Isten napi igéi  556. szemelvény

Az ember csak az igazságra törekvéssel érhet el változást a beállítottságában: olyasmi ez, amit az embereknek alaposan fel kell fogniuk és meg kell érteniük. Ha nem érted eléggé az igazságot, egykönnyen melléfogsz és eltévelyedsz. Ha fejlődni akarsz az életben, mindenben az igazságot kell keresned. Bármit is csinálsz, meg kell találnod a módját, hogyan viselkedj úgy, hogy összhangban légy az igazsággal, és fel kell fedezned, milyen romlottságok vannak benned, amelyek sértik azt; világosan kell értened ezeket a dolgokat. Függetlenül attól, hogy mit teszel, fontolóra kell venned, hogy az egybehangzó-e az igazsággal vagy sem, illetve, hogy van-e értéke és értelme. Azokat a dolgokat, amelyek egybevágnak az igazsággal, megteheted, olyan dolgokat azonban nem tehetsz, amelyek nem. Ami azokat a dolgokat illeti, amelyeket vagy megtehetsz, vagy sem, ha elengedhetők, akkor el kell engedned őket. Ellenkező esetben, ha egy ideig teszed ezeket a dolgokat, majd később úgy találod, hogy el kell engedned őket, akkor hozz gyors döntést, és engedd el őket hamar. Mindenben, amit teszel, ezt az alapelvet kell követned. Egyesek felteszik a kérdést: Miért annyira nehéz keresni és a gyakorlatba ültetni az igazságot – mintha árral szemben eveznél és visszafelé sodródnál, ha abbahagynád az evezést? És eközben miért sokkal könnyebb gonosz vagy értelmetlen dolgokat tenni – oly könnyű, mint folyásirányban hajózni? Miért van ez így? Azért, mert az ember természete az, hogy elárulja Istent. A Sátán természete átvette a főszerepet az emberekben, és ez egy ellenséges erő. Istent eláruló természetükkel az emberek természetesen igen hajlamosak olyasmiket tenni, amik elárulják Őt, a pozitív cselekedeteket pedig természetesen nehezen tudják végrehajtani. Ezt teljességgel az ember természetlényege dönti el. Amint egyszer valóban megérted az igazságot és a bensődből elkezded szeretni, könnyűnek fogod találni, hogy olyan dolgokat tegyél, amelyek megfelelnek az igazságnak. Normálisan fogod tenni a kötelességedet és gyakorolni az igazságot – akár erőfeszítés nélkül és örömmel, és úgy fogod érezni, hogy nagy fáradságba kerülne bármi negatív dolgot tenni. Ez azért van, mert az igazság átvette a vezető szerepet a szívedben. Ha valóban megérted az emberi életről szóló igazságokat, akkor lesz egy utad, amelyet követhetsz a tekintetben, hogy milyen ember légy, hogyan legyél tisztességes és egyenes ember, becsületes ember és olyasvalaki, aki tanúságot tesz Isten mellett és szolgálja Őt. És ha egyszer megérted ezeket az igazságokat, soha többé nem leszel képes gonosz tetteket elkövetni, amelyek dacolnak Vele, sem a hamis vezető, a hamis munkás vagy az antikrisztus szerepét nem fogod játszani többé. Még ha a Sátán félre is vezet téged vagy egy gonosz ember noszogat, nem fogod megtenni; bárki is próbál kényszeríteni, akkor sem fogsz úgy cselekedni. Ha az emberek elnyerik az igazságot és az igazság lesz az életük, képessé válnak gyűlölni a gonoszt és belső undort érezni a negatív dolgok iránt. Nehezen tudnának gonoszságot elkövetni, mivel életfelfogásuk megváltozott, és Isten tökéletesítette őket.

Ha a szívedben valóban érted az igazságot, akkor tudni fogod, hogyan gyakorold azt és hogyan vesd alá magad Istennek, és természetesen az igazságra törekvés útjára lépsz. Ha az út, amelyen jársz, a helyes út, és összhangban van Isten szándékaival, akkor a Szentlélek munkája nem fog elhagyni téged – ebben az esetben egyre kisebb lesz az esélye, hogy elárulod Istent. Az igazság nélkül könnyű gonoszat tenni, és saját magad ellenére meg fogod tenni. Például ha arrogáns és önhitt beállítottságod lenne, akkor hiába mondanák, hogy ne állj ellen Istennek, semmi haszna nem volna, mivel nem tudnál uralkodni magadon – ez valahogy önkéntelenül történne. Nem szándékosan tennéd; arrogáns és önhitt természeted uralma alatt tennéd. Arroganciád és önhittséged miatt megvetnéd és semmibe vennéd Istent; ezek miatt hajlamossá válnál arra, hogy magadat magasztald, és azt eredményeznék, hogy folyamatosan magadat szerepeltesd; arra késztetnének, hogy lenézz másokat, és magadon kívül senkinek ne hagyj helyet a szívedben; megfosztanának Isten szívedben elfoglalt helyétől, és végül arra késztetnének, hogy Isten helyébe ülj és azt követeld az emberektől, hogy vessék alá magukat neked, és arra indítanának, hogy saját ötleteidet, gondolataidat, és elképzeléseidet az igazságként tiszteld. Milyen sok gonoszságot követnek el az emberek arrogáns és önhitt természetük uralma alatt! Azért, hogy megoldják a gonoszságok elkövetésének problémáját, először a természetüket kell orvosolniuk. A beállítottságot illető változás nélkül nem lehetne alapvető megoldást találni erre a problémára. Ha némileg megérted Istent, ha meglátod saját romlottságodat és felismered az arrogancia és az önhittség megvetendőségét és rútságát, akkor undor, émelygés és zaklatottság tölt majd el. Képes leszel tudatosan tenni néhány dolgot, hogy elégedetté tedd Istent, és ezután megnyugszol majd. Képes leszel tudatosan olvasni Isten szavát, magasztalni Istent, tanúságot tenni Isten mellett, és a szívedben örömöt érzel majd. Tudatosan le fogod leplezni magad, felfedve a saját rútságodat, és ezáltal jól fogod érezni magad belül, és javulni fog a hangulatod. A beállítottságodban történő változás keresésének első lépése az, hogy törekszel Isten szavainak megértésére és az igazságba való belépésre. Csak az igazság megértése által érheted el a tisztánlátást; csak tisztánlátással láthatsz át a dolgokon; csak a dolgokon való átlátás által ismerheted meg igazán önmagad; csak akkor lázadhatsz fel a test ellen és ültetheted gyakorlatba az igazságot, és juthatsz el fokozatosan az Istennek való alávetettségre, amikor igazán ismered önmagad. Ily módon lépésről lépésre a helyes kerékvágásba fogsz lépni az Istenbe vetett hitedben. Ez attól függ, milyen az ember eltökéltsége az igazságra való törekvésre. Ha valaki igazán rendelkezik eltökéltséggel, akkor hat hónap vagy egy év elteltével elkezd a helyes úton járni. Három-öt éven belül eredményeket fognak látni, és úgy fogják érezni, hogy haladnak az életben. Ha az emberek hisznek Istenben, de nem törekszenek az igazságra, és sosem összpontosítanak az igazság gyakorlására, akkor akár tíz vagy húsz éven át is hihetnek anélkül, hogy bármiféle változást tapasztalnának. A végén pedig azt gondolják majd, hogy ez az istenhit; azt hiszik majd, hogy ez nagyjából ugyanaz, mint ahogyan korábban a szekuláris világban éltek, és hogy az élet értelmetlen. Ez valóban megmutatja, hogy az igazság nélkül üres az élet. Lehet, hogy képesek néhány szót és doktrínát mondani, de továbbra is vigasztalanul és nyugtalannak fogják érezni magukat. Ha az embereknek van némi ismeretük Istenről, tudják, hogyan éljenek értelmes életet és tudnak tenni néhány dolgot Isten megelégedésére, akkor érezni fogják, hogy ez valódi élet, hogy csak ily módon nyer értelmet az életük, és hogy így kell élniük ahhoz, hogy megelégítsék Istent, törlesszenek Neki és megnyugodjanak. Ha képesek tudatosan megfelelni Istennek, a gyakorlatba ültetni az igazságot, fellázadni önmaguk ellen, elhagyni saját eszméiket, valamint alávetettséggel állni Isten szándékaihoz és tekintettel lenni azokra – ha képesek tudatosan megtenni mindezeket a dolgokat –, nos, ezt jelenti az igazság pontos és tényleges átültetése a gyakorlatba. Nem úgy, mint korábban, pusztán képzelgésekre hagyatkozva és előírásokat követve, majd azt gondolva, hogy ez az igazság gyakorlása. Valójában a képzelgésekre hagyatkozni és előírásokat követni igen fárasztó, nem érteni az igazságot és elvek nélkül tenni dolgokat szintén nagyon fárasztó, és vakon, célok nélkül cselekedni még fárasztóbb. Amikor megérted az igazságot, emberek, események és dolgok nem fognak korlátozni, és valóban szabadságot és felszabadultságot kapsz. Elvek szerint fogsz cselekedni, nyugodt és boldog leszel, és nem fogod úgy érezni, hogy ez túl sok erőfeszítésbe kerül vagy túl sok szenvedést okoz. Ha ilyen állapotban vagy, tiéd az igazság és az emberi mivolt, és olyasvalaki vagy, akinek a beállítottsága megváltozott.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazságra törekvéssel érhet el változást a beállítottságában)

Isten napi igéi  557. szemelvény

Az élettapasztalat során, bármi történjék is, meg kell tanulnod az igazságot keresni és alaposan fontolóra venni a dolgot Isten szavai és az igazság szerint. Ha tudod, hogyan kell olyan dolgokat tenni, amelyek teljes összhangban állnak Isten szándékaival, képes leszel elengedni a saját akaratodból fakadó dolgokat. Ha már tudod, hogyan kell Isten szándékaival egybehangzóan cselekedni, egyszerűen csak így kell tenned, mintha a természetes áramlattal úsznál – ha ily módon cselekszel, az rendkívül nyugodt és könnyű. Így cselekednek azok, akik értik az igazságot. Ha meg tudod mutatni az embereknek, hogy valóban hatékony vagy a kötelességed teljesítése során, és vannak elvek abban, ahogyan a dolgokat teszed, hogy az életfelfogásod valóban megváltozott, hogy sok jót tettél Isten kiválasztottjaiért, akkor olyasvalaki vagy, aki érti az igazságot, és biztosan emberi hasonlatossággal rendelkezel; és egészen bizonyosan van hatása annak, hogy eszed és iszod Isten szavait. Ha valaki egyszer valóban megérti az igazságot, képes lesz megkülönböztetni a különböző állapotait, képes lesz tisztán látni összetett dolgokat, és így tudni fogja, hogyan kell megfelelően gyakorolni. Ha valaki nem érti az igazságot és nem tudja tisztán látni a saját állapotát, akkor, ha fel akar lázadni önmaga ellen, nem fogja tudni, mi ellen vagy hogyan is lázadjon. Ha fel akarja adni saját akaratát, nem fogja tudni, mi a baj a saját akaratával, azt fogja gondolni, hogy a saját akarata egybecseng az igazsággal, és akár a Szentlélek megvilágosításának is tekintheti saját akaratát. Hogyan fogja egy ilyen ember feladni a saját akaratát? Nem lesz képes rá, és még kevésbé lesz képes fellázadni a hús-vér test ellen. Ezért, ha nem érted az igazságot, könnyen tévesen úgy értelmezheted a saját akaratodból eredő dolgokat, az emberi elképzelésekhez igazodó dolgokat, az ember saját jóságát, szeretetét, szenvedését és az ár megfizetését, mint ami helyes és összhangban áll az igazsággal. Hogyan tudnál tehát fellázadni ezek ellen az emberi dolgok ellen? Nem érted az igazságot és nem tudod, mit jelent az igazságot gyakorolni. Teljes sötétségben vagy és nem tudhatod, mit tegyél, ezért csak azt tudod tenni, amiről azt gondolod, hogy jó, ennek eredményeképp pedig egyes cselekedeteidben torzulások vannak. Ezek közül néhány az előírások követése miatt, néhány a lelkesedés miatt, bizonyos részük pedig a Sátán zavarása miatt történik. Ilyenek azok az emberek, akik nem értik az igazságot. Amikor teszik a dolgokat, rendkívül kiszámíthatatlanok, folyton eltérések merülnek fel, és a pontosságnak nyoma sincs. Azok az emberek, akik nem értik az igazságot, abszurd módon látják a dolgokat, épp ahogyan a nem hívők. Hogyan gyakorolhatnák ők az igazságot? Hogyan tudnák megoldani a problémákat? Az igazság megértése nem egyszerű dolog. Nem számít, milyen kiváló vagy csekély képességgel rendelkezik is valaki, még egy életen át tartó tapasztalást követően is korlátozott annak az igazságnak a mennyisége, amit meg tudnak érteni, ahogyan Isten igéjének azon mennyisége is korlátozott, amit meg tudnak érteni. Viszonylag tapasztaltabbak azok az emberek, akik értenek valamennyi igazságot, és legjobb esetben nem tesznek többé olyan dolgokat, amelyek ellenkeznek Istennel és nem tesznek többé egyértelműen rossz dolgokat. Lehetetlen számukra, hogy saját szándékaik meghamisítása nélkül cselekedjenek. Mivel az emberi lények normális gondolkodásúak és gondolataik nem feltétlenül mindig felelnek meg Isten szavának, elkerülhetetlen a szándékos hamisításuk. Az a fontos, hogy meg tudjuk különböztetni mindazokat a dolgokat, amelyek a saját akaratunkból erednek, illetve Isten szavával, az igazsággal és a Szentlélek megvilágosításával ellentétesek. Ehhez szorgalmasan kell dolgoznod azon, hogy megértsd Isten szavát; csak akkor lesz tisztánlátásod, ha érted az igazságot, és csak akkor tudod szavatolni, hogy nem teszel rosszat.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazságra törekvéssel érhet el változást a beállítottságában)

Isten napi igéi  558. szemelvény

Ahhoz, hogy megismerd önmagad, ismerned kell a romlottságod feltárulásait, a romlott beállítottságaidat, a halálos gyengeségeidet és a természetlényegedet; el kell gondolkodnod magadon a mindennapi életedben felmerülő minden egyes dologban történő feltárulásaid alapján. Miközben eszed és iszod Isten szavait, meg kell vizsgálnod a szándékaidat, nézőpontjaidat és hozzáállásodat minden egyes dologhoz, és meg kell ismerned önmagad az ezekben a dolgokban történő feltárulásaidból. Természetesen ahhoz, hogy mélyebb szinten megismerd önmagad, Isten szavait kell használnod; csakis úgy érhetsz el eredményeket, ha Isten szavai alapján megismered önmagad. Amikor Isten szavai ítéletének elfogadásáról van szó, ne félj attól, hogy fájdalmat szenvedsz el a szívedben, ne félj attól, hogy elveszíted a méltóságodat és megszégyenülsz, amikor Isten szavai lelepleznek, és még kevésbé félj attól, hogy a csúf állapotaid lelepleződnek, és mások átlátnak rajtuk. Csak e fájdalmak elszenvedése által ismerheted meg a romlott beállítottságaidat, láthatsz át a mély romlottságod igazságán, gyűlölheted önmagadat és a Sátánt a szívedből, és lázadhatsz fel könnyedén a hús-vér tested és a Sátán ellen. Amikor képes vagy a gyakorlatba ültetni az igazságot, leveted a romlott beállítottságaidat. Olyannyira hasznos az emberek számára, hogy ily módon szenvedjenek, miközben elfogadják az ítéletet. Istenben hívőként többet kellene olvasnod Isten embereket megítélő és fenyítő szavaiból, különösen azokból, amelyek leleplezik az emberiség romlottságának lényegét. Jobban össze kellene kapcsolnod őket a tényleges állapotoddal, és inkább önmagadra kellene vonatkoztatnod őket, és kevésbé másokra. Meglehetősen sok, Isten által leleplezett különféle állapot jelenik meg minden emberben, és mind megtalálható bennük. Ha nem hiszed, próbáld megtapasztalni! Minél inkább megtapasztalod, annál jobban meg fogod ismerni magad, és annál inkább érezni fogod, hogy Isten szavai nagyon pontosak. Némelyek képtelenek arra, hogy miután elolvasták Isten szavait, önmagukra vonatkoztassák azokat; azt gondolják, hogy e szavak egy része nem róluk szól, hanem más emberekről. Amikor például Isten leleplez embereket és napvilágra hozza, hogy jezábelek és paráznák, egyes nővérek úgy érzik, hogy mivel ők tökéletesen hűségesek voltak a férjeikhez, e szavak nem vonatkozhatnak rájuk. Más nővérek úgy érzik, hogy mivel nem házasok és soha nem volt még szexuális kapcsolatuk, e szavak nem vonatkozhatnak rájuk sem. Némely testvérek úgy érzik, hogy ezek a szavak csakis nőket céloznak meg, és hozzájuk semmi közük. Egyesek azt hiszik, hogy túl súlyosak Isten embereket leleplező szavai és nem felelnek meg a valóságnak, ezért nem tudják elfogadni azokat. Még olyanok is akadnak, akik azt mondják, hogy Isten szavai bizonyos esetekben pontatlanok. Vajon ez a helyes hozzáállás Isten szavaihoz? Nyilvánvalóan helytelen. Az emberek mind a külső viselkedésük alapján szemlélik magukat. Képtelenek önmagukra reflektálni és felismerni romlott lényegüket Isten szavaiban. A „jezábelek” és a „paráznák” kifejezés itt az emberiség romlott, szennyes és buja voltának lényegére utal. Legyen bár szó férfiról vagy nőről, házasról vagy egyedülállóról, mindenkinek vannak romlott, buja gondolatai – akkor hogy ne lenne semmi közük hozzád e szavaknak? Isten szavai leleplezik az emberek romlott beállítottságait; mindnyájan ugyanolyan szinten romlottak, akár férfiak, akár nők. Nem tény ez vajon? Fel kell ismernünk először is, hogy amit Isten mond, az mind igazság és összhangban van a tényekkel, és hogy bármily súlyosak az embereket megítélő és leleplező szavai, valamint bármily gyengédek az igazságról szóló és buzdító szavai, jelentsenek bár ítéletet vagy áldást, kárhoztatást vagy átkot, továbbá töltsék el akár keserű, akár édes érzésekkel az embereket, minden szavát el kell fogadniuk. Így kell az embereknek Isten szavaihoz állniuk. Miféle hozzáállás ez? Jámbor hozzáállás, türelmes hozzáállás, vagy a szenvedést elviselő hozzáállás? Kissé össze vagytok zavarodva. Elmondom nektek, hogy egyik sem ezek közül. Az embereknek szilárdan ki kell tartaniuk a hitükben amellett, hogy Isten szavai az igazság, és mivel azok az igazság, az embereknek józan ésszel el kell fogadniuk Isten szavait. Függetlenül attól, hogy képesek-e felismerni vagy beismerni, az első hozzáállásuknak annak kell lennie, hogy teljes mértékben befogadják Isten szavait a szívükbe; csakis ez az Istennek való alávetettség hozzáállása. Ha azt hiszed, hogy Isten szavai téged nem lepleznek le – nos, vajon te nem vagy a romlott emberiség tagja? A romlott emberiség minden tagjának el kell fogadnia Isten ítéletét és fenyítését – te valóban kivétel lennél? A romlott emberiség minden tagja osztozik az Isten szavai által leleplezett problémákban. Isten minden egyes kimondott mondata a romlott emberiséget leplezi le, és ebben mindenkinek része van – természetesen te sem vagy kivétel. Isten szavainak egyetlen mondata sem külsőségeket vagy egyfajta állapotot leplez le, még kevésbé egy külső előírást vagy az emberek egy egyszerű viselkedésformáját. Nem ilyenek Isten kijelentései. Ha azt hiszed, hogy Isten szavainak minden mondata valamely egyszerű emberi viselkedésformát vagy külsőséget leplez csupán le, akkor nincs lelki megértésed, és nem érted, mi az igazság. Isten szavai az igazság. Az emberek érzik, hogy Isten szavai mélyrehatóak. Milyen értelemben mélyrehatóak? Isten minden szava leleplezi az emberek romlott beállítottságait, valamint az életükben rejlő mélyen gyökerező dolgokat. Lényegi dolgokról van szó, nem külsőségekről, és különösen nem külső viselkedésformákról. Ha a külső megjelenésüket nézed, sok egyén jó embernek tűnhet. Akkor miért mondja Isten, hogy egyes emberek gonosz lelkek, mások pedig tisztátalan lelkek? Olyan dolog ez, amit nem látsz. Nem szabad tehát Isten szavait emberi elképzelések vagy képzelődések, sem pedig emberi szóbeszédek fényében kezelni, az uralkodó párt kijelentéseinek fényében pedig semmi esetre sem. Egyedül Isten szava az igazság; az ember minden szava tévedés. Miután hallottátok, hogy erről beszéltem, tapasztaltátok-e, hogy megváltozott a hozzáállásotok Isten szavaihoz? Nem számít, milyen nagy vagy kicsi a változás, amikor legközelebb olvassátok Isten embereket megítélő és leleplező szavait, legalább ne próbáljatok vitatkozni Istennel! Hagyjatok fel azzal, hogy ekként panaszkodtok Istenre: „Isten leleplező és megítélő szavai igazán súlyosak; nem fogom elolvasni ezt az oldalt. Egyszerűen átugrom. Hadd keressek valami áldásokról és ígéretekről szóló olvasnivalót, hogy egy kis megnyugvásra leljek!” Többé ne úgy olvasd Isten szavát, hogy a saját akaratod szerint válogatsz belőle! El kell fogadnod az igazságot, valamint Isten szavainak ítéletét és fenyítését, és el kell gondolkodnod magadon, és meg kell ismerned önmagad. Csak így tisztulhatnak meg a romlott beállítottságaid, és csak ily módon érheted el az üdvösséget.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazságra törekvés jelentősége és útja)

