Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy feltárja az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan engedelmeskedjen az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete, és így tovább. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságára irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, azzal kapcsolatban hangzanak el, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem egyszerűen világossá teszi az ember természetét néhány szóval, hanem hosszasan feltárja, foglalkozik vele és megnyesegeti. A feltárásnak, a foglalkozásnak és nyesegetésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni, hanem az igazsággal, amelyet az ember teljességgel nélkülöz. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert leigázni és alaposan meggyőzni Istenről, sőt, az Istenről való igaz ismeretre is szert tenni. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadásáról. Az ítélet munkája lehetővé teszi az ember számára, hogy sokat megértsen Isten akaratából, Isten munkájának céljából és a számára érthetetlen titkokból. Azt is lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerje és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökereit, valamint felfedezze az ember csúfságát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját)

A Királyság Korában Isten arra használja a szavakat, hogy bevezesse az új kort, megváltoztassa munkája eszközeit, és elvégezze az egész kor munkáját. Ezen elv szerint munkálkodik Isten az Ige Korában. Testté lett, hogy különböző nézőpontokból beszéljen, így az ember valóban láthassa Istent, aki a testben megjelenő Ige, és szemlélhesse bölcsességét és csodálatos mivoltát. Az ilyen munkának az a célja, hogy jobban elérje az ember meghódításának, tökéletesítésének és kirekesztésének célját, ami a szavak használatának valódi értelme az Ige Korában. E szavak révén ismerik meg az emberek Isten munkáját, Isten természetét, az ember lényegét, és azt, hogy az embernek mibe kellene belépnie. A szavakon keresztül valósul meg teljes egészében az a munka, amelyet Isten az Ige Korában kíván elvégezni. E szavak által az emberek lelepleződnek, kivettetnek és megpróbáltatnak. Az emberek látták Isten szavait, hallották ezeket a szavakat, és felismerték e szavak létezését. Ennek eredményeként eljutottak oda, hogy hisznek Isten létezésében, Isten mindenhatóságában és bölcsességében, valamint abban, hogy Isten szereti az embert, és meg akarja menteni. A „szavak” kifejezés talán egyszerű és hétköznapi, de a megtestesült Isten szájából elhangzó szavak megrázzák a világegyetemet, átformálják az emberek szívét, elképzeléseit és régi beállítottságát, valamint azt, ahogyan az egész világ korábban megjelent. Az idők folyamán csak a mai Isten munkálkodott így, csak Ő beszél így, és csak Ő jön el így, hogy megmentse az embert. Ettől kezdve az ember Isten szavainak irányítása alatt él, az Ő szavai terelgetik és látják el. Az emberek Isten szavainak világában élnek, Isten szavainak átkai és áldásai közepette, és még többen vannak, akik az Ő szavainak ítélete és fenyítése alatt élnek. Ezek a szavak és ez a munka mind az ember üdvösségét szolgálja, Isten akaratának teljesítését, és a régen teremtett világ eredeti megjelenésének megváltoztatását. Isten szavakkal teremtette a világot, szavakkal vezeti az embereket az egész világegyetemben, és szavakkal hódítja és menti meg őket. Végső soron szavakkal fog véget vetni az egész régi világnak, így végezve be irányítási tervének egészét. A Királyság Korában Isten végig szavakat használ munkája végzéséhez, és munkája eredményének eléréséhez. Nem tesz és nem mutat be csodákat, csupán szavakkal végzi munkáját. E szavaknak köszönhetően az ember táplálékot és ellátást kap, tudásra és valódi tapasztalatra tesz szert. Az Ige Korában az ember kivételesen áldott. Nem szenved el fizikai fájdalmat, egyszerűen csak élvezi Isten szavainak bőséges kínálatát; anélkül, hogy vakon keresgélnie vagy utazgatnia kellene, kényelméből látja Isten megjelenését, hallja Őt saját szájával beszélni, megkapja, amit Ő kínál, és személyesen figyeli, ahogyan munkáját végzi. Ezek olyan dolgok, amelyeket az elmúlt korok emberei nem élvezhettek, és olyan áldások, amelyeket ők soha nem kaphattak meg.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Királyság Kora az Ige Kora)

