Az ember csak az igazságra törekvéssel érhet el változást a beállítottságában: olyasmi ez, amit az embereknek alaposan fel kell fogniuk és meg kell érteniük. Ha nem érted eléggé az igazságot, egykönnyen melléfogsz és eltévelyedsz. Ha fejlődni akarsz az életben, mindenben az igazságot kell keresned. Bármit is csinálsz, meg kell találnod a módját, hogyan viselkedj úgy, hogy összhangban légy az igazsággal, és fel kell fedezned, milyen romlottságok vannak benned, amelyek sértik azt; világosan kell értened ezeket a dolgokat. Függetlenül attól, hogy mit teszel, fontolóra kell venned, hogy az egybehangzó-e az igazsággal vagy sem, illetve, hogy van-e értéke és értelme. Azokat a dolgokat, amelyek egybevágnak az igazsággal, megteheted, olyan dolgokat azonban nem tehetsz, amelyek nem. Ami azokat a dolgokat illeti, amelyeket vagy megtehetsz, vagy sem, ha elengedhetők, akkor el kell engedned őket. Ellenkező esetben, ha egy ideig teszed ezeket a dolgokat, majd később úgy találod, hogy el kell engedned őket, akkor hozz gyors döntést, és engedd el őket hamar. Mindenben, amit teszel, ezt az alapelvet kell követned. Egyesek felteszik a kérdést: Miért annyira nehéz keresni és a gyakorlatba ültetni az igazságot – mintha árral szemben eveznél és visszafelé sodródnál, ha abbahagynád az evezést? És eközben miért sokkal könnyebb gonosz vagy értelmetlen dolgokat tenni – oly könnyű, mint folyásirányban hajózni? Miért van ez így? Azért, mert az ember természete az, hogy elárulja Istent. A Sátán természete átvette a főszerepet az emberekben, és ez egy ellenséges erő. Istent eláruló természetükkel az emberek természetesen igen hajlamosak olyasmiket tenni, amik elárulják Őt, a pozitív cselekedeteket pedig természetesen nehezen tudják végrehajtani. Ezt teljességgel az ember természetlényege dönti el. Amint egyszer valóban megérted az igazságot és a bensődből elkezded szeretni, könnyűnek fogod találni, hogy olyan dolgokat tegyél, amelyek megfelelnek az igazságnak. Normálisan fogod tenni a kötelességedet és gyakorolni az igazságot – akár erőfeszítés nélkül és örömmel, és úgy fogod érezni, hogy nagy fáradságba kerülne bármi negatív dolgot tenni. Ez azért van, mert az igazság átvette a vezető szerepet a szívedben. Ha valóban megérted az emberi életről szóló igazságokat, akkor lesz egy utad, amelyet követhetsz a tekintetben, hogy milyen ember légy, hogyan legyél tisztességes és egyenes ember, becsületes ember és olyasvalaki, aki tanúságot tesz Isten mellett és szolgálja Őt. És ha egyszer megérted ezeket az igazságokat, soha többé nem leszel képes gonosz tetteket elkövetni, amelyek dacolnak Vele, sem a hamis vezető, a hamis munkás vagy az antikrisztus szerepét nem fogod játszani többé. Még ha a Sátán félre is vezet téged vagy egy gonosz ember noszogat, nem fogod megtenni; bárki is próbál kényszeríteni, akkor sem fogsz úgy cselekedni. Ha az emberek elnyerik az igazságot és az igazság lesz az életük, képessé válnak gyűlölni a gonoszt és belső undort érezni a negatív dolgok iránt. Nehezen tudnának gonoszságot elkövetni, mivel életfelfogásuk megváltozott, és Isten tökéletesítette őket.