Isten napi igéi  559. szemelvény

Hogyan érted meg az emberi természetet? A természeted megértése valójában azt jelenti, hogy boncolgatod a lelked mélyén lévő dolgokat – az életedben lévő dolgokat, és a sátáni logikát és filozófiát, ami szerint éltél – ami a Sátán élete, ami szerint éltél. Csak a lelked mélyén rejlő dolgokat feltárva értheted meg a természetedet. Hogyan lehet ezeket a dolgokat feltárni? Nem lehet őket csupán egy-két dolgon keresztül feltárni vagy felboncolni. Sokszor előfordul, hogy miután befejezel valamit, még mindig nem jutottál el a megértéshez. Három vagy akár öt évbe is beletelhet, mire képes leszel akár csak egy kis felismerésre vagy megértésre is szert tenni. Sok helyzetben tehát önreflexióra van szükséged, és meg kell ismerned önmagadat. Mélyre kell ásnod, és Isten szavainak megfelelően boncolgatnod magad, hogy bármiféle eredményt is elérj. Amint megértésed az igazságról egyre mélyebbé válik, az önreflexió és önismeret révén fokozatosan megismered saját természetlényegedet.

Ahhoz, hogy megismerd a természetedet, azt néhány dolgon keresztül kell megértened. Először is, tisztában kell lenned azzal, hogy mit szeretsz. Ez nem arra vonatkozik, hogy mit szeretsz enni vagy viselni, hanem inkább azt jelenti, hogy mi az, amiben kedved leled, mit irigyelsz, mit imádsz, mire törekszel, és mire figyelsz a szívedben, milyen típusú emberekkel szeretsz kapcsolatba kerülni, milyen típusú embereket csodálsz és kikért rajong a szíved. A legtöbben például szeretik a tekintélyes embereket, azokat, akik választékosan beszélnek és elegánsan viselkednek, vagy azokat, akiknek fel van vágva a nyelve, vagy azokat, akik megjátsszák magukat. Az előbb említettek arra vonatkoznak, hogy milyen emberekkel szeretnek kapcsolatba kerülni. Ami az embereknek tetsző dolgokat illeti, ezek közé tartozik az, hogy szívesen megteszik azt, ami könnyen elvégezhető, élvezik, hogy olyasmit csinálnak, amit mások jónak tartanak, és amit az emberek jóváhagynának és dicsérnének. Az emberek természetében van egy közös jellemzője azoknak a dolgoknak, amelyeket szeretnek. Vagyis szeretik azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyeket mások a külsőségek miatt irigyelnek, szeretik azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyek nagyon szépnek és fényűzőnek tűnnek, és szeretik azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyek miatt mások imádják őket. Ezek a dolgok, amelyeket az emberek szeretnek, nagyszerűek, káprázatosak, gyönyörűek és pompásak. Mindenki imádja ezeket. Megfigyelhető, hogy az emberek nem birtokolnak semmit az igazságból, és nem rendelkeznek a valódi emberi lények hasonlatosságával sem. A legkevésbé sincs értelme annak, hogy imádják ezeket a dolgokat, ők mégis szeretik azokat. Ezek a dolgok, amelyeket az emberek szeretnek, különösen jónak tűnnek azok számára, akik nem hisznek Istenben, és ezek mind olyan dolgok, amelyeket az emberek különösen szívesen követnek. [...] Azok a dolgok, amelyeket az emberek követnek és amelyek után vágyakoznak, a világi irányzatokhoz tartoznak, ezek a Sátántól és ördögöktől valók, Isten gyűlöli őket, és nélkülöznek minden igazságot. Azok a dolgok, amelyek után az emberek hajlamosak vágyakozni, lehetővé teszik természetlényegük feltárását. Az emberek preferenciái az öltözködésükben is megnyilvánulnak. Vannak, akik szívesen viselnek figyelemfelkeltő, színes ruhákat vagy bizarr öltözékeket. Hajlamosak olyan kiegészítőket viselni, amelyeket még senki más nem viselt, és szeretik azokat a dolgokat, amelyek vonzóak lehetnek az ellenkező nem számára. Az, hogy ezeket a ruhákat és kiegészítőket viselik, azt jelzi, hogy előnyben részesítik ezeket a dolgokat az életükben és a szívük mélyén. Amit szeretnek, az nem tiszteletet parancsoló vagy illedelmes. Ezek nem olyan dolgok, amelyeket egy normális embernek követnie kellene. A hozzájuk való ragaszkodásukban hamisság van. A szemléletmódjuk ugyanolyan, mint a világi embereké. Egyetlen olyan része sincs, amely összhangban lenne az igazsággal. Ezért a természetedet képviseli mindaz, amit szeretsz, amire összpontosítasz, amit imádsz, amit irigyelsz, és amire a szívedben naponta gondolsz. Az ilyen világi dolgok iránti vonzalmad elegendő bizonyíték arra, hogy a természeted a hamisságot kedveli, és súlyos esetben a természeted elvetemült és javíthatatlan. A következőképpen kell boncolgatnod a természetedet. Vizsgáld meg, hogy mit szeretsz, és miről mondasz le az életedben. Lehet, hogy egy ideig jó vagy valakihez, de ez nem bizonyítja azt, hogy szereted őt. Amit igazán szeretsz, az pontosan az, ami a természeted része; még ha a csontjaid el is törnének, akkor is kedvedet lelnéd benne, és soha nem tudnál lemondani róla. Ezen nem könnyű változtatni. Nézzük például a társkeresést: az emberek ugyanolyan típusú embereket keresnek, mint ők maguk. Ha egy nő valóban beleszeret valakibe, akkor senki sem tudná visszatartani. Még ha a lába is törne, akkor is vele akarna lenni; akkor is hozzá akarna menni feleségül, ha ez azt jelentené, hogy meg kell halnia. Hogyan lehetséges ez? Ez azért van, mert senki sem tudja megváltoztatni azt, amit az ember a zsigereiben hordoz, ami a szíve mélyén van. Még ha valaki meg is halna, a lelke akkor is ugyanazokat a dolgokat szeretné; ezek az emberi természet dolgai, és ezek fejezik ki az ember lényegét. Azok a dolgok, amelyeket az emberek szeretnek, tartalmaznak némi hamisságot. Vannak, akik egyértelműen szeretik ezeket a dolgokat, míg mások nem; vannak, akik erősen vonzódnak hozzájuk, míg mások nem; vannak, akiknek van önuralmuk, míg mások nem tudnak uralkodni magukon. Vannak, akik hajlamosak belesüllyedni sötét és elvetemült dolgokba, ami azt bizonyítja, hogy nincs életük. Vannak, akik le tudják győzni a test kísértéseit, és nem foglalkoztatják vagy kényszerítik őket ezek a dolgok, ami azt bizonyítja, hogy van egy kis érettségük, és hogy a beállítottságuk egy kicsit átalakult. Vannak, akik megértenek néhány igazságot, és úgy érzik, hogy van életük és szeretik Istent, de valójában ez még túl korai, nem egyszerű dolog az ember beállítottságának átalakulása. Könnyen meg lehet-e érteni az ember természetlényegét? Még ha valaki egy kissé meg is érti, sok fordulaton kell keresztülmennie, hogy elérje ezt a megértést, és a változás még egy kis megértéssel sem könnyű. Ezek mind olyan nehézségek, amelyekkel szembesülnek az emberek, és nem ismerhetik meg önmagukat az igazságra való törekvésre irányuló elhatározás nélkül. Függetlenül attól, hogy a körülötted lévő emberek, események és dolgok hogyan változnak, és függetlenül attól, hogy a világ a feje tetejére áll, ha az igazság bensődből vezérel, ha gyökeret vert benned, és Isten szavai irányítják életedet, preferenciáidat, tapasztalataidat és létezésedet, akkor abban a pillanatban valóban átalakultál. Manapság az emberek úgynevezett átalakulása csak abban áll, hogy egy kicsit együttműködnek, képesek vonakodva elfogadni, hogy megmetszik őket, aktívan teljesítik a kötelességeiket, és van egy kis lelkesedésük és hitük, de ez nem tekinthető beállítottságbeli átalakulásnak, és nem bizonyítja azt, hogy életük van. Ez csupán az emberek preferenciája és hajlama – semmi több.

Ahhoz, hogy eljussunk az emberek természetének megértéséhez, amellett, hogy feltárjuk azokat a dolgokat, amelyeket az emberek szeretnek a természetükben, fel kell tárni a természetükön belüli néhány legfontosabb szempontot is. Például az emberek nézeteit a dolgokról, az emberek életmódját és életcéljait, életértékeit és életszemléletét, valamint minden, az igazsághoz fűződő dologgal kapcsolatos nézeteket és véleményeket. Ezek a dolgok mind az emberek lelkének mélyén vannak, és közvetlen kapcsolatban állnak a beállítottság átalakulásával. Milyen tehát a romlott emberiség életszemlélete? Azt lehet mondani: „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög.” Az emberek mind önmaguknak élnek; világosan kifejezve, a testnek élnek, és csak azért élnek, hogy ételt tegyenek a szájukba. Miben különbözik ez a lét a fenevadakétól? Az ilyen életnek nincs semmi értéke, nemhogy értelme lenne. Az ember életszemlélete arról szól, hogy mire támaszkodik ahhoz, hogy a világban éljen, mi az, amiért él, és hogyan él – és ezek mind az emberi természeten belüli lényeges dolgok. Az emberek természetét boncolgatva látni fogod, hogy mindannyian ellenállnak Istennek. Mindannyian ördögök, és nem létezik valóban jó ember. Csak az emberek természetének boncolgatásával ismerheted meg igazán a romlottságukat és lényegüket, és értheted meg, hogy az emberek mik valójában, mi az, ami valóban hiányzik belőlük, mivel kellene felszerelkezniük, és hogyan kellene megélniük az emberi hasonlatosságot. Egy ember természetének valódi boncolgatása nem könnyű, és nem is lehet megtenni Isten szavainak megtapasztalása vagy valódi tapasztalatok nélkül.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit kell tudni a beállítottságbeli átalakulásról?)

Isten napi igéi  560. szemelvény

Hogyan ismerjük meg valakinek a természetét? Mik alkotják egy ember természetét? Csak az ember hiányosságairól, hibáiról, szándékairól, elképzeléseiről, negativitásáról és lázadó mivoltjáról van tudomásod, de képtelen vagy felfedezni az ember természetében rejlő dolgokat. Csak a külső rétegről tudsz, anélkül, hogy képes lennél felfedezni annak eredetét, ez pedig nem jelenti az ember természetének ismeretét. Vannak, akik beismerik hiányosságaikat és negatív dolgaikat, mondván: „Megértem a saját természetemet. Látod, elismerem az arroganciámat. Hát nem ez a természetem ismerete?” Az arrogancia az ember természetének része, ez így igaz. Azonban nem elég ezt doktrinális értelemben elismerni. Mit jelent az, hogy ismerjük a saját természetünket? Hogyan lehet azt megismerni? Milyen szempontok alapján lehet megismerni? Hogyan kellene konkrétan érzékelni valakinek a természetét azokból a dolgokból, amelyeket feltár? Először is, valakinek a természetét az érdeklődési köréből láthatjuk. Például vannak, akik különösen rajonganak a híres és kiemelkedő emberekért, mások különösen szeretik az énekeseket vagy a filmsztárokat, és vannak, akik kifejezetten szeretnek játékokat játszani. Ezekből a preferenciákból láthatjuk, hogy milyen a természete ezeknek az embereknek. Álljon itt egy egyszerű példa. Vannak, akik valósággal bálványoznak egy bizonyos énekest. Milyen mértékben bálványozzák őt? Olyannyira, hogy megszállottan lesik ennek az énekesnek minden mozdulatát, mosolyát és szavát. Rátapadnak erre az énekesre, sőt, mindent lefényképeznek, amit visel, majd utánozzák. Milyen problémát jelez egy személy ilyen szintű bálványozása? Azt jelzi, hogy az ilyen embernek csak a nem hívő dolgok vannak a szívében, és hogy nincs meg benne az igazság, nincsenek meg benne a pozitív dolgok, és még kevésbé van meg Isten a szívében. Minden, amire gondol, amit szeret és amire törekszik, az a Sátántól való. Ezek a dolgok elfoglalják ennek az embernek a szívét, amely kiszolgáltatja magát azoknak. Meg tudjátok mondani, mi a természetlényege ezeknek? Ha valaki valamit szélsőségesen szeret, akkor az az életévé válhat, és birtokba veheti a szívét, teljes mértékben bizonyítva, hogy az illető bálványimádó, aki nem Istent akarja, hanem egy ördögöt szeret. Ebből arra lehet következtetni, hogy az ilyen ember természete olyan, amely egy ördögöt szeret és imád, nem szereti az igazságot, és nem akarja Istent. Vajon nem ez a helyes módja annak, hogy valakinek a természetére tekintsünk? Ez teljes mértékben helyes. Így kellene boncolgatni az ember természetét. Például vannak, akik különösen bálványozzák Pált. Szeretnek elmenni és beszédeket tartani és munkát végezni, szeretnek összejöveteleket tartani és prédikálni, és szeretik, ha vannak emberek, akik hallgatják őket, bálványozzák őket, és körülöttük forognak. Szeretnek helyet foglalni mások szívében, és szeretik, ha mások odafigyelnek az általuk mutatott képre. Boncolgassuk a természetüket ezekből a megnyilvánulásokból kiindulva! Mi a természetük? Ha tényleg ilyen megnyilvánulásokat mutatnak, akkor ez elég ahhoz, hogy demonstrálja, hogy arrogánsak és önhittek, hogy egyáltalán nem imádják Istent, és hogy magas státuszra törekednek, és hatalmat akarnak mások felett, hogy birtokolják őket, és hogy helyet foglaljanak a szívükben. Ez a Sátán klasszikus képmása. Természetük különösen kiemelkedő aspektusai azok, hogy arrogánsak és önhittek, nem imádják Istent, és azt próbálják elérni, hogy mások imádják őket. Az ilyen megnyilvánulások nagyon világos képet adnak a természetükről. Például vannak, akik nagyon szeretnek tisztességtelenül kihasználni dolgokat, és ezek az emberek mindenben a saját érdekeiket igyekeznek érvényesíteni. Mindent az alapján tesznek, hogy az adott dolog a hasznukra válik-e, vagy sem. Ha a hasznukra válik, megteszik; ha nem származik valamilyen előnyük belőle, akkor nem teszik meg. A tetteik mögött mindig vannak hátsó szándékok. Bárkiről jót mondanak, aki hasznos számukra, és bárkit előléptetnek, aki hízeleg nekik. Még akkor is, amikor a kedvenc embereiknek gondjaik vannak, azt mondják, hogy nekik van igazuk, és mindent megtesznek, hogy megvédjék és fedezzék őket. Milyen az ilyen emberek természete? Ezekből a viselkedésformákból teljesen világosan látható a természetük. Tetteik által igyekeznek tisztességtelenül kihasználni dolgokat, minden helyzetben folyamatosan üzleti magatartást tanúsítanak, és biztos lehetsz abban, hogy haszonleső természetük van. Csak saját magukkal törődnek mindenben, amit tesznek. Egy ujjukat sem mozdítják, hacsak nem lehet nyereséghez jutni. Ők a legönzőbb emberek, és végképp telhetetlenek. Természetüket a haszon iránti szeretetük, valamint az igazság iránti szeretetük hiánya jellemzi. Vannak férfiak, akiket rabul ejtenek a nők: bárhová is mennek, mindig velük bolondoznak. Az ilyen emberek vonzalmának tárgyai a szép nők, és a legnagyobb megbecsülésnek örvendenek a szívükben. Hajlandóak az életüket adni, és mindent feláldozni a szép nőkért; a nők töltik be a szívüket. Mi a természete ezeknek a férfiaknak? Az a természetük, hogy szeretik a szép nőket, imádják őket, és szeretik az elvetemültséget. Elvetemült, kapzsi természetű kéjencek. Miért mondom, hogy ez a természetük? Mivel ezek annak megnyilvánulásai, hogy a kapzsiság valakinek a természetévé vált. Ezek a viselkedések nem csupán alkalmi vétkek, és az ilyen emberek nem is csak egy kicsit rosszabbak, mint az átlagemberek, hanem ezek a dolgok teljesen megszállták őket, igazi természetükké és lényegükké váltak. Így ezek a dolgok természetük megnyilvánulásaivá váltak. Ami egy ember természetében rejlik, az minden pillanatban feltárul. Bármit is tesz az ember, a természete feltárul. Az embereknek megvannak a saját indítékaik és céljaik mindenben, amit tesznek, és legyen szó a vendéglátói kötelesség végzéséről, az evangélium hirdetéséről vagy bármilyen más munkáról, akaratlanul is felfedhetik azokat a dolgokat, amelyek a természetükben rejlenek, mivel az ember természete az élete, és az emberek mind a természetük uralma alatt élnek. Az ember természetének feltárulásai nem alkalmi, pillanatnyi megnyilvánulások; inkább teljes mértékben képesek képviselni az illető lényegét. Minden, ami az emberek csontjaiból és véréből feltárul, a természetüket és az életüket képviseli. Vannak, akik szeretik a szép nőket. Mások a pénzt szeretik. Vannak, akik különösen szeretik a státuszt. Vannak, akik különösen nagyra becsülik a hírnevet és a személyes imázsukat. Vannak, akik különösen szeretik vagy imádják a bálványokat. Néhányan pedig különösen arrogánsak és önhittek, szívükben senkinek sem engednek és státuszra törekszenek, szeretnek kitűnni mások közül, és hatalmat gyakorolni felettük. Sokféle természet létezik. Ezek különbözhetnek az emberek között, de közös elemük az Istennel szembeni ellenállás és az Ő elárulása. Ebben a tekintetben mind egyformák.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerhető meg az ember természete?)

