Ezután vessünk egy pillantást a passzus utolsó mondatára: „Mert az Emberfia ura a szombatnak.” Van ennek a mondatnak gyakorlati vonatkozása? Látjátok a gyakorlati oldalát? Minden egyes dolog, amit Isten mond, az Ő szívéből jön, akkor miért mondta ezt? Ti hogy értitek ezt? Lehet, hogy most már értitek e mondat jelentését, de abban az időben, amikor elhangzott, nem sokan értették, hiszen az emberiség épp csak kilépett a Törvény Korából. Számukra a szombattól való eltérés nagyon nehéz dolog volt, nem beszélve arról, hogy megértsék, mi az igazi szombat.

Az a mondat, hogy „az Emberfia ura a szombatnak”, azt mondja az embereknek, hogy minden, ami Istennel kapcsolatos, nem anyagi természetű, és bár Isten képes gondoskodni minden anyagi szükségletedről, ha már minden anyagi szükségleted kielégült, akkor vajon az ezekből a dolgokból nyert elégedettség helyettesítheti az igazságra való törekvésedet? Ez nyilvánvalóan nem lehetséges! Isten temészete, illetve az, amije van és ami Ő, amivel közösséget vállaltunk, mindkettő az igazság. Értékét nem lehet semmilyen anyagi tárgyhoz mérni, bármennyire is értékes, és értékét pénzben sem lehet számszerűsíteni, mert nem anyagi tárgy, és minden egyes ember szívének szükségleteit kielégíti. E megfoghatatlan igazságok értékének nagyobbnak kellene lennie minden ember számára bármilyen anyagi dolog értékénél, amelyeket esetleg nagyra becsülsz, nem igaz? Ennél a kijelentésnél el kell időznötök. Az Általam elmondottak lényege az, hogy ami Istennek van és ami Ő, továbbá minden, ami Istennel kapcsolatos, az minden egyes ember számára a legfontosabb, és nem helyettesíthető semmilyen anyagi tárggyal. Mondok egy példát: amikor éhes vagy, akkor ételre van szükséged. Ez az étel lehet többé-kevésbé jó, vagy többé-kevésbé rossz, de amíg jól vagy lakva, az éhség kellemetlen érzése nem lesz jelen – eltűnik. Békésen üldögélhetsz, és a tested pihen. Az emberek éhségét étellel lehet orvosolni, de amikor Istent követed, és úgy érzed, hogy nem érted Őt, hogyan tudod orvosolni az ürességet a szívedben? Lehet étellel orvosolni? Vagy ha követed Istent, de nem érted az Ő akaratát, mivel tudod kompenzálni azt az éhséget a szívedben? Az Isten általi üdvösség megtapasztalása során, miközben a beállítottságod megváltoztatására törekszel, ha nem érted az Ő akaratát, vagy nem tudod, mi az igazság, ha nem érted Isten természetét, akkor vajon nem fogod magad nagyon kényelmetlenül érezni? Nem fogsz erős éhséget és szomjúságot érezni a szívedben? Nem fogják ezek az érzések megakadályozni, hogy megnyugvást érezz a szívedben? Hogyan tudod hát kompenzálni ezt az éhséget a szívedben – van rá mód, hogy megoldd? Vannak, akik vásárolni mennek, vannak, akik felkeresik a barátaikat, hogy bizalmasan beszélgessenek, vannak, akik nagyot alszanak, mások többet olvassák Isten szavait, vagy keményebben dolgoznak és több erőfeszítést tesznek kötelességeik teljesítésére. Vajon ezek a dolgok meg tudják oldani a tényleges nehézségeidet? Mindannyian teljes mértékben értitek ezeket a gyakorlatokat. Amikor tehetetlennek érzed magad, amikor erős vágyat érzel, hogy megvilágosodást nyerj Istentől, hogy megismerhesd az igazság valóságát és az Ő akaratát, mire van a legnagyobb szükséged? Amire szükséged van, az nem egy kiadós étel és nem pár kedves szó, pláne nem a test múló vigasza és kielégülése – amire szükséged van, az az, hogy Isten közvetlenül és világosan megmondja neked, hogy mit és hogyan kell tenned, és világosan megmondja neked, mi az igazság. Miután ezt megértetted – még ha csak egy aprócska darabkát értesz is belőle – vajon nem fogod elégedettebbnek érezni magad a szívedben, mintha egy finom ételt ettél volna? Amikor a szíved elégedett, vajon nem nyer a szíved és az egész lényed igazi nyugalmat? Ezen az analógián és elemzésen keresztül most már értitek, hogy miért akartam megosztani veletek ezt a mondatot, hogy „Az Emberfia ura a szombatnak”? Azt jelenti, hogy ami Istentől származik, ami Neki van és ami Ő, illetve minden, ami Vele kapcsolatos, nagyobb minden más dolognál, beleértve azt a dolgot vagy személyt is, amiről vagy akiről egyszer azt hitted, hogy a legnagyobb becsben tartod. Ez azt jelenti, hogy ha valaki nem tud szavakat nyerni Isten szájából, vagy nem érti az Ő akaratát, akkor nem tud megnyugvást nyerni. A jövőbeli tapasztalataitok során meg fogjátok érteni, miért akartam, hogy ma lássátok ezt a passzust – ez nagyon fontos. Minden, amit Isten tesz, igazság és élet. Az igazság olyasvalami, ami nem hiányozhat az emberek életéből, és olyasvalami, ami nélkül soha nem boldogulhatnak; azt is mondhatnád, hogy ez a legnagyobb dolog. Bár nem tudod megnézni vagy megérinteni, a fontossága számodra nem hagyható figyelmen kívül; ez az egyetlen dolog, ami nyugalmat hozhat a szívednek.

