti szeretetért, és az embert mégis megfenyítik, ha nem szereti Őt, ezért az is megteszi, ha nem vétkezik. Tehát Istent szeretni és a lelkiismeret érzései alapján viszonozni az Ő szeretetét egy passzív megközelítés, nem pedig az ember szívéből spontán módon fakadó Isten iránti szeretet. Az Isten iránti szeretetnek az ember szíve mélyéről származó, őszinte érzésnek kell lennie. Egyesek azt mondják: „Én magam hajlandó vagyok Istent keresni és követni Őt. Még ha Isten el is akarna hagyni engem, akkor is követni fogom. Akár akar engem, akár nem, én akkor is szeretni fogom, és a végén meg kell Őt nyernem. Felajánlom a szívemet Istennek, és nem számít, mit tesz, egész életemben követni fogom Őt. Nem számít, mi történik, szeretnem kell Istent, és el kell nyernem Őt; nem nyugszom, amíg el nem nyerem Őt.” Benned van ilyen elszántság?

Az Istenben való hit útja egy és ugyanaz, mint az Iránta való szeretet útja. Ha hiszel Benne, szeretned kell Őt; az Ő szeretése azonban nem csak arra vonatkozik, hogy viszonzod a szeretetét, vagy hogy a lelkiismereted érzései alapján szereted Őt – ez egy tiszta szeretet Isten iránt. Néha az emberek képtelenek Isten szeretetét pusztán a lelkiismeretük alapján érezni. Miért mondtam mindig azt, hogy: „Isten Lelke mozdítsa meg lelkünket”? Miért nem az emberek lelkiismeretének megmozdításáról beszéltem, hogy szeressék Istent? Azért, mert az emberek lelkiismerete nem képes érezni Isten szeretetreméltóságát. Ha nem győztek meg ezek a szavak, próbáld meg a lelkiismeretedet használni, hogy érezd az Ő szeretetét. Lehet, hogy pillanatnyilag van némi késztetésed, de ez hamarosan el fog tűnni. Ha csak a lelkiismereteddel érzed Isten szeretetét, akkor imádkozás közben ösztönözve leszel, de hamarosan a hév elhalványul és eltűnik. Miért van ez így? Ha csak a lelkiismeretedet használod, képtelen leszel felébreszteni az Isten iránti szeretetedet; amikor valóban érzed Isten szeretetreméltóságát a szívedben, a lelkedet Ő fogja mozgatni, és csak ekkor lesz képes a lelkiismereted az eredeti szerepét betölteni. Ez azt jelenti, hogy amikor Isten megmozgatja az ember lelkét, és amikor az embernek ismeretei vannak és bátorítást nyer a szívében, vagyis amikor tapasztalatot szerzett, csak akkor lesz képes hatékonyan szeretni Istent a lelkiismeretével. Istent a lelkiismereteddel szeretni nem rossz – ez az Isten iránti szeretet legalacsonyabb foka. Úgy szeretni, hogy „épphogy csak megfeleljünk Isten kegyelmének”, egyszerűen nem készteti az embert arra, hogy proaktívan belépjen. Amikor az emberek valamennyit elnyernek a Szentlélek munkájából, tehát amikor gyakorlati tapasztalataikban látják és érzik Isten szeretetét, amikor van némi ismeretük Istenről, és valóban látják, hogy Isten mennyire méltó az emberiség szeretetére, és hogy Ő milyen kedves, csak akkor képesek őszintén szeretni Istent.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten iránti valódi szeretet spontán)

Isten napi igéi  493. szemelvény

Amikor az emberek szívükkel kapcsolatba lépnek Istennel, amikor a szívük képes teljesen Hozzá fordulni, ez az első lépés az ember Isten iránti szeretetében. Ha szeretni akarod Istent, akkor először is képesnek kell lenned arra, hogy a szívedet Őhozzá fordítsd. Mit jelent a szíved odafordítása Isten felé? Ez az, amikor minden, amire a szívedben törekszel, az Isten szeretete és elnyerése érdekében történik. Ez azt mutatja, hogy teljesen Isten felé fordítottad a szívedet. Istenen és az Ő igéin kívül szinte semmi más nincs a szívedben (család, vagyon, férj, feleség, gyerekek stb.). Még ha van is, ezek a dolgok nem foglalhatják el a szívedet, és nem gondolsz a jövőbeli kilátásaidra, hanem csak Isten szeretetére törekszel. Ekkor már teljesen Isten felé fordítottad a szívedet. Tegyük fel, hogy a szívedben még mindig terveket szősz magadnak, és mindig a személyes hasznot hajszolod, állandóan arra gondolva: „Mikor tudok egy kis kérést intézni Istenhez? Mikor fog meggazdagodni a családom? Hogyan szerezhetek szép ruhákat?...” Ha ilyen állapotban élsz, az azt mutatja, hogy a szíved még nem fordult teljesen Isten felé. Ha csak Isten igéi vannak a szívedben, és képes vagy imádkozni Istenhez, és mindig közel kerülsz Hozzá – mintha Ő nagyon közel lenne hozzád, mintha Isten benned lenne, és te Őbenne –, ha ilyen állapotban vagy, az azt jelenti, hogy a szíved Isten jelenlétében van. Ha minden nap imádkozol Istenhez és eszel és iszol az Ő szavaiból, mindig az egyház munkájára gondolsz, és ha tekintettel vagy Isten akaratára, arra használod a szívedet, hogy Őt őszintén szeresd és eleget tegyél a szívének, akkor a szíved Istenhez fog tartozni. Ha a szívedet számos más dolog foglalja el, akkor azt még mindig a Sátán foglalja el, és nem fordult igazán Isten felé. Ha valakinek a szíve valóban Isten felé fordult, akkor őszinte, spontán szeretettel lesz Iránta, és képes lesz Isten munkáját figyelembe venni. Habár náluk is előfordulhatnak még az ostobaság és az ésszerűtlenség pillanatai, de törődést mutatnak Isten házának érdekei, az Ő munkája és saját beállítottságuk megváltozása iránt, és a helyén van a szívük. Vannak, akik egyfolytában azt állítják, hogy minden, amit tesznek, az egyházért van, holott valójában saját maguk javára dolgoznak. Az ilyen embereknek rossz a szándékuk. Ők elvetemültek és csalárdok, és az általuk tett legtöbb dolog a saját személyes hasznukat szolgálja. Az ilyen emberek nem törekszenek Isten szeretetére; a szívük még mindig a Sátáné, és nem tudnak Isten felé fordulni. Így Istennek nincs módja arra, hogy megszerezze ezt a fajta embert.

Ha igazán szeretni akarod Istent, és szeretnéd, hogy Ő elnyerjen, az első lépés az, hogy teljesen Isten felé fordítsd a szívedet. Minden egyes dologban, amit teszel, vizsgáld meg magad, és kérdezd meg: „Vajon ezt az Istent szerető szívre alapozva teszem? Van-e bármilyen személyes indíttatás emögött Mi a tényleges célom ezzel a cselekedettel?” Ha át akarod adni a szívedet Istennek, akkor először a saját szívedet kell legyőznöd, le kell mondanod minden saját szándékodról, és el kell érned azt az állapotot, hogy teljesen Istenért létezz. Ez az út vezet ahhoz, hogy gyakoroljuk a szívünk Istennek való átadását. Mire utal a saját szív legyőzése? Ez a test extravagáns vágyainak elengedését jelenti, azt, hogy valaki nem vágyik a kényelemre vagy a státuszból származó előnyökre. Vagyis, hogy az illető mindent azért tesz, hogy Istennek megfeleljen, és a szívét teljes mértékben Neki, nem pedig önmagának szánja. Ez elegendő.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten iránti valódi szeretet spontán)

Isten napi igéi  494. szemelvény

Az Isten iránti valódi szeretet a szív mélyéről fakad; ez a szeretet csak az ember Istenről való ismerete alapján létezik. Amikor valakinek a szíve teljesen Isten felé fordul, akkor van szeretete Isten iránt, de ez a szeretet nem feltétlenül tiszta és nem feltétlenül teljes. Ez azért van így, mert még mindig van némi távolság aközött, hogy az ember szíve teljesen Isten felé forduljon, és aközött, hogy az illető valóban megérti Istent és valóban imádja Őt. Az ember úgy éri el az Isten iránti igaz szeretetet, és úgy ismeri meg Isten természetét, ha szíve Isten felé fordul. Amikor az ember átadja igaz szívét Istennek, akkor kezd belépni az élet megtapasztalásába. Ily módon a beállítottsága elkezd megváltozni, az Isten iránti szeretete fokozatosan növekszik, és az Istenről való ismerete is fokozatosan növekszik. Tehát az ember szívének Isten felé fordítása csak előfeltétele annak, hogy az élettapasztalat helyes útjára lépjen. Amikor az emberek a szívüket Isten elé helyezik, a szívükben csak a vágyakozás van Iránta, de nem az Iránta való szeretet, mert nem értik Őt. Még ha ilyen körülmények között van is némi szeretetük Iránta, az nem spontán és nem valódi. Ennek az az oka, hogy minden, ami az ember testéből fakad, az érzelmek terméke, és nem valódi megértésből származik. Ez csak egy pillanatnyi impulzus, és nem eredményezhet tartós imádatot. Ha az emberek nem értik Istent, akkor csak a saját preferenciáik és egyéni elképzeléseik alapján tudják szeretni Őt; ezt a fajta szeretetet nem lehet spontán szeretetnek, sem pedig valódi szeretetnek nevezni. Lehet, hogy az ember szíve valóban Isten felé fordul, és képes arra, hogy mindenben Isten érdekeire gondoljon, de ha nincs megértése Istenről, akkor nem lesz képes a valóban spontán szeretetre. Mindössze arra lesz képes, hogy teljesítsen néhány funkciót az egyház számára, vagy teljesítse a kötelessége egy részét, de mindezt alap nélkül teszi majd. Az ilyen ember beállítottságát nehéz megváltoztatni; az ilyen emberek vagy nem törekszenek az igazságra, vagy nem értik meg azt. Még ha valaki teljesen Isten felé fordítja is a szívét, ez nem jelenti azt, hogy az Isten-szerető szíve teljesen tiszta, mert akiknek a szívében van Isten, azoknak a szívében nem feltétlenül van szeretet Isten iránt. Ez vonatkozik arra a különbségtételre, hogy valaki törekszik-e Isten megértésére, vagy sem. Ha valakinek van megértése Róla, az azt mutatja, hogy a szíve teljesen Isten felé fordult, azt mutatja, hogy az Isten iránti valódi szeretet a szívében spontán. Csak az ilyen embereknek van Isten a szívükben. A szívünk Isten felé fordítása előfeltétele annak, hogy valaki a helyes útra térjen, hogy megértse Istent, és hogy elérje az Isten iránti szeretetet. Ez nem az Isten iránti szeretetre vonatkozó kötelesség teljesítésének a jele, és nem is az Iránta való valódi szereteté. Az egyetlen módja annak, hogy valaki elérje Isten iránti valódi szeretetet az, ha a szívét feléje fordítja, ami egyben az első dolog, amit az embernek az Ő teremtményei egyikeként tennie kellene. Akik szeretik Istent, azok mind olyan emberek, akik az életre törekszenek, vagyis olyanok, akik az igazságra törekszenek, és valóban Istent akarják; mindannyian rendelkeznek a Szentlélek általi megvilágosodással, és Ő már megindította őket. Mindannyian képesek megkapni Isten vezetését.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten iránti valódi szeretet spontán)

Isten napi igéi  495. szemelvény

Ma, amikor arra törekedtek, hogy szeressétek és megismerjétek Istent, egyfelől nehézségeket és finomítást kell eltűrnötök, másfelől meg kell fizetnetek az árát. Nincs mélyebb értelmű lecke, mint az Isten iránti szeretet leckéje, és mondhatni, egy hitben leélt életből az emberek azt tanulják meg, hogyan kell szeretni Istent. Ez annyit tesz, hogy ha hiszel Istenben, szeretned kell Istent. Ha csak hiszel Istenben, de nem szereted Őt, és nem érted el Isten ismeretét, és sohasem szeretted Istent a szívedből fakadó igaz szeretettel, akkor Istenbe vetett hited hiábavaló; ha istenhitedben nem szereted Istent, akkor hiába élsz, és egész életed a legalacsonyabb rendű minden élet közül. Ha egész életedben sohasem szeretted Istent, és sohasem feleltél meg Neki, akkor minek élsz? És mi értelme annak, hogy hiszel Istenben? Nem elpazarolt erőfeszítés ez? Vagyis ha az emberek hinni akarnak Istenben, és szeretni akarják Őt, meg kell fizetniük az árát. Ahelyett, hogy külsőleg próbálnának egy bizonyos módon cselekedni, igazi betekintést kell keresniük a szívük mélyén. Ha lelkesen énekelsz és táncolsz, de képtelen vagy átültetni az igazságot a gyakorlatba, elmondható rólad, hogy szereted Istent? Az Isten iránti szeretethez az kell, hogy Isten akaratát keresd mindenben, és hogy mélyen megvizsgáld bensődet, valahányszor történik veled valami, megpróbálva megragadni Isten akaratát: megpróbálva meglátni, mi Isten akarata ezzel kapcsolatban, minek az elérését kéri tőled, és hogyan kell szem előtt tartanod az Ő akaratát. Például: történik valami, ami miatt nehézségeket kell eltűrnöd, aminek során meg kell értened, mi Isten akarata, és hogyan kell szem előtt tartanod az Ő akaratát. Nem magadnak kell megfelelned: először is tedd félre magadat. Nincs elvetettebb, mint a test. Arra kell törekedned, hogy Istennek felelj meg, és teljesítened kell kötelességedet. Ilyen gondolatok mellett Isten különleges megvilágosodást hoz neked ebben az ügyben, és a szíved is vigaszra talál. Ha valami történik veled, akár nagy, akár kis dolog, először is félre kell tenned önmagadat, és úgy kell tekintened a testre, mint a legalacsonyabb rendű dologra. Minél inkább kielégíted a testet, az annál jobban elkanászodik; ha most kielégíted, legközelebb már többet követel. Ahogy ez folytatódik, az emberek még inkább megszeretik a testet. A testnek mindig féktelen vágyai vannak; mindig azt kéri, hogy elégítsd ki, és járj a kedvében belülről, akár abban, amit eszel, amit viselsz, vagy abban, hogy elveszíted az önuralmadat, vagy hogy saját gyengeségeidnek és lustaságodnak kedvezel... Minél inkább kielégíted a testet, annál nagyobbak lesznek a test vágyai, és annál kicsapongóbb ő maga, míg végül odáig fajul a dolog, hogy az emberek teste még mélyebb elképzeléseket dédelget, megtagadja az engedelmességet Istennek, felmagasztalja önmagát, és kétségei támadnak Isten munkájával kapcsolatban. Minél inkább kielégíted a testet, annál nagyobbak a test gyengeségei; mindig úgy fogod érezni, hogy senki nem érez együtt gyengeségeiddel, mindig azt fogod hinni, hogy Isten túl messzire ment, és ezt mondod majd: „Hogy lehetett Isten ilyen kemény? Miért nem hagy már nyugtot az embereknek?” Amikor az emberek kielégítik és túlságosan dédelgetik a testet, saját magukat teszik tönkre. Ha igazán szereted Istent, és nem elégíted ki a testet, akkor meglátod, hogy minden, amit Isten tesz, nagyon is helyes és jó, és hogy jogosan átkozza meg lázadó mivoltodat és ítéli meg igazságtalanságodat. Lesznek idők, amikor Isten megfenyít és megfegyelmez téged, és olyan körülményeket támaszt, amelyek megfékeznek téged, arra kényszerítve, hogy Elé járulj – és mindig úgy fogod érezni, hogy amit Isten tesz, csodálatos. Így hát úgy fogod érezni, mintha nem is lenne sok a fájdalom, és hogy Isten annyira szeretetre méltó. Ha a test gyengeségeinek kedvezel, és azt mondod, hogy Isten túl messzire megy, akkor mindig fájdalmat fogsz érezni, mindig lehangolt leszel, bizonytalan leszel Isten minden munkájával kapcsolatban, és úgy tűnik majd számodra, mintha Isten egyáltalán nem érezne együtt az ember gyengeségével, és nem lenne tudatában az ember problémáinak. Így mindig nyomorultul és egyedül érzed majd magad, mintha nagy igazságtalanság ért volna, és ekkor elkezdesz panaszkodni. Minél inkább kedvezel ily módon a test gyengeségeinek, annál inkább úgy fogod érezni, hogy Isten túl messzire megy, míg végül olyan rosszra fordul a helyzet, hogy megtagadod Isten munkáját, elkezdesz szembefordulni Istennel, és megtelsz engedetlenséggel. Ezért lázadnod kell a test ellen, nem pedig kedvezned neki: „Az én férjem (feleségem), gyermekeim, kilátásaim, házasságom, családom – ez mind nem számít! Az én szívemben csak Isten van, és mindent meg kell tennem azért, hogy Istennek feleljek meg, és ne a testet elégítsem ki.” Ennek az elhatározásnak meg kell lennie benned. Ha mindig birtokában vagy ennek az elhatározásnak, akkor valahányszor átülteted az igazságot a gyakorlatba, és félreteszed önmagadat, ez csak egy kis erőfeszítésedbe kerül majd. Azt mondják, volt egyszer egy gazda, aki meglátott az úton egy megdermedt kígyót. A gazda felvette, és a keblére ölelte, a kígyó pedig, miután feléledt, halálra marta a gazdát. Az ember teste olyan, mint a kígyó: lényege, hogy ártson az ember életének – és amikor teljes mértékben megkapja, amit akar, oda az életed. A test a Sátáné. Féktelen vágyak laknak benne, csak magára gondol, kényelmet akar élvezni és kedvére dorbézolni, lustaságban és tétlenségben dagonyázik, és ha egy bizonyos pontig kielégítetted, végül felfal téged. Ez azt jelenti, hogy ha most kielégíted, legközelebb még többet akar. Mindig vannak féktelen vágyai és új követelései, és kihasználja, ha cinkosa vagy a testnek, eléri, hogy még inkább dédelgesd, és kényelmében élj – és ha nem kerekedsz fölé, végül tönkreteszed magad. Hogy életet nyerhetsz-e Isten előtt, és hogy végső soron milyen véget érsz majd, attól függ, hogyan hajtod végre lázadásodat a test ellen. Isten megmentett, kiválasztott és előre elrendelt téged, de ha ma vonakodsz megfelelni Neki, vonakodsz átültetni az igazságot a gyakorlatba, vonakodsz fellázadni saját hús-vér tested ellen egy őszinte istenszerető szívvel, végül tönkreteszed magad, és így rendkívüli fájdalmat szenvedsz majd el. Ha mindig a testnek kedvezel, a Sátán fokozatosan elnyel, élet nélkül és a Lélek érintése nélkül hagy téged, míg végül eljön a nap, amikor már teljesen sötét vagy belül. Amikor sötétségben élsz, már foglyul ejtett a Sátán, többé nincs ott a szívedben Isten, és akkor tagadni fogod Isten létezését, és elhagyod Őt. Így, ha az emberek szeretni akarják Istent, fájdalommal kell megfizetniük az árát, és nehézségeket kell eltűrniük. Nem külsődleges buzgóságra és nehézségekre, több olvasásra és futkosásra van szükség; hanem a bennük lévő dolgokat kell félretenniük: a féktelen gondolatokat, a személyes érdekeket, saját megfontolásaikat, elképzeléseiket és szándékaikat. Ez Isten akarata.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben)