Ha a szívedben valóban érted az igazságot, akkor tudni fogod, hogyan gyakorold azt és hogyan vesd alá magad Istennek, és természetesen az igazságra törekvés útjára lépsz. Ha az út, amelyen jársz, a helyes út, és összhangban van Isten szándékaival, akkor a Szentlélek munkája nem fog elhagyni téged – ebben az esetben egyre kisebb lesz az esélye, hogy elárulod Istent. Az igazság nélkül könnyű rosszat cselekedni, és saját magad ellenére meg fogod tenni. Például, ha arrogáns és önhitt a beállítottságod, akkor, ha azt mondják, ne ellenkezz Istennel, nem számít, nem tudod megállni, nem áll hatalmadban. Nem szándékosan tennéd; arrogáns és önhitt természeted uralma alatt tennéd. Arroganciád és önhittséged miatt lenéznéd Istent és úgy tekintenéd, mint aki nem számít; ezek arra késztetnének, hogy magadat magasztald, folyamatosan magad szerepeltesd; arra késztetnének, hogy megvess másokat, magadon kívül senkinek nem hagynának helyet a szívedben; megfosztanának Isten szívedben elfoglalt helyétől, és végül arra késztetnének, hogy Isten helyébe ülj és azt követeld az emberektől, hogy vessék alá magukat neked, és arra indítanának, hogy saját gondolataidat, ötleteidet és elképzeléseidet az igazságként tiszteld. Milyen sok gonoszságot követnek el az emberek arrogáns és önhitt természetük uralma alatt! A rossz elkövetése jelentette problémát megoldandó először a természetüket kell orvosolniuk. A beállítottságot illető változás nélkül nem lehetne alapvető megoldást találni erre a problémára. Ha némileg megérted Istent, ha meglátod saját romlottságodat és felismered az arrogancia és az önhittség megvetendőségét és rútságát, akkor undor, émelygés és csüggedtség tölt majd el. Képes leszel tudatosan tenni néhány dolgot, hogy elégedetté tedd Istent, és ezáltal megnyugszol majd. Képes leszel tudatosan olvasni Isten igéjét, magasztalni Istent, tanúságot tenni Isten mellett, és a szívedben örömöt érzel majd. Tudatosan leveted az álarcodat, leleplezed saját rútságodat, és ezáltal jól érzed majd magad belül és egy jobb lelkiállapotba kerülsz. A beállítottságod változását célzó első lépés a törekvés Isten szavainak megértésére és az igazságba való belépésre. Csak az igazság megértésével érheted el a tisztánlátást; csak tisztánlátással értheted meg alaposan a dolgokat; csak a dolgok alapos megértésével ismerheted meg igazán magad; és csak ha igazán ismered magad, akkor tudsz fellázadni a hús-vér test ellen és így gyakorlatba ültetni az igazságot, ami fokozatosan elvezet az Isten iránti alávetettséghez, majd lépésről lépésre a helyes útra kerülsz istenhitedben. Ez összefügg azzal, hogy mennyire elszántan követik az emberek az igazságot. Ha valaki igazán eltökélt, akkor hat hónap vagy egy év elteltével elkezd a helyes úton járni. Három-öt éven belül eredményeket fognak látni, és úgy fogják érezni, hogy haladnak az életben. Ha az emberek hisznek Istenben, de nem törekszenek az igazságra, és sosem összpontosítanak az igazság gyakorlására, akkor akár tíz vagy húsz éven át is hihetnek anélkül, hogy bármiféle változást tapasztalnának. A végén pedig azt gondolják majd, hogy ez az istenhit; azt hiszik majd, hogy ez nagyjából ugyanaz, mint ahogyan korábban a szekuláris világban éltek, és hogy az élet értelmetlen. Ez valóban megmutatja, hogy az igazság nélkül üres az élet. Lehet, hogy képesek néhány szót és doktrínát mondani, de továbbra is vigasztalanul és nyugtalannak fogják érezni magukat. Ha az embereknek van némi ismeretük Istenről, tudják, hogyan éljenek értelmes életet és tudnak tenni néhány dolgot Isten megelégedésére, akkor érezni fogják, hogy ez valódi élet, hogy csak ily módon nyer értelmet az életük, és hogy így kell élniük ahhoz, hogy megelégítsék Istent, törlesszenek Neki és megnyugodjanak. Ha képesek tudatosan megfelelni Istennek, a gyakorlatba ültetni az igazságot, fellázadni önmaguk ellen, elhagyni saját eszméiket, valamint alávetettséggel állni Isten szándékaihoz és tekintettel lenni azokra – ha képesek tudatosan megtenni mindezeket a dolgokat –, nos, ezt jelenti az igazság pontos és tényleges átültetése a gyakorlatba. Nem úgy, mint korábban, pusztán képzelgésekre hagyatkozva és előírásokat követve, majd azt gondolva, hogy ez az igazság gyakorlása. Valójában a képzelgésekre hagyatkozni és előírásokat követni igen fárasztó, nem érteni az igazságot és elvek nélkül tenni dolgokat szintén nagyon fárasztó, és vakon, célok nélkül cselekedni még fárasztóbb. Amikor megérted az igazságot, emberek, események és dolgok nem fognak korlátozni, és valóban szabadságot és felszabadultságot kapsz. Elvek szerint fogsz cselekedni, nyugodt és boldog leszel, és nem fogod úgy érezni, hogy ez túl sok erőfeszítésbe kerül vagy túl sok szenvedést okoz. Ha ilyen állapotban vagy, tiéd az igazság és az emberi mivolt, és olyasvalaki vagy, akinek a beállítottsága megváltozott.

