Isten napi igéi  556. szemelvény

Az ember csak az igazságra törekvéssel érhet el változást a beállítottságában: olyasmi ez, amit az embereknek alaposan fel kell fogniuk és meg kell érteniük. Ha nem érted eléggé az igazságot, egykönnyen melléfogsz és eltévelyedsz. Ha fejlődni akarsz az életben, mindenben az igazságot kell keresned. Bármit is csinálsz, meg kell találnod a módját, hogyan viselkedj úgy, hogy összhangban légy az igazsággal, és fel kell fedezned, milyen romlottságok vannak benned, amelyek sértik azt; világosan kell értened ezeket a dolgokat. Függetlenül attól, hogy mit teszel, fontolóra kell venned, hogy az egybehangzó-e az igazsággal vagy sem, illetve, hogy van-e értéke és értelme. Azokat a dolgokat, amelyek egybevágnak az igazsággal, megteheted, olyan dolgokat azonban nem tehetsz, amelyek nem. Ami azokat a dolgokat illeti, amelyeket vagy megtehetsz, vagy sem, ha elengedhetők, akkor el kell engedned őket. Ellenkező esetben, ha egy ideig teszed ezeket a dolgokat, majd később úgy találod, hogy el kell engedned őket, akkor hozz gyors döntést, és engedd el őket hamar. Mindenben, amit teszel, ezt az alapelvet kell követned. Egyesek felteszik a kérdést: Miért annyira nehéz keresni és a gyakorlatba ültetni az igazságot – mintha árral szemben eveznél és visszafelé sodródnál, ha abbahagynád az evezést? És eközben miért sokkal könnyebb gonosz vagy értelmetlen dolgokat tenni – oly könnyű, mint folyásirányban hajózni? Miért van ez így? Azért, mert az ember természete az, hogy elárulja Istent. A Sátán természete átvette a főszerepet az emberekben, és ez egy ellenséges erő. Istent eláruló természetükkel az emberek természetesen igen hajlamosak olyasmiket tenni, amik elárulják Őt, a pozitív cselekedeteket pedig természetesen nehezen tudják végrehajtani. Ezt teljességgel az ember természetlényege dönti el. Amint egyszer valóban megérted az igazságot és a bensődből elkezded szeretni, könnyűnek fogod találni, hogy olyan dolgokat tegyél, amelyek megfelelnek az igazságnak. Normálisan fogod tenni a kötelességedet és gyakorolni az igazságot – akár erőfeszítés nélkül és örömmel, és úgy fogod érezni, hogy nagy fáradságba kerülne bármi negatív dolgot tenni. Ez azért van, mert az igazság átvette a vezető szerepet a szívedben. Ha valóban megérted az emberi életről szóló igazságokat, akkor lesz egy utad, amelyet követhetsz a tekintetben, hogy milyen ember légy, hogyan legyél tisztességes és egyenes ember, becsületes ember és olyasvalaki, aki tanúságot tesz Isten mellett és szolgálja Őt. És ha egyszer megérted ezeket az igazságokat, soha többé nem leszel képes gonosz tetteket elkövetni, amelyek dacolnak Vele, sem a hamis vezető, a hamis munkás vagy az antikrisztus szerepét nem fogod játszani többé. Még ha a Sátán be is csap téged vagy egy gonosz ember noszogat, nem fogod megtenni; bárki is próbál kényszeríteni, akkor sem fogsz úgy cselekedni. Ha az emberek elnyerik az igazságot és az igazság lesz az életük, képessé válnak gyűlölni a gonoszt és belső undort érezni a negatív dolgok iránt. Nehezen tudnának gonoszságot elkövetni, mivel életfelfogásuk megváltozott, és Isten tökéletesítette őket.

Ha a szívedben valóban érted az igazságot, akkor tudni fogod, hogyan gyakorold azt és hogyan engedelmeskedj Istennek, és természetesen az igazságra törekvés útjára lépsz. Ha az út, amelyen jársz, a helyes út, és összhangban van Isten akaratával, akkor a Szentlélek munkája nem fog elhagyni téged – ebben az esetben egyre kisebb lesz az esélye, hogy elárulod Istent. Az igazság nélkül könnyű rosszat cselekedni, és saját magad ellenére meg fogod tenni. Például, ha arrogáns és önhitt a beállítottságod, akkor, ha azt mondják, ne ellenkezz Istennel, nem számít, nem tudod megállni, nem áll hatalmadban. Nem szándékosan tennéd; arrogáns és önhitt természeted uralma alatt tennéd. Arroganciád és önhittséged miatt lenéznéd Istent és úgy tekintenéd, mint aki nem számít; ezek arra késztetnének, hogy magadat magasztald, folyamatosan magad szerepeltesd; arra késztetnének, hogy megvess másokat, magadon kívül senkinek nem hagynának helyet a szívedben; megfosztanának Isten szívedben elfoglalt helyétől, és végül arra késztetnének, hogy Isten helyébe ülj és azt követeld az emberektől, hogy vessék alá magukat neked, és arra indítanának, hogy saját gondolataidat, ötleteidet és elképzeléseidet az igazságként tiszteld. Milyen sok gonoszságot követnek el az emberek arrogáns és önhitt természetük uralma alatt! A rossz elkövetése jelentette problémát megoldandó először a természetüket kell orvosolniuk. A beállítottságot illető változás nélkül nem lehetne alapvető megoldást találni erre a problémára. Ha némileg megérted Istent, ha meglátod saját romlottságodat és felismered az arrogancia és az önhittség hitványságát és rútságát, akkor undor, émelygés és csüggedtség tölt majd el. Képes leszel tudatosan tenni néhány dolgot, hogy elégedetté tedd Istent, és ezáltal megnyugszol majd. Képes leszel tudatosan olvasni Isten igéjét, magasztalni Istent, tanúságot tenni Isten mellett, és a szívedben örömöt érzel majd. Tudatosan leveted az álarcodat, leleplezed saját rútságodat, és ezáltal jól érzed majd magad belül és egy jobb lelkiállapotba kerülsz. A beállítottságod változását célzó első lépés a törekvés Isten szavainak megértésére és az igazságba való belépésre. Csak az igazság megértésével érheted el a tisztánlátást; csak tisztánlátással értheted meg alaposan a dolgokat; csak a dolgok alapos megértésével ismerheted meg igazán magad; és csak ha igazán ismered magad, akkor tudod elhagyni a hús-vér testet és így gyakorlatba ültetni az igazságot, ami fokozatosan elvezet az Isten iránti engedelmességhez, majd lépésről lépésre a helyes útra kerülsz istenhitedben. Ez összefügg azzal, hogy mennyire elszántan követik az emberek az igazságot. Ha valaki igazán eltökélt, akkor hat hónap vagy egy év elteltével elkezd a helyes úton járni. Három-öt éven belül eredményeket fognak látni, és úgy fogják érezni, hogy haladnak az életben. Ha az emberek hisznek Istenben, de nem törekszenek az igazságra, és sosem összpontosítanak az igazság gyakorlására, akkor akár tíz vagy húsz éven át is hihetnek anélkül, hogy bármiféle változást tapasztalnának. A végén pedig azt gondolják majd, hogy ez az istenhit; azt hiszik majd, hogy ez nagyjából ugyanaz, mint ahogyan korábban a szekuláris világban éltek, és hogy az élet értelmetlen. Ez valóban megmutatja, hogy az igazság nélkül üres az élet. Lehet, hogy képesek néhány szót és doktrínát mondani, de továbbra is vigasztalanul és nyugtalannak fogják érezni magukat. Ha az embereknek van némi ismeretük Istenről, tudják, hogyan éljenek értelmes életet és tudnak tenni néhány dolgot Isten megelégedésére, akkor érezni fogják, hogy ez valódi élet, hogy csak ily módon nyer értelmet az életük, és hogy így kell élniük ahhoz, hogy megelégítsék Istent, törlesszenek Neki és megnyugodjanak. Ha képesek tudatosan megfelelni Istennek, a gyakorlatba ültetni az igazságot, lemondani önmagukról, elhagyni saját eszméiket és engedelmeskedni, valamint tekintettel lenni Isten akaratára – ha képesek tudatosan megtenni mindezeket a dolgokat –, nos, ezt jelenti az igazság pontos és tényleges átültetése a gyakorlatba. Nem úgy, mint korábban, pusztán képzelgésekre hagyatkozva és a szabályokat követve, majd azt gondolva, hogy ez az igazság gyakorlása. Valójában a képzelgésekre hagyatkozni és szabályokat követni igen fárasztó, nem érteni az igazságot és elvek nélkül tenni dolgokat szintén nagyon fárasztó, és vakon, célok nélkül cselekedni még fárasztóbb. Amikor megérted az igazságot, senki és semmi nem fog korlátozni, és valóban szabadságot és felszabadultságot kapsz. Elvek szerint fogsz cselekedni, nyugodt és boldog leszel, és nem fogod úgy érezni, hogy ez túl sok erőfeszítésbe kerül vagy túl sok szenvedést okoz. Ha ilyen állapotban vagy, tiéd az igazság és az emberi mivolt, és olyasvalaki vagy, akinek a beállítottsága megváltozott.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazságra törekvéssel érhet el változást a beállítottságában)

Isten napi igéi  557. szemelvény

Az élettapasztalat során, bármi történjék is, meg kell tanulnod az igazságot keresni és alaposan fontolóra venni a dolgot Isten szavai és az igazság szerint. Ha tudod, hogyan kell olyan dolgokat tenni, amelyek teljes összhangban állnak Isten akaratával, képes leszel elengedni a saját akaratodból fakadó dolgokat. Ha már tudod, hogyan kell Isten akaratával egybehangzóan cselekedni, egyszerűen csak így kell tenned, mintha a természetes áramlattal úsznál. Ha ily módon cselekszel, az rendkívül nyugodt és könnyű, és így cselekednek azok, akik értik az igazságot. Ha meg tudod mutatni az embereknek, hogy valóban hatékony vagy a kötelességed teljesítése során, és vannak elvek abban, ahogyan a dolgokat teszed, hogy az életfelfogásod valóban megváltozott, hogy sok jót tettél Isten kiválasztottjaiért, akkor olyasvalaki vagy, aki érti az igazságot, és biztosan rendelkezel az ember képmásával; és egészen bizonyosan van hatása annak, hogy eszed és iszod Isten szavait. Ha valaki egyszer valóban megérti az igazságot, képes lesz megkülönböztetni a különböző állapotait, képes lesz tisztán látni összetett dolgokat, és így tudni fogja, hogyan kell megfelelően gyakorolni. Ha valaki nem érti az igazságot és nem tudja tisztán látni a saját állapotát, akkor, ha le akar mondani önmagáról, nem fogja tudni, miről vagy hogyan is mondjon le. Ha fel akarja adni saját akaratát, nem fogja tudni, mi a baj a saját akaratával, azt fogja gondolni, hogy a saját akarata egybecseng az igazsággal, és akár a Szentlélek megvilágosításának is tekintheti saját akaratát. Hogyan fogja egy ilyen ember feladni a saját akaratát? Nem lesz képes rá, és még kevésbé lesz képes elhagyni a hús-vér testet. Ezért, ha nem érted az igazságot, könnyen tévesen úgy értelmezheted a saját akaratodból eredő dolgokat, az emberi elképzelésekhez igazodó dolgokat, az ember saját jóságát, szeretetét, szenvedését és az ár megfizetését, mint ami helyes és összhangban áll az igazsággal. Hogyan tudnád tehát elhagyni ezeket az emberi dolgokat? Nem érted az igazságot és nem tudod, mit jelent az igazságot gyakorolni. Teljes sötétségben vagy és nem tudhatod, mit tegyél, ezért csak azt tudod tenni, amiről azt gondolod, hogy jó, ennek eredményeképp pedig bizonyos dolgokban eltérsz majd. Ezek közül néhány a szabályok követése miatt, néhány a lelkesedés miatt, bizonyos részük pedig a Sátán zavarása miatt történik. Ilyenek azok az emberek, akik nem értik az igazságot. Rendkívül kiszámíthatatlanok és menthetetlenül deviánsak amikor cselekednek, mindenféle pontosság nélkül. Azok az emberek, akik nem értik az igazságot, abszurd módon látják a dolgokat, épp ahogyan a hitetlenek. Hogyan gyakorolhatnák ők az igazságot? Hogyan tudnák megoldani a problémákat? Az igazság megértése nem egyszerű dolog. Nem számít, milyen kiváló vagy csekély képességgel rendelkezik is valaki, még egy életen át tartó tapasztalást követően is korlátozott annak az igazságnak a mennyisége, amit meg tudnak érteni, ahogyan Isten igéjének azon mennyisége is korlátozott, amit meg tudnak érteni. A viszonylag tapasztaltabbak azok az emberek, akik értenek valamennyi igazságot, és legjobb esetben nem tesznek többé olyan dolgokat, amelyek ellenkeznek Istennel és nem tesznek többé egyértelműen rossz dolgokat. Lehetetlen számukra, hogy saját szándékaik meghamisítása nélkül cselekedjenek. Mivel az emberi lények normális gondolkodásúak és gondolataik nem feltétlenül mindig felelnek meg Isten szavának, elkerülhetetlen a szándékos hamisításuk. Az a fontos, hogy meg tudjuk különböztetni mindazokat a dolgokat, amelyek a saját akaratunkból erednek, illetve Isten szavával, az igazsággal és a Szentlélek megvilágosításával ellentétesek. Ehhez szorgalmasan kell dolgoznod azon, hogy megértsd Isten szavát; csak akkor lesz tisztánlátásod, ha érted az igazságot, és csak akkor tudod szavatolni, hogy nem teszel rosszat.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazságra törekvéssel érhet el változást a beállítottságában)

Isten napi igéi  558. szemelvény

Ahhoz, hogy megismerd magad, ismerned kell romlottságod kifejeződéseit, romlott beállítottságodat, főbb gyengeségeidet és a természetlényegedet. Azokat a dolgokat is ismerned kell, mégpedig egészen aprólékosan, amelyek a mindennapi életed során tárulnak fel – az indítékaidat, a kilátásaidat és a hozzáállásodat minden egyes dologgal kapcsolatban – akár otthon vagy, akár távol hazulról, amikor összejövetelen vagy, amikor Isten szavait eszed és iszod, valamint minden egyes dologban, amivel találkozol. Meg kell ismerned magad mindezen aspektusokon keresztül. Természetesen ahhoz, hogy mélyebben megismerd magad, bensővé kell tenned Isten szavait; csak akkor érhetsz el eredményeket, ha az Ő szavai alapján ismered meg magad. Amikor elfogadjátok Isten szavainak ítéletét, ne féljetek a szenvedéstől és a fájdalomtól, sőt, attól se féljetek, hogy Isten szavai átszúrják a szíveteket és napvilágra hozzák csúf állapototokat! Nagy előnnyel jár mindezek elszenvedése. Ha hiszel Istenben, többet kell olvasnod Istennek azokat a szavait, amelyek megítélik és megfenyítik az embereket, különös tekintettel azokra, amelyek kinyilatkoztatják az emberiség romlottságának lényegét. Vesd össze gyakrabban e szavakat saját gyakorlati állapotoddal, és vonatkoztasd azokat inkább önmagadra, mint másokra! Minden emberben megvannak azok a fajta állapotok, amelyeket Isten kinyilatkoztat, és benned is mind megtalálhatóak. Ha nem hiszed, próbáld megtapasztalni! Minél inkább megtapasztalod, annál jobban meg fogod ismerni magad, és annál inkább érezni fogod, hogy Isten szavai nagyon pontosak. Némelyek képtelenek arra, hogy miután elolvasták Isten szavait, önmagukra vonatkoztassák azokat; azt gondolják, hogy e szavak egy része nem róluk szól, hanem más emberekről. Amikor például Isten leleplez embereket és napvilágra hozza, hogy jezábelek és paráznák, egyes nővérek úgy érzik, hogy mivel ők tökéletesen hűségesek voltak a férjeikhez, e szavak nem vonatkozhatnak rájuk; más nővérek úgy érzik, hogy mivel nem házasok és soha nem volt még szexuális kapcsolatuk, e szavak nem vonatkozhatnak rájuk sem. Némely testvérek úgy érzik, hogy ezek a szavak csakis nőket céloznak meg, és hozzájuk semmi közük; egyesek azt hiszik, hogy túl súlyosak az isteni kinyilatkoztatás szavai és nem felelnek meg a valóságnak, ezért nem hajlandók elfogadni azokat. Még olyanok is akadnak, akik bizonyos esetekben azt mondják, hogy Isten szavai pontatlanok. Vajon ez a helyes hozzáállás Isten szavaihoz? Nyilvánvalóan helytelen. Az emberek mind a külső viselkedésük alapján szemlélik magukat. Képtelenek önmagukra reflektálni és felismerni romlott lényegüket Isten szavaiban. A „jezábelek” és a „paráznák” kifejezés itt az emberiség romlott, szennyes és buja voltának lényegére utal. Legyen bár szó férfiról vagy nőről, házasról vagy egyedülállóról, mindenkinek vannak romlott, buja gondolatai – akkor hogy ne lenne semmi közük hozzád e szavaknak? Isten szavai leleplezik az emberek romlott beállítottságait; mindnyájan ugyanolyan szinten romlottak, akár férfiak, akár nők. Nem tény ez vajon? Fel kell ismernünk először is, hogy amit Isten mond, az mind igazság és összhangban van a tényekkel, és hogy bármily súlyosak az embereket megítélő és leleplező szavai, valamint bármily gyengédek az igazságról szóló és buzdító szavai, jelentsenek bár ítéletet vagy áldást, kárhoztatást vagy átkot, továbbá töltsék el akár keserű, akár édes érzésekkel az embereket, minden szavát el kell fogadniuk. Így kell az embereknek Isten szavaihoz állniuk. Miféle hozzáállás ez? Hívő hozzáállás, jámbor hozzáállás, türelmes hozzáállás vagy a szenvedést elfogadó hozzáállás? Kissé össze vagytok zavarodva. Elmondom nektek, hogy egyik sem ezek közül. Az embereknek szilárdan ki kell tartaniuk a hitükben amellett, hogy Isten minden szava az igazság. Mivel valóban így is van, az embereknek racionálisan el kell fogadniuk Isten szavait. Nem számít, hogy képesek-e felismerni vagy belátni ezt, a teljes elfogadás kell, hogy legyen az elsődleges hozzáállásuk Isten szavaihoz. Ha nem téged leplez le Isten szava, akkor kit leplez le? És vajon miért kéri Isten, hogy fogadd el, ha nem azért, hogy leleplezzen? Nem ellentmondás ez? Isten az egész emberiséghez szól, minden Tőle elhangzó mondat a romlott emberiséget leplezi le, és senki sem kivétel ez alól – vagyis természetszerűleg te is bele tartozol. Isten kijelentéseinek egyetlen sora sem külsőségekről vagy egyfajta állapotról szól, és még kevésbé az emberi viselkedés valamely külső szabályáról vagy egyszerű formájáról. Nem ilyenek Isten kijelentései. Ha azt hiszed, hogy Isten kijelentéseinek minden sora valamely egyszerű emberi viselkedésformát vagy külsőséget leplez csupán le, akkor nincs szellemi megértésed, és nem érted, mi az igazság. Isten szavai az igazság. Az emberek megérzik, milyen mélyrehatóak Isten szavai. Milyen értelemben mélyrehatóak? Isten minden szava leleplezi az emberek romlott beállítottságait, valamint az életükben rejlő lényegi és mélyen gyökerező dolgokat. Lényegi dolgokról van szó, nem külsőségekről, és különösen nem külső viselkedésformákról. Külsőségeik alapján ítélve minden ember jónak tűnhet. Akkor miért mondja Isten, hogy egyes emberek gonosz lelkek, mások pedig tisztátalan lelkek? Olyan dolog ez, amit nem látsz. Nem szabad tehát Isten szavait emberi elképzelések vagy képzelgések, sem pedig emberi szóbeszédek fényében kezelni, az uralkodó párt kijelentéseinek fényében pedig semmi esetre sem. Egyedül Isten szava az igazság; az ember minden szava tévedés. Miután hallottátok, hogy erről beszéltem, tapasztaltátok-e, hogy megváltozott a hozzáállásotok Isten szavaihoz? Nem számít, milyen nagy vagy kicsi a változás, amikor legközelebb olvassátok Isten embereket megítélő és kinyilatkoztató szavait, legalább ne próbáljatok vitatkozni Istennel! Hagyjatok fel azzal, hogy ekként panaszkodtok Istenre: „Isten kinyilatkoztató és megítélő szavai igazán súlyosak; nem fogom elolvasni ezt az oldalt. Egyszerűen átugrom. Hadd keressek valami áldásokról és ígéretekről szóló olvasnivalót, hogy egy kis megnyugvásra leljek!” Többé ne úgy olvasd Isten szavát, hogy a magad kedve szerint válogatsz belőle! El kell fogadnod az igazságot, valamint Isten szavainak ítéletét és fenyítését; csak ekkor tisztulhat meg romlott beállítottságod, és csak ekkor nyerheted el az üdvösséget.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazságra törekvés jelentősége és a törekvés útja)