Isten napi igéi  496. szemelvény

Az, ahogy Isten az emberek külső beállítottságával foglalkozik, szintén az Ő munkájának egyik része; például ahogy az emberek külső, abnormális emberi mivoltával vagy életmódjukkal és szokásaikkal, berögződéseikkel és hagyományaikkal, valamint külsődleges gyakorlataikkal és buzgóságukkal foglalkozik. De amikor Ő azt kéri, hogy az emberek ültessék át a gyakorlatba az igazságot, és változtassák meg beállítottságukat, akkor elsősorban a bennük rejlő szándékokkal és elképzelésekkel foglalkozik. A külsődleges beállítottságoddal foglalkozni önmagában véve nem nehéz; olyan, mintha arra kérne valaki, hogy ne edd azt, amit szeretsz, ez pedig könnyű dolog. Ami azonban a benned rejlő elképzelésekkel kapcsolatos, azt nem könnyű elengedni. Ez azt követeli meg az emberektől, hogy lázadjanak a test ellen, fizessék meg az árat, és szenvedjenek Isten előtt. Ez különösen igaz az emberek szándékaira. Amióta az emberek hinni kezdtek Istenben, sok helytelen szándékot dédelgetnek. Amikor az igazságot nem ülteted át a gyakorlatba, úgy érzed, hogy minden szándékod helyes, de amikor történik veled valami, meglátod, hogy sok helytelen szándék van benned. Így, amikor Isten tökéletessé teszi az embereket, ráébreszti őket arra, hogy sok elképzelés van bennük, amely gátolja istenismeretüket. Amikor felismered, hogy a szándékaid helytelenek, ha abba tudod hagyni az elképzeléseid és szándékaid szerinti gyakorlatot, és képes vagy bizonyságot tenni Isten mellett és szilárdan helytállni mindenben, ami történik veled, ez azt bizonyítja, hogy fellázadtál a test ellen. Amikor fellázadsz a test ellen, elkerülhetetlenül csata dúl majd benned. A Sátán megpróbálja rávenni az embereket, hogy őt kövessék, megpróbálja rávenni őket, hogy a test elképzeléseit kövessék, és a test érdekeit képviseljék – de Isten szavai belülről megvilágosítják és megvilágítják az embereket, és ekkor rajtad áll a döntés, hogy Istent vagy a Sátánt követed. Isten elsősorban azért kéri az emberektől, hogy ültessék át a gyakorlatba az igazságot, hogy a bennük lévő dolgokkal foglalkozzon, hogy a nem Isten szíve szerint való gondolataikkal és elképzeléseikkel foglalkozzon. A Szentlélek megérinti az embereket szívükben, megvilágosítja és megvilágítja őket. Így minden történés hátterében csata dúl: minden alkalommal, amikor az emberek átültetik a gyakorlatba az igazságot, vagy átültetik a gyakorlatba az Isten iránti szeretetet, nagy csata zajlik, és bár úgy tűnhet, hogy a testükkel minden rendben van, szívük mélyén valójában élet-halál harc zajlik – és csak ez után az ádáz csata után, rengeteg elmélkedés után születhet döntés a győzelemről vagy vereségről. Az ember azt sem tudja, nevessen-e vagy sírjon. Mivel az emberekben sok szándék helytelen, illetve mivel Isten munkájának nagy része ellentétben áll elképzeléseikkel, amikor az emberek átültetik az igazságot a gyakorlatba, a színfalak mögött nagy csata zajlik. Miután átültették ezt az igazságot a gyakorlatba, a színfalak mögött az emberek a szomorúság számtalan könnyét ontják majd, mielőtt végre elhatározzák magukat amellett, hogy megfelelnek Istennek. E miatt a csata miatt élnek át az emberek szenvedést és finomítást; ez az igazi szenvedés. Amikor a csata rád köszönt, ha képes vagy igazán Isten oldalára állni, képes leszel megfelelni Istennek. Miközben az ember az igazságot gyakorolja, elkerülhetetlen, hogy belül szenvedést éljen át; ha az emberekben minden rendben volna, amikor az igazságot átültetik a gyakorlatba, akkor nem volna szükség arra, hogy Isten tegye őket tökéletessé, csata sem volna, és nem szenvednének. Mivel az emberekben sok olyasmi van, ami az Isten általi használatra alkalmatlan, és mivel sok van bennük a test lázadó beállítottságából, az embereknek mélyebben el kell sajátítaniuk a test elleni lázadás leckéjét. Isten ezt nevezi annak a szenvedésnek, amelynek vállalására kéri azt az embert, aki Vele jár. Amikor problémákba ütközöl, siess, és imádkozz Istenhez: „Istenem! Szeretnék megfelelni Neked, szeretném elviselni a végső nehézséget, hogy kielégítsem a Te szívedet, és tekintet nélkül arra, milyen nagy kudarcok érnek, mégis meg kell felelnem Neked. Még ha az egész életemet fel is kell adnom, akkor is meg kell felelnem Neked!” Ezzel az elhatározással, amikor így imádkozol, képes leszel szilárdan állni bizonyságtételedben. Valahányszor az igazságot átültetik a gyakorlatba, valahányszor finomításon mennek keresztül, valahányszor próbatételen esnek át, és valahányszor utoléri őket Isten munkája, az embereknek rendkívüli fájdalmat kell eltűrniük. Mindez próba az emberek számára, ezért mindegyikükben csata dúl. Valójában ez az ár, amelyet megfizetnek. Ennek az árnak egy része az, ha többet olvassák Isten szavait, és többet futkosnak. Ezt kell az embereknek tenniük, ez a kötelességük és felelősségük, amelyet teljesíteniük kell, de az embereknek félre kell tenniük magukban mindazt, amit félre kell tenni. Ha nem teszed meg, akkor bármekkora is a külső szenvedésed, bármennyit futkosol is, mind hiábavaló! Vagyis csak a benned végbemenő változások határozhatják meg, van-e értéke külső nehézségeidnek. Amikor benső beállítottságod megváltozott, és átültetted a gyakorlatba az igazságot, akkor minden külső szenvedésed elnyeri Isten jóváhagyását; ha nem történt változás benső beállítottságodban, akkor kívülről nézve akármennyi szenvedést élsz át, akármennyit futkosol, nem kapsz Istentől jóváhagyást – és az Isten által meg nem erősített nehézségek hiábavalóak. Így azt, hogy az általad megfizetett árat Isten jóváhagyja-e, az határozza meg, hogy történt-e benned változás vagy sem, átülteted-e az igazságot a gyakorlatba vagy sem, lázadsz-e saját szándékaid és elképzeléseid ellen, hogy elérd az Isten akaratának való megfelelést, Isten ismeretét és az Istenhez való hűséget. Akármennyit lótsz-futsz, ha soha nem fordult meg a fejedben, hogy lázadj saját szándékaid ellen, csak az, hogy a külsődleges cselekedeteket és buzgóságot hajszold, és soha ne figyelj saját életedre, akkor nehézségeid hiábavalóak lesznek. Ha bizonyos körülmények között van valami mondanivalód, de belül érzed, hogy nem helyes ezt mondani, hogy ha kimondod, az nem szolgálja fivéreid és nővéreid javát, viszont megbánthatja őket, akkor nem mondod ki, vállalva inkább a belső fájdalmat, mert ezek a szavak nem képesek teljesíteni Isten akaratát. Ekkor csata dúl majd benned, de te hajlandó leszel elszenvedni a fájdalmat és feladni, amit szeretsz. Hajlandó leszel eltűrni ezt a nehézséget, hogy megfelelj Istennek, és bár belül fájdalom gyötör majd, nem kedvezel a testnek, és Isten szíve elégedett lesz, így te is megvigasztalódsz bensődben. Ez az ár igazi megfizetése, és erre az árra vágyik Isten. Ha ezt gyakorlod, Isten biztosan megáld téged; ha ezt nem tudod elérni, akkor bármennyit értesz is, bármilyen jól beszélsz is, mind nem ér majd semmit! Ha az Isten iránti szeretet felé vezető úton képes vagy Isten oldalán állni, amikor megvívja csatáját a Sátánnal, és nem állsz át újra a Sátánhoz, akkor ez azt jelenti, hogy elérted az Isten iránti szeretetet, és szilárdan megálltál bizonyságtételedben.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben)

Isten napi igéi  497. szemelvény

Isten emberekben végzett munkájának minden lépésére igaz, hogy kívülről úgy tűnik, mintha emberek közti interakciókról lenne szó, mintha emberi intézkedésekből vagy emberek általi zavarásból születne. A színfalak mögött azonban a munka minden lépése és minden történés egy-egy fogadás, amelyet a Sátán tesz Isten előtt, és amely szükségessé teszi, hogy az emberek szilárdan álljanak Isten mellett való bizonyságtételükben. Vegyük például Jób próbatételét: a színfalak mögött a Sátán fogadott Istennel, a Jóbbal történtek pedig emberek tettei és emberi zavarások voltak. Isten bennetek végzett munkájának minden egyes lépése mögött ott van a Sátán fogadása Istennel – az egész hátterében egy csata dúl. Például ha előítélettel fordulsz fivéreid és nővéreid felé, ki akarsz majd mondani bizonyos szavakat – olyan szavakat, amelyekről érzed, hogy Istennek talán nem tetszenek –, de ha nem mondod ki őket, belső kényelmetlenséget élsz át, és abban a pillanatban csata kezdődik benned: „Kimondjam vagy ne?” Erről szól a csata. Így mindenben, amivel találkozol, ott a csata, és amikor csata dúl benned, tényleges együttműködésednek és tényleges szenvedésednek köszönhetően Isten munkálkodik benned. Végül képes vagy félretenni magadban a dolgot, és a harag természetes módon kihuny. Ez a hatása Istennel való együttműködésednek. Minden, amit az emberek tesznek, megköveteli, hogy erőfeszítéseik során megfizessenek egy bizonyos árat. Tényleges nehézség nélkül nem felelhetnek meg Istennek; meg sem közelítik azt, hogy megfeleljenek Istennek, csak üres szlogenekkel dobálóznak! Kielégíthetik Istent ezek az üres szlogenek? Amikor Isten és a Sátán a szellemi birodalomban vívják csatájukat, hogyan kellene eleget tenned Istennek, és hogyan kellene szilárdan megállnod a Mellette való bizonyságtételedben? Tudnod kell, hogy mindaz, ami veled történik, egy nagy próbatétel és olyan alkalom, amikor Istennek szüksége van a te bizonyságtételedre. Bár kívülről talán nem tűnnek fontosnak, de amikor ezek a dolgok megtörténnek, megmutatják, szereted-e Istent vagy sem. Ha igen, képes leszel szilárdan állni a Mellette való bizonyságtételedben, ha pedig nem ültetted át a gyakorlatba az Iránta való szeretetet, az azt mutatja, hogy nem vagy olyasvalaki, aki átülteti a gyakorlatba az igazságot, hogy nélkülözöd az igazságot és az életet, hogy pelyva vagy! Mindaz, ami az emberekkel történik, akkor történik, amikor Istennek szüksége van arra, hogy szilárdan álljanak a Mellette szóló bizonyságtételükben. Bár pillanatnyilag semmi nagyszabású nem történik veled, és nem teszel nagyszerű bizonyságot, hétköznapi életed minden egyes részlete bizonyságtétel Istenről. Ha képes vagy elnyerni fivéreid és nővéreid, családtagjaid és minden körülötted lévő ember csodálatát; ha egy nap eljönnek a hitetlenek, és csodálják mindazt, amit teszel, és látják, hogy minden, amit Isten tesz, csodálatos, akkor bizonyságot tettél. Bár nincs betekintésed, és képességed gyenge, azáltal, hogy Isten tökéletessé tesz téged, képes vagy megfelelni Neki és szem előtt tartani az Ő akaratát, megmutatva másoknak, milyen nagyszerű munkát végzett Ő a leggyengébb képességű emberekben. Amikor az emberek megismerik Istent, és a Sátán előtt győztesekké, Istenhez nagymértékben hűségesekké válnak, akkor nincs ennél az embercsoportnál gerincesebb, és ez a legnagyszerűbb bizonyságtétel. Bár nem vagy képes nagyszerű munkát végezni, arra képes vagy, hogy eleget tegyél Istennek. Mások nem tudják félretenni elképzeléseiket, de te igen; mások nem tudnak bizonyságot tenni Istenről az éppen folyamatban lévő megtapasztalásaik során, te azonban képes vagy tényleges érettséged és cselekedeteid révén visszafizetni Isten szeretetét és messze hangzó bizonyságot tenni Róla. Csak ez számít Isten tényleges szeretetének. Ha erre képtelen vagy, akkor nem teszel bizonyságot családtagjaid között, fivéreid és nővéreid között, sem a világ népe előtt. Ha nem tudsz bizonyságot tenni a Sátán előtt, a Sátán ki fog nevetni, úgy fog tekinteni téged, mint valami viccet vagy játékszert, gyakran bolondot csinál majd belőled, és az őrületbe kerget. A jövőben nagy megpróbáltatások érhetnek utol téged – ma azonban, ha igaz szívvel szereted Istent, és ha, függetlenül attól, milyen nagy próbatételek állnak előtted, tekintet nélkül arra, ami történik veled, képes vagy szilárdan állni bizonyságtételedben, és képes vagy megfelelni Istennek, akkor a szíved megvigasztalódik, és nem fogsz félni, bármilyen nagy próbatételekkel is találkozol a jövőben. Nem láthatod, mi fog történni a jövőben; csak a mai körülmények között felelhetsz meg Istennek. Nem vagy képes nagyszerű munkát végezni, és arra kell összpontosítanod, hogy megfelelj Istennek azáltal, hogy a való életben megtapasztalod az Ő szavait, és erős, messze hangzó bizonyságot teszel, amely szégyent hoz a Sátánra. Bár a tested kielégítetlen marad, és szenvedésen megy át, te akkor már megfeleltél Istennek, és szégyent hoztál a Sátánra. Ha mindig ezt gyakorlod, Isten utat nyit előtted. Egy napon, amikor nagy próbatétel jön, mások elbuknak majd, de te még mindig képes leszel szilárdan állni: az ár miatt, amelyet megfizettél, Isten megvéd majd téged, hogy szilárdan állhass, és el ne bukj. Ha általában képes vagy átültetni az igazságot a gyakorlatba, és megfelelni Istennek egy őszinte istenszerető szívvel, akkor Isten biztosan megvéd téged a jövendő megpróbáltatások idején. Bár esztelen vagy, érettséged kicsiny, képességed gyenge, Isten nem részesít majd téged hátrányos megkülönböztetésben. Attól függ, helyesek-e a szándékaid. Ma képes vagy megfelelni Istennek, aminek során a legkisebb részletre is odafigyelsz, mindenben megfelelsz Istennek, őszinte istenszerető szíved van, igaz szívedet adod Istennek, és bár van néhány dolog, amit nem érthetsz, Isten elé járulhatsz, hogy helyesbítsd szándékaidat, és Isten akaratát keresd, és megteszel mindent, ami az Istennek való megfeleléshez szükséges. Talán fivéreid és nővéreid elhagynak, de a szíved megfelel Istennek, és nem áhítozol a test gyönyörei után. Ha mindig ezt gyakorlod, védelem alatt fogsz állni, amikor nagy megpróbáltatások köszöntenek rád.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben)

Isten napi igéi  498. szemelvény

Az emberek milyen belső állapotát célozzák meg a próbatételek? Az emberekben rejlő lázadó beállítottságra irányulnak, amely képtelen megfelelni Istennek. Sok tisztátalanság és sok képmutatás van az emberekben, ezért Isten próbatételeknek veti alá az embereket, hogy megtisztítsa őket. De ha ma képes vagy megfelelni Istennek, akkor a jövőbeli próbatételek számodra a tökéletesítést jelentik. Ha ma nem vagy képes megfelelni Istennek, akkor a jövőbeli próbatételek megkísértenek, te pedig akaratlanul is elbuksz, és abban az időben nem fogsz tudni segíteni magadon, mert nem tudsz lépést tartani Isten munkájával, és nem rendelkezel valódi érettséggel. Ezért, ha arra vágysz, hogy képes légy szilárdan állni a jövőben, jobban megfelelni Istennek és mindvégig követni Őt, ennek erős alapját ma kell megvetned. Meg kell felelned Istennek azáltal, hogy mindenben átülteted az igazságot a gyakorlatba, és szem előtt tartod az Ő akaratát. Ha mindig ezt gyakorlod, meglesz benned az alap, és Isten olyan szívet serkent benned, amely szereti Őt, és Ő hitet ad neked. Egy napon, amikor igazán elér téged egy megpróbáltatás, meglehet, hogy elszenvedsz némi fájdalmat, egy bizonyos fokig megbántva érzed magad, és megsemmisítő gyászt élsz át, mintha meghaltál volna – de istenszerető szíved nem fog változni, sőt még jobban elmélyül. Ilyenek Isten áldásai. Ha képes vagy engedelmes szívvel elfogadni mindazt, amit ma Isten mond és tesz, akkor Isten biztosan megáld téged, és így olyasvalaki leszel, akit Isten megáld, és aki részesül abban, amit Ő megígért. Ha ma nem gyakorlod ezt, akkor egy nap, amikor megpróbáltatás ér, nem lesz benned hit és szerető szív, és abban az időben a próbatétel kísértéssé válik; le fogsz zuhanni a Sátán kísértése közepette, és nem lesz módod a megmenekülésre. Ma talán képes vagy szilárdan állni, amikor egy csekély próbatétel utolér, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ha egy nap komolyabb megpróbáltatással nézel szembe, szilárdan állva tudsz majd maradni. Egyes emberek önhittek, és azt hiszik, máris majdnem tökéletesek. Ha ilyenkor nem hatolsz mélyebbre, és önelégült maradsz, akkor veszélyben leszel. Ma Isten nem a nagyobb próbatételek munkáját végzi, és úgy tűnik, minden rendben van, de amikor Isten próbára tesz téged, fel fogod fedezni, hogy túlságosan hiányos vagy, mert érettséged túl csekély, és képtelen vagy nagy próbatételeket kiállni. Ha olyan maradsz, amilyen vagy, és a tehetetlenség állapotában vagy, akkor, amikor eljönnek a próbatételek, el fogsz bukni. Gyakran bele kell gondolnotok, milyen csekély az érettségetek; csak így haladhattok előre. Ha csak a próbatételek idején látjátok meg, hogy érettségetek oly csekély, hogy akaraterőtök oly gyenge, hogy túl kevés bennetek a valóságos, és hogy nem vagytok megfelelőek Isten akaratának – ha csak akkor ébredtek rá minderre, akkor már túl késő lesz.

