Isten napi igéi  374. szemelvény

A Mindenható Isten, mindeneknek feje, trónjáról gyakorolja királyi hatalmát. Ő uralkodik a világegyetem és mindenek felett, és vezet bennünket az egész földön. Közel leszünk Őhozzá minden pillanatban, és csendben járulunk Eléje, egyetlen pillanatot sem hagyunk ki, és mindig tanulunk egy-egy leckét. Minden, a közvetlen környezettől kezdve az emberekig, eseményekig és dolgokig, az Ő trónjának engedélyével létezik. Semmiképpen se hagyjátok, hogy panaszok merüljenek fel a szívetekben, különben Isten nem fogja rátok árasztani kegyelmét. Ha betegség ér, az Isten szeretete, és bizonyára benne rejlenek az Ő jóságos szándékai. Bár testetek keresztülmehet egy kis szenvedésen, ne adjatok helyet a Sátán gondolatainak. Dicsőítsétek Istent a betegség közepette, és élvezzétek Istent a dicsőítésetek közben. Ne csüggedjetek el a betegségben, folytassátok a keresést újra meg újra, ne adjátok fel, és Isten meg fog világítani benneteket az Ő fényével. Milyen volt Jób hite? Mindenható Isten egy korlátlan hatalmú orvos! Betegségben élni annyit jelent, mint betegnek lenni, de lélekben élni azt jelenti, hogy egészséges vagy. Ameddig még van egyetlen lélegzeted, addig Isten nem hagy meghalni.

Krisztus feltámadt élete van mibennünk. Kétségtelenül hiányos a hitünk Isten jelenlétében. Bárcsak Isten igaz hitet helyezne belénk. Valóban édes Isten szava! Isten szava hatásos gyógyszer! Megszégyeníti az ördögöket és a Sátánt! Ha megragadjuk Isten szavát, az támaszt nyújt nekünk. Az Ő szava gyorsan cselekszik, hogy megmentse a mi szívünket! Mindent eloszlat, és mindent megbékéltet. A hit olyan, mint egy egyetlen fatörzsből álló híd. Azok, akik gyáván ragaszkodnak az élethez, nehezen fognak átkelni rajta, de azok, akik készek feláldozni önmagukat, biztos lábbal és gond nélkül átkelhetnek. Ha az ember bátortalan és félénk gondolatokat táplál, az azért van, mert a Sátán megtévesztette őt, attól félve, hogy átmegyünk a hit hídján, hogy belépjünk Istenbe. A Sátán minden lehetséges módon megpróbálja elküldeni nekünk a gondolatait. Minden pillanatban imádkoznunk kell Istenhez, hogy világítson meg bennünket az Ő fényével, minden pillanatban bíznunk kell Istenben, hogy megtisztítson bennünket a Sátán mérgétől, minden pillanatban gyakorolnunk kell a mi lelkünkben, hogyan kerüljünk közel Istenhez, és hagynunk kell, hogy Isten uralkodjon egész lényünk felett.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 6. fejezet)

Isten napi igéi  375. szemelvény

Amikor az embereknek nincs bepillantásuk a velük történő dolgokba, és nem tudják, mi a helyénvaló teendő, mi legyen az első dolog, amit tesznek? Először imádkozzanak; az első az ima. Miről árulkodik az ima? Arról, hogy ájtatos vagy, hogy van némi istenfélelem a szívedben, és hogy tudod, hogyan keresd Istent, ami azt bizonyítja, hogy Istent teszed az első helyre. Amikor Isten ott van a szívedben, és helye van ott, és amikor képes vagy engedelmeskedni Istennek, akkor ájtatos keresztény vagy. Van sok idősebb hívő, akik mindennap ugyanabban az időben és ugyanazon a helyen térdelnek le imádkozni. Minden alkalommal egy vagy két óráig imádkoznak, azonban nem számít, hány éve térdelnek le így, ez nem sokat oldott meg a bűnnel kapcsolatos problémáik közül. Először tekintsünk el attól, hogy hasznos-e az ilyen vallásos imádkozás. Ezek az idősebb testvérek legalább némileg ájtatosak. E tekintetben sokkal jobbak a fiataloknál. Ha Isten előtt akarsz élni és meg akarod tapasztalni Isten munkáját, akkor az első teendőd, amikor valami történik veled, az ima. Az imádkozás nem csupán memorizált frázisok esztelen kántálásáról szól és nem többről; így nem jutsz el sehova. Gyakorolnod kell a szívből való imádkozást. Lehet, hogy nyolc vagy tíz alkalommal is így imádkozol, mégsem tudsz sok mindent felmutatni, azonban ne csüggedj: folytatnod kell a gyakorlást. Először imádkozz, amikor valami történik veled. Először is mondd el Istennek, és engedd, hogy átvegye az irányítást. Engedd Istennek, hogy segítsen neked, engedd, hogy irányítson és megmutassa neked az utat. Ez azt fogja bizonyítani, hogy istenfélő szíved van, és hogy Istent teszed az első helyre. Amikor valami történik veled, vagy valamilyen nehézséggel találkozol, és negatív vagy, valamint dühbe gurulsz, akkor ez Isten hiányáról árulkodik a szívedben, valamint az istenfélelmed hiányáról. Bármily nehézségekkel szembesülsz a valós életben, Isten elé kell járulnod. Az első teendő az, hogy imában letérdelj. Ez a legfontosabb. Az ima arról árulkodik, hogy Istennek helye van a szívedben. Ha gondod van, és feltekintesz Istenre, Őhozzá imádkozol és Őtőle kérsz, az azt mutatja, hogy van némi istenfélelem a szívedben; nem tennéd ezt, ha Isten nem lenne ott a szívedben. Némelyek azt mondják: „Imádkoztam, azonban Isten mégsem világosít meg engem.” Nem így kell megközelíteni ezt. Először is meg kell nézned, hogy helyes-e az imád mögött meghúzódó szándék. Ha őszintén keresed az igazságot és gyakran imádkozol Istenhez, akkor igenis lehet egy bizonyos dolog, amelyben Isten megvilágosít, és engedi, hogy megértsd. Mindenesetre Isten meg fogja értetni veled. Ha Isten nem világosít meg, akkor saját magadtól nem fogod tudni megérteni. Van néhány dolog, amit az emberi gondolkozás nem tud elérni, függetlenül attól, hogy rendelkezel-e a megértés erejével vagy milyen a képességed. Ha érted, akkor az vajon a saját gondolkozásodból fakad? Isten szándékaival és a Lélek munkájával, ha a Szentlélek nem világosít meg téged, akkor senkit nem fogsz találni, aki tudja. Csak akkor fogod tudni, ha Maga Isten mondja meg neked, hogy mit ért alatta. Így hát az első teendőd, amikor valami történik, az imádkozás. Amikor imádkozol, juttasd kifejezésre a gondolataidat, a nézeteidet és a hozzáállásodat Istennek, és kérd Őtőle az igazságot, az engedelmesség mentalitásával; ezt kellene gyakorolniuk az embereknek. Semmilyen eredményt nem fogsz elérni akkor, ha csupán úgy teszel, mintha, és ilyenkor ne panaszkodj, hogy a Szentlélek nem világosított meg téged. Rájöttem, hogy némelyek csupán vallási ceremóniákat tartanak be és vallásos tevékenységeket végeznek az Istenbe vetett hitükben. Egyáltalán nincs hely Számára a szívükben; még a Szentlélek munkáját is megtagadják. Nem imádkoznak és nem olvassák Isten szavait. Csupán gyülekezetbe járnak, semmi több. Vajon Istenbe vetett hit ez? Továbbra is úgy hisznek, ahogy, azonban Isten nincs ott a hitükben. Isten nincs ott a szívükben, már nem akarnak imádkozni Istenhez, és már nem hajlandóak olvasni Isten szavait. Akkor vajon nem váltak hitetlenekké? Vannak olyan vezetők, és főleg munkások, akik gyakran intéznek általános ügyeket. Soha nem összpontosítanak az életbe való belépésre, hanem az általános ügyek munkáját tartják a fő feladatuknak. Csupán feladatirányítók lettek belőlük, és semmit nem végeznek el a vezetők és a munkások lényeges munkájából. Ennek eredményeként, miután húsz vagy harminc évig hisznek Istenben, semmit nem tudnak mondani az élettapasztalataikról, és nincs igaz ismeretük Istenről. Csupán néhány szót és a doktrína frázisait tudják szólni. Vajon nem váltak hamis vezetőkké? Ez azért van, mert az Istenbe vetett hitükben nem foglalkoznak az igazi kötelességeikkel, és nem törekednek az igazságra. Semmit nem old meg az, ha csupán arra támaszkodnak, ahogyan ők a doktrína néhány szavát értik. Istenre panaszkodnak, amint próbára tétetnek, csapás éri őket vagy megbetegednek. Egyáltalán nincsenek valós ismereteik önmagukról, és egyáltalán nincs tapasztalaton alapuló bizonyságuk. Ez arról tanúskodik, hogy az Istenbe vetett hitük éveiben nem törekedtek az igazságra, hogy csupán külsőségekkel foglalatoskodtak, és ennek eredményeként tönkretették magukat. Nem számít, hány éven át hisznek az emberek Istenben, legalább néhány igazságot meg kell érteniük, ha biztosítani akarják azt, hogy ne bukjanak el, ne kövessenek el gonoszságot vagy ne legyenek kirekesztve. Ez a legkevesebb, amivel fel kellene szerelkezniük. Némelyek lagymatagok, amikor prédikációkat hallgatnak, és nem elmélkednek Isten szavain. Nem számít, mi történik velük, nem keresik az igazságot. Elégedettek, ha csupán a doktrína betűit és szavait megértik, feltételezve, hogy elnyerték az igazságot. Aztán amikor próbatétel éri őket, egyáltalán nincsenek ismereteik, és a szívük tele van sérelmekkel és panaszokkal, amelyeket nem mernek hangosan kimondani, bár szeretnék. Vajon nem szánalmasak az ilyen emberek? Sokan állandóan nemtörődömök és felületesek a kötelességük teljesítésében. Nem tartanak önvizsgálatot, és nem próbálják megérteni magukat, amikor megmetszik őket és foglalkoznak velük. Állandóan racionalizálnak, és így sokféleképpen megnyilvánul a rútságuk, és lelepleződnek és kivettetnek, mindvégig képtelenek rá, hogy megismerjék önmagukat. Mi értelme akkor annak, hogy értik ezeket a doktrínákat? Egyáltalán semmi. Nem számít, hány évig hisznek Istenben az emberek, ha pusztán a doktrínákat értik és tudják szólni, az haszontalan. Nem nyerték el az igazságot, hanem eltévelyedtek. Így hát, amikor valami történik veled és Istenhez imádkozol, az Ő szándékait keresed, a probléma megoldásának kulcsa az, hogy megértsd az igazságot. Ez a helyes ösvény, és következetesen ki kell tartanod ennek gyakorlásában.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az Istenbe vetett hitben az igazság elnyerése a legfontosabb)

Isten napi igéi  376. szemelvény

A legnagyobb bölcsesség az, ha Istenre tekintünk és mindenben Istenre hagyatkozunk. Ezt a hétköznapi emberek nem ismerik fel. Az emberek mindannyian azt hiszik, hogy ha több összejövetelen vesznek részt, több szentbeszédet hallgatnak meg, többet kommunkálnak testvéreikkel, többről mondanak le, többet szenvednek és nagyobb árat fizetnek, akkor elnyerik majd Isten jóváhagyását és üdvösségét. Úgy gondolják, hogy ez a fajta gyakorlás a legnagyobb bölcsesség, de elhanyagolják a legnagyobb ügyet: Istenre tekinteni és Istenre hagyatkozni. Bölcsességnek tekintik a kicsinyes emberi okosságot, és figyelmen kívül hagyják a végső hatást, amelyet cselekedeteiknek el kellene érniük. Ez egy hiba. Függetlenül attól, hogy az ember mennyi igazságot ért meg, mennyi kötelességet teljesített, mennyit tapasztalt meg e kötelességek teljesítése során, milyen nagy vagy kicsi az érettsége, vagy milyen környezetben van, ami nélkül nem tud meglenni az az, hogy mindenben, amit tesz, Istenre kell tekintenie és rá kell hagyatkoznia. Ez a legnagyobb bölcsesség. Miért mondom, hogy ez a legnagyobb bölcsesség? Még ha valaki meg is értett bizonyos igazságokat, elég lesz-e ez, ha nem hagyatkozik Istenre? Vannak, akik sok éve hisznek Istenben, és több próbatételen is átmentek, gyakorlati tapasztalataik vannak, megértenek néhány igazságot, és van valamennyi gyakorlati tudásuk is az igazságról, de nem tudják, hogyan kell Istenre hagyatkozni, és nem értik, hogyan kell Őt keresni és Rá hagyatkozni. Van az ilyen embereknek bölcsességük? Ők a legostobább emberek, és olyanok, akik okosnak tartják magukat; nem félik Istent és kerülik a gonoszt. Vannak, akik azt mondják: „Sok igazságot megértek, és birtokomban van az igazság valósága. Nem baj, ha a dolgokat elvi alapon tesszük. Hűséges vagyok Istenhez, és tudom, hogyan kerülhetek közel Hozzá. Nem elég, ha akkor gyakorolom az igazságot, amikor a dolgok történnek velem? Nincs szükség Istenhez imádkozni vagy Istenhez fordulni.” Az igazság gyakorlása helyes, de sok olyan idő és helyzet van, amikor az emberek nem tudják, hogy milyen igazságot és az igazság mely elveit érintik. Ezt mindenki tudja, akinek gyakorlati tapasztalata van. Például, ha valamilyen problémával találkozol, esetleg nem tudod, hogy ez a probléma melyik igazságot érinti, vagy hogy e probléma szempontjából releváns igazságot hogyan kell gyakorolni vagy alkalmazni. Mit kell tenned ilyenkor? Bármennyi gyakorlati tapasztalatod is van, nem érted meg minden helyzetben az igazság alapelveit. Nem számít, mennyi ideje hiszel Istenben, hány dolgot tapasztaltál meg, és mennyi megmetszést, foglalkozást vagy fegyelmezést tapasztaltál, még ha meg is érted az igazságot, vajon ki mered-e mondani, hogy te vagy az igazság? Ki mered-e mondani, hogy te vagy az igazság forrása? Vannak, akik azt mondják: „Én kívülről tudom mindazokat a jól ismert kijelentéseket és részeket A szó megjelenik a testben című könyvben; nem kell Istenre hagyatkoznom, vagy Őrá tekintenem. Ha eljön az ideje, jól megleszek, ha Istennek ezekre a szavaira hagyatkozom.” Az általad megjegyzett szavak statikusak, de a környezetek, amelyekkel találkozol – és az állapotaid is – dinamikusak. Képes vagy elszónokolni a doktína szavait, de semmit sem tudsz kezdeni velük, ha valami történik veled, ami bizonyítja, hogy nem érted az igazságot. Nem számít, hogy milyen jól tudod elszónokolni a doktrínák szavait, ez nem jelenti azt, hogy megérted az igazságot, még kevésbé azt, hogy képes vagy gyakorolni az igazságot. Ezért egy nagyon fontos tanulságot kell itt megtanulni. És mi ez a tanulság? Arról van szó, hogy az embereknek mindenben Istenre kell tekinteniük, és ez által elérhetik, hogy Istenre hagyatkozhassanak. Csak Istenre hagyatkozva lesz nekik követendő útjuk és a Szentlélek munkája. Ellenkező esetben tehetsz valamit helyesen és az igazság megsértése nélkül, de ha nem hagyatkozol Istenre, akkor tetteid csak emberi jócselekedetek, és nem tehetnek eleget Istennek. Mivel az embereknek olyan sekélyes a felfogásuk az igazságról, valószínűleg követik a szabályokat, és makacsul ragaszkodnak a doktrínák szavaihoz, ugyanazt az igazságot használva különböző helyzetekben. Lehetséges, hogy sok ügyet általánosságban az igazság alapelveivel összhangban végeznek el, de nem látható ebben Isten vezetése, ahogy a Szentlélek munkája sem. Itt egy komoly probléma van, mégpedig az, hogy az emberek sok mindent a tapasztalataiktól és az általuk megértett szabályoktól, illetve bizonyos emberi elképzelésektől függően csinálnak. Nehéz elérni az igaz imát Istenhez, és valóban Istenhez fordulni, és Rá hagyatkozni mindenben, amit tesznek. Még ha valaki meg is érti Isten akaratát, nehéz elérni azt a hatást, hogy Isten vezetésével és az igazság elvei szerint cselekedjen. Emiatt azt mondom, hogy a legnagyobb bölcsesség Istenre tekinteni, és minden dologban Rá hagyatkozni.

Hogyan gyakorolhatják az emberek, hogy Istenre nézzenek, és mindenben Istenre hagyatkozzanak? Vannak, akik azt mondják: „Fiatal vagyok, alacsony az érettségem, és hittem Istenben egy rövid ideig. Nem tudom, hogyan gyakoroljam, hogy Istenre tekintsek és Istenre hagyatkozzam, ha valami történik.” Ez probléma? Sok nehézséggel jár az Istenbe vetett hit, és sok megpróbáltatáson, próbatételen és fájdalmon kell keresztülmenned. Mindezek a dolgok megkövetelik, hogy Istenre nézzünk, és Istenre hagyatkozzunk, hogy átvészeljük a nehéz időket. Ha nem tudod gyakorolni, hogy Istenre tekints és Istenre hagyatkozz, akkor nem fogod tudni átvészelni a nehézségeket, és nem fogod tudni követni Istent. Istenre tekinteni és Istenre hagyatkozni nem egy üres doktrína, és nem is az Istenben való hit mantrája. Valójában ez egy kulcsfontosságú igazság, egy olyan igazság, amellyel rendelkezned kell ahhoz, hogy higgy Istenben és kövesd Őt. Vannak, akik azt mondják: „Istenre tekinteni és Istenre hagyatkozni csak akkor érvényes, ha valami nagy esemény történik. Például csak akkor kell Istenre tekintened és Istenre hagyatkoznod, ha megpróbáltatásokkal, próbatételekkel, letartóztatással és üldöztetéssel nézel szembe, vagy ha nehézségekbe ütközöl a kötelességeid teljesítése során, vagy amikor megmetszenek és foglalkoznak veled. Nem kell Istenre tekinteni és Istenre hagyatkozni a személyes élet triviális ügyeiben, mert Isten nem törődik velük.” Helyes ez az állítás? Ez határozottan nem helyes. Itt egy eltérés van. A főbb dolgokban Istenre kell tekinteni, de vajon alapelvek nélkül tudod-e kezelni az élet triviális dolgait és apró ügyeit? Az olyan kérdésekben, mint az öltözködés és az evés, tudsz alapelvek nélkül cselekedni? Biztosan nem. Mi a helyzet az emberekkel és ügyekkel való kapcsolataidban? Biztosan nem. Még a mindennapi életben és a triviális ügyekben is legalább alapelvekkel kell rendelkezned ahhoz, hogy meg tudj élni egy emberi hasonlatosságot. Az alapelvekkel kapcsolatos problémák az igazsággal kapcsolatos problémák. Meg tudják oldani ezeket az emberek maguktól? Természetesen nem. Tehát Istenre kell tekintened, és Istenre kell hagyatkoznod. Csak akkor lehet megoldani ezeket a triviális problémákat, ha elnyered Isten megvilágosodását és megérted az igazságot. Ha nem tekintetek Istenre, és nem hagyatkoztok Istenre, akkor szerintetek ezek az alapelvekkel kapcsolatos kérdések megoldhatók? Az biztos, hogy nem könnyen. Azt lehet mondani, hogy minden olyan dologban, amit az emberek nem látnak tisztán, és ami megköveteli az emberektől, hogy keressék az igazságot, Istenre kell tekinteniük, és Istenre kell hagyatkozniuk. Nem számít, milyen nagy vagy kicsi, minden olyan probléma, amelyet az igazsággal kell megoldani, megköveteli, hogy Istenre tekintsünk és Istenre hagyatkozzunk. Ez egy szükségszerűség. Még ha az emberek meg is értik az igazságot, és maguktól meg tudnak oldani problémákat, ezek a megértések és megoldások korlátozottak és felületesek. Ha az emberek nem tekintenek Istenre, és nem hagyatkoznak Istenre, a belépésük soha nem lehet nagyon mély. Például, ha ma beteg vagy, és ez hatással van a kötelességed teljesítésére, akkor imádkoznod kell ez ügyben, és ezt kell mondanod: „Istenem, nem érzem ma jól magam, nem tudok enni, és ez hatással van a kötelességem teljesítésére. Meg kell vizsgálnom magam. Mi az igazi oka annak, hogy beteg vagyok? Isten fegyelmez, mert nem vagyok hűséges a kötelességemben? Istenem, arra kérlek, hogy világosíts meg és vezess.” Így kell kiáltanod. Ez Istenre tekintés. Amikor azonban Istenre tekintesz, nem szabad egyszerűen a fomalitásokat követni és betartani a szabályokat. Ha nem keresed az igazságot a problémák megoldására, akkor késleltetni fogod a dolgokat. Miután imádkoztál Istenhez és Istenre tekintettél, továbbra is úgy kell élned az életed, ahogyan szükséges, anélkül, hogy késlekednél a kötelességed teljesítésével. Ha beteg vagy, fordulj orvoshoz, és ez így van rendjén. Ugyanakkor imádkoznod kell, el kell gondolkodnod magadon, és keresned kell az igazságot a probléma megoldásához. Csak az ilyen gyakorlás teljesen helyénvaló. Bizonyos dolgok esetében, ha az emberek tudják, hogyan kell őket megfelelően csinálni, akkor tegyék meg. Az embereknek így kell együttműködniük. Azonban az, hogy a kívánt hatást és célt ezekben a kérdésekben maradéktalanul el lehet-e érni, az Istenre tekintésen és Istenre hagyatkozáson múlik. Azokban a problémákban, amelyeket az emberek nem látnak tisztán, és nem tudnak maguktól jól kezelni, annál inkább Istenre kell tekinteniük, és az igazságot kell keresniük, hogy megoldják őket. Az erre való képesség az, amivel a normális emberi mivoltú embereknek rendelkezniük kell. Sok leckét meg kell tanulnunk az Istenre tekintésben. Az Istenre tekintés folyamatában megkaphatod a Szentlélek megvilágosodását, és lesz rá módod, vagy ha Isten szava eljut hozzád, tudni fogod, hogyan kell együttműködni, vagy talán Isten elrendez néhány helyzetet számodra, hogy tanulságokat vonhass le belőlük, amelyekben benne van Isten jó szándéka. Az Istenre tekintés folyamata során látni fogod Isten útmutatását és vezetését, és ezek segíteni fognak neked, hogy sokat tanulj belőlük, és jobban megértsd Istent. Ez az a hatás, amelyet Istenre tekintve érünk el. Ezért az Istenre tekintés olyan lecke, amelyet azoknak, akik Istent követik, gyakran meg kell tanulniuk, és soha életük során nem fogják befejezni ennek a tapasztalását. Sokan vannak, akik túl kevés tapasztalattal rendelkeznek, és nem látják Isten cselekedeteit, ezért azt gondolják: „Sok apró dolog van, amit magam is meg tudok tenni, és amelyekben nem kell Istenre tekintenem.” Ez helytelen. Néhány kis dolog nagy dolgokhoz vezet, és Isten akarata van elrejtve néhány apró dologban. Sokan figyelmen kívül hagyják az apró dolgokat, és ennek következtében apró ügyek miatt komoly kudarcok érik őket. Azok, akik igazán félik Istent, nagy és kis ügyekben is, Istenre fognak tekinteni, imádkoznak Istenhez, mindent Istenre bíznak, és majd meglátják, hogyan vezeti és irányítja őket Isten. Ha egyszer ilyen tapasztalatot szerzel, akkor képes leszel mindenben Istenre tekinteni, és minél többet tapasztalod ezt, annál inkább érezni fogod, hogy nagyon praktikus minden dologban Istenre tekinteni. Amikor Istenre tekintesz egy ügyben, lehetséges, hogy Isten nem ad neked egy érzést, világos jelentést vagy még kevésbé világos utasításokat, de Ő megértet veled egy gondolatot, amely pontosan az ügyhöz tartozik, és így Isten más módszerrel vezet téged és mutat neked utat. Ha ezt érzékelni tudod és meg tudod érteni, az a hasznodra válik. Lehet, hogy nem értesz meg semmit ebben a pillanatban, de továbbra is imádkoznod kell, és Istenre kell tekintened. Nincs ezzel semmi baj, és előbb-utóbb meg leszel világosítva. Az ilyen gyakorlat nem szabályok betartását jelenti. Ehelyett ez a szellem szükségleteinek kielégítése, és az embereknek így kell gyakorolniuk. Lehet, hogy nem kapsz megvilágosodást és útmutatást minden alkalommal, amikor Istenhez imádkozol és Istenre tekintesz, de az embereknek így kell gyakorolniuk, és ha meg akarják érteni az igazságot, akkor így szükséges gyakorolniuk. Ez az élet és a szellem normális állapota, és csak így tudnak az emberek normális kapcsolatot fenntartani Istennel, hogy szívük közel legyen Istenhez. Ezért elmondható, hogy az Istenre tekintés az Istennel való normális interakció az emberek szívében. Függetlenül attól, hogy megkaphatod-e Isten megvilágosodását és útmutatását, Istenhez kell imádkoznod, és minden dologban Istenre kell tekintened. Ez az Isten előtti élet elkerülhetetlen módja is. Amikor az emberek hisznek Istenben és követik Istent, akkor olyan lelkiállapotban kell lenniük, hogy mindig Istenre tekintenek. Ez az a lelkiállapot, amellyel a normális emberi mivoltú embereknek rendelkezniük kell. Néha az Istenre tekintás nem azt jelenti, hogy konkrét szavakkal kérjük Istent, hogy tegyen valamit, vagy konkrét útmutatást vagy védelmet kérünk Tőle. Inkább arról van szó, hogy amikor az emberek valamilyen problémával találkoznak, akkor őszintén hívhatják Őt. Tehát mit csinál ott Isten, amikor az emberek segítségül hívják? Amikor valakinek nagyot dobban a szíve, és ez a gondolata támad: „Istenem, én ezt magam nem tudom megtenni, nem tudom, hogyan csináljam, és gyengének és negatívnak érzem magam...”, amikor ez a gondolat felvetődik benne, akkor Isten nem nem tud róla? Amikor ez a gondolat felmerül az emberekben, vajon őszinte a szívük? Amikor ilyen módon őszintén hívják Istent, beleegyezik-e Isten, hogy segítsen nekik? Annak ellenére, hogy talán egy szót sem szóltak, őszinteséget mutatnak, ezért Isten beleegyezik, hogy segítsen nekik. Amikor valaki különösen bonyolult nehézségbe ütközik, amikor nincs kihez fordulnia, és amikor különösen tehetetlennek érzi magát, egyetlen reményét Istenbe helyezi. Milyenek az imái? Milyen a lelkiállapota? Őszinte? Történt-e ekkor valamilyen hamisítás? Csak akkor őszinte a szíved, ha úgy bízol Istenben, mintha Ő lenne az utolsó szalmaszál, amibe belekapaszkodsz, remélve, hogy Ő segíteni fog neked. Bár lehet, hogy nem mondtál sokat, szíved máris megdobbant. Vagyis őszinte szívedet adod Istennek, és Isten meghallgat. Amikor Isten hallgat, látja a nehézségeidet, és megvilágosít, vezet, és segít téged. Mikor a legőszintébb az ember szíve? Akkor a legőszintébb, amikor az ember Istenre tekint, ha nincs kiút. A legfontosabb dolog, amivel rendelkezni kell az Istenre tekintésben, az az őszinte szív. Olyan állapotban kell lenned, amikor valóban szükséged van Istenre. Ez azt jelenti, hogy az emberek szívének legalább őszintének kell lennie, nem pedig felületesnek; nem szabad, hogy csak a szájukat mozgassák, a szívüket nem. Ha végigcsinálod az Istennel való beszélgetés aktusát, de a szíved nem indul meg, és erre gondolsz: „Már elkészítettem a saját terveimet, és Istenem, csak értesítelek Téged. Végig fogom csinálni őket, függetlenül attól, hogy beleegyezel-e vagy sem. Csak a látszat kedvéért megyek át ezen”, akkor ez bajt jelent. Te megtéveszted Istent és játszadozol Vele, és ez egyben az Isten iránti tiszteletlenség kifejezése is. Hogyan bánik majd veled Isten ezek után? Isten figyelmen kívül hagy téged és félretesz, és teljesen meg leszel alázva. Ha nem keresed aktívan Istent, és nem teszel erőfeszítéseket az igazságért, akkor ki leszel vetve.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az Istenben való hitnek azzal kell kezdődnie, hogy átlátunk a világ gonosz irányzatain)