Az élettapasztalat során, bármi történjék is, meg kell tanulnod az igazságot keresni és alaposan fontolóra venni a dolgot Isten szavai és az igazság szerint. Ha tudod, hogyan kell olyan dolgokat tenni, amelyek teljes összhangban állnak Isten szándékaival, képes leszel elengedni a saját akaratodból fakadó dolgokat. Ha már tudod, hogyan kell Isten szándékaival egybehangzóan cselekedni, egyszerűen csak így kell tenned, mintha a természetes áramlattal úsznál – ha ily módon cselekszel, az rendkívül nyugodt és könnyű. Így cselekednek azok, akik értik az igazságot. Ha meg tudod mutatni az embereknek, hogy valóban hatékony vagy a kötelességed teljesítése során, és vannak elvek abban, ahogyan a dolgokat teszed, hogy az életfelfogásod valóban megváltozott, hogy sok jót tettél Isten kiválasztottjaiért, akkor olyasvalaki vagy, aki érti az igazságot, és biztosan emberi hasonlatossággal rendelkezel; és egészen bizonyosan van hatása annak, hogy eszed és iszod Isten szavait. Ha valaki egyszer valóban megérti az igazságot, képes lesz megkülönböztetni a különböző állapotait, képes lesz tisztán látni összetett dolgokat, és így tudni fogja, hogyan kell megfelelően gyakorolni. Ha valaki nem érti az igazságot és nem tudja tisztán látni a saját állapotát, akkor, ha fel akar lázadni önmaga ellen, nem fogja tudni, mi ellen vagy hogyan is lázadjon. Ha fel akarja adni saját akaratát, nem fogja tudni, mi a baj a saját akaratával, azt fogja gondolni, hogy a saját akarata egybecseng az igazsággal, és akár a Szentlélek megvilágosításának is tekintheti saját akaratát. Hogyan fogja egy ilyen ember feladni a saját akaratát? Nem lesz képes rá, és még kevésbé lesz képes fellázadni a hús-vér test ellen. Ezért, ha nem érted az igazságot, könnyen tévesen úgy értelmezheted a saját akaratodból eredő dolgokat, az emberi elképzelésekhez igazodó dolgokat, az ember saját jóságát, szeretetét, szenvedését és az ár megfizetését, mint ami helyes és összhangban áll az igazsággal. Hogyan tudnál tehát fellázadni ezek ellen az emberi dolgok ellen? Nem érted az igazságot és nem tudod, mit jelent az igazságot gyakorolni. Teljes sötétségben vagy és nem tudhatod, mit tegyél, ezért csak azt tudod tenni, amiről azt gondolod, hogy jó, ennek eredményeképp pedig egyes cselekedeteidben torzulások vannak. Ezek közül néhány az előírások követése miatt, néhány a lelkesedés miatt, bizonyos részük pedig a Sátán zavarása miatt történik. Ilyenek azok az emberek, akik nem értik az igazságot. Rendkívül kiszámíthatatlanok és menthetetlenül deviánsak amikor cselekednek, mindenféle pontosság nélkül. Azok az emberek, akik nem értik az igazságot, abszurd módon látják a dolgokat, épp ahogyan a nem hívők. Hogyan gyakorolhatnák ők az igazságot? Hogyan tudnák megoldani a problémákat? Az igazság megértése nem egyszerű dolog. Nem számít, milyen kiváló vagy csekély képességgel rendelkezik is valaki, még egy életen át tartó tapasztalást követően is korlátozott annak az igazságnak a mennyisége, amit meg tudnak érteni, ahogyan Isten igéjének azon mennyisége is korlátozott, amit meg tudnak érteni. A viszonylag tapasztaltabbak azok az emberek, akik értenek valamennyi igazságot, és legjobb esetben nem tesznek többé olyan dolgokat, amelyek ellenkeznek Istennel és nem tesznek többé egyértelműen rossz dolgokat. Lehetetlen számukra, hogy saját szándékaik meghamisítása nélkül cselekedjenek. Mivel az emberi lények normális gondolkodásúak és gondolataik nem feltétlenül mindig felelnek meg Isten szavának, elkerülhetetlen a szándékos hamisításuk. Az a fontos, hogy meg tudjuk különböztetni mindazokat a dolgokat, amelyek a saját akaratunkból erednek, illetve Isten szavával, az igazsággal és a Szentlélek megvilágosításával ellentétesek. Ehhez szorgalmasan kell dolgoznod azon, hogy megértsd Isten szavát; csak akkor lesz tisztánlátásod, ha érted az igazságot, és csak akkor tudod szavatolni, hogy nem teszel rosszat.