Ha nem ismered Isten természetét, akkor elkerülhetetlen a bukásod a próbatételek idején, mert nem vagy tisztában azzal, hogyan teszi Isten tökéletessé az embereket, milyen eszközökkel teszi őket tökéletessé, és amikor Isten próbatételei rád köszöntenek, és nem felelnek meg az elképzeléseidnek, nem leszel képes szilárdan állni. Isten igaz szeretete az Ő teljes természete, és amikor Isten teljes természete megmutatkozik az embereknek, mit jelent az a te tested számára? Amikor Isten igazságos természete megmutatkozik az embereknek, a testük elkerülhetetlenül nagy fájdalmat fog elszenvedni. Ha nem szenveded el ezt a fájdalmat, akkor nem vagy Isten által tökéletessé tehető, és nem leszel képes igaz szeretetet szentelni Istennek. Ha Isten tökéletessé tesz téged, akkor biztosan megmutatja neked az Ő teljes természetét. A teremtés idejétől mindmáig Isten sohasem mutatta meg az embernek az Ő teljes természetét – de az utolsó napokban kinyilvánítja azt ennek az embercsoportnak, akiket eleve elrendelt és kiválasztott, és azáltal, hogy embereket tökéletessé tesz, feltárja saját természeteit, amelyek révén teljessé tesz egy embercsoportot. Ilyen Isten igaz szeretete az emberek iránt. Isten igaz szeretetének megtapasztalásához az szükséges, hogy az emberek rendkívüli fájdalmat viseljenek el, és nagy árat fizessenek. Csak ezután nyeri meg őket Isten magának, ezután lesznek képesek igaz szeretetüket viszonzásul Istennek adni, és Isten szíve csak ekkor elégszik meg. Ha az emberek szeretnék, hogy Isten tökéletessé tegye őket, és ha szeretnék megtenni az Ő akaratát, és teljes mértékben Istennek adni igaz szeretetüket, akkor körülményeikből adódóan sok szenvedést és kínt kell megtapasztalniuk, hogy a halálnál is rosszabb fájdalmat szenvedjenek el. Végül rákényszerülnek, hogy igaz szívüket adják viszonzásul Istennek. Hogy valaki igazán szereti-e Istent vagy sem, az a nehézségek és finomítás folyamán derül ki. Isten megtisztítja az emberek szeretetét, és ez is csak a nehézségek és finomítás közepette valósulhat meg.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben)

Isten napi igéi  499. szemelvény

A legtöbb ember Istenbe vetett hitének lényege a vallásos meggyőződés: képtelenek szeretni Istent, és csupán robotként tudják követni Őt, képtelenül arra, hogy valóban sóvárogjanak Isten után vagy imádják Őt. Mindössze csendesen követik Őt. Sok ember hisz Istenben, ám igen kevesen vannak, akik szeretik Istent; ők csupán „félik” Istent, mivel rettegnek a szerencsétlenségtől, vagy pedig „csodálják” Istent, mivel Ő magasztos és hatalmas – félelmükben és csodálatukban azonban nincs szeretet, sem valódi vágyakozás. Tapasztalásaikban az igazság apró részleteit kutatják, vagy pedig jelentéktelen misztériumokat. A legtöbb ember csupán követ, áldásra halászva zavaros vizekben; nem az igazságot kutatják, sem nem engedelmeskednek igazán Istennek, hogy részesüljenek áldásaiban. Az összes ember Istenbe vetett hitének léte értelmetlen, érték nélküli, és személyes megfontolásaik, valamint törekvéseik töltik meg; nem azért hisznek Istenben, hogy szeressék Istent, hanem annak kedvéért, hogy áldást nyerjenek. Sok ember kedve szerint cselekszik; azt teszik, amit akarnak, és sosem veszik figyelembe Isten érdekeit, sem azt, hogy amit tesznek, összhangban áll-e Isten akaratával. Az efféle emberek az igaz hitet sem érhetik el, nemhogy az Isten iránti szeretetet. Isten lényege nem csupán arra való, hogy az ember higgyen benne; hanem arra, hogy az ember szeresse. Ám sokan, akik hisznek Istenben, képtelenek felfedezni ezt a „titkot”. Az emberek nem merik szeretni Istent, sem szeretni nem próbálják Őt. Sosem fedezték fel, hogy oly sok minden van, ami szerethető Istenben; sosem fedezték fel, hogy Isten az az Isten, aki szereti az embert, és hogy Ő az az Isten, akit az ember szerethet. Isten szeretetreméltóságát az Ő munkája fejezi ki: az emberek csak akkor lelhetnek rá szeretetreméltóságára, amikor megtapasztalják az Ő munkáját; csupán tényleges tapasztalataikban értékelhetik Isten szeretetreméltóságát; és anélkül, hogy a való életben észlelné, senki sem fedezheti fel Isten szeretetreméltóságát. Oly sok szeretni való van Istenben, ám anélkül, hogy ténylegesen kapcsolatot ápolnának Vele, az emberek képtelenek felfedezni azt. Más szóval, ha Isten nem válna testté, az emberek képtelenek lennének igazán kapcsolatba kerülni Vele, és ha képtelenek lennének ténylegesen kapcsolódni Hozzá, az Ő munkáját sem tudnák megtapasztalni – így aztán Isten iránti szeretetüket sok-sok hamisság és képzelődés szennyezné. A mennyei Isten iránti szeretet nem oly valóságos, mint a földi Isten iránti szeretet, ugyanis az emberek mennyei Istenről alkotott ismerete inkább képzeletükön alapszik, mint azon, amit saját szemükkel láttak és amit személyesen megtapasztaltak. Amikor Isten a földre jön, az emberek megláthatják valóságos tetteit és szeretetreméltóságát, és mindent láthatnak az Ő gyakorlatias és normális természetéből, amelyek összessége sok ezerszer valóságosabb, mint a mennyei Istenről alkotott tudás. Függetlenül attól, hogy az emberek mennyire szeretik a mennyei Istent, ebben a szeretetben semmi valóságos nincs, és emberi képzetekkel teli. Nem számít, mennyire kevés a szeretetük a földi Isten iránt, ez a szeretet valóságos; még ha kevés is van belőle, akkor is valódi. Isten valóságos munkán keresztül ismerteti meg Magát az emberekkel, és ezen az ismereten keresztül nyeri el szeretetüket. Úgy van ez, mint Péterrel: ha nem élt volna Jézussal, lehetetlen lett volna számára, hogy imádja Jézust. Hasonlóképp épült Jézus iránti hűsége a Jézussal való kapcsolatára. Hogy megszerettesse Magát az emberrel, Isten az emberek közé jött és együtt él velük, és minden, amit az emberrel láttat és amit Általa megtapasztal, Isten valósága.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok, aki Istent szeretik, örökké élnek majd az Ő fényében)

Isten napi igéi  500. szemelvény

A valóságot és a tények eljövetelét Isten az emberek tökéletesítésére használja; Isten szavai az emberek Általa történő tökéletesítésének egy részét teljesítik, és ez az útmutatás munkája, valamint az út megnyitása. Nevezetesen, Isten szavaiban meg kell találnod a gyakorlat útját és a látomások ismeretét. Eme dolgok megértésével az embernek lesz egy útja és lesznek látomásai a tényleges gyakorlatában, és képes lesz megvilágosodást nyerni Isten szavain keresztül; képes lesz megérteni, hogy ezek a dolgok Istentől származnak, és képes lesz sok mindent felismerni. A megértést követően az embernek azonnal be kell lépnie ebbe a valóságba, és Isten szavait kell használnia Isten megelégítésére valóságos életében. Isten minden dologban vezetni fog téged, és megmutatja a gyakorlás útját, emellett megérezteti veled, hogy Ő különösen szeretetreméltó, és lehetővé teszi számodra, hogy meglásd, Isten munkájának minden lépése benned a tökéletesítésedet célozza. Ha látni kívánod Isten szeretetét, ha igazán meg óhajtod tapasztalni Isten szeretetét, akkor mélyen a valóságba kell merülnöd, mélyre kell merülnöd a való életbe, és meglátni, hogy minden, amit Isten tesz, szeretet és üdvösség, hogy Ő mindent azért tesz, hogy képessé tegye az embert maga mögött hagyni azt, ami tisztátalan, és hogy finomítsa az emberben azokat a dolgokat, amelyek nem képesek Isten akaratát teljesíteni. Isten szavakat használ az ember ellátására; úgy rendezi a való élet körülményeit, hogy az emberek tapasztaljanak, és ha az emberek eszik és isszák Isten szavainak sokaságát, akkor, amikor ténylegesen a gyakorlatba ültetik azokat, minden nehézséget meg tudnak oldani az életükben, Isten számos igéjét felhasználva. Tudniillik, rendelkezned kell Isten szavaival ahhoz, hogy mélyen a valóságba merülj; ha nem eszed és iszod Isten szavait, és Isten munkája nélkül való vagy, nem lesz utad a való életben. Ha sosem eszed vagy iszod Isten igéit, összezavarodsz, amikor valami történik veled. Csak azt tudod, hogy szeretned kellene Istent, ám képtelen vagy mindenféle különbségtételre, és nincs gyakorlati ösvényed; zavarodott és értetlen vagy, és időnként még azt is hiszed, hogy a test kielégítésével Istent is megelégíted – mindez annak a következménye, hogy nem eszed és iszod Isten szavait. Nevezetesen, ha Isten szavainak segítsége nélkül vagy, és csupán tapogatózol a valóságban, alapvetően képtelen vagy megtalálni a gyakorlás ösvényét. Az efféle emberek egyszerűen nem értik, mit jelent hinni Istenben, és még kevésbé értik, mit jelent szeretni Istent. Ha Isten igéinek megvilágosítását és irányadását használva gyakran imádkozol és vizsgálódsz és kutatsz, és ezen keresztül felfedezed azt, amit a gyakorlatba kellene ültetned, megtalálod a lehetőségeket a Szentlélek munkájára, igazán együttműködsz Istennel, és nem vagy zavarodott, sem értetlen, akkor lesz utad a való életben, és valóban megelégíted Istent. Amikor eleget tettél Istennek, Isten útmutatása lesz benned, és igazán Isten áldotta leszel, ami az öröm érzésével tölt majd el: felettébb megtisztelve érzed magad, hogy eleget tettél Istennek, különösen tündöklőnek érzed magad belül, szívedben pedig tiszta és békés leszel. Lelkiismereted vigaszra lel és vádaktól mentes lesz, és jóleső érzés tölt el, amikor fivéreiddel és nővéreiddel találkozol. Ezt jelenti Isten szeretetének élvezete, és csak ez az Istenben lelt valódi öröm. Azt, hogy Isten szeretetét élvezhessék, az emberek csak tapasztalat által érhetik el: a nehézségek megtapasztalásával és azt megtapasztalva, hogy az igazságot a gyakorlatban alkalmazzák, elnyerik Isten áldásait. Ha csupán mondod, hogy Isten valóban szeret téged, hogy Isten igazán súlyos árat fizetett az emberekért, hogy türelmesen és kedvesen oly sok szót szólt, és mindig megváltja az embereket – az, hogy ezen szavakat mondod, csupán az Istenben lelt gyönyörűség egyik oldala. Ezzel szemben a nagyobb gyönyörűség – a valódi gyönyörűség – az, amikor az emberek a gyakorlatba ültetik az igazságot a való életükben, minek utána békések és tiszták a szívükben. Nagy indíttatást éreznek belül, és érzik, hogy Isten igen szeretnivaló. Érezni fogod, hogy az ár, amit fizettél, több mint méltányos. Ha nagy árat fizettél erőfeszítéseiddel, különösen ragyogónak érzed majd magad odabenn: érezni fogod, hogy valóban élvezed Isten szeretetét, és megérted, hogy Isten elvégezte az üdvözítés munkáját az emberekben, hogy az Ő embert illető finomítása arra szolgál, hogy megtisztítsa őket, és hogy Isten próbára teszi az embereket, megvizsgálandó, hogy igazán szeretik-e Őt. Ha mindig ily módon gyakorlod az igazságot, fokozatosan egy világos tudást szerzel Isten munkájának nagyjáról, és akkor érezni fogod, hogy Isten szavai kristályhoz hasonlóan tiszták előtted. Ha világosan megértesz sok igazságot, érezni fogod, hogy minden dolgot egyszerű a gyakorlatba ültetni, hogy bármilyen gondon és bármely kísértésen úrrá tudsz lenni, és látni fogod, hogy semmi sem jelent problémát neked, ami igen felszabadít és szabaddá tesz téged. Ebben a pillanatban élvezni fogod Isten szeretetét, és Isten igaz szeretete már leszállt rád. Isten azokat áldja meg, akiknek vannak látomásai, akik birtokában vannak az igazságnak, akiknek van tudása, és akik igazán szeretik Őt. Ha az emberek meg kívánják látni Isten szeretetét, gyakorolniuk kell az igazságot a való életben, hajlandónak kell lenniük elviselni a fájdalmat és le kell mondaniuk arról, amit szeretnek, hogy megelégítsék Istent, és a szemükbe gyűlt könnyek ellenére így is képesnek kell lenniük eleget tenni Isten szívének. Ily módon Isten bizonyosan megáld téged, és ha elviseled az efféle nehézséget, azt a Szentlélek munkája követi majd. A való élet és Isten szavainak megtapasztalása révén az emberek megláthatják Isten szeretetreméltóságát, és csak miután megízlelték Isten szeretetét, tudják Őt igazán szeretni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok, aki Istent szeretik, örökké élnek majd az Ő fényében)

Isten napi igéi  501. szemelvény

Azok, akik Istent szeretik, azok, akik az igazságot szeretik, és minél inkább a gyakorlatba ültetik az igazságot az igazságot szeretők, annál többet birtokolnak belőle; minél többet alkalmazzák a gyakorlatban, annál többet birtokolnak Isten szeretetéből; és minél többet alkalmazzák a gyakorlatban, annál inkább megáldja őket Isten. Ha mindig így gyakorolsz, Isten irántad érzett szeretete fokozatosan képessé tesz, hogy láss, épp ahogyan Péter megismerte Istent: Péter azt mondta, hogy Istennek nem csupán arra való bölcsessége van, hogy megteremtse a mennyeket és a földet és minden dolgot, hanem emellett ahhoz is elég bölcs, hogy valódi munkát végezzen az emberekben. Péter azt mondta, hogy Ő nem csupán azért érdemes az emberek szeretetére, mert megteremtette a mennyeket és a földet és minden dolgot, hanem emellett arra való képességéért is, hogy megteremtse az embert, megváltsa az embert, tökéletessé tegye az embert és szeretetével ajándékozza meg az embert. Péter azt is mondta, hogy sok minden van Benne, ami érdemes az ember szeretetére. Péter így szólt Jézushoz: „A mennyek és a föld és minden dolog teremtése az egyetlen ok, amiért megérdemled az emberek szeretetét? Több van Benned, ami szeretetreméltó. A való életben cselekszel és mozogsz, a Lelked megérint a bensőmben, fegyelmezel engem, szemrehányást teszel nekem – ezek a dolgok még inkább érdemesek az emberek szeretetére.” Ha meg akarod látni és tapasztalni Isten szeretetét, akkor a való életben kell vizsgálódnod és kutatnod, és hajlandónak kell lenned félretenned saját testedet. Meg kell hoznod ezt a döntést. Olyannak kell lenned, aki elszánt, aki képes minden dologban eleget tenni Istennek, lustaság nélkül és anélkül, hogy testi örömök után sóvárogna, aki nem a testért, hanem Istenért él. Lehetnek olyan idők, amikor nem elégíted meg Istent. Ez azért van, mert nem érted Isten akaratát; legközelebb, még ha több erőfeszítést követel is, Neki kell megfelelned, nem pedig a testet kielégítened. Amikor ily módon tapasztalsz, akkor megismerted Istent. Látni fogod, hogy Isten meg tudja teremteni a mennyeket és a földet és minden dolgot, hogy testet öltött, hogy az emberek tényleg lássák Őt és tényleg kapcsolatba kerüljenek Vele; látni fogod, hogy képes az emberek között járni, és hogy a Lelke tökéletessé tudja tenni az embereket a való világban, lehetővé téve számukra, hogy meglássák az Ő szeretetreméltóságát és megtapasztalják fegyelmezését, fenyítését és áldásait. Ha mindig ily módon tapasztalsz, a való életben elválaszthatatlan leszel Istentől, és ha egy napon az Istennel való kapcsolatod többé nem lesz normális, képes leszel elviselni a szemrehányást és megbánást érezni. Amikor normális a kapcsolatod Istennel, sosem vágysz majd arra, hogy elhagyd Istent, és ha egy napon Isten azt mondja, elhagy téged, félni fogsz, és azt mondod majd, inkább meghalnál, mint hogy Isten elhagyjon. Amint ilyen érzelmeid lesznek, úgy fogod érezni, hogy képtelen vagy elhagyni Istent, és ily módon lesz egy alapod, és valóban élvezni fogod Isten szeretetét.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok, aki Istent szeretik, örökké élnek majd az Ő fényében)