Isten napi igéi  377. szemelvény

Az igazság Magának Istennek az élete; az Ő természetét, az Ő lényegét képviseli, és azt, amit Ő birtokol és ami Ő. Ha azt mondod, hogy némi tapasztalattal és tudással a birtokodban van az igazság, akkor elérted-e a szentséget? Miért mutatsz továbbra is romlottságot? Miért nem tudsz különbséget tenni a különböző típusú emberek között? Miért nem tudsz bizonyságot tenni Istennek? Még ha értesz is bizonyos igazságokat, tudod-e Istent képviselni? Meg tudod-e élni Isten természetét? Lehet, hogy van némi tapasztalatod és tudásod az igazság bizonyos aspektusával kapcsolatban, és talán némi megvilágítást adhatsz a beszédedben, de amit az embereknek nyújtani tudsz, az rendkívül korlátozott, és nem tarthat sokáig. Ennek az az oka, hogy a te megértésed és az általad megszerzett világosság nem képviseli az igazság lényegét, és nem képviseli az igazság teljességét. Csak az igazság egyik oldalát vagy egy kis aspektusát képviseli, ez csak egy olyan szint, amely elérhető az emberi lények számára, és még messze van az igazság lényegétől. Ez a kis világosság, megvilágosodás, tapasztalat és tudás soha nem helyettesítheti az igazságot. Még ha minden ember el is ér valamilyen eredményt egy igazság megtapasztalása által, és minden tapasztalatuk és tudásuk össze lenne adva, az nem érné el ezen igazság akár egyetlen sorának teljességét és lényegét. A múltban azt mondták: „Összegzem ezt egy, az emberi világra vonatkozó alapelvvel: Az emberek között nincs senki, aki szeret Engem.” Ez a mondat az igazság, az élet igazi lényege, a legmélyebb dolog, és Magának Istennek a kifejezése. Három év tapasztalat után lehet, hogy rendelkezel némi felületes megértéssel, hét vagy nyolc év után pedig esetleg megértesz egy kicsit többet, de ez a megértés soha nem helyettesítheti az igazságnak ezt a sorát. Lehet, hogy két év elteltével valaki másnak van egy kis megértése, vagy tíz év elteltével valamivel több, vagy egy egész élet után viszonylag nagy megértése, de mindkettőtök együttes megértése sem helyettesítheti az igazságnak ezt a sorát. Nem számít, mennyi belátással, világossággal, tapasztalattal vagy tudással rendelkeztek ketten együtt, ez soha nem helyettesítheti az igazságnak ezt a sorát. Vagyis az emberi élet mindig emberi élet, és bármennyire is igazodik tudásod az igazsághoz, Isten akaratához vagy Isten követelményeihez, soha nem helyettesítheti az igazságot. Ha azt mondjuk, hogy az embereknek megvan az igazság, az azt jelenti, hogy az emberek őszintén megértik az igazságot, megélik Isten szavának egyes valóságait, van némi valódi tudásuk Istenről, és dicsérhetik Istent és tanúságot tehetnek Neki. Nem mondható azonban, hogy az emberek már birtokolják az igazságot, mert az igazság túlságosan mély. Egy életbe telhet, amíg az emberek megtapasztalják Isten szavának csupán egyetlen sorát, és még több életnyi tapasztalat vagy több ezer év után sem lehet Isten szavának egyetlen sorát teljes mértékben megtapasztalni. Nyilvánvaló, hogy az igazság megértésének és Isten megismerésének folyamata valóban végtelen, és határa van annak, hogy az emberek mennyi igazságot képesek megérteni egy életnyi tapasztalat során. Vannak, akik azt mondják, hogy megvan nekik az igazság, amint megértik Isten szavának szövegszerű jelentését. Ez nem ostobaság? Mind a világosság, mind a tudás tekintetében fennáll a mélység kérdése. Az igazságvalóságok, amelyekbe az ember egy életen át tartó hiten keresztül beléphet, korlátozottak. Ezért csupán az, hogy rendelkezel némi tudással és világossággal, nem jelenti azt, hogy birtokodban vannak az igazságvalóságok. A legfontosabb dolog, amit figyelembe kell venned, hogy ez a világosság és tudás érinti-e az igazság lényegét. Ez a legfontosabb dolog. Vannak, akik úgy érzik, hogy birtokában vannak az igazságnak, ha fényt tudnak vetni vagy egy kis felületes megértést tudnak nyújtani. Ez boldoggá teszi őket, ezért önelégültekké és önhittekké válnak. Valójában még mindig messze vannak attól, hogy belépjenek az igazságvalóságba. Milyen igazságot birtokolnak az emberek? Vajon elbukhatnak bármikor és bárhol azok az emberek, akik birtokolják az igazságot? Amikor az emberek birtokolják az igazságot, hogyan tudnak mégis dacolni Istennel és hogyan tudják elárulni Istent? Ha azt állítod, hogy birtokodban van az igazság, az azt bizonyítja, hogy benned van Krisztus élete – ez felháborító! Te lettél az Úr, te lettél Krisztus? Ez abszurd kijelentés, és teljes mértékben az emberek következtetnek rá; az emberi elképzelésekre és képzelődésekre vonatkozik, és nem tartható álláspont Isten előtt.

Amikor arról beszélünk, hogy az emberek megértik az igazságot, és életükként élnek vele, mire utal ez az „élet”? Azt jelenti, hogy az igazság uralkodik mindenek felett a szívükben, azt jelenti, hogy képesek Isten szavai szerint élni, és azt jelenti, hogy valóban ismerik Isten szavait, és őszintén értik az igazságot. Amikor az emberekben megvan belül ez az új élet, azt teljes mértékben Isten szavainak gyakorlásával és megtapasztalásával érik el. Ez Isten szavainak igazságán alapul, és azáltal érik el, hogy az igazság birodalmában élnek; az emberek élete csupán az igazságról való tudásukat és tapasztalatukat tartalmazza. Ez az alapja, és nem lépi túl ezt a kört; erre az életre utalunk, amikor az igazság életének elnyeréséről beszélünk. Az, hogy valaki képes Isten szavainak igazsága szerint élni, nem jelenti azt, hogy az igazság és élet benne van az emberekben, és azt sem, hogy ha életükként birtokolják az igazságot, akkor az igazsággá válnak, és belső életük az igazság életévé válik; nem is beszélve arról, hogy ők az igazság és élet. Végső soron az ő életük továbbra is egy ember élete. Ha tudsz Isten szavai szerint élni, és birtokában vagy az igazság ismeretének, ha ez a tudás gyökeret ereszt benned és az életeddé válik, és a tapasztalatod által megszerzett igazság a létezésed alapjává válik, ha Isten ezen szavai szerint élsz, ezt senki sem változtathatja meg, és a Sátán nem tud megtéveszteni vagy megrontani téged, akkor elnyerted az igazságot és életet. Vagyis az életed csupán tartalmazza az igazságot, vagyis az igazság megértését, tapasztalatát és belátását; és bármit is teszel, ezen dolgok szerint fogsz élni, és nem lépsz túl ezeknek a hatáskörén. Ezt jelenti az igazságvalóság birtoklása, és végső soron Isten ilyen embereket akar megnyerni a munkájával. De bármennyire is értik az emberek az igazságot, lényegük mégis az emberi mivolt, és egyáltalán nem hasonlítható össze Isten lényegével. Ennek az az oka, hogy az igazságról való tapasztalatuk örökké folyamatban van, és lehetetlen, hogy teljesen megéljék az igazságot; csak az emberek által elérhető rendkívül korlátozott részét tudják megélni az igazságnak. Akkor hogyan válhatnának Istenné? [...] Ha van némi tapasztalatod Isten szavaival kapcsolatban, és az igazság valódi tapasztalatával és ismeretével élsz, akkor Isten szavai fokozatosan az életeddé válnak. Mindazonáltal még mindig nem mondhatod, hogy az igazság a te életed, vagy hogy amit kifejezel, az az igazság; ha ez a véleményed, akkor tévedsz. Ha csak az igazság egy bizonyos aspektusával kapcsolatban rendelkezel némi tapasztalattal, vajon ez önmagában azt jelentheti-e, hogy birtokában vagy az igazságnak? Lehet-e ezt az igazság megszerzésének tekinteni? El tudod-e magyarázni alaposan az igazságot? Fel tudod-e fedezni az igazságból Isten természetét, és azt, amit Isten birtokol és ami Isten? Ha ezeket a hatásokat nem érik el, ez azt bizonyítja, hogy az igazság csupán egy bizonyos aspektusának megtapasztalása nem tekinthető az igazság valódi megértésének vagy Isten ismeretének, még kevésbé mondható az igazság megszerzésének. Mindenkinek csak az igazság egy aspektusával és hatókörével van tapasztalata; korlátozott hatókörükön belül tapasztalják azt meg, és nem tudnak kitérni az igazság számtalan aspektusára. Meg tudják-e élni az emberek az igazság eredeti jelentését? Mennyit jelent a te kis tapasztalatod? Csak egy homokszem a tengerparton; egy magányos vízcsepp az óceánban. Ezért bármennyire is értékes lehet az a tudás és értékesek lehetnek azok az érzések, amelyeket tapasztalataidból szereztél, mégsem tekinthetők az igazságnak. Csak azt lehet mondani, hogy összhangban vannak az igazsággal. Az igazság Istentől származik, és az igazság belső jelentése és valóságai nagyon széles skálát fednek le, és senki sem képes felfogni vagy megcáfolni azt. Amennyiben valóban megérted az igazságot és Istent, meg fogsz érteni bizonyos igazságokat; senki sem fogja tudni megcáfolni ezeket a valódi megértéseket, és az igazságvalóságokat tartalmazó tanúságtételek örökké tarthatók. Isten dicséri azokat, akik birtokolják az igazságvalóságokat. Amíg törekszel az igazságra, és támaszkodni tudsz Istenre, hogy megtapasztald Isten szavait, és el tudod fogadni az igazságot életedként, függetlenül attól, hogy milyen környezetben vagy, addig meglesz az utad, képes leszel túlélni, és el tudod nyerni Isten jóváhagyását. Annak ellenére, hogy az a kevés, amit az ember elnyer, összhangban van az igazsággal, nem lehet azt mondani, hogy ez az igazság, még kevésbé azt, hogy megszerezte az igazságot. Az emberek által megszerzett kevés világosság csak saját maguknak megfelelő vagy másoknak egy bizonyos körön belül, de nem lenne megfelelő más körben. Nem számít, milyen mély egy személy tapasztalata, még mindig oly korlátozott, és tapasztalata soha nem fogja elérni az igazság mélységét. Az ember világossága és az ember megértése soha nem hasonlítható az igazsághoz.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  378. szemelvény

Ha szeretnéd gyakorolni és megérteni az igazságot, akkor először is keresned kell az igazságot, amikor különböző dolgok történnek veled a mindennapi életed során. Vagyis Isten szavai és az igazság alapján kell nézned a dolgokat; amikor világossá válik előtted a probléma lényege, akkor majd tudni fogod, hogy miként gyakorolj az igazságalapeveknek megfelelően. És ha mindig Isten szavai szerint nézed a dolgokat, képes leszel meglátni Isten kezét – Isten cselekedeteit – mindenben, ami körülötted történik. Egyesek azt gondolják, hogy bármi történjék is körülöttük, annak semmi köze az Istenben való hitükhöz és az igazsághoz; mindössze a hajlamaikat követik, a Sátán filozófiái szerint reagálnak. Vajon ők le tudnak vonni ilyesfajta tanulságokat? Biztosan nem. Ezért van az, hogy sokan tíz-húsz éve hisznek már Istenben, de még mindig nincs megértésük az igazságról, és nem nyertek belépést az életbe. Képtelenek belefoglalni Istent a mindennapi életükbe és Isten szavai alapján közelíteni mindenhez, ami körülöttük történik, ezért aztán bármi történjék is velük, nem annak látják, ami az valójában, és nem képesek azt az igazságalapelvek alapján kezelni. Az ilyen emberek nem lépnek be az életbe. Némelyek akkor használják csak az elméjüket, amikor az összejöveteleken felolvassák Isten szavait; ilyenkor képesek némi ismeretet közölni, de semmire sem tudják alkalmazni Isten szavait, ami a való életben történik velük, és azt sem tudják, hogy miként kell gyakorolni az igazságot, ezért azt gondolják, hogy ami a hétköznapi életben történik velük, annak semmi köze az igazsághoz, és nincs kapcsolata Isten szavaival. Ami az Istenbe vetett hitüket illeti, olyan, mintha külön tudásterületként kezelnék Isten szavait és az igazságot, amely teljességgel elkülönül a mindennapi életüktől, és egészen különálló a dolgokról alkotott nézeteiktől, az életcéljaiktól és mindattól, amire az életben törekszenek. Mi mondható el az istenhit ezen formájáról? Képesek lesznek vajon az ilyen emberek megérteni az igazságot és belépni a valóságba? Isten követői-e akkor, ha ily módon hisznek Benne? Nem olyanok, akik igazán hisznek Istenben, és még kevésbé Isten követői. Úgy tekintenek a hétköznapi életükben adódó problémákra – a családdal, házassággal, munkával és a kilátásaikkal kapcsolatos minden dolgot beleértve –, mint aminek semmi köze az igazsághoz, ezért emberi módszerekkel próbálják megoldani azokat. Ilyen tapasztalatokat követően sosem fogják elnyerni az igazságot, sosem lesznek képesek megérteni, hogy Isten mit szeretne elérni az emberekben, vagy hogy milyen hatást szeretne kiváltani belőlük. Isten azért mondja ki az igazságot, hogy megmentse az embereket, hogy megtisztítsa és megváltoztassa romlott beállítottságaikat, de ők nem tudják, hogy csak akkor lesznek képesek megoldani saját romlott beállítottságaikat, ha elfogadják és keresik az igazságot; nincsenek tudatában, hogy csakis akkor nyerhetik el az igazságot, ha Isten szavait gyakorolják a mindennapi életükben. Nem homályos elméjűek és tudatlanok-e az ilyen emberek? Nem ostobábbak és nevetségesebbek-e mindenkinél? Vannak, akik még sosem törekedtek az igazságra az Istenbe vetett hitükben. Azt hiszik, hogy az istenhit a gyülekezetbe járást, imádkozást, himnuszok éneklését és Isten szavainak olvasását jelenti; a vallásos ceremóniára helyezik a hangsúlyt, és sosem gyakorolják és tapasztalják meg Isten szavait. Így hisznek Istenben a vallásos emberek. Amikor pedig vallásos meggyőződésként kezelnek az emberek egy olyan fontos dolgot, mint az Istenben való hit, nem tartoznak-e vajon a nem hívők közé? Nem mondható vajon az róluk, hogy nem hívők? Az igazságra törekvéshez sok folyamaton át kell menni. Van egy egyszerű oldala, de van egy bonyolult is. Egyszerűen fogalmazva, mindenben, ami körülöttünk történik, az igazságot kell keresnünk, valamint Isten szavait kell gyakorolnunk és megélnünk. Amint így kezdesz el cselekedni, egyre inkább látni fogod, hogy mennyi igazságot kell elnyerned és mennyi igazságra kell törekedned az Istenbe vetett hitedben, valamint azt is, hogy az igazság nagyon is valóságos, és az igazság az élet. Isten azért menti meg az emberiséget, hogy életként nyerhessék el az igazságot. Minden teremtett emberi lénynek el kell fogadnia az igazságot mint életet, és nem csak azoknak, akik kötelességeket teljesítenek, akik vezetők és dolgozók, vagy akik szolgálják Istent. Isten szavai az egész emberiségnek szólnak, és Isten az egész emberiséghez beszél. Ezért minden teremtett lénynek és az egész emberiségnek el kell fogadnia Isten szavait és az igazságot, minden dologban az igazságot kell keresniük, azután pedig az igazságalapelvek szerint kell gyakorolniuk, hogy képessé válhassanak az igazság gyakorlására és az igazságnak való engedelmességre. Ha csak a vezetőknek és dolgozóknak kellene gyakorolniuk az igazságot, az merőben ellentétes lenne Isten akaratával, mert az Isten által kimondott igazság az egész emberiségnek szól, és nem csupán néhány ember, hanem az emberiség megmentésének céljából lett kimondva. Ha így állna a helyzet, csekély jelentőséggel bírnának az Isten által kimondott szavak. Van-e most már utatok az igazságra való törekvésre? Mi az első dolog, amit gyakorolnotok kell, ha az igazságra törekedtek? Mindenekelőtt több időt kell Isten szavainak evésével és ivásával, valamint prédikációk és közlések hallgatásával töltenetek. Ha problémával találkoztok, imádkozzatok és keressetek tovább! Ha több igazsággal vértezitek fel magatokat, ha gyorsan növekedtek és érettséggel bírtok, akkor képesek lesztek egy kötelességet teljesíteni, némi munkát vállalni, és ezáltal kibírni bizonyos megpróbáltatásokat és kísértéseket. Ekkor érezni fogjátok, hogy valóban megértettetek és elnyertetek bizonyos igazságokat, és érzékelitek majd, hogy az Isten által kimondott szavak mindegyike igazság, hogy ezek azok az igazságok, amelyekre a leginkább szükség van a romlott emberiség üdvösségéhez, és hogy ezek jelentik az élet igazságát, amelyet az egyedüli Teremtő adott.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazságra törekvés jelentősége és a törekvés útja)

Isten napi igéi  379. szemelvény

Ha az emberek azt szeretnék, hogy meg legyenek mentve, amikor hisznek Istenben, akkor az a legfontosabb, hogy van-e Istent félő szívük vagy sem, van-e helye Istennek a szívükben vagy sem, képesek-e élni Isten előtt és fenntartani a normális kapcsolatot Istennel vagy sem. A döntő az, hogy az emberek képesek-e gyakorolni az igazságot, és el tunak-e jutni az Istennek való engedelmességre. Ilyen az út és ilyenek a feltételek, hogy valaki meg legyen mentve. Ha a szíved nem tud Isten előtt élni, ha nem gyakran imádkozol Istenhez és nem vállalsz közösséget Istennel, és elveszted az Istennel való normális kapcsolatot, akkor soha nem leszel megmentve, mert elzártad az üdvösséghez vezető utat. Ha nincs kapcsolatod Istennel, akkor az utad végére értél. Ha Isten nincs a szívedben, akkor hiába állítod, hogy van hited, hogy csak névlegesen hiszel Istenben. Nem számít, a doktrína hány szavát tudod elmondani, mennyit szenvedtél Istenbe vetett hited miatt, vagy mennyire vagy tehetséges; ha Isten hiányzik a szívedből, és nem féled Istent, akkor nem számít, hogyan hiszel Istenben. Isten azt fogja mondani: „Távozz Tőlem, te gonosztevő.” Téged gonosztevőnek leszel minősítve. Nem leszel kapcsolatban Istennel; nem lesz a te Urad vagy Istened. Annak ellenére, hogy elismered, hogy Isten mindenek felett uralkodik, és elismered, hogy Ő a Teremtő, nem imádod Őt, és nem veted alá magad a szuverenitásának. Követed a Sátánt és az ördögöket; csak a Sátán és az ördögök az uraid. Ha mindenben bízol magadban, és a saját akaratodat követed, ha bízol abban, hogy sorsod a saját kezedben van, akkor amiben hiszel, az te magad vagy. Annak ellenére, hogy azt állítod, hogy hiszel Istenben és elismered Istent, Isten nem ismer el téged. Neked nincs kapcsolatod Istennel, ezért az a sorsod, hogy végül Ő gyűlölni fog és el fog utasítani, meg fog büntetni és ki fog vetni; Isten nem menti meg az olyan embereket, mint te. Azok az emberek hisznek igazán Istenben, akik elfogadják Őt Megváltónak, akik elfogadják, hogy Ő az igazság, az út és az élet. Képesek őszintén feláldozni magukat Érte, és teljesíteni a teremtett lény kötelességét; megtapasztalják Isten munkáját, gyakorolják szavait és az igazságot, és az igazság követésének útját járják. Olyan emberek, akik engedelmeskednek Isten szuverenitásának és elrendezésének, és követik az Ő akaratát. Csak ha ilyen hitük van Istenben, akkor lehet megmenteni az embereket; ha nincs, akkor el lesznek ítélve. Elfogadható-e, hogy az emberek vágyálmokba bocsátkozzanak, amikor hisznek Istenben? Istenbe vetett hitükben vajon elnyerhetik-e az emberek az igazságot, ha mindig ragaszkodnak saját elképzeléseikhez és homályos, elvont képzelgéseikhez? Egyáltalán nem. Amikor az emberek hisznek Istenben, el kell fogadniuk az igazságot, hinniük kell Benne, ahogy Ő kéri, és engedelmeskedniük kell irányításának és elrendezéseinek; csak akkor érhetik el az üdvösséget. Nincs más út, csak ez – bármit is teszel, nem szabad vágyálmokba bocsátkoznod. Közösségvállalás ebben a témában nagyon fontos az emberek számára, nem igaz? Ez egy ébresztő a számotokra.

Most, hogy hallottátok ezeket az üzeneteket, meg kell értenetek az igazságot, és tisztában kell lennetek azzal, hogy mit jelent az üdvösség. Hogy az emberek mit szeretnek, mire törekszenek, mi a szenvedélyük – ezek egyike sem fontos. A legfontosabb az igazság elfogadása. Végső soron az igazság megszerzése a legfontosabb, és az a helyes út, ami lehetővé teszi számodra, hogy elérd az istenfélelmet és a rossz kerülését. Ha több éve hiszel Istenben, és mindig olyan dolgokra összpontosítottál, amelyeknek semmi közük az igazsághoz, akkor a hitednek semmi köze az igazsághoz, és semmi köze Istenhez. Azt állíthatod, hogy hiszel Istenben és elismered Istent, de Isten nem a te Urad, nem a te Istened, nem fogadod el, hogy Isten irányítja a sorsodat. Nem veted alá magad mindannak, amit Isten elrendez neked, nem ismered el annak tényét, hogy Isten az igazság – ebben az esetben az üdvösségre vonatkozó reményeid szertefoszlottak; ha nem tudsz az igazság keresésének útján járni, akkor a pusztulás útját járod. Ha minden, amire törekszel, amire összpontosítasz, amiért imádkozol és amiért könyörögsz, Isten szavain alapul és azon, amit Isten kér, és ha egyre jobban érzed, hogy engedelmeskedsz a Teremtőnek, és imádod Teremtőt, és érzed, hogy Isten a te Urad, a te Istened, ha egyre jobban örülsz, hogy engedelmeskedsz mindannak, amit Isten irányít és elrendez neked, és Istennel való kapcsolatod egyre szorosabbá és egyre normálisabbá válik, és ha Isten iránti szereteted egyre tisztább és igazabb, akkor egyre kevesebb Istennel kapcsolatos sérelmed és félreértésed, valamint Isten iránti túlzó vágyad lesz, és teljesen eléred az istenfélelmet és a rossz kerülését, ami azt jelenti, hogy már ráléptél az üdvösség útjára. Bár az üdvösség útján járás Isten általi fegyelmezéssel, metszéssel, foglalkozással, ítélettel és fenyítéssel jár, és ezek sok fájdalmat okoznak neked, ez Isten szeretete, amely rád száll. Ha, amikor hiszel Istenben, csak arra törekszel, hogy áldott legyél, és csak a státuszt, presztízst és nyereséget keresed, és soha nem részesülsz fegyelmezésben, megmetszésben és foglalkozásban, vagy megítélésben és fenyítésben, akkor bár könnyű lehet az életed, szíved egyre távolabb kerül Istentől, elveszted az Istennel való normális kapcsolatot, és Isten vizsgálatát sem leszel hajlandó elfogadni; a saját főnököd akarsz majd lenni – ami mind azt bizonyítja, hogy az általad járt út nem a helyes út. Ha már egy ideje megtapasztaltad Isten munkáját, és egyre jobban érzed, hogy az emberiség milyen mélyen romlott, és annyira hajlamos az Istennek való ellenállásra, és ha aggódsz, hogy eljöhet a nap, amikor olyasmit teszel, ami ellenáll Istennek, és attól félsz, hogy valószínűleg megsérted Istent és Ő elhagy téged, és így azt érzed, hogy semmi sem ijesztőbb, mint Istennek ellenszegülni, akkor olyan szíved lesz, amely féli Istent. Érezni fogod, hogy amikor az emberek hisznek Istenben, nem szabad eltávolodniuk Istentől; ha eltérnek Istentől, ha eltérnek Isten fegyelmétől, és Isten ítéletétől és fenyítésétől, akkor ez egyenlő azzal, hogy elveszítik Isten védelmét és gondoskodását, elveszítik Isten áldásait, és az emberek számára vége mindennek; csak egyre züllöttebbé válhatnak, olyanok lesznek, mint a vallás emberei, és továbbra is hajlamosak lesznek szembeszállni Istennel, miközben hisznek Istenben – és ezáltal antikrisztusokká válnak. Ha ezt fel tudod ismerni, akkor imádkozni fogsz Istenhez: „Ó, Istenem! Kérlek, ítélj meg és fenyíts meg. Könyörgöm, hogy figyelj rám mindenben, amit teszek. Ha olyasmit teszek, ami megsérti az igazságot és megsérti az akaratodat, akkor ítélj meg szigorúan és fenyíts meg engem – nem maradhatok ítéleted és fenyítésed nélkül.” Ez a helyes út, amelyen az embereknek az Istenbe vetett hitükben járniuk kell. Tehát ez a szabvány legyen a mércéd: Meritek azt mondani, hogy az üdvösség útjára léptetek? Nem meritek, mert még nem kerültetek azok közé, akik az igazságot követik, sok mindenben nem keresitek az igazságot, és nem vagytok képesek elfogadni és alávetni magatokat annak, hogy foglalkozzanak veletek és megmetsszenek titeket – ami azt bizonyítja, hogy még messze vagytok attól, hogy az üdvösség útján járjatok. Vajon könnyű-e rálépni az üdvösség útjára, ha valaki nem az igazságra törekszik? Valójában nem az. Ha az emberek nem tapasztalták meg Isten ítéletét és fenyítését, ha nem tapasztalták meg az Isten általi fegyelmezést, fenyítést, foglalkozást és megmetszést, akkor nem könnyű olyanná válniuk, aki az igazságot követi, és ezért nagyon nehéz rálépniük az üdvösség útjára. Ha ennek az üzenetnek a hallatán tudod, hogy ez az igazság, de még rá kell lépned az igazság követésének és az üdvösség elérésének útjára, és ezt nem tekinted komoly dolognak, és úgy érzed, hogy előbb-utóbb eljön a nap, amikor majd megteszed – nem kell sietni –, akkor miféle nézet ez? Ha ilyen nézetet vallasz, akkor bajban vagy, és nehezen fogsz rálépni az üdvösség felé vezető útra. Hogyan kell tehát elhatározni, hogy képes legyél rálépni erre az útra? Azt kell mondanod: „Ah! Jelenleg még rá kell lépnem az üdvösség felé vezető utra – ez igencsak veszélyes! Isten azt mondja, hogy az embereknek mindenkor Előtte kell élniük, többet kell imádkozniuk, és hogy a szívüknek békésnek kell lennie, nem pedig lobbanékonynak – ezért most el kell kezdenem mindezt a gyakorlatba ültetni.” Ilyen módon gyakorolni azt jelenti, hogy az Istenbe vetett hit helyes útjára lépünk; ez ennyire egyszerű. Milyen emberek azok, akik meghallják Isten szavait, majd mennek és gyakorlatba ültetik azokat? Jó emberek? Azok – ők olyan emberek, akik szeretik az igazságot. Milyen emberek azok, akik Isten szavainak hallatán érzéketlenek, közömbösek, hajthatatlanok maradnak – ha könnyelműen bánnak Isten szavaival, süket fülekkel fogadják és semmibe veszik őket? Nem zagyvafejűek? Az emberek mindig azt kérdezik, hogy vannak-e rövidebb utak ahhoz, hogy meg legyenek mentve, ha hisznek Istenben. Azt mondom nektek, hogy nincsenek ilyenek, majd elmondom nektek ezt az egyszerű utat, de miután hallottátok, nem ültetitek a gyakorlatba – ami azt jelenti, hogy nem ismeritek fel a jó dolgot, amikor halljátok. Megmenthetők az ilyen emberek? Még ha van is számukra némi remény, az nem nagy; az üdvösség nagyon nehéz lesz. Lehet, hogy egy nap felébrednek álmukból, amikor azt gondolják magukban: „Nem vagyok már fiatal, és nem teljesítettem a megfelelő kötelességeimet, miközben hittem Istenben mindezen évek alatt. Isten megköveteli, hogy az emberek mindenkor Előtte éljenek, én pedig nem éltem Isten előtt. Sietnem kell imádkozni.” Ha szívükben észhez térnek, és elkezdik ellátni a megfelelő kötelességeiket, akkor még nem késő! De ne hagyjátok túl későre; ha megvárjátok, amíg a hetvenes-nyolcvanas éveitekben lesztek, és a testetek tönkremegy, és már nincs energiátok, akkor vajon nem lesz késő az igazság után kutatni? Ha életetek legszebb éveit értelmetlen dolgokkal töltitek, és végül elhalasztjátok vagy kihagyjátok az igazság keresését, ami a legfontosabb dolog az egészben, akkor ez nem rendkívül buta dolog? Van ennél nagyobb ostobaság? Sokan teljesen tisztában vannak az igaz úttal, és mégis a jövőig várnak, hogy elfogadják és kövessék azt – ők mind bolondok. Nem tudják, hogy az igazság keresése több évtizedes erőfeszítést igényel, mielőtt életet nyerhetnek. Túl késő lesz megbánni, ha elpazarolják a megmentésükre rendelkezésre álló legjobb időt!