Arra való törekvésedben, hogy változtass a beállítottságodon, erőfeszítést kell tenned önmagad megismerésére, majd el kell érned egy bizonyos mélységet, ahol felfedezheted a saját természetedben rejlő sátáni mérgeket. Tudnod kell, mit jelent dacolni Istennel, ahogyan azt is, mit jelent lázadni Isten ellen, és meg kell tanulnod, milyen gyakorlatok felelnek meg az igazságnak minden kérdésben. Némileg Isten szándékait, valamint az emberrel szemben támasztott követelményeit is meg kell értened. Lelkiismerettel és értelemmel kell rendelkezned Isten előtt, nem beszélhetsz hencegően és nem csaphatod be Istent, és nem tehetsz többé semmit, amivel ellenállsz Istennek. Ily módon majd megváltoztatod a beállítottságodat. Azok, akinek a beállítottsága átalakult, félelmet éreznek Isten iránt és Istennel szembeni lázadásuk fokozatosan csökken. Ráadásul kötelességeik végzése során nincs többé szükségük arra, hogy mások aggódjanak értük, és a Szentléleknek sem kell mindig fegyelmező munkát végeznie rajtuk. Alapvetően alá tudják vetni magukat Istennek, és a dolgokról alkotott nézeteik megfelelnek az igazságnak. Mindez azt jelenti, hogy összeegyeztethetővé váltak Istennel. Tegyük fel, hogy valaki átad neked egy munkát. Nincs szükséged arra, hogy valaki irányítson, felügyeljen. Csak Isten igéjével és imádsággal el tudod végezni ezt a munkát. A munka során nem vagy felületes, sem arrogáns, sem önelégült, nem is a saját fejed után teszed a dolgokat; nem korlátozol senkit és együttérzően segíteni tudsz másoknak. Mindenkinek tudsz segíteni, hogy ellátáshoz és előnyhöz jusson, és az istenhit megfelelő útjára tudod vezetni az embereket. Továbbá, e munka során nem a saját státuszodat vagy érdekeidet keresed, nem veszel el magadnak semmit, amiért ne dolgoztál volna meg, nem szólalsz fel magad mellett, és függetlenül attól, hogy mások hogyan bánnak veled, te megfelelően kezeled őket. Így egy viszonylag jó érettséggel rendelkező valaki leszel. Nem egyszerű dolog, hogy valaki elvállaljon egy munkát és Isten választott népét az Ő igéjének valóságába vezesse. Az igazságvalóság nélkül nem lehet ezt megtenni. Sokan vannak, akik nagy ajándékokra támaszkodnak a munkában, mégis elbuknak és kudarcot vallanak. Az igazsággal nem rendelkező emberek teljességgel megbízhatatlanok, annál is inkább, ha nem változtattak beállítottságukon. A te érettséged milyen most? Hogyan bánnál azzal, aki hízeleg neked? Ha valakinek megvan a véleménye rólad vagy kritikusan tekint rád, hogyan fogsz méltányosan és belátóan bánni vele? Képes vagy embereket támogatni és választani csakis Isten követelményei szerint, anélkül, hogy az érzéseidre támaszkodnál? Képesek vagytok-e valóban megtenni ezeket a dolgokat azzal az érettséggel, amellyel most rendelkeztek? Ha az emberek többsége nem túl nagyra értékel téged, miután több éven át dolgoztál egy adott helyen, az azt jelenti, hogy nem végzed megfelelően a kötelességedet, és nem vagy alkalmas arra, hogy Isten használjon. Ha az emberek többsége jónak és megfelelőnek látja azt, amit teszel, akkor alapvetően alkalmas vagy a használatra. Ha nem rendelkezel az igazsággal, lehetetlen elérned egy olyan szintet, ahol alkalmas vagy arra, hogy Isten használjon; ahhoz, hogy alkalmas légy, el kell érned az igazságot.

