Isten napi igéi  520. szemelvény

Mialatt Jézust követte, Péter számos véleményt formált Róla, és mindig a saját szemszögéből ítélte meg Őt. Bár Péter valamilyen szinten megértette a Szellemet, megértése nem volt teljesen tiszta, ezért azt mondta: „Követnem kell azt, akit a mennyei Atya küldött. El kell ismernem azt, akit a Szentlélek kiválasztott.” Nem értette a dolgokat, amelyeket Jézus tett, és nem voltak világosak számára. Miután egy ideig követte Őt, Péter érdeklődni kezdett az iránt mit tesz és mond Jézus, és maga Jézus iránt is. Kezdte úgy érezni, hogy Jézus szeretetet és tiszteletet ébreszt. Szeretett együtt lenni Vele és Mellette maradni, és Jézus szavainak hallgatása gondoskodást és segítséget nyújtott számára. Mialatt Jézust követte, Péter mindent megfigyelt és megszívlelt az Ő életéből: a cselekedeteit, a szavait, a mozdulatait és a kifejezéseit. Mélyen megértette, hogy Jézus nem olyan, mint a hétköznapi emberek. Bár emberi külseje felettébb megszokott volt, teli volt szeretettel, irgalommal és elfogadással az ember iránt. Minden, amit tett vagy mondott, nagy segítségére volt másoknak, és Péter olyan dolgokat látott és nyert, amilyeneket korábban sosem látott és nem birtokolt Jézustól. Látta, hogy bár Jézus nem volt nagy termetű, sem kirívó emberi lény, igazán különleges és szokatlan kisugárzása volt. Bár Péter nem tudta teljesen megmagyarázni, látta, hogy Jézus másképpen viselkedett, mint bárki más, ugyanis az Ő cselekedetei nagyon különböztek a hétköznapi emberek cselekedeteitől. Amióta kapcsolatban állt Jézussal, Péter azt is látta, hogy az Ő jelleme más, mint egy hétköznapi emberé. Mindig állhatatosan járt el, és soha nem kapkodott, soha nem túlzott, se nem becsült alá semmit, és úgy élte életét, hogy az rendes és csodálatra méltó jellemet tárt fel. Beszélgetés során Jézus egyszerűen és kegyeletteljesen beszélt, mindig derűs, ugyanakkor higgadt módon – és mégsem veszítette el soha méltóságát, miközben a munkáját végezte. Péter látta, hogy Jézus néha szűkszavú, míg máskor megállás nélkül beszél. Néha olyan boldog volt, hogy fürge, valamint élénken szökdécselő galambnak tűnt, máskor meg olyan szomorú, hogy egyáltalán nem beszélt, bánat sújtotta, mintha olyan anya lenne, aki számtalan nehézséget viselt már el. Néha olyan dühös volt, akár egy bátor katona, aki épp egy ellenséget készül megölni – néha még egy üvöltő oroszlánra is hasonlított. Olykor nevetett; máskor imádkozott és sírt. Akárhogyan is viselkedett Jézus – Péter határtalan szeretetet és tiszteletet kezdett érezni Iránta. Jézus nevetése boldogsággal töltötte őt el, bánata szomorúsággal sújtotta, haragjától megijedt, míg irgalma, megbocsátása és az emberekkel szembeni szigorú elvárásai miatt igazán megszerette Jézust, és igazi félelmet és vágyakozást érzett Iránta. Természetesen mindezt lépésenként csak akkor valósította meg, amikor már több éve Jézus mellett élt.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan ismerte meg Péter Jézust?)

Isten napi igéi  521. szemelvény

Volt egy csúcspont Péter tapasztalásaiban, amikor teste szinte teljesen megtört, de belül Jézus ekkor is bátorította őt. És egyszer Jézus megjelent Péternek. Amikor Péter borzasztóan szenvedett, és úgy érezte, megszakad a szíve, Jézus így okította: „Velem voltál a földön, és Én itt voltam veled. És bár korábban együtt voltunk a mennyben – ez végső soron a szellemi birodalom része. Most én visszatértem a szellemi birodalomba, és te a földön vagy, ugyanis Én nem vagyok a földről való, és bár te sem vagy a földről való, be kell töltened földi szerepedet. Mivel szolga vagy, teljesítened kell a feladatodat.” Péternek vigaszt nyújtott az, hogy visszatérhet majd Isten oldalára. Akkoriban Péter annyira gyötrődött, hogy szinte az ágyat nyomta – akkora lelkiismeret-furdalása volt, hogy így szólt: „Oly romlott vagyok, hogy nem vagyok képes megelégíteni Istent.” Jézus megjelent neki, és így szólt: „Péter, lehetséges, hogy megfeledkeztél a fogadalmadról, amelyet egyszer előttem tettél? Valóban elfelejtettél mindent, amit Én mondtam? Megfeledkeztél a Nekem tett fogadalmadról?” Jézust látva Péter felkelt ágyából, és Jézus így vigasztalta őt: „Nem vagyok a földről való, ezt már mondtam neked – ezt meg kell értened; de megfeledkeztél másról is, amit mondtam neked? »Te sem vagy a földről való, nem vagy világi.« Most dolgod van, amit el kell végezned. Nem búslakodhatsz így. Nem szenvedhetsz így. Bár az emberek és Isten nem létezhetnek együtt ugyanabban a világban, nekem megvan a Magam dolga, és neked is megvan a magad dolga, és egy nap, amikor a munkád beteljesült, együtt leszünk egy birodalomban, és Én vezetni foglak téged, hogy örökké Velem legyél.” Pétert megvigasztalták és megnyugtatták e szavak. Tudta, hogy ezt a szenvedést el kell viselnie és meg kell tapasztalnia, és ettől kezdve ihletet kapott. Jézus megjelent neki minden kulcsfontosságú pillanatban, különleges megvilágosodást és útmutatást nyújtott neki, és sokat munkálkodott rajta. És mit bánt Péter a legjobban? Nem sokkal azután, hogy Péter azt mondta: „Te az élő Isten Fia vagy”, Jézus egy másik kérdést tett fel Péternek (bár ez a Bibliában nem így szerepel). Jézus ezt kérdezte tőle: „Péter! Szerettél te Engem valaha?” Péter megértette, mire gondol, és így szólt: „Uram! Valamikor szerettem a mennyei Atyát, de elismerem, hogy Téged soha nem szerettelek.” Jézus ekkor így szólt: „Ha az emberek nem szeretik az Atyát a mennyben, hogyan szerethetik a Fiút a földön? És ha az emberek nem szeretik az Atyaisten által küldött Fiút, hogyan szerethetik az Atyát a mennyben? Ha az emberek igazán szeretik a Fiút a földön, akkor igazán szeretik az Atyát a mennyben.” Péter e szavak hallatán rájött, mit mulasztott el. Mindig könnyfakasztó lelkiismeret-furdalása volt amiatt, hogy azt mondta: „Valamikor szerettem a mennyei Atyát, de Téged soha nem szerettelek.” Jézus feltámadása és mennybemenetele után még jobban marta őt a lelkiismeret-furdalás és bánat e szavak miatt. Múltbéli munkáját és mostani állapotát felidézve gyakran járult Jézus elé imában, állandó megbánással és adósnak érezve magát azért, mert nem tett eleget Isten szándékainak, és nem felelt meg Isten irányadó mértékeinek. E kérdések váltak a legnagyobb terhévé. Így szólt: „Egy nap Neked fogok szentelni mindent, amim van, és mindent, ami vagyok, és Neked fogom adni azt, ami a legértékesebb.” Így szólt: „Istenem! Csak egy hitem és egy szeretetem van. Az életem semmit nem ér, és a testem semmit nem ér. Csak egy hitem és egy szeretetem van. Elmémmel hiszek Benned, és szívemmel szeretlek Téged – csak e két dolgot adhatom Neked, semmi mást.” Pétert igen bátorították Jézus szavai, mert mielőtt keresztre feszítették, Jézus így szólt Péterhez: „Nem e világról való vagyok, és te sem vagy e világról való.” Később, amikor Péter nagy fájdalmat érzett, Jézus emlékeztette: „Péter, elfelejtetted? Én nem vagyok világi, és csak a munkám miatt távoztam korábban. Te sem vagy világi, elfelejtetted? Kétszer mondtam neked, nem emlékszel?” Ennek hallatán Péter így szólt: „Nem felejtettem el!” Jézus ekkor így szólt: „Valamikor boldogan időztél Velem a mennyben, és boldogan időztél az Én oldalamon. Hiányzom neked, és te hiányzol Nekem. Bár a teremtett lények a szememben említésre sem méltók, hogyan tudnék egy ily ártatlan és szeretetreméltó valakit nem szeretni? Elfelejtetted az Én ígéretemet? El kell fogadnod az Én megbízásomat a földön; el kell végezned a feladatot, amit rád bíztam. Egy napon biztosan úgy vezetlek, hogy Mellettem légy.” Ennek hallatára Péter még jobban felbátorodott, és még több ihletet kapott, olyannyira, hogy amikor ő volt a kereszten, képes volt ezt mondani: „Isten! Nem szerethetlek Téged eléggé! Még ha Te arra is kérsz engem, hogy haljak meg, akkor sem szerethetlek Téged eléggé. Bárhová küldöd az én lelkem, akár teljesíted múltbéli ígéreteidet, akár nem, bármit is teszel később, én szeretlek Téged és hiszek Benned.” Amibe kapaszkodott, az a hite és az igaz szeretet volt.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan ismerte meg Péter Jézust?)

Isten napi igéi  522. szemelvény

Most már világosan kell látnod, hogy Péter pontosan milyen utat járt be. Ha tisztán látod Péter útját, akkor biztos leszel a mai munkában, így nem fogsz panaszkodni, nem leszel negatív, és nem fogsz vágyakozni semmire. Meg kellene tapasztalnod Péter akkori lelkiállapotát: bánat sújtotta; nem kért már bizonyos kilátásokat, sem semmilyen áldást, és nem hajszolt világi hírnevet, nyereséget, boldogságot, vagyont vagy státuszt; csak a lehető legértelmesebb élet megélésére törekedett, ami azt jelentette, hogy viszonozza Isten szeretetét, és Istennek szánja oda azt, amit a legértékesebbnek tart. Ekkor elégedett lenne a szívében. Gyakran fohászkodott Jézushoz e szavakkal: „Úr Jézus Krisztus, egyszer szerettelek Téged, de soha nem szerettelek Téged igazán. Bár azt mondtam, hiszek Benned, soha nem szerettelek Téged igaz szívvel. Csak felnéztem Rád, imádtalak Téged és hiányoztál Nekem, de soha nem szerettelek Téged, és soha nem hittem Benned igazán.” Szüntelenül imádkozott, hogy meghozza döntését, és mindig bátorították őt Jézus szavai, és ösztönzést merített belőlük. Később, a tapasztalás egy időszaka után Jézus próbára tette őt – arra ingerelte, hogy továbbra is sóvárogjon Érte. Így szólt: „Úr Jézus Krisztus! Annyira hiányzol, és vágyom rá, hogy lássalak. Túlságosan hiányzol, és nem tudom kárpótolni a Te szeretetedet. Könyörgök Néked, vigyél el engem hamar! Mikor lesz rám szükséged? Mikor viszel el engem? Mikor láthatom újra a Te arcodat? Nem kívánok tovább élni ebben a hús-vér testben – tovább romlani – és lázadni sem kívánok tovább. Készen állok mindenemet Neked adni, amint csak lehet – nem szeretnélek tovább szomorítani Téged.” Így imádkozott, de akkoriban nem tudta, hogy Jézus mit fog tökéletesíteni benne. A próbatétele gyötrelme közben Jézus újra megjelent neki, és így szólt: „Péter, tökéletessé szeretnélek tenni, hogy egy darab gyümölcs legyél, ami annak a kikristályosodása, ahogyan Én tökéletesítelek téged, és amit élvezni fogok. Valóban tanúságot tudsz tenni Mellettem? Megtetted, amit kértem tőled? Megélted a szavaimat, amiket mondtam? Egyszer szerettél Engem, és bár szerettél Engem, de meg is éltél Engem? Mit tettél Értem? Elismered, hogy méltatlan vagy az Én szeretetemre – de mit tettél Értem?” Péter látta, hogy semmit nem tett Jézusért, és emlékezett korábbi esküjére, miszerint Istenért adja életét. Így nem panaszkodott tovább, és imái ezután sokkal jobbak voltak. Így imádkozott: „Úr Jézus Krisztus! Egyszer elhagytalak Téged, és Te is elhagytál egyszer engem. Töltöttünk időt külön, és töltöttünk időt együtt. Te mégis jobban szeretsz engem, mint bármi mást. Többször lázadtam Ellened, és többször okoztam Neked bánatot. Hogyan felejthetek el ilyen dolgokat? Mindig észben tartom, és soha nem felejtem el a munkát, amit rajtam végeztél, sem azt, amivel megbíztál engem. Megtettem minden tőlem telhetőt azért a munkáért, amit Te rajtam végeztél. Tudod, mit tudok tenni, és azt is tudod, milyen szerepet játszhatok. A Te irányításod irgalmára kívánom bízni magamat, és mindenemet Neked fogom szentelni. Csak Te tudod, mit tehetek Érted. Bár a Sátán annyira megtévesztett engem, és én lázadtam Ellened, úgy gondolom, Te nem ezekről a vétkekről emlékszel rám, és nem ezek szerint bánsz velem. Az egész életemet Neked kívánom szentelni. Nem kérek semmit, és nincs is más reményem, se tervem; csak a Te szándékaid szerint kívánok cselekedni, hogy kövessem a Te akaratodat. Inni fogok a Te keserű poharadból, és parancsolj velem.”

Tisztában kell lennetek az úttal, amelyen jártok; tisztában kell lennetek az úttal, amelyre a jövőben léptek – mi az, amit Isten tökéletessé tesz, és mi az, ami rátok lett bízva. Egy napon talán próbára tesznek, és amikor eljön az idő, ha képesek vagytok ihletet meríteni Péter tapasztalásaiból, az azt mutatja, hogy valóban Péter útján jártok. Pétert dicsérte Isten az igaz hitéért és szeretetéért valamint Istenhez való hűségéért. És becsületessége és szíve Isten utáni vágyakozása miatt tette őt Isten tökéletessé. Ha szereteted és hited valóban azonos Péterével, akkor Jézus bizonyosan tökéletessé fog téged tenni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan ismerte meg Péter Jézust?)

Isten napi igéi  523. szemelvény

Amikor Isten megfenyítette, Péter így imádkozott: „Ó, Istenem! A testem lázadó, s Te megfenyítesz és megítélsz engem. Örülök a Te fenyítésednek és ítéletednek, és még ha Te nem is akarsz engem, a Te ítéletedben én meglátom a Te szent és igazságos természetedet. Amikor ítélkezel felettem, hogy mások megláthassák a Te igazságos természetedet az ítéletedben, akkor én elégedett vagyok. Elég, ha a Te ítéleted kifejezheti a Te természetedet, és lehetővé teszi, hogy a Te igazságos természetedet minden teremtett lény lássa, és ha ez tisztábbá teheti az Irántad érzett szeretetemet, hogy hasonlatossá válhassak egy igaz emberhez. A Te ítéleted jó, mert ilyen a Te jó szándékod. Tudom, hogy még mindig sok a lázadás bennem, és hogy még mindig nem vagyok alkalmas arra, hogy Eléd jöjjek. Kívánom, hogy még inkább megítélj engem, akár ellenséges környezet, akár nagy nyomorúság által; bármit is teszel, az számomra értékes. A Te szereteted oly mélységes, én pedig hajlandó vagyok a legkisebb panasz nélkül kiszolgáltatni magam a Te vezénylésednek.” Ez Péter tudása, miután megtapasztalta Isten munkáját, és ez egyben tanúságtétel Isten iránti szeretetéről is. Mára már meg lettetek hódítva, de hogyan fejeződik ki bennetek ez a meghódítás? Egyesek azt mondják: „Az én meghódíttatásom Isten legfőbb kegyelme és magasztalása. Csak most értem meg, hogy az ember élete üres és jelentéktelen. Az ember azzal tölti az életét, hogy rohan, nemzedékről nemzedékre gyermekeket nemz és nevel, s végül nem marad semmije. Csak most láttam meg, miután Isten meghódított, hogy értéktelen így élni; ez valóban értelmetlen élet. Akár meg is halhatok, és ennyi volt!” Vajon az ilyen embereket, akik meg lettek hódítva, elnyerheti Isten? Lehet belőlük példakép és minta? Az ilyen emberek jelentik a negativitás tanulságát; nincsenek törekvéseik, és nem igyekeznek jobbá tenni magukat. Még ha meghódítottnak is számítanak, az ilyen negatív embereket képtelenség tökéletessé tenni. Élete vége felé, miután tökéletessé tétetett, Péter így szólt: „Ó, Istenem! Ha még néhány évet élhetnék, tisztább és mélyebb szeretetre törekednék Irántad.” Amikor a keresztre akarták szögezni, szívében így imádkozott: „Istenem! Elérkezett a Te időd; elérkezett az idő, amelyet Te előkészítettél számomra. Meg kell feszülnöm Érted, ezt a tanúságot kell tennem Érted, és remélem, hogy szeretetem meg tud felelni a Te követelményeidnek, és tisztábbá tud válni. Abból, hogy meghalhatok Érted, és a keresztre szögezhetnek Érted, ma vigaszt és békességet merítek, mert keresztre feszíttethetek Érted, és teljesíthetem a Te kívánságaidat. Az, hogy Neked adhatom magam és felajánlhatom Neked az életemet, a legteljesebb mértékben boldoggá tesz. Istenem! Te olyan szeretetre méltó vagy! Ha megengednéd, hogy éljek, még inkább hajlandó lennék szeretni Téged. Amíg élek, szeretni foglak Téged. Szeretnélek még mélyebben szeretni Téged. Te megítélsz, megfenyítesz és próbára teszel engem, mert nem vagyok igaz, mert vétkeztem. És a Te igazságos természeted egyre nyilvánvalóbbá válik előttem. Ez áldás számomra, mert így mélyebben tudlak szeretni Téged, és hajlandó vagyok így szeretni Téged, még akkor is, ha Te nem szeretsz engem. Készséggel szemlélem a Te igazságos természetedet, mert ezáltal még inkább képes vagyok értelmes életet élni. Úgy érzem, hogy az életem most már értelmesebb, mert a keresztre feszíttettem Érted, és Érted meghalni értelmes dolog. Mégsem érzem magam elégedettnek, mert túl keveset tudok Rólad, tudom, hogy nem teljesíthetem maradéktalanul a kívánságaidat, és túl keveset törlesztettem Neked. Életemben képtelen voltam arra, hogy teljes egészében visszaadjam magam Neked; messze vagyok ettől. Ahogy visszatekintek erre a pillanatra, annyira lekötelezve érzem magam Neked, és csak ez a pillanat áll rendelkezésemre, hogy kárpótoljalak minden hibámért, és mindazért a szeretetért, amit nem viszonoztam Feléd.”

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

Isten napi igéi  524. szemelvény

Az embereknek mind azon kell igyekezniük, hogy értelmes életet éljenek meg, és nem szabad megelégedniük a jelenlegi körülményeikkel. El kell jutniuk oda, hogy Péter képmását éljék meg, és rendelkezniük kell Péter tudásával és tapasztalataival. Magasabb rendű és mélyebb dolgokra kell törekedniük. Isten mélyebb, tisztább szeretetére kell törekedniük, és olyan életre, amelynek van értéke és értelme. Csak ez az élet; csak akkor lesznek ugyanolyanok, mint Péter. Arra kell összpontosítanod, hogy kezdeményező módon menj be a pozitív oldalon, és nem szabad negatívnak lenned és hagynod, hogy visszaess, mert elégedett vagy az átmeneti könnyebbséggel, miközben ezzel egyidejűleg figyelmen kívül hagyod a mélyebb, részletesebb és gyakorlatiasabb igazságokat. Gyakorlatias szeretetnek kell lennie benned, és minden lehetséges módját meg kell találnod annak, hogy megszabadulj ettől a dekadens, gondtalan élettől, amely nem különbözik egy állatétól. Értelmes és értékes életet kell megélned, és nem szabad bolonddá tenned magad, vagy úgy kezelned az életedet, mint egy játékszert, amivel játszadozhatsz. Senki számára, akiben van elszántság és szereti Istent, nincsenek elérhetetlen igazságok, és nincs olyan igazságosság, amelyért ne tudna szilárdan kiállni. Hogyan kellene élned az életedet? Hogyan kellene szeretned Istent, és arra használni ezt a szeretetet, hogy eleget tégy az Ő szándékainak? Nincs nagyobb dolog az életedben. Mindenekelőtt ilyen elszántsággal és kitartással kell rendelkezned, és nem szabad gerinctelen nyápicnak lenned. Meg kell tanulnod, hogyan tapasztalj meg egy értelmes életet, és hogyan tapasztalj meg jelentőségteljes igazságokat, és nem szabad ilyen felületesen bánnod magaddal. Anélkül, hogy észrevennéd, elmegy melletted az életed; azután vajon még mindig lesz ilyen lehetőséged arra, hogy szeresd Istent? Vajon szeretheti az ember Istent, miután meghalt? Ugyanolyan elszántsággal és lelkiismerettel kell rendelkezned, mint Péter; értelmes életet kell élned, nem pedig ámítanod magad. Emberi lényként és Istenre törekvő emberként gondosan kell mérlegelned és megközelítened az életedet – átgondolva, hogy hogyan ajánld fel magad Istennek, hogyan legyen értelmesebb az Istenbe vetett hited, és – mivel szereted Istent – hogyan szeresd Őt tisztább, szebb és jobb módon. Ma nem elégedhetsz meg csak azzal, hogy hogyan lettél meghódítva, hanem azt is fontolóra kell venned, hogy miként kell járnod az előtted álló úton. Meg kell hogy legyen az elszántságod és a bátorságod a tökéletessé tételhez, és nem szabad mindig azt gondolnod magadról, hogy képtelen vagy rá. Az igazság kivételezik? Vajon az igazság szembefordulhat szándékosan az emberekkel? Ha az igazságra törekszel, az letaglózhat téged? Ha szilárdan kiállsz az igazságosság mellett, az leteper téged? Ha valóban az életre törekszel, akkor az élet kitérhet előled? Ha nélkülözöd az igazságot, az nem azért van, mert az igazság nem vesz rólad tudomást, hanem mert te tartod távol magad az igazságtól; ha nem tudsz szilárdan kiállni az igazságosság mellett, az nem azért van, mert valami baj van az igazságossággal, hanem mert te úgy gondolod, hogy nincs összhangban a tényekkel; ha nem nyerted el az életet, miután sok éven át hajszoltad, az nem azért van, mert az életnek nincs lelkiismerete irántad, hanem azért, mert neked nincs lelkiismereted az élet iránt, és elűzted az életet; ha a fényben élsz, de képtelen voltál elnyerni a fényt, az nem azért van, mert a fény nem képes megvilágítani téged, hanem azért, mert te nem fordítottál figyelmet a fény létezésére, ezért a fény csendben eltávozott tőled. Ha nem törekszel, akkor csak azt lehet mondani, hogy értéktelen selejt vagy, és nincs bátorság az életedben, és nincs meg benned a spiritusz, hogy ellenállj a sötétség erőinek. Túl gyenge vagy! Képtelen vagy elmenekülni a Sátán erői elől, amelyek ostromolnak téged, és csak ezt a biztos és biztonságos életet vagy hajlandó élni, s tudatlanságban meghalni. Amit el kell érned, az arra való törekvésed, hogy meghódítsanak; ez kutyakötelességed. Ha megelégszel a meghódítottsággal, akkor kiűzöd a fény létezését. Nehézségeket kell elszenvedned az igazságért, fel kell áldoznod magad az igazságért, el kell viselned a megaláztatást az igazságért, és még több szenvedésen kell keresztülmenned ahhoz, hogy még többet elnyerj az igazságból. Ezt kellene tenned. Nem szabad eldobnod az igazságot a családi harmónia élvezetének kedvéért, és nem szabad elveszítened egy egész élet méltóságát és integritását az ideiglenes élvezet kedvéért. Mindarra kell törekedned, ami szép és jó, és olyan életútra kell törekedned, amely értelmesebb. Ha ilyen hétköznapi és világi életet élsz, és nincs egyetlen célod sem, amelyre törekednél, akkor vajon nem pazarolod el az életedet? Mit nyerhetsz egy ilyen életből? Le kellene mondanod minden testi élvezetről egyetlen igazság kedvéért, és nem kellene minden igazságot eldobnod egy kis élvezet kedvéért. Az ilyen embereknek nincs integritásuk és méltóságuk; nincs értelme a létezésüknek!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