Isten napi igéi  559. szemelvény

Hogyan érted meg az emberi természetet? A természeted megértése valójában azt jelenti, hogy boncolgatod a lelked mélyén lévő dolgokat – az életedben lévő dolgokat, és a sátáni logikát és filozófiát, ami szerint éltél – ami a Sátán élete, ami szerint éltél. Csak a lelked mélyén rejlő dolgokat feltárva értheted meg a természetedet. Hogyan lehet ezeket a dolgokat feltárni? Nem lehet őket csupán egy-két dolgon keresztül feltárni vagy felboncolni. Sokszor előfordul, hogy miután befejezel valamit, még mindig nem jutottál el a megértéshez. Három vagy akár öt évbe is beletelhet, mire képes leszel akár csak egy kis felismerésre vagy megértésre is szert tenni. Sok helyzetben tehát önreflexióra van szükséged, és meg kell ismerned önmagadat. Mélyre kell ásnod, és Isten szavainak megfelelően boncolgatnod magad, hogy bármiféle eredményt is elérj. Amint megértésed az igazságról egyre mélyebbé válik, az önreflexió és önismeret révén fokozatosan megismered saját természetlényegedet.

Ahhoz, hogy megismerd a természetedet, azt néhány dolgon keresztül kell megértened. Először is, tisztában kell lenned azzal, hogy mit szeretsz. Ez nem arra vonatkozik, hogy mit szeretsz enni vagy viselni, hanem inkább azt jelenti, hogy mi az, amiben kedved leled, mit irigyelsz, mit imádsz, mit keresel, és mire figyelsz a szívedben, milyen típusú emberekkel szeretsz kapcsolatba kerülni, milyen típusú embereket csodálsz és kikért rajong a szíved. A legtöbben például szeretik a tekintélyes embereket, azokat, akik választékosan beszélnek és elegánsan viselkednek, vagy azokat, akik ékesszólóan hízelegnek, vagy megjátsszák magukat. Az előbb említettek arra vonatkoznak, hogy milyen emberekkel szeretnek kapcsolatba kerülni. Ami az embereknek tetsző dolgokat illeti, ezek közé tartozik az, hogy szívesen megteszik azt, ami könnyen elvégezhető, élvezik, hogy olyasmit csinálnak, amit mások jónak tartanak, és ami miatt az emberek dicséretet zengenek és bókolnak nekik. Az emberek természetében van egy közös jellemzője azoknak a dolgoknak, amelyeket szeretnek. Vagyis szeretik azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyeket mások a külsőségek miatt irigyelnek, szeretik azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyek nagyon szépnek és fényűzőnek tűnnek, és szeretik azokat az embereket, eseményeket és dolgokat, amelyek miatt mások imádják őket. Ezek a dolgok, amelyeket az emberek szeretnek, nagyszerűek, káprázatosak, gyönyörűek és pompásak. Mindenki imádja ezeket. Megfigyelhető, hogy az emberek nem birtokolnak semmit az igazságból, és nem rendelkeznek a valódi emberi lények hasonlatosságával sem. A legkevésbé sincs értelme annak, hogy imádják ezeket a dolgokat, ők mégis szeretik azokat. Ezek a dolgok, amelyeket az emberek szeretnek, különösen jónak tűnnek azok számára, akik nem hisznek Istenben, és ezek mind olyan dolgok, amelyeket az emberek különösen szívesen követnek. [...] Azok a dolgok, amelyeket az emberek követnek és amelyek után vágyakoznak, a világi irányzatokhoz tartoznak, ezek a Sátántól és az ördögöktől származnak, Isten gyűlöli őket, és nélkülöznek minden igazságot. Azok a dolgok, amelyek után az emberek hajlamosak vágyakozni, lehetővé teszik természetlényegük feltárását. Az emberek preferenciái az öltözködésükben is megnyilvánulnak. Vannak, akik szívesen viselnek figyelemfelkeltő, színes ruhákat vagy bizarr öltözékeket. Hajlamosak olyan kiegészítőket viselni, amelyeket még senki más nem viselt, és szeretik azokat a dolgokat, amelyek vonzóak lehetnek az ellenkező nem számára. Az, hogy ezeket a ruhákat és kiegészítőket viselik, azt jelzi, hogy előnyben részesítik ezeket a dolgokat az életükben és a szívük mélyén. Amit szeretnek, az nem tiszteletet parancsoló vagy illedelmes. Ezek nem olyan dolgok, amelyeket egy normális embernek követnie kellene. A hozzájuk való ragaszkodásukban hamisság van. A szemléletmódjuk ugyanolyan, mint a világi embereké. Egyetlen olyan része sincs, amely összhangban lenne az igazsággal. Ezért a természetedet képviseli mindaz, amit szeretsz, amire összpontosítasz, amit imádsz, amit irigyelsz, és amire a szívedben naponta gondolsz. Az ilyen világi dolgok iránti vonzalmad elegendő bizonyíték arra, hogy a természeted a hamisságot kedveli, és súlyos esetben a természeted gonosz és javíthatatlan. A következőképpen kell boncolgatnod a természetedet. Vizsgáld meg, hogy mit szeretsz, és miről mondasz le az életedben. Lehet, hogy egy ideig jó vagy valakihez, de ez nem bizonyítja azt, hogy szereted őt. Amit igazán szeretsz, az pontosan az, ami a természeted része; még ha a csontjaid el is törnének, akkor is kedvedet lelnéd benne, és soha nem tudnál lemondani róla. Ezen nem könnyű változtatni. Nézzük például a társkeresést: az emberek ugyanolyan típusú embereket keresnek, mint ők maguk. Ha egy nő valóban beleszeret valakibe, akkor senki sem tudná visszatartani. Még ha a lába is törne, akkor is vele akarna lenni; akkor is hozzá akarna menni feleségül, ha ez azt jelentené, hogy meg kell halnia. Hogyan lehetséges ez? Ez azért van, mert senki sem tudja megváltoztatni azt, amit az ember a zsigereiben hordoz, ami a szíve mélyén van. Még ha valaki meg is halna, a lelke akkor is ugyanazokat a dolgokat szeretné; ezek az emberi természet dolgai, és ezek fejezik ki az ember lényegét. Azok a dolgok, amelyeket az emberek szeretnek, tartalmaznak némi hamisságot. Vannak, akik egyértelműen szeretik ezeket a dolgokat, míg mások nem; vannak, akik erősen vonzódnak hozzájuk, míg mások nem; vannak, akiknek van önuralmuk, míg mások nem tudnak uralkodni magukon. Vannak, akik hajlamosak belesüllyedni sötét és gonosz dolgokba, ami azt bizonyítja, hogy nincs életük. Vannak, akik le tudják győzni a test kísértéseit, és nem foglalkoztatják vagy kényszerítik őket ezek a dolgok, ami azt bizonyítja, hogy van egy kis érettségük, és hogy a beállítottságuk egy kicsit átalakult. Vannak, akik megértenek néhány igazságot, és úgy érzik, hogy van életük és szeretik Istent, de valójában ez még túl korai, nem egyszerű dolog az ember beállítottságának átalakulása. Könnyen meg lehet-e érteni az ember természetlényegét? Még ha valaki egy kissé meg is érti, sok fordulaton kell keresztülmennie, hogy elérje ezt a megértést, és a változás még egy kis megértéssel sem könnyű. Ezek mind olyan nehézségek, amelyekkel szembesülnek az emberek, és nem ismerhetik meg önmagukat az igazság követésére irányuló akarat nélkül. Függetlenül attól, hogy a körülötted lévő emberek, események vagy dolgok hogyan változnak, és függetlenül attól, hogy a világ a feje tetejére áll, ha az igazság bensődből vezérel, ha gyökeret vert benned, és Isten szavai irányítják életedet, preferenciáidat, tapasztalataidat és létezésedet, akkor abban a pillanatban valóban átalakultál. Manapság az emberek úgynevezett átalakulása csak abban áll, hogy egy kicsit együttműködnek, képesek vonakodva elfogadni, hogy megmetszik őket és foglalkoznak velük, aktívan teljesítik a kötelességeiket, és van egy kis lelkesedésük és hitük, de ez nem tekinthető beállítottságbeli átalakulásnak, és nem bizonyítja azt, hogy életük van. Ez csupán az emberek preferenciája és hajlama – semmi több.

Ahhoz, hogy a természet megértéséhez eljussunk, amellett, hogy feltárjuk azokat a dolgokat, amelyeket az emberek szeretnek a természetükben, fel kell tárni a természetükhöz tartozó néhány legfontosabb szempontot is. Például az emberek nézeteit a dolgokról, az emberek életmódját és életcéljait, életértékeit és életszemléletét, valamint az igazsághoz fűződő dolgokkal kapcsolatos nézeteket és elképzeléseket. Ezek a dolgok mind az emberek lelkének mélyén vannak, és közvetlen kapcsolatban állnak a beállítottság átalakulásával. Milyen tehát a romlott emberiség életszemlélete? Azt lehet mondani: „Aki bírja, marja, ördög vigye az utolsót.” Az emberek mind önmaguknak élnek; őszintén szólva, a testnek élnek. Csak azért élnek, hogy ételt tegyenek a szájukba. Miben különbözik ez a lét az állatokétól? Az ilyen életnek nincs semmi értéke, nemhogy értelme lenne. Az ember életszemlélete arról szól, hogy mire támaszkodik, hogy a világban éljen, miért él, és hogyan él – és ezek mind az emberi természet lényegével kapcsolatos dolgok. Az emberek természetét boncolgatva látni fogod, hogy mindannyian ellenállnak Istennek. Mindannyian ördögök, és nem létezik valóban jó ember. Csak az emberek természetének boncolgatásával lehet igazán megismerni az ember romlottságát és lényegét, és megérteni, hogy az emberek valójában hová tartoznak, mi az, ami valóban hiányzik belőlük, mivel kellene felszerelkezniük, és hogyan kellene megélniük az emberi hasonlatosságot. Egy ember természetének valódi boncolgatása nem könnyű, és nem is lehet megtenni Isten szavainak megtapasztalása vagy valódi tapasztalatok nélkül.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit kell tudni az ember beállítottságának átalakításáról?)

Isten napi igéi  560. szemelvény

Hogyan ismerjük meg valakinek a természetét? Mik alkotják egy ember természetét? Csak az ember hiányosságairól, hibáiról, szándékairól, elképzeléseiről, negativitásáról és engedetlenségéről van tudomásod, de képtelen vagy felfedezni az ember természetében rejlő dolgokat. Csak a külső rétegről tudsz, anélkül, hogy képes lennél felfedezni annak eredetét, ez pedig nem jelenti az ember természetének ismeretét. Vannak, akik beismerik hiányosságaikat és negatívumaikat, mondván: „Megértem a saját természetemet. Látod, elismerem az arroganciámat. Hát nem ez a természetem ismerete?” Az arrogancia az ember természetének része, ez így igaz. Azonban nem elég ezt doktrinális értelemben elismerni. Mit jelent az, hogy ismerjük a saját természetünket? Hogyan lehet azt megismerni? Milyen szempontok alapján lehet megismerni? Hogyan kellene konkrétan érzékelni valakinek a természetét azokból a dolgokból, amelyeket feltár? Először is, valakinek a természetét az érdeklődési köréből láthatjuk. Például vannak, akik különösen rajonganak a híres és kiemelkedő emberekért, mások különösen szeretik az énekeseket vagy a filmsztárokat, és vannak, akik kifejezetten szeretnek játszani. Ezekből a preferenciákból láthatjuk, hogy milyen a természete ezeknek az emberek. Álljon itt egy egyszerű példa. Vannak, akik valósággal bálványoznak egy bizonyos énekest. Milyen mértékben bálványozzák őt? Olyannyira, hogy megszállottan lesik ennek az énekesnek minden mozdulatát, mosolyát és szavát. Rátapadnak erre az énekesre, sőt, mindent lefényképeznek, amit visel, majd utánozzák. Milyen problémát jelez egy személy ilyen szintű bálványozása? Azt jelzi, hogy az ilyen embernek csak a hitetlen dolgok vannak a szívében, és hogy nincs meg benne az igazság, nincsenek meg benne a pozitív dolgok, és még kevésbé van meg Isten a szívében. Minden, amire gondol, amit szeret és keres, az a Sátántól származik. Ezek a dolgok elfoglalják ennek az embernek a szívét, amely kiszolgáltatja magát azoknak. Meg tudjátok mondani, mi a természetlényege ezeknek? Ha valaki valamit szélsőségesen szeret, akkor az az életévé válhat, és birtokba veheti a szívét, teljes mértékben bizonyítva, hogy az illető bálványimádó, aki nem Istent akarja, hanem az ördögöt szereti. Ebből arra lehet következtetni, hogy az ilyen ember természete olyan, amely szereti és imádja az ördögöt, nem szereti az igazságot, és nem akarja Istent. Vajon nem ez a helyes módja annak, hogy valakinek a természetére tekintsünk? Ez teljes mértékben helyes. Így kellene boncolgatni az ember természetét. Például vannak, akik különösen bálványozzák Pált. Szeretnek eljárni, beszédeket tartani és munkát végezni, szeretnek összejöveteleken részt venni és prédikálni, és szeretik, ha vannak emberek, akik hallgatják őket, imádják őket, és körülöttük forognak. Szeretnek helyet foglalni mások szívében, és méltányolják, ha mások értékelik az általuk mutatott képet. Elemezzük a természetüket ezekből a viselkedésekből. Mi a természetük? Ha tényleg így viselkednek, akkor ez elég ahhoz, hogy kimutassák, hogy arrogánsak és önhittek. Egyáltalán nem imádják Istent; magasabb státuszra törekednek, és hatalmat akarnak mások felett, hogy birtokolják őket, és hogy helyet foglaljanak a szívükben. Ez a Sátán klasszikus képmása. Természetük kiemelkedő aspektusa az arrogancia és az önhittség, hogy nem hajlandóak imádni Istent, és a vágy, hogy mások imádják őket. Az ilyen viselkedések nagyon világos képet adnak természetükről. Például vannak, akik nagyon szeretnek tisztességtelenül kihasználni dolgokat mások kárára, és ezek az emberek mindenben a saját érdekeiket igyekeznek érvényesíteni. Bármit is tesznek, annak a hasznukra kell válnia, különben nem fogják megtenni. Nem foglalkoznak semmivel, hacsak nem származik valamilyen előnyük belőle, és tetteik mögött mindig vannak hátsó szándékok. Bárkiről jót mondanak, aki hasznos számukra, és bárkit támogatnak, aki hízeleg nekik. Még akkor is, amikor a kedvenc embereiknek gondjaik vannak, azt mondják, hogy nekik van igazuk, és mindent megtesznek, hogy megvédjék és fedezzék őket. Milyen az ilyen emberek természete? Ezekből a viselkedésformákból teljesen világosan látható a természetük. Tetteik által igyekeznek tisztességtelen előnyökre szert tenni, minden helyzetben folyamatosan üzleti magatartást tanúsítanak, és biztosak lehetünk abban, hogy olyan természetük van, amely teljes szívvel áhítozik a haszonra. Csak saját magukkal törődnek mindenben, amit tesznek. Csak akkor kelnek korán, ha ez előnyös számukra. Ők a legönzőbb emberek, és végképp telhetetlenek. Természetüket a haszon iránti szeretetük, valamint az igazság iránti szeretetük hiánya jellemzi. Vannak férfiak, akiket rabul ejtenek a nők: bárhová is mennek, mindig velük bolondoznak. Az ilyen emberek vonzalmának tárgyai a szép nők, és a legnagyobb megbecsülésnek örvendenek a szívükben. Hajlandóak az életüket adni, és mindent feláldozni a szép nőkért; a nők töltik be a szívüket. Mi a természete ezeknek a férfiaknak? Az a természetük, hogy szeretik a szép nőket, imádják őket, és szeretik a gonoszt. Gonosz, kapzsi természetű kéjencek. Miért mondom, hogy ez a természetük? Tetteik egy kapzsi természetet tárnak fel. Ezek a viselkedések nem csupán alkalmi vétkek, és az ilyen emberek nem is csak egy kicsit rosszabbak, mint az átlagemberek, hanem ezek a dolgok teljesen megszállták őket, igazi természetükké és lényegükké váltak. Így ezek a dolgok természetük megnyilvánulásaivá váltak. Az ember természetének összetevői folyamatosan felfedik magukat. Bármi, amit valaki tesz, függetlenül attól, hogy mi az, felfedheti az illető természetét. Az embereknek minden cselekedetükhöz megvannak a saját indítékaik és céljaik, és akár vendéglátásról, akár az evangélium hirdetéséről, vagy bármilyen más munkáról legyen szó, bármiféle tudatosság nélkül felfedhetik természetük részeit, mert az ember természete az élete, és az embereket, amíg csak élnek, a természetük vezérli. Egy ember természete nem csak alkalmanként vagy véletlenül tárul fel, hanem teljes mértékben képviselheti az illető lényegét. Minden, ami az emberek csontjából és véréből árad, az a természetüket és életüket képviseli. Vannak, akik szeretik a szép nőket. Mások a pénzt szeretik. Vannak, akik különösen szeretik a státuszt. Vannak, akik különösen nagyra becsülik a hírnevet és a személyes imázsukat. Vannak, akik különösen szeretik vagy imádják a bálványokat. Néhányan pedig különösen arrogánsak és önhittek, szívükben senkinek sem engednek és státuszra törekszenek, szeretnek kitűnni mások közül, és hatalmat gyakorolni felettük. Sokféle természet létezik. Ezek különbözhetnek az emberek között, de közös elemük az Istennel szembeni ellenállás és az Ő elárulása. Ebben a tekintetben mind egyformák.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerjük meg az ember természetét?)