Isten napi igéi  561. szemelvény

A Sátán az egész emberiséget megrontotta, és az ember természete az, hogy elárulja Istent. A Sátán által megrontott emberek között azonban vannak olyanok, akik alá tudják vetni magukat Isten munkájának, és elfogadják az igazságot. Ezek azok az emberek, akik el tudják nyerni az igazságot és elérni a beállítottság átalakulását. Vannak, akik nem követik az igazságot, hanem csak sodródnak az árral. Engedelmeskednek és megtesznek bármit, amit mondanak nekik, képesek lemondani dolgokról és feláldozni önmagukat, és képesek bármilyen szenvedést elviselni. Az ilyen embereknek van egy kis lelkiismeretük és értelmük, és van reményük a megmenekülésre és az életben maradásra, de a beállítottságuk nem tud megváltozni, mert nem követik az igazságot, és megelégszenek csupán a doktrína megértésével. Nem mondanak vagy tesznek olyasmit, ami sérti a lelkiismeretet, őszintén tudják teljesíteni kötelességeiket, és bármilyen problémával kapcsolatban képesek elfogadni az igazsággal való közösségvállalást. Azonban az igazságot illetően elméjük zavaros, és soha nem tudják megérteni az igazság lényegét. Lehetetlen, hogy a beállítottságuk megváltozzon. Ha meg akarsz tisztulni a romlottságtól, és azt akarod, hogy életfelfogásod megváltozzon, akkor szeretned kell az igazságot, és képesnek kell lenned elfogadni az igazságot. Mit is jelent elfogadni az igazságot? Az igazság elfogadása azt jelenti, hogy attól függetlenül, hogy milyen romlott beállítottságaid vannak, vagy hogy a nagy vörös sárkány milyen mérgei – a Sátán mérgei – vannak a természetedben, amikor Isten szavai leleplezik ezeket a dolgokat, akkor el kell ismerned őket, és alá kell vetned magad, nem dönthetsz másként, és meg kell ismerned magad Isten szavai szerint. Ez azt jelenti, hogy képes vagy elfogadni Isten szavait és elfogadni az igazságot. Tegyük fel, hogy attól függetlenül, hogy mit mond Isten, attól függetlenül, hogy milyen kemények a szavai, és attól függetlenül, hogy milyen szavakat használ, elfogadhatod azokat mindaddig, amíg az, amit Ő mond, az igazság, és elismerheted azokat mindaddig, amíg megfelelnek a valóságnak. Alávetheted magad Isten szavainak, függetlenül attól, hogy mennyire mélyen érted meg őket, és még ha testvérek beszélnek is a Szentlélek megvilágosításának fényéről, akkor is képes vagy elfogadni azt és alávetni magad neki. Ha egy ilyen ember egy bizonyos pontig törekszik az igazságra, akkor elnyerheti az igazságot, és elérheti beállítottságának átalakulását. Még ha van is egy kis emberi mivolt azokban, akik nem szeretik az igazságot, ha meg is tudnak tenni néhány jó dolgot, és képesek is lemondani dolgokról és feláldozni magukat Istenért, akkor is zavarodottak, és nem alaposak az igazságot tekintve, így életfelfogásaik soha nem változnak meg. Láthatod, hogy Péter és a többi tanítvány emberi mivolta nagyjából ugyanolyan volt, de Péternek az a tény volt az egyik kiemelkedő tulajdonsága, hogy különösen törekedett az igazságra. Függetlenül attól, hogy mit mondott Jézus, komolyan elgondolkodott rajta, elgondolkodva önmagán ezeken a szavakon keresztül, és Isten szándékait keresve. Jézus megkérdezte: „Simon, Jóna fia, szeretsz Engem?” Péter őszintén válaszolt: „Én csak azt az Atyát szeretem, aki a mennyben van, de a földi Urat eddig nem szerettem.” Később megértette, és arra gondolt: „Ez nem helyes, a földi Isten a mennyei Isten. Nem csak ez az egy Isten van a mennyben és a földön is? Ha csak a mennyei Istent szeretem, akkor a szeretetem nem gyakorlatias. Szeretnem kell a földi Istent, és csak akkor lesz gyakorlatias a szeretetem.” Így Péter abból, amit Jézus kérdezett tőle, megértette Isten szavának igazi jelentését. Az ember Isten iránti szeretete csak akkor gyakorlatias, ha szereti a földön lévő megtestesült Istent. A homályos és láthatatlan Istent szeretni nem reális és nem gyakorlati, míg a gyakorlati, látható Istent szeretni igazság. Jézus szavaiból Péter elnyerte az igazságot és megértette Isten szándékát. Nyilvánvaló, hogy Péter Istenbe vetett hite csak az igazságra való törekvésre összpontosult. Végül eljutott oda, hogy a gyakorlati Istent – a földi Istent – szeresse. Péter különösen buzgón törekedett az igazságra. Minden alkalommal, amikor Jézus útmutatást adott neki, komolyan elgondolkodott Jézus szavain. Talán hónapokig, egy évig vagy akár több évig is gondolkodott, mielőtt a Szentlélek megvilágosította, és megértette Isten szavainak lényegét. Ily módon Péter belépett az igazságba, és eközben átalakult és megújult az életfelfogása. Ha valaki nem törekszik az igazságra, soha nem fogja megérteni azt. Tízezerszer is beszélhetsz a szavakról és doktrínákról, de azok akkor is csak szavak és doktrínák maradnak. Vannak, akik csak ennyit mondanak: „Krisztus az igazság, az út és az élet.” Még ha tízezerszer ismételgeted is ezeket a szavakat, akkor sincs semmi haszna; nem érted a jelentésüket. Miért mondják, hogy Krisztus az igazság, az út és az élet? Meg tudod fogalmazni az ezzel kapcsolatos tapasztalati tudásodat? Beléptél-e az igazság, az út és az élet valóságába? Isten azért jelentette ki az Ő szavait, hogy megtapasztalhassátok azokat, és tudást szerezzetek. Semmi értelme pusztán a szavakról és doktrínákról beszélni. Csak akkor ismerheted meg önmagadat, ha megértetted Isten szavait, és beléptél azokba. Ha nem érted meg Isten szavait, akkor nem ismerheted meg önmagadat. Csak akkor nyerhetsz tisztánlátást, ha megérted az igazságot. Az igazság megértése nélkül képtelen vagy a tisztánlátásra. Csak akkor láthatod tisztán a dolgokat, ha megérted az igazságot. Az igazság megértése nélkül nem láthatod tisztán a dolgokat. Csak akkor ismerheted meg önmagadat, ha megérted az igazságot. Az igazság megértése nélkül nem ismerheted meg önmagadat. Csak akkor változhat meg a beállítottságod, ha elnyerted az igazságot. Az igazság nélkül nem változhat meg a beállítottságod. Csak az igazság elnyerése után tudsz Isten szándékainak megfelelően szolgálni. Az igazság elnyerése nélkül nem tudsz Isten szándékainak megfelelően szolgálni. Csak az igazság elnyerése után tudod imádni Istent. Az igazság megértése nélkül, még ha imádod is Őt, imádatod nem lesz több vallási szertartások végrehajtásánál. Az igazság nélkül semmi sem valódi, amit teszel. Az igazság elnyerésével minden, amit teszel, valósággal bír. Mindezek a dolgok attól függnek, hogy Isten szavaiból elnyerjük-e az igazságot.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerhető meg az ember természete?)

Isten napi igéi  562. szemelvény

Nem egyszerű dolog valóban megérteni Isten szavait. Ne így gondolkodj: „Értelmezni tudom Isten szavainak szó szerinti jelentését, és mindenki azt mondja, hogy az értelmezésem jó, és megdicsér engem, tehát ez azt jelenti, hogy értem Isten szavait.” Ez nem ugyanaz, mint megérteni Isten szavait. Ha nyertél némi világosságot Isten kijelentéseiből, és megértetted az Ő szavainak valódi jelentését, és ha ki tudod fejezni a szavai mögött rejlő szándékot, és azt, hogy azok végül milyen hatást érnek el – ha mindezeket a dolgokat világosan megértetted –, akkor úgy tekinthetjük, hogy valamilyen szinten megértetted Isten szavait. Tehát Isten szavainak megértése nem is olyan egyszerű. Csak azért, mert szóvirágokkal ékesített, túlzó módon meg tudod magyarázni Isten szavainak szó szerinti jelentését, még nem jelenti azt, hogy meg is érted azokat. Mindegy, hogy mennyire tudod megmagyarázni a szó szerinti jelentésüket, magyarázatod mégis csupán az emberi képzeleten és az emberi gondolkodásmódon alapszik. Ennek semmi haszna! Hogyan értheted meg Isten szavait? A lényeg az, hogy keresd a belőlük származó igazságot. Csak így értheted meg igazán Isten szavait. Isten soha nem mond üres szavakat. Minden egyes mondata olyan részleteket tartalmaz, amelyek biztosan feltárulnak majd a további szavaiból, és ezeket másképp is ki lehet fejezni. Az ember nem tudja kifürkészni azokat a módokat, ahogyan Isten kifejezi az igazságot. Isten kijelentései nagyon mély értelműek, és emberi gondolkodással nehezen kifürkészhetők. Az emberek, amennyiben erőfeszítéseket tesznek, felfedezhetik az igazság nagyjából minden aspektusának teljes jelentését. A fennmaradó részleteket a Szentlélek általi megvilágosodás fogja betölteni számukra a későbbi tapasztalataik során. Az egyik rész Isten szavainak mérlegelése és megértése, valamint olvasásuk során azok konkrét tartalmának keresése. Egy másik rész Isten szavai értelmének megértése azok megtapasztalásán keresztül, és a Szentlélek általi megvilágosodás elérése. E két szempont szerinti folyamatos fejlődés által megértheted Isten szavát. Ha szó szerint, szövegszinten vagy a saját gondolkodásod és képzelődéseid alapján értelmezed azt, akkor, még ha szóvirágokkal díszítve magyarázod is, akkor sem érted meg valóban az igazságot, és az egész továbbra is csupán az emberi gondolkodáson és képzelődéseken alapszik. Ez nem a Szentlélek általi megvilágosodás eredménye. Az emberek hajlamosak arra, hogy Isten szavait saját elképzeléseik és képzelgéseik alapján értelmezzék, sőt még az is előfordulhat, hogy Isten szavait a szövegkörnyezetből kiragadva félremagyarázzák, így hajlamosak félreérteni és megítélni Istent, és ez aggasztó. Ezért az igazságot elsősorban Isten szavainak megértése és a Szentlélek általi megvilágosodás útján lehet elnyerni. Az, hogy képes vagy megérteni és megmagyarázni Isten szavának szó szerinti jelentését, még nem jelenti azt, hogy elnyerted az igazságot. Ha az, hogy megérted Isten szavának szó szerinti jelentését, azt jelentené, hogy megértetted az igazságot, akkor csak egy kis műveltségre és tudásra lenne szükséged, így miért lenne szükséged a Szentlélek általi megvilágosodásra? Vajon Isten munkája olyasvalami, amit az emberi elme fel tud fogni? Tehát az igazság megértése nem emberi elképzeléseken vagy képzelődéseken alapszik. A Szentlélek általi megvilágosodásra, megvilágításra és útmutatásra van szükséged ahhoz, hogy valódi tapasztalati tudást szerezz. Ez az igazság megértésének és elnyerésének folyamata, és egyben szükséges feltétele is.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerhető meg az ember természete?)

Isten napi igéi  563. szemelvény

Hogyan érted meg az ember természetét? A legfontosabb az, hogy tisztán lásd azt az ember világnézetének, életszemléletének és értékrendjének szemszögéből. Akik ördögöktől valók, mind önmagukért élnek. Életszemléletük és mottóik főként a Sátán mondásaiból származnak, mint például: „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög”, „Az ember úgy hal meg a gazdagságért, mint a madarak a táplálékért”, és más hasonló téveszmék. Az ember valóságos életévé váltak azok a szavak, amelyeket az ördögi királyok, nagy személyiségek és filozófusok mondtak. Különösen a kínaiak által „bölcsként” magasztalt Konfuciusz szavainak nagy része vált az ember életévé. Aztán ott vannak a buddhizmus és a taoizmus híres mondásai, valamint a klasszikus mondások, amelyeket a híres személyiségek gyakran ismételtek. Ez mind a sátáni filozófiák és a Sátán természetének összegzése. Ezek egyúttal a Sátán természetének legjobb illusztrációi és magyarázatai is. Mindezek az ember szívébe csepegtetett mérgek a Sátántól származnak, és egyik sem Istentől való. Az ilyen ördögi szavak is szöges ellentétben állnak Isten szavával. Teljesen világos, hogy minden pozitív dolog valóságai Istentől származnak, és minden negatív dolog, ami megmérgezi az embert, az a Sátántól való. Ezért valakinek az életszemléletét és értékrendjét megvizsgálva megállapíthatjuk az illető természetét, és azt, hogy kihez tartozik. A Sátán a nemzeti kormányok, valamint a híres és a nagy emberek nevelése és kondicionálása révén rontja meg az embert. Ördögi szavaik az ember életévé és természetévé váltak. „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög” – ez egy jól ismert sátáni mondás, amely minden emberbe beleszivárgott és egyenesen az életévé vált. Vannak a világi ügyekre vonatkozó filozófiáknak más hasonló szavai is. A Sátán minden nemzet hagyományos kultúráját felhasználja az emberek nevelésére, félrevezetésére és megrontására, aminek következtében az emberiség a pusztulás feneketlen mélységébe zuhan, és végül Isten elpusztítja, mert az emberek a Sátánt szolgálják, és ellenállnak Istennek. Vannak, akik évtizedek óta köztisztviselőként szolgálnak a társadalomban. Képzeld el, hogy felteszed nekik a következő kérdést: „Tekintve, hogy hivatalnok lehettél és ilyen zökkenőmentes karriered volt, mik azok a fő híres mondások, amelyek által ezt elérted?” Talán ezt mondják: „Az egyetlen dolog, amit megértek, a következő: »A hivatalnokok nem nehezítik meg azok dolgát, akik ajándékokat hoznak, azok pedig, akik nem hízelegnek, semmit sem érnek el.«” Erre a sátáni filozófiára támaszkodtak, hogy hivatalnokká váljanak. Vajon ezek a szavak nem az ilyen emberek természetét képviselik? A pozíció megszerzése érdekében a gátlástalan eszközökhöz való folyamodás a természetükké vált. Az a céljuk, hogy olyan hivatalnokok legyenek, akik kiemelkednek és üstökösszerű felemelkedést érnek el. A Sátán sok további mérge van az emberek életében, tetteiben és magatartásában. Például a világi ügyekre vonatkozó filozófiájuk, a cselekvési módszereik és a jelmondataik mind tele vannak a nagy vörös sárkány mérgével, és ezek mind a Sátántól származnak. Így minden, ami az emberek csontjába és vérébe beleivódik, a Sátántól való. Mindazoknak a hivatalnokoknak, a hatalmon lévőknek és az érvényesülőknek megvan a maguk útja és titka a sikerhez. Az ilyen titkok nem tökéletesen jellemzik-e a természetüket? Képesek nagy horderejű dolgokat végrehajtani a világban, és senki sem lát át a mögöttük húzódó cselszövéseken és intrikákon. Ez mutatja, hogy mennyire alattomos és rosszindulatú a természetük. Az emberiséget mélyen megrontotta a Sátán. A Sátán mérge ott folyik minden ember vérében, és elmondható, hogy az ember természete romlott, elvetemült, ellenséges és Istennel szemben álló, tele van a Sátán filozófiáival és mérgeivel, és elmerült azokban. Teljesen a Sátán természetlényegévé vált. Ez az oka annak, hogy az emberek ellenállnak Istennek és ellenségesek Istennel szemben. Az emberek könnyen megismerhetik önmagukat, ha a természetük ily módon boncolgatható.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerhető meg az ember természete?)

Isten napi igéi  564. szemelvény

Az önvizsgálat és önmagad megismerésének kulcsa a következő: minél inkább úgy érzed, hogy bizonyos területeken jól vagy helyesen cselekedtél, és minél inkább úgy gondolod, hogy bizonyos területeken eleget tudsz tenni Isten szándékainak, vagy van mivel dicsekedned, annál inkább érdemes megismerni önmagadat ezeken a területeken, és érdemes annál mélyebbre ásni bennük, hogy meglásd, milyen tisztátalanságok vannak benned, illetve milyen dolgok vannak benned, amelyek nem tudnak eleget tenni Isten szándékainak. Vegyük Pál példáját. Pál különösen nagy tudású volt, sokat szenvedett, mialatt prédikált és munkálkodott, és sokan különösen imádták őt. Ennek következtében, miután sok munkát végzett, feltételezte, hogy van egy korona, amelyet már félretettek számára. Ez azt eredményezte, hogy egyre messzebb és messzebb ment a rossz úton, míg végül Isten megbüntette. Ha akkoriban elgondolkodott volna önmagán és boncolgatta volna önmagát, akkor nem mondta volna ki azokat az arrogáns szavakat, amelyek nélkülözték a józan észt. Az evangélium hirdetésének ideje alatt Pál csak a munkavégzésre összpontosított, és nem törekedett az igazságra. Pál leveleiből látható, hogy soha nem kereste vagy gyűjtötte össze az Úr Jézus által mondott szavakat, és nem is népszerűsítette az Úr Jézus által mondott szavakat a leveleiben. Nyilvánvaló, hogy Pál soha nem gondolkodott el önmagán az Úr Jézus szavai tükrében, és nem is látta az Úr Jézus szavainak becsességét, így nehéz megmondani, hogy Pálnak milyen igaz ismerete volt az Úr Jézusról. Pál csak azt hitte, hogy érti a Bibliát, és csak a saját elképzeléseiben és képzelődéseiben hitt. Azt gondolta, hogy amíg van néhány jó gyakorlata és jó magatartást tanúsít, addig elnyerheti Isten jóváhagyását, és Isten megjutalmazza őt. Ennek eredményeként arra az útra lépett, amelyen szolgálta Istent, ugyanakkor szembeszegült Vele. És mégis, az elmúlt kétezer év során az Úrban hívők híján voltak a vele kapcsolatos tisztánlátásnak. Nem tudták, ki volt Pál, vagy hogy milyen úton járt. Csupán azért, mert a leveleit feljegyezték a Bibliában, az emberek mindig is imádták Pált, őt tűzték ki törekvésük céljául, és bálványnak tekintették, ami után vágyniuk kell, és amilyenné igyekezniük kell válni. Ennek eredményeként mindazok, akik imádják és utánozzák Pált, az antikrisztusok útjára léptek. Pál esete figyelmeztetésül szolgál Isten választott népének minden egyes tagja számára. Különösen akkor, amikor mi, akik követjük Istent, képesek vagyunk szenvedni és árat fizetni a kötelességeinkben és az Istennek végzett szolgálatunkban, és így úgy érezzük, hogy odaadóak vagyunk, és hogy olyan emberek vagyunk, akik szeretik Istent – az ilyen időkben még inkább el kellene gondolkodnunk önmagunkon és meg kellene ismernünk önmagunkat az általunk választott utat illetően, ami nagyon is szükséges. Ez azért van, mert te fogod megállapítani, hogy azok a dolgok, amelyeket a jó tulajdonságaidnak tartasz, és azok a dolgok, amelyekről azt hiszed, hogy helyesen tetted őket, helytállóak, és nem fogsz kételkedni bennük, nem fogsz elgondolkodni rajtuk, és nem fogod boncolgatni, hogy van-e bennük valami, ami szembeszegül Istennel. Például vannak emberek, akik rendkívül jószívűnek tartják magukat. Soha nem gyűlölnek vagy bántanak másokat, és mindig segítő kezet nyújtanak annak a testvérüknek, akinek a családja szükséget szenved, nehogy megoldatlan maradjon a problémája. Nagy bennük a jóakarat, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy segítsenek mindenkinek, akinek csak tudnak. Mégsem összpontosítanak soha az igazság gyakorlására, és nincs belépésük az életbe. Mi az eredménye ennek a segítőkészségnek? A saját életüket akadályozzák. Mégis igen elégedettek önmagukkal, és rendkívül elégedettek mindazzal, amit tettek. Mi több, nagyon büszkék rá, azt gondolva, hogy mindabban, amit tettek, nincs semmi, ami ellenkezik az igazsággal, hogy ez biztosan eleget tesz Isten szándékainak, és ők igazi istenhívők. Természetes jóindulatukat tőkének tekintik, és természetesnek veszik, hogy az az igazság. A valóságban csak emberileg tesznek jót. Egyáltalán nem gyakorolják az igazságot, mert amit tesznek, az ember előtt teszik, nem pedig Isten előtt, és még kevésbé gyakorolnak Isten követelményei és az igazság szerint. Ezért minden tettük hiábavaló. Egyetlen tettük sem az igazság vagy Isten szavainak gyakorlása, még kevésbé az Ő akaratának követése; inkább emberi jóindulattal és jó viselkedéssel segítenek másokon. Összefoglalva, nem keresik Isten szándékait mindenben, amit tesznek, és nem az Ő követelményei szerint cselekszenek. Isten nem helyesli az ember ilyenfajta jó magatartását; Isten számára ez elítélendő, és nem érdemli meg az Ő emlékezetét.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak akkor tud igazán átalakulni valaki, ha ismeri saját helytelen nézeteit)