Az életre való törekvésben két dologra kell odafigyelned: először, hogy megértsd az igazságot Isten szavain belül; másodszor, hogy megértsd önmagad Isten szavain belül. Ez a két legalapvetőbb dolog. Isten igéjén kívül nincs élet, sem igazság. Ha nem Isten igéjében keresed az igazságot, hová mehetsz hát keresni azt? Hol van igazság a világon? A világban az újságok és a média Isten igéjéről tudósít? A világ politikai pártjai tanúságot tesznek Isten mellett? Járható út Isten igéjének nyílt terjesztése a világ bármely országában? Egyáltalán nem az. Ezért nincs igazság a világban, ezért uralkodik a Sátán, az ördög a világban, és ezért sötét és gonosz a világ. Hol van ott akár egy jottányi igazság? Az Isten szavaiban lévő igazság megértésének legfontosabb részei a következők: Isten megértése az Ő szavaiban, az emberi élet megértése az Ő szavaiban, önmagunk valódi megértése és az emberi lét értelmének felfedezése az Ő szavaiban, valamint az igazság egyéb aspektusai. Minden igazság Isten szavaiban foglaltatik. Az igazságba csakis Isten igéjén keresztül tudsz belépni. Csak Isten szavainak megtapasztalásával és gyakorlásával tudod elérni az igazság megértését; az igazság igazi megértése pedig Isten szavainak megértését jelenti. Ez a legalapvetőbb dolog. Vannak emberek, akik dolgoznak és prédikálnak, ám annak ellenére, hogy felületesen úgy tűnik, hogy Isten igéjét közlik, csak az Ő szavainak szó szerinti jelentéséről beszélnek és semmi lényegeset nem említenek. Prédikációik olyanok, mint egy nyelvkönyvből vett tanítások – tételről tételre és nézőpontról nézőpontra rendezve, és amikor befejezik, mindenki dicshimnuszokat zeng, mondván: „Ez az ember birtokolja a valóságot. Olyan jól és olyan részletességgel prédikált.” Miután az ilyen emberek befejezték a prédikációt, megkérnek másokat, hogy állítsák össze prédikációikat, majd küldjék szét azokat a gyülekezetben. Ezzel olyanokká válnak, akik félrevezetik az embereket. Prédikációikban Isten szavait idézik, és úgy hangzik, mintha prédikációik megfelelnének az igazságnak, ám a szövegkörnyezetből kiragadva idézgetnek dolgokat és erőltetett értelmezésekkel állnak elő, amelyek ellentétesek az alapelvekkel. Alaposabb ítélőképességgel látni fogjátok, hogy ezek nem mások, mint szavak és doktrínák, emberi képzelgések és elképzelések, valamint néhány olyan dolog, ami behatárolja Istent. Vajon az ilyen közösség és prédikáció nem ér fel Isten munkájának félbeszakításával? Olyan szolgálat ez, amely ellenáll Istennek. Egy értelemmel bíró embernek bizonyos korlátok és határok között kell beszélnie – tudnia kell, milyen szavakat mondjon, melyek tartoznak a kötelességei teljesítéséhez, és milyen szavakat mondhat csak Isten. Ember nem állhat és nem beszélhet Isten helyében. Senki sem tudja kifürkészni, hogyan munkálkodik Isten, akkor hogyan határozhatja meg bárki is Istent? Az ember nem alkalmas arra, hogy meghatározza Istent. Ezt meg kell érteni, hogy ne tegyünk semmiféle oktalan dolgot. Értelmes emberként ismerned kell a helyed, tudnod kell, mit kell mondanod, és nem szabad olyasmit mondanod, amit nem kellene. Még ha Isten korábban mondott is neked valamit, nem szabad azt másoknak elismételned. Ha van hited, ha elismered, hogy Isten igéje az igazság, akkor a gyakorlatba kell ültetned azt. Ha csak beszélsz róla, az nem vezet jóra. Nem lenne arrogáns mindig azt kívánni, hogy mások hallgassanak téged, hogy engedelmeskedjenek annak, amit mondasz? Ami Isten ügyeit illeti, ha nem érted őket, akkor egyszerűen nem érted őket. Soha ne tégy úgy, mintha értenéd őket, vagy mintha mindentudó lennél – ez túlságosan taszító! Mindig Isten helyére akarsz állni és felvágni, mintha mindent értenél, tetszelegni akarván a rivaldafényben. Akkor is Isten zászlaját akarod lengetni, miközben ezt vagy azt csinálsz. Vajon egy normális ember értelme ez? Vajon az igazság gyakorlása ez? Ismered Isten gondolatait? Rendelkezel Isten bölcsességével? Az emberek maguk sem értik az igazságot – még kevésbé vannak felszerelkezve vele. Nem tudnak tanúságot tenni Isten mellett, de még csak alá sem tudják vetni magukat Neki. Mégis úgy akarnak beszélni és cselekedni, hogy közben Isten zászlaját lengetik. Mindenkiben megvan ez a törekvés, ami igazán szégyenletes és oktalan dolog.