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az üdvösség útjára csak istenfélelemmel lehet rálépni)

Isten napi igéi  380. szemelvény

Gyülekezeti vezetőként nem elég az, ha megtanulod problémák megoldására használni az igazságot, meg kell tanulnod felfedezni és nevelni olyan tehetséges embereket, akiket semmiképpen sem szabad irigyelned vagy elnyomnod. Ha így jársz el, az hasznára válik az egyház munkájának. Ha az igazság néhány követőjét fel tudod készíteni arra, hogy együttműködjön veled, és minden munkát jól végezzen, és végül mindannyiótoknak tapasztalatokon alapuló bizonyságtétele lesz, akkor te alkalmas vezető, illetve munkás leszel. Ha mindent az alapelvek szerint tudsz kezelni, akkor elkötelezed magad az odaadás mellett. Némelyek állandóan attól félnek, hogy mások jobbak náluk vagy felettük állnak, hogy mások majd elismerésben részesülnek, míg őket figyelmen kívül hagyják, és ez arra készteti őket, hogy másokat támadjanak vagy kizárjanak. Vajon nem az a helyzet, hogy irigykednek a tehetséges emberekre? Vajon ez nem önző és megvetendő? Miféle beállítottság ez? Ez rosszindulat! Akik csak a saját érdekeikre gondolnak, akik csak saját önző vágyaikat elégítik ki anélkül, hogy másokra gondolnának vagy fontolóra vennék Isten házának az érdekeit, azoknak rossz a beállítottsága, és Isten nem szereti őket. Ha valóban fontolóra tudod venni Isten akaratát, akkor tisztességesen tudsz majd bánni másokkal. Ha javasolsz egy jó embert, és lehetővé teszed számára, hogy képzést kapjon és teljesítsen valamilyen kötelességet, és így egy tehetséges emberrel gazdagítod Isten házát, akkor ezzel vajon nem könnyíted meg a munkádat? Vajon nem tanúsítasz ezzel odaadást a kötelességedben? Ez egy jótett Isten előtt; a vezetőkként szolgálóknak kell, hogy legyen legalább ennyi lelkiismeretük és értelmük. Akik át tudják ültetni az igazságot a gyakorlatba, azok el tudják fogadni azt, hogy Isten alaposan megvizsgálja, amit tesznek. Ha elfogadod Isten alapos vizsgálatát, akkor rendbe lesz téve a szíved. Ha mindig csak azért teszel dolgokat, hogy mások lássák, és mindig mások dicséretét és bámulatát szeretnéd kivívni, és nem fogadod el Isten alapos vizsgálatát, akkor vajon ott van-e még Isten a szívedben? Az ilyen emberek nem tisztelik Istent. Ne mindig saját magadért tegyél dolgokat, és ne fontolgasd állandóan a saját érdekeidet; ne fontolgasd az ember érdekeit, és ne gondolj a saját büszkeségedre, hírnevedre, illetve rangodra. Először Isten házának az érdekeit kell fontolóra venned, elsősorban ezekkel kell törődnöd. Figyelembe kell venned Isten akaratát, és kezdd annak az átgondolásával, hogy volt-e tisztátalanság a kötelességed végzésében, hogy odaadó voltál-e, elvégezted-e a feladataidat, minden tőled telhetőt megtettél-e, és vajon teljes szívvel gondoltál-e a kötelességedre, valamint az egyház munkájára. Fontolóra kell venned ezeket a dolgokat. Ha gyakran gondolsz rájuk és megfejted ezeket, akkor könnyebb lesz jól végezned a kötelességedet. Ha nem vagy valami rátermett, ha felszínes a tapasztalatod, vagy ha nem vagy jártas a szakmádban, akkor előfordulhat a munkádban hiba vagy hiányosság, és lehet, hogy nem érsz el jó eredményeket, de attól még minden tőled telhetőt megtettél. Nem a saját önző vágyaidat, illetve preferenciáidat elégíted ki. Ehelyett folyamatosan az egyház munkájának és Isten háza érdekeinek szenteled a figyelmedet. Lehet, hogy a kötelességedben nem érsz el jó eredményeket, azonban a szíved rendben lesz. Ha pedig mindezek tetejében képes vagy az igazságot keresni a kötelességedben felmerülő problémák megoldásához, akkor megütöd a mércét a kötelességed teljesítésében, és ezzel egyidőben be tudsz majd lépni az igazságvalóságba. Ezt jelenti az, hogy bizonyságtételed van.

Némelyek hisznek Istenben, de nem törekednek az igazságra. Mindig a test szerint élnek, testi élvezetek után sóvárognak, mindig a saját önző vágyaikat elégítve ki. Nem számít, hány éve hisznek Istenben, soha nem fognak belépni az igazságvalóságba. Ez a jele annak, hogy valaki szégyent hozott Istenre. Azt mondod: „Semmit nem tettem, amivel ellenszegültem volna Istennek. Mivel hoztam rá szégyent?” Minden elképzelésed és gondolatod gonosz. A tetteid mögött meghúzódó összes szándék, cél és indíték, valamint a tetteid következményei is mindig a Sátánt elégítik ki, nevetségessé téve téged, és megengedve neki, hogy kifogjon rajtad. Nem tettél olyan bizonyságot, amit tennie kellene annak, aki keresztény. A Sátáné vagy. Mindenben szégyent hozol Isten nevére, és nem rendelkezel valódi bizonyságtétellel. Vajon Isten emlékezni fog a tetteidre? Végső soron milyen következtetést von majd le Isten a tetteidből, a viselkedésedből, valamint az általad elvégzett kötelességekből? Nem kell-e ebből valaminek következnie, valamilyen közlésnek? A Bibliában az Úr Jézus azt mondja: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Máté 7:22-23). Miért mondta ezt az Úr Jézus? Miért váltak gonosztevőkké oly sokan azok közül, akik prédikáltak, démonokat űztek ki, és az Úr nevében sok csodát tettek? Azért, mert nem fogadták el az Úr Jézus által kijelentett igazságokat, nem tartották be a parancsolatait, és nem volt a szívükben szeretet az igazság iránt. Csak be akarták váltani az általuk elvégzett munkát, az általuk elviselt nehézségeket, az általuk az Úrért hozott áldozatokat a mennyek országának az áldásaira. Üzletet próbáltak kötni Istennel, megpróbálták Istent felhasználni és becsapni, ezért az Úr Jézusnak elege volt belőlük, gyűlölte őket, és gonosztevőkként elítélte őket. Ma az emberek elfogadják Isten szavainak az ítéletét és fenyítését, azonban némelyek még mindig hírnévre és rangra törekednek, és mindig ki szeretnének tűnni, mindig vezetők és munkások akarnak lenni, és hírnevet, valamint rangot szerezni. Bár mind azt mondják, hogy hisznek Istenben és Istent követik, lemondanak és áldoznak Istenért, azért végzik a kötelességeiket, hogy tekintélyt, hasznot és rangot nyerjenek, és mindig megvannak a saját mesterkedéseik. Nem engedelmesek, nem odaadóak Isten iránt, ámokfutással képesek gonoszságot tenni anélkül, hogy egyáltalán belegondolnának, így hát gonosztevőkké válnak. Isten gyűlöli ezeket a gonosztevőket, és nem menti meg őket. Mi az a mérce, amely alapján megítéltetik, hogy az ember tette és viselkedése jó vagy gonosz? Az, hogy a gondolataiban, az áradozásában, a tetteiben ott van-e annak bizonysága, hogy az igazságot gyakorlatba ültette, és megéli az igazságvalóságot. Ha nem rendelkezel ezzel a valósággal vagy nem éled meg ezt, akkor kétségtelenül gonosztevő vagy. Hogyan tekint Isten a gonosztevőkre? Isten szemében a gondolataid és a külsőséges cselekedeteid nem tesznek bizonyságot Őróla, és nem alázzák meg, nem győzik le a Sátánt; inkább Őrá hoznak szégyent, és tele vannak az Őreá hozott gyalázat jeleivel. Nem Isten mellett tanúskodsz, nem Istenért áldozod fel magad, nem a feladataidat és az Isten iránti kötelezettségeidet teljesíted, hanem a saját érdekedben cselekszel. Mit jelent a „saját érdekedben”? Lényegében azt jelenti, hogy a Sátán érdekében. Így hát végül Isten azt fogja mondani: „távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” Isten szemében a cselekedeteid nem fognak jótetteknek tűnni, hanem gonosztetteknek fognak számítani. Nem csupán nem nyerik el Isten jóváhagyását, még kárhoztatva is lesznek. Minek az elnyerését reméli valaki az Istenbe vetett ilyen hitből? Vajon a végén nem válik semmivé az ilyen hit?

Mert mindazok számára, akik kötelességet végeznek, függetlenül attól, hogy mennyire mélyrehatóan vagy felületesen értik az igazságot, az igazságvalóságba való belépés gyakorlásának legegyszerűbb módja az, ha mindenben Isten házának az érdekeire gondolnak, és elengedik önző vágyaikat, személyes érdekeiket, indítékaikat, kevélységüket és rangjukat. Isten házának az érdekei kerüljenek az első helyre – ez a legkevesebb, amit megtehet az ember. Ha még ennyit sem tud megtenni az, aki kötelességet végez, akkor hogyan mondhatnánk, hogy elvégzi a kötelességét? Ez nem a kötelességének az elvégzése. Először Isten házának az érdekeire gondolj, legyél tekintettel Isten akaratára, és vedd figyelembe az egyház munkáját. Tedd ezeket a dolgokat az első és legfőbb helyre; csak ezután gondolhatsz a rangod stabilitására, illetve arra, hogy miként tekintenek rád mások. Nem érzitek, hogy ez egy kicsit könnyebbé válik, amikor két lépésre bontjátok és köttök némi kompromisszumot? Ha egy ideig gyakorlod ezt, akkor érezni fogod, hogy nem is olyan nehéz eleget tenni Istennek. Emellett arra is képesnek kell lenned, hogy teljesítsd a feladataidat, elvégezd a kötelezettségeidet és a kötelességed, és félretedd önző vágyaidat, szándékaidat és indítékaidat. Vedd figyelembe Isten akaratát, és tedd első helyre Isten házának az érdekeit, az egyház munkáját, valamint az általad elvégzendő kötelességet. Miután ezt egy ideig megtapasztaltad, érezni fogod, hogy ez jó módja annak, ahogyan viselkedj. Nyíltan és becsületesen élsz, nem vagy alantas, hitvány ember. Igazságosan és tisztességesen élsz ahelyett, hogy alávaló, alantas és semmirekellő lennél. Érezni fogod, hogy ez az, ahogy az embernek cselekednie kell, és ezt a képet kell megélnie. Fokozatosan egyre inkább alábbhagy az arra irányuló vágyad, hogy saját érdekeidnek tegyél eleget. Jelen pillanatban – függetlenül attól, hogy milyen régóta hisztek Istenben – az igazságra való törekvést illető leckékbe és az igazságvalóságba történő belépésetek, az ezeknek való kitettségetek és a megtapasztalásuk még sekély, és nincs valós tapasztalatotok vagy érintettségetek ezekkel, vagyis nem produkálhattok igazi bizonyságtételt. Most elmondtam nektek ezt az egyszerű megközelítésmódot: kezdjétek ennek a gyakorlásával, és ha egy darabig már ezt tettétek, a tudtotokon kívül változni fog a bensőtök állapota. Abból az ambivalens állapotból, amelyben nem érdekel olyan rettenetesen, hogy higgyetek Istenben, de nincs ebből rettenetesen elegetek sem, átkerültök egy olyan állapotba, amelyben érzitek, hogy jó az, ha hisztek Istenben és becsületes emberek vagytok, és érdekel az, hogy becsületes emberek legyetek, valamint érzitek, hogy jelentősége van és táplál az, ha ily módon éltek. Megalapozottnak, békésnek fogjátok érezni magatokat, és kellemes érzés tölti el szíveteket. Ilyenné válik az állapototok. Ez az eredménye annak, ha elengeditek a saját szándékaitokat, érdekeiteket és önző vágyaitokat. Ez a kimenetele. Ez részben az emberi együttműködés, részben pedig a Szentlélek munkájának az eredménye. A Szentlélek nem munkálkodik az emberek együttműködése nélkül.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A szabadságot és a felszabadulást csak romlott természetének levetésével nyerheti el az ember)

Isten napi igéi  381. szemelvény

Mit tudtok a beállítottságban bekövetkező változásokról? A beállítottságban bekövetkező változások lényegüket tekintve különböznek a viselkedésben bekövetkező változásoktól, de különböznek a gyakorlatban bekövetkező változásoktól is – mind különböznek a lényegüket tekintve. Az emberek többsége különös hangsúlyt fektet a viselkedésre az Istenbe vetett hitén belül, ezért aztán bizonyos változások történnek a viselkedésükben. Miután elkezdtek hinni Istenben, felhagynak a dohányzással vagy az ivással, nem versengenek többé másokkal, türelemmel igyekeznek viselni, amikor veszteség éri őket. Viselkedésbeli változások mennek végbe náluk. Egyesek úgy érzik, hogy ha egyszer hisznek Istenben, akkor Isten szavát olvasva megértik az igazságot; megtapasztalták a Szentlélek munkáját, és igazi boldogság van a szívükben, ami különösen buzgóvá teszi őket, és nincs semmi, amit ne tudnának elhagyni vagy elviselni. Miután azonban már nyolc, tíz vagy akár húsz vagy harminc éve hisznek, végül visszacsúsznak a régi útjaikra, mivel a beállítottságaik nem változtak meg; arroganciájuk és gőgjük egyre erőteljesebbé válik, elkezdenek versengeni a hatalomért és a nyereségért, megkívánják az egyház pénzét, irigylik azokat, akiknek előnyük származott Isten házából. Parazitákká és élősködőkké válnak Isten házán belül, és néhányukat akár le is leplezik és ki is zárják, mint hamis vezetőket és antikrisztusokat. És mit bizonyítanak ezek a tények? A pusztán viselkedésbeli változások fenntarthatatlanok; ha nem következik be változás az emberek beállítottságában, akkor előbb-utóbb ki fogják mutatni a foguk fehérjét. Azért van így, mert a viselkedésbeli változásoknak a buzgóság a forrása, és amikor ez a Szentlélek munkájával párosul, rendkívül könnyűvé válik számukra, hogy egy rövid ideig buzgóságot tanúsítsanak, vagy jó szándékaik legyenek. Ahogy a hitetlenek mondják: „Egy jó cselekedetet véghez vinni könnyű; egy életen át jót cselekedni – ez az, ami nehéz.” Miért nem képesek az emberek egész életükön át jó cselekedeteket véghez vinni? Azért, mert az emberek természetüktől fogva gonoszak, önzők és romlottak. Az ember viselkedését a természete irányítja; amilyen egy illető természete, olyan viselkedést fog tanúsítani, és csak az mutatja meg az ember természetét, amit természetesen fejez ki. A mesterkélt dolgok nem tarthatnak sokáig. Amikor Isten az ember megmentésén munkálkodik, nem azért teszi, hogy jó viselkedéssel ékesítse az embert – Isten munkájának célja az emberek beállítottságainak átformálása, hogy új emberekként szülessenek újjá. Isten ítélete, fenyítése, próbatételei és finomítása mind azt a célt szolgálják az embereknél, hogy megváltozzon a beállítottságuk, s így eljuthassanak az Isten iránti maradéktalan engedelmességre és odaszánásra, és normálisan kezdjék imádni Őt. Ez Isten munkájának a célja. Jól viselkedni nem ugyanaz, mint alávetni magunkat Istennek, és még kevésbé egyenlő azzal, amikor valaki Krisztussal összeegyeztethető. A viselkedés változásai a doktrínán alapulnak és buzgóságból fakadnak; nem Isten igaz ismeretén vagy az igazságon, még kevésbé a Szentlélektől kapott vezetésen nyugszanak. Vannak ugyan idők, amikor a Szentlélek világosítja meg vagy vezeti az emberek egyes cselekedeteit, de ez nem az életük kifejeződése. Még nem léptek be az igazságvalóságokba, és egyáltalán nem változott meg az életfelfogásuk. Nem számít, mennyire jó valakinek a viselkedése, az még nem bizonyítja, hogy engedelmeskedik Istennek, vagy hogy gyakorlatba ülteti az igazságot. A viselkedésbeli változások nem jelentenek életfelfogásbeli változásokat, és nem tekinthetők az élet kifejeződéseinek.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  382. szemelvény

Ha egy embernek sok jó magatartásformája van, az még nem jelenti azt, hogy birtokában van az igazságvalóságoknak. Csak az igazság gyakorlásával és az alapelvek szerint való cselekvéssel lehetsz birtokában az igazságvalóságoknak. Csak azáltal birtokolhatod az igazságvalóságokat, ha féled Istent és kerülöd a rosszat. Vannak lelkes emberek, akik el tudnak mondani doktrínákat, betartják a szabályokat és sok jót tesznek, de csak annyit lehet elmondani róluk, hogy rendelkeznek némi emberi mivolttal. Azok, akik el tudnak mondani tanokat és mindig követik a szabályokat, nem feltétlenül tudják gyakorolni az igazságot. Bár amit mondanak, az helyes, és problémamentesnek hangzik, az igazság lényegét érintő kérdésekben nincs mondanivalójuk. Ezért bármennyi tanítást is tud valaki mondani, az nem jelenti azt, hogy érti az igazságot, és bármennyi tanítást is ért, nem tud megoldani semmilyen problémát. A vallási teoretikusok mind meg tudják magyarázni a Bibliát, de végül mind elbuknak, mert nem fogadják el a teljes igazságot, amit Isten kifejezésre juttatott. Azok az emberek, akik megtapasztalták a beállítottságaik megváltozását, mások; megértették az igazságot, minden kérdésben jó ítélőképességűek, tudják, hogyan cselekedjenek Isten akaratával összhangban, hogyan cselekedjenek az igazságalapelvnek megfelelően, és hogyan cselekedjenek úgy, hogy megfeleljenek Istennek, és megértik az általuk mutatott romlottság természetét. Amikor a saját vélekedéseik és elképzeléseik feltárulnak, képesek különbséget tenni és lemondani a hús-vér testről. Így nyilvánul meg a beállítottságban bekövetkező változás. A beállítottság megváltozásán átesett emberek legfőbb megnyilvánulása az, hogy világosan megértették az igazságot, és amikor végrehajtanak dolgokat, az igazságot viszonylagos pontossággal ültetik át a gyakorlatba, valamint nem mutatnak olyan gyakran romlottságot. Azoknak, akiknek a beállítottságai átalakultak, általában különösen értelmesnek és jó ítélőképességűnek tűnnek, továbbá az igazság megértésének köszönhetően nem mutatnak annyi önelégültséget vagy arroganciát. Átlátják és felismerik a bennük feltárult romlottság nagy részét, így nem alakul ki bennük arrogancia. Képesek bizonyos mértékben megérteni, hogy milyen helyet kell elfoglalniuk és milyen észszerű dolgokat kell tenniük, hogyan kell kötelességtudónak lenniük, mit kell mondaniuk és mit nem, és hogy melyik embernek mit kell mondaniuk és mit kell tenniük. Így azok az emberek, akiknek a beállítottságai megváltoztak, viszonylag észszerűen gondolkodnak, és csak az ilyen emberek élik meg igazán az emberi hasonlatosságot. Mivel értik az igazságot, képesek az igazságnak megfelelően beszélni a dolgokról és így látni azokat, továbbá mindenben elvszerűen járnak el; nincsenek alávetve semmilyen személy, ügy vagy dolog befolyásának, és mindannyiuknak megvannak a saját nézeteik, valamint képesek megtartani az igazságalapelveket. A beállítottságaik viszonylag stabilak, nem változtatgatják a véleményüket, és a körülményeiktől függetlenül értik, hogyan kell megfelelően végezni a kötelességeiket, és hogyan kell Isten megelégedésére viselkedniük. Azok, akiknek a beállítottságai megváltoztak, nem arra összpontosítanak, hogy a külvilág felé mit kell tenniük, hogy mások jó véleménnyel legyenek róluk; belső tisztánlátásra tettek szert arról, hogy mit kell tenniük, hogy eleget tegyenek Istennek. Ezért kívülről talán nem tűnnek annyira lelkesnek, vagy nem tűnik úgy, mintha valami fontosat tettek volna, de minden, amit tesznek, jelentőségteljes, értékes, és gyakorlati eredményeket hoz. Azok, akiknek a beállítottságai megváltoztak, biztosan sok igazságvalósággal rendelkeznek, amit megerősíthet az, ahogy a dolgokat szemlélik, illetve a cselekvési alapelveik. Azok, akik nem tettek szert az igazságra, egyáltalán nem értek el semmilyen változást az életfelfogásukban. Pontosan hogyan érhető el a beállítottság megváltozása? Az emberi lényeket mélyen megrontotta a Sátán, mindannyian ellenállnak Istennek, és mindannyiukban megvan az Istennek való ellenállás természete. Isten úgy menti meg az embereket, hogy azokat, akikben megvan az Istennek való ellenállás természete, és akik ellen tudnak állni Istennek, olyanokká változtatja, akik engedelmeskedni tudnak Istennek és félni tudják Őt. Ezt jelenti olyasvalakinek lenni, akinek megváltozott a beállítottsága. Nem számít, mennyire romlott egy ember, vagy mennyi romlott beállítottság van benne: amíg képes elfogadni az igazságot, elfogadni Isten ítéletét és fenyítését, továbbá elfogadni különféle próbatételeket és finomításokat, addig igaz megértése lesz Istenről, egyúttal képes lesz tisztán látni saját természetlényegét. Amikor igazán megismeri önmagát, képes lesz gyűlölni magát és a Sátánt, továbbá hajlandó lesz elhagyni a Sátánt és teljes mértékben engedelmeskedni Istennek. Ha egyszer valakiben megvan ez az elhatározás, akkor tud az igazságra törekedni. Ha az emberek igazi ismerettel rendelkeznek Istenről, ha sátáni beállítottságuk megtisztult, valamint Isten szavai gyökeret eresztenek bennük, és életükké és létük alapjává váltak, ha Isten szavai szerint élnek, teljesen megváltoztak, és új emberekké váltak – akkor ez az életfelfogásuk megváltozásának számít. A beállítottság megváltozása nem azt jelenti, hogy az ember érett és kiforrott emberi mivolttal rendelkezik, és nem is azt, hogy az emberek külső beállítottságai szerényebbek, mint korábban; hogy régen arrogánsak voltak, de most már képesek észszerűen kommunikálni, vagy hogy régen senkire sem figyeltek, de most már képesek egy kicsit meghallgatni másokat; az ilyen külső változások nem nevezhetők a beállítottság átalakulásainak. Természetesen a beállítottságban bekövetkező átalakulások magukban foglalják az ilyen megnyilvánulásokat, de a legfontosabb összetevő az, hogy belsőleg megváltozott az életük. Ez teljes mértékben azért van, mert Isten szavai és az igazság gyökeret vertek bennük, uralják a bensőjüket, és az életükké váltak. A dolgokról alkotott nézeteik is megváltoztak. Egyenesen átlátják, mi történik a világban és az emberiséggel, hogyan rontja meg a Sátán az emberiséget, hogyan áll ellen Istennek a nagy vörös sárkány, és mi a nagy vörös sárkány lényege. Szívükben gyűlölni tudják a nagy vörös sárkányt és a Sátánt, és teljesen Isten felé tudnak fordulni és követni Őt. Ez azt jelenti, hogy megváltozott az életfelfogásuk, és Isten megnyerte őket. Az életfelfogásban bekövetkező változások alapvető változások, míg a viselkedésben bekövetkező változások felszínesek. Csak azok tettek szert az igazságra, és csak azokat nyerte meg Isten, akik változásokat értek el az életfelfogásukban.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  383. szemelvény