Isten napi igéi  565. szemelvény

A beállítottságbeli változás elérésének kulcsa az ember saját természetének megismerése, ezt pedig Isten leleplezése szerint kell végezni. Egy ember csak Isten szavaiban ismerheti meg saját ocsmány természetét, a Sátán különféle mérgeit, amelyek a természetében rejtőznek, a saját ostobaságát és tudatlanságát, valamint a természetében lévő törékeny és negatív elemeket. Miután alaposan megismered ezeket a dolgokat, és valóban képes vagy gyűlölni magadat, fellázadni a hús-vér test ellen, kitartani Isten szavainak gyakorlásában, kitartani az igazságra való törekvésben, miközben teszed a kötelességedet, hogy elérd a beállítottságod változását, és olyasvalakivé válj, aki valóban szereti Istent, már el is indultál Péter útján. Isten kegyelme, illetve a Szentlélektől származó megvilágosítás és útmutatás nélkül nehéz lenne ezen az úton járni, hiszen az igazság nélkül az emberek nem képesek fellázadni önmaguk ellen. Hogy tudsz-e Péter útján haladni a tökéletesedés felé, az elsősorban azon múlik, hogy van-e benned elhatározás, van-e hited, és tudsz-e Istenre hagyatkozni. Továbbá az embernek alá kell vetnie magát a Szentlélek munkájának, és soha semmilyen dologban nem szabad eltévelyednie Isten szavaitól. Ezek a legfontosabb aspektusok, amelyeket soha nem szabad megszegni. Tapasztalatai folyamán az embernek igen nehéz megismernie önmagát, és a Szentlélek munkája nélkül nem lesz eredmény. Ahhoz, hogy Péter útján járjon, az embernek arra kell összpontosítania, hogy megismerje önmagát és átalakítsa a beállítottságát. Pál útja nem az életre való törekvésről szólt, nem is az önismeretre való összpontosításról, hanem különösen a munkavégzésre, valamint az elvégzett munka nagyszerűségére és presztízsére koncentrált. Az ő szándéka az volt, hogy a munkáját és szenvedését Isten áldásaira és jutalmaira váltsa be. Ez a szándék helytelen volt. Pál nem az életre összpontosított, és a beállítottsága átalakításának sem tulajdonított jelentőséget. Kizárólag a jutalmakra koncentrált. A cél, amely felé törekedett, helytelen volt; így hát az út, amin járt, természetesen szintén helytelen volt. Ezt Pál arrogáns és önhitt természete okozta. Világos, hogy Pál az igazság egy darabkájának sem volt birtokában, és lelkiismerete és józan esze sem volt. Amikor Isten megmenti és megváltoztatja az embereket, Isten elsősorban a beállítottságaikat változtatja meg. Isten szavainak célja az, hogy átalakulást okozzanak az emberek beállítottságaiban, és hogy képessé tegyék az embereket arra, hogy megismerjék Őt és alávessék magukat Neki, és képesek legyenek normális módon imádni Őt. Ez a célja Isten szavainak és munkájának. Pál törekvési módja pontosan szembement és ütközött Isten szándékaival. Teljesen ellentétes volt azokkal. Péter törekvési módja azonban teljes összhangban volt Isten szándékaival. Péter az életre és a beállítottságbeli változásokra összpontosított, Isten pedig pontosan ezt akarja munkájával előidézni az emberekben. Ezért Péter útját Isten megáldotta és jóváhagyta, míg Pál útja pontosan az volt, amit Isten utált és megátkozott, mivel ellentétben állt az Ő szándékaival. Ahhoz, hogy Péter útján járjon, az embernek ismernie kell Isten szándékait. Csak akkor lehet pontos megértése arról, hogy melyik utat kövesse, ha valóban képes teljes mértékben megérteni Isten szándékait az Ő szavai révén – ami azt jelenti, hogy érti, mit akar Isten megvalósítani az emberben, és végső soron milyen eredményeket kíván Ő elérni. Ha nem érted teljesen Péter útját, hanem csak követni szeretnéd, akkor nem leszel képes elindulni rajta. Más szóval: lehet, hogy sok doktrínát ismersz, de végső soron nem leszel képes bemenni a valóságba. Még ha van is egy kevés felszínes belépésed, nem leszel képes valós eredményeket elérni.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  566. szemelvény

A legtöbb embernek nagyon felszínes megértése van önmagáról. Egyáltalán nem ismerik világosan a természetükben rejlő dolgokat. Csak néhány általuk mutatott romlott állapotról van tudásuk, azokról a dolgokról, amelyeket hajlamosak megtenni, vagy arról, hogy milyen hiányosságaik vannak, és ettől már azt gondolják, hogy ismerik önmagukat. Ha aztán betartanak néhány előírást, odafigyelnek, hogy ne kövessenek el hibákat bizonyos területeken, és sikerül elkerülniük bizonyos vétkek elkövetését, akkor elkezdik úgy gondolni, hogy birtokában vannak a valóságnak Istenbe vetett hitükben, és feltételezik, hogy meg fognak menekülni. Mindez nem más, mint emberi képzelődés. Ha betartod ezeket a dolgokat, valóban képessé válsz tartózkodni a vétkezéstől? Valóban változást értél el a beállítottságodban? Valóban megélted egy emberi lény hasonlatosságát? Valóban képes leszel eleget tenni Istennek? Semmiképp. Ez biztos. Az embereknek magas mércével kell rendelkezniük az Istenbe vetett hitükben: el kell nyerniük az igazságot, és változásokon kell keresztülmenniük az életfelfogásukban. Ez először is azt követeli meg az emberektől, hogy erőfeszítést fektessenek önmaguk megismerésébe. Ha egy ember önismerete túlságosan sekélyes, az semmiféle problémát nem fog megoldani, és az illető életfelfogása egyáltalán nem fog változni. Mélyrehatóan kell megismerned önmagadat. Ez azt jelenti, hogy ismered a természetedet, és ismered, hogy milyen elemeket tartalmaz, honnan erednek ezek az elemek, és honnan jönnek. Továbbá tényleg képes vagy gyűlölni ezeket a dolgokat? Megláttad már saját rút lelkedet és elvetemült természetedet? Ha valóban meglátod az igazságot önmagaddal kapcsolatban, gyűlölni fogod magadat. Amikor meggyűlölöd magadat, és aztán megpróbálod Isten szavait gyakorlatba ültetni, képes leszel fellázadni a hús-vér test ellen és elnyerni az erőt az igazság gyakorlásához, és többé nem érzed úgy, mintha az kínszenvedés lenne. Miért cselekszik sok ember a testi preferenciái szerint? Mert meglehetősen jónak tartják magukat, és úgy érzik, hogy a cselekedeteik egészen megfelelőek és indokoltak, hibátlanok, sőt, teljesen helyesek, és ezért magabiztosan cselekszenek. Amikor valóban megismerik, hogy pontosan milyen a természetük – milyen rút, megvetendő és szánalmas –, többé nem tartják majd olyan nagyra magukat, nem lesznek olyan arrogánsak, és nem lesznek annyira megelégedve magukkal. Ezt gondolják majd: „Gyakorolnom kell Isten egyes szavait, két lábbal szilárdan állva a földön. Ha nem teszem, nem ütöm meg az emberség mércéjét, és szégyellni fogok Isten jelenlétében élni.” Valóban kicsinek és valóban jelentéktelennek látják majd magukat. Ezen a ponton könnyűvé válik számukra az igazság gyakorlása, és némiképp olyannak fognak látszani, amilyennek egy embernek lennie kell. Egy ember csak akkor tud fellázadni a hús-vér test ellen, amikor valóban gyűlöli önmagát. Ha nem gyűlöli önmagát, képtelen lesz fellázadni a hús-vér test ellen. Az igazi öngyűlölet nem egyszerű dolog. Megköveteli, hogy az ember megértsen néhány igazságot: először is rendelkeznie kell saját természetének ismeretével. Másodszor látnia kell, hogy ő szegényes és szánalmas, rendkívül apró és jelentéktelen, és látnia kell szánalmas, mocskos lelkét. Amikor teljes egészében meglátja, hogy mi is ő valójában – amikor sikerül elérni ezt az eredményt –, valóban ismeretet nyer önmagáról, és elmondható, hogy az önismerete pontos. Csak ezen a ponton tudja meggyűlölni, sőt átkozni magát, valóban átérezve, hogy az embereket olyan mélységesen megrontotta a Sátán, hogy már minden emberi hasonlatosságnak híján vannak. Egy napon, ha valóban a halál fenyegetésével kerül szembe, azt fogja gondolni: „Ez Isten igazságos büntetése. Isten valóban igazságos. Megérdemlem a halált!” Ezen a ponton nem fogja a sérelmeit hangoztatni, még kevésbé panaszkodni Istenre – egyszerűen úgy érzi majd, hogy ő teljesen szegényes, szánalmas, mocskos és romlott, Istennek pedig ki kellene iktatnia és el kellene pusztítania őt, és úgy fogja érezni, hogy egy olyan lélek, mint az övé, méltatlan arra, hogy a földön éljen. Ezért nem fog panaszkodni Istenre, és ellenállni sem fog Neki, még kevésbé elárulni Őt. Ha viszont nem ismeri meg önmagát, és továbbra is úgy gondolja, hogy ő meglehetősen jó, akkor, amikor a halál fenyegetése közeledik, azt fogja gondolni: „Nagyon jól teljesítettem a hitemben. Olyan keményen törekedtem az igazságra, annyi mindent feláldoztam, és annyit szenvedtem, végül azonban isten hagyja, hogy meghaljak. Nem tudom, hol van isten igazságossága. Miért hagy engem meghalni? Ha még egy magamfajta embernek is meg kell halnia, ki menekülhet meg? Hát nem pecsételtetett meg az egész emberi faj sorsa?” Először is elképzelései lesznek Istenről. Másodszor panaszkodni fog Rá, és nem lesz benne semmi alávetettség. Éppen olyan, mint Pál, aki nem ismerte önmagát, még akkor sem, amikor a halál küszöbén állt. Amikor Isten büntetése lesújt rá, akkor már késő lesz.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  567. szemelvény

Hogy pontosak legyünk, ha valaki Péter útjára lép a hitében, az azt jelenti, hogy az igazságra való törekvés útját járja, ami egyúttal önmagunk valódi megismerésének és a beállítottságunk megváltoztatásának az útja is. Az ember csak Péter útján járva haladhat az Isten általi tökéletesítés útján. Tisztában kell lenni azzal, hogy pontosan hogyan is kell Péter útján járni, valamint hogy miként kell azt a gyakorlatba ültetni. Először is az embernek félre kell tennie saját szándékait, helytelen törekvéseit, sőt még a családját is és mindent, ami a saját testével kapcsolatos. Teljes szívével oda kell szánnia magát; vagyis teljesen Isten szavának kell szentelnie magát, arra kell összpontosítania, hogy Isten szavait egye és igya, arra kell koncentrálnia, hogy az igazságot és Isten vágyait keresse az Ő szavaiban, és mindenben megpróbálja felfogni Isten szándékait. Ez a gyakorlás legalapvetőbb és leginkább életbe vágó módszere. Így tett Péter, miután látta Jézust, és az ember csak akkor érheti el a legjobb eredményeket, ha így gyakorol. A teljes szívű odaadás Isten szava iránt elsődlegesen azt jelenti, hogy az ember az igazságot keresi és Isten vágyait az Ő szavain belül, arra összpontosít, hogy felfogja Isten szándékait, valamint, hogy több igazságot értsen és szerezzen meg Isten szavaiból. Amikor Isten szavait olvasta, Péter nem doktrínák megértésére koncentrált, és még kevésbé arra, hogy teológiai ismereteket szerezzen. Ehelyett arra koncentrált, hogy megértse az igazságot és felfogja Isten szándékait, valamint hogy elérje Isten természetének és szeretetreméltóságának megismerését. Péter arra is törekedett, hogy Isten szavaiból megismerje az ember különböző romlott állapotait, az ember természetlényegét és az ember tényleges hiányosságait. Csak ily módon tudott könnyedén megfelelni Isten követelményeinek, hogy eleget tegyen Neki. Péternek oly sok pontos gyakorlata volt Isten szavaival kapcsolatban. Ez volt a leginkább összhangban Isten szándékaival, és ez volt a legjobb módja annak, ahogyan egy ember együttműködhetett Isten munkájának megtapasztalása során. Amikor megtapasztalta az Isten által küldött megpróbáltatások százait, Péter szigorúan összevetette magát Isten emberrel kapcsolatos ítéletének és leleplezésének minden szavával, valamint az emberrel szemben támasztott követelményeinek minden szavával, megvizsgálta magát, és igyekezett pontosan felfogni Isten szavainak jelentését. Komolyan megfontolt mindent, amit Jézus mondott neki, minden szót szilárdan őrizve az elméjében – ez a megközelítés nagyon jó eredményeket ért el. Azáltal, hogy így gyakorolt, képes volt megismerni önmagát Isten szavain keresztül, és nemcsak az ember különböző romlott állapotait és hiányosságait ismerte meg, hanem az ember lényegét és természetét is megismerte. Ezt jelenti igazán ismerni önmagunkat. Isten szavaiból Péter egyrészt igazi ismeretet szerzett saját magáról, másrészt pedig meglátta az Isten által kifejezett igazságos természetet, azt, amit Isten birtokol és ami Ő, Isten szándékait az Ő munkájával kapcsolatban, valamint Istennek az emberiséggel szembeni követelményeit. Ezekből a szavakból igazán megismerte Istent. Megismerte Isten természetét és lényegét, megtudta és megértette azt, amit Isten birtokol és ami Ő, továbbá megismerte Isten szeretetreméltóságát és Istennek az emberrel szembeni követelményeit. Bár Isten akkor még nem beszélt annyit, mint ma, ezekben az aspektusokban Péter mégis eredményeket ért el. Ez ritka és értékes dolog volt. Péter több száz megpróbáltatáson ment keresztül; nem hiába szenvedett. Nemcsak önmagát ismerte meg Isten szavaiból és munkájából, hanem Istent is megismerte. Ráadásul Isten szavain belül különös figyelmet fordított Istennek az emberrel szembeni követelményeire és azokra a szempontokra, amelyekben az embernek eleget kell tennie Istennek, hogy összhangban legyen Isten szándékaival, és képes volt nagy erőfeszítést fektetni ezekbe a dolgokba, ezáltal pedig teljes világosságra jutni. Ez rendkívül jótékony hatással volt az életbe való belépésére. Isten szavainak bármelyik aspektusáról volt is szó, amíg ezek a szavak képesek voltak életként szolgálni és az igazság voltak, Péter a szívébe véste azokat, ahol gyakran fontolóra vette és megértette őket. Jézus szavainak hallatán képes volt azokat megszívlelni, ami azt mutatja, hogy különösen összpontosított Isten szavaira, és a végén valóban eredményeket ért el. Vagyis képes volt ügyesen gyakorlatba ültetni Isten szavait, pontosan gyakorolni az igazságot és Isten szándékai szerint cselekedni, teljesen Isten vágyaival összhangban tenni a dolgokat, és feladni saját személyes véleményeit és képzelődéseit. Így Péter belépett Isten szavainak valóságába. Péter szolgálata elsősorban azért volt összhangban Isten szándékaival, mert így tett.

Ha valaki képes megelégíteni Istent, miközben a kötelességét teszi, ha szavai és cselekedetei elveken alapulnak, és ha bemegy az igazság minden aspektusának valóságába, akkor az olyan személy, akit Isten tökéletessé tett. Azt mondhatjuk, hogy Isten munkája és szavai teljesen elérték a hatásukat rajta: Isten szavai az életévé váltak, és elnyerte az igazságot, és képes Isten szavainak megfelelően élni. Ezután a testének természete – vagyis létezésének eredeti alapja – széthullik és összeomlik. Az emberek csak akkor válnak új emberré, ha már életükként birtokolják Isten szavait. Ha Isten szavai az emberek életévé válnak, ha Isten munkájának víziója, az emberiség leleplezése Őáltala és az emberiséggel szembeni követelményei, valamint az emberi élet normái, amelyek teljesítését Isten megköveteli az emberektől, az életükké válnak, ha az emberek e szavak és igazságok szerint élnek, akkor Isten szavai tökéletessé teszik őket. Az ilyen emberek Isten szavai által újjászülettek és új emberekké váltak. Ez az az út, amelyen Péter az igazságra törekedett. Ez a tökéletessé tétel útja. Pétert Isten szavai tökéletessé tették, életet nyert Isten szavaiból, az Isten által kifejezett igazság az életévé vált, és csak akkor vált belőle olyan ember, aki elnyerte az igazságot.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan kell Péter útján járni?)