Isten napi igéi  525. szemelvény

Isten azért fenyíti és ítéli meg az embert, mert a munkája megköveteli, és még inkább azért, mert az embernek szüksége van erre. Az embernek szüksége van a fenyítésre és az ítéletre, csak így érheti el, hogy szeresse Istent. Ma teljesen meg vagytok győződve, de amikor a legkisebb visszaeséssel kerültök szembe, bajban vagytok; az érettségetek még mindig túl csekély, és még több ilyen fenyítésre és ítéletre van szükségetek, hogy mélyebb tudást érjetek el. Ma többé-kevésbé van némi Istent félő szívetek, féltek Istentől, és tudjátok, hogy Ő az igaz Isten, de nincs bennetek sok szeretet Iránta, még kevésbé értétek el a tiszta szeretetet; a tudásotok túl felszínes, és az érettségetek még mindig hiányos. Amikor valóban találkoztok egy környezettel, még mindig nem tettetek tanúságot, túl kevés a pozitív belépésetek, és fogalmatok sincs arról, hogyan gyakoroljatok. A legtöbb ember negatív és passzív; csak titkon szeretik Istent a szívükben, de nem tudják gyakorolni, és nincsenek tisztában azzal sem, hogy mik a céljaik. Azok, akik tökéletessé lettek téve, nemcsak normális emberi mivolttal rendelkeznek, hanem olyan igazságokkal, amelyek meghaladják a lelkiismeret mértékét, amelyek magasabbak a lelkiismeret mércéjénél. Nemcsak a lelkiismeretüket használják arra, hogy viszonozzák Isten szeretetét, hanem ennél is többet tettek, megismerték Istent, és látták, hogy Isten kedves, hogy méltó az ember szeretetére, és hogy Istenben annyi szeretni való van, és az ember nem tudja nem szeretni Őt. A tökéletessé tett emberek Isten iránti szeretete saját személyes elhatározásuk teljesítését szolgálja. Az ő szeretetük spontán szeretet, olyan szeretet, amely nem kér cserébe semmit, és amely nem egy üzlet. Ők nem másért szeretik Istent, mint a Róla való tudásuk miatt. Az ilyen embereket nem érdekli, hogy Isten kegyelemmel ajándékozza-e meg őket, és semmi mással nem elégednek meg jobban, minthogy megfeleljenek Istennek. Nem alkudoznak feltételekről Istennel, és nem mérik Isten iránti szeretetüket a lelkiismeretükhöz: „Te adtál nekem, ezért cserébe szeretlek Téged; ha Te nem adsz nekem, akkor nincs semmim Számodra viszonzásként.” Akik tökéletessé lettek téve, mindig ebben hisznek: „Isten a Teremtő, és Ő elvégzi rajtunk ezt a munkát. Mivel megvan a lehetőségem, állapotom és alkalmasságom, hogy tökéletessé tegyenek, arra kell törekednem, hogy értelmes életet éljek, és megfeleljek Neki.” Pontosan olyan, mint amit Péter tapasztalt: Amikor a leggyengébb volt, imádkozott Istenhez, és így szólt: „Istenem! Te tudod, hogy időtől vagy helytől függetlenül mindig hiányzol nekem, és hogy időtől és helytől függetlenül szeretni akarlak Téged, de érettségem túl kicsi, túl gyenge és erőtlen vagyok, a szeretetem túlságosan korlátozott, és túl csekély az őszinteségem Irántad. A Te szeretetedhez képest egyszerűen alkalmatlan vagyok az életre. Csak azt kívánom, hogy az életem ne legyen hiábavaló, és hogy ne csak viszonozni tudjam a Te szeretetedet, hanem hogy mindenemet Neked szentelhessem. Ha meg tudlak elégíteni Téged, akkor nekem mint teremtett lénynek meglesz a lelki békém, és nem fogok többet kérni. Bár most gyenge és erőtlen vagyok, nem fogom elfelejteni a Te eligazításaidat, és nem fogom elfelejteni a Te szeretetedet. Most nem teszek mást, mint viszonozom a Te szeretetedet. Istenem, szörnyen érzem magam! Hogyan adhatnám vissza a szívemben lévő szeretetet Neked, hogyan tehetnék meg mindent, amit tudok, és hogyan lennék képes teljesíteni a Te kívánságaidat, és hogyan tudnám felajánlani Neked mindazt, amim van? Te ismered az ember gyengeségét; hogyan lehetnék méltó a Te szeretetedre? Istenem! Te tudod, hogy az érettségem csekély, hogy a szeretetem túl szűkös. Hogyan tehetem meg a tőlem telhető legjobbat ilyen környezetben? Tudom, hogy viszonoznom kellene a Te szeretetedet, tudom, hogy mindent, amim van, Neked kellene adnom, de ma túl csekély az érettségem. Arra kérlek, hogy adj nekem erőt és hitet, hogy még jobban képes legyek odaszánni magam az Irántad való tiszta szeretetre, és mindent, amim van, Neked szentelni, és nemcsak hogy képes legyek viszonozni a Te szeretetedet, hanem ami még fontosabb, hogy megtapasztaljam a Te fenyítésedet, ítéletedet és próbatételeidet, sőt még súlyosabb átkaidat is. Megengedted, hogy meglássam a Te szeretetedet, és képtelen vagyok nem szeretni Téged, és bár most gyenge és erőtlen vagyok, hogyan is felejthetnélek el Téged? A Te szereteted, fenyítésed és ítéleted mind-mind arra késztetett, hogy megismerjelek Téged, mégis képtelennek érzem magam arra, hogy eleget tegyek a Te szeretetednek, mert oly nagyszerű vagy. Hogyan szentelhetném mindenemet a Teremtőnek?” Ilyen volt Péter kérése, ám az érettsége hiányos volt. Ebben a pillanatban úgy érezte, mintha kést forgatnának a szívében. Gyötrődött; nem tudta, mit tegyen ilyen körülmények között. Mégis tovább imádkozott: „Istenem! Az ember gyermeki érettségű, a lelkiismerete gyenge, és az egyetlen dolog, amit elérhetek, hogy viszonozzam a Te szeretetedet. Ma még nem tudom, hogyan tegyek eleget a Te szándékaidnak, és csak azt kívánom, hogy mindent megtegyek, amit tudok, mindent odaadjak, amim van, és mindenemet Neked szenteljem. Függetlenül a Te ítéletedtől, függetlenül a Te fenyítésedtől, függetlenül attól, ajándékozol-e nekem dolgokat vagy elveszel tőlem dolgokat, kérlek, szabadíts meg engem a Feléd irányuló legapróbb panasztól is! Sokszor, amikor megfenyítettél és megítéltél engem, mindig volt bennem panasz, és képtelen voltam elérni a tisztaságot, vagy eleget tenni a kívánságaidnak. A szereteted viszonzása kényszerből született, és ebben a pillanatban még jobban gyűlölöm magam.” Péter azért imádkozott így, mert az Isten iránti tisztább szeretetre törekedett. Próbálkozott és könyörgött, sőt mi több, vádolta magát, és megvallotta bűneit Istennek. Adósnak érezte magát Istennel szemben, és gyűlöletet érzett önmaga iránt, egyúttal kissé szomorú és negatív is volt. Mindig úgy érezte, mintha nem tudna megfelelni Isten szándékainak, és képtelen lenne a legjobbat kihozni magából. Ilyen körülmények között Péter mégis Jób hitét követte. Látta, hogy milyen nagy volt Jób hite, mert Jób látta, hogy mindenét Istentől kapta, és természetes volt, hogy Isten mindent elvesz tőle, és hogy Isten annak ad, akinek akar – ilyen volt Isten igazságos természete. Jób nem panaszkodott, és mégis tudta dicsőíteni Istent. Péter is ismerte önmagát, és szívében így imádkozott: „Ma nem szabad megelégednem azzal, hogy a Te szeretetedet a lelkiismeretemet használva viszonozzam, akármennyi szeretetet is adok vissza Neked, mert gondolataim túlságosan romlottak, és képtelen vagyok arra, hogy Téged a Teremtőként lássalak. Mivel még mindig alkalmatlan vagyok arra, hogy szeresselek Téged, el kell jussak oda, hogy mindenemet Neked szenteljem, és ezt készségesen tegyem, ismernem kell mindazt, amit tettél, és nem szabad meghoznom a saját döntéseimet, és látnom kell a Te szeretetedet, és képesnek kell lennem dicséretet mondani Neked és magasztalni a Te szent nevedet, hogy nagy dicsőséget nyerj rajtam keresztül. Hajlandó vagyok szilárdan megállni ebben a bizonyságtételben Melletted. Istenem! A Te szereteted oly becses és gyönyörű; hogyan is lehetnék hajlandó a gonosz kezében élni? Vajon nem Te alkottál engem? Hogyan élhetnék a Sátán hatalma alatt? Jobban szeretném, ha teljes lényem a Te fenyítésed közepette élne, minthogy a gonosz hatalma alatt éljek. Hajlandó vagyok felajánlani testemet és szívemet a Te ítéletednek és fenyítésednek mindaddig, amíg megtisztulhatok és mindenemet Neked szentelhetem, mert utálom a Sátánt, és nem vagyok hajlandó az ő hatalma alatt élni. A rólam hozott ítéleted révén kifejezed a Te igazságos természetedet; teljes mértékben hajlandó vagyok, és a legkisebb panaszom sincs. Amíg képes vagyok egy teremtett lény kötelességét jól végezni, hajlandó vagyok arra, hogy egész életemet a Te ítéleted kísérje, és hogy ezáltal megismerjem a Te igazságos természetedet, és megszabaduljak a gonosz befolyásától.” Péter mindig így imádkozott, mindig így keresett, és egy viszonylag magas szintre jutott. Nemcsak Isten szeretetét tudta viszonozni, hanem – ami még fontosabb – teremtett lényi kötelességét is teljesítette. Nemcsak, hogy nem vádolta a lelkiismerete, hanem képes volt túllépni a lelkiismereti normákon is. Imái továbbra is úgy elérték Istent, hogy elhatározásai egyre nagyobbra nőttek, és egyre inkább rendelkezett istenszerető szívvel. Bár gyötrelmes fájdalmakat szenvedett el, mégsem felejtette el szeretni Istent, és még mindig arra törekedett, hogy elérje Isten szándékai megértésének képességét. Imáiban a következő szavakat mondta: „Semmi mást nem valósítottam meg, mint a Te szereteted viszonzását. Nem tettem tanúságot Melletted a Sátán előtt, nem szabadultam meg a Sátán befolyásától, és még mindig a testben élek. Szeretném arra használni a szeretetemet, hogy legyőzzem a Sátánt, megszégyenítsem, és így tegyek eleget a Te szándékaidnak. Szeretném teljes egészében Neked adni magamat, nem akarom a legcsekélyebb részemet sem a Sátánnak adni, mert a Sátán a Te ellenséged.” Minél inkább ebbe az irányba törekedett, annál jobban mozgásba lendült, és annál nagyobb lett a tudása ezekről a dolgokról. Anélkül, hogy tudatában lett volna, rájött, hogy meg kell szabadulnia a Sátán befolyásától, és teljesen át kell adnia magát Istennek. Ez volt az a szint, amelyet elért. Túllépett a Sátán befolyásán, és megszabadult a hús-vér test örömeitől és kedvteléseitől, és hajlandó volt mélyebben megtapasztalni mind Isten fenyítését, mind az Ő ítéletét. Azt mondta: „Noha a Te fenyítésed és a Te ítéleted közepette élek, nem számít, milyen fájdalmas legyen az, akkor sem vagyok hajlandó a Sátán hatalma alatt élni, akkor sem vagyok hajlandó olyan életet élni, amelyben a Sátán a bolondját járatja velem. Úgy gondolom, hogy a Te átkaid között élni boldogság, a Sátán áldásai között élni pedig fájdalom. Szeretlek Téged miközben a Te ítéleted közepette élek, és ez nagy örömmel tölti el a szívemet. A Te fenyítésed és ítéleted igazságosság és szentség; azért van, hogy megtisztítson engem, és még inkább azért, hogy megmentsen engem. Inkább élném az egész életemet a Te ítéleted közepette, a Te gondviselésedben részesülve, minthogy egyetlen pillanatig is a Sátán hatalma alatt éljek. Szeretném, ha megtisztítanál; még ha szenvednem is kell, nem vagyok hajlandó rá, hogy a Sátán kihasználjon és bolonddá tegyen. Te kell, hogy használj engem, ezt a teremtett lényt, Te kell, hogy birtokolj; Te kell legyél az is, aki megítél és megfenyít, sőt megátkoz engem. A szívem felvidul, amikor Te hajlandó vagy megáldani engem, mert láttam a Te szeretetedet. Te vagy a Teremtő, én pedig egy teremtett lény: nem szabad elárulnom Téged és a Sátán hatalma alatt élnem, nem szabad hagynom, hogy a Sátán kihasználjon. Ahelyett, hogy a Sátánért élnék, a Te lovadnak vagy ökrödnek kellene lennem. Inkább élnék a Te fenyítésed közepette, testi boldogság nélkül, és ez akkor is gyönyörűséget szerezne nekem, ha elveszíteném a kegyelmedet. Bár a Te kegyelmed nem lenne velem, akkor is gyönyörűséget nyernék a Te fenyítésedből és ítéletedből. Ez a Te legjobb áldásod, a Te legnagyobb kegyelmed. Bár Te mindig fenséges és haragos vagy velem szemben, mégsem vagyok képes elhagyni Téged, és mégsem tudlak eléggé szeretni. Szívesebben élnék a Te otthonodban, szívesebben lennék megátkozva, megfenyítve és letaglózva Általad, minthogy a Sátán hatalma alatt éljek, vagy csak a hús-vér test kedvéért rohangáljak és foglalatoskodjak, és még kevésbé a hús-vér testért éljek.” Péter szeretete tiszta szeretet volt. Ez a tökéletessé válás megtapasztalása, és ez a tökéletességre jutás legmagasabb szintje; nincs ennél értelmesebb élet. Elfogadta Isten fenyítését és ítéletét, kincsként őrizte Isten igazságos természetét, és semmi nem volt ennél értékesebb Péterben. Azt mondta: „A Sátán anyagi élvezeteket ad nekem, de én nem becsülöm őket. Isten fenyítése és ítélete száll rám – én kegyelemnek, élvezetforrásnak és áldásnak tekintem ezt. Ha nem lenne Isten ítélete, soha nem szeretném Istent, még mindig a Sátán hatalma alatt élnék, és még mindig a Sátán irányítana és tartana a markában. Ha ez lenne a helyzet, akkor soha nem válnék igazi emberré, mert képtelen lennék megfelelni Istennek, és nem lennék képes egész lényemet Istennek szentelni. Még akkor is, ha Isten nem áld meg engem, és belül vigasz nélkül maradok, mintha tűz égne bennem, és nincs békém és örömöm, és még akkor is, ha Isten fenyítése és fegyelmezése soha nem hagy el, Isten fenyítésében és ítéletében képes vagyok meglátni az Ő igazságos természetét. Örülök ennek; nincs értékesebb vagy értelmesebb dolog az életben. Bár az Ő védelme és gondviselése kíméletlen fenyítéssé, ítéletté, átkokká és csapásokká vált, mégis örömömet lelem ezekben a dolgokban, mert ezek jobban megtisztíthatnak és megváltoztathatnak engem, közelebb vihetnek Istenhez, még jobban képessé tehetnek Isten szeretetére, és tisztábbá tehetik Isten iránti szeretetemet. Ez képessé tesz arra, hogy teljesítsem teremtett lényi kötelességemet, és Isten elé visz, távol a Sátán befolyásától, és eléri, hogy többé ne szolgáljam a Sátánt. Amikor már nem a Sátán hatalma alatt élek, és képes vagyok mindent, amim van, és mindent, amit tehetek, Istennek szentelni, anélkül, hogy bármit is visszatartanék – akkor leszek teljesen elégedett. Isten fenyítése és ítélete az, ami megmentett engem, és az életem elválaszthatatlan Isten fenyítésétől és ítéletétől. Számomra a Földön élni ugyanaz, mint a Sátán hatalma alatt élni, és ha nem lenne az Isten fenyítése és ítélete általi gondviselés és védelem, akkor mindig is a Sátán hatalma alatt éltem volna, sőt mi több, nem lett volna lehetőségem és módom arra, hogy értelmes életet éljek. Csak amikor Isten fenyítése és ítélete soha nem hagy magamra, és lehetővé teszi, hogy folyamatosan megtisztuljak Isten által, és Isten kemény szavai és igazságos természete, valamint fenséges ítélete velem vannak, akkor nyerem el a legfőbb oltalmat, jutok el oda, hogy a fényben éljek, és nyerem meg Isten áldásait. Az, hogy megtisztulhatok, megszabadulhatok a Sátántól, és Isten uralma alatt élhetek – ez a legnagyobb áldás az életemben.” Ez a legnagyobb magasság, amelyet Péter elért a tapasztalataiban.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

Isten napi igéi  526. szemelvény

Az ember a testben él, ami azt jelenti, hogy egy emberi pokolban él, és Isten ítélete és fenyítése nélkül az ember olyan mocskos, mint a Sátán. Hogyan lehetne az ember szent? Péter úgy hitte, hogy az Isten általi fenyítés és ítélet az ember legjobb oltalma és legnagyobb kegyelme. Csak Isten fenyítése és ítélete által ébredhet fel az ember, és gyűlölheti meg a testet és a Sátánt. Isten szigorú fegyelmezése megszabadítja az embert a Sátán befolyásától, kiszabadítja saját kis világából, és lehetővé teszi, hogy Isten ábrázatának fényében éljen. Nincs jobb üdvösség, mint a fenyítés és az ítélet! Péter így imádkozott: „Istenem! Amíg Te megfenyítesz és megítélsz engem, addig tudni fogom, hogy nem hagytál el engem. Még ha nem is adsz nekem örömöt vagy békét, és szenvedésben kell élnem, valamint számtalan fenyítést mérsz rám, amíg nem hagysz el engem, addig a szívem könnyű lesz. A Te fenyítésed és ítéleted lett ma számomra a legjobb oltalom és a legnagyobb áldás. A kegyelem, amelyet Te adsz nekem, megóv engem. Te ma kegyelemben részesítesz engem, és ez a kegyelem a Te igazságos természeted feltárulása, valamint ez fenyítés és ítélet; ez annál is inkább egy próbatétel, és egy szenvedéssel teli élet.” Péter képes volt elengedni a test örömeit, és mélyebb szeretetre és nagyobb oltalomra törekedni, mert annyi kegyelmet nyert Isten fenyítése és ítélete által. Ha az ember életében meg akar tisztulni, és változást akar elérni a beállítottságában, ha értelmes életet akar megélni, továbbá jól akarja végezni teremtett lényi kötelességét, akkor el kell fogadnia Isten fenyítését és ítéletét, és nem szabad hagynia, hogy Isten fegyelmezése és Isten csapása eltávozzon tőle, hogy megszabaduljon a Sátán manipulációjától és befolyásától, és Isten fényében éljen. Tudd, hogy Isten fenyítése és ítélete a világosság, és az ember üdvösségének fénye, és hogy nincs jobb áldás az ember számára, és nincs nagyobb kegyelem vagy jobb oltalom. Az ember a Sátán befolyása alatt él, és testben létezik; ha nem tisztul meg, és nem kapja meg Isten oltalmát, akkor az ember egyre inkább elkorcsosul. Ha szeretni akarja Istent, akkor meg kell tisztulnia és üdvözülnie kell. Péter így imádkozott: „Istenem, amikor Te kedvesen bánsz velem, örülök, és vigasztalást érzek; amikor megfenyítesz, akkor még nagyobb vigasztalást és örömöt érzek. Bár gyenge vagyok, és elmondhatatlan szenvedést viseltem el, bár vannak könnyeim és bánatom, Te tudod, hogy ez a bánat az én lázadó mivoltom és gyengeségem miatt van. Sírok, mert nem tudok eleget tenni a Te szándékaidnak, bánatot és önvádat érzek, mert kevés vagyok a Te követelményeidhez, de hajlandó vagyok elérni ezt a szintet, hajlandó vagyok mindent megtenni, hogy megfeleljek Neked. A Te fenyítésed szolgált oltalmamként és a legjobb üdvösségként számomra; a Te ítéleted elhalványítja toleranciádat és türelmedet. A Te fenyítésed és ítéleted nélkül nem élvezném irgalmadat és szerető jóságodat. Ma még inkább látom, hogy a Te szereteted meghaladta a mennyet, és minden más dolog fölé emelkedett. A Te szereteted nemcsak irgalom és szerető jóság, hanem még ennél is több: fenyítés és ítélet. Oly sokat nyertem a Te fenyítésedből és ítéletedből. A Te fenyítésed és ítéleted nélkül egyetlen ember sem tisztulna meg, és egyetlen ember sem tapasztalhatná meg a Teremtő szeretetét. Bár több száz próbatételt és nyomorúságot éltem át, és még a halált is alig tudtam elkerülni, mindez lehetővé tette számomra, hogy igazán megismerjelek Téged, és elnyerjem a hatalmas üdvösséget. Ha a Te fenyítésed, ítéleted és fegyelmed eltávozna tőlem, akkor sötétségben élnék, a Sátán hatalma alatt. Milyen előnyei vannak az ember testének? Ha a Te fenyítésed és ítéleted elhagyna engem, az olyan lenne, mintha a Lelked elhagyott volna engem, mintha nem lennél többé velem. Ha ez így lenne, hogyan élhetnék tovább? Te betegséget adtál nekem és elvetted a szabadságomat, mégis képes voltam tovább élni, de ha a fenyítésed és ítéleted valaha is elhagyna engem, akkor nem tudnék tovább élni. Ha a Te fenyítésed és ítéleted nélkül lennék, akkor elveszítettem volna a Te szeretetedet. A Te szereteted túl mély ahhoz, hogy szavakba önthessem. A Te szereteted nélkül a Sátán hatalma alatt élnék, és nem láthatnám a Te dicsőséges arcodat. Hogyan élhetnék tovább? Aligha tudnék tovább haladni ilyen sötétségben, egy ilyen életben. Az, hogy Te velem vagy, az olyan, mintha látnálak Téged, hát hogyan hagyhatnálak el? Teljes őszinteséggel esdeklem, könyörgöm Neked, hogy ne vedd el tőlem a legnagyobb vigaszomat, még ha az csak a vigasztaló szavaid elhintése is. Élveztem a Te szeretetedet, és most már nem tudok távol lenni Tőled; hogyan is ne tudnálak szeretni Téged? A bánat számtalan könnyét ontottam a Te szereteted miatt, mégis mindig úgy éreztem, hogy egy ilyen élet értelmesebb, jobban képes gazdagítani engem, jobban képes megváltoztatni engem, és jobban képes lehetővé tenni számomra, hogy elérjem az igazságot, amelyet a teremtett lényeknek birtokolniuk kellene.”