Az utolsó napokban Isten elsősorban azért jött, hogy elmondja szavait. A Lélek szemszögéből, az ember szemszögéből és egy harmadik személy szemszögéből beszél; különböző módokon beszél, egy ideig az egyik módot alkalmazza, és beszédmódját arra használja, hogy megváltoztassa az ember elképzeléseit, és eltüntesse az elhomályosodott Isten képét az ember szívéből. Ez az Isten által végzett fő munka. Mivel az ember azt hiszi, hogy Isten azért jött, hogy meggyógyítsa a betegeket, kiűzze a démonokat, csodákat tegyen, és anyagi áldásokat adjon az embernek, Isten elvégzi a munkának ezt a szakaszát – a fenyítés és az ítélet munkáját –, hogy eltüntesse ezeket a dolgokat az ember elképzeléseiből, hogy az ember megismerje Isten valóságát és normalitását, és eltávolítsa Jézus képét a szívéből, és helyébe egy új istenkép lépjen. Amint az emberben lévő istenkép elöregszik, bálvánnyá válik. Amikor Jézus eljött, és elvégezte a munka e szakaszát, nem képviselte Isten teljességét. Tett néhány jelet és csodát, mondott néhány szót, majd végül keresztre feszítették. Ő Istennek csak egy részét képviselte. Nem képviselhette mindazt, ami Istentől való, hanem inkább úgy képviselte Istent, hogy Isten munkájának egy részét végezte el. Azért van így, mert Isten oly nagy, oly csodálatos és kifürkészhetetlen, és mert Isten minden korban csak a munkájának egy részét végzi el. Az Isten által ebben a korban végzett munka elsősorban az, hogy szavakat ad az ember életéhez, leleplezi az ember természetlényegét és romlott beállítottságát, valamint felszámolja a vallásos elképzeléseket, a feudális gondolkodást és az elavult gondolkodásmódot; az emberi tudást és kultúrát meg kell tisztítani azáltal, hogy Isten szavai leleplezik azokat. Az utolsó napokban Isten szavakat használ, nem pedig jeleket és csodákat, hogy tökéletessé tegye az embert. Arra használja a szavait, hogy leleplezze, megítélje, megfenyítse és tökéletessé tegye az embert, és így Isten szavaiban meglássa az ember Isten bölcsességét és szeretetreméltóságát, valamint megértse Isten természetét, és Isten szavain keresztül megpillantsa Isten cselekedeteit.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten ma végzett munkájának megismerése)

Valójában a jelenlegi munka célja arra késztetni az embereket, hogy elhagyják a Sátánt, a régi ősüket. Minden szavak általi ítélet arra irányul, hogy leleplezze az emberiség romlott beállítottságát, és képessé tegye az embereket az élet lényegének megértésére. Ezek az ismétlődő ítéletek áthatolnak az emberek szívén. Valamennyi ítélet közvetlenül kapcsolódik a sorsukhoz, és célja, hogy megsebezze a szívüket, hogy el tudják engedni mindezeket a dolgokat, és ezáltal megismerjék az életet, megismerjék ezt a mocskos világot, megismerjék Isten bölcsességét és mindenhatóságát, valamint megismerjék az emberiséget, amelyet a Sátán megrontott. Minél több ilyen fenyítést és ítéletet kap az ember, annál sebezhetőbbé válik a szíve, és annál inkább felébredhet a lelke. Ennek a fajta ítéletnek az a célja, hogy felébressze ezeknek a rendkívül romlott és leginkább megtévesztett embereknek a lelkét. Az embernek nincs szelleme, vagyis a szelleme már régen meghalt, és nem tudja, hogy van mennyország, nem tudja, hogy van Isten, és bizonyára nem tudja, hogy a halál szakadékában küzd; honnan is tudhatná, hogy ebben a gonosz földi pokolban él? Honnan tudhatná, hogy ez a rothadó teteme, mivel a Sátán megrontotta, a halál alvilágába esett? Egyáltalán honnan tudhatná, hogy a földön az emberiség már rég helyrehozhatatlanul tönkretett mindent? Továbbá honnan tudhatná, hogy a Teremtő ma eljött a földre, és keresi a romlott emberek egy csoportját, akiket megmenthet? Még azután is, hogy az ember minden lehetséges finomítást és ítéletet megtapasztal, tompa tudata még mindig alig mozdul, voltaképpen gyakorlatilag nem is reagál. Mennyire elfajzott az emberiség! Noha ez a fajta ítélet olyan, mint a kegyetlen jégeső, amely az égből hull, mégis a legnagyobb hasznára van az embernek. Ha nem lenne ilyen ítélet az emberek felett, nem lenne eredmény, és teljesen lehetetlen lenne megmenteni az embereket a nyomor szakadékából. Ha nem lenne ez a munka, az embereknek nagyon nehéz lenne kikerülniük az alvilágból, mert a szívük már rég meghalt, és a lelküket már rég eltaposta a Sátán. Ahhoz, hogy meg lehessen benneteket menteni, akik a degeneráció legmélyebb mélységeibe süllyedtetek, keményen kell kiáltani rátok, keményen meg kell ítélni titeket; csak azután lesz lehetséges felébreszteni fagyos szíveteket.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak a tökéletesítettek élhetnek értelmes életet)