Most az emberek a világ minden tájáról jönnek, hogy az igaz utat keressék; hogyan tegyél hát tanúságot Isten mellett? Ha nem vagy értelmes, ha arrogáns, önhitt, szeszélyes és ámokfutó vagy, akkor vajon nem dacolsz-e Istennel és nem káromolod-e Őt? Ez nem a kötelességed teljesítése, és még kevésbé tanúságtétel Isten mellett. Ez tulajdonképpen a sátáni képmásod felfedése. Azoknak, akiket valóban meghódítottak, meg kell tanulniuk, hogyan beszéljenek őszintén és tegyenek tényleges tanúságot. Az élettapasztalataid megosztása mindennél jobb. Dicsekedni és nagy elméletekről beszélni – mi értelme ennek? Miután több éven át megtapasztalták Isten munkáját, az emberek még mindig nem viselkednek jól. Identitásuk alapján az emberek méltatlanok arra, hogy tanúságot tegyenek Isten mellett. Az oktalan és arrogáns emberek még mindig tanúságot akarnak tenni Isten mellett – nem megszégyeníted és káromlod-e Istent? Nem érted Istent. Sőt, a beállítottságod továbbra is dacol Istennel. Nincs-e egy visszataszító utóíze annak, hogy tanúskodsz? Az ember tehát nem méltó arra, hogy tanúskodjon Isten mellett. Ha valaki azt mondja: „Bizonyságot tennél nekünk Isten munkájáról a kínai szárazföldön?”, és te azt mondod: „Mi már több éven át megtapasztaltuk Isten munkáját, ezért úgy gondolom, alkalmasak vagyunk arra, hogy tanúságot tegyünk Isten mellett” – vajon nem gond ez? Ez megint csak abszurd. Az ember nem méltó arra, hogy tanúságot tegyen Isten mellett. Neked egyszerűen ezt kellene mondanod: „Nem vagyunk méltók arra, hogy tanúságot tegyünk Isten mellett. Isten mégis megmentett minket és kegyelmes volt hozzánk. Nyertünk némi kegyelmet és megtapasztaltunk valamennyit Isten munkájából, ezért részt vehetünk a közösségben, de nem igazán gondolhatunk arra, hogy tanúságot tegyünk Isten mellett. Csak a saját tapasztalatainkról beszélhetünk.” Az rendben van, ha arról beszélsz a közösségben, hogy téged személy szerint hogyan hódított meg Isten, hogy milyen romlottságokat mutattál annak idején, hogy milyen arrogáns voltál, milyen kimenetele lett végül, miután meghódítottak, és milyen elszántsággal rendelkeztél. Valójában az felel meg a legjobban Isten szándékának, ha valós tapasztalatokról beszélünk, hogy tanúságot tegyünk Isten mellett, és ez az, amit Isten megkíván. Nagy hiba, ha valaki azért akar elfoglalni egy helyet, hogy tanúságot tegyen Isten mellett – oktalan és arrogáns is vagy egyszerre. Ezt kellene mondanod: „Beszélek néhány tapasztalatomról, de nem vagyok méltó arra, hogy tanúságot tegyek Isten mellett. Előbb közölni fogok valamit. Miért Kínában öltött testet Isten? Valószínűleg nem teljesen értitek ezt. Mi Isten munkájából értettük meg. Mi, kínaiak, akik ott születtünk, ahol a nagy vörös sárkány fekszik feltekeredve, egy mocskos helyen nőttünk fel. Minket rontott meg legmélyebben a Sátán, többet hazudunk mindenkinél, mi vagyunk leginkább híján az emberi mivoltnak, a legkevésbé vagyunk feddhetetlenek, az emberi mivolthoz való minden hasonlatosság nélkül. Isten minden más nemzetből és területről származó választott népéhez képest mi vagyunk a legalacsonyabb rendű, a legmocskosabb és a leginkább megrontott emberek. Ezért vagyunk méltatlanok arra, hogy tanúságot tegyünk Isten mellett, és mégis, Isten nagy üdvösségébe kerültünk, elnyertük Isten nagy szeretetét, ezért beszélnünk kell személyes tapasztalati tanúságtételeinkről. Nem fojthatjuk el Isten kegyelmét.” Valami ilyesmit mondani sokkal észszerűbb. Miután Isten meghódítja az embereket, legalább annyi értelemmel kellene rendelkezniük, hogy biztosan ne beszéljenek arrogánsan. A legjobb lenne, ha alacsonyrendűséget vállalnának, mint „a trágya a földön”, és mondanának néhány dolgot, ami igaz. Különösen az Isten melletti tanúságtétel során, ha szívből tudsz valami érdemlegeset mondani, üres vagy magasröptű beszéd és kitalált hazugságok nélkül, akkor a beállítottságod valóban megváltozott; ennek a változásnak kell jelentkeznie, ha Isten már meghódított téged. Ha