Isten napi igéi  568. szemelvény

Mielőtt az ember megtapasztalja Isten munkáját és megérti az igazságot, a Sátán természete az, ami átveszi az irányítást, és belülről uralja őt. Mit foglal magában konkrétan ez a természet? Például miért vagy önző? Miért óvod a saját státuszodat? Miért befolyásolnak annyira az érzéseid? Miért szereted azokat az igazságtalan dolgokat és azokat a gonosz dolgokat? Mi az alapja annak, hogy szereted az ilyen dolgokat? Honnan származnak ezek a dolgok? Miért szereted és fogadod el őket? Mostanra már mindannyian megértettétek: a fő oka ennek az, hogy a Sátán mérgei benne vannak az emberben. Tehát mik a Sátán mérgei? Hogyan fejezhetők ki? Például, ha azt kérdezed: „Hogyan kellene az embernek élnie? Mi az, amiért az embernek élnie kellene?” – mindenki azt feleli: „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög.” Csupán ez az egyetlen mondat kifejezi a probléma gyökerét. A Sátán filozófiája és logikája vált az ember életévé. Bármire is törekszik az ember, azt valójában saját magáért teszi – és így az ember önmagáért él. „Mindenki gondoskodjék magáról, az utolsót pedig vigye el az ördög” – ez az ember életfilozófiája, amely az emberi természetet is képviseli. Ezek a szavak már a romlott emberiség természetévé váltak, és igaz portrét festenek a romlott emberiség sátáni természetéről. Ez a sátáni természet teljességgel a romlott emberiség létezésének alapzatává vált. Több ezer éve él a romlott emberiség a Sátán e mérge szerint, mind a mai napig. Minden, amit a Sátán tesz, a saját vágyai, ambíciói és céljai érdekében történik. Túl akar tenni Istenen, szabaddá akar válni Istentől, és meg akarja kaparintani az irányítást minden, Isten által teremtett dolog fölött. Mára ilyen mértékben rontotta meg a Sátán az embereket. Mindannyiuknak sátáni természete van, mindannyian hajlamosak megtagadni Istent és ellenszegülni Neki, és a saját kezükbe akarják venni a sorsukat, és megpróbálnak ellenállni Isten vezényléseinek és elrendezéseinek. Ambícióik és vágyaik immár pontosan megegyeznek a Sátánéval. Ezért az ember természete a Sátán természete. Valójában emberek által vallott sok mottó és aforizma az emberi természetet képviseli, és az ember romlott lényegét tükrözi. Az emberek által választott dolgok saját preferenciáikat tükrözik, és választásaik mind az emberek beállítottságát és törekvéseit képviselik. Egy személy minden szavában és tettében, bármilyen jól van is leplezve, ez az álca nem tudja elfedni a természetét. Például a farizeusok általában elég szépen prédikáltak, de amikor meghallották Jézus prédikációit és az Általa kifejezett igazságokat, elfogadás helyett elítélték azokat. Ez leleplezte a farizeusok természetlényegét, vagyis azt, hogy idegenkednek az igazságtól és gyűlölik azt. Bizonyos emberek egészen szépen beszélnek, és jól álcázzák magukat, mások azonban, miután eltöltöttek némi időt a társaságukban, rájönnek, hogy ezek az emberek természetüknél fogva rendkívül csalárdak, és a legkevésbé sem becsületesek. Miután hosszú időt eltöltenek ezeknek az embereknek a társaságában, felismerik a természetlényegüket. Végül ezt a következtetést vonják le: azok az emberek soha egy igaz szót sem mondanak, és csalárdak. Ez az állítás ezeknek az embereknek a természetét képviseli, és ez természetlényegük legjobb illusztrációja és bizonyítéka. Világi ügyekre vonatkozó filozófiájuk abban áll, hogy senkinek nem mondják el az igazságot, és nem bíznak senkiben. Az ember sátáni természetében sok van a Sátán filozófiái és mérgei közül. Néha te magad sem vagy tudatában ezeknek. Ha nem érted az igazságot, képtelen vagy felismerni a Sátán beállítottságát. És mégis, mindennap minden percében a Sátán beállítottsága szerint élsz, és azt hiszed, hogy ez meglehetősen helyes és észszerű, és egyáltalán nem téves. Ez elegendő annak megmutatására, hogy amikor a Sátán filozófiái szerint élsz, akkor a Sátán beállítottsága szerint élsz, és hogy a Sátán filozófiái és beállítottsága a természeteddé váltak. Túl gyakran élnek az emberek a Sátán filozófiái szerint, de mégis azt hiszik, hogy ez elég jó, és egyáltalán nem éreznek megbánást. Miért van ez? Azért, mert az emberek nem értik az igazságot. Ezért lépten-nyomon felfedik sátáni természetüket, és lépten-nyomon a Sátán filozófiái szerint élnek. A Sátán természete az ember élete, és ez az ember természetlényege.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan kell Péter útján járni?)

Isten napi igéi  569. szemelvény

Most már van némi rálátásotok az általatok feltárt romlott beállítottságokra. Ha egyszer világosan látjátok, hogy milyen romlott beállítottságokat vagytok hajlamosak még mindig feltárni hétköznapi körülmények között, és hogy valószínűleg milyen dolgokat tesztek még mindig, amelyek nem állnak összhangban az igazsággal, akkor könnyű lesz megtisztítani a romlott beállítottságaitokat. Miért nem tudnak az emberek sok mindenben uralkodni magukon? Mert mindenkor és minden tekintetben romlott beállítottságaik irányítják őket, amelyek mindenben korlátozzák és megzavarják őket. Amikor minden jól megy, és nem botlottak meg, vagy nem váltak negatívvá, egyesek mindig úgy érzik, hogy van érettségük, és nem gondolnak semmit arról, amikor látják, hogy egy gonosz embert, hamis vezetőt vagy antikrisztust felfednek és kirekesztenek. Sőt, még dicsekednek is mindenki előtt, hogy „Bárki más megbotolhat, csak én nem. Lehet, hogy senki más nem szereti Istent, de én igen.” Azt gondolják, hogy bármilyen helyzetben vagy körülmények között szilárdan meg tudnak állni bizonyságtételükben. Ám végül eljön a nap, amikor megpróbálják őket, ők pedig panaszkodnak Istenre, és zúgolódnak Ellene. Vajon nem kudarc ez, nem botlás? A próbatételeknél semmi sem fedi fel jobban az embereket. Isten átvizsgálja az ember szívének legmélyét, és az embereknek soha nem szabad dicsekedniük. Bármivel is dicsekednek, az az, ahol egy napon majd előbb-utóbb megbotlanak. Amikor látják, hogy mások megbotlanak és elbuknak bizonyos körülmények között, nem gondolnak semmit arról, sőt azt hiszik, hogy ők maguk nem bukhatnak el, hogy képesek lesznek szilárdan megállni – de végül ők is megbotlanak és elbuknak ugyanolyan körülmények között. Miért lehetséges ez? Azért, mert az emberek nem értik meg alaposan saját természetlényegüket; a saját természetlényegükkel összefüggő problémákkal kapcsolatos tudásuk még mindig nem elég mély, ezért az igazság gyakorlatba ültetése nagyon megerőltető számukra. Például vannak, akik nagyon csalárdak, szavaikban és tetteikben pedig tisztességtelenek, mégis, ha megkérdezed tőlük, hogy milyen tekintetben a legsúlyosabb a romlott beállítottságuk, azt mondják: „Egy kissé csalárd vagyok.” Csupán azt mondják, hogy egy kissé csalárdak, de azt nem mondják, hogy maga a természetük csalárd, és azt sem, hogy csalárd emberek. Saját romlott állapotukról nincs olyan elmélyült tudásuk, és nem tekintik azt olyan súlyosnak, sem olyan mélyrehatónak, mint mások. Mások szemszögéből nézve ez az ember nagyon csalárd és nagyon elvetemült, mindenben, amit mond, csalás rejlik, a szavai és a tettei pedig soha nem őszinték – azonban ez az ember képtelen arra, hogy önmagát ilyen mélyen megismerje. Még ha rendelkezik is valami tudással, az csupán felszínes. Valahányszor beszél és cselekszik, felfedi természete valamelyik részét, de ennek nincs tudatában. Azt hiszi, ha így viselkedik, az nem a romlottság kimutatása, azt gondolja, hogy már gyakorlatba is ültette az igazságot – de a megfigyelők szemében ez az ember megmarad meglehetősen elvetemültnek és csalárdnak, a szavai és a tettei pedig mélységesen híján lesznek a becsületnek. Ez azt jelenti, hogy az embereknek nagyon felszínes megértésük van a saját természetükről, és óriási az eltérés eközött és Isten szavai között, amelyek megítélik és leleplezik őket. Ez nem annak a hibája, amit Isten leleplez, hanem inkább az, hogy az emberek nem rendelkeznek kellően alapos megértéssel a saját természetükről. Az emberek nem rendelkeznek alapvető vagy lényeges megértéssel önmagukról; helyette arra összpontosítanak és arra fordítják az energiájukat, hogy megismerjék saját tetteiket és külső megnyilvánulásaikat. Még ha némelyek időnként képesek is mondani valamit az önismeretükről, az nem lesz túl mélyreható. Még soha senki nem gondolta azt, hogy ő egy bizonyos típusú ember, vagy, hogy egy bizonyos típusú természete van, mivel egy bizonyos típusú dolgot tett, vagy felfedett egy bizonyos dolgot. Isten leleplezte az ember természetlényegét, azonban amit az emberek megértenek, az az, hogy cselekvés- és beszédmódjuk hibás és hiányos; ennek következtében viszonylag nehéz feladat számukra az igazság gyakorlatba ültetése. Úgy gondolják, hogy hibáik csupán pillanatnyi megnyilvánulások, amelyek óvatlanul feltárulnak, nem pedig a természetük megnyilatkozásai. Amikor az emberek így gondolkodnak, nagyon nehéz számukra, hogy valóban megismerjék önmagukat, és nagyon nehéz számukra, hogy megértsék és gyakorolják az igazságot. Mivel nem ismerik az igazságot és nem szomjaznak rá, amikor gyakorlatba ültetik az igazságot, csupán felületes módon előírásokat követnek. Az emberek nem tartják nagyon rossznak a saját természetüket, és úgy vélik, hogy nem annyira rosszak, hogy azt kellene kívánni, hogy elvesszenek vagy bűnhődjenek. Isten mércéje szerint azonban túlságosan mélyen romlottak, még mindig messze állnak az üdvösség kívánalmaitól, mivel csupán pár olyan megközelítésmóddal rendelkeznek, amelyek kívülről nézve nem tűnnek az igazságot sértőnek, valójában azonban nem gyakorolják az igazságot, és nem vetik alá magukat Istennek.

Az emberek magatartásában vagy viselkedésében bekövetkező változások nem vonják maguk után a természetükben bekövetkező változásokat is. Ez azért van így, mert a viselkedésükben bekövetkező változások nem alakíthatják át alapvetően az eredeti megjelenésüket, még kevésbé a természetüket. Csak, ha megértik az igazságot, megismerik saját természetlényegüket, és képesek gyakorlatba ültetni az igazságot, akkor lesz a gyakorlásuk kellően mély és valami más, mint egy sor előírás betartása. Az, ahogyan ma az emberek gyakorolják az igazságot, még mindig nem üti meg a mércét, és nem képes teljes mértékben elérni mindazt, amit az igazság megkövetel. Az emberek az igazságnak csak egy részét gyakorolják, és csak bizonyos állapotokban és körülmények között tudnak az igazságból egy keveset gyakorlatba ültetni; nem arról van szó, hogy minden körülmény között és minden helyzetben képesek gyakorlatba ültetni az igazságot. Amikor időnként valaki boldog, és jó az állapota, vagy amikor másokkal közösségben van, és a szívében van útja a gyakorlásra, akkor egy ideig képes néhány olyan dolgot tenni, ami összhangban van az igazsággal. De amikor olyan emberekkel él együtt, akik negatívak, és akik nem törekednek az igazságra, és ezek az emberek befolyásolják őt, akkor a szívében elveszíti az útját, és képtelen az igazság gyakorlására. Ez azt mutatja, hogy túlságosan csekély az érettsége, és hogy még mindig nem érti meg valóban az igazságot. Vannak olyan egyének, akik képesek gyakorlatba ültetni az igazságot, ha a megfelelő emberek vezetik és irányítják őket; ha azonban egy hamis vezető vagy egy antikrisztus félrevezeti és megzavarja őket, akkor nemcsak, hogy képtelenek gyakorolni az igazságot, hanem ki vannak téve még annak is, hogy félrevezessék őket, és kövessék ezeket az embereket. Nem fenyegeti-e még mindig veszély az ilyen embereket? Az ilyen emberek, ilyen érettséggel, nem lehetnek képesek arra, hogy minden dologban és minden helyzetben gyakorolják az igazságot. Még ha gyakorolják is az igazságot, csak akkor teszik, ha jó hangulatban vannak, vagy ha mások vezetik őket; ha nincs valaki jó ember, aki vezesse őket, időnként képesek lennének olyan dolgokat tenni, amelyek sértik az igazságot, és eltérnének Isten szavaitól. És miért van ez így? Azért, mert csak néhány állapotodat ismerted meg, nem ismered a saját természetlényegedet, és még nem érted el azt az érettséget, amikor fellázadsz a test ellen és gyakorlod az igazságot; így nincs hatalmad afölött, hogy mit fogsz tenni a jövőben, és nem garantálhatod, hogy képes leszel szilárdan megállni bármilyen körülmények között vagy bármilyen próbatételben. Vannak időszakok, amikor olyan állapotban vagy, hogy gyakorlatba tudod ültetni az igazságot, és úgy tűnik, hogy változtál egy keveset, és mégis, más körülmények között képtelen vagy gyakorlatba ültetni az igazságot. Ez olyasmi, amit nem tudsz irányítani. Néha képes vagy gyakorolni az igazságot, néha pedig nem. Az egyik pillanatban még megérted, a másikban már össze vagy zavarodva. Most még nem teszel semmi rosszat, de lehet, hogy egy kis idő múlva fogsz. Ez azt bizonyítja, hogy még mindig léteznek benned romlott dolgok, és ha nem vagy képes igazán megismerni önmagad, akkor nem lesz könnyű megoldani ezeket a dolgokat. Ha nem tudod alaposan megérteni saját romlott beállítottságodat, és képes vagy végül olyan dolgokat tenni, amelyek ellenállnak Istennek, akkor veszélyben vagy. Ha képes vagy átlátni a természetedet és gyűlölni azt, akkor képes leszel uralkodni magadon, fellázadni önmagad ellen, és gyakorlatba ültetni az igazságot.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  570. szemelvény

Az igazság világos közlésének a célja az, hogy képessé tegye az embereket az igazság megértésére és gyakorlására, valamint arra, hogy változásokat érjenek el a beállítottságukban. Nem pusztán annyi, hogy fényt és egy kis boldogságot hozzon a szívükbe, miután megértették az igazságot. Ha megérted az igazságot, de nem gyakorlod, akkor elveszik az igazság közlésének és megértésének a jelentősége. Mi a probléma akkor, amikor az emberek megértik az igazságot, de nem ültetik át azt a gyakorlatba? Ez azt bizonyítja, hogy nem szeretik az igazságot, hogy szívükben nem fogadják el az igazságot, és így kimaradnak Isten áldásaiból és az üdvösség lehetőségéből. Ami azt illeti, hogy az emberek el tudják-e érni az üdvösséget, az a döntő, hogy képesek-e elfogadni és gyakorolni az igazságot. Ha gyakorlatba ülteted az igazságokat, amiket megértettél, akkor elnyered a Szentlélek általi megvilágosodást, megvilágítást és iránymutatást, és képes leszel belépni az igazságvalóságba, mélyebb megértésre jutni az igazságról, és végül elnyerni az igazságot és Isten üdvösségét. Egyesek képtelenek gyakorolni az igazságot, és mindig arra panaszkodnak, hogy a Szentlélek nem világosítja és világítja meg őket, hogy Isten nem ad nekik erőt. Ez helytelen; ez Isten félreértése. A Szentlélek általi megvilágosodás és megvilágítás az emberek együttműködésén alapul. Az embereknek őszinte szívvel kell rendelkezniük és hajlandónak kell lenniük az igazság gyakorlására, és akár mély, akár felszínes megértéssel rendelkeznek, képesnek kell lenniük gyakorlatba ültetni az igazságot. Csak ekkor fogja őket megvilágosítani és megvilágítani a Szentlélek. Ha az emberek megértik az igazságot de nem ültetik gyakorlatba, és csak arra várnak, hogy a Szentlélek munkálkodjon és kényszerítse őket erre, akkor vajon nem rendkívül passzívak? Isten soha nem kényszeríti az embereket semmire. Ha az emberek megértik az igazságot, de nem hajlandók azt a gyakorlatba ültetni, az azt mutatja, hogy nem szeretik az igazságot, illetve hogy az állapotuk abnormális, és valami akadályoztatja őket. De ha az emberek képesek imádkozni Istenhez, akkor Isten is munkálkodni fog; az igazi probléma az, hogy ha nem hajlandók gyakorolni az igazságot és nem is imádkoznak Istenhez, akkor a Szentléleknek nincs módja munkálkodni bennük. Valójában nem számít, hogy az emberek milyen nehézségekkel küzdenek, az mindig megoldható; a legfontosabb az, hogy képesek-e az igazságnak megfelelően gyakorolni, vagy sem. Nos, a bennetek lévő romlottság problémái nem olyanok, mint a rák, nem gyógyíthatatlan betegségek. Ha el tudjátok határozni, hogy gyakoroljátok az igazságot, akkor befogadjátok majd a Szentlélek munkáját, és lehetséges lesz, hogy ezek a romlott beállítottságok megváltozzanak. Minden attól függ, hogy el tudod-e határozni, hogy gyakorlod az igazságot – ez a legfontosabb. Ha gyakorlod az igazságot és az igazságra való törekvés útján jársz, akkor képes leszel a Szentlélek munkáját befogadni, és biztosan megmenekülsz. Ha rossz úton jársz, akkor el fogod veszíteni a Szentlélek munkáját; egyik rossz lépés a másikhoz vezet, és minden véget ér számodra, és nem számít, hány évig fogsz még hinni, nem leszel képes elérni az üdvösséget. Például munkájuk közben sokan nem gondolkodnak azon, hogyan végezzék munkájukat úgy, hogy az Isten háza munkájának hasznára legyen, és igazodjon Isten szándékaihoz. Ez azt eredményezi, hogy sok önző és aljas dolgot tesznek, ami kivívja Isten utálatát és gyűlöletét, és így felfedetnek és kivetik őket. Ha az emberek képesek minden dologban az igazságot keresni és az igazság szerint gyakorolni, akkor máris az Istenbe vetett hit helyes útjára léptek, és így reményük van arra, hogy olyan emberré váljanak, aki összhangban van Isten szándékaival. Egyesek megértik az igazságot, de nem ültetik át azt a gyakorlatba. Ehelyett azt hiszik, hogy az igazság nem nagy ügy, és hogy képtelen megoldani a saját akaratuk és romlott beállítottságaik problémáját. Hát nem teljesen röhejesek? Nem teljes mértékben abszurdak? Nem gondolják-e magukról, hogy nagyon okosak? Ha az emberek képesek az igazság szerint gyakorolni, akkor romlott beállítottságuk megváltozhat. Ha a hitük és az Istenért végzett szolgálatuk a saját természetes személyiségükön alapul, akkor egyetlen egy sem lesz képes közülük változásokat elérni a beállítottságában. Vannak emberek, akik naphosszat a saját rossz döntéseik okozta szorongás miatt szenvednek. A rendelkezésre álló igazságokat nem vizsgálják meg és nem próbálják meg a gyakorlatba ültetni, hanem ragaszkodnak ahhoz, hogy a saját útjukat járják. Milyen abszurd viselkedésmód ez! Valóban nem tudják, hogyan élvezhetik az áldásokat, amelyekkel rendelkeznek; szenvedésre születtek. Az igazság gyakorlása ilyen egyszerű; csak az számít, hogy gyakorlod-e vagy sem. Ha olyasvalaki vagy, akiben megvan az elhatározás, hogy gyakorolja az igazságot, akkor a negativitásod, gyengeséged és romlott beállítottságod fokozatosan feloldódik és megváltozik majd; ez attól függ, hogy a szíved szereti-e az igazságot vagy sem, hogy képes vagy-e elfogadni az igazságot vagy sem, képes vagy-e szenvedni és megfizetni az árat az igazság elnyeréséért vagy sem. Ha igazán szereted az igazságot, akkor képes leszel mindenféle fájdalmat elszenvedni az elnyerése érdekében – függetlenül attól, hogy ez az emberek általi becsmérlést, ítélkezést vagy elutasítást jelenti-e, mindezt türelemmel és toleranciával kell viselned. Isten meg fog óvni és meg fog áldani, Ő nem fog elhagyni vagy semmibe venni téged – ez teljesen biztos. Ha istenfélő szívvel imádkozol Istenhez, ha Istenre támaszkodsz és Istenhez fordulsz, akkor nem lesz olyan nehézség, amin ne tudnál átjutni. Lehet, hogy romlott a beállítottságod, és lehet, hogy elkövetsz vétkeket, de ha istenfélő szívvel rendelkezel, és ha gondosan járod az igazságra való törekvés útját, akkor kétségtelen, hogy szilárdan fogsz tudni majd állni, és kétségtelen, hogy Isten vezetni fog és megóv majd téged.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  571. szemelvény

