Isten evangéliuma terjesztésének munkája során az utolsó napokban csupán az emberek kisebb hányada képes megtagadni a családját és mindenről lemondani, hogy őszintén feláldozza magát Istenért. Ezeknek az embereknek mind van valamilyen igazi tapasztalati tanúságtétele, és mind rendelkeznek némi érettséggel. Nem tekintik hatalmas nehézségnek, hogy lemondjanak a családjukról vagy a karrierről a kötelességeik végrehajtása érdekében. Még ha tíz évig, vagy egy egész életen át sem térhetnek haza, akkor is hajlandóak megtenni. Nem érzik úgy, hogy nehéz megtenni. Ez az az erő, amit a Szentlélek ad nekik. De ami az érettségüket illeti, az nem érheti el ezt a szintet, mert – noha értenek néhány igazságot, még nem léptek be az igazságvalóságba, és az igazságot sem nyerték el. Csak egy kicsit veszik komolyan, hogy feláldozzák magukat Istenért. Ha valakiben megvan az elszántság arra, hogy az igazságra törekedjen, a Szentlélek pedig ezen felül némi kegyelmet ad neki, akkor abban a pillanatban különösen elégedettnek érzi magát, egyfajta erőt nyer, és képes kiemelkedni a szekuláris világ kötelékeiből, hogy feláldozza magát Istenért – ez Isten kegyelme. Vannak azonban bizonyos egyének, akik kötelességük végrehajtása közben nem végzik el a rendes munkájukat; egyáltalán nem törekszenek az igazságra, ráadásul képesek mindenféle rossz cselekedetben részt venni. Ilyen esetekben a Szentlélek nem munkálkodik rajtuk. Az ilyen emberek motivációi nem egyenesek, ők pedig nem Isten igaz hívői. Még ha a múltban végzett is rajtuk egy kevés munkát a Szentlélek, az elveszett, és tudtukon kívül elindulnak lefelé a lejtőn. Ha olyan ember vagy, akik elhatározta, hogy az igazságra fog törekedni, akkor a Szentlélek ad neked némi kegyelmet, hogy élvezd, te pedig folytathatod a törekvésedet azon az ösvényen, amelyen a Szentlélek vezet téged; az igazság egyre világosabb és világosabb lesz a számodra, az elhatározásod egyre szilárdabb lesz, a Szentléleknek pedig egyre könnyebb lesz munkálkodnia rajtad. Amikor valaki nem az igazságra való törekvés helyes útján jár, akkor a Szentlélek végül kiveti. Kivetését követően az illető eredeti elhatározása, eredeti szenvedélye, valamint az a lendülete, hogy lemondjon dolgokról és feláldozza magát, teljesen eltűnik. Megbánást érez, és ezt gondolja: „Ha tudtam volna, hogy eljön a nap, amikor kivetnek, akkor már az elején sem hittem volna Istenben.” Ezen a ponton a megbánása, a panaszai és a negativitása mind előtörnek. A Szentlélek valójában már régóta nem munkálkodik rajta. Habár terjeszti az evangéliumot, tehetséges szónok, és elért néhány eredményt, ezt nem a Szentlélek megvilágosítása és útmutatása okozta. Inkább azért történt, mert az illetőnek van egy kis esze és képessége. Ez nem azt jelenti, hogy a Szentlélek munkálkodott benne. Hasonlatos a munkásokhoz: habár a Szentlélek nem munkálkodik benne, akkor is képes ideiglenesen egy kis munkát végezni. Mindenesetre van egy kis tehetségük és képességük; csak arról van szó, hogy ahelyett, hogy az igazságra törekednének és igyekeznének jól végezni kötelességeiket és viszonozni Isten szeretetét, hírnevet, nyereséget, státuszt, áldásokat és egy nagy koronát hajszolnak. Ezért eltűnik az út a lábuk alól, és nehéz lesz akár egyetlen lépést is megtenniük. Ez lesz mindazokból, akik nem törekszenek az igazságra.