Az igazságról alkotott felfogásotok beépül a saját állapototokba? A való életben először át kell gondolnod, hogy mely igazságok kapcsolódnak az emberekhez, eseményekhez és dolgokhoz, amelyekkel és akikkel találkoztál; ezen igazságok között találhatod meg Isten akaratát, és összekötheted az Ő akaratával azt, amivel találkoztál. Ha nem tudod, hogy az igazság mely aspektusai kapcsolódnak azokhoz a dolgokhoz, amelyekkel találkoztál, hanem ehelyett közvetlenül keresed Isten akaratát, ez egy vak megközelítés, amely nem vezethet eredményre. Ha az igazságot akarod keresni és meg akarod érteni Isten akaratát, először is meg kell nézned, hogy milyen dolgok történtek veled, azok az igazság mely aspektusaihoz kapcsolódnak, és meg kell keresned Isten igéjében azt a konkrét igazságot, amely ahhoz kapcsolódik, amit te tapasztaltál. Ezután megkeresed a számodra megfelelő gyakorlás útját abban az igazságban; ily módon közvetett megértést nyerhetsz Isten akaratáról. Az igazság keresése és gyakorlása nem egy doktrína mechanikus alkalmazása vagy egy képlet követése. Az igazság nem képlet, és nem is törvény. Nem halott – maga az élet, egy élő dolog, és az a szabály, amelyet egy teremtett lénynek be kell tartania az életben, és az a szabály, amellyel egy embernek rendelkeznie kell az életben. Ez olyasvalami, amit tapasztalat útján kell megértened, amennyire csak lehetséges. Nem számít, hogy milyen szakaszba jutottál a tapasztalásodban, elválaszthatatlan vagy Isten szavától vagy az igazságtól, és amit Isten természetéből értesz, illetve amit tudsz arról, hogy Istennek mije van és mi Ő, az mind kifejeződik Isten szavaiban; elválaszthatatlanul összekapcsolódnak az igazsággal. Isten természete és az, amije van és ami Ő, önmagában az igazság; az igazság hiteles megnyilvánulása Isten természetének, illetve annak, amije van, és ami Ő. Konkretizálja azt, amije van és ami Ő, valamint világosan kifejti, hogy mije van és mi Ő; egyenesebben megmondja neked, hogy Isten mit szeret, mit nem szeret, mit akar tőled és mit nem enged meg neked, mely embereket veti meg, és melyekben gyönyörködik. Az Isten által kifejezett igazságok mögött az emberek megláthatják az Ő örömét, haragját, bánatát és boldogságát, valamint a lényegét – ez az Ő természetének a feltárása. Amellett, hogy tudjuk, hogy Istennek mije van és mi Ő, valamint hogy a szavából megértjük az Ő természetét, a legfontosabb az, hogy ehhez a megértéshez gyakorlati tapasztalatokon keresztül jussunk el. Ha valaki kivonja magát a valós életből, hogy megismerje Istent, nem fogja tudni elérni ezt. Még ha vannak is olyan emberek, akik Isten szavából tudnak némi megértést nyerni, a megértésük elméletekre és szavakra korlátozódik, és ebből különbség fakad azzal kapcsolatban, hogy milyen is valójában Maga Isten.