ennyi értelemmel sem tudsz bírni, akkor valóban híján vagy az emberi mivolt minden nyomának. A jövőben, amikor Isten választott népe minden nemzetből és területről visszatér majd Elé és az Ő szavai meghódítják őket, ha egy Istent dicsőítő hatalmas összejövetelen ismét elkezdesz arrogánsan viselkedni, folyamatosan dicsekedve és felvágva, akkor alaposan kiselejteznek és kiiktatnak majd. Az embereknek mindig megfelelően kell viselkedniük, fel kell ismerniük az identitásukat és a státuszukat, és nem szabad visszaesniük régi szokásaikba. A Sátán képmása klasszikus módon az emberi arroganciában és önhittségben nyilvánul meg. Hacsak nem változtatsz ezen az aspektusodon, sosem leszel emberhez hasonlatos, és mindig a Sátán ábrázatával rendelkezel majd. Az arrogancia és az önhittség eloszlatása a legnehezebb dolog, és pusztán az, hogy van egy kevés tudásod az arroganciádról és az önhittségedről, még nem teszi lehetővé számodra, hogy teljes átalakulást érj el; még többszöri finomítást kell kiállnod. Ítélet, fenyítés és metszés nélkül hosszú távon továbbra is veszélyben leszel. A jövőben, amikor Isten választott népe a világ minden tájáról elfogadja az Ő munkáját és így szól: „Régen megvilágosodtunk, hogy Isten megnyerte a győztesek egy csoportját Kínában” – amikor ezt halljátok, így gondoljátok majd: „Nincs mivel dicsekednünk, mindent Isten kegyelméből kapunk. Nem érdemeljük meg, hogy győzteseknek nevezzenek minket.” Idővel azonban, amikor elkezded meglátni, hogy képes vagy mondani valamit, és hogy rendelkezel a valóság egy kis szeletével, eltöprengsz majd: „Még az idegenek is elnyerték a Szentlélek megvilágosítását, és azt mondják, Isten megalkotta a győztesek egy csoportját Kínában, így hát győzteseknek kell tekintsenek minket.” Ezt az elismerést most csendben, a szívetekben fogjátok megengedni, és később egyszerűen nyilvánosan is elismeritek majd. Az emberek nem bírják elviselni, ha a státuszuk alapján dicsérik vagy teszik próbára őket. Ha állandóan dicsérnek, veszélyben leszel. Azok, akiknek a beállítottsága nem változott, a végén nem tudnak szilárdan állni.

A romlott emberiség számára legnehezebben megoldható probléma, hogy ugyanazokat a régi hibákat követi el. Ennek elkerülése érdekében az embereknek először is tisztában kell lenniük azzal, hogy még nem nyerték el az igazságot, hogy még nem történt változás az életfelfogásukban, és hogy bár hisznek Istenben, továbbra is a Sátán hatalma alatt élnek és nem mentették meg őket; bármikor képesek elárulni Istent és eltávolodni Tőle. Ha megvan ez a válság érzet a szívükben – vagyis ha, ahogyan az emberek gyakorta mondják, béke idején felkészültek a veszélyre –, akkor képesek lesznek valamelyest kordában tartani magukat, és amikor valami történik velük, akkor imádkozni fognak Istenhez és Rá hagyatkoznak, és képesek lesznek elkerülni, hogy elkövessék ugyanazokat a régi hibákat. Világosan látnod kell, hogy a beállítottságod nem változott, és hogy az Istennel szembeni árulás természete még mindig mélyen gyökerezik benned és nem szorítottad ki, hogy továbbra is fenyeget az a veszély, hogy elárulod Istent, és hogy a kárhozat és a pusztulás állandó lehetőségével nézel szembe. Ez valóságos, úgyhogy óvatosnak kell lennetek. Három igen fontos pontot kell észben tartanod: először is, még mindig nem ismered Istent; másodszor, semmilyen változás nem történt a beállítottságodban; harmadszor pedig, még nem élted meg az igaz emberképmást. Ez a három dolog összhangban áll a tényekkel, valós, és tisztában kell lenned velük. Tisztában kell lenned önmagaddal. Ha megvan benned az akarat, hogy megoldd ezt a problémát, válassz magadnak egy mottót. Például: „a trágya vagyok a földön” vagy „én vagyok az ördög” vagy „gyakran visszaesem a régi szokásaimba”, illetve „mindig veszélyben vagyok”. Ezek bármelyike alkalmas arra, hogy személyes jelmondatodul szolgáljon, és segíteni fog, ha mindig emlékezteted magad rá. Ismételgesd magadban, gondolkodj el rajta, és lehet, hogy