Sokan vannak, akik ezt mondják: „Tisztában vagyok vele, hogy rossz a természetem. Tele vagyok erős érzésekkel és túlságosan lázadó vagyok.” Ennek ellenére azonban ezek az emberek nem ismerik a saját természetüket, és az igazság egyetlen aspektusát sem értik. Bármilyen jól beszélnek is a doktrínákról, látszólag mindent értve, nem tudják gyakorlatba ültetni ezeket a dolgokat. Ez több mint elegendő annak bizonyításához, hogy a Szentlélek rajtuk végzett munkája elkopott. Nem számít, milyen az emberi mivoltod, vagy hány doktrínát értesz, és mindegy, hogy mennyit szenvedtél vagy mi mindent hagytál el, amíg a Szentlélek nem munkálkodik benned, az azt bizonyítja, hogy nem szereted az igazságot. Bármilyen szenvedélyes vagy is, a Szentlélek munkája nélkül meg fogsz döbbenni. Milyen nagy az a kis erő, amivel az ember rendelkezik? Milyen nagy az a kevés hit, ami van az embernek? Mi haszna annak a kis tudásnak, amit birtokol az ember? Vegyük például Isten hívőinek elnyomását, letartóztatását és bebörtönzését. Onnantól kezdve, hogy először hinni kezdtek Istenben, gyakran üldözték, kergették és kényszerítették őket, hogy egyik helyről a másikra meneküljenek, ez pedig kitörölhetetlen nyomot hagyott az elméjükben és szívükben. „Ha elkapnak, nem lehetek olyan, mint Júdás; soha nem árulhatom el az egyházat” – a legtöbb ember vajon nem készítette így fel magát? De amikor tényleg elkapják őket, akkor nem rajtuk múlik. Ha nem imádkoznak Istenhez és nem támaszkodnak Rá, akkor a Szentlélek nem fog munkálkodni bennük, és nem lesznek képesek szilárdan megállni. Nem egy pillanatnyi zavar vezeti oda az embereket, hogy Júdáshoz hasonlóvá váljanak. Ahogy mondtam már korábban, az, hogy végül mi történik veled, és mi a sorsod, elsősorban azon múlik, hogy szereted és elfogadod-e az igazságot. Ez rendkívül fontos. Ezt követően azon múlik, hogy a Szentlélek munkája mindig veled van-e, és hogy megérted-e az igazságot és szilárdan megállsz-e a bizonyságtételedben. Ezek azok a fő dolgok, amelyeken múlik. Némelyek nagy buzgósággal kezdték el a kötelességeik végzését, és úgy érezték, mintha kimeríthetetlen energiájuk lenne. Akkor hát miért kezdett lankadni a lelkesedésük az idő múlásával? Úgy tűnik, mintha a múltbéli és a jelenlegi énjük két különböző személy lenne – miért változtak meg? Mi ennek az oka? Azért, mert a rossz utat választották, és nem léptek be az Istenbe vetett hit helyes útjára. Az áldások hajszolásának útját választották. A szándékaikban van néhány rejtett dolog. Mely dolgok vannak rejtve? Amikor az emberek hisznek Istenben, néhány reményt dédelgetnek a szívükben – remélik, hogy Isten napja nagyon hamar elérkezik, és hogy minden szenvedésük véget ér, remélik, hogy Isten alakot vált és visszatér Sionra, ők pedig akkor megszabadulnak minden szenvedésüktől. Minden ember reméli, hogy egy napon hazatérhet és újra együtt lehet a szeretteivel. Remélik, hogy eljön a nap, amikor már nem fogják üldözni őket, amikor igazán szabadok lehetnek, és nyíltan hihetnek Istenben; akkor nem lesz senki, aki akadályozná őket, és kényelmes környezetben élhetnek, jókat ehetnek és szép ruhákat viselhetnek. Nincsenek vajon minden embernek ilyen reményei? Ezek a remények ott élnek az emberek szíve mélyén, mivel a testük idegenkedik a szenvedéstől. A szenvedés idején jobb napokat remélnek. Az ilyen dolgok nem lepleződnek le üldöztetés és megpróbáltatás nélkül. Üldöztetés és megpróbáltatás nélkül úgy tűnik, hogy erős az emberek hite. Úgy tűnik, hogy van egy bizonyos fokú érettségük, hogy egész jól értik az igazságot, és tele vannak életerővel. Azonban amikor egy nap üldöztetéssel és megpróbáltatással találkoznak, akkor a testi reményeik, képzelődéseik és szélsőséges vágyaik előtörnek. A szívükben konfliktus kezd megjelenni, néhányan pedig negatívvá és gyengévé kezdenek válni, valamint Istennel kapcsolatos kétségek és félreértések támadnak bennük. Az emberek nem értik Isten szándékait. Nem arról van szó, hogy Isten nem biztosít kiutat vagy nem árasztja rájuk kegyelmét, és biztosan nem az a helyzet, hogy Isten nem érti meg a nehézségeiket. Inkább arról van szó, hogy áldás az, ha képes vagy megtapasztalni ezt a szenvedést most, hogy Krisztust követed, mivel az emberek számára nem lehetséges az üdvösség elérése és a túlélés anélkül, hogy átélnék ezt a szenvedést. Isten rendelte ezt el, ezért áldás az, ha ez a szenvedés megesik veled. Nem szabad leegyszerűsítve tekintened erre; nem arról van szó, hogy