Ha meg akarod érteni az igazságot, elengedhetetlen, hogy tudd, hogyan kell enni és inni Isten szavait. Ha túl keveset olvasod Isten szavait, nem olvasod őket buzgón, és nem elmélkedsz róluk a szívedben, akkor nem leszel képes megérteni az igazságot. Mindössze egy kis doktrínát leszel képes megérteni, és így nagyon nehéz lesz megértened Isten szándékait és Isten céljait az Ő szavaiból. Ha nem érted azokat a célokat és eredményeket, amelyeket Isten szavai szándékoznak elérni, ha nem érted, mit szeretnének az Ő szavai elérni és tökéletesíteni az emberben, akkor ez azt bizonyítja, hogy még nem érted az igazságot. Miért mondja Isten azt, amit mond? Miért beszél abban a hangnemben? Miért olyan komoly és őszinte minden szóban, amit szól? Miért használ bizonyos szavakat? Tudod-e? Ha nem tudod biztosan megmondani, az azt jelenti, hogy nem érted Isten szándékait, sem az Ő céljait. Ha nem érted az összefüggéseket a szavai mögött, akkor hogyan tudod megérteni vagy gyakorolni az igazságot? Az igazság megnyeréséhez először is meg kell értened, mit ért Isten minden egyes kiejtett szava alatt, miután pedig felfogtad ezeket a szavakat, ültesd őket gyakorlatba, hogy eljuss oda, hogy bensődben megéld Isten szavait, és azok valósággá váljanak számodra. Ha így teszel, be fogsz menni az igazságvalóságba. Csak akkor tudod felfogni az igazságot, ha alaposan megérted Isten szavait. Csupán néhány szó és doktrína megértése után azt gondolod, hogy érted az igazságot és rendelkezel a valósággal. Ez önámítás. Még azt sem érted, hogy miért követeli meg Isten az emberektől az igazság gyakorlását. Ez azt bizonyítja, hogy nem érted Isten szándékait, és még mindig nem érted az igazságot. Valójában Isten azért támasztja ezeket a követelményeket az emberekkel szemben, hogy megtisztítsa és megmentse őket, hogy az emberek levethessék a romlott beállítottságukat, és olyan emberekké váljanak, akik alávetik magukat Istennek és ismerik Őt. Ezt a célt akarja Isten elérni azzal, hogy megköveteli az emberektől az igazság gyakorlását.

Isten azoknak az embereknek fejezi ki az igazságot, akik szeretik az igazságot, szomjaznak az igazságra és keresik az igazságot. Ami azokat illeti, akik szavakkal és doktrínákkal foglalatoskodnak, és szeretnek hosszú, fellengzős beszédeket tartani, sosem fogják elnyerni az igazságot, ők becsapják magukat. A nézőpontjuk az igazságról és Isten szavairól téves, kicsavarják a nyakukat, hogy elolvassák, ami egyenesen van – a nézőpontjuk teljesen téves. Egyesek szívesebben tanulmányozzák Isten szavait. Folyton azt tanulmányozzák, miként beszél Isten szava a rendeltetési helyről vagy arról, hogy hogyan legyenek áldottak. Leginkább az ilyen szavak érdeklik őket. Ha Isten szavai nem igazodnak az elképzeléseikhez és nem tesznek eleget az áldások iránti vágyuknak, negativvá válnak, nem törekednek többé az igazságra és nem akarják önmagukat Istennek áldozni. Ez azt mutatja, hogy nem érdekli őket az igazság. Ennek eredményeképp nem veszik komolyan az igazságot, csak az olyan igazságot képesek elfogadni, amely megegyezik az elképzeléseikkel és képzelgéseikkel. Habár az ilyen emberek lelkesek Istenbe vetett hitükben, és minden lehetséges módon megpróbálnak tenni néhány jó dolgot és jó színben tüntetni fel magukat, ezt csak azért teszik, hogy a jövőben jó rendeltetési helyre kerüljenek. Annak ellenére, hogy ők is részt vesznek a gyülekezeti életben, eszik és isszák Isten szavait, nem fogják gyakorolni az igazságot, sem megnyerni azt. Vannak, akik csak úgy tesznek, mintha ennék és innák Isten szavait; azt gondolják, hogy megnyerték az igazságot egyszerűen az által, hogy megértettek egy-két szót és doktrínát. Micsoda bolondok! Isten szava az igazság. Azonban, nem szükségszerűen fogod megérteni és megnyerni az igazságot, miután olvastad Isten szavait. Ha nem sikerül megnyerned az igazságot, miután etted és ittad Isten szavait, akkor csak szavakat és doktrínákat fogsz elsajátítani. Ha nem tudod, hogyan gyakorold az igazságot vagy hogyan cselekedj az alapelvek szerint, akkor az igazságvalóság nélkül maradsz. Lehet, hogy gyakran olvasod Isten szavait, de azután nem sikerül megértened Isten szándékait, és csak néhány szót és doktrínát sajátítasz el. Hogyan kell enni és inni Isten szavait, hogy megértsük az igazságot? Először is, fel kell ismerned, hogy Isten szava nem annyira egyértelmű, Isten szava kimondottan mélyreható. Isten szavaiból egyetlen mondat megtapasztalásához is egy egész életre van szükség. Több éves tapasztalat nélkül hogyan lenne lehetséges, hogy megértsd Isten szavát? Ha Isten szavait olvasva nem érted Isten szándékait, vagy nem érted az Ő szavainak céljait, az eredetüket, a hatást, amelyet hivatottak elérni, sem azt, hogy mit szeretnének elvégezni, akkor vajon ez azt jelenti, hogy érted az igazságot? Lehet, hogy sokszor olvastad Isten szavait és talán sok részt fejből idézel, de nem tudod gyakorolni az igazságot és egyáltalán nem változtál, a kapcsolatod Istennel pedig éppoly távoli és elhidegült, mint mindig is volt. Amikor olyasmivel találkozol, ami ellentmondásban van az elképzeléseiddel, kételkedő maradsz Vele szemben, és nem érted Őt, hanem vitatkozol Vele, valamint elképzeléseket és félreértéseket táplálsz Róla, ellenállsz Neki, sőt még káromlod is Őt. Miféle beállítottság ez? Ez nem más, mint az arrogancia beállítottsága, amikor az ember idegenkedik az igazságtól. Hogyan tudják az olyan emberek, akik annyira arrogánsak és idegenkednek az igazságtól, elfogadni vagy gyakorolni azt? Az ilyen emberek soha nem lesznek képesek elnyerni az igazságot vagy Istent.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  572. szemelvény

Azt mondják: „Aki mindvégig kitart, az biztosan üdvözül”, de könnyű-e ezt a gyakorlatba ültetni? Nem az, és sokan, akiket a nagy vörös sárkány üldöz és gyötör, túlságosan félénkké válnak és félnek Istent követni. Miért buktak el? Mert hiányzik belőlük a valódi hit. Vannak, akik el tudják fogadni az igazságot, imádkoznak Istenhez, rábízzák magukat Istenre, és szilárdan állnak a megpróbáltatások és csapások közepette, míg mások nem tudnak mindvégig kitartani. A megpróbáltatások és csapások során egyszer csak elbuknak, elveszítik a bizonyságukat, és képtelenek összeszedni magukat és folytatni. Minden olyan naponta felmerülő dolgot, legyen az kicsi vagy nagy, ami megingathatja az elszántságodat, elfoglalhatja a szívedet, vagy korlátozhat abban, hogy végezd a kötelességedet vagy előrehaladj, komolyan kell venni – gondosan meg kell vizsgálnod magad és keresned kell az igazságot. Ezek mind olyan problémák, amelyeket a tapasztalásod során meg kell oldanod. Egyesek negatívvá válnak, panaszkodnak és felhagynak a kötelességükkel, amikor nehézségekbe ütköznek, és képtelenek talpra állni minden egyes kudarc után. Ezek az emberek mind makacs bolondok, akik nem szeretik az igazságot, és még egy életnyi hittel sem nyernék el azt. Hogyan is tudnának az ilyen makacs bolondok mindvégig kitartani? Ha ugyanaz a dolog tízszer történik meg veled, te pedig egyszer sem keresed az igazságot, és a legcsekélyebb tanulságot sem vonod le belőle, akkor egy semmirekellő, a leghaszontalanabb ember vagy. Az éleslátó emberek és azok, akiknek valóban van képességük és lelki megértésük, az igazság keresői; ha tíz helyzettel szembesülnek, akkor talán nyolc esetben nyernek némi megvilágosodást, levonnak valamilyen tanulságot, megértenek valamilyen igazságot, és tesznek némi előrelépést. Amikor egy ostoba embert – akinek nincs lelki megértése – tízszer ér utol valami, az egyszer sem válik életének hasznára, egyszer sem változtatja meg őt, és egynek a hatására sem ismeri meg a saját csúfságát; az ilyen embernek teljesen vége van. Minden alkalommal elbukik, amikor valami történik vele, és minden alkalommal szüksége van valakire, aki támogatja és noszogatja őt, amikor elbukik. Támogatás és noszogatás nélkül képtelen talpra állni, és minden alkalommal, amikor valami történik, fennáll a veszélye, hogy elbukik és lealacsonyodik. Vajon nem ez a vég számára? Egy ilyen haszontalan embernek milyen reménye lehet még az üdvösségre? Isten üdvössége az ember számára azok üdvössége, akik szeretik az igazságot, az emberiség azon részének az üdvössége, amely akarattal és elszántsággal rendelkezik, és amely a szívében vágyakozik az igazság és igazságosság után. Az ember elszántsága a szívének az a része, amely az igazságosság, a jóság és az igazság után vágyakozik, és amely lelkiismerettel rendelkezik. Isten ezt a részt menti meg, és ezáltal Ő megváltoztatja romlott beállítottságaikat, hogy képesek legyenek megérteni és elnyerni az igazságot, hogy megtisztuljon romlottságuk, és átalakuljon az életfelfogásuk. Ha nincsenek meg benned ezek a dolgok, akkor menthetetlen vagy. Ha nincs meg benned az igazság szeretete vagy a törekvés az igazságosság és a világosság felé; ha nincs meg benned az akarat, hogy megszabadulj a rossz dolgoktól, valahányszor találkozol velük, sem az elszántság, hogy elviseld a nehézségeket; ha emellett még a lelkiismereted is tompa, az igazság befogadására való adottságod is el van tompulva, és nem érzékeled az igazságot vagy a felmerülő eseményeket; és ha semmilyen ügyben nem tudsz tisztán látni, és bármi is ér téged, képtelen vagy az igazságot keresni a megoldásokért és állandóan negatív vagy, akkor téged lehetetlen megmenteni. Nincs semmi, ami egy ilyen ember mellett szólhatna, nincs semmi, amin Istennek érdemes lenne munkálkodnia. Lelkiismeretük tompa, elméjük homályos, és nem szeretik az igazságot, nem vágynak az igazságosságra szívük mélyén. Bármennyire is világosan és érthetően magyarázza el Isten az igazságot, a legcsekélyebb reakciót sem mutatják, mintha már halott lenne a szívük. Vajon nincs mindennek vége számukra? Épp úgy, ahogy mesterséges lélegeztetéssel meg lehet menteni valakit, aki a halálán van, de ha már meghalt és a lelke elhagyta a testet, ez mit sem ér majd. Ha valaki, amikor problémákkal és nehézségekkel szembesül, meghátrál és kitér azok elől, ha egyáltalán nem keresi az igazságot, és inkább úgy dönt, hogy negatívvá válik és lazsál a munkájában, akkor felfedi, hogy milyen ember is valójában. Az ilyen ember egyáltalán nem rendelkezik tapasztalati tanúságtétellel. Egyszerű ingyenélő, hulladék, haszontalan Isten házában, aki teljes kárhozatra van ítélve. Csak azok az emberek rendelkeznek érettséggel, akik képesek az igazságot keresni a problémák megoldására, és csak ők tudnak szilárdan megállni tanúságtételükben. Amikor problémákkal és nehézségekkel találkozol, higgadtan szembe kell nézned velük és helyesen kell kezelned őket, és választanod kell. Meg kell tanulnod az igazságot használni a problémák megoldására. Akár mélyek, akár felszínesek azok az igazságok, amelyeket általában megértesz, fel kell használnod őket. Az igazságok nem puszta szavak, amelyek elhagyják a szádat, amikor valami történik veled, és nem is kifejezetten mások problémáinak megoldására szolgálnak, hanem a te problémáid és nehézségeid megoldására kell használnod őket. Ez a legfontosabb. És csak akkor leszel képes megoldani mások problémáit, ha előbb megoldod a saját problémáidat. Miért mondják, hogy Péter gyümölcs? Mert vannak benne értékes dolgok, amelyeket érdemes tökéletesíteni. Mindenben az igazságot kereste, elszánt volt, és szilárd akarattal rendelkezett; eszes volt, hajlandó volt nehézségeket elszenvedni, és szívből szerette az igazságot; amikor dolgok történtek vele, nem hagyta, hogy kárba vesszenek, és képes volt mindenből tanulságot levonni. Ezek mind erős jellemvonások. Ha ezek közül az erősségek közül egyikkel sem rendelkezel, az azt jelenti, hogy bajban vagy. Nem lesz könnyű számodra elnyerni az igazságot és megmenekülni. Ha nem tudod, hogyan kell tapasztalni, vagy nincs tapasztalatod, nem leszel képes megoldani mások nehézségeit. Mivel képtelen vagy gyakorolni és megtapasztalni Isten szavait, fogalmad sincs, mit tegyél, amikor bizonyos dolgok történnek veled, feldúlt leszel és sírva fakadsz, amikor problémákkal szembesülsz, negatívvá válsz és elmenekülsz, amikor valamilyen kisebb kudarc ér, és képtelen vagy helyesen kezelni őket. Ezek miatt lehetetlen számodra az életbe való belépés elnyerése. Hogyan is tudnál ellátni másokat az életbe való belépés nélkül? Ahhoz, hogy gondoskodhass más emberek életéről, világosan közölnöd kell az igazságot, és képesnek kell lenned világosan közölni a gyakorlati elveket a problémák megoldása érdekében. Annak, akinek van szíve és lelke, elég egy keveset mondanod, máris érteni fogja. Nem elég azonban csak egy kevés igazságot megérteni. A gyakorlás útját és elveit is birtokolnia kell. Csak ez segít majd neki az igazság gyakorlásában. Még ha az embereknek van is lelki megértésük, és elég néhány szó ahhoz, hogy megértsék őket; ha nem gyakorolják az igazságot, nem lesz belépés az életbe. Ha képtelenek elfogadni az igazságot, akkor számukra mindennek vége, és soha nem lesznek képesek belépni az igazságvalóságokba. Lehetnek olyan emberek, akiknek, ha fogod a kezét, miközben tanítod őket, akkor úgy tűnik, hogy megértésre lelnek, de amint elengeded őket, újra összezavarodnak. Az ilyen embereknek nincs lelki megértésük. Ha egy problémával való szembesüléskor, legyen az bármilyen, negatív és gyönge vagy, ha egyáltalán nem rendelkezel tanúságtétellel, és nem teszed meg a saját részedet, amikor azokról a dolgokról van szó, amelyeket az embereknek meg kellene tenniük, és amelyekben meg kellene tenniük a saját részüket, az azt bizonyítja, hogy nincs ott Isten a szívedben, és nem olyan ember vagy, aki szereti az igazságot. Félretéve azt, hogy a Szentlélek munkája hogyan indítja meg az embereket, pusztán azáltal, hogy oly sok éven át megtapasztalják Isten munkáját és oly sok igazságot hallgatnak, amellett, hogy van egy kis lelkiismeretük és akaraterővel megfékezik magukat, az embereknek legalább azt a minimális színvonalat képesnek kellene lenniük elérni, hogy a lelkiismeretük nem feddi meg őket, és nem szabadna olyan tompának és gyengének lenniük, mint amilyenek most. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy ilyen állapotban vannak. Talán csak úgy ímmel-ámmal csináltátok a dolgokat az elmúlt néhány évben, egyáltalán nem törekedve az igazságra, és semmilyen előrelépést sem téve. Különben hogyan lehetnétek még mindig ennyire tompák és nehéz felfogásúak? Ez teljes mértékben annak köszönhető, hogy ostobák és tudatlanok vagytok, nem keresitek és nem fogadjátok el az igazságot, és senki mást nem hibáztathattok. Az igazság nem részrehajló bizonyos emberekkel szemben. Ha nem fogadod el az igazságot, és nem keresed az igazságot a problémák megoldására, hogyan is változhatnál meg? Egyesek úgy érzik, hogy a képességük túl szegényes és nincs felfogóképességük, ezért ítéleteket mondanak maguk felett. Úgy érzik, hogy bármennyire is törekednek az igazságra, nem lesznek képesek megfelelni Isten követelményeinek, és bármennyire is igyekeznek, ők már csak ilyenek. Mindig negatívak. Ennek eredményeként még évekig tartó Istenbe vetett hit után sem nyertek el semmi igazságot. Anélkül, hogy erőfeszítést tennél az igazságra való törekvés érdekében, azt mondod, hogy a képességed túl szegényes, lemondasz magadról, és mindig negatív állapotban élsz. Ennek eredményeként nem érted meg az igazságot, amelyet meg kellene értened, és nem gyakorlod az igazságot, amelyet képes vagy gyakorolni – hát nem te tartod vissza saját magad? Mindig azt mondod, hogy a képességed szegényes és nem üti meg a mércét – hát nem a felelősség elkerülése és hárítása ez? Ha tudsz szenvedni, megfizetni az árat, és elnyerni a Szentlélek munkáját, akkor biztosan képes leszel megérteni néhány igazságot és belépni némi valóságba. Ha nem tekintesz Istenre vagy nem hagyatkozol Rá, és lemondasz magadról anélkül, hogy bármilyen erőfeszítést tennél vagy megfizetnéd az árat, és egyszerűen megadod magad, akkor semmirekellő vagy, és egy szikrányi lelkiismeret és józan ész sincs benned. Függetlenül a képességedtől, amíg van benned egy kis lelkiismeret és józan ész, szorgalmasan jól kell végezned a kötelességedet, és véghez kell vinned a küldetésedet. Szökevénynek lenni szörnyű lázadó cselekedet; amikor egy ember elárulta Istent, az menthetetlen. Az igazságra való törekvés szilárd akaratot követel, és azok az emberek, akik túl törékenyek és túl sok bennük a negativitás, semmit sem fognak elérni. Nem lesznek képesek mindvégig hinni Istenben, és még kevesebb remény van számukra, hogy elnyerjék az igazságot, és elérjék a beállítottságbeli átalakulást. Csak azok nyerhetik el azt és lehetnek Isten által tökéletesítve, akik törekszenek az igazságra, és van bennük eltökéltség.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  573. szemelvény