Ma Isten megítél, megfenyít és kárhoztat titeket, de tudnod kell, hogy a kárhoztatásod értelme az, hogy megismerd önmagadat. Ő azért kárhoztat, átkoz, ítél meg és fenyít, hogy megismerhesd önmagadat, hogy a beállítottságod megváltozhasson, sőt azért, hogy megismerhesd az értékedet, és meglásd, hogy Isten minden cselekedete igazságos és összhangban van az Ő természetével és az Ő munkájának követelményeivel, hogy Ő az ember üdvösségére vonatkozó tervének megfelelően cselekszik, és hogy Ő az igazságos Isten, aki szereti, üdvözíti, megítéli és megfenyíti az embert. Ha te csak azt tudod, hogy alacsony rangú, romlott és engedetlen vagy, de nem tudod, hogy Isten az Ő üdvösségét akarja nyilvánvalóvá tenni a ma rajtad végzett ítélet és fenyítés által, akkor nincs módod tapasztalatot szerezni, még kevésbé vagy képes továbbhaladni. Isten nem azért jött, hogy öljön vagy pusztítson, hanem hogy megítéljen, megátkozzon, megfenyítsen és üdvözítsen. Amíg az Ő 6000 éves irányítási terve a végéhez nem ér – mielőtt felfedi az emberek minden egyes kategóriájának végkimenetelét –, Isten földi munkája az üdvösség érdekében történik; célja pusztán az, hogy az Őt szeretőket teljessé – teljességgel teljessé – tegye, és az Ő uralma alá rendelje őket. Bármilyen módon is üdvözíti Isten az embereket, mindez úgy történik, hogy elszakítja őket a régi sátáni természetüktől; vagyis úgy üdvözíti őket, hogy az életet keresteti velük. Ha nem így tesznek, akkor nem lesz módjuk elfogadni Isten üdvösségét. Az üdvösség magának Istennek a műve, és az élet keresése olyasmi, amit az embernek vállalnia kell ahhoz, hogy elfogadja az üdvösséget. Az ember szemében az üdvösség Isten szeretete, és Isten szeretete nem lehet fenyítés, ítélet és átok; az üdvösségnek szeretetet, könyörületet, sőt, vigasztaló szavakat, valamint Isten által adományozott határtalan áldásokat kell tartalmaznia. Az emberek úgy hiszik, hogy amikor Isten üdvözíti az embert, akkor azt úgy teszi, hogy áldásaival és kegyelmével megmozgatja, hogy az ember át tudja adni szívét Istennek. Vagyis az, hogy Ő megérinti az embert, az az Ő üdvözítése. Ez a fajta üdvösség egy alku megkötésével történik. Az ember csak akkor jut el oda, hogy alávesse magát Isten nevének, és törekedjen arra, hogy jót tegyen Neki, és dicsőséget hozzon Neki, ha Isten százszorosan ad neki. Isten nem ezt szánja az emberiségnek. Isten azért jött a földre munkálkodjni, hogy üdvözítse a romlott emberiséget; ebben nincs semmi hamisság. Ha lenne, akkor biztosan nem jött volna el, hogy személyesen végezze a munkáját. A múltban az Ő üdvösségének eszközei közé tartozott a legnagyobb szeretet és együttérzés tanúsítása, olyannyira, hogy az egész emberiségért cserébe mindenét odaadta a Sátánnak. A jelen semmiben sem hasonlít a múltra: a ma nektek adott üdvösség az utolsó napok idején történik, az egyes emberek fajtájuk szerinti osztályozása során; a ti üdvösségetek eszköze nem a szeretet vagy a könyörület, hanem a fenyítés és az ítélet, hogy az ember még teljesebben üdvözüljön. Így minden, amit ti kaptok, fenyítés, ítélet és irgalmatlan csapás, de tudjátok ezt: ebben a szívtelen csapásban a legkisebb büntetés sincs. Függetlenül attól, hogy szavaim mennyire kíméletlenek, ami rátok zúdul, az csak néhány szó, amely számotokra teljesen szívtelennek tűnhet, és bármennyire is haragszom, ami rátok zúdul, azok még mindig a tanítás szavai, és nem akarlak bántani vagy halálra ítélni benneteket. Hát nem tények e mindezek? Tudjátok meg, hogy manapság, legyen az igazságos ítélet vagy szívtelen finomítás és fenyítés, minden az üdvösség érdekében történik. Függetlenül attól, hogy ma mindenkit fajtája szerint osztályoznak, vagy az ember kategóriáit leplezik le, Isten minden szavának és munkájának célja az, hogy megmentse azokat, akik valóban szeretik Istent. Az igazságos ítélet az ember megtisztítására, a szívtelen finomítás pedig a megtisztulás érdekében történik; a kíméletlen szavak vagy a fenyítés egyaránt a megtisztulás érdekében történnek, és az üdvösséget szolgálják.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tedd félre a rang áldásait és értsd meg Isten akaratát, hogy üdvözítse az embert)