Isten napi igéi  502. szemelvény

Az emberek gyakran beszélnek arról, miszerint hagyják, hogy Isten legyen az életük, tapasztalatuk azonban még nem érte el azt a pontot. Csupán mondod, hogy Isten az életed, hogy Ő mindennap vezet téged, hogy minden egyes nap eszed és iszod a szavait, és hogy mindennap imádkozol Hozzá, így az életeddé vált. Azok tudása, akik ezt mondják, meglehetősen felszínes. Sok emberben nincs alap; Isten szavai elültettettek bennük, ám még ki kell sarjadniuk, nem is beszélve arról, hogy még egyáltalán nem teremtek gyümölcsöt. Milyen mértékű tapasztalatot szereztél mostanáig? Csak most, miután Isten rákényszerített, hogy eljuss idáig, érzed, hogy nem tudod elhagyni Istent. Egy napon, amikor a tapasztalatod elért egy bizonyos pontot, ha Isten azt akarná, hogy elhagyd, képtelen lennél rá. Mindig úgy fogod érezni, hogy nem tudsz létezni anélkül, hogy Isten lakozna benned; megleszel férj, feleség vagy gyerekek nélkül, család nélkül, anya vagy apa nélkül, a testi élvezetek nélkül, de nem tudsz meglenni Isten nélkül. Isten nélkül lenni olyan lenne, mintha életedet vesztenéd; képtelen lennél Isten nélkül élni. Amikor eddig a pontig jutsz tapasztalataidban, akkor már elérted a célod Istenbe vetett hitedben, és ily módon Isten az életeddé vált, a létezésed alapjává lett. Soha többé nem leszel képes elhagyni Istent. Amikor eddig jutsz majd a tapasztalásban, akkor élvezted már igazán Isten szeretetét, és amikor kellően közeli kapcsolatod van Istennel, Ő lesz a te életed, a te szereteted, és akkor imádkozol majd Istenhez, és ezt mondod: „Ó, Istenem! Nem tudlak elhagyni Téged. Az életem vagy. Minden más nélkül megvagyok – ám Nélküled nem élhetek tovább.” Ez az emberek valódi érettsége; ez a való élet. Egyesek rákényszerültek, hogy eljussanak odáig, ahol ma tartanak: menniük kell tovább, akár akarnak, akár nem, és mindig úgy érzik, mintha kutyaszorítóba kerültek volna. Meg kell tapasztalnod, hogy Isten az életed, hogy ha Istent elvennék a szívedből, az olyan lenne, mintha életedet veszítenéd; Istennek az életednek kell lennie, és neked képtelennek kell lenned elhagyni Őt. Ily módon valóban megtapasztalod majd Istent, és ekkor, amikor szereted Istent, igazán szeretni fogod Őt, és ez egy páratlan, tiszta szeretet lesz. Egy napon, amikor tapasztalataid olyanok, hogy életed elért egy bizonyos ponthoz, amikor Istenhez imádkozol, és eszed is iszod Isten szavait, belül képtelen leszel elhagyni Istent, sem elfelejteni nem tudod Őt, még ha akarnád sem. Ekkorra Isten az életeddé vált; megfeledkezhetsz a világról, megfeledkezhetsz a feleségedről, a férjedről vagy a gyermekeidről, de nagyon nehéz lesz megfeledkezned Istenről – lehetetlen lenne így tenned, ez a te igazi életed és az Isten iránti igaz szereteted. Amikor az emberek Isten iránti szeretete elér egy bizonyos pontot, semmi más iránti szeretetük nem érhet fel Isten iránti szeretetükkel; Isten iránti szeretetük áll az első helyen. Ily módon minden másról képes vagy lemondani, és hajlandó vagy elfogadni az Istentől származó minden foglalkozást és metszést. Amikor eléred a minden mást felülmúló Isten iránti szeretetet, a valóságban és Isten szeretetében élsz majd.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok, aki Istent szeretik, örökké élnek majd az Ő fényében)

Isten napi igéi  503. szemelvény

Amint Isten az életté válik az emberekben, az emberek képtelenné válnak elhagyni Istent. Nem Isten teszi ezt? Nincs ennél nagyobb tanúságtétel! Isten egy bizonyos pontig munkálkodott; azt mondta az embereknek, hogy szolgáljanak, hogy legyenek megfenyítve vagy leljék halálukat, és az emberek nem hátráltak meg, ami azt mutatja, hogy Isten meghódította őket. Az emberek, akik az igazság birtokában vannak, azok, akik valós tapasztalataikban szilárdan tudnak állni bizonyságtételükben, szilárdan állnak helyzetükben, Isten oldalán állnak, anélkül, hogy valaha is meghátrálnának, és azok, akiknek normális kapcsolata lehet azokkal az emberekkel, akik szeretik Istent, akik, ha valami történik velük, képesek teljességgel engedelmeskedni Istennek, és halálukig képesek engedelmeskedni Istennek. A te gyakorlásod és kinyilatkoztatásaid a való életben Isten bizonyságai, az ember megélései és Isten bizonyságai, és ez Isten szeretetének valódi gyönyörűsége; amikor eljutsz eddig a pontig a tapasztalásban, eléred a kellő hatást. A tényleges megélés birtokában vagy és mások minden cselekedetedet csodálattal nézik. Öltözeted és külső megjelenésed jelentéktelen, ugyanakkor a legnagyobb kegyességben éled életed, és amikor Isten szavait közvetíted, Ő vezet és világosít meg téged. Szavaidon keresztül képes vagy Isten akaratát szólni, a valóságot közölni, és sokat értesz a lélekben való szolgálatról. Beszédedben őszinte vagy, tisztességes és becsületes vagy, nem szembeszálló és illedelmes, képes engedelmeskedni Isten intézkedéseinek, és szilárdan állni bizonyságodban, amikor viszontagságok érnek, nyugodt és összeszedett vagy, függetlenül attól, hogy mivel foglalkozol épp. Az efféle ember valóban látta Isten szeretetét. Egyesek még fiatalok, ám úgy cselekednek, mint egy középkorú ember; érettek, birtokában vannak az igazságnak és mások csodálják őket – és ezek azok az emberek, akiknek bizonyságuk van, és akik Isten megnyilvánulásai. Nevezetesen, amikor egy bizonyos pontig eljutottak a tapasztalásban, belül lesz egy betekintésük Istent illetően, és külső beállítottságuk szintén megszilárdul. Sok ember nem alkalmazza az igazságot a gyakorlatban és nem áll szilárdan bizonyságtételében. Az ilyen emberekben nincs meg az Isten iránti szeretet, sem az Isten melletti tanúságtétel, és Isten ezeket az embereket utálja a legjobban. Az összejöveteleken Isten szavait olvassák, ám amit megélnek, az a Sátán, és ez Isten gyalázása, Isten rágalmazása és Isten káromlása. Az ilyen emberekben nyoma sincs Isten szeretetének, és egyáltalán nem dolgozik bennük a Szentlélek. Így az emberek szavai és tettei a Sátánt képviselik. Ha a szíved mindig békés Isten előtt, és mindig odafigyelsz az emberekre és a dolgokra magad körül, és arra, hogy mi folyik körülötted, és ha tudatában vagy Isten terhének, és mindig Istent félő szíved van, akkor Isten gyakran megvilágosít téged a bensődben. A gyülekezetben vannak olyanok, akik „felügyelők”: arra vannak kihegyezve, hogy mások hiányosságait figyeljék, majd utánozzák őket és vetélkednek velük. Képtelenek a különbségtételre, nem gyűlölik a bűnt és nem utálják, sem nem undorodnak a Sátán dolgaitól. Az ilyen emberek teli vannak a Sátán dolgaival, és Isten végül teljesen elhagyja őket. A szívednek mindig félelemmel kell eltelnie Isten előtt, szavaidban és tetteidben mértéktartónak kell lenned, és sosem kívánhatsz szembe szállni Istennel vagy felzaklatni Őt. Sosem akarhatod, hogy Isten munkája benned hiábavaló legyen, sem azt, hogy az általad elviselt nehézségek, és mindaz, amit a gyakorlatba ültettél, semmivé legyenek. Hajlandónak kell lenned keményebben dolgozni és jobban szeretni Istent az előtted álló úton. Ezek azok az emberek, akiknek van jövőképük, amely az alapjukat képezi. Ezek az emberek azok, akik a fejlődést keresik.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok, aki Istent szeretik, örökké élnek majd az Ő fényében)

Isten napi igéi  504. szemelvény

Ha az emberek hisznek Istenben és Istent félő szívvel tapasztalják meg Isten szavait, akkor az ilyen emberekben látható Isten üdvössége és Isten szeretete. Ezek az emberek tanúságot tudnak tenni Istenről; megélik az igazságot, és amiről bizonyságot tesznek, az szintén az igazság, az, hogy mi Isten, és Isten természete. Isten szeretete közepette élnek, és látták Isten szeretetét. Ha az emberek szeretni kívánják Istent, meg kell ízlelniük Isten szeretetreméltóságát és látniuk kell Isten szeretetreméltóságát; csak ekkor ébredhet fel bennük egy istenszerető szív, egy szív, amely arra ösztönzi az embereket, hogy hűségesen Istennek adják magukat. Isten nem szavakon, sem nem képzeletükön keresztül szeretteti meg Magát az emberekkel, és nem kényszeríti az embereket, hogy szeressék Őt. Ehelyett engedi, hogy saját akaratukból szeressék Őt, és engedi, hogy meglássák szeretetreméltóságát a munkájában és kijelentéseiben, ami után feléled bennük az Isten iránti szeretet. Az emberek csak ily módon tehetnek igazán bizonyságot Istenről. Az emberek nem azért szeretik Istent, mert mások erre késztették őket, és nem is pillanatnyi érzelmi fellángolás ez. Azért szeretik Istent, mert látták szeretetreméltóságát, látták, hogy oly sok minden érdemes Benne az emberek szeretetére, mivel látták Isten üdvözítését, bölcsességét és csodatetteit – és ennek eredményeképp, valóban dicsőítik Istent és valóban sóvárognak Utána, és olyan szenvedély ébredt bennük, hogy nem tudnának túlélni Isten megnyerése nélkül. Akik igazán tanúságot tesznek Istenről, azért képesek zengő bizonyságot tenni Mellette, mert az ő bizonyságtételük az igaz tudás és Isten iránti valódi sóvárgás alapján nyugszik. Az efféle bizonyságtétel nem egy érzelmi indíttatás szerint kínálkozik, hanem Istenről és az Ő természetéről való tudásuk alapján. Mivel ők megismerték Istent, úgy érzik, hogy mindenképp tanúságot kell tenniük Istenről, és mindazokkal meg kell ismertetniük Istent, akik sóvárognak Isten után, és tudatában kell lenniük Isten szeretetreméltóságának és valóságosságának. Ahogyan az emberek Isten iránti szeretete, bizonyságtételük is spontán; valóságos és valódi jelentősége és értéke van. Nem tétlen vagy üres és semmitmondó. Azért csak az Istent igazán szeretőknek az életében van a legtöbb érték és értelem, és azért csak ők hisznek igazán Istenben, mert ezek az emberek képesek Isten fényében élni, és képesek Isten munkájáért és irányításáért élni. Ez azért van, mert ők nem a sötétségben élnek, hanem a fényben; nem értelmetlen életet élnek, hanem Isten által megáldott életet. Csak azok képesek tanúságot tenni Isten mellett, akik szeretik Istent, csak ők Isten tanúi, csak őket áldotta meg Isten, és csak ők tudják befogadni Isten ígéreteit. Azok, akik Istent szeretik, Isten bizalmasai; ők azok, akiket Isten szeret, és ők örvendhetnek az áldásoknak Istennel együtt. Csak az ilyen emberek élnek majd az örökkévalóságig, és csak ők élnek majd örökké Isten gondviselése és védelme alatt. Isten azért van, hogy az emberek szeressék, és Ő méltó minden ember szeretetére, ám nem minden ember képes szeretni Istent, és nem minden ember tud tanúságot tenni Isten mellett és Istennel együtt uralkodni. Mivel ők tanúságot tudnak tenni Isten mellett és minden erőfeszítésüket Isten munkájának szentelik, azok, akik igazán szeretik Istent, bárhová mehetnek az ég alatt anélkül, hogy bárki szembe merne szállni velük, és hatalmat gyakorolhatnak a földön, és Isten összes népe felett uralkodhatnak. Ezek az emberek összegyűltek szerte a világból. Különböző nyelveket beszélnek és eltérő a bőrszínük, létük értelme azonban ugyanaz; mindegyiküknek istenszerető szíve van, mindannyian ugyanazt a bizonyságot teszik, és ugyanaz az elhatározásuk és ugyanarra vágynak. Azok, akik Istent szeretik, szabadon járhatnak a világban, és azok, akik bizonyságot tesznek Isten mellett, beutazhatják a világegyetemet. Ezeket az embereket szereti Isten, ők Isten áldottai, és örökké élnek majd az Ő fényében.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Azok, aki Istent szeretik, örökké élnek majd az Ő fényében)

Isten napi igéi  505. szemelvény

Pontosan mennyire szereted ma Istent? És pontosan mennyit tudsz mindarról, amit Isten végzett benned? Ezeket a dolgokat kellene megtanulnod. Amikor Isten a földre érkezik, minden, amit az emberben végzett, és amit az embernek látnia engedett, azért történt, hogy az ember szeresse és igazán megismerje Őt. Az, hogy az ember képes szenvedni Istenért, és képes volt idáig eljutni, az egyfelől Isten szeretetének, másfelől Isten üdvösségének köszönhető; továbbá az ítéletnek és a fenyítés munkájának, amelyet Isten az emberben véghezvitt. Ha nélkülözitek Isten ítéletét, fenyítését és próbatételeit, és ha Isten nem vetett alá benneteket szenvedésnek, akkor őszintén szólva nem szeretitek igazán Istent. Minél hatalmasabb Isten munkája az emberben, és minél nagyobb az ember szenvedése, annál nyilvánvalóbb, mennyire jelentőségteljes Isten munkája, és annál inkább képes annak az embernek a szíve igazán szeretni Istent. Hogyan tanulod meg, hogy kell szeretni Istent? Kínszenvedés és finomítás nélkül, fájdalmas próbatételek nélkül – továbbá, ha Isten nem adna semmi mást az embernek, mint kegyelmet, szeretetet és irgalmat – képes lennél-e eljutni arra a pontra, hogy igazán szeresd Istent? Egyfelől az ember Isten próbatételei során ismeri meg saját hiányosságait, és látja be, milyen jelentéktelen, megvetésre méltó és alacsony rendű ő valójában, hogy nincs semmije, és ő maga is semmi; másfelől Isten az Ő próbatételei folyamán különféle körülményeket teremt az ember számára, amelyek révén az ember jobban képes lesz megtapasztalni Isten szeretetreméltóságát. Bár a fájdalom nagy, sőt néha leküzdhetetlen – akár a megsemmisítő gyász szintjét is elérheti –, miután az ember megtapasztalta, belátja, mennyire szeretetreméltó Isten munkálkodása őbenne, és csakis ezen az alapon születik meg az emberben az Isten iránti igaz szeretet. Ma már belátja az ember, hogy egyedül Isten kegyelme, szeretete és irgalma révén nem képes igazán megismerni önmagát, és még sokkal kevésbé képes megismerni az ember lényegét. Az ember csakis Isten finomítása és ítélete által, épp a finomítási folyamat során képes megismerni saját hiányosságait és megtudni, hogy semmije nincs. Így az ember Isten iránti szeretete Isten finomításának és ítéletének alapjára épül. Ha csak Isten kegyelmét élvezed, békés családi életet élsz, vagy anyagi áldásokban részesülsz, akkor nem nyerted el Istent, és Istenbe vetett hited nem tekinthető sikeresnek. Isten már elvégezte a kegyelem munkájának egy szakaszát a testben, és már megajándékozta az embert anyagi áldásaival, de az ember nem tehető tökéletessé kizárólag kegyelem, szeretet és irgalom által. Az ember tapasztalásai során találkozik valamennyivel Isten szeretetéből, látja Isten szeretetét és irgalmát, miután azonban ezeket bizonyos időn keresztül megtapasztalta, belátja, hogy Isten kegyelme, szeretete és irgalma képtelen tökéletessé tenni az embert, képtelen leleplezni azt, ami az emberben romlott, és képtelen megszabadítani az embert romlott beállítottságától, vagy tökéletessé tenni szeretetét és hitét. Isten kegyelmi munkája egy időszak munkája volt, és az ember nem hagyatkozhat Isten kegyelmének élvezetére, ha meg akarja ismerni Istent.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szeretetreméltóságát csak fájdalmas próbatételek kiállása által ismerheted meg)