Isten napi igéi  561. szemelvény

A Sátán az egész emberiséget megrontotta, és az ember természete az, hogy elárulja Istent. A Sátán által megrontott emberek között azonban vannak olyanok, akik alá tudják vetni magukat Isten munkájának, és elfogadják az igazságot. Ezek azok az emberek, akik el tudják nyerni az igazságot és elérni a beállítottság átalakulását. Vannak, akik nem követik az igazságot, hanem csak sodródnak az árral. Engedelmeskednek és megtesznek bármit, amit mondanak nekik, képesek lemondani dolgokról és feláldozni önmagukat, és képesek bármilyen szenvedést elviselni. Az ilyen embereknek van egy kis lelkiismeretük és értelmük, és van reményük a megmenekülésre és az életben maradásra, de a beállítottságuk nem tud megváltozni, mert nem követik az igazságot, és megelégszenek csupán a doktrína megértésével. Nem mondanak vagy tesznek olyasmit, ami sérti a lelkiismeretet, őszintén tudják teljesíteni kötelességeiket, és bármilyen problémával kapcsolatban képesek elfogadni az igazsággal való közösségvállalást. Azonban nem tesznek komoly erőfeszítést az igazság keresésére, elméjük zavaros, és soha nem tudják megérteni az igazság lényegét. Lehetetlen, hogy a beállítottságuk megváltozzon. Ha meg akarsz tisztulni a romlottságtól, és azt akarod, hogy életfelfogásod megváltozzon, akkor szeretned kell az igazságot, és képesnek kell lenned elfogadni az igazságot. Mit is jelent elfogadni az igazságot? Az igazság elfogadása azt jelenti, hogy attól függetlenül, hogy milyen romlott beállítottságod van, vagy hogy a nagy vörös sárkány milyen mérgei – a Sátán mérgei – vannak a természetedben, amikor Isten szavai kinyilatkoztatják ezeket a dolgokat, akkor el kell ismerned őket, és alá kell vetned magad, nem dönthetsz másként, és meg kell ismerned magad Isten szavai szerint. Ez azt jelenti, hogy képes vagy elfogadni Isten szavait és elfogadni az igazságot. Attól függetlenül, hogy mit mond Isten, attól függetlenül, hogy milyen súlyosak a kijelentései, és attól függetlenül, hogy milyen szavakat használ, elfogadhatod azokat mindaddig, amíg az, amit Ő mond, az igazság, és elismerheted azokat mindaddig, amíg megfelelnek a valóságnak. Alávetheted magad Isten szavainak, függetlenül attól, hogy mennyire mélyen érted meg őket, és elfogadod és aláveted magad annak a világosságnak, amelyet a Szentlélek kinyilatkoztatott és amelyet a testvéreid közöltek. Ha egy ilyen ember egy bizonyos pontig követi az igazságot, akkor elnyerheti az igazságot, és elérheti beállítottságának átalakulását. Még ha van is egy kis emberi mivolt azokban, akik nem szeretik az igazságot, ha tudnak is jó cselekedeteket véghezvinni, és képesek is elhagyni és feláldozni magukat Istenért, akkor is össze vannak zavarodva az igazsággal kapcsolatban, és nem veszik komolyan azt, így életfelfogásuk soha nem változik meg. Láthatod, hogy Péter a többi tanítványhoz hasonló emberi mivolttal rendelkezett, de kimagaslott az igazság buzgó keresésében. Függetlenül attól, hogy mit mondott Jézus, komolyan elgondolkodott rajta. Jézus megkérdezte: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?” Péter őszintén válaszolt: „Én csak azt az Atyát szeretem, aki a mennyben van, de a földi Urat nem szerettem.” Később megértette, és arra gondolt: „Ez nem helyes, a földi Isten a mennyei Isten. Nem ugyanaz az Isten van-e a mennyben és a földön is? Ha csak a mennyei Istent szeretem, akkor a szeretetem nem valódi. Szeretnem kell a földi Istent, mert csak akkor lesz valódi a szeretetem.” Így Péter abból, amit Jézus kérdezett tőle, megértette Isten szavának igazi jelentését. Ahhoz, hogy Istent szeressük, és hogy ez a szeretet valódi legyen, a földön megtestesült Istent kell szeretnünk. Egy homályos és láthatatlan Istent szeretni nem reális és nem gyakorlati, míg a gyakorlati, látható Istent szeretni igazság. Jézus szavaiból Péter elnyerte az igazságot és megértette Isten akaratát. Nyilvánvaló, hogy Péter Istenbe vetett hite csak az igazság követésére összpontosult. Végül eljutott oda, hogy a gyakorlati Istent – a földi Istent – szeresse. Péter különösen buzgón törekedett az igazságra. Minden alkalommal, amikor Jézus tanáccsal látta el, komolyan elgondolkodott Jézus szavain. Talán hónapokig, egy évig vagy akár több évig is gondolkodott, mielőtt a Szentlélek megvilágosította, és megértette Isten szavainak lényegét. Ily módon Péter belépett az igazságba, és eközben átalakult és megújult az életfelfogása. Ha valaki nem követi az igazságot, soha nem fogja megérteni azt. Milliószor is beszélhetsz a szavakról és doktrínákról, de azok akkor is csak szavak és doktrínák maradnak. Vannak, akik csak ennyit mondanak: „Krisztus az igazság, az út és az élet.” Még ha milliószor ismételgeted is ezeket a szavakat, akkor sincs semmi haszna; nem érted a jelentésüket. Miért mondják, hogy Krisztus az igazság, az út és az élet? Ki tudod-e fejteni, hogy tapasztalataid alapján milyen ismeretekre tettél szert ezzel kapcsolatban? Beléptél-e az igazság, az út és az élet valóságába? Isten azért jelentette ki az Ő szavait, hogy megtapasztalhassátok azokat, és tudást szerezzetek. Semmi értelme pusztán a szavakról és doktrínákról beszélni. Csak akkor ismerheted meg önmagadat, ha megértetted Isten szavait, és beléptél azokba. Ha nem érted meg Isten szavait, akkor nem ismerheted meg önmagadat. Csak akkor nyerhetsz tisztánlátást, ha megérted az igazságot. Az igazság megértése nélkül képtelen vagy a tisztánlátásra. Csak akkor láthatod tisztán a dolgokat, ha megérted az igazságot. Az igazság megértése nélkül nem láthatod tisztán a dolgokat. Csak akkor ismerheted meg önmagadat, ha megérted az igazságot. Az igazság megértése nélkül nem ismerheted meg önmagadat. Csak akkor változhat meg a beállítottságod, ha elnyerted az igazságot. Az igazság nélkül nem változhat meg a beállítottságod. Csak az igazság elnyerése után tudsz Isten akaratának megfelelően szolgálni. Az igazság elnyerése nélkül nem tudsz Isten akaratának megfelelően szolgálni. Csak az igazság elnyerése után tudod imádni Istent. Az igazság megértése nélkül, még ha imádod is Őt, imádatod nem lesz több vallási szertartások végrehajtásánál. Az igazság nélkül semmi sem valódi, amit teszel. Az igazság elnyerésével minden, amit teszel, valódi. Mindezek a dolgok attól függnek, hogy Isten szavaiból elnyerjük-e az igazságot.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerjük meg az ember természetét?)

Isten napi igéi  562. szemelvény

Nem egyszerű dolog valóban megérteni Isten szavait. Ne így gondolkodj: „Értelmezni tudom Isten szavainak szó szerinti jelentését, és mindenki azt mondja, hogy az értelmezésem jó, és megdicsér engem, tehát ez azt jelenti, hogy értem Isten szavait.” Ez nem ugyanaz, mint megérteni Isten szavait. Ha nyertél némi világosságot Isten kijelentéseiből, és megértetted az Ő szavainak valódi jelentését, és ha ki tudod fejezni a szavai mögött rejlő szándékot, és azt, hogy azok végül milyen hatást érnek el – ha mindezeket a dolgokat világosan megértetted –, akkor úgy tekinthetjük, hogy valamilyen szinten megértetted Isten szavait. Tehát Isten szavainak megértése nem is olyan egyszerű. Csak azért, mert szóvirágokkal ékesítve tudod magyarázni Isten szavainak szó szerinti jelentését, még nem jelenti azt, hogy meg is érted azokat. Mindegy, hogy mennyire tudod megmagyarázni a szó szerinti jelentésüket, magyarázatod mégis csupán az emberi képzeleten és az emberi gondolkodásmódon alapszik. Ennek semmi haszna! Hogyan értheted meg Isten szavait? A lényeg az, hogy keresd a belőlük származó igazságot. Csak így értheted meg igazán Isten szavait. Isten soha nem mond üres szavakat. Minden egyes mondata olyan részleteket tartalmaz, amelyek biztosan feltárulnak majd a további szavaiból, és ezeket másképp is ki lehet fejezni. Az ember nem tudja kifürkészni azokat a módokat, ahogyan Isten kifejezi az igazságot. Isten kijelentései nagyon mély értelműek, és emberi gondolkodással nehezen kifürkészhetők. Az emberek, amennyiben erőfeszítéseket tesznek, felfedezhetik az igazság nagyjából minden aspektusának teljes jelentését. A fennmaradó részleteket a Szentlélek általi megvilágosodás fogja betölteni számukra a későbbi tapasztalataik során. Az egyik rész Isten szavainak mérlegelése és megértése, valamint olvasásuk során azok konkrét tartalmának keresése. Egy másik rész Isten szavai értelmének megértése azok megtapasztalásán keresztül, és a Szentlélek általi megvilágosodás elérése. E két szempont szerinti folyamatos fejlődés által megértheted Isten szavát. Ha szó szerint, szövegszinten vagy a saját gondolkodásod és képzelgéseid alapján értelmezed azt, akkor, még ha szóvirágokkal és ékesszólóan magyarázod is, akkor sem érted meg valóban az igazságot, és az egész továbbra is csupán az emberi gondolkodáson és képzelődéseken alapszik. Ez nem a Szentlélek általi megvilágosodás eredménye. Az emberek hajlamosak arra, hogy Isten szavait saját elképzeléseik és képzelgéseik alapján értelmezzék, sőt még az is előfordulhat, hogy Isten szavait a szövegkörnyezetből kiragadva félremagyarázzák, így hajlamosak félreérteni és megítélni Istent, és ez aggasztó. Ezért az igazságot elsősorban Isten szavainak megértése és a Szentlélek általi megvilágosodás útján lehet elnyerni. Az, hogy képes vagy megérteni és megmagyarázni Isten szavának szó szerinti jelentését, még nem jelenti azt, hogy elnyerted az igazságot. Ha az, hogy megérted Isten szavának szó szerinti jelentését, azt jelentené, hogy megértetted az igazságot, akkor csak egy kis műveltségre és tudásra lenne szükséged, így miért lenne szükséged a Szentlélek általi megvilágosodásra? Vajon Isten munkája olyasvalami, amit az emberi elme fel tud fogni? Tehát az igazság megértése nem emberi elképzeléseken vagy képzelődéseken alapszik. A Szentlélek általi megvilágosodásra, megvilágításra és vezetésre van szükséged ahhoz, hogy valódi tapasztalatokat és tudást szerezz. Ez az igazság megértésének és elnyerésének folyamata, és egyben szükséges feltétele is.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerjük meg az ember természetét?)

Isten napi igéi  563. szemelvény

Hogyan érted meg az ember természetét? A legfontosabb az, hogy az ember világnézetének, életszemléletének és értékrendjének szemszögéből vizsgáld meg azt. Akik az ördögtől valók, mind önmagukért élnek. Életszemléletük és jelmondataik főként a Sátán mondásaiból származnak, mint például: „Aki bírja, marja, ördög vigye az utolsót”, „Az ember úgy hal meg a gazdagságért, mint a madarak a táplálékért”, és más hasonló téveszmék. Az ember valóságos életévé váltak mindezek a szavak, amelyeket az ördögi királyok, hatalmasok és filozófusok mondtak. Különösen a kínaiak által „bölcsként” emlegetett Konfucius szavainak nagy része vált az ember életévé. Aztán ott vannak a buddhizmus és a taoizmus híres közmondásai, valamint különböző híres személyiségek gyakran idézett klasszikus mondásai is. Ez mind a sátáni filozófiák és a Sátán természetének összegzése. Ezek egyúttal a Sátán természetének legjobb illusztrációi és magyarázatai is. Mindezek az ember szívébe oltott mérgek a Sátántól származnak, és a legkisebb cseppjük sem Istentől való. Az ilyen ördögi szavak is szöges ellentétben állnak Isten szavával. Teljesen világos, hogy minden pozitív dolog valóságai Istentől származnak, és minden negatív dolog, ami megmérgezi az embert, az a Sátántól való. Ezért valakinek az életszemléletét és értékrendjét megvizsgálva megállapíthatjuk az illető természetét, és azt, hogy kihez tartozik. A Sátán a nemzeti kormányok, valamint a híres és nagy emberek befolyása és nevelése révén rontja meg az embereket. Ördögi szavaik az ember életévé és természetévé váltak. „Aki bírja, marja, ördög vigye az utolsót” – ez egy jól ismert sátáni mondás, amelyet mindenkibe beleneveltek, és ez az ember életévé vált. Vannak más életre vonatkozó filozófiák, amelyek szintén ilyenek. A Sátán minden nemzet hagyományos kultúráját felhasználja az emberek nevelésére, megtévesztésére és megrontására, aminek következtében az emberiség a pusztulás feneketlen mélységébe zuhan, amely elnyeli, és végül az embereket Isten azért pusztítja el, mert a Sátánt szolgálják, és ellenállnak Istennek. Vannak, akik évtizedek óta köztisztviselőként szolgálnak a társadalomban. Képzeljük el, hogy feltesszük nekik a következő kérdést: „Ön olyan jól teljesített ebben a minőségében, melyek a legfontosabb híres mondások, amelyek szerint él?” Talán azt mondanák: „Az egyetlen dolog, amit értek, a következő: »A hivatalnokok nem akadékoskodnak azokkal, akik ajándékot hoznak, azok pedig, akik nem hízelegnek, semmit sem érnek el.«” Ez az a sátáni filozófia, amelyre a karrierjük épül. Nem jellemzőek-e ezek a szavak az ilyen emberek természetére? Bármilyen eszköz gátlástalan felhasználása a pozíció megszerzéséhez a természetükké vált, céljuk a hivatalnokság és a sikeres karrier. Még mindig sok sátáni méreg van az emberek életében, magatartásában és viselkedésében. Például az életre vonatkozó filozófiájuk, a cselekvésmódjuk és a jelmondataik mind tele vannak a nagy vörös sárkány mérgével, és ezek mind a Sátántól származnak. Így minden, ami az emberek csontján és vérén átáramlik, a Sátántól való. Mindazoknak a hivatalnokoknak, a hatalmon lévőknek és az érvényesülőknek megvan a maguk útja és titka a sikerhez. Az ilyen titkok nem tökéletesen jellemzik-e a természetüket? Oly nagy dolgokat vittek véghez a világban, és senki sem lát át a mögöttük húzódó cselszövéseken és intrikákon. Ez mutatja, hogy mennyire alattomos és mérgező a természetük. Az emberiséget mélyen megrontotta a Sátán. A Sátán mérge ott folyik minden ember vérében, és elmondható, hogy az ember természete romlott, gonosz, ellenséges és Istennel szemben álló, tele van a Sátán filozófiáival és mérgeivel, és elmerült azokban. Teljesen a Sátán természetlényegévé vált. Ez az oka annak, hogy az emberek ellenállnak Istennek és szemben állnak Istennel. Az ember könnyen megismerheti önmagát, ha a természete ily módon boncolgatható.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerjük meg az ember természetét?)