Isten azért végzi az ítélet és a fenyítés munkáját, hogy az ember megismerhesse Őt, továbbá az Ő bizonyságtételéért. Anékül, hogy Ő megítélné az ember romlott beállítottságát, az ember nem ismerhetné meg az Ő igazságos természetét, amely nem tűri a sértést, és az ember sem lenne képes arra, hogy régi Isten-ismeretét új ismeretre változtassa. Az Ő bizonyságtétele és az Ő irányítása érdekében teszi nyilvánossá az Ő teljességét, így téve lehetővé, hogy az ember az Ő nyilvános megjelenése által eljusson Isten megismeréséhez, hogy átalakuljon a beállítottsága, és hogy hangos bizonyságot tegyen Istenről. Az ember beállítottságának átalakulása Isten sokféle munkáján keresztül valósul meg; beállítottságának ilyen jellegű változása nélkül az ember képtelen lenne bizonyságot tenni Istenről, és Isten szíve szerint való lenni. Az ember beállítottságának átalakulása azt jelenti, hogy az ember kiszabadította magát a Sátán rabságából és a sötétség befolyása alól, és valóban Isten munkájának példájává és mintaképévé, Isten tanújává és Isten szíve szerint való emberré vált. Ma a megtestesült Isten eljött, hogy elvégezze a földi munkáját, és megköveteli, hogy az ember elérje az Ő megismerését, a Neki való engedelmességet, a Róla való bizonyságot, hogy megismerje gyakorlati és szokásos munkáját, hogy engedelmeskedjen minden olyan szavának és munkájának, amely nem felel meg az emberi elképzeléseknek, és hogy tanúságot tegyen mindarról a munkáról, amelyet az ember megmentése érdekében végez, valamint minden olyan cselekedetről, amelyet az ember meghódítása érdekében visz véghez. Azoknak, akik tanúságot tesznek Istenről, ismerniük kell Istent; csak az ilyen tanúságtétel pontos és valódi, és csak az ilyen tanúságtétel képes megszégyeníteni a Sátánt. Isten azokat használja fel arra, hogy bizonyságot tegyenek róla, akik az Ő ítéletén és büntetésén, foglalkozásán és nyesegetésén keresztül megismerték Őt. Azokat, akiket a Sátán megrontott, arra használja, hogy bizonyságot tegyenek Róla, és ugyanígy használja azokat is, akiknek a beállítottsága megváltozott, és akik így elnyerték az Ő áldásait, hogy bizonyságot tegyenek Róla. Neki nincs szüksége arra, hogy az ember a szájával dicsérje Őt, sem a Sátán fajtáinak dicséretére és bizonyságtételére, akik nem menekültek meg Általa. Csak azok, akik ismerik Istent, alkalmasak arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla, és csak azok alkalmasak arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla, akiknek a beállítottsága átalakult. Isten nem engedi, hogy az ember szándékosan szégyent hozzon az Ő nevére.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tehetnek bizonyságot Istenről, akik ismerik Istent)