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

Isten napi igéi  527. szemelvény

Az ember egész életét a Sátán hatalma alatt éli, és nincs egyetlen ember sem, aki egyedül meg tudna szabadulni a Sátán befolyásától. Mindenki mocskos világban él, romlottságban és ürességben, a legcsekélyebb értelem vagy érték nélkül; ilyen gondtalan életet élnek a test, a kéjvágy és a Sátán kedvéért. A létezésüknek a legcsekélyebb értéke sincs. Az ember képtelen megtalálni az igazságot, amely megszabadítja őt a Sátán befolyásától. Annak ellenére, hogy az ember hisz Istenben és olvassa a Bibliát, nem érti, hogyan szabaduljon ki a Sátán befolyásának uralma alól. Az idők folyamán nagyon kevés ember jött rá erre a titokra, nagyon kevesen értették meg. Így, bár az ember megveti a Sátánt, és megveti a testet, mégsem tudja, hogyan szabaduljon meg a Sátán káros befolyásától. Vajon ma nem vagytok még mindig a Sátán hatalma alatt? Nem bánjátok lázadó tetteiteket, még kevésbé érzitek magatokat mocskosnak és lázadónak. Miután szembeszálltatok Istennel, még lelki békétek is van, és nagy nyugalmat éreztek. A nyugalmadnak vajon nem az az oka, hogy romlott vagy? Ez a lelki nyugalom nem a lázadó mivoltodból ered? Az ember egy emberi pokolban él, a Sátán sötét befolyása alatt; az egész földön szellemek élnek együtt az emberrel, akik az ember húsáig hatolnak. Te a földön nem egy gyönyörű paradicsomban élsz. A hely, ahol vagy, az ördögök birodalma, egy emberi pokol, egy alvilág. Ha az ember nem tisztul meg, akkor mocsokban él; ha nem védi meg őt Isten és nem viseli gondját, akkor még mindig a Sátán foglya; ha nem kap ítéletet és fenyítést, akkor nem lesz módja arra, hogy kiszabaduljon a Sátán sötét befolyásának elnyomása alól. Az a romlott beállítottság, amit mutatsz, és a lázadó viselkedés, amit tanúsítasz, elegendő bizonyíték arra, hogy még mindig a Sátán hatalma alatt élsz. Ha az elméd és a gondolataid nem tisztultak meg, és a beállítottságod nem lett megítélve és megfenyítve, akkor az egész lényedet még mindig a Sátán hatalma uralja, az elmédet a Sátán irányítja, a gondolataidat a Sátán manipulálja, és egész lényedet a Sátán keze irányítja. Tudod-e, hogy milyen messze vagy most Péter mércéjétől? Megvan benned az a képesség? Mennyit tudsz a mai fenyítésről és ítéletről? Mennyit birtokolsz abból, amit Péter megismert? Ha ma képtelen vagy a megismerésre, vajon a jövőben képes leszel elérni ezt a tudást? Valaki, aki olyan lusta és gyáva, mint te, egyszerűen képtelen megismerni a fenyítést és az ítéletet. Ha a test békéjét és a test örömeit hajszolod, akkor nem lesz módod megtisztulni, és a végén visszatérsz a Sátánhoz, mert a Sátánnak élsz, és ez a test. A dolgok mai állása szerint sok ember nem törekszik az életre, ami azt jelenti, hogy nem érdekli őket a megtisztulás, vagy az, hogy belépjenek egy mélyebb élettapasztalatba. Mivel ez így van, hogyan lehet őket tökéletessé tenni? Akik nem törekszenek az életre, azoknak nincs lehetőségük arra, hogy tökéletessé tegyék őket, és akik nem törekszenek Isten megismerésére, akik nem törekszenek beállítottságuk megváltoztatására, azok képtelenek kiszabadulni a Sátán sötét befolyása alól. Nem veszik komolyan Isten megismerését és a belépést a beállítottságukban bekövetkező változásokba, akárcsak azok, akik a vallásban hisznek, akik csupán a szertartásokat követik és rendszeres istentiszteleteken vesznek részt. Vajon ez nem hiábavaló? Ha az ember Istenbe vetett hitében nem veszi komolyan az élet dolgait, nem törekszik az igazságba való belépésre, nem törekszik a beállítottságában bekövetkező változásokra, még kevésbé törekszik Isten munkájának megismerésére, akkor nem lehet tökéletessé tenni. Ha azt akarod, hogy tökéletessé tegyenek, akkor meg kell értened Isten munkáját. Különösen meg kell értened az Ő fenyítésének és ítéletének jelentőségét, és azt, hogy miért végzi ezt a munkát az emberen. Képes vagy ezt elfogadni? Képes vagy az ilyen jellegű fenyítés során ugyanolyan tapasztalatokra és ismeretekre szert tenni, mint Péter? Ha törekszel megismerni Istent és a Szentlélek munkáját, és ha törekszel beállítottságod megváltoztatására, akkor van lehetőséged arra, hogy tökéletessé tegyenek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

Isten napi igéi  528. szemelvény

Azok számára, akik tökéletessé lesznek téve, a meghódítás munkájának ezen lépcsőfoka nélkülözhetetlen; csak akkor tapasztalhatja meg az ember a tökéletesítés munkáját, ha már meghódították. Nincs nagy értéke annak, ha csak a meghódított szerepét töltöd be, ami nem tesz téged alkalmassá arra, hogy Isten használjon. Nem lesznek eszközeid arra, hogy eljátszd a magad szerepét az evangélium terjesztésében, mivel nem törekszel az életre, továbbá nem törekszel változásra és a megújulásra önmagadban, így nincs tényleges élettapasztalatod. E lépésről-lépésre történő munka során egykor szolgálattevőként és ellenpontként viselkedtél, de ha végül nem törekszel arra, hogy Péterré válj, és a törekvésed nem azt az utat követi, amelyen Pétert tökéletessé tették, akkor természetesen nem fogsz változást tapasztalni a beállítottságodban. Ha olyan vagy, aki arra törekszik, hogy tökéletessé tegyék, akkor tanúságot fogsz tenni és azt mondod majd: „Isten e lépésről-lépésre történő munkájában elfogadtam Isten fenyítésének és ítéletének munkáját, és bár nagy szenvedést viseltem el, megismertem, hogyan teszi Isten tökéletessé az embert, elnyertem az Isten által végzett munkát, megismertem Isten igazságosságát, és az Ő fenyítése megmentett engem. Az Ő igazságos természete szállt rám, áldást és kegyelmet hozott nekem; az Ő ítélete és fenyítése az, ami megvédett és megtisztított engem. Ha Isten nem fenyített és nem ítélt volna meg engem, és ha Isten kemény szavai nem érnek el hozzám, nem ismerhettem volna meg Istent, és nem üdvözülhettem volna. Ma már látom: teremtett lényként nemcsak a Teremtő által teremtett dolgokat élvezhetjük, hanem – ami ennél is fontosabb – minden teremtett lénynek élveznie kellene Isten igazságos természetét és az Ő igazságos ítéletét, mert Isten természete méltó arra, hogy az ember élvezze. Sátán által megrontott teremtett lényként élvezni kellene Isten igazságos természetét. Az Ő igazságos természetében van fenyítés és ítélet, sőt van nagy szeretet. Bár ma képtelen vagyok teljesen elnyerni Isten szeretetét, mégis volt szerencsém látni azt, és ebben áldott vagyok.” Ezt az utat járják azok, akik megtapasztalják a tökéletessé tételt, és ez az a tudás, amelyről beszélnek. Az ilyen emberek ugyanolyanok, mint Péter; ugyanolyan tapasztalataik vannak, mint Péternek. Ugyancsak ezek azok az emberek, akik elnyerték az életet, akik birtokában vannak az igazságnak. Ha a végsőkig tapasztalnak, Isten ítélete során biztosan teljes mértékben megszabadulnak a Sátán befolyásától, és Isten elnyeri őket.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

Isten napi igéi  529. szemelvény

Ádám és Éva, akiket Isten teremtett, kezdetben tiszta emberek voltak, vagyis amíg az Édenkertben voltak, tiszták voltak, romlatlanok. Jahvéhoz is hűségesek voltak, és semmit sem tudtak Jahve elárulásáról. Ez azért van így, mert nem álltak a Sátán befolyásának zavaró hatása alatt, nem mérgezte meg őket a Sátán, és ők voltak a legtisztábbak az egész emberiségben. Az Édenkertben éltek, mindenféle szennytől mentesen, a test uralmától mentesen, és Jahve félelmében. Később, amikor a Sátán megkísértette őket, a kígyó mérge volt bennük és Jahve elárulásának vágya, és a Sátán befolyása alatt éltek. Kezdetben tiszták voltak, és félték Jahvét; csak ebben az állapotban voltak emberek. Később, miután a Sátán megkísértette őket, ettek a jó és a rossz tudás fájának gyümölcséből, és a Sátán befolyása alatt éltek. A Sátán fokozatosan megrontotta őket, és elvesztették eredeti emberi képmásukat. Kezdetben az emberben ott volt Jahve lehelete, a legkevésbé sem volt lázadó, és nem volt gonoszság a szívében. Abban az időben az ember valóban ember volt. Miután a Sátán megrontotta, az ember bestiává vált. Gondolatai tele voltak gonoszsággal és mocsokkal, jóság és szentség nélkül. Vajon ez nem a Sátán? Sokat tapasztaltál Isten munkájából, mégsem változtál meg, vagy tisztultál meg. Még mindig a Sátán hatalma alatt élsz, és még mindig nem veted alá magad Istennek. Ez olyasvalaki, aki meg lett hódítva, de nem lett tökéletessé téve. És miért mondják, hogy az ilyen ember nem lett tökéletessé téve? Azért, mert ez az ember nem törekszik az életre vagy Isten munkájának megismerésére, és nem vágyik másra, mint a test örömeire és pillanatnyi kényelemre. Ennek eredményeként nem változik az életfelfogásuk, és nem nyerték vissza az Isten által teremtett ember eredeti megjelenését. Az ilyen emberek két lábon járó hullák, ők a halottak, akiknek nincs lelkük! Akik nem törekszenek a lélek dolgainak megismerésére, akik nem törekszenek a szentségre, és akik nem törekszenek az igazság megélésére, akik megelégszenek csupán azzal, hogy meghódította őket a negatív oldal, és akik nem tudnak Isten szavai szerint élni és szent emberré válni – ezek azok az emberek, akik nem lettek megmentve. Ha ugyanis az ember nem ismeri az igazságot, akkor nem képes kitartani Isten megpróbáltatásai alatt; csak azok menekülnek meg, akik ki tudnak tartani Isten megpróbáltatásai alatt. Én olyan embereket akarok, mint Péter, olyan embereket, akik arra törekszenek, hogy tökéletessé tegyék őket. A ma igazsága azok számára adatik meg, akik vágyakoznak rá és keresik azt. Ez az üdvösség azoknak adatik meg, akik vágynak arra, hogy Isten megmentse őket, és nem csak arra való, hogy ti megszerezzétek. Az a célja, hogy Isten megnyerhessen titeket; ti azért nyeritek el Istent, hogy Isten elnyerjen titeket. Ma ezeket a szavakat mondtam nektek, ti hallottátok őket, és e szavak szerint kellene eljárnotok. Végül, amikor ezeket a szavakat a gyakorlatba ültetitek, az lesz az a pillanat, amikor e szavak által elnyerlek titeket; ugyanakkor ti is elnyeritek ezeket a szavakat, vagyis elnyeritek ezt a legnagyobb üdvösséget. Amint megtisztultok, valódi emberi lénnyé váltok. Ha képtelen vagy megélni az igazságot, vagy a tökéletessé tett ember hasonlatosságát, akkor azt lehet mondani, hogy nem ember vagy, hanem egy két lábon járó hulla, egy bestia, mert nem birtoklod az igazságot, ami azt jelenti, hogy nem birtoklod Jahve leheletét, és így halott ember vagy, akinek nincs lelke! Bár lehetséges a meghódítás után tanúságot tenni, amit elnyersz, az csak egy kis üdvösség, de nem váltál lélek által megszállt élőlénnyé. Bár megtapasztaltad a fenyítést és az ítéletet, a beállítottságod nem újult vagy változott meg ennek következtében; még mindig a régi éned vagy, még mindig a Sátánhoz tartozol, és nem vagy olyasvalaki, aki megtisztult. Csak azok értékesek, akik tökéletessé lettek téve, és csak az ilyen emberek nyertek igaz életet.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

Isten napi igéi  530. szemelvény

Manapság néhány ember arra törekszik, hogy Isten használja őket, ám a meghódíttatás után nem lehet közvetlenül használni őket. Ami a ma elhangzott szavakat illeti, ha még mindig képtelen vagy beteljesíteni azokat, amikor Isten használja az embereket, akkor még nem lettél tökéletessé téve. Más szóval, az ember tökéletesítési időszakának vége fogja eldönteni, hogy Isten kiiktatja-e az embert vagy felhasználja. Azok, akik meg lettek hódítva, pusztán a passzivitás és a negativitás példái; ők mintaképek és modellek, de nem többek, mint ellenpont. Csak akkor válik egészen teljessé az ember, ha az életfelfogása megváltozott, és ha kívül-belül is változásokon ment keresztül. Melyiket akarod ma: meghódítva lenni vagy tökéletessé tétetni? Melyiket szeretnéd elérni? Teljesítetted a tökéletessé tétel feltételeit? Mely feltételek hiányoznak még? Hogyan kellene felszerelkezned, és hogyan kellene pótolnod a hiányosságaidat? Hogyan kellene a tökéletessé tevés útjára lépned? Hogyan kellene teljesen alávetned magadat? Azt kéred, hogy légy tökéletessé téve, törekszel hát a szentségre? Olyan ember vagy, aki igyekszik megtapasztalni a fenyítést és az ítéletet, hogy megtisztuljon? Arra törekszel, hogy megtisztulj, hajlandó vagy hát elfogadni a fenyítést és az ítéletet? Azt kéred, hogy megismerhesd Istent, de van tudásod az Ő fenyítéséről és ítéletéről? Ma a legtöbb munka, amit végez rajtad, az fenyítés és ítélet; mit tudsz te erről a munkáról, amelyet végzett rajtad? A fenyítés és az ítélet, amelyet megtapasztaltál, megtisztított téged? Megváltoztatott téged? Volt bármilyen hatással rád? Belefáradtál a mai munka oly nagy részébe – átkok, ítéletek és leleplezések –, vagy úgy érzed, hogy ezek a dolgok nagy hasznodra válnak? Szereted Istent, de miért szereted Őt? Azért szereted Istent, mert kaptál egy kis kegyelmet? Vagy azután szeretted meg Istent, hogy békét és örömöt nyertél? Vagy azután szeretted meg Istent, hogy megtisztultál az Ő fenyítése és ítélete által? Pontosan mi miatt szereted Istent? Milyen feltételeknek tett eleget Péter, hogy tökéletessé tegyék? Miután tökéletessé vált, mi volt az a döntő tényező, amelyben ez kifejeződött? Vajon azért szerette az Úr Jézust, mert vágyakozott Utána, vagy mert nem láthatta, vagy mert szemrehányást kapott? Vagy azért szerette még jobban az Úr Jézust, mert elfogadta a megpróbáltatások szenvedését, és megismerte saját szennyét és lázadó mivoltát, és megismerte az Úr szentségét? Istenszerető szíve Isten fenyítése és ítélete miatt lett tisztább, vagy valami más miatt? Melyik az? Isten kegyelme miatt szereted Istent, és azért, mert adott ma neked valami csekély áldást. Ez az igazi szeretet? Hogyan kellene szeretned Istent? El kellene fogadnod az Ő fenyítését és ítéletét, és miután meglátod az Ő igazságos természetét, képesnek kellene lenned arra, hogy igazán szeresd Őt, teljes meggyőződéssel, és ismerve Őt? Péterhez hasonlóan te is azt mondhatod, hogy nem tudod eléggé szeretni Istent? Az a célod, hogy a fenyítés és az ítélet után meg legyél hódítva, vagy az, hogy a fenyítés és az ítélet után megtisztulj, védelemben és gondviselésben részesülj? Melyikre törekszel? Van értelme az életednek, vagy értelmetlen és értéktelen? A testet akarod vagy az igazságot akarod? Ítéletre vágysz vagy kényelemre? Miután ennyit tapasztaltál Isten munkájából, és megláttad Isten szentségét és igazságosságát, hogyan kellene törekedned? Hogyan kellene ezen az úton járnod? Hogyan kellene Isten iránti szeretetedet átültetni a gyakorlatba? Isten fenyítése és ítélete elért benned valamilyen hatást? Az, hogy ismered-e Isten fenyítését és ítéletét, vagy sem, attól függ, hogy mit élsz meg, és milyen mértékben szereted Istent! Az ajkaid azt mondják, hogy szereted Istent, de ahogy élsz, az a régi, romlott beállítottság; nincs Istent félő szíved, és még kevésbé van lelkiismereted. Vajon szeretik az ilyen emberek Istent? Hűségesek az ilyen emberek Istenhez? Ők azok, akik elfogadják Isten fenyítését és ítéletét? Azt mondod, hogy szereted Istent és hiszel Benne, mégsem engeded el az elképzeléseidet. A munkádban, a belépésedben, a kimondott szavaidban és az életedben nem nyilvánul meg az Isten iránti szeretet, és nincs Istent félő szíved. Olyasvalaki ez, aki elnyerte a fenyítést és az ítéletet? Lehet ilyesvalaki olyan, mint Péter? Vajon azok, akik olyanok, mint Péter, csak a tudással rendelkeznek, de nem élik meg? Mi az a feltétel ma, ami megköveteli az embertől, hogy valódi életet éljen? Vajon Péter imái csupán szavak voltak, amelyek kijöttek a száján? Nem a szíve mélyéről jöttek ezek a szavak? Péter csak imádkozott, és nem ültette át az igazságot a gyakorlatba? Kinek a kedvéért igyekszel? Hogyan kellene elérned, hogy Isten fenyítése és ítélete során védelemben és megtisztulásban részesülj? Isten fenyítése és ítélete nincs az ember hasznára? Minden ítélet büntetés? Lehet, hogy csak a béke és az öröm, csak az anyagi áldás és a pillanatnyi kényelem előnyös az ember életében? Ha az ember kellemes és kényelmes környezetben él egy ítélet nélküli életet, akkor megtisztulhat? Ha az ember meg akar változni és meg akar tisztulni, hogyan kellene elfogadnia a tökéletessé tevést? Melyik utat kellene ma választanod?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

Isten napi igéi  531. szemelvény

Amikor Pétert említik, az emberek ki nem fogynak a jó dolgokból, amiket elmondhatnak róla. Azonnal felidézik a három alkalmat, amikor megtagadta Istent, hogyan kísértette Istent azzal, hogy a Sátánt szolgálta, és végül hogyan feszítették keresztre fejjel lefelé Istenért, és hasonlók. Most arra helyezem a hangsúlyt, hogy leírjam nektek, hogyan ismert Péter Engem és végül milyen véget ért. Péter jó képességű volt, körülményei azonban nem hasonlítottak Pál körülményeihez: a szülei üldöztek Engem, démonok voltak, akiket a Sátán a hatalmába kerített, és ennek eredményeképp semmit sem tanítottak Péternek Istenről. Péter okos és tehetséges volt, és fiatal korától rajongtak érte a szülei. Felnőttként azonban ellenségükké vált, mivel sosem szűnt meg törekedni, hogy tudást szerezzen Rólam, és végezetül hátat fordított nekik. Ez azért volt, mert mindenekfelett úgy hitte, hogy a menny és a föld és minden dolog a Mindenható kezében van, és hogy minden jó dolog Istentől ered és közvetlenül Belőle fakad, anélkül, hogy a Sátán megdolgozná. Szüleinek ellenkezősége nagyobb tudást adott Péternek az Én kegyelmemről és irgalmamról, ezzel szítva vágyát, hogy keressen Engem. Nem csupán arra összpontosított, hogy egye és igya szavaimat, hanem arra is, hogy felfogja a szándékaimat, és szívében örökké éber volt. Következésképp, mindig érzékeny volt lelkében, ezért mindenben, amit tett, összhangban volt a szándékaimmal. Állandóan szem előtt tartotta az emberek múltbéli hibáit, hogy ösztökélje magát, mélységesen félve attól, hogy kudarcot vall. Hasonlóképp összpontosított arra, hogy magába szívja mindazok hitét és szeretetét, akik évszázadokon át szerették Istent. Ily módon – nem csupán negatív szempontból, hanem ami sokkal fontosabb, pozitív szempontból – gyorsabban fejlődött, olyannyira, hogy tudása a legnagyobb lett mind közül az Én jelenlétemben. Ezután nem nehéz elképzelni, hogyan tette mindenét, amije volt, az Én kezembe, sőt még az élelemről, ruházatról, alvásról és lakóhelyről való döntések meghozataláról is lemondott, és ehelyett az Én kincseimet élvezte, arra alapozva, hogy mindenben megelégítsen Engem. Számtalan próbának vetettem alá – próbáknak, természetesen, amelyek félholtan hagyták – ám e próbák százai között egyetlenegyszer sem veszítette el hitét Bennem, vagy nem érezte, hogy csalódott Bennem. Még amikor azt mondtam, hogy elhagytam őt, akkor sem volt bátortalan vagy csalódott, és egy gyakorlatias módon továbbra is szeretett Engem, a gyakorlat múltbéli elvei szerint. Azt mondtam neki, nem fogom méltatni, akkor sem, ha szeret Engem, hogy végül a Sátán kezébe vetem. Ám efféle, nem a testét érő, hanem szavak alkotta próbák közepette, továbbra is imádkozott Hozzám, és azt mondta: „Ó, Isten! A menny és a föld és minden dolog közepette van-e olyan ember, dolog vagy esemény, ami nem Neked, a Mindenhatónak a kezében van? Amikor Te irgalmas vagy hozzám, a szívem igen örvendezik a Te kegyelmednek. Amikor megítélsz engem, bár nem vagyok méltó, jobban felfogom a Te tetteid mérhetetlenségét, mivel Te hatalommal és bölcsességgel telve vagy. Bár a testem nehézséget szenved, a lelkem vigaszt talál. Hogyan ne dicsérném a Te bölcsességedet és tetteidet? Még ha meg is kellene halnom, miután megismertelek, hogy ne tenném örömmel és boldogan? Ó, Mindenható! Valóban nem kívánod, hogy láthassalak Téged? Valóban alkalmatlan vagyok, hogy részesüljek ítéletedben? Talán van valami bennem, amit nem kívánsz látni?” Az efféle próbák során, még ha Péter nem is tudta pontosan felfogni a szándékaimat, nyilvánvalóan büszkeséggel töltötte el, és megtisztelő volt számára, hogy használom őt (még ha meg is kapta ítéletemet, hogy az emberiség láthassa fenségemet és haragomat), és hogy ezek a próbák nem gyötörték meg. Az Előttem tanúsított hűsége és az őt ért áldásom miatt, évezredeken át példa és mintakép volt az embernek. Nem pontosan ez az, amit utánoznotok kellene? Gondolkodjatok el hosszan és komolyan, miért tartottam ily hosszas beszámolót Péterről; ezen elvek szerint kellene cselekednetek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 6. fejezet)

Isten napi igéi  532. szemelvény

Péter több éven át követte Jézust, és sok mindent látott Benne, ami másokban nem volt meg. Miután egy évig követte Őt, Jézus kiválasztotta Pétert a tizenkét tanítvány közül. (Természetesen Jézus ezt nem mondta ki hangosan, és a többiek egyáltalán nem is tudtak róla.) Az életben Péter mindahhoz viszonyította önmagát, amit Jézus tett. Legfőképpen azok az üzenetek vésődtek a szívébe, amelyeket Jézus hirdetett. Hihetetlenül tekintettel volt Jézusra és hűséges volt Őhozzá, és soha nem emelt kifogást Ellene. Ennek eredményeként hűséges társa lett, bárhová is ment Jézus. Péter megfigyelte Jézus tanításait, szelíd szavait, azt, hogy mit evett, öltözködését, szállását és azt, hogy hogyan utazott. Minden tekintetben Jézust utánozta. Soha nem volt önigaz, hanem elvetett mindent, ami idejétmúlt volt, követte Jézus példáját szóban és tettben egyaránt. Ekkor érezte Péter, hogy a menny és a föld és minden dolog a Mindenható kezében van, és hogy emiatt nincs személyes választása. Továbbá Péter magáévá tette mindazt, ami Jézus volt, és példaként használta azt. Jézus élete azt mutatja, hogy Ő nem volt önelégült abban, amit tett; ahelyett, hogy hencegett volna Magával, szeretettel mozgatta meg az embereket. Különböző dolgok mutatták meg, hogy mi is volt Jézus, és ezért Péter mindent utánzott, ami Őt jellemezte. A saját tapasztalatai egyre jobban megéreztették Péterrel Jézus szeretetreméltóságát, és olyan dolgokat mondott, mint: „Az egész világegyetemben kerestem a Mindenhatót, láttam a menny és a föld és minden dolog csodáit, és így mélyen megéreztem a Mindenható szeretetreméltóságát. A saját szívemben azonban soha nem volt valódi szeretet, és soha nem láttam a Mindenható szeretetreméltóságát a saját szememmel. Ma a Mindenható szemében kedvességet találtam, és végre megéreztem Isten szeretetreméltóságát. Végre felfedeztem, hogy az emberiséget nem csak az készteti szeretetre Isten iránt, hogy Ő teremtett mindent; a mindennapi életemben rátaláltam az Ő határtalan szeretetreméltóságára. Hogyan is korlátozódhatna ez arra, ami most látható?” Ahogy telt az idő, Péterben is sok minden felbukkant, ami gyönyörű volt. Nagyon engedelmes lett Jézus iránt, és persze jó néhány kudarcot is elszenvedett. Amikor Jézus elvitte őt különböző helyekre prédikálni, Péter mindig megalázkodva hallgatta Jézus prédikációit. Soha nem vált arrogánssá, mert évekig követte Jézust. Miután Jézus elmondta neki, hogy azért jött, hogy keresztre feszítsék, hogy befejezhesse a munkáját, Péter gyakran gyötrődött a szívében, és titokban, egyedül sírt. Mindamellett végül mégis elérkezett az a „szerencsétlen” nap. Miután Jézust letartóztatták, Péter egyedül sírt a halászhajójában, és sok imát mondott ezért. De szíve mélyén tudta, hogy ez az Atya Isten akarata, és ezt senki sem tudja megváltoztatni. Csak a szeretete miatt gyötrődött tovább és maradt könnyes a szeme. Ez persze emberi gyengeség. Ezért, amikor megtudta, hogy Jézust a keresztre fogják szegezni, megkérdezte Jézust: „Miután elmész, visszatérsz-e majd, hogy közöttünk légy és vigyázz ránk? Láthatunk-e még Téged?” Bár ezek a szavak nagyon naivak voltak és emberi elképzelésekkel teljesek, Jézus ismerte Péter szenvedésének keserűségét, ezért szeretetéből fakadóan tekintettel volt Péter gyengeségére: „Péter, Én mindig is szerettelek téged. Tudod te ezt? Noha nincs okod arra, hogy ezt mondd, mert az Atya megígérte, hogy feltámadásom után 40 napig meg fogok jelenni az embereknek. Nem hiszed-e, hogy az Én Lelkem gyakran fog kegyelmet árasztani mindnyájatokra?” Bár ez némi vigaszt nyújtott Péternek, mégis úgy érezte, hogy egy dolog hiányzik, ezért feltámadása után Jézus először neki jelent meg nyíltan. Annak érdekében azonban, hogy Péter ne ragaszkodjon tovább az elképzeléseihez, Jézus visszautasította a bőséges étkezést, amelyet Péter készített neki, és egy szempillantás alatt eltűnt. Ettől a pillanattól kezdve Péter végre mélyebben megértette az Úr Jézust, és még jobban szerette Őt. Feltámadása után Jézus gyakran megjelent Péternek. Még háromszor jelent meg Péternek, miután letelt a negyven nap, és felment a mennybe. Mindegyik megjelenés közvetlenül azelőtt történt, hogy a Szentlélek munkája befejeződött volna, és új munka kezdődött volna el.

