Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az Isten házánál kezdődő ítéletben, amelyről a múlt időkben szó esett, e szavak „ítélete” arra az ítéletre utal, amelyet Isten hoz ma azokról, akik az utolsó napokban az Ő trónja elé járulnak. Vannak talán olyanok, akik hisznek az olyan természetfeletti képzelgésekben, mint hogy amikor elérkeznek az utolsó napok, Isten felállít egy nagy asztalt a mennyekben, amelyre fehér terítőt terít, majd egy nagy trónon ülve, miközben valamennyi ember a földön térdepel, feltárja az egyes emberek bűneit, és ezáltal eldönti, hogy felemelkednek-e a mennybe, vagy a tűz és kénkő tavába kerülnek. Nem számít, mit képzel az ember, az nem változtathatja meg Isten munkájának lényegét. Az ember elképzelései nem mások, mint az ember gondolatainak szüleményei; az ember elméjéből származnak, az ember által látottakból és hallottakból összefoglalva és összeillesztve. Ezért azt mondom, bármennyire is ragyogóak az elképzelt képek, azok csak képregényrajzok, és képtelenek helyettesíteni Isten munkájának tervét. Az embert végül is megrontotta a Sátán, hogyan is tudná tehát kifürkészni Isten gondolatait? Az ember Isten ítélkezési munkáját valami fantasztikus dolognak képzeli el. Úgy véli, hogy mivel maga Isten az, aki az ítélet munkáját végzi, ezért ennek a műnek a leghatalmasabb méretűnek és a halandók számára felfoghatatlannak kell lennie, és a mennyekben kell zengenie, és meg kell ráznia a földet; ha nem így van, akkor hogyan lehetne ez az Isten általi ítélet munkája? Úgy véli, hogy mivel ez az ítélet munkája, Istennek különösen impozánsnak és fenségesnek kell lennie, miközben munkálkodik, és az ítélet alatt lévőknek sírva kell jajgatniuk és térden állva kell könyörögniük a kegyelemért. Az ilyen jelenetek bizonyára látványosak és mélyen megindítóak lennének... Mindenki csodásnak képzeli Isten ítélkezési munkáját. Tudod-e azonban, hogy akkor, amikor Isten már régen elkezdte az ítélet munkáját az emberek között, te továbbra is letargikus álomba fészkelve maradsz? Hogy abban az időben, amikor azt hiszed, hogy az Isten általi ítélet munkája hivatalosan is elkezdődik, Isten már újjáteremtette az eget és a földet? Talán majd abban az időben fogod még csak megérteni az élet értelmét, de Isten irgalmatlan büntető munkája a pokolba juttat téged, aki még mindig mélyen alszol. Csak akkor fogsz hirtelen rájönni, hogy Isten ítélő munkája már befejeződött.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját)

Az „ítélet” szó hallatán valószínűleg azokra a szavakra gondolsz, amelyeket Jahve mondott, hogy eligazítsa az embereket minden régióban, és azokra a szavakra, amelyeket Jézus mondott, hogy megdorgálja a farizeusokat. Minden szigorúságuk ellenére e szavak nem Isten ítéletei voltak az ember felett; ezek csupán szavak voltak, amelyeket Isten különböző környezetben, azaz különböző összefüggésekben mondott. Ezek a szavak különböznek azoktól a szavaktól, amelyeket az utolsó napok Krisztusa mond, amikor megítéli az embert. Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy feltárja az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan engedelmeskedjen az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete, és így tovább. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságára irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, azzal kapcsolatban hangzanak el, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem egyszerűen világossá teszi az ember természetét néhány szóval, hanem hosszasan feltárja, foglalkozik vele és megnyesegeti. A feltárásnak, a foglalkozásnak és nyesegetésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni, hanem az igazsággal, amelyet az ember teljességgel nélkülöz. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert leigázni és alaposan meggyőzni Istenről, sőt, az Istenről való igaz ismeretre is szert tenni. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadásáról. Az ítélet munkája lehetővé teszi az ember számára, hogy sokat megértsen Isten akaratából, Isten munkájának céljából és a számára érthetetlen titkokból. Azt is lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerje és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökereit, valamint felfedezze az ember csúfságát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját)