A kort lezáró végső munkájában Isten természete a fenyítés és az ítélet, amelyben feltárja mindazt, ami igazságtalan, hogy nyilvánosan megítéljen minden népet, és tökéletessé tegye azokat, akik őszinte szívvel szeretik Őt. Csak egy ilyen természet képes véget vetni a kornak. Az utolsó napok már elérkeztek. A teremtésben minden dolog fajtája szerint lesz elkülönítve és természete alapján különböző kategóriákba sorolva. Ez az a pillanat, amikor Isten feltárja az emberiség kimenetelét és rendeltetését. Ha az emberek nem mennek keresztül fenyítésen és ítéleten, akkor nem lesz mód arra, hogy engedetlenségük és igazságtalanságuk lelepleződjön. Csak a fenyítés és az ítélet révén tárulhat fel minden teremtmény kimenetele. Az ember csak akkor mutatja meg valódi arcát, amikor megfenyítik és megítélik. A gonosz a gonosz mellé, a jó a jó mellé kerül, és az egész emberiség fajtája szerint válik szét. A fenyítés és az ítélet által feltárul minden teremtmény kimenetele, hogy a rossz megbűnhődjön, a jó pedig jutalmat kapjon, és minden ember Isten uralma alá kerüljön. Mindezt a munkát igazságos fenyítés és ítélet révén kell elérni. Mivel az ember romlottsága elérte a csúcspontját, és engedetlensége rendkívül súlyossá vált, csak Isten igaz természete – amely főként fenyítésből és ítéletből áll, és amely az utolsó napokban tárul fel – képes az embert teljesen átalakítani és teljessé tenni. Csak ez a természet képes leleplezni a gonoszságot, és így szigorúan megbüntetni minden igazságtalant. Ezért az ilyen természet a kor jelentőségével átitatott, és az Ő természetének feltárása és bemutatása az egyes új korszakok munkája érdekében történik. Nem arról van szó, hogy Isten önkényesen és értelmetlenül fedi fel természetét. Tegyük fel, hogy Isten az utolsó napokban az ember kimenetelének felfedése során még mindig végtelen könyörületességgel és szeretettel ajándékozza meg az embert, és továbbra is szerető marad vele szemben, nem vetve alá az embert igazságos ítéletnek, hanem inkább toleranciát, türelmet és megbocsátást tanúsítva iránta, és megbocsátva az embernek, bármilyen súlyosak is legyenek a bűnei, egy jottányi igazságos ítélet nélkül: akkor mikor érne véget valaha is Isten egész irányítása? Mikor lenne képes egy ilyen természet arra, hogy elvezesse az embereket az emberiség megfelelő rendeltetési helyére? Vegyünk például egy mindig szeretetteljes bírót, egy kedves arcú és szelíd szívű bírót. Szereti az embereket, függetlenül az általuk esetlegesen elkövetett bűncselekményektől, és szeretetteljes és elnéző velük, bárkik is legyenek. Ebben az esetben mikor lesz képes valaha is igazságos ítéletet hozni? Az utolsó napokban csak az igazságos ítélet választhatja szét az embereket fajtájuk szerint, és viheti el az embert egy új birodalomba. Ily módon Isten igazságos, ítélő és fenyítő természetén keresztül az egész kor véget ér.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