Sokan vannak, akik, amikor a kötelességük túl sok elfoglaltsággal jár, képtelenné válnak a tapasztalásra, és képtelenek normális állapotot fenntartani, ennek következtében pedig folyamatosan összejövetelt kérnek, valamint azt, hogy közöljék velük az igazságot. Mi történik itt? Nem értik az igazságot, hiányzik az alapjuk az igaz útban; az ilyeneket a buzgóság hajtja kötelességük teljesítésében, és nem bírnak sokáig kitartani. Amikor az emberek nem értik az igazságot, mindent alapelvek nélkül tesznek. Ha úgy van rendezve, hogy meg kell tenniük valamit, akkor elrontják, gondatlanok abban, amit tesznek, nem keresik az alapelveket, és nincs alávetettség a szívükben – ami azt bizonyítja, hogy nem szeretik az igazságot és képtelenek megtapasztalni Isten munkáját. Bármit is teszel, először is meg kell értened, hogy miért teszed, milyen szándék vezérel, mi a jelentősége annak, hogy megteszed, mi a dolog természete, és hogy az pozitív vagy negatív. Tisztában kell lenned mindezekkel a kérdésekkel; ez szükséges ahhoz, hogy képes légy alapelvek szerint cselekedni. Ha olyasmit teszel, ami a kötelességed végzésének számít, akkor el kell gondolkodnod: „Hogyan cselekedjek, hogy teljesítsem ezt a kötelességet, és felületesség nélkül tegyem azt?” Imádkoznod kell, és közeledned kell Istenhez ebben a dologban. Az Istenhez való imádkozás célja az igazságnak, a gyakorlás útjának, Isten vágyának és annak a keresése, hogy miként tegyél eleget Istennek – ezen eredmény elérése a cél. Az Istenhez való imádkozás, az Istenhez való közeledés és Isten szavainak olvasása nem vallási rituálék gyakorlása vagy felszínes cselekedetek végzése. Azért teszik ezeket, hogy keressék Isten szándékait, majd az igazságnak megfelelően gyakoroljanak. Ha mindig azt mondod, hogy „hála Istennek”, mielőtt teszel valamit, és nagyon spirituálisnak és olyannak tűnsz, aki képes átlátni a dolgokat, de amikor cselekvésre kerül a sor, mégis a saját akaratodat követed anélkül, hogy egyáltalán keresnéd az igazságot, akkor ez a te „hála Istennek” mondásod nem több egy mantránál. Ez hamis spiritualitás. Amikor a kötelességedet végzed, mindig arra kell gondolnod: „Hogyan végezzem ezt a kötelességet? Mi Isten vágya? Mik Isten követelményei?” Imádkozni Istenhez és közeledni Istenhez, hogy keresd az igazságot és a tetteid alapelveit, a szívedben keresni, hogy mi Isten vágya, és semmiben sem eltérni Isten szavaitól vagy az igazságalapelvektől, amit csak teszel – csakis ez jelzi, hogy igazán hiszel Istenben. Azok, akik nem szeretik az igazságot, nem tudják megtenni ezeket a dolgokat.Sokan vannak, akik nem keresik az igazságalapelveket, függetlenül attól, hogy mit tesznek, és ehelyett mindig a saját elgondolásaik szerint cselekszenek. Nagyon egyszerűen gondolkodnak a dolgokról, és sosem veszik fontolóra, hogyan cselekedjenek Isten követelményeinek megfelelően, vagy hogyan cselekedjenek úgy, hogy eleget tegyenek Istennek. Csupán vakon és makacs módon a saját akaratukat követik, amikor tesznek valamit. Az ilyen emberek szívében egyáltalán nincs hely Isten számára, és a legkisebb mértékben sincs istenfélő szívük. Egyesek azt mondják: „Csak akkor imádkozom Istenhez, amikor nehézségekkel találkozom, de nem érzem úgy, hogy ez érne valamit. Így amikor hétköznapi dolgokkal találkozom, nem imádkozom Istenhez, mert semmi haszna.” Isten teljesen hiányzik az ilyen emberek szívéből. Nem keresik az igazságot, függetlenül attól, hogy mit tesznek a mindennapokban. Csak a saját elgondolásaikat követik. Tehát vannak alapelvei a tetteiknek? Határozottan nincsenek. Mindent egyszerűen látnak. Még akkor sem fogadják el azokat, amikor az emberek közlik az igazságalapelveket. Ugyanis sosem voltak semmilyen alapelvei a tetteiknek, és a szívükben nincs hely Isten számára, csak önmaguk számára. Úgy érzik, hogy az elgondolásaik jók, hogy azok nem gonoszság elkövetését jelentik, és nem mennek szembe az igazsággal. Azt hiszik, hogy a saját elgondolásaik szerinti cselekvés az igazság gyakorlása, és hogy ezzel alávetik magukat Istennek. A valóságban nem imádkoznak igazán Istenhez, és nem keresik az igazságot azokban az ügyekben, amelyekkel találkoznak, hanem ehelyett a saját akaratuk és elgondolásaik szerint cselekszenek. Nem Isten követelményei szerint végzik a kötelességüket, nincs Istennek alávetett szívük, és még kevésbé van meg bennük a vágy, hogy eleget tegyenek Istennek. Ez a legnagyobb hiba, amit az emberek a gyakorlásuk során elkövetnek. Ha hiszel Istenben, még sincs Ő a szívedben, vajon nem csapod be Istent? És milyen eredményeket hozhat az ilyen hit? Pontosan mit is nyerhetsz belőle? Mi az értelme az ilyen hitnek?

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  574. szemelvény

Hogyan kellene elgondolkodnod önmagadon és megpróbálnod megismerni magadat, amikor olyasmit tettél, ami sérti az igazságalapelveket és nem tetszik Istennek? Amikor arra készültél, hogy megtedd azt a dolgot, imádkoztál Hozzá? Elgondolkodtál-e valaha is azon: „Így cselekedni vajon összhangban van az igazsággal? Hogyan tekintene Isten erre az ügyre, ha Elé vinnék? Örülne vagy bosszús lenne, ha tudna róla? Vajon gyűlölné vagy utálná?” Nem kutattad ezt ki, ugye? Még ha mások emlékeztetnének is rá, akkor is azt gondolnád, hogy nem volt nagy ügy, nem ellenkezett egy alapelvvel sem, és nem volt bűn. Ennek eredményeként megsértetted Isten természetét és haragra gerjesztetted Őt, egészen addig a pontig, hogy gyűlöljön téged. Ezt az emberek lázadó mivolta okozza. Ezért minden dologban az igazságot kell keresned. Ez az, amit követned kell. Ha előzőleg komolyan Isten elé tudsz járulni és imádkozni, utána pedig Isten szavai szerint keresni az igazságot, nem fogsz hibázni. Lehet, hogy lesz néhány elhajlás abban, ahogy az igazságot gyakorlod, de ezt nehéz elkerülni, és képes leszel helyesen gyakorolni, miután némi tapasztalatra tettél szert. Azonban, ha tudod, hogyan kell az igazsággal összhangban cselekedni, mégsem gyakorlod azt, akkor az a probléma, hogy nem kedveled az igazságot. Akik nem szeretik az igazságot, sosem fogják keresni azt, történjék velük bármi is. Csak azoknak van istenfélő szívük, akik szeretik az igazságot, és amikor olyan dolgok történnek, amelyeket nem értenek, képesek keresni az igazságot. Ha nem tudod felfogni Isten szándékait és nem tudod, hogyan gyakorolj, akkor kommunikálj olyanokkal, akik értik az igazságot. Ha nem találsz olyanokat, akik értik az igazságot, találj pár embert, akiknek tiszta megértésük van, hogy egy szívvel-lélekkel együtt imádkozzatok Istenhez, keressetek Istentől, várva Isten idejét, és várva, hogy Isten utat nyisson számotokra. Amennyiben mindannyian sóvárogtok az igazság után, keresitek az igazságot, és együtt kommunikáltok az igazságról, eljöhet az idő, amikor egyikőtök előáll egy jó megoldással. Ha mindannyian úgy találjátok, hogy a megoldás megfelelő és jó út, akkor lehet, hogy ez a Szentlélek megvilágosításának és megvilágításának köszönhető. Ha ezután továbbra is közösségben maradtok együtt, hogy egy még pontosabb gyakorlási útra leljetek, az minden bizonnyal összhangban lesz az igazságalapelvekkel. Ha gyakorlásodban azt fedezed fel, hogy a gyakorlásod módja valahogyan még mindig nem megfelelő, akkor gyorsan ki kell javítanod. Ha csak kis mértékben hibázol, Isten nem fog elítélni téged, mivel a szándékaid helyesek abban, amit csinálsz, és az igazság szerint gyakorolsz. Egyszerűen egy kicsit össze vagy zavarodva az alapelveket illetően, és hibát követtél el a gyakorlásodban, ami megbocsátható. De legtöbben, amikor csinálnak valamit, az alapján teszik, ahogy elképzelik, hogyan kell csinálni. Nem Isten szavaira alapozva elmélkednek azon, hogyan gyakoroljanak az igazság szerint, vagy hogyan nyerjék el Isten jóváhagyását. Ehelyett csak azon gondolkodnak, hogyan kedvezzenek saját maguknak, hogyan érjék el, hogy mások felnézzenek rájuk, és hogyan érjék el, hogy mások csodálják őket. Teljes mértékben saját elgondolásaik szerint teszik a dolgokat, és csupán azért, hogy önmagukat megelégítsék, ami problémás. Az ilyen emberek soha nem tesznek semmit az igazsággal összhangban, és Isten mindig utálni fogja őket. Ha igazán lelkiismeretes és észszerű ember vagy, akkor történjék bármi, képesnek kell lenned Isten elé járulni, imádkozni és keresni; légy képes arra, hogy komolyan megvizsgáld az indítékokat és hamisságokat a cselekedeteidben, légy képes eldönteni, mit helyénvaló tenni Isten szavai és követelményei szerint, és ismételten mérlegeld és elmélkedj azon, mely cselekedetek tetszenek Istennek, mely tettektől undorodik Isten, és mely tettek nyerik el Isten jóváhagyását. Időről időre végig kell menned ezeken a kérdéseken gondolatban, amíg tisztán nem érted őket. Ha tudod, hogy saját indítékaid vannak arra, hogy megtegyél valamit, akkor el kell gondolkodnod azon, hogy mik az indítékaid: vajon az, hogy eleget tegyél önmagadnak, vagy az, hogy Istennek tegyél eleget, hogy vajon számodra előnyös, vagy Isten kiválasztott népe számára, és milyen következményekkel fog járni... Ha imáidban többet keresel és elmélkedsz így, és több kérdést teszel fel magadnak, hogy keresd az igazságot, akkor az elhajlások a tetteidben egyre kisebbek és kisebbek lesznek. Csak akik így tudják keresni az igazságot, azok olyan emberek, akik figyelembe veszik Isten szándékait, és akik félik Istent, mivel Isten szavainak követelményeivel összhangban keresel és alávetett szívvel, és az ilyen módon való keresésből levont következtetések összhangban lesznek az igazságalapelvekkel.

Ha egy hívő tettei nincsenek kapcsolatban az igazsággal, akkor ő ugyanolyan, mint egy nem hívő. Ez az a fajta ember, akinek nincs Isten a szívében, és aki eltévelyedik Istentől, és az ilyen ember olyan, mint egy felbérelt dolgozó Isten házában, aki elvégez némi alkalmi munkát a mesterének, kap egy kis fizetséget, majd távozik. Ez egyszerűen nem olyan ember, aki hisz Istenben. Mit kell tenni azért, hogy elnyerd Isten elismerését? Ez az első dolog, amit meg kellene vizsgálnod, és amin dolgoznod kellene, amikor cselekszel; ennek kellene a tetteid alapelvének és hatáskörének lennie. Azért kellene megállapítanod, hogy amit teszel, összhangban van-e az igazsággal, mert ha összhangban van az igazsággal, akkor bizonyára összhangban van Isten szándékaival. Nem arról van szó, hogy mérlegelned kellene, hogy az adott dolog helyes-e vagy helytelen, illetve, hogy megfelel-e mindenki más ízlésének, vagy összhangban van-e a saját vágyaiddal; inkább azt kellene eldöntened, vajon összhangban van-e az igazsággal, és vajon hasznos-e vagy sem a gyülekezet munkája és érdekei szempontjából. Ha megfontolod ezeket a dolgokat, akkor egyre inkább összhangban leszel Isten szándékaival, amikor cselekszel. Ha nem veszed figyelembe ezeket a szempontokat, és pusztán a saját akaratodra támaszkodsz, amikor cselekszel, akkor garantáltan rosszul fogod csinálni a dolgokat, mivel az ember akarata nem az igazság és természetesen összeférhetetlen Istennel. Ha arra vágysz, hogy Isten elismerjen, akkor az igazság szerint kell gyakorolnod a saját akaratod helyett. Egyesek a kötelességeik végzésének ürügyén bizonyos magánügyekbe bonyolódnak. Majd a testvéreik látják, hogy ez helytelen, és szemrehányást tesznek nekik, de ezek az emberek nem fogadják el a feddést. Úgy gondolják, ez egy személyes ügy volt, amely nem érintette a gyülekezet munkáját, a pénzügyeit vagy az embereit, és nem volt gaztett, ezért az embereknek nem kellene beleavatkozniuk. Egyes dolgok talán magánügyeknek tűnhetnek neked, amelyek nem érintenek semmilyen alapelvet vagy az igazságot. Azonban ha megnézzük, mit tettél, nagyon önző voltál. Nem vetted figyelembe a gyülekezet munkáját vagy Isten házának érdekeit, sem azt, hogy ez kielégítő lenne-e Isten számára; csakis a saját hasznodra gondoltál. Ez már magában foglalja a szentek illemét, ahogy valaki emberi mivoltát is. Még ha amit tettél, nem is érintette a gyülekezet érdekeit, sem az igazságot, magánügyekbe bonyolódni, mialatt azt állítod, hogy a kötelességedet végzed, nincs összhangban az igazsággal. Függetlenül attól, hogy mit teszel, mennyire nagy vagy kicsi az ügy, valamint, hogy ez a te kötelességed Isten családjában vagy a saját magánügyleted, mérlegelned kell, hogy amit teszel, vajon összhangban van-e Isten szándékaival, valamint azt is, hogy ez olyasmi-e, amit egy emberi mivolttal rendelkező embernek tennie kellene. Ha mindenben, amit teszel, így keresed az igazságot, akkor olyan ember vagy, aki igazán hisz Istenben. Ha komolyan minden ügyet és minden igazságot így kezelsz, akkor képes leszel változásokat elérni a beállítottságodban. Vannak, akik így gondolkodnak: „Az igazságot gyakoroltatni velem, amikor a kötelességemet teljesítem, az rendben van, de amikor a saját személyes ügyeimet intézem, nem érdekel, mit mond az igazság – azt fogom tenni, ami nekem tetszik, bármibe kerüljön is, hogy kedvezzek magamnak.” Ezekből a szavakból láthatod, hogy ők nem igazságszeretők. Nincsenek alapelvek abban, amit tesznek. Bármit meg fognak tenni, amiből előnyük származik, anélkül, hogy végiggondolnák, milyen hatása lesz Isten házára. Ennek eredményeképp, amikor megtettek valamit, Isten nincs jelen bennük, sötétséget és zaklatottságot éreznek, és nem tudják, mi történik. Hát nem ez a méltó büntetésük? Ha nem gyakorlod az igazságot a tetteidben és szégyent hozol Istenre, akkor vétkezel Ellene. Ha valaki nem szereti az igazságot és gyakran cselekszik a saját elgondolásai szerint, akkor gyakran megsérti Istent. Isten visszautasítja és félreteszi őt. Az ilyen emberek cselekedeteit Isten gyakran nem ismeri el, és ha nem tudják, hogy meg kell térniük, hamarosan büntetéssel fognak szembenézni.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  575. szemelvény

Minden kötelesség, amit végzel, életbe való belépéssel jár. Akár rendszeres, akár rendszertelen, unalmas vagy lendületes a kötelességed, mindig el kell érned az életbe való belépést. Egyes emberek kötelességei meglehetősen monotonak; minden nap ugyanazt csinálják. Amikor azonban teljesítik őket, az állapotok, amelyeket ezek az emberek felfednek, nem annyira homogének. Néha, amikor jó hangulatban vannak, az emberek egy kicsit szorgalmasabbak, és jobb munkát végeznek. Máskor, valamilyen ismeretlen befolyás miatt, a sátáni romlott beállítottságuk bajt kever bennük, ami miatt helytelen nézeteik támadnak; rossz állapotba és rossz hangulatba kerülnek, és végül felületes módon hajtják végre a kötelességeiket. Az emberek belső állapota a környezetüknek megfelelően változik, de nem számít, hogyan változik, ha valaki megérti az igazságot, akkor képes az alapelvek szerint cselekedni. Helytelen a hangulatod alapján tenni a dolgokat; az a saját tetszésed alapján való cselekvés. Amikor jó hangulatban vagy, bele tudod tenni a szívedet abba, amit csinálsz, amikor pedig rossz hangulatban vagy, nem teszed bele a szívedet abba, amit csinálsz, és felületesen cselekszel – vajon ez egy elveken alapuló cselekvési mód? Lehetővé teszi-e, hogy megfelelő színvonalon végezd a kötelességedet? Az embereknek hangulatuktól függetlenül tudniuk kell imádkozni Istenhez, és keresniük kell az igazságot; csak így tudják visszatartani magukat attól, hogy a hangulatuk korlátozza és ide-oda himbálja őket. Kötelességed végzésekor mindig vizsgáld meg magad, hogy az alapelvek szerint teszed-e a dolgokat, hogy kötelességed végrehajtása megfelelő színvonalú-e, hogy nem felületesen teszed-e, hogy nem ravaszkodtál-e, nem lazsáltál-e, és hogy nincsenek-e gondok a hozzáállásoddal és a gondolkodásmódoddal. Amint önvizsgálatot tartottál, és ezek a dolgok világossá válnak számodra, könnyebben fogod jól végezni a kötelességedet. Nem számít, hogy mivel szembesülsz a kötelességed végrehajtása során – negativitással és gyengeséggel, vagy azzal, hogy rossz a hangulatod, miután megmetszettek –, megfelelően kell kezelned azt, és az igazságot is keresned kell, valamint meg kell értened Isten szándékait. Ha ezeket megteszed, akkor lesz gyakorlási utad. Ha szeretnél jó munkát végezni kötelességed megtételében, akkor nem szabad, hogy a hangulatod befolyásoljon. Nem számít, mennyire érzed magad negatívnak vagy gyengének, gyakorolnod kell az igazságot, eleget kell tenned a kötelezettségeidnek és a felelősségeidnek, és mindenben, amit teszel, ragaszkodnod kell az alapelvekhez. Ha ezt teszed, akkor nemcsak a többi ember fog elismerni téged, hanem Isten is szeretni fog téged. Így olyan ember leszel, aki felelősségteljes, aki tud felelősséget vállalni, aki őszintén jó, és aki valóban megfelelő színvonalon hajtja végre a kötelességeit, és teljes mértékben meg fogod élni egy valódi ember hasonlatosságát. Az ilyen emberek megtisztulnak és valódi átalakulást érnek el a kötelességeik végrehajtása során, és elmondható róluk, hogy becsületes emberek Isten szemében. Csak a becsületes emberek tudnak kitartani az igazság gyakorlása mellett, hogy így elérjék az alapelvek szerinti cselekvést, és képesek legyenek megfelelő színvonalon végrehajtani a kötelességeiket. Az alapelvek szerint cselekvő emberek jó hangulatban aprólékosan végzik kötelességeiket; nem dolgoznak felületesen, nem arcátlanok, és nem dicsekednek, hogy mások nagyra tartsák őket. Ha rossz hangulatuk van, ugyanolyan komolyan és felelősségteljesen tudják elvégezni mindennapi feladataikat, és még ha olyan bosszantó dologgal találkoznak is, ami nyomást gyakorol rájuk, vagy zavart okoz a kötelességük végrehajtása közben, akkor is képesek lecsendesíteni a szívüket Isten előtt és imádkozni, mondván: „Nem számít, milyen nagy problémába ütközöm – még ha az ég leszakad is –, eltökéltem, hogy amíg élek, jól kell végeznem a kötelességemet. Minden megélt nap egy olyan nap, amikor jól kell teljesítenem a kötelességemet, hogy méltó legyek erre az Istentől kapott kötelességre, valamint erre a lélegzetre, amelyet Ő adott a testembe. Függetlenül attól, hogy milyen nehézségben vagyok, mindent félreteszek, mert kötelességem teljesítése a legfontosabb!” Akiket nem befolyásol semmilyen személy, esemény, dolog vagy környezet, akiket nem korlátoz semmilyen hangulat vagy külső helyzet, és akik kötelességeiket és az Istentől rájuk bízott megbízatásokat helyezik előtérbe – ők azok, akik hűségesek Istenhez, és akik valóban alávetik magukat Neki. Az ilyen emberek elérték az életbe való belépést, és beléptek az igazságvalóságba. Ez az igazság megélésének egyik leghitelesebb és leggyakorlatibb kifejeződése.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az életbe való belépés a kötelességvégzéssel kezdődik)