Péter egész életében halászott a megélhetésért, de ennél is inkább azért élt, hogy prédikáljon. Későbbi éveiben írta meg Péter első és második levelét, valamint több levelet az akkori filadelfiai gyülekezethez. Nagy hatással volt az akkori emberekre. Ahelyett, hogy a saját tekintélyét felhasználva kioktatta volna az embereket, az élet megfelelő ellátásával gondoskodott róluk. Soha nem felejtette el Jézus elmenetele előtti tanításait, és egész életében ezekből merített ihletet. Miközben Jézust követte, elhatározta, hogy halálával viszonozza az Úr szeretetét, és mindenben követi az Ő példáját. Jézus beleegyezett ebbe, így amikor Péter 53 éves volt (több mint 20 évvel Jézus távozása után), Jézus megjelent neki, hogy segítsen beteljesíteni törekvését. Az ezt követő hét évben Péter azzal töltötte az életét, hogy megismerje önmagát. Egy napon, e hét év leteltével fejjel lefelé keresztre feszítették, és ezzel véget vetettek rendkívüli életének.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az „Isten szavai az egész világegyetemhez” misztériumainak feltárása Péter életéről)

Isten napi igéi  533. szemelvény

Mi a sötétség befolyása? Ez az úgynevezett „sötétség befolyása” a Sátán általi félrevezetés, megrontás, megkötözés és az emberek irányításának hatása; a Sátán befolyása egy olyan befolyás, amelyet a halál leng körül. Mindazok, akik a Sátán hatalma alatt élnek, arra vannak kárhoztatva, hogy elvesszenek. Hogyan menekülhetsz meg a sötétség befolyásától, miután hinni kezdtél Istenben? Amikor őszintén imádkoztál Istenhez, a szíved teljes mértékben Őfelé fog fordulni, amikor is Isten Lelke meg fogja indítani a szívedet, és hajlandóvá válsz arra, hogy egészen átadd Neki magad, és ekkor megmenekültél a sötétség befolyásától. Ha mindaz, amit valaki tesz, Isten tetszésére van, és igazodik az Ő követelményeihez, akkor az illető olyasvalaki, aki Isten szavaiban és az Ő gondviselése és oltalma alatt él. Ha az emberek nem tudják gyakorolni Isten szavait, ha mindig felületesen viseltetnek Iránta, és nem hisznek az Ő létezésében, akkor ezek az emberek mind a sötétség befolyása alatt élnek. Azok, akiket nem mentett meg Isten, mind a Sátán hatalma alatt élnek; vagyis ők mind a sötétség befolyása alatt élnek. Azok, akik nem hisznek Istenben, a Sátán hatalma alatt élnek. Még azok sem feltétlenül élnek az Ő fényében, akik hisznek Isten létezésében, mert azok, akik hisznek Őbenne, nem feltétlenül élnek az Ő szavaiban, és nem feltétlenül képesek alávetni magukat Neki. Az ember arra van korlátozva, hogy higgyen Istenben, és mivel nincs ismerete Istenről, még mindig a régi előírások között él, holt szavak között él, és olyan életet él, amely sötét és homályos, Isten nem tisztította meg őt egészen, és nem is nyerte meg őt teljesen. Ezért magától értetődik, hogy azok, akik nem hisznek Istenben, a sötétség befolyása alatt élnek; még azok is, akik hisznek Isten létezésében, továbbra is annak befolyása alatt élhetnek, mivel nincs meg bennük a Szentlélek munkája. Azok, akik híján vannak Isten kegyelmének vagy irgalmának, nem láthatják a Szentlélek munkájának irányát. Azok, akik képtelenek érzékelni, hogy a Szentlélek munkálkodik-e bennük vagy sem, mind a sötétség befolyása alatt élnek; és legtöbbször azok is, akik csupán élvezik Isten kegyelmét, mégsem ismerik Őt. Ha egy ember hisz Istenben, mégis élete nagy részét a sötétség befolyása alatt éli le, akkor ennek az embernek a létezése elvesztette az értelmét – és mi szükség van említeni azokat, akik nem hisznek Isten létezésében?

Mindazok, akik nem tudják elfogadni Isten munkáját, vagy akik elfogadják Isten munkáját, de képtelenek megfelelni az Ő követelményeinek, olyan emberek, akik a sötétség befolyása alatt élnek. Csak azok nyernek áldást Istentől, akik az igazságra törekszenek és képesek megfelelni Isten követelményeinek, és csak ők menekültek meg a sötétség befolyásától. Azok, akik nem éreznek felszabadulást, akiket mindig korlátoznak bizonyos dolgok, és akik képtelenek Istennek adni a szívüket, a Sátán rabságában lévő emberek, akik a halál légkörében élnek. Azok, akik nem végzik odaadással a kötelességeiket, amelyeket végezniük kellene, akik nem szentelik magukat Isten megbízatásának, és akik nem töltik be a funkciójukat a gyülekezetben, olyan emberek, akik a sötétség befolyása alatt élnek. Azok, akik szánt szándékkal megzavarják a gyülekezeti életet, akik szándékosan viszályt szítanak a testvéreik között, vagy akik klikkesednek, azok még inkább olyan emberek, akik a sötétség befolyása alatt, a Sátán rabságában élnek. Akiknek az Istennel való kapcsolata nem normális, akiknek mindig extravagáns vágyaik vannak, akik mindig előnyhöz akarnak jutni, és egyszerűen nem szeretnének arra törekedni, hogy megváltozzon a beállítottságuk, olyan emberek, akik a sötétség befolyása alatt élnek. Akik mindig hanyagok és sosem veszik komolyan az igazság gyakorlását, és akik nem igyekeznek eleget tenni Isten szándékainak, akik csak a hús-vér testüknek tesznek eleget, szintén olyan emberek, akik a sötétség befolyása alatt élnek, és a halál burkolja be őket. Akik elvetemültségbe és csalárdságba bonyolódnak, miközben Istennek munkálkodnak, akik felületesen bánnak Istennel, akik becsapják Istent, és akik mindig saját maguknak terveznek, olyan emberek, akik a sötétség befolyása alatt élnek. Mindazok, akik képtelenek becsületes szívvel szeretni Istent, akik nem keresik az igazságot, és akik nem a beállítottságuk megváltoztatására összpontosítanak, a sötétség befolyása alatt élő emberek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Menekülj meg a sötétség befolyásától, és Isten majd megnyer téged)

Isten napi igéi  534. szemelvény

Ha szeretnéd elnyerni Isten elismerését, akkor először meg kell menekülnöd a Sátán sötét befolyásától, megnyitva szívedet Istennek, és teljesen Felé fordítva azt. Vajon Isten helyesli azokat a dolgokat, amelyeket most teszel? Isten felé fordult már a szíved? A dolgok, amelyeket teszel, vajon azok, amelyeket Isten megkövetel tőled? Összhangban vannak azok az igazsággal? Mindenkor vizsgáld meg önmagad, és Isten szavainak evésére és ivására koncentrálj; tárd ki a szívedet Előtte, szeresd Őt őszinteséggel, és odaadón áldozd fel magad Istenért. Azok az emberek, akik így tesznek, bizonyosan elnyerik Isten elismerését. Mindazoknak, akik hisznek Istenben, mégsem törekszenek az igazságra, nincs módjuk megmenekülni a Sátán befolyásától. Mindazok, akik nem jámbor módon viselik magukat, akik mások előtt egyféleképpen viselkednek, míg a hátuk mögött máshogyan, akik az alázatosság, türelem, és szeretet látszatát keltik, bár a lényegük szerint alattomosak, ravaszkodók, és semmiféle hűség nincs bennük Isten iránt – az ilyen emberek tipikusan azokat képviselik, akik a sötétség befolyása alatt élnek; a kígyó fajtájához tartoznak. Azok, akik Istenbe vetett hitükben mindig csak a maguk érdekét lesik, akik önelégültek és elbizakodottak, akik hencegnek, és akik a saját státuszukat védelmezik, olyan emberek, akik a Sátánt szeretik, az igazsággal pedig ellenkeznek. Ezek az emberek ellenállnak Istennek, és teljes mértékben a Sátántól valók. Azok, akik nincsenek tekintettel Isten terheire, akik nem szolgálják Istent teljes szívükből, akiket mindig csak a saját érdekeik és a családjuk érdekei foglalkoztatnak, akik képtelenek mindenről lemondani, hogy feláldozzák magukat Istenért, és akik sosem élnek az Ő szavai szerint, azok az Ő szavain kívül lévő emberek. Az ilyen emberek nem nyerhetik el Isten elismerését.

Amikor Isten megteremtette az embereket, azért tette, hogy élvezhessék az Ő bőségét és őszintén szeressék Őt; ily módon az Ő fényében éljenek. Ma mindazok, akik nem tudják szeretni Istent, nem tudnak tekintettel lenni az Ő terheire, nem tudják teljesen Neki adni a szívüket, nem tudják magukévá tenni az Ő szívét, és nem tudják a sajátjukként hordozni az Ő terheit, nem részesülnek Isten rájuk ragyogó fényében, és ezért mind a sötétség befolyása alatt élnek. Ezek az emberek teljesen ellentmondanak Isten szándékainak, és egy cseppnyi igazság sincs semmiben, amit tesznek. A Sátánnal dagonyáznak a pocsolyában; ők olyan emberek, akik a sötétség befolyása alatt élnek. Ha képes vagy gyakran enni és inni Isten szavait és figyelembe venni az Ő szándékait, és az Ő szavait gyakorlatba ültetni, akkor Isten választottja vagy, és olyan személy vagy, aki az Ő szavaiban él. Hajlandó vagy megmenekülni a Sátán hatalmától és Isten fényében élni? Ha Isten szavaiban élsz, akkor a Szentléleknek lehetősége lesz véghezvinni az Ő munkáját. Ha a Sátán befolyása alatt élsz, akkor a Szentléleknek nem lesz ilyen lehetősége. A munka, amelyet a Szentlélek végez az embereken, a fény, amelyet rájuk ragyogtat, és a hit, amit ad nekik, csak egy pillanatig tartanak; ha az emberek nem éberek és nem figyelnek oda, akkor a Szentlélek munkája el fogja kerülni őket. Ha az emberek Isten szavaiban élnek, akkor a Szentlélek velük lesz és munkálkodni fog rajtuk. Ha nem élnek Isten szavaiban, akkor a Sátán kötelékében élnek. Ha romlott beállítottságokban élnek, akkor a Szentlélek jelenléte, illetve munkája nem az övék. Ha Isten szavainak határain belül élsz, és abban az állapotban, amelyet Isten megkövetel, akkor olyasvalaki vagy, aki az Ő választottja, és az Ő munkája elvégeztetik majd rajtad. Ha nem Isten követelményeinek határain belül élsz, hanem helyette a Sátán hatalma alatt élsz, akkor bizonyosan a Sátán romlottságában élsz. Csak úgy felelhetsz meg Isten követelményeinek, ha az Ő szavaiban élsz, és Neki adod a szívedet. Úgy kell tenned, ahogy Isten mondja, az Ő szavait kell a létezésed alapjává és a mindennapi életed valóságává tenned; csak akkor vagy Isten választottja. Ha ténylegesen Isten szándékaival összhangban gyakorolsz, Ő munkát fog végezni rajtad, te pedig akkor az Ő áldásai alatt fogsz élni, az Ő arcának fényében; fel fogod fogni a Szentlélek munkáját, és érezni fogod Isten jelenlétének örömét.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Menekülj meg a sötétség befolyásától, és Isten majd megnyer téged)

Isten napi igéi  535. szemelvény

Ahhoz, hogy megmenekülj a sötétség befolyásától, először is hűségesnek kell lenned Istenhez, és az igazságra törekvő szívvel kell rendelkezned; csak akkor lehet megfelelő az állapotod. A sötétség befolyásától való megmenekülés előfeltétele pontosan az, hogy a helyes állapotban élj. Ha nem megfelelő az állapotod, akkor nem vagy hű Istenhez, és nincs az igazságot kereső szíved, mely esetben a sötétség befolyásától való megmenekülés szóba sem jöhet. Az Én szavaim képezik alapját az ember megmenekülésének a sötétség befolyásától, és akik nem tudnak az Én szavaimmal összhangban gyakorolni, nem lesznek képesek kiszabadulni a sötétség befolyásának kötelékéből. Megfelelő állapotban élni annyit tesz, mint Isten szavainak útmutatása alatt élni, az Istenhez való hűség állapotában élni, az igazság keresésének állapotában élni, annak valóságában élni, hogy őszintén feláldozod magad Istenért, valamint Isten szívből való szeretésének állapotában élni. Azok, akik ezekben az állapotokban és ezekben a valóságokban élnek, lassan átformálódnak, ahogy bemennek az igazság mélységébe, és ahogy a munka mélyebbre hatol; és végül bizonyosan olyan emberekké válnak, akiket Isten megnyert és akik őszintén szeretik Istent. Azok, akik megmenekültek a sötétség befolyásától, fokozatosan fel tudják fogni Isten szándékait és fokozatosan megértik azokat, míg végül Isten bizalmasaivá válnak. Nemcsak hogy nem dédelgetnek elképzeléseket Istenről, és nem lázadnak Ellene, hanem még inkább gyűlölik korábbi elképzeléseiket és lázadásukat, és Isten iránti őszinte szeretet ébred a szívükben. Azok az emberek, akik képtelenek megmenekülni a sötétség befolyásától, teljes mértékben a testtel vannak elfoglalva és telve vannak lázadással; szívük teli emberi elképzelésekkel és világi ügyekre vonatkozó filozófiákkal, ahogy a saját szándékaikkal és terveikkel is. Isten egyhegyű szeretetet akar az embertől; azt akarja, hogy az ember az Ő szavaival foglalkozzon, szíve pedig teljes legyen az Iránta való szeretettel. Isten szavaiban élni, az Ő szavaiban rátalálni arra, amire az embernek törekednie kell, szeretni Istent az Ő szavai miatt, szaladni az Ő szavai miatt, élni az Ő szavai miatt – az embernek ezeket kell elérnie. Mindennek Isten szavaira kell épülnie; csak ekkor lesz képes az ember megfelelni Isten követelményeinek. Ha az ember nincs felszerelkezve Isten szavaival, akkor nem több egy féregnél, akit a Sátán birtokol! Érezd ennek súlyát: Isten szava mennyire vert gyökeret benned? Mely dolgokban élsz az Ő szavaival összhangban? Mely dolgokban nem? Ha Isten szavai nem foglaltak el teljesen, akkor pontosan mi az, ami elfoglalja a szívedet? A mindennapi életedben a Sátán irányít téged, vagy Isten szavai foglalkoztatnak? Az Ő szavai képezik imádságaid alapját? Kijöttél már a negatív állapotodból Isten szavainak megvilágosítása által? Isten szavait venni létezésed alapjául – ez az, amibe mindenkinek be kellene lépnie. Ha az Ő szavai nincsenek jelen az életedben, akkor a sötétség befolyása alatt élsz, lázadsz Isten ellen, ellenállsz Neki, és meggyalázod az Ő nevét. Az efféle emberek hite Istenben merő bohóckodás és zavar! Az időd mekkora részét éled az Ő szavaival összhangban? Az időd mekkora részét nem? Mennyi teljesedett be mindabból benned, amit Isten szava követelt meg tőled? Mennyi veszett el benned? Megvizsgáltad már közelebbről az ilyen dolgokat?

A sötétség befolyásától való megmeneküléshez mind a Szentlélek munkájára, mind az ember legteljesebb együttműködésére szükség van. Miért mondom, hogy az ember nincs a helyes ösvényen? Azok, akik a helyes úton vannak, elsőként oda tudják adni a szívüket Istennek. Ez olyan lecke, amelybe sokáig tart a belépés, mert az emberiség mindig is a sötétség befolyása alatt élt, és több ezer éve a Sátán fogságában van. Ezért hát ezt a belépést nem érhetjük el csupán egy-két nap alatt. Azért hoztam fel ma ezt a témát, hogy az emberek felfoghassák saját állapotaikat; mihelyst az ember képes felismerni, hogy mi a sötétség befolyása és mit jelent a fényben élni, a belépés könnyű lesz. Ez azért van, mert tudnod kell, hogy mi a Sátán befolyása, mielőtt megmenekülhetsz attól; csak azután lesz lehetőséged fokozatosan megszabadulni tőle. Az, hogy később mi a teendő, az ember saját dolga. Mindenbe egy pozitív nézőpontból lépj be, és soha ne várakozz tétlenül! Egyedül ily módon nyerhet meg téged Isten.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Menekülj meg a sötétség befolyásától, és Isten majd megnyer téged)

Isten napi igéi  536. szemelvény

Isten minden egyes szava a halálosan érzékeny pontjainkat sújtja, sebet ejt rajtunk és rettegést kelt bennünk. Leleplezi elképzeléseinket, képzelődéseinket és romlott beállítottságainkat. Minden szavunktól és tettünktől, minden mozdulatunktól kezdve, egészen minden egyes gondolatunkig és elképzelésünkig, természetlényegünk feltárul a szavaiban, a félelem és reszketés állapotába helyezve bennünket, ahol nincs hová elrejtenünk szégyenünket. Egyenként elmondja nekünk minden cselekedetünket, céljainkat és szándékainkat, még azokat a romlott beállítottságokat is, amelyeket mi magunk soha nem fedeztünk fel, és úgy érezzük, hogy minden nyomorult tökéletlenségünkben védtelenek vagyunk, sőt, teljesen meggyőzöttek. Megítél minket, amiért szembeszálltunk Vele, megfenyít, amiért káromoltuk és elítéltük Őt, és érezteti velünk, hogy az Ő szemében egyetlen megváltó tulajdonságunk sincs, hogy mi élő Sátánok vagyunk. Reményeink szertefoszlottak, nem merünk többé túlzó követeléseket támasztani Vele szemben, sem bármilyen tervet táplálni Vele szemben, és még az álmaink is egyik napról a másikra eltűnnek. Ez egy olyan tény, amelyet egyikünk sem tud elképzelni, és egyikünk sem tudja elfogadni. Egy pillanat alatt elveszítjük belső egyensúlyunkat, és nem tudjuk, hogyan haladjunk tovább az előttünk álló úton, vagy hogyan folytassuk hitünket. Úgy tűnik, mintha a hitünk visszazökkent volna a kiindulópontra, és mintha soha nem találkoztunk volna az Úr Jézussal, vagy nem ismertük volna meg Őt. Minden, ami a szemünk előtt van, tanácstalansággal tölt el bennünket, és határozatlanságra késztet bennünket. Elkeseredettek, csalódottak vagyunk, és szívünk mélyén fékezhetetlen harag és szégyenérzet lakozik. Megpróbáljuk levezetni érzéseinket, kiutat találni, és ami még fontosabb, továbbra is várni Szabadító Jézusunkra, hogy kiönthessük Neki szívünket. Bár vannak idők, amikor külsőleg úgy tűnik, hogy nem vagyunk sem gőgösek, sem alázatosak, de a szívünkben olyan ürességet érzünk, amit még soha nem éreztünk. Bár néha kívülről szokatlanul nyugodtnak tűnünk, a lelkünkben a gyötrelem úgy kavarog, mint a viharos tenger. Az Ő ítélete és fenyítése megfosztott minket minden reményünktől és álmunktól, véget vetett túlzó vágyainknak, és nem akarjuk elhinni, hogy Ő a mi Szabadítónk, és képes megmenteni minket. Ítélete és fenyítése szakadékot nyitott köztünk és közte, olyan mélyet, hogy senki sem hajlandó átkelni rajta. Ítélete és fenyítése az első alkalom, hogy ilyen nagy kudarcot, ilyen nagy megaláztatást szenvedtünk el életünkben. Ítélete és fenyítése arra késztetett bennünket, hogy valóban érezzük Isten méltóságát és az emberi sértésekkel szemben intoleráns természetét, amihez képest mi rendkívül alantasak, rendkívül mocskosak vagyunk. Ítélete és fenyítése először döbbentett rá bennünket arroganciánkra és önhittségünkre, és arra, hogy az ember soha nem lesz egyenlő Istennel, vagy összehasonlítható Istennel. Ítélete és fenyítése felkeltette bennünk a sóvárgást, hogy ne éljünk többé ilyen romlott beállítottságokkal, hogy minél előbb megszabaduljunk ettől a természetlényegtől, és hogy megszűnjünk utálatosnak és undorítónak lenni az Ő számára. Ítélete és fenyítése hajlandóvá tett minket arra, hogy alávessük magunkat és engedelmeskedjünk az Ő szavainak, és hogy ne lázadjunk többé vezénylése és intézkedései ellen. Ítélete és fenyítése újra vágyat adott nekünk a túléléshez, és boldoggá tett minket, hogy elfogadjuk Őt Szabadítónknak... Kiléptünk a hódító munkából, a pokolból, a halál árnyékának völgyéből... Mindenható Isten elnyert minket, ezt az embercsoportot! Győzedelmeskedett a Sátán felett, és legyőzte ellenségeinek sokaságát!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. 4. függelék: Szemlélni Isten megjelenését ítéletében és fenyítésében)

Isten napi igéi  537. szemelvény

Csak amikor levetetted romlott beállítottságodat, és elérted a normális emberi mivolt megélését, majd akkor tesz téged Isten tökéletessé. Bár nem fogsz tudni prófétálni, sem misztériumokról beszélni, az emberi képmást fogod megélni és felfedni. Isten megteremtette az embert, de azután a Sátán megrontotta őt, így az emberek „holtakká” váltak. Tehát, miután megváltoztál, nem leszel többé olyan, mint ezek a „holtak”. Isten szavai lobbantják lángra és élesztik újjá az emberek lelkét, és amikor az emberek lelke újjáéled, akkor életre kelnek. Amikor „holtakról” beszélek, akkor lélek nélküli holttestekre gondolok, olyan emberekre, akik lelke meghalt bennük. Amikor az emberek lelke lángra lobban, akkor az emberek életre kelnek. A korábban említett „szentek” szó olyan emberekre utal, akik életre keltek, akik a Sátán befolyása alatt álltak, de legyőzték a Sátánt. Kína választott népe elszenvedte a nagy vörös sárkány kegyetlen és embertelen üldözését és megtévesztését, amely lelkileg tönkretette, és a legcsekélyebb életbátorság nélkül hagyta őket. Ezért a lelkük felébresztését a lényegükkel kell kezdeni, apránként kell felébreszteni a lelküket a lényegükben. Amikor egy napon életre kelnek, nem lesz több akadály, és minden gördülékenyen halad majd előre. Jelenleg ez továbbra is megvalósíthatatlan. Az emberek többsége olyan módon él, amely rengeteg élettelen áramlatot kelt; a halál burka öleli körbe őket, és annyi minden hiányzik belőlük. Egyes emberek szavai halált hordoznak, tetteik halált hordoznak, és szinte minden, amit megélnek, halálból van. Ha ma az emberek nyilvánosan bizonyságot tesznek Isten mellett, akkor kudarcot vallanak ebben a feladatban, mivel még nem keltek teljesen életre, és túl sok halott van köztetek. Ma egyesek azt kérdezik, hogy Isten miért nem mutat jeleket és csodákat azért, hogy gyorsan terjeszthesse munkáját a pogányok között. Holtak nem tehetnek bizonyságot Isten mellett; erre csak az élők képesek, de ma az emberek többsége „halott”; túl sokan élnek a halál leple alatt, a Sátán befolyása alatt, és képtelenek legyőzni azt. Mivel ez így van, hogyan tudnának bizonyságot tenni Isten mellett? Hogyan tudnák terjeszteni az evangelizációs munkát?

Akik a sötétség hatása alatt élnek, azok mind a halál közepette élnek, ők azok, akiket a Sátán megszállt. Ha Isten nem menti meg, nem ítéli és fenyíti meg őket, az emberek nem tudnak menekülni a halál befolyásából; nem tudnak élőkké válni. Az ilyen holtak nem tehetnek bizonyságot Isten mellett, és Isten sem használhatja őket; még kevésbé léphetnek be a királyságba. Isten az élők bizonyságtételét akarja, nem a holtakét, és azt kéri, hogy az élők munkálkodjanak Érte, nem pedig a holtak. „A holtak” azok, akik szembefordulnak Istennel és lázadnak Ellene; ők azok, akik lélekben érzéketlenek, és nem értik Isten szavait; ők azok, akik nem ültetik gyakorlatba az igazságot, és a legcsekélyebb hűséget sem tanúsítják Isten iránt, és ők azok, akik a Sátán hatalma alatt élnek, és akiket a Sátán kihasznál. A holtak megnyilvánulásai a következők: szemben állnak az igazsággal, lázadnak Isten ellen, aljasak, hitványak, könyörtelenek, hatalmaskodóak, ravaszak és alattomosak. Még ha Isten szavait eszik és isszák is, az ilyen emberek képtelenek megélni Isten szavait; bár élnek, mégsem többek ők két lábon járó holttesteknél, lélegző halottaknál. A holtak teljességgel képtelenek eleget tenni Istennek, még kevésbé képesek teljes mértékben alávetni magukat Neki. Csak megtéveszteni, káromolni és elárulni tudják Őt, és mindaz, amit megélnek, teljes mértékben a Sátán természetének feltárulása. Ha az emberek élő lényekké akarnak válni, bizonyságot akarnak tenni Isten mellett, és azt szeretnék, hogy Isten méltónak találja őket, akkor el kell fogadniuk Isten üdvösségét; örömmel kell alávetniük magukat az Ő ítéletének és fenyítésének, és örömmel kell elfogadniuk, amikor Isten megmetszi őket. Csak így lesznek képesek gyakorlatba ültetni mindazokat az igazságokat, amelyeket Isten megkövetel, és csak így nyerhetik el Isten megmentő kegyelmét, és válhatnak valóban élő lényekké. Az élők azok, akiket Isten megmentett; Isten megítélte és megfenyítette őket, hajlandóak az odaadásra, örömmel adják életüket Istenért, és szívesen áldoznák fel egész életüket Istenért. Csak akkor szégyenülhet meg a Sátán, amikor az élők bizonyságot tesznek Isten mellett; csak az élők tudják terjeszteni Isten evangelizációs munkáját, csak az élők vannak összhangban Isten szándékaival, és csak az élők valóságos emberek. Az Isten által teremtett ember eredetileg élő volt, de a Sátán megrontása miatt az ember a halál közepette és a Sátán befolyása alatt él, és így az emberek lélektelen holtakká váltak, ellenségekké váltak, akik szembeszegülnek Istennel, a Sátán eszközeivé és a Sátán foglyaivá váltak. Az élő emberek, akiket Isten teremtett, holtakká váltak, így Isten elvesztette a bizonyságtételét, és elvesztette az Általa teremtett emberiséget, az egyetlen dolgot, amely az Ő leheletével rendelkezik. Ha Isten vissza akarja szerezni bizonyságtételét, és vissza akarja venni azokat, akiket saját kezével teremtett, ám a Sátán foglyul ejtett, akkor fel kell támasztania őket, hogy élő lényekké váljanak, és vissza kell nyernie mindegyiküket, hogy az Ő világosságában éljenek. A holtak azok, akiknek nincs lelkük, akik teljesen érzéketlenek, akik szembeszegülnek Istennel, és még inkább azok, akik nem ismerik Istent. Ezeknek az embereknek egyáltalán nem áll szándékában alávetni magukat Istennek; csak lázadnak Ellene és szembeszegülnek Vele, és a legcsekélyebb mértékben sem hűségesek. Az élők azok, akiknek a lelke újjáéledt, akik alá tudják vetni magukat Istennek, akik hűségesek Istenhez, és akik igazsággal és bizonyságtétellel rendelkeznek – csak ezek az emberek kedvesek Istennek az Ő házában. Isten megmenti azokat, akik képesek életre kelni, akik látják Isten üdvösségét, akik hűségesek tudnak lenni Istenhez, akik hajlandóak keresni Istent, akik hisznek Isten megtestesülésében, és akik hisznek az Ő megjelenésében. Vannak, akik életre kelhetnek, és vannak, akik nem; ez attól függ, hogy a természetük megmenthető-e vagy sem. Sokan hallották már Isten sok szavát, mégsem értik Isten szándékait, és még mindig képtelenek arra, hogy azokat a gyakorlatba ültessék. Az ilyen emberek képtelenek megélni bármilyen igazságot, és szándékosan megzavarják Isten munkáját is. Képtelenek bármilyen munkát végezni Istenért, és nem tudják feláldozni magukat Érte – épp ellenkezőleg, titokban a gyülekezet pénzét költik, és élősködnek Isten házán. Ezek halott emberek, akik nem menthetők meg. Isten megmenti mindazokat, akik az Ő munkája közepette vannak, de az emberek egy része nem részesülhet az Ő üdvösségében; csak kevesen részesülhetnek az Ő üdvösségében. Ez azért van, mert a legtöbb ember túlságosan mélyen megromlott, halottá vált, és túl van a megmenthetőség határán; a Sátán teljesen kizsigerelte őket, és túlságosan rosszindulatú a természetük. Ezek a kevesek sem képesek teljes mértékben alávetni magukat Istennek. Ők nem azok, akik kezdettől fogva tökéletesen hűségesek voltak Istenhez, vagy kezdettől fogva a legnagyobb szeretettel viseltetnek Isten iránt; sokkal inkább az Ő hódító munkája által váltak engedelmessé Istennel szemben, az Ő páratlan szeretete által látják Istent, Isten igazságos természete miatt változást érnek el a beállítottságukban, és az Ő munkája által ismerik meg Istent, az Ő munkája által, amely egyszerre gyakorlatias és normális. Isten e munkája nélkül, bármennyire is jók ezek az emberek, még mindig a Sátánéi lennének, még mindig a haláléi lennének, és még mindig halottak lennének. Az, hogy ezek az emberek ma el tudják nyerni Isten üdvösségét, pusztán annak köszönhető, hogy hajlandóak együttműködni Istennel.