Az ember beállítottságának átalakulása nem a viselkedés megváltozását jelenti, sem pedig egy színlelt külső változást vagy buzgalomból fakadó átmeneti átalakulást. Bármennyire jók is ezek a változások, nem helyettesíthetik az életfelfogásban történő változásokat, mert ezeket a külső változásokat emberi erőfeszítéssel el lehet érni, de az életfelfogásban történő változásokat nem lehet csupán saját erőfeszítéssel elérni. Ennek eléréséhez szükség van Isten ítéletének, fenyítésének, próbatételeinek és finomításának a megtapasztalására, valamint a Szentlélek tökéletesítésére is. Bár az Istenben hívő emberek valamennyire jól viselkednek, egyikük sem engedelmeskedik igazán Istennek, nem szereti igazán Istent, és nem tudja teljesíteni Isten akaratát. Miért van ez így? Azért van így, mert ehhez az életfelfogás megváltozására van szükség, és a puszta viselkedésbeli változás messze nem elegendő. A beállítottság megváltozása azt jelenti, hogy van ismereted és tapasztalatod az igazságról, és hogy az igazság az életeddé vált, hogy irányítani és uralni tudja az életedet és mindent, ami veled kapcsolatos. Ez egy változás az életfelfogásodban. Csak azoknak az embereknek változott meg a beállítottságuk, akik az igazságot mint életet birtokolják. Lehet, hogy voltak olyan igazságok a múltban, amelyeket nem tudtál gyakorlatba ültetni, amikor megértetted őket, de most már akadályok és nehézségek nélkül gyakorolhatod a megértett igazság bármely aspektusát. Amikor gyakorolod az igazságot, béke és boldogság tölt el, de ha nem tudod gyakorolni az igazságot, fájdalmat érzel, és nyugtalan a lelkiismereted. Mindenben gyakorolni tudod az igazságot, Isten szavai szerint élsz, és van alapja az életednek. Ez azt jelenti, hogy megváltozott a beállítottságod. Most már könnyedén elengedheted az elképzeléseidet és képzelődéseidet, a testi preferenciáidat és törekvéseidet, és azokat a dolgokat, amelyeket korábban nem tudtál elengedni. Úgy érzed, hogy Isten szavai valóban jók, és hogy az igazság gyakorlása a legjobb, amit tehetsz. Ez azt jelenti, hogy megváltozott a beállítottságod. A beállítottság megváltoztatása nagyon egyszerűnek tűnik, de valójában egy olyan folyamat, amely rengeteg tapasztalattal jár. Ebben az időszakban az embereknek sok nehézséggel kell megküzdeniük, le kell győzniük a saját testüket és el kell hagyniuk azt, el kell szenvedniük az ítéletet, fenyítést, metszést, a velük való foglalkozást, a próbatételeket és a finomítást, valamint számos kudarcot, bukást, belső vívódást és gyötrelmet is meg kell tapasztalniuk a szívükben. Csak ezek után a tapasztalatok után érthetik meg az emberek valamennyire saját természetüket, de némi megértés nem eredményez azonnali teljes változást; hosszú tapasztalati időszakon kell keresztülmenniük, mire végül képesek lesznek apránként megszabadulni romlott beállítottságuktól. Ezért tart egy életen át, amíg valakinek megváltozik a beállítottsága. Például, ha romlottságot tártál fel valamiben, tudod-e azonnal gyakorolni az igazságot, amint felismered azt? Nem tudod. A megértésnek ebben a szakaszában mások metszenek meg téged és foglalkoznak veled, majd a környezeted késztet és kényszerít arra, hogy az igazságalapelveknek megfelelően cselekedj. Néha még mindig nem vagy belenyugodva ebbe, és azt mondod magadnak: „Muszáj ezt így csinálnom? Miért nem csinálhatom úgy, ahogyan én akarom? Miért kell mindig az igazságot gyakorolnom? Nem akarom ezt csinálni, elegem van belőle!” Isten munkájának a megtapasztalásához keresztül kell menni a következő folyamaton: az igazság gyakorlásától való vonakodástól az igazság készséges gyakorlásáig; a negativitástól és gyengeségtől az erősségig és a test elhagyásának képességéig. Amikor az emberek elérnek egy bizonyos fokú tapasztalatot, majd próbatételeken, finomításon mennek keresztül, és végül megértik Isten akaratát és bizonyos igazságokat, akkor valamennyire boldogok lesznek, és hajlandóak lesznek az igazságalapelvek szerint cselekedni. Kezdetben az emberek vonakodnak az igazság gyakorlásától. Vegyük például a kötelességeink odaadó teljesítését. Van némi megértésed a kötelességeid teljesítéséről és az Isten iránti odaadásról, és van némi megértésed az igazságról is, de mikor leszel képes arra, hogy teljesen Istennek szenteld magad? Mikor leszel képes névleg és ténylegesen is teljesíteni a kötelességeidet? Ehhez egy folyamatra lesz szükség. E folyamat során sok nehézségen mehetsz keresztül. Lehet, hogy egyesek foglalkoznak veled, míg mások kritizálnak téged. Mindenki rajtad tartja a szemét, téged vizsgál, és csak ekkor kezdesz rájönni arra, hogy tévedtél, és hogy te vagy az, aki gyengén teljesítettél, hogy elfogadhatatlan az odaadás hiánya a kötelességed teljesítése során, és hogy nem szabad hanyagnak vagy felületesnek lenned! A Szentlélek belülről fog megvilágosítani téged, és szemrehányást tesz, ha hibázol. E folyamat során meg fogsz érteni néhány dolgot önmagadról, és megtudod, hogy túl sok tisztátalanság van benned, túl sok személyes indítékot rejtegetsz, és túl sok mértéktelen vágyad van, amikor a kötelességeidet teljesíted. Amint megértetted ezeknek a dolgoknak a lényegét, ha imában Isten elé tudsz járulni, és igaz bűnbánatot tartasz, akkor megtisztulhatsz ezektől a romlott dolgoktól. Ha ily módon gyakran keresed az igazságot, hogy megoldd saját gyakorlati problémáidat, akkor fokozatosan a hit helyes útjára lépsz; elkezdesz valódi élettapasztalatokhoz jutni, és fokozatosan tisztulni kezdesz romlott beállítottságodtól. Minél inkább megtisztulsz romlott beállítottságodtól, annál inkább átalakul életfelfogásod is.

Bár most sokan teljesítik a kötelességüket, lényegében hányan vannak, akik csak elevickélnek valahogyan a kötelességeikkel? Hányan képesek elfogadni az igazságot és az igazságalapelvek szerint teljesíteni a kötelességeiket? Hányan teljesítik Isten követelményeinek megfelelően a kötelességeiket, miután megváltozott a beállítottságuk? Ha jobban megvizsgálod ezeket a dolgokat, akkor megtudhatod, hogy kötelességed teljesítésében valóban megfelelsz-e a mércének, és azt is világosan láthatod, hogy megváltozott-e a beállítottságod. Nem egyszerű dolog átalakulást elérni az ember beállítottságában; ez nem csak azt jelenti, hogy van néhány változás a viselkedésedben, szereztél némi ismeretet az igazságról, tudsz beszélni egy keveset az igazság minden aspektusával kapcsolatos tapasztalataidról, változtál valamennyit, vagy a fegyelmezést követően egy kicsit engedelmesebbé váltál. Ezek nem jelentenek átalakulást az ember életfelfogásában. Miért mondom ezt? Bár lehet, hogy némileg megváltoztál, de még mindig nem ülteted igazán gyakorlatba az igazságot. Talán azért, mert egyelőre megfelelő környezetben vagy, és a helyzet lehetővé teszi ezt, vagy az aktuális körülményeid kényszerítettek arra, hogy így viselkedj. Továbbá, amikor jó hangulatban vagy, normális az állapotod, és a Szentlélek munkálkodik benned, akkor tudod gyakorolni az igazságot. De tegyük fel, hogy megpróbáltatás közepette vagy, a megpróbáltatásaid közepette úgy szenvedsz, mint Jób, vagy a halál próbatétele előtt állsz. Amikor ez bekövetkezik, képes leszel-e akkor is gyakorolni az igazságot és szilárdan megállni a bizonyságtételben? Tudsz-e valami olyasmit mondani, mint amit Péter mondott: „Még ha meg is kellene halnom, miután megismertelek, hogy ne tenném örömmel és boldogan?” Mit értékelt Péter? Péter az engedelmességet értékelte, és Isten megismerését tartotta a legfontosabbnak, ezért egészen a haláláig képes volt engedelmeskedni. A beállítottság átalakulása nem megy egyik napról a másikra; egy egész életen át tartó tapasztalatszerzésre van szükség. Az igazság megértése kissé könnyebb, de az igazságot különböző összefüggésekben gyakorolni nehéz. Miért van mindig gondjuk az embereknek az igazság gyakorlatba ültetésével? Valójában mindezek a nehézségek közvetlen összefüggésben vannak az emberek romlott beállítottságával, és mind olyan akadályok, amelyek a romlott beállítottságból erednek. Ezért sokat kell szenvedned, és meg kell fizetned az árát annak, hogy az igazságot a gyakorlatba ültethesd. Ha nem lenne romlott beállítottságod, nem kellene szenvedned és nem kellene megfizetned az árát annak, hogy gyakorold az igazságot. Hát nem nyilvánvaló ez? Néha úgy tűnhet, mintha a gyakorlatba ültetnéd az igazságot, de a valóságban a cselekedeteid természete nem azt mutatja, hogy ezt teszed. Isten követése során sokan képesek félredobni a családjukat és a karrierjüket, és teljesíteni a kötelességeiket, és ezért azt hiszik, hogy az igazságot gyakorolják. Azonban soha nem tudnak valódi, tapasztalaton alapuló bizonyságot tenni. Mi is folyik itt pontosan? Ha az ember elképzeléseihez mérjük őket, úgy tűnik, hogy az igazságot gyakorolják, Isten azonban nem ismeri el, hogy amit tesznek, az az igazság gyakorlása. Ha a cselekedeteid mögött személyes indítékok húzódnak meg, és azok hamisak, akkor hajlamos vagy eltérni az elvektől, és nem mondhatjuk, hogy az igazságot gyakorolod; ez csak egyfajta magatartás. Szigorúan véve, Isten valószínűleg el fogja ítélni ezt a fajta magatartásodat; nem fogja megdicsérni vagy méltatni azt. Tovább boncolgatva ezt egészen a lényegéig és gyökeréig, te olyasvalaki vagy, aki gonoszat cselekszik, és ezek a külső viselkedésformáid Istennek való ellenállást jelentenek. Kívülről nézve nem szakítasz félbe és nem zavarsz meg semmit, és nem okoztál tényleges kárt sem. Logikusnak és észszerűnek tűnik, mégis emberi szennyek és szándékok vannak mögötte, és a lényege az, hogy gonoszat cselekszel, és ellenállsz Istennek. Ezért el kell döntened, hogy történt-e változás a beállítottságodban, és a gyakorlatba ülteted-e az igazságot Isten szavai szerint, valamint a saját cselekedeteid mögött meghúzódó indítékokat megvizsgálva. Ez nem attól függ, hogy a tetteid megfelelnek-e az emberi képzelődéseknek és az emberi gondolatoknak, vagy hogy neked tetszenek-e; az ilyen dolgok nem számítanak. Inkább attól függ, hogy Isten mit mond, hogy megfelelsz-e az Ő akaratának, a cselekedeteid rendelkeznek-e az igazságvalósággal, és megfelelnek-e az Ő követelményeinek és mércéjének. Csak az pontos, ha Isten követelményeihez méred magad. A beállítottság átalakítása és az igazság gyakorlatba ültetése nem olyan egyszerű és könnyű, mint ahogyan azt az emberek elképzelik. Most már értitek ezt? Van-e ezzel kapcsolatban bármilyen tapasztalatotok? Lehet, hogy nem értitek, amikor egy probléma lényegéről van szó; a belépésetek túlságosan felszínes volt. Egész nap rohangáltok, reggeltől estig, korán keltek és későn fekszetek, mégsem értetek el változást az életfelfogásotokban, és nem tudjátok felfogni, hogy mi is az a beállítottságbeli átalakulás. Ez azt jelenti, hogy túlságosan felszínes a belépésetek, nemde? Függetlenül attól, hogy mióta hisztek Istenben, lehet, hogy nem érzitek a lényeget és a mélységes dolgokat, amelyek a beállítottság átalakulásával kapcsolatosak. Lehet-e azt mondani, hogy megváltozott a beállítottságotok? Honnan tudjátok, hogy Isten megdicsér-e benneteket vagy sem? Legalábbis rendkívül állhatatos leszel mindenben, amit teszel, és érezni fogod, hogy a Szentlélek vezet és megvilágosít, és munkálkodik benned, miközben teljesíted a kötelességeidet, bármilyen munkát is végzel Isten házában, vagy úgy általában. Viselkedésed összhangban lesz Isten szavaival, és amint bizonyos fokú tapasztalatra szert teszel, úgy fogod érezni, hogy a múltbeli viselkedésed viszonylag megfelelő volt. Ha azonban egy bizonyos tapasztalatszerzési időszak után úgy érzed, hogy néhány múltbeli cselekedeted nem volt megfelelő és elégedetlen vagy azokkal, és úgy érzed, hogy nem voltak összhangban az igazsággal, akkor ez azt bizonyítja, hogy minden, amit tettél, Isten ellenében történt. Ez annak a bizonyítéka, hogy a szolgálatod tele volt lázadással, ellenállással és emberi cselekvésmóddal, és hogy egyáltalán nem sikerült változást elérned a beállítottságban.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Mit kell tudni az ember beállítottságának átalakításáról?)

Isten napi igéi  384. szemelvény

A kulcs annak mérésére, hogy az emberek tudnak-e engedelmeskedni Istennek vagy sem, az, hogy vannak-e túlzott vágyaik vagy hátsó szándékaik Vele szemben. Ha az emberek állandóan követelnek valamit Istentől, az azt bizonyítja, hogy nem engedelmeskednek Neki. Ha nem fogadod el Istentől, bármi is történjék veled, és nem keresed az igazságot, mindig magad mellett érvelsz, és mindig úgy érzed, hogy csak neked van igazad, és ha még arra is képes vagy, hogy kételkedj abban, hogy Isten az igazság és az igazságosság, akkor bajban leszel. Az ilyen emberek a legarrogánsabbak és a leglázadóbbak Istennel szemben. Azok, akik állandóan követelnek valamit Istentől, nem tudnak igazán engedelmeskedni neki. Ha követeléseket támasztasz Istennel szemben, az azt bizonyítja, hogy megpróbálsz alkut kötni Istennel, hogy a saját akaratodat választod, és aszerint cselekszel. Ezzel elárulod Istent, és hiányzik belőled az engedelmesség. Istennel szemben követeléseket támasztani önmagában véve értelmetlen; ha valóban hiszed, hogy Ő Isten, akkor nem mersz követeléseket támasztani Vele szemben, és nem is érzed alkalmasnak magad arra, hogy követeléseket támassz Vele szemben, akár észszerűnek tartod azokat, akár nem. Ha valóban hiszel Istenben, és hiszed, hogy Ő Isten, akkor csak Őt fogod imádni, és csak Neki fogsz engedelmeskedni, nincs más választásod. Manapság az emberek nemcsak, hogy saját döntéseket hoznak, hanem még Istent is arra kérik, hogy az ő saját akaratuk szerint cselekedjen. Nemcsak, hogy nem döntenek úgy, hogy engedelmeskednek Istennek, de még Istent kérik arra, hogy Ő engedelmeskedjen nekik. Nem teljesen értelmetlen ez? Ezért, ha az emberben nincs igazi hit, és nincs alapos meggyőződés, akkor soha nem nyerheti el Isten elismerését. Amikor az emberek képesek kevesebbet követelni Istentől, akkor növekszik bennük az igaz hit és az engedelmesség, és az értelmük is viszonylag normális. Gyakran előfordul, hogy minél hajlamosabbak az emberek vitatkozni, és minél több önigazolással rendelkeznek, annál nehezebb velük bánni. Nemcsak, hogy sok követelésük van, de ha a kisujjadat mutatod nekik, akkor az egész kezed kérik. Ha egyik szempontból elégedettek, akkor egy másikból követelőznek. Minden szempontból elégedettnek kell lenniük, és ha nem azok, akkor elkezdenek panaszkodni, reménytelennek könyvelik el a dolgokat, és meggondolatlanul cselekszenek. Utána lekötelezettnek érzik magukat, bűntudatuk van, keserű könnyeket hullatnak, és meg akarnak halni. Mi értelme van ennek? Nem észszerűtlenek és könyörtelenül bosszantóak? Ezt a problémasorozatot gyökerestől kell megoldani. Ha romlott beállítottságod van, és nem oldod meg, ha megvárod, amíg bajba kerülsz vagy katasztrófát okozol, mielőtt megoldanád, hogyan tudod jóvátenni ezt a veszteséget? Nem olyan ez egy kicsit, mint eső után a köpönyeg? Ezért ahhoz, hogy teljes mértékben megoldd a romlott beállítottságod problémáját, keresned kell az igazságot, hogy megoldd a problémát, amikor az először felmerül. A romlott beállítottságot csírájában kell megoldanod, ezzel biztosítva, hogy nem teszel semmi rosszat, és megelőzve a jövőbeni bajokat. Ha egy romlott beállítottság gyökeret ereszt, és az ember gondolataivá vagy nézőpontjává válik, akkor képes lesz afelé irányítani őt, hogy gonoszat tegyen. Ezért az önreflexió és az önismeret elsősorban arról szól, hogy felfedezzük romlott beállítottságainkat, és sietve keressük az igazságot, hogy megoldjuk azokat. Tudnod kell, hogy mi van a saját természetedben, mit szeretsz, mire törekszel, és mit akarsz elérni. Ezeket Isten szavai szerint kell elemezned, hogy lásd, összhangban vannak-e Isten akaratával, és mennyiben tévesek. Amint ezeket megértetted, meg kell oldanod abnormális értelmed problémáját, vagyis észszerűtlen és könyörtelen ingerlékenységed problémáját. Ez nemcsak romlott beállítottságod problémája, hanem értelmed hiányát is érinti. Az önzés által elragadott emberek nem rendelkeznek normális értelemmel, különösen azokban a kérdésekben, amelyek érdekeikkel kapcsolatosak. Ez egy pszichológiai probléma és egyúttal az emberek Achilles-sarka. Vannak, akik úgy érzik, hogy rendelkeznek bizonyos képességgel meg néhány adottsággal, és mindig vezetők akarnak lenni és kitűnni, ezért arra kérik Istent, hogy használja őket. Ha Isten nem használja őket, akkor azt mondják: „Hogy lehet, hogy Isten nem kedvez nekem? Istenem, ha valami fontos dologra használsz engem, ígérem, hogy feláldozom magam Érted!” Vajon helyes-e ez a fajta szándék? Jó dolog Istenért áldozatot hozni, de az Istenért való áldozathozatali hajlandóságuk mögött motivációk állnak. A státusz az, amit szeretnek, és amire összpontosítanak. Ha az emberek képesek az igazi engedelmességre, ha teljes szívvel követik Istent, függetlenül attól, hogy Isten használja-e őket vagy sem, és ha áldozatot hoznak Istenért, függetlenül attól, hogy van-e státuszuk vagy sem, csak akkor tekinthetőek értelmesnek és Isten iránt engedelmesnek. Jó, ha az emberek hajlandóak áldozatot hozni Istenért, és Isten hajlandó használni az ilyen embereket, de ha nincsenek felvértezve az igazsággal, akkor Isten nem tudja használni őket. Ha az emberek hajlandóak az igazságra törekedni és együttműködni, akkor kell lennie egy előkészítő szakasznak. Csak miután megértették az igazságot, és valóban engedelmeskedni tudnak Istennek, akkor tudja Isten hivatalosan is felhasználni őket. Ez a képzési szakasz alapvető fontosságú. A vezetők és a munkatársak ma mind ebben a képzési szakaszban vannak. Miután élettapasztalatot szereztek, és alapelvek szerint tudják kezelni az ügyeket, akkor válnak alkalmassá arra, hogy Isten használja őket.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az emberek túl sokat követelnek Istentől)

Isten napi igéi  385. szemelvény

A teremtett lénynek a Teremtőhöz való egyetlen hozzáállása az engedelmesség, a feltétel nélküli engedelmesség kellene legyen. Ez olyasvalami, amit manapság egyesek talán képtelenek elfogadni. Ez azért van, mert az emberek nem elég érettek, és híján vannak az igazságvalóságnak. Ha olyankor, amikor Isten olyan dolgokat tesz, amelyek ellentmondanak a te elképzeléseidnek, hajlamos vagy félreértelmezni Istent – vagy akár arra is, hogy ne engedelmeskedj Istennek, és hátat fordíts Neki –, akkor távol vagy attól, hogy engedelmes tudj lenni Istennek. Miközben az embereket Isten szava látja el és öntözi, valójában egyetlen cél felé törekednek, ami végső soron az, hogy képesek legyenek elérni az Istennek való feltétel nélküli, abszolút alávetettséget – ekkor fogod elérni te, mint teremtmény az elvárt szintet. Van, amikor Isten szándékosan tesz olyan dolgokat, amelyek ellentétesek a te elképzeléseiddel, és szándékosan tesz olyan dolgokat, amelyek ellentétesek a te kívánságaiddal, és amelyek akár úgy is tűnhetnek, hogy ellentétesek az igazsággal, tapintatlanok veled szemben, és nem felelnek meg az általad preferált dolgoknak. Lehet, hogy ezeket a dolgokat nehéz elfogadnod, lehet, hogy nem vagy képes felfogni őket, és bárhogyan is elemzed őket, lehet, hogy helytelennek érzed őket, és nem tudod elfogadni, lehet, hogy úgy érzed, hogy Isten észszerűtlenül tette ezt – valójában azonban Isten szándékosan tette ezt. Akkor hát mi a célja Istennek ezekkel a dolgokkal? Az, hogy próbára tegyen és leleplezzen téged, hogy lássa, hogy képes vagy-e keresni az igazságot vagy sem, és hogy valóban engedelmeskedsz-e Istennek, vagy sem. Ne keress alapot mindenre, amit Isten tesz és kér, és ne kérdezd, hogy miért. Nincs értelme megpróbálni érvelni Istennel. Csupán fel kell ismerned, hogy Isten az igazság, és képessé kell válnod az abszolút engedelmességre. Csupán fel kell ismerned, hogy Isten a te Teremtőd és a te Istened. Ez magasabb rendű minden érvelésnél, magasabb minden világi bölcsességnél, magasabb minden emberi erkölcsnél, etikánál, tudásnál, filozófiánál vagy hagyományos kultúránál – még az emberi érzéseknél, az emberi igazságnál és az úgynevezett emberi szeretetnél is magasabb rendű. Mindennél magasabb rendű. Ha ez nem világos számodra, akkor előbb-utóbb eljön a nap, amikor valami történik veled, és elbuksz. A legkevesebb, hogy fellázadsz Isten ellen, és tévúton jársz; ha végül képes vagy megbánni, és felismerni Isten szeretetreméltóságát, és felismerni Isten benned végzett munkájának a jelentőségét, akkor még van reményed az üdvösségre – ha azonban emiatt elbuksz, és nem vagy képes visszamászni, akkor nincs reményed. Mindegy, hogy megítéli, megfenyíti vagy megátkozza-e Isten az embereket, mindez azért történik, hogy megmentse őket, és nekik ne kelljen félniük. Mitől kellene félned? Attól kellene félned, hogy Isten azt mondja: „Gyűlöllek és elutasítalak téged”. Ha Isten ezt mondja, akkor bajban vagy: Ez azt jelenti, hogy Isten nem fog megmenteni téged, hogy nincs reményed az üdvösségre. Ezért Isten munkájának elfogadásához az embereknek meg kell érteniük Isten akaratát. Bármit is teszel, ne akadékoskodj Isten szavain, mondván: „Az ítélet és a fenyítés rendben van, de a kárhozat, az átok, a pusztulás – nem azt jelentik, hogy számomra mindennek vége? Mi értelme Isten teremtményének lenni? Tehát nem is leszek, és Te nem leszel többé az én Istenem.” Ha elutasítod Istent, és nem állsz meg szilárdan a bizonyságtételedben, akkor előfordulhat, hogy Isten valóban elutasít téged. Tudjátok ezt? Nem számít, hogy az emberek mióta hisznek Istenben, nem számít, hogy hány utat jártak be, mennyi munkát végeztek, vagy mennyi kötelességet teljesítettek, minden, amit ez idő alatt tettek, egyetlen dologra való felkészülés volt. Mi az? Arra készültek, hogy végül abszolút engedelmességet tanúsítsanak Isten iránt, feltétel nélküli engedelmességet. Mit jelent az, hogy „feltétel nélküli”? Azt jelenti, hogy nem gyártasz indokokat, és nem beszélsz semmit a saját objektív okaidról: azt jelenti, hogy nem vagy szőrszálhasogató; nem vagy méltó erre, mert Isten teremtménye vagy. Amikor szőrszálhasogató vagy Istennel, akkor tévedésben vagy a helyedet illetően, és amikor megpróbálsz érvelni Istennel, megint csak tévedésben vagy. Ne vitatkozz Istennel, ne próbáld mindig kitalálni az indokait, ne ragaszkodj ahhoz, hogy megértsd, mielőtt engedelmeskedsz, és ne engedelmeskedj, ha nem érted meg. Ha ezt teszed, akkor tévedésben vagy a helyedet illetően, és ebben az esetben az Istennek való engedelmességed nem abszolút; az engedelmesség relatív és feltételes. Azok, akik feltételeket szabnak az Istennek való engedelmességükhöz, vajon valóban engedelmesek Istennek? Te Istenként kezeled Istent? Úgy imádod Istent mint a Teremtőt? Ha nem, akkor Isten nem ismer el téged. Mit kell megtapasztalnod ahhoz, hogy elérd az Istennek való abszolút és feltétel nélküli engedelmességet? És hogyan kell megtapasztalnod? Először is, az embereknek el kell fogadniuk Isten ítéletét és fenyítését, el kell fogadniuk, hogy Ő megmetszeni őket és foglalkozik velük. Ezenkívül el kell fogadniuk Isten megbízatását, kötelességük teljesítése során az igazságra kell törekedniük, meg kell érteniük az igazság különböző aspektusait, amelyek az életbe való belépéssel kapcsolatosak, és el kell jutniuk Isten akaratának megértéséhez. Ez néha meghaladja az emberek képességeit, és nincs meg bennük a felfogóképesség ahhoz, hogy megértsék az igazságot, és csak akkor érthetnek meg egy keveset, ha mások közösséget vállalnak velük, vagy ha tanulnak az Isten által teremtett különböző helyzetekből. De tudnod kell, hogy Isten iránt engedelmes szíved kell legyen, nem szabad megpróbálnod Istennel vitatkozni pedig vagy feltételeket szabni: meg kell tenned mindazt, amit Isten tesz, mert Ő a Teremtő, te pedig Isten teremtménye vagy. Engedelmes hozzáállással kell rendelkezned, és nem szabad mindig az okot kérdezned, vagy feltételeket kikötnöd. Ha a legalapvetőbb engedelmes hozzáállás is hiányzik belőled, és még arra is hajlamos vagy, hogy kételkedj és óvakodj Istentől, vagy hogy a szívedben azt gondold: „Látnom kell, hogy Isten valóban meg fog-e menteni engem, és hogy Isten valóban igaz-e. Mindenki azt mondja, hogy Isten szeretet – nos, akkor meg kell néznem, hogy valóban van-e szeretet abban, amit Isten tesz bennem, hogy az valóban szeretet-e.” Ha állandóan azt vizsgálod, hogy amit Isten tesz, összhangban van-e a te elképzeléseiddel és ízléseddel, vagy akár azzal, amit te igazságnak hiszel, akkor tévedésben vagy a helyedet illetően, és bajban vagy: Valószínű, hogy megsérted Isten természetét. Az engedelmességre vonatkozó igazságok kulcsfontosságúak, és egyetlen igazságot sem lehet néhány mondatban teljesen és világosan elmagyarázni; ezek mind az emberek különböző állapotaira és romlottságára vonatkoznak. Az igazságvalóságba való belépést nem lehet elérni egy vagy két – vagy három, vagy öt – év alatt. Sok mindent meg kell tapasztalni hozzá: sokat meg kell tapasztalni Isten szavainak ítéletéből és fenyítéséből, sok metszést és foglalkozást meg kell tapasztalni. Csak akkor lesz hatékony az igazságra való törekvésed, ha végül elnyered az igazság gyakorlásának képességét, és csak ekkor fogod birtokolni az igazságvalóságot. Csak azoknak van igazi tapasztalata, akik rendelkeznek az igazságvalósággal.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  386. szemelvény

Isten munkájának megtapasztalása során, függetlenül attól, hogy hányszor vallottál kudarcot, buktál el, metszettek meg, foglalkoztak veled vagy lepleztek le, ezek nem rossz dolgok. Függetlenül attól, hogy hogyan metszettek meg vagy foglalkoztak veled akár a vezetők, akár a munkások, akár a testvéreid, ezek mind jó dolgok. Ezt nem szabad elfelejtened: nem számít, hogy mennyit szenvedsz, valójában hasznodra válik. Bárki, akinek van tapasztalata, tanúsíthatja ezt. Bármi történjen is, a megmetszés, a foglalkozás vagy a leleplezés mindig jó dolog. Ez nem kárhoztatás. Ez Isten üdvössége, és a legjobb lehetőség arra, hogy megismerd önmagad. Változást hozhat az élettapasztalatodban. Enélkül nem lesz meg sem a lehetősége, sem a feltétele, sem a kontextusa annak, hogy képes legyél megérteni az igazságot a saját romlottságodról. Ha valóban megérted az igazságot, és képes vagy feltárni a szíved mélyén rejlő romlott dolgokat, ha világosan meg tudod különböztetni őket, akkor ez jó, ez megoldotta az életbe való belépés egyik fő problémáját, és nagy hasznára válik a beállítottságbeli változásoknak. Az, hogy képes leszel igazán megismerni önmagadat, a legjobb lehetőség számodra, hogy megjavulj, és új emberré válj; ez a legjobb lehetőség számodra, hogy új életet nyerj. Amint igazán megismered önmagadat, képes leszel belátni, hogy amikor az igazság az életeddé válik, az valóban értékes dolog, és szomjazni fogsz az igazságra, gyakorolni fogod az igazságot, és belépsz annak valóságába. Ez olyan nagyszerű dolog! Ha meg tudod ragadni ezt a lehetőséget, és komolyan elgondolkodsz önmagadon, és valódi önismeretre teszel szert, akkor, valahányszor kudarcot vallasz vagy elesel, a negativitás és gyengeség közepette is képes leszel újra felállni. Ha egyszer átlépted ezt a küszöböt, akkor képes leszel egy nagy lépést tenni előre, és belépni az igazság valóságába.