Isten napi igéi  564. szemelvény

Az önvizsgálat és önmagad megismerésének kulcsa a következő: minél inkább úgy érzed, hogy bizonyos területeken jól vagy helyesen cselekedtél, és minél inkább úgy gondolod, hogy bizonyos területeken eleget tudsz tenni Isten akaratának, vagy van mivel dicsekedned, annál inkább érdemes megismerni önmagadat ezeken a területeken, és érdemes annál mélyebbre ásni bennük, hogy meglásd, milyen tisztátalanságok vannak benned, illetve milyen dolgok vannak benned, amelyek nem tudnak eleget tenni Isten akaratának. Vegyük Pál példáját. Pál különösen nagy tudású volt, sokat szenvedett a prédikációs munkája során, és sokan különösen rajongtak érte. Ennek következtében, miután sok munkát végzett, feltételezte, hogy már félretettek számára egy koronát. Ez azt eredményezte, hogy egyre messzebb és messzebb ment a rossz úton, míg végül Isten megbüntette. Ha akkoriban elgondolkodott volna önmagán és boncolgatta volna önmagát, akkor nem gondolkodott volna úgy, ahogy. Más szóval, Pál nem arra összpontosított, hogy az Úr Jézus szavaiban keresse az igazságot; csak a saját elképzeléseiben és képzelgéseiben hitt. Azt gondolta, hogy pusztán azzal, hogy tesz pár jó dolgot és jó magatartásformákat tanúsít, Isten megdicséri és megjutalmazza. Végül saját elképzelései és képzelgései elvakították a szívét, és befedték romlottságának igazságát. De az emberek nem voltak képesek ezt felismerni, és nem voltak ismereteik ezekről a dolgokról, így mielőtt Isten ezt a napvilágra hozta volna, mindig is Pált tekintették követendő mércének és példának, ahogy élniük kellene, és úgy tekintettek rá, mint egy bálványra, amilyenné ők is válni kívántak és igyekeztek. Pál esete figyelmeztetés Isten választott népe minden tagjának. Különösen akkor, amikor mi, Isten követői, szenvedhetünk és megfizethetjük az árat kötelességeink teljesítése során, és miközben Istent szolgáljuk, úgy érezzük, hogy hűségesek vagyunk és szeretjük Istent – ilyenkor kell elgondolkodnunk és még jobban megértenünk önmagunkat az utat illetően, amelyen járunk, amire nagy szükség van. Ez azért van, mert amit te jónak vélsz, azt fogod helyénvalónak tartani, és nem fogsz kételkedni benne, töprengeni rajta és elemezni, hogy van-e benne valami, ami ellenkezik Istennel. Például vannak emberek, akik rendkívül jószívűnek tartják magukat. Soha nem gyűlölnek vagy bántanak másokat, és mindig segítő kezet nyújtanak annak a testvérüknek, akinek a családja szükséget szenved, nehogy megoldatlan maradjon a problémájuk; nagy bennük a jóakarat, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy segítsenek mindenkinek, akinek csak tudnak. Mégsem összpontosítanak soha az igazság gyakorlására, és nincs belépésük az életbe. Mi az eredménye ennek a segítőkészségnek? A saját életüket félreteszik, mégis elégedettek önmagukkal, és rendkívül elégedettek mindazzal, amit tettek. Mi több, nagyon büszkék rá, mert azt hiszik, hogy mindabban, amit tettek, nincs semmi, ami ellenkezik az igazsággal, hogy ez biztosan eleget tesz Isten akaratának, és ők igazi istenhívők. Természetes jóságukat olyan dolognak tekintik, amit ki kell használni, és amint ezt megteszik, természetesnek veszik, hogy az az igazság. A valóságban csak emberileg tesznek jót. Egyáltalán nem gyakorolják az igazságot, mert amit tesznek, az ember előtt teszik, nem pedig Isten előtt, és még kevésbé gyakorolnak Isten követelményei és az igazság szerint. Ezért minden tettük hiábavaló. Egyetlen tettük sem az igazság vagy Isten szavainak gyakorlása, még kevésbé az Ő akaratának követése; inkább emberi kedvességgel és jó viselkedéssel segítenek másokon. Összefoglalva, nem keresik Isten akaratát mindenben, amit tesznek, és nem az Ő követelményei szerint cselekszenek. Isten nem dicséri az ember ilyenfajta jó magatartását; Isten számára ez elítélendő, és nem érdemli meg az Ő emlékezetét.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak saját téves nézeteink felismerésével tudunk igazán átalakulni)

Isten napi igéi  565. szemelvény

A beállítottság megváltozásának eléréséhez az a kulcs, hogy megismerjük saját természetünket, és ennek az Istentől kapott kinyilatkoztatásokkal összhangban kell történnie. Csak Isten szavában ismerheti meg az ember saját utálatos természetét, veheti észre saját természetében a Sátán különféle mérgeit, veheti észre, hogy ostoba és tudatlan, és ismerheti fel a gyenge és negatív elemeket a természetében. Miután ezeket teljes mértékben megismerted, és valóban képes vagy gyűlölni önmagadat és lemondani a hús-vér testről, képes vagy következetesen végrehajtani Isten szavát, következetesen törekedni az igazságra a kötelességeid teljesítése során, elérni a változást a beállítottságodban, és olyan emberré válni, aki valóban szereti Istent, akkor Péter útjára léptél. Isten kegyelme nélkül, valamint a Szentlélek általi megvilágosodás és vezetés nélkül nehéz lenne ezen az úton járni, mert az emberek nem rendelkeznek az igazsággal, és nem képesek elárulni önmagukat. Péter tökéletességre vezető útjának követése elsősorban az elszántságon, a hiten és az Istenre való hagyatkozáson nyugszik. Ezenkívül alá kell vetnünk magunkat a Szentlélek munkájának; Isten szava nélkül semmi nem megy. Ezek a legfontosabb aspektusok, amelyek közül egyiket sem lehet megsérteni. Önmagunk megismerése a tapasztaláson keresztül nagyon nehéz; a Szentlélek munkája nélkül eredménytelen. Ahhoz, hogy Péter útját járhassuk, önmagunk megismerésére és beállítottságunk megváltoztatására kell koncentrálnunk. Pál útja nem az élet keresése és az önismeretre való összpontosítás volt; ő különösen a munkavégzésre, annak hatására és lendületére összpontosított. Motivációja az volt, hogy munkájáért és szenvedéséért cserébe elnyerje Isten áldásait és jutalmakat kapjon Istentől. Ez a motiváció helytelen volt. Pál nem az életre összpontosított, és nem tulajdonított jelentőséget annak sem, hogy elérje beállítottsága megváltozását; csak a jutalmakra összpontosított. Mivel rossz céljai voltak, természetesen az út is rossz volt, amelyen járt. Ezt gőgös és beképzelt természete okozta. Pál nyilvánvalóan nem rendelkezett semmiféle igazsággal, sem lelkiismerettel vagy értelemmel. Az emberek megmentése és megváltoztatása során Isten elsősorban a beállítottságaikat változtatja meg. Szavainak célja, hogy az emberekben kimenetelként elérje, hogy átalakult beállítottságokkal rendelkezzenek, és képesek legyenek megismerni Istent, alávetni magukat Neki, és normális módon imádni Őt. Ez Isten szavainak és munkájának célja. Pál keresési módja egyenesen sértette Isten akaratát, és szemben állt vele; teljesen ellentétes volt vele. Péter keresési módja azonban teljesen összhangban volt Isten akaratával: az életre és a beállítottságokban bekövetkező változásokra összpontosított, ami pontosan az a kimenetel, amit Isten az Ő munkájával szeretne az emberekben elérni. Péter útja ezért áldott, és megkapja Isten dicséretét. Mivel Pál útja sérti Isten akaratát, ezért Isten utálja és elátkozza azt. Ahhoz, hogy Péter útját járjuk, ismerni kell Isten akaratát. Ha valaki valóban képes teljesen megérteni az Ő akaratát a szavain keresztül – amely annak a megértését jelenti, hogy Isten mivé akarja tenni az embert, és végül, milyen kimenetelt kíván elérni – csak akkor képes valaki annak pontos megértésére, melyik utat kövesse. Ha nem teljesen érted Péter útját, és csak vágysz rá, hogy kövesd azt, akkor nem leszel képes rálépni. Más szóval, lehet, hogy sok doktrínát ismersz, de végül nem leszel képes belépni a valóságba. Bár lehet, hogy felületesen belépsz, képtelen leszel elérni bármilyen valós kimenetelt.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  566. szemelvény

Manapság a legtöbb ember nagyon felületesen érti önmagát. Egyáltalán nem jutottak el oda, hogy világosan megismerjék azokat a dolgokat, amelyek természetük részét képezik. Csak néhány romlott állapotukat ismerik, amelyeket felfednek, azokat a dolgokat, amelyeket valószínűsíthetően megtesznek, vagy néhány hiányosságukat, és emiatt azt hiszik, hogy ismerik önmagukat. Ráadásul ha betartanak néhány szabályt, ügyelnek, hogy bizonyos területeken ne kövessenek el hibákat, és sikerül elkerülniük bizonyos vétkeket, akkor úgy vélik, hogy Istenbe vetett hitük valóságos, és feltételezik, hogy meg lesznek mentve. Ez teljes mértékben emberi képzelgés. Ha betartod ezeket a dolgokat, akkor valóban képes leszel arra, hogy tartózkodj a vétkezéstől? Vajon elérsz valódi változást a beállítottságodban? Valóban egy emberi lény hasonlatosságát fogod megélni? Valóban eleget tudsz így tenni Istennek? Egyáltalán nem, ez biztos. Az Istenbe vetett hit csak akkor működik, ha az ember magasra teszi a mércét, valamint eléri az igazságot és némi átalakulást az életfelfogásában. Ehhez először is szükség van az önmagunk megismerése iránti elkötelezettségre. Ha az emberek önismerete túl sekélyes, akkor lehetetlennek találják a problémák megoldását, és az életfelfogásuk egyszerűen nem fog megváltozni. Szükséges önmagunk mélyebb szintű megismerése, ami saját természetünk megismerését jelenti: hogy milyen elemek tartoznak ebbe a természetbe, hogyan keletkeztek ezek a dolgok, és honnan származnak. Továbbá valóban képes vagy gyűlölni ezeket a dolgokat? Láttad a saját csúnya lelkedet és gonosz természetedet? Ha valóban képes vagy látni az igazságot magadról, akkor utálni fogod magadat. Ha megutálod önmagad, majd pedig gyakorlod Isten szavát, akkor képes leszel lemondani a hús-vér testről, és lesz erőd az igazság megvalósításához anélkül, hogy azt fárasztónak hinnéd. Miért követik sokan a testi preferenciáikat? Mivel elég jónak tartják magukat, úgy érzik, hogy cselekedeteik helyesek és indokoltak, hogy nincsenek hibáik, sőt, hogy teljesen igazuk van, ezért képesek azzal a feltevéssel cselekedni, hogy az igazság az ő oldalukon áll. Amikor az ember felismeri, hogy mi az igazi természete – milyen csúnya, milyen megvetendő és milyen szánalmas –, akkor már nem túlságosan büszke magára, nem olyan vadul arrogáns, és nem olyan elégedett önmagával, mint korábban. Az ilyen ember úgy érzi: „Komolyan és két lábbal a földön kell gyakorolnom Isten szavának egy részét. Ha nem teszem, akkor nem fogok megfelelni az emberi lét mércéjének, és szégyenkezni fogok Isten jelenlétében.” Az ember ekkor látja magát igazán csekélynek, igazán jelentéktelennek. Ekkor az ember számára könnyűvé válik az igazság megvalósítása, és úgy tűnik majd, hogy valamelyest olyan lesz, amilyennek egy embernek lennie kell. Az emberek csak akkor képesek lemondani a hús-vér testről, ha valóban megutálják magukat. Ha nem utálják meg magukat, akkor képtelenek lesznek lemondani a hús-vér testről. Igazán utálni önmagunkat nem egyszerű dolog. Több dolgot kell megtalálni magunkban: először is ismerni kell saját természetünket, másodszor pedig szegénynek és szánalmasnak, rendkívül kicsinek és jelentéktelennek kell látni magunkat, továbbá látni kell saját szánalmas és piszkos lelkünket. Amikor az ember teljes mértékben meglátja, hogy mi is ő valójában, és eléri ezt a kimenetelt, akkor valóban ismeretre tesz szert önmagáról, és kimondhatjuk, hogy teljes mértékben megismerte önmagát. Csak ekkor tudja az ember igazán gyűlölni önmagát, egészen odáig menve, hogy megátkozza önmagát, és csak ekkor érzi valóban úgy, hogy a Sátán mélységesen megrontotta, annyira, hogy már nem is hasonlít emberi lényre. Aztán egy napon, amikor a halál fenyegetése megjelenik, az ilyen ember azt fogja gondolni: „Ez Isten igazságos büntetése. Isten valóban igazságos, tényleg meg kellene halnom!” Ezen a ponton nem fog panaszt tenni, még kevésbé fogja hibáztatni Istent, egyszerűen csak úgy érzi majd, hogy ő olyan szegény és szánalmas, olyan mocskos és romlott, hogy Istennek ki kell őt rekesztenie és el kell pusztítania, és egy olyan lélek, mint az övé, nem alkalmas arra, hogy a földön éljen. Ezért ez az ember nem fog panaszt emelni Isten ellen vagy ellenállni Neki, még kevésbé elárulni Őt. Ha valaki nem ismeri önmagát, és mégis úgy gondolja, hogy ő elég jó, akkor, amikor a halál bekopogtat, azt fogja gondolni: „Olyan jól teljesítettem a hitemben. Milyen keményen kerestem! Olyan sokat adtam, annyit szenvedtem, de végül Isten most azt kéri tőlem, hogy haljak meg. Nem tudom, hol van Isten igazságossága. Miért kéri tőlem, hogy haljak meg? Ha nekem meg kell halnom, akkor ki fog megmenekülni? Nem lesz vége az emberi fajnak?” Először is ennek az embernek elképzelései vannak Istenről. Másodszor ez az ember panaszkodik, és egyáltalán nem mutat semmiféle alávetettséget. Ez pontosan olyan, mint Pál esete: amikor a halála előtt állt, nem ismerte önmagát, és mire Isten büntetése közeledett, már túl késő volt.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  567. szemelvény

Hogy pontosak legyünk, ha valaki Péter útjára lép a hitében, az azt jelenti, hogy az igazságra való törekvés útját járja, ami egyúttal önmagunk valódi megismerésének és a beállítottságunk megváltoztatásának az útja is. Az ember csak Péter útján járva haladhat az Isten általi tökéletesítés útján. Tisztában kell lenni azzal, hogy pontosan hogyan is kell Péter útján járni, valamint hogy miként kell azt a gyakorlatba ültetni. Először is az embernek félre kell tennie saját szándékait, helytelen törekvéseit, sőt még a családját is és mindent, ami a saját testével kapcsolatos. Teljes szívével oda kell szánnia magát; vagyis teljesen Isten szavának kell szentelnie magát, arra kell összpontosítania, hogy Isten szavait egye és igya, arra kell koncentrálnia, hogy az igazságot és Isten szándékait keresse az Ő szavaiban, és mindenben megpróbálja megérteni Isten akaratát. Ez a gyakorlás legalapvetőbb és leginkább életbe vágó módszere. Így tett Péter, miután látta Jézust, és az ember csak akkor érheti el a legjobb eredményeket, ha így gyakorol. A teljes szívű odaadás Isten szava iránt elsődlegesen azt jelenti, hogy az ember az igazságot keresi és Isten szándékait az Ő szavain belül, arra összpontosít, hogy felfogja Isten akaratát, valamint hogy több igazságot értsen és szerezzen meg Isten szavaiból. Amikor Isten szavait olvasta, Péter nem doktrínák megértésére koncentrált, és még kevésbé arra, hogy teológiai ismereteket szerezzen. Arra összpontosított, hogy megértse az igazságot és felfogja Isten akaratát, valamint hogy elérje Isten természetének és szeretetreméltóságának megértését. Péter ezenkívül megkísérelte Isten szavaiból megérteni az ember különböző romlott állapotait, továbbá az ember természetlényegét és tényleges fogyatékosságait, és ezáltal könnyen meg tudott felelni Isten követelményeinek, hogy eleget tegyen Neki. Péternek sok-sok helyes gyakorlata volt, amelyek Isten szavaihoz igazodtak. Ez maximálisan megfelelt Isten akaratának, és a legjobb módja volt az együttműködésnek, miközben az ember megtapasztalja Isten munkáját. Amikor megtapasztalta az Isten által küldött megpróbáltatások százait, Péter szigorúan megvizsgálta magát Isten emberrel kapcsolatos ítélete és kinyilatkoztatása, valamint az emberrel szemben támasztott követelményeinek minden szava alapján, és arra törekedett, hogy pontosan kifürkéssze e szavak jelentését. Komolyan igyekezett megfontolni és emlékezetébe vésni minden szót, amelyet Jézus mondott neki, és nagyon jó eredményeket ért el. Azáltal, hogy így gyakorolt, képes volt eljutni önmaga megértésére Isten szavaiból, és nemcsak az ember különböző romlott állapotait és fogyatékosságait, hanem az ember lényegét és természetét is megértette. Ezt jelenti az, hogy valaki igazán megérti önmagát. Isten szavaiból Péter nemcsak önmaga igazi megértésére jutott el, hanem meglátta Isten igazságos természetét, amit Isten birtokol és ami Ő, Isten akaratát az Ő munkájával kapcsolatban, valamint Istennek az emberiséggel szembeni követelményeit. Ezekből a szavakból igazán megismerte Istent. Megismerte Isten természetét és lényegét, megtudta és megértette azt, amit Isten birtokol és ami Ő, továbbá megismerte Isten szeretetreméltóságát és Istennek az emberrel szembeni követelményeit. Bár Isten akkor még nem beszélt annyit, mint ma, ezekben az aspektusokban Péter mégis eredményeket ért el. Ez ritka és értékes dolog volt. Péter több száz megpróbáltatáson ment keresztül, de nem hiába szenvedett. Nemcsak önmagát értette meg Isten szavaiból és munkájából, hanem Istent is megismerte. Ráadásul különös figyelemmel összpontosított az Isten szavaiban foglalt követelményekre az emberiséggel szemben. Mindazon szempontokból, amelyekből az embernek meg kell elégítenie Istent, hogy összhangban legyen Isten akaratával, Péter képes volt nagy erőfeszítést tenni és teljesen világos ismeretre jutni. Ez rendkívül jótékony hatással volt az életbe való belépésére. Bármiről beszélt is Isten, amíg ezek a szavak képesek voltak életté válni és az igazságot képviselték, Péter képes volt azokat a szívébe vésni, hogy gyakran fontolóra vegye és értékelje őket. Jézus szavainak hallatán képes volt azokat megszívlelni, ami azt mutatja, hogy különösen összpontosított Isten szavaira, és a végén valóban eredményeket ért el. Vagyis képes volt szabadon gyakorlatba ültetni Isten szavait, pontosan gyakorolni az igazságot és megfelelni Isten akaratának, teljesen Isten szándékával összhangban cselekedni, és feladni saját személyes véleményeit és képzelgéseit. Így Péter belépett Isten szavainak valóságába. Péter szolgálata elsősorban azért került összhangba Isten akaratával, mert így tett.

Ha valaki képes megelégíteni Istent, miközben a kötelességét teljesíti, ha szavai és cselekedetei elveken alapulnak, és ha belép az igazság minden aspektusának valóságába, akkor az olyan személy, akit Isten tökéletessé tett. Azt mondhatjuk, hogy Isten munkája és szavai az ő számára teljesen hatékonyak voltak, hogy Isten szavai az életévé váltak, hogy megszerezte az igazságot, és képes Isten szavainak megfelelően élni. Ezután a testének természete – vagyis eredeti létezésének alapja – széthullik és összeomlik. Az emberek csak akkor válnak új emberré, ha már életükként birtokolják Isten szavait. Ha Isten szavai az emberek életévé válnak, ha Isten munkájának víziója, az Ő kinyilatkoztatásai és az emberiséggel szembeni követelményei, valamint az emberi élet normái, amelyek teljesítését Isten megköveteli az emberektől, az életükké válnak, ha az emberek e szavak és igazságok szerint élnek, akkor Isten szavai tökéletessé teszik őket. Az ilyen emberek Isten szavai által újjászülettek és új emberekké váltak. Ez az az út, amelyen Péter az igazságra törekedett. Ez a tökéletessé tétel útja. Pétert Isten szavai tökéletessé tették, életet nyert Isten szavaiból, az Isten által kifejezett igazság az életévé vált, és olyan ember lett belőle, aki megszerezte az igazságot.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan járjunk Péter útján?)