Isten napi igéi  576. szemelvény

Némelyek számára mindegy, milyen problémával találkoznak a kötelességeik végzése közben, nem keresik az igazságot, és mindig a saját elképzeléseik, képzelődéseik, gondolataik és kívánságaik szerint cselekednek. Elejétől a végéig a saját vágyaikat elégítik ki, és a romlott beállítottságaiktól vezérelve cselekednek. Úgy tűnhet ugyan, hogy mindig a kötelességeiket végzik, azonban mivel soha nem fogadták el az igazságot, és nem az igazságalapelvek szerint tették a dolgokat, végső soron nem nyerik el az igazságot és az életet, és az elnevezéshez méltó szolgálattevőkké válnak. Akkor hát miben bíznak az ilyen emberek a kötelességeik teljesítésekor? Nem az igazságban bíznak, és nem is Istenben. Az általuk megértett kevés igazság nem uralkodik a szívükben; a saját adottságaikban és tehetségeikben bíznak, abban a tudásban, amelyre szert tettek, valamint a saját akaraterejükben és jó szándékaikban, hogy végrehajtsák a kötelességeiket. És mivel ez így van, vajon képesek lesznek megfelelő színvonalon végezni a kötelességeiket? Amikor az emberek a saját elképzeléseikre, képzelődéseikre, tudásukra és tanultságukra támaszkodnak a kötelességeik végzése során, bár látszólag végzik a kötelességeiket, és úgy tűnik, nem követtek el semmi gonoszságot, nem ültették gyakorlatba az igazságot. Ebben az esetben vajon minden, amit tettek, Istennek való igaz alávetettség? Képes ez eleget tenni Istennek? Van egy másik probléma is, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni: ha a kötelességed végzése során az elképzeléseid, a képzelődéseid és a saját akaratod soha nem változik meg, ez azt bizonyítja, hogy soha nem fogadtad el az igazságot, és ebben az esetben minden, amit teszel, a saját akaratod szerinti cselekvés, és nem az igazságalapelvekkel összhangban történik. Mi lesz akkor a végeredmény? Nem lesz életbe való belépésed, szolgálattevővé válsz, beteljesítve ezzel az Úr Jézus szavait: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Máté 7:22-23). Miért nevezi Isten gonosztevőknek ezeket az embereket, akik fáradoznak és szolgálatot tesznek? Egyvalamiben biztosak lehetünk, mégpedig abban, hogy nem számít, milyen kötelességet vagy munkát végeznek ezek az emberek, a motivációik, az ösztönzésük, a szándékaik és a gondolataik teljes mértékben a saját vágyaikból erednek, és csupán a saját érdekeik és kilátásaik kedvéért, a büszkeségük és a státuszuk megőrzése kedvéért, valamint a hiúságuk kielégítése kedvéért léteznek. A megfontolásaik és a számításaik mind ezek körül forognak, nincs igazság a szívükben, és nincs istenfélő és Neki magát alávető szívük. Ez a probléma gyökere. A törekvésetek folytatása ma milyen módon alapvető fontosságú? Mindenben az igazságot kell keresnetek, és megfelelően, Isten szándékai és Isten kérése szerint kell végeznetek a kötelességeteket. Ha ezt teszitek, akkor részesülni fogtok Isten elismerésében. Konkrétan mi tartozik hát a kötelességetek teljesítéséhez aszerint, amit Isten kér? Mindenben, amit tesztek, meg kell tanulnotok Istenhez imádkozni, el kell gondolkodnotok azon, milyen szándékaitok vannak, milyen gondolataitok vannak, és hogy ezek a szándékok és gondolatok összhangban vannak-e az igazsággal. Ha nincsenek összhangban, akkor el kell hagyni ezeket, és utána az igazságalapelvek szerint kell cselekednetek és elfogadnotok Isten tüzetes vizsgálatát. Ez biztosítja majd, hogy gyakorlatba ültessétek az igazságot. Ha jól tudjátok, hogy a beszédetek és a tetteitek mögött meghúzódó szándékok és célok sértik az igazságot, és nem felelnek meg Isten szándékainak, ti mégsem imádkoztok Istenhez, nem tartotok önvizsgálatot, és nem keresitek az igazságot a megoldásuk érdekében, akkor ez veszélyes, és könnyen elkövethettek gonoszságot, és tehettek olyan dolgokat, amelyek ellenállnak Istennek. Ha egyszer vagy kétszer elkövettek valami gonoszságot, és bűnbánatot tartotok, akkor még van reményetek az üdvösségre. Ha folyamatosan gonoszságot követtek el, és ezen a ponton még mindig nem tartotok bűnbánatot, akkor bajban vagytok: Isten félre fog vetni benneteket vagy le fog mondani rólatok, ami azt jelenti, hogy fennáll a kirekesztésetek veszélye. Akik mindenféle gonosz tetteket követnek el, azok biztosan meg lesznek büntetve és ki lesznek rekesztve.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  577. szemelvény

Az embereknek meg kell érteniük, hogy a Teremtőnek a teremtett lényekkel való bánásmódjának van egy sarkalatos alapelve, amely egyben a legmagasabb alapelv is. Az, hogy a Teremtő hogyan bánik a teremtett lényekkel, teljes mértékben az Ő irányítási tervén és a munkája szükségletein alapul; nincs szüksége arra, hogy bárkivel konzultáljon, és nincs szüksége arra sem, hogy megszerezze bárki jóváhagyását. Bármit is kellene tennie, és bárhogyan is kellene bánnia az emberekkel, Ő megteszi, és függetlenül attól, hogy mit tesz, vagy hogyan bánik az emberekkel, mindez összhangban van az igazságalapelvekkel, és azokkal az alapelvekkel, amelyek szerint a Teremtő cselekszik. Teremtett lényként az ember egyetlen teendője, hogy aláveti magát a Teremtőnek; nem szabad saját döntést hoznia. Ezzel az észszerűséggel kell rendelkezniük a teremtett lényeknek, és ha egy személy nem rendelkezik vele, akkor nem alkalmas arra, hogy emberi lénynek nevezzék. Az embereknek meg kell érteniük ezt: a Teremtő mindig is a Teremtő lesz; megvan a hatalma és jogosult arra, hogy bármely teremtett lény felett tetszése szerint vezényeljen és szuverenitást gyakoroljon, és ehhez nincs szüksége indokra. Ez az Ő hatalma. A teremtett lényeknek nincs joguk ahhoz és nem alkalmasak arra, hogy ítéletet mondjanak arról, hogy bármi, amit a Teremtő tesz, helyes-e vagy helytelen, vagy hogy miként kellene cselekednie. Egyetlen teremtett lénynek sincs joga eldönteni, hogy elfogadja-e a Teremtő szuverenitását és elrendezéseit; és egyetlen teremtett lénynek sincs joga követeléseket támasztani azzal kapcsolatban, hogy a Teremtő hogyan gyakoroljon szuverenitást és hogyan rendezze a sorsukat. Ez a legmagasabb igazság. Bármit is tett a Teremtő a teremtett lényeivel, és bárhogyan is tette, a teremtett embereknek csak ezeket a dolgokat kell tenniük: keresni, alávetni magukat, megismerni és elfogadni mindent, amit a Teremtő tett. A végeredmény az lesz, hogy a Teremtő megvalósítja irányítási tervét, és befejezi munkáját, és hogy irányítási terve akadálytalanul halad előre; eközben, mivel a teremtett lények elfogadták a Teremtő szuverenitását és elrendezéseit és alávetették magukat az Ő szuverenitásának és elrendezéseinek, elnyerik az igazságot, megértik a Teremtő szándékait, és megismerik az Ő természetét. Van még egy másik alapelv, amit el kell mondanom nektek: nem számít, mit tesz a Teremtő, nem számít, miféle megnyilvánulásokat mutat, és nem számít, hogy amit tesz, az nagy vagy kis tett, Ő akkor is a Teremtő; míg az egész emberiség, amelyet Ő teremtett, függetlenül attól, hogy mit tettek, és függetlenül attól, hogy mennyire tehetségesek vagy rátermettek, teremtett lények maradnak. Ami a teremtett emberiséget illeti, függetlenül attól, hogy mennyi kegyelmet és áldást kaptak a Teremtőtől, vagy mennyi irgalmat, kedvességet vagy kegyes bánásmódot, nem szabad azt hinniük, hogy különállnak a tömegektől, és nem szabad azt gondolniuk, hogy egyenrangúak lehetnek Istennel, illetve, hogy magas rangúak lettek a teremtett lények között. Nem számít, hogy Isten mennyi ajándékkal ajándékozott meg téged, mennyi kegyelmet adott neked, vagy milyen kedvesen bánt veled, vagy milyen különleges tehetségeket adott neked, ezek egyike sem a te tőkéd. Te teremtett lény vagy, és ily módon örökké teremtett lény maradsz. Soha nem szabad azt gondolnod: „Egy kis kedvenc vagyok Isten kezében. Isten soha nem fog elhagyni engem; Isten hozzáállása felém mindig szeretet, gondoskodás és gyengéd dédelgetés lesz, a vigasztalás és buzdítás meleg suttogásával.” Éppen ellenkezőleg, a Teremtő szemében ugyanolyan vagy, mint az összes többi teremtett lény; Isten úgy használhat téged, ahogyan akar, és úgy vezényelhet téged, ahogyan akar, továbbá úgy rendezheti el számodra, hogy milyen szerepet játssz mindenféle ember, esemény és dolog közepette, ahogyan akarja. Ez az a tudás, amivel az embereknek rendelkezniük kell, és a józan ész, amivel rendelkezniük kell. Ha az emberek meg tudják érteni és el tudják fogadni ezeket az Isten által kimondott szavakat, akkor az Istennel való kapcsolatuk normálissá válik, és a legnormálisabb fajta kapcsolat jön létre köztük és Isten között; ha az emberek meg tudják érteni és el tudják fogadni ezeket az Isten által kimondott szavakat, akkor természetszerűleg kiigazítják majd a helyzetüket, elfoglalják a megfelelő helyüket, tartják magukat a kötelességükhöz, és alávetik magukat Isten minden elrendezésének.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak az igazság megértése által ismerhetjük meg Isten tetteit)

Isten napi igéi  578. szemelvény

Isten megismerését Isten szavainak olvasásával, Isten szavainak gyakorlásával és megtapasztalásával, valamint sok próbatétel, finomítás és metszés megtapasztalásával kell elérni; csak ezután lehetséges valódi ismerettel rendelkezni Isten munkájáról és természetéről. Vannak, akik azt mondják: „Nem láttam a megtestesült Istent, hogyan ismerhetném tehát meg Istent?” Valójában Isten szavai az Ő természetét fejezik ki. Isten szavaiból láthatod az Ő szeretetét és üdvösségét az emberek számára, valamint azt, ahogyan Ő megmenti őket... Ez azért van, mert az Ő szavait Isten Maga jelenti ki, és nem emberek írták. Ezeket Isten személyesen mondta ki, Isten Maga mondja ki az Ő saját szavait és az Ő szívének hangját, amit az Ő szívéből jövő szavaknak is nevezhetünk. Miért hívják ezeket az Ő szívéből jövő szavaknak? Azért, mert ezek mélyről fakadnak, és kifejezik az Ő természetét, az Ő szándékait, az Ő eszméit és gondolatait, az Ő emberiség iránti szeretetét, az emberiség üdvözítését Általa és az Ő emberiséggel szembeni elvárásait... Isten kijelentései között vannak kemény szavak, vannak szelíd és figyelmes szavak, és vannak olyan kinyilatkoztató szavak is, amelyek nem törődnek az emberek érzéseivel. Ha csak a kinyilatkoztató szavakat nézed, úgy érezheted, hogy Isten meglehetősen szigorú. Ha csak a szelíd szavakat nézed, úgy érezheted, hogy Isten nem túlságosan tekintélyt parancsoló. Ezért nem szabad kiragadnod azokat a szövegkörnyezetből, ehelyett inkább minden szempontból meg kell vizsgálnod azokat. Van, amikor Isten irgalmas szemszögből beszél, és akkor az emberek meglátják az Ő szeretetét az emberiség iránt, és van, amikor nagyon szigorú szemszögből beszél, és akkor az emberek meglátják, hogy az Ő természete nem tűri a sértést, hogy az ember szánalmasan hitvány, és nem méltó arra, hogy Isten arcát meglássa, vagy hogy Elébe járuljon, és hogy pusztán az Ő kegyelmének köszönhető, hogy most Elébe járulhatnak. Isten bölcsessége látható abból, ahogyan Ő munkálkodik, és az Ő munkájának jelentőségéből. Az emberek akkor is megláthatják ezeket a dolgokat Isten szavaiban, ha nincs közvetlen kapcsolatuk Vele. Amikor valaki, aki valóban ismeri Istent, kapcsolatba kerül Krisztussal, a Krisztussal való találkozása összhangba kerülhet az Istenről meglévő tudásával; amikor azonban valaki, aki csak elméleti megértéssel rendelkezik, találkozik Krisztussal, nem képes meglátni az összefüggést. Isten megtestesülésének igazsága a legmélyebb titok: nehéz az ember számára kifürkészni. Gyűjtsétek egybe Isten szavait a megtestesülés titkáról, nézzétek meg azokat minden oldalról, majd imádkozzatok együtt, gondolkodjatok, és vállaljatok közösséget az igazság ezen aspektusáról. Ezáltal elnyerheted a Szentlélek általi megvilágosodást, és megértésre juthatsz. Mivel az embereknek nincs lehetőségük arra, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljenek Istennel, ezért az ilyen jellegű tapasztalatokra kell támaszkodniuk, hogy átérezzék az utat, és apránként belépést nyerjenek, ha végül el akarják érni Isten valódi megismerését.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  579. szemelvény

Mit jelent ismerni Istent? Azt jelenti, hogy valaki érti az Ő örömét, haragját, bánatát és boldogságát, és ismeri az Ő természetét – ezt jelenti igazán ismerni Istent. Azt állítod, hogy láttad Őt, mégsem érted az Ő örömét, haragját, bánatát és boldogságát, és nem érted a természetét. Nem érted sem az Ő igazságosságát, sem az Ő irgalmát, és azt sem tudod, hogy mit szeret vagy mit gyűlöl. Ez nem Isten ismerete. Egyesek képesek követni Istent, de nem feltétlenül hisznek igazán Istenben. Igazán hinni Istenben annyi, mint Istennek alávetettnek lenni. Azok, akik nem vetik alá magukat igazán Istennek, nem hisznek igazán Őbenne – ebben rejlik a különbség. Amikor már több éve követed Istent, ismered és megérted Őt, amikor valamennyire megérted és felfogod Isten szándékait, amikor tisztában vagy Istennek az ember megmentésére irányuló gondos szándékaival, akkor hiszel igazán Istenben, veted alá magad igazán Istennek, szereted igazán Istent és imádod igazán Istent. Ha hiszel Istenben, de nem törekszel Isten megismerésére, és nem érted Isten szándékait, Isten természetét és Isten munkáját, akkor csak egy követő vagy, aki Istenért rohangál, és követi, amit a többség tesz. Ezt nem lehet igazi alávetettségnek nevezni, még kevésbé igazi istenimádatnak. Hogyan jön létre az igazi imádat? Kivétel nélkül mindenki, aki látja Istent és valóban ismeri Istent, imádja és féli Őt; mindannyian késztetést éreznek, hogy leboruljanak és imádják Őt. Jelenleg, amíg a megtestesült Isten munkálkodik, minél jobban megértik az emberek az Ő természetét és az Ő tulajdonait és lényét, annál jobban fogják becsülni ezeket a dolgokat, és annál jobban fogják félni Őt. Általában minél kevésbé értik az emberek Istent, annál hanyagabbak, ezért Istent emberként kezelik. Ha az emberek valóban ismernék és látnák Istent, reszketnének a rettegéstől, és a földre borulnának. „Aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem” (Máté 3:11) – Miért mondta ezt János? Bár mélyen legbelül nem rendelkezett túl mély ismeretekkel Istenről, tudta, hogy Isten félelmet keltő. Hány ember képes manapság félni Istent? Ha nem ismerik az Ő természetét, akkor hogyan félhetik Istent? Ha az emberek nem ismerik Krisztus lényegét, és nem értik Isten természetét, akkor még kevésbé lesznek képesek valóban imádni a gyakorlati Istent. Ha csak Krisztus közönséges és normális külső megjelenését látják, de a lényegét nem ismerik, akkor könnyen előfordulhat, hogy Krisztust csupán közönséges személyként kezelik. Tiszteletlen hozzáállást tanúsíthatnak Iránta, és becsaphatják Őt, ellenállhatnak Neki, lázadozhatnak Ellene, és ítélkezhetnek Felette. Lehet, hogy álszentek lesznek, és nem veszik komolyan az Ő szavait; sőt, még Isten elleni elképzelések, rosszallás és káromlás is kialakulhat bennük. E kérdések megoldásához meg kell ismernünk Krisztus lényegét és isteni mivoltát. Ez Isten megismerésének fő aspektusa; ez az, amibe mindenkinek, aki hisz a gyakorlati Istenben, be kell lépnie és el kell érnie.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)