Ha hiszel Isten szuverenitásában, akkor hinned kell abban, hogy a mindennapi események, akár jók, akár rosszak, nem véletlenül történnek. Nem arról van szó, hogy valaki szándékosan keményen bánik veled vagy célba vesz téged; ezt az egészet Isten rendezte és vezényelte. Miért vezényli Isten mindezeket? Nem az a célja, hogy felfedje, hogy ki vagy, vagy hogy leleplezzen és kirekesszen; nem a leleplezésed a végső cél. A cél az, hogy tökéletesítsen és megmentsen téged. Hogyan tökéletesít téged Isten? És hogyan ment meg téged? Azzal kezdi, hogy tudatosítja benned saját romlott beállítottságodat, és megismerteti veled természetedet és lényegedet, hiányosságaidat és azt, aminek híján vagy. Csak ezek megismerése és világos megértése által tudod követni az igazságot, és tudsz fokozatosan megszabadulni romlott beállítottságodtól. Ez egy lehetőség, amit Isten nyújt neked. Ez Isten könyörülete. Tudnod kell, hogyan ragadd meg ezt a lehetőséget. Nem szabad szembeszegülnöd Istennel, összetűzésbe kerülnöd Istennel, vagy félreértened Őt. Különösen, amikor szembesülsz azokkal az emberekkel, ügyekkel és dolgokkal, amelyeket Isten rendez körülötted, ne érezd állandóan azt, hogy a dolgok nem úgy vannak, ahogyan szeretnéd, hogy legyenek; ne akarj állandóan menekülni előlük, ne vádold, és ne értsd félre mindig Istent. Ha folyamatosan ezeket teszed, akkor nem tapasztalod meg Isten munkáját, és ez nagyon megnehezíti számodra, hogy belépj az igazság valóságába. Bármivel is találkozol, amit nem érthetsz meg teljesen, ha nehézség merül fel, meg kell tanulnod alávetni magadat. Azzal kell kezdened, hogy Isten elé járulsz, és többet imádkozol. Így, mielőtt észrevennéd, változás fog bekövetkezni a belső állapotodban, és képes leszel keresni az igazságot, hogy megoldd a problémát. Ily módon képes leszel megtapasztalni Isten munkáját. Eközben az igazság valósága kialakul majd benned, te pedig így fogsz fejlődni és így esel át életed állapotának átalakulásán. Amint átmentél ezen a változáson, és rendelkezel az igazság eme valóságával, akkor érettséged is lesz, és az érettséggel együtt jár az élet. Ha valaki mindig romlott sátáni természet szerint él, akkor nem számít, hogy mennyi lelkesedése vagy energiája van, nem tekinthetjük úgy, hogy rendelkezik érettséggel vagy élettel. Isten minden egyes emberben munkálkodik, és nem számít, milyen a módszere, milyen embereket, ügyeket és dolgokat használ fel a szolgálatában, vagy milyen hangvételűek a szavai, egyetlen végső célja van: megmenteni téged. És hogyan ment meg téged? Megváltoztat téged. Akkor hát hogyne szenvednél egy kicsit? Szenvedned kell majd. Ez a szenvedés sok mindent magában foglalhat. Először is, az embereknek szenvedniük kell, amikor elfogadják Isten szavainak ítéletét és fenyítését. Amikor Isten szavai túl szigorúak és egyértelműek, és az emberek félreértik Istent – sőt még elképzeléseik is vannak –, az is fájdalmas lehet. Néha Isten olyan környezetet hoz létre az emberek körül, hogy leleplezze romlottságukat, hogy elgondolkodjanak saját magukon, és megismerjék önmagukat, és akkor szintén szenvedni fognak egy kicsit. Időnként az embereknek szenvedniük kell, amikor közvetlenül megmetszik őket, foglalkoznak velük, és leleplezik őket. Ez olyan, mintha műtéten esnének át – ha nincs szenvedés, nincs eredmény. Ha minden alkalommal, amikor megmetszenek és foglalkoznak veled, és minden alkalommal, amikor egy környezet lecsupaszít téged, az felébreszti az érzéseidet és egy lökést ad neked, akkor ezen a folyamaton keresztül belépsz az igazság valóságába, és érettséged lesz. Ha minden alkalommal, amikor ki vagy téve annak, hogy megmetsszenek és foglalkozzanak veled, és annak, hogy egy környezet leleplezzen téged, nem érzel semmilyen fájdalmat vagy kellemetlenséget, és egyáltalán semmit nem érzel, és ha nem járulsz Isten elé, hogy az Ő akaratát keresd, nem imádkozol, és nem keresed az igazságot, akkor tényleg nagyon eltompultál! Isten nem munkálkodik benned, ha a lelked semmit sem érez, ha nem reagál. Azt fogja mondani: „Ez az ember túlságosan eltompult, és túl mélyen megromlott. Bárhogyan is fegyelmezem, foglalkozom vele, vagy próbálom kordában tartani, mégsem tudom megindítani a szívét, vagy felébreszteni a lelkét. Ez az ember bajban lesz; nem könnyű őt megmenteni.” Ha Isten bizonyos környezeteket, embereket, ügyeket és dolgokat rendez el számodra, ha megmetsz és foglalkozik veled, és ha ebből tanulsz, ha megtanultál Isten elé járulni, megtanultad keresni az igazságot, és tudtodon kívül megvilágosodsz és megvilágítást nyersz, és eléred az igazságot, ha változást tapasztaltál ezekben a környezetekben, jutalmakat arattál és fejlődtél, ha kezded kissé felfogni Isten akaratát, és abbahagyod a panaszkodást, akkor mindez azt jelenti, hogy szilárdan helytálltál e környezetek megpróbáltatásai közepette, és kiálltad a próbát. Így túljutottál ezen a megpróbáltatáson. Hogyan tekint Isten azokra, akik kiállják a próbát? Isten azt fogja mondani, hogy igaz szívük van, és képesek elviselni ezt a fajta szenvedést, és hogy mélyen legbelül szeretik az igazságot, és el akarják nyerni az igazságot. Ha Isten ily módon értékel téged, akkor nem olyasvalaki vagy, akinek van érettsége? Hát akkor nincs életed? És hogyan lehet elérni ezt az életet? Isten ajándékozza azt? Isten különböző módokon lát el téged, és különböző embereket, dolgokat és tárgyakat használ fel a nevelésedre. Ez olyan, mintha Isten személyesen adna neked ételt és italt, személyesen adna neked különböző élelmiszereket, hogy jóllakj és élvezd azokat; csak így tudsz növekedni és erősödni. Így kell megtapasztalnod és felfognod ezeket a dolgokat; így kell alávetned magadat mindannak, ami Istentől származik. Ez az a fajta gondolkodásmód és hozzáállás, amellyel rendelkezned kell, és meg kell tanulnod keresni az igazságot. Nem szabad állandóan külső okokat keresned vagy másokat hibáztatnod a bajaidért, vagy hibákat keresni az emberekben; világosan meg kell értened Isten akaratát. Kívülről úgy tűnhet, hogy néhány embernek véleménye van rólad vagy előítéletei vannak veled szemben, de neked nem így kellene nézned a dolgokat. Ha ilyen szemszögből nézed a dolgokat, akkor csak kifogásokat fogsz keresni, és nem fogsz tudni elérni semmit. Objektíven kell nézned a dolgokat, és mindent el kell fogadnod Istentől. Amikor így tekintesz a dolgokra, akkor könnyű lesz engedelmeskedned Isten munkájának, és képes leszel keresni az igazságot, és felfogni Isten akaratát. Amint a nézőpontod és lelkiállapotod helyreigazodik, képes leszel elérni az igazságot. Akkor egyszerűen csak miért nem teszed meg? Miért állsz ellen? Ha abbahagynád az ellenállást, elnyernéd az igazságot. Ha ellenállsz, nem nyersz semmit, és megbántod Isten érzéseit is, és csalódást okozol Neki. Miért lesz Isten csalódott? Mivel nem fogadod el az igazságot, nincs reményed az üdvösségre, és Isten nem képes megnyerni téged, így hogyne lenne csalódott? Amikor nem fogadod el az igazságot, az egyenértékű azzal, hogy eltaszítod magadtól az ételt, amelyet Isten személyesen ajánlott fel neked. Azt mondod, hogy nem vagy éhes, és hogy nincs szükséged rá; Isten újra meg újra megpróbál arra bátorítani, hogy egyél, de te még mindig nem akarsz enni. Inkább éhezel. Azt hiszed, hogy jól vagy lakva, pedig valójában egyáltalán semmid sincs. Az ilyen emberekből annyira hiányzik az értelem, és annyira önelégültek; valóban nem ismerik fel a jó dolgot, amikor látják azt, ők a legszegényebb és legszánalmasabb emberek.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazság elnyeréséhez az embernek a közeli emberektől, ügyekből és dolgokból kell tanulnia)

Isten napi igéi  387. szemelvény

A gyülekezeti vezetőknek és dolgozóknak két alapelvre kell figyelniük munkájuk során: Az egyik, hogy munkájukat pontosan a munkarendben kikötött alapelvek szerint végezzék, soha ne sértsék meg ezeket az alapelveket, és ne alapozzák a munkájukat semmi olyasmire, amit esetleg elképzelnek, vagy a saját elgondolásukra. Mindenben, amit tesznek, törődést kell mutatniuk a gyülekezet munkája iránt, és mindig Isten házának az érdekeit kell előtérbe helyezniük. Egy másik dolog – és ez rendkívül életbevágó – hogy mindenben a Szentlélek útmutatásának követésére kell összpontosítaniuk és mindent Isten szavait szigorúan betartva kell csinálniuk. Ha még mindig képesek szembe menni a Szentlélek vezetésével, vagy ha makacsul követik a saját elgondolásaikat és a saját képzeletük szerint végzik a dolgokat, akkor tetteik nagyon komoly ellenállást fognak jelenteni Istennel szemben. Ha gyakran hátat fordítanak a Szentlélek megvilágosításának és útmutatásának, az csakis zsákutcába fog vezetni. Ha elveszítik a Szentlélek munkáját, akkor nem lesznek képesek dolgozni; és még ha valahogy sikerül is dolgozniuk, semmit sem fognak teljesíteni. Ez a két fő alapelv, amelyet a vezetőknek és a dolgozóknak munka közben be kell tartaniuk: Az egyik az, hogy munkájukat a Fennvalótól kapott munkarenddel pontos összhangban végezzék, valamint, hogy azon alapelvek szerint cselekedjenek, amelyeket a Fennvaló meghatározott; a másik pedig az, hogy kövessék a bennük lévő Szentlélek vezetését. Amint ezt a két alapelvet megértetik, kevésbé lesznek hajlamosak hibázni a munkájukban. Tapasztalatotok a gyülekezeti munka végzésének terén még mindig korlátozott, és amikor dolgoztok, saját elgondolásaitok erősen meghamisítják azt. Időnként lehet, hogy nem értitek a Szentlélektől jövő megvilágosítást és útmutatást magatokban; máskor pedig úgy tűnik, hogy megértitek, de valószínűleg figyelmen kívül hagyjátok. Mindig képzelődtök vagy emberi módon következtettek, úgy cselekszetek, ahogy szerintetek helyes, egyáltalán nem törődve a Szentlélek szándékaival. Kizárólag saját elgondolásaitok szerint álltok a munkátokhoz, félretéve a Szentlélek megvilágosítását. Gyakran adódnak ilyen helyzetek. A Szentlélektől jövő belső vezetés nem misztikus, hanem valójában nagyon is normális. Vagyis a szíved mélyén érzed, hogy ez a helyes cselekvési mód, és hogy ez a legjobb mód. Ez a gondolat valójában meglehetősen érthető; nem mérlegelésből jött, és néha nem teljesen érted, miért kellene így cselekedned. Ez gyakran nem más, mint megvilágosítás a Szentlélektől. Ez leggyakrabban a tapasztalt emberekkel történik. A Szentlélek vezet arra, hogy azt tedd, ami a leghelyénvalóbb. Ez nem olyasmi, amiről gondolkodsz, inkább egy érzés a szívedben, amely rádöbbent arra, hogy így a legjobb csinálni, és szereted így tenni, anélkül, hogy tudnád miért. Ez talán a Szentlélektől jön. Az ember saját ötletei gyakran a gondolkodásból és a mérlegelésből származnak, és mindet meghamisítja a saját akarat; mindig arra gondol, milyen hasznot és előnyt jelent ez neki; minden tett, amit az ember elhatároz, magában hordozza ezeket. A Szentlélektől való vezetés azonban semmi esetre sem tartalmaz ilyen hamisításokat. Nagyon figyelni kell a Szentlélek megvilágosítására vagy vezetésére; főleg a kulcskérdésekben kell óvatosnak lenned annak érdekében, hogy felfogd. Azok az emberek, akik szeretik használni az agyukat, és akik szeretnek saját elgondolásaik szerint cselekedni, hajlamosak leginkább arra, hogy eltévesszék az ilyen vezetést vagy megvilágosítást. A megfelelő vezetők és dolgozók olyan emberek, akik birtokolják a Szentlélek munkáját, akik minden pillanatban odafigyelnek a Szentlélek munkájára, akik engedelmeskednek a Szentléleknek, istenfélő szívük van, figyelmesek Isten akaratára, és fáradhatatlanul törekednek az igazságra. Ahhoz, hogy eleget tegyél Istennek és helyesen tanúskodj Mellette, kötelességed végzésekor gyakran kell elmélkedned a motivációidon és a hamisításaidon, majd pedig próbáld észrevenni, hogy a munka mekkora részét motiválják emberi ötletek, mennyi születik a Szentlélek megvilágosításából, és mekkora része van összhangban Isten szavaival. Folyamatosan és minden körülmények között figyelned kell, hogy szavaid és cselekedeteid összhangban vannak-e az igazsággal. A gyakori ilyen módon való gyakorlás Isten szolgálatának helyes pályájára helyez téged. Szükséges rendelkezni az igazságvalóságokkal annak érdekében, hogy Isten szolgálatát végezd oly módon, ami összhangban van az Ő szándékaival. Csakis miután megértették az igazságot, lehetnek képesek az emberek arra, hogy megkülönböztessék és felismerjék, mi származik saját ötleteikből és mi származik emberi motivációkból. Képesek felismerni az emberi tisztátalanságokat, valamint azt is, hogy mit jelent az igazság szerint cselekedni. Csakis miután különbséget tudnak tenni, lehet biztosítva az, hogy gyakorlatba tudják ültetni az igazságot és teljesen összhangban lehetnek Isten akaratával. Az igazság megértése nélkül lehetetlen az embereknek tisztánlátást gyakorolni. Egy zavaros fejű ember talán egész életében hisz Istenben anélkül, hogy tudná mit jelent, hogy felfedik saját romlottságát illetve mit jelent ellenállni Istennek, mivel nem érti az igazságot, ez a gondolat még csak nem is létezik az elméjében. Az igazság elérhetetlen a túlságosan alacsony képességű emberek számára; nem számít, hogyan is közlöd velük, még mindig nem értik meg. Az ilyen emberek zavart fejűek. A zavart fejű emberek nem tudnak hitükben tanúskodni Isten mellett; csupán egy kis szolgálatot tudnak elvégezni. Ha a vezetők és a dolgozók jól akarják teljesíteni a kötelességeiket, akkor képességeik nem lehetnek túl rosszak. Minimum meg kell érteniük a szellemi dolgokat és tisztán kell értelmezniük a dolgokat, hogy könnyen megérthessék az igazságot és gyakorolhassák az igazságot. Egyesek tapasztalata túl sekélyes, így néha elhajlások vannak abban, ahogy az igazságot értik, és ekkor hajlamosak hibákat elkövetni. Amikor eltérések vannak a felfogásukban, nem képesek az igazság gyakorlásának a feladatára. Amikor elhajlások vannak az emberek felfogásában, valószínűleg szabályokat követnek, és amikor szabályokat követnek, könnyű hibákat véteni, és nem képesek az igazság gyakorlásának feladatára. Amikor elhajlások vannak a megértésben, akkor az antikrisztusoknak is könnyű megtéveszteni és használni őket. Ezért az elhajlások a megértésben sok hibához vezethetnek. Ennek eredményeként nem csak kötelességeik teljesítésében buknak el, hanem könnyedén tévútra is térhetnek, ami sérti Isten választott népének bemenetelét az életre. Mi értéke van annak, ha valaki így teszi a kötelességét? Egyszerűen olyanná válik, aki megszakítja és megzavarja a gyülekezet munkáját. Továbbá, ezekből a hibákból tanulni kell. Annak érdekében, hogy teljesítsék a munkát, amellyel Isten megbízta őket, a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell érteniük ezt a két alapelvet: A kötelességek teljesítésében szigorúan be kell tartani a Fennvalótól származó munkarendet, és muszáj odafigyelni és engedelmeskedni a Szentlélek bármely vezetésének Isten szavával összhangban. Csak amikor megérti ezt a két alapelvet, akkor lehet valakinek a munkája hatékony és akkor lesz Isten elégedett.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Isten napi igéi  388. szemelvény

Péter arra törekedett, hogy megismerje önmagát, és lássa, mi tárult fel benne Isten szavainak finomítása és a különféle próbatételek által, amelyek elé Isten állította őt. Amikor igazán megértette önmagát, Péter ráébredt, hogy mennyire mélyen romlottak az emberek, milyen értéktelenek, mennyire méltatlanok Isten szolgálatára, és mennyire nem érdemlik meg, hogy Isten színe előtt éljenek. Péter ekkor leborult Isten előtt. Miután oly sokat megtapasztalt, Péter végül érezni kezdte: „Istent ismerni a legdrágább dolog! Milyen kár lenne, ha meghalnék, mielőtt megismerem Őt! Isten ismerete a létező legfontosabb, legjelentőségteljesebb dolog. Ha az ember nem ismeri Istent, akkor nem érdemli meg, hogy éljen, ugyanolyan, mint az állatok, és nincs élete.” Mire Péter tapasztalata elért eddig a pontig, megismerte a saját természetét, és viszonylag jó megértést nyert róla. Bár talán nem tudta volna olyan világosan elmagyarázni, mint a mai emberek, Péter valóban elérte ezt az állapotot. Ezért ahhoz, hogy valaki az igazságra való törekvésnek és az Isten általi tökéletesítés elérésének útját járja, szükséges, hogy az ember megismerje saját természetét Isten kijelentéseiből, valamint megértse természetének különféle aspektusait, és világos, egyszerű beszéddel, pontosan szavakba foglalja azokat. Csakis ez önmagunk valódi ismerete, és csak így érheted el azt az eredményt, amelyet Isten megkövetel. Ha a tudásod még nem érte el ezt a pontot, de azt állítod, hogy ismered magad, és azt mondod, életet nyertél, akkor nem dicsekszel csupán? Nem ismered önmagadat, és azt sem tudod, mi vagy Isten színe előtt, valóban megfeleltél-e az emberség normáinak, vagy hogy hány sátáni elem van még benned. Még mindig nem vagy tisztában azzal, kihez tartozol, és egyáltalán nincs még önismereted – akkor hogyan lehetne benned józan ész Isten színe előtt? Amikor Péter az életre törekedett, arra összpontosított, hogy megértse önmagát és megpróbáltatásai folyamán átalakítsa saját beállítottságát, és igyekezett megismerni Istent. A végén ezt gondolta: „Az embereknek arra kell törekedniük az életben, hogy megértsék Istent; az Ő ismerete a legfontosabb dolog. Ha nem ismerem Istent, nem nyugodhatok békében, amikor meghalok. Ha, miután megismertem Őt, Isten úgy rendelné, hogy meghaljak, nagyon elégedettnek érezném magam. A legkevésbé sem fogok panaszkodni, és az egész életem beteljesedett lesz.” Péter nem volt képes azonnal elnyerni a megértésnek ezt a szintjét vagy elérni ezt a pontot, miután hinni kezdett Istenben; hanem számtalan megpróbáltatáson ment keresztül. Tapasztalatának el kellett érnie egy bizonyos mérföldkövet, és teljesen meg kellett értenie önmagát, mielőtt érzékelhette volna Isten ismeretének értékét. Ezért az út, amelyen Péter elindult, az igazságra való törekvés útja volt, az élet elnyerése és a tökéletessé válás felé vezető út. Ez volt az az aspektus, amelyre az ő konkrét gyakorlata elsősorban irányult.

Ti milyen úton jártok most az Istenbe vetett hitetekben? Ha nem az életet, önmagatok megértését és Isten ismeretét keresitek, ahogy Péter tette, akkor nem Péter útján jártok. Ezekben a napokban a legtöbb ember ilyesfajta állapotban van: Hogy áldásokat nyerjek, fel kell áldoznom magam Istenért, és meg kell fizetnem az árat Érte. Hogy áldásokat nyerjek, mindent ott kell hagynom Istenért; be kell teljesítenem, amivel Ő megbízott, és jól kell végeznem a kötelességemet. Ezt az állapotot az áldások elnyerésének szándéka uralja, ami példa arra, hogy valaki kizárólag abból a célból áldozza Istennek magát, hogy jutalmakat szerezzen Tőle, és koronát nyerjen. Az ilyen emberek szívében nincs jelen az igazság, és bizonyos, hogy megértésük pusztán a doktrína néhány szavából áll, amellyel kérkednek, bárhová mennek. Az ő útjuk Pál útja. Az ilyen emberek hite a folyamatos gürcölés cselekedete, és a lelkük mélyén úgy érzik, hogy minél többet tesznek, az annál inkább bizonyítja Istenhez való hűségüket; hogy minél többet tesznek, Ő bizonyosan annál elégedettebb lesz; és hogy minél többet tesznek, annál inkább kiérdemlik, hogy koronát nyerjenek Isten színe előtt, és annál nagyobb áldásokban fognak részesülni. Úgy gondolják, hogy ha képesek szenvedést eltűrni, igét hirdetni és meghalni Krisztusért, ha fel tudják áldozni saját életüket, és teljesíteni tudnak minden kötelességet, amellyel Isten megbízta őket, akkor ők fogják elnyerni a legnagyobb áldásokat, és bizonyosan koronát fognak kapni. Pontosan ezt képzelte és erre törekedett Pál. Pontosan ezen az úton járt, és ilyen gondolatok vezérletével munkálkodott Isten szolgálatában. Talán ezek a gondolatok és szándékok nem sátáni természetből erednek? Olyan ez, mint amikor a világi emberek azt hiszik, hogy földi életükben a tudásra kell törekedniük, és miután megszerezték azt, kiemelkedhetnek a tömegből, tisztségeket viselhetnek, és státuszra tehetnek szert. Úgy gondolják, hogy ha már van státuszuk, valóra válthatják ambícióikat, és bizonyos mértékű sikerre vihetik vállalkozásukat vagy családi praxisukat. Hát nem ezen az úton jár minden hitetlen? Azok, akiket ez a sátáni természet ural, hitükben csak Pálhoz lehetnek hasonlók. Azt gondolják: „Mindent el kell vetnem, hogy feláldozzam magam Istenért. Hűségesnek kell lennem Isten előtt, és végül majd nagyszerű jutalmakat és koronákat kapok.” Ez ugyanaz a hozzáállás, amely a világi dolgokra törekvő világi embereket jellemzi. Ők egyáltalán nem különböznek ettől, és ugyanannak a természetnek vannak alávetve. Azok az emberek, akikben ez a fajta sátáni természet van, kinn a világban arra törekednek, hogy tudást, ismereteket, státuszt szerezzenek, és hogy kiemelkedjenek a tömegből. Ha hisznek Istenben, akkor pedig arra törekednek, hogy nagyszerű koronákban és nagyszerű áldásokban részesüljenek. Ha az emberek nem az igazságot keresik, amikor hisznek Istenben, biztosan ezt az utat választják. Ez megváltoztathatatlan tény, természeti törvény. Azoknak az embereknek az útja, akik nem törekednek az igazságra, szöges ellentétben áll Péter útjával. Ti melyik úton jártok jelenleg? Bár talán nem úgy tervezted, hogy Pál útját választod, természeted úgy rendezte, hogy ezt az utat járd, és te önkéntelenül is abba az irányba mész. Még ha Péter útjára akarsz is lépni, ha nem vagy tisztában azzal, hogyan tedd, akaratlanul is Pál útjára térsz majd: ez a helyzet valósága. Pontosan hogyan is kell Péter útján járni ezekben a napokban? Ha nem vagy képes különbséget tenni Péter és Pál útja között, vagy ha egyáltalán nem ismered őket, akkor bármennyire is azt állítod, hogy Péter útján haladsz, ezek üres szavak csupán. Először is világos fogalmad kell, hogy legyen arról, mi Péter és mi Pál útja. Csak amikor igazán érted, hogy Péter útja az életre való törekvés útja és a tökéletesség felé vezető egyetlen út, akkor leszel képes Péter útján járni, úgy törekedni, ahogy ő törekedett, és azokat az elveket gyakorolni, amelyeket ő gyakorolt. Ha nem érted Péter útját, akkor az út, amelyre térsz, bizonyosan Pál útja, mivel nem lesz más út számodra; ebben nem lesz választásod. Azok számára, akik nem értik az igazságot, és nem képesek arra törekedni, nehéz lesz Péter útján járni, még akkor is, ha megvan bennük az elhatározás. Azt mondhatjuk, Isten kegyelme és felmagasztalása az, hogy Ő most feltárta előttetek az üdvösségre és tökéletességre vezető utat. Ő vezérel benneteket Péter útjára. Isten útmutatása és megvilágosítása nélkül senki nem volna képes Péter útját választani, és az egyetlen esélye az lenne, hogy Pál útját járja végig, Pál nyomdokain haladva a pusztulásba. Annak idején Pál nem érezte úgy, hogy azt az utat járni helytelen; ő teljes mértékben azt hitte, hogy helyes. Ő nem nyerte el az igazságot, főleg pedig nem változott meg a beállítottsága. Túlságosan hitt önmagában, és úgy érezte, a világon semmi gond nincs azzal, hogy ő így hisz. Csak haladt tovább, tele önbizalommal és teljes magabiztossággal. Még a legvégén sem tért észhez. Még akkor is úgy gondolta, hogy számára Krisztus az élet. Így Pál mindvégig folytatta útját, és mire elnyerte végső büntetését, már mindennek vége volt számára. Pál útjához nem tartozott hozzá önmaga megismerése, még kevésbé a beállítottságának megváltoztatására való törekvés. Soha nem elemezte a saját természetét, és semmiféle tudást nem nyert arról, mi ő. Mindössze annyit tudott, hogy Jézus üldözéséért elsősorban ő volt a fő bűnös. Azonban a legkevésbé sem volt tisztában a saját természetével, és miután munkáját befejezte, úgy érezte, hogy úgy él, mint Krisztus, és jutalmat érdemel. A munka, amelyet Pál végzett, csupán Istennek teljesített szolgálat volt. Ami személy szerint Pált illeti, bár kapott némi kinyilatkoztatást a Szentlélektől, egyáltalán nem szerezte meg az igazságot vagy az életet. Ezért Isten nem mentette meg őt. Épp ellenkezőleg, Isten megbüntette őt. Miért mondják, hogy Péter útja a tökéletességhez vezető út? Azért, mert gyakorlatában Péter különös hangsúlyt fektetett az életre, az Isten ismeretére való törekvésre és önmaga megismerésére. Isten munkájának megtapasztalása révén megismerte önmagát, megértést nyert az ember romlott állapotairól, tudomást szerzett saját hiányosságairól, és felfedezte a legértékesebb dolgot, amelyre az embereknek törekedniük kell. Képes volt őszintén szeretni Istent, megtanulta, hogyan tanúsítson hálát Isten iránt, elnyert némi igazságot, és birtokában volt annak a valóságnak, amelyet Isten megkövetel. Mindabból, amit Péter a megpróbáltatásai folyamán mondott, látható, hogy valóban ő rendelkezett a legtöbb megértéssel Istenről. Mivel oly sok igazságot értett meg Isten szavaiból, útja egyre ragyogóbb lett, és egyre inkább összhangba került Isten akaratával. Ha Péter nem lett volna birtokában ennek az igazságnak, az út, amelyet választott, nem lehetett volna ennyire helyes.