Amiről most beszélgetünk, az mind a Bibliában leírt történetek körébe tartozik. Ezeken a történeteken és a megtörtént dolgok elemzésén keresztül az emberek megérthetik az Ő természetét és azt, hogy mije van és mi Ő, amit kifejezésre juttatott, lehetővé téve számukra, hogy Isten minden aspektusát bővebben, mélyebben, átfogóbban és alaposabban megismerjék. Tehát csak ezeken a történeteken keresztül ismerhetjük meg Isten minden aspektusát? Nem, nem ez az egyetlen út! Mert amit Isten mond, és a munka, amit a Királyság Korában végez, jobban segíthet az embereknek megismerni – és jobban megismerni – az Ő természetét. Úgy gondolom azonban, hogy kicsit könnyebb megismerni Isten természetét, és megérteni, hogy mit birtokol és mi Ő, néhány olyan példán vagy történeten keresztül, amelyeket a Bibliában feljegyeztek, és amelyeket az emberek ismernek. Ha szóról szóra nézem az ítéletről és a fenyítésről szóló szavakat és azokat az igazságokat, amelyeket Isten ma kifejezésre juttat, hogy lehetővé tegye számodra, hogy így megismerd Őt, akkor úgy fogod érezni, hogy ez túl unalmas, túl fárasztó, és néhányan még azt is érzik majd, hogy Isten szavai sablonosnak tűnnek. De ha ezeket a bibliai történeteket példának veszem, hogy segítsek az embereknek megismerni Isten természetét, akkor nem fogják unalmasnak találni. Mondhatnád, hogy e példák magyarázata során az embereknek emberi nyelven mondták el annak részleteit, hogy mi volt akkoriban Isten szívében – az Ő hangulatát vagy érzéseit, vagy gondolatait és elképzeléseit –, és mindennek az a célja, hogy az emberek értékelhessék, érezhessék, hogy amit Isten birtokol és ami Ő, az nem sablonos. Ez nem egy legenda, vagy olyasmi, amit az emberek nem láthatnak vagy érinthetnek. Ez olyasvalami, ami valóban létezik, amit az emberek érezhetnek és értékelhetnek. Ez a végső cél. Mondhatnád, hogy az e korban élő emberek áldottak. Meríthetnek a bibliai történetekből, hogy bővebb megértést nyerjenek Isten korábbi munkájáról; az Általa végzett munkán keresztül láthatják az Ő természetét; megérthetik Isten emberiséggel kapcsolatos akaratát ezeken a természeteken keresztül, amelyet kifejezésre juttatott, és megérthetik szentségének és az emberekről való gondoskodásának konkrét megnyilvánulásait, így részletesebb és mélyebb ismeretre juthatnak Isten természetéről. Hiszem, hogy ezt most mindannyian érzitek!

Az Úr Jézus által a Kegyelem Korában elvégzett munka hatókörén belül láthatod Isten tulajdonainak és lényének egy másik aspektusát. Ez az aspektus az Ő testén keresztül jutott kifejezésre, és az emberek az Ő emberi mivolta miatt voltak képesek látni és értékelni ezt. Az Emberfiában az emberek látták, hogyan éli meg Isten testben az Ő emberi mivoltát, és látták Isten isteni mivoltát a testben kifejeződni. E kétféle kifejeződés lehetővé tette az emberek számára, hogy meglássanak egy nagyon is valóságos Istent, és lehetővé tette, hogy az emberek másfajta elképzelést alakítsanak ki Istenről. A világ teremtése és a Törvény Korának vége közötti időszakban, vagyis a Kegyelem Kora előtt azonban Isten egyetlen olyan aspektusa, amelyet az emberek láttak, hallottak és tapasztaltak, Isten isteni mivolta volt, azok a dolgok, amelyeket Isten egy nem anyagi világban tett és mondott, és azok a dolgok, amelyeket Ő a valódi személyéből fejezett ki, és amelyeket nem lehetett látni vagy megérinteni. Ezek a dolgok gyakran azt éreztették az emberekkel, hogy Isten olyan magasan helyezkedik el az Ő nagyságában, hogy nem tudnak közel kerülni Hozzá. Isten általában azt a benyomást keltette az emberekben, hogy hol képesek voltak Őt érzékelni, hol nem, és az emberek még azt is érezték, hogy minden egyes gondolata és ötlete olyan titokzatos és csalóka, hogy nem lehet elérni, még kevésbé megkísérelni megérteni és értékelni. Az emberek számára minden, ami Istennel kapcsolatos, nagyon távoli volt, annyira távoli, hogy nem láthatták és nem érinthették. Úgy tűnt, hogy magasan az égben van, és egyáltalán nem létezik. Így az emberek számára Isten szívének és elméjének, vagy bármilyen gondolkodásának megértése megközelíthetetlen, sőt, elérhetetlen volt. Bár Isten elvégzett néhány konkrét munkát a Törvény Korában, kiadott néhány konkrét szót is, és valamelyest kifejezte konkrét