Isten szenvedést okozna az embereknek vagy egyszerűen csak játszadozna velük. Ennek jelentősége hihetetlenül mély és nagyszerű! Jelentőségteljes dolog, ha az egész életedet annak szenteled, hogy feláldozd magad Istennek anélkül, hogy társat keresnél vagy hazatérnél. Ha a helyes útra lépsz és a megfelelő dolgokra törekszel, akkor végül többet fogsz kapni, mint amit az összes szent kapott a korszakokon át, és még nagyon ígéretekben részesülsz. Manapság egyesek folyton tűnődnek: „Meg fog rólam emlékezni Isten, amiért elviselem e nehézségeket? Mi lesz, ha senki nem lesz, aki idős koromban támogat majd? Ki fog törődni velem, ha lebetegszem? Isten törődik velem? Mikor fog véget érni ez a szenvedés? Mikor fogom végre meglátni a fényt az alagút végén?” Az ilyen emberek mindig ezeket a dolgokat várják, remélve, hogy Isten alakot váltva megszabadítja őket a szenvedéstől, hogy a mennyek országának áldásait élvezhessék. Nem elmélkednek azon, hogy mi Isten követésének és a szenvedés elviselésének jelentősége, vagy hogy miért kell kiállniuk e szenvedést az igazság elnyerése érdekében. A hitük igazán annyira gyenge! Amikor az Istenbe vetett hitükről van szó, mindenkinek megvannak a saját önző számításai. Ez alapján az emberi természet az, hogy elárulja Istent. Senki sem szereti igazán Istent, senki nem tudja igazán figyelembe venni Isten akaratát, és Istennel egy szívvel-lélekkel lenni az evangéliumi munka kiterjesztésében. Az emberek alig várják, hogy Isten elhagyja a földet és alakot váltson, hogy megszabadíthassa őket a szenvedéstől és lehetővé tehesse számukra, hogy élvezzék az életet a mennyek országában. Ez az, amiben a legtöbb ember reménykedik. Sokan így gondokodnak magukban: „Ha Isten elhagy minket, a nagy vörös sárkány pedig elbukik, akkor átvehetjük a hatalmat, és többé nem kell majd szenvednünk. Vasvesszővel uralkodunk majd minden nemzet és nép felett – akkor nem látjuk-e majd a fényt az alagút végén? Abban az időben Isten nyíltan meg fog jelenni, megbüntet és elpusztít minden Sátánt és ördögöt, Krisztus királysága pedig megvalósul a földön, és többé nem kell majd a sátánok és ördögök általi üldöztetésben részesülnünk.” Habár nem hiba ebben reménykedni, van néhány helytelen állapot ezekben az emberekben. Ha valaki folyamatosan a szenvedést akarja elkerülni és a kényelmet élvezni, az Isten szándékainak figyelembevételét mutatja? Eleget tesz ez Istennek? A legtöbb ember nem érti teljesen a szenvedés elviselésének jelentőségét.

Senkinek nem áll szándékában egész életében Isten követésének útját járni, az igazságra törekedni, hogy elnyerje az életet, Isten ismeretére jusson, képes legyen tanúságot tenni Mellette, vagy hogy végül Péterhez hasonlóan egy értelmes életet éljen meg. A legtöbben nem hajlandóak szenvedni és egyáltalán nem fogadják el az igazságot, mégis a lehető leghamarabb élvezni óhajtják a mennyek országának áldásait, és szeretnek hírnévre, nyereségre, illetve a státusz előnyeire törekedni. Ez hajlamos tévútra vezetni őket. Amikor fájdalommal, hátráltatással vagy kudarccal szembesülnek, valószínűleg negatívvá válnak és elgyengülnek, és nem lesz hely a szívükben Isten számára. A Szentlélek nem fog munkálkodni bennük, néhányan pedig még vissza is akarnak majd fordulni. Ha valaki sok éve hisz már Istenben, de mégsem rendelkezik a legcsekélyebb igazságvalósággal sem, az nagyon veszélyes dolog! Milyen sajnálatos, hogy minden szenvedésük, az a számtalan prédikáció, amit meghallgattak, valamint az Isten követésével töltött éveik mind hiábavalók! Az emberek könnyen mennek lefelé a lejtőn, a helyes úton járni és Péter ösvényét választani pedig valóban nehéz. A legtöbb ember nem gondolkodik tisztán. Nem látják világosan, hogy melyik a helyes út, és melyik az attól való eltérés. Nem számít, hány prédikációt hallanak, és nem számít, hogy Isten hány szavát olvassák, habár tudják a szívükben, hogy a megtestesült Emberfia eljött, akkor sem hisznek Benne teljesen. Tudják, hogy ez az igaz út, de képtelenek elindulni rajta. Milyen nehéz megmenteni az embereket, amikor nem szeretik az igazságot! Tudod, hogy Isten szava az igazság, mégsem tudod elfogadni azt. A hited minőségéről ne beszéljünk, csak arról, hogy miért nem szereted az igazságot, és miért nem tudod elfogadni az igazságot. Képtelen vagy rátérni az igaz útra, nem vagy hajlandó az igazságra törekedni, és képtelen vagy gyakorlatba ültetni a megértett igazságokat. Nem a Sátán fajtájába tartozol