(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan járjunk Péter útján?)

Isten napi igéi  389. szemelvény

Péter sok éven át hűséges volt Hozzám, mégsem zúgolódott sosem, sem panasza nem volt; még Jób sem ért fel hozzá, és az idők során, a szentek mindegyike elmaradt Péter mögött. Ő nem csupán törekedett megismerni Engem, hanem olyan időkben ismert meg Engem, amikor a Sátán az álnok mesterkedésein dolgozott. Ez vezette Pétert arra, hogy szolgáljon Engem sok éven át, mindenkor az akaratommal egyezően, és ezen okból a Sátán soha nem használta ki őt. Péter tanult Jób hitéből, ugyanakkor világosan érzékelte Jób hiányosságait. Bár Jóbnak nagy hite volt, nélkülözte a szellemi világ dolgairól való tudást, így sok olyasmit mondott, ami nem felelt meg a valóságnak; ez mutatja, hogy Jób ismerete sekélyes volt, és alkalmatlan a tökéletesedésre. Ezért Péter mindig a szellem értelmének megragadására összpontosított, és mindig ügyelt rá, hogy megfigyelje a szellemi világ dinamikáját. Ennek eredményeképp nem csupán arra volt képes, hogy megtudjon valamit az Én akaratomról, hanem a Sátán álnok mesterkedéseiről is volt egy csöppnyi tudása. Emiatt a Rólam való ismerete nagyobbá nőtt, mint bárki másé az idők során.

Péter tapasztalatából nem nehéz meglátni, hogy ha az emberek meg akarnak ismerni Engem, arra kell figyelniük, hogy alaposan fontolóra vegyenek a szellemükben. Nem kérem, hogy „szentelj” egy bizonyos mennyiséget Nekem külsőleg; ez másodlagos ügy. Ha nem ismersz Engem, akkor minden hit, szeretet és hűség, amiről beszélsz nem más, mint illúzió; üres fecsegés, és egész bizonyosan olyanná leszel, aki nagyokat mond Előttem, ám nem ismeri önmagát. Ilyenként a Sátán még egyszer kelepcébe csal, és képtelen leszel kiszabadítani magad; a kárhozat fiává és pusztulás tárgyává leszel. Ugyanakkor, ha hűvös és érdektelen maradsz a szavaimmal szemben, kétségkívül szembeszegülsz Velem. Ez tény, és jobban tennéd, ha áttekintenél a szellemi világ kapuján a sok és sokféle lélekre, akiket megfenyítettem. Szavaimmal szembesülve melyikük nem volt tétlen, érdektelen és elutasító? Melyikük nem volt cinikus a szavaimat illetően? Melyikük nem próbált hibát keresni a szavaimban? Melyikük nem használta szavaimat „védőfegyverekként”, hogy azokkal „fedezze” magát? Szavaim tartalmát nem arra használták, hogy megismerjenek Engem, hanem csupán játékszernek, amivel szórakozni lehet. Mindebben nem követlenül szegültek-e szembe Velem? Kik az Én szavaim? Ki az Én Lelkem? Oly sokszor tettem fel nektek ilyen kérdéseket, de nyertetek valaha magasabb és világosabb felismerést róluk? Megtapasztaltátok őket valaha is igazán? Még egyszer emlékeztetlek titeket: Ha nem ismeritek meg a szavaimat, nem fogadjátok el őket, és nem ültetitek gyakorlatba, akkor elkerülhetetlenül a fenyítésem tárgyává váltok! Biztosan a Sátán áldozatai lesztek!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 8. fejezet)

Isten napi igéi  390. szemelvény

Bár sokan hisznek Istenben, kevesen értik, mit jelent az Istenbe vetett hit, és mit kell tenniük, hogy megfeleljenek Isten akaratának. Ennek az az oka, hogy bár az emberek ismerik az „Isten” szót és az olyan kifejezéseket, mint „Isten munkája”, nem ismerik Istent, és még kevésbé ismerik a munkáját. Nem csoda tehát, hogy mindazoknak, akik nem ismerik Istent, zavaros a Róla alkotott hitük. Az emberek nem veszik komolyan az Istenbe vetett hitet, és ez teljességgel azért van, mert az Istenbe vetett hit túlságosan ismeretlen, túlságosan idegen számukra. Ily módon elmaradnak Isten kívánalmaitól. Más szóval, ha az emberek nem ismerik Istent, és nem ismerik a munkáját, akkor nem alkalmasak arra, hogy Isten használja őket, és még kevésbé képesek megfelelni akaratának. Az „Istenbe vetett hit” azt jelenti, hogy hisszük, hogy van Isten; ez a legegyszerűbb fogalom az Istenben való hittel kapcsolatban. Mi több, hinni abban, hogy van Isten, nem ugyanaz, mint valóban hinni Istenben; inkább egyfajta egyszerű hit, erős vallási felhangokkal. Az Istenbe vetett igazi hit a következőt jelenti: Annak a hitnek az alapján, hogy Isten minden dolog felett szuverenitást gyakorol, az ember megtapasztalja a szavait és munkáját, megtisztítja romlott beállítottságát, megelégíti Isten akaratát, és megismeri Istent. Csak egy ilyen utat lehet „Istenbe vetett hitnek” nevezni. Az emberek mégis gyakran egyszerű és komolytalan dolognak tekintik az Istenbe vetett hitet. Azok az emberek, akik ilyen módon hisznek Istenben, elfelejtették, mit jelent Istenben hinni, és bár lehet, hogy a végsőkig hisznek, soha nem nyerik el Isten jóváhagyását, mert rossz úton járnak. Ma is vannak olyanok, akik szó szerint veszik Isten szavait, és üres tanításban hisznek. Nem tudják, hogy hiányzik belőlük az Istenben való hit lényege, és nem kaphatják meg Isten jóváhagyását. Mégis imádkoznak Istenhez a biztonság és az elégséges kegyelem áldásaiért. Álljunk meg, csendesítsük el a szívünket, és kérdezzük meg magunktól: Lehet, hogy az Istenben való hit valóban a legkönnyebb dolog a világon? Lehet, hogy az Istenben való hit nem jelent mást, mint sok kegyelmet kapni Istentől? Azok az emberek, akik anélkül hisznek Istenben, hogy ismernék Őt, vagy akik hisznek Istenben, de Ellene vannak, valóban képesek-e megfelelni Isten akaratának?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

Isten napi igéi  391. szemelvény

Mit nyert az ember, amióta először hinni kezdett Istenben? Mit tudtál meg idáig Istenről? Mennyit változtál az Istenbe vetett hitednek köszönhetően? Ma már mindannyian tudjátok, hogy az ember Istenbe vetett hitének célja nem kizárólag a lélek üdvössége és a test jóléte, és nem is az, hogy gazdagabbá tegye az életét azáltal, hogy Istent szereti, és így tovább. Úgy áll a dolog, hogy ha a test jólétéért vagy pillanatnyi örömökért szereted Istent, akkor – még ha végül az Isten iránti szereteted a csúcsára is ért, és már semmi mást nem kérsz – ez a szeretet, amelyre törekszel, még mindig egy felhígított szeretet, és nincs Isten tetszésére. Akik arra használják az Isten iránti szeretetet, hogy egyhangú létüket gazdagítsák, és betöltsék szívük ürességét, azok olyan emberek, akik mohón vágynak egy könnyű életre, és nem olyanok, akik valóban arra törekszenek, hogy szeressék Istent. Ez a fajta szeretet erőltetett, nem más, mint a mentális beteljesülés hajszolása, és Istennek nincs rá szüksége. Milyen szeretet tehát a tiéd? Mi az, amiért szereted Istent? Mennyi igazi szeretet van most benned Isten iránt? A legtöbbetek szeretete olyan, mint a fent említett. Az efféle szeretet csak a status quo fenntartására elég, nem érhetünk el vele állandóságot, és gyökeret sem tud verni az emberben. Az efféle szeretet csak olyan, mint egy virág, amely kivirágzik és elszárad anélkül, hogy gyümölcsöt teremne. Más szóval, miután már szeretted Istent ilyen módon, ha nincs senki, aki vezessen az előtted álló úton, akkor össze fogsz omlani. Ha csak arra az időre tudod szeretni Istent, amíg éppen szereted, de azután az életed természete változatlan marad, akkor továbbra is képtelen leszel megszabadulni a sötétség befolyásának szemfedőjétől, továbbra is képtelen leszel kitörni a Sátán kötelékeiből és trükkjeiből. Isten nem nyerhet meg magának teljességgel senkit, aki ilyen; végül az ő szellemük, lelkük és testük még mindig a Sátánhoz fog tartozni. Ehhez nem férhet semmi kétség. Mindazok, akiket Isten nem nyerhet meg teljességgel, vissza fognak térni az eredeti helyükre, vagyis vissza a Sátánhoz, és le fognak kerülni a tűzzel és kénkővel égő tóba, hogy az Istentől jövő büntetésük következő lépését fogadják. Akiket Isten megnyert magának, azok azok, akik elhagyják a Sátánt, és kimenekednek a hatalma alól. Ők hivatalosan Isten országának népe közé vannak sorolva. Így válik valaki Isten országának tagjává. Hajlandó vagy ilyen emberré válni? Hajlandó vagy arra, hogy Isten megnyerjen magának? Hajlandó vagy kiszabadulni a Sátán hatalma alól és visszatérni Istenhez? Most a Sátánhoz tartozol, vagy Isten országának népe közé számláltatsz? Mindennek most már világosnak kellene lennie, és nem lehet szükség további magyarázatra.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Milyen nézőpontja legyen a hívőknek?)

Isten napi igéi  392. szemelvény

A múltban sokan vad ambíciókkal és elképzelésekkel kutattak, saját reményeik miatt kerestek. Egy pillanatra tegyük most félre ezeket; ami most kulcsfontosságú, az az, hogy találjunk egy olyan gyakorlatot, amely által mindannyian képesek lesztek megfelelő állapotot fenntartani Isten előtt, és fokozatosan szabaddá válni a Sátán befolyásának béklyóitól, hogy Isten megnyerhessen titeket, és véghez vihessétek a földön mindazt, amit Isten kér tőletek. Csakis így tudjátok beteljesíteni Isten szándékait. Sokan hisznek Istenben, mégsem tudják sem azt, hogy mit akar Isten, sem azt, hogy mit akar a Sátán. Zavart fejjel hisznek, egyszerűen csak sodródnak az árral; sosem volt rendes keresztény életük. Sőt mi több, sosem voltak rendes személyes kapcsolataik, még kevésbé rendes kapcsolatuk Istennel. Ebből láthatjuk, hogy az embernek rengeteg nehézsége és hiányossága van, továbbá sok más tényező van, amely meghiúsíthatja Isten akaratát. Ez elegendő annak bizonyítására, hogy az ember még nem jutott el az Istenben való hit helyes ösvényére, és nem lépett be az emberi élet valós megtapasztalásába. Mit jelent tehát az Istenben való hit helyes ösvényére lépni? A helyes ösvényre lépés azt jelenti, hogy mindenkor képes vagy elcsendesíteni szívedet Isten előtt, és valódi közösséget élvezni Istennel, fokozatosan megértve, hogy mi hiányzik az emberből, és lassanként mélyebben megismerni Istent. Ezáltal a szellemed minden nap új betekintést és új megvilágosodást nyer; egyre nő a sóvárgásod, törekszel belépni az igazságba, és minden nap új világosságot és új megértést hoz. Ezen az úton járva fokozatosan kitörsz a Sátán befolyása alól, és növekedés jön az életedbe. Az ilyen emberek ráléptek a helyes ösvényre. Értékeld ki a saját valós tapasztalataidat, és vizsgáld meg az utat, amelyet követtél a hitedben. Amikor ezeket összehasonlítod a fent leírtakkal, a helyes ösvényen találod-e magad? Mely dolgokban szabadultál ki a Sátán béklyóiból és a Sátán befolyása alól? Ha még nem léptél a helyes ösvényre, akkor a Sátánnal való kötelékeid még nem lettek elvágva. Ez esetben az Isten szeretésére irányuló törekvésed valódi, elkötelezett, tiszta szeretethez fog-e vezetni téged? Azt mondod, hogy az Isten iránti szereteted megingathatatlan és szívből jövő, mégsem váltál szabaddá a Sátán béklyóitól. Vajon nem bolonddá akarod-e tenni Istent? Ha olyan állapotba szeretnél eljutni, ahol az Isten iránti szereteted hamisítatlan, és szeretnéd, hogy Isten teljesen megnyerjen magának, és az Ő országának népe közé számláljanak, akkor először az Istenbe vetett hit helyes útjára kell lépned.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Milyen nézőpontja legyen a hívőknek?)

Isten napi igéi  393. szemelvény

Közös probléma minden emberben, hogy ugyan értik az igazságot, de nem ültetik át a gyakorlatba. Ez azért van, mert egyrészt nem hajlandók megfizetni az árát, másrészt pedig az ítélőképességük nem megfelelő. Képtelenek a maga valójában látni mindennapi életük számos nehézségét, és nem tudják, hogyan gyakorolják helyesen az igazságot. Mivel az emberek megtapasztalásai túl sekélyesek, a képességeik szerények, és csak korlátozott mértékben értik meg az igazságot, nincs módjuk arra, hogy megoldják azokat a nehézségeket, amelyekkel mindennapi életük során találkoznak. Csak a szavak szintjén hisznek Istenben, és nem képesek behozni Istent a mindennapi életükbe. Vagyis Isten Isten, az élet pedig az élet, és az embereknek mintha nem is lenne kapcsolatuk Istennel az életük során. Mindenki így gondolkodik. Az emberek ugyan hisznek Istenben, valójában azonban Isten nem nyeri meg és nem tökéletesíti őket. Nem arról van szó tehát, hogy Isten igéje ne fejeződött volna ki tökéletesen, hanem arról, hogy az emberek felfogóképessége egyszerűen nem megfelelő. Mondhatni, szinte senki nem cselekszik Isten eredeti szándékai szerint: az Istenbe vetett hitük a saját szándékaik, múltbéli vallásos elképzeléseik és saját cselekvési módjaik szerint való. Kevesen vannak, akik Isten igéjének elfogadása után valóban átalakuláson mennek keresztül, és elkezdenek az Ő akaratának megfelelően cselekedni. Ehelyett megmaradnak téves hiedelmeikben. Amikor az emberek elkezdenek hinni Istenben, a vallás konvencionális szabályai alapján teszik azt, és teljes mértékben a saját életfilozófiájuk alapján élnek és viselkednek másokkal. Tíz emberből, mondhatni, ez kilencre igaz. Igen kevesen vannak, akik új tervet készítenek, és új fejezetet nyitnak, miután hinni kezdtek Istenben. Az emberiségnek nem sikerült Isten igéjére igazságként tekinteni, sem pedig igazságként elfogadva átültetni azt a gyakorlatba.

Vegyük például a Jézusba vetett hitet! Akár nemrég jutott valaki hitre, akár már régóta hitt, mindenki egyszerűen csak elkezdte használni azokat a talentumokat, amelyekkel eleve rendelkezett, és megmutatta a birtokában lévő képességeket. Az emberek egyszerűen csak hozzátették az „Istenbe vetett hitüket” – ezt a három szócskát – a hétköznapi életükhöz, de nem változtattak a beállítottságukon; az Istenbe vetett hitük kicsit sem növekedett. Törekvésük nem volt sem forró, sem hideg. Nem mondták, hogy feladják a hitüket, de nem is szenteltek mindent Istennek. Sosem szerették igazán Istent, és nem is engedelmeskedtek Neki. Az Istenbe vetett hitük a valódi és a hamis keveréke volt, félig nyitott és félig csukott szemmel közelítették meg a hitüket, és nem őszintén gyakorolták azt. Ebben a zavarodott állapotban éltek tovább, végül pedig zavaros halált haltak. Mi értelme van mindennek? Ahhoz, hogy a gyakorlatias Istenben higgy, ma a helyes úton kell elindulnod. Ha hiszel Istenben, nemcsak az áldásokat kell keresned, hanem szeretned és ismerned kell Istent. Az Ő megvilágosításán és egyéni kereséseden keresztül eheted és ihatod az Ő szavát, fokozatosan valóban megértheted Istent, és valódi szereteted lehet Isten iránt, amely a szíved legbenső zugából fakad. Más szóval, amikor az Isten iránti szereteted igazán őszinte, és senki sem tudja lerombolni az iránta való szereteted, vagy útjába állni annak, akkor jó úton jársz az Istenbe vetett hitedben. Ez azt bizonyítja, hogy te Istenhez tartozol, mivel a szíved már Istené, és semmi más nem tud birtokolni téged. A megtapasztalásod, az általad fizetett ár és Isten munkája révén képes vagy magadtól is szeretni Istent – és mikor így teszel, megszabadulsz a Sátán befolyása alól, és Isten igéjének fényességében fogsz élni. Csak akkor mondhatjuk, hogy megnyerted Istent, ha megszabadultál a sötétség befolyása alól. Az Istenbe vetett hitedben meg kell próbálnod ezt a célt kitűzni. Ez mindannyiótok kötelessége. Egyikőtök sem elégedhet meg a dolgok jelen állásával. Nem lehettek kétlelkűek az Isten munkáját illetően, és nem vehetitek azt félvállról. Minden tekintetben és minden időben Istenre kell gondolnotok, és az Ő kedvére kell mindenben cselekednetek. És valahányszor megszólaltok vagy cselekedtek, az Isten házának érdekeit kell az első helyre tennetek. Csakis így lehettek Isten szíve szerint.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az igazságért kell élned, hiszen hiszel Istenben)

Isten napi igéi  394. szemelvény

Az Istenbe vetett hitükben az az emberek legnagyobb hibája, hogy csak szavakban hisznek, miközben Isten teljes mértékben hiányzik a mindennapi életükből. Valójában minden ember hisz Isten létezésében, Isten mégsem része a mindennapi életüknek. Az emberek szája sok imát elmond Istenhez, de Istennek csak kicsiny hely jut a szívükben, így Isten újra és újra próbára teszi őket. Mivel az emberek tisztátalanok, Istennek nincs más választása, mint hogy próbára tegye őket, hogy elszégyelljék magukat, és önismeretre tegyenek szert a megpróbáltatások közepette. Ha nem így lenne, az emberiség az arkangyal leszármazottjaivá lenne, és egyre romlottabbá válna. Az Istenbe vetett hite során minden ember számos személyes szándékát és célját leveti az Isten általi szüntelen tisztogatás közben. Ha nem így lenne, Istennek nem lenne módja arra, hogy bárkit is felhasználjon, és nem tudná elvégezni az emberekben azt a munkát, amit el kell végeznie. Isten először megtisztítja az embereket, és e folyamat révén az emberek önismeretre tehetnek szert, és Isten megváltoztathatja őket. Csak ekkor helyezi Isten életét beléjük, és csak ekkor tud a szívük teljesen Istenhez fordulni. Így hát azt mondom, hogy Istenben hinni nem olyan egyszerű, mint mondják. Ha csak ismereted van, de nincs benned életként az Ő szava, és ha csak a saját ismeretedre vagy korlátozva, de képtelen vagy gyakorolni az igazságot és megélni Isten igéjét, akkor Isten szemében ez is annak bizonyítéka, hogy nincs Istent szerető szíved, és azt mutatja, hogy a szíved nem Istenhez tartozik. Az ember csak a Benne való hit által ismerheti meg Istent: ez a végső cél, az ember keresésének célja. Erőfeszítést kell tenned, hogy megéld Isten igéit, hogy gyümölcsöt hozhassanak a gyakorlati életedben. Ha csupán a tanokat ismered, az Istenbe vetett hited semmivé lesz. A hited csak akkor tekinthető teljesnek és Isten akaratával megegyezőnek, ha gyakorlod és meg is éled az Ő igéjét. Ezen az úton sokan tudnak számos ismeretről beszélni, de a haláluk óráján a szemük megtelik könnyel, és gyűlölik magukat, amiért egy egész életet elvesztegettek, és a semmiért éltek meg tisztes öregkort. Ők csak a tanokat értik, de nem tudják az igazságot a gyakorlatba átültetni, sem pedig Istenről tanúskodni. Ehelyett egyszerűen ide-oda futkosnak, szorgoskodnak, mint a méhek, és csak a halál küszöbén veszik végre észre, hogy hiányzik belőlük az igazi bizonyságtétel, s hogy egyáltalán nem ismerik Istent. Vajon nem késő ez már? Miért nem ragadod meg a napot, és keresed azt az igazságot, amit szeretsz? Miért várnál holnapig? Ha nem szenvedsz az igazságért, és nem igyekszel még életedben megszerezni azt, lehetséges, hogy a halálod óráján kívánsz majd sajnálkozni? Ha ez így van, akkor miért hiszel Istenben? Valójában sok olyan terület van, ahol az emberek – ha csak egy kicsit is megerőltetik magukat – átültethetik az igazságot a gyakorlatba, és ezáltal kielégíthetik Istent. Az emberek csak azért nem tudnak Isten kedve szerint cselekedni, és azért futkosnak folyton a testük szerint, mert a szívüket démonok tartják hatalmukban, és végül semmit sem tudnak felmutatni. Ezért az embereket állandóan bajok és nehézségek sújtják. Vajon ezek nem a Sátán gyötrelmei-e? Vajon nem a test romlottsága? Ne próbálj meg üres szólamokkal bolondot csinálni Istenből! Lépj inkább a tettek mezejére! Ne csapd be önmagad – mi értelme lenne? Mit nyerhetsz azáltal, hogy a tested kedve szerint élsz, és a hasznot és a hírnevet hajszolod?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az igazságért kell élned, hiszen hiszel Istenben)

Isten napi igéi  395. szemelvény

Most arra kell törekednetek, hogy Isten népévé váljatok, és el kell kezdenetek teljességgel a helyes útra lépni. Isten népének lenni azt jelenti, hogy beléptek a Királyság Korába. Ma hivatalosan is elkezdtek belépni a királyságra való felkészülésbe, és a jövőbeni életetek nem lesz többé olyan laza és hanyag, mint korábban; ilyen életmóddal lehetetlen elérni az Isten által megkövetelt normákat. Ha nem érzed a sürgetést, akkor ez azt mutatja, hogy nem vágysz arra, hogy fejlődj, hogy a törekvésed kusza és zavaros, és képtelen vagy Isten akaratának teljesítésére. A királyságra való felkészülésbe való belépés azt jelenti, hogy elkezded Isten népének életét élni. Hajlandó vagy elfogadni egy ilyen felkészítést? Hajlandó vagy érezni a sürgető érzést? Hajlandó vagy Isten fegyelmezése alatt élni? Hajlandó vagy Isten fenyítése alatt élni? Amikor Isten szavai rád zúdulnak és próbára tesznek, hogyan fogsz cselekedni? És mit fogsz tenni, amikor mindenféle tényekkel szembesülsz? A múltban nem az életre összpontosítottál; ma arra kell összpontosítanod, hogy belépj az életvalóságba, és változásokra kell törekedned az élettermészetedben. Ez az, amit a királyság népének el kell érnie. Mindazoknak, akik Isten népéhez tartoznak, birtokolniuk kell az életet, el kell fogadniuk a királyságra való képzést, és változtatásokra kell törekedniük az élettermészetükben. Ezt várja el Isten a királyság népétől.

Isten követelményei a királyság népével szemben a következők:

1. El kell fogadniuk Isten megbízásait. Ez azt jelenti, hogy el kell fogadniuk minden szót, amely Isten utolsó napokban végzett munkájában elhangzik.

2. Be kell lépniük a királyságra való képzésbe.

3. Törekedniük kell arra, hogy Isten megérintse a szívüket. Ha a szíved teljesen Isten felé fordult, és normális szellemi életet élsz, akkor a szabadság birodalmában fogsz élni, ami azt jelenti, hogy Isten szeretetének gondviselése és védelme alatt fogsz élni. Csak akkor fogsz Istenhez tartozni, ha Isten gondviselése és védelme alatt élsz.