Azok, akik Isten ítélő és fenyítő munkája során az utolsó napokban – vagyis a megtisztítás végső munkája során – képesek szilárdan kitartani, lesznek azok, akik Isten mellett végső nyugalomra térnek; mint ilyenek, mindazok, akik nyugalomra térnek, megszabadulnak majd a Sátán befolyásától, és elnyeri őket Isten, miután átmentek az Ő végső tisztító munkáján. Ezek az emberek, akiket Isten végül majd elnyer, térnek végső nyugalomra. Isten fenyítő és ítélő munkájának célja lényegében az emberiség megtisztítása a végső megnyugvás érdekében; e tisztítás nélkül az emberiség egyetlen tagját sem lehetne fajtája szerint különböző kategóriákba sorolni, és nem tudna nyugalomra térni. Ez a munka az emberiség egyetlen útja ahhoz, hogy nyugalomra térjen. Csak Isten tisztító munkája fogja megtisztítani az embereket igaztalanságuktól, és csak az Ő fenyítő és ítélő munkája fogja felszínre hozni az emberiség engedetlen elemeit, ezáltal különválasztva azokat, akik megszabadíthatók, azoktól, akik nem, és azokat, akik megmaradnak, azoktól, akik nem. Amikor ez a munka véget ér, azok az emberek, akik maradhatnak, mind megtisztíttatnak, és az emberi mivolt egy magasabb állapotába lépnek, amelyben egy csodálatosabb második emberi életet élveznek majd a földön; más szóval, megkezdik emberi pihenésük napját, és együtt élnek Istennel. Miután megfenyítették és megítélték azokat, akik nem maradhatnak, igazi arcuk teljesen lelepleződik, majd ezt követően mindannyian elpusztulnak, és a Sátánhoz hasonlóan többé nem élhetnek túl a földön. A jövő emberiségében többé nem lesznek ilyen típusú emberek; az ilyen emberek nem alkalmasak arra, hogy belépjenek a végső nyugalom földjére, és arra sem alkalmasak, hogy részt vegyenek a nyugalom napján, amelyen Isten és az emberiség osztozni fog, mivel ők a büntetés célpontjai, és gonosz, igaztalan emberek. Egyszer már megváltották őket, és ők is megítéltettek és megfenyíttettek; valaha ők is szolgálatot tettek Istennek. Amikor azonban eljön az utolsó nap, gonoszságuk miatt, valamint engedetlenségük és megváltásra való képtelenségük következtében mégis kivetik és elpusztítják őket; soha többé nem fognak a jövő világában életre kelni, és nem fognak többé a jövő emberisége között élni. Akár a halottak szellemei, akár még hús-vér testben élő emberek, minden gonosztevő és mindazok, akik nem szabadultak meg, pusztulásra jut, amint a szentek az emberiség között nyugalomra térnek. Ami ezeket a gonosztevő szellemeket és embereket illeti, vagy az igaz emberek lelkét és azokat, akik igazat cselekszenek, függetlenül attól, hogy melyik korszakban vannak, mindazok, akik gonoszságot követnek el, végül elpusztulnak, és mindazok, akik igazak, túlélnek majd. Az, hogy egy ember vagy egy lélek elnyeri-e az üdvösséget, nem teljesen a végső korszak munkája alapján dől el, inkább az határozza meg, hogy ellenállt-e vagy engedetlen volt-e Isten iránt vagy sem. Azok az emberek, akik az előző korszakban gonoszságot követtek el, és nem tudták elérni az üdvösséget, kétségtelenül büntetés célpontjai lesznek, és azok, akik a jelen korszakban gonoszságot követnek el, és nem menthetők meg, bizonyosan szintén büntetés célpontjai lesznek. Az embereket a jó és a rossz alapján csoportosítják, nem pedig aszerint, hogy melyik korszakban élnek. Miután így besorolták őket, nem kapnak azonnal büntetést vagy jutalmat, hanem Isten csak azután fogja elvégezni a gonosz büntetését és a jó jutalmazását, miután befejezte a hódító munkáját az utolsó napokban. Valójában azóta választja szét az embereket jóra és rosszra, amióta az emberiség üdvözítésének munkájához hozzákezdett. Éppen az a helyzet, hogy az igazakat csak azután fogja megjutalmazni, a gonoszokat pedig megbüntetni, miután munkája véget ért; nem arról van szó, hogy munkája befejeztével csoportokba válogatja őket, és utána azonnal nekilát a gonosz megbüntetésének és a jó jutalmazásának. E feladatot inkább csak akkor fogja elvégezni, amikor az Ő munkája teljesen befejeződött. Isten végső munkája, a gonosz megbüntetése és a jó jutalmazása mögött álló teljes cél az, hogy minden embert alaposan megtisztítson, hogy egy tisztán szent emberiséget juttathasson el az örök nyugalomba. Az Ő munkájának e szakasza a leglényegesebb; ez a végső szakasza az Ő egész irányítási munkájának.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt tér majd nyugalomra)

Kapcsolódi filmrészletek

Hogyan végzi Isten az ítélő munkát, hogy megtisztítsa és megmentse az embert az utolsó napokban?

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Ismerem a romlott beállítottság feloldásának módját

Kapcsolódó prédikációk

Hogyan tisztítja és menti meg Isten utolsó napokbéli ítélő munkája az emberiséget?

Kapcsolódó himnuszok

Isten ítélő munkájának jelentése az utolsó napokban