Isten napi igéi  506. szemelvény

Ma a legtöbb emberben nincs meg ez a tudás. Azt hiszik, hogy a szenvedésnek nincs értéke, a világ elutasítja őket, otthoni életüket gondok terhelik, Isten nem szereti őket, és kilátásaik lehangolóak. Egyesek szenvedése szélsőséges méreteket ölt, és gondolataik a halál felé fordulnak. Ez nem Isten iránti igaz szeretet; az ilyen emberek gyávák, nincs bennük állhatatosság, gyengék és tehetetlenek! Isten buzgón akarja, hogy az ember szeresse Őt, de minél inkább szereti Őt az ember, annál nagyobb az ember szenvedése, és minél inkább szereti Őt az ember, annál nagyobbak az ember megpróbáltatásai. Ha szereted Őt, akkor mindenféle szenvedés utolér téged – és ha nem, akkor talán minden simán megy neked, és teljes béke vesz körül. Amikor szereted Istent, úgy érzed majd, hogy körülötted sok minden leküzdhetetlen, és mivel érettséged túl csekély, finomításon mész keresztül; ráadásul képtelen leszel megfelelni Istennek, és mindig úgy fogod érezni, hogy Isten akarata túl fennkölt, és elérhetetlen az ember számára. Mindezek miatt finomításon mész keresztül – mivel sok gyengeség van benned és sok olyasmi, ami nem képes megfelelni Isten akaratának, bensődben finomításon esel át. Tisztán kell látnotok azonban, hogy a megtisztulás csak finomítás által érhető el. Így ezekben az utolsó napokban bizonyságot kell tennetek Istenről. Nem számít, milyen nagy a szenvedésetek, el kell mennetek a legvégsőkig, és utolsó leheletetekkel is hűségesnek kell lennetek Istenhez, és alá kell vetnetek magatokat Neki; csakis ez az Isten iránti igaz szeretet, és csakis ez az erős és messze hangzó bizonyságtétel. Amikor megkísért a Sátán, mondd ezt: „A szívem Istené, és Isten már megnyert engem Magának. Nem tehetek eleget neked – mindenemet arra kell szentelnem, hogy Istennek tegyek eleget.” Minél inkább megfelelsz Istennek, annál inkább megáld téged Isten, és annál nagyobb lesz Isten iránti szereteted ereje; így lesz benned hit és céltudatosság is, és úgy fogod érezni, hogy semmi nem méltóbb és jelentősebb, mint az Istent szeretve eltöltött élet. Mondhatni, az embernek csak Istent kell szeretnie ahhoz, hogy elkerülje őt a szomorúság. Bár vannak idők, amikor a tested gyenge, és sok valós probléma gyötör, az ilyen időkben igazán Istenre fogsz hagyatkozni, szellemedben megvigasztalódsz, bizonyosságot érzel majd és azt, hogy van mire támaszkodnod. Így sok körülményen képes leszel úrrá lenni, így nem fogsz Istenről panaszkodni a gyötrelem miatt, amelyet elszenvedsz. Ehelyett énekelni, táncolni és imádkozni akarsz majd, összegyűlni és közösségben lenni, Istenre gondolni, és úgy érzed majd, hogy minden ember, ügy és dolog körülötted, amelyet Isten elrendezett, helyénvaló. Ha nem szereted Istent, mindent, amire nézel, idegesítőnek fogsz találni, és semmi nem talál tetszésre a szemedben; szellemedben nem szabad leszel, hanem eltiport, szíved folyamatosan panaszkodni fog Istenről, és mindig úgy fogod érezni, hogy nagyon sok kínt szenvedsz, és ez rendkívül igazságtalan. Ha nem a boldogság kedvéért törekszel, hanem azért, hogy megfelelj Istennek, és ne vádoljon a Sátán, akkor ez a törekvés nagy erőt ad neked, hogy szeresd Istent. Az ember képes végrehajtani mindazt, amit Isten mond, és mindaz, amit tesz, képes megfelelni Istennek – ezt jelenti birtokában lenni a valóságnak. Isten elégedettségére törekedni annyit tesz, mint istenszerető szíved segítségével átültetni az Ő szavait a gyakorlatba; tekintet nélkül az időre – még akkor is, amikor mások erőtlenek –, bensődben még mindig egy istenszerető szív van, amely mélységesen vágyakozik Isten után, és hiányolja Őt. Ez az igazi érettség. Az érettséged foka attól függ, hogy mennyire van istenszerető szíved, attól, hogy helyt tudsz-e állni a próbatétel idején, gyenge vagy-e, ha egy bizonyos körülmény utolér, és képes vagy-e állni a sarat, amikor fivéreid és nővéreid elutasítanak; a tények érkezése mutatja meg, milyen is valójában az istenszerető szíved. Isten munkájának nagy részéből látható, hogy Isten valóban szereti az embert, bár az ember szellemi szemei még nem nyíltak meg teljesen, és képtelen tisztán látni Isten munkájának nagy részét, az Ő akaratát és azt a sok mindent, ami Istenben szeretetre méltó; az emberben túl kevés az igaz szeretet Isten iránt. Mind ez idő alatt hittél Istenben, ma pedig Isten elvágott minden menekülési útvonalat. Realista megfogalmazásban nincs más választásod, mint elindulni a helyes úton, a helyes úton, amelyre Isten kemény ítélete és legfőbb üdvössége vezetett. Csak a nehézség és finomítás megtapasztalása után tudja meg az ember, hogy Isten szeretetre méltó. Mivel egészen máig ezt tapasztalta, elmondható, hogy az ember megismerte Isten szeretetreméltóságának egy részét, de ez még mindig nem elég, hiszen az ember oly tökéletlen. Az embernek többet kell megtapasztalnia Isten csodálatos munkájából, és többet a szenvedés általi finomításból, amelyet Isten rendezett el. Csak így változhat meg az ember életfelfogása.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szeretetreméltóságát csak fájdalmas próbatételek kiállása által ismerheted meg)

Isten napi igéi  507. szemelvény

Mindannyian próbatétel és finomítás közepette vagytok. Hogyan kell szeretnetek Istent a finomítás során? Miután megtapasztalták a finomítást, az emberek képesek igaz dicséretet ajánlani Istennek, a finomítás közepette pedig láthatják, milyen sok a hiányosságuk. Minél nagyobb a finomításod, annál inkább képes vagy lemondani a testről; minél nagyobb az emberek finomítása, annál nagyobb a szeretetük Isten iránt. Ez az, amit meg kell értenetek. Miért kell finomítani az embereket? Milyen hatást kíván ez elérni? Mi a jelentősége Isten finomító munkájának az emberben? Ha valóban keresed Istent, akkor, miután egy bizonyos pontig megtapasztaltad az Ő finomítását, érezni fogod, hogy az rendkívül jó és a legmesszebbmenőkig szükséges. Hogyan kell az embernek szeretnie Istent a finomítás alatt? Úgy, hogy az Isten iránti szeretet elhatározásával fogadja el az Ő finomítását: a finomítás során belül gyötrődsz, mintha kést forgatnának a szívedben, mégis hajlandó vagy megfelelni Istennek az istenszerető szíved segítségével, és nem vagy hajlandó a testtel törődni. Ezt jelenti az Isten iránti szeretet gyakorlása. Belül fájdalmad van, és a szenvedésed elért egy bizonyos pontot, de mégis hajlandó vagy Isten elé járulni és imádkozni, így szólván: „Ó, Istenem! Nem tudlak elhagyni. Bár sötétség van bennem, eleget kívánok tenni Neked; Te ismered a szívemet, és szeretném, ha többet fektetnél belém a szeretetedből.” Ez a gyakorlás a finomítás során. Ha az istenszerető szívedet használod alapként, a finomítás közelebb hozhat Istenhez és bizalmasabbá tehet Istennel. Mivel hiszel Istenben, át kell adnod a szívedet Isten előtt. Ha felajánlod és lehelyezed a szívedet Isten elé, akkor a finomítás során lehetetlen lesz számodra, hogy megtagadd vagy elhagyd Istent. Ily módon az Istennel való kapcsolatod egyre szorosabbá és normálisabbá válik, az Istennel való közösséged pedig egyre gyakoribb lesz. Ha mindig így gyakorolsz, akkor több időt fogsz Isten fényében tölteni, és több időt az Ő szavainak útmutatása alatt. A beállítottságodban is egyre több változás történik majd, tudásod pedig napról napra növekszik. Amikor eljön a nap, hogy Isten próbatételei hirtelen elérnek, nemcsak Isten mellett tudsz majd állni, hanem bizonyságot is tudsz tenni Róla. Akkor olyan leszel, mint Jób és mint Péter. Miután bizonyságot tettél Istenről, igazán szeretni fogod Őt és szívesen adod fel Érte az életedet; Isten tanúja leszel és olyan, akit Isten szeret. A finomítást megtapasztalt szeretet erős, nem gyenge. Függetlenül attól, hogy Isten mikor vagy hogyan vet alá az Ő próbatételeinek, képes vagy letenni azt illető aggályaidat, hogy élsz vagy meghalsz, örömmel félredobni mindent Istenért és boldogan elviselni bármit Istenért – a szereteted így tiszta, a hited pedig valódi lesz. Csak ekkor válsz olyasvalakivé, akit Isten igazán szeret és akit Isten igazán tökéletessé tett.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember csak a finomítás megtapasztalása által juthat az igaz szeretet birtokába)

Isten napi igéi  508. szemelvény

Ha az emberek a Sátán befolyása alá kerülnek, akkor nincs bennük szeretet Isten iránt, korábbi vízióik, szeretetük és elhatározásuk pedig eltűnik. A múltban az emberek érezték, hogy szenvedniük kell Istenért, ma azonban úgy vélik, hogy szégyenletes így tenni, és teli vannak panaszokkal. Ez a Sátán műve, annak jele, hogy az ember a Sátán hatalma alá került. Ha ezzel az állapottal találkozol, imádkoznod kell, és a lehető leghamarabb meg kell fordítanod a helyzetet – ez megvéd majd a Sátán támadásaival szemben. Az ember a keserű finomítás során kerülhet a legkönnyebben a Sátán befolyása alá; hogyan kell tehát szeretned Istent az ilyen finomítás során? Össze kell szedned az akaratodat, a szívedet Isten elé helyezve és minden idődet Neki szentelve. Nem számít, hogyan finomít Isten, képesnek kell lenned gyakorlatba ültetni az igazságot, hogy eleget tegyél Isten akaratának, és magadra kell vállalnod, hogy keresed Istent és keresed a közösséget. Minél passzívabb vagy az ehhez hasonló időkben, annál negatívabbá válsz, és annál könnyebben fogsz visszafejlődni. Amikor be kell töltened a helyedet, még ha nem is teljesíted jól a feladatodat, de megteszel minden tőled telhetőt, és ehhez semmi mást nem használsz istenszerető szíveden kívül; attól függetlenül, hogy mások mit mondanak – hogy azt mondják-e, hogy jól végezted vagy rosszul – a szándékaid helyesek és nem vagy önelégült, mivel Istenért cselekszel. Amikor mások félreértelmeznek, képes vagy Istenhez imádkozni és így szólni: „Ó, Istenem! Nem kérem, hogy mások elviseljenek vagy jól bánjanak velem, sem azt, hogy megértsenek vagy elfogadjanak. Csak azt kérem, hogy képes legyek a szívemben szeretni Téged, hogy nyugodt legyen a szívem, és hogy a lelkiismeretem tiszta legyen. Nem kérem, hogy mások dicsérjenek vagy tiszteljenek engem; csak arra törekszem, hogy megelégítselek a szívemből; úgy szolgálok a szerepemben, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, és bár ostoba, buta, gyenge képességű és vak vagyok, tudom, hogy Te szeretetre méltó vagy, és hajlandó vagyok mindenemet Neked szentelni.” Amint így imádkozol, istenszerető szíved felszínre tör, és a szívedben sokkal inkább megkönnyebbülsz. Ezt jelenti az Isten iránti szeretet gyakorlása. Ahogy tapasztalsz, kétszer elbuksz és egyszer sikerül, vagy ötször elbuksz és kétszer sikerül, és ahogy így tapasztalsz, csak a kudarc közepette tudod meglátni Isten szeretetreméltóságát és felfedezni, mi hiányzik belőled. Amikor legközelebb efféle helyzetekkel találkozol, figyelmeztetned kell magad, mérsékelned lépteidet és gyakrabban imádkoznod. Fokozatosan kifejleszted abbéli képességedet, hogy győzedelmeskedj az ilyen helyzetekben. Ha ez megtörténik, imádságaid eredményesek voltak. Amikor látod, hogy ezúttal sikerrel jártál, belül elégedett leszel, és amikor imádkozol, képes leszel érezni Istent és azt, hogy a Szentlélek jelenléte nem hagyott el – csak ekkor fogod tudni, hogyan munkálkodik benned Isten. Ha így gyakorolsz, utat kapsz a tapasztaláshoz. Ha nem ülteted gyakorlatba az igazságot, nélkülözni fogod bensődben a Szentlélek jelenlétét. Ha azonban a gyakorlatba ülteted az igazságot, amikor úgy találkozol a dolgokkal, ahogyan azok vannak, bár belül fáj, a Szentlélek a továbbiakban veled lesz, képes leszel érezni Isten jelenlétét, amikor imádkozol, lesz erőd Isten szavait gyakorolni, és a testvéreiddel és nővéreiddel való közösség során semmi sem terheli majd a lelkiismeretedet és nyugodtnak érzed magad, ily módon pedig képes leszel napvilágra hozni, amit tettél. Függetlenül attól, hogy mások mit mondanak, normális kapcsolatod lehet Istennel, a többiek nem korlátoznak, minden fölé emelkedsz – ezzel pedig szemlélteted majd, hogy eredményesen gyakoroltad Isten szavait.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember csak a finomítás megtapasztalása által juthat az igaz szeretet birtokába)

Isten napi igéi  509. szemelvény

Minél nagyobb Isten finomítása, annál inkább képes az emberek szíve szeretni Istent. A gyötrelem a szívükben az életük javát szolgálja, jobban meg tudnak békélni Isten előtt, szorosabb a kapcsolatuk Istennel, és jobban képesek meglátni Isten páratlan szeretetét és páratlan üdvözítését. Péter több száz alkalommal tapasztalta a finomítást, Jób pedig számos próbatételen ment keresztül. Ha azt kívánjátok, hogy Isten tökéletessé tegyen, több százszor át kell esnetek a finomításon; csak akkor váltok képessé eleget tenni Isten akaratának és Isten által tökéletességre jutni, ha keresztülmentek ezen a folyamaton és erre a lépésre támaszkodtok. A finomítás a legjobb eszköz, amivel Isten tökéletessé teszi az embereket; csak a finomítás és a keserű próbatételek képesek előhozni az Isten iránti igaz szeretetet az emberek szívében. Nehézség nélkül az emberekből hiányzik az igaz szeretet Isten iránt; ha nem teszik őket próbára belül, ha nem vetik alá igazán a finomításnak, akkor a szívük mindig odakinn kering majd. Ha egy bizonyos pontig eljutottál a finomításban, meg fogod látni a saját gyengeségeidet és nehézségeidet, látni fogod, mennyi a hiányosságod, és hogy képtelen vagy leküzdeni a sok problémát, amelyekkel találkozol, valamint azt is látni fogod, mily nagy az engedetlenséged. Az emberek csak a próbatételeken keresztül tudják igazán megismerni valódi állapotukat; a próbatételek alkalmasabbá teszik az embereket a tökéletesítésre.

Élete során Péter több száz alkalommal tapasztalta meg a finomítást, és számos fájdalmas megpróbáltatást kiállt. Ez a finomítás vált Isten iránti páratlan szeretete alapjává és egész életének legjelentősebb tapasztalatává. Az, hogy páratlan szeretettel tudott rendelkezni Isten iránt, bizonyos értelemben abbéli elhatározásának köszönhető, hogy szeresse Istent; ami azonban ennél is fontosabb, az a finomítás és a szenvedés, amin keresztülment. Ez a szenvedés lett vezetőjévé Isten szeretetének útján, és ez volt számára a legemlékezetesebb. Ha az emberek nem szenvedik el a finomítás fájdalmát, amikor Istent szeretik, akkor a szeretetük tele van tisztátalansággal és saját preferenciáikkal; az efféle szeretet a Sátán elképzeléseivel teli, és alapvetően képtelen eleget tenni Isten akaratának. Az elhatározás, miszerint szeretjük Istent, nem ugyanaz, mint igazán szeretni Istent. Még ha minden, amire a szívükben gondolnak, Isten szeretetét és megelégítését szolgálja is, és még ha úgy is tűnik, hogy gondolataikat teljességgel Istennek szentelik, és azok minden emberi elképzeléstől mentesek, mégis, amikor gondolataikat Isten elé tárják, Ő nem dicséri vagy áldja meg az ilyen gondolatokat. Még ha az emberek teljesen megértették is az összes igazságot – ha megismerték is mindet –, akkor sem mondhatjuk azt, hogy ez az Isten iránti szeretet jele, és azt sem, hogy ezek az emberek tényleg szeretik Istent. Annak ellenére, hogy számos igazságot megértettek, finomítás nélkül az emberek képtelenek ezeket az igazságokat a gyakorlatba ültetni; az emberek csak a finomítás során tudják megérteni eme igazságok valódi jelentését, és csak ekkor tudják őszintén megbecsülni belső értelmüket. Akkor, amikor ismét megpróbálják, már képesek megfelelően gyakorlatba ültetni az igazságokat, mégpedig Isten akaratával összhangban; akkor gyengülnek emberi elképzeléseik, emberi romlottságuk csökken és emberi érzelmeik csillapodnak; gyakorlatuk csak ekkor lesz az Isten iránti szeretet valódi megnyilvánulása. Az Isten iránti szeretet igazságának eredménye nem érhető el szóbeli tudással vagy szellemi hajlandósággal, sem a szóban forgó igazság puszta megértésével. Megkívánja, hogy az emberek megfizessék az árát, hogy sok keserűséget szenvedjenek el a finomítás során, és szeretetük csak ezután válik tisztává és Isten szívének tetszővé.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember csak a finomítás megtapasztalása által juthat az igaz szeretet birtokába)

Isten napi igéi  510. szemelvény

Az ember állapotával és Istennel szembeni hozzáállásával szembesülve Isten új munkát végzett, lehetővé téve az ember számára, hogy mind az Ő ismeretével és az Iránta való engedelmességgel, mind szeretettel és bizonysággal rendelkezzen. Ezért az embernek meg kell tapasztalnia Isten finomítását, ahogyan az Ő ítéletét, a foglalkozást és a metszést is, amelyek nélkül az ember sosem ismerné meg Istent, és sosem lenne képes igazán szeretni és tanúságot tenni Róla. Az ember Isten általi finomítása nem csupán egy egyoldalú hatásért, hanem egy sokrétű eredményért történik. Isten csak így végzi a finomítás munkáját azokban, akik hajlandóak az igazságot keresni, azért, hogy elhatározásukat és szeretetüket Isten tegye tökéletessé. Azok számára, akik hajlandóak az igazságot keresni és akik sóvárognak Isten után, semmi sem jelentőségteljesebb vagy nagyobb segítség, mint az efféle finomítás. Az ember nem oly könnyen ismeri vagy érti meg Isten természetét, hiszen Isten végül is Isten. Végső soron lehetetlen, hogy Istennek az emberrel azonos természete legyen, így aztán az ember nem könnyen ismeri meg az Ő természetét. Az ember nem rendelkezik eredendően az igazsággal, és azok, akiket a Sátán megrontott, nem könnyen értik meg; az ember nélkülözi az igazságot és az elhatározást, hogy gyakorlatba ültesse azt, és ha nem szenved, és nem finomítják vagy ítélik meg, akkor ez az elhatározás sosem válik tökéletessé. A finomítás mindenki számára gyötrelmes, és nagyon nehéz elfogadni – ugyanakkor Isten a finomítás során teszi világossá igaz természetét az ember előtt, és hozza nyilvánosságra az emberrel szemben támasztott követelményeit, valamint nyújt több megvilágosítást és több tényleges metszést és foglalkozást; a tények és a valóság összevetése révén nagyobb tudást ad az embernek önmagáról és az igazságról, és nagyobb megértést ad az embernek Isten akaratáról, ezzel lehetővé téve az ember számára, hogy Isten iránti szeretete igazabb és tisztább legyen. Ilyen céllal végzi Isten a finomítást. Isten emberben végzett összes munkájának megvan a maga célja és jelentősége; Isten nem végez értelmetlen munkát, sem olyat, ami nem szolgálja az ember javát. A finomítás nem jelenti az emberek eltávolítását Isten elől, sem pokolbéli elpusztításukat. Ehelyett az ember beállítottságának megváltoztatását jelenti a finomítás során, szándékainak, régi nézeteinek, Isten iránti szeretetének és egész életének megváltoztatását. A finomítás az ember valódi próbatétele és a valódi kiképzés egy formája, és az ember szeretete csak a finomítás során töltheti be eredendő szerepét.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember csak a finomítás megtapasztalása által juthat az igaz szeretet birtokába)