4. Isten által megnyertnek kell lenniük.

5. Isten dicsőségének földi megnyilvánulásává kell válniuk.

Ez az öt pont az Én megbízásom számotokra. Szavaim Isten népéhez szólnak, és ha nem vagy hajlandó elfogadni ezeket a megbízásokat, nem foglak kényszeríteni erre – de ha valóban elfogadod őket, akkor képes leszel Isten akaratát teljesíteni. Ma elkezditek elfogadni Isten megbízásait, és törekedtek arra, hogy a királyság népévé váljatok, és elérjétek azokat a normákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a királyság népe lehessetek. Ez a belépés első lépcsője. Ha teljes mértékben Isten akaratát akarod teljesíteni, akkor el kell fogadnod ezt az öt megbízatást, és ha képes leszel megvalósítani őket, akkor Isten szíve szerinti ember leszel, és Isten biztosan jó hasznodat veszi majd. Ami ma döntő fontosságú, az a királyságra való felkészülésbe való belépés. A királyságra való felkészülésbe való belépés magában foglalja a szellemi életet. Korábban nem volt szó a szellemi életről, de ma, amikor elkezdtek belépni a királyságra való felkészülésbe, hivatalosan is beléptek a szellemi életbe.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait)

Isten napi igéi  396. szemelvény

Milyen élet a szellemi élet? A szellemi élet olyan élet, amelyben a szíved teljesen Isten felé fordult, és képes Isten szeretetére figyelni. Olyan élet, amelyben Isten szavai szerint élsz, és semmi más nem foglalja el a szívedet, és képes vagy megragadni Isten mai akaratát, és a Szentlélek mai világossága vezet, hogy teljesítsd kötelességedet. Az ilyen élet ember és Isten között a szellemi élet. Ha nem tudod követni a mai nap világosságát, akkor szakadék keletkezett az Istennel való kapcsolatodban – az is lehet, hogy megszakadt a kapcsolat –, és nincs normális szellemi életed. Az Istennel való normális kapcsolat Isten mai szavainak elfogadására épül. Normális szellemi életed van? Normális kapcsolatod van Istennel? Olyasvalaki vagy, aki követi a Szentlélek munkáját? Ha képes vagy követni a Szentlélek mai világosságát, és meg tudod ragadni Isten akaratát az Ő szavaiban, és bele tudsz helyezkedni ezekbe a szavakba, akkor olyasvalaki vagy, aki követi a Szentlélek áramlását. Ha nem követed a Szentlélek áramlását, akkor kétségtelenül olyasvalaki vagy, aki nem az igazságot követi. A Szentléleknek nincs lehetősége arra, hogy azokban munkálkodjon, akik nem akarnak fejlődni, és ennek következtében az ilyen emberek soha nem képesek összeszedni erejüket, és mindig passzívak. Követed-e ma a Szentlélek áramlását? Benne vagy-e a Szentlélek áramlásában? Kiemelkedtél-e már passzív állapotodból? Mindazok, akik hisznek Isten szavaiban, akik Isten munkáját veszik alapul, és a Szentlélek mai világosságát követik – ők mind a Szentlélek áramlatában vannak. Ha hiszed, hogy Isten szavai egyértelműen igazak és helyesek, és ha hiszed Isten szavait, bármit is mond, akkor olyasvalaki vagy, aki törekszik az Isten munkájába való belépésre, és így teljesíted Isten akaratát.

Ahhoz, hogy beléphess a Szentlélek áramlatába, normális kapcsolatot kell kialakítanod Istennel, és először meg kell szabadulnod passzív állapotodtól. Egyesek mindig a tömeget követik, és a szívük túlságosan eltávolodik Istentől; az ilyen emberek nem vágynak a fejlődésre, és a normák, amelyeket követnek, túl alacsonyak. Csak az arra való törekvés Isten akarata, hogy szeresd Istent, és hogy Isten megnyerjen téged. Vannak emberek, akik csak a lelkiismeretüket használják arra, hogy viszonozzák Isten szeretetét, de ez nem felelhet meg Isten akaratának; minél magasabb normákat követsz, ez annál inkább összhangban lesz Isten akaratával. Normális emberként, és mint aki az Isten iránti szeretetre törekszik, az igazi jövőtök a királyságba való belépés, hogy Isten népéhez tartozzatok, és egy olyan élet, amely a legnagyobb értékkel és jelentőséggel bír; senki sem áldottabb, mint ti. Miért mondom ezt? Mert azok, akik nem hisznek Istenben, a testnek és a Sátánnak élnek, de ti ma Istennek éltek, és azért éltek, hogy Isten akaratát teljesítsétek. Ezért mondom, hogy a ti életetek a legnagyobb jelentőséggel bír. Csak az embereknek ez a csoportja, akiket Isten kiválasztott, képes a legnagyobb jelentőségű életet élni, senki más a földön nem képes ilyen értékes és jelentőségteljes életet élni. Mivel Isten kiválasztott titeket, és Ő emel fel benneteket, és még inkább Isten irántatok való szeretete miatt, megragadtátok az igazi életet, és tudjátok, hogyan éljetek olyan életet, amely a legnagyobb értékű. Ez nem azért van, mert a törekvésetek jó, hanem Isten kegyelme miatt; Isten volt az, aki megnyitotta lelketek szemeit, és Isten Lelke volt az, aki megérintette a szíveteket, megadva nektek azt a jószerencsét, hogy Elé járuljatok. Ha Isten Lelke nem világosított volna meg benneteket, akkor képtelenek lennétek meglátni, hogy mi szeretetre méltó Istenben, és nem lenne lehetőségetek szeretni Istent. Az emberek szíve kizárólag azért fordult Isten felé, mert Isten Lelke megérintette a szívüket. Néha, amikor élvezed Isten szavait, ez megérinti a lelkedet, és úgy érzed, hogy nem tudod megállni, hogy ne szeresd Istent, hogy nagy erő van benned, és semmi sincs, amit ne tudnál félretenni. Ha így érzel, akkor Isten Lelke megérintett téged, és a szíved teljesen Isten felé fordult. Akkor imádkozni fogsz Istenhez, és ezt mondod: „Ó, Istenem! Valóban eleve elrendeltél és kiválasztottál minket. Dicsőséged büszkeséggel tölt el, és dicsőséges érzés számomra, hogy a Te népedhez tartozom. Bármit feláldozok és bármit megadok, hogy teljesítsem a Te akaratodat, és Neked szentelem hátralevő éveim és egész életem fáradozásait.” Amikor így imádkozol, akkor végtelen szeretet és igazi engedelmesség lesz a szívedben Isten iránt. Volt már ilyen élményed, mint ez? Ha az embereket gyakran megérinti Isten Lelke, akkor különösen készek Istennek szentelni magukat imáikban: „Ó, Istenem! Szeretném meglátni a Te dicsőséged napját, és Neked szeretnék élni – semmi sem érdemesebb és értelmesebb, mint Neked élni, és a legcsekélyebb vágyam sincs arra, hogy a Sátánnak és a testnek éljek. Te emelsz fel engem azáltal, hogy képessé teszel arra, hogy ma Neked éljek.” Ha így imádkoztál, érezni fogod, hogy nem tehetsz mást, mint hogy átadod a szívedet Istennek, hogy meg kell nyerned Istent, és hogy utálnál úgy meghalni, hogy nem nyerted meg Istent, amíg élsz. Miután elmondtál egy ilyen imát, kimeríthetetlen erő lesz benned, és nem fogod tudni, hogy honnan jön; a szívedben határtalan erő lesz, érezni fogod, hogy Isten olyan szeretetre méltó, és hogy érdemes Őt szeretni. Ilyen lesz az, amikor Isten majd megérint téged. Mindazokat, akiknek ilyen élményük volt, megérintette Isten. Azoknak az életében, akiket Isten gyakran megérint, változások következnek be, képesek elhatározni magukat, és hajlandóak teljesen megnyerni Istent, istenszerető szívük viszonylag erős, és a szívük teljesen Istenhez fordult. Nincsenek tekintettel a családra, a világra, az összefonódásokra vagy a jövőjükre, és hajlandóak egy egész élet fáradozásait Istennek szentelni. Mindazok, akiket megérintett Isten Lelke, olyan emberek, akik az igazságra törekszenek, és akiknek reményük van arra, hogy Isten által tökéletessé váljanak.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait)

Isten napi igéi  397. szemelvény

Isten követésében az a legfontosabb, hogy minden Isten mai szavai szerint történjen: Akár az életbe való belépésre, akár Isten akaratának teljesítésére törekszel, mindennek Isten mai szavai köré kell összpontosulnia. Ha mindaz, amivel közösséget vállalsz, és amit követsz, nem Isten mai szavai köré összpontosul, akkor számodra idegenek Isten szavai, és teljesen nélkülözöd a Szentlélek munkáját. Isten olyan embereket akar, akik az Ő nyomdokait követik. Bármilyen csodálatos és tiszta is az, amit korábban megértettél, Istennek az nem kell, és ha képtelen vagy félretenni az ilyen dolgokat, akkor azok óriási akadályt fognak jelenteni a jövőbeni belépésedben. Áldottak mindazok, akik képesek követni a Szentlélek jelenlegi világosságát. Az elmúlt korok népei is követték Isten nyomdokait, de nem tudták követni egészen napjainkig; ez az utolsó idők népének áldása. Azok, akik követni tudják a Szentlélek jelenlegi munkáját, és akik képesek követni Isten nyomdokait olyannyira, hogy követik Istent, bárhová is vezeti őket – ők azok az emberek, akiket Isten megáldott. Azok, akik nem követik a Szentlélek jelenlegi munkáját, nem léptek be Isten szavainak munkájába, és nem számít, mennyit dolgoznak, vagy milyen nagy a szenvedésük, illetve mennyit futkosnak, mindez semmit nem jelent Istennek, és Ő nem fogja megdicsérni őket. Ma mindazok, akik Isten jelenlegi szavait követik, a Szentlélek áramlatában vannak; azok pedig, akik számára idegenek Isten mai szavai, a Szentlélek áramlatán kívül vannak, és az ilyen embereket Isten nem dicséri. Az a szolgálat, amely elválik a Szentlélek jelenlegi kijelentéseitől, az a test és az elképzelések szolgálata, és lehetetlen, hogy ez összhangban legyen Isten akaratával. Ha az emberek vallásos elképzelések között élnek, akkor képtelenek bármit is tenni, ami megfelel Isten akaratának, és jóllehet Istent szolgálják, saját fantazmagóriáik és elképzeléseik közepette szolgálnak, és teljesen képtelenek arra, hogy Isten akaratának megfelelően szolgáljanak. Azok, akik képtelenek követni a Szentlélek munkáját, nem értik Isten akaratát, akik pedig nem értik Isten akaratát, nem tudnak Istennek szolgálni. Isten olyan szolgálatot akar, amely az Ő saját szíve szerint való; nem akar olyan szolgálatot, amely az elképzelések és a test szerint való. Ha az emberek képtelenek követni a Szentlélek munkájának lépéseit, akkor elképzelések között élnek. Az ilyen emberek szolgálata félbeszakít és megzavar, és az ilyen szolgálat ellentétes Istennel. Tehát azok, akik nem képesek követni Isten nyomdokait, képtelenek Istent szolgálni; akik nem képesek követni Isten nyomdokait, azok minden bizonnyal szemben állnak Istennel, és képtelenek arra, hogy összeegyeztethetők legyenek vele. „A Szentlélek munkájának követése” azt jelenti, hogy megérted Isten mai akaratát, képes vagy Isten jelenlegi követelményeinek megfelelően cselekedni, képes vagy engedelmeskedni a ma Istenének és követni Őt, valamint belépni, Isten legújabb kijelentéseivel összhangban. Csak aki így tesz, az követi a Szentlélek munkáját és van benne a Szentlélek áramlatában. Az ilyen emberek nemcsak képesek Isten dicséretét elnyerni és Istent látni, hanem Isten természetét is megismerhetik Isten legújabb munkájából, és az Ő legújabb munkájából megismerhetik az ember elképzeléseit és engedetlenségét, valamint az ember természetét és lényegét; továbbá képesek arra, hogy szolgálatuk során fokozatosan változásokat érjenek el a beállítottságukban. Csak az ilyen emberek azok, akik képesek megnyerni Istent, és akik valóban megtalálták az igaz utat. Azok, akiket a Szentlélek munkája kirekeszt, olyan emberek, akik képtelenek követni Isten legújabb munkáját, és akik lázadnak Isten legújabb munkája ellen. Az ilyen emberek azért szállnak nyíltan szembe Istennel, mert Isten új munkát végzett, és mert Isten képe nem azonos az ő elképzeléseikben lévővel – ennek következtében nyíltan szembeszállnak Istennel, és ítélkeznek Isten felett, aminek eredményeként Isten megutálja és elutasítja őket. Isten legújabb munkájának ismeretét birtokolni nem könnyű dolog, de ha az embereknek szándékában áll engedelmeskedni Isten munkájának és keresni Isten munkáját, akkor esélyük lesz arra, hogy meglássák Istent, és esélyük lesz arra, hogy elnyerjék a Szentlélek legújabb útmutatását. Azok, akik szándékosan ellenállnak Isten munkájának, nem kaphatják meg a Szentlélek megvilágosítását vagy Isten vezetését. Így az, hogy az emberek megkaphatják-e Isten legújabb munkáját, vagy sem, Isten kegyelmétől, továbbá saját törekvéseiktől és szándékaiktól is függ.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait)

Isten napi igéi  398. szemelvény

Áldottak mindazok, akik képesek engedelmeskedni a Szentlélek jelenlegi kijelentéseinek. Nem számít, hogy milyenek voltak, vagy hogy a Szentlélek korábban hogyan munkálkodott bennük – azok, akik elnyerték Isten legújabb munkáját, a legáldottabbak, azok pedig, akik ma nem képesek követni a legújabb munkát, ki vannak rekesztve. Isten azokat akarja, akik képesek elfogadni az új világosságot, és azokat akarja, akik elfogadják és ismerik az Ő legújabb munkáját. Miért mondják, hogy érintetlen szűznek kell lenned? Egy tiszta szűz képes keresni a Szentlélek munkáját és megérteni az új dolgokat, sőt, képes félretenni a régi elképzeléseket és engedelmeskedni Isten mai munkájának. Az embereknek ezt a csoportját, akik elfogadják a ma legújabb munkáját, Isten már az idők előtt eleve elrendelte, és ők a legáldottabb emberek. Ti közvetlenül halljátok Isten hangját, és látjátok Isten megjelenését, és így az egész földön és égen és az idők során senki sem volt áldottabb, mint ti, az emberek ezen csoportja. Mindez Isten munkája, Isten eleve elrendelése és kiválasztása, valamint Isten kegyelme miatt van; ha Isten nem szólt volna és nem mondta volna ki szavait, vajon a ti körülményeitek olyanok lennének-e, mint amilyenek ma? Így hát Istené legyen minden dicsőség és hála, hiszen mindez azért van, mert Isten felemel benneteket. Mindezeket szem előtt tartva lehetsz-e még mindig passzív? Vajon az erőd még mindig képtelen lenne feltámadni?

Azt, hogy képesek vagytok elfogadni Isten szavainak ítéletét, fenyítését, sújtását és finomítását, sőt, képesek vagytok elfogadni Isten megbízásait, Isten már az idők kezdete előtt eleve elrendelte, és ezért nem szabad túlságosan elkeseredned, amikor fenyítésben részesülsz. Senki sem foszthat meg a bennetek elvégzett munkától és a rátok árasztott áldásoktól, és senki sem veheti el mindazt, ami nektek adatott. A vallás emberei nem hasonlíthatók össze veletek. Nem rendelkeztek nagy bibliai szaktudással, és nem vagytok felvértezve vallási elméletekkel, de mivel Isten munkálkodott bennetek, többet nyertetek, mint bárki más az idők során – és ez a legnagyobb áldásotok. Emiatt még inkább elkötelezettnek kell lennetek Isten iránt, és még hűségesebbnek kell lennetek Istenhez. Mivel Isten felemel téged, fokoznod kell az erőfeszítéseidet, és fel kell készítened az érettségedet arra, hogy elfogadd Isten megbízásait. Meg kell állnod szilárdan azon a helyen, amelyet Isten neked adott, törekedned kell arra, hogy Isten népéhez tartozz, el kell fogadnod a királyságra való felkészítést, Isten által megnyertnek kell lenned, és végül Isten melletti dicsőséges tanúságtétellé kell válnod. Vannak ilyen elhatározásaid? Ha ilyen elhatározásokkal rendelkezel, akkor végül biztos, hogy Isten megnyer téged, és Isten melletti dicsőséges tanúságtétellé válsz. Meg kell értened, hogy a legfőbb megbízatás az, hogy Isten megnyerjen, és dicsőséges tanúságtétel legyél Isten mellett. Ez Isten akarata.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait)

Isten napi igéi  399. szemelvény

A Szentlélek mai szavai a Szentlélek munkájának dinamikáját jelentik, és az ember Szentlélek általi folyamatos megvilágosítása ebben az időszakban a Szentlélek munkájának irányvonala. És mi a Szentlélek munkájának irányvonala ma? Az emberek bevezetése Isten mai munkájába és a normális szellemi életbe. A normális szellemi életbe való belépésnek több lépése van:

1. Először is bele kell adnod a szívedet Isten szavaiba. Nem szabad Isten múltbeli szavait követned, nem szabad azokat tanulmányoznod, sem a mai szavakkal összehasonlítanod. Ehelyett teljes szívedet bele kell adnod Isten jelenlegi szavaiba. Ha vannak emberek, akik még mindig Isten múltbeli szavait, lelki jellegű könyveket vagy régi prédikációkról szóló egyéb beszámolókat akarnak olvasni, és nem követik a Szentlélek mai szavait, akkor ők a legostobább emberek; Isten megveti az ilyen embereket. Ha ma hajlandó vagy elfogadni a Szentlélek világosságát, akkor add át teljesen a szívedet Isten mai szavainak. Ez az első dolog, amit el kell érned.

2. Az Isten által ma kimondott szavak alapján kell imádkoznod, be kell lépned Isten szavaiba, Istennel kell társalognod, és Isten előtt kell megtenned fogadalmaidat, meghatározva, hogy milyen követelmények teljesítésére törekszel.

3. A Szentlélek mai munkájának alapjára támaszkodva kell törekedned az igazságba való belépésre. Ne ragaszkodj a múltból származó elavult kijelentésekhez és elméletekhez.

4. Arra kell törekedned, hogy a Szentlélek megérintsen téged, és belépj Isten szavaiba.

5. Arra kell törekedned, hogy rálépj arra az útra, amelyen ma a Szentlélek jár.

Hogyan törekszel arra, hogy a Szentlélek megérintsen? A döntő dolog az, hogy Isten jelenlegi szavai szerint élj, és Isten követelményei alapján imádkozz. Ha így imádkozol, a Szentlélek biztosan megérint téged. Ha nem az Isten által ma kimondott szavak alapjára támaszkodva keresel, akkor mindez gyümölcstelen lesz. Imádságodban ezt kell mondanod: „Ó, Istenem! Szemben állok Veled, és oly sok mindennel tartozom Neked; oly engedetlen vagyok, és soha nem tudok Neked megfelelni. Ó, Istenem, azt kívánom, hogy ments meg engem, szeretnék mindvégig Neked szolgálni, szeretnék meghalni Érted. Megítélsz és megfenyítesz engem, és én nem panaszkodom; Ellened vagyok, és megérdemlem a halált, hogy halálomban minden ember megláthassa a Te igazságos természetedet.” Ha szívből így imádkozol, akkor Isten meg fog hallgatni és vezetni fog; ha nem a Szentlélek mai szavai alapján imádkozol, akkor nincs lehetőség arra, hogy a Szentlélek megérintsen téged. Ha Isten akarata szerint imádkozol, és annak megfelelően, amit Isten ma tenni akar, akkor azt fogod mondani: „Ó, Istenem! Szeretném elfogadni megbízásaidat, és hűséges akarok lenni azokhoz. Hajlandó vagyok egész életemet a Te dicsőségednek szentelni, hogy minden, amit teszek, elérje Isten népének mércéjét. Kérlek, érintsd meg a szívemet. Kívánom, hogy a Te Lelked mindig megvilágosítson engem, hogy minden, amit teszek, szégyent hozzon a Sátánra, hogy végül megnyerj engem.” Ha így imádkozol, úgy, hogy Isten akarata van a középpontban, akkor a Szentlélek óhatatlanul munkálkodni fog benned. Nem számít, hogy hány szóból áll az imádságod – a lényeg az, hogy megragadod-e Isten akaratát vagy sem. Talán mindannyian átéltétek már a következő megtapasztalást: Néha, miközben egy gyülekezetben imádkozunk, a Szentlélek munkájának dinamikája eléri a csúcspontját, amitől mindenki erőre kap. Vannak, akik imádkozás közben keservesen sírnak és könnyeket hullatnak, mert bűnbánat tölti el őket Isten előtt, és vannak, akik elhatározásra jutnak, és fogadalmakat tesznek. Ilyen hatást kell elérnie a Szentlélek munkájának. Ma döntő fontosságú, hogy minden ember teljesen beleadja a szívét Isten szavaiba. Ne a korábban elhangzott szavakra összpontosíts; ha még mindig a korábban elhangzottakhoz ragaszkodsz, akkor a Szentlélek nem fog benned munkálkodni. Látod, hogy ez milyen fontos?

Ismeritek azt az utat, amelyen ma a Szentlélek jár? A fenti néhány pont az, amit a Szentléleknek ma és a jövőben el kell végeznie; ez a Szentlélek által járt út, és a bemenetel, amire az embernek törekednie kellene. Az életbe való belépésed során legalább a szívedet bele kell adnod Isten szavaiba, és képesnek kell lenned elfogadni Isten szavainak ítéletét és fenyítését; a szívednek vágyakoznia kell Isten után, törekedned kell az igazságban való elmélyülésre és az Isten által megkövetelt célokra. Ha rendelkezel ezzel az erővel, akkor az azt mutatja, hogy Isten megérintett, és a szíved elkezdett Isten felé fordulni.

Az életbe való belépés első lépése az, hogy teljesen beleadod a szívedet Isten szavaiba, a második lépés pedig, hogy elfogadod a Szentlélek érintését. Milyen hatást érhetsz el azzal, ha elfogadod, hogy a Szentlélek megérintsen? Azt, hogy képes légy vágyni, keresni és felfedezni egy mélyebb igazságot, és képes légy pozitív módon együttműködni Istennel. Ma együttműködsz Istennel, ami azt jelenti, hogy törekvésednek, imáidnak és Isten szavaival való közösségednek célja van, és Isten követelményeinek megfelelően teljesíted kötelességedet – csak ez az Istennel való együttműködés. Ha csak arról beszélsz, hogy hagyod Istent cselekedni, de te magad nem teszel semmit, se nem imádkozol, se nem keresel, akkor nevezhető-e ez együttműködésnek? Ha nyoma sincs benned az együttműködésnek, és híján vagy a céltudatos belépésre való felkészülésnek, akkor nem működsz együtt. Néhányan azt mondják: „Minden Isten eleve elrendelésétől függ, mindent maga Isten tesz; ha Isten nem tenné meg, akkor hogyan tehetné meg az ember?” Isten munkája normális, a legkevésbé sem természetfeletti, és a Szentlélek csak a te aktív kereséseden keresztül munkálkodik, hiszen Isten nem kényszeríti az embert – meg kell adnod Istennek a lehetőséget, hogy munkálkodjon, és ha nem törekszel, vagy nem lépsz be, és ha a legcsekélyebb vágyakozás sincs a szívedben, akkor Istennek nincs lehetősége munkálkodni. Milyen úton lehet arra törekedni, hogy Isten megérintsen? Imádsággal és Istenhez való közeledéssel. Ami azonban a legfontosabb, ne feledd, hogy mindez az Isten által mondott szavak alapjára kell, hogy épüljön. Ha Isten gyakran megérint, akkor nem vagy a test rabszolgája: férj, feleség, gyerekek és pénz – ezek mind képtelenek téged béklyóba verni, és te csak az igazságot akarod követni, és Isten előtt akarsz élni. Ekkor olyan ember leszel, aki a szabadság birodalmában él.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Ismerd meg Isten legújabb munkáját, és kövesd az Ő nyomdokait)

Isten napi igéi  400. szemelvény

Isten elhatározta, hogy teljessé teszi az embert, és függetlenül attól, hogy milyen nézőpontból beszél, az azt szolgálja, hogy tökéletessé tegye az embert. A Lélek szemszögéből mondott szavakat az emberek nehezen értik meg; nincs módjuk megtalálni a gyakorlathoz vezető utat, mivel felfogóképességük korlátozott. Isten munkája különböző hatásokat vált ki, és a munka minden egyes lépésének megtételével megvan a célja. Sőt, elengedhetetlen, hogy különböző nézőpontokból beszéljen, mert csak így tudja tökéletessé tenni az embert. Ha csak a Lélek szemszögéből szólalna meg, akkor nem lenne mód arra, hogy Isten munkájának ezt a szakaszát végrehajtsa. Beszéde hangneméből láthatod, hogy eltökélt szándéka, hogy teljessé tegye ezt az embercsoportot. Mi legyen tehát az első lépés mindazok számára, akik tökéletességre akarnak jutni? Mindenekelőtt ismerned kell Isten munkáját. Ma új módszer vette kezdetét Isten munkájában; a kor átalakult, Isten munkamódszere is megváltozott, és az is más, ahogy Isten beszél. Mára nemcsak a munkamódszere változott meg, hanem a kor is. Ez most már a Királyság Kora. Egyben Isten szeretetének kora is. Ízelítő az Ezeréves Királyság korából, amely egyben az Ige Kora is, és amelyben Isten sokféle beszédmódot használ az ember tökéletessé tételére, és különböző nézőpontokból beszél, hogy ellássa az embert. Az Ezeréves Királyság Korába való belépéskor Isten szavakat kezd használni az ember tökéletesítéséhez, lehetővé téve számára, hogy belépjen az életvalóságba, és a helyes útra vezeti őt. Isten munkájának oly sok lépését megtapasztalva az ember látta, hogy Isten munkája nem marad változatlan, hanem szüntelenül fejlődik és elmélyül. Miután az emberek ezt hosszú időn át megtapasztalták, a munka többször is módosult, újra és újra megváltozva. Bármennyire is változik azonban, soha nem tér el Isten azon céljától, hogy üdvösséget hozzon az emberiségnek. Még tízezer változáson keresztül sem tér el soha eredeti céljától. Bármennyire is változik Isten munkamódszere, ez a munka soha nem tér el az igazságtól vagy az élettől. A munkamódszerben bekövetkező változások csupán a munka formájának és a nézőpontnak a változását jelentik, amelyből Isten beszél; Isten munkájának központi célja nem változik. Isten hangneme és munkamódszere azért változik, hogy hatást érjen el. A hangnem változása nem jelenti a munka céljának vagy alapelveinek megváltozását. Az emberek elsősorban azért hisznek Istenben, hogy az életet keressék; ha hiszel Istenben, de nem keresed az életet, nem törekszel az igazságra vagy Isten megismerésére, akkor az nem Istenben való hit! És vajon életszerű továbbra is arra törekedni, hogy azért lépj be a királyságba, hogy király légy? Az Isten iránti igaz szeretet elérése az élet keresésén keresztül – csak ez a valóság; az igazság keresése és gyakorlása – ez is mind valóság. Isten szavait olvasva és ezeket a szavakat átélve, tényleges tapasztalatok közepette fogod megszerezni a tudást Istenről, és ez jelenti a valódi törekvést.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