Isten iránti hűségüknek köszönhetően az élőket Isten megnyeri, és az Ő ígéretei közepette élnek, Istennel való szembeszegülésük miatt pedig a holtakat Isten visszautasítja, és az Ő büntetése és átkai közepette élnek. Ilyen Isten igazságos természete, amelyet senki sem változtathat meg. Saját keresésük által az emberek megkapják Isten jóváhagyását, és a világosságban élnek; ravasz cselszövéseik miatt az embereket Isten megátkozza, és büntetésbe süllyednek; gonosz cselekedeteik miatt az embereket Isten megbünteti, míg vágyakozásuknak és hűségüknek köszönhetően az emberek megkapják Isten áldását. Isten igazságos: megáldja az élőket, és megátkozza a holtakat, hogy azok mindig a halál közepette legyenek, és soha ne éljenek Isten világosságában. Isten beviszi az élőket az Ő országába és az Ő áldásába, hogy örök időkre Vele együtt létezzenek. A holtakra azonban lesújt, és örök halálra ítéli őket; ők az Ő pusztításának tárgyai, és örökre a Sátánéi maradnak. Isten egyáltalán senkivel sem fog igazságtalanul bánni. Mindazok, akik Istent őszintén keresik, bizonyosan Isten házában fognak maradni, míg mindazok, akik lázadoznak Isten ellen, és nem összeegyeztethetőek Vele, bizonyosan az Ő büntetése közepette fognak élni. Talán bizonytalan vagy az Isten megtestesült hús-vér teste által végzett munkát illetően – de egy napon Isten hús-vér teste nem közvetlenül fogja elrendezni az ember sorsát; ehelyett az Ő Lelke fogja elrendezni az ember rendeltetési helyét, és akkor az emberek tudni fogják, hogy Isten hús-vér teste és az Ő Lelke egy, hogy az Ő hús-vér teste nem követ el hibát, az Ő Lelke pedig még kevésbé. Végül minden bizonnyal beviszi az Ő országába azokat, akik életre keltek; eggyel sem többet vagy kevesebbet. Ami pedig a holtakat illeti, akik nem keltek életre, azokat biztosan a Sátán barlangjába taszítja.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Te vagy az, aki életre keltél?)

Isten napi igéi  538. szemelvény

A Szentlélek útjának első lépése az emberben mindenekelőtt az, hogy elterelje az ember szívét az összes embertől, eseménytől és dologtól, és Isten szavaiba vonja, arra késztetve az ember szívét, hogy elhiggye, hogy Isten szavai minden kétségen felül állnak, és teljesen igazak. Ha hiszel Istenben, hinned kell a szavaiban; ha sok évnyi istenhit után továbbra sem ismered a Szentlélek által járt utat, valóban hívő vagy? Egy normális emberi élet eléréséhez – egy normális emberi élet, amelynek normális kapcsolata van Istennel – elsőként hinned kell az Ő szavaiban. Ha nem vitted véghez a Szentlélek embereken végzett munkájának első lépését, akkor nincs alapod. Ha még az alapelvek legcsekélyebbje is meghalad téged, hogyan fogsz járni az előtted álló úton? A helyes útra lépni, amely által Isten tökéletesíti az embert, azt jelenti, hogy a Szentlélek jelenlegi munkájának helyes útjára lépünk; azt jelenti, hogy a Szentlélek által járt útra lépünk. Jelenleg a Szentlélek által járt út Isten aktuális szavaival azonos. Ily módon, ha az emberek a Szentlélek útjára fognak lépni, alá kell vetniük magukat, és enniük és inniuk a megtestesült Isten aktuális szavait. A munka, amelyet Ő végez, a szavak munkája; minden az Ő szavaiból kezdődik, és minden az Ő szavaira épül, az Ő aktuális szavaira. Akár a megtestesült Istenről való bizonyosság, akár a megtestesült Isten ismerete, mindegyik nagyobb erőfeszítést igényel az Ő szavait illetően. Ha nem így történik, az emberek nem valósíthatnak meg semmit, és nem lesz majd semmijük. Csak Isten szavai evésének és ivásának alapjára építve, és ezáltal megismerve Őt és megelégítve Őt építhetnek az emberek fokozatosan normális kapcsolatot Istennel. Az emberek számára nincs jobb együttműködés Istennel, mint ha eszik és isszák az Ő szavait, és a gyakorlatba ültetik őket. Ez az a gyakorlat, amely révén a legjobban tudnak szilárdan megállni Isten népének tanúságtételében. Amikor az emberek felfogják Isten aktuális szavai lényegét, és alá tudják vetni magukat annak, a Szentlélek által vezetett úton élnek, és az ember Isten általi tökéletesítésének helyes útjára léptek. Korábban az emberek egyszerűen elnyerhették Isten munkáját Isten kegyelmének keresésével, vagy a békére és örömre törekvéssel, ám most más a helyzet. A megtestesült Isten szavai nélkül, az Ő szavainak valósága nélkül az emberek nem nyerhetik el Isten jóváhagyását, és Isten ki fogja vetni őket mind. Egy normális szellemi élet megvalósításához az embereknek előbb enniük és inniuk kell Isten szavait, és a gyakorlatba ültetniük őket, és ezután, erre az alapra építeniük egy normális kapcsolatot Istennel. Hogyan működsz együtt? Hogyan állsz szilárdan Isten népének tanúságtételében? Hogyan építesz normális kapcsolatot Istennel?

Hogyan láthatod, hogy normális kapcsolatod van-e Istennel a mindennapi életedben:

1. Hiszel Isten saját bizonyságtételében?

2. Szívből hiszed, hogy Isten szavai igazak és tévedhetetlenek?

3. Olyasvalaki vagy, aki a gyakorlatba ülteti az Ő szavait?

4. Odaadó vagy az Ő megbízatása iránt? Mit teszel azért, hogy odaadó légy az Ő megbízatása iránt?

5. Minden, amit teszel, annak kedvéért történik, hogy eleget tegyél Istennek, és odaadó légy Iránta?

A fent felsorolt tételek segítségével felmérheted, hogy a jelen szakaszban normális kapcsolatod van-e Istennel.

Ha képes vagy elfogadni Isten megbízatását, elfogadni az Ő ígéretét, és követni a Szentlélek útját, akkor Isten akaratát követed. Belül világos számodra a Szentlélek útja? Jelenleg a Szentlélek útjával összhangban cselekedsz? A szíved közeledik Istenhez? Szeretnél lépést tartani a Szentlélek legújabb fényével? Szeretnéd, ha Isten megnyerne? Szeretnél Isten dicsőségének megnyilvánulásává válni a földön? Megvan benned az elhatározás, hogy elérd, amit Isten kíván tőled? Ha, amikor Isten szavai szólnak, ott van benned az elhatározás, hogy együttműködj, és az elhatározás, hogy eleget tegyél Istennek – ha ez a te mentális tevékenységed –, az azt jelenti, hogy Isten szavai megtették a hatásukat a szívedben. Ha nincs ilyen elhatározásod, ha nincsenek céljaid, amelyeket követsz, az azt jelenti, hogy Isten nem indította meg a szívedet.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az emberek, akiknek a beállítottsága megváltozott, azok, akik beléptek Isten szavainak valóságába)

Isten napi igéi  539. szemelvény

Az életfelfogás megváltoztatására való törekvésben a gyakorlás útja nagyon egyszerű. Ha tényleges tapasztalatodban képes vagy követni a Szentlélek jelenlegi szavait és megtapasztalni Isten munkáját, akkor a beállítottságod képes a változásra. Ha követed, amit a Szentlélek mond, és aszerint törekszel, amit a Szentlélek mond – bármi is legyen az –, akkor olyasvalaki vagy, aki aláveti magát Neki, és a beállítottságod változni fog. Az emberek beállítottsága a Szentlélek jelenlegi szavaival változik; ha folyton a múltbeli tapasztalataidba és előírásaidba kapaszkodsz, akkor a beállítottságod nem tud változni. Ha a Szentlélek mai kijelentései azt kérik, hogy mindenki menjen be a normális emberi mivolt életébe, de te továbbra is leragadsz a felszínes dolgoknál, és zavarodott vagy a valósággal kapcsolatban, sem nem veszed komolyan, akkor olyasvalaki vagy, akinek nem sikerült lépést tartania a Szentlélek munkájával, olyasvalaki, aki nem lépett a Szentlélek által vezetett útra. Az, hogy a beállítottságod tud-e változni vagy sem, attól függ, hogy lépést tudsz-e tartani a Szentlélek aktuális szavaival vagy sem, és hogy van-e igaz tudásod vagy nincs. Ez eltér attól, amit korábban megértettetek. A beállítottságotokat illető változás, amit korábban megértettetek, az volt, hogy te, aki gyorsan ítélsz, Isten fegyelmezése révén megszűntél önkényesen beszélni; ám ez csupán egy aspektusa a változásnak. Jelenleg a legkritikusabb pont a Szentlélek útmutatásának követése: kövesd, bármit is mond Isten, és alávesd magad bárminek, amit Ő mond. Az emberek beállítottságait maguk az emberek nem tudják megváltoztatni; keresztül kell menniük Isten szavainak ítéletén és fenyítésén, valamint próbatételein és finomításán, vagy az Ő szavai által történő fegyelmezésen és metszésen. Csak ekkor érhetik el az Istennek való alávetettséget és a Hozzá való hűséget, és azt, hogy soha többé ne legyenek hanyagok Irányában. Az emberek beállítottságának változása Isten szavainak finomítása alatt történik. Csak az Ő szavainak leleplezése, ítélete, fegyelmezése és megmetszése révén nem mernek többé elhamarkodottan cselekedni, hanem ehelyett állhatatosak és higgadtak lesznek. A legfontosabb pont, hogy képesek lesznek alávetni magukat Isten aktuális szavainak és az Ő munkájának. Még ha az nem is áll összhangban az emberi elképzelésekkel, ők képesek lesznek elengedni ezeket az elképzeléseket és szándékosan alávetni magukat. A múltban a beállítottság változásairól szóló beszédek elsősorban arra utaltak, hogy az ember képes legyen lázadni önmaga ellen, engedni, hogy a hús-vér teste szenvedjen, fegyelmezni a testét és megszabadulni a testi preferenciáktól – ami egyféle változás a beállítottságban. Ma mindenki tudja, hogy a beállítottságbeli változás valódi kifejeződése az Isten aktuális szavainak való alávetés, és az Ő új munkájának igazi ismerete. Ily módon az emberek korábbi, elképzelésszerű ismerete Istenről törölhető, és valódi tudást érhetnek el Istenről, valamint alávetettséget Neki – csak ez a beállítottság változásának valódi kifejeződése.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az emberek, akiknek a beállítottsága megváltozott, azok, akik beléptek Isten szavainak valóságába)

Isten napi igéi  540. szemelvény

Az emberek törekvése az életbe való belépésre Isten szavain alapszik. Korábban azt mondtuk, hogy minden az Ő szavai miatt valósul meg, ám senki sem látta ezt a tényt. Ha bemész a jelenlegi lépésbe és megtapasztalod azt, minden világossá válik előtted, és egy jó alapot építesz majd a jövőbeli próbatételekhez. Bármit is mond Isten, csak az Ő szavaiba történő belépésre összpontosíts. Amikor Isten azt mondja, el fogja kezdeni megfenyíteni az embereket, fogadd el az Ő fenyítését. Amikor Isten arra kéri az embereket, hogy meghaljanak, fogadd el azt a próbatételt. Ha mindig az Ő legújabb kijelentéseiben élsz, Isten szavai végül tökéletesíteni fognak. Minél inkább belépsz Isten szavaiba, annál gyorsabban történik a tökéletesítésed. Miért kérlek titeket beszélgetésről beszélgetésre, hogy megismerjétek Isten szavait, és belépjetek azokba? Csak ha Isten szavaiban törekedtek és tapasztaltok, és beléptek az Ő szavainak valóságába, akkor van lehetősége a Szentléleknek munkálkodni rajtad. Ezért mindannyian résztvevői vagytok minden módszernek, amelyekkel Isten munkálkodik, és bármilyen szintű a szenvedésetek, végül mind „ajándékot” kaptok. Annak érdekében, hogy végül tökéletességre jussatok, Isten összes szavába be kell mennetek. A Szentlélek embereket illető tökéletesítése nem egyoldalú; szüksége van az emberek együttműködésére, szüksége van arra, hogy mindenki szándékosan együttműködjön Vele. Bármit mond Isten, csak a szavaiba való belépésre összpontosítsatok – ez jobban az életetek javára válik. Minden azért van, hogy változást érjetek el a beállítottságotokban. Amikor belépsz Isten szavaiba, Ő megindítja a szívedet, és képes leszel megismerni mindent, amit Isten munkájának ebben a lépésében el kíván érni, és meglesz benned az elhatározás, hogy elérd ezt. A fenyítés ideje során voltak azok, akik úgy hitték, ez egy munkamódszer, és nem hittek Isten szavaiban. Ennek eredményeképp nem mentek át finomításon, és anélkül léptek ki a fenyítés időszakából, hogy bármit nyertek vagy megértettek volna. Voltak néhányan, akik igazán beléptek ezekbe a szavakba, szemernyi kétség nélkül, akik azt mondták, hogy Isten szavai igazak és csalhatatlanok, és hogy az embert meg kell fenyíteni. Egy ideig küzdöttek ebben, elengedvén jövőjüket és sorsukat, és amikor kikerültek, beállítottságuk keresztülment némi változáson, és mélyebb megértést nyertek Istenről. Azok, akik kikerültek a fenyítésből, mind érezték Isten szeretetreméltóságát, és rájöttek, hogy a munka ezen lépése Isten beléjük alászálló nagy szeretetét testesíti meg, hogy ez Isten szeretetének hódítása és üdvözítése. Azt is mondták, hogy Isten gondolatai mindig jók, és hogy minden, amit Isten az emberen tesz, szeretet, nem pedig gyűlölet. Azok, akik nem hittek Isten szavaiban, akik nem figyeltek oda az Ő szavaira, nem mentek keresztül finomításon a fenyítés ideje során, következésképpen a Szentlélek nem volt velük, és nem nyertek semmit. Ami azokat illeti, akik beléptek a fenyítés idejébe, bár átmentek finomításon, a Szentlélek rejtve munkálkodott bennük, és ennek következtében élettermészetük megváltozott. Némelyek látszatra nagyon pozitívnak tűntek, egész nap jókedvvel telve, de nem léptek be Isten szavai finomításának állapotába, és így egyáltalán nem változtak, ami annak a következménye volt, hogy nem hittek Isten szavaiban. Ha nem hiszel Isten szavaiban, akkor a Szentlélek nem fog munkálkodni rajtad. Isten mindenkinek megjelenik, aki hisz az Ő szavaiban, és azok, akik hisznek az Ő szavaiban és elfogadják azokat, elnyerhetik a szeretetét!

Ahhoz, hogy bemenj Isten szavainak valóságába, meg kell találnod a gyakorlás útját. Az életfelfogásod csak akkor változhat, ha képes vagy a gyakorlatba ültetni Isten szavait. Isten csak ezen az úton keresztül tökéletesíthet téged, és csak azok az emberek lehetnek az Ő szándékaival összhangban, akiket Isten ily módon tökéletesített. Ahhoz, hogy új fényt kapj, az Ő szavain belül kell élned. Ha a Szentlélek csupán egyetlen alkalommal indít meg, az nem elég – mélyebbre kell menned. Azokban, akiket csak egyszer indított meg, csupán a belső buzgalom ébred fel és törekedni akarnak, ám ez nem tarthat sokáig; a Szentléleknek állandóan mozgatnia kell őket. A múltban sokszor említettem abbéli reményemet, hogy Isten Lelke megindíthatja az emberek lelkét, hogy változásra törekedhessenek élettermészetükben, és miközben azt keresik, hogy Isten megindítsa őket, megérthetik saját hiányosságaikat, és az Ő szavainak megtapasztalása folyamatában levethetik a bennük lévő tisztátalan dolgokat (önelégültség, gőg, elképzelések és a többi). Ne gondold, hogy az, hogy csupán proaktív vagy az új fény elfogadásában, elegendő lesz – minden negatívumot el kell vetned. Egyrészt pozitív aspektusból kell belépnetek, másrészt meg kell szabadulnotok mindentől, ami tisztátalan egy negatív aspektusból. Folyamatosan vizsgálnod kell magad, hogy lásd, milyen tisztátalan dolgok vannak még mindig benned. Az ember vallásos elképzelései, szándékai, reményei, önelégültsége és gőgje mind tisztátalan dolog. Nézz magadba, és vess össze mindent Isten összes leleplező szavával, hogy lásd, milyen vallásos elképzeléseid vannak! Csak akkor tudod elvetni őket, ha valóban felismered. Egyesek azt mondják: „Most elegendő egyszerűen követni a Szentlélek jelen munkájának fényét. Semmi mással nem szükséges bajlódni.” Ám aztán, amikor a vallásos elképzeléseid feltámadnak, hogyan veted majd le őket? Úgy gondolod, egyszerű dolog Isten aktuális szavait követni? Ha vallásos ember vagy, akkor vallásos elképzeléseidből és a szívedben lakozó hagyományos teológiai elméletekből zavarok támadhatnak, és amikor ezek a dolgok felmerülnek, az megzavar téged az új dolgok elfogadásában. Ezek mind valóságos problémák. Ha csupán a Szentlélek aktuális szavait követed, nem tehetsz eleget Isten szándékainak. Miközben a Szentlélek jelen fényét követed, fel kell ismerned, milyen elképzeléseket és szándékokat dédelgetsz, és miféle emberi önelégültséggel rendelkezel, illetve mely viselkedések jelentenek lázadást Istennel szemben. És miután mindezeket felismerted, el kell vetned őket. Az, hogy fel kell lázadnod a korábbi cselekedeteid és viselkedéseid ellen, mind azért történik, hogy követhesd a Szentlélek által ma szólt szavakat. A beállítottság változása egyrészt Isten szavain keresztül valósul meg, másrészt együttműködést igényel az ember részéről. Van Isten munkája, és aztán van az emberi gyakorlás, és mindkettő nélkülözhetetlen.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az emberek, akiknek a beállítottsága megváltozott, azok, akik beléptek Isten szavainak valóságába)

Isten napi igéi  541. szemelvény

A szolgálatod jövőbeli útján hogyan tudsz eleget tenni Isten szándékainak? Egy sarkalatos pont az életbe való belépésre törekvés, a beállítottságbeli változásra való törekvés és a valóságba történő mélyebb belépésre törekvés – ez az útja, hogy elérd, hogy Isten tökéletesítsen és megnyerjen. Mindannyian Isten megbízatásának címzettjei vagytok, de miféle megbízatásé? Ez a munka következő lépéséhez kapcsolódik; a munka következő lépése nagyobb munka lesz, amely az egész világegyetemben végbemegy, ezért ma változásra kell törekednetek az élettermészetetekben, hogy a jövőben igazán Isten bizonyítékai lehessetek, aki dicsőséget nyer az Ő munkáján keresztül, ti pedig példává lehettek a jövőbeli munkájához. A mai törekvés teljességgel a jövőbeli munka alapjának lefektetését szolgálja, hogy Isten használhasson titeket és ti tanúságot tehessetek Mellette. Ha ezt teszed törekvésed céljává, elnyerheted majd a Szentlélek jelenlétét. Minél magasabbra teszed törekvésed célját, annál inkább tökéletesíthetnek. Minél jobban törekszel az igazságra, annál többet munkálkodik a Szentlélek. Minél nagyobb benned a hajtóerő arra, hogy törekedj, annál többet fogsz nyerni. A Szentlélek belső állapotuk szerint tökéletesíti az embereket. Néhányan azt mondják, hogy nem akarják, hogy Isten használja vagy tökéletesítse őket, hogy ők csak azt akarják, hogy a testük biztonságban legyen, és ne szenvedjenek semmilyen szerencsétlenséget. Egyes emberek vonakodnak belépni a királyságba, ámde készségesen leereszkednek a feneketlen mélységbe. Isten ebben az esetben is teljesíti a kívánságodat. Bármire is törekszel, Isten valóra váltja. Nos, mire törekszel a jelenben? Arra, hogy tökéletesítsenek? Jelenlegi tetteid és viselkedéseid arra irányulnak, hogy Isten tökéletesítsen és megnyerjen? Mindennapi életedben folyamatosan így kell méregetned magad. Ha teljes szíveddel egyetlen célt követsz, Isten biztosan tökéletesíteni fog. Ilyen a Szentlélek útja. A Szentlélek által vezetett út az emberek törekvése révén érhető el. Minél inkább szomjazol arra, hogy Isten tökéletesítsen és megnyerjen, annál többet fog benned munkálkodni a Szentlélek. Minél kevésbé törekszel, és minél negatívabb és visszafelé fejlődő vagy, annál kevesebb lehetősége van a Szentléleknek arra, hogy munkálkodjon; az idő múlásával a Szentlélek le fog mondani rólad. Szeretnéd, hogy Isten tökéletesítsen? Szeretnéd, hogy Isten megnyerjen? Szeretnéd, ha Isten használna? Törekednetek kellene, hogy mindent megtegyetek azért, hogy Isten tökéletesítsen, megnyerjen és használjon, hogy a világegyetem és minden, ami ott van, láthassa Isten tetteinek megnyilvánulását bennetek. Ti vagytok a mester minden között, és minden létező közepén, úgy kell intéznetek, hogy Isten élvezze a tanúságtételt és a dicsőséget rajtatok keresztül. Csak ez az, ami bizonyítja, hogy ti vagytok a legáldottabbak minden nemzedék közül!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az emberek, akiknek a beállítottsága megváltozott, azok, akik beléptek Isten szavainak valóságába)

Isten napi igéi  542. szemelvény

Minél inkább tekintettel vagy Isten szándékaira, annál nagyobb terhet fogsz viselni, és minél nagyobb terhet viselsz, annál gazdagabb tapasztalatod lesz. Amikor tekintettel vagy Isten szándékaira, Isten terhet rak rád, majd megvilágosít téged a feladatokról, amelyeket rád bízott. Amikor Isten ezt a terhet adja neked, akkor Isten szavainak evése és ivása közben különösen figyelni fogsz az ehhez kapcsolódó igazságokra. Ha viseled a testvérek életállapotának terhét, akkor ez egy olyan teher, amelyet Isten bízott rád, és ezt a terhet mindig magaddal fogod vinni a napi imáidban. Amit Isten tesz, az rád lett terhelve, és te hajlandó vagy megtenni azt, amit Isten tenni akar; ez jelenti azt, hogy Isten terhét sajátodként magadra veszed. Ezen a ponton Isten szavainak evését és ivását az ilyen típusú ügyekre fogod összpontosítani, és azon tűnődsz majd: „Hogyan fogom megoldani ezeket a problémákat? Hogyan segíthetek a testvéreimnek felszabadulni és élvezetet lelni a lelkükben?” A beszélgetés során is e problémák megoldására fogsz összpontosítani, és amikor eszed és iszod Isten szavait, olyan szavak evésére és ivására fogsz összpontosítani, amelyek ezekhez az ügyekhez kapcsolódnak. Azzal, hogy a teher érzetével eszed és iszod Isten szavait, megérted az Ő követelményeit, és akkor az előrevezető út világosabbá válik számodra. Ez a Szentlélek megvilágosítása és megvilágítása, amely akkor jön létre, amikor teher van rajtad, és ez Isten útmutatása is számodra. Miért mondom ezt? Ha nincs rajtad teher, akkor nem leszel figyelmes, miközben eszed és iszod Isten szavait; amikor teherrel a szívedben eszed és iszod Isten szavait, képes leszel felfogni a lényegüket, megtalálni az utadat, és tekintettel lenni Isten szándékaira. Ezért imádkoznod kell Istenhez, hogy helyezzen több terhet rád, és bízzon rád még nagyobb megbízatásokat, hogy világosabb utad legyen a jövőbeni gyakorlásodhoz; hogy Isten szavainak evése és ivása nagyobb eredményeket hozzon; hogy képessé válj felfogni szavainak lényegét; és hogy alkalmasabbá válj arra, hogy a Szentlélek megindítson.