Isten napi igéi  511. szemelvény

Ha hiszel Istenben, akkor engedelmeskedned kell Istennek, át kell ültetned az igazságot a gyakorlatba, és teljesítened kell minden kötelességedet. Ezenkívül meg kell értened azokat a dolgokat, amelyeket meg kellene tapasztalnod. Ha csak azt tapasztalod meg, hogy foglalkoznak veled, fegyelmeznek és megítélnek, ha csak élvezni tudod Istent, de képtelen vagy érezni, amikor Isten fegyelmez téged vagy foglalkozik veled – ez elfogadhatatlan. Talán a finomítás ezen esetében képes vagy megállni a helyedet, de ez még mindig nem elég; tovább kell menetelned előre. Az Isten iránti szeretet leckéje soha nem torpan meg, és nincs vége. Az emberek az Istenben való hitet rendkívül egyszerű dolognak tekintik, de amint némi gyakorlati tapasztalatot szereznek, rájönnek, hogy az Istenben való hit nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt az emberek elképzelik. Amikor Isten az ember finomításán munkálkodik, az ember szenved. Minél nagyobb mértékű az ember finomítása, annál inkább lesz istenszerető szíve, és annál jobban megnyilatkozik benne Isten hatalma. Ezzel szemben minél kisebb mértékű finomításban részesül egy ember, annál kevésbé lesz istenszerető szíve, és annál kevésbé fog benne megnyilatkozni Isten hatalma. Minél nagyobb mértékű az ilyen ember finomítása és fájdalma, minél több kínt él át, annál mélyebb lesz az Isten iránti szeretete, annál őszintébb lesz az Istenbe vetett hite, és annál mélyre hatóbb lesz az Istenről való tudása. Tapasztalataid során látni fogsz olyan embereket, akik nagyon szenvednek, miközben átesnek a finomításon, akikkel sokat foglalkoznak, és sokat fegyelmezik őket, és látni fogod, hogy ők azok az emberek, akiknek mély az Isten iránti szeretete, valamint mélyebb és áthatóbb az Istenről való tudása. Azok, akik nem tapasztalták meg, hogy foglalkoznak velük, csak felületes tudással rendelkeznek, és csak annyit tudnak mondani: „Isten olyan jóságos, kegyelmet ad az embereknek, hogy élvezhessék Őt.” Ha az emberek megtapasztalták, hogy foglalkoznak velük és fegyelmezik őket, akkor tudnak beszélni Isten valódi ismeretéről. Tehát minél csodálatosabb Isten munkája az emberben, annál értékesebb és jelentősebb. Minél áthatolhatatlanabb számodra, és minél összeegyeztethetetlenebb a te elképzeléseiddel, annál inkább képes Isten munkája meghódítani téged, megnyerni téged és tökéletessé tenni téged. Milyen nagyszerű Isten munkájának a jelentősége! Ha Isten nem ilyen módon finomítaná az embert, ha nem e módszer szerint dolgozna, akkor munkája eredménytelen és jelentőség nélküli lenne. A múltban azt mondták, hogy Isten kiválasztja és megnyeri ezt a csoportot, és teljessé teszi őket az utolsó napokban; ennek rendkívüli jelentősége van. Minél nagyobb munkát végez bennetek, annál mélyebb és tisztább lesz az Isten iránti szeretetetek. Minél nagyobb Isten munkája, annál inkább képes az ember megragadni valamit az Ő bölcsességéből, és annál mélyebb az ember tudása Őróla. Az utolsó napokban véget ér Isten hatezer éves irányítási terve. Valóban könnyen véget érhet? Ha egyszer meghódítja az emberiséget, vége lesz a munkájának? Lehet ez ilyen egyszerű? Az emberek valóban azt képzelik, hogy ez ilyen egyszerű, de amit Isten tesz, az nem ilyen egyszerű. Nem számít, hogy Isten munkájának melyik részét említed, az ember számára mind kifürkészhetetlen. Ha képes lennél kifürkészni, akkor Isten munkájának nem lenne jelentősége vagy értéke. Az Isten által végzett munka kifürkészhetetlen; teljesen ellentétes az elképzeléseiddel, és minél összeegyeztethetetlenebb az elképzeléseiddel, annál inkább azt mutatja, hogy Isten munkája értelmes; ha összeegyeztethető lenne az elképzeléseiddel, akkor értelmetlen lenne. Ma úgy érzed, hogy Isten munkája annyira csodálatos, és minél csodálatosabbnak érzed, annál inkább érzed, hogy Isten kifürkészhetetlen, és látod, hogy milyen nagyszerűek Isten tettei. Ha csak valami felszínes, felületes munkát végezne az ember meghódítására, és utána nem tenne semmi mást, akkor az ember képtelen lenne meglátni Isten munkájának jelentőségét. Bár most egy kicsi finomításban részesülsz, ez nagy előnyt jelent az életben való növekedésed szempontjából; ezért a lehető legnagyobb szükség van arra, hogy ilyen nehézségeken menj keresztül. Ma egy kicsi finomításban részesülsz, de azután valóban képes leszel meglátni Isten tetteit, és végül azt fogod mondani: „Isten tettei olyan csodálatosak!” Ezek a szavak lesznek a szívedben. Miután egy ideig megtapasztalták az Isten általi finomítást (a szolgálattevők próbatételét és a fenyítés idejét), néhányan végül azt mondták: „Igazán nehéz Istenben hinni!” Az a tény, hogy az „igazán nehéz” kifejezést használták, azt mutatja, hogy Isten tettei kifürkészhetetlenek, és Isten munkája nagy jelentőséggel és értékkel bír, továbbá az Ő munkája rendkívül méltó arra, hogy az ember becsben tartsa. Ha neked a legcsekélyebb tudásod sem lenne, miután Én annyi munkát végeztem, akkor is értékes lenne a munkám? Ez azt mondatná veled: „Isten szolgálata tényleg nehéz, Isten tettei olyan csodálatosak, és Isten valóban bölcs! Isten olyan szeretetreméltó!” Ha egy bizonyos tapasztalási időszak átélése után képes vagy ilyen szavakat mondani, akkor az azt bizonyítja, hogy elnyerted Isten munkáját magadban. Egy nap, amikor külföldön terjeszted az evangéliumot, és valaki megkérdezi tőled: „Hogy állsz az Istenbe vetett hiteddel?”, azt tudod majd mondani: „Isten tettei oly csodálatosak!” Érezni fogják, hogy a szavaid valós tapasztalatokról szólnak. Ez az igazi tanúságtétel. El fogod mondani, hogy Isten munkája tele van bölcsességgel, és az Ő rajtad végzett munkája valóban meggyőzött téged, és meghódította a szívedet. Mindig szeretni fogod Őt, mert Ő több mint méltó az emberiség szeretetére! Ha tudsz beszélni ezekről a dolgokról, akkor meg tudod hatni az emberek szívét. Ez mind tanúságtétel. Ha képes vagy hangzatos tanúságot tenni és könnyekig meghatni az embereket, az azt mutatja, hogy valóban olyan vagy, aki szereti Istent, mert képes vagy tanúságot tenni az Isten iránti szeretetről, és rajtad keresztül Isten cselekedetei bizonyságot nyerhetnek. A tanúságtételed arra sarkall másokat, hogy keressék Isten munkáját, hogy megtapasztalják Isten munkáját, és bármilyen környezetben is tapasztalnak, képesek lesznek helytállni. Ez a tanúságtétel egyetlen hiteles módja, és pontosan ez az, amit most tőled megkövetelnek. Látnod kell, hogy Isten munkája rendkívül értékes és méltó arra, hogy az emberek megbecsüljék, hogy Isten olyan becses és bőséges; nemcsak beszélni tud, hanem meg is tudja ítélni az embereket, meg tudja finomítani a szívüket, örömet tud szerezni nekik, meg tudja nyerni őket, meg tudja hódítani őket és tökéletessé tudja tenni őket. Tapasztalataidból látni fogod, hogy Isten nagyon szeretetreméltó. Hát mennyire szereted most Istent? Tényleg szívből tudod mondani ezeket a dolgokat? Amikor képes vagy ezeket a szavakat a szíved mélyéből kimondani, akkor tudsz majd tanúságot tenni. Amint a tapasztalatod eléri ezt a szintet, képes leszel tanúskodni Isten mellett, és alkalmas leszel rá. Ha tapasztalásodban nem éred el ezt a szintet, akkor még mindig túl messze leszel. Normális, ha az emberek gyengeséget mutatnak a finomítás folyamán, de a finomítás után majd azt mondhatod: „Isten olyan bölcs az Ő munkájában!” Ha valóban képes vagy eljutni e szavak gyakorlati megértéséhez, akkor ez olyasvalami lesz, amit becsben tartasz, és a tapasztalatodnak értéke lesz.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Isten napi igéi  512. szemelvény

Mire kellene most törekedned? Hogy képes vagy-e tanúságot tenni Isten munkájáról, vagy sem, hogy képes vagy-e Isten tanúságtételévé és megnyilvánulásává válni, vagy sem, és hogy alkalmas vagy-e arra, hogy Ő használjon téged, vagy sem – ezekre a dolgokra kell törekedned. Mennyi munkát végzett benned Isten valójában? Mennyit láttál, mennyit érintettél? Mennyit tapasztaltál és ízleltél? Függetlenül attól, hogy Isten próbára tett-e téged, foglalkozott-e veled, vagy fegyelmezett-e téged, az Ő cselekedetei és az Ő munkája megvalósultak rajtad. De mint Istenben hívő ember, és mint olyasvalaki, aki hajlandó arra törekedni, hogy tökéletességre jusson Általa, képes vagy tanúságot tenni Isten munkájáról a gyakorlati tapasztalatod alapján? Képes vagy gyakorlati tapasztalatodon keresztül megélni Isten igéjét? Képes vagy saját gyakorlati tapasztalataid által másokról gondoskodni, és egész életedet arra fordítani, hogy tanúságot tegyél Isten munkájáról? Ahhoz, hogy tanúságot tegyél Isten munkájáról, a tapasztalatodra, tudásodra és az általad megfizetett árra kell támaszkodnod. Csak így tudsz eleget tenni az Ő akaratának. Olyasvalaki vagy, aki tanúságot tesz Isten munkájáról? Megvan benned ez a törekvés? Ha képes vagy tanúságot tenni az Ő nevéről, és még inkább az Ő munkájáról, és ha annak a képnek megfelelően tudsz élni, amelyet Ő megkövetel a népétől, akkor te Isten tanúja vagy. Hogyan teszel ténylegesen tanúságot Istenről? Úgy, hogy törekszel és vágyakozol arra, hogy megéld Isten igéjét, továbbá azáltal, hogy szavaiddal tanúságot teszel, lehetővé teszed az embereknek, hogy megismerjék az Ő munkáját és lássák a tetteit. Ha valóban törekszel minderre, akkor Isten tökéletessé fog tenni téged. Ha csak arra törekszel, hogy Isten tökéletessé tegyen, és a legvégén áldott legyél, akkor az Istenbe vetett hited perspektívája nem tiszta. Azt kellene keresned, hogy miként láthatod Isten tetteit a való életben, hogyan felelhetsz meg Neki, amikor kinyilatkoztatja neked az Ő akaratát, és hogyan kellene tanúságot tenned az Ő csodálatosságáról és bölcsességéről, valamint hogyan kellene tanúságot tenned arról, hogyan fegyelmez téged és hogyan foglalkozik veled. Mindezek olyan dolgok, amelyeken most el kellene gondolkodnod. Ha az Istent szerető szíved kizárólag azért van, hogy Isten dicsőségében részesülhess, miután Ő tökéletessé tesz téged, akkor az még mindig elégtelen, és nem felel meg Isten követelményeinek. Képesnek kell lenned arra, hogy tanúságot tegyél Isten munkájáról, eleget tegyél az Ő igényeinek, és gyakorlati módon megtapasztald az embereken végzett munkáját. Legyen szó fájdalomról, könnyekről vagy szomorúságról, mindezeket meg kell tapasztalnod a gyakorlatodban. Az a céljuk, hogy tökéletesítsenek téged, mint olyasvalakit, aki tanúságot tesz Istenről. Pontosan mi az, ami most arra kényszerít, hogy szenvedj és tökéletességre törekedj? A jelenlegi szenvedésed tényleg azért van, hogy szeresd Istent és tanúságot tegyél róla? Vagy a testi áldásokért, a jövőbeli kilátásaidért és sorsodért? Minden szándékodat, motivációdat és az általad hajszolt célokat ki kell igazítani, és nem irányíthatja őket a saját akaratod. Ha egy ember azért törekszik a tökéletességre, hogy áldásokat kapjon és uralkodjon, míg egy másik ember azért törekszik a tökéletességre, hogy Istennek megfeleljen és gyakorlati tanúságot tegyen Isten munkájáról, akkor a két törekvés közül melyiket választanád? Ha az elsőt választanád, akkor még mindig túl messze lennél Isten normáitól. Egyszer azt mondtam, hogy tetteimet az egész világegyetemben nyíltan megismerik majd, és Királyként uralkodom majd a világegyetemben. Másrészt, a ti megbízatásotok az, hogy menjetek, és tegyetek tanúságot Isten munkájáról, nem pedig az, hogy királyok legyetek és megjelenjetek az egész univerzum előtt. Hadd töltsék be Isten tettei a kozmoszt és az égboltot! Hadd lássa és ismerje el őket mindenki! Ezek a szavak Magával Istennel kapcsolatban hangzanak el, és amit az embereknek tenniük kell, az az, hogy tanúságot tesznek Istenről. Mennyit tudsz most Istenről? Milyen mértékben tudsz Istenről tanúságot tenni? Mi a célja annak, hogy Isten tökéletesíti az embert? Ha egyszer megérted Isten akaratát, hogyan kell figyelembe venned az Ő akaratát? Ha hajlandó vagy tökéletességre jutni és tanúságot tenni Isten munkájáról azáltal, amit megélsz, ha megvan benned ez a hajtóerő, akkor semmi sem túl nehéz. Amire az embereknek most szükségük van, az a hit. Ha megvan benned ez a hajtóerő, akkor könnyű elengedni minden negativitást, passzivitást, lustaságot és a test elképzeléseit, életfilozófiákat, lázadó beállítottságot, érzelmeket, és így tovább.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Isten napi igéi  513. szemelvény

A megpróbáltatások során normális, hogy az emberek gyengék, vagy negatívak, vagy nincsenek tisztában Isten akaratával, vagy a gyakorlathoz vezető útjukkal. Mindenesetre hinned kell Isten munkájában, és nem szabad megtagadnod Istent, ahogy Jób tette. Bár Jób gyenge volt és megátkozta saját születése napját, nem tagadta, hogy az emberi életben minden dolgot Jahve adományozott, és Jahve az, aki mindezt el is veszi. Bármilyen próbatételnek is vetették alá, megtartotta ezen hitét. A te tapasztalatod szerint, függetlenül attól, hogy milyen finomításon mész keresztül Isten szavai által, amit Isten az emberiségtől megkövetel – röviden szólva –, az a hitük és az Istent szerető szívük. Azzal, hogy így dolgozik, az emberek hitét, szeretetét és törekvéseit tökéletesíti. Isten a tökéletesítés munkáját végzi az embereken, és ők nem látják, nem érzik; ilyen körülmények között szükség van a hitedre. Az emberek hitére akkor van szükség, amikor valami nem látható szabad szemmel, és a te hitedre akkor van szükség, amikor nem tudod elengedni a saját elképzeléseidet. Amikor nincs tisztánlátásod Isten munkájáról, akkor az a dolgod, hogy legyen hited, határozott álláspontod és tegyél tanúságot. Amikor Jób eljutott erre a pontra, Isten megjelent neki és beszélt hozzá. Vagyis csak a hitedből kiindulva leszel képes meglátni Istent, és amikor van hited, Isten tökéletessé fog tenni téged. Hit nélkül nem tudja ezt megtenni. Isten megajándékoz téged azzal, aminek az elnyerésében reménykedsz. Ha nincs hited, akkor nem juthatsz tökéletességre, és nem láthatod Isten cselekedeteit, még kevésbé az Ő mindenhatóságát. Ha van hited abban, hogy gyakorlati tapasztalataid során látni fogod az Ő cselekedeteit, akkor Isten meg fog jelenni neked, meg fog világosítani és vezetni fog téged belülről. E hit nélkül Isten nem lesz képes erre. Ha elvesztetted az Istenbe vetett reményt, akkor hogy leszel képes megtapasztalni az Ő munkáját? Ezért ha van hited, és nem táplálsz kételyeket Istennel kapcsolatban, ha valóban hiszel Benne, bármit is tesz, csak akkor világosít és világít meg téged a tapasztalataidon keresztül, és csak akkor leszel képes meglátni az Ő tetteit. Mindezek a dolgok a hit által érhetők el. A hit csak a finomításon keresztül jön létre, és finomítás hiányában a hit nem tud fejlődni. Mire utal ez a szó, hogy „hit”? A hit az a valódi meggyőződés és az az őszinte szív, amellyel az embereknek rendelkezniük kell, amikor nem láthatnak vagy érinthetnek meg valamit, amikor Isten munkája nem igazodik az emberi elképzelésekhez, és amikor az elérhetetlen az ember számára. Ez az a hit, amelyről beszélek. Az embereknek szükségük van a hitre a nehézségek és a finomítás idején, és a hit olyasvalami, amit finomítás követ; a finomítás és a hit nem választható el egymástól. Nem számít, hogyan munkálkodik Isten, és nem számít a környezeted, te képes vagy az életre törekedni, az igazságot keresni, és Isten munkájának megismerését áhítani, továbbá megérted az Ő tetteit, és képes vagy az igazságnak megfelelően cselekedni. Ez jelenti azt, hogy igaz hited van, és ez mutatja, hogy nem vesztetted el az Istenbe vetett hitedet. Csak akkor lehet igaz hited Istenben, ha képes vagy a finomítás által kitartóan törekedni az igazságra, ha képes vagy igazán szeretni Istent, és nem kezdesz el kételkedni Benne, ha bármit is tesz, te mégis gyakorlod az igazságot, hogy eleget tégy Neki, és ha képes vagy a mélységben keresni az Ő akaratát, és figyelembe venni azt. A múltban, amikor Isten azt mondta, hogy királyként fogsz uralkodni, szeretted Őt, és amikor nyíltan megmutatta Magát neked, üldözted Őt. Most viszont Isten rejtve van, nem láthatod Őt, és csapások értek téged – akkor most elveszíted a reményt Istenben? Tehát mindenkor az életre kell törekedned, és arra, hogy teljesítsd Isten akaratát. Ezt hívják valódi hitnek, és ez a szeretet legigazabb és legszebb fajtája.