természetét, hogy lehetővé tegye az emberek számára, hogy értékeljenek és érzékeljenek némi valódi tudást Róla, végül Isten tulajdonainak és lényének kifejeződései mégis egy nem anyagi világból érkeztek, és amit az emberek megértettek, amit tudtak, az még mindig az Ő tulajdonainak és lényének isteni aspektusáról szólt. Az emberiség nem tudott konkrét fogalmat nyerni az Ő tulajdonainak és lényének kifejeződéséből, és az Istenről alkotott benyomásuk még mindig megrekedt annak keretein belül, hogy „egy szellemi test, amelyhez nehéz közel kerülni és amely ki-be cikázik az érzékelésbe”. Mivel Isten nem egy konkrét tárgyat vagy az anyagi világhoz tartozó képet használt, hogy megjelenjen az emberek előtt, ők továbbra is képtelenek voltak emberi nyelven meghatározni Őt. Az emberek szívükben és elméjükben mindig a saját nyelvüket akarták használni, hogy felállítsanak egy normát Istennek, hogy kézzelfoghatóvá és emberivé tegyék, például hogy milyen magas, mekkora, hogy néz ki, pontosan mit szeret és milyen a személyisége. Valójában Isten a szíve mélyén tudta, hogy az emberek így gondolkodnak. Nagyon is tisztában volt az emberek igényeivel, és persze azt is tudta, hogy mit kellene tennie, ezért a Kegyelem Korában másképpen végezte munkáját. Ez az új út egyszerre volt isteni és emberi. Abban az időszakban, amikor az Úr Jézus munkálkodott, az emberek láthatták, hogy Istennek sok emberi megnyilvánulása van. Például tudott táncolni, részt tudott venni esküvőkön, tudott az emberekkel bensőségesen társalogni, beszélni velük és megvitatni velük dolgokat. Ezen kívül az Úr Jézus rengeteg olyan munkát is elvégzett, amely az Ő isteni mivoltát képviselte, és természetesen mindez a munka Isten természetének kifejeződése és kinyilatkoztatása volt. Ebben az időben, amikor Isten isteni mivolta a hétköznapi testben úgy valósult meg, hogy az emberek láthatták és megérinthették, többé nem érezték úgy, hogy ki-be cikázik az érzékelésbe, vagy hogy nem tudnak közel kerülni Hozzá. Ellenkezőleg, minden mozdulatán, szavain és az Emberfia munkáján keresztül megpróbálhatták megragadni Isten akaratát vagy megérteni isteni mivoltát. A megtestesült Emberfia emberi mivoltán keresztül fejezte ki Isten isteni mivoltát, és közvetítette Isten akaratát az emberiségnek. És Isten akaratának és természetének kifejeződésén keresztül feltárta az emberek számára azt az Istent is, akit nem lehet látni vagy megérinteni, aki a szellemi birodalomban lakik. Amit az emberek láttak, az Maga Isten volt kézzelfogható formában, húsból és vérből. A megtestesült Emberfia tehát olyan dolgokat tett konkréttá és emberivé, mint Magának Istennek a kiléte, Isten státusza, képmása, természete, valamint tulajdonai és lénye. Bár az Emberfia külső megjelenése bizonyos korlátokkal rendelkezett Isten képmását illetően, az Ő lényege, a tulajdonai és lénye teljes mértékben képviselni tudta Magának Istennek a kilétét és státuszát – csupán a kifejeződés formájában voltak különbségek. Nem tagadhatjuk, hogy az Emberfia Magának Istennek a kilétét és státuszát képviselte, mind emberi, mind isteni mivoltában. Ebben az időben azonban Isten a testen keresztül munkálkodott, a test szemszögéből beszélt és az Emberfia azonosságával és státuszával állt az emberiség előtt, ami lehetőséget adott az embereknek arra, hogy találkozzanak Isten valódi szavaival és munkájával, és megtapasztalják azokat az emberiség körében. Ez lehetővé tette azt is, hogy az emberek betekintést nyerjenek isteni mivoltába és nagyságába az alázatosság közepette, valamint hogy előzetes megértést és meghatározást nyerjenek Isten hitelességéről és valóságáról. Még ha az Úr Jézus által elvégzett munka, az Ő munkamódszerei és beszédének nézőpontja el is tért a szellemi világban lévő Isten valódi személyétől, minden, ami Vele kapcsolatos, valóban képviselte Magát Istent, akit az emberiség még soha nem látott – ez tagadhatatlan! Vagyis függetlenül attól, hogy Isten milyen formában jelenik meg, milyen nézőpontból beszél, vagy milyen képmással néz szembe az emberiséggel, Isten nem képvisel mást, csak Önmagát. Nem képviselhet sem egy embert, sem a romlott emberiség bármely tagját. Isten Maga Isten, és ez tagadhatatlan.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga III.)