Isten szavainak evése és ivása, a képzés az imában, Isten terhének elfogadása és az Általa rád bízott megbízatások elfogadása – mindez azért van, hogy legyen előrevezető utad. Minél nagyobb terhet viselsz Isten megbízatásáért, annál könnyebb lesz számodra, hogy Ő tökéletesítsen téged. Egyesek még arra sem hajlandók, hogy együttműködjenek másokkal Isten szolgálatában, amikor felkérik őket; ezek lusta emberek, akik a kényelemre áhítoznak. Minél többször kérnek fel, hogy működj együtt másokkal a szolgálatban, annál több tapasztalatod lesz. A több teher és tapasztalat eredményeképpen több lehetőséged lesz arra, hogy tökéletességre juss. Ezért, ha őszinteséggel tudod Istent szolgálni, akkor tekintettel leszel Isten terhére; ily módon, több lehetőséged lesz arra, hogy Isten által tökéletesedj. Egy ilyen embercsoport áll jelenleg tökéletesítés alatt. Minél inkább és minél nagyobb intenzitással hat meg téged a Szentlélek, annál jobban tekintettel leszel Isten terhére, annál inkább tökéletesedni fogsz Isten által, és Ő mindinkább meg is fog nyerni téged – míg végül olyan emberré válsz, akit Isten használ. Jelenleg vannak olyanok, akik nem hordoznak terheket az egyház számára. Ezek az emberek lusták és lomhák, és csak a saját testükkel törődnek. Az ilyen emberek rendkívül önzőek, és vakok is. Ha ezt nem vagy képes tisztán látni, akkor nem fogsz semmilyen terhet hordozni. Minél inkább tekintettel vagy Isten szándékaira, Ő annál nagyobb terhet ad neked. Az önzők nem hajlandók ilyen dolgokat elszenvedni; nem hajlandók megfizetni az árat, és ennek következtében elszalasztják a lehetőséget, hogy Isten által tökéletesedjenek. Nem ártanak-e maguknak? Ha olyan valaki vagy, aki tekintettel van Isten szándékaira, akkor valódi teher fog kialakulni benned a gyülekezet iránt. Valójában ahelyett, hogy ezt a gyülekezetért viselt tehernek neveznénk, jobb lenne a saját életedért viselt tehernek hívni, mert azért alakul ki benned teher a gyülekezet iránt, hogy Isten tökéletesíthessen téged az ilyen tapasztalatok révén. Ezért bárki is viseli a legnagyobb terhet a gyülekezetért, bárki is visel terhet az életbe való belépésért – ők azok, akiket Isten tökéletesít. Világosan látod ezt? Ha a gyülekezet, amelyben vagy, szétszóródott, mint a homok, de te nem aggódsz és nem idegeskedsz, sőt szemet hunysz afölött, amikor a testvéreid nem tudják normálisan enni és inni Isten szavait, akkor ez annak a megnyilvánulása, hogy nincs rajtad teher. Az ilyen emberek nem azok, akiket Isten szeret. Azok, akiket Isten szeret, éhezik és szomjúhozzák az igazságosságot, és tekintettel vannak Isten szándékaira. Így hát tekintettel kell lennetek Isten terhére, itt és most; nem szabad megvárnotok, amíg Isten megmutatja igazságos természetét a számtalan embernek, mielőtt tekintettel lennétek Isten terhére. Nem lenne-e addigra már túl késő? Most van egy jó alkalom arra, hogy Isten által tökéletessé válj. Ha hagyod, hogy ez a lehetőség kicsússzon a kezeid közül, egész életed hátralévő részében bánni fogod, ahogyan Mózes nem tudott belépni Kánaán jó földjére, és ezt egész életében bánta, bűntudattal halva meg. Mikor Isten igazságos természete megmutatkozik a számtalan nép előtt, tele leszel önváddal. Még ha Isten nem is fenyít meg téged, te magadat fogod megfenyíteni a bűntudatod miatt. Egyesek nincsenek meggyőződve erről, de ha nem hiszed, csak várj, és majd meglátod. Egyesek pontosan azok, akik magukon fogják látni e szavak megvalósulását. Hajlandó vagy áldozatul adni magad ezekért a szavakért?

Ha nem keresed a lehetőségeket arra, hogy Isten tökéletesítsen, és ha nem törekszel arra, hogy az élen járj a tökéletesedésre való törekvésedben, akkor végül meg fogod bánni. Az emberek tökéletesítésére a jelen a legjobb lehetőség; a mostani rendkívül jó időszak. Ha nem törekszel buzgón arra, hogy Isten tökéletesítsen, amint a munkája befejeződik, már elszalasztottad a lehetőséget – túl késő lesz. Bármilyen nagy is az eltökéltséged, ha Isten már nem végez munkát, soha nem leszel képes elérni a tökéletességet, még akkor sem, ha megszakadsz bele. Meg kell ragadnod ezt a lehetőséget, és együtt kell működnöd, miközben a Szentlélek nagyban munkálkodik. Ha elszalasztod ezt az esélyt, nem fogsz kapni egy másikat, bármilyen erőfeszítéseket is teszel. Néhányan közületek így kiáltanak: „Istenem, hajlandó vagyok a Te terhedet figyelembe venni, és hajlandó vagyok eleget tenni a Te szándékaidnak!” Csakhogy nincs gyakorlási utad, így terheid nem lesznek tartósak. Ha van előtted egy út, akkor lépésről lépésre fogsz tapasztalatot szerezni, és a tapasztalatod strukturált és rendezett lesz. Miután egy terhet teljesítettél, egy újabb hárul rád. Ahogy az élettapasztalatod elmélyül, a terheid is egyre komolyabbá válnak. Egyesek csak akkor hordoznak terhet, amikor a Szentlélek megindítja őket; egy idő után, amint már nincs útjuk a gyakorláshoz, felhagynak a terhek hordozásával. Nem tudsz teljes mértékben terheket kialakítani pusztán azáltal, hogy eszed és iszod Isten szavait. Csak úgy fognak terhek kialakulni benned, ha sok igazságot megértesz, kiismerést nyersz, és képes vagy az igazság segítségével problémákat megoldani, és ezáltal pontosabban megérted Isten szavait és Isten szándékait. Csak ha már vannak terheid, akkor leszel képes megfelelően végezni a munkát. Ha van terhed, de nem érted tisztán az igazságot, akkor az sem lesz elég; személyesen kell megtapasztalnod Isten szavait, és tudnod kell, hogyan kell azokat gyakorolni. Csak azután leszel képes gondoskodni másokról, vezetni másokat, és Isten által tökéletessé válni, miután te magad is beléptél a valóságba.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Légy tekintettel Isten szándékaira, hogy elérd a tökéletességet)

Isten napi igéi  543. szemelvény

Jelenleg Isten munkája az, hogy mindenkit a helyes kerékvágásba léptessen, hogy normális lelki élete és valóságos tapasztalatai legyenek, a Szentlélek megindítsa, és – ezekkel az alapokkal – fogadja el Isten megbízatásait. A királyság képzésébe való belépés célja, hogy minden szavatok, tettetek, mozdulatotok, gondolatotok és ötletetek bemenjen Isten szavaiba; hogy Isten jobban meghasson benneteket, és ezáltal kialakuljon az Istent szerető szívetek; és hogy több terhet vállaljatok Isten szándékaiért, hogy mindenki az Isten általi tökéletesítés kerékvágásába lépjen, hogy mindenki a helyes úton legyen. Ha egyszer az Isten általi tökéletesítés kerékvágásán vagy, akkor már a helyes úton jársz. Amint a gondolataidat és ötleteidet, csakúgy, mint a helytelen szándékaidat ki tudod javítani, és képes vagy a hús-vér test tekintetbe vételéről átváltani arra, hogy Isten szándékait vedd figyelembe, és amint képes vagy ellenállni a helytelen szándékok zavarásának, amikor azok felmerülnek, és helyette Isten szándékaival összhangban cselekszel – ha képes vagy egy ilyen átalakulást elérni, akkor az élettapasztalat helyes kerékvágásán vagy. Amint az imádkozásban való képzésed a helyes kerékvágáson van, a Szentlélek meg fog indítani az imáidban. Valahányszor imádkozol, a Szentlélek meg fog indítani; valahányszor imádkozol, képes leszel elcsendesíteni a szívedet Isten előtt. Valahányszor eszel és iszol egy fejezetet Isten szavaiból, ha képes vagy elfogni azt a munkát, amelyet Ő jelenleg végez, és meg tudod érteni, hogyan kell imádkozni, hogyan kell együttműködni, és hogyan kell belépni azokba, csak akkor fog eredményt hozni Isten szavainak evése és ivása. Amikor Isten szavain belül képes vagy megtalálni a belépés útját, és el tudod fogni Isten jelenlegi munkájának dinamikáját, valamint a Szentlélek munkájának irányzatát, akkor a helyes kerékvágásra léptél. Ha nem fogtad el a kulcsfontosságú pontokat Isten szavainak evése és ivása közben, és utána képtelen vagy megtalálni a gyakorlás útját, ez azt fogja mutatni, hogy még mindig nem tudod, hogyan kell enni és inni Isten szavait, és hogy nem fedezted fel az ehhez szükséges módszert és alapelvet. Ha nem tudod elfogni azt a munkát, amelyet Isten jelenleg végez, akkor képtelen leszel elfogadni azokat a feladatokat, amelyeket Ő rád bízna. Az a munka, amelyet Isten jelenleg végez, pontosan az, amibe az embereknek jelenleg be kell lépniük és amit meg kell érteniük. El tudjátok fogni ezeket a dolgokat?

Ha hatékonyan eszed és iszod Isten szavait, akkor a lelki életed normális lesz, és függetlenül attól, hogy milyen megpróbáltatásokkal kell szembenézned, milyen körülményekkel kell számolnod, milyen fizikai betegséget kell kiállnod, milyen elidegenedést élsz át a testvéreidtől vagy milyen családi nehézségeket tapasztalsz, képes vagy normálisan enni és inni Isten szavait, normálisan imádkozni és normálisan folytatni a gyülekezeti életedet; ha mindezt el tudod érni, az azt mutatja, hogy a helyes kerékvágásra léptél. Vannak, akik túlságosan törékenyek, és nincs bennük kitartás. Egy kisebb problémába ütközve nyafognak és negatívvá válnak. Az igazságra való törekvés kitartást és elszántságot követel. Ha ezúttal kudarcot vallottál abban, hogy eleget tegyél Isten szándékainak, akkor képesnek kell lenned arra, hogy gyűlöld magad, és mélyen legbelül csendben eltökéltnek kell lenned, hogy a következő alkalommal sikerrel járj. Ha ezúttal nem vetted figyelembe Isten terhét, akkor elszántnak kell lenned, hogy fellázadj a hús-vér test ellen, amikor a jövőben ugyanezzel a problémával szembesülsz, és el kell határoznod, hogy eleget teszel Isten szándékainak. Így válsz majd dicséretre méltóvá. Vannak emberek, akik még azt sem tudják, hogy a saját gondolataik vagy elképzeléseik helyesek-e; ezek az emberek zavaros fejű bolondok! Ha meg akarod zabolázni a szívedet, és lázadni akarsz a test ellen, először is tudnod kell, hogy a szándékaid helyesek-e; csak ezután tudod megzabolázni a szívedet. Ha nem tudod, hogy a szándékaid helyesek-e, akkor vajon meg tudod-e zabolázni a szíved, és tudsz-e lázadni a test ellen? Még ha lázadsz is, akkor is zavarodottan teszed majd. Tudnod kell, hogy lázadnod kell a téves szándékaid ellen; ezt jelenti a test elleni lázadás. Amint felismered, hogy a szándékaid, gondolataid és ötleteid helytelenek, gyorsan vissza kell fordulnod, és a helyes úton kell járnod. Először ebben a kérdésben érj el áttörést, és e téren képezd magad, hogy beléphess, mert te tudod a legjobban, hogy helyes szándékaid vannak-e vagy sem. Amint a helytelen szándékaidat kijavítottad, hogy Istenért legyenek a szándékaid, akkor elérted a szíved megzabolázásának célját.

A legfontosabb dolog, amit most tennetek kell, hogy ismereteket szerezzetek Istenről és az Ő munkájáról; azt is tudnod kell, hogy a Szentlélek hogyan végzi munkáját az embereken. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a helyes kerékvágásra lépj. Könnyebb lesz számodra, ha ezt a létfontosságú pontot megértetted. Hiszel Istenben, és ismered Istent, ami azt mutatja, hogy az Istenbe vetett hited méltó a nevére. Ha továbbra is tapasztalatokat szerzel, de végül mégsem vagy képes megismerni Istent, akkor bizonyára olyan ember vagy, aki szembehelyezkedik Istennel. Azok, akik csak Jézus Krisztusban hisznek anélkül, hogy a mai megtestesült Istenben hinnének, mind kárhozatra vannak ítélve. Ők mindannyian az utolsó napi farizeusok, mert nem ismerik el a mai Istent, és mindannyian szemben állnak Istennel. Még ha a lehető leghelyénvalóbb módon hisznek is Jézusban, mindez hiábavaló lesz; Isten nem fogja őket elismerni. Mindazok, akik táblán hirdetik, hogy hisznek Istenben, de szívükben nincs igazi ismeret Istenről, képmutatók!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Légy tekintettel Isten szándékaira, hogy elérd a tökéletességet)

Isten napi igéi  544. szemelvény

Ahhoz, hogy valaki arra törekedjen, hogy Isten által tökéletessé váljon, először is meg kell értenie, hogy mit jelent az, hogy tökéletessé válik Őáltala, valamint, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy tökéletesítsék. Amint valaki el tudja fogni ezeket a dolgokat, akkor meg kell találnia a gyakorlás útját. Ahhoz, hogy valakit tökéletessé tegyenek, egy bizonyos kaliberrel kell rendelkeznie. Sokaknak nem elég jó a veleszületett kaliberük, ilyenkor meg kell fizetned az árat, és keményen kell dolgoznod magadtól. Minél rosszabb a kalibered, annál több erőfeszítést kell tenned magadtól. Minél jobban megérted Isten szavait, és minél inkább a gyakorlatba ülteted őket, annál gyorsabban ráléphetsz az Isten általi tökéletesítés útjára. Az imádság által tökéletességre juthatsz az imádság alatt; tökéletességre juthatsz azáltal is, hogy eszed és iszod Isten szavait, megragadod a lényegüket, és megéled a valóságukat. Isten szavainak mindennapos megtapasztalása által meg kell ismerned, mi hiányzik belőled; és még inkább fel kell ismerned végzetes hibádat és gyengeségeidet, és imádkoznod és könyörögnöd kell Istenhez. Ha így teszel, fokozatosan tökéletesedni fogsz. A tökéletességhez vezető út a következő: imádkozni; Isten szavait enni és inni; elfogni Isten szavainak lényegét; bemenni Isten szavainak megtapasztalásába; megismerni, mi hiányzik belőled; alávetni magad Isten munkájának; tekintettel lenni Isten terhére és fellázadni a hús-vér test ellen Istent szerető szíved által; és gyakori beszélgetésbe kapcsolódni testvéreiddel, ami gazdagíthatja tapasztalataidat. Legyen szó a közösségi életről vagy a személyes életedről, és legyen szó nagy vagy kis összejövetelekről, ezek mind lehetővé tehetik számodra, hogy tapasztalatokat szerezz, képzésben részesülj, és lehetővé tehetik, hogy a szíved elcsendesedjen Isten előtt, és Őfelé forduljon. Mindez a tökéletességre jutás folyamatának része. Isten szavainak megtapasztalása, ahogy korábban említettük, azt jelenti, hogy képes vagy ténylegesen személyesen megtapasztalni azokat, és engeded magadnak, hogy megéld őket – hogy ezáltal nagyobb hitet és szeretetet nyerj Isten iránt –, és ezáltal fokozatosan levesd a sátáni romlott beállítottságaidat, levesd a helytelen szándékaidat, és egy normális ember hasonlatosságát éld meg. Egyre több Isten iránti szeretet lesz benned – ami azt jelenti, hogy egyre több olyan részed lesz, amelyet Isten tökéletesített, és akkor a Sátán által megrontott részeidből egyre kevesebb lesz. Gyakorlati tapasztalataid révén fokozatosan rálépsz a tökéletesítés útjára. Ha tehát azt szeretnéd, hogy tökéletességre juss, akkor különösen fontos, hogy tekintettel legyél Isten szándékaira, és megtapasztald az Ő szavait.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Légy tekintettel Isten szándékaira, hogy elérd a tökéletességet)

Isten napi igéi  545. szemelvény

Isten most egy bizonyos embercsoportot akar megnyerni, azoknak a csoportját, akik minden tőlük telhetőt megtesznek a Vele való együttműködésért, akik képesek engedelmeskedni az Ő munkájának, akik hiszik, hogy az Isten által mondott szavak igazak, és akik át tudják ültetni Isten követelményeit a gyakorlatba; ők azok, akiknek igaz megértés van a szívében, ők azok, akik tökéletessé válhatnak, és mindenképpen képesek lesznek a tökéletesség útján járni. Azok, akik nem tehetők tökéletessé, olyan emberek, akikből hiányzik Isten művének világos megértése, akik nem eszik és isszák Isten szavait, akik nem figyelnek az Ő szavaira, és akiknek egyáltalán nincs istenszerető szívük. Azok, akik kételkednek a megtestesült Istenben, akik mindig bizonytalanok Vele kapcsolatban, akik sohasem veszik komolyan az Ő szavait, és mindig megpróbálják becsapni Őt, olyan emberek, akik ellenállnak Istennek, és a Sátántól valók; az ilyen embereket nem lehet tökéletessé tenni.

Ha tökéletessé akarsz válni, először kegyet kell találnod Isten szemében, mert Ő azokat teszi tökéletessé, akikre kegyesen tekint, és akik összhangban vannak az Ő szándékaival. Ha összhangban szeretnél lenni Isten szándékaival, legyen olyan szíved, amely aláveti magát az Ő munkájának, minden tőled telhetőt meg kell tenned, hogy az igazságra törekedj, és mindenben el kell fogadnod Isten alapos vizsgálatát. Minden, amit teszel, átment Isten vizsgálatán? Helyes a szándékod? Ha a szándékod helyes, Isten jóvá fog hagyni téged; ha a szándékod helytelen, az azt mutatja, hogy a szíved nem Istent szereti, hanem a testet és a Sátánt. Ezért az imádságon keresztül kell mindenben elfogadnod Isten vizsgálatát. Amikor imádkozol, bár személyesen nem állok előtted, a Szentlélek veled van, és te mind Hozzám, mind Isten Lelkéhez imádkozol. Miért hiszel ebben a hús-vér testben? Azért hiszel, mert Nála van az Isten Lelke. Hinnél ebben a személyben, ha az Isten Lelke nélkül volna? Amikor ebben a személyben hiszel, Isten Lelkében hiszel. Amikor ezt a személyt féled, Isten Lelkét féled. Az Isten Lelkében való hit az ebben a személyben való hit, az ebben a személyben való hit pedig az Isten Lelkében való hit is. Amikor imádkozol, érzed, hogy Isten Lelke veled van, és hogy Isten van előtted, és ezért az Ő Lelkéhez imádkozol. Ma az emberek többsége fél Isten elé hozni a cselekedeteit; az Ő hús-vér testét megcsalhatod ugyan, de a Lelkét nem tudod megtéveszteni. Ami nem állja ki Isten vizsgálatának próbáját, az nincs összhangban az igazsággal, és elvetendő; másként tenni annyi, mint megsérteni Istent. Ezért akár imádkozol, beszélsz és beszélgetsz a testvéreiddel, akár a kötelességedet teszed és dolgokat intézel, Isten elé kell tárnod a szívedet. Amikor betöltöd feladatodat, Isten veled van, és amíg a szándékod helyes és Isten házának munkájára irányul, Ő elfogad mindent, amit teszel; töltsd hát be őszintén feladatodat. Amikor imádkozol, legyen Istent szerető szíved, és Isten gondoskodását, oltalmát és vizsgálatát keresd. Ha ezek a szándékaid, imáid hatékonyak lesznek. Például amikor összejöveteleken imádkozol, ha megnyitod a szívedet és imádkozol Istenhez, és elmondod Neki, hogy mi lakik a szívedben, és nem beszélsz hamisságot, akkor imáid biztosan hatékonyak lesznek. Ha őszinte istenszerető szíved van, akkor tégy esküt Istennek: „Isten, aki a mennyekben és a földön és minden dolgok között van, esküszöm Neked: Vizsgálja át Lelked mindazt, amit teszek, óvjon meg engem és gondoskodjon rólam mindenkor, hogy minden, amit teszek, szilárdan megállhasson a Te jelenlétedben. Ha a szívem nem szeretne Téged, vagy valaha is elárulna Téged, fenyíts és átkozz meg súlyosan engem. Ne bocsáss meg nekem se ebben az életben, se az eljövendő világban!” Le mered tenni ezt az esküt? Ha nem mered, az azt mutatja, hogy félénk vagy, és még mindig magadat szereted. Megvan bennetek ez az elhatározás? Ha valóban ez az elhatározásotok, tegyétek le ezt az esküt. Ha megvan benned az elhatározás, és leteszed ezt az esküt, akkor Isten beteljesíti elhatározásodat. Amikor esküt teszel Isten előtt, Ő meghallgat. Isten az imáid és gyakorlatod alapján állapítja meg, bűnös vagy-e, vagy igazságos. Ti most mentek keresztül a tökéletessé tétel folyamatán, és ha valóban hiszel a tökéletesítésben, akkor mindent, amit teszel, Isten elé hozol, és elfogadod az Ő vizsgálatát. Ha valami felháborítóan lázadó dolgot teszel, vagy ha elárulod Istent, akkor Ő beteljesíti esküdet; azon a ponton, akár kárhozattal, akár fenyítéssel nézel szembe, csak magadnak köszönheted majd. Te tetted le az esküt, hát tartsd is be. Ha esküt teszel, de nem tartod be, kárhozatra jutsz. Minthogy az eskü a tiéd volt, Isten a te esküdet teljesíti be. Vannak, akik félnek, miután imádkoznak, és így szólnak: „Mindennek vége! Többé semmi esélyem a feslettségre, többé semmi esélyem rossz dolgokat tenni, többé semmi esélyem engedni e világi sóvárgásaimnak!” Ezek az emberek még mindig a világot és a bűnt szeretik, és bizonyosan kárhozatra jutnak.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten tökéletessé teszi azokat, akik összhangban vannak az Ő szándékaival)

Isten napi igéi  546. szemelvény

Istenhívőként képesnek kell lenned arra, hogy minden tettedet és cselekedetedet Elé hozd, és elfogadd az Ő vizsgálatát. Ha mindaz, amit teszel, Isten Lelke elé hozható, de Isten hús-vér teste elé nem, az azt mutatja, hogy nem fogadtad el az Ő Lelkének vizsgálatát. Kicsoda az Isten Lelke? Ki az a személy, aki mellett Isten tanúskodik? Ők ketten nem egy és ugyanaz? A legtöbben két külön lénynek látják Őket, és úgy hiszik, hogy Isten Lelke az Isten Lelke, az a személy pedig, aki mellett Isten bizonyságot tesz, csupán egy ember. De nem tévedsz? Kinek a nevében munkálkodik ez a személy? Akik nem ismerik a megtestesült Istent, azoknak nincs lelki megértése. Isten Lelke és az Ő megtestesült hús-vér teste egy, mert Isten Lelke a hús-vér testben ölt anyagi formát. Ha ez a személy nincs jóindulattal irántad, akkor Isten Lelke majd jóindulattal lesz? Nem vagy te összezavarodva? Ma mindazok, akik nem képesek elfogadni Isten vizsgálatát, nem kaphatják meg az Ő jóváhagyását, és akik nem ismerik a megtestesült Istent, nem válhatnak tökéletessé. Tekints rá mindarra, amit teszel, és állapítsd meg, hogy Isten elé hozható-e. Ha nem tudsz Isten elé hozni mindent, amit teszel, az azt jelenti, hogy gonosztevő vagy. Tökéletessé válhat egy gonosztevő? Mindent, amit teszel, minden cselekedetedet, minden szándékodat és minden reakciódat Isten elé kell hoznod. Ez azt jelenti, hogy a mindennapi lelki életed minden elemétől – az imádkozás, az Istenhez való közeledés, Isten szavainak evése és ivása, a testvéreiddel való közösség, a gyülekezeti élet – a másokkal való együttműködésben való szolgálatodig, mindent Isten elé kell hoznod, hogy Ő átvizsgálja azokat. Ez a gyakorlat segít neked, hogy növekedést érj el az életben. A folyamat, amelyben elfogadod Isten vizsgálatát, a megtisztulás folyamata. Minél inkább képes vagy elfogadni Isten vizsgálatát, annál inkább megtisztulsz és annál inkább összhangban vagy Isten szándékaival, hogy ne zuhanj bele a feslettségbe, és a szíved képes legyen az Ő jelenlétében élni. Minél inkább elfogadod az Ő vizsgálatát, annál nagyobb a Sátán megaláztatása, te pedig annál inkább képes vagy fellázadni a test ellen. Így Isten vizsgálatának elfogadása a gyakorlás egy olyan útja, amelyet az embereknek követniük kellene. Bármit teszel is, még akkor is, amikor testvéreiddel közösségben vagy, Isten elé kell hoznod tetteidet, és keresned kell az Ő vizsgálatát, valamint céltudatosan alá kell vetned magad Istennek Magának; ettől sokkal pontosabb lesz a gyakorlásod. Ha mindent, amit teszel, Isten elé hozol, és elfogadod Isten vizsgálatát, csak akkor lehetsz olyasvalaki, aki Isten színe előtt él.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten tökéletessé teszi azokat, akik összhangban vannak az Ő szándékaival)