A múltban az emberek mind Isten elé járultak, hogy meghozzák elhatározásaikat, és azt mondták: „Még ha senki más nem is szereti Istent, nekem szeretnem kell Őt.” De most finomítani fog téged, és mivel ez nem egyezik a te elképzeléseiddel, elveszíted az Istenbe vetett hitedet. Ez valódi szeretet? Sokszor olvastál már Jób tetteiről – elfelejtetted őket? Az igazi szeretet csak a hitből formálódhat. Az Isten iránti valódi szeretet az általad átélt finomítások révén alakul ki benned, és a hited által vagy képes arra, hogy gyakorlati tapasztalataidban figyelembe vedd Isten akaratát, és szintén a hited által hagyod el a saját testedet és törekszel az életre; ezt kellene tennie az embereknek. Ha ezt teszed, akkor képes leszel meglátni Isten tetteit, de ha nincs hited, akkor képtelen leszel meglátni Isten cselekedeteit, vagy megtapasztalni az Ő munkáját. Ha azt akarod, hogy Isten használjon és tökéletesítsen téged, akkor rendelkezned kell mindennel: a szenvedni akarással, hittel, kitartással, engedelmességgel, és azzal a képességgel, hogy megtapasztald Isten munkáját, megértsd az Ő akaratát, tekintettel legyél az Ő bánatára, és így tovább. Nem könnyű tökéletessé tenni egy embert, és minden egyes finomításhoz, amelyet megtapasztalsz, szükség van a hitedre és a szeretetedre. Ha tökéletességre akarsz jutni Isten által, nem elég, ha csak rohansz előre az úton, és az sem elég, ha csak feláldozod magadat Istenért. Sok mindennek kell a birtokában lenned ahhoz, hogy olyanná válhass, akit Isten tökéletessé tesz. Amikor szenvedéssel szembesülsz, képesnek kell lenned arra, hogy félretedd a testtel kapcsolatos aggályaidat, és hogy ne panaszkodj Istenre. Amikor Isten elrejtőzik előled, kell lennie hitednek ahhoz, hogy kövesd Őt, hogy megőrizd korábbi szeretetedet, és ne hagyd, hogy az meginogjon vagy elapadjon. Nem számít, hogy Isten mit tesz, neked alá kell vetned magad az Ő tervének, és késznek kell lenned arra, hogy inkább elátkozd a saját testedet, mint hogy Őrá panaszkodj. Amikor megpróbáltatásokkal kell szembenézned, eleget kell tenned Istennek, akkor is, ha keservesen sírsz, vagy ha vonakodsz megválni valamelyik szeretett tárgytól. Csak ez az igazi szeretet és hit. Függetlenül attól, hogy milyen a tényleges érettséged, először is rendelkezned kell mind az akarattal, hogy elszenvedd a nehézségeket, mind az igaz hittel, és az akarattal, hogy elhagyd a testet. Hajlandónak kell lenned elviselni a személyes nehézségeket és elszenvedni a személyes érdekeidet érintő veszteségeket annak érdekében, hogy eleget tegyél Isten akaratának. Képesnek kell lenned arra is, hogy a szívedben megbánást érezz önmagaddal kapcsolatosan: a múltban nem tudtál megfelelni Istennek, és most megbánást tanúsíthatsz. Nem szabad, hogy ezek közül bármelyik hiányozzon – Isten ezeken keresztül fog tökéletesíteni téged. Ha nem tudsz megfelelni ezeknek a kritériumoknak, akkor nem tudsz tökéletességre jutni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Isten napi igéi  514. szemelvény

Valakinek, aki Istent szolgálja, nemcsak azt kell tudnia, hogyan kell Érte szenvedni; ennél is jobban meg kell értenie, hogy az Istenben való hit célja az, hogy az Isten iránti szeretetre törekedjen. Isten nemcsak azért használ téged, hogy finomítson vagy szenvedésre kényszerítsen, hanem inkább azért használ, hogy megismerhesd az Ő tetteit, megismerd az emberi élet valódi jelentőségét, és különösen azért, hogy megtudd, hogy Istent szolgálni nem könnyű feladat. Isten munkájának megtapasztalása nem arról szól, hogy élvezd a kegyelmet, hanem inkább arról, hogy szenvedj az Iránta való szeretetért. Mivel élvezed Isten kegyelmét, az Ő fenyítését is élvezned kell; ezt mind meg kell tapasztalnod. Megtapasztalhatod, hogy Isten megvilágosít téged belül, és azt is megtapasztalhatod, hogyan foglalkozik veled és hogyan ítél meg téged. Ily módon a tapasztalatod átfogó lesz. Isten elvégezte rajtad az ítélet és a fenyítés munkáját. Isten igéje foglalkozott veled, de nem csak ezt tette; megvilágosított és megvilágított téged. Amikor negatív és gyenge vagy, Isten aggódik érted. Mindezen munkának az a célja, hogy tudassa veled, hogy mindent, ami az emberrel kapcsolatos, Isten vezényel. Talán azt gondolod, hogy az Istenben való hit a szenvedésről szól, vagy arról, hogy mindenféle dolgot tegyél Érte; talán azt gondolod, hogy az Istenben való hit célja az, hogy a tested békében legyen, vagy hogy minden simán menjen az életedben, vagy mindenben kényelmed és nyugalmad legyen. Ezek közül azonban egyik sem olyan cél, amelyet az embereknek az Istenbe vetett hitükhöz kellene kötniük. Ha ilyen célokból hiszel, akkor a nézőpontod helytelen, és egyszerűen lehetetlen, hogy tökéletességre juss. Isten cselekedetei, Isten igazságos természete, bölcsessége, szavai, csodálatossága és kifürkészhetetlensége mind olyan dolgok, amelyeket az embereknek meg kellene érteniük. Ha ezt megértetted, arra kell használnod, hogy megszabadítsd a szívedet minden személyes követeléstől, reménytől és elképzeléstől. Csak ezeknek a dolgoknak a kiküszöbölésével tudsz megfelelni az Isten által megkövetelt feltételeknek, és csak ezáltal lehet életed és tehetsz eleget Istennek. Az Istenben való hit célja az, hogy megfelelj Neki, és az Általa megkövetelt beállítottság szerint élj, hogy az Ő cselekedetei és dicsősége megnyilatkozhasson ezen a érdemtelen emberekből álló csoporton keresztül. Ez az Istenbe vetett hit helyes perspektívája, és ez az a cél is, amelyre törekedned kell. Helyes nézőponttal kell rendelkezned az Istenben való hitről, és törekedned kell arra, hogy magadévá tedd Isten szavait. Enned és innod kell Isten szavait, és képesnek kell lenned megélni az igazságot, továbbá különösen képesnek kell lenned meglátni az Ő gyakorlati cselekedeteit, az Ő csodálatos tetteit az egész világegyetemben, valamint azt a gyakorlati munkát, amit a testben végez. Az emberek gyakorlati tapasztalataikon keresztül értékelhetik, hogy Isten miként munkálkodik rajtuk, és mi az Ő akarata velük kapcsolatban. Mindennek az a célja, hogy felszámolja az emberek romlott, sátáni természetét. Ha kiűztél magadból minden tisztátalanságot és igazságtalanságot, elvetetted a rossz szándékaidat, és kialakítottad az igaz hitet Istenben – csak igaz hittel tudod igazán szeretni Istent. Csak a Belé vetett hitedre alapozva tudod Istent igazán szeretni. Elérheted az Isten iránti szeretetet anélkül, hogy hinnél benne? Mivel hiszel Istenben, nem lehetsz összezavarodott ezzel kapcsolatban. Vannak, akik megtelnek életerővel, amint látják, hogy az Istenbe vetett hit áldásokat hoz számukra, de aztán minden energiájukat elveszítik, amikor észreveszik, hogy finomításokat kell elszenvedniük. Ez lenne az Istenben való hit? Végső soron teljes és tökéletes engedelmességre kell jutnod a hitedben Isten előtt. Hiszel Istenben, de még mindig vannak követeléseid Vele szemben, sok vallásos elképzelésed van, melyeket nem tudsz letenni, személyes érdekeid, melyeket nem tudsz elengedni, továbbá még mindig keresed a test áldásait, és azt akarod, hogy Isten mentse meg a testedet és a lelkedet – ezek mind olyan emberek viselkedési formái, akiknek rossz a perspektívája. Bár a vallásos hiedelmekkel rendelkező emberek hisznek Istenben, mégsem igyekeznek megváltoztatni beállítottságukat, és nem törekszenek Isten megismerésére, hanem inkább csak a test érdekeit hajszolják. Közületek sokaknak olyan hitei vannak, amelyek a vallási meggyőződések kategóriájába tartoznak; ez nem igazi istenhit. Ahhoz, hogy az emberek higgyenek Istenben, olyan szívük kell hogy legyen, amely kész szenvedni Őérte, és meg kell legyen bennük az akarat, hogy feladják magukat. Ha az emberek nem teljesítik ezt a két feltételt, akkor az Istenbe vetett hitük nem érvényes, és nem lesznek képesek változást elérni a beállítottságukban. Csak azok az emberek hisznek igazán Istenben, akik valóban az igazságot keresik, akik meg akarják ismerni Istent és az életre törekednek.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Isten napi igéi  515. szemelvény

A finomítási munka célja elsősorban az emberek hitének tökéletesítése. Végül azt éri el, hogy el akarsz menni, ugyanakkor nem tudsz; egyesek még akkor is képesek hinni, amikor a remény legapróbb foszlányától is meg vannak fosztva; és az emberek már egyáltalán nem reménykednek saját jövőbeli kilátásaikat illetően. Csak ekkor fejezi be Isten a finomítást. Az ember még mindig nem jutott el az élet és halál között lebegés szakaszába, és nem ízlelte meg a halált, így a finomítás folyamata még nem fejeződött be. Még azok sem lettek a lehető legjobban finomítva, akik a szolgálattevők szintjén álltak. Jób szélsőséges finomításon esett át, és semmire sem támaszkodhatott. Az embereknek addig a pontig kell eljutniuk a finomításban, ahol nincs reményük és nincs mire támaszkodniuk – csak ez a valódi finomítás. A szolgálattevők idején, ha a szíved mindig csendes volt Isten előtt, és ha bármit is tett, és bármi is volt az Ő akarata veled kapcsolatban, mindig engedelmeskedtél az Ő intézkedéseinek, akkor az út végén mindent megértettél, amit Isten tett. Te Jób próbatételein mész keresztül, ugyanakkor Péter próbatételein is átesel. Amikor Jób megmérettetett, akkor tanúságot tett, és végül Jahve megnyilatkozott neki. Csak azután vált méltóvá arra, hogy meglássa Isten arcát, miután tanúságot tett. Vajon miért hangzott ez el: „Elrejtőzöm a szenny földje elől, de megmutatom Magam a szent királyságnak”? Ez azt jelenti, hogy csak akkor vagy méltó meglátni Isten arcát, ha szent vagy és tanúságot teszel. Ha nem tudsz tanúságot tenni Érte, akkor nem vagy méltó arra, hogy meglásd az Ő arcát. Ha visszavonulsz vagy panaszt teszel Isten ellen a finomítások során, így nem tudsz tanúságot tenni Érte, és a Sátán nevetségének tárgyává válsz, akkor nem fogod elnyerni Isten megjelenését. Ha olyan vagy, mint Jób, aki a próbatételek közepette elátkozta a saját testét és nem panaszkodott Istenre, és képes volt meggyűlölni saját testét anélkül, hogy panaszkodott volna, vagy vétkezett volna a szavai által, akkor bizonyságtételedben szilárdan megállsz. Amikor bizonyos fokig átesel finomításokon, és még mindig olyan tudsz lenni, mint Jób, teljesen engedelmes Isten előtt, és nem lesznek Vele szemben más követelményeid vagy saját elképzeléseid, akkor Isten meg fog jelenni neked. Most Isten nem jelenik meg neked, mert oly sok saját elképzelésed, személyes előítéleted, önző gondolatod, egyéni igényed és testi érdeklődésed van, és nem vagy méltó arra, hogy meglásd az Ő arcát. Ha meglátnád Istent, a saját elképzeléseid alapján mérnéd Őt, és ezáltal a keresztre szegeznéd Őt. Ha sok olyan dolog történik veled, ami nem felel meg az elképzeléseidnek, mégis képes vagy félretenni őket, és tudást szerezni Isten cselekedeteiről ezekből a dolgokból, továbbá ha a finomítások közepette felfeded istenszerető szívedet, akkor ez tanúságtétel. Ha az otthonod békés, élvezed a test kényelmét, senki sem üldöz téged, valamint fivéreid és nővéreid az egyházban engedelmeskednek neked, akkor meg tudod mutatni istenszerető szívedet? Ez a helyzet tud rajtad finomítani? Csak a finomításon keresztül mutatkozhat meg istenszerető szíved, és csak olyan dolgok által juthatsz tökéletességre, amelyek nem egyeznek az elképzeléseiddel. Sok ellentétes és negatív dolog segítségével, valamint a Sátán mindenféle megnyilvánulásának – tetteinek, vádjainak, zavarkeltéseinek és megtévesztéseinek – alkalmazásával Isten világosan megmutatja neked a Sátán utálatos arcát, ezáltal tökéletesíti a képességedet a Sátán felismerésére, hogy meggyűlölhesd a Sátánt és elhagyhasd azt.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Isten napi igéi  516. szemelvény

Számos tapasztalatod a kudarcról, gyengeségről és a negatív időszakaid mind Isten próbatételeinek nevezhetők. Ez azért van, mert minden Istentől származik, és minden dolog és esemény az Ő kezében van. Akár kudarcot vallasz, akár gyenge vagy és botladozol, minden Istenen múlik, és az Ő kezében van. Isten szemszögéből nézve ez egy próbatétel számodra, és ha ezt nem ismered fel, akkor kísértéssé válik. Kétféle állapot van, amit az embereknek fel kellene ismerniük: az egyik a Szentlélektől származik, a másik valószínű forrása pedig a Sátán. Az egyik olyan állapot, amelyben a Szentlélek megvilágít téged, és lehetővé teszi, hogy megismerd önmagad, megutáld önmagad és megbánást tanúsíts, valamint képes legyél valódi szeretetet érezni Isten iránt, és szívedet az Ő megelégedésére fordítani. A másik egy olyan állapot, amelyben ismered önmagad, de negatív és gyenge vagy. Azt is mondhatnánk, hogy ez az állapot az Isten általi finomítás, és azt is, hogy a Sátán általi megkísértés. Ha felismered, hogy ez Isten üdvössége számodra, és ha úgy érzed, hogy most már mélyen az Ő adósa vagy, és ha mostantól kezdve igyekszel visszafizetni Neki, és többé nem esel ilyen züllöttségbe, ha minden erődet arra fordítod, hogy edd és idd Ő szavait, és ha mindig hiányosnak tartod magad, és a szíved vágyakozik, akkor ez Isten általi próbatétel. Miután a szenvedés véget ért, és újra előrehaladsz, Isten továbbra is vezet, megvilágít, megvilágosít és táplál majd téged. De ha ezt nem ismered fel, és negatív vagy, egyszerűen átadod magad a kétségbeesésnek, ha így gondolkozol, akkor a Sátán kísértése fog hatalmába keríteni. Amikor Jób próbatáteleken ment keresztül, Isten és a Sátán fogadtak egymással, és Isten megengedte a Sátánnak, hogy sanyargassa Jóbot. Bár Isten tette próbára Jóbot, valójában a Sátánnal volt dolga. A Sátán számára ez Jób megkísértése volt, Jób viszont Isten oldalán állt. Ha ez nem így lett volna, akkor Jób kísértésbe esett volna. Amint az emberek kísértésbe esnek, veszélybe kerülnek. Mondhatjuk, hogy a finomításon való átesés Isten általi próbatétel, de ha nem vagy jó állapotban, akkor azt lehet mondani, hogy a Sátán általi megkísértés. Ha nem vagy tisztában a látomással, a Sátán megvádol majd és elhomályosít téged a látomás tekintetében. Kísértésbe esel, mielőtt észrevennéd.

Ha nem tapasztalod meg Isten munkáját, akkor soha nem leszel képes tökéletessé válni. A megtapasztalásod során bele kell menned a részletekbe is. Például, hogy milyen dolgok vezetnek téged arra, hogy elképzelések és túlzott indítékok alakuljanak ki benned, és milyen megfelelő gyakorlataid vannak arra, hogy ezeket a problémákat kezeld? Ha megtapasztalhatod Isten munkáját, az azt jelenti, hogy érett vagy. Ha csak látszólag van életerőd, az nem igazi érettség, és egyáltalán nem leszel képes helytállni. Csak ha képesek vagytok megtapasztalni Isten munkáját, és képesek vagytok megtapasztalni és átgondolni azt bármikor és bárhol, ha képesek vagytok elhagyni a pásztorokat és önállóan élni Istenre hagyatkozva, és képesek vagytok meglátni Isten tényleges cselekedeteit – csak akkor fog megvalósulni Isten akarata. Jelenleg a legtöbb ember nem tudja, hogyan kell tapasztalni, és amikor találkoznak egy problémával, nem tudják, hogyan kezeljék; képtelenek megtapasztalni Isten munkáját, és nem tudnak szellemi életet élni. Bele kell vinned Isten szavait és munkáját a gyakorlati életedbe.