Isten napi igéi  401. szemelvény

Ez most a Királyság Kora. Az, hogy beléptél-e ebbe az új korba, attól függ, hogy beléptél-e Isten szavainak valóságába, és hogy az Ő szavai az életvalóságoddá váltak-e. Isten szavai minden ember számára ismertté válnak, hogy végül minden ember Isten szavainak világában éljen, és az Ő szavai világosítsanak meg és világítsanak meg belülről minden embert. Ha ez idő alatt nem törődsz Isten szavainak olvasásával, és nem érdekelnek az Ő szavai, akkor ez azt mutatja, hogy az állapotod rossz. Ha képtelen vagy belépni az Ige Korába, akkor a Szentlélek nem munkálkodik tebenned; ha beléptél ebbe a korba, akkor Ő elvégzi a munkáját. Mit tehetsz az Ige Korának kezdetén, hogy elnyerd a Szentlélek munkáját? Ebben a korban és közöttetek Isten a következő tényt fogja megvalósítani: minden ember Isten szavai szerint fog élni, képes lesz átültetni az igazságot a gyakorlatba, és buzgón fogja szeretni Istent; minden ember Isten szavait fogja alapvetésként és valóságaként alkalmazni, és Istent félő szívük lesz; és Isten szavainak gyakorlása által az ember Istennel együtt királyi hatalmat fog gyakorolni. Ez az a munka, amelyet Istennek el kell végeznie. Boldogulsz Isten szavainak olvasása nélkül? Ma sokan vannak, akik úgy érzik, hogy egy-két napot sem bírnak ki az Ő szavainak olvasása nélkül. Minden nap olvasniuk kell az Ő szavait, és ha idejük nem engedi, akkor az is elég, ha hallgatják őket. Ezt az érzést adja a Szentlélek az embereknek, és így mozdít meg bennük valamit. Vagyis szavakkal kormányozza az embereket, hogy beléphessenek Isten szavainak valóságába. Ha már csak egyetlen nap után, amikor nem eszed és iszod Isten szavait, sötétséget és szomjúságot érzel, és nem tudod elviselni, az azt mutatja, hogy a Szentlélek megmozdított benned valamit, és nem fordult el tőled. Akkor azok közé tartozol, akik benne vannak ebben az áramlatban. Ha azonban egy-két olyan nap után, amikor nem eszed és iszod Isten szavait, nem érzel semmit, nem szomjazol, és egyáltalán nem mozdul meg benned semmi, az azt mutatja, hogy a Szentlélek elfordult tőled. Ez tehát azt jelenti, hogy valami nincs rendben az állapotoddal; nem léptél be az Ige Korába, és azok közé tartozol, akik lemaradtak. Isten szavakat használ az emberek kormányzására; jól érzed magad, ha Isten szavait eszed és iszod, ha pedig nem, akkor nincs út, melyet követhetnél. Isten szavai az emberek táplálékává és az őket mozgató erővé válnak. A Biblia azt mondja, hogy „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik” (Máté 4:4). Ma Isten be fogja fejezni ezt a munkát, és megvalósítja bennetek ezt a tényt. Hogy lehet az, hogy a múltban az emberek napokig elvoltak úgy, hogy nem olvasták Isten szavait, mégis képesek voltak a szokásos módon enni és dolgozni, ma viszont ez nem így van? Ebben a korban Isten főleg szavakat használ, hogy irányítson mindent. Isten szavai által az ember megítéltetik és tökéletessé válik, majd végül a királyságba jut. Csak Isten szavai képesek ellátni az ember életét, és csak Isten szavai adhatnak világosságot és utat az embernek a gyakorláshoz, különösen a Királyság Korában. Amíg nem kóborolsz el Isten szavainak valóságától, minden nap eszed és iszod az Ő szavait, addig Isten képes lesz tökéletessé tenni téged.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

Isten napi igéi  402. szemelvény

Az életre való törekvést nem lehet siettetni; az élet növekedése nem egy-két nap alatt történik. Isten munkája normális és gyakorlatias, és van egy folyamat, amelyen szükségszerűen keresztülmegy. A testet öltött Jézusnak harminchárom és fél évébe telt, hogy elvégezze a keresztre feszíttetés munkáját – mi a helyzet tehát az ember megtisztításával és életének átalakításával, ami a legnehezebb munka? Nem könnyű feladat normális embert teremteni, aki kinyilvánítja Istent. Különösen igaz ez azokra az emberekre, akik a nagy vörös sárkány nemzetében születnek, akik gyenge képességűek, és akiknek hosszú ideig van szükségük Isten szavára és munkájára. Ne légy hát türelmetlen, hogy eredményeket láss. Tevékenyen kell enned és innod Isten szavait, és több erőfeszítést kell fektetned Isten szavaiba. Amikor befejezted az Ő szavainak olvasását, képesnek kell lenned azokat ténylegesen átültetni a gyakorlatba, növelve tudásodat, éleslátásodat, ítélőképességedet és bölcsességedet Isten szavaiban. Ezáltal úgy fogsz megváltozni, hogy észre sem veszed. Ha képes vagy elvnek tekinteni Isten szavainak evését, ivását, olvasását, megismerését, megtapasztalását és gyakorlását, akkor éretté válsz, anélkül, hogy észrevennéd. Vannak, akik azt mondják, hogy képtelenek átültetni Isten szavait a gyakorlatba, még miután elolvasták őket, akkor is. Hova sietsz? Amikor elérsz egy bizonyos érettséget, képes leszel átültetni az Ő szavait a gyakorlatba. Mondaná egy négy-ötéves gyermek, hogy nem képes támogatni vagy tisztelni a szüleit? Tudnod kellene, mennyire vagy jelenleg érett. Ültesd át a gyakorlatba azt, amit át tudsz, és ne légy olyasvalaki, aki megzavarja Isten irányítását. Csak edd és idd Isten szavait, és mostantól kezdve ezt vedd alapelvnek. Egyelőre ne aggódj amiatt, hogy Isten teljessé tud-e tenni téged. Ebbe még ne mélyedj bele. Csak edd és idd Isten szavait, ahogyan elérnek hozzád, és Isten biztosan teljessé tesz téged. Van azonban egy elv, amely szerint enned és innod kell az Ő szavait. Ne vakon tedd ezt. Isten szavainak evésekor és ivásakor egyrészt azokat a szavakat keresd, amelyeket meg kell ismerned – vagyis azokat, amelyek a látomásokhoz kapcsolódnak –, másrészt pedig azokat, amelyeket ténylegesen át kell ültetned a gyakorlatba – vagyis azokat, amelyekbe bele kellene lépned. Az egyik aspektusnak a tudáshoz van köze, a másiknak pedig a belépéshez. Mihelyt megértetted mindkettőt – amikor megértetted, mit kell tudnod és mit kell gyakorolnod –, akkor tudni fogod, hogyan kell enni és inni Isten szavait.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

Isten napi igéi  403. szemelvény

A jövőben Isten szavainak kimondása legyen az elv, amely szerint beszélsz. Rendszerint, amikor összejöttök, közösségben kellene lennetek Isten szavait illetően, Isten szavait téve interakcióitok tartalmává, arról beszélgetve, hogy mit tudtok ezekről a szavakról, hogyan ültetitek át őket a gyakorlatba, és hogyan munkálkodik a Szentlélek. Amíg közösségben vagy Isten szavaival, a Szentlélek megvilágít téged. Az isteni szavak világának eléréséhez szükség van az ember együttműködésére. Ha nem lépsz be ebbe, Istennek nem áll majd módjában munkálkodni; ha nem nyitod ki a szádat, és nem beszélsz az Ő szavairól, Istennek nem lesz módja megvilágítani téged. Amikor nem vagy mással elfoglalva, beszélj Isten szavairól, és ne csak üres fecsegésbe bocsátkozz! Az életed teljen meg Isten szavaival – csak akkor leszel odaadó hívő. Nem számít, ha a közösséged felszínes. Sekélység nélkül nincs mélység. Kell lennie egy folyamatnak. A képzésed révén meg fogod érteni a Szentlélek általi megvilágítást, és azt, hogyan kell hatékonyan enni és inni Isten szavait. Egy bizonyos próbaidő után belépsz Isten szavainak valóságába. Csak akkor leszel képes befogadni a Szentlélek munkáját, ha eltökélten együttműködsz.

Az Isten szavainak evésére és ivására vonatkozó elvek közül az egyik a tudásra vonatkozik, a másik pedig a belépésre. Mely szavakat kell megismerned? Azokat a szavakat kell megismerned, amelyek látomásokhoz kötődnek (mint például azok, amelyek arra vonatkoznak, hogy Isten munkája most melyik korba lépett be, mit akar Isten most elérni, mi a megtestesülés, és így tovább; ezek mind látomásokhoz kötődnek). Mit értünk az út alatt, amelyre az embernek rá kell lépnie? Isten szavaira utal, amelyeket az embernek gyakorolnia kell, és amelyekben részt kell vállalnia. A fentiek Isten szavai evésének és ivásának két aspektusa. Mostantól kezdve így edd és idd Isten szavait! Ha tisztán érted az Ő látomásokra vonatkozó szavait, akkor nincs szükséged arra, hogy állandóan olvass. Elsődleges fontosságú többet enni és inni a belépésről szóló szavakból, például arról, hogy miként fordítsd a szívedet Isten felé, hogyan csendesítsd el a szívedet Isten előtt, és hogyan hagyd el a testet. Ezeket a dolgokat kell átültetned a gyakorlatba. Ha nem tudjuk, hogyan kell enni és inni Isten szavait, akkor az igazi közösség lehetetlen. Ha már tudod, hogyan kell enni és inni az Ő szavait, amikor megértetted, mi a kulcs, akkor a közösség szabaddá válik, és bármilyen kérdés is merül fel, képes leszel közösséget vállalni és megérteni a valóságot. Ha nincs valóságérzeted, amikor Isten szavaival közösségbe kerülsz, akkor nem értetted meg a lényeget, ami azt mutatja, hogy nem tudod, hogyan kell enni és inni Isten szavait. Egyesek fárasztónak találhatják Isten szavainak olvasását, ami nem normális állapot. Az a normális, ha soha nem fáradunk bele Isten szavainak olvasásába, mindig szomjazzuk őket, és mindig jónak találjuk Isten szavait. Így eszi és issza Isten szavait az, aki valóban belépett. Amikor úgy érzed, hogy Isten szavai rendkívül gyakorlatiasak, és pontosan azok, amelyekben az embernek részt kell vállalnia; amikor úgy érzed, hogy az Ő szavai nagyon hasznosak és előnyösek az ember számára, és azok az ember életének ellátását jelentik – a Szentlélek az, aki ezt az érzést adja neked, és a Szentlélek az, aki mozgat téged. Ez bizonyítja, hogy a Szentlélek munkálkodik benned, és Isten nem fordult el tőled. Egyesek, látva, hogy Isten mindig beszél, belefáradnak az Ő szavaiba, és úgy gondolják, hogy nincs következménye annak, hogy olvassák-e őket vagy sem – ami nem normális állapot. Hiányzik belőlük a szív, amely szomjazza a belépést a valóságba, és az ilyen emberek nem szomjazzák, és nem is tartják fontosnak, hogy tökéletességre jussanak. Ha bármikor úgy találod, hogy nem szomjazol Isten szavaira, az azt mutatja, hogy nem vagy normális állapotban. A múltban abból lehetett megállapítani, hogy Isten elfordult-e tőled, hogy béke volt-e benned és átéltél-e örömöt. Most az a kulcs, hogy szomjazol-e Isten szavaira, az Ő szavai jelentik-e számodra a valóságot, hűséges vagy-e, és képes vagy-e mindent megtenni Istenért, amit csak tudsz. Más szóval, az ember Isten szavainak valósága által ítéltetik meg. Isten az egész emberiséghez intézi szavait. Ha hajlandó vagy elolvasni őket, Ő megvilágosít téged, ám ha nem vagy hajlandó, akkor nem teszi. Isten azokat világosítja meg, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, és azokat világosítja meg, akik keresik Őt. Egyesek azt mondják, hogy Isten nem világosította meg őket, még azután sem, hogy olvasták az Ő szavait. De hogyan olvastad ezeket a szavakat? Ha úgy olvastad a szavait, ahogyan az ember lóhátról néz a virágokra, és nem tulajdonítottál jelentőséget a valóságnak, akkor Isten hogyan világosíthatna meg téged? Hogyan tökéletesíthetne olyasvalakit, aki nem becsüli meg Isten szavait? Ha nem becsülöd meg Isten szavait, akkor nem lesz sem igazságod, sem valóságod. Ha becsben tartod az Ő szavait, akkor képes leszel az igazságot átültetni a gyakorlatba, és csak akkor leszel birtokában a valóságnak. Ezért kell mindenkor enned és innod Isten szavait, akár elfoglalt vagy, akár nem, akár kedvezőtlenek a körülmények, akár nem, akár megmérettettél, akár nem. Mindent egybevetve, Isten szavai képezik az ember létének alapját. Senki sem fordulhat el az Ő szavaitól, hanem ennie kell az Ő szavait, akárcsak a napi három étkezést. Lehet-e ilyen egyszerű, hogy Isten tökéletessé tegyen és megnyerjen? Akár érted jelenleg, akár nem, és akár van rálátásod Isten munkájára, akár nincs, enned és innod kell Isten szavait, amennyire csak lehetséges. Ez a belépés tevékeny módja. Miután elolvastad Isten szavait, sietve ültesd át a gyakorlatba azt, amiben részt tudsz vállalni, és egyelőre tedd félre azt, amiben nem. Lehet, hogy Isten szavai között van sok olyan, melyeket kezdetben nem értesz, de két-három hónap, vagy akár egy év múlva megérted. Hogyan lehetséges ez? Ez azért van, mert Isten nem tudja egy-két nap alatt tökéletessé tenni az embereket. Legtöbbször, amikor olvasod a szavait, nem biztos, hogy rögtön megérted. Abban a pillanatban úgy tűnhet, hogy azok nem többek puszta szövegnél; egy ideig meg kell tapasztalnod őket, mielőtt megérted. Mivel Isten ennyit beszélt, mindent meg kell tenned, hogy edd és idd az Ő szavait, majd anélkül, hogy észrevennéd, megérted őket, és anélkül, hogy észrevennéd, a Szentlélek megvilágosít téged. Amikor a Szentlélek megvilágosítja az embert, az gyakran az ember tudta nélkül történik. Megvilágosít és vezet téged, amikor szomjazol és keresel. Az elv, amely szerint a Szentlélek munkálkodik, Isten szavai köré összpontosul, amelyeket te eszel és iszol. Mindazok, akik nem tulajdonítanak jelentőséget Isten szavainak, és mindig másként viszonyulnak az Ő szavaihoz – azt hiszik zavaros elméjükben, hogy mindegy, hogy olvassák-e az Ő szavait vagy sem –, azok nincsenek birtokában a valóságnak. Az ilyen emberben nem látható sem a Szentlélek munkája, sem az Ő megvilágosítása. Az ilyen emberek csak sodródnak, igazi képzettség nélküli színlelők, akárcsak Nanguo úr a példabeszédben^[a].

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

Lábjegyzet:

a. Az eredeti szöveg nem tartalmazza a „példabeszédben” szót.

Isten napi igéi  404. szemelvény

Amikor Isten szavai elhangzanak, azonnal fogadd be, edd és idd őket. Nem számít, mennyit értesz, az egyetlen szempont, amihez ragaszkodnod kell, az az, hogy edd és idd, ismerd meg és gyakorold az Ő szavait. Erre képesnek kell lenned. Ne törődj azzal, mekkorára nőhet az érettséged; egyszerűen csak arra koncentrálj, hogy edd és idd az Ő szavait. Ez az, amiben az embernek együtt kell működnie. A szellemi életed elsősorban abból áll, hogy megpróbálsz belépni az isteni szavak evésének és ivásának valóságába, és azok valóságba való átültetésébe. Nem dolgod bármi másra koncentrálni. Az egyházi vezetőknek tudniuk kell úgy irányítani minden fivérüket és nővérüket, hogy azok megtudják, miként kell enni és inni Isten szavait. Ez minden egyes egyházi vezető felelőssége. Legyenek fiatalok vagy idősek, mindenkinek nagy jelentőséget kell tulajdonítania Isten szavai evésének és ivásának, és szívükben kell hordozniuk az Ő szavait. A belépés ebbe a valóságba a Királyság Korába való belépést jelenti. Ma a legtöbb ember úgy érzi, nem tud élni Isten szavainak evése és ivása nélkül, és úgy érzik, hogy az Ő szavai az időtől függetlenül frissek. Ez azt jelenti, hogy kezdenek a helyes útra lépni. Isten szavakat használ, hogy elvégezze a munkáját és gondoskodjon az emberről. Amikor mindenki vágyakozik és szomjazik Isten szavaira, az emberiség belép az Ő szavainak világába.

Isten sokat beszélt. Te mennyit tudtál meg? Mekkora részt vállaltál? Ha egy egyházi vezető nem vezette be fivéreit és nővéreit Isten szavainak valóságába, akkor elmulasztotta kötelességét, és nem tudta teljesíteni feladatait! Függetlenül attól, hogy megértésed mély vagy felszínes, tekintet nélkül arra, hogy megértésed milyen mértékű, tudnod kell, hogyan kell enni és inni az Ő szavait, nagy figyelmet kell fordítanod az Ő szavaira, és meg kell értened a szavak evésének és ivásának fontosságát, illetve szükségességét. Miután Isten oly sokat beszélt, ha nem eszed és iszod az Ő szavait, vagy nem próbálod keresni, illetve nem ülteted át a szavait a gyakorlatba, akkor ezt nem lehet Istenben való hitnek nevezni. Mivel te hiszel Istenben, enned és innod kell az Ő szavait, meg kell tapasztalnod és meg kell élned az Ő szavait. Csak ezt lehet Istenben való hitnek nevezni! Ha azt mondod a száddal, hogy hiszel Istenben, de képtelen vagy bármelyik szavát átültetni a gyakorlatba, vagy bármilyen valóságot teremteni, akkor ez nem nevezhető Istenben való hitnek. Ez inkább „a kenyér keresése az éhség csillapításához”. Ha csak jelentéktelen tanúságtételekről, haszontalan és felszínes dolgokról beszélsz, anélkül, hogy a valóság legcsekélyebb részének is birtokában lennél, az nem jelent Istenbe vetett hitet; egyszerűen nem értetted meg az Istenbe vetett hit helyes módját. Miért kell minél többet enni és inni Isten szavaiból? Ha nem eszed és iszod az Ő szavait, hanem csak arra törekszel, hogy a mennybe kerülj, az Istenben való hit? Mi az első lépés, amit meg kell tennie annak, aki hisz Istenben? Milyen úton tökéletesíti Isten az embert? Tökéletességre juthatsz anélkül, hogy ennéd és innád Isten szavait? Lehet-e a királyság tagjának tekinteni téged úgy, hogy nem Isten szavai szolgálnak valóságodul? Mit jelent pontosan az Istenbe vetett hit? Az Istenben hívőknek legalább kifelé jól kell viselkedniük; a legfontosabb azonban az, hogy birtokában legyenek Isten szavainak. Történjék bármi, az Ő szavaitól soha nem fordulhatsz el. Isten megismerése és szándékainak teljesítése mind az Ő szavain keresztül érhető el. A jövőben minden nemzetet, felekezetet, vallást és ágazatot meghódítanak Isten szavai. Isten közvetlenül fog beszélni, és minden ember a kezében fogja tartani Isten szavait, és ennek segítségével az emberiség tökéletességre jut. Belül és kívül Isten szavai átjárnak mindent: Az emberiség kimondja a szájával Isten szavait, Isten szavai szerint fog cselekedni, és megtartja Isten szavait, Isten szavaival átitatva kívül és belül egyaránt. Így jut az emberiség tökéletességre. Azok, akik teljesítik Isten szándékait, és képesek tanúságot tenni Róla, ők azok az emberek, akik Isten szavait valóságukként birtokolják.

Az Ige Korába – az Ezeréves Királyság Korába – történő belépés az a munka, amely ma megvalósul. Mostantól kezdve gyakorold a közösségben való részvételt Isten szavaival kapcsolatban. Csak Isten szavainak evése és ivása, valamint megtapasztalása által leszel képes Isten szavait megélni. Némi gyakorlati tapasztalatra kell szert tenned ahhoz, hogy meggyőzz másokat. Ha nem tudod megélni Isten szavainak valóságát, senki sem lesz meggyőzve! Mindazok, akiket Isten használ, meg tudják élni Isten szavainak valóságát. Ha nem tudod megteremteni ezt a valóságot, és nem tudsz bizonyságot tenni Istenről, az azt mutatja, hogy a Szentlélek nem munkálkodott benned, és nem lettél tökéletes. Ebben áll Isten szavainak fontossága. A te szíved szomjazza Isten szavait? Azok, akik szomjazzák Isten szavait, az igazságot szomjazzák, és Isten csak az ilyen embereket áldja meg. A jövőben Isten még sok más szót fog mondani minden vallásnak és felekezetnek. Először köztetek szól és hallatja hangját, hogy teljessé tegyen titeket, mielőtt továbblépne, hogy a pogányok között beszéljen és hallassa hangját, hogy meghódítsa őket. Az Ő szavai által mindenki őszintén és teljes mértékben meg lesz győzve. Isten szavai és kinyilatkoztatásai révén az ember romlott beállítottsága mérséklődik, emberi külsőt nyer, és lázadó beállítottsága enyhül. A szavak tekintéllyel formálják az embert, és meghódítják az embert Isten fényében. Isten jelen korban végzett munkája, valamint munkájának fordulópontjai mind megtalálhatóak az Ő szavaiban. Ha nem olvasod az Ő szavait, semmit sem fogsz megérteni. Az Ő szavainak evése és ivása, valamint a fivéreiddel és nővéreiddel alkotott közösségben való részvétel és a tényleges tapasztalataid által fogod elnyerni a teljes tudást Isten szavairól. Csak ekkor leszel képes valóban megélni azok valóságát.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

Isten napi igéi  405. szemelvény

Korábban már mondtam, hogy „Mindazok, akik a jelek és csodák látványára összpontosítanak, el lesznek hagyva; nem ők azok, akik tökéletesek lesznek.” Oly sok szót mondtam, mégis az embernek a legcsekélyebb ismerete sincs erről a munkáról, és miután eljutottunk erre a pontra, az emberek még mindig jeleket és csodákat kérnek. Vajon a te Istenbe vetett hited nem más, mint jelek és csodák hajszolása, vagy pedig az a célja, hogy életet nyerj? Jézus is sok szót mondott, és közülük néhány még nem teljesedett be. Mondhatod-e azt, hogy Jézus nem Isten? Isten tanúsította, hogy Ő Krisztus és Isten szeretett Fia. Tagadhatod ezt? Ma Isten csak szavakat mond, és ha ezt nem ismered alaposan, akkor nem tudsz helytállni. Azért hiszel benne, mert Ő Isten, vagy az alapján hiszel benne, hogy beteljesednek-e a szavai vagy sem? A jelekben és csodákban hiszel, vagy Istenben hiszel? Ő ma nem mutat jeleket és csodákat – Ő valóban Isten? Ha a szavai nem teljesülnek be, akkor Ő valóban Isten? Isten lényegét vajon az határozza meg, hogy beteljesednek az általa mondott szavak vagy sem? Miért van az, hogy egyesek mindig Isten szavainak beteljesedésére várnak, mielőtt hinnének benne? Nem azt jelenti ez, hogy nem ismerik Őt? Mindazok, akiknek ilyen elképzeléseik vannak, azok Istent tagadják. Elképzelésekkel mérik Istent; ha Isten szavai beteljesednek, akkor hisznek benne, ha pedig nem, akkor nem hisznek benne; és mindig jeleket és csodákat hajszolnak. Nem a modern kor farizeusai ezek az emberek? Az, hogy képes vagy-e helytállni, attól függ, hogy ismered-e a gyakorlati Istent – ez döntő fontosságú! Minél nagyobb benned Isten igéjének valósága, annál jobban ismered Isten valóságát, és annál jobban helyt tudsz állni a próbatételek alatt. Minél inkább arra koncentrálsz, hogy jeleket és csodákat láss, annál kevésbé vagy képes helytállni, és el fogsz bukni a próbatételek között. Nem a jelek és csodák jelentik az alapot; csak Isten valósága az élet. Vannak, akik nem ismerik az Isten munkája által elérendő hatásokat. Zavarodottságban töltik napjaikat, nem törekszenek Isten munkájának megismerésére. Törekvésük célja mindig csak az, hogy Isten teljesítse vágyaikat, és csak akkor lesz komoly a hitük. Azt mondják, hogy követni fogják az életet, ha Isten szavai beteljesednek, de ha az Ő szavai nem teljesülnek, akkor nincs lehetőségük az életet követni. Az ember azt hiszi, hogy az Istenbe vetett hit a jelek és csodák látásának, valamint a mennybe és a harmadik égbe való felemelkedésnek a hajszolása. Egyikük sem mondja, hogy az Istenbe vetett hitük törekvés a valóságba való belépésre, törekvés az életre, és az Isten általi megnyerésre. Mi az értéke az ilyen törekvésnek? Akik nem törekszenek Isten megismerésére és Isten megelégedésére, azok nem hisznek Istenben; ők azok, akik káromolják Istent!

Most már értitek, hogy mi az Istenbe vetett hit? Vajon az Istenben való hit azt jelenti, hogy jeleket és csodákat látunk? Azt jelenti, hogy felemelkedünk a mennybe? Istenben hinni a legkevésbé sem könnyű. Ezeket a vallási gyakorlatokat meg kell tisztítani; a betegek gyógyítására és a démonok kiűzésére való törekvés, a jelekre és csodákra való összpontosítás, az Isten kegyelmének, békéjének és örömének hajszolása, a test kilátásainak és kényelmének hajszolása – ezek vallási gyakorlatok, és az ilyen vallási gyakorlatok a hit egy homályos fajtáját jelentik. Mit jelent ma az igazi istenhit? Isten szavának elfogadása életvalóságunkként, és Isten megismerése az Ő szavából, hogy elérjük az Ő igazi szeretetét. Hogy világos legyen: az Istenben való hit azért van, hogy engedelmeskedj Istennek, szeresd Istent, és teljesítsd azt a kötelességet, amelyet Isten teremtményének teljesítenie kell. Ez a célja az Istenben való hitnek. El kell érned, hogy megismerd Isten gyönyörűségét, hogy Isten mennyire méltó a tiszteletre, hogy Isten hogyan végzi teremtményeiben a megváltás és a tökéletesítés munkáját – ezek az Istenbe vetett hited puszta alapjai. Az Istenbe vetett hit alapvetően azt jelenti, hogy a test életéből átváltunk az Istent szerető életre; a romlott életből az Isten szava szerinti életre; kilépünk a Sátán hatalmából az Isten gondviselése és védelme alatt álló életbe; elérjük az Istennek való engedelmességet, és nem a testnek engedelmeskedünk; megengeded Istennek, hogy elnyerje teljes szívedet, hogy tökéletessé tegyen, és megszabadulj a romlott sátáni természettől. Az Istenbe vetett hit elsősorban azért van, hogy Isten ereje és dicsősége megnyilvánuljon benned, hogy cselekedhesd Isten akaratát, és megvalósíthasd Isten tervét, és képes legyél tanúságot tenni Istenről a Sátán előtt. Az Istenbe vetett hitnek nem szabad a jelek és csodák utáni vágy körül forognia, és nem is a személyes tested célját kellene szolgálnia. Arról kellene szólnia, hogy igyekszel megismerni Istent, és igyekszel, hogy képes legyél engedelmeskedni Istennek, és – mint Péter – engedelmeskedni neki mindhalálig. Ezek az Istenben való hit fő céljai. Az ember azért eszi és issza Isten igéjét, hogy megismerje Istent és megfeleljen neki. Isten Igéjének evése és ivása nagyobb tudást ad neked Istenről, és csak ezután tudsz engedelmeskedni Neki. Csak Istent ismerve tudod Őt szeretni, és ez az a cél, amit az embernek az Istenbe vetett hitben el kell érnie. Ha az Istenbe vetett hited során mindig jeleket és csodákat próbálsz látni, akkor az Istenbe vetett hited nézőpontja rossz. Az Istenbe vetett hit alapvetően Isten szavának mint életvalóságnak az elfogadása. Isten célját csak úgy érhetjük el, ha az Ő szájából származó beszédet a gyakorlatba ültetjük, és magunkban megvalósítjuk. Az Istenben való hitben az embernek arra kell törekednie, hogy Isten által tökéletessé váljon, képes legyen alávetni magát Istennek, és teljes engedelmességet tanúsítson Isten iránt. Ha képes vagy zokszó nélkül engedelmeskedni Istennek, szem előtt tartani Isten kívánságait, elérni Péter érettségét, és birtokolni Péter stílusát, amiről Isten beszélt, akkor fogsz sikert elérni az Istenbe vetett hitben, és ez azt jelenti majd, hogy Isten megnyert téged.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Minden Isten szava által valósul meg)