Isten napi igéi  547. szemelvény

Akikből hiányzik Isten megértése, azok sohasem képesek teljesen alávetni magukat Istennek. Az ilyen emberek a lázadás fiai. Túl nagyravágyók, és túl sok bennük a lázadó mivolt, így eltávolodnak Istentől, és nem hajlandók elfogadni az Ő vizsgálatát. Az ilyen embereket nem könnyű tökéletesíteni. Egyes emberek megválogatják, hogy miként eszik és isszák Isten szavait, és hogy melyeket fogadják el. Isten szavainak bizonyos részeit elfogadják, amelyek egybecsengenek saját elképzeléseikkel, amelyek pedig nem, azokat elutasítják. Ez nem a legnyilvánvalóbb lázadás és ellenállás Istennel szemben? Ha valaki éveken át hisz Istenben anélkül, hogy egy kicsit is kezdené Őt megérteni, az álhívő. Akik hajlandók elfogadni Isten vizsgálatát, azok olyan emberek, akik az Ő megértésére törekednek, akik hajlandók elfogadni az Ő szavait. Ők fogják elnyerni Isten örökségét és áldásait, és ők a legáldottabbak. Isten megátkozza azokat, akiknek a szívében nincs hely az Ő számára, megfenyíti az ilyen embereket, és elhagyja őket. Ha nem szereted Istent, Ő el fog fordulni tőled, és ha nem hallgatsz arra, amit mondok, akkor biztosra veheted, hogy Isten Lelke le fog mondani rólad. Ha nem hiszed, próbáld ki! Ma elmagyarázom neked a gyakorlat egy útját, de rajtad múlik, hogy átülteted-e a gyakorlatba. Ha nem hiszel benne, ha nem ülteted át a gyakorlatba, akkor meglátod majd, hogy munkálkodik-e benned a Szentlélek! Ha nem törekszel Isten megértésére, a Szentlélek nem fog munkálkodni benned. Isten azokban munkálkodik, akik az Ő szavaira törekednek, és megbecsülik őket. Minél inkább megbecsülöd Isten szavait, annál inkább munkálkodni fog benned az Ő Lelke. Minél inkább megbecsüli valaki Isten szavait, annál több esélyt fog kapni arra, hogy Isten tökéletessé tegye őt. Isten azokat teszi tökéletessé, akik valóban szeretik Őt, és azokat teszi tökéletessé, akiknek a szíve csendes az Ő színe előtt. Meg kell becsülnöd Isten minden munkáját, meg kell becsülnöd az Istentől való megvilágosodást, meg kell becsülnöd Isten jelenlétét, meg kell becsülnöd Isten gondoskodását és oltalmát, és meg kell becsülnöd azt, ahogy Isten szavai a valóságoddá válnak, és ellátják az életedet – ez az, ami leginkább összhangban van Isten szándékaival. Ha megbecsülöd Isten munkáját, vagyis ha megbecsülöd mindazt a munkát, amelyet Ő rajtad végzett, akkor Ő megáld téged, és mindenedet megsokasítja. Ha nem becsülöd meg Isten szavait, Ő nem fog munkálkodni rajtad; csak egy kis kegyelmet ad neked a hitedért, megengedve, hogy kapj egy kis anyagi áldást, vagy egy kis biztonságot nyújtva a családodnak. Azt keresd, hogy Isten szavait a valóságoddá tedd, hogy képes légy eleget tenni Neki, és hogy összhangban légy az Ő szándékaival; ne csak azt keresd, hogy élvezd az Ő kegyelmét. Semmi nem fontosabb a hívők számára, mint részesülni Isten munkájában, elnyerni a tökéletességet és azokká válni, akik követik Isten akaratát. Ez a cél, amely felé törekedned kell.

Mindaz, amire az ember a Kegyelem Korában törekedett, mostanára elavult, mert most már magasabb a törekvés mércéje; a mostani cél magasztosabb, de egyúttal gyakorlatiasabb is; a mostani cél jobban képes kielégíteni az ember benső szükségletét. Az elmúlt korokban Isten nem úgy munkálkodott az embereken, ahogy ma teszi; nem beszélt hozzájuk annyit, mint ma, és velük szemben támasztott követelményei sem voltak olyan magasak, mint amit ma megkövetel. Hogy Isten most ezeket a követelményeket támasztja veletek szemben, az azt mutatja, hogy Isten végső szándéka rátok, erre az embercsoportra összpontosul. Ha valóban azt akarod, hogy Isten tökéletessé tegyen, akkor erre törekedj központi célodként. Nem számít, hogy futkosol-e, feláldozod-e magad, feladatkört töltesz-e be, vagy elfogadod-e Isten megbízatását, a célod mindig az legyen, hogy tökéletessé válj, és eleget tegyél Isten szándékainak, hogy elérd ezt a célt. Ha valaki azt mondja, hogy ő nem törekszik az Isten általi tökéletessé válásra, sem az életbe való belépésre, hanem csak a testi békére és örömre törekszik, az a leginkább vak az emberek közül. Azok, akik nem az életvalóságra törekednek, hanem mindössze az örök életre törekednek az eljövendő világban és biztonságra ebben az életben, a leginkább vakok az emberek közül. Így hát mindent, amit teszel, azért tegyél, hogy Isten tökéletessé tegyen és megnyerjen magának.

A munka, amelyet Isten az embereken végez, abban áll, hogy különböző szükségleteik szerint látja el őket. Minél nagyobb egy ember élete, annál többre van szüksége, és annál többre törekszik. Ha ebben a szakaszban nincs semmi, amire törekednél, az azt bizonyítja, hogy a Szentlélek elhagyott téged. Mindazoktól, akik az életre törekednek, a Szentlélek sohasem fog elfordulni; az ilyen embereknek mindig van mire törekedniük, és mindig sóvárgás van a szívükben. Az ilyen emberek sohasem elégednek meg a jelenlegi állapotukkal. A Szentlélek munkájának minden szakasza arra irányul, hogy hatást érjen el benned, de ha önelégültté válsz a jelenlegi állapotodtól, ha nincsenek többé szükségleteid, ha nem fogadod el többé a Szentlélek munkáját, akkor Ő el fog fordulni tőled. Az embereknek mindennap szükségük van Isten vizsgálatára; mindennap bőséges ellátásra van szükségük Istentől. Kibírják az emberek anélkül, hogy mindennap egyék és igyák Isten szavát? Ha valaki mindig úgy érzi, hogy nem tud eleget enni és inni Isten szavából, ha folyamatosan az igazságosságot keresi, éhezi és szomjazza, a Szentlélek mindig munkálkodni fog benne. Minél inkább éhezik és szomjazik valaki az igazságosságra, annál inkább képes gyakorlati dolgokról beszélni. Minél jobban összpontosít valaki az igazság keresésére, annál gyorsabban ér el növekedést az életében, ami tapasztalatban gazdaggá és Isten házának tehetős lakójává teszi őt.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten tökéletessé teszi azokat, akik összhangban vannak az Ő szándékaival)

Isten napi igéi  548. szemelvény

A Szentléleknek minden emberben van egy bejárandó útja, és minden embernek megadja a lehetőséget a tökéletesedésre. A negativitásodon keresztül meg kell ismerned a saját romlottságodat, majd a negativitás levetésével találsz majd utat a gyakorlásra; ezek mind olyan utak, amelyeken tökéletesedsz. Továbbá, a benned lévő néhány pozitív dolog folyamatos vezetése és megvilágítása révén te proaktívan töltöd majd be a feladatodat, növekszel a rálátásban, és éleslátásra teszel szert. Amikor az állapotod jó, olyankor különösen szívesen olvasod Isten szavait, és különösen szívesen imádkozol Istenhez, és a meghallgatott prédikációkat a saját állapotodra tudod vonatkoztatni. Ilyenkor Isten megvilágosít és megvilágít belül, és rávezet arra, hogy néhány dolgot pozitív aspektusból ismerj fel. Így tökéletesedsz a pozitív aspektusban. Negatív állapotban gyenge és negatív vagy; úgy érzed, hogy Isten nincs a szívedben, mégis Isten megvilágít téged, segít utat találnod a gyakorlásra. Az ebből való kilépés a tökéletesség elérése a negatív aspektusban. Isten mind pozitív, mind negatív aspektusban képes tökéletesíteni az embert. Ez attól függ, hogy képes vagy-e tapasztalni, és attól, hogy törekszel-e arra, hogy Isten által tökéletesedj. Ha valóban arra törekszel, hogy Isten tökéletesítsen, akkor a negatívum nem okozhat neked veszteséget, de hozhat neked olyan dolgokat, amelyek valóságosabbak, és képesebbé tehet arra, hogy megismerd azt, ami hiányzik belőled, képesebbé arra, hogy felfogd valódi állapotodat, és hogy meglásd, hogy az embernek semmije sincs, és ő is semmi; ha nem tapasztalsz meg próbákat, nem ismered meg ezeket, és mindig úgy fogod érezni, hogy mások felett állsz, és jobb vagy mindenki másnál. Mindezeken keresztül meglátod, hogy minden, ami korábban bekövetkezett, Isten által történt és Isten oltalma alatt állt. A próbákba való belépés elvonja a szeretetedet és hitedet, hiányzik az imádság, és képtelen vagy himnuszokat énekelni, és anélkül, hogy észrevennéd, mindezek közepette megismered önmagad. Istennek sok eszköze van az ember tökéletesítésére. Ő mindenféle környezetet alkalmaz, hogy megmetssze az ember romlott beállítottságait, és különböző dolgokat használ arra, hogy az embert felfedje; egyrészt megmetszi az embert, másrészt felfedi az embert, és megint másrészt leleplezi az embert, kiásva és leleplezve az ember szíve mélyén lévő „misztériumokat”, és megmutatva az embernek a természetét azáltal, hogy számos állapotát leleplezi. Isten sokféle módszerrel tökéletesíti az embert – leleplezésen keresztül, az ember megmetszésén keresztül, finomításon és fenyítésen keresztül –, hogy az ember megtudja, hogy Isten gyakorlatias.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tökéletesíthetők, akik a gyakorlásra összpontosítanak)

Isten napi igéi  549. szemelvény

Mi az, amire most törekedtek? Hogy Isten tökéletesítsen benneteket, hogy megismerjétek Istent, hogy elnyerjétek Istent – vagy talán a 90-es évek Péterének viselkedésmódjára törekedtek, vagy arra, hogy nagyobb legyen a hitetek, mint Jóbé, vagy talán arra, hogy Isten igazságosnak nevezzen, és Isten trónja elé érkezzetek, vagy arra, hogy képesek legyetek Istent a földön kinyilvánítani, és erőteljes és harsogó tanúságot tenni Isten mellett. Függetlenül attól, hogy mire törekedtek, összességében ez mind azért van, hogy Isten megmentsen benneteket. Akár arra törekszel, hogy igazságos ember legyél, akár Péter viselkedésmódjára törekszel, akár Jób hitére, akár arra, hogy Isten tökéletesítsen, mindez Isten munkája, amit az emberen végez. Más szóval, függetlenül attól, hogy mire törekszel, mindez az Isten által való tökéletesítés érdekében van, mindez Isten szavainak megtapasztalása érdekében történik, hogy Isten szívének eleget tegyél; bármire is törekszel, mindez az Isten szeretetreméltóságának felfedezése érdekében történik, hogy a valós tapasztalatban keresd meg a gyakorlás útját, azzal a céllal, hogy képes legyél levetni saját lázadó beállítottságodat, elérve egy normális állapotot önmagadban, teljes összhangban Isten szándékaival, igaz emberré válva, és mindenben, amit teszel, helyes indítékkal rendelkezve. Az ok, amiért mindezeket a dolgokat megtapasztalod, az az, hogy eljuss Isten megismeréséhez, és növekedést érj el az életben. Bár amit te megtapasztalsz, azok Isten szavai és a tényleges események, csakúgy, mint a környezetedben lévő emberek, események és dolgok, de végeredményben képes vagy megismerni Istent és tökéletessé válni Isten által. Arra törekedni, hogy az igazságos ember útját járd, vagy arra, hogy Isten szavait a gyakorlatba ültesd: ezek jelentik a futópályát, míg az Isten megismerése és az Isten által való tökéletesedés a cél. Akár arra törekszel most, hogy Isten tökéletesítsen, akár arra törekszel, hogy tanúságot tegyél Isten mellett, mindez végső soron azért van, hogy megismerd Istent; azért van, hogy az a munka, amit Ő végez rajtad, ne legyen hiábavaló, hogy végül megismerd Isten gyakorlatiasságát, megismerd az Ő nagyságát, és még inkább megismerd Isten alázatosságát és rejtettségét, és megismerd azt a hatalmas mennyiségű munkát, amit Isten végez rajtad. Isten oly mértékben megalázkodott, hogy ezeken a mocskos és romlott embereken végzi a munkáját, és tökéletessé teszi ezt az embercsoportot. Isten nem csak testté lett, hogy emberek között éljen és egyen, hogy pásztorolja az embereket, és hogy gondoskodjon arról, amire az embereknek szükségük van. Még fontosabb az, hogy Ő az üdvösség és a hódítás mérhetetlen munkáját végzi ezeken a rendkívül romlott embereken. Ő eljött a nagy vörös sárkány szívébe, hogy megmentse ezeket a legromlottabb embereket, hogy minden ember megváltozzon és újjá legyen. Az a mérhetetlen szenvedés, amit Isten elvisel, nemcsak az a szenvedés, amit Ő a testet öltés során elvisel, hanem leginkább az, hogy Isten Lelke rendkívüli megaláztatást szenved el – annyira megalázkodik és elrejti Magát, hogy közönséges emberré válik. Isten megtestesült, és hús-vér testi formát öltött, hogy az emberek lássák, hogy normális emberi élete és normális emberi szükségletei vannak. Ez elég bizonyíték arra, hogy Isten nagymértékben megalázkodott. Isten Lelke a hús-vér testben valósult meg. Az Ő Lelke olyan fenséges és nagy, mégis egy közönséges ember, egy jelentéktelen ember alakját veszi fel, hogy elvégezze a Lelkének munkáját. A képesség, rálátás, józan ész, emberi mivolt, és mindannyiótok élete tekintetében ti valóban méltatlanok vagytok arra, hogy megkapjátok Isten ilyen jellegű munkáját, és valóban méltatlanok vagytok arra, hogy Isten ilyen szenvedést viseljen el értetek. Isten olyan magasztos. Ő oly mértékben fenséges, az emberek pedig oly mértékben alantasak, és mégis Ő még mindig dolgozik rajtuk. Nemcsak azért testesült meg, hogy gondoskodjon az emberekről, hogy beszéljen az emberekhez, hanem együtt is él az emberekkel. Isten annyira alázatos, annyira szeretetre méltó. Ha amint Isten szeretetét, amint Isten kegyelmét említik, könnyeket hullatsz, nagy dicséretet mondva, ha eljutsz ebbe az állapotba, akkor igaz ismereted van Istenről.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tökéletesíthetők, akik a gyakorlásra összpontosítanak)

Isten napi igéi  550. szemelvény

Manapság van egyfajta eltérés az emberek törekvésében: csak arra törekszenek, hogy szeressék Istent és eleget tegyenek Istennek, de nincs semmilyen tudásuk Istenről, továbbá elmulasztották a Szentlélek megvilágosítását és megvilágítását magukban. Nem rendelkeznek Isten igaz ismeretének alapjával. Ily módon a tapasztalataik előrehaladtával veszítenek a lelkesedésükből. Mindazok, akik Isten igaz ismeretére törekszenek, bár a múltban nem voltak jó állapotban, és hajlamosak voltak a negativitásra és a gyengeségre, és gyakran hullattak könnyeket, elcsüggedtek, és elvesztették a reményt – most, ahogy egyre több tapasztalatot szereznek, állapotuk javul. Miután megtapasztalták a metszést és összetöretést, és megtapasztalták a megpróbáltatást és a finomítást, nagy fejlődést értek el. A negatív állapotok csökkentek, és az életfelfogásukban is történt némi változás. Ahogy egyre több próbatételen mennek keresztül, a szívük elkezdi szeretni Istent. Van egy szabály az emberek Isten általi tökéletesítésére, ami az, hogy Ő megvilágosít téged azáltal, hogy felhasználja egy kívánatos részedet, hogy legyen utad a gyakorlásra, és el tudd választani magad minden negatív állapottól, segítve a lelkedet elérni a felszabadulást, és képessé téve téged arra, hogy jobban szeresd Őt. Ily módon képes vagy levetni a sátáni romlott beállítottságokat. Ha mesterkéletlen vagy és nyitott, hajlandó vagy önmagad megismerésére és az igazság gyakorlatba ültetésére, Isten természetesen megáld téged, és amikor gyenge és negatív vagy, Ő kétszeresen is megvilágosít téged, elősegítve, hogy jobban megismerd önmagadat, hogy hajlandóbb légy lelkiismeret-furdalást érezni a szívedben, és hogy képesebb legyél gyakorolni azokat a dolgokat, amelyeket gyakorolnod kell. Csak így lehet békés és könnyű a szíved. Az a személy, aki rendre odafigyel Isten megismerésére, aki odafigyel önmaga megismerésére, aki odafigyel saját gyakorlatára, képes lesz rendszeresen befogadni Isten munkáját, valamint az Ő útmutatását és megvilágosítását. Még ha az ilyen ember negatív állapotban van is, képes azonnal megfordítani a dolgokat, akár a lelkiismeret működése, akár az Isten szavaiból származó megvilágosodás hatására. Az ember beállítottságának megváltozása mindig akkor valósul meg, amikor az illető ismeri saját tényleges állapotát, valamint Isten természetét és munkáját. Az a személy, aki hajlandó megismerni önmagát és megnyílni, képes lesz az igazság gyakorlására. Az ilyen ember az Istenhez hűséges ember. Az Istenhez hűséges ember megérti Istent, legyen ez a megértés mély vagy sekély, szűkös vagy bőséges. Ez Isten igazságossága, és ez olyasmi, amit az emberek elérnek; ez a saját nyereségük. Akinek van ismerete Istenről, az olyan ember, akinek van alapja, akinek van víziója. Az ilyen ember biztos Isten testi mivoltában, biztos Isten szavaiban és Isten munkájában. Függetlenül attól, hogy Isten hogyan munkálkodik vagy beszél, vagy hogy más emberek hogyan okoznak zavart, ő meg tudja állni a helyét, és szilárdan meg tud állni az Isten melletti bizonyságtételében. Minél inkább ilyen az ember, annál inkább képes gyakorolni az általa megértett igazságot. Mivel mindig így gyakorolja Isten szavait, nagyobb megértésre tesz szert Istenről, és megvan benne az az elhatározás, hogy örökre szilárdan megálljon az Isten melletti bizonyságtételében.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tökéletesíthetők, akik a gyakorlásra összpontosítanak)

Isten napi igéi  551. szemelvény

Az, hogy rendelkezel éleslátással, alávetettséggel és azzal a képességgel, hogy beleláss a dolgokba, hogy élénk lelkű légy, azt jelenti, hogy Isten szavai megvilágosítanak és megvilágítanak téged belülről, amint találkozol valamivel. Ez az élénklelkűség. Minden, amit Isten tesz, azért van, hogy segítsen újjáéleszteni az emberek lelkét. Miért mondja Isten mindig azt, hogy az emberek tompák és üresfejűek? Azért, mert az emberek lelke meghalt, és annyira tompává váltak, hogy egyáltalán nincsenek tudatában a szellemi dolgoknak. Isten munkája az, hogy az emberek életét előre mozdítsa, és segítsen az emberek lelkének életre kelni, hogy belelássanak a lélek dolgaiba, és mindig képesek legyenek szívükben Istent szeretni és Istennek megfelelni. Az ebbe a szakaszba való megérkezés azt mutatja, hogy az ember lelke újjáéledt, és amikor legközelebb találkozik valamivel, azonnal tud reagálni. Fogékony a prédikációkra, és gyorsan reagál a helyzetekre. Ez a szellem éberségének elérése. Sok olyan ember van, aki gyorsan reagál egy külső eseményre, de amint a valóságba való belépésről vagy a szellem részletes dolgairól esik szó, eltompul és üresfejű lesz. Csak akkor értenek meg valamit, ha részletesen elmagyarázzák nekik. Mindezek a szellemi tompaság és az üresfejűség, a lélek dolgairól való csekély tapasztalat megnyilvánulásai. Vannak emberek, akik élénk lelkűek és rendelkeznek éleslátással. Amint olyan szavakat hallanak, amelyek feltárják az állapotukat, nem késlekednek leírni azokat. Mihelyt meghallják a gyakorlat alapelveiről szóló szavakat, képesek elfogadni azokat, és alkalmazni azokat későbbi tapasztalataikra, ezáltal megváltoztatva önmagukat. Az ilyen személy élénk lelkű. Miért képesek ilyen gyorsan reagálni? Azért, mert a mindennapi életben ezekre a dolgokra összpontosítanak. Amikor Isten szavait olvassa, képes az állapotát azokkal összevetni, elgondolkodni önmagán és megismerni önmagát. Amikor közléseket és prédikációkat hallanak, és olyan szavakat hallanak, amelyek megvilágosodást és megvilágítást hoznak számukra, képesek azonnal befogadni azokat. Ez ahhoz hasonló, mintha ételt adnának egy éhes embernek; képes azonnal megenni. Ha olyan valakinek adsz ételt, aki nem éhes, nem reagál olyan gyorsan. Te gyakran imádkozol Istenhez, és akkor azonnal tudsz reagálni, ha találkozol valamivel, arra gondolva, hogy mit követel meg Isten ebben az ügyben, hogyan kellene cselekedned, és Isten legutóbb hogyan vezetett téged ebben a kérdésben. Amikor ma ugyanezzel a dologgal találkozol, természetesen tudni fogod, hogyan kell úgy cselekedni, hogy az Isten szívének eleget tegyen. Ha mindig így gyakorolsz, és mindig így teszel szert tapasztalatra, akkor egy bizonyos ponton ez könnyen fog menni neked. Amikor Isten szavait olvasod, tudni fogod, hogy Isten milyen emberre utal, tudni fogod, hogy milyen lelkiállapotról beszél, és képes leszel felfogni a dolog velejét és gyakorlatba ültetni azt; ily módon képes leszel tapasztalni. Miért hiányosak egyesek ebben a tekintetben? Azért, mert nem fektetnek sok erőfeszítést a gyakorlat aspektusába. Bár hajlandóak az igazságot a gyakorlatba ültetni, nincs igazi rálátásuk a szolgálat részleteire, az igazság részleteire az életükben. Összezavarodnak, amikor valami történik. Ily módon tévútra csábíthatnak, amikor egy hamis próféta vagy egy hamis apostol jelenik meg. Gyakran kell beszélgetned Isten szavairól és munkájáról – csak így leszel képes megérteni az igazságot és kifejleszteni az éleslátást. Ha nem érted az igazságot, nem lesz éleslátásod. Például, hogy mit beszél Isten, hogyan munkálkodik Isten, milyen követelményei vannak az emberekkel szemben, milyen emberekkel kellene kapcsolatba kerülnöd, és milyen embereket kellene elutasítanod – gyakran kell közösséget vállalnod ezekről a dolgokról. Ha mindig így tapasztalod meg Isten szavait, akkor meg fogod érteni az igazságot, és sok mindent alaposan megértesz, és éleslátásra is szert teszel. Hogy mi a Szentlélek általi fegyelem, mi az emberi akaratból született vád, mi a Szentlélek útmutatása, mi egy környezet levezénylése, mi az Isten szavai általi belső megvilágosítás – ha nem vagy tisztában ezekkel a dolgokkal, akkor nem lesz éleslátásod. Tudnod kell, mi az, ami a Szentlélektől származik, mi a lázadó beállítottság, hogyan kell Isten szavainak alávetni magad, és hogyan vesd le a saját lázadó lelkületedet; ha ezekről a dolgokról megértést nyertél a tapasztalataid által, akkor lesz egy alapod; amikor valami történik, akkor lesz egy megfelelő igazságod, amihez mérheted azt, és alapként lesznek megfelelő vízióid. Mindenben, amit teszel, elveid lesznek, és képes leszel arra, hogy az igazság szerint cselekedj. Akkor az életed tele lesz az Isten általi megvilágosodással, tele lesz az Isten áldásaival. Isten nem fog igazságtalanul bánni senkivel, aki őszintén törekszik Őrá, vagy megéli Őt, és tanúságot tesz Érte, továbbá nem fog megátkozni senkit, aki képes őszintén szomjazni az igazságra. Ha, miközben Isten szavait eszed és iszod, tudsz figyelni a saját valódi állapotod megismerésére, tudsz figyelni a saját gyakorlásodra, és figyelsz a saját megértésedre, azután, amikor problémával találkozol, megvilágosodást kapsz és gyakorlati megértésre teszel szert. Akkor te mindenben a gyakorlás és az éleslátás útját fogod járni. Az igazsággal rendelkező személyt nem fogja senki félrevezetni, nem viselkedik bomlasztóan, és nem cselekszik szélsőségesen. Az igazság miatt oltalom alatt áll, és szintén az igazság miatt több megértésre tesz szert. Az igazság miatt több útja van a gyakorlásra, több lehetőséget kap arra, hogy a Szentlélek munkálkodjon benne, és több lehetőséget kap arra, hogy tökéletesítve legyen.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tökéletesíthetők, akik a gyakorlásra összpontosítanak)