Néha Isten ad neked egyfajta érzést, egy olyan érzést, amely miatt elveszíted belső örömödet és elveszíted Isten jelenlétét, annyira, hogy elmerülsz a sötétségbe. Ez a finomítás egy fajtája. Bármikor, bármit teszel, az mindig balul sül el, vagy falnak ütközöl. Ez az Isten általi fegyelmezés. Néha, amikor olyasmit teszel, ami engedetlen és lázadó Istennel szemben, lehet, hogy senki más nem tud róla, de Isten igen. Ő nem fog elengedni téged, és meg fog fegyelmezni. A Szentlélek munkája nagyon részletekbe menő. Ő nagyon gondosan megfigyeli az emberek minden szavát és tettét, minden cselekedetét és mozdulatát, minden gondolatát és eszméjét, hogy az emberek belső tudatosságot szerezhessenek ezekről a dolgokról. Egyszer csinálsz valamit, ami rosszul sül el, aztán megint csinálsz valamit, ami szintén rosszul sül el, és fokozatosan megérted a Szentlélek munkáját. A sokszoros fegyelmezés révén tudni fogod, hogy mit kell tenned, hogy összhangban legyél Isten akaratával, és mi az, ami nincs összhangban az Ő akaratával. A végén megfelelő válaszokat fogsz adni a Szentlélek vezetésére, ami a bensődből fakad. Néha lázadozni fogsz, és Isten belülről megdorgál. Mindez Isten fegyelmezéséből ered. Ha nem becsülöd meg Isten szavát, ha semmibe veszed az Ő munkáját, akkor nem fog veled törődni. Minél komolyabban veszed Isten szavait, annál jobban meg fog téged világosítani. Jelenleg vannak olyan emberek az egyházban, akiknek kusza és zavaros a hitük, és sok helytelen dolgot tesznek, és fegyelem nélkül cselekszenek, így a Szentlélek munkája nem látható bennük tisztán. Vannak, akik fegyelem nélkül a pénzkeresés kedvéért elhagyják a kötelességeiket, és elmennek vállalkozást vezetni; az ilyen emberek még nagyobb veszélyben vannak. Nem pusztán jelenleg nincs meg bennük a Szentlélek munkája, de a jövőben is nehéz lesz őket tökéletesíteni. Sokan vannak, akikben nem látható a Szentlélek munkája, és akikben nem látható Isten fegyelmezése. Ők azok, akik nincsenek tisztában Isten akaratával, és nem ismerik az Ő munkáját. Azok, akik a finomítások közepette is szilárdan helyt tudnak állni, akik követik Istent, bármit is tesz, és legalább arra képesek, hogy ne távozzanak, vagy elérjék annak a 0,1 százalékát, amit Péter elért, jól csinálják, de nincs értékük abból a szempontból, hogy Isten használja őket. Sokan gyorsan megértik a dolgokat, igaz szeretettel viseltetnek Isten iránt, képesek meghaladni Péter szintjét, és Isten rajtuk végzi el a tökéletesítés munkáját. Az ilyen emberekhez eljut a fegyelmezés és a megvilágosodás, és ha van bennük valami, ami nem egyezik Isten akaratával, azt azonnal el tudják vetni. Az ilyen emberek aranyat, ezüstöt és drágakövet érnek – az ő értékük a legnagyobb! Ha Isten sokféle munkát végzett, de te még mindig olyan vagy, mint a homok vagy a kő, akkor értéktelen vagy!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Isten napi igéi  517. szemelvény

Isten munkája a nagy vörös sárkány országában csodálatos és kifürkészhetetlen. Az emberek egy csoportját tökéletesíti, másokat pedig kiűz, mert mindenféle ember van az egyházban – vannak, akik szeretik az igazságot, és vannak, akik nem; vannak, akik megtapasztalják Isten munkáját, és vannak, akik nem; vannak, akik teljesítik kötelességüket, és vannak, akik nem; vannak, akik tanúságot tesznek Istenről, és vannak, akik nem – egy részük pedig hitetlen és gonosz ember, ők biztosan kiűzetnek. Ha nem ismered világosan Isten munkáját, akkor negatív leszel; ez azért van, mert Isten munkája csak az emberek kisebb részében látható. Ekkor válik világossá, hogy ki szereti igazán Istent és ki nem. Azok, akik igazán szeretik Istent, azokban megvan a Szentlélek munkája, míg azok, akik nem szeretik Őt igazán, a munkája minden egyes lépése által le fognak lepleződni. Ők lesznek azok, akik majd kiűzetnek. Ezek az emberek a hódító munka során fognak lelepleződni, ők olyan emberek, akik nem értékesek ahhoz, hogy tökéletességre jussanak. Akik tökéletessé váltak, azokat Isten a maguk teljességében nyerte meg, és képesek úgy szeretni Istent, ahogy Péter. Akik meg lettek hódítva, azokban nincs spontán szeretet, hanem csak passzív szeretet, és kényszerből szeretik Istent. A spontán szeretet a gyakorlati tapasztalatok által szerzett megértés révén fejlődik ki. Ez a szeretet betölti az ember szívét, és önként odaadóvá teszi őt Isten iránt; Isten szavai lesznek számára az alap, és képes szenvedni Istenért. Természetesen ezekkel a dolgokkal az rendelkezik, akit Isten tökéletessé tett. Ha csak arra törekszel, hogy meghódítson, akkor nem tudsz tanúságot tenni Istenért; ha Isten csak az emberek meghódításán keresztül éri el a megváltást, akkor a szolgálattevők lépése fejezné be a munkát. Isten végső célja azonban nem az emberek meghódítása, hanem az emberek tökéletesítése. Tehát ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy ez a szakasz a hódítás munkája, mondjuk inkább azt, hogy a tökéletesítés és a kiűzés munkája. Néhány ember még nem lett teljesen meghódítva, és a meghódítás során az emberek egy csoportja tökéletességre jut. Ez a két munka együttesen valósul meg. Az emberek még egy ilyen hosszan tartó munka alatt sem távoztak, ami azt mutatja, hogy a hódítás célja megvalósult – ez a hódítás egyik ténye. A finomítások nem a hódítás, hanem a tökéletesedés érdekében történnek. Finomítások nélkül az emberek nem tudnának tökéletességre jutni. Tehát a finomítások valóban értékesek! Ma az emberek egy csoportja tökéletesítésen megy át és megnyeretnek. A korábban említett tíz áldás mind azoknak szólt, akik tökéletessé lettek. Minden, ami a földi képük megváltoztatásával kapcsolatos, azoknak szól, akik tökéletessé lettek. Akik nem jutottak tökéletességre, azok nem jogosultak arra, hogy megkapják Isten ígéreteit.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük)

Isten napi igéi  518. szemelvény

Istenben hinni és Istent ismerni tökéletesen természetes és indokolt, és ma – egy olyan korban, amikor a megtestesült Isten személyesen végzi munkáját – különösen jó alkalom kínálkozik arra, hogy megismerjük Istent. Isten megelégedettségét úgy érhetjük el, ha Isten akarata megértésének alapjára építünk, és ahhoz, hogy megértsük Isten akaratát, szükséges, hogy valamilyen ismerettel bírjunk Istenről. Ez az Isten-ismeret az a szemlélet, amellyel rendelkeznie kell annak, aki hisz Istenben; ez az alapja az ember Istenbe vetett hitének. Ezen ismeret hiányában az ember Istenbe vetett hite homályos állapotban, üres elméletek között létezne. Még ha az efféle emberek elhatározzák is, hogy követik Istent, nem nyernek semmit. Mindazok, akik semmit sem nyernek ebben az áramlatban, azok, akik ki lesznek vetve – ők mind ingyenélők. Bármelyik lépcsőfokát is tapasztalod meg Isten munkájának, egy hatalmas látomásnak kell kísérnie téged. Ellenkező esetben nehéz lenne számodra elfogadni az új munka minden egyes lépését, mert Isten új munkája meghaladja az ember képzelőerejét, és túlmutat felfogóképessége határán. Tehát pásztor nélkül, aki vigyázna az emberre, pásztor nélkül, akivel közösséget vállalhat a látomásokat illetően, az ember képtelen elfogadni ezt az új munkát. Ha az ember nem tud látomásokat befogadni, akkor nem tudja befogadni Isten új munkáját sem, és ha az ember nem tud engedelmeskedni Isten új munkájának, akkor az ember nem lesz képes megérteni Isten akaratát, és így az Istenről való tudása semmit sem fog érni. Mielőtt az ember végrehajtja Isten szavát, ismernie kell Isten szavát, vagyis meg kell értenie Isten akaratát. Csak így lehet Isten szavát pontosan és Isten akarata szerint végrehajtani. Ez olyasmi, amivel mindenkinek rendelkeznie kell, aki az igazságot keresi, és ez az a folyamat, amelyen mindenkinek keresztül kell mennie, aki megpróbálja megismerni Istent. Isten igéje megismerésének folyamata Istennek és Isten munkájának megismerési folyamata. A látomások megismerése tehát nemcsak a megtestesült Isten emberi mivoltának megismerésére vonatkozik, hanem magában foglalja Isten szavának és munkájának megismerését is. Isten igéjéből az emberek megértik Isten akaratát, Isten munkájából pedig megismerik Isten természetét és azt, ami Isten. Az Istenbe vetett hit az első lépés Isten megismeréséhez. Az Istenbe vetett kezdeti hittől az Istenbe vetett legmélyebb hitig való eljutás folyamata Isten megismerésének folyamata, az Isten munkája megtapasztalásának folyamata. Ha te csak az Istenben való hit kedvéért hiszel Istenben, és nem azért, hogy megismerd Őt, akkor a hited nem valós, és a hited nem válhat tisztává – ehhez kétség nem fér. Ha a folyamat során, amikor az ember megtapasztalja Isten munkáját, fokozatosan megismeri Istent, akkor a beállítottsága fokozatosan megváltozik, és a hite egyre igazabbá válik. Ily módon, mire az ember sikerre jut Istenbe vetett hitében, addigra már teljesen megnyerte Istent. Az ok, amiért Isten olyan nagy erőfeszítéseket tett, hogy másodszor is testet öltsön, hogy személyesen végezze a munkáját, az volt, hogy az ember megismerhesse Őt és láthassa Őt. Isten megismerése^[a] az Isten munkájának befejezéseként elérendő végeredmény; ez az utolsó követelmény, amelyet Isten támaszt az emberiséggel szemben. Tettének oka az Ő végső bizonyságtétele; azért végzi ezt a munkát, hogy az ember végül és teljesen Hozzá fordulhasson. Az ember csak úgy juthat el oda, hogy szeresse Istent, ha megismeri Istent, és ahhoz, hogy szeresse Istent, meg kell ismernie Istent. Nem számít, hogyan keres, vagy mit akar elnyerni, el kell tudnia érni, hogy megismerje Istent. Az ember csak így felelhet meg Isten szívének. Az embernek csak Isten megismerése által lehet igaz hite Istenben, és csak Isten megismerése által tudja igazán félni Istent és engedelmeskedni Neki. Azok, akik nem ismerik Istent, soha nem jutnak el az Isten iránti valódi engedelmességhez és félelemhez. Isten megismerése magában foglalja az Ő természetének a megismerését, az Ő akaratának megértését, és annak megismerését, hogy mi Ő. Azonban bármelyik oldalát is ismerje meg az ember, mindegyik megkívánja, hogy megfizesse az árát, és megköveteli az engedelmesség szándékát, mely nélkül senki sem lenne képes a végsőkig követni Őt. Isten munkája túlságosan összeegyeztethetetlen az ember elképzeléseivel. Az embernek túlságosan nehéz megismerni Isten természetét, és azt, ami Isten, és mindaz, amit Isten mond és tesz, felettébb felfoghatatlan az ember számára: ha az ember követni akarja Istent, de nem hajlandó engedelmeskedni Neki, akkor az ember nem nyer semmit. A világ teremtésétől kezdve egészen napjainkig Isten sok olyan munkát végzett, ami az ember számára érthetetlen, és amit az ember nehezen tudott elfogadni, és Isten sok mindent mondott, ami az ember elképzeléseit nehezen tudja jobbá tenni. De Ő soha nem hagyta abba a munkáját azért, mert az embernek túl sok nehézsége volt; inkább folytatta munkáját és beszédét, és bár nagyszámú „harcos” esett el az út szélén, Ő még mindig végzi munkáját, és továbbra is szünet nélkül választja ki az emberek egyik csoportját a másik után, akik hajlandóak alávetni magukat új munkájának. Nem sajnálja az elesett „hősöket”, hanem azokat becsüli, akik elfogadják az Ő új munkáját és szavait. De mi célból dolgozik Ő így, lépésről lépésre? Miért vet ki mindig egyes embereket, és választ ki másokat? Miért van az, hogy mindig ilyen módszert alkalmaz? Az Ő munkájának célja az, hogy engedje, hogy az ember megismerje Őt, és ezáltal Ő megnyerje magának az embert. Az Ő munkájának alapelve az, hogy azokon dolgozik, akik képesek alávetni magukat a jelenben végzett munkájának, és nem azokon, akik az Ő múltbeli munkájának vetik alá magukat, miközben ellenzik azt a munkát, amit ma végez. Ebben rejlik az oka annak, hogy miért rekeszt ki olyan sok embert.

Az Isten megismeréséhez vezető tanítás hatásait nem lehet egy vagy két nap alatt elérni: az embernek tapasztalatokat kell gyűjtenie, szenvedést kell átélnie, és el kell érnie az igazi alávetettséget. Mindenekelőtt Isten munkájából és szavaiból kell kiindulni. Feltétlenül meg kell értened, hogy mi tartozik Isten megismeréséhez, hogyan érheted el ezt a tudást, és hogyan láthatod Istent a tapasztalataidban. Ezt kell tennie mindenkinek, ha még nem ismeri Istent. Senki sem tudja egy csettintésre felfogni Isten munkáját és szavait, és senki sem képes rövid idő alatt eljutni Isten teljességének megismerésére. Szükséges a tapasztalatszerzés folyamata, amely nélkül senki sem lenne képes megismerni Istent, vagy őszintén követni Őt. Minél több munkát végez Isten, az ember annál jobban megismeri Őt. Minél inkább ellentétben áll Isten munkája az ember elképzeléseivel, az ember ismerete Róla annál inkább megújul és elmélyül. Ha Isten munkája örökre állandó és változatlan maradna, akkor az ember nem sokat tudna Róla. A teremtés ideje és a jelen között, amit Isten a Törvény Korában tett, amit a Kegyelem Korában tett, és amit a Királyság Korában tesz – nektek kristálytisztán kell értenetek ezeket a látomásokat. Ismernetek kell Isten munkáját.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tehetnek bizonyságot Istenről, akik ismerik Istent)

Lábjegyzet:

a. Az eredeti szövegben ez áll: „Isten megismerésének munkája”.

Isten napi igéi  519. szemelvény

Az ember megtapasztalja Isten munkáját, megismeri önmagát, megtisztítja romlott beállítottságát, és a növekedést keresi az életben, mindezt Isten megismerése érdekében. Ha csak arra törekszel, hogy megismerd önmagad és saját romlott beállítottságoddal foglalkozz, de nincs tudomásod arról, hogy Isten milyen munkát végez az emberen, hogy milyen nagyszerű az Ő üdvössége, vagy arról, hogy hogyan tapasztald meg Isten munkáját és hogyan lehetsz tanúja az Ő tetteinek, akkor a tapasztalatod ostoba. Ha azt gondolod, hogy valakinek az élete csak azért érte el az érettséget, mert képes az igazságot a gyakorlatba átültetni és kitartani, ez azt jelenti, hogy még mindig nem fogtad fel az élet igazi értelmét vagy Isten célját az ember tökéletesítésében. Egy nap, amikor a vallásos egyházakban, a Bűnbánat Gyülekezet vagy az Élet Gyülekezet tagjai között jársz, sok olyan elkötelezett emberrel fogsz találkozni, akiknek az imáiban „látomások” vannak, és akik az életre való törekvésükben úgy érzik, hogy a szavak megérintik őket, és a szavak vezetik őket. Ráadásul sok dologban képesek kitartani és lemondani önmagukról, és nem hagyják magukat a test által vezetni. Akkor nem fogod tudni megkülönböztetni őket: azt fogod hinni, hogy minden, amit tesznek, helyes, az élet természetes kifejeződése, és hogy nagy kár, hogy nem a megfelelő névben hisznek. Hát nem ostobák az ilyen nézetek? Miért mondják, hogy sok embernek nincs élete? Mert nem ismerik Istent, és ezért mondják, hogy Isten nincs a szívükben, és nincs életük. Ha az Istenbe vetett hited elérte azt a pontot, ahol képes vagy alaposan megismerni Isten tetteit, Isten valóságát és Isten munkájának minden szakaszát, akkor birtokában vagy az igazságnak. Ha nem ismered Isten munkáját és természetét, akkor még mindig hiányzik valami a tapasztalatodból. Hogyan végezte Jézus munkájának azt a szakaszát, hogyan valósul meg ez a szakasz, hogyan végezte Isten a munkáját a Kegyelem Korában, és milyen munkát végzett, milyen munkát végez ebben a szakaszban – ha te nem rendelkezel alapos ismeretekkel ezekről a dolgokról, akkor soha nem leszel biztos magadban, és mindig bizonytalan leszel. Ha egy bizonyos tapasztalati időszak után képes vagy megismerni az Isten által végzett munkát és munkájának minden egyes lépését, és ha alapos ismeretekre tettél szert arról, hogy Isten milyen célokat tűzött ki szavai kimondásával, és hogy miért nem teljesült be oly sok Általa mondott szó, akkor bátran és késlekedés nélkül haladhatsz az előtted álló úton, aggodalomtól és finomítástól mentesen. Látnotok kell, hogy Isten milyen eszközökkel végzi el oly sok munkáját. A szavakat használja, amelyeket kimond, finomítja az embert, és átalakítja az elképzeléseit a sokféle szó által. Minden szenvedés, amit ti elszenvedtetek, minden finomítás, amin keresztülmentetek, a foglalkozás, amit elfogadtatok magatokban, a megvilágosodás, amit megtapasztaltatok – mindezeket az Isten által mondott szavak által értétek el. Mi okból követi az ember Istent? Isten szavai miatt követi! Isten szavai mélyen titokzatosak, sőt, képesek megmozgatni az ember szívét, feltárni a mélyen eltemetett dolgokat, megismertetni vele a múltban történt dolgokat, és lehetővé teszik, hogy betekintést nyerjen a jövőbe. Az ember tehát Isten szavai miatt szenvedést visel el, és Isten szavai miatt tökéletessé is válik: csak ekkor követi az ember Istent. Az embernek ebben a szakaszban azt kell tennie, hogy elfogadja Isten szavait, és függetlenül attól, hogy tökéletessé válik-e vagy finomításnak van-e alávetve, Isten szavai a legfontosabbak. Ez Isten munkája, és ez az a látomás, amelyet az embernek ma meg kell ismernie.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tehetnek bizonyságot Istenről, akik ismerik Istent)