Egyesek azt hiszik, hogy Isten egy ismeretlen időpontban talán eljön a földre, és megjelenik az embernek, és akkor majd személyesen ítéli meg az egész emberiséget, egyenként próbára téve őket, senkit nem hagyva ki. Akik így gondolkoznak, azok nem ismerik a megtestesülés e munkafázisát. Isten nem egyesével ítéli meg az embereket, és nem egyesével teszi próbára őket; ha így tenne, az nem az ítélet munkája volna. Hát nem ugyanolyan az egész emberiség romlottsága? Nem ugyanolyan az egész emberiség lényege? Az emberiség romlott lényege van megítélve, az embernek a Sátán által megrontott lényege, és az ember valamennyi bűne. Isten nem ítéli meg az ember apró-cseprő, jelentéktelen hibáit. Az ítélet munkája reprezentatív, és nem kifejezetten egy bizonyos személyre vonatkozóan valósul meg. Hanem olyan munka ez, amelyben egy embercsoport kerül megítélésre, és ez képviseli az egész emberiség fölötti ítéletet. Azáltal, hogy személyesen hajtja végre munkáját egy embercsoporton, a testet öltött Isten az Ő munkája révén az egész emberiségen végzett munkát jeleníti meg, ami ezután fokozatosan elterjed. Ilyen az ítélet munkája is. Isten nem egy bizonyos embertípust vagy egy bizonyos embercsoportot ítél meg, hanem helyette az egész emberiség igaztalanságát ítéli meg – például az ember ellenállását Istennel szemben, vagy az ember félelmének hiányát Vele szemben, vagy Isten munkájának megzavarását az ember által, és így tovább. Az emberiség Istennel szemben álló lényege ítéltetik meg, és ez a munka az utolsó napok hódításának munkája. Az ítélet munkája a nagy fehér trón előtt az utolsó napokban, amelyet az ember a múltban elképzelt, a megtestesült Isten munkája és szava, amelynek tanúja az ember. A munka, amelyet a megtestesült Isten jelenleg végez, pontosan a nagy fehér trón előtt zajló ítélet. A mai megtestesült Isten az az Isten, aki az utolsó napokban megítéli az egész emberiséget. Ez a test és az Ő munkája, az Ő szava és az Ő teljes természete az Ő teljessége. Bár az Ő munkájának hatóköre korlátozott, és nem terjed ki közvetlenül az egész világegyetemre, az ítélet munkájának lényege az egész emberiség közvetlen megítélése – nem csak Kína választott népe kedvéért, nem egy maroknyi ember kedvéért. A testet öltött Isten munkája – bár e munka hatóköre nem foglalja magában az egész világegyetemet – az egész univerzumban végzett munkát képviseli, és miután Ő befejezi a munkát az Ő teste munkájának hatókörén belül, azonnal kiterjeszti majd ezt a munkát az egész világegyetemre, ugyanúgy, ahogy Jézus evangéliuma elterjedt a világegyetemben az Ő feltámadását és mennybemenetelét követően. Tekintet nélkül arra, hogy a Lélek munkájáról vagy a test munkájáról van-e szó, ez a munka korlátozott hatókörben megy végbe, de az egész világegyetem munkáját képviseli. Az utolsó napokban Isten úgy végzi el munkáját, hogy megtestesült identitásában jelenik meg, és a testet öltött Isten az az Isten, aki a nagy fehér trón előtt megítéli az embert. Függetlenül attól, hogy Ő a Lélek-e vagy a test, Ő, aki az ítélet munkáját végzi, az az Isten, aki az utolsó napokban megítéli az emberiséget. Ezt az Ő munkája határozza meg, nem pedig az Ő külső megjelenése vagy több más tényező.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

A hódítás mai munkájának célja, hogy nyilvánvalóvá tegye, mi lesz az ember vége. Miért mondjuk, hogy a jelenkori fenyítés és ítélet az utolsó napok nagy fehér trónja előtti ítélet? Nem látod ezt? Miért a hódítás munkája az utolsó szakasz? Nem pontosan azért, hogy nyilvánvalóvá tegye, milyen véget fog érni az emberek minden egyes osztálya? Nem azért, hogy a fenyítés és ítélet általi hódítás munkája folyamán mindenkinek lehetősége legyen megmutatni a valódi arcát, és azután besorolják őket a fajtájuk szerint? Ahelyett, hogy ezt az emberiség meghódításának neveznénk, talán jobb úgy mondani, hogy ez mutatja meg, milyen vég vár majd az emberek különböző osztályaira. Ez az emberek bűneinek megítéléséről szól, majd a különböző fajta személyek felfedéséről és ezáltal annak eldöntéséről, hogy ők gonoszak-e vagy igazak. A hódítás munkája után következik a jó megjutalmazásának és a gonosz megbüntetésének munkája. Azok, akik teljességgel engedelmesek – a teljesen meghódítottak – helyet kapnak Isten munkájának az egész univerzumban való elterjesztése következő lépésében; a meg nem hódítottak pedig a sötétségbe kerülnek, és szerencsétlenség éri őket. Így az emberek csoportokba lesznek osztva a fajtáik szerint: a gonosztevők egy csoportban a gonosszal, hogy örökre a nap fénye nélkül legyenek, az igazak pedig egy csoportban a jóval, hogy részesüljenek a fényben, és mindörökké a fényben éljenek. A vég közeleg minden dolog számára; az ember szemei előtt világosan megmutatkozott végzete, és minden dolgot a fajtája szerint fognak besorolni. Akkor hogyan menekülhetnek meg az emberek attól a gyötrelemtől, hogy mindegyiküket a saját fajtája szerint fogják osztályozni? Valamennyi embertípus vége megmutatkozik, amikor minden dolgok vége elközeleg, ez pedig az egész világegyetem meghódításának munkája során (beleértve a hódítás összes munkáját, a jelen munkával kezdve) történik. Az egész emberiség végének kinyilatkoztatása az ítélet széke előtt történik, a fenyítés során és az utolsó napok hódítási munkája során. [...] A hódítás munkájának utolsó szakasza az emberek megmentését szolgálja és azt, hogy felfedje a végüket. Az a célja, hogy ítélet által feltárja, mennyire elkorcsosultak az emberek, így megbánásra vezesse őket, hogy felkeljenek és keressék az életet és az emberi élet helyes ösvényét. Az a célja, hogy a fásult és eltompult emberek szívét felébressze és ítélet által megmutassa belső lázadó mivoltukat. Ha azonban az emberek továbbra is képtelenek a megtérésre, továbbra is képtelenek az emberi élet helyes útját keresni, és képtelenek levetni ezeket a romlottságokat, akkor őket nem lehet megváltani, és a Sátán fogja elnyelni őket. Ez Isten hódításának jelentősége: hogy megmentse az embereket, valamint hogy megmutassa a végüket. Jó végzetek, rossz végzetek – mindezek feltárulnak a hódítás munkája által. Az, hogy az emberek megváltatnak vagy átkozottak lesznek, mind a hódítás munkája során fog megmutatkozni.

Az utolsó napok azok, amikor hódítás által minden dolog besorolásra kerül a fajtája szerint. A hódítás az utolsó napok munkája; más szóval minden személy bűneinek megítélése az utolsó napok munkája. Máskülönben hogy lehetne osztályozni az embereket? A köztetek végzett besorolási munka az egész univerzumban végzett ugyanilyen munkának a kezdete. Ezután az összes országból és valamennyi nép közül valók szintén át fogják élni a hódítás munkáját. Ez azt jelenti, hogy a teremtésben minden személy a fajtája szerint lesz besorolva, az ítélet széke előtt alávetve magukat az ítéletnek. Egyetlen személy és egyetlen dolog sem kerülheti el, hogy elszenvedje ezt a fenyítést és ítéletet, és nincs egy személy vagy dolog sem, amely ne a fajtája szerinti osztályba kerülne; minden személy osztályozva lesz, mert minden dolog vége közeledik, és az egész menny és föld elérkezett a lezáráshoz. Hogyan menekülhetne meg az ember az emberi lét utolsó napjaitól?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának belső igazsága (1.))