Isten napi igéi  568. szemelvény

Amíg az emberek meg nem tapasztalták Isten munkáját, és meg nem értették az igazságot, addig a Sátán természete irányítja és uralja őket belülről. Konkrétan mit foglal magában ez a természet? Például miért vagy önző? Miért véded a saját pozíciódat? Miért vannak ilyen erős érzelmeid? Miért élvezed ezeket az igaztalan dolgokat? Miért szereted ezeket a gonoszságokat? Mi az alapja annak, hogy ennyire odavagy az ilyesmikért? Honnan jönnek ezek a dolgok? Miért fogadod el őket ilyen boldogan? Mostanára már mind megértettétek, hogy mindezek mögött fő okként az áll, hogy a Sátán mérge ott van az emberben. Tehát mi is a Sátán mérge? Hogyan fejezhető ki? Például, ha azt kérdezed: „Hogyan kellene az embereknek élniük? Miért kellene az embereknek élniük?” – egyesek azt felelik: „Aki bírja, marja, ördög vigye az utolsót.” Ez az egyetlen mondat kifejezi a probléma gyökerét. A Sátán filozófiája és logikája vált az emberek életévé. Bármire is törekednek az emberek, saját magukért teszik – és így csak önmagukért élnek. „Aki bírja, marja, ördög vigye az utolsót” – ez az ember életfilozófiája, amely az emberi természetet is képviseli. Ezek a szavak már a romlott emberiség természetévé váltak, és igaz portrét festenek a romlott emberiség sátáni természetéről. Ez a sátáni természet már a romlott emberiség létezésének alapjává vált. Több ezer éve él a romlott emberiség a Sátán e mérge szerint, mind a mai napig. Minden, amit a Sátán tesz, a saját étvágya, ambíciói és céljai érdekében történik. Túl akar tenni Istenen, ki akar törni Isten igájából, és meg akarja kaparintani az irányítást minden, Isten által teremtett dolog fölött. Mára ilyen mértékben rontotta meg a Sátán az embereket: mindannyiuk természete sátáni, mindannyian igyekeznek megtagadni Istent és ellenszegülni Neki, maguk akarják irányítani a sorsukat, és megpróbálnak ellenállni Isten irányításának és intézkedéseinek. Ambícióik és étvágyuk pontosan megegyezik a Sátánéval. Ezért az ember természete a Sátán természete. Valójában sok ember mottói és aforizmái az emberi természetet képviselik és az emberi romlottság lényegét tükrözik. Az emberek a saját preferenciáik szerint választanak, és választásaik mind az emberek beállítottságát és törekvéseit képviselik. Egy személy minden szavában és tettében, bármilyen jól van is leplezve, a természetét nem tudja elfedni. Például a farizeusok általában elég szépen prédikáltak, de amikor meghallották Jézus beszédeit és az Általa kifejezett igazságokat, elfogadás helyett elítélték azokat. Ez leleplezte a farizeusok természetlényegét, vagyis azt, hogy undorodnak az igazságtól és gyűlölik azt. Bizonyos emberek egészen szépen beszélnek, és jól álcázzák magukat, mások azonban, miután eltöltöttek némi időt a társaságukban, rájönnek, hogy a természetük mélységesen agyafúrt és becstelen. Mindenki más leleplezi természetlényegüket, miután hosszú időt töltött velük. Végül a többiek ezt a következtetést vonják le: ezek csalárd emberek, akiknek soha egy igaz szó sem hagyja el a száját. Ez az állítás ezeknek az embereknek a természetét képviseli, és ez természetlényegük legjobb illusztrációja és bizonyítéka. Életfilozófiájuk abban áll, hogy senkinek nem mondják el az igazságot, és nem bíznak senkiben. Az ember sátáni természetében sok sátáni filozófia és méreg van. Néha még te magad sem tudsz ezekről, és nem érted őket; mégis életed minden egyes pillanata ezeken a dolgokon alapul. Sőt, mi több, úgy gondolod, hogy ezek nagyon is helyes, észszerű, egyáltalán nem elhibázott dolgok. Ez elég jól mutatja, hogy a Sátán filozófiái az emberek természetévé váltak, és hogy az emberek ezekkel teljes összhangban élnek, a megbánás mindenfajta érzése nélkül, úgy gondolva, hogy ez az életmód jó. Így folyamatosan kimutatják sátáni természetüket, és folyamatosan a Sátán filozófiái szerint élnek. A Sátán természete az emberiség élete és az emberiség természetlényege.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan járjunk Péter útján?)

Isten napi igéi  569. szemelvény

Most már van némi rálátásotok az általatok feltárt romlott beállítottságra. Ha egyszer világosan látjátok, hogy milyen romlott dolgokat vagytok hajlamosak még mindig rendszeresen feltárni, és hogy milyen dolgokat tesztek még mindig, amelyek ellentétesek az igazsággal, akkor könnyű lesz megtisztítani romlott beállítottságotokat. Miért nem tudnak az emberek sok mindenben uralkodni magukon? Mert mindenkor és minden tekintetben romlott beállítottságaik irányítják őket, amelyek mindenben korlátozzák és megzavarják őket. Amikor minden jól megy, és nem botlottak meg, vagy nem váltak negatívvá, egyesek mindig úgy érzik, hogy van érettségük, és nem gondolnak semmit arról, amikor látják, hogy egy gonosz ember, hamis vezető vagy antikrisztus lelepleződik és kirekesztetik. Sőt, még dicsekednek is mindenki előtt, hogy „Bárki más megbotolhat, csak én nem. Lehet, hogy senki más nem szereti Istent, de én igen.” Azt gondolják, hogy bármilyen helyzetben vagy körülmények között szilárdan meg tudnak állni bizonyságtételükben. És mi az eredmény? Eljön a nap, amikor próbára teszik őket, ők pedig panaszkodnak és zúgolódnak Istenre. Vajon nem gyarlóság ez, nem botlás? Semmi sem leplezi le jobban az embereket, mint az, amikor próbára teszik őket. Isten figyeli az ember szívének legmélyét, és az embereknek soha nem szabad dicsekedniük. Bármivel is dicsekednek, az az, ahol egy napon majd előbb-utóbb megbotlanak. Amikor látják, hogy mások megbotlanak és elbuknak bizonyos körülmények között, nem gondolnak semmit arról, sőt azt hiszik, hogy ők maguk nem tudnak rosszat tenni, hogy képesek lesznek szilárdan megállni – de végül ők is megbotlanak és elbuknak ugyanolyan körülmények között. Miért lehetséges ez? Azért, mert az emberek nem értik meg alaposan saját természetlényegüket; a saját természetlényegükkel összefüggő problémákkal kapcsolatos tudásuk még mindig nem elég mély, ezért az igazság gyakorlatba ültetése nagyon megerőltető számukra. Például vannak, akik nagyon csalárdak, szavaikban és tetteikben pedig tisztességtelenek, mégis, ha megkérdezed tőlük, hogy milyen tekintetben a legsúlyosabb a romlott beállítottságuk, azt mondják: „Egy kissé csalárd vagyok.” Csupán azt mondják, hogy egy kissé csalárdak, de azt nem mondják, hogy maga a természetük csalárd, és azt sem, hogy csalárd emberek. Saját romlott állapotukról nincs olyan elmélyült tudásuk, és nem vizsgálják azt sem olyan komolyan, sem olyan alaposan, mint ahogyan mások teszik. Mások szemszögéből nézve ez az ember nagyon csalárd és nagyon elvetemült, mindenben, amit mond, csalás rejlik, a szavai és a tettei pedig soha nem őszinték – azonban ez az ember képtelen arra, hogy önmagát ilyen mélyen megismerje. Még ha rendelkeznek is valami tudással, az csupán felszínes. Valahányszor beszélnek és cselekszenek, felfedik természetük valamelyik részét, de ennek nincsenek tudatában. Azt hiszik, ha így viselkednek, az nem a romlottság kinyilatkoztatása, azt gondolják, hogy már gyakorlatba is ültették az igazságot – de a megfigyelők szemében ez az ember meglehetősen elvetemült és csalárd, szavai és tettei pedig nagyon tisztességtelenek. Ez azt jelenti, hogy az embereknek nagyon felszínes megértésük van a saját természetükről, és óriási az eltérés eközött és Isten szavai között, amelyek megítélik és leleplezik őket. Ez nem Isten kinyilatkoztatásának hibája, hanem inkább az, hogy az emberek nem rendelkeznek kellően alapos megértéssel a saját természetükről. Az emberek nem rendelkeznek alapvető vagy lényeges megértéssel önmagukról; helyette arra összpontosítanak és arra fordítják az energiájukat, hogy megismerjék saját tetteiket és külső megnyilvánulásaikat. Még ha némelyek időnként képesek is mondani valamit az önismeretükről, az nem lesz túl mélyreható. Még soha senki nem gondolta azt, hogy ő egy bizonyos típusú ember, vagy, hogy egy bizonyos típusú természete van, mivel egy bizonyos típusú dolgot tett, vagy felfedett egy bizonyos dolgot. Isten leleplezte az ember természetlényegét, azonban, amit az emberek megértenek az az, hogy cselekvés- és beszédmódjuk hibás és hiányos; ennek következtében viszonylag nehéz feladat számukra az igazság gyakorlatba ültetése. Úgy gondolják, hogy hibáik csupán pillanatnyi megnyilvánulások, amelyek óvatlanul feltárulnak, nem pedig természetük ömlengései. Amikor az emberek így gondolkodnak, nagyon nehéz számukra, hogy valóban megismerjék önmagukat, és nagyon nehéz számukra, hogy megértsék és gyakorolják az igazságot. Mivel nem ismerik az igazságot, és nem szomjazzák azt, amikor gyakorlatba ültetik az igazságot, csupán felületes módon szabályokat követnek. Az emberek nem tartják nagyon rossznak a saját természetüket, és úgy vélik, hogy nem annyira rosszak, hogy el kellene őket pusztítani vagy megbüntetni. Isten mércéje szerint azonban túlságosan mélyen romlottak, még mindig messze állnak az üdvösség kívánalmaitól, mivel csupán egy pár olyan szemlélettel rendelkeznek, amelyek kívülről nézve nem tűnnek az igazságot sértőnek, valójában azonban nem gyakorolják az igazságot, és nem engedelmeskednek Istennek.

Az emberek magatartásában vagy viselkedésében bekövetkező változások nem vonják maguk után a természetükben bekövetkező változásokat is. Ez azért van így, mert a viselkedésükben bekövetkező változások nem alakíthatják át alapvetően az eredeti megjelenésüket, még kevésbé a természetüket. Csak, ha megértik az igazságot, megismerik saját természetlényegüket, és képesek gyakorlatba ültetni az igazságot, akkor lesz a gyakorlásuk kellően mély és valami más, mint egy sor szabály betartása. Az, ahogyan ma az emberek gyakorolják az igazságot, még mindig nem üti meg a mércét, és nem képes teljes mértékben elérni mindazt, amit az igazság megkövetel. Az emberek az igazságnak csak egy részét gyakorolják, és csak bizonyos állapotokban és körülmények között tudnak az igazságból egy keveset gyakorlatba ültetni; nem arról van szó, hogy minden körülmény között és minden helyzetben képesek gyakorlatba ültetni az igazságot. Amikor időnként valaki boldog, és jó az állapota, vagy amikor másokkal közösségben van, és a szívében van útja a gyakorlásra, akkor egy ideig képes néhány olyan dolgot tenni, ami összhangban van az igazsággal. De amikor olyan emberekkel él együtt, akik negatívak, és akik nem törekednek az igazságra, és ezek az emberek befolyásolják őt, akkor a szívében elveszíti az útját, és képtelen az igazság gyakorlására. Ez azt mutatja, hogy túlságosan csekély az érettsége, és hogy még mindig nem érti meg valóban az igazságot. Vannak olyan egyének, akik képesek gyakorlatba ültetni az igazságot, ha a megfelelő emberek vezetik és irányítják őket; ha azonban egy hamis vezető vagy egy antikrisztus becsapja és megzavarja őket, akkor nemcsak, hogy képtelenek gyakorolni az igazságot, hanem ki vannak téve még annak is, hogy rászedjék őket, és kövessék ezeket az embereket. Nem fenyegeti-e még mindig veszély az ilyen embereket? Az ilyen emberek, ilyen érettséggel, nem lehetnek képesek arra, hogy minden dologban és minden helyzetben gyakorolják az igazságot. Még ha gyakorolják is az igazságot, csak akkor teszik, ha jó hangulatban vannak, vagy ha mások vezetik őket; ha nincs valaki jó ember, aki vezesse őket, időnként képesek lennének olyan dolgokat tenni, amelyek sértik az igazságot, és eltérnének Isten szavaitól. És miért van ez így? Azért, mert csak néhány állapotodat ismerted meg, nem ismered a saját természetlényegedet, és még nem érted el azt az érettséget, amikor elhagyod a testet és gyakorolod az igazságot; így nincs hatalmad afölött, hogy mit fogsz tenni a jövőben, és nem garantálhatod, hogy képes leszel szilárdan megállni bármilyen körülmények között vagy bármilyen próbatételben. Vannak időszakok, amikor olyan állapotban vagy, hogy gyakorlatba tudod ültetni az igazságot, és úgy tűnik, hogy változtál egy keveset, és mégis, más körülmények között képtelen vagy gyakorlatba ültetni az igazságot. Ez akaratlanul történik. Néha képes vagy gyakorolni az igazságot, néha pedig nem. Az egyik pillanatban még megérted, a másikban már össze vagy zavarodva. Most még nem teszel semmi rosszat, de lehet, hogy egy kis idő múlva fogsz. Ez azt bizonyítja, hogy még mindig léteznek benned romlott dolgok, és ha nem vagy képes igazán megismerni önmagad, akkor nem lesz könnyű megoldani ezeket a dolgokat. Ha nem tudod alaposan megérteni saját romlott beállítottságodat, és képes vagy végül olyan dolgokat tenni, amelyek ellenállnak Istennek, akkor veszélyben vagy. Ha képes vagy átlátni a természetedet és gyűlölni azt, akkor képes leszel uralkodni magadon, feladni magadat, és gyakorlatba ültetni az igazságot.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  570. szemelvény

Az igazság világos közlésének a célja az, hogy képessé tegye az embereket az igazság megértésére és gyakorlására, valamint arra, hogy változásokat érjenek el a beállítottságukban. Nem pusztán annyi, hogy fényt és egy kis boldogságot hozzon a szívükbe, miután megértették az igazságot. Ha megérted az igazságot, de nem gyakorlod, akkor nincs értelme az igazság közlésének és megértésének. Mi a probléma akkor, amikor az emberek megértik az igazságot, de nem ültetik át azt a gyakorlatba? Ez azt bizonyítja, hogy nem szeretik az igazságot, hogy szívükben nem fogadják el az igazságot, és így kimaradnak Isten áldásaiból és az üdvösség lehetőségéből. Abban, hogy az emberek el tudják-e érni az üdvösséget vagy sem, az a döntő, hogy képesek-e elfogadni és gyakorolni az igazságot. Miután gyakorlatba ültetted az összes igazságot, amit megértettél, akkor elnyered a Szentlélek általi megvilágosodást, megvilágítást és iránymutatást, és képes leszel belépni az igazságvalóságba, az igazság mélyebb megértésére fogsz jutni, el fogod nyerni az igazságot, és el fogod nyerni Isten üdvösségét. Egyesek képtelenek gyakorolni az igazságot, mindig arra panaszkodnak, hogy a Szentlélek nem világosítja és világítja meg őket, hogy Isten nem ad nekik erőt. Ez helytelen; ez Isten félreértése. A Szentlélek általi megvilágosodás és megvilágítás az emberek együttműködésén alapul. Az embereknek őszintének kell lenniük, és hajlandónak kell lenniük az igazság gyakorlására, és akár mély, akár felszínes megértéssel rendelkeznek, képesnek kell lenniük gyakorlatba ültetni az igazságot. Csak ekkor fogja őket megvilágosítani és megvilágítani a Szentlélek. Ha az emberek megértik az igazságot, de nem ültetik gyakorlatba – ha csak arra várnak, hogy a Szentlélek cselekedjen és kényszerítse őket arra, hogy gyakorlatba ültessék azt –, akkor vajon nem rendkívül passzívak? Isten soha nem kényszeríti az embereket semmire. Ha az emberek megértik az igazságot, de nem hajlandók azt a gyakorlatba ültetni, az azt mutatja, hogy nem szeretik az igazságot, illetve hogy az állapotuk abnormális, és valamilyen elakadás van náluk. De ha az emberek képesek imádkozni Istenhez, akkor Isten is cselekedni fog; csak akkor nem lesz a Szentléleknek módja arra, hogy munkálkodjon bennük, ha nem hajlandók gyakorolni az igazságot, és nem is imádkoznak Istenhez. Valójában nem számít, hogy az emberek milyen nehézségekkel küzdenek, az mindig megoldható; a legfontosabb az, hogy képesek-e az igazságnak megfelelően gyakorolni, vagy sem. Manapság, a bennetek lévő romlottság problémái nem olyanok, mint a rák, nem valamiféle gyógyíthatatlan betegség. Ha el tudjátok határozni, hogy gyakoroljátok az igazságot, akkor befogadjátok majd a Szentlélek munkáját, és lehetséges lesz, hogy ezek a romlott beállítottságok megváltozzanak. Minden attól függ, hogy el tudod-e határozni, hogy gyakorlod az igazságot: ez a legfontosabb. Ha gyakorlod az igazságot, ha az igazság követésének útján jársz, akkor képes leszel a Szentlélek munkáját befogadni, és biztosan megmenekülsz. Ha rossz úton jársz, akkor el fogod veszíteni a Szentlélek munkáját, egyik rossz lépés a másikat fogja követni, és minden véget ér számodra, és nem számít, hány évig fogsz még hinni, nem leszel képes elérni az üdvösséget. Például munkájuk közben sokan nem gondolkodnak azon, hogyan végezzék munkájukat úgy, hogy az Isten házának hasznára legyen, és összhangban legyen Isten akaratával – ami azt eredményezi, hogy sok önző és aljas dolgot tesznek, ami megvetendő és gyűlöletes Isten számára; és ezáltal lelepleződnek és kivettetnek. Ha az emberek képesek minden dologban az igazságot keresni és az igazság szerint gyakorolni, akkor máris az Istenbe vetett hit helyes útjára léptek, és így reményük van arra, hogy olyan emberré váljanak, aki összhangban van Isten akaratával. Egyesek megértik az igazságot, de nem ültetik át azt a gyakorlatba. Ehelyett azt hiszik, hogy az igazság csak ennyi és nem több, és képtelen megjavítani saját hajlamaikat és romlott beállítottságukat. Az ilyen emberek nem nevetségesek? Nem röhejesek? Nem okoskodó emberek? Ha az emberek képesek az igazság szerint cselekedni, akkor romlott beállítottságuk megváltozhat. Ha a hitük és az Istenért végzett szolgálatuk a saját természetes személyiségükön alapul, akkor egyetlen egy sem lesz képes közülük változásokat elérni a beállítottságában. Vannak emberek, akik naphosszat a saját rossz döntéseik miatt bánkódnak. Ha kapnak egy kész igazságot, nem is gondolkodnak rajta, és nem próbálják meg azt a gyakorlatba ültetni, hanem ragaszkodnak ahhoz, hogy a saját útjukat járják. Milyen abszurd viselkedésmód ez; valójában még az áldásokat sem tudják élvezni, amikor azokban részesülnek, és nehéz sorsra vannak ítélve az életben. Az igazság gyakorlása ilyen egyszerű; csak az számít, hogy gyakorlod-e vagy sem. Ha olyasvalaki vagy, aki elhatározta, hogy gyakorolja az igazságot, akkor a negativitásod, gyengeséged és romlott beállítottságod fokozatosan feloldódik és megváltozik majd; ez attól függ, hogy a szíved szereti-e az igazságot vagy sem, hogy képes vagy-e elfogadni az igazságot vagy sem, képes vagy-e szenvedni és megfizetni az árat az igazság elnyeréséért vagy sem. Ha igazán szereted az igazságot, akkor képes leszel mindenféle fájdalmat elszenvedni az igazság elnyerése érdekében, legyen szó akár az emberek becsmérléséről, ítélkezéséről vagy elutasításáról. Mindezt türelemmel és toleranciával kell viselned, és Isten meg fog áldani és meg fog védeni, Ő nem fog elhagyni vagy elhanyagolni téged – ez teljesen biztos. Ha istenfélő szívvel imádkozol Istenhez, ha Istenre támaszkodsz és felnézel Istenre, akkor nem lesz olyan helyzet, amin ne tudnál átjutni. Lehet, hogy romlott a beállítottságod, és lehet, hogy vétkezel, de ha a szíved féli Istent, és ha lelkiismeretesen követed az igazság útját, akkor kétségtelen, hogy szilárdan fogsz tudni majd állni, és kétségtelen, hogy Isten vezetni fog és megóv majd téged.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  571. szemelvény