Isten napi igéi  552. szemelvény

Ha tökéletessé akarsz válni, akkor bizonyos kritériumoknak meg kell felelned. Az elhatározásod, a kitartásod és a lelkiismereted, valamint a törekvésed révén tapasztalattal kell rendelkezned az élettel kapcsolatban, és eleget kell tenned Isten szándékainak. Ez a te belépésed, és ez a követelmény a tökéletességre jutás útján. A tökéletesítés munkája minden emberen elvégezhető. Bárki, aki Istenre törekszik, tökéletessé válhat, és megvan a lehetősége és előfeltétele a tökéletessé válásra. Ez nem olyasmi, ami előre el van rendelve. Az, hogy valaki tökéletessé válhat-e, elsősorban attól függ, hogy mire törekszik. Azok az emberek, akik szeretik az igazságot és képesek az igazságot megélni, biztosan képesek a tökéletessé válásra. Isten nem hagyja jóvá azokat az embereket, akik nem szeretik az igazságot; bennük nincs meg az az élet, amelyet Isten megkövetel, és képtelenek tökéletessé válni. A tökéletesítés munkája csak az emberek megnyerését szolgálja. Ez nem része a Sátán elleni harc munkájának; a hódító munka csak a Sátán elleni harcot szolgálja, ami azt jelenti, hogy az ember meghódítása a Sátán legyőzésére szolgál. A hódítás műve a fő munka, a legújabb munka, amelyet még soha nem végeztek el az eddigi korokban. Azt lehet mondani, hogy a munka e szakaszának célja főként minden ember meghódítása, és ezáltal a Sátán legyőzése. Az emberek tökéletesítésének munkája – ez nem új munka. Az Isten által az Ő hús-vér testben való munkálkodásának ideje alatt elvégzett összes munka célja elsődlegesen az emberek meghódítása. Ez hasonló a Kegyelem Korához, amikor a fő munka az egész emberiség megváltása volt a keresztre feszítés által. Az „emberek megnyerése” a testben végzett munka kiegészítője volt, és csak a keresztre feszítés után történt. Amikor Jézus eljött és végezte a munkáját, a célja elsősorban az volt, hogy a keresztre feszítésével győzedelmeskedjen a halál és az alvilág kötelékei felett, győzedelmeskedjen a Sátán befolyása felett – vagyis legyőzze a Sátánt. Péter csak Jézus keresztre feszítése után indult el, lépésről lépésre, a tökéletesség felé vezető úton. Természetesen Péter azok közé tartozott, akik követték Jézust, amíg Jézus munkálkodott, de ez idő alatt nem lett tökéletes. Hanem miután Jézus befejezte az Ő munkáját, Péter fokozatosan megértette az igazságot, és azután vált tökéletessé. A megtestesült Isten csak azért jön a földre, hogy rövid idő alatt befejezze a munka egy lényeges, döntő fontosságú szakaszát, nem pedig azért, hogy hosszú távon éljen az emberek között a földön azzal a szándékkal, hogy tökéletessé tegye őket. Ő nem ezt a munkát végzi. Nem vár addig, amíg az ember teljesen tökéletessé válik, hogy befejezze a munkáját. Nem ez a célja és jelentősége az Ő megtestesülésének. Ő csak azért jön, hogy elvégezze az emberiség megmentésének rövid távú munkáját, nem pedig azért, hogy elvégezze az emberiség tökéletesítésének a hosszú távú munkáját. Az emberiség megmentésének munkája reprezentatív, és képes egy új korszak elindítására. Ezt rövid idő alatt be lehet fejezni. Az emberiség tökéletesítéséhez azonban az emberiséget egy bizonyos szintig meg kell munkálni; ez a munka hosszú időt vesz igénybe. Ezt a munkát Isten Lelkének kell elvégeznie, de Isten hús-vér testben végzett munkája során kimondott igazság alapjain történik, vagy pedig azáltal történik, hogy Ő apostolokat támaszt, hogy hosszú távú pásztori munkát végezzenek – ily módon eléri azt a célját, hogy tökéletesítse az emberiséget. A megtestesült Isten nem végzi ezt a munkát. Ő csak beszél az életútról, hogy az emberek megértsék, és csak ellátja az emberiséget az igazsággal, de nem kíséri folyamatosan az embert az igazság gyakorlásában, mert ez nem tartozik az Ő szolgálatához. Tehát nem kíséri az embert addig a napig, amíg az ember teljesen meg nem érti az igazságot, és teljesen el nem nyeri az igazságot. Az Ő testben végzett munkája akkor fejeződik be, amikor az ember formálisan belép az Istenbe vetett hit helyes útjára, amikor az ember a tökéletessé válás helyes útjára lép. Ez természetesen ugyanaz, mint amikor Ő teljesen legyőzi a Sátánt és győzedelmeskedik a világ felett. Őt nem érdekli, hogy az ember akkorra végérvényesen belép-e az igazságba, és az sem, hogy az ember élete nagyszerű vagy kicsi. Ezek egyike sem olyasmi, amivel Neki a hús-vér testben törődnie kell; egyik sem tartozik a megtestesült Isten szolgálatába. Amint befejezi a munkát, amit el kell végeznie, lezárja a testben végzett munkáját. Tehát az a munka, amelyet a megtestesült Isten végez, csak az a munka, amelyet Isten Lelke közvetlenül nem tud elvégezni. Ráadásul ez az üdvösség rövid távú munkája, nem pedig olyan munka, amelyet hosszú távon fog végezni a földön.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak a tökéletesítettek élhetnek értelmes életet)

Isten napi igéi  553. szemelvény

Ez a munka, ami köztetek folyik, a munka szükségletei szerint megy végbe rajtatok. Ezen emberek meghódítása után az emberek egy csoportja lesz tökéletesítve. Ezért a mostani munka nagy része is a tökéletesítésetek céljának előkészítése, mert sok ember éhezik az igazságra, akik tökéletesíthetőek. Ha a hódítás munkája lenne az egyetlen lépés, ami végbemegy rajtatok, és utána nem történne további munka, akkor nem lenne-e az a helyzet, hogy néhányan, akik az igazságra vágynak, nem nyernék el azt? A jelen munka célja, hogy utat nyisson az emberek későbbi tökéletesítéséhez. Bár az Én munkám csak a hódítás munkája, az életút, amelyről beszélek, mindazonáltal előkészíti az emberek későbbi tökéletesítését. A hódítás után következő munka középpontjában az emberek tökéletesítése áll, és a hódítás azért történik, hogy megalapozza a tökéletesítés munkáját. Az embert csak a meghódítás után lehet tökéletesíteni. Most a fő feladat a hódítás; később azok, akik keresik az igazságot és vágyakoznak utána, tökéletesítve lesznek. A tökéletesítés magában foglalja az emberek pozitív belépési szempontjait: hogy van-e Istent szerető szíved, mennyit tapasztaltál ezen az úton járva, mennyire tiszta az Isten iránti szereteted, és mennyire pontosan gyakorlod az igazságot. Ahhoz, hogy valaki tökéletesítve legyen, minden tekintetben alapvető ismeretekkel kell rendelkeznie az emberi mivoltról. Ez alapkövetelmény. Mindazok, akik a meghódítás után nem tudnak tökéletessé válni, szolgálókká válnak, és végül mégis a tűz és kénkő tavába lesznek vetve, és mégis a feneketlen mélységbe esnek, mert a beállítottságod nem változott, és még mindig a Sátántól való vagy. Ha valaki nem felel meg a tökéletesítés feltételeinek, akkor ő haszontalan – ő szemét, egy eszköz, valami, ami nem bírja ki a tűzpróbát! Mennyire van most Istent szerető szíved? Mennyire van önmagadat utáló szíved? Valójában milyen mélyen ismered a Sátánt? Megerősítettétek-e az elhatározásotokat? Van rend abban, ahogyan az emberi mivoltotokban éltek? Megváltozott-e az életetek? Új életet éltek-e? Megváltozott-e az életszemléletetek? Ha ezek a dolgok nem változtak meg, akkor nem lehetsz tökéletesítve, még akkor sem, ha nem vonulsz vissza, hanem csak meghódítva vagy. Amikor eljön a próbatétel ideje, nem fogsz rendelkezni az igazsággal, az emberi mivoltod abnormális lesz, és olyan alantas leszel, mint egy fenevad. Az egyetlen dolog, amit elérsz majd addigra az, hogy meg lettél hódítva – pusztán egy tárgy leszel, amit meghódítottam. Ahogyan a szamár, miután megtapasztalta a gazda ostorát, félelemmel és visszafogottsággal fog viseltetni, valahányszor meglátja a gazdát, te is csupán egy szamár lennél, aki meg lett hódítva. Ha valakiből hiányoznak ezek a pozitív aspektusok, és ehelyett negatív és félénk, bátortalan és mindenben tétova, képtelen bármit is tisztán látni, képtelen felfogni az igazságot, még mindig hiányzik nála a gyakorlás útja, sőt, ezen túl még az Istent szerető szív is – ha valaki nem érti, hogyan kell szeretni Istent, hogyan kell értelmes életet élni, vagy hogyan kell igazi embernek lenni –, hogyan tud az ilyen ember tanúságot tenni Istenről? Ez azt mutatná, hogy az életednek kevés értéke van, és nem vagy más, mint egy meghódított szamár. Meghódított lennél, de ez csupán azt jelentené, hogy fellázadtál a nagy vörös sárkány ellen, és nem vagy hajlandó alávetni magad a hatalmának; ez azt jelentené, hogy hiszel abban, hogy van Isten, alá akarod vetni magad Isten minden elrendezésének, és nincs panaszod. De ami a pozitív aspektusokat illeti, képes vagy-e megélni Isten szavát és kinyilvánítani Istent? Ha ezek közül egyik aspektus sincs meg benned, az azt jelenti, hogy Isten nem nyert meg téged, és nem vagy más, mint egy meghódított szamár. Nincs benned semmi kívánatos, és a Szentlélek nem munkálkodik benned. Túlságosan hiányos az emberi mivoltod; lehetetlen, hogy Isten felhasználjon téged. Isten méltónak kell, hogy találjon téged, és százszor jobbnak kell lenned a nem hívő állatoknál és a két lábon járó holtaknál – csak azok alkalmasak a tökéletesítésre, akik elérik ezt a szintet. Csak akkor alkalmas valaki arra, hogy Isten használja őt, ha van emberi mivolta és lelkiismerete. Csak akkor lehettek embernek tekinthetők, ha tökéletesítve lettetek. Csak a tökéletesített emberek élnek értelmes életet. Csak az ilyen emberek tudnak még erőteljesebb tanúságot tenni Isten mellett.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak a tökéletesítettek élhetnek értelmes életet)

Isten napi igéi  554. szemelvény

Milyen úton teszi Isten tökéletessé az embert? Milyen területeket tartalmaz ez a folyamat? Hajlandó vagy arra, hogy Isten tökéletesítsen téged? Kész vagy-e elfogadni az ítéletét és a fenyítését? Mit tudsz ezekről a kérdésekről? Ha nincs említésre méltó ismereted, akkor ez annak a bizonyítéka, hogy még mindig nem ismered Isten munkáját, hogy a Szentlélek még egyáltalán nem világosított meg téged. Az ilyen embereket lehetetlen tökéletessé tenni. Csak egy kevés kegyelmet kapnak, amelyet rövid ideig élvezhetnek, és ez nem tart sokáig. Az embereket Isten nem teheti tökéletessé, ha csak az Ő kegyelmét élvezik. Vannak, akik elégedettek azzal, ha testükben békességet és élvezetet tapasztalnak, ha könnyű az életük, nem éri őket viszontagság vagy csapás, amikor az egész családjuk harmóniában él, viszály és veszekedés nélkül – talán még azt is hiszik, hogy csak ez Isten áldása. Valójában ez csupán Isten kegyelme. Nem elégedhettek meg pusztán azzal, hogy Isten kegyelmét élvezitek. Az ilyen gondolkodás teljesen lealacsonyodott. Még ha mindennap olvasod is Isten szavait, és mindennap imádkozol, a szellemed pedig nagy élvezetet érez, és kifejezetten békességben van, de ha végső soron semmit sem tudsz mondani az Istenről és az Ő munkájáról való ismeretedről, és semmit sem tapasztaltál meg, függetlenül attól, hogy mennyit ettél és ittál Isten szavából, ha csupán szellemi békességet és örömöt érzel, és azt, hogy Isten szavának édessége semmihez sem fogható, mintha be sem tudnál telni vele, de közben nincs semmiféle gyakorlati tapasztalatod Isten szavairól, és teljesen hiányzik belőled szavainak valósága, akkor mi hasznod lehet abból, hogy ilyen hited van Istenben? Ha nem vagy képes megélni Isten igéinek lényegét, akkor ezeknek a szavaknak az evése és ivása és az imáid nem több, mint vallásos hiedelem. Az ilyen embereket Isten nem tudja tökéletesíteni, és nem tudja megnyerni Magának. Azok az Isten által megnyert emberek, akik keresik az igazságot. Isten nem az ember testét nyeri meg, nem az emberhez tartozó dolgokat, hanem azt a benne lévő részt, amely Istenhez tartozik. Tehát, amikor Isten tökéletesíti az embereket, nem a testüket tökéletesíti, hanem a szívüket, így lehetővé téve, hogy Isten megnyerje a szívüket. Úgy is mondhatjuk, hogy amikor Isten tökéletesíti az embert, akkor lényegében Isten az ember szívét tökéletesíti, hogy ez a szív Istenhez fordulhasson, és szerethesse Őt.

Az ember testét hús és vér alkotja. Nincs értelme annak, hogy Isten megnyerje az ember testét, mert az ember teste elkerülhetetlenül romlandó, és nem képes befogadni az Ő örökségét, illetve nem tudja megörökölni az Ő áldásait. Ha az ember testét nyerné meg, és csak az ember teste kerülne be ebbe az áramlatba, akkor, bár az ember névlegesen bele is kerülne ebbe az áramlatba, szíve akkor is a Sátáné lenne. Ebben a helyzetben az emberek nem csupán képtelenek lennének Isten megnyilvánulásaivá válni, hanem teherré is válnának Számára, és ezáltal értelmetlenné válna Isten kiválasztása az embereket illetően. Azok, akiket Isten tökéletesíteni akar, mind megörökölik az Ő áldásait és megkapják az Ő örökségét. Azaz elfogadják azt, ami Isten, és amivel Isten rendelkezik, és ez a benső tulajdonukká válik; Isten minden szava beléjük vésődik; és mindazt, ami Isten, képesek elfogadni pontosan úgy, ahogy van. Ily módon megélik az igazságot. Ilyen az Isten által tökéletesített, az Isten által megnyert ember. Csak egy ilyen személy alkalmas arra, hogy megörökölje az Isten által nyújtott áldásokat:

1. Megnyerni Isten teljes szeretetét.

2. Mindenben Isten szándékai szerint cselekedni.

3. Elnyerni Isten vezetését, Isten megvilágításában élni, és elnyerni Isten megvilágosítását.

4. Megélni a földön azt a mintát, amit Isten szeret; olyannak lenni, mint Péter, aki igazán szerette Istent, akit megfeszítettek Istenért, és aki méltó volt arra, hogy meghaljon Istenért; rendelkezni ugyanazzal a dicsőséggel, mint Péter.

5. A földön mindenki szeretetét, megbecsülését és csodálatát élvezni.

6. Legyőzni a halál és az alvilág kötelékeinek minden formáját, nem adva lehetőséget a Sátánnak, hogy munkáját végezze, Isten által elfoglalva lenni, friss és eleven szellemben élni, és nem úgy érezve, hogy ez embernek elege van.

7. Mindig kimondhatatlan lelkesedést és izgalmat érezni az élet során, mintha láttad volna Isten dicsősége napjának az eljövetelét.

8. Dicsőséget nyerni Istennel együtt, és olyan ábrázatot hordozni, amely Isten szentjére hasonlít.

9. Azzá válni, amit Isten szeret a földön, vagyis Isten szeretett fiává.

10. Átváltozni és felemelkedni Istennel a harmadik égbe, túllépve a testen.

Isten csak azokat az embereket tökéletesíti és nyeri meg Magának, akik képesek örökölni Isten áldásait. Nyertél idáig bármit is? Milyen mértékben tett tökéletessé Isten? Isten nem véletlenszerűen tökéletesíti az embert; az Ő embert tökéletesítő munkája feltételekhez van kötve, és világos, látható eredményekkel jár. Nem úgy van, ahogy az ember képzeli, hogy amíg van hite Istenben, addig Isten tökéletesítheti és megnyerheti őt, valamint a földön megörökölheti Isten áldásait és megkaphatja Isten örökségét. Az ilyen dolgok rendkívül nehezek – nem beszélve az emberek formájának megváltoztatásáról. Jelenleg leginkább arra kellene törekednetek, hogy Isten mindenben tökéletesítsen benneteket; arra, hogy Isten tökéletesítsen benneteket minden ember, esemény és dolog által, amellyel szembesültök, és hogy Isten többet belétek munkáljon abból, ami Ő. Először a földön kell megkapnotok Isten örökségét; csak akkor váltok jogosulttá arra, hogy több és nagyobb áldást örököljetek Istentől. Mindezek olyan dolgok, amelyekre törekednetek kell, és amelyeket mindenekelőtt meg kell értenetek. Minél inkább törekedtek arra, hogy Isten mindenben tökéletesítsen benneteket, annál inkább képesek lesztek meglátni Isten kezét mindenben. Ennek következtében különböző nézőpontokból és különböző dolgokban aktívan törekedtek majd belépni Isten szavának a lényébe és belépni az Ő szavának valóságába. Nem elégedhettek meg pusztán azzal a negatív állapottal, hogy nem követtek el bűnt, vagy hogy nincsenek elképzeléseitek, nincs világi ügyekre vonatkozó filozófiátok, sem pedig emberi akaratotok. Isten rengeteg módon tökéletesíti az embert; megvan a lehetősége annak, hogy minden dologban tökéletesedj, és Ő nemcsak pozitív, hanem negatív szempontból is képes tökéletesíteni téged, hogy nyereségedet bőségesebbé tegye. Minden egyes nap vannak lehetőségek arra, hogy tökéletesedjünk, és számos alkalom nyílik arra, hogy Isten megnyerjen minket. Miután ezt egy ideig így tapasztalod, nagy változáson mész keresztül, és ösztönösen eljutsz majd oda, hogy világosan láss sok mindent, amit korábban nem értettél. Nem lesz szükséged arra, hogy mások tanítsanak, tudtodon kívül Isten fog megvilágosítani, hogy mindenben megvilágosodást nyerj, és bemenj a tapasztalataid összes részletébe. Isten bizonnyal útba igazít majd, hogy ne térj el se balra, se jobbra, és így rálépsz az Általa való tökéletesedés útjára.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ígéretek azoknak, akik tökéletesítve vannak)

Isten napi igéi  555. szemelvény

Az Isten által való tökéletesedés nem korlátozódhat csupán az Isten szavának evése és ivása általi tökéletesedésre. A dolgok ily módon történő megtapasztalása túlságosan egyoldalú lenne, túl keveset tartalmazna, és egy nagyon szűk sávra korlátozná az embereket. Ezáltal az emberek nélkülöznék a számukra szükséges szellemi táplálék nagy részét. Ha szeretnétek, hogy Isten tökéletessé tegyen benneteket, akkor meg kell tanulnotok, hogyan szerezzetek tapasztalatot mindenben, és hogyan nyerjetek megvilágosodást mindenből, ami veletek történik. Akár jó, akár rossz legyen, a te hasznodra kell váljon, és nem válhatsz tőle negatívvá. Ettől függetlenül képesnek kell lenned arra, hogy a dolgokat Isten oldalán állva szemléld, és ne emberi nézőpontból elemezd vagy tanulmányozd. (Ez elhajlást jelentene a tapasztalatodban). Ha így éled meg a dolgokat, akkor a szíved megtelik az életed terheivel. Folyamatosan Isten ábrázatának a fényében fogsz élni, és nem valószínű, hogy eltéréseid lesznek a gyakorlatodban. Az ilyen emberek előtt fényes jövő áll. Olyan sok lehetőség van arra, hogy Isten tökéletesítsen. Minden attól függ, hogy olyanok vagytok-e, akik valóban szeretik Istent, és elszántak vagytok-e arra, hogy Isten tökéletesítsen benneteket, hogy Isten megnyerjen benneteket, és hogy megörököljétek az áldásait és megkapjátok az Ő örökségét. Pusztán a szándék nem elegendő, sok tudással is rendelkeznetek kell, különben mindig lesznek eltéréseitek a gyakorlatotokban. Isten hajlandó mindannyiótokat tökéletesíteni. Ma az a helyzet, hogy bár a legtöbb ember rég elfogadta Isten munkáját, arra szorítkoznak, hogy csupán sütkérezzenek Isten kegyelmében, és csak annyit hajlandók megengedni Istennek, hogy egy kis testi vigasztalásban részesítse őket, miközben nem hajlandóak több és magasabb kijelentést elfogadni. Ez azt mutatja, hogy az ember szíve még mindig folyamatosan kívül van. Bár az ember munkája, a szolgálata és Istent szerető szíve kevesebb tisztátalanságot hordoz, ami a benső lényegét és visszamaradott gondolkodását illeti, az ember továbbra is a hús-vér test békességét és örömét keresi, nem törődve azzal, hogy milyen céljai és feltételei lehetnek annak, hogy Isten tökéletesíti az embert. Így a legtöbb ember élete még mindig közönséges és hanyatló. A legkisebb mértékben sem változott meg az életük; egyszerűen nem fontos számukra az Istenben való hit, olyan, mintha csak mások kedvéért hinnének, közömbösen végzik a dolgukat, csak boldoguljanak valahogy, és elnyújtanak egy dicstelen létet. Kevesen vannak, akik mindenben képesek arra törekedni, hogy belemerüljenek Isten igéjébe, több és gazdagabb dolgokat nyerjenek, gazdagabbá válva már ma Isten házában, és Isten több áldását kapják meg. Ha arra törekszel, hogy Isten minden dologban tökéletesítsen téged, és képes vagy megörökölni azt, amit Isten megígért itt a földön, ha arra törekszel, hogy Isten minden dologban megvilágosítson, és nem hagyod, hogy veszendőbe menjenek az éveid, akkor ez a legjobb út, amelyen aktívan elindulhatsz. Csak így válsz alkalmassá és jogosulttá arra, hogy Isten tökéletesítsen. Valóban olyan személy vagy, aki arra törekszik, hogy tökéletesedjen Isten által? Valóban olyan személy vagy, aki mindenben őszinte? A szeretetnek ugyanaz a szelleme van benned Isten iránt, mint ami Péterben volt? Megvan benned az elhatározás, hogy úgy szeresd Istent, ahogy Jézus szerette? Már sok éve hiszel Jézusban; látod-e, hogy Jézus hogyan szerette Istent? Valóban Jézus az, akiben hiszel? Hiszel a ma gyakorlati Istenében; láttad-e, hogy a gyakorlati Isten a hús-vér testben hogyan szereti Istent, aki a mennyben van? Hiszel az Úr Jézus Krisztusban; ez azért van, mert Jézus megfeszítése az emberiség megváltásáért és az Általa véghezvitt csodák általánosan elfogadott tények. Az ember hite nem Jézus Krisztus ismeretéből és igazi megértéséből fakad. Te csak Jézus nevében hiszel, de nem hiszel az Ő Lelkében, mert egyáltalán nem figyelsz arra, hogy Jézus hogyan szerette Istent. Túlságosan naiv a hited Istenben. Annak ellenére, hogy sok éve hiszel már Jézusban, nem tudod, hogyan kell szeretni Istent. Nem vagy ezért a világ legnagyobb bolondja? Ez annak bizonyítéka, hogy évek óta hiába eszed „az Úr Jézus Krisztus táplálékát”. Nemcsak én viszolygok az ilyen emberektől, hanem úgy hiszem, hogy az Úr Jézus Krisztus – akit te imádsz – szintén viszolyog tőlük. Hogyan lehet tökéletesíteni az ilyen embereket? Nem pirulsz el zavarodban? Nem szégyenkezel? Még mindig van merszed szembenézni az Uraddal, Jézus Krisztussal? Mindannyian értitek a jelentését annak, amit mondtam?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ígéretek azoknak, akik tökéletesítve vannak)