hát? Az ilyen embereknek nincsenek céljaik és nincs irányuk az életben, hiányzik belőlük az emberi mivolt, akár az állatokból. Ezért néhányan elveszítik a Szentlélek munkáját, de nem azért, mert a Szentlélek szánt szándékkal nem munkálkodik bennük és szándékosan felfedi őket, hanem azért, mert képtelen munkálkodni bennük. Az emberek olyan romlottak belül, és olyan nehéz kezelni őket. Ha nem törekednek az igazságra vagy nem választják a helyes utat, akkor hogy tud munkálkodni bennük a Szentlélek? Amikor a Szentlélek munkálkodik, Ő mindig ad választást az embereknek, soha senkit nem kényszerít. Ám az emberek gondolkodása túl zavaros. Nem szeretik és egyáltalán nem fogadják el az igazságot, és még kevésbé hajlandóak szenvedi azért, hogy megszerezzék azt. Habár áldottak akarnak lenni, semmilyen erőfeszítést nem hajlandóak tenni, sem árat fizetni. Túlságosan önzőek. Csakis a közvetlen érdekeikkel törődnek, olyan dolgokra törekednek és igyekeznek, amelyek a szemük előtt vannak, amelyeket látnak és élvezhetnek, arról pedig, amit nem látnak, vagy aminek nem látják értelmét, nem vesznek tudomást. A legtöbb ember ebben az állapotban van, a Szentlélek munkája számára pedig szinte egyáltalán nincs hely. Egyesek ezt mondják: „Sok problémám van, amit nem tudok megoldani. Ha valaki beszélgetne velem és segítene megértenem az igazságot, többé nem lennének problémáim.” De valóban meg tudják oldani a problémáikat csupán az igazság megértése által? Képesek gyakorlatba ültetni az igazságot? Ezek mind ismeretlen tényezők. Sok olyan ember van, aki rengeteg prédikációt hallott és meglehetősen sok igazságot megértett, mégis képtelen azon igazságok bármelyikét gyakorlatba ültetni. Ha a problémáikról kérdezed őket, ezt mondják: „A teljes igazságot értem, de egyszerűen nem tudom gyakorlatba ültetni. Hogy oldhatom meg ezt a problémát?” Mi haszna hinni Istenben, ha az igazságból semmit nem tudsz gyakorolni? Siess haza és éld tovább az életedet. Mi haszna beszélgetni veled az igazságról? Méltatlan vagy arra, hogy halld az igazságot, és méltatlan vagy az Istenbe vetett hitre, ezért csak várd a pusztulásodat! Mivel a csúf, aljas és démoni utat választottad, nem számít, hogy az igazságból mennyit közölnek veled, nem fogod elfogadni azt. Ezért félre kell állnod! Az ilyen embereknek semmit nem kell mondani. Sokan mondták már ezt: „A teljes igazságot értem, de egyszerűen nem tudom gyakorlatba ültetni.” Ez az állítás önmagában elég annak bizonyítására, hogy az illető egy ördög, és teljes mértékben a Sátán fajtájába tartozik. Ha valaki nem szereti az igazságot, akkor biztosan elvetemült. Egy ember természetét teljességgel jelképezi az, amit szeret, amit remél, amire törekszik, és ami után sóvárog. Ha nem szereted az igazságot, akkor az ördögtől vagy és el fogsz veszni. Ha viszont szereted az igazságot, akkor Isten előre elrendelt és kiválasztott téged. Nem nyilvánvaló ez? Rendkívül fontos, hogy melyik utat választod. Lecsendesedhetsz és komolyan átgondolhatod ezt; ha eltévelyedtél, akkor még nem késő visszafordulni. Ha megvan benned az akarat, hogy gyakorlatba ültesd az igazságot, az jó dolog. Ezen kívül szükséged van egy útra ahhoz, hogy miként hajtsd végre ezt a szándékodat és hogyan teljesítsd a kívánságodat. Először is meg kell értened az igazságot, ismerned kell az emberiség jövőbeli rendeltetési helyét, az utat, amin az emberiségnek járnia kell, valamint a célokat, amiket meg kell valósítania. A múltban gyakran mondták: „Minden dolog és esemény Isten kezében van.” Ez olyasmi, amit teljes mértékben meg kell tapasztalnod. Mindenben fontolóra kell venned, hogy az a dolog Isten kezében van-e. Ha valóban világos a számodra, hogy minden dolog és esemény Isten kezében van, akkor tényleg van hited. Ha hiszel Istenben, alá kell vetned magad Neki? Mi az Istenbe vetett hit jelentősége? Az Istenbe vetett hit célja csupán az, hogy az Ő áldásaiban részesülj? Most Krisztust követed az Istenbe vetett hitedben, de vajon képes leszel a legvégsőkig megmaradni ezen az úton? Hogyan folytasd, amikor a jövőben bukkanókkal és megpróbáltatásokkal találkozol az utadon? Isten kulcsfontosságú szavai legyenek a mottóid, amivel bátorítod magad, hogy ne ess el, ne legyél gyenge vagy negatív, ne panaszkodj Istenre, ne térj le az útról, és ne áruld el Istent azzal, hogy félúton elmenekülsz. Mindezt meg kell értened, világosan kell látnod és teljesen meg kell értened ahhoz, hogy a legvégsőkig kövesd Istent.