Ha meg akarod érteni az igazságot, elengedhetetlen, hogy tudd, hogyan kell enni és inni Isten szavait. Ha túl keveset olvasod Isten szavait, nem olvasod őket buzgón, és nem elmélkedsz róluk a szívedben, akkor nem leszel képes megérteni az igazságot. Mindössze egy kis doktrínát leszel képes megérteni, és így nagyon nehéz lesz megértened Isten akaratát és Isten célját az Ő szavaiból. Ha nem érted azokat a célokat és eredményeket, amelyeket Isten szavai szándékoznak elérni, ha nem érted, mit szeretnének az Ő szavai elérni és tökéletesíteni az emberben, akkor ez azt bizonyítja, hogy még nem érted az igazságot. Miért mondja Isten azt, amit mond? Miért beszél abban a hangnemben? Miért olyan komoly és őszinte minden szóban, amit szól? Miért használ bizonyos szavakat? Tudod-e? Ha nem tudod biztosan megmondani, az azt jelenti, hogy nem érted Isten akaratát, sem az Ő szándékait. Ha nem érted az összefüggéseket a szavai mögött, akkor hogyan tudod megérteni vagy gyakorolni az igazságot? Az igazság megnyeréséhez először is meg kell értened, mit ért Isten minden egyes kiejtett szava alatt, miután pedig felfogtad ezeket a szavakat, ültesd őket gyakorlatba, hogy eljuss oda, hogy bensődben megéld Isten szavait, és azok valósággá váljanak számodra. Ha így teszel, be fogsz menni az igazságvalóságba. Csak akkor tudod felfogni az igazságot, ha alaposan megérted Isten szavait. Csupán néhány szó és doktrína megértése után azt gondolod, hogy érted az igazságot és rendelkezel a valósággal. Ez önámítás. Még azt sem érted, hogy miért követeli meg Isten az emberektől az igazság gyakorlását. Ez azt bizonyítja, hogy nem érted Isten akaratát, és még mindig nem érted az igazságot. Valójában Isten azért támasztja ezeket a követelményeket az emberekkel szemben, hogy megtisztítsa és megmentse őket, hogy az emberek levethessék a romlott beállítottságukat, és olyan emberekké váljanak, akik engedelmeskednek Istennek és ismerik Őt. Ezt a célt akarja Isten elérni azzal, hogy megköveteli az emberektől az igazság gyakorlását.

Isten azoknak az embereknek fejezi ki az igazságot, akik szeretik az igazságot, szomjaznak az igazságra és keresik az igazságot. Ami azokat illeti, akik szavakkal és doktrínákkal foglalatoskodnak, és szeretnek hosszú, fellengzős beszédeket tartani, sosem fogják elnyerni az igazságot, ők becsapják magukat. A nézőpontjuk az igazságról és Isten szavairól téves, kicsavarják a nyakukat, hogy elolvassák, ami egyenesen van – a nézőpontjuk teljesen téves. Egyesek szívesebben tanulmányozzák Isten szavait. Folyton azt tanulmányozzák, miként beszél Isten szava a rendeltetési helyről vagy arról, hogy hogyan legyenek áldottak. Leginkább az ilyen szavak érdeklik őket. Ha Isten szavai nem igazodnak az elképzeléseikhez és nem tesznek eleget az áldások iránti vágyuknak, negativvá válnak, nem törekednek többé az igazságra és nem akarják önmagukat Istennek áldozni. Ez azt mutatja, hogy nem érdekli őket az igazság. Ennek eredményeképp nem veszik komolyan az igazságot, csak az olyan igazságot képesek elfogadni, amely megegyezik az elképzeléseikkel és képzelgéseikkel. Habár az ilyen emberek lelkesek Istenbe vetett hitükben, és minden lehetséges módon megpróbálnak valami jót cselekedni, és jó színben tüntetni fel magukat, ezt csak azért teszik, hogy a jövőben jó rendeltetési helyre kerüljenek. Annak ellenére, hogy ők is részt vesznek a gyülekezeti életben, eszik és isszák Isten szavait, nem fogják gyakorolni az igazságot, sem megnyerni azt. Vannak, akik csak úgy tesznek, mintha ennék és innák Isten szavait; azt gondolják, hogy megnyerték az igazságot egyszerűen az által, hogy megértettek egy-két szót és doktrínát. Micsoda bolondok! Isten szava az igazság. Azonban, nem szükségszerűen fogod megérteni és megnyerni az igazságot, miután olvastad Isten szavait. Ha nem sikerül megnyerned az igazságot, miután etted és ittad Isten szavait, akkor csak szavakat és doktrínákat fogsz elsajátítani. Ha nem tudod, hogyan gyakorold az igazságot vagy hogyan cselekedj az alapelvek szerint, akkor az igazságvalóság nélkül maradsz. Lehet, hogy gyakran olvasod Isten szavait, de azután nem sikerül megértened Isten akaratát, és csak néhány szót és doktrínát sajátítasz el. Hogyan kell enni és inni Isten szavait, hogy megértsük az igazságot? Először is, fel kell ismerned, hogy Isten szava nem annyira egyértelmű, Isten szava kimondottan mélyreható. Isten szavaiból egyetlen mondat megtapasztalásához is egy egész életre van szükség. Több éves tapasztalat nélkül hogyan lenne lehetséges, hogy megértsd Isten szavát? Ha Isten szavait olvasva nem érted Isten akaratát, vagy nem érted az Ő szavaiknak szándékait, az eredetüket, a hatást, amelyet hivatottak elérni, sem azt, hogy mit szeretnének elvégezni, akkor vajon ez azt jelenti, hogy érted az igazságot? Lehet, hogy sokszor olvastad Isten szavait és talán sok részt fejből idézel, de nem tudod gyakorolni az igazságot és egyáltalán nem változtál, a kapcsolatod Istennel pedig éppoly távoli és elhidegült, mint mindig is volt. Amikor olyasmivel találkozol, ami ellentmondásban van az elképzeléseiddel, kételkedő maradsz Vele szemben, és nem érted Őt, hanem vitázol Vele, valamint elképzeléseket és félreértéseket táplálsz Róla, ellenállsz Neki, sőt még káromlod is Őt. Miféle beállítottság ez? Ez nem más, mint az arrogancia beállítottsága, amikor az embernek elege van az igazságból. Hogyan tudják az olyan emberek, akik annyira arrogánsak és torkig vannak az igazsággal, elfogadni vagy gyakorolni azt? Az ilyen emberek soha nem lesznek képesek elnyerni az igazságot vagy Istent.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  572. szemelvény

Azt mondják: „aki mindvégig kitart, az üdvözül”, de könnyű-e ezt a gyakorlatba ültetni? Nem az, és sokan, akiket a nagy vörös sárkány üldöz és gyötör, túlságosan félénkké válnak és félnek Istent követni. Miért buktak el? Mert hiányzik belőlük a valódi hit. Vannak, akik el tudják fogadni az igazságot, imádkoznak Istenhez, rábízzák magukat Istenre, és szilárdan állnak a megpróbáltatások és csapások közepette, míg mások nem tudnak mindvégig kitartani. A megpróbáltatások és csapások során egyszer csak elbuknak, elveszítik a bizonyságukat, és képtelenek összeszedni magukat és folytatni. Mindazok az apróságok vagy nagy dolgok, amelyek nap mint nap felmerülnek, amelyek megingathatják elszántságodat, beköltözhetnek a szívedbe, vagy korlátozhatják képességedet a kötelességed teljesítésére és az előrehaladásra, gondos kezelést igényelnek; alaposan meg kell vizsgálnod őket, és keresned kell az igazságot. Ezek mind olyan problémák, amelyeket tapasztalás közben kell megoldanod. Egyesek negatívvá válnak, panaszkodnak és elhanyagolják kötelességeiket, amikor nehézségekbe ütköznek, és képtelenek arra, hogy talpra álljanak minden egyes kudarc után. Az ilyen emberek mind bolondok, akik nem szeretik az igazságot, és még egy életen át tartó hittel sem nyernék el azt. Hogyan is tarthatnának ki az ilyen ostobák a végsőkig? Ha tízszer megtörténik veled ugyanaz a dolog, de te semmit sem profitálsz belőle, akkor középszerű, haszontalan ember vagy. Az éles eszű emberek és azok, akik igazi képességgel rendelkeznek, akik megértik a szellemi dolgokat – ők keresik az igazságot. Ha tízszer megtörténne velük valami, akkor ezek közül talán nyolc esetben képesek lennének némi megvilágosodásra jutni, tanulni valamit az esetből, megérteni valamennyi igazságot és előrehaladni. Amikor egy ostoba embert – aki nem érti meg a szellemi dolgokat – tízszer ér utol valami, az egyszer sem válik életének hasznára, egyszer sem változtatja meg őt, és egynek a hatására sem látja meg a csúfabbik arcát, és ezzel számára mindennek vége. Minden alkalommal elbukik, amikor valami történik vele, és minden alkalommal szüksége van valakire, aki támogatja és noszogatja őt, amikor elbukik. Támogatás és noszogatás nélkül képtelen talpra állni, és minden alkalommal, amikor valami történik, fennáll a veszélye, hogy elbukik és lealacsonyodik. Vajon nem ez a vég számára? Van-e bármi indoka az ilyen haszontalan emberek megmentésének? Isten üdvössége az emberiség számára azok üdvössége, akik szeretik az igazságot, az emberiség azon részének az üdvössége, amely akarattal és elszántsággal rendelkezik, és amely szívében vágyakozik az igazság és igazságosság után. Az ember elszántsága a szívének az a része, amely az igazságosság, a jóság és az igazság után vágyakozik, és amely lelkiismerettel rendelkezik. Isten ezt a részét menti meg az embereknek, és ezáltal Ő megváltoztatja romlott beállítottságukat, hogy képesek legyenek megérteni és elnyerni az igazságot, hogy megtisztuljon romlottságuk, és átalakuljon az életfelfogásuk. Ha nincsenek meg benned ezek a dolgok, akkor nem lehet megmenteni téged. Ha nincs meg benned az igazság szeretete vagy a törekvés az igazságosság és a világosság felé; ha nincs meg benned az akarat, hogy elutasítsd a rossz dolgokat, valahányszor találkozol velük, sem az elszántság, hogy elviseld a nehézségeket; ha emellett még a lelkiismereted is tompa; ha az igazság befogadására való képességed is el van tompulva, és nem érzékeled az igazságot vagy a felmerülő eseményeket; és ha minden kérdésben érzéketlen vagy, és bármi történjék is veled, képtelen vagy az igazság keresésére a problémák megoldása érdekében, és állandóan negatív vagy, akkor téged lehetetlen megmenteni. Nincs semmi, ami egy ilyen ember mellett szólhatna, nincs semmi, amin Istennek érdemes lenne munkálkodnia. Lelkiismeretük tompa, elméjük zavaros, és nem szeretik az igazságot, nem vágynak az igazságosságra szívük mélyén, és bármennyire is világosan és átláthatóan beszél Isten az igazságról, a legcsekélyebb reakciót sem mutatják: olyan, mintha már halott lenne a szívük. Vajon nincs mindennek vége számukra? Akiben van még egy utolsó lehelet, azt mesterséges lélegeztetéssel meg lehet menteni, de ha már meghalt, és a lelke elhagyta a testet, a mesterséges lélegeztetés mit sem ér. Ha valaki, amikor problémákkal és nehézségekkel szembesül, meghátrál és kitér azok elől, ha egyáltalán nem keresi az igazságot, és inkább negatívvá és lanyhává válik munkájában, akkor felfedi, hogy milyen ember is valójában. Az ilyen ember egyáltalán nem rendelkezik tapasztalati tanúságtétellel. Egyszerű ingyenélő, holt teher, haszontalan Isten házában, aki teljes kárhozatra van ítélve. Csak azok az emberek rendelkeznek érettséggel, akik képesek az igazságot keresni a problémák megoldására, és csak ők tudnak szilárdan megállni tanúságtételükben. Amikor problémákkal és nehézségekkel találkozol, higgadtan szembe kell nézned velük, a megfelelő módon reagálnod kell rájuk, és választanod kell. Meg kell tanulnod az igazságot használni a problémák megoldására. Akár mélyek, akár felszínesek azok az igazságok, amelyeket általában megértesz, fel kell használnod őket. Az igazságok nem puszta szavak, amelyek elhagyják a szádat, amikor valami történik veled, és nem is kifejezetten mások problémáinak megoldására szolgálnak, hanem a te problémáid és nehézségeid megoldására kell használnod őket. Ez a legfontosabb. És csak akkor leszel képes megoldani mások problémáit, ha előbb megoldod a saját problémáidat. Miért mondják, hogy Péter gyümölcs? Mert vannak benne értékes dolgok, amelyeket érdemes tökéletesíteni. Mindenben az igazságot kereste, elszánt volt, és szilárd akarattal rendelkezett; eszes volt, hajlandó volt nehézségeket elszenvedni, és szívből szerette az igazságot; nem hagyta annyiban a történéseket, és képes volt mindenből tanulságot levonni. Ezek mind erős jellemvonások. Ha ezek közül az erősségek közül egyikkel sem rendelkezel, az azt jelenti, hogy bajban vagy. Nem lesz könnyű számodra elnyerni az igazságot és megmenekülni. Ha nem tudod, hogyan kell tapasztalni, vagy nincs tapasztalatod, nem leszel képes megoldani mások nehézségeit. Mivel képtelen vagy gyakorolni és megtapasztalni Isten szavait, és fogalmad sincs, mit tegyél, amikor bizonyos dolgok történnek veled; mivel feldúlt leszel és sírva fakadsz, amikor problémákkal szembesülsz; és mivel negatívvá válsz és elmenekülsz, amikor valamilyen kisebb kudarc ér, és képtelen vagy a helyes módon reagálni – mindezek miatt nem lehetséges számodra az életbe való belépés elnyerése. Hogyan is tudnál ellátni másokat az életbe való belépés nélkül? Ahhoz, hogy gondoskodhass más emberek életéről, világosan közölnöd kell az igazságot, és képesnek kell lenned világosan közölni a gyakorlati elveket a problémák megoldása érdekében. Annak, akinek van szíve és lelke, elég egy keveset mondanod, máris érteni fogja. Nem elég azonban csak egy kevés igazságot megérteni. A gyakorlás útját és elveit is birtokolniuk kell. Csak ez segít majd nekik az igazság gyakorlásában. Még ha az emberek meg is értik a szellemi dolgokat, és elég néhány szó ahhoz, hogy megértsék őket, ha nem gyakorolják az igazságot, akkor nem lesznek képesek belépni az életbe. Ha képtelenek elfogadni az igazságot, akkor számukra mindennek vége, és soha nem lesznek képesek belépni az igazságvalóságokba. Lehetnek olyan emberek, akiknek ha fogod a kezét, miközben tanítod őket, akkor úgy tűnik, hogy megértésre lelnek, de amint elengeded őket, újra összezavarodnak. Az ilyenek emberek nem értik a szellemi dolgokat. Ha egy problémával való szembesüléskor, legyen az bármilyen, negatív és gyönge vagy, ha egyáltalán nem rendelkezel tanúságtétellel, és nem működsz együtt abban, amit tenned kellene, és amiben együtt kellene működnöd, ez azt bizonyítja, hogy nincs ott Isten a szívedben, és nem olyan ember vagy, aki szereti az igazságot. Nem számít, hogy a Szentlélek munkája hogyan mozgatja az embereket, pusztán azáltal, hogy az emberek sok éven át tapasztalják Isten munkáját, sok igazságot hallgatnak, van egy kis lelkiismeretük, és az önuralomra támaszkodnak, legalább a minimális normáknak meg kellene tudniuk felelni, és nem kellene, hogy a lelkiismeretük megfeddje őket. Az embereknek nem lenne szabad ilyen érzéketlennek és gyöngének lenniük, mint amilyenek napjainkban, és egyszerűen elképzelhetetlen, hogy ilyen állapotban vannak. Lehet, hogy az elmúlt néhány évet kábulatban töltöttétek, és egyáltalán nem törekedtetek az igazságra, vagy egyáltalán nem haladtatok előre. Ha nem így van, akkor hogyan lehettek mégis ennyire érzéketlenek és fásultak? Ha ilyenek vagytok, az kizárólag a saját ostobaságotoknak és tudatlanságotoknak köszönhető, és nem hibáztathattok senki mást. Az igazság nem részrehajló bizonyos emberekkel szemben. Ha nem fogadod el az igazságot, és nem keresed az igazságot a problémák megoldására, hogyan is változhatnál meg? Vannak, akik úgy érzik, hogy túl szerény képességgel rendelkeznek, és hogy képtelenek a megértésre, ezért lekorlátozzák önmagukat, és úgy érzik, hogy bármennyire is törekednek az igazságra, nem lesznek képesek megfelelni Isten követelményeinek. Azt gondolják, hogy bármennyire is igyekeznek, annak semmi haszna, és ennyi az egész, ezért mindig negatívak, és emiatt még évekig tartó istenhitük után sem nyertek semmi igazságot. Anélkül, hogy keményen dolgoznál az igazságra való törekvésen, azt mondod, hogy szerény képességgel rendelkezel, lemondasz önmagadról, és mindig negatív állapotban élsz. Ennek következtében nem érted meg az igazságot, amit meg kellene értened, vagy nem gyakorolod az igazságot a képességeid szerint – vajon nem te vagy saját magad akadálya? Ha mindig azt mondod, hogy a képességed nem elég jó, akkor ez vajon nem kitérés és kibújás a felelősség alól? Ha képes vagy szenvedni, megfizetni az árat és elnyerni a Szentlélek munkáját, akkor elkerülhetetlen, hogy képes légy megérteni bizonyos igazságokat és belépni bizonyos valóságokba. Ha nem tekintesz Istenre, vagy nem bízod magad Rá, és feladod önmagad anélkül, hogy erőfeszítéseket tennél, vagy megfizetnéd az árat, és egyszerűen csak megadod magad, akkor egy semmirekellő alak vagy, és hiányzik belőled a lelkiismeret és az értelem szikrája is. Nem számít, hogy szerény vagy kiemelkedő képességgel rendelkezel, ha van egy kis lelkiismereted és értelmed, akkor megfelelően végig kell csinálnod azt, amit tenned kell, a küldetésedet: dezertőrnek lenni rettenetes dolog és Isten elárulása. Jóvátehetetlen. Az igazságra való törekvés szilárd akaratot igényel, és a túl negatív vagy gyönge emberek semmit sem fognak elérni. Nem lesznek képesek mindvégig hinni Istenben, és ha el akarják érni az igazságot, és meg akarják változtatni a beállítottságukat, akkor pedig még kevesebb reményük van. Csak azok nyerhetik el az igazságot és tökéletesedhetnek Isten által, akik elszántak és törekszenek arra.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  573. szemelvény