kevesebb hibát fogsz elkövetni vagy abba is hagyod a hibázást. Mindazonáltal a legfontosabb az, hogy több időt tölts Isten szavainak olvasásával, hogy megértsd az igazságot, hogy megismerd saját természetedet, és hogy levesd a romlott beállítottságodat. Csak így leszel biztonságban. Egy másik dolog, hogy soha ne vállald „Isten tanúja” pozícióját, és soha ne nevezd magad Isten tanújának. Csak személyes tapasztalatról beszélhetsz. Beszélhettek arról, hogy Isten hogyan mentett meg titeket, közölhetitek, hogy Isten hogyan hódított meg és beszélhettek arról, hogy milyen kegyelmet adományozott nektek. Sose feledjétek, hogy ti vagytok a legmélyebben megromlott emberek; trágya és szemét vagytok. Az, hogy most képesek vagytok elfogadni Isten utolsó napokban végzett munkáját, teljességgel annak köszönhető, hogy Ő felemelt titeket. A megtestesült Isten csak azért mentett meg benneteket és csak ezért részesített ilyen óriási kegyelemben, mert ti vagytok a legromlottabbak és a legmocskosabbak. Ezért aztán nincs mivel dicsekednetek, és csak dicsérhetitek Istent és hálát adhattok Neki. A ti üdvösségetek pusztán Isten kegyelmének köszönhető. Miért mondják, hogy ti vagytok a legszerencsésebb emberek? Nem azért neveznek szerencsésnek, mert vannak bizonyos előnyeitek vagy jó tulajdonságaitok – csupán azért, mert Kínában születtetek, és a Sátán titeket rontott meg és szennyezett be a leginkább. Isten az irányítási tervét követte – először a legmocskosabb, legromlottabb emberi lényeket mentette meg azon a földön, ahol a nagy vörös sárkány tekereg, először egy adag modellt, illetve mintát elkészítve. Ezért választott ki mindegyikőtöket; ti vagytok az a nép, amelyet Isten eleve elrendelt és kiválasztott. Ha Istennek nem ez lett volna a terve, az örökkévalóságba süllyedtetek volna. Így azt mondhatni, hogy ti vagytok a legszerencsésebb emberek. Mindazonáltal nincs semmi, amire büszkék lehettek, és bizonyosan nem dicsekedhettek.

Isten szavai ítéletének és fenyítésének megtapasztalása hasznot és valódi tapasztalatokat hoz nektek – így kell bizonyságot tennetek Istenről. Amikor bizonyságot tesztek Isten mellett, főként arról kell beszélnetek, hogy Isten hogyan ítéli és fenyíti meg az embereket, és milyen próbatételeket használ az emberek finomítása és beállítottságainak megváltoztatása céljából. Arról is beszélnetek kell, hogy mennyi romlottság tárult fel a tapasztalatotokban, mennyit szenvedtetek, mi mindent tettetek meg, hogy ellenálljatok Istennek, és végül hogyan hódított meg titeket Isten. Beszéljetek arról, hogy mennyi valódi ismeretetek van Isten munkájáról és hogyan kell tanúságot tennetek Isten mellett, valamint meghálálni az Ő szeretetét. Tartalommal kell megtöltenetek az efféle nyelvezetet, miközben egyszerűen fogalmaztok. Ne beszéljetek üres elméletekről. Beszéljetek gyakorlatiasabban; beszéljetek szívből. Így kell megtapasztalnotok a dolgokat. Ne vértezzétek fel magatokat mélyrehatónak tűnő, üres elméletekkel, arra törekedve, hogy felvágjatok; ha így tesztek, meglehetősen arrogánsnak és észszerűtlennek tűntök majd. Többet kell beszélnetek a tényleges tapasztalatotokból származó valós dolgokról és többet kell szívből szólnotok; ez a leghasznosabb mások számára és a legmegfelelőbb is, hogy lássanak. Valaha ti voltatok azok, akik a leginkább szembehelyezkedtek Istennel, akik a legkevésbé voltak hajlandóak alávetni magukat Neki, most azonban meg lettetek hódítva – ezt sose felejtsétek el. Többet kellene elmélkednetek és gondolkodnotok ezekről a kérdésekről. Ha az emberek egyszer világosan megértik őket, tudni fogják, hogyan tegyenek bizonyságot; különben szégyenletes és észszerűtlen cselekedeteket követhetnek el, ami nem Isten melletti bizonyságtétel, hanem inkább szégyent hoz Rá. Valódi tapasztalatok és az igazság megértése nélkül nem lehet bizonyságot tenni Isten mellett. Azok az emberek, akiknek Istenbe vetett hite kusza és zavaros, sosem lesznek képesek bizonyságot tenni Isten mellett.

1999. tavasz