Isten követése útjának megvannak a maga hullámvölgyei, lehet keserű és lehet édes. Amikor az emberek boldogok, mind képesek azt mondani: „Hajlandó vagyok feláldozni magam Istenért, feláldozom magam Érte egész életemben.” Egy ponton azonban visszaesést tapasztalnak és negatívvá válnak. A szívükben eltűnődnek: „Hol van Isten? Nem tudok már tovább hinni, túl nehéz ezen az úton járni!” Ezután imádkoznak és úgy érzik, hogy meg lettek dorgálva, és azt gondolják, hogy lekötelezettjei Istennek. Miután megtudják, hogy lekötelezettjei Istennek, többé nem szabadna így viselkedniük. Meglehet azonban, hogy egy nap nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnék, és akkor ismét negatívvá válnak és panaszkodnak Istenre, mondván: „Hogyan vezényelhette Isten ezt a helyzetet a számomra? Miért okoz nekem mindig szenvedést? Nem tud megkímélni a szenvedéstől?” Az emberek folyton panaszkodnak, utána pedig mindig azt mondják, hogy lekötelezettek Istennek. Azonban soha nem változnak meg; amikor egy kis visszaesést tapasztalnak, vagy a legapróbb dolog nem úgy alakul, ahogy szeretnék, mérgesek lesznek és panaszkodnak. A legrosszabb esetekben egyesek még néhány ítélkező és káromló szót is kiejtenek. Később rájönnek, hogy amit mondtak, helytelen volt, és rosszul érzik magukat miatta, így hát igyekeznek végrehajtani egy keveset a kötelességeikből és megtenni néhány jócselekedetet, hogy megváltsák magukat. Mit árulnak el nekünk ezek a megnyilvánulások? Azt, hogy az ember természete, hogy nem szereti az igazságot, vagy akár idegenkedik is az igazságtól. Az ember meglehetősen elvetemült, csúf, a józan észnek és értelemnek pedig híján van. Az emberek úgy hisznek Istenben, mintha üzletet bonyolítanának le; csak akkor imádkoznak Istenhez, amikor szükségük van Rá, amikor pedig nincs, akkor eltévelyednek Tőle. Isten nincs a szívükben, és tetszésük szerint viselkednek. Az emberek mind nagyon arrogánsak és zabolázatlanok; nincs olyan szívük, amely féli Istent, vagy igazán gyűlöli a negatív dolgokat. Hiányzik belőlük az igazság iránti igaz szeretet, és nem tudnak különbséget tenni igazságosság és igazságtalanság között. Nincsenek határaik, nincsenek céljak, és még inkább híján vannak az alapelveknek és a mértéktartásnak mindenben, amit tesznek. A szívük elég förtelmes, ők pedig még egy ilyen háttérrel is várakozással tekintenek arra, hogy milyen nagyszerű ígéretet és hány áldást kaphatnak majd és tudnak megszerezni a jövőben, vagy a későbbiekben miként fognak majd kitűnni, és milyen dolgokat élvezhetnek majd. Csak olyankor, amikor ilyen dolgokon gondolkoznak, érzik a szívükben, hogy: „Milyen szeretetre méltó Isten! Meg kell hálálnom Isten szeretetét!” Miért mondják, hogy Isten szeretetre méltó? Honnan jön ez a vágyuk, hogy törlesszenek Istennek? Nincs talán hátsó szándék e kijelentések mögött? Csupán egy múló preferencia és egy pillanatnyi örömlöket miatt mondanak valami érzelmes dolgot – vajon igazi megértés ez? Valódi szeretet? A szívük mélyéről jön? Ha valóban rendelkezel ilyen megértéssel, miért vannak panaszaid még mindig? Ha valóban úgy érzed, hogy lekötelezettje vagy Istennek, miért zúgolódsz még most is? Úgy érzed, hogy Isten nem jó hozzád, ezért figyelmen kívül hagyod Őt. Ha Isten nem használ téged, akkor nem akarod végezni a kötelességedet. Mennyi neheztelést dédelgethetsz magadban! Ennek ellenére még mindig hiszed, hogy te jobban szereted Istent másoknál. Hogy lehet ez az Istenszeretet valósága? Az a tény, hogy valaki képes ilyen panaszokat kiárasztani, azt bizonyítja, hogy még mindig híján van a megértésnek saját természetéről. Még mindig nem tudja önmagáról, hogy mi ő, miből van, és mi az igazi értéke. Valójában minden ember természetében ott van, hogy ellenálljon Istennek és elárulja Őt. Ez olyasvalami, ami univerzális és amiben minden ember osztozik. Senki sem szereti igazán az igazságot és a pozitív dolgokat, ahogy senki sem gyűlöli igazán a Sátánt és azt, ami elvetemült. Az ember szeretetének és gyűlöletének nincsenek alapelvei vagy határai, és még kevésbé gyökerezik az igazságban az ember szeretete és gyűlölete. Az ember szívében nincs különbség igazság és igazságtalanság között, fekete és fehér között, még kevésbé van bármi különbség az igazságok, valamint a doktrínák vagy eretnekségek között. Az emberek képtelenek ezekre a különbségtételekre. Nem világos a számukra, mi méltó a szeretetükre és törekvésükre, mit kellene gyűlölni és mit kellene elutasítani, és messze vannak attól, hogy bármiféle megkülönböztetőképességgel rendelkezzenek. Egyesek végrehajtják a kötelességeiket, amikor pedig meghallják a „Gyakrabban gyere haza” című nem hívő dalt, honvágyuk lesz és nincs kedvük a kötelességeik végzéséhez. Miféle ember az ilyen? Megvan az igazságvalóságnak akár csak egy foszlánya is benne? Néhány ember úgy hiszi, hogy elvégezhet egy kevés munkát, és vannak képesítései. Úgy tűnhet számukra, hogy rendelkeznek az igazsággal, ám a valóságban semmivel sem rendelkeznek, ők maguk pedig semmik. Noha most képes vagy másoknak néhány doktrínát prédikálni, egy nap talán másoknak kell majd biztatniuk téged, a bukásod pedig tragikusabb lesz bárki másénál, és mindenki másnál negatívabbá fogsz válni. Elhiszel egy ilyen dolgod? Meg vagytok győződve róla? Talán még nem tapasztaltatok meg nagy bukást, vagy nem váltatok kimondottan negatívvá. Úgy érzed, hogy viszonylag erős vagy, és mivel nem tapasztaltál meg ilyen dolgokat, úgy hiszed, hogy igencsak rendelkezel érettséggel. Egy nap talán, amikor fel leszel fedve, könnyek patakzanak majd le az arcodon, ahogy felkiáltasz: „Ennyi volt. Végem van!” Ekkor indulsz majd el egyik végletből a másik felé. Sokan tele vannak életerővel, amikor hinni kezdenek Istenben, ám amikor dolgok történnek velük, hirtelen elveszíthetik a lendületüket, és többé nem tudják összeszedni magukat. Észrevesztek bármilyen problémát az ilyen emberekkel? Senki sem uralja a saját gyengeségeit és erejét; az emberekben rejlő romlott dolgok bárhol és bármikor feltárulhatnak. Az emberben nincs hiány az alkudozásból és a mocsokból, vég nélkül jönnek felszínre ilyen dolgok az emberben. Ezért az ember természete a Sátán természete, ami teljesen pontos. Radikálisan különbözik Isten lényegétől. A múltban Isten azt mondta: „Az embert örökké szerethetem, és örökké gyűlölhetem is.” Vagyis Istennek megvan a mércéje, amely szerint méri az embereket. Megvannak az ítéletei, és megvannak az elvei, amelyek alapján ítéletet hoz a dolgok felett. Megvannak a saját mércéi és alapelvei arra, hogy mit szeret és mit gyűlöl, kit vet meg, és kit áld meg. Az emberekből hiányzik az igazság és az alapelvek, ezért hajlamosak a saját útjukat járni. Szeszélyesek és Isten vezetése nélkül képtelenek rátérni a helyes útra.

Néhány ember folyton tűnődik: „Mikor fogja Isten elhagyni a földet? Mikor ér véget Isten munkája? Nem vagyok már olyan fiatal; hogy fogok élni, amikor öreg leszek?” Van hite az ilyen embernek? Mit fog csinálni, ha tényleg senki nem lesz, aki támogassa öreg korában? Vajon nem Isten fogja hibáztatni? Isten sok hívőjének fogalma sincs arról, mit kellene nyernie az Ő követéséből, vagy arról, hogy mely dolgok a legbecsesebbek. Nagyon kevés ember számára igazán világosak ezek a dolgok. A megtestesült Isten munkája nélkül Kína népe már rég megsemmisült volna. Némelyek talán nem hiszik ezt, de ez azért van, mert nem látják tisztán a helyzetet, és ez a tény. Az emberek azt is hiszik, hogy „Isten vezetése nélkül is tudunk előre haladni; elegendő, hogy Isten szavai vezetnek minket. Mindannyian olvastuk az Az Ige testet ölt című könyvet, van róla egy hozzávetőleges elképzelésünk a szívünkben, és megértjük az alapelveket. Most átvehetjük a kormányt.” De tényleg át tudod venni a kormányt? Nem tudod a helyes utat követni – ahogy tovább sétálsz, el fogsz tévelyedni, képes vagy hát belépni a valóságba? Még most sem vagytok meggyőződve. Elmondható, hogy bárki, aki nélkülözi Isten vezetését, el fog tévelyedni. A Kegyelem Korában a Szentlélek folyamatosan munkálkodott néhány emberben, de miért ragaszkodott a többségük ahhoz, hogy a saját útját járja? Nehéz megszámolni, hogy pontosan hány felekezet létezik az egész vallásos világban; sok olyan van, amiről fogalmad sincs, vagy amelyeknek a nevét nem ismered – mi itt a probléma? Az, hogy az emberek túlságosan összetettek, és nem látnak át könnyen a természetükben lévő dolgokon. Ma Isten sok olyan szót szólt, amelyek leleplezik az ember természetét, és Ő megköveteli az emberektől, hogy lássanak át a természetükben lévő dolgokon, és tisztán lássák a lényegüket. Ez az egyetlen módja, hogy megtanuljanak felismerni másokat és elkerülni, hogy azok félrevezessék őket, vagy hogy őket imádják, csodálják és kövessék. Ha valakiből hiányzik az igazság megértése, akkor nem lesz képes meglátni, hogy az emberek kik valójában, és azok nagy valószínűséggel félrevezetik majd és korlátozzák őket. Az Istenben hívőknek ezért meg kell érteniük az igazságot, többet kell olvasniuk Isten szavait, valamint meg kell ismerniük az ember természetét és Isten leleplezésén keresztül át kell látniuk az ember lényegét. Isten szavának leleplezése feltárja az ember természetét, megtanítja az embereknek, hogy mi a természetük, és lehetővé teszi, hogy ellássanak a romlottságuk lényegéig. Ez nagyon fontos. A Sátán egy zavaros dolog, és nehéz értelmezni az ördögi szavakat, amelyeket szól. Isten megkérdezte: „Honnan jössz?” Erre a Sátán így felelt: „A földön barangoltam, ott jártam-keltem” (Jób 1:7). Alaposan gondold át a válaszát. Jön vagy megy? Nehéz megérteni a jelentését, ezért mondom, hogy zavarosak ezek a szavak. E szavak alapján látható, hogy a Sátán zavaros. Amikor az embereket megrontja a Sátán, akkor ők is zavarossá válnak. Nincs mértékletességük, nincsenek normáik és nincsenek alapelveik semmiben, amit tesznek. Ezért hát bármelyik személy könnyen eltévelyedhet. Sátán e szavakkal csábította Évát: „Miért nem eszel annak a fának a gyümölcséből?” Amire Éva így felelt: „Isten azt mondta nekünk, hogy meghalunk, ha eszünk arról a fáról.” Erre a Sátán ezt mondta: „Nem fogtok feltétlenül meghalni, ha megeszitek annak a fának a gyümölcsét.” Ezekben a szavakban nem volt Éva megkísértésére irányuló szándék. Ahelyett, hogy bizonyossággal mondta volna, hogy Éva nem fog meghalni, ha eszik annak a fának a gyümölcséből, egyszerűen azt mondta, hogy nem fog feltétlenül meghalni, ami Évát ilyen gondolkodásra vezette: „Ha nem halok meg feltétlenül, akkor megehetem!” Mivel képtelen volt ellenállni a kísértésnek, megette a gyümölcsöt. Ily módon a Sátán elérte azon célját, hogy Évát bűnre csábítsa. Nem vállalt felelősséget ezért, mert nem kényszerítette Évát, hogy megegye a gyümölcsöt. Minden emberben van sátáni beállítottság; mindenki szívében ott van az a számtalan méreg, amellyel a Sátán kísérti Istent és csábítja az embert. Időnként a Sátán hangja és hangszíne, valamint egy kísértő és csábító szándék tarkítja a beszédüket. Az ember eszméi és gondolatai tele vannak a Sátán mérgeivel, és annak bűzét árasztják. Az emberek tekintetei vagy cselekedetei néha a kísértésnek és csábításnak ugyanezt a bűzét hordozzák. Egyesek azt mondják: „Ha csak így követem Istent, akkor garantáltan nyerek valamit. A végsőkig követhetem Istent, még ha nem is törekszem az igazságra. Lemondok dolgokról, és őszintén feláldozom magam Istenért. Van erőm a legvégsőkig kitartani. Még ha vétkeztem is egy keveset, Isten irgalmazni fog nekem, és nem hagy el engem.” Még csak azt sem tudják, hogy mit mondanak. Oly sok romlott dolog van az emberekben – ha nem törekszenek az igazságra, hogyan tudnak megváltozni? Ha Isten nem óvja meg az emberekre, akkor ők – a romlottságuk mértékétől függően – bármelyik pillanatban elbukhatnak és elárulhatják Istent. Hiszed ezt? Még ha kényszeríted is magad, akkor sem tudsz eljutni a végéig, mert Isten munkájának ez a végső szakasza abban áll, hogy teremtsen egy győztesekből álló csoportot. Tényleg olyan könnyű ezt megtenni, mint hiszed? Ez a végső átalakulás nem kívánja meg, hogy az ember 100 százalékban, vagy akár 80 százalékban megváltozzon, de legalább 30 vagy 40 százalékban igen. Az a legkevesebb, hogy ásd elő, tisztítsd meg és alakítsd át azokat a benned lévő dolgokat, amelyek ellenállnak Istennek, amelyek mélyen gyökeret vertek a szíved mélységeiben. Csak akkor fogod elérni az üdvösséget. Csak akkor fog megmutatkozni, hogy elnyerted az igazságot, és hogy lényegében összeférhető vagy Istennel, amikor Isten követelménye szerint 30-40, vagy lehetőleg 60-70 százalékban átalakultál. A következő alkalommal, amikor valami történik veled, nem leszel hajlamos ellenállni Istennek, vagy megsérteni az Ő természetét. Egyedül így juthatsz tökéletességre és nyerheted el Isten elismerését.

Néhányan nagyon egyszerű fogalmak szerint szemlélik az Istenben való hit kérdését. Ezt gondolják: „Istenben hinni azt jelenti, hogy összejöveteleken veszünk részt, imádkozunk, prédikációkat hallgatunk, beszélgetünk, énekelünk és dicsőítjük Istent, valamint megteszünk néhány kötelességet. Hát nem erről szól az Istenben való hit?” Jelenleg függetlenül attól, hogy hány éve hisztek Istenben, még mindig nem értettétek meg teljesen az Istenbe vetett hit jelentőségét. Valójában az Istenbe vetett hit jelentése olyan mély, hogy ha valakinek a tapasztalatai túl sekélyesek, akkor az illető nem lesz képes felfogni azt. Amikor a legvégsőkig tapasztal, a Sátán beállítottságát és a benne lévő sátáni mérgeket meg kell tisztítani és át kell alakítani. Az embereknek sok igazsággal kell felvértezniük magukat, meg kell felelniük azoknak a mércéknek, amelyeket Isten megkövetel az embertől, és képesnek kell lenniük igazán alávetni magukat Neki és imádni Őt. Csak ekkor nyernek igazán üdvösséget. Ha még most is olyan vagy, mint azelőtt, amikor egy vallás része voltál, csupán idézel néhány szót és doktrínát, és szlogeneket kántálsz, végrehajtasz néhány jó viselkedést és tettet, valamint tartózkodsz bizonyos bűnös dolgoktól – legalább a nyilvánvalóaktól – ez nem jelenti azt, hogy beléptél a helyes ösvényre az Istenben való hitedben. Az előírások követése azt jelenti vajon, hogy a helyes úton vagy? Azt jelenti, hogy helyes döntést hoztál? Ha a természetedben lévő dolgok nem változnak meg, akkor még mindig képes leszel ellenállni Istennek és a végén megsérteni Őt. Ez a legnagyobb probléma. Ha nem oldod meg az Istenbe vetett hitednek ezt a problémáját, mondható, hogy igazán üdvösséget nyertél? Mit értek ez alatt pontosan? Azt akarom, hogy megértsétek a szívetekben, hogy az Istenbe vetett hit nem választható el az Ő szavától, és nem választható el Magától Istentől sem, vagy az igazságtól. A helyes utat kell választanod és erőfeszítést kell fektetned az igazságba és Isten szavába. Nem érheted be annyival, hogy csak egy részleges vagy hozzávetőleges megértést nyersz. Ha becsapod magad, az csak ártani fog neked. Egyáltalán nem jó, ha a képzelődéseidre alapozod a hitedet. Ha a végsőkig hiszel, és Isten nincs a szívedben, ha csak gyorsan átpörgeted az Ő szavait, azután pedig nem emlékszel rájuk, és ha Istennek nincs helye a szívedben, akkor neked véged. Mit jelent az, hogy „az Istenbe vetett hit nem választható el az Ő szavától”? Értitek ezt? Ellentmond ez annak az állításnak, miszerint: „Az Istenbe vetett hit nem választható el Magától Istentől”? Hogyan lehet Isten a szívedben, ha az Ő szavai nincsenek a szívedben? Ha hiszel Istenben, de a szívedből hiányzik Ő, az Ő szava és az Ő vezetése, akkor teljesen véged van. Ha még egy kis ügyet sem tudsz Isten követelményei szerint kezelni, akkor egy nagy, alapelvekkel kapcsolatos kérdéssel szembesülve sokkal kevésbé fogsz megfelelni Isten követelményeinek. Akkor nem lesz semmilyen bizonyságtételed, ami problémás; azt bizonyítja, hogy semmid nincs és hogy nem nyertél el semmit az igazságból.

Van néhány különleges ügy, amelyeket nem lehet konkrét részletességgel elmagyarázni. Csak akkor lesztek képesek teljesen megérteni őket, amikor a Szentlélek egy nap megvilágosít titeket. Egyelőre csak néhány szóval tudom kifejezni őket, amelyek az emberek számára nagyon hétköznapinak vagy akár logikátlannak is tűnhetnek, és ez minden. Tudjátok, hogy mit gondolnak a külföldiek Isten választott népéről Kínában? Amikor látják, hogy hisztek Istenben és Krisztust követitek Kínában, annyi üldöztetést és nyomorúságot szenvedve el, élvezve Isten szavát és az Ő munkáját, és olyan sok dolgot elnyerve, ők annyira irigyelnek titeket! A külföldieknek van egy kívánsága – ezt gondolják magukban: „Én is meg akarom tapasztalni Isten munkáját. Nem számít, mit kell elszenvednem, én is el akarom nyerni az igazságot! Én is növekedni akarok tudásban és érettségben, de sajnos nem vagyok a megfelelő környezetben.” Úgy érzik, hogy a kínai emberek olyan áldottak, de ennek ellenére ti még mindig úgy vélitek, hogy ők azok, akik áldottak, és irigylitek őket. Valóban magától értetődőnek tekintitek a jószerencséteket. Isten a nagy vörös sárkány országában teszi teljessé ezt az embercsoportot, és teszi lehetővé nekik, hogy elviseljék ezt a szenvedést. Elmondható, hogy ez Isten nagy felmagasztalása! A múltban Isten azt mondta, hogy „már régen elhoztam dicsőségemet Izráelből Keletre.” Nos, értitek ennek az állításnak a jelentését? Hogyan kellene járjátok az utatokat a jövőben? Hogyan kellene törekednetek az igazságra? Hogyan kaphatjátok meg a Szentlélek munkáját az igazságra való törekvés nélkül? Ha a Szentlélek nem munkálkodik tovább bennetek, akkor a legveszélyesebb helyzetben vagytok. Mihez vezet az a kis szenvedés, amelyet most megtapasztaltok? Tudjátok, hogy mit fog megvalósítani számotokra? Lehetséges, hogy szenvedés nélkül törekedjetek az igazságra? Elnyerhetitek az igazságot ily módon? Tudtok igazi bizonyságot tenni? Ha meg tudjátok érteni az ilyen dolgokat, akkor nem fogjátok úgy érezni, hogy szenvedtek. Még ha növekszik is a szenvedésetek, semmiségnek fog tűnni.

1999. ősz