Sokan vannak, akik, amikor a kötelességük túl sok elfoglaltsággal jár, képtelenné válnak a tapasztalásra, és képtelenek normális állapotot fenntartani, ennek következtében pedig folyamatosan összejövetelt kérnek, valamint azt, hogy közöljék velük az igazságot. Mi történik itt? Nem értik az igazságot, hiányzik az alapjuk az igaz útban; az ilyeneket a buzgóság hajtja kötelességük teljesítésében, és nem bírnak sokáig kitartani. Amikor az emberek nem értik az igazságot, mindent alapelvek nélkül tesznek. Ha úgy van rendezve, hogy meg kell tenniük valamit, akkor elrontják, gondatlanok abban, amit tesznek, nem keresik az alapelveket, és nincs engedelmesség a szívükben – ami azt bizonyítja, hogy nem szeretik az igazságot és képtelenek megtapasztalni Isten munkáját. Bármit teszel, először is meg kell értened, miért teszed azt, milyen szándék vezérel, hogy megtedd ezt a dolgot, mi a jelentősége annak, hogy megteszed, mi az ügy természete, és hogy amit teszel, az pozitív vagy negatív dolog-e. Világosan meg kell értened mindezeket a kérdéseket; ez meglehetősen szükséges számodra ahhoz, hogy képes legyél alapelvek szerint cselekedni. Ha olyasmit teszel, ami a kötelességed teljesítésének tekinthető, akkor el kellene gondolkodnod: hogyan kellene jól teljesítenem a kötelességemet, hogy ne csak felületesen végezzem azt? Ebben a kérdésben imádkoznod kell és közeledned Istenhez. Az Istenhez való imádkozás célja, hogy keresd az igazságot, a gyakorlás útját, Isten szándékát és azt, hogy hogyan tegyél eleget Istennek. Az imádság azért van, hogy elérd ezeket a hatásokat. Imádkozni Istenhez, közeledni Istenhez, valamint Isten szavait olvasni – ezek nem vallásos szertartások vagy külső cselekedetek. Az a céljuk, hogy az igazsággal összhangban gyakorolj, miután Isten akaratát kerested. Ha mindig azt mondod, hogy „“köszönet legyen Istennek”, amikor semmit sem tettél, és talán nagyon szelleminek és éleslátónak tűnsz, de ha amikor eljön a cselekvés ideje, még mindig úgy cselekszel, ahogy akarsz, egyáltalán nem keresve az igazságot, akkor ez a „köszönet legyen Istennek” semmivel nem több, mint egy mantra, ez hamis spiritualitás. Amikor teljesíted a kötelességedet, mindig arra kellene gondolnod: „Hogyan teljesítsem ezt a kötelességet? Mi Isten akarata?” Istenhez imádkozni és közeledni Istenhez azért, hogy alapelveket és igazságokat keress a tetteidhez, Isten akaratát keresni a szívedben, és nem térni el Isten szavaitól vagy az igazságalapelvektől semmiben, amit teszel – csak az ilyen ember hisz igazán Istenben; mindez elérhetetlen az olyan embereknek, akik nem szeretik az igazságot. Sokan a saját elgondolásaikat követik, bármit is tesznek, valamint nagyon leegyszerűsítve értelmezik a dolgokat, és az igazságot sem keresik. Az alapelv teljesen hiányzik, és szívükben nem gondolnak arra, hogyan cselekedjenek Isten kérése szerint, vagy úgy, ami eleget tesz Istennek és konokul csak a saját akaratukat tudják követni. Istennek nincs helye az ilyen emberek szívében. Egyesek azt mondják: „Csak akkor imádkozom Istenhez, ha nehézségekkel találkozom, de mégsem tűnik úgy, hogy ennek lenne bármi hatása – ezért mostanában, ha történik velem valami, általában nem imádkozom Istenhez, mivel Istenhez imádkozni felesleges.” Isten teljesen hiányzik az ilyen emberek szívéből. Nem keresik az igazságot, bármit is tesznek a hétköznapokban; csak saját elgondolásaikat követik. Tehát vannak a tetteiknek alapelvei? Egyáltalán nincsenek. Mindent leegyszerűsítve látnak. Még amikor az emberek közlik velük az igazságalapelveket, akkor sem képesek elfogadni őket, mivel a tetteik mögött soha nem voltak alapelvek, Istennek nincs helye a szívükben, és nincs senki más a szívükben, csak saját maguk. Úgy érzik, hogy szándékaik jók, hogy nem követnek el gonoszságot, hogy nem lehet őket az igazság megsértőinek tekinteni; azt gondolják, hogy saját szándékaik szerint cselekedni az igazság gyakorlását kell, hogy jelentse, hogy az ilyen cselekvés engedelmesség Istennek. Valójában nem igazán keresnek vagy imádkoznak Istenhez ebben az ügyben, hanem felindulásból cselekednek, saját buzgó szándékaik szerint, nem úgy hajtják végre a kötelességüket, ahogyan Isten kéri, nincs Isten iránt engedelmes szívük, nincs meg bennük ez a kívánság. Ez a legnagyobb hiba az emberek gyakorlásában. Ha hiszel Istenben, Ő még sincs a szívedben, akkor nem megtéveszteni próbálod Istent? És milyen hatása lehet az ilyen istenhitnek? Mit nyerhetsz vele? És mi az értelme annak, ha így hiszel Istenben?

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  574. szemelvény

Hogyan kellene elgondolkodnod önmagadon és megpróbálnod megismerni magadat, amikor olyasmit tettél, ami sérti az igazságalapelveket és nem tetszik Istennek? Amikor arra készültél, hogy megtedd azt a dolgot, imádkoztál Hozzá? Elgondolkodtál-e valaha is azon: „Így cselekedni vajon összhangban van az igazsággal? Hogyan tekintene Isten erre az ügyre, ha Elé vinnék? Örülne vagy bosszús lenne, ha tudna róla? Vajon gyűlölné vagy undorodna tőle?” Nem kutattad ezt ki, ugye? Még ha mások emlékeztetnének is rá, akkor is azt gondolnád, hogy nem volt nagy ügy, nem ellenkezett egy alapelvvel sem, és nem volt bűn. Ennek eredményeként megsértetted Isten természetét és haragra gerjesztetted Őt, egészen addig a pontig, hogy megvessen téged. Ezt az emberek lázadó mivolta okozza. Ezért minden dologban az igazságot kell keresned. Ez az, amit követned kell. Ha előzőleg komolyan Isten elé tudsz járulni és imádkozni, utána pedig Isten szavai szerint keresni az igazságot, nem fogsz hibázni. Lehet, hogy lesz néhány elhajlás abban, ahogy az igazságot gyakorlod, de ezt nehéz elkerülni, és képes leszel helyesen gyakorolni, miután némi tapasztalatra tettél szert. Azonban, ha tudod, hogyan kell az igazsággal összhangban cselekedni, mégsem gyakorlod azt, akkor az a probléma, hogy nem kedveled az igazságot. Akik nem szeretik az igazságot, sosem fogják keresni azt, történjék velük bármi is. Csak azoknak van istenfélő szívük, akik szeretik az igazságot, és amikor olyan dolgok történnek, amelyeket nem értenek, képesek keresni az igazságot. Ha nem tudod felfogni Isten akaratát és nem tudod, hogyan gyakorolj, akkor kommunikálj olyanokkal, akik értik az igazságot. Ha nem találsz olyanokat, akik értik az igazságot, találj pár embert, akiknek tiszta megértésük van, hogy egy szívvel-lélekkel együtt imádkozzatok Istenhez, keressetek Istentől, várva Isten idejét, és várva, hogy Isten utat nyisson számotokra. Amennyiben mindannyian sóvárogtok az igazság után, és együtt kommunikáltok az igazságról, eljöhet az idő, amikor egyikőtök előáll egy jó megoldással. Ha mindannyian úgy találjátok, hogy a megoldás megfelelő és jó út, akkor lehet, hogy ez a Szentlélek megvilágosításának és megvilágításának köszönhető. Ha ezután továbbra is közösségben maradtok együtt, hogy egy még pontosabb gyakorlási útra leljetek, az minden bizonnyal összhangban lesz az igazságalapelvekkel. Ha gyakorlásodban azt fedezed fel, hogy a gyakorlásod módja valahogyan még mindig nem megfelelő, akkor gyorsan ki kell javítanod. Ha csak kis mértékben hibázol, Isten nem fog elítélni téged, mivel a szándékaid helyesek abban, amit csinálsz, és az igazság szerint gyakorolsz. Egyszerűen egy kicsit össze vagy zavarodva az alapelveket illetően, és hibát követtél el a gyakorlásodban, ami megbocsátható. De legtöbben, amikor csinálnak valamit, az alapján teszik, ahogy elképzelik, hogyan kell csinálni. Nem Isten szavaira alapozva elmélkednek azon, hogyan gyakoroljanak az igazság szerint, vagy hogyan nyerjék el Isten jóváhagyását. Ehelyett csak azon gondolkodnak, hogyan kedvezzenek saját maguknak, hogyan érjék el, hogy mások felnézzenek rájuk, és hogyan érjék el, hogy mások csodálják őket. Teljes mértékben saját elgondolásaik szerint teszik a dolgokat, és csupán azért, hogy önmagukat megelégítsék, ami problémás. Az ilyen emberek soha nem tesznek semmit az igazsággal összhangban, és Isten mindig gyűlölni fogja őket. Ha igazán lelkiismeretes és értelmes ember vagy, akkor történjék bármi, képesnek kell lenned Isten elé járulni, imádkozni és keresni; légy képes arra, hogy komolyan megvizsgáld az indítékokat és hamisságokat a cselekedeteidben, légy képes eldönteni, mit helyénvaló tenni Isten szavai és követelményei szerint, és ismételten mérlegeld és elmélkedj azon, mely cselekedetek tetszenek Istennek, mely tettektől undorodik Isten, és mely tettek nyerik el Isten jóváhagyását. Időről időre végig kell menned ezeken a kérdéseken gondolatban, amíg tisztán nem érted őket. Ha tudod, hogy saját indítékaid vannak arra, hogy megtegyél valamit, akkor el kell gondolkodnod azon, hogy mik az indítékaid: vajon az, hogy eleget tegyél önmagadnak, vagy az, hogy Istennek tegyél eleget, hogy vajon számodra előnyös vagy Isten kiválasztott népe számára, és milyen következményekkel fog járni. ... Ha imáidban többet keresel és elmélkedsz így, és több kérdést teszel fel magadnak, hogy keresd az igazságot, akkor az elhajlások a tetteidben egyre kisebbek és kisebbek lesznek. Csak akik így tudják keresni az igazságot, azok olyan emberek, akik figyelembe veszik Isten akaratát, és akik félik Istent, mivel Isten szavainak követelményeivel összhangban keresel és engedelmes szívvel, és az ilyen módon való keresésből levont következtetések összhangban lesznek az igazságalapelvekkel.

Ha egy hívő tettei nincsenek kapcsolatban az igazsággal, akkor ő ugyanolyan, mint egy hitetlen. Ez az a fajta ember, akinek nincs Isten a szívében, és aki eltévelyedik Istentől, és az ilyen ember olyan, mint egy felbérelt dolgozó Isten házában, aki elvégez némi alkalmi munkát a mesterének, kap egy kis fizetséget, majd távozik. Ez egyszerűen nem olyan ember, aki hisz Istenben. Mit kell tenni azért, hogy elnyerd Isten jóváhagyását? Ez az első dolog, amin gondolkodnod kellene, és amin dolgoznod kellene, amikor cselekszel; ennek kellene a tetteid alapelvének és hatáskörének lennie. Azért kellene megállapítanod, hogy amit teszel, összhangban van-e az igazsággal, mert ha összhangban van az igazsággal, akkor bizonyára megfelel Isten akaratának. Nem arról van szó, hogy mérlegelned kellene, hogy az adott dolog helyes-e vagy helytelen, illetve, hogy megfelel-e mindenki más ízlésének, vagy összhangban van-e a saját vágyaiddal; inkább azt kellene eldöntened, vajon összhangban van-e az igazsággal, és vajon hasznos-e vagy sem a gyülekezet munkája és érdekei szempontjából. Ha megfontolod ezeket a dolgokat, akkor egyre inkább összhangban leszel Isten akaratával, amikor cselekszel. Ha nem veszed figyelembe ezeket a szempontokat, és pusztán a saját akaratodra támaszkodsz, amikor cselekszel, akkor garantáltan rosszul fogod csinálni a dolgokat, mivel az ember akarata nem az igazság és természetesen összeférhetetlen Istennel. Ha Isten jóváhagyását kívánod, akkor az igazság szerint kell gyakorolnod a saját akaratod helyett. Egyesek a kötelességeik teljesítésének ürügyén bizonyos magánügyekbe bonyolódnak. Majd a testvéreik látják, hogy ez helytelen, és szemrehányást tesznek nekik, de ezek az emberek nem fogadják el a feddést. Úgy gondolják, ez egy személyes ügy volt, amely nem érintette a gyülekezet munkáját, a pénzügyeit vagy az embereit, és nem volt gaztett, ezért az embereknek nem kellene beleavatkozniuk. Egyes dolgok talán magánügyeknek tűnhetnek neked, amelyek nem érintenek semmilyen alapelvet vagy az igazságot. Azonban ha megnézzük, mit tettél, nagyon önző voltál. Nem vetted figyelembe a gyülekezet munkáját vagy Isten házának érdekeit, sem azt, hogy ez kielégítő lenne-e Isten számára; csakis a saját hasznodra gondoltál. Ez már magában foglalja a szentek illemét, ahogy valaki emberi mivoltát is. Még ha amit tettél, nem is érintette a gyülekezet érdekeit, sem az igazságot, magánügyekbe bonyolódni, mialatt azt állítod, hogy a kötelességedet végzed, nincs összhangban az igazsággal. Függetlenül attól, hogy mit teszel, mennyire nagy vagy kicsi az ügy, valamint, hogy ez a te kötelességed Isten családjában vagy a saját magánügyleted, mérlegelned kell, hogy amit teszel, vajon megegyezik-e Isten akaratával, valamint azt is, hogy ez olyasmi-e, amit egy emberi mivolttal rendelkező embernek tennie kellene. Ha mindenben, amit teszel, így keresed az igazságot, akkor olyan ember vagy, aki igazán hisz Istenben. Ha komolyan minden ügyet és minden igazságot így kezelsz, akkor képes leszel változásokat elérni a beállítottságodban. Vannak, akik így gondolkodnak: „Az igazságot gyakoroltatni velem, amikor a kötelességemet teljesítem, az rendben van, de amikor a saját személyes ügyeimet intézem, nem érdekel, mit mond az igazság – azt fogom tenni, ami nekem tetszik, bármibe kerüljön is, hogy kedvezzek magamnak.” Ezekből a szavakból láthatod, hogy ők nem igazságszeretők. Nincsenek alapelvek abban, amit tesznek. Bármit meg fognak tenni, amiből előnyük származik, anélkül, hogy végiggondolnák, milyen hatása lesz Isten házára. Ennek eredményeképp, amikor megtettek valamit, Isten nincs jelen bennük, sötétséget és zaklatottságot éreznek, és nem tudják, mi történik. Hát nem ez a méltó büntetésük? Ha nem gyakorlod az igazságot a tetteidben és szégyent hozol Istenre, akkor vétkezel Ellene. Ha valaki nem szereti az igazságot és gyakran cselekszik a saját akarata szerint, akkor gyakran megbántja Istent. Ő meg fogja vetni és el fogja utasítani az illetőt, és félreállítja. Amit az ilyen ember tesz, az gyakran nem találkozik Isten jóváhagyásával, és ha nem ismer megbánást, akkor nincs messze tőle a büntetés.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  575. szemelvény

Minden kötelesség, amit teljesítesz, életbe való belépéssel jár. Akár rendszeres, akár rendszertelen, unalmas vagy lendületes a kötelességed, mindig el kell érned az életbe való belépést. Egyes emberek kötelességei meglehetősen monotonak; minden nap ugyanazt csinálják. Amikor azonban teljesítik őket, az állapotok, amelyeket ezek az emberek felfednek, nem annyira homogének. Néha, amikor jó hangulatban vannak, kicsit szorgalmasabbak, és jobb munkát végeznek. Máskor, valamilyen ismeretlen hatás következtében, romlott sátáni beállítottságuk rosszindulatot szít bennük, ami miatt helytelenek a nézeteik, rossz állapotban és rossz hangulatban vannak; ez azt eredményezi, hogy kötelességeiket felületesen teljesítik. Az emberek belső állapota folyamatosan változik; bármikor és bárhol megváltozhat. Nem számít, hogyan változik az állapotod, mindig helytelen a hangulatod alapján cselekedni. Tegyük fel, hogy egy kicsit jobban teljesítesz, amikor jó hangulatod van, és egy kicsit gyengébben, amikor rossz hangulatod van – elvszerű módja-e ez a dolgok elvégzésének? Lehetővé teszi-e, hogy elfogadható színvonalon teljesítsd a kötelességed? Az embereknek hangulatuktól függetlenül tudniuk kell imádkozni Istenhez, és keresniük kell az igazságot; csak így tudják visszatartani magukat attól, hogy a hangulatuk irányítsa, és ide-oda himbálja őket. Kötelességed teljesítésekor mindig vizsgáld meg magad, hogy az alapelvek szerint teszed-e a dolgokat, hogy kötelességed teljesítése megfelelő színvonalú-e, hogy nem csak felületesen teszed-e, hogy nem próbáltál-e kibújni a felelősség alól, és hogy nincsenek-e gondok a hozzáállásoddal és a gondolkodásmódoddal. Amint önvizsgálatot tartottál, és ezek a dolgok világossá válnak számodra, könnyebben fogod teljesíteni a kötelességedet. Nem számít, hogy mivel szembesülsz kötelességed teljesítése során – negativitással és gyengeséggel, vagy azzal, hogy rossz a hangulatod, miután foglalkoztak veled –, megfelelően kell kezelned azt, és az igazságot is keresned kell, valamint meg kell értened Isten akaratát. Ha ezeket megteszed, akkor lesz módod a gyakorlásra. Ha szeretnél jó munkát végezni kötelességed teljesítésében, akkor nem szabad, hogy a hangulatod befolyásoljon. Nem számít, mennyire negatívnak vagy gyengének érzed magad, gyakorolnod kell az igazságot mindenben, amit teszel, abszolút szigorúan, és az alapelvekhez ragaszkodva. Ha ezt teszed, akkor nem csak a többi ember fog helyeselni téged, hanem Isten is szeretni fog. Így olyan emberré válsz, aki felelősségteljes és vállalja a terheket; igazán jó ember leszel, aki valóban a megfelelő színvonalon teljesíti kötelességeit, és teljes mértékben megéli egy valódi ember hasonlatosságát. Az ilyen emberek megtisztulnak és valódi átalakulást érnek el kötelességeik teljesítése közben, és azt lehet mondani, hogy Isten szemében becsületesek. Csak a becsületes emberek képesek kitartóan gyakorolni az igazságot, nekik sikerül az alapelvek szerint cselekedni, és kötelességeiket színvonalasan teljesíteni. Az alapelvek szerint cselekvő emberek jó hangulatban aprólékosan teljesítik kötelességeiket; nem dolgoznak felületesen, nem arrogánsak, és nem dicsekednek, hogy mások nagyra tartsák őket. Ha rossz hangulatuk van, ugyanolyan komolyan és felelősségteljesen tudják elvégezni mindennapi feladataikat, és még ha olyasmivel találkoznak is, ami hátrányosan befolyásolja kötelességeik teljesítését, vagy ami egy kis nyomást gyakorol rájuk, vagy megszakítást okoz, miközben teszik a kötelességüket, akkor is képesek lecsendesíteni a szívüket Isten előtt és imádkozni, mondván: „Nem számít, milyen nagy problémába ütközöm – még ha az ég leszakad is –, eltökéltem, hogy amíg élek, mindent megteszek, hogy teljesítsem a kötelességemet. Minden megélt nap, egy olyan nap, amikor jól kell teljesítenem a kötelességemet, hogy méltó legyek erre az Istentől rám ruházott kötelességre, valamint erre a lélegzetre, amelyet Ő adott a testembe. Függetlenül attól, hogy milyen nehézségben vagyok, mindent félreteszek, mert kötelességem teljesítése a legfontosabb!” Akiket nem befolyásol semmilyen személy, esemény, dolog vagy környezet, akiket nem korlátoz semmilyen hangulat vagy külső helyzet, és akik kötelességeiket és az Istentől rájuk bízott megbízatásokat helyezik előtérbe – ők azok, akik hűségesek Istenhez, és akik valóban alávetik magukat Neki. Az ilyen emberek elérték az életbe való belépést, és beléptek az igazságvalóságba. Ez az igazság megélésének egyik leghitelesebb és leggyakorlatibb kifejeződése.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az életbe való belépés a kötelesség teljesítésével kezdődik)

Isten napi igéi  576. szemelvény

Némelyek számára mindegy, milyen problémával találkoznak a kötelességeik teljesítése közben, nem keresik az igazságot, és mindig a saját gondolataik, elképzeléseik, képzelgéseik és vágyaik szerint cselekednek. Állandóan a saját önző vágyaikat elégítik ki, és mindig a romlott beállítottságaik irányítják a cselekedeteiket. Úgy tűnhet ugyan, hogy mindig a kötelességeiket végzik, azonban mivel soha nem fogadták el az igazságot, és képtelenek az igazságalapelvek szerint tenni a dolgokat, végső soron elmulasztják az igazság és az élet elnyerését, és az elnevezéshez méltó szolgálattevőkké válnak. Akkor hát miben bíznak az ilyen emberek a kötelességeik teljesítésekor? Nem az igazságban bíznak, és nem is Istenben. Az általuk megértett apró igazság nem nyert szuverenitást a szívükben; a saját ajándékaikban és tehetségeikben bíznak, abban a tudásban, amelyre szert tettek, valamint a saját akaraterejükben és jó szándékaikban, hogy teljesítsék ezeket a kötelességeket. És mivel ez így van, vajon képesek lesznek elfogadható mértékben teljesíteni a kötelességeiket? Amikor az emberek a kötelességeik teljesítésében a természetes voltukban, az elképzeléseikben, a képzelgéseikben, a szakértelmükben és a tanultságukban bíznak, tűnhet bár úgy, hogy teljesítik a kötelességeiket és nem követnek el gonoszságot, azonban nem gyakorolják az igazságot, és nem tettek semmit, ami kielégítő lenne Isten számára. Van még egy probléma, amely nem hagyható figyelmen kívül: Ha a kötelességed teljesítése során soha nem változnak az elképzeléseid, a képzelgéseid és a személyes vágyaid, ha soha nem váltja fel ezeket az igazság, és ha a cselekedeteid és a tetteid soha nem az igazságalapelvek szerint történnek, akkor vajon mi lesz ennek a végső kimenetele? Nem lesz életbe való belépésed, szolgálattevővé válasz, beteljesítve ezzel az Úr Jézus szavait: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Máté 7:22-23). Miért nevezi Isten gonosztevőknek ezeket az embereket, akik erőfeszítést tesznek és szolgálatot végeznek? Egyvalamiben biztosak lehetünk, mégpedig abban, hogy nem számít, milyen kötelességet vagy munkát végeznek ezek az emberek, a motivációik, az ösztönzésük, a szándékaik és a gondolataik teljes mértékben az önző vágyaikból erednek, és csupán azért vannak, hogy védjék a saját érdekeiket és kilátásaikat, valamint kielégítsék a saját büszkeségüket, hiúságukat és státuszukat. Minden ezen megfontolások és számítások körül forog, nincs igazság a szívükben, nincs Istent félő és Neki engedelmeskedő szívük – ez a probléma gyökere. Mire törekedjetek ma, mi az elengedhetetlen a számotokra? Mindenben az igazságot kell keresnetek, és megfelelően, Isten akarata és Isten kérése szerint kell teljesítenetek a kötelességeteket. Ha ezt teszitek, akkor részesülni fogtok Isten dicséretében. Konkrétan mi tartozik hát a kötelességetek teljesítéséhez aszerint, amit Isten kér? Mindenben, amit tesztek, meg kell tanulnotok Istenhez imádkozni, át kell gondolnotok, milyen szándékaitok vannak, milyen gondolataitok vannak, és hogy ezek a szándékok és gondolatok összhangban vannak-e az igazsággal. Ha nincsenek összhangban, akkor félre kell tenni ezeket, és utána az igazságalapelvek szerint kell cselekednetek és elfogadnotok Isten tüzetes vizsgálatát. Ez fogja biztosítani azt, hogy az igazságot gyakorlatba ültetitek. Ha megvannak a saját szándékaitok és céljaitok, és nagyon is tudatában vagytok annak, hogy ezek megsértik az igazságot és hadilábon állnak Isten akaratával, mégsem imádkoztok Istenhez és nem keresitek az igazságot a megoldáshoz, akkor ez veszélyes, könnyen gonoszságot követhettek el és olyan dolgokat tehetsz, amelyek szembeszegülnek Istennel. Ha egy vagy két alkalommal gonoszságot követtek el és bűnbánatot tartotok, akkor még mindig van reményetek az üdvösségre. Ha folytatjátok a gonoszság elkövetését, akkor mindenféle gonoszságokat tevő emberek vagytok. Ha ezen a ponton még mindig nem tudtok bűnbánatot tartani, akkor bajban vagytok: Isten félre fog vetni benneteket vagy magatokra hagy, ami azt jelenti, hogy fennáll a kirekesztésetek veszélye. Akik mindenféle gonosz tetteket követnek el, azok biztosan meg lesznek büntetve és ki lesznek rekesztve.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  577. szemelvény

Az embereknek meg kell érteniük, hogy a Teremtőnek a teremtett lényekkel való bánásmódjának van egy alapelve, amely egyben a legmagasabb elv is. Az, hogy a Teremtő hogyan bánik a teremtett lényekkel, teljes mértékben az Ő irányítási tervén és a munkája követelményein alapul; nincs szüksége arra, hogy akár egyetlen emberrel is konzultáljon, és nincs szüksége arra sem, hogy akár egyetlen ember is egyetértsen vele. Bármit is kellene tennie, és bárhogyan is kellene bánnia az emberekkel, Ő megteszi, és függetlenül attól, hogy mit tesz, vagy hogyan bánik az emberekkel, mindez összhangban van az igazság elveivel, és azokkal az elvekkel, amelyek szerint a Teremtő működik. Teremtett lényként az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy alávetjük magunkat a Teremtőnek; nem szabad saját döntést hoznunk. Ezzel az értelemmel a teremtett lényeknek rendelkezniük kell, és ha egy személy nem rendelkezik vele, akkor nem alkalmas arra, hogy személynek nevezzék. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a Teremtő mindig is a teremtés Ura lesz; megvan a hatalma és képességei ahhoz, hogy bármely teremtett lény felett tetszése szerint vezényeljen és uralkodjon, és ehhez nincs szüksége indokra. Ez az Ő hatalma. A teremtés lényei között nincs senki, akinek joga vagy képessége lenne arra, hogy ítéletet mondjon arról, hogy amit a Teremtő tesz, az helyes vagy helytelen, vagy hogy miként kellene cselekednie. Egyetlen teremtménynek sincs joga eldönteni, hogy elfogadja-e a Teremtő uralmát és intézkedéseit; és egyetlen teremtménynek sincs joga követeléseket támasztani azzal kapcsolatban, hogy a Teremtő hogyan uralkodjon és hogyan rendezze a sorsukat. Ez a legmagasabb igazság. Bármit is tett a Teremtő a teremtett lényeivel, és bárhogyan is tette, az Általa teremtett embereknek csak egy dolgot kell tenniük: keresni, alávetni, megismerni és elfogadni mindent, amit a Teremtő kialakított. A végeredmény az lesz, hogy a Teremtő megvalósítja irányítási tervét, és befejezi munkáját, miután irányítási tervét akadálytalanul végigviszi; eközben, mivel a teremtett lények elfogadták a Teremtő uralmát és intézkedéseit, és alávetették magukat az Ő uralmának és intézkedéseinek, elnyerik az igazságot, megértik a Teremtő akaratát, és megismerik az Ő természetét. Van még egy másik elv, amit el kell mondanom nektek: nem számít, mit tesz a Teremtő, nem számít, hogyan nyilvánul meg, és nem számít, hogy amit tesz, az nagy vagy kis tett, Ő akkor is a Teremtő; míg az egész emberiség, amelyet Ő teremtett, függetlenül attól, hogy mit tettek, és függetlenül attól, hogy mennyire tehetségesek vagy rátermettek, teremtett lények maradnak. Ami a teremtett emberiséget illeti, függetlenül attól, hogy mennyi kegyelmet és áldást kaptak a Teremtőtől, vagy mennyi irgalmat, kedvességet vagy jóindulatot, nem szabad azt hinniük, hogy különállnak a tömegektől, és nem szabad azt gondolniuk, hogy egyenrangúak lehetnek Istennel, illetve hogy magas rangúak lettek a teremtett lények között. Nem számít, hogy Isten mennyi ajándékkal ajándékozott meg téged, mennyi kegyelmet adott neked, vagy milyen kedvesen bánt veled, továbbá hogy adott-e neked néhány különleges tehetséget, ezek egyike sem a te vagyonod. Te teremtett lény vagy, és örökké teremtett lény maradsz. Soha nem szabad azt gondolnod: „Egy kis kedvenc vagyok Isten kezében. Isten soha nem fog félredobni, Isten hozzáállása felém mindig szeretet, gondoskodás és gyengéd dédelgetés lesz, a vigasztalás és bátorítás meleg suttogásával.” Éppen ellenkezőleg, a Teremtő szemében ugyanolyan vagy, mint az összes többi teremtett lény; Isten úgy használhat téged, ahogyan akar, és úgy vezényelhet téged, ahogyan akar, továbbá úgy rendezheti el számodra, hogy milyen szerepet játssz mindenféle ember, esemény és dolog közepette, ahogyan akarja. Ez az a tudás, amivel az embereknek rendelkezniük kell, és a jó érzék, amivel rendelkezniük kell. Ha valaki meg tudja érteni és el tudja fogadni ezeket a szavakat, akkor az Istennel való kapcsolata normálisabbá válik, és a leghelyénvalóbb kapcsolatot fogja kialakítani Vele; ha valaki meg tudja érteni és el tudja fogadni ezeket a szavakat, akkor megfelelően fogja betájolni a helyét, elfoglalja azt a helyét, és megtartja a kötelességét.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak az igazság megértésével ismerhetjük meg Isten tetteit)

Isten napi igéi  578. szemelvény

Isten megismerését Isten szavainak olvasásával, Isten szavainak gyakorlásával és megtapasztalásával, valamint sok próbatétel, finomítás, metszés és foglalkozás megtapasztalásával kell elérni; csak ezután lehetséges valódi ismerettel rendelkezni Isten munkájáról és természetéről. Vannak, akik azt mondják: „Nem láttam a megtestesült Istent, hogyan ismerhetném tehát meg Istent?” Valójában Isten szavai az Ő természetét fejezik ki. Isten szavaiból láthatod az Ő szeretetét és üdvösségét az emberek számára, valamint azt, ahogyan Ő megmenti őket... Ez azért van, mert az Ő szavait Isten Maga jelenti ki, és nem emberek írták. Ezeket Isten személyesen mondta ki, Isten Maga mondja ki az Ő saját szavait és az Ő szívének hangját, amit az Ő szívéből jövő szavaknak is nevezhetünk. Miért hívják ezeket az Ő szívéből jövő szavaknak? Azért, mert ezek mélyről fakadnak, és kifejezik az Ő természetét, az Ő akaratát, az Ő eszméit és gondolatait, az Ő emberiség iránti szeretetét, az emberiség üdvözítését Általa és az Ő emberiséggel szembeni elvárásait... Isten kijelentései között vannak kemény szavak, vannak szelíd és figyelmes szavak, és vannak olyan kinyilatkoztató szavak is, amelyek nem törődnek az emberek érzéseivel. Ha csak a kinyilatkoztató szavakat nézed, úgy érezheted, hogy Isten meglehetősen szigorú. Ha csak a szelíd szavakat nézed, úgy érezheted, hogy Isten nem túlságosan tekintélyt parancsoló. Ezért nem szabad kiragadnod azokat a szövegkörnyezetből, ehelyett inkább minden szempontból meg kell vizsgálnod azokat. Van, amikor Isten könyörületes szemszögből beszél, és akkor az emberek meglátják az Ő szeretetét az emberiség iránt, és van, amikor nagyon szigorú szemszögből beszél, és akkor az emberek meglátják, hogy az Ő természete nem tűri a sértést, hogy az ember szánalmasan hitvány, és nem méltó arra, hogy Isten arcát meglássa, vagy hogy Elébe járuljon, és hogy pusztán az Ő kegyelmének köszönhető, hogy most Elébe járulhatnak. Isten bölcsessége látható abból, ahogyan Ő munkálkodik, és az Ő munkájának jelentőségéből. Az emberek akkor is megláthatják ezeket a dolgokat Isten szavaiban, ha nincs közvetlen kapcsolatuk Vele. Amikor valaki, aki valóban ismeri Istent, kapcsolatba kerül Krisztussal, a Krisztussal való találkozása összhangba kerülhet az Istenről meglévő tudásával; amikor azonban valaki, aki csak elméleti megértéssel rendelkezik, találkozik Krisztussal, nem képes meglátni az összefüggést. Isten megtestesülésének igazsága a legmélyebb titok: nehéz az ember számára kifürkészni. Gyűjtsétek egybe Isten szavait a megtestesülés titkáról, nézzétek meg azokat minden oldalról, majd imádkozzatok együtt, gondolkodjatok, és vállaljatok közösséget az igazság ezen aspektusáról. Ezáltal elnyerheted a Szentlélek általi megvilágosodást, és megértésre juthatsz. Mivel az embereknek nincs lehetőségük arra, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljenek Istennel, ezért az ilyen jellegű tapasztalatokra kell támaszkodniuk, hogy átérezzék az utat, és apránként belépést nyerjenek, ha végül el akarják érni Isten valódi megismerését.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  579. szemelvény

Mit jelent ismerni Istent? Azt jelenti, hogy képesek vagyunk felfogni az Ő örömét, haragját, bánatát és boldogságát, és így megismerjük az Ő természetét – ezt jelenti az, hogy igazán ismerjük Istent. Azt állítod, hogy láttad Őt, mégsem érted az Ő örömét, haragját, bánatát és boldogságát, és nem érted a természetét. Nem érted sem az Ő igazságosságát, sem az Ő irgalmasságát, és azt sem tudod, hogy mit szeret vagy mit utál. Ez nem Isten ismerete. Egyesek képesek követni Istent, de nem feltétlenül hisznek igazán Istenben. Igazán hinni Istenben annyi, mint engedelmeskedni Istennek. Azok, akik nem engedelmeskednek igazán Istennek, nem hisznek igazán Őbenne – ebben rejlik a különbség. Amikor már több éve követed Istent, ismered és megérted Őt, amikor valamennyire megérted és felfogod Isten akaratát, amikor tisztában vagy az Ő fáradságos szándékával, hogy megmentse az embert, akkor hiszel igazán Istenben, engedelmeskedsz igazán Istennek, szereted igazán Istent és imádod igazán Istent. Ha hiszel Istenben, de nem törekszel Isten megismerésére, és nem érted Isten akaratát, Isten természetét és Isten munkáját, akkor csak egy követő vagy, aki Istenért rohangál, és követi, amit a többség tesz. Ezt nem lehet igazi alávetettségnek nevezni, még kevésbé igazi istenimádatnak. Hogyan jön létre az igazi imádat? Kivétel nélkül mindenki, aki látja Istent és valóban ismeri Istent, imádja és féli Őt; mindannyian késztetést éreznek, hogy leboruljanak és imádják Őt. Jelenleg, amíg a megtestesült Isten munkálkodik, minél jobban megértik az emberek az Ő természetét és az Ő tulajdonait és lényét, annál jobban fogják becsülni ezeket a dolgokat, és annál jobban fogják félni Őt. Általában minél kevésbé értik az emberek Istent, annál hanyagabbak, ezért Istent emberként kezelik. Ha az emberek valóban ismernék és látnák Istent, reszketnének a félelemtől, és a földre borulnának. „Aki utánam jön, erősebb nálam, arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem” (Máté 3:11) – Miért mondta ezt János? Bár mélyen legbelül nem rendelkezett túl mély ismeretekkel Istenről, tudta, hogy Isten félelmet keltő. Hány ember képes manapság félni Istent? Ha nem ismerik az Ő természetét, akkor hogyan félhetik Istent? Ha az emberek nem ismerik Krisztus lényegét, és nem értik Isten természetét, akkor még kevésbé lesznek képesek valóban imádni a gyakorlati Istent. Ha csak Krisztus közönséges és normális külső megjelenését látják, de a lényegét nem ismerik, akkor könnyen előfordulhat, hogy Krisztust csupán közönséges emberként kezelik. Tiszteletlen hozzáállást tanúsíthatnak Iránta, és becsaphatják Őt, ellenállhatnak Neki, talán nem engedelmeskednek Neki, és ítélkezhetnek Felette. Lehet, hogy álszentek lesznek, és nem veszik komolyan az Ő szavait; sőt, még Isten elleni elképzelések, rosszallás és káromlás is kialakulhat bennük. E kérdések megoldásához meg kell ismernünk Krisztus lényegét és isteni mivoltát. Ez Isten megismerésének fő aspektusa; ez az, amibe mindenkinek, aki hisz a gyakorlati Istenben, be kell